28.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/1

(1)

A koncessziós szerződések odaítélésére vonatkozó egyértelmű uniós szintű szabályok hiánya jogbizonytalanságot eredményez, korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és torzítja a belső piac működését. Ennek következtében csorbulnak a gazdasági szereplők, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) jogai a belső piacon, és e vállalkozások fontos üzleti lehetőségeket szalasztanak el; ugyanakkor a hatóságok esetleg nem tudják a legjobb módon felhasználni a közpénzeket úgy, hogy az uniós polgárok a legkedvezőbb áron jussanak minőségi szolgáltatásokhoz. A koncessziós szerződések odaítélésére vonatkozó megfelelő, kiegyensúlyozott és rugalmas jogi keret minden uniós gazdasági szereplő számára biztosítaná a piacokhoz való tényleges és hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférést és a jogbiztonságot, és segítené az infrastruktúra és a polgároknak nyújtott stratégiai szolgáltatások terén eszközölt állami beruházásokat. Ez a jogi keret a gazdasági szereplők számára is nagyobb jogbiztonságot nyújtana, és alapként, valamint eszközként szolgálhatna a nemzetközi közbeszerzési piacok további megnyitásához és a nemzetközi kereskedelem megerősödéséhez. Különösen fontos, hogy a kkv-k számára jobb hozzáférési lehetőséget biztosítsanak az uniós koncessziós piacokhoz.

(2)

A koncessziós szerződések odaítélésére vonatkozó jogi keretnek világos és egyszerű szabályokat kell tartalmaznia. E szabályoknak kellőképpen tükrözniük kell a koncessziós szerződéseknek a közbeszerzési szerződésekhez képest fennálló sajátosságait, és nem eredményezhetnek túlzott bürokratikus terheket.

(3)

A közbeszerzés kulcsszerepet játszik az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” („Európa 2020”) című, 2010. március 3-i bizottsági közleményben meghatározott Európa 2020 stratégiában mint a közforrások leghatékonyabb felhasználásának biztosításához, egyúttal intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés eléréséhez alkalmazandó egyik piaci alapú eszköz. Ezen belül a koncessziós szerződések fontos szerepet játszanak az infrastruktúra és a stratégiai szolgáltatások hosszú távú strukturális fejlődésében, mivel serkentik a versenyt a belső piacon, lehetővé teszik a magánszektor szakértelmének hasznosítását, hatékonyságra ösztönöznek és elősegítik az innovációt.

(4)

Az építési koncessziós szerződések odaítélésére vonatkozó eljárásra jelenleg 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) meghatározott alapvető szabályokat kell alkalmazni, a határokon átnyúló szolgáltatási koncessziók odaítélése esetében pedig az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) alapelvei, mindenekelőtt az áruk szabad mozgásának, a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elve, illetve a Szerződésből eredő elvek – mint például az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a kölcsönös elismerés, az arányosság, továbbá az átláthatóság elve – az irányadók. A Szerződés elveinek a nemzeti jogalkotók általi eltérő értelmezése és a különböző tagállamok jogszabályai közötti jelentős eltérések miatt fennáll azonban a jogbizonytalanság veszélye. A jogbizonytalanság veszélyét az Európai Unió Bíróságának kiterjedt ítélkezési gyakorlata is megerősíti; mindazonáltal az ítélkezési gyakorlat csak a koncessziós szerződések odaítélésének egyes aspektusait – és azokat is csak részben – érinti.

Annak érdekében, hogy kiküszöböljük az egységes piacon belül továbbra is fennálló torzulásokat, arra van szükség, hogy uniós szinten, a tagállamok mindegyikére kiterjedően egységesen alkalmazzuk és értelmezzük az EUMSZ-ben rögzített elveket. Ez a közkiadások hatékonyságára is jótékony hatással lenne, helyi és uniós szinten is megkönnyítené a kkv-k számára a koncessziós szerződések odaítélése során az egyenlő hozzáférést és az ezen eljárásokban való, tisztességes feltételek melletti részvételt, valamint elősegítené a fenntartható közpolitikai célok megvalósítását.

(5)

Az irányelv elismeri és megerősíti a tagállamok és az állami hatóságok jogát arra, hogy döntsenek az építési beruházások teljesítésére és a szolgáltatások nyújtására általuk legmegfelelőbbnek ítélt irányítási formáról. Az irányelvnek semmilyen módon nem szabad befolyásolnia a tagállamok és az állami hatóságok arra vonatkozó szabadságát, hogy a lakosság részére közvetlenül valósítsanak meg építési beruházásokat vagy nyújtsanak közszolgáltatásokat, illetve e tevékenységeket kiszervezve azokkal harmadik feleket bízzanak meg. A tagállamok vagy hatóságaik számára lehetővé kell tenni, hogy közérdekű célkitűzéseik megvalósítása érdekében – az uniós joggal összhangban – továbbra is szabadon határozzák meg és pontosítsák a nyújtandó szolgáltatások jellemzőit, többek között a szolgáltatások minőségére vagy árára vonatkozó feltételeket.

(6)

Emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok az EUMSZ-ben rögzített alapelveknek, nevezetesen az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az átláthatóság és a személyek szabad mozgása elvének megfelelve szabadon dönthetnek arról, hogy hogyan szervezik meg a szolgáltatások nyújtását: általános gazdasági érdekű szolgáltatásként, nem gazdasági jellegű általános érdekű szolgáltatásként, vagy e kettő kombinációjaként. Arra is emlékeztetni kell, hogy az irányelv nem érinti az állami, területi és települési hatóságok arra vonatkozó szabadságát, hogy közérdekű célkitűzéseik megvalósítása érdekében meghatározzák az általános gazdasági érdekű szolgáltatások körét és a nyújtandó szolgáltatás jellemzőit, beleértve a szolgáltatások minőségére vonatkozó feltételeket is. Az irányelv ezenkívül nem érinti az állami, területi és települési hatóságok azon hatáskörét, hogy az EUMSZ 14. cikkével és az EUMSZ-hez és az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) csatolt 26. jegyzőkönyvvel összhangban általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat nyújtsanak, hajtassanak végre és finanszírozzanak. Ezenkívül ez az irányelv nem foglalkozik az általános gazdasági érdekű szolgáltatások finanszírozásával vagy a tagállamok által – különösen szociális területen – az Unió versenyjogi szabályaival összhangban nyújtott támogatási rendszerekkel. Célszerű egyértelműen meghatározni, hogy a nem gazdasági jellegű általános érdekű szolgáltatások nem tartoznak ennek az irányelvnek a hatálya alá;

(7)

Helyénvaló továbbá emlékeztetni arra, hogy ez az irányelv nem érintheti a tagállamok szociális biztonsági jogszabályait. Nem vonhatja maga után sem a közjogi vagy magánjogi jogalanyok számára fenntartott általános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizációját, sem pedig a szolgáltatást nyújtó közjogi jogalanyok privatizációját.

(8)

A bizonyos értéket elérő vagy meghaladó koncessziók esetében az EUMSZ-ben rögzített elvekkel összhangban indokolt rendelkezni az ilyen szerződések odaítélésére vonatkozó nemzeti eljárások minimális összehangolásáról a versenynek a koncessziós eljárások során történő biztosítása és a megfelelő jogbiztonság garantálása érdekében. Az említett összehangoló rendelkezések nem léphetik túl a fent említett célok eléréséhez szükséges mértéket, és bizonyos fokú rugalmasságot kell biztosítaniuk. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az említett rendelkezéseket kiegészítsék és továbbfejlesszék, ha ezt indokoltnak tartják, különösen a fent említett elveknek való jobb megfelelés érdekében.

(9)

Egyértelművé kell tenni, hogy a gazdasági szereplők csoportjai – beleértve azt is, amikor ideiglenes társulás keretében működnek együtt – anélkül is részt vehetnek az odaítélési eljárásban, hogy bizonyos meghatározott társasági formával rendelkeznének. Amennyiben ez szükséges – például együttes felelősség követelménye esetén – a koncesszió ilyen csoportoknak való odaítélése esetén meghatározott társasági forma írható elő számukra. Azt is egyértelművé kell tenni, hogy az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő pontosan meghatározhatja, hogy a gazdasági szereplők csoportjainak hogyan kell teljesíteniük az eljárásban önállóan részt vevő gazdasági szereplők számára előírt, gazdasági és pénzügyi helyzetre vonatkozó követelményeket, illetve műszaki és szakmai alkalmasságra vonatkozó szempontokat. A koncessziós szerződés gazdasági szereplők csoportjai általi teljesítése esetében szükséges lehet olyan feltételek meghatározása, amelyek az egyéni résztvevőkre nem vonatkoznak. Ezen feltételeknek objektíven indokoltnak és arányosnak kell lenniük, és szerepelhet közöttük például az, hogy a koncesszió odaítélésére irányuló eljárás céljára jelöljenek ki egy közös képviselőt vagy egy vezető partnert, vagy adjanak tájékoztatást a felépítésükről.

(10)

Összehangoló rendelkezéseket kell bevezetni az energetikai, szállítási és postai szolgáltatási ágazatban folytatott építési és szolgáltatási koncessziók odaítélésére vonatkozóan is, tekintettel egyrészt arra, hogy a nemzeti hatóságok befolyásolhatják az ezen ágazatokban működő szereplők magatartását, másrészt pedig arra, hogy az említett szereplők zárt jellegű piacokon tevékenykednek, mivel a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak az érintett szolgáltatások nyújtására szolgáló hálózatok ellátására, rendelkezésre bocsátására és üzemeltetésére vonatkozóan.

(11)

A koncesszió olyan visszterhes szerződés, melynek révén egy vagy több ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő megbíz egy vagy több gazdasági szereplőt építési beruházás teljesítésével vagy szolgáltatás nyújtásával és irányításával. E szerződések tárgya építési beruházás vagy szolgáltatás koncesszióba adás révén történő beszerzése, amelynek ellenértéke az építmény vagy szolgáltatás hasznosítási jogának átadása fizetséggel együtt vagy anélkül. E szerződések előírhatják a tulajdonjog átruházását az ajánlatkérő szervre vagy közszolgáltató ajánlatkérőre, ez azonban nem szükségszerű; az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő azonban minden esetben megszerzi az építési beruházás vagy szolgáltatás hasznát.

(12)

Ezen irányelv alkalmazásában egyértelművé kell tenni, hogy nem tartozik ennek az irányelvnek a hatálya alá az, ha pusztán valamely tevékenység finanszírozására kerül sor – különösen támogatás formájában –, amihez gyakran kapcsolódik a kapott összegek visszatérítésének kötelezettsége, ha azokat nem használták fel a szándékolt célokra.

(13)

Ezen kívül nem tekintendők koncessziónak az olyan rendszerek, amelyekben kivétel nélkül minden olyan gazdasági szereplő, aki vagy amely bizonyos feltételeknek megfelel, jogosult egy meghatározott feladat végzésére – mint például a szabad fogyasztói választást lehetővé tevő rendszerek vagy a szolgáltatásiutalvány-rendszerek –, abban az esetben sem, ha azok a hatóság és a gazdasági szereplők közötti jogi megállapodáson alapulnak. E rendszerek alapja jellemzően olyan hatósági döntés, amely meghatározza azokat az átlátható és megkülönböztetéstől mentes feltételeket, amelyekkel a gazdasági szereplők folyamatosan jelen lehetnek meghatározott szolgáltatások, például a szociális szolgáltatások piacán, lehetővé téve ezáltal, hogy a vevők válasszanak a szolgáltatók közül.

(14)

Nem minősülhetnek koncessziós szerződésnek egyes olyan tagállami aktusok sem, például felhatalmazások vagy engedélyek, amelyekben a tagállam vagy annak valamely hatósága meghatározza egy gazdasági tevékenység gyakorlásának feltételeit – ideértve az egy adott művelet végzésére vonatkozó feltételt –, de amelyeket jellemzően nem az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő kezdeményezésére, hanem a gazdasági szereplő kérésére adnak ki, és amelyek esetében a gazdasági szereplő bármikor szabadon felhagyhat az építési beruházás vagy a szolgáltatás teljesítésével. Ezen tagállami aktusok esetében a 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) különös rendelkezéseit lehet alkalmazni. Ezen állami aktusokkal ellentétben a koncessziós szerződések kölcsönösen kötelező erejű kötelezettségeket írnak elő, és az építési beruházás vagy a szolgáltatás teljesítésére az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő által meghatározott, jogilag érvényesíthető, konkrét követelmények vonatkoznak.

(15)

Szintén nem minősülnek koncessziós szerződésnek ezen irányelv alkalmazásában az olyan megállapodások, amelyek tárgya egy gazdasági szereplő arra vonatkozó joga, hogy – magán- vagy közjogi rendelkezések alapján – bizonyos közterületeket vagy erőforrásokat, például – különösen a tengeri, belvízi vagy légi közlekedési ágazatban – földterületeket vagy bármilyen köztulajdont használjon, és amelyek esetében az állam vagy az ajánlatkérő szerv, illetve közszolgáltató ajánlatkérő csupán az ezek használatára vonatkozó általános feltételeket határozza meg, anélkül, hogy konkrét építési beruházásra vagy szolgáltatásra tartana igényt. Általában ez a helyzet a közterületek vagy földterületek bérbeadása esetén; az ezekre vonatkozó bérleti szerződések jellemzően meghatározzák azokat a feltételeket, amelyekkel a bérlő használatba veheti az ingatlant, továbbá rögzítik az ingatlan használati célját, a bérbeadónak és a bérlőnek az ingatlan fenntartásával kapcsolatos kötelezettségeit, a bérlet időtartamát és az ingatlannak a bérbeadó birtokába való visszajuttatását, valamint a bérleti díjat és a bérlő által fizetendő esetleges költségeket.

(16)

Ezen irányelv alkalmazásában nem tekintendők koncessziónak az olyan megállapodások sem, amelyek szolgalmi jogot biztosítanak köztulajdonban lévő ingatlan használatához közszolgáltatás céljából működtetett, helyhez kötött hálózatok rendelkezésre bocsátása vagy üzemeltetése céljából, abban az esetben, ha az említett megállapodások nem írnak elő ellátási vagy szolgáltatási kötelezettséget az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő számára, illetve nem foglalják magukban azt, hogy az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő saját részére vagy a végfelhasználók részére szolgáltatásokat szerezzen meg.

(17)

Nem tartozhatnak ennek az irányelvnek a hatálya alá az olyan szerződések, amelyek nem rendelkeznek a szerződő fél részére teljesítendő kifizetésről, és amelyek esetén a szerződő fél a szolgáltatás nyújtásával kapcsolatban általa viselt valamennyi költség és befektetés megtérülését biztosító, szabályozott díjtételek alapján kap ellentételezést.

(18)

A koncesszió és a közbeszerzési szerződés fogalmának értelmezésével kapcsolatos nehézségek folyamatos jogbizonytalanságot idéznek elő az érdekelt felek körében, ebből következően az Európai Unió Bírósága számos ítéletet hozott ezzel kapcsolatban. Ezért a koncesszió fogalommeghatározását pontosítani kell, különösen a működési kockázat fogalmára való utalással. A koncesszió fő jellemzője – az építmény vagy szolgáltatás hasznosításának joga – mindig együtt jár a gazdasági jellegű működési kockázatnak a koncessziós jogosultra való átszállásával, ami magában foglalja azt a lehetőséget is, hogy a befektetés, valamint az odaítélt építmény vagy szolgáltatás üzemeltetése során felmerült költségek szokásos üzemeltetési körülmények között nem térülnek meg a koncessziós jogosult számára, akkor sem, ha a kockázat egy része továbbra is a ajánlatkérő szervet, illetve közszolgáltató ajánlatkérőt terheli. A koncesszió odaítélésére vonatkozó speciális közbeszerzési szabályok alkalmazása nem lenne indokolt, ha az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő olyan minimumbevételt garantálna a gazdasági szereplő részére, amelynek összege eléri vagy meghaladja azt a ráfordítást, amelyet a gazdasági szereplőnek a szerződés teljesítéséhez vállalnia kell, és ezáltal mentesítené a gazdasági szereplőt minden esetleges veszteségtől. Egyértelművé kell tenni ugyanakkor, hogy az olyan, kizárólag az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő által finanszírozott megállapodásokat, amelyek esetében az építési beruházást kivitelező vagy a szolgáltatást nyújtó gazdasági szereplő által végrehajtott beruházás, illetve nála felmerült költség megtérülése a szolgáltatás vagy tárgyi eszköz aktuális keresletétől, illetve kínálatától függ, koncessziónak kell tekinteni.

(19)

Ha az adott ágazatra vonatkozó szabályozás kiküszöböli a kockázatot azáltal, hogy garantálja a koncessziós jogosult számára a szerződés teljesítése kapcsán általa végrehajtott beruházások és nála felmerült költségek teljes megtérülését, akkor az említett szerződés nem tekinthető az ezen irányelv értelmében vett koncessziónak. Az, hogy a kockázat kezdettől fogva korlátozott, nem zárja ki azt, hogy a szerződés koncessziónak minősüljön. Ez lehet a helyzet például a szabályozott díjtételekkel működő ágazatokban, vagy akkor, ha a működési kockázatot olyan szerződéses megállapodások révén korlátozzák, amelyek részleges kártérítést írnak elő, többek között a koncesszió idő előtti, az ajánlatkérő szervnek vagy közszolgáltató ajánlatkérőnek felróható okok vagy vis maior miatt bekövetkező megszűnésének esetére.

(20)

A működési kockázat a felek által nem befolyásolható tényezőkből ered. Annak megítélése szempontjából, hogy egy adott megállapodás koncessziós megállapodásnak minősül-e, nem meghatározó jelentőségűek az olyan kockázatok, mint a rossz gazdálkodás kockázata, a gazdasági szereplő nemteljesítési kockázata vagy a vis maior bekövetkezésének kockázata, hiszen ezek a kockázatok minden szerződésnek velejárói, akkor is, ha közbeszerzési szerződésről vagy koncessziós szerződésről van szó. A működési kockázat a piac változékonyságának való kitettség kockázatát jelenti, amely lehet akár a kereslet, akár a kínálat terén jelentkező kockázat, vagy a két kockázat együttesen. A keresleti kockázat a szerződés tárgyát képező építmény vagy szolgáltatás iránti aktuális kereslethez kapcsolódó kockázat. A kínálati kockázat pedig a szerződés tárgyát képező építési beruházás vagy szolgáltatás teljesítéséhez kapcsolódó kockázat, különösen az, ha a szolgáltatásnyújtás és az iránta való kereslet nem felel meg egymásnak. A működési kockázat felmérése céljából következetes és egységes módon figyelembe kell venni a koncessziós jogosult által eszközölt minden beruházás és a jogosultnál felmerült minden költség és bevétel nettó jelenértékét.

(21)

A „közjogi intézmények” fogalmát az Európai Unió Bírósága többször is megvizsgálta. Több pontosító megállapítás kulcsfontosságú e fogalom értelmezésében. Egyértelművé kell ezért tenni, hogy az olyan szervezet, amely normál piaci feltételek között működik, nyereségorientált, és a tevékenysége végzéséből eredő veszteségeket maga viseli, nem tekintendő „közjogi szervnek”, mivel azok a közérdekű célok, amelyek teljesítésére létrehozták vagy amelyek teljesítésével megbízták, ipari vagy kereskedelmi jellegűnek minősíthetők. Továbbá, a Bíróság megvizsgálta az említett szervezetek finanszírozási forrásaival kapcsolatos feltételt, és kijelentette, hogy a „nagyobb részben” finanszírozott azt jelenti, hogy több mint felerészben finanszírozott, továbbá a finanszírozásnak részét képezhetik a felhasználók által fizetett, a közjogi szabályokkal összhangban kivetett, kiszámított és beszedett összegek.

(22)

Helyénvaló meghatározni a „különleges jogok” és a „kizárólagos jogok” fogalmát, mivel ezek a fogalmak kulcsfontosságúak ezen irányelv hatályának és a közszolgáltató ajánlatkérő fogalmának a meghatározásában. Egyértelművé kell tenni, hogy azok a szervezetek, amelyek nem a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti közszolgáltató ajánlatkérők és nem is közvállalkozások, csak annyiban tartoznak ezen irányelv rendelkezéseinek a hatálya alá, amennyiben különleges vagy kizárólagos jog alapján gyakorolnak valamilyen, ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységet. Nem tekintendők azonban közszolgáltató ajánlatkérőknek, ha a fentebb említett jogokat olyan eljárás során adtak meg, amelyben biztosították a megfelelő nyilvánosságot, és amelyben a jogok megadása objektív szempontok, különösen uniós jogszabályok alapján történt. Az említett jogszabályok közé tartozik a 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6), a 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7), a 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8), a 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9), továbbá a 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10). Egyértelművé kell tenni azt is, hogy a jogszabályok e felsorolása nem kimerítő, továbbá hogy a bármilyen formában biztosított olyan jogok, amelyeket más olyan eljárások során adtak meg, amelyekben biztosították a megfelelő nyilvánosságot, és amelyekben a jogok megadása objektív szempontok alapján történt, nem relevánsak az ezen irányelv hatálya alá tartozó közszolgáltató ajánlatkérők meghatározása szempontjából.

(23)

Az irányelv csak azokra a koncessziós szerződésekre alkalmazható, amelyeknek értéke elér vagy meghalad egy bizonyos olyan értékhatárt, amely más, az ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők tagállamától eltérő tagállamban letelepedett gazdasági szereplők számára jelzi, hogy a koncesszió határon átnyúló érdekű. Ezért meg kell határozni a becsült koncessziós érték számítási módszerét, és annak azonosnak kellene lennie az építési, illetve szolgáltatási koncessziók esetén, mivel mindkét koncessziónál gyakori, hogy építési beruházással és szolgáltatással kapcsolatos elemek egyaránt szerepelnek benne. A számításkor figyelembe kell venni a koncessziós jogosultnak azon héa nélkül számított teljes bevételét, amely az ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők becslése alapján a szerződés időtartama alatt a koncesszió tárgyát képező építési beruházás és szolgáltatás ellenértékeként folyik majd be.

(24)

A piaci verseny tényleges biztosítása érdekében, valamint a koncesszió odaítélésére vonatkozó szabályoknak az energetikai, szállítási és postai szolgáltatási ágazatban történő alkalmazásában megvalósuló tisztességes egyensúly biztosítása céljából az irányelv hatálya alá sorolandó jogalanyokat nem a jogállásuk, hanem más szempontok alapján kell meghatározni. Biztosítani kell tehát azt, hogy a közszektorban, illetve a magánszektorban működő ajánlatkérőkkel szembeni egyenlő bánásmód ne sérüljön. Az EUMSZ 345. cikkével összhangban arról is gondoskodni kell, hogy a tagállamok tulajdoni rendjére irányadó szabályok megsértésére ne kerüljön sor. Ezért pontos és egységes szabályokat kell alkalmazni a koncessziók a fent említett tevékenységek valamelyikét folytató szervezet általi odaítélését függetlenül attól, hogy az adott szervezet az állami, területi vagy települési hatóság, közjogi szerv, közvállalkozás vagy más, különleges vagy kizárólagos jogokat élvező szervezet. Azokat a szervezeteket, amelyek a nemzeti jog értelmében a II. mellékletben említett tevékenységek valamelyikéhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtásáért felelősek, az adott tevékenységet folytató szervezetnek kell tekinteni.

(25)

Egyértelművé kell tenni, hogy a repülőterekkel kapcsolatos releváns tevékenységekbe beletartoznak azok az utasoknak nyújtott szolgáltatások is, amelyek a repülőtéri létesítmények zavartalan működését segítik, és amelyek üzemeltetése egy jól működő, modern repülőtértől elvárt, például üzletek, éttermek és parkoló működtetése.

(26)

Egyes szervezetek egyaránt foglalkoznak hő és hűtés termelésével, szállításával vagy elosztásával. Bizonytalanságok adódhatnak azzal kapcsolatban, hogy mely szabályok vonatkoznak a fűtési és a hűtési tevékenységekre egyaránt. Egyértelművé kell ezért tenni, hogy a hőenergia szállítása és/vagy elosztása a II. melléklet hatálya alá tartozó tevékenység, és ezért a fűtési ágazatban tevékenykedő szervezetekre ezen irányelvnek a közszolgáltató ajánlatkérőkre vonatkozó szabályai vonatkoznak, amennyiben e szervezetek annak minősülnek. A hűtési ágazatban tevékenykedő szervezetekre azonban ezen irányelv ajánlatkérő szervekre vonatkozó szabályai vonatkoznak, amennyiben e szervezetek annak minősülnek. Végezetül, egyértelművé kell tenni, hogy a fűtési és hűtési szolgáltatást egyaránt magukban foglaló odaítélt koncessziókat a több tevékenységre kiterjedő szerződések rendelkezései alapján kell vizsgálni annak meghatározásakor, hogy az odaítélésükre vonatkoznak-e a közbeszerzési szabályok, és ha igen, melyek.

(27)

Mielőtt mérlegelnénk ezen irányelv hatályának a hűtési ágazat tekintetében történő bárminemű megváltoztatását, meg kell vizsgálni az ágazat helyzetét, hogy arról megfelelő információ álljon rendelkezésre, különös tekintettel a versenyhelyzetre, a határon átnyúló beszerzés mértékére és az érdekeltek véleményére. Tekintettel arra, hogy ezen irányelv alkalmazásának a hűtési ágazatra való kiterjesztése jelentős hatással járna a piacnyitás tekintetében, a fenti vizsgálatot el kell végezni az irányelv hatásvizsgálatakor.

(28)

Egyértelművé kell tenni, hogy a II. melléklet 1. és 2. bekezdésének alkalmazásában az „ellátás” kifejezés magában foglalja az előállítást/termelést, a nagykereskedelmet és a kiskereskedelmet is. A kitermelés formájában történő gáztermelés azonban az említett melléklet 6. bekezdésének hatálya alá tartozik.

(29)

Vegyes szerződések esetében az alkalmazandó szabályokat a szerződés fő tárgyának függvényében kell meghatározni, amennyiben a szerződést alkotó különböző részeket nem lehet objektív módon szétválasztani. Ezért tehát pontosítani kell, hogy az ajánlatkérő szerveknek vagy a közszolgáltató ajánlatkérőknek milyen módon kell eldönteniük azt, hogy a különböző részek szétválaszthatók-e. A pontosításnak az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatán kell alapulnia. A döntést eseti alapon kell meghozni, és e tekintetben nem lehet elegendő az ajánlatkérő szerv, illetve a közszolgáltató ajánlatkérő azon kifejezett vagy feltételezett szándéka, hogy a vegyes szerződés különböző aspektusait oszthatatlannak tekintse, hanem ezt a tényt és az egyetlen szerződés megkötésének szükségszerűségét objektív bizonyítékokkal kell alátámasztani. Az egyetlen szerződés megkötése bizonyítottan szükséges lehet például olyan egyetlen épület építése esetében, amelynek egyik részét közvetlenül maga az érintett ajánlatkérő szerv fogja használni, egy másik részét pedig koncessziós alapon fogja működtetni, például nyilvános parkolóként. Egyértelműen meg kell határozni, hogy az egyetlen szerződés kötésének szükségességét egyidejűleg indokolhatják műszaki és gazdasági szempontok.

(30)

A szétválasztható vegyes szerződések esetében az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára mindig nyitva áll az a lehetőség, hogy a vegyes szerződés különálló részeire külön szerződéseket ítéljenek oda, amely esetben az egyes különálló részekre vonatkozó rendelkezéseket kizárólag az adott szerződés sajátosságai alapján kell meghatározni. Meg kell azonban határozni, hogy milyen szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha az ajánlatkérő szervek vagy a közszolgáltató ajánlatkérők amellett döntenek, hogy a koncessziós elemet és az egyéb elemeket egyaránt tartalmazó szerződést ítélnek oda, függetlenül ezek értékétől és attól, hogy egyébként milyen jogi szabályozás vonatkozna rájuk. Különös rendelkezéseket kell meghatározni az olyan vegyes szerződések tekintetében, amelyek védelmi vagy biztonsági vonatkozásúak, illetve amelyek olyan részeket tartalmaznak, amelyek nem esnek a EUMSZ hatálya alá.

(31)

A közszolgáltató ajánlatkérők olyan koncessziós szerződést is odaítélhetnek, amelyek többféle tevékenységre vonatkozó, adott esetben különböző jogi szabályozás alá tartozó követelmények teljesítését célozzák. Egyértelművé kell tenni, hogy abban az esetben, ha egyetlen koncesszió többféle tevékenységre irányul, a szerződés fő tárgyát képező tevékenységre vonatkozó szabályok fogják meghatározni az alkalmazandó jogi előírásokat. A koncesszió fő tárgyát képező tevékenységnek a meghatározása alapulhat az adott koncesszió révén teljesítendő követelményeknek az elemzésén, amelyet az ajánlattevő a koncessziós érték becslése és a koncesszió odaítéléséhez szükséges dokumentáció összeállítása céljából végzett. Egyes esetekben objektív módon lehetetlen meghatározni, mi a koncesszió fő tárgyát képező tevékenység. Meg kell határozni, hogy ilyen esetekben milyen szabályokat kell alkalmazni.

(32)

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy egy adott szolgáltatást csak egyetlen ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő – állami, települési vagy területi hatóság vagy közjogi szerv –, illetve ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők egyetlen társulása tud biztosítani, amely az EUMSZ-szel összeegyeztethető nemzetitörvényi, rendeleti és kihirdetett közigazgatási rendelkezések értelmében kizárólagos jogot élvez a szolgáltatás nyújtására. Egyértelművé kell tenni, hogy ilyen esetekben az ebben a preambulumbekezdésben említett ajánlatkérő szerv, illetve közszolgáltató ajánlatkérő vagy ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők társulása az említett szervezeteknek ezen irányelv alkalmazása nélkül ítélhet oda koncessziókat.

(33)

Indokolt továbbá kizárni az irányelv alkalmazási köréből azokat a gazdasági szereplőknek odaítélt szolgáltatási koncessziókat, amelyek esetében a koncesszió odaítélése olyan kizárólagos jog alapján történik, amelyet a szóban forgó gazdasági szereplő nemzeti törvények, rendeletek vagy kihirdetett közigazgatási rendelkezés alapján, az EUMSZ-ben és a II. mellékletben említett tevékenységekkel kapcsolatos piacra jutás közös szabályait megállapító uniós jogszabályokban foglalt előírásokkal összhangban élvez, hiszen ez a kizárólagos jog lehetetlenné teszi a versenyeztetésen alapuló eljárás alapján történő odaítélést. Ettől eltérve és az ezen irányelv hatálya alóli általános kizárás jogi következményeinek sérelme nélkül, a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említettek szerinti koncessziókra vonatkoznia kