(1)

A Bizottság 2009. november 19-én jóváhagyott a „The Mortgage and Land Bank of Latvia” (2) (a továbbiakban: az MLB vagy a bank) javára odaítélt két, összesen 72,79 millió LVL ([102,5–103,6] millió EUR) értékű feltőkésítési intézkedést, amelyeket 2009 januárjában és novemberében (3) nyújtottak a bank számára (a továbbiakban: a 2009. novemberi határozat).

(2)

A lett hatóságok 2010. április 1-jén újabb feltőkésítést jelentettek be 70,2 millió LVL (100 millió EUR) értékben, amelyet 2010. március 23-án hajtottak végre. A bejelentést 2010. április 6-án vették nyilvántartásba. A lett hatóságok 2010 májusa és 2012 januárja között további információt nyújtottak a Bizottság részére (4).

(3)

A Bizottság 2012. január 26-án úgy döntött (5), hogy átmenetileg engedélyezi a következőket: 2010. március 23-án nyújtott 70,2 millió EUR értékű feltőkésítési intézkedés, a bank számára 2011 végén (tőkévé alakítandó likviditási intézkedésként) nyújtott 50 millió EUR értékű feltőkésítési intézkedés, legfeljebb 250 millió LVL összegű készenléti likviditási keret a bank számára, legfeljebb 32 millió LVL összegű garancia a kereskedelmi rész nemzetközi hitelezőinek, illetve legfeljebb 60 millió LVL összegű likviditási támogatás a HipoNIA-n (az MLB tulajdonában lévő és általa finanszírozott eszközkezelő társaságon) belüli értékvesztett eszközök végelszámolásához, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) 108. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás megkezdése az említett intézkedések vonatkozásában, amennyiben azok az MLB kereskedelmi részének szerkezetátalakításához voltak szükségesek (a továbbiakban: szerkezetátalakítási intézkedések), és előnyt juttattak az MLB fejlesztési részének, illetve az MLB átalakítási tervének vonatkozásában (6) (a továbbiakban: az eljárást megindító határozat). A Bizottságnak a pénzügyi szektor életképességének helyreállításáról és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedéseknek az állami támogatási szabályok alapján történő értékeléséről szóló bizottsági közleményre (7) figyelemmel (a továbbiakban: a szerkezetátalakításról szóló közlemény) aggályai voltak a szerkezetátalakítási intézkedéseknek a belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban.

(4)

A Bizottság felhívta az érdekelteket arra, hogy ismertessék észrevételeiket a szerkezetátalakítási intézkedésekkel kapcsolatban. A Bizottság nem kapott észrevételeket az érdekelt felektől.

(5)

2012. március 22-én találkozóra került sor a lett hatóságok és a Bizottság között.

(6)

2012. április 5-én Lettország benyújtotta észrevételeit az eljárás megindításáról szóló határozatra.

(7)

2012 májusa és 2013 júniusa között Lettország és a Bizottság rendszeresen információt cserélt egymással. Lettország számos beadvánnyal tájékoztatta a Bizottságot a bank kereskedelmi részének privatizációs folyamatában elért eredményekről.

(8)

2013. május 23-án a Bizottság további információkat kért be. 2013. június 3-án kelt levelében Lettország válaszolt az információkérésre a bank fejlesztési részére vonatkozó kérdéseket kivéve. Lettország ugyanakkor számos alátámasztó dokumentumot küldött, például aktuális információkat az MLB kereskedelmi részének értékesítéséről.

(9)

2013. június 21-én a lett hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy kivételesen hozzájárulnak ennek a határozatnak az angol nyelven történő elfogadásához.

(10)

2013. június 28-án Lettország értesítette a Bizottságot, hogy ténylegesen 70,98 millió LVL összeget kölcsönzött a HipoNIA-nak, és ezzel körülbelül 11 millió LVL összeggel lépte túl az eljárás megindításáról szóló határozatban átmenetileg engedélyezett intézkedési összeget.

(11)

A lett kormány 1993. március 19-én alapította az MLB-t állami tulajdonú bankként. A bank részvényeinek 100 %-os tulajdonosa a Lett Köztársaság Pénzügyminisztériuma.

(12)

Az MLB lakossági banki szolgáltatásokat kínáló, Lettországban közepes méretűnek számító bank. Kettős szerepet tölt be, vagyis fejlesztési bankként és univerzális kereskedelmi bankként is működik (8).

(13)

Az MLB-csoportot az MLB és leányvállalatai alkotják. A bank valamennyi leányvállalata részt vesz a kereskedelmi jellegű tevékenységekben. A főbb tevékenységek az alábbiak:

—   SIA „Riska investiciju sabiedriba”: egy különleges célú gazdasági egység (a továbbiakban: RIS),

—   SIA „Hipolizings” (a továbbiakban: Hipolizings): 2011. június 30-án 5 %-os piaci részesedéssel rendelkező, főleg lízingszolgáltatásokat (elsősorban járműlízingelést) nyújtó vállalat, amelyet kizárólag az MLB finanszíroz egy 49 millió LVL értékű hitelkereten keresztül,

—   IPS „Hipo Fondi” (9) (a továbbiakban: Hipo Fondi) eszközkezelő társaság: az állami kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszer (második pillér) alapjait kezeli 34 millió LVL összeggel az irányítása alatt (körülbelül 4 %-os piaci részesedés), és 51 %-át a bank RIS leányvállalata birtokolja; a Hipo Fondi önálló egységként működött, de az MLB fiókhálózatának, értékesítési személyzetének és IT-támogatásának előnyeit élvezte,

—   SIA „Hipoteku bankas Nekustama Ipasuma Agentura” (a továbbiakban: HipoNIA): kizárólag az MLB által finanszírozott, eszközportfóliót kezelő, nemteljesítőeszköz-kezelő (10) társaság.

(14)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (45)–(95) preambulumbekezdésében ismertetett átalakítási tervvel összhangban az MLB teljes mértékben fejlesztési bankká alakul (vagyis az állam nevében strukturális, gazdasági és szociális politikákat támogató bank lesz, közérdekű küldetésének megfelelően). A bankot e célból megfosztják kereskedelmi tevékenységeitől.

(15)

Lettország független külső tanácsadót nevezett ki, hogy elkészítse a lettországi fejlesztési intézmények koncepcióját. 2011. február 11-én benyújtották a „Lettországi fejlesztési pénzintézetek rendszerének optimalizálásáról szóló jelentés” első tervezetét a Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) részére.

(16)

A jelentéstervezet – többek között – egy egységes fejlesztési intézmény (a továbbiakban: EFI) létrehozására tesz javaslatot, elismerve, hogy az intézmény függetlenségét az intézmény létrehozására irányuló különleges törvénnyel és független döntéshozó szervek alapításával kell biztosítani. A jelentéstervezet e tekintetben megállapítja, hogy az EFI működési struktúráját a nulláról kell megtervezni a meglévő programok, valamint ezek funkcionális és személyzeti szükségletei teljes körű felülvizsgálata alapján, különösen a kockázatbecslési és vezetési funkciókat illetően.

(17)

Ezenkívül hangsúlyozza a közvetett instrumentumokon keresztül (egyéni és portfóliógaranciák, kockázati tőke, mezzanine finanszírozás stb.) történő állami beavatkozások szükségességét, miközben pártolja a nagy volumenű, közvetlen hitelezéstől való eltávolodást, és a közvetlen beavatkozásokat csak nagyon kevés konkrét és indokolt esetben tartja meg opcióként (mikrohitelezés, mezőgazdasági gazdák stb.).

(18)

A jelentéstervezet szerint az államilag támogatott hitelezés közvetett átirányítása javítaná az ilyen programok potenciális kedvezményezettjeinek elérését, illetve az elosztás költséghatékonyságát és az együttműködést a kereskedelmi banki szektorban.

(19)

A 2010. júliusi kiegészítő egyetértési megállapodásnak (a továbbiakban: a kiegészítő megállapodás) megfelelően az MLB átalakítási tervének kidolgozásával egy független tanácsadót bíztak meg. A tanácsadót felkérték, hogy forgatókönyveket készítsen vagy a bank átalakítására vonatkozóan, hogy fel tudják osztani a fejlesztési finanszírozáshoz kapcsolódó eszközöket és kötelezettségeket, és kereskedelmi tevékenységével együtt privatizálhassák a bankot, vagy arra vonatkozóan, hogy úgy alakítsák át a bankot, hogy a kereskedelmi tevékenységeket értékesítsék és csak a fejlesztési részt hagyják meg.

(20)

A bank pénzügyi helyzetének elemzése után a független tanácsadó a 2011 áprilisában elkészített átalakítási tervben (a továbbiakban: a 2011. áprilisi átalakítási terv) arra a következtetésre jutott, hogy a legjobb forgatókönyv az lenne, ha az MLB kereskedelmi eszközeit kellő időben, csomagokban értékesítenék.

(21)

A lett kormány 2011. november 1-jén a 2011. áprilisi átalakítási tervben javasolt értékesítési stratégiát, illetve kifejezetten az MLB kereskedelmi részének hat csomagban történő értékesítését hagyta jóvá.

(22)

Az MLB-csoporthoz tartozó és részvényügylet által, jogi személyként értékesítendő egységek az 1. táblázatban találhatók.

1. táblázat

Az MLB-csoporthoz tartozó jogi személyek áttekintése  (11)

Subsidiaries to be sold

Cord

Rigas centra namu parvalde

Legal structure of MLB

Riska investiciju sabiedriba

MLB

86,01 %

100 %

100 %

51,31 %

58,01 %

100 %

100 %

100 %

Hipo Fondi

Tilzas rapsis

Varmes rapsis

HipoNIA

Hipolizings

Forrás: lett hatóságok.

(23)

2011. augusztus 31-én az MLB kereskedelmi részén értékesítendő eszközök és kötelezettségek a következőket is tartalmazták:

(24)

Az értékesítési folyamatot egy elismert külső tanácsadó segítségével bonyolították le. Első körben 121 potenciális vevővel vették fel a kapcsolatot. Közülük 98 kapott bemutató anyagot, akik közül 18 aláírt egy titoktartási megállapodást, 51 nem érdeklődött, és 29 nem válaszolt. 2011. december 16-ig – az értékesítési folyamat első fázisának végéig – kilenc kezdeti ajánlat érkezett. 2012. január 11-ig – az értékesítési folyamat második fázisa során – három potenciális vevő nyújtott be javított ajánlatot, hat fenntartotta kezdeti ajánlatát, és egy új ajánlat érkezett. Mindegyik potenciális befektető hozzáférést kapott az adatszobához. A folyamat e szakaszában három potenciális vevő visszalépett a folyamattól, és az egyik csak két csomagnak (2. és 3. csomag) egy-egy részére mutatott érdeklődést, ám nem adott be konkrét ajánlatot. Ennek eredményeképpen 2012. március 16-án négy potenciális befektetőtől érkezett végső ajánlat, leginkább az egyik konkrét csomagra, bár egy potenciális befektető három csomagra nyújtott be ajánlatot.

(25)

A lett hatóságok által 2011. november 1-jén elfogadott értékesítési stratégia szerint első körben hat különböző csomagra osztották az MLB eszközeit és kötelezettségeit a megvizsgált piaci érdeklődésnek megfelelően. Az értékesítési folyamat során a 3. csomagot két további csomagra bontották: 3A. és 3B. csomagra. A csomagokat különböző vevők vásárolták meg, és az MLB megmaradt eszközeit és kötelezettségeit a fejlesztési részre ruházták át. A folyamat lezárult, és 2013. június 30-ig valamennyi csomagot értékesítették. A csomagok az alábbiakból állnak:

(26)

A 3B. és a 4. csomag számos értékesítési opcióját illetően a lett hatóságok úgy vélték, hogy a befektetők által hozzájuk benyújtott ajánlatok nem voltak megfelelőek, és nem tükrözték az általuk tartalmazott eszközök (a független, elismert szakértő által megbecsült) valós belső értékét. A veszteségek minimalizálása érdekében az állam a 3B. és 4. csomag LPA részére történő értékesítése mellett döntött.

(27)

A Hipo Fondit a befektetőktől érkezett ajánlatok alapján vagy folyamatosan működő jogi személyként való értékesítés útján lehetett volna eladni az általa kezelt összes eszközzel együtt, vagy eszközeladás útján. Lettország szerint a második opciót választott ák többek között azért, mert az eszközeladásért jobb árajánlatot kaptak. Ennek eredményeképpen a Hipo Fondinak majdnem az összes gazdasági tevékenységét – három („Rivjera”, „Safari” és „Jurmala”) nyugdíjprogramot – eladták. A nyugdíjprogramokon kívül a Hipo Fondi számos magánportfóliót és zárt végű befektetési alapot is kezelt. Ezek közül néhányat már lezártak, és a fennmaradó rész is megszüntetés alatt áll. A Hipo Fondi pusztán fedőcég marad, és semmilyen tényleges aktív üzleti tevékenységet nem fog folytatni. Ezt a fennmaradó céget fel lehetett volna számolni vagy el lehetett volna adni. Elindították ennek a jogi személynek az értékesítési folyamatát, és a Hipo Fondi kisebbségi részvényese (15) érdeklődést mutatott a részvények iránt […]. A lett hatóságok úgy döntöttek, hogy engedélyezik az értékesítést a kisebbségi részvényes részére, mert az a felszámoláshoz képest jobb pénzügyi eredményt és gyorsabb megoldást jelentett. A Hipo Fondi értékesítése majdnem befejeződött. Az adásvételi megállapodást aláírták, de a folyamat még nem zárult le, mert az akvizíciót a lett felügyelő hatóság, a Pénzügyi és Tőkepiaci Bizottság (a továbbiakban: az FCMC) vizsgálja felül. A Hipo Fondi nem rendelkezik bejegyzett szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal, és a „hipo” bejegyzett védjegyet és a kapcsolódó jogokat az MLB gyakorolja. Az MLB a vevővel kötött megállapodás részeként nem tiltotta meg a „hipo” kifejezés használatát a Hipo Fondi névben.

(28)

A HipoNIA értékesítését illetően az MLB […] LVL összegben tőkét ruházott át a HipoNIA részére 2013. június 20-án. A feltőkésítésre azért volt szükség, mert a HipoNIA átengedése az MLB által az LPA részére […]-n történt könyv szerinti értéken, és a különbség […] LVL-re rúgott. Ezt a különbséget az MLB […], mivel ez volt az előfeltétele annak, hogy az államkincstár hitelt nyújtson a HipoNIA-nak, és az LPA megszerezze a HipoNIA részvényeit. Az MLB számára az ügyletből juttatott nettó […] összesen […] LVL (vagyis […] könyv szerinti nettó értéken, céltartalékok levonása után, az ügylet megindításának pillanatában).

1. táblázat

Csomagok és értékesítési feltételeik áttekintése

(29)

Az értékesítési folyamat által termelt teljes összeg csekély mértékben, de jobb volt az értékesítési stratégiában az alapforgatókönyvben vártnál az alapesetben járó kedvezményekkel együtt, ha az értékesítési stratégiából vett bruttó kedvezményeket a könyv szerinti bruttó értékekre alkalmazzuk. Az 56,8 millió LVL összegű várt veszteséghez képest csak 53,1 millió LVL volt a veszteség.

(30)

Az MLB felmondja az ügyfeleivel kötött letétkezelési szolgáltatási megállapodásokat. A kapcsolódó informatikai infrastruktúrát lebontja, és az alkalmazottakat áthelyezi vagy elbocsátja.

(31)

Az MLB továbbá gyakorlatilag teljes körűen felszámolja az értékpapír-üzleti tevékenységét. Csak körülbelül 100 ügyfél számláját fogja fenntartani, akiket nem tudott elérni (legfőképp azért, mert az ügyfelek elhaláloztak). Mivel a bank a törvény szerint nem adhatja el azonnal az inaktív ügyfelek értékpapírjait, ezért 1. megpróbál engedélyt szerezni ezen ügyfelek értékpapír-számláinak kezelésére, és 2. megpróbálja visszavonni az egész banki engedélyt, amely a letétkezelési szolgáltatásokat is tartalmazza.

(32)

Az értékesítés után a fennmaradó kereskedelmi tevékenységeket várhatóan a fejlesztési részbe helyezik át: ide tartozik – többek között – 20,3 millió LVL értékű likvid eszköz; 7,6 millió LVL értékű egyéb eszköz; 5,9 millió LVL értékű lekötött betét és 1 millió LVL értékű látra szóló betét; 1,7 millió LVL értékű egyéb kötelezettség; és 19,2 millió LVL értékű forgalomban lévő részvény.

(33)

A kereskedelmi tevékenységek értékesítése után, 2013. június 30-tól az MLB várhatóan csak fejlesztési tevékenységekből fog állni. A bank körülbelül 222,3 millió LVL értékű eszközöket kezel majd.

(34)

A kiegészítő megállapodásban Lettország az alábbi kötelezettségeket vállalta az Unió és az IMF felé:

(35)

Az MBL fejlesztési tevékenységeit illetően a Bizottság tudomásul veszi Lettország azon szándékát, hogy optimalizálja a fejlesztési pénzintézetek rendszerét a pénzintézetek EFI-ben való konszolidálásával. Az eljárás megindításáról szóló határozatban úgy számítottak, hogy az MLB csak az EFI létrehozásáig végez fejlesztési tevékenységeket, amelynek elvileg 2012. december 31-én kellett volna megtörténnie. Azt a folyamatot azonban elhalasztották, és még mindig folyamatban van. Mivel a lett hatóságok nem véglegesítették az EFI-projektet, ez a határozat csak az MLB kereskedelmi részére vonatkozik. Következésképpen az MLB fejlesztési részét egy másik végső határozatban fogják vizsgálni.

(36)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Lettország által az MLB kereskedelmi részének nyújtott alábbi intézkedéseket fogadták el átmenetileg megmentési támogatásként:

(37)

Lettország információkkal szolgált az MLB kereskedelmi részének felszámolásához nyújtott állami támogatás felhasználásáról is, amely az értékesítési stratégia végrehajtásának figyelembevétele miatt módosult.

(38)

A (36) preambulumbekezdés b) pontjában megjelölt intézkedésből szükséges tőke teljes összege alacsonyabb volt az eredetileg tervezettnél (25 millió LVL 50 millió LVL helyett), mivel a lett hatóságok úgy döntöttek, hogy az MLB banki engedély nélkül fog működni, ami csökkentette a szükséges tőke nagyságát. A 25 millió LVL összegű tőkeemelés 2012 júniusában történt meg (17).

(39)

A (36) preambulumbekezdés c) pontjában megjelölt legfeljebb 250 millió LVL összegű készenléti likviditási keretet átmenetileg jóváhagyták és 2012. január 1-jétől az értékesítési folyamat lezárásáig elérhetővé tették az MLB számára, amely likviditási vészhelyzetek esetén használható fel. 2013. május 30-án a felhasznált likviditási támogatás lényegesen alacsonyabb volt a maximálisan várt összegnél (50 millió LVL), mert nem történt bankostrom, és az átalakítási folyamat zökkenőmentesen zajlott. A fennmaradó tartozás jelenleg 25 millió LVL, amelyet várhatóan 2013. december 31-ig fognak visszafizetni.

(40)

A (36) preambulumbekezdés d) pontjában megjelölt legfeljebb 32 millió LVL összegű garanciákat az MLB kereskedelmi részéhez kapcsolódóan a bank nemzetközi hitelezőinek nyújtották volna. Mivel a kereskedelmi rész értékesítését és az MLB átalakítását fejlesztési bankká a szerződéseik szerint nemteljesítési eseménynek is lehetett volna tekinteni, az említett intézkedés azért volt szükséges, hogy garanciát nyújtson a kötelezettségekre, amennyiben a nemzetközi hitelezők felkérték volna az MLB-t a hitelek előzetes visszafizetésére. A kereskedelmi részhez szükséges garanciák összege azonban alacsonyabb volt a várt 32 millió LVL-nél, mert csak néhány nemzetközi hitelező igényelt kiegészítő biztonsági intézkedéseket. 2013. május 30-án az előrejelzések szerint 12,4 millió LVL összegű garanciára volt igény.

(41)

A (36) preambulumbekezdés e) pontjában megjelölt, HipoNIA-nak nyújtott likviditási támogatás a valóságban több lett, mint a Bizottság által átmenetileg jóváhagyott összeg (71 millió LVL 60 millió LVL helyett). A megnövekedett összegre azért volt szükség, mert a 3. csomag egy részét nem adták el a piacon, hanem áthelyezték a HipoNIA-ba, ami megnövelte a szükséges finanszírozási összeget. Az említett likviditási támogatást várhatóan 2018. december 31-ig fizetik vissza.

(42)

Lettország tehát felkérte a Bizottságot, hogy hagyja jóvá a likviditási támogatás 11 millió LVL-lel történő megemelését. Lettország e tekintetben azzal érvelt, hogy az MLB kereskedelmi részének fokozatos megszüntetéséhez szükséges teljes támogatási összeg alacsonyabb, mint az átmenetileg jóváhagyott támogatási összeg.

2. táblázat

A jóváhagyott állami támogatás kontra nyújtott állami támogatás összehasonlítása

(2013. májusi állapot)

(43)

A szerkezetátalakításról szóló közlemény (18) megállapítja a jelenlegi válság alatt a pénzintézetek szerkezetátalakítására vonatkozó állami támogatási szabályokat. A szerkezetátalakításról szóló közlemény szerint a Szerződés 107. cikke (3) bekezdése b) pontjával való összeegyeztethetőség érdekében a pénzintézetek szerkezetátalakításának a jelenlegi pénzügyi válság keretében:

(44)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság átmenetileg jóváhagyta a megmentési támogatást, mert úgy vélte, hogy a (36) preambulumbekezdésben megjelölt intézkedések megfelelőek voltak, mivel céljuk a lett gazdaságnak az MLB problémáiból eredő fenyegetettségének elhárítása volt. A Bizottság továbbá úgy vélte, hogy ezek az intézkedések szükségesek voltak, és ezek voltak a legjobb értéket nyújtó opciók a lett kormány számára a bank kereskedelmi tevékenységeinek fokozatos leépítéséhez. A Bizottság ennek ellenére kételkedett abban, hogy a támogatás arányos volt-e, így további információkat kért e tekintetben.

(45)

Az értékesítési stratégia szerint az MLB kereskedelmi részének legtöbb gazdasági tevékenységét megszüntetik és csomagokban értékesítik, és a Hipolizings és Hipo Fondi leányvállalatokat a banktól elkülönülten értékesítik, amit a Bizottság pozitívan értékelt.

(46)

A szabályos felszámolást illetően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az MLB kereskedelmi tevékenységeinek megszüntetésére nyújtott támogatás összeegyeztethetőségéről további információra van szükség. A Bizottság különösen arra kérte fel a lett hatóságokat, hogy a tevékenységek értékesítéséhez előirányzott pontos mérföldköveket adjanak meg, illetve további információt szolgáltassanak azokról a tevékenységekről, amelyeket nem lehetett eladni.

(47)

A folytatni kívánt gazdasági tevékenységeket illetően csak két jogalanyt – nevezetesen a Hipolizingset és a Hipo Fondit – kínáltak értékesítésre önálló jogi személyként. Ennek ellenére a korlátozott piaci jelenlétük (19) és a bank által időben megtörtént értékesítésük fényében a Bizottság előzetesen arra a következtetésre jutott, hogy a támogatási intézkedések megfelelőek voltak.

(48)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság felkérte a lett hatóságokat, hogy további információt szolgáltassanak annak biztosítása érdekében, hogy a továbbiakban is önállóan működő egységek (Hipolizings és Hipo Fondi) az értékesítés után is életképesek maradjanak. A Bizottság pontosabban azt akarta tudni, hogy ki fogja az MLB helyett biztosítani az általuk igényelt infrastruktúrát vagy finanszírozást az értékesítés után.

(49)

Bár az értékesítési stratégia tartalmaz információt a kereskedelmi tevékenységek szabályos felszámolásáról, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy elegendő biztosítékokat építettek-e be a verseny indokolatlan torzítása ellen.

(50)

A Bizottság különösen arra kérte fel a lett hatóságokat, hogy időben fejezzék be az értékesítést, és kiegészítő intézkedéseket javasoljanak annak biztosítására, hogy a bank nem vonzó árakkal címkézze fel a kereskedelmi termékeit, és maximalizálja az előleget a meglévő hitelekre.

(51)

A Bizottság nem kapott észrevételeket az érdekelt felektől.

(52)

2012. április 5-én Lettország benyújtotta az eljárás megindításáról szóló határozatra vonatkozó észrevételeit, és később a 2013 júniusáig rendszeresen benyújtott beadványaival kiegészítette álláspontját (20).

(53)

Összességében Lettországnak az a véleménye, hogy az összeegyeztethető állami támogatásra vonatkozó összes kritérium teljesült az MLB vonatkozásában, mert: i. a kereskedelmi részt felszámolták; ii. a megmaradó fejlesztési rész szigorú termékskálával működik (csökkentés); és iii. a megmaradó intézmény engedélyét vissza fogják vonni, és így nem fog versenyezni a kereskedelmi bankokkal a finanszírozás tekintetében.

(54)

Az MLB fejlesztési részét illetően Lettország részletes információkkal szolgált (21). Lettország ennek ellenére egyértelművé tette, hogy még nem született végleges megállapodás az EFI létrehozásáról, amelynek át kellene vennie az MLB fejlesztési részét. Lettország kijelentette, hogy az érintett minisztériumok és a külső szakértő által az EFI létrehozásáról készítendő közös cselekvési tervet 2013. augusztus 2-ig kellett volna elkészíteni, és a munka 2013 folyamán is folytatódik. Az EFI létrehozásának végső dátuma azonban még mindig bizonytalan.

(55)

Lettország emiatt azt kérte, hogy az EFI létrehozásának állami támogatással kapcsolatos vizsgálatát külön eljárásként, és ne az MLB kereskedelmi részére vonatkozó eljárás részeként kezeljék.

(56)

A verseny szükségtelen torzulásának elkerülését célzó biztosítékokat illetően Lettország úgy véli, hogy az életbe léptetett intézkedések biztosítják azt, hogy nincs közvetlen verseny az MLB kereskedelmi része és más kereskedelmi bankok között. Az MLB 2009 novemberében leállította új hitelezési tevékenységét. Betéti oldalon a betétállomány aktív kezelése eredetileg azért volt szükséges, hogy az értékesítés lezárásáig elkerüljék a likviditási támogatás formájában nyújtott további állami támogatást. Az MLB kereskedelmi részéhez kapcsolódó betéteket végül az 1. és 2. csomag részeként értékesítették, míg a bankkártyás műveleteket beszüntették és a bankjegykiadó automaták hálózatát leszerelték.

(57)

A HipoNIA, amely hitelportfóliókat szerzett az MLB-től, nem nyújt kiegészítő finanszírozást egyik ügyfelének sem. Így különösen – ezeknek a hiteleknek állapotából adódóan (majdnem mindegyik több mint 90 napos késedelemben van, és a szerkezetátalakítási kísérleteket már megtették) – majdnem minden eset azt eredményezi, hogy a HipoNIA visszaveszi a tulajdont.

(58)

A kereskedelmi részt illetően Lettország benyújtotta az eszközök értékesítésére vagy felszámolására vonatkozó teljes ütemtervet, megállapította a folyamat kulcsfontosságú mérföldköveit, és tájékoztatta a Bizottságot az elért eredményekről és az adásvételi megállapodások tényleges dátumairól. Lettország kijelentette, hogy a kereskedelmi részhez kapcsolódó valamennyi mérlegpozíciót megszüntetik 2014 januárjáig.

(59)

Lettország részletes áttekintést adott az MLB kereskedelmi részének ténylegesen nyújtott állami támogatási összegekről (az MLB számára nyújtott 50 millió LVL összegű likviditási támogatás, a 12,4 millió LVL összegű állami garanciák, a 95,2 millió LVL összegű tőkeintézkedések és a HipoNIA számára nyújtott 71 millió LVL likviditási támogatás). Lettország hangsúlyozta, hogy az MLB számára a kereskedelmi részért adott teljes támogatás alacsonyabb, mint az eredetileg feltételezett (és az eljárás megindításáról szóló határozatban átmenetileg jóváhagyott) összeg.

(60)

Szerinte egyik támogatási intézkedés sem részesíti közvetlenül előnyben azokat a kereskedelmi tevékenységeket, amelyeket az értékesítésük után a Hipolizings és a Hipo Fondi fog folytatni. Az MLB alapvető üzleti tevékenységét három csomagra osztották, és eszközeladás formájában értékesítették. Ezek közül egyik csomag sem minősül a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti vállalkozásnak, ezért Lettország úgy véli, hogy a gazdasági tevékenység nem folytatódik az értékesítés után, és a csomagok sem részesülnek az értékesítés előtt nyújtott állami támogatásból származó előnyben.

(61)

Lettország azon az állásponton van, hogy csak a 4. csomag (Hipolizings) értékesítése minősülhet a gazdasági tevékenység folytatásának. A Hipolizings azonban csak a csoport nagyon kis részét fogja alkotni, amelyhez a vevő tartozik (kevesebb mint 0,1 %) és […]. […]. Az értékesítés biztosítani fogja a jogalany hosszú távú életképességét, és nem fogja veszélyeztetni a vevő életképességét. A Hipolizings továbbá csak nagyon alacsony, 5 %-os piaci részesedéssel rendelkezik. Ezen túlmenően csak korlátozott mértékben és közvetve részesült az MLB számára nyújtott támogatásból; a jelenlegi szerződéses megállapodásait nem kellett váratlanul megszüntetni, és – a bank tulajdonában lévő más társaságokhoz hasonlóan – nem kellett bajba jutott tulajdonosnak értékesítenie. A Hipolizings számára nyújtott igen korlátozott mértékű támogatásra tekintettel Lettország úgy véli, hogy az értékesítés és a vevővel való teljes integráció után a Hipolizings nem fog támogatásból részesülni.

(62)

A Hipo Fondit, a magánbefektetőnek eladott fedőcéget illetően Lettország vállalja, hogy […].

(63)

Az eszközöknek az MLB-től a HipoNIA-ra való átruházását és a HipoNIA későbbi értékesítését illetően Lettország egyetért a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatban megjelölt előzetes megállapításaival, melyek szerint az átruházás nem tartalmaz támogatást.

(64)

A kereskedelmi rész 2012. évi tőkeemelését illetően Lettország tisztázta, hogy az emelés két részletben történt: az első az 1., 2., 3., 5. és 6. csomagok értékesítéséhez kapcsolódott, a második pedig a 4. csomag értékesítéséhez. A tőke összegét a minimális szinten tartották és úgy számították ki, hogy biztosítsák a szavatolótőke-megfelelést a kereskedelmi rész számára az értékesítésből származó veszteségeket követően.

(65)

A szerkezetátalakítás keretében nyújtott készenléti likviditási keretet illetően Lettország azt állította, hogy a kereskedelmi résznek nyújtott támogatás átmeneti jellegű volt, amely biztosította a szabályos értékesítést. Alacsony mértéke és átmeneti jellege Lettország szerint a minimálisra csökkentette a potenciális versenytorzulást.

(66)

Végül Lettország vállalta, hogy nyomon követő jelentéseket nyújt be az MLB szerkezetátalakításáról, ideértve a nem értékesített kereskedelmi tevékenységek felszámolását, illetve utólagos értékelést is benyújt a felszámolásról.

(67)

A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében foglaltak szerint a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet – egyéb rendelkezések hiányában – a belső piaccal összeegyeztethetetlen.

(68)

Ahogy az az eljárás megindításáról szóló határozat (145) preambulumbekezdésben is szerepel, annak vizsgálatakor, hogy az intézkedések állami támogatásnak minősülnek-e, különbséget kell tenni egyrészt az MLB jelenlegi és jövőbeli fejlesztési banki tevékenységei, másrészt az MLB által az átalakítási (fokozatos kivezetési) időszakban végzett fennmaradó kereskedelmi tevékenységek között. A lett hatóságok arra vonatkozóan nyújtottak be adatokat, hogy az intézkedések hogyan részesítették előnyben az egyik vagy a másik részt.

(69)

A jelenlegi határozat hatálya csak az MLB kereskedelmi részének nyújtott intézkedésekre terjed ki. Az MLB fejlesztési részének – amelyet várhatóan tovább fog vinni egy még megalapítás előtt álló fejlesztési intézmény – működési feltételeit egy másik végső határozatban vizsgálják.

(70)

Következésképpen ez a határozat kizárólag a Lettország által az MLB kereskedelmi részének nyújtott intézkedéseket vizsgálja, amennyiben azok az MLB kereskedelmi részének szerkezetátalakításához szükségesek.

(71)

Emlékeztetnek arra, hogy a bank kereskedelmi részét előnyben részesítő intézkedések vizsgálatához fontos megállapítani, hogy a gazdasági tevékenységet folytatják vagy beszüntetik-e a kereskedelmi eszközök és kötelezettségek értékesítése után, és milyen mértékben (22). A Bizottság e tekintetben megállapítja, hogy a (magánbefektetőnek értékesített) 3A. és a (fokozatos megszüntetés céljából az LPA-nak értékesített) 3B. és 4. csomag 2013. június 30-ig történő értékesítésével az MLB korábbi kereskedelmi részének említett gazdasági tevékenységeit megszüntették. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a korábban a Hipo Fondi által kezelt eszközök nagy részét eszközeladás útján, a társaságtól elkülönülten értékesítették. A Bizottság úgy véli, hogy a csomagban történő értékesítés – amely lehetővé tette a vevők számára, hogy az MLB kereskedelmi eszközeinek és kötelezettségeinek különböző részeire licitáljanak – hatékonyan hozzájárul az MLB kereskedelmi tevékenységeinek felszámolásához. Érdemes hozzátenni, hogy a bank többször is próbálta eladni a nem értékesített eszközöket, amelyeket végül az LPA-nak adnak át úgy, hogy átrendezte a csomagokat és újratárgyalta az ajánlatokat a potenciális befektetőkkel. Így az MLB látszólag kihasználta a piacon elérhető valamennyi lehetőséget, hogy ésszerű áron adja el a legrosszabb minőségű eszközöket, vagyis olyan áron, amely magasabb az elismert külső tanácsadó által megállapított hosszú távú gazdasági értéküknél.

(72)

Lettország az MLB kereskedelmi jellegű kiegészítő tevékenységeit illetően is elegendő információval szolgált arról, hogy ezeket már vagy megszüntették, vagy a közeljövőben meg fogják szüntetni. A Hipo Fondi fedőcég, amely az általa kezelt eszközök értékesítése után megmarad, szintén eladásra kerül a következő hónapokban, az értékpapír-üzletág megszüntetésre kerül, és a RIS – a Hipo Fondiban és két másik fizetésképtelen társaságban jelenleg részvényekkel rendelkező, tisztán holdingtársaság – felszámolásra kerül. A tervek szerint az MLB banki engedélyét 2013. december 31-ig visszavonják.

(73)

A Hipolizingset jogi személyként értékesítették egy részvényügylettel. Lettország azt állította, hogy a Hipolizings nem részesült közvetlenül az anyavállalata, az MLB számára nyújtott támogatásokból (23). Az eljárás megindításáról szóló határozat (165)–(170) preambulumbekezdésében meghatározott eszközátvételi intézkedést illetően fontos emlékeztetni, hogy a Hipolizings értékesítése előtt az MLB legrosszabb eszközeit belsőleg átruházták a HipoNIA-ra. Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az eszközök belső átruházása csak akkor tekinthető a Hipolizings és a Hipo Fondi javára hozott eszközátvételi intézkedésnek, ha és amilyen mértékben azok részesültek az ilyen átruházásból. Mivel Lettország megerősítette, hogy a Hipolizingsből semmilyen eszközt nem ruháztak át a HipoNIA-ra, megállapítható, hogy a Hipolizings nem részesült a tevékenységeit közvetlenül előnyben részesítő eszközátvételből. Ahogy azt azonban Lettország is elismeri, nem zárható ki, hogy a Hipolizings bizonyos mértékig hasznot húzott az MLB-nek nyújtott támogatásból, amennyiben a Hipolizings meglévő szerződéses megállapodásait nem kellett váratlanul megszüntetni, és a Hipolizingset nem bajba jutott tulajdonosnak kellett értékesítenie. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a Hipolizings hasznot húzott az MLB számára nyújtott támogatásból, még ha közvetve és ezért igen alacsony mértékben is.

(74)

A Hipo Fondit illetően a Bizottság megállapítja, hogy amikor eladták a kisebbségi részvényesének, csupán fedőcég volt. Lettország megerősítette, hogy a Hipo Fondi által kezelt, fennmaradó magánportfóliókat és zárt végű befektetési alapokat már lezárták, a lezárásuk folyamatban van, vagy fel fogják őket számolni. Ezenkívül Lettország elkötelezett amellett, hogy […].

(75)

A fentiek fényében megállapítható, hogy a Hipo Fondi – legalábbis egy ideig – pusztán fedőcég marad üzleti tevékenység nélkül. Mivel a fedőcég a korábban a Hipo Fondi mint az MLB leányvállalata által végzett tevékenységeket megszünteti, és nem vállal új gazdasági tevékenységeket azonnal, megállapítható, hogy nincs folytonosság a Hipo Fondi mint az MLB-csoport korábbi tagvállalkozása és az új jogalany, azaz az új tulajdonos(ok) tulajdonában álló és új gazdasági tevékenységeket végző Hipo Fondi között, ha van ilyen. Ezért a Hipo Fondi fedőcég nem tekinthető a korábban az MLB-nek nyújtott támogatásból részesülőnek.

(76)

A HipoNIA tartalmazni fog az MLB korábbi kereskedelmi részéből származó eszközöket értékcsökkentett állapotban, és csak korlátozott ideig fog működni. A kialakult gyakorlatnak megfelelően azonban a kereskedelmi tevékenységek felszámolására irányuló intézkedések még mindig támogatásnak minősülhetnek (24).

(77)

Azon vállalkozásokat illetően, akik megvásárolták a csomagokat, a Bizottság megállapítja, hogy a Lettország által benyújtott információ alapján az értékesítési folyamatot nyílt és megkülönböztetéstől mentes módon bonyolították le piaci feltételek mellett és azzal a céllal, hogy maximalizálják az egyes csomagok árát.

(78)

A HipoNIA-hoz kapcsolódó, piaci áron aluli átruházást illetően a Bizottság megerősíti az eljárás megindításáról szóló határozat előzetes következtetését, mely szerint a vevő – az LPA – nem tekinthető a támogatás kedvezményezettjének, mert nem végez gazdasági tevékenységet, és az csak a lett állam egyik ügynöksége (25).

(79)

Ezek alapján a Bizottság úgy véli, hogy semmilyen támogatást nem kaptak azok a vállalkozások, amelyek az MLB kereskedelmi eszközeit és kötelezettségeit megvásárolták.

(80)

Összefoglalásképpen az MLB korábbi kereskedelmi tevékenységeiből álló valamennyi csomag értékesítése után – mely folyamat már lezárult – a támogatási intézkedésekből kizárólag az MLB azon kereskedelmi tevékenységei részesülnek, amelyeket a HipoNIA és a Hipolizings általi értékesítés után is folytatnak.

(81)

A (73) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a Hipolizings (bár csak korlátozott mértékben) részesült az MLB-nek nyújtott támogatásból. Ahogy azt már korábban is említettük, a szerződéses megállapodásait nem kellett váratlanul megszüntetni, és a társaságot nem kellett egy bajba jutott tulajdonosnak értékesítenie, ami valószínűleg kényszerkiárusításhoz vezetett volna. Az előny korlátozott jellege vagy az, hogy nem lehet számszerűsíteni, nem változtatja meg e tekintetben a Bizottság értékelését.

(82)

Mivel a Hipolizings a pénzügyi szektorban aktív, a tevékenységeit támogató állami források hatással lehetnek az Unión belüli kereskedelemre és torzíthatják a versenyt. Ezért a tevékenységeit támogató intézkedéseket úgy kell tekintetni, hogy a versenyt torzító hatásúak lehetnek és befolyásolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet. Az előnyt állami forrásokon keresztül nyújtották, és szelektív, mert csak egy pénzügyi csoport részesül belőle.

(83)

A fentiek fényében a Bizottság megállapítja, hogy az az MLB számára nyújtott támogatási intézkedésekből a Hipolizingsnek jutó közvetett előny a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

(84)

A HipoNIA számára nyújtott likviditási intézkedés esetében – amely bár magasabb összegben, de fennmarad a szerkezetátalakítási fázisban – már megállapították az eljárás megindításáról szóló határozatban, hogy állami támogatásnak minősül. A Bizottságnak a likviditási támogatás megnövelt összegére figyelemmel nincs oka megváltoztatni a korábbi értékelését. Az intézkedés megváltozott összege nem változtat a támogatásként való besorolásán. A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy a HipoNIA számára nyújtott 71 millió LVL értékű likviditási támogatás állami támogatásnak minősül.

(85)

A HipoNIA anyavállalatának, az MLB-nek nyújtott további támogatási intézkedéseket illetően a belőlük származó haszon nem juttatja előnyhöz a HipoNIA-t. Az MLB számára nyújtott többi támogatási intézkedés célja és hatása az volt, hogy az azonnali fizetésképtelenség és felszámolás esetén lehetséges időszaknál hosszabb ideig fenntartsa az MLB tevékenységeit. Amikor ezeket az MLB-nek nyújtották, a HipoNIA-t az MLB-csoporton belül az értékvesztett eszközkezelő társaságként tartották számon. Mivel a HipoNIA tevékenységei az eszközök azonnali felszámolására korlátozódtak az ügyfeleknek juttatott bármiféle előleg nélkül, ezért a társaság a felszámolási eljárás szerves részét képezte. Ezért az MLB kereskedelmi részének nyújtott további támogatási intézkedésekből származó közvetett támogatás a HipoNIA esetében kizárható.

(86)

Mivel az 5.1. szakaszban megállapításra került, hogy a HipoNIA számára nyújtott likviditási intézkedés és az MLB számára nyújtott támogatási intézkedésekből a Hipolizingsnek jutó közvetett előny a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül, értékelni kell e támogatások összeegyeztethetőségét a belső piaccal.

(87)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (177)–(180) preambulumbekezdésében már megállapításra került, hogy az MLB kereskedelmi tevékenységeit előnyben részesítő támogatási intézkedéseket a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja és különösen a Bizottság szerkezetátalakításról szóló közleménye alapján kell vizsgálni.

(88)

A szerkezetátalakításról szóló közlemény 17. pontja megerősíti, hogy egy pénzintézet (vagy pénzintézet részének) harmadik félnek történő eladása segíthet a hosszú távú életképessége helyreállításában.

(89)

A Hipolizingset a Swedbank Lizingsnek adták el, amely Lettország legnagyobb lízingtársasága (22 %-os piaci részesedés). A vevő szorosan kapcsolódik a Swedbank általános banki műveleteihez. 2013. május 31-én a Moody's A1-esre javította a Swedbank besorolását. A csoport műveletei kellő jövedelmezőségben jó eredményeket ért el (16,9 %-os tőkearányos jövedelmezőségi arány a teljes 2012. évre és 13,8 % a 2013. év első negyedévére (26)), ahol az alaptőke-megfelelési mutató meghaladja a 15 %-ot. A Hipolizings tevékenységei a Swedbank csoport eszközeinek csak nagyon kis részét teszik ki (kb. 0,05 %).

(90)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az MLB-nek a Hipolizings által a Swedbank Lizingsnek való értékesítését követően folytatott gazdasági tevékenységei – a Swedbank csoportba való integrációval – életképesek.

(91)

Lettország megerősítette, hogy a HipoNIA, amely hitelportfóliókat szerzett az MLB-től, nem nyújt kiegészítő finanszírozást egyik ügyfelének sem. Lettország továbbá vállalta, hogy nyomon követő jelentéseket nyújt be a nem értékesített kereskedelmi tevékenységek felszámolásáról, illetve benyújtja a felszámolás utólagos értékelését.

(92)

A Bizottság pozitívan értékeli Lettország és az MLB által tett erőfeszítéseket az eladható kereskedelmi tevékenységek értékesítését illetően, bár az elismert külső tanácsadó értékelése szerint ennek a megtétele gazdaságilag kevésbé volt előnyös, mintha idővel amortizálták volna őket.

(93)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatban támasztott aggályok eloszlottak, és a szerkezetátalakításról szóló közleménynek az üzleti tevékenység szabályos felszámolására vonatkozó követelményei jelen esetben teljesültek.

(94)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban már megállapították, hogy az értékesítési stratégiában foglalt alapforgatókönyv biztosítja az MLB kereskedelmi tevékenységeinek fokozatos megszüntetéséhez szükséges támogatás minimális szinten tartását (27). A terv tényleges kivitelezése nem változtatja meg ennek megítélését.

(95)

Továbbá azt is megállapították az eljárás megindításáról szóló határozatban, hogy az MLB kereskedelmi tevékenységét megszüntették az értékesítéssel, ami biztosítja, hogy a bank a lehető legtöbb segítséget nyújtja a saját forrásaiból a szerkezetátalakítás megvalósításához (28).

(96)

Ahogy már az eljárás megindításáról szóló határozatban is megállapították, az MLB leányvállalatainak külön-külön és időben történő leválasztása a bankról, valamint a bank felosztása több csomagra az értékesítésük előtt csökkenti a támogatás által okozott szükségtelen versenytorzulást. Ezért ezeket pozitívan értékelik (29).

(97)

Az értékesítési folyamat lezárásával az eljárás megindításáról szóló határozatban az értékesítés gyorsaságával kapcsolatban felmerült aggályok eloszlottak.

(98)

Mivel Lettország megerősítette, hogy a HipoNIA semmilyen előleget nem fizet a meglévő hitelekre, az eljárás megindításáról szóló határozatban erre vonatkozóan megemlített aggályok szintén alaptalannak bizonyultak.

(99)

A Hipolizingset illetően a Bizottság előzetesen azt állapította meg az eljárás megindításáról szóló határozatban, hogy a Hipolizingsnek nyújtott támogatás által okozott szükségtelen versenytorzulás korlátozására irányuló intézkedések megfelelőek voltak. Mivel Lettország megerősítette, hogy a Hipolizings nem részesült semmilyen közvetlen támogatásban, a Bizottság erre irányuló előzetes megállapításait most már meg lehet erősíteni. A Hipolizings továbbá […]. […]. A Hipolizings korlátozott piaci jelentése (5 %-os piaci részesedés) és a számára nyújtott – csak közvetett – korlátozott támogatás miatt a főleg a Hipolizings MLB által kellő időben történő értékesítéséből álló, a versenytorzulást korlátozó intézkedések megfelelőek.

(100)

A fentiekre tekintettel a Bizottság megállapítja, hogy az MLB átalakítási terve és az MLB kereskedelmi tevékenysége vonatkozásában a mai napig vizsgált végrehajtása megfelel a szerkezetátalakításról szóló közleményben meghatározott valamennyi feltételnek.

(101)

A Bizottság megállapítja, hogy a Lettország által 2013 júniusában az MLB-nek (a HipoNIA jogi személyén keresztül) nyújtott 71 millió LVL összegű likviditási támogatás és az MLB számára nyújtott szerkezetátalakítási intézkedésekből a Hipolizingsnek jutó közvetett előny a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül.

(102)

A Bizottság megállapítja, hogy Lettország jogellenesen, a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdését megszegve nyújtotta a 11 millió LVL összegű kiegészítő likviditási támogatást. A Bizottság azonban megállapítja, hogy ez az intézkedés a HipoNIA-nak nyújtott 60 millió LVL összegű eredeti likviditási támogatással együtt a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető a belső piaccal.

(103)

A Bizottság azt is megállapítja, hogy az MLB számára nyújtott szerkezetátalakítási intézkedésekből a Hipolizingsnek jutó közvetett előny a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető a belső piaccal,

(1)

Az Egyesült Királyság értesítette a Bizottságot arról a szándékáról, hogy adómentességet kíván bevezetni Észak-Írországban az Észak-Írországban kitermelt és ott kereskedelmi céllal hasznosított tiszta sóderre, valamint az Észak-Írországban kitermelt sóderből előállított és ott kereskedelmi céllal hasznosított feldolgozott termékekre az Egyesült Királyságban 2004. január 5-én kelt és 2004. január 9-én nyilvántartásba vett levéllel kivetett sóderkitermelési díj alól („az intézkedés”).

(2)

Az intézkedést az észak-írországi sóderkitermelési díj elengedésére irányuló eredeti intézkedés (2) módosításaként jelentették be, amely eredeti intézkedést a Bizottság az N863/2001 ügyben hozott 2002. április 24-i határozatával (3) hagyott jóvá (N863/2001 számú határozat).

(3)

2004. május 7-én a Bizottság „engedélyező” határozatot hozott az intézkedéssel kapcsolatban (4) (2004. május 7-i határozat).

(4)

2004. augusztus 30-án a British Aggregates Association, a Healy Bros. Ltd és a David K. Trotter & Sons Ltd fellebbezést nyújtott be a Bizottság 2004. május 7-i határozata ellen (az ügyet a T-359/94. számon vették nyilvántartásba).

(5)

2010. szeptember 9-én a Törvényszék megsemmisítette a 2004. május 7-i határozatot (5). Az ítélet szerint a Bizottság jogilag nem megalapozottan határozott az engedélyező határozat elfogadásáról, mivel előzőleg nem vizsgálta meg az érintett belföldi termékek és az Írországból származó importált termékek közötti esetleges hátrányos adóügyi megkülönböztetés kérdését. A Bizottság nem fellebbezett az ítélet ellen.

(6)

2010. december 15-én és 2011. december 21-én az Egyesült Királyság további információkat nyújtott be az intézkedéssel kapcsolatban, ideértve az intézkedés végrehajtásának a sóderkitermelési díjról (adójóváírás Észak-Írországban) szóló 2004. évi rendelet visszavonásával 2010. december 1-jével történő felfüggesztésére vonatkozó dokumentumokat (S.I. 2004/1959).

(7)

2011. február 2-i levelében a Bizottság további tájékoztatást kért. Az Egyesült Királyság további tájékoztatást nyújtott a 2011. március 7-i és 2011. június 10-i levelekben.

(8)

2011. július 13-i levelében a Bizottság tájékoztatta az Egyesült Királyságot, hogy a támogatás tekintetében a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott.

(9)

A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozata az Európai Unió Hivatalos Lapjában (6) jelent meg („az eljárás megindításáról szóló határozat”). A Bizottság felhívta az érdekelt feleket a támogatásra vonatkozó észrevételeik előterjesztésére.

(10)

A Bizottság 2011. szeptember 23-án kettő észrevételt kapott az érdekelt felektől. Ezeket 2011. november 10-én továbbította az Egyesült Királyságnak, felkínálva a válaszadás lehetőségét; az Egyesült Királyság az észrevételeit 2011. november 25-én kelt levelében juttatta el a Bizottság számára.

(11)

Az Egyesült Királyság további tájékoztatást nyújtott a 2012. szeptember 17-i és 2012. október 10-i levelekben. 2014. január 23-án és 2014. február 7-én a Bizottság további tájékoztatást kért, melyet az Egyesült Királyság 2014. április 1-jén és 2014. június 4-én adott meg.

(12)

A sóderkitermelési díj (a továbbiakban: „AGL”) a sóder kereskedelmi célú felhasználására kivetett környezetvédelmi adó, amely a terméskő, a homok és a kavics tekintetében alkalmazandó. Az Egyesült Királyság 2002. április 1-jétől vezette be környezetvédelmi célokból, az újrahasznosított sóder és a tiszta sódert kiváltó egyéb alternatív megoldások használatának maximalizálása, valamint a tiszta sóder – amely nem megújuló természeti erőforrás – hatékony kitermelésének és felhasználásának előmozdítása érdekében. A sóderkitermelésnek az AGL bevezetésével kezelt környezeti költségei magukban foglalják a zajt, a port, a biológiai sokféleségben okozott kárt, illetve a vizuális környezetszennyezést.

(13)

Az AGL az Egyesült Királyságban kitermelt tiszta sóder tekintetében alkalmazandó, valamint az importált tiszta sóder tekintetében annak az Egyesült Királyságban történő első felhasználásakor illetve eladásakor (7). Az eredeti bejelentés időpontjában érvényes díj 1,60 GBP/tonna volt (8). Az AGL a feldolgozott termékek gyártása során használt tiszta sóder kereskedelmi célú felhasználása tekintetében is alkalmazandó. Nem alkalmazandó azonban feldolgozott illetve újrahasznosított sóder vonatkozásában, valamint az Egyesült Királyságból exportált tiszta sóder vonatkozásában.

(14)

N863/01. számú határozatában a Bizottság megállapította, hogy az AGL fokozatos bevezetése Észak-Írországban összeegyeztethető a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatások E.3.2. szakaszával (9) („2001. évi környezetvédelmi támogatási iránymutatások”). A jóváhagyott támogatás egy öt évre szóló degresszív adókedvezmény-program formájában valósult meg, amely 2002-ben vette kezdetét, és 2007-ben ért véget. Az eredeti AGL mentesség Észak-Írországban csak a feldolgozott termékek gyártása során használt sóder kereskedelmi célú felhasználására vonatkozott.

(15)

Ez a határozat kizárólag a módosított AGL mentességet érinti Észak-Írországban, amely az Észak-Írországban kitermelt és ott kereskedelmi céllal hasznosított tiszta sóder, valamint az Észak-Írországban kitermelt sóderből előállított és ott kereskedelmi céllal hasznosított feldolgozott termékek tekintetében volt alkalmazandó.

(16)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (12) és (14) preambulumbekezdésében az Egyesült Királyság megállapította, hogy az Észak-Írországban fennálló különleges körülmények szükségessé teszik az AGL alóli mentesség körének kiterjesztését Észak-Írországban.

(17)

Az eredeti mentességi programot (az AGL fokozatos bevezetését) módosították. A mentesség a tiszta sóder valamennyi típusára vonatkozott, vagyis nem csupán a feldolgozott termékek gyártása során használt sóderre, amint az az N863/01. számú határozatban foglalt eredeti mentesség esetében volt, hanem a közvetlenül, nyers állapotban használt tiszta sóderre is (10).

(18)

A mentességet az egyébként fizetendő AGL szintjének 80 %-ában állapították meg, és átmeneti rendelkezésnek szánták. Ez 2004. április 1-jén lépett hatályba, és 2011. március 31-ig kellett volna érvényben maradnia (vagyis az AGL 2002. április 1-jei bevezetésétől számított 9 éven át).

(19)

A mentességi programot 2010. december 1-jén felfüggesztették.

(20)

A kitűzött környezetvédelmi célok hatékonyabb megvalósítása érdekében az Egyesült Királyság a mentességet ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az igénylőknek hivatalosan tárgyalásos megállapodást kell kötniük az Egyesült Királysággal, és annak meg kell felelniük; ezen megállapodásokban az igénylők a mentesség időtartamára elkötelezik magukat egy környezeti teljesítmény javítására irányuló program mellett.

(21)

A programba való belépés fő kritériumai a következők voltak:

(22)

Minden megállapodást egyedileg az adott kőbánya körülményeihez igazítottak, figyelembe véve például az alkalmazott szabványokat és a fejlesztési lehetőségeket. A megállapodások a következő teljesítményi területekre terjedtek ki: levegőminőség; régészet és geológiai sokféleség; biológiai sokféleség; robbantás; közösségi felelősség; por; energiahatékonyság; felszín alatti víz; tájkép és látvány tönkretétele; zaj; olaj és vegyi anyagok tárolása és kezelése; helyreállítás és utógondozás; a tiszta sódert felváltó alternatív anyagok használata; felszíni vizek; a szállítás telephelyen kívüli hatásai; valamint hulladékkezelés.

(23)

Észak-Írország Környezetvédelmi Minisztériuma volt felelős a megállapodások nyomon követéséért, és a mentességet visszavonták azon cégek esetében, amelyeknél jelentős hiányosságok merültek fel.

(24)

A sóder termelési költségeit illetően az Egyesült Királyság kifejtette, hogy azok kőbányánként jelentős eltérést mutatnak, és ugyanez elmondható az árakról is (11). A különböző osztályokba sorolt sóder átlag eladási árát a kőbányák szintjén az 1. táblázatban foglaltuk össze (12). A haszonkulcsok szintén eltérőek voltak, de az ágazat becslései szerint a jellemző szint 2–5 % között volt.

1. táblázat

Eladási ár

(25)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően az Egyesült Királyság további tájékoztatást nyújtott a sóder termelési költségeiről Észak-Írországban és Nagy-Britanniában. Nagy-Britanniával összehasonlítva Észak-Írországban magasabbak a villamosenergia-költségek és a tervezési engedélyezés költségei. Észak-Írországban egy kis- vagy középvállalkozás számára a villamos energia ára átlagosan kb. 14 p/kWh, míg az Egyesült Királyság egészében hasonló méretű vállalkozások számára 11 p/kWh. Észak-Írországban a nagy és nagyon nagy villamosenergia-fogyasztók átlagosan 10 p/kWh árat fizetnek, míg az Egyesült Királyság egészében az ár kb. 8 p/kWh. Az ágazat becslései azt sugallják, hogy a villamosenergia- és üzemanyag-költségek 30–46 p között mozognak minden tonnányi kitermelt sóder esetében. Észak-Írország kőbányái továbbá sokkal magasabb tervezési költségekkel szembesülnek, mint a Nagy-Britanniában és az Ír Köztársaságban lévő társaik. Ennek az állításnak az alátámasztására az Egyesült Királyság költség-összehasonlításokat nyújtott be.

(26)

Az Észak-Írország és Nagy-Britannia közötti általános árszint-különbségeket illetően az Egyesült Királyság kifejtette, hogy a beszállítók Észak-Írországban soha nem tudták ugyanazokat az árakat felszámítani, mint Nagy-Britanniában. Az Egyesült Királyság ezt az Észak-Írországban és Nagy-Britanniában 2001 és 2008 között érvényes átlagos sóderárakkal illusztrálta. Ennélfogva a teljes mértékű díj egy már elnyomott piacon az eladási ár sokkal nagyobb hányadát jelentette volna. Az tehát, hogy a költségeket nem lehet áthárítani a fogyasztókra, a környezetvédelmi fejlesztési beruházások hiányában jelentős szerepet játszó történelmi tényező, és gazdasági (a piac töredezettsége) valamint geológiai tényezőkkel magyarázzák.

(27)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően az Egyesült Királyság még részletesebb tájékoztatást nyújtott az átlagos sóderárakkal kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a nagy értékű, különleges sóderanyagok kivételével nem gazdaságos a sódert Észak-Írországból Nagy-Britanniában szállítani, de még Nagy-Britannián belül sem például Skóciából londoni felhasználásra. A 2. táblázat a 2006 és 2011 közötti átlagárakat mutatja a kőbányák szintjén Észak-Írországban és Nagy-Britanniában, valamint Nagy-Britannia esetében a 2012-es árakat is.

2. táblázat  (13)

Átlagárak a kőbányák szintjén

(28)

Az árakra vonatkozó részletes információk ugyanahhoz a következtetéshez vezetnek, amelyet az Egyesült Királyság korábban már levont a jelentésében ((26) preambulumbekezdés), vagyis hogy ennélfogva a teljes mértékű AGL egy már elnyomott piacon az eladási ár sokkal nagyobb hányadát jelentette volna. Az adatok azt mutatják, hogy az Észak-Írországból származó homok és kavics vagy zúzott kő sóderanyag nem tud versenyezni a nagy-britanniai átlagárakkal, amennyiben figyelembe vesszük a tengeri szállítás tonnánkénti […] (*1) GBP költségét. A sóder alacsony ára általában kizárja a távoli piacokon való eladás lehetőségét, mivel még […] GBP/tonna áron is egy […] mérföldes utazás csaknem […] %-kal növelné meg a kőbánya szintjén érvényes árat. A legtöbb esetben valószínű, hogy egy közelebb elhelyezkedő kőbánya versenyképesebb árat tud ajánlani.

(29)

Ami a keresleti árrugalmasságot illeti, az Egyesült Királyság kifejtette, hogy a sóder esetében a keresleti árrugalmasság 0,2 és 0,5 között mozog. Az Egyesült Királyság által a nagy-britanniai és észak-írországi sódermennyiségek és áradatok terén végzett vizsgálódás azt mutatja, hogy a legtöbb sódertípus esetében a keresleti árrugalmasság a nullához közeli értéktől kb. 0,52-ig terjedő tartományban mozog. Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően az Egyesült Királyság kimutatta, hogy a szárazföldi Egyesült Királyságra vonatkozó keresleti árrugalmassági becslések nem alkalmazhatók Észak-Írországra a két piac közötti különbségek miatt. Ezért az eredetileg benyújtott számok nem érvényesek Észak-Írország piacára. Az Egyesült Királyság jelezte, hogy megkísérelték meghatározni a csupán Észak-Írországra érvényes rugalmassági értéket, de hiányoztak a számításhoz szükséges adatok.

