(1)

A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)

A 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) előírja, hogy a védelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságtól (HTMGB) kapott szakvélemények figyelembevételével kell elfogadni.

(3)

A Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan, beleértve – adott esetben – bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket is. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az valamennyi tagállamnak viszonylagos stabilitást biztosítson minden állomány halászata, illetve minden halászati tevékenység végzése tekintetében, továbbá kellően figyelembe vegye a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott célkitűzéseit.

(4)

A teljes kifogható mennyiségeket (TAC-ok) a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatokkal szembeni méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekeltekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket is, különös tekintettel az érintett regionális tanácsadó testületek ülésein elhangzottakra.

(5)

A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a nemzetközi megállapodásokkal és a nemzetközileg elfogadott elvekkel – ilyenek például a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok (2), valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó 2008. évi nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatásokban részletesen meghatározott gazdálkodási elvek –, amelyek szerint a szabályozó hatóságoknak különösen óvatosan kell eljárniuk olyan esetekben, amikor a rendelkezésre álló információ bizonytalan, nem megbízható vagy pontatlan. A megfelelő tudományos információk hiányára mindenestre nem lehet hivatkozni a védelmi és gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként.

(6)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) és a HTMGB által kibocsátott legutóbbi szakvélemények kiemelik, hogy a mélytengeri állományok többségének halászata nem fenntartható, valamint hogy a szóban forgó állományok fenntarthatóságának biztosítása érdekében a rájuk vonatkozó halászati lehetőségeket tovább kell csökkenteni mindaddig, amíg az állományok méretének alakulása nem mutat pozitív tendenciát. Az ICES ezenkívül azt is javasolta, hogy az atlanti tükörhal célzott halászatát valamennyi területen be kell tiltani, és ugyanez a helyzet a nagyszemű vörösdurbincs és a gránátoshal bizonyos állományainak esetében is.

(7)

A gránátoshal négy állománya tekintetében az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság legfrissebb tudományos szakvéleménye és megbeszélései alapján úgy tűnik, hogy e faj fogásait gyakran tévesen, észak-atlanti gránátoshalként jelentik. Ezért ebben az összefüggésben indokolt egyetlen TAC-ot meghatározni a két faj fogásaira úgy, hogy a fogások jelentése mindazonáltal fajonként történjen.

(8)

A mélytengeri cápák vonatkozásában a kereskedelmi szempontból legértékesebb fajok állományai kimerítettnek tekinthetők, ezért célzott halászatuk nem engedélyezhető. Ezenkívül a mélytengeri cápák vándorló életmódjára, valamint az Atlanti-óceán egész északkeleti részén való széles elterjedtségére figyelemmel a HTMGB javasolta az ezen fajokra vonatkozó gazdálkodási intézkedéseknek a Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság (CECAF) Madeira körüli uniós vizeire történő kiterjesztését.

(9)

A 2347/2002/EK tanácsi rendelet (3) 2. cikkének a) pontjában meghatározott mélytengeri fajokra vonatkozó halászati lehetőségek megállapítására kétévente kerül sor. Kivételt képeznek ez alól az aranylazac és a kék menyhal állományai. Ami az utóbbit illeti, a kék menyhal fő halászatát a Norvégiával folytatott éves tárgyalások függvényében határozzák meg; az egyszerűsítés érdekében a kék menyhalra vonatkozó valamennyi TAC-ot az előbb említett tárgyalás szerint és ugyanazon jogszabály keretében kell meghatározni. Ennélfogva az aranylazac- és kékmenyhal-állományokat érintő halászati lehetőségeket egy, a halászati lehetőségeket évente megállapító másik vonatkozó rendeletben kell meghatározni.

(10)

A 847/96/EK tanácsi rendelettel (4) összhangban az abban említett intézkedések alá tartozó halállományokat meg kell határozni. Elővigyázatossági teljes kifogható mennyiség vonatkozik azokra az állományokra, amelyek esetében nem áll rendelkezésre a halászati lehetőségek tudományosan megalapozott értékelése arra az évre vonatkozóan, amelyre a teljes kifogható mennyiségeket meghatározzák; az egyéb esetekben az analitikai teljes kifogható mennyiséget kell alkalmazni. Figyelemmel az ICES és a HTMGB mélytengeri állományokra vonatkozó szakvéleményére, azon mélytengeri állományokat, amelyek esetében nem áll rendelkezésre a vonatkozó halászati lehetőségek tudományosan megalapozott értékelése, e rendelet keretében elővigyázatossági TAC hatálya alá kell vonni.

(11)

A halászati tevékenység megszakadásának elkerülése és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2015. január 1-jétől kell alkalmazni. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie,

(1)

A szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottsághoz több kérelem érkezett, amelyben a tagállamok a 987/2009/EK rendelet 1. mellékletének módosítását javasolták annak érdekében, hogy a mellékletek és a nemzeti jogszabályi változások nagyobb összhangban legyenek egymással.

(2)

A 987/2009/EK rendelet 1. melléklete a rendelet 8. cikke (1) bekezdésének alapján hatályban maradó, vagy 8. cikke (2) bekezdése és 9. cikke (2) bekezdése alapján megkötött és felsorolt kétoldalú megállapodások végrehajtási rendelkezéseiről ad áttekintést.

(3)

A szociális rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság benyújtotta a Bizottságnak a 883/2004/EK rendelet 72. cikkének (f) bekezdése szerint a kért módosításokra vonatkozó javaslatokat.

(4)

A Bizottság beleegyezett a technikai jellegű módosítások iránti javaslatok felvételébe a 987/2009/EK rendelet 1. mellékletébe.

(5)

Az 1372/2013/EU bizottsági rendelet (3) 1. cikkének (2) bekezdése hibásan a 883/2004/EK rendelet XI. mellékletét módosította. A fent említett módosító rendelkezést ezért ennek megfelelően el kell hagyni. A jogi egyértelműség érdekében az 1372/2013/EU rendelet 1. cikke (2) bekezdésének elhagyását visszamenőlegesen 2014. január elsejétől kell alkalmazni.

(6)

A 987/2009/EK és az 1372/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

Az 1. melléklet a következőképpen módosul:

(2)

Az „FRANCIAORSZÁG–LUXEMBURG” című szakaszban a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

.

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta Olaszország kérelmét, amely a 2325/97/EK bizottsági rendelet (2) alapján bejegyzett „Garda” oltalom alatt álló eredetmegjelöléshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(2)

A szóban forgó módosítás az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság a módosítás iránti kérelmet az említett rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3).

(3)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalás, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

(1)

2014. augusztus 7-én az orosz kormány megtiltotta egyes mezőgazdasági termékek, többek között a tejtermékek Unióból Oroszországba történő bevitelét.

(2)

Mivel tejtermelésének több mint 25 %-a Oroszországba került kivitelre, ami a harmadik országokba irányuló tej- és tejtermékkivitelének 64 %-át tette ki, Finnország azon országok közé tartozik, amelyek tejtermelése az importtilalom bevezetése előtt a leginkább függött Oroszországtól.

(3)

2014 szeptemberében a tej termelői ára meredeken csökkent Finnországban, kizárólag az orosz importtilalom miatt. Finnországban a tej átlagára viszonylag magas az EU egészéhez viszonyítva, és a termelési költségek az egész Unióban itt a legmagasabbak.

(4)

Az orosz importtilalom a finn tej- és tejtermékágazat működésének folyamatosságát veszélyezteti, mivel ezen iparág az orosz piac ízlésének és igényeinek megfelelően kialakított, magas hozzáadott értékkel rendelkező termékek előállításába fektetett be. Az orosz piacra gyártott tejtermékeket a finn kiskereskedelmi hálózatnak kell felvennie csökkentett áron. Finnország tejágazatának időre van szüksége ahhoz, hogy a termékeknek új felvevőpiacot találjon, vagy új termékekre való átállás révén a termelést a kereslethez igazítsa. E nehézség megoldásához nem elegendő állami beavatkozásra és magánszektorbeli raktározásra hagyatkozni.

(5)

Az ebből következő piaci zavarok eredményes és hatékony kezelése érdekében helyénvaló egyszeri pénzügyi keretösszeg formájában támogatást nyújtani Finnországnak az orosz importtilalom által érintett termelők támogatásához és likviditási problémáik megoldásához.

(6)

Az Finnország rendelkezésére bocsátandó pénzügyi keretösszeg a nemzeti kvóták keretében a 2013/2014-es időszakra eső tejtermelés alapján kerül kiszámításra, és arányos a tapasztalt tejárcsökkenéssel. Figyelembe véve a korlátozott költségvetési forrásokat és annak biztosítása érdekében, hogy a támogatást célzottan az importtilalom által érintett termelők kapják, Finnországnak a rendelkezésére álló támogatási összegeket objektív kritériumok alapján és megkülönböztetéstől mentes módon kell elosztania, elkerülve a piac és a verseny torzulását.

(7)

Mivel a Finnországnak biztosított pénzügyi keretösszeg csak a termelők tényleges veszteségeinek részleges kompenzációjához elegendő, lehetőséget kell biztosítani Finnországnak, hogy további támogatást nyújtson a tejtermelőknek.

(8)

Ezt a további támogatást ugyanazon objektív kritériumok alapján, megkülönböztetéstől mentes módon, valamint a piac és a verseny torzulását elkerülve kell nyújtani, figyelembe véve azokat a nemzeti támogatásokat is, amelyeket a termelők ugyanezen célra az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának 142. cikke alapján kaptak.

(9)

Az e rendeletben rögzített támogatás az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti mezőgazdasági piacokat támogató intézkedésnek tekintendő.

(10)

Költségvetési megfontolásokból az Unió csak Finnországnak a tejtermelők pénzügyi támogatása keretében felmerülő azon költségeit fogja finanszírozni, amelyek kifizetésére egy bizonyos határidőn belül sor kerül.

(11)

A rendelkezésre álló keretösszegek átláthatóságának, nyomon követhetőségének és hatékony kezelésének érdekében helyénvaló előírni, hogy Finnország tájékoztassa a Bizottságot a támogatás odaítélését szolgáló módszerek meghatározásához használt objektív kritériumokról, valamint a versenytorzulás elkerülését célzó rendelkezésekről.

(12)

Annak érdekében, hogy a tejtermelők a lehető leghamarabb támogatásban részesülhessenek, Finnország számára lehetővé kell tenni e rendelet késedelem nélküli alkalmazását. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet a kihirdetését követő harmadik napon lépjen hatályba,

a)

haladéktalanul, de legkésőbb 2015. április 30-ig a támogatás odaítélését szolgáló módszerek meghatározásához használt objektív kritériumok és a versenytorzulás elkerülése érdekében tett intézkedések;

b)

legkésőbb 2015. július 31-ig a kifizetett támogatás teljes összege, valamint a kedvezményezettek száma és típusa.

(1)

Az orosz kormány 2014. augusztus 7-én betiltotta bizonyos termékek, többek között a gyümölcs- és zöldségfélék Unióból Oroszországba irányuló importját.

(2)

Annak megelőzésére, hogy a nagy mennyiségű romlandó terméket érintő gyümölcs- és zöldségfélék piacán az ennek nyomán keletkező zavarok súlyosabb vagy hosszabban tartó piaci zavarokká váljanak, elfogadásra került a 932/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (2). A szóban forgó rendelet maximális támogatási összegről rendelkezett a piacról való kivonás, a be nem takarítás és a zöld szüret tekintetében. A hivatkozott rendelettel bevezetett mechanizmus később kiegészült az 1031/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (3) meghozott intézkedésekkel, amelyek bizonyos, a hagyományosan Oroszországba irányuló export alapján kiszámolt további termékmennyiségek célzott támogatásának formáját öltik.

(3)

Az Oroszország által bevezetett importtilalom továbbra is súlyos piaci zavarok veszélyét hordozza magában: az a tény, hogy egy fontos exportpiac hirtelen elérhetetlenné vált, jelentős árcsökkenésekhez vezetett. Ilyen piaci helyzetben az 1308/2013/EU rendelet keretében rendelkezésre álló szokásos intézkedések elégtelennek tűnnek. Az 1031/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet által bizonyos termékmennyiségekre nyújtott támogatáson alapuló mechanizmust ezért meg kell hosszabbítani.

(4)

Figyelembe véve a tilalom által érintett becsült mennyiségeket, az uniós pénzügyi támogatás nyújtásának időszakát az érintett termékmennyiségeknek megfelelően meg kell hosszabbítani. Ezeket a mennyiségeket az érintett termékek Oroszországba exportált azon mennyiségeinek átlaga alapján kell kiszámítani, amelyek kivitelére az előző három év alábbi hónapjaiban került sor: a gyümölcsök vonatkozásában április és május, a zöldségfélék vonatkozásában pedig a januártól májusig tartó időszak. Ezen túlmenően idényjellegű kivitele miatt a 0805 50 10 KN-kód alá tartozó citromot indokolt felvenni az 1031/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet alapján támogatásra jogosult termékek listájára.

(5)

Ezért az 1031/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Annak érdekében, hogy azonnali hatást gyakoroljon a piacra és stabilizálja az árakat, indokolt előírni, hogy e rendeletet kihirdetésének napján lépjen hatályba,

1.

A 1. cikk a következőképpen módosul:

2.

Az 2. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 10. cikk (1) bekezdésében az első albekezdés bevezető szövegének helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamok az 1. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett időszak tekintetében 2014. szeptember 30-ig, 2014. október 15-ig, 2014. október 31-ig, 2014. november 15-ig, 2014. november 30-ig, 2014. december 15-ig, 2014. december 31-ig, 2015. január 15-ig, 2015. január 31-ig, illetve 2015. február 15-ig, az 1. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett időszak tekintetében pedig 2015. szeptember 30-ig minden hónap 15. és utolsó napjáig minden egyes termék tekintetében megküldik a Bizottságnak a következő információkat:”

5.

A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

6.

Az I. melléklet címe helyébe a következő cím lép:

„A tagállamonként előirányzott maximális termékmennyiség a 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint”

7.

A rendelet egy új Ia. melléklettel egészül ki, amelynek szövegét e rendelet I. melléklete tartalmazza.

8.

A III. és IV. melléklet helyébe e rendelet II. mellékletének szövege lép.

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

(1)

A 413/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (2) éves vámkontingenseket nyitott meg az Ukrajnából származó baromfihús-ágazati termékek behozatalára vonatkozóan.

(2)

A 2014. december 1. és 7. a 2015. január 1-jétőlmárcius 31-ig terjedő alidőszakra benyújtott behozataliengedély-kérelmek (a 09.4273 tételszámú vámkontingens esetében) a rendelkezésre állónál nagyobb mennyiségre vonatkoznak. Ezért helyénvaló az igényelt mennyiségekre alkalmazandó, az 1301/2006/EK bizottsági rendelet (3) 7. cikke (2) bekezdésével együtt értelmezett 6. cikke (3) bekezdésének megfelelően kiszámított elosztási együttható rögzítésével meghatározni, hogy a behozatali engedélyek milyen mennyiségekre bocsáthatók ki.

(3)

Az intézkedés hatékonyságának biztosítása érdekében indokolt, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

(1)

A 2533/98/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Európai Központi Bankkal (EKB) szemben fennálló statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítése érdekében az EKB-nak – a nemzeti központi bankok (NKB-k) közreműködésével – joga van a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) feladatainak ellátásához szükséges mértékben statisztikai adatokat gyűjteni az adatszolgáltatói körtől. A 2533/98/EK rendelet 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjából következik, hogy az EKB-val szembeni – többek között a monetáris és pénzügyi statisztikák területén fennálló – adatszolgáltatási kötelezettségek céljára a biztosítók az adatszolgáltatói kör részét képezik. A 2533/98/EK rendelet 2. cikkének (4) bekezdése továbbá rögzíti, hogy kellően indokolt esetekben az EKB-nak joga van a statisztikai adatokat konszolidált formában gyűjteni. A 2533/98/EK rendelet 3. cikke előírja az EKB számára, hogy az adatszolgáltatói kör keretein belül jelölje ki a tényleges adatszolgáltatói kört, valamint feljogosítja arra, hogy az adatszolgáltatók egyes csoportjait teljes mértékben vagy részlegesen mentesítse a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek alól.

(2)

A biztosítókra vonatkozó statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek előírásának fő célja, hogy az EKB megfelelő statisztikai adatokkal rendelkezzen a biztosítók alszektorának pénzügyi tevékenységeiről azon – egy gazdasági területnek tekintett – tagállamokban, amelyeknek a pénzneme az euro (a továbbiakban: euroövezeti tagállamok). A biztosítókra vonatkozó statisztikai adatgyűjtés a rendszeres és eseti elemzési igények kielégítése, a monetáris és pénzügyi elemzés végzése során az EKB támogatása, valamint a KBER-nek a pénzügyi rendszer stabilitásához való hozzájárulása érdekében szükséges.

(3)

Az NKB-knak jogosultnak kell lenniük arra, hogy az adatszolgáltatói körhöz tartozó biztosítóktól tágabb statisztikai adatszolgáltatási keret részeként gyűjtsenek adatokat, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az EKB statisztikai követelményeinek teljesítését. Ilyen esetekben biztosítani kell az átláthatóságot oly módon, hogy az adatszolgáltatókat tájékoztatják az adatgyűjtés különböző statisztikai céljairól.

(4)

A biztosítókat terhelő adatszolgáltatási terhek minimalizálása érdekében az NKB-knak jogosultnak kell lenniük arra, hogy az e rendelet szerinti adatszolgáltatási követelményeiket összekapcsolják az 1011/2012/EU európai központi banki rendelet (EKB/2012/24) (3) szerinti adatszolgáltatási követelményeikkel.

(5)

Szoros összefüggés áll fenn az NKB-k által e rendelet alapján statisztikai célokra gyűjtött adatok, valamint az illetékes nemzeti hatóságok által a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (4) kialakított keretek között felügyeleti célokra gyűjtött adatok között. Figyelemmel az EKB-nak a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányának (a továbbiakban: a KBER Alapokmánya) 5.1. cikkében rögzített azon általános feladatára, hogy a statisztika területén együttműködést folytasson, valamint az adminisztratív terhek korlátozása és a feladatok megkettőzésének elkerülése érdekében az NKB-k az e rendelet alapján szolgáltatandó adatokat levezethetik a 2009/138/EK irányelv, valamint az irányelvet átültető nemzeti jogszabály alapján gyűjtött adatokból, figyelemmel az érintett NKB és az érintett illetékes nemzeti hatóság közötti esetleges együttműködési megállapodás feltételeire. A 2009/138/EK irányelv 70. cikke úgy rendelkezik, hogy az illetékes nemzeti hatóságok hatóság az említett irányelv szerinti feladatai ellátásához szükséges információkat továbbíthatja NKB-knak és pénzügyi hatósági minőségükben hasonló feladatot ellátó egyéb szerveknek.

(6)

Az 549/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) kialakított számlák európai rendszere (a továbbiakban: ESA 2010) előírja, hogy a gazdasági egységek eszközeit és forrásait abban az országban kell jelenteni, ahol az adott egység rezidens. Az adatszolgáltatási teher minimalizálása érdekében, amennyiben az NKB-k az e rendelet alapján szolgáltatandó adatokat a 2009/138/EK irányelv alapján gyűjtött adatokból vezetik le, azon biztosítók fióktelepeinek eszközei és forrásai, amelyek vállalatközpontja az Európai Gazdasági Térségben (EGT) rezidens, összevonhatók a vállalatközpontéval. A biztosítók fióktelepeiről korlátozott adatokat kell gyűjteni a méretük, valamint az ESA 2010-től való esetleges eltérések figyelemmel kísérése érdekében.

(7)

Az e rendelet alapján történő statisztikai adatgyűjtésre alkalmazni kell a bizalmas statisztikai adatok védelmére és felhasználására vonatkozó, a 2533/98/EK rendelet 8. cikkében szereplő előírásokat.

(8)

Annak elismerése mellett, hogy a KBER Alapokmányának 34.1. cikke szerint elfogadott rendeletek azokra a tagállamokra nem ruháznak jogokat és nem rónak kötelezettségeket, amelyeknek pénzneme nem az euro (a továbbiakban: nem euroövezeti tagállamok), a KBER Alapokmányának 5. cikke egyformán vonatkozik az euroövezeti és nem euroövezeti tagállamokra. A 2533/98/EK rendelet (17) preambulumbekezdése rögzíti, hogy a KBER Alapokmányának 5. cikke, az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésével együttesen értelmezve, magában foglalja azt a kötelezettséget, amely szerint nemzeti szinten meg kell hozni és végre kell hajtani minden olyan intézkedést, amelyet a nem euroövezeti tagállamok megfelelőnek tartanak az EKB statisztikai adatszolgáltatási követelményeinek teljesítése céljából, valamint a statisztika területén kellő időben előkészületeket kell tenni arra, hogy euroövezeti tagállammá válhassanak.

(9)

A 2533/98/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az EKB jogosult szankciók megállapítására azokkal az adatszolgáltatókkal szemben, akik elmulasztják az EKB rendeleteiben vagy határozataiban meghatározott statisztikai adatszolgáltatási követelmények teljesítését.

(10)

Legkésőbb 2020-ig a Kormányzótanácsnak értékelnie kell az alábbiak előnyeit és költségeit: a) a negyedéves adatszolgáltatási lefedettség növelése a biztosítók minden egyes euroövezeti tagállamokban fennálló teljes piaci részesedésének 80 %-áról 95 %-ára; b) a biztosítók fióktelepei eszközeinek és forrásainak külön jelentése, amennyiben a fióktelepek euroövezeti tagállamokban, a fióktelepek anyavállalatai pedig az EGT-ben rezidensek; és c) az adatszolgáltatók általi adattovábbítás határidejének további csökkentése az azon negyedév végét követő négy hétre, amelyre az adatok vonatkoznak,

a)

azon pénzügyi vállalatok vagy kvázivállalatok, amelyek életbiztosítási szolgáltatásokat nyújtanak, amelynek keretében a szerződők rendszeresen vagy egy összegben fizetnek egy adott biztosítónak, amiért cserébe a biztosító garantálja, hogy egy adott időpontban vagy annál korábban egy megállapodás szerinti összeget vagy járadékot biztosít a szerződők számára;

b)

azon pénzügyi vállalatok vagy kvázivállalatok, amelyek nem-életbiztosítási szolgáltatásokat nyújtanak, például olyan kockázatok fedezése érdekében, mint a balesetek, a betegség, a tűzesetek vagy hitel nemfizetése;

c)

azon pénzügyi vállalatok vagy kvázivállalatok, amelyek viszontbiztosítási szolgáltatásokat nyújtanak, amelynek keretében a biztosító a váratlanul nagy számú vagy különösen nagy összegű követelések elleni védelem céljából vásárol biztosítást.

a)

az 1073/2013/EU európai központi banki rendelet (EKB/2013/38) (6) 1. cikkében meghatározott befektetési alapok;

b)

az 1075/2013/EU európai központi banki rendelet (EKB/2013/40) (7) 1. cikkében meghatározott, értékpapírosítási tranzakciókban részt vevő pénzügyi közvetítő vállalatok;

c)

az 1071/2013/EU európai központi banki rendelet (EKB/2013/33) (8) 1. cikkében meghatározott monetáris pénzügyi intézmények;

d)

az ESA 2010 2.105. bekezdésében meghatározott nyugdíjpénztárak.

a)

az adatszolgáltatók az érintett NKB utasításai függvényében az átértékelési kiigazításokra és/vagy a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó aggregált adatokat jelentenek;

b)

az NKB-k az értékpapír-tranzakciók értékére vonatkozó közelítéseket vagy az értékpapíronkénti adatokból vezetik le, vagy az adatszolgáltatóktól értékpapíronként közvetlenül gyűjtik az ilyen tranzakciókra vonatkozó adatokat. Az NKB-k hasonló megközelítést követhetnek az értékpapíroktól különböző eszközök esetében a tételes adatok gyűjtése során;

c)

a biztosítók által fenntartott biztosítástechnikai tartalékokkal kapcsolatos pénzügyi tranzakciók értékére vonatkozó közelítéseket: