14.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 142/1

(1)

2013. november 28-án az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) az 1205/2013/EU rendelettel (2) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó szolárüveg behozatalára.

(2)

Az eljárás megindítására 2013. február 28-án került sor, azt követően, hogy panaszt (3) nyújtottak be olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése a szolárüveg teljes uniós gyártásának több mint 25 %-át teszi ki.

(3)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti időszakot (a továbbiakban: vizsgálati időszak) ölelte fel. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2009. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(4)

Azon lényeges tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján kivetették az ideiglenes dömpingellenes vámot (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtott be írásos észrevételt az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra.

(5)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához. Az érdekelt felek szóbeli és írásbeli észrevételeit mérlegelték és az ideiglenes megállapításokat indokolt esetben ezeknek megfelelően módosították.

(6)

Ezt követően a Bizottság valamennyi felet tájékoztatta azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó szolárüveg behozatalára alkalmazandó végleges dömpingellenes vámot ki kívánja vetni, és az ideiglenes vám révén biztosított összegeket véglegesen be kívánja szedni (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára meghatározott időszak állt rendelkezésre, hogy benyújtsák a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiket.

(7)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket mérlegelték és indokolt esetben figyelembe vették.

(8)

Az egyik exportáló gyártó állítása szerint az ideiglenes rendelet (7), (11) és (75) preambulumbekezdéséből nem derül ki egyértelműen az uniós gyártók teljes száma. E tekintetben a Bizottság megerősíti, hogy nyolc uniós gyártó jelentkezett, illetve folytatott tevékenységet a vizsgálati időszak alatt. Az uniós gyártók kilétét – egy kivételével – nem hozták nyilvánosságra. Az általános jellegű tájékoztatóra adott válaszában a panaszos megnevezett három olyan uniós gyártót is (Guardian, AGC és Centrosolar Glass), amelyek felhagytak tevékenységükkel, valamint egy negyedik gyártót (Saint Gobain), amelyik jelentősen lecsökkentette termelését.

(9)

A kínai exportáló gyártókat, illetve az uniós gyártókat érintő mintavételi eljárásra vonatkozó egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (7)–(24) preambulumbekezdésének ideiglenes megállapításai megerősítést nyernek.

(10)

Az ideiglenes rendelet elfogadását követően egy második együttműködő felhasználó, nevezetesen a Viessmann Faulquemont SAS (Franciaország) telephelyein is sor került ellenőrző látogatásra.

(11)

Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy esetében az ideiglenes nyilvánosságra hozatal hiányos volt, különösen a dömping-, az ár-alákínálási és a kárkülönbözet kiszámításának tekintetétében. Megfelelő nyilvánosságra hozatal hiányában megfosztották az 1225/2009/EK rendelet (a továbbiakban: alaprendelet), a WTO dömpingellenes megállapodása, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított, védelemhez fűződő alapvető jogától.

(12)

A dömpingkülönbözet kiszámítása kapcsán az exportáló gyártó azt állította, hogy az ideiglenes nyilvánosságra hozatal nem tartalmazott részleteket arról, hogy a bevonás és az úsztatott gyártási eljárás (lásd az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdését) költségeit mekkora összeggel igazították ki, illetve hogy az értékesítési, az általános és az adminisztratív költségek, valamint a haszonkulcs tekintetében milyen százalékos érték került alkalmazásra a kiigazításkor.

(13)

A kifogást jogosnak találták, és a Bizottság további információkat hozott nyilvánosságra. Amennyiben az információk bizalmas jellegéből adódóan a pontos adatok közzétételére nem volt mód, értéktartományokat tüntettek fel.

(14)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártó azt állította, hogy a közzétett adatok még így sem elégségesek, és azzal érvelt, hogy különösképpen az nem egyértelmű, hogy a bevonási költségek tekintetében végrehajtott kiigazításkor vajon az egy felület bevonásakor, vagy a két felület bevonásakor felmerülő költségeket, vagy esetleg a mindkét eljárás kapcsán jelentkező költségeket vették-e figyelembe.

(15)

Ahogyan az a (68) preambulumbekezdésben kifejtésre kerül, az érdekelt felek nem támasztották alá bizonyítékokkal, hogy következetesen különbség mutatkozna az egy oldalon bevont, illetve a két oldalon bevont szolárüveg gyártási költségei között. A Bizottság éppen ezért nem tett különbséget az egy oldalon bevont és a két oldalon bevont szolárüveg között a kiigazítás mértékének kiszámításakor.

(16)

A károkozást illetően ugyanez az exportáló gyártó azt kifogásolta, hogy a részére megküldött egyedi tájékoztatóban az öt terméktípusból kettő esetében az uniós gyártók eladási és irányárait „korlátozott” jelzéssel látták el, vagy azok bizalmas jellegére hivatkozva értéktartományokat adtak meg.

(17)

A vállalat emellett azt is kifejtette, hogy a jelenlegi esetet magas szintű titkosság jellemzi, amiből adódóan a mintába felvett uniós gyártók közül csak egy gyártó kiléte ismeretes. Emiatt a vállalat úgy véli, hogy még ha csak egy vagy két uniós gyártó adatait is tartalmazzák bizonyos terméktípusokra vonatkozó információk, akkor sem lehetne megállapítani e vállaltok kilétét, és ezáltal jelentős versenyelőnyhöz juttatni együttesen vagy külön-külön az exportáló gyártókat uniós versenytársaikkal szemben.

(18)

Az alaprendelet 20. cikke szerint a Bizottság valóban köteles az ideiglenes intézkedések megállapítását követően nyilvánosságra hozni az intézkedések bevezetésének alapjául szolgáló lényeges tények és szempontok részleteit. A Bizottság ugyanakkor az alaprendelet 19. cikke szerint szintén köteles bizalmasként kezelni minden természeténél fogva bizalmas információt, vagy amelyet ilyenként bocsátottak rendelkezésére.

(19)

Ebben a konkrét esetben az uniós gyártók által alkalmazott tényleges eladási árakat és irányárakat két terméktípus tekintetében törölték, illetve helyettesítették értéktartományok feltüntetésével, aminek hátterében az áll, hogy az egyik terméktípusra vonatkozóan csak egy vagy két uniós gyártó szolgáltatott információt. Az ágazaton belül ráadásul köztudott, hogy e konkrét terméktípus előállításával más uniós gyártó nem foglalkozik. Következésképpen a Bizottság ezeket az adatokat természetüknél fogva bizalmas információnak tekinti, mivel nyilvánosságra hozataluk jelentős versenyelőnyhöz juttatná a versenytársakat és/vagy rendkívül hátrányosan érintené az adatszolgáltató vállalato(ka)t. Ezenkívül egy másik terméktípus ugyanezen adathalmazra vonatkozó információit is törölték annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló összesített adatokból ne lehessen meghatározni az első terméktípushoz tartozó értékeket.

(20)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a vállalat ismételten kijelentette, hogy a kárkülönbözet kiszámítása tekintetében a nyilvánosságra hozatal hiányos és nem megfelelő. Konkrétan azt kifogásolta, hogy nem világos, milyen módon választották ki azt a második terméktípust, amelynek adatait törölték. A Bizottság tisztázni kívánja, hogy teljesen véletlenszerű alapon történt a kiválasztás.

(21)

A nyilvánosságra hozatal állítólagos hiányosságát illetően a vállalat megoldásként azt javasolta, hogy a bizottsági tisztviselők fogadják a vállalat ügyvédeit, és anélkül, hogy másolat készülne a bizalmas jellegű dokumentumokról, részletekbe menően vitassák meg velük a dömping- és kárkülönbözet kiszámítását, vagy alternatív megoldásként tegyék lehetővé a bizottsági létesítmények területén található adatszobákba való belépést, ahol feljegyzések készíthetők.

(22)

E kérésnek a Bizottság nem tudott eleget tenni. A vállalat ügyvédei csak úgy tudják ellenőrizni a számításokat, ha megkapják az egy vagy két vállalatra vonatkozó pontos adatokat. Minthogy az alaprendelet 19. cikkével összhangban a szóban forgó adatokat a Bizottság köteles bizalmasan kezelni, erre nem kerülhet sor.

(23)

A végleges nyilvánosságra hozatal keretében a Bizottság mindemellett kifejezetten kitért arra, hogy – a meghallgató tisztviselő megbízatása (4) alapján – a vállalat bármely, a védelemhez való jogához kapcsolódóan felmerülő kérdéssel – így az aktákba történő betekintéssel is – megkeresheti a meghallgató tisztviselő. A vállalat azonban a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételek benyújtására magadott határidőn belül nem kérte a meghallgató tisztviselő közbenjárását.

(24)

A fentiekre tekintettel a Bizottság elutasítja az érintett exportáló gyártó eljárási jogainak esetleges megsértésére vonatkozó állításokat.

(25)

Az ideiglenes rendelet (26) preambulumbekezdésében megállapítottaknak megfelelően az érintett termék a 300 ppm-nél alacsonyabb vastartalmú, (a 300–2 500 nm közötti tartományban, AM1,5 sugárzás mellett mérve) 88 %-nál magasabb napenergia-áteresztésű, (EN 12150 szabvány szerint mérve) 250 °C-ig hőálló, (EN 12150 szabvány szerint mérve) Δ 150 K hőlökés-állóságú, és (EN 1288-3 szabvány szerint mérve) 90 N/mm2 vagy ennél nagyobb mechanikai szilárdságú edzett nátronmész síküveget tartalmazó szolárüveg (a továbbiakban: érintett termék, közkeletű nevén „szolárüveg”). Az érintett terméket jelenleg az ex 7007 19 80 KN-kód alá sorolják be.

(26)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (32) preambulumbekezdésében szereplő megállapítás ellenére ki kell zárni a termékkörből azon kertészeti üveget, amelynek műszaki jellemzői megfelelnek a szolárüveg – ideiglenes rendelet (26) preambulumbekezdésében meghatározott – műszaki jellemzőinek. Az exportőr egyfelől azzal érvelt, hogy a kertészeti üveg a szolárüvegétől igen eltérő fizikai jellemzőkkel rendelkezik, minthogy: i. a kertészeti üveg a vevők egyedi kéréseinek megfelelően több méretben, míg a szolárüveg rögzített méretekben készül, ii. a kertészeti üveget esetenként mindkét oldalán bevonják, a fényelektromos (fotovillamos) napelemmodulokhoz alkalmazott szolárüveget azonban nem vonják be mindkét oldalán. Második érvként a kertészeti üveg állítólagos eltérő alkalmazására hivatkozott, azt állítva, hogy az nem használható fel sem fényelektromos napelemmodulok, sem pedig napkollektorok gyártásához.

(27)

A Bizottság az alábbiakban ismertetett indokok alapján elutasítja az állítást. Először is irreleváns, hogy az üvegházak gyártásához használt szolárüveg méretei eltérnek a fényelektromos napelemmodulokhoz, illetve a napkollektorokhoz alkalmazott szolárüveg méreteitől, mivel a mérettel kapcsolatos igények a fényelektromos napelemmodulok és az üvegházak esetében is változhatnak. Ezenfelül valamely terméknek ezen az alapon történő kizárása esetleg a dömpingellenes intézkedések kijátszásához vezethet. Másodszor, a piacon értékesített kertészeti üveg nem kizárólag két oldalon bevont szolárüveg, hanem lehet bevonat nélküli és egy oldalon bevont is. Ráadásul – a (68) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – a fényelektromos napelemmodulokhoz és a napkollektorokhoz is egyaránt használnak mindkét oldalon bevont üveget. Ezen fizikai jellemző alapján tehát nem lehet különbséget tenni a kertészeti üvegként alkalmazott szolárüveg és az egyéb célokra felhasznált szolárüveg között. Végezetül, nem zárható ki, hogy az üvegházgyártásra szánt szolárüveget fényelektromos napelemmodulok és/vagy napkollektorok gyártásához fogják felhasználni.

(28)

A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik importőr azt állította, hogy a vállalatok számára igazgatási terhet és időbeli veszteséget jelent az, hogy a bútorüvegként ugyancsak felhasználható szolárüveget nem zárták ki a hatály alól. Ez állítólag arra vezethető vissza, hogy a vállalatoknak tesztjelentéseket kell küldeniük az Unión belüli vámhatóságok részére minden olyan esetben, amikor a vámhatóságok részéről kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy az importárukra alkalmazni kell-e az intézkedéseket.

(29)

A Bizottság álláspontja szerint a szóban forgó üvegtípusokat nem indokolt kivonni a vizsgálat hatálya alól azért, mert adott esetben a szolárüveg kertészeti és bútorüvegként is felhasználható. Az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal káros hatásaival szembeni megfelelő védelmének biztosítása érdekében el kell kerülni a joghézagokat, amelyek lehetővé tehetik az intézkedések kijátszását. A megfelelő védelemből fakadó pozitív hatás nagyobb annál a negatív hatásnál, amelyet az érintett importőr – vitatható módón – elszenvedett az igazgatási többletteher következtében.

(30)

Egy másik exportáló az úsztatott üveg termékkörből való kizárása mellett érvelt, arra hivatkozva, hogy az általa előállított üveg az építőipar és az üvegházak piacán kerül felhasználásra. Megjegyezte továbbá, hogy úsztatott üveget nem alkalmaznak fényelektromos napelemmodulok gyártásához. A Bizottság által az ideiglenes rendelet (33) preambulumbekezdésében felsorakoztatott érvek alapján a Bizottság azonban ismételten kijelenti, hogy az úsztatott üveg egyértelműen megfelel a szolárüveg ideiglenes rendelet (26) preambulumbekezdésében meghatározott műszaki jellemzőinek. Emellett, mind az uniós gyártók, mind pedig az exportáló gyártók állítanak elő úsztatott üveget. Ezt alátámasztják a nyilvánosság számára hozzáférhető, interneten közzétett információk (5). Ebből következően ezt az állítást elutasították.

(31)

Az érintett termékkel és a hasonló termékkel kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (26)–(33) preambulumbekezdésében szereplő következtetések megerősítést nyernek.

(32)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt, majd pedig a végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság hibát vétett, amikor elutasította piacgazdasági elbánás iránt benyújtott kérelmét. A piacgazdasági elbánásról hozott döntéssel kapcsolatban ezt az észrevételt már az ideiglenes szakaszban is benyújtották, és a Bizottság azt az ideiglenes rendelet (43) és (47) preambulumbekezdésében elutasította.

(33)

Az exportáló gyártó állítása szerint a gazdasági előny, amelyre a kedvezményes adórendszerek és a támogatások révén tett szert nem képezi árbevételének jelentős hányadát. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy ezzel az érvvel – több más érvvel együtt – a Bizottság már foglalkozott az exportőrnek küldött, 2013. szeptember 13-án kelt levelében, amelyben értesítette a felet a rá vonatkozó piacgazdasági elbánás meghatározásáról. A szöveg különösen azt hangsúlyozta, hogy annak megállapítása szempontjából, hogy vajon a torzulás „jelentős” mértékűnek tekinthető-e, a vizsgálati időszak alatt szerzett gazdasági előny abszolút összege – a szóban forgó gazdasági előny jellegéből adódóan – nem bír jelentőséggel. Ezt az állítást ezért elutasítják.

(34)

A fentiekre tekintettel megerősítést nyer az ideiglenes rendelet (34)–(47) preambulumbekezdésében foglalt azon megállapítás, hogy valamennyi piacgazdasági elbánás iránti kérelmet el kell utasítani.

(35)

Az ideiglenes rendeletben az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjával összhangban Törökországot választották ki megfelelő analóg országnak. Az egyik exportáló gyártó állítása szerint a rendes érték meghatározásához Törökország nem megfelelő analóg ország, mivel Törökországban mindössze egyetlen szolárüveggyártó működik, és a törökországi piacon gyakorlatilag egyáltalán nincs szolárüvegimport. Az exportáló gyártó emellett azt állította, hogy a szolárüveg törökországi belpiacán alkalmazott haszonkulcs kiugróan magas volt, ami miatt a rendes érték mesterségesen magas szintet ért el. Ugyanez az exportáló gyártó emlékeztetett arra is, hogy a Törökországban előállított szolárüveg esetében nem alkalmaznak bevonási technológiát, és egyetlen törökországi szolárüveg sem készült úsztatott gyártási eljárással. Mindezek következtében a rendes érték megállapításához szükséges kulcstényezők nincsenek jelen a hasonló termék törökországi belpiacán. Az exportáló gyártó ezért azt állította, hogy a rendes értéket inkább az uniós árak alapján kellett volna megállapítani.

(36)

A Bizottság először is emlékeztet arra, hogy a hasonló termék tekintetében Törökország nem tart érvényben jelentős kereskedelmi akadályokat. Nem lehet tehát levonni azt a következtetést, amely szerint a törökországi szolárüvegpiac nem enged teret a nemzetközi kereskedelemnek. Éppen ellenkezőleg: a piac nyitott, és a hasonló termék belföldi piaci árát szabadon a kereslet és kínálat egymáshoz való viszonya határozza meg.

(37)

Másodszor, a törökországi belföldi piac kirívóan magas profitjára vonatkozó állítást illetően a Bizottság hangsúlyozza, hogy az uniós gyártók figyelembe vett időszak alatt elért nyereségéhez képest nem tapasztalt kiugróan magas haszonkulcsot a hasonló termék törökországi piacán a vizsgálati időszak során.

(38)

Harmadszor, az, hogy bizonyos terméktípusok adott harmadik országban nem találhatók meg, még nem jelenti azt, hogy a szóban forgó ország ne lenne megfelelő analóg ország. Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése épp ellenkezőleg azt írja elő, hogy amennyiben bizonyos terméktípusok esetében nem történt belföldi értékesítés, akkor a rendes értéket a Bizottság a származási országban felmerülő előállítási költségnek és az ehhez hozzászámított értékesítési, általános és adminisztratív költségeknek, valamint a nyereség ésszerű összegének alapján köteles meghatározni. A bevonáshoz, illetve az úsztatott gyártási eljáráshoz kapcsolódó költségek alapjául az uniós gazdasági ágazattól származó, ellenőrzött adatok szolgáltak.

(39)

A fentiekre tekintettel elutasítják azt az állítást, mely szerint Törökország nem megfelelő analóg ország.

(40)

Ezenkívül a Bizottság nem fogadja el azt az állítást, mely szerint a rendes értéket az Unióban ténylegesen fizetett ár alapján kellett volna megállapítani. Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a Bizottság kizárólag abban az esetben alkalmazhatja az uniós árakat a rendes érték meghatározásához, ha nincs arra lehetősége, hogy azt megfelelő analóg országból származó adatok alapján állapítsa meg. Minthogy megállapítást nyert, hogy létezik olyan megfelelő analóg ország, amelynek esetében a gyártó részéről kellő együttműködés áll fenn, a Bizottság köteles volt az ebből az analóg országból származó adatok alapján meghatározni a rendes értéket, és nem folyamodhatott az uniós árak használatához (6).

(41)

A Bizottság megerősíti, hogy az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése értelmében kiválasztott analóg ország Törökország.

(42)

Az egyik exportáló gyártó szerint a Bizottság hibát vétett akkor, amikor kizárólag az analóg országban történt nyereséges értékesítések és a nem nyereséges értékesítések vélelmezett haszonkulccsal növelt értéke alapján határozta meg a rendes értéket.

(43)

A Bizottság megerősíti, hogy – miként azt az ideiglenes rendelet (61) és (62) preambulumbekezdése kifejti és az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése előírja – a rendes érték meghatározása előtt megbizonyosodott afelől, hogy a nyereséges értékesítések aránya a törökországi belföldi piacon a hasonló termék valamennyi terméktípusa esetében elérte a 80 %-ot. Ennek megfelelően tehát a törökországi belföldi piacon történt valamennyi – nyereséges és nem nyereséges – értékesítést figyelembe vette a rendes érték meghatározásakor. Ez az állítás tehát megalapozatlan és ezért elutasították.

(44)

A rendes érték meghatározásával kapcsolatos további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (58)–(64) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(45)

Az exportárakkal kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(46)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt, majd a végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor esetében az exportárat az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján kiigazította. Érvelése szerint a gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő gazdasági egységet alkotnak, ami eleve kizárja a szóban forgó kiigazítás elvégzését. A kiigazítás szintje mindenesetre túl magas, mivel annak meghatározásához a Bizottság a tényleges haszonkulcsot vette alapul, amely viszont nem a szokásos piaci árakat tükrözi, hanem transzferárazási megállapodás eredménye. A Bizottságnak ehelyett a kiigazítást (amennyiben az egyáltalán szükséges volt) a gyártó és a független importőr közötti, a piaci árak szerinti becsült haszonkulcs alapján kellett volna elvégeznie.

(47)

A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az exportáló gyártó saját, működő exportrészleggel rendelkezik, amely az uniós ügyfelekkel tárgyalásokat folytatott az értékesítési feltételekről, feladta a gyártásra vonatkozó megrendeléseket, megszervezte és lebonyolította a végtermék uniós ügyfelekhez történő szállítását – így gondoskodott valamennyi fuvarokmányról is –, elvégezte az export vámkezelést és elkészítette az értékesítéshez szükséges dokumentumokat. Való igaz, hogy az exportáló gyártó és a kapcsolódó kereskedő exporttal kapcsolatos feladatkörei között nem volt átfedés. Az exportáló gyártó mindazonáltal értékesítési számlákat bocsátott ki a kereskedőnek, aki viszont a maga részéről az uniós ügyfeleknek állított ki a szerződéses ár alapján értékesítési számlát. A kifizetett összeg a kapcsolódó kereskedőhöz folyt be, aki a haszonkulcs levonását követően a fennmaradó összeget kifizette az exportáló gyártónak.

(48)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy a kapcsolódó kereskedő még abban az esetben sem tekinthető belső értékesítési részlegnek, ha a két vállalat egy gazdasági egységnek minősül, és a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás teljes mértékben indokolt. Másfelől, mivel az elvégzett kiigazítás a kapcsolódó vállalatok között ténylegesen alkalmazott haszonkulcsot tükrözi, semmi nem indokolja, hogy azt egy másik, elméleti összeggel helyettesítsék. Ezt az állítást ezért elutasítják.

(49)

Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazaténál jóval nagyobb termelési kapacitással rendelkezett, így előnyt annak következtében élvezett, hogy esetében az érintett termék gyártási eljárása alacsonyabb költségekkel járt. A Bizottságnak ezért figyelembe kell vennie az alacsonyabb gyártási költségéhez kapcsolódó, szóban forgó állítólagos előnyt, és el kell végeznie a szükséges kiigazítást.

(50)

A Bizottság ezt az állítást nem fogadhatja el. Először is, az exportáló gyártó nem utalt olyan vonatkozó jogszabályi rendelkezésre, amely alapján egy ilyen jellegű kiigazítás elvégezhető lenne. Másodszor, nem bizonyított, hogy a nagyobb termelési kapacitásból adódó alacsonyabb költségek az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében befolyásolnák az árakat vagy az árak összehasonlíthatóságát. Még ha igazolható is a költségek közötti különbség, nem világos, hogy ez miképp jelenik meg a végső árban, illetve hogy azt nem ellensúlyozza bármely, a többi költség tekintetében fennálló különbség.

(51)

Ezenkívül az exportáló gyártó által vélelmezett előny az uniós gazdasági ágazat esetében felmerült költségeknél állítólagosan alacsonyabb előállítási költségekre vonatkozott. Ezt illetően emlékeztetni kell arra, hogy az exportáló gyártó nem részesült piacgazdasági elbánásban, és így nem került sor költségeinek ellenőrzésére. Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a Bizottság a rendes értéket az analóg országbeli gyártó tényleges árai és/vagy költségei alapján határozta meg, aminek hátterében az állt, hogy a nem piacgazdasággal rendelkező országok árait és költségeit nem a piaci erők működése határozza meg, és azok így a piaci árak és költségek szempontjából nem tekinthetők megbízható referenciának.

(52)

A Kínában működő egyik exportáló gyártó azt állította, hogy egyik versenytárása esetében a Bizottságnak ki kell igazítania a gyártelepi paritáson számított exportárat, vagyis le kell vonnia az árból a harmadik félnek állítólagosan kifizetett szolgáltatási díjat és licencdíjat.

(53)

A Bizottság ezt az állítást elutasítja. Először is, az exportáló gyártó nem jelezte, hogy az alaprendelet mely rendelkezése teremti meg az alapot egy ilyen jellegű kiigazítás elvégzéséhez. Másodszor, még ha az állítás értelmezése lehetővé is tenné az alaprendeletnek a fuvarozási, a biztosítási, az anyagmozgatási, a rakodási és a mellékköltségek tekintetében elvégzendő kiigazításokról szóló 2. cikke (10) bekezdése e) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazását, a rendelkezés nem vonatkozik a szolgáltatási díjakra, illetve licencmegállapodással kapcsolatos költségekre. Ezek üzleti költségeknek minősülnek, amelyek általában a harmadik féltől származó technológiai licencet használó gyártónál jelentkeznek, függetlenül attól, hogy az árukat exportra vagy a belföldi piacon értékesítik. E költségeket tehát az export és a belföldi értékesítés során alkalmazott végső áraknak egyaránt tükrözniük kell. A szóban forgó költségek ezért nem befolyásolhatják az exportár és a rendes érték összehasonlíthatóságát. Minthogy ezek alapján nem indokolt a 2. cikk (10) bekezdése szerinti kiigazítás, az állítást elutasították.

(54)

Az ideiglenes rendelet (67) és (68) preambulumbekezdésének értelmében a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében – az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban – megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket.

(55)

Ez alapján minden esetben vállalatspecifikus kiigazításokat végeztek a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, exportvámok és jutalékok tekintetében, amennyiben bebizonyosodott, hogy azok befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát. Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Bizottság azonban észlelte, hogy a héakiigazítással kapcsolatban mulasztás történt. Ezt a (169) preambulumbekezdés vonatkozó táblázatában szereplő dömpingszámítások tekintetében orvosolták.

(56)

Két exportáló gyártó szerint az exportár és a rendes érték tekintetében végzett ár-összehasonlítást egy terméktípus esetében nem megfelelően végezték el. Ezt az állítást a (67)–(68) preambulumbekezdés tárgyalja.

(57)

Észrevételek hiányában a dömpingkülönbözetek kiszámításához alkalmazott, az ideiglenes rendelet (69)–(73) preambulumbekezdésében ismertetett módszer megerősítést nyer.

(58)

Az egyik exportáló gyártó jelezte, hogy a dömpingellenes eljáráshoz kapcsolódó kérdőívben tévedésből több esetben is hibásan adta meg a „költség, biztosítás fuvardíj” értékét (a továbbiakban: CIF-érték) az érintett termék unióba irányuló exportértékesítései tekintetében. A feltüntetett CIF-értékek túl alacsonyak voltak, és emiatt a vállalatra vonatkozó dömpingkülönbözet, illetve kárkülönbözet magasabb szintet mutatott.

