8.5.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 466/2014/EU HATÁROZATA

(2014. április 16.)

az Unión kívüli beruházási projekteket támogató finanszírozási műveletek veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garanciáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 209. és 212. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

Az Európai Beruházási Bank (EBB) az Európai Unión belüli beruházások finanszírozására irányuló alapvető feladata mellett – amely a továbbiakban is az EBB fő feladata és célkitűzése – végrehajt az Unión kívüli, az Unió külső politikáit támogató finanszírozási műveleteket is. Ez az EBB pénzügyi ereje révén lehetővé teszi az Unión kívüli régiók számára rendelkezésre álló uniós költségvetési forrásoknak a megcélzott harmadik országok számára előnyös módon történő kiegészítését. Az ilyen finanszírozási műveletekkel az EBB közvetve hozzájárul az Unió általános elveinek és szakpolitikai céljainak a megvalósulásához, amelyek magukban foglalják a szegénységnek az inkluzív növekedés és fenntartható gazdaság révén történő csökkentését, a környezeti és társadalmi fejlődést, valamint az Unión belüli növekedést a változó globális gazdasági feltételek mellett.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 209. cikke (3) bekezdésének a 208. cikkel együtt értelmezett rendelkezése szerint az EBB az alapokmányában megállapított feltételek szerint hozzájárul azoknak az intézkedéseknek a végrehajtásához, amelyek az Unió fejlesztési együttműködési politikája tekintetében meghatározott célkitűzések eléréséhez szükségesek.

(3)

Az Unió külső tevékenységének támogatása, illetve annak biztosítása érdekében, hogy az EBB úgy tudjon az Unión kívüli beruházásokat finanszírozni, hogy az ne befolyásolja a hitelbesorolását, az EBB Unión kívül végrehajtott műveleteinek többségét a Bizottság által kezelt európai uniós költségvetési garancia (a továbbiakban: az uniós garancia) fedezi. Ez továbbá javítja az EBB hitelképességét a pénzügyi piacokon, ami elsődleges fontosságú.

(4)

A 2007. február 1. és 2013. december 31. közötti időszakban aláírt EBB-finanszírozási műveletekre vonatkozó uniós garanciát legutóbb az 1080/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (2) állapította meg. Az uniós szakpolitikákat támogató, az Unión kívüli EBB-finanszírozási műveletekhez a 2014–2020-as többéves pénzügyi kerethez kapcsolódóan is biztosítani kell az uniós garanciát.

(5)

A 480/2009/EK, Euratom tanácsi rendelettel (3) létrehozott, külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap (a továbbiakban: a garanciaalap) biztosítja az Unió költségvetése számára az EBB-finanszírozási műveletekhez, valamint az Unión kívüli makroszintű pénzügyi támogatásokhoz és az Euratom-kölcsönökhöz kapcsolódó veszteségek fedezéséhez szükséges likviditási tartalékot.

(6)	Meg kell állapítani az uniós garanciával fedezett EBB-finanszírozásra potenciálisan jogosult országok jegyzékét. Helyénvaló továbbá megállapítani az uniós garanciával fedezett EBB-finanszírozásra ténylegesen jogosult országok listáját is.

(7)

Fel kell venni Bhutánt az EBB-finanszírozásra ténylegesen jogosult országok listájára, Mianmart/Burmát pedig fel kell venni mindkét listára, mivel a közelmúlt fejleményei lehetővé tették az Unió és Bhután, illetve az Unió és Mianmar/Burma közötti kapcsolatok új fejezetének a megnyitását, miáltal támogathatóvá válnak a két országban zajló politikai és gazdasági reformok.

(8)

A jelentős szakpolitikai változásokhoz való alkalmazkodás érdekében az uniós garanciával fedezett EBB-finanszírozásra ténylegesen jogosult országok listáját megfelelően felül kell vizsgálni, és a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a III. melléklet módosítására vonatkozóan. A Bizottság III. mellékletre vonatkozó módosításainak a gazdasági, társadalmi, környezeti és politikai – különösen a demokráciával, az emberi jogokkal és az alapvető szabadságokkal kapcsolatos – szempontokra egyaránt kiterjedő átfogó értékelésen kell alapulniuk. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(9)

Annak érdekében, hogy a 480/2009/EK, Euratom rendeletnek megfelelően figyelembe lehessen venni a garanciaalap tényleges feltöltési igényeinek a potenciális alakulását, az uniós garancia maximális felső összeghatárát egy 27 milliárd EUR maximális összegű rögzített felső összeghatárra, valamint egy további, 3 milliárd EUR összegű opcionális összegre kell bontani. Az Unió általános költségvetésében a garanciaalap (01 03 06. költségvetési tétel) tartalékképzése utólag történik az n-2. év végén fennálló garantált külső hitelezési kintlevőségek eredményadatai alapján. Tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló 2006/1638/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra, az uniós költségvetési forrásokat felhasználó, 2007-nél korábbi műveletek keretében végrehajtott mediterrán kockázatitőke- és hitelbefektetésekből visszaáramló források az Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköz számára létrehozott vagyonkezelői számlán kerülnek elhelyezésre. A visszaáramló források egy részét a garanciaalap keretében kell felhasználni, kivételes intézkedésként annak biztosítására, hogy az e határozat szerinti EBB-finanszírozási műveletek felső összeghatára megfelelő szinten maradjon a 2014–2020-as időszakban. A fennmaradó forrásokat vissza kell forgatni az Unió általános költségvetésébe.

(10)

A kiegészítő opcionális összeg részben vagy egészben történő igénybevételéhez az alábbiakat kell mérlegelni: az e határozat EBB általi végrehajtása terén elért eredmények, különös tekintettel az EBB műveleteinek az eredményeire, többek között az eredményértékelési keretből származó információk alapján, beleértve a fejlesztésre gyakorolt hatásokat is; a garanciaalap feltöltési igényei, figyelembe véve a garanciaalapból támogatott összes tevékenységhez kapcsolódó múltbeli és jövőbeli kifizetendő összegeket; a támogatásra jogosult régiók és országok makrogazdasági, pénzügyi és politikai helyzete a félidős felülvizsgálat időpontjában.

(11)

Az uniós garancia által az egyes régiók vonatkozásában fedezett összegeknek továbbra is az uniós garanciával fedezett EBB-finanszírozás felső határait kell jelenteniük, és nem olyan célösszegeket, amelyeket az EBB-nek teljesítenie kell. E felső határokat e határozat félidős felülvizsgálatakor értékelni kell, különösen az EBB-finanszírozásra ténylegesen jogosult régiók és országok listájában bekövetkező lehetséges változásokra tekintettel.

(12)

Az EBB finanszírozási-műveleteknek összhangban kell lenniük a kedvezményezett ország saját stratégiáival. Ennek fényében, a koherencia erősítése és az EBB külső finanszírozási tevékenységének fokozottabban az uniós szakpolitikák támogatására való összpontosítása, valamint a kedvezményezettek számára a lehető legtöbb előny biztosítása érdekében az 1080/2011/EU határozat az EBB-finanszírozási műveletekre vonatkozóan valamennyi jogosult régióra és országra kiterjedő általános célokat határozott meg – azaz a helyi magánszektor fejlesztését, különösen a kkv-k támogatását, a társadalmi és gazdasági infrastruktúra fejlesztését, az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást –, alapul véve az EBB komparatív előnyeit azokon a területeken, amelyeken eddig is jó eredményeket ért el. Ezeket a célokat ebben a határozatban is fenn kell tartani a fenntartható fejlődés és munkahelyteremtés további előmozdítása érdekében.

(13)

A kkv-k, köztük az e határozat hatálya alá tartozó régiókban befektető uniós kkv-k forráshoz jutásának elősegítése alapvető szerepet tölthet be a gazdasági fejlődés élénkítésében és a munkanélküliség elleni küzdelemben. A kkv-k hatékony elérése céljából az EBB-finanszírozási műveleteknek eredményközpontúnak kell lenniük. Az EBB-nek, amennyiben lehetséges, a helyi fejlődés támogatása érdekében be kell ruháznia a kis- és középvállalkozások kutatási és innovációs tevékenységeibe. Az EBB-nek együtt kell működnie a támogatásra jogosult országokban működő, a helyi gazdaságba integrált helyi pénzügyi közvetítő intézményekkel, különösen annak biztosítása céljából, hogy a pénzügyi előnyök egy része továbbkerüljön ezek ügyfeleihez, és hogy hozzáadott értéket nyújtsanak az egyéb finanszírozási forrásokhoz képest. Az EBB-nek ezenfelül a lehető legnagyobb mértékben törekednie kell pénzügyi partnereinek diverzifikációjára azokban az országokban, amelyekben működik. Az átvilágítás keretében az EBB-nek meg kell vizsgálnia, hogy a kkv-kat pénzügyi közvetítőn keresztül támogató finanszírozási műveletek összhangban vannak-e a regionális technikai operatív iránymutatásokkal, az eredményértékelési kerettel és az EBB normáival. Az EBB-nek jelentési mechanizmust kell létrehoznia annak biztosítására, hogy a kkv-knak szánt pénzösszegeket azok javára használják fel. Az EBB-nek a félidős felülvizsgálathoz történő hozzájárulásként összevont beszámolót kell benyújtania a kkv-k e határozat alapján történő finanszírozásáról.

(14)

Az uniós garancia által biztosított fedezet, amely az állami és politikai kockázatokra korlátozódik, a mikrofinanszírozás terén önmagában nem elég ahhoz, hogy az EBB hathatós tevékenységet fejtsen ki. Az ilyen tevékenységet ezért adott esetben a más eszközök keretében rendelkezésre álló költségvetési erőforrásokhoz kapcsolódva, illetve – a növekedés előmozdításának eszközeként és a szegénységnek a szegényebb országokban történő csökkentéséhez való közvetett hozzájárulás céljából – többek között helyi szintű közvetítő intézményeken keresztül kell végrehajtani.

(15)

Az EBB-nek folytatnia kell a társadalmi, környezeti és gazdasági infrastruktúra – többek között a közlekedés és az energia – terén végrehajtott beruházási projektek finanszírozását, és mérlegelnie kell az egészségügyi és oktatási infrastruktúrát támogató tevékenységének a fokozását, amennyiben ez egyértelműen hozzáadott értéket jelent.

(16)

Az uniós garancia éghajlat-változási dimenziójának erősítése érdekében be kell vezetni a műveletek volumenére vonatkozó általános célszámot és egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi az uniós garancia keretében támogatott projektekből eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátás előzetes felmérését. Az összes EBB-finanszírozási műveletből legalább 25 %-nak az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást támogató finanszírozási műveletnek kell lennie, hogy ezzel előmozdítsa az Unió globális éghajlat-politikai céljainak megvalósulását. Az EBB-nek a Bizottsággal együttműködve támogatnia kell technikai szakértelmével az EBB-finanszírozási műveletekből részesülő állami és magánpartnereket az éghajlatváltozásból eredő kihívások kezelése és a rendelkezésre álló finanszírozás lehető legoptimálisabb felhasználása érdekében. Az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó projektek számára rendelkezésre kell állnia a koncesszionális finanszírozás lehetőségének. Az EBB-finanszírozási műveleteket – amennyiben lehetséges és célszerű – az Unió általános költségvetéséből biztosított forrásokkal kell kiegészíteni, az uniós külső támogatás keretében az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához nyújtott vissza nem térítendő támogatások és kölcsönök megfelelő kombinálásával. E tekintetben a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett éves jelentésében részletesen be kell számolnia az e projektek finanszírozására igénybevett pénzügyi eszközökről, feltüntetve az EBB-finanszírozási műveleteknek összegeit és a támogatások megfelelő összegeit.

(17)

Az általános célok hatókörébe tartozó területeken az országok közötti regionális integrációnak – így különösen az előcsatlakozási folyamatban részt vevő országok, a szomszédságpolitikai partnerországok és az Unió közötti gazdasági integrációnak – az EBB-finanszírozási műveletek egyik alapvető céljának kell lennie. Ezzel összefüggésben az EBB-nek képesnek kell lennie arra, hogy az általános célok körébe tartozó területeken az uniós vállalatok általi – az Unióval való gazdasági integrációt előmozdító, valamint a technológia- és tudástranszfer elősegítéséhez hozzájáruló – közvetlen külföldi befektetések révén is támogassa a partnerországokat, amennyiben a beruházási projektek átvilágítása során kellő figyelmet fordítanak azon kockázat minimálisra csökkentésére, hogy az EBB-finanszírozási műveletek negatív hatásokkal járjanak az Unióban a foglalkoztatásra nézve. Az EBB-t ösztönözni kell továbbá arra, hogy kockázattűrő képességének figyelembevétele mellett saját kockázatára is támogassa az uniós vállalatok partnerországokba irányuló közvetlen külföldi befektetéseit.

(18)

Az EBB-nek rendszeresen el kell végeznie az e határozat alapján támogatott tevékenységek utólagos vagy félidős értékelését e tevékenységek relevanciájának, eredményeinek és fejlesztési hatásainak értékelése és a jövőbeli tevékenységek javítását lehetővé tevő szempontok feltárása érdekében. Ezen értékeléseknek hozzá kell járulniuk az elszámoltathatósághoz és a fenntarthatósági elemzéshez.

(19)

Az uniós garancia általános céljait és azok végrehajtását összekapcsoló gyakorlati intézkedéseket regionális technikai operatív iránymutatásokban kell meghatározni. Ezen iránymutatásoknak összhangban kell lenniük a tágabb uniós regionális szakpolitikai kerettel, többek között az európai szomszédságpolitikában alkalmazott differenciálás elvével. Az uniós külső politikák és prioritások változásainak figyelembevétele érdekében e határozat elfogadása után sort kell keríteni a regionális technikai operatív iránymutatások felülvizsgálatára és a félidős felülvizsgálatot követő aktualizálására is. A regionális technikai operatív iránymutatások aktualizálásánál egyebek mellett a támogatható országokban történt releváns fejleményeket is figyelembe kell venni.

(20)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az EUMSZ-hez csatolt, az Európai Beruházási Bank alapokmányáról szóló 5. sz. jegyzőkönyvvel összhangban az e határozat alapján végzendő EBB-finanszírozási műveletek céljából közvetlenül az EBB-hez benyújtott kérelmeket továbbítani kell a Bizottsághoz annak véleményezése céljából, hogy a kérelmek megfelelnek-e a vonatkozó uniós jogszabályoknak és szakpolitikáknak. Amennyiben az e határozat hatálya alá tartozó EBB-finanszírozási műveletek esetében a Bizottság bármely műveletről kedvezőtlen véleményt nyilvánít, a szóban forgó műveletet nem fedezheti az uniós garancia.

(21)

Jóllehet az EBB ereje továbbra is abban nyilvánul meg, hogy a köztulajdonban lévő beruházási bankok olyan különleges példája, amelynek feladata a részvényesek által meghatározott politikai célkitűzések teljesítése érdekében hosszú távú kölcsönök nyújtása, az EBB-finanszírozási műveleteknek hozzá kell járulniuk az EUSZ 21. cikkében megfogalmazott, az Unió külső tevékenységét vezérlő alapelvekhez, így a demokrácia és a jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok megszilárdításához és támogatásához, továbbá az olyan nemzetközi kötelezettségvállalások és megállapodások, többek között környezetvédelmi megállapodások végrehajtásához, amelyekben az Unió részes fél. Az EUMSZ 212. cikkével összhangban, az EBB-nek különösen a harmadik országokkal folytatott gazdasági, pénzügyi és technikai együttműködéshez kell hozzájárulnia. Ezenfelül az EBB-nek tevékenysége során tiszteletben kell tartania a nemzetközi jogot, egyebek mellett az ENSZ Alapokmánya elveit. Az EBB tevékenységének a projektciklus egyes szakaszaiban összhangban kell lennie továbbá az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezményével (Aarhusi Egyezmény). A fejlődő országok tekintetében az EBB-finanszírozásnak különösen ezen országok – legfőképpen a legszegényebbek – fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését, a világgazdaságba való zökkenőmentes és fokozatos integrálását, valamint az Unió által az ENSZ és egyéb érintett nemzetközi szervezetek keretében jóváhagyott céloknak való megfelelést kell előmozdítania. Az EBB-nek, amikor az EUMSZ 209. cikkének (3) bekezdésével összhangban hozzájárul az uniós fejlesztési együttműködési politika célkitűzéseinek megvalósítását célzó intézkedések végrehajtásához, törekednie kell arra, hogy közvetetten az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2015-ös millenniumi fejlesztési céljait is támogassa – valamint 2015 után azon új fejlesztési célok elérését is, amelyek esetleg módosítják vagy felváltják a millenniumi fejlesztési célokat – mindazon régiókban, ahol tevékenységét folytatja.

(22)

Az EBB e határozat szerinti tevékenységének támogatnia kell a fejlesztési politikáról kialakított európai konszenzus és a változtatási program végrehajtását, illetve a 2005. évi Párizsi Nyilatkozatban, a 2008. évi accrai cselekvési programban, és a 2011. évi puszani partnerségi megállapodásban kialakított segélyhatékonysági elvek alkalmazását. Az EBB tevékenységének összhangban kell lennie továbbá az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, a Tanács által 2012. június 25-én elfogadott uniós stratégiai kerettel és cselekvési tervvel, továbbá a nemzetközi környezetvédelmi megállapodásokkal, ideértve a biodiverzitási kötelezettségvállalásokat. Ezt konkrét intézkedések révén kell megvalósítani, köztük különösen a beruházási projektek környezeti, társadalmi, fejlesztési vonatkozásainak értékelésére, és ennek keretében az emberi jogi, az alapvető szabadságokkal és a konfliktusokkal kapcsolatos kockázatoknak a felmérésére szolgáló EBB-kapacitások megerősítésével, valamint a hatóságokkal és a civil társadalommal folytatott helyi konzultáció előmozdításával. Az EBB-nek ezzel összefüggésben alkalmaznia és folyamatosan fejlesztenie kell az eredményértékelési keretét, amellyel egy sor részletes teljesítménymutató révén a teljes EBB-projektciklusban értékeli a finanszírozási műveletek gazdasági, környezeti, társadalmi és fejlesztési hatását. Az eredményértékelési keret alkalmazását e határozat félidős felülvizsgálatakor értékelni kell. A beruházási projekt átvilágítása keretében az EBB-nek adott esetben – az Unió szociális és környezetvédelmi alapelveivel, valamint a nemzetközi bevált gyakorlattal, az uniós joggal és a kedvezményezett ország nemzeti jogával összhangban – helyi konzultációk megtartását és ezek eredményének közzétételét kell előírnia a projektgazda számára annak érdekében, hogy figyelembe vegye a projekteknek az érintett felekre gyakorolt hatását. Az EBB-nek a projektek kidolgozása során mindvégig kommunikálnia kell a projektgazdákkal és a projektek kedvezményezettjeivel. Az e határozat hatálya alá tartozó időszakban állami partnerekkel aláírt EBB finanszírozási szerződésekben kifejezetten elő kell írni, hogy a folyósítás felfüggeszthető, amennyiben a beruházási projekt végrehajtási helyszínéül szolgáló ország elveszti az e határozat szerinti jogosultságát.

(23)

A stratégiai tervezéstől a beruházási projekt kidolgozásáig minden szinten biztosítani kell, hogy az EBB-finanszírozási műveletek megfeleljenek az Unió külső politikáinak és az e határozatban megállapított általános célkitűzéseknek, és azokat támogassák. Az Unió külső tevékenységeinek fokozottabb összehangolása érdekében az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) bevonásával tovább kell erősíteni a Bizottság és az EBB közötti szakpolitikai és stratégiai párbeszédet, és arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot is megfelelően tájékoztatni kell. Az EBB Unión kívüli irodáinak – lehetőség szerint – az Unió képviseletein belül kellene elhelyezkedniük ezen együttműködés fokozása és a működési költségek megosztása érdekében. Az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank között a külső megbízatás hatálya alá tartozó régiókban folytatott együttműködés és koordináció tekintetében kötött egyetértési megállapodás – amelyet a Bizottság, az EKSZ és az EIB közötti operatív szintű együttműködés és korai kölcsönös információcsere fokozása céljából 2013-ban felülvizsgáltak – továbbra is alkalmazandó. Az egyetértési megállapodás keretében folytatott együttműködésnek magában kell foglalnia különösen a szomszédságpolitikában részt vevő országok közötti differenciálás elve alkalmazásának rendszeres felülvizsgálatát. Különösen fontos, hogy a Bizottság, az EBB és adott esetben az EKSZ között a releváns programozási dokumentumok előkészítésének minél korábbi szakaszában szisztematikus véleménycserére kerüljön sor annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen a szinergiákat tevékenységeik között. Meg kell erősíteni továbbá az együttműködést az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása és a konfliktusmegelőzés kérdésében is. Az EBB-t ösztönözni kell arra, hogy az EBB-projektciklus során működjön együtt az uniós delegációkkal.

(24)

Az Unió külkapcsolatait több intézkedéssel, különösen a 236/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) által kell támogatni. Az érintett régiókban nyújtott összes uniós támogatás összhangjának növelése érdekében meg kell ragadni az EBB-finanszírozás és az uniós költségvetési források kombinálásának a lehetőségeit, amikor és amennyiben mód van rá, a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) VIII. címében előírt pénzügyi eszközök, továbbá a projektek előkészítéséhez és végrehajtásához biztosított technikai segítségnyújtás formájában, a 231/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) által létrehozott Előcsatlakozási Támogatási Eszköz, a 232/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) által létrehozott Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz, a 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) által létrehozott Fejlesztési Együttműködési Eszköz, a 234/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) által létrehozott, harmadik országokkal folytatott együttműködést szolgáló Partnerségi Eszköz, a 235/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) által létrehozott, a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszköze, 230/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) által létrehozott, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz és a 237/2014/EU tanácsi rendelet által létrehozott (12) Nukleáris Biztonsági Együttműködési Eszköz révén. Az 1080/2011/EU határozatot követően a Bizottság az Unión kívüli vissza nem térítendő támogatások és hitelek kombinálását célzó mechanizmusok működésének – mindenekelőtt az Unió általános költségvetésének, illetve az EBB-hiteleknek a végrehajtása tekintetében történő – optimalizálása érdekében, valamint az irányítással és az értékelési kritériumokkal kapcsolatos legjobb gyakorlatoknak a projektek szintjén történő cseréje céljából létrehozta az uniós külső együttműködési támogatáskombinációs platformot. Az EBB-nek és egyéb pénzügyi intézményeknek a támogatáskombinációs mechanizmusokban való részvételét tejes mértékben össze kell hangolni az Unió külső célkitűzéseivel, valamint a segélyhatékonyság és az átláthatóság követelményével.

(25)

Az EBB-nek az e határozat hatálya alá tartozó, Unión kívüli finanszírozási műveletei során törekednie kell arra, hogy tovább erősítse a koordinációt és az együttműködést az európai és a nemzetközi pénzügyi intézményekkel, különösen az uniós külső együttműködési támogatáskombinációs platform résztvevőivel. Ez az együttműködés adott esetben magában foglalja az ágazati feltételrendszerrel kapcsolatos együttműködést és az eljárások kölcsönös igénybevételét, a társfinanszírozás felhasználását, valamint többek között a segélyek koordinációját és a hatékonyságot előmozdító globális kezdeményezésekben való részvételt. Az említett koordináció és együttműködés keretében törekedni kell arra, hogy minimálisra csökkenjen a költségek megkettőzésének és a szükségtelen átfedéseknek a lehetősége. Az együttműködésnek a kölcsönösség elvén kell alapulnia. Adott esetben elő kell mozdítani, hogy az EBB – viszonossági alapon – hozzáférjen a más európai és nemzetközi pénzügyi intézmények által létrehozott pénzügyi eszközökhöz. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) földrajzi hatókörének a földközi-tengeri térségre való kiterjesztése miatt 2012-ben aktualizálták a Bizottság, az EBB-csoport és az EBRD közötti, az Unión kívüli együttműködésre vonatkozó háromoldalú egyetértési megállapodást, amely lehetővé teszi, hogy az EBB-csoport és az EBRD egymás tevékenységeit kiegészítve és egyéni komparatív előnyeiket kihasználva működjön; e megállapodást továbbra is alkalmazni kell. Az e határozatban rögzített elveket azon esetekben is alkalmazni kell, amikor az EBB-finanszírozás végrehajtására más európai és nemzetközi pénzügyi intézményekkel kötött együttműködési megállapodások révén kerül sor.

(26)

Az EBB-t ösztönözni kell arra, hogy a jövőben is finanszírozzon saját kockázatra Unión kívüli műveleteket, többek között az uniós gazdasági érdekek támogatása céljából, olyan országokban és olyan beruházási projektek esetében, amelyek az EBB értékelése szerint megfelelően hitelképesek a saját kockázattűrő képességét is figyelembe véve, annak érdekében, hogy az uniós garancia igénybevételét olyan országokra és beruházási projektekre lehessen összpontosítani, amelyek esetében a garancia az EBB saját értékelése alapján – többek között a fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődés szempontjából – hozzáadott értéket képvisel.

(27)

Az EBB-nek ki kell bővítenie az általa kínált innovatív pénzügyi eszközök körét, többek között nagyobb figyelmet fordítva a garanciaeszközök kidolgozására. Az EBB-nek emellett aktívan törekednie kell a kockázatmegosztó eszközökben való részvételre, és a stabil és kiszámítható cash flow-val rendelkező projektek esetében a kötvénypiaci eszközökkel történő finanszírozásra. Különösképpen meg kell fontolnia a jogosult országokban végrehajtott beruházási projektek javára kibocsátott vagy nyújtott kötvénypiaci eszközök támogatását. Emellett az EBB-nek növelnie kell a helyi pénznemben végzett hitelnyújtást, valamint kötvényeket kell kibocsátania a helyi piacokon, feltéve, hogy a kedvezményezett országok végrehajtják a szükséges strukturális reformokat – mindenekelőtt a pénzügyi ágazatban –, valamint az EBB tevékenységeit megkönnyítő egyéb intézkedéseket. A tőkepiaci eszközök diverzifikálásánál és kibővítésénél különösen ügyelni kell arra, hogy azok ne vezessenek kockázatos pénzügyi gyakorlatok kialakulásához és eladósodáshoz, amelyek által veszélybe kerülhetne a pénzügyi stabilitás.

(28)

A Bizottságnak évente jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E jelentésben értékelnie kell az EBB-finanszírozási műveleteket és azok e határozatnak való megfelelését, azok hozzáadott értékét és az Unió külső politikai és stratégiai célkitűzéseihez nyújtott hozzájárulását, minőségét, az EBB eredményértékelési keretét alapul véve azok fejlesztési hatásait, továbbá a kedvezményezettek számára e műveletek révén juttatott pénzügyi előnyöket. A jelentésnek tájékoztatással kell szolgálnia az uniós garancia lehívásáról, az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, e határozat alapján történő finanszírozásról, valamint az EBB és az európai ombudsman közötti egyetértési megállapodás működéséről is, és ismertetnie kell a Bizottsággal és más európai, illetve nemzetközi pénzügyi intézményekkel – többek között társfinanszírozás céljából – való együttműködést. A jelentést nyilvánosságra kell hozni annak érdekében, hogy az érdekelt felek – így többek között a civil társadalom képviselői – megtehessék észrevételeiket.

(29)

Az Unió külső politikáit támogató EBB-finanszírozási műveleteket továbbra is a rendezett banki működés elveivel összhangban kell végrehajtani. E műveletek irányításának továbbra is meg kell felelnie az EBB saját, ezen elvekkel összhangban kialakítandó szabályainak és eljárásainak – köztük a megfelelő ellenőrzési intézkedéseknek és az EBB szociális és környezetvédelmi normákra vonatkozó nyilatkozatának, valamint a Számvevőszékkel és az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) kapcsolatos vonatkozó szabályoknak és eljárásoknak. Az EBB-nek a finanszírozási műveletei során megfelelően végre kell hajtania az Unió, az ENSZ, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet vagy a Pénzügyi Akció Munkacsoport által gyengén szabályozottnak vagy nem együttműködőnek minősített joghatóságokkal szembeni politikáit annak érdekében, hogy ezzel hozzájáruljon az adócsalás és a pénzmosás elleni nemzetközi küzdelemhez. Átláthatósági okokból az EBB a lehetséges mértékig a helyi pénzügyi közvetítőkkel együttműködve összeállítja a végső hitelfelvevők jegyzékét.

(30)

Az EBB-nek megfelelő intézkedéseket kell hoznia annak biztosítására, hogy az uniós garanciával fedezett finanszírozási műveletei során az Unió pénzügyi érdekei megelőző intézkedések révén védelemben részesüljenek a csalással, a korrupcióval, a pénzmosással és más jogellenes cselekményekkel szemben, és hogy az OLAF jogosult legyen helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok elvégzésére a kedvezményezettek telephelyein. Az EBB-nek –az Európai Beruházási Bank tevékenységei során a tiltott magatartás megelőzésére és az attól való visszatartásra irányuló, 2008-ban elfogadott és 2013-ban felülvizsgált politikájának (a továbbiakban: az EBB csalás elleni politikája) megfelelően – szorosan együtt kell működnie az illetékes uniós és tagállami hatóságokkal annak érdekében, hogy megerősítse a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása ellen hozott hatályos intézkedéseket, és elősegítse hatékonyabb betartatásukat. Az EBB – visszaélés-bejelentésekkel kapcsolatos politikájával összhangban – különös figyelmet fordít a bejelentők által közölt, esetleges csalásra, korrupcióra vagy más jogellenes tevékenységre vonatkozó információkra, lehetővé téve az eset megfelelő kivizsgálását és a visszajelzést, valamint biztosítva a megtorlás elleni védelmet.

(31)	Az EBB irányító szerveit arra kell ösztönözni, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az EBB tevékenységének oly módon való kiigazítása érdekében, hogy az hatékony módon támogassa az Unió külső politikáit, és megfelelően teljesítse az e határozatban foglalt követelményeket,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Uniós garancia

(1) Az Unió költségvetési garanciát (a továbbiakban: az uniós garancia) nyújt az Európai Beruházási Banknak (EBB) az Unión kívül végrehajtott finanszírozási műveletekre vonatkozóan. Az uniós garancia az EBB-nek nyújtott globális garancia az olyan esedékes, de az EBB-hez be nem folyt összegekre vonatkozóan, amelyek a (2) bekezdésnek megfelelően ilyen garanciával biztosítható EBB-beruházási projektek javára nyújtott vagy kibocsátott hitelekhez, hitelgaranciákhoz és kötvénypiaci eszközökhöz kapcsolódnak.

(2) Az uniós garanciával a jogosult országokban végrehajtott beruházási projektek javára az EBB által nyújtott vagy kibocsátott olyan hitelek, hitelgaranciák és kötvénypiaci eszközök fedezhetők, amelyeket az EBB a saját szabályainak és eljárásainak – köztük az EBB környezetvédelmi és szociális alapelvekre és normákra vonatkozó nyilatkozatának – megfelelően és az Unió vonatkozó külső politikai célkitűzéseinek a támogatására nyújt, amennyiben az EBB-finanszírozásra még le nem járt vagy meg nem szüntetett, aláírt megállapodás alapján kerül sor (a továbbiakban: az EBB-finanszírozási műveletek).

(3) Az Unió külső politikáit támogató EBB-finanszírozási műveleteket továbbra is a rendezett banki működés elveivel összhangban kell irányítani.

(4) Az uniós garancia az EBB-finanszírozási műveletek keretében folyósított és garanciával biztosított teljes összeg 65 %-ára korlátozódik, az összes kapcsolódó összeg hozzáadásával és a visszafizetett összegek levonásával.

(5) Az uniós garancia a 2014. január 1-jétől2020. december 31-ig tartó időszak során aláírt EBB-finanszírozási műveletekre vonatkozik.

(6) Amennyiben az (5) bekezdésben említett időtartam lejártáig az Európai Parlament és a Tanács nem fogad el az EBB Unión kívüli finanszírozási műveleteihez kapcsolódó veszteségeket fedező új uniós garancia nyújtásáról szóló határozatot, az említett időtartam egy alkalommal automatikusan meghosszabbodik hat hónappal.

2. cikk

Az uniós garanciával fedezett EBB-finanszírozási műveletek felső összeghatárai

(1) A 2014 és 2020 közötti teljes időszakra vonatkozóan az uniós garanciával fedezett EBB-finanszírozási műveletek felső összeghatára 30 000 000 000 EUR. Az eredetileg finanszírozási műveletekre előirányzott, de később törölt összegeket nem kell levonni a felső összeghatárból.

A felső összeghatár az alábbiak szerinti oszlik meg:

a)	egy maximum 27 000 000 000 EUR összegű rögzített felső összeghatár;

b)	egy további, 3 000 000 000 EUR-t kitevő opcionális összeg.

A b) pontban említett összeg részben vagy egészben történő igénybevételéről és regionális elosztásáról az Európai Parlament és a Tanács határoz rendes jogalkotási eljárás keretében, a 19. cikkben előírt félidős felülvizsgálatot követően.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett rögzített felső összeghatár az I. mellékletben meghatározottaknak megfelelően további regionális felső összeghatárokra és részösszeghatárokra oszlik. A regionális felső összeghatárokon belül az uniós garancia hatályába tartozó régiók tekintetében az EBB fokozatosan biztosítja az országok közötti kiegyensúlyozott elosztást.

3. cikk

Általános célok és alapelvek

(1) Az uniós garancia csak az EBB saját értékelése alapján hozzáadott értékkel rendelkező és az alábbi általános célkitűzések valamelyikét támogató EBB-finanszírozási műveletekre vonatkozóan nyújtható:

a)	a helyi magánszektor fejlesztése, különösen a kkv-k támogatása;

b)	a társadalmi és gazdasági infrastruktúra – többek között a közlekedési, az energia- és a környezeti infrastruktúra, valamint az információs és kommunikációs technológia – fejlesztése;

c)	az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás.

(2) Jóllehet az EBB beruházási bank jellegét meg kell őrizni, az e határozat alapján végzett EBB-finanszírozási műveleteknek hozzá kell járulniuk az általános uniós érdekekhez, és köztük különösen az EUSZ 21. cikkében meghatározott, az Unió külső fellépéseire vonatkozó alapelvekhez, valamint hozzá kell járulniuk az olyan nemzetközi környezetvédelmi egyezmények végrehajtásához, amelyekben az Unió részes fél. Az EBB irányító szerveinek ajánlott megtennie a szükséges lépéseket az EBB tevékenységének oly módon való kiigazítása érdekében, hogy az hatékony módon támogassa az Unió külső politikáit, és megfelelően teljesítse az e határozatban foglalt követelményeket.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott általános célok körébe tartozó területeken az országok közötti regionális integráció – így mindenekelőtt az előcsatlakozási folyamatban részt vevő országok, a szomszédságpolitikai partnerországok és az Unió közötti gazdasági integráció – az EBB-finanszírozási műveletek egyik alapvető célját képezi. Az EBB-nek az általános célok körébe tartozó területeken, az Unióval való gazdasági integrációt előmozdító közvetlen külföldi befektetések támogatása formájában kell végrehajtania a kedvezményezett országokat célzó finanszírozási műveleteit.

(4) A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek a hivatalos fejlesztési támogatás kedvezményezettjeit tartalmazó jegyzéke szerinti fejlődő országokban az EBB-finanszírozási műveleteknek az EUMSZ 208. és 209. cikkével összhangban közvetetten hozzá kell járulniuk az Unió fejlesztési együttműködésre vonatkozó politikájának célkitűzéseihez, köztük a szegénységnek az inkluzív növekedésen és a fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi fejlődésen révén való csökkentéséhez.

(5) Annak biztosítása érdekében, hogy a magánszektor beruházásai a lehető legnagyobb mértékű fejlesztési hatással járjanak, az EBB-nek – az (1) bekezdés a) pontjának megfelelően – a helyi beruházások támogatása révén a kedvezményezett országok helyi magánszektorának erősítésére kel törekednie. Az (1) bekezdésben meghatározott általános célkitűzéseket támogató EBB-finanszírozási műveleteknek törekedniük kell arra, hogy az uniós kkv-k beruházási projektjeinek támogatására is kiterjedjenek. Annak érdekében, hogy monitoring alá vonja a forrásoknak az érintett kkv-k támogatására való felhasználását, az EBB a pénzügyi közvetítőkkel együtt megfelelő szerződéses követelményeket állapít meg, többek között a kedvezményezettek által készítendő jelentésekre vonatkozóan.

Az EBB olyan pénzügyi közvetítőkkel működik együtt, amelyek képesek támogatni a művelet helyéül szolgáló országok kkv-inek egyedi szükségleteit, és amelyek nem vesznek részt olyan EBB-finanszírozási műveletekben, amelyek végrehajtására jogosult országban, de valamely, a 13. cikkben említett nem együttműködő, külföldi joghatóság alá tartozó gazdasági egységen keresztül kerül sor.

(6) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott általános célkitűzéseket szolgáló EBB-finanszírozási műveletekkel túlnyomórészt a következő területek beruházási projektjei támogathatók: közlekedés, energetika, környezeti infrastruktúra, információs és kommunikációs technológia, egészségügy és oktatás. Ez magában foglalja az energia megújuló forrásokból való előállítását és integrálását, az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású technológiákra és üzemanyagokra való átállást lehetővé tévő energiarendszer-átalakítást, a fenntartható energiabiztonságot és energetikai infrastruktúrát – beleértve a gáz kitermelését és az uniós energiapiacra szállítását, valamint a vidéki területek villamosítását szolgáló infrastruktúrát is –, továbbá a környezetvédelmi infrastruktúrát, így például a vízellátást és a szennyvíztisztítást, valamint a környezetbarát infrastruktúrát, továbbá a távközlést és a szélessávú hálózati infrastruktúrát.

(7) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott általános célkitűzéseket támogató EBB-finanszírozási műveletek az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és az azokhoz való alkalmazkodást célzó, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének általános céljához kapcsolódó – mindenekelőtt a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság és a fenntartható közlekedés terén az üvegházhatású gázok kibocsátásának megszüntetéséhez vagy csökkentéséhez, vagy az éghajlatváltozás által az érzékeny országokra, ágazatokra és közösségekre gyakorolt hátrányos hatásokkal szembeni ellenálló képesség növeléséhez hozzájáruló – beruházási projekteket támogathatják. Az éghajlat-politikai projektek támogathatósági kritériumait az EBB 2015 vége előtt aktualizálandó, éghajlatváltozással kapcsolatos stratégiája határozza meg. E célból kívánatos lenne, hogy a környezeti értékelési folyamat tartalmazzon egy elemzést a szénlábnyomról annak megállapítása érdekében, hogy a projektpályázatok energiahatékonyság-fejlesztési szempontból optimális megoldást kínálnak-e. E határozat időbeli hatálya alatt e műveletek volumenének az összes EBB-finanszírozási művelet legalább 25 %-át kell kitenniük.

(8) Az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós és nemzetközi célkitűzéseknek megfelelően az EBB-nek az EBB-finanszírozási műveletek tekintetében – a Bizottsággal együttműködve – 2015 végéig aktualizálnia kell az éghajlatváltozással kapcsolatos stratégiáját. Az aktualizálás során többek között be kell építeni bizonyos konkrét intézkedéseket annak biztosítására, hogy az e határozat alapján végrehajtott beruházási projektek összhangban legyenek az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós célkitűzésekkel, valamint hogy intenzívebbé váljon a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság támogatása.

(9) Az uniós garancia kizárólag azon EBB-finanszírozási műveleteket fedezi, amelyeket olyan jogosult országokban hajtanak végre, amelyek keretmegállapodást kötöttek az EBB-vel az ilyen műveletek végrehajtására vonatkozó jogi feltételekről.

4. cikk

Jogosult országok

(1) Az uniós garanciával fedezett EBB-finanszírozásra potenciálisan jogosult országok listáját a II. melléklet tartalmazza. Az uniós garancia melletti EBB-finanszírozásra jogosult országok jegyzékét a III. melléklet tartalmazza; ez a lista kizárólag a II. mellékletben szereplő országokat foglalhatja magában. A II. mellékletben nem szereplő országok uniós garancia mellett nyújtott EBB-finanszírozásra való jogosultságáról eseti alapon, rendes jogalkotási eljárás keretében kell határozni.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 18. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a III. melléklet módosítására vonatkozóan. A Bizottság ilyen határozatai egy átfogó, többek között a gazdasági, a társadalmi, a környezeti és a politikai – különösen a demokráciával, az emberi jogokkal és az alapvető szabadságokkal kapcsolatos – szempontokra kiterjedő értékelésen, valamint a vonatkozó európai parlamenti állásfoglalásokon, tanácsi határozatokon és következtetéseken alapulnak.

(3) A (4) bekezdésre figyelemmel, a III. mellékletet módosító felhatalmazáson alapuló jogi aktusok nem érintik azon EBB-finanszírozási műveleteknek az uniós garancia általi fedezetét, amelyeket az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálybalépése előtt írtak alá.

(4) A 8. cikk (1) bekezdésében említett átfogó garanciát élvező EBB-finanszírozási műveletekhez tartozó kifizetésekre kizárólag a III. mellékletben szereplő országokban kerülhet sor.

(5) Az uniós garancia nem nyújt fedezetet az EBB-finanszírozási műveletekre abban az országban, ahol az ilyen műveletekről szóló megállapodást az adott országnak az Unióhoz történő csatlakozása után írták alá.

5. cikk

Az EBB-finanszírozási műveletek hozzájárulása az Unió szakpolitikáihoz

(1) A Bizottság az e határozat hatálybalépését követő egy éven belül az EBB-vel együtt aktualizálja az EBB-finanszírozási műveletekre vonatkozó hatályos regionális technikai operatív iránymutatásokat.

A regionális technikai operatív iránymutatásoknak összhangban kell lenniük a IV. mellékletben meghatározott tágabb uniós regionális politikai kerettel. A regionális technikai operatív iránymutatások biztosítják különösen, hogy az e határozat szerinti EBB-finanszírozás kiegészítse a különböző régiókra vonatkozó kapcsolódó uniós segítségnyújtási szakpolitikákat, programokat és eszközöket.

A regionális technikai operatív iránymutatások aktualizálása során a Bizottság és az EBB figyelembe veszi az Európai Parlament vonatkozó állásfoglalásait, valamint a Tanács kapcsolódó határozatait és következtetéseit. A regionális technikai operatív iránymutatásoknak összhangban kell lenniük a nemzeti vagy regionális programok keretében esetleg rendelkezésre álló, a kedvezményezett országokban meghatározott prioritásokkal, és figyelembe kell venniük az adott esetben e programok kidolgozása során a helyi civil társadalommal folytatott konzultációt.

Az aktualizált regionális technikai operatív iránymutatások elkészülte után a Bizottság azonnal továbbítja azokat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Az EBB a regionális technikai operatív iránymutatásokban megállapított kereteken belül meghatározza a megfelelő finanszírozási stratégiákat, és biztosítja azok végrehajtását.

Az EBB-finanszírozási műveleteknek összhangban kell lenniük a regionális technikai operatív iránymutatásokkal, valamint a kedvezményezett ország stratégiáival.

A regionális technikai operatív iránymutatásokat a 19. cikkben említett félidős felülvizsgálatot követően felül kell vizsgálni.

(2) A Bizottság az 5. sz. jegyzőkönyv 19. cikkében meghatározott eljárás keretei között véleményt nyilvánít az EBB-finanszírozási műveletekről. Amennyiben az e határozat hatálya alá tartozó EBB-finanszírozási műveletek esetében a Bizottság kedvezőtlen véleményt nyilvánít, a szóban forgó művelet nem fedezhető az uniós garancia által.

6. cikk

Együttműködés a Bizottsággal és az EKSZ-szel

(1) Az EBB-finanszírozási műveletek és az Unió költségvetési forrásai közötti szinergiák maximalizálása érdekében tovább kell erősíteni az EBB külső tevékenységének az Unió külső politikai célkitűzéseivel való összhangját, különösen az 5. cikkben említett regionális technikai operatív iránymutatások aktualizálásán – amely iránymutatásokkal kapcsolatban adott esetben konzultálni kell az EKSZ-szel a szakpolitikai kérdéseket illetően –, valamint az alábbiakra vonatkozó rendszeres és szisztematikus párbeszéden és korai információcserén keresztül:

a)	adott esetben a Bizottság vagy az EKSZ által készített stratégiai dokumentumok, mint például országos és regionális stratégiai dokumentumok, indikatív programok, cselekvési tervek és előcsatlakozási dokumentumok;

b)	az EBB stratégiai tervezési dokumentumai, beruházási projektjeinek csatornái, valamint az EBB-nek a Bizottság számára készített éves jelentései;

c)	egyéb szakpolitikai és operatív szempontok.

(2) Az együttműködést régiónként differenciált módon kell megvalósítani, többek között az uniós küldöttségek szintjén, figyelembe véve az EBB szerepét és az Uniónak az egyes régiókban folytatott szakpolitikáit.

7. cikk

Együttműködés más európai és nemzetközi pénzügyi intézményekkel

(1) Az EBB-finanszírozási műveleteket adott esetben az EBB és más európai multilaterális, illetve tagállami pénzügyi intézmények (a továbbiakban: az európai pénzügyi intézmények), valamint nemzetközi pénzügyi intézmények, köztük például regionális fejlesztési bankok (a továbbiakban: a nemzetközi pénzügyi intézmények) közötti együttműködés keretében kell végrehajtani a szinergiák, az együttműködés és a hatékonyság maximalizálása, innovatív pénzügyi eszközök közös kidolgozása, a kockázatok elővigyázatos és ésszerű megosztása, valamint a beruházási projekt és ágazat szerinti koherens feltételrendszer biztosítása érdekében, valamint abból a célból, hogy minimálisra csökkenjen a költségek megkettőzésének és az indokolatlan átfedéseknek a lehetősége.

(2) Az (1) bekezdésben említett együttműködést elő kell segíteni a Bizottság, az EBB és a különböző régiókban működő érintett európai és nemzetközi pénzügyi intézmények közötti koordináció révén, amelyet adott esetben egyetértési megállapodások vagy más uniós regionális együttműködés keretében valósítanak meg.

8. cikk

Az uniós garancia fedezete és feltételei

(1) A valamely állammal megkötött vagy valamely állam által garantált EBB-finanszírozási műveletek – a kötvénypiaci eszközökből állók kivételével –, valamint egyéb, regionális vagy helyi hatósággal, állami tulajdonú vagy állami ellenőrzés alatt álló állami vállalattal vagy intézménnyel megkötött EBB-finanszírozási műveletek esetében, amennyiben az ezen egyéb EBB-finanszírozási műveletek megfelelő, az érintett ország hitelkockázati helyzetét figyelembe vevő EBB-hitelkockázati értékeléssel rendelkeznek, az uniós garancia fedez valamennyi esedékes, de az EBB-hez be nem folyt összeget (a továbbiakban: az átfogó garancia).

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában Palesztinát a Palesztin Hatóság képviseli, Koszovót (13) pedig a koszovói hatóságok képviselik.

(3) Az (1) bekezdésben említetteken kívüli EBB-finanszírozási műveletek esetében az uniós garancia fedez valamennyi, a esedékes, de az EBB-hez be nem folyt összeget, amennyiben a fizetés elmaradásának oka valamely alábbi politikai kockázat bekövetkezése (a továbbiakban: a politikai kockázati garancia):

a)	elmaradt devizaátutalás;

b)	kisajátítás;

c)	háború vagy civil zavargások;

d)	szerződésszegés esetén az igazságszolgáltatás megtagadása.

(4) A kötvénypiaci eszközökből álló EBB-finanszírozási műveletekre kizárólag a politikai kockázati garancia vonatkozik.

(5) Az egyes projektgazdákkal kötött, EBB-finanszírozási műveletekkel kapcsolatos finanszírozási megállapodásoknak megfelelő környezetvédelmi és szociális rendelkezéseket is tartalmazniuk kell az EBB saját szabályaival és eljárásaival összhangban.

(6) A Bizottság és az EBB a 14. cikkben említett garanciamegállapodásban meghatározza azt a világos és átlátható forráselosztási politikát, amelynek segítségével az EBB a külső tevékenységén belül kijelölheti az e határozat alapján finanszírozandó műveleteket az uniós garancia leghatékonyabb felhasználásának biztosítása érdekében. A forráselosztási politika az EBB-finanszírozási műveleteknek az EBB értékelése szerinti hitelképességén, az I. mellékletben meghatározott felső összeghatárokon, a partner jellegén – legyen az egy szuverén állam, az e cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó alsóbb államszervezeti szintű szervezet vagy egy magán szervezet –, az EBB kockázattűrő képességén és más figyelembe vehető kritériumokon, többek között az uniós garancia hozzáadott értékén alapul. Az Európai Parlamentet és a Tanácsot a 14. cikkel összhangban tájékoztatni kell a forráselosztási politikáról.

(7) Az uniós garancia lehívása esetén a 14. cikkben említett garanciamegállapodásnak megfelelően az EBB a finanszírozási műveleteihez kapcsolódó kötelezettségek tekintetében minden vonatkozó jogát az Unióra engedményezi.

9. cikk

A beruházási projekteknek az EBB általi értékelése és monitoring alá vonása

(1) Az EBB alapos átvilágítást végez, és adott esetben előírja a projektgazdák számára, hogy – az Unió szociális és környezetvédelmi elveivel összhangban – a projektek tervezési és végrehajtási szakaszában egyaránt helyi nyilvános konzultációt folytassanak a nemzeti és helyi érdekeltekkel és a civil társadalommal az uniós garanciával fedezett beruházási projektek szociális, emberi jogi, környezeti, gazdasági és fejlesztési szempontjairól, és nyújtsanak tájékoztatást, amelynek felhasználásával értékelhető az Unió külső politikai és stratégiai céljainak teljesítéséhez való hozzájárulás.

Ezen értékelésnek adott esetben tartalmaznia kell annak vizsgálatát, hogy az EBB-finanszírozás kedvezményezettjeinek kapacitásait hogyan lehet a projektciklus során technikai segítségnyújtással megerősíteni. Az EBB saját szabályai és eljárásai tartalmazzák a beruházási projektek környezeti és társadalmi hatásának, továbbá az emberi jogokkal és a konfliktusmegelőzéssel összefüggő szempontoknak az értékeléséhez szükséges rendelkezéseket annak biztosítása érdekében, hogy az e határozat alapján támogatott beruházási projektek környezeti és társadalmi szempontból fenntarthatók legyenek.

(2) A fejlesztési szempontok előzetes értékelése mellett az EBB monitoring alá vonja a finanszírozási műveleteinek a végrehajtását. Mindenekelőtt előírja a projektgazdák számára, hogy alapos monitoring alá vonják a projekt végrehajtását annak lezárásáig, többek között a beruházási projekt gazdasági, fejlesztési, szociális, környezeti és emberi jogi hatásai tekintetében. Az EBB rendszeresen ellenőrzi, és a projektgazda egyetértése esetén nyilvánosan hozzáférhetővé teszi a projektgazdák által szolgáltatott információkat. Az EBB-finanszírozási műveletekhez kapcsolódó projektzáró jelentéseket lehetőség szerint – a bizalmas adatok kivételével – közzé kell tenni.

(3) A EBB arra is törekszik, hogy az általa végzett monitoring kiterjedjen a közvetített műveletek végrehajtására és a kkv-kat támogató pénzügyi közvetítők teljesítményére is.

(4) Az EBB átfogó rendszert dolgoz ki az olyan EBB-finanszírozási műveletekhez köthető relatív és abszolút üvegházhatásúgáz-kibocsátás előzetes felmérésére, amelyek esetében ezek a kibocsátások elérik a vonatkozó, az EBB éghajlat-változási stratégiájának részét képező módszertanban meghatározott jelentős küszöbértékeket, és a kibocsátási adatok rendelkezésre állnak.

(5) A monitoring eredményeit lehetőség szerint – a titoktartási követelmények betartásával és az érintett felek egyetértésével – közzé kell tenni.

10. cikk

A garanciaalapot illető külső címzett bevételek

A 2007 előtt lekötött műveletekből eredő, 110 000 000 EUR összegű visszafizetések és bevételek – beleértve a tőke-visszafizetéseket, a felszabadított biztosítékokat és a kölcsönök tőkeösszegének visszafizetését, az osztalékokat, a tőkenyereséget, a garanciadíjakat, valamint a kölcsönök és a vagyonkezelői számlákon szereplő összegek kamatait, amelyeket az Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköz számára nyitott vagyonkezelői számlára fizettek vissza, és amelyek az Unió általános költségvetéséből nyújtott támogatásnak tudhatók be – a 966/2012/EU, Euratom rendelet 21. cikkének (4) bekezdésével összhangban külső címzett bevételnek minősülnek, és a garanciaalap céljára használandók fel.

Az Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköz számára nyitott vagyonkezelői számlára visszafizetett, 110 000 000 EUR összeget meghaladó összegeket az igazgatási költségek és díjak levonása után kell felvenni az Unió általános költségvetésébe.

11. cikk

Éves jelentéstétel és számvitel

(1) A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e határozat értelmében végrehajtott EBB-finanszírozási műveletekről. A jelentést közzé kell tenni, és annak a következőket kell tartalmaznia:

a)	az EBB-finanszírozási műveletek projekt-, ágazat-, ország- és regionális szintű értékelése, valamint az e határozatnak való megfelelésük értékelése;

az EBB-finanszírozási műveletek hozzáadott értékének, a várt teljesítménynek, az eredményeknek és a műveletek fejlesztési hatásainak az összevont értékelése az eredményértékelési keretnek megfelelően készülő éves EBB-jelentés alapján. E célból az EBB-nek a finanszírozott projektek fejlesztési, környezeti és szociális szempontjainak, köztük az emberi jogi szempontoknak az értékelésére szolgáló teljesítménymutatókat kell alkalmaznia, figyelembe véve a támogatáshatékonyságról szóló, 2005. évi párizsi nyilatkozat szerinti vonatkozó mutatókat is. A projektek környezeti vonatkozásaira utaló mutatók közé fel kell venni a tiszta technológia kritériumait, amelyek alapvetően az energiahatékonyságra és a kibocsátáscsökkentésre irányulnak.

c)	annak értékelése, hogy az EBB-finanszírozási műveletek mennyiben járulnak hozzá az Unió külső politikai és stratégiai céljainak a megvalósításához, figyelembe véve az 5. cikkben említett regionális technikai operatív iránymutatásokat is;

d)	az EBB-finanszírozási műveletek kedvezményezettjeinek jutó pénzügyi előny értékelése, összevont alapon;

e)	az EBB-finanszírozási műveletek minőségi értékelése, kitérve arra, hogy az EBB a finanszírozott beruházási projektek átvilágítása és monitoring alá vonása során milyen mértékben veszi figyelembe a környezeti és a társadalmi fenntarthatóságot;

f)	az uniós garancia lehívására vonatkozó részletes adatok;

tájékoztatás az e határozat szerinti, éghajlatváltozással és biodiverzitással kapcsolatos finanszírozási volumenről, a 9. cikk (4) bekezdésében említett abszolút és relatív ÜHG-kibocsátásra gyakorolt, összevont alapon számított hatásról, valamint az éghajlati kockázat szempontjából értékelt projektek számáról;

a Bizottsággal és más európai és nemzetközi pénzügyi intézményekkel folytatott együttműködés, többek között a társfinanszírozás bemutatása. A jelentésnek tartalmaznia kell mindenekelőtt az EBB-finanszírozással kombináltan felhasznált uniós pénzügyi erőforrásoknak és más európai és nemzetközi pénzügyi intézményektől származó erőforrásoknak a részletes bontását, és ezáltal áttekintést kell nyújtania az e határozat alapján végrehajtott EBB-finanszírozási műveletek által támogatott beruházások összességéről. A jelentésben említést kell tenni továbbá az EBB és más európai vagy nemzetközi pénzügyi intézmények közötti olyan új egyetértési megállapodások megkötéséről, amelyek jelentőséggel bírnak az e határozat szerinti EBB-finanszírozási műveletek szempontjából;

i)	az EBB és az európai ombudsman közötti egyetértési megállapodás működésének a monitoring alá vonására vonatkozó információk, amennyiben az említett megállapodás az e határozat szerinti EBB-finanszírozási műveletekre vonatkozik.

(2) A Bizottságnak az (1) bekezdésben említett jelentéstétele céljából az EBB benyújtja a Bizottságnak az e határozat keretében végrehajtott EBB-finanszírozási műveletekről szóló éves jelentéseket, amelyek minden szükséges elemet tartalmaznak ahhoz, hogy a Bizottság az (1) bekezdésnek megfelelően elvégezhesse a jelentéstételt. Az EBB olyan információkat is benyújthat a Bizottságnak, amelyek az Európai Parlament és a Tanács számára relevánsak az EBB külső tevékenységének átfogó áttekintéséhez.

(3) Az EBB benyújtja a Bizottságnak az egyes EBB-finanszírozási műveletekre vonatkozó statisztikai, pénzügyi és számviteli adatokat, valamint minden olyan további adatot, amely a Bizottság jelentéstételi kötelezettségeinek vagy a Számvevőszék kérelmeinek a teljesítéséhez szükséges, továbbá az EBB-finanszírozási műveletek fennálló összegéről szóló könyvvizsgálói igazolást. Az EBB továbbá a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek megfelelően benyújt a Bizottságnak minden egyéb szükséges dokumentumot.

(4) Az uniós garanciával fedezett kockázatokkal kapcsolatban a Bizottság által elvégzendő számviteli és jelentéstételi feladatok céljából az EBB benyújtja a Bizottságnak az EBB-finanszírozási műveletekre vonatkozó kockázatértékeléseit és besorolási információit.

(5) Az EBB legalább évente benyújtja a Bizottságnak az EBB-finanszírozási műveletek tervezett aláírásának indikatív többéves programját annak érdekében, hogy biztosítható legyen az EBB finanszírozási előrejelzései és az e határozatban megállapított felső összeghatárok közötti megfelelés, és hogy lehetővé tegye a Bizottság számára a garanciaalap feltöltésének megfelelő költségvetési tervezését A Bizottság az Unió általános költségvetése tervezetének kidolgozásakor figyelembe veszi ezt az előrejelzést.

(6) Az EBB rendszeresen benyújtja az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára valamennyi független értékelő jelentését, amelyekben értékeli az e határozat és más külső megbízások keretébe tartozó konkrét EBB-tevékenységek során elért gyakorlati eredményeket.

(7) Az EBB a (2)–(6) bekezdésben említett információkat saját költségén biztosítja. Az EBB a (2), a (3) és a (6) bekezdésben említett információkat általánosságban – a bizalmas információk kivételével – a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé teszi.

12. cikk

Átláthatóság és az információk nyilvánosságra hozatala

(1) Átláthatósági politikájával, a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós elvekkel, valamint fokozatosan a nemzetközi segélyátláthatósági kezdeményezés normáival összhangban az EBB a honlapján nyilvánosságra hozza az alábbiakkal kapcsolatos információkat:

az e határozat keretében végrehajtott összes EBB-finanszírozási művelet a projektjóváhagyás szakasza után, külön feltüntetve, hogy az adott beruházási projekt az uniós garancia alá tartozik-e, valamint, hogy milyen módon járul hozzá az Unió külső tevékenységének a céljaihoz, különösen kiemelve a gazdasági, szociális és környezeti hatásokat;

b)	az EBB és más európai vagy nemzetközi pénzügyi intézmények közötti olyan egyetértési megállapodások, amelyek jelentőséggel bírnak az e határozat szerinti EBB-finanszírozási műveletek szempontjából, kivéve, ha az információk bizalmas kezelésére van szükség;

c)	lehetőség szerint és adott esetben az EBB és a fogadó ország közötti hatályos keretmegállapodások. Új megállapodások aláírásakor vagy a hatályos megállapodások módosításakor az EBB törekszik arra, hogy lehetővé tegye ezek közzétételét;

d)	az EBB forráselosztási politikája.

(2) A Bizottság a 14. cikkben említett garanciamegállapodás és a 15. cikk (2) bekezdésében említett, a követelések behajtásával kapcsolatos részletes rendelkezéseket és eljárásokat meghatározó megállapodás hatálya alá tartozó minden behajtási esetre vonatkozóan konkrét tájékoztatást tesz közzé a honlapján, kivéve, ha az információk bizalmas kezelésére van szükség.

13. cikk

Nem együttműködő joghatóságok

Az EBB finanszírozási műveletei során nem tűri el a jogellenes célból – például a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, az adócsalás és az adókijátszás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás céljából – végzett tevékenységeket. Az EBB különösen nem vesz részt a valamely jogosult országban végrehajtott, de az Unió, az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet vagy a Pénzügyi Akció Munkacsoport által nem együttműködőnek minősített külföldi joghatóság alá tartozó gazdasági egységen keresztül végzett finanszírozási műveletekben.

Az EBB a finanszírozási műveletei során a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló uniós jogban előírt elveket és normákat alkalmazza, többek között azon követelményt, hogy adott esetben ésszerű intézkedéseket kell hozni a tényleges tulajdonos személyazonosságának a megállapítására.

14. cikk

Garanciamegállapodás

A Bizottság és az EBB a 8. cikknek megfelelően az uniós garanciával kapcsolatos részletes rendelkezéseket és eljárásokat meghatározó garanciamegállapodást ír alá, és erről megfelelően tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

15. cikk

A Bizottság általi kifizetések behajtása

(1) Amennyiben a Bizottság az uniós garancia alapján kifizetést teljesít, az EBB a Bizottság nevében és képviseletében gondoskodik a kifizetett összegekre vonatkozó követelések behajtásáról.

(2) A Bizottság és az EBB legkésőbb a 14. cikkben említett garanciamegállapodás aláírásának időpontjáig a követelések behajtásával kapcsolatos részletes rendelkezéseket és eljárásokat meghatározó külön megállapodást ír alá.

16. cikk

A Számvevőszék által végzett audit

Az uniós garanciát, valamint az annak keretében teljesítendő, az Unió általános költségvetését érintő kifizetéseket és behajtásokat a Számvevőszék audit alá vonja.

17. cikk

Csalás elleni intézkedések

(1) Az EBB haladéktalanul értesíti az OLAF-ot és rendelkezésére bocsátja a szükséges információkat, ha az uniós garanciával fedezett projektek előkészítésének, végrehajtásának vagy lezárásának bármely szakaszában megalapozottan feltételezheti, hogy olyan potenciális csalást, korrupciót, pénzmosást vagy más jogellenes tevékenységet folytatnak, amely sértheti az Unió pénzügyi érdekeit.

(2) A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (14), a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (15) és a 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletben (16) megállapított rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően az OLAF az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében vizsgálati cselekményeket, köztük helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhet annak megállapítása érdekében, hogy a finanszírozási műveletekkel kapcsolatban történt-e csalás, korrupció, pénzmosás vagy bármely más, az Unió pénzügyi érdekeit érintő jogellenes tevékenység. Az OLAF megküldheti az érintett tagállamok illetékes hatóságainak a vizsgálatok során szerzett információkat.

Amennyiben a jogellenes tevékenységek bizonyítást nyernek, az EBB a saját felelősségi körén belül segítséget nyújt a finanszírozási műveletek keretében folyósított összegek visszafizettetéséhez.

(3) Az e határozat alapján támogatott projektekre vonatkozóan aláírt finanszírozási megállapodásoknak tartalmazniuk kell egy olyan rendelkezést, amely csalás, korrupció és más jogellenes tevékenység esetén lehetővé teszi az EBB-finanszírozási műveletek felfüggesztését és szükség esetén a megfelelő visszafizettetési intézkedéseket. Az EBB az összes körülmény és kockázat megfelelő mérlegelését követően határoz a finanszírozás felfüggesztéséről vagy megszüntetéséről.

(4) Az EBB továbbra is épít az EBB-nél működő, korrupció és csalás elleni egyablakos ügyintézési ponttól származó információkra, amelynél saját személyi állománya és minden érdekelt bejelentést tehet.

(5) Az EBB a finanszírozási műveletei keretében a csalásban és korrupcióban érintett partnerek érdemtelenné válásuk miatti kizárásának módszerét alkalmazza, amely a kizárt pályázók uniós központi adatbázisának kizárási kritériumait használja fel, biztosítva az összes fél jogainak a tiszteletben tartását.

18. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottság 4. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2014. május 11-től kezdődő hatállyal.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 4. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

19. cikk

Félidős felülvizsgálat

A Bizottság 2016. december 31-ig az EBB-vel együttműködve félidős jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli e határozat alkalmazásának első éveit, és adott esetben javaslatot tesz annak módosítására. A félidős jelentés többek között független külső értékelésen és az EBB hozzájárulásán alapul.

A jelentés különösen az alábbiakat tartalmazza:

a)	a forráselosztási politika alkalmazásának értékelése;

b)	az EBB általi jelentéstétel értékelése és szükség esetén a továbbfejlesztésére vonatkozó ajánlások;

c)	az eredményértékelési keret – és ezen belül a teljesítménymutatók és kritériumok – értékelése, valamint annak értékelése, hogy ezek mennyiben járultak hozzá e határozat céljainak eléréséhez;

d)	a további opcionális összeg részben vagy egészben történő potenciális felhasználására vonatkozó ajánlás elkészítésekor figyelembe vett kritériumok részletes ismertetése.

20. cikk

Végleges jelentés

A Bizottság 2021. december 31-ig végleges jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé e határozat alkalmazásáról.

21. cikk

Hatálybalépés

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1) Az Európai Parlament 2014. március 11-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. április 14-i határozata.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1080/2011/EU határozata az Unión kívüli projektekhez adott hitelek és hitelgaranciák veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garanciáról és a 633/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 280., 2011.10.27., 1. o.).

(3) A Tanács 2009. május 25-i 480/2009/EK, Euratom rendelete a külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap létrehozásáról (HL L 145., 2009.6.10., 10. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 236/2014/EU rendelete a külső tevékenységek finanszírozására vonatkozó uniós eszközök végrehajtására vonatkozó közös szabályok és eljárások megállapításáról (HL L 77., 2014.3.15., 95. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 231/2014/EU rendelete az IPA II Előcsatlakozási Támogatási Eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 11. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 232/2014/EU rendelete az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 27. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 233/2014/EU rendelete a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 44. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 234/2014/EU rendelete a harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló Partnerségi Eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 77. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 235/2014/EU rendelete a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítását szolgáló finanszírozási eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 85. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 230/2014/EU rendelete a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 1. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 13-i 237/2014/EU rendelete a Nukleáris Biztonsági Együttműködési Eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 109. o.).

(13) Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1244/1999. határozatával és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

(14) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom rendelete az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).

(15) A Tanács 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK rendelete az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).

(16) A Tanács 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom rendelete az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről (HL L 312., 1995.12.23., 1. o.).

I. MELLÉKLET

REGIONÁLIS FELSŐ ÖSSZEGHATÁROK

A.	Az előcsatlakozási folyamatban részt vevő országok: 8 739 322 000 EUR;

Szomszédságpolitikai partnerországok és partnerségi országok: 14 437 225 000 EUR, amely az alábbi indikatív részösszeghatárokra bomlik:

i.	Földközi-tengeri országok: 9 606 200 000 EUR;

ii.	Kelet-Európa, Dél-Kaukázus és Oroszország: 4 831 025 000 EUR;

Ázsia és Latin-Amerika: 3 407 295 000 EUR, amely az alábbi indikatív részösszeghatárokra bomlik:

i.	Latin-Amerika: 2 288 870 000 EUR;

ii.	Ázsia: 936 356 000 EUR;

iii.	Közép-Ázsia: 182 069 000 EUR;

D.	Dél-Afrika: 416 158 000 EUR.

Az általános rögzített felső összeghatáron belül az EBB kormányzó szervei a Bizottsággal folytatott konzultációt követően határozhatnak a régiós részösszeghatárok legfeljebb 20 %-os, régión belüli, illetve a régiós felső összeghatárok legfeljebb 10 %-os, régiók közötti átcsoportosításáról.

II. MELLÉKLET

POTENCIÁLISAN JOGOSULT RÉGIÓK ÉS ORSZÁGOK

A. Az előcsatlakozási folyamatban részt vevő országok

1.	Tagjelöltek Izland, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró, Szerbia, Törökország

2.	Potenciális tagjelöltek Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó

B. Szomszédságpolitikai partnerországok és partnerségi országok

1.	Földközi-tengeri országok Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Líbia, Marokkó, Palesztina, Szíria, Tunézia

2.	Kelet-Európa, Dél-Kaukázus és Oroszország Kelet-Európa: Belarusz, Moldovai Köztársaság, Ukrajna Dél-Kaukázus: Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország Oroszország

C. Ázsia és Latin-Amerika

1.	Latin-Amerika Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Costa Rica, Ecuador, El Salvador, Guatemala, Honduras, Kolumbia, Kuba, Mexikó, Nicaragua, Panama, Paraguay, Peru, Uruguay, Venezuela

Ázsia

Afganisztán, Banglades, Bhután, Brunei, Dél-Korea, Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Irak, Jemen, Kambodzsa, Kína (beleértve Hongkongot és Makaó Különleges Közigazgatási Területet), Laosz, Malajzia, Maldív-szigetek, Mianmar/Burma, Mongólia, Nepál, Pakisztán, Szingapúr, Srí Lanka, Tajvan, Thaiföld, Vietnam

3.	Közép-Ázsia Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán

D. Dél-Afrika

Dél-Afrika

III. MELLÉKLET

JOGOSULT RÉGIÓK ÉS ORSZÁGOK

A. Az előcsatlakozási folyamatban részt vevő országok

1.	Tagjelöltek Izland, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró, Szerbia, Törökország

2.	Potenciális tagjelöltek Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó

B. Szomszédságpolitikai partnerországok és partnerségi országok

1.	Földközi-tengeri országok Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Líbia, Marokkó, Palesztina, Tunézia

2.	Kelet-Európa, Dél-Kaukázus és Oroszország Kelet-Európa: Moldovai Köztársaság, Ukrajna Dél-Kaukázus: Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország Oroszország

C. Ázsia és Latin-Amerika

1.	Latin-Amerika Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Costa Rica, Ecuador, El Salvador, Guatemala, Honduras, Kolumbia, Mexikó, Nicaragua, Panama, Paraguay, Peru, Uruguay, Venezuela

2.	Ázsia Banglades, Brunei, Bhután, Dél-Korea, Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Irak, Jemen, Kambodzsa, Kína (beleértve Hongkongot és Makaó Különleges Közigazgatási Területet), Laosz, Malajzia, Maldív-szigetek, Mianmar/Burma, Mongólia, Nepál, Pakisztán, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld, Vietnam

3.	Közép-Ázsia Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán

D. Dél-Afrika

Dél-Afrika

IV. MELLÉKLET

REGIONÁLIS POLITIKAI KERET

Az előcsatlakozási folyamatban részt vevő partnerországokban az EBB tevékenysége a csatlakozási és európai partnerségek keretében zajlik, amelyek megállapítják a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokkal kapcsolatos prioritásokat annak érdekében, hogy ezek az országok előbbre tudjanak lépni az Unióhoz való közeledés folyamatában, illetve keretet biztosítanak az uniós segítségnyújtás számára. A Nyugat-Balkánon a stabilizációs és társulási folyamat jelenti az uniós politika keretét. E folyamat progresszív partnerségen alapul, amelynek keretében az Unió kereskedelmi kedvezményeket, gazdasági és pénzügyi támogatást, valamint a stabilizációs és társulási megállapodások révén szerződéses kapcsolatokat biztosít. Az előcsatlakozási pénzügyi támogatás segíti a jelölteket és a potenciális jelölteket abban, hogy felkészüljenek az uniós tagságból eredő kötelezettségekre és kihívásokra. Ez a segítségnyújtás támogatja a reformfolyamatot, és ennek keretében a tagságra való felkészülést is. Az intézményépítésre, az Unió vívmányaihoz való igazodásra és az uniós politikák és eszközök alkalmazására való felkészülésre, valamint a gazdasági konvergencia megvalósítását szolgáló intézkedések előmozdítására összpontosít.

A szomszédságpolitikai partnerországokban az EBB tevékenysége az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság által 2011. május 25-én elfogadott, „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című közös közleményben meghatározott új európai szomszédságpolitika és a Tanács 2011. június 20-án elfogadott következtetései alapján zajlik, amely nagyobb támogatás nyújtását szorgalmazza azoknak a partnereknek, amelyek elkötelezettek a demokratikus társadalmak építése és a reformok végrehajtása mellett, összhangban a „többért többet” és a „kölcsönös elszámoltathatóság” elveivel, valamint stratégiai szakpolitikai keretet biztosít a szomszédokkal való uniós kapcsolatoknak. Ezen együttműködés keretében az e határozat alapján végrehajtott EBB–finanszírozás egyúttal a társadalmi stabilitást támogató inkluzív növekedés és munkahelyteremtés elősegítésére is irányulni fog, egy olyan, ösztönzőkön alapuló megközelítés alapján, amely – többek között a migrációval kapcsolatos kérdésekben is – támogatja az Unió külső politikai célkitűzéseit.

E célok elérése érdekében az Unió és partnerei kétoldalúan elfogadott cselekvési tervek alapján dolgoznak, amelyekben többek között politikai és biztonsági kérdéseket, kereskedelmi és gazdasági témákat, környezetvédelmi és szociális problémákat, valamint a közlekedési és energiahálózatok integrációját magukban foglaló prioritásokat állapítottak meg.

Az Unió a Mediterrán Térségért, a keleti partnerség, a fekete-tengeri szinergia, a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia, a balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia mind multilaterális és regionális kezdeményezések, amelyek célja az Unió és a közös kihívásokkal küzdő és/vagy közös földrajzi környezeten osztozó szomszédságpolitikai partnerországok adott csoportja közötti együttműködés előmozdítása. Az Unió a Mediterrán Térségért elnevezésű kezdeményezés célja az euromediterrán integráció folyamatának újraindítása azáltal, hogy a Földközi-tenger mindkét partján támogatja a kölcsönös gazdasági, társadalmi és környezeti fejlesztést, és hozzájárul a társadalmi-gazdasági fejlődés fokozásához, a szolidaritás érvényesüléséhez, a regionális integrációhoz, a fenntartható fejlődéshez és a tudásépítéshez, hangsúlyozva a regionális és transznacionális projekteket támogató pénzügyi együttműködés erősítésének a szükségességét. Az Unió a Mediterrán Térségért kiemelten támogatja a tengeri és szárazföldi gyorsforgalmi utak létrehozását, a Földközi-tenger szennyezésmentesítését, a földközi-tengeri napenergiatervet, a kezdeményezést a földközi-tengeri térség vállalkozásainak fejlesztéséért, a polgári védelmi kezdeményezéseket és az euromediterrán egyetemet.

A keleti partnerség célja, hogy megteremtse az Európai Unió és a keleti partnerországok közötti politikai társulás és mélyebb gazdasági integráció felgyorsításához szükséges feltételeket. A keleti partnerség további lendületet fog adni a partnerországok gazdasági, társadalmi és regionális fejlődésének. Elő fogja segíteni a jó kormányzást – többek között a pénzügyi ágazatban –, ösztönözni fogja a regionális fejlesztést és a társadalmi kohéziót, valamint hozzá fog járulni a partnerországok társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeinek csökkentéséhez.

A balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia a balti-tengeri régió fenntartható környezetgazdálkodását és optimális gazdasági és társadalmi fejlődését támogatja. A Duna régióra vonatkozó uniós stratégia különösen a közlekedési és energiaügyi kapcsolatoknak, illetve az energiaellátás biztonságának a fejlesztését, a fenntartható környezetgazdálkodást, valamint a társadalmi-gazdasági fejlődést támogatja a Duna régióban. A keleti partnerség célja, hogy megteremtse az Európai Unió és a keleti partnerországok közötti politikai társulás és mélyebb gazdasági integráció felgyorsításához szükséges feltételeket. Oroszország és az Unió széles körű stratégiai partnerségi kapcsolatot folytat, amely eltér az európai szomszédságpolitikától, és amely a „közös területek” és menetrendek révén ölt formát. Ezt multilaterális szinten az Északi Dimenzió egészíti ki, amely az Unió, Oroszország, Norvégia és Izland közötti együttműködés keretét adja (Belarusz, Kanada, és az Egyesült Államok megfigyelői státussal rendelkezik az Északi Dimenzióban).

Az EBB Latin-Amerikában folytatott tevékenységének keretét az Unió, Latin-Amerika és a Karib-térség közötti stratégiai partnerség jelenti. Amint azt a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett, „Az Európai Unió és Latin-Amerika: Globális szereplők partnersége” című 2009. szeptemberi 30-i közleménye is hangsúlyozta, a Latin-Amerikával folytatott együttműködés terén az Unió számára kiemelt terület a regionális integráció erősítése, valamint a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség felszámolása a fenntartható gazdasági és szociális fejlődés előmozdítása céljából. Ezeket a politikai célkitűzéseket az EBB tevékenysége a latin-amerikai országok eltérő fejlettségi szintjét figyelembe véve fogja erősíteni. A párbeszéd és együttműködés folytatása lesz a cél a mindkét régió számára közös érdeket képviselő területeken, többek között a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a katasztrófakockázatok csökkentése, valamint az energiaügy, a tudomány, a kutatás, a felsőoktatás, a technológia és az innováció területén.

Ázsiában az Unió elmélyíti stratégiai partnerségét Kínával és Indiával, és tárgyalásokat folytat a délkelet-ázsiai országokkal létrehozandó új partnerségekről és szabadkereskedelmi megállapodásokról. Egyúttal az Ázsiával folytatott fejlesztési együttműködés is kiemelt helyet foglal el az Unió napirendjén; az ázsiai régióval kapcsolatos uniós fejlesztési stratégia célja az átfogó és fenntartható gazdasági növekedés támogatása révén a szegénység felszámolása, a kereskedelem és a régión belüli integráció szempontjából kedvező környezet, illetve feltételek előmozdítása, a kormányzás erősítése, a politikai és társadalmi stabilitás fokozása és a 2015-ös millenniumi fejlesztési célok megvalósításának támogatása. A felek együttműködve alakítják ki a közös kihívások – például az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés, a biztonság és stabilitás, az irányítás és az emberi jogok, valamint a természeti és humanitárius katasztrófák megelőzése és az általuk okozott károk enyhítése – kezeléséhez szükséges szakpolitikákat.

A 2007. június 21-22-i Európai Tanács által a Közép-Ázsiával folytatott új partnerségre vonatkozóan elfogadott uniós stratégia megerősítette a regionális és kétoldalú párbeszédet, valamint az uniós együttműködést a közép-ázsiai országokkal a régió legfontosabb kérdései, mint például a szegénység visszaszorítása, a fenntartható fejlődés és a stabilitás tekintetében. A stratégia megvalósítása keretében jelentős eredmények születtek az emberi jogok, a jogállamiság, a jó kormányzás és a demokrácia, az oktatás, a gazdasági fejlődés, a kereskedelem és a beruházások, az energiaügy, a közlekedés és környezetvédelmi politikák terén.

Az EBB Dél-Afrikában folytatott tevékenységeinek keretét az Unió Dél-Afrikára vonatkozó közös országstratégiai dokumentuma jelenti. A stratégiai dokumentumban meghatározott fő területek a munkahelyteremtés és a szolgáltatásnyújtással, valamint a társadalmi kohézióval kapcsolatos kapacitások fejlesztése. Az EBB dél-afrikai tevékenysége nagymértékben kiegészíti az Unió fejlesztési együttműködési programját, konkrétan azáltal, hogy az EBB a magánszektor támogatására, valamint az infrastruktúra és a szociális szolgáltatások (lakhatás, energiaellátás, ivóvíztisztítás, települési infrastruktúra) bővítését célzó beruházásokra összpontosít. Az Unió Dél-Afrikára vonatkozó országstratégiai dokumentumának 2009–2010-ben elvégzett félidős felülvizsgálata az éghajlatváltozás terén végrehajtott fellépések erősítését javasolta, a környezetbarát munkahelyek teremtését támogató tevékenységeken keresztül. A 2014–2020-as időszakban az EBB tevékenysége várhatóan kiegészítő jelleggel támogatja majd az Unió külső együttműködési politikáit, programjait és eszközeit, továbbra is az Unió és Dél-Afrika közötti kapcsolat fő prioritásaira összpontosítva annak érdekében, hogy előmozdítsa a gazdaság méltányos és fenntartható növekedését, hozzájáruljon a munkahelyteremtéshez és a kapacitásfejlesztéshez, és támogassa az alapvető infrastruktúra és szolgáltatások fenntartható biztosítását és méltányos rendelkezésre bocsátását.

8.5.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/24

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2014. május 2.)

a feldolgozott papírtermékek uniós ökocímkéjének odaítélésére vonatkozó ökológiai kritériumok megállapításáról

(az értesités a C(2014) 2774. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2014/256/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az uniós ökocímkéről szóló, 2009. november 25-i 66/2010/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 8. cikke (2) bekezdésére,

az Európai Unió ökocímke-bizottságával folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1)	A 66/2010/EK rendelet értelmében uniós ökocímkére érdemesek azok a termékek, amelyek teljes életciklusukat tekintve csak kismértékben károsítják a környezetet.

(2)	A 66/2010/EK rendelet értelmében az uniós ökocímke odaítélésének konkrét kritériumait termékcsoportonként kell megállapítani.

(3)

Mivel a legjobb környezeti teljesítményt nyújtó termékeket úgy kell előállítani, hogy csökkentett mennyiségű mérgező vagy eutróf anyag jusson a vízbe, kismértékűek legyenek az energiahasználathoz kapcsolódó környezeti károk vagy kockázatok (globális felmelegedés, savasodás, az ózonréteg károsodása és a nem megújuló erőforrások kimerülése) és a veszélyes vegyi anyagok használatához kapcsolódó környezeti károk vagy kockázatok, indokolt a „feldolgozott papírtermékek” termékcsoport esetében meghatározni az uniós ökocímke odaítélésének kritériumait.

(4)	E termékcsoport innovációs ciklusára tekintettel a felülvizsgált kritériumoknak és a kapcsolódó értékelési és ellenőrzési követelményeknek e határozat elfogadásának időpontjától számítva három évig kell érvényben maradniuk.

(5)	Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 66/2010/EK rendelet 16. cikke alapján létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1) A „feldolgozott papírtermékek” termékcsoport a következő termékeket foglalja magában:

a)	legalább 90 tömegszázalékban papírt, kartont vagy egyéb papíralapú hordozófelületet tartalmazó borítékok és papírtáskák;

b)	legalább 70 tömegszázalékban papírt, kartont vagy egyéb papíralapú hordozófelületet tartalmazó irodai papírtermékek, kivéve a függőmappák és a fémkapcsos irattartók alkategóriáját.

A b) pontban említett esetben a műanyagtartalom nem haladhatja meg a 10 %-ot, kivéve a gyűrűs iratrendezők, füzetek, jegyzetfüzetek, határidőnaplók és emelőkaros iratrendezők esetében, ahol a műanyag tömege nem haladhatja meg a 13 %-ot. Ezenkívül a fémek tömege nem haladhatja meg a termékenkénti 30 grammot, kivéve a függőmappák, a fémkapcsos irattartók és a gyűrűs iratrendezők esetében, ahol elérheti az 50 grammot, valamint az emelőkaros iratrendezők esetében, ahol legfeljebb 120 gramm lehet.

(2) A „feldolgozott papírtermékek” termékcsoport nem foglalja magában a következő termékeket:

a)	a 2012/481/EU bizottsági határozattal (2) létrehozott uniós ökocímke körébe tartozó nyomtatott papírtermékek;

b)	csomagolótermékek (a papírtáskák kivételével).

2. cikk

E határozat alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.	„karton hordozófelület”: 400 g/m2 alaptömeget meghaladó, nem nyomtatott és nem feldolgozott kartonpapír vagy karton;

2.	„fogyóeszköz”: a nyomtatáshoz, a bevonáshoz és a kikészítéshez használatos vegyipari termékek, amelyek jellegükből adódóan felhasználásra kerülnek vagy megsemmisülhetnek, elpazarlódhatnak vagy elhasználódhatnak;

„feldolgozott papírtermék” olyan nyomtatott vagy nyomtatás nélküli, általában tárgyak és/vagy jegyzetek védelmére, kezelésére vagy tárolására szolgáló papír, karton vagy papíralapú hordozófelület, amely esetében a feldolgozás folyamata alapvető részét képezi a gyártási folyamatnak; a feldolgozott papírtermékek három fő termékkategóriája: borítékok, papírtáskák és irodai papírtermékek;

4.	„irodai papírtermékek”: többek között irattartók, iratrendezők, jegyzetfüzetek, írótömbök, jegyzettömbök, füzetek, spirálfüzetek, fedeles naptárak, határidőnaplók és különálló lapok;

5.	„feldolgozási folyamat”: anyagoknak feldolgozott papírtermékké történő átalakítása. A folyamatnak részét képezheti nyomtatási folyamat is (nyomdai előkészítés, maga a nyomtatás és a nyomdai utómunkák);

6.	„halogénezett szerves oldószer”: olyan szerves oldószer, amely molekulánként legalább egy bróm-, klór-, fluor- vagy jódatomot tartalmaz;

7.	„nem papíralapú összetevők”: a feldolgozott papírtermék mindazon részei, amelyek nem papírból, kartonból vagy papíralapú hordozófelületből készültek;

8.	„csomagolás”: anyagának jellegétől függetlenül minden olyan termék, amelyet – a nyersanyagoktól a feldolgozott cikkekig – áruk beburkolására, megóvására, kezelésére, szállítására és bemutatására használnak a termelőtől a felhasználóig vagy a fogyasztóig való eljutás folyamatában;

9.	„papírtáska”: áruk kezelésére/szállítására használt papíralapú termék;

10.

„újrafeldolgozás”: olyan hasznosítási művelet, amelynek során a hulladékká vált anyagokat termékekké vagy anyagokká alakítják át, akár azok eredeti használati céljára, akár más célokra, kivéve az energetikai hasznosítást és az olyan anyagokká történő újbóli feldolgozást, amelyeket tüzelőanyagként vagy feltöltési műveletek során hasznosítanának;

11.

„újrahasznosított rostok”: gyártási folyamatból származó hulladékáramból vagy egy adott termék végfelhasználói által termelt hulladékból elkülönített rostok, amelyek eredeti rendeltetésük szerint már nem használhatók. Kivételt képez egy adott folyamat során keletkezett azon anyagok újrahasznosítása, amelyeket ugyanazon folyamaton belül vissza lehet nyerni (például az ugyanazon létesítmény által termelt vagy megvásárolt papírgyári selejt);

12.	„irattartó”: különálló lapok tárolására szolgáló, összehajtható tartó vagy fedő, például függőmappa, regiszteres irattartó, irattartó tok, mappa és négyszögletes védőborítás;

13.	„iratrendező”: egy – általában kartonból készült – fedőből és különálló lapok összetartására szolgáló gyűrűkből álló papíralapú termék, például gyűrűs iratrendező vagy emelőkaros iratrendező;

14.	„illékony szerves vegyület (VOC)”: minden olyan szerves vegyület vagy a kreozot frakciója, amelynek gőznyomása 293,15 K-en 0,01 kPa vagy nagyobb érték, vagy ennek megfelelő illékonyságú a mindenkori felhasználás körülményei között;

15.	„mosószer”: nyomóformák és nyomdai gépek nyomdafestéktől, papírportól és hasonló termékektől való megtisztítására szolgáló vegyi anyag; kikészítőgépek és nyomdagépek tisztítására szolgáló tisztítószer; megszáradt nyomdafesték eltávolítására használt nyomdafesték-eltávolító;

16.	„hulladékpapír”: a kikészített feldolgozott papírtermék gyártása során keletkezett, de annak részét nem képező papír.

3. cikk

A termék abban az esetben látható el a 66/2010/EK rendelet szerinti uniós ökocímkével, ha az e határozat 1. cikkében meghatározott „feldolgozott papírtermék” termékcsoportba tartozik, és megfelel az e határozat mellékletében megállapított kritériumoknak és kapcsolódó értékelési és ellenőrzési követelményeknek.

4. cikk

A „feldolgozott papírtermék” termékcsoportra vonatkozó kritériumok, valamint a kapcsolódó értékelési és ellenőrzési követelmények e határozat elfogadásának dátumától számítva három évig érvényesek.

5. cikk

A „feldolgozott papírtermék” termékcsoporthoz adminisztratív célból rendelt kódszám: „046”.

6. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2014. május 2-án.

a Bizottság részéről

Janez POTOČNIK

a Bizottság tagja

(1) HL L 27., 2010.1.30., 1. o.

(2) A Bizottság 2012. augusztus 16-i 2012/481/EU határozata a nyomtatott papír uniós ökocímkéjének odaítélésére vonatkozó ökológiai kritériumok megállapításáról (HL L 223., 2012.8.21., 55. o.).

MELLÉKLET

KERET

A kritériumok céljai

Az ökocímke-odaítélési kritériumok a feldolgozott papírtermékek piacán a legjobb környezeti teljesítményt nyújtó termékeket veszik alapul. Bár a vegyi anyagok használata és a szennyező anyag-kibocsátás része a gyártási folyamatnak, az uniós ökocímkével ellátott termékek garantálják a fogyasztó számára, hogy az ilyen anyagok felhasználását a technikailag lehetséges legalacsonyabb, a késztermék használatra való alkalmasságát még nem veszélyeztető szintre korlátozták. A veszélyes anyagok használata lehetőség szerint kizárt. Eltérések csak akkor engedélyezettek, ha nem léteznek életképes alternatívák a piacon, és az ilyen veszélyes anyagok használata csak minimális koncentrációban megengedett.

KRITÉRIUMOK

A feldolgozott papírtermék uniós ökocímkéjének odaítélésére vonatkozó kritériumok:

1.	Hordozófelület

2.	Rostanyagok: fenntartható erdőgazdálkodás

3.	Tilalom vagy korlátozás hatálya alá eső anyagok és keverékek

4.	Újrafeldolgozhatóság

5.	Kibocsátás

Hulladék

Energia

Képzés

9.	Használatra való alkalmasság

10.	A terméken feltüntetett információk

11.	Az uniós ökocímkén feltüntetett információk

A felsorolt kritériumokat a feldolgozott papírtermékek feldolgozásának telephelyén vagy telephelyein, illetve gyártósorain végrehajtott összes ilyen folyamatra alkalmazni kell. Amennyiben kizárólag az ökocímkével ellátott termékek előállításánál kerül sor feldolgozási, nyomtatási, bevonási és kikészítési folyamatokra, akkor a 2., 4., 5., 6. és 7. kritérium csak ezekre a folyamatokra vonatkozik.

Az ökológiai kritériumok nem terjednek ki a nyersanyagok, a fogyóeszközök és a késztermékek szállítására.

Az 1. kritérium csak a kész feldolgozott papírtermékben felhasznált hordozófelületekre vonatkozik.

A 4., 9., 10. és 11. kritérium a kész feldolgozott papírtermékre vonatkozik.

A 3. kritérium egyaránt vonatkozik a feldolgozott papírtermék nem papíralapú összetevőire és a papír összetevők feldolgozási, nyomtatási, bevonási és kikészítési folyamataira.

Az 5., 6., 7. és 8. kritérium kizárólag a papír összetevők feldolgozási, nyomtatási, laminálási és kikészítési folyamataira vonatkozik.

A konkrét értékelési és ellenőrzési követelmények kritériumonként vannak megadva.

A feldolgozott papírtermék kapcsán végzett minden nyomtatásnak vagy feldolgozásnak teljesítenie kell a kritériumokat. Ha tehát a termék egy részére alvállalkozó nyomtat vagy a termék egy részét alvállalkozó dolgozza fel, a kapcsolódó követelmények rá is vonatkoznak. A kérelemben fel kell sorolni a feldolgozott papír gyártásában közreműködő összes nyomdát és alvállalkozót, a címüket is feltüntetve.

A kérelmezőnek ezenkívül jegyzéket kell készítenie a feldolgozott papírtermékek gyártásához a nyomdában használt vegyipari termékekről. Ez a követelmény a feldolgozási, nyomtatási, bevonási és kikészítési folyamatok során használt összes fogyóeszközre is érvényes. A kérelmező által benyújtott jegyzékben szerepelnie kell valamennyi felhasznált vegyipari termék mennyiségének, funkciójának és beszállítójának, valamint a termékek biztonsági adatlapjának, amelyet az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) II. mellékletének 10., 11. és 12. szakaszában szereplő iránymutatásnak megfelelően készítettek el.

Amennyiben a kérelmezőnek a kritériumoknak való megfeleléssel kapcsolatban nyilatkozatokat, dokumentációt, elemzéseket, vizsgálati jegyzőkönyveket vagy egyéb bizonyítékokat kell benyújtania, akkor azok értelemszerűen származhatnak a kérelmezőtől és/vagy beszállítójától (beszállítóitól) és/vagy adott esetben ez utóbbi(ak) beszállítójától (beszállítóitól).

Adott esetben az egyes kritériumoknál megadott vizsgálati módszerektől eltérő vizsgálati módszerek is alkalmazhatók, amennyiben a kérelmet elbíráló illetékes testület elfogadja azok egyenértékűségét.

Az illetékes testületeknek előnyben kell részesíteniük az ISO 17025 szerint akkreditált vizsgálatokat és az EN 45011 szabvány vagy ezzel egyenértékű nemzetközi szabvány szerint akkreditált testület által végzett ellenőrzéseket.

Adott esetben az illetékes testületek igazoló dokumentumokat kérhetnek, illetve független ellenőrzéseket végezhetnek.

1. kritérium – Hordozófelület

A. rész – Papír hordozófelület

A felhasznált hordozófelületnek meg kell felelnie az uniós ökocímkére vonatkozó, a másolópapír és a grafikai célra szánt papír tekintetében a 2011/333/EU határozatban (2), az újságnyomópapír tekintetében pedig a 2012/448/EU határozatban (3) meghatározott 1., 2., 4. és 5. kritériumnak, és igazolni kell, hogy megfelel a feldolgozott papírtermékekre vonatkozóan e bizottsági határozattal létrehozott uniós ökocímke 2. kritériumának (Rostanyagok: fenntartható erdőgazdálkodás).

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek termékleírást kell benyújtania a szóban forgó feldolgozott papírtermékekről, amelyben szerepel többek között azok kereskedelmi neve, valamint a felhasznált papír mennyisége és négyzetméterenkénti tömege. Fel kell tüntetni a felhasznált papírok beszállítóinak nevét is. Az uniós ökocímke 2011/333/EU határozattal vagy 2012/448/EU határozattal megállapított 1., 2., 4. és 5. kritériumának való megfelelést minden hordozófelület esetében a felhasznált papírok érvényes uniós ökocímke-tanúsítványa másolatának benyújtásával kell igazolni. A 2. kritériumnak (Rostanyagok: fenntartható erdőgazdálkodás) való megfelelést minden hordozófelület esetében a felhasznált hordozófelületre érvényes PEFC- vagy FSC-tanúsítványnak, illetve ezekkel egyenértékű tanúsítványnak a benyújtásával kell igazolni, vagy saját nyilatkozattal, amennyiben a kérelmező már rendelkezik érvényes uniós ökocímke-tanúsítvánnyal a felhasznált hordozófelületre vonatkozóan.

B. rész – Karton hordozófelület

B1. kritérium – Vízbe és levegőbe történő kibocsátás

Kémiai oxigénigény (KOI), kén (S), nitrogén-oxidok (NOx) és foszfor (P)

A papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és karton gyártásából a levegőbe és/vagy vízbe történő kibocsátást e paraméterek mindegyikénél terhelési pontokban kell kifejezni (PKOI, PS, PNOx, PP) az alábbiak szerint.

A PKOI, PS, PNOx és PP pontok közül egyik sem haladhatja meg az 1,5-ös értéket.

A pontok összege (Pösszes = PKOI + PS + PNOx + PP) nem haladhatja meg a 4,0-t.

A P KOI számítását a következőképpen kell végezni (a PS, a PNOx és a PP értékét ugyanígy kell kiszámítani).

Minden egyes felhasznált „i” papíripari rostanyagra vagy minden egyes felhasznált „i” laminátum-alappapírra a kapcsolódó mért KOI-kibocsátásokat (KOIpapíripari rostanyag, i vagy KOIpapír, i kg/légszáraz tonnában [ADT – air dired tonne] kifejezve), súlyozni kell a papíripari rostanyag vagy laminátum-alappapír egyes felhasznált típusainak aránya szerint (a papíripari rostanyag vagy a papír légszáraz tonnájára számított „i” papíripari rostanyag vagy „i” papír), majd értéküket össze kell adni. Ezután a papíripari rostanyagokhoz vagy laminátum-alappapírokhoz kapcsolódó súlyozott KOI-kibocsátást hozzá kell adni a kartongyártás során keletkező KOI-kibocsátás mért értékéhez: az eredmény a teljes KOI-kibocsátás, a KOIösszes.

A papíripari rostanyag vagy laminátum-alappapír gyártásának súlyozott KOI-referenciaértékét ugyanígy kell kiszámítani, azaz a papíripari rostanyag és a laminátum-alappapír egyes felhasznált típusai súlyozott referenciaértékeinek összegét hozzá kell adni a kartongyártás referenciaértékéhez: az eredmény a teljes KOI-referenciaérték (KOIref, összes). A papíripari rostanyag vagy a laminátum-alappapír egyes felhasznált típusai és a kartongyártás referenciaértékeit az 1. táblázat tartalmazza.

Végül a teljes KOI-kibocsátást a következőképpen kell elosztani a teljes KOI-referenciaértékkel:

1. táblázat

A papíripari rostanyag különböző típusaiból és a kartongyártásból származó kibocsátások referenciaértékei

Papíripari rostanyag típusa/karton	Kibocsátás (kg/ADT) (4)
Papíripari rostanyag típusa/karton	KOI referencia	S referencia	NOx referencia	P referencia
Kémiai eljárással előállított, fehérített papíripari rostanyag (nem szulfit)	18	0,6	1,6	0,045 (4)
Kémiai eljárással előállított, fehérített papíripari rostanyag (szulfit)	25,0	0,6	1,6	0,045
Kémiai eljárással előállított, fehérítetlen papíripari rostanyag	10,0	0,6	1,6	0,04
CTMP	15,0	0,2	0,3	0,01
TMP/facsiszolat	3,0	0,2	0,3	0,01
Újrahasznosított rostpép	2,0	0,2	0,3	0,01
Fehérített, laminálandó nátronpapír	19	0,9	2,4	0,055
Fehérítetlen, laminálandó nátronpapír	11	0,9	2,4	0,055
Újrafeldolgozott laminátum-alappapír	3	0,5	1,1	0,02
Kartongyártás (nem integrált üzemek esetében, ahol az összes felhasznált papíripari rostanyagot kereskedelmi forgalomban szerzik be)	1	0,3	0,8	0,01
Kartongyártás (integrált üzemek esetében)	1	0,3	0,7	0,01

Amennyiben egyazon gyártóüzem hőenergiát és villamos energiát is termel, a villamosenergia-termelésből eredő S- és NOx-kibocsátás értéke levonható az összes mennyiségből. A villamosenergia-termelésből eredő kibocsátás aránya az alábbi képlet segítségével számítható ki:

2 × (MWh(villamos energia))/[2 × MWh(villamos energia) + MWh(hőenergia)]

A képletben a villamos energia a kapcsolt energiatermelő létesítményben termelt villamos energiát jelenti.

A hőenergia az erőműből a papíripari rostanyagot/laminátum-alappapírt/kartont gyártó üzembe szállított nettó hőmennyiség.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania azokat a részletes számításokat, amelyek igazolják ennek a kritériumnak a teljesülését, valamint mellékelnie kell az ezt alátámasztó dokumentációt, amelyben szerepelnie kell az alábbi vizsgálati módszerek szerint végzett vizsgálatok jegyzőkönyveinek: KOI: ISO 6060; NOx: ISO 11564; S(oxid.): EPA no.8; S(red.): EPA no 16A; olaj kéntartalma: ISO 8754; szén kéntartalma: ISO 351; P: EN ISO 6878, APAT IRSA CNR 4110 vagy Dr Lange LCK 349.

Az igazoló dokumentációban fel kell tüntetni a mérések gyakoriságát és a KOI, S és NOx terhelési pontok számítását. A dokumentációnak tartalmaznia kell az összes S- és NOx-kibocsátást, amely a papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton gyártása során keletkezik, beleértve a gyártóüzemen kívül keletkező gőzt, kivéve azonban azokat a kibocsátásokat, amelyek a villamosenergia-termeléshez kapcsolódnak. A méréseknek ki kell terjedniük a regeneráló kazánokra, mészégető kemencékre, gőzkazánokra és az erős szagú gázok égetőkemencéire. Figyelembe kell venni a diffúz kibocsátásokat is. A levegőbe történő kénkibocsátásról szóló jegyzőkönyvben megadott értékben szerepelnie kell mind az oxidált, mind a redukált kénkibocsátásoknak (dimetil-szulfid, metil-merkaptán, hidrogén-szulfid és hasonlók). Az olaj, szén és más, ismert kéntartalmú külső tüzelőanyag felhasználásával történő hőenergia-előállításhoz kapcsolódó kénkibocsátások mérés helyett számítással is megadhatók, és ezeket figyelembe kell venni.

A vízbe történő kibocsátások méréseit szűretlen és ülepítetlen mintákon kell elvégezni, az üzemben elvégzett kezelés vagy települési szennyvíztisztító telepen végzett kezelés után. A mérési időszakot 12 hónap termelésére kell alapozni. Új vagy felújított gyártóüzem esetében a méréseket az üzem legalább 45 egymást követő napon át tartó stabil üzemelésére kell alapozni. A mérésnek az adott időszak szempontjából reprezentatívnak kell lennie.

Mivel integrált üzemek esetében nehéz elkülöníteni a papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton kibocsátásértékeit, ha csak egy összesített érték áll rendelkezésre a papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton gyártásával kapcsolatban, akkor a papíripari rostanyag(ok)hoz kapcsolódó kibocsátás értéke legyen nulla, a kartongyárra vonatkozó érték pedig tartalmazza a papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton gyártásának értékét is.

AOX (adszorbeálható szerves halogének)

A hordozófelülethez felhasznált papíripari rostanyagok előállítása során kibocsátott AOX-nek a karton légszáraz tonnájára számított súlyozott átlagértéke nem haladhatja meg a 0,170 kg-ot.

A kartonhoz felhasznált papíripari rostanyag egyes típusaihoz kapcsolódó AOX-kibocsátások a papíripari rostanyag légszáraz tonnájára számítva nem haladhatják meg a 0,250 kg-t.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania az AOX ISO 9562 szerinti módszerrel végzett vizsgálatról szóló vizsgálati jegyzőkönyvet, valamint az e kritériumnak való megfelelést igazoló részletes számításokat és az ezeket alátámasztó dokumentációt.

Az igazoló dokumentációban fel kell tüntetni a mérés gyakoriságát. Az AOX-et csak olyan folyamatokban kell mérni, ahol klórvegyületeket használnak a papíripari rostanyag fehérítéséhez. Az AOX-et nem kell mérni a nem integrált kartongyártásból származó szennyvízben vagy a fehérítés nélküli papíripari rostanyag gyártásából származó szennyvizekben, illetve ha a fehérítést klórmentes anyagokkal végzik.

A kibocsátások méréseit szűretlen és ülepítetlen mintákon kell elvégezni, az üzemben elvégzett kezelés vagy egy települési szennyvíztisztító telepen végzett kezelés után. A mérési időszakot 12 hónap termelésére kell alapozni. Új vagy felújított gyártóüzem esetében a méréseket az üzem legalább 45 egymást követő napon át tartó stabil üzemelésére kell alapozni. A mérésnek az adott időszak szempontjából reprezentatívnak kell lennie.

CO2

A szén-dioxid nem megújuló forrásokból történő kibocsátása nem haladhatja meg a gyártott karton tonnájára számítva az 1 000 kg-ot, ideértve a villamosenergia-termelésből származó kibocsátásokat is (függetlenül attól, hogy az energiát a gyártóüzem telephelyén vagy azon kívül termelik). Nem integrált üzemek esetében (ahol az összes felhasznált papíripari rostanyagot kereskedelmi forgalomban szerzik be) a kibocsátás nem haladhatja meg a tonnánkénti 1 100 kg-ot. A kibocsátásokat a papíripari rostanyag és a karton gyártásából származó kibocsátások összegeként kell kiszámítani.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania az e kritérium teljesülését igazoló részletes számításokat a kapcsolódó igazoló dokumentációval együtt.

A levegőbe kibocsátott szén-dioxid mennyiségéről szintén adatokat kell közölni. Ezek között szerepelnie kell forrásként a papíripari rostanyag és a karton gyártása során felhasznált összes nem megújuló tüzelőanyagnak, ideértve a villamosenergia-termelésből származó kibocsátásokat is (függetlenül attól, hogy az energiát a gyártóüzem telephelyén vagy azon kívül termelik).

A tüzelőanyagokból származó CO2-kibocsátást az alábbi kibocsátási tényezők alapján kell kiszámítani:

2. táblázat

Tüzelőanyag	CO2 fosszilis-kibocsátás	Mértékegység
Szén	95	g CO2 fosszilis/MJ
Nyersolaj	73	g CO2 fosszilis/MJ
Fűtőolaj 1.	74	g CO2 fosszilis/MJ
Fűtőolaj 2–5.	77	g CO2 fosszilis/MJ
LPG	69	g CO2 fosszilis/MJ
Földgáz	56	g CO2 fosszilis/MJ
Hálózati villamos energia	400	g CO2 fosszilis/MJ

A számítások vagy a tömegmérleg-egyenlegek időszaka 12 hónapos gyártási időszakon alapul. Új vagy felújított gyártóüzem esetében a méréseket az üzem legalább 45 egymást követő napon át tartó stabil üzemelésére kell alapozni. A számításnak az adott időszak szempontjából reprezentatívnak kell lennie.

A hálózati villamosenergia-ellátás esetében a fenti táblázatban megadott értéket (európai átlag) kell használni, kivéve, ha a kérelmező olyan dokumentumokat mutat be, amelyek meghatározzák az adott áramszolgáltatók átlagértékét (szerződéses szolgáltató vagy nemzeti átlag), amely esetben a kérelmező a táblázatban megadott érték helyett ezt az értéket használhatja.

A gyártási folyamatokhoz beszerzett és felhasznált, megújuló energiaforrásokból (5) származó energia mennyiségét nem kell figyelembe venni a CO2-kibocsátások kiszámításakor: a kérelmezőnek ugyanakkor megfelelő dokumentációval kell igazolnia, hogy az üzemben ténylegesen ilyen jellegű energiát használt fel, illetve hogy ezt az energiát külső forrásból vásárolta.

B2. kritérium – Energiafelhasználás

Villamos energia

A papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton gyártásához kapcsolódó villamosenergia-fogyasztást terhelési pontokban (PE) kell kifejezni, az alábbiak szerint:

A terhelési pontok összege (PE) legfeljebb 1,5 lehet.

A PE értékét az alábbiak szerint kell kiszámítani:

A papíripari rostanyag vagy laminátum-alappapír gyártására vonatkozó számítás: minden felhasznált „i” papíripari rostanyagra vagy laminátum-alappapírra az alábbiak szerint kell kiszámítani a vonatkozó villamosenergia-fogyasztást (Epapíripari rostanyag vagy laminátum-alappapír, i, kWh/légszáraz tonnában [ADT] kifejezve):

Epapíripari rostanyag vagy laminátum-alappapír, i

belső előállítású villamos energia + vásárolt villamos energia – eladott villamos energia

Kartongyártásra vonatkozó számítás: A kartongyártáshoz kapcsolódó villamosenergia-fogyasztást (Ekarton) hasonlóképpen kell kiszámítani:

Ekarton

belső előállítású villamos energia + vásárolt villamos energia – eladott villamos energia

Végül a papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton gyártásának terhelési pontjait összegezve az alábbiak szerint megkapjuk a terhelési pontok összegét (PE):

Mivel integrált üzemek esetében nehéz elkülöníteni a papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton villamosenergia-értékeit, ha csak egy összesített érték áll rendelkezésre a papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton gyártásával kapcsolatban, a papíripari rostanyaghoz kapcsolódó villamosenergia-fogyasztás értéke legyen nulla, a kartongyárra vonatkozó érték pedig tartalmazza a papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton gyártásának értékét is.

Tüzelőanyag (hőtermelés)

A papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton gyártásához kapcsolódó tüzelőanyag-fogyasztást terhelési pontokban (PF) kell kifejezni, az alábbiak szerint:

A terhelési pontok összege (PF) legfeljebb 1,5 lehet.

A PF értékét az alábbiak szerint kell kiszámítani:

A papíripari rostanyag vagy laminátum-alappapír gyártására vonatkozó számítás: minden felhasznált „i” papíripari rostanyagra vagy laminátum-alappapírra az alábbiak szerint kell kiszámítani a vonatkozó tüzelőanyag-fogyasztást (Fpapíripari rostanyag vagy laminátum-alappapír, i, kWh/légszáraz tonnában [ADT] kifejezve):

Fpapíripari rostanyag vagy laminátum-alappapír, i

belső előállítású tüzelőanyag + vásárolt tüzelőanyag – eladott tüzelőanyag – 1,25 × belső előállítású villamos energia

Megjegyzés:

Az Fpapíripari rostanyag vagy laminátum-alappapír, i értéket (és a PF, papíripari rostanyag vagy laminátum-alappapír-ban a megfelelő részesedését) nem kell kiszámítani a mechanikai eljárással előállított papíripari rostanyagra, kivéve, ha légszáraz, mechanikai eljárással előállított kereskedelmi rostanyagról van szó, amely legalább 90 % szárazanyagot tartalmaz.

A fenti egyenletben az „eladott tüzelőanyagok” értékébe be kell számítani az eladott hő termeléséhez felhasznált tüzelőanyag mennyiségét.

Kartongyártásra vonatkozó számítás: a kartongyártáshoz kapcsolódó tüzelőanyag-fogyasztást (Fkarton kWh/ADT-ben kifejezve) hasonlóképpen kell kiszámítani:

Fkarton

belső előállítású tüzelőanyag + vásárolt tüzelőanyag – eladott tüzelőanyag – 1,25 × belső előállítású villamos energia

Végül a papíripari rostanyag és a karton gyártásának terhelési pontjait összegezve az alábbiak szerint megkapjuk a terhelési pontok összegét (PF):

Formula

3. táblázat

A villamos energia és a tüzelőanyag referenciaértékei

Papíripari rostanyag típusa	Tüzelőanyag kWh/ADT Freferencia	Villamos energia kWh/ADT Ereferencia
Kémiai eljárással előállított papíripari rostanyag	4 000 (Megjegyzés: legalább 90 % szárazanyag-tartalmú, légszáraz kereskedelmi rostanyag (admp) esetében ez az érték a szárítási energiára való tekintettel 25 %-kal növelhető)	800
Mechanikai eljárással előállított papíripari rostanyag	900 (Megjegyzés: ez az érték kizárólag az admp-re vonatkozik)	1 900
CTMP	1 000	2 000
Újrahasznosított rostpép	1 800 (Megjegyzés: admp esetében ez az érték a szárítási energiára való tekintettel 25 %-kal növelhető)	800
Laminálandó nátronpapír (fehérített vagy fehérítetlen)	6 100	1 600
Újrafeldolgozott laminátum-alappapír	3 900	1 600
Kartongyártás	2 100	800

Értékelés és ellenőrzés (a)-ra és b)-re): a kérelmezőnek be kell nyújtania az e kritérium teljesülését igazoló részletes számításokat a kapcsolódó összes igazoló dokumentációval együtt. A jelentésben szerepelnie kell a teljes villamosenergia- és tüzelőanyag-fogyasztásnak.

A kérelmezőnek ki kell számítania az összes energiabemenetet, külön-külön meghatározva a papíripari rostanyag és a karton gyártása során felhasznált hőenergia/tüzelőanyagok és villamos energia mennyiségét, beleértve az újrafeldolgozott karton gyártásakor a hulladékpapír festékmentesítéséhez használt energiát is. A nyersanyagok szállítása, valamint a feldolgozás és a csomagolás során felhasznált energia nem szerepelhet az energiafogyasztási számításokban.

A teljes hőenergia tartalmazza az összes vásárolt tüzelőanyagot. Tartalmazza továbbá a gyártóüzemi folyamatokból származó folyadékok és hulladékok (pl. fahulladék, fűrészpor, folyadékok, hulladékpapír és gyártási selejt) elégetésével visszanyert hőenergiát, valamint a villamos energiának a gyártóüzem telephelyén történő termeléséből visszanyert hőenergiát – azonban a kérelmezőnek az ilyen forrásokból származó hőenergiának csak a 80 %-át kell figyelembe vennie a teljes hőenergia kiszámításánál.

A villamos energia az elektromos hálózatból származó nettó villamos energiát és a gyártóüzem telephelyén termelt villamos energiát jelenti, elektromos teljesítményként mérve. A szennyvíz tisztításához használt villamos energiát nem kell számításba venni.

Ha villamos energiával mint hőforrással gőzt fejlesztenek, akkor a gőz hőértékét ki kell számítani, majd el kell osztani 0,8-del, és hozzá kell adni a teljes tüzelőanyag-fogyasztáshoz.

Mivel integrált üzemek esetében nehéz elkülöníteni a papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton tüzelőanyag-értékeit (hőenergia-értékeit), ha csak egy összesített érték áll rendelkezésre a papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton gyártásával kapcsolatban, a papíripari rostanyag(ok)hoz kapcsolódó tüzelőanyag-fogyasztás (hőenergia) értéke legyen nulla, a kartongyárra vonatkozó érték pedig tartalmazza a papíripari rostanyag, a laminátum-alappapír és a karton gyártásának értékét is.

B3. kritérium – Tilalom vagy korlátozás hatálya alá eső anyagok és keverékek

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek jegyzéket kell készítenie a papíripari rostanyag és a karton gyártása során használt vegyipari termékekről, és azt a megfelelő dokumentumokkal (például biztonsági adatlapokkal) együtt kell benyújtania. Ebben a jegyzékben szerepelnie kell a gyártási folyamat során felhasznált összes vegyi anyag mennyiségének, funkciójának és beszállítójának.

Veszélyes anyagok és keverékek

A 66/2010/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 6. cikkének (6) bekezdése értelmében a karton nem tartalmazhat az 1907/2006/EK rendelet 57. cikkében említett anyagokat, sem pedig olyan anyagokat vagy keverékeket, amelyek kimerítik az alábbiakban meghatározott veszélyességi osztályok vagy kategóriák feltételeit.

A figyelmeztető mondatok és a kockázatra utaló figyelmeztetések (R-mondatok) felsorolása:

Figyelmeztető mondat (7)	R-mondat (8)
H300 Lenyelve halálos.	R28
H301 Lenyelve mérgező.	R25
H304 Lenyelve és a légutakba kerülve halálos lehet.	R65
H310 Bőrrel érintkezve halálos.	R27
H311 Bőrrel érintkezve mérgező.	R24
H330 Belélegezve halálos.	R26
H331 Belélegezve mérgező.	R23
H340 Genetikai károsodást okozhat.	R46
H341 Feltehetően genetikai károsodást okoz.	R68
H350 Rákot okozhat.	R45
H350i Belélegzéssel rákot okozhat.	R49
H351 Feltehetően rákot okoz.	R40
H360F Károsíthatja a termékenységet.	R60
H360D Károsíthatja a születendő gyermeket.	R61
H360FD Károsíthatja a termékenységet. Károsíthatja a születendő gyermeket.	R60; R61; R60–61
H360Fd Károsíthatja a termékenységet. Feltehetően károsítja a születendő gyermeket.	R60–R63
H360Df Károsíthatja a születendő gyermeket. Feltehetően károsítja a termékenységet.	R61–R62
H361f Feltehetően károsítja a termékenységet.	R62
H361d Feltehetően károsítja a születendő gyermeket.	R63

H361fd Feltehetően károsítja a termékenységet. Feltehetően károsítja a születendő gyermeket.	R62–63
H362 A szoptatott gyermeket károsíthatja.	R64
H370 Károsítja a szerveket.	R39/23; R39/24; R39/25; R39/26; R39/27; R39/28
H371 Károsíthatja a szerveket.	R68/20; R68/21; R68/22
H372 Ismétlődő vagy hosszabb expozíció esetén károsítja a szerveket.	R48/25; R48/24; R48/23
H373 Ismétlődő vagy hosszabb expozíció esetén károsíthatja a szerveket.	R48/20; R48/21; R48/22
H400 Nagyon mérgező a vízi élővilágra.	R50
H410 Nagyon mérgező a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz.	R50–53
H411 Mérgező a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz.	R51–53
H412 Ártalmas a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz.	R52–53
H413 Hosszan tartó ártalmas hatást gyakorolhat a vízi élővilágra.	R53
EUH059 Veszélyes az ózonrétegre.	R59
EUH029 Vízzel érintkezve mérgező gázok képződnek.	R29
EUH031 Savval érintkezve mérgező gázok képződnek.	R31
EUH032 Savval érintkezve nagyon mérgező gázok képződnek.	R32
EUH070 Szembe kerülve mérgező.	R39–41
A papíripari rostanyagon vagy a kartonon nem használható olyan, kereskedelmi forgalomban lévő színezőanyag-készítmény, színezék, felületkezelő szer, segédanyag és bevonat, amelyhez az alkalmazás időpontjában a H317 R-mondatot rendelték vagy rendelhetik: Allergiás bőrreakciót válthat ki.	R43

A fenti követelmény teljesítése alól mentesülnek azok az anyagok vagy keverékek, amelyek jellemzői a feldolgozás hatására olyan mértékben módosulnak (például biológiai úton már nem vehetők fel vagy kémiailag átalakulnak), hogy az esetükben azonosított veszélyek már nem állnak fenn.

Azon anyagok vagy keverékek koncentrációs határértékei, amelyekhez a fenti figyelmeztető vagy R-mondatokat rendelték vagy rendelhetik, és amelyek kimerítik a veszélyességi osztályokba vagy kategóriákba való besorolás feltételeit, valamint az 1907/2006/EK rendelet 57. cikkének a), b) vagy c) pontjában foglalt kritériumok szerinti anyagok koncentrációs határértékei nem haladhatják meg az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 10. cikkének megfelelően meghatározott általános vagy egyedi koncentrációs határértékeket. Amennyiben egyedi koncentrációs határérték került meghatározásra, akkor elsősorban annak kell megfelelni, és csak utána az általános határértékeknek.

Az 1907/2006/EK rendelet 57. cikkének d), e) vagy f) pontjában foglalt kritériumok szerinti anyagok koncentrációs határértékei nem haladhatják meg a 0,10 tömegszázalékot.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek e kritérium teljesítésének igazolásához meg kell adnia a gyártási folyamatban felhasznált anyagok mennyiségét (kg/gyártott karton ADT) és nyilatkoznia kell arról, hogy az e kritériummal kapcsolatban említett anyagok a késztermékben nincsenek jelen a meghatározott határértéknél nagyobb koncentrációban. Az anyagok és készítmények koncentrációit az 1907/2006/EK rendelet 31. cikkében foglalt követelmények szerint fel kell tüntetni a biztonsági adatlapon.

Az 1907/2006/EK rendelet 59. cikkének (1) bekezdése szerinti jegyzékben szereplő anyagok

Nem engedélyezhető eltérés a 66/2010/EK rendelet 6. cikkének (6) bekezdésében említett tilalom alól a keverékekben, árucikkekben, illetve összetett árucikkek bármely homogén alkotórészében 0,10 %-nál nagyobb koncentrációban jelen levő azon anyagok esetében, amelyek különös aggodalomra okot adó anyagnak minősülnek, és amelyek szerepelnek az 1907/2006/EK rendelet 59. cikkében említett jegyzékben. Amennyiben a koncentráció nem éri el a 0,10 %-ot, az 1272/2008/EK rendelet 10. cikke szerint meghatározott egyedi koncentrációs határértékek alkalmazandók.

Értékelés és ellenőrzés: a különös aggodalomra okot adó anyagnak minősített és az 1907/2006/EK rendelet 59. cikke szerinti jelöltlistán szereplő vegyi anyagok jegyzéke itt olvasható:

http://echa.europa.eu/chem_data/authorisation_process/candidate_list_table_en.asp

A jegyzékre hivatkozni kell a kérelmezés napján.

A kérelmezőnek ezen kritérium teljesítésének igazolásához meg kell adnia a gyártási folyamatban felhasznált anyagok mennyiségét (kg/gyártott karton ADT) és nyilatkoznia kell arról, hogy az ezen kritériummal kapcsolatban említett anyagok a késztermékben nincsenek jelen a meghatározott határértéknél nagyobb koncentrációban. A koncentrációt az 1907/2006/EK rendelet 31. cikkében foglalt követelmények szerint fel kell tüntetni a biztonsági adatlapon.

Klór

Klórgáz fehérítőszerként nem használható. Ez a követelmény nem vonatkozik a klór-dioxid előállításához és alkalmazásához használt klórgázra.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania a papíripari rostanyag gyártójának (gyártóinak) nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy klórgázt nem használtak fehérítőszerként. Megjegyzés: bár ez a követelmény az újrahasznosított rostanyagok fehérítésére is vonatkozik, elfogadható, ha a rostanyagokat életciklusuk korábbi szakaszában esetleg klórgázzal fehérítették.

APEO-k

Alkil-fenol-etoxilátok vagy más alkil-fenol származékok nem adagolhatók a tisztító vegyi anyagokhoz, a festékmentesítő vegyi anyagokhoz, a habzásgátló anyagokhoz, a diszpergálószerekhez vagy a mázanyagokhoz. Az alkil-fenol származékok olyan anyagok, amelyek lebomlásakor alkil-fenolok keletkeznek.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania a vegyi anyag szállítójának (szállítóinak) nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy alkil-fenol-etoxilátokat vagy más alkil-fenol származékokat nem adagoltak ezekhez a termékekhez.

Maradék monomerek

Azoknak a maradék monomereknek a teljes mennyisége (az akril-amid kivételével), amelyekhez az alábbi R-mondatok bármelyikét (vagy azok bármely kombinációját) rendelték vagy rendelhetik, és amelyek a mázanyagokban, rostkötő anyagokban, erősítőanyagokban, víztaszító anyagokban vagy a gyártóüzem telephelyén vagy azon kívül történő víztisztítás során használt anyagokban vannak jelen, nem haladhatja meg (szilárdanyag-tartalmuk alapján számítva) a 100 ppm koncentrációt.

Figyelmeztető mondat (10)	R-mondat (11)
H340 Genetikai károsodást okozhat.	R46
H350 Rákot okozhat.	R45
H350i Belélegzéssel rákot okozhat.	R49
H351 Feltehetően rákot okoz.	R40
H360F Károsíthatja a termékenységet.	R60
H360D Károsíthatja a születendő gyermeket.	R61
H360FD Károsíthatja a termékenységet. Károsíthatja a születendő gyermeket.	R60; R61; R60–61
H360Fd Károsíthatja a termékenységet. Feltehetően károsítja a születendő gyermeket.	R60–R63
H360Df Károsíthatja a születendő gyermeket. Feltehetően károsítja a termékenységet.	R61–R62
H400 Nagyon mérgező a vízi élővilágra.	R50
H410 Nagyon mérgező a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz.	R50–53
H411 Mérgező a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz.	R51–53
H412 Ártalmas a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz.	R52–53
H413 Hosszan tartó ártalmas hatást gyakorolhat a vízi élővilágra.	R53

A mázanyagokban, rostkötő anyagokban, erősítőanyagokban, víztaszító anyagokban vagy a gyártóüzem telephelyén vagy azon kívül történő víztisztítás során használt anyagokban (szilárdanyag-tartalmuk alapján számítva) 700 ppm-nél nagyobb koncentrációban akril-amid nem lehet jelen.

Az illetékes testület mentességet biztosíthat a kérelmező számára a fenti követelmények teljesítése alól a gyártóüzem telephelyén kívül történő víztisztítás során használt vegyi anyagokkal kapcsolatban.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania a vegyi anyag szállítójának (szállítóinak) a megfelelő dokumentumokkal (például biztonsági adatlapokkal) alátámasztott nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy teljesül e kritérium.

Felületaktív anyagok festékmentesítő készítményekben

A festékmentesítéshez használt összes felületaktív anyagnak biológiailag teljesen lebonthatónak kell lennie.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania a vegyi anyag szállítójának (szállítóinak) nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy teljesül a fenti kritérium, és mellékelnie kell az egyes felületaktív anyagok biztonsági adatlapjait vagy vizsgálati jegyzőkönyveit, amelyekben szerepel a vizsgálati módszer, a küszöbérték és a következő vizsgálati módszerek és küszöbértékek egyikének alkalmazásával nyert következtetések: OECD 302 A–C (vagy azzal egyenértékű ISO-szabványok), a 302 A és B esetében legalább 70 %-os, a 302 C esetében legalább 60 %-os 28 napos lebontási százalékaránnyal (beleértve az adszorpciót is).

Biocidok

A rostokat tartalmazó keringető vízrendszerben lévő nyálkaképző szervezetek ellen használt biocidok vagy biosztatikus hatóanyagok aktív összetevői nem lehetnek potenciálisan bioakkumulatívak. Szükséges, hogy a biocidok bioakkumulációs potenciálját < 3,0 log Pow (az oktanol/víz megoszlási együttható logaritmusa) jellemezze, vagy a kísérleti úton meghatározott biokoncentrációs tényező legyen ≤ 100.

Azoszínezékek

Az 1907/2006/EK rendelet XVII. mellékletének megfelelően nem használhatók fel olyan azoszínezékek, amelyek az alábbiakban felsorolt aromás aminokra bomolhatnak:

1.	4-amino-bifenil

(92-67-1)

benzidin

(92-87-5)

3.	4-klór-o-toluidin

(95-69-2)

4.	2-naftilamin

(91-59-8)

5.	o-amino-azotoluol

(97-56-3)

6.	2-amino-4-nitrotoluol

(99-55-8)

7.	p-klóranilin

(106-47-8)

8.	2,4-diamino-anizol

(615-05-4)

9.	4,4'-diamino-difenil-metán

(101-77-9)

10.	3,3'-diklór-benzidin

(91-94-1)

11.	3,3'-dimetoxi-benzidin

(119-90-4)

12.	3,3'-dimetil-benzidin

(119-93-7)

13.	3,3'-dimetil-4,4'-diamino-difenil-metán

(838-88-0)

14.	p-krezidin

(120-71-8)

15.	4,4'-metilén-bisz(2-klór-anilin)

(101-14-4)

16.	4,4'-oxi-dianilin

(101-80-4)

17.	4,4'-tio-dianilin

(139-65-1)

18.	o.-toluidin

(95-53-4)

19.	2,4-diamino-toluol

(95-80-7)

20.	2,4,5-trimetil-anilin

(137-17-7)

21	4-amino-azobenzol

(60-09-3)

22.	o.-anizidin

(90-04-0)

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania a vegyi anyag szállítójának (szállítóinak) nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy teljesül ez a kritérium.

Fémkomplex színezőanyagok vagy pigmentek

Nem használhatók olyan színezőanyagok és pigmentek, amelyek ólom-, réz-, króm-, nikkel- vagy alumíniumalapúak. Réz-ftalocianin színezőanyagok és pigmentek azonban használhatók.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania a vegyi anyag szállítójának (szállítóinak) nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy teljesül e kritérium.

Színezőanyagok ionos szennyeződései

A felhasznált színezőanyagokban jelen lévő ionos szennyeződések szintje nem haladhatja meg a következő értékeket: Ag 100 ppm; As 50 ppm; Ba 100 ppm; Cd 20 ppm; Co 500 ppm; Cr 100 ppm; Cu 250 ppm; Fe 2 500 ppm; Hg 4 ppm; Mn 1 000 ppm; Ni 200 ppm; Pb 100 ppm; Se 20 ppm; Sb 50 ppm; Sn 250 ppm; Zn 1 500 ppm.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek nyilatkozatot kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy teljesül ez a kritérium.

B4. kritérium – Hulladékgazdálkodás

Minden papíripari rostanyagot és kartont gyártó üzemnek (a szóban forgó üzem tekintetében illetékes helyi és a nemzeti szabályozó hatóságok követelményeinek megfelelően) rendelkeznie kell a hulladékok, valamint az ökocímkével ellátott termék gyártásából származó melléktermékek kezelésére szolgáló rendszerrel. A kérelemnek tartalmaznia kell a rendszer dokumentációját vagy leírását, legalább az alábbi információkkal:

—	az újrahasznosítható anyagnak az egyéb hulladéktól való elválasztására és a felhasználására szolgáló eljárások,

—	az anyagok egyéb felhasználásra – például a termelési folyamathoz szükséges gőz- vagy hőfejlesztéshez szükséges égetés, illetve mezőgazdasági felhasználás céljára – történő visszanyerésének eljárásai,

—	a veszélyes hulladék kezelésének eljárásai (a szóban forgó, papíripari rostanyagot és kartont gyártó üzemek tekintetében illetékes szabályozó hatóságok meghatározása szerint).

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek részletesen ismertetnie kell az egyes érintett gyártóüzemek hulladékgazdálkodási eljárásait, és nyilatkozatot kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy teljesül ez a kritérium.

2. kritérium – Rostanyagok: fenntartható erdőgazdálkodás

A nyersanyagként felhasznált rostanyag lehet újrahasznosított vagy primer rostanyag.

A primer rostanyagot illetően a fenntartható erdőgazdálkodás alatt álló forrásból való származást, valamint a felügyeleti lánc ellenőrzését független harmadik fél, például az FSC vagy a PEFC érvényes tanúsítványával, illetve ezekkel egyenértékű tanúsítási rendszerek dokumentációjával kell igazolni.

Amennyiben azonban a tanúsítási rendszerek egy adott terméken vagy terméksoron belül engedélyezik a tanúsított, újrafeldolgozott és nem tanúsított anyagok együttes használatát, a nem tanúsított primer anyagok aránya nem haladhatja meg a nyersanyagként használt összes rostanyag 30 %-át. Az ilyen nem tanúsított anyagokat olyan rendszerrel kell ellenőrizni, amely garanciát biztosít arra, hogy az anyagok jogszerű forrásból származnak és megfelelnek a tanúsító rendszer nem tanúsított anyagokkal kapcsolatban támasztott minden egyéb kívánalmának.

Az erdőgazdálkodási és/vagy felügyeleti lánccal kapcsolatos tanúsítványokat kiállító tanúsító testületeknek rendelkezniük kell a tanúsítási rendszer akkreditációjával/elismerésével.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek a papíripari rostanyag és a karton gyártása során felhasznált rostanyagok típusát, mennyiségét és eredetét megnevező megfelelő dokumentációt kell benyújtania.

Primer rostanyagok használata esetén a termék fenntartható erdőgazdálkodás alatt álló forrásból való származását, valamint a felügyeleti lánc ellenőrzését független harmadik fél, például a PEFC vagy az FSC tanúsítványával, illetve ezekkel egyenértékű tanúsítási rendszerek dokumentációjával kell igazolni. Amennyiben a termék vagy a terméksor nem tanúsított anyagot is tartalmaz, igazolni kell, hogy annak aránya a termékben nem éri el a 30 %-ot, valamint hogy a nem tanúsított anyagokat olyan rendszerrel ellenőrzik, amely garanciát biztosít arra, hogy az anyagok jogszerű forrásból származnak és megfelelnek az adott rendszer nem tanúsított anyagokkal kapcsolatban támasztott minden egyéb kívánalmának.

Újrahasznosított rostanyag használatakor a kérelmezőnek az EN 643 vagy egy azzal egyenértékű szabvány szerint nyilatkoznia kell a termékhez felhasznált újrahasznosított papír fajták szerinti átlagos mennyiségéről. A kérelmezőnek emellett nyilatkoznia kell arról, hogy a százalékos arány kiszámításához nem használt (saját vagy megvásárolt) papírgyári selejtet.

A feldolgozási folyamatokra alkalmazandó kritériumok

3. kritérium – Tilalom vagy korlátozás hatálya alá eső anyagok és keverékek

Veszélyes anyagok és keverékek

A feldolgozott papírtermék nyomtatásához, bevonásához és kikészítéséhez nem használható olyan fogyóeszköz, amely megjelenhet a késztermékben, és olyan anyagokat és/vagy keverékeket tartalmaz, amelyek az 1272/2008/EK rendelet vagy a 67/548/EGK tanácsi irányelv (12) alábbiakban meghatározott egy vagy több figyelmeztető mondatával vagy kockázatra utaló figyelmeztetésével (R-mondatok) jellemezhetők, vagy olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket megemlít az 1907/2006/EK rendelet 57. cikke.

E tilalom nem vonatkozik a rotációs mélynyomás során használt toluolra, amennyiben az illékony kibocsátás ellenőrzésére és figyelemmel kísérésére alkalmas zárt vagy visszanyerést biztosító rendszereket, illetve azokkal egyenértékű rendszereket alkalmaznak, és ahol a visszanyerés hatékonysága legalább 92 %-os. A H412/R52–53 figyelmeztetésekkel jellemezhető UV-lakkok és UV-festékek szintén nem tartoznak e tilalom hatálya alá.

A kész feldolgozott papírtermék részét képező, nem papíralapú összetevők nem tartalmazhatják a fent említett anyagokat.

A figyelmeztető mondatok és a kockázatra utaló figyelmeztetések (R-mondatok) felsorolása

Figyelmeztető mondat (13)	R-mondat (14)
H300 Lenyelve halálos.	R28
H301 Lenyelve mérgező.	R25
H304 Lenyelve és a légutakba kerülve halálos lehet.	R65
H310 Bőrrel érintkezve halálos.	R27
H311 Bőrrel érintkezve mérgező.	R24
H330 Belélegezve halálos.	R23 vagy R26
H331 Belélegezve mérgező.	R23
H340 Genetikai károsodást okozhat.	R46
H341 Feltehetően genetikai károsodást okoz.	R68
H350 Rákot okozhat.	R45
H350i Belélegzéssel rákot okozhat.	R49
H351 Feltehetően rákot okoz.	R40
H360F Károsíthatja a termékenységet.	R60
H360D Károsíthatja a születendő gyermeket.	R61
H360FD Károsíthatja a termékenységet. Károsíthatja a születendő gyermeket.	R60; R61; R60/61
H360Fd Károsíthatja a termékenységet. Feltehetően károsítja a születendő gyermeket.	R60; R63
H360Df Károsíthatja a születendő gyermeket. Feltehetően károsítja a termékenységet.	R61; R62
H361f Feltehetően károsítja a termékenységet.	R62
H361d Feltehetően károsítja a születendő gyermeket.	R63
H361fd Feltehetően károsítja a termékenységet. Feltehetően károsítja a születendő gyermeket.	R62–63
H362 A szoptatott gyermeket károsíthatja.	R64
H370 Károsítja a szerveket.	R39/23; R39/24; R39/25; R39/26; R39/27; R39/28
H371 Károsíthatja a szerveket.	R68/20; R68/21; R68/22
H372 Ismétlődő vagy hosszabb expozíció esetén károsítja a szerveket.	R48/25; R48/24; R48/23
H373 Ismétlődő vagy hosszabb expozíció esetén károsíthatja a szerveket.	R48/20; R48/21; R48/22
H400 Nagyon mérgező a vízi élővilágra.	R50
H410 Nagyon mérgező a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz.	R50/53
H411 Mérgező a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz.	R51/53
H412 Ártalmas a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz.	R52/53
H413 Hosszan tartó ártalmas hatást gyakorolhat a vízi élővilágra.	R53
EUH059 Veszélyes az ózonrétegre.	R59
EUH029 Vízzel érintkezve mérgező gázok képződnek.	R29
EUH031 Savval érintkezve mérgező gázok képződnek.	R31
EUH032 Savval érintkezve nagyon mérgező gázok képződnek.	R32
EUH070 Szembe kerülve mérgező.	R39/41

Azon anyagok koncentrációs határértékei, amelyekhez az alkalmazás időpontjában a fenti figyelmeztető vagy R-mondatokat rendelték vagy rendelhetik, vagy amelyek kimerítik a veszélyességi osztályokba vagy kategóriákba való besorolás feltételeit, valamint az 1907/2006/EK rendelet 57. cikkének a), b) vagy c) pontjában foglalt kritériumokat, nem haladhatják meg az 1272/2008/EK rendelet 10. cikkével összhangban meghatározott általános vagy egyedi koncentrációs határértékeket. Amennyiben egyedi koncentrációs határérték került meghatározásra, akkor elsősorban annak kell megfelelni, és csak utána az általános határértékeknek.

Az 1907/2006/EK rendelet 57. cikkének d), e) vagy f) pontjában foglalt kritériumoknak megfelelő anyagok koncentrációs határértékei nem haladhatják meg a 0,10 tömegszázalékot.

Értékelés és ellenőrzés: az 1272/2008/EK rendelet szerint a veszélyesség szempontjából még nem osztályozott anyagok tekintetében a kérelmezőnek az alábbiak benyújtásával kell igazolnia a megfelelőséget: i. nyilatkozat arról, hogy a késztermék részét képező, nem papíralapú összetevők az engedélyezett határértéknél nagyobb koncentrációban nem tartalmaznak a kritériumban említett anyagokat; ii. nyilatkozat arról, hogy a kész feldolgozott papírtermék nyomtatásához, bevonásához és kikészítéséhez használt fogyóeszközök egyike sem tartalmazza az engedélyezett határértéknél nagyobb koncentrációban az e kritériumokban említett anyagokat; iii. a feldolgozott papírtermékek nyomtatásához, kikészítéséhez és bevonásához használt összes fogyóeszköz jegyzéke. Ebben a jegyzékben szerepelnie kell a gyártási folyamat során felhasznált összes fogyóeszköz mennyiségének, funkciójának és beszállítójának.

E kritérium teljesítésének igazolásához a kérelmezőnek be kell nyújtania a vegyi anyag szállítójának (szállítóinak) nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy az egyes anyagok nincsenek besorolva a fentiekben említett figyelmeztető mondatokhoz tartozó, az 1272/2008/EK rendelet szerinti veszélyességi osztályokba, amennyire ezt meg lehet ítélni legalább az 1907/2006/EK rendelet VII. mellékletében foglalt követelményeknek megfelelő információk alapján. A nyilatkozathoz mellékelni kell a fentiekben felsorolt figyelmeztető mondatokhoz tartozó, vonatkozó jellemzők összesített adatait, mégpedig az 1907/2006/EK rendelet II. mellékletének (A biztonsági adatlapok elkészítésével kapcsolatos követelmények) 10., 11. és 12. szakaszában meghatározott részletességgel.

Az anyagok lényegi jellemzőiről a vizsgálatokon kívül más eszközökkel, például alternatív módszerekkel is nyerhetők adatok: alkalmazhatók például in vitro módszerek, mennyiségi szerkezet-hatás modellek vagy az 1907/2006/EK rendelet XI. melléklete szerinti csoportosítás vagy kereszthivatkozás. A vonatkozó adatok megosztása kifejezetten ajánlott.

Az adatoknak az anyagoknak vagy keverékeknek a késztermékben felhasznált formáira vagy fizikai állapotaira kell vonatkozniuk.

A REACH-rendelet IV. és V. mellékletében felsorolt, az 1907/2006/EK (REACH) rendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) és b) pontja alapján a regisztrációs kötelezettség teljesítése alól mentesülő anyagok esetében a fenti követelményeknek való megfelelés egy erre vonatkozó nyilatkozattal igazolható.

A kérelmezőnek megfelelő dokumentumokkal kell bizonyítania a rotációs mélynyomás során használt toluol kezelése érdekében alkalmazott zárt rendszerek/visszanyerést biztosító rendszerek, illetve az azokkal egyenértékű rendszerek visszanyerési hatékonyságát.

Az 1907/2006/EK rendelet 59. cikkének (1) bekezdése szerinti jegyzékben szereplő anyagok

Nem engedélyezhető eltérés a 66/2010/EK rendelet 6. cikkének (6) bekezdésében említett tilalom alól a keverékekben 0,1 %-nál nagyobb koncentrációban jelen levő azon anyagok esetében, amelyek különös aggodalomra okot adó anyagoknak minősülnek, és amelyek szerepelnek az 1907/2006/EK rendelet 59. cikkében említett jegyzékben. Amennyiben a koncentráció nem éri el a 0,10 %-ot, az 1272/2008/EK rendelet 10. cikke szerint meghatározott egyedi koncentrációs határértékek alkalmazandók.

Értékelés és ellenőrzés: a különös aggodalomra okot adó anyagnak minősülő és az 1907/2006/EK rendelet 59. cikke szerinti jelöltlistán szereplő vegyi anyagok jegyzéke itt olvasható:

http://echa.europa.eu/chem_data/authorisation_process/candidate_list_table_en.asp

A jegyzékre hivatkozni kell a kérelmezés napján.

A kérelmezőnek e kritérium teljesítésének igazolásához meg kell adnia a feldolgozott papírtermékek nyomtatásához felhasznált anyagok mennyiségét, és nyilatkoznia kell arról, hogy az e kritériummal kapcsolatban említett anyagok a késztermékben nincsenek jelen a meghatározott határértéknél nagyobb koncentrációban. A koncentrációt az 1907/2006/EK rendelet 31. cikkének megfelelően fel kell tüntetni a biztonsági adatlapon.

Biocidok

A 67/548/EGK irányelv, az 1999/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) vagy az 1272/2008/EK rendelet szerint H410/R50–53 vagy H411/R51–53 veszélyességi kategóriába sorolt, akár közvetlen összetevőként, akár az összetevőket alkotó bármely keverék részeként a termék tartósítására használt biocidok csak azzal a feltétellel engedélyezettek, hogy bioakkumulációs potenciáljukat < 3,0 log Pow (az oktanol/víz megoszlási együttható logaritmusa) jellemzi, vagy kísérleti úton meghatározott biokoncentrációs tényezőjük (BCF) ≤ 100.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania a gyártás különböző szakaszai során használt összes biocidra vonatkozó anyagbiztonsági adatlapok egy-egy példányát, valamint a késztermékben lévő biocidok koncentrációjára vonatkozó dokumentációt.

Mosószerek

A nyomdai folyamatokhoz és/vagy alfolyamatokhoz csak akkor használható aromásszénhidrogén-tartalmú mosószer, ha az megfelel a 3. b) pontban foglaltaknak és ha teljesül az alábbi feltételek egyike:

i.	a mosószerben lévő aromás szénhidrogének mennyisége nem haladja meg a 0,10 tömegszázalékot;

ii.	a felhasznált aromásszénhidrogén-alapú mosószer éves mennyisége nem haladja meg az adott naptári évben felhasznált mosószerek összmennyiségének 5 %-át.

E követelmény nem vonatkozik a rotációs mélynyomás során mosószerként használt toluolra.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania minden olyan mosószer biztonsági adatlapját, amelyet az éves fogyasztás értékéhez alapul vett év során a nyomdában felhasználtak. Mellékelni kell a mosószer-beszállítók nyilatkozatát a mosószerek aromásszénhidrogén-tartalmára vonatkozóan.

Alkil-fenol-etoxilátok – halogénezett oldószerek – ftalátok

Az alábbi anyagok vagy készítmények nem használhatók a feldolgozott papírtermék nyomtatásához használt tinták, színezékek, tonerek, ragasztók, mosószerek vagy egyéb tisztító vegyszerek adalékaként:

—	Alkil-fenol-etoxilátok és származékaik, amelyek lebomlásával alkil-fenolok keletkezhetnek.

—	Halogénezett oldószerek, amelyek a kérelem benyújtásának időpontjában már be voltak sorolva a 3. a) pontban szereplő veszélyességi kategóriákba.

—	Ftalátok, amelyek a kérelem benyújtásának időpontjában az 1272/2008/EK rendelet szerinti H360F, H360D, H361f figyelmeztetéssel (R-mondattal) voltak jellemezhetők.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek nyilatkozatot kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy teljesül ez a kritérium.

Nyomdafestékek, tonerek, tinták, lakkok, fóliák és laminátumok

A következő nehézfémek vagy vegyületeik nem használhatók nyomdafestékként, tonerként, tintaként, lakként, fóliaként és laminátumként (sem anyagként, sem pedig a felhasznált készítmények összetevőjeként): kadmium, réz (kivéve réz-ftalocianin), ólom, nikkel, króm(VI), higany, arzén, oldható bárium, szelén, antimon. Kobalt legfeljebb 0,10 tömegszázalékos mennyiségben használható.

Az összetevők a nyersanyag szennyeződéseiből eredően nyomokban, legfeljebb 0,010 tömegszázalék mennyiségben tartalmazhatják ezeket a fémeket.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek nyilatkozatot kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy teljesül ez a kritérium, valamint mellékelnie kell az összetevők beszállítóinak nyilatkozatait.

Fém összetevők

A fémek nem lehetnek bevonva kadmiummal, krómmal, nikkellel, cinkkel, higannyal, ólommal, ónnal és ezek vegyületeivel.

Kis alkatrészek (szegecses, fűzőlyukas és lefűzőlapocskás mechanizmusok) esetében elfogadható a fémfelületek nikkellel vagy cinkkel történő kezelése, amennyiben ez az erős fizikai igénybevétel miatt szükséges.

Mind a nikkellel való bevonás, mind a cinkkel történő galvanizálás esetében igénybe kell venni szennyvízkezelést, ioncserélő technológiát, membrános technológiát vagy ezekkel egyenértékű technológiát a vegyipari termékek lehető legnagyobb mértékben történő újrahasznosítása érdekében.

A felületkezelés során kibocsátott szennyező anyagokat ki kell nyerni és ártalmatlanítani kell. A rendszernek zártnak és elvezetés nélkülinek kell lennie, kivéve cink használata esetén, ugyanis ebben az esetben a kibocsátás legfeljebb 0,50 mg/l lehet.

A felületkezelés során felhasznált vegyipari termékeknek meg kell felelniük a 3. c) (Biocidok) és a 3. e) (Alkil-fenol-etoxilátok – halogénezett oldószerek – ftalátok) kritériumnak.

Ez a követelmény minden egyes olyan fémtípusú összetevőre vonatkozik, amely meghaladja a függőmappák, fémkapcsos irattartók, gyűrűs iratrendezők és emelőkaros iratrendezők alkategóriájába tartozó késztermék tömegének 10 %-át.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek nyilatkozatot kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy teljesül ez a kritérium.

4. kritérium – Újrafeldolgozhatóság

A feldolgozott papírterméknek újrafeldolgozhatónak kell lennie. Követelmény továbbá, hogy a feldolgozott papírtermék nem papíralapú összetevőit könnyen el lehessen távolítani annak érdekében, hogy azok ne gátolják az újrafeldolgozást.

a)	Nedvesszilárdságot növelő anyagok kizárólag akkor alkalmazhatók, ha a késztermék újrafeldolgozhatósága bizonyítható.

b)	Nem oldható ragasztók kizárólag akkor alkalmazhatók, ha eltávolíthatóságuk bizonyítható.

c)	Bevonólakkok és laminálószerek – többek között polietilén és/vagy polietilén/polipropilén – kizárólag iratrendezőkhöz, irattartókhoz, füzetekhez, jegyzetfüzetekhez és naplókhoz használhatók.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania a nedvesszilárdságot növelő anyagok újrafeldolgozhatóságával és a ragasztóanyagok eltávolíthatóságával kapcsolatos vizsgálati eredményeket. A referenciának tekintett vizsgálati módszer a nedvesszilárdságot növelő anyagok esetében a PTS-módszer (PTS-RH 021/97), a nem oldható ragasztók eltávolíthatóságával kapcsolatban pedig a 12. INGEDE-módszer, illetve az ezekkel egyenértékű módszerek. A kérelmezőnek nyilatkozatot kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy a bevont és a laminált feldolgozott papírtermékek megfelelnek a 3. c) pontban foglaltaknak. Ha a feldolgozott papírtermék könnyen eltávolítható alkotórészt tartalmaz (például függőmappa esetében fémlapot, illetve műanyag borítót vagy többször használható füzetborítót), az újrafeldolgozhatóságot ezen összetevő nélkül is lehet vizsgálni. A nem papíralapú összetevők egyszerű eltávolíthatóságát a hulladékpapír-begyűjtő vagy az újrafeldolgozást végző vállalat, illetve az ilyen tevékenységeket végző egyéb szervezetek nyilatkozatával kell igazolni. Olyan vizsgálati módszerek is alkalmazhatók, amelyek egy hozzáértő, független harmadik fél tanúsítása szerint egyenértékű eredményekre vezetnek.

5. kritérium – Kibocsátás

Vízbe történő kibocsátás

A filmelőhíváskor, valamint a klisírozáskor használt ezüstöt, illetve fotokémiai anyagokat tartalmazó öblítővizet tilos szennyvíztisztító telepre engedni.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek nyilatkozatot kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy teljesül ez a kritérium, és be kell nyújtania a fotokémiai anyagokat és ezüstöt tartalmazó öblítővíz telephelyén történő kezelésének módját ismertető dokumentumot. Amennyiben a filmelőhívást és/vagy klisírozást a kérelmező külső vállalkozóval végezteti, ennek az alvállalkozónak nyilatkoznia kell az e kritériumnak való megfelelésről, ismertetve a fotokémiai anyagokat és ezüstöt tartalmazó öblítővíznek az alvállalkozók telephelyén történő kezelésének módját.

Rotációs mélynyomás esetében a szennyvíztisztító telepre a nyomdában használt nyomóhenger felszínének négyzetmétereként legfeljebb 45 mg Cr és 400 mg Cu bocsátható ki.

Értékelés és ellenőrzés: a szennyvízbe kibocsátott Cr és Cu mennyiségét ellenőrizni kell a rotációs mélynyomó üzemben a kezelés után és a kibocsátás előtt. Minden hónapban reprezentatív mintát kell gyűjteni a Cr- és Cu-tartalmú kibocsátott anyagokból. Legalább évente egyszer analitikai vizsgálatot kell végeztetni egy akkreditált laboratóriummal annak megállapítására, hogy e minták reprezentatív almintáiban mekkora a Cr- és Cu-tartalom. E kritérium vonatkozásában a megfelelőséget úgy kell megállapítani, hogy az éves analitikai vizsgálaton mért Cr- és Cu-mennyiséget el kell osztani a nyomdában a nyomtatáshoz használt nyomóhenger-felszín nagyságával. Ez utóbbi kiszámításához a nyomóhenger felszínét (= 2πrL, ahol r a sugár, L pedig a henger hossza) meg kell szorozni az adott év nyomdai feladatainak számával. A referenciának tekintett vizsgálati módszerek Cr esetében: EN ISO 11885 (Vízminőség. Kiválasztott elemek mennyiségének meghatározása induktív csatolású plazma-optikai emissziós spektrometria [ICP-OES] útján) és EN 1233 (Vízminőség. Krómtartalom meghatározása. Atomabszorpciós spektrometria), Cu esetében pedig: EN ISO 11885 (Vízminőség. Kiválasztott elemek mennyiségének meghatározása induktív csatolású plazma-optikai emissziós spektrometria [ICP-OES] útján).

A levegőbe történő kibocsátás

Illékony szerves vegyületek (VOC)

Az alábbi feltételnek kell eleget tenni:

(PVOC – RVOC)/Ppapír < 5 [kg/tonna]

ahol:

PVOC	=	a feldolgozott termékek éves összmennyiségének előállításához beszerzett vegyi anyagokban lévő illékony szerves vegyületek kilogrammban kifejezett éves összmennyisége.
RVOC	=	az illékony szerves vegyületek anyagvesztesége, a nyomdai folyamatokból visszanyert és értékesített, illetve újrafelhasznált éves összmennyisége kilogrammban kifejezve.
Ppapír	=	a feldolgozott termékek előállításához megvásárolt és felhasznált papír tonnában kifejezett éves összmennyisége.

Ha egy nyomda többféle nyomtatási technológiát is alkalmaz, akkor ezt a kritériumot minden egyes technológia vonatkozásában teljesíteni kell.

A PVOC tag kiszámításakor a biztonsági adatlapon vagy a vegyipari termékek beszállítója által megadott, azzal egyenértékű nyilatkozatban szereplő VOC-tartalmat kell alapul venni.

Az RVOC tagot az értékesített vegyipari termékeknek a nyilatkozatban feltüntetett VOC-tartalma alapján vagy a telephely belső nyilvántartásában (vagy azzal egyenértékű egyéb dokumentumban) a visszanyert és helyben újrafelhasznált VOC éves mennyiségére vonatkozó adatok alapján kell kiszámítani.

A heat-set típusú ofszetnyomtatásra vonatkozó különleges feltételek:

A szárítóegységként integrált utóégetőművel ellátott nyomdagéppel végzett heat-set típusú ofszetnyomtatás esetében az alábbi számítási módszer alkalmazandó:

ii.

A szárítóegységként integrált utóégetőművel nem rendelkező nyomdagéppel végzett heat-set típusú ofszetnyomtatás esetében az alábbi számítási módszer alkalmazandó:

PVOC = a feldolgozott termékek éves összmennyiségének előállításához felhasznált nedvesítőszerekben lévő VOC kilogrammban kifejezett teljes éves mennyiségének 90 %-a + a feldolgozott termékek éves összmennyiségének előállításához felhasznált mosószerekben lévő VOC kilogrammban kifejezett teljes éves mennyiségének 85 %-a + a feldolgozott termékek éves összmennyiségének előállításához felhasznált nyomdafestékekben lévő VOC kilogrammban kifejezett teljes éves mennyiségének 10 %-a.

Amennyiben a szárítási folyamatból származó égéstermékek kezelésére szolgáló rendszer révén elért VOC-csökkentés aránya meghaladja a feldolgozott termékek éves összmennyiségének előállításához felhasznált nedvesítő- és mosószerekben lévő VOC teljes éves mennyiségének 10 %-át, illetve 15 %-át, akkor a csökkentés mértékének megfelelően az i. és az ii. pontban megadott 90 %-nál és 85 %-nál kisebb arány is alapul vehető a számításban.

Értékelés és ellenőrzés: a vegyi anyagok beszállítóinak nyilatkozatban kell ismertetniük az alkoholok, mosószerek, festékek, nedvesítőszerek vagy a megfelelő egyéb vegyipari termékek VOC-tartalmát. A kérelmezőnek be kell nyújtania a fentiek alapján elkészített számítás eredményét. A számítási időszakot 12 hónap gyártására kell alapozni. Új vagy felújított gyártóüzem esetében a számításokat az üzem legalább 3 hónapos reprezentatív üzemelésére kell alapozni.

6. kritérium – Hulladék

Hulladékgazdálkodás

A feldolgozott papírtermékeket gyártó létesítménynek a helyi és a nemzeti szabályozó hatóságok követelményeinek megfelelően rendelkeznie kell a hulladékok, köztük a feldolgozott papírtermékek előállításakor keletkező melléktermékek kezelésére alkalmas rendszerrel.

A rendszert dokumentálni vagy ismertetni kell, legalább a következő folyamatokra kitérve:

i.	a hulladékáramban lévő újrafeldolgozható anyagok kezelése, gyűjtése, elkülönítése és használata;

ii.	az anyagok egyéb felhasználásra – például a termelési folyamathoz szükséges gőz- vagy hőfejlesztéshez szükséges égetés, illetve mezőgazdasági felhasználás céljára – történő visszanyerése;

iii.	a veszélyes hulladék kezelése, gyűjtése, elkülönítése és ártalmatlanítása a helyi és a nemzeti szabályozó hatóságok által meghatározottak szerint.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek nyilatkozatot kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy teljesül ez a kritérium, mellékelve a hulladékgazdálkodás terén elfogadott eljárások leírását. Adott esetben a kérelmezőnek évente be kell nyújtania az erre vonatkozó nyilatkozatot a helyi hatóságnak. Ha a hulladékgazdálkodási tevékenységet kiszervezik, akkor e kritérium vonatkozásában az alvállalkozó megfelelőségi nyilatkozatára is szükség van.

Hulladékpapír

A gyártás során keletkező hulladékpapír „X” mennyiségére vonatkozó határértékek:

—	20 % a borítékok esetében

—	20 % az irodai papíráru esetében

—	10 % a papírzacskók esetében

ahol X = az ökocímkével ellátott feldolgozott papírtermék feldolgozása során (a kikészítési eljárásokat is ideértve) keletkezett hulladékpapír kilogrammban kifejezett éves mennyiségének, valamint az ökocímkével ellátott feldolgozott papírtermék előállításához beszerzett és felhasznált papír tonnában kifejezett éves mennyiségének a hányadosa.

Az „X” kiszámításakor nem kell figyelembe venni a hulladékpapír mennyiségét, ha az más nyomda megbízásából végzett kikészítési eljárások során keletkezett egy adott nyomdában.

Ha külső alvállalkozó végzi a kikészítési eljárásokat, akkor az azokból származó hulladékpapír-mennyiségnek szerepelnie kell az „X” számításában és a jelentésben.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek ismertetnie kell a hulladékpapír-mennyiség kiszámításának módját, valamint mellékelnie kell a nyomdában keletkező hulladékpapír összegyűjtését végző vállalkozó nyilatkozatát. A kikészítési folyamatok kiszervezésének feltételeit, valamint az e folyamatok kapcsán keletkező papírhulladék mennyiségére vonatkozó számításokat szintén be kell nyújtani. A számítási időszakot 12 hónap gyártására kell alapozni. Új vagy felújított gyártóüzem esetében a számításokat az üzem legalább 3 hónapos reprezentatív üzemelésére kell alapozni.

7. kritérium – Energiafelhasználás

A nyomdának vagy feldolgozóüzemnek nyilvántartást kell vezetnie az összes energiafogyasztó eszközről (köztük a gépi, világítástechnikai, légkondicionáló és hűtőberendezésekről), valamint energiahatékonyságot növelő intézkedésekből álló programot kell kidolgoznia.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania az energiafogyasztó eszközökről szóló nyilvántartást és a hatékonyságnövelő programot.

8. kritérium – Képzés

Gondoskodni kell arról, hogy a napi működésben részt vevő valamennyi munkavállaló rendelkezzen az uniós ökocímke kritériumainak teljesítéséhez és folyamatos fejlesztéséhez szükséges összes ismerettel.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek nyilatkozatot kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy teljesül ez a kritérium, és mellékelnie kell a képzési program részleteit, tartalmát, valamint egy jelentést arról, hogy a személyzet mely tagjai mikor és milyen képzésen vettek részt. A kérelmezőnek el kell juttatnia az illetékes testületnek a képzés anyagának mintapéldányát is.

9. kritérium – Használatra való alkalmasság

A terméknek a tervezett használatra alkalmasnak kell lennie.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek megfelelő dokumentumokkal kell igazolnia, hogy megfelel ennek a kritériumnak. A kérelmező adott esetben országos vagy kereskedelmi szabványt is alapul vehet a feldolgozott papírtermékek használatra való alkalmasságának bizonyításához. Papírtáskák esetében a referenciának tekintett vizsgálati módszer: EN 13590:2003.

10. kritérium – A papírtáskákon feltüntetett információ

A papírtáskákon szerepelnie kell a következő szövegnek:

„Kérjük, használja újra ezt a táskát.”

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania az előírt információt tartalmazó papírtáska kialakításának mintáját.

11. kritérium – Az uniós ökocímkén feltüntetett információk

A választható, szövegmezős címkének a következő szöveget kell tartalmaznia:

—	Újrafeldolgozható termék.

—	A papír előállítása, a nyomdai műveletek és a feldolgozás során korlátozott mennyiségű vegyi anyag került a vízbe és a levegőbe.

Annak érdekében, hogy a fogyasztókat ne zavarhassák össze az uniós ökocímkével ellátott táskához és annak uniós ökocímke nélküli tartalmához kapcsolódó üzenetek, a papírtáskákat úgy kell kialakítani, hogy azok nyitottak legyenek, és vagy a vásárlás helyén, vagy a vásárlást követően töltsék meg azokat, hogy a fogyasztók számára egyértelmű legyen, hogy az uniós ökocímke csak a papírtáskára érvényes, az abban elhelyezett árukra nem. Az uniós ökocímke táskán megjelenített logójának a következő szöveget kell tartalmaznia: „Uniós ökocímkét nyert papírtáska”.

Az opcionális szöveges címke használatával kapcsolatban a következő weboldalon található, „Guidelines for the use of the EU Ecolabel logo” (Útmutató az uniós ökocímke logójának használatához) című dokumentum szolgál információkkal:

http://ec.europa.eu/environment/ecolabel/promo/pdf/logo%20guidelines.pdf

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek be kell nyújtania a feldolgozott papírtermék egy példányát, amelyen látható a címke, továbbá egy nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy teljesül ez a kritérium.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i 1907/2006/EK rendelete vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) és az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló rendelet (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(2) A Bizottság 2011. június 7-i 2011/333/EU határozata a másolópapírra és a grafikai célra szánt papírra vonatkozó uniós ökocímke odaítélésével kapcsolatos ökológiai kritériumok megállapításáról (HL L 149., 2011.6.8., 12. o.).

(3) A Bizottság 2012. július 12-i 2012/448/EU határozata az újságnyomópapír uniós ökocímkéjének odaítélésére vonatkozó ökológiai kritériumok megállapításáról (HL L 202., 2012.7.28., 26. o.).

(4) E szint teljesítése alól mentesség adható legfeljebb 0,1 értékig, amennyiben a P magasabb értéke bizonyíthatóan a facellulóz magasabb természetes P-tartalmának tudható be.

(5) A 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.) meghatározottak szerint.

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 66/2010/EK rendelete az uniós ökocímkéről (HL L 27., 2010.1.30., 1. o.).

(7) Az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglaltak szerint.

(8) A 67/548/EGK tanácsi irányelvben foglaltak szerint.

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1272/2008/EK rendelete az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(10) Az 1272/2008/EK rendeletben foglaltak szerint.

(11) A 67/548/EGK irányelvben foglaltak szerint.

(12) A Tanács 1967. június 27-i 67/548/EGK irányelve a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL 196., 1967.8.16., 1. o.).

(13) Az 1272/2008/EK rendeletben foglaltak szerint.

(14) A 67/548/EGK irányelvben foglaltak szerint.

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 1999. május 31-i 1999/45/EK irányelve a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről (HL L 200., 1999.7.30., 1. o.).

8.5.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/49

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG

73/13/COL HATÁROZATA

(2013. február 20.)

az állami támogatások anyagi jogi és eljárásjogi szabályainak új, az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a széles sávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról szóló fejezet bevezetésével történő nyolcvankilencedik módosításáról

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG,

TEKINTETTEL az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra (1) és különösen annak 61–63. cikkére és 26. jegyzőkönyvére,

TEKINTETTEL az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodásra (2) és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjára és 24. cikkére,

EMLÉKEZTETVE a Hatóság által 1994. január 19-én elfogadott, állami támogatással kapcsolatos eljárási és anyagi jogi szabályokra (3),

MIVEL:

A felügyeleti és bírósági megállapodás 24. cikke értelmében a Hatóság érvényt szerez az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó rendelkezéseinek.

A felügyeleti és bírósági megállapodás 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján a Hatóság közleményeket vagy iránymutatásokat ad ki az EGT-megállapodás által szabályozott ügyekben, amennyiben ezen megállapodás vagy a felügyeleti és bírósági megállapodás kifejezetten így rendelkezik, vagy amennyiben a Hatóság ezt szükségesnek ítéli.

2012. december 19-én az Európai Bizottság közleményt (4) adott ki az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a szélessávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról.

E közlemény az Európai Gazdasági Térséget is érinti.

Az EGT állami támogatási szabályainak egységes alkalmazását az Európai Gazdasági Térség egész területén biztosítani kell.

Az EGT-megállapodás XV. mellékletének végén szereplő „ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK” cím II. pontja értelmében a Hatóság a Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja az Európai Bizottság által elfogadott jogi aktusoknak megfelelő jogi aktusokat.

Az Európai Bizottsággal és az EFTA-államokkal konzultációra került sor,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az állami támogatásról szóló iránymutatás egy új, az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak a szélessávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról szóló fejezet bevezetésével módosul. Az új fejezet e határozat mellékletében található.

2. cikk

Csak az angol nyelvű változat hiteles.

Kelt Brüsszelben, 2013. február 20-án.

az EFTA Felügyeleti Hatóság részéről

Oda Helen SLETNES

elnök

Sabine MONAUNI-TÖMÖRDY

testületi tag

(1) A továbbiakban: EGT-megállapodás.

(2) A továbbiakban: felügyeleti és bírósági megállapodás.

(3) Az EFTA Felügyeleti Hatóság által 1994. január 19-én elfogadott és közzétett, az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének, valamint a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve 1. cikkének alkalmazására és értelmezésére vonatkozó iránymutatás, közzétéve: az Európai Unió Hivatalos Lapja (a továbbiakban: HL) L 231., 1994.9.3., 1. o. A továbbiakban: az állami támogatásokról szóló iránymutatás. Az állami támogatásokról szóló iránymutatás frissített változata a Hatóság honlapján található: http://www.eftasurv.int/state-aid/legal-framework/state-aid-guidelines/ NB: Frissített hiperlink

(4) Az Európai Bizottság közleménye: Uniós iránymutatás az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a szélessávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról (HL C 25., 2013.1.26., 1. o.).

MELLÉKLET

AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁSRA VONATKOZÓ SZABÁLYOKNAK A SZÉLESSÁVÚ HÁLÓZATOK MIELŐBBI KIÉPÍTÉSÉRE VALÓ ALKALMAZÁSÁRÓL (1)

1. BEVEZETÉS

(1)

A széles sávú kapcsolat stratégiai jelentőséggel bír az európai gazdaság valamennyi ágazatának növekedése, valamint a társadalmi és területi kohézió szempontjából. Az Európai Unió Európa 2020 stratégiája (a továbbiakban: Európa 2020) hangsúlyozza a szélessáv kiépítésének jelentőségét. A stratégia egyik kiemelt kezdeményezése, az európai digitális menetrend (2) újra kinyilvánítja az Európa 2020 stratégia azon célját, hogy Európában 2013-ig mindenki alapszintű széles sávú internetkapcsolattal rendelkezzen, továbbá 2020-ig biztosítani kíván i. minden európai polgárnak ennél is sokkal gyorsabb, legalább 30 Mbps sebességű internet-hozzáférést, ii. az európai háztartások legalább 50 %-ának pedig a 100 Mbps-os sávszélességet meghaladó internetkapcsolatot. Az Európa 2020 stratégiával és a digitális menetrenddel összhangban az EFTA Felügyeleti Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) szintén támogatja a szélessávú szolgáltatások széles körű elérhetőségét minden európai polgár számára.

(2)

Az elektronikus hírközlési ágazatban lezajlott átfogó liberalizációs folyamat eredményeképpen megvalósult az ágazati szabályozás. Az elektronikus hírközlésre vonatkozó, EGT-n belüli szabályozási keret a széles sávú hozzáférésre vonatkozóan is biztosít összehangolt szabályokat (3). Ami a hagyományos széles sávú hálózatokat illeti, a nagykereskedelmi széles sávú piacok jelenleg az EGT-államok többségében előzetes szabályozás tárgyát képezik. A széles sávú hálózatok, különösen az új generációs (a továbbiakban: NGA) hálózatok (4) további elterjedése továbbra is megköveteli a nemzeti szabályozó hatóságok beavatkozását azoknak az elektronikus hírközlési ágazatban játszott szerepe okán.

(3)

Még fontosabb, hogy az ágazaton belül körültekintően használjanak közforrásokat, és hogy a Hatóság gondoskodjon arról, hogy az állami támogatás kiegészítő jellegű és nem helyettesíti a piaci szereplők beruházásait. Az állami beavatkozásnak minden esetben a lehető legnagyobb mértékben csökkentenie kell a magánberuházások kiszorításának, a kereskedelmi beruházási ösztönzők megváltoztatásának és végül az EGT közös érdekével ellentétes versenytorzulásnak a kockázatát.

(4)

Ez az iránymutatás összefoglalja a Hatóság politika elveit az EGT-megállapodás állami támogatásokra vonatkozó szabályainak a hagyományos széles sávú hálózatok kiépítését támogató intézkedésekre való alkalmazásával kapcsolatban (2. szakasz), valamint ismerteti ezen elveknek a széles sávú alap- és új generációs hozzáférési (NGA) hálózatok gyors kiépítésének támogatására nyújtott támogatási intézkedések értékelése során történő alkalmazását (3. szakasz). A Hatóság alkalmazni fogja az iránymutatást a széles sávú hálózatok kiépítésére nyújtott állami támogatások értékelésénél, növelve ezzel a jogbiztonságot és az átláthatóságot a döntéshozatali gyakorlatában.

2. A SZÉLES SÁVÚ HÁLÓZATOKHOZ NYÚJTOTT ÁLLAMI TÁMOGATÁSOKRA VONATKOZÓ HATÓSÁGI POLITIKA FŐ ELVEI

(5)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerint: „összeegyeztethetetlen az e megállapodásban foglaltak érvényesülésével az EK-tagállamok vagy az EFTA-államok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a Szerződő Felek közötti kereskedelmet”. Ebből következik, hogy egy adott intézkedés csak akkor tekinthető állami támogatásnak, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)	az adott intézkedést állami forrásból finanszírozzák;

b)	a vállalkozások számára gazdasági előnyt eredményez;

c)	ez az előny szelektív jellegű és

d)	a piaci versenyt torzítja, vagy annak torzításával fenyeget;

e)	az intézkedés érinti az EGT-n belüli kereskedelmet.

2.1. Az EGT-Megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése: Támogatás fennállása

(6)

Állami források felhasználása: Az állami források sokféle formában nyújthatók, úgymint közvetlen támogatások, adó-visszatérítés (5), kedvezményes kamatozású kölcsönök vagy egyéb kedvezményes pénzügyi feltételek. Állami források bevonására kerül sor akkor is, ha az állam természetbeni előnyt nyújt, például beruház a széles sávú infrastruktúra (egy részének) építésébe. Az állami források nemzeti, regionális vagy helyi szinten alkalmazhatók (6).

(7)

Kötelezettségvállalás: A széles sávú beruházásokat támogató állami intézkedések általában gazdasági tevékenység gyakorlására, például széles sávú infrastruktúra építésére, üzemeltetésére, valamint az ahhoz való hozzáférés, illetve a végfelhasználók számára csatlakoztatási szolgáltatások nyújtásának lehetővé tételére irányulnak. Ezenfelül maga az állam is végezhet gazdasági tevékenységet, amikor például egy belső vállalat révén vagy az állami közigazgatás keretében széles sávú infrastruktúrát (vagy annak egyes részeit) üzemelteti és hasznosítja. Széles sávú hálózati infrastruktúrának az állam vagy harmadik fél üzemeltető általi kereskedelmi üzemeltetési célra történő építése szintén gazdasági tevékenységnek minősül (7). A nem kereskedelmi célú szélessávúhálózat-kiépítés nem feltétlenül minősül állami támogatásnak (8), mivel a hálózatépítés egy vállalkozást sem részesít előnyben (9). Ha azonban az ilyen hálózatot később megnyitják a széles sávú befektetők vagy üzemeltetők előtt, valószínűsíthető az állami támogatás érintettsége (10).

(8)

Előny: A támogatást általában közvetlenül a hálózat befektetőinek ítélik oda, akik a legtöbb esetben versenyeztetéses pályázati eljárás útján kerülnek kiválasztásra. Amikor az állami hozzájárulásra nem a megszokott piaci feltételek mellett kerül sor és ezért az a piacgazdasági befektető elvének megfelelően (lásd alább a (11) pontot) állami támogatásnak minősül, a versenyeztetéses kiválasztási eljárás alkalmazása biztosítja, hogy bármely támogatás az adott projekt számára szükséges lehető legkisebb összegre korlátozódjon. A támogatásra ugyanakkor továbbra is szükség van, hiszen a hatóságok a nyertes ajánlattevő számára továbbra is nyújtanak támogatást (például „résfinanszírozás” vagy természetbeni hozzájárulás formájában), emellett az ilyen eljárás célja pontosan a támogatás kedvezményezettjének kiválasztása. A pénzügyi támogatás lehetővé teszi a sikeres ajánlattevő számára, hogy olyan feltételek mellett végezzen kereskedelmi tevékenységet, amelyek egyébként nem állnának fenn a piacon. A támogatás közvetlen kedvezményezettje mellett a közvetett kedvezményezettek közé tartozhatnak azok a harmadik fél üzemeltetők, amelyek nagykereskedelmi hozzáférést kapnak a támogatott infrastruktúrához (11).

(9)

Szelektivitás: A széles sávú hálózatok kiépítését támogató állami intézkedések szelektív jellegűek abból a szempontból, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacának csak bizonyos szegmenseiben működő széles sávú befektetőket és harmadik fél üzemeltetőket célozzák. Ezzel szemben, ami a támogatott hálózat üzleti végfelhasználóit illeti (12), az intézkedés nem feltétlenül szelektív jellegű, amennyiben a támogatott infrastruktúrához valamennyi gazdasági ágazat nyíltan hozzáférhet. Szelektivitás akkor áll fenn, ha a széles sávú hálózat kiépítésével kifejezetten adott üzleti felhasználókat céloznak, például ha az állami támogatás széles sávú hálózat olyan előre meghatározott vállalatok számára kedvező kiépítésére irányul, amelyeket nem a támogatást nyújtó hatóság ellenőrzése alá tartozó terület egészére alkalmazandó általános szempontok alapján választottak ki (13).

(10)

A verseny torzulása: Az Európai Unió Európai Bíróságának (a továbbiakban: a Bíróság) ítélkezési gyakorlata szerint a pénzügyi vagy a természetbeni támogatás torzítja a versenyt, amennyiben megerősíti egy adott vállalkozás más vállalkozásokhoz viszonyított pozícióját (14). Egy versenytársnak nyújtott állami támogatás miatt előfordulhat, hogy a működő üzemeltetők csökkentik kapacitásukat, vagy potenciális üzemeltetők úgy döntenek, hogy nem lépnek be egy új piacra vagy földrajzi területre. A verseny torzulását fokozhatja, ha a támogatás kedvezményezettje piaci befolyással rendelkezik. Amennyiben a támogatás kedvezményezettje már domináns piaci szereplő, a támogatási intézkedés megerősítheti annak erőfölényét azáltal, hogy tovább gyengíti a versenytársak által rá gyakorolt versenynyomást.

(11)

A kereskedelemre gyakorolt hatás: Végül, amennyiben az állami beavatkozás hatást gyakorol a más EGT-államokból érkező szolgáltatókra (akár azáltal, hogy visszatartja őket a kérdéses EGT-államban történő letelepedéstől), úgy a kereskedelemre is kihat, mivel az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacai (a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi széles sávú piacok) nyitottak a hálózatüzemeltetők és szolgáltatók közötti verseny előtt (15).

2.2. A támogatás hiánya: a piacgazdasági befektető elvének alkalmazása

(12)

Az EGT-megállapodás 125. cikke előírja, hogy a „megállapodás semmilyen módon nem sértheti a szerződő felek által felállított, tulajdoni rendet meghatározó szabályokat”. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint – kapcsolódva az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) ennek megfelelő 345. cikkéhez – az egyenlő bánásmód elvéből következően normál piaci feltételeknek megfelelő körülmények között az állam által, közvetlenül vagy közvetetten, egy vállalkozás rendelkezésére bocsátott tőke nem minősülhet állami támogatásnak. Amikor egy állami befektető által nyújtott tőkerészesedés vagy tőkeinjekció még hosszú távon sem kecsegtet megfelelő jövedelmezőséggel, akkor az ilyen beavatkozás az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében támogatásnak tekintendő, és az EGT-megállapodás működésével való összeegyeztethetőségét kizárólag az említett rendelkezésben meghatározott kritériumok alapján kell vizsgálni (16).

(13)

Az amszterdami ügyben hozott határozatában az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) megvizsgálta a piacgazdasági befektető elvének a szélessáv terén történő alkalmazását (17). Amint e határozatban hangsúlyozták, az állami beruházás piaci elvekkel való összeegyeztethetőségét alaposan és átfogó módon igazolni kell vagy a magánbefektetők jelentős részvételével, vagy a befektetés megfelelő megtérülését bemutató, jól kidolgozott üzleti terv meglétével. Amikor a projektben magánbefektetők bevonására is sor kerül, elengedhetetlen feltétel, hogy a beruházáshoz kapcsolódó kereskedelmi kockázatot ők is ugyanolyan feltételek mellett magukra vállalják, mint az állami befektető. Ugyanez vonatkozik az állami támogatások egyéb formáira, például a kedvezményes kamatozású kölcsönökre vagy a kezességvállalásokra (18).

2.3. Széles sávú hálózat kiépítésére mint általános gazdasági érdekű szolgáltatásra nyújtott állami támogatás – Altmark-ügy és összeegyeztethetőség az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése alapján

(14)

Néhány esetben az EFTA-államok fontolóra vehetik, hogy a széles sávú hálózatok biztosítását az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése (19), valamint az Altmark-ítélet (20) értelmében közszolgáltatásnak vagy általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekintsék, és ennek alapján biztosítsanak közfinanszírozást. Ilyen esetekben az EFTA-államok intézkedéseit az alábbi dokumentumoknak megfelelően kell értékelni: az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezéséről szóló hatósági iránymutatás (21), a közszolgáltatásért járó kompenzáció formájában nyújtott állami támogatásról szóló hatósági keretszabály (22), az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló,2011. december 20-i bizottsági határozat (23); az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének az általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2012. április 25-i 360/2012/EU bizottsági rendelet (24). Ezek a dokumentumok (a továbbiakban együttesen: az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó csomag) ugyanis a széles sávú hálózatok kiépítéséhez nyújtott állami támogatásra is alkalmazandók. Az alábbiak pusztán illusztrálják az ezen dokumentumokban pontosított egyes alapelveknek a széles sávú ágazat finanszírozására történő alkalmazását, egyes ágazati sajátosságok fényében.

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fogalmának meghatározása

(15)

Ami az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fogalmát illeti, a Hatóság általánosságban már tisztázta, hogy az EFTA-államok nem írhatnak elő meghatározott közszolgáltatási kötelezettséget olyan szolgáltatásokkal kapcsolatosan, amelyeket rendes piaci körülmények között működő vállalkozások már nyújtanak, vagy azok által kielégítően nyújthatók a közérdek állam által meghatározott feltételei – például ár, objektív minőségi jellemzők, a szolgáltatás folytonossága és a szolgáltatáshoz való hozzáférés – mellett (25).

(16)

Ezt az elvet a széles sávú ágazatra alkalmazva a Hatóság úgy ítéli meg, hogy azokon a területeken, ahol már végrehajtottak magánbefektetői beruházásokat a széles sávú hálózati infrastruktúra terén (vagy éppen a hálózati infrastruktúrájuk további bővítését végzik), és már megfelelő széles sávú lefedettséggel versenyképes szolgáltatásokat nyújtanak, egy ezzel párhuzamos, versenyképes és államilag finanszírozott széles sávú infrastruktúra kiépítése nem minősülhet általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése értelmében (26). Amennyiben azonban bizonyítható, hogy a magánbefektetők esetleg nincsenek olyan helyzetben, hogy a közeljövőben (27) megfelelő szélessávú lefedettséget biztosítsanak valamennyi állampolgárnak vagy felhasználónak, összeköttetés nélkül hagyva így a lakosság egy jelentős részét, közszolgálati ellentételezés nyújtható az általános gazdasági érdekű szolgáltatás működtetésével megbízott vállalkozásnak, feltéve, hogy a fent említett, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó közleményben foglalt feltételek teljesülnek. E tekintetben az általános gazdasági érdekű szolgáltatás szükségességének értékeléséhez figyelembe veendő hálózatoknak mindig összehasonlítható típusúnak, nevezetesen széles sávú alap- vagy NGA-hálózatoknak kell lenniük.

(17)

Ezenfelül, a széles sávú infrastruktúra kiépítése és üzemeltetése kizárólag akkor minősülhet általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, ha a széles sávú infrastruktúra univerzális elérhetőséget biztosít egy adott terület valamennyi, lakossági és üzleti felhasználójának egyaránt. A csupán a vállalkozások összeköttetéséhez nyújtott támogatás nem lenne elegendő (28).

(18)

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat kötelező jellegéből az is következik, hogy a fejlesztendő hálózat üzemeltetője nem lesz képes önkényesen és/vagy diszkriminatív módon megtagadni az infrastruktúrához való nagykereskedelmi hozzáférést (például mert üzletileg esetleg nem nyereséges a szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása egy adott terület számára).

(19)

Tekintve a versenynek az elektronikus kommunikációs ágazat EGT-n belüli liberalizációja óta megvalósított mértékét és különösen a kiskereskedelmi széles sávú piacon napjainkban tapasztalható versenyt, egy államilag finanszírozott, általános gazdasági érdekű szolgáltatás keretében felállított hálózatnak valamennyi érdekelt üzemeltető számára hozzáférhetőnek kell lennie. Ezzel összhangban ahhoz, hogy egy széles sávú infrastruktúra-fejlesztést általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladatnak ismerjenek el, annak passzív (29), semleges (30) és nyílt infrastruktúrán kell alapulnia. Az ilyen hálózatnak minden lehetséges hálózati hozzáférési formát a hozzáférni kívánók rendelkezésére kell bocsátania, és kiskereskedelmi szinten lehetővé kell tennie a tényleges versenyt, versenyképes és megfizethető szolgáltatásokat biztosítva a végfelhasználók számára (31).

(20)

Ezért az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat csak univerzális hozzáférhetőséget biztosító széles sávú hálózat fejlesztését és a kapcsolódó nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatások nyújtását foglalhatja magában, nem terjedhet ki a kiskereskedelmi kommunikációs szolgáltatásokra (32). Amennyiben az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat nyújtója vertikálisan integrált szélessáv-üzemeltető is egyben, az érdekellentétek, az indokolatlan diszkrimináció és bármely más, rejtett közvetett előny elkerülése érdekében megfelelő biztosítékokat kell alkalmazni (33).

(21)

Mivel az elektronikus kommunikáció piaca teljes egészében liberalizált, a szélessávú hálózat kiépítését célzó általános gazdasági érdekű szolgáltatás nem alapulhat az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kizárólagos vagy különleges jognak az általános gazdasági érdekű szolgáltatás üzemeltetőjének történő odaítélésén.

Az ellentételezés és a visszakövetelés kiszámítása

(22)

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatás ellentételezésének kiszámítására maradéktalanul alkalmazni kell az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó csomag elveit. Ugyanakkor a széles sávú ágazat sajátosságai fényében hasznos további pontosítást nyújtani azon általános gazdasági érdekű szolgáltatások tekintetében, amelyek kapcsolattal nem rendelkező lakókörzeteket vagy kerületeket (úgynevezett „fehér foltokat”) kívánnak lefedni egy olyan tágabb térségen belül, ahol egyes szolgáltatók már kiépítették saját hálózati infrastruktúrájukat vagy esetleg a közeljövőben tervezik azt megtenni. Abban az esetben, ha az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtására vonatkozó megbízatás területe nem korlátozódik a „fehér foltokra” – azok mérete vagy elhelyezkedése miatt –, előfordulhat, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtójának a kereskedelmi szolgáltatók által már lefedett, nyereséges területeken is ki kell építenie a hálózati infrastruktúrát. Ilyen helyzetben az ellentételezés csak az infrastruktúra nem nyereséges „fehér foltokon” történő kiépítésének költségeit fedezheti, figyelembe véve a kapcsolódó bevételeket és az ésszerű nyereséget (34).

(23)

Sok esetben célszerű lehet előzetesen meghatározni az ellentételezés összegét, hogy fedezni lehessen az adott időszakban várható finanszírozási igényt, ahelyett, hogy pusztán a költségek és bevételek keletkezése szerint állapítanák meg az ellentételezés összegét. Az előbbi modellben a vállalat általában több ösztönzést kap a költségeinek korlátozására és arra, hogy idővel fejlessze a vállalkozást (35). Amennyiben a széles sávú hálózat kiépítését célzó általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat nem állami tulajdonú infrastruktúra fejlesztésén alapul, megfelelő felülvizsgálati és visszakövetelési mechanizmusokat kell bevezetni annak elkerülése érdekében, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás üzemeltetője tisztességtelen előnyhöz jusson azáltal, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatási koncesszió végét követően megszerzi egy közforrásból finanszírozott hálózat tulajdonjogát.

2.4. Az EGT állami támogatási szabályainak hatálya alá nem tartozó széles sávú hálózatkiépítést támogató igazgatási és szabályozási intézkedések

(24)

Az EGT-államok a vállalatoknak nyújtott közvetlen finanszírozáson túl különféle típusú intézkedéseket alkalmazhatnak a széles sávú és különösen az NGA-hálózatok kiépítésének felgyorsítása érdekében. Ezen intézkedéseknek az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében nem kell feltétlenül állami támogatást tartalmazniuk.

(25)

Mivel az NGA-hálózat kiépítési költségének nagy részét általában az építési munkálatok teszik ki (36), a tagállamok az elektronikus hírközlés uniós keretszabályozásának (37) megfelelően határozhatnak például úgy, hogy megkönnyítik a szolgalmi jog megszerzése érdekében folytatott eljárást, és előírják, hogy a hálózatüzemeltetők hangolják össze a közüzemi munkálataikat, és/vagy osszák meg infrastruktúrájuk egy részét. Ugyanezen az alapon az EFTA-államok előírhatják, hogy minden új építkezésnél (beleértve az új ivóvíz-, energia-, közlekedési és szennyvízhálózatokat) és/vagy épületnél ki kell alakítani az NGA-hálózat számára megfelelő összeköttetést. Mindenképpen elvégzendő általános építőmérnöki munkák esetén lehetővé tehető harmadik felek számára, hogy saját költségükön kiépítsék passzív hálózati infrastruktúráikat. Ezt a lehetőséget átlátható és megkülönböztetésmentes módon minden érdekelt szolgáltató számára biztosítani kell, továbbá – főszabály szerint – lehetővé kell tenni valamennyi potenciális felhasználó (vagyis villamosenergia-, gáz-, vízszolgáltató stb.), és nem pusztán az elektronikus hírközlési szolgáltatók számára (38). A meglévő (támogatott vagy más) infrastruktúrák – köztük esetleg a tervezett munkálatok – központosított jegyzéke, segítheti a kereskedelmi célú széles sávú hálózat kiépítésének támogatását (39). A meglévő infrastruktúra nem csupán a távközlési infrastruktúrát – így a vezetékes, a vezeték nélküli és a műholdas infrastruktúrát – jelenti, hanem más ágazatok (például a közművek) alternatív infrastruktúráit is (pl. szennyvízcsatornák, szerelőaknák stb.) (40).

2.5. Az EGT-megállapodás működésével való összeegyeztethetőség értékelése az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján

(26)

Ha a szélessáv kiépítését támogató állami beavatkozás eleget tesz a 2.1. szakaszban meghatározott feltételeknek, akkor annak összeegyeztethetőségét a Hatóság rendszerint az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján ellenőrzi (41). Ez idáig a regionális és helyi hatóságok különböző beavatkozási modelleket fogadtak el, amelyeket a függelék a teljesség igénye nélkül ismertet. A függelékben szereplőkön kívül a hatóságok egyéb, a széles sávú hálózat kiépítésére vonatkozó támogatási modelleket is kidolgozhatnak (42). A beavatkozás minden formája esetében az ezen iránymutatásban foglalt valamennyi összeegyeztethetőségi kritériumot alkalmazni kell (43).

(27)

Az állami támogatású széles sávú projektek kiépíthetők az EUMSZ 61. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontja, valamint a regionális támogatásokról szóló különös szabályok értelmében vett támogatott területeken (44). Ez esetben a szélessáv támogatása induló beruházáshoz nyújtott támogatásnak minősülhet a regionális támogatási szabályok értelmében. Ha egy intézkedés e szabályok hatálya alá tartozik, és egyetlen vállalkozásnak egyedi ad hoc támogatás folyósítását, vagy egyetlen tevékenységi területre korlátozott támogatás folyósítását irányozza elő, akkor az EFTA-államok feladata annak igazolása, hogy a regionális támogatási szabályok feltételei teljesülnek. Ez magában foglalja elsősorban, hogy a kérdéses projekt hozzájárul egy koherens regionális fejlesztési stratégiához, és hogy – tekintettel a projekt természetére és méretére – nem eredményezi a verseny elfogadhatatlan mértékű torzulását.

2.5.1. A közös összeegyeztethetőségi elvek áttekintése

(28)

Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti vizsgálat során a Hatóság biztosítja, hogy a támogatási intézkedésnek a közös érdekű cél elérésében játszott pozitív szerepe túlsúlyban legyen annak esetleges negatív mellékhatásaival – például a kereskedelem és a verseny torzulásával – szemben. Ezt két lépésben végzik el.

(29)

Először is minden támogatási intézkedésnek meg kell felelnie az alábbi szükséges feltételeknek. Amennyiben a következő feltételek egyike nem teljesül, a támogatást az EGT-megállapodás működésével ellentétesnek fogják nyilvánítani:

(1)	Hozzájárulás a közös érdekű célok eléréséhez

(2)	Piaci hiányosság vagy jelentős egyensúlytalanság miatt nem kerül sor piaci megvalósításra

(3)	Az állami támogatás szakpolitikai eszközként történő alkalmazásának helyénvalósága

(4)	Az ösztönző hatás megléte

(5)	A szükséges minimumra korlátozott támogatás

(6)	Korlátozott kedvezőtlen hatások

(7)	Átláthatóság

(30)

Másrészt, amennyiben valamennyi szükséges feltétel teljesül, a Hatóság a támogatási intézkedésnek a közös érdek elérésében játszott pozitív szerepét annak lehetséges negatív mellékhatásaival szemben teszi mérlegre.

(31)

A szélessáv terén végzett hatósági vizsgálat egyes lépéseit az alábbiakban részletesen is ismertetjük.

(1) Hozzájárulás a közös érdekű célok eléréséhez

(32)

Ami a közös érdekű célt illeti, a Hatóság meg fogja vizsgálni, milyen mértékben járul hozzá a tervezett intézkedés a fent ismertetett közös érdekű célok eléréséhez.

(2) Piaci hiányosság vagy jelentős egyensúlytalanság miatt nem kerül sor piaci megvalósításra

(33)

„Piaci hiányosságról” van szó, ha a piac a saját eszközeire támaszkodva, beavatkozás hiányában nem képes hatékony eredményt hozni a társadalom számára. Ez például akkor fordulhat elő, ha egyes beruházásokat annak ellenére sem hajtanak végre, hogy a beruházás a társadalom számára jelentkező gazdasági haszna meghaladja költségeit (45). Ilyen esetekben az állami támogatás nyújtása kedvező eredményekkel járhat, és a vállalatoknak nyújtott gazdasági ösztönzők kiigazítása javíthatja az átfogó hatékonyságot. A széles sávú ágazatban a piaci hiányosság egyik formája a pozitív externáliákhoz kapcsolódik. Ilyen externáliák akkor keletkeznek, amikor a piaci szereplők nem internalizálják teljes körűen az intézkedéseikből származó előnyöket. A széles sávú hálózatok elérhetősége például további szolgáltatásokat és innovációt tesz lehetővé, amelyek nem csak a hálózat közvetlen befektetői és előfizetői számára jár előnyökkel. Ennek eredményeképpen a piacon túlságosan kevés, a széles sávú hálózatokra irányuló beruházás születne.

(34)

A sűrűség közgazdasági hatásaiból következően, a széles sávú hálózatok kiépítése általában jövedelmezőbb ott, ahol nagyobb és koncentráltabb a potenciális kereslet, azaz a sűrűn lakott területeken. A beruházás magas állandó költségei miatt, a lakosság sűrűségének csökkenésével az egységköltségek ugrásszerűen megemelkednek (46). Ezért amennyiben üzleti alapon építik ki azokat, a népességnek csak egy része fedhető le nyereségesen széles sávú hálózattal. Azonban a széles körű és megfizethető szélessáv-hozzáférés pozitív externáliákat eredményez, mivel a gazdaság valamennyi ágazatában képes felgyorsítani a növekedést és innovációt. Azokon a területeken, ahol a piac által biztosított lefedettség nem elégséges, vagy a hozzáférési feltételek nem megfelelőek, az állami támogatás következésképp elősegítheti e piaci hiányosság orvosolását.

(35)

A második lehetséges közös érdekű cél a méltányossághoz kapcsolódik. A kormányok dönthetnek úgy, hogy a piaci eredmény nyomán létrejövő társadalmi vagy regionális egyenlőtlenségek kiigazítása érdekében beavatkoznak. Bizonyos esetekben a széles sávú ágazat állami támogatása felhasználható a méltányossági célkitűzések eléréséhez is, azaz úgy, mint a társadalom valamennyi szereplője számára fontos kommunikációs eszközhöz való hozzáférés, valamint a társadalomban való részvétel és a véleménynyilvánítás szabadsága javításának módja, amely javítja a társadalmi és a területi kohéziót.

(3) Az állami támogatás mint politikai eszköz megfelelősége, valamint az intézkedés kialakítása

(36)

A széles sávú hálózatokat támogató állami beavatkozás állami, regionális és önkormányzati szinten történhet (47). A párhuzamosság és a következetlenségek elkerülése érdekében ezért létfontosságú a különböző intézkedések összehangolása. A helyi intézkedések közötti egységesség és összhang biztosítása érdekében gondoskodni kell a helyi kezdeményezések fokozott átláthatóságáról.

(37)

Ahol erre lehetőség van, javasolt, hogy az EFTA-államok – az egyedi hatáskörökre és sajátosságokra is figyelemmel – az állami kezdeményezésekre vonatkozó főbb elveket tartalmazó nemzeti programokat dolgozzanak ki, és ismertessék a tervezett hálózatok legfontosabb jellemzőit (48). A széles sávú fejlesztésre vonatkozó nemzeti keretprogramok, amelyek biztosítják a közforrások következetes felhasználását, csökkentik a kisebb támogatást nyújtó hatóságokra nehezedő adminisztratív terheket, és felgyorsítják az egyes támogatási intézkedések végrehajtását. Az EFTA-államok számára javasolt továbbá, hogy egyértelmű központi iránymutatást nyújtsanak az állami támogatásból finanszírozott széles sávú projektek végrehajtásához.

(38)

A széles sávú hálózatot támogató, versenyt ösztönző állami támogatási intézkedések kialakításában különösen fontos szerepet játszanak a nemzeti szabályozó hatóságok. A nemzeti szabályozó hatóságok az ágazati szabályozás által rájuk ruházott központi szerepük nyomán technikai ismeretekre és szakértelemre tettek szert (49). A nemzeti szabályozó hatóságok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy az állami támogatási programok tekintetében a hatóságokat támogassák, ezért különösen a célzott területek meghatározása, a nagykereskedelmi hozzáférés árainak kidolgozása, valamint a hozzáférést igénylők és a támogatott infrastruktúra üzemeltetője közötti vitás ügyek rendezése során kell velük konzultálni. Javasolt, hogy az EFTA-államok bocsássák a nemzeti szabályozó hatóságok rendelkezésére az ilyen támogató feladat ellátásához szükséges megfelelő erőforrásokat. Szükség esetén az EFTA-államoknak meg kell jelölniük a nemzeti szabályozó hatóságok állami támogatású széles sávú projektekbe történő bevonásának megfelelő jogalapját. Bevált gyakorlatként a nemzeti szabályozó hatóságoknak piacelemzésre, a nagykereskedelmi hozzáférési termékekre és ezek árazási elveire vonatkozó ajánlásokat tartalmazó iránymutatással kellene szolgálniuk a helyi hatóságok számára, tekintetbe véve az elektronikus hírközlésre vonatkozó európai uniós keretszabályozást és a Hatóság által kiadott, kapcsolódó ajánlásokat (50).

(39)

A nemzeti szabályozó hatóságok közreműködésén túl a nemzeti versenyhatóságok is hasznos tanáccsal szolgálhatnak különösen a nagyobb keretprogramok esetében, amivel elősegíthetik az ajánlattevő üzemeltetőknek kínált egységes feltételek megteremtését és annak elkerülését, hogy az állami források aránytalanul nagy részét egyetlen üzemeltetőnek ítéljék oda, megerősítve ezáltal annak (esetlegesen már domináns) piaci helyzetét (51). A nemzeti szabályozó hatóságok szerepe mellett, néhány EGT-állam nemzeti kompetenciaközpontokat is létrehozott, hogy segítsék a kisméretű, helyi hatóságokat a megfelelő állami támogatási intézkedések kialakítása, valamint az ezen iránymutatásban meghatározott állami támogatási szabályok egységes alkalmazásának biztosítása terén (52).

(40)

Az intézkedés megfelelő kialakítása érdekében a mérlegelési teszt további követelménye, hogy az állami támogatás megfelelő szakpolitikai eszköz legyen a probléma kezelésére. Ezzel összefüggésben, míg az előzetes szabályozás sok esetben megkönnyítette a szélessáv kiépítését a városi és a sűrűbben lakott területeken, nem feltétlenül bizonyul elégséges eszköznek a széles sávú szolgáltatásnyújtás lehetővé tételéhez, különösen a rosszul lefedett területeken, ahol a befektetések alacsony nyereséggel kecsegtetnek (53). Hasonlóképpen a szélessáv érdekében a keresleti oldalon hozott intézkedések (például utalványok a végfelhasználók számára) ugyan pozitív módon járulhatnak hozzá a szélessáv elterjedéséhez (54), nem tudják mindig megoldani a szélessávellátás hiányát (55). Így bizonyos helyzetekben nem kerülhető el a közfinanszírozás biztosítása annak érdekében, hogy megoldják a széles sávú kapcsolódási lehetőség hiányát. A támogatást nyújtó hatóságok azokat a frekvencia-(újra)kiosztásokat is figyelembe veszik, amelyek következtében esetleg olyan hálózat épül ki a célzott területeken, amely közvetlen támogatás biztosítása nélkül is megvalósíthatja a támogatást nyújtó hatóság céljait.

(4) Az ösztönző hatás megléte

(41)

Az intézkedés ösztönző hatását illetően meg kell vizsgálni, hogy az érintett szélessávú hálózati beruházást nem hajtották volna-e végre ugyanilyen időkereteken belül állami támogatás nélkül is. Amennyiben egy üzemeltetőnek bizonyos kötelezettségeket kell teljesítenie a célzott terület lefedéséhez (56), nem jogosult állami támogatásra, mivel ez utóbbi feltehetően nem bír ösztönző hatással.

(5) A szükséges minimumra korlátozott támogatás

(42)

A Hatóság a bejelentett intézkedések arányosságának értékelésekor rávilágít számos olyan feltételre, amelynek teljesülése szükséges ahhoz, hogy az érintett állami támogatás és az esetleges versenytorzulás – az alábbi szakaszokban ismertettek szerint – a lehető legkisebb mértékű legyen.

(6) Korlátozott kedvezőtlen hatások

(43)

A kedvezményezett magatartásának a támogatás okozta megváltozása kedvezőtlen hatást gyakorolhat a versenyre és a kereskedelemre. A versenytorzulás jelentősége a versenytársakra gyakorolt hatások szempontjából értékelhető. Ha a támogatás következményeként a versenytársak úgy tapasztalják, hogy korábbi beruházásaik nyereségessége csökken, úgy határozhatnak, hogy a jövőben csökkentik beruházásaikat, illetve teljes mértékben visszavonulhatnak a piacról (57). Továbbá, amennyiben a támogatásnak a verseny alapú kiválasztási eljárás során valószínűleg kiválasztásra kerülő kedvezményezettje már domináns piaci szereplő, vagy az államilag támogatott beruházás nyomán azzá válhat, a támogatási intézkedés gyengítheti a versenytársak által rá gyakorolt versenynyomást. Másrészt, ha a támogatási intézkedés vagy az ahhoz kapcsolt feltételek (beleértve a finanszírozási módszert is, amennyiben ez az intézkedés szerves részét alkotja) szükségképpen az uniós jog megsértésével járnak, a támogatás nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek az EGT-megállapodás működésével (58).

(7) Átláthatóság

(44)

A támogatást átlátható módon célszerű odaítélni, és biztosítani kell, hogy az EFTA-államok, a gazdasági szereplők, az érdeklődő közvélemény és a Hatóság könnyen hozzáférhessen valamennyi, az odaítélt támogatással kapcsolatos, releváns aktushoz és fontos információhoz. Az átláthatósági követelmény részleteit a 74. pontban fejtjük ki.

(8) Az átfogó mérlegelés és a versenytorzulást korlátozó összeegyeztethetőségi feltételek

(45)

A széles sávú hálózatot érintő, gondosan megtervezett állami támogatási programnak biztosítania kell, hogy az intézkedés hatásainak végső mérlege pozitív legyen.

(46)

E tekintetben egy állami támogatási intézkedés hatása úgy írható le, mint a tevékenység megváltozása azzal szemben, ami a támogatás hiányában történt volna. A támogatás kedvező hatásai közvetlenül kapcsolódnak a kedvezményezett magatartásának megváltozásához, aminek köszönhetően megvalósítható a kívánt közös érdekű cél. A széles sávú ágazatban a támogatás olyan új infrastruktúra kiépítését eredményezi, amely ellenkező esetben nem létezne, ezáltal növeli a piacon a kapacitást és a sebességet, egyúttal pedig alacsonyabb árakat, bővebb fogyasztói kínálatot, jobb minőséget és innovációt biztosít. Ennek következtében a fogyasztók jobban hozzáférnek az online forrásokhoz, ami – az e területen megvalósuló, megerősített fogyasztóvédelemmel együtt – valószínűleg ösztönzi a kereslet élénkülését.

(47)

A támogatott hálózatnak képesnek kell lennie arra, hogy „minőségi ugrást” érjen el a szélessáv hozzáférhetősége tekintetében. „Minőségi ugrásra” akkor kerül sor, amikor az állami beavatkozás eredményeképpen 1) a kiválasztott ajánlattevő jelentős új beruházásokat hajt végre a széles sávú hálózaton (59), és 2) a támogatott infrastruktúra jelentős új piaci képességeket teremt a széles sávú szolgáltatások elérhetősége és kapacitása (60), gyorsasága és versenye tekintetében (61). A minőségi ugrásokat össze kell hasonlítani a meglévő vagy konkrétan tervezett hálózatépítésekkel.

(48)

Ezenfelül a verseny kedvezőtlen hatásainak minimálisra csökkentése érdekében a támogatási intézkedés kialakítása során teljesíteni kell számos feltételt, amelyeket az alábbi 3.4. szakaszban ismertetünk.

(49)

Továbbá, a versenytorzulás korlátozásának biztosítása érdekében a Hatóság előírhatja, hogy egyes programokat kössenek határidőhöz (általában négy év vagy kevesebb), és értékeljék azokat, annak ellenőrzése céljából, hogy i. megvalósultak-e az összeegyeztethetőségre vonatkozó döntést megalapozó feltételezések és feltételek; ii. hatékony-e a támogatási intézkedés az előre meghatározott célkitűzésekhez képest; iii. az intézkedés milyen hatást gyakorolt a piacra és a versenyre, továbbá hogy keletkeznek-e olyan indokolatlan torzító hatások a támogatási program során, amelyek ellentétesek az EGT érdekeivel (62). Tekintve az értékelés céljait, továbbá annak érdekében, hogy ne terheljék aránytalanul az EGT-államokat és a kisebb támogatási projekteket, az említett értékelés kizárólag a nemzeti támogatási programok, valamint nagy támogatási költségvetéssel rendelkező és új jellemzőket tartalmazó támogatási programok esetében, illetve jelentős piaci, technológiai vagy szabályozási változás esetén írható elő. Az értékelést az állami támogatást nyújtó hatóságtól független szakértőnek kell végeznie közös módszertan (63) alapján, és nyilvánosságra kell azt hozni. Ahhoz, hogy a Hatóság megvizsgálhassa a támogatási intézkedés meghosszabbításának lehetőségét, az értékelést kellő időben – és a program lejártakor minden esetben – be kell nyújtani a Hatóság számára. Az értékelés pontos alkalmazási körét és szabályait a támogatási intézkedést jóváhagyó határozatban kell megállapítani. Az összes hasonló célra irányuló, későbbi támogatási intézkedés során célszerű figyelembe venni az említett értékelés eredményeit.

(50)

Amennyiben a mérlegelési tesztből az derül ki, hogy a kedvezőtlen hatások túlsúlyban vannak az előnyökkel szemben, a Hatóság megtilthatja a támogatást, vagy a támogatás kialakítása, illetve a versenyt érintő káros hatások tekintetében kiigazító intézkedést kérhet.

3. A széles sávú hálózatok állami támogatásának értékelése

3.1. A széles sávú hálózatok típusai

(51)

Az állami támogatás értékelése céljából ez az iránymutatás megkülönbözteti az alap- és az NGA-hálózatokat.

(52)

Számos különböző technológiai platform tekinthető széles sávú alaphálózatnak, úgymint az aszimmetrikus digitális előfizetői vonalak (az ADSL2+ hálózatokig), a nem korszerűsített kábelek (pl.: DOCIS 2.0.), a harmadik generációs mobilhálózatok (UMTS) és a műholdas rendszerek.

(53)

A piac és a technológia fejlődésének jelenlegi szakaszában (64) az NGA-hálózatok olyan hozzáférési hálózatok, amelyek részben vagy egészében optikai elemekre épülnek (65), és amelyek fejlettebb tulajdonságokkal rendelkező széles sávú szolgáltatásokat képesek nyújtani, mint amelyek a meglévő széles sávú alaphálózatokon keresztül biztosíthatók (66).

(54)

Az NGA-hálózatok alatt legalább a következő jellemzőkkel bíró hálózatok értendők: i. minden előfizetőnek nagyon gyors és megbízható szolgáltatást nyújtanak, olyan optikai (vagy azzal egyenértékű technológián alapuló) felhordóhálózat segítségével, amely elég közel található a felhasználó helyiségeihez ahhoz, hogy garantálja a nagy sebesség tényleges biztosítását; ii. támogatja a különféle fejlett digitális szolgáltatásokat, köztük a konvergáló, kizárólagosan IP-alapú szolgáltatásokat, valamint iii. lényegesen nagyobb feltöltési sebességgel rendelkezik (a széles sávú alaphálózatokhoz képest). A piaci és a technológiai fejlődés jelenlegi szakaszában, az NGA-hálózatok: i. optikai szálon alapuló hozzáférési hálózatok (FTTx) (67), ii. korszerűsített, fejlett kábelhálózatok (68), valamint iii. egyes fejlett, vezeték nélküli hozzáférési hálózatok, amelyek minden előfizetőnek megbízható, nagy sebességet képesek biztosítani (69).

(55)

Szem előtt kell tartani, hogy hosszú távon az NGA-hálózatok várhatóan nem csupán korszerűsíteni fogják a meglévő széles sávú hálózatokat, hanem ki is szorítják azokat. Amennyiben az NGA-hálózatok eltérő hálózat kiépítését igénylik, amely a mainál jóval színvonalasabb széles sávú szolgáltatásokat kínál, valamint több olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyeket a mai széles sávú hálózatokkal nem lehetne biztosítani, akkor a jövőben előreláthatólag markáns különbségek fognak kialakulni az NGA-hálózatokkal lefedett és az azokkal le nem fedett területek között (70).

(56)

Az EFTA-államok szabadon dönthetnek arról, hogy a beavatkozásra milyen módon kerül sor, feltéve, hogy az eleget tesz az állami támogatási szabályoknak. Bizonyos esetekben az EFTA-államok dönthetnek úgy, hogy úgynevezett új generációs hálózatokat (NGN), azaz olyan felhordóhálózatokat finanszíroznak, amelyek nem érnek el a végső fogyasztóig. A felhordóhálózatok szükségesek ahhoz, hogy a kiskereskedelmi távközlési szolgáltatók hozzáférési szolgáltatásokat tudjanak nyújtani a végfelhasználók számára. Az ilyen típusú hálózatok egyaránt képesek ellátni az alap- és NGA-típusú hálózatokat (71) a távközlési szolgáltató (beruházási) döntésétől függ, hogy az „utolsó szakaszon” milyen típusú infrastruktúrát csatlakoztat a felhordóhálózathoz (72). A hatóságok dönthetnek úgy, hogy csak az építési munkákat vállalják (mint pl. közterület felásása, ároképítés) annak érdekében, hogy lehetővé tegyék és felgyorsítsák a saját hálózati elemeikre koncentráló üzemeltetők által történő fejlesztést. Továbbá, megfelelő esetben a hatóságok esetleg műholdas megoldásokat is figyelembe kívánnak venni.

3.2. A fehér, szürke és fekete területek közötti különbségtétel a széles sávú alaphálózatok esetében

(57)

A piaci hiányossággal és a méltányossággal kapcsolatos célok értékelésekor különbséget kell tenni a megcélozható területek típusai között, ahogy azt az alábbi szakaszok részletezik. A célzott területek azonosítása során, amikor az állami beavatkozás a hálózat felhordó szakaszára korlátozódik, az állami támogatás értékelése a felhordó- és a hozzáférési piacokon fennálló helyzetet egyaránt figyelembe veszi (73).

(58)

Az e földrajzi területekre irányuló állami beavatkozást indokoló különböző előírások ismertetése az alábbiakban található.

(59)

Az alább leírt fehér, szürke vagy fekete földrajzi területek meghatározása céljából a támogatást nyújtó hatóságnak meg kell állapítania, hogy létezik-e széles sávú infrastruktúra a célzott területen. Továbbá, annak érdekében, hogy az állami beavatkozás ne szakítson félbe magánbefektetéseket, a támogatást nyújtó hatóságnak arról is meg kell győződnie, hogy magánbefektetők rendelkeznek-e konkrét tervekkel saját infrastruktúrájuk közeljövőben történő kiépítésére nézve. A „közeljövőben” kifejezés hároméves időszakként értendő (74). Ha a támogatást nyújtó hatóság hosszabb időtávot fogad el a támogatott infrastruktúra kiépítésére, ugyanezt az időtávot kell alkalmazni az üzleti alapú beruházási tervek meglétének értékelésére is.

(60)

A támogatást nyújtó hatóságnak azáltal célszerű meggyőződnie arról, hogy egyetlen magánbefektető sem tervezi saját infrastruktúra kiépítését a közeljövőben, hogy közzéteszi a tervezett támogatási intézkedés összefoglalóját, és felhívja az érdekelt feleket észrevételeik megtételére

(61)

Fennáll a veszélye annak, hogy amennyiben a magánbefektető pusztán beruházási szándékát fejezi ki, az késleltetheti a széles sávú szolgáltatások kiépítését a célzott területen, ha a beruházásra végül nem kerül sor, de időközben az állami beavatkozás elakad. A támogatást nyújtó hatóság ezért az állami beavatkozás elhalasztása előtt bizonyos kötelezettségvállalásokat kérhet a magánbefektetőtől. Ezeknek a kötelezettségvállalásoknak biztosítaniuk kell, hogy a hároméves időszak vagy a támogatott beruházás számára tervezett hosszabb időszak alatt jelentős előrelépés történjen a lefedettség tekintetében. A hatóság továbbá az érintett üzemeltetőt a kiépítési kötelezettségvállalásokat ismertető, kapcsolódó szerződés aláírására kérheti. Ebben a szerződésben előirányozhatók bizonyos „mérföldkövek”, amelyeket a hároméves időszak során (75) teljesíteni kell, és előírható, hogy az előrelépésekről jelentést kell készíteni. Amennyiben egy mérföldkövet nem sikerül teljesíteni, a támogatást nyújtó hatóság megkezdheti az állami beavatkozási tervek megvalósítását. Ez a szabály egyaránt alkalmazandó az alap- és az NGA-hálózatokra.

3.2.1. „Fehér területek”: a területi kohézió elősegítése és a gazdaságfejlesztési célkitűzés

(62)

„Fehér területek” azok a területek, amelyeken nem létezik széles sávú infrastruktúra és annak kiépítésére a közeljövőben valószínűleg nem kerül sor. A Hatóság ezért elfogadja, hogy amennyiben az EFTA-államok pénzügyi támogatást nyújtanak a széles sávú szolgáltatások biztosításához azokon a területeken, ahol a szélessáv jelenleg még nem elérhető, valódi kohéziót és gazdaságfejlesztési célkitűzéseket kívánnak elérni, így beavatkozásuk valószínűleg összhangban van a közös érdekkel, amennyiben teljesülnek az alábbi 3.4. szakaszban meghatározott feltételek (76).

3.2.2. „Szürke területek”: részletesebb értékelésre van szükség

(63)

„Szürke területek” azok a területek, ahol csak egy hálózatüzemeltető van jelen és újabb hálózat (77) kiépítésére a közeljövőben valószínűleg nem kerül sor. Egy hálózatüzemeltető megléte (78) nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincsenek piaci hiányosságok vagy kohéziós problémák. Ha ez az üzemeltető piaci befolyással (monopóliummal) rendelkezik, az optimálisnál kedvezőtlenebb szolgáltatási minőség–ár arányt kínálhat a polgároknak. Akadhatnak bizonyos felhasználócsoportok, amelyek nincsenek megfelelően kiszolgálva, vagy szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési tarifák hiányában a kiskereskedelmi ár magasabb összehasonlítva az ország versenyképesebb, ugyanakkor egyéb szempontból összehasonlításra alkalmas területein vagy régióiban kínált ugyanazon szolgáltatásokéval. Ha emellett csak korlátozott kilátás van arra, hogy alternatív üzemeltetők belépjenek a piacra, akkor egy alternatív infrastruktúra támogatása megfelelő intézkedés lehet (79).

(64)

Másrészt, azokon a területeken, ahol egy szélessávúhálózat-üzemeltető már jelen van, egy alternatív hálózat kiépítéséhez nyújtott támogatás torzíthatja a piac dinamikáját. Ezért a széles sávú hálózatok „szürke” területeken történő kiépítéséhez nyújtott állami támogatás kizárólag bizonyíthatóan fennálló piaci hiányosság esetén indokolt. Részletesebb elemzésre és az összeegyeztethetőség alapos vizsgálatára van szükség.

(65)

A szürke területek jogosultak lehetnek állami támogatásra, amennyiben teljesülnek a 3.4. szakaszban foglalt összeegyeztethetőségi feltételek, feltéve, hogy i. nem kínálnak a polgárok és üzleti felhasználók igényeit kielégítő megfizethető vagy megfelelő szolgáltatásokat (80), és hogy ii. ugyanazon célok eléréséhez nem állnak rendelkezésre a piacot kevésbé torzító intézkedések (beleértve az előzetes szabályozást is).

(66)

Az i. és ii. pontban foglaltak megállapításához a Hatóság különösen a következők teljesülését fogja vizsgálni:

a)	megfelelőek-e az általános piaci feltételek, tekintettel többek között a jelenlegi szélessávszolgáltatás árainak szintjére, a (lakossági és üzleti) végfelhasználók számára kínált szolgáltatások típusára és a kapcsolódó feltételekre;

b)	a nemzeti szabályozó hatóság előzetes szabályozásának hiányában kínálnak-e hatékony hálózati hozzáférést harmadik felek számára, vagy a hozzáférési feltételek ösztönzik-e a tényleges versenyt;

c)	akadályozzák-e az általános piacra lépést gátló korlátok más elektronikus hírközlési szolgáltatók (81) esetleges piacra lépését, és

d)	képesek voltak-e az illetékes nemzeti szabályozó hatóság vagy versenyhatóság által a meglévő hálózati szolgáltatóra vonatkozóan hozott intézkedések vagy elrendelt korrekciós intézkedések megoldani az ilyen problémákat.

(67)

Csak a fenti bekezdésekben részletezett támogathatósági feltételeknek megfelelő szürke területeket vetik alá az alábbi 3.4. szakaszban foglalt, kompatibilitásra vonatkozó tesztnek.

3.2.3. „Fekete területek”: nincs szükség állami beavatkozásra

(68)

Amikor egy adott földrajzi övezetben legalább két különböző szolgáltató széles sávú alaphálózata van jelen, vagy jelenik meg a közeljövőben, és a széles sávú szolgáltatások biztosítása versenyfeltételek között zajlik (infrastruktúraalapú verseny (82)), akkor a piac megfelelő működése feltételezhető. Ennek megfelelően nagyon kevés lehetőség nyílik további előnyökkel járó állami beavatkozás megvalósítására. Éppen ellenkezőleg, egy újabb, összehasonlítható képességekkel rendelkező széles sávú hálózat kiépítésének finanszírozásához nyújtott állami támogatás elvileg elfogadhatatlan versenytorzuláshoz és a magánbefektetők kiszorításához vezet. Következésképpen, ha a piac működésképtelensége nem bizonyított egyértelműen, akkor a Hatóság negatív megítélésben részesíti a további széles sávú infrastruktúra „fekete területen” történő kiépítésére irányuló támogatási intézkedéseket (83).

3.3. A fehér, szürke és fekete területek közötti különbségtétel az NGA-hálózatok esetében

(69)

A „fehér”, „szürke” és „fekete” területek közötti, a fenti 3.2. szakaszban foglalt különbségtétel annak vizsgálata szempontjából is releváns, hogy az NGA-hálózatok állami támogatása összeegyeztethető-e az EGT-megállapodás működésével 61. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján.

(70)

Jelenleg az aktív berendezések korszerűsítésével az egyes néhány fejlett szélessávú alaphálózat képes egyes szélessávú szolgáltatástípusok támogatására, amelyeket a közeljövőben feltehetően az NGA-hálózatokon keresztül kínálnak majd (ilyen pl. az alap „triple play” szolgáltatáscsomag). Ugyanakkor olyan új termékek és szolgáltatások jelenhetnek meg, amelyek sem a keresleti, sem a kínálati oldal szempontjából nem helyettesíthetők, és a széles sávú alap-infrastruktúra felső fizikai határát meghaladó kapacitást, megbízhatóságot és lényegesen nagyobb fel- és letöltési sebességet fognak igényelni.

3.3.1. „Fehér NGA-területek”

(71)

Ennek megfelelően, az NGA-hálózatokhoz nyújtott állami támogatás értékelésénél „fehér NGA”-területnek minősül az a terület, ahol ilyen hálózatok jelenleg még nincsenek, és ahol ilyen hálózatokat magánbefektetők a (59)–(61) ponttal összhangban három éven belül előreláthatólag nem építenek. Az ilyen területek jogosultak az NGA-hálózathoz nyújtott állami támogatásra, feltéve, hogy teljesülnek a 3.4. és a 3.5. szakaszban említett összeegyeztethetőségi feltételek.

3.3.2. „Szürke NGA-területek”

(72)

Az a terület minősül „szürke NGA”-területnek, ahol csak egy NGA-hálózat működik (84), vagy épül a következő három évben, és egy üzemeltető sem tervezi NGA-hálózat kiépítését az elkövetkező három évben. Annak vizsgálatakor, hogy más hálózatüzemeltetők ki tudnak-e építeni további NGA-hálózatokat az adott területen, figyelembe kell venni a már meglévő szabályozó és jogi intézkedéseket, amelyek csökkenthették az ilyen hálózatkiépítéseket akadályozó tényezőket (alépítményhez való hozzáférés, infrastruktúra megosztása stb.). A Hatóságnak részletesebb elemzést kell végeznie annak ellenőrzésére, hogy szükség van-e állami beavatkozásra, mivel az ilyen területeken végrehajtott állami beavatkozás azzal a fokozott veszéllyel jár, hogy kiszorítja a meglévő befektetőket és torzítja a versenyt. Ezzel kapcsolatosan a Hatóság az ebben az iránymutatásban megállapított összeegyeztethetőségi feltételek alapján végez értékelést.

3.3.3. „Fekete NGA-területek”

(73)

Ha az adott területen különböző szolgáltatók legalább két NGA-hálózata van jelen vagy épül a következő három évben, akkor az „fekete NGA”-területnek minősül. A Hatóság úgy fogja megítélni, hogy egy újabb, államilag finanszírozott, a többiekkel megegyező NGA-hálózathoz nyújtott állami támogatás valószínűleg súlyosan torzítja a versenyt, és nem összeegyeztethető az EGT-megállapodás működésével a 61. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerint.

3.4. Az intézkedés kialakítása és a versenytorzulások korlátozásának szükségessége

(74)

A széles sávú hálózatok kiépítését támogató minden állami intézkedésnek meg kell felelnie a fenti 2.5. szakaszban ismertetett valamennyi összeegyeztethetőségi elvnek, beleértve a közös érdekű célt, a piaci hiányosság fennállását, valamint az intézkedés megfelelőségét és ösztönző hatását. Ami a versenytorzulás korlátozását illeti, annak bemutatásán túl, hogy hogyan valósul meg „minőségi ugrás” mindegyik esetben (a fehér, a szürke és a fekete területeken) (85), a következő szükséges feltételeknek kell eleget tenni az intézkedés arányosságának bizonyításához. E feltételek bármelyikének hiánya esetén nagy valószínűséggel részletes vizsgálatra lenne szükség (86), amely a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően negatív következtetéshez vezethet.

Részletes feltérképezés és lefedettség-elemzés: Az EGT-államoknak – lehetőség szerint az illetékes nemzeti szervekkel együttműködésben – egyértelműen meg kell határozniuk, hogy a kérdéses támogatási intézkedés mely földrajzi területek lefedését biztosítja (87). A nemzeti szabályozó hatóságokkal való konzultáció javasolt, azonban szabadon választható. A bevált gyakorlati példák alapján javasolt a nemzeti szinten elérhető infrastruktúrák központi adatbázisának létrehozása, amely fokozza az átláthatóságot és csökkenti a kisebb, helyi projektek végrehajtási költségeit. Az EFTA-államok szabadon meghatározhatják a célzott területeket, ugyanakkor ajánlott, hogy a pályázat kiírását megelőzően az érintett régiók meghatározásakor figyelembe vegyék a gazdasági körülményeket. (88)

Nyilvános konzultáció: Az EFTA-államoknak kellő nyilvánosságot kell biztosítaniuk az intézkedés főbb jellemzőihez, valamint a célzott területek jegyzékéhez azáltal, hogy közzéteszik a projektre vonatkozó információkat és észrevételek benyújtására hívnak fel. Egy nemzeti szintű központi weboldalon történő közzététel elvben biztosítaná, hogy valamennyi érintett érdekelt fél hozzáférjen ezekhez az információkhoz. A feltérképezés eredményeinek nyilvános konzultáció során történő ellenőrzésével az EFTA-államok a lehető legkisebbre csökkentik a már meglévő és a közeljövőben befektetni szándékozó szolgáltatók között fennálló verseny torzulásait, valamint lehetővé teszik, hogy e befektetők tervezni tudják tevékenységeiket (89). A részletes feltérképezés és az alapos konzultáció nemcsak nagyfokú átláthatóságot biztosít, hanem a „fehér”, „szürke” és „fekete” területek meglétének meghatározásához is létfontosságú eszközként szolgál (90).

Versenyeztetéses kiválasztási eljárás: Amikor a támogatást nyújtó hatóságok kiválasztanak egy harmadik fél üzemeltetőt a támogatott infrastruktúra létrehozására és üzemeltetésére (91), a kiválasztási eljárást a közbeszerzési irányelv (92) szellemével és az abban foglalt elvekkel összhangban kell lebonyolítani. Az eljárás biztosítja az átláthatóságot valamennyi olyan befektető számára, aki a támogatott projekt megvalósítására és/vagy irányítására ajánlatot kíván tenni. Elengedhetetlen feltétel az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmód, valamint az objektív értékelési kritériumok alkalmazása. A versenyeztetéses pályázat olyan módszer, amely lehetővé teszi a költségvetési költségek csökkentését, a szóban forgó állami támogatás minimalizálását, és ugyanakkor csökkenti az intézkedés szelektív jellegét, mivel a kiválasztott kedvezményezett személye előre nem ismert (93). Az EFTA-államoknak biztosítaniuk kell az átlátható eljárást (94) és a versenyszempontú eredményeket (95), továbbá erre a célra szolgáló nemzeti központi weboldalon kell közzétenniük a széles sávú hálózatra vonatkozó állami támogatási intézkedésekkel kapcsolatos, folyamatban lévő pályázati eljárásokat (96).

A gazdasági szempontból legkedvezőbb ajánlat: A versenyeztetéses pályázati eljárás keretében a támogatást nyújtó hatóság a nyertes ajánlattevő által teljesítendő minőségi kritériumokat határoz meg, amelyek alapján a benyújtott ajánlatokat értékelik. Vonatkozó kritérium lehet például az elért földrajzi lefedettség (97), a technológiai megközelítés fenntarthatósága vagy a javasolt megoldás versenyre gyakorolt hatása (98). Ezeket a minőségi kritériumokat az igényelt támogatási összeg függvényében súlyozni kell. A folyósítandó támogatás összegének csökkentése érdekében az azonos, vagy legalább hasonló minőségi feltételek mellett elvben a legkisebb támogatási igénnyel fellépő ajánlattevőnek több elsőbbségi pontot kell kapnia ajánlatának általános értékelésekor. Az ajánlatkérő minden esetben előre megszabja az egyes kiválasztott (minőségi) kritériumokhoz rendelt súlyokat.

Technológiai semlegesség: Mivel különféle technológiai megoldások léteznek a széles sávú szolgáltatások nyújtására, a pályázatnak nem szabad előnyben részesítenie vagy kizárnia egyetlen adott technológiát vagy hálózati platformot sem. Az ajánlattevőket fel kell jogosítani arra, hogy az előírt széles sávú szolgáltatásokhoz olyan technológiák felhasználását vagy összekapcsolását javasolhassák, amely a megítélésük szerint erre a legalkalmasabb. Az objektív pályázati kritériumok alapján a támogatást nyújtó hatóság így jogosult a legmegfelelőbb technológiai megoldást vagy együttesen alkalmazott technológiai megoldásokat kiválasztani. Elvben nagyobb célterületen érhető el univerzális lefedettség együttesen alkalmazott technológiai megoldások segítségével.

A meglévő infrastruktúra felhasználása: Mivel a meglévő infrastruktúra újrafelhasználhatósága a széles sávú hálózat kiépítési költségét meghatározó egyik fő tényező, az EFTA-államoknak bátorítaniuk kell az ajánlattevőket arra, hogy az erőforrások felesleges és pazarló felhasználását kerülendő vegyék igénybe a már rendelkezésre álló infrastruktúrát. Annak az üzemeltetőnek, amely a célzott területen található infrastruktúra felett (függetlenül attól, hogy az ténylegesen használt, vagy sem) tulajdon- vagy ellenőrzési joggal rendelkezik és részt kíván venni a pályázatban, eleget kell tennie a következő feltételeknek: i. a nyilvános konzultáció során tájékoztatja a támogatást nyújtó hatóságot és a nemzeti szabályozó hatóságot az infrastruktúráról; ii. valamennyi vonatkozó információt kellő időben a többi ajánlattévő rendelkezésére bocsát ahhoz, hogy utóbbiak ezt az információt még figyelembe tudják venni saját ajánlatukban. Az EFTA-államoknak létre kell hozniuk az olyan meglévő infrastruktúrák elérhetőségére vonatkozó adatbázist, amelyek széles sávú hálózat kiépítéséhez újra felhasználhatók.

Nagykereskedelmi hozzáférés: A támogatott széles sávú infrastruktúrához harmadik felek számára biztosított hatékony nagykereskedelmi hozzáférés minden széles sávú hálózatot támogató állami intézkedés elengedhetetlen részét képezi. Különösen a nagykereskedelmi hozzáférés teszi lehetővé harmadik fél üzemeltetők számára, hogy felvegyék a kiválasztott ajánlattevővel a versenyt (amennyiben az utóbbi is jelen van a kiskereskedelmi ágazatban), erősítve ezzel a választékot és a versenyt az intézkedés által érintett területeken, ugyanakkor elkerülve közben a regionális szolgáltatási monopóliumok kialakulását. Mivel e feltétel csak az állami támogatások kedvezményezettjeire alkalmazandó, a keretirányelv 7. cikke értelmében nem függ semmiféle előzetes piacelemzéstől (99). A támogatott hálózatra vonatkozóan előírt nagykereskedelmi hozzáférési kötelezettségeket összhangba kell hozni az ágazati szabályozás keretében meghatározott hozzáférési kötelezettségek portfóliójával (100). A támogatott vállalatoknak az ágazati szabályozás szerint a nemzeti szabályozó hatóságok által megbízott jelentős piaci erejű vállalatoknál (101) elvben szélesebb körű nagykereskedelmi hozzáférési termékeket kell kínálniuk, mivel a támogatás kedvezményezettje nemcsak saját forrásait, hanem az adófizetők pénzét is felhasználja infrastruktúrája kiépítéséhez (102). Az ilyen nagykereskedelmi hozzáférést a hálózat üzembe helyezését megelőzően a lehető leghamarabb oda kell ítélni (103).

A támogatott infrastruktúrához való hatékony nagykereskedelmi hozzáférést (104) legalább 7 éves időszakra kell felajánlani. Amennyiben a 7 éves időszak végén az infrastruktúra üzemeltetőjét a nemzeti szabályozó hatóság az alkalmazandó keretszabályozás értelmében az adott érintett piacon jelentős piaci erővel rendelkezőnek minősíti, az elektronikus hírközlésre vonatkozó európai uniós keretszabályozásnak megfelelően hozzáférési kötelezettséget kell megállapítani (105). Javasolt, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok és más illetékes nemzeti szervek tegyenek közzé a támogatást nyújtó hatóságok részére szóló iránymutatást a nagykereskedelmi hozzáférés feltételeinek és díjainak megállapításáról. A hatékony hozzáférés érdekében azonos hozzáférési feltételek alkalmazandók a támogatott hálózat teljes egészében, beleértve az ilyen hálózatok azon részeit is, ahol a meglévő infrastruktúrát használják (106). A hozzáférési kötelezettségeket a támogatott infrastruktúra tulajdonosának, kezelőjének vagy üzemeltetőjének megváltozásától függetlenül érvényesíteni kell.

A nagykereskedelmi hozzáférés ára: Az összehasonlító árképzés fontos annak biztosítására, hogy a kapott támogatást a többi versenyképes széles sávú piacon uralkodó piaci feltételek létrehozására használják fel. A nagykereskedelmi hozzáférés árát a nemzeti szabályozó hatóság által meghatározott árképzési elvek, valamint referenciaszintek alapján kell meghatározni, adott esetben figyelembe véve a hálózatüzemeltető által kapott támogatást (107). A referenciaszintnek az ország, illetve az EGT más összehasonlítható, versenyképesebb területein érvényesülő, közzétett (szabályozott) nagykereskedelmi árak átlagán, vagy ilyen közzétett árak hiányában a nemzeti szabályozó hatóság által az érintett piacok és szolgáltatások vonatkozásában már meghatározott, illetve elfogadott árakon kell alapulnia. Amennyiben bizonyos nagykereskedelmi hozzáférési termékek esetében nincs olyan közzétett vagy szabályozott ár, amely összehasonlítási alapul szolgálhatna, költségalapú árképzés elveit kell alkalmazni, az ágazati szabályozási keretnek megfelelően megállapított módszerek szerint (108). Tekintettel a nagykereskedelmi hozzáférési árak összehasonlító elemzésen alapuló meghatározásának összetett jellegére, javasolt, hogy az EFTA-államok biztosítsák a nemzeti szabályozó hatóság számára az ahhoz szükséges jogköröket és alkalmazotti létszámot, hogy ilyen kérdésekben tanáccsal szolgálhasson a támogatást nyújtó hatóságoknak. A támogatási projekt részletes ismertetését legalább 2 hónappal az értesítést megelőzően el kell juttatni a nemzeti szabályozó hatósághoz, hogy ésszerű idő álljon e hatóság rendelkezésére annak véleményezéséhez. Ahol a nemzeti szabályozó hatóság ilyen hatáskörrel rendelkezik, a támogatást nyújtó hatóságnak a nagykereskedelmi hozzáférés árainak és feltételeinek meghatározásakor tanácsot kell kérnie a nemzeti szabályozó hatóságtól. Az összehasonlító elemzés kritériumait egyértelműen jelezni kell a tenderdokumentációban.

Nyomonkövetési és visszakövetelési mechanizmus: A támogatást nyújtó hatóságok a projekt teljes időtartama alatt szorosan nyomon követik a széles sávú projekt végrehajtását. Amennyiben a szolgáltató kiválasztása közbeszerzési versenyeljárás keretében történik, általában kevésbé van szükség a projekt nyereségességének későbbi nyomon követésére. Sok esetben célszerű lehet előzetesen meghatározni a támogatás összegét, hogy fedezni lehessen az adott időszakban várható finanszírozási igényt, ahelyett, hogy a keletkezett költségek és bevételek alapján állapítanák meg a támogatás összegét. Az előbbi modellben a vállalat általában több ösztönzést kap a költségeinek korlátozására és arra, hogy idővel hatékonyabbá váljon. Amennyiben azonban nagyfokú bizonytalanság övezi a költségek és a bevételek jövőbeni alakulását, és komoly információs aszimetria áll fenn, az is előfordulhat, hogy a hatóság olyan finanszírozási modellt kíván elfogadni, amely nem teljes mértékben előzetes, hanem az előzetes és az utólagos ellentételezés vegyítése (pl. visszakövetelés alkalmazásával, hogy lehetővé tegyék az előre nem látható nyereség kiegyensúlyozott elosztását). Annak érdekében, hogy a kisebb, helyi projektekre ne nehezedjen aránytalanul nagy teher, a visszakövetelési mechanizmus esetében indokolt lehet minimális küszöbérték alkalmazása. Ezért az EFTA-államoknak akkor kell alkalmazniuk a visszakövetelési mechanizmust, ha a projektnek odaítélt támogatás összege meghaladja a 10 millió EUR-t (109). A támogatást nyújtó hatóságok előirányozhatják, hogy a kiválasztott ajánlattevő által visszaigényelt nyereségtöbblet a keretprogramon belül és az eredeti támogatási intézkedés feltételei mellett a széles sávú hálózat további bővítésére fordítható. A kapott támogatás tekintetében a nyertes ajánlattevőre vonatkozóan előírt számviteli szétválasztási kötelezettség megkönnyíti a támogatást nyújtó hatóság számára a program végrehajtásának, valamint az esetlegesen keletkező nyereségtöbbletnek a nyomon követését (110).

Átláthatóság: Az EFTA-államoknak az állami támogatási intézkedések vonatkozásában legalább az alábbi információkat közzé kell tenniük egy központi weboldalon: a jóváhagyott támogatási program és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási rendelkezések teljes szövege, a támogatás kedvezményezettjének neve, a támogatás összege, a támogatás intenzitása és az alkalmazott technológia. Ezeket az információkat a támogatást nyújtó hatóság határozatának meghozatalát követően közzé kell tenni, valamint legalább 10 évig meg kell őrizni, és korlátozás nélkül elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára. A támogatás kedvezményezettje köteles átfogó és megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosítani a jogosult harmadik felek számára az állami támogatási intézkedés keretében kiépített infrastruktúrára vonatkozó információkhoz (többek között az kábelcsatornákat, utcai elosztószekrényeket és az üvegszálat is beleértve) (111). A többi üzemeltető így könnyedén megállapíthatja, lehetséges-e az ilyen infrastruktúrához való hozzáférés, illetve a széles sávú hálózattal kapcsolatos minden vonatkozó információt továbbítania kell a széles sávú infrastruktúrák központi nyilvántartásába – ha az EFTA-államban létezik ilyen adatbázis – és/vagy a nemzeti szabályozó hatóságnak.

Jelentéstétel: A hálózat üzembe helyezésének időpontjától kezdve, a támogatási intézkedés alkalmazása során az állami támogatást nyújtó hatóságnak kétévente jelentést kell tennie a támogatási projektekre vonatkozó legfontosabb információkról az EFTA Felügyeleti Hatóság számára (112). A nemzeti vagy regionális keretprogramok esetében a nemzeti vagy regionális hatóságoknak egységes szerkezetbe kell foglalniuk az egyedi intézkedésekre vonatkozó információkat és be kell számolniuk a Hatóságnak. A határozatok ezen iránymutatás szerinti elfogadásakor a Hatóság további beszámolókat kérhet a nyújtott támogatás tekintetében.

3.5. Az NGA-hálózatok mielőbbi kiépítésének támogatása

(75)

A széles sávú alaphálózat kiépítésénél követett politikához hasonlóan, az NGA-hálózat kiépítéséhez nyújtott állami támogatás megfelelő és indokolt eszközt képezhet, több alapvető feltétel teljesülése esetén. Jóllehet a kereskedelmi szolgáltatók a várható nyereségesség alapján ruháznak be az NGA-hálózatokba, a hatóság döntésének meghozatalakor figyelembe kell venni az olyan nyitott és semleges platform finanszírozása iránti közérdeket is, ahol sok szolgáltató versenyezhet a végfelhasználóknak való szolgáltatásnyújtás terén.

(76)

Az NGA-hálózat kiépítésének támogatására irányuló intézkedéseknek eleget kell tenniük a 2.5. és a 3.4. szakaszban megjelölt összeegyeztethetőségi feltételeknek. Emellett a következő feltételeknek kell teljesülniük, figyelembe véve azokat a sajátos körülményeket, amelyek között az NGA-hálózatokra irányuló állami beruházás megvalósul.

Nagykereskedelmi hozzáférés: Az NGA-hálózatok gazdasági jellemzői miatt rendkívül fontos a harmadik fél üzemeltetők általi hatékony nagykereskedelmi hozzáférés biztosítása. Különösen azokon a területeken, ahol már jelenleg is vannak versenyző széles sávú alaphálózat-üzemeltetők (113), és amelyeken biztosítani kell a beavatkozást megelőző piaci versenyhelyzet fennmaradását. A 3.4. szakaszban ismertetett hozzáférési feltételeket az alábbiak szerint kell meghatározni. A támogatott hálózatnak tehát valamennyi hozzáférést igénylő üzemeltető számára tisztességes és megkülönböztetésmentes feltételekkel kell biztosítania a hozzáférést, és lehetővé kell tennie számukra a hatékony és teljes körű szétválasztás lehetőségét (114). Ezenfelül a harmadik fél üzemeltetőknek az aktív (115) hálózati infrastruktúrán túl a passzív infrastruktúrához is hozzá kell férniük. (116) A bitfolyam-hozzáférés és a helyi hurok és alhurok átengedése mellett a hozzáférési kötelezettségnek ezért ki kell terjednie az kábelcsatornák és tartóoszlopok, a sötétszál és az utcai elosztószekrények használati jogára is (117). A hatékony nagykereskedelmi hozzáférést legalább hét évre kell biztosítani, és a kábelcsatornákhoz vagy tartóoszlopokhoz való hozzáférés joga időben nem korlátozható. Ez nem sérti a nemzeti szabályozó hatóság által a tényleges verseny ösztönzése érdekében az adott érintett piacon esetleg előírásra kerülő hasonló szabályozási kötelezettségeket vagy az említett időszak alatt, illetve annak lejárta után elfogadott intézkedéseket (118).

Előfordulhat, hogy a széles sávú szolgáltatásokat korlátozottan kínáló, gyéren lakott területeken vagy kisméretű, helyi vállalatok esetében, a hozzáférési termékek valamennyi típusának előírása aránytalanul megnöveli a beruházási költségeket (119) anélkül, hogy a fokozott verseny szempontjából jelentős előnyökkel járna (120). Az ilyen esetekben elképzelhető, hogy a támogatott infrastruktúrába való – egyébként nem tervezett – költséges beavatkozásokat (például helymegosztás a köztes elosztópontokon) igénylő hozzáférési termékeket csak abban az esetben ajánlják fel, ha a harmadik fél üzemeltető igényei ésszerűek. Az igény ésszerűnek minősül, amennyiben i. a hozzáférést igénylő következetes üzleti tervet készít, amely indokolja a támogatott hálózatra vonatkozó termék fejlesztését, és ii. ugyanazon a földrajzi területen másik üzemeltető nem kínál hasonló hozzáférési terméket a sűrűbben lakott területeken érvényes árakon (121).

Ezzel szemben az előző pont nem alkalmazható sűrűbben lakott területeken, ahol elvárható az infrastruktúra kiegészítésére irányuló fejlesztés. Ezért ilyen területeken a támogatott hálózatnak meg kell felelnie a szolgáltatók által igényelhető, hálózati hozzáférést biztosító termékek valamennyi típusának (122).

Tisztességes és megkülönböztetés-mentes bánásmód: A támogatott infrastruktúrának lehetővé kell tennie, hogy a versengő üzemeltetők versenyképes és megfizethető szolgáltatásokat nyújthassanak a végfelhasználók számára. Amennyiben a hálózatüzemeltető vertikálisan integrált, az érdekellentétek, a hozzáférést igénylőkkel vagy a tartalomszolgáltatókkal szembeni indokolatlan diszkrimináció és bármely más, rejtett közvetett előny elkerülése érdekében megfelelő biztosítékokat kell alkalmazni. Hasonlóképpen, az odaítélési kritériumoknak olyan rendelkezést kell tartalmazniuk, hogy a kizárólagos nagykereskedelmi modellt, kizárólagos passzív hálózati modellt, vagy mindkettőt kínáló ajánlattevők pluszpontokat kapnak.

(77)

A felhordóhálózat finanszírozására irányuló (123), vagy az összes üzemeltető és technológia hozzáférését lehetővé tévő építési munkálatokra korlátozódó állami támogatási projektek különösen versenytámogató jellemzőket mutatnak. E jellemzőket figyelembe veszik az ilyen projektek értékelése során.

3.6. A szupergyors széles sávú hálózatok számára nyújtott támogatás

(78)

A bevezetőben említett célkitűzések fényében, különösen a legalább 100 Mbps sebességű internetkapcsolat 50 %-os felhasználására vonatkozóan, – figyelembe véve, hogy különösen a városi területeken magasabb teljesítmény iránti igény jelentkezhet ahhoz képest, mint amit a kereskedelmi befektetők ajánlani kívánnak a közeljövőben – a (73) ponttól eltérve, kivételesen továbbra is lehetőség lehetne állami beavatkozásra azon NGA-hálózatok esetében, amelyek képesek 100 Mbps-et meghaladó, szupergyors sebességet biztosítani.

(79)

A „fekete NGA” területeken az ilyen beavatkozás csak akkor megengedhető, ha a következő, egyszerre teljesítendő kritériumok alapján igazolják az (47) pontban előírt „minőségi ugrás” megvalósulását:

a)	a meglévő vagy tervezett (124) NGA-hálózatok nem érik el a végfelhasználók létesítményeit optikai hálózatokkal (125);

b)	a piaci helyzet alakulása következtében a kereskedelmi üzemeltetőknek – a (59)–(61) pont szerinti – közeljövőre vonatkozó befektetési terveiben nem szerepel a 100 Mbit/s feletti szupergyors sebesség versenyalapú szolgáltatásának (126) megvalósítása;

c)	várhatóan van kereslet az ilyen minőségi fejlesztésekre (127).

(80)

Az előző pontban leírt helyzetben, az új, támogatott hálózatoknak meg kell felelniük a (74) és a (76) pontba foglalt összeegyeztethetőségi feltételeknek. Emellett a támogatást nyújtó hatóságnak az alábbiakat is igazolnia kell:

a)	a támogatott hálózat a meglévő vagy tervezett hálózatok ellenőrizhető jellemzőivel és teljesítményével szemben jelentős fejlett technológiai jellemzőkkel bír (128); és

b)	a támogatott hálózatot nyílt architektúra alapján, kizárólag nagykereskedelmi hálózatként fogják működtetni; továbbá

c)	a támogatás nem vezet a verseny túlzott torzulásához olyan más NGA-technológiákhoz képest, amelyekbe a közelmúltban jelentős új infrastrukturális beruházásokat eszközöltek az ugyanazon célzott területeken működő piaci szereplők (129).

(81)

Az ilyen hálózatok közfinanszírozása csak e további feltételek teljesülése esetén tekinthető a mérlegelési teszt alapján összeegyeztethetőnek. Ez azt jelenti, hogy a támogatás nyomán jelentős, fenntartható, a versenyt ösztönző és tartós technológiai fejlődés jön létre anélkül, hogy a támogatás aránytalan visszatartó hatást gyakorolna a magánbefektetésekre.

Záró rendelkezések

(82)

E fejezet az elfogadását követő naptól alkalmazandó. A Hatóság ezt az iránymutatást minden olyan támogatási intézkedés tekintetében alkalmazza, amelyről bejelentést kap, és amelyről az iránymutatás elfogadása után még akkor is határoznia kell, ha valamely projektet ezen időpontot előtt jelentettek be.

(83)

A jogellenes állami támogatás értékelésére alkalmazandó hatósági szabályokkal (130) összhangban a Hatóság a jogellenes támogatásokra a támogatás nyújtásának időpontjában hatályos szabályokat alkalmazza. Ennek megfelelően az iránymutatás közzétételét követően nyújtott jogellenes támogatások esetében ezt az iránymutatást alkalmazza.

(84)

A Hatóság az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése alapján azt javasolja a tagállamoknak, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket, és szükség esetén módosítsák meglévő támogatási programjaikat, hogy az iránymutatás elfogadását követő tizenkét hónapon belül összhangba hozzák azokat ezen iránymutatás rendelkezéseivel.

(85)

Az EFTA-államokat felkérik, hogy az intézkedések kézhezvételétől számított két hónapon belül adják kifejezett, feltétlen egyetértésüket a javasolt megfelelő intézkedésekkel kapcsolatban. Válaszadás hiányában a Hatóság azt feltételezi, hogy az adott EFTA-állam nem ért egyet a javasolt intézkedésekkel.

(86)

A Hatóság ezt az iránymutatást az ennek megfelelő, Közösségi iránymutatás az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a szélessávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról című bizottsági közlemény jövőbeli módosításaival összhangban felülvizsgálja.

(1) Ez a fejezet megfelel az Uniós iránymutatás az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a szélessávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról című bizottsági közleménynek, HL C 25., 2013.1.26., 1. o.

(2) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai digitális menetrend, COM(2010) 245 végleges., az EGT Parlamenti Vegyes Bizottságának 2011. október 26-i 37. ülésén kiadott állásfoglalásban elismertek szerint.

(3) Lásd az EGT-megállapodás XI. mellékletének 5 cl pontjában említett jogi aktus 12. cikkének (4) bekezdését (az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Keretirányelv), HL L 108., 2002.4.24., 33. o.) (HL L 116., 2004.4.22., 60. o. és a 20. EGT-kiegészítés, 2004.4.22., 14. o.), az alábbi módosítások szerint: a 2009/140/EK irányelv (A jobb szabályozásról szóló irányelv) (HL L 337., 2009.12.18., 37. o., amelyet még nem foglaltak bele az EGT-megállapodásba), valamint az EGT-megállapodás XI. mellékletének 5 cl pontjában említett jogi aktus (az 544/2009/EK rendelet, HL L 167., 2009.6.29., 12. o. ) HL L 334., 2009.12.17., 4. o. és a 68. EGT-kiegészítés, 2009.12.17., 4. o.

(4) Lásd az EGT-megállapodás XI. mellékletének 261. pontjában említett jogi aktust (az újgenerációs hozzáférési hálózatokhoz (NGA) való szabályozott hozzáférésről szóló, 2010. szeptember 20-i bizottsági ajánlás) (HL L 251., 2010.9.25., 35. o.) HL L 341., 2012.12.13., 28. o. és a 70. EGT-kiegészítés, 2012.12.13., 32. o.

(5) Lásd például az 398/05. sz., magyarországi „Fejlesztési adókedvezmény a széles sávú internetberuházásokhoz” ügyben hozott bizottsági határozatot.

(6) Az állami vállalat forrásai az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében állami forrásoknak minősülnek, mivel e forrásokat a hatóságok ellenőrzik. C-482/99. sz. Franciaország kontra Bizottság ügy (EBHT 2002., I-4397. o.). Ezzel az ítélettel összhangban azt is meg kell vizsgálni, hogy az állami vállalaton keresztül történő finanszírozás az államnak tulajdonítható-e.

(7) A T-443/08. és T-455/08. sz., Freistaat Sachsen és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 93–95. pontja.

(8) Lásd az NN 24/07. sz., cseh köztársasági „Prague Municipal Wireless Network” ügyben hozott bizottsági határozatot.

(9) Hasonlóképpen, ha egy hálózat megépítése, illetve a széles sávú szolgáltatások beszerzése a közigazgatás saját céljaira történik, bizonyos feltételek mellett az ilyen intézkedés nem feltétlenül nyújt gazdasági előnyt egyes gazdasági vállalkozások számára. Lásd a Bizottság által az N 46/07. sz., egyesült királyságbeli „Welsh Public Sector Network Scheme” ügyben hozott határozatot.

(10) A Bizottság által az SA.31687. (N 436/10) sz., olaszországi „Broadband in Friuli Venezia Giulia (Project Ermes)” és az N 407/09. sz., spanyolországi „Xarxa Oberta” ügyben hozott ügyben hozott határozat.

(11) Valószínű, hogy a harmadik fél üzemeltetők még akkor is legalább részben a támogatással járó előnyökhöz jutnak, ha a nagykereskedelmi hozzáférésért díjat fizetnek. Ezen felül a nagykereskedelmi árakat gyakran szabályozzák. Az árszabályozás alacsonyabb árhoz vezet, mint amelyet a nagykereskedő a piacon egyéb körülmények között elérhet (és ez az ár monopolár lehet, ha nem folyik verseny más hálózatokkal). Amennyiben az árakat nem szabályozzák, a nagykereskedőnek minden esetben azokat az átalagos árakat kell irányadónak tekintenie, amelyek a versenyképesebb területekre (lásd alább a (74) pont h) alpontját) jellemzőek; mindez valószínűleg alacsonyabb árhoz vezet, mint amelyet a nagykereskedő a piacon egyébként elérhetett volna.

(12) A lakossági felhasználóknak nyújtott támogatások nem tartoznak az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

(13) Ipari körzeteknek nyújtott támogatásra példaként lásd többek között a Bizottság által az N 626/09. sz., olaszországi „NGA for industrial districts of Lucca” ügyben hozott határozatot.

(14) Vö. C-310/99. sz. Olasz Köztársaság kontra Bizottság ügy, [2002] EBHT I-02289 65. bekezdés.

(15) Lásd az N 237/08. sz., németországi „Broadband support in Niedersachsen” ügyben hozott bizottsági határozatot.

(16) A C-303/88. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1991., I-1433. o.) 20–22. pontja.

(17) A C 53/2006. sz., a holland „Citynet Amsterdam – Amszterdam város üvegszálas (optikai) hozzáférési hálózatának létrehozására irányuló beruházás” ügyben 2007. december 11-én hozott bizottsági határozat (HL L 247., 2008.9.16., 27. o.).

(18) A Hatóság állami kezességvállalásról szóló iránymutatása (HL L 274., 2000.10.26. és a 48. EGT-kiegészítés, 2000.10.26.,45. o.), a HL L 105., 2011.4.21., 32. o. és a 23. EGT-kiegészítés, 2011.4.21., 1. o. módosításainak megfelelően.

(19) Az ítélkezési gyakorlat szerint az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásokat hatósági jogi aktus útján kell e feladattal megbízni. E tekintetben valamely vállalkozást koncessziós szerződés útján is meg lehet bízni általános gazdasági érdekű szolgáltatással; lásd a T-204/97. és T-270/97. sz., Empresa para a Agroalimentação e Cereais, SA kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2000., II-2267. o.) 126. pontját, valamint a T-17/02. sz., Fred Olsen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., II-2031. o.) 186. és 188–189. pontját.

(20) A C-280/00 Altmark Trans GmbH és Regierungspräsidium Magdeburg v Nahverkehrsgesellschaft Altmark GmbH [2003] EBHT I-7747. A továbbiakban: Altmark ítélet.

(21) Lásd http://www.eftasurv.int/media/state-aid-guidelines/Part-VI---Compensation-granted-for-the-provision-of-services-of-general-economic-interest.pdf (még nem tették közzé).

(22) Lásd http://www.eftasurv.int/media/state-aid-guidelines/Part-VI---Framework-for-state-aid-in-the-form-of-public-service-compensation.pdf (még nem tették közzé).

(23) Az EGT-megállapodás XV. mellékletének 1h. pontjában említett jogi aktus, 66/2012 határozat (HL L 207., 2012.8.2., 46. o. és a 43. EGT-kiegészítés, 2012.8.2., 56. o.) (HL L 7., 2012.1.11., 3. o.)

(24) Az EGT-megállapodás XV. mellékletének 1ha. pontjában említett jogi aktus, lásd a 2012. december 7-i 225/2012 EGT Vegyes Bizottsági határozat (még nem tették közzé)

(25) Lásd az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezéséről szóló hatósági iránymutatás 48. pontját és a közszolgáltatásért járó kompenzáció formájában nyújtott állami támogatásról szóló keretszabály 13. pontját.

(26) Lásd az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezéséről szóló hatósági iránymutatás 49. pontját.

(27) A „közeljövőben” kifejezés hároméves időszakként értendő, az iránymutatás (59) bekezdésének megfelelően.

(28) Összhangban az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezéséről szóló hatósági iránymutatás 50. pontjában foglalt alapelvvel. Lásd még az N 284/05. sz., írországi „Regional Broadband Programme: Metropolitan Area Networks (»MANs«), phases II and III” ügyben, valamint az N 890/06. sz., franciaországi „Aide du Sicoval pour un réseau de très haut débit” ügyben hozott bizottsági határozatot.

(29) A passzív hálózati infrastruktúra lényegében a hálózat fizikai infrastruktúrája. A fogalommeghatározást lásd a szószedetben.

(30) A hálózatnak technológiai szempontból semlegesnek kell lennie, lehetővé téve a hozzáférni kívánóknak, hogy a végfelhasználóknak történő szolgáltatásnyújtáshoz bármely rendelkezésre álló technológiát felhasználjanak.

(31) Ezen iránymutatás 74. pontja g) alpontjával összhangban.

(32) E korlátozást az indokolja, hogy amennyiben kiépítésre került az univerzális kapcsolódást biztosító széles sávú hálózat, rendes esetben a piaci erők elegendőek ahhoz, hogy valamennyi felhasználó számára versenyképes áron nyújtsanak kommunikációs szolgáltatásokat.

(33) Ezek a biztosítékok magukban foglalják különösen a számviteli szétválasztásra vonatkozó kötelezettséget, de tartalmazhatják egy, a vertikálisan integrált üzemeltetőtől szerkezetileg és jogilag is különálló szervezet létrehozását is. E szervezet kizárólagosan felel a ráruházott általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat teljesítéséért és az annak való megfelelésért.

(34) Az EFTA-államok feladata, hogy – tekintetbe véve az egyes ügyek sajátosságait – meghatározzák a legmegfelelőbb módszertant annak biztosítására, hogy a nyújtott közszolgálati ellentételezés kizárólag az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat „fehér foltokon” való, az általános érdekű gazdasági szolgáltatásokra vonatkozó csomag elveivel összhangban történő végrehajtásának költségeit fedezi, figyelembe véve az érintett bevételeket és a kötelezettségek teljesítéséből származó ésszerű nyereséget. A nyújtott közszolgálati ellentételezés alapulhat például az infrastruktúrának az üzleti alapú üzemeltető által, a nyereséges területeken történő kereskedelmi célú hasznosításából származó bevételek, valamint a „fehér foltokon” történő kereskedelmi célú hasznosításból származó bevételek összehasonlításán. Egy adott széles sávú infrastruktúra fejlesztéséből származó az ésszerű nyereség összegét meghaladó minden többletnyereség (vagyis minden, az iparági átlagot meghaladó tőkemegtérülés) átcsoportosítható az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nem nyereséges területeken történő finanszírozására, a fennmaradó összeg pedig a nyújtott pénzügyi közszolgálati ellentételezés tárgyát képezi. Lásd a Bizottságnak a N 331/08. sz., Franciaország – THD Hauts de Seine ügyben hozott határozatát.

(35) Amennyiben azonban nagyfokú bizonytalanság övezi a költségek és a bevételek jövőbeni alakulását, és komoly információs asszimetria áll fenn, az is előfordulhat, hogy a hatóság olyan kompenztációs modellt kíván elfogadni, amely nem teljes mértékben előzetes, hanem az előzetes és az utólagos finanszírozás vegyítése (pl. visszakövetelés alkalmazásával, hogy lehetővé tegyék az előre nem látható nyereség kiegyensúlyozott elosztását).

(36) Például ásás, kábelfektetés, házon belüli kábelezés. Üvegszálas otthoni hálózat kiépítése esetében ezek a költségek a teljes beruházási költség legfeljebb 70–80 %-át tehetik ki.

(37) A forrást lásd a fenti 3. lábjegyzetben.

(38) Lásd még az N 383/9. sz., németországi „Amendment of N150/23008 Broadband in the rural areas of Saxony” ügyben hozott bizottsági határozatot. Ez az ügy olyan helyzetet érintett, amelyben az általános építési munkák, úgymint az útkarbantartás, nem minősültek állami támogatásnak. A német hatóságok által hozott intézkedések „általános építőmérnöki munkának” minősültek, amelyeket az állam karbantartási célból mindenképpen elvégzett volna. Az útkarbantartás során a kábelcsatornák és a széles sávú infrastruktúra – az üzemeltetők költségén történő – elhelyezésére adódó lehetőséget nyilvánosan kihirdették, és azt nem korlátozták, illetve irányították a széles sávú ágazatra. Nem zárható ki azonban, hogy az ilyen munkák állami finanszírozása az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti támogatás fogalmának hatálya alá tartozik, ha az a széles sávú szektorra korlátozódik, vagy egyértelműen arra irányul.

(39) Lásd például a német nemzeti szabályozó hatóság „Infrastrukturatlas” elnevezésű jegyzékét, amelyben az üzemeltetők önként megosztják a rendelkezésre álló és potenciálisan újra felhasználható infrastruktúrákra vonatkozó információkat.

(40) Emlékeztetni kell arra, hogy az elektronikus hírközlés keretszabályozása lehetővé teszi, hogy az illetékes nemzeti hatóságok előírhassák a vállalkozások számára, hogy továbbítsák a szükséges információkat annak érdekében, hogy e hatóságok a nemzeti szabályozó hatóságokkal együtt részletes jegyzéket készíthessenek a hálózati elemek jellegére, hozzáférhetőségére és földrajzi elhelyezkedésére vonatkozóan, valamint azt az érdekelt felek rendelkezésére bocsáthassák. Lásd a 2009. november 25-i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Keretirányelv”) 12. cikkének (4) bekezdését.

(41) Lásd például a „Next Generation Access” hálózat Tromsø önkormányzat vidéki térségeiben történő gyors kiépítéséről szóló 231/11/COL hatósági határozatot (HL C 10., 2012.1.2., 5. o. és a 2. EGT-kiegészítés, 2012.1.12., 3. o.). A széles sávú hálózatokra vonatkozó állami támogatási szabályok alapján született bizottsági határozatok jegyzéke az alábbi honlapon érhető el http://ec.europa.eu/competition/sectors/telecommunications/broadband_decisions.pdf.

(42) A kölcsönök például (a támogatásokkal szemben) eredményesen ellensúlyozhatják a hosszú távú infrastrukturális beruházásokra nyújtott hitelek hiányát.

(43) Ez nem sérti a regionális támogatásokról szóló hatósági iránymutatás 27. pontjában említettek szerinti esetleges alkalmazását.

(44) A nemzeti regionális támogatásokról szóló mindenkori iránymutatás az időbeli hatálynak megfelelően alkalmazandó (pl. Iránymutatás a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról, HL L 54., 2008.2.28., 111. o. és a 11. EGT-kiegészítés, 2008.2.28., 1. o.).

(45) Ugyanakkor az a tény, hogy egy adott vállalat támogatás nélkül esetleg nem tud megvalósítani egy projektet, nem jelenti azt, hogy piaci hiányosság áll fenn. Egy vállalat azon döntése például, hogy nem ruház be egy kevéssé jövedelmező projektbe vagy egy korlátozott piaci kereslettel és/vagy a költségek alacsony versenyképességével jellemzett régióban, a piaci hiányossággal szemben akár a jól működő piac jele is lehet.

(46) A műholdas rendszereknek szintén vannak egységköltségei, ezek azonban nagyobb léptékűek, így kevésbé függenek a lakosság sűrűségétől.

(47) Az önkormányzati és regionális támogatásokról lásd az SA 33420. sz., (2011/N) németországi „Breitband Lohr am Main” ügyben, és az N 699/09. sz., spanyolországi „Desarrollo del programa de infraestructuras de telecomunicaciones en la Región de Murcia” ügyben hozott bizottsági határozatot.

(48) A tagállamok sok esetben olyan keretprogramokat jelentenek be, amelyek leírják, hogy önkormányzati vagy regionális támogatás milyen feltételekkel nyújtható széles sávú hálózat kiépítésére. Lásd például az N 62/10. sz. „High speed broadband construction aid in sparsely populated areas of Filand” ügyet, az N 53/10. sz., németországi „Federal framework programme on duct support” ügyet vagy az N 30/10. sz., svédországi „State aid to Broadband within the framework of the rural development program” ügyet.

(49) A forrást lásd a fenti 3. lábjegyzetben.

(50) Lásd például az EFTA Felügyeleti Hatóság 2008. november 5-i ajánlását az előzetes szabályozás alá vonható érintett elektronikus hírközlési ágazatbeli termék- és szolgáltatáspiacokról, megfelelően az EGT-megállapodás XI. mellékletének 5 cl. pontjában hivatkozott és a megállapodásba annak 156. jegyzőkönyvével átvett jogszabálynak (Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelve) (HL C 156., 2009.7.9., 18. o. és a 36. ET-kiegészítés, 2009.7.9., 1. o.). Ez növelné az átláthatóságot, enyhítené a helyi hatóságok adminisztratív terheit, és elkerülhetővé tenné, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok külön-külön elemezzék az egyes állami támogatási ügyeket.

(51) Lásd például Avis n o 12-A-02 du 17 janvier 2012 relatif à une demande d'avis de la commission de l'économie, du développement durable et de l'aménagement du territoire du Sénat concernant le cadre d'intervention des collectivités territoriales en matière de déploiement des réseaux à très haut débit (a francia versenyügyi hatóság véleménye a nagyon nagy sebességű széles sávú hálózatok kiépítéséről).

(52) Lásd például a Bizottság által az N 237/08. sz., németországi „Broadband support in Niedersachsen” vagy az SA.33671. sz., egyesült királyságbeli „Broadband Delivery UK” ügyben hozott határozatokat.

(53) Lásd például az N 473/07. sz., olaszországi „Broadband connection for Alto Adige” ügyben, illetve az N 570/07. sz., németországi „Broadband in rural areas of Baden-Württemberg” ügyben hozott bizottsági határozatot.

(54) Különösen a már létező széles sávú megoldások felhasználásának előmozdítása révén, legyen szó akár helyben elérhető, vezetékes vagy vezeték nélküli, földi hálózatokról, akár pedig általánosan hozzáférhető műholdas megoldásokról.

(55) Lásd például a Bizottság által az N 222/06. sz., olaszországi „Aid to bridge the digital divide in Sardinia” ügyben hozott határozatot.

(56) Ez vonatkozhat például az LTE (negyedik generációs mobil adatátviteli szabvány), illetve LTE advanced mobilszolgáltatókra, amelyek számára az engedélyükben foglalt feltételek lefedettségi célokat állapítanak meg a célzott területen. Hasonlóképpen, amennyiben egy egyetemes szolgáltatási kötelezettséggel megbízott üzemeltető közszolgáltatási ellentételezésben részesül, ugyanazon hálózat finanszírozására további állami támogatás nem nyújtható.

(57) Az ilyen hatás „kiszorításnak” is nevezhető.

(58) Lásd például a C-156/98. sz., Németország kontra Bizottság ügyben [EBHT 2000., I6857. o.] hozott ítélet 78. pontját, valamint a C-333/07. sz., Régie Networks ügyben [EBHT 2008., I10807. o.] ítélet 94-116. pontját.

(59) A hálózat aktív elemeinek korszerűsítéséhez kapcsolódó, pusztán marginális beruházások például nem jogosultak állami támogatásra. Hasonlóképpen, a meglévő hálózatok kapacitását ugyan növelő, a rézhuzalok teljesítményét fokozó egyes technológiák (például vektorizálás) nem kívánják meg az új infrastruktúrába való jelentős beruházást, tehát nem jogosultak állami támogatásra..

(60) Ilyen például egy alapszintű hálózat NGA széles sávú hálózattá fejlesztése. Az NGA-hálózatok egyes fejlesztései (például az üvegszálas kapcsolat közelebbvitele a végfelhasználóhoz) szintén minőségi ugrást jelenthetnek. Az olyan területeken, ahol a széles sávú hálózatok már jelen vannak, a lépésváltással biztosítani kell, hogy az állami támogatás alkalmazása nem vezet a már meglévő infrastruktúra megkettőzéséhez. Ugyanez érvényes a meglévő infrastruktúrák – például 12 Mbps sebességről 24 Mbps sebességre történő – kisléptékű, fokozatos korszerűsítésére is, ami feltehetően nem hoz létre további szolgáltatási képességeket (és valószínűleg aránytalan előnyhöz juttatja a meglévő üzemeltetőt).

(61) A támogatott hálózatoknak elő kell segíteniük a versenyt, vagyis az infrastruktúra különböző szintjein – a 74. pontban, illetve NGA-hálózat kiépítése esetén emellett a 76. pontban megjelölt módon – lehetővé kell tenniük a nyílt hozzáférést.

(62) Lásd például a Bizottság SA.33671., egyesült királyságbeli „Broadband Delivery UK” ügyben hozott határozatát.

(63) Ilyen közös módszertant a Hatóság biztosíthat.

(64) A gyors technológiai fejődésnek köszönhetően a jövőben más technológiák is alkalmasak lehetnek az NGA-szolgáltatások célba juttatására.

(65) A koaxális, vezeték nélküli és mobil technológiák bizonyos mértékig használhatják az üvegszálas támogató infrastruktúrát, így hasonló elven működnek, mint a vezetékes hálózatok, amelyek rézkábelt használnak a szolgáltatás célba juttatására azon az utolsó szakaszon, ahol nem épült ki üvegszál.

(66) A véghasználóhoz való végső kapcsolódás vezetékes és vezeték nélküli technológiával is biztosítható. A fejlett vezeték nélküli technológiák – így az LTE-Advanced – gyors fejlődése, valamint az LTE, illetve a Wi-Fi intenzívebb piaci forgalmazása miatt a helyhez kötött vezeték nélküli hozzáférések következő generációja (pl. esetleges célzott széles sávú, mobil technológia) – bizonyos feltételek teljesülése esetén – életképes alternatívát jelenthet egyes vezetékes NGA-k (például FTTCab) számára. Mivel a vezeték nélküli médium megosztott (a felhasználónkénti sebesség a lefedett területen kapcsolódó felhasználók számától függ) és jellegénél fogva ki van téve a változó környezeti feltételek hatásának, előfordulhat, hogy a helyhez kötött vezeték nélküli hozzáférések következő generációját bizonyos sűrűségi fokú, illetve fejlett (így pl. irányított és/vagy többszörös antennák) konfigurációkkal kell kiépíteni annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az NGA-tól elvárható, előfizetőnkénti minimális letöltési sebességet. A célzott, széles sávú mobil technológiára épülő, következő generációs vezeték nélküli hozzáféréseknek emellett biztosítaniuk kell a megkívánt szolgáltatási szintet egy meghatározott helyen tartózkodó felhasználók számára, miközben bármely mobil előfizetőt is kiszolgálnak az érintett területen.

(67) Az FTTx az FFTC-re, az FTTN-re, az FTTP-re, az FTTH-ra és az FTTB-re utal.

(68) Amelyek legalább a „DOCSIS 3.0” kábelmodemszabványt alkalmaznak.

(69) Lásd például a Bizottság SA.33671., egyesült királyságbeli „Broadband Delivery UK” ügyben hozott határozatát.

(70) Ha jelenleg egy csak keskeny sávú (tárcsázó) internettel rendelkező terület és egy széles sávú hozzáféréssel rendelkező terület közötti különbség azt jelenti, hogy az előbbi „fehér” területnek minősül, akkor hasonlóképpen az olyan terület, ahol hiányzik az új generációs széles sávú infrastruktúra, egy széles sávú alap-infrastruktúra azonban rendelkezésre áll, szintén „fehér” NGA-területnek tekintendő.

(71) A végfelhasználókat el nem érő, egyéb hálózatokkal (így az FTTC-vel) összevetve, az új típusú hálózatok felhordó infrastruktúrájának fontos jellemzője, hogy nyitott a más hálózatokkal való összekapcsolódásra.

(72) Az N 407/09. sz., spanyolországi Optikai szálak, Katalónia („Xarxa Oberta”) ügyben hozott bizottsági határozat.

(73) Az N 407/09. sz., spanyolországi Optikai szálak, Katalónia („Xarxa Oberta”) ügyben és az SA.33438. sz., lengyelországi „Broadband network project in Eastern Poland” ügyben hozott bizottsági határozat.

(74) A hároméves időszak a tervezett támogatási intézkedés közzétételének időpontjától számítandó.

(75) E tekintetben egy üzemeltetőnek tudnia kell bizonyítani, hogy a hároméves időszakon belül megvalósítja az érintett terület és lakosság jelentős részének lefedettségét. A támogatást nyújtó hatóság például a célzott területen a saját infrastruktúrája kiépítésére vonatkozó szándékát kinyilvánító valamennyi üzemeltetőtől kérheti, hogy két hónapon belül készítsen hiteles üzleti tervet, nyújtsa be az igazoló okmányokat (például banki kölcsönszerződést) és a részletes kivitelezési ütemtervet. Ezenfelül előírható, hogy tizenkét hónapon belül el kell kezdeni a beruházást, és meg kell szerezni a projekt végrehajtásához szükséges szolgalmi jogokat. Hathavonta az intézkedés előrehaladására vonatkozó további mérföldkövekről lehet megállapodni.

(76) Lásd például a Bizottság által az N 607/09. sz., írországi „Rural Broadband Reach”, illetve az N 172/09. sz. „Broadband development in Slovenia” ügyben hozott határozatot.

(77) Ugyanaz a vállalat azonos területen üzemeltethet külön vezetékes és mobilhálózatot is, ez azonban nem módosítja az adott terület „színét”.

(78) A versenyhelyzetet a meglévő infrastruktúra-üzemeltetők száma alapján értékelik. A Bizottság az N 330/2010. sz., franciaországi „Programme national Très Haut Débit” ügyben hozott határozatában tisztázta, hogy egy hálózaton belül több kiskereskedelmi szolgáltató megléte alapján (a helyi hurok átengedését [LLU] is ideértve) a terület nem minősül fekete területnek, hanem mivel csupán egy infrastruktúra áll rendelkezésre, azt továbbra is szürkével jelölik. Ugyanakkor a versengő üzemeltetők megléte (kiskereskedelmi szinten) arra utaló jelzésnek tekintendő, hogy noha szürke területről van szó, az a piaci hiányosság szempontjából nem feltétlenül ad okot aggodalomra. A hozzáférési problémákat vagy a szolgáltatás minőségét meggyőző bizonyítékokkal kell alátámasztani.

(79) Az N 131/05. sz., egyesült királyságbeli „FibreSpeed Broadband Project Wales” (Walesi optikai kábel gyorsaságú internet projekt) ügyben hozott határozatában a Bizottságnak meg kellett vizsgálnia, hogy egy nyílt, szolgáltatósemleges, 14 ipari parkot összekapcsoló üvegszálas hálózat kiépítéséhez a walesi hatóságok által nyújtott pénzügyi támogatás összeegyeztethetőnek nyilvánítható-e abban az esetben is, ha az inkumbens hálózatüzemeltető szabályozott áras bérelt vonalakkal már kiszolgálta a célzott területeket. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az inkumbens szolgáltató által kínált bérelt vonalak nagyon drágák, a kkv-k számára szinte már megfizethetetlenek voltak. Lásd még az N 890/06. sz., franciaországi „Aide du Sicoval pour un réseau de très haut débit” ügyben, valamint az N 284/05. sz., írországi „Regional Broadband Programme: Metropolitan Area Networks (MANs), phases II and III” ügyben hozott határozatot.

(80) A 66. pontba foglalt tényezők mellett a támogatást nyújtó hatóság például az alábbi mutatókat is figyelembe veheti: a nagyteljesítményű szolgáltatások túlságosan magas árai (beleértve a végfelhasználók által bérelt vonalakat is, az előző lábjegyzet magyarázata szerint), amelyek visszatartó hatást gyakorolnak az elterjedésre és az innovációra; a kifejlesztés alatt álló e-kormányzati szolgáltatások, melyek a meglévő hálózatét meghaladó teljesítményt igényelnek. Amennyiben a célterületen a lakossági és az üzleti felhasználók jelentős része már szolgáltatásban részesül, gondoskodni kell arról, hogy az állami beavatkozás ne vezessen a meglévő infrastruktúrával való indokolatlan átfedéshez. Ebben az esetben az állami beavatkozás kizárólag a hiányosságok eltüntetésére irányuló intézkedésekre korlátozódhat.

(81) Például, a többi hálózatüzemeltető számára nem hozzáférhető vagy általuk nem megosztott vezetékek kizárólagos használatán/az azokhoz való kizárólagos hozzáférésen alapult-e a már működő széles sávú hálózat megépítése.

(82) H csupán egy infrastruktúra van jelen, meg ha helyi hurok segítségével több elektronikus távközlési szolgáltató használja is azokat, az ilyen helyzet a verseny szempontjából szürke területnek tekintendő. Ezen iránymutatás értelmében az ilyen terület nem tekinthető „fekete területnek”. Lásd továbbá az SA. 31316. sz., franciaországi, „Programme national Très Haut Débit” ügyben hozott bizottsági határozatot.

(83) Lásd a Hollandia által végrehajtani tervezett, Appingedam széles sávú infrastruktúráját érintő C 35/05. (korábbi N 59/05.) sz. állami támogatásról szóló, 2006. július 19-i bizottsági határozatot (HL L 86., 2007.3.27., 1. o.). E határozatában a Bizottság megjegyezte, hogy az adott piacon érvényesülő versenyerőket nem vették megfelelően figyelembe. Különösen fontos, hogy a hollandiai széles sávú piac egy olyan gyorsan fejlődő piac volt, ahol az elektronikus hírközlési szolgáltatók – köztük a hálózatüzemeltetők és az internetszolgáltatók – állami támogatás igénybevétele nélkül is nagyon nagy kapacitású széles sávú szolgáltatás bevezetésén dolgoztak.

(84) Ugyanaz a vállalat azonos területen üzemeltethet külön vezetékes és vezeték nélküli NGA-hálózatot is, ez azonban nem módosítja az adott terület „színét”.

(85) Lásd a fenti 47. pontot.

(86) A részletes értékelés az EFTA-államok közötti, Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást megindítását teheti szükségessé.

(87) A feltérképezést az alapján kell végezni, hogy egy adott hálózati infrastruktúra hány háztartás alatt halad el, és nem az előfizetőként a hálózathoz kapcsolódó háztartások vagy felhasználók tényleges száma alapján.

(88) Előfordulhat például, hogy a túlságosan kis méretű célzott területek nem nyújtanak elégséges gazdasági ösztönzőket a piaci szereplők számára a támogatásra való ajánlattételhez, míg a túlságosan nagy területek csökkenthetik a kiválasztási eljárás versenyképes eredményét. Több kiválasztási eljárás keretében egyúttal különböző potenciális vállalkozások vehetnek igénybe állami támogatást, elkerülve ezáltal azt, hogy az állami támogatási intézkedések még tovább erősítsék egy (már domináns) üzemeltető piaci részesedését, például a nagy piaci szereplők előnyben részesítésével vagy olyan technológiák visszaszorításával, amelyek főként a kisebb célzott területeken lennének versenyképesek.

(89) Abban az esetben, ha bizonyítható, hogy a meglévő üzemeltetők az előírt feltérképezéshez nem nyújtottak használható információt a hatóságoknak, a hatóságok kénytelenek kizárólag a rendelkezésükre bocsátott információkra támaszkodni, bármilyenek is legyenek azok.

(90) Lásd például az N 266/08. sz., németországi „Broadband in rural areas of Bayern” ügyben hozott bizottsági határozatot.

(91) Eltérő a helyzet, ha a hatóság úgy dönt, hogy közvetlenül (vagy teljes tulajdonában álló szervezeten keresztül) építi ki és irányítja a hálózatot, mint az N 330/2010. sz., franciaországi „Programme national Très Haut Débit”, valamint az SA.33807 (2011/N). sz., olaszországi „National Broadband Plan” ügyben hozott bizottság határozat esetében. Ilyen esetekben az uniós elektronikus hírközlési ágazat liberalizációja óta elért verseny és különösen a kiskereskedelmi széles sávú piacon napjainkban fennálló verseny eredményeinek biztosítása érdekében az államilag kezelt támogatott hálózatok esetében i. az állami tulajdonú hálózatok üzemeltetői tevékenységüket az előre meghatározott célzott területekre korlátozzák, és nem terjesztik ki más, kereskedelmi szempontból vonzó régiókra; ii. a hatóság tevékenységét a passzív infrastruktúra karbantartására és az ahhoz való hozzáférés biztosítására korlátozza, de nem vesz részt a kiskereskedelmi szolgáltatók versenyében; és iii a hálózatok üzemeltetéséhez felhasznált források és a hatóság rendelkezésére álló egyéb források között számviteli szétválasztást alkalmaznak.

(92) Az EGT-megállapodás XVI. mellékletének 2. pontjában említett jogszabály (az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK irányelv, HL L 134., 2004.4.30., 114. o.), HL L 245., 2006.9.7., 22. o. és a 44. EGT-kiegészítés, 2006.9.7., 18. o.

(93) Lásd például a Bizottság által az N 475/07. sz., írországi „National Broadband Scheme (NBS)” ügyben, és az N 157/06. sz., egyesült királyságbeli „South Yorkshire Digital region Broadband Project” ügyben hozott határozatot.

(94) Amennyiben az ilyen versenyeztetéses kiválasztási eljárás az uniós közbeszerzési irányelvek, azaz a 2004/17/EK irányelv (az EGT-megállapodás XVI. mellékletének 4. pontjában említett jogi aktus, HL L 245., 2006.9.7.., 22. o. és a 44. EGT-kiegészítés, 2006.9.7.., 18 o.) vagy a 2004/18/EK irányelv (az EGT-megállapodás XVI. mellékletének 2. pontjában említett jogi aktus, HL L 245., 2006.9.7.., 22. o. és a 44. EGT-kiegészítés, 2006.9.7.., 18 o.) hatálya alá tartozik, a pályázati felhívást az európai szintű verseny érdekében az ezen irányelvekben foglalt követelményeknek megfelelően közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Egyéb esetekben a pályázati információkat legalább országosan közzé kell tenni.

(95) Abban az esetben, ha a versenyeztetéses kiválasztási eljárásban nem érkezik elegendő számú pályázat, a sikeres ajánlattevő által ajánlott költségszámítás külső ellenőrrel is megvizsgáltatható.

(96) Ha technikai okokból nem valósítható meg nemzeti weboldal készítése, regionális weboldalakat kell létrehozni. E regionális weboldalakat össze kell egymással kapcsolni.

(97) A versenyeztetéses kiválasztási eljárásra irányuló felhívásban meghatározott földrajzi terület értelmében.

(98) A teljes körű és hatékony szétválasztást lehetővé tevő hálózati topológiákra például több pont adható. Megjegyzendő, hogy a piac fejlődésének ebben a szakaszában a pont–pont közötti topológia a pont és több pont közötti topológiáknál hatékonyabban támogatja a hosszú távú versenyt, míg a kiépítés költségei – különösen a városi területeken – hasonlók. A pont és több pont közötti hálózatok csak akkor képesek teljes körű és hatékony szétválasztást biztosítani, ha szabványosítják és az alkalmazandó szabályozási keretben kötelezően előírják a WDM-PON hozzáférést.

(99) A forrást lásd a fenti 3. lábjegyzetben. Továbbá amikor az EFTA-államok olyan irányítási modellt választanak, ahol a támogatásban részesülő széles sávú infrastruktúra csak nagykereskedelmi szolgáltatásokat kínál harmadik felek számára, és kiskereskedelmi szolgáltatásokat nem, ez a verseny torzulását tovább csökkenti, mivel az ilyen irányítási modell segít elkerülni az esetleg megjelenő árprés komplex következményeit és a hozzáférés biztosításakor előforduló hátrányos megkülönböztetés rejtett formáit. Lásd például az SA.30317. sz. „High-speed broadband in Portugal” ügyet.

(100) Amikor az állami támogatási intézkedés új passzív infrastruktúraelemek, például kábelcsatornák vagy tartóoszlopok finanszírozását fedezi, ezekhez is biztosítani kell a hozzáférést, éspedig korlátlan ideig. Lásd például a Bizottság által az N 53/2010. sz., németországi „Federal framework programme on ducts support” ügyben, az N 596/09. sz., olaszországi „Bridging the digital divide in Lombardia” ügyben, az N 383/09. sz., németországi „Amendment of N 150/08 Broadband in the rural areas of Saxony” ügyben, valamint az N 330/2010. sz., franciaországi „Programme national Très Haut Débit” ügyben hozott határozatot.

(101) Az NGA-hálózatok esetében referenciapontként szolgál hozzáférési termékeknek az új generációs hozzáférési hálózatokról szóló ajánlásban foglalt jegyzéke.

(102) Ha a kábelcsatornák kiépítésének finanszírozásához nyújtanak állami támogatást, akkor azoknak számos kábel hálózatot kell kielégíteniük, és helyet kell adniuk a pont–pont közötti és a pont és több pont közötti megoldásoknak.

(103) Amikor a hálózatüzemeltető kiskereskedelmi szolgáltatásokat is nyújt, az új generációs hozzáférési hálózatokról szóló ajánlással összhangban, mindez azt jelenti, hogy a hozzáférést legalább 6 hónappal az ilyen kiskereskedelmi szolgáltatások megkezdése előtt meg kell adni.

(104) A támogatott infrastruktúrához való hatékony nagykereskedelmi hozzáférés a II. függelékben foglalt nagykereskedelmi hozzáférési termékek révén nyújtható.

(105) A forrást lásd a fenti 3. lábjegyzetben.

(106) Például a nagykereskedelmi hozzáférés harmadik felek általi igénybevétele nem korlátozható kizárólag a kiskereskedelmi széles sávú szolgáltatásokra.

(107) Az, hogy milyen mértékben veszik figyelembe a támogatás összegét, különböző lehet a versenyeztetéses kiválasztási eljárásban és a célzott területen lévő versenyfeltételektől függően. Az összehasonlítási alap ezért a nagykereskedelmi ár felső határa lenne.

(108) Annak elkerülésére, hogy az üzemeltetők mesterségesen növeljék költségeiket, az EFTA-államoknak olyan szerződéseket kell támogatniuk, amelyek ösztönzik a vállaltokat, hogy idővel csökkentsék költségeiket. Például a többletköltséges szerződésekkel szemben a fix áras szerződés révén a vállalatok érdekeltek lennének költségeik idővel történő csökkentésében.

(109) Nem szükséges a visszakövetelés olyan állami tulajdonú, kizárólag nagykereskedelmi infrastruktúrák esetében, amelyek irányítását a hatóság végzi azzal a kizárólagos céllal, hogy valamennyi üzemeltető számára tisztességes és megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosítson, feltéve, hogy teljesülnek a 93. lábjegyzetben meghatározott feltételek.

(110) A bevált gyakorlati példák alapján javasolt, hogy a nyomon követés és visszakövetelés időtartama legalább 7 év legyen, és az esetleges nyereségtöbbletet (azaz az eredeti üzleti tervben szereplő összeget vagy az iparági átlagot meghaladó nyereséget) az intézkedés támogatási intenzitásának megfelelően megosszák a kedvezményezett és a hatóságok között.

(111) Ezeket az információkat rendszeresen (például hathavonta) naprakésszé kell tenni, és nem védett formátumban kell közzétenni.

(112) Ezeknek az információknak magukban kell foglalniuk legalább a következőket: a (74) pont j) alpontjának megfelelően már nyilvánosságra hozott információk, a hálózat üzembe helyezésének időpontjára, a nagykereskedelmi hozzáférési termékekre, a hozzáférést igénylők, a hálózati szolgáltatók és a bekötött háztartások számára, valamint a bevezetés mértékére vonatkozó információk.

(113) Beleértve a helyi hurok üzemeltetőket is.

(114) A piac fejlődésének jelenlegi szakaszában a pont–pont közötti topológia hatékonyan szétválasztható. Amennyiben a kiválasztott ajánlattevő pont és több pont közötti topológiai hálózatot épít ki, egyértelműen kötelezni kell arra, hogy WDM-technológia segítségével a hozzáférés szabványosításával és forgalomba hozatalával egyidejűleg gondoskodjon a hatékony szétválasztásról. Amíg nem kerül sor a hálózatok hatékony WDM-szétválasztására, a kiválasztott ajánlattevő köteles a hozzáférést igénylőknek a fizikai szétválasztáshoz a lehető legközelebb álló virtuális szétválasztási terméket biztosítani.

(115) Közvetett kedvezményezettek esetében, ha azok nagykereskedelmi szinten jutnak hozzáféréshez, előfordulhat, hogy a harmadik fél üzemeltetőknek maguknak kell bitfolyam-hozzáférést adniuk. Annak ellenére, hogy a támogatást csak a passzív infrastruktúra számára nyújtották, aktív hozzáférést kértek például az N 330/2010 sz. – franciaországi Programme national Très Haut Débit ügyben hozott bizottsági határozatban.

(116) Például a felhasználó létesítményében elhelyezett vagy más, a hálózat üzemeltetéséhez szükséges berendezésekhez. Ha a hatékony hozzáférés biztosítása érdekében szükségesnek bizonyul a hálózat egyes részeinek korszerűsítése, ezt a támogatás nyújtó hatóság terveiben elő kell irányozni, például megfelelő méretű alépítményeket előirányozva, az utcai elosztószekrények méretének növelésével a hatékony szétválasztás biztosítása érdekében stb.

(117) A szigorú hozzáférési kötelezettség biztosítása különösen fontos a meglévő ADSL- és a jövőbeli NGA-hálózatüzemeltetők által kínált szolgáltatások közötti időleges helyettesíthetőség kezelése érdekében. A hozzáférési kötelezettség lehetővé teszi, hogy az ADSL-üzemeltetők ügyfeleikkel áttérjenek egy NGA-hálózatra, mihelyst sor kerül egy államilag támogatott hálózat felállítására, és így elkezdik tervezni a saját jövőbeli befektetéseiket, anélkül, hogy valódi versenyhátrányt kellene elszenvedniük. Lásd például az N 461/09. sz., egyesült királyságbeli „Cornwall & Isles of Scilly Next Generation Broadband” ügyet.

(118) E tekintetben figyelembe kell venni azon sajátos piaci feltételek esetleges további fennállását, amelyek indokolták a támogatás nyújtását a szóban forgó infrastruktúra üzemeltetőjének.

(119) A támogatást nyújtó hatóságnak részletes és objektív költségszámítással kell igazolnia a költségek aránytalan növekedését.

(120) Lásd például az N 330/2010. sz. franciaországi „Programme national Très Haut Débit”, valamint az SA.33671. sz., egyesült királyságbeli „Broadband Delivery UK” ügyben hozott bizottság határozatot.

(121) A Hatóság az arányosság elemzése keretében egyéb feltételeket is elfogadhat, az ügy sajátosságaira és az átfogó mérlegelésre tekintettel. Lásd például az N 330/2010. sz. franciaországi „Programme national Très Haut Débit”, valamint az SA.33671. sz., egyesült királyságbeli „Broadband Delivery UK” ügyben hozott bizottság határozatot. A feltételek teljesülése esetén az adott piacon szokásos időn belül hozzáférést kell biztosítani. Konfliktus esetén a támogatást nyújtó hatóság a nemzeti szabályozó hatóságtól vagy más illetékes nemzeti szervtől kérhet tanácsot.

(122) Például a passzív, rögzített hálózatok esetében képesnek kell lennie arra, hogy az üzemeltető döntésétől függően egyaránt támogassa a pont–pont közötti és a pont és több pont közötti topológiákat. A sűrűbben lakott területeken, ha a hálózatok jogosultak állami támogatásra, nem tekinthető közérdeknek a meglévő hálózatok olyan egyszerű korszerűsítésébe történő beruházáshoz nyújtott támogatás, amely nem idéz elő minőségi ugrást a verseny tekintetében.

(123) Lásd a fenti (56) pontot. A központi hivatali szintet meghaladó beavatkozásokat már NGA és nem NGN (új generációs) hálózatokra irányulónak tekintik. Lásd a Bizottságnak az SA.34031. sz., „Next generation broadband in Valle d'Aosta” ügyben hozott határozatát.

(124) Az (59) és (61) ponttal összhangban a közeljövőre (azaz három éves időszakra) vonatkozó hiteles üzleti tervek alapján.

(125) Például az NGA-hálózatok nem érik el a végfelhasználó létesítményeit optikai szálakkal az FTTN hálózatok esetében, ahol az optikai szálakat csak a csomópontokig (elosztószekrények) építi ki. Hasonlóképpen, egyes kábelhálózatok szintén csak a szekrényekig telepítenek optikai szálat, a végfelhasználókat koaxiális kábellel kapcsolják.

(126) Például olyan területen, ahol FTTC vagy azzal egyenértékű hálózat és korszerűsített (legalább Docsis 3.0) kábelhálózat üzemel, a piaci feltételeket általában eléggé versenyzőnek tartják ahhoz, hogy ne igényeljen állami beavatkozást a szupergyors szolgáltatások kiépítése.

(127) Lásd a 81. és a 82. lábjegyzetben szereplő mutatókat.

(128) Lásd a fenti (59) és (61) pontot.

(129) Általában ez a helyzet, amikor a támogatás miatt a piaci szereplők megfelelő időn belül (figyelembe véve a szokásos amortizációs időt) nem juthatnak hozzá az elvégzett infrastrukturális beruházásaik ellenértékéhez. Különösen az alábbi (egymáshoz kapcsolódó) tényezőket kell figyelembe venni: a beruházás mérete, a beruházás óta eltelt idő, a beruházás megfelelő megtérüléséhez szükséges minimális idő, valamint az új, támogatott szupergyors hálózat kiépítésének valószínűsíthető hatása a meglévő NGA-hálózatok előfizetőinek számára és a kapcsolódó előfizetési árakra.

(130) HL L 73., 2009.3.19., 23. o. és 15. EGT-kiegészítés, 2009.3.19., 1. o. Lásd http://www.eftasurv.int/?1=1&showLinkID=15119&1=1

I. függelék

A széles sávú hálózatra irányuló jellemző támogatási intézkedések

Határozathozatali gyakorlatában a Bizottság megfigyelte, hogy a tagállamok a széles sávú hálózat kiépítésének ösztönzésére bizonyos, gyakran visszatérő támogatási mechanizmusokat alkalmaznak, amelyeket az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének megfelelő, az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése alapján értékelnek. Az alábbi felsorolás nem kimerítő, és csupán tájékoztató jellegű, mivel a hatóságok a szélessávúhálózat-kiépítés támogatásának egyéb formáit is kidolgozhatják, vagy eltérhetnek a bemutatott modellektől. A konstrukciók jellemzően állami támogatást foglalnak magukban, kivéve, ha a beruházásra a piacgazdasági befektető elvével összhangban került sor (lásd a 2.2. szakaszt).

Pénzallokáció („résfinanszírozás” (1)): A Bizottság által vizsgált ügyek többségében az EGT-állam (2) közvetlen pénzügyi támogatást nyújt a szélessávba befektetőknek (3) a széles sávú hálózat kiépítéséhez, kezeléséhez és kereskedelmi célú hasznosításához (4). Az ilyen támogatások rendszerint az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatást foglalnak magukban, mivel a támogatást állami forrásból finanszírozzák, és az előnyt biztosít a befektető számára, hogy olyan feltételek mellett folytasson kereskedelmi tevékenységet, amelyek egyébként nem állnának fenn a piacon. Ilyen esetben mind a támogatásban részesülő hálózatüzemeltető, mind pedig a támogatott hálózathoz való nagykereskedelmi hozzáférést igénylő elektronikus hírközlési szolgáltatók a támogatás kedvezményezettjei.

Természetbeni támogatás: Más esetekben az EGT-államok a teljes széles sávú hálózat (vagy annak egy része) kiépítésének finanszírozása révén támogatják a széles sávú hálózat kiépítését, amelyet aztán az elektronikus hírközlési befektetők rendelkezésére bocsátanak, akik e hálózati elemeket saját széles sávú kiépítést célzó projektjeikhez használják fel. Ez a támogatás sokféle formában megvalósulhat; az EGT-államok leggyakrabban passzív széles sávú infrastruktúrát biztosítanak építőmérnöki munkák végzése (például út felásása), illetve kábelcsatornák vagy sötétszál elhelyezése révén (5). A támogatás ilyen formája előnyhöz juttatja a széles sávú hálózatba befektetőket, akik megtakarítják a kapcsolódó beruházási költségeket (6), valamint a támogatott hálózathoz való nagykereskedelmi hozzáférést igénylő elektronikus hírközlési szolgáltatókat.

Az állam által üzemeltetett széles sávú hálózatok vagy azok részei: Állami támogatásnak minősülhet az is, ha az állam ahelyett, hogy támogatást nyújtana a széles sávú hálózatba befektetőnek, megépíti a széles sávú hálózatot (vagy annak egyes részeit), és azt az állami közigazgatás keretében vagy egy belső vállalat révén közvetlenül üzemelteti (7). Ez a beavatkozási modell jellemzően egy állami tulajdonú passzív hálózati infrastruktúra megépítését foglalja magában azzal a céllal, hogy a hálózathoz megkülönböztetésmentes nagykereskedelmi hozzáférést biztosítva elérhetővé tegyék azt a széles sávú hálózatok üzemeltetői számára. A hálózat üzemeltetése és a nagykereskedelmi hozzáférés díjazás fejében történő biztosítása az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében gazdasági tevékenység. A széles sávú hálózat kereskedelmi hasznosítás céljával történő kiépítése az ítélkezési gyakorlat szerint gazdasági tevékenység, tehát már a széles sávú hálózat építésének időpontjában is beszélhetünk az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásról (8). Az állami üzemeltetésű hálózathoz való nagykereskedelmi hozzáférést igénylő elektronikus hírközlési szolgáltatók szintén a támogatás kedvezményezettjeinek tekintendők.

Koncessziós engedély birtokosa által kezelt széles sávú hálózat: Az EGT-államok olyan széles sávú hálózat kiépítését is támogathatják, amely állami tulajdonban marad, de amelynek üzemeltetésére versenyeztetéses pályázati eljárást írnak ki, hogy annak nagykereskedelmi szintű irányítását és hasznosítását kereskedelmi üzemeltető végezze (9). Mivel a hálózatot hasznosítás céljával hozzák létre, az intézkedés ebben az esetben is állami támogatásnak minősülhet, A hálózat irányítását és hasznosítását végző üzemeltető, valamint a hálózathoz való nagykereskedelmi hozzáférést igénylő harmadik fél elektronikus hírközlési szolgáltatók szintén a támogatás kedvezményezettjeinek minősülnek.

(1) A „résfinanszírozás” a beruházási költségek és a magánbefektetők várható nyeresége közötti különbözetre utal.

(2) Vagy a támogatást nyújtó bármely más hatóság.

(3) A „befektetők” kifejezés olyan vállalkozásokat vagy elektronikus hírközlési hálózatüzemeltetőket jelöl, amelyek széles sávú infrastruktúra kiépítésébe és telepítésébe fektetnek be.

(4) A résfinanszírozásra az SA.33438 a.o sz. lengyelországi „Broadband network project in Eastern Poland”, az SA 32866 sz. görögországi „Broadband development in Greek rural areas”, az SA.31851 sz. olaszországi „Broadband Marche”, az N 368/09 sz. németországi „Amendment of State aid broadband scheme”, az N 115/08 sz. „Broadband in the rural areas of Germany” bizottsági határozatokban találhatunk példát.

(5) Az N 53/2010. sz., németországi „Federal framework programme on ducts support” ügyben, az N 596/09. sz., olaszországi „Bridging the digital divide in Lombardia” ügyben hozott bizottsági határozat. Lásd még az N 383/09. sz., németországi „Amendment of N 150/08 Broadband in the rural areas of Saxony” ügyben hozott bizottsági határozatot.

(6) Az építőmérnöki költségek és a passzív infrastruktúrára irányuló egyéb beruházás a széles sávú projekt összes költségének legfeljebb 70 %-át teheti ki.

(7) Az N 330/2010. sz., franciaországi, „Programme national Très Haut Débit” ügyben hozott bizottsági határozat, amely különféle beavatkozási módozatokat vizsgált, többek között azt is, amelynek keretében a területi önkormányzatok kormányzati feladatként saját széles sávú hálózatokat üzemeltetnek.

(8) A T-443/08. és T-455/08. sz., Freistaat Sachsen kontra Bizottság ügy (EBHT 2011., II-1311. o.).

(9) Az N 497/2010 sz. egyesült királysági SHEFA – 2 Interconnect, az N 330/2010 sz. franciaországi Programme national Très Haut Débit, az N 183/09 sz. litvániai RAIN project ügyekben hozott bizottsági határozatok.

II. függelék

Szakkifejezések szószedete

Ezen iránymutatás alkalmazásában: (a fogalommeghatározások nem érintik a további piaci, technológiai és szabályozási változásokat.)

Hozzáférési szegmens: a felhordóhálózatot a végfelhasználók létesítményeivel összekötő „utolsó” szegmens.

Felhordóhálózat: a széles sávú hálózat azon része, amely közvetlenül összekapcsolja a gerinchálózatot a hozzáférési hálózattal, és adatokat továbbít a globális hálózat irányába és irányából.

Bitfolyam-hozzáférés: a nagykereskedelmi hozzáférést biztosító szolgáltató nagysebességű hozzáférési kapcsolatot épít ki az ügyfél létesítményeihez, és ezt a hozzáférési összeköttetést harmadik felek számára elérhetővé teszi.

Sötétszál: olyan megvilágítatlan szál, amelyhez nem kapcsolódik szállítórendszer.

Alépítmény: olyan föld alatti cső vagy kábelcsatorna, amelyben a széles sávú hálózat (optikai, réz- vagy koaxiális) kábelei futnak.

Teljes körű szétválasztás: a fizikai szétválasztás hozzáférést biztosít a végső fogyasztó számára a hozzáférési vonalhoz, és lehetővé teszi a versenytársak saját szállítórendszerei által rajta keresztül történő közvetlen továbbítást. Egyes esetekben a virtuális szétválasztás egyenértékűnek tekinthető a fizikai szétválasztással.

„optika a lakásig”: ahol az optikai szálak elérik a végfelhasználók létesítményeit, azaz olyan hozzáférési hálózat, amely a betápláló és a leágazó szegmenseiben (köztük az épületen belüli vonalak) egyaránt fényvezető szálakból áll.

„optika az épületig”: ahol az optikai szálak elérik a végfelhasználók létesítményeit, azaz az optikai szálak elérik az épületet, azonban az épületen belül réz, koaxiális vagy LAN kábelek futnak.

„optika a csomópontokig”: Az optikai szál az utcai elosztószekrényeknél végződik, akár több kilométerre a felhasználó létesítményeitől, és a végső kapcsolódás réz (az elosztószekrénybe vezetett optikai szálban/VDSL hálózatban) vagy koaxiális kábel (kábelben/DOCSIS 3 hálózat). Az optika a csomópontokig megoldás gyakran átmeneti jellegű, a teljes FTTH felé vezető köztes lépés.

Semleges hálózatok: olyan hálózatok, amelyek valamennyi hálózati tipológiát képesek ellátni. Az FTTH-hálózatok esetében az infrastruktúrának egyaránt képesnek kell lennie a pont–pont közötti és a pont és több pont közötti topológiák támogatására.

Új generációs hozzáférési hálózat: hozzáférési hálózatok, amelyek részben vagy egészében optikai elemekre épülnek, és amelyek fejlettebb tulajdonságokkal rendelkező széles sávú szolgáltatásokat képesek nyújtani, mint amelyek a meglévő széles sávú alaphálózatokon keresztül biztosíthatók.

Passzív hálózat: aktív alkotóelemek nélküli széles sávú hálózat. Jellemzően építőmérnöki infrastruktúra, kábelcsatornák, sötétszálak és utcai elosztószekrények alkotják.

Passzív nagykereskedelmi hozzáférés: elektronikus alkotóelemet nem tartalmazó továbbító közeghez való hozzáférés.

Pont és több pont közötti: olyan hálózati topológia, amelynek esetében az ügyfélvonalak egy közvetett passzív csomópontig (pl. utcai elosztószekrény) célzottak, ahol e vonalakat egy közös vonalba vonják össze. Az összevonás lehet passzív (leágazásokkal, mint például a passzív optikai hálózatban) vagy aktív (például az FTTC).

Pont–pont közötti: olyan hálózati topológia, amelynek esetében az ügyfélvonalak az ügyféltől a városi jelenléti pontig megszakítás nélkül célzottak.

Nagykereskedelmi hozzáférési termékek: a hozzáférés lehetővé teszi az üzemeltető számára más üzemeltető létesítményeinek használatát. A támogatott hálózatban a következő nagykereskedelmi hozzáférési termékek nyújthatók:

– FTTH/FTTB hálózat: hozzáférés az alépítményhez, sötétszálhoz, a helyi hurok átengedése (WDM-PON vagy ODF szétválasztás) és bitfolyam-hozzáférés.

– Kábel hálózatok: hozzáférés az alépítményhez és bitfolyam-hozzáférés.

– FTTC-hálózat: hozzáférés az alépítményhez, az alhurok átengedése és bitfolyam-hozzáférés.

– Passzív hálózati infrastruktúra: hozzáférés az alépítményhez, sötétszál és/vagy a helyi hurok átengedése. Integrált üzemeltető esetében: (a passzív infrastruktúrához való hozzáféréstől eltérően) a hozzáférési kötelezettségeket az új generációs hozzáférési hálózatokról szóló ajánlás rendelkezéseinek megfelelően kel megállapítani.

– ADSL-alapú széles sávú hálózatok: a helyi hurok átengedése és bitfolyam-hozzáférés.

– Mobil- vagy vezeték nélküli hálózatok: bitfolyam-hozzáférés, a fizikai póznák megosztása és hozzáférés a felhordóhálózatokhoz.

– Műholdas hálózatok: bitfolyam-hozzáférés.

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 135

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	57. évfolyam 2014. május 8.

Tartalom		I Jogalkotási aktusok	Oldal
		HATÁROZATOK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 466/2014/EU határozata (2014. április 16.) az Unión kívüli beruházási projekteket támogató finanszírozási műveletek veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garanciáról	1

	II Nem jogalkotási aktusok
	RENDELETEK
	A Bizottság 467/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. május 7.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	21
	HATÁROZATOK
	2014/256/EU
*	A Bizottság határozata (2014. május 2.) a feldolgozott papírtermékek uniós ökocímkéjének odaítélésére vonatkozó ökológiai kritériumok megállapításáról (az értesités a C(2014) 2774. számú dokumentummal történt) ( 1 )	24

	III Egyéb jogi aktusok
	EURÓPAI GAZDASÁGI TÉRSÉG
*	Az EFTA felügyeleti hatóság 73/13/COL határozata (2013. február 20.) az állami támogatások anyagi jogi és eljárásjogi szabályainak új, az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a széles sávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról szóló fejezet bevezetésével történő nyolcvankilencedik módosításáról	49

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	MA	41,8
	MK	101,4
	TN	43,5
	TR	74,0
	ZZ	65,2
0707 00 05	MK	51,1
	TR	124,7
	ZZ	87,9
0709 93 10	TR	106,4
0709 93 10	ZZ	106,4
0805 10 20	EG	49,6
	IL	58,8
	MA	47,3
	TN	68,6
	TR	54,5
	ZZ	55,8
0805 50 10	TR	87,3
0805 50 10	ZZ	87,3
0808 10 80	AR	95,8
	BR	84,2
	CL	101,2
	CN	126,1
	MK	26,2
	NZ	159,4
	US	160,8
	ZA	99,3
	ZZ	106,6


	(1) EGT-vonatkozású szöveg