17.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 11/1

(1)

A 2007-ben kezdődött pénzügyi válság korai, „likviditási szakaszában” sok hitelintézet – megfelelő tőkeszintjük dacára – komoly nehézségekkel szembesült, mivel nem kezelték prudens módon likviditási kockázatukat. Egyes hitelintézetek túlságosan is a rövid lejáratú finanszírozási forrásokra hagyatkoztak, amelyek gyorsan elapadtak a válság fellépésekor. Ezek a hitelintézetek azután sérülékennyé váltak a likviditáskereslettel szemben, mivel nem volt elegendő mennyiségű likvid eszközük, hogy a forráskivonás miatti keresletet (kiáramlásokat) ki tudják elégíteni a stresszidőszak alatt. Ennek következtében eszközeiket kényszereladással kellett értékesíteniük, ami egy öngerjesztő, lefelé irányuló árspirált indított el és fizetésképtelenségi válságot előidéző piacibizalom-vesztést eredményezett. Végeredményképpen pedig sok hitelintézet volt kénytelen túlzott mértékben a központi banki likviditásnyújtásra hagyatkozni, és sokakat kellett jelentős, költségvetési forrásból finanszírozott összegekkel megmenteni. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy részletes likviditásfedezeti követelményt kell kidolgozni, amelynek célja, hogy ezt a kockázatot el lehessen kerülni azáltal, hogy a hitelintézeteket olyan helyzetbe hozza, amelyben kevésbé kell támaszkodniuk rövid lejáratú finanszírozásra és a központi banki likviditásnyújtásra, továbbá jobban tűrik a váratlan likviditási sokkokat.

(2)

Az 575/2013/EU rendelet 412. cikkének (1) bekezdése általánosságban megfogalmazott likviditásfedezeti követelményt ró a hitelintézetekre; e követelmény értelmében a hitelintézeteknek „rendelkezniük kell likvid eszközökkel, amelyek értékének összege stresszhelyzetben fedezi a likviditáskiáramlások és likviditásbeáramlások különbségét”. Az 575/2013/EU rendelet 460. cikkének értelmében a Bizottság felhatalmazással rendelkezik a likviditásfedezeti követelmény, továbbá annak pontosítására, hogy az illetékes hatóságoknak milyen körülmények esetén kell konkrét be- és kiáramlási szinteket alkalmazniuk a hitelintézetekre azon sajátos kockázatoknak megfelelően, amelyeknek azok ki vannak téve. Az 575/2013/EU rendelet (101) preambulumbekezdésével összhangban, a szabályoknak összehasonlíthatónak kell lenniük a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) által a likviditásikockázat-mérésre, likviditási standardokra és monitoringra vonatkozó nemzetközi keretrendszerben megállapított likviditásfedezeti rátával, ugyanakkor figyelembe kell venniük az uniós és nemzeti sajátosságokat. A likviditásfedezeti követelmény 2018. január 1-jei teljes körű bevezetéséig a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy legfeljebb 100 %-os mértékig a nemzeti jogszabályokkal összhangban álló likviditásfedezeti követelményt alkalmazhassanak a hitelintézetekre.

(3)

A BCBS likviditási standardjaival összhangban szabályokat kell elfogadni a likviditásfedezeti követelménynek a hitelintézet likvid eszközöket tartalmazó pufferének és nettó likviditáskiáramlásának 30 naptári napos stresszidőszak alatti arányaként való meghatározására. A nettó likviditáskiáramlás a hitelintézetnek a likviditásbeáramlással csökkentett likviditáskiáramlása. A likviditásfedezeti rátát százalékos értékben kell kifejezni és teljes körű alkalmazásakor minimumszintjét 100 %-ban kell meghatározni; ez azt jelzi, hogy a hitelintézet elegendő likvid eszközzel rendelkezik nettó likviditáskiáramlás fedezetére egy 30 napos stresszidőszak során. Egy ilyen időszakban a hitelintézetnek anélkül kell gyorsan készpénzzé tennie likvid eszközeit, hogy központi banki likviditásért vagy költségvetési forrásokért folyamodna, ami átmenetileg a likviditásfedezeti ráta 100 % alá csökkenéséhez vezethet. Amennyiben ez bármikor bekövetkezik vagy várhatóan bekövetkezik, a hitelintézetnek az 575/2013/EU rendelet 414. cikkében rögzített egyedi követelményeknek kell megfelelnie annak érdekében, hogy minél hamarabb visszaállítsa likviditásfedezeti rátát a minimális szintre.

(4)

Kizárólag azok a szabadon átruházható eszközök definiálhatók likvid eszközökként, amelyeket rövid időn belül, jelentős veszteség nélkül lehet készpénzzé tenni magánpiacokon a hitelintézet likviditási pufferének céljaira. Az 575/2013/EU rendelet 6. részével és a BCBS likvideszköz-besorolásával összhangban, a megfelelő szabályoknak különbséget kell tenniük a rendkívül magas likviditású és hitelminőségű vagy 1. szintű és a magas likviditású és hitelminőségű vagy 2. szintű eszközök között. Az utóbbiakat további két alkategóriára, 2A. és 2B. szintű eszközökre kell bontani. A hitelintézetnek – relatív likviditásukat és hitelminőségüket figyelembe véve – megfelelően diverzifikált likvideszközpufferrel kell rendelkeznie. Ennek megfelelően az összes szint és alszint tekintetében sajátos követelményeknek kell vonatkozniuk a teljes puffer haircutjaira és határértékeire, és adott esetben differenciált követelményeket kell alkalmazni a szintek és alszintek között, illetve az ugyanazon szinten vagy alszinten lévő likvid eszközök kategóriái között – e követelmények annál szigorúbbak, minél alacsonyabb az adott eszköz likviditási besorolása.

(5)

Azt biztosítandó, hogy rövid idő alatt készpénzre lehessen váltani őket, bizonyos általános és működési követelményeknek kell vonatkozniuk a likvid eszközökre – adott esetben bizonyos, meghatározott 1. szintű eszközök kivételével. Ezeknek a követelményeknek rögzíteniük kell, hogy a likvid eszközökkel az értékesítésük útjában álló akadályoktól mentesen kell rendelkezni, az eszközöknek könnyen értékelhetőnek, elismert tőzsdén jegyzettnek vagy aktív értékesítési vagy repopiacokon kereskedhetőknek kell lenniük. Biztosítaniuk kell, hogy a hitelintézet likviditáskezelési funkciója mindenkor hozzáfér a likvid eszközökhöz és azokat ellenőrizni tudja, továbbá, hogy a likviditási puffert alkotó eszközök kellően diverzifikáltak. A diverzifikálás azért fontos, mert biztosítja, hogy a hitelintézetnek azt a képességét, hogy gyorsan, jelentős veszteség nélkül tudja felszabadítani likvid eszközeit, nem gyengítik azok az eszközök, amelyek érzékenyebbek a közös kockázati tényezőkkel szemben. A hitelintézetnek azt is biztosítania kell, hogy likvid eszközei és nettó likviditáskiáramlása devizaneme konzisztens legyen, megakadályozandó, hogy a túlzott devizanem-eltérés meggyengítse a hitelintézet azon képességét, hogy likviditási pufferét egy adott devizanemben megvalósuló likviditáskiáramlás fedezésére tudja használni valamely stresszidőszakban.

(6)

Az Európai Bankhatóság (EBH) által az 575/2013/EU rendelet 509. cikkének (3) és (5) bekezdése szerint elkészített 2013. december 20-i jelentésben foglalt ajánlásoknak megfelelően a tagállamok központi kormányzata vagy központi bankja vagy a szupranacionális intézmények által kibocsátott vagy garantált összes kötvénytípusnak 1. szintű státust kell kapnia. Amint azt az EBH megjegyezte, erőteljes szabályozói érvek szólnak amellett, hogy ne legyen megkülönböztetés a tagállamok között, mivel bizonyos államkötvényeknek az 1. szintű eszközökből való kizárása az Unióban más államkötvényekbe való befektetéseket ösztönözhet, ami a belső piac széttöredezéséhez vezethet, továbbá megnövelheti a válság során jelentkező, a hitelintézetek és államaik közötti kölcsönös megfertőződés kockázatát („a bankok és az állam kapcsolata”). A harmadik országokat illetően 1. szintű státust kell kapniuk az 575/2013/EU rendelet 3. része II. címében foglalt hitelkockázati szabályok értelmében 0 %-os kockázati súlyozású központi banki és a kormányzati kitettségeknek, a BCBS standardjában foglaltaknak megfelelően. A regionális hatóságokkal és helyi hatóságokkal vagy közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek kizárólag akkor kaphatnak 1. szintű státust, ha a központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelik őket, és a központi kormányzat a 0 %-os súlyozás előnyeit élvezi ugyanazon hitelkockázati szabályokkal összhangban. Ugyanezt a státust kell alkalmazni a 0 %-os kockázati súlyozású multilaterális fejlesztési bankokkal és nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségekre is. Mivel ezek az eszközök rendkívül magas likviditásúak és hitelminőségűek, a hitelintézet számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozás nélkül tarthassa őket pufferében, továbbá nem kell korrekciós és diverzifikációs követelményt előírni számukra.

(7)

A hitelintézet által kibocsátott eszközök általában nem ismerhetők el likvid eszközökként, azonban a tagállamok kormányzatai által támogatott, például a kedvezményes hitelezésben részt vevők és az állami tulajdonú hitelezők által kibocsátott banki eszközöket és a kifejezett állami garanciával támogatott privát banki eszközöket ésszerű 1. szintű eszközként kezelni. Az utóbbiak a pénzügyi válság örökségét képezik, amelyet fokozatosan ki kell futtatni; ennek megfelelően csak azok a banki eszközök minősülnek likvid eszközöknek, amelyekre az állam 2014. június 30. előtt vállalt garanciát vagy kötelezettséget. Hasonlóképpen, a tagállamok bizonyos meghatározott eszközkezelői által kibocsátott elsőbbségi kötvényeket csak akkor lehet 1. szintű eszközként kezelni, ha megfelelnek a tagállamuk központi kormányzatával szembeni kitettségekre vonatkozó ugyanezen követelményeknek, azonban kizárólag korlátozott idejű érvényességgel.

(8)

A fedezett kötvények hitelintézetek által kibocsátott adósságinstrumentumok, amelyek biztosítékai fedezetieszköz-alapba tartozó eszközök, jellemzően jelzáloghitelek és a közszféra adóssága, amelyekhez a befektetőknek – csőd esetén – elsőbbségi joguk van. A fedezettségüknek és bizonyos további biztonsági elemeknek, például a kibocsátóra vonatkozó azon követelménynek köszönhetően, hogy a fedezeti alapban pótolja a nemteljesítő eszközöket, és a kötvények névértékét meghaladó összegben tartson eszközöket („eszközfedezettségi követelmény”), a fedezett kötvények viszonylag alacsony kockázatú, hozamtermelő instrumentumok, amelyek a legtöbb tagállam jelzálogpiacán kulcsszerepet játszanak a finanszírozásban. Bizonyos tagállamokban a forgalomban lévő fedezettkötvény-kibocsátások meghaladják a forgalomban lévő államkötvények portfólióját. Bizonyos, az 1. hitelminőségi besorolásba tartozó fedezett kötvények ráadásul kitűnő likviditást mutattak az EBH-jelentésben elemzett, 2008. január 1-jétől2012. június 30-ig terjedő időszakban. Mindazonáltal az EBH ajánlása szerint a fedezett kötvényeket 2A. szintű kötvényekként kell kezelni a BCBS standardjaival való összehangoltság érdekében. A fenti, a hitelminőségre, a likviditási teljesítményre és az Unió finanszírozási piacán betöltött szerepre vonatkozó megfontolások miatt azonban helyénvaló az 1. hitelminőségi besorolásba tartozó fedezett kötvényeket 1. szintű eszközökként kezelni. A túlzott koncentrációs kockázat elkerülése érdekében és más 1. szintű eszközöktől eltérően, a likviditási pufferben található 1. hitelminőségi besorolású fedezett kötvényekre a teljes puffer 70 %-ának megfelelő felső korlátot, legalább 7 %-os haircutot és a diverzifikációs követelményt kell alkalmazni.

(9)

A 2. hitelminőségi besorolású fedezett kötvényeket 2A. szintű eszközökként szükséges elismerni, és az ezen a szinten elhelyezkedő más likvid eszközre alkalmazott 40 %-os felső korlát és 15 %-os haircut vonatkozik rájuk. Ez a rendelkezésre álló piaci adatok alapján indokolható, amelyek azt jelzik, hogy a 2. hitelminőségi besorolásba tartozó fedezett kötvények likviditása magasabb, mint a velük összehasonlítható 2A. és 2B. szintű kötvényeké, mint például az 1. hitelminőségi besorolású lakóingatlannal fedezett értékpapíroké. Továbbá annak lehetővé tétele, hogy e fedezett kötvények a likviditási pufferben tarthatónak minősüljenek, hozzájárulna a likviditási pufferben rendelkezésre álló eszközök diverzifikálásához és megakadályozná a köztük és az 1. hitelminőségi besorolásba tartozó fedezett kötvények közötti indokolatlan megkülönböztetést vagy a hirtelen kilengéseket. Meg kell jegyezni azonban, hogy e fedezett kötvények jelentős része 2. hitelminőségi besorolásba tartozó fedezett kötvény lett a kibocsátó székhelye szerinti tagállam központi kormányzatának leminősítése miatt. Ez a tipikusan a hitelminősítő intézetek módszertanába ágyazott országplafont tükrözte, amely megszabja, hogy a pénzügyi instrumentumokat nem lehet a megfelelő országminősítés fölé értékelni. Íg az országplafon hitelminőségüktől függetlenül eleve kizárta az e tagállamokban kibocsátott fedezett kötvényeket az 1. hitelminőségi besorolás eléréséből, ami viszont csökkentette a le nem minősített tagállamokban kibocsátott, hasonló hitelminőségű fedezett kötvényekéhez viszonyított likviditásukat. Ez jelentős töredezettséghez vezetett az Unió finanszírozási piacain, ami rávilágít annak szükségességére, hogy megfelelő alternatívát találjunk a prudenciális szabályozásban a fedezett kötvények és más eszközosztályok likviditási és hitelkockázatának besorolására alkalmazott kritériumok egyikét jelentő külső hitelminősítésekre. A hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 39b. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottságnak 2015. december 31-ig jelentést kell benyújtania a hitelminősítések alternatíváját jelentő eszközökről; a cél a hitelminősítésekre utaló rendelkezéseknek a szabályozási célú uniós jogszabályokból való, 2020. január 1-ig történő törlése.

(10)

Az eszközfedezetű értékpapírokkal kapcsolatban az EBH ajánlása – saját tapasztalati megállapításaival és a BCBS standardjaival egyezően –, hogy kizárólag az 1. hitelminőségi besorolásba tartozó lakóingatlannal fedezett értékpapírokat ismerjék el 2B. szintű eszközökként, feltételként 25 %-os haircutot alkalmazva. Helyénvaló az ettől az ajánlástól való eltérés is, és a 2B. szintre vonatkozó elismerhetőséget ki lehet terjeszteni bizonyos, más eszközökkel fedezett eszközfedezetű értékpapírokra is. Az elismerhető eszköz-alkategóriák szélesebb köre fokozná a likviditási pufferen belüli diverzifikációt és elősegítené a reálgazdaság finanszírozását. Ezenkívül, mivel a piacról rendelkezésre álló adatok szerint nincs szoros korreláció az eszközfedezetű értékpapírok és más likvid eszközök, mint például az államkötvények között, a bankok és az állam közötti kapcsolat gyengülne és a belső piac töredezettsége csökkenne. Bizonyítható tény továbbá, hogy a pénzügyi instabilitással jellemezhető időszakokban a befektetők magas minőségű, rövid átlagos súlyozott futamidejű és magas összegben előtörlesztő eszközfedezetű értékpapírokat halmoznak fel, mivel ezeket gyorsan készpénzzé tudják tenni és biztos likviditási forrásként számíthatnak rájuk. Különösen igaz ez a gépjármű-finanszírozási célú hitelekkel és lízingekkel biztosított eszközfedezetű értékpapírokra (gépjárműhitellel fedezett eszközfedezetű értékpapírok), amelyeknél a lakóingatlannal fedezett értékpapírokéhoz hasonló árvolatilitás és átlagos felár volt a jellemző a 2007–2012 közötti időszakban. A fogyasztási hitellel fedezett eszközfedezetű értékpapírok bizonyos kategóriái, mint például a hitelkártyák, hasonlóan jó likviditási szinteket mutattak. Végül pedig a például már említett reálgazdasági eszközökkel vagy kkv-hitelekkel biztosított eszközfedezetű értékpapírok elismerhetősége hozzájárulhatna a gazdaság növekedéséhez, mivel kedvező üzenetet küldene a befektetőknek ezekkel az eszközökkel kapcsolatban. A megfelelő szabályoknak ezért nemcsak a lakáscélú jelzáloghitellel, hanem a gépjármű-, fogyasztási és kkv-hitellel fedezett eszközfedezetű értékpapírokat is 2B. szintű eszközökként kell elismerniük. A likviditási puffer integritásának és funkcionalitásának megőrzése érdekében azonban elismerhetőségüket bizonyos, a pénzügyi szektorra vonatkozóan más jogszabályokban rögzített, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosításokra alkalmazandó kritériumokkal összhangban álló, kiváló minőségre vonatkozó követelményekhez kell kötni. A lakóingatlannal fedezett értékpapírok esetében a kiváló minőségre vonatkozó követelményeknek magukban kell foglalniuk az átlagos fedezettségre, illetve a hitel jövedelemhez viszonyított arányára vonatkozó arányszámokat, de ezek az arányszámok nem alkalmazandók az eszközfedezeti követelmény alkalmazásának kezdő időpontja előtt kibocsátott lakóingatlannal fedezett értékpapírokra. A fogyasztási és a kkv-hitellel biztosított eszközfedezetű értékpapírok – a lakóingatlannal fedezett értékpapírokéval és a gépjárműhitellel biztosított eszközfedezetű értékpapírokéval összehasonlítva – kevésbé magas likviditását ellensúlyozandó, az előbbiekre magasabb (35 %-os) haircutot kell alkalmazni. Más, 2B. szintű eszközökhöz hasonlóan minden eszközfedezetű értékpapírra a teljes likviditási puffer 15 %-ának megfelelő felső korlát és a diverzifikáció követelménye alkalmazandó.

(11)

A többi 2A. és 2B. szintű eszköz besorolására, a rájuk alkalmazandó követelményekre, a felső korlátra és a haircutra vonatkozó szabályoknak összhangban kell állniuk a BCBS és az EBH ajánlásaival. A kollektív befektetési formák (KBF) részvényeit és befektetési jegyeit viszont ugyanolyan szintű és kategóriájú likvid eszközökként kell kezelni, mint azok mögöttes eszközeit.

(12)

A likviditásfedezeti ráta számításakor a likviditásnak a szövetkezeti és az intézményvédelmi rendszerbeli központosított kezelését is figyelembe lehet venni, ha a központi intézmény vagy szerv a központi bankéhoz hasonló szerepet tölt be, mivel a rendszer tagjainak jellemzően nincs hozzáférésük a központi bankhoz. A megfelelő szabályoknak tehát likvid eszközként kell elismerniük azokat a látra szóló betéteket, amelyeket a rendszer tagjai helyeznek el a központi intézménynél és egyéb olyan likviditásfinanszírozást, amelyhez a tagok a központi intézménytől hozzáférnek. A likvid eszközöknek nem minősülő betéteknek részesülniük kell a működési célú betétekre engedélyezett kedvezményes kiáramlási arányok jelentette előnyökből.

(13)

A stabil lakossági betétek kiáramlási aránya alapesetben 5 %, de 3 %-os kedvezményes arányt alkalmazhatnak a tagállamok bizonyos szigorú kritériumokat teljesítő betétbiztosítási alapjában részt vevő hitelintézetek. Először is azt kell figyelembe venni, hogy a tagállamok átültették-e a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3). Másodszor azt, hogy a tagállamok rendszere megfelel-e a kártalanítási időszak hosszára, az előzetes finanszírozásra és a tartalékok jelentős csökkenése esetén bevonható kiegészítő pénzügyi eszközökhöz való hozzáférésre vonatkozó sajátos követelményeknek. Végül pedig, a 3 %-os kedvezményes arány feltételéül kell szabni a Bizottság előzetes jóváhagyását, amely csak akkor adható meg, ha a Bizottság meggyőződik róla, hogy a tagállam betétbiztosítási rendszere megfelel a fenti kritériumoknak, továbbá nincsenek a lakossági betétek belső piacának működésével kapcsolatos aggályok. A stabil lakossági betétekre vonatkozó 3 %-os kedvezményes arány 2019. január 1-je előtt semmiképpen sem alkalmazható.

(14)

A hitelintézetnek tudnia kell azonosítani a magasabb betét-kiáramlási arányt mutató egyéb lakossági betéteket. Az EBH eltérő kiáramlást igénylő lakossági betétekre vonatkozó iránymutatásán nyugvó, megfelelő szabályoknak részletes kritériumokat kell tartalmazniuk e lakossági betétek egyedi tulajdonságaik – nevezetesen a betét teljes összege, a betét jellege, a díjazás, a kivonás valószínűsége és a betételhelyező devizakülföldi vagy devizabelföldi státusa – alapján történő azonosítására.

(15)

Nem szabad abból a feltételezésből kiindulni, hogy a hitelintézet mindig likviditási támogatást kap az ugyanazon csoporthoz vagy intézményvédelmi rendszerhez tartozó vállalkozásoktól, amikor fizetési kötelezettségének teljesítése során nehézségekbe ütközik. Azonban, ha nem engedélyezték a likviditásfedezeti ráta egyedi alapon történő alkalmazása alóli mentességet az 575/2013/EU rendelet 8. vagy 10. cikkének megfelelően, kizárólag az érintett illetékes hatóság előzetes jóváhagyásával és feltéve, hogy az összes szükséges biztosíték működik, a belső piaci likviditás megőrzése érdekében az ugyanazon csoporthoz vagy intézményvédelmi rendszerhez tartozó két hitelintézet közötti likviditásáramlásokra – elvben – szimmetrikus be- és kiáramlási arányokat kell alkalmazni. E kedvezőbb kezelésben azonban csak határokon átnyúló áramlások részesülhetnek további objektív kritériumok, köztük a likviditás biztosítójának és a likviditás kedvezményezettjének alacsony likviditási kockázati profilja alapján.

(16)

Annak érdekében, hogy a hitelintézet ne kizárólag várható beáramlásaira hagyatkozzon a likviditásfedezeti rátára vonatkozó követelményének teljesítése során, továbbá, hogy rendelkezzen a likvid eszközök minimálisan előírt mennyiségével, a kiáramlásokat ellensúlyozni képes beáramlásokra a várható összkiáramlás 75 %-ának megfelelő felső korlátot kell meghatározni. Azonban, figyelembe véve, hogy vannak egyedi üzleti modellek, az érintett illetékes hatóságok előzetes jóváhagyásával ésszerű a felső korlát alól bizonyos – teljes vagy részleges – felmentést adni annak érdekében, hogy az arányosság elve érvényesülhessen. Ennek része a csoporton és az intézményvédelmi rendszeren belüli áramlásokra vonatkozó mentesítés és a továbbadott jelzáloghitelek nyújtására, a lízingre és a faktorálásra szakosodott hitelintézetek mentesítése. Ezenkívül a gépjárművásárlás finanszírozására vagy a fogyasztási hitelekre szakosodott hitelintézetekre magasabb, 90 %-os felső korlát alkalmazását szükséges lehetővé tenni. E mentességeknek mind egyedi, mind konszolidált alapon elérhetőknek kell lenniük, de csak bizonyos feltételek teljesülése esetén.

(17)

A likviditásfedezeti rátát a hitelintézetekre egyedi és konszolidált alapon is alkalmazni kell, kivéve, ha az illetékes hatóságok az 575/2013/EU rendelet 8. vagy 10. cikkével összhangban felmentést adnak annak egyedi alapon való alkalmazása alól. A harmadik országban működő leányvállalatok konszolidálása során figyelembe kell venni az adott országban alkalmazandó likviditásfedezeti követelményeket. Ennek megfelelően az uniós konszolidációs szabályok nem határozhatnak meg kedvezőbb feltételeket a harmadik országokban működő leányvállalatok likvid eszközei és likviditáski- és beáramlásai vonatkozásában, mint amit e harmadik ország nemzeti törvényei lehetővé tesznek.

(18)

Az 575/2013/EU rendelet 508. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2015. december 31-ig jelentést készít a társjogalkotóknak arról, hogy a hatodik részben rögzített likviditásfedezeti követelmény alkalmazandó legyen-e a befektetési vállalkozásokra, és ha igen, hogyan. E rendelkezés hatálybalépéséig a befektetési vállalkozásokra a tagállamuk likviditásfedezeti követelményre vonatkozó nemzeti jogszabályait kell alkalmazni. A bankcsoport részét képező befektetési vállalkozásokra azonban konszolidált alapon az e rendeletben foglalt likviditásfedezeti rátát kell alkalmazni.

(19)

A hitelintézet köteles az e rendeletben részletesen meghatározott likviditásfedezeti követelményről az 575/2013/EU rendelet 415. cikkében foglaltak szerint adatot szolgáltatni az illetékes hatóság részére.

(20)

Annak érdekében, hogy elegendő idő álljon a hitelintézet rendelkezésére a részletesen meghatározott likviditásfedezeti követelménynek való teljes körű megfelelésre, a követelményt az 575/2013/EU rendelet 460. cikke (2) bekezdésében található ütemtervnek megfelelően fokozatosan kell bevezetni: 2015. október 1-jétől a követelmény legalább 60 %-át kell alkalmazni, majd 2018. január 1-jéig el kell érni a 100 %-ot,

a)

a II. címben rögzített követelményeket teljesítő és harmadik országbeli leányvállalat tulajdonát képező harmadik országbeli eszközök a konszolidáció céljából nem ismerhetők el likvid eszköznek, ha a harmadik ország likviditásfedezeti követelményre vonatkozó jogszabályai szerint nem minősülnek likvid eszköznek;

b)

annak a harmadik országbeli leányvállalatnak a likviditáskiáramlásait, amelyre ennek a harmadik országnak a likviditásfedezeti követelményre vonatkozó jogszabályai szerint a III. címben rögzítetteknél magasabb százalékos értékek vonatkoznak, a harmadik ország nemzeti jogszabályaiban rögzített magasabb arányok szerint kell a konszolidáció során figyelembe venni;

c)

annak a harmadik országbeli leányvállalatnak a likviditásbeáramlásait, amelyre ennek a harmadik országnak a likviditásfedezeti követelményre vonatkozó jogszabályai szerint a III. címben rögzítetteknél alacsonyabb százalékos értékek vonatkoznak, a harmadik ország nemzeti jogszabályaiban rögzített alacsonyabb arányok szerint kell a konszolidáció során figyelembe venni;

d)

a csoporthoz tartozó befektetési vállalkozásoknak e rendelet 4. cikkét konszolidált alapon, és az 575/2013/EU rendelet 412. cikkét a likvid eszközök, valamint a likviditáski- és -beáramlások meghatározásával kapcsolatban konszolidált és egyedi alapon kell alkalmazniuk. Az e pontban meghatározottak kivételével a befektetési vállalkozásokra a likviditásfedezeti rátára vonatkozó követelmény 575/2013/EU rendelet 508. cikkével összhangban történő részletes meghatározásáig továbbra is a tagállamok nemzeti jogszabályaiban a befektetési vállalkozásokra meghatározott, részletes likviditásfedezeti ráta alkalmazandó;

e)

konszolidált szinten a 33. cikk (3) és (4) bekezdésében említett szakosodott hitelintézettől származó beáramlás mennyiségét kizárólag az ugyanezen vállalkozástól származó kiáramlás mennyiségéig lehet figyelembe venni.

a)

hitelintézet;

b)

befektetési vállalkozás;

c)

pénzügyi vállalkozás;

d)

különleges célú gazdasági egység;

e)

kollektív befektetési forma (KBF);

f)

nem nyílt végű befektetési forma;

g)

biztosító;

h)

viszontbiztosító;

i)

pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság;

a)

lakossági betétei jelentős részét kivonták;

b)

a fedezetlen bankközi finanszírozási kapacitás, így többek között a bankközi betétek és egyéb függő finanszírozási források – például a kapott, folyósítási kötelezettséget tartalmazó, illetve folyósítási kötelezettséget nem tartalmazó likviditási vagy hitelkeretek – részleges vagy teljes kiesése;

c)

a fedezett, rövid lejáratú finanszírozás részleges vagy teljes kiesése;

d)

a legfeljebb három minősítési fokozattal történő leminősítés miatti további likviditáskiáramlás;

e)

a fedezet értékét vagy minőségét befolyásoló vagy pótfedezet bevonását szükségessé tevő, megemelkedett piaci volatilitás;

f)

a likviditási és hitelkeretek nem tervezett felhasználása;

g)

potenciális kötelezettség az adósság visszavásárlására vagy szerződésen kívüli kötelezettségek teljesítésére.

a)

a 7. cikkben rögzített általános követelmények;

b)

a 8. cikkben rögzített operatív követelmények;

c)

az 1., illetve 2. szintű eszközként való besorolásuk elismerési kritériumai a 2. fejezettel összhangban.

a)

hitelintézet rendelkezésére álló, rendelkezésre tartott, de még rendelkezésre nem bocsátott hitelkeret értelmében további finanszírozáshoz biztosíték céljára azonnal felhasználható alapba tartozó eszközök. Ide tartoznak a hitelintézet által szövetkezeti hálózatban vagy intézményvédelmi rendszerben a központi szervnél elhelyezett eszközök. A hitelintézet azzal a feltevéssel él, hogy az alap eszközeit azok emelkedő likviditásának sorrendjében terhelik a 2. fejezetben részletezett likviditásbesorolás alapján, a likviditási pufferként el nem ismerhető eszközökkel kezdve;

b)

hitelintézetnek fordított repo- vagy értékpapír-finanszírozási ügyletben hitelkockázat-mérséklés érdekében biztosítékként nyújtott eszköz, amelyet a hitelintézet elidegeníthet.

a)

másik hitelintézet, kivéve, ha a kibocsátó a 10. cikk (1) bekezdésének c) pontjában és a 11. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett közszektorbeli intézmény, az eszköz a 10. cikk (1) bekezdésének f) pontjában és a 11. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett fedezett kötvény vagy az eszköz a 10. cikk (1) bekezdésének e) pontjában ismertetett kategóriába tartozó eszköz;

b)

befektetési vállalkozás;

c)

biztosító;

d)

viszontbiztosító;

e)

pénzügyi holdingtársaság;

f)

vegyes pénzügyi holdingtársaság;

g)

bármely más szervezet, amely a 2013/36/EU irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységek közül egyet vagy többet végez. E cikk alkalmazásában a különleges célú gazdasági egység nem tartozik az e pontban említett szervezetek közé.

a)

a piac terjedelmének és mélységének historikus bizonyítékai: a vételi és ajánlati ár közötti alacsony különbözet, magas kereskedési volumen, a piaci résztvevők nagy száma és jelentős diverzifikáltsága;

b)

erős piaci infrastruktúra jelenléte.

a)

a 10. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett bankjegyekre és pénzérmékre;

b)

a 10. cikk (1) bekezdésének b) és d) pontjában és a 11. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett központi bankkal szembeni kitettségre;

c)

a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett, folyósítási kötelezettséget tartalmazó, korlátozott felhasználású likviditási keret;

d)

a 16. cikkben említett, szövetkezeti hálózatbeli és intézményvédelmi rendszerbeli betétek és egyéb finanszírozási források.

