(1)

Dömpingellenes vizsgálat (a továbbiakban: az eredeti vizsgálat) lefolytatását követően a Tanács az 1193/2008/EK rendelettel (2) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a jelenleg a 2918 14 00 és az ex 2918 15 00 KN-kód alá tartozó, a Kínai Népköztársaságból származó citromsav behozatalaira (a továbbiakban: az eredeti intézkedések). Az intézkedések 6,6 % és 42,7 % közötti mértékű értékvám formáját öltötték.

(2)

A 2008/899/EK határozattal (3) az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) elfogadta hat kínai exportáló gyártó (köztük az exportáló gyártók egy csoportja) és a Kínai Fém-, Ásvány- és Vegyianyag-Importőrök és -Exportőrök Kereskedelmi Kamarája által együttesen az árra vonatkozóan felajánlott kötelezettségvállalásokat.

(3)

A 2012/501/EU határozattal (4) a Bizottság visszavonta az exportáló gyártók egyike – nevezetesen a Laiwu Taihe Biochemistry Co. Ltd (a továbbiakban: Laiwu) – által felajánlott kötelezettségvállalás elfogadását.

(4)

Az eredeti intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (5) közzétételét követően a Bizottsághoz 2013. augusztus 2-án kérelem érkezett az intézkedéseknek a rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálata iránt. A kérelmet az SA Citrique Belge és a Jungbunzlauer Austria AG (a továbbiakban: kérelmezők) nyújtották be a citromsav uniós termelésének 100 %-át képviselő gyártók nevében.

(5)

A kérelem alapjául az szolgált, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a dömping és az európai uniós gazdasági ágazatot érő kár folytatódását vagy megismétlődését eredményezné.

(6)

A kérelmezők az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti, a dömping vizsgálatát a Laiwu-ra korlátozó részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelmet is benyújtottak. A kérelmezők meggyőző bizonyítékot szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a legutóbbi vizsgálati időszak óta a Laiwu megnövelte gyártási kapacitását, és bővítette termékválasztékát.

(7)

Tekintettel arra, hogy a Laiwu az eredeti vizsgálatban piacgazdasági elbánásban részesült, a kérelmezők a dömpingkülönbözet kiszámítását – a reprezentatív belföldi értékesítés állítólagos hiánya miatt – a Kínára vonatkozó, számtanilag képzett rendes érték (gyártási, értékesítési, általános és igazgatási költségek, illetve nyereség) és a Laiwu uniós exportárainak összehasonlítására alapozták. Számításuk alapján a dömpingkülönbözet nagyobbnak tűnt, mint a hatályos intézkedések mértéke. Ez alapján a kérelmezők azt állították, hogy az intézkedéseknek a jelenlegi, a korábban megállapított dömping mértékén alapuló szinten történő folytatólagos alkalmazása nem lenne elegendő a dömping káros hatásainak ellentételezéséhez. A kérelmezők azt állították továbbá, hogy a Laiwu feltehetőleg már nem jogosult a piacgazdasági elbánásra.

(8)

2013. november 30-án a Bizottság dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: az érintett ország vagy Kína) származó citromsav Unióba irányuló behozatala tekintetében, és az eljárás megindításáról szóló értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (6) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés). Az eljárás a következőket foglalta magában:

(9)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság arra kérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a kérelmezőket, az ismert exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat, az ismert importőröket és felhasználókat a felülvizsgálatok megindításáról, és felkérte őket az azokban való részvételre. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti, piacgazdasággal rendelkező harmadik országként (a továbbiakban: analóg ország) Kanadát tervezi figyelembe venni. Ennek megfelelően a Bizottság kanadai gyártókat is tájékoztatott az eljárás megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(10)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(11)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban az exportáló gyártók és az importőrök körében mintavételt végezhet.

(12)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, szükséges esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság arra kérte a független importőröket, hogy közöljék az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(13)

Hat független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság az Unióba irányuló import legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján három független importőrt vett fel a mintába. Az alaprendelet 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság valamennyi érintett és ismert importőr véleményét kikérte a minta kiválasztásáról. Egyikük sem nyújtott be észrevételeket.

(14)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, szükséges esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság valamennyi kínai exportáló gyártót arra kért, hogy közölje az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. A Bizottság ezenkívül arra kérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió melletti képviseletét, hogy amennyiben vannak a vizsgálatban való részvétel iránt esetlegesen érdeklődő más exportáló gyártók, nevezze meg azokat és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(15)

Az érintett ország kilenc exportáló gyártója – amelyek közül kettő kapcsolatban áll egymással – nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Tekintettel az eset összetettségére és az érintett ágazat szerkezetére, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem volt szükség mintavételre. Az exportáló gyártók egyike sem tett észrevételt a mintavétellel kapcsolatban. A kilenc exportáló gyártó közül hét nyújtotta be válaszait a kérdőívre, kettő pedig visszavonta együttműködési szándékát.

(16)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjával összhangban a Bizottság elküldte a Laiwu-nak a piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot.

(17)

A dömping folytatódása, illetve megismétlődése valószínűségének felmérése céljából a Bizottság kérdőíveket küldött a hét együttműködő exportáló gyártónak. A hét exportáló gyártó elküldte válaszait. A Bizottság külön kérdőívet küldött a Laiwu-nak, hogy felmérje a dömpinget érintően megváltozott körülmények tartósságát. A vállalat elküldte válaszát.

(18)

A Bizottság beszerezte és ellenőrizte mindazon információkat, melyeket a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek meghatározása szempontjából szükségesnek tartott. A következő vállalatok telephelyén került sor az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásra:

a)   uniós gyártók:

b)   importőrök:

c)   felhasználók:

d)   kínai exportáló gyártók:

e)   az analóg országban működő gyártók:

(19)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2010. január 1. és a felülvizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(20)

Az érintett termék a jelenleg a 2918 14 00 és az ex 2918 15 00 KN-kód alá tartozó, Kínai Népköztársaságból származó citromsav (ideértve a trinátrium-citrát dihidrátot is).

(21)

A citromsavat széles körben, például italokban, ételekben, tisztítószerekben, kozmetikumokban és gyógyszerekben használják savanyítószerként és pH-szabályozóként. Fő nyersanyagai a következők: cukor/melasz, tápióka, kukorica vagy (gabonafélékből nyert) glükóz, valamint a szénhidrátok merítéses, mikrobiális fermentációjához szükséges különböző anyagok.

(22)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a következő termékek ugyanazon fizikai, kémiai és műszaki alaptulajdonságokkal rendelkeznek, továbbá alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(23)

A Bizottság döntése értelmében ezért az említett termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékek.

(24)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy folyamatban van-e dömping, illetve hogy a Kínából származó behozatalra vonatkozó hatályos intézkedések esetleges hatályvesztése után valószínűsíthető-e a dömping folytatódása vagy megismétlődése.

(25)

Mivel Kína nem minősül piacgazdasággal rendelkező országnak, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országra vonatkozó árak alapján állapították meg. E célból egy analóg országot kellett kiválasztani (lásd a fenti (9) preambulumbekezdést).

(26)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy megfelelő analóg országként Kanadát tervezi figyelembe venni, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket erre vonatkozóan. Egyikük sem nyújtott be észrevételeket.

(27)

Az eredeti vizsgálat során Kanada volt az analóg ország. Mivel az együttműködésre hajlandó kanadai vállalat volt a citromsav egyetlen kanadai gyártója, és kapcsolatban állt a panaszos gyártók egyikével, a Bizottság megvizsgálta az együttműködés további lehetőségeit más ismert gyártó országok, így például az Egyesült Államok, Brazília, Thaiföld és Ukrajna tekintetében. Egy brazil és egy thaiföldi vállalat hajlandónak mutatkozott ugyan együttműködni, de végül nem küldték el válaszaikat a kérdőívre. Kizárólag a citromsav egyetlen kanadai gyártója közölte a kért információkat.

(28)

Az Egyesült Államokkal, Brazíliával, Thaifölddel és Ukrajnával ellentétben Kanadában semmilyen dömpingellenes vám nincs hatályban a citromsavra vonatkozóan. Másrészről a szerződéses vámtétel mértéke 0 % (7).

(29)

A Bizottság megállapította, hogy mivel a kanadai piacon szabad verseny van, Kanada az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti megfelelő analóg országnak minősül. A Bizottság a rendes értéket a kanadai gyártó független vevők részére történő belföldi értékesítései alapján állapította meg.

(30)

Az egyik terméktípust nem gyártották és nem értékesítették az analóg országban, következésképp ezen terméktípus tekintetében nem lehet összehasonlítást végezni a Kínában gyártott és az Unióba exportált termékkel. Ebből kifolyólag ezen terméktípus rendes árát az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban, az analóg országbeli gyártónak a hasonló termékre vonatkozó, értékesítési, általános és igazgatási költségekkel valamint nyereséggel növelt gyártási költségei alapján kellett kiszámítani.

(31)

Az exportárat a Bizottság a független uniós vevők által ténylegesen kifizetett vagy fizetendő ár alapján határozta meg. A Laiwu kivételével az együttműködő exportáló gyártók mindegyike közvetlenül exportált az Unióba a kötelezettségvállalás feltételeinek megfelelően.

(32)

A Bizottság a rendes értéket és az együttműködő exportáló gyártók exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(33)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végeztek a szállítás, a biztosítás, a kezelés, a rakodás és a járulékos költségek, a csomagolás, a hitelek és a jutalékok tekintetében.

(34)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban az együttműködő exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó, analóg országbeli rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(35)

Ez alapján a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözet a felülvizsgálati időszakban akár 38 %-ot is elérhetett.

(36)

Az együttműködés magas szintű volt, mivel a felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártók kivitele tette ki az Unióba irányuló export szinte egészét.

(37)

A számítás dömpinget mutatott még a kötelezettségvállalások hatálya alatt álló exportáló gyártók esetében is. Meg kell említeni, hogy a kötelezettségvállalásokban rögzített minimális importárat a kárt nem okozó ár (az alacsonyabb vám szabálya) alapján állapították meg, így a kötelezettségvállalások nem szüntették meg teljesen az eredeti vizsgálatban megállapított dömpinget.

(38)

Az exportárak megállapításával összefüggésben a mostani vizsgálat annak megállapítására irányult, hogy fennáll-e a dömping folytatódásának valószínűsége. Az exportárak megállapítása nem korlátozódhat az exportőrök múltbeli magatartásának vizsgálatára, hanem vizsgálni kell az exportárak valószínűsíthető jövőbeni alakulását is. Más szóval meg kell határozni, hogy a múltbeli exportárak szolgálhatnak-e a jövőbeni valószínű exportárak megbízható jelzésére. Ezzel összefüggésben a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy öt vállalat exportál az Unióba kötelezettségvállalások feltételei szerint. A Bizottság így megvizsgálta, hogy ezen kötelezettségvállalások megléte befolyásolta-e a múltbeli exportárakat, és ezáltal nem váltak-e azok megbízhatatlanná a jövőbeli exportőri magatartás megállapítása szempontjából.

(39)

Annak megvizsgálása érdekében, hogy az Unióba irányuló export árai megbízhatók-e, illetve a hatályos kötelezettségvállalásokra való tekintettel az Unióba irányuló export árait a kötelezettségvállalások szerinti minimális importárhoz viszonyítva vizsgálták meg. Valójában arról kellett megbizonyosodni, hogy az Unióba irányuló export árait elsősorban a kötelezettségvállalásokban rögzített minimális importár miatt határozták-e meg egy bizonyos szinten, illetve hogy ebből kifolyólag az exportárak fenntarthatók voltak-e vagy sem. Ennek megállapításához a Bizottság azt mérlegelte, hogy az egyes vállalatok szintjén a súlyozott átlagot alapul véve az Unióba irányuló export árai jelentősen meghaladták-e a minimális importárat vagy sem. A Bizottság azt is számításba vette, hogy ezek az árak miként viszonyultak a harmadik országokba irányuló export áraihoz.

(40)

Az Unióba irányuló export átlagárai a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó vállalatok mindegyike esetében a minimális importár szintjén voltak. Ezenfelül az Unióba irányuló exportra alkalmazott áraik jelentősen meghaladták a harmadik országokba irányuló export árait. Következésképp nagyon valószínű, hogy kötelezettségvállalások hiányában az Unióba irányuló export árai a más harmadik országokba irányuló export áraihoz közelítenének.

(41)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kötelezettségvállalás hatálya alatt álló vállalatok által a felülvizsgálati időszakban az Unióba irányuló exportra alkalmazott árakat a kötelezettségvállalások befolyásolták, így a hatályvesztési felülvizsgálat keretében ezek az exportárak nem tekinthetők elég megbízhatónak annak eldöntéséhez, hogy a dömping folytatódni fog-e.

(42)

A kínai exportáló gyártókra vonatkozó megbízható exportár hiányában a kötelezettségvállalások megléte miatt ebben az esetben a Bizottság egy másik lehetőséget is számításba vett az exportár megállapítására annak érdekében, hogy megvizsgálja, valószínűsíthető-e a dömping folytatódása. Tekintettel arra, hogy az együttműködő exportáló gyártók a világpiacon értékesítettek citromsavat, a Bizottság megvizsgálta, hogy az összes többi harmadik ország által a felülvizsgálati időszakban fizetett vagy fizetendő exportárak dömpingárak voltak-e.

(43)

A Bizottság ezeket az exportárakat az analóg országra vonatkozóan megállapított rendes értékkel hasonlította össze (lásd a fenti (26) és az azt követő preambulumbekezdéseket). Az így megállapított dömpingkülönbözetek 43 % és 85 % között vannak. Ezek a dömpingkülönbözetek magasabbak, mint a felülvizsgálati időszakban az Unióba irányuló export árai alapján megállapítottak (lásd a fenti (36) preambulumbekezdést).

(44)

A felülvizsgálati kérelemben a kérelmezők úgy becsülték, hogy a Kínai Népköztársaságban a citromsav tekintetében fennálló kihasználatlan gyártási kapacitás nagyobb, mint a citromsav iránti éves uniós összkereslet. A gyártási kapacitást 1 800 000 tonnára becsülték. A Bizottság véleménye szerint a kérelmezők túlbecsülték a kapacitásfelesleget.

(45)

Mindazonáltal a vizsgálat azt mutatta, hogy a kínai exportáló gyártók jelentős szabad kapacitással rendelkeznek. Az együttműködő kínai exportáló gyártók kapacitásfeleslege körülbelül 192 000 tonnát tesz ki, ami az uniós fogyasztás mintegy 41 %-ának felel meg.

(46)

Emellett egy, a vizsgálat során különböző felek által hivatkozott ágazati tanulmány – IHS Vegyipari Gazdasági Kézikönyv (8) – becslése szerint a Kínában meglévő teljes éves kapacitás 2012-ben sokszorosan meghaladta az uniós piacra jellemző összfogyasztást. A Kínai Népköztársaság „2012-ben a világpiaci termelés 59 %-át, a világpiaci kapacitás 69 %-át, a világpiaci export 74 %-át és a világpiaci fogyasztás 12 %-át adta” (9). Ezek az adatok arra utalnak, hogy Kína összességében jelentős gyártási kapacitással rendelkezik.

(47)

Jóllehet a kínai fogyasztás várhatóan növekedni fog, az IHS Vegyipari Gazdasági Kézikönyvének becslése szerint az éves teljes kínai fogyasztás messze elmarad az uniós piacra jellemző fogyasztástól. A 2018-ig várható növekedés nem fogja meghaladni az uniós fogyasztás jelenlegi szintjét.

(48)

Ezek az adatok megerősítik, hogy a kínai termelés és gyártási kapacitás elsősorban exportpiaci igények kielégítésére irányul.

(49)

A vizsgálat során a citromsav árára vonatkozóan begyűjtött adatok szerint a kínai belföldi árak körülbelül 48 %-kal voltak alacsonyabbak az uniós piac egészére vonatkozó áraknál.

(50)

Az uniós piac így vonzó exportpiac marad a kínai exportáló gyártók számára.

(51)

A felülvizsgálati időszak folyamán a harmadik országokra érvényes árak átlagosan 40 %-kal alacsonyabbak voltak az uniós áraknál.

(52)

Az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai exportőrök az árakon keresztül erősen ösztönözve lennének arra, hogy kivitelüket áttereljék az Unió felé.

(53)

Ezt a következtetést megerősíti továbbá a Laiwu által az Unióba irányuló exportra alkalmazott árak szintje, valamint a Laiwu által az Unióba irányuló, illetve a harmadik országokba irányuló exportra alkalmazott árak közötti különbség is.

(54)

A vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló, korlátozott mennyiségű exportjának alacsony árai szintén alátámasztják a fenti következtetést.

(55)

A teljes (a kihasználatlan kapacitást is magában foglaló) kínai gyártási kapacitásnak az uniós piachoz viszonyított mérete arra enged következtetni, hogy az Unióba irányuló export valószínűleg növekedne az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén. Az export valószínűleg továbbra is jelentősen dömpingelt árakon valósulna meg.

(56)

A nyilvánosságra hozatalt követően érdekelt felek megkérdőjelezték azon megállapításokat, melyek szerint az elmúlt években a minimális importár alapján az uniós piacon alkalmazott árak fenntarthatatlanok, és ebből következően jelentősen esnének, sőt megközelítenék a harmadik országok tekintetében alkalmazott exportárak szintjét. Azt is megkérdőjelezték, hogy az intézkedések megújítása nélkül az egyébként stabil kínai export mennyisége valószínűleg megnőne és dömpingelt árakon folytatódna. A vizsgálat ugyanakkor egyértelműen megállapította, hogy a dömping még a kötelezettségvállalásokban szereplő minimális importárak árnövelő hatása miatt nem megbízhatónak tekintett exportárak alapján is folytatódna. Ezekről az árakról megállapítást nyert, hogy a kötelezettségvállalás hatálya alatt álló exportáló gyártók mindegyike esetében jelentősen meghaladják a más piacok tekintetében alkalmazott exportárakat. A szóban forgó exportáló gyártók jellemzően az EU tekintetében alkalmazott áraknál alacsonyabb árakon exportálnak. Meg kell említeni továbbá, hogy az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a Kínából származó, alacsony árú, dömpingelt uniós import 2004 és a 2007 júniusában záródó 12 hónapos időszak között (az eredeti vizsgálati időszak) 37 %-kal nőtt (10). Mindezen tények, továbbá a Kínában – nem vitatottan – rendelkezésre álló jelentős kapacitásfelesleg egyértelműen alátámasztják azt a megállapítást, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az Unióba irányuló export valószínűleg továbbra is dömpingelt árakon és megnövekedett mennyiségekben folytatódna.

(57)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjának megfelelően a Bizottság megállapította, hogy meghatározható-e a rendes érték az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése alapján, ha a Laiwu eleget tesz az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt kritériumoknak, és így piacgazdasági elbánásban részesíthető.

(58)

Ezeket a feltételeket a tájékozódás megkönnyítése érdekében az alábbiakban foglaljuk össze:

(59)

Annak megállapítása céljából, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt kritériumok teljesülnek-e, a Bizottság felkérte a Laiwu-t a piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlap kitöltésére. Válaszait a Laiwu a határidő lejárta előtt megküldte. A Laiwu által közölt információkat a Bizottság a Laiwu telephelyén ellenőrizte.

(60)

A Bizottság megállapította, hogy a Laiwu nem tesz eleget a piacgazdasági elbánáshoz szükséges, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerinti 2. és 3. kritériumnak.

(61)

A 2. kritérium tekintetében a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelő teljes körű számviteli nyilvántartást vezet. Emellett a vállalat által vezetett nyilvántartásokat nem támasztották alá olyan dokumentumalapú bizonyítékokkal, amelyek bizonyíthatnák a számviteli nyilvántartások pontosságát és teljességét. A vállalat nem rendelkezett dokumentumalapú bizonyítékokkal a nyilvántartásaiban szereplő bizonyos könyvelési tételek alátámasztására. Ezenfelül pénzügyi beszámolói bizonyos időszakokra vonatkozóan nem tartalmaztak kimutatást a saját tőke változásaira vonatkozóan. Ezek a hiányosságok sértették a számviteli információk és a pénzügyi beszámolók hitelességének elvét, de ennél is fontosabb, hogy mindezen hiányosságokat a könyvvizsgáló sem jelezte. Következésképp sem a könyvvitel, sem a könyvvizsgálat nem felelt meg a nemzetközi számviteli standardoknak.

(62)

A Laiwu azt állította, hogy számviteli nyilvántartásai kellőképpen átláthatók ahhoz, hogy megfeleljenek a Kínában általánosan elfogadott számviteli alapelveknek. A vállalat továbbá azzal érvelt, hogy a piacgazdasági elbánásra vonatkozó dokumentumban említett következetlenségek nem befolyásolták nyilvántartásainak megbízhatóságát. A vállalat vélekedése szerint a számviteli előírásokat a céljuk (pl. a befektetők védelme) tükrében kell értelmezni.

(63)

A Bizottság emlékezetni kíván arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második francia bekezdése értelmében a vállalkozásoknak egyetlen, átlátható, számviteli alapnyilvántartást kell vezetniük, melyet a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően független könyvvizsgálatnak vetnek alá. Ez tehát jogszabályi kötelezettség. A vállalat állításával ellentétben a nyilvántartásoknak összhangban kell állniuk a nemzetközi számviteli standardokkal, függetlenül a vállalatnak a számvitelre vonatkozó nemzeti jogszabályok által meghatározott státusától.

(64)

A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a Laiwu számviteli nyilvántartásai nem feleltek meg a kínai számviteli törvénynek sem, mivel a könyvvizsgáló nem tett észrevételt a kínai számviteli törvénynek a (61) preambulumbekezdésben jelzett megsértésével kapcsolatban.

(65)

A fentiekből következően a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(66)

A 3. kritériummal kapcsolatban a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy nem hatnak rá a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások. Konkrétabban az „új és csúcstechnológiai” minősítéssel rendelkező vállalat társaságiadó-kedvezményben részesül, amely jelentős mértékben kihat a pénzügyi helyzetére.

(67)

A Laiwu érvelése szerint az adókedvezmény nem tartozik a piacgazdasági elbánáshoz szükséges 3. kritérium alá, mivel ez egy támogatási forma.

(68)

A Bizottság meg kívánja jegyezni, hogy a piacgazdasági elbánás vizsgálatának 3. kritériuma annak eldöntésére irányul, hogy fennállnak-e a gyártókra ható, a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások.

(69)

A Laiwu-nak juttatott állami támogatás kedvezményes adómérték formáját ölti, amely a vállalkozások társasági adójáról szóló, 2007-ben elfogadott törvény 28. cikke alapján nyújtott állandó jellegű támogatás. A támogatást a Kínai Népköztársaság Alkotmányának preambuluma alapján nyújtják, amelynek értelmében: „A Pártnak fenn kell tartania és javítania kell az alapvető gazdasági rendszert, amelyben az állami tulajdon meghatározó szerepet tölt be, és a különböző gazdasági ágazatok egymás mellett fejlődnek…”.

(70)

A kedvezmény egyik célja, hogy elősegítse az alacsonyabb megtérülési ráta melletti tőkebevonást. Ez torzulást okoz a tőkepiacokon. Tény, hogy egy bizonyos, az állam által stratégiainak tartott vállalatokat kedvező elbírálásban részesítő adórendszer azt jelzi, hogy az adórendszer nem piacgazdasági elven működik, hanem azt jelentős mértékben befolyásolja az állami tervezés, ami a nem piacgazdasággal rendelkező rendszerek jellemzője. A Bizottság úgy véli, hogy az ilyen adócsökkentéssel okozott torzulások jelentősek is, mivel módosítják a vonzó befektetési célponttá váláshoz a vállalat által elérendő adózás előtti eredményt.

(71)

A fentiekből következően a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(72)

A piacgazdasági elbánással kapcsolatos vizsgálat eredményét a Bizottság közölte a Laiwu-val, a kínai hatóságokkal és a kérelmezőkkel. és felkérte őket arra, hogy tegyenek észrevételeket, illetve kérjenek meghallgatást. A benyújtott észrevételek nem változtattak a Bizottság előzetes megállapításain.

(73)

A Laiwu azt állította, hogy a Bizottság a vizsgálat megindítását eredményező indokoktól eltérő indokok alapján javasolta a piacgazdasági elbánás iránti kérelem elutasítását. A vállalat álláspontja szerint a Bizottságnak a piacgazdasági elbánás iránti kérelem vizsgálatát a piacgazdasági elbánásra vonatkozó 1. kritériumra kellett volna korlátoznia.

(74)

Először is meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja öt, együttesen teljesítendő kritériumot sorol fel, amelyek mindegyikét teljesíteni kell ahhoz, hogy a piacgazdasági elbánás megadható legyen. Ezenfelül a bizonyítási teher a piacgazdasági elbánást kérelmező vállalatra hárul.

(75)

Másrészt az eljárás megindításáról szóló értesítés (11) 5.2. pontja konkrétan meghatározza az eljárás megindításának okait, amelyek a Laiwu gyártási kapacitásának megnövekedésével és az általa forgalmazott termékek körének kibővítésével függnek össze. Az eljárás megindításáról szóló értesítés semmi esetre sem szűkíti a vizsgálatot a piacgazdasági elbánásra vonatkozó 1. kritérium értékelésére. Továbbá a benyújtott meggyőző bizonyítékokról megállapítást nyert, hogy önmagukban is indokolják a vizsgálat megindítását. A piacgazdasági elbánással kapcsolatos, az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerinti vizsgálat keretében az eljárás megindításáról szóló értesítés 6.1.1.2. pontjának megfelelően teljes körűen megvizsgálják, hogy egy adott gyártó piacgazdasági feltételek szerint működik-e.

(76)

Végezetül a Bizottság meg kívánja jegyezni, hogy a piacgazdasági elbánás iránti kérelmében a Laiwu azt állította, hogy a piacgazdasági elbánáshoz szükséges öt kritérium mindegyikének eleget tesz. Az alaprendelet vonatkozó rendelkezései értelmében a piacgazdasági elbánást kérelmező vállalatnak sikeresen bizonyítania kell, hogy piacgazdasági feltételek szerint működik, azaz a piacgazdasági elbánás iránti kérelem kellő bizonyítékokkal való alátámasztásával kapcsolatos bizonyítási teher a vállalatra hárul. Ezért a Bizottság a Laiwu állítását elutasította.

(77)

A Bizottság, miután az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjával összhangban tájékoztatta a tagállamokat a piacgazdasági elbánás iránti kérelemre vonatkozó vizsgálatáról, tájékoztatta az érdekelt feleket a piacgazdasági elbánásra vonatkozó végső döntéséről.

(78)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a rendes értéket a Laiwu esetében egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országban érvényes ár alapján határozták meg. Ebből a célból a Bizottság Kanadát választotta ki piacgazdasággal rendelkező harmadik országként (lásd a fenti (26) és az azt követő preambulumbekezdéseket).

(79)

A Bizottság a rendes értéket a kanadai gyártó független vevők részére történő belföldi értékesítései alapján állapította meg.

(80)

Az exportárat a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban a független uniós vevők által ténylegesen kifizetett vagy fizetendő ár alapján határozta meg.

(81)

A Bizottság a rendes értéket és az exportárat gyártelepi alapon hasonlította össze.

(82)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végeztek a szállítás, a biztosítás, a kezelés, a rakodás és a járulékos költségek, a csomagolás, a hitelek és a jutalékok tekintetében.

(83)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó, analóg országbeli rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(84)

Ez alapján a Laiwu-ra vonatkozó dömpingkülönbözet súlyozott átlaga a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 37,8 %.

(85)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömping vonatkozásában a körülmények megváltozása ésszerűen tartósnak mondható-e.

(86)

A Bizottság tartósnak tekinti azt a tényt, hogy a Laiwu az Unióba exportáló legkisebb gyártóból a legnagyobbá nőtte ki magát. Tény, hogy a kérdőívre adott válaszában a vállalat megerősítette, hogy fenn fogja tartani az export mennyiségét és nem fogja megváltoztatni az exporttevékenységének jellemzőit.

(87)

A vizsgálati időszakban két gyártó állított elő hasonló terméket az Unióban. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében ezek a vállalatok alkotják az uniós gazdasági ágazatot.

(88)

Minthogy az uniós gazdasági ágazat mindössze két gyártóból áll, az érzékeny adatokra vonatkozó számadatokat titoktartási céllal indexálni kellett, vagy értéktartományok között kellett megadni.

(89)

A Bizottság – az Eurostat és a kitöltött kérdőívek adataira támaszkodva – az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítésének és a Kínából, illetve egyéb harmadik országokból származó behozatalnak az összesítésével határozta meg.

(90)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(91)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás +/– 5 %-kal ingadozott. Ugyanakkor a figyelembe vett időszakra vonatkozóan egyértelmű tendencia nem rajzolódik ki.

(92)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatai alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedésének meghatározásához a fenti (88) és az azt követő preambulumbekezdésekben megállapított uniós felhasználás szolgált alapul.

(93)

Az érintett országból származó, Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal mennyisége és piaci részesedés

(94)

A behozatal mennyisége a figyelembe vett időszakban ingadozott. Az ingadozás bizonyos mértékig láthatóan az uniós felhasználás tendenciáját követi. A kínai behozatal 2011-ben volt a legalacsonyabb, amikor a felhasználás is alacsony volt. A kínai behozatal 2012-ben volt a legmagasabb, amikor a felhasználás is a csúcsán volt.

(95)

A kínai behozatal csupán a felülvizsgálati időszakban nem követte ezt a tendenciát: akkor 10 %-kal elmaradt a 2010-es szinttől, jóllehet az uniós felhasználás hasonló szinten volt. E csökkenés ellenére a kínai import a figyelembe vett időszak egésze alatt megőrizte jelentős, 35–45 %-os piaci részesedését az uniós piacon.

(96)

A Bizottság az importárakat az Eurostat adatai alapján határozta meg. Az érintett országból származó, Unióba irányuló behozatal átlagárai a következőképpen alakultak:

3. táblázat

Importár

(97)

A kínai citromsav importára 2010 és 2012 között 24 %-kal emelkedett, majd ezt követően, 2012 és a felülvizsgálati időszak között 8 százalékponttal csökkent. A figyelembe vett időszak alatt az importárak a nyersanyagok, például a kukorica árának alakulását követték.

(98)

A nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt felek egyike megkérdőjelezte az Eurostat által közölt adatok pontosságát, állítását azonban semmilyen érdemi bizonyítékkal nem támasztotta alá, így ezt az érvet nem lehetett elfogadni.

(99)

A felülvizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság az alábbi tényezőket hasonlította össze:

(100)

A fenti (2) preambulumbekezdésben említett kötelezettségvállalásban részes félként nem érintett exportáló gyártók esetében az első független uniós vevőnek felszámított árat vették alapul az összehasonlításhoz. A kötelezettségvállalásban részes félként érintett exportáló gyártók esetében az első független uniós vevőnek felszámított árakat nem lehetett figyelembe venni, mivel az árakat a kötelezettségvállalás feltételei befolyásolták. Ezen exportőrök esetében az áralákínálás mértékét az első harmadik országbeli független vevőnek felszámított ár alapján határozták meg.

(101)

A nyilvánosságra hozatalt követően érdekelt felek azt állították, hogy az áralákínálás mértékének megállapításához a kötelezettségvállalás hatálya alatt nem álló felek esetében is azt az árat kellett volna figyelembe venni, amelyet a harmadik országbeli első független vevőnek felszámítanak. A vizsgálat ugyanakkor rámutatott, hogy a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó felek jóval alacsonyabb árakat számítottak fel, mint a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó felek. Ez azt jelzi, hogy az áraikra nem hat a kötelezettségvállalás, következésképp az áraik felhasználhatók az áralákínálás mértékének megállapításához.

(102)

Az árakat típusonként hasonlították össze, a kereskedelem azonos szintjén lezajló ügyleteket vizsgálva és az adatokat a jutalékok és az árszerkezet figyelembevételével szükség esetén kiigazítva.

(103)

A nyilvánosságra hozatalt követően érdekelt felek azt állították, hogy az árszerkezetnek megfelelő kiigazítás többé már nem indokolt, mivel már nincs szükség a kínai citromsav árának szétbontására. A vizsgálat ugyanakkor megállapította, hogy bár a szétbontás nem mindig szükséges, még mindig előfordulnak esetek, amelyekben szükség van rá, következésképp indokolt ez a kiigazítás.

(104)

A nem együttműködő exportáló gyártók esetében az áralákínálás mértékét nem lehetett megállapítani a terméktípusonkénti ár alapján, mivel ilyen információ nem állt rendelkezésre. Következésképp az áralákínálás mértékét az uniós gyártók, illetve a kínai exportáló gyártók összesített értékesítési áraiból képzett súlyozott átlagok összehasonlítása útján állapították meg.

(105)

Az összehasonlítás eredményét az uniós gyártók felülvizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában fejezték ki. Az összehasonlítás eredményeképp az összesített áralákínálási különbözet súlyozott átlaga 20 % és 45 % közötti értéket mutatott.

(106)

A dömpingelt import uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(107)

A figyelembe vett időszak során az uniós össztermelés, gyártási kapacitás és kapacitáskihasználtság a következőképpen alakult:

4. táblázat

Termelés, gyártási kapacitás és kapacitáskihasználtság

(108)

A figyelembe vett időszak alatt a termelés volumene nőtt. A termelés 2010 és 2011 között 6 %-kal nőtt, a rákövetkező időszakokban kis mértékben változott.

(109)

Mivel a gyártási kapacitás szinte változatlan maradt, a kapacitáskihasználtság a termelési volumen alakulását követte. A termelés 2010 és 2011 között 5 %-kal nőtt, a rákövetkező időszakokban szinte változatlan maradt.

(110)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult:

5. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(111)

Az uniós gazdasági ágazat 2010 és 2011 között 8 %-kal növelte értékesítési volumenét. Ezt követően az értékesítési volumen a felülvizsgálati időszakig ugyanezen a szinten maradt.

(112)

A piaci részesedés ehhez hasonlóan alakult: a figyelembe vett időszak alatt 7 %-kal nőtt. 2011 és 2012 között a piaci részesedésre kihatottak az uniós felhasználásban bekövetkezett, a fenti (91) preambulumbekezdésben részletezett ingadozások is.

(113)

Az uniós gazdasági ágazatnak sikerült 8 %-kal növelnie az értékesítési volumenét, 7 %-kal pedig a piaci részesedését is. Ezzel egyidejűleg a termelési volumenek is hasonló mértékben növekedtek. Az uniós gazdasági ágazat tehát a piaci részesedésének növelése útján képes volt kihasználni a kínálkozó növekedési lehetőségeket egy alapvetően stagnáló piacon.

(114)

A figyelembe vett időszak alatt a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(115)

A foglalkoztatás a figyelembe vett időszakban kedvezően alakult: 6 %-kal emelkedett. Ugyanakkor az egy alkalmazottra vetített termelékenység a figyelembe vett időszak egésze alatt jórészt változatlan maradt.

(116)

A megállapított dömpingkülönbözetek jelentős mértékben meghaladták a csekély mértékű (de minimis) szintet. Ugyanakkor a tényleges dömpingkülönbözet nagyságának az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását csillapította az, hogy számos kínai exportáló gyártó árszintjét befolyásolta a kötelezettségvállalás. A többi exportáló gyártó esetében a káros hatást a vámok hatása ellensúlyozta. Következéseképp megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazat felépült a kínai exportáló gyártók által folytatott korábbi dömping káros hatásaiból.

(117)

Az uniós gyártók által független uniós vevőknek felszámított eladási árak súlyozott átlaga a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

7. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(118)

A termelési egységköltség súlyozott átlaga 2010 és 2011 között 13 %-kal nőtt, ezt követően pedig a felülvizsgálati időszakig további 2 százalékponttal növekedett.

(119)

Az értékesítési árak is hasonló módon alakultak, de körülbelül egyéves csúszással. A 2011-ben jelentkező költségnövekedést az uniós gazdasági ágazat csak 2012-ben tudta teljes mértékben áthárítani a vevőkre. Ebből kifolyólag 2011-ben alacsonyabb volt a nyereségesség, miként az kirajzolódik az alábbi (120) és azt követő preambulumbekezdésekből.

(120)

Az uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltség

(121)

Az alkalmazottankénti átlagbér összességében 18 %-kal nőtt, ami leginkább a 2011 és 2012 között bekövetkezett jelentős, 11 százalékpontos növekedésnek tudható be.

(122)

Az uniós gyártók készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Készletek

(123)

Az uniós gyártók zárókészletei jelentős mértékben nőttek a figyelembe vett időszakban. A felülvizsgálati időszak végén mutatkozó magasabb készletszintekre szezonális tényezők is hatnak. Míg a többi időszak tekintetében a december végi zárókészletet vették figyelembe, a felülvizsgálati időszak esetében a június végi készleteket vették figyelembe, amit a közelgő nyári szabadságokra visszavezethetően jellemzően magasabb italfogyasztás és emiatt megugró kereslet és inkább alacsonyabb termelési szint jellemez. Emiatt normálisnak tekinthető, hogy az év ezen szakaszában valamivel nagyobb készletek állnak rendelkezésre.

(124)

Az uniós gyártók nyereségessége, cash flow-ja, beruházásai és a beruházásaik megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Nyereségesség, cash flow, beruházások és a beruházások megtérülése

(125)

A Bizottság az uniós gyártók nyereségességét oly módon állapította meg, hogy a hasonló termék független uniós vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget az értékesítési árbevétel százalékos arányában fejezte ki. A nyereségesség a figyelembe vett időszak szinte egészében állandó volt. Az uniós gazdasági ágazat által elért nyereségesség a figyelembe vett időszakban végig meghaladta az eredeti vizsgálat során célként meghatározott nyereségességi szintet.

(126)

A nettó cash flow az uniós gyártók képessége a tevékenységeik önfinanszírozására. A cash flow alakulása kielégítő szinten maradt a figyelembe vett időszak egésze alatt.

(127)

A beruházások megtérülése a beruházások nettó könyv szerinti értékének százalékos arányában kifejezett nyereség. A beruházások megtérülése jórészt a nyereségesség alakulását követte, és kielégítő szinten maradt a figyelembe vett időszak majdnem teljes egésze alatt.

(128)

A figyelembe vett időszakban az uniós gyártók egyike sem számolt be a tőkebevonással kapcsolatos nehézségekről.

(129)

A legtöbb kármutató, így a termelésre, kapacitáskihasználtságra, értékesítési volumenre, foglalkoztatásra, munkaerőköltségre és az értékesítési árakra vonatkozó mutatók kedvezően alakultak. Miközben az olyan pénzügyi mutatók, mint a nyereségesség, a cash flow és a beruházások megtérülése változó tendenciát mutat, az abszolút értékek kielégítő szintűek és nem utalnak kárra.

(130)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat felépült a korábbi dömping káros hatásaiból, és nem éri jelentős kár az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(131)

Az érintett termék árára és Kínából behozott volumenére vonatkozó fenti tendenciák azt mutatják, hogy míg a kínai exportőrök fenntartották számottevő részesedésüket az uniós piacon, a hatályos intézkedések (azaz a vám és a kötelezettségvállalások) nyomán az árak emelkedtek, a behozott mennyiségek pedig csökkentek. A tendenciák legfőbb haszonélvezője az uniós gazdasági ágazat volt, hiszen a többi harmadik ország piaci részesedése meglehetősen korlátozott maradt. Ez azt mutatja, hogy a kár megszüntetése elsősorban a hatályban lévő intézkedéseknek köszönhető.

(132)

A fenti (45) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a kínai exportáló gyártók rendelkeznek a kivitelük rendkívül gyors megnöveléséhez szükséges kapacitásfelesleggel. Másrészt, mivel az uniós piaci árak a legtöbb harmadik ország piacához képest jövedelmezőbbek, valószínű, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén a szóban forgó országokba exportált jelentős mennyiségeket átirányítanák az uniós piacra.

(133)

Ugyanakkor az olyan meghatározó nemzetközi piacok, mint az Egyesült Államok, Brazília, Thaiföld és Ukrajna dömpingellenes vámokat vetettek ki a kínai citromsav behozatalára. Emiatt a kínai exportáló gyártóknak nehezebb lesz értékesíteni terméküket ezeken a piacokon, mint a dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése esetén védtelen uniós piacon.

(134)

Ezenfelül a kötelezettségvállalások hatálya alá nem tartozó kínai exportáló gyártók árszínvonala jelentős mértékben, 20–45 %-kal alatta marad az uniós gazdasági ágazat árainak. Ehhez hasonlóan a kötelezettségvállalások hatálya alá tartozó exportáló gyártók által a harmadik országok piacain felszámított ára 20–39 %-kal alatta maradnak az uniós gazdasági ágazat árainak. Ebből kirajzolódnak azok az árak, amelyekkel a kínai exportáló gyártók az intézkedések hiányában valószínűsíthetően megjelennének az uniós piacon.

(135)

Az alacsony árú kínai exportnak – az intézkedések hiányában feltételezett – valószínűségét a kínai citromsavra vonatkozó, a fenti (133) preambulumbekezdésben említett más országokban elvégezett számos dömpingellenes vizsgálat alátámasztja.

(136)

A kínai exportáló gyártók az uniós gazdasági ágazat kárára képesek jelentősen megnövelni a már most is számottevő piaci részesedésüket olyan árakon, amelyek jelentősen alatta maradnak az uniós gazdasági ágazat árainak.

(137)

A nyilvánosságra hozatalt követően érdekelt felek azt állították, hogy nem valószínű, hogy a kínai exportáló gyártók az áraikat más harmadik országokban érvényes piaci árak szintjére csökkentenék. Ezt az állítást azonban a vizsgálat eredményei nem támasztják alá. A fenti (134) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a kötelezettségvállalás hatálya alatt nem álló kínai exportáló gyártók vonatkozásában az uniós piac tekintetében megállapított áralákínálási különbözetek (20–45 %) nagyon hasonlók a kötelezettségvállalás hatálya alatt álló kínai exportáló gyártók vonatkozásában a harmadik országok piacai tekintetében megállapított áralákínálási különbözetekhez (20–39 %). Ebből kifolyólag valószínű, hogy intézkedések hiányában a kínai export uniós piaci árai közelítenének a kínai exportáló gyártók által más piacokon alkalmazott árakhoz.

(138)

Következésképp megállapítható, hogy valószínűsíthető a kár megismétlődése az intézkedések megszűnése esetén.

(139)

Az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínából származó citromsav importjára a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat megállapításai nyomán esetlegesen kivetendő dömpingellenes intézkedések összességükben az Unió érdekével ellentétesek-e. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek – többek között az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekei – felmérésével történt. Az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt félnek lehetőséget biztosítottak álláspontja ismertetésére.

(140)

Az együttesen az uniós termelés 100 %-át adó mindkét uniós gyártó együttműködött ebben a vizsgálatban. A fenti (130) preambulumbekezdésben megállapítottaknak megfelelően az uniós gazdasági ágazat felépült a korábbi dömping okozta károkból.

(141)

A hatályos intézkedések lehetővé tették az uniós gazdasági ágazat számára, hogy felépüljön a korábbi károkból. Ezzel párhuzamosan az uniós gazdasági ágazat bebizonyította, hogy tevékenysége életképes, ha nincs kitéve a dömpingelt behozatal által támasztott tisztességtelen versenynek.

(142)

Ugyanakkor nagyon valószínű, hogy az intézkedések megszüntetése a dömpingelt kínai behozatal által támasztott tisztességtelen verseny fokozódásához vezetne, ami veszélyeztetné az egyébként életképes ágazatban még fennmaradt gyártók működését. A Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a kínai importtal szembeni intézkedések bevezetését megelőzően három uniós gyártó hagyott fel a tevékenységével.

(143)

Megállapítható tehát, hogy az uniós gazdasági ágazatnak érdekében áll fenntartani a hatályos intézkedéseket.

(144)

A fenti (13) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint hat független importőr nyújtotta be a mintavételezéssel kapcsolatos válaszait. A három legnagyobb importőrt vették fel a mintába, de az importőrök egyike végül nem adott értékelhető választ a kérdőívre. A végső minta a másik két importőrt tartalmazta.

(145)

Mindkét importőr széles termékskálával kereskedik. A citromsavnak az összárbevételükhöz viszonyított jelentősége nagy mértékben eltér. Az importőrök egyike esetében a citromsav jelentéktelen hányadot tesz ki az összforgalomban, míg a másik importőr esetében a citromsav az egyik legfontosabb termék.

(146)

A mintába felvett importőrök egyike sem ellenzi különösebben a hatályban lévő intézkedéseket, de rámutattak arra, hogy a minimális importár jelenlegi szintje túl magas, aminek köszönhetően az uniós gazdasági ágazatnak jelentős nyeresége képződik. Ezek az importőrök ezért a minimális importár szintjének csökkentését kérték.

(147)

Az elsősorban a vegyipari és gyógyszeripari ágazatokhoz tartozó felhasználóktól a Bizottság hat teljes körű választ kapott. Jóllehet az italgyártó és élelmiszer-ipari ágazat a teljes fogyasztás legalább 50 %-ával messze a legnagyobb felhasználója a citromsavnak, ebből az ágazatból egyetlen felhasználó sem működött együtt teljes körűen.

(148)

A felhasználók aggályokat fogalmaztak meg az ellátás biztonságával kapcsolatban. Többek között felmerült, hogy az uniós gazdasági ágazat nem képes teljes körűen kielégíteni az uniós piac igényeit. Ugyanakkor a hatályos intézkedések nem zárták ki azt, hogy jelentős mennyiségű kínai import érkezzen az uniós piacra, ily módon adott a lehetősége annak, hogy a kínai importból lássák el azon piaci igényeket, amelyeket az uniós gazdasági ágazat nem tud lefedni.

(149)

A felhasználók egy jelentős csoportja – így például az italgyártó és élelmiszer-ipari ágazat – részére a citromsav csak érintőlegesen szükséges a termékeik előállításához. Az ő véleményük szerint a citromsav nehezen helyettesíthető, így számukra az ellátásbiztonság gyakorta fontosabb szempont, mint az ár. Az intézkedéseknek ezen felhasználókra kifejtett végső hatása jelentéktelen, mivel a költségszerkezetük szempontjából a citromsav igen csekély jelentőséggel bír.

(150)

A vegyipari termékeket előállító, a citromsav uniós fogyasztásának 25 %-át adó felhasználók számára a citromsav csekély jelentőséggel bír: nyersanyagköltségeiknek mintegy 5 %-át teszi ki. Véleményük szerint a dömpingellenes intézkedéseket nem kellene fenntartani. Néhány felhasználó rámutatott az uniós gyártók kedvező pénzügyi helyzetére is. Az intézkedések ezen felhasználókra jelentősebb hatást fejtenek ki, mint az élelmiszer-ipari és italgyártói ágazatban tevékenykedő felhasználókra. Mindazonáltal a vegyipari termékeket előállító együttműködő felhasználók által közölt információk azt mutatják, hogy a hatályos intézkedések ellenére sikerült nekik megfelelő szintű nyereséget elérniük. Az intézkedések e felhasználókra gyakorolt hatását ezért korlátozottnak lehet tekinteni.

(151)

A nyilvánosságra hozatalt követően a tisztítószerek gyártásában részt vevő érdekelt felek azt állították, hogy bizonyos termékek esetében a citromsav a fent említett 5 %-nál nagyobb súllyal bír a költségszerkezetben. Ugyanakkor ezek a felek nem támasztották alá bizonyítékokkal, hogy kifejezetten a tisztítószerek ágazatában a citromsav a vegyipar egészére megállapított 5 %-nál nagyobb átlagos súllyal bírna a költségek között. A Bizottság ebből kifolyólag úgy tekinti, hogy a vegyiparra általában megfogalmazott megállapítások a tisztítószerek ágazatára is alkalmazandók.

(152)

A nyilvánosságra hozatalt követően érdekelt felek azzal érveltek továbbá, hogy a foszfát automatikus mosogatógépekben alkalmazott tisztítószerekben történő használatának jövőbeli betiltása miatt 2017-től meg fog nőni a citromsav fogyasztása az Unióban. Jóllehet egyértelmű, hogy a foszfátot a jelzett időpontig más anyagokkal kell majd kiváltani, egyelőre nem látszik tisztán, hogy a foszfátot valóban citromsavval vagy esetleg más anyagokkal fogják-e kiváltani. Másrészről a felek semmilyen tényszerű bizonyítékkal nem szolgáltak ezen változás átfogó hatására nézve.

(153)

Összességében tehát az intézkedéseknek az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatása sokkal jelentősebb, mint a hatályos intézkedéseknek a felhasználókra kifejtett korlátozott vagy jelentéktelen mértékű negatív hatása.

(154)

Az érdekelt felek egy része az uniós piaci verseny állítólagos hiánya miatt emelt panaszt. Tény, hogy az Európai Unióban mindössze két uniós gyártó van. Az uniós fogyasztók igényeinek kielégítése érdekében az uniós piac behozatalra szorul, amelynek elsődleges forrása a Kínai Népköztársaság.

(155)

Annak azonban, hogy az Unióban mindössze két gyártó maradt, éppen a kínai exportáló gyártók által megvalósított és a mostani felülvizsgálat tárgyát képező intézkedéseket eredményező dömping az oka. 2004-ben – az eredeti vizsgálat figyelembe vett időszakának kezdetén – még öt uniós gyártó versenyzett a jelentős mennyiségű dömpingelt kínai behozatallal. A rákövetkező években (2004–2007 között), amikor az Unió ki volt téve a Kínából származó jelentős mennyiségű, nagy mértékben dömpingelt behozatalnak, három uniós gyártó a piac elhagyására kényszerült, és ennek eredményeként jött létre a jelenlegi duopolisztikus helyzet.

(156)

A hatályos intézkedések bevezetésével sikerült megállítani az uniós gyártók számának csökkenését. Amennyiben a kínai exportáló gyártók számára ismét lehetővé tennék a korlátlan mennyiségű dömpinget, az uniós gazdasági ágazat újból elkezdene kárt szenvedni, és ennek részeként piaci részesedést veszítene a kínai behozatal javára.

(157)

Az uniós gyártók nem rendelkeznek az uniós piaci kereslet teljes körű kielégítéséhez szükséges kapacitással (lásd a fenti (107) preambulumbekezdést). A hatályos intézkedések ellenére a kínai import továbbra is jelentős mennyiségben áramlott be az uniós piacra: a figyelembe vett időszakban 35 %–45 % közötti piaci részesedéssel rendelkezett a fenti (93) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(158)

Az intézkedések hiányában előfordulhat, hogy a még meglévő két uniós gyártó is az uniós piac elhagyására kényszerül. Ilyen forgatókönyv esetén még inkább növekedne az uniós felhasználók függősége az egyedüli importforrásuktól, azaz Kínától, ami az ellátásbiztonság fent említett fontosságára való tekintettel nem szolgálná az Unió érdekét.

(159)

A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek miatt a Kínából származó citromsav-behozatalra vonatkozó intézkedések fenntartása ne szolgálná az Unió érdekét.

(160)

Az együttműködő kínai gyártók legtöbbje részes fele a fenti (2) preambulumbekezdésben említett kötelezettségvállalásoknak. A hatályvesztési felülvizsgálat kapcsán elvégzett vizsgálat a fenti (41) preambulumbekezdésben rámutatott, hogy ezen gyártók uniós piaci exportárait a minimális importárakat rögzítő kötelezettségvállalások alapján állapították meg. Következéseképp ezen vizsgálat sajátos körülményei között az exportáraikat nem lehetett elég megbízhatónak tekintetni a dömping folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének mérlegeléséhez. Ugyanígy, a fenti (100) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint ezek az exportárak nem tekinthetők megbízható mutatónak az alákínálás megbízható és érdemi számításához. Ugyanezen okból kifolyólag ezek az árak nem megbízhatók a kár megszüntetéséhez szükséges új szint kiszámításához sem.

(161)

A kötelezettségvállalások hatálya alá nem tartozó együttműködő kínai exportáló gyártó Laiwu esetében az exportárakat nem befolyásolta a kötelezettségvállalás, ezért azok az árak figyelembe vehetők a kár megszüntetéséhez szükséges új szint megállapításánál.

(162)

Az intézkedések szintjének megállapításához a Bizottság először az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődésének megelőzéséhez szükséges vám összegét állapította meg.

(163)

A kár abban az esetben nem ismétlődne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná termelési költségeit, és a hasonló termék uniós piacon történő értékesítése révén olyan adózás előtti nyereségre tudna szert tenni, amelyet egy ilyen típusú iparág az ágazatban szokásos versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül ésszerűen elérhet. Az e célból az eredeti vizsgálatban megállapított haszonkulcs 6 % volt.

(164)

Ez alapján a Bizottság az uniós értékesítési árakból a felülvizsgálati időszakban ténylegesen elért haszonkulcsot levonva, és azt a fent említett 6 %-os haszonkulccsal helyettesítve kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát.

(165)

Az érdekelt felek egyike azt állította, hogy az adózás előtti 6 %-os haszonkulcs túl alacsony, mivel a jelentős adóteher miatt az adózás utáni eredmény nem biztosítja a szükséges erőforrásokat.

(166)

Ezzel összefüggésben meg kell említeni, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározásához alkalmazott haszonkulcs a dömpingelt import nélküli haszonkulcsnak felel meg. Az érdekelt fél semmilyen bizonyító érvvel nem szolgált arra vonatkozóan, hogy a 6 %-os haszonkulcs – amely az uniós gazdasági ágazat által a dömpingelt import nélkül ténylegesen elért, az eredeti vizsgálatban megállapított haszonkulcs – ne lenne alkalmas erre e célra.

(167)

A Bizottság ezt követően a Laiwu-nak az áralákínálás kiszámításához megállapított súlyozott átlagos importára, valamint az uniós gyártók által az uniós piacon a felülvizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos ára összehasonlításával meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges szintet. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(168)

A Laiwu Taihe Biochemistry Co., Ltd. vállalat esetében az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése szerinti alacsonyabb vám szabályának megfelelő végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az érintett termék behozatalai tekintetében. A Bizottság elvégezte a kárkülönbözet és a dömpingkülönbözet összehasonlítását. A vám mértékét a dömpingkülönbözet, illetve kár megszüntetéséhez szükséges szint közül az alacsonyabb szintjén kell rögzíteni.

(169)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vámtételek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(170)

A hatályvesztési felülvizsgálat keretében az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Kínából származó citromsav behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani. Emlékeztetni kell arra, hogy ezen intézkedések különböző mértékű értékvámokból és bizonyos vállalatokra vonatkozó kötelezettségvállalásokból állnak.

(171)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Ennek megfelelően a vámok az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. E vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogi személyek által előállított érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében külön nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termékek importjaira a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtétel alkalmazandó. Esetükben az egyedi dömpingellenes vámtételek egyike sem alkalmazandó.

(172)

Amennyiben egy vállalat módosítja cégjegyzék szerinti nevét vagy címét, kérelmezheti a szóban forgó egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (12). A kérelemnek tartalmaznia kell az összes releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát. Amennyiben a vállalat nevének vagy címének megváltozatása nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát, név- és címváltoztatással kapcsolatos tájékoztató értesítést tesznek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(173)

Két exportáló gyártó a címük változásáról értesítette a Bizottságot. Ezek egyike a nevét érintő változásról is értesítést küldött a Bizottságnak. Ezek a változások az érintett termékkel összefüggésben nem érintik az exportáló gyártók működését.

(174)

Egy másik exportáló gyártó a továbbiakban nem jogosult az egyedi vámtételre, mivel a gyártó megszűnt.

(175)

A fenti (173) és (174) preambulumbekezdés megállapításait nyilvánosságra hozták, azokkal kapcsolatban észrevétel nem érkezett.

(176)

Az intézkedések formájának felülvizsgálata keretében a Bizottság megvizsgálta a kötelezettségvállalásokban szereplő minimális importárak szerkezetét, különös tekintettel az indexálási mechanizmusra.

(177)

A minimális importárakat eredetileg a kukorica egyesült államokbeli árainak ingadozásai alapján indexálták. Az eredeti intézkedések bevezetésekor a kötelezettségvállalásokat felajánló exportáló gyártók nem találtak nyilvánosan hozzáférhető referenciaforrást a kukorica uniós árára vonatkozóan. Ilyen forrás ma már rendelkezésre áll, és az annak fényében megfelelőbbnek tekinthető, hogy a minimális importárakat az uniós gazdasági ágazat számára kárt nem okozó ár alapján állapították meg.

(178)

A Bizottság megvizsgálta továbbá a citromsav tonnányi egységére vetített nyersanyag-fogyasztási indexálási változót, és helyesnek találta azt.

(179)

A nyilvánosságra hozatalt követően érdekelt felek azzal érveltek, hogy a minimális importár fent leírtak szerinti indexálása helyett egy rögzített küszöbárat kellene alkalmazni, vagy a kukoricán felül más nyersanyagok árát is figyelembe kellene venni az indexáláshoz, mivel nem minden gyártó használja a kukoricát a citromsav-gyártás alapanyagaként. Tekintettel azonban arra, hogy a citromsavnak mind a gyártási költsége, mind az ára jelentősen ingadozik, egy rögzített küszöbár gyorsan idejétmúlttá, illetve ésszerűtlenül magassá vagy alacsonnyá válhat. Nem tekinthető helyes megoldásnak az sem, ha egy meglehetősen stabil árakkal rendelkező és az áraira vonatkozóan nyilvánosan elérhető és megbízható forrással nem rendelkező nyersanyaghoz kötik az indexálást, miközben a citromsav ára jelentősen ingadozik.

(180)

A Bizottság következésképp úgy véli, hogy egy rögzített küszöbár vagy a más nyersanyagokra alapozott indexálás nem célravezetőbb megoldás, mint a kukorica árai alapján történő indexálás. Ugyanakkor mivel a kukorica nem az egyetlen alapanyag az uniós gyártók mindegyike esetében, a Bizottság helyesnek találta a nyersanyag-fogyasztási indexálási változó felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az jobban visszatükrözze az uniós gazdasági ágazat súlyozott átlagos kukorica-felhasználását, valamint az uniós gazdasági ágazat egészére vonatkozó, kárt nem okozó ár alakulását.

(181)

A kárra korlátozódó részleges időközi felülvizsgálat keretében a Bizottság megállapította az uniós gazdasági ágazat számára kárt nem okozó új árat. Mindezek alapján a minimális importár módosítása és frissítése szükséges annak érdekében, hogy a kötelezettségvállalások hatályban maradhassanak.

(182)

A nyilvánosságra hozatalt követően azon öt együttműködő exportáló gyártó – köztük az exportáló gyártók egy csoportja –, amelyekre vonatkozóan jelenleg kötelezettségvállalások vannak hatályban és a Kínai Fém-, Ásvány- és Vegyianyag-Importőrök és -Exportőrök Kereskedelmi Kamarája együttesen (lásd a fenti (2) és (3) preambulumbekezdést) az árra vonatkozóan új, elfogadható kötelezettségvállalásokat ajánlottak fel.

(183)

A Bizottság az (EU) 2015/87 végrehajtási határozattal (13) elfogadta ezeket az új, a hatályban lévő kötelezettségvállalások helyébe lépő kötelezettségvállalási felajánlásokat. Az új kötelezettségvállalási felajánlás megszünteti a dömping káros hatásait, és elegendő mértékben korlátozza a megkerülés kockázatát.

(184)

Annak érdekében, hogy a Bizottság és a vámhatóságok hatékonyan ellenőrizhessék, hogy a vállalatok betartják-e a kötelezettségvállalásokat, amikor a szabad forgalomba bocsátásra irányuló kérelmet az illetékes vámhatósághoz benyújtják, a dömpingellenes vámmentesség biztosításának feltétele:

Ha a fenti feltételek nem teljesülnek, a szabad forgalomba helyezési nyilatkozat elfogadásakor megfelelő dömpingellenes vámot kell beszedni.

(185)

Ha a Bizottság az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése alapján meghatározott ügyletekre hivatkozva visszavonja a kötelezettségvállalás elfogadását annak megszegését követően, és érvénytelennek nyilvánítja a vonatkozó kötelezettségvállalási számlákat, vámtartozás keletkezik az ezen ügyletekre vonatkozó szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor.

(186)

Az importőröknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor szokásos kereskedelmi kockázatként a (184) és (185) preambulumbekezdésben foglaltak szerint még akkor is vámtartozás keletkezhet, ha a Bizottság elfogadta az azon gyártó által felajánlott kötelezettségvállalást, akitől közvetlenül vagy közvetve vásárolnak.

(187)

Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,

(1)

Dömpingellenes vizsgálat (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) lefolytatását követően a Tanács az 1187/2008/EK rendelettel (2) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó nátrium-glutamát behozatalára.

(2)

Az intézkedések keretében 39,7 %-os értékvám került kivetésre, amely alól a Hebei Meihus MSG Group Co. Ltd. (33,8 %), a Tongliao Meihua Bio-Tech Co. Ltd. (33,8 %) és a Fujian Province Jianyang Wuyi MSG Co. Ltd. (36,5 %) kivételt képezett.

(3)

A hatályos dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (3) közzétételét követően az említett intézkedések kapcsán a Bizottsághoz hatályvesztési felülvizsgálat megindítása iránti kérelmet nyújtottak be az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján.

(4)

A kérelmet az Ajinomoto Foods Europe SAS (a továbbiakban: a kérelmező) nyújtotta be, amely vállalat – mivel az egyetlen uniós nátrium-glutamát-gyártó – a nátrium-glutamát teljes uniós gyártásának 100 %-át képviseli.

(5)

A kérelem azon alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a dömping és az uniós gazdasági ágazatot érő kár folytatását vagy megismétlődését eredményezné.

(6)

Miután a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, 2013. november 29-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (4) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(7)

Ezzel párhuzamosan ugyanezen a napon a Bizottság bejelentette (5), hogy az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indít az Indonéziából származó nátrium-glutamát Unióba irányuló behozatala kapcsán.

(8)

A szóban forgó vizsgálat keretében a Bizottság 2014 augusztusában ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a 904/2014/EU rendelettel (6) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) az Indonéziából származó nátrium-glutamát behozatalára. Az ideiglenes intézkedéseket hat hónapos időtartamra vezették be.

(9)

A párhuzamosan végzett két vizsgálat esetében a (felül)vizsgálati időszakok, illetve figyelembe vett időszakok – a (10) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint – ugyanazon időtartamra terjedtek ki.

(10)

A dömping és a károkozás folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének vizsgálata a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének értékelése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2010. április 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig terjedő időszakra (7) (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) vonatkozott.

(11)

A hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a Bizottság hivatalosan értesítette a kérelmezőt, az exportáló gyártókat, az importőröket és az ismert érintett uniós felhasználókat, valamint az érintett exportáló ország képviselőit.

(12)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül szóbeli meghallgatást kérjenek. A meghallgatást minden érdekelt fél számára lehetővé tették, amennyiben azt kérelmezte, illetve ismertette a meghallgatást indokló különleges okokat.

(13)

Tekintettel a kínai exportáló gyártók, illetve az Unióban működő független importőrök nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikke szerint mintavételt irányoztak elő.

(14)

A Bizottság annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthasson egy reprezentatív mintát a Kínában működő exportáló gyártók köréből, felkérte e feleket, hogy a felülvizsgálat megindítását követő 15 napon belül vegyék fel vele a kapcsolatot, és bocsássák rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat. Minthogy a kért információkat mindössze két kínai exportáló gyártó bocsátotta a Bizottság rendelkezésére, nem volt szükség mintavételre.

(15)

A Bizottság annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, felkérte a független importőröket, hogy vegyék fel vele a kapcsolatot és bocsássák rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(16)

A Bizottsággal tizennégy független importőr vette fel a kapcsolatot, de közülük egyetlen vállalat sem importált a felülvizsgálati időszak alatt nátrium-glutamátot Kínából az Unióba. A mintavétel tehát okafogyottá vált.

(17)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet szükségesnek ítélt ahhoz, hogy megállapítsa a dömping és az abból eredő kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét, valamint az uniós érdeket.

(18)

Kérdőíveket küldtek a mintavételi eljárás keretében jelentkezett két kínai exportáló gyártónak, az egyetlen uniós gyártónak, valamint az uniós felhasználóként azonosított 33 vállalatnak.

(19)

Kitöltött kérdőívet az alábbi felek nyújtottak be: az egyetlen uniós gyártó, egy kereskedő és öt felhasználó. A kínai exportáló gyártók egyike sem válaszolta meg a kérdőívet.

(20)

A következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásra:

Uniós gyártó:

Felhasználók:

(21)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján javaslatot szándékoznak tenni a Kínából származó érintett termék behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok fenntartására. Egyúttal határidőt biztosítottak a felek számára, melyen belül e nyilvánosságra hozatalt követően ismertethették álláspontjukat. Benyújtott észrevételeiket megvizsgálták és adott esetben figyelembe vették.

(22)

Az ezen felülvizsgálat tárgyát képező termék megegyezik az eredeti vizsgálat tárgyát képező termékkel, nevezetesen a Kínából származó, jelenleg a 2922 42 00 KN-kód alá besorolt nátrium-glutamáttal (a továbbiakban: érintett termék). A nátrium-glutamát olyan élelmiszer-adalékanyag, amelyet főként ízfokozóként alkalmaznak levesekhez, erőlevesekhez, hal- és húsételekhez, fűszerkeverékekhez, valamint kész élelmiszerekhez. A nátrium-glutamátot a vegyiparban is alkalmazzák nem élelmiszer-ipari célú felhasználásra, például mosó- és tisztítószerekhez. Fehér színű, különböző méretű, szagtalan kristály formájában állítják elő. A nátrium-glutamát különböző méretű csomagolásokban – a fogyasztói felhasználásra szánt 0,5 grammostól egészen az 1 000 kilogrammos ömlesztett kiszerelésig – jelen van a piacon. A kisebb kiszerelésű nátrium-glutamátot kiskereskedőkön keresztül lakossági fogyasztóknak értékesítik, míg a 20 kg-os és annál nagyobb kiszereléseket ipari felhasználóknak szánják. Ezenfelül különböző tisztasági fokozatok is léteznek. A nátrium-glutamát jellemzői tekintetében azonban sem a kiszerelések, sem pedig a tisztasági fokozatok alapján nem mutatkoznak meg különbségek.

(23)

A nátrium-glutamátot elsősorban különböző, cukor kinyerésére alkalmas anyagok (kukoricakeményítő, tápiókakeményítő, cukorszirup, cukornádmelasz és cukorrépamelasz) erjesztésével állítják elő.

(24)

A felülvizsgálat – az eredeti vizsgálathoz hasonlóan – megerősítette, hogy az érintett termék, illetve az érintett országban gyártott és annak belföldi piacán értékesített nátrium-glutamát, továbbá az uniós gazdasági ágazat által előállított és az uniós piacon értékesített nátrium-glutamát, valamint a lehetséges analóg országok, vagyis Thaiföld és Indonézia piacain gyártott és értékesített nátrium-glutamát alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzői megegyeznek, valamint alapvető felhasználási módjuk is ugyanaz.

(25)

Ezek a termékek ennélfogva az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében hasonló termékeknek tekintendők.

(26)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban megvizsgálták, hogy jelenleg történik-e dömpingelt behozatal, és valószínűsíthető-e, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése a dömping folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezet.

(27)

Miként az a (18) és (19) preambulumbekezdésben említésre került, bár a mintavételi eljárás során jelentkezett mindkét kínai exportáló gyártónak eljuttatták a kérdőíveket, azokra egyikük sem válaszolt és egyikük sem működött együtt a vizsgálatban. Ebből adódóan az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodni.

(28)

A kínai hatóságokat és az együtt nem működő kínai exportáló gyártókat értesítették az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének alkalmazásáról és lehetőséget biztosítottak számukra észrevételeik megtételére. A felek nem nyújtottak be észrevételeket.

(29)

A dömping folytatódásának valószínűségével kapcsolatban tett alábbi megállapítások alapjául így az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló tények szolgáltak, különösen a hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelemben szereplő adatok és az elérhető statisztikák, nevezetesen az Eurostat, illetve a kínai exportadatbázis adatai.

(30)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében a rendes értéket egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országban alkalmazott ár vagy számtanilag képzett érték alapján állapították meg. Ennek megfelelően ki kellett választani egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országot (a továbbiakban: analóg ország).

(31)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy Thaiföldet vagy Indonéziát tervezi megfelelő analóg országnak kiválasztani, és egyúttal felkérte a feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket. Az eredeti vizsgálatban (8) megfelelő analóg országként Thaiföldet alkalmazták. Az e vizsgálathoz javasolt ország Indonézia volt, miután az Indonéziából származó nátrium-glutamát Unióba irányuló behozatalával kapcsolatos, a (7) preambulumbekezdésben említett párhuzamos dömpingellenes vizsgálat, illetőleg e hatályvesztési felülvizsgálat (9) megindítása egyazon naphoz köthető. Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy mivel az együttműködő thaiföldi gyártó és a kérelmező egyazon vállalatcsoporthoz tartoztak, Thaiföld nem volt megfelelő analóg ország. Elhangzott az az érv is, hogy a thaiföldi piac kapcsán nem lehet versenyhelyzetről beszélni, illetve hogy Thaiföldön elsősorban a kisebb, a kiskereskedelmi piacra szánt kiszereléseket értékesítették belföldön, míg Kínából az Unióba állítólag az ipari felhasználásra szánt nagyméretű zsákos és ömlesztett kiszereléseket exportálták.

(32)

A Bizottság több mint öt ismert gyártót kért fel a hasonló terméket Thaiföldön előállító vállalatok közül arra, hogy szolgáltasson információt. Mindössze egy thaiföldi gyártó jelentkezett, illetőleg nyújtott be kitöltött kérdőívet. Ez a gyártó ugyanannak a vállalatcsoportnak volt a tagja, mint a kérelmező. Mindazonáltal – az érdekelt fél állításával ellentétben – abból, hogy valamely vállalat ugyanahhoz a csoporthoz tartozik, mint a kérelmező, nem következik automatikusan az, hogy a rendes érték nem megbízható. A szóban forgó érdekelt fél emellett azt sem fejtette ki, hogy e kapcsolat milyen módon gyakorolhatott volna bármiféle hatást a thaiföldi belföldi piacra vonatkozó rendes értékre. Ezt az érvet ezért el kell utasítani.

(33)

Miként az a (24) preambulumbekezdésben megállapítást nyert, a vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a thaiföldi belföldi piacon gyártott és értékesített nátrium-glutamát és a kínai exportáló gyártók által előállított és az Unióba exportált termék alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzői, illetve alapvető felhasználási módjai megegyeznek. Ezenfelül Kínában a thaiföldi piacon alkalmazotthoz hasonló gyártási eljárásokat használtak. Végül pedig: a thaiföldi piacra a nagyszámú belföldi gyártó, illetve harmadik országokból – többek között Kínából – származó behozatal jelenléte miatt fokozott verseny volt jellemző. A vizsgálat ráadásul éppen az állításokban megfogalmazottakkal ellentétes megállapításra jutott, vagyis arra, hogy a belföldi értékesítések Thaiföldön ömlesztett kiszerelésben és kiskereskedelmi forgalomban valósultak meg. Ezen indokok alapján tehát el kell utasítani az érveket, amelyeket amellett sorakoztattak fel, hogy Thaiföld nem megfelelő analóg ország.

(34)

Az indonéziai exportáló gyártók hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy a (7) preambulumbekezdésben említett párhuzamos vizsgálattal összefüggésben szolgáltatott adataik ezen hatályvesztési felülvizsgálat céljaira is felhasználásra kerüljenek. Miként az a (24) preambulumbekezdésben megállapítást nyert, a vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az indonéziai belföldi piacon gyártott és értékesített nátrium-glutamát, valamint a kínai exportáló gyártók által előállított és Unióba exportált termékek alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzői, illetve alapvető felhasználási módjai megegyeznek. A rendelkezésre álló információk alapján emellett az is kijelenthető, hogy Kínában az indonéziai piacon alkalmazotthoz hasonló gyártási eljárásokat használtak. Végül pedig: Indonéziára a nagyszámú belföldi gyártó, illetve harmadik országokból – többek között Kínából – származó behozatal jelenléte miatt fokozott verseny volt jellemző. A vizsgálat során egyébiránt az is megállapítást nyert, hogy a belföldi értékesítések Indonéziában ömlesztett kiszerelésben és kiskereskedelmi forgalomban valósultak meg.

(35)

A fentiek alapján tehát mindkét ország, vagyis Thaiföld és Indonézia is megfelelő analóg országnak tekinthető. Abból adódóan azonban, hogy a párhuzamosan folytatott vizsgálatban érintett indonéziai exportáló gyártóktól jóval részletesebb adatok álltak rendelkezésre, mint az egyetlen együttműködő thaiföldi gyártótól, a Bizottság indokoltabbnak tartotta, ha Indonéziát jelöli ki az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint megfelelő analóg országnak.

(36)

A Kínában működő exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték meghatározásának alapjául az együttműködő indonéziai gyártóktól származó adatok szolgáltak.

(37)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először azt vizsgálta meg, hogy a felülvizsgálati időszak alatti belföldi értékesítések összvolumene vajon minden egyes együttműködő indonéziai gyártó esetében reprezentatív volt-e. A belföldi értékesítést akkor tekintették reprezentatívnak, ha a hasonló termék független vevők részére hazai piacon történő belföldi értékesítésének összmennyisége elérte az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítési összmennyiségének 5 vagy ennél nagyobb százalékát a felülvizsgálati időszak alatt. Megállapítást nyert, hogy az indonéziai belföldi értékesítés valamennyi gyártó esetében reprezentatív volt. Ezt követően azt vizsgálták meg, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében szokásos kereskedelmi forgalom keretén belüli értékesítésnek tekinthető-e a hasonló termék belföldi értékesítése. Ezt úgy állapították meg, hogy meghatározták a felülvizsgálati időszak folyamán a belföldi piacon független vevők részére történt nyereséges belföldi értékesítés arányát.

(38)

Miután megállapítást nyert, hogy a belföldi értékesítés elérte a szükséges volument, illetőleg szokásos kereskedelmi forgalom keretén belül valósult meg, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján állapították meg, amelyet pedig a felülvizsgálati időszak alatti belföldi értékesítések árainak súlyozott átlagaként számítottak ki.

(39)

Minthogy a kínai exportáló gyártók nem működtek együtt, az exportár alapjául az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló adatok szolgáltak.

(40)

Az exportárat ennélfogva statisztikák, konkrétan az Eurostat adatai alapján, súlyozott átlagot számítva állapították meg.

(41)

A Bizottság a rendes értéket és az exportárat gyártelepi alapon hasonlította össze. Amennyiben azt a tisztességes összehasonlítás elve megkövetelte, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és az exportárat az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Az indonéziai exportáló gyártókra vonatkozó rendes értéket az ideiglenes rendelet (41) preambulumbekezdésében említettek szerint a párhuzamosan folytatott vizsgálat alapján kiigazították a fuvarozási és szállítási költségekkel.

(42)

Az egyik érdekelt fél emellett azt állította, hogy a gyártási folyamat (vertikális integráció), a nyersanyagár-változások és az energiafelhasználás tekintetében a kínai exportáló gyártók komparatív költségelőnyökkel rendelkeznek a thaiföldi gyártókhoz képest. Ez az érv azonban irreleváns, mivel az analóg ország Indonézia volt. Ami Indonéziát illeti és miként az a (34) preambulumbekezdésben már említésre került, Kínában a nátrium-glutamátot az Indonéziában alkalmazotthoz hasonló eljárásokkal állították elő. Megjegyzendő, hogy a nátrium-glutamát előállításához a gyártók világszerte hasonló gyártási módszereket alkalmaznak. A nátrium-glutamátot különböző, cukor kinyerésére alkalmas anyagok (kukoricakeményítő, tápiókakeményítő, cukorszirup, cukornádmelasz és cukorrépamelasz) erjesztésével állítják elő.

(43)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy Kínából elsősorban ömlesztett kiszerelésben exportáltak, míg a belföldi értékesítés Thaiföldön nagyrészt kiskereskedelmi forgalomban történik. A felsorakoztatott érvek szerint ebből adódóan a dömpingkülönbözet kiszámításának alapjául kizárólag az ömlesztett kiszerelésű értékesítések szolgálhatnak. Minthogy egyetlen kínai exportáló gyártó sem működött együtt, sem az értékesítési feltételekről, sem pedig a kereskedelem szintjéről vagy a kínai export keretében szállított termékek kiszereléséről nem állt rendelkezésre információ.

(44)

Ez az érv emellett irreleváns is, mivel Indonéziát alkalmazták analóg országként. Az összehasonlítás azonban függetlenül attól, hogy figyelembe vették-e a kiskereskedelmi forgalomban végzett értékesítéseket vagy sem, minden esetben – miként az a (47) preambulumbekezdésben is szerepel – igen magas dömpingkülönbözeteket mutatott.

(45)

A dömpingkülönbözeteket ráadásul a Bizottság az analóg ország tekintetében megállapított rendes érték alapján számította ki. Miként az a (47) preambulumbekezdésben látható, az összehasonlítás jelentős mértékű dömpingkülönbözeteket mutatott.

(46)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a rendes érték súlyozott átlagát hasonlította össze az exportár súlyozott átlagával. Mivel a kínai exportáló gyártók nem működtek együtt, nem lehetett meghatározni, hogy Kínából milyen terméktípusokat exportáltak. A terméktípusonkénti összehasonlítást tehát nem lehetett elvégezni, és így a (39) és (40) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint az exportárra vonatkozó statisztikai adatok szolgáltatták az összehasonlítás alapját.

(47)

Ezek alapján a súlyozott átlagú dömpingkülönbözet az uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában minden esetben meghaladta a 25 %-ot.

(48)

A dömping felülvizsgálati időszak alatti fennállásának megállapításán túlmenően az alábbi elemek elemzésével azt is megvizsgálták, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűsíthető-e a dömping folytatódása: a Kínából származó dömpingelt behozatal volumene és árai, a Kínában rendelkezésre álló termelési és szabad kapacitás, az uniós piac vonzereje a Kínából származó behozatal tekintetében.

(49)

A hatályos intézkedések ellenére a figyelembe vett időszak alatt – ahogy az a (81) preambulumbekezdésből látható – a Kínából származó behozatal volumene 65 %-kal nőtt, ami együtt járt piaci részesedésének 68 %-os bővülésével. A relatív növekedés ellenére azonban a kínai behozatal abszolút volumene és abszolút piaci részesedése a teljes figyelembe vett időszak alatt alacsony maradt.

(50)

Minthogy a kínai exportáló gyártók nem működtek együtt, az importárakat az Eurostat adatai alapján határozták meg. A Kínából származó behozatal átlagárai a 2010/2011-es pénzügyi évtől kezdődően folyamatosan csökkentek a felülvizsgálati időszakig és – a (84) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint – összességében 20 %-os csökkenést mutattak a figyelembe vett időszak alatt. Emellett a felülvizsgálati időszak tekintetében azt is feltárták, hogy ezek dömpingelt áraknak minősülnek. Megállapítást nyert továbbá, hogy ha nem vesszük számításba a dömpingellenes vámokat, akkor ezek az árak átlagosan több mint 10 %-kal kínáltak az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá.

(51)

A Kínában rendelkezésre álló termelési és szabad kapacitás meghatározásához a kérelmező által benyújtott adatok szolgáltak alapul. Ezek nem nyilvánosan hozzáférhető adatok, így a Bizottság összevetette őket a nyilvános források, így az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában szereplő sajtóbeli cikkek adataival. Ezek alapján Kína a világ legnagyobb nátrium-glutamát-termelője, amely az éves termelési kapacitás és az éves termelés tekintetében egyaránt növekedést regisztrált a figyelembe vett időszak alatt. 2012-ben a nátrium-glutamát termeléséhez a régióban 3,5–4 millió tonna közötti kapacitás állt rendelkezésre, a régióbeli nátrium-glutamát-termelés viszont 2,5–3 millió tonnát tett ki. Ennek alapján a régió szabad termelési kapacitása 2012-ben tehát 600 000–900 000 tonna volt.

(52)

Ugyanezen forrás szerint a kínai kereslet bővülése miatt Kínában a nátrium-glutamát-termelés kapacitása, illetve a nátrium-glutamát-termelés 2017-ig folyamatosan növekvő tendenciát fog követni.

(53)

A kínai kormány 2011-ben a kínai ipari és információtechnológiai minisztériumon keresztül átfogó, 19 kulcsfontosságú kínai iparágat – többek között a nátrium-glutamát-termelést – érintő szakpolitikai programot indított az elavult és a hatékonyság szempontjából nem megfelelő gyártási technológia kivezetése érdekében. Ennek következtében jelentősen leszűkült a nátrium-glutamát-termeléssel foglalkozó gyártók köre Kínában. Az egyik érdekelt fél állítása szerint ez alapján valószínűtlen, hogy Kínában nőttek volna a kapacitások. A kérelemben és a sajtóban megjelent cikkekben szereplő információk alapján a vizsgálat arra a megállapításra jutott, hogy a nagyobb vállalatok bővítették kapacitásaikat. Ez az oka annak, hogy Kínában összességében növekedést mutatott a nátrium-glutamát-termelésre irányuló kapacitás, következésképpen el kell utasítani az érintett fél érvelését.

(54)

A kérelmező által benyújtott adatokból ezenfelül látható, hogy a kínai nátrium-glutamát-készletek az elmúlt években egyenletesen növekedtek, a felülvizsgálati időszak alatt pedig több mint kétszeresét tették ki az uniós felhasználásnak. Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy mivel az állítólagos készlettöbbletről a nem bizalmas jellegű aktában nem bocsátottak rendelkezésre információt, azt az érdekelt felek ellenőrizni sem tudták, és emiatt e készlettöbbletet figyelmen kívül kell hagyni. Az állítás szerint továbbá a kínai kormány által előidézett kapacitáscsökkentés miatt valószínűtlennek tűnik, hogy készlettöbblet halmozódott volna fel. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az érdekelt fél nem támasztotta alá bizonyítékokkal állítását. Ezenfelül – ahogy az már a (27) preambulumbekezdésben is szerepelt – egyetlen kínai exportáló gyártó sem működött együtt a vizsgálatban, ami miatt az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényeket kellett felhasználni. Ezenfelül az alaprendelet 19. cikkének (3) bekezdése értelmében amennyiben nem készült érdemben felhasználható nem bizalmas jellegű összefoglaló, akkor a Bizottság figyelmen kívül hagyhatja a bizalmas információkat, az ilyen összefoglaló benyújtásának elmulasztása viszont nem jelenti automatikusan azt, hogy a bizalmasan szolgáltatott információkat figyelmen kívül kellene hagynia. Jóllehet a kérelemben szereplő elemek nem mindegyike ellenőrizhető az adatok egybevetésével – ahogy például a kínai készletekről szolgáltatott információk sem –, mégis elfogadhatónak és helytállónak tekintették a benyújtott információkat annak alapján, hogy a kérelmezőtől származó, ellenőrizhető adatok szintén azonos helyzetképről tanúskodtak. Minthogy azonban a Kínában rendelkezésre álló termelési összkapacitás – az (51) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint – növekedést mutatott, nem a készlettöbblet volt az egyetlen olyan tényező, amely alapján levonható a következtetés, mely szerint a kínai exportáló gyártók tetemes szabad kapacitással rendelkeznek. A Bizottság emellett az információkat lehetőség szerint egybevetette az elérhető további források, például a sajtóban megjelent cikkek adataival, és az információkat kizárólag abban az esetben használta fel, ha megbizonyosodott arról, hogy azok elfogadhatóak és kellőképpen megbízhatóak. Ezt az érvet ezért el kell utasítani.

