5.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/1

(1)

A 1262/2012/EU tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2014. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók fogásai kimerítették a mellékletben megnevezett állomány tekintetében 2014-re megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát,

5.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/3

(1)

Az 575/2013/EU rendelet 344. cikkének (4) bekezdése alapján az említett cikkel összhangban önálló részvényként kezelt határidős részvényindex-ügylet egyedi kockázata figyelmen kívül hagyható, amennyiben az adott határidős részvényindex a tőzsdei forgalomban szerepel, és megfelelően diverzifikált releváns indexet képvisel.

(2)

Ha egy tőzsdei forgalomban szereplő határidős részvényindex megfelelően diverzifikált, akkor feltételezhető, hogy nem hordoz egyedi kockázatot. Ez akkor áll fenn, ha az indexben legalább 20 részvény szerepel, a részvények egyike sem képvisel 25 %-nál nagyobb súlyt a teljes indexben, és a legnagyobb részvények 10 %-a (a részvények számát a következő természetes számra felfelé kerekítve) 60 %-nál kisebb súlyt képvisel a teljes indexben. További feltétel, hogy az index legalább egy nemzeti piac részvényeit, valamint az olaj és gáz, alapanyagok, ipar, fogyasztói termékek, egészségügy, fogyasztói szolgáltatások, távközlés, közműszolgáltatások, pénzügyi szolgáltatások és technológia közül legalább négy ágazat részvényeit tartalmazza.

(3)

Mivel az 575/2013/EU rendelet 344. cikkének (4) bekezdése „releváns” elismert indexeket említ, az elismerési feltételeknek való megfelelés értékelésére csak azon részvényindexek vonatkozásában került sor, amelyek az uniós pénzügyi intézmények szempontjából releváns részvényindexnek értékelhetők.

(4)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeten alapul.

(5)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetről, elemezte az azzal összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

5.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/7

(1)

A Tanács 2005 júliusában az 1174/2005/EK rendelettel (2) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik behozatalára. Az intézkedések 7,6 % és 46,7 % közötti dömpingellenes értékvám kivetését foglalták magukban.

(2)

A Tanács egy termékkörre vonatkozó időközi felülvizsgálatot követően 2008 júliusában a 684/2008/EK rendelettel (3) pontosította az eredeti vizsgálat termékkörét.

(3)

A Tanács egy kijátszás elleni vizsgálatot követően 2009 júniusában a 499/2009/EK rendelettel (4) kiterjesztette az 1174/2005/EK rendelet által előírt, az „összes többi vállalatra” alkalmazandó végleges dömpingellenes vámot a Thaiföldön feladott, akár Thaiföldről származóként, akár nem ilyenként bejelentett kézi emelőkocsikra és alapvető részegységeikre.

(4)

A Tanács az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követően 2011 októberében az 1008/2011/EU végrehajtási rendelettel (5) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik behozatalára. A fenti (3) preambulumbekezdésben említett kiterjesztett vámot az 1008/2011/EU végrehajtási rendelet is fenntartotta.

(5)

A jelenleg hatályos intézkedéseket az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot (a továbbiakban: hatályvesztési felülvizsgálat) követően – az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti időközi felülvizsgálatot (a továbbiakban: időközi felülvizsgálat) követően a 372/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (6) módosított – 1008/2011/EU végrehajtási rendelettel kivetett dömpingellenes vám képezi. A Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország) származó kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik Unióba irányuló behozatalára vonatkozó vám mértéke jelenleg 70,8 %. Az intézkedések a 499/2009/EK tanácsi végrehajtási rendelet értelmében a Thaiföldön feladott, akár Thaiföldről származóként, akár nem ilyenként bejelentett kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik behozatalára is alkalmazandók az alaprendelet 13. cikke szerinti kijátszás elleni vizsgálat eredményeként.

(6)

Az Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: Bizottság) az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdése szerinti, „új exportőrre” vonatkozó felülvizsgálati kérelem érkezett. A kérelmet 2013. május 3-án a Ningbo Logitrans Handling Equipment Co., Ltd. (a továbbiakban: kérelmező) nyújtotta be, amely a kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik exportáló gyártójaként folytat tevékenységet a Kínai Népköztársaságban.

(7)

A kérelmező azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott piacgazdasági feltételeknek megfelelően működik.

(8)

A kérelmező továbbá azt is állította, hogy a dömpingellenes intézkedések alapjául szolgáló vizsgálati időszakban, azaz 2003. április 1. és 2004. március 31. között (a továbbiakban: az eredeti vizsgálat vizsgálati időszaka) nem exportált kézi emelőkocsikat és azokhoz tartozó alapvető részegységeket az Unióba. Azt állította, hogy az érintett terméket a későbbi időközi felülvizsgálati időszakban, azaz 2011. január 1. és 2011. december 31. között sem exportálta.

(9)

A kérelmező továbbá azt is állította, hogy nem áll kapcsolatban a kézi emelőkocsikra és alapvető részegységeikre vonatkozó fenti dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartozó egyetlen exportáló gyártóval sem.

(10)

A kérelmező emellett azt is állította, hogy az eredeti vizsgálati időszak és a későbbi időközi felülvizsgálati időszak végét követően kezdte a kézi emelőkocsikat és alapvető részegységeiket exportálni az Unióba.

(11)

A Bizottság megvizsgálta a kérelmező által benyújtott meggyőző bizonyítékokat, és úgy ítélte meg, hogy azok elegendő indokul szolgálnak az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerinti felülvizsgálat megindításához. A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt és azt követően, hogy az érintett uniós gazdasági ágazat lehetőséget kapott észrevételei megtételére, a Bizottság a 32/2014/EU rendelettel (7) az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdése szerinti felülvizsgálatot indított.

(12)

A 32/2014/EU rendelet 2. cikke értelmében hatályát vesztette a 372/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelettel módosított 1008/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelettel kivetett dömpingellenes vám a kérelmező által az Unióba irányuló exportra gyártott és értékesített kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik behozatalai tekintetében. A 32/2014/EU rendelet 3. cikke egyúttal utasította a vámhatóságokat az ilyen behozatalok nyilvántartásba vételéhez szükséges megfelelő lépések megtételére.

(13)

A 32/2014/EU rendelet előírja, hogy amennyiben a vizsgálat során megállapítást nyer, hogy a kérelmező megfelel azoknak a követelményeknek, amelyek alapján egyéni vám vethető ki, szükség lehet a 372/2013/EU végrehajtási rendelettel módosított 1008/2011/EU végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében jelenleg alkalmazandó vámtétel módosítására.

(14)

Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg az ex 8427 90 00 KN-kód (8427900011 és 8427900019 TARIC-kód) és az ex 8431 20 00 KN-kód (8431200011 és 8431200019 TARIC-kód) alá tartozó kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik, vagyis az alváz és a hidraulika (a továbbiakban: érintett termék).

(15)

A Bizottság hivatalosan értesítette az uniós gazdasági ágazatot, a kérelmezőt és az exportáló ország képviselőit a felülvizsgálat megindításáról. Az érintett feleknek lehetőségük nyílt álláspontjuk írásbeli ismertetésére és meghallgatáson való részvételre.

(16)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet az új exportőr státusa, a piacgazdasági feltételek és a dömping megállapítása szempontjából szükségesnek tartott. A Bizottság a kérelmezőnek és a vele kapcsolatban álló vállalatoknak piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot és kérdőívet küldött, és a választ az e célból meghatározott határidőkön belül megkapta. Ellenőrző látogatásokra került sor a kérelmező telephelyén és a vele kapcsolatban álló Logitrans A/S vállalatnál Dániában.

(17)

A dömping megállapítására irányuló felülvizsgálati időszak 2012. július 1-jétől2013. december 31-ig tartott (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak).

(18)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a kérelmező nem exportálta az érintett terméket sem az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakában, azaz 2003. április 1. és 2004. március 31. között, sem a későbbi időközi felülvizsgálati időszakban, azaz 2011. január 1. és december 31. között, és hogy a kérelmező az Unióba irányuló exporttevékenységét csak ezen időszakokat követően kezdte meg.

(19)

Továbbá a kérelmező bizonyítani tudta, hogy sem közvetlen, sem közvetett kapcsolatban nem áll egyetlen olyan kínai exportáló gyártóval sem, amelyre kiterjed az érintett termék vonatkozásában hozott dömpingellenes intézkedések hatálya.

(20)

Ennek megfelelően megerősítést nyert, hogy a kérelmezőt az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése értelmében „új exportőrnek” kell tekinteni és vonatkozásában egyéni különbözetet kell meghatározni.

(21)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a Bizottság a rendes értéket az említett rendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése alapján határozza meg a rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt kritériumoknak megfelelő és így piacgazdasági elbánásban részesíthető kínai népköztársasági exportáló gyártók esetében.

(22)

A kérelmező egy európai uniós közvetlen részvényesekkel rendelkező vállalat 100 %-os magántulajdonában lévő vállalat. A napi üzleti kérdésekben az ügyvezető igazgató dönt, aki európai uniós állampolgár és egyben az igazgatótanács tagja. A fontosabb üzleti döntéseket a részvényesek tanácsa hozza meg. A döntéshozatalban nem vesz részt állami tisztviselő és azt máshogy sem éri állami beavatkozás a Kínai Népköztársaság részéről.

(23)

Továbbá a kérelmező esetében a kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik gyártásához használt főbb inputanyagok a különböző kínai népköztársasági beszállítóktól vásárolt, melegen hengerelt szénacélból készült, félkész fémalkatrészek voltak, azaz a melegen hengerelt szénacél már alkatrésszé volt feldolgozva.

(24)

Nyilvános információk (8) alapján megállapítást nyert, hogy a kérelmező által a feldolgozott fémalkatrészekért fizetett árak kellően magasak voltak ahhoz, hogy tükrözzék a nemzetközi piaci acélárakat és a melegen hengerelt szénacél félkész fémalkatrészekké való feldolgozásának hozzáadott értékét. Ebből következően a feldolgozatlan acél árának az időközi felülvizsgálat során a Kínai Népköztársaságban megállapított torzulásai (9) nem jelentkeztek a kérelmező által ebben az esetben a feldolgozott fémalkatrészekért fizetett árakban.

(25)

A fentiek alapján ennélfogva megállapítást nyert, hogy a kérelmező bizonyította az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt első kritérium teljesítését.

(26)

Emellett a kérelmező átlátható könyvelést vezetett, amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálatnak vetett alá, és amelyet minden területen alkalmaz. Ennélfogva megállapítást nyert, hogy a kérelmező bizonyította az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt második kritérium teljesítését.

(27)

A kérelmezőnek továbbá nem volt kínai pénzügyi vállalkozástól származó hitele, illetve bármilyen olyan hitele, amelyet biztosíték, kamatláb és más feltételek szempontjából ne piaci feltételek mellett nyújtottak volna számára. Nem volt jele semmilyen helyhez vagy telephelyhez kapcsolódó torzulásnak vagy előnynek, illetőleg a kérelmező működését érintő bármilyen más állami beavatkozásnak. A kérelmező emellett nem minősült csúcstechnológiát alkalmazó vállalatnak, és így ebben a minőségben nem részesülhetett állami juttatásokban. Ennélfogva megállapítást nyert, hogy a kérelmező bizonyította az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt harmadik kritérium teljesítését.