a)

az 1. szintű eszközök alábbi osztályai:

b)

a 10. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett központi vagy regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal vagy a közszektorbeli intézményekkel szembeni követelést megtestesítő vagy általuk garantált 1. szintű eszközök osztályai, feltéve, hogy a hitelintézet a tagállam vagy a harmadik ország devizanemében felmerült stresszidőszaki nettó likviditáskiáramlás fedezésére tartja a szóban forgó eszközt vagy az eszközt a hitelintézet székhely szerinti tagállamának központi vagy regionális kormányzatai, helyi hatóságai vagy a közszektorbeli intézmények bocsátották ki;

c)

a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett, folyósítási kötelezettséget tartalmazó, korlátozott felhasználású likviditási keret;

a)

a likvid eszközöket a likviditáskezelési funkció közvetlen kezelésében álló, külön alapba helyezi, kizárólag azzal a szándékkal, hogy tartalékforrásként használja fel őket stresszidőszak során;

b)

belső rendszereket és kontrollokat működtet annak érdekében, hogy a likviditáskezelési funkciónak hatékony működési ellenőrzést biztosítson a likvid eszközöknek a 30 naptári napos stresszidőszak alatt bármikor történő értékesítése felett, továbbá, hogy anélkül férhessen hozzá a tartalékforrásokhoz, hogy közvetlen összeütközésbe kerülne a meglévő üzleti vagy kockázatkezelési stratégiákkal. Különösen az az eszköz nem vonható be a likviditási pufferbe, amelynek a 30 napos stresszidőszak során történő pótlás nélküli értékesítése olyan fedezetet szüntetne meg, amely a hitelintézet belső limitjeit meghaladó nyitott kockázati pozíciót hozna létre;

c)

az a) és a b) lehetőség kombinációja, feltéve, hogy az illetékes hatóság azt elfogadhatónak tekintette.

a)

mérik ezen eszközök piachoz való hozzáférését és használhatóságát;

b)

ellenőrzik az eszközök megfelelő időben történő készpénzzé tételét szolgáló hitelintézeti folyamatok eredményességét;

c)

minimalizálják annak kockázatát, hogy a hitelintézet eszközeinek a stresszidőszak alatti készpénzzé tétele kedvezőtlen jelzést küldjön a piacnak.

a)

a hitelintézet a (2) és a (3) bekezdéssel összhangban megfelelő belső rendszert működtet annak érdekében, hogy eszközei továbbra is korlátozás nélkül hozzáférhetők legyenek és a likviditáskezelési funkció ellenőrzése alatt álljanak;

b)

a fedezeti pozíció idő előtti lezárásából adódó nettó likviditáski- és -beáramlásokat figyelembe veszik a vonatkozó eszköz 9. cikk szerinti értékelésekor.

a)

meg tudja-e valósítani a hitelintézet az alábbiak valamelyikét:

b)

a hirtelen kedvezőtlen árfolyammozgások hatása a meglévő eltérő devizanemű pozíciókra és a meglévő árfolyamfedezés hatékonyságára.

a)

pénzérmék és bankjegyek;

b)

a központi bankokkal szembeni következő kitettségek:

c)

a következő központi vagy regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal vagy közszektorbeli intézményekkel szembeni követelést megtestesítő vagy általuk garantált eszközök:

d)

az 575/2013/EU rendelet 114. cikke (2) bekezdésének megfelelően kijelölt külső hitelminősítő intézet által 1. hitelminőségi besorolásba tartozónak nem minősített harmadik ország központi kormányzatával vagy központi bankjával szembeni követelést megtestesítő vagy az általa garantált eszközök, feltéve, hogy ebben az esetben a hitelintézet kizárólag abból a célból ismerheti el az eszközt 1. szintűnek, hogy fedezze az abban a devizanemben felmerülő stresszidőszaki nettó likviditáskiáramlásokat, amelyikben az eszköz denominált.

Ha az eszköz nem a harmadik ország hazai devizanemében denominált, a hitelintézet kizárólag addig az összegig ismerheti el az eszközt 1. szintűnek, amekkora összeg fedezi az adott devizában annak a joghatóságnak a területén felmerült nettó likviditáskiáramlást, ahol a likviditási kockázatot vállalják;

e)

hitelintézet által kibocsátott olyan eszközök, amelyek legalább a következő két követelmény egyikének megfelelnek:

f)

az alábbi feltételek mindegyikének megfelelő, rendkívül magas minőségű fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek:

g)

azok az eszközök, amelyek az 575/2013/EU rendelet 117. cikkének (2) bekezdésében, illetve 118. cikkében említett multilaterális fejlesztési bankokkal és nemzetközi szervezetekkel szembeni követeléseket testesítenek meg vagy amelyeket ezek a bankok, illetve szervezetek garantálnak;

a)

valamely tagállam regionális kormányzataival, helyi hatóságaival vagy közszektorbeli intézményeivel szembeni követeléseket megtestesítő vagy az általuk garantált eszközök, ha a velük szembeni kitettségek 20 %-os kockázati súlyozást kapnak az 575/2013/EU rendelet 115. cikkének (1) és (5) bekezdésében, illetve 116. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően;

b)

harmadik ország központi kormányzatával vagy központi bankjával vagy regionális kormányzatával, helyi hatóságával vagy közszektorbeli intézményével szembeni követeléseket megtestesítő vagy az általuk garantált eszközök, ha a velük szembeni kitettségek 20 %-os kockázati súlyozást kapnak az 575/2013/EU rendelet 114. cikkének (2) bekezdésében, illetve 115. vagy 116. cikkében foglaltaknak megfelelően;

c)

az alábbi feltételek mindegyikének megfelelő, magas minőségű fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek:

d)

harmadik országbeli hitelintézet által kibocsátott olyan fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek, amelyek az alábbi feltételek mindegyikének megfelelnek:

e)

vállalati adósságpapírok, amelyek az alábbi feltételek mindegyikének megfelelnek:

a)

a 13. cikkben meghatározott követelményeknek megfelelő eszközfedezetű értékpapírok formájában fennálló kitettségek;

b)

vállalti adósságpapírok, amelyek az alábbi feltételek mindegyikének megfelelnek:

c)

részvények, feltéve, hogy az alábbi feltételek mindegyikének megfelelnek:

d)

az EKB, valamely tagállam központi bankja vagy valamely harmadik ország központi bankja által nyújtott, folyósítási kötelezettséget tartalmazó, korlátozott felhasználású likviditási keret, feltéve, hogy teljesülnek a 14. cikkben rögzített követelmények;

e)

az alábbi feltételek mindegyikének megfelelő, magas minőségű fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek:

f)

azon hitelintézetek esetében, amelyek alapító okiratukkal összhangban vallási szokásból eredő okokból nem tarthatnak kamatozó eszközt, a központi bankokkal, harmadik ország központi kormányzatával vagy központi bankjával vagy harmadik országbeli regionális kormányzattal, helyi hatósággal vagy közszektorbeli intézménnyel szembeni követeléseket megtestesítő vagy általuk garantált nem kamatozó eszközök, feltéve, hogy az említett eszközöket valamely kijelölt külső hitelminősítő intézet az 575/2013/EU rendelet 114. cikkével összhangban legalább 5. hitelminőségi besorolásba tartozónak vagy rövid távú hitelminősítés esetében ennek megfelelő hitelminőségi besorolásúnak minősítette.

a)

a 13. cikk (14) bekezdése szerint a 2B. szintű értékpapírosításra alkalmazandó haircut;

b)

50 %-os haircut az (1) bekezdés b) pontjában említett vállalati adósságpapírokra;

c)

50 %-os haircut az (1) bekezdés c) pontjában említett részvényekre;

d)

30 %-os haircut az (1) bekezdés e) pontjában említett fedezettkötvény-programokra és kibocsátásokra;

e)

50 %-os haircut az (1) bekezdés f) pontjában említett nem kamatozó eszközökre.

a)

az eszközök piaci likviditásáról rendelkezésre álló adatok, ideértve a kereskedési volument, a vételi és eladási ár közötti különbséget, a piaci volatilitást és az árhatást; továbbá

b)

a likviditásuk szempontjából lényeges egyéb tényezők, ideértve az említett nem kamatozó eszközök piacának mélységét és kiterjedését, a piaci szereplők diverzifikáltságát és erős piaci struktúra meglétét.

a)

valamely kijelölt külső hitelminősítő intézet az 575/2013/EU rendelet 251. vagy 261. cikkével összhangban legalább 1. hitelminőségi besorolásba tartozónak, vagy rövid távú hitelminősítés esetében ennek megfelelő hitelminőségi besorolásúnak minősítette a pozíciót;

b)

a pozíció az értékpapírosítás legelőbbre sorolt ügyletrészsorozatába vagy ügyletrészsorozataiba tartozik és folyamatosan a legmagasabb szenioritással rendelkezik az ügylet élettartama során. E feltétel alkalmazásában a legelőbbre sorolt ügyletrészsorozat az, amely esetében a fizetési felszólítás és adott esetben az azonnali lejáratról szóló értesítés kézbesítését követően az ügyletrészsorozatot a kielégítési sorrendben nem sorolják ugyanazon értékpapírosítási ügylet vagy program más ügyletrészsorozatai mögé tőke- és kamatfizetés tekintetében, az 575/2013/EU rendelet 261. cikkével összhangban a származtatott kamatláb- vagy devizaügyletekből, esedékes díjakból vagy egyéb hasonló jellegű követelésekből fakadó kifizetések figyelembevétele nélkül;

c)

az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 66. pontja szerinti különleges célú gazdasági egység mögöttes kitettségei harmadik féllel szemben kikényszeríthetők, azokhoz az eladónak (az értékpapírosítás kezdeményezőjének, a szponzornak vagy az eredeti hitelezőnek), és a hitelezőknek sincs hozzáférése, beleértve azt az esetet is, amikor az eladó fizetésképtelenné válik;

d)

a mögöttes kitettségek különleges célú gazdasági egységnek történő transzferére nem vonatkozhatnak szigorú visszakövetelési rendelkezések annak a joghatóságnak a területén, ahol az eladót (az értékpapírosítás kezdeményezőjét, a szponzort vagy az eredeti hitelezőt) bejegyezték. Ide tartoznak többek között, de nem kizárólagosan azok a rendelkezések, amelyek értelmében a mögöttes kitettségek értékesítését az eladó (az értékpapírosítás kezdeményezője, a szponzor vagy az eredeti hitelező) felszámolóbiztosa pusztán azon az alapon érvénytelenné nyilváníthatja, hogy az adásvételi szerződést egy bizonyos, az eladó fizetésképtelenné nyilvánítását megelőző időszakon belül kötötték meg, illetve azok a rendelkezések, amelyek értelmében a különleges célú gazdasági egység csak akkor tud megakadályozni egy ilyen érvénytelenítést, ha bizonyítani tudja, hogy nem tudott az eladó fizetésképtelenségéről az értékesítés időpontjában;

e)

a mögöttes kitettségek kezelése szolgáltatásnyújtási szerződés keretében történik, melynek része egy olyan szolgáltatásfolytonossági rendelkezés, amely minimumfeltételként biztosítja, hogy a szolgáltató csődje vagy fizetésképtelensége nem eredményezi a szolgáltatás megszűnését;

f)

az értékpapírosításra irányadó dokumentációnak része egy olyan folytonossági rendelkezés, amely adott esetben minimumfeltételként biztosítja a származtatott ügyletekben részt vevő szerződő felek és a likviditást biztosítók cseréjét azok csődje vagy fizetésképtelensége esetén;

g)

az értékpapírosítási pozíciót olyan homogén mögöttes kitettségekből álló alap fedezi, amely kitettségek az alábbi alkategóriáknak csak egyikébe tartoznak vagy olyan homogén mögöttes kitettségekből álló alap fedezi, amely alap az i. és ii. alpontokban említett lakóingatlannal fedezett hiteleket kombinálja:

h)

a pozíció nem lehet az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 63. pontjában, illetve 242. cikkének 11. pontjában említett újraértékpapírosítás, illetve szintetikus értékpapírosítás része;

i)

a mögöttes kitettségek nem foglalnak magukban átruházható pénzügyi instrumentumokat vagy származtatott termékeket, kivéve a különleges célú gazdasági egység által vagy az értékpapírosítási struktúra más ügyleti partnerei által kibocsátott instrumentumokat és a deviza- és a kamatláb-kockázat fedezésére használt származtatott termékeket;

j)

az értékpapírosítás kezdő időpontjában, illetve a mögöttes kitettségek alapjába történő besorolás esetében a kibocsátást követően bármikor a mögöttes kitettségek nem foglalnak magukban olyan kötelezettekkel (vagy adott esetben kezessel) szembeni kitettségeket, akikkel összefüggésben értékvesztés került elszámolásra, ha a kötelezett (vagy kezes), akivel összefüggésben értékvesztés került elszámolásra, olyan hitelfelvevő (vagy kezes), aki:

k)

az értékpapírosítás kezdő időpontjában vagy a mögöttes kitettségek alapjába történő besoroláskor vagy bármikor a kibocsátást és a besorolást követően a mögöttes kitettségek nem foglalnak magukban az 575/2013/EU rendelet 178. cikkének (1) bekezdése szerinti értelemben vett nemteljesítő kitettségeket.

a)

ha az értékpapírosítás a rulírozás lehetősége nélkül jött létre vagy a rulírozási időszak véget ért, a fizetési felszólítást vagy az azonnali lejáratról szóló értesítést kézbesítették, a mögöttes kitettségekből származó tőkebevételeket – az értékpapírosítási pozíciók egymást követő törlesztésével – átadták az értékpapírosítási pozíciók tulajdonosainak és az egyes törlesztésekkor nem ragad benn lényeges összegű pénzeszköz a különleges célú gazdasági egységnél;

b)

ha az értékpapírosítás a rulírozás lehetőségével jött létre, az ügyleti dokumentáció megfelelően tartalmazza a lejárat előtti visszafizetést kiváltó eseményeket, amelyek legalább az alábbiakat foglalják magukban:

a)

25 %-ot a (2) bekezdés g) pontjának i., ii. és iv. alpontjában említett eszközök alkategóriáival fedezett értékpapírosításokra;

b)

35 %-ot a (2) bekezdés g) pontjának iii. és v. alpontjában említett eszközök alkategóriáival fedezett értékpapírosításokra.

a)

stresszidőszakon kívül a keretért rendelkezésre tartási díj fizetendő a rendelkezésre tartott teljes összeg után, amely legalább az alábbiak közül a nagyobb összeg:

Stresszidőszakban a központi bank csökkentheti az e pont első albekezdésében ismertetett rendelkezésre tartási díjat, ha a likviditási keretre teljesülnek a 19. cikk szerinti alternatív likviditási megközelítések értelmében alkalmazandó minimumkövetelmények;

b)

a keretet a központi bank által meghatározott típusú, meg nem terhelt eszközök fedezik. A biztosítékként nyújtott eszközök az alábbi kritériumok mindegyikének eleget tesznek:

c)

a keret összeegyeztethető a központi bank ügyleti partnerekre vonatkozó politikai keretével;

d)

a keret rendelkezésre tartásának időtartama meghaladja a 4. cikkben említett 30 naptári napos stresszidőszakot;

e)

a központi bank nem hívja vissza a keretet annak szerződéses lejárata előtt, és addig nem kerül sor további hitelezési döntésre, amíg az érintett hitelintézetet fizetőképesnek minősítik;

f)

a központi bank hivatalos politikát tesz közzé, amelyben közli a folyósítási kötelezettséget tartalmazó, korlátozott felhasználású likviditási keretek nyújtásáról szóló döntését, és ismerteti a konstrukció feltételeit, valamint azokat a hitelintézet-típusokat, amelyek igényelhetik a kereteket.