(30)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően az Egyesült Királyság tájékoztatást nyújtott arra vonatkozóan, hogy hogyan befolyásolják az árkülönbségek az észak-írországi piaci keresletet. Az észak-írországi kőfejtési ágazat öt legnagyobb vállalkozása közül négy nyújtott információkat erre a célra. Mivel a szállítási költségek általában korlátozzák azokat a piacokat, amelyeken a kőbányák versenyképes áron adhatják el a termékeiket, az árak és piaci részesedések közötti közvetlen összefüggés nehezen volt megállapítható. A kereslet és a piaci részesedés nagy valószínűséggel inkább a helyben lévő nagy építési projektek megkezdésére vagy befejezésére reagál, mint az országos szintű árkülönbségekre. Továbbá az Észak-Írországban a legnagyobb piaci részesedéssel bíró vállalatok is néha magasabb minőségű, különleges termékeket kínálnak eladásra, így a termelők közötti összehasonlítás alapján nem lehet pontosan meghatározni a piaci trendet. Mindazonáltal az Egyesült Királyság rámutat arra, hogy az árkülönbségek valóban befolyásolják a keresletet, de inkább helyi szinten. Az Ír Köztársasággal közös országhatárhoz közel – vagyis a határtól kb. 23 mérföldön belül – működő cégek jelezték, hogy jelentőst csökkenést tapasztaltak az értékesítésben, amikor árat emeltek. Konkrét adatokat szolgáltattak […] és […] vonatkozásában. A 3. táblázat az árváltozások hatását mutatja […], valamint […] […] telephelye tekintetében 2009 és 2013 között, a értékesítési volumenben és árbevételben tapasztalt jelentős csökkenést mutatva a mentesség felfüggesztésének 2010-es megszüntetését követően. Amikor […] és […] […] telephelye megkísérelte a díjat teljes egészében áthárítani, elveszítették értékesítésük […] %-át, ami jelentős csökkenést jelent.

3. táblázat

Az árváltozások hatása […], valamint […] […] telephelye tekintetében 2009 és 2013 között

(31)

Az Ír Köztársaság határához közel fekvő feldolgozott-termék-telephelyek szintén jelentős csökkenést tapasztaltak az értékesítésben, amikor megkísérelték a sóderkitermelési díjat teljes egészében áthárítani. Például […] […]-i […] telephelye esetében, ami csupán egy mérföldnyire helyezkedik el a határtól, a termelés a 2005-ben regisztrált […] m3-ről 2013-ban […] m3-re esett vissza az anyagárak emelkedését követően.

(32)

Az Egyesült Királyság továbbá tájékoztatást nyújtott az infrastruktúra és más közszféra munka alakulásáról 2000 és 2012 között. Eszerint 2007 és 2009 között növekedés volt megfigyelhető a közmunka teljesítmény tekintetében, amit 2012-ben csökkenés, majd enyhe növekedés követett. A Bizottság ugyanakkor megállapítja, hogy az építőipari munkákat általában befolyásolta a gazdasági visszaesés, ezért az ilyen tendenciákat nem szabad önmagukban figyelembe venni, mivel azok a gazdasági környezetnek, illetve az építőipari piac tendenciáinak következményei lehetnek.

(33)

Az Egyesült Királyság ajánlati árakat is közölt az észak-írországi Közúti Közbeszerzési Osztály által megvásárolt sóder vonatkozásában a 2007-2013-as időszakban (4. táblázat), amelyek tartalmazták a közúti osztályok helyi lerakataihoz történő szállítás költségeit is. Az adatok világosan mutatják, hogy 2010 után, amikor az AGL mentességet felfüggesztették, az árak vagy csökkentek, esetenként drámai mértékben, vagy enyhén emelkedtek ugyan, de az AGL teljes mértékű összegénél – ami 1,95 GBP – sokkal kisebb mértékben. Ez azt jelzi, hogy az észak-írországi sóderkitermelők nem tudták áthárítani az AGL-t a vásárlóikra még az állami értékesítések tekintetében sem. Ez annál is egyértelműbb, mivel a közszférát kisebb valószínűséggel befolyásolja a gazdasági visszaesés, és a közszférában végzett építőipari munkák, mint például a Közúti Osztály által végzett munkák, teljes sóderszükséglet részesedése növekedett.

4. táblázat

Ajánlati árak a 2007-2013-as időszakban az észak-írországi Közúti Közbeszerzési Osztály által megvásárolt sóder vonatkozásában

(34)

Mivel csak az észak-írországi kőbányák részesültek AGL mentességben, az Egyesült Királyság többi része pedig nem, az Egyesült Királyság tájékoztatást nyújtott arra vonatkozóan, hogy az észak-írországi sóderpiac miért más földrajzi piac, mint az Egyesült Királyság általános piaca, és hogy miben rejlenek a különbségek.

(35)

Az Egyesült Királyság rámutat arra, hogy az Észak-Írországban és a Nagy-Britanniában lévő sóderpiacok egymástól elkülönülnek és különállóak, és nagyon kevés a köztük lévő kölcsönhatás. A sóderpiac inkább helyi jellegűnek tekinthető, mivel az anyag szállításának költsége viszonylag magas az eladási árához képest. A Közlekedési Minisztérium által rendelkezésre bocsájtott adatok felhasználásával az Egyesült Királyság kiszámolta, hogy egy tonna sóder közúti szállításának átlagos költsége 0,855 GBP/tonna/mérföld. A sódertermékek alacsony árának köszönhetően a nagy távolságokra történő szállítás csökkenti a sódertermékek versenyképességét az olyan anyagokkal szemben, amelyek a vásárlóhoz közelebb fekvő helyi bányákból származnak. Ezenfelül a sóderanyagot exportálók becslései szerint a sóder Észak-Írország és Nagy-Britannia közötti tengeri szállítási költsége kb. […] GBP/tonna lenne. A tengeri szállításhoz még hozzájönne a kőbánya és a kikötő közötti szükséges közúti szállítás, valamint a megérkezés után a dokkból a felhasználási helyre történő szállítás. Az Egyesült Királyság rámutat továbbá arra, hogy a különleges színű kövek és a drágább sóderanyagok kivételével nem gazdaságos a két régió közötti sóderszállítás. A becslések szerint még a fenti kivételes anyagok tekintetében is valószínűleg […]–[…] GBP/tonna közúti szállítási többletköltség merül fel a nagy-britanniai dokk és a legközelebbi aszfaltkeverő üzemek között.

(36)

A sóderkínálat nagyban különbözik Észak-Írország és Nagy-Britannia vonatkozásában, ami az anyagok rendelkezésre állásának és a különböző bányaüzemeltető vállalatok számának is köszönhető. Földrajzi adottsága révén Észak-Írország a kőtípusok legszélesebb választékával dicsekedhet az Egyesült Királyság hasonló méretű régiói között. A kőbányák viszonylag egyenletesen helyezkednek el Észak-Írország területén. Míg a különböző megyékben nagyobb lelőhelyek vannak bizonyos kőtípusokból, a zúzott kő sóderanyagok nagyrészt felcserélhetők, ami bőséges mennyiségű sódernek megfelelő kőanyagot biztosít az egész térségben. Ugyanakkor azonban a szárazföldi Nagy-Britannia nem rendelkezik ugyanilyen geológiai sokszínűséggel. Az ország területén egyenletesen szétszóródó, az összes nagy piachoz közel elhelyezkedő, sokféle és gazdag kőlerakatnak köszönhetően Észak-Írország a felcserélhető termékek sokkal nagyobb kínálatával rendelkezik, mint Nagy-Britannia piaca. Ez nagyobb versenyt eredményez Észak-Írországban, és csökkenti az észak-ír sódertermelők rendelkezésére álló árrést, hogy növeljék áraikat.

(37)

Amint arra az Egyesült Királyság rámutatott, a független kőbányák messze magasabb aránya, valamint a kőbányák négyzetmérföldenkénti magasabb száma Észak-Írországban szintén nagyobb versenyt eredményez a sóderbeszállítók között. Nagy-Britanniában az összes sóder mintegy 75 %-át az öt legnagyobb vállalat szállítja (14). Ezzel ellentétben Észak-Írországban az öt legnagyobb vállalat becslések szerint csupán az ottani teljes sódertermelés 39 %-át biztosítja.

(38)

Az Egyesült Királyság rámutat arra, hogy a két piacot különböző keresleti tendenciák jellemzik, mivel a gazdasági visszaesés alatt és óta tapasztalt csökkenés a keresletben sokkal nagyobb volt Észak-Írországban, mint Nagy-Britanniában. Miközben pedig csökken az építőipari teljesítmény és a sóder iránti kereslet, erősödik a verseny a kőbányák üzemeltetői között a megmaradt keresletért.

(39)

Észak-Írország sokkal nagyobb hajlandóságot mutat az önálló tevékenységek iránt, miközben Nagy-Britanniával összehasonlítva a sóder-, cement- és betontermelés vertikális integrációja sokkal kevésbé gyakori az észak-írországi piacon. Amint azt a (37) preambulumbekezdés leszögezi, Nagy-Britanniában az öt legnagyobb vállalat tartja ellenőrzése alatt a teljes sóderkitermelés 75 %-át. Ugyanezek a vállalatok tartják ellenőrzésük alatt a teljes készre kevert betonmennyiség 70 %-át, az aszfaltkeverő üzemek nagy részét, és mindkét kulcsfontosságú piacot az összesített értékesítések tekintetében. Ennélfogva, amikor az építőipari teljesítmény csökken és a beton és aszfalt iránti kereslet leesik, Nagy-Britannia öt legnagyobb vállalata ellenőrzése alatt tartja a sóderkitermelési képességeikben bekövetkezett csökkenést. Valójában a sóderellátás sokkal könnyebben igazodik a Nagy-Britanniában jelentkező kereslethez, az árakra nehezedő nyomás csökkentésével. Észak-Írország más, mivel a piacon nincs vertikális integráció, miközben az építőipar teljesítménye és a sóder iránti kereslet csökken, a kőbánya-üzemeltetők közötti verseny a megmaradt keresletért pedig erősödik. Ennek következtében az észak-írországi piacon sokkal nagyobb a verseny, mint Nagy-Britannia piacán, mivel magasabb az egy négyzetmérföldre és az egy főre eső kőbányák száma, és nagyobb a független kőbányák aránya, amelyek független, önálló, feldolgozott termék üzemeknek próbálják meg eladni termékeiket.

(40)

Az Egyesült Királyság arra is rámutatott, hogy Észak-Írország sóderpiaca és az Ír Köztársaság sóderpiaca igen hasonlóak.

(41)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően az Egyesült Királyság tájékoztatást nyújtott az észak-írországi sóderipar kereskedelemtől való függőségéről 2002 és 2013 között. A hivatalos statisztikák csupán összesített féléves adatokat szolgáltathattak a Her Majesty's Revenue and Customs (HMRC) (a brit vám- és adóhivatal) közzétételi szabályai miatt. Ezek a szabályok nem engedik meg a kereskedelemtől való függőség sódertípus szerinti bontásban történő megadását, néhány évre pedig egyáltalán nem állnak rendelkezésre kereskedelmi statisztikák. További nehézségeket okozott a feldolgozott beton és feldolgozott aszfalt termékek gyártására vonatkozó hivatalos adatok hiánya. Ezekben az esetekben az Egyesült Királyság a Quarry Products Association Northern Ireland („QPANI”) (Észak-Írországi Kőbánya Termékek Egyesülete) által rendelkezésre bocsájtott piaci becslésekre (15) hagyatkozott. Mivel más termékkategóriákra vonatkozóan nincsenek nemzeti statisztikai adatok, az Egyesült Királyság a zúzott kő, s feldolgozott betontermékek, a homok és az aszfalt kereskedelemtől való függőségére vonatkozó legjobb becsléseket közölte. Mindazonáltal, az Egyesült Királyság még ezen korlátok ellenére is azon a véleményen van, hogy a kereskedelemtől való függőségre vonatkozó adatok megmutatják az Ír Köztársaság és Észak-Írország közötti kereskedelem mértékét. A kereskedelemtől való függőséget az 5. tábla részletezi. A számok az importra és exportra vonatkozó éves vagy féléves adatokon, valamint a Bizottság által rendelkezésre bocsájtott éves eredményeken alapulnak.

5. táblázat

Kereskedelemtől való függőség

(42)

Az 5. táblázat számai azt mutatják, hogy az észak-írországi sóderipar a zúzott kő értékesítés tekintetében jelentős mértékben függ a kereskedelemtől. Az Egyesült Királyság rámutat arra, hogy az AGL 2002-es bevezetését követően jelentős mértékben nőtt a sóderanyagok be nem jelentett bevitele Észak-Írországba. Ez a be nem jelentett import valószínűleg ismét növekedett az AGL mentesség 2010-es felfüggesztését követően. A University of Ulster 2002-ben végzett felmérése során nyolc fontos határátkelőhelyen megszámolták az Észak-Írországba belépő sóderanyagot szállító teherautókat. A felmérés eredményei azt mutatták, hogy naponta akár 89 teherautó szállított sóderanyagot. Az összes hivatalosan bejelentett import teljes éves mennyiségéhez évente csupán 243 teherautó kellett volna. Ez arra engedett következtetni, hogy a sóder import valós szintje akár 133-szorosa is lehetett annak, amit a hivatalos statisztikák 2002-ben feljegyeztek, ami azt jelenti, hogy a kereskedelemtől való függőség becsült értékei valószínűleg jelentősen a kereskedelemtől való függőség valós szintje alatt vannak.

(43)

A megnövekedett termelési költségeknek a végső fogyasztókra történő áthárítása és az értékesítés lehetséges csökkenése tekintetében az Egyesült Királyság olyan tájékoztatást nyújtott, amely rámutatott arra, hogy a díj 2002-es bevezetését követően a sóder átlagára Észak-Írországban sokkal kisebb mértékben növekedett, mint ami elvárható lett volna az AGL teljes mértékű áthárítása esetén, és hogy ez összefüggésben állt a törvényes értékesítésben bekövetkezett eséssel, amely arányaiban sokkal nagyobb mértékű volt, mint a Nagy-Britanniában jegyzett esés.

(44)

Az Egyesült Királyság kifejtette továbbá, hogy az alacsony minőségű sóderanyag és töltőanyag értékesítése leesett a 2003. március 31-én végződő évben az AGL bevezetését megelőző két évben tapasztalt szinthez képest. A 2002-es naptári évben a törvényesen működő kőbányákból származó termelés jelentősen a sóderanyag értékesítések vonatkozásában megállapított tendencia alatt maradt (általánosan elmondható, hogy az elmúlt 30 év során emelkedő tendencia volt tapasztalható Észak-Írországban a sóderanyag értékesítés terén). Nagy-Britanniában a sódertermelés 2002-ben 5,7 %-kal csökkent az előző évben tapasztalt enyhe növekedéssel szemben (a trendelemzés során ugyanakkor az látszott, hogy Nagy-Britanniában a termelés az előző 10 év során általában csökkenő tendenciát mutatott).

(45)

Az Egyesült Királyság kifejtette továbbá, hogy az 1,60 GBP/tonna mértékű díj bevezetését követően Észak-Írországban az átlagos sóderárak kb. 0,25–0,30 GBP/tonna mértékben növekedtek 2002-ben a 2001-es évhez képest, míg Nagy-Britanniában 1–1,40 GBP/tonna mértékű volt az éremelkedés. Ha el is fogadjuk azt a tényt, hogy a feldolgozott termékekben felhasznált sóder – ami Észak-Írországban 80 %-os mentességet élvezett az eredeti 2002-es degresszív hitelezési program alapján – is benne foglaltatik az átlagban, az akkor azt jelenti, hogy Észak-Írországban a kőbánya üzemeltetőknek kellett elnyelniük a díj jelentős részét. Ha feltételezzük, hogy Észak-Írországban a sódertermelés felét a feldolgozott termékekhez használták fel, és ezek árát nem befolyásolta a díj 2002-ben, az Egyesült Királyság szerint ez még mindig azt jelenti, hogy átlagosan a díjból több, mint 1 GBP/tonna részt kellett elnyelni minden egyes tonnányi sóder után, amit nyers állapotban történő felhasználásra értékesítettek.

(46)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően az Egyesült Királyság további magyarázatot nyújtott a (45) preambulumbekezdésben foglalt állításaira vonatkozóan, miszerint az AGL bevezetését követően Észak-Írországban a díj mértékénél sokkal kisebb mértékben növekedett az átlagár, míg Nagy-Britanniában 1-1,40 GBP/tonna mértékben emelkedett, mivel azok a gyártók, akik sóderből állítanak elő feldolgozott termékeket soha nem fizették a teljes AGL-t. Az Egyesült Királyság becsléseket mutat be arra vonatkozóan, hogy az Észak-Írországban termelt sóder harmadát-felét feldolgozott termékek gyártására használják fel. Ha az érvelés kedvéért a magasabb számot vesszük figyelembe, és a teljes 100 %-os mentességet alkalmazzuk, ami a díj alkalmazásának első évében a feldolgozott termékekre vonatkozott, és feltételezzük, hogy a sóderanyagok 50 %-ára kivetett díj eredményeképp nem emelkedtek a termelési költségek, akkor ez csupán megduplázza az árnövekedést a fennmaradó 50 % esetében. Ez a megkétszereződés azt jelentené, hogy a kapott áremelkedés 0,50–60 GBP/tonna volt, ami még mindig jelentős mértékben a Nagy-Britanniában kapott emelkedés alatt marad, és még csak a közelébe sem ér a díj első alkalmazása során eredményezett teljes további 1,60 GBP/tonna költség áthárításához.

(47)

Az Egyesült Királyság továbbá az észak-írországi sóderipar reprezentatív mintáiból gyűjtött adatokat szolgáltatott a sódertermelésben, forgalomban és nyereségben tapasztalt tendenciákra vonatkozóan. A bemutatott tendenciák azonban összekapcsolódnak, és nem értelmezhetők az építőipari piac tendenciáitól vagy a 2008-ban kezdődő gazdasági válságtól függetlenül.

(48)

Az adatok azt mutatják, hogy a nyereségesség és az árak már a mentességi program felfüggesztése előtt olyan alacsonyak voltak, hogy az adó teljes elnyelése nem lett volna pénzügyileg életképes. Ehelyett a vállalatok áthárították az adót, cserébe pedig további veszteségeket kellett elviselniük az értékesítésben azokon felül, amiket a kihívást jelentő gazdasági körülmények már okoztak számukra. Az ágazat vállalkozásai további működésük érdekében elhalasztották a létfontosságú tőkebefektetéseket, és alkalmazottakat bocsátottak el. A felmérési jelentések azt mutatják, hogy nehéz volt áthárítani a fogyasztókra az 1,95 GBP/tonna díjat, mivel a fogyasztói árak 50 % és 66 % közötti mértékben növekedtek volna. Szintén a gazdasági helyzetnek köszönhetően a fogyasztók nem szívesen fizetnek magasabb árakat, inkább elhalasztják a befektetéseket, vagy pedig alternatív anyagokat vagy versenyképesebb árakat keresnek a versenytársaknál. Ez pedig káros az észak-írországi sóder üzletág számára, mivel a vevők elvesztéséhez, az értékesítési volumenek csökkenéséhez vezet, és a haszonkulcsok további csökkentésének kényszerét eredményezi.

(49)

Ennélfogva annak ellenére, hogy az észak-írországi sóderipar reprezentatív mintáiból gyűjtött adatok jól mutatják az észak-írországi sóderipar forgalmának és nyereségének alakulását, nem vonatkoztathatók el a gazdasági környezettől, és nem használhatók fel önmagukban a teljes AGL hatásainak értékeléséhez.

(50)

A mentességi program becsült éves költségvetése (elmaradt állami források) az eredeti bejelentés időpontjában 15 millió GBP (2004-2005) és 35 millió GBP (2010-2011) között mozgott.

(51)

A kedvezményezettek számát illetően a becslések szerint közel 170 kőbánya üzemeltető volt jogosult a mentességre.

(52)

Az AGL mentességet odaítélő hatóság Észak-Írországban a HMRC (a brit vám- és adóhivatal) volt.

(53)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (47) és (54) preambulumbekezdése szerint a Bizottság kételkedett abban, hogy az Észak-Írországban alkalmazandó módosított AGL mentesség összhangban áll-e az EUMSZ-szel, különösen pedig annak 110. cikkével. Ezen kételyek miatt pedig az adott szakaszban a Bizottság nem találta meg a belső piaccal összeegyeztethető intézkedést.

(54)

A Bizottság úgy vélte, hogy az EUMSZ 110. cikke értelmében az AGL belső adónak minősült. Tovább megállapította, hogy az AGL alkalmazása tekintetében nem megindokolható különbséget tettek az észak-írországi termelők és más tagállamokból származó termelők között.

(55)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (56) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a Bizottság a releváns ítélkezési gyakorlat alapján és a 2004. május 7-i határozat megsemmisítése eredményeképp úgy ítélte meg, hogy az attól az időponttól alkalmazott intézkedést (a 2010. december 1-jei felfüggesztéséig) jogellenesnek kell tekinteni. A Bizottság továbbá kijelentette, hogy a jogellenes állami támogatás összeegyeztethetőségét a belső piaccal mindig a támogatás odaítélésének időpontjában hatályos bármely okiratban előírt alapvető kritériumok szerint fogja értékelni (17). Mivel a támogatást jogellenesnek kell tekintetni, és mivel azt a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások alkalmazhatóságának idején, illetve a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások (18) közzététele után ítélték oda, a Bizottság a támogatás odaítélésének időpontjában hatályos okirat alapján értékelte az AGL mentességi program összeegyeztethetőségét, az alábbiak szerint:

(56)

Az intézkedésnek a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások alapján történő értékelése során a Bizottság úgy találta, hogy az abban lefektetett összeegyeztethetőségi feltételek teljesítettnek tekinthetők. Ugyanakkor azonban emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 110. cikkével kapcsolatban kifejezett kételyeire való tekintettel az adott szakaszban nem találta meg a belső piaccal összeegyeztethető intézkedést a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások alapján.

(57)

Az intézkedésnek a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások alapján megállapítható összeegyeztethetőségével kapcsolatban a Bizottság úgy találta, hogy:

(58)

Habár az Egyesült Királyság által nyújtott tájékoztatás szerint az AGL következtében a termelési költségek nagyon jelentős mértékben emelkedtek, ami normális esetben azt valószínűsítené, hogy az ilyen emelkedést nem lehetne áthárítani az értékesítésben bekövetkező lényeges csökkenés nélkül, az adott szakaszban a Bizottság a rendelkezésére bocsátott információk fényében – különösen pedig a nem kellőképp részletezett információk fényében – nem tudta megállapítani a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások 158 (c) pontjában lefektetett összeegyeztethetőségi feltétel teljesülését.

(59)

A környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások 158 (c) pontja alapján a szükségességi kritériumoknak való megfelelés megköveteli, hogy az (58) preambulumbekezdésben hivatkozott termelésiköltség-növekedést nem lehet áthárítani a fogyasztókra anélkül, hogy az az értékesítésben bekövetkező lényeges csökkenést eredményezne. E tekintetben a tagállamok becsléseket nyújthatnak be többek között a termék árának rugalmasságára vonatkozóan az érintett ágazatban és az érintett földrajzi piacon, illetve becsléseket az érintett ágazat vagy kategória vállalkozásainak kieső értékesítésére és/vagy nyereségcsökkenésére vonatkozóan.

(60)

Ebben az összefüggésben a Bizottság megjegyezte, hogy az Egyesült Királyság azon érvelése, miszerint a termelési költségek növekedését nem lehet áthárítani anélkül, hogy az az értékesítésben bekövetkező lényeges csökkenést eredményezne, az AGL bevezetésének köszönhetően bekövetkezett áremelkedés összehasonlításán alapult (kb. 0,25-0,30 GBP/tonna 2002-ben 2001-gyel összevetve Észak-Írországban, míg Nagy-Britanniában az ár 1-1,40 GBP/tonna mértékben növekedett). A (törvényes) értékesítések észak-írországi csökkenését illetően a Bizottság megállapította, hogy az valamennyi sódertípus vonatkozásában összességében -17,6 % (2001-2003) és -22,8 % (2002-2003) között mozgott, és arányában sokkal nagyobb volt, mint amit Nagy-Britanniában jegyeztek le. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érvek a megnövekedett termelési költségek áthárítása során Észak-Írországban tapasztalt nehézségek jeleként foghatók fel.

(61)

Mindazonáltal a Bizottság rámutatott arra, hogy az Egyesült Királyság nem szolgáltatott kellőképpen részletezett adatokat, amelyek igazolnák vagy számszerűsítenék annak a ténynek az érvekre kifejtett hatását, miszerint azok a gyártók, akik sóderből feldolgozott termékeket állítanak elő soha nem fizették a teljes AGL-t, mivel annak észak-írországi bevezetése szakaszosan történt.

(62)

Továbbá az értékesítés csökkenésének alátámasztása tekintetében az Egyesült Királyság nem adott magyarázatot az észak-írországi sóderpiacok 2002 után bekövetkezett változására vonatkozóan. Az Észak-Írországi Kőbánya Termékek Egyesülete (QPANI) által a tisztességes kereskedelemért felelős hivatal számára készített jelentés – az Egyesült Királyság sóder ágazatáról készített piaci tanulmány (19) 2. ábrája – az Egyesült Királyság által benyújtott formában növekedést mutat a termelésben 2004 és 2007 között.

(63)

Beadványában az Egyesült Királyság azt állította, hogy „a költségek növekedése kihatott a működtetők forgalmára, és csökkentette nyereségüket”. Ugyanakkor azonban nem szolgáltattak adatot, ami ezt az állítást alátámasztaná.

(64)

A környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások 158 (c) pontjában meghatározott feltételnek való megfelelés igazolására az Egyesült Királyság csak a teljes iparági szintre vonatkozó adatokat nyújtott be, és nem szolgáltatott reprezentatív mintákat az egyes kedvezményezettekről, például a méretük alapján.

(65)

Végezetül a Bizottság megjegyezte, hogy az Egyesült Királyság észrevételei azt sugallják, hogy a legtöbb sódertípus esetében a keresleti árrugalmasság a nullához közeli értéktől kb. 0,52-ig terjedő tartományban mozog, vagyis viszonylag rugalmatlan. Elvileg ez azt jelentené, hogy a termelési költségek növekedését át lehetett volna hárítani a végső fogyasztókra. Az Egyesült Királyság nem adott további magyarázatot és nem nyújtott be számításokat kifejezetten a viszonylagos rugalmatlanság hatására vonatkozóan, amit a termelési költségeknek a végső fogyasztókra történő áthárítása (vagy az arra való képtelenség) vonatkozásában bemutatott érvek alapján állapítottak meg.

(66)

A QPANI azt állította, hogy az észak-írországi sódertermelők jóhiszeműen csatlakoztak a mentességi programhoz, arra a tényre hivatkozva, hogy az Egyesült Királyság kérte a Bizottság hozzájárulását, a Bizottság pedig engedélyező határozatot hozott. Továbbá környezetvédelmi megállapodásokat kötöttek, amelyek jelentőst befektetéseket jelentettek részükről.

(67)

A Bizottságnak a mentességi program jóváhagyásáról szóló döntését megtámadó pályázók soha nem hoztak fel példákat az importált sóderrel szembeni tényleges diszkrimináció bizonyítására.

(68)

A QPANI azt állítja, hogy az állami támogatás bármilyen formában történő visszatéríttetése sértené az észak-írországi kőbánya-üzemeltetők jogos bizalmát arra vonatkozóan, hogy a támogatás jogszerű volt. Mivel a kőbánya-üzemeltetők már befektetéseket eszközöltek a környezetvédelmi fejlesztések érdekében, a visszatérítésre vonatkozó utasítás valójában azt jelentené, hogy ezek a vállalatok kétszer viselik a költségeket. Ezenfelül a visszatéríttetés ellentétes lenne a jogbiztonság elvével.

(69)

A QPANI azt is megemlíti, hogy az Észak-Írországba importált sóder mennyisége mindig is minimális volt. Rámutatnak, hogy az AGL bevezetését követően az import valójában a magánlakás-építési beruházások növekedésével és a közszféra építőipari költekezésének növekedésével nőtt.

(70)

Arra vonatkozóan, hogy az AGL-t nem lehet áthárítani a fogyasztókra, a QPANI megállapítja, hogy a termelési költségeknek a Bizottság által már elismert jelentős növekedését nem lehet áthárítani a sóderágazat többletkapacitása és a sokkal versenyképesebb észak-írországi piac miatt. Ezen túlmenően Észak-Írországban jelentős számú anyag AGL mentességet élvez, köztük például a pala, amit állami és magán építési projektekben egyaránt használnak, valamint a mezőgazdasági termelők is használják. Egy havi magánjellegű kőértékesítésekkel kapcsolatos QPANI felmérés (2001. szeptember – 2002. szeptember) 2002. áprilisától jelentős visszaesésre mutatott rá az előző évhez képest. Az Észak-Írországi Vállalkozási, Kereskedelmi és Beruházási Minisztérium statisztikai osztályának az ásványi anyagokra vonatkozó 2002-es éves jelentése közel 2,7 millió tonnás csökkenésre hívta fel a figyelmet az észak-írországi sódertermelésben, ami a termelés 11 %-át jelenti.

(71)

A QPANI megállapítja, hogy az észak-írországi ügyek bizottságának tájékoztatása „A sóderkitermelési díj bevezetése – egy év távlatából, a 2003-2004-es ülésszak 3. jelentése” címmel egyértelmű bizonyítékokat mutat fel az AGL bevezetésének a sóder értékesítésre és a foglalkoztatási szintre gyakorolt hatására vonatkozóan.

(72)

A QPANI azzal érvel, hogy az észak-írországi sódertermelés növekedése 2004 és 2007 között a térségen belüli fokozott építőipari tevékenységnek volt köszönhető.

(73)

A QPANI továbbá azt állítja, hogy a megnövekedett költségek kihatottak a működtetők haszonkulcsaira, amit az a tény is alátámaszt, hogy az árak csak 0,25-0,30 GBP mértékben növekedtek, amint az eljárás megindításáról szóló határozat (81) preambulumbekezdése megállapítja. Következésképpen ők nyelték el az AGL által okozott megnövekedett termelési költségek nagy részét, és az iparág tőkeigényességét, valamint magas általános költség igényét tekintve egyértelművé vált, hogy a működtetők szűk haszonkulcsa tovább csökkent.

(74)

A QPANI azt állítja, hogy a keresleti árrugalmasságra vonatkozó adatok a nagy-britanniai sóderpiacra vonatkoznak, és nem tükrözik az észak-írországi helyzetet.

(75)

A BAA azt állítja, hogy az Egyesült Királyság számára lehetetlen lenne visszamenőlegesen orvosolni a más tagállamokból importált termékekkel szembeni hátrányos adóügyi megkülönböztetést. Azt állítja, hogy még akkor is, ha az Egyesült Királyságnak vissza kellene fizetni bármely, sóderkitermelési díj címen Észak-Írországba más tagállamokból importált termékek után befizetett összeget, az nem szüntetné meg az adóügyi megkülönböztetés súlyos visszatartó hatását. Ennélfogva a mentességi program visszamenőleges jóváhagyása nem lenne lehetséges.

(76)

A BAA azt állítja, hogy az AGL mentességi program nem összeegyeztethető a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatásokkal. Vélhetőleg az AGL-nek nincs érzékelhető hatása a környezetre, amint azt a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások 51 (2) pontja megköveteli; a 2004-es mentességi program nem került jóváhagyásra az AGL elfogadásakor, amint azt a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások 51 (2) (b) pontja megköveteli; a 20 % az adónak nem jelentős része, amint azt a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások 51 (1) (b) pontja megköveteli.

(77)

A BAA továbbá azt állítja, hogy a mentességi program nem összeegyeztethető a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatásokkal. Az AGL mentesség aláássa az AGL által elérni kívánt környezetvédelmi célkitűzést a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások 151. pontjával ellentétben, mivel 2004 óta jelentős sóderimportálást eredményezett Észak-Írországból Nagy Britanniába. Ez az Észak-Írországban kitermelt, de Nagy-Britanniában felhasznált sóderre kivetett teljes mértékű adó megfizetésére vonatkozó szabályok kijátszását jelentené.

(78)

A BAA előterjeszti, hogy az AGL mentesség nem összeegyeztethető a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások 158 (c) pontjával, mivel nem bizonyított, hogy nem lehet áthárítani a termelési költségek lényeges növekedését. Az Egyesült Királyság által előterjesztett gazdasági adatok, melyekre az eljárás megindításáról szóló határozat (21)-(23) preambulumbekezdései hivatkoznak, kifejezetten valószínűtlenek és potenciálisan félrevezetőek. Az Egyesült Királyság által beterjesztett átlagárak semmitmondóak, mivel számos különböző típusú sóder létezik, következésképpen ezeknek számos különböző áruk is van. A kőbányák szintjén érvényes ár továbbá függ a kőbánya helyétől és az építési területektől való távolságától is. Így nem elfogadható az Észak-Írországra (egy viszonylag kicsi és vidéki térség) érvényes átlagár és a teljes Nagy-Britanniára érvényes átlagár összehasonlítása. Feltételezhetően, ha az Észak-Írországi árak a kőbányák szintjén valóban 50 %-kal alacsonyabbak lennének a Nagy-Britanniában érvényes áraknál, hatalmas igény lett volna Nagy-Britanniában az észak-írországi sóder iránt. A BAA azt állítja, hogy az Észak-Írországból Londonba történő szállítás költségei nem magasabbak, mint a Skóciából Londonba történő szállítás költségei.

(79)

Az Egyesült Királyság azzal érvel, hogy a támogatás nem tekinthető jogellenesnek, és az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során csak a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások alkalmazhatóak.

(80)

Az Egyesült Királyság azzal érvel, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a 2004. május 7-én hozott határozatát a támogatás jóváhagyásáról semmisnek nyilvánították, mivel a Bizottság jogellenesen elmulasztotta a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását. A Bizottságot tájékoztatták az intézkedésről, és az intézkedést jóváhagyták még bármilyen adómentesség odaítélése előtt. A támogatás odaítélésének időpontjában a támogatás nem volt jogellenes.

(81)

Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy mivel a 2004. május 7-i határozatot semmissé nyilvánították, a Bizottság valójában nem hozott döntést a 659/1999/EK tanácsi rendelet (20) („eljárási szabályzat”) 4. cikke szerint két hónapos határidőn belül. Ennélfogva az intézkedést engedélyezettnek kell tekinteni. Ha az eljárási szabályzat 4. cikkének (6) bekezdését alkalmazzuk az eredeti bejelentésre, akkor 2004-ben a támogatás jóváhagyottnak volt tekintendő, és a Bizottságnak nincs hatásköre új határozat elfogadására a 4. cikk értelmében. Ehelyett az intézkedést létező támogatásként kell kezelni, ami csak jövőbeni hatásai tekintetében vizsgálható felül, és ami nem lehet visszamenőleges visszatéríttetési utasítás tárgya. Mindazonáltal határozat született a 4. cikk (3) bekezdése szerint, jóllehet jogellenesen és annak ellenére, hogy utólag semmissé nyilvánították, amely esetben az eljárási szabályzat 4. cikkének (6) bekezdése már nem alkalmazható. Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy neki is joga lenne arra a tényre hivatkozni, hogy az eljárási szabályzat 4. cikkének (3) bekezdése szerinti jóváhagyó határozat született még az adómentesség odaítélése előtt, így a támogatás odaítélése nem volt jogellenes abban az értelemben, hogy a Bizottság jóváhagyása nélkül ítélték oda.

(82)

Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy ebben az esetben az egyetlen ok, ami miatt a támogatást jogellenesnek tekintik az, hogy a 2004. május 7-i döntést semmisnek nyilvánították annyiban, hogy elmulasztotta a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását 2004-ben. Nem arról van szó, hogy az Egyesült Királyság az intézkedés hatálybalépése idején megszegte a Szerződés 108. cikke (3) bekezdését. Az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során csak a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások alkalmazhatóak. A Bizottságnak a támogatás értékelése során a 2004-es bejelentés alapján kellene eljárnia, és az akkor érvényes szabályokat kellene alkalmaznia.

(83)

Mivel az Egyesült Királyság szerint a támogatás nem jogellenes, azt állítja, hogy a Bizottságnak nem áll jogában felosztani a megítélt támogatást azok között az időszakok között, amikor a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások, illetve a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások voltak érvényben. Ebből az következik, hogy mivel a Bizottság úgy találta, hogy az intézkedés összhangban áll a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatásokkal, a programban odaítélt valamennyi támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni.

(84)

Az Egyesült Királyság elutasítja a British Aggregates Association („BAA”) által az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában előadott érvelést, amelyben a BAA azt állítja, hogy az intézkedés, abban a formában, ahogyan 2004-ben bejelentették, nem volt összeegyeztethető a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatásokkal. Az Egyesült Királyság kiemeli azt a tényt, hogy amint az az eljárás megindításáról szóló határozat (63) preambulumbekezdésében szerepel, a Bizottság már megállapította, hogy az AGL érzékelhető hatást fejt ki, és a BAA nem vitatja a Bizottság azon megállapítását, miszerint a 80 %-os AGL mentességet élvező észak-írországi sóderkitermelő vállalkozásokkal kötött környezetvédelmi egyezmények kedvező környezeti hatással bírnak, és nem ássák alá az AGL által elérni kívánt célkitűzéseket. Az Egyesült Királyság igazolja továbbá, hogy a Bizottság által 2004-ben jóváhagyott intézkedés az eredetileg az adóval egy időben bevezetett mentességi program kiterjesztése volt. A környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások 51 (2) (b) pontja nem írja elő, hogy az eltérés minden egyes elemét rögzíteni kellett vagy végre kellett hajtani az adó bevezetésének időpontjában. Ha erről lett volna szó, akkor soha nem lehetett volna bevezetni egy módosított eltérést, és az 51 (2) pont felesleges rendelkezés lenne. Az Egyesült Királyság beterjeszti továbbá, hogy a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások 51 (1) (b) pontja teljesül, és amint azt a Bizottság már elismerte az eljárás megindításáról szóló határozat (67) preambulumbekezdésében, az AGL 20 %-ának megfizetésére vonatkozó követelmény az adó jelentős részének megfizetésére vonatkozó követelményt jelent. Azon kérdés felvetése során, hogy ez az arány jelentősnek tekinthető-e, figyelembe kell venni azt is, hogy a mentességre jogosult kőbánya-üzemeltetőknek viselniük kell a környezeti teljesítmény javításának költségeit is, valamint azt, hogy Észak-Írországban a sóderárak általában alacsonyabbak, mint az Egyesült Királyság többi részén. Abszolút értékben a fizetendő nemzeti adó 20 %-ának pénzbeli értéke ezért nagyobb, mint az Egyesült Királyság többi részén.

(85)

Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy helytelen az az elképzelés, miszerint a mentességi program a Szerződés 110. cikkével ellentétes hátrányosan megkülönböztető adóztatásnak minősülhet. Az Írországból az Egyesült Királyságba történő behozatalt az Egyesült Királyságon belüli gyártással azonos módon adóztatják, ideértve az észak-írországi gyártást is, ahol a mentesség feltételei nem teljesülnek. Így tehát nincs hátrányos megkülönböztetés az Írországból az Egyesült Királyságba importált termékek és az Egyesült Királyságban gyártott termékek között. Észak-Írország nem tagállam, így nem alkalmazható a Szerződés 110. cikke annak megállapítására, hogy azon a területen bizonyos termelők megkülönböztetett adóügyi elbánása a más tagállamokból importált és azon a területen értékesített termékekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e. Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a hátrányos megkülönböztetést a nemzeti termékekre való tekintettel kell értékelni, és mivel az Egyesült Királyságban a nemzeti termékekre a maximális AGL-t kell alkalmazni, így nem lehet szó hátrányos megkülönböztetésről. Továbbá az, hogy egy tagállam bizonyos területén bizonyos termelők adókedvezményben részesülnek, az állami támogatás ellenőrzésének ügye a Szerződés 107. cikke, nem pedig a 110. cikke alapján. Csak a Szerződés 107. cikke (3) bekezdése, és nem a 110. cikk lehetne alkalmazható a termelőknek nyújtott adóügyi támogatási intézkedések vonatkozásában. Ellenkező esetben a termelőknek nyújtott valamennyi adóügyi támogatást ki kellene terjeszteni a más tagállamokból származó termékekre is. Továbbá nem létezik olyan szabály vagy uniós jogszabály, amely megköveteli, hogy egy tagállam egy részén a termelőknek adómentesség formájában nyújtott támogatást egyformán elérhetővé kell tenni a más tagállamokból hasonló termékeket importálók számára is.

(86)

Az Egyesült Királyság nem fogadja el, hogy a támogatás jogellenes, de amennyiben a Bizottság annak tartaná, úgy véli, hogy a visszatéríttetési utasítás nem helyénvaló. A visszatéríttetési utasítás sértené a támogatásban részesülők jogos bizalmát, és aránytalan lenne.

(87)

A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerint az állami támogatás a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(88)

Az AGL mentességet állami forrásokon keresztül nyújtották adókulcscsökkentés formájában, az Egyesült Királyság bizonyos meghatározott területén (Észak-Írországban) elhelyezkedő vállalatok számára, támogatva őket azon költségek csökkentésével, amelyeket egyébként viselniük kellene. A támogatásban részesülők sóderkitermeléssel, illetve feldolgozott termékek gyártásával foglalkoznak, amelyek a tagállamok közti kereskedelemmel járó gazdasági tevékenységek.

(89)

Ennek megfelelően a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat (39) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a bejelentett intézkedés állami támogatásnak minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése (az Európai Közösséget létrehozó szerződés korábbi 87. cikk (1) bekezdése) értelmében.

(90)

Az (55) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság megállapította, hogy mivel a támogatást jogellenes támogatásnak kell tekinteni, és az intézkedés környezetvédelmi célkitűzését figyelembe véve a Bizottságnak az intézkedés összeegyeztethetőségét az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdés (c) pontja szerint a támogatás nyújtásának időpontjában hatályos jogalapon kell értékelnie, a következők szerint:

(91)

Az Egyesült Királyság a (79) – (83) preambulumbekezdésekben részletezett okok miatt úgy véli, hogy a támogatást nem tekintendő jogellenes támogatásnak, és csak a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások alapján kell azt értékelni.

(92)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban e vonatkozásban tett megállapításokon felül, tekintettel az Egyesült Királyság által kifejtett álláspontra, a Bizottság rámutat arra, hogy a Bíróság következetesen fenntartotta, hogy amennyiben egy engedélyező bizottsági határozatot megtámadnak az előírt határidőn belül, és azt a Bíróság megsemmisíti, az általános uniós jogelv, különösen pedig a jogbiztonság és bizalomvédelem elve, nem akadályozzák meg a Bizottságot abban, hogy egy adott támogatási intézkedést jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásnak minősítsen és visszatéríttetést rendeljen el. A CELF I ítéletben (21) a Bíróság megállapította, hogy „Az engedélyező bizottsági határozat meghozatalát követően nyújtott támogatások a közösségi bíróság megsemmisítő határozatáig jogszerűnek tekintendők. Ezt követően pedig ez utóbbi határozat időpontjától az EK 231. cikk első bekezdésének megfelelően úgy tekintendők, hogy azokat a megsemmisített határozat nem nyilvánította a közös piaccal összeegyeztethetőnek, és ezért nyújtásuk jogellenesnek minősül.” A CELF II (22) ítéletben a Bíróság megerősíti azt a megállapítását, miszerint „a kedvezményezett vállalkozás az engedélyező bizottsági határozatra nem alapíthatott jogos bizalmat, mivel egyrészt ezt a határozatot a jogorvoslatra nyitva álló határidő alatt megtámadták, majd azt a közösségi bíróság meg is semmisítette, másrészt a jogorvoslatra nyitva álló határidő nem telt le, vagy eljárás esetén a közösségi bíróság nem hozott végleges döntést”.

(93)

A Bizottság ezért kitart álláspontja mellett, miszerint az AGL mentességet jogellenes támogatásnak kell tekinteni. Következésképpen a 2008. április 2-a után nyújtott támogatásra a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások vonatkoznak. Mindazonáltal, amint az Egyesült Királyság állítja, még ha az AGL mentesség létező támogatásnak is minősült volna, akkor is hozzá kellett volna igazítani a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatásokhoz annak 200. pontja szerint.

(94)

Az (53) és (54) preambulumbekezdésekben kifejtettek szerint a Bizottság úgy vélte, hogy a más tagállamokból Észak-Írországba importált termékeknek nem nyújtott AGL mentesség sértheti az EUMSZ 110. cikkét.

(95)

Az EUMSZ 110. cikkének első bekezdése kizárni látszik az olyan nemzeti programokat, mint az Észak-Írországban alkalmazandó AGL mentességi program, amely az AGL mértékének csökkentéséről rendelkezik az Észak-Írországban olyan termelők által kitermelt tiszta sóder vonatkozásában, akik környezetvédelmi megállapodásokat kötöttek, miközben más tagállamokból importált azonos termékeket kizár a kedvezményes adókulcs programból és így a teljes mértékű AGL megfizetésére kötelezi (23). Az Egyesült Királyság (85) bekezdésben leírt előterjesztésével ellentétben az a tény, hogy a kedvezményes adókulcs program kizárólag egy meghatározott területen alkalmazandó, nem változtat ezen az értelmezésen. Valójában, ha az Egyesült Királyság mentességi programjához hasonló rendelkezések megengedettek lennének, a tagállamok könnyen kijátszhatnák az EUMSZ 110. cikkében lefektetett megkülönböztetésmentesség elvét.

(96)

A Bíróság megállapította (24), amint azt maga az Egyesült Királyság is állítja, hogy „a közösségi jog nem korlátozza a tagállamok azon szabadságát, hogy olyan adórendszert vezessenek be, amely különbséget tesz bizonyos, akár az EK 90. cikk első bekezdése szerinti hasonló termékek között.” E különbségtétel azonban akkor egyeztethető össze a közösségi joggal, „ha olyan célok elérésére irányul, amelyek maguk is megfelelnek a Szerződés és a másodlagos jog által támasztott követelményeknek, és ha a részletes szabályok alkalmasak arra, hogy megelőzzék a más tagállamokból származó import – közvetlen vagy közvetett – hátrányos megkülönbözetésének és a versenyhelyzetben lévő belföldi termékek védelmének minden formáját”. Az AGL mentesség tekintetében az importált sóder eltérő bánásmódja nyilvánvalóan nem összeegyeztethető a Bíróság által meghatározott különbségtételre vonatkozó követelményekkel.

(97)

Az uniós jog tekintetében az irányadó elv az, hogy az EUMSZ elveit olyan módon kell értelmezni és alkalmazni, hogy érvényre jussanak annak célkitűzései. Az EUMSZ 110. cikke különleges rendelkezéseket határoz meg a nemzetközi adózásra vonatkozóan, amelyek megtiltják a tagállamoknak a diszkriminatív jellegű belső adók kivetését. Ezért ahhoz, hogy egy támogatásnak minősülő adóügyi intézkedés érvényes legyen, a Bizottságot meg kell győzni arról, hogy az adott intézkedés elsősorban nem sérti az EUMSZ 110. cikkét, másodsorban pedig megfelel a 107. és 108. cikkben meghatározott valamennyi vonatkozó feltételnek (25). Nincs ok azt gondolni, hogy az adómentesség formájában nyújtott támogatási intézkedés, amelyet csak egy tagállam bizonyos részén alkalmaznak, kivételt képezhet ezen értelmezés alól.

(98)

Mindazonáltal a Bizottság megállapítja, hogy az Egyesült Királyság a 2014. április 1-jén keltezett levelében vállalja, hogy orvosolja az AGL mentesség összeegyeztethetetlenségét az EUMSZ 110. cikkével úgy, hogy visszatéríti a beszedett összegeket, amelyek összeegyeztethetetlenek a belső piaccal a (99) – (103) preambulumbekezdésekben leírt feltételek szerint. A korrekciós intézkedés célja, hogy lehetővé tegye a sóderbeszerzéseket más tagállamokból Észak-Írországba, és hogy azok, akik az AGL mentességi program működése során 2004 és 2010 között teljes mértékű AGL-t fizettek, élvezhessék a 80 %-os sóderkitermelési díj jóváírást, ami az AGL mentességben résztvevő észak-írországi kőbánya-üzemeltetők számára volt elérhető. A javasolt program bevezetésének célja, hogy kezeljenek minden igazságtalanságot, ami esetleg előfordulhatott.

(99)

A Bizottság megjegyzi, hogy amint azt az Egyesült Királyság állítja 2012. szeptember 17-én kelt levelében, lehetetlen beazonosítani azokat a külföldi kőbányákat, amelyek Észak-Írországba importált és ott felhasznált AGL-köteles sódert adtak el. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az AGL-t fizető tényleges alanyok nem külföldi kőbányák voltak, hanem az adó befizetésére bejegyzett importőrök. Ennélfogva az tűnik helyénvalónak és a Bizottság gyakorlatával (26) összeegyeztethetőnek, hogy azok legyenek jogosultak a visszatérítésre, akik az adót ténylegesen fizették, és akik miatt a sóder adókötelessé vált. A javasolt visszamenőleges program biztosítja, hogy bárki, aki bizonyítékot mutat fel arra vonatkozóan, hogy a HMRC felé teljes mértékű AGL-t számolt el a más tagállamokból Észak-Írországba importált sóderbeszerzésekre vonatkozóan 2004. április 1-je és 2010. november 30-a között („a releváns időszak”), és megfelelt bizonyos környezetvédelmi kritériumoknak és meghatározott feltételeknek, jogosan igényelhetné a befizetett díj 80 %-ának jóváírását.

(100)

Mivel a visszamenőleges programnak biztosítania kell, hogy csak azok a sóderimportok vegyék igénybe a visszatérítési mechanizmust, amelyek olyan kőbányákból származnak, amelyek ugyanazon környezetvédelmi előírásoknak felelnek meg, mint azok az észak-írországi kőbányák, amelyek jogosultak voltak a mentességre, az Egyesült Királyságnak biztosítania kellett egy ellenőrző mechanizmust. A Bizottság elismeri, hogy ahhoz, hogy a visszamenőleges program valóban alkalmazható legyen és ne legyen szükségtelenül nehézkes, az Egyesült Királyság nem fogja ellenőrizni, hogy a külföldi kőbányák megfeleltek-e pontosan az észak-írországi kőbányák számára előírt követelményeknek, mivel a valóságban erre semmi sem ösztönözte őket, de azt igen, hogy legalább azoknak a környezetvédelmi előírásoknak megfeleltek-e, amiket az adott nemzeti jogszabályokba átültetett vonatkozó uniós jogszabály az adott időben meghatározott. Észak-Írország Környezetvédelmi Minisztériuma biztosítaná bármely potenciális kérelmező környezetvédelmi előírásait, és lefuttatna egy egyéves regisztrációs időszakot a visszamenőleges mentességi jogszabálytervezet egyesült királyságbeli közzétételétől kezdődően.

(101)

Ahhoz, hogy egy kérelmező jogosult legyen a mentességre, meg kell jelölnie azt az Egyesült Királyságon kívüli kőbányát, ahonnan a sóder származott, és kérnie kell Észak-Írország Környezetvédelmi Minisztériumától egy igazolást arra vonatkozóan, hogy a kőbánya az adott időben megfelelt az uniós jogszabályokkal összeegyeztethető környezetvédelmi előírásoknak. Ezt követően Észak-Írország Környezetvédelmi Minisztériuma felveszi a kapcsolatot más tagállamok hatóságaival annak érdekében, hogy megbizonyosodjon az alkalmazandó előírásokról és azok betartásáról. Amennyiben Észak-Írország Környezetvédelmi Minisztériuma elégedett, ezek után kiadja a megfelelőségi tanúsítványt, ami elérhető a HMRC (27) számára, biztosítva ezzel azt, hogy rendelkezésére állnak a szükséges információk ahhoz, hogy feldolgozza a díj-visszafizetési kérelmeket. Ugyanazon kőbányára vonatkozó kérelmekre ugyanazon tanúsítvány vonatkozna.

(102)

A visszatérítés iránti kérelmeknek tartalmazniuk kell az alábbi okirati bizonyítékokat: a sódert egy másik tagállambeli kőbányából szerezték be a releváns időszakban; a kőbánya rendelkezik az Észak-Írország Környezetvédelmi Minisztériuma által kiadott tanúsítvánnyal; a teljes mértékű AGL került megfizetésre; és nem igényeltek mentességet más célból. A beszerzési bizonylat lehet megfelelő kereskedelmi okmány is, amely tartalmazza a tranzakció dátumát és a sóder származását. A nyilvántartott adófizetők sóderkitermelési díj számlája bizonyítékul szolgálhat arra, hogy a teljes mértékű AGL-t fizették, és nem igényeltek más mentességet. Ez az adófizetők saját nyilvántartásának részét képezi, mivel a hatóságok számára csak a kereskedelmi céllal hasznosított adóköteles sóderre fizetendő díj teljes összegét kell benyújtani. A Bizottság elismeri, hogy a lehetséges kérelmezőknek nehézségei lehetnek az ilyen dokumentumok benyújtása során, mivel már hosszú idő eltelt az AGL mentesség bevezetése óta (28). Ugyanakkor azonban megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság csupán ésszerű bizonyítékot kér a visszamenőleges mentességhez, tekintettel arra a tényre, hogy nincsenek olyan állami nyilvántartások, amelyek tartalmaznák az összes ilyen információt.

(103)

Az Egyesült Királyság által javasolt visszamenőleges korrekciós intézkedés az alábbi fő jellemzőkkel bír:

(104)

A Bizottság tehát megállapítja, hogy az Egyesült Királyság kötelezte magát, hogy megfelelő eszközt hoz létre az olyan diszkrimináció orvoslására, amilyen a múltban esetleg bekövetkezhetett.

(105)

Az (56) preambulumbekezdésben jelzettek szerint a Bizottság nem jutott pozitív megállapításra az AGL mentességnek a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások alapján történő értékelése során az EUMSZ 110. cikkével kapcsolatos kételyei miatt. Mivel az Egyesült Királyság megfelelő eszközt fog létrehozni az intézkedésből eredő diszkrimináció orvoslására, a Bizottság ezennel kijelentheti hogy az intézkedés a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2001. évi iránymutatások alapján összeegyeztethető a belső piaccal.

(106)

A Bizottság tudomásul veszi a BAA által benyújtott észrevételeket az intézkedésnek az eljárást megindító határozatban foglalt értékelésére vonatkozóan, valamint az Egyesült Királyság erre vonatkozó észrevételeit. A Bizottság megállapítja, hogy nem kerültek előterjesztésre új érvek, amiket a Bizottság még nem vett figyelembe, és nem áll fenn olyan ok, ami miatt az eljárást megindító határozatban foglalt értékelésén változtatni kellene.

(107)

Az eljárást megindító határozatban a Bizottság értékelte az intézkedés összeegyeztethetőségét a belső piaccal a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások alapján. A Bizottság értékelése minden szempontból pozitív volt, kivéve a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások 158 (c) pontjának való megfelelés tekintetében, vagyis a szükségességi kritériumoknak való megfelelés tekintetében, amely előírja, hogy az AGL által okozott termelési költség növekedést nem lehet áthárítani a fogyasztókra anélkül, hogy az az értékesítésnek az AGL mentesség észak-írországi kedvezményezettjei által történő lényeges csökkentését eredményezné.

(108)

Az eljárást megindító határozatban a Bizottság rámutatott arra, hogy az Egyesült Királyság nem vette kellőképpen figyelembe annak a ténynek a hatását, hogy azok a gyártók, akik sóderből feldolgozott termékeket állítanak elő soha nem fizettek teljes mértékű AGL-t az átlagos áremeléseken Észak-Írországban a nagy-britanniai áremelésekhez képest 2001-ben és 2002-ben az AGL bevezetését követően. Az Egyesült Királyság előterjesztett egy becslést a feldolgozott termékeknek az adatokra gyakorolt hatására vonatkozóan, amely szerint az áremelések szintje azt jelzi, hogy lehetetlen áthárítani az AGL-t (lásd a (46) preambulumbekezdést).

(109)

Továbbá az értékesítés csökkenésének alátámasztása tekintetében a Bizottság megállapította, hogy az Egyesült Királyság nem adott magyarázatot az észak-írországi sóderpiacok 2002 után bekövetkezett fejlődésére vonatkozóan. A benyújtott adatok a termelés növekedését mutatták 2004 és 2007 között. A (47) – (49) preambulumbekezdésekben jelzettek szerint az észak-írországi sóderkitermelők reprezentatív mintájából gyűjtött adatok kerültek átadásra, ideértve a termelési tendenciákat is. Úgy tűnik azonban, hogy ezek szorosan követték az építési tendenciákat, és nagy mértékben befolyásolta őket a 2008-ban kezdődő gazdasági válság, így nem teljesen alkalmasak az AGL bevezetésével okozott értékesítés-csökkenés bemutatására.

(110)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság továbbá megállapította, hogy nem szolgáltattak adatot annak az előterjesztésnek az alátámasztására, hogy a költségemelkedés kihatott a működtetők forgalmára, és csökkentette a nyereségüket. A releváns információk begyűjtése terén tapasztalt komoly nehézségek ellenére az Egyesült Királyságnak sikerült adatokat szolgáltatnia ezen állítás alátámasztására, a 2.3.4–2.3.7. szakaszokban leírtak szerint. Az Egyesült Királyság továbbá olyan adatokat is szolgáltatott, amelyek jól mutatják azt a kiélezett versenyt, amivel az észak-írországi sóderkitermelőknek kell szembesülniük, valamint azt, hogy milyen szűk a mozgásterük az áremelések terén a felcserélhető termékek nagyobb kínálata, a piac vertikális integrációjának hiánya, valamint a kicsi piaci részesedéssel rendelkező nagy számú termelő miatt (lásd a (34) – (40) preambulumbekezdéseket).

(111)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság azt is megállapította, hogy a keresleti árrugalmasságra vonatkozó adatok azt mutatták, hogy a kereslet rugalmatlan lesz. Az Egyesült Királyság jelezte, hogy az adatok az Egyesült Királyság egészére vonatkoztak, és nem tekinthetők relevánsnak egyedül Észak-Írország vonatkozásában. A Bizottság elfogadja az Egyesült Királyság magyarázatát arra vonatkozóan, hogy konkrétan az észak-írországi piac rugalmasságát nem lehet kiszámítani.

(112)

A Bizottság megállapítja, hogy a BAA észrevételeit követően, miszerint az Egyesült Királyság által bemutatott – az eljárás megindításáról szóló határozat (21)-(23) preambulumbekezdésében hivatkozott – adatok valószínűtlenek és potenciálisan félrevezetőek, az Egyesült Királyság további, részletesebb adatokat szolgáltatott ((27) preambulumbekezdés) az észak-írországi és nagy-britanniai sóderárakra vonatkozóan. Az adatok azt mutatják, hogy a teljes mértékű AGL egy már elnyomott piacon az eladási ár sokkal nagyobb hányadát jelentette volna.

(113)

A Bizottság továbbá foglalkozott azzal is, hogy miért lehet az AGL-t áthárítani a fogyasztókra Nagy-Britanniában, és miért nem lehet Észak-Írországban. Ebben a tekintetben a Bizottság elfogadja az Egyesült Királyság (34) – (40) preambulumbekezdésekben leírt értékelését, amit a tisztességes kereskedelemért felelős hivatal is megerősített a Sóderanyagokról szóló jelentésében (30), miszerint az észak-írországi sóderpiac a nagy-britanniai sóderpiactól eltérő földrajzi piac, és az észak-írországi sóderkitermelők kisebb mozgástérrel rendelkeznek arra, hogy áthárítsák a teljes díjat a fogyasztóikra.

(114)

A Bizottság megállapítja továbbá, hogy Észak-Írországban nyilvánvalóan igen korlátozottak az áremelési lehetőségek a magasabb termelési költségek miatt, amivel számos területen szembesülni kell. Az Egyesült Királyság rámutatott arra, hogy az iparágban működő öt vállalkozás közül négy vállalkozás által rendelkezésre bocsátott adatok rávilágítottak arra, hogy a haszonkulcsok már most nagyon szűkek, és sok kőbánya évek óta veszteségesen működik, ami a magasabb villamosenergia- és a tervezési engedélyezési költségeknek is köszönhető (lásd a (25) preambulumbekezdést).

(115)

A Bizottság megállapítja, hogy annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság által rendelkezésre bocsátott és a 2.3.6. szakaszban részletezett adatok nincsenek évekre és sódertípusokra bontva, jól mutatják, hogy az észak-írországi sóderipar kereskedelemtől való függősége igen nagy volt, általában 10 % fölötti, de elérte a 24,5 %-ot is. Amint arra az Egyesült Királyság rámutatott, az Észak-Írországból származó be nem jelentett importoknak köszönhetően a kereskedelemtől való függőség még ennél is sokkal magasabb lehet. A korábbi gyakorlat szerint (31) a Bizottság úgy vélte, hogy a 10 %-ot meghaladó kereskedelemtől való függőség már veszélyezteti az adott iparág versenyképességét. A Bizottság továbbá elismerte, hogy a nagy mértékű kereskedelemtől való függőség és az alacsony piaci részesedés együtt lehetetlenné teszi jelentős többletköltségek áthárítását a fogyasztókra (32) az értékesítés csökkenése nélkül.

(116)

A Bizottság ugyanakkor megállapítja, hogy az aszfaltra és homokra vonatkozó adatok nem követik ezt a tendenciát, és sokkal alacsonyabb a kereskedelemtől való függőségük. A homok és az aszfalt azonban nem követik ugyanazokat a tendenciákat, mint más tiszta vagy feldolgozott sóderanyagok. A számok általában az import és export csökkenését jelzik. A homok és aszfalt import ugyanakkor megkétszereződni látszik az utóbbi években. Ez természetesen kihat a kereskedelemtől való függőség kiszámítására. Meg kell említeni, hogy az importált feldolgozott sóder soha nem volt AGL-köteles, ami azt jelenti, hogy az AGL mentesség felfüggesztését követően, amikor az észak-írországi aszfaltra teljes mértékű AGL-t kellett fizetni, az importált aszfalt automatikusan sokkal olcsóbb lett. Ennélfogva az import tendenciát befolyásolhatta ez az árkülönbség.

(117)

A Bizottság továbbá megállapítja, hogy a sóderpiac valamennyi tiszta sóderanyag tekintetében egyetlen termékpiacot képvisel. Ez a különböző nyers sóderanyagok felcserélhetőségének köszönhető, és a tisztességes kereskedelemért felelős hivatal is megerősítette 2012-es jelentésében (33), amikor értékelte a sóder (tiszta sóder), cement és készre kevert beton piacokat, és nem osztotta fel a sóderpiacot. Ennélfogva a Bizottság megállapítja, hogy a homok és aszfalt különböző kereskedelemtől való függőségi szintjei más típusú sóderanyagokkal összehasonlítva nem relevánsak az értékelés szempontjából, mivel először is a homokot és az aszfaltot együttesen veszik figyelembe, pedig azok különböző termékpiacokon szerepelnek, mivel a homok a zúzott kő sóderanyag első kategóriájába tartik, az aszfalt pedig feldolgozott sóder, másodszor pedig a számokat befolyásolják az import tendenciák, valószínűleg az aszfaltra vonatkozóan.

(118)

Végezetül a Bizottság megállapítja, hogy az Egyesült Királyság rávilágított arra, hogy a AGL-nek köszönhető jelentős költségemelkedést nem lehetett volna áthárítani lényeges értékesítés-csökkenés nélkül, és a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások 158 (c) pontjában meghatározott összeegyeztethetőségi feltétel teljesül.

(119)

Ennélfogva a Bizottság pozitív megállapítást tehet annak értékelése során, hogy az intézkedés összeegyeztethető az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdés (c) pontjával a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások alapján.

(120)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (40) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a Bizottság megállapította, hogy az Egyesült Királyság jogellenesen valósította meg a módosított AGL mentességet Észak-Írországban, mivel megsértette az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését. Ugyanakkor azonban a Bizottság az Egyesült Királyság által vállalt visszamenőleges korrekciós intézkedési kötelezettségre való tekintettel úgy találta, hogy a módosított AGL mentesség összeegyeztethető az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdés (c) pontjával a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó 2008. évi iránymutatások alapján,

(1)

Az Air One S.p.A. (a továbbiakban: Air One) olasz légi fuvarozó 2003. december 22-én panasszal fordult a Bizottsághoz, amelyben azt állította, hogy több olasz repülőtér irányítója jogellenes támogatást nyújtott a Ryanair Ltd. (a továbbiakban: Ryanair) részére különböző, a repülőterek működési feltételeit meghatározó megállapodások útján. Az érintett repülőterek az algherói, a pescarai és a római repülőtér voltak, amelyeket sorrendben a Società di Gestione dell'Aeroporto di Alghero So.Ge.A.AL S.p.A. (a továbbiakban: So.Ge.A.AL), a SAGA S.p.A. és az Aeroporti di Roma S.p.A. üzemeltet, valamint a pisai, a trevisói és a bergamói (a továbbiakban: Orio al Serio) repülőtér.

(2)

2004. június 11-i levelében az Air One felszólította a Bizottságot, hogy foglaljon állást panaszával kapcsolatban a Szerződés 256. cikke értelmében, és intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet nyújtott be a Törvényszék előtt. A Törvényszék elutasította a keresetet (2).

(3)

2004. július 9-i levelében a Bizottság továbbította a panasz nyilvános változatát Olaszországnak. Azt követően, hogy a Bizottság hozzájárult a határidő meghosszabbításához, Olaszország 2004. október 5-i és 2004. november 5-i leveleiben benyújtotta a panasszal kapcsolatos észrevételeit.

(4)

2005. március 14-i levelében a Bizottság kiegészítő tájékoztatást kért. Azt követően, hogy a Bizottság hozzájárult a határidő meghosszabbításához, Olaszország 2005. június 17-i levelében megküldte a kért tájékoztatást. 2005. június 30-i levelében Olaszország további tájékoztatást nyújtott a Bizottságnak.

(5)

2005. november 21-i levelében az Air One kérte a Bizottságot, hogy a vizsgálatot terjessze ki Bari és Brindisi repülőtereire is. 2006. május 18-i levelében az Air One hivatalosan felszólította a Bizottságot, hogy foglaljon állást a Szerződés 265. cikke értelmében. A Bizottság 2006. július 14-i levelében válaszolt.

(6)

2006. október 26-i és 2007. január 10-i levelében az Air One már csak a So.Ge.A.AL (az algherói repülőtér üzemeltetője) és a Ryanair között létrejött megállapodások alapján nyújtott feltételezett támogatást kifogásolta. 2007. február 12-i levelében az Air One felszólította a Bizottságot, hogy tegyen eleget a Szerződés 265. cikkének.

(7)

A Bizottság 2006. június 27-én és 2006. november 30-án kelt levelében további információkat kért Olaszországtól. 2007. január 17-i levelében Olaszország részben eleget tett ennek a kérésnek. A Bizottság 2007. február 19-én kelt levelében további információkat kért Olaszországtól. Olaszország 2007. március 16-án és 2007. március 26-án válaszolt erre a kérésre.

(8)

Az Olaszország által nyújtott tájékoztatás tanulmányozását követően, 2007. szeptember 12-én a Bizottság úgy határozott, hogy vizsgálati eljárást indít a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése értelmében (a továbbiakban: a 2007. évi határozat). A 2007. évi határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket a vizsgált intézkedésekre vonatkozó észrevételeik előterjesztésére.

(9)

2007. október 15-i és 2007. október 22-i leveleiben Olaszország arra kérte a Bizottságot, hogy hosszabbítsa meg a 2007. évi határozatban foglalt értékeléssel kapcsolatos észrevételei megtételére nyitva álló határidőt. A Bizottság 2007. október 23-i levelében meghosszabbította a határidőt. Olaszország 2007. november 14-én benyújtotta észrevételeit a 2007. évi határozattal kapcsolatban.

(10)

2008. február 12-én a Bizottság helyesbítést tett közzé a 2007. évi határozatra vonatkozóan (4).

(11)

2008. február 18-án a Ryanair benyújtotta észrevételeit a 2007. évi határozatban foglalt értékelésre vonatkozóan. A So.Ge.A.AL ugyanezen a napon nyújtotta be észrevételeit. 2008. június 16-i levelében a So.Ge.A.AL további tájékoztatást nyújtott. 2008. február 20-án Olaszország továbbította a Bizottságnak a szardíniai régió (a továbbiakban: RAS) észrevételeit.

(12)

A Ryanair és a So.Ge.A.AL észrevételeit a 2008. február 28-i levélben továbbították Olaszországnak.

(13)

2008. június 20-i levelében az Air One kiegészítette eredeti panaszát. Ezt a beadványt a Bizottság 2008. december 10-én küldte meg Olaszországnak abból a célból, hogy tegye meg észrevételeit. 2009. január 15-i levelükben az olasz hatóságok kérték az Air One beadványával kapcsolatos észrevételek megtételére nyitva álló határidő meghosszabbítását. A Bizottság 2009. január 20-i levelében hozzájárult a határidő meghosszabbításához. 2009. február 13-án Olaszország benyújtotta észrevételeit a Bizottságnak.

(14)

2008. szeptember 1-jén a Bizottság azzal a kéréssel fordult az Ecorys Netherlands BV-hez (a továbbiakban: Ecorys), hogy végezze el több, folyamatban lévő állami támogatással kapcsolatos vizsgálat, köztük az algherói repülőtérre vonatkozó vizsgálat gazdasági értékelését. Az elemzés foglalkozott többek között a repülőtér-üzemeltető So.Ge.A.AL és a helyi hatóságok által a So.Ge.A.AL és a légi fuvarozók között létrejött megállapodások iránt tanúsított magatartással, valamint azzal, hogy az algherói repülőtéren működő légi fuvarozókkal kötött megállapodások milyen mértékben felelnek meg a piacgazdasági szereplő elvének (a továbbiakban: MEOP). Az Ecorys 2011. március 30-án nyújtotta be végleges jelentését (a továbbiakban: az Ecorys jelentés).

(15)

2010. március 5-i levelében a Ryanair további tájékoztatást nyújtott a Bizottságnak valamennyi folyamatban lévő, a Ryanairt érintő állami támogatással kapcsolatos vizsgálat tekintetében, amelyek közül az egyik az algherói repülőtérre vonatkozott.

(16)

A Bizottság 2011. március 30-án további tájékoztatást kért Olaszországtól. Ugyanebben a levelében a Bizottság megküldte Olaszország számára az Ecorys jelentés angol nyelvű verzióját.

(17)

A Bizottság 2011. április 8-án további tájékoztatást kért a Ryanairtől. A Ryanair 2011. július 22-i levelében válaszolt erre a kérésre.

(18)

2011. május 23-án és 2011. május 30-án küldött levelében Olaszország kérte a Bizottság által 2011. március 30-án kért tájékoztatás nyújtására kiszabott határidő meghosszabbítását. Ugyanebben a levélben Olaszország kérte az Ecorys jelentés angol nyelvű verziójának olasz nyelvre történő lefordítását. 2011. június 1-jén Olaszország megerősítette a fordításra vonatkozó kérést. 2011. augusztus 1-jén a Bizottság megküldte Olaszországnak az Ecorys jelentés olasz nyelvű fordítását.

(19)

2011. augusztus 31-én és 2011. szeptember 9-én kelt levelében Olaszország (a RAS és az olasz közlekedési minisztérium egyaránt) válaszolt a Bizottság 2011. március 30-i megkeresésére.

(20)

2011. október 19-i levelében a Bizottság továbbította Olaszországnak a Ryanair 2011. július 22-i válaszát. 2011. november 16-i levelében Olaszország kérte az észrevételek megtételére nyitva álló határidő meghosszabbítását. Ugyanebben a levélben Olaszország kérte a Ryanair válaszához csatolt piacgazdasági befektetői elv értékelő jelentésének (a továbbiakban: 2011. évi MEOP jelentés) olasz nyelvre történő lefordítását. 2011. november 17-i levelében a Bizottság hozzájárult a határidő meghosszabbításához. 2012. január 23-án a Bizottság megküldte Olaszországnak a 2011. évi MEOP jelentés olasz nyelvű verzióját. 2012. február 15-én Olaszország benyújtotta megjegyzéseit a Ryanair észrevételeire, különösen pedig a 2011. évi MEOP jelentésre vonatkozóan.

(21)

2012. február 17-én a Bizottság tájékoztatást kért a Ryanairtől több, folyamatban lévő állami támogatással kapcsolatos vizsgálattal, köztük az algherói repülőtérre vonatkozó vizsgálattal kapcsolatban. A Ryanair 2012. április 16-i levelében válaszolt erre a kérésre.

(22)

2012. június 27-én a Bizottság kiterjesztette a hivatalos vizsgálati eljárást az Olaszország által tett kiegészítő intézkedésekre, amelyek nem képezték tárgyát az Air One által benyújtott panasznak (a továbbiakban: 2012. évi határozat) (5) A 2012. évi határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket a vizsgált intézkedésekre vonatkozó észrevételeik előterjesztésére.

(23)

Olaszország 2012. augusztus 31-én, 2012. október 3-án, 2012. október 19-én, 2012. október 22-én és 2013. február 20-án nyújtotta be a 2012. évi határozatra vonatkozó észrevételeit. A Bizottsághoz a következő négy érdekelt féltől érkeztek észrevételek: So.Ge.A.AL, Ryanair, Airport Marketing Services Ltd. (a továbbiakban: AMS) és Unioncamere. A Ryanair benyújtotta továbbá a MEOP jelentés frissített változatát (a továbbiakban: a 2013. évi MEOP jelentés). A Bizottság továbbította az érdekelt felek észrevételeit Olaszországnak, hogy annak lehetősége legyen azokra reagálni. Olaszországnak az érdekelt felek észrevételeire adott válasza a 2013. szeptember 6-i, illetve a 2013. november 13-i keltezésű levélben érkezett meg.

(24)

Több beadvány érkezett a Ryanairtől 2013. december 20-án, valamint 2014. január 17-én, 24-én és 31-én. 2014. január 9-én és 2014. február 5-én a Bizottság az algherói repülőtérre vonatkozó valamennyi beadványt továbbította Olaszország részére. 2014. február 24-én Olaszország kérte a Ryanair által benyújtott és részére a Bizottság 2014. február 5-i levelében továbbított beadványok olasz nyelvre történő lefordítását. 2014. április 8-i levelében a Bizottság megküldte Olaszországnak a Ryanair beadványainak kért olasz nyelvű verzióját.

(25)

A Bizottság a 2013. december 23-i levelében további információkat kért Olaszországtól a vizsgálat tárgyát képező intézkedésekkel kapcsolatban. Az eredetileg kitűzött határidő meghosszabbítását követően Olaszország részleges választ nyújtott be a Bizottság 2014. február 18-i kérésére. 2014. március 4-én Olaszországot emlékeztették kötelezettségére, miszerint teljes körűen meg kell válaszolnia valamennyi, a Bizottság 2013. december 23-i levelében hozzá intézett kérdést. Olaszország 2014. március 25-i levelében küldte meg a kért tájékoztatást.

(26)

2014. március 14-én a Bizottság tájékoztatta Olaszországot és az eljárásban érdekelt feleket arról, hogy a repülőtereknek és a légitársaságoknak nyújtott állami támogatásról szóló bizottsági iránymutatás (a továbbiakban: a 2014. évi légi közlekedési iránymutatás) (6)2014. február 20-án elfogadásra került, és felkérte Olaszországot, hogy a 2014. évi légi közlekedési iránymutatás közzétételét követő 20 munkanapon belül nyújtsa be észrevételeit. Olaszország nem válaszolt a Bizottság 2014. március 14-i levelére.

(27)

A Bizottság 2014. március 21-én kelt levelében további tájékoztatást kért Olaszországtól. Az eredetileg kitűzött határidő meghosszabbítását követően Olaszország benyújtotta a 2014. április 25-i és 2014. május 8-i levélben kért információkat.

(28)

A 2014. évi légi közlekedési iránymutatást 2014. április 4-én tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A 2014. évi légi közlekedési iránymutatás helyettesítette a repülőterek finanszírozására és a regionális repülőterekről közlekedő légitársaságoknak nyújtott indulási célú állami támogatásokra vonatkozó 2005. évi iránymutatást (a továbbiakban: a 2005. évi légi közlekedési iránymutatás) (7).

(29)

2014. április 15-én egy hirdetményt tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, melyben felkérték a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy a közzététel időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsák be észrevételeiket a 2014. évi légi közlekedési iránymutatásnak az erre az ügyre való alkalmazásával kapcsolatban. A So.Ge.A.AL 2014. május 8-án nyújtotta be észrevételeit. A So.Ge.A.AL észrevételeit 2014. május 22-én továbbították Olaszországnak.

(30)

A Bizottság 2014. május 26-án kelt levelében további tájékoztatást kért Olaszországtól. Olaszország 2014. június 10-én, 2014. július 28-án, 2014. augusztus 20-án és 27-én, valamint 2014. szeptember 1-jén és 19-én nyújtotta be a kért információkat.

(31)

2014. szeptember 11-i levelében Olaszország arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy kivételesen hozzájárul ahhoz, hogy ezt a határozatot csak angol nyelven fogadják el.

(32)

Az algherói repülőtér az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetének északnyugati részén található. Az algherói repülőteret eredetileg katonai repülőtér céljára létesítették, és 1974-ben nyitották meg a polgári forgalom számára. A repülőtér infrastruktúrája és létesítményei az állam tulajdonában vannak az Ente Nazionale Aviazione Civile (a továbbiakban: ENAC), vagyis az olasz Nemzeti Polgári Légi Közlekedési Hivatalon keresztül.

(33)

Ami az algherói repülőtér és a többi szardíniai repülőtér közötti távolságot illeti, az algherói repülőtér 128 km-re fekszik az Olbia repülőtértől, 133 km-re az Oristano repülőtértől, 225 km-re a Tortolì – Arbatax repülőtértől és 235 km-re a Cagliari repülőtértől (8). Olaszország szerint az algherói repülőtér földrajzi elhelyezkedése és a közlekedési hálózat sajátos jellemzői (közúti és vasúti közlekedési módok) miatt nem helyettesíthető a fenti szomszédos repülőterek egyikével sem.

(34)

A repülőtér utasforgalma a 2000-ben tapasztalt 663 570 utasról 2005-re több, mint 1 millió utasra, 2013-ra pedig csaknem 1,6 millió utasra növekedett.

1. táblázat

Az algherói repülőtér utasforgalma

(35)

2000 óta a Ryanair a repülőteret használó fő légitársaság. 2000 óta ugyanakkor más légitársaságok, köztük egyéb diszkont légitársaságok is működnek a repülőtéren (Germanwings, Air Italy, Air Dolomiti, Air Vallée, Meridiana, Alpi Eagles, bmibaby, easyJet, Air One, Volare, Alitalia) (9).

(36)

Az algherói repülőtéren a légitársaságokra kivetett díjakat általában egy közzétett repülőtéri díjtáblázat alapján határozzák meg, amely a következő tételeket tartalmazza: felszállási és leszállási díj, utasdíj, biztonsági díj, poggyász átvizsgálási díj, valamint földi kiszolgálási díj.

(37)

A So.Ge.A.AL társaságot 1994-ben alapították, mint az algherói repülőtér üzemeltetőjét. A társaság induló tőkéje 200 millió ITL (103 291,4 EUR) volt, amit teljes mértékben helyi állami szervezetek jegyeztek. A tőke többségét (közvetlenül vagy közvetve a Società Finanziaria Industriale Regione Sardegna – SFIRS S.p.A [a továbbiakban: SFIRS] vállalaton keresztül) a RAS birtokolta. A SFIRS céget a RAS befektetési társaságaként alapították (10).

(38)

Habár az évek során változott a So.Ge.A.AL tőkeösszetétele, 1994 óta a vállalat teljes egészében olyan állami szervezetek tulajdonában áll, mint a Sassari Kereskedelmi Kamara, Sassari tartomány, Sassari önkormányzata, Alghero önkormányzata, a RAS és a SFIRS S.p.A.

(39)

2010-ben a So.Ge.A.AL részvényeinek 80,20 %-a a RAS, 19,80 %-a pedig a SFIRS kezében volt.

(40)

2007. május 28-án a So.Ge.A.AL és az ENAC egyezményt írtak alá az algherói repülőtér negyven évre szóló „átfogó” üzemeltetési koncessziójára vonatkozóan (11) (a továbbiakban: az egyezmény) (12). 2007 előtt a So.Ge.A.AL a számára 1999. február 11-én odaítélt „ideiglenes” üzemeltetési koncesszió alapján üzemeltette az algherói repülőteret.

(41)

Olaszországban a repülőtér üzemeltetésére vonatkozó koncessziót az ENAC ítéli oda egy cselekvési tervet, beruházási tervet és gazdasági-pénzügyi tervet tartalmazó üzleti terv fenntarthatóságának értékelése alapján. A cselekvési tervben a repülőtér-üzemeltető felvázolja gazdasági programozási stratégiáit, valamint a szervezeti struktúrát. A beruházási terv tartalmaz egy rövid jelentést a tervezett intézkedésekről, valamint azok műszaki, gazdasági és adminisztratív megvalósíthatóságáról. A gazdasági-pénzügyi terv bemutatja a repülőtér-üzemeltetés pénzügyi mérlegét.

(42)

Az egyezmény 8. cikke értelmében a So.Ge.A.AL bevétele a következőket tartalmazza:

(43)

A repülőtér-üzemeltetőknek éves koncessziós díjat kell fizetniük az ENAC részére a repülőtér üzemeltetésének jogáért, a vonatkozó, érvényben lévő törvényekben meghatározott összegben és eljárások szerint (a koncessziós díjak meghatározását részletesen lásd a (155)–(157) preambulumbekezdésekben).

(44)

Az egyezmény 12. cikke alapján a repülőtér-üzemeltető köteles a koncesszió odaítélésének évétől kezdődően minden évben jelentést tenni az ENAC felé a cselekvési terv megvalósításának állásáról. Emellett a repülőtér-üzemeltető legkésőbb hat hónappal az egyes négyéves koncessziós időszakok lejárta előtt köteles benyújtani az ENAC részére a következő négyéves időszakra vonatkozó üzleti tervet (a beruházási tervvel és a cselekvési tervvel együtt), jóváhagyás céljából. Amennyiben a repülőtér-üzemeltető nem tartja be ezeket a kötelezettségeket, szankciók alkalmazására kerül sor.

(45)

Az egyezmény 14a) cikke értelmében a koncesszió visszavonásra kerül, és az egyezmény megszűnik: i. amennyiben a (44) preambulumbekezdésben leírt intézkedések nem valósulnak meg az előírt határidőre; ii. amennyiben a repülőtér-üzemeltető több, mint tizenkét hónapot késik a koncessziós díj megfizetésével; iii. csőd esetén; illetve iv. amennyiben az első négyéves időszak végéig nem sikerül elérni a gazdasági-pénzügyi egyensúlyt.

(46)

2014. február 18-i levelében Olaszország azt állította, hogy a So.Ge.A.AL nem végez állami hatáskörbe tartozó tevékenységeket (13).

(47)

A So.Ge.A.AL azonban rendelkezésre bocsátott repülőtéri tereket az állam által közhatalmi jogosítványainak gyakorlása során nyújtott bizonyos szolgáltatások céljaira, és viselte az adott területek karbantartási és igazgatási költségeit.

(48)

2014. június 10-i levelében (14) Olaszország felülvizsgálta álláspontját, és azt állította, hogy az ezen repülőtéri terek igazgatása során felmerült költségek állami hatáskörbe tartoznak. A jogi keret tekintetében Olaszország előadta, hogy vannak olyan jogi szabályok, amelyek ezeket a költségeket szigorúan a repülőtér-üzemeltetőkre terhelik. A repülőtér-üzemeltetők kötelesek az ENAC és más állami szervezetek (légi határrendészet, vámügynökség, pénzügyőrség, tengerészeti hivatal, légi és határ-egészségügy, az Olasz Vöröskereszt, tűzoltóság, rendőrség) rendelkezésére bocsátani bizonyos repülőtéri tereket és viselni a kapcsolódó igazgatási és fenntartási költségeket (15). A repülőtér-üzemeltetőknek a repülőtéri terek állami szervezeteknek történő rendelkezésre bocsátására és a kapcsolódó költségek viselésére vonatkozó kötelezettségét az olasz repülőterek üzemeltetésének odaítéléséről szóló keretegyezményben fektették le, amelyre Olaszország közlekedési és hajózási minisztériumának 1999. október 20-i 12479. számú, az 1997. évi 521. sz. miniszteri rendelet alkalmazásában elfogadott rendelkezése hivatkozik. A megfelelő rendelkezéseket átültették az egyezménybe, amely a 4. cikk (1) bekezdésének c) pontjában előírja a repülőtér-üzemeltetők számára, hogy kötelesek „elvégezni az állam hatáskörébe tartozó, sürgősségi és egészségügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó tevékenységek támogatásához szükséges tevékenységeket a repülőtér területén”. Olaszország szerint a So.Ge.A.AL-nál 2000 és 2010 között ezeknek a tereknek a fenntartása során felmerült összes működési költség 2 776 073 EUR volt (16).

(49)

Olaszország továbbá előadta, hogy az új terminálba történő beruházás összes költségéből 1 284 133 EUR olyan terek építési költsége, amelyeket a So.Ge.A.AL köteles állami szervezetek rendelkezésére bocsátani, és mint ilyen, szintén állami hatáskörbe tartozó tevékenységek végzése során felmerült költségnek tekinthető (lásd még a (86) preambulumbekezdést).

(50)

A So.Ge.A.AL által 2000 és 2010 között fizetett (üzemeltetési és biztonsági) koncessziós díjakat a 2. táblázatban mutatjuk be (17).

2. táblázat

A So.Ge.A.AL által 1998 és 2010 között fizetett koncessziós díjak (EUR)

(51)

A So.Ge.A.AL pénzügyi eredménye negatív volt 2000 és 2010 között. Olaszország szerint a vállalat gyenge teljesítménye a repülőtér üzemeltetésére vonatkozó „átfogó” koncesszió késedelmes odaítélésének volt köszönhető. A koncesszió odaítélését követően a gazdasági válság az utasszámok jelentős visszaesését eredményezte, amely hátrányosan érintette a repülőtéri tevékenységet.

(52)

2011 augusztusában Olaszország jelentést nyújtott be a Bizottságnak, amelyben értékelte az algherói repülőtér pénzügyi helyzetét a 2000 és 2010 közötti időszakban (a továbbiakban: az Accuracy jelentés) (18). Az Accuracy jelentés alapján a So.Ge.A.AL éves pénzügyi eredménye az alábbiak szerint alakult:

3. táblázat

A So.Ge.A.AL pénzügyi eredménye 2000 és 2010 között (ezer EUR)

(53)

A vizsgálat során Olaszország benyújtotta a Bizottságnak a So.Ge.A.AL éves jelentéseit („Relazione sulla gestione del bilancio”) a 2000 és 2010 közötti időszakra vonatkozóan (19).

(54)

2001-ben a So.Ge.A.AL 1 530 960 048 ITL összegű veszteségről tett jelentést. A So.Ge.A.AL 2002-ben és 2003-ban is negatív számadatokról tett jelentést.

(55)

A 2004-es évet a So.Ge.A.AL 2 981 688 EUR veszteséggel zárta. 2005-ben és 2006-ban tovább növekedtek a veszteségek. 2007-ben további 1 801 000 EUR összegű veszteséget jegyzett, annak ellenére, hogy 2007. augusztus 3-án elnyerte a repülőtér üzemeltetésére vonatkozó „átfogó” koncessziót. A 2007-es éves jelentés alapján váratlan események rontották a So.Ge.A.AL pénzügyi teljesítményét 2007-ben.

(56)

A So.Ge.A.AL 2008-ban 4 577 000 EUR, 2009-ben pedig 12 404 126 EUR veszteségről tett jelentést.

(57)

2009-es éves jelentésében a So.Ge.A.AL megjegyezte, hogy a 2007. évi egyezmény alapján a koncesszió odaítélését követő négy éven belül el kell érnie a megtérülési szintet. Figyelembe véve 2009-es gyenge pénzügyi helyzetét, a So.Ge.A.AL javaslatot tett egy aktualizált üzleti terv elkészítésére és elfogadására, amely szerinte szükséges ahhoz, hogy az előrejelzéseket összhangba hozzák a piaci fejleményekkel. E tekintetben a Roland Berger által elkészített üzleti terv (lásd a (64)–(70) preambulumbekezdéseket) nem volt kellőképpen megbízható.

(58)

2010-ben további 1 847 165 EUR összegű veszteséget jelentettek. A jelentés szerint a forgalmi számadatok pozitívan alakultak még a vulkáni hamu által okozott válság sújtotta nehéz gazdasági környezetben is, ami az európai légtér átmeneti lezárásához vezetett.

(59)

1999 óta a So.Ge.A.AL több üzleti tervet dolgozott ki, amelyek rövid összefoglalását a (60)–(75) preambulumbekezdések tartalmazzák.

(60)

Az 1999. évi üzleti terv az 1999 és 2007 közötti időszakot fedi le, két egymást követő szakaszban:

(61)

Az üzleti terv feltételezte az „átfogó” koncesszió elnyerését 1999-ben, a So.Ge.A.AL-ban eszközölt 6 milliárd ITL összegű tőkeemelést követően.

(62)

Az üzleti terv feltételezte a légitársasági kapcsolatok diverzifikációját két gyorsan növekvő diszkont légitársaság bevonzásával, mint fő növekedést serkentő tényezőt. A tervek szerint egy légi fuvarozó 1999-ben kezdte volna meg működését az algherói repülőtérről az Alghero – Milánó útvonalon, egy másik pedig 2000-ben az Alghero – London útvonalon, heti három járattal, amelyeket az első évben kedvezményes promóciós díjakkal üzemeltettek volna.

(63)

A forgalmi előrejelzések szerint az algherói repülőtér 2004-ben 1 millió utasra számíthatott, ami 2007-re 1,1 millióra emelkedett volna a (62) preambulumbekezdésben említett két légitársaság által indított új útvonalak eredményeképp, amely légitársaságok az üzleti terv készítésének idején repülőtéri szolgáltatási megállapodásokról folytattak tárgyalást a So.Ge.A.AL vállalattal.

(64)

A So.Ge.A.AL számára a Roland Berger tanácsadó cég által készített 2004. évi terv (a továbbiakban: a Roland Berger terv) részletes előrejelzést nyújtott a 2004 és 2008 közötti időszakra vonatkozóan. Az üzleti terv fő elemei a következők voltak:

(65)

Az algherói repülőtér piaci teljesítményének megértése érdekében teljesítményét hasonló repülőterek teljesítményével vetették össze:

(66)

A Roland Berger tervben megfogalmazott előrejelzések két forgatókönyv alapján mutatták be a repülőtér-üzemeltető jövőbeni működési bevételeit és kiadásait: a repülőtér fejlesztésének forgatókönyve „ideiglenes” koncesszió alapján, szemben az „átfogó” koncesszió alapján történő fejlesztés forgatókönyvével. Az első forgatókönyv szerint a repülőtér vesztesége 2008-ig tovább növekszik, míg a második szerint a repülőtér már 2005-ben eléri a megtérülési szintet 7 % feletti átlagos éves bevétellel az „átfogó” koncesszión alapuló forgatókönyvben, szemben az „ideiglenes” forgatókönyvvel (ami főképp a magasabb légi forgalommal nem összefüggő tevékenységből származó bevételeknek köszönhető – a várakozások szerint a hatékonyabb reklámüzlet, parkoló-működtetés és üzemanyag-értékesítés húzták volna felfelé a kereskedelmi bevételeket). A légi forgalommal összefüggő tevékenység pénzügyi eredményét negatívra tervezték még az „átfogó” koncesszión alapuló forgatókönyv szerint is.

(67)

A Roland Berger terv alulteljesítő kiszolgálásból származó bevételeket mutatott be, leginkább a fapados forgalom miatt. A várakozások szerint a kiszolgálás középtávon továbbra is veszteséges maradt volna, még optimista megközelítésben is. A becslések szerint a fapados forgalom kiszolgálásából származó elmaradt bevételek 2008-ban 3,2 millió EUR összeget tettek volna ki.

(68)

A Roland Berger terv alapján a korábbi hanyatlási folyamat megfordítása és a megtérülési szint elérése érdekében a repülőtér elsődleges célja a kereskedelmi bevételek növelése volt, amíg az utasonkénti költés eléri a hasonló repülőtereken tapasztalt szintet (fejenként 2,2 EUR-ról 5 EUR-ra nő). A fapados forgalomtól várták, hogy a légi forgalommal nem összefüggő tevékenységből származó bevételek fő serkentő tényezője legyen 2004 és 2008 között, és enyhítse a légi forgalommal összefüggő üzleti tevékenység veszteségeit. Az előrejelzések 2008-ra 620 000 fapados forgalomban részt vevő utast prognosztizáltak.

(69)

A Roland Berger terv arra is rámutatott, hogy amennyiben a repülőtér üzemeltetése „ideiglenes koncesszió” alapján folytatódik, szükség lehet a So.Ge.A.AL feltőkésítésére a működési veszteségek fedezése érdekében.

(70)

A Roland Berger terv frissítésére két alkalommal került sor, 2007-ben és 2008-ban, melynek során figyelembe vették az ágazatban végbement fejleményeket. A frissítések konkrét intézkedéseket javasoltak a repülőtér fejlesztésére 2008 és 2011 között, mind a légi forgalommal összefüggő tevékenységekből – nevezetesen a kiszolgálási üzletágból – származó bevételek, mind pedig a légi forgalommal nem összefüggő tevékenységekből származó bevételek növelésével.

(71)

A So.Ge.A.AL által az átfogó koncesszió elnyerése céljából kidolgozott üzleti tervet 2005 szeptemberében elfogadták; a terv előrejelzést tartalmazott a bevételek és költségek tekintetében a repülőtér üzemeltetésére vonatkozó koncesszió negyven éves időtartama során, feltételezve, hogy a So.Ge.A.AL 2006-ban elnyeri a koncessziót.

(72)

Az éves forgalmi előrejelzések évről-évre stabil 4,5 %-os növekedést mutattak 2010-ig, 2,6 %-os növekedést 2011-től 2025-ig, és 3,78 %-os növekedést 2006 és 2025 között, 2045 felé pedig kb. 2 800 000 utast prognosztizáltak. A tervek szerint a légi forgalommal nem összefüggő tevékenységekből származó bevételek a 2006-ban jegyzett évi 2 929 000 EUR-ról 2045-re 8 814 000 EUR-ra növekedtek volna. Hasonlóképpen a légi forgalommal összefüggő tevékenységekből származó bevételek növekedését is várták a 2006-ban jegyzett 9 288 000 EUR-ról 29 587 000 EUR-ra a negyvenéves időszak végéig. Az előrejelzések a légi forgalommal összefüggő tevékenységekből származó bevételek 20 %-os csökkenését feltételezték, amint a repülőtér eléri a 2 milliós utasszámot, és ezt követően piacra lép egy további földi kiszolgáló az európai repülőtereken végrehajtott földi kiszolgálásra vonatkozó uniós szabályok szerint (21).

(73)

2006 és 2045 között 143,3 millió EUR tőkeráfordítást vetítettek előre. A terv éves lebontásban tartalmazta a tőkebefektetések részletes programját 2006 és 2045 között, és felsorolta az ezekhez a beruházásokhoz szükséges finanszírozási forrásokat (magán és állami).

(74)

A 2010. évi átszervezési és szerkezetátalakítási tervet a RAS 2010 szeptemberében hagyta jóvá. A terv átfogó elemzést nyújtott a So.Ge.A.AL gazdasági helyzetéről 2000 és 2010 között, és 2012-re előrevetítette a vállalat életképességének helyreállítását, figyelembe véve a vállalat 2010-re tervezett feltőkésítését is.

(75)

A 2010. évi átszervezési és szerkezetátalakítási terv szerint a So.Ge.A.AL 2010 előtti gyenge teljesítménye a nem megfelelő üzemeltetés, a nem hatékony földi kiszolgálási tevékenység, az infrastrukturális hiányosságok, valamint a légi forgalmi és nem légi forgalmi tevékenységekből származó bevételek elégtelen eredménye volt.

(76)

A 2007. évi határozattal megindított és a 2012. évi határozattal kiterjesztett vizsgálat az alábbi intézkedésekre terjed ki:

(77)

Az olasz törvények minimális szintű tőke fenntartását írják elő a repülőtér-üzemeltetők számára a forgalom függvényében (22): a 300 000 és 1 millió utas közötti forgalmat bonyolító repülőterek számára a minimális tőkekövetelményt 3 millió EUR-ban határozták meg, míg 1 millió és 2 millió utas közötti forgalom esetén a küszöb 7,5 millió EUR. A vizsgálat során Olaszország azt állította, hogy a So.Ge.A.AL állami részvényesei által elvégzett tőkeinjekciók célja elsősorban a vállalat veszteségek miatt erodálódott tőkéjének a nemzeti jog által meghatározott szintre történő helyreállítása volt.

(78)

Az Olaszország által nyújtott tájékoztatás alapján 2000 és 2010 között a So.Ge.A.AL állami részvényesei több alkalommal injekcióztak friss tőkét a vállalatba, az alábbiak szerint (23):

4. táblázat

So.Ge.A.AL tőkéjével kapcsolatos műveletek

(79)

Az Olaszország által nyújtott tájékoztatás alapján 1998 és 2009 között a So.Ge.A.AL összesen 6 540 269 EUR összegű hozzájárulást kapott a RAS-tól „szerelvények és munkák” finanszírozására.

(80)

A 2012. évi határozattal kapcsolatos észrevételeiben Olaszország tisztázta, hogy a „szerelvények és munkák” területén történt intézkedések fő célja a repülőtéri infrastruktúra korszerűsítése volt. Olaszország hivatkozott az állami építési munkák („lavoro pubblico”) általános definíciójára, melyet Olaszország 1994. február 11-i 109. sz. törvényének 2. cikk (1) bekezdése tartalmaz („Legge quadro in materia di lavori pubblici”) (24), a következőképpen: „szerkezeteken és berendezéseken végzett építési, bontási, helyreállítási, felújítási és karbantartási tevékenységek, beleértve a környezet védelmét és a biotechnológiát” (25). Olaszország tisztázta, hogy a kérdéses finanszírozást végül az utasforgalmi terminálon végzett munkák finanszírozására, a külső közúti összeköttetések korszerűsítésére, a légi járművek parkolóinak korszerűsítésére, valamint a repülőtér működéséhez szükséges berendezésekre használták fel.

(81)

A fenti pontosítások alapján, a jelen határozatban elvégzett értékelésben a Bizottság együtt elemezte a „szerelvények és munkák” finanszírozását (2. számú intézkedés), valamint az infrastrukturális beruházásokra nyújtott támogatást (3. számú intézkedés), mint infrastruktúra és berendezések létrehozását és korszerűsítését finanszírozó intézkedések sorozatát.

(82)

Az 5. táblázat részletezi a 2000 és 2010 között végrehajtott infrastrukturális beruházásokat, amelyeket részben közpénzből finanszíroztak (26).

5. táblázat

Infrastrukturális beruházások 2000 és 2010 között

(83)

Továbbá, 2000 és 2010 között a RAS közvetlen támogatást nyújtott a So.Ge.A.AL részére berendezések beszerzéséhez (belső kommunikációs eszközök, szoftver, járművek, stb.) összesen 4 680 281,44 EUR értékben.

(84)

Olaszország szerint (27) az állami finanszírozásból 25 431 706,16 EUR összeget már 2000 előtt, nevezetesen az Aéroports de Paris ügyben hozott ítélet napja előtt jogszerűen átadtak (28). Különös tekintettel a következőkre:

(85)

Olaszország szerint az „átfogó” koncesszió 2007-es odaítélését követően az állam továbbra is felelősséget vállalt az infrastrukturális beruházásokért, miközben a repülőtér-üzemeltető csupán az állam által jóváhagyott infrastruktúra kezelője volt.

(86)

2014. június 10-i levelében (30) Olaszország előadta továbbá, hogy az új terminál összes beruházási költségéből 1 284 133 EUR állami hatáskörbe tartozó tevékenységek végzése során felmerült költségnek minősül, ami megfelel azon terminálterek építési költségeinek, amelyeket a So.Ge.A.AL köteles állami szervezetek rendelkezésére bocsátani (lásd még a (49) preambulumbekezdést).

(87)

A vizsgálat több olyan megállapodásra terjed ki, amelyeket a So.Ge.A.AL az algherói repülőtérről járatokat indító különböző légitársaságokkal kötött, és amelyekre a 2007. évi és a 2012. évi határozatokban a Bizottság úgy tekintett, mint az érintett légitársaságok számára potenciálisan állami támogatást jelentő megállapodásokat.

(88)

Olaszország szerint a légi fuvarozókkal kötött megállapodásokról a So.Ge.A.AL vezérigazgatója folytatott tárgyalásokat, aki jelentést tett az igazgatótanácsnak a tárgyalások állásáról és a megállapodások tartalmáról. A So.Ge.A.AL igazgatótanácsa jóváhagyta a megállapodások feltételeit azok aláírása előtt (31).

(89)

2000 óta a Ryanair az algherói repülőtéren működő fő légitársaság. Kétféle megállapodás került aláírásra egyfelől a Ryanair és annak leányvállalata, az AMS, másfelől pedig a So.Ge.A.AL között.

(90)

A 2000 óta a Ryanair és a So.Ge.A.AL között aláírt repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodásokban meghatározták a Ryanair működési feltételeit az algherói repülőtéren, valamint a légitársaság által fizetendő repülőtéri díjak szintjét. A Ryanair vállalta, hogy teljesíti az előre meghatározott járat- illetve utasszámra vonatkozó célkitűzéseket a So.Ge.A.AL által fizetendő sikerdíj fejében. Arra az esetre, ha ezek a célkitűzések nem teljesülnek, szankciókat határoztak meg.

(91)

A marketingszolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodások az algherói célállomásnak a Ryanair hivatalos honlapján történő hirdetésére vonatkoznak. 2006 óta a Ryanair 100 %-os tulajdonában lévő leányvállalatával, az AMS-szel írták alá ezeket a megállapodásokat, amelyeket ugyanazokon a napokon kötöttek meg, mint a Ryanair által aláírt repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodásokat.

(92)

A (93)–(109) preambulumbekezdésekben a Bizottság összefoglalja a So.Ge.A.AL és a Ryanair/AMS között aláírt megállapodások (a repülőtéri szolgáltatásokra, valamint a marketingszolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodások), fő rendelkezéseit.

(93)

Az első repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodást a Ryanair és a So.Ge.A.AL között 2000. június 22-én kötötték meg tíz évre.

(94)

A 2000. évi repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodás alapján a Ryanairnek legalább napi egy menettérti légi járatot kellett működtetnie London és Alghero között, és fordulónként […] ITL összeget (*1) kellett fizetnie a So.Ge.A.AL részére. A Ryanairnek továbbá évente be kellett nyújtania egy értékesítési és marketing tervet, és megjelölni az útvonal üzemeltetése során elért eredményt, valamint a növekedésre vonatkozó kilátásokat.

(95)

A So.Ge.A.AL vállalta, hogy terminál- és kiszolgálási szolgáltatásokat nyújt a Ryanair részére. A repülőtér-üzemeltetőnek a Ryanair által fizetendő kiszolgálási díjak összegével egyenlő nagyságú havi összeget kellett „fizetnie illetve jóváírnia”; a megállapodás első évére vonatkozóan meghatároztak egy maximális összeget. A So.Ge.A.AL vállalta továbbá, hogy évente fizet a Ryanairnek egy meghatározott összeget, valamint egy további összeget, amennyiben az egy második menettérti járatot is felvesz a menetrendjébe.

(96)

2002. január 25-én a Ryanair egy második repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodást írt alá a So.Ge.A.AL vállalattal, amely felváltotta a 2000. évi repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodást, és a 2002. január 1-je és 2012. december 31-e közötti időszakra vonatkozott. Ezen megállapodás alapján a Ryanairnek fordulónként […] EUR összeget kellett fizetnie a So.Ge.A.AL részére a kiszolgálási szolgáltatásokért. A Ryanair köteles volt fizetni a közzétett díjszabás szerinti repülőtéri díjakat és biztonsági díjakat.

(97)

Ugyanezen a napon egy marketing szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodás is aláírásra került a So.Ge.A.AL és a Ryanair között, amelyik ugyanarra az időszakra szólt, mint a 2002. évi repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodás A Ryanair vállalta, hogy honlapján és más média felületeken hirdetési és promóciós tevékenységet végez saját belátása szerint az Alghero – London összeköttetés népszerűsítése érdekében, a So.Ge.A.AL vállalattal egyeztetve. Ezen megállapodás alapján a So.Ge.A.AL köteles volt […] EUR összegben marketing hozzájárulást fizetni útvonalanként az első egész évben naponta repülő menettérti járatért, valamint […] EUR összegben útvonalanként a második csak a nyári időszakban repülő menettérti járatért.

(98)

2003. szeptember 1-jén a So.Ge.A.AL és a Ryanair újabb repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodást kötött tizenegy éves időtartamra (lehetővé téve annak további tíz évre történő meghosszabbítását), ami felváltotta a 2002. évi repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodást.

(99)

A 2003. évi repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodás alapján a Ryanairnek folytatnia kellett a Londonba repülő járatok üzemeltetését, és az előző megállapodások forgalom tekintetében elért sikerességének függvényében a Ryanairnek újabb napi rendszerességű járatot kellett indítania a Frankfurt-Hahn repülőtérre vagy a Ryanair hálózatában szereplő bármely más pontra. A Ryanairnek fordulónként […] EUR összeget kellett fizetnie a So.Ge.A.AL részére a kiszolgálási szolgáltatásokért. A légitársaság ugyanakkor köteles volt fizetni a közzétett díjszabás szerinti repülőtéri díjakat és biztonsági díjakat.

(100)

2003. szeptember 1-jén egy marketing szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodás is aláírásra került, amely ugyanarra az időszakra szólt, mint a 2003. évi repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodás. Ezen megállapodás alapján a So.Ge.A.AL köteles volt marketing hozzájárulást fizetni i. évi […] EUR összegben nemzetközi útvonalanként az első egész évben naponta repülő menettérti járatért; ii. […] EUR összegben útvonalanként a második csak a nyári időszakban repülő menettérti járatért; és iii. […] EUR összegben egyszeri bevezető marketing hozzájárulást minden egyes nemzetközi útvonal – kivéve a londoni útvonal – első évi működése tekintetében, valamint további […] EUR összegben minden egyes ilyen új útvonal második és harmadik évi működése tekintetében.

(101)

A Ryanairnek folytatnia kellett a napi menetrend szerinti légi személyszállítási szolgáltatást Alghero és London között, és további napi légi személyszállítási szolgáltatást kellett bevezetnie Alghero és a Frankfurt-Hahn repülőtér és/vagy a Ryanair hálózatában szereplő bármely más pont között („a szolgáltatások”). Továbbá a Ryanair köteles volt a So.Ge.A.AL vállalattal egyeztetve elvégezni bármely, az ugyanezen a területen tevékenykedő hirdetési, promóciós és PR cégek által szokás szerint felajánlott szolgáltatást és tevékenységet, úgy mint (de nem kizárólagosan):

(102)

2006. április 3-án újabb repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodás megkötésére került sor a So.Ge.A.AL és a Ryanair között, amely felváltotta a 2003. évi repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodást, és 2006. január 1-jétől2010. december 31-ig volt érvényben, lehetőséget biztosítva további öt évre történő meghosszabbításra.

(103)

Ehhez a megállapodáshoz tartozott egy kiegészítő megállapodás, amelyet 2006. április 3-án írtak alá a 2006. január 1-jétől2010. december 31-ig tartó időszakra vonatkozóan, és amely meghatározta a Ryanair által teljesítendő általános célkitűzéseket, valamint a So.Ge.A.AL által fizetendő sikerdíjat. Továbbá meghatározta a Ryanairrel szemben kiszabható büntetést, amennyiben nem teljesíti az utasszámokra vonatkozó célkitűzéseket.

(104)

A 2006. évi marketing megállapodást az AMS-szel kötötték (nem pedig a Ryanairrel) 2006. április 3-án, ugyanarra az időszakra vonatkozóan, mint a repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodást. A megállapodás a Ryanair azon kötelezettségvállalásában gyökerezett, miszerint üzemeltet bizonyos uniós útvonalakat és teljesít bizonyos célkitűzéseket az utasszámokra vonatkozóan. Az AMS online hirdetési szolgáltatásokat ajánlott fel a So.Ge.A.AL részére évi […] EUR ellenében.

(105)

2010 elején a So.Ge.A.AL és a Ryanair kifejezték arra irányuló szándékukat, hogy megújítsák meglévő kapcsolatuk feltételeit egy új megállapodásról folytatott tárgyalás során, és 2010. március 10-én egyetértési megállapodást írtak alá. Az egyetértési megállapodás kimondja, hogy „2010. március 10-től kezdődően a Ryanair és a So.Ge.A.AL jóhiszemű tárgyalásokat folytatnak annak érdekében, hogy újradefiniálják partnerségük feltételeit”.

(106)

Erre alapozva a későbbiekben egy új repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodás aláírására került sor a So.Ge.A.AL és a Ryanair között 2010. október 20-án, amely felváltotta a 2006. évi repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodást. A megállapodásban meghatározták a 2010. január 1-jétől2013. december 31-ig tartó időszakra vonatkozó új díjakat és ösztönző intézkedéseket, lehetővé téve a megállapodás további öt évre történő meghosszabbítását az eredeti időtartam lejártát követően.

(107)

A So.Ge.A.AL vállalta, hogy sikerdíjakat fizet a célkitűzésben meghatározott járatszám és bizonyos utasforgalmi szint után, a Ryanair pedig vállalta, hogy kiszolgálási díjakat és repülőtéri díjakat fizet, és promóciós, valamint PR tevékenységet folytat.

(108)

Ugyanezen a napon négy évre szóló marketing megállapodást írtak alá, lehetővé téve annak további négy évre történő meghosszabbítását. Az AMS online hirdetési szolgáltatási csomagot ajánlott fel a So.Ge.A.AL részére az alábbi éves díjak ellenében: […] EUR 2010-ben; […] EUR 2011-ben; […] EUR 2012-ben; […] EUR 2013-ban. Csakúgy, mint 2006-ban, a marketing megállapodás a Ryanair azon kötelezettségvállalásában gyökerezett, miszerint üzemeltet bizonyos uniós útvonalakat és teljesít bizonyos célkitűzéseket az utasszámokra vonatkozóan.

(109)

A Bizottság kérésére Olaszország rekonstruálta a Ryanairrel kötött megállapodások előzetes nyereségességi elemzését azokra a többletköltségekre és -bevételekre alapozva, amelyeket a megállapodások megkötésének időpontjában a So.Ge.A.AL helyében egy piacgazdasági szereplő ésszerűen elvárhatott a vizsgált időszak során, vagyis 2000 és 2010 között („a 2014. évi MEOP jelentés”) (32). Olaszország szerint a So.Ge.A.AL a Ryanairrel kötött megállapodások megkötése idején arra számított, hogy a megállapodások nyereséget hoznak a repülőtér számára.

(110)

A 2012. évi határozat elfogadásának idején a Bizottság megállapította, hogy úgy tűnt, hogy a So.Ge.A.AL a Ryanairen kívül más fuvarozóknak is adott kedvezményt a repülőtéri díjakból. Habár a Bizottság tisztában volt azzal, hogy a So.Ge.A.AL más fuvarozókkal is kötött marketing megállapodásokat, abban a szakaszban a Bizottság nem kapott megfelelő tájékoztatást a megállapodásokról.

(111)

2014. február 18-i levelében Olaszország az Alitalia, Meridiana és Volare légitársaságokkal kötött egyezmények utólagos adatain alapuló nyereségességi elemzést nyújtott be a Bizottságnak azt bizonyítandó, hogy a repülőtér szempontjából gazdaságilag indokolt volt megállapodásokat kötni ezekkel a légitársaságokkal. Ezen a napon nem nyújtották be a Germanwings légitársasággal kötött megállapodás elemzését.

(112)

A későbbiek során, 2014. március 25-i levelében Olaszország benyújtotta a Bizottság részére a So.Ge.A.AL által az Air One/Alitalia, Meridiana, Volare és Germanwings légitársaságokkal kötött megállapodások nyereségességének elemzését, amellyel azt akarta bizonyítani, hogy azt várták, hogy ezek a megállapodások nyereségesek lesznek a So.Ge.A.AL számára.

(113)

Végezetül, 2014. június 10-én Olaszország benyújtotta a Bizottságnak a So.Ge.A.AL által a bmibaby, Air Vallée és Air Italy légitársaságokkal kötött kiszolgálási megállapodások várható nyereségességének elemzését.

(114)

A So.Ge.A.AL által a Ryanairen kívül más fuvarozókkal kötött megállapodások, amelyek jelen esetben a vizsgálat tárgyát képezik, a (115)–(132) preambulumbekezdésekben kerülnek bemutatásra.

(115)

A So.Ge.A.AL kiszolgálási és marketing megállapodásokat kötött a Germanwings, Volare, Meridiana és Alitalia légitársaságokkal.

(116)

A Germanwings és a So.Ge.A.AL között létrejött kiszolgálási megállapodást 2007. március 19-én írták alá, és 2007. március 25-ét határozták meg az életbelépés időpontjaként. Ezen megállapodás alapján a Germanwings köteles volt fordulónként […] EUR összeget fizetni a So.Ge.A.AL részére a kiszolgálási szolgáltatásokért.

(117)

2007. március 25-én egy marketing megállapodás került aláírásra a Germanwings és a So.Ge.A.AL között, amelyben a fuvarozó vállalta bizonyos uniós útvonalak működtetését, valamint bizonyos utasszámok és járatsűrűségre vonatkozó célkitűzések teljesítését. A megállapodás 2007. március 25-től2009. október 31-ig szólt. A Germanwings azonban csak 2007-ben működtetett járatokat az algherói repülőtérről. Olaszország szerint a fuvarozó azért döntött úgy, hogy leállítja az algherói repülőtérről történő működését, mert nem tudott megfelelő forgalmat generálni ahhoz, hogy pénzügyi szempontból elérje a megtérülési szintet.

(118)

A marketing megállapodás előírta, hogy a So.Ge.A.AL […] EUR összegű „indulási” hozzájárulást fizet a Germanwingsnek „annak érdekében, hogy egy új útvonal megnyitásával népszerűsítse az algherói repülőteret és növelje az induló utasok számát”.

(119)

A marketing megállapodásban a So.Ge.A.AL által a Germanwingsnek fizetendő sikerdíjakat is meghatároztak abban az esetben, ha a légitársaság teljesíti az előírt forgalmi célkitűzéseket. A megállapodás a Germanwings által a So.Ge.A.AL vállalatnak fizetendő büntetést is megállapított abban az esetben, ha a légitársaság vagy törli járatainak több, mint 10 %-át, vagy pedig nem teljesíti az előírt forgalmi célkitűzéseket.

(120)

2007. november 29-én a Volare kiszolgálási és marketing megállapodást írt alá a So.Ge.A.AL vállalattal.

(121)

A kiszolgálási megállapodás meghatározta a fuvarozó által az éves utasszámok és járatok tekintetében elérendő célokat, valamint a So.Ge.A.AL által ennek megfelelően fizetendő sikerdíjakat.

(122)

A marketing megállapodásban […] EUR összegű éves marketing díj megfizetését írták elő a repülőtér-üzemeltető számára „hirdetési támogatás a tevékenység első évére” címen. A marketing megállapodás a 2007. október 28-a és 2010. október 31-e közötti időtartamra szólt.

(123)

A Meridiana 2000-ben, 2001-ben és 2010-ben végezte működését az algherói repülőtérről.

(124)

2000-ben és 2001-ben a Meridiana nem működtetett menetrend szerinti szolgáltatásokat az algherói repülőtérről, és csak charter igényeken alapuló járatszolgáltatásokat nyújtott. Ennélfogva nem került sor hivatalos kiszolgálási megállapodások aláírására a So.Ge.A.AL és a Meridiana között. A fuvarozó közzétett repülőtéri díjakat fizetett a So.Ge.A.AL vállalatnak minden repülőtéri szolgáltatásért.

(125)

2001 és 2010 között a Meridiana nem működött a repülőtéren. 2010-ben a Meridiana megint elkezdte működését a repülőtéren, és marketing megállapodást, valamint kiszolgálási megállapodást írt alá a So.Ge.A.AL vállalattal.

(126)

A kiszolgálási megállapodást 2010. április 28-án írták alá, és a 2010. április és 2011. április közötti időszakra szólt. Ezen megállapodás alapján a Meridiana köteles volt fordulónként […] EUR összeget fizetni a So.Ge.A.AL részére a kiszolgálási szolgáltatásokért.

(127)

A marketing megállapodást 2010. október 20-án írták alá, és a 2010. június és 2010. október közötti időszakra szólt. A megállapodás előírta, hogy a So.Ge.A.AL egyszeri […] EUR (ÁFA nélkül) összeget fizet a Meridiana részére a Milánóba, Veronába és Bariba induló és onnan visszatérő útvonalak 2010 nyarán történő bevezetésére vonatkozóan. A kifizetés feltétele volt, hogy a Meridiana teljesít bizonyos forgalmi célkitűzéseket. Olaszország szerint azon idő alatt, amelyre a Meridianával kötött megállapodás visszamenőlegesen vonatkozott, a So.Ge.A.AL már ahhoz hasonló feltételekről tárgyalt a fuvarozóval, mint amelyek végül bekerültek az aláírt megállapodásba. E tekintetben Olaszország egy 2010. június 7-i dátummal ellátott megállapodás-tervezetet nyújtott be a Bizottságnak, amelyről abban az időben a Meridiana és a So.Ge.A.AL tárgyalásokat folytattak.

(128)

2010 előtt az Air One/Alitalia nem írt alá semmilyen hivatalos megállapodást a So.Ge.A.AL vállalattal, és közzétett repülőtéri díjakat fizetett a So.Ge.A.AL vállalatnak minden repülőtéri szolgáltatásért. 2010 előtt a So.Ge.A.AL nem nyújtott földi kiszolgálási szolgáltatásokat az Air One/Alitalia légitársaságnak.

(129)

2010-ben a So.Ge.A.AL elkezdte földi kiszolgálási szolgáltatások nyújtását az Air One/Alitalia légitársaságnak. Ez ahhoz vezetett, hogy az Air One/Alitalia kiszolgálási megállapodást írt alá a So.Ge.A.AL vállalattal. A felek marketing megállapodást is kötöttek arra vonatkozóan, hogy az Air One/Alitalia megkezdi nemzetközi járatok működtetését az algherói repülőtérről.

(130)

A marketing megállapodást 2010. október 20-án írták alá, és a 2010. június 7-e és 2010. szeptember 30-a közötti időszakra szólt. Olaszország benyújtott a Bizottságnak egy megállapodás-tervezetet, amelyről abban az időben a Alitalia és a So.Ge.A.AL tárgyalásokat folytattak, 2010 májusában. Az aláírt megállapodás meghatározott az Air One/Alitalia részére fizetendő egyszeri […] EUR összeget az abban az időszakban a So.Ge.A.AL részére nyújtott marketingszolgáltatásokért, és lehetővé tette a megállapodás meghosszabbítását 2011-ig és 2012-ig.

(131)

Az Air One/Alitalia és a So.Ge.A.AL 2010. november 30-án írták alá a szolgáltatási megállapodást hatéves időtartamra, és előírták, hogy az Air One/Alitalia szolgáltatási díjakat fizet a So.Ge.A.AL részére a belföldi és nemzetközi útvonalak után.

(132)

A Bizottság megvizsgálta a So.Ge.A.AL vállalatnak az Air Italy, bmibaby és Air Vallée légitársaságokkal kötött földi kiszolgálási megállapodásait is. A megállapodásokat egy hónapos (Air Vallée) és több, mint kétéves (Air Italy) időtartam közötti időszakokra kötötték, és előírták a fuvarozók kiszolgálási díj fizetési kötelezettségét.

6. táblázat

Kiszolgálási megállapodások az Air Italy, bmibaby és Air Vallée légitársaságokkal

(133)

A vizsgálat során a Bizottság felkérte az Ecorys tanácsadó céget, hogy készítsen jelentést a So.Ge.A.AL pénzügyi teljesítményéről és állapítsa meg, hogy a repülőtér-üzemeltető piacgazdasági szereplőként járt-e el, amikor megállapodást kötött a légi fuvarozókkal. Az Ecorys jelentést 2011. március 30-án kézbesítették.

(134)

Az Ecorys jelentés megállapította, hogy a So.Ge.A.AL magatartása összhangban állt a piacgazdasági szereplő elvével. Az Ecorys úgy vélte, hogy a So.Ge.A.AL üzleti stratégiája eredményes volt. Ez a stratégia abból állt, hogy a repülőtér-üzemeltető benyújtotta a repülőtér üzemeltetésére vonatkozó „átfogó” koncesszió iránti kérelmét, hogy a terminál kapacitását kibővítették, és hogy a diszkont légitársaságokkal aláírt megállapodások a nemzetközi forgalom ösztönzésére irányultak. Az Ecorys megállapította, hogy a piacgazdasági szereplő szempontjából ésszerű döntés volt megkötni a megállapodásokat a Ryanairrel, mivel ezek a megállapodások biztosították a forgalom jelentős növekedését, amitől azt várták, hogy növeli a légi forgalommal összefüggő tevékenységből és a légi forgalommal nem összefüggő tevékenységből származó bevételeket egyaránt. Az Ecorys szerint a So.Ge.A.AL ésszerűen várhatta el, hogy hosszú távon az ezekből a megállapodásokból származó előnyök ellensúlyozzák a többletköltségeket.

(135)

A repülőtér-üzemeltetőnek nyújtott esetleges támogatást illetően a Bizottság megállapította, hogy az Aéroports de Paris ügyben hozott ítéletet megelőzően a repülőtéri infrastruktúra fejlesztése és működtetése nem minősült gazdasági tevékenységnek a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében (33). Mivel az értékelés alatt álló intézkedések egy részéről 2001 előtt született döntés, a Bizottság megállapította, hogy azt kell megvizsgálnia, hogy azok még az Aéroports de Paris ügyben hozott ítélet, vagyis 2000. december 12-e (34) előtt tett jogilag kötelező érvényű kötelezettségvállalásból fakadtak-e, és így az állami támogatási szabályok hatályán kívül estek-e.

(136)

A Bizottság arra is emlékeztetett, hogy amennyiben az általában közhatalmi jogosítványainak gyakorlása során az állam hatáskörébe tartozó tevékenységek finanszírozása a költségek fedezésére korlátozódott, és nem használták fel egyéb gazdasági tevékenységekre (35), az ilyen finanszírozásra nem vonatkoztak az állami támogatási szabályok. A 2012. évi határozat elfogadásának idején a Bizottságnak nem volt elegendő információja a So.Ge.A.AL által végzett tevékenységek jellegéről (gazdasági vagy sem), illetve a vizsgált intézkedések által finanszírozott infrastruktúrához kapcsolódó költségekről, és arról sem, hogy bizonyos költségek lényegében kapcsolódtak-e állami hatáskörbe tartozó tevékenységekhez. A Bizottság felkérte Olaszországot, hogy tisztázza, mely tevékenységeket kell nem gazdasági jellegűnek tekintetni, és az ilyen tevékenységekhez kapcsolódó mely költségek – ha vannak ilyenek – finanszírozására került sor a Bizottság által vizsgált intézkedésekkel.

(137)

A Bizottság komoly kétségeknek adott hangot azt illetően, hogy a tőkeinjekciók összeegyeztethetők-e a piacgazdasági szereplő elvével. Megállapította, hogy a So.Ge.A.AL 2000 óta folyamatosan veszteségesen működött, és úgy tűnt, hogy pénzügyi teljesítménye tovább romlott az „átfogó” koncesszió odaítélést követően. Ez ellentmondani látszott Olaszország állításával, miszerint a vállalat gyenge eredményei elsősorban azzal igazolhatók, hogy a részleges/ideiglenes koncesszió alapján lehetetlen teljes mértékben kiaknázni a repülőtérhez kapcsolódó tevékenységeket.

(138)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy abban az időben Olaszország csupán utólagos megfontolásokat nyújtott be azon állításai alátámasztására, miszerint az intézkedéseket jövedelmezőségi kilátások vezérelték. Az ilyen elemzés ráadásul a RAS számára a légi forgalmi szintekből származó előnyökre vonatkozott, ennélfogva pedig olyan bevételekre, amelyeket egy magánbefektető nem venne figyelembe beruházása nyereségességi elemzése során. Ennek alapján a Bizottság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy a tőkeinjekciók előnyhöz juttatták a repülőtér-üzemeltetőt, és működési támogatást jelentettek számára.

(139)

Végezetül a Bizottság megállapította, hogy még ha a So.Ge.A.AL teljesítené is azokat a feltételeket, amelyek alapján nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak lenne tekinthető a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentése és szerkezetátalakítása érdekében nyújtott állami támogatásról szóló közösségi iránymutatás értelmében (36), Olaszország nem nyújtott be a Bizottságnak semmit, ami alátámasztaná azt a megállapítást, hogy az ilyen támogatás megfelel a fenti iránymutatás összeegyeztethetőségi követelményeinek.

(140)

A Bizottság nem kapott megfelelő tájékoztatást a szerelvényekhez és munkákhoz történő 6 540 269 EUR összegű hozzájárulások tekintetében, melyeket a RAS 1998 és 2009 között juttatott a So.Ge.A.AL részére. Olaszországot felkérték arra, hogy határozza meg a RAS által támogatott költségek pontos jellegét.

(141)

A Bizottság megállapította, hogy 2001 és 2010 között a So.Ge.A.AL összesen 3 042 887 EUR-t fizetett az államnak a repülőtéri infrastruktúra használati díja címén, míg az állam 2004 és 2010 között 46 940 534 EUR összegben finanszírozta az infrastrukturális beruházásokat, és 284 782 EUR összegben a berendezéseket.

(142)

A Bizottság azt is megállapította, hogy az átfogó koncesszió odaítélése a So.Ge.A.AL részére 2007-ben láthatóan nem vezetett a koncessziós díjak szintjének megemelkedéséhez. Ennek alapján a Bizottság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy a koncessziós díj nyilvánvalóan nem állt arányban az állam által az infrastrukturális beruházások vonatkozásában rendelkezésre bocsátott közfinanszírozással. A Bizottság előzetes véleménye szerint tehát a So.Ge.A.AL előnyben részesülhetett azzal, hogy a piaci ár alatti koncessziós díjat fizetett.

(143)

Olaszországot felkérték arra, hogy nyújtson be bármilyen olyan előzetes üzleti tervet, amely bizonyítja az algherói repülőtéren állami szervezetek által elvégzett infrastrukturális beruházások nyereségességi kilátásait, ami alátámasztaná azt az állítást, miszerint az ilyen beruházások összhangban álltak a piacgazdasági befektető elvével.

(144)

A Bizottság kétségeit fejezte ki a So.Ge.A.AL részére a 2005. évi légi közlekedési iránymutatás alapján nyújtott támogatás összeegyeztethetőségére vonatkozóan a Szerződés 107. cikkének (3) bekezdése értelmében.

(145)

Habár úgy tűnt, hogy az intézkedések egyértelműen meghatározott közérdekű célt teljesítenek, a Bizottság nem kapott elegendő információt ahhoz, hogy megállapítsa, hogy az algherói repülőtéri infrastruktúra szükséges volt-e és arányban állt-e a kitűzött céllal. A Bizottságnak ahhoz sem állt rendelkezésére elegendő információ, hogy értékelje az ilyen infrastruktúra középtávú kihasználási kilátásait. A Bizottság azt is kétségbe vonta, hogy a repülőtéri infrastruktúrát megkülönböztetésmentes feltételek alapján bocsátották a légi fuvarozók rendelkezésére.

(146)

Végezetül, mivel az adott szakaszban úgy tűnt, hogy bizonyos infrastrukturális beruházások a So.Ge.A.AL vállalatnak a Ryanair felé viselt szerződéses kötelezettségeiből származnak, a Bizottságnak kétségei voltak afelől, hogy szükség volt-e bármilyen támogatásra az ilyen beruházások finanszírozása érdekében.

(147)

A Bizottság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy a légitársaságoknak az algherói repülőtéren végzett működési feltételeire vonatkozó határozatok valószínűleg állami forrásokat vontak be és az államnak voltak betudhatók.

(148)

A Bizottság először megállapította, hogy az AMS a Ryanair 100 %-os tulajdonában lévő leányvállalata, amelyet azzal a konkrét céllal hoztak létre, hogy marketing szolgáltatásokat nyújtson a Ryanair honlapján keresztül, és amely nem nyújt egyéb szolgáltatásokat. Ennek alapján a Bizottság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy a szelektív előny létezésének értékeléséhez a Ryanairt és az AMS-t egyetlen entitásként kell figyelembe venni. A Bizottság továbbá azon a véleményen volt, hogy annak értékelése során, hogy a Ryanair/AMS vonatkozásában tett intézkedések megfeleltek-e a piaci viszonyoknak, a So.Ge.A.AL magatartását a RAS és/vagy a So.Ge.A.AL más állami részvényesei magatartásával együtt kellett értékelni a vizsgálat során. A Bizottság úgy vélte, hogy a MEOP értékelés érdekében a repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodásokat és a marketing megállapodásokat, valamint azok pénzügyi következményeit nem lehet különválasztani, ezért közösen kell értékelni őket.

(149)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy regionális fejlesztési megfontolásokat nem lehet figyelembe venni a MEOP alkalmazása során. Megjegyezte továbbá, hogy a rendelkezésére álló információk alapján az adott szakaszban még nem készült üzleti terv vagy előzetes elemzés a Ryanair/AMS-szel aláírt megállapodásokra vonatkozóan, ami alapján a So.Ge.A.AL döntést hozhatott arról, hogy köt-e ilyen megállapodásokat.

(150)

Ennek alapján a Bizottság kétségeit fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a So.Ge.A.AL és a RAS piacgazdasági befektetőként jártak el a Ryanair/AMS-szel létesített kapcsolatuk során.

(151)

A Bizottság megállapította, hogy a So.Ge.A.AL jelentős engedményeket adott a repülőtéri díjakból a Ryanairtől eltérő légi fuvarozóknak, amelyeket például új útvonalak indításától vagy a forgalmi szintek növekedésétől tett függővé. A Bizottság felkérte Olaszországot arra, hogy nyújtson be előzetes üzleti terveket, tanulmányokat vagy dokumentumokat, amelyek értékelik a repülőtéren működő légitársaságokkal kötött minden egyes megállapodás nyereségességét a repülőtér-üzemeltető számára, illetve, amennyiben ilyen dokumentumok nem állnak rendelkezésre, nyújtsa be a So.Ge.A.AL közvetlenül a megállapodások megkötése előtt készült költségvetési előrejelzéseit. Ennek alapján a Bizottság kétségeit fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a So.Ge.A.AL és a RAS piacgazdasági befektetőként jártak el a repülőtéren működő fuvarozókkal létesített kapcsolatuk során.

(152)

A Bizottság megállapítja, hogy a Bizottság megkereséseire adott válaszokon felül a vizsgálat során Olaszország számos beadványt nyújtott be. Ugyanakkor azonban, habár a Bizottság hozzájárult a tagállamok számára a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatát követően észrevételeik megtételére rendelkezésre álló, az eljárási rendelet (37) 6. cikke (1) bekezdésében meghatározott határidő egy hónappal történő meghosszabbításához, Olaszország csupán egyetlen beadványt nyújtott be a meghosszabbított határidő lejárta előtt, ami Olaszország 2012. augusztus 31-i levele volt. Olaszország a 2012. október 3-i, 2012. október 19-i, 2012. október 22-i és 2013. február 20-i beadványait a határidő lejárta után nyújtotta be.

(153)

Ennélfogva a jelen szakasz csak Olaszországnak a 2012. augusztus 31-i levelében benyújtott észrevételeivel foglalkozik. Olaszország későbbi leveleiben foglalt érvei, amelyek jelentőséggel bírnak az értékelés szempontjából, a 3–5. szakaszban kerülnek bemutatásra.

(154)

Olaszország emlékeztetett arra, hogy a repülőtér-üzemeltetőket törvény kötelezi arra, hogy betartsanak bizonyos tőkére vonatkozó küszöböket. Olaszország szerint a vizsgált tőkeinjekciók célja jelen esetben a So.Ge.A.AL tőkéjének a megkövetelt szintre történő helyreállítása volt.

(155)

Olaszország kifejtette, hogy 2003 előtt az „átfogó” koncessziót elnyerő repülőtér-üzemeltetők által fizetendő koncessziós díjakat az Olaszország 1976. május 5-i 324. számú, a későbbiekben módosított törvénye szerinti használati díjak, valamint Olaszország 1974. április 16-i 117. számú törvénye szerinti légi úton szállított áruk be- és kirakodási díjai 10 %-ában állapították meg.

(156)

2003-tól kezdődően az éves koncessziós díjakat a repülőtér munkaterhelési egységei (WLU, egy utast vagy száz kilogramm árut vagy levélküldeményt jelentő terhelési egység) alapján határozták meg, a munkaterhelési egységek pedig az infrastruktúráért és közlekedésért felelős minisztérium – ENAC – által évente közzétett forgalmi adatok alapján kerültek meghatározásra.

(157)

Olaszország 2006. december 27-i 296. számú törvénye értelmében a repülőtér-üzemeltetők számára meghatározott éves koncessziós díjat úgy növelték, hogy garantálva legyen az olasz kincstár számára 3 millió EUR bevétel 2007-ben, 9,5 millió EUR 2008-ban és 10 millió EUR 2009-ben.

(158)

A tagállamok számára a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatát követően észrevételeik megtételére rendelkezésre álló, az eljárási rendelet 6. cikke (1) bekezdésében meghatározott határidő lejárta előtt Olaszország nem tett észrevételeket az algherói repülőtéren működő légitársaságoknak nyújtott esetleges támogatásokra vonatkozóan.

(159)

A Bizottság megállapítja, hogy az érdekelt felek észrevételei különböző érvelések széles skálájára terjednek ki. A Ryanair például a Bizottsághoz intézett számos beadványában részletezte azokat az alapvető elveket és feltételezéseket, amelyeket szerinte a Bizottságnak alapul kellene vennie a légitársaságokkal kötött megállapodások elemzése során. A So.Ge.A.AL azt állította, hogy számos olyan ok létezik, amelyek alapján a vizsgálat tárgyát képező és az ő javát szolgáló intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehetne nyilvánítani.

(160)

A So.Ge.A.AL hangsúlyozza, hogy a számára az állami hatáskörbe tartozó szolgáltatások nyújtása során felmerült költségek fedezésére nyújtott állami finanszírozás nem minősül állami támogatásnak. A So.Ge.A.AL nem részletezte ezen költségek jellegét és összegét.

(161)

A So.Ge.A.AL úgy véli, hogy a vizsgálat tárgyát képező valamennyi intézkedés, amely jelen esetben az infrastruktúra, berendezések, valamint „szerelvények és munkák” finanszírozására vonatkozik, jogszerűen valósult meg az Aéroports de Paris ügyben hozott ítéletet megelőzően, és ezért ezeket ki kell zárni az állami finanszírozással kapcsolatos vizsgálódás köréből. A 2000. december 12-ét követő időszak tekintetében a So.Ge.A.AL emlékeztet arra, hogy Olaszország már benyújtotta bizonyítékait a repülőtér-üzemeltető által végzett bizonyos tevékenységek nem gazdasági jellegére vonatkozóan. Ennek alapján a Bizottságnak a szóban forgó állami finanszírozás egy részét nem gazdasági tevékenységek végzése során felmerült költségeknek kellene tulajdonítania.

(162)

A So.Ge.A.AL megjegyzi továbbá, hogy a 2012. évi határozat nem fogalmaz egyértelműen a repülőtér-üzemeltetőnek nyújtott feltételezett támogatás jellege és alkalmazási köre tekintetében. Különösen az nem világos, hogy a Bizottság szándéka az volt-e, hogy a teljes infrastruktúrára nyújtott finanszírozást állami támogatásnak minősítse, vagy pedig az, hogy csak a piaci alapú koncessziós díj – amit a So.Ge.A.AL vállalatnak kellett volna fizetnie az állam felé a fejlesztett infrastruktúráért – és a repülőtér-üzemeltető által ténylegesen megfizetett díj különbségét tekintse úgy, mint ami támogatásnak minősül. Azzal érvelt, hogy az első lehetőség nem lenne összeegyeztethető azzal a ténnyel, hogy az állam mindenkor megtartotta a repülőtéri infrastruktúra feletti tulajdonjogát. A So.Ge.A.AL ezért nem tekinthető a beruházási támogatás kedvezményezettjének. A So.Ge.A.AL mindenesetre az állítja, hogy egyáltalán nem részesült semmilyen jogtalan gazdasági előnyben, még akkor sem, ha a második lehetőséget fogadják el.

(163)

A So.Ge.A.AL hangsúlyozza, hogy nem léphet fel versenytorzulás a számára juttatott közfinanszírozás eredményeképp. Az algherói repülőtér távoli elhelyezkedése miatt vonzáskörzete (38) nincs átfedésben egyetlen más olaszországi vagy más tagállambeli repülőtér vonzáskörzetével. Ugyanakkor a repülőtér a szigeten lévő más repülőterekkel sincs versenyben a köztük lévő távolság és a megbízható földi összeköttetések hiánya miatt. A So.Ge.A.AL hozzáteszi, hogy a három szardíniai repülőtér különböző típusú forgalmat bonyolít. Továbbá a légi közlekedés nem verseng a szigetre irányuló vagy az onnan távozó forgalmat bonyolító más közlekedési eszközökkel.

(164)

A So.Ge.A.AL nem fogadja el a Bizottság által a 2012. évi határozatban bemutatott érvelést, miszerint több repülőtér-üzemeltető verseng a repülőtéri infrastruktúra üzemeltetéséért. A So.Ge.A.AL 1995-ben nyerte el az első „részleges” koncessziót (39) a repülőtér üzemeltetésére vonatkozóan, vagyis még jóval az Aéroports de Paris ügyben hozott ítélet előtt. 1995-től kezdve a So.Ge.A.AL csupán az algherói repülőtér infrastruktúrájának üzemeltetőjeként járt el, ezért tevékenysége nem állt versenyben semmilyen más repülőtér-üzemeltető tevékenységével.

(165)

A So.Ge.A.AL előadja, hogy a tőkeinjekciók összeegyeztethetőek a piacgazdasági befektető elvével. A So.Ge.A.AL szerint az intézkedések mögött húzódó gazdasági érveket két időszak tekintetében egymástól elkülönítve kell értékelni: a So.Ge.A.AL részére az „átfogó” koncesszió 2007-es odaítélését megelőző és az azt követő időszak tekintetében.

(166)

A So.Ge.A.AL azt állítja, hogy a 2007 előtt vállalt feltőkésítéseket az vezérelte, hogy védenie kellett üzletét, különösen az „átfogó” koncesszió odaítélésére való tekintettel, ami már 1999. január 18-án az övé volt. A vállalatba történő tőkeinjekciókról szóló határozatok megszületésének idején rendelkezésre álló információk alapján az „átfogó” koncesszió odaítélésének lehetősége döntő fontosságú volt a So.Ge.A.AL részvényesei számára, mivel az lehetővé tette volna a repülőtér-üzemeltető számára a repülőtéri tevékenységek teljes kihasználását, és ezáltal a légi forgalommal összefüggő tevékenységből és a légi forgalommal nem összefüggő tevékenységből származó bevételek növelését. Az állami részvényeseknek nem lett volna életképes alternatívájuk a vállalat feltőkésítésével szemben, és ez indokolt is volt, mivel a koncesszió odaítélésének késedelmét a vállalatnak nem felróható külső események okozták. A So.Ge.A.AL azzal érvel, hogy a Bizottságnak ezt figyelembe kell vennie a MEOP értékelés során. A So.Ge.A.AL hozzáteszi, hogy az intézkedések az 1999 utáni alacsony költségű stratégia eredményeképp előrevetített utasszám-növekedés alapján is indokoltak lennének.

(167)

A 2009-ben és 2010-ben végrehajtott tőkeinjekciókat a repülőtér-üzemeltető működőképességének védelme vezérelte, tekintettel különösen az „átfogó” koncesszió odaítéléséből eredő jobb életképességi kilátásokra. Az a tény, hogy a So.Ge.A.AL nem nyerte vissza nyereségességét a koncesszió odaítélését követően, egy olyan piaci forgatókönyvnek volt betudható, ami jelentős mértékben eltért az előre jelzett forgatókönyvtől, ami erősen befolyásolta a légi közlekedés fejlődését az adott időszakban, vagyis a gazdasági visszaesés időszakában, amikor a nemzetközi légitársaságoknak egymást követő gazdasági kihívásokkal kellett szembesülniük. E tekintetben a So.Ge.A.AL forgalma 1,8 %-kal esett vissza. A So.Ge.A.AL azt állítja továbbá, hogy a forgalom nem növekedhetett az előrejelzések szerint az infrastrukturális munkák elvégzésének késedelme miatt (amiket már 2004-ben el kellett volna kezdeni, de 2009-ig nem indultak meg). Végezetül pedig figyelembe kell venni azt, hogy az ENAC nem tudta felfelé módosítani a repülőtéri díjakat, a So.Ge.A.AL által erre vonatkozóan benyújtott hivatalos kérés ellenére sem.

(168)

Ezért történt az, hogy a gazdasági egyensúly elérése érdekében a So.Ge.A.AL korrekciós intézkedéseket dolgozott ki, amelyek kiterjedtek tevékenységei átszervezésére, a működési költségek, valamint az infrastrukturális beruházási intézkedések visszaszorítására. Ezeket az intézkedéseket részletesen értékeli a 2010. évi átszervezési és szerkezetátalakítási terv.

(169)

A So.Ge.A.AL visszautasítja a Bizottság érvelését, miszerint az intézkedések hatálybalépése előtt nem került sor előzetes elemzésre. A So.Ge.A.AL állami részvényesei feltehetően az előzetesen kidolgozott üzleti tervek alapján vállalták el a szóban forgó intézkedéseket. Erre vonatkozó bizonyítéknak tekinthetők a Bizottságnak a vizsgálat során benyújtott dokumentumok, különös tekintettel a következőkre:

(170)

A So.Ge.A.AL emlékeztet továbbá arra, hogy a tőkeinjekcióknak a piacgazdasági szereplő elvével való összeegyeztethetőségét már megállapította az Ecorys jelentés, az Accuracy jelentés és a Roland Berger terv.

(171)

Az alkalmazandó olaszországi rendeletek alapján a Bizottság nem tudta volna kellőképpen figyelembe venni a légi forgalmi ágazat sajátos jellegét. Az átfogó koncesszió So.Ge.A.AL részére történő odaítélése előtt és után készített helyzetértékelésében a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azt a tényt, hogy a feltőkésítések olyan jogi kötelezettségből eredtek, amelynek nem teljesítése a koncesszió visszavonását eredményezte volna. A So.Ge.A.AL részvényesei így a leginkább költséghatékony lehetőséget részesítették előnyben, amikor elhatározták a vállalat feltőkésítését.

(172)

A So.Ge.A.AL úgy véli, hogy a tőkeinjekciók elvégzésével állami részvényesei úgy viselkedtek, ahogyan hasonló körülmények között egy piacgazdasági szereplő viselkedett volna, mivel az injekciók közép- illetve hosszú távon pozitív megtérülést garantáltak az állami részvényeseknek. A So.Ge.A.AL szerint a repülőtéri tevékenységek a számára nyújtott állami finanszírozás összegét meghaladó összegű adóbevételt termelnek.

(173)

A So.Ge.A.AL azt állítja továbbá, hogy az Altmark joggyakorlat értelmében a tőkeinjekciók nem juttatják gazdasági előnyhöz a repülőtér-üzemeltetőt (40). A repülőtér teljes körű irányítása általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősül, amennyiben figyelembe vesszük azt, hogy szükség van a sziget elérhetőségének biztosítására, így a szóban forgó tőkeinjekciók a repülőtér által nyújtott általános gazdasági érdekű szolgáltatás ellentételezését jelentik.

(174)

Az egyezmény megbízást adott volna a So.Ge.A.AL részére az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtására. A So.Ge.A.AL vállalatnak 2007 előtt odaítélt részleges koncessziók ugyanilyen megbízási aktusoknak tekinthetők. A So.Ge.A.AL azt is megjegyzi, hogy pusztán jogi szempontból a repülőtér-üzemeltetőknek a repülőterek üzemeltetése tekintetében teljesíteniük kell bizonyos kötelezettségeket, amelyek elkerülhetetlenül figyelembe veszik a közérdeket. Az ilyen kötelezettségek kiterjednek a szolgáltatások megfelelő színvonalának biztosítására, a biztonsági szabványok betartására, a szolgáltatások folytonosságára és szabályszerűségére.

(175)

Az Altmark ügyben hozott ítéletből eredő második és harmadik feltétel akkor teljesülne, ha a So.Ge.A.AL csak a veszteségei ellensúlyozásához szükséges mértékben részesült volna ellentételezésben, pontosabban olyan mértékben, ami szükséges ahhoz, hogy az ilyen veszteségek fedezése után a tőkéjét újra összhangba hozza a jogi követelményekkel. A So.Ge.A.AL azt is hozzáteszi, hogy a repülőtér-üzemeltetőket törvény kötelezi arra, hogy külön könyvelést vezessenek a fő és a kapcsolódó tevékenységekről.

(176)

Végezetül a So.Ge.A.AL azt állítja, hogy a negyedik Altmark feltétel is teljesül, e tekintetben azonban nem nyújt tárgyi bizonyítékokat.

(177)

A So.Ge.A.AL szerint a repülőtérnek nyújtott esetleges támogatás összeegyeztethetőségét a Bizottságnak az alábbi dokumentumok alapján kellene értékelnie:

(178)

A So.Ge.A.AL elsősorban azt terjeszti elő, hogy a szóban forgó intézkedéseket a szardíniai régió elszigeteltségéből fakadó hátrányok ellentételezésére nyújtották az algherói repülőtérnek. Ennek alapján a Bizottságnak, a Szerződés 107. cikk (3) bekezdésének a) pontja értelmében a támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek kellene nyilvánítania.

(179)

Másodsorban a So.Ge.A.AL azt állítja, hogy valamennyi vizsgált intézkedés nyújtására azért került sor, hogy a So.Ge.A.AL számára lehetővé tegyék a szerkezetátalakítást annak érdekében, hogy biztosítva legyen életképessége helyreállítása. E tekintetben a So.Ge.A.AL előadta, hogy a 2009. évi és a 2010. évi tőkeinjekciókat illetően a So.Ge.A.AL készített egy szerkezetátalakítási tervet, nevezetesen a 2010. évi átszervezési és szerkezetátalakítási tervet, amelyben meghatározták a vállalatra negatív hatással bíró tényezőket, és amelyben költségcsökkentésre és az üzletpolitika felülvizsgálatára irányuló korrekciós intézkedéseket javasoltak. A terv jelentős mértékű saját hozzájárulást irányzott elő a So.Ge.A.AL részéről a szerkezetátalakításhoz.

(180)

Harmadsorban, a támogatásnak a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdése szerinti megfelelőségét illetően a So.Ge.A.AL azzal érvel, hogy a számára az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokért juttatott ellentételezés folyamatosan az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló, 2005. évi határozat (41) 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott felső határ alatt, vagyis évi 30 millió EUR alatt volt, forgalma pedig 100 millió EUR alatt maradt. A So.Ge.A.AL hozzáteszi, hogy 2004 előtt az az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló, 2005. évi határozat 2. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott 1 millió utasra vonatkozó felső határt szintén betartották. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló, 2005. évi határozat 4., 5. és 6. cikkében foglalt rendelkezéseket szintén betartották, mivel a vállalat az ellentételezést megfelelően meghatározott és egy vagy több megbízási aktusban a So.Ge.A.AL vállalatra bízott általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozóan kapta, és ez az ellentételezés nem haladta meg az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásához szükséges mértéket.

(181)

Negyedsorban pedig a So.Ge.A.AL előadja, hogy a repülőtéri infrastrukturális beruházásokra, berendezésekre, szerelvényekre és munkákra nyújtott támogatást összeegyeztethetően kell tekinteni a 2005. évi légi közlekedési iránymutatás alapján. A szóban forgó infrastruktúra arányban áll a kitűzött céllal, és középtávú kihasználtsági kilátásokkal rendelkezik a 2004. évi légi közlekedési iránymutatás értelmében. Az infrastruktúrát megkülönböztetésmentes feltételek alapján a légitársaságoknak is a rendelkezésére bocsátották. Továbbá a kereskedelem nem sérült a közös érdekkel ellentétes mértékben, a közfinanszírozás pedig szükséges és arányos volt.

(182)

A Bizottság helyesen tenné, ha a So.Ge.A.AL-t és a RAS-t együtt venné figyelembe a MEOP-elv alkalmazása céljából. A szóban forgó intézkedések elfogadása során a RAS és a So.Ge.A.AL úgy viselkedett, ahogyan egy piacgazdasági szereplő viselkedett volna hasonló körülmények között. A So.Ge.A.AL-nak semmilyen gazdasági előnye nem származott a RAS által az algherói repülőteret használó légitársaságoknak juttatott marketing hozzájárulásokból. A szóban forgó hozzájárulások csak áthaladtak a repülőtér-üzemeltetőn, és végül a légitársaságok kapták azokat.

(183)

A So.Ge.A.AL előadja, hogy az algherói repülőtéren működő légitársaságoknak bármilyen, akár alacsonyabb repülőtéri díjak, akár marketing hozzájárulások formájában nyújtott támogatást összeegyeztethetőnek kell tekinteni a belső piaccal a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének a) vagy c) pontja, valamint a 2005. évi légi közlekedési iránymutatás értelmében.

(184)

Ezen állítás alátámasztására a So.Ge.A.AL előadja, hogy az esetleges támogatást tagállamok által kiadott, légi szállítási szolgáltatás nyújtására vonatkozó engedéllyel rendelkező vállalatoknak nyújtották, a 2005. évi légi közlekedési iránymutatásban meghatározott C és D kategóriába tartozó regionális repülőtereket az Unió egy másik repülőterével összekötő útvonalakra. A finanszírozás nem vonatkozott az 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (42) értelmében közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése érdekében üzemeltetett útvonalakra, és a légitársaságokkal kötött megállapodásokban szankciókat határoztak meg arra az esetre, ha a légitársaságok nem teljesítik vállalásaikat.

(185)

Miközben belátja, hogy a szóban forgó támogatásokat hosszabb időn keresztül és nagyobb intenzitással nyújtották a légitársaságoknak, mint amit a 2005. évi légi közlekedési iránymutatás engedélyez, a So.Ge.A.AL hangsúlyozza, hogy a légitársaságokkal kötött megállapodások nem szóltak három évnél hosszabb időtartamra, és a 2005. évi légi közlekedési iránymutatás a hátrányos helyzetű régiók esetében lehetővé teszi az eltéréseket az intenzitás mértéke tekintetében.

(186)

A 2014. évi légi közlekedési iránymutatás alkalmazhatóságára vonatkozó észrevételeiben a So.Ge.A.AL emlékeztet arra, hogy a légi társaságok javát szóló vizsgált intézkedések egyike sem valósít meg állami támogatást. Ugyanakkor, amennyiben a Bizottság mégis megállapítaná, hogy ezen intézkedések bármelyike a So.Ge.A.AL részére nyújtott működési támogatásnak minősül, kijelenti, hogy a 2014. évi légi közlekedési iránymutatásban meghatározott valamennyi összeegyeztethetőségi feltétel teljesül.

(187)

A Ryanair, az AMS és az Unioncamere nyújtották be észrevételeiket a vizsgálat során.

(188)

A Ryanair 2013. március 12-én benyújtotta észrevételeit a 2012. évi határozattal kapcsolatban. A Ryanair hivatkozott az ebben az ügyben még a 2012. évi határozat elfogadását megelőzően benyújtott előző beadványaira, valamint több más, a Ryanair számára nyújtott esetleges támogatást érintő számos állami támogatási vizsgálatra.

(189)

A Ryanair főbb észrevételeit, amelyek ezekből a beadványokból erednek, a (190)–(226) preambulumbekezdések foglalják össze.

(190)

A Ryanair visszautasítja a Bizottság előzetes megállapítását, miszerint a Ryanairt és az AMS-t egyetlen entitásként kell figyelembe venni, és hogy a repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodásokat és a marketing szolgáltatásokra vonatkozó megállapodásokat, valamint azok pénzügyi következményeit közösen kell értékelni a gazdasági előny értékelése során.

(191)

Sem az AMS tulajdonosi szerkezete, sem pedig célja nem támasztja alá ezt a megközelítést. A Ryanairrel kötött repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodások és az AMS-szel kötött marketingszolgáltatásokra vonatkozó megállapodások különállóak és függetlenek, különböző szolgáltatásokra vonatkoznak, és nincs köztük olyan szerződéses vagy egyéb összefüggés, ami indokolhatná egyetlen intézkedés-sorozatként történő figyelembevételüket.

(192)

A marketing szolgáltatási megállapodások a So.Ge.A.AL, mint hirdetési szolgáltatásokat vásárló fél javát szolgálták. Ezek a megállapodások a repülőtér márkafejlesztését szolgáló befektetések voltak, és az érkező utasok számának növekedéséhez, ezáltal pedig a légi forgalommal nem összefüggő tevékenységből származó bevételek növekedéséhez vezettek volna. Céljuk nem a kihasználtsági mutató vagy a hozam javítása volt a Ryanair útvonalain, és nem függtek semmilyen feltételezett előnytől, amit a Ryanair.com oldalon történő repülőtéri hirdetés biztosított a Ryanair részére.

(193)

Továbbá a marketing szolgáltatási megállapodások megkötése az AMS-szel nem feltétele annak, hogy a Ryanair egy repülőtérhez kapcsolódóan útvonalakat működtethessen. Valójában számos, a Ryanair által kiszolgált repülőtér nem köt megállapodást az AMS-szel. Általában egy repülőtér márkaépítését illetve az érkező utasok arányának befolyásolását megcélzó marketing tevékenység iránti igény kevésbé ismert repülőterek esetében jelenik meg, ahol a repülőtér márkaneve nem ismert, és az érkező forgalmat élénkíteni kell.

(194)

Így tehát egy ilyen repülőtér esetében teljesen ésszerű dolog ilyen célokra pénzt költeni, és az, hogy a Ryanairnek származik-e vagy sem valamilyen előnye ebből a hirdetésből, kereskedelmi szempontból nem bír jelentőséggel a repülőtér számára. Egy magánbefektető nem tartózkodna egy befektetéstől csupán azért, mert üzlete fejlesztéséből esetleg más feleknek is származhat haszna.

(195)

A Ryanair és a So.Ge.A.AL között megkötött megállapodások rendes, a piacgazdasági szereplő elvével összhangban álló kereskedelmi megállapodások voltak, és ugyanez elmondható az AMS és a So.Ge.A.AL között létrejött megállapodásokról, mivel az AMS ugyanazokon a díjakon köt hasonló terjedelmekre vonatkozó marketing megállapodásokat mind állami, mind pedig magánszervezet által működtetett repülőterekkel, idegenforgalmi szervezetekkel, autókölcsönző csoportokkal, szállodafoglalási honlapokkal, biztosítókkal, távközlési szolgáltatókkal (43).

(196)

Ez a megközelítés összhangban áll a Ryanair által a vizsgálat során a Bizottságnak benyújtott egyéb beadványaiban követett irányvonallal. Ezekben az egyéb beadványokban a Ryanair nem ért egyet azzal, hogy a Bizottság az AMS-nek folyósított kifizetéseket repülőtéri költségekként értékeli. A Ryanair szerint ez a megközelítés nem veszi figyelembe, hogy az AMS által nyújtott szolgáltatások milyen értéket jelentenek a repülőtér számára (44). A hirdetési felületek megvásárlásával a repülőterek növelhetik a Ryanair járatain az érkező utasok arányát, akik a távozó utasoknál általában többet költenek a légi forgalommal nem összefüggő árukra és szolgáltatásokra. Ez kereskedelmi szempontból ésszerű a repülőterek számára (45). A Ryanair úgy véli, hogy a marketingszolgáltatások piaci áron történő megvásárlását el kell különíteni egyéb, repülőtér és légitársaság között létrejött szerződéses megállapodásoktól a MEOP értékelés során. Amennyiben a Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy az AMS megállapodásait és a Ryanair repülőtéri szolgáltatásokhoz kapcsolódó megállapodásait közös piacgazdasági szereplő tesztnek veti alá, akkor nem szabad figyelmen kívül hagynia azt, hogy az AMS által nyújtott szolgáltatások milyen értéket jelentenek a repülőtér számára.

(197)

A Ryanair úgy véli, hogy nem támasztják alá bizonyítékok a Bizottság azon álláspontját, miszerint az állami hatóságok szerepet játszottak a Ryanairre és az AMS-re vonatkozó vizsgált intézkedések elfogadásában. Nem feltételezhető – és még nem is látható -, hogy az állami szervek valóban szerepet játszottak az intézkedések elfogadásában.

(198)

Az az érvelés, miszerint „a So.Ge.A.AL teljes egészében állami hatóságok tulajdonában áll, ami akadályozta a So.Ge.A.AL döntéshozatali folyamatát”, nem bizonyítható megfelelően, mivel kizárólag azon egy egyetlen kritériumon alapul, hogy a So.Ge.A.AL igazgatótanácsát állami részvényesei nevezik ki. De a 2002. évi megállapodás – amiben Szardínia vállalta, hogy együttműködik a Ryanairrel a régióban az idegenforgalom fejlesztése és a foglalkoztatottság növelése érdekében – sem bizonyítja semmilyen módon sem az állami hatóságok részvételét a So.Ge.A.AL által a Ryanair és az AMS vonatkozásában a megállapodás aláírását követően tett intézkedések elfogadásában. Továbbá az a körülmény, hogy a So.Ge.A.AL és Szardínia később további megállapodásokat írtak alá közös marketing hozzájárulásokra vonatkozóan 2004-ben, 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben, csupán azt az álláspontot támasztja alá, hogy Szardínia finanszírozta a So.Ge.A.AL-t, de nem azt, hogy a So.Ge.A.AL tevékenységét a Ryanair vagy az AMS felé irányította volna.

(199)

A Ryanair nem tud a So.Ge.A.AL és a RAS közötti megállapodásokról és nem felelős azokért, nem sugallt és nem követelt ilyen megállapodásokat, ennélfogva a Ryanair és az AMS, valamint a So.Ge.A.AL között létrejött megállapodásokra nem lehetnek hatással a So.Ge.A.AL és a RAS között meglévő megállapodások.

(200)

A Ryanair továbbá nem minősül állami támogatás közvetett kedvezményezettjének. Az állami támogatás révén nyert előny tulajdonképpeni meglétét alátámasztó bizonyíték hiányában a Bizottság egyszerűen nem feltételezheti azt, hogy a repülőtéren működő légitársaságok állami támogatást kaptak. Mindaddig, amíg a piacgazdasági szereplő elve alapján indokolhatóak a Ryanair és egy repülőtér között fennálló kereskedelmi kapcsolat feltételei, semmiféle visszatérítési kötelezettség nem vonatkozhat a Ryanairre. A Ryanair bírálja a Bizottság megállapítását, miszerint egy állami repülőtér által egy légitársaság számára nyújtott ösztönző automatikusan állami támogatásnak minősül, még akkor is, ha annak csak egy részét finanszírozták állami forrásokból. A Ryanair előadja, hogy az, hogy a Bizottság vonakodik megvizsgálni, hogy az intézkedések betudhatóak-e az államnak, nem tükrözi a 2005. évi légi közlekedési iránymutatást, amely szerint az állami forrásoknak egy légitársaság számára történő újraelosztásáról hozott döntésnek az állami hatóságoknak betudhatónak kell lennie ahhoz, hogy támogatásnak minősüljön (46).

(201)

A Ryanair azzal érvel, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján (47), egy összehasonlító elemzésnek kellene alkotnia az elsődleges tesztet a légitársaságoknak nyújtott támogatás meglétének igazolása során, és a költség-alapú tesztet csak akkor kellene alkalmazni, ha nem lehetséges az állítólagos támogatásnyújtó helyzetének összehasonlítása egy piacgazdasági magáncsoport helyzetével. A Ryanair azt állítja továbbá, hogy a repülőtér-üzemeltetők és a légitársaságok között létrejött megállapodások értékelése során figyelembe kell venni a megállapodásokból fakadó hálózati externáliákat is. Egy másik beadványában a Ryanair egyetértett azzal, hogy az összehasonlító és a költség-alapú elemzési módszer egyaránt standard üzleti gyakorlatnak számít (48).

(202)

A Ryanair lényegében azt állítja, hogy a Bizottságnak a 2012. évi határozatban foglalt teljes indoklása a MEO teszt téves alkalmazásán alapult, ami abból a pontatlan feltételezésből fakadt, hogy előzetes üzleti terv kell annak megállapításához, hogy a piacgazdasági szereplő elvét betartották-e. Az üzleti terv nem elengedhetetlen feltétel a magánbefektetők üzleti tevékenységeihez (49). Míg az ilyen tervek kétség kívül bizonyíthatják, hogy az állami szervezet magánbefektetőként járt el, az ilyen tervek hiánya nem elegendő annak megállapításához, hogy az állami szervezet nem magánbefektetőként járt el.

(203)

Jelen esetben a Bizottság már a 2012. évi határozatban elismerte, hogy az algherói repülőtér alapvető előzetes elemzést nyújtott, amit elégségesnek kell tekinteni. A Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy értékelje azt, hogy mi számít „elfogadható” üzleti tervnek, és nem is kell ezzel próbálkoznia.

(204)

A Ryanair megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság kapott egy MEOP elemzést az Ecorystól, amelyben megállapításra került, hogy a Ryanair megállapodásai összeegyeztethetőek voltak a piacgazdasági szereplő elvével, és hogy a So.Ge.A.AL veszteségei az „átfogó” koncesszió állam általi odaítélésének jelentős és előre nem látható késedelméből fakadtak. Az előre nem látható elégtelenségeket és késedelmeket semlegesnek kell tekintetni a MEOP elemzésben, mivel ezekkel magánszervezetek által működtetett repülőterek is szembesülhetnek rendes üzletvitelük során, akár az állam hibájából, akár más olyan magánvállalkozásoknak köszönhetően, amelyekre a repülőtér támaszkodik.

(205)

A Ryanair benyújtotta továbbá az Oxera által készített feljegyzéseket is, valamint egy elemzést, amelyet Damien P. McLoughlin professzor készített.

(206)

Az Oxera úgy vélte, hogy hibás a Bizottság hozzáállása, hogy csak ugyanazon a vonzáskörzeten belül elhelyezkedő referencia-repülőtereket fogad el vizsgálat alatt álló repülőtérként.

(207)

A Oxera azzal érvelt, hogy a referencia-repülőterektől kapott piaci referenciaárakat nem szennyezi a környéken lévő repülőtereknek juttatott állami támogatás. Ezért lehetséges egy piaci referenciaérték határozott megbecslése a MEO tesztekhez.

(208)

Ennek a magyarázata a következő:

(209)

Az Oxera azt állította, hogy az Oxera által a Bizottságnak benyújtott jelentéseiben elvégzett nyereségességi elemzés olyan elveket követ, amelyeket egy ésszerűen gondolkodó magánbefektető is a magáévá tenne, és azt a hozzáállást tükrözi, ami kitűnik a Bizottság irányadó eseteiből.

(210)

A nyereségességi elemzés alapelvei a következők:

(211)

A tanulmány célja az volt, hogy meghatározza azt a kereskedelmi logikát, amely alapján a regionális repülőterek úgy döntenek, hogy hirdetést vásárolnak a Ryanair.com oldalon az AMS-től.

(212)

A tanulmány megállapította, hogy számos nagyon erős, jól ismert és rendszeresen használt repülőtér van. A gyengébb versenytársaknak le kell küzdeniük a fogyasztók statikus vásárlási magatartását üzletük kiterjesztése érdekében. A kisebb regionális repülőtereknek módot kell találniuk márkaüzeneteik következetes közvetítésére a lehető legszélesebb közönség felé. A marketing kommunikáció hagyományos formái forrásaikat meghaladó költekezést kívánnak meg.

(213)

A Ryanair további jelentéseket nyújtott be, amelyeket az Oxera tanácsadó cég készített számára. Ezekben a jelentésekben az Oxera olyan elveket vitat meg, amelyeket a légitársaság szerint figyelembe kell venni egyfelől a Ryanair és a repülőterek között kötött repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodások, másfelől pedig az AMS és ugyanezen repülőterek között létrejött marketing megállapodások nyereségességi elemzésében, a MEO teszt részeként (50). A Ryanair hangsúlyozta, hogy ezek a jelentések semmilyen módon nem változtatják meg korábban bemutatott álláspontját, miszerint a repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodásokat és a marketing megállapodásokat külön MEO tesztekben kell elemezni.

(214)

A jelentések rámutatnak arra, hogy az AMS által termelt hasznot bevételként kell figyelembe venni a nyereségességre vonatkozó közös elemzés során, míg az AMS kiadásait be kell építeni a költségekbe. Ehhez a jelentések cash flow alapú módszer alkalmazását javasolják a közös nyereségességi elemzés során, ami azt jelenti, hogy a repülőterek AMS-hez kapcsolódó kiadásai többlet működési kiadásként kezelhetők.

(215)

A jelentések hangsúlyozták, hogy a marketingtevékenységek hozzájárulnak a márka értékének kialakításához és támogatásához, ami hatásokat generál és hasznot hoz nemcsak a légitársasággal létrejött megállapodások időtartama során, hanem azok megszűnése után is. Ez történne különösen akkor, ha annak köszönhetően, hogy a Ryanair megállapodást kötött egy repülőtérrel, más légitársaságok is megjelennek a repülőtéren, ami ezáltal több boltot vonz oda, és így több, a légi forgalommal nem összefüggő tevékenységből származó bevételt eredményez a repülőtér számára. A Ryanair szerint, ha a Bizottság közös nyereségességi elemzés végzése mellett dönt, ezeket a hasznokat úgy kell figyelembe kell venni, hogy az AMS kiadásait többlet működési költségeknek kell tekintetni, az AMS kifizetések nélkül.

(216)

Továbbá a Ryanair azon a véleményen volt, hogy egy végértéket kell beszámítani az előre jelzett többlethaszonba a repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó megállapodás végén, annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a megállapodás megszűnését követően termelt értéket. A végérték beilleszthető „megújulási” nyereségesség alapján, ami azt az elvárást mutatja, hogy a hasznok kitartanak a Ryanairrel kötött megállapodás megszűnése után is, vagy ha hasonló feltételekben állapodnak meg más légitársaságokkal. A Ryanair úgy vélte, hogy így ki lehetne számolni az AMS-szel kötött megállapodás és a repülőtéri szolgáltatási megállapodás által közösen termelt haszon alsó határát, ami tükrözi a repülőtéri szolgáltatási megállapodások megszűnését követő többletnyereségek bizonytalanságait.

(217)

Ezen megközelítés alátámasztásául a jelentések bemutatták a marketingnek a márkaértékre gyakorolt hatásairól szóló tanulmányok eredményeinek szintézisét. Ezek a tanulmányok elismerik, hogy a marketing támogathatja a márkaértéket, és hozzájárulhat egy vásárlói bázis kiépítéséhez. A jelentések szerint egy repülőtér számára a Ryanair.com oldalon végzett marketingtevékenység különösen megnöveli a repülőtér márkájának ismertségét. A jelentések azt is megállapították, hogy különösen a légi forgalmukat növelni szándékozó kisebb regionális repülőterek növelhetik márkaértéküket az AMS-szel kötött marketing megállapodások révén.

(218)

Végül pedig a jelentések rámutattak arra, hogy a cash flow alapú megközelítést kell előnyben részesíteni a tőkésítési megközelítéssel szemben, amelynek során az AMS kiadásait egy immateriális eszköz (vagyis a márkaérték) tőkekiadásának tekintik (51). A tőkésítési megközelítés a marketing kiadásokat csak a repülőtér immateriális javainak tulajdonítható arányban veszi figyelembe. A marketing kiadásokat immateriális javaknak tekinti, majd leértékeli a megállapodás időtartamára, figyelembe véve egy maradványértéket a repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodás tervezett megszűnésekor. Ez a megközelítés nem veszi figyelembe azt a többletnyereséget, amelyeket a Ryanairrel kötött repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodás eredményezett. Az immateriális eszköz értékét is nehéz kiszámítani a márka kiadásai és az eszköz használatának időtartama miatt. A cash flow módszer megfelelőbb, mint a tőkésítési megközelítés, mivel az utóbbi nem ragadja meg azokat az előnyöket, amelyek várhatóan megjelennek a repülőtér számára a Ryanairrel aláírt repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodás eredményeképp.

(219)

A Ryanair felkérte az Oxera tanácsadó céget arra, hogy végezzen el egy tesztet a piacgazdasági szereplő elve alapján, amelyet 2011 júliusában nyújtottak be a Bizottságnak a Ryanair nevében (a továbbiakban: 2011. évi MEOP jelentés) (52). A 2011. évi MEOP jelentés bemutatta a So.Ge.A.AL és a Ryanair közötti 2000. évi és 2010. évi repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodások nyereségességi elemzésének eredményeit, amelyek olyan információkon alapultak, amelyek a Ryanair szerint már a So.Ge.A.AL rendelkezésére álltak a megállapodások megkötésének idején. A 2011. évi MEOP jelentés nem tartalmazta a 2002., 2003. és 2006. évi repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodások várható nyereségességének elemzését.

(220)

A 2011. évi MEOP jelentés alapján 2013 márciusában egy aktualizált jelentést nyújtottak be a Bizottságnak (a a továbbiakban: 2013. évi MEOP jelentés) (53), amely becsléseket tartalmazott a 2011. évi MEOP jelentésben nem szereplő repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodások (nevezetesen a 2002., 2003. és 2006. évi repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodások) várható nyereségességét illetően.

(221)

A Ryanair szerint a 2000., 2002., 2003., 2006. és 2010. évi repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodások előzetes nyereségességi értékelése azt sugallja, hogy a megállapodások aláírásának időpontjában azt várták, hogy az összes megállapodás nyereséges lesz a repülőtér számára. A So.Ge.A.AL és a Ryanair között kötött megállapodások mindegyikének várt nyereségessége a várt többletköltségre és többletbevételre vonatkozó előrejelzések figyelembevételével került értékelésre, beleértve a légi forgalommal összefüggő tevékenységből és a légi forgalommal nem összefüggő tevékenységből származó bevételeket és a Ryanair által felkínált pénzügyi ösztönzők költségeit. Az a tény, hogy valamennyi kapott nettó jelenérték pozitív, feltehetően megerősíti, hogy ésszerű volt megkötni a megállapodásokat a Ryanairrel.

(222)

A MEO tesztnek a repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodásokra történő alkalmazása során a 2011. és 2013. évi MEOP jelentések nem vették figyelembe a So.Ge.A.AL és az AMS között marketingszolgáltatások nyújtása tekintetében létrejött megállapodásokat. A Ryanair szerint az AMS-szel kötött megállapodásokat külön kell választani a Ryanair és a repülőtér között létrejött repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási megállapodásoktól abban a tekintetben, hogy az előbbiek repülőtereknek (és nem járatoknak/utasoknak) piaci áron nyújtott marketingszolgáltatásokra vonatkoznak, és ezért nem kell őket figyelembe venni.

(223)

A Ryanair visszautasítja a Bizottság véleményét, miszerint az algherói repülőtér által nyújtott bármely kedvezmény állami támogatásnak tekintendő, még akkor is, ha valamennyi légitársaság részesült a kedvezményből. Először is, a Ryanair szerint, ha minden légitársaság kap kedvezményt, akkor a megfelelő alternatív ár az engedmény legalacsonyabb szintje lehet, nem pedig a közzétett díjak szintje. Másodszor, a megközelítés nem veszi figyelembe a különböző légitársaságok kiszolgálásának semmiféle kiegészítő költségét illetve hasznát. A költség-tükrözési értékelés egy olyan lépés, amely szükséges annak értékeléséhez, hogy egy adott légitársaságnak nyújtott kedvezmény állami támogatás-e. A viszonylag alacsony díjak önmagukban még nem feltétlenül valósítanak meg állami támogatást, és az Ecorys megállapításaival összhangban, az alacsonyabb díjak a Ryanair által megkívánt alacsonyabb szolgáltatási szinteket tükröznek.

(224)

Ebben az esetben a kedvezményeket, amelyeket a Ryanair kapott, azon jelentős üzleti kockázatok elismeréséül kínálták fel, amelyeket a Ryanair bevállalt, amikor egész évben üzemelő menterend szerinti járatok működtetését vállalta egy olyan repülőtéren, amely az adott időben ismeretlen volt (54).

(225)

Úgy tűnik, hogy a Bizottság nem zárja ki a versenyt az algherói és a Cagliari illetve az Olbia repülőterek között, annak ellenére, hogy ezeket a repülőtereket 235, illetve 128 kilométernyi hegyvidéki domborzat választja el egymástól, és annak ellenére, hogy Szardíniában nincsenek autópályák. A Ryanair szerint nem biztos, hogy az algherói repülőtéren bármilyen állami támogatás a verseny torzítását eredményezné, és nem lehet biztosan tudni, hogy a Bizottság szerint mire terjed ki a torzítás.

(226)

A Ryanair úgy véli, hogy a Ryanair és a repülőterek közötti megállapodások nem tartalmaztak állami támogatást. E tekintetben a Ryanair úgy véli, hogy jelen esetben nincs jelentősége a 2005. évi légi közlekedési iránymutatás esetleges alkalmazhatóságának.

(227)

Az AMS támogatja a Ryanair AMS-re vonatkozó észrevételeit. A Bizottságnak hibás az a feltételezése, miszerint az AMS-nek a marketing szolgáltatások fejében fizetett marketing díjak támogatást valósítanak meg (a Ryanair számára), és hogy az AMS-t és a Ryanairt egyként tekinti az állami támogatás kedvezményezettjének. Az AMS olyan marketing szolgáltatásokat kínál, amelyeket saját önálló céljuk indokol, és amelyek piaci értékükön vannak beárazva.

(228)

Továbbá nem szokatlan a Ryanair döntése, hogy közvetítőt alkalmaz arra, hogy hirdetési felületeket értékesítsen a honlapján. Az AMS sikeresen tevékenykedik hirdetési felületek népszerűsítésében illetve értékesítésében számos magán- illetve állami tulajdonban lévő vállalatnak egész Európában.

(229)

A Ryanair honlapja marketing szempontból különösen vonzó jellemzőkkel bír: ez az egyik legnépszerűbb utazási honlap a világon; a Ryanair honlapjára történő látogatások átlagos időtartama rendkívül hosszú; egy repülőtérnek a Ryanair honlapján történő reklámozása egyedileg célozza meg az adott repülőtérre irányuló lehetséges utasokat, biztosítva ezzel azt, hogy a hirdetésre költött pénz nem vész kárba, illetve csak nagyon kicsi része vész el, ellentétben az újságokban, rádióban, televízióban illetve más, a nagyközönséget megcélzó, kevésbé koncentrált tömegtájékoztatási eszközökön történő hirdetések esetében.

(230)

Az AMS megállapodásokat köt mind állami, mind pedig magánszervezet által működtetett repülőterekkel, idegenforgalmi szervezetekkel, autókölcsönző csoportokkal, szállodafoglalási honlapokkal, biztosítókkal, távközlési szolgáltatókkal.

(231)

A díjak tekintetében, amelyekért az AMS a hirdetési felületeket nyújtja, illetve a megvásárolt mennyiség tekintetében nem tesznek különbséget állami illetve magánhirdetők között. A Ryanair és az AMS nem kényszerítik arra a repülőtereket, hogy vásároljanak marketing szolgáltatásokat, és valójában sok repülőtér dönt úgy, hogy nem hirdet a Ryanair honlapján. Nem származhat állami támogatás az AMS-nek az állami repülőterekkel illetve azok üzemeltetőivel – mint például a So.Ge.A.AL – kötött megállapodásaiból, hiszen az AMS éppúgy eladhatná a honlap felületeit egy magánvállalatnak, hasonló áron.

(232)

Az AMS több olyan okot mutatott be, amelyek indokolják azt, hogy miért vásárol a So.Ge.A.AL marketingszolgáltatásokat az AMS-től annak érdekében, hogy a Ryanair.com honlapon hirdessen; ezeket az okokat az alábbiakban foglaljuk össze.

(233)

Először is a Ryanair honlapján történő hirdetés nem más, mint befektetés a márka elismertségébe. A peremterületeken elhelyezkedő repülőterek üzemeltetői komoly kihívásokkal szembesülnek, miközben arra törekszenek, hogy „márkájukat” elismertté tegyék az utasok, légitársaságok és más, légi közlekedéssel nem összefüggő kereskedelmi üzemeltetők körében, amelyek mindegyike lehetséges bevételi forrásokat jelent a repülőterek számára. A márka elismertségének javítása számos kölcsönösen inkluzív és kiegészítő módon szolgálhat a repülőterek hasznára, főképpen azáltal, hogy i. érkező utasokat vonz attól a légitársaságtól, amelynek a honlapján a repülőtér hirdet; ii. potenciális vásárlókat vonz, akik egy olyan légitársaság honlapján böngésznek, amelyen egy repülőtér azt hirdeti, hogy repüljenek arra a repülőtérre egy másik légitársasággal, amely útvonalat működtet a repülőtérre; iii. más légitársaságot vonz, hogy repüljenek arra a repülőtérre; és iv. kereskedelmi üzemeltetőket vonz (például repülőtéri kiskereskedelmi üzletláncok esetében).

(234)

Másodsorban a Ryanair honlapján történő hirdetés által növekszik az érkező utasok aránya. A repülőterek között megfigyelhető egy olyan tendencia, hogy bevételük csaknem felét a légi forgalommal nem összefüggő tevékenységekből termelik ki. A regionális repülőterek szempontjából a repülőtérre érkező, majd onnan távozó utasok sokkal nagyobb valószínűséggel termelnek a légi forgalommal nem összefüggő tevékenységekből származó bevételt a repülőtér számára, mint a helyi utasok, akik arra használják a repülőteret, hogy onnan külföldi célállomásokra repüljenek.

(235)

Harmadsorban, valamennyi légitársaság honlapján végzett marketing és hirdetési tevékenység széles körű gyakorlattá vált. A Ryanair honlapja kivételes értékkel bíró értékesítési felületet jelent utazáshoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások széles skálája számára. Repülőterek számára általános gyakorlattá vált, hogy a márkanevük reklámozásával összefüggő tevékenységük egy részét légitársaságok honlapján végzik. Jelen esetben úgy tűnik, hogy az algherói repülőtér nem csupán az AMS-től, de a Meridianától és az Alitaliától is vásárolt hirdetési szolgáltatásokat.

(236)

Negyedszer pedig az AMS szolgáltatásai piaci értékükön kerültek beárazásra. Számos, más ágazatokhoz tartozó nem repülőtéri magánügyfél vásárol marketing szolgáltatásokat az AMS-től. Ezeknek az ügyfeleknek nem kínálják fel a Ryanair útvonalait, mégis szívesen nyújtanak ellenszolgáltatást az AMS szolgáltatásai fejében. Ezek a magánügyfelek, akik piacgazdasági befektetőként járnak el, egyértelműen üzleti értéket csatolnak az AMS szolgáltatásaihoz, önállóan, amint azt állami és magántulajdonban álló repülőterek teszik szerte az Unióban. Ezek a magán referenciaelemek önmagukban elegendőek annak bizonyításához, hogy az AMS árai valós piaci árak.

(237)

A Bizottság úgy tekint a So.Ge.A.AL-ra, mint egy csatornára, amelyen keresztül a regionális finanszírozást egyszerűen átcsatornázzák a Ryanairhez/AMS-hez állítólagos marketing célokra történő felhasználás érdekében. Az AMS szerint azonban a Bizottság nem tudott bizonyítékot felmutatni arra, hogy a So.Ge.A.AL nem rendelkezett autonómiával a RAS által rendelkezésre bocsátott pénzek felhasználása tekintetében, és ezért nem használhatta fel azokat más célokra.

(238)

Úgy tűnik, hogy a So.Ge.A.AL meghatározott összegű koncessziós díjat fizetett az államnak, és nem osztotta meg bevételeit az állammal. A So.Ge.A.AL tulajdonosa, a RAS közvetlenül érdekelt volt a So.Ge.A.AL hosszú távú nyereségességének javításában, például úgy, hogy anyagi támogatást nyújtott annak piaci törekvéseihez márkaképe fejlesztése érdekében. Ez a magatartás összhangban áll a MEO teszttel, és hasznot hoz a RAS számára.

(239)

Az AMS hozzáteszi, hogy a So.Ge.A.AL-nak nyújtott finanszírozás egy részét az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásáért juttatott ellentételezésnek lehetne tekinteni. Az algherói repülőtér elősegíti légi szolgáltatások nyújtását egy olyan térségben, amely elszigetelt, és másképpen nehéz elérni.

(240)

Az AMS megállapította, hogy nem kedvezményezettje állami támogatásnak, és hogy a So.Ge.A.AL és a RAS a piacgazdasági szereplő elvével összhangban járt el az AMS-szel szemben.

(241)

Az Unioncamere hangsúlyozza, hogy anélkül, hogy megkérdőjelezné a gazdasági tevékenység fogalmát a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában, egy olyan tevékenységet, amely önmagában gazdasági, nem lehet mindig úgy tekintetni, mint amit egy piacon nyújtanak, abban az értelemben, hogy az ilyen tevékenységet valószerűen más szereplőkkel versenyben nyújtják vagy nyújthatják.

(242)

Az Unioncamere beismeri, hogy hasonló körülmények között egy magánbefektető valószínűleg nem vállalta volna el repülőtér javát szolgáló intézkedéseket, amelyek a vizsgálat tárgyát képezik. A Bizottságnak azonban figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy egy repülőtérbe történő állami beruházást gyakran olyan megfontolások vezérelnek, amelyek nem hasonlítanak egy magánbefektető megfontolásaihoz. Egy állami befektetőnek más elvárásai vannak a beruházás nyereségességét illetően, és ugyanakkor általánosabb jellegű célokat tűz ki, mint például a gazdaság védelme, vagy a regionális fejlesztés. Miközben beismeri, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján ilyen megfontolások nem vehetők figyelembe a MEOP elemzés során, az Unioncamere megállapítja, hogy az algherói repülőtérnek nyújtott állami finanszírozás célja nem az volt, hogy a felszínen tartson egy olyan vállalkozást, ami egyébként nem lett volna versenyképes, hanem inkább a regionális fejlesztés támogatása. Szardínia speciális földrajzi adottságai miatt egy elkötelezett repülőtér jelenléte elsődleges szempont az állami hatóságok számára.

(243)

Az Unioncamere megállapítja, hogy a Bizottságnak úgy kell alkalmaznia a piacgazdasági szereplő elvét, hogy közben figyelembe veszi az intézkedésnek a regionális és gazdasági fejlődés támogatására irányuló célkitűzését, „vagyis az intézkedéseket a közhatalmi jogosítványok gyakorlása során felvállalt intézkedéseknek kell tekintetnie”.

(244)

Az Unioncamere úgy véli, hogy a vizsgálat tárgyát képező, a So.Ge.A.AL javát szolgáló intézkedések összeegyeztethetőségét a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján kell értékelni.