(1)   A tagállamok e rendeletet objektív kritériumoknak megfelelően, oly módon hajtják végre, amely biztosítja a mezőgazdasági termelőkkel szembeni egyenlő bánásmódot, a piac és a verseny torzulásának megakadályozását és egyúttal a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást és az éghajlat védelmét.

(2)   A tagállamok biztosítják az e rendelet alapján megvalósuló támogatás összes feltételének igazolhatóságát és ellenőrizhetőségét.

(3)   E rendelet végrehajtásakor a tagállamok:

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontja alkalmazásában azon kritériumokat, amelyeket a mezőgazdasági termelőknek teljesíteniük kell annak érdekében, hogy eleget tegyenek kötelezettségüknek, miszerint a mezőgazdasági területet a szokásos mezőgazdasági módszereken és gépeken túlmutató külön előkészítés nélkül legeltetésre vagy növénytermesztésre alkalmas állapotban tartják, a tagállamok határozzák meg az alábbiak közül az egyik vagy mindkét módon:

(2)   Az (1) bekezdésben említett kritériumok megállapításakor a tagállamok különbséget tehetnek a különböző típusú mezőgazdasági területek között.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 9. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában valamely természetes vagy jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek csoportja akkor tekinthető olyannak, akinek/amelynek mezőgazdasági területei főként természetes módon legeltetésre vagy növénytermesztésre alkalmas állapotban tartott területeket jelentenek, ha e területek az 1306/2013/EU rendelet 72. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint bejelentett összes mezőgazdasági területnek több mint 50 -át képviselik.

(2)   Az 1307/2013/EU rendelet 9. cikke (1) bekezdése nem vonatkozik arra a természetes vagy jogi személyre, illetve természetes vagy jogi személyek azon csoportjára, aki/amely a természetes módon legeltetésre vagy növénytermesztésre alkalmas állapotban tartott területeken az 1307/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése c) pontja i. alpontjának értelmezése szerint mezőgazdasági tevékenységet végez.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 9. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdése a) pontjának és – adott esetben – e rendelet 13. cikkének alkalmazásában a mezőgazdasági tevékenységből származó bevételek azok a bevételek, amelyeket a mezőgazdasági termelő a gazdaságában végzett, az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezése szerinti mezőgazdasági tevékenységből szerzett, beleértve az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) kapott támogatásokat, valamint a mezőgazdasági tevékenység után járó nemzeti támogatásokat is, az 1307/2013/EU rendelet 18. és 19. cikke alapján járó kiegészítő nemzeti közvetlen támogatások kivételével.

Az 1307/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése d) pontjának értelmezésében a gazdaság mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó bevétele mezőgazdasági tevékenységből származó bevételnek tekintendő, feltéve, hogy a feldolgozott termékek a mezőgazdasági termelő tulajdonában maradnak és, hogy a feldolgozás eredménye egy az 1307/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése d) pontja szerinti másik mezőgazdasági termék.

Minden egyéb bevétel nem mezőgazdasági tevékenységből származó bevételnek tekintendő.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a „bevétel” a költségek és adók levonása előtti bruttó bevételt jelenti.

(3)   Az (1) bekezdésben említett uniós támogatás kiszámítása:

(1)   A mezőgazdasági termelőnek nyújtott, az 1307/2013/EU rendelet 9. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének a) pontjában és – adott esetben – az e rendelet 13. cikke (2) bekezdésében említett közvetlen támogatás éves összege a közvetlen támogatásoknak az a teljes összege, amelyre a mezőgazdasági termelő az 1307/2013/EU rendeletnek megfelelően jogosult volt abban a legutolsó pénzügyi évben, amelyre vonatkozóan a nem mezőgazdasági tevékenységből származó bevétel igazolható. Ezt az összeget az 1306/2013./EU rendelet 63. cikke és 91. cikkének (1) bekezdése alkalmazásának figyelembevétele nélkül kell kiszámítani.

Amennyiben az első albekezdésben szereplő legutolsó pénzügyi év 2014 vagy egy korábbi év, úgy a közvetlen támogatás éves összege a közvetlen támogatásoknak az a teljes összege, amelyre a mezőgazdasági termelő a 73/2009/EK rendeletnek megfelelően az annak 21. és 23. cikkében meghatározott támogatáscsökkentéseket és a támogatási körből való kizárásokat megelőzően jogosult volt.

(2)   Amennyiben a mezőgazdasági termelő az (1) bekezdés első albekezdésében említett legutolsó pénzügyi évben nem nyújtott be közvetlen támogatásra vonatkozó támogatási kérelmet az 1307/2013/EU rendeletnek megfelelően, akkor az (1) bekezdés első albekezdésében szereplő közvetlen támogatás teljes összegét a tagállamok úgy állapítják meg, hogy a mezőgazdasági termelő által a támogatási kérelem benyújtásának évében az 1306/2013/EU rendelet 72. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően bejelentett támogatható hektárok számát megszorozzák az (1) bekezdés első albekezdésében említett évre hektáronként kifizetett nemzeti átlagos közvetlen támogatással.

Az első albekezdésben említett hektáronkénti nemzeti átlagos közvetlen támogatást úgy állapítják meg, hogy az 1307/2013/EU rendelet II. mellékletében az adott évre meghatározott nemzeti felső határértéket elosztják az adott tagállamban arra az évre az 1306/2013/EU rendelet 72. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően bejelentett támogatható hektárok teljes számával.

Amennyiben az (1) bekezdés első albekezdésében említett év 2014 vagy egy korábbi év, akkor az e bekezdés első albekezdésében szereplő hektáronkénti nemzeti átlagos közvetlen támogatás megállapítása úgy történik, hogy az adott évre vonatkozóan a 73/2009/EK rendelet VIII. mellékletében meghatározott nemzeti felső határértéket elosztják az adott tagállamban arra az évre a 73/2009/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően bejelentett támogatható hektárok teljes számával.

(3)   A mezőgazdasági termelőnek nyújtott, az 1307/2013/EU rendelet 9. cikkének (4) bekezdésében említett közvetlen támogatás összege a közvetlen támogatásoknak az a teljes összege, amelyre a mezőgazdasági termelő az 1307/2013/EU rendeletnek megfelelően az 1306/2013/EU rendelet 63. cikkének és 91. cikke (1) bekezdésének alkalmazása előtt a megelőző évben jogosult volt.

Amennyiben az első albekezdésben említett év 2014, úgy a közvetlen támogatás összege a 2014. évi közvetlen támogatásoknak az a teljes összege, amelyre a mezőgazdasági termelő a 73/2009/EK rendelet értelmében az annak 21. és 23. cikkében meghatározott támogatáscsökkentéseket és a támogatási körből való kizárásokat megelőzően jogosult volt.

(4)   Amennyiben a mezőgazdasági termelő a (3) bekezdés első albekezdésében említett előző évben nem nyújtott be közvetlen támogatásra vonatkozó támogatási kérelmet az 1307/2013/EU rendeletnek megfelelően, akkor a tagállamok a (3) bekezdés első albekezdésében szereplő közvetlen támogatás teljes összegét úgy állapítják meg, hogy a mezőgazdasági termelő által a támogatási kérelem benyújtásának évében az 1306/2013/EU rendelet 72. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően bejelentett támogatható hektárok számát megszorozzák az előző évi hektáronként kifizetett nemzeti átlagos közvetlen támogatással.

Az első albekezdésben említett hektáronkénti nemzeti átlagos közvetlen támogatást úgy állapítják meg, hogy az 1307/2013/EU rendelet II. mellékletében az adott évre meghatározott nemzeti felső határértéket elosztják az adott tagállamban arra az évre az 1306/2013/EU rendelet 72. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően bejelentett támogatható hektárok teljes számával.

Amennyiben a (3) bekezdés első albekezdésében említett előző év 2014, akkor az adott mezőgazdasági termelő részére nyújtott közvetlen támogatás éves összegét a tagállamok úgy állapítják meg, hogy a mezőgazdasági termelő által az 1306/2013/EU rendelet 72. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően a 2015. évre bejelentett támogatható hektárok számát megszorozzák a 2014. évi hektáronként kifizetett nemzeti átlagos közvetlen támogatással.

A hektáronkénti nemzeti átlagos közvetlen támogatást a 2014. évre úgy állapítják meg, hogy a 2014. évre vonatkozóan a 73/2009/EK rendelet VIII. mellékletében meghatározott nemzeti felső határértéket elosztják az adott tagállamban a 2014. évre az említett rendelet 19. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően bejelentett támogatható hektárok teljes számával.

(5)   Az (1) és (2) bekezdésben említett közvetlen támogatások teljes összegének kiszámítása:

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 9. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdése b) alpontjának alkalmazásában a mezőgazdasági tevékenység nem jelentéktelen, ha az e rendelet 11. cikkének értelmezése szerinti mezőgazdasági tevékenységből származó összes bevétel abban a legutolsó pénzügyi évben, amelyre vonatkozóan ez bizonyítható, legalább egyharmada annak a legutolsó pénzügyi évben elért összes bevételnek, amelyre vonatkozóan ilyen bizonyíték rendelkezésre áll.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a mezőgazdasági tevékenységből származó összes bevétel küszöbértékét egyharmadnál alacsonyabb szinten határozzák meg, feltéve, hogy ez az alacsonyabb küszöbérték nem teszi lehetővé a marginális jelentőségű mezőgazdasági tevékenységet folytató természetes vagy jogi személyek számára azt, hogy aktív mezőgazdasági termelőnek minősüljenek.

Eltérve az első és második albekezdéstől, a tagállamok olyan alternatív kritériumokat határozhatnak meg, amelyek lehetővé teszik, hogy egy adott személy bizonyíthassa, miszerint mezőgazdasági tevékenysége az 1307/2013/EU rendelet 9. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének b) alpontja értelmében nem jelentéktelen.