(28)

A kérelmező továbbá a csődre és a tulajdonjogra vonatkozó kínai jogszabályok hatálya alá tartozik, amelyek alkalmazása jogbiztonságot és stabilitást hivatott biztosítani a vállalkozások működése számára. Semmi nem utalt arra, hogy ezek a jogszabályok ne lennének alkalmazandók a kérelmezőre, és a kérelmező azokat ne hajtaná végre. Ennélfogva megállapítást nyert, hogy a kérelmező bizonyította az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt negyedik kritérium teljesítését.

(29)

Végezetül, a vizsgálat nem tárt fel valutahasználattal és -váltással kapcsolatos korlátozásokat. A kérelmező valutatranzakciói piaci árfolyamon történtek, és a kérelmező szabadon rendelkezhetett saját forrásai felhasználása felett. Ennélfogva megállapítást nyert, hogy a kérelmező bizonyította az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt ötödik kritérium teljesítését.

(30)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a kérelmező számára piacgazdasági elbánás adható, hogy rendes értékének meghatározása az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése alapján történhessen.

(31)

A Bizottság ismertette a kérelmezővel, a Kínai Népköztársaság hatóságaival és az uniós gazdasági ágazattal a piacgazdasági elbánásra vonatkozó elemzés eredményeit, és lehetőséget biztosított számukra észrevételeik megtételére.

(32)

Az uniós gazdasági ágazat állítása szerint a nyilvános információkon alapuló nemzetközi acélár (lásd a (24) preambulumbekezdést) nem megfelelő összehasonlítási alap, mivel a kisebb gazdasági szereplők által az acélpiacon fizetett árak legalább 20 %-kal magasabbak a nemzetközi referenciaáraknál. Az uniós gazdasági ágazat továbbá azt is állította, hogy a kézi emelőkocsik uniós gyártásához használt feldolgozott fémalkatrészekért fizetett ár jóval magasabb a kérelmező által fizetett áraknál, ami már magában is bizonyítja a kérelmező által az ezekre az alkatrészekre kifizetett ár torzított voltát.

(33)

Az időközi felülvizsgálat során is nemzetközi referenciaárakat használtak összehasonlítási alapként, és azokat nem igazították ki (10). Mivel a nemzetközi referenciaárakon felül fizetett minden további összeg az egyes piaci szereplőkre jellemző egyedi tényezők függvénye, nincs objektív alap az állítólagos felárra történő általános kiigazításhoz. Ezért a nemzetközi referenciaárak kiigazításának szükségességére vonatkozó állítást a Bizottság elvetette.

(34)

A kézi emelőkocsik uniós gyártásához használt feldolgozott fémalkatrészekért fizetett árral kapcsolatban az uniós gazdasági ágazat által benyújtott alátámasztó bizonyíték nem igazolta, hogy a kérelmező által az ezen alkatrészekért fizetett ár torzított lenne. A fenti (33) preambulumbekezdésben foglaltak szerint ezt az magyarázza, hogy a nemzetközi referenciaárakon felül fizetett minden további összeg az egyes piaci szereplőkre jellemző egyedi tényezők függvénye, így nincs objektív alap az állítólagos felárra történő általános kiigazításhoz. Emellett a benyújtott bizonyíték jelentős számú olyan egyéb tényezőt is tartalmazott, amely az acélárakon kívül is befolyásolja e fémalkatrészek árát, ebből kifolyólag nem lehet következtetni ezen alkatrészek árának referenciaszintként használható, megfelelő szintjére. Következésképpen a Bizottság elvetette azt az érvelést, miszerint a feldolgozott fémalkatrészekért az Unióban fizetett árak azt jelzik, hogy a kérelmező által az ezekért az alkatrészekért fizetett ár torzított lenne.

(35)

Az uniós gazdasági ágazat érvei között szerepelt az is, hogy a kínai acélárak támogatottak és általában torzítottak, és magában ez a tény elegendő ahhoz, hogy a tovább feldolgozott fémalkatrészek kínai árai torzítottak legyenek.

(36)

A Törvényszék joggyakorlata szerint noha a Bizottság makrogazdasági megfontolásokra (például a nyersanyagárak iparág/ágazat szintű torzulásai) hagyatkozhat, a piacgazdasági elbánás meghatározását külön kell elvégeznie minden egyes vállalatra, azaz fel kell mérnie, hogy az adott vállalat által az inputanyagért fizetett árak a piaci értéket tükrözik-e (11). Továbbá az is pontosításra került, hogy a Bizottság összevetheti a nemzetközi átlagárakkal a nyersanyagok kínai belföldi átlagárait annak érdekében, hogy meghatározza, ezen az alapon megadandó-e a piacgazdasági elbánás (12).

(37)

Ahogy az a (24) preambulumbekezdésben is szerepel, megállapítást nyert, hogy a feldolgozatlan acél kínai népköztársasági piacán megfigyelt ártorzulások nem jelentkeztek a kérelmező által a feldolgozott fémalkatrészekért fizetett árakban. Ez a megközelítés összhangban van a joggyakorlattal, mivel a kérelmező egyéni helyzetét veszi figyelembe, és így az uniós gazdasági ágazat ide vonatkozó érvét a Bizottság elvetette.

(38)

Végezetül, az uniós gazdasági ágazat azt is állította, hogy a kérelmező számára történő egyéni dömpingkülönbözet megállapítása a kijátszás jelentős kockázatát hordozza magában, mivel a kérelmező már beszerzett kézi emelőkocsikat egy másik kínai szállítótól és azokat újra exportálta az Unióba.

(39)

A kijátszás jelentős kockázatát semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá. Ráadásul a kérelmezőről bebizonyosodott, hogy nem áll kapcsolatban a szóban forgó szállítóval, illetve más szállítóval a Kínai Népköztársaságban. A vizsgálat így nem erősítette meg a kijátszás fokozott kockázatát ebben a konkrét esetben. Végezetül, a kijátszás kockázata önmagában nem szerepel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt kritériumok között, és ezért nem lényeges annak megállapítása szempontjából, hogy egy vállalat megfelel-e a piacgazdasági elbánás követelményeinek. Ebből kifolyólag ezt az érvet a Bizottság elvetette.

(40)

A közzétételt követően az uniós gazdasági ágazat megismételte érveit, miszerint a nyilvános információkon alapuló nemzetközi acélárak nem képeztek megfelelő összehasonlítási alapot, mivel a kisebb gazdasági szereplők által az acélpiacon fizetett árak magasabbak a nemzetközi referenciaáraknál, valamint a (24) preambulumbekezdésben említett időközi felülvizsgálat hatálya alá tartozó vállalatok által fizetett áraknál. Az uniós gazdasági ágazat azt is állította, hogy a Bizottság által végzett, a (24) preambulumbekezdésben említett árösszehasonlítás nem vette kellően figyelembe a fémalkatrészek feldolgozási költségét.

(41)

Az uniós gazdasági ágazat állításait azonban semmilyen további bizonyíték nem támasztotta alá. Következésképpen a Bizottság e megjegyzéseket csak a korábbi érvek ismétlésének tekintette, amelyekkel a fenti (32)–(37) preambulumbekezdésben már foglalkozott, és azokat elvetette.

(42)

A Bizottság először megvizsgálta, hogy a kérelmező reprezentatív mennyiségben értékesítette-e hazai piacon a hasonló terméket független vevők részére, azaz az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdése értelmében ezen értékesítések teljes volumene a felülvizsgálati időszakban elérte-e az Unióban értékesített érintett termék teljes exportmennyiségének 5 %-át. A Bizottság megállapítása szerint a hasonló termék hazai piacon való összértékesítése nem volt reprezentatív, mivel az az 5 %-os küszöb alatt maradt.

(43)

Mivel nem volt reprezentatív hazai értékesítési volumen, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése szerint képezte.

(44)

A rendes értéket úgy képezte, hogy hozzáadta a felülvizsgálati időszakban felmerült átlagos előállítási költséghez a felmerült értékesítési, általános és adminisztratív költségek (a továbbiakban: SGA-költségek) súlyozott átlagát és a kérelmezőnek a hasonló termék – a felülvizsgálati időszakban rendes kereskedelmi forgalomban bonyolított – hazai értékesítéséből származó nyereségének súlyozott átlagát.

(45)

A kérelmező kézi emelőkocsikat, valamint azok ugyancsak az érintett termék körébe tartozó alapvető részegységeit (hidraulika) exportálta. Értékét és mennyiségét tekintve a hidraulika exportja viszonylag alacsony mértékű volt a felülvizsgálati időszakban. Továbbá a hidraulikát a kapcsolatban álló uniós vállalat nem értékesítette tovább független vevőknek. Ehelyett azt kizárólag a kézi emelőkocsiknak a kapcsolatban álló uniós vállalat általi gyártásához használták, amely aztán a készterméket (kézi emelőkocsi) az uniós piacon értékesítette. Következésképpen a hidraulikának nem volt viszonteladói ára. Továbbá, mivel a jelen felülvizsgálat csak egyetlen vállalatot érint, nem állt rendelkezésre olyan adat, amely alapján ésszerűen megállapítható lett volna a hidraulika viszonteladói ára. Ennek tükrében a Bizottság nem állapított meg exportárat a hidraulikára vonatkozóan. A kézi emelőkocsikra megállapított exportár – a kérelmező egyetértésével – úgy lett kialakítva, hogy az alapvető részegységek szempontjából is reprezentatív legyen, és használata is ennek megfelelően történt.

(46)

Az exportértékesítések a kapcsolatban álló uniós importőrön keresztül történtek, aki független uniós vevőknek értékesítette tovább a terméket. Az exportárat ezért az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint azon ár alapján képezték, amelyen az importált termék elsőként továbbértékesítésre került uniós független vevők részére, kivonva belőle a behozatal és a továbbértékesítés között felmerülő minden költséget (SGA-költségek), valamint egy ésszerű haszonkulcsot. A kapcsolatban álló importőr tényleges SGA-költségeit használták. Az ésszerű haszonkulcsként – más elérhető információ hiányában – 5 %-os becsült haszonkulcsot vettek alapul.

(47)

A közzétételt követően a kérelmező kétségbe vonta az érintett termék értékesítéséhez kapcsolódó, a vizsgálat során megállapított SGA-költségek szintjét, azt állítva, hogy a más termékek értékesítése során felmerült magasabb költségeket nem kellene az érintett termékhez társítani. Ez az állítás ellentmondott az ellenőrzött adatoknak. A kérelmező emellett nem tudott alternatív költségfelosztással vagy bármilyen olyan bizonyítékkal szolgálni, amely alátámasztotta volna állítását, ezért azt a Bizottság elvetette.

(48)

A közzétételt követően a kérelmező azt állította, hogy az exportőr és a kapcsolatban álló uniós vállalat közötti kapcsolat ellenére az exportárak megfeleltek a szokásos piaci feltételeknek, és azokat megbízhatónak kell tekinteni. Következésképpen a kérelmező megítélése szerint az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban, a kapcsolatban álló importőr által fizetett árként kell megállapítani.

(49)

A kérelmező által benyújtott bizonyíték nem támasztotta alá azt az állítást, miszerint az ár megállapítása a szokásos piaci feltételek mellett történt volna. Így a kapcsolatban álló vállalatok közötti transzferár nem érte el azt a szintet, amely lehetővé tette volna a kapcsolatban álló importőr számára, hogy ésszerű haszonra tegyen szert az Unióban. A Bizottság ezért arra a megállapításra jutott, hogy a belső transzferár nem tükrözte az érintett termék megfelelő piaci értékét, és az állítást elvetette.