a)

teljesülnek az 575/2013/EU rendelet 132. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelmények;

b)

a KBF kizárólag likvid eszközökbe és származtatott ügyletekbe fektet, az utóbbi esetben kizárólag a portfólió kamat-, deviza- vagy hitelkockázatának mérsékléséhez szükséges mértékben.

a)

0 % a bankjegyekre és pénzérmékre és a 10. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett központi bankkal szembeni kitettségekre;

b)

5 % az 1. szintű eszközökre a rendkívül magas minőségű fedezett kötvények kivételével;

c)

12 % a 10. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett rendkívül magas minőségű fedezett kötvényekre;

d)

20 % a 2A. szintű eszközökre;

e)

30 % a 13. cikk (2) bekezdése g) pontjának i., ii. és iv. alpontjában említett eszközök alkategóriáival fedezett, 2B. szintű értékpapírosításokra;

f)

35 % a 12. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett 2B. szintű fedezett kötvényekre;

g)

40 % a 13. cikk (2) bekezdése g) pontjának iii. és v. alpontjában említett eszközök alkategóriáival fedezett, 2B. szintű értékpapírosításokra; és

h)

55 % a 12. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett 2B. szintű vállalati adósságpapírokra, a 12. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett részvényekre és a 12. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett nem kamatozó eszközökre.

a)

amennyiben a hitelintézet ismeri a KBF mögöttes kitettségeit, egyenként áttekintheti ezeket a kitettségeket annak érdekében, hogy – a (2) bekezdéssel összhangban – a megfelelő haircutot alkalmazza rájuk;

b)

amennyiben a hitelintézet nem ismeri a KBF mögöttes kitettségeit, abból a feltevésből kell kiindulnia, hogy a KBF a megbízásában foglalt összeg maximumáig fektet likvid eszközökbe abban az emelkedő sorrendben, ahogyan a likvid eszközöket a (2) bekezdés céljából besorolták, kezdve a (2) bekezdés g) pontjában említettekkel, egészen addig, amíg a teljes befektetési limit elérésre nem kerül. Ha a hitelintézet nem ismeri a KBF mögöttes kitettségeit, ugyanezt a módszert kell alkalmazni a mögöttes eszközök likviditási szintjének meghatározására.

a)

a KBF letétkezelője, feltéve, hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet és az összes értékpapírját ennél a letétkezelőnél helyezi el; vagy

b)

egyéb KBF esetében a KBF alapkezelője, feltéve, hogy a KBF alapkezelője teljesíti az 575/2013/EU rendelet 132. cikke (3) bekezdésének a) pontjában foglalt követelményeket.

a)

ha – a rendszerre vagy a hálózatra irányadó nemzeti jogszabály vagy jogilag kötelező érvényű dokumentumok értelmében – a központi intézménynek meghatározott szintű vagy kategóriájú likvid eszközökkel kell rendelkeznie vagy a betéteket ilyen szintű vagy kategóriájú eszközökbe kell fektetnie, a betétek e rendelettel összhangban ezekkel azonos szintű vagy kategóriájú likvid eszközökként kezelendők;

b)

ha a központi intézménynek nem kell meghatározott szintű vagy kategóriájú likvid eszközökkel rendelkeznie vagy a betéteket ilyen szintű vagy kategóriájú eszközökbe fektetnie, a betétek e rendelettel összhangban 2B. szintű eszközökként kezelendők, és fennálló állományukra legalább 25 %-os haircutot kell alkalmaznia.

a)

a likviditási puffer legalább 60 %-át 1. szintű eszközöknek kell alkotniuk;

b)

a likviditási puffer legalább 30 %-át a 10. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett rendkívül magas minőségű fedezett kötvényeket nem tartalmazó, 1. szintű eszközöknek kell alkotniuk;

c)

a likviditási puffer legfeljebb 15 %-a lehet 2B. szintű eszköz.

a)

az adott devizanemre nem kell alkalmazni a 8. cikk (6) bekezdésében ismertetett devizanem-megfeleltetési követelményt;

b)

a hitelintézet az adott devizanemben tartott likvid eszközeit valamely tagállam vagy harmadik ország központi bankja által abban a devizanemben nyújtott hitelkeret révén pótolhatja, feltéve, hogy a konstrukció az alábbi követelmények mindegyikének megfelel:

c)

ha nincs elegendő 1. szintű eszköz, azonban 2A. szintű eszköz megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre, a hitelintézet likviditási pufferében további 2A. szintű eszközöket tarthat, és a 17. cikkben ismertetett, eszközszintenkénti felső korlátokat ennek megfelelően módosítottaknak kell tekinteni. E további 2A. szintű eszközökre legalább 20 %-os haircutot kell alkalmazni. A hitelintézet valamennyi 2B. szintű eszközére továbbra is az e fejezetben foglaltaknak megfelelő haircutot kell alkalmazni minden esetben.

a)

a 2. fejezetben meghatározott likviditáskiáramlások összege;

b)

a 3. fejezetben meghatározott likviditásbeáramlások összege az alábbiak szerinti számításban:

a)

a stabil lakossági betétek és egyéb lakossági betétek aktuálisan fennálló összege a 24., 25. és 26. cikknek megfelelően;

b)

a 27. és 28. cikk szerint meghatározott azon egyéb kötelezettségek aktuálisan fennálló összege, amelyek esedékessé válnak, amelyeknek a kibocsátó vagy a forrás nyújtója kérheti a teljesítését, vagy amelyek vonatkozásában a forrás nyújtója azzal a feltételezéssel élhet, miszerint a hitelintézet a következő 30 naptári napon belül visszafizeti a kötelezettséget;

c)

a 30. cikkben meghatározott további kiáramlások;

d)

az a legnagyobb összeg, amely a következő 30 naptári nap során lehívható a le nem hívott, folyósítási kötelezettséget tartalmazó, a 31. cikknek megfelelően meghatározott hitel- és likviditási keretekből;

e)

a 23. cikk szerinti értékelésben azonosított további kiáramlások.

a)

egyéb mérlegen kívüli és függő finanszírozási kötelezettségek, amelyekbe – nem kizárólagosan – beleértendők a folyósítási kötelezettséget nem tartalmazó finanszírozási keretek;

b)

bankközi partnereknek nyújtott le nem hívott hitelek és követelések;

c)

a már megkötött, de még le nem hívott jelzáloghitelek;

d)

hitelkártyák;

e)

folyószámlahitelek;

f)

új lakossági vagy bankközi hitelek megújításával vagy meghosszabbításával kapcsolatos tervezett kiáramlások;

g)

a származtatott ügyletekből eredő tervezett kötelezettségek;

h)

kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos mérlegen kívüli termékek.

a)

a betét olyan stabil kapcsolat része, ami igen valószínűtlenné teszi a betét kivonását; vagy

b)

a betétet fizetési számlán tartják.

a)

legalább 12 hónap időtartamú aktív szerződéses kapcsolata van a hitelintézettel;

b)

lakóingatlannal fedezett hitel vagy más hosszú lejáratú hitel kapcsán hitelfelvevői kapcsolatban áll a hitelintézettel;

c)

a hitelen kívül legalább egy másik aktív termékkel rendelkezik a hitelintézetnél.

a)

a betétbiztosítási rendszer a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket a tagjaitól származó, évente legalább egyszer esedékes, ex ante jelleggel teljesítendő befizetésekből teremti elő, a 2014/49/EU irányelv 10. cikkében említettek szerint.

b)

a betétbiztosítási rendszer megfelelő eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy tartalékai erőteljes kivonása esetén azonnal hozzáférhessen további finanszírozáshoz, ideértve a tag hitelintézetek rendkívüli befizetéseit és a megfelelő alternatív finanszírozási megállapodásokat, amelyek révén rövid lejáratú forrásokat tud bevonni harmadik felektől a köz- és a magánszférában;

c)

a betétbiztosítási rendszer a 2014/49/EU rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében említett hét munkanapos kártalanítási időtartamot biztosít a 3 %-os kiáramlási arány alkalmazásának időpontjától számítva.

a)

a betétek teljes egyenlege, ideértve az ügyfélnek az adott hitelintézetnél vagy csoportnál meglévő betéti számláit, meghaladja az 500 000 EUR-t;

b)

a betét kizárólag interneten működő számlán van elhelyezve;

c)

a betét kamata tekintetében fennáll a következő feltételek valamelyike:

d)

a betétet eredetileg 30 naptári napos időszakon belül lejáró, rögzített futamidővel helyezték el, vagy a betét 30 naptári napnál rövidebb rögzített felmondási idejű, a szerződéses megállapodásnak megfelelően, kivéve a (4) bekezdésben meghatározottak szerinti kezelésre alkalmas betéteket;

e)

az Unióban székhellyel rendelkező hitelintézet esetén, a betétes harmadik országban rezidens vagy a betét devizaneme nem euro és nem valamely tagállam devizaneme. Harmadik országban működő hitelintézetek vagy fiókok esetén, a betétes harmadik országban nem rezidens vagy a betét devizaneme nem a harmadik ország devizaneme;

a)

ha a lakossági betét megfelel az a) pontban foglalt kritériumnak vagy a (2) bekezdés b)–e) pontjában foglalt kritériumok közül kettőnek, 10 % és 15 % közötti kiáramlási arányt kell alkalmazni;

b)

ha a lakossági betét megfelel a (2) bekezdés a) pontjának és a (2) bekezdésben említett legalább még egy másik kritériumnak vagy a (2) bekezdés két vagy több kritériumának, 15 % és 20 % közötti kiáramlási arányt kell alkalmazni.

a)

a betétes 30 naptári napon belül nem vonhatja ki a betétet; vagy

b)

30 napon belüli, lejárat előtti kivonás esetén a betétesnek büntetést kell fizetnie, amely magában foglalja a kivonás napja és a szerződés szerinti lejárat közötti időszakra járó kamatok elvesztését, valamint egy jelentős összegű díjat is, mely utóbbinak azonban nem kell szükségszerűen meghaladnia a betét elhelyezésének napja és a kivonás napja között eltelt időre esedékes kamat összegét.

a)

a kölcsönös függőséget mutató beáramlás közvetlenül kapcsolódik a kiáramláshoz, és azt nem veszik figyelembe a likviditásbeáramlás 3. fejezetben szereplő számításakor;

b)

a kölcsönös függőséget mutató beáramlást jogszabályi, szabályozói vagy szerződéses kötelezettség írja elő;

c)

a kölcsönös függőséget mutató beáramlás megfelel az alábbi feltételek valamelyikének:

a)

a betétes helyezi el annak érdekében, hogy klíring-, letéti, készpénzmenedzsment vagy más hasonló szolgáltatásokat kapjon a hitelintézettől, stabil operatív kapcsolat keretében;

b)

az 575/2013/EU rendelet 113. cikke (7) bekezdésének követelményeit teljesítő intézményvédelmi rendszer keretén belüli vagy az 575/2013/EU rendelet 113. cikke (6) bekezdésének követelményeit teljesítő központi szervhez tartósan kapcsolt szövetkezeti hitelintézetek csoportján belüli közös feladatmegosztás keretében vagy törvényben, szerződésben előírt betétként kell egy másik hitelintézetnek elhelyeznie, amely ugyanannak az intézményvédelmi rendszernek vagy szövetkezeti rendszernek a tagja, feltéve, hogy ezeket a betéteket nem veszik számításba a betétet elhelyező hitelintézet likvid eszközei között a (3) bekezdésben és a 16. cikkben említetteknek megfelelően;

c)

a betétes helyezi el az a) pontban említettől eltérő stabil operatív kapcsolat keretében;

d)

a betétes helyezi el, annak érdekében, hogy készpénzklíring- és központi hitelintézet által nyújtott szolgáltatásokat vehessen igénybe, ha a hitelintézet a 16. cikkben említett hálózatok vagy rendszerek egyikéhez tartozik.

a)

a számla legalább 5 bázisponttal alacsonyabb árazású, mint a hasonló tulajdonságokkal rendelkező vállalati betétek aktuális kamata, de nem szükséges, hogy negatív legyen;

b)

a betét célszámlán tartott betét, amelynek árazása nem teremt a betétes számára gazdasági ösztönzést, hogy az operatív kapcsolat fenntartásához szükséges összegen felül további összegeket tartson betétben;

c)

a vizsgált számlán rendszeres jelleggel sor kerül lényeges ügyleteket jóváírására, illetve terhelésére;

d)

az alábbi kritériumok egyike teljesül:

a)

0 %, ha azokat a 10. cikk értelmében 1. szintű eszköznek minősülő eszközök fedezik, a 10. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett, rendkívül magas minőségű fedezett kötvények kivételével vagy ha a hitelező központi bank;

b)

7 %, ha azokat a 10. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett, rendkívül magas minőségű fedezett kötvényeknek minősülő eszközök fedezik;

c)

15 %, ha azokat a 11. cikk értelmében 2A. szintű eszközöknek minősülő eszközök fedezik;

d)

25 %:

e)

35 %, ha azokat a 13. cikk (2) bekezdése g) pontjának iii. vagy v. alpontjában említett eszközök alkategóriái fedezik;

f)

50 %, ha azokat az alábbiak fedezik:

g)

100 %, ha azokat olyan eszközök fedezik, amelyek nem minősülnek a II. cím szerinti likvid eszközöknek, azoknak az ügyleteknek a kivételével, amelyekre e bekezdés d) pontjának ii. alpontja vonatkozik, vagy ha a hitelező központi bank.

a)

indokolt alacsonyabb kiáramlást várni még a szolgáltató idioszinkratikus és az egész piacra kiterjedő stressz együttes bekövetkeztét feltételezve is;

b)

a partner a hitelintézet anyavállalata vagy leányvállalata, vagy ugyanazon anyavállalatnak egy másik leányvállalata, vagy a hitelintézettel a 83/349/EGK irányelv (10) 12. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kapcsolatban áll, vagy az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagja, vagy az említett rendelet 10. cikkében említett hálózat vagy szövetkezeti csoport központi intézménye vagy társult tagja;

c)

az alacsonyabb kiáramlási arány nem csökken a partner által alkalmazott beáramlási arány alá;

d)

a hitelintézet és a partner székhelye ugyanabban a tagállamban van.

a)

mind a likviditás biztosítója, mind a likviditás kedvezményezettje alacsony likviditási kockázati profillal rendelkezik;

b)

jogilag kötelező erejű megállapodás és kötelezettségvállalás áll fenn a csoport tagjai között a le nem hívott hitel- vagy likviditási keretet illetően;

c)

a likviditás biztosítójának a likviditásikockázat-kezelési tevékenysége során megfelelő módon figyelembe kell vennie a likviditás kedvezményezettjének likviditáskockázati profilját.

a)

a hitelintézet birtokában lévő olyan többletbiztosíték, amelyet a partner a szerződés értelmében bármikor visszahívhat;

b)

a partnernek 30 naptári napon belül nyújtandó biztosíték;

c)

olyan, a II. cím alkalmazásában likvid eszköznek minősülő eszközöknek megfelelő biztosíték, amely a hitelintézet engedélye nélkül helyettesíthető olyan biztosítékkal, amely olyan eszközöknek felel meg, amelyek a II. cím alkalmazásában nem minősülnek likvid eszköznek.

a)

a hitelintézet ismételten felhasználhatja vagy jelzáloggal megterhelheti;

b)

likvid eszköz formájában tartják, de nem része a likviditási puffernek; és

c)

nem olyan eszköz, amelyet a keretben részt vevő partner vagy annak valamely társult vállalata bocsátott ki.

a)

nem minősülnek lakossági betét kitettségi osztályba tartozónak;

b)

olyan ügyfélnek nyújtották, aki nem pénzügyi ügyfél, ideértve a pénzügyi szektoron kívüli vállalkozásokat, a kormányzatokat, a központi bankokat, a multilaterális fejlesztési bankokat és a közszektorbeli intézményeket;

c)

nem olyan célból nyújtották, hogy helyettesítse az ügyfél finanszírozását, olyan esetekben, amikor az a finanszírozási szükségletét a pénzügyi piacokon nem tudja fedezni.