(2)   Az 1307/2013/EU rendelet 9. cikke (3) bekezdésének a) pontja alkalmazásában a tagállamok az alábbi módszerek alkalmazásával döntést hozhatnak arról, hogy a mezőgazdasági tevékenység a természetes vagy jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek egy csoportja teljes gazdasági tevékenységének csupán jelentéktelen részét teszi ki:

Az első albekezdéstől eltérve a tagállamok olyan alternatív kritériumokat határozhatnak meg, amely szerint a mezőgazdasági tevékenység az 1307/2013/EU rendelet 9. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében jelentéktelennek tekintendő.

(3)   Az 1307/2013/EU rendelet 9. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdése c) pontjának és – adott esetben – 9. cikke (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a mezőgazdasági tevékenység egy jogi személy fő üzleti tevékenységének vagy vállalata céljának tekintendő, ha az valamely tagállam hivatalos cégnyilvántartása vagy más azzal egyenértékű hivatalos tanúsítása mint fő üzleti tevékenységet vagy vállalati főfeladatot tartja nyilván. Természetes személy esetében ezzel egyenértékű bizonyíték szükséges.

Amennyiben ilyen nyilvántartások nem léteznek, úgy a tagállamok azzal egyenértékű bizonyítékot alkalmaznak.

Az első és a második albekezdéstől eltérve a tagállamok olyan alternatív kritériumokat határozhatnak meg, amelyek szerint a mezőgazdasági tevékenység az említett rendelet 9. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdése c) pontjának és – adott esetben – 9. cikke (3) bekezdése b) pontjának értelmében a természetes vagy jogi személy fő üzleti tevékenységének vagy vállalata céljának tekintendő.

(1)   Az egységes területalapú támogatásnak az 1307/2013/EU rendelet 36. cikke (3) bekezdésében előírt differenciálása kapcsán a következő szabályok alkalmazandók:

Ez a fajta differenciálás azon mezőgazdasági termelők részére áll rendelkezésre, akik 2014-ben az 1307/2013/EU rendelet 36. cikke (3) bekezdésének második, harmadik vagy negyedik albekezdésében említett támogatást kapták. A hektáronkénti összeget évente határozzák meg úgy, hogy az egyéni mezőgazdasági termelő részére rendelkezésre álló egységes területalapú támogatás differenciálására szolgáló összeget elosztják az 1306/2013/EU rendelet 72. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjával összhangban a mezőgazdasági termelő által bejelentett támogatható hektárok számával.

(2)   Ha az 1307/2013/EU rendelet 36. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett, 2014-hez kapcsolódó egy vagy több támogatási rendszer keretében nyújtott támogatás összege alacsonyabb, mint a vis maiorral vagy rendkívüli körülményekkel érintett éveket megelőző év megfelelő összege vagy összegei, akkor a tagállamnak az érintett támogatási rendszerek keretében a vis maiorral vagy rendkívüli körülményekkel érintett éveket megelőző évben nyújtott támogatást kell figyelembe vennie.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy azokra az esetekre korlátozzák az első albekezdés alkalmazását, amelyekben a 2014. évhez kapcsolódó közvetlen kifizetések alacsonyabbak, mint vis maiorral vagy rendkívüli körülményekkel érintett éveket megelőző év megfelelő összegeinek egy bizonyos százaléka. Ez a százalékos érték nem lehet kisebb, mint 85 %.

(3)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy tényleges vagy várható öröklés esetén az egységes területalapú támogatás differenciálása azon mezőgazdasági termelők számára áll rendelkezésre, akik a mezőgazdasági üzemet örökölték, azzal a feltétellel, hogy az adott mezőgazdasági termelő az egységes területalapú támogatási rendszer keretében támogatható.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 43. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett egyenértékű gyakorlatok végrehajtása mellett döntő tagállamok kijelölnek legalább egy, a tanúsítványok kiadásáért felelős állami vagy magánhatóságot, amely tanúsítja, hogy a mezőgazdasági termelő az említett rendelet 43. cikke (3) bekezdésének megfelelő gyakorlatokat folytat mezőgazdasági üzeme területén.

(2)   A tanúsítványok kiadásáért felelős állami vagy magánhatóságok teljesítik az alábbi feltételeket:

A tanúsítványok kiadásáért felelős magánhatóságok mezőgazdasági termelési ágazaton belüli akkreditációját az EN ISO/IEC 17021 szabvánnyal (Irányítási rendszerek auditját és tanúsítását végző testületekre vonatkozó követelmények) vagy az EN ISO/IEC 17065 szabvánnyal (Megfelelőségértékelés. Termékek, folyamatok és szolgáltatások tanúsítását végző szervezetekre vonatkozó követelmények) összhangban végzik. A tagállami akkreditációt a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (21) összhangban kizárólag nemzeti akkreditáló testület végezheti el.

(3)   Visszavonják a tanúsítványok kiadásáért felelős állami vagy magánhatóság kijelölését, amennyiben nem teljesíti a kijelölésére vonatkozóan a (2) bekezdésben meghatározott feltételeket.

(1)   Azon mezőgazdasági termelők esetében, akik úgy döntenek, hogy az 1307/2013/EU rendelet IX. melléklete I. szakaszának 3. és 4. pontjában és III. szakaszának 7. pontjában említett gyakorlatot, valamint bármely egyéb, a szóban forgó mellékletbe felvett olyan egyenértékű gyakorlatot folytatnak, amelyre vonatkozóan a kettős finanszírozás elkerülése érdekében konkrét számításra van szükség – például az említett rendelet 43. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében egyenértékű gyakorlatok esetében –, a tagállamoknak az 1305/2013/EU rendelet 28. cikkének (6) bekezdése szerint kiszámított hektáronkénti támogatás összegéből ki kell vonniuk az érintett tagállamban vagy régióban az adott gyakorlattal egyenértékű egyes kizöldítési gyakorlatokra vonatkozó, hektáronkénti átlagos kizöldített kifizetés egyharmadának megfelelő összeget.

Az érintett tagállamban vagy régióban a hektáronkénti átlagos kizöldített kifizetés értékét az 1307/2013/EU rendelet II. mellékletében a 2015–2019. évekre vonatkozóan megállapított átlagos nemzeti felső összeghatárnak az említett rendelet 47. cikkének (1) bekezdésében foglalt százalékos értéke, valamint az 1307/2013/EU rendelet 33. vagy 36. cikkével összhangban 2015-ben bejelentett támogatható hektárok száma alapján kell kiszámítani. Azok a tagállamok, amelyek úgy döntenek, hogy már 2015-ben végrehajtják az e bekezdés első albekezdésében említett gyakorlatokat, a 2015-ben bejelentett támogatható hektárok számát a 73/2009/EK rendelet 34. cikkének (2) bekezdése értelmében 2014-ben bejelentett adatok alapján becsülhetik meg.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve azok a tagállamok, amelyek az 1307/2013/EU rendelet 43. cikke (9) bekezdése harmadik albekezdésének alkalmazásáról határoznak, dönthetnek úgy, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett levonást egyedi alapon, az érintett mezőgazdasági termelőnek folyósított hektáronkénti átlagos kizöldített kifizetés egyharmadának megfelelő összeggel alkalmazzák.

A mezőgazdasági termelőnek folyósított átlagos kizöldített kifizetés értékét az 1307/2013/EU rendelet 43. cikke (9) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdésével összhangban a 2015–2019. évekre kiszámított egyedi kifizetés átlagos összege, valamint a mezőgazdasági termelő által a rendelet 33. cikkével összhangban 2015-ben bejelentett támogatható hektárok száma alapján kell kiszámítani.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 44. cikkének (1) bekezdése szerinti, különböző növénykultúrák arányának a kiszámítása céljából a figyelembe veendő időszak a művelési időszaknak a tagállami hagyományos művelési eljárásokra figyelemmel megállapított leglényegesebb része.

A tagállamoknak a mezőgazdasági termelőket időben értesíteniük kell erről az időszakról. A mezőgazdasági üzem teljes szántóterületén belül minden egyes hektárt igénylési évenként csak egyszer lehet figyelembe venni a különböző növénykultúrák arányának kiszámítása céljából.

(2)   A különböző növénykultúrák arányának kiszámításához egy adott növénykultúrával borított terület magában foglalhat olyan tájképi jellemzőket, amelyek a 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 9. cikkével összhangban támogatható terület részét képezik.

(3)   Az olyan területek esetében, ahol a vegyes növénytermesztés úgy valósul meg, hogy két vagy több növénykultúrát külön sorokban termesztenek, mindegyik növénykultúra akkor számít külön növénykultúrának, ha a szóban forgó terület legalább 25 %-át elfoglalja. A külön növénykultúrák által elfoglalt területet úgy kell kiszámítani, hogy a vegyes növénytermesztésű területet el kell osztani azon növénykultúrák számával, amelyek az adott terület legalább 25 %-át elfoglalják, függetlenül az adott területen lévő növénykultúra tényleges részarányától.

Az olyan területek esetében, ahol a vegyes növénytermesztés úgy valósul meg, hogy a fő növénykultúra alá vetnek egy másik növénykultúrát, úgy kell tekinteni, hogy az adott területet csak a fő növénykultúra borítja.

Azokat a területeket, amelyeken vetőmagkeveréket vetnek, a keverékben található egyes növénykultúráktól függetlenül úgy kell tekinteni, hogy az adott területet egyetlen növénykultúra borítja. Az 1307/2013/EU rendelet 44. cikke (4) bekezdése d) pontjának sérelme nélkül az ilyen egyetlen növénykultúrát „vegyes növénykultúrának” nevezzük. Ha megállapítható, hogy a különböző vetőmagkeverékekben lévő fajok különböznek egymástól, akkor a tagállamok különálló egyetlen növénykultúraként ismerhetik el ezeket a különböző vetőmagkeverékeket, azzal a feltétellel, hogy ezek a különböző vetőmagkeverékeket nem használják az 1307/2013/EU rendelet 44. cikke (4) bekezdésének d) pontjában említett növénykultúra céljaira.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet V. címében említett mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszerben részt vevő mezőgazdasági termelők által bejelentett területek, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet (23) 11. cikkével összhangban a mezőgazdasági üzem ökológiai termelésre használt egységei nem számítanak bele az állandó gyepterület teljes mezőgazdasági területhez viszonyított arányába, valamint az 1307/2013/EU rendelet 45. cikkének (2) bekezdésében említett referenciaarányba.

(2)   A mezőgazdasági termelők által 2012-ben állandó legelőként hasznosított földterületként bejelentett, más hasznosítási formájú földterületté átalakított területek levonhatók az állandó gyepterületek 1307/2013/EU rendelet 45. cikke (2) bekezdése második albekezdésének a) pontja szerinti kiszámítása során, az olyan állandó legelő vagy állandó gyepterület hektárszámáig, amelyet a mezőgazdasági termelők 2012 után alakítottak ki és 2015-ben jelentettek be nemzeti, regionális, szubregionális szinten vagy a mezőgazdasági üzem szintjén, feltéve, hogy az állandó legelők fenntartására vonatkozóan a 73/2009/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében és az 1306/2013/EU rendelet 93. cikke (3) bekezdésében meghatározott meglévő szabályok teljesülnek.

Az első albekezdésben foglaltak szerint a 2012 után kialakított állandó legelő vagy állandó gyepterület hektárszámának kiszámításakor csak a 73/2009/EK rendelet 34. cikke (2) bekezdésének megfelelően 2012-ben, 2013-ban vagy 2014-ben bejelentett mezőgazdasági területen lévő állandó legelő vagy állandó gyepterület hektárszámát kell figyelembe venni.

(3)   A tagállamok kiigazítják a referenciaarányt, ha úgy ítélik meg, hogy jelentős hatás éri az arány alakulását, különösen az ökológiai termelésre használt területek változása vagy a mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszerben részt vevők sokaságában bekövetkező változás miatt. Ilyen helyzetekben a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot a kiigazításról és az annak alapjául szolgáló indokokról.

(1)   A tagállamok előírhatják a mezőgazdasági termelők szintjén azt a betartandó egyedi kötelezettséget, hogy előzetes egyedi engedélyeztetés nélkül ne alakítsák át az állandó gyepterületeket. A mezőgazdasági termelőket haladéktalanul, de legkésőbb annak az évnek november 15-e előtt tájékoztatni kell erről a kötelezettségről, amelyben az érintett tagállam így rendelkezik. A szóban forgó kötelezettség csak azon mezőgazdasági termelők esetében alkalmazandó, akikre vonatkoznak az 1307/2013/EU rendelet III. címének 3. fejezete szerinti, az 1307/2013/EU rendelet 45. cikke (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó állandó gyepterületekkel kapcsolatos kötelezettségek.

Az engedély kiállítása objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumok, ezen belül környezetvédelmi kritériumok alkalmazásától függhet. Amennyiben az első albekezdésben említett engedély esetében alkalmazni kell azt a feltételt, hogy megegyező hektárszámú másik területet kell állandó gyepterületként létrehozni, az 1307/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének h) pontjától eltérve úgy kell tekinteni, hogy a szóban fogó terület az átalakítás első napjától kezdve állandó gyepterület. Az ilyen területeket az átalakítás időpontját követő legalább öt egymást követő évben gyep vagy más egynyári takarmánynövény termesztésére kell használni, vagy – amennyiben a tagállam úgy dönt – abban az esetben, amikor a mezőgazdasági termelő olyan területet alakít át állandó gyepterületté, amelyet már eddig is gyep vagy más egynyári takarmánynövény termesztésére használt, az öt egymást követő év eléréséhez szükséges fennmaradó számú évben.

(2)   Ha megállapítást nyer, hogy az 1307/2013/EU rendelet 45. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében említett arány az ugyanabban a cikkben említett referenciaarányhoz képest több mint 5 %-kal csökkent, az érintett tagállam kötelezettséget ír elő a földterületek állandó gyepterületté való visszaalakítására vonatkozóan, illetve szabályokat ír elő az állandó gyepterületek új átalakításának elkerülése céljából.

A tagállamok meghatározzák a visszaalakítási kötelezettség tárgyát képező mezőgazdaság termelők körét, mégpedig azon termelők közül:

Ha a második albekezdés b) pontjában említett időszakok 2015 előtti naptári éveket tartalmaznak, a visszaalakítási kötelezettség olyan, állandó legelőként használt földterületből valamilyen más célú földterületté átalakított területekre is alkalmazandó, amelyekre vonatkozott a 73/2009/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdése vagy az 1306/2013/EU rendelet 93. cikkének (3) cikke.

A tagállamok annak meghatározása során, hogy mely mezőgazdasági termelőnek kell területet visszaalakítania állandó gyepterületté, először azokat a termelőket kötelezik a visszaalakításra– ha vannak ilyenek –, akik rendelkeznek olyan területtel, amely az e cikk (1) bekezdésében vagy az 1122/2009/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében említett engedélyeztetési követelmény megsértésével állandó gyepterületként vagy állandó legelőként használt földterületből valamilyen más célú földterületté lett átalakítva. Az érintett mezőgazdasági termelőknek a teljes átalakított területet vissza kell alakítaniuk.

(3)   Ha a (2) bekezdés negyedik albekezdésének alkalmazása nem vezet az 1307/2013/EU rendelet 45. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében említett aránynak az 5 %-os küszöb feletti növekedéséhez, a tagállamok úgy rendelkeznek, hogy azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik rendelkeznek olyan területtel, amely az e cikk (2) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett időszak során állandó gyepterületként vagy állandó legelőként használt földterületből valamilyen más célú földterületté lett átalakítva, az átalakított terület bizonyos százalékát szintén vissza kell alakítaniuk állandó gyepterületté vagy a százaléknak megfelelő nagyságú, más területen állandó gyepterületet kell létrehozniuk. A százalékos arányt a mezőgazdasági termelő által az e cikk (2) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett időszakok alatt átalakított területek, valamint az 1307/2013/EU rendelet 45. cikkének (2) bekezdésében említett aránynak az 5 %-os küszöb fölé emeléséhez szükséges terület alapján kell kiszámítani.

Az első albekezdésben említett százalékos mérték kiszámításakor a tagállamok kizárhatják a mezőgazdasági termelő által átalakított területből azokat a területeket, amelyek 2015. december 31. után váltak állandó gyepterületté, azzal a feltétellel, hogy évente elvégzik a térinformatikai támogatási kérelemben évente bejelentett állandó gyepterület adminisztratív keresztellenőrzéseit a mezőgazdasági parcellák azonosítási rendszerében rögzített, 2015-ben állandó legelőként bejelentett terület térbeli metszésével, valamint azzal a feltétellel, hogy ezeket az állandó gyepterületeket nem a visszaalakítási kötelezettség vagy az állandó gyepterület kialakítására vonatkozó kötelezettség eredményeként alakították ki a (2) bekezdés vagy az e bekezdés rendelkezései szerint. Ha azonban e kizárás nem teszi lehetővé az 1307/2013/EU rendelet 45. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében említett aránynak az 5 %-os küszöb fölé emelését, a tagállamok nem zárhatják ki e területeket.

Azok az állandó gyepterületek vagy állandó legelőként hasznosított földterületek, amelyeket a mezőgazdasági termelők az 1698/2005/EK tanácsi rendelet (24) és az 1305/2013/EU tanácsi rendelet szerinti kötelezettségvállalás keretében hoztak létre, a mezőgazdasági termelő által átalakított területként nem vehető figyelembe az első albekezdésben említett arány kiszámításához.

A mezőgazdasági termelőket haladéktalanul – de legkésőbb az 5 %-ot meghaladó csökkenés megállapításának éve december 31. előtt – tájékoztatni kell a rájuk vonatkozó egyedi visszaalakítási kötelezettségről és az állandó gyepterület új átalakításának elkerülésére vonatkozó szabályokról. A visszaalakítási kötelezettséget a következő évre vonatkozó egységes kérelem benyújtásának időpontjáig, vagy Svédország és Finnország esetében a következő év június 30-ig kell teljesíteni.

Az 1307/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének h) pontjától eltérve úgy kell tekinteni, hogy az állandó gyepterületté visszaalakított vagy állandó gyepterületként létrehozott terület a visszaalakítás, illetve létrehozás első napjától kezdve állandó gyepterület. Az említett területeket az átalakítás időpontját követő legalább öt egymást követő évben gyep vagy más egynyári takarmánynövény termesztésére kell használni, vagy – amennyiben a tagállam úgy dönt – abban az esetben, amikor a mezőgazdasági termelő olyan területet alakít át állandó gyepterületté, amelyet már eddig is gyep vagy más egynyári takarmánynövény termesztésére használt, az öt egymás követő év eléréséhez szükséges fennmaradó évben.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 46. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében felsorolt területtípusok ökológiai jelentőségű területnek történő minősítéséhez e cikk (2)–(11) bekezdése alkalmazandó.

(2)   A parlagon hagyott földterületeken tilos mezőgazdasági termelést végezni. Az 1307/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének h) pontjától eltérve az ökológiai jelentőségű terület céljára öt évnél hosszabb ideig parlagon hagyott földterület továbbra is szántóterület.

(3)   A teraszok a GAEC 7 értelmében, az 1306/2013/EU rendelet II. mellékletében említett módon védett teraszok és egyéb teraszok. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy csak a GAEC 7 értelmében védett teraszokat tekintik ökológiai jelentőségű területnek. Az egyéb teraszok figyelembevétele mellett döntő tagállamok kritériumokat határoznak meg ezen egyéb teraszok tekintetében, ideértve a nemzeti és regionális sajátosságok alapján megállapított minimális magasságot.