(55)

Ugyanez az érdekelt fél a nyilvánosságra hozatalt követően azt állította, hogy a Bizottság pusztán feltételezésekre hagyatkozva tett megállapításokat, nem pedig a WTO dömpingellenes megállapodásának (10) 11. cikke (3) bekezdésében előírtak szerint, tények alapján. A szóban forgó fél megismételte az állítólagos kapacitáscsökkentés, illetve a Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitásokkal kapcsolatos állítását.

(56)

Ahogy az a (27) preambulumbekezdésben már említésre került, egyetlen kínai exportáló gyártó sem működött együtt a vizsgálat során, és ezért a Bizottságnak az alaprendelet 18. cikke szerint a rendelkezésre álló tényekre támaszkodva kellett megállapításokat tennie. Emellett – miként az a (29) és (51) preambulumbekezdésben is szerepelt – elsősorban a kérelemben benyújtott, a kérelmezőtől származó információkat használták fel, amelyeket minden lehetséges esetben megfelelő módon ellenőriztek. Minthogy kizárólag ezek a rendelkezésre álló információk számítottak megbízhatónak, elutasították az állítást, miszerint a megállapítások alapjául pusztán feltételezések szolgáltak.

(57)

Az érintett érdekelt fél által benyújtott információkat szintén figyelembe vették, de az a rendelkezésre álló kapacitásról, illetve a kínai szabad kapacitásról ellentmondó adatokat szolgáltatott. A szóban forgó fél állításának például éppen ellenkezőjéről tanúskodnak a beadványához mellékelt bizonyítékok, amelyek szerint nőtt, nem pedig csökkent Kínában a nátrium-glutamáthoz kapcsolódó kapacitás. Ez összhangban áll a Bizottság által tett, (53) preambulumbekezdésben ismertetett megállapításokkal. A szóban forgó fél arra vonatkozó állítását tehát, miszerint Kínában várhatóan csökkenni fog az összkapacitás, elutasították.

(58)

Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy a kínai exportáló gyártók jelentős szabad kapacitással rendelkeznek, amelyet a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén – miként az a (61) és (62) preambulumbekezdésben kifejtésre kerül – valószínűsíthetően az Unióba irányuló export erőteljes bővítésére fognak felhasználni.

(59)

A hatályban lévő intézkedések miatt a figyelembe vett időszak alatt az uniós piac csak kis részarányt képviselt a kínai exporton belül. Az egyik érdekelt fél állítása szerint az uniós piac nem lesz vonzó a kínai exportáló gyártók számára, mivel Ázsiában és más feltörekvő gazdaságokban – Kínát is beleértve – várhatóan növekedni fog a nátrium-glutamát iránti kereslet. A szóban forgó fél azt állította továbbá, hogy a kínai exportáló gyártókat semmi sem fogja az uniós piacra irányuló kivitelük növelésére ösztönözni, mivel Kína az általa az Unióban alkalmazott exportárak színvonalánál átlagosan magasabb vagy azonos árszínvonalon értékesít az egyéb harmadik országokban.

(60)

Jóllehet a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a harmadik országokban alkalmazott kínai exportárak átlagosan valamivel magasabbak voltak az Unióban alkalmazott exportáraknál, ez akár annak is betudható, hogy az alkalmazandó dömpingellenes vámok miatt a kínai exportáló gyártók csökkentették az Unióba irányuló exportjaik árát. Következésképpen nem szükségszerű, hogy ez információval szolgálhat az intézkedések hatályvesztése esetén alkalmazásra kerülő árak színvonaláról. Éppen ellenkezőleg: a hatályos dömpingellenes vámok mértéke miatt a kínai exportáló gyártók úgy emelhetik exportáraikat, hogy azok továbbra is dömpingelt árak maradjanak és az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá kínáljanak.

(61)

Még ha azzal is kell számolni, hogy a belföldi felhasználás nőni fog Kínában és a felhasználás bővülni fog Ázsia más területein, illetve egyéb feltörekvő piacokon, a Kínában elérhető termelési többletkapacitás mértéke akkor is arra enged következtetni, hogy e többletkapacitás lekötése komoly ösztönzést jelent alternatív piacok felkutatására.

(62)

A Bizottság figyelembe vette annak a lehetőségét is, hogy az egyesült államokbeli hatóságok által Kínával szemben, ugyanezen termék tekintetében jelenleg párhuzamosan folytatott dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatok nyomán intézkedéseket vezetnek be az Amerikai Egyesült Államokba irányuló kínai nátrium-glutamát-exportra vonatkozóan. Az amerikai hatóságok végül 2014. november 26-án végleges dömpingellenes intézkedéseket vezettek be. Négy kínai exportáló gyártó esetében 20,09 %-os egyedi vámot határoztak meg, míg a maradványvámot 39,03 %-os szinten rögzítették. Az Egyesült Államok piacához való hozzáférés ennélfogva korlátozottabb lesz a kínai export számára, és így jelentősebb mennyiségű kínai nátrium-glutamát irányulhat át az uniós piacra, különösképpen abban az esetben, ha az Unióban ezzel egy időben hatályukat vesztik az intézkedések. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy 2013-ban Kína közel 26 600 tonna nátrium-glutamátot exportált az Egyesült Államokba, azaz a felülvizsgálati időszak alatti uniós felhasználás jelentős részét kitevő mennyiséget.

(63)

Ezenkívül mind az uniós gazdasági ágazat által alkalmazott árak átlaga, mind az indonéziai exportáló gyártók Unióban alkalmazott importárának – a párhuzamos vizsgálat keretében az ideiglenes rendelet (61) és (80) preambulumbekezdésében foglaltak szerint meghatározott – átlaga magasabb volt, mint a dömpingellenes vámok nélkül számított, Unióban alkalmazott kínai importárak átlaga, illetve a többi harmadik országba szállított kínai import árának átlaga. Minthogy a kínai exportáló gyártók nem működtek együtt, ez az elemzés a rendelkezésre álló információkra, pontosabban a kínai exportadatbázis adataira alapult. A kínai exportőrök árazási magatartása azt jelezte, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén az Unió vonzó piac lenne a kínai exportőrök számára, mivel ténylegesen képesek lennének emelni az Unióba irányuló export árait.

(64)

Az, hogy a kínai behozatal a hatályos intézkedések ellenére egyre nagyobb piaci részesedést szerzett, szintén arra enged következtetni, hogy a kínai exportáló gyártók számára továbbra is vonzó az uniós piac. A mért árszintek alapján az uniós nátrium-glutamát-piac valóban vonzó célpiac marad a kínai export számára, és az intézkedések esetleges hatályon kívül helyezésével feltehetően ez a vonzerő csak nőni fog.

(65)

A nyilvánosságra hozatalt követően a fent említett érdekelt fél megismételte a nátrium-glutamát iránti növekvő kínai belföldi kereslettel, a Kínából az Unióba irányuló export kis mennyiségével, alacsony piaci részesedésével, valamint az egyéb harmadik országokba exportált kínai nátrium-glutamát magasabb áraival kapcsolatos állításait. A szóban forgó fél azt állította, hogy ezeket a tényezőket a bizottsági elemzés keretében nem vették figyelembe.

(66)

Egyfelől minden alapot nélkülöz az az állítás, miszerint elmulasztották figyelembe venni a kínai termelési kapacitás és szabad kapacitás alakulását, a nátrium-glutamát iránti kínai belföldi kereslet emelkedő tendenciáját, a Kínából az Unióba irányuló exportnak a (49) preambulumbekezdésben ismertetett alacsony volumenét, illetve piaci részesedését, valamint az Unióban és egyéb harmadik országokban alkalmazott kínai árak színvonalát. E tényezőket igenis elemezték – miként azt a (49)–(64) preambulumbekezdés is bizonyítja – és a tárgyhoz tartozó következtetéseket az érdekelt felek számára nyilvánosságra hozták. Másfelől állításainak alátámasztására az érintett fél azokon a megállapításokon kívül, amelyeket a Bizottság tett a vizsgálat során, nem nyújtott be újabb bizonyítékokat.

(67)

Végezetül: az érdekelt fél elutasította a (62) preambulumbekezdésben foglalt bizottsági értékelést, miszerint az egyesült államokbeli hatóságok által a Kínából az USA-ba irányuló nátrium-glutamát-exportra vonatkozóan bevezetett dömpingellenes intézkedések miatt számolni kell annak lehetőségével, hogy a kínai exportot átirányítják az USA-ból az Unióba.

(68)

A (62) preambulumbekezdésben már kifejtettek alapján azonban meg kell jegyezni, hogy amennyiben az intézkedések hatályukat vesztik az Unióban, akkor az USA-ba irányuló kínai nátrium-glutamát-exportra alkalmazandó dömpingellenes intézkedések miatt valószínűsíthető, hogy a kínai exportot át fogják irányítani az uniós piacra.

(69)

A fél szóban forgó állításait ezért el kellett utasítani.

(70)

A fenti elemzés alátámasztotta, hogy a Kínából érkező behozatal továbbra is dömpingelt árakon, jelentős dömpingkülönbözet mellett jelenik meg az uniós piacon. Tekintettel azon megállapításokra, melyek szerint Kínában tetemes szabad termelési kapacitások állnak rendelkezésre és valószínűleg számottevő mennyiségű és dömpingelt árú exportot fognak átirányítani az uniós piacra, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén igen nagy valószínűséggel folytatódni fog a dömping.

(71)

A hasonló terméket egyetlen uniós gyártó állította elő a felülvizsgálati időszak alatt. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében ez a vállalat alkotja az uniós gazdasági ágazatot.

(72)

Minthogy az uniós gazdasági ágazat mindössze egy gyártóból áll, az érzékeny adatokra vonatkozó számadatokat titoktartási céllal indexálni kellett, vagy tartományokat kellett megadni.

(73)

A Bizottság a következőképpen határozta meg az uniós felhasználást: az Eurostat adatait, valamint a (7) preambulumbekezdésben említett párhuzamos dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező indonéziai exportáló gyártók által szolgáltatott adatokat felhasználva összeadta az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítését a Kínából, illetve egyéb harmadik országokból származó behozatallal.

(74)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint az Eurostat-adatbázisban az egyes KN-kódokhoz az érintett terméken kívül más termékek is tartoznak, és emiatt lehetséges, hogy a Kínából származó import volumenadatai a glutaminsavra és annak sóira vonatkozó adatokat is tartalmaztak. Az importadatokat mindazonáltal az Eurostat adatbázisából TARIC-kód (az Európai Unió integrált vámtarifája) alapján kérték le, így azok kizárólag az érintett termékre vonatkoztak, ami miatt ezt az érvet elutasították.

(75)

Ugyanezen érdekelt fél állítása szerint a Kínában gyártott és az Unióba exportált nátrium-glutamát a tisztaság tekintetében nem minden esetben felelt meg az élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó uniós előírásoknak, és kétségbe vonta, hogy ezt megfelelő módon figyelembe vették a Kínából származó behozatal volumenének meghatározásakor. Miként az a (22) preambulumbekezdésben megállapításra került, a jelenlegi vizsgálat hatálya a terméktisztaságtól függetlenül a nátrium-glutamát valamennyi típusára kiterjed, így ezt az állítást elutasították.

(76)

Ezek alapján az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós nátrium-glutamát-felhasználás (tonna)

(77)

Az uniós felhasználás a 2010/2011-es és a 2011/2012-es pénzügyi év között csökkent, majd a 2012/2013-as pénzügyi évben és a felülvizsgálati időszakban ismét enyhén nőtt. A figyelembe vett időszak alatt a felhasználás összességében 2 %-os csökkenést mutatott. A felhasználás 2010/2011-es és a 2011/2012-es pénzügyi év közötti csökkenésének fő oka az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítésének visszaesése volt, amelyet a termelés ugyanezen időszak alatti csökkenése idézett elő (lásd a (100) preambulumbekezdést). Az összbehozatal ugyanezen időszakban változatlan szinten maradt. A felhasználás 2012/2013-as pénzügyi évben tapasztalt bővülése szinte kizárólag az összbehozatal növekedésének tudható be, hiszen az uniós gazdasági ágazat értékesítési adatai lényegében változatlanok maradtak. Végül a felülvizsgálati időszakban, amíg az uniós gazdasági ágazat értékesítése újfent csökkent, addig a behozatal – és különösképpen az Indonéziából származó import (lásd a (88) preambulumbekezdést) – volumene számottevően nőtt.

(78)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint a felhasználás alakulásának ismertetése hiányos, mivel nem vették figyelembe, hogy a Vietnamból származó nátrium-glutamát-behozatalt az indonéziai behozatal váltotta fel és a felhasználók ebből adódóan már nem számítottak további áremelésekre és megkezdték készleteik leépítését. Ugyan helytálló a megállapítás, mely szerint az Indonéziából származó import növekedésével szemben az egyéb harmadik országokból, többek között a Vietnamból érkező nátrium-glutamát-behozatal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, ez még nem befolyásolja az Unión belüli összfelhasználás alakulását. Ennek mintájára, sem a behozatali forgalom változásának hatásai, sem pedig a gazdasági szereplőknek, mint például a felhasználóknak az e változások nyomán tett lépései nem bírnak jelentőséggel a felhasználásbeli tendenciák szempontjából. Ezt az érvet ezért elutasították.

(79)

A Kínából származó behozatal volumenét és piaci részesedését az Eurostat adatai, valamint a (7) preambulumbekezdésben említett párhuzamos dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező indonéziai exportáló gyártók által szolgáltatott adatok alapján állapították meg.

(80)

Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal volumene, illetve piaci részesedése a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal volumene és piaci részesedése

(81)

A 2010/2011-es pénzügyi évtől a 2011/2012-es pénzügyi évig a Kínából származó behozatal volumene csökkenő tendenciát követett, a 2012/2013-as pénzügyi évben azonban a volumen jelentősen nőtt, és ez a tendencia a felülvizsgálati időszakban megismétlődött. A Kínából származó behozatal volumene a figyelembe vett időszakban összességében 65 %-kal emelkedett. Az ehhez kapcsolódó piaci részesedés hasonló tendenciát mutatott: először, a 2010/2011-es és a 2011/2012-es pénzügyi évek között csökkent, majd a felülvizsgálati időszakig jelentős növekedést mutatott. A piaci részesedés a figyelembe vett időszak alatt összességében 68 %-kal bővült. A relatív növekedés ellenére azonban a kínai behozatalnak abszolút értékben mind a volumene, mind a piaci részesedése alacsony szinten maradt a figyelembe vett időszak alatt.

(82)

A importárakat az Eurostat adatai alapján állapították meg.

(83)

Az alábbi táblázat a Kínából származó behozatal átlagárát ismerteti:

3. táblázat

Importár

(84)

A Kínából származó behozatal átlagárai a 2010/2011-es pénzügyi évtől a felülvizsgálati időszakig folyamatosan estek és a figyelembe vett időszak alatt összességében 20 %-kal csökkentek.

(85)

A felülvizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság az alábbi tényezőket hasonlította össze:

(86)

Az összehasonlítás alapján a Kínából származó behozatal az uniós piacon nem kínált az uniós gazdasági ágazat által alkalmazott árak alá. A dömpingellenes vámok hatásának kiszűrésével azonban az alákínálási különbözet meghaladta a 10 %-ot.

(87)

Az Indonéziából származó behozatal volumenét a Bizottság az Eurostat adatai, valamint az indonéziai exportáló gyártók által a (7) preambulumbekezdésben említett párhuzamos vizsgálat keretében szolgáltatott adatok alapján állapította meg.

(88)

Az Indonéziából az Unióba irányuló behozatal, illetve annak piaci részesedése a következőképpen alakult:

4. táblázat

A behozatal volumene és piaci részesedése

(89)

Az Indonéziából származó behozatal volumene közel megháromszorozódott a figyelembe vett időszak alatt. A volumen folyamatos és jelentős mértékű növekedést mutatott: a 2010/2011-es pénzügyi évi 8 638 tonnáról 182 %-ot emelkedve a felülvizsgálati időszakban elérte a 24 385 tonnát.

(90)

Ennek nyomán a kapcsolódó piaci részesedés közel megháromszorozódott a figyelembe vett időszakban: 187 %-kal bővült annak ellenére, hogy a felhasználás összességében (2 %-kal) csökkent.

(91)

Az importárat a Bizottság az Eurostat adatai, valamint a mintába felvett, indonéziai exportáló gyártók által a (7) preambulumbekezdésben említett párhuzamosan folyó vizsgálat keretében szolgáltatott adatok alapján állapította meg.

(92)

Az Indonéziából az Unióba irányuló import átlagára a következőképpen alakult:

5. táblázat

Importár

(93)

A nátrium-glutamát Indonéziából származó importjának átlagára kismértékben nőtt a 2010/2011-es és a 2011/2012-es pénzügyi év között, majd ezt követően a 2012/2013-as pénzügyi évben csökkent, a felülvizsgálati időszak alatt pedig még alacsonyabb szintet ért el. Az Indonéziából származó nátrium-glutamát-behozatal átlagára a figyelembe vett időszak alatt összességében 8 %-os csökkenést mutatott.

(94)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal volumene, piaci részesedése és árai a következőképpen alakultak:

6. táblázat

Egyéb harmadik országokból származó behozatal

(95)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal volumene a 2010/2011-es pénzügyi évi 10 268 tonnáról a felülvizsgálati időszakban 2 894 tonnára, vagyis a figyelembe vett időszak alatt összességében 72 %-kal esett vissza. Ugyanezen időszak alatt a kapcsolódó piaci részesedés 71 %-kal csökkent. Az egyéb harmadik országokból származó behozatal piaci részesedése a felülvizsgálati időszak alatt csupán mintegy negyedét tette ki a 2010/2011-es pénzügyi évben elért részesedésnek. A harmadik országok importárai a figyelembe vett időszak alatt összességében 10 %-kal nőttek.

(96)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint a teljes, vagyis a kínai és az indonéziai behozatalt is magában foglaló import a figyelembe vett időszak alatt változatlan maradt.

(97)

Ez az állítás – miként az a 7. táblázatból is kitűnik – ellentmond a rendelkezésre álló statisztikai adatoknak, amelyekre a vizsgálat megállapításai támaszkodnak. A figyelembe vett időszakban az Unióba irányuló összbehozatal valójában 46 %-kal nőtt. Az állítást ezért elutasították.

(98)

A Kínából és Indonéziából származó importot is magában foglaló összbehozatal a következőképpen alakult:

7. táblázat

Összbehozatal

(99)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság megvizsgált minden olyan gazdasági tényezőt és mutatót, amely hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(100)

A figyelembe vett időszak során az uniós össztermelés, termelési összkapacitás és teljes kapacitáskihasználás a következőképpen alakult:

8. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(101)

A figyelembe vett időszakra a termelés ingadozása volt jellemző: a 2010/2011-es és a 2011/2012-es pénzügyi év között csökkent, majd a 2011/2012-es és 2012/2013-as pénzügyi év között nőtt, a felülvizsgálati időszakban pedig elérte a mélypontot. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az ingadozások mindenekelőtt az uniós gazdasági ágazat 15 havonkénti, karbantartási munkák miatti leállásainak tudhatók be, illetve a 2010/2011-es zord téli időjárásnak, amely zavarokat okozott az egyik fő nyersanyag (az ammónia) beszállításában. A felülvizsgálati időszak során a karbantartási leállást meghosszabbították, ily módon igyekeztek ugyanis csökkenteni a magas készletállományt. Összességében a figyelembe vett időszak alatt a termelés volumene 9 %-kal csökkent.

(102)

Az egyik fél állítása szerint a termelési volumen, illetve a kapacitáskihasználtság csak az után kezdtek zsugorodni, hogy a figyelembe vett időszak előtt igen erőteljes növekedést mutattak. Ennek alapján a fél úgy érvelt, hogy az említett tényezők kapcsán kirajzolódó csökkenő tendencia így már nem támasztja alá a károkozást. A különböző kármutatókhoz tartozó tendenciák megállapítása keretében a Bizottság a már a vizsgálat kezdetekor meghatározott figyelembe vett időszak alapján végezte el az értékelését. A kialakult gyakorlatnak megfelelően a figyelembe vett időszak a felülvizsgálati időszakot, valamint az azt megelőző három pénzügyi évet foglalja magában. Az, hogy a figyelembe vett időszak előtt bizonyos kármutatók esetében magasabb értékek voltak mérhetők, még nem szolgáltat elegendő indokot arra, hogy szakítsunk e gyakorlattal. Ebből adódóan kizárólag a figyelembe vett időszak alatti tendenciák vehetők számításba. A szóban forgó állítást ezért elutasították.

(103)

A termelési kapacitás összességében állandó szinten maradt a figyelembe vett időszak során.

(104)

Annak következtében, hogy a termelési volumen csökkenést mutatott, a termelési kapacitás pedig állandó szinten maradt, a kapacitáskihasználás a termelési volumen alakulását követte, vagyis csökkent a 2011/2012-es pénzügyi évben, majd nőtt a 2012/2013-as pénzügyi évben, és végül ismét csökkent a felülvizsgálati időszak alatt. A kapacitáskihasználás – a termelési volumen csökkenésével összhangban – összességében 9 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt.

