9.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 136/1

(1)

a fejlesztési együttműködés elsődleges célja a szegénység csökkentése, illetve hosszú távon a megszüntetése, az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében foglaltak szerint. A globális szegénység leküzdése emellett hozzájárul egy stabilabb, békésebb, virágzóbb és egyenlőbb világ felépítéséhez is, tükrözve a gazdagabb és a szegényebb országok egymástól való kölcsönös függőségét.

(2)

Az Európai Parlament 2012. október 23-i, „Változtatási program: az Unió fejlesztési politikájának jövője” című állásfoglalása szerint a fejlesztési együttműködés emellett az emberi fejlődés előmozdításából és az emberi lény kiteljesedéséből áll, annak minden vetületében, amibe beletartozik a kulturális vetület is.

(3)

Az Unió 1957 óta nyújt fejlesztési együttműködési támogatást, és jelenleg a világon a hivatalos fejlesztési segélyek legnagyobb donora.

(4)

A Lisszaboni Szerződés szilárdan rögzítette a fejlesztési politikát az Unió külső fellépései között, mivel ez szolgálja az Unió érdekeit egy stabil és prosperáló világ kialakításában. A fejlesztési politika más globális kihívások kezelését is segíti, és hozzájárul a 2010. március 3-i, „EURÓPA 2020 Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményben meghatározott „Európa 2020” stratégiához.

(5)

Az Unió vezető szerepet tölt be a politikák fejlesztési célú koherenciája uniós koncepciójának kialakításában és végrehajtásában, amelynek célja a nem segítségnyújtási célú politikák és fejlesztési célkitűzések közötti szinergiák erősítése annak biztosítása céljából, hogy az uniós szakpolitikák támogassák a fejlődő országok fejlesztési szükségleteit, vagy legalább ne legyenek ellentétesek a szegénység felszámolásának céljával.

(6)

2000-ben a millenniumi fejlesztési célok (MDG) elfogadásával a nemzetközi közösség vállalta, hogy 2015-ig konkrét lépéseket tesz a szegénység leküzdésére; e célokat az Unió és a tagállamok is elfogadták.

(7)

A Tanács, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által az Európai Unió fejlesztési politikájáról elfogadott együttes nyilatkozat: „Az európai konszenzus” (3), amely továbbra is az uniós fejlesztési együttműködés legátfogóbb alapja, annak elősegítésére szólítja fel az Uniót, hogy megerősödjön az új tagállamok új donorként betöltött szerepe.

(8)

Az elmúlt években a világ hatalmas változáson ment keresztül, ideértve a világ gazdasági és politikai egyensúlyának jelentős áthelyeződéseit. A világ színterén új szereplők, többek között magánszereplők és más nem kormányzati szereplők tűntek fel. Míg a világ bruttó hazai terméke túlnyomórészt a fejlett és feltörekvő gazdaságokból származik, utóbbiak mára a globális növekedés fő hajtóerejévé váltak, és máris jelentős hatást gyakorolnak a világgazdaságra.

(9)

A fejlesztési együttműködés folytatódó támogatása életbevágó fontosságú a gyorsan változó világban. 1,3 milliárd ember továbbra is rendkívüli jövedelmi szegénységben él, és ennél sokkal többen vannak, akik humán fejlesztési szükségletei nem teljesülnek. A világ nagy részén tovább nőttek az országokon belüli egyenlőtlenségek. A természetes környezet növekvő nyomás alatt áll, és a fejlődő országokat különösen súlyosan érintik az éghajlatváltozás hatásai. Mindezek egyetemes és egymással összefüggő problémák, amelyeket valamennyi országnak közösen kell megoldania.

(10)

Megkezdődtek a megbeszélések a 2015 utáni keretről, a Bizottság 2011. október 13-i, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című közleményére és a Tanácsnak a változtatási programról szóló, 2012. május 14-i következtetéseire építve – amelyek már jelentős irányváltást eredményeztek az uniós fejlesztési politikákban – a Bizottság kifejtette álláspontját a 2013. február 27-i, „Méltó életet mindenkinek: A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” című közleményében, a Tanács pedig a 2013. június 25-i következtetéseiben elfogadta a „2015 utáni időszakra vonatkozó átfogó keret”-et, azzal a céllal, hogy kezelje a jelenlegi fejlesztési keret hiányosságait, és közös megközelítést határozzon meg a szegénység felszámolásának és a fenntarthatósággal kapcsolatos aggodalmaknak egy átfogó nemzetközi keretben történő egyesítésére.

(11)

A 2015-ös évnek emblematikus és meghatározó évnek kell lennie, mivel ez az utolsó év a közösen elfogadott millenniumi fejlesztési célok megvalósítására, és így egyedülálló lehetőséget kínál a nemzetközi kötelezettségek számbavételére. A 2015-ös év lesz az az év is, amely során jelentős nemzetközi döntéseket kell hozni az elkövetkező évtizedekben a millenniumi fejlesztési célok keretének helyébe lépő fejlesztési keretre vonatkozóan.

(12)

A 2015-ös év a megfelelő év az uniós fejlesztési politikának a Változtatási programról szóló bizottsági közleményben meghatározott elvek végrehajtását követő eredményeinek bemutatására.

(13)

A 2015-ös év egyben fontos nemzetközi tagállami események, mint például a Milánóban megrendezendő, „Bolygónk élelmezése – Életre szóló energia” témájú világkiállítás megrendezésének az éve is lesz, amelyek kivételes lehetőséget nyújtanak majd a globális fejlesztési szakpolitikák megvitatására, és arra, hogy a széles nagyközönség tájékoztatást kapjon a fenntartható fejlődésről és a kapcsolódó kérdésekről.

(14)

A változtatási programról szóló állásfoglalásában az Európai Parlament felkérte a Bizottságot, hogy 2015-öt nyilvánítsa a fejlesztés európai évének, kifejezve azt a reményét, hogy ez növeli a fejlesztési együttműködés ismertségét.

(15)

A 2015-ös évet ezért a fejlesztés európai évének (a továbbiakban: az európai év) kell kijelölni, annak érdekében, hogy időszerű lehetőség nyíljon arra, hogy növeljék a nagyközönségnek az uniós fejlesztési politika jelenlegi irányára vonatkozó ismereteit. Információk szükségesek arra vonatkozóan, hogy egy kifelé tekintő Unió miként segíthet a globális fenntarthatóság biztosításában. Ebbe beletartozik az ismeretek növelése a globális egymásrautaltságról és annak bemutatása, hogy a fejlesztés többet jelent, mint csupán segély.

(16)

A fejlesztésre vonatkozó uniós fellépés sikere szempontjából kulcsfontosságú a széles körű társadalmi és politikai támogatás, és az, hogy a fellépések a közpénzeket bizonyítottan hatékony és eredményes módon felhasználva érik el a fejlesztési eredményeket. Az európai évnek ezért többek között nyilvános politikai vitán keresztül és a fejlesztési nevelés révén ösztönöznie kell a figyelemfelkeltést, lendületet kell teremtenie, és segítenie kell a jobb gyakorlatok cseréjét a tagállamok, a helyi és regionális hatóságok, a civil társadalom, a szociális partnerek, a magánszektor, valamint a fejlesztési kérdésekben részt vevő nemzetközi jogalanyok és szervezetek között. Segítenie kell abban, hogy a politikai figyelem a problémára összpontosuljon, és sikerüljön minden érdekeltet mozgósítani annak érdekében, hogy támogassa és népszerűsítse az uniós és tagállami szintű további intézkedéseket és kezdeményezéseket, együttműködve a fejlesztési támogatás kedvezményezettjeivel és az őket képviselőkkel.

(17)

Az európai évnek fel kell hívnia a figyelmet a különböző régiókban élő nők által – különösen az oktatáshoz, a munkához és az egészségügyi rendszerekhez való hozzáférés terén – elszenvedett nemi alapú megkülönböztetés valamennyi formájára, valamint a kényszerházasságra, a szexuális kizsákmányolásra, a nemi szervek megcsonkítására és egyéb visszaélésekre.

(18)

Az „A világon átívelő szolidaritás – az európaiak és a fejlesztés” című, 2012 októberében közzétett Eurobarométer tematikus felmérés 392 szerint az uniós polgárok 85 %-a támogatja az emberek megsegítését a partnerországokban. A jelentés megállapította, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet ellenére tízből hat polgár szerint növelni kellene a partnerországok lakosságának szánt segélyeket. Ugyanakkor ez a jelentés egyértelműen bemutatta, hogy hiányosak az uniós fejlesztési politikával kapcsolatos ismeretek, amelyhez jobb tájékoztatásra van szükség.

(19)

Az európai év eredményességének alapvető feltétele az uniós, tagállami, regionális és helyi szinten részt vevő partnerek eredményes koordinációja. A helyi és regionális partnerek e tekintetben különleges szerepet játszanak az uniós fejlesztési politika előmozdításában.

(20)

A különböző nemzeti társadalmi-gazdasági és kulturális környezet, valamint a kulturális érzékenység miatt az európai év egyes intézkedései tagállami szintre történő decentralizációt igényelnek a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 58. cikkével összhangban. Ugyanakkor a Bizottságnak kell koordinálnia a nemzeti szinten meghatározott politikai prioritásokat, hogy biztosítsa azok összeegyeztethetőségét az európai év stratégiai célkitűzéseivel. Az európai év sikere és a szinergiateremtés érdekében elengedhetetlen a Bizottság és a tagállamok tevékenységeinek szoros összehangolása.

(21)

A tagállamok mellett az európai éven belül finanszírozandó programokban való részvételnek nyitottnak kell lennie az előcsatlakozási stratégiában részt vevő tagjelölt országok számára is a vonatkozó keretmegállapodásokban, illetve a társulási tanácsi határozatok által az ezen országok uniós programokban való részvételére megállapított általános alapelvekkel és feltételekkel összhangban. Bátorítani kell a nemzeti intézkedésekkel, különösen a nemzeti fejlesztési nevelési és információs programokkal (DEAR) való összehangoltságot. Az európai évben való részvétel mértéke és formája meghatározásának tagállami hatáskörben kell maradnia.

(22)

Biztosítani kell a más uniós jogszabályokkal és fellépésekkel való összeegyeztethetőséget és kiegészítő jelleget, különösen a 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) által létrehozott Fejlesztési Együttműködési Eszköz, beleértve a DEAR programot is, az Európai Fejlesztési Alap, a 232/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) által létrehozott Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz, valamint külső fellépések finanszírozására vonatkozó egyéb uniós pénzügyi eszközök tekintetében, amennyiben azok az eszközök a fejlesztési politikával kapcsolatosak.

(23)

Az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedésekkel kell védeni a kiadási ciklus egészében, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, a kárba veszett, jogtalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszatéríttetését, és adott esetben igazgatási és pénzügyi bírságok kiszabását a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban.

(24)

Az európai évre tervezett tevékenységek hatékonyságának és eredményességének optimalizálása érdekében fontos 2014-ben elvégezni egy sor előkészítő intézkedést.

(25)

A Bizottság már számos intézkedést tett a fejlesztési politika népszerűsítése érdekében, valamint hogy fejlesztési együttműködéséről tájékoztassa az uniós polgárokat. Ezeket a meglévő intézkedéseket a lehető legjobban ki kell használni az év során.

(26)

A polgárok figyelmének az uniós polgárokként őket megillető jogokra való felhívásáért a tagállamokat terheli az elsődleges felelősség. Az uniós szintű fellépés kiegészíti és kipótolja a nemzeti, regionális és helyi szintű fellépéseket, amint azt az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2008. október 22-én aláírt „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” című politikai nyilatkozatban is hangsúlyozták.

(27)

Mivel e határozat céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, tekintettel a többoldalú partnerségekre, a nemzeteken átnyúló információcserére, valamint az Unió-szerte történő ismeretterjesztésre és a helyes gyakorlatok terjesztésére irányuló igényre, mivel azonban az európai év nagyságrendje miatt e célkitűzések uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a határozat nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

a)

tájékoztassa az uniós polgárokat az Unió és a tagállamok által folytatott fejlesztési együttműködésről, kiemelve az Unió és a tagállamok által globális szereplőként az eddigiekben együttesen elért eredményeket, és azt, hogy az Unió a jövőben is hasonló eredményekre törekszik a 2015 utáni időszakra vonatkozó átfogó keretről folytatott legutóbbi megbeszéléseken elhangzottakkal összhangban;

b)

ösztönözze az uniós polgárok és érdekelt felek közvetlen bekapcsolódását, kritikus gondolkodását és aktív érdeklődését a fejlesztési együttműködés terén, többek között a szakpolitikák kidolgozásában és végrehajtásában; valamint hogy

c)

felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós fejlesztési együttműködés nemcsak az uniós segélyek kedvezményezettjei számára, hanem az uniós polgárok számára is rejt előnyöket, hogy szélesebb körben megismertesse a politikák fejlesztési célú koherenciáját, illetve, hogy erősítse Európa és a fejlődő országok polgáraiban a felelősségérzetet, a szolidaritást és az adandó lehetőségek iránti fogékonyságot ebben a változó és egyre inkább egymásra utalt világban.

a)

a nagy nyilvánosságnak, illetve célzott közönségnek – különösen a fiataloknak és más kulcsfontosságú célcsoportoknak – címzett kommunikációs kampányok, többek között a közösségi médián keresztül, a kulcsüzenetek terjesztésére;

b)

konferenciák, rendezvények és kezdeményezések szervezése, valamennyi érintett érdekelt féllel, amelyek célja a részvétel és vita ösztönzése, valamint a figyelemfelhívás minden szinten;

c)

konkrét intézkedések a tagállamokban, amelyek célja az európai év célkitűzéseinek népszerűsítése, különösen a fejlesztési nevelés, az információ cseréje és a tapasztalatok és bevált gyakorlatok megosztása révén a tagállami, regionális, helyi igazgatás és egyéb szervezetek között; valamint

d)

tanulmányok és felmérések készítése, valamint eredményeik terjesztése.

9.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 136/10

(1)

Az 1315/2013/EU rendelet értelmében az EU és egyes szomszédos országok között létrejött, a közlekedési infrastruktúrát érintő magas szintű megállapodások alapján a rendelet melléklete kiegészíthető az érintett szomszédos országokra kiterjesztett transzeurópai közlekedési hálózat indikatív térképeivel.

(2)

Az Északi Dimenzió közlekedési és logisztikai partnerség (NDPTL) keretében 2012. november 21-én magas szintű megállapodás jött létre az Európai Unió, Oroszország és Fehéroroszország között. A keleti partnerség keretében az Európai Unió 2013. október 9-én Fehéroroszországgal, Ukrajnával, Moldovával, Grúziával, Örményországgal és Azerbajdzsánnal szintén magas szintű megállapodást kötött.

(3)

Az 1315/2013/EU rendeletben meghatározott hálózatokhoz csatlakozó közlekedési hálózatok indikatív térképeinek a rendeletbe történő felvétele célirányosabb együttműködést tesz lehetővé az érintett harmadik országokkal.

(4)

A szomszédos országokkal kötött magas szintű megállapodások a vasúti és a közúthálózatokra, valamint a kikötőkre, a repülőterekre és a vasúti-közúti terminálokra vonatkoznak. A megállapodásoknak nem volt tárgya a vasúti és a közúti infrastruktúra kiépítettségének foka. A magas szintű megállapodások kontextusában ezért a térképeken megjelenített vasúti és közúthálózatok „kiépítettnek” minősülnek,

9.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 136/19

(1)

A francia hatóságok a Létező Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzékében szereplő létező anyagok kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló 793/93/EGK tanácsi rendelettel (2) összhangban elvégezték az 1,4-diklór-benzol (a továbbiakban: DCB) kockázatértékelését. A végleges jelentést 2004-ben közzétették a Vegyi Anyagok Európai Irodája honlapján (EK, 2004) (3).

(2)

2008 februárjában a Bizottság a DCB-re vonatkozó kockázatértékelés eredményeiről és kockázatcsökkentési stratégiákról közleményt (4) jelentetett meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában. E közleményben azt javasolta, hogy a fogyasztókat érintő kockázatok csökkentése érdekében a 76/769/EKG tanácsi irányelv (5) szerinti forgalombahozatali és felhasználási korlátozásokat figyelembe kell venni a DCB-nek légfrissítőkben, molyirtókban és WC-illatosító rudakban történő felhasználása esetén. A DCB-nek molyirtókban történő felhasználására vonatkozó, a 2008-as közleményben javasolt korlátozásokat már tartalmazza a 2007/565/EK bizottsági határozat (6) (19. terméktípus: riasztó- és csalogatószerek), ezért arra a felhasználásra vonatkozóan nincs szükség az 1907/2006/EK rendelet szerinti korlátozásra.

(3)

2011 novemberében az említett rendelet 69. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság felkérte az Európai Vegyianyag-ügynökséget (a továbbiakban: ügynökség), hogy a DCB-re vonatkozóan készítsen az említett rendelet XV. mellékletében előírt követelményeknek megfelelő korlátozási dokumentációt (a továbbiakban: a XV. melléklet szerinti dokumentáció).

(4)

Ennek keretében a Bizottság különösen arra kérte az ügynökséget, hogy – figyelembe véve a szakirodalom legújabb releváns információit és a DCB európai használatának visszaesését – kezelje a fogyasztók e szernek otthoni és nyilvános illemhelyeken való kitettségét, beleértve az ilyen illemhelyeken foglalkozásukból adódóan tartózkodó vagy azokat takarító személyeket. Az értékelés során figyelembe kellett venni a Bizottság megbízásából a DCB korlátozásának társadalmi-gazdasági hatásairól készített jelentést (7).

(5)

A DCB az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) VI. melléklete 3. részének jegyzékében 2. veszélyességi kategóriájú karcinogén, valamint szemirritatív hatása és vízi szervezetekre gyakorolt magas toxicitása miatt hosszan tartó károsodást okozó anyagként szerepel. Becslések szerint az Unióban évente mintegy 800 tonna DCB-t használnak légfrissítők és WC-illatosító termékek gyártása során, amelyek 10 %-a otthoni, fennmaradó része pedig szakmai (különösen nyilvános illemhelyeken illatosítóként történő) felhasználásra kerül.

(6)

Az ügynökség 2012. április 19-én a kockázatértékelési bizottsághoz (a továbbiakban: RAC) és annak társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottságához (a továbbiakban: SEAC) benyújtotta a XV. melléklet szerinti dokumentációt. Ebben a dokumentációban (9) bemutatásra kerül, hogy a DCB-alapú légfrissítők és WC-illatosító rudak forgalomba hozatalát és használatát mind az otthoni, mind pedig a szakmai felhasználás tekintetében korlátozni kell, mivel a hozzájuk kapcsolódó kockázatok nem megfelelően ellenőrzöttek és a korlátozásukból származó előnyök meghaladják a költségeket. A dokumentáció bizonyítja azt is, hogy uniós szintű fellépésre van szükség.

(7)

2013. március 8-án a RAC egyhangú véleményt fogadott el a XV. melléklet szerinti dokumentációban javasolt korlátozással kapcsolatban. A RAC véleménye értelmében mind hatékonysági, mind kivitelezhetőségi szempontból a korlátozás a legmegfelelőbb uniós szintű intézkedés a DCB-nek légfrissítőkben és WC-illatosítókban való felhasználása által az otthonokban, irodákban vagy egyéb beltéri nyilvános helyeken okozott, beazonosított kockázatok kezelésére. A RAC azonban javasolta a korlátozásnak végrehajthatósági okokból történő módosítását az ilyen termékekben a DCB 1 tömegszázalékos határértéken belüli koncentrációban való meghatározásával annak elkerülése érdekében, hogy a DCB-t csak szennyeződésként tartalmazó termékek indokolatlanul érintettek legyenek. Ez a koncentráció megfelel annak a határértéknek, amely az 1272/2008/EK rendelet szerint valamely keverék 2. kategóriájú karcinogén anyagként történő besorolását eredményezi.

(8)

Amint az a RAC-vélemény háttérdokumentumában is szerepel, az Unió piacán a DCB-tartalom meghatározására megbízható elemzési módszerek állnak rendelkezésre.

(9)

Értékelésében a RAC úgy vélte, hogy a karcinogenitás (mitogén, karcinogén küszöbérték) az emberi egészség szempontjából a legjelentősebb végpont. A DCB párolgásának belégzési expozíciós adatai alapján a RAC javasolta a DCB-t tartalmazó légfrissítők és WC-illatosítók folyamatos otthoni használatából eredő, a fogyasztókat érintő azonosított kockázat csökkentését. Ezt a forgatókönyvet úgy tekintették, hogy az tükrözi az ésszerűen előrelátható legkedvezőtlenebb expozíciós körülményeket. A RAC véleményében ezenfelül az is megállapításra került, hogy – mivel a nem megfelelő szellőzéssel ellátott illemhelyek esetében kockázatot állapítottak meg – az illemhelyeken foglalkozásukból adódóan tartózkodó személyek és takarítók expozícióját csökkenteni kell.

(10)

A korlátozás hatályának elemzése során a RAC figyelembe vette a fogyasztóknak az otthonokban és nyilvános illemhelyeken a légfrissítőknek és WC-illatosítóknak való kitettségét, valamint a nyilvános illemhelyeken dolgozók, beleértve a foglalkozásukból adódóan illemhelyen tartózkodók és takarítók, valamint más csoportok, mint például a karbantartó személyzet kitettségét. Azokat a fogyasztókat és dolgozókat is figyelembe vették, akik olyan (az illemhelyektől eltérő) beltéri helyeket látogatnak vagy olyan beltéri helyeken dolgoznak, ahol DCB-t tartalmazó légfrissítőt használnak. Más dolgozókat vagy ipari felhasználókat nem vettek figyelembe.

(11)

2013. június 5-én a SEAC egyhangú véleményt fogadott el a XV. melléklet szerinti dokumentációban javasolt korlátozással kapcsolatban. A SEAC véleménye szerint a társadalmi-gazdasági előnyök társadalmi-gazdasági költségekhez viszonyított arányát tekintve a RAC és a SEAC által módosított korlátozás a legmegfelelőbb uniós szintű intézkedés a beazonosított kockázatok kezelésére. A RAC arra vonatkozó következtetései alapján, hogy a DCB-nek való kitettséget az otthoni és szakmai felhasználók körében csökkenteni kell, valamint arra utaló jelek alapján, hogy a DCB-t tartalmazó WC-illatosító rudak és légfrissítők használata bármilyen beavatkozás hiányában folytatódik, a SEAC egyetértett abban, hogy a korlátozás megfelelő és hatékony eszközként szolgál. Az otthoni használat korlátozásának arányosságát tekintve a SEAC arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés arányos. Az otthoni és a szakmai felhasználás együttes korlátozása tekintetében a SEAC – az egészségre gyakorolt járulékos előnyök hatását és a költségek mértékét figyelembe véve – arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés nem tekinthető aránytalannak.

(12)

A korlátozási eljárás során egyeztetés folyt a végrehajtással kapcsolatos információcseréért felelős fórummal, amelynek a korlátozás feltételeinek megfogalmazására és az átmeneti időszakra vonatkozó megjegyzéseit a RAC és a SEAC figyelembe vette.

(13)

Az ügynökség 2013. június 17-én benyújtotta a Bizottságnak a RAC és a SEAC véleményét, amely alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a DCB forgalomba hozatala és használata az emberi egészségre elfogadhatatlan mértékű kockázatot jelent abban az esetben, amikor az légfrissítőkben vagy WC-illatosítókban anyagként vagy keverék összetevőjeként 1 tömegszázalékos vagy azt meghaladó koncentrációban az otthonokban, irodákban vagy egyéb beltéri nyilvános helyeken kerül felhasználásra. A Bizottság továbbá úgy véli, hogy ezt a kockázatot uniós szinten szükséges kezelni. A Bizottság figyelembe vette a korlátozási intézkedés társadalmi-gazdasági hatásait, ideértve a lehetséges alternatívákat is.

(14)

Helyénvaló az érdekelteknek e rendelet hatálybalépését követően 12 hónapos időszakot biztosítani az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges intézkedések meghozatala céljából, ideértve a szállítói láncba már bekerült vagy készleten lévő légfrissítők és illatosítók kezelésére vonatkozó intézkedéseket is.

(15)

A 1907/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(16)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az 1907/2006/EK rendelet 133. cikke alapján létrehozott bizottság véleményével,

9.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 136/23

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

9.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 136/25

(1)

A 2013/233/KKBP határozat 9. cikkének (1) bekezdése alapján a Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) a Szerződés 38. cikkének megfelelően felhatalmazást kapott arra, hogy az Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő missziójának (EUBAM Libya) politikai ellenőrzése és stratégiai irányítása céljából meghozza a megfelelő határozatokat, ideértve a misszióvezetőnek az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (a főképviselő) javaslata alapján történő kinevezésére vonatkozó határozatot is.

(2)

A PBB 2013. május 24-én elfogadta az EUBAM Libya misszióvezetőjeként a 2013. május 22. és 2014. május 21. közötti időszakra Antti Juhani Hartikainent kinevező EUBAM Libya/1/2013 határozatot (2).

(3)

A főképviselő 2014. április 14-én az Antti Juhani Hartikainennek, az EUBAM Libya misszióvezetőjének adott megbízatás meghosszabbítását javasolta a 2015. május 21-ig tartó időszakra,

9.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 136/26

(1)

A 2012/392/KKBP határozat értelmében a Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) a Szerződés 38. cikkének megfelelően felhatalmazást kap arra, hogy meghozza az Európai Unió nigeri KBVP-missziójának (EUCAP Sahel Niger) politikai ellenőrzésére és stratégiai irányítására vonatkozó megfelelő határozatokat, beleértve a misszióvezető kinevezéséről szóló határozatot.

(2)

2013. november 12-én a PBB elfogadta az EUCAP Sahel Niger/2/2013 határozatot (2), amellyel a 2013. november 1-től2013. december 31-ig tartó időszakra ideiglenesen Filip DE CEUNINCK-et nevezte ki az EUCAP Sahel Niger misszióvezetőjévé. 2014. január 14-én a misszióvezető megbízatását az EUCAP Sahel Niger új misszióvezetőjének kinevezéséig meghosszabbították. (3)

(3)

A külügyi és biztonságpolitikai főképviselő azt javasolta, hogy a 2014. július 15-ig terjedő időszakra Filip DE CEUNINCK -et nevezzék ki az EUCAP Sahel Niger misszióvezetőjének,

9.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 136/27

(1)

Az 1306/2013/EU rendelet 119. cikke (1) bekezdésének az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásra vonatkozó egyes átmeneti rendelkezések megállapításáról, az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a források és a források 2014. évben történő elosztása tekintetében történő módosításáról, valamint a 73/2009/EK tanácsi rendeletnek és az 1307/2013/EU, az 1306/2013/EU és az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a 2014. évben való alkalmazásuk tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1310/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 8. cikkével módosított második albekezdése előírja, hogy az 1290/2005/EK rendelet 30. cikkét kell alkalmazni a 2013-as mezőgazdasági pénzügyi év során felmerült kiadások, illetve teljesített kifizetések pénzügyi záróelszámolására.

(2)

Az 1290/2005/EK rendelet 30. cikke alapján a Bizottság a tagállamok által benyújtott, a záróelszámoláshoz szükséges információkkal és a számlák teljességére, pontosságára és valódiságára vonatkozó tanúsítvánnyal kiegészített éves beszámolók, valamint az igazoló szervek által elkészített jelentések alapján elszámolja a szóban forgó rendelet 6. cikkében említett kifizető ügynökségek számláit.

(3)

A 883/2006/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a 2013-as pénzügyi évre vonatkozóan a tagállamoknál 2012. október 16. és 2013. október 15. között felmerült kiadásokat veszik figyelembe.

(4)

A 885/2006/EK rendelet 10. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerint a szóban forgó rendelet 10. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti záróelszámolási határozat alapján az egyes tagállamoktól behajtandó vagy számukra kifizetendő összegeket úgy kell meghatározni, hogy a szóban forgó pénzügyi évre (tehát 2013-ra) vonatkozó havi kifizetéseket kivonják az adott évre vonatkozó, az (1) bekezdés szerint elismert kiadásokból. Ezt az összeget a Bizottság levonja a záróelszámolási határozat meghozatalának hónapját követő második hónapban felmerülő kiadásokhoz kapcsolódó havi kifizetésből, illetve hozzáadja ahhoz.

(5)

A Bizottság megvizsgálta a tagállamok által benyújtott információkat, és 2014. március 31. előtt tájékoztatta a tagállamokat az ellenőrzések eredményeiről, valamint a szükséges módosításokról.

(6)

Egyes kifizető ügynökségek esetében a benyújtott éves beszámolók és kísérő dokumentumok lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy határozatot hozzon a benyújtott éves beszámolók teljességéről, pontosságáról és valódiságáról. Azon tagállamokra vonatkozóan, amelyek beszámolóit a Bizottság teljesnek, pontosnak és valódinak találta, az I. melléklet felsorolja az elszámolt összegeket és az egyes tagállamok által visszafizetendő vagy részükre kifizetendő összegeket.

(7)

Más kifizető ügynökségek esetében a benyújtott információk további vizsgálatot tesznek szükségessé, így számláikat nem lehet e határozatban elszámolni. Az érintett kifizető ügynökségek jegyzékét a II. melléklet tartalmazza.

(8)

A 883/2006/EK rendelet 9. cikkének (4) bekezdése alapján az augusztus, szeptember és október folyamán bekövetkezett esetleges határidő-túllépéseket az éves záróelszámolási határozatban kell figyelembe venni. A bizonyos tagállamok által a 2013. év e hónapjaiban bejelentett kiadások egy részét a megadott határidők lejárta után teljesítették. Ennek a határozatnak tehát meg kell határoznia az elszámolandó összegek megfelelő csökkentéseit.

(9)

A Bizottság az 1290/2005/EK rendelet 17. cikkének és a 883/2006/EK rendelet 9. cikkének megfelelően a felső határok túllépése vagy a kifizetési határidők be nem tartása miatt már több havi kifizetést csökkentett vagy felfüggesztett a 2013. pénzügyi évre vonatkozó kiadások könyvelésénél. E határozat meghozatalakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a csökkentett vagy felfüggesztett összegeket annak érdekében, hogy elkerülje a megalapozatlan vagy nem időszerű kifizetéseket és olyan összegek visszatérítését, amelyek kapcsán később pénzügyi korrekcióra kerülhet sor. A szóban forgó összegek adott esetben tovább vizsgálhatók az 1290/2005/EK tanácsi rendelet 31. cikke szerinti szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében. Ezért ez a határozat nem érinti a Bizottság által az 1290/2005/EK rendelet 31. cikke alapján a későbbiekben meghozott lehetséges szabályszerűségi záróelszámolási határozatokat.

(10)

A 885/2006/EK rendelet 10. cikke (1) bekezdésének második és harmadik albekezdése előírja, hogy a pénzügyi záróelszámolási határozatnak meg kell határoznia az EU-ra és az érintett tagállamra terhelendő, az 1290/2005/EK rendelet 32. és 33. cikke szerinti összegeket. Az 1306/2013/EU rendelet 119. cikke (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően az 1290/2005/EK rendelet 30. cikke szerinti eljárást továbbra is alkalmazni kell a 2013-as mezőgazdasági pénzügyi évben felmerült kiadásokra és teljesített kifizetésekre. A 2013-as mezőgazdasági pénzügyi évben a 32. és a 33. cikk hatályban volt, ezért az e cikkek alkalmazásából eredő összegeket figyelembe kell venni a 2013-as pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi záróelszámolási határozatban.

(11)

Az 1290/2005/EK rendelet 32. cikkének (5) bekezdése értelmében abban az esetben, ha a szabálytalanságokkal érintett összegek behajtására a közigazgatási vagy jogi eljárásban történt első ténymegállapítást követő négy, illetve – ha a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezi – nyolc éven belül nem kerül sor, akkor a szabálytalanságok miatti behajtás elmaradásából származó pénzügyi következmények 50 %-át az érintett tagállamnak kell viselnie. A szóban forgó rendelet 32. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamok az éves beszámolóval együtt összesítő bevallást nyújtanak be a Bizottságnak a szabálytalanságok nyomán kezdeményezett behajtási eljárásokról. A visszafizettetendő összegekre vonatkozó tagállami bejelentési kötelezettség végrehajtásának részletes szabályait a 885/2006/EK rendelet állapítja meg. Az említett rendelet III. melléklete tartalmazza a tagállamok által 2014-ben benyújtandó táblázatot. A tagállamok által kitöltött táblázatok alapján a Bizottságnak határozatot kell hoznia a négy, illetve nyolc évnél régebbi szabálytalanságok miatti behajtási eljárások elmaradásának pénzügyi következményeiről. Ezért ez a határozat nem érinti a Bizottság által az 1290/2005/EK rendelet 32. cikkének (8) bekezdése alapján a későbbiekben meghozott lehetséges szabályszerűségi záróelszámolási határozatokat.

(12)

Az 1290/2005/EK rendelet 32. cikke (6) bekezdésének megfelelően, és a 885/2006/EK rendelet 10. cikke értelmében a tagállamok határozhatnak úgy, hogy nem hajtják végre a behajtási eljárást. Ilyen határozatot csak abban az esetben hozhatnak, ha a már felmerült költségek és a még várhatóan felmerülő költségek összességében meghaladják a visszafizetendő pénzösszeget, vagy ha a behajtás lehetetlennek bizonyul az adós vagy a szabálytalanságért jogilag felelős személyek – nemzeti joggal összhangban megállapított és elfogadott – fizetésképtelensége miatt. Abban az esetben, ha a határozatot a közigazgatási vagy jogi eljárásban történt első ténymegállapítás időpontját követő négy éven belül vagy – amennyiben a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezi – nyolc éven belül meghozzák, a behajtás elmaradásából származó pénzügyi következmények 100 %-át az uniós költségvetésből kell finanszírozni. Azok a pénzösszegek, amelyek esetében a tagállam úgy határozott, hogy nem hajtja végre a behajtást, valamint ennek indoklása az érintett tagállam által az 1290/2005/EK tanácsi rendelet 32. cikke (3) bekezdésének megfelelően benyújtott összesítő bevallásban szerepelnek. A Bizottság e határozat alapján nem terhelheti ezeket az összegeket az érintett tagállamokra, ebből következően a vonatkozó pénzügyi következményeket az Unió költségvetésének kell viselnie. Ezért ez a határozat nem érinti a Bizottság által az 1290/2005/EK rendelet 32. cikkének (8) bekezdése alapján a későbbiekben meghozott lehetséges szabályszerűségi záróelszámolási határozatokat.

(13)

Az 1290/2005/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésével összhangban e határozat nem érinti a Bizottság által elfogadott azon lehetséges későbbi szabályszerűségi záróelszámolási határozatokat, amelyek az európai uniós szabályoknak meg nem felelő kiadásokat kizárják az európai uniós finanszírozásból,

9.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 136/35

(1)

A Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Holland Királyság, a Finn Köztársaság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága felkérte a Bizottságot az Euro-Argo Kutatási Infrastruktúra európai kutatási infrastruktúra-konzorciumként (Euro-Argo ERIC) történő létrehozására. A Lengyel Köztársaság és a Norvég Királyság úgy döntött, hogy megfigyelőként fog részt venni az Euro-Argo ERIC munkájában.

(2)

A Finn Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Holland Királyság, a Lengyel Köztársaság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Norvég Királyság és az Olasz Köztársaság a Francia Köztársaságot választotta ki az Euro-Argo ERIC fogadó tagállamaként.

(3)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 723/2009/EK rendelet 20. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

9.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 136/51

(1)

A 2013/493/EU bizottsági végrehajtási határozatban (2) meghatározott tizenkettedik régióba tartozik Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Panama, ahol valamennyi kérelem tekintetében meg kell kezdeni az adatok összegyűjtését és a Vízuminformációs Rendszerbe (VIS) történő továbbítását; a tizenharmadik régióba tartozik Kanada, Mexikó és az Egyesült Államok; a tizennegyedik régióba Antigua és Barbuda, a Bahama-szigetek, Barbados, Belize, Kuba, Dominika, a Dominikai Köztársaság, Grenada, Guyana, Haiti, Jamaica, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és Grenadine-szigetek, Suriname, valamint Trinidad és Tobago tartozik; a tizenötödik régióba pedig Ausztrália, a Fidzsi-szigetek, Kiribati, a Marshall-szigetek, Mikronézia, Nauru, Új-Zéland, Palau, Pápua Új-Guinea, Szamoa, a Salamon-szigetek, Kelet-Timor, Tonga, Tuvalu és Vanuatu tartozik.

(2)

A tagállamok tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy e régiók valamennyi kérelme tekintetében meghozták a 767/2008/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett adatok gyűjtéséhez és a VIS-be történő továbbításához szükséges technikai és jogi intézkedéseket, beleértve a valamely másik tagállam nevében történő adatgyűjtésre és/vagy -továbbításra vonatkozó intézkedéseket.

(3)

A 767/2008/EK rendelet 48. cikke (3) bekezdésének első mondatában meghatározott feltétel teljesült, ezért meg kell határozni azt az időpontot, amikor a VIS megkezdi működését a tizenkettedik, tizenharmadik, tizennegyedik és tizenötödik régióban.

(4)

Tekintettel arra, hogy a VIS bevezetésének időpontját minél hamarabb ki kell tűzni, ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

(5)

Mivel a 767/2008/EK rendelet a schengeni vívmányokra épül, Dánia bejelentette a 767/2008/EK rendeletnek a nemzeti jogában történő végrehajtását az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően. Dánia ezért a nemzetközi jog alapján köteles e határozat végrehajtására.

(6)

Ez a határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyeknek alkalmazásában az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozatnak (3) megfelelően nem vesz részt. A határozat ezért az Egyesült Királyságra nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(7)

E határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyeknek alkalmazásában Írország nem vesz részt a 2002/192/EK tanácsi határozatnak (4) megfelelően. A határozat ezért Írországra nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(8)

Izland és Norvégia tekintetében e határozat az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében vett schengeni vívmányok (5) azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyek a 1999/437/EK tanácsi határozat (6) 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

(9)

Svájc tekintetében e határozat az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében a schengeni vívmányok (7) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak, a 2008/146/EK tanácsi határozat (8) 3. cikkével összefüggésben értelmezve.

(10)

Liechtenstein tekintetében e határozat az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok (9) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak, a 2011/350/EU tanácsi határozat (10) 3. cikkével összefüggésben értelmezve.

(11)

Ciprus tekintetében e határozat a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(12)

Bulgária és Románia tekintetében e határozat a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokra épülő vagy ahhoz egyéb módon kapcsolódó jogi aktusnak minősül.

(13)

Horvátország tekintetében e határozat a 2011. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktusnak minősül,