(50)

Hasonlóképpen, a közzétételt követően a kérelmező azt is állította, hogy a fizetett dömpingellenes vám megfelelően megjelent a viszonteladói árakban és az azt követő uniós értékesítési árakban, és ezért az exportár képzésénél a kifizetett dömpingellenes vám összegét nem kellene kivonni, összhangban az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésével.

(51)

A kérelmező által benyújtott bizonyíték azonban nem igazolta, hogy a dömpingellenes vám megfelelően megjelent volna a viszonteladói árakban és az azt követő uniós értékesítési árakban. A bizonyíték nagyon minimális növekedésre utalt, ami ráadásul a vizsgálati időszakot követően következett be. Ezért a Bizottság az állítást elvetette.

(52)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása a gyártelepi ár alapján történt. A tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vették az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Eszerint az exportárat közvetlenül kiigazították a fuvarozási és csomagolási költségekkel, valamint az importterhekkel, köztük a vámmal (4 %) és a dömpingellenes vámmal (46,7 % majd 70,8 % az 1008/2011/EU végrehajtási rendelet és a 372/2013/EU végrehajtási rendelet alapján) minden olyan esetben, ahol bizonyítottak voltak az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek. Az említett fuvarozási és csomagolási költségek az alaprendelet 19. cikke alapján bizalmas információknak minősülnek. Az információkat azonban a Bizottság ellenőrizte és úgy találta, hogy azok nem térnek el a szokásos mértéktől.

(53)

A közzétételt követően a kérelmező a hazai piacon végzett értékesítés és az exportértékesítés közötti állítólagos különbségre tett hivatkozással a kereskedelmi szint kiigazítását kérte. A kérelmező állítása szerint az értékesítés a hazai piacon minden esetben végfelhasználók, míg az Unióban kereskedők vagy importőrök számára történt. A kérelmező szerint az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése d) pontjának ii. alpontja alapján külön kiigazítást kellene végezni.

(54)

A kérelmező állítását semmilyen új vagy kiegészítő információval nem támasztotta alá. A vizsgálat során gyűjtött és ellenőrzött információkból nem lehetett megállapítani, hogy a kereskedők és importőrök számára nyújtott árengedmények az értékesítési funkciók közötti különbséghez kötődtek volna. Következésképpen nem volt bizonyítható, hogy a kereskedelmi szint állítólagos különbsége hatással lett volna az értékesítési árakra és befolyásolta volna az árak összehasonlíthatóságát. Ennek alapján a Bizottság az állítást elvetette.

(55)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a dömpingkülönbözetet a rendes érték súlyozott átlagának az exportár súlyozott átlagával való összehasonlítása alapján állapították meg a fentiek szerint.

(56)

Az összehasonlítás kimutatta a dömping meglétét, melynek szintje a vámkezelés nélküli, közösségi határparitáson számított CIF-ár (költség, biztosítás és fuvardíj) százalékában kifejezve 54,1 %.

(57)

A megállapított dömpingkülönbözet a kár megszüntetéséhez szükséges azon országos szint alatt maradt, amelyet a fenti (1) preambulumbekezdésben említett eredeti vizsgálat során a Kínai Népköztársaságra vonatkozóan meghatároztak. Ezért a dömpingkülönbözeten alapuló vámot kell kivetni a Ningbo Logitrans Handling Equipment Co., Ltd. által gyártott kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik behozatalaira, és a 372/2013/EU végrehajtási rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(58)

A fenti megállapítások fényében a megállapított dömpingellenes vámot visszamenőleges hatállyal be kell szedni az érintett termék azon behozatalai után, amelyeket a 32/2014/EU rendelet 3. cikke szerint nyilvántartásba vettek.

(59)

Az érdekelt felek tájékoztatást kaptak azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyeken a kérelmezőtől érkező kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik behozatalára vonatkozó, módosított dömpingellenes vám kivetésének, és e vámnak a nyilvántartásba vett behozatalok utáni, visszamenőleges hatállyal történő beszedésének szándéka alapult. Az érdekelt felek észrevételeit a Bizottság megvizsgálta és adott esetben figyelembe vette.

(60)

A felülvizsgálat nem érinti azt az időpontot, amikor a 372/2013/EU végrehajtási rendelettel módosított 1008/2011/EU végrehajtási rendelettel kivetett intézkedések az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdése értelmében hatályukat vesztik.

(61)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság véleményével,

5.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/15

(1)

Az 1308/2013/EU rendelet 17. cikkének e) pontja rendelkezik a vajra vonatkozó magántárolási támogatás nyújtásáról.

(2)

2014. augusztus 7-én az orosz kormány betiltotta bizonyos Unióból származó termékek, többek között a tejtermékek Oroszországba történő behozatalát. A vaj árának és készleteinek alakulása nehéz piaci helyzetre utal, amely tárolás segítségével megszüntethető vagy enyhíthető. A jelenlegi piaci helyzetre tekintettel indokolt támogatást nyújtani a vaj magántárolásához, valamint előzetesen rögzíteni a támogatás összegét.

(3)

A 826/2008/EK bizottsági rendelet (4) meghatározza a magántárolási támogatási rendszer végrehajtásának közös szabályait.

(4)

A 826/2008/EK rendelet 6. cikke értelmében az előre rögzített támogatást a rendelet III. fejezetében foglalt részletes szabályoknak és feltételeknek megfelelően kell nyújtani.

(5)

A 826/2008/EK rendelet 16. cikke (2) bekezdése c) pontjának megfelelően, valamint a homogén összetételű és kezelhető tételek tárolásba vételének biztosítása érdekében indokolt meghatározni a „tárolási tételekre” vonatkozó követelményeket.

