7.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 3/1

(1)

A fajlagos CO2-kibocsátás kiszámításához használt átlagos tömegértéket az összes új személygépjármű esetében háromévente ki kell igazítani az Unióban nyilvántartásba vett új gépjárművek tömege bármely változásának figyelembevétele érdekében.

(2)

A 2011., 2012. és 2013. naptári évben nyilvántartásba vett új személygépjárművek menetkész tömegének ellenőrzése alapján nyilvánvaló, hogy az átlagos tömeg növekedett, és a 443/2009/EK rendelet I. mellékletének 1.b) pontjában szereplő M0-értéket ezért ki kell igazítani.

(3)

Ezen első kiigazítás esetében kivételesen célszerű figyelembe venni, hogy a 2011., a 2012. és a 2013. évben ellenőrzött adatok minősége eltérő volt. Az új érték kiszámításánál tehát csak azokat a tömegértékeket kell figyelembe venni, amelyeket az érintett járműgyártók igazolni tudtak, kizárva a számításból a nyilvánvalóan helytelen, azaz a 2 840 kg-ot meghaladó és az 500 kg alatti tömegértékeket, illetve az azokra a járművekre vonatkozó értékeket, amelyekre a 443/2009/EK rendelet nem terjed ki. Az új érték továbbá súlyozott átlagon alapul, figyelembe véve valamennyi referenciaévben az új nyilvántartásba vételek számát.

(4)

A fentiek alapján a 2016. január 1-jétől alkalmazandó M0-értéket 20,4 kg-mal, 1 372,0 kg-ról 1 392,4 kg-ra kell növelni,

7.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 3/3

(1)

Az 1924/2006/EK rendelet előírja, hogy tilos élelmiszerrel kapcsolatos, egészségre vonatkozó állításokat alkalmazni, kivéve, ha a Bizottság az említett rendelet szerint engedélyezte azokat, és szerepelnek az engedélyezett állítások jegyzékében.

(2)

Az 1924/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadásra került a 432/2012/EU bizottsági rendelet (2), amely megállapította a nem a betegségek kockázatának csökkentését, illetve a gyermekek fejlődését és egészségét érintő, élelmiszerekkel kapcsolatos, egészségre vonatkozó, engedélyezett állítások jegyzékét.

(3)

Az 1924/2006/EK rendelet azt is előírja, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozók a tagállamok illetékes nemzeti hatóságaihoz nyújtják be az egészségre vonatkozó állítások engedélyezése iránti kérelmeiket. Az illetékes nemzeti hatóságnak továbbítania kell az érvényes kérelmeket az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósághoz (EFSA; a továbbiakban: Hatóság) tudományos értékelésre, valamint tájékoztatásul a Bizottsághoz és a tagállamokhoz is.

(4)

A Bizottság az egészségre vonatkozó állítás engedélyezéséről a Hatóság által megfogalmazott vélemény figyelembevételével határoz.

(5)

Az innováció ösztönzése céljából azon egészségre vonatkozó állítások esetében, amelyek új tudományos bizonyítékokon alapulnak és/vagy szellemi tulajdont képező adatok védelmére irányuló kérelmet tartalmaznak, gyorsított engedélyezési eljárást kell alkalmazni.

(6)

Az Aptonia által az 1924/2006/EK rendelet 13. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott kérelem alapján a Hatóságnak a glikémiás szénhidrátok és az izmok fokozott erőkifejtést követő regenerálódására (kontrakció) gyakorolt hatással kapcsolatos, egészségre vonatkozó állításról kellett véleményt nyilvánítania (EFSA-Q-2013-00234) (3). A kérelmező a következőképpen megfogalmazott állítást javasolta: „A glikémiás szénhidrátok növelik az izmok glikogénellátottságát fokozott erőkifejtést követően.”

(7)

A Bizottság és a tagállamok 2013. október 25-én kapták meg a Hatóság tudományos véleményét, amelynek következtetése szerint a rendelkezésre bocsátott adatok alapján ok-okozati összefüggés állapítható meg a szénhidrátok fogyasztása és az állítás szerinti hatás között. Ennek megfelelően, amennyiben egy egészségre vonatkozó állítás ezt a következtetést tükrözi, úgy kell tekinteni, hogy megfelel az 1924/2006/EK rendeletben foglalt követelményeknek, és fel kell venni az engedélyezett állításoknak a 432/2012/EU rendelettel megállapított uniós jegyzékébe.

(8)

Az 1924/2006/EK rendelet egyik célkitűzése annak biztosítása, hogy az egészségre vonatkozó állítások valósághűek, világosak, megbízhatók és hasznosak legyenek a fogyasztó számára, és hogy ezt a szövegezés és a megjelenítés vegye figyelembe. Ezért abban az esetben, ha a kérelmező által alkalmazott állítások megfogalmazása ugyanazzal a jelentéssel bír a fogyasztók számára, mint egy engedélyezett, egészségre vonatkozó állítás, akkor ugyanolyan alkalmazási feltételeknek kell megfelelniük, mint az e rendelet mellékletében szereplő állításoknak, tekintettel arra, hogy ugyanolyan összefüggésre utalnak egy adott élelmiszercsoport, élelmiszer vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között.

(9)

Az 1924/2006/EK rendelet 20. cikkének megfelelően e rendelet figyelembevétele érdekében naprakésszé kell tenni a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások nyilvántartását, amely tartalmazza valamennyi engedélyezett, egészségre vonatkozó állítást.

(10)

Az e rendeletben előírt intézkedések meghatározása során a Bizottság figyelembe vette az 1924/2006/EK rendelet 16. cikkének (6) bekezdésének megfelelően a kérelmező és a nyilvánosság által benyújtott észrevételeket.

(11)

A 432/2012/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

Sor került konzultációra a tagállamokkal,

7.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 3/6

(1)

Az 1924/2006/EK rendelet előírja, hogy tilos élelmiszerrel kapcsolatos, egészségre vonatkozó állításokat alkalmazni, kivéve, ha a Bizottság az említett rendelet szerint engedélyezte azokat, és szerepelnek az engedélyezett állítások jegyzékében.

(2)

Az 1924/2006/EK rendelet azt is előírja, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozók a tagállamok illetékes nemzeti hatóságaihoz nyújtják be az egészségre vonatkozó állítások engedélyezése iránti kérelmeiket. Az illetékes nemzeti hatóságnak az érvényes kérelmeket tudományos értékelés céljából továbbítania kell az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósághoz (EFSA, a továbbiakban: Hatóság), valamint tájékoztatás céljából a Bizottsághoz és a tagállamokhoz.

(3)

A Bizottság az egészségre vonatkozó állítás engedélyezéséről a Hatóság által megfogalmazott vélemény figyelembevételével határoz. A tudományos kockázatértékelés bizonyos esetekben nem képes egymaga biztosítani az összes olyan információt, amelyekre a kockázatkezelési döntést kell alapozni, ezért figyelembe kell venni a vizsgált kérdéshez tartozó egyéb indokolt tényezőket is.

(4)

A Dextro Energy GmbH & Co. KG. által az 1924/2006/EK rendelet 13. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott kérelem alapján a Hatóságnak véleményt kellett nyilvánítania a glükóznak az energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvételével kapcsolatos, egészségre vonatkozó állításról (EFSA-Q-2012-00266. sz. kérdés) (2). A kérelmező a következőképpen megfogalmazott állítást javasolta: „A glükóz metabolizmusa a szervezet rendes energiatermelő anyagcsere-folyamata során megy végbe.”

(5)

A Bizottság és a tagállamok 2012. május 11-én megkapták a Hatóság tudományos véleményét, amelynek következtetése szerint a rendelkezésre bocsátott adatok alapján ok-okozati összefüggés állapítható meg a glükóz fogyasztása és az energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvétele között. A célcsoport az átlagos lakosságcsoport.

(6)

A Dextro Energy GmbH & Co. KG. által az 1924/2006/EK rendelet 13. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott kérelem alapján a Hatóságnak véleményt kellett nyilvánítania a glükóznak az energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvételével kapcsolatos, egészségre vonatkozó állításról (EFSA-Q-2012-00267. sz. kérdés) (3). A kérelmező a következőképpen megfogalmazott állítást javasolta: „A glükóz elősegíti a normál fizikai aktivitást.”

(7)

A Bizottság és a tagállamok 2012. május 11-én megkapták a Hatóság tudományos véleményét, amelynek következtetése szerint egy, a glükóz fogyasztása és az energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvétel közötti kapcsolatra vonatkozó állítás tekintetében már sor került kedvező kimenetelű értékelésre, és szakvéleményében hivatkozott a glükóz energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvételéről szóló, egészségre vonatkozó állításra (EFSA-Q-2012-00266. sz. kérdés).

(8)

A Dextro Energy GmbH & Co. KG. által az 1924/2006/EK rendelet 13. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott kérelem alapján a Hatóságnak véleményt kellett nyilvánítania a glükóznak az energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvételével kapcsolatos, egészségre vonatkozó állításról (EFSA-Q-2012-00268. sz. kérdés) (4). A kérelmező a következőképpen megfogalmazott állítást javasolta: A glükóz hozzájárul a normál energiatermelő anyagcsere-folyamatokhoz.

(9)

A Bizottság és a tagállamok 2012. május 11-én megkapták a Hatóság tudományos véleményét, amelynek következtetése szerint egy, a glükóz fogyasztása és az energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvétel közötti kapcsolatra vonatkozó állítás tekintetében már sor került kedvező kimenetelű értékelésre, és szakvéleményében hivatkozott a glükóz energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvételéről szóló, egészségre vonatkozó állításra (EFSA-Q-2012-00266. sz. kérdés).

(10)

A Dextro Energy GmbH & Co. KG. által az 1924/2006/EK rendelet 13. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott kérelem alapján a Hatóságnak véleményt kellett nyilvánítania a glükóznak az energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvételével kapcsolatos, egészségre vonatkozó állításról (EFSA-Q-2012-00269. sz. kérdés) (5). A kérelmező a következőképpen megfogalmazott állítást javasolta: „A glükóz a testmozgás során részt vesz a normál energiatermelő anyagcsere-folyamatokban.”

(11)

A Bizottság és a tagállamok 2012. május 11-én megkapták a Hatóság tudományos véleményét, amelynek következtetése szerint egy, a glükóz fogyasztása és az energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvétel közötti kapcsolatra vonatkozó állítás tekintetében már sor került kedvező kimenetelű értékelésre, és szakvéleményében hivatkozott a glükóz energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvételéről szóló, egészségre vonatkozó állításra (EFSA-Q-2012-00266. sz. kérdés).

(12)

A Dextro Energy GmbH & Co. KG. által az 1924/2006/EK rendelet 13. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott kérelem alapján a Hatóságnak véleményt kellett nyilvánítania a glükóznak az energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvételével kapcsolatos, egészségre vonatkozó állításról (EFSA-Q-2012-00270. sz. kérdés) (6). A kérelmező a következőképpen megfogalmazott állítást javasolta: „A glükóz hozzájárul a normál izomműködéshez.”

(13)

A Bizottság és a tagállamok 2012. május 11-én megkapták a Hatóság tudományos véleményét, amelynek következtetése szerint egy, a glükóz fogyasztása és az anyagcsere-folyamatokban való részvétel közötti kapcsolatra vonatkozó állítás tekintetében már sor került kedvező kimenetelű értékelésre, és szakvéleményében hivatkozott a glükóz energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvételéről szóló, egészségre vonatkozó állításra (EFSA-Q-2012-00266. sz. kérdés).

(14)

Az 1924/2006/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése és 13. cikkének (1) bekezdése értelmében az egészségre vonatkozó állításoknak általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokon kell alapulniuk. Az engedélyezés iránti kérelmet abban az esetben is indokolt elutasítani – még ha a Hatóság tudományos értékelése kedvező volt is –, ha az egészségre vonatkozó állítás nem felel meg az 1924/2006/EK rendelet egyéb általános vagy egyedi követelményeinek. Nem tehetők olyan, egészségre vonatkozó állítások, amelyek nem egyeztethetők össze az általánosan elfogadott táplálkozási és egészségügyi alapelvekkel. A Hatóság következtetése szerint ok-okozati összefüggés állapítható meg a glükóz fogyasztása és az energiatermelő anyagcsere-folyamatokban való részvétel között. Ezeknek az egészségre vonatkozó állításoknak az alkalmazása azonban ellentmondásos és félrevezető üzenetet közvetítene a fogyasztóknak, mivel cukrok fogyasztására ösztönözné őket, amelyek kapcsán az általánosan elfogadott tudományos ajánlások alapján, a nemzeti és nemzetközi hatóságoktól olyan tájékoztatást kapnak, hogy ezek bevitelét csökkenteni kell. Ezért egy ilyen, egészségre vonatkozó állítás nem felel meg az 1924/2006/EK rendelet 3. cikke második bekezdése a) pontjának, amely úgy rendelkezik, hogy az egészségre vonatkozó állítások alkalmazása nem lehet félreérthető vagy megtévesztő. Továbbá a fogyasztók félrevezetésének csökkentéséhez az sem lenne elegendő, ha az egészségre vonatkozó érintett állítást csak meghatározott alkalmazási feltételekkel és/vagy kiegészítő nyilatkozatokkal vagy figyelmeztetésekkel engedélyeznék; következésképpen az állítások nem engedélyezhetők.

(15)

Az e rendelet tárgyát képező, egészségre vonatkozó állítások az 1924/2006/EK rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett, egészségre vonatkozó állítások, ezért az egészségre vonatkozó, engedélyezett állítások jegyzékének elfogadásáig vonatkozik rájuk az említett rendelet 28. cikkének (5) bekezdésében megállapított átmeneti időszak, feltéve, hogy megfelelnek az említett rendeletnek.

(16)

Az egészségre vonatkozó, engedélyezett állítások jegyzéke a 432/2012/EU bizottsági rendeletben (7) került összeállításra, és 2012. december 14-től alkalmazandó. Az 1924/2006/EK rendelet 13. cikkének (5) bekezdésében említett azon állítások tekintetében, amelyeket az EFSA még nem értékelt, illetve a Bizottság még nem mérlegelt 2012. december 14-ig, és amelyeket e rendelet alapján nem tartalmaz az egészségre vonatkozó, engedélyezett állítások jegyzéke, helyénvaló olyan átmeneti időszakról rendelkezni, amely alatt azok még alkalmazhatók, annak érdekében, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozók és az illetékes nemzeti hatóságok alkalmazkodni tudjanak az ilyen állítások tilalmához.

(17)

Az e rendeletben előírt intézkedések meghatározása során a Bizottság figyelembe vette az 1924/2006/EK rendelet 16. cikke (6) bekezdésének megfelelően a kérelmező és a nyilvánosság által benyújtott észrevételeket.

(18)

Sor került konzultációra a tagállamokkal,

7.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 3/10

(1)

Az 1069/2009/EK rendelet meghatározza az állati melléktermékekre és a származtatott termékekre vonatkozó köz- és állat-egészségügyi szabályokat az ilyen termékekhez kapcsolódó köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzése és minimálisra csökkentése érdekében. Meghatároz továbbá az egyes származtatott termékek előállítási láncában egy-egy olyan végpontot, amelyen túl a rendelet előírásai már nem vonatkoznak a termékekre.

(2)

A 142/2011/EU bizottsági rendelet (2) meghatározza az 1069/2009/EK rendelet végrehajtási szabályait, többek között azokat a szabályokat, amelyek az állati melléktermékek és a származtatott termékek alternatív felhasználási és ártalmatlanítási módszereinek, valamint a szerves trágyák és egyes állati melléktermékek forgalombahozatali követelményeinek elfogadására vonatkoznak.

(3)

A tagállamok az 1069/2009/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdése d) pontjának értelmében engedélyezhetik a rendelet 10. cikkének f) pontjában meghatározott 3. kategóriába tartozó anyagoknak a 142/2011/EU rendelet VI. mellékletének IV. fejezete szerinti egyéb módszerekkel történő összegyűjtését, szállítását és ártalmatlanítását. A 142/2011/EU rendelet 36. cikkének (3) bekezdése szerint ez a lehetőség a 2014. december 31-én véget érő átmeneti időszakra korlátozódik. Egyes tagállamok engedélyezik a korábban élelmiszerként használt termékek kis – a heti 20 kg-ot meg nem haladó – mennyiségének a 142/2011/EU rendelet VI. mellékletének IV. fejezete szerinti egyéb módszerekkel történő összegyűjtését, szállítását és ártalmatlanítását.

(4)

Mivel nem jelentették, hogy az átmeneti rendelkezés bármiféle negatív állat-egészségügyi következménnyel járt volna, valamint tekintettel arra, hogy az 1069/2009/EK rendelet 14. cikke szerinti ártalmatlanítás bizonyos esetekben elfogadhatatlan mértékben körülményes lenne a helyi ártalmatlanításhoz viszonyítva, indokoltnak tűnik az átmeneti eltérést állandó rendelkezéssé tenni, feltéve, hogy az ártalmatlanítás e módja nem jár elfogadhatatlan egészségügyi kockázatokkal. A 142/2011/EU rendelet 15. cikkét, amely különleges szabályokat fektet le az 1069/2009/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdése a), b), c), e) és f) pontjának alkalmazására vonatkozóan, ki kell tehát egészíteni a 142/2011/EU rendelet VI. mellékletének IV. fejezetében előírt intézkedésekre való hivatkozással, amely fejezetet ennek megfelelően szintén módosítani kell. A tagállamokkal és az érdekelt felek szervezeteivel folytatott egyeztetés alapján, amint az átmeneti eltérést állandó rendelkezés erejére emelik, meg fog szűnni annak a lehetősége, hogy a tagállamok a mennyiséget legfeljebb heti 50 kg-ra növeljék. Ezenkívül a 142/2011/EU rendelet 36. cikkének (3) bekezdését el kell hagyni.

(5)

Mivel alacsony a kockázata annak, hogy a haszonállatok az egyes üzemeltetők és felhasználók által kezelt szerves trágyákkal vagy talajjavítókkal érintkezésbe kerülnek, különösen, ha az élelmiszer- és takarmányláncon kívül tevékenykedő szereplőkről van szó, az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy felmenthessék a szóban forgó üzemeltetőket és felhasználókat az 1069/2009/EK rendelet 23. cikke szerinti nyilvántartásbavételi kötelezettség alól. Ezen üzemeltetőket és felhasználókat fel kell venni az azokat az üzemeltetőket tartalmazó listára, amelyek a 142/2011/EU rendelet 20. cikke (4) bekezdésének értelmében felmentést kaptak az illetékes hatóságok értesítésének kötelezettsége alól. Ennek megfelelően módosítani kell a 142/2011/EU rendelet 20. cikkének (4) bekezdését.

(6)

A kis mennyiségben állati melléktermékeket vagy származtatott termékeket tartalmazó termesztőközeg, így például a végfelhasználó általi felhasználás céljára csomagolt virágföld esetében nem áll fenn az a kockázat, hogy a terméket haszonállatok takarmányozására használnák. A 2. vagy 3. kategóriába tartozó anyagokból származó termékek mennyiségének a termesztőközegben, így például a virágföldben legfeljebb 5 térfogatszázalékra való korlátozása csökkenti azt a kockázatot, hogy e termékek haszonállatok takarmányaként kerüljenek felhasználásra, mivel a talaj és egyéb anyagok nagy mennyisége miatt élvezhetetlenné válnak az állatok számára. A termesztőközegek előállításához a feldolgozott trágya használata megengedett. A termesztőközeg azonban nem állhat pusztán feldolgozott trágyából. Ez utóbbi aránya legfeljebb 50 térfogatszázalékot tehet ki a termesztőközegben. A feldolgozott trágya termesztőközeg előállítására való felhasználása tilos abban az esetben, ha a trágya származási helyén tilalmat vezettek be a haszonállatokat érintő valamely súlyos és fertőző betegség feltételezett vagy megerősített kitörése kapcsán. E termékeket tehát mentesíteni lehet a forgalomba hozatalhoz szükséges állat-egészségügyi ellenőrzésektől, hacsak nem behozatalról van szó. A 142/2011/EU rendelet 22. cikkének (2) bekezdését ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

A „köztes termékek” és a „kereskedelmi minták” fogalmának a 142/2011/EU rendelet I. mellékletének 35., illetve 39. pontjában megadott meghatározását az indokolatlan kereskedelmi akadályok megelőzése érdekében pontosítani kell. A „köztes termékek” meghatározása magában foglalja a termékek rendeltetését is. A jelenlegi meghatározás további, például kozmetikai ipari felhasználásokra való kiterjesztése indokoltnak tűnik. A 76/768/EGK tanácsi irányelv (3) követelményeinek megfelelő származtatott termékeket az előállítási lánc 1069/2009/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése szerinti végpontjainak lehet nyilvánítani. Emellett pontosítani kell, hogy a kedvtelésből tartott állatok eledelét takarmányozási kísérletek, illetve gépek és berendezések tesztelésének céljára kereskedelmi mintaként be lehet hozni az EU-ba. A „köztes termékek” és a „kereskedelmi minták” fogalmának a 142/2011/EU rendelet I. mellékletének 35., illetve 39. pontjában található meghatározását ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Noha az 1069/2009/EK rendelet 3. cikkének 6. pontja szerint a lófélék (equidae) haszonállatoknak tekintendők, egy-egy példány esetében különösen szoros kötődés alakul ki a gazda ás az állat között. Ezért lehetővé kell tenni, hogy az elhullott lóféléket az illetékes hatóság által e célra jóváhagyott égetőművekben elhamvasszák, feltéve, hogy a szóban forgó állatok olyan gazdaságból származnak, amelyen nem rendeltek el bejelentésköteles betegségek miatti tilalmat. A 2009/156/EK tanácsi irányelv (4) többek között a lófélék mozgására, azon belül a lovak azonosítására vonatkozó állat-egészségügyi feltételeket határozza meg. Csak azon elhullott lófélék kis kapacitású égetőművekben való elhamvasztása megengedett, amelyek megfelelnek az említett irányelvnek. A 142/2011/EU rendelet III. mellékletének III. fejezetét ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

Az 1069/2009/EK rendelet 13. cikkének g) pontja úgy rendelkezik, hogy a víziállatokból származó, 2. kategóriába tartozó állati melléktermékek ártalmatlanítási módja a silózás, komposztálás vagy biogázzá alakítás lehet. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) tudományos szakvéleményt (5) adott ki, amelyben a halakból származó, 2. kategóriába tartozó állati melléktermékek egy új feldolgozási módszerét értékelte. Az EFSA szakvéleménye szerint ez a feldolgozási módszer megfelelően csökkenti a halakból származó, 2. kategóriába tartozó állati melléktermékek jelentette kockázatokat, tehát a származtatott termékek felhasználása megengedett a következő célokra: szerves trágya előállítása, komposztálás, biogázzá alakítás, illetve prémes állatok vagy egyéb, nem emberi fogyasztásra szánt állatok takarmányának előállítása. Az EFSA szakvéleményében megállapította, hogy nem növeli a kockázatot az sem, ha a feldolgozási módszert a víziállatokból származó, 3. kategóriába tartozó állati melléktermékek esetében is alkalmazzák. A víziállatokból származó, 3. kategóriába tartozó anyagok tehát használhatók az 1069/2009/EK rendelet 14. cikkében felsorolt célokra.

(10)

Tekintettel az EFSA kedvező kockázatértékelésére az alternatív feldolgozási módszerek 142/2011/EU rendelet IV. mellékletének IV. fejezetében található jegyzékét ki kell egészíteni a halakból származó anyagok silózásával. A 142/2011/EU rendelet IV. mellékletét tehát ennek megfelelően módosítani kell.