(59)

A Bizottság alaposan megvizsgálta e kérést. Miután összevetette, és a helyszínen ellenőrizte a kérdéses ügyletek CIF-árait az uniós importőr adataival, a Bizottság megállapíthatta, hogy a kérés jogos. A Bizottság ezért ezt az állítást elfogadta.

(60)

Figyelembe véve a rendes érték és az exportár kiigazítását, illetve további észrevételek hiányában a vámfizetés nélküli, CIF uniós határparitásos ár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek az alábbiak:

(61)

Nem érkezett észrevétel az uniós gazdasági ágazat és az uniós gyártás meghatározását illetően. A Bizottság ezért megerősíti az ideiglenes rendelet (75)–(79) preambulumbekezdését.

(62)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a mintába felvett uniós gyártók értékesítési volumenére vonatkozó, panaszos által szolgáltatott számadatokat aktualizálták a mintába felvett uniós gyártóktól származó adatok alapján. Az 1. táblázatot ennek megfelelően kiigazították (lásd lent). A kiigazítás nem módosítja vagy érvényteleníti az ideiglenes rendelet adatai alapján megállapított tendenciát, illetve levont következtetéseket. Minthogy az uniós felhasználással kapcsolatban nem nyújtottak be észrevételt, az ideiglenes rendelet (80)–(82) preambulumbekezdésében szereplő, az uniós felhasználásra vonatkozó tendenciák megerősítést nyernek.

1.   táblázat

Uniós felhasználás (1 000 m2)

(63)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítésének kiigazításából adódóan (lásd a (62) preambulumbekezdést) az érintett országból származó behozatal piaci részesedésére vonatkozó adatokat is ki kellett igazítani (lásd a 2. táblázatot). A kiigazítás nem módosítja az ideiglenes rendelet adatai alapján megállapított tendenciát, illetve levont következtetéseket.

(64)

Ezért a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (83)–(87) preambulumbekezdését.

2.   táblázat

A behozatal volumene (1 000 m2) és piaci részesedése

(65)

Az ideiglenes rendelet (88)–(89) preambulumbekezdése ismerteti a vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározása esetében követett eljárást. Az összehasonlítás keretében a mintába felvett uniós gyártók által az uniós piacon független vevőknek történt értékesítések során alkalmazott, gyártelepi szintre igazított, terméktípusonkénti súlyozott átlagos eladási árakat vetették egybe a mintába felvett együttműködő exportáló gyártóktól importált, megfelelő terméktípusok súlyozott átlagos áraival. A szóban forgó behozatalok az uniós piacon első független vevőknek értékesített behozatalok voltak, amelyeket a felfelé – vagyis vámkezeléssel, vámmal, anyagmozgatási és rakodási költségekkel – kiigazított CIF-alapon állapítottak meg. Az említett kiigazítások – termékkódtól függően – 7 % és 15 % közötti árnövekedést eredményeztek.

(66)

Az árakat a kereskedelem azonos szintjén történt tranzakciókat vizsgálva termékkódonként, az adatokat az előző preambulumbekezdésben foglaltak szerint megfelelően kiigazítva, az engedmények és a visszatérítések levonását követően hasonlították össze. Az összehasonlítás – a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában kifejezve – kimutatta, hogy a dömpingelt behozatal súlyozott átlagban 10,6 % és 26,7 % között kínál alá a mintába felvett uniós gyártók által alkalmazott áraknak.

(67)

Két exportáló gyártó szerint az árak összehasonlítását egy terméktípus esetében nem megfelelően végezték el. Konkrétan azt állították, hogy a két oldalon bevont szolárüveget az egy oldalon bevont szolárüvegtől elkülönítve kellett volna kezelni az összehasonlításkor. Állítólag a két oldalon bevont szolárüveg ára és költségei jóval meghaladják az egy oldalon bevont szolárüveg árát és költségeit. Azt is állították, hogy az egy oldalon bevont szolárüvegénél „általában” jóval magasabb a két oldalon bevont szolárüveg napenergia-áteresztési tényezője. Végezetül, az egyik exportáló gyártó szerint a fényelektromos napelemmodulokhoz nem alkalmaznak két oldalon bevont szolárüveget, mivel annak ára jóval magasabb az egy oldalon bevont szolárüveg áránál, napenergia-áteresztési tényezője viszont a fényelektromos napelemmodulok gyártása esetén megegyezik az egy oldalon bevont szolárüveg tényezőjével. A naphőenergiát hasznosító termékek szempontjából azonban állítólag jelentőséggel bír a két oldalon bevont szolárüveg magasabb áteresztő képessége, hiszen ezáltal a naphőenergiát hasznosító termékek jóval nagyobb hatékonysággal működhetnek.

(68)

Az alábbiakban kifejtett indokok alapján a Bizottság elutasítja az exportáló gyártók állításait. Először is, az exportáló gyártók általános jellegű kijelentéseket fogalmaztak meg, és nem támasztották alá bizonyítékokkal, hogy következetesen különbség mutatkozna az egy oldalon bevont, illetve a két oldalon bevont szolárüveg gyártási költségei között. Az uniós gazdasági ágazat ennek épp az ellenkezőjét állította, és kijelentette, hogy az előállítási költségek az alkalmazott bevonási technológia függvényében változnak, és a két oldalon bevont üveg nem feltétlenül drágább az egy oldalon bevont üvegnél, ami fordítva is igaz. Másodszor, a két oldalon bevont üvegnek az egy oldalon bevont üveghez képest valóban magasabb lehet a napenergia-áteresztése (előbbivel legfeljebb 98 %-os, utóbbival pedig legfeljebb 95 %-os napenergia-áteresztés érhető el), és ez a műszaki paraméter valóban csak a naphőenergiát hasznosító termékek szempontjából bír jelentőséggel, míg a fényelektromos napelemmodulok tekintetében irreleváns. Ugyanakkor, szemben az exportáló gyártó állításával, a két oldalon bevont szolárüveget ugyancsak értékesítik fényelektromos napelemmodult gyártóknak, sőt e terméknek ez jelenti a fő piacát. Ami azt illeti, a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat által értékesített két oldalon bevont üvegek elhanyagolható részét tették ki a napkollektorokhoz kapcsolódó értékesítések (a két oldalon bevont üvegek összértékesítésnek ez kevesebb mint 1 %-át jelentette, míg az értékesítések fennmaradó hányada fényelektromos napelemmodulokhoz kapcsolódott).

(69)

A behozatalt követő költségeket illetően két észrevételt nyújtottak be az ideiglenes nyilvánosságra hozatal után. Az első, a panaszos által benyújtott észrevétel szerint a vámkezelés, a vám, az anyagmozgatási és rakodási költségek tekintetében a költségkiigazításoknak jóval alacsonyabb értéket kéne képviselniük, vagyis a vámkezelés, az anyagmozgatási és rakodási költségek esetében 3 %-os vámmal növelt 0,26 EUR/m2-t lenne indokolt használni a 3 %-os vámmal növelt 0,40 EUR/m2 helyett.

(70)

A második észrevételt az egyik exportáló gyártó nyújtotta be, aki szerint az anyagmozgatás, a vámkezelési díjak és az importált termékeknek a behozatal helyén történt ideiglenes raktározásának költségeire vonatozó 0,40 EUR/m2-es összesített adaton kívül nem hoztak nyilvánosságra tételes bontás szerinti részadatokat. Azt állította továbbá, hogy nem került kifejtésre, milyen kritériumok alapján került meghatározásra, hogy egy adott kiigazítás indokolt vagy éppen indokolatlan.

(71)

A Bizottság által alkalmazott szóban forgó kiigazítások a Kínában előállított szolárüveget importáló vállalatoktól származó, ellenőrzött adatokon alapulnak, és az érintett termék vizsgálati időszak alatti behozatalához kapcsolódóan felmerült tényleges költségek súlyozott átlagát tükrözik. A panaszos által benyújtott nyilatkozatban ezzel szemben olyan rendes díjak szerepeltek, amelyeket a Kínából történő, szabványos tengeri konténerszállítás esetében egy független szállítmányozó általában felszámít. Ez a nyilatkozat nem tekinthető megalapozott bizonyítéknak azokra a díjakra vonatkozóan, amelyeket a szállítmányozók ténylegesen felszámoltak az érintett termék vizsgálati időszak alatti behozataláért. Következésképpen a panaszos által megfogalmazott állítást elutasítják.

(72)

Ami az exportáló gyártó állítását illeti, nem volt lehetséges részletesebb bontásban megadni a 0,40 EUR/m2-es összeget, mivel az egy súlyozott átlagnak felel meg, amelyet a vizsgálati időszak alatti kínai szolárüveg-behozatalok különböző uniós kikötőkben kiállított, jelentős számú tényleges számlái alapján számítottak ki. Ebből adódóan a behozatalt követően felmerült tényleges költségek a rakományt fogadó uniós kikötő, a terméktípus, a behozatal helyén igénybe vett ideiglenes raktározás stb. függvényében változnak.

(73)

Ezenfelül a behozatalt követő költségeknek az ideiglenes rendeletben elvégzett bizottsági kiigazítása indokoltnak tekinthető, mert annak alapjául a kínai szolárüveg-behozatalok ellenőrzött, a független importőrök által teljesített tényleges számlái szolgáltak.

(74)

Minthogy az áralákínálás kiszámításához használt módszertannal kapcsolatban egyéb észrevétel nem érkezett, az ideiglenes rendelet (89)–(90) preambulumbekezdésében ismertetett ár-összehasonlítási eljárás megerősítést nyer.

(75)

Az ideiglenes rendelet (92) preambulumbekezdésében ismertetettek szerint a kárelemzés céljából a Bizottság szétválasztotta a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat. A figyelembe vett időszak tekintetében a makrogazdasági mutatókat az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott, a vizsgálat során jelentkezett uniós gyártók teljes körét lefedő adatok alapján elemezték.

(76)

Az egyik exportáló gyártó szerint a Bizottság nem az alaprendelet 3. cikkének (2) és (5) bekezdésével összhangban végezte el a kárelemzést, mert két különálló, és állítólag egymásnak ellentmondó adatcsoport – vagyis a makro- és mikrogazdasági kármutatók – alapján elemezte a kárt. Kifejtette továbbá, hogy az elemzés két adatcsoportra visszavezethető állítólagos következetlensége komoly aggályokat vet fel a károkozásról kialakított általános kép helyességével, méltányosságával és tárgyilagosságával kapcsolatban.

(77)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a szóban forgó vállalat megismételte állítását. Több olyan korábbi vizsgálatot is megemlített, amelyek esetében a különböző adatcsoportok makro-, vagy mikroadatként történő meghatározásakor az uniós intézmények állítólag nem következetesen jártak el.

(78)

A Bizottság ezt az állítást nem fogadhatja el. A mintavétellel járó esetekben ez a módszer alkalmazandó az uniós gazdasági ágazat helyzetének elemzésére, illetve annak érdekében, hogy ne kizárólag a mintára, hanem az uniós gazdasági ágazat egészére jellemző tendenciákat is figyelembe vegyék. Az elemzés az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésében előírt valamennyi tényezőt megvizsgálta. A kárra vonatkozó következtetés levonásához szintén az összes szóban forgó tényezőt mérlegelték. Következésképpen a kárelemzést az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésével és 3. cikke (5) bekezdésével összhangban végezték el.

(79)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (90)–(94) preambulumbekezdését.

(80)

Ami a Bizottság által az ideiglenes rendelet (95)–(103) preambulumbekezdésében elemzett makrogazdasági mutatókat illeti, némileg módosult az uniós gyártók piaci részesese (lásd az 5. táblázatot) abból adódóan, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítését kiigazították (lásd a (62) preambulumbekezdést). A kiigazítás azonban nem módosítja az ideiglenes rendelet adatai alapján megállapított tendenciát, illetve levont következtetéseket. A Bizottság ezért megerősíti az ideiglenes rendelet (95)–(105) preambulumbekezdését.

5.   táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(81)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően aktualizálták a termelési egységköltség mintába felvett uniós gyártókra vonatkozó adatait. Ennek megfelelően az 7. táblázat némileg módosult (lásd lent). A kiigazítás nem módosítja vagy érvényteleníti az ideiglenes rendelet adatai alapján megállapított tendenciát, illetve levont következtetéseket. Észrevételek hiányában a Bizottság tehát megerősíti az ideiglenes rendelet (106)–(123) preambulumbekezdését.

7.   táblázat

Átlagos eladási árak az Unióban

(82)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (124)–(129) preambulumbekezdésében foglalt következtetést, mely szerint az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(83)

Az ideiglenes rendelet (131), (132) és (133) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy okozati összefüggés áll fenn az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár és a Kínából származó dömpingelt behozatal között. Ezt a következtetést számos érdekelt fél kétségbe vonta arra hivatkozva, hogy nem áll fenn megalapozottnak és állandónak tekinthető egyidejűség a kár és az érintett országból származó import növekedése között. Ez annak a ténynek tudható be, hogy a Kínából származó behozatal 2009 és 2011 között nőtt számottevő mértékben. Ezenkívül a kínai import átlagára 2011-ben 4,96 EUR/m2 volt, amely megközelíti a 2012. évi (4,38 EUR/m2-es) árat.

(84)

Ugyanezen felek azt állították, hogy az a következtetés, amely szerint a 2012. évi kínai importnak tudható be az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár, ellentmond azoknak a megállapításoknak, hogy a kínai import a megelőző évben állítólag annak ellenére nem fejtett ki egyáltalán semmiféle kedvezőtlen hatást – különösen az uniós gazdasági ágazat haszonkulcsa tekintetében –, hogy nagyon hasonló volt az import átlagára.

(85)

A figyelembe vett időszak kezdetétől a vizsgálati időszak végéig a behozatal 596 %-kal nőtt, piaci részesedése pedig 321 %-kal bővült. Az importárak 27,2 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak alatt.

(86)

Helytálló a megállapítás, mely szerint az uniós gazdasági ágazat 2011. évi haszonkulcsa annak ellenére alig marad el a 2010-ben elért szinttől, hogy a kínai import már 2011-ben jelentős mértékben nőtt. Mindazonáltal az uniós szolárüveg-felhasználás 2011-ben számottevően – vagyis 2010 és 2011 között 20,4 %-kal – nőtt, míg a Kínából származó behozatal ugyanezen időszak alatt 150 %-kal bővült. A vizsgálati időszakban, amíg a felhasználás valamivel több mint 19 %-kal visszaesett, a kínai import volumene 2011-hez képest több mint 35 %-os növekedést ért el. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban elszenvedett jelentős kár és a dömpingelt kínai behozatal erőteljes növekedése azonos időszakban jelentkezett. Emellett természetesen időbe telik, amíg az uniós gyártókat elérik a dömpingelt import növekedésének kedvezőtlen hatásai (mint például az ügyfelek elpártolása, a veszteségtermelés, a beruházások megtérülésének, illetve a pénzforgalom csökkenése stb.). Ezért az állítást elutasítják.

(87)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ugyanezen felek azt állították, hogy az elszenvedett jelentős kár és a dömpingelt kínai behozatal időbeli egybeesését a teljes – vagyis 2009-től a vizsgálati időszak végéig tartó – figyelembe vett időszak tekintetében nem lehet az ez alatt az időszak alatt jelentkezett közbenső tendenciák mérlegelése nélkül vizsgálni.

(88)

A Bizottság a figyelembe vett időszakbeli közbenső tendenciákat is elemezte. Az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat 2011-ben még annak ellenére nyereségesen működött, hogy a kínai import ekkor már erőteljes növekedést mutatott; nem cáfolja meg a következtetést, amely szerint a vizsgálati időszak tekintetében időbeli egybeesés állapítható meg az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és a dömpingelt kínai import között.

(89)

A vizsgálati időszakban a felhasználás valamivel több mint 19 %-os visszaesése ellenére a kínai exportáló gyártók:

(90)

A fenti elemzés alapján a Bizottság megállapítja, hogy a dömpingelt behozatal, valamint annak a piaci részesedés tekintetében elért jelentős, a folyamatosan az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló árak melletti növekedése okozta az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt.

(91)

A dömpingelt behozatal hatásával kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (131), (132) és (133) preambulumbekezdését.

(92)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési adatainak kiigazítása (lásd a (62) preambulumbekezdést) nyomán a harmadik országokból származó behozatal piaci részesedésére vonatkozó adatok kismértékben módosultak (lásd a kiigazított adatokat tartalmazó 11. táblázatot). A kiigazítás azonban nem módosítja az ideiglenes rendelet adatai alapján megállapított tendenciát, illetve levont következtetéseket.

(93)

Egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (134)–(137) preambulumbekezdését.

11.   táblázat

Harmadik országokból származó behozatal (1 000 m2)

(94)

Az egyik fél kétségbe vonta az ideiglenes rendelet (139) preambulumbekezdésében szereplő bizottsági megállapításokat, amelyek szerint a mintába felvett uniós gyártók exportértékesítésének vizsgálati időszak alatti visszaesését legnagyobb valószínűséggel az uniós gazdasági ágazat főbb exportpiacaira (nevezetesen az Egyesült Államokba és Kanadába) irányuló rendkívül alacsony árú kínai export váltotta ki. A fél szerint ez megalapozatlan következtetés, hiszen Kína már 2011-ben is exportált, és így nincs magyarázat arra, hogy az export hatása miért csak 2012-ben jelentkezett. Azt állította továbbá, hogy az alacsony exportértékesítési eredmény valódi oka az, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt versenyképes, és nem tudott versenyben maradni, amikor a világpiaci árak csökkentek. Mindezek alapján a fél szerint megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazat exportértékesítésének vizsgálati időszak alatti visszaesése tovább növelte az elszenvedett kárt.

(95)

A mintába felvett uniós gyártók értékesítési összvolumenén belül az exportértékesítések 2009-ben (az induló szakaszban) 20 %-ot, 2010-ben 11 %-ot, a csúcsévnek számító 2011-es évben pedig mindössze 14 %-ot tettek ki. 2012-ben további, 5 %-ra történő csökkenés volt tapasztalható.

(96)

A Bizottság az alábbiakban ismertetett indokok alapján elutasítja ezeket az állításokat. Az uniós gazdasági ágazat fő piacát a múltban és jelenleg is a világ egyik legnagyobbjának számító uniós piac, nem pedig a harmadik országbeli piacok jelentették és jelentik. Emellett a szolárüveg viszonylag nagy súlyú és törékeny termék, így a távolabbi pontokra történő szállítása (a törés és korrózió miatt) járulékos költségekkel jár. A mintába felvett exportáló gyártók kérdőívekre adott válaszai alapján rendelkezésre álló bizottsági információk szerint az uniós gazdasági ágazat fő exportpiacaira irányuló kínai export árai valóban rendkívül alacsonyak voltak, és ezek ráadásul 2011-hez képest még alacsonyabb szintre süllyedtek a vizsgálati időszakban. Ez azt jelzi, hogy az uniós gazdasági ágazat gyengébb exportteljesítménye – ahogyan azt a vizsgálat megerősítette – a harmadik országbeli piacok esetében is mindenekelőtt az egyre alacsonyabb árú kínai exportra vezethető vissza.

(97)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez a fél azzal érvelt, hogy a vizsgálat az uniós piacra vonatkozott, és nem mérte fel, hogy a harmadik országbeli piacokon egyáltalán sor került-e az állítólagos tisztességtelen árképzésre.

(98)

Ezenkívül még ha helytállóak is az uniós intézmények megállapításai, álláspontja szerint azok olyan károkat is az Unióba irányuló dömpingelt behozatalnak tulajdonítanak, amelyeket más tényezők váltottak ki. Ekképpen a harmadik országokba irányuló, állítólag alacsony árú vagy támogatott kínai kivitelek nem az Unióba irányuló dömpingelt behozatalok, és így ezeket független tényezőknek kell tekinteni, amelyek károkozó hatása nem kapcsolható össze a dömpingelt behozatalokkal.

(99)

A Bizottság ezt az állítást elutasítja. A bizottsági vizsgálat nem terjed ki arra, hogy Kína dömping- és/vagy támogatott árakon exportál-e a harmadik országokba. A mintába felvett exportáló gyártók által a harmadik országokban alkalmazott exportárakról szolgáltatott adatok alapján a Bizottság mindössze azt állapította meg, hogy a szóban forgó árak az utóbbi években folyamatosan csökkentek.

(100)

Hasonlóképpen, a Bizottság a harmadik országokba irányuló kínai import árainak csökkenését független tényezőként elemezte, és nem kapcsolta össze az Unióba történő dömpingelt behozatallal. Ezt a tényt valójában csak mint az uniós gazdasági ágazat legfontosabb harmadik országbeli célpiacaira irányuló export csökkenésének egyik lehetséges magyarázataként használták, szem előtt tartva, hogy a szóban forgó piacok sem a múltban nem számítottak, sem pedig jelenleg nem minősülnek az uniós gazdasági ágazat fő piacának. Az uniós gazdasági ágazat értékesítésének még a csúcséveknek számító 2010-ben és 2011-ben is több mint 85 %-át az uniós piacon belüli értékesítés adta.

(101)

Ezért megerősítést nyer az ideiglenes rendelet (140) preambulumbekezdésében szereplő következtetés, mely szerint a mintába felvett uniós gyártók exportteljesítményének romlása nem befolyásolhatja a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(102)

Az egyik fél állítása szerint az uniós gazdasági ágazatot ért kár hátterében az uniós felhasználás visszaesése áll. Az állítások alapján ez az egyetlen olyan tényező, amely 2012-ben mutatott első alkalommal csökkenést, illetve amelyre indokoltan visszavezethető az okozott kár, hiszen a kínai import már 2011-ben megjelent, mégpedig a 2012. évihez hasonló árakon. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez a vállalat megismételte állítását.

(103)

Való igaz, hogy az előző évekhez képest a felhasználás 2012-ben visszaesett. A Bizottság elemzése azonban a figyelembe vett időszak kezdőidőpontjától a vizsgálati időszak végéig terjed ki, amely időtartam alatt az uniós felhasználás összességében 65 %-kal nőtt. A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése folyamatos és számottevő – vagyis összességében 25,7 %-os – csökkenést mutatott, miközben a kínai behozatal piaci részesedése 321 %-kal bővült. A figyelembe vett időszakban a kínai behozatal 596 %-kal nőtt.

(104)

A vizsgálati időszakban ráadásul az uniós felhasználás még a 2010. évihez hasonló szintet ért el, miközben – az ideiglenes rendelet 10. táblázatban feltüntetettek szerint – a 2010-es volt az az év, amikor az uniós gazdasági ágazat elfogadható mértékű nyereségre tett szert. Az uniós felhasználás vizsgálati időszak alatti visszaesése tehát önmagában nem okozhatta az uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszak alatt keletkezett veszteségét. Ezenfelül az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 26,6 %-kal csökkent 2010 és 2012 között, miközben a kínai behozatal piaci részesedése ugyanezen időszak alatt 318 %-kal nőtt. Végezetül, amennyiben az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár a felhasználás vizsgálati időszak alatti visszaesésének következménye, akkor annak a kínai behozatalra is hatással kellett volna lennie. Ez azonban egyértelműen nem így történt. Éppen ellenkezőleg, a vizsgálati időszak alatt a kínai import mind a volumen, mind pedig a piaci részesedés tekintetében jelentős növekedést ért el.

(105)

Következésképpen a Bizottság elutasítja ezt az állítást és megerősíti az ideiglenes rendelet (141) és (142) preambulumbekezdésében levont következtetéseket.

(106)

Az uniós gazdasági ágazatnak az ideiglenes rendelet 4. táblázatában feltüntetett termelési kapacitását illetően a Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy annak növekedése egyértelműen az uniós felhasználás 2011-ig tartó növekvő tendenciáját követte.

(107)

A Bizottság emellett megállapította, hogy a termelési kapacitás 2011 és a vizsgálati időszak vége közötti 12,5 %-os növekedésének fő oka az volt, hogy a szolárüveg piaca újabb vállalattal bővült, miközben a piacon jelenlévő összes többi vállalat termelési kapacitása ugyanezen időszak alatt kismértékben visszaesett.

(108)

Ezért a Bizottság véleménye szerint az uniós gazdasági ágazat kapacitásának alakulása összességében az uniós felhasználás tendenciáját követte. A Bizottság tehát úgy véli, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős termelési kapacitása – amely már a figyelembe vett időszak kezdetén is számottevő volt, és amely a vizsgálati időszak alatt is tekintélyes mértékű maradt – nem befolyásolhatja a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(109)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél azzal érvelt, hogy a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni, hogy az állítólagos többletkapacitás volt az elszenvedett kár egyik lényegi kiváltó oka. A figyelembe vett időszak alatti kapacitásbővítést az állítások szerint nem indokolta a felhasználás növekedése, mivel az uniós gazdasági ágazat szempontjából rendkívül nagy és állandó különbség mutatkozott a kapacitás és a felhasználás között, amely meglátásuk szerint gazdasági szempontból nem fenntartható. Az egyik fél azt állította továbbá, hogy az a tény, hogy 2011 és a vizsgálati időszak vége között új szereplő lépett a piacra, hozzájárult az elszenvedett kárhoz, mivel ezáltal fokozódott a belpiaci verseny.

(110)

Azt is állította, hogy az uniós felhasználás csökkenése és a termelési kapacitás bővülése az exportértékesítések visszaesésével együtt alacsony kapacitáskihasználtsághoz vezetett. Az alacsony kihasználtság magas állandó költségeket eredményezett, és ez véleménye szerint igen súlyos következményekkel járt az uniós szolárüveg-iparág számára.

(111)

A Bizottság megállapítja, hogy az uniós gazdasági ágazat egészének kapacitása a figyelembe vett időszakban végig folyamatosan meghaladta az uniós összfelhasználást. Ennek ellenére a vizsgálati időszakot megelőző két évben az uniós gazdasági ágazathoz tartozó, mintába felvett vállalatok nyereségesek voltak, és csak a vizsgálati időszak alatt kellett jelentős mértékű – 14,5 %-os – veszteséget elkönyvelniük.

(112)

A mintába felvett uniós gyártók kapacitása 2010 és 2011 között ráadásul mindössze 4 %-kal, 2011 és a vizsgálati időszak között pedig 2,6 %-kal nőtt, vagyis e tekintetben 2010 és a vizsgálati időszak között összességében 6,7 %-os, szerény mértékű növekedés volt tapasztalható.

(113)

Következésképpen a felhasználás és a kapacitás közötti különbség a figyelembe vett időszak teljes tartama alatt fennállt, és bár valamivel magasabb volt a vizsgálati időszakban, nem szolgál magyarázatul a mintába felvett vállalatok vizsgálati időszak alatt keletkezett tetemes veszteségére. Mindezek alapján a Bizottság elutasítja az állítást, mely szerint az uniós gazdasági ágazat olyan szintű kapacitással rendelkezik, amely gazdasági szempontból nem fenntartható.

(114)

Azt az állítást illetően, hogy a piacra újonnan belépő vállalat 2012-ben hozzájárult az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz, a Bizottság megállapítja, hogy bár a szóban forgó új piaci szereplő jelentős kapacitást épített ki, a vizsgálati időszakban termelési és értékesítési volumene rendkívül alacsony volt, az uniós összértékesítésnek hozzávetőleg 2 %-át tette ki. A vállalat piacra lépése tehát nem befolyásolhatta az uniós gazdasági ágazat egészének teljesítményét, leszámítva a kapacitására, illetve kapacitáskihasználására vonatkozó ágazati adatokra gyakorolt jelentős hatását. Valójában, ha nem vesszük figyelembe a szóban forgó vállalat adatait, akkor tulajdonképpen az összes többi uniós gyártó kapacitása csökkenést mutatott a 2011 és 2012 közötti időszak tekintetében.

(115)

Ezenkívül a vizsgálat nem erősítette meg, hogy az állandó költségek súlyos következményekkel jártak volna a szolárüveg-iparág számára. A vizsgálati időszakban a mintába felvett uniós gyártók átlagos állandó költsége a gyártási összköltségek 25–35 %-át tette ki. Az ezt megelőző – vagyis a 2010-es és 2011-es – években az állandó költségek ugyan valamivel alacsonyabb százalékértéket mutattak, de még mindig ebben a tartományban mozogtak. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a vizsgálati időszak alatti jelentős kapacitás kétségkívül hatást gyakorolt a termelési költségekre, de a kiváltott hatás nem volt jelentős, illetve nem szolgál magyarázatul a vizsgálati időszak alatt keletkezett – különösen az előző években elért nyereséghez képest – tetemes veszteségekre. Emellett a mintába felvett uniós gyártók kapacitáskihasználása a korábbi évekhez képest csökkenést mutatott, igaz a vizsgálati időszakban még mindig 65 %-os volt.

(116)

Végezetül, a bizottsági elemzés azt is figyelembe vette, hogy a kiépített kapacitás átalakítható másfajta üvegek gyártására, amely termékek már nem tartoznak e vizsgálat hatálya alá. Következésképpen e tényezőt is számításba véve a Bizottság kijelenti, hogy nem ért egyet az érdekelt fél azon állításával, mely szerint a jelentős kiépített kapacitás gazdasági szempontból nem fenntartható.

(117)

Tekintettel a fentiekre a Bizottság elutasítja a fél állításait, és ismételten kijelenti, hogy a felhasználás, a kapacitás és a kapacitáskihasználás figyelembe vett időszak alatti tendenciái – amelyeket együttesen és külön-külön is megvizsgáltak –, nem befolyásolják az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár és a dömpingelt import között megállapított okozati összefüggést.

(118)

Két fél azt állította, hogy az érintett termék felhasználásának alakulása mellett az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz a napelemmodulok felhasználásának visszaesése, valamint az ezen ágazat 2011 végén, 2012 elején elszenvedett vesztesége is hozzájárult. A fotovoltaikuspanel-gyártók pénzügyi nehézségeinek a szolárüveg piacára gyakorolt hatása állítólag – a két esemény között szükségképpen eltelt időszak miatt – 2011 végén és 2012-ben jelentkezett.

(119)

Ezeket az érveket az egyik fél a végleges nyilvánosságra hozatalt követően ismét benyújtotta.

(120)

Az ideiglenes rendelet (143) preambulumbekezdésében a Bizottság valóban azt állapította meg, hogy a napelemmodulok kapcsán megfigyelt tendenciák jelentős hatással bírnak a szolárüveg felhasználása szempontjából, hiszen a szolárüveg értékesítésének 80–85 %-át a napelemmodul-gyártók (kristályos szilícium fényelektromos modulok és vékonyrétegű fényelektromos napelemmodulok) felé történő eladások teszik ki. Miként azonban az az ideiglenes rendelet (143) és (144) preambulumbekezdésében is szerepel, a napelemmodulok felhasználása folyamatos növekedést mutatott a figyelembe vett időszak – vagyis 2009–2012 – során, és bár 2012-ben a felhasználás csökkent, 2009-hez képest 221 %-kal, 2010-hez képest pedig 44 %-kal magasabb szintet ért el (7). Megállapítást nyert továbbá, hogy az átvételi árak 2011 végi, 2012 eleji csökkentése nem befolyásolta a napelemmodulok dömpingelt behozatala és a jelentős kár között megállapított okozati összefüggést (8), mivel a napelemmodulok iránti kereslet viszonylag magas maradt 2009 és 2012 között.

(121)

A fentiek figyelembevételével a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a napelemmodulok felhasználási szintjének 2012. évi csökkenése önmagában nem tekinthető olyan jellegű tényezőnek, amely befolyásolná a Kínából származó szolárüveg dömpingelt behozatala és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között megállapított okozati összefüggést.

(122)

Hasonlóképpen, minthogy a napelemmodulok iránti kereslet viszonylag magas szintű maradt 2009–2012 között, és ugyanezen időszakban a szolárüveg iránti kereslet 65 %-kal nőtt, a napelemmodul-gyártók pénzügyi helyzetének 2011. év végi, illetve 2012. év eleji romlásának szolárüveg-felhasználásra gyakorolt hatása önmagában nem tekinthető olyan jellegű tényezőnek, amely befolyásolná a szolárüveg Kínából érkező dömpingelt behozatala és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között megállapított okozati összefüggést.

(123)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (144) preambulumbekezdésének következtetése megerősítést nyer.

(124)

Tekintettel a fentiekre a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (130)–(133) preambulumbekezdésében tett megállapításait, melyek szerint a vizsgálati időszak alatt az érintett országból származó érintett termék behozatala dömpingelt formában történt, és az uniós gazdasági ágazat értékesítése alá kínált. Ráadásul egyértelmű időbeli egybeesés állapítható meg a dömpingelt import volumenének növekedése és az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlása között. A dömpingelt import közvetlen versenyben állt az uniós gazdasági ágazat termelésével, melynek következtében a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat vesztett jövedelmezőségéből és piaci részesedéséből. Az előzőekben – együttesen, illetve külön-külön is – elemezték a kár egyéb lehetséges okait, melyekkel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy azok nem befolyásolják a Kínából származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár között megállapított okozati összefüggést.

(125)

Tekintettel arra, hogy nem nyújtottak be új bizonyítékot, amely megváltoztatná e következtetést, illetve nem érkezett az okozati összefüggésről levont következtetéssel kapcsolatban további észrevétel; a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (145) és (146) preambulumbekezdéseit.

(126)

Az uniós gazdasági ágazat érdekével kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (148)–(151) preambulumbekezdését.

(127)

A független importőrök és kereskedők érdekével kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (152), (153) és (154) preambulumbekezdését.

(128)

A nyersanyag-beszállítók érdekével kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (155) preambulumbekezdését.

(129)

Az egyik felhasználó jelentkezett és megjegyezte, hogy a dömpingellenes intézkedések hatása őt nem fogja érinteni, mivel nem alkalmazott, és nem is áll szándékában használni Kínában gyártott szolárüveget.

(130)

Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy lehetséges, hogy a kínai szolárüvegre kivetett dömpingellenes vámmal az uniós szolárüveg-iparág szerény előnyre tenne szert, de a vám jelenős károkat okozna a fényelektromos, illetve a napkollektorok uniós iparágának abból adódóan, hogy magasabb árat kell majd fizetniük az érintett termékért. Emellett, ez vélhetően ellentétes az Unió környezetvédelmi célkitűzéseivel, hiszen a fényelektromos napelemmodulok és a naphőenergiát hasznosító termékek árának növekedésével járna, amellett, hogy az energiaintenzívnek tartott szolárüveg-iparágnak kedvezne.

(131)

Az ideiglenes rendelet (157) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a dömpingellenes vámok kivetése csak rendkívül korlátozott (1 % alatti) hatást fog gyakorolni a napelemmodulok összköltségére. Nem nyújtottak be bizonyítékot, amely megkérdőjelezné ezen elemzés pontosságát. Ezt az állítást ezért elutasítják.

(132)

Az uniós érdekkel kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (155)–(159) preambulumbekezdését.

(133)

Az ideiglenes rendelet (160)–(163) preambulumbekezdésében feltárt versenyszempontokkal kapcsolatban nem érkezett észrevétel, és a szóban forgó preambulumbekezdéseket a Bizottság megerősíti.

(134)

Nem érkezett észrevétel, amely módosítaná az uniós érdek ideiglenes rendelet szerinti elemzését. A Bizottság ezért megerősíti az ideiglenes rendelet (164) preambulumbekezdését.

(135)

Több érdekelt fél vitatta az uniós gazdasági ágazatra az ideiglenes rendelet (167) preambulumbekezdése szerint elvárható 8,3 %-os haszonkulcs alkalmazását, mivel azt irreálisan magas értéknek vélték. Érvelésük szerint a 2010. évi 8,3 %-os haszonkulcs volt a legmagasabb érték a figyelembe vett időszak alatt, aminek hátterében az áll, hogy globálisan a 2010-es számított a legjobb évnek a fényelektromos iparág szempontjából. Azt állították továbbá, hogy 2012-ben ugyanezt a haszonkulcsot dömping hiányában az uniós szolárüveg-iparág nem érhette volna el, amikor a fényelektromos napelemmodulok iparág, beleértve a fényelektromos napelemmodulok uniós iparágát is, 2012-ben világszerte mély recesszióba került.

(136)

A Bizottság ezt az állítást elutasítja. Az elvárható haszonkulcsnál a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók 2010-ben elért nyereségének átlagát alkalmazta, amely évben az érintett termék importja még mérsékelt volt, és így még nem torzíthatta a rendes versenyfeltételeket. A kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározásához használt haszonkulcs tehát egy olyan időszakra vonatkozik, amikor rendes, a dömpingelt behozatal által még nem befolyásolt versenyfeltételek mellett az uniós gazdasági ágazat megalapozottan arra számíthatott, hogy nyereséget könyvel el (9).

(137)

Végezetül, a felek állításával ellentétben a szolárüveg-iparág esetében nem a 2010-es év számított a csúcsévnek, hanem a 2011. év, amikor az iparág tekintetében a legmagasabb szintet érte el az uniós felhasználás és az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene.

(138)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik fél megismételte az elvárható haszonkulcsként alkalmazott haszonkulccsal szemben emelt kifogását. Érvelése szerint a Bizottságnak az összes olyan egyéb tényezőt figyelembe kellene vennie, amely a vizsgálati időszak alatt befolyásolta a jövedelmezőséget. Meglátása szerint az ésszerű elvárható haszonkulcs nem lehet 5 %-nál magasabb.

(139)

A Bizottság az alábbiakban ismertetett indokok alapján elutasítja ezt az állítást. Az alkalmazott elvárható haszonkulcs nem becslésen, hanem az uniós gazdasági ágazat által a dömpingelt kínai behozatal versenytorzító hatásának jelentkezése előtt elért tényleges nyereségén alapul. A Bizottság ezt ésszerű nyereségnek tekinti, és figyelembe vette, hogy a piaci helyzet – eltekintve a dömpingelt kínai behozatal hatásától – nem különbözött számottevően a vizsgálati időszakhoz képest. A fél ezzel kapcsolatban tett kijelentése, miszerint a 2010. évi felhasználás jóval meghaladta a 2012-es szintet, nem felel meg a valóságnak. Az E.2.3. szakaszban említetteknek megfelelően 2010-ben a 2012. évihez hasonló szintű felhasználás volt tapasztalható. Emellett, a várt erőteljes keresletbővülésre való tekintettel az uniós gazdasági ágazat 2010-ben bővítette kapacitását, ami kedvezőtlen hatást gyakorolt az ágazat említett évben elért nyereségére. Végezetül, mivel a javasolt 5 %-os elvárható haszonkulcs nem számadatokon alapul, illetve nem ténylegesen elvégzett számítások eredménye, tetszőlegesen megjelölt értéknek minősül, tehát nem elfogadható.

(140)

A panaszos ezzel szemben azt állította, hogy a haszonkulcs túl alacsony, és a Bizottságnak 15 %-ra kellene növelnie azt, mivel a panaszosok 2010-ben 10 % fölötti nyereségre tettek szert. A mintába felvett többi uniós gyártó által 2010-ben elért alacsonyabb haszonkulcsok az állítások szerint nem tekinthetők olyan reprezentatív nyereségnek, amely ésszerűen elvárható abban az esetben, ha nincs jelen tisztességtelen kereskedelmi behozatal. Legnagyobb annak a valószínűsége, hogy a vezetői stratégiával vagy döntésekkel – így esetleg a piaci részesedés növelését szolgáló rövid távra szóló árképzési döntésekkel – kapcsolatos indokokkal magyarázható, hogy ezek a vállalatok a szóban forgó évben miért csak alacsonyabb haszonkulcsot értek el, és miért ezeket a vállalatokat érte el elsőként a dömpingelt behozatal káros hatása.

(141)

A Bizottság nem fogadja el ezt az állítást. Miként az már ebben a szakaszban kifejtésre került, a Bizottság álláspontja szerint a teljes uniós gazdasági ágazat 2010. évben elért nyereségének átlaga megfelelőképpen tükrözi a rendes versenyfeltételek melletti nyereségátlagot. Ezt a következtetést nem cáfolja meg az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazaton belül néhány szereplő olyan vezetői döntéseket hozott, amelyekből adódóan a haszonkulcs ezen ágazat többi szereplőjénél alacsonyabb, vagy magasabb értéket ért el. Valójában az ilyen jellegű különbségek a piacgazdaságokban működő vállalatok magatartásának lényegi sajátosságának számít.

(142)

Egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (166)–(169) preambulumbekezdésében ismertetett módszertant.

(143)

A dömpinggel, a kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban, az érintett termék behozatalára végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni – az alacsonyabb vám szabályának megfelelően – a kárkülönbözetek szintjén. Ebben az esetben a vámtételt tehát a megállapított kárkülönbözetek szintjén határozzák meg.

(144)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy az ideiglenes ad valorem vámok nem voltak hatékonyak. Következésképpen azzal a kéréssel fordult a Bizottsághoz, hogy a végleges intézkedések minimális importár formájában kerüljenek bevezetésre. A panaszos azzal érvelt, hogy minimális importárak alkalmazásával javulna az intézkedések hatékonysága, különösen abban az esetben, ha két különböző importár kerülne bevezetésre: egy a bevonattal ellátott, egy pedig a bevonat nélküli szolárüvegre vonatkozóan. A panaszos az alábbi indokokra hivatkozott:

(145)

A panaszos először is azzal érvelt, hogy a vizsgálati időszakot követően az uniós piac számára az exportáló gyártók a bevonattal ellátott üveget ugyanazon az áron értékesítették, mint a bevonat nélküli szolárüveget a vizsgálati időszakban. Azt állította továbbá, hogy a bevonattal ellátott üveg előállítása nagyobb költségekkel jár, mint a bevonat nélküli üveg előállítása, és ezért azt általában a bevonat nélküli üveg áránál 20–25 %-kal magasabb áron értékesítik.

(146)

A panaszos második érve szerint a vizsgálati időszakot követően a bevonat nélküli szolárüveg felől a bevonattal ellátott szolárüveg felé mozdult el az uniós kereslet. A felhasználók a bevonat nélküli szolárüveg helyett egyre nagyobb arányban vásároltak bevonattal ellátott szolárüveget. Ennek következtében 2013. második felében a Kínából az Unióba irányuló behozatal szinte egészét a bevonattal ellátott szolárüveg tette ki, jóllehet ennek épp az ellenkezője volt tapasztalható a vizsgálati időszak alatt.

(147)

A dömpingellenes intézkedéseknek valóban több formája létezik. Az intézkedések formájának kiválasztásakor a Bizottságnak nagy mozgástere van, de a cél továbbra is a káros dömping hatásainak felszámolása.

(148)

A vizsgálat során megerősítést nyert, hogy – a két termék eltérő műszaki jellemzőiből adódóan – a költségek és az árak tekintetében egyaránt jelentős különbség mutatkozik meg a bevonattal ellátott, illetve a bevonat nélküli szolárüveg között. A bevonattal ellátott szolárüveg – amely az alkalmazott technológiától függően lehet egy oldalon vagy két oldalon bevont – a bevonat nélküli szolárüveghez képest valóban megnöveli az áteresztést, és további jellemzőkkel is rendelkezhet az öntisztulás, a szennyeződéstaszítás és a keménység tekintetében. A kiváló minőségű bevonat nélküli szolárüvegek napenergia-áteresztése akár a 92 %-ot is elérheti. A bevonat hozzávetőleg 3 %-kal csökkentheti (oldalanként) a visszatükröződést, és így a maximális áteresztés az egy oldalon bevont szolárüveg esetében akár a 95 %-ot, a két oldalon bevont szolárüveg esetében akár a 98 %-ot is elérheti.

(149)

A vizsgálati időszak alatt a Kínából származó és az Unióban értékesített szolárüvegimporton belül 81 %-ot tett ki a bevonat nélküli szolárüveg, és mindössze 19 %-ot a bevonattal ellátott szolárüveg. Megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszak alatt az árak és a költségek tekintetében egyaránt hozzávetőleg 30 %-os különbség volt tapasztalható a bevonat nélküli és a bevonattal ellátott szolárüveg között.

(150)

Mindazonáltal a Bizottság úgy véli, hogy a panaszos által benyújtott bizonyítékok nem voltak kellőképpen megalapozottak. Ezenkívül a Bizottság rendelkezésére nem áll elegendő bizonyíték, vagy bármilyen más forrásból származó adat, amely alapján arra vonatkozó következtetést vonhatna le, hogy az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetése óta a kereslet a bevonat nélküli termékek felől a bevonattal ellátott szolárüveg felé mozdult el, és hogy – különösen – a bevonattal ellátott üveg árai jelentősen csökkentek, mint ahogyan azt a panaszos állította.

(151)

A Bizottság ezért nem fogadja el ezt az állítást, és indokoltnak tartja, hogy minimális importárak helyett ad valorem vámok kerüljenek bevezetésre. Mindazonáltal, az előzőekben felsorakoztatott aggályok eloszlatása érdekében két külön integrált vámtarifakód (TARIC-kód) kerül kialakításra: egy a bevonattal ellátott szolárüvegre, egy másik pedig a bevonat nélküli szolárüvegre vonatkozóan. Ilyenformán a Bizottság szorosan nyomon tudja követni a piaci fejlődést, és kellő időben határozni tud arról, hogy szükségesek-e további intézkedések.

(152)

A Bizottság emlékeztet arra is, hogy a múltban adott körülmények fennállása esetén alkalmaztak minimális importárat, különösen az alábbi helyzetekben:

(153)

Emellett minimális importárat elsősorban homogén termékekre alkalmaztak, nem pedig az olyan, a jelenlegihez hasonló termékek esetében, amelyeknek számos terméktípusa létezik.

(154)

A Bizottság ezen okokból kifolyólag is azt álláspontot képviseli, hogy a minimális importárak alkalmazása a jelenlegi esetben nem megfelelő.

(155)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos ismét benyújtotta a minimális importárak alkalmazására irányuló kérését, és a fenti (152)–(156) preambulumbekezdés észrevételezéseként a következőket jegyezte meg.

(156)

Először is, a szóban forgó preambulumbekezdések állítólag nem foglalkoznak az intézkedési formáknak a dömping és a támogatás kárt okozó hatásának megszüntetésére vonatkozó hatékonyságával kapcsolatos megfontolásokkal, pedig ez olyan ésszerű ok, amely szintén a minimális importárak alkalmazása mellett szól.

(157)

Másodszor, a Bizottság állítólag nem fejtette ki, hogy ezek a megfontolások miért bírnak jelentőséggel a jelenlegi ügy szempontjából, és miért fontosabbak az uniós gazdasági ágazat érdekénél.

(158)

Harmadsorban azzal érvelt, hogy az érintett termék kellően homogén a minimális importárak gyakorlati adminisztrációjához, hiszen a két fő terméktípust nyilvánvaló egyedi jellemzők különböztetik meg egymástól, ami lehetővé teszi az árak közötti megfelelő különbségtételt, a könnyen elvégezhető adminisztrációt és nyomon követést, különösen, mivel jelenleg a bevonattal ellátott szolárüveg teszi ki szinte a teljes importot.

(159)

Ami az első állítást illeti, úgy tűnik, hogy a kereslet valóban elmozdulhatott a bevonat nélküli szolárüvegek felől a bevonattal ellátott szolárüvegek felé. Minthogy azonban nem nyújtottak be további bizonyítékokat, a Bizottság nem vonhatja le a következtetést, mely szerint – különösen – a bevonattal ellátott szolárüveg árai jelentősen csökkentek. Következésképpen nincs ok változtatni a korábbiakban levont következtetésen, mely szerint az ad valorem vámok alkalmazása megfelelőbb megoldást jelent a dömping és a támogatás kártokozó hatásának megszüntetése szempontjából.

(160)

Ami a második észrevételt illeti, a szóban forgó preambulumbekezdések azt voltak hivatottak szemléltetni, hogy a Bizottság meglátása szerint ebben az esetben nem indokolt minimális importárat alkalmazni, hacsak nem támasztják alá további bizonyítékokkal a panaszos által megfogalmazott állításokat. Minthogy erre nem került sor, a Bizottság nem tartja szükségesnek, hogy tovább elemezze, hogy milyen előnnyel járna az uniós iparág érdeke szempontjából a lehetséges minimális importár.

(161)

Ami a harmadik észrevételt illeti, a panaszos nem kérdőjelezte meg a Bizottság által a vizsgálat során meghatározott különböző terméktípusokat, és nem bizonyította, hogy ne lenne eltérés az árak tekintetében. Az exportáló gyártók kötelezettségvállalásra vonatkozóan tett ajánlata, amely különböző minimális importárak alkalmazását javasolta, szintén azt jelzi, hogy ezek ténylegesen létező eltérések. Ezért ezt az állítást elutasítják. Mindenesetre, még ha a Bizottság el is fogadná, hogy az érintett termék sokkal inkább tekinthető homogénnek, akkor is irrelevánsnak tartja e kérdést, hiszen a minimális importár alkalmazására irányuló kérést már az előzőekben ismertetett két indok alapján is elutasította. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bizottság kizárólag kivételes esetben veheti figyelembe a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkat (lásd az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdését). A panaszosok nem bizonyították, hogy ilyen kivételes helyzetről lenne szó, és hogy a további lehetséges megoldások – mint például további TARIC-kód kialakításával történő nyomon követés – ne lennének elégségesek.

(162)

Következésképpen a Bizottság ezeket az állításokat elutasítja.

(163)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több napelemmodul-gyártó is a minimális importár alkalmazását kérte. Fő aggályaik a következők voltak:

(164)

Az első érvet illetően a Bizottságnak nincs indoka feltételezni, hogy azok az uniós gyártók, amelyek visszafogták termelésüket vagy ideiglenesen felhagytak a gyártással, ne indítanák meg újra teljes kapacitással a termelést, ha ismét tisztességes árak alkalmazására kerülne sor az importok kapcsán. Miként az a (106)–(112) preambulumbekezdésben is szerepel, az uniós gazdasági ágazat elegendő kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy a teljes uniós felhasználást lefedje. Ebből következően ezt az állítást elutasították. A Bizottság annak az egy felhasználónak az állítását szintén elutasítja, aki szerint a beszerzés tekintetében kénytelen lenne egy vagy két uniós gyártóra hagyatkozni. A kínai exportáló gyártók tulajdonképpen a továbbiakban is folytathatják az uniós piacra történő beszállítást. A dömpingellenes intézkedéseknek – függetlenül attól, hogy milyen formában kerülnek bevezetésre – azt kell biztosítaniuk, hogy az import tisztességes áron történjen, és nem az a céljuk, hogy teljes mértékben felszámolják a Kínából érkező importálást.

(165)

Ami a második érvet illeti, állításukat a felhasználók egyáltalán nem támasztották alá bizonyítékokkal. A Bizottság ugyanakkor az ideiglenes rendelet (157) preambulumbekezdésében azt állapította meg, hogy az intézkedések hatása nem érné el a vizsgálat során együttműködő napelemmodul-gyártók összköltsége tekintetében az 1 %-ot. Ezt az állítást ezért elutasítják.

(166)

Következésképpen szükségtelen állást foglalni a napelemmodul-gyártók által felvetett harmadik ponttal kapcsolatban.

(167)

A dömpingellenes vizsgálattal párhuzamosan szubvencióellenes vizsgálatra is sor került. Tekintettel az alacsonyabb vám elvének alkalmazására és arra, hogy a végleges támogatáskülönbözetek alacsonyabbak a kár megszüntetéséhez szükséges szintnél, a Bizottságnak a megállapított végleges támogatáskülönbözetek mértékével megegyező végleges kiegyenlítő vámot, majd ezt követően végleges dömpingellenes vámot kell kivetnie, legfeljebb a vonatkozó kár megszüntetéséhez szükséges szint mértékében. A fentiek alapján az említett vámok az alábbi tételek szerint kerülnek megállapításra:

(168)

Az e rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámokat a jelenlegi vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Ennek megfelelően a vámok az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) ennélfogva kizárólag az érintett termék érintett országból származó, és a vállalatok – ily módon az említett konkrét jogalanyok – által gyártott termékek behozatalára alkalmazandók. Azok az importált érintett termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak – ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogalanyokat is – nem részesülnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vám vonatkozik. Az exportáló gyártók magas (80 % feletti, lásd az ideiglenes rendelet (15) preambulumbekezdését) együttműködési szintjéből adódóan e vámtétel alapját a mintába felvett exportáló gyártók esetében megállapított legmagasabb egyéni kárkülönbözet képezte. Az „egyéb együttműködő vállalatokra” alkalmazandó vámtétel a mintába felvett exportőrök súlyozott átlagán alapul és valamennyi, a mintában nem szereplő együttműködő vállalatra alkalmazandó (kivéve a Henan Yuhua vállalatot, amelynek esetében az egyéni vizsgálat iránti kérelmét követően egyéni vámot állapítottak meg, lásd az ideiglenes rendelet (48) preambulumbekezdését).

(169)

A vállalatspecifikus egyedi dömpingellenes vámok alkalmazására irányuló bármely kérelmet (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően benyújtott kérelmeket) a Bizottsághoz (12) kell intézni, mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Szükség esetén a rendelet az egyedi vámtételekben részesülő vállalkozások listájának aktualizálásával megfelelően módosítható.

(170)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a mintába felvett három exportáló gyártó, illetve a Henan Yuhua vállalat az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdése alapján árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel. Ennek keretében azt javasolták, hogy a terméktípusok csoportjai szerint különböző minimális importárak kerüljenek alkalmazásra.

(171)

A Bizottság megjegyzi, hogy minden vállalat olyan minimális importárakra tett javaslatot, amelyek alacsonyabbak a vizsgálat során általa megállapított kárt nem okozó áraknál. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy ezek az árak nem az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően a kár megszüntetéséhez szükséges szinten kerültek megállapításra.