(4)   A tájképi elemek a mezőgazdasági termelők rendelkezésére állnak, és azok tekintendők tájképi elemeknek, amelyek a GAEC 7, az SMR 2 vagy az SMR 3 értelmében védettek az 1306/2013/EU rendelet II. mellékletében foglaltak szerint, valamint tájképi elemek a következők is:

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a tájképi elemek kiválasztását a GAEC 7, az SMR 2 vagy az SMR 3 szerinti elemekre korlátozzák az 1306/2013/EU rendelet II. mellékletében foglaltak szerint, és/vagy – kellőképpen indokolt esetben – az első albekezdés a) – h) pontjában felsorolt egy vagy több elemre.

Az első albekezdés b) és c) pontjának alkalmazásában a tagállamok felvehetik a felsorolásba az általuk értékes tájképi elemnek tekintett, legfeljebb 4 méter átmérőjű lombkoronával rendelkező fákat.

Az első albekezdés e) pontjának alkalmazásában a tagállamok kisebb maximális szélességet is meghatározhatnak.

Az első albekezdés f) pontja alkalmazásában a tagállamok megállapíthatják a tavak minimális méretét, és dönthetnek úgy, hogy a part menti vegetációval borított, legfeljebb 10 méter széles sávot beszámítják a tó méretébe. Kritériumokat határozhatnak meg annak biztosítása érdekében, hogy a tavak természeti értéket képviselőként minősüljenek, figyelembe véve a tavaknak az élőhelyek és fajok megőrzése szempontjából betöltött szerepét.

Az első albekezdés h) pontjának alkalmazásában a tagállamok a nemzeti vagy regionális sajátosságokon alapuló minimumkövetelményeket határoznak meg, ideértve a magassági és szélességi értékek korlátozását.

(5)   A védelmi sávok magukban foglalják a GAEC 1, az SMR 1 vagy az SMR 10 alapján megkövetelt, az 1306/2013/EU rendelet II. mellékletében foglaltak szerinti, vízfolyások mentén elhelyezkedő védelmi sávokat, illetve további védelmi sávokat. E további védelmi sávok minimális szélességét a tagállamok határozzák meg, az azonban nem lehet 1 méternél kisebb. A sávok szántóterületen helyezkednek el vagy azzal határosak oly módon, hogy hosszú éleik párhuzamosak a vízfolyás vagy víztest szélével. A vízfolyások mentén ide tartozhatnak a part menti vegetációval borított, legfeljebb 10 méter széles sávok. A védelmi sávokon tilos mezőgazdasági termelést végezni. A termelés mellőzésére vonatkozó követelménytől eltérve a tagállamok engedélyezhetik a legeltetést vagy a kaszálást, amennyiben a védelmi sáv továbbra is megkülönböztethető a sávval határos mezőgazdasági földterülettől.

(6)   Az agrár-erdészeti hektárok olyan szántóterület, amely az 1307/2013/EU rendelet III. címének 1. fejezetében említett, és az 1698/2005/EK rendelet 44. cikke vagy az 1305/2013/EU rendelet 23. cikke értelmében korábban odaítélt vagy jelenleg odaítélendő támogatás feltételeit teljesítő alaptámogatási rendszer vagy egységes területalapú támogatási rendszer keretében támogatható.

(7)   Az erdőszélek mentén fekvő támogatható hektársávok tekintetében a tagállamok hatásköre eldönteni, hogy engedélyezik a mezőgazdasági termelést, művelési tilalmat vezetnek be, vagy mindkét lehetőséget biztosítják a mezőgazdasági termelők számára. Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy nem engedélyezi a mezőgazdasági termelést, a művelési tilalomtól eltérve engedélyezheti a legeltetést vagy a kaszálást, amennyiben a sáv továbbra is megkülönböztethető a sávval határos mezőgazdasági földterülettől. E sávok minimális szélességét a tagállamok határozzák meg, az azonban nem lehet 1 méternél kisebb. A sávok maximális szélessége 10 méter.

(8)   Azon rövid rotációs idejű sarjerdővel beültetett területek esetében, amelyeken nem használnak ásványi műtrágyát és/vagy növényvédő szereket, a tagállamok – az ökológiai szempontból legmegfelelőbb fajoknak az 1307/2013/EU rendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint összeállított jegyzékből történő kiválasztásával, és így az egyértelműen nem őshonos fajok kizárásával – létrehozzák az e célra felhasználható fajok jegyzékét. A tagállamok – az ökológiai jelentőségű területek célját, különösen a biológiai sokféleség megóvását és fokozását szem előtt tartva – meghatározzák továbbá az ásványi műtrágya és növényvédő szerek használatára vonatkozó előírásokat.

(9)   A köztes kultúrákkal és takarónövényzettel borított területek magukban foglalják az 1306/2013/EU rendelet II. mellékletében foglaltak szerint az SMR 1 követelményei értelmében meghatározott ilyen területeket, valamint más, köztes kultúrákkal és takarónövényzettel borított területeket, amennyiben azokat különböző növényfajok magkeverékének vetésével vagy a főnövény mellett fű alávetésével hozták létre. A tagállamok létrehozzák az alkalmazandó növényfajok keverékeinek jegyzékét, és meghatározzák a köztes kultúrák és a takarónövények vetési időszakát, ezenkívül kiegészítő feltételeket állapíthatnak meg a termelési módszerek tekintetében. A tagállamok által meghatározandó időszak nem tarthat október 1-jénél tovább.

A köztes kultúrákkal és takarónövényzettel borított területek nem foglalják magukban az ősszel, rendesen betakarítás vagy legeltetés céljára vetett, téli takarónövényekkel borított területeket. Nem tartoznak ide az 1307/2013/EU rendelet IX. melléklete I. szakaszának 3. és 4. pontjában említett, és a szóban forgó rendelet 43. cikke (3) bekezdésének a) pontjában foglalt kötelezettségvállalások útján végrehajtott egyenértékű gyakorlatokkal érintett területek sem.

(10)   A nitrogénmegkötő növényekkel beültetett területeken a mezőgazdasági termelők azokat a nitrogénmegkötő növényeket termeszthetik, amelyek szerepelnek a tagállamok által összeállított listán. A lista azokat a nitrogénmegkötő növényeket tartalmazza, amelyek a tagállamok megítélése szerint hozzájárulnak a biológiai sokféleség javítására vonatkozó célkitűzéshez. A termesztési idény során ezeknek a növényeknek jelen kell lenniük. A tagállamok szabályokat hoznak létre arra vonatkozóan, hogy hol termeszthetők a területet ökológiai jelentőségét adó nitrogénmegkötő növények. Ezek a szabályok figyelembe veszik a 91/676/EGK és a 2000/60/EK irányelv célkitűzései megvalósításának szükségességét, hiszen a nitrogénmegkötő növények ősszel fokozhatják a nitrogén kilúgozódásának kockázatát. A tagállamok kiegészítő feltételeket állapíthatnak meg a termelési módszerek tekintetében.

A nitrogénmegkötő növényekkel beültetett területek nem foglalják magukban az 1307/2013/EU rendelet IX. melléklete I. szakaszának 3. és 4. pontjában említett, és a szóban forgó rendelet 43. cikke (3) bekezdésének a) pontjában foglalt kötelezettségvállalások útján végrehajtott egyenértékű gyakorlatokkal érintett területeket.

(11)   A mezőgazdasági termelő ugyanazt a területet vagy tájképi elemet egy igénylési évben csak egyszer jelentheti be az ökológiai jelentőségű területre vonatkozó követelmény teljesítése céljából.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 46. cikkének (5) bekezdésében előírt regionális szintű végrehajtás mellett döntő tagállamok az említett cikk alkalmazásában régiókat határoznak meg. A meghatározandó régiók hasonló mezőgazdasági és környezeti feltételekkel rendelkező, egységes és homogén földrajzi területeket foglalnak magukban. Ebben a tekintetben a homogenitás a talajtípusra, a tengerszint feletti magasságra, valamint a természeti és természetközeli területek jelenlétére vonatkozik.

(2)   A meghatározott régiókon belül a tagállamok kijelölik azokat a területeket, amelyeken az ökológiai jelentőségű területre vonatkozó követelmény tekintetében meghatározott százalékpontok legfeljebb felét végre kell hajtani.

(3)   A meghatározott területek tekintetében a tagállamok különleges kötelezettségeket írnak elő a részt vevő mezőgazdasági termelők vagy azok csoportjai számára. Ezek a kötelezettségek biztosítják az egymással határos ökológiai jelentőségű területek egybefüggő struktúráinak létrehozását. A részt vevő mezőgazdasági termelőkre vagy azok csoportjaira vonatkozó kötelezettségek magukban foglalják azt az előírást, hogy az 1307/2013/EU rendelet 46. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kötelezettség hatálya alá tartozó terület legalább 50 %-a az egyes részt vevő mezőgazdasági termelők adott régión belüli mezőgazdasági üzemének földterületén helyezkedjen el, és összhangban álljon az említett rendelet 46. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével.

(4)   A részt vevő mezőgazdasági termelőkre vagy azok csoportjaira vonatkozó kötelezettségek biztosítják, hogy a (3) bekezdésben említett, egybefüggő ökológiai jelentőségű területek magukban foglalnak egy vagy több, az 1307/2013/EU rendelet 46. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a), c), d) és h) pontjában szereplő területet.

(5)   A területek (2) bekezdés szerinti kijelölése és a kötelezettségek (3) bekezdésben említett előírása során a tagállamok adott esetben figyelembe veszik a nemzeti vagy regionális szintű biológiai sokféleség meglévő mértékét és/vagy az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó stratégiákat, vízgyűjtő-gazdálkodási terveket, illetve a Natura 2000 hálózatnak a 92/43/EGK irányelv 10. cikkében említett ökológiai egységessége biztosítása, illetőleg a környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó stratégia végrehajtásához való hozzájárulás érdekében meghatározott szükségleteket.

(6)   A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó kötelezettségek előírását megelőzően a tagállamok konzultációt folytatnak az érintett mezőgazdasági termelőkkel vagy azok csoportjaival és más érdekeltekkel. E konzultációt követően a tagállamok véglegesítik a regionális szintű végrehajtásra vonatkozó részletes tervet, és tájékoztatják a konzultációban részt vevő érdekelt feleket és az érintett mezőgazdasági termelőket vagy azok csoportjait erről a tervről, ideértve a területek kijelölését és a részt vevő mezőgazdasági termelőkre vagy azok csoportjaira vonatkozó kötelezettségeket, valamint különösen az egyes mezőgazdasági termelők által saját mezőgazdasági üzemük területén végrehajtandó pontos százalékos értékeket. Ezt az információt a tagállamok legkésőbb a regionális szintű végrehajtás évét megelőző év június 30-ig – illetve e rendelet alkalmazásának első évében kellő időben ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelő megfelelően benyújthassa kérelmét – továbbítják a mezőgazdasági termelő számára.

A mezőgazdasági termelőknek történő, az 1307/2013/EU rendelet 43. cikkének (9) bekezdésében említett kifizetések sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak arról, hogy szabályokat határozzanak meg a mezőgazdasági termelők közötti pénzügyi ellentételezés, valamint meg nem felelés esetén az egybefüggő ökológiai jelentőségű területekre vonatkozó közigazgatási szankciók tekintetében.

(1)   Azok a tagállamok, amelyek úgy döntenek, hogy az 1307/2013/EU rendelet 46. cikkének (6) bekezdésében előírtaknak megfelelően engedélyezik a kollektív végrehajtást, az egymás közvetlen közelében lévőnek tekintendő mezőgazdasági üzemek által teljesítendő kritériumokat határoznak meg, az alábbiak bármelyikének segítségével:

(2)   A kollektív végrehajtásra kijelölt területek, valamint a mezőgazdasági termelőkre vagy azok csoportjaira vonatkozó kötelezettségek meghatározása mellett döntő tagállamok figyelembe veszik a nemzeti vagy regionális szintű biológiai sokféleség meglévő mértékét és/vagy az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó stratégiákat, vízgyűjtő-gazdálkodási terveket, illetve a Natura 2000 hálózatnak a 92/43/EGK irányelv 10. cikkében említett ökológiai egységessége biztosítása, illetőleg a környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó stratégia javításához való hozzájárulás érdekében meghatározott szükségleteket.

(3)   A részt vevő mezőgazdasági termelőkre vagy azok csoportjaira vonatkozó, (2) bekezdésben említett kötelezettségek között szerepel az a feltétel, hogy az egybefüggő ökológiai jelentőségű területek magukban foglalnak egy vagy több, az 1307/2013/EU rendelet 46. cikke (2) bekezdése második albekezdésének a), c), d) és h) pontjában szereplő területet.

(4)   A kollektív végrehajtásban részt vevő mezőgazdasági termelők írásos megállapodást kötnek, amely részletesen ismerteti a pénzügyi ellentételezéssel, valamint meg nem felelés esetén a közös ökológiai jelentőségű területekre vonatkozó közigazgatási szankciókkal kapcsolatos belső szabályokat.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 46. cikke (7) bekezdésének végrehajtása mellett döntő tagállamok az Eurostat rendelkezésre álló adatai alapján meghatározzák az erdőknek és a teljes földterületnek az említett bekezdés első albekezdésében foglalt százalékos arányát. Az erdőre vonatkozó adatok az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete által alkalmazott fogalommeghatározásra utalnak, és nem foglalják magukban az egyéb fás területekhez tartozó területet. A teljes földterület nem foglalja magában a szárazföldi vizekkel – többek között a folyókkal és tavakkal – borított területet.

(2)   Az erdőnek és a mezőgazdasági földterületnek az 1307/2013/EU rendelet 46. cikkének (7) bekezdésében említett arányát az Eurostat rendelkezésre álló adatainak felhasználásával kell kiszámítani. Ha az Eurostatnál nem állnak rendelkezésre az erdővel borított földterületre és a mezőgazdasági földterületre vonatkozó, az erdő arányának az LAU2 szinttel egyenértékű terület szintjén, vagy egy hasonló mezőgazdasági tulajdonságokkal rendelkező egyetlen, egyértelműen egybefüggő földrajzi területet lefedő, pontosan körülhatárolt egység szintjén történő értékeléséhez szükséges adatok, alkalmazhatók más adatforrások.

A tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy az erdős területekre és a mezőgazdasági földterületekre vonatkozó, naprakész és következetes adatokat alkalmaztak, amelyek a lehető legnagyobb mértékben tükrözik a tényleges helyzetet.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett adatok és számítások három évig érvényesek. E határidő lejártát követően az 1307/2013/EU rendelet 46. cikkének (7) bekezdésében előírt mentesség további alkalmazása és a hároméves időszak megújítása mellett döntő tagállamok – a legfrissebb rendelkezésre álló adatok felhasználásával – e cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően újra kiszámítják az arányokat.

A közigazgatási határoknak a (2) bekezdésben említett arányt érintő változásai esetén újraértékelik az adatokat és a számításokat, és a mentesség alkalmazásában bekövetkező bármely változást bejelentik a Bizottságnak.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 52. cikkének (3) bekezdésében említett régiókat a tagállamok objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumok – például agronómiai és társadalmi-gazdasági jellemzők és regionális mezőgazdasági potenciál vagy intézményi, illetve igazgatási struktúra – alapján határozzák meg. Az ilyen régiók eltérhetnek az 1307/2013/EU rendeletben előírt más támogatási rendszerek keretében kialakított régióktól.

(2)   Az 1307/2013/EU rendelet 52. cikkének (3) bekezdésében említett konkrét gazdálkodási típusok vagy mezőgazdasági ágazatok meghatározásakor a tagállamok figyelembe veszik különösen az érintett régiók vagy ágazatok releváns termelési struktúráit és feltételeit.

(3)   Az 1307/2013/EU rendelet 52. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában akkor tekinthető úgy, hogy bizonyos gazdálkodási típusok vagy meghatározott mezőgazdasági ágazatok „nehézségekkel küzdenek ”, ha többek között a végzett tevékenység alacsony jövedelmezősége miatt – ami negatív hatással van az érintett régió vagy ágazat gazdasági, társadalmi vagy környezeti egyensúlyára – fennáll a termelés beszüntetésének vagy visszaesésének veszélye.

(1)   A tagállamok a termeléstől függő támogatási intézkedésekre vonatkozó jogosultsági kritériumokat az 1307/2013/EU rendeletben meghatározott keretrendszerrel és az e rendeletben megállapított feltételekkel összhangban állapítják meg.

(2)   Az 1307/2013/EU rendelet 52. cikkének (6) bekezdésében említett területeket, terméshozamokat és állatlétszámot a tagállamok regionális vagy ágazati szinten rögzítik. Ezeknek tükrözniük kell azokat a maximális hozamokat, művelt földterületet vagy állatlétszámot, amelyeket a megcélzott régióban vagy ágazatban az említett rendelet 53. cikkének (1) bekezdésében említett döntés évét megelőző ötéves időszak során legalább egy évben elértek.

Az éves kifizetést egységnyi támogatási összegként kell kifejezni. Ez az összeg e rendelet I. melléklete 3. i. pontjának megfelelően bejelentett intézkedés finanszírozására meghatározott összeg és vagy a kérdéses évben támogatható földterület, illetve állatlétszám, vagy pedig az e bekezdés első albekezdése szerint rögzített terület, illetve állatlétszám hányadosaként számítható ki.

(3)   Amennyiben a termeléstől függő önkéntes támogatás az Európai Gazdasági Közösség és az Amerikai Egyesült Államok közötti, az olajos magvakról szóló, a GATT keretében létrejött egyetértési nyilatkozat mellékletében említett olajos magvakra vonatkozik, a tagállamok által bejelentett, támogatható maximális területek összessége a nemzetközi kötelezettségvállalások betartásának biztosítása céljából európai uniós szinten nem haladhat meg egy maximális területet.

Az első albekezdésben említett maximális terület túllépése esetén az érintett tagállamok a maximális terület és az első albekezdésben említett olajos magvakkal összefüggő támogatás vonatkozásában bejelentett összes terület közötti arányból adódó csökkentési együtthatóval kiigazítják az általuk bejelentett területet.

A Bizottság a második albekezdésben említett csökkentési együtthatót az 1307/2013/EU rendelet 71. cikke (2) és (3) bekezdésében említett eljárás alkalmazása nélkül elfogadott végrehajtási aktusok útján állapítja meg.

(4)   Ha a termeléstől függő támogatás szarvasmarhafélékre és/vagy juhokra és kecskékre vonatkozik, a tagállamok a támogatás jogosultsági feltételeként meghatározzák az állatok azonosítására és nyilvántartására vonatkozóan az 1760/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (25), illetve a 21/2004/EK tanácsi rendeletben (26) előírt követelményeket.

(5)   A tagállamok nem nyújthatnak területalapú, termeléstől függő támogatást olyan területekre, amelyek az 1307/2013/EU rendelet 32. cikke (2), (3) és (4) bekezdésének értelmében nem minősülnek támogatható területeknek. Amennyiben a tagállamok kenderre vonatkozó, termeléstől függő támogatást ítélnek oda, az 1307/2013/EU rendelet 32. cikkének (6) bekezdésében és e rendelet 9. cikkében említett feltétel alkalmazandó.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 52. cikke (8) bekezdésének alkalmazásában az 1305/2013/EU rendeletben és az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (27) előírt intézkedéseket „más uniós intézkedéseknek és szakpolitikáknak” kell tekinteni.

(2)   A tagállamok biztosítják a következők közötti összhangot:

A tagállamok biztosítják, hogy a termeléstől függő támogatási intézkedések ne akadályozzák az első albekezdésben említett egyéb intézkedések megfelelő működését.