a)

40 % a hitelintézeteknek nyújtott hitel- és likviditási keretekre és más szabályozott pénzügyi intézményeknek, például biztosítóknak, befektetési vállalkozásoknak, KBF-eknek vagy nem nyílt végű befektetési formának nyújtott hitelkeretekre;

b)

100 % a hitelintézet által a (6) bekezdésben említettektől eltérő különleges célú gazdasági egységeknek nyújtott likviditási keretekre, és az olyan megállapodásokra, amelyek értelmében az intézménynek valamely különleges célú gazdasági egységtől kell eszközt vásárolnia vagy csereügylet keretében átvennie;

c)

100 % az a) és b) pontban és az (1)–(7) bekezdésben nem említett pénzügyi ügyfeleknek nyújtott hitel- és likviditási keretekre.

a)

központi bankoktól és pénzügyi ügyfelektől esedékes pénzösszegek. Az utóbbi vonatkozásában különösen az alábbi ügyletekből eredő beáramlásokra alkalmazandó 100 %-os beáramlási arány:

b)

a főbb indexekben lévő részvény jellegű eszközökben tartott pozíciókból esedékes összegek, feltéve, ha nincs a likvid eszközökkel való többszörös figyelembevétel. Ezek a pénzösszegek magukban foglalják a szerződésben rögzítetten 30 naptári napon belül esedékessé váló pénzösszegeket, mint például a főbb indexekből származó készpénz-osztalékot, és a részvények után járó készpénzt, a már értékesített, de még el nem számolt eszközöket, ha azokat nem veszik figyelembe likvid eszközökként a II. címnek megfelelően.

a)

a nem pénzügyi ügyfelektől esedékes tőketörlesztési célú pénzösszegeket értékük 50 %-a vagy az ügyfelek felé tett, finanszírozás nyújtására vonatkozó szerződéses kötelezettségvállalás közül a nagyobbal csökkenteni kell. E pont alkalmazásában nem pénzügyi ügyfelek a vállalatok, a kormányzatok, a multilaterális fejlesztési bankok és a közszektorbeli intézmények; Ettől eltérve, az a hitelintézet, amely felé a 31. cikk (9) bekezdésében említett kötelezettségvállalást tettek abból a célból, hogy kedvezményes hitelt folyósítsanak egy végső kedvezményezettnek vagy hasonló kötelezettségvállalást kapott multilaterális fejlesztési banktól vagy közszektorbeli intézménytől, az említett kedvezményes kölcsönnek megfelelő kötelezettségvállalás kapcsán elszámolt kiáramlás összegéig a beáramlást is figyelembe veheti.

b)

likvid eszközökkel biztosított, az 575/2013/EU rendelet 192. cikkének 2. és 3. pontjában meghatározott fedezett kölcsönügyletekből és tőkepiac-vezérelt ügyletekből esedékes összegek a likvid eszközök II. címnek megfelelően alkalmazandó haircut-tal korrigált értékéig nem vehetők figyelembe. A fennmaradó érték tekintetében esedékes pénzösszegek, illetve, ha azok biztosítékául a II. cím szerinti likvid eszköznek nem minősülő eszközök szolgálnak, teljes egészében vehetők figyelembe. Nem vehető figyelembe a beáramlás, ha a biztosítékot a 30. cikk (5) bekezdése szerint rövid pozíció fedezésére használják;

c)

a szerződéses, lejáró nem likvid eszköz fedezettel szembeni, értékpapír-ügylethez kapcsolódó letéti hitelekből származó pénzeszközökre 50 %-os beáramlási arány érvényes. Ezeket a beáramlásokat kizárólag akkor lehet figyelembe venni, ha a hitelintézet nem használja a hitelre eredetileg kapott biztosítékot rövid pozíciók fedezeteként.

d)

azokat az esedékes pénzösszegeket, amelyeket az ezekkel a pénzeszközökkel tartozó hitelintézet a 27. cikknek megfelelően kezel, a 27. cikk (3) bekezdésében említett központi intézménynél elhelyezett betétek kivételével, a megfelelő szimmetrikus beáramlási aránnyal kell megszorozni. Ha nem állapítható meg a kapcsolódó arány, 5 %-os beáramlási arányt kell alkalmazni;

e)

a 30 naptári napon belül lejáró biztosítéki csereügyletek a kölcsönadott eszközök likviditási értékét a kölcsönvett eszközök likviditási értékével összehasonlítva kapott többlet vonatkozásában beáramlást eredményeznek;

f)

ha a biztosítékot, melyhez 30 napon belül lejáró fordított repoügylet, értékpapír-kölcsönvétel vagy biztosítéki csereügylet keretében jutnak hozzá, további fedezetként, illetve 30 napon túlra nyúló rövid pozíciók fedezésére használják fel, akkor a hitelintézet azzal a feltételezéssel él, hogy az említett fordított repoügylet vagy értékpapír-kölcsönvétel további készpénz-beáramlás létrehozása nélkül megújításra kerül, amint azt a rövid pozíció fedezésének vagy a megfelelő értékpapírok visszavásárlásának igénye megköveteli. A rövid pozíciók magukban foglalják azt a két esetet, amikor a megfelelő nyilvántartásban a hitelintézet rövidre eladással értékesített értékpapírt azonnali ügyletben kereskedési vagy fedezeti stratégia részeként, és azt az esetet is, amikor a hitelintézet rövid pozícióban van valamely értékpapír vonatkozásában a megfelelő repo-nyilvántartásban, kölcsönvett egy értékpapírt egy adott időszakra és kölcsönadta az értékpapírt egy hosszabb időszakra;

g)

a le nem hívott hitelkereteket vagy likviditási kereteket és a központi bankon kívüli szervezettől kapott egyéb kötelezettségvállalásokat, valamint a 34. cikkben említetteket nem lehet figyelembe venni. A 14. cikknek megfelelően likvid eszköznek minősülő, központi banki le nem hívott, folyósítási kötelezettséget tartalmazó likviditási kereteket nem lehet beáramlásként figyelembe venni;

h)

azokból az értékpapírokból származó pénzeszközöket, amelyeket maga a hitelintézet vagy kapcsolt társaság bocsátott ki, nettó alapon kell figyelembe venni az e cikknek megfelelően a mögöttes eszközre alkalmazandó beáramlási arány alapján alkalmazott beáramlási aránnyal;

i)

azokat az eszközöket, amelyeknek szerződéses zárónapja nincs meghatározva, 20 %-os beáramlási aránnyal kell figyelembe venni, feltéve, hogy a szerződés lehetővé teszi a hitelintézet számára az elállást vagy a 30 napon belüli kifizetés kérését.

a)

olyan beáramlások, amelyeknél a likviditás biztosítója a hitelintézet anyavállalata vagy leányvállalata, vagy ugyanazon anyavállalatnak egy másik leányvállalata vagy a hitelintézettel 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kapcsolatban álló vállalkozás;

b)

az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (6) vagy (7) bekezdésében meghatározott kezelés alá tartozó szervezetek csoportjához tartozó más hitelintézetnél elhelyezett betétekből származó beáramlások;

c)

a 26. cikkben említett beáramlások, köztük a jelzáloghitelezéshez kapcsolódó hitelekből, vagy a 31. cikk (9) bekezdésében említett kedvezményes hitelekből, továbbá azoktól a multilaterális fejlesztési bankoktól vagy közszektorbeli intézményektől származó beáramlásokat, amelyeken keresztül a hitelintézet közvetített.

a)

gépjármű-vásárlás finanszírozása;

b)

a 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott fogyasztói hitel.

a)

az alábbi tényezőket figyelembe véve az üzleti tevékenység alacsony likviditási kockázati profilú:

b)

egyedi szinten a (3) vagy (4) bekezdésben említett fő tevékenység aránya meghaladja a mérlegfőösszeg 80 %-át;

c)

az eltérést az éves jelentésben nyilvánosságra hozzák.

a)

indokolt magasabb beáramlást várni még a szolgáltató idioszinkratikus és az egész piacra kiterjedő stresszének együttes bekövetkeztét feltételezve is;

b)

a partner a hitelintézet anyavállalata vagy leányvállalata, vagy ugyanazon anyavállalatnak egy másik leányvállalata vagy a hitelintézettel a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kapcsolatban áll, vagy az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagja vagy az 575/2013/EU rendelet 10. cikkében említett hálózat vagy szövetkezeti csoport központi intézménye vagy társult tagja;

c)

amikor a beáramlási arány meghaladja a 40 %-ot, a partner a kapcsolódó szimmetrikus kiáramlási arányt alkalmazza a 31. cikktől eltérve;

d)

a hitelintézet és a partner székhelye ugyanabban a tagállamban van.

a)

mind a likviditás biztosítója, mind a likviditás kedvezményezettje alacsony likviditási kockázati profillal rendelkezik;

b)

jogilag kötelező erejű megállapodás és kötelezettségvállalás áll fenn a csoport tagjai között a hitel- vagy likviditási keretet illetően;

c)

a likviditás biztosítója a likviditásikockázat-kezelési tevékenysége során megfelelő módon figyelembe vette a likviditás kedvezményezettjének likviditáskockázati profilját.

a)

a garanciát maximalizált összegben nyújtották, illetve tartják rendelkezésre 2014. június 30. előtt;

b)

a garancia közvetlen, explicit, visszavonhatatlan és feltétel nélküli, és nemteljesítés esetén fedezi az esedékes tőke- és kamattörlesztést.

a)

Írország: National Asset Management Agency (NAMA);

b)

Spanyolország: a Sociedad de Gestión de Activos Procedentes de la Reestructuración Bancaria, S.A. (SAREB);

c)

Szlovénia: Bankieszköz-kezelő Társaság, amely a Szlovén Köztársaságnak a bankok stabilitásának erősítésére irányuló intézkedéseiről szóló törvény keretében jött létre.

a)

a likviditásfedezeti követelmény 60 %-a 2015. október 1-jétől;

b)

70 % 2016. január 1-jétől;

c)

80 % 2017. január 1-jétől;

d)

100 % 2018. január 1-jétől.

17.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 11/37

(1)

Az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének megfelelően számított tőkeáttételi mutatót az intézményeknek 2015. január 1-jétől kezdődően nyilvánosságra kell hozniuk, és a Bizottság felhatalmazást kapott, hogy ezt megelőzően a tőkeáttételi mutató kiszámításához használandó tőke és kitettség mérését módosító, felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el annak érdekében, hogy az intézmények adatszolgáltatása alapján feltárt hiányosságokat orvosolja.

(2)

Különbségek vannak a szolgáltatott adatokban szereplő, az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének (2) bekezdésében említett tőkeáttételi mutatók között abból fakadóan, hogy az intézmények eltérő módon értelmezik az értékpapír-finanszírozási és a repoügyletekben alkalmazott biztosíték nettósítását. Ezek az értelmezési és adatszolgáltatásbeli eltérések az Európai Bankhatóság 2014. március 4-én kiadott elemző jelentését követően váltak nyilvánvalóvá.

(3)

Mivel az 575/2013/EU rendelet rendelkezései a bázeli előírások rendelkezéseit tükrözik, a bázeli szabályozás hiányosságait orvosló megoldások alkalmasak a tőkekövetelmény-rendelet érintett rendelkezései vonatkozó hiányosságainak orvoslására is.

(4)

A Bázeli Bizottság 2014. január 14-én elfogadta a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó, felülvizsgált szabály szövegét, amely különösen az értékpapír-finanszírozási és a repoügyletekre vonatkozóan tartalmaz további, a méréssel és a nettósítással összefüggő rendelkezéseket. Az 575/2013/EU rendeletben rögzített, a tőkeáttételi mutató kiszámítására vonatkozó rendelkezéseknek a nemzetközileg elfogadott szabályokkal való harmonizációja révén kiküszöbölhető az értékpapír-finanszírozási és repoügyletekben alkalmazott biztosíték nettósítására vonatkozó eltérő intézményi értelmezésekből fakadó probléma, továbbá a harmonizáció erősíti a nemzetközi összehasonlíthatóságot és egyenlő feltételeket teremt az Unióban létrehozott és nemzetközileg is aktív intézmények számára.

(5)

A központi szerződő feleken keresztül történő, az Unióban széles körben elterjedt alapvető modell szerint végzett klíring a tőkeáttételt kétszeresen számítja be a klíringtag intézmény kitettségértékébe.

(6)

Az értékpapír-finanszírozási, különösen a repoügyletek minősített központi szerződő fél közvetítésével történő elszámolása előnyökkel járhat – mint például a multilaterális nettósítás és a stabil biztosítékkezelési folyamatok –, ami erősíti a pénzügyi stabilitást. Éppen ezért ésszerű engedélyezni az ugyanazon minősített központi szerződő fél közvetítésével kötött repoügyletekhez és fordított repoügyletekhez kapcsolódó készpénzkövetelések és -kötelezettségek nettósítását.

(7)

Azok a repoügyletek, amelyek – megállapodásban rögzített felmondási idővel – bármikor felmondhatók, a felmondási idővel azonos hosszúságú explicit futamidővel rendelkező ügyleteknek, az „ugyanazon explicit végső teljesítési nap” követelményét pedig teljesültnek kell tekinteni annak érdekében, hogy ezek az ügyletek elismerhetőnek minősüljenek az ugyanazon partnerrel kötött repoügyletekhez és fordított repoügyletekhez kapcsolódó készpénzkövetelések és -kötelezettségek nettósítása céljából.

(8)

A felülvizsgált tőkeáttételi mutató várhatóan a tőkeáttétel pontosabb mérését eredményezi, továbbá az Unióban létrehozott intézményeknél kialakuló tőkeáttétel-felhalmozódás arányos korlátjaként szolgál.

(9)

A tőkeáttételi mutató negyedéves adatszolgáltatási időszak végén való jelentése – a három hónapos átlagon nyugvó adatszolgáltatás helyett – jobban hozzáilleszti a tőkeáttételi mutatót a hosszú távú fizetőképességgel kapcsolatos adatszolgáltatáshoz.

(10)

Az intézmények által kibocsátott, eladott hitelkockázati fedezet esetében a piaci érték szerinti értékelési módszer helyett a bruttó névérték alkalmazása megfelelőbben tükrözi a tőkeáttételt.

(11)

A tőkeáttételi mutató számítása során alkalmazott konszolidáció terjedelmét harmonizálni kell a kockázati súlyozású tőkemegfelelési mutatók meghatározása során alkalmazott konszolidáció szabályozói terjedelmével.

(12)

Az e rendelettel bevezetett változások várhatóan az intézmények által nyilvánosságra hozott tőkeáttételi mutatók jobb összehasonlíthatóságát eredményezik és segítséget nyújtanak abban, hogy a piaci szereplők ne kapjanak megtévesztő információkat az intézmények tényleges tőkeáttételéről. Ennek érdekében szükséges, hogy ez a rendelet a lehető leghamarabb hatályba lépjen.

(13)

Az 575/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 429. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„429. cikk

A tőkeáttételi mutató számítása

(1)   Az intézmények a (2)–(13) bekezdésben meghatározott módszertannak megfelelően számítják ki tőkeáttételi mutatójukat.

(2)   A tőkeáttételi mutató az intézmény tőkemennyisége osztva az intézmény teljes kitettségének mértékével, százalékban kifejezve.

Az intézmények az adatszolgáltatási referencia-időpontban számítják ki a tőkeáttételi mutatót.

(3)   A (2) bekezdés alkalmazásában a tőkemennyiség az alapvető tőke.

(4)   A teljes kitettség mértéke az alábbi kitettségértékek összege:

(5)   Az intézmények a következő elveknek megfelelően határozzák meg a II. mellékletben felsorolt szerződéseken és a hitelderivatívákon kívüli eszközök kitettségértékét:

(6)   Az intézmények levonhatják az e cikk (4) bekezdésében meghatározott kitettségmértékből az elsődleges alapvető tőkéből a 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően levont összegeket.

(7)   Az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy az intézmény ne vegye figyelembe kitettségmértékben azokat a kitettségeket, amelyek a 113. cikk (6) bekezdésében rögzített módon kezelhetők. Az illetékes hatóság kizárólag akkor adhatja meg ezt az engedélyt, ha a 113. cikk (6) bekezdésének a)–e) pontjában rögzített valamennyi feltétel teljesül és megadták a 113. cikk (6) bekezdésében meghatározott jóváhagyást.

(8)   Az (5) bekezdés d) pontjától eltérve az intézmények nettó alapon határozhatják meg az ugyanazon partnerrel kötött repoügyletek, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, hosszú teljesítési idejű ügyletek és érékpapírügylethez kapcsolódó hitelek készpénzköveteléseinek vagy -kötelezettségeinek kitettségértékét, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

Az első albekezdés c) pontjának alkalmazásában az elszámolási mechanizmus akkor funkcionálisan egyenértékű a nettó elszámolással, ha a teljesítés napján az e mechanizmus szerinti ügyletek pénzáramlásának nettó eredménye megegyezik a nettó elszámolás szerinti nettó összeggel.

(9)   Az intézmények a 429a. cikkel összhangban határozzák meg a II. mellékletben felsorolt szerződések és a mérlegen kívüli származtatott ügyleteket is tartalmazó hitelderivatívák kitettségértékét.

(10)   Az intézmények a 111. cikk (1) bekezdésével összhangban határozzák meg – a hitelderivatívák, a repoügyletek, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, hosszú teljesítési idejű ügyletek és értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek és a II. mellékletben felsorolt szerződések kivételével – a mérlegen kívüli tételek kitettségértékét. Az intézmények azonban nem csökkenthetik e tételek névértékét egyedi hitelkockázati kiigazítással.

A 166. cikk (9) bekezdésnek megfelelően, amikor a kötelezettségvállalás egy másik kötelezettségvállalás meghosszabbításához kapcsolódik, az egyedi kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó két egyenértékesítési tényező közül az alacsonyabb alkalmazandó. A 111. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett alacsony kockázatú, mérlegen kívüli tételek kitettségértékére névértékük 10 %-ának megfelelő alsó küszöbérték alkalmazandó.

(11)   A minősített központi szerződő fél klíringtag intézménye figyelmen kívül hagyhatja a kitettségmérték számításakor az alábbi tételek kereskedési kitettségeit, feltéve, hogy ezeket a kereskedési kitettségeket a minősített központi szerződő fél számolja el, továbbá, hogy ezek a kitettségek megfelelnek a 306. cikk (1) bekezdésének c) pontjában rögzített követelményeknek:

(12)   Ha a minősített központi szerződő fél klíringtag intézménye garantálja a minősített központi szerződő félnek, hogy a minősített központi szerződő féllel közvetlenül származtatott ügyletet kötő ügyfél teljesíteni fog, a kitettségmértékben a garanciából eredő kitettség az ügyféllel szembeni származtatott kitettségként veendő figyelembe a 429a. cikknek megfelelően.

(13)   Amennyiben az általánosan elfogadott tagállami számviteli alapelvek lehetővé teszik a bizalmi vagyonkezelés keretében kezelt eszközöknek a 86/635/EGK irányelv 10. cikkével összhangban történő mérlegen belüli elszámolását, akkor ezeket az eszközöket ki lehet hagyni a tőkeáttételi mutató definíciójában szereplő teljes kitettség mértékéből, feltéve, hogy megfelelnek az 1606/2002/EK rendelet értelmében alkalmazandó 39. nemzetközi számviteli standardban a nyilvántartás alóli mentesülésre előírt feltételeknek, illetve adott esetben az 1606/2002/EK rendelet értelmében alkalmazandó 10. nemzetközi pénzügyi beszámolási standardban a konszolidáció alóli mentesülésre előírt feltételeknek.

(14)   Az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy az intézmény a kitettségértékben ne vegye figyelembe azokat a kitettségeket, amelyek esetében valamennyi alábbi feltétel teljesül:

2.

A rendelet az alábbi 429a. és 429b. cikkel egészül ki:

„429a. cikk

Származtatott ügyletek kitettségértéke

(1)   Az intézmények a 274. cikkben ismertetett módszerrel összhangban meghatározzák a II. mellékletben felsorolt szerződések és a mérlegen kívüli származtatott ügyleteket is tartalmazó hitelderivatívák kitettségértékét. Az intézmények a 299. cikk (2) bekezdésének a) pontját alkalmazzák a hitelderivatívák potenciális jövőbeni kitettségértékének meghatározásakor.

Az intézmények a hitelderivatívák potenciális jövőbeni kitettségértékének meghatározásakor a 299. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott elveket valamennyi hitelderivatívára alkalmazzák, nem csak a kereskedési könyvben nyilvántartottakra.

A kitettségérték meghatározása során az intézmények a 295. cikkel összhangban figyelembe vehetik a nováció és más nettósítási megállapodások hatásait. Az eltérő termékkategóriák közötti nettósítás nem alkalmazható. Megengedett azonban az intézmények számára a 272. cikk (25) bekezdésének c) pontjában említett termékkategórián és a hitelderivatívákon belüli nettósítás, ha a 295. cikk c) pontjában említett, eltérő termékkategóriák közötti szerződéses nettósítási megállapodás vonatkozik rájuk.

(2)   Ha az alkalmazandó számviteli keret értelmében a származtatott ügylethez kapcsolódó biztosíték csökkenti az eszközök összegét, az intézmények a csökkentést visszaírják.

(3)   Az (1) bekezdés alkalmazásában az intézmények levonhatják a partnertől készpénzben kapott változó letétet a kitettségértéknek az aktuális pótlási költséget jelentő részéből, amennyiben – az alkalmazandó számviteli keret értelmében – a változó letétet még nem számolták el a kitettségérték csökkenéseként és az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

Az első albekezdés c) pontjának alkalmazásában, ha a származtatott ügylet minősített nettósítási keretszerződés hatálya alá tartozik, az elszámolási pénznem a származtatott ügyletben, az irányadó minősített nettósítási keretszerződésben vagy a minősített nettósítási keretszerződés hiteltámogatási mellékletében meghatározott bármelyik pénznem.

Ha az alkalmazandó számviteli keret értelmében az intézmény a partnernek készpénzben fizetett változó letétet követelésként számolja el, az a)–e) pontban foglalt feltételek teljesülése esetén a követelést figyelmen kívül hagyhatja a kitettségértékben.

(4)   A (3) bekezdés alkalmazásában az alábbiak alkalmazandók:

(5)   Az (1) bekezdésben ismertetett kezelési módon kívül az intézmények az eladott hitelderivíták kitettségértéket úgy határozzák meg, hogy az eladott hitelderivatívában hivatkozott tényleges névértéket csökkentik az eladott hitelderivatíva vonatkozásában az alapvető tőkében figyelembe vett negatív valósérték-változással. Az így kapott kitettségérték tovább csökkenthető az ugyanezen kibocsátó vonatkozásában vásárolt hitelderivatíva tényleges névértékével, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

Ha az eladott hitelderivatíva névértékét nem csökkentik a vásárolt hitelderivatíva névértékével, az intézmények az eladott hitelderivatíva potenciális jövőbeli kitettségét a potenciális jövőbeli kitettségnek az e cikk (1) bekezdésének, adott esetben a 274. cikk (2) bekezdésével vagy a 299. cikk (2) bekezdésének a) pontjával való együttes értelmezése szerint meghatározott teljes összegéből levonhatják. Ha a potenciális jövőbeli kitettséget a 298. cikk (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjával együttesen értelmezve határozzák meg, a PCEgross csökkenthető az eladott hitelderivatívák potenciális egyedi jövőbeli kitettségének a nettó/bruttó arány kiigazítás nélkül számított értékével.

(6)   Az intézmények nem csökkenthetik az eladott hitelderivatíva tényleges névértékét, ha a hitelvédelmet teljeshozam-csereügylettel vásárolják és a kapott nettó összegeket nettó bevételként tartják nyilván, viszont nem tartják nyilván az eladott hitelderivatíva értékében bekövetkező és az alapvető tőkében tükröződő, a beszámítást ellentételező értékromlást.

(7)   Több kibocsátó egy csoportjára vonatkozóan vásárolt hitelderivatívák esetében az intézmények csak akkor számolhatnak el az (5) bekezdés szerinti csökkenést az egyes kibocsátók vonatkozásában eladott hitelderivatívák után, ha a vásárolt védelem gazdaságilag egyenértékű a csoportban szereplő minden egyes kibocsátóra külön vásárolt védelemmel. Ha az intézmény több kibocsátó egy csoportjára vásárol hitelderivatívát, csak akkor számolhat el csökkenést az eladott hitelderivatívákra, ha a kibocsátók csoportja és az alárendeltség szintje mindkét ügyletben azonos.

(8)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve az intézmények kizárólag akkor alkalmazhatják a 275. cikkben ismertetett módszert a II. melléklet 1. és 2. pontjában felsorolt szerződések kitettségértékének meghatározására, ha e szerződések kitettségértékének a 92. cikkben meghatározott szavatolótőke-követelmény teljesítése érdekében történő meghatározására is ezt a módszert alkalmazzák.

Ha az intézmények a 275. cikkben ismertetett módszert alkalmazzák, nem csökkenthetik a kitettség mértékét a készpénzben kapott változó letét összegével.

429b. cikk

A repoügyletek, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, hosszú teljesítési idejű ügyletek és értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek partnerkockázati többlete

(1)   A 429. cikk (5) bekezdésével összhangban a repoügyletek, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, hosszú teljesítési idejű ügyletek és értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek – köztük a mérlegen kívüli tételek – kitettségértékének meghatározásakor az intézmények figyelembe veszik az e cikk (2) vagy (3) bekezdése szerint meghatározott partnerkockázati többletet.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a partnerrel szemben fennálló olyan ügyletek esetében, amelyekre nem vonatkozik a 206. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő nettósítási keretmegállapodás, a többletet (Ei*) ügyletenként határozzák meg az alábbi képlet segítségével:

ahol:

(3)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a partnerrel szemben fennálló olyan ügyletek esetében, amelyekre a 206. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő nettósítási keretmegállapodás vonatkozik, a többletet (Ei*) megállapodásonként határozzák meg az alábbi képlet segítségével:

ahol:

(4)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve az intézmények a repoügyletek, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, hosszú teljesítési idejű ügyletek és értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek – köztük a mérlegen kívüli tételek – többletének meghatározására alkalmazhatják a 222. cikkben ismertetett módszert, 20 %-os küszöbértéket érvényesítve az alkalmazandó kockázati súlyra. Ezt azonban csak abban az esetben tehetik meg, ha ezen ügyletek kitettségértékének a 92. cikkben meghatározott szavatolótőke-követelmény teljesítése érdekében történő meghatározására is ezt a módszert alkalmazzák.

(5)   Amennyiben a repoügylet elszámolása az alkalmazandó számviteli keret szerint eladásként történik, az intézménynek vissza kell írnia az eladással kapcsolatban nyilvántartott valamennyi könyvelési tételt.

(6)   Ha az intézmény megbízottként működik közre két fél közötti repoügyletekben, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekben, hosszú teljesítési idejű ügyletekben és értékpapírügylethez kapcsolódó hitelekben – köztük a mérlegen kívüli tételekben –, az alábbiak alkalmazandók:

17.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 11/44

(1)

A 2014/59/EU irányelv előírja a tagállamok számára finanszírozási rendszer vagy rendszerek létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy a szanálási hatóság hatékonyan alkalmazza a szanálási eszközöket és hatásköröket. A szanálási keret hatékony működése érdekében ezeknek a szanálásfinanszírozási rendszereknek megfelelő pénzügyi forrásokkal kell rendelkezniük, és ezért hatáskört kapnak arra, hogy a területükön engedélyezett intézményektől és az uniós fióktelepektől (a továbbiakban: intézmények) előzetes hozzájárulást szedjenek be.

(2)

A tagállamok kötelesek nem csak az intézményektől, hanem a az említett irányelv 103. cikkének (1) bekezdése alapján az uniós fióktelepektől is előzetes hozzájárulást beszedni a szanálásfinanszírozási rendszerhez. Az uniós fióktelepekre is kiterjed a Bizottság felhatalmazása arra, hogy az említett irányelv 103. cikkének (7) és (8) bekezdése alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Mindazonáltal figyelembe véve, hogy a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 47. cikke értelmében az uniós fióktelepekre vonatkozó prudenciális követelmények és felügyeleti bánásmód a tagállamok felelősségi körébe tartozik, az ebben a felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott számos kockázatkiigazítási mértéket nem helyénvaló közvetlenül alkalmazni az uniós fióktelepekre. Ezért, noha az uniós fióktelepek nem tartoznak e rendelet hatálya alá, a Bizottság által egy jövőbeli felhatalmazáson alapuló jogi aktusban kidolgozott célzott rendszer hatálya alá kerülhetnek.

(3)

Az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 6., 15., 16., 95. és 96. cikke alapján bizonyos befektetési vállalkozások, amelyek csak korlátozott szolgáltatások és tevékenységek végzésére rendelkeznek engedéllyel, nem tartoznak bizonyos tőke- és likviditási követelmények hatálya alá, vagy mentesíthetők azok alól. Következésképpen számos meghatározandó kockázatkiigazítási mérték nem alkalmazandó rájuk. Noha a tagállamok a 2014/59/EU irányelv 103. cikke (1) bekezdésének megfelelően kötelesek ezektől a befektetési vállalkozásoktól előzetes hozzájárulást beszedni, helyénvaló meghagyni a tagállamok kockázatkiigazítás-megállapítási hatáskörét e vállalkozások aránytalan megterhelésének elkerülése érdekében. Az említett befektetési vállalkozások ezért nem tartoznak e rendelet hatálya alá.

(4)

A 2014/59/EU irányelv 102. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják, hogy az irányelv hatálybalépésétől 2024. december 31-ig tartó időszakban a finanszírozási rendszereik rendelkezésre álló pénzügyi eszközei elérjék a területükön engedélyezett összes intézmény biztosított betétei összegének legalább 1 %-át. Az említett időszakban a finanszírozási rendszerekbe irányuló hozzájárulásokat a célszint eléréséig időben a lehető legegyenletesebben kell elosztani, figyelembe véve az üzleti ciklusokat és azt a hatást, amelyet a prociklikus hozzájárulások gyakorolhatnak a hozzájáruló intézmények pénzügyi pozíciójára.

(5)

A 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az irányelv 102. cikkében meghatározott célszint elérése érdekében legalább évente kell hozzájárulást fizetni. A 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (2) bekezdése alapján az éves hozzájárulásnak tükröznie kell az intézmény méretét, mivel a hozzájárulás alapját az adott intézmény kötelezettségei alapján meghatározott rögzített összeg képezi (alapvető éves hozzájárulás); másodszor, tükrözi az intézmény meghatározó tevékenységeinek kockázati szintjét, mivel az alapvető éves hozzájárulást az adott intézmény kockázati profiljával arányosan ki kell igazítani (kiegészítő kockázatkiigazítás). Egy intézmény mérete az intézmény által jelentett kockázat első mutatója. Minél nagyobb egy intézmény, annál valószínűbb, hogy válsághelyzet esetén a szanálási hatóság közérdeknek tartja az adott intézmény szanálását és a szanálási eszközök hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a szanálásfinanszírozási rendszer használatát.

(6)

Annak tisztázása érdekében, hogy a szanálási hatóságoknak hogyan kell az intézmények kockázati profiljával arányosan kiigazítaniuk a hozzájárulásokat, szükséges meghatározni azokat a kockázati pilléreket és mutatókat, amelyeket az intézmények kockázati profiljának, az alapvető éves hozzájárulás kockázatkiigazítási mechanizmusának és az alapvető éves hozzájárulásnak, mint a kockázatkiigazítás kiindulópontjának a meghatározásához fel kell használni. A 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdésében említett kockázati kritériumokat kiegészítő elemeket úgy kell meghatározni, hogy fennmaradjanak a tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek és az erős belső piac, elkerülve, hogy a tagállamok eltérő megközelítést alkalmazzanak a szanálásfinanszírozási rendszereikhez tett hozzájárulások kiszámítására. Ez lehetővé teszi, hogy az intézmények által a szanálásfinanszírozási rendszerekbe befizetett hozzájárulások a különböző banktípusok esetén összehasonlíthatók és kiszámíthatók legyenek, ami a belső piacon az egyenlő versenyfeltételek fontos eleme.

(7)

A 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 5. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Egységes Szanálási Testületet (a továbbiakban: a Testület) az említett rendelet és a 2014/59/EU irányelv alkalmazása céljából az érintett nemzeti szanálási hatóságnak kell tekinteni, ha olyan feladatokat végez vagy hatásköröket gyakorol, amelyeket az említett irányelv szerint a nemzeti szanálási hatóságnak kellene végeznie vagy gyakorolnia. Figyelembe véve, hogy a 806/2014/EU rendelet 70. cikkének (7) bekezdése felhatalmazza a Testületet arra, hogy a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdése alapján e rendelet alkalmazásával kiszámítsa az Egységes Szanálási Mechanizmusban részt vevő tagállamok finanszírozási rendszereit 2016. január 1-jétől felváltó Egységes Szanálási Alapba tett intézményi hozzájárulásokat, a szanálási hatóság e rendelet szerinti fogalmának magában kell foglalnia a Testületet is.

(8)

A hozzájárulások egyedi szintű kiszámítása csoportok esetében bizonyos kötelezettségek kétszeres figyelembevételéhez vezetne a csoporthoz tartozó különböző vállalkozások alapvető éves hozzájárulásának meghatározása során, mivel az ugyanahhoz a csoporthoz tartozó vállalkozások egymással kötött megállapodásaihoz kapcsolódó kötelezettségek a csoporthoz tartozó vállalkozások alapvető éves hozzájárulásának meghatározásához figyelembe veendő összes kötelezettség részét képeznék. Csoportok esetében ezért tovább kell részletezni az alapvető éves hozzájárulás meghatározását, a csoporthoz tartozó vállalkozások összefonódottságának tükrözése és a csoporton belüli kitettségek kétszeres figyelembevételének elkerülése érdekében. A csoport részét képező vállalkozások, valamint az ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagját alkotó vagy ugyanahhoz a központi szervhez tartósan kapcsolt intézmények egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében az utóbbiakra ugyanaz a bánásmód alkalmazandó.

(9)

A csoporthoz tartozó vállalkozás alapvető éves hozzájárulásának kiszámítása céljából indokolt, hogy a figyelembe veendő összes kötelezettség ne tartalmazza az olyan szerződésekből eredő kötelezettségeket, amelyeket a csoporthoz tartozó vállalkozás más, ugyanazon csoporthoz tartozó vállalkozással kötött. Mindazonáltal az ilyen kivétel csak akkor lehetséges, ha a csoporthoz tartozó minden vállalkozás az Unióban letelepedett, bevonása teljes körű az egyazon konszolidált éves beszámolóba, megfelelő kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások alá tartozik, és ha a lényeges kötelezettségek esedékességkori azonnali teljesítésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem is várható. Ezáltal megakadályozható, hogy a kötelezettségek kizárásra kerüljenek a hozzájárulások számítási alapjából, ha nincs garancia arra, hogy a csoporton belüli hitelezési kitettségek fedezettek lennének a csoport pénzügyi helyzetének romlása esetén. Ezenfelül annak elkerülése érdekében, hogy a csoporton belüli kötelezettségek kivétele révén az ilyen mentesítésben részesülő, csoporthoz tartozó vállalkozások előnyhöz jussanak, a kivétel nem teheti lehetővé, hogy az érintett intézmény a kis intézmények számára biztosított egyszerűsített hozzájárulási rendszert alkalmazza, amennyiben a csoporton belüli kötelezettségek kivételét követően az intézmény jogosult lenne az egyszerűsített rendszerre. A csoport részét képező vállalkozások, valamint az ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagját alkotó vagy ugyanahhoz a központi szervhez tartósan kapcsolt intézmények egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében az utóbbiakra ugyanaz a bánásmód alkalmazandó.

(10)

Attól a szabálytól eltérve, hogy a hozzájárulások kiszámítását egyedi szinten kell végrehajtani, abban az esetben, ha a központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikkének megfelelően a nemzeti jog alapján teljesen vagy részben mentesülnek a prudenciális követelmények alól, az előzetes hozzájárulásra vonatkozó szabályok csak azért alkalmazandók a központi szervre és a kapcsolt hitelintézetekre együtt, összevont alapon, mert a központi szerv és az összes kapcsolt intézmény fizetőképességét és likviditását együtt, ezen intézmények összevont beszámolói alapján monitorozzák.

(11)

Az alapvető éves hozzájárulás pénzügyi piaci infrastruktúra esetében történő meghatározását szintén tovább kell részletezni. Bizonyos pénzügyi piaci infrastruktúrák, például a központi szerződő felek vagy a központi értéktárak hitelintézetként is engedélyezettek. Néhány központi értéktár a piaci infrastruktúraként folytatott tevékenységeit kiegészítő banki jellegű szolgáltatásokat is nyújt. A hitelintézetekkel szemben a központi értéktárak nem rendelkeznek biztosított betétekkel, hanem főként az általuk pénzügyi intézményeknek vagy központi bankoknak nyújtott értékpapír-ügyletek kiegyenlítéséből eredő napon belüli vagy napi egyenlegekkel. Ezek általában nem eredményeznek a banki tevékenységek végzése érdekében gyűjtött forrásokhoz hasonlítható készpénzegyenlegeket. Mivel a pénzügyi piaci infrastruktúrák által végzett banki jellegű tevékenységek kiegészítik az elszámolásra vagy kiegyenlítésre irányuló fő tevékenységeiket, amelyek kapcsán ezek a szervezetek szigorú prudenciális követelmények alá tartoznak a 648/2012/EU (5) és a 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) alapján, valamint az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv vonatkozó rendelkezései alapján, és mivel a pénzügyi piaci infrastruktúrák üzleti modellje nem foglal magában a hitelintézetéhez hasonlítható kockázatokat, csak a szóban forgó szervezetek banki jellegű tevékenységéhez kapcsolódó kötelezettségeket kell figyelembe venni összes kötelezettségüknek az alapvető éves hozzájárulásuk kiszámítása céljából történő meghatározásakor.

(12)

A származtatott ügyletek elszámolása az egyéni számlák tekintetében nincs harmonizálva az Unióban, és ezért ez hatással lehet az egyes bankok hozzájárulásainak kiszámításánál figyelembe veendő kötelezettségek összegére nézve. Az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének (6) és (7) bekezdésében említett, a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó módszertan minden bankra alkalmazandó, és biztosítja, hogy ugyanazt a származtatott ügyletet és különösen a származtatott ügyletek közötti nettósítást ugyanolyan módon vegyék figyelembe az adott bankra vonatkozó számviteli kerettől függetlenül. A származtatott ügyleteknek az alapvető éves hozzájárulás meghatározása során történő harmonizált kezelése érdekében, amely lehetővé teszi értékelésük intézmények közötti összehasonlíthatóságát és az Unió egészében egyenlő versenyfeltételeket biztosít, a származtatott ügyleteket az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban kell értékelni. Mindazonáltal a származtatott ügyletek 575/2013/EU rendelet szerinti értékelésének kiszámíthatósága érdekében gondoskodni kell arról, hogy az ilyen értékelés ne vezessen az érintett származtatott ügyletek releváns számviteli keret szerinti értékének 75 %-ánál alacsonyabb értékhez.

(13)

Néhány hitelintézet fejlesztési bankként működik, célja a tagállam központi, regionális vagy helyi kormányzata közpolitikai céljainak előmozdítása, túlnyomórészt kedvezményes kölcsönök nem versengő, nonprofit alapon történő nyújtásával. Az ilyen intézmények által nyújtott hiteleket a központi, regionális vagy helyi kormányzat közvetlenül vagy közvetve részlegesen garantálja. A kedvezményes kölcsönöket nem versengő, nonprofit alapon nyújtják az Unió vagy egy tagállam központi vagy regionális kormányzata közpolitikai céljainak előmozdítása érdekében. A kedvezményes kölcsönöket néha egy másik intézmény közvetítésével nyújtják (közvetített kölcsönök). Ilyen esetekben a közvetítő hitelintézet a multilaterális fejlesztési banktól vagy közszektorbeli intézménytől kapott kedvezményes kölcsönt a végső ügyfeleknek hitelező hitelintézetek felé továbbítja. Mivel a közvetítő hitelintézetek e kölcsönök likviditását az eredeti fejlesztési banktól a hitelnyújtó intézményhez vagy egy másik közvetítő intézményhez továbbítják, az érintett kötelezettségeket az éves alapvető hozzájárulás számításával összefüggésben indokolt kivenni a figyelembe vett összes kötelezettség közül.

(14)

A 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (1) bekezdése minden intézmény hozzájárulását előírja a szanálásfinanszírozási rendszerhez. Mindazonáltal arányos és méltányos egyensúlyt kell teremteni az intézmények szanálásfinanszírozási rendszerhez való hozzájárulási kötelezettsége, illetve mérete, kockázati profilja, tevékenységeinek köre és összetettsége, más intézményekkel vagy általában a pénzügyi rendszerrel való összefonódottsága, csődjének a pénzügyi piacokra, más intézményekre, a finanszírozási feltételekre vagy a tágabb gazdaságra gyakorolt hatása, vagyis annak a valószínűsége között, hogy az intézmény szanálás alá kerül és igénybe veszi a finanszírozási rendszert. A 2014/59/EU irányelv 4. cikke értelmében a szanálási hatóságok figyelembe vesznek ilyen elemeket annak eldöntésekor, hogy a helyreállítási és szanálási tervek elkészítésére vonatkozó követelmények terén engedélyezzenek-e egyszerűsített kötelezettségeket bizonyos intézmények számára. Emellett a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelmények teljesítése és az említett irányelv hatályába tartozó különböző intézmények sajátosságai közötti helyes egyensúly értékelésekor figyelembe kell venni az egyes intézményeknek és a szanálási hatóságoknak az éves hozzájárulások kiszámításából eredő adminisztratív terhét is.

(15)

A kis intézmények általában nem rendelkeznek magas kockázati profillal, és rendszerszinten gyakran kevésbé kockázatosak a nagy intézményekhez képest, csődjük tágabb gazdaságra gyakorolt hatása pedig sok esetben kisebb a nagy intézményekénél. Mindazonáltal a kis intézmények csődjének pénzügyi stabilitásra gyakorolt potenciális hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel a tágabb bankrendszerben betöltött szerepük, hálózataik kumulatív hatásai, vagy az általuk előidézett, a bankrendszerbe vetett bizalom elvesztésével járó tovagyűrűző hatások miatt még a kis intézmények is teremthetnek rendszerszintű kockázatot.

(16)

Figyelembe véve, hogy a kis intézmények a legtöbb esetben nem jelentenek rendszerszintű kockázatot, illetve a nagy intézményekhez képest kevésbé valószínű, hogy szanálás alá kerülnek, és így kisebb annak a valószínűsége is, hogy igénybe veszik a szanálásfinanszírozási rendszert, a szanálásfinanszírozási rendszerhez való éves hozzájárulásuk számításához használt módszertant célszerű egyszerűsíteni. A kis intézmények éves hozzájárulását indokolt kizárólag az alapvető éves hozzájárulásuk alapján, méretükkel arányos átalányként megállapítani. E módszertan várhatóan lehetővé teszi az éves hozzájárulások arányos rendszerének kialakítását, mivel az egyes intézmények éves hozzájárulásának meghatározásakor a szanálási hatóságnak igazodnia kell a finanszírozási rendszer éves célszintjéhez. Az átalány tehát figyelembe veszi, hogy a kis intézmények sok esetben kevésbé kockázatosak, és lehetővé teszi a nagy és általában rendszerszinten fontos intézmények hozzájárulásának a kockázati profillal arányos nagyobb kiigazítását.

(17)

Az intézmények kis méretűként való besorolásához kettős értékhatárt célszerű alkalmazni: az első határ a szavatoló tőke és biztosított betétek nélkül számított összes kötelezettség értéke, amely legfeljebb 300 millió EUR lehet, a második határ az összes eszköz értéke, amely legfeljebb 1 milliárd EUR lehet. Utóbbi azt hivatott megakadályozni, hogy az első, kötelezettségekre vonatkozó értékhatáron még belül maradó nagy intézmények is részt vehessenek az egyszerűsített rendszerben.

(18)

A kis intézmények kategóriáján belül további megkülönböztetést kell alkalmazni, mivel egyes intézmények igen kis méretűek, mások viszont az értékhatárokhoz közel állva részt vehetnek az egyszerűsített rendszerben. Egységes átalányt alkalmazva az igen kis intézmények éves hozzájárulása aránytalanul magasabb lenne az értékhatárokhoz közel álló kis intézményekénél. Indokolt elkerülni ugyanakkor, hogy az egyszerűsített rendszer aránytalan különbséget teremtsen a legnagyobb kis intézmények éves hozzájárulása és az értékhatárt éppen meghaladó, és így az egyszerűsített rendszerből kimaradó intézmények hozzájárulása között. Az ilyen nem kívánt hatások elkerülése érdekében ezért helyénvaló egy olyan többkategóriás rendszert kidolgozni, amelyben a kis intézmények átalányösszegként meghatározott éves hozzájárulása kategóriánként eltér. Ez lehetővé teszi a hozzájárulások progresszivitását egyfelől magában az egyszerűsített rendszerben, másfelől a legmagasabb átalányösszeg és az azon módszer szerinti legkisebb hozzájárulás között, amely az alapvető éves hozzájárulásnak az intézmény kockázati profilját figyelembe vevő kiigazításán alapul.

(19)

Ha a szanálási hatóság megállapítja, hogy egy kis intézmény kiemelkedően magas kockázati profillal rendelkezik, lehetőséggel kell rendelkeznie egy olyan határozat meghozására, amely szerint az érintett intézmény a továbbiakban nem vehet részt az egyszerűsített rendszerben, és hozzájárulását ehelyett egy olyan módszer szerint kell kiszámítani, amelyben az alapvető éves hozzájárulást az intézmény méretén kívüli kockázati tényezőkhöz igazítják.

(20)

A 2014/59/EU irányelv 45. cikkének (3) bekezdésében említett intézményeket nem tőkésítik fel a 2014/59/EU irányelv 44. és 101. cikkének megfelelő szanálásfinanszírozási rendszer igénybevételével, mivel ezen intézmények felszámolására a nemzeti fizetésképtelenségi eljárások vagy a 2014/59/EU irányelv 38., 40. vagy 42. cikkének megfelelően végrehajtott egyéb eljárások keretében kerül sor, és megszüntetik működésüket. Az említett eljárások biztosítják, hogy az említett intézmények hitelezői – ideértve adott esetben a biztosítékkal fedezett kötvények birtokosait – a szanálási célkitűzéseknek megfelelő módon viseljenek veszteségeket. A szanálásfinanszírozási rendszerbe fizetendő hozzájárulásuknak ezért figyelembe kell vennie e sajátosságokat. Célszerű ugyanakkor, hogy a szanálásfinanszírozási rendszerek a 2014/59/EU irányelv 101. cikkében említett egyéb célokra is igénybe vehetők legyenek. Amennyiben egy ilyen intézmény a szanálásfinanszírozási rendszert bármely ilyen célra igénybe veszi, célszerű, hogy a szanálási hatóság összehasonlíthassa a 2014/59/EU irányelv 45. cikkének (3) bekezdése alá tartozó minden egyéb intézmény kockázati profilját a szanálásfinanszírozási rendszert igénybe vett intézményével, és alkalmazhassa az ebben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott módszertant azokra az intézményekre, amelyek kockázati profilja hasonló vagy magasabb a szanálásfinanszírozási rendszert igénybe vett intézményénél. Helyénvaló továbbá létrehozni a szanálási hatóság által a kockázati profilok összehasonlításakor figyelembe veendő elemek jegyzékét.

(21)

Annak érdekében, hogy a tagállamok szanálási hatóságai harmonizáltan értelmezzék a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdésében megállapított kritériumokat, és így a szanálásfinanszírozási rendszerbe fizetendő egyéni hozzájárulások számításakor az egész Unióban egységesen határozzák meg az intézmények kockázati mutatóját, célszerű megállapítani azokat a kockázati pilléreket és az egyes kockázati pillérekbe tartozó megfelelő azon kockázati mutatókat, amelyeket a szanálási hatóságoknak figyelembe kell venniük az intézmények kockázati profiljának értékeléskor. A felügyeleti gyakorlatok összhangjának biztosítása érdekében a kockázati mutatóknak már meglévő, vagy kidolgozás alatt álló szabályozói referenciamutatókból kell állniuk.

(22)

Amennyiben a vonatkozó jog lehetőséget ad az intézmények mentesítésére egyes kockázati mutatók intézményi szintű megállapítása alól, és – ilyen esetben – feltéve, hogy az illetékes hatóság engedélyezi e mentesség alkalmazását, úgy a szanálási hatóságnak az érintett mutatókat összevont (konszolidált) vagy adott esetben szubkonszolidált alapon kell értékelnie annak érdekében, hogy biztosítsa a felügyeleti gyakorlattal való összhangot, és ne okozzon indokolatlan hátrányt a mentességgel élő csoportok számára.

(23)

Annak érdekében, hogy a szanálási hatóságok egységes megközelítést alkalmazzanak az intézmények kockázati profiljának megállapításához figyelembe veendő kockázati pillérek és mutatók jelentőségét illetően, e rendeletben célszerű meghatározni az egyes kockázati pillérek és mutatók relatív súlyát is. Mindazonáltal fontos, hogy a szanálási hatóságok kellően rugalmasak lehessenek az intézmények kockázati profiljának értékelésében, és ezért a kockázati pilléreket és mutatókat az egyes intézmények sajátosságait figyelembe véve moduláltan alkalmazhassák. Ez azonban nem valósítható meg csupán a kockázati profil értékelésére szolgáló tartományokkal, hanem bizonyos kockázati mutatók jelentősége kapcsán is szükségessé tesz bizonyos fokú eseti mérlegelést, így e kockázati mutatók súlyát indokolt pusztán tájékoztató jelleggel megadni, illetve tekintetükben indokolt tartományokat kijelölni ahhoz, hogy a szanálási hatóság adott esetben meghatározhassa e mutatók jelentőségét.

(24)

Az adott pillérbe tartozó különböző mutatók jelentőségének meghatározásakor a pilléren belüli aggregáláshoz az egyes mutatók súlyozott számtani átlagát kell venni. Az egyes intézményekre vonatkozó végső összetett kockázati mutató számításához az olyan, pillérek közötti kompenzációs hatások elkerülése érdekében, amelyek esetében a több pillérben aránylag jól, egy másikban viszont igen gyengén teljesítő intézmény a különböző pillérek számtani átlagát képezve közepes pontszámot kap, az egyes pillérek súlyozott mértani átlagát kell venni.

(25)

Az intézmények kockázatosságának értékelésére szolgáló tartományt úgy kell megállapítani, hogy az lehetővé tegye az intézmények kockázati profiljának az e rendeletben megállapított különböző kockázati pillérek és mutatók szerinti kellő modulációját, egyben elegendő bizonyosságot és kiszámíthatóságot nyújtson az intézmények által a 2014/59/EU irányelv és e rendelet értelmében fizetendő éves hozzájárulás összegét illetően.

(26)

A hozzájárulások tényleges befizetésének biztosítása érdekében szükséges meghatározni a fizetési feltételeket és módozatokat. Különösen a nem készpénzben, hanem a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének megfelelően nem visszavonható fizetési kötelezettségvállalással teljesített hozzájárulások esetében szükséges meghatározni az egyes intézmények által igénybe vehető nem visszavonható fizetési kötelezettségvállalások arányát és az ezen nem visszavonható fizetési kötelezettségvállalások fedezetére elfogadott biztosítékok típusát, hogy a szanálási hatóság a nem visszavonható fizetési kötelezettségvállalások végrehajtásakor ezáltal biztosíthassa a tényleges befizetést, amennyiben nehézségekbe ütközne a nem visszavonható fizetési kötelezettségvállalások végrehajtásakor. Az éves hozzájárulások tényleges befizetésének biztosítása érdekében külön hatáskört kell biztosítani a szanálási hatóságnak arra, hogy közigazgatási bírságokat és egyéb adminisztratív intézkedéseket hozzanak az e rendeletben a hozzájárulások számítása és kiigazítása kapcsán megállapított követelményeket és a szanálási hatóság által kért információk nyújtására vonatkozó kötelezettségeket megszegő intézményekkel szemben. A szanálási hatóság számára hatáskört kell biztosítani arra is, hogy napi késedelmi kamatot számítson fel annak az intézménynek, amely az esedékes éves hozzájárulást csak részlegesen vagy egyáltalán nem fizeti meg, vagy amely nem tesz eleget a szanálási hatóság értesítésében előírt követelményeknek. Emellett külön kötelezettségeket szükséges előírni az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok közötti információcsere tekintetében.

(27)

Annak biztosítása érdekében, hogy a kockázati kiigazítás folyamatosan figyelembe vegye a bankszektorbeli fejleményeket, vagyis folyamatosan megfeleljen a 2014/59/EU irányelv követelményeinek, a Bizottság az alkalmazás során szerzett tapasztalatok alapján 2016. június 1. előtt felül fogja vizsgálni az éves hozzájárulások számítása során végzett kockázati kiigazítást, illetve különösen az e rendeletben meghatározott kockázatkiigazítási szorzó helyénvalóságát, valamint a kockázatkiigazítási szorzó felső határának esetleges emelése iránti igényt.

(28)

A 2014/59/EU irányelv 130. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok 2015. január 1-jétől kötelesek beszedni a területükön engedélyezett intézmények éves hozzájárulásait, így e rendeletet indokolt szintén 2015. január 1-jétől alkalmazni,

a)

az intézmények által a szanálásfinanszírozási rendszerekbe fizetendő hozzájárulások kiszámítására és az intézmények kockázati profiljához való hozzáigazítására vonatkozó módszertan;

b)

az intézmények kötelezettségei a hozzájárulások kiszámítása céljából benyújtandó információk tekintetében, valamint a hozzájárulásoknak a szanálásfinanszírozási rendszerekbe történő befizetése tekintetében;

c)

a hozzájárulások szabályszerű megfizetésének szanálási hatóságok általi ellenőrzését biztosító intézkedések.

a)

az intézmény által az ugyanazon csoportba tartozó másik intézménnyel kötött ügyletekből eredő csoporton belüli kötelezettségek, feltéve, hogy teljesülnek az alábbi feltételek:

b)

a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 8. pontjában említett intézményvédelmi rendszerben tag és az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (7) bekezdésének alkalmazására az illetékes hatóság által engedélyezett intézmény által az ugyanazon intézményvédelmi rendszerben tag másik intézménnyel kötött megállapodás révén vállalt kötelezettségek;

c)

a 648/2012/EU rendelet 14. cikkének (5) bekezdése szerinti lehetőséggel élő tagállamban letelepedett központi szerződő fél esetében az említett rendelet 2. cikkének 3. pontjában meghatározott elszámolási tevékenységekkel kapcsolatos kötelezettségek, ideértve a központi szerződő fél által hozott azon intézkedésekből származó kötelezettségeket is, amelyek célja az említett rendeletnek megfelelő többlépcsős veszteségfedezés részeként biztosítéki követelmények teljesítése, garanciaalap létrehozása és elegendő előfinanszírozott pénzügyi forrás fenntartása, valamint pénzügyi forrásainak az említett rendelet 47. cikkének megfelelő befektetése;

d)

központi értéktár esetében a központi értéktár tevékenységeivel kapcsolatos kötelezettségek, ideértve a központi értéktár résztvevőivel vagy szolgáltatóival szemben fennálló, olyan tevékenységekből eredő hét napnál rövidebb lejáratú kötelezettségeket, amelyek tekintetében a központi értéktár a 909/2014/EU rendelet IV. címének megfelelő, banki jellegű kiegészítő szolgáltatások végzésére vonatkozó engedélyt szerzett, de ide nem értve az ilyen banki jellegű tevékenységekből eredő egyéb kötelezettségeket;

e)

befektetési vállalkozások esetében azon kötelezettségek, amelyek ügyféleszközök vagy ügyfélpénzek birtoklásából erednek – ideértve a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott ÁÉKBV vagy a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott ABA-k képviseletében birtokolt ügyféleszközöket vagy ügyfélpénzeket is –, feltéve, hogy az érintett ügyfél az alkalmazandó fizetésképtelenségi törvény védelme alatt áll;

f)

kedvezményes kölcsönöket nyújtó intézmények esetében a közvetítő intézménynek a kezdeményezővel, másik fejlesztési bankkal vagy másik közvetítővel szembeni kötelezettségei és az eredeti fejlesztési banknak a finanszírozó felekkel szembeni kötelezettségei, amennyiben e kötelezettségek összege megfelel az intézmény kedvezményes kölcsöneinek.

a)

kockázati kitettség;

b)

forrásellátottsági stabilitás és diverzifikáció;

c)

intézményi jelentőség a pénzügyi rendszer vagy a gazdaság stabilitása szempontjából;

d)

szanálási hatóság által meghatározandó kiegészítő kockázati mutatók.

a)

a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeken felül az intézmények által tartott szavatoló tőke, valamint leírható, illetve átalakítható kötelezettségek;

b)

tőkeáttételi mutató;

c)

elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutató;

d)

a teljes kockázati kitettség és az összes eszköz hányadosa.

a)

nettó stabil forrásellátottsági ráta;

b)

likviditásfedezeti ráta.

a)

kereskedési tevékenység, mérlegen kívüli kitettségek, derivatívák, összetettség és szanálhatóság;

b)

intézményvédelmi rendszerben való tagság;

c)

korábbi rendkívüli állami pénzügyi támogatás mértéke.

a)

Az intézmény kockázati profiljának az alábbiak miatti növekedése:

b)

Az intézmény kockázati profiljának az alábbiak miatti csökkenése:

a)

azt, hogy az érintett intézmény problémák esetén való támogatása érdekében feltőkésítés és likviditásfinanszírozás céljára egyaránt azonnal rendelkezésre álló források összege kellően nagy-e ahhoz, hogy lehetővé tegye az intézmény hiteles és hathatós támogatását;

b)

a jogi vagy szerződéses bizonyosság mértéke a tekintetben, hogy a rendkívüli állami támogatás igénylése előtt teljes körűen hasznosítják az a) pontban említett forrásokat.

a)

azon intézmények, amelyek olyan csoport tagjai, amely állami vagy hasonló – például szanálásfinanszírozási rendszerből származó – források megszerzése után szerkezetátalakítás alanyává vált, és még mindig szerkezetátalakítás vagy megszűnés alatt áll, ide nem értve a szerkezetátalakítási terv két utolsó végrehajtási évét;

b)

a felszámolási terv végéig a felszámolásra kerülő intézmények (amennyiben még mindig kötelesek a hozzájárulás befizetésére).

a)

kockázati kitettség: 50 %;

b)

forrásellátottsági stabilitás és diverzifikáció: 20 %;

c)

intézményi jelentőség a pénzügyi rendszer vagy a gazdaság stabilitása szempontjából: 10 %;

d)

szanálási hatóság által meghatározandó kiegészítő kockázati mutatók: 20 %.

a)

a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeken felül az intézmények által tartott szavatoló tőke, valamint leírható, illetve átalakítható kötelezettségek: 25 %;

b)

tőkeáttételi mutató: 25 %;

c)

elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutató: 25 %;

d)

a teljes kockázati kitettség és az összes eszköz hányadosa: 25 %.

a)

kereskedési tevékenység, mérlegen kívüli kitettségek, derivatívák, összetettség és szanálhatóság 45 %;

b)

intézményvédelmi rendszerben való tagság; 45 %;

c)

korábbi rendkívüli állami pénzügyi támogatás mértéke: 10 %.

a)

az intézmény üzleti modellje;

b)

az intézmény által a 14. cikk értelmében bejelentett információk;

c)

a 6. cikkben említett kockázati pillérek és mutatók;

d)

az illetékes hatóságnak az intézmény kockázati profiljára vonatkozó értékelése.

a)

az intézmény üzleti modellje;

b)

az intézmény által a 14. cikk értelmében bejelentett információk;

c)

a 6. cikkben említett kockázati pillérek és mutatók;

d)

az illetékes hatóságnak az intézmény kockázati profiljára vonatkozó értékelése.

a)

elektronikus úton vagy más hasonló kommunikáció útján, amely lehetővé teszi az átvétel elismerését;

b)

tértivevényes ajánlott levélben.

17.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 11/65

(1)

A 881/2002/EK rendelet I. melléklete felsorolja azon személyeket, csoportokat és szervezeteket, amelyekre a rendeletnek megfelelően a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása vonatkozik.

(2)

2015. január 2-án az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (ENSZ BT) úgy határozott, hogy két személyt töröl az azon személyeket, csoportokat és szervezeteket tartalmazó jegyzékéből, amelyekre vonatkozóan a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását alkalmazni kell. Az ENSZ BT szankcióbizottsága 2014. november 12-én és december 30-án továbbá úgy határozott, hogy hét bejegyzést módosít a jegyzékében.

(3)

A 881/2002/EK rendelet I. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell,

17.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 11/68

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

17.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 11/70

(1)

A 341/2007/EK bizottsági rendelet (2) éves vámkontingenseket nyitott meg a fokhagyma behozatalára vonatkozóan.

(2)

A 2015. január hónap első hét naptári napján a 2015. március 1-től2015. május 31-ig terjedő alidőszakra benyújtott „A” behozatali engedélyek iránti kérelmek [egyes kontingensek tekintetében] a rendelkezésre állónál nagyobb mennyiségre vonatkoznak. Ezért helyénvaló az igényelt mennyiségekre alkalmazandó, az 1301/2006/EK bizottsági rendelet (3) 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően kiszámított elosztási együttható rögzítésével meghatározni, hogy az „A” behozatali engedélyek milyen mennyiségekre bocsáthatók ki.

(3)

Az intézkedés hatékonyságának biztosítása érdekében indokolt, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

17.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 11/72

(1)

A 2014/219/KKBP határozat értelmében a Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) a Szerződés 38. cikkének megfelelően felhatalmazást kap arra, hogy meghozza az EUCAP Száhil Mali misszió politikai ellenőrzésére és stratégiai irányítására vonatkozó megfelelő határozatokat, beleértve a misszióvezető kinevezéséről szóló határozatot is.

(2)

A PBB 2014. május 26-án elfogadta az EUCAP Száhil Mali/1/2014 határozatot (2), amellyel Albrecht CONZE-t nevezte ki az EUCAP Száhil Mali misszióvezetőjévé a 2014. május 26-tól2015. január 14-ig tartó időszakra.

(3)

Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője azt javasolta, hogy a 2015. január 15-től2015. június 14-ig terjedő időtartamra hosszabbítsák meg Albrecht CONZE-nak az EUCAP Száhil Mali misszióvezetőjeként betöltött megbízatását,