(105)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat unióbeli értékesítési volumene és Unión belüli piaci részesedése a következőképpen alakult:

9. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(106)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat által értékesített nátrium-glutamát volumene 17 %-kal csökkent. Az értékesítési volumen elsősorban a 2010/2011-es és 2011/2012-es pénzügyi év között csökkent, míg az ezt követő években viszonylag stabil maradt. Az értékesítési volumen csökkenése a felhasználás párhuzamos mérséklődése, illetve a növekvő – elsősorban indonéziai – behozatal mellett ahhoz vezetett, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése összességében mintegy 15 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 4 %-kal csökkent a 2010/2011-es és a 2011/2012-es pénzügyi év között, ami egybeesett az Indonéziából származó és Kínából érkező import piaci részesedéseinek ugyanezen időszak alatti növekedésével. A 2012/2013-as pénzügyi év és a felülvizsgálati időszak között az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése egyenletesen csökkent, szemben az Indonéziából érkező behozatal volumenével és piaci részesedésével, amelyek jelentős mértékben növekedtek. A Kínából származó import, illetve annak piaci részesedése szintén növekedést mutatott a figyelembe vett időszakban, jóllehet az egész időszak alatt alacsony szinten maradt.

(107)

Az uniós felhasználás figyelembe vett időszak alatti 2 %-os csökkenése mellett az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 17 %-kal csökkent, aminek következtében piaci részesedése 15 %-kal zsugorodott.

(108)

A figyelembe vett időszak alatt a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult:

10. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(109)

Az uniós gazdasági ágazat által foglalkoztatott személyek száma folyamatosan, a figyelembe vett időszak alatt összességében 8 %-kal nőtt. E létszámgyarapodás elsősorban egy volt kapcsolt vállalkozás 2011. évi integrálásával és az uniós gazdasági ágazat karbantartási részlegének bővítésével magyarázható.

(110)

A termelékenység csökkenése a foglalkoztatottság növekedésének és a termelés – (100) preambulumbekezdés 8. táblázata szerinti – csökkenésének együttes hatásából adódott.

(111)

A Kína tekintetében megállapított dömpingkülönbözet jóval meghaladta a minimumnak számító küszöböt, a kínai behozatal volumene viszont a figyelembe vett időszak alatt végig alacsony szinten maradt. Az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén azonban a tényleges dömpingkülönbözetek jelentős hatást fognak gyakorolni az uniós gazdasági ágazatra a Kínából származó behozatal növekvő volumene és csökkenő árai, valamint a kínai behozatalnak a hatályvesztés következtében várható alakulása miatt. Ezzel párhuzamosan az Indonéziából származó nátrium-glutamát behozatalával kapcsolatban folytatott, a (7) preambulumbekezdésben említett vizsgálat során az együttműködő, az uniós piacon a figyelembe vett időszak alatt jelentős részesedésnövekedést elérő indonéziai exportáló gyártók tekintetében megállapított dömpingkülönbözetek igen magas szintet mutattak.

(112)

Az uniós gazdasági ágazat – miként az a (124) preambulumbekezdésben már említésre került – még mindig a nátrium-glutamát korábbi dömpingelt kínai behozatalának káros hatásaival küzd. Minthogy az Indonéziából származó dömpingelt behozatal a figyelembe vett időszak alatt számottevő növekedést mutatott és a megállapítások (12) szerint jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, levonható a következtetés, miszerint a felépülési folyamat visszájára fordult.

(113)

Az uniós gazdasági ágazat uniós piacon, független vevők részére történt értékesítéseinek átlagárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

11. táblázat

Átlagos értékesítési árak

(114)

Az uniós gazdasági ágazat független vevőknek történt uniós értékesítéseinek átlagos egységára a figyelembe vett időszak alatt 3 %-kal csökkent. Először 7 %-kal emelkedett a 2010/2011-es és a 2011/2012-es pénzügyi év között, de ezt követően folyamatosan csökkent a felülvizsgálati időszakig. A 2010/2011-es és a 2011/2012-es pénzügyi év közötti áremelkedés az ugyanezen időszak alatti költségnövekedéseknek tudható be, noha a költségek emelkedése jóval meghaladta az árak növekedését. Ezzel egy időben nőtt az indonéziai behozatal és jelentős árnyomást fejtett ki az uniós gazdasági ágazatra. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat által alkalmazott árak a 2011/2012-es és a 2012/2013-as pénzügyi év között 6 %-kal, majd a 2012/2013-as pénzügyi év és a felülvizsgálati időszak között további 4 %-kal csökkentek.

(115)

A figyelembe vett időszak alatt a termelési egységköltség 30 %-kal nőtt. A 2011/2012-es pénzügyi évtől kezdődően folyamatos növekedés volt tapasztalható, amely elsősorban a nyersanyag-, illetve munkaerőköltségek emelkedésének volt tulajdonítható. Ezt a költségnövekedést – miként az már elhangzott – az Indonéziából származó dömpingelt behozatal árnyomása miatt nem lehetett megfelelő mértékű áremeléssel fedezni.

(116)

Az egyik érdekelt fél azzal a kéréssel fordult a Bizottsághoz, hogy az vizsgálja meg, nem növelhette-e mesterséges módon az uniós gazdasági ágazat termelési átlagköltségét az, hogy a melléktermékek esetleg az uniós gazdasági ágazat termelési költségei közé kerültek besorolásra. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a melléktermékek megfelelőképpen kerültek besorolásra, és azok semmilyen módon nem torzították a károkozásról alkotott képet. Ebből adódóan ezt az állítást elutasították.

(117)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos munkaerőköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

12. táblázat

Munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltség

(118)

A munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltség 24 %-kal nőtt. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a gyártási eljárás optimalizálása érdekében az uniós gazdasági ágazat egyre fokozottabban igyekezett javítani alkalmazottai teljesítményét.

(119)

Az uniós gyártó készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

13. táblázat

Készletek

(120)

A figyelembe vett időszakban a zárókészletek összességében 43 %-kal növekedtek. A termelési volumen csökkenése és az exportértékesítések volumenének növekedése nyomán a 2010/2011-es pénzügyi évtől a 2011/2012-es pénzügyi évig csökkentek a zárókészletek. A 2011/2012-es pénzügyi évtől a 2012/2013-as pénzügyi évig nőttek a készletek, aminek hátterében az állt, hogy a termelés nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítése szinte változatlan szintű maradt. A zárókészletek a 2012/2013-as pénzügyi évtől a felülvizsgálati időszakig újfent csökkentek, elsősorban a termelés visszafogására irányuló azon döntés következtében, amellyel a készletek tetemes állományának csökkentését igyekeztek elérni.

(121)

A termelés százalékában kifejezett zárókészletek csökkentek a 2010/2011-es és a 2011/2012-es pénzügyi év között, de csaknem megduplázódtak a 2011/2012-es és a 2012/2013-as pénzügyi év között. A 2012/2013-as pénzügyi év és a felülvizsgálati időszak között további növekedés volt tapasztalható. A figyelembe vett időszak alatt összességében 56 %-os növekedést regisztráltak. A 2012/2013-as pénzügyi évben, illetve a felülvizsgálati időszakban tapasztalt növekedés értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az Indonéziából származó dömpingelt behozatal volumene növekedést mutatott, míg az uniós értékesítés ugyanezen időszak alatt gyakorlatilag változatlan maradt.

(122)

Az uniós gyártó jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

14. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(123)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét a Bizottság a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereségében kifejezve állapította meg, a vonatkozó értékesítési forgalom százalékában. A 2010/2011-es és a 2011/2012-es pénzügyi évben a jövedelmezőség számottevően visszaesett, de még továbbra is pozitív tartományban maradt. A 2012/2013-as pénzügyi évtől a jövedelmezőség negatívba fordult, és a felülvizsgálati időszak alatt tovább csökkent. A figyelembe vett időszak alatt a jövedelmezőség összességében 180 %-kal csökkent. Ez a változás főként az Unióban dömpingelt áron megjelent indonéziai behozatal nyomán kialakult árnyomással magyarázható, amely megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy a költségnövekedéssel összhangban határozza meg árait. A nettó pénzforgalom az uniós gazdasági ágazat önfinanszírozó képességére utal. A nettó pénzforgalom változása a jövedelmezőség alakulásával megegyező tendenciát mutatott, vagyis a figyelembe vett időszakban folyamatosan csökkent és a 2012/2013-as pénzügyi évtől kezdődően negatív volt. A felülvizsgálati időszakban ez a tendencia még inkább felerősödött. Összességében a nettó pénzforgalom 119 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(124)

A figyelembe vett időszakban a beruházások 97 %-kal növekedtek. Ezek elsősorban a karbantartások, illetve a jogszabályban előírt biztonsági követelményeknek való megfelelés miatt szükségessé vált beruházások voltak. Jóllehet az uniós gazdasági ágazat még mindig a kínai exportáló gyártók korábbi, a figyelembe vett időszak előtti dömpingtevékenységének hatásaival küzdött, helyzete már javulni kezdett, és a figyelembe vett időszak elejétől a 2011/2012-es pénzügyi évig nyereségesen működött. Ilyen körülmények között számos halaszthatatlanná vált beruházás megvalósítására került sor, ami magyarázatul szolgál a beruházási adatok 2011/2012-es pénzügyi évben és az azt követő években tapasztalt jelentős emelkedésére.

(125)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában meghatározott nyeresége. A hasonló termék előállításához és értékesítéséhez kapcsolódó beruházások megtérülése – a többi pénzügyi mutatóhoz hasonlóan – a 2012/2013-as pénzügyi évtől, a jövedelmezőség alakulásának negatív tendenciáját tükrözve negatív értéket mutatott. A figyelembe vett időszakban a beruházások megtérülése összességében 210 %-kal csökkent.

(126)

Figyelembe véve a csökkenő jövedelmezőséget, illetve a csökkenő pénzforgalmat, a vállalat tőkebevonási képességét szintén negatív hatás érte.

(127)

Szinte valamennyi főbb kármutató negatív tendenciát jelzett. Eszerint a termelési volumen és a kapacitáskihasználás hozzávetőleg 9 %-kal, az értékesítési volumen pedig 17 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Az értékesítési volumen és piaci részesedés tekintetében elszenvedett veszteségek ellensúlyozására irányuló törekvésként a figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat átlagárai 3 %-kal csökkentek, miközben a termelési költségek ezzel párhuzamosan 30 %-kal megemelkedtek. Mindezek következtében a figyelembe vett időszak kezdetekor még pozitív jövedelmezőség visszaesett, és a 2012/2013-as pénzügyi évben negatív tartományba került, a felülvizsgálati időszak alatt pedig tovább csökkent. Hasonló negatív tendencia volt tapasztalható a nettó pénzforgalom és a beruházások megtérülése tekintetében is.

(128)

A figyelembe vett időszak során a foglalkoztatottak száma 8 %-kal nőtt. A figyelembe vett időszak alatt tapasztalt növekedés egyrészről egy volt kapcsolt vállalkozás 2011. évi integrálásával, másrészről az uniós gazdasági ágazat karbantartási részlegének bővítésével magyarázható. Pozitív tendencia volt megfigyelhető a beruházások esetében is. E beruházások főként prevenciós intézkedésekhez, illetve biztonsági követelményekhez kapcsolódtak, nem pedig a kapacitás növelését szolgálták. Ezek a kedvező fejlemények tehát nem cáfolták meg a károkozás tényét.

(129)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint az, hogy mindössze néhány kármutató jelzett negatív tendenciát, nem szolgáltat elegendő alapot a jelentős kárra vonatkozó következtetés levonásához. Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése nem azt írja elő, hogy valamennyi kármutatónak negatív tendenciát kell jeleznie, hanem hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetének elemzésekor valamennyi kármutató alakulását együttesen kell figyelembe venni. A jelenlegi ügyben szinte az összes kármutató negatív tendenciáról tanúskodott, a legfontosabb mutatóknak számító értékesítési és termelési volument, piaci részesedést, átlagos értékesítési árat és a jövedelmezőséget is beleértve.

(130)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(131)

A (99)–(130) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte a felülvizsgálati időszak alatt. A kínai behozatal a figyelembe vett időszakban végig csak korlátozott mennyiségben volt jelen az uniós piacon, szemben az Indonéziából származó importtal, amelynek volumene és piaci részesedése ugyanezen időszak alatt közel megháromszorozódott. Az Indonéziából származó nátrium-glutamát behozatalához kapcsolódó párhuzamos, (7) preambulumbekezdésben említett vizsgálat (13) során levont következtetés szerint az Indonéziából érkező import dömpingelt behozatalnak minősül és jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, amely károkozásban azonban a Kínából érkező import nem játszott szerepet alacsony volumene és az árszínvonala miatt. A vizsgálat mindazonáltal – a (48) és (70) preambulumbekezdésben felvázoltak alapján – kimutatta, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a kínai behozatalt dömpinget mutató árszínvonalon bonyolították le és valószínűsíthető, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a dömping folytatódni fog.

(132)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság a kínai behozatalnak az uniós piacra, illetve uniós gazdasági ágazatra gyakorolt esetleges hatását elemezve felmérte, hogy a jelenleg hatályos intézkedések hatályvesztése esetén valószínűsíthető-e a kár megismétlődése.

(133)

Az elemzés fókuszában a kínai exportáló gyártók szabad kapacitásai, az uniós piac vonzereje, valamint a kínai gyártók unióbeli árazási magatartása állt. Emellett az Indonéziából származó nátrium-glutamát behozatalára vonatkozóan bevezetett dömpingellenes intézkedéseket is figyelembe vették.

(134)

Miként az az (51) preambulumbekezdésben megállapításra került, a becslések alapján 2012-ben mintegy 600 000–900 000 tonna szabad kapacitás állt rendelkezésre Kínában a nátrium-glutamáthoz kapcsolódóan. Ez a mennyiség jóval meghaladta a nátrium-glutamát ugyanezen időszak alatti uniós összfelhasználását.

(135)

Az uniós piac vonzerejével kapcsolatban az (59)–(64) preambulumbekezdésben tett megállapítások alapján logikusan arra lehet számítani, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén e szabad kapacitásoknak minden valószínűség szerint legalább egy részét az uniós piacra irányuló termelésre fogják felhasználni.

(136)

A dömpingellenes vámok nélkül számított kínai importárak – miként az az (50) preambulumbekezdésben említésre került – átlagosan több mint 10 %-kal kínálnának az uniós értékesítési árak alá. Emellett az indonéziai importáraknál is alacsonyabbak lennének. Ennek alapján levonható a következtetés, miszerint intézkedések hiányában a kínai exportáló gyártók feltehetően még nagyobb árnyomást gyakorolnának az uniós piacra, amivel az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt csak tovább súlyosbítanák. Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a párhuzamos dömpingellenes vizsgálat szerint az Indonéziából származó behozatal olyan mértékű nyomást gyakorolt az uniós piac áraira, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta költségeinek növekedésével összhangban emelni árait, sőt ellenkezőleg, a figyelembe vett időszak alatt kénytelen volt azokat csökkenteni.

(137)

Miként az a (60) preambulumbekezdésben kifejtésre került, az intézkedések hatályvesztése esetén lehetséges, hogy emelkedni fognak a kínai importárak. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a dömpingellenes vámok nélkül számított alákínálási különbözetek milyen magas szintet értek el, a kínai exportáló gyártók még a kínai importárak emelkedése esetén is kellő mozgástérrel rendelkeznének ahhoz, hogy az importárakat az uniós gazdasági ágazat árszínvonala alatt tartsák, aminek jóvoltából nagy valószínűséggel növelni tudnák piaci részesedésüket az uniós piacon. Ha ez bekövetkezik, akkor az uniós gazdasági ágazat értékesítései és értékesítési árai azonnal csökkennének.

(138)

Végezetül, tekintettel az Indonéziával szemben folytatott párhuzamos vizsgálatra és az ahhoz kapcsolódó, Indonéziából származó nátrium-glutamát behozatalával szembeni intézkedésekre, az uniós gazdasági ágazat várhatóan képes lesz teljes mértékben leküzdeni az elszenvedett jelentős kárt. Amennyiben azonban az intézkedések esetleges hatályvesztése nyomán a Kínából származó behozatal ismét jelentős mennyiséget érne el és dömpingelt árú lenne, akkor ez a felépülési folyamat veszélybe kerülne.

(139)

A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az intézkedések fenntartásával nem javulna az uniós gyártó helyzete, mivel pozíciójának romlása nem a Kínából származó nátrium-glutamát-behozatalra, hanem elsősorban más tényezőkre lenne visszavezethető. E fél érvelése szerint különösen az uniós gazdasági ágazat beruházási politikájának jövedelmezőségre gyakorolt hatása, a munkaerőköltségek növekedése és az erőforrások állítólag nem kellően hatékony felhasználása tartozik e tényezők körébe. Az állítás szerint e tényezők hatását az uniós gazdasági ágazat általános helyzetének vizsgálata során nem vették kellő mértékben figyelembe.

(140)

Meg kell jegyezni, hogy ezen állítások alátámasztására új információkat vagy bizonyítékokat a kérdéses érdekelt fél nem nyújtott be.

(141)

Az uniós gazdasági ágazat beruházásaival kapcsolatban a fél nem szolgált magyarázattal arra vonatkozóan, hogy ezek a beruházások milyen mértékben befolyásolhatták volna a jövedelmezőséget. A (124) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az uniós gazdasági ágazat által megvalósított beruházások alapjául ésszerű üzleti döntések szolgáltak, és nem tekinthetők indokolatlannak. A beruházási költségek emellett idővel leírhatók, és így számottevő mértékben nem befolyásolták az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét.

(142)

Ami a munkaerőköltség növekedését illeti, noha a bizalmas információk védelme érdekében nem adhatók meg pontos számadatok, a vizsgálat során bizonyítást nyert, hogy e költségnövekedésnek a termelési összköltségre gyakorolt hatása nem volt jelentős.

(143)

Az erőforrások nem kellőképpen hatékony felhasználása kapcsán a fél elmulasztotta pontosan meghatározni az állítólagos hiányosságok jellegét, és az uniós gazdasági ágazat tekintetében a vizsgálat egyetlen potenciális hiányosságot sem tárt fel.

(144)

Ezen indokok alapján a szóban forgó állításokat elutasították.

(145)

Tekintettel a vizsgálat megállapításaira – nevezetesen a szabad kapacitással, az uniós piac vonzerejével és a kínai behozatal várható árszínvonalával kapcsolatban levont következtetésekre – kijelenthető, hogy minden valószínűség szerint az intézkedések hatályon kívül helyezése a károkozás megismétlődéséhez, illetve az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetének további romlásához vezetne, mégpedig amiatt, hogy feltehetően nagyobb mennyiségben érkezne Kínából az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá kínáló dömpingelt árú behozatal.

(146)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínával szembeni dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(147)

Az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt félnek lehetőséget biztosítottak álláspontja ismertetésére.

(148)

Ennek alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy – a dömping és a károkozás várható folytatódására vonatkozó következtetések ellenére – léteztek-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engedtek volna következtetni, hogy az Uniónak nem áll érdekében fenntartani az intézkedéseket.

(149)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszak alatt jelentős kár érte. Miként az a (131) preambulumbekezdésben is szerepel, a jelentős kárt az Indonéziából származó dömpingelt behozatal idézte elő. A vizsgálat jóvoltából emellett az is megállapításra került, hogy a kínai behozatallal szembeni intézkedések hatályvesztése esetén valószínűsíthető a jelentős kár megismétlődése. Konkrétan: ha a nátrium-glutamát kínai behozatala újfent dömpingelt áron jelenik meg az uniós piacon, akkor az veszélybe sodorhatja az uniós gazdasági ágazat remélt kilábalását az Indonéziából származó behozatal okozta kárhelyzetből, amely helyreállás egyébiránt az Indonéziával szemben bevezetett dömpingellenes intézkedéseknek lenne betudható.

(150)

Amennyiben az intézkedéseket fenntartják, az uniós gazdasági ágazat várhatóan teljes mértékben a maga javára tudná fordítani azokat a hatásokat, amelyek az Indonéziából származó nátrium-glutamát behozataláról folytatott párhuzamos vizsgálattal bevezetett intézkedések nyomán jelentkeznének, másképpen fogalmazva: ki fogja heverni az elszenvedett jelentős kárt, és végső soron lehetősége lesz arra, hogy növelje jövedelmezőségét.

(151)

Következtetésként levonható tehát, hogy a Kínával szembeni hatályos intézkedések fenntartása az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(152)

Tizennégy vállalat jelentkezett az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követően, közülük azonban a felülvizsgálati időszak alatt egyetlen vállalat sem importált Kínából nátrium-glutamátot az Unióba.

(153)

A vizsgálat során felhasználóként egy, a nátrium-glutamát Unión belüli, illetve kívüli viszonteladásában érintett unióbeli kereskedő vette fel a kapcsolatot a Bizottsággal. A kereskedő főként az uniós gazdasági ágazattól vásárolt, de emellett importőröktől is vett nátrium-glutamátot. Kínából származó nátrium-glutamátot a kereskedő egyáltalán nem vásárolt, vett viszont indonéz, illetve egyéb harmadik országokban előállított nátrium-glutamátot. Össztevékenységéhez viszonyítva a kereskedő nátrium-glutamáthoz kapcsolódóan végzett tevékenysége marginális volt. Mindezek alapján megállapítást nyert, hogy a szóban forgó kereskedő helyzetére a Kínából származó nátrium-glutamát behozatalára vonatkozó hatályos intézkedések nem gyakorolnak számottevő mértékű hátrányos hatást.

(154)

A felhasználók elsősorban az „élelmiszer- és italágazatban” végzik tevékenységüket, ahol a nátrium-glutamátot fűszerkeverékek, levesek és kész élelmiszerek előállításához használják fel. A nátrium-glutamátot emellett alkalmazzák még bizonyos, nem élelmiszer-ipari célokra, például mosó- és tisztítószerek gyártásához is.

(155)

Harminchárom vállalat jelentkezett és kapott kérdőívet. Öt vállalat működött együtt a vizsgálat során oly módon, hogy benyújtotta a kitöltött kérdőívet. Közülük négy az élelmiszer- és italágazatban, egy pedig a nem élelmiszer-ipari ágazatban végzi tevékenységét. Az együttműködő vállalatok közül kettő esetében végeztek helyszíni ellenőrzést: az egyik vállalat az élelmiszer- és italágazatban tevékenykedett, a másik mosó- és tisztítószerek gyártásával foglalkozott.

(156)

A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy azon együttműködő vállalatok esetében, amelyek a szükséges adatokat rendelkezésre bocsátották, a nátrium-glutamátot tartalmazó termékeik összköltségén belül a nátrium-glutamát átlagosan körülbelül 5 %-os részarányt képviselt.

(157)

A négy együttműködő felhasználó közül mindössze egy importálta Kínából a nátrium-glutamátot. Ez az együttműködő vállalat az uniós gazdasági ágazattól vásárolt nátrium-glutamátot, illetve teljes nátrium-glutamát-beszerzésének hozzávetőleg 40 %-át Kínából származó importból fedezte. A nátrium-glutamátot tartalmazó termékekhez kapcsolódó tevékenysége teljes tevékenységének hozzávetőleg harmadát tette ki. A vállalat a felülvizsgálati időszak alatt nyereségesen működött.

(158)

A három másik vállalat a felülvizsgálati időszak alatt egyáltalán nem importált Kínából nátrium-glutamátot. Közülük kettő esetében a nátrium-glutamáthoz kapcsolódó tevékenységek viszonylag elhanyagolható részarányt képviseltek a teljes tevékenységükön belül. Emellett e két vállalat – a rendelkezésre bocsátott információk alapján – nyereségesen működött a felülvizsgálati időszak alatt. Ugyan a harmadik vállalat esetében a nátrium-glutamátot tartalmazó termékekhez kapcsolódó tevékenységek mintegy harmadát tették ki a vállalat teljes tevékenységének, megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszak alatt e vállalat nyereségesen működött.

(159)

Az egyik együttműködő vállalat nátrium-glutamát felhasználásával állított elő mosó- és tisztítószereket. A nátrium-glutamát e termékek gyártási költségén belül 15 % és 20 % közötti részarányt képviselt. A felülvizsgálati időszak alatt a vállalat elsősorban az uniós gazdasági ágazattól vásárolt nátrium-glutamátot. Emellett importált is nátrium-glutamátot, azonban nem Kínából, hanem más harmadik országokból. Teljes tevékenységének csak csekély hányadát tették ki a nátrium-glutamátot tartalmazó termékek kapcsán végzett tevékenységek, amelyekről ráadásul megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszak alatt [5–10 % közötti] nyereséget termeltek.

(160)

A szóban forgó érdekelt fél azt állította, hogy tekintettel a foszfátok és más foszforvegyületek használatát tiltó uniós szabályozási keretre (14), a mosó- és tisztítószerek gyártása során a nátrium-glutamátot feltehetően nagyobb mennyiségben fogják a foszfátok és más foszforvegyületek helyettesítésére alkalmazni. Emiatt az Unióban várhatóan számottevően meg fog nőni a nátrium-glutamát iránti kereslet, és ha a nátrium-glutamát behozatalára dömpingellenes vámokat vetnek ki, akkor az kedvezőtlen hatással lenne ezen új piac fejlődésére. A fél konkrétan azzal érvelt, hogy a Kínából származó nátrium-glutamát behozatalára alkalmazandó hatályos dömpingellenes intézkedések szintje miatt a kínai import nem tud majd belépni az uniós piacra, ami pedig magában rejti annak kockázatát, hogy az Unióban nem áll majd rendelkezésre elegendő mennyiség a kínálati oldalon. A vállalat emellett azt állította, hogy mivel az Indonéziából származó nátrium-glutamát behozatalára is vonatkoznak hatályos intézkedések, alternatív beszállítói források sem lesznek elérhetők.

(161)

A szóban forgó felhasználó továbbá azt állította, hogy a nátrium-glutamát-felhasználás várható növekedéséből az uniós gazdasági ágazatnak előnye fog származni, és értékesítési volumenét is növelni tudja majd az uniós piacon. A felhasználó szerint azonban az uniós gazdasági ágazat kapacitása nem lesz elegendő ahhoz, hogy kielégítse az uniós piacon jelentkező nagyobb keresletet.

(162)

A jelenlegi szakaszban mindazonáltal nehéz megítélni, hogy az új jogi keret milyen hatást gyakorol majd az uniós piacra, illetve hogy egyáltalán előmozdítja-e, és ha igen, akkor milyen mértékben a nátrium-glutamát alapú mosó- és tisztítószerek gyártását, vagyis lesz-e hatással az Unión belüli nátrium-glutamát-keresletre. Az érdekelt fél emellett a dömpingellenes vám esetleges káros hatásának mértékére vonatkozóan sem szolgált bizonyítékokkal. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a dömpingellenes vám célja az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása az uniós piacon. A vizsgálat során emellett bebizonyosodott, hogy számos alternatív – például brazíliai, vietnami és koreai – beszerzési forrás áll rendelkezésre.

(163)

Ugyanez az érdekelt fél a nyilvánosságra hozatalt követően megismételte állítását, miszerint egyrészt a foszfátokra vonatkozó tilalom nyomán várhatóan számottevő mértékben nőni fog a nátrium-glutamát iránti kereslet az Unióban, másrészt pedig ezt az uniós keresletbővülést az uniós gazdasági ágazat nem fogja tudni kielégíteni. A szóban forgó fél azonban érvelésének alátámasztására nem szolgált semmilyen új információval vagy bizonyítékkal, és így ezt az állítást elutasították.

(164)

Ami az alternatív beszállítói forrásokat illeti, az egyéb harmadik országokból származó behozatal piaci részesedése a 2010/2011-es pénzügyi évben jelentős szintet ért el, és csak az Indonéziából származó, tisztességtelen áron kínált behozatal miatt esett vissza. Amennyiben a párhuzamosan folyó vizsgálat keretében intézkedéseket vezetnek be az Indonéziából származó nátrium-glutamát behozatalával szemben, a többi harmadik ország várhatóan vissza tudja majd szerezni a korábban elvesztett uniós piaci részesedését. Ha a Kína tekintetében bevezetett intézkedéseket hatályon kívül helyezik, akkor az egyben az Indonéziával szembeni dömpingellenes vámok remélt hatásának elmaradásával is járhat, mivel a kínai behozatal valószínűleg jóval nagyobb mennyiségben és olyan dömpingelt árszínvonalon jelenne meg az uniós piacon, amely alákínálna az uniós gazdasági ágazat uniós piacon alkalmazott értékesítési árainak (miként az a (149)–(151) preambulumbekezdésben megállapításra került).

(165)

A nyilvánosságra hozatalt követően az említett érdekelt fél megismételte állítását, miszerint nincsenek olyan beszállítói források, amelyek valódi alternatívát jelentenének, hiszen az egyéb harmadik országok piacain működő gyártók és az uniós gazdasági ágazat egyazon vállalatcsoportnak a tagjai.

(166)

Miként az már a (94) és (95) preambulumbekezdésben említésre került, a nátrium-glutamát esetében alternatív beszerzési forrásként számos harmadik ország, így többek között Brazília, a Koreai Köztársaság, illetve Vietnam is szóba jöhet. A felülvizsgálati időszak során a harmadik országokból származó behozatal piaci részesedése – a kínai és indonéziai import nélkül – csupán mintegy negyedét tette ki a 2010/2011-es pénzügyi évben elért piaci részesedésnek. Amennyiben hatályban maradnak a Kínából származó behozatalra alkalmazandó intézkedések, semmi nem szól az ellen, hogy az egyéb harmadik országokból érkező behozatal ne tudná legalább egy részét kielégíteni a nátrium-glutamát-felhasználók szükségleteinek, és ezzel visszaszerezni vagy akár még növelni is a 2010/2011-es pénzügyi évben elért piaci részesedését. A rendelkezésre álló, a felek számára a nem bizalmas aktákba foglalt információk szerint a szóban forgó alternatív források vagy az Ajinomoto csoporttól független vállalkozásokhoz/vállalatcsoportokhoz, vagy pedig a nevezett csoporthoz tartoznak. Mindenesetre semmi jel nem utal arra, hogy még ha ezek az alternatív források az Ajinomoto csoporthoz is tartoznának, a csoport ne tisztességes feltételek mellett szállítana az uniós piacra. Az érvet emiatt el kell utasítani.

(167)

Ugyanez a fél azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazat erőfölénnyel rendelkezik és az uniós piacon nem alakulna ki versenyhelyzet. Érvelése szerint a kínai nátrium-glutamáttal szembeni intézkedések fenntartása nyomán csak még szilárdabbá válna az uniós gazdasági ágazat uniós piaci helyzete.

(168)

A vizsgálat során egyértelműen bebizonyosodott, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt képes szinten tartani Unión belüli értékesítésének volumenét, tekintettel arra, hogy – különösképpen az Indonéziából származó behozatal miatt – vesztett piaci részesedéséből. Az uniós gazdasági ágazat ráadásul az Indonéziából származó dömpingelt behozatal árnyomása miatt árait sem tudta a nyersanyagköltségek növekedésével összhangban emelni, és így jelentős veszteségeket szenvedett el a felülvizsgálati időszak alatt. A Bizottság azt is figyelembe vette, hogy az uniós piacra való szabad belépés lehetőségével élő számos egyéb harmadik ország behozatalával is fel kell venni a versenyt. Mindezek alapján nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték, amely az uniós gazdasági ágazat állítólagos erőfölényét támasztotta volna alá, és az érvelést el kellett utasítani.

(169)

A szóban forgó érdekelt fél a nyilvánosságra hozatalt követően azt állította egyrészről, hogy az nem szolgálná az uniós érdeket, ha az uniós felhasználóknak az uniós gazdasági ágazatra kellene hagyatkozniuk, másrészről pedig, hogy indokolt lenne ha kellő alternatív beszerzési forrás állna rendelkezésre. Ezen állításának alátámasztására az érintett fél arra hívta fel a figyelmet, hogy a felhasználás 2010/2011-es és 2011/2012-es pénzügyi év közötti visszaesése elsősorban az uniós gazdasági ágazat termelési volumenének csökkenésére volt visszavezethető.

(170)

Miként az a (100) preambulumbekezdésben említésre került, a 2010/2011-es és a 2011/2012-es pénzügyi év között a termelés 5 %-kal csökkent, míg a felhasználás ugyanezen időszakban 13 %-kal csökkent (lásd a (76) és (78) preambulumbekezdést). A 2011/2012-es pénzügyi évben a kapacitáskihasználás 5 %-kal maradt el a 2010/2011-es pénzügyi évi szinttől, vagyis a 2011/2012-es pénzügyi évben kapacitástartalék halmozódott fel. Az uniós gazdasági ágazat termelésére ennélfogva nem lehet a felhasználás 2011/2012-es pénzügyi évi visszaesésében közrejátszó tényezőként tekinteni. Mindemellett – ahogy az a (166) preambulumbekezdésben kifejtésre került – vannak még elérhető alternatív beszerzési források más harmadik országokban is. Emiatt ezt az érvet el kell utasítani.

(171)

Mindezek alapján, valamint különös tekintettel arra, hogy a Kínával szemben bevezetett intézkedések a jelek szerint különösebben nem érintették hátrányosan az együttműködő felhasználókat, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezen gazdasági szereplők gazdasági helyzetét az intézkedések fenntartása feltehetően nem befolyásolná számottevően.

(172)

Négy uniós nyersanyag-beszállító jelentkezett és nyújtott be kitöltött kérdőívet. Esetükben az uniós gazdasági ágazat számára értékesített nyersanyagok a teljes forgalmuknak csak kis hányadát tették ki. A beszállítók közül kettő vitatta e következtetést és azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat eltűnése igenis jelentős hatással bírna üzleti tevékenységükre. A szóban forgó beszállítók azzal érveltek, hogy gazdasági tevékenységük alapjait rendítené meg a nátrium-glutamát uniós gyártásának esetleges megszűnése, mivel a cukorgyárak óhatatlanul előállítanak bizonyos mennyiségű cukorszirupot és melaszt, amelyek fő felvevőjének pedig az uniós gazdasági ágazat számít. Amennyiben a cukor e formái nem találnának vevőre, akkor az a kérdéses gyár összhatékonyságára hatással lenne.

(173)

A felsorakoztatott érveket azonban nem támasztották alá bizonyítékokkal és ezért azokat elutasították.

(174)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a Kínával szembeni hatályos intézkedéseknek, valamint az Indonéziából származó nátrium-glutamát behozatalára vonatkozóan bevezetett intézkedéseknek az együttes hatását lenne indokolt értékelni.

(175)

Az alternatív beszállítói források elérhetőségével összefüggésben végzett elemzés keretében mindkét intézkedés felhasználókat érintő hatását megvizsgálták. Az elemzés kimutatta, hogy valóban számos harmadik országban adottak a feltételek ahhoz, hogy nátrium-glutamátot exportáljanak az Unióba. Ezek a harmadik országok ráadásul már azelőtt jelen voltak az uniós piacon, hogy az indonéziai dömpingelt behozatal nagy mennyiségben megjelent az Unióban.

(176)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem szól uniós érdekből fakadó kényszerítő ok a Kína elleni jelenlegi dömpingellenes intézkedések fenntartása ellen.

(177)

Minden felet értesítettek azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján javaslatot szándékoztak tenni a meglévő intézkedések fenntartására. A feleknek megfelelő idő állt rendelkezésükre ahhoz, hogy a nyilvánosságra hozatalt követően benyújthassák észrevételeiket. A beadványokat és észrevételeket indokolt esetben megfelelően figyelembe vették.

(178)

A fentiekből következik, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében előírtak szerint a Kínából származó nátrium-glutamát behozatalára vonatkozóan az 1187/2008/EK rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(179)

Ha a későbbiek folyamán valamely vállalat megváltoztatja a nevét, a vállalat kérheti a meghatározott egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérelemnek tartalmaznia kell az összes releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Amennyiben a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát, a névváltoztatással kapcsolatos tájékoztató értesítés kerül közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(180)

Az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) a 904/2014/EU végrehajtási rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) 2014. augusztus 22-től kezdődően ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Indonéziából származó nátrium-glutamát behozatalára.

(2)

Az eljárás megindítására 2013. november 29-én került sor az Ajinomoto Foods Europe SAS (a továbbiakban: a panaszos) 2013. október 16-án benyújtott panasza alapján, amely vállalat, mivel az egyetlen uniós nátrium-glutamát-gyártó, a nátrium-glutamát teljes uniós gyártásának 100 %-át képviseli.

(3)

Az ideiglenes rendelet (20) preambulumbekezdésének megfelelően a dömping és a kár vizsgálata a 2012. október 1-jétől2013. szeptember 30-ig terjedő időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) vonatkozott. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2010. április 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(4)

Azon lényeges tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján kivetették az ideiglenes dömpingellenes vámot (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtott be írásos észrevételt az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra.

(5)

A Bizottság mérlegelte az érdekelt felek szóbeli és írásbeli észrevételeit, és az ideiglenes megállapításokat indokolt esetben ezeknek megfelelően módosította.

(6)

A Bizottság valamennyi felet tájékoztatta azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján az Indonéziából származó nátrium-glutamát behozatalára alkalmazandó végleges dömpingellenes vámot ki kívánja vetni, és az ideiglenes vám révén biztosított összegeket véglegesen be kívánja szedni (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára határidőt biztosítottak ahhoz, hogy a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban közölhessék észrevételeiket.

(7)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket mérlegelték és indokolt esetben figyelembe vették.

(8)

A független importőröket érintő mintavételi eljárásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (7)–(19) preambulumbekezdésében tett ideiglenes megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(9)

Az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében meghatározottak szerint az érintett termék az Indonéziából származó, jelenleg az ex 2922 42 00 KN-kód alá besorolt nátrium-glutamát (a továbbiakban: érintett termék). A nátrium-glutamát olyan élelmiszer-adalékanyag, amelyet főként ízfokozóként alkalmaznak levesekhez, erőlevesekhez, hal- és húsételekhez, fűszerkeverékekhez, valamint kész élelmiszerekhez. Fehér színű, különböző méretű, szagtalan kristály formájában állítják elő. A nátrium-glutamátot a vegyiparban is alkalmazzák nem élelmiszer-ipari célú felhasználásra, például mosó- és tisztítószerekhez. A nátrium-glutamát különböző méretű csomagolásokban kapható, 0,5 grammos fogyasztási egységektől az 1 000 kilogrammos ömlesztett kiszerelésig. A kisebb méretű csomagokat kiskereskedőkön keresztül lakossági fogyasztóknak értékesítik, míg a 20 kg-os és annál nagyobb méretűeket ipari felhasználóknak szánják. Ezenfelül különböző tisztasági fokozatok is léteznek. Mindemellett a nátrium-glutamát jellemzői tekintetében sem a kiszerelések, sem pedig a tisztasági fokozatok alapján nem mutatkoznak meg különbségek.

(10)

Az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (21)–(25) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(11)

A rendes értékre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (26)–(31) preambulumbekezdését a Bizottság megerősíti.

(12)

Mindkét indonéziai együttműködő exportáló gyártó megismételte állítását, hogy a vele kapcsolatban álló vállalatok esetében szokásos eladási ár került felszámításra, és ezért a számtanilag képzett exportár helyett az exportár alapjául az indonéziai anyavállalat és az első kapcsolatban álló vevő közötti eladási árnak kell szolgálnia.

(13)

Ezen állításukat alátámasztandó mindkét exportáló gyártó azzal érvelt, hogy nem állt rendelkezésre bizonyíték a termékek közötti keresztkompenzáció vagy egyéb, az indonéziai anyavállalat és a vele kapcsolatban álló vállalatok között felmerült költségek tekintetében. Az említett elemek ezért nem képezhették volna az ideiglenes rendelet (37) preambulumbekezdésében szereplő következtetések alapját.

(14)

Emellett az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a vele kapcsolatban álló uniós vállalat nem importőr volt, hanem egy közvetítő, aki a vámkezelés előtt továbbértékesítette a terméket az Unióban. Az említett exportáló gyártó azzal érvelt, hogy ez alapján nem alkalmazhatók az ideiglenes rendelet (37) preambulumbekezdésében szereplő következtetések, miszerint a kapcsolatban álló vállalatok közötti transzferárak színvonala nem tette lehetővé a kapcsolatban álló importőrök számára, hogy ésszerű nyereségre tegyenek szert az Unióban.

(15)

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az exportőr és az importőr társulásának puszta ténye elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára a tényleges exportárak megbízhatatlanként való kezelését, mivel az exportőr és az importőr közötti társulás megléte egyike azon okoknak, amelyek miatt a tényleges kiviteli árak megbízhatatlannak tekinthetők. A szállító és az importőr társulása miatt a szállító által a vele kapcsolatban álló uniós vállalat felé érvényesített árak transzferárak, amelyek nem piaci alapon zajló tárgyalások eredményét képezik, ami rendes körülmények között irányadó lenne a független társaságok között. Továbbá egyértelmű, hogy egy kapcsolt vállalat tevékenységével járó költségek, illetve egy ilyen vállalat által elért haszonkulcs ténylegesen ugyanolyan mértékben csökkentik az exportáló gyártónál befolyó összeget, mint ahogy az importőr oldalán szokásosan felmerülő tételek.

(16)

Emellett a jelenlegi esetben a vizsgálat során kiderült, hogy a szóban forgó kapcsolatban álló vállalatok nem értek el fenntartható nyereséget az Unióban. E tekintetben elsőként azt kell megemlíteni, hogy nem lehetett alkalmazni valamely együttműködő független importőr haszonkulcsát, mivel bizalmas jellege miatt nem volt nyilvánosságra hozható a versenytársak felé. Ezért egy olyan haszonkulcsot használtak viszonyítási alapként, amelyet egy hasonló iparág által gyártott és a jelen esethez hasonló körülmények között az Unióba importált másik vegyipari termékkel kapcsolatos korábbi eljárásban alkalmaztak (3). Ez a haszonkulcs a legobjektívabb rendelkezésre álló alap arra a célra, hogy megfelelő becslést lehessen végezni a szokásos piaci feltételek szerint kialakított exportár tekintetében. Az alkalmazott ésszerű haszonkulcs 5 % volt. Mivel az Unión belüli kapcsolatban álló vállalatok által elért nyereség jóval alacsonyabb ennél a küszöbértéknél, és figyelemmel arra, hogy az ilyen nyereség nem fenntartható, a transzferár nem tekinthető megbízhatónak.

(17)

Ezen túlmenően nincs feltétlenül szükség egyértelmű bizonyítékra arra vonatkozóan, hogy a kapcsolatban álló vállalatok között valóban sor került-e keresztkompenzációra vagy felmerültek-e bizonyos költségek, amelyeket rendszerint az importőr visel, de valamely fél fizetett. Amint az fent kifejtésre került, e költségek mindig valamely kapcsolatban álló vállalatnál merülnek fel, amint egy ilyen vállalat értékesítési és behozatali tevékenységet lát el. A kapcsolatban álló vállalatok társulásának következtében nem kizárható a más termékek vagy ilyen költségek révén megvalósuló keresztkompenzáció, és így a transzferárak nem megbízhatók.

(18)

Az sem releváns, hogy az Unión belüli kapcsolatban álló vállalat az importőr összes feladatát látja el, vagy más feladatokat lát el. Az bír döntő jelentőséggel, hogy megbízható-e a közösségi határparitásos exportár. A fenti (15) preambulumbekezdésben említettek szerint a jelenlegi vizsgálat kimutatta, hogy a kapcsolatban álló vállalatok között alkalmazott árszint nem teszi lehetővé az Unión belüli kapcsolatban álló vállalatok számára, hogy ésszerű haszonkulcsra tegyenek szert. Az exportőrök egyike sem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy miért nem helyénvaló ez a haszonkulcs és ezért az erre vonatkozó állításokat megalapozatlannak kell tekinteni. Az az érv, miszerint az említett kapcsolatban álló vállalatok egyike nem látja el egy uniós importőr feladatait, nem fogadható el, mivel – a fentebb említettek szerint – nincs jelentősége, hogy pontosan mely feladatokat látta el a vállalat az Unióban. Az a tény továbbá, hogy a vállalat csupán bizonyos importőri feladatokat látott el, szükségszerűen visszatükröződik a kapcsolatban álló vállalatok értékesítési, általános és adminisztratív költségeinek (a továbbiakban: SGA-költségek) összegében, az alkalmazott haszonkulcs összegében viszont semmiképp. Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy bizonyos tevékenységeket a kapcsolatban álló vállalat látott el a behozatalt megelőzően, nem jelenti azt, hogy az exportárat ne az első független vevővel szemben alkalmazott, kellő módon kiigazított viszonteladási ár alapján képezték volna az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint.

(19)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a két együttműködő indonéz exportáló gyártó megismételte az exportár meghatározása kapcsán tett állításait. Az egyik exportáló gyártó nem értett egyet a (15) preambulumbekezdésben ismertetett megállapításokkal, miszerint az exportőr és az importőr közötti társulás puszta ténye is elegendő ahhoz, hogy a Bizottság a tényleges exportárakat megbízhatatlannak tekintse, és azt állította, hogy ez ellentétes az alaprendelet 2. cikk (9) bekezdésével. Ugyanez az exportáló gyártó továbbá azt állította, hogy a (17) preambulumbekezdésben kifejtett megfontolások, miszerint bizonyos költségek minden esetben az egyik kapcsolatban álló vállalatnál merülnek fel, amint ez a vállalat értékesítési és behozatali tevékenységet lát el, nem a jelen ügy tényein alapultak. Végezetül az említett exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság nem foglalkozott azzal a ténnyel, hogy a kapcsolatban álló vállalat és az Unión belüli független vevők felé alkalmazott árak szintje hasonló volt.

(20)

A másik exportáló gyártó megismételte azt az állítását, hogy az exportár meghatározásához az általa az Unió határán, az első független vevő felé alkalmazott exportárat kell figyelembe venni, hangsúlyozva, hogy a kapcsolatban álló vállalat csak közvetítőként járt el, és hogy – egyebek mellett – a vámkezelést az Unión belüli független vevők végezték.

(21)

Ezen állításokra válaszul meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügy tényei alapján az exportárakat az exportőrök és a kapcsolatban álló felek társulása miatt számtanilag kell képezni. A vizsgálat során valóban kiderült, hogy a szóban forgó kapcsolatban álló felek a vizsgálati időszak során nem értek el fenntartható nyereséget az Unióban. E tekintetben annak eldöntésében, hogy az exportárat jelen esetben számtanilag kell-e képezni, nem játszik szerepet, hogy a kapcsolatban álló vállalat milyen feladatot lát el az Unióban. Továbbá, amint az a fenti (18) preambulumbekezdésben megállapításra került, az a tény, hogy a kapcsolatban álló vállalatok csak bizonyos feladatokat látnak el, nem akadályozza az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének alkalmazását, de visszatükröződik az alacsonyabb SGA-költségekben, amelyeket levonnak az érintett termék független vevő részére történő első viszonteladásakor érvényesített árból. Végezetül azt is meg kell jegyezni, hogy az exportáló gyártók nem nyújtottak be olyan új ténybeli bizonyítékokat, amelyek ellentmondanának ezeknek a következtetéseknek. A kapcsolatban álló és a független uniós vevők felé alkalmazott hasonló árakra vonatkozó állítással kapcsolatban megjegyzendő, hogy azzal az ideiglenes rendelet (37) preambulumbekezdésében foglalkoztak. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a független vevők felé alkalmazott hasonló árszintek ellenére a kapcsolatban álló vállalatok közötti transzferárak színvonala nem tette lehetővé a kapcsolatban álló importőrök számára, hogy fenntartható nyereségre tegyenek szert az Unióban. Ezért ezeket az érveket el kell utasítani.

(22)

Ezért a számtanilag képzett exportárak alkalmazására vonatkozó érveket a jelenlegi vizsgálatban el kell utasítani.

(23)

Ugyanaz a két exportáló gyártó azt állította, hogy amennyiben az exportárak kiszámítására a (12)–(14) preambulumbekezdésben említett érveik ellenére számtani alapon kerül sor, úgy véleményük szerint az 5 %-os ésszerű haszonkulcs, amelyet az exportár képzéséhez használtak, túlzottan magas; sokkal inkább a velük kapcsolatban álló vállalatok tényleges haszonkulcsát kellene alkalmazni, mivel a kapcsolatban álló vállalatok között, illetve a független vevők esetében alkalmazott árak egy szinten voltak.

(24)

A kapcsolatban álló vállalatok transzferárainak és haszonkulcsainak megbízhatóságára vonatkozó, a (15)–(18) preambulumbekezdésben meghatározott megfontolások alapján ezt az érvet el kell utasítani. Mindenesetre az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján felmerült költségekre adott támogatások az érintett vállalatok saját SGA-költségein alapulnak, és ezért e vállalatok tevékenységét tükrözik vissza függetlenül feladataiktól. Ennélfogva ezt az érvet el kell utasítani.

(25)

A fenti exportáló gyártók egyike azt állította, hogy az exportáló gyártóval kapcsolatban nem álló valamely vállalattal bonyolított egyedi ügyletek vonatkozásában az exportár alapját az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően a fizetett vagy fizetendő tényleges ár kellett volna, hogy képezze. A Bizottság azonban úgy vélte, hogy a szóban forgó értékesítések nem minősültek az Unióba irányuló exportértékesítésnek. Ennek alapján az érintett ügyleteket kizárták az exportár meghatározásából. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártó vitatta e kizárást, mivel szerinte a Bizottságnak figyelembe kellene vennie az exportáló gyártó által előállított érintett termék összes Unióba irányuló értékesítését. Az exportár meghatározásához ugyanakkor a független vevő számára történt valamennyi értékesítést figyelembe vették. Az említett független vevő által ezt követően lebonyolított ügyleteket figyelmen kívül kell hagyni, mivel azok nem minősülnek exportértékesítéseknek az alaprendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdése szerint, valamint mert fennáll ezen értékesítések kétszeri beszámításának kockázata. Ez alapján az exportáló gyártó állítását elutasították.

(26)

Az exportár meghatározására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (32)–(38) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(27)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a két együttműködő exportáló gyártó nehezményezte, hogy azok a költségek, amelyek az áruknak a gyárból a raktárba szállítása kapcsán merültek fel, belső logisztikai költségeknek minősülnek és így nem befolyásolják az ár-összehasonlíthatóságot.

(28)

Az exportáló gyártók egyike számos elosztó raktárt üzemeltetett a belföldi piacon, ahonnan a nátrium-glutamátot a végső fogyasztók részére szállítják. Az említett exportáló gyártó azt állította, hogy a gyár és a raktár közötti szállítás költségét belföldi szállítási költségnek kell tekinteni és le kell vonni a rendes értékből, mivel az exportértékesítések során nem merülnek fel ilyen költségek. A másik exportáló gyártó azt állította, hogy egyes esetekben az áru raktárba szállítását hozzá lehetett rendelni bizonyos számlákhoz, és ezért ezekben az esetekben közvetlen értékesítési költségekről van szó, amelyek benne foglaltatnak a fogyasztók felé kiszámlázott árban, azaz befolyásolják az ár-összehasonlíthatóságot. Ezért le kell vonni a rendes értékből.

(29)

A raktárakat az exportáló gyártó telephelyei részének tekintik, és a termék csak a raktárba való beérkezésének pillanatától kezdve minősül értékesíthetőnek. A raktár gyártól számított távolsága nem bír jelentőséggel, ahogyan az a tény sem, hogy a gyár és a raktár közötti szállítás egy adott belföldi értékesítési ügylethez köthető-e, mivel ezek a költségek általában az értékesítés előtt keletkeznek, és ezért nem minősülnek az ár-összehasonlíthatóságot befolyásoló közvetlen értékesítési kiadásnak. Ezért az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének e) pont alapján ezeket az állításokat el kell utasítani.

(30)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az együttműködő exportáló gyártó, amely egy Unión kívüli székhellyel rendelkező, kapcsolatban álló vállalaton keresztül exportált nátrium-glutamátot, azt állította, hogy kiviteleit nem kell kiigazítani az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján, mivel az Unión kívüli, kapcsolatban álló vállalat nem ügynökként, és nem jutalékos alapon dolgozott. Az exportáló gyártó továbbá azt állította, hogy az érintett kapcsolatban álló vállalkozás haszonkulcsa, amely a kiigazítás alapjául szolgált, nem befolyásolja az ár-összehasonlíthatóságot, mivel az exportár kiszámításához a Bizottság a kapcsolatban álló uniós vállalat szintjén már levont egy ésszerű mértékű haszonkulcsot, amely fedezi az összes vállalatközi ügyletre vonatkozó haszonkulcsot. Az exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy ha egyáltalán valamit, úgy kizárólag az Unión kívüli, kapcsolatban álló vállalat SGA-költségeit kellene levonni a számtanilag képzett exportárból.

(31)

A vizsgálat megállapította, hogy az Unión kívül székhellyel rendelkező, kapcsolatban álló vállalat felárat alkalmazott valamennyi, az Unióba irányuló exportértékesítés vonatkozásában. A felár befolyásolta az ár-összehasonlíthatóságot, mivel csak az exportértékesítésekre vonatkozott, a belföldi piacon történő értékesítésre ellenben nem. Az az állítás, hogy a kapcsolatban álló vállalat haszonkulcsát már figyelembe vették az exportár képzése során az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően, nem fogadható el. Ez azért van így, mert az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése és 2. cikke (10) bekezdése szerinti kiigazítások más-más célkitűzéseket követnek, továbbá elkülönülnek és eltérnek egymástól, és különböző anyagi jogi szabályok vonatkoznak rájuk. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének célja egy megbízható exportár megállapítása, míg az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének célja az exportár és a rendes érték összehasonlíthatóságának biztosítása. Amint hitelt érdemlően megállapítják az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) vagy (9) bekezdése szerint, a 2. cikk (10) bekezdése alapján végzett bármely további kiigazítás már nem érinti önmagában véve az exportárat, és semmiképpen sem lehet célja a rendes érték és az exportár meghatározása. Ezért az együttműködő exportáló gyártó figyelmen kívül hagyja az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás célját, amely – nem az exportár meghatározása, hanem – az ár rendes értékkel történő összehasonlíthatóságának a biztosítása. Ezért az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének értelmében levont ésszerű haszonkulcs nem terjed ki semmilyen olyan árrésre, amelyet ugyanazon értékesítési csatorna vonatkozásában alkalmaztak. Ami a kiigazítandó összeget illeti, az elvégzett kiigazítás a kapcsolatban álló vállalatok között ténylegesen alkalmazott haszonkulcsot tükrözi, és így valójában hatással van az árakra és az ár-összehasonlíthatóságra. Semmi nem indokolja tehát, hogy azt egy másik, elméleti összeggel helyettesítsék. Végül, a Bizottság jogosan veszi figyelembe azt a tényt, hogy az Unión kívüli, kapcsolatban álló vállalat számára kifizetést teljesítenek (haszonkulcs formájában, amelyet a kapcsolódó vállalat érvényesít az uniós vevők felé kiszámlázott értékesítések vonatkozásában). Ahhoz, hogy a kapcsolatban álló vállalat olyan vállalkozásnak minősüljön, amely az érintett kifizetések tekintetében az Unión kívüli országban (ahol a társasági adó mértéke jóval alacsonyabb, mint Indonéziában) tartozik a társasági adó hatálya alá, tényleges gazdasági tevékenységét kell az adott országban végeznie. Az indonéz exportáló gyártó nem formálhat jogot egyszerre arra, hogy biztosítsák számára a kedvezményes adózási bánásmódot az Unión kívül elhelyezkedő, kapcsolatban álló vállalatra, valamint ez utóbbi adott joghatóság alá tartozó gazdasági tevékenységére való tekintettel, valamint állíthatja ezzel egyidejűleg azt a dömpingellenes eljárás keretében, hogy a kapcsolt társaság nem végez gazdasági tevékenységet. Ezért ezeket az állításokat el kell utasítani.

(32)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártó megismételte állításait a vele kapcsolatban álló vállalat haszonkulcsának kiigazításával kapcsolatosan, és vitatta, hogy a dömpingellenes vizsgálat során figyelembe kellene venni adózási megfontolásokat. Az exportáló gyártó továbbá azt állította, hogy ugyan nem vitatja, hogy a vele kapcsolatban álló vállalat kereskedelmi tevékenységeket folytat az érintett harmadik országban, ezek az érintett termék vonatkozásában csak korlátozott mértékűek. Ezen túlmenően megismételte, hogy a kapcsolatban álló vállalat tevékenységei egyértelműen különböznek egy ügynök tevékenységeitől, továbbá az említett vállalat nem kap jutalékot az exportáló gyártótól az Unió felé eszközölt értékesítései után. Végül, az exportáló gyártó megismételte azon állítását, hogy az exportár kiszámításához a Bizottság a kapcsolatban álló uniós vállalat szintjén már levont egy ésszerű mértékű haszonkulcsot, amely fedezi az összes vállalatközi ügyletre vonatkozó haszonkulcsot. E tekintetben az exportáló gyártó azt állította, hogy a kapcsolatban álló vállalatok közötti, egymást követő értékesítések esetében a Bizottság gyakorlata valóban az, hogy kizárólag a közvetlenül az Unión belüli független vevő számára értékesítő kapcsolatban álló vállalat haszonkulcsát vonja le, ugyanakkor nem vonja le a többi kapcsolatban álló vállalat haszonkulcsát ugyanazon értékesítési csatorna tekintetében.

(33)

Meg kell jegyezni, hogy jelen esetben az önálló adózási egység megléte az Unión kívüli kapcsolatban álló fél által gyakorolt jelentős gazdasági tevékenységekre utalhat, mivel a nemzeti adójog előírja az ilyen tevékenység meglétét. Jelen esetben és a (31) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság figyelembe vette azt a tényt, hogy az érintett exportáló gyártó rendelkezik egy jelentős gazdasági tevékenységet folytató, Unión kívüli kapcsolatban álló féllel, továbbá azt a tényt is, hogy ez az Unión kívüli kapcsolatban álló fél haszonkulcsot vont le minden egyes, a kapcsolatban álló felek között lebonyolított, az érintett termékre vonatkozó ügylet esetében, ami befolyásolja az árak összehasonlíthatóságát az Unióba irányuló nátrium-glutamát-export tekintetében. Továbbá, a (31) preambulumbekezdésben említettek szerint a kiigazítás alapjául szolgáló összeg a kapcsolatban álló vállalatok között felszámított tényleges, ellenőrzött haszonkulcsot, és ezáltal pontosan a kapcsolatban álló vállalat tevékenységeit tükrözte vissza. Ezeket az érveket ennek megfelelően el kell utasítanunk.

(34)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez az exportáló gyártó kifogásolta az exportár vonatkozásában kifizetett jutalékokra vonatkozó kiigazítást azt állítva, hogy azok nem az értékesítés közvetlen költségei voltak, hanem havi rendszerességgel fizették őket, így nem kötődnek egy bizonyos értékesítési ügylethez, és nem befolyásolják az ár összehasonlíthatóságát. Az exportáló gyártó azt állította, hogy a fizetett jutalékoknak csak a kapcsolatban álló vállalatokra volt hatása, ezért az alaprendelet 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja nem alkalmazandó. Az exportáló gyártó azt is állította, hogy azon feltételezés alapján, miszerint a vállalat egyetlen gazdasági egységet alkot a kapcsolatban álló vállalatokkal, az e gazdasági egységen belüli pénzátutalás nem jelent költséget vagy bevételt e gazdasági egység számára.

(35)

A vizsgálat megállapította, hogy az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló vállalat közötti, jutalékról szóló megállapodás szerint a jutalékok akkor váltak esedékessé, amikor az indonéz exportáló gyártó közvetlenül (nem pedig a kapcsolatban álló vállalaton keresztül) értékesített az uniós piacon működő független vevők számára. A fizetett jutalék közvetlenül kapcsolódott a nettó eladási értékhez. Ennek eredményeként a közvetlen összefüggés az értékesítés és a fizetett jutalék között befolyásolta az árak összehasonlíthatóságát az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében.

(36)

Végezetül nem helytálló az a feltételezés, hogy a kapcsolatban álló vállalatokat egyetlen gazdasági egységnek tekintették. A vizsgálat megállapította, hogy az exportáló gyártó saját működő exportrészleget üzemeltetett és nem volt átfedés az exportáló gyártó és a kapcsolatban álló importőr között az exporttal kapcsolatos feladatkörök vonatkozásában. Ezért a kapcsolatban álló vállalat nem tekinthető belső értékesítési részlegnek, és ezeket az érveket el kell utasítani.

(37)

Abban az esetben azonban, ha az exportárak kiigazítására az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján kerülne sor, az exportáló gyártó véleménye szerint a kifizetett jutalékok összegét le kellene vonni a kapcsolatban álló vállalat SGA-költségeiből is, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően levonnának az első független uniós vevő felé érvényesített viszonteladási árból. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének értelmében a megbízható exportár kiszámításakor minden, a behozatal és a viszonteladás között felmerült költséget le kell vonni az első független uniós vevő felé alkalmazott viszonteladói árból, és nincs olyan jogalap, amely alapján ezeket a költségeket kompenzálná bármely más bevétel, ahogyan azt az exportáló gyártó kérelmezte. Emellett a kapcsolatban álló vállalat Unión belül felmerülő SGA-költségei más értékesítési csatornához tartoznak (pl. egy a kapcsolatban álló vevőn keresztül), mint a jutalékból származó bevétel, ami a független vevők felé fennálló értékesítési csatornához tartozik. Végezetül a haszonkulcsnak az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelő kiigazítása és az exportárnak az ugyanezen 2. cikk (8) vagy (9) bekezdésének megfelelő meghatározása eltérő célokat szolgál és a dömpingre vonatkozó vizsgálat két eltérő szakaszát jelenti.

(38)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártó megismételte állításait a (35) preambulumbekezdésben leírt jutalékkal kapcsolatban, és azzal érvelt, hogy az nem lenne következetes, ha a kapcsolatban álló felek közötti transzferárakat egyfelől megbízhatatlannak ítélik, másfelől viszont az exportárak kiigazítását a kapcsolatban álló felek közötti jutalékra vonatkozó megállapodás alapján végezik el. Az exportáló gyártó vitatta továbbá a (35) preambulumbekezdésben szereplő megállapításokat, miszerint a fizetett jutalék közvetlenül a nettó eladási értéktől függ és ezért közvetlen kapcsolat volt az értékesítés és a fizetett jutalék között, amely abból adódóan, hogy kifizetésére havonta egyszer került sor és kiszámításának részleteit a felek között nem osztották meg, kihatott az árak összehasonlíthatóságára.

(39)

Az exportáló gyártó sem nem hozott fel további indokokat érveinek alátámasztására, sem nem szolgáltatott olyan további ténybeli információkat állítása mellett, amelyek ellentmondanának ezeknek a következtetéseknek. Ezért a (35)–(37) preambulumbekezdésben levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.