(3)   Ha egy bizonyos termeléstől függő támogatási intézkedés szerinti támogatás más termeléstől függő támogatási intézkedés vagy más uniós intézkedések és szakpolitikák keretében végrehajtott intézkedés értelmében is odaítélhető, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az érintett termelő az 1307/2013/EU rendelet 52. cikke (5) bekezdésében említett célkitűzés elérésre irányuló támogatást csak egyetlen ilyen intézkedés vonatkozásában kapja meg.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 55. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában alternatíva hiánya akkor áll fenn, ha:

(2)   Az 1307/2013/EU rendelet 55. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében gondoskodni kell a helyi feldolgozóipar stabil ellátásáról, amennyiben a megcélzott régióban vagy ágazatban a termelés felfüggesztése vagy csökkentése várhatóan negatív hatást gyakorol a tevékenységre és egyúttal a gazdasági életképességre, vagy a feldolgozóipari tevékenységet végző vállalkozásokban – például a nyersanyag-feldolgozókban, a vágóhidakon vagy az élelmiszer-ipari vállalkozásokban – való foglalkoztatás függ az ilyen termeléstől. Az ilyen feldolgozóipari vállalkozásoknak az adott régióban kell lenniük, vagy tevékenységük végzéséhez jelentős mértékben kell támaszkodniuk az ágazatra.

(3)   Az 1307/2013/EU rendelet 55. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében az érintett piacok elhúzódó zavarai akkor állnak fenn, ha az érintett régióban vagy ágazatban tevékenységet folytató mezőgazdasági termelőket olyan gazdasági veszteségek sújtják, amelyek különösen egy egyedi eseményhez kapcsolódó és behatárolt földrajzi kiterjedésű, szennyezésből vagy környezetminőség-romlásból adódnak.

(4)   A tagállamok által bejelentett, jóváhagyandó intézkedésekből eredő termeléstől függő támogatás mértékének értékelésekor a Bizottság figyelembe veszi az 1307/2013/EU rendelet 53. cikkének (4) bekezdésében említett 2010–2014-es referencia-időszak legalább egy évében odaítélt, termeléstől függő közvetlen kifizetések mértékét.

(1)   A tagállamok a legkésőbb március 1-jével kezdődő egyéves időszakra elismernek minden olyan, az 1307/2013/EU rendelet 59. cikkének (1) bekezdése szerinti ágazati szervezetet, amely ilyen szervezetként való elismerés iránti kérelmet nyújt be, és amely:

(2)   Amennyiben megállapítást nyer, hogy egy ágazati szervezet nem teljesíti az (1) bekezdésben előírt elismerési követelményeket, a tagállam visszavonja az elismerést, kivéve, ha az említett követelmények teljesítésének hiányára megoldást találnak. Amennyiben a tagállam az elismerés visszavonását tervezi, értesíti az érintett ágazati szervezetet erről a szándékról, továbbá ismerteti a visszavonás indokait. A tagállam lehetővé teszi az ágazati szervezet számára, hogy meghatározott időn belül megtegye észrevételeit.

Azok a mezőgazdasági termelők, akik olyan ágazati szervezetnek a tagjai, amelynek az elismerését e bekezdés első albekezdésével összhangban visszavonták, elveszítik az 1307/2013/EU rendelet 60. cikkének (2) bekezdésében előírt támogatásnövelési lehetőség igénybevételére való jogukat.

(1)   Egy adott termelő nem lehet tagja egynél több, az 1307/2013/EU rendelet 59. cikkének (1) bekezdésében említett elismert ágazati szervezetnek.

(2)   Az elismert ágazati szervezetben tagsággal rendelkező termelő köteles az általa megtermelt gyapotot olyan gyapottisztító vállalkozásnak leadni, amely ugyanazon ágazati szervezet tagja.

(3)   A termelők elismert ágazati szervezetbe való belépése, illetve ilyen szervezetben való részvétele csak önkéntes alapon történhet.

(1)   Az 1306/2013/EU rendelet 70. cikkében említett mezőgazdasági parcellaazonosító rendszert a referenciaparcellák szintjén kell működtetni. A referenciaparcella az 1307/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti mezőgazdasági területet képező területegységet tartalmaz. Adott esetben a referenciaparcella az 1307/2013/EU rendelet 32. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt területeket, valamint az 1305/2013/EU rendelet 28. cikkének (2) bekezdésében említett mezőgazdasági földterületeket is magában foglalhat.

A tagállamoknak oly módon kell meghatározniuk a referenciaparcellákat, hogy azok mérhetőek legyenek, lehetővé tegyék az évente bejelentett mezőgazdasági parcellák egységes és egyértelmű lokalizálását, és alapelvként hosszú távon változatlanok legyenek.

(2)   A tagállamoknak továbbá biztosítaniuk kell a bejelentett parcellák megbízható azonosítását. Ennek érdekében különösen meg kell követelniük, hogy a támogatási vagy kifizetési kérelemhez olyan meghatározott információkat vagy az illetékes hatóságok által előírt olyan dokumentumokat csatoljanak, amelyek lehetővé teszik az egyes mezőgazdasági parcellák lokalizálását és mérését. Az egyes referenciaparcellák vonatkozásában a tagállamok

(3)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a (2) bekezdés a) pontjában említett, referenciaparcellánként támogatható maximális terület nagysága legfeljebb 2 %-os hibahatáron belül kerüljön meghatározásra, ezáltal figyelembe véve a referenciaparcellák határvonalait és állapotát.

(4)   Az 1305/2013/EU rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, valamint 30. és 34. cikkében említett intézkedések esetében a tagállamok megfelelő alternatív rendszereket alakíthatnak ki a támogatás tárgyát képező, erdővel borított parcellák egyedi azonosításához.

(5)   A GIS-t olyan, a 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (17) meghatározott nemzeti koordinátarendszer alapján kell működtetni, amely lehetővé teszi a mezőgazdasági parcellák szabványosított mérését és egyedi azonosítását az adott tagállam egész területén. Amennyiben különböző koordinátarendszereket alkalmaznak, azoknak kölcsönösen ki kell zárniuk egymást, és az egyes koordinátarendszereknek biztosítaniuk kell az ugyanazon helyre vonatkozó információk közötti következetességet.

(1)   A tagállamok évente értékelik az 1307/2013/EU rendelet III. címének 1. fejezetében említett alaptámogatási rendszer és egységes területalapú támogatási rendszer keretében a mezőgazdasági parcellák azonosítási rendszerének minőségét. Az értékelés két megfelelőségi osztályt foglal magában.

A mezőgazdasági parcellák azonosítási rendszere minőségének értékelése érdekében az első megfelelőségi osztály az alábbi elemeket tartalmazza:

A mezőgazdasági parcellák azonosítási rendszerén belüli esetleges hiányosságok feltárása érdekében a második megfelelőségi osztály az alábbi minőségi elemeket tartalmazza:

Amennyiben a minőség terén hiányosságokat tár fel az értékelés, a tagállamoknak meg kell tenniük a megfelelő korrekciós intézkedéseket.

(2)   A tagállamok az (1) bekezdésben említett értékelést a referenciaparcellák Bizottság által kiválasztandó és biztosítandó mintája alapján végzik el. Olyan adatokat használnak, amelyek lehetővé teszik a helyszínen kialakult helyzet értékelését.

(3)   Az értékelésről szóló jelentést, valamint – adott esetben – a korrekciós intézkedéseket és végrehajtásuk menetrendjét legkésőbb a kérdéses naptári évet követő év január 31-ig el kell megküldeni a Bizottságnak.

(1)   Az 1306/2013/EU rendelet 71. cikkében előírt, a támogatási jogosultságok azonosítására és nyilvántartására szolgáló rendszer tagállami szinten kialakított elektronikus nyilvántartás, amely – különösen az említett cikk (1) bekezdésében előírt keresztellenőrzések tekintetében – biztosítja a támogatási jogosultságok hatékony nyomon követhetőségét az alábbi elemek vonatkozásában:

(2)   Azok a tagállamok, amelyek egynél több kifizető ügynökséggel rendelkeznek, dönthetnek úgy, hogy az egyes kifizető ügynökségek szintjén üzemeltetik az elektronikus nyilvántartást. Ebben az esetben az érintett tagállam biztosítja, hogy a különböző nyilvántartások kompatibilisek legyenek egymással.

(1)   Ahol egyes tájképi jellegzetességek – különösen sövények, árkok és falak – hagyományosan részét képezik a bizonyos régiókban a mezőgazdasági területeken végzett helyes növénytermesztési vagy hasznosítási gyakorlatnak, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezek területét az adott mezőgazdasági parcellán belül támogatható terület részének kell tekinteni az 1306/2013/EU rendelet 67. cikke (4) bekezdése a) pontja szerint, amennyiben ezek nem haladnak meg egy bizonyos, az érintett tagállam által meghatározandó teljes szélességet. A meghatározott szélességnek meg kell felelnie az adott régióban szokásosnak, és nem haladhatja meg a két métert.

Ha azonban a tagállamok 2009. december 9-e előtt a 796/2004/EK bizottsági rendelet (18) 30. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban két méternél nagyobb szélességet jelentettek be a Bizottságnak, ez a szélesség továbbra is alkalmazható.

Az első és második albekezdés nem vonatkozik az elszórt tájképi jellegzetességeket és fákat magában foglaló állandó gyepterületre, amennyiben az érintett tagállam úgy döntött, hogy a 10. cikkel összhangban arányos rendszert alkalmaz.

(2)   Az 1306/2013/EU rendelet II. mellékletében felsorolt követelmények és előírások hatálya alá eső mezőgazdasági parcella teljes területének részét képező tájképi jellegzetességeket az adott mezőgazdasági parcella támogatható területe részének kell tekinteni.

(3)   Az elszórtan fákat magában foglaló mezőgazdasági parcellát támogatható területnek kell tekinteni, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

Az első albekezdés b) pontjában említett maximális sűrűséget a tagállamok határozzák meg a hagyományos növénytermesztési gyakorlatok, természeti feltételek és környezetvédelmi okok alapján, és bejelentik azt. A sűrűség nem haladhatja meg a hektáronként 100 fát. Ugyanakkor ez a határérték nem alkalmazható az 1305/2013/EU rendelet 28. és 30. cikkében említett intézkedésekkel kapcsolatban.

E bekezdés nem vonatkozik az elszórtan elhelyezkedő, ismételten termést hozó gyümölcsfákra, az állandó gyepterületen található, legeltetésre alkalmas elszórt fákra, továbbá az elszórt tájképi jellegzetességeket és fákat magukban foglaló állandó gyepterületekre, amennyiben az érintett tagállam úgy döntött, hogy a 10. cikkel összhangban arányos rendszert alkalmaz.

(1)   Az elszórt, nem támogatható jellegzetességeket, úgymint tájképi jellegzetességeket és fákat magában foglaló állandó gyepterületet illetően a tagállamok dönthetnek úgy, hogy arányos rendszert alkalmaznak a referenciaparcellán belüli támogatható terület meghatározására.

Az első albekezdésben említett arányos rendszer homogén felszínborítási típusok különböző kategóriáiból áll, amelyekre vonatkozóan a nem támogatható terület százalékos arányán alapuló, rögzített csökkentési együtthatót alkalmaznak. A nem támogatható terület legalacsonyabb százalékos arányát képviselő kategória nem haladhatja meg a nem támogatható terület 10 %-át, és erre a kategóriára semmilyen csökkentési együttható nem alkalmazható.

(2)   Az 1306/2013/EU rendelet II. mellékletében felsorolt követelmények és előírások hatálya alá eső mezőgazdasági parcella teljes területének részét képező tájképi jellegzetességeket a támogatható terület részének kell tekinteni.

(3)   E cikk nem vonatkozik az ismételten termést hozó gyümölcsfákat magukban foglaló állandó gyepterületekre.

(1)   A 4. cikkben említett vis maior esetek és rendkívüli körülmények kivételével az e rendelet szerinti támogatási vagy kifizetési kérelmeknek a Bizottság által az 1306/2013/EU rendelet 78. cikkének (2) bekezdése alapján megállapított végső határidőt követő benyújtása munkanaponként 1 %-os csökkentést eredményez azon az összegekből, amelyekre a kedvezményezett a kérelmek határidőig történő benyújtása esetén jogosult lett volna.

A hatékony ellenőrzések ütemezésének és végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamok által az igazoló dokumentumok kellő időben történő benyújtása tekintetében meghozandó bármely konkrét intézkedés sérelme nélkül, az első albekezdést alkalmazni kell az illetékes hatóságnak benyújtandó támogatási kérelmek, dokumentumok, szerződések vagy egyéb nyilatkozatok esetében is, amennyiben ezek a támogatási kérelmek, okmányok, szerződések vagy nyilatkozatok megalapozó jelleggel bírnak a szóban forgó támogatási jogosultság szempontjából. Ebben az esetben a csökkentést a szóban forgó támogatásként kifizetendő összegre kell alkalmazni.

Amennyiben a késedelem meghaladja a 25 naptári napot, a kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánítják, és a kedvezményezett nem részesül támogatásban.

(2)   A 4. cikkben említett vis maior és rendkívüli körülmények fennállásának kivételével, amennyiben az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) 46. és 47. cikke szerinti támogatás kedvezményezettje, aki az 1306/2013/EU rendelet 92. cikke szerinti kölcsönös megfeleltetési kötelezettségek hatálya alá is tartozik, nem nyújtja be egységes kérelmét az e cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett végső határidőn belül, munkanaponként 1 % csökkentést kell alkalmazni. A támogatáscsökkentés maximális értéke 25 %. A csökkentés százalékos mértéke az 1308/2013/EU rendelet 46. és 47. cikke szerinti intézkedésekhez kapcsolódó, a szerkezetátalakítás és átállítás tekintetében hárommal elosztott teljes kifizetendő összegre alkalmazandó..

(3)   A 4. cikkben említett vis maior esetek és rendkívüli körülmények kivételével, az egységes kérelem vagy kifizetési kérelem módosításának a Bizottság által az 1306/2013/EU rendelet 78. cikkének (2) bekezdése alapján megállapított végső határidőt követő benyújtása az érintett mezőgazdasági parcella tényleges hasznosítására vonatkozó összegek munkanaponkénti 1 %-os csökkentését eredményezi.

Az egységes kérelem módosításai csak addig a határnapig fogadhatók el, ameddig az egységes kérelem késedelmes benyújtása az (1) bekezdés harmadik albekezdése értelmében elfogadható. Ugyanakkor, amennyiben az említett dátum korábbi vagy megegyezik az e bekezdés első albekezdésében említett egységes kérelem vagy kifizetési kérelem módosításának benyújtására előírt végső határidővel, az egységes kérelem vagy kifizetési kérelem módosításait e napot követően elfogadhatatlannak nyilvánítják.

(1)   Abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy az 1122/2009/EK rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében említett arány 2014-ben országos vagy regionális szinten csökkent, az érintett tagállam előírhatja a 2015-ben közvetlen támogatási rendszer keretében támogatást igénylő kedvezményezettek számára, hogy csak előzetes engedéllyel alakíthatnak át állandó legelőterületeket.

Amennyiben megállapítást nyer, hogy az említett arány 2014-ben több mint 5 %-kal csökkent, az érintett tagállam köteles elrendelni az említett kötelezettséget.

Amennyiben az első és második albekezdésben említett engedélynek az a feltétele, hogy valamely földterületnek állandó legelőnek kell lennie, az 1122/2009/EK rendelet 2. cikke második bekezdésének (2) pontjában szereplő fogalommeghatározástól eltérve ezeket a területeket az átállás első napjától kezdve állandó legelőnek kell tekinteni. Ezeket a területeket az átállás időpontját követő öt egymás utáni évben gyep vagy egyéb egynyári takarmánynövény termesztésére kell használni.

(2)   A kedvezményezettekre vonatkozóan az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség nem alkalmazandó, ha a kedvezményezett a 2078/92/EGK (22), az 1257/1999/EK (23) és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet szerint állandó legelőt hozott létre.

(3)   Ha megállapítást nyer, hogy az 1122/2009/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében említett követelmény nem biztosítható 2014-ben, az érintett tagállam – az e cikk (1) bekezdése szerint hozandó intézkedéseken kívül – országos vagy regionális szinten kötelezi a 2015-ben valamely közvetlen támogatási rendszer keretében támogatást igénylő kedvezményezetteket, hogy területeket alakítsanak vissza állandó legelőterületté.

Az első albekezdés csak azokra a kedvezményezettekre vonatkozik, akik állandó legelőterületekből más hasznosítási formájú földterületté átalakított földterülettel rendelkeznek.

Az első albekezdést az érintett tagállamban az 1122/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban az egységes kérelem benyújtására előírt határnapot megelőző 24 hónapos időszak első napja óta ilyen módon megváltoztatott hasznosítású földterület tekintetében kell alkalmazni.

Ebben az esetben a mezőgazdasági termelők a szóban forgó terület meghatározott százalékát visszaállítják állandó legelővé, illetve a szóban forgó százaléknak megfelelő nagyságú állandó legelőt alakítanak ki. A szóban forgó százalékos arányt a mezőgazdasági termelő által ilyen módon megváltoztatott hasznosítású terület nagysága és az egyensúly visszaállításához szükséges terület nagysága alapján kell kiszámítani.

Amennyiben azonban a szóban forgó területet az egyéb hasznosítási formára történő átállítás után átruházták, az első albekezdést csak abban az esetben kell alkalmazni, ha a terület átruházása a 2004. május 6-a után történt.

Az állandó legelővé visszaállított területeket vagy az állandó legelőként létrehozott területeket a visszaállítás, illetve a létrehozás első napjától kezdve – az 1122/2009/EK rendelet 2. cikke második bekezdésének (2) pontjától eltérve – „állandó legelőnek” kell tekintetni. Ezeket a területeket az átállás dátumától kezdődően öt egymást követő éven keresztül gyep vagy más egynyári takarmánynövény termesztésére kell használni.

(4)   Az (1) és (3) bekezdés csak 2015-ben alkalmazandó.

(5)   A tagállamoknak 2015-ben és 2016-ban ellenőrzéseket kell végezniük, hogy gondoskodjanak az (1) és (3) bekezdés betartásáról.

(1)   A meg nem felelés „megismétlődése” az ugyanazon követelmény vagy előírás három egymást követő naptári éven belül több mint egy alkalommal megállapított megsértése, feltéve, hogy a kedvezményezettet értesítették a korábbi meg nem felelésről, és adott esetben lehetősége volt megtenni a szükséges intézkedéseket az előző meg nem felelés megszüntetésére. A meg nem felelés megismétlődésének megállapítása céljából az 1122/2009/EK rendelet szerint meghatározott meg nem feleléseket kell figyelembe venni és különösen az 1306/2013/EU II. mellékletében szereplő, a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó 3. előírást a 73/2009/EK rendelet 2013. december 21-én hatályos változatának II. mellékletében szereplő 2. jogszabályban foglalt gazdálkodási követelménnyel egyenértékűnek kell tekinteni.

(2)   A meg nem felelés „mértékét” különösen annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy a meg nem felelés kiterjedt hatással rendelkezik-e, vagy hatása magára a mezőgazdasági üzemre korlátozódik.

(3)   A meg nem felelés „súlyossága” különösen a meg nem felelés következményeinek jelentőségétől függ, tekintetbe véve a szóban forgó követelmény vagy előírás célját.

(4)   Annak eldöntése, hogy valamely meg nem felelés „tartós”-e, különösen attól az időtartamtól függ, ameddig a kiváltott hatás érezhető, vagy a szóban forgó hatás ésszerű eszközökkel történő megszüntetésének lehetőségétől.