(172)

Még abban az esetben is, ha az árak a kár megszüntetéséhez szükséges szinten kerültek volna megállapításra, a mintába felvett vállalatok javaslatában az szerepelt, hogy csak a bevont szolárüveg árait igazítanák ki negyedévenként a napelemmodulok piacán bekövetkezett árváltozások alapján. A Bizottság az alábbi indokok miatt nem fogadhatja el ezt az indexálási módszert.

(173)

Először is, valamennyi terméktípus árának az esetében el kellene rendszeres időközönként végezni a kiigazítást, mert máskülönben rövid időn belül egy mesterségesen előidézett szakadék húzódna a bevont és a bevonattal nem rendelkező szolárüveg árai között. Másodszor, a Bizottság nem tartja indokoltnak, hogy a végfelhasználói árak (vagyis a napelemmodulárak) alapján kerüljenek kiigazításra a szolárüvegárak. Ez ugyanis indokolatlanul csökkentené a szolárüveg-iparág haszonkulcsát, például abban az esetben, ha a napelemmodulok egyéb összetevőinek árzuhanása miatt csökkennének a napelemmodulok árai.

(174)

A Bizottság általánosságban azt tartja megfelelő megoldásnak, ha a minimális importárakat a nyersanyagárakkal indexálják. Ebben a konkrét esetben azonban nem találtak olyan nyersanyagot, amely a gyártási összköltségen belül jelentős arányt képviselne.

(175)

A Bizottság azt is megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt Kínában és Törökországban jelentős ingadozást mutatott a szolárüveg ára.

(176)

Ráadásul komoly a kockázata annak, hogy keresztkompenzációra kerül sor, mivel az érintett vállalatok közül néhány ugyanazon vevőknek az érintett termék mellett más termékeket is értékesít. Végezetül pedig úgy tűnik, hogy a mintába felvett vállalatok által javasolt minimális importárak nem fedik le az érintett exportáló gyártók által előállított összes terméktípust. Ezen tényezőkből adódóan a kötelezettségvállalások hatékony végrehajtása kivitelezhetetlen lenne, nyomon követésük pedig nehézségekbe ütközne.

(177)

A fenti indokok alapján a Bizottság elutasítja a felajánlott kötelezettségvállalásokat.

(178)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni. A dömpingellenes vámok és a kiegyenlítő vámok együttes végleges mértékén felül biztosított összegeket el kell engedni.

(179)

Amennyiben a végleges intézkedések bevezetését követően a piaci viszonyok jelentősen megváltoznak, a Bizottság – saját kezdeményezésére – felülvizsgálhatja az intézkedések formáját, hogy felmérje, az intézkedések elérték-e a kívánt eredményeket a károkozás megszüntetését illetően, és hogy indokolt-e az intézkedések formájának megváltoztatása.

(180)

Az intézkedések bármely lehetséges átvállalása elleni legmegfelelőbb védekezés céljából, a Bizottságnak szándékában áll az alaprendelet 12. cikkének (1) bekezdése alapján haladéktalanul felülvizsgálatot indítani, és az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének megfelelően nyilvántartásba vetetheti a behozatalokat amennyiben ilyen viselkedésre vonatkozó bizonyíték áll rendelkezésére. Az alaprendelet 12. cikke (3) bekezdése alapján a kivetett vám összege akár az eredetileg kivetett vám összegének kétszeresére is növelhető.

(181)

A Bizottság többek között a nemzeti vámhatóságok által a behozatal felügyeletére vonatkozóan szolgáltatott információkra, illetve a tagállamoktól az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése alapján származó információkra fog támaszkodni.

(182)

Az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésével létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,

—

nem exportálta az Unióba az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott terméket a vizsgálati időszak alatt (2012. január 1-jétől2012. december 31-ig),

—

nem áll kapcsolatban a Kínai Népköztársaság azon exportőreivel vagy gyártóival, amelyekre az e rendelettel életbe léptetett intézkedések alkalmazandók,

—

az érintett terméket az Unióba ténylegesen az intézkedések alapjául szolgáló vizsgálati időszak után exportálta, vagy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt jelentős mennyiség Unióba történő exportjára,

14.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 142/23

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2013. április 27-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) útján szubvencióellenes eljárás megindítását jelentette be a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK vagy Kína) származó szolárüveg Európai Unióba történő behozatalára vonatkozóan (2).

(2)

Az eljárást a Bizottság azt követően indította meg, hogy 2013. március 14-én az EU ProSun Glass (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be az Unió teljes szolárüveg-termelésének több mint 25 %-át képviselő gyártók nevében. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott a szolárüveg támogatására és az ezáltal okozott jelentős kárra vonatkozóan, amelyet a Bizottság elegendőnek talált az eljárás megindításához.

(3)

Az eljárás megindítását megelőzően a Bizottság az 597/2009/EK rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban értesítette a Kínai Népköztársaság kormányát (a továbbiakban: a kínai kormány), hogy dokumentumokkal megfelelően alátámasztott panasz érkezett hozzá, amely szerint a Kínából származó szolárüveg támogatott behozatala jelentős kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság konzultációra hívta a kínai kormányt annak érdekében, hogy a panasz tartalmát illetően tisztázzák a helyzetet, és kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak.

(4)

A kínai kormány elfogadta a felkérést, és ezt követően megtartották a konzultációkat. A konzultációk során nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni. Ugyanakkor a Bizottság megfelelően figyelembe vette a kínai kormánynak a panaszban szereplő támogatási programokkal kapcsolatos észrevételeit. A konzultációkat követően a kínai kormány beadványokat nyújtott be.

(5)

A Bizottság 2013. február 28-ánaz Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (3) útján dömpingellenes eljárás megindítását jelentette be a Kínából származó szolárüveg Unióba történő behozatalára vonatkozóan.

(6)

A 2013/1205/EU bizottsági rendelettel (4)2013. november 27-én a Bizottság ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a szolárüveg Kínából származó behozatalára.

(7)

Az e szubvencióellenes vizsgálat, illetve a párhuzamosan folyó dömpingellenes vizsgálat keretében végzett kárelemzések az uniós gazdasági ágazat ugyanazon meghatározására, az ágazatot képviselő ugyanazon uniós gyártókra és ugyanazon vizsgálati időszakra épülnek, és eltérő megállapítás hiányában ugyanazon következtetésekhez vezettek. Ez megfelelőnek tűnt a kárelemzés racionalizálása és a mindkét eljárás tekintetében egybehangzó megállapítások elérése szempontjából. Ezért a kárral kapcsolatban bármelyik eljárás során tett észrevételeket mindkét vizsgálatban figyelembe vették.

(8)

A Bizottság a vizsgálat megindításáról hivatalosan tájékoztatta a panaszosokat, más ismert uniós gyártókat, az ismert kínai exportáló gyártókat, az ismert importőröket, beszállítókat, forgalmazókat, felhasználókat és az ismert érintett szövetségeket, valamint a kínai hatóságokat. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérték a vizsgálatban érintett összes felet, hogy jelentkezzen a Bizottságnál.

(9)

A Bizottság az érdekelt feleknek lehetőséget biztosított arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül.

(10)

A panaszosok, a kínai exportáló gyártók, az importőrök és a kínai hatóságok ismertették álláspontjukat. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, aki azt kérelmezte, és a meghallgatását indokolttá tévő különleges okokat igazolta.

(11)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy az alaprendelet 27. cikkének megfelelően a vizsgálatba bevont kínai exportáló gyártók, valamint a független importőrök és az uniós gyártók számát egy minta kiválasztásával ésszerű mértékűre korlátozhatja.

(12)

A Bizottság öt vállalatot vett fel a mintába a hasonló termék tekintetében a vizsgálati időszak alatt elért legnagyobb reprezentatív értékesítési volumen alapján azon nyolc gyártó közül, amelyek felvették vele a kapcsolatot.

(13)

Az ellenőrző látogatásokat követően a Bizottság úgy döntött, hogy a kiválasztott öt vállalat egyikét kiveszi a mintából, mivel arról megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat szempontjából nem reprezentatív abból kifolyólag, hogy a mintába való felvétel kapcsán felmerült nyolc gyártó közül ez volt az egyetlen induló szakaszban lévő vállalkozás. Emiatt a Bizottság úgy vélte, hogy amennyiben ez a vállalat bekerül a mintába, fennáll annak a kockázata, hogy a kármutatók – és különösen a jövedelmezőség – nem feltétlenül adtak volna valós képet az uniós gazdasági ágazat helyzetéről.

(14)

Következésképp a végeleges mintában négy uniós gyártó szerepelt. A végleges mintában szereplő gyártók termelése az uniós gazdasági ágazat uniós értékesítésének 79 %-át adta a vizsgálati időszakban. Ezért a minta az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak minősült.

(15)

Három uniós gyártó kérelmezte, hogy az alaprendelet 29. cikke alapján kilétüket kezeljék bizalmasan. Állításuk szerint üzleti tevékenységüket igen kedvezőtlenül befolyásolhatja kilétük nyilvánosságra hozatala. A Bizottság megvizsgálta az előadott érveket, és helyt adott ezen kérésüknek. Tekintettel az uniós gyártók korlátozott számára, a nyilvánosságra hozatalkor kiadott általános tájékoztatóban más neveket sem hoztak nyilvánosságra, mivel ez lehetővé tette volna a névtelenségükhöz ragaszkodó vállalatok azonosítását.

(16)

Az Interfloat Corporation/GMB Glasmanufaktur Brandenburg GmbH (a továbbiakban: GMB/IF) kiléte azonban már ismert volt a nyilvánosság előtt, mivel a vállalat bejelentette, hogy egyike volt a panasz benyújtóinak. A vállalat neve tehát szerepelt a nyilvánosságra hozatalkor kiadott általános tájékoztatóban.

(17)

A nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeik nem bizalmas változatában a panaszos megnevezett három olyan uniós gyártót is (Guardian, AGC és Centrosolar Glass), amelyek megszüntették ezen tevékenységüket, valamint egy negyedik gyártót (Saint Gobain), amelyik jelentősen lecsökkentette termelését.

(18)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkért valamennyi exportáló kínai gyártót, hogy jelentkezzenek a Bizottságnál, és hogy megadott határidőn belül közöljék az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(19)

Kilenc exportáló gyártó/gyártói csoport bocsátotta rendelkezésre a kért információkat és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Az együttműködő vállalatok majdnem 100 %-át adták a 2012-ben az Unióba irányuló, bejelentett szolárüveg-exportnak.

(20)

Az alaprendelet 27. cikkével összhangban a Bizottság a négy exportáló gyártóból/gyártói csoportból álló mintát az érintett termék exportjának azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján választotta ki, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. A kiválasztott minta az érintett termék vizsgálati időszakban az Unióba exportált összvolumenének 76 %-át tette ki.

(21)

Az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság valamennyi érdekelt felet tájékoztatta a kiválasztott mintáról, és lehetőséget biztosított észrevételek megtételére. Nem érkezett észrevétel.

(22)

Az exportáló kínai gyártók egyike sem kért az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi vizsgálatot.

(23)

Négy független importőr töltötte ki az eljárás megindításáról szóló értesítéshez csatolt mintavételi formanyomtatványt, az importőrök közül pedig ketten, a felhasználók közül pedig tizenketten válaszoltak a kérdőívre. Az együttműködő importőrök kis számára való tekintettel mintavételre nem volt szükség.

(24)

A kérdőíveket a Bizottság elküldte a kínai kormánynak, a mintába felvett exportáló gyártóknak és uniós gyártóknak, valamint az összes ismert importőrnek és felhasználónak. A Bizottság a kínai kormány részére egy függeléket is küldött a kérdőívhez, és felkérte a kínai kormányt, hogy továbbítsa azt az állami tulajdonban lévő azon kínai kereskedelmi bankokhoz, amelyek a vizsgálati időszak alatt kölcsönökkel finanszírozták a mintába felvett vállalatokat. A kínai kormány azt állította, hogy bár továbbította a függeléket az érintett bankokhoz, de a megkeresésére egyetlen válasz sem érkezett.

(25)

A mintába felvett négy kínai exportáló gyártó, a mintába felvett összes uniós gyártó, két független uniós importőr és tizenkét felhasználó küldött vissza kitöltött kérdőívet.

(26)

A Bizottság a támogatás, az abból következő kár és az uniós érdek végleges megállapításához szükségesnek ítélt, az érdekelt felektől származó valamennyi információt bekérte és ellenőrizte. A Bizottság a következő vállalatok telephelyein tett ellenőrző látogatást:

(27)

Az érdekelt felek mindegyike megkapta a nyilvánosságra hozatalkor kiadott tájékoztatót, amely tartalmazta azon lényeges tényeket és szempontokat, amelyek alapján a Bizottság kiegyenlítő vámok kivetését javasolta a Kínai Népköztársaságból származó szolárüveg tekintetében. A felek mindegyike tájékoztatást kapott a nyilvánosságra-hozatallal kapcsolatos észrevételeik megtételére rendelkezésre álló határidőről.

(28)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket mérlegelték és indokolt esetben figyelembe vették.

(29)

A kínai kormány érvelése szerint a tájékoztató nem felelt meg a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 22. cikke (3) és (5) bekezdésében meghatározott követelményeknek, mivel nem tartalmazta kellő részletességgel a vizsgálatot folytató hatóság megállapításait és következtetéseit. A kínai kormány azonban nem közölt ezen állítólagos hiányosságra vonatkozó konkrét példákat. A dokumentum alapos áttekintését követően a Bizottság úgy véli, hogy a dokumentum elegendő információt tartalmaz ahhoz, hogy a kínai kormány gyakorolni tudja a védelemhez való jogát.

(30)

A nyilvánosságra-hozatal keretében bizonyos információkat nem lehetett megadni, mivel azok üzleti titok tárgyát képezték, és azokat kizárólag a mintába felvett exportáló gyártók ismerhették meg. A mintába felvett exportáló gyártók a bizalmas információkat is tartalmazó külön nyilvánosságra-hozatali dokumentumot kaptak, amelyben az egyes kiegyenlített támogatási programokra és gazdasági előnyökre vonatkozó számítások és információk is szerepeltek, és amelynek észrevételezésére 25 napos határidőt biztosítottak.

(31)

A támogatás és a kár kivizsgálása a 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) vonatkozott. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2009. január 1-jétől a vizsgált időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(32)

A vizsgálat tárgyát képező termék a szolárüveg (a továbbiakban: érintett termék) 300 ppm-nél alacsonyabb vastartalmú, (a 300–2 500 nm közötti tartományban, AM1,5 sugárzás mellett mérve) 88 %-nál magasabb napenergia áteresztésű, (EN 12150 szabvány szerint mérve) 250 °C-ig hőálló, (EN 12150 szabvány szerint mérve) Δ 150 K hőlökésállóságú, és (EN 1288-3 szabvány szerint mérve) 90 N/mm2 vagy ennél nagyobb mechanikai szilárdságú edzett nátronmész síküvegből (általános elnevezéssel: szolárüveg). Az érintett termék jelenleg az ex 7007 19 80 KN-kód alá tartozik.

(33)

A vizsgálat szerint az érintett termék és a Kínában gyártott és az ottani belföldi piacon értékesített termék, valamint az uniós gazdasági ágazat által gyártott és az uniós piacon értékesített termék azonos fizikai, kémiai és műszaki alaptulajdonságokkal rendelkezik, továbbá a felhasználásuk is megegyezik. Így az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében ezeket a termékeket hasonló terméknek tekintik.

(34)

Az egyik független importőr kérelmezte, hogy az üvegházak építéséhez használt kertészeti üveget vonják ki a vizsgálat hatálya alól, azzal érvelve, hogy az üvegházak építéséhez sok, különböző méretű üvegtáblára van szükség, míg a szolárüveget kizárólag bizonyos méretekben állítják elő. Az importőr továbbá tanúsítvánnyal igazolta, hogy importja egy része 300 ppm-nél magasabb vastartalmú üvegből állt. Következésképp az import ezen tételei nem tartoznak a termékkörbe. Az import fennmaradó része tekintetében a Bizottság úgy véli, hogy a méretbeli különbség ellenére a szóban forgó üvegtáblák szolárüvegként is felhasználhatók. Például – a vám megkerülése érdekében – az importőrök a szükségesnél nagyobb méretű üvegtáblákat is rendelhetnek, majd ezeket az üvegtáblákat csak az Unió területén vágják fel. Következésképp a 300 ppm-nél alacsonyabb vastartalmú kertészeti üveg az érintett termékhez tartozik.

(35)

Egy másik független importőr kérelmezte, hogy az általa importált és állítása szerint a szolárüveggel megegyező, illetve a szolárüvegéhez igen hasonló műszaki jellemzőkkel rendelkező (üvegpolcokhoz, panelbetétekhez, asztallapokhoz, tolóajtóbetétekhez, felső panelekhez stb. használt) bútorüveget vonják ki a vizsgálat hatálya alól, mert annak végfelhasználási módja eltér a szolárüvegétől.

(36)

A benyújtott bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a szóban forgó független importőr által behozott üvegek nagy része nem felel meg a szolárüveg fent leírt összes műszaki jellemzőjének. Konkrétan az importált üvegek hat típusa 300 ppm-nél jóval magasabb vastartalommal rendelkezik, míg a vastartalom egy típus esetében nem éri el a 300 ppm-t, napenergia-áteresztésük viszont jelentősen elmarad a szolárüvegként történő besoroláshoz szükséges 88 %-os minimális értéktől.

(37)

Az importőr érvelése szerint annak ellenére, hogy az említett üvegtípusok nem felelnek meg a szolárüveg fent ismertetett műszaki jellemzőinek, megfelelnek a szolárüvegként történő besorolás elsődleges feltételének, vagyis edzett nátronmész síküvegek. Mindazonáltal a Bizottság azon az állásponton van, hogy kizárólag a szolárüveg összes műszaki jellemzőjének megfelelő üvegtípusok tartoznak a vizsgálat hatálya alá. Következésképp a fentiekben említett, e konkrét importőr által importált üvegtípusok egyikére sem terjed ki a vizsgálat hatálya.

(38)

A jogbiztonság érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a (32) preambulumbekezdésben meghatározott műszaki jellemzőknek megfelelő bármilyen típusú kertészeti és bútorüveg az érintett termékkörhöz tartozik, mivel szolárüvegként felhasználható.

(39)

A nyilvánosságra hozatalt követően ugyanezen importőr azzal érvelt, hogy mivel a bútorüvegként ugyancsak felhasználható szolárüveget nem zárták ki a termékkörből, ez adminisztratív akadályt és késedelmet okoz a vállalatok számára. Érvelése szerint ezt az okozza, hogy a vállalatoknak tesztjelentéseket kell küldeniük az uniós vámhatóságok részére minden olyan esetben, amikor a vámhatóságok részéről kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy az importált árukra alkalmazni kell-e a szóban forgó intézkedéseket.

(40)

A Bizottság álláspontja szerint ezeket az üvegtípusokat nem kell kivenni a vizsgálat hatálya alól azért, mert a szolárüveget potenciálisan kertészeti és bútorüvegként is fel lehet használni. Az uniós gazdasági ágazatnak a kiegyenlített támogatások káros hatásaival szembeni megfelelő védelmének biztosítása érdekében meg kell előzni az intézkedések kijátszását. A megfelelő védelemből fakadó pozitív hatás ellensúlyozza az adminisztratív többletteher miatt az érintett importőr által vitathatóan elszenvedett negatív hatást.

(41)

Ugyanezen importőr kifejtette továbbá, hogy az úsztatott üveget ki kell vonni a termékkörből, mert azt más eljárással állítják elő, mint az importőr által az egyetlen szolárüveg-típusnak tekintett hengerelt üveget. Az importőr állítása szerint az úsztatott üvegből készített lakberendezési termékek szolárüvegként nem használhatók, következésképp ki kell azokat vonni a vizsgálat hatálya alól. Mindazonáltal az úsztatott üveg nem vonható ki a vizsgálat hatálya alól, mivel megfelel a fent meghatározott technikai jellemzők mindegyikének. Az érdekelt felek által a vizsgálat során rendelkezésre bocsátott bizalmas dokumentumok igazolták, hogy az úsztatott üveg alkalmazható szolárüvegként, és azt az uniós gazdasági ágazat és a kínai exportőrök egyaránt előállítják. Ezt alátámasztják a nyilvánosság számára hozzáférhető, interneten közzétett információk (5). Az úsztatott üveg következésképp a vizsgált termékkörön belül marad.

(42)

A panaszos állítása szerint a Kínai Népköztársaság támogatást nyújt a szolárüveg-ágazatának. A panasz meggyőző bizonyítékokat tartalmaz az ágazatnak nyújtott állami támogatás alapjául szolgáló különböző támogatási formákra vonatkozóan, amelyek mind jogszabályokba foglaltan, mind szakpolitikai és tervezési dokumentumokban megtalálhatók.

(43)

A Bizottság áttekintette és elemezte a panaszban említett dokumentumokat, valamint a kínai kormány és a mintába felvett exportáló gyártók által a vizsgálat során benyújtott további dokumentumokat, és azt állapította meg, hogy több említett dokumentum arra utal, hogy a kínai szolárüveg-ágazat preferenciális elbánásban részesül számos területen.

(44)

A szolárüveg-ágazatot a kínai kormány a kulcsfontosságú iparágak közé sorolta a 12. ötéves tervben (6). A kínai kormány ezenfelül „A 12. ötéves terv és a fotovoltaikus iparág” címmel külön szakpolitikai dokumentumot adott ki, amelyben az üveg, mint a fotovoltaikus iparág számára kulcsfontosságú segédanyagként jelenik meg, amelynek belföldi gyártását biztosítani kell. Az ötéves terv értelmében a kormány támogatást nyújt az iparág fejlesztéséhez és a technológiai innovációhoz, továbbá elősegíti a finanszírozási forrásoknak az iparág felé terelését.

(45)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt a 12. ötéves tervnek a szolárüveggel összefüggésben történő említése miatt. A kifogást elutasították, mivel az ötéves terv 9. fejezetének 6. bekezdése külön megemlíti a szolárüveget „A feldolgozóipar fejlesztésének kulcsterületei” között. A 12. ötéves terv egyértelműen meghatározza a kínai kormány prioritásait a terv által lefedett időszakra vonatkozóan, és e prioritások egyike nem más, mint a szolárüveg-gyártás fejlesztése.

(46)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt a Bizottságnak „A 12. ötéves terv és a fotovoltaikus iparág” című dokumentummal kapcsolatos értelmezése miatt, azt állítván, hogy az nem alapozza meg a Bizottság által levont következtetéseket. A kifogást azonban elutasították, mivel az egyértelműen ellentmond az egyéb kínai kormányzati szervektől kapott információknak. A kínai kormánynál tett látogatás alkalmával az ipari és információs technológiai minisztérium tisztviselői maguk magyarázták el, hogy a szolárüveg igenis szerepel a szóban forgó tervben, amely erősen a minőség javítására összpontosít, mivel a jó minőségű szolárüveg létfontosságú a fotovoltaikus iparág fejlődése szempontjából.

(47)

Az innováció és általában az új anyagok fontossága megjelenik a „12. ötéves ipari technológiai innovációs programban” (7), amely az ötéves terv és a „Hosszú távú tudományos és technológiai fejlesztési terv” (8) végrehajtását szolgálja. A technológiai innovációra helyezett erős hangsúly többek között az új anyagok fejlesztésén keresztül is megjelenik. Ezzel összefüggésben a dokumentum külön hivatkozik a szolárüvegre.

(48)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt a Bizottság következtetéseivel szemben, azt állítván, hogy a szolárüveg a fenti dokumentumok egyikében sem szerepel. A Bizottság megjegyzi, hogy mindkét említett dokumentum a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásoknak kíván különleges támogatást kínálni, miként az már bemutatásra került az 1239/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (9) (401) és (402) preambulumbekezdésében (a továbbiakban: a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet), amellyel összefüggésben a kínai kormány ugyanezen érveket hangoztatta. Mindkét dokumentum a 12. ötéves terv és a fotovoltaikus iparág fejlesztési tervének végrehajtásához kapcsolódik, és új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásoknak – köztük számos szolárüveggyártónak – nyújt segítséget.

(49)

„Az Államtanács 40. sz. határozata az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezések kihirdetéséről és végrehajtásáról” (amely a hozzácsatolt „Az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezésekkel” együttesen alkotják a „40. sz. határozatot”) rendelkezik arról, hogy a kínai kormány tevékenyen támogatni fogja az új energiaforrásokra épülő iparágakat és elősegíti a napenergia fejlesztését (10), illetve utasítja a pénzügyi intézményeket, hogy kizárólag a támogatott projektek számára adjanak hiteltámogatást (a szolárüvegprojektek is e kategóriába tartoznak). Az említett határozat egyúttal ígéretet fogalmaz meg „a támogatott projektekkel kapcsolatos más kedvezményes politikák” (11) megvalósítására is.

(50)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta a Bizottságnak az értelmezését „Az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezések” 5. és 17. cikkével kapcsolatban is. A kínai kormány azt állította, hogy az 5. cikkben a szolárüveg nem szerepel. Mivel azonban az említett cikk utal a napenergia fejlesztésének ösztönzésére, amihez szolárüvegre van szükség, a Bizottság meglátása szerint az említett cikkel a szolárüveg az ideiglenes rendelkezések hatálya alá tartozik.

(51)

A kínai kormány ezt követően kifogást emelt a Bizottságnak a 17. cikkel kapcsolatos értelmezése miatt. A 17. cikk miközben egyrészről arról rendelkezik, hogy kizárólag a támogatott iparágak kaphatnak hiteltámogatást, másrészről azt írja elő, hogy a támogatást a preferenciális elbánás helyett „a hitelnyújtási elveknek megfelelően” kell nyújtani.

(52)

A mintában szereplő vállalatok ellenőrzésekor vagy a kínai kormánynál tett látogatás során nem kerültek elő olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztották volna, hogy ennek a rendelkezésnek eleget tettek. Az érintett bankok nem működtek együtt a vizsgálat során annak érdekében, hogy tesztelni vagy ellenőrizni lehessen ezt a rendelkezést. Valójában a vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy bizonyos vállalkozások kedvezményes hitelezésben részesültek. A Bizottság ezért elutasítja a kínai kormány azon állítását, amely szerint a szolárüveg-iparág hitelezése a „hitelnyújtási elveknek megfelelően” történt volna. A kulcsfontosságú szempont továbbra is az, hogy a pénzügyi szervezetek mindegyikének hiteleznie kell a támogatott iparágakat, és ezek közé tartozik a szolárüveg-gyártás is, továbbá, hogy ezen támogatást tényszerűen kedvezményes feltételek mellett nyújtják.

