25.3.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 79/1

(1)

Az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség levéltárainak a nyilvánosság számára történő megnyitásáról szóló, 1983. február 1-jei 354/83/EGK, Euratom tanácsi rendelet (1) értelmében az Unió megőrzi levéltári anyagait, és ezeket 30 év elteltével lehetőség szerint hozzáférhetővé teszik a nyilvánosság számára.

(2)

A levéltárak létrehozására, illetve az azok nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételére vonatkozó kötelezettség a 354/83/EGK, Euratom rendeletben említett valamennyi intézményre (a továbbiakban: az intézmények) az ott meghatározott feltételek mellett érvényes.

(3)

A 354/83/EGK, Euratom rendelet biztosítja, hogy az egyes intézmények a levéltári dokumentumaikat az általuk legmegfelelőbbnek ítélt helyen tarthatják.

(4)

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 1984-ben úgy határozott, hogy levéltári anyagait a firenzei Európai Egyetemi Intézetben (EUI) helyezi el, ahol hozzáférhetővé teszik őket a nyilvánosság számára. E célból 1984. december 17-én aláírták a Bizottság által képviselt Európai Közösségek és az EUI közötti szerződést (a továbbiakban: az elhelyezésről szóló szerződés).

(5)

A Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és az Európai Számvevőszék azóta csatlakozott az elhelyezésről szóló szerződéshez. Az Európai Beruházási Bank az EUI-val kötött, 2005. július 1-jén aláírt külön megállapodás, valamint a bank Igazgatási Bizottsága által 2005. október 7-én elfogadott Levéltári szabályzat (2) alapján helyezi el levéltári anyagait az EUI-nál.

(6)

Az olasz kormány állandó jelleggel és ingyenesen megfelelő létesítményeket bocsátott az EUI rendelkezésére az elhelyezett levéltári anyagok – elismert nemzetközi standardoknak megfelelő – megőrzése és megóvása, valamint a helyszíni kutatás lehetőségének biztosítása érdekében.

(7)

Az intézmények levéltári anyagainak az EUI-ban történő elhelyezése azt a célt szolgálja, hogy egyetlen helyszínen biztosított legyen a levéltári anyagokba való betekintés, és hogy előmozdítsa a levéltári anyagokba való betekintést, valamint az európai integráció és az európai intézmények történetének kutatását. Az EUI a tudományos kutatás és az oktatás elismert központja, tevékenységének középpontjában Európa és az európai integráció áll. Csaknem 30 év tapasztalattal rendelkezik az Unió levéltári anyagainak kezelése terén, kifejezetten az e levéltári anyagok megőrzése és kutatása céljából épített, korszerű adattárolási és kutatási létesítményeket biztosít, továbbá e levéltári anyagok központjaként nemzetközi hírnévre tett szert.

(8)

Az EUI-nak az intézmények levéltári anyagainak kezelésében betöltött partneri szerepének kifejezése érdekében az intézmények levéltári anyagainak az EUI-nál való folyamatos elhelyezését uniós jogszabályban kell rögzíteni.

(9)

Ezt a rendeletet minden intézményre alkalmazni kell, és az nem módosíthatja sem az intézményeknek a levéltáruk nyilvánosság előtti megnyitásával kapcsolatos felelősségét, sem az egyes intézményeknek a saját levéltári anyagai feletti tulajdonjogát.

(10)

Az Európai Unió Bírósága (Bíróság) és az Európai Központi Bank (EKB) tevékenységének speciális jellege azonban indokolja, hogy az e rendeletben meghatározott rendelkezések értelmében mentesüljenek a levéltári anyagaik EUI-nál történő elhelyezésére vonatkozó kötelezettség alól. A Bíróság és az EKB önkéntes alapon elhelyezheti levéltári anyagait az EUI-nál.

(11)

Az intézményeknek és az EUI-nak a levéltári anyagokat – az anyagok interneten történő kutatását megkönnyítendő – lehetőség szerint digitalizált és digitális formátumban elérhetővé kell tennie a nyilvánosság számára,.

(12)

Az EUI-ban elhelyezett, az Unió levéltári anyagaiban foglalt személyes adatokat a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi (3) rendeletnek megfelelően kell feldolgozni.

(13)

A 45/2001/EK rendelettel összhangban a Bizottság egyeztetést folytatott az európai adatvédelmi biztossal az e rendelet megszületését eredményező jogalkotási javaslatról; a biztos 2012. október 10-én nyilvánított véleményt (4).

(14)

Az EUI-nál elhelyezett levéltári anyagok kezelésére – így azok elhelyezésére, az azokhoz való hozzáférésre és a nyilvánosság általi betekintésre, valamint az uniós intézmények és az EUI kölcsönös szerepére és feladatkörére – vonatkozó részletes rendelkezéseket partnerségi keretmegállapodásban kell rögzíteni.

(15)

Az uniós levéltári anyagok EUI általi kezelésének költségeit az Unió általános költségvetéséből kell finanszírozni, és e költségeket a levéltári anyagaikat elhelyező intézményeknek kell viselniük.

(16)

A 354/83/EGK, Euratom rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

3.

Ezen rendelet mellékletének szövegét a 354/83/EGK, Euratom rendelet mellékleteként kell beilleszteni.

25.3.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 79/6

(1)

Az (EU) 2015/104 tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2015. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók fogásai kimerítették a mellékletben megnevezett állomány tekintetében 2015-re megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát,

25.3.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 79/8

(1)

A biztosító vagy viszontbiztosító által benyújtott, biztosítóspecifikus paraméterek alkalmazására irányuló kérelmeket prudens és realisztikus alapon kell kidolgozni, és a kérelmeknek a felügyeleti hatóság általi értékeléshez szükséges valamennyi lényeges információt tartalmazniuk kell. Értékelést kell tartalmazniuk arról, hogyan teljesülnek majd az adatok teljességére, pontosságára és megfelelőségére vonatkozó követelmények.

(2)

A felügyeleti hatóságok következetes határozathozatalát biztosítandó, pontosan meg kell határozni a biztosítók és viszontbiztosítók által a kérelemben szerepeltetendő információk körét.

(3)

A biztosítóspecifikus paraméterek alkalmazására irányuló kérelem stratégiai döntést jelent a kockázatkezelés és a tőketervezés szempontjából. Az igazgatási, irányító vagy felügyelő testületnek a 2009/138/EK irányelv 40. cikkében rögzített, a megfelelésre vonatkozó végső felelősségét figyelembe véve gondosan mérlegelni kell e testület részvételét a kérelmet érintő határozathozatali folyamatban.

(4)

Szabályokat kell meghatározni annak érdekében, hogy a felügyeleti hatóságok képesek legyenek megfelelő eljárásokat elfogadni. A kérelmek felügyeleti hatóságok általi értékelése és jóváhagyása tekintetében részletes szabályok rögzítésére van szükség. A jóváhagyási folyamat kezelése érdekében e szabályokat a kérelmek összetettségével arányosan kell módosítani. Amennyiben az a kérelem összetettségével arányban áll, a jóváhagyási folyamat hat hónapnál rövidebb lehet.

(5)

A biztosítóspecifikus paraméterek alkalmazására irányuló kérelem benyújtására vonatkozó döntésnek nem lehet egyedüli oka a tőkekövetelmény csökkentése. A biztosítóspecifikus paraméterek alkalmazása ugyanakkor nem akadályozhatja a biztosítókat, illetve viszontbiztosítókat abban, hogy visszatérjenek a standard paraméterek használatához, amennyiben a biztosítóspecifikus paraméterek már nem tükrözik kockázati profiljukat – ez esetben a biztosító, illetve viszontbiztosító tájékoztatja a felügyeleti hatóságot az okokról, hogy miért nem megfelelőek már az említett paraméterek.

(6)

A jóváhagyási eljárások folyamatos kommunikációt irányoznak elő a felügyeleti hatóságok és a biztosítók és viszontbiztosítók között. Ez magában foglalja a hivatalos kérelem benyújtása előtti és a kérelem jóváhagyását követő kommunikációt egyaránt – utóbbira a felügyeleti felülvizsgálati folyamat révén kerül sor. E folyamatos kommunikációra szükség van annak biztosításához, hogy a felügyeleti értékelés releváns és aktuális információkon alapuljon.

(7)

A felügyeleti hatóságok a jóváhagyási folyamat részeként többek között értékelik a biztosítóspecifikus paraméterek kiszámításához használt adatokat és ellenőrzik, hogy a felhasznált adatok megfelelnek-e az adatokra vonatkozó (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) 219. cikkében rögzített kritériumoknak. Az említett rendelet 219. cikke szerinti, az adatok teljességére vonatkozó követelmény teljesítéséhez a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a jóváhagyott módszerrel a legfrissebb releváns adatokból előállított biztosítóspecifikus paraméterértékeket kell használnia.

(8)

A biztosítók és viszontbiztosítók a kockázati modulokon belül a standard paramétereknek csupán egy részét helyettesíthetik biztosítóspecifikus paraméterekkel. Ez azt jelenti, hogy a paraméterek számításához felhasznált bemeneti adatok egy része hasonló vagy megegyező lesz a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált bemeneti adatokkal.

(9)

A 2009/138/EK irányelv szerinti különböző jóváhagyás iránti kérelmek közötti kölcsönhatások miatt a biztosítóspecifikus paraméterek jóváhagyásának kérelmezése során a biztosító vagy viszontbiztosító tájékoztatja a felügyeleti hatóságot a 2009/138/EK irányelv 308a. cikkének (1) bekezdésében felsorolt elemek jóváhagyására irányuló egyéb, jelenleg folyamatban lévő vagy az elkövetkező hat hónapban benyújtani tervezett kérelmekről. Ez a követelmény szükséges annak biztosításához, hogy a felügyeleti értékelés átlátható és tárgyilagos információkon alapuljon.

(10)

Ez a rendelet az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(11)

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport véleményét.

(12)

A 2009/138/EK irányelv 308a. cikkében meghatározott, 2015. április 1-jén kezdődő bevezetési időszakban a felügyeleti rendszerrel kapcsolatos jogbiztonság javítása érdekében biztosítani kell, hogy e rendelet a lehető leghamarabb, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetés napját követő napon hatályba lépjen,

a)

a biztosító vagy viszontbiztosító kérelemhez kapcsolódó belső döntéshozatali folyamatát igazoló dokumentum;

b)

a biztosítóspecifikus paraméterek alkalmazásának kért kezdő dátuma;

c)

a standard paraméterek azon köre, amelyet a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítóspecifikus paraméterekkel kíván helyettesíteni;

d)

minden szegmens tekintetében az alkalmazott szabványosított módszer és a biztosító- vagy viszontbiztosító-specifikus paraméterek e módszer alkalmazásával nyert értékei;

e)

azon biztosítóspecifikus paraméterek kiszámítása, amelyek alkalmazása érdekében a biztosító vagy viszontbiztosító a kérelmet benyújtja, valamint információ arról, hogy a számítás megfelelő;

f)

bizonyíték arra, hogy a biztosítóspecifikus paraméterek kiszámításához használt adatok hiánytalanok, pontosak és megfelelőek, és megfelelnek az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 219. cikkében rögzített követelményeknek;

g)

annak indokolása, hogy az egyes szegmensek biztosítóspecifikus paramétereinek kiszámításához használt minden egyes szabványosított módszer a legpontosabb eredményt adja a 2009/138/EK irányelv 101. cikkében rögzített követelmények teljesítéséhez.

a)

a helyettesítendő paraméterek, mérlegelve, hogy a biztosítóspecifikus paraméterek alkalmazása jobban tükrözi-e a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási kockázati profilját;

b)

azok a szegmensek, amelyek tekintetében a paraméterek kiszámításra kerültek, mérlegelve, hogy a biztosítóspecifikus paraméterek alkalmazása jobban tükrözi-e a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási kockázati profilját.

a)

a változás oka a felügyeleti hatóság további információ vagy módosítás iránti kérése; vagy

b)

a felügyeleti hatóság meggyőződött arról, hogy a változás nem befolyásolja lényegesen a kérelem értékelését.

a)

amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító, amely számára jóváhagyták a biztosítóspecifikus paraméterek alkalmazását, már nem teljesíti a 2009/138/EK irányelv 101. cikkében, valamint az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 218., 219. és 220. cikkében rögzített feltételeket;

b)

amennyiben kellően indokolt esetben a biztosító vagy viszontbiztosító vissza kíván térni a standard paraméterekhez és erre irányuló kérést küld a felügyeleti hatóságnak, megadva annak okát, miért nem megfelelő a biztosítóspecifikus paramétereket alkalmazó módszer, és dokumentált bizonyítékot szolgáltatva erre.

25.3.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 79/12

(1)

A biztosítók és viszontbiztosítók prudens és realisztikus alapon készítik el a kiegészítő szavatolótőke-elemek jóváhagyása iránti kérelmet.

(2)

A kiegészítő szavatolótőke-elem iránti kérelem a kockázatkezelés és a tőketervezés szempontjából stratégiai döntés. Az igazgatási, irányító vagy felügyelő testületnek a 2009/138/EK irányelv 40. cikkében rögzített, a megfelelésre vonatkozó végső felelősségét figyelembe véve gondosan mérlegelni kell e testület részvételét a kérelmet érintő határozathozatali folyamatban.

(3)

A biztosító vagy viszontbiztosító csatol minden, a felügyeleti hatóság általi értékeléshez szükséges lényeges tényt, beleértve a biztosító vagy viszontbiztosító által arra vonatkozóan tett értékelést, hogy a tőkeelem hogyan teljesíti a kiegészítő szavatolótőke-elemekre vonatkozó kritériumokat, és lehívás esetén az alapvető szavatolótőke-elemként való besorolásra vonatkozó kritériumokat, annak érdekében, hogy a felügyeleti hatóság kellő időben, megfelelő bizonyíték alapján hozhasson határozatot.

(4)

Meg kell határozni a biztosító vagy viszontbiztosító által a kérelmébe foglalandó információt, hogy a felügyeleti hatóság következetes alapon hozhasson határozatot.

(5)

A 2009/138/EK irányelv szerinti különböző jóváhagyás iránti kérelmek közötti kölcsönhatások miatt a kiegészítő szavatolótőke-elem jóváhagyásának kérelmezése során a biztosító vagy viszontbiztosító tájékoztatja a felügyeleti hatóságot a 2009/138/EK irányelv 308a. cikkének (1) bekezdésében felsorolt elemekre irányuló más, jelenleg folyamatban lévő vagy az elkövetkező hat hónapban benyújtani tervezett kérelmekről. Ez a követelmény szükséges annak biztosításához, hogy a felügyeleti értékelés átlátható és tárgyilagos információkon alapuljon.

(6)

A felügyeleti hatóság és a biztosító vagy viszontbiztosító lehetősége arra, hogy a partnerek csoportjának a státusát úgy értékelje, mintha az egyetlen partner lenne, akkor tekintendő különösen lényegesnek, ha valamely biztosító egyesületnek vagy egyesületi formához hasonlóan működő biztosítónak nagy számú homogén nem vállalati tagja van, amelyektől pótlólagos befizetést hívhat le.

(7)

A kiegészítő szavatolótőke-elemek jóváhagyásának folyamata folyamatos kommunikációt irányoz elő a felügyeleti hatóság és a biztosító vagy viszontbiztosító között. Ez magában foglalja a hivatalos kérelem benyújtása előtti és a kérelem jóváhagyását követő kommunikációt egyaránt – utóbbira a felügyeleti felülvizsgálati folyamat révén kerül sor. E folyamatos kommunikációra szükség van annak biztosításához, hogy a felügyeleti értékelés releváns és aktuális információkon alapuljon.

(8)

Ha a felügyeleti hatóságot arról értesíti a biztosító vagy viszontbiztosító, hogy valamely jóváhagyott kiegészítő szavatolótőke-elem veszteségelnyelő képessége csökkent, a felügyeleti hatóság lefelé módosítja a jóváhagyott összeget, vagy visszavonja a módszer jóváhagyását annak biztosítása érdekében, hogy összhangban legyen a csökkent veszteségelnyelő képességgel.

(9)

A 2009/138/EK irányelv 226. cikke lehetővé teszi a biztosítók vagy viszontbiztosítók egy csoportjának, hogy egy köztes biztosítói holdingtársaság vagy köztes vegyes pénzügyi holdingtársaság tekintetében kiegészítő szavatolótőke-elem jóváhagyását kérelmezze. Ilyen esetekben ugyanazok a szabályok alkalmazandók a köztes biztosítói holdingtársaságra vagy köztes vegyes pénzügyi holdingtársaságra, mint ha biztosító vagy viszontbiztosító lenne. Ez akkor is érvényes, ha a csoport élén a 2009/138/EK irányelv 235. cikkével összhangban biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság áll.

(10)

Ez a rendelet az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(11)

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport véleményét.

(12)

A 2009/138/EK irányelv 308a. cikkében meghatározott, 2015. április 1-jén kezdődő bevezetési időszakban a felügyeleti rendszerrel kapcsolatos jogbiztonság javítása érdekében biztosítani kell, hogy e rendelet a lehető leghamarabb, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetés napját követő napon hatályba lépjen,

a)

a kiegészítő szavatolótőke-elemre vagy a kapcsolódó megállapodásokra irányadó jogi vagy szerződéses feltételek meghatározása egyértelmű és világos;

b)

a kérelemben a kiegészítő szavatolótőke-elemhez rendelt összeg megfelel a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (2) bekezdésének;

c)

a kiegészítő szavatolótőke-elem gazdasági tartalma teljes mértékben tükröződik a kérelemben, beleértve azt, hogy lehívás esetén az elem hogyan szolgál alapvető szavatolótőke-elemként;

d)

figyelembe véve a valószínű jövőbeli fejleményeket, valamint a kérelem időpontjában fennálló körülményeket, a biztosító vagy viszontbiztosító úgy véli, hogy a kiegészítő szavatolótőke-elem megfelel a szavatoló tőke besorolására vonatkozó kritériumoknak;

e)

minden olyan tényt feltüntettek, amelynek ismerete befolyásolhatja a felügyeleti hatóság határozatát egy adott kiegészítő szavatolótőke-elem jóváhagyására vonatkozóan, azon összegre vonatkozóan, amellyel kapcsolatban az elem jóváhagyását kérik, vagy azon időtartamra vonatkozóan, amelyre a számítási módszer jóváhagyása érvényes.

a)

a módszer magyarázata, és hogy hogyan tükrözi a kiegészítő szavatolótőke-elem veszteségelnyelő képességét;

b)

a módszer alapjául szolgáló feltevések leírása, és hogy ezek a feltevések menyire prudensek és realisztikusak;

c)

az elemnek a módszerrel összhangban kiszámított várható kezdeti összege és ezen összeg igazolása;

d)

a biztosító vagy viszontbiztosító által annak biztosítására alkalmazandó érvényesítési folyamatok magyarázata, hogy a módszer eredményei továbbra is folyamatosan tükrözik az elem veszteségelnyelő képességét.

a)

a tőkeelemre vonatkozó jogi vagy szerződéses feltételek, a kapcsolódó megállapodások feltételeivel együtt, és annak bizonyítéka, hogy a partner megkötötte, vagy meg fogja kötni a szerződést és a kapcsolódó megállapodásokat;

b)

annak bizonyítéka, hogy a szerződés és a kapcsolódó megállapodások minden érintett joghatóságban jogilag kötelező erejűek és végrehajthatók, jogi vélemény alapján;

c)

a szerződés érvényességének időtartama, és ha eltér, az az időtartam, amelynek során a biztosító vagy viszontbiztosító lehívhatja a tőkeelemet;

d)

annak megerősítése, hogy a kiegészítő szavatolótőke-elem, ha már lehívták és befizették, rendelkezik az 1. szintre besorolt alapvető szavatolótőke-elem minden jellemzőjével az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 71. cikkének megfelelően, vagy a 2. szintre besorolt alapvető szavatolótőke-elem minden jellemzőjével az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 73. cikkének megfelelően;

e)

annak megerősítése, hogy a tőkeelemre vonatkozó szerződéses feltételek nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely visszatarthatja biztosítót vagy viszontbiztosítót a tőkeelem veszteségelnyelés céljából történő lehívásától, vagy amely korlátozza az igény szerinti lehívhatóságát;

f)

annak megerősítése, hogy a kiegészítő szavatolótőke-elem vagy az ahhoz kapcsolódó előnyök csak a biztosító vagy viszontbiztosító számára hozzáférhetők és nem ruházhatók át vagy rendelhetők hozzá más félhez, és nem terhelhetők semmilyen más módon;

g)

olyan tényezők, amelyek korlátozhatják azokat a feltételeket, amelyek alapján a biztosító vagy viszontbiztosító le kívánhatja hívni az elemet, beleértve, de nem kizárólagosan a biztosító vagy viszontbiztosító egyéni stresszhelyzetét vagy a szélesebb körű piaci stresszt;

h)

a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak van-e, vagy a jövőben lesz-e kötelezettsége arra, vagy várható-e vagy ismert-e, hogy az elemhez kapcsolódóan kifizetéseket teljesít vagy más szolgáltatást nyújt a partner vagy egy harmadik fél számára, az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 71. cikke (1) bekezdésének h) pontjában és 73. cikke (1) bekezdésének d) pontjában szereplő jellemzőket teljesítő alapvető szavatolótőke-elem visszafizetésétől eltérő esetben;

i)

a középtávú tőkekezelési terv egy példánya, beleértve, hogy a tőkeelem hogyan járul hozzá a biztosító vagy viszontbiztosító meglévő tőkeszerkezetéhez, és hogy a tőkeelem hogyan teheti lehetővé a biztosító vagy viszontbiztosító számára jelenlegi vagy jövőbeli tőkekövetelményének teljesítését.

a)

az egyes partnerek neve és ismertetése, beleértve a biztosító vagy viszontbiztosító és a partner közötti kapcsolat jellegét;

b)

a partnerek nemteljesítésének kockázatára vonatkozó értékelés, amely segíti a felügyeleti hatóságok által elvégzendő, az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 63. cikkének (2) bekezdésében meghatározott értékelést;

c)

a partnerek likviditási helyzetére vonatkozó értékelés, amely segíti a felügyeleti hatóságok által elvégzendő, az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 63. cikkének (3) bekezdésében meghatározott értékelést;

d)

a partnerek fizetési hajlandóságára vonatkozó értékelés, amely segíti az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 63. cikkének (4) bekezdésében meghatározott felügyeleti értékelést;

e)

azon körülmények körének leírása, amelyek mellett a biztosító vagy viszontbiztosító le kívánhatja hívni a tőkeelemet, többek között az arra vonatkozó jelenlegi várakozások, hogy a tőkeelem a szavatolótőke-szükségletnek vagy a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelést megelőzően vagy annak pillanatában mikor kerülhet lehívásra;

f)

a partnerek státusa kapcsán lényeges minden más tényezőre vonatkozó információ, amely segíti a felügyeleti hatóságok által elvégzendő, az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 63. cikkének (5) bekezdésében meghatározott értékelést.

a)

a tőkeelem beszedhetőségét esetlegesen javító megállapodások részletei, beleértve a biztosíték elérhetőségét;

b)

arra vonatkozó információ, hogy valamely érintett joghatóság nemzeti joga gátolja-e a lehívást vagy annak kielégítését, többek között a biztosító vagy viszontbiztosító tekintetében kezdeményezett szanálási, közigazgatási vagy fizetésképtelenségi eljárások esetén;

c)

azon megállapodások vagy körülmények részletei, amelyek romló pénzügyi helyzet, többek között a szavatolótőke-szükségletnek vagy a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelés esetén gátolhatják a lehívást vagy annak kielégítését.

a)

az ugyanazon vagy hasonló partnerektől ugyanolyan vagy hasonló körülmények között eszközölt lehívásokkal vagy a tőlük esedékes tőkeelemek beszedésével kapcsolatos tapasztalat;

b)

az ugyanazon vagy hasonló partnerektől ugyanolyan vagy hasonló körülmények között eszközölt lehívásokkal vagy a tőlük esedékes tőkeelemek beszedésével kapcsolatos minden lényeges rendelkezésre álló piaci adat;

c)

a jövőbeli lehívások várt kimenetele tekintetében az a) és b) pontban leírt információ relevanciájára és megbízhatóságára vonatkozóan a biztosító vagy viszontbiztosító által végzett értékelés.

a)

hogyan szándékozik azonosítani a változásokat a következőkben:

b)

hogyan tervezi tájékoztatni a felügyeleti hatóságokat az azonosított változásokról, többek között milyen mechanizmusokat hozott létre annak megállapítására, hogy a változásról mikor kell értesíteni a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testületét és a felügyeleti hatóságot.

a)

a változás a felügyeleti hatóság kiegészítő információ iránti kéréséből ered; vagy

b)

a felügyeleti hatóság meggyőződött arról, hogy a változás nem befolyásolja lényegesen a kérelemre vonatkozó értékelését.

a)

a kiegészítő szavatolótőke-elem összegének alacsonyabb összegre vagy nullára csökkentése;

b)

a számítási módszerre vonatkozó jóváhagyásának visszavonása.

25.3.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 79/18

(1)

A 2009/138/EK irányelv 77b. cikke lehetővé teszi a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbére illeszkedési kiigazítást alkalmazzanak a felügyeleti hatóságok – bizonyos feltételek teljesítése esetén – megadott előzetes hozzájárulásától függően. Szabályokat kell megállapítani az illeszkedési kiigazításra vonatkozó kérelem jóváhagyása során követendő eljárásokra.

(2)

Annak érdekében, hogy a kérelem hiánytalannak minősüljön, tartalmaznia kell a felügyeleti hatóságok általi értékeléshez és határozathozatalhoz szükséges valamennyi releváns információt. Ahhoz, hogy a felügyeleti hatóságok általi értékelés és határozathozatal számára összehangolt alapot biztosítson, a kérelemnek tartalmaznia kell arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a 2009/138/EK irányelv 77b. cikkében meghatározott feltételek mindegyike teljesül.

(3)

Az illeszkedési kiigazítás iránti kérelem stratégiai döntést jelent a kockázatkezelés és a tőketervezés szempontjából. Az igazgatási, irányító vagy felügyelő testületnek a 2009/138/EK irányelv 40. cikkében rögzített, a megfelelésre vonatkozó végső felelősségét figyelembe véve gondosan mérlegelni kell e testület részvételét a kérelmet érintő határozathozatali folyamatban.

(4)

A 2009/138/EK irányelv 77b. cikke mellett az említett irányelv 44., 45. és 77c. cikke egyéb előírásokat is tartalmaz, amelyek az illeszkedési kiigazítást használó biztosítókra és viszontbiztosítókra alkalmazandók. A kérelemnek ezért bizonyítékokat kell nyújtania arra vonatkozóan, hogy jóváhagyás esetén az említett valamennyi előírás betartásra kerül.

(5)

Az illeszkedési kiigazítás jóváhagyása során követendő eljárások a felügyeleti hatóságok és a biztosítók, illetve viszontbiztosítók közötti folyamatos kommunikációt irányoznak elő. Ez magában foglalja a hivatalos kérelem benyújtása előtti és a kérelem jóváhagyását követő kommunikációt egyaránt – utóbbira a felügyeleti felülvizsgálati folyamat révén kerül sor. E folyamatos kommunikációra szükség van annak biztosításához, hogy a felügyeleti értékelés releváns és aktuális információkon alapuljon.

(6)

A zökkenőmentes és hatékony folyamat biztosításához a felügyeleti hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a kérelem végleges elfogadására vagy visszautasítására vonatkozó határozatot megelőzően a biztosítókat és viszontbiztosítókat a kérelem azon részeinek módosítására szólítsák fel, amelyekre vonatkozóan a benyújtott bizonyíték nem elegendő a 2009/138/EK irányelv 77b. cikkében meghatározott releváns feltételeknek való megfelelés bizonyítására.

(7)

A kérelembe foglalt bizonyítékok figyelembevétele mellett a felügyeleti hatóságoknak mérlegelniük kell egyéb olyan tényezőket is, amelyek a 2009/138/EK irányelv előírásainak való megfelelésre vonatkozó határozat meghozatala szempontjából relevánsak.

(8)

Mivel előfordulhat, hogy az illeszkedési portfóliókat a folyamatos működés elvét alapul véve kezelik, azoknak a biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak, amelyek jóváhagyást kaptak illeszkedési kiigazítás alkalmazására a megfelelő kötelezettségek értékeléséhez, azt is lehetővé kell tenni, hogy a szóban forgó kiigazítást a jövőbeli biztosítási kötelezettségek értékelésére is alkalmazzák, amennyiben ezek a kötelezettségek és a megfelelő eszközök ugyanolyan jellemzőkkel rendelkeznek, mint az eredeti illeszkedési portfólióba foglalt kötelezettségek és eszközök, következésképpen az érintett biztosító vagy viszontbiztosító számára ugyanolyan kockázatot jelentenek.

(9)

A 2009/138/EK irányelv szerinti különböző jóváhagyási kérelmek közötti kölcsönhatások miatt az illeszkedési kiigazítás jóváhagyásának kérelmezése során a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak tájékoztatnia kell a felügyeleti hatóságot a 2009/138/EK irányelv 308a. cikke (1) bekezdésében felsorolt elemeket érintő egyéb, jelenleg folyamatban levő vagy a következő hat hónapban benyújtani tervezett kérelmekről. Ez a követelmény szükséges annak biztosításához, hogy a felügyeleti értékelés átlátható és tárgyilagos információkon alapuljon.

(10)

Ez a rendelet az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(11)

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport véleményét.

(12)

A 2009/138/EK irányelv 308a. cikkében meghatározott, 2015. április 1-jén kezdődő bevezetési időszakban a felügyeleti rendszerrel kapcsolatos jogbiztonság javítása érdekében biztosítani kell, hogy e rendelet a lehető leghamarabb, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetés napját követő napon hatályba lépjen,

a)

annak bizonyítéka, hogy a hozzárendelt eszközportfólió teljesíti a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke (1) bekezdésében meghatározott valamennyi releváns feltételt;

b)

a hozzárendelt eszközportfólióhoz tartozó eszközök részletei, amelyek tartalmazzák az egyes eszközök adatait, valamint a szóban forgó eszközök eszközkategória, hitelminőség és futamidő szerinti csoportosításához használt eljárást a 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett alapvető kamatkülönbözet meghatározása céljából;

c)

a hozzárendelt eszközportfólió fenntartásához használt folyamat leírása a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően, ideértve a várható pénzáramlások helyettesítésének fenntartását szolgáló eljárást, olyan esetekben, amikor a pénzáramlások lényegesen módosultak.

a)

annak bizonyítéka, hogy a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítik a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke (1) bekezdésének d), e), g) és j) pontjában meghatározott valamennyi kritériumot;

b)

amennyiben van halandósági kockázat, arra vonatkozó számszerű bizonyíték, hogy a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának legjobb becslése legfeljebb 5 %-kal emelkedik a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) kiegészítéséről szóló, 2014. október 10-i (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) 52. cikke szerint meghatározott halandósági kockázati stressz esetén.

a)

arra vonatkozó számszerű bizonyíték, hogy a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok teljesülnek, ideértve annak kvantitatív és kvalitatív értékelését, hogy az illeszkedés bárminemű hiánya eredményezheti-e a biztosítási vagy viszontbiztosítási üzletben rejlő, az illeszkedési kiigazítás hatálya alá tartozó kockázatokhoz képest jelentős kockázatok megjelenését;

b)

arra vonatkozó bizonyíték, hogy megfelelő eljárásokkal biztosítják a kötelezettségek portfóliójának és a hozzárendelt eszközök portfóliójának a vállalkozás más tevékenységeitől elkülönített megjelölését, szervezését és irányítását, valamint azt, hogy a hozzárendelt eszközöket nem használják fel a vállalkozás más tevékenységeiből származó veszteségek fedezésére a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően;

c)

arra vonatkozó bizonyíték, hogyan kerül a szavatoló tőke a kisebb átruházhatóság tükrözése céljából a 2009/138/EK irányelv 81. cikkének megfelelően kiigazításra;

d)

arra vonatkozó bizonyíték, hogy milyen módon kerül kiigazításra a szavatolótőke-szükséglet a kisebb kockázatdiverzifikációs lehetőségek megfelelő tükrözése céljából. Adott esetben az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 216., 217. és 234. cikkének való megfelelést igazolni kell. Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a belső modell alkalmazásával szándékozik kiszámítani a szavatolótőke-szükségletet, de még nem kapta meg a szükséges felügyeleti jóváhagyást, az e bekezdésben előírt bizonyítékot a standard formula szerinti, valamint a jóvá nem hagyott belső modell szerinti eredmény alapján egyaránt be kell nyújtani.

a)

annak megerősítése, hogy az illeszkedési kiigazítás alkalmazásának felügyeleti jóváhagyása esetén teljesülnek a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke (3) bekezdésének feltételei;

b)

a 2009/138/EK irányelv 44. cikkének (2) bekezdésében előírt likviditási terv;

c)

a 2009/138/EK irányelv 44. cikke (2a) bekezdésének b) pontjában előírt értékelések;

d)

a 2009/138/EK irányelv 45. cikkének (2a) bekezdésében előírt értékelések;

e)

az illeszkedési kiigazítás meghatározásához használt számítási módszer részletes magyarázata és bemutatása a 2009/138/EK irányelv 77c. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően;

f)

a biztosító vagy viszontbiztosító által – a 2009/138/EK irányelv 308a. cikke (1) bekezdésében felsorolt, a fokozatos bevezetéshez kapcsolódó elemekre vonatkozóan – benyújtott vagy a következő hat hónapban benyújtani tervezett egyéb kérelmek listája.

a)

a változás a felügyeleti hatóság kiegészítő információra vagy módosításra vonatkozó kérésének következménye; vagy

b)

a felügyeleti hatóság meggyőződött arról, hogy a változás nem befolyásolja lényegesen a kérelemre vonatkozó értékelését.

a)

a jövőbeli kötelezettségek és eszközök ugyanolyan jellemzőkkel rendelkeznek, mint a jóváhagyás tárgyát képező illeszkedési portfólióhoz tartozó kötelezettségek és eszközök;

b)

az illeszkedési portfólió továbbra is teljesíti a 2009/138/EK irányelv megfelelő feltételeit.

25.3.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 79/23

(1)

2014. június 26-án az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK) és Tajvanról (a továbbiakban: érintett országok) származó rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek Európai Unióba történő behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2).

(2)

A Bizottság a vizsgálatot az Eurofer (a továbbiakban: panaszos) által a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek panaszos uniós gyártóinak nevében 2014. május 13-án benyújtott panaszára indította el. A panaszos a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek uniós össztermelésének 50 %-át képviseli. A panasz bizonyítékot tartalmazott a dömpingre, illetve az abból eredő jelentős kárra vonatkozóan, és így elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(3)

2014. augusztus 14-én a Bizottság szubvencióellenes vizsgálatot indított a KNK-ból származó rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek Unióba történő behozatalára vonatkozóan, és külön vizsgálatot indított. A szubvencióellenes vizsgálat megindításáról a Bizottság értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3).

(4)

A panaszos szükséges bizonyítékokkal alátámasztott kérelmére a Bizottság 2014. december 15-én elfogadta az 1331/2014/EU végrehajtási rendeletet (4), amely a KNK-ból és Tajvanról származó, rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek behozatalára 2014. december 17-től nyilvántartásba vételi kötelezettséget vezet be.

(5)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvételüket biztosítandó vegyék fel a Bizottsággal a kapcsolatot. A Bizottság emellett kifejezetten tájékoztatta a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, a kínai és tajvani hatóságokat, az ismert importőröket, a vizsgálat megindításában érintettként ismert szállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint szövetségeket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre. A Bizottság továbbá tájékoztatta az Amerikai Egyesült Államok (a továbbiakban: USA) és Dél-Afrika gyártóit a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti, piacgazdasággal rendelkező harmadik országként (a továbbiakban: analóg ország) az USA-t tervezi figyelembe venni.

(6)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(8)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy az uniós gyártók közül ideiglenesen mintát választott ki. A Bizottság a termelés mennyisége alapján választotta ki a mintát. A minta négy uniós gyártóból állt. A mintába felvett uniós gyártók a termelési mennyiség megközelítőleg 50 %-át képviselték. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy közöljék az ideiglenes mintával kapcsolatos észrevételeiket. Nem tettek észrevételt az ideiglenes mintával kapcsolatban, az ideiglenes mintát megerősítették. A minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazat tekintetében.

(9)

A Bizottság annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(10)

Harmincegy független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság az Unióba irányuló import legnagyobb mennyisége alapján négy vállalatot vett fel a mintába. Az alaprendelet 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően valamennyi érintett és ismert importőr véleményét kikérték a minta kiválasztásáról.

(11)

Észrevételek érkeztek az egyik kiválasztott importőr tulajdonosi szerkezetével kapcsolatban. Az érdekelt felek azzal érveltek, hogy az egyik importőrnek nem kellene a mintában szerepelnie, mivel kapcsolatban áll egy uniós gyártóval. Azonban ezen importőr a vizsgálati időszak alatt nem állt kapcsolatban semmilyen uniós gyártóval, csak később került egy gyártóval kapcsolatba. Továbbá, a „független importőr” azt jelenti, hogy az importőr nem áll kapcsolatban exportáló gyártóval. A független importőr kapcsolatban állhat egy uniós gyártóval.

(12)

A Bizottság annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, felkérte az összes tajvani exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte Tajvan Európai Unió melletti képviselőit, hogy nevezzék meg és/vagy lépjenek kapcsolatba azokkal az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(13)

Az érintett ország összesen kilenc állítólagos exportáló gyártója bocsátotta rendelkezésre a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a Bizottság egy olyan, négy (köztük három egymással kapcsolatban álló) vállalatból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban egyeztetés folyt a minta kiválasztásáról valamennyi érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival, de azok nem tettek észrevételt.

(14)

A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a mintába felvett vállalatok közül kettő és a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok közül kettő nem felel meg az exportáló gyártó meghatározásának, mivel azok csak szolgáltatási központként működnek és az érintett terméket a gyártáshoz szükséges alapanyagként használják fel. Megállapítást nyert, hogy ezen vállalatok nem rendelkeznek meleg- vagy hideghengerlő berendezésekkel, és alapanyagaik költségeihez képest hozzáadott értékük csekély. Valójában az érintett termék különböző típusait vásárolják és értékesítik (lásd az alábbi (26)–(28) preambulumbekezdést).

(15)

Ezen vállalatok egyike azonban kapcsolatban áll a mintába felvett egyik exportáló gyártóval. Ezért ezt a vállalatot a vizsgálat során ezen vállalatcsoporthoz tartozónak tekintették. Az exportáló gyártó fogalmának nem megfelelő vállalatok mintából történő kizárása után fennmaradó minta a Tajvanról az Unióba irányuló teljes kivitel mennyiségének mintegy 48 %-át és a tajvani belföldi értékesítések mintegy 80 %-át teszi ki. Ezért a minta még mindig reprezentatív maradt.

(16)

A Bizottság a másik három vállalatot figyelmen kívül hagyta az egyéni dömpingkülönbözetek és a kár megszüntetéséhez szükséges szintek kiszámítása során. Ebből adódóan nem állapítottak meg vámtételt ezen három vállalat számára.

(17)

Egy tajvani exportáló gyártó az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján kérelmezte, és meg is kapta az egyedi vizsgálatot.

(18)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, szükséges esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság valamennyi kínai exportáló gyártót arra kért, hogy közölje az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte a KNK hatóságait, hogy nevezzék meg és/vagy lépjenek kapcsolatba azokkal az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(19)

A KNK nyolc exportáló gyártója bocsátotta rendelkezésre a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a Bizottság egy olyan, két csoportba tartozó négy vállalatból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban egyeztetés folyt a minta kiválasztásáról valamennyi érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival, de azok nem tettek észrevételt.

(20)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjával összhangban a Bizottság elküldte a PGE kérelmezésére szolgáló igénylőlapot a KNK mintába kiválasztott, együttműködő exportáló gyártóinak és a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártóknak, amelyek az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatot kívántak igényelni, az exportáló gyártók ismert szövetségeinek és a KNK hatóságainak. Az exportáló gyártók egyike sem igényelt piacgazdasági elbánást.

(21)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintában szereplő kínai és tajvani exportáló gyártóknak, az egyedi vizsgálatot kérelmezni kívánó exportáló gyártóknak, két lehetséges analóg ország gyártóinak, és a mintába felvett uniós gyártóknak, a mintába felvett független importőröknek, valamint a Bizottságnál jelentkező felhasználóknak.

(22)

A mintába felvett négy kínai exportáló gyártó, a mintába felvett négy tajvani exportáló gyártó (ideértve két olyan gyártót, amelyekről kiderült, hogy nem exportáló gyártók), egy egyedi vizsgálatot kérelmező tajvani exportáló gyártó, két egyesült államokbeli (analóg ország) gyártó, a mintába felvett négy uniós gyártó, a mintába felvett négy független importőr és hat felhasználó nyújtott be kitöltött kérdőívet.

(23)

A Bizottság összegyűjtötte és ellenőrizte a dömping, az abból következő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához szükséges valamennyi információt. A következő vállalatok telephelyén került sor az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásra:

Uniós gyártók

Az Acciai Speciali Terni S.P.A. vállalathoz kapcsolódó szolgáltatási központ

Panaszos

Tajvani exportáló gyártók

Kínai exportáló gyártók

Kapcsolatban álló uniós importőr

(24)

A Bizottság meghallgatásokat tartott, ideértve a meghallgató tisztviselő közreműködésével, az exportáló gyártókkal, szövetségekkel és importőrökkel tartott meghallgatásokat.

(25)

A dömping és a kár kivizsgálása a 2013. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2010. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(26)

Az érintett termék a KNK-ból és Tajvanból származó, jelenleg a 7219 31 00, 7219 32 10, 7219 32 90, 7219 33 10, 7219 33 90, 7219 34 10, 7219 34 90, 7219 35 10, 7219 35 90, 7220 20 21, 7220 20 29, 7220 20 41, 7220 20 49, 7220 20 81 és 7220 20 89 KN-kód alá besorolt, rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt (hidegen tömörített), de tovább nem megmunkált termékek (a továbbiakban: az érintett termék).

(27)

A rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek felhasználási területe igen széles körű, például háztartási készülékek (például mosógépek és mosogatógépek belsejében), hegesztett csövek és orvostechnikai eszközök gyártása során, valamint az élelmiszer-feldolgozó és az autóiparban is használják azokat.

(28)

A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az érintett termékek különböző típusai ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, és a termékeket alapvetően ugyanazon célokra használják.

(29)

Megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat által gyártott és az uniós piacon értékesített rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek és az érintett országokban és analóg országban gyártott és értékesített rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságai, valamint alapvető felhasználási formái lényegében megegyeznek az érintett országokban gyártott és az Unióba irányuló exportra értékesített acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek tulajdonságaival és felhasználási formáival. Ennélfogva ezek az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében hasonló termékeknek tekintendők.

(30)

Az érdekelt felek állítása szerint egyes termékeket (keskeny és precíziós szalagacélok) ki kellene zárni a vizsgálat hatálya alól, mivel az uniós gyártók nem tudják teljes mértékben ellátni ezen piaci szegmenseket. Az uniós gazdasági ágazat bizonyítékokat nyújtott be arra nézve, hogy valóban képes teljes mértékben ellátni ezen piaci szegmenseket.

(31)

A precíziós szalagacélok vonatkozásában ugyanezen felek továbbá azt állították, hogy az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága az Outokumpo/INOXUM összefonódási ügyben (5) hozott határozata szerint ezen terméktípust kivették az érintett termékpiac fogalmából. A piac meghatározásakor ugyanakkor a keresleti és kínálati helyettesíthetőségre összpontosítanak egy összefonódási ügyben. A piacot egy dömpingellenes ügyben a vizsgálat tárgyát képező termék fizikai jellemzői határozzák meg. Ezért egy dömpingellenes ügyben a terméktípusok egyes paramétereket (szélesség, tűréshatár, mechanikai tulajdonságok) illetően eltérhetnek egymástól. Ezenfelül ez a terméktípus már a kezdetektől fogva a vizsgálat részét képezte, mivel a precíziós szalagacélok uniós gyártóival az aktuális gyakorlat szerint már felvették a kapcsolatot.

(32)

A Bizottság ezért a kérelmet elutasította és a vizsgált termékkört változatlanul hagyta.

(33)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a Bizottság a rendes értéket az említett rendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése alapján határozza meg azon KNK-beli exportáló gyártók esetében, amelyek azt állították és be is bizonyították, hogy megfelelnek a rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt kritériumoknak, és így piacgazdasági elbánásban részesíthetők.

(34)

Annak megállapítása céljából, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt kritériumok teljesülnek-e, a Bizottság az exportáló gyártók PGE kérelmezésére szolgáló igénylőlap kitöltésére való felkérésével felkutatta a szükséges információkat. Az exportáló gyártók egyike sem igényelt piacgazdasági elbánást.

(35)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a rendes értéket a PGE-ben nem részesülő exportáló gyártók esetében egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országban érvényes ár vagy számtanilag képzett érték alapján határozták meg. E célból egy analóg országot kellett kiválasztani.

(36)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy megfelelő analóg országként az USA-t tervezi figyelembe venni, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket erre vonatkozóan.

(37)

A Bizottság számos lehetséges analóg országgal (India, Dél-Afrika, Dél-Korea, Tajvan és az USA) kapcsolatba lépett, és az így szerzett információk alapján 32 hasonló terméket előállító ismert dél-afrikai, dél-koreai és egyesült államokbeli gyártót kért fel információnyújtásra. Az indiai gyártókra vonatkozóan nem érkezett információ, ezért Indiát nem lehetett lehetséges analóg országnak tekinteni. Tajvan is ugyanezen vizsgálat alá esik, és ezért a vizsgált gyártók által szolgáltatott információkat e célból figyelembe vették.

(38)

Csak két egyesült államokbeli gyártó válaszolt az analóg ország gyártóinak küldött kérdőívre. A Bizottságnak ezért választania kellett az USA és Tajvan között.

(39)

Az USA-ban legalább négy hasonló terméket előállító nagy gyártó van (amelyek közül három vertikálisan integrált és egy nem), és az össztermelés és az összfogyasztás is összehasonlítható a KNK értékeivel. Tajvanban egy nagy, vertikálisan integrált gyártócsoport van, amely a néhány kicsi, nem integrált gyártó fennállásától függetlenül mozgatja a piacot. Az egyesült államokbeli gyártási folyamat hasonló a tajvanihoz és legalább egyes KNK-beli exportáló gyártók folyamataihoz. Az USA-ban és Tajvanban többnyire ugyanolyan nyersanyagokat használnak. Az USA-ban dömpingellenes vámok állnak fenn Japánnal, Dél-Koreával és Tajvannal szemben, míg Tajvanban dömpingellenes vámok állnak fenn a KNK-val és Dél-Koreával szemben. Ugyanakkor, a hasonló termékek importja az USA-ba és Tajvanba jelentős, a vizsgálati időszak alatt a két ország összfogyasztásának mintegy 17 % és 37 %-át tette ki. Az USA-ba exportáló legfontosabb országok közé az alábbiak tartoznak: Mexikó, a KNK, Tajvan, Franciaország, Finnország, Japán és Németország; a Tajvanba exportáló legfontosabb országok: a KNK, Dél-Korea, Japán, Finnország és Vietnam.

(40)

E körülményekre figyelemmel az USA az alábbi két fő ok miatt alkalmasabb arra, hogy analóg országnak tekintsük:

(41)

Az érdekelt felek főleg az állítólagosan eltérő gyártási folyamat és a gyártás során használt különböző típusú nyersanyagok miatt ellenezték az USA analóg országként való használatát. Állításuk szerint az ugyanezen vizsgálat alá eső Tajvan e tekintetben az USA-nál alkalmasabb analóg országnak bizonyulna.

(42)

A Bizottság ebben a szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az USA az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti megfelelő analóg országnak minősül.

(43)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően az együttműködő gyártóktól kapott információ szolgált a PGE-ben nem részesülő exportáló gyártók esetében a rendes érték meghatározásának alapjául.

(44)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság először megvizsgálta, hogy az analóg ország két együttműködő gyártójának esetében a belföldi értékesítés összmennyisége reprezentatív volt-e. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére hazai piacon történő belföldi értékesítésének összmennyisége valamennyi mintába felvett kínai exportáló gyártó esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítési összmennyiségének 5 vagy ennél nagyobb százalékát a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi összértékesítése az analóg ország két együttműködő gyártójának esetében reprezentatív volt.

(45)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek a mintába felvett exportáló gyártók esetében azonosak, vagy összehasonlíthatóak az Unióba irányuló exportra értékesített terméktípusokkal.

(46)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a független vevőknek történt nyereséges belföldi értékesítések felülvizsgálati időszak alatti részarányát annak megállapítására, hogy a rendes érték kiszámítását az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(47)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(48)

Ebben az esetben a rendes érték a terméktípus vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során alkalmazott árainak súlyozott átlaga. A Bizottság valamennyi belföldi értékesítésként bejelentett ügyletet figyelembe vett, mivel nem volt oka kételkedni abban, hogy ezeket nem belföldi felhasználás céljából kötötték.

(49)

A rendes értéket az egyes terméktípusok vizsgálati időszak alatti – kizárólag nyereséges – belföldi értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(50)

A mintába felvett exportáló gyártók az Unióba irányuló exportra történő értékesítést közvetlenül független vevők részére vagy – egy exportáló gyártó esetében – egy importőrként tevékenykedő kapcsolatban álló vállalaton keresztül teljesítették.

(51)

Ha az exportáló gyártók az érintett terméket közvetlenül az uniós független vevők számára értékesítették exportra, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített érintett termékért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árak alapján állapították meg.

(52)

Ha az érintett terméket az exportáló gyártók importőrként tevékenykedő kapcsolatban álló vállalatokon keresztül értékesítették az Unióba irányuló exportra, az exportárat – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – az importált termék független vevők részére történt első unióbeli viszonteladásakor alkalmazott ára alapján állapították meg. Ebben az esetben kiigazították az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerült valamennyi költség tekintetében, ideértve az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a keletkezett nyereséget.

(53)

A Bizottság a rendes értéket és a mintába felvett exportáló gyártók exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(54)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végeztek a szállítás, a biztosítás, a kezelés, a rakodás és a járulékos költségek, a csomagolás, a hitelek, a banki költségek és a jutalékok tekintetében.

(55)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintába felvett exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó, analóg országbeli rendes értékének súlyozott átlagát (lásd a fenti (43)–(49) preambulumbekezdést) összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(56)

Ennek alapján az ideiglenes dömpingkülönbözetek súlyozott átlaga a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított költség, biztosítás, fuvardíj szerinti ár (a továbbiakban: CIF-ár) százalékában kifejezve a következők:

1. táblázat

Dömpingkülönbözetek, a KNK

(57)

A mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján számította ki. Ezt a különbözetet tehát a mintába felvett exportáló gyártók vonatkozásában megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlaga alapján állapították meg.

(58)

Ennek alapján a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 30,0 %.

(59)

Az érintett ország összes többi exportáló gyártója esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló kivitelének mennyisége az érintett országból az Unióba irányuló – az Eurostat importra vonatkozó statisztikai adatai alapján megállapított – teljes exportmennyiség arányában kifejezve.

(60)

Ez alapján az együttműködés szintjét magasnak tekintették; a Bizottság úgy döntött, hogy a fennmaradó dömpingkülönbözetet a mintába felvett, legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező vállalat szintje alapján határozza meg.

(61)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

2. táblázat

Dömpingkülönbözetek, a KNK

(62)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdése alapján a Bizottság először megvizsgálta, hogy az egyes vizsgált exportáló gyártók esetében a belföldi értékesítés összmennyisége reprezentatívnak tekinthető-e. A Bizottság a vizsgált exportáló gyártók esetében a mintába kiválasztott exportáló gyártókat, valamint egy egyedi vizsgálat alá vont exportáló gyártót vett figyelembe. A belföldi értékesítés reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére hazai piacon történő belföldi értékesítésének összmennyisége az egyes exportáló gyártók esetében elérte az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítési összmennyiségének 5 vagy ennél nagyobb százalékát a vizsgálati időszak alatt.

(63)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgált exportáló gyártók által közölt belföldi értékesítések a forgalmazóknak eladott jelentős mennyiségű hasonló termékeket foglaltak magukban, amelyeket azok továbbexportáltak. Az együttműködő vállalatoktól származó termelési adatok és a hasonló termék tajvani behozatalára és kivitelére vonatkozó statisztikán alapuló számítások megerősítették, hogy az együttműködő exportáló gyártók által közölt belföldi értékesítések mintegy 50 %-a közvetett exportértékesítés, amelyet nem belföldi felhasználásra szántak.

(64)

A Bizottság továbbá megállapította, hogy a tajvani hazai piacon kedvezményrendszer volt érvényben. A mintába felvett egyik exportáló gyártó kifejtette, hogy ezt a rendszert az acéltermékeiket továbbexportáló helyi szolgáltatási központok (forgalmazók) ösztönzéséhez találták ki. Mivel a két fő gyártó által a hazai piacon meghatározott árakat, ideértve a kedvezményeket is, havonta széles körben közlik az összes forgalmazóval, így a hazai piacra szánt, valamint a továbbexportált áruk árrögzítését is nagy mértékben befolyásolta a Tajvanon fennálló árrendszer, még a más gyártók által a vevőik részére nyújtott kedvezmények hiányában is.

(65)

A helyszíni vizsgálatok megállapításainak fényében három exportáló gyártótól kérték a tajvani hazai piac tekintetében közölt értékesítéseik felülvizsgálatát és a nem belföldi felhasználásra szánt összes értékesítés eltávolítását. Ezen gyártók azonban csak azt erősítették meg, hogy nem voltak tisztában a vevőiknek értékesített hasonló termék végső rendeltetési helyével.

(66)

Amint azt a (63) preambulumbekezdés kifejti, és annak biztosítása érdekében, hogy a rendes érték kizárólag a belföldi felhasználásra meghatározott árakon alapuljon, a Bizottság a dömping ideiglenes kiszámításakor a konzervatív megközelítést választotta azáltal, hogy a tajvani végfelhasználók részére történő értékesítéseket használta fel. A Bizottság bármely olyan gazdasági szereplőt végfelhasználónak tekintett, amely a hasonló terméket olyan másik termékké alakította át, amely többé már nem volt hasonló termék. A Bizottság a belföldi értékesítésekből kivette a forgalmazók vagy kereskedők részére történő értékesítéseket, mert a vizsgálat során megállapította, hogy az egyik legfontosabb tajvani forgalmazó, amely nagy mennyiségű, szállítói által belföldi értékesítésként bejelentett hasonló terméket szerzett be, a vásárolt mennyiség legnagyobb részét exportálta.

(67)

Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi összértékesítése minden egyes vizsgált exportáló gyártó esetében reprezentatív volt.

(68)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek a reprezentatív hazai értékesítésekkel rendelkező vizsgált exportáló gyártók esetében azonosak, vagy összehasonlíthatóak az Unióba irányuló exportra értékesített terméktípusokkal.

(69)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdése szerint – megvizsgálta, hogy a vizsgált exportáló gyártók által a hazai piacukon eladott terméktípusok értékesítése, az Unióba irányuló exportra értékesített terméktípusokkal összehasonlítva reprezentatív volt-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése abban az esetben reprezentatív, ha e terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére történt belföldi értékesítésének összmennyisége eléri az Unióba irányuló exportra értékesített azonos vagy összehasonlítható terméktípus összmennyiségének legalább 5 %-át.

(70)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a független vevőknek történt nyereséges belföldi értékesítések felülvizsgálati időszak alatti részarányát annak megállapítására, hogy a rendes érték kiszámítását az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(71)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(72)

Ebben az esetben a rendes érték a terméktípus vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során alkalmazott árainak súlyozott átlaga.

(73)

A rendes értéket az egyes terméktípusok vizsgálati időszak alatti – kizárólag nyereséges – belföldi értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(74)

A belföldi értékesítés elemzése kimutatta, hogy a belföldi értékesítés egyes terméktípusok esetében nyereséges volt, és az értékesítési ár súlyozott átlaga magasabb szintet ért el az előállítási költségnél. Ezért, ha a fenti (71) preambulumbekezdés feltételei teljesültek, a rendes értéket a vizsgálati időszak során történt összes belföldi értékesítés árainak súlyozott átlagaként vagy, amennyiben ezen feltételek nem teljesültek, csak a nyereséges értékesítések súlyozott átlagaként számították ki. Amennyiben a hasonló termék egyes terméktípusainak értékesítésére nem vagy nem megfelelő mennyiségben került sor vagy a rendes kereskedelmi forgalomban nem került sor értékesítésre, a Bizottság a rendes árat az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése szerint számította ki.

(75)

A rendes értéket az alábbi tényezők vizsgált exportáló gyártók hasonló termékének vizsgálati időszakban történő előállításának átlagos költségéhez való hozzáadásával számították ki:

(76)

Az egyik vizsgált exportáló gyártó esetén az előállítási költséget kiigazították. Mivel a gyártóval kapcsolatban álló szállító is jelentős mennyiségű, hasonló termék előállításához használt alapanyagokat szerzett be, a Bizottság ezen alapanyagok beszerzési költségét az alapanyagok vizsgált exportáló gyártó által való előállításának költségével helyettesítette.

(77)

A Bizottság ugyanezen exportáló gyártó esetében azt is megállapította, hogy a hulladékértékkel kapcsolatos kiigazítást kétszer vették figyelembe, mivel a késztermékekké átalakított alapanyagok mennyiségét a hulladékérték nélkül vették figyelembe. A Bizottság ezért elutasította a hulladékérték késztermék előállítási költségéből történő levonását.

(78)

A hazai piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében az átlagos értékesítési, általános és igazgatási költségek, valamint az ezen típusok esetében a hazai piacon történő rendes kereskedelmi forgalomban kötött ügyletek nyeresége került hozzáadásra. A hazai piacon értékesítésre nem kerülő vagy a rendes kereskedelmi fogalomban nem értékesített terméktípusok esetében az értékesítési, általános és igazgatási költségek súlyozott átlagát, valamint a hazai piacon történő rendes kereskedelmi forgalomban kötött összes ügylet nyeresége került hozzáadásra.

(79)

A vizsgált exportáló gyártók az érintett terméket közvetlenül az uniós független vevők számára vagy tajvani független forgalmazókon keresztül értékesítették exportra. Az exportárat ezért a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg, az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

(80)

A Bizottság a rendes értéket és a vizsgált exportáló gyártók exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(81)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végeztek a szállítás, a biztosítás, a kezelés, a rakodás és a járulékos költségek, a csomagolás, a hitelek, a banki költségek és a jutalékok tekintetében.

(82)

A mintába felvett exportáló gyártók elmulasztották az ellenőrző látogatásokat megelőzően kiküldött dömpingellenes kérdőívben számukra biztosított átváltási árfolyamok használatát A Bizottság ezért a kérdőívekben megadott árfolyamok használatával újra kiszámította az ügyletek értékét.

(83)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban a vizsgált exportáló gyártók esetében, ideértve két mintába felvett, kapcsolatban álló és egy egyedi vizsgálat alá vont vállalatot, a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(84)

Ez alapján az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

3. táblázat

Dömpingkülönbözetek, Tajvan

(85)

A mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján számította ki. Ezt a különbözetet tehát a mintába felvett exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözet alapján állapították meg.

(86)

Ennek alapján a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 10,9 %.

(87)

Az érintett ország összes többi vállalata esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. A Bizottság e célból megállapította, hogy milyen szintet ért el az együttműködés. Az együttműködés szintje a vállalatok Unióba irányuló kivitelének mennyisége az érintett országból az Unióba irányuló – az Eurostat importra vonatkozó statisztikai adatai alapján megállapított – teljes exportmennyiség arányában kifejezve.

(88)

Ez alapján az együttműködés szintjét ebben az esetben magasnak tekintették; a Bizottság úgy döntött, hogy a fennmaradó dömpingkülönbözetet a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező vállalat szintje alapján határozza meg.

(89)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

4. táblázat

Dömpingkülönbözetek, Tajvan

(90)

A hasonló terméket kilenc ismert uniós gyártó állította elő a vizsgálati időszak alatt. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(91)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés meghaladta a 3 millió tonnát. Ezt a számot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló összes információ alapján állította össze, például a mintába felvett gyártóktól szerzett információ vagy az egyéb uniós gyártókra vonatkozó panaszban megadott adatok alapján. A legnagyobb uniós gyártó nem tanúsított együttműködést, de nem is ellenezte a panaszt. Az uniós értékesítés és gyártás körülbelül 55 %-át képviselő hat uniós gyártó együttműködött a vizsgálattal. A fenti (8) preambulumbekezdésben említettek szerint négy uniós gyártót vettek fel a mintába, amelyek a hasonló termék uniós össztermelésének mintegy 50 %-át képviselték.

(92)

Az érdekelt felek azzal érveltek, hogy a mintába felvett egyik uniós gyártót ki kéne zárni az uniós gazdasági ágazat meghatározásból, mert jelentős mennyiségű érintett terméket importált. Az uniós gyártó érintett országokból való behozatala azonban az érintett termék összes behozatalának kevesebb, mint 5 %-át és uniós értékesítési volumenének kevesebb, mint 2 %-át tette ki. Ezen az alapon a Bizottság fenntartotta álláspontját, miszerint ebben a szakaszban az uniós gyártó az uniós gazdasági ágazat részét képezi.

(93)

Az érdekelt felek érvelése szerint a minta nem reprezentatív, mert a legnagyobb uniós gyártó nem szerepel a mintában. Ahogyan azt már jeleztük, a mintába felvett négy uniós gyártó a hasonló termék uniós össztermelésének mintegy 50 %-át képviseli. A Bizottság ez alapján megállapítja, hogy a minta reprezentatív. Mindenesetre a legnagyobb gyártó nem jelentkezett az eljárás során.

(94)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat saját termelésének a mintába felvett gyártóktól begyűjtött értékesítési volumene, az egyéb uniós gyártókra vonatkozó panaszban megadott adatok és az uniós piacra érkező behozatal mennyiségére vonatkozó EUROSTAT-adatok alapján határozta meg.

(95)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

5. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(96)

Az uniós felhasználás folyamatosan és 4 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt.

(97)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó érintett termék behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében összesítve kell-e értékelni.

(98)

A Kínai Népköztársaságból és Tajvanról származó behozatal vonatkozásában megállapított dömpingkülönbözet az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésében meghatározott de minimis küszöbérték fölött volt. Az egyes érintett országokból származó behozatal mennyisége az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmében nem volt elhanyagolható. Tajvan piaci részesedése 5,1 %, míg a KNK piaci részesedése 4,3 % volt a vizsgálati időszakban.

(99)

A KNK-ból és Tajvanról érkező dömpingelt behozatal és a hasonló termék közötti verseny feltételei hasonlóak voltak. Konkrétabban, az importált termékek egymással és az Unióban előállított hasonló termékkel versenyeztek, mert valamennyi termék ugyanazon nemzetközi szabványoknak felel meg és ezért egymással felcserélhető. Továbbá ugyanazon értékesítési csatornákon keresztül forgalmazzák őket hasonló vásárlói kategóriák részére.

(100)

A Tajvani Acél és Vasipari Szövetség érvelése szerint a Bizottságnak nem kéne a KNK-ból és Tajvanról érkező dömpingelt behozatal hatásait összesítve értékelni. A Szövetség szerint habár a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek az alaprendelet értelmében hasonló termékeknek tekinthetők, az uniós piacon Tajvan által értékesített termékek és a kínai importtermékek nem rendelkeznek azonos versenyfeltételekkel. Ezek főként a fokozatokban és minőségben térnek el úgy, hogy a tajvani termékek minősége jobb.

(101)

Az eltérő fokozatokra vonatkozó állítás kizárólag a behozatal kevesebb mint 1 %-át kitevő különleges termékekre vonatkozik. Ezenkívül minden (uniós, kínai és tajvani) termék ugyanazon világszintű szabványoknak felel meg, illetve az Unióban előállított hasonló termékek és az importtermékek közötti fizikai tulajdonságok tekintetében fennálló különbségeket számszerűsítő érveket sem terjesztettek elő, így ezen megállapítás megalapozatlan marad. Ezért az észrevételt elutasították.

(102)

Következésképpen az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésében meghatározott összes követelmény teljesült és a KNK-ból és Tajvanról érkező behozatalt összesítve vizsgálták a kár meghatározása céljából.

(103)

A Bizottság a behozatal mennyiségét a behozatal mennyiségére vonatkozó Eurostat-adatok alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedését ugyanezen az alapon határozták meg.

(104)

Az érintett országokból származó, Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

6. táblázat

A behozatal volumene és piaci részesedése

(105)

Az érintett országokból származó összesített behozatal 2010 és a vizsgálati időszak között 70 %-kal – 184 140 tonnáról 312 517 tonnára – emelkedett, A behozatal folyamatosan növekedett a figyelembe vett időszak alatt, kivéve a 2012. évet, amikor a behozatal mennyisége nagyobb volt, mint 2010-ben, ugyanakkor kisebb, mint 2011-ben.

(106)

Az összesített piaci részesedés 63 %-kal, 5,8 %-ról 9,5 %-ra nőtt a figyelembe vett időszak alatt. A piaci részesedés a behozatal mennyiségéhez hasonlóan folyamatosan növekedett a figyelembe vett időszak alatt, a 2012. év kivételével.

(107)

A Bizottság a behozatal árait a behozatal értékére és mennyiségére vonatkozó Eurostat-adatok alapján határozta meg. Az importtermékek esetében az alákínálást a mintába felvett uniós gyártók, a mintába felvett exportáló gyártók és a fenti (17) preambulumbekezdésben említett egyedi vizsgálat alá vont exportáló gyártó kérdőívre adott válaszai alapján határozták meg.

(108)

Az érintett országokból származó, Unióba irányuló behozatal súlyozott átlagárai a következőképpen alakultak:

7. táblázat

Importár

(109)

A KNK és Tajvan importárai eleinte 6 százalékponttal emelkedett 2010 és 2011 között. Ezt követően 19 százalékponttal csökkentek, ami összességében 13 %-os csökkenést jelentett. A KNK-ból és Tajvanról származó behozatal árai hasonló tendenciát követtek, kivéve a 2012. évet, amely a KNK esetében még viszonylag magas árakat, de Tajvan esetében már viszonylag alacsony árakat mutatott. Az árak mindkét ország esetében tovább csökkentek 2012 és a vizsgálati időszak között.

(110)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság az alábbi tényezőket hasonlította össze:

(111)

Az árakat típusonként hasonlították össze az ügyleteket vizsgálva, az adatokat szükség esetén kiigazítva, a kedvezmények, jutalékok és szállítási költségek levonása után. Az összehasonlítás eredményét a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában fejezték ki. Ennek alapján az érintett országokból származó behozatal alákínálási különbözeteinek súlyozott átlaga az uniós piac tekintetében 9,6 % és 11,3 % között mozgott.

(112)

A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az exportáló gyártók szinte kizárólag független forgalmazók vagy acélipari szolgáltató központok számára értékesítenek, míg az uniós gazdasági ágazat forgalmazók, acélipari szolgáltató központok és végfelhasználók számára értékesített. A vizsgálat azonban nem bizonyította hogy a kereskedelmi szintben mutatkozó ezen különbségnek hatása lett volna az árakra. Ellenkezőleg, a független forgalmazók és acélipari szolgáltató központok azt állították, hogy az uniós gyártók nem biztosítottak számukra a felhasználókénál kedvezőbb értékesítési feltételeket.

(113)

A dömpingelt import uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(114)

A fenti (8) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár meghatározása érdekében mintavételt alkalmaztak. Négy gyártót vettek fel a mintába.

(115)

A kár meghatározásához a Bizottság szétválasztotta a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintába felvett gyártóktól begyűjtött és az egyéb uniós gyártókra vonatkozó panaszban megadott adatok alapján értékelte. Az adatok az összes uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók által a kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte. Az adatok a mintába felvett uniós gyártókra vonatkoztak. Mindkét adatsorról megállapítást nyert, hogy azok reprezentatívak az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete tekintetében.

(116)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználtság, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység és a dömpingkülönbözet nagyságrendje.

(117)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, cash flow, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(118)

Az érdekelt felek azzal érveltek, hogy a kár értékelésének szempontjából a mintába felvett uniós gyártókra vonatkozó adatokat kéne következetesen használni ahelyett, hogy a mutatókat makrogazdasági és mikrogazdasági mutatókra osztanák. Érvelésük szerint a makrogazdasági és mikrogazdasági mutatók külön elemzését a panaszos manipulálta, ugyanis képes volt a makrogazdasági szinten történő adatgyűjtést irányítani azáltal, hogy az egyes mutatók makrogazdasági vagy mikrogazdasági mutatóként történő besorolására vonatkozó döntés az információk hozzáférhetőségén alapult.

(119)

A Bizottság makrogazdasági mutatókat állapított meg és vizsgált, mivel azokat nemcsak a mintába felvett uniós gyártók szintjén, hanem uniós szinten is létrehoztak. Úgy ítélik meg, hogy – a makrogazdasági mutatókat illetően – a teljes uniós gazdasági helyzetre vonatkozó, a mintába felvett vállalatoktól származó adatokat is magukba foglaló adatok jobban tükrözik a figyelembe vett időszak alatti helyzetet, mint az iparág kizárólag egy részére vonatkozó adatok.

(120)

A panaszos által a makrogazdasági mutatók értékelésére rendelkezésre bocsátott adatok pontosnak és megbízhatónak minősítették. Az adatok érvényességét összevetették a mintába felvett uniós gyártóktól származó információval. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy csak a mintába felvett uniós gyártók által rendelkezésre bocsátott adatok következetes felhasználásával elkészített kárelemzés negatívabb képet mutatna a makrogazdasági mutatókról. Semmi nem indokolta annak megállapítását, hogy a panaszos a kárelemzés manipulálása érdekében tudatosan visszatartott volna információkat. Ezért nincs indok a panaszos által rendelkezésre bocsátott, makrogazdasági mutatókra vonatkozó információ figyelmen kívül hagyására. Ennek következtében az arra vonatkozó érvelés, hogy a kármutatók elemzését a mintába felvett uniós gyártóktól származó információkra kéne korlátozni, nem fogadható el.

(121)

A figyelembe vett időszak során az uniós össztermelés, a (hideghengerlési) gyártási kapacitás és kapacitáskihasználtság a következőképpen alakult:

8. tábla

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználtság

(122)

A termelési mennyiség 2010 és 2012 között stabil maradt. A termelési mennyiség 2012 és a vizsgálati időszak alatt jelentős mértékben, 6 százalékponttal csökkent, ami a stabil kereslet ellenére összességében 5 %-os csökkenést jelentett.

(123)

A termelési kapacitás ugyanakkor mérsékelten, 4 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban. A termelési kapacitás kismértékű növekedése az uniós gazdasági ágazat által végrehajtott hatékonysági programok miatti jobb gépkihasználásnak tulajdonítható.

(124)

Ennek eredményeként a kapacitáskihasználás 8 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Közismert, hogy a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek iparágában 100 %-os kapacitáskihasználás hosszú távon nem érhető el és nem tartható fenn. Az uniós gazdasági ágazat által a figyelembe vett időszak alatt elért kapacitáskihasználás ugyanakkor jóval a fenntartható hosszú távú termelési szint során elérhetőnek tekintett, 90 %-ot meghaladó kapacitáskihasználás alatt maradt. Továbbá, mivel a termelési kapacitás és a fenntartható hosszú távú termelési szint közötti különbség csekély, ennek nem lehetett az uniós gazdasági ágazat által mutatott csökkenő tendenciára hatása.

(125)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult:

9. tábla

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(126)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene a figyelembe vett időszak alatt stabil volt, valamivel magasabb 2012. évi értékesítési volumenekkel.

(127)

Mivel az uniós felhasználás a figyelembe vett időszak alatt a fenti (96) preambulumbekezdésben foglaltak szerint emelkedett, a viszonylag stabil értékesítési volumenek a figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének 5 %-os csökkenését eredményezték. Az értékesítési volumenekhez hasonlóan a 2012. év pozitívabb képet mutatott.

(128)

A fentiekben leírtak alapján az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene a figyelembe vett időszak alatt viszonylag stabil volt egy növekvő piacon. Az érintett országokból származó behozatal ugyanakkor jelentősen emelkedett. Ennek eredményeként a piac mintegy 140 000 tonnával való növekedése a figyelembe vett időszak alatt szinte kizárólag az érintett országokból származó behozatalnak kedvezett, amelyek ugyanezen időszak alatt mintegy 128 000 tonnával növelték meg volumenüket. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat egyáltalán nem tudta kihasználni a piaci növekedés előnyeit.

(129)

A figyelembe vett időszak alatt a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult:

10. tábla

Foglalkoztatás és termelékenység

(130)

Az uniós gazdasági ágazat munkavállalóinak száma egyértelműen zuhanó tendenciát mutatott, mert 2011-ben 2 százalékponttal, majd 2012-ben további 4 százalékponttal, végül a vizsgálati időszakban még 5 százalékponttal csökkent. A munkavállalók számának racionalizálása az uniós gyártók változatos „hatékonysági” terveinek és a termelési mennyiség csökkenésének tulajdonítható.

(131)

A rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek iparágát általában tőkeintenzív iparágnak tekintik. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat jelentős számú munkavállalót foglalkoztat. Ezenfelül a munkaerőköltségek a nyersanyagok után a második legfontosabb költségtényezőt alkotják, amely a teljes költségek átlagosan mintegy 10–15 %-át teszi ki. Ezért ezen iparág esetében a foglalkoztatás jelentős kármutató.

(132)

Az uniós gazdasági ágazat termelékenysége 2011-ben kis mértékben, 3 százalékponttal csökkent, majd 2012-ben 10 százalékponttal növekedett, ugyanakkor a vizsgálati időszakban további 1 százalékponttal csökkent. A figyelembe vett időszak alatt a munkavállalók csökkenő száma ellenére a termelékenység összességében az egy munkavállalóra jutó 242 tonnáról 257 tonnára emelkedett, amely nagyobb hatékonyságot mutat.

(133)

Valamennyi dömpingkülönbözet lényegesen meghaladta a minimális szintet. Figyelembe véve az érintett országokból származó behozatal mennyiségét és árait, a tényleges dömpingkülönbözetek mértékének uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása jelentős volt.

(134)

Ez az érintett termékkel kapcsolatos második dömpingellenes vizsgálat. Ugyanazon termék KNK-ból, Dél-Koreából és Tajvanról származó behozatala 2008–2009-ben is vizsgálat tárgyát képezte (6). Habár ezen vizsgálat nem eredményezte dömpingellenes intézkedések bevezetését, a vizsgálat már akkor is ideiglenesen kimutatta a dömping tényét (7).

(135)

A mintába felvett uniós gyártók uniós piacon, független vevők részére történt értékesítéseinek súlyozott átlagos egységárai a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(136)

A mintába felvett uniós gyártók független vevőknek történő értékesítéskor érvényesített értékesítési árai a figyelembe vett időszakban 11 %-kal csökkentek. Bár az árak 2011-ben 6 %-kal nőttek, ezt követően 17 százalékponttal csökkentek a figyelembe vett időszak végéig.

(137)

A rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek teljes termelésére vonatkozó termelési egységköltsége (ideértve a végül exportált termékeket is) nagyjából az értékesítési árak trendjét követte és 14 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Az értékesítési árakat és a termelési egységköltségeket azonban nem lehet közvetlenül összehasonlítani, mivel a termelés és értékesítés között bizonyos időkülönbség jelentkezik. Mivel az uniós gazdasági ágazat átlagos készletszintje megközelítőleg az árbevétel 15 %-át tette ki, átlagosan majdnem 2 hónap időeltolódás van a termelés és értékesítés között.

(138)

Általánosságban mind a termelési költségeket, mind az értékesítési árakat a nyersanyagköltségek, főleg a króm és a nikkel költségei alakítják. Az uniós gazdasági ágazat által felszámított árak valóban az úgy nevezett „ötvözetfelár” mechanizmust követik. Ezen mechanizmus keretében az árak a rögzített „alapárból” és az acélfajta kémiai összetétele és az ötvözetek Londoni Fémtőzsdén történő jegyzése alapján ingadozó „ötvözeti felárból” állnak. Ezért az árak az acélfajtához és a megfelelő nyersanyagköltségekhez kapcsolódnak.

(139)

Az érdekelt felek azt javasolták, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak trendjét az „ötvözeti felár” kizárásával elemezzék. Mivel az uniós gazdasági ágazat nem befolyásolja a nikkel árát, az érdekelt felek állítása szerint a Bizottságnak csak az „alapárat” kéne figyelembe vennie.

(140)

A teljes ár valóban az alapárból és az ötvözeti felárból tevődik össze, és a vevők általában tisztában vannak ezzel a felosztással. A vizsgálat során ugyanakkor bebizonyosodott, hogy a vizsgálati időszak során ezt a két árelemet általában nem tüntették fel külön a számlákon. Ilyen esetekben általában a számla előtti kereskedelmi okmányokon – például a megrendelésen vagy a megrendelés visszaigazolásán – sem tüntetik fel külön a két elemet.

(141)

Ezért az alapár alakulását az érdekelt felektől származó nyilvánosan elérhető információk alapján elemezték ki. Ezen információ az alapár és az ötvözeti felár szerinti részletes bontásban tartalmazza a 304-es ötvözetű (8) termékekért Németországban (9) felszámított teljes árat. Mialatt az ötvözeti felár a nyersanyagköltségek alakulása szerint ingadozott, az alapár folyamatosan, megközelítőleg 20 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak során, a 2010. évi mintegy 1 200 EUR/tonnáról mintegy 1 000 EUR/tonnára a vizsgálati időszakban. Habár a csökkenés szintje nem szükségszerűen reprezentatív minden termék és minden uniós gyártó esetében, a csökkenés nagysága azt a következtetést támasztja alá, hogy nemcsak az ötvözeti felár, de az alapár szintje is csökkenő tendenciát követett.

(142)

A mintába felvett uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

12. tábla

Munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltség

(143)

A munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltség a figyelembe vett időszak során emelkedett, és 2010 és a vizsgálati időszak között összességében 8 %-kal nőtt.

(144)

A mintába felvett uniós gyártók készleteinek szintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

Készletek

(145)

A készletek mennyisége 2010 és 2011 között viszonylag állandó maradt, utána 13 százalékponttal csökkent 2012-ben, majd a vizsgálati időszakban kis mértékben, 7 százalékponttal nőtt. Összességében a készletek mennyisége 7 %-kal csökkent a bázisidőszakban. Mivel a termelés nagy része rendelés alapján történik, a készletek mennyiségének ebben az iparágban mutatóként nincs jelentősége.

(146)

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásaik megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

14. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(147)

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezőségét a Bizottság a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereségben kifejezve állapította meg, a vonatkozó értékesítési forgalom százalékában. A mintába felvett gyártók jövedelmezősége negatív volt a teljes figyelembe vett időszak alatt: 2010 és 2012 között 1,5 százalékponttal csökkent és a vizsgálati időszakban kis mértékben, 0,5 százalékponttal helyreállt, így –1,6 %-ot ért el. Amint azt a fenti (141) preambulumbekezdés kifejti, a negatív jövedelmezőség főként a folyamatosan csökkenő alapárnak és nem a nyersanyagok, például a nikkel ingadozó árának köszönhető.

(148)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A pénzforgalom a figyelembe vett négy évből háromban negatív volt – 2011-ben javulást mutatott, de ezt követően ismételten csökkenni kezdett. A 2011. évi átmeneti javulás nagyrészt a félkész termékek készleteinek jelentős csökkenésének tudható be.

(149)

A beruházások csökkenő tendenciát mutattak: 2011-ben 9 %-kal, 2012-ben további 6 %-kal, majd a vizsgálati időszak alatt még 2 %-kal csökkentek. A beruházások a figyelembe vett időszakban összességében 17 százalékponttal csökkentek.

(150)

A beruházások megtérülése a beruházások nettó könyv szerinti értékének százalékos arányában kifejezett nyeresége A megtérülés a figyelembe vett négy év mindegyikében negatív volt. 2011-ben 146 %-kal, 2012-ben további 124 %-kal csökkent, és a vizsgálati időszakban –3,1 %-ot ért el.

(151)

Ez mind a négy mintába felvett gyártó tőkebevonási képességére negatív hatással volt, mivel negatív jövedelmezőségi adataik miatt nem voltak képesek a bankoktól finanszírozáshoz jutni. A gyártóknak más vállalatcsoportok által biztosított forrásokat kell felhasználniuk.

(152)

Az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó legtöbb kármutató a figyelembe vett időszak alatt negatív tendenciát mutatott. A termelési mennyiség 5 %-kal csökkent, amely a kapacitáskihasználás 8 %-os csökkenéséhez vezetett. A növekvő piacon fennálló stabil értékesítési volumenek a piaci részesedés 5 %-os csökkenését eredményezték. A foglalkoztatottság 11 %-kal csökkent, míg a munkaerőköltségek 8 %-kal növekedtek. A beruházások 17 %-kal csökkentek, míg a beruházások megtérülése a figyelembe vett időszak alatt negatív maradt, valamint rosszabbodó tendenciát mutatott.

(153)

A kártényezők közül csak a termelési kapacitás és a termelékenység mutatott egyértelműen enyhén pozitív tendenciát. Mindenesetre a termelési kapacitás növekedése összhangban van a felhasználás figyelembe vett időszak alatt bekövetkező növekedésével. A növekvő termelékenység a munkavállalók számában bekövetkező csökkenés eredménye volt.

(154)

Egyes kártényezők, mint például a piaci részesedés, értékesítési árak, termelési költség esetében 2011-ben vagy 2012-ben az előző évhez képest ideiglenesen pozitívabb fejlemények történtek, azonban ezt követően ezek is újra visszaestek. A jövedelmezőség mind a négy évben negatív volt; a pénzforgalom négyből három évben volt negatív.

(155)

A fentiek alapján a Bizottság ebben a szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(156)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikke (7) bekezdésének megfelelően azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők ezzel egy időben okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézte károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsák. Ezen tényezők az alábbiak: harmadik országokból származó behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, energiaköltség, kapacitásfelesleg és az Unión belüli verseny.

(157)

Az uniós felhasználás 4 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt, ugyanakkor azonban az érintett országokból származó behozatal mennyisége 70 %-kal nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése csökkenő tendenciát mutatott. Megállapították, hogy a behozatal piaci részesedésének növekedése és az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenése egymással párhuzamosan zajlott. A behozatal piaci részesedésének növekedése 2012-ben lelassult, majd a vizsgálati időszakban újra felgyorsult, míg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenése szintén lelassult 2012-ben, azonban a vizsgálati időszakban újra gyorsabban kezdett csökkenni. Ezért egyértelmű, hogy az uniós gazdasági ágazat elvesztett piaci részesedése összefüggésben volt a dömpingelt behozatal növekedésével.

(158)

Az érintett országokból származó behozatal árai 13 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak alatt. Ugyanezen időszak alatt az uniós gazdasági ágazat árai 11 %-kal csökkentek. Az érintett országokból származó dömpingelt behozatal árai 9,6–11,3 %-kal az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáltak a vizsgálati időszak alatt, ezáltal árnyomást gyakorolva az uniós gazdasági ágazat áraira. Az érintett országokból származó növekvő mennyiségű dömpingelt behozatal esetén alkalmazott árképzési magatartás nem tette lehetővé az uniós gazdasági ágazat számára piaci részesedésének fenntartását, illetve a jövedelmezőségi szint elérését.

(159)

Az érdekelt felek azt állították, hogy az érintett országokból származó importált termékek nem versenyeznek az uniós gazdasági ágazat által értékesített termékekkel. Állítólag az érintett országokból származó behozatal túlnyomórészt vékony, 2 mm-nél nem vastagabb termékekből áll, míg az ennél vastagabb termékeket főként az uniós gazdasági ágazat szállítja. Ezt az állítást a vizsgálat eredményei nem támasztották alá. Ugyanis az exportáló gyártók és az uniós gazdasági ágazat is értékesít 2 mm-nél vastagabb termékeket, valamint ennél kisebb vastagsággal bíró vékony termékeket is. Továbbá a vastag és vékony termékek aránya átlagosan ugyanakkora – 30–35 % – mind az uniós gazdasági ágazat, mind a mintába felvett exportáló gyártók esetében.

(160)

Az érdekelt felek állítása szerint nem volt összefüggés a KNK-ból származó behozatal szintje és árai, valamint az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége között. Különösen a 2011–2012. évi csökkenő behozatalra és stabil árakra hivatkoztak, amelyek állítólag nem okozhatták az uniós piacon fennálló átlagos árak csökkenését. Az uniós gazdasági ágazat veszteségei ugyanakkor emelkedtek és az értékesítési volumen viszonylag állandó maradt.

(161)

Az elemzés azonban szelektíven összpontosít a teljes figyelembe vett időszak helyett kizárólag erre a két külön évre. A teljes időszak elemzése során egyértelmű volt, hogy a dömpingelt behozatal erőteljes növekedése vezetett nemcsak a romló jövedelmezőséghez, hanem az uniós gazdasági ágazat csökkenő piaci részesedéséhez, illetve a termelés, kapacitáskihasználás, foglalkoztatás, beruházások és a beruházások megtérülésének visszaeséséhez is. Habár a 2012. év nem követte szigorúan az általános tendenciát, de a tendencia negatív maradt. A kármutatók hosszabb – négy éves – időtávon való elemzésének célja, hogy adott esetben elkerüljék a különálló fejleményeken alapuló következtetések levonását. Mindenesetre a mindkét érintett országból származó dömpingelt behozatal hatásait a fenti (97)–(102) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt összesítve értékelték. Ennek következtében nem volt indokolt a kizárólag a KNK-ból származó dömpingelt behozatal elkülönített hatásait kiértékelni.

(162)

Az érdekelt felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat tajvani behozatalok miatt elvesztett piaci részesedése jelentéktelen volt. A panaszban szolgáltatott információk alapján a tajvani behozatal a vizsgálati időszakban 4,98 %-os piaci részesedést jelentett, és 1,09 %-kal növekedett 2010 és a vizsgálati időszak között. Az érdekelt felek állítása szerint ezért lehetetlen, hogy a tajvani kivitel okozta azon károkat, amelyeket a panaszosok állításuk szerint elszenvedtek.

(163)

A vizsgálat megállapításai szerint a tajvani behozatal piaci részesedése összességében emelkedett a figyelembe vett időszak alatt és 5,1 %-ot ért el a vizsgálati időszak során. A vizsgálat azt is egyértelműen megállapította, hogy a dömpingelt behozatal jelentősen alákínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak. Az érdekelt fél állításával ellentétben a Tajvanról származó dömpingelt behozatal ezért árnyomást fejtett ki, és a kínai dömpingelt behozatallal együtt – a fentiekben kifejtettek szerint – kárt okozott az uniós gazdasági ágazat számára. Emlékeztetni kell arra, hogy a mindkét érintett országból származó behozatal hatásait a fenti (97)–(102) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt összesítve értékelték. Ezért a Tajvanról származó dömpingelt behozatal hatásait nem értékelték elkülönítve.

(164)

Az érdekelt felek állítása szerint a Tajvanról származó behozatal mennyiségét felülértékelték, mert az állítólag jelentős mennyiségű, helytelenül tajvani eredetűnek bejelentett, Kínából vagy Koreából származó rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt terméket foglalt magában. Ezen állítást azonban nem támasztották alá bizonyítékok.

(165)

Az együttműködő tajvani vállalatok (gyártók és egyéb együttműködő felek) azonban a teljes tajvani behozatal túlnyomó többségét képviselő kivitelről számoltak be. Ennek következtében az állítólagosan helytelenül bejelentett nem-tajvani termékek nem, vagy csak korlátozottan fejtettek ki bármilyen hatást.

(166)

Az érdekelt felek azt állították, hogy a kínai és tajvani exportáló gyártók árai – az uniós gazdasági ágazat gyártóinak áraihoz hasonlóan – a nikkel árát követték. Habár lehet, hogy idővel az exportáló gyártók ártendenciája valóban a nyersanyagárak tendenciáját követte, de ez figyelmen kívül hagyja az abszolút árszint kérdését. A vizsgálat e tekintetben megállapította, hogy mind a kínai, mind a tajvani árak 9,6– 11,3 %-kal alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak. Azon érvelés, hogy a kínai, tajvani és uniós gazdasági ágazat által kínált árak a figyelembe vett időszak alatt ugyanazt a tendenciát követték, még ha megalapozott is, csupán arra engedne következtetni, hogy a kínai és tajvani behozatal hasonló mértékben kínált alá az uniós gazdasági ágazat árainak a figyelembe vett teljes időszak során.

(167)

Az érdekelt felek állítása szerint az állítólagosan növekvő beruházások nem azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős mértékű kár szenvedett el. Ezen állítást azonban a vizsgálat nem erősítette meg. A fenti (149) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint ugyanis a beruházások folyamatosan, 17 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak alatt.

