30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/1

(1)

A személyek szabad mozgása az Unió alapvető szabadságainak egyike. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 46. cikke értelmében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelvek formájában megállapítja azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a munkavállalóknak az EUMSZ 45. cikkében meghatározott szabad mozgása megvalósuljon. Az EUMSZ 45. cikkében meghatározott munkavállalók szabad mozgása azt is jelenti, hogy – többek között – joguk van állásajánlatokat elfogadni, és „e célból a tagállamok területén szabadon mozogni”. Ezen irányelv célja, hogy előmozdítsa a munkavállalói mobilitást a munkaviszonyhoz kapcsolódó kiegészítő nyugdíjrendszerek egyes szabályai által támasztott, a mobilitást korlátozó akadályok csökkentése révén.

(2)

A munkavállalók szociális védelmét a nyugdíj területén a törvény által előírt szociális biztonsági rendszerek biztosítják, amelyeket a munkaszerződéssel összefüggő, a tagállamokban egyre nagyobb számban előforduló kiegészítő nyugdíjrendszerek egészítenek ki.

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az EUMSZ 46. cikkében meghatározott célkitűzés elérését legmegfelelőbben szolgáló intézkedések megválasztása tekintetében. Az 1408/71/EGK tanácsi rendelet (3) és a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) által létrehozott koordinációs rendszer és különösen az összesítés területén alkalmazott szabályok nem vonatkoznak a kiegészítő nyugdíjrendszerekre – kivéve az említett rendeletek által jogszabályként meghatározott rendszereket (a fenti rendeletekben meghatározottak értelmében), vagy a valamely tagállam által a szóban forgó rendeletek alapján tett nyilatkozat tárgyát képező rendszereket.

(4)

A 98/49/EK tanácsi irányelv (5) az első olyan különleges intézkedés, amelynek célja javítani a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának a gyakorlását a kiegészítő nyugdíjrendszerek területén.

(5)

Ezen irányelv célja megkönnyíteni a munkavállalók tagállamok közötti mobilitását a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával a kiegészítő nyugdíjrendszerek tagjai esetében.

(6)

Ezen irányelv nem alkalmazandó a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésére és megtartására az egyazon tagállam területén mozgó munkavállalók esetében. A tagállamok mérlegelhetik, hogy nemzeti hatáskörükkel élve az ezen irányelv értelmében alkalmazandó szabályokat a nyugdíjrendszerek azon tagjaira is kiterjesztik, akik egyazon tagállamon belül munkaviszonyt változtatnak.

(7)

A tagállamok kérhetik, hogy a másik tagállamba átköltöző kilépő munkavállalók erről kiegészítő nyugdíjrendszerüket is értesítsék.

(8)

A kiegészítő nyugdíjrendszerek sajátos jellegét és jellemzőit, valamint a kiegészítő nyugdíjrendszerek közötti – a tagállamokon belüli és azok közötti – különbségeket figyelembe kell venni. Az új rendszerek létrehozását, a meglévő rendszerek fenntarthatóságát, valamint a nyugdíjrendszerek jelenlegi tagjainak elvárásait és jogait megfelelően védeni kell. Ezenkívül az irányelvnek különösen figyelembe kell vennie a szociális partnerek által a kiegészítő nyugdíjrendszerek megtervezésében és megvalósításában játszott szerepet.

(9)

Ezen irányelv nem kérdőjelezi meg a tagállamoknak a saját nyugdíjrendszereik megszervezésére vonatkozó jogát. A tagállamok továbbra is teljes felelősséggel tartoznak nyugdíjrendszereik megszervezéséért, és az irányelv nemzeti jogba való átültetésekor nem kötelesek kiegészítő nyugdíjrendszer felállításáról rendelkező jogszabályt bevezetni.

(10)

Ez az irányelv nem korlátozza a szociális partnerek autonómiáját azokban az esetekben, amelyekben azok feladata a nyugdíjrendszerek létrehozása és irányítása, feltéve, hogy képesek biztosítani az ezen irányelvben előírt eredményeket.

(11)

Az irányelv a nemzeti joggal és a joggyakorlattal összhangban létrehozott és kiegészítő nyugdíjat folyósító valamennyi munkavállalói kiegészítő nyugdíjrendszerre vonatkozik, mint például a csoportos biztosítási szerződésre, az egy vagy több rendszer vagy ágazat által létrehozott felosztó-kirovó nyugdíjrendszerre, a tőkefedezeti rendszerre vagy a vállalkozások nyugdíjtartalékán alapuló nyugdíjígérvény-rendszerre, vagy bármely egyéb kollektív vagy más hasonló rendszerre.

(12)

Ezen irányelv nem alkalmazandó azokra a kiegészítő nyugdíjrendszerekre, vagy adott esetben az ilyen rendszerek azon alszakaszaira, amelyeket már lezártak, és azok ennélfogva már nem fogadnak új tagokat, mert az új követelmények bevezetése indokolatlan terhet jelenthet az ilyen rendszerek számára.

(13)

Ezen irányelv nem vonatkozik a fizetésképtelenség esetére garanciát nyújtó rendszerekre vagy a kártalanítási rendszerekre, amelyek nem a munkaviszonyhoz kapcsolódó kiegészítő nyugdíjrendszerek, és amelyek célja a munkavállaló nyugdíjjogosultságának védelme a munkáltató vagy a rendszer fizetésképtelensége esetén. Hasonlóképpen, az irányelv nem vonatkozik a nemzeti tartalékalapokra.

(14)

Ezen irányelvet kizárólag azon kiegészítő nyugdíjrendszerekre kell alkalmazni, amelyek vonatkozásában az ellátás a munkaviszony alapján és a nyugdíjkorhatár eléréséhez vagy egyéb követelmények teljesítéséhez kapcsolódóan áll fenn, ahogyan azt a rendszer vagy a nemzeti jogszabályok meghatározzák. Ez az irányelv nem vonatkozik a munkaviszony alapján kötött nyugdíjrendszereken kívüli személyi típusú nyugdíjrendszerekre. Abban az esetben, ha a kiegészítő nyugdíjrendszerekhez rokkantsági vagy túlélő hozzátartozói ellátások kapcsolódnak, ezen ellátásokra speciális szabályok lehetnek irányadók. Ez az irányelv nem érinti az ilyen speciális szabályokra vonatkozó hatályos nemzeti jogszabályokat, illetve kiegészítő nyugdíjrendszeri szabályokat.

(15)

Az olyan egyszeri kifizetés, mely nem kapcsolódik kiegészítő nyugdíjbiztosítás céljából befizetett járulékösszegekhez, és amelyet közvetlenül vagy közvetve a munkaviszony végén fizetik ki, és kizárólag a munkáltató finanszírozza, ezen irányelv értelmében nem tekintendő kiegészítő nyugdíjnak.

(16)

Mivel számos tagállamban egyre nagyobb jelentőséggel bír az időskori életszínvonal biztosítására szolgáló kiegészítő nyugellátás, a munkavállalók tagállamok közötti mozgásának szabadságát korlátozó akadályok csökkentése érdekében javítani kell a nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának feltételeit.

(17)

Az, hogy egyes kiegészítő nyugdíjrendszerekben a szerzett nyugdíjjogosultságokat el lehet veszteni, amennyiben a munkavállaló munkaviszonya még azt megelőzően véget ér, hogy a rendszer minimális díjfizetési időszakát (a továbbiakban: a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak) kitöltötte volna, illetve, hogy a minimális korhatárt (a továbbiakban: a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges életkor) elérte volna, megakadályozhatja a tagállamok között mozgó munkavállalókat abban, hogy adekvát nyugdíjjogosultságot szerezzenek. A nyugdíjrendszerek tagságához szükséges hosszú várakozási idő hasonló hatással bírhat. E feltételek ezért a munkavállalók mozgásának szabadságát gátló akadályoknak minősülnek. Ezzel szemben a tagsághoz szükséges minimális életkorra vonatkozó követelmények nem minősülnek a mozgás szabadságát gátló akadálynak, és ezért azokkal ez az irányelv nem foglalkozik.

(18)

A nyugdíjjogosultság megszerzésének követelményei nem hasonlíthatók a nemzeti jogszabályok alapján vagy egyes kiegészítő nyugdíjrendszerek, különösen az egyénileg meghatározott járulékfizetési rendszerek szabályai alapján a kifizetési szakaszra vonatkozóan létrejött életjáradékra vonatkozó jogosultság megszerzésével kapcsolatban meghatározott egyéb feltételekhez. Például nem minősül nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszaknak az az aktív tagsági időszak, melyet egy tagnak a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzését követően annak érdekében kell kitöltenie, hogy nyugdíját életjáradék vagy pénzösszeg formájában igényelje.

(19)

Amennyiben a munkaviszony még azelőtt megszűnik, hogy a kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságot halmozott volna fel, és amennyiben a rendszer vagy a munkáltató viseli a befektetési kockázatot – különösen meghatározott járulékfizetési rendszerek esetében –, a rendszernek minden esetben vissza kell térítenie a kilépő munkavállaló által befizetett nyugdíjjárulék-összegeket. Amennyiben a munkaviszony még azelőtt megszűnik, hogy a kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságot halmozott volna fel, és amennyiben a kilépő munkavállaló viseli a befektetési kockázatot – különösen meghatározott járulékfizetési rendszerek esetében –, a rendszer visszatérítheti az ilyen járulékösszegekből származó befektetések értékét. Az érték több vagy kevesebb is lehet, mint a kilépő munkavállaló által befizetett járulékösszegek. Másik lehetőség az, hogy a rendszer visszatéríti a járulékok összegét.

(20)

A kilépő munkavállalónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy szerzett nyugdíjjogosultságát nyugvó nyugdíjjogosultságként abban a kiegészítő nyugdíjrendszerben hagyja, amelyben a nyugdíjjogosultságot szerezte. A nyugvó jogosultságok megtartása vonatkozásában az oltalmat egyenértékűnek kell tekinteni abban az esetben, ha – különösen meghatározott járulékfizetési rendszerek esetében – a kilépő munkavállalók számára lehetővé teszik szerzett nyugdíjjogosultságuk értékének egy olyan kiegészítő nyugdíjrendszerbe történő átvitelét, amely megfelel az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek.

(21)

A nemzeti jogszabályokkal és joggyakorlattal összhangban biztosítani kell a nyugvó nyugdíjjogosultságok vagy azok értékének megőrzését. A jogosultságoknak a tag rendszerből történő kilépése idején meghatározott értékét a nemzeti jogszabályokkal és joggyakorlattal összhangban kell megállapítani. Az említett jogosultságok értékének kiigazítása esetében figyelembe kell venni a rendszer sajátosságait, a halaszott ellátottak érdekeit, valamint a rendszerben maradó aktív tagok és a nyugdíjas ellátottak érdekeit.

(22)

Ezen irányelv a nyugvó nyugdíjjogosultságok tekintetében nem kötelez az aktív tagok jogainál kedvezőbb feltételek kialakítására.

(23)

Ha egy kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságának értéke nem haladja meg az érintett tagállam által megállapított alkalmazott küszöbértéket, valamint a nagyszámú alacsony értékű nyugvó nyugdíjjogosultság kezeléséből fakadó magas igazgatási költségek elkerülése érdekében a nyugdíjrendszerek számára lehetővé lehet tenni, hogy ezeket a szerzett jogosultságokat ne őrizzék meg, hanem a kilépő munkavállalónak kifizetett, a szerzett nyugdíjjogosultság értékével egyenértékű pénzösszeg kifizetésével váltsák fel. Adott esetben az átviteli értéket vagy a tőkekifizetést a nemzeti jogrendszerrel és joggyakorlattal összhangban kell megállapítani. A tagállamok adott esetben a munkavállalók jövőbeli nyugellátásból származó jövedelmének adekvát mértékét figyelembe véve megállapítják az ezen kifizetésekre vonatkozó küszöbértéket.

(24)

Ezen irányelv nem rendelkezik a szerzett nyugdíjjogosultságok átviteléről. A munkavállalók tagállamok közötti szabad mozgásának megkönnyítése céljából azonban a tagállamoknak lehetőség szerint törekedniük kell a szerzett nyugdíjjogosultságok átvitelének fokozatos előmozdítására, különösen új kiegészítő nyugdíjrendszerek létrehozása esetén.

(25)

A 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) sérelme nélkül a szabad mozgáshoz való jogukkal élő vagy élni kívánó aktív tagokat és halasztott ellátottakat kérelmükre megfelelően tájékoztatni kell kiegészítő nyugdíjjogosultságaikról. Amennyiben a rendszerekhez túlélő hozzátartozói ellátások kapcsolódnak, a túlélő kedvezményezettek számára is ugyanúgy biztosítani kell a tájékoztatáshoz való jogot, mint a halasztott ellátottak számára. A tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy kikössék, hogy a fenti tájékoztatást évente legfeljebb egyszer kell adni.

(26)

A kiegészítő nyugdíjrendszerek sokfélesége miatt az Uniónak az általános keretben elérendő célkitűzések megállapítására kell szorítkoznia, és ehhez az irányelv a megfelelő jogi eszköz.

(27)

Mivel az irányelv célját, nevezetesen a munkavállalók tagállamok közötti szabad mozgáshoz való joga gyakorlásának elősegítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az irányelv terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben megállapított arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(28)

Ezen irányelv minimális követelményeket állapít meg, lehetőséget adva a tagállamoknak, hogy kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak fenn. Ezen irányelv végrehajtása nem indokolhatja az egyes tagállamokban fennálló helyzethez képest történő visszalépést.

(29)

A Bizottságnak az irányelv hatálybalépését követő naptól számított legfeljebb hat éven belül jelentést kell készítenie annak alkalmazásáról.

(30)

A kiegészítő nyugdíjrendszerek szervezésére vonatkozó nemzeti rendelkezések értelmében a tagállamok a kollektív szerződéseket érintő rendelkezések tekintetében, szociális partnereik együttes kérése esetén e partnerekre ruházhatják át ezen irányelv végrehajtását, feltéve, hogy a tagállamok minden olyan szükséges rendelkezést meghoznak, amelyek segítségével bármikor biztosíthatják az irányelv által előírt eredményeket,

a)

olyan kiegészítő nyugdíjrendszerek, amelyek ezen irányelv hatálybalépésének időpontjában az új aktív tagok felvételét már befejezték, és több új tagot nem vesznek fel;

b)

olyan kiegészítő nyugdíjrendszerek, amelyekre a nemzeti jogszabályok alapján eljáró hatóságok vagy igazságügyi hatóságok beavatkozását is magukba foglaló olyan intézkedések vonatkoznak, amelyek célja a kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi helyzetének megőrzése vagy helyreállítása, a felszámolási eljárásokat is beleértve. Ez a kizárás a beavatkozás lezárását követő időszakra nem terjed ki;

c)

a fizetésképtelenség esetére garanciát nyújtó rendszerek, kártalanítási rendszerek és nemzeti tartalékalapok; és

d)

a munkavállaló részére a munkaviszony végén a munkavállaló által teljesített, nyugellátáshoz nem kapcsolódó egyszeri kifizetés.

a)

„kiegészítő nyugdíj”: a nemzeti joggal és a joggyakorlattal összhangban létrehozott kiegészítő nyugdíjrendszer szabályai által meghatározott öregségi nyugdíj;

b)

„kiegészítő nyugdíjrendszer”: a nemzeti joggal és a joggyakorlattal összhangban létrehozott, munkaviszonyhoz kapcsolódó foglalkozási nyugdíjrendszer, amelynek célja kiegészítő nyugdíj folyósítása munkavállalóknak;

c)

„aktív tag”: olyan munkavállaló, akinek aktuális munkaviszonya a kiegészítő nyugdíjrendszer rendelkezéseivel összhangban kiegészítő nyugdíjjogosultságra való jogosultságot teremt, vagy bármely szerzési követelmény teljesítése után ilyen jogosultságot fog teremteni;

d)

„várakozási időszak”: a nemzeti jogszabályok, egy kiegészítő nyugdíjrendszer szabályai, illetve a munkavállaló által megkövetelt munkaviszonyban eltöltött időszak, amely a munkavállalónak a rendszerben való tagságra való jogosultságához szükséges;

e)

„a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak”: a nemzeti jogszabályok által vagy egy kiegészítő nyugdíjrendszer szabályai által megkövetelt aktív tagsági időszak, amely a felhalmozott kiegészítő nyugdíjjogosultságokra való jogosultsághoz szükséges;

f)

„szerzett nyugdíjjogosultság”: valamely kiegészítő nyugdíjrendszer szabályai, illetve adott esetben a nemzeti jogszabályok értelmében a nyugdíjjogosultság megszerzésére vonatkozó követelmények teljesítése után szerzett, felhalmozott kiegészítő nyugdíjjogosultság;

g)

„kilépő munkavállaló”: az az aktív tag, akinek jelenlegi munkaviszonya a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésén kívüli egyéb okból megszűnik, és aki a tagállamok között mozog;

h)

„halasztott ellátott”: minden olyan egykori aktív tag, aki a kiegészítő nyugdíjrendszerben nyugdíjjogosultságot szerzett, és még nem részesül kiegészítő nyugdíjban az adott rendszertől;

i)

„nyugvó nyugdíjjogosultság”: a halasztott ellátott azon kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett és hagyott jogosultsága, amelyhez korábban tartozott, illetve amelyből kilépett;

j)

„nyugvó nyugdíjjogosultságok értéke”: a nemzeti jogszabályokkal és joggyakorlattal összhangban számított nyugdíjjogosultságok tőkeértéke.

a)

a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak vagy várakozási időszak, illetve a kettő egyidejű alkalmazása esetén a kilépő munkavállalók tekintetében az időszak összességében nem haladhatja meg a három évet;

b)

amennyiben a nyugdíjjogosultságok megszerzéséhez minimális korhatárt írnak elő, az a kilépő munkavállalók esetében nem haladhatja meg a 21 évet; és

c)

amennyiben a munkaviszony még azelőtt megszűnik, hogy a kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságot halmozott volna fel, a kiegészítő nyugdíjrendszer visszatéríti a kilépő munkavállaló által vagy a nemzeti jogszabályokkal, illetve kollektív megállapodásokkal vagy szerződésekkel összhangban a kilépő munkavállaló nevében befizetett járulékösszegeket is, valamint – ha a befektetési kockázatot a kilépő munkavállaló viseli – az említett járulékösszegekből származó befektetések értékét.

a)

amennyiben a nyugdíjjogosultság a kiegészítő nyugdíjrendszerben nominális jogosultságként kerül megszerzésre, a nyugvó nyugdíjjogosultságok névértékének biztosítása;

b)

amennyiben a halmozott nyugdíjjogosultság értéke idővel változik, a nyugvó nyugdíjjogosultságok értékének kiigazítása az alábbiak alkalmazása révén:

vagy

c)

a halmozott nyugdíjjogosultságok értékének például az inflációs ráta vagy a bérszintek szerinti kiigazítása esetén a nyugvó nyugdíjjogosultságok értékének ennek megfelelő – a nemzeti jog vagy a szociális partnerek megállapodásai által arányosan korlátozható – kiigazítása.

a)

a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételei, és ezek alkalmazásának következményei a munkaviszony megszűnésekor;

b)

szerzett jogosultságaik értéke vagy a szerzett nyugdíjjogosultságok értékelése, amelyet a kérés időpontját megelőzően legfeljebb 12 hónappal végeztek; és

c)

a nyugvó nyugdíjjogosultságok jövőbeli kezelésének feltételei.

a)

nyugvó nyugdíjjogosultságaik értéke vagy a nyugvó nyugdíjjogosultságok értékelése, amelyet a kérés időpontját megelőzően legfeljebb 12 hónappal végeztek; valamint

b)

a nyugvó nyugdíjjogosultságok kezelésének feltételei.

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/8

(1)

A munkavállalók szabad mozgása az uniós polgárok egyik alapvető szabadsága és a belső piac egyik alappillére, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 45. cikke foglal magában. Érvényesítését uniós jogszabályok teszik lehetővé, amelyek az uniós polgárok és családtagjaik számára biztosított jogok teljes körű gyakorlásának szavatolását célozzák. A „családtag” kifejezést a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3) meghatározott kifejezésével megegyezően kell értelmezni, amely vonatkozik a határ menti munkavállalók családtagjaira is.

(2)

A munkavállalók szabad mozgása a valódi uniós munkaerőpiac kialakításának is egyik alapeleme, mivel lehetővé teszi, hogy a munkavállalók a munkaerőben szűkölködő vagy több munkalehetőséget kínáló régiókba költözzenek, több embert segít hozzá a képességeinek jobban megfelelő állás megtalálásához, és elősegíti a munkaerő-piaci szűk keresztmetszetek megszüntetését.

(3)

A munkavállalók szabad mozgása minden uniós polgárnak – a lakóhelyétől függetlenül – jogot biztosít arra, hogy szabadon költözhessen egy másik tagállamba munkavállalás és/vagy munka érdekében történő tartózkodás céljából. Ez a jog a munkavállalás lehetősége, a foglalkoztatási- és munkafeltételek és különösen a javadalmazás, az elbocsátás, valamint a szociális és az adókedvezmények tekintetében védelmezi a munkavállalókat az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés ellen, mivel a fogadó tagállam a nemzeti jog, gyakorlat és kollektív szerződések alapján a saját állampolgáraiéval egyenlő bánásmódot biztosít számukra. Biztosítani kell, hogy a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló uniós polgárok – beleértve az állandó munkavállalókat, az idénymunkásokat és a határ menti munkavállalókat is – megkülönböztetés nélkül élhessenek ezekkel a jogokkal. A munkavállalók szabad mozgását meg kell különböztetni a szolgáltatásnyújtás szabadságától, amely a vállalkozások azon jogát jelenti, hogy másik tagállamban nyújtsanak szolgáltatásokat, amihez ideiglenesen kiküldhetik saját munkavállalóikat egy másik tagállamba annak céljából, hogy elvégezzék az abban a tagállamban történő szolgáltatásnyújtáshoz szükséges munkát.

(4)

A szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló uniós munkavállalók és családtagjaik számára az EUMSZ 45. cikke biztosítja a lényegi jogokat ennek az alapvető szabadságnak az érvényesítéséhez, amely jogokat a 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) határozza meg pontosabban.

(5)

A munkavállalók szabad mozgásának tényleges érvényesítése azonban még mindig nagy kihívást jelent, és számos uniós munkavállaló még ma is kevéssé ismeri az ehhez kapcsolódó jogait. Az uniós munkavállalókat egy másik tagállamba történő költözéskor többek között az esetlegesen még kiszolgáltatottabb helyzetük következtében még mindig érhetik a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlásának indokolatlan korlátozásával vagy akadályozásával – mint például a képesítések el nem ismerése –, az állampolgárság alapján történő megkülönböztetéssel és kizsákmányolással kapcsolatos sérelmek. A jog és annak gyakorlati alkalmazása között tehát szakadék tátong, ezért ezzel a kérdéssel foglalkozni kell.

(6)

A Bizottság a 2010. júliusi, „A munkavállalók szabad mozgásának megerősítése: jogok és jelentősebb fejlemények” című közleményében hangsúlyozta: tovább vizsgálja, hogy milyen megoldásokat lehet találni az uniós munkavállalókkal és családtagjaikkal kapcsolatban felmerülő új igényekre és kihívásokra, különösen a mobilitás új formáinak összefüggésében. A Bizottság kijelentette továbbá, hogy a belső piac új stratégiájának fényében tanulmányozni fogja, hogyan lehet ösztönözni és fejleszteni az egyenlő bánásmód elvének hatékony végrehajtását szolgáló mechanizmusokat a szabad mozgáshoz való jogaikat gyakorló uniós munkavállalók és családtagjaik tekintetében. A Bizottság összegezte továbbá a jogszabályok és az ítélkezési gyakorlat változásait különösen a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós jog személyi hatálya, valamint az uniós munkavállalókat és családtagjaikat megillető jogok tartalma tekintetében.

(7)

A „2010. évi jelentés az uniós polgárságról – Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok felszámolása” című 2010. október 27-i jelentésben a Bizottság megállapította, hogy a szabad mozgáshoz való jogra vonatkozó uniós jogszabályok tagállamok szerint eltérő és helytelen alkalmazása az egyik fő akadálya annak, hogy az uniós polgárok az uniós jog alapján őket megillető jogokat ténylegesen gyakorolhassák. Ennek megfelelően a Bizottság bejelentette azon szándékát, hogy „az uniós szabályok – beleértve a hátrányos megkülönböztetés tilalmát – szigorú érvényesítésével, az uniós szabályok alkalmazása helyes gyakorlatainak és fokozott ismeretének előmozdításával és az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogukkal kapcsolatos tájékoztatásának fokozásával megkönnyítse az uniós polgárok és harmadik országbeli családtagjaik szabad mozgását” (az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentés 15. intézkedése). A Bizottság továbbá az „Uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője” című, az uniós polgárságról szóló 2013. évi jelentésben foglalkozott annak kérdésével, hogy el kell távolítani a más tagállamban élő, dolgozó és utazó uniós polgárok útjában álló adminisztratív akadályokat és egyszerűsíteni kell az eljárásokat.

(8)

A Bizottság a 2012. április 18-i, „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című közleményében (foglalkoztatáspolitikai csomag) bejelentette, hogy jogalkotási javaslatot terjeszt elő, hogy biztosítsa a mobilis munkavállalók támogatását (tájékoztatás és tanácsadás) az EUMSZ-ből és a 492/2011/EU rendeletből eredő jogok gyakorlásával kapcsolatban, és sürgette a tagállamokat, hogy hívják fel a figyelmet a diszkriminációellenes, valamint a nemek közötti egyenlőségről és a munkavállalók szabad mozgásáról szóló uniós jogszabályok által biztosított jogokra és segítsék elő azok gyakorlását, továbbá – az Európai Unió Bíróságának jogértelmezése szerinti uniós jognak megfelelően – biztosítsanak (könnyebb) hozzáférést az uniós polgárok számára a közszolgálati álláshelyekhez. E tekintetben a Bíróság következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bizonyos közigazgatási álláshelyek betöltésének az adott tagállam saját állampolgáraira való korlátozását megszorító módon kell értelmezni, és az csak olyan álláshelyekre vonatkozik, amelyek közvetlenül vagy közvetve a közjog által rájuk ruházott hatáskörök, valamint az állam vagy egyéb hatóságok általános érdekeinek védelmét szolgáló feladatok gyakorlásával járnak.

(9)

Az uniós munkavállalók és családtagjaik jogainak védelme, valamint az egyenlő bánásmód szempontjából alapvető az EUMSZ 45. cikkének és a 492/2011/EU rendeletnek a megfelelő és hatékony alkalmazása és érvényesítése, a nem megfelelő jogérvényesítés ugyanis gyengíti az e területen alkalmazandó uniós előírások hatékonyságát és veszélyezteti az uniós munkavállalók és családtagjaik jogait és védelmét.

(10)

A munkavállalók szabad mozgáshoz való jogáról szóló uniós szabályok által biztosított jogok hatékonyabb és egységesebb alkalmazása a belső piac megfelelő működéséhez is elengedhetetlen.

(11)

Javítani kell a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok alkalmazását és betartásuk felügyeletét, hogy az uniós munkavállalók és családtagjaik, valamint a munkáltatók, a hatóságok és más érintett személyek tájékozottabbak legyenek a szabad mozgással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket illetően, továbbá hogy az uniós munkavállalókat és családtagjaikat segíteni és védeni lehessen e jogaik érvényesítése során, illetve hogy küzdeni lehessen az ellen, hogy a hatóságok, illetve a magán- és közszférabeli munkáltatók megkerüljék ezeket a szabályokat. A tagállamok ezzel összefüggésben figyelembe vehetik a mobilitás növekedésének – például az elitelvándorlásnak vagy a fiatalok elvándorlásának – a hatásait is.

(12)

Annak érdekében, hogy biztosítsák a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó alapvető uniós szabályok helyes alkalmazását és felügyeljék azok betartását, a tagállamoknak olyan megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, amelyekkel megvédhetik a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló uniós munkavállalókat és családtagjaikat az állampolgárságon alapuló megkülönböztetéssel és a jogaik gyakorlásának indokolatlan korlátozásával vagy akadályozásával szemben.

(13)

E célból konkrét szabályokat kell megállapítani a jogok hatékony érvényesítése, valamint a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó alapvető rendelkezéseknek az EUMSZ 45. cikke és a 492/2011/EU rendelet szerinti jobb és egységesebb alkalmazásának elősegítése érdekében. Ennek az alapvető szabadságnak az érvényesítése során figyelembe kell venni a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvét és az uniós munkavállalókkal és családtagjaikkal szembeni, bármilyen alapon történő megkülönböztetésnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a Charta) 21. cikkében foglalt tilalmát.

(14)

Ebben az összefüggésben azoknak az uniós munkavállalóknak és családtagjaiknak a számára, akiket állampolgárságuk alapján megkülönböztetés ért, vagy akiket a szabad mozgáshoz való jogukban indokolatlanul korlátoztak vagy akadályoztak, garantálni kell a valódi és hatékony jogi védelmet. Amennyiben a tagállamok jogorvoslati eszközként igazgatási eljárásokat írnak elő, biztosítaniuk kell, hogy a Charta 47. cikke értelmében bármely igazgatási határozatot meg lehessen támadni a bíróság előtt. Tekintettel a hatékony jogi védelemhez való jogra, az uniós munkavállalók számára védelmet kell biztosítani az ezen irányelv által biztosított jogok érvényre juttatása érdekében tett panasz vagy egyéb eljárás miatt esetlegesen őket érő kedvezőtlen bánásmóddal vagy hátrányos következményekkel szemben.

(15)

A hatékonyabb védelem biztosítása céljából az egyesületeket és a jogi személyeket – a szociális partnereket is beleértve – fel kell hatalmazni arra, hogy a tagállamok által meghatározott módon az állítólagos sértett nevében vagy érdekében, annak jóváhagyásával részt vegyenek az eljárásokban. Ez nem sértheti a bíróság előtti képviseletre és védelemre vonatkozó nemzeti eljárási szabályokat, valamint a szociális partnereknek, valamint a munkavállalók és munkáltatók képviselőinek adott esetben a nemzeti jogszabályok vagy gyakorlat szerinti – például a kollektív szerződések érvényesítésével kapcsolatos – egyéb hatásköreit és kollektív jogait, beleértve a kollektív érdekre tekintettel hozott intézkedéseket is. A hatékony jogi védelem biztosítása céljából, valamint a szociális partnerek számára a nemzeti jogszabályok vagy gyakorlat alapján rendelkezésre álló, meglévő kollektív védelmi mechanizmusok sérelme nélkül, a tagállamok felkérést kapnak arra, hogy vizsgálják meg a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveinek a megvalósítását.

(16)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően az ezen irányelv szerinti jogok érvényesítésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos nemzeti szabályokat úgy kell megállapítani, hogy azok a gyakorlatban ne tehessék lehetetlenné, vagy ne nehezíthessék meg rendkívüli módon az említett jogok gyakorlását.

(17)

Az állampolgárság alapján történő megkülönböztetéssel szembeni védelem önmagában azáltal is erősödne, ha az egyes tagállamokban léteznének olyan hatékony, a megfelelő szakértelemmel rendelkező szervek, amelyeknek a hatásköre kiterjed az egyenlő bánásmód előmozdítására, az egyes uniós munkavállalók és családtagjaik esetében felmerülő problémák elemzésére, a lehetséges megoldások tanulmányozására és a konkrét segítségnyújtásra. Ezen szervek hatáskörébe kell tartoznia, többek között az uniós munkavállalók és családtagjaik számára történő független jogi és/vagy egyéb segítségnyújtásnak, például az esetükben irányadó, a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós és nemzeti szabályok alkalmazásával kapcsolatos jogi tanácsadás biztosításának, a panasztételi eljárásokkal kapcsolatos tájékoztatásnak, és a munkavállalók és családtagjaik jogainak védelmével kapcsolatos segítségnyújtásnak. Ide tartozhat a bírósági eljárás során történő segítségnyújtás is.

(18)

Az egyes tagállamoknak maguknak kell eldönteniük, hogy az ezen irányelv szerint elvégzendő feladatokat a fent említett szervekre bízzák, vagy által elvégzendő feladatokat már olyan létező szervekre bízzák-e, amelyek nemzeti szinten hasonló célokat tűztek ki, például a személyek szabad mozgásának előmozdítását, az egyenlő bánásmód elvének érvényesítését vagy az egyéni jogok védelmét. Amennyiben valamely tagállam úgy dönt, hogy egy meglévő szerv hatáskörét bővíti ki, elegendő forrást kell a meglévő szerv rendelkezésére bocsátania ahhoz, hogy az hatékony és megfelelő módon elláthassa a már meglévő és az új feladatait is. Amennyiben egynél több szervet bíznak meg a feladatok ellátásával, a tagállamoknak gondoskodniuk kell a szervek tevékenységeinek összehangolásáról.

(19)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett szervek közül egy vagy több kapcsolattartó pontként működjön, amely együttműködik a többi tagállam hasonló kapcsolattartó pontjaival és megosztja azokkal az olyan információkat, mint például a szerveknek a velük történő közvetlen kapcsolatfelvételt lehetővé tévő elérhetőségei, a jogorvoslati eszközök, valamint az uniós munkavállalók és családtagjaik számára tájékoztatást és szolgáltatásokat nyújtó egyesületek, szervezetek, vagy más jogi személyek elérhetőségei. A kapcsolattartó pontok nyilvántartását közzé kell tenni.

(20)

A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk az általuk kijelölt szervek, valamint a szociális partnerek, egyesületek, szervezetek, vagy más vonatkozó jogi személyek – például a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) szerinti koordinációs intézkedésekért felelős szervezetek – által biztosított meglévő tájékoztatási és segítségnyújtási szolgáltatások, továbbá adott esetben a munkaügyi felügyelőségek közötti együttműködést.

(21)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell továbbá az e szervek és a meglévő uniós szintű tájékoztató és támogató eszközök közötti szinergiák előmozdításáról, és ehhez biztosítaniuk kell, hogy a meglévő vagy újonnan létrehozott szervek szorosan együttműködjenek az olyan meglévő tájékoztatási és segítségnyújtási szolgáltatásokkal, mint például az Európa Önökért, a SOLVIT, az Enterprise Europe Network, az egyablakos ügyintézési pontok és az EURES, beleértve adott esetben a határokon átnyúló EURES-partnerségeket is.

(22)

A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a szociális partnerekkel és a megfelelő nem kormányzati szervezetekkel folytatott párbeszédet a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának indokolatlan korlátozása és akadályozása vagy az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés különféle formái elleni küzdelem érdekében.

(23)

A tagállamoknak meg kell határozniuk, hogy az uniós polgárok – munkavállalók, tanulók és frissen végzett diplomások, továbbá munkáltatók –, valamint a szociális partnerek és más érdekelt felek hogyan juthatnak könnyen elérhető, megfelelő információkhoz ennek az irányelvnek a rendelkezéseiről és a 492/2011/EU rendelet idevágó rendelkezéseiről, beleértve az ezen irányelv értelmében kijelölt szervekre, illetve a jogorvoslat és a jogi védelem tekintetében rendelkezésre álló eszközökre vonatkozó információkat is. A tagállamoknak – a munkaerőpiacon tapasztalható igényeket is figyelembe véve – intézkedniük kell arról, hogy az említett információk az Unió több hivatalos nyelvén is rendelkezésre álljanak. Ez nem sértheti a tagállamok nyelvhasználatról szóló jogszabályait. Az információkat egyéni tanácsadás formájában kell biztosítani, és az Európa Önökért és az EURES honlapján is könnyen elérhetővé kell tenni.

(24)

Az uniós jog alapján biztosított jogok érvényesítésének elősegítése érdekében végre kell hajtani és következetes monitoring alá kell vonni a 91/533/EGK tanácsi irányelvet (6).

(25)

Ez az irányelv minimumkövetelményeket állapít meg, megadva ezzel a tagállamoknak azt a lehetőséget, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn. A tagállamoknak arra is lehetőségük nyílik, hogy az uniós munkavállalók állampolgárság alapján történő megkülönböztetés elleni védelméhez kapcsolódó feladatokkal megbízott szervezetek hatáskörét kiterjesszék oly módon, hogy az magában foglalja a szabad mozgáshoz való jogát gyakorló bármely uniós polgárnak és családtagjainak az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés nélküli egyenlő bánásmódhoz való jogát, ahogyan ezt az EUMSZ 21. cikke és a 2004/38/EK irányelv előírja. Ezen irányelv végrehajtása a tagállamok egyikében sem indokolhatja, hogy a már meglévő helyzethez képest visszalépésre kerüljön sor.

(26)

Ezen irányelv tényleges végrehajtása azt is magában foglalja, hogy amikor a tagállamok elfogadják az irányelvben foglalt kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, azokban hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy a végrehajtási intézkedések hivatalos kihirdetése alkalmával azokhoz ilyen hivatkozást kell fűzniük.

(27)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(28)

Ezen irányelv végrehajtásának kezdetétől számított megfelelő időn belül a Bizottságnak jelentést kell készítenie annak végrehajtásáról, amelyben különösen azt méri fel, hogy szükséges-e újabb javaslatokat benyújtania a szabad mozgáshoz való jogot biztosító uniós jogszabályok megfelelőbb érvényesítése érdekében. A jelentésben a Bizottságnak figyelmet kell fordítania azokra a nehézségekre, amelyekkel az Unió területén munkát kereső frissen végzett diplomásoknak, valamint az uniós munkavállalók harmadik országbeli házastársainak esetlegesen szembe kell nézniük.

(29)

Az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és a Charta által megállapított alapelveket, különösen a foglalkozás megválasztásának szabadságát és a munkavállaláshoz való jogot, a megkülönböztetésmentességhez való jogot, különösen az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés vonatkozásában, a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jogot, a tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jogot, a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot, valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az irányelvet e jogoknak és alapelveknek megfelelően kell alkalmazni.

(30)

Az irányelv tiszteletben tartja a tagállamok különböző munkaerő-piaci modelljeit, a kollektív szerződések által szabályozott munkaerő-piaci modelleket is beleértve.

(31)

Mivel az irányelv célját, nevezetesen a szabad mozgáshoz való jogukat az EUMSZ-szel és a 492/2011/EU rendelettel összhangban gyakorló uniós munkavállalók jogainak jobb és egységesebb alkalmazásához és gyakorlati érvényesítéséhez szükséges megfelelő rendelkezések, intézkedések és mechanizmusok közös általános keretének megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a fellépés léptéke és hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

a munkavállalás lehetősége;

b)

a foglalkoztatási és munkafeltételek, különös tekintettel a javadalmazásra, az elbocsátásra, a munkahelyi egészségre és biztonságra, és munkanélküliség esetén az újraelhelyezésre vagy újrafoglalkoztatásra;

c)

a szociális és az adókedvezményekhez való hozzáférés;

d)

a szakszervezeti tagság és a munkavállalói képviseleti testületekbe való választhatóság;

e)

a képzésen való részvétel lehetősége;

f)

a lakhatási lehetőségek;

g)

az uniós munkavállalók gyermekeinek az oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben és szakképzésben való részvételi lehetősége;

h)

a munkaügyi hivatalok által biztosított segítségnyújtás.

a)

független jogi és/vagy egyéb segítség nyújtása, illetve ilyen segítségnyújtás biztosítása az uniós munkavállalók és családtagjaik számára, az uniós munkavállalók és családtagjaik, valamint az egyesületek, szervezetek és egyéb jogi személyek 3. cikkben említett jogainak sérelme nélkül.

b)

kapcsolattartó pont szerepének betöltése a többi tagállam hasonló kapcsolattartó pontjaival szemben az együttműködés és a releváns információk megosztása céljából;

c)

független felmérések és elemzések készítése vagy megrendelése az uniós munkavállalók és családtagjaik szabad mozgáshoz való joga gyakorlásának indokolatlan korlátozása és akadályozása, vagy az állampolgárság alapján történő megkülönböztetése tárgyában;

d)

független jelentések közzétételének biztosítása és ajánlások megfogalmazása az ilyen korlátozásokhoz és akadályokhoz, vagy a megkülönböztetéshez kapcsolódó problémákról;

e)

megfelelő információk közzététele a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós jogszabályok tagállami szintű alkalmazására vonatkozóan.

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/15

(1)

A 2014/242/EU tanácsi határozattal (1) összhangban, az Európai Unió és az Azerbajdzsán Köztársaság közötti, a jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodást – feltételezve annak egy későbbi időpontban történő megkötését – aláírták.

(2)

A megállapodást jóvá kell hagyni.

(3)

A megállapodás visszafogadási vegyes bizottságot hoz létre, amelynek el kell fogadnia eljárási szabályzatát. Helyénvaló erre az esetre vonatkozóan egyszerűsített eljárást előírni az uniós álláspont kialakítására.

(4)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban e tagállamok nem vesznek részt e határozat elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(5)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt e határozat elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/17

a)

„visszafogadás”: e megállapodás rendelkezéseivel összhangban azon személyek (a megkeresett állam saját állampolgárai, harmadik országok állampolgárai vagy hontalan személyek) megkereső állam általi átadása és a megkeresett állam általi befogadása, akik a megkereső állam területére illegálisan léptek be, vagy vannak jelen, illetve tartózkodnak;

b)

„a Szerződő felek”: Azerbajdzsán és az Unió;

c)

„tagállam”: az Unió valamely tagállama, melyre nézve e megállapodás kötelező erejű;

d)

„azeri állampolgár”: bármely személy, aki Azerbajdzsán jogszabályai értelmében azeri állampolgársággal rendelkezik;

e)

„egy tagállam állampolgára”: bármely személy, aki az Unió által alkalmazott fogalommeghatározás szerint valamely tagállam állampolgárságával rendelkezik;

f)

„harmadik ország állampolgára”: bármely személy, aki Azerbajdzsán, illetve valamely tagállam állampolgárságától eltérő állampolgársággal rendelkezik;

g)

„hontalan személy”: bármely személy, aki egyetlen állam állampolgárságával sem rendelkezik;

h)

„tartózkodási engedély”: bármilyen típusú, Azerbajdzsán, illetve valamely tagállam által kibocsátott engedély, amely az adott személyt feljogosítja arra, hogy a területén tartózkodjon. Ez nem foglalja magában azokat az ideiglenes engedélyeket, amelyek alapján az érintett személy a menedékjog vagy a tartózkodási engedély iránti kérelem feldolgozásával összefüggésben tartózkodhat az adott állam területén;

i)

„vízum”: bármilyen típusú, Azerbajdzsán, illetve valamely tagállam által kibocsátott engedély vagy határozat, amely a területére való belépéshez, az ottani tartózkodáshoz vagy az azon való átutazáshoz szükséges. Ez nem foglalja magába a repülőtéri tranzitvízumot;

j)

„megkereső állam”: az az állam (Azerbajdzsán vagy a tagállamok egyike), amely e megállapodás 8. cikke értelmében visszafogadási kérelmet, vagy 15. cikke értelmében átszállítás iránti kérelmet nyújt be;

k)

„megkeresett állam”: az az állam (Azerbajdzsán vagy a tagállamok egyike), amelyhez e megállapodás 8. cikke értelmében visszafogadási kérelmet, vagy 15. cikke értelmében átszállítás iránti kérelmet nyújtanak be;

l)

„illetékes hatóság”: Azerbajdzsán vagy a tagállamok egyikének bármely olyan nemzeti hatósága, amelyet a megállapodás 20. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban annak végrehajtásával bíznak meg;

m)

„átszállítás”: a harmadik országbeli állampolgárnak vagy a hontalan személynek a megkeresett állam területén történő áthaladása a megkereső államból a célországba történő utazás során.

—

az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata;

—

az 1950. évi, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény és annak jegyzőkönyvei;

—

az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya;

—

az 1984. évi ENSZ egyezmény a kínzásról;

—

1951. évi genfi egyezmény a menekültek helyzetéről és annak 1967. évi jegyzőkönyve.

a)

az (1) bekezdésben említett személyek kiskorú, nem házas gyermekeit, tekintet nélkül születési helyükre vagy állampolgárságukra, amennyiben nem rendelkeznek a megkereső tagállamban önálló tartózkodási joggal, illetve valamely más tagállam által kiadott érvényes tartózkodási engedéllyel,

b)

az (1) bekezdésben említett személyek más állampolgárságú vagy hontalan házastársait, feltéve, hogy jogukban áll Azerbajdzsán területére belépni vagy ott tartózkodni, illetve megkapják az Azerbajdzsán területére történő belépés és ott tartózkodás jogát, amennyiben nem rendelkeznek a megkereső tagállamban önálló tartózkodási joggal, illetve valamely más tagállam által kiadott érvényes tartózkodási engedéllyel.

a)

a visszafogadási kérelem benyújtásának idején rendelkeznek Azerbajdzsán által kiadott érvényes vízummal vagy tartózkodási engedéllyel; vagy

b)

a tagállamok területére illegálisan és közvetlenül azután léptek be, hogy Azerbajdzsán területén tartózkodtak vagy átutaztak.

a)

a harmadik országbeli állampolgár vagy a hontalan személy kizárólag Azerbajdzsán nemzetközi repülőterén repülőgép-forgalmi tranzitterületen tartózkodott;

b)

a harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy vízummentesen léphetett be a megkereső tagállam területére.

a)

az (1) bekezdésben említett személyek kiskorú, nem házas gyermekeit, tekintet nélkül születési helyükre vagy állampolgárságukra, amennyiben Azerbajdzsán önálló tartózkodási joggal nem rendelkeznek;

b)

az (1) bekezdésben említett személyek más állampolgárságú vagy hontalan házastársait, feltéve, hogy jogukban áll a megkeresett tagállam területére belépni vagy ott tartózkodni, illetve megkapják a megkeresett tagállam területére történő belépés és ott tartózkodás jogát, amennyiben nem rendelkeznek Azerbajdzsánban önálló tartózkodási joggal.

a)

a visszafogadási kérelem benyújtásának idején rendelkeznek a megkeresett tagállam által kiadott érvényes vízummal vagy tartózkodási engedéllyel; vagy

b)

Azerbajdzsán területére illegálisan és közvetlenül azután léptek be, hogy a megkeresett tagállam területén tartózkodtak vagy átutaztak.

a)

a harmadik ország állampolgára vagy a hontalan személy kizárólag a megkeresett tagállam nemzetközi repülőterén repülőgép-forgalmi tranzitterületen tartózkodott; vagy

b)

a harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy vízummentesen léphetett be Azerbajdzsán területére.

a)

a visszafogadandó személy adatai (pl. családi és utónév, születési idő és – ha lehetséges – a születési hely, valamint az utolsó lakóhely), továbbá adott esetben a kiskorú, nem házas gyermekek és/vagy házastársak adatai;

b)

saját állampolgárok esetében az állampolgárságot bizonyító eszközök vagy annak fennállását valószínűsítő, az 1., illetve a 2. melléklet szerinti bizonyítékok megjelölése;

c)

harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek esetében a harmadik országbeli állampolgároknak és a hontalan személyeknek a visszafogadásra vonatkozó feltételek fennállását bizonyító vagy valószínűsítő, a 3., illetve a 4. mellékletben megjelölt bizonyítási eszközök megjelölése;

d)

a visszafogadandó személy fényképe.

a)

arról szóló nyilatkozat, hogy az átadandó személynek segítségre vagy gondoskodásra lehet szüksége, feltéve, hogy az érintett személy kifejezetten hozzájárult e nyilatkozathoz;

b)

bármilyen más olyan védelmi vagy biztonsági intézkedés, vagy az érintett egészségi állapotára vonatkozó olyan információ, amely az adott átadás esetén szükséges lehet.

a)

2 munkanapon belül, amennyiben a kérelmet gyorsított eljárás keretében nyújtották be (7. cikk (3) bekezdés);

b)

minden más esetben tizenöt naptári napon belül.

a)

ha fennáll a valós veszélye annak, hogy a harmadik országbeli állampolgár vagy a hontalan személy a célállamban vagy egy másik tranzitállamban kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek, halálbüntetésnek, vagy faji, vallási, nemzetiségi hovatartozása, egy adott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatt üldöztetésnek lenne kitéve; vagy

b)

ha a harmadik országbeli állampolgárral vagy a hontalan személlyel szemben a megkeresett államban vagy egy másik tranzitállamban büntetőjogi szankciókat fognak alkalmazni; vagy

c)

a megkeresett állam közegészségügyi, nemzetbiztonsági, közrendi vagy egyéb, nemzeti érdekei miatt.

a)

az átszállítás módja (légi, tengeri, vagy szárazföldi), a lehetséges további tranzitállamok és a tervezett célállam;

b)

az érintett személy adatai (pl. családi név, utónév, leánykori név, egyéb használt/ismert nevek vagy felvett nevek, születési dátum, nem, továbbá – amennyiben lehetséges – születési hely, állampolgárság, nyelv, az úti okmány típusa és száma);

c)

a belépés tervezett helye, az átszállítás időpontja és a kíséret esetleges igénybevétele;

d)

egy nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy a megkereső állam úgy véli, hogy a 14. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, és nincs tudomása a 14. cikk (3) bekezdése szerinti visszautasítási okokról.

a)

a személyes adatokat tisztességesen és törvényesen kell feldolgozni;

b)

a személyes adatok gyűjtését e megállapodás végrehajtásának meghatározott, kifejezett és jogszerű céljából kell végezni, és az adatokat ezen túlmenően sem az adatközlő hatóság, sem az azokat átvevő hatóság nem dolgozhatja fel az e céllal össze nem egyeztethető módon;

c)

a személyes adatoknak gyűjtésük és/vagy további feldolgozásuk célja szempontjából megfelelőnek és relevánsnak kell lenniük, és nem lehetnek túlzott mértékűek; így különösen, a közölt személyi adatok csak a következőkre vonatkozhatnak:

d)

a személyes adatoknak pontosaknak kell lenniük, és azokat szükség esetén frissíteni kell;

e)

a személyes adatokat olyan formában kell tárolni, amely az érintettek azonosítását csak az adatok gyűjtésének vagy további feldolgozásának célja érdekében szükséges ideig teszi lehetővé;

f)

mind az adatközlő hatóság, mind pedig az adatokat átvevő hatóság megtesz minden ésszerű lépést annak érdekében, hogy szükség szerint biztosítsa a személyes adatok helyesbítését, törlését vagy zárolását, amennyiben a feldolgozás nem felel meg e cikk rendelkezéseinek, különösen amiatt, mert ezek az adatok a feldolgozás célja szempontjából nem megfelelőek, nem relevánsak, nem pontosak vagy túlzott mértékűek. Ebbe beletartozik a másik fél értesítése az adatok bármely helyesbítéséről, törléséről vagy zárolásáról;

g)

az adatokat átvevő hatóság kérelemre tájékoztatja az adatközlő hatóságot a közölt adatok felhasználásáról és annak eredményéről;

h)

személyes adatok kizárólag az illetékes hatóságoknak adhatók át. Az egyéb szervekhez történő továbbításhoz az adatközlő hatóság előzetes hozzájárulása szükséges;

i)

az adatközlő hatóság és az adatokat átvevő hatóság köteles írásos nyilvántartást vezetni a személyes adatok közléséről és átvételéről.

—

a benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálására illetékes állam meghatározásáról szóló nemzetközi egyezmények,

—

a kiadatásról és átszállításról szóló nemzetközi egyezmények,

—

a külföldi állampolgárok visszafogadásával kapcsolatos szabályokat tartalmazó többoldalú nemzetközi egyezmények, mint például a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény.

a)

figyelemmel kíséri e megállapodás alkalmazását;

b)

foglalkozik az e megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos kérdésekkel;

c)

határoz az e megállapodás egységes alkalmazásához szükséges végrehajtási rendelkezésekről;

d)

rendszeres információcserét folytat az egyes tagállamok és Azerbajdzsán által a 20. cikk szerint elkészített végrehajtási jegyzőkönyvekről;

e)

javaslatokat tesz e megállapodás és mellékleteinek módosításaira.

a)

az illetékes hatóságok kijelölése, határátkelőhelyek és a kapcsolattartó pontok megadása;

b)

a kísérettel történő visszatérés feltételei, ideértve a harmadik országbeli állampolgárok és a hontalan személyek kísérettel történő átszállítását is;

c)

az e megállapodás 1–4. mellékleteiben felsoroltakon kívüli eszközök és dokumentumok;

d)

a gyorsított eljárás keretében történő visszafogadás részletes szabályai;

e)

a meghallgatásokra vonatkozó eljárás.

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/43

(1)

A Tanács 98/591/EK határozatával (1) jóváhagyta az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) megkötését.

(2)

A megállapodás 12. cikkének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a felek a megállapodást ötéves kezdeti időszakra kötik, és azt a közöttük létrejött kölcsönös írásbeli megállapodással, esetleges módosításokkal, az azt követő további ötéves időszakokra meghosszabbíthatják.

(3)

A 2009/306/EK tanácsi határozattal (2) a megállapodást újabb öt évre meghosszabbították.

(4)

A megállapodás felei úgy ítélik meg, hogy a megállapodás mihamarabbi meghosszabbítása mindkettejüknek érdekében áll.

(5)

A meghosszabbítást követően a megállapodás tartalma azonos marad a jelenleg hatályos megállapodáséval, amely 2013. október 14-én veszti hatályát.

(6)

A megállapodás meghosszabbítását az Európai Unió nevében ezért jóvá kell hagyni,

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/45

(1)

A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló 2009. évi hongkongi nemzetközi egyezményt (a továbbiakban: az egyezmény) 2009. május 15-én fogadták el a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) égisze alatt, a biztonságos és környezetkímélő hajó-újrafeldolgozásról szóló nemzetközi konferencia tanácskozásainak eredményeképpen. Az egyezmény tárgyát a hajók olyan módon való megtervezése, megépítése, üzemeltetése és előkészítése képezi, amely elősegíti a biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozást, anélkül azonban, hogy hátrányosan befolyásolná a hajók biztonságát és üzemeltetésének hatékonyságát. Az egyezmény rendelkezéseket tartalmaz továbbá a hajó-újrafeldolgozó létesítmények biztonságos és környezetkímélő módon való üzemeltetésére, valamint a hajó-újrafeldolgozás szabályainak betartását biztosító megfelelő végrehajtási mechanizmus létrehozására vonatkozóan.

(2)

Az egyezmény hatálybalépésére huszonnégy hónappal azt az időpontot követően kerül sor, amikor az egyezményt legalább 15 olyan állam megerősítette, amelyek kereskedelmi flottái összesítve a világ kereskedelmi flottái bruttó űrtartalmának legalább 40 %-át képviselik, és amelyek évi maximális újrafeldolgozási volumene a megelőző 10 évre vonatkozóan összesítve ugyanezen államok kereskedelmi flottái bruttó űrtartalmának legalább 3 %-át teszi ki.

(3)

A Tanács 2009. október 21-i következtetéseiben határozottan arra ösztönözte a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként az egyezmény megerősítését, és ezáltal könnyítsék meg annak mielőbbi hatálybalépését, valódi és hatékony változásokat idézve elő.

(4)

A 1257/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) célja többek között a hajók újrafeldolgozása által az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatások minimalizálása és – a gyakorlatilag lehetséges mértékig – megszüntetése, továbbá az egyezmény megerősítésének megkönnyítése. A rendelet 5. cikkének (9) bekezdése, 7. cikkének (2) bekezdése, 10. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint 12. cikkének (1) és (3) bekezdése az uniós jognak az egyezménnyel való összehangolásáról rendelkezik. A 32. cikk (4) bekezdése utal azon tagállamok helyzetére, amelyek lobogója alatt egyetlen hajó sem közlekedik, vagy amelyeknek lobogója alatt egyetlen hajó sincs nyilvántartásba véve, vagy pedig lezárták nemzeti hajólajstromukat. Ezek a tagállamok eltérhetnek a rendelet bizonyos rendelkezéseitől mindaddig, amíg lobogójuk alatt nincs hajó nyilvántartásba véve.

(5)

Az Unió csatlakozhat az egyezményhez, mivel annak részes felei kizárólag államok lehetnek.

(6)

Célszerű ezért, hogy a Tanács felhatalmazza azokat a tagállamokat, amelyek lobogója alatt olyan hajók közlekednek vagy olyan hajók vannak nyilvántartásba véve, amelyek az egyezmény hatálya alá tartoznak, hogy erősítsék meg azt, vagy csatlakozzanak ahhoz,

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/47

(1)

A 2013/695/EU tanácsi határozattal (1) összhangban az Európai Unió és az Azerbajdzsán Köztársaság közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás) a Bizottság 2013. november 29-én aláírta, feltételezve annak megkötését.

(2)

A megállapodást jóvá kell hagyni.

(3)

Ez a határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozattal (2) összhangban nem vesz részt. Ennél fogva az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(4)

Ez a határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (3) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(5)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/49

a)

„tagállam”: az Európai Unió bármely tagállama, a Dán Királyság, az Ír Köztársaság és az Egyesült Királyság kivételével;

b)

„uniós polgár”: az a) pontban meghatározott valamely tagállam állampolgára;

c)

az „Azerbajdzsán Köztársaság állampolgára”: az Azerbajdzsán Köztársaság hatályos jogszabályai szerint az ország állampolgárságával rendelkező személy;

d)

„vízum”: valamely tagállam vagy Azerbajdzsán Köztársaság által kiadott engedély a tagállamok vagy az Azerbajdzsán Köztársaság területén való átutazáshoz vagy a tagállamok vagy Azerbajdzsán Köztársaság területén történő bármely 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó tervezett tartózkodás céljából;

e)

„jogszerűen tartózkodó személy”:

a)

olyan közeli hozzátartozók – házastársak, gyermekek (beleértve az örökbefogadottakat is), szülők (beleértve a gyámot is), nagyszülők és unokák – esetében, akik az Azerbajdzsán Köztársaság területén jogszerűen tartózkodó uniós polgárokat, vagy az Azerbajdzsán Köztársaságnak a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó állampolgárait, illetve az állampolgárságuk szerinti tagállamban tartózkodó uniós polgárokat, vagy az Azerbajdzsán Köztársaságnak az Azerbajdzsán Köztársaság területén tartózkodó állampolgárait látogatják meg:

b)

a 10. cikkben foglaltak sérelme nélkül, hivatalos küldöttségek tagjai, ideértve azok állandó tagjait is, akik a tagállamokhoz, az Unióhoz vagy az Azerbajdzsán Köztársasághoz címzett hivatalos meghívást követően hivatalos értekezleteken, konzultációkon, tárgyalásokon vagy csereprogramokban, valamint kormányközi szervezetek által az Azerbajdzsán Köztársaság vagy az egyik tagállam területén tartott eseményeken vesznek részt;

c)

üzletemberek és üzleti szervezetek képviselői esetében:

d)

az Azerbajdzsán Köztársaság és a tagállamok közötti, a tagállamokban vagy az Azerbajdzsán Köztársaságban nyilvántartásba vett nemzetközi teher- és személyszállító járművek vezetői esetében:

e)

tanulmányok vagy képzés céljából – beleértve csereprogramok, valamint egyéb iskolával kapcsolatos tevékenységek keretében – utazó tanulók, diákok, posztgraduális hallgatók és kísérőtanárok esetében:

f)

tudományos, egyetemi, kulturális és művészeti tevékenységekben – beleértve az egyetemi és egyéb csereprogramokat is – részt vevő személyek esetében:

g)

újságírók és az őket szakmai minőségben kísérő technikai személyzet esetében:

h)

nemzetközi sportesemények résztvevői és az őket szakmai minőségben kísérő személyek esetében:

i)

testvérvárosok által szervezett hivatalos csereprogramok résztvevői esetében:

j)

orvosi indokokból utazó személyek és szükség esetén az őket kísérő személyek esetében:

k)

a tagállamok vagy az Azerbajdzsán Köztársaság területén tartott nemzetközi kiállításokon, konferenciákon, tudományos tanácskozásokon, szemináriumokon vagy más hasonló eseményeken részt vevő szabad foglalkozásúak esetében:

l)

civil társadalmi szervezeteknek – beleértve csereprogramok keretében történő – képzés, szemináriumok, konferenciák céljából utazó képviselői esetében:

m)

temetésre utazó hozzátartozók esetében:

n)

katonai és polgári temetőket látogató személyek esetében:

a)

a meghívott személy esetében: vezetéknév, keresztnév, születési idő, nem, állampolgárság, útlevélszám, az utazás ideje és célja, a beutazások száma, valamint adott esetben a meghívott személlyel utazó házastárs és gyermekek neve;

b)

a meghívó személy esetében: vezetéknév, keresztnév és cím;

c)

a meghívó jogi személy, vállalkozás vagy szervezet esetében: teljes név és cím, valamint

a)

házastársak, 21. életévüket még be nem töltött vagy eltartott gyermekek (beleértve az örökbefogadottakat is) és szülők (beleértve a gyámot is), akik az Azerbajdzsán Köztársaság területén jogszerűen tartózkodó uniós polgárokat, vagy az Azerbajdzsán Köztársaságnak a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó állampolgárait, illetve az állampolgárságuk szerinti tagállamban tartózkodó uniós polgárokat, vagy az Azerbajdzsán Köztársaság Azerbajdzsán területén tartózkodó állampolgárait látogatják meg:

b)

hivatalos delegációk azon állandó tagjai, akik a tagállamokhoz, az Unióhoz vagy az Azerbajdzsán Köztársasághoz címzett hivatalos meghívást követően várhatóan rendszeresen részt vesznek értekezleteken, konzultációkon, tárgyalásokon vagy csereprogramokban, valamint kormányközi szervezetek által az Azerbajdzsán Köztársaság vagy az egyik tagállam területén tartott eseményeken;

—

az a) pontban említett személyek esetében az Azerbajdzsán Köztársaságnak az egyik tagállamban jogszerűen tartózkodó állampolgárai, illetve az Azerbajdzsán Köztársaságban jogszerűen tartózkodó uniós polgárok tartózkodási engedélye érvényességének időtartama;

—

a b) pontban említett személyek esetében a hivatalos küldöttségben való állandó tagságuk időtartama,

a)

tanulmányok vagy képzés céljából – beleértve csereprogramok keretében történő utazást is – rendszeresen utazó diákok és posztgraduális hallgatók;

b)

újságírók és az őket szakmai minőségben kísérő technikai személyzet;

c)

testvérvárosok által szervezett hivatalos csereprogramok résztvevői;

d)

az Azerbajdzsán Köztársaság és a tagállamok közötti, a tagállamokban vagy az Azerbajdzsán Köztársaságban nyilvántartásba vett nemzetközi teher- és személyszállító járművek vezetői;

e)

orvosi indokokból rendszeresen utazó személyek és szükség esetén az őket kísérő személyek;

f)

nemzetközi kiállításokon, konferenciákon, tudományos tanácskozásokon, szemináriumokon vagy egyéb hasonló eseményeken résztvevő, az Azerbajdzsán Köztársaságba vagy a tagállamokba rendszeresen utazó szabad foglalkozásúak;

g)

a civil társadalom szervezeteinek képzés, szemináriumokon, konferenciákon történő részvétel céljából – beleértve a csereprogramok keretében történő utazást – az Azerbajdzsán Köztársaságba vagy a tagállamokba rendszeresen utazó képviselői;

h)

tudományos, kulturális és művészeti tevékenységek – beleértve egyetemi és egyéb csereprogramokat is – résztvevői, akik rendszeresen utaznak az Azerbajdzsán Köztársaságba vagy a tagállamokba;

i)

nemzetközi sportesemények résztvevői és az őket szakmai minőségben kísérő személyek;

j)

hivatalos delegációk azon tagjai, akik a tagállamhoz, az Unióhoz vagy az Azerbajdzsán Köztársasághoz címzett hivatalos meghívást követően rendszeresen részt vesznek értekezleteken, konzultációkon, tárgyalásokon vagy csereprogramokban, valamint az Azerbajdzsán Köztársaság vagy az egyik tagállam területén kormányközi szervezetek által tartott eseményeken;

k)

üzletemberek vagy üzleti szervezetek képviselői, akik rendszeresen utaznak az Azerbajdzsán Köztársaságba vagy a tagállamokba.

a)

az Azerbajdzsán Köztársaság területén jogszerűen tartózkodó uniós polgároknak, vagy az Azerbajdzsán Köztársaságnak a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó állampolgárainak, illetve az állampolgáráguk szerinti tagállamban tartózkodó uniós polgároknak, vagy az Azerbajdzsán Köztársaság Azerbajdzsán területén tartózkodó állampolgárainak közeli hozzátartozói – házastársai, gyermekei (beleértve az örökbefogadottakat is), szülői (beleértve a gyámot is), nagyszülői és unokái;

b)

hivatalos delegációk tagjai, ideértve a hivatalos delegációk állandó tagjait is, akik a tagállamokhoz, az Unióhoz vagy az Azerbajdzsán Köztársasághoz címzett hivatalos meghívást követően hivatalos értekezleteken, konzultációkon, tárgyalásokon vagy csereprogramokban, valamint az Azerbajdzsán Köztársaság vagy az egyik tagállam területén kormányközi szervezetek által tartott eseményeken vesznek részt;

c)

tanulmányok vagy képzés céljából – beleértve csereprogramok, valamint egyéb iskolával kapcsolatos tevékenységek keretében – utazó tanulók, diákok, posztgraduális hallgatók és kísérőtanárok;

d)

fogyatékossággal élő személyek és szükség esetén kísérőik;

e)

nemzetközi sportesemények résztvevői és az őket szakmai minőségben kísérő személyek;

f)

tudományos, kulturális és művészeti tevékenységekben – beleértve az egyetemi és egyéb csereprogramokat is – részt vevő személyek;

g)

olyan személyek, akik dokumentumokkal igazolták humanitárius okokból – beleértve sürgős orvosi ellátás érdekében, az ilyen személy kísérőjével, illetve közeli rokon temetésén történő részvétel vagy súlyosan beteg közeli rokon meglátogatása céljából – történő utazásuk szükségességét;

h)

civil társadalmi szervezeteknek – beleértve csereprogramok keretében történő – képzés, szemináriumok, konferenciák céljából utazó képviselői;

i)

nyugdíjasok;

j)

a 12 év alatti gyermekek;

k)

újságírók és az őket szakmai minőségben kísérő technikai személyzet.

a)

felügyeli e megállapodás végrehajtását;

b)

javaslatot tesz e megállapodás módosítására vagy kiegészítésére;

c)

rendezi az e megállapodás rendelkezéseinek értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos vitákat.

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/61

(1)

A Tanács 1999. július 16-án felhatalmazta a Bizottságot, hogy az Európa Tanács keretein belül tárgyalásokat folytasson az Európai Közösség nevében a feltételes hozzáférésen alapuló vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló egyezményről.

(2)

A feltételes hozzáférésen alapuló vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló európai egyezményt (a továbbiakban: az egyezmény) az Európa Tanács 2001. január 24-én elfogadta.

(3)

Az egyezménnyel a 98/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (1) meghatározottakkal közel azonos keretszabályozás jön létre.

(4)

Az egyezmény 2003. július 1-jén hatályba lépett, és az Európai Unió előtt aláírásra nyitva áll.

(5)

Az egyezmény aláírása révén előmozdítható a 98/84/EK irányelvben foglaltakhoz hasonló rendelkezések kiterjesztése az Unió határain túlra, és olyan szabályozás jöhet létre a feltételes hozzáférésen alapuló szolgáltatásokra vonatkozóan, amely az európai kontinens egészén alkalmazandó.

(6)

A egyezményt – feltételezve annak későbbi időpontban történő megkötését – az Unió nevében alá kell írni,

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/62

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Szlovénia kérelmét (2) a „Piranska sol” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalás, ezért a „Piranska sol” elnevezést be kell jegyezni,

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/64

(1)

Az 1451/2007/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) I., I.A. vagy I.B. mellékletébe való felvétel lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzék tartalmazza a 4,5-diklór-2-oktil-2H-izotiazol-3-ont.

(2)

A 98/8/EK irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően sor került a 4,5-diklór-2-oktil-2H-izotiazol-3-onnak az említett irányelv V. melléklete szerinti – az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 21. terméktípusnak megfelelő – 21. terméktípusban (algásodásgátló termékek) való felhasználás tekintetében történő értékelésére.

(3)

Norvégiát jelölték referens államnak, amely az 1451/2007/EK rendelet 14. cikke (4) és (6) bekezdésének megfelelően 2010. december 21-én benyújtotta a Bizottságnak az illetékes hatóság jelentését és egy kapcsolódó ajánlást.

(4)

A Bizottság és a tagállamok megvizsgálták az illetékes hatóság jelentését. A vizsgálat eredményeit az 1451/2007/EK rendelet 15. cikke (4) bekezdésének megfelelően egy értékelő jelentés foglalta össze, amelyet a Biocid Termékek Állandó Bizottsága 2014. március 13-i ülése keretében felülvizsgált.

(5)

Az említett értékelő jelentés szerint a 21. terméktípusba tartozó, 4,5-diklór-2-oktil-2H-izotiazol-3-ont tartalmazó biocid termékek – a hatóanyag felhasználásával kapcsolatos bizonyos előírások és feltételek betartása esetén – várhatóan megfelelnek a 98/8/EK irányelv 5. cikkében megfogalmazott követelményeknek.

(6)

Helyénvaló ezért jóváhagyni a 4,5-diklór-2-oktil-2H-izotiazol-3-onnak a 21. terméktípusba tartozó biocid termékekben az említett előírások és feltételek betartása mellett történő felhasználását.

(7)

Mivel az értékelés a nanoanyagokkal nem foglalkozott, az 528/2012/EU rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján indokolt, hogy a jóváhagyás az ilyen anyagokra ne terjedjen ki.

(8)

Egy adott hatóanyag jóváhagyását megelőzően ésszerű időtartamot kell biztosítani arra, hogy az érdekelt felek felkészülhessenek a lefektetett új követelmények teljesítésére.

(9)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/68

(1)

Az 1451/2007/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) I., I.A. vagy I.B. mellékletébe való felvétel lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzékben szerepel a ciprokonazol.

(2)

A 98/8/EK irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően sor került a ciprokonazolnak az említett irányelv V. melléklete szerinti – az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 8. terméktípusnak megfelelő – 8. terméktípusban (faanyagvédő szerek) való felhasználás tekintetében történő értékelésére.

(3)

A tárgyban Írországot jelölték ki referens tagállamnak, amely az 1451/2007/EK rendelet 14. cikke (4) és (6) bekezdésének megfelelően 2007. május 30-án benyújtotta a Bizottságnak az illetékes hatóság jelentését és egy kapcsolódó ajánlást.

(4)

A Bizottság és a tagállamok megvizsgálták az illetékes hatóság jelentését. A vizsgálat eredményeit az 1451/2007/EK rendelet 15. cikke (4) bekezdésének megfelelően egy értékelő jelentés foglalta össze, amelyet a Biocid Termékek Állandó Bizottsága 2014. március 13-i ülése keretében felülvizsgált.

(5)

Az említett értékelő jelentés szerint a 8. terméktípusba tartozó és ciprokonazolt tartalmazó biocid termékek – a hatóanyag felhasználásával kapcsolatos bizonyos előírások és feltételek betartása esetén – várhatóan megfelelnek a 98/8/EK irányelv 5. cikkében meghatározott követelményeknek.

(6)

Ezért helyénvaló jóváhagyni a ciprokonazolnak a 8. terméktípusba tartozó biocid termékekben az említett előírások és feltételek betartása mellett történő felhasználását.

(7)

Mivel az értékelés a nanoanyagokkal nem foglalkozott, az 528/2012/EU rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján indokolt, hogy a fenti jóváhagyás az ilyen anyagokra ne terjedjen ki.

(8)

A jelentés megállapítása szerint a ciprokonazol esetében teljesülnek az 1B. kategóriájú reprodukciós toxicitást mutató anyagként való besorolás kritériumai az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően, továbbá teljesülnek a nagyon perzisztens és mérgező anyagként való besorolás kritériumai az 1907/2006/EK rendelet XIII. mellékletének megfelelően. Noha a ciprokonazol jelenlegi harmonizált osztályozását az 1272/2008/EK rendelet 37. cikkének megfelelően felül kell vizsgálni, az említett lényegi tulajdonságokat figyelembe kell venni a jóváhagyás időtartamának meghatározásánál.

(9)

Mivel az 528/2012/EU rendelet 90. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt feltételek nem teljesülnek, a 98/8/EK irányelv szerinti jelenlegi gyakorlat alapján kell eljárni. A jóváhagyás ennek alapján öt évre adható meg.

(10)

Az 528/2012/EU rendelet 23. cikke szerinti termékengedélyezés szempontjából ugyanakkor a ciprokonazol az 528/2012/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdése a) és d) pontjának megfelelően helyettesítendő anyagnak tekinthető.

(11)

Egy adott hatóanyag jóváhagyását megelőzően ésszerű időtartamot kell biztosítani arra, hogy az érdekelt felek megtehessék az új követelmények teljesítéséhez szükséges előkészítő intézkedéseket.

(12)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/72

(1)

A 295/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet megteremtette az Unió területén működő vállalkozások szerkezetére, tevékenységére, versenyképességére és teljesítményére vonatkozó európai statisztikák összegyűjtésének, továbbításának és értékelésének közös keretét.

(2)

A 250/2009/EK bizottsági rendelet (2) létrehozta a mutatók meghatározásait és az adattovábbítás technikai formátumát.

(3)

Az eredmények nemzetközi összehasonlíthatósága iránti egyre növekvő igénynek való megfelelés érdekében meg kell határozni a legalább egy alkalmazottal rendelkező vállalkozások demográfiájának mutatóit, különösen a vállalkozások statisztikája vonatkozásában. E meghatározásokkal ki kell egészíteni a 250/2009/EK rendelet I. mellékletétét. A 250/2009/EK rendelet II. mellékletében meghatározott adattovábbítás technikai formátumát, ideértve az adatsor-azonosítók, az adatsorok és a változók listáját, ezért ennek megfelelően frissíteni kell.

(4)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban állnak az európai statisztikai rendszer bizottságának véleményével,

30.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/79

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,