(53)

A Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság 2011-ben megfogalmazott ajánlásában az Államtanács részére a 40. sz. határozat szerinti program felülvizsgálatát javasolta. Az Államtanács kiadta „az ipari szerkezetátalakításra vonatkozó iránymutatások kihirdetéséről és végrehajtásáról szóló 9. sz. államtanácsi határozatot” (a továbbiakban: a 9. sz. határozat). Az említett dokumentum nyomatékosan felhívja a kínai kormányt és a közhivatalokat, hogy „irányítsák az érintett iparágak fejlesztését, optimalizálják az ipari struktúra korszerűsítését.” A 9. sz. határozat (12) bekezdésének 2. pontja konkrétan megemlíti a „fotovoltaikus iparág által alkalmazott ultratiszta úsztatott üveg” gyártásának előmozdítását.

(54)

A közép- és hosszú távú tudományos és technológiai fejlesztéséről szóló nemzeti tervezet (2006–2020) – amelyet a kínai kormány fogadott el – ígéretet tesz arra, hogy „előtérbe helyezi a szakpolitikai finanszírozást”, „arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy adjanak kedvezményes hiteltámogatást a nagyobb nemzeti tudományos és technológiai iparosítási projektek számára”, továbbá „arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy javítsák és erősítsék a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatoknak szóló pénzügyi szolgáltatásaikat”, és „kedvezményes adópolitikát alkalmaz a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok fejlődésének előmozdítása érdekében”.

(55)

A szolárüveg-gyártás a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások tevékenységi körébe tartozik, miként azt az új és csúcstechnológiai státusszal rendelkező gyártók száma is alátámasztja, egyúttal pedig új iparágnak számít mind Kínában, mind az Unióban. Ezzel összefüggésben a Bizottság fel kívánja hívni rá a figyelmet, hogy a mintába felvett vállalatok egyike különleges támogatást kapott a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottságtól a szolárüveg-gyártás terén végzett innovációs tevékenységük elismeréseként, ami egyértelmű bizonyítéka a kínai kormány által e csúcstechnológiai ágazat iránt mutatott érdeklődésnek.

(56)

A panaszos állítása szerint a vélelmezett támogatás az alábbi C. szakasz 2. pontjában felsorolt támogatási programokat foglalja magában. A mintában szereplő kínai vállalatok vizsgálatát és a kínai kormánynál tett látogatást követően a Bizottság megvizsgálta ezeket a támogatási programokat, amennyiben a mintában szereplő vállalatok a vizsgálati időszakban valamifajta kedvezményben részesültek.

(57)

A mintában szereplő vállalatok vizsgálata során a belső nyilvántartásaik elemzése révén tartományi, városi, megyei vagy körzeti szintű kormányzati hatóságoktól kapott támogatásokra vonatkozó információk kerültek elő. Ezek a támogatások nem szerepeltek konkrétan a panaszban. A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján nem egyértelmű, hogy eseti jellegű támogatásokról vagy helyi szintű támogatási programokról van-e szó. A szóban forgó támogatások helyi jellegéből adódóan azonban a panaszostól ésszerűen nem várható el, hogy részleteiben ismerje ezeket a támogatásokat, így ezek konkrétan nevesítve nem is szerepelnek a panaszban.

(58)

A Bizottság felajánlotta a kínai kormánynak, hogy folytassanak további konzultációkat ezen egyéb, adott vállalatra vagy helyszínre vonatkozó támogatásokról, amelyek a mintába felvett vállalatok nyilvántartásaiból derültek ki az ott végzett ellenőrző látogatások alkalmával, és amelyek nem szerepeltek a panaszban. A konzultációkat a Bizottság a vizsgálati eljárás megfelelőségének biztosítása érdekében ajánlotta fel. A kínai kormány visszautasította ezt az ajánlatot azt állítván, hogy egy ilyen jellegű ajánlat nem felel meg a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodásnak (ASCM).

(59)

A Bizottság meglátása szerint ezek a támogatások szorosan összefüggnek a panaszban és az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő vélelmezett intézkedésekkel és gyakorlatokkal. Ezek az intézkedések ugyanolyan pénzügyi hozzájárulást és kedvezményeket nyújtanak az érintett termék tekintetében, következésképp a „vizsgálandó támogatási gyakorlat vagy gyakorlatok” fogalomkörébe tartoznak, amelyeket a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 22. cikke (2) bekezdésének iii) alpontja értelmében szerepeltetni kell az eljárás megindításáról szóló értesítésben. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben említett támogatási programok listája nem teljes körű, erre utal a 3. szakaszban szereplő megfogalmazás is: „a támogatások többek között az alábbiakból állnak:…”. A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy ezen további támogatások az eljárás hatálya alá tartoznak.

(60)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás bizottsági értelmezését, és hangot adott azon véleményének, mely szerint a Bizottságnak nem volt jogalapja ahhoz, hogy egyetlen mintában szereplő vállalatnak nyújtott egyedi támogatást kiegyenlítsen, még akkor sem, ha a szóban forgó támogatás közvetlenül kapcsolódott a panaszosok által jelzett támogatási gyakorlathoz. A Bizottság nem ért egyet a kínai kormánynak a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás vonatkozó pontjával kapcsolatos értelmezésével. A Bizottság álláspontja szerint amennyiben a panaszosok feltártak egy támogatási gyakorlatot, és az országos támogatási program példái mellett ugyanazon támogatási gyakorlaton belül helyi szinten nyújtott előnyök is megtalálhatók, a Bizottságnak joga van ezeket az előnyöket kiegyenlíteni. Ez különösen azokra az esetekre érvényes, amikor a feltárt gazdasági előnyök mechanizmusa, jellege és hatásai megegyeznek a panaszban és az eljárás megindításáról szóló értesítésben már szerepeltetett támogatási programokéval.

(61)

A Bizottság 2013. december 18-án értesítette a kínai kormányt arról, hogy mivel az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok nem küldték meg válaszaikat a Bizottság kérdőívének függelékére – amelyet a kínai kormány juttatott el részükre –, a Bizottság a rendelkezésre álló tényadatok felhasználását fogja fontolóra venni.

(62)

A kínai kormány 2013. december 26-án válaszolt és nem értett egyet a 28. cikk javasolt alkalmazásával az „állítólagosan állami tulajdonban lévő bankok” tekintetében, azonban nem vitatta azt a tényt, hogy bankok nem válaszoltak a kérdőívre. A kínai kormány nem vitatta azt sem, hogy ezek a bankok állami tulajdonban lettek volna. Ily módon a Bizottságnak nem maradt más lehetősége mint, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankoktól várt információk tekintetében a rendelkezésre álló legjobb tényadatokat vegye figyelembe.

(63)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogásolta a 28. cikk alkalmazását az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankoknak küldött függelékben kért információk pótlására. A Bizottság nem vitatja, hogy a vizsgálat során a kínai kormány nyújtott információkat; ezeket a Bizottság elemezte és indokolt esetben figyelembe is vette. Azokban az esetekben azonban, amikor sem a kínai kormány, sem az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok, sem a vállalatok nem tudtak információval szolgálni – például a hitelképességre vonatkozóan – a Bizottságnak az alaprendelet 28. cikke alapján a „rendelkezésre álló tényeket” kellett alapul vennie.

(64)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott programra való hivatkozással konkrétan nem nevesített, és a mintába felvett exportáló gyártóknál tett ellenőrző látogatások során feltárt egyéb támogatási programok tekintetében a Bizottság a rendelkezésére álló minden bizonyítékot felhasznált következtetéseinek levonásához. A feltárt támogatásokról megállapítást nyert, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben leírt intézkedések és gyakorlatok típusaihoz tartoznak, és a Bizottság ezen támogatásokra vonatkozóan további konzultációs lehetőséget kínált fel a kínai kormánynak, de az nem élt vele. A Bizottság meglátása szerint a szóban forgó támogatások szorosan kapcsolódnak a panaszban és az eljárás megindításáról szóló értesítésben vélelmezett intézkedések és gyakorlatok típusaihoz.

(65)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt a mintába felvett vállalatok vizsgálatakor feltárt támogatásokkal kapcsolatban a Bizottság által levont következetésekkel és a támogatási programokkal kapcsolatos egyéb pontokkal szemben. A Bizottság egyértelművé kívánja tenni, hogy ezekben az esetekben nem alkalmazta a 28. cikket. Amennyiben az együttműködés megfelelő volt, de a kért információkat egyszerűen ennek ellenére sem tudták megadni – például egy egyszeri támogatás-kifizetés pontos jogalapjára vonatkozóan –, akkor a Bizottság az érintett vállalat által szolgáltatott bizonyítékot használta fel arra vonatkozó következetésének levonásához, hogy a szóban forgó támogatás kiegyenlíthető volt-e vagy sem.

(66)

A kínai kormány azt állította továbbá, hogy a Bizottság nem közölt elegendő információt a nyilvánosságra-hozatali dokumentumban arra vonatkozóan, hogy – az alaprendelet 28. cikkével összhangban – mikor használta fel a rendelkezésre álló legjobb tényadatokat. Ez az állítás valójában ugyanezen támogatás kivizsgálására irányuló korábbi vizsgálatok következtetéseinek felhasználására vonatkozik. Ezekben az esetekben a Bizottság pontosan hivatkozott az érintett rendelet preambulumbekezdéseire és összefoglalta az azokban megfogalmazott érveket.

(67)

A kínai kormány megjegyezte, hogy a nyilvánosságra hozatalkor kiadott tájékoztató részletekbe menően nem írja le a mintába felvett vállalatoknál talált egyes egyszeri támogatásokat. Ennek hátterében egyértelműen a mintába felvett vállalatok által a Bizottsággal közölt, üzleti titoknak minősülő információk védelme áll, és nincs mód újabb nyilvánosságra hozható, nem bizalmas jellegű összefoglaló készítésére. A mintába felvett egyes exportáló gyártók a bizalmas információkat teljes körűen megismerhették. Amennyiben a mintába felvett exportáló gyártó rendelkezett a megfelelő jogalappal, erről a vállalat tájékoztatást kapott a nyilvánosságra hozatalkor. Mindenesetre amikor a kínai kormány lehetőséget kapott arra, hogy konzultációt folytasson ezekről a támogatásokról, alkalma lett volna arra is, hogy további érdemi információval szolgáljon, de ezt nem tette meg.

(68)

A Bizottság kérdőíveket küldött a kínai kormánynak és a mintába felvett exportáló gyártóknak azzal a céllal, hogy információkat kérjen az alábbi programokról, amelyek állítólagosan a szolárüveg-ágazatnak nyújtott támogatásokkal jártak:

(69)

A Bizottság egy függeléket küldött a kínai kormánynak azzal, hogy juttassa el azt azon állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankokhoz, állami fejlesztési bankokhoz és azon magánkézben lévő pénzügyi szervezetekhez, amelyek a vizsgálati időszak alatt kölcsönt nyújtottak a mintában szereplő vállalatok részére. A kínai kormány arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy eleget tett ugyan a Bizottság kérésének, de egyetlen választ sem kapott. Következésképp a Bizottság – a fent leírtak szerint – tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy az együttműködés hiánya miatt a 28. cikket fogja alkalmazni és következtetéseit a rendelkezésre álló tényekre fogja alapozni.

(70)

Kínában a kedvezményes hitelezésről a következő jogszabályok rendelkeznek: A Kínai Népköztársaság törvénye a kereskedelmi bankokról (a továbbiakban: banktörvény), a hitelekre vonatkozó általános szabályok, amelyet a Kínai Központi Bank 1996. június 28-án hirdetett ki, valamint az Államtanács fentebb már hivatkozott 40. sz. határozata.

(71)

A Kínával szembeni korábbi szubvencióellenes vizsgálatok megállapították, hogy a kínai bankrendszert az állami tulajdonban lévő bankok, illetve olyan bankok dominálják, amelyekben az állam az irányítás gyakorlásához szükséges részesedéssel rendelkezik. A bankok ezen mindkét kategóriája az „állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok” közé tartozik. A Bizottság megállapította továbbá, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok kormányzati hatásköröket gyakorolnak. A Bizottság nem talált arra utaló jelet, hogy ez a helyzet megváltozott volna. A fotovoltaikus panelekről szóló rendelet – amely a témával foglalkozó legutóbbi vizsgálat – (161) preambulumbekezdésében megállapítottaknak megfelelően az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok öt legnagyobbika (Kínai Mezőgazdasági Bank, a Bank of China, a China Construction Bank, a Bank of Communications és az ICBC [Ipari és Kereskedelmi Bank]) a mérlegfőösszeg alapján a bankszektor több mint 50 %-át képviselik.

(72)

A rendelkezésre álló – a fotovoltaikus panelekről szóló rendeletben megállapított tényeket is magukban foglaló – tények felhasználása alapján továbbra is fennáll az a következtetés, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok az alaprendelet 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervek, minként az részletesen kifejtésre került a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet (158)–(168) preambulumbekezdésében.

(73)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta ezt a következtetést, azt állítván, hogy a Bizottság nem indokolta meg, miért tekinti az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankokat közjogi szerveknek. A Bizottság elutasítja ezt az állítást, mivel a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet (158)–(168) preambulmbekezdése megindokolja, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok miért minősülnek közjogi szerveknek, és a kínai kormány nem közölt olyan információkat, amelyek ellentmondanának a rendelkezésre álló legjobb tényeknek. Összefoglalva:

(74)

Az ezen preambulumbekezdésekben megfogalmazott következtetések frissek, hiszen azokat csak 2013 végén tették közzé, és közzétételükre a kínai kamatküszöböt érintően a 2013 júliusában bekövetkezett változások teljes körű ismeretében került sor.

(75)

Csakúgy mint a korábbi vizsgálatoknál, a Bizottság ezúttal is megpróbált utánajárni annak, milyen szerepet tölt be a kínai kormány és különösen a Kínai Központi Bank a pénzügyi piacokon és a bankszektorban a szolárüveg-iparág hitelezése tekintetében. Míg a kínai kormány és a Kínai Központi Bank együttműködése összességében kielégítő volt, a központi bank nem közölte a betéti és hitelkamatok szabályozásáról szóló körlevelének (YinFa [2004] 251) teljes szövegét, amely megállapítja a hitelekre és betétekre vonatkozó kamatküszöböket és kamatplafonokat. A kereskedelmi banki hitelezésre (mind az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok, mind a magánkézben lévő kereskedelmi bankok esetében) és az állami fejlesztési bankok által nyújtott hitelekre vonatkozóan a körlevél csak kamatküszöböt állapít meg. A kedvezményes hitelek, illetve azon hitelek esetében, amelyekre vonatkozóan a kínai kormány egyedi rendelkezéseket hozott, a körlevél úgy rendelkezik, hogy a kamatlábak felfelé nem ingadozhatnak. A pontos felső határok az adott hitelekre alkalmazandó egyedi rendeletekben kerültek meghatározására.

(76)

A Bizottság ellenőrző látogatása alkalmával a Kínai Központi Bank azt állította, hogy a dokumentum nem adható át, mivel az nyilvánosan nem elérhető a Bank weblapján. Egy internetes kereséssel azonban a körlevél és annak angol nyelvű fordítása megtalálható volt a kínai kormány által az ausztrál hatóságoknak néhány évvel korábban átadott dokumentumcsomag részeként (13). Mivel a Bizottság közvetlenül a kínai kormánytól nem kapta meg körlevél hivatalos másolatát, a Bizottság ezt a dokumentumot tekintette a szóban forgó körlevél valós és teljes másolatának.

(77)

A körlevélből látszik, hogy a Kínai Központi Bank befolyásolta a vizsgálati időszak alatt az állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankok által nyújtott kölcsönök kamatait. A kínai kormány érvelése szerint a Kínai Központi Bank 2013 júliusában eltörölte mind a kamatküszöböket, mind a kamatplafonokat a hitelkamatok tekintetében. A Bizottság ezt tudomásul vette, viszont mindez nem érinti az itt megállapított következtetést, mivel minderre már a vizsgálati időszakot követően került sor. Mindenesetre a vizsgálati időszakban a kamatlábakra érvényes küszöb nem az egyetlen érv, amely alapján a Bizottság álláspontja szerint az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok közjogi szervnek minősülnek. A fotovoltaikus panelekről szóló rendelet (158)–(168) preambulumbekezdésének következetései ettől függetlenül is érvényesek.

(78)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány számos észrevételt tett a „YinFa (2004) 251” körlevéllel összefüggésben anélkül, hogy megindokolta volna, hogy miért nem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére a körlevél teljes szövegét, továbbá anélkül, hogy megerősítette volna, hogy az ausztrál hatóságoknak átadott és a Bizottság által megtalált szöveg pontos volt-e. Miként az a fotovoltaikus panelekkel kapcsolatos korábbi vizsgálat során is megállapítást nyert: a körlevél egyértelműen a Kínai Központi Bank által a bankoknak a hitelezésre vonatkozóan adott utasításokat tartalmaz. A korábbi vizsgálatok során megállapítottakkal összhangban elmondható, hogy e körlevél tartalma fontos a kínai kormány és a Kínai Központi Bank által a bankok által folytatott hitelezési tevékenység irányításában betöltött szerep megértése szempontjából.

(79)

A Bizottság következtetése változatlan a fotovoltaikus panelekről szóló rendeletben előzőleg megállapítotthoz képest, nevezetesen mindenekelőtt az, hogy a banktörvény 34. cikke értelmében a kínai bankoknak a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság igényeinek megfelelően kell folytatniuk. A nemzetgazdaság igényei a 12. ötéves tervben kerültek meghatározásra.

(80)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta a Bizottságnak a banktörvény 34. cikkére vonatkozó értelmezését, azt állítván, hogy „ez a mondat nem egyértelmű és nem tartalmaz kifejezett iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a bankoknak egy bizonyos módon kellene eljárniuk. A nemzetgazdaság igényeit egyetlen dokumentum sem taglalja, se a 12. ötéves terv, se bármely más rendelet vagy határozat”.

(81)

Ez eltér a kínai kormány által a fotovoltaikus panelekkel kapcsolatos vizsgálat kapcsán a 34. cikk értelmezésére vonatkozóan tett állítástól, mely szerint a 34. cikk „semleges”. A Bizottság nem ért egyet a kínai kormány értékelésével. A Bizottság úgy véli, és a kínai kormány sem támasztott alá ettől eltérő következtetést, hogy a 12. ötéves terv tartalmazza a nemzetgazdaságra vonatkozó szakpolitikákat és a fotovoltaikus iparágra vonatkozó egyedi tervet, a pénzügyi szervezetek pedig ösztönözve vannak arra, hogy olyan támogatott iparágakat hitelezzenek, mint a szolárüveg-gyártás.

(82)

A kínai kormány felhívta a Bizottság figyelmét a banktörvény más cikkeire, nevezetesen a 4., 5. és 7. cikkére, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy a hiteleket befolyásmentesen, hitelbírálat alapján nyújtsák. A Bizottság elismeri ezen cikkek létezését, de emlékezetni kíván rá, hogy a kínai kormány, a bankok és a mintába felvett érintett vállalatok nem tudták igazolni azt, hogy befolyásmentesen és hitelbírált alapján nyújtott hitelekről lett volna szó – lévén a szolárüveg-ágazatnak kedvezményes hiteleket nyújtottak –, hiszen az erre irányuló kérések ellenére se mutattak be bizonyítékként olyan hitelmegállapodást vagy kockázatértékelést, ideértve a hitelminősítésket is, amely az exportáló gyártóknak nyújtott hitelekhez kapcsolódott volna, és ilyen bizonyítékot a Bizottság sem talált.

(83)

Másrészről a 40. sz. és a 9. sz. – törvényerejű – határozatok alapján a bankoknak hiteltámogatást kell nyújtaniuk a támogatott ágazatok részére. A kereskedelmi minisztérium vizsgálata során a kínai kormány megerősítette, hogy a szolárüveg-gyártás a támogatott iparágak közé tartozik. Ez összhangban van az ipari szerkezetátalakításra vonatkozóan 2011-ben kiadott iránymutatásokkal, amelyet a kínai kormány a kérdőívre adott válaszai kapcsán rendelkezésre bocsátott, és amely a szolárüveg-gyártást a támogatott kategóriába sorolja.

(84)

A 40. sz. határozat kötelező utasítások formájában iránymutatásként szolgál valamennyi pénzügyi intézmény számára a támogatott ágazatok előmozdítására és támogatására vonatkozóan, és a szolárüveg-iparág ilyen támogatott ágazatnak minősül.

(85)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta a Bizottságnak a 40. sz. határozat és az ahhoz kapcsolódó rendeletek, valamint a 9. sz. határozat hatására vonatkozó értékelését. A Bizottság ismételten megerősíti mind a 40. sz. határozatra, mind az ahhoz kapcsolódó rendeletekre vonatkozó értékelését, mely szerint ezek meghatározzák a nemzetgazdaság igényeit. E dokumentumok kormányzati stratégiát és a pénzügyi szektorra vonatkozó stratégiát állapítanak meg, és rendelkeznek különösen a támogatott ágazatok, köztük a szolárüveg-gyártás pénzügyi intézmények általi közvetlen hitelezéséről.

(86)

A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy pontosítsa az államtanácsi határozatok, így például a 40. sz. határozat jogi státusát. Válaszukban mindössze annyit közöltek, hogy az Államtanács által kiadott rendeletről van szó, amely nem része a kínai jognak. Ezen érvelésüket azonban bizonyítékokkal nem támasztották alá. A kínai kormány által képviselt álláspont ellentmond a nyilvánosan elérhető információknak, amelyek szerint az Államtanács a legmagasabb szintű közigazgatási hatóság, amely közigazgatási szabályalkotási hatáskörrel rendelkezik. Az említett források szerint az Államtanács határozatai jogilag kötelező erejű szabályok (14). Következésképp a rendelkezésre álló tények alapján a Bizottság álláspontja az, hogy a 40. sz. határozat és a hozzá kapcsolódó végrehajtási határozatok, például a 9. sz. határozat, közigazgatási rendeletek, és mint ilyenek részei a kínai jognak.

(87)

A Bizottság ezért megerősíti a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet (191) preambulumbekezdésében közölt elemzést, amely arra a következtetésre jut, hogy a 40. sz. határozat és a 9. sz. határozat az egyéb közjogi szervek és gazdasági szereplők számára jogilag kötelező rendelkezések.

(88)

A Bizottság azt is elemezte, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízza-e és/vagy utasítja-e a magántulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankokat arra, hogy kedvezményes hitelt nyújtsanak a szolárüveg-gyártók számára.

(89)

A banktörvény 34. cikke a magántulajdonban lévő kínai bankokra is vonatkozik. A kínai kormány és az érdekelt felek semmilyen bizonyítékot nem közöltek a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet (174) preambulumbekezdésében a jogi státusszal kapcsolatban levont következetésére vonatkozóan, következésképp továbbra is érvényben marad az a megállapítás, hogy a kínai kormány ezeket a bankokat ugyanúgy utasítja, mint az állami tulajdonban lévő bankokat. A banktörvény 34. cikke értelmében a bankok arra kaptak utasítást hogy „a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásai alapján végezzék” (15). Fentiekre való tekintettel, a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet (188) preambulumbekezdésében megállapítottaknak megfelelően kijelenthető, hogy a hitelezési stratégiát mind az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok, mind a magántulajdonban lévő bankok esetében a kínai kormány határozza meg.

(90)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta azt a következtetést, mely szerint magántulajdonban lévő kínai bankoknak adnának megbízást vagy utasítanák azokat, és kifogásolták különösen a Bizottság által a banktörvény 34. cikkének tulajdonított jelentőséget, azt állítván, hogy „a »nemzetgazdasági igény« fogalma értelmezés kérdése és a rendelkezést vizsgáló személy/szerv kilététől függően magától értetődően változik”.

(91)

Meg kell jegyezni, hogy miközben a kínai kormány nem ért egyet a Bizottság értelmezésével, nem közölte saját értelmezését saját törvényére vonatkozóan.

(92)

Mindazonáltal a Bizottságnak elegendő csupán a korábbi vizsgálatok megállapításaira és az erre az esetre vonatkozóan rendelkezésre álló tényekre hivatkoznia, hogy megerősítse a következtetést, amely szerint a nemzetgazdaság igényei kifejezésre jutnak a kínai kormány által kiadott tervekben és rendeletekben, és a banktörvény 34. cikke értelmében a bankoknak a nemzetgazdaságra vonatkozó ezen szempontokkal összhangban kell hitelezési tevékenységüket folytatniuk, ami magában foglalja a szolárüveg-gyártás támogatását is.

(93)

Érvényben marad tehát a megállapítás, amely szerint a kínai kormány megbízást és utasítást ad a magántulajdonban lévő bankok számára a támogatott ágazatoknak a banktörvény 34. cikkével összhangban történő hitelezésére.

(94)

A Bizottság tehát azt a következtetést vonja le, hogy az állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankok által nyújtott hitelek esetében a kormányzat a szolárüveg gyártóit – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerint – közvetlen transzfer formájában pénzügyi támogatásban részesíti.

(95)

Ugyanez a bizonyíték igazolja azt is, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankokat (valamint a magántulajdonban lévő bankokat) a kormányzat bízza meg, illetve utasítja, következésképpen ez azt jelenti, hogy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti pénzügyi támogatás esete áll fenn.

(96)

Az egyediség tekintetében a Bizottság fel kívánja hívni rá a figyelmet, hogy a kínai kormány korlátozott számú gazdasági ágazat felé irányít kedvezményes hitelezést, és a szolárüveg-ágazat, mint a fotovoltaikus iparág része, ezen ágazatok között szerepel, miként az részletesen is kifejtésre kerül a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet (172) preambulumbekezdésében. A szolárüveg-ágazatot a kínai kormány a kulcsfontosságú iparágak közé sorolta a 12. ötéves tervben. A 40. sz. határozat értelmében a kínai kormány tevékenyen támogatni fogja az új energiaforrásokra épülő iparágakat és elősegíti a napenergia fejlesztését. A pénzügyi intézmények mindegyikét arra utasították, hogy kizárólag a támogatott projekteknek nyújtsanak hiteltámogatást, és a szolárüveg-projektek is ehhez a kategóriához tartoznak. Az említett határozat egyúttal ígéretet fogalmaz meg „a támogatott projektekkel kapcsolatos más kedvezményes politikák” megvalósítására is.

(97)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta az egyediségre vonatkozó megállapítást és különösen a Bizottságnak a 12. ötéves tervre vonatkozó értelmezését azt állítván, hogy az „jogi erővel nem bír, mivel nem kötelező erejű dokumentum”. A Bizottság nem ért egyet ezzel a kijelentéssel, és emlékeztetni kíván arra, hogy a kínai kormány ugyanezeket az érveket adta elő korábbi vizsgálatok során is, ahol ezeket ugyancsak nem fogadták el. A 12. ötéves tervben megfogalmazottak szerint: „ezt a tervet az Országos Népi Kongresszus megvitatta és elfogadta, és a terv joghatással bír.”