(168)

A Bizottság ebben a szakaszban azt a következtetést vonta le, hogy az érintett országokból származó megnövekedett mennyiségű, alacsony árú dömpingelt behozatal okozta az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős mértékű kárt.

(169)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

15. táblázat

Harmadik országokból származó behozatal

(170)

India, Dél-Korea, Dél-Afrika és az USA voltak a legnagyobb behozatali mennyiséggel rendelkező harmadik országok, amelyek a vizsgálati időszak alatt 1,6–2,8 % közötti piaci részesedéssel rendelkeztek. Az egyéb harmadik országok piaci részesedése 10,8 % volt.

(171)

Az Indiából származó behozatal 1 %-os részesedése elhanyagolható volt a figyelembe vett időszak nagy része alatt. A behozatal csak egyszer haladta meg az 1 %-ot, amikor a vizsgálati időszak alatt India 1,9 %-os piaci részesedéssel rendelkezett.

(172)

Dél-Korea piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt viszonylag állandó volt: 2010 és 2012 között 2,3 %-ról 1,9 %-ra csökkent, végül a vizsgálati időszak alatt mindössze 2,8 %-ra emelkedett.

(173)

A Dél-Afrikából és az USA-ból származó behozatal csökkenő tendenciát mutatott a figyelembe vett időszak alatt. A dél-afrikai behozatal piaci részesedése 2,1 %-ról 1,6 %-ra csökkent, míg az egyesült államokbeli behozatal piaci részesedése 3,0 %-ról 2,8 %-ra csökkent.

(174)

Az Eurostat-adatok szerinti árak tekintetében megfigyelhető, hogy csak a dél-koreai importár volt alacsonyabb a KNK-beli és tajvani importáraknál, míg a Dél-Afrikából származó import árai hasonlóak, és az indiai és egyesült államokbeli import árai magasabbak voltak. Meg kell azonban jegyezni, hogy az érintett termék/hasonló termék különböző acélfajtákból áll, amely jelentős árkülönbségeket eredményez, amit az Eurostat által közölt átlagárakban nem tudtak figyelembe venni.

(175)

Az érdekelt felek hivatkoztak a harmadik országokból – többek között az USA-ból, Dél-Koreából, Indiából és Dél-Afrikából – származó behozatalra. Azt állították, hogy e behozataloknak befolyással kellett lenniük az uniós gazdasági ágazat helyzetére, és mivel egyéb harmadik országokból is jelentős, bizottsági vizsgálat tárgyát nem képező behozatal tapasztalható, nem a KNK-ból és Tajvanról származó behozatalt kéne felelőssé tenni az egyéb országokból származó behozatal által okozott károkért.

(176)

A fentiekben leírtak alapján a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékeket az Unióba importáló országok közül Tajvan és a KNK piaci részesedése volt a legnagyobb (5,1 % és 4,3 %) a vizsgálati időszak alatt. Egyetlen más ország behozatala sem haladta meg a 3 %-os piaci részesedést a figyelembe vett időszak alatt. Ezenkívül míg az érintett országok piaci részesedése 3,7 százalékponttal nőtt a figyelembe vett időszak alatt, az érintett országokon kívüli harmadik országok piaci részesedése összességében állandó maradt – mindössze 0,2 százalékponttal nőtt – a figyelembe vett időszak alatt.

(177)

A behozatali mennyiség stabil tendenciája miatt a Bizottság ezért ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az egyéb harmadik országokból származó behozatal nem járult hozzá jelentős mértékben az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(178)

A mintába felvett uniós gyártok kivitelének mennyisége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

16. táblázat

A mintába felvett uniós gyártók exportteljesítménye

(179)

A mintába felvett uniós gyártók exportvolumene a mennyiségben és értékesítési árakban 2011-ben bekövetkezett egyszeri emelkedést követően csökken. A mintába felvett gyártók exportvolumene összességében együttes termelésük mintegy 12 %-át tette ki. Habár a lecsökkent export hozzájárulhatott a termelés visszaeséséhez, figyelembe véve annak uniós értékesítéshez képesti alacsony szintjét, annak az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz való hozzájárulása nagyon korlátozott lenne.

(180)

Az érdekelt felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár a magas energiaköltségeknek volt köszönhető, amelyek állítólag 20 %-kal magasabbak a KNK-beli áraknál. Az energia azonban a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek gyártásában csak egy kisebb költségtényező, amely nem teszi ki a teljes költségek 10 %-át sem. Eltekintve attól, hogy vajon a KNK-beli energiaköltségek a piaci értékeket tükrözik-e, az energiaárak között fennálló különbség nem lehetett az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár okozója.

(181)

Az érdekelt felek állítása szerint, a panaszban szolgáltatott információkkal ellentétben, az uniós gazdasági ágazat jelentős kapacitásfeleslegtől szenvedett. A Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználása a 2010. évi 77 %-ról 70 %-ra esett vissza a figyelembe vett időszakban. Az uniós piacon jelentkező fogyasztás és az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitásának alakulása azonban párhuzamos volt, mindkettő 4 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszak során. A kapacitáskihasználás csökkenését az okozta, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt képes kihasználni a növekvő piac adta lehetőségeket, mivel a növekedést felszívta az érintett országokból származó dömpingelt behozatal. Az ebből eredő állítólagos kapacitásfelesleg ezért inkább a dömpingelt behozatal eredménye, mint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár okozója.

(182)

A Bizottság megállapította, hogy sem az uniós gazdasági ágazat energiaköltsége, sem az állítólagos kapacitásfelesleg nem okozhatta az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt.

(183)

Az érdekelt felek azt állították, hogy a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek KNK-ból származó behozatala azért emelkedett, mert az uniós kapacitások néhány szállítónál koncentrálódtak, és így az uniós felhasználókra korlátozott számú uniós gyártó jutott. Azonban az elmúlt 10 évben mindig négy közepes méretű és számos kisebb szállító tevékenykedett az uniós piacon. Habár néhány ilyen vállalat tulajdonost váltott ezen időszak alatt, a szállítók száma állandó maradt. Ennek következtében az uniós szállítók számának csökkenése nem vezethetett a megnövekedett dömpingelt kínai behozatalhoz.

(184)

Az érdekelt felek azt állították, hogy az uniós piac erősen koncentrált volt és az érintett országokból származó behozatal nem okozhatta az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett károkat. Állításuk szerint az ázsiai import mennyisége nem volt elegendő a verseny korlátozásához és nem tudta az uniós gazdasági ágazatot az árak emelésében megakadályozni. Ebben a vonatkozásban ugyanezen felek a Bizottság azon összefonódási határozatára hivatkoztak, amelyben az 2012. novemberében (bizonyos kötelezettségvállalások teljesítése függvényében) jóváhagyta az Outokumpu és az Inoxum (10) összefonódását (az „Outokumpu összefonódási határozat”).

(185)

Az összefonódási eljárásban alkalmazott elemzés és egy dömpingellenes vizsgálat azonban eltérő jogi keretekre vonatkoznak, amelyeknek különböző céljaik lehetnek. Míg az összefonódási eljárás azt elemzi, hogy a tervezett összefonódás felvetne-e versenyjogi aggályokat, addig a dömpingellenes vizsgálat azt elemzi, hogy az uniós gazdasági ágazat ki van-e téve kárt okozó dömpingnek.

(186)

Mindenesetre az Outokumpu összefonódási határozat keretében azt vizsgálták, hogy az Inoxum Outokumpu általi felvásárlása erőfölénnyel rendelkező szereplőt hozna-e létre az uniós piacon. Az Outokumpu és Inoxum egyesített vállalkozásként 50 %-ot meghaladó együttes piaci részesedéssel rendelkezett volna, valamint négyről háromra csökkentette volna a legfontosabb gyártók számát. Ezen összefonódási határozat az Inoxum egy részének átruházására kötelezte az Outokumpu vállalatot, ideértve az Acciai Speciali Terni (a továbbiakban: AST) gyártót. Az átruházásnak pontosan az volt a célja, hogy a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek uniós piacán fenntartsa a versenyt, és a tervezett, 50 %-ot meghaladó uniós piaci részesedéssel rendelkező egyesült jogalany (az Outokumpu és az Inoxum minden vagyontárgya, ideértve az AST-t is) sosem jött létre. Ehelyett továbbra is négy közepes méretű és számos kisebb, egymással versenyző szereplő létezik, amelyek közül egyik sem rendelkezik akkora piaci erővel, amekkorával az összefonódási ügyben elemzett tervezett egyesült jogalany rendelkezett volna.

(187)

Az érdekelt felek továbbá az Outokumpu összefonódási határozat vitájában azon tényre hivatkoztak, amely szerint az ázsiai import nem korlátozta az uniós gyártókat azon időszakok alatt, amikor a nikkelárak és a valutaárfolyamok ingadozása, valamint a Londoni Fémtőzsde alacsony nikkelárai miatt az ázsiai import veszített versenyképességéből. Az „Outokumpo összefonódási határozatban” megjegyezték, hogy „még ha a behozatal által okozott kényszer jelenleg nem is erős, de a jövőben nagyobb lehet” (11), amely a lehetséges piaci fejlemények értékeléséhez vezetett. A jelenlegi vizsgálat az alábbiakat állapította meg: az érintett országokból származó dömpingelt behozatal a vizsgálati időszakban 9,5 %-os piaci részesedést ért el és 2010-hez képest 70 %-kal emelkedett. Az is megállapítást nyert, hogy a dömpingelt import 9,6–11,3 %-kal alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak.

(188)

Ezen túlmenően az, hogy az uniós piacon tapasztalható kereslet még jelentős áringadozások esetén is viszonylag stabil maradt, nem jelenti azt, hogy a vevők nem árérzékenyek. Habár az exportőrök által kínált alacsonyabb árak miatt nem nő meg a felhasználás az uniós piacon, a vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy a vevők hajlandók nagyobb mennyiségben alacsony árú importterméket venni. Mivel ezen alacsony árú importtermékek nem teremtenek további keresletet, az értékesítések a többi piaci szereplő értékesítéseinek – főként az uniós gazdasági ágazat – kárára történnek.

(189)

A vizsgálat megerősítette, hogy az uniós gazdasági ágazat az együttműködő exportáló gyártókénál szélesebb termékválasztékot értékesít. Azonban a vizsgálati időszak során az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek mintegy 75 %-át a négy leggyakoribb acélfajta (304, 304L, 316L és 430) tette ki. Az érintett országok exportőrei valamennyi ilyen acélfajtát nagyon sokféle szélességben, vastagságban és felületkidolgozásban értékesítenek. Az ezen hagyományos acélfajtákon kívüli termékek is közvetlen versenyben állnak, mivel az érintett országok exportőrei ilyen termékeket is értékesítenek.

(190)

Az érdekelt felek egyike sem vetett fel a termékek minőségével kapcsolatban kérdéseket ebben a vizsgálatban. Az Outokumpu összefonódási határozat megállapította, hogy míg a nem-európai gyártók termékeinek átlagos minősége hasonlónak tekinthető az európai gyártókéval (12), az egyedi követelményekkel rendelkező vevők nem tudják ezen termékeket Ázsiából beszerezni (13). A fentiekben leírtak alapján azonban az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek túlnyomó többsége alapanyag, amelynek a minősége összehasonlítható egymással.

(191)

Az érintett országokból való hosszú szállítás következtében fennálló hosszabb átfutási idők és az érintett országok gyártói által kínált kedvezőtlenebb fizetési feltételek tartoznak még azon kérdések közé, amelyek egyes vevőket megakadályoznak abban, hogy importált rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékeket vegyenek. Ezek a kérdések azonban főként azon vevők lényegesek, amelyek közvetlenül az acélműtől vásárolnak; ez csupán az uniós piac mintegy egyharmadát teszi ki.

(192)

Az értékesítések többségét ugyanakkor acélipari szolgáltató központokon keresztül bonyolították; ez az uniós piac mintegy kétharmadát teszi ki. Valóban csaknem minden értékesítés független szolgáltató központokon keresztül zajlik, amelyek az uniós gazdasági ágazattól is vásárolnak. Ebben az esetben a forgalmazó által kínált fizetési feltételek lényegesek a felhasználó számára. Mivel ezen értékesítéseket jellemzően a forgalmazó készletéből bonyolítják, a releváns átfutási idő ugyanaz, mint a termék forgalmazótól a felhasználóhoz történő szállításához szükséges idő. Ezért az értékesítések többségét ezen kérdések nem érintik.

(193)

Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek többségét az érintett országokból származó dömpingelt behozatal közvetlenül érinti.

(194)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós versenyfeltételek nem tudták volna megakadályozni, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatal kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(195)

Az érdekelt felek állítása szerint a nyersanyagárak, különösen a nikkel ára befolyásolja az azzal kapcsolatos döntést, hogy az érintett országokból származó érintett terméket vagy az uniós gazdasági ágazat által előállított terméket vásároljanak-e. Ennek oka, hogy az exportőrök egységes árat számítanak fel, míg az uniós gazdasági ágazat ötvözeti felárral megemelt alapárat számít fel.

(196)

Ezért az importőrök számára állítólag előnyösebb lenne, ha a nyersanyagárak emelkedése esetén az érintett országokból vásárolnának (mivel az uniós gazdasági ágazat árai felfelé korrigálnák, míg az exportőrök árai változatlanok maradnának). Másrészt, amennyiben a nyersanyagárak csökkennek, az importőrök számára állítólag kevésbé lenne előnyös az érintett országokból vásárolni (mivel az uniós gazdasági ágazat árai csökkennének, míg az exportőrök árai változatlanok maradnának).

(197)

Az Outokumpu összefonódási határozatban a nikkelár várható alakulásának importőrök vásárlói döntéseire gyakorolt hatását elemezték (14). Ebben a vizsgálatban azt elemezték, hogy a behozatal alakulása valóban követte-e a tényleges nikkelárak alakulását és a fent leírt mintát. A nikkelárak (15) 31 %-kal, a 2010. évi 16 453 EUR/tonnáról 11 327 EUR/tonnára csökkent a vizsgálati időszak alatt. Az érdekelt felek által megfogalmazott, a fenti (196) preambulumbekezdésben leírt állítás szerint a nikkelárak csökkenésének az érintett országokból származó import csökkenését kellett volna eredményeznie. A vizsgálat azonban megállapította, hogy a nikkelárak jelentős mértékű csökkenése ellenére az érintett országokból származó import 70 %-kal nőtt, amint azt a fenti (104) preambulumbekezdés leírja.

(198)

Habár a nyersanyagárak alakulása befolyásolhatta a behozatali mennyiségek alakulását, más tényezők, például az exportáló gyártók alacsony árszínvonala, ennél egyértelműen nagyobb hatást gyakoroltak. Ezért nem tekinthető úgy, hogy a nikkelárak alakulása tartós hatást gyakorolt volna az érintett országokból származó dömpingelt behozatal figyelembe vett időszak alatti összességében emelkedő tendenciájára.

(199)

Az Outokumpu összefonódási határozatban megállapították, hogy a nikkelár abszolút szintje és a nikkelárak volatilitása feltehetően csökkenti a rozsdamentes acél anyagként való vonzerejét és ösztönzi a nikkelt nem tartalmazó rozsdamentes acél keresletét (16).

(200)

A rozsdamentes acél anyagként való vonzerejét illetően azzal is érveltek, hogy számos tendencia feltehetően befolyásolja a rozsdamentes acél helyettesíthetőségét, ideértve a könnyebb anyagok használata iránti igényt például a személygépkocsikban (kedvezőtlen hatással van a rozsdamentes acél iránti keresletre; acél helyett kompozit anyagok felhasználása), a fogyasztási cikkek rövidebb termék-életciklusát (kedvezőtlen hatással van a rozsdamentes acél iránti keresletre; olcsóbb anyagok felhasználása), a vízkezelés és környezetbarát energia termelése iránt megnövekedett igényt (kedvező hatással van a rozsdamentes acél iránti keresletre; számos alkalmazásban nehéz az acélt helyettesíteni) és az esetleges versenytárs anyagok árainak alakulását (vasérc, alumínium, réz) (17).

(201)

A vizsgálat e tekintetben megerősítette az Outokumpu összefonódási határozat (18) arra vonatkozó megállapítását, hogy általában a rozsdamentes acél, és főként a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek iránti kereslet rugalmatlan. A felhasználás nagyrészt 2010 és 2011 között növekedett, amikor az árak emelkedtek. 2011 és a vizsgálati időszak között – amikor az árak csökkentek – a fogyasztás stabil maradt és csak 1 %-kal nőtt. Ennek következtében a rozsdamentes acél helyettesíthetősége, ideértve a fent említett tényezőket, nem gyakorolt mérhető hatást a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek összfelhasználására.

(202)

A nikkelt nem tartalmazó rozsdamentes acél – amely szintén hasonló termék – iránti kereslet növekedését illetően a mintába felvett uniós gyártók által bejelentett értékesítési ügyletek részletes elemzése megerősíti az Outokumpu összefonódási határozat megállapításait.

(203)

Ugyanakkor, amint azt a fenti (138) preambulumbekezdés leírja, az uniós gazdasági ágazat által felszámított árak közvetlenül kapcsolódnak az acélfajtához és a megfelelő nyersanyagköltségekhez. Ezért az egyik acélfajta iránti kereslet csökkenése egy másik acélfajta iránti kereslet párhuzamosan történő növekedésével semleges hatással van az uniós gazdasági ágazat teljesítményére.

(204)

A jelenlegi szakaszban tehát megállapítást nyert, hogy a felhasználás szerkezetében bekövetkező változások nem voltak kedvezőtlen hatással az uniós gazdasági ágazat teljesítményére.

(205)

Az érintett országokból származó alacsony árú dömpingelt behozatal abszolút értékben és az uniós felhasználáshoz képest is megnövekedett akkor, amikor az uniós gazdasági ágazat legtöbb kártényezője (termelés, kapacitáskihasználás, piaci részesedés, foglalkoztatottság, értékesítési árak, munkaerőköltségek, jövedelmezőség, beruházások, beruházások megtérülése) romlott. Az érintett országokból származó dömpingelt behozatal 9,6–11,3 %-kal alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak a vizsgálati időszak alatt.

(206)

Más tényezők, például az energiaköltségek, kapacitás és az uniós piacon uralkodó versenyfeltételek nem járultak hozzá az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. A harmadik országokból származó behozatal és az uniós gazdasági ágazat kivitele is azon tényezők közé tartozik, amelyek nagyon korlátozott mértékben hozzájárulhattak a kárhoz.

(207)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt az érintett országokból származó dömpingelt import okozta, és ezt az okozati összefüggést egyénileg figyelembe vett más tényezők nem befolyásolták. A kár főként az uniós gazdasági ágazat törékeny pénzügyi helyzetéből és a termelés, kapacitáskihasználás, foglalkoztatottság és piaci részesedés visszaeséséből áll.

(208)

A Bizottság megkülönböztette és szétválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait. Az egyéb behozatalnak, az uniós gazdasági ágazat kivitelének, az energiaköltségeknek, a kapacitásnak és az uniós gazdasági ágazat versenyfeltételeiben bekövetkező – a pénzügyi helyzetet, termelést és piaci részesedést tekintve – kedvezőtlen fejleményeknek a hatása nagyon korlátozott mértékű volt vagy nem létezett.

(209)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy annak ellenére, hogy megállapításra került a dömping káros hatása, jelen esetben az intézkedések elfogadása biztosan nem sértené-e az uniós érdeket. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(210)

Az uniós gazdasági ágazat többsége támogatja az intézkedések bevezetését. A legnagyobb uniós gyártó nem működött együtt a vizsgálattal, de nem is ellenezte a panaszt. Az uniós értékesítés és gyártás körülbelül 55 %-át képviselő hat uniós gyártó együttműködött a vizsgálattal és támogatta a panaszt.

(211)

Az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett. Minden pénzügyi mutató (jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások megtérülése) többnyire negatív volt a figyelembe vett időszak alatt. Egyéb tényezők, például a termelés, kapacitáskihasználás, foglalkoztatottság és piaci részesedés kedvezőtlenül alakultak a figyelembe vett időszak alatt. Az uniós gazdasági ágazatnak csak a válság utáni alacsony értékesítési volument sikerült fenntartania, és nem volt képes profitálni a piac növekedéséből.

(212)

Az intézkedések hiányában az érintett országokból származó behozatal továbbra is veszteséges áron való értékesítésre kényszeríti az uniós gazdasági ágazatot. A további veszteségek felhalmozódása az uniós gazdasági helyzet további romlásához vezet. Az uniós gazdasági ágazatnak ezért érdekében áll az intézkedések bevezetése.

(213)

Az importőrök és forgalmazók (ideértve az acélipari szolgáltató központokat) nagyon aktívak voltak ebben a vizsgálatban. Harmincegy importőr és forgalmazó jelentkezett és ellenezte bármilyen intézkedés bevezetését.

(214)

Az importőrök és forgalmazók azt állították, hogy az intézkedések bevezetése korlátozza a lehetséges beszerzési forrásaikat. Érvelésük szerint amennyiben bevezetik az intézkedéseket, többé nem lesznek képesek rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékeket a KNK-ból és Tajvanról beszerezni.

(215)

A vizsgálat azonban megállapította, hogy minden importőr és forgalmazó több forrásból vásárol, ideértve az uniós gazdasági ágazatot, az érintett országokat és egyéb harmadik országokat. Ennek következtében csak bizonyos mértékig függnek az érintett országokból származó készletektől.

(216)

Ezen felek továbbra is vásárolhatnak rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékeket az uniós gazdasági ágazattól és az ezen vizsgálat hatálya alá nem tartozó más országoktól (pl. India, Dél-Afrika, Dél-Korea vagy az USA), amelyek együttesen 11 %-os piaci részesedéssel rendelkeznek. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat és a harmadik országokból származó behozatal is megbízható alternatívát jelent a kínai és tajvani behozatallal szemben.

(217)

A jelenlegi szakaszban tehát megállapítást nyert, hogy az intézkedések bevezetése csak csekély mértékű kedvezőtlen hatást gyakorolhat a független importőrök és forgalmazók helyzetére.

(218)

Számos érdekelt fél, ideértve az exportáló gyártókat és forgalmazókat aggályait fejezte ki a felhasználókra gyakorolt lehetséges negatív hatásokra vonatkozóan. Maguk a felhasználók nem osztották ezen aggályokat. A felhasználók ezen ügyben való részvételi aránya ugyanis nagyon alacsony volt. Hat felhasználó (ideértve egy négy vállalatból álló csoportot) közölte véleményét, amelyből csak egy ellenezte az intézkedések bevezetését. Más felhasználók és szövetségeik vagy nem vettek részt a vizsgálatban vagy kifejezetten tartózkodtak az állásfoglalástól.

(219)

Ezért a Bizottság ideiglenesen megállapítja, hogy az intézkedések bevezetése nem áll szemben a felhasználók érdekével.

(220)

A Bizottság az Outokumpu összefonódási határozatban megállapította, hogy az Outokumpu és az Inoxum tervezett összefonódása a nem koordinatív hatásokon keresztül, illetve az EGT-piacon, a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek területén fennálló erőfölény megteremtése révén valószínűleg a tényleges verseny jelentős akadályozásához vezetne (19). Az akadályozás elkerülése érdekében a Bizottság elfogadta, hogy egy – az AST vállalatot is magában foglaló – átruházási csomag elegendő a versenyjogi aggályok orvoslására (20). A Bizottság által elfogadott jogorvoslati intézkedés valóban fenntartotta a négy közepes méretű uniós gyártót.

(221)

Ezen jogorvoslati intézkedést már végrehajtották és teljes hatállyal bír. A dömpingellenes intézkedések bevezetése sem csökkenti a közepes méretű uniós gyártók számát. A jelenlegi szakaszban tehát megállapítást nyert, hogy az intézkedések bevezetése nem csökkenti vagy szünteti meg a Bizottság által az Outokumpu összefonódási határozatban elfogadott kötelezettségvállalás hatását.

(222)

A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy nem álltak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján az érintett termék Törökországból származó behozatalára vonatozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában nem szolgálja az Unió érdekét.

(223)

A Bizottság dömpinggel, kárral, okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetései alapján ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(224)

Az intézkedések szintjének megállapításához a Bizottság először az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét állapította meg.

(225)

A kár abban az esetben szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná termelési költségeit, és a hasonló termék uniós piacon történő értékesítése révén olyan adózás előtti nyereségre tudna szert tenni, amelyet egy ilyen típusú iparág az ágazatban szokásos versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül ésszerűen elérhet.

(226)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a figyelembe vet teljes időszak alatt, azaz 2010 és 2013 között negatív volt. Az ezt megelőző éveket (2008 és 2009) a kereslet pénzügyi válság közbeni összeomlása jellemezte, ezért az ezen években elért nyereség nem tekinthető a szokásos versenyfeltételek mellett elért nyereségnek. Habár, amint azt a fenti (134) preambulumbekezdés leírja, az előző vizsgálat a 2007. évre vonatkozóan ideiglenesen megállapította a dömping tényét, ezen behozatal és az uniós gazdasági ágazat helyzete között nem állapítottak meg valós kapcsolatot. E célból az előirányzott nyereség 8,1 %-ban állapították meg, amely az uniós gazdasági ágazat által 2007-ben elért nyereség volt. Ez volt a kereslet 2008. és 2009. évi összeomlása előtti utolsó reprezentatív év, amelyet a szokásos versenyfeltételek jellemeztek. A piaci részesedés 2013-ban valóban elérte a felhasználás 2007. évi szintjét.

(227)

Mindezek alapján a Bizottság az uniós értékesítési árakból a vizsgálati időszak alatt ténylegesen elszenvedett veszteséget eltávolítva, és ahhoz a fent említett 8,1 %-os haszonkulcsot hozzáadva kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát.

(228)

A Bizottság ezt követően az érintett exportáló gyártóknak az áralákínálás kiszámításához megállapított súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett együttműködő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos ára összehasonlításának alapján meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges szintet. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(229)

A kár megszüntetéséhez szükséges szintet „az egyéb együttműködő vállalatok” és a „minden más vállalat” esetében ugyanúgy határozták meg, mint a dömpingkülönbözetet (lásd az (56), (60), (85) és (88) preambulumbekezdést).

(230)

A KNK-ból és Tajvanról származó rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek behozatalára ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság elvégezte a kárkülönbözetek és a dömpingkülönbözetek összehasonlítását. A vámtételek összegét a dömping-, illetve kárkülönbözetek közül az alacsonyabb szintjén kell rögzíteni.

(231)

A fenti (4) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a Bizottság az 1331/2014/EU végrehajtási rendelet által a KNK-ból és Tajvanról származó, rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek behozatalára nyilvántartásba-vételi kötelezettséget vezetett be a dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése és az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet) (21) 16. cikkének (4) bekezdése szerinti esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásának céljából.

(232)

A tárgybeli dömpingellenes vizsgálatot illetően és a fenti megállapításokra figyelemmel be kell fejezni a behozatal dömpingellenes vizsgálat céljára az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdésével összhangban történő nyilvántartásba vételét.

(233)

Ami a párhuzamos szubvencióellenes vizsgálatot illeti (lásd a fenti (3) preambulumbekezdést), a KNK-ból származó behozatal az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételét folytatni kell.

(234)

Az eljárás jelenlegi szakaszában a dömpingellenes intézkedések esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásáról semmilyen döntést nem lehet hozni.

(235)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(236)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Ennek megfelelően a vámok az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. E vámtételek kizárólag az érintett országokból származó és a megnevezett jogi személyek által előállított érintett termékek behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében külön nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott importált érintett termékre a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtétel alkalmazandó. Esetükben az egyedi dömpingellenes vámtételek egyike sem alkalmazandó.

(237)

Ha a későbbiek folyamán valamely vállalat megváltoztatja a nevét, a vállalat kérheti ezen egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz (22) kell intézni. A kérelemnek tartalmaznia kell az összes releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát. Amennyiben a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát, a névváltoztatással kapcsolatos tájékoztató értesítés kerül közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(238)

A dömpingellenes vámok megfelelő végrehajtása érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vámtétel nemcsak a vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra kell alkalmazni, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(239)

A dömpingelt behozatal elleni védelmet 2015. március 26-tól ideiglenes dömpingellenes vám biztosítja. Emiatt többé nincs szükség a behozatal dömpingelt behozatal elleni védelem céljaira szolgáló nyilvántartásba vételére. Ezért az 1331/2014/EK rendeletet 1. cikkének (1) bekezdését ennek megfelelően módosítani kell.

(240)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselője előtti meghallgatásukat.

(241)

Az ideiglenes vám kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a vizsgálat végleges szakaszában módosítják,

a)

kérhetik azoknak a lényeges tényeknek és szempontoknak a nyilvánosságra hozatalát, amelyek alapján ezt a rendeletet elfogadták;

b)

írásban benyújthatják észrevételeiket a Bizottságnak; és

c)

kérhetik a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

25.3.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 79/57

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról.

(2)

A Bizottsághoz az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be egy Saccharomyces cerevisiae NCYC R404 készítmény engedélyezésére vonatkozóan. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A szóban forgó kérelem az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába sorolandó Saccharomyces cerevisiae NCYC R404 készítmény tejelő tehenek takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére vonatkozik.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2014. szeptember 11-i véleményében (2) megállapította, hogy a Saccharomyces cerevisiae NCYC R404 készítmény a javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állati és emberi egészségre, sem a környezetre. A vélemény emellett megállapította, hogy az adalékanyag hozzájárulhat a tejelő tehenek tejhozamának javításához. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő nyomon követésre vonatkozó egyedi követelményeket elrendelni. Továbbá ellenőrizte az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra vonatkozó analitikai módszerről szóló jelentést is.

(5)

A Saccharomyces cerevisiae NCYC R404 készítmény értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény felhasználását az e rendelet mellékletében meghatározottak szerinti engedélyezni kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

25.3.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 79/60

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,