(5)   E fejezet alkalmazásában a meg nem felelést „meghatározottnak” kell tekinteni, ha valamely e rendelettel összhangban végrehajtott ellenőrzés eredményeképpen vagy az illetékes ellenőrző hatóság, adott estben a kifizető ügynökség számára valamely más forrásból ismertté vált információ nyomán kerül megállapításra.

(1)   Amennyiben a meghatározott meg nem felelés a kedvezményezett gondatlanságából ered, támogatáscsökkentést kell alkalmazni. Főszabályként a csökkentés az 1306/2013/EU rendelet 92. cikkében feltüntetett kifizetésekből és éves támogatásokból származó teljes összeg 3 %-ának felel meg.

A kifizető ügynökség azonban – az illetékes ellenőrző hatóság által a 38. cikk (1)–(4) bekezdésében említett feltételekre figyelemmel a meg nem felelés jelentőségének az ellenőrzési jelentés értékelő részében rendelkezésre bocsátott értékelése alapján – határozhat úgy, hogy ezt az értéket az első albekezdésben említett teljes összeg 1 %-ára csökkenti vagy 5 %-ára növeli, vagy amennyiben a szóban forgó követelményre vagy előírásra vonatkozó rendelkezések megengednek egy bizonyos tűréshatárt, eltekinthet a meg nem felelés további nyomon követésétől, illetve hogy – az 1305/2013/EU rendelet 17. cikkének (5) és (6) bekezdése szerint nyújtott támogatások esetében – egyáltalán nem rendel el támogatáscsökkentést.

(2)   Ha egy tagállam az 1306/2013/EU rendelet 97. cikkének (3) bekezdése alapján úgy dönt, hogy nem alkalmaz közigazgatási szankciót, és az érintett kedvezményezett az illetékes hatóság által kitűzött határidőn belül nem orvosolta a helyzetet, a közigazgatási szankciót alkalmazni kell.

Az illetékes hatóság által kitűzött határidő nem lehet a ténymegállapítás évét követő év végénél későbbi.

(3)   Ha egy tagállam él az 1306/2013/EU rendelet 99. cikke (2) bekezdésének második albekezdése nyújtotta lehetőséggel, és a kedvezményezett az illetékes hatóság által kitűzött határidőn belül nem orvosolta a helyzetet, az e cikk (1) bekezdésében előírt legalább 1 %-os csökkentést visszamenőleg alkalmazni kell az eredeti ténymegállapítás azon évére, amelyre vonatkozóan a korai előrejelző rendszer alkalmazásra került, amennyiben megállapítást nyer, hogy a meg nem felelést a szóban forgó évtől kezdődő és azt is magában foglaló, legfeljebb három egymást követő naptári évre kiterjedő időszakon belül nem orvosolták.

Az illetékes hatóság által kitűzött határidő nem lehet a ténymegállapítás évét követő év végénél későbbi.

A kedvezményezett által a megállapított határidőn belül orvosolt meg nem felelés a (4) bekezdés szerinti megismétlődés megállapításának alkalmazásában nem tekinthető meg nem felelésnek.

(4)   A szándékos meg nem felelés eseteinek sérelme nélkül az ugyanazon meg nem felelés első megismétlődése tekintetében az (1) bekezdéssel összhangban alkalmazandó csökkentés mértékét hárommal meg kell szorozni.

További megismétlődések esetén minden egyes alkalommal a hármas szorzót kell alkalmazni az előző megismétlődés tekintetében megállapított támogatáscsökkentés eredményére. A támogatáscsökkentés maximális értéke azonban nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett teljes összeg 15 %-át.

A maximális 15 %-os érték elérését követően a kifizető ügynökség tájékoztatja az érintett kedvezményezettet, hogy ha még egyszer megállapításra kerül ugyanaz a meg nem felelés, akkor azt a 40. cikk értelmében a kedvezményezett általi szándékos cselekménynek fogják tekinteni.

(1)   A 639/2014//EU felhatalmazáson alapuló rendelet 20. cikke szerinti szerződéses átruházási rendelkezés alkalmazásával történő adásvétel esetén az említett rendelkezés alapján igényelhető támogatási jogosultságok kiosztása iránti kérelmet a vevő nyújtja be. A kérelem az alábbi információkat tartalmazza:

(2)   A tagállam lehetővé teheti a vevő számára, hogy a támogatási jogosultság kiosztása iránti kérelmet ő nyújtsa be az eladó nevében. Ilyen esetben a tagállam ellenőrzi, hogy az eladó felhatalmazta-e a vevőt a kérelem benyújtására.

(1)   A 639/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 21. cikke szerinti szerződéses átruházási rendelkezés alkalmazásával történő bérlet esetén az említett rendelkezés alapján igényelhető támogatási jogosultságok kiosztása iránti kérelmet a bérbeadó nyújtja be. A kérelem az alábbi információkat tartalmazza:

(2)   A tagállam lehetővé teheti a bérlő számára, hogy a támogatási jogosultság kiosztása iránti kérelmet ő nyújtsa be a bérbeadó nevében. Ilyen esetben a tagállam ellenőrzi, hogy a bérbeadó felhatalmazta-e a bérlőt a kérelem benyújtására.

(1)   Amennyiben az 1307/2013/EU rendelet 25. cikkének (2) bekezdését alkalmazó tagállamokban a mezőgazdasági termelők az említett rendelet 24. cikke alapján jogosultak arra, hogy a 639/2014//EU felhatalmazáson alapuló rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján járó támogatási jogosultságokon felül további jogosultságokat kapjanak, az egyes termelők támogatási jogosultságainak az 1307/2013/EU rendelet 26. cikke szerint megállapítandó értékét úgy kell kiszámítani, hogy figyelembe veszik a termelő eredeti üzemére és az örökölt mezőgazdasági üzemre, illetve a mezőgazdasági üzem örökölt részére vonatkozó 2014. évi adatok összegét.

(2)   Amennyiben az 1307/2013/EU rendelet 40. cikkének (2) bekezdését alkalmazó tagállamokban a mezőgazdasági termelők az említett rendelet 39. cikke alapján jogosultak arra, hogy a 639/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján járó támogatási jogosultságokon felül további támogatási jogosultságokat kapjanak, az egyes termelők támogatási jogosultságainak az 1307/2013/EU rendelet 40. cikkének (3) bekezdése szerint megállapítandó értékét a termelő eredeti üzemére és az örökölt mezőgazdasági üzemre, illetve a mezőgazdasági üzem örökölt részére vonatkozó adott évi adatok összege alapján kell kiszámítani.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 24. cikkének (8) bekezdése szerinti szerződéses átruházási rendelkezés alkalmazásával történő adásvétel vagy bérbeadás esetén a vevő vagy a bérlő az alaptámogatási rendszer keretében a támogatási jogosultság iránti első kérelmét ugyanabban az évben nyújtja be, mint az e rendelet 3. cikkében említett, támogatási jogosultságok kiosztása iránti kérelmet.

(2)   A 639/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 20. cikke szerinti szerződéses átruházási rendelkezés alkalmazásával történő adásvétel esetén az eladó az alaptámogatási rendszer keretében benyújtott támogatási jogosultság iránti első kérelméhez csatolja az adásvételi szerződés részleteit, ideértve a vonatkozó szerződéses átruházási rendelkezést, és/vagy – amennyiben a tagállam előírja – az adásvételi szerződés másolatát. Az ilyen kérelmet ugyanabban az évben kell benyújtani, mint az e rendelet 4. cikkében említett, támogatási jogosultságok kiosztása iránti kérelmet.

(3)   A 639/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 21. cikke szerinti szerződéses átruházási rendelkezés alkalmazásával történő bérbeadás esetén a bérlő az alaptámogatási rendszer keretében benyújtott támogatási jogosultság iránti első kérelméhez csatolja a bérleti szerződés részleteit, ideértve a vonatkozó szerződéses átruházási rendelkezést, és/vagy – amennyiben a tagállam előírja – a bérleti szerződés másolatát. Az ilyen kérelmet ugyanabban az évben kell benyújtani, mint az e rendelet 5. cikkében említett, támogatási jogosultságok kiosztása iránti kérelmet.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 34. cikke szerinti átruházás esetén az átruházó a tagállam által megállapított határidőn belül értesíti az illetékes hatóságot az átruházásról.

(2)   Az átruházásra az értesítésben foglaltak szerint kerül sor, amennyiben az illetékes hatóság azt nem kifogásolja. Az illetékes hatóság csak abban az esetben kifogásolhatja az átruházást, ha az nem felel meg az 1307/2013/EU rendeletnek, a 639/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletnek és e rendeletnek. Az illetékes hatóság az átruházót a lehető leghamarabb értesíti a kifogásáról.

(1)   Az 1307/2013/EU rendelet 31. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontja alkalmazásában a vis maior vagy a rendkívüli körülmények esetének kivételével a fel nem használt támogatási jogosultságokat az 1306/2013/EU rendelet 78. cikkének b) pontja alapján az alaptámogatási rendszer keretében benyújtott egységes kérelem módosítására vonatkozóan a Bizottság által megállapított határnaptól a nemzeti tartalékba vagy regionális tartalékokba visszajuttatottnak kell tekinteni abban a naptári évben, amelyben az 1307/2013/EU rendelet 31. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott időszak lejár.

(2)   Az 1307/2013/EU rendelet 30. cikke (2) bekezdése szerint regionális tartalékokat létrehozó tagállamok a fel nem használt támogatási jogosultságok visszajuttatását regionális szinten alkalmazzák.

(1)   A tagállamok az éves vetési időszakra vonatkozóan minden év március 1-je előtt értesítik a gyapottermelőket a következőkről:

(2)   Amennyiben egy fajta engedélyét visszavonják, a tagállamok az engedély visszavonásáról a termelőket a következő év vetési időszakára vonatkozóan március 1-je előtt értesítik.