(98)

A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy a kedvezményes hitelek formájában nyújtott támogatás nem általánosan elérhető, következésképp az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján egyedi támogatásnak minősül.

(99)

A hitelfelvevő olyan mértékben jut gazdasági előnyhöz, amennyivel kedvezőbb feltételek mellett veheti fel az állami hiteleket vagy a kormány által megbízott vagy utasított magánfelek hiteleit, mint a piacon ténylegesen megszerezhető kereskedelmi hitelt.

(100)

A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a Bizottság ezúttal is megpróbálta ellenőrizni a vizsgálati időszakban a mintába felvett vállalatoknak hitelt nyújtó bankok által elvégzett hitelkockázat-értékeléseket. A hitelminősítésükre vonatkozóan a vállalatok semmilyen bizonyítékkal nem szolgáltak, a bankok pedig nem működtek együtt a vizsgálat során. Ilyen formán a Bizottság semmilyen bizonyítékot nem talált arra vonatkozóan, hogy a szolárüveg-gyártó vállalatoknak kockázatértékelés alapján nyújtottak volna hitelt, és hogy a kamatlábat ilyen kockázatértékelés alapján állapították volna meg.

(101)

Mivel a kínai kormány, az exportáló gyártók és bankok semmilyen információval nem szolgáltak, a Bizottság a rendelkezésre álló tények alapján állapította meg, hogy a Kínában folytatott kedvezményes hitelezés valóban előnyhöz juttatta-e a mintába felvett exportáló gyártókat, amelyek a kínai bankoktól jutottak hitelekhez.

(102)

A Bizottság – csakúgy mint a fotovoltaikus panelekkel kapcsolatos vizsgálat során – a kínai jüanban (CNY) folyósított hitelekre vonatkozóan a Kínai Központi Bank által hivatalosan közétett kamatlábakból indult ki. A vizsgálati időszakban az átlagos kamatláb 6,26 % volt.

(103)

A Bizottság ezt követően kiigazította a Kínai Központi Bank által megadott kamatlábat az érintett vállalatok hitelkockázatának figyelembevétele céljából. Ugyanakkor a szóban forgó vállalatok nem közöltek semmilyen független hitelminősítéssel vagy hasonló információval kapcsolatos adatot, amely alapján a Bizottság kiszámíthatta volna a vállalatok hitelminősítését. Mindazonáltal korábbi vizsgálatok kapcsán a Bizottság már megállapította, hogy a kínai vállaltok hitelminősítését torzítják a kormányzati támogatások, így semmi nem utal arra, hogy létezne a hitelek felvevőire vonatkozó megalapozott kockázatértékelés. A Bizottság ezért ugyanazt a módszertant követette, mint a fotovoltaikus panelekkel kapcsolatos vizsgálat során és az érintett vállalatok mindegyikét – a Bloomberg hitelminősítő intézet meghatározása szerinti – „BB” befektetésre nem ajánlott kategóriájúnak tekintette.

(104)

Ezt követően a BB minősítéssel rendelkező vállalatok kötvényeinek az AAA minősítésű vállalatok (Kína államkötvényeinek minősítés is ez) kötvényeihez viszonyított – a Bloomberg nyilvántartásai szerinti – felárát a Bizottság hozzáadta a Kínai Központi Bank által a vizsgálati időszakban nyújtott hitelek átlagkamatához. E számítás eredményeként a mintába felvett vállalatoknak kínai jüanban nyújtott hitelek vizsgálati időszaki referencia-kamatlába 10,37 %-nak adódott.

(105)

A fenti referencia-kamatláb és az érintett vállalatoknak a vizsgálati időszakban nyújtott hitelek után ténylegesen felszámított kamatláb összehasonítása révén a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szolárüveg-ágazat a piacinál kedvezőbb feltételek mellett kap hitelt.

(106)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta a Bizottságnak a referencia-kamatlábbal kapcsolatos választását, valamint a referencia-kamatláb és a ténylegesen fizetett kamatok összehasonlításából a Bizottság által levont következtetéseket.

(107)

A referencia-kamatláb és a ténylegesen fizetett kamatok összehasonlítása egyértelműen jelzi, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók, amelyek kínai bankoktól kínai jüanban vettek fel hiteleket, a rendes kereskedelmi feltételekhez viszonyítva kisebb kamatot fizettek, mint amit az ilyen pénzügyi helyzetben lévő vállalatoknak egyébként kellene.

(108)

Másrészről a Bizottság tudott arról, hogy a Kínai Központi Bank 2013 júliusában megszüntette a kamatküszöböt, és ezt a Bizottság meg is említette a nyilvánosságra hozatalkor kiadott tájékoztatóban. Mindez azonban nem változtat azon a következtetésen, hogy a kínai kormány beavatkozik a kínai bankok hitelezési tevékenységébe és különösen a 40. sz. határozaton és a hozzá kapcsolódó rendeleteken, illetve a banktörvény 34. cikkén keresztül teszi ezt.

(109)

Harmadrészt a Bizottság kizárólag a kínai jüanban folyósított hitelek tekintetében számította ki a referencia-kamatlábat, mivel a mintában szereplő exportáló gyártók euróban vagy amerikai dollárban nem vettek fel hiteleket a kínai bankoktól.

(110)

Végezetül a kínai kormány további információkat kért arról, hogy a Bizottság miért indult ki abból, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók BB hitelminősítésűek lennének. A Bizottság azért választotta a BB hitelbesorolást, mert – az érintett bankok együttműködésének hiánya miatt – semmilyen bizonyítékot nem kapott arra vonatkozóan, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók bármelyike tekintetében is kiszámították volna annak hitelminősítését. A BB hitelbesorolás nem tekinthető kedvezőtlen következtetésnek, sőt, valójában éppen kedvező a mintában szereplő érintett vállalatokra nézve, hiszen a pénzügyi piacokon a befektetésre nem ajánlott kategóriában ez a legjobb besorolás.

(111)

A 28. cikk értelmében a Bizottságnak a rendelkezésre álló legjobb tényadatokat kellett felhasználnia, ezeket pedig a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet következtetéseiből vette át, és az ottani mintában szereplő vállalatok esetében BB hitelminősítést alkalmaztak. Ez ésszerű megoldásnak tűnt ebben az esetben is, hiszen a nyilvánosságra hozatalt követően a Bizottság semmilyen bizonyítékot nem kapott arra vonatkozóan, hogy a mintában szereplő vállalatok az érintett bankoktól más hitelminősítést kaptak volna.

(112)

A vizsgálat megállapításai alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai szolárüveg-ágazat a vizsgálati időszakban mind az állami, mind a magántulajdonban lévő bankok részéről kedvezményes hitelekben részesült. A szolárüveg-ágazatnak nyújtott finanszírozás az alaprendelet értelmében támogatásnak minősül, mivel:

(113)

Az exportáló gyártók számára biztosított pénzügyi támogatásra és gazdasági előnyre, illetve az egyedi jellegre tekintettel ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(114)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt az ellen, hogy a Bizottság korábbi vizsgálatok megállapításait használta fel a jelen esetben vizsgált támogatásra vonatkozó következtetések levonásához, és többek között azt állította, hogy a Bizottság túlzott mértékben támaszkodik a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet megállapításaira.

(115)

A Bizottság elutasítja ezt az állítást. Miként az fentebb is szerepel, a kínai bankok együttműködésének hiánya miatt a Bizottság kénytelen volt a 28. cikk rendelkezései alapján eljárni és a rendelkezésre álló legjobb tényadatokat felhasználni. A fotovoltaikus panelekkel kapcsolatos vizsgálat volt a legutóbbi, és ez tartalmazza a kínai támogatási gyakorlatokkal kapcsolatos legfrissebb megállapításokat. A fotovoltaikus panelek a szolárüveggel nem azonos termékek, de mindkét termék ugyanazon új energetikai ágazathoz tartozik és ugyanazon kormányzati tervezési dokumentumok vonatkoznak rájuk. Egyéb információk hiányában helyénvaló tehát a fotovoltaikus panelekre vonatkozó vizsgálat megállapításait, mint „rendelkezésre álló legjobb tényeket” felhasználni. A kínai kormány azt állította továbbá, hogy jelentős változások történtek a fotovoltaikus panelekkel kapcsolatos vizsgálat és ezen vizsgálat között eltelt idő alatt, többek között 2013 júliusában a Kínai Központi Bank megszüntette a kamatküszöböt. Ezt az állítás a Bizottság elutasította, mivel a fotovoltaikus panelekkel kapcsolatos vizsgálat következtetései arra a vizsgálati időszakra vonatkoznak, mint ahogy ennek a vizsgálatnak is megvan a saját vizsgálati időszaka. A kamatküszöb megszüntetésére mindkét esetben a vizsgálati időszakok végét követően került sor, így az nincs hatással a 28. cikk alkalmazására és a fotovoltaikus panelekre vonatkozó vizsgálat megállapításainak – mint rendelkezésre álló legjobb tényadatoknak – a felhasználására.

(116)

Egyetlen kivétellel a mintában szereplő vállalatok mindegyike kapott hitelt mind állami tulajdonban lévő kereskedelmi banktól, mind magántulajdonban lévő kereskedelmi banktól. A vállalatok egyike kizárólag offshore anyavállalatán keresztül jutott finanszírozásához, és kínai bankoktól nem vett fel hitelt.

(117)

A nyilvánosságra hozatalt követően a mintában szereplő vállalatok egyike vitatta a Bizottság következtetését, és azt állította, hogy a Bizottság nem kérte fel őket, hogy mutassák be független hitelminősítésüket. A Bizottság ugyanakkor felkérte a vállalatot, hogy bocsássa rendelkezésre a kapott hiteleivel kapcsolatos összes információt, de a vállalat nem közölte független hitelminősítését. Amennyiben a vállalatnak rendelkezésére állt ezen információ, akkor a panaszban megfogalmazott állítások és a kérdőívben kért információk alapján a vállalatnak közölnie kellett volna azt. Tekintettel továbbá különösen a nyilvánosságra hozatalkor kiadott tájékoztatóban közölt információkra, amennyiben a vállalat rendelkezett független hitelminősítéssel, azt azonnal rendelkezésre kellett volna bocsátania. Ezt az érvelést ezért a Bizottság elutasította.

(118)

Az alaprendelet 6. cikkének b) pontja értelmében a kedvezményes kölcsönökkel járó gazdasági előnyt a hitelt felvevő cég által fizetett kamatok és a cég által a piacon ténylegesen megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel esetében fizetendő összeg közötti különbözetként kell meghatározni. Miként az fentebb is szerepel, megalapozott kockázatértékelés hiányában a Bizottság az üzleti alapon nyújtott hasonló hitelekre érvényes piaci referencia-kamatlábat határozott meg.

(119)

A vizsgálati időszakra vonatkozó gazdasági előnyt a vizsgálati időszak alatt ténylegesen fizetett kamat és azon kamat közötti különbözetként határozták meg, amelyet a referencia-kamatláb alkalmazása esetén kellett volna fizetni.

(120)

A mintába felvett exportáló gyártókra vonatkozó, a fenti módszertan szerint kiszámított támogatáskülönbözetek az alábbiak:

(121)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő exportáló gyártók nem részesültek előnyben exporthiteltámogatási programok, hitelkeretek, exportgaranciák, a „Green Express” program keretében vagy offshore holdingtársaságokhoz való hozzáférésen keresztül juttatott előnyökben.

(122)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő vállalatok nem részesültek előnyben az „Ismert Márkák” vagy a „Világszínvonalú Kínai Márkák” programból.

(123)

A mintába felvett vállalatok különböző szintű kormányzati hatóságoktól jelentős összegű egyszeri támogatásokat kaptak, aminek eredményeként a vizsgálati időszakban előnyhöz jutottak. Ezekre az érintett vállalatok ellenőrzésekor derült fény, és az erre vonatkozó kérés ellenére sem szerepeltek az érintett vállalatok kérdőívre adott válaszaiban, sem pedig a kínai kormány által a kérdőívre adott válaszok között. A panaszban megfogalmazott vélelem szerint a szolárüveg-gyártók ezeket az egyszeri támogatásokat tartományi és helyi szintű kormányzati szervektől kapták, továbbá ezek előnyt juttattak az érintetteknek, mivel a pénzeket kellő körültekintés nélkül nyújtották (16). Az eljárás megindításáról szóló értesítés azt is tartalmazza, hogy a „támogatási programok” a szolárüveg-ágazat támogatására használt támogatási gyakorlat.

(124)

A szóban forgó támogatásokat országos, tartományi, városi, megyei vagy körzeti kormányzati hatóságok nyújtották a vállalatok részére, és mindegyik egyedinek tűnt az érintett vállalatok vagy a vállalat földrajzi elhelyezkedése vagy az ágazat típusa szempontjából. Általában nem adták meg pontosan, hogy melyik jogszabály alapján történt a támogatások nyújtása – feltéve, hogy volt egyáltalán ilyen jogszabály –, ugyanakkor a Bizottság gyakran – de nem minden esetben – megkapta a kormányzati hatóság által a támogatás odaítélésére vonatkozóan kiadott dokumentum másolatát.

(125)

A mintába felvett vállalatok egyike a vizsgálati időszak alatt az elhelyezkedése szerinti gazdasági fejlesztési övezettől kapott támogatást. Ezeket a támogatásokat a gazdasági fejlesztési övezet a vállalat által a helyi adóhatóságoknak fizetett bármely adó 20 %-aként számította ki, és többek között a társasági adóra, a földhasználati adóra és az osztalékadóra vonatkozott.

(126)

Egy, a mintában szereplő másik vállalat a vizsgálati időszakban a helyi kormányzattól kapott nagy összegű támogatást a vállalatnak a villamosenergia-hálózathoz való kapcsolódása után felszámított díjak fedezésére, amelyeket egyébként a vállalatnak kellett volna fizetnie. Ezt a támogatást a vállalat „a régióban letelepedett nagyvállalatok támogatása” címén kapta.

(127)

Egy, a mintába felvett másik vállalat 25 millió CNY közvetlen támogatást kapott a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottságnak az ipari szerkezetátalakítást szolgáló alapjából a csúcstechnológiájú szolárüveg-gyártás támogatása céljából. A közvetlen állami támogatást 2006-ban nyújtották, és a vállalat a támogatás 10-10 %-át a következő 10 évre elosztva használja fel. Következésképp a vizsgálati időszakra vonatkozóan 2,5 millió CNY összegű támogatást vettek figyelembe.

(128)

Ugyanez a vállalat a 2012-es nyilvántartásaiban a helyi adóhatóságtól és más helyi kormányzati szervezetektől kapott támogatásokat is szerepeltetett. A vállalat azt állította, hogy a szóban forgó támogatások valójában nem közvetlen támogatások voltak az említett szervezetektől, hanem a vállalat által korábban a kormányzatnak befizetett összegek megtérítése. Mivel a Bizottság erre vonatkozóan nem kapott kielégítő bizonyítékot, nem tudja elfogadni ezt a magyarázatot.

(129)

Egy, a mintában szereplő másik vállalat a helyi kormányzattól a vizsgálati időszak kezdete előtt kapott 15 millió CNY összegű közvetlen támogatást, amelyet a vállalat a következő 10 évben 10 %-os részletekre felosztva használ fel. A támogatást a vállalat (a szolárüveg-iparágat is magában foglaló) fotovoltaikus ágazat fejlesztése, a fejlett gyártókapacitásnak a helyi ipari övezetben történő gyorsított ütemű kiépítése, továbbá nagyprojektek zökkenőmentes megvalósítása céljából kapta.

(130)

Ugyanez a vállalat a vizsgálati időszak előtt számos más olyan támogatást is kapott, amelyek egy részét a vizsgálati időszakra különítette el. A vállalat ugyanakkor nem közölt ezen támogatások jellegére vonatkozó részleteket, és erre vonatkozó információk hiányában a Bizottság következtetéseit a rendelkezésre álló tényekre alapozta. Egyéb rendelkezésre álló tények hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vállalatnak juttatott egyedi támogatásokról van szó, és a támogatásnak a vizsgálati időszakra jutó részét gazdasági előnynek kell tekinteni.

(131)

A kínai kormány felkérést kapott arra, hogy szolgáltasson további információkat, illetve folytasson konzultációt ezekről a támogatásokról, de a kínai kormány elzárkózott ettől. A mintában felvett vállalatok részére nyújtott ezen támogatásokra vonatkozóan összegyűjtött bizonyítékok alapján, és egyéb információk hiányában a Bizottság ezeket a támogatásokat az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése szerinti támogatásnak találta, mivel a kínai kormány által az érintett termék gyártói számára transzfer formájában támogatást nyújtott, ami által gazdasági előny átruházása valósult meg.

(132)

Ezek a támogatások az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 4. cikkének (3) bekezdése értelmében egyedinek is minősülnek, mivel úgy tűnik, hogy bizonyos vállalatokra vagy meghatározott régiókban végrehajtott meghatározott projektekre korlátozódnak, és a mintába felvett vállalatok egyszeri igényeinek kielégítése céljából nyújtották ezeket. Ezek a támogatások nem felelnek meg az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában az egyediség kizárására vonatkozóan meghatározott követelményeknek, mivel a jogosultsági feltételek és a vállalatokra alkalmazott tényleges kiválasztási kritériumok nem átláthatóak, nem objektívek és nem érvényesülnek automatikusan. Továbbá nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a nyújtott támogatások egy átfogó támogatási programhoz tartoznának.

(133)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt a Bizottságnak e támogatások vizsgálatára vonatkozó hatáskörével és a Bizottság rendelkezésére álló részleges információk elemzésével kapcsolatban. Ugyanakkor a Bizottság alaposan megvizsgálta az érintett vállalatok által rendelkezésére bocsátott, üzleti titoknak minősülő információkat, és amennyiben bizonyítást nyert, hogy előny átruházása történt és a támogatás egyedi jelleget öltött, a támogatást kiegyenlítették.

(134)

A vállalatok minden esetben közölték a támogatás összegére vonatkozó információkat, valamint azt, hogy kitől kapták a támogatást, jóllehet bizonyos esetekben a vállalatok nem tudták dokumentumokkal igazolni, hogy a támogató milyen jogszabály alapján nyújtotta a támogatást. Az érintett vállatok ezt a bevételt többnyire a „támogatási bevétel” soron könyvelték le a nyilvántartásaikban, és ezeket a nyilvántartásokat külön elkülönített könyvvizsgálatnak vetették alá. Ez arra utaló pozitív bizonyítékként került figyelembevételre, hogy kiegyenlíthető előnyt nyújtó támogatás valósult meg.

(135)

A mintába felvett vállalatok egyike ugyanezen okból kifolyólag vitatta a Bizottságnak a vállalatspecifikus támogatások vizsgálatával és kiegyenlítésével kapcsolatos hatáskörét. A fentiekkel azonos okoknál fogva a Bizottság elutasítja az érvelésüket és ismételten megfogalmazza álláspontját, mely szerint rendelkezik a szóban forgó támogatások vizsgálatához szükséges hatáskörrel és indokolt esetben kiegyenlítheti azokat.

(136)

Az alábbi táblázat a fenti támogatások által juttatott előny kiszámítását mutatja: az előny a vizsgálati időszak alatt kapott vagy – amennyiben az érintett vállalat több évre elosztva írta le a támogatást – a vizsgálati időszakra könyvelt összegnek felel meg.

(137)

A „két évig adómentesség, három évig fele adó” program alapján a külföldi tőkével működő vállalatoknak az első két évben nem kell, a következő három évben pedig 25 %-os helyett csak 12,5 %-os társasági adót kell fizetniük.

(138)

E program jogalapja a Kínai Népköztársaság a külföldi tőkével működő vállalatok és külföldi vállalatok társasági adójáról szóló törvényének 8. cikke és a Kínai Népköztársaság a külföldi tőkével működő vállalatok és a külföldi vállalatok társasági adójáról szóló törvénye végrehajtási szabályainak 72. cikke. A kínai kormány álláspontja szerint a szóban forgó program a vállalatok társasági adójáról szóló 2008. évi törvény 57. cikke alapján – 2012-ig tartó átmeneti időszakkal – megszűnt. A törvény ily módon egyértelművé teszi, hogy e támogatási program a 2012-es adóévben előnyt biztosít.

(139)

A „két évig adómentesség, három évig fele adó” program előnyhöz juttatta a vállatokat a 2012-es pénzügyi év folyamán, amelyet követően – a kínai kormány szerint – a támogatási programot visszavonták.

(140)

A mintába felvett vállalatok egyike egy külföldi tulajdonban lévő vállalkozás, amely a vizsgálati időszak alatt igénybe vette ezt az adózási programot. A szóban forgó vállalat a teljes 25 %-os adómérték helyett 12,5 %-os adókulccsal adózott, ami szerepelt a vállalat 2012. évi adóbevallásában és éves beszámolójában is.

(141)

A Bizottság nyilvánosságra hozta ezeket a megállapításokat az érdekelt felek előtt, és erre vonatkozóan olyan észrevételeket kapott a kínai kormánytól, amelyek szerint az átmeneti rendelkezésekre vonatkozó közlemény (17) értelmében a szóban forgó program keretében nyújtott összes előny kivezetésre kerül 2012-ben. A kínai kormány kijelentette, hogy így amennyiben kiegyenlítő vámokat vetnének ki, nem lehet vámot kivetni az ezen támogatási program keretében a vizsgálati időszakban egyetlen mintába vett vállalat részére juttatott előny tekintetében. Ezt az érvet a Bizottság elfogadta, mivel a mintában szereplő ezen vállalatra vonatkozóan, az eset egyedi körülményei között a Bizottság nem rendelkezik az előny folytatólagosságára utaló bizonyítékkal.

(142)

Jóllehet a „két évig adómentesség, három évig fele adó” program a korábbi rendeletekben kiegyenlítésére került, a mintában szereplő ezen vállalat tekintetében a Bizottság nem fog vámot kivetni a vizsgálati időszakra vonatkozóan megállapított előny kiegyenlítése érdekében, mivel a Bizottságnak nincs bizonyítéka arra, hogy a mintában szereplő ezen vállalat tekintetében a támogatási program vagy annak bármilyen változata hatályban lenne a vámok kivetésének napján.

(143)

Ez a program lehetővé teszi a vállalatoknak, amelyek igazolni tudják, hogy megfelelnek bizonyos kritériumoknak, amelyek alapján „Új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak” minősülnek, hogy 15 %-os társasági adót fizessenek, a rendes 25 %-os adómérték helyett.

(144)

A program jogalapját a társasági adóról szóló 2008. évi törvény 28. cikkének (2) bekezdése mellett a „csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalkozások meghatározására vonatkozó közigazgatási intézkedések” (Guo Ke Fa Huo [2008] 172. sz.), továbbá a vállalatok társasági adójáról szóló törvény végrehajtási szabályairól szóló rendelet 93. cikke és a Központi Adóigazgatóság új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások társaságiadó-fizetésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó közleménye (Guo Shui Han, 2008. évi 985. sz.) képezik.

(145)

Ez a program a kínai kormány által elismerten új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülő vállalatokra alkalmazandó. Ahhoz, hogy jogosultak legyenek a program keretében nyújtott támogatásra, a vállalkozásoknak alapvető független szellemitulajdon-jogokkal kell rendelkezniük és eleget kell tenniük a következő – a jogalapban meghatározott és az alábbiakban összefoglalt – követelményeknek:

(146)

A mintában szereplő vállalatok egy részéről – de nem mindegyikről – megállapítást nyert, hogy a program kínálta lehetőséget igénybe véve 25 %-os társasági adó helyett csak 15 %-os adót fizettek. Ezek a vállalatok jelentkeztek az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásokat megkülönböztető minősítésért, és hivatalos értesítést kaptak arról, hogy megfelelnek a program követelményeinek, így társaságiadó-bevallásukat jogosultak ennek megfelelően kitölteni.

(147)

A fotovoltaikus panelekkel kapcsolatos korábbi vizsgálat (322)–(326) preambulumbekezdésében leírtakkal összhangban a Bizottság meglátása szerint ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikke (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevétel elengedése formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő vállalatok részére nyújtott előny mértéke az adókedvezmény összegének felel meg.

(148)

Ez a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározottak szerint egyedi, mivel az az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülő, és a 2008. évi közigazgatási intézkedésekben foglalt valamennyi követelményt teljesítő vállalatokra korlátozódik. A mintában szereplő vállalatok mindegyike megkapta az erre vonatkozó tanúsítványt. A jogosultság nem automatikus és objektív kritériumokat se jogszabály útján, se a támogatást nyújtó hatóság által nem állapítottak meg.

(149)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogással élt a Bizottság következtetéseivel kapcsolatban, fenntartva azon álláspontját, mely szerint a jogosultsági kritériumok objektívek és a Kínában található összes vállalatra egységesen alkalmazandók. A Bizottság nem ért egyet a kínai kormánynak a szóban forgó törvényekre és a végrehajtási intézkedésre vonatkozó értelmezésével, mivel e törvények és végrehajtási intézkedések alapján a program bizonyos ágazatokra és vállalatokra korlátozódik, amelyeket a kínai kormány olyan, a jelek szerint nem objektív és nem semleges feltételek alapján támogat, mint például, hogy a termelésük az „alapvető állami támogatásban részesülő csúcstechnológiai ágazatok” termékeinek előállításához tartozik-e.

(150)

A jogosultság ugyancsak nem automatikus, hanem az új és csúcstechnológiai vállalkozás minősítést igazoló tanúsítvány meglétének függvénye, amelyet az illetékes hatóság egyedi elbírálás alapján ad ki.

(151)

Következésképp a Bizottság ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek tartja.

(152)

A Bizottság a kiegyenlíthető támogatás összegét a rendes körülmények között az érintett vállalatok által a vizsgálati időszakban fizetendő adó és a vizsgálati időszakban ténylegesen fizetett adó különbözeteként határozta meg.

(153)

A panaszban megfogalmazott vélelem szerint a szolárüveg exportáló gyártói egy közvetlen adózást érintő másik programból is támogatáshoz jutottak, nevezetesen a minősítéssel rendelkező rezidens vállalkozások között fizetett osztalék adómentessége formájában (18).Ez a közvetlen adókkal kapcsolatos adómentességek/adókedvezmények általános támogatási gyakorlatához tartozik az eljárás megindításáról szóló értesítésben kifejtettek szerint.

(154)

Az osztalékbevételek ezen adómentességének jogalapja a társaságiadó-törvény 25–26. cikke és a társaságiadó-törvény végrehajtási szabályainak 83. cikke.

(155)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatok egyike részesült a minősítéssel rendelkező rezidens vállalatok között fizetett osztalék adómentességéből. A szóban forgó vállalat közvetlenül a helyi adóhatósághoz fordult azért, hogy a tőkebefektetései után kapott osztalékot levonhassa az adóköteles bevételéből.

(156)

A Bizottság meglátása szerint ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikke (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevétel elengedése formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalat gazdasági előnyhöz jut. A támogatásban részesülő vállalat részére nyújtott előny mértéke az adókedvezmény összegének felel meg.

(157)

A nyilvánosságra hozatalkor kiadott tájékoztatóban a Bizottság azt állította, hogy a szóban forgó támogatási program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdése a) pontja értelmében egyedi támogatás, mivel a jogszabály a támogatási programhoz való hozzáférést a Kínai Népköztársaságban rezidens és más rezidens vállalkozásokban részesedéssel rendelkező vállalkozásokra szűkíti le.

(158)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogásolta ezen megállapításokat, azt állítván, hogy a minősítéssel rendelkező rezidens vállalkozások közötti osztalékfizetés adómentessége nem tekinthető egyedi támogatásnak, mivel a társaságiadó-törvény 26. cikkének (3) bekezdése értelmében az osztalékbevétel ezen adómentessége a nem rezidens vállalkozások számára is elérhető. Ezenfelül a kínai kormány azt állítja, hogy a jogosultsági kritériumok objektívek és a rezidens vállalkozások mindegyikére egyformán alkalmazandók, függetlenül az ágazattól, a terméktől vagy a földrajzi elhelyezkedéstől.

(159)

Jóllehet az ezen eljárásban a kínai kormány által benyújtott társaságiadó-törvény 26. cikkének (3) bekezdése értelmében ez az osztalékbevétel adómentessége a nem rezidens vállalkozások részére is elérhető, a Bizottság továbbra is egyedinek véli ezt a támogatási programot. A társaságiadó-törvény 25. cikke ugyanis megerősíti, hogy ezen adómentesség az állam által támogatott ágazatok és projektek számára van fenntartva. Következésképp kizárólag a támogatott ágazatok és projektek vehetnek részt ebben a programban. A fenti 5.1. szakasz c) pontjában kifejtettek szerint a szolárüveg-ágazat a támogatott ágazatok közé tartozik.

(160)

A Bizottság a támogatás összegét a rendes körülmények között a vizsgálati időszakban beszedett adó és a vizsgálati időszakban az érintett vállalat által ténylegesen fizetett adó különbözeteként határozta meg.

(161)

A 7.1–7.3. szakaszban vizsgált támogatási programokon kívül a Bizottság nem talált a mintában szereplő vállalatok részére a C. szakasz 4. pontjában felsorolt, közvetlen adókkal kapcsolatos adómentességi és adócsökkentési programok formájában nyújtott előnyre utaló bizonyítékokat. Az ellenőrzések során azonban a mintában szereplő vállalatok egyikének nyilvántartásaiban a Bizottság két másik támogatási programot talált a társasági adót érintően: az egyik program a K+F-kiadásokkal összefüggő adójóváíráshoz, a másik pedig ingatlanadóval és földhasználati adóval kapcsolatos visszatérítésekhez kapcsolódott. Ezek – az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltakkal összhangban – szintén a „közvetlen adókkal kapcsolatos adómentességi és adócsökkentési programok” közé tartoznak, mint olyan intézkedések, amelyek révén az adóhatóság csökkentette a megfizetendő társasági adó mértékét, vagy az adóhatóság már megfizetett társasági adót térített vissza. A K+F-kiadásokhoz kapcsolódó adójóváírás kapcsolódik továbbá a C. szakasz 4. pontjában felsorolt „adójóváírás a külföldi tőkével működő vállalatoknál végzett K+F tevékenység után” tételhez is.

(162)

A K+F-kiadásokhoz kapcsolódó adójóváírás jogalapja a kínai társaságadó-törvény 30. cikke.

(163)

Az ingatlanadóval és a földhasználati adóval kapcsolatos visszatérítések tekintetében nem adták meg pontosan, hogy mely jogszabály alapján nyújtották ezeket az előnyöket, ugyanakkor a Bizottság kapott egy másolatot a tartományi kormányzat által a megadott mentesség mellé kiadott körlevélből.

(164)

A Bizottság azt állapította meg, hogy a mintában szereplő vállalatok egyike részesült a K+F-kiadásokhoz kapcsolódó adójóváírásban és az ingatlanadóval és a földhasználati adóhoz kapcsolódó visszatérítésben. A tartományi kormányzat által kiadott dokumentum az újonnan alapított, új és csúcstechnológiájú vállalkozásokra korlátozza a visszatérítéseket.

(165)

A K+F-kiadásokkal kapcsolatos jóváírások a Bizottság meglátása szerint egyedi támogatásnak minősülnek, tekintve, hogy a társaságiadó-törvény 30. cikkét a 25. cikkel együtt kell értelmezni, amelynek értelmében ez az adómentesség az állam által támogatott ágazatok és projektek részére van fenntartva. Következésképp kizárólag a támogatott ágazatok és projektek vehetnek részt ebben a programban. A fenti 5.1. szakasz c) pontjában kifejtettek szerint a szolárüveg-ágazat a támogatott ágazatok közé tartozik.

(166)

Az ingatlanadóhoz és a földhasználati adóhoz kapcsolódó visszatérítések egyediek voltak a helyszín és az ágazat jellege szempontjából. A további konzultációkra irányuló felkérés keretén belül a Bizottság kérte a kínai kormányt, hogy szolgáltasson bővebb információkat ezen adóprogramokra vonatkozóan, de ennek a kérésnek a kínai kormány nem tett eleget. Következésképp a Bizottság – egyéb rendelkezésre álló információk hiányában – a szóban forgó támogatási programoknak a mintában szereplő vállalat tekintetében történő alkalmazására vonatkozóan összegyűjtött bizonyítékok alapján járt el.

(167)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt a Bizottság megállapításaival szemben és azt állította, hogy a nyilvánosságra hozatalkor kiadott tájékoztatóban a Bizottság semmilyen pozitív bizonyítékkal nem szolgált ezen támogatási programok egyediségére vonatkozóan. A szóban forgó programok egyediségre vonatozó részletes információkról csak az adott vállalat számára adtak tájékoztatást, és a szóban forgó vállalattól nem érkezett észrevétel. Ezen támogatási programok egyediségére vonatkozóan a Bizottság a fenti preambulumbekezdésekben is további információkkal szolgált.

(168)

A Bizottság meglátása szerint ezen programok az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikke (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősülnek, mivel bevétel elengedése formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalat gazdasági előnyhöz jut. A támogatásban részesülő vállalat részére nyújtott előny mértéke az adókedvezmény összegének felel meg.

(169)

A Bizottság a támogatás összegét a rendes körülmények között a vizsgálati időszakban beszedett adó és a vizsgálati időszakban az érintett vállalat által ténylegesen fizetett adó különbözeteként határozta meg.

(170)

A közvetett adókhoz és importvámokhoz kapcsolódó, a C. szakasz 4. pontjában felsorolt támogatási programokkal összefüggésben a Bizottság nem talált a mintában szereplő vállatok részére juttatott előnyt.

(171)

A mintában szereplő vállalatok vizsgálati időszaki antimon- és a villamos áram-beszerzésével összefüggésben a Bizottság előnyjuttatást nem tárt fel.

(172)

Miként az a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet (354)–(370) preambulumbekezdésében is szerepel, Kínában a vállalatoknak nincs lehetőségük földtulajdont vásárolniuk, csupán földhasználati jogot vehetnek a helyi hatóságoktól.

(173)

A Kínai Népköztársaság földügyi igazgatásról szóló törvényének értelmében minden föld a népé, így a földet nem lehet eladni és megvenni, ugyanakkor meghatározza a földhasználati jog vállalkozások részére – licitálás, ajánlattétel vagy árverés útján – történő értékesítésének feltételeit.

(174)

Az aukció rendszere elvben lehetővé tenné, hogy egy adott földhasználati jog értékét a piac határozza meg, és ennek eredményeképp az ármeghatározás függetlenül történne. Ugyanakkor a Bizottság által tett látogatás alkalmával a kínai kormány azt állította, hogy minden esetben meghatározzák a földterületek egyes besorolásaihoz tartozó küszöbárakat (a földterületeket minőség alapján 1-től 15-ig terjedő skálán osztályozzák), és a földhasználati jog ára nem eshet ezen küszöbérték alá.

(175)

Másrészről a kínai kormány ellenőrzés alatt tartja a föld kínálatát is azáltal, hogy kvótákon keresztül korlátozza a földterület nagyságát, amelyre vonatkozóan az adott tartomány az adott évben ipari vagy lakhatási célból földhasználati jogot értékesíthet.

(176)

A Bizottság mindenesetre a mintában szereplő exportáló gyártók földhasználatijog-vásárlásai tekintetében egyetlen esetben sem talált olyan árverési folyamatra utaló bizonyítékot, amely független módon határozta volna meg a földhasználati jog árát. A földet elnyerő vállalat vagy a kiinduló árat vagy négyzetméterenként 5 kínai jüannal a kiinduló ár feletti árat ajánlott, és egyetlen ajánlattevőként nyerte el a földhasználati jogot.

(177)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelet a Bizottság megállapításaival szemben, és azt állította, hogy a földhasználati jogoknak az ipari szereplők részére történő értékesítésekor valódi árverési folyamat zajlik Kínában.

(178)

A kínai kormány először azzal érvelt, hogy valódi árverési folyamat zajlik, hiszen a kormányzat – csakúgy mint bármely más árverező – mindössze a kiinduló árat szabja meg. A Bizottság elutasítja ezt az érvelést, mivel egy árverésen rendes körülmények között egy független értékbecslés alapján független árverező határozza meg a kiinduló árat, és ebben az esetben nem ez történik, hiszen a földhasználati jog tulajdonosa egyben az árverező is.

(179)

A kínai kormány ezt követően azzal érvelt, hogy a küszöbár megszabásával azt kívánják biztosítani, hogy a földhasználati jog végső ára ne legyen alacsonyabb „a piaci alapárnál”. A kínai kormány bizonyítékokkal nem támasztotta alá ezt az – önmagában körkörös – érvelést, mivel a földhasználati jogért fizetett (a kormányzat által megállapított) összegnek kellene lennie a piaci árnak (amely alapján a küszöbárat meghatározták).

(180)

A kínai kormány ezt követően azt állította, hogy az a tény, hogy nem volt más ajánlattevő az árverésen „még nem alapozza meg azt a feltételezést, hogy a földhasználati jogot valójában nem is árverésen értékesítették”. Valójában e tényből a Bizottság éppen ellentétes következtetést von le. A kínai kormány – többszöri kérés ellenére – nem szolgáltatott bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy akár csak egy földhasználati jogot is árveréses versenyben áraztak volna be, következésképp a folyamat eredményeképp a kormányzat állapítja meg az árat, a vállalatok pedig ezt az árat fizetik meg. Jóllehet egy piaci alapon működő rendszer létezésének megállapításához nem minden esetben elengedhetetlen feltétel az, hogy több ajánlattevő legyen, az azonban, hogy több ajánlattevő egyetlen esetben sem volt – mint ahogy ez megállapítást nyert a mintában szereplő vállalatok tekintetében –, elég egyértelműen utal arra, hogy az árakat valójában nem a piac határozza meg.

(181)

Abban a konkrét esetben, amikor a mintába felvetett vállalatok egyike négyzetméterenként 5 kínai jüannal többet fizetett a kormány által megállapított árnál, a szóban forgó vállalat azt állította a Bizottságnak, hogy az illetékes hatóság szólította fel őket arra, hogy tegyenek így, hogy azt a látszatot keltsék, mintha lett volna árverés. A Bizottság ezért ezt a tényt nem tekintheti azt igazoló pozitív bizonyítéknak, hogy a földhasználati jogok értékesítése piaci körülmények között zajlana a KNK-ban.

(182)

Valójában a mintában szereplő vállalatok a kínai kormány által megszabott árat fizették. Miként az a fotovoltaikus panelekről szóló rendeletben ((361)–(370) preambulumbekezdés) is szerepel, a földhasználati jogot a lenti e) szakaszban meghatározott a piaci referenciaárhoz viszonyítva a megfelelő díjazásnál alacsonyabb áron biztosítják.

(183)

A Bizottság megállapítja, hogy a földhasználati jogok kínai kormány által történő biztosítását az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében áruk rendelkezésre bocsátásának formájában nyújtott, a vállalatokat gazdasági előnyhöz juttató támogatásnak kell tekinteni. Minthogy a vizsgálat nem azonosított a földhasználati jogok értékesítése tekintetében működő piacot Kínában, külső viszonyítási alap használatával (lásd az e) szakaszt) vált bizonyítottá, hogy a mintába felvett exportőrök a piaci ár alatti összeget fizettek a földhasználati jogokért.

(184)

A támogatás az alaprendelet 4. cikk (2) bekezdésének a) és 4. cikk (2) bekezdésének c) pontja értelmében egyedi jellegű, mivel a 40. sz. államtanácsi határozat előírja a hatóságok számára, hogy a támogatott iparágak – így például a szolárüveggyártás – számára földterületet biztosítsanak. A 40. sz. határozat 18. cikke egyértelművé teszi, hogy a „korlátozott” iparágaknak nem juttatható földhasználati jog.

(185)

A földterülettel kapcsolatos kínai helyzetre az IMF munkadokumentumában is kitérnek, amely megerősíti, hogy a földhasználati jogok kínai iparágaknak történő biztosítása során nem tartják tiszteletben a piaci viszonyokat. (19)

(186)

A kínai kormány vitatta az egyedi jellegről tett megállapítást, arra hivatkozva, hogy a 40. sz. határozatban foglalt korlátozások nem használhatók fel egyedi előnyjuttatás bizonyítására. Ezt az érvet elutasították, hiszen a 40. sz. határozatnak az a célja, hogy a támogatott iparágak számára biztosítsanak földhasználati jogokat. A szolárüveggyártás egyike a támogatott iparágaknak, és így a 40. sz. határozat rendelkezései magukban foglalják a földhasználati jogok szolárüveggyártóknak történő biztosítását.

(187)

A mintában szereplő egyik vállalat szintén vitatta a bizottsági megállapításokat, mivel álláspontja szerint van Kínában működő piaca a földhasználati jogoknak. E következtetésük azonban nincs összhangban azon megállapításaikkal, amelyeket a földhasználati jogokra vonatkozó kínai gyakorlatról tettek. Továbbra sem tudták bizonyítani, hogy a földhasználati jogok értékének meghatározása független módon történik, hogy e jogokat független árverésen értékesítik, hogy kompetitív licitálás eredményeként a földhasználati jogok árát a piac határozza meg, és hogy lenne olyan ár, amelyet ne torzítana kormányzati támogatás.

(188)

A mintába felvett vállalat ezt követően azt állította, hogy bár a Bizottságnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy létezik működő piac, és ezért nem került sor támogatásnyújtásra, indokolt lenne, hogy a Bizottság a vállalat földhasználati jogainak árát egybevesse egy viszonyítási alappal, nevezetesen a vállalat elhelyezkedése szerinti tartományban alkalmazott földhasználatijog-árakkal. Mivel a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó tartományban nincs megfelelő piaci viszonyítási alap, ezt az érvet elutasította.

(189)

A gazdasági előny a földhasználati jogért fizetett ár és a megfelelő külső viszonyítási alap közötti különbözetnek felel meg. A fotovoltaikus panelekről szóló rendelethez hasonlóan a Tajvan, Penghu, Kinmen és Matsu Független Vámterület (a továbbiakban: Kínai Tajpej) piaci földára jelentette a szóban forgó külső viszonyítási alapot.

(190)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt Kínai Tajpej viszonyítási alapként történő alkalmazása ellen, és további tájékoztatást kért arra vonatkozóan, hogy milyen indokok szólnak Kínai Tajpej alkalmassága mellett. Ahogyan az a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet (467) preambulumbekezdésében már kifejtésre került, a Bizottság a következő indokok miatt tekinti Kínai Tajpejt megfelelő külső viszonyítási alapnak:

(191)

Mindezeket számításba véve a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben piaci feltételek érvényesülnének, akkor a mintába felvett exportáló gyártók a kínai tajpeji árakhoz igen hasonló árat fizetnének a földhasználati jogokért Kínában.

(192)

A mintába felvett egyik vállalat javaslata szerint külső viszonyítási alap alkalmazása esetén a vállalatok elhelyezkedése szerinti tartomány GDP-adatait kell figyelembe venni, és viszonyítási alapként „az egyiptomi, örményországi, guatemalai, kongói, mongóliai vagy indonéziai aktuális földárakat” lenne indokolt használni, mivel ezek az országok rendelkeznek „hasonló fejlettségi szinttel”. Ezt az érvet a következők okok alapján el kellett utasítani:

(193)

A mintába felvett vállalatok közül egy másik a nyilvánosságra hozatalt követően kijelentette, hogy Kínai Tajpej nem felel meg a vállalat elhelyezkedése szerinti tartomány gazdasági feltételeinek; alternatívát azonban nem javasolt. Minthogy nem érkezett javaslat alternatív viszonyítási alapra, megerősítést nyer Kínai Tajpej alkalmazása.

(194)

A kínai tajpeji átlagos földárak 2012. évi adatai a gazdasági minisztérium ipari hivatalától származnak, és visszamenőlegesen kiigazításra kerültek az infláció, illetve a GDP-növekedés tekintetében, hogy minden egyes naptári évre meghatározzák a viszonyítási alapként használandó földárat. Minthogy a földhasználati jogok 50 évre szólnak, és ez szolgál az értékcsökkenés alapjául, a vizsgálati időszak során szerzett gazdasági előny a viszonyítási alapként használt ár és a ténylegesen fizetett ár közötti különbség ötvened részének felel meg.

(195)

A földterületnek a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történt biztosításához kapcsolódóan megállapított támogatási mértékek a következők:

(196)

A Bizottság az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban kiszámította, hogy a vizsgáltba bevont vállalatok kiegyenlíthető támogatásai mekkora összeget tesznek ki támogatási programonként, majd ezeket összeadta, hogy így a vállalat egészére meghatározza a vizsgálati időszak alatti támogatás teljes összegét.

(197)

Az alábbiakban feltüntetett összesített támogatáskülönbözetek kiszámításához a Bizottság először a támogatási százalékot, vagyis a támogatási összeg vállalat összforgalmára jutó részét számolta ki. Az így kapott százalékértékkel számolva meghatározta az érintett termék Unióba irányuló, vizsgálati időszak alatti kiviteleihez tartozó támogatást.

(198)

A Bizottság ezt követően kiszámította a vizsgálati időszak alatt Unióba exportált érintett termék egy négyzetméterére jutó támogatási összeget, majd ugyanezen exportok egy négyzetméterre vonatkozó CIF-értékének százalékában kifejezte az alábbiakban feltüntetett különbözeteket.

(199)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány jelezte, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a párhuzamos dömpingellenes eljárás során kiszámított dömpingkülönbözeteket, amikor a nyilvánosságra hozatalkor közzétette a támogatás-különbözeteket, és azt állította, hogy a Bizottság csak a kivetendő vám kiszámításánál foglalkozott a „kettős számítás” kérdésével.

(200)

A kínai kormány azt kérte, hogy azokban az esetekben, amelyek kapcsán megállapítást nyer, hogy a támogatás dömpinghez vezetett, ez jelenjen meg a különbözet-, illetve a vámszámításokban is.

(201)

Minthogy ebben az esetben az intézkedéseknek a kárkülönbözet szab korlátot, egy ilyen jellegű változtatás nem módosítaná a ténylegesen kivetendő vámokat. Ebből kifolyólag a Bizottság nem találta indokoltnak, hogy ezen érvek tartalmi részével foglalkozzon.

(202)

A vizsgálat megindítását követően nyolc olyan gyártó jelentkezett, amelyek gyártották a hasonló terméket a vizsgálati időszak alatt az Unióban. A Bizottságnak nincs arról tudomása, hogy más uniós gyártó foglalkozott volna a hasonló termék előállításával. A Bizottság ezért úgy tekinti, hogy az említett nyolc gyártó alkotja az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti uniós gazdasági ágazatot (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(203)

A vizsgálati időszak alatti uniós össztermelés megállapításához az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló valamennyi információt – mint például a panaszos által szolgáltatott információkat, az uniós gazdasági ágazat szövetségétől (Glass for Europe) származó makrogazdasági adatokat, valamint a mintába felvett uniós gyártók által a kérdőívekre adott válaszokat – felhasználták. A mintába felvett uniós gyártók esetében az adatokat összevetették a kérdőívekre adott válaszokkal. Mindezek alapján a becslések szerint az uniós össztermelés hozzávetőleg 21 734 000 négyzetmétert tett ki a vizsgálati időszakban.

(204)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány rámutatott, hogy a nyilvánosságra hozott dokumentumban a panaszban szereplőktől eltérő adatokat tüntettek fel az uniós gazdasági ágazatról. Érvelése szerint mindez az objektív és hiteles bizonyítékok hiányára utal, és megkérdőjelezi a Bizottság által levont következtetések helyességét.

(205)

A panaszban, illetve a nyilvánosságra hozott dokumentumban szereplő adatok közötti, a kínai kormány által megállapított eltérések azzal magyarázhatók, hogy a mintába felvett uniós gyártókkal kapcsolatos valamennyi adatot ellenőrizték a helyszínen, és ha szükséges volt, akkor aktualizálták. Mivel a minta az uniós gazdasági ágazat uniós piac forgalmának 79 %-át képviseli, a Bizottság nem fogadhatja el azt az érvelést, hogy a bizonyítékok, amelyekre a bizottsági következtetések támaszkodtak nem tekinthetők objektív és hiteles alapnak.

(206)

A mintába felvett uniós gyártók körében nem volt saját felhasználásra irányuló termelés, ezért nem volt szükséges külön elemzést végezni a saját felhasználásról.

(207)

Az uniós felhasználást az összes uniós gyártó Unión belüli uniós összértékesítésének volumene alapján állapították meg – vagyis e gyártók exportértékesítését nem vették számításba –, majd ehhez hozzáadták a Kínából, illetve más harmadik országokból származó behozatalt. Az uniós felhasználás meghatározásához a panaszos és a Glass for Europe által benyújtott adatokat használták fel, amelyeket lehetőség szerint összevetettek a mintába felvett uniós gyártók kérdőívekre adott válaszaival.

(208)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1.   táblázat

Uniós felhasználás (1 000 m2)

(209)

A figyelembe vett időszakban az uniós összfelhasználás 65 %-kal nőtt 2009 és 2011 között, de 2011-hez viszonyítva a vizsgálati időszakban csökkent. A 2012. évi felhasználás azonban még mindig jóval meghaladta a 2009. évi adatokat. Ez elsősorban a végtermékek, különösen pedig a napelemmodulok megnövekedett felhasználásával magyarázható (lásd az E.2.3. szakaszt).

(210)

Az import volumenének és értékének meghatározásához az Eurostat adatait nem lehetett felhasználni, mert a szolárüveget a 7007 19 80 – Más – Rétegelt biztonsági üveg KN-kód alá tartozó termékként importálják az Unióba, és e KN-kód olyan termékeket is magában foglal, amelyek nem képezik a jelenlegi vizsgálat tárgyát. Az import volumenét és értékét a panaszos és a Glass for Europe által szolgáltatott adatok alapján állapították meg. Az érintett országból az Unióba irányuló támogatott behozatal a következőképpen alakult:

2.   táblázat

A behozatal volumene (1 000 m2) és piaci részesedése

(211)

A figyelembe vett időszakban az érintett termék Unióba irányuló támogatott behozatalának volumene számottevő, 596 %-os növekedést ért el, aminek következtében jelentős mértékben (7,2 %-ról 30,5 %-ra) bővült az érintett termék Kínából származó behozatalának uniós piaci részesedése.

(212)

2012-ig az uniós felhasználás szintén növekedést mutatott. A 2012-es évben, jóllehet az uniós piac szűkült, a kínai exportáló gyártók tovább tudták növelni importjuk összvolumenét.

(213)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azzal érvelt, hogy a Bizottság a ténylegesnél jóval magasabb értékeket mutató adatokat használt, és mivel a kínai exportstatisztikák – vitatható módon – a tájékoztató dokumentumban szereplő importvolumennél sokkal kisebb mértékű exportról tanúskodnak a vizsgálati időszak tekintetében, magyarázatot kért arra vonatkozóan, hogy milyen módon történt e volumenek kiszámítása.

(214)

A Bizottság először is megjegyzi, hogy a kínai kormány által benyújtott – az edzett üvegek valamennyi típusát lefedő – exportstatisztikák több mint két és félszer alacsonyabb értéket mutatnak, mint az Eurostat teljes ex 7007 19 80 KN-kódra vonatkozó 2012. évi statisztikái. Következésképpen nem tekinthetők kellően megbízhatóknak.

(215)

A Bizottság a panaszostól és a Glass for Europe-tól származó adatok felhasználásával végezte el a számításokat. Ezek az adatok szerepelnek a nem bizalmas jellegű aktában. A szóban forgó információkat a Bizottság összevetette a mintába felvett exportáló gyártók és a többi együttműködő exportáló gyártó által szolgáltatott, ellenőrzött adatokkal. Az A.3.3. szakaszban említetteknek megfelelően az együttműködő exportáló gyártók majdnem 100 %-át adták 2012-ben az Unióba irányuló, bejelentett szolárüvegexportnak. A Bizottságnak tehát nincs oka feltételezni, hogy a megállapításai alapjául szolgáló információk tévesek. A kínai kormány ráadásul elmulasztotta bizonyítékokkal alátámasztani állítását.

(216)

Az érintett országból az Unióba irányuló támogatott behozatal átlagárai a következőképpen alakultak:

3.   táblázat

Importárak (EUR/m2)

(217)

A figyelembe vett időszakban csökkent az érintett termék átlagos importára. Az átlagos importár 27,2 %-kal, a 2009-es 6,02 EUR/m2-ről a vizsgálati időszakban 4,38 EUR/m2-re csökkent.

(218)

A vizsgálati időszakra jellemző áralákínálás mértékének megállapítása céljából a mintába felvett uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási ár gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát összehasonlították a mintába felvett kínai gyártóknak az Unió piacán első független vevő számára értékesített behozatalainak terméktípusonkénti, megfelelő súlyozott átlagárával, amelyet CIF-paritás alapján állapítottak meg és felfelé kiigazítottak, mégpedig a vámkezelés, anyagmozgatási és rakodási költségek tekintetében 0,40 EUR/m2-rel, illetve 3 %-os importvámmal. Az említett kiigazítások – termékkódtól függően – 7 % és 15 % közötti, súlyozott átlagot számítva 11 %-os árnövekedést eredményeznek.

(219)

Az árakat a kereskedelem azonos szintjén történt tranzakciókat vizsgálva terméktípusonként, az adatokat szükség esetén az előző preambulumbekezdésben foglaltak szerint kiigazítva, az engedmények és a visszatérítések levonását követően hasonlították össze. Az összehasonlítás – a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában kifejezve – kimutatta, hogy az érintett termék támogatott behozatala súlyozott átlagban, és vállalatonként meghatározva 10,6 % és 26,7 % között kínál alá a mintába felvett uniós gyártók által alkalmazott áraknak.

(220)

A támogatott import uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 8. cikke (5) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági tényező és mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(221)

Ahogyan az már az A.3.2. szakaszban kifejtésre került, az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár vizsgálatára mintavételt alkalmaztak.

(222)

A kár elemzése céljából a Bizottság szétválasztotta a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat. A figyelembe vett időszak makrogazdasági mutatóit a Bizottság a Glass for Europe-tól és a panaszostól kapott, az uniós gyártók teljes körét lefedő adatok alapján elemezte. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók kérdőívekre adott válaszai alapján elemezte.

(223)

A jelenlegi vizsgálathoz az alábbi makrogazdasági mutatókat elemezték: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a támogatáskülönbözet nagysága, valamint a gazdasági ágazat felépülése a korábbi támogatás hatása alól.

(224)

Az elemzésbe bevont mikrogazdasági mutatók: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(225)

Az egyik exportáló gyártó szerint a Bizottság nem az alaprendelet 8. cikkének (1) és (4) bekezdésével összhangban végezte el a kárelemzést, mert két különálló, és állítólag egymásnak ellentmondó adatcsoport – vagyis a makro- és mikrogazdasági kármutatók – alapján elemezte a kárt. Kifejtette továbbá, hogy az elemzés két adatcsoportra visszavezethető állítólagos következetlensége komoly aggályokat vet fel a károkozásról kialakított általános kép helyességével, méltányosságával és tárgyilagosságával kapcsolatban.

(226)

Ugyanezen fél több olyan korábbi vizsgálatot is megemlített, amelyek esetében a különböző adatcsoportok makro-, vagy mikroadatként történő meghatározásakor az uniós intézmények állítólag nem következetesen jártak el.

(227)

A Bizottság ezt az állítást nem fogadhatja el. A mintavétellel járó esetekben ez a módszer alkalmazandó az uniós gazdasági ágazat helyzetének elemzésére, illetve annak érdekében, hogy ne kizárólag a mintára, hanem az uniós gazdasági ágazat egészére jellemző tendenciákat is figyelembe vegyék. Az elemzés az alaprendelet 8. cikke (4) bekezdésében előírt valamennyi tényezőt megvizsgálta. A kárra vonatkozó következtetés levonásához szintén az összes szóban forgó tényezőt mérlegelték. Következésképpen a kárelemzést az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésével és 8. cikke (4) bekezdésével összhangban végezték el.

(228)

A figyelembe vett időszak során a teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult:

4.   táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(229)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelése a felhasználással párhuzamosan nőtt. Az uniós gazdasági ágazat már a figyelembe vett időszak elején termelési többletkapacitással rendelkezett. A gyorsütemben növekvő uniós felhasználás miatt ez a többletkapacitás 2011-ig csökkenést mutatott, ami azzal magyarázható, hogy az – ugyan bővülő – uniós termelési kapacitás az uniós felhasználásnál lassabb ütemben nőtt. A termelési kapacitás 2012-ben tovább növekedett, az uniós felhasználás viszont csökkent. A termelés 2009-től 2011-ig nőtt, majd a vizsgálati időszakban 30 %-kal visszaesett. Meglévő kapacitása jóvoltából az uniós gazdasági ágazat képes volt a gyors termelésbővítésre annak érdekében, hogy ki tudja elégíteni az uniós kereslet 2011-ig tartó erőteljes növekedését. A 2009-től 2011-ig tartó növekedésre reagálva az uniós gazdasági ágazat ezzel egy időben további kapacitásokat épített ki, amelyeknek egy részét csak a vizsgálati időszak alatt vonta be a termelésbe. Ez azzal járt, hogy a korábbi évekhez képest a kapacitáskihasználás a vizsgálati időszak alatt hirtelen visszaesett.

(230)

Jóllehet a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat a felhasználás növekedésére reagálva bővítette kapacitását, az uniós gazdasági ágazat termelése a felhasználásnál kisebb mértékű növekedést mutatott és a kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszak első három évében tapasztalt jelentős növekedést követően a vizsgálati időszakban csökkent, ami egybeesett az érintett országból származó támogatott behozatal piaci részesedésének növekedésével, valamint azzal a tisztességtelen versenyhelyzettel, amellyel az uniós gazdasági ágazat főbb felhasználói ügyfélkörének a napelemmodulok piacán szembesülnie kellett az ezen a piacon szintén megjelent kínai dömping, illetve támogatásnyújtás miatt.

(231)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult:

5.   táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(232)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 22,7 %-kal nőtt. Az uniós felhasználás 65 %-os növekedése mellett azonban ez az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének a 2009-es 88,6 %-ról a vizsgálati időszakban 65,8 %-ra történt – vagyis a figyelembe vett időszak alatti 25,7 %-os – csökkenésében jelent meg. Az uniós gazdasági ágazat értékesítése az érintett országból származó támogatott behozatalnál jóval kisebb mértékben nőtt. Az uniós gyártók tehát nem tudták teljes mértékben kihasználni a bővülő felhasználást, és ennek következtében csökkent piaci részesedésük a figyelembe vett időszak alatt.

(233)

Az uniós gazdasági ágazat növekedése az ágazat volumenmutatóinak – így a termelés, értékesítés és piaci részesedés – a felhasználás változásával történő összevetésével határozható meg. A felhasználásnak a figyelembe vett időszak alatt tapasztalt növekedése ellenére az uniós gyártók piaci részesedése nem bővült a felhasználással azonos mértékben. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Ugyanezen időszakban a Kínából származó import piaci részesedése 321 %-kal nőtt. Az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt képes a piac bővülésével arányosan nőni, összességében kedvezőtlen hatást gyakorolt gazdasági helyzetére.

(234)

A figyelembe vett időszakban a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult:

6.   táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(235)

A foglalkoztatás összességében 52 %-kal nőtt 2009 és a vizsgálati időszak között. A növekedés azonban a 2011-ig tartó időszakban jelentkezett, amikor 932 teljes munkaidős egyenértéknél elérte csúcsát, és amelyet követően 857 teljes munkaidős egyenértékre csökkent a vizsgálati időszakban. A 2009. évhez képest a termelékenység csupán kismértékű növekedést mutatott 2010-ben és 2011-ben. Ez részben azzal magyarázható, hogy a hasonló termék gyártása nagymértékben automatizált és nem igényel nagy létszámú személyzetet. A vizsgálati időszakban azonban 24,4 %-kal visszaesett 2011-hez képest, aminek hátterében az állt, hogy a termelés ugyanezen időszakban mintegy 30 %-kal csökkent, ez pedig kedvezőtlen hatást gyakorolt a kapacitáskihasználásra.

(236)

A foglalkoztatás tehát a hasonló termék vizsgálati időszak alatti uniós termelésében megmutatkozó tendencia következtében csökkent a vizsgálati időszakban.

(237)

Valamennyi támogatáskülönbözet lényegesen meghaladja a de minimis szintet. Figyelembe véve az érintett országból származó behozatal volumenét és árait, a tényleges támogatáskülönbözetek mértékének uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása jelentősnek tekinthető.

(238)

Mivel az érintett termékkel kapcsolatban ez az első szubvencióellenes vizsgálat, a korábbi támogatásból való felépülés nem képezi az értékelés tárgyát.

(239)

Ahogy az már az előzőekben is szerepelt, a mikrogazdasági mutatók elemzéséhez a mintába felvett uniós gyártók kitöltött kérdőívei szolgálnak alapul. A mintába felvett uniós gyártók többsége 2009-ben hajtotta végre az induló beruházásokat és kezdte meg a hasonló termék gyártását. Bár a mintába felvett uniós gyártók többsége már korábban is az üvegiparban tevékenykedett, egyikük sem tekinthetett el a kifejezetten a szolárüveg gyártását szolgáló infrastruktúra kiépítésére irányuló beruházásoktól, minthogy ez a tevékenység teljesen független a közönséges üveg gyártási eljárásától abból adódóan, hogy jelentős eltérések tapasztalhatók az üveg tisztasága, vastartalma, valamint általános minősége tekintetében. Emellett, az üveget meg kell edzeni, míg a közönséges üveget nem. Végezetül pedig, az üveget bevonattal látják el. Az alábbiakban elemzett valamennyi mutatóra tehát meghatározó hatást gyakorolt az említett 2009-es évi induló szakasz. Annak érdekében, hogy a tendenciák a mintába felvett vállalatok induló szakaszának torzító hatása nélkül kerüljenek bemutatásra, az indexeket a 2010. évtől kezdődően is kifejezték.

(240)

A mintába felvett uniós gyártók független vevőknek történő, Unión belüli értékesítéskor alkalmazott eladási átlagárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

7.   táblázat

Átlagos eladási árak az Unióban

(241)

Az értékesítési egységárak a figyelembe vett időszak egésze alatt folyamatosan csökkentek, de a vizsgálati időszakban különösen nagymértékű – 2011-hez képest 7,9 %-os, 2010-hez képest 9,5 %-os, 2009-hez képest 23 %-os – csökkenés volt tapasztalható. Az uniós gyártók értékesítési árai tekintetében tapasztalt csökkenés lassabb volt az érintett országból importált termékek értékesítési árai kapcsán megfigyelt tendenciához képest. 2011 és 2012 között például a kínai árak 11 %-kal, míg ugyanezen időszak alatt az uniós árak 8 %-kal csökkentek.

(242)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési egységára és a kínai import árai közötti jelentős különbség ellenére, a terméktípusonkénti összehasonlításon alapuló tényleges alákínálás mértéke jóval alacsonyabb – vagyis a vizsgálati időszakban 10,6 % és 26,7 % közötti – értéket mutatott, ahogy az a D.4.2. szakaszban is szerepel. Ennek oka, hogy a mintába felvett kínai exportáló gyártók nem exportálták az uniós gazdasági ágazat által előállított valamennyi terméktípust.

(243)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a kínai exportáló gyártók által exportált, illetve az uniós gyártók által értékesített terméktípusok közötti különbséget a kínai átlagárak meghatározásakor. Az arra a tényre való hivatkozás, hogy számottevő különbség állt fenn az uniós gazdasági ágazat átlagos eladási ára és a kínai exportáló gyártók átlagos eladási ára között, állítólag a tényállás torz bemutatásához vezetett az uniós eladási árak és a kínai importárak közötti különbség miatt.

(244)

A fentieknek megfelelően a Bizottság az áralákínálás meghatározásához részletes, terméktípusonkénti összehasonlítást végzett, amely kétségkívül részét képezi a kárelemzésnek. Egyértelműen jelezte a különbségek okát is, vagyis hogy a kínai exportáló gyártók nem gyártották az uniós gazdasági ágazat által előállított valamennyi terméktípust. Nem lehet tehát azzal érvelni, hogy a Bizottság félrevezető módon és elferdítve mutatta volna be a tényeket.

(245)

A termelési egységköltség 2011 és a vizsgálati időszak között több mint 10 %-kal nőtt, míg 2010 és 2011 között lényegében változatlan szinten maradt. 2009 és 2011 között a termelési költségek lényegében az eladási árak alakulásának tendenciáját követték. A termelési egységköltség 2012. évi növekedése a gyártási volumen csökkenéséből adódott.

(246)

A kínai kormány azt is állította, hogy az átlagos eladási egységár figyelembe vett időszak alatti csökkenése – több más tényező mellett – a gyártási hatékonyság tekintetében elért eredményekre vezethető vissza. Emellett a termelési egységköltség 2012-ben tapasztalt növekedését nyilvánvalóan nem a termelés volumenének csökkenése váltotta ki, hanem a termelési kapacitás növekedése.

(247)

A hatékonyság 2009–2011 közötti növekedése valóban mérsékelte a termelési egységköltséget és ezáltal hozzájárult az eladási egységár csökkenéséhez. A Bizottság azonban megállapította, hogy az eladási átlagár jóval az átlagos termelési egységköltség alá csökkent a vizsgálati időszak alatt, és így mindössze ez utóbbinak 88 %-át fedezte. A mintába felvett vállalatok termelési kapacitásának bővülése ugyanakkor nem válthatta ki termelési egységköltségük növekedését. Gyártási kapacitásuk valójában mindössze 2,6 %-kal nőtt 2011 és 2012 között, míg átlagos termelési egységköltségük 10,6 %-os növekedést mutatott ugyanezen időszak alatt. Következésképpen ezeket az állításokat elutasították.

(248)

A mintába felvett uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

8.   táblázat

Munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltség

(249)

A munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltség 2009 és a vizsgálati időszak között folyamatosan, összességében 12 %-kal nőtt. 2011 és a vizsgálati időszak között azonban jelentősebb – 4,8 %-os – növekedés volt tapasztalható. A munkaerőköltség össznövekedése részben azokkal a költségekkel magyarázható, amelyek a gyártás 2011 és a vizsgálati időszak közötti szüneteltetése kapcsán merültek fel néhány uniós gyártónál. Másképpen fogalmazva: jóllehet nem történt tényleges munkavégzés, e gyártóknak akkor is ki kellett fizetniük alkalmazottaikat.

(250)

A mintába felvett uniós gyártók készleteinek szintje a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

9.   táblázat

Készletek

(251)

A készletek 2011 és a vizsgálati időszak között 7,3 %-kal, 2009 és a vizsgálati időszak között 15 %-kal növekedtek, míg 2010 és 2011 között 11,6 %-kal csökkentek.

(252)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a készletekkel kapcsolatos tendenciák irrelevánsak, mivel a készletek abszolút és relatív növekedése egyaránt rendkívül alacsony volt.

(253)

Az árváltozásokból adódóan a gyártóknak nem éri meg jelentős készleteket felhalmozni, hiszen azok értéke gyorsan csökken. Az uniós gyártók éppen ezért feltehetően korlátozott készleteket tartanak a hasonló termékből. A hasonló termék készletszintjének 2011 és vizsgálati időszak közötti – igaz viszonylag szerény mértékű – emelkedése tehát fontos mutatónak minősül annak megállapításakor, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte-e. Az abszolút mértéket tekintve jelentősnek számító 2010. évi készletállományt annak fényében kell értelmezni, hogy a szóban forgó évben az értékesítések jóval magasabb szintet értek el, mint a vizsgálati időszakban.

(254)

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és a beruházások megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10.   táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése

(255)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereségében kifejezve állapították meg, a vonatkozó forgalom százalékában.

(256)

2009-ben a legtöbb mintába felvett uniós gyártó veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, ami – a D.7. szakaszban ismertetetteknek megfelelően – elsősorban azzal magyarázható, hogy ekkor vette kezdetét a hasonló termék gyártása. 2010-ben az átlagos nyereség már elérte a 8,31 %-ot. A jövedelmezőség ezt követően 2011-ben, amikor a támogatott import növekedni kezdett, enyhén visszaesett. Végezetül az iparág jelentős veszteséget – 2011-hez képest 276,6 %-os visszaesést – szenvedett el a vizsgálati időszakban.

(257)

A nettó pénzforgalom – amely a mintába felvett uniós gyártóknak tevékenységeik önfinanszírozására való képességét mutatja – 2011 és a vizsgálati időszak között számottevő mértékben, 81 %-kal esett vissza. 2010-től kezdődően folyamatosan növekedett, összességében pedig a figyelembe vett időszakban nőtt.

(258)

A beruházások megtérülését a beruházások nettó könyv szerinti értékének százalékában meghatározott nyereségeként fejezték ki.

(259)

A 10. táblázat alapján a beruházások a 2009. évi induló szakaszt követően, amely időszakban az iparág jelentős beruházásokat hajtott végre a hasonló termék kapcsán, 2009 és 2011 között folyamatosan csökkentek, majd a vizsgálati időszak alatt növekedtek. A vizsgálati időszakban azonban a beruházások a 2009. évhez képest alacsony szinten maradtak. A vizsgálati időszak során elsősorban a K+F-hez, illetve a gyártási technológia és folyamat hatékonyságának fokozását célzó fejlesztésekhez és karbantartásokhoz kapcsolódó beruházásokat hajtottak végre. Az iparág beruházásai különösen azokat az új terméktípusokat érintették, amelyeket ez időszak alatt nem importáltak Kínából, és amelyek kutatás- és innovációigényes termékek.

(260)

A beruházások megtérülése ezzel szemben 34 %-kal csökkent 2009 és 2012 között. Annak ellenére, hogy a vizsgálati időszak előtt folyamatos – vagyis 2009 és 2011 között 293 %-os – növekedés volt mérhető, a vizsgálati időszakban a 2011. évhez képest 186 %-os csökkenés tapasztalható. A 2012. évi visszaesés logikus következménye annak, hogy az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban veszteséget volt kénytelen elkönyvelni.

(261)

A tőkebevonási képességről megállapítást nyert, hogy a hasonló termék tekintetében az uniós gazdasági ágazat pénztermelő képessége egyre romlott, ami az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének gyengüléséhez vezetett.

(262)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetének elemzése a legtöbb kármutató tekintetében egyértelműen negatív tendenciát mutat. Az általánosságban növekvő felhasználás mellett az össztermelés nőtt a figyelembe vett időszakban. Annak ellenére, hogy az értékesítés volumene növekedett, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszakban csökkent a felhasználás ugyanezen időszakban bekövetkezett nagyobb mértékű növekedése miatt. A figyelembe vett időszakban az átlagos eladási ár meredeken esett, kedvezőtlen hatást gyakorolva valamennyi pénzügyi teljesítménymutatóra, így például a jövedelmezőségre, a pénzforgalomra, a beruházások megtérülésére és a tőkebevonási képességre.

(263)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési összvolumene nőtt. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének emelkedését azonban az átlagos eladási ár és az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének jelentős mértékű csökkenése kísérte.

(264)

A fentiek fényében a vizsgálat megerősítette, hogy az uniós gazdasági ágazat eladási árai a vizsgálati időszakban nem érték el az ágazat előállítási költségeit, ami kedvezőtlen hatást gyakorolt az Uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére, amely a vizsgálati időszakban erősen negatív szintre csökkent.

(265)

A kapacitás ugyanakkor kedvezően alakult 2009 és a vizsgálati időszak között. Emellett a beruházások a 2009 és a vizsgálati időszak közötti csökkenés ellenére 2011 és a vizsgálati időszak között növekedtek. Ennek hátterében a D.7.4. szakaszban már ismertetett tény áll: a mintába felvett vállalatok nem hagytak fel a hasonló termékhez kapcsolódó beruházásokkal, amelyek keretében többek között olyan terméktípusokra összpontosítottak, amelyek piaci szegmensében még nem jelent meg az érintett országból származó export, illetve amely típusok kutatás- és innovációigényesek. Kétségtelen azonban, hogy állandó költségeinek jobb megoszlása és a méretgazdaságosság megvalósítása érdekében az uniós gazdasági ágazatnak képesnek kell lennie arra, hogy az alapvetőbb (jelenleg a Kínából származó támogatott behozatallal versenyző) terméktípusokat is nagy volumenben tudja előállítani, illetve értékesíteni.

(266)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság értékelése ellentmondást tartalmaz, mivel egyfelől azt állítja, hogy elsősorban K+F jellegű beruházásokat hajtottak végre, másfelől pedig azzal érvel, hogy a keresletnövekedésre készülve került sor kapacitásbővítésre a vizsgálati időszak alatt. Ezek azonban nem egymásnak ellentmondó, hanem egymást kiegészítő állítások: az új terméktípusokra irányuló, azonos időszakban végrehajtott beruházások szükségszerűen kapacitásbővüléssel járnak. Bár az ilyen jellegű beruházások valóban növelik az uniós gazdasági ágazat költségeit, lényeges jelzésként is szolgálnak arra vonatkozóan, hogy az iparág minden tőle telhetőt megtesz versenyképességének megtartása érdekében.

(267)

Levonható tehát a következtetés, hogy amellett, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett el a vizsgálati időszakban, aktívan törekedett arra, hogy az érintett országból még nem importált innovatív termékek fejlesztésével csökkentse az érintett termék támogatott behozatalával szembeni kiszolgáltatottságát.

(268)

A fentiek figyelembevételével megállapítást nyer, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(269)

Az alaprendelet 8. cikkének (6) és (7) bekezdése értelmében megvizsgálták, hogy az érintett országból származó támogatott behozatal okozott-e olyan mértékű kárt az uniós gazdasági ágazatnak, amely jelentős kárnak minősíthető. A támogatott behozatalon kívül megvizsgáltak más ismert, az uniós gazdasági ágazatnak ugyanezen időszakban adott esetben kárt okozó tényezőket is, annak elkerülése érdekében, hogy a szóban forgó egyéb tényezők által okozott esetleges károkat a támogatott behozatalnak tulajdonítsák.

(270)

A vizsgálat kimutatta, hogy a figyelembe vett időszak alatt nőtt a támogatott import: a volumen tekintetében 596 %-os növekedés, míg piaci részesedés tekintetében 366 %-os bővülés volt tapasztalható. Megerősítést nyert tehát, hogy az érintett termék behozatalának mind a volumene, mind pedig a piaci részesedése számottevően nőtt a figyelembe vett időszakban. A támogatott behozatal növekedése és az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenése egyértelmű időbeli egybeesést mutat. Másképpen fogalmazva: a behozatal az uniós piacnál jóval gyorsabb ütemben nőtt, és az uniós gyártók a kínai importtal szemben veszítettek piaci részesedésükből. A vizsgálat azt is megállapította, hogy – amint az a D.4.2. szakaszban is említésre került – a támogatott behozatal a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat árai alá kínált.

(271)

A vizsgálat kimutatta, hogy a figyelembe vett időszak során a támogatott behozatal árai 27,2 %-kal csökkentek, és így még nagyobb különbségek alakultak ki az uniós gyártók, illetve az exportáló gyártók által alkalmazott árak között. Az uniós gazdasági ágazat ilyen jelentős árnyomás mellett komoly erőfeszítéseket tett előállítási költségeinek csökkentésére. Ezen erőfeszítések ellenére a kínai behozatali árak kivételesen alacsony szintje arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy eladási árait tovább – veszteséggel járó – szintre csökkentse. A 2009. évi induló szakaszt követően az uniós gyártók 2010-ben és 2011-ben stabil nyereségszintet értek el. A vizsgálati időszakban viszont az uniós gyártók jelentős veszteséget könyveltek el.

(272)

A nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél is vitatta a Bizottság azon megállapítását, mely szerint okozati összefüggés áll fenn az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár és a Kínából származó támogatott behozatal között. Állításuk szerint a kár és az érintett országból származó behozatal növekedése között nem volt időbeli egybeesés. Ez annak a ténynek tudható be, hogy a Kínából származó behozatal 2009 és 2011 között nőtt számottevő mértékben. Ezenkívül a kínai import átlagára 2011-ben 4,96 EUR/m2 volt, amely megközelíti a 2012. évi (4,38 EUR/m2-es) árat.

(273)

Ugyanezen felek azt állították, hogy az a következtetés, amely szerint a 2012. évi kínai importnak tudható be az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár, ellentmond azoknak a megállapításoknak, hogy a kínai import a megelőző évben állítólag annak ellenére nem fejtett ki kedvezőtlen hatást, hogy nagyon hasonló volt az import átlagára.

(274)

A felek továbbá azt állították, hogy az elszenvedett jelentős kár és a támogatott kínai behozatal időbeli egybeesését a teljes – vagyis 2009-től a vizsgálati időszak végéig tartó – figyelembe vett időszak tekintetében nem lehet az ezalatt az időszak alatt jelentkezett közbenső tendenciák mérlegelése nélkül vizsgálni.

(275)

A figyelembe vett időszak kezdetétől a vizsgálati időszak végéig a behozatal 596 %-kal nőtt, piaci részesedése pedig 321 %-kal bővült. Az importárak 27,2 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak alatt.

(276)

Helytálló a megállapítás, mely szerint az uniós gazdasági ágazat 2011. évi haszonkulcsa annak ellenére alig maradt el a 2010-ben elért szinttől, hogy a kínai import már 2011-ben jelentős mértékben nőtt. Mindazonáltal az uniós szolárüveg-felhasználás 2011-ben számottevően – vagyis 2010 és 2011 között 20,4 %-kal – nőtt, míg a Kínából származó behozatal ugyanezen időszak alatt 150 %-kal bővült. A vizsgálati időszakban amíg a felhasználás valóban valamivel több mint 19 %-kal visszaesett, a kínai import volumene több mint 35 %-os további növekedést ért el. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban elszenvedett jelentős kár és a támogatott kínai behozatal erőteljes növekedése azonos időszakban jelentkezett. Emellett természetesen időbe telik, amíg az uniós gyártókat elérik a támogatott import növekedésének kedvezőtlen hatásai (mint például az ügyfelek elpártolása, a veszteségtermelés, a beruházások megtérülésének, illetve a pénzforgalom csökkenése stb.). Ezért az állítást elutasítják.

(277)

A Bizottság a figyelembe vett időszakbeli közbenső tendenciákat is elemezte. Az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat 2011-ben még annak ellenére nyereségesen működött, hogy a kínai import ekkor már növekedést mutatott; nem cáfolja meg a következtetést, amely szerint a vizsgálati időszak tekintetében időbeli egybeesés állapítható meg az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és a támogatott kínai import folyamatos növekedése között.

(278)

A vizsgálati időszakban a felhasználás valamivel több mint 19 %-os visszaesése ellenére a kínai exportáló gyártók:

(279)

A fenti elemzés alapján a Bizottság megállapítja, hogy a támogatott behozatal, valamint annak a piaci részesedés tekintetében elért jelentős, a folyamatosan az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló árak melletti növekedése okozta az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt.

(280)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

11.   táblázat

Harmadik országokból származó behozatal (1 000 m2)

(281)

Az egyéb harmadik országokból származó import volumene 46 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, összhangban az uniós felhasználás növekedésével. Ezen import piaci részesedése 2011-hez képest (3,7 %) kismértékben csökkent a vizsgálati időszakban, de a figyelembe vett időszakot tekintve összességében stabil maradt. Kína után Törökország a második legnagyobb exportőr, a harmadik helyen pedig India következik.

(282)

Az összes harmadik országból származó importról rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy az átlagos importár magasabb volt a kínai átlagos importárnál. Ugyanez érvényes az érintett termék egyes típusainak egységáraira is. Másfelől azonban a harmadik országok átlagos importára hasonló, vagy magasabb szintű volt az uniós gazdasági ágazat által alkalmazott árak átlagánál.

(283)

Tekintettel a harmadik országokból származó behozatal alacsony összvolumenére, piaci részesedésére, valamint árszínvonalára, a Bizottság megállapítja, hogy a harmadik országokból érkező behozatal nem befolyásolhatta a támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(284)

A mintába felvett uniós gyártók exportvolumene a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

12.   táblázat

A mintába felvett uniós gyártók exportteljesítménye