(11)

Az állati eredetű emésztési maradványokat és komposztot a gyakorlatban nem állati eredetű anyagokkal keverhetik. Az üzemeltetőknek tisztában kell lenniük az ilyen emésztési maradványok és komposzt ártalmatlanítására vonatkozó szabályokkal. Emellett azt is pontosítani kell, hogy az élelmiszer-hulladékból származó komposzt és emésztési maradvány mely esetekben ártalmatlanítható engedélyezett hulladéklerakóban. A 142/2011/EU rendelet V. mellékletének III. fejezetét tehát ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

Horvátország elküldte a Bizottságnak azon vadon élő dögevő madárfajok jegyzékét, amelyek esetében az 1069/2009/EK rendelet 18. cikke szerinti speciális takarmányozási célokkal kapcsolatban eltérést kellene alkalmazni. A dögevő madárfajok 142/2011/EU rendelet VI. mellékletében található jegyzékét tehát ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

Az EFSA értékelte a gazdaságok területén elhullott sertésfélék komposztálási célú elkülönítését és az azt követő elégetésük jelentette kockázatokat (6), és megállapította, hogy a 142/2011/EU rendelet V. melléklete III. fejezetének 2. szakaszában meghatározott alternatív paraméterek között említett elkülönítéssel nem biztosítható a 2. kategóriába tartozó anyagok biztonságos ártalmatlanítása, tehát ennek a módszernek nem az említett rendelet IV. mellékletének az alternatív feldolgozási eljárásokat leíró IV. fejezetében van a helye. A fent említett EFSA-értékelés szerint „a gazdaságok területén elhullott sertésfélék aerob környezetben történő érlelés[ét], amelyet elégetés vagy együttégetés követ” különleges elkülönítési módszernek kell tekinteni, amelyet az 1069/2009/EK rendelet szerinti ártalmatlanítás előtt álló állati melléktermék esetében alkalmaznak. Az e módszer és a jóváhagyott komposztálási módszerek közötti különbségtétel, valamint a 142/2011/EU rendelet V. mellékletében a komposztálóüzemekre meghatározott jóváhagyási eljárás elkerülése érdekében, indokolt e módszert – a jelenleg a IV. melléklet IV. fejezete 2. szakaszának H. pontjában említett „ártalmatlanítást megelőző hidrolízis” ugyanazon elveken alapuló módszerével együtt – a IX. mellékletben egy külön fejezetben feltüntetni. Ezért a XVI. melléklet II. fejezetének 11. szakaszában a IV. mellékletre való hivatkozást ennek megfelelően ki kell igazítani. A 142/2011/EU rendelet IV., IX. és XVI. mellékletét pedig ennek megfelelően módosítani kell.

(14)

A 3. kategóriába tartozó kiolvasztott zsírokra a 142/2011/EU rendelet X. melléklete II. fejezetének 3. szakaszában említett egyedi követelmények vonatkoznak. Az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének i), illetve j) pontjában említett víziállatokból, illetve az azokból nyert állati melléktermékekből származó, 3. kategóriába tartozó anyagoknak a szárazföldi állatokból nyert, 3. kategóriába tartozó állati melléktermékekkel együtt történő, vegyes kiolvasztott zsírokat eredményező feldolgozását azonban nem indokolt állat-egészségügyi okokból megtiltani. Ezért az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének i), illetve j) pontjában említett víziállatokból, illetve az azokból nyert állati melléktermékekből származó, 3. kategóriába tartozó anyagok kiolvasztott zsír előállításának céljából történő felhasználását lehetővé kell tenni. A 142/2011/EU rendelet X. melléklete II. fejezete 3. szakaszának A.1. pontját tehát ennek megfelelően módosítani kell.

(15)

A később szerves trágyaként vagy szerves trágya előállításához szolgáló anyagként felhasználható és forgalomba hozható centrifuga- vagy szeparátoriszap hőkezelésére vonatkozó követelményeket a 142/2011/EU rendelet X. melléklete II. fejezete 4. szakaszának III. része határozza meg. Helyénvaló bevezetni az ettől való eltérés lehetőségét, hogy az illetékes hatóságok az adott tagállamon belüli felhasználások céljára alternatív paramétereket is engedélyezhessenek a centrifuga- vagy szeparátoriszap hőkezelésére, feltéve, hogy az üzemeltetők igazolni tudják, hogy az alternatív paraméterek szerint végzett hőkezelés a kockázatokat legalább olyan mértékben csökkenti, mint az a kezelés, amelyet a forgalomba hozatal céljára már jóváhagyott paraméterek szerint végeznek. A 142/2011/EU rendelet X. melléklete II. fejezete 4. szakaszának III. részét tehát ennek megfelelően módosítani kell.

(16)

A köztes termékeket többek között laboratóriumi reagensek vagy állatgyógyászati célú in vitro diagnózishoz használt termékek előállítására lehet használni. Az állat-egészségügyi határállomásokon a 97/78/EK tanácsi irányelv (7) 4. cikke szerint végzett vizsgálatokat követően a terméket közvetlenül a rendeltetési helyként szereplő, nyilvántartott létesítménybe vagy üzembe kell szállítani. A köztes termékek behozatalára vonatkozó követelmények pontosítása érdekében a 142/2011/EU rendelet XII. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(17)

A haszonállatok takarmányának előállítására szánt vértermékeket – köztük a porlasztva szárított sertésvért és sertésvérplazmát – a 142/2011/EU bizottsági rendelet X. melléklete II. fejezete 2. szakaszának megfelelően kell előállítani. Az említett szakasz B. pontja szerint a vértermékeket alá kell vetni az említett rendelet IV. mellékletének III. fejezetében meghatározott 1–5. vagy 7. feldolgozási módszerek valamelyikének vagy más olyan eljárásnak, amely biztosítja, hogy a vértermékek megfeleljenek a 142/2011/EU bizottsági rendelet X. mellékletének I. fejezetében a származtatott termékekre vonatkozóan meghatározott mikrobiológiai szabványoknak. A 142/2011/EU rendelet azt is előírja, mégpedig a XIV. melléklet I. fejezetének 1. szakaszában az 1. táblázat 2. sorának 6. oszlopában, hogy azokhoz a takarmányként is felhasználható, nem emberi fogyasztásra szánt vértermékekhez, amelyeket az Unióba történő szállításra vagy az Unión keresztüli átszállításra szánnak, a XV. melléklet 4(B) fejezetének megfelelő egészségügyi bizonyítványt kell mellékelni.

(18)

A sertések járványos hasmenését, ideértve nemcsak a sertések járványos hasmenését okozó PEDv-vel, hanem a delta-koronavírussal (SDCv) való fertőzést is, eddig Ázsiában, Észak-Amerikában, a Karib-térségben, valamint Közép- és Dél-Amerikában jelentették. Az Unió területén az SDCv-t még soha nem észlelték. A vírus terjedésében fontos szerepet játszik a malacok takarmányának hagyományos összetevőjeként használt, porlasztva szárított sertésvér és sertésvérplazma nem megfelelő hőkezelése, csakúgy mint a hőkezelés utáni fertőződés.

(19)

A Bizottság saját kezdeményezésére eljárva a sertésfélék takarmányának előállítására szánt, porlasztva szárított sertésvér és sertésvérplazma biztonságosságával kapcsolatos ideiglenes védelmi intézkedésként elfogadta a 483/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletet (8). Mivel az állat-egészségügyi kockázat továbbra is fennáll, felül kell vizsgálni a sertésfélék takarmányának előállítására szánt, porlasztva szárított sertésvér és sertésvérplazma behozatalára vonatkozó követelményeket, és az ideiglenes intézkedéseket állandó követelmény erejére kell emelni.

(20)

Tudományos megfigyelések szerint a sertésürülékben lévő sertés-koronavírusok 71 °C-ra melegítés és 10 percig ilyen hőmérsékleten tartás, illetve 7 napig szobahőmérsékleten, 20 °C-on történő tárolás hatására ártalmatlanná válnak. A vírus a kísérleti úton megfertőzött, majd legalább két hétig 24 °C-on tartott száraz takarmányban nem maradt életben. A vér és vérplazma porlasztva történő szárításához az Unióban és a harmadik országokban általában 80 °C-ra melegítik fel az egész anyagot.

(21)

A rendelkezésre álló információk alapján helyénvalónak tűnik előírni, hogy a harmadik országokból behozott, sertések takarmányozására szánt, porlasztva szárított sertésvért és sertésvérplazmát magas hőmérsékleten történő kezelésnek kell alávetni, majd – a kezelés utáni megfertőződés kockázatának csökkentése érdekében – bizonyos ideig szobahőmérsékleten kell tárolni.

(22)

A nem takarmányként, nem szerves trágyaként és nem talajjavítóként való felhasználásra szánt csont és csonttermékek (a csontliszt kivételével), szarv és szarvtermékek (a szaruliszt kivételével), valamint pata és patatermékek (a pataliszt kivételével) behozatalát engedélyezni kell, amennyiben szállításuk repülőgépen történik, és megfelelnek az 1069/2009/EK rendelet 41. cikkében meghatározott követelményeknek. A 142/2011/EU rendelet XIV. mellékletét tehát ennek megfelelően módosítani kell.

(23)

A „köztes termékek” fogalommeghatározásának módosításait, valamint a vértermékek behozatalára vonatkozó kiegészítő követelmények bevezetését követően a köztes termékek harmadik országból történő behozatalához használatos nyilatkozat mintáját, valamint a takarmányanyagként felhasználható vértermékek behozatalát kísérő egészségügyi bizonyítvány mintáját ennek megfelelően módosítani kell. A 142/2011/EU rendelet XV. mellékletének 4(B) fejezetét és 20. fejezetét tehát ennek megfelelően módosítani kell.

(24)

A kereskedelem zavartalanságának biztosítása érdekében átmeneti időszakot kell megállapítani, amely alatt az e rendelettel módosított 142/2011/EU rendelet rendelkezéseinek hatálya alá tartozó köztes termékek behozatalát a tagállamoknak az e rendelet hatálybalépését megelőző szabályok szerint el kell fogadniuk.

(25)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

1.

A 15. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„Az 1069/2009/EK rendelet 14. cikkétől eltérve a tagállamok engedélyezhetik az ugyanazon rendelet 10. cikkének f) pontjában említett, 3. kategóriába tartozó anyagok kis mennyiségben, a szóban forgó rendelet 19. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett módszerrel történő összegyűjtését, szállítását és ártalmatlanítását, amennyiben az e rendelet VI. mellékletének IV. fejezete szerinti egyéb ártalmatlanítási módszerekre vonatkozó követelmények teljesülnek.”

2.

A 19. cikk c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 20. cikk (4) bekezdése a következőképpen módosul:

4.

A 22. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A következők forgalomba hozatalára nem vonatkoznak állat-egészségügyi feltételek:

5.

A 23. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A köztes termékek rendeltetési helyeként szereplő létesítmény vagy üzem üzemeltetője, tulajdonosa vagy annak képviselője a köztes termékeket kizárólag a köztes termékeknek az I. melléklet 35. pontjában megadott meghatározásának megfelelő gyártás céljára használhatja fel és/vagy szállíthatja el.”

6.

A 36. cikk (3) bekezdését el kell hagyni.

7.

Az I., III., IV., V., VI., IX., X., XI., XII., XIV., XV. és XVI. melléklet e rendelet melléklete szerint módosul.

7.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 3/34

(1)

A 2012/34/EU irányelv 41. cikkének (2) bekezdése értelmében a pályahálózat-működtetők a kérelmezők számára követelményeket írhatnak elő az infrastruktúra jövőbeli bevételeivel és használatával kapcsolatos jogos elvárásaik védelme érdekében.

(2)

E követelményeknek megfelelőnek, átláthatónak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük. A követelmények csak olyan pénzügyi garancia nyújtását tartalmazhatják, mely nem lépheti túl a kérelmező tevékenységének tervezett volumenével arányos mértéket, továbbá biztosítékot arra nézve, hogy a kérelmező az előírásoknak megfelelő ajánlatokat tud készíteni az infrastruktúra-kapacitásra.

(3)

A pénzügyi garanciák ölthetik előlegfizetés vagy pénzügyi intézmény által nyújtott garancia formáját.

(4)

A 2012/34/EU irányelv 41. cikkének (2) bekezdésében említett követelmények megfelelőségének megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a konkurens közlekedési módok – tehát a közúti és a légi közlekedés, a tengeri és a belvízi közlekedés – infrastruktúrája gyakran díjmentesen használható, ezért egyúttal mentes a pénzügyi garanciáktól. A közlekedési módok közötti tisztességes verseny biztosítása érdekében a pénzügyi garanciák szintjét és időtartamát szigorúan a minimumra kell korlátozni.

(5)

Az említett pénzügyi garanciák csak annyiban megfelelőek, amennyiben szükségesek ahhoz, hogy biztosítékot nyújtsanak a pályahálózat-működtetőknek az infrastruktúra jövőbeli bevételeivel és használatával kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy a pályahálózat-működtetők támaszkodhatnak a vasúti társaságok megfelelő pénzügyi helyzetének a 2012/34/EU irányelv III. fejezetének és különösen 20. cikkének megfelelően lefolytatott engedélyezési eljárás szerinti ellenőrzésére és felügyeletére, tovább csökken a pénzügyi garanciák szükségessége.

(6)

Az említett garanciákra alkalmazandó a megkülönböztetés tilalmának elve, tehát nem szabad eltérő követelményeket támasztani a magán- illetve a köztulajdonban lévő kérelmezőkkel szemben.

(7)

A garanciáknak arányosaknak kell lenniük a pályahálózat-működtetők által a kapacitáselosztás különböző szakaszaiban vállalt kockázat szintjével. A kockázat általában alacsonynak tekinthető mindaddig, amíg mód van a kapacitás más vasúti társaságok közötti újraelosztására.

(8)

Az előírásoknak megfelelő ajánlatok készítésére vonatkozóan kért garancia csak akkor tekinthető megfelelőnek, átláthatónak és megkülönböztetéstől mentesnek, ha a pályahálózat-működtető a hálózati üzletszabályzatban egyértelmű és átlátható szabályokat határoz meg a kapacitáskérelem elkészítésére, és a kérelmezők rendelkezésére bocsátja a szükséges támogató eszközöket. Mivel a kérelmezési eljárást megelőzően nincs mód az előírásoknak megfelelő ajánlatok készítésére való képesség tárgyilagos megállapítására, bármely, e képesség tekintetében fennálló hiányosság csak az eljárást követően állapítható meg azon az alapon, hogy a kérelmező több ízben elmulasztja a pályahálózat-működtető rendelkezésére bocsátani a vonatkozó ajánlatokat vagy a szükséges információkat. Az ilyen mulasztás a kérelmező felelősségeként tekintendő, és szankciót von maga után, amely a kérelmezőnek az adott menetvonal-kérelmezési eljárásból történő kizárásával járhat.

(9)

A 870/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletet (2) tévesen olyan változatban fogadták el, amely eltér a bizottság kedvező véleményét elnyert változattól. A 870/2014/EU végrehajtási rendeletet ennek megfelelően hatályon kívül kell helyezni.

(10)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 2012/34/EU irányelv 62. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság véleményével,

a)

a kijelölt vasúttársaságtól ugyanazon tervezett tevékenységekre vonatkozó jövőbeli kifizetések fedezésére, ha a kérelmező, amely nem vasúttársaság, már nyújtott vagy fizetett pénzügyi garanciát;

b)

ha az infrastruktúra-használati díjat az 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) értelmében valamely illetékes hatóságnak közvetlenül a pályahálózat-működtető részére kell megfizetnie.

a)

a kérelmező a hiányzó információ rendelkezésre bocsátására irányuló két egymást követő kérésre nem reagál, vagy ismételten olyan választ ad, amely nem felel meg a 2012/34/EU irányelv 27. cikkében és IV. mellékletében említett hálózati üzletszabályzatban meghatározott feltételeknek a menetvonal-kérelmezési eljárások tekintetében; és

b)

a pályahálózat-működtető az igazgatási szervezet számára, annak megelégedésére megfelelő módon bizonyítani tudja, hogy megtett minden elvárható lépést a kérelmek megfelelő és időben történő benyújtásának elősegítése érdekében.

7.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 3/37

(1)

2013. január 3-án hatályba lépett az 1151/2012/EU rendelet. A rendelet hatályon kívül helyezte és felváltotta az 510/2006/EK tanácsi rendeletet (2).

(2)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétételre került Szlovéniának a „Kranjska klobasa” elnevezés bejegyzésére irányuló kérelme (3).

(3)

Az 510/2006/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően (4) a bejegyzés ellen kifogással élt Németország 2012. július 3-án, Horvátország 2012. augusztus 16-án és Ausztria 2012. augusztus 17-én. A kifogások elfogadhatóknak bizonyultak.

(4)

2012. október 24-én kelt levelében a Bizottság felkérte az érdekelteket az ahhoz szükséges konzultációk lefolytatására, hogy hat hónapon belül megállapodjanak egymás között saját belső eljárásaiknak megfelelően.

(5)

Szlovénia Németországgal, illetve Ausztriával megállapodásra jutott. Horvátországgal azonban nem sikerült megállapodnia.

(6)

Mivel az előírt határidőig Szlovénia és Horvátország között nem jött létre megegyezés, a Bizottságnak az 1151/2012/EU rendelet 52. cikke (3) bekezdésének b) pontjában előírt eljárás alapján határozatot kell hoznia.

(7)

Ami az 510/2006/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának való, a földrajzi terület meghatározása kapcsán vélelmezett meg nem felelést illeti – ezt a rendelkezést azóta az 1151/2012/EU rendelet 5. cikkének (2) bekezdése váltotta fel –, vagyis hogy a termék nem egy adott földrajzi helyről, régióból vagy országból származik, illetve e tekintetben megtévesztheti a fogyasztót, a Bizottság nem állapított meg szabálytalanságot. Arra is történt hivatkozás, hogy egy ország nevének használata csak kivételes esetben engedélyezhető, ám a „Kranjska” kifejezés nem egy ország, hanem egy (történelmi) régió nevére utal. Az 1151/2012/EU rendelet pedig nem is rendelkezik arról, hogy egy országnév csak kivételes esetben volna használható oltalom alatt álló földrajzi jelzés esetében. Ami azt a kifogást illeti, hogy a földrajzi terület nem rendelkezik az azt a vele szomszédos területektől megkülönböztető természetes jellemzőkkel, ezt a feltételt nem szükséges vizsgálni, mert az 1151/2012/EU rendelet ilyet nem követel meg.

(8)

A „Krainer”, „Käsekrainer”, „Schweinskrainer”, „Osterkrainer” és „Bauernkrainer”, valamint „Kranjska” és „Kranjska kobasica” kifejezések német, illetve horvát nyelven igen hasonló kolbászok nevei, melyek történelmi eredete közös, nevezetesen a „Kranjska” (Krajna) régióra utalnak, amely ma már közigazgatási egységként nem létezik. Mivel a nevek eredete közös és a termékek külleme igen hasonló, a „Kranjska klobasa” elnevezés bejegyzése és az 1151/2012/EU rendelet 13. cikkében, különösen annak (1) bekezdése b) pontjában előírt oltalom alkalmazása ahhoz vezetne, hogy a termékleírásnak nem megfelelő kolbászokat gyártó termelők nem használhatnák tovább a „Krainer”, „Käsekrainer”, „Schweinskrainer”, „Osterkrainer” és „Bauernkrainer”, valamint „Kranjska” és „Kranjska kobasica” kifejezéseket.

(9)

Azonban bizonyított, hogy a „Kranjska klobasa”-éval egyező eredetű termékek esetében a „Krainer”, „Käsekrainer”, „Schweinskrainer”, „Osterkrainer”, „Bauernkrainer”, valamint „Kranjska” és „Kranjska kobasica” megnevezések használata sohasem irányult a bejegyzett elnevezés hírnevének kihasználására, és nem tévesztette, de nem is téveszthette meg a fogyasztókat a termék tényleges származását illetően. Valójában ezeket az elnevezéseket legalább 25 éven keresztül jogszerűen, folyamatosan és jóhiszeműen használták a „Kranjska klobasa” bejegyzése iránti kérelem Bizottsághoz való beérkezését megelőzően.

(10)

Megjegyzendő, hogy a német nyelvben az utóbbi kétszáz évben bekövetkezett változások miatt a „Krainer” név és a vele képzett szóösszetételek mára elvesztették a Carniola (Krajna) földrajzi régióra utaló jelentésüket. Ezt az is megerősíti, hogy a Németországgal, illetve Ausztriával elért megállapodásokban Szlovénia elismerte, hogy a „Krainer”, „Käsekrainer”, „Schweinskrainer”, „Osterkrainer” és „Bauernkrainer” elnevezések használata nem él vissza a „Kranjska klobasa” névvel.

(11)

Az ismertetett okokból a méltányosság és a hagyományos névhasználat elismerése érdekében, függetlenül attól, hogy a „Krainer”, „Käsekrainer”, „Schweinskrainer”, „Osterkrainer”, „Bauernkrainer”, valamint „Kranjska” és „Kranjska kobasica” elnevezések köznevesültek-e az 1151/2012/EU rendelet 41. cikke értelmében, időbeni korlátozás nélkül lehetővé kell tenni a „Krainer”, „Käsekrainer”, „Schweinskrainer”, „Osterkrainer” és „Bauernkrainer” kifejezések szabad használatát az Unió jogrendjében alkalmazandó elvek és szabályok betartása mellett, a „Kranjska” és a „Kranjska kobasica” kifejezés használatát pedig az 1151/2012/EU rendelet 15. cikke (2) bekezdésének megfelelő maximális átmeneti időszakra kell engedélyezni.

(12)

Az 1151/2012/EU rendelet 6. cikkének (1) bekezdése tiltja a köznevesült kifejezések bejegyzését. A kifogások szerint az osztrák, a horvát és a német fogyasztók a piaci viszonylatban használt „Krainer” és „Krainer Wurst” illetve a „Kranjska” és „Kranjska kobasica” neveket nem hozzák összefüggésbe semmilyen származással. Jóllehet a kifogási nyilatkozatok hivatkoztak a „Krainer” és „Krainer Wurst” illetve a „Kranjska” és „Kranjska kobasica” nevek állítólag elterjedt használatára Ausztriában és Németországban, illetve Horvátországban, a bejegyzésre javasolt névre, amely a „Kranjska klobasa”, nem hivatkoztak. A kifogások nem veszik figyelembe a szlovéniai helyzetet. A kifogást tartalmazó nyilatkozatok nem tartalmaznak olyan adatokat, amelyek bizonyítanák, hogy a bejegyzésre javasolt elnevezés egésze vagy része bevetté vált volna a nyelvhasználatban. A benyújtott információk alapján tehát a „Kranjska klobasa” kifejezés nem tekinthető köznevesültnek, így nem merül fel az 1151/2012/EU rendelet 6. cikke (1) bekezdésének való meg nem felelés.

(13)

Ha a „Kranjska klobasa” elnevezés egésze oltalmat kap, az Unió jogrendjében alkalmazandó elvek és szabályok betartása mellett az elnevezés nem földrajzi eleme használható, és fordításban is használható Unió-szerte.

(14)

A fentiekre tekintettel indokolt a „Kranjska klobasa” elnevezést bejegyezni az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába.

(15)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági termékek minőségpolitikájával foglalkozó bizottság véleményével,

7.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 3/40

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

7.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 3/42

(1)

A 2014/32/EU irányelv előírja azokat a követelményeket, amelyeket az egyes mérőműszereknek teljesíteniük kell ahhoz, hogy forgalomba hozzák és/vagy a tagállamok által előírt egyes mérési feladatok elvégzésére használják azokat.

(2)

A 2014/32/EU irányelv III. mellékletében a vízmérőkre vonatkozó első különös követelmény (1. követelmény) a térfogatáram-tartomány tekintetében ír elő működési feltételt (Q3/Q1 ≥ 10).

(3)

Az EN 14154 szabványnak a Q3/Q1 ≥ 40 térfogatáram-értéket bevezető módosítása 2011. október 31-én lépett hatályba. A módosított EN 14154 szabvány megfelel a nemzetközi szabványnak. A térfogatáram-tartomány tekintetében szigorúbb, mint a 2014/32/EU irányelv III. mellékletében meghatározott követelmény, és pontosabb mérést eredményez.

(4)

A Q3/Q1 ≥ 10-es térfogatáram-tartománynak a mérőműszerekről szóló 2004/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (2) történt bevezetését megelőzően a tagállamokban a Nemzetközi Mérésügyi Szervezet (OIML) nemzetközi szabványát alkalmazták, amely már a Q3/Q1 ≥ 40-es térfogatáram-tartományra vonatkozó követelményt alkalmazta. A 2014/32/EU irányelv 50. cikkének (2) bekezdésében előírt átmeneti rendelkezések eredményeként a napjainkban üzembe helyezett vízmérők többsége már összhangban van a Q3/Q1 ≥ 40-es követelménnyel.

(5)

A Q3/Q1 ≥ 10-es térfogatáram-tartományban működő vízmérők jelentősen olcsóbbak lehetnek, mint azok, amelyek megfelelnek az EN 14154 szabványnak (Q3/Q1 ≥ 40). A 2014/32/EU irányelv III. mellékletének 10. pontja feljogosítja a közművet vagy a vízmérő felszerelésére jogszabály alapján kijelölt személyt többek között annak meghatározására, hogy mekkora térfogatáram-tartomány a megfelelő az előirányzott vagy előrelátható fogyasztás pontos méréséhez (3). Ezért az EN 14154 szabvány térfogatáram-tartományra vonatkozó előírásának nem megfelelő, de a 2014/32/EU irányelv III. mellékletében meghatározott követelményeket teljesítő vízmérők felszerelhetők. Ennek következtében azonban megnő annak a lehetősége, hogy a fogyasztók hibás elszámolást kapnak a mérő kevésbe pontos mérése miatt.

(6)

A Q3/Q1 ≥ 40-es térfogatáram-tartomány megfelel a technika jelenlegi állásának, amelyet a hatályos nemzetközi szabvány és gyártási gyakorlat figyelembe vesz, valamint teljesíti az Unió piacán jelenleg elérhető minimális minőségi követelményt. Még precízebb mérést tesz lehetővé, ezáltal biztosítja a fogyasztók magasabb szintű védelmét. Mivel a mérőműszerek felszerelésénél a Q3/Q1 ≥ 40-es térfogatáram-tartomány évek óta – és még napjainkban is – a piacon alkalmazott minimális követelmény, a megfelelés nem jelent többletköltséget a felhasználóknak.

(7)

A 2014/32/EU irányelvet ennek megfelelően módosítani kell,

7.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 3/44

(1)

A Bizottság C(2010) 2576 határozata (2) felhatalmazza az Európai Vasúti Ügynökséget (a továbbiakban: Ügynökség), hogy dolgozza ki és vizsgálja felül az átjárhatósági műszaki előírásokat (ÁME-k) hatályuknak az Európai Unió teljes vasúti rendszerére való kiterjesztése céljából, a 2008/57/EK irányelv 1. cikke (4) bekezdésének megfelelően. 2013. január 10-én az Ügynökség megküldte a transzeurópai vasúti rendszer ellenőrző-irányító és jelző alrendszerére vonatkozó kölcsönös átjárhatósági műszaki előírások módosításáról szóló ajánlását.

(2)

A 2008/57/EK irányelv 8. cikkének (4) bekezdése értelmében egy tagállamnak nem szükséges alkalmaznia az átdolgozott ÁME-ket a megvalósítás előrehaladott szakaszában járó vagy folyamatban lévő teljesítésű, az előző ÁME hatályán kívül eső szerződés alá tartozó projektek esetében.

(3)

Az ellenőrző-irányító és jelző (CCS) alrendszerre vonatkozó átdolgozott ÁME az 1 435 mm-es, az 1 520 mm-es, az 1 524 mm-es, az 1 600 mm-es és az 1 668 mm-es névleges nyomtávú hálózatokra lenne alkalmazandó. Ez biztosítaná az egynyomtávú rendszereken belüli átjárhatóságot, és lehetővé tenné változtatható nyomtávra tervezett járművek kifejlesztését és üzemeltetését. Lehetőség nyílna továbbá CCS alrendszerek és kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek nyomtávtól független kifejlesztésére és használatára is. A járművek igen magas százaléka közlekedik mind a transzeurópai vasúti hálózaton, mind azon kívül. Ezért a fedélzeti ellenőrző-irányító és jelző, valamint a pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerekre vonatkozó paramétereknek a teljes hálózat vonatkozásában azonosaknak kell lenniük.

(4)

A vonatérzékelő rendszer kompatibilitásával kapcsolatos egyes nyitott kérdések lezárhatók, figyelemmel a különböző nyomtávokra vonatkozó követelményekre (lásd az A. melléklet 77. hivatkozását). Az ETCS vezető és gép közötti interfész funkcióra vonatkozó biztonsági követelményekkel kapcsolatos nyitott kérdés lezárható; a „megbízhatóságot” és „rendelkezésre állást” érintő nyitott kérdés tisztázása tekintetében előrelépés történt.

(5)

Tisztázásra vár a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek és az alrendszerek értékelésére vonatkozó előírása olyan esetekben, amikor a követelmények már részben teljesültek.

(6)

Az Ügynökség az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer rendszerhatóságaként eljárva, előkészítette a CCS ÁME A. melléklete szerinti kötelező ERTMS-előírások aktualizálását. Mindaddig, amíg a vonatinterfészre (FFFIS, Form Fit Functional Interface Specification) vonatkozó előírások kötelező mivolta tekintetében az interfész két oldalán lévő érdekeltek egyetértésre nem jutnak, az Ügynökség az alkalmazási útmutatóban ismerteti a szóban forgó előírásokat oly módon, hogy azok pályázati felhívásokban felhasználhatók legyenek.

(7)

Az Ügynökségnek a lehető legrövidebb időn belül próbaelőírásokat kell közzétennie a 3. alapverzió vonatkozásában.

(8)

A 2012/88/EU bizottsági határozat (3) szövegében hibákat észleltek, melyeket ki kell javítani.

(9)

A GSM-R-jelek foghatósága és minősége lényegi kérdés a vasúti műveletek szempontjából.

(10)

A GSM-R és a nyilvános hálózatok viszonylatában történő barangolás választható funkció. Ha egy tagállamban alkalmazzák a barangolást, akkor ezt fel kell tüntetni a vasúti infrastruktúra-nyilvántartás 1.1.1.3.3.3. sorában, a 2014/880/EU (4) bizottsági végrehajtási határozatnak megfelelően.

(11)

Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 2008/57/EK irányelv 29. cikke (1) bekezdésében létrehozott bizottság véleményével,

1.

A cím helyébe a következő szöveg lép: „A Bizottság 2012. január 25-i 2012/88/EU határozata az ellenőrző-irányító és jelző alrendszerekre vonatkozó kölcsönös átjárhatósági műszaki előírásról”.

2.

A III. melléklet a következőképpen módosul:

7.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 3/59

(1)

2014 júniusában a finn hatóságok a Ribcap AG (Berbegraben 4, CH-3110 Münsingen, Svájc) által gyártott fejvédők forgalomba hozatalának tilalmát elrendelő intézkedésről értesítették a Bizottságot. A „Ribcap” elnevezésű termékek az egyéni védőeszközökre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/686/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően CE-jelölést viseltek.

(2)

A termékek I. minősítési osztály szerinti – más tevékenységek mellett jégkorcsolyázáshoz és síeléshez használható – egyéni védőeszközökként kerültek forgalomba.

(3)

A 89/686/EGK irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében EK-típusvizsgálatra nincs szükség olyan egyszerű tervezésű egyéni védőeszköz-modellek (I. minősítési osztály) esetében, ahol a tervező úgy véli, a felhasználó maga is fel tudja becsülni a biztosított védelem szintjét a minimális kockázatokkal szemben, amelyek hatásait, amennyiben azok fokozatosan lépnek fel, a felhasználó időben azonosítani tudja.

(4)

A terméket a Brandsense Oy/Classic Bike Finland (Mechelininkatu 15, FI-00100 Helsinki, Finnország) importálja és forgalmazza. A cég honlapja szerint a vállalat kerékpárok behozatalával és forgalmazásával foglalkozik.

(5)

Az importőr honlapjáról linkek vezetnek a gyártó által összeállított Ribcap termékkatalógushoz, valamint a terméken a Strasbourgi Egyetem által elvégzett vizsgálatok alapján kiállított tanúsítványhoz, amely állítólag bizonyítja, hogy a Ribcap megelőzi a fejsérüléseket. A termék csomagolása és marketing-anyagai is feltüntetik a „Biztonsági tanúsítvány” kifejezést. A „Biztonsági tanúsítvány” kifejezés azt a benyomást keltheti, hogy a terméken valamely tanúsított szerv EK-típusvizsgálatot végzett, holott a Strasbourgi Egyetem nem tanúsított szervezet.

(6)

A promóciós brosúra állítása szerint a Ribcap védelmet nyújt a fejet érő ütések esetén. A brosúrát olvasva az a benyomás alakulhat ki a felhasználóban, hogy a termék alkalmas rá, hogy különféle sporttevékenységek során fejvédőként szolgáljon – például a következő megjegyzés alapján: „A Ribcap kényelmes, könnyű és hatékony fejvédő eszköz a sportoláshoz”. Jóllehet a termék csomagolásán megtalálható az e megjegyzés, hogy „Nem nyújt olyan védelmet, mint egy védősisak”, a feltüntetett állítások félrevezető képet közvetítenek a termék biztonsági tulajdonságairól, és olyan érzést kelthetnek a felhasználóban, hogy a fejvédő jelentősebb kockázatokkal szemben is védelmet nyújt.

(7)

A 89/686/EGK irányelv alkalmazásához kidolgozott iránymutatásokban szereplő besorolási útmutató szerint a fejvédő sisakok – így a sportoláshoz használatos sisakok is – kivétel nélkül a II. minősítési osztályba tartozó védőeszközök, ezért tanúsított szervnek EK-típusvizsgálatot kell végeznie rajtuk.

(8)

A termékhez nem mellékeltek Finnország két hivatalos nyelvén, finn és svéd nyelven készült felhasználói útmutatót.

(9)

A finn hatóságok álláspontja szerint, mivel a termékeket nem kíséri megfelelő felhasználói útmutató, amely részletezné, hogy rendeltetésük szerint milyen helyzetekben használhatók, és használatuknak milyen korlátai vannak, a termékek hamis biztonságérzetet kelthetnek a felhasználóban és félrevezethető módon elhitethetik vele, hogy egy védősisakéival (II. minősítési osztályú védőeszköz) azonos biztonsági tulajdonságokkal rendelkeznek.

(10)

A forgalmazó eljuttatta a finn hatóságoknak a gyártó által készített megfelelőségi nyilatkozatot; ez a nyilatkozat nem a 89/686/EGK irányelv VI. mellékletében foglalt mintának megfelelően készült.

(11)

A Bizottság levelet írt a gyártónak és a finnországi forgalmazónak, amelyben felkérte őket, hogy tegyék meg észrevételeiket a finn hatóságok által hozott intézkedéssel kapcsolatban. Válaszában a gyártó megismételte azon álláspontját, hogy a Ribcap nem védősisak, hanem olyan gyapjú fejfedő, amely a 89/686/EGK irányelv szerinti I. minősítési osztályba tartozó védőeszköznek minősülhet. A gyártó elismerte, hogy a „Biztonsági tanúsítvány” kifejezés használata esetlegesen félrevezető lehet és ezért nem szerencsés.

(12)

Válaszához a gyártó mellékelte a svájci hatóságok által kiadott jelentést. A hatóságok jelentésükben hivatkoznak az általuk korábban a Ribcap részére elküldött levelére, amelyben egyebek mellett kikötik, hogy „a terméket nem szabad a továbbiakban úgy reklámozni, hogy a felhasználónak az az érzése támadhasson, hogy mozgó eszközök (síléc, hódeszka, kerékpár stb.) használata során bekövetkező esésekkor megvédi a fejet a sérülésektől”. A módosított termékleírásnak és az ahhoz mellékelt részletes figyelmeztetésnek köszönhetően a Ribcap az I. minősítési osztályba sorolt védőeszközként, „védőbéléses sapkaként” forgalmazhatta termékeit.

(13)

Úgy tűnik, hogy sem a termékleírás, sem pedig a finnországi forgalmazáshoz kapcsolódó figyelmeztetés nem felel meg azoknak az előírásoknak, amelyek alapján a terméket I. minősítési osztályba sorolt védőeszközként lehetne forgalmazni, mivel a termékleírás jégkorcsolyázáshoz, síeléshez és egyéb kültéri tevékenységekhez használható fejvédőként népszerűsíti a terméket.

(14)

A rendelkezésre álló dokumentáció és az érintett felek észrevételeinek alapján a Bizottság arra az álláspontra jutott, hogy a „Ribcap” fejvédők nem tettek eleget a következő alapvető egészségvédelmi és biztonsági előírásoknak: 1.1.2. A védelem szintjei és osztályai, 1.4. A gyártó által szolgáltatott információ és 3.1.1. A lehulló vagy kiálló tárgyak, illetve valamely testrész akadályba ütközéséből származó lökések,

7.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 3/61

(1)

Amennyiben valamely, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jelzettel rendelkező harmonizált szabványt átültető nemzeti szabvány megfelel egy vagy több, a 2006/42/EK irányelv I. mellékletében meghatározott alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelménynek, az ilyen szabvány szerint készült gépeknél vélelmezni kell, hogy azok megfelelnek a vonatkozó alapvető egészségügyi és biztonsági követelményeknek.

(2)

2013 májusában Franciaország a 2006/42/EK irányelv 10. cikkének megfelelően hivatalos kifogást nyújtott be az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által a 2006/42/EK irányelv keretében történő harmonizálás céljából javasolt EN 1870-17:2012 „Famegmunkáló gépek biztonsága. Körfűrészgépek. 17. rész: Egy fűrészegységes, kézi működtetésű, vízszintes keresztvágó körfűrészgépek (kézi működtetésű radiálfűrészgépek)” szabvány ellen.

(3)

A hivatalos kifogás a szabvány 5.3.6.1 A fűrészpenge védőburkolata szakaszának 3. bekezdésében előírt rendelkezések hiányosságán alapul, amely azt állítja, hogy a védőburkolat lehet rögzített vagy mozgatható, annak meghatározása nélkül, hogy mikor melyikre van szükség, miközben két különböző kategóriájú eszközről van szó, amelyek esetében különböző biztonsági szintnek megfelelő különböző kockázatelemzés ajánlott.

(4)

Az EN 1870-17:2012 szabványnak a 2006/42/EK irányelv 22. cikke által létrehozott bizottságot képviselő tagokkal együtt történő megvizsgálását követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szabvány nem teljesíti azokat az alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeket, amelyeket a 2006/42/EK irányelv I. mellékletének 1.4.2. „A védőburkolatokra vonatkozó különleges követelmények” pontja ír elő, mivel a tervezőnek így lehetősége van arra, hogy különböző biztonsági szintű burkolatokat építsen be kockázatelemzésre való hivatkozás nélkül.

(5)

Az olyan opciók harmonizált szabványba való belefoglalása, amelyek egyike nem teljesíti a 2006/42/EK irányelv vonatkozó lényeges egészségügyi követelményeit, zavart kelthet a tekintetben, hogy a szabvány alkalmazása tekintetében fennáll-e a megfelelőség vélelme.

(6)

Tekintettel arra, hogy az EN 1870-17:2012 szabvány biztonsági elemeit tovább kell fejleszteni, valamint hogy hiányzik e szabvány megfelelő felülvizsgálata, az EN 1870-17:2012 szabványnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét megfelelő figyelmeztetésnek kell kísérnie,