(6)

Az igazgatás hatékonyabbá és egyszerűbbé tétele érdekében, és mivel a tárolásra vonatkozó szükséges információk már szerepelnek a támogatás iránti kérelemben, helyénvaló mentességet adni azon kötelezettség alól, hogy ugyanezeket az információkat a 826/2008/EK rendelet 20. cikke első bekezdésének a) pontja alapján a szerződés megkötését követően is megadják.

(7)

Az egyszerűsítés és a logisztikai hatékonyság érdekében azokban az esetekben, ahol a szerződésszám szerepel a tárolási nyilvántartásban, célszerű lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy eltekintsenek azon kötelezettségtől, amely szerint a szerződésszámot minden egyes tárolt egységen fel kell tüntetni.

(8)

Az igazgatás hatékonyabbá és egyszerűbbé tétele érdekében és a vaj tárolásával kapcsolatos különleges helyzetet figyelembe véve indokolt úgy rendelkezni, hogy a 826/2008/EK rendelet 36. cikkének (6) bekezdése szerinti ellenőrzéseket a szerződések legalább felének tekintetében kelljen elvégezni. Ezért rendelkezni kell az említett cikktől való eltérésről.

(9)

Az 1370/2013/EU rendelet 4. cikkének megfelelően az előzetesen rögzített magántárolási támogatás összegének a tárolási költségeken és/vagy más releváns piaci szempontokon kell alapulnia. Indokolt megállapítani az érintett termékek be- és kitárolásának rögzített költségeire vonatkozó támogatás összegét, és rögzíteni a hűtőházi tárolás és a finanszírozás költségeire a tárolási napok száma alapján nyújtandó támogatás összegét.

(10)

A 826/2008/EK rendelet 35. cikke (3) bekezdésének megfelelően és annak érdekében, hogy az intézkedés igénybevételét szorosan nyomon lehessen követni, indokolt meghatározni az említett rendelet 35. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt értesítések megküldésének határidejét.

(11)

A piaci helyzet azonnali befolyásolása és az árak stabilizálásához való hozzájárulás érdekében az e rendeletben előírt ideiglenes intézkedésnek a rendelet kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság véleményével,

—

a rögzített tárolási költségek esetében 18,93 EUR/tárolt tonna,

—

a szerződéses tárolás időtartamára 0,28 EUR/tonna/nap.

a)

legkésőbb minden kedden az előző hétre vonatkozóan arról a mennyiségről, amelyre szerződést kötöttek, valamint arról a termékmennyiségről, amelyre szerződéskötési kérelmet nyújtottak be, a 826/2008/EK rendelet 35. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírtaknak megfelelően;

b)

legkésőbb minden hónap végén az előző hónapra vonatkozóan a 826/2008/EK rendelet 35. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt információkról a készletekre vonatkozóan.

5.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/18

(1)

Az 1308/2013/EU rendelet 17. cikkének g) pontja rendelkezik a sovány tejporra vonatkozó magántárolási támogatás nyújtásáról.

(2)

2014. augusztus 7-én az orosz kormány betiltotta bizonyos Unióból származó termékek, többek között a tejtermékek Oroszországba történő behozatalát. A sovány tejpor árának és készleteinek alakulása nehéz piaci helyzetre utal, amely tárolás segítségével megszüntethető vagy enyhíthető. A jelenlegi piaci helyzetre tekintettel indokolt támogatást nyújtani a sovány tejpor magántárolásához, valamint előzetesen rögzíteni a támogatás összegét.

(3)

A 826/2008/EK bizottsági rendelet (4) meghatározza a magántárolási támogatási rendszer végrehajtásának közös szabályait.

(4)

A 826/2008/EK rendelet 6. cikke értelmében az előre rögzített támogatást a rendelet III. fejezetében foglalt részletes szabályoknak és feltételeknek megfelelően kell nyújtani.

(5)

A 826/2008/EK rendelet 16. cikke (2) bekezdése c) pontjának megfelelően, valamint a homogén összetételű és kezelhető tételek tárolásba vételének biztosítása érdekében indokolt meghatározni a „tárolási tételekre” vonatkozó követelményeket.

(6)

Az igazgatás hatékonyabbá és egyszerűbbé tétele érdekében, és mivel a tárolásra vonatkozó szükséges információk már szerepelnek a támogatás iránti kérelemben, helyénvaló mentességet adni azon kötelezettség alól, hogy ugyanezeket az információkat a 826/2008/EK rendelet 20. cikke első bekezdésének a) pontja alapján a szerződés megkötését követően is megadják.

(7)

Az egyszerűsítés és a logisztikai hatékonyság érdekében azokban az esetekben, ahol a szerződésszám szerepel a tárolási nyilvántartásban, célszerű lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy eltekintsenek azon kötelezettségtől, amely szerint a szerződésszámot minden egyes tárolt egységen fel kell tüntetni.

(8)

Az igazgatás hatékonyabbá és egyszerűbbé tétele érdekében és a sovány tejpor tárolásával kapcsolatos különleges helyzetet figyelembe véve indokolt úgy rendelkezni, hogy a 826/2008/EK rendelet 36. cikkének (6) bekezdése szerinti ellenőrzéseket a szerződések legalább felének tekintetében kelljen elvégezni. Ezért rendelkezni kell az említett cikktől való eltérésről.

(9)

Az 1370/2013/EU rendelet 4. cikkének megfelelően az előzetesen rögzített magántárolási támogatás összegének a tárolási költségeken és/vagy más releváns piaci szempontokon kell alapulnia. Indokolt megállapítani az érintett termékek be- és kitárolásának rögzített költségeire vonatkozó támogatás összegét, és rögzíteni a tárolás és a finanszírozás költségeire a tárolási napok száma alapján nyújtandó támogatás összegét.

(10)

A 826/2008/EK rendelet 35. cikke (3) bekezdésének megfelelően és annak érdekében, hogy az intézkedés igénybevételét szorosan nyomon lehessen követni, indokolt meghatározni az említett rendelet 35. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt értesítések megküldésének határidejét.

(11)

A piaci helyzet azonnali befolyásolása és az árak stabilizálásához való hozzájárulás érdekében az e rendeletben előírt ideiglenes intézkedésnek a rendelet kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság véleményével,

—

a rögzített tárolási költségek esetében 8,86 EUR/tárolt tonna,

—

a szerződéses tárolás időtartamára 0,16 EUR/tonna/nap.

a)

legkésőbb minden kedden az előző hétre vonatkozóan arról a mennyiségről, amelyre szerződést kötöttek, valamint arról a termékmennyiségről, amelyre szerződéskötési kérelmet nyújtottak be, a 826/2008/EK rendelet 35. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírtaknak megfelelően;

b)

legkésőbb minden hónap végén az előző hónapra vonatkozóan a 826/2008/EK rendelet 35. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt információkról a készletekre vonatkozóan.

5.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/21

(1)

Az orosz kormány 2014. augusztus 7-én betiltotta egyes termékek, köztük a tej és tejtermékek Unióból Oroszországba irányuló importját. E fontos exportpiac hirtelen kiesése miatt félő, hogy a tilalom piaci zavarokhoz és adott esetben jelentős árcsökkenésekhez vezet.

(2)

A fentiek következtében olyan piaci helyzet alakult ki, amelyben az 1308/2013/EU rendelet szerinti szokásos intézkedések nem tűnnek elégségesnek.

(3)

Az 1308/2013/EU rendelet 12. cikkének d) pontja értelmében a vaj és a sovány tejpor tekintetében állami intervencióra március 1-jétől szeptember 30-ig van lehetőség.

(4)

A jelentős árcsökkenés és a piaci zavarok megelőzése érdekében fontos, hogy az állami intervenció lehetősége 2014. szeptember 30-át követően is nyitva maradjon.

(5)

Következésképpen helyénvaló a vaj és a sovány tejpor tekintetében az intervenciós felvásárlási időszakot 2014. december 31-ig meghosszabbítani.

(6)

Annak érdekében, hogy azonnal kifejtse hatását a piacon és hozzájáruljon az árak stabilizálásához, az e rendeletben előírt ideiglenes intézkedést indokolt a kihirdetését követő napon hatályba léptetni,

5.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/22

(1)

Az orosz kormány 2014. augusztus 7-én betiltotta egyes termékek, köztük a tejtermékek Unióból Oroszországba irányuló importját. A tilalom a tejtermékek közül a sajt exportját érinti a legérzékenyebben, hiszen az Unió teljes sajtexportjának 33 %-a Oroszországba irányul. Ezenkívül Oroszország a sajtexport tekintetében kizárólagos partnere Finnországnak és a balti országoknak, továbbá más tagállamok (Németország, Hollandia, Lengyelország) exportjának is fontos felvevőpiaca.

(2)

2013-ban az Oroszországba irányuló sajtexport mennyisége több mint 250 000 tonna volt, melynek jelentős részét a belső piacnak kellene felvennie a jelenlegi helyzetben, ami a piacon egyensúlytalanságot és lefele ható árnyomást okozna.

(3)

Az 1308/2013/EU rendelet értelmében rendelkezésre álló piaci intervenciós intézkedések, mivel csak a földrajzi jelzéssel ellátott sajtokra vonatkoznak, nem elegendőek az előállt helyzet kezelésére.

(4)

A sajtpiac súlyos egyensúlyhiánya raktározással enyhíthető, illetve kiküszöbölhető. Ezért indokolt a sajt magántárolására támogatást nyújtani és a támogatás összegét előre rögzíteni.

(5)

Az 1308/2013/EU rendelet 17. cikke úgy rendelkezik, hogy az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) szerinti, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott sajt tekintetében magántárolási támogatás nyújtható. Jóllehet a tilalom érint földrajzi jelzéssel ellátott sajtokat, ezek az Oroszországba exportált sajtfélék igen kis részét teszik ki. A végrehajtás és az igazgatás hatékonysága érdekében helyénvaló az összes sajtfélére vonatkozó egyetlen magántárolási támogatási rendszert létrehozni.

(6)

A tárolásra nem alkalmas friss sajtokat indokolt a rendelkezés hatálya alól kizárni.

(7)

Az irányítás és ellenőrzés megkönnyítése érdekében magántárolási támogatást – általános szabályként – csak az Unióban letelepedett és héa-nyilvántartásba vett gazdasági szereplők részére lehet nyújtani.

(8)

Hogy biztosítani lehessen a lebonyolítás megfelelő nyomon követését, a tárolási szerződések megkötéséhez szükséges információkat és a szerződő felek kötelezettségeit e rendeletben meg kell határozni.

(9)

A rendszer hatékonyabbá tétele érdekében a szerződéseknek egy bizonyos minimális mennyiségre kell vonatkozniuk, valamint részletesen meg kell határozniuk a szerződő fél által teljesítendő kötelezettségeket, különösen azokat, amelyek a tárolási műveletek ellenőrzéséért felelős illetékes hatóság számára lehetővé teszik a raktározási feltételek eredményes ellenőrzését.

(10)

A magántárolási támogatás odaítélésének egyik elsődleges követelménye, hogy a szerződéses mennyiséget a megállapodás szerinti ideig tárolják. A kereskedelmi gyakorlat figyelembevételéhez, valamint gyakorlati megfontolásból a támogatott mennyiség tekintetében célszerű bizonyos tűréshatárt megengedni.

(11)

A tárolás megfelelő irányítása érdekében indokolt rendelkezéseket hozni a kifizetendő támogatás csökkentésére, ha a tárolt mennyiség a szerződéses tárolási időszak alatt a szerződésben foglalt mennyiségnél kisebb, illetve ha a tárolási időszak a szerződésben foglalt időszaknál rövidebb.

(12)

A támogatás összegét a tárolás költségei és/vagy egyéb releváns piaci szempontok alapján kell meghatározni. Indokolt támogatást megállapítani az érintett termékek be- és kitárolásának fix költségeire, valamint a hűtőházi tárolás napi költségeire és a finanszírozási költségekre vonatkozóan.

(13)

Szükséges feltüntetni az előlegfizetés biztosításának feltételeit; a támogatáskorrekciót azokban az esetekben, amikor a szerződéses mennyiséget nem tartják be teljes mértékben; a támogatásra való jogosultság meglétére vonatkozó ellenőrzéseket; az esetleges szankciókat és azokat az információkat, melyekről a tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot.

(14)

Annak érdekében, hogy ne lehessen túllépni a magántárolási támogatási programban meghatározott mennyiségeket, az elbírálás alatt álló kérelmek esetében – amennyiben szükséges – indokolt egy csökkentési együttható megállapításának lehetőségét biztosítani.

(15)

Szabályokat célszerű megállapítani a dokumentációra, a könyvelésre, valamint az ellenőrzés gyakoriságára és módjára vonatkozóan is.

a)

az egyes tételek tömege legalább 0,5 tonna;

b)

a gyártó vállalkozást, valamint a gyártás időpontját a sajtokon letörölhetetlen felirat jelzi, esetleg kódolva;

c)

a sajton szerepel a betárolás dátuma;

d)

a sajt nem képezte korábbi raktározási szerződés tárgyát.

a)

hivatkozik e rendeletre;

b)

feltünteti a pályázó azonosítási adatait: nevét, címét és héa-nyilvántartási számát;

c)

feltünteti a terméket a vonatkozó hatjegyű KN-kóddal;

d)

feltünteti a termék mennyiségét;

e)

feltünteti a tárolási időszakot;

f)

feltünteti a raktározási létesítmény nevét és címét, a tétel raktározási számát és adott esetben a gyártó üzemet azonosító engedélyezési számot;

g)

nem tartalmaz az e rendeletben megállapítottakon kívül más, a kérelmező által meghatározott feltételt;

h)

a kérelem benyújtásának helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelvei egyikén íródott.

a)

a szerződéses tárolási időszakban saját kockázatára és költségén betárolja és raktáron tartja a szerződéses mennyiséget, olyan feltételek között, amelyek a tárolt termékek helyettesítése vagy másik raktárba történő átszállítása nélkül biztosítják a termékekre vonatkozó követelmények fenntartását. A szerződő fél megfelelően indokolt kérésére azonban az illetékes hatóság engedélyezheti a tárolt termékek áthelyezését;

b)

megőrzi a betárolási időpontban készített mérlegelési dokumentumokat;

c)

lehetővé teszi az illetékes hatóság számára, hogy a szerződésben szereplő kötelezettségek betartását bármikor ellenőrizze;

d)

biztosítja a tárolt termékek könnyű és egyedi azonosíthatóságát: minden egyes egyedileg tárolt egységet úgy kell megjelölni, hogy látható legyen a betárolás dátuma, a szerződés száma, a termék megjelölése és tömege. A tagállamok ugyanakkor eltekinthetnek a szerződésszám feltüntetésének követelményétől, amennyiben a raktár vezetője vállalja, hogy azt bevezeti a 3. cikk (2) bekezdésében említett nyilvántartásba.

a)

a gyártó üzemet és tagállamot azonosító engedélyezési szám;

b)

a sajtok eredete és gyártási időpontja;

c)

a betárolás időpontja;

d)

a csomagolt tételek tömege és száma;

e)

a raktárban való tárolás ténye és a raktár címe;

f)

a szerződéses tárolási időszak végének várható időpontja, kiegészítve a kitárolás tényleges dátumával.

a)

a magánraktárba helyezett termékek azonosítása tétel szerint;

b)

a betárolás és a kitárolás dátuma;

c)

mennyiség feltüntetése tárolási tételenként;

d)

a termék helye a raktáron belül.

—

a fix tárolási költségekre 15,57 EUR/tárolt tonna,

—

a szerződéses tárolás időtartamára 0,40 EUR/tonna/nap.

a)

a tárgyhó során be- és kitárolt termékmennyiségekről;

b)

a tárgyhó végén tárolásban lévő termékmennyiségekről;

c)

azon termékmennyiségekről, amelyek szerződésben rögzített tárolási időszaka lejárt.

a)

szerződésenként, tárolási tételenként vagy kisebb mennyiségenként leplombálja a termékeket a (2) bekezdésben előírt ellenőrzés időpontjában; vagy

b)

bejelentés nélküli ellenőrzést végez annak biztosítására, hogy a szerződéses mennyiség a raktár területén van.

a)

a maximális szerződéses tárolási időszak lejárta előtt; vagy

b)

a kitárolási műveletek megkezdése előtt, ha a termékeket a maximális szerződéses tárolási időszak lejárta előtt tárolják ki.

a)

az ellenőrzés megkezdésének dátumát és időpontját;

b)

a kiadott előzetes értesítés részleteit;

c)

az ellenőrzés időtartamát;

d)

a jelen lévő felelős személyeket;

e)

az elvégzett ellenőrzés jellegét és mértékét és különösen az ellenőrzött dokumentumokra és termékekre vonatkozó részleteket;

f)

az eredményeket és következtetéseket;

g)

valamint azt, hogy szükséges-e az ellenőrzés bármilyen nyomon követése.

5.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/30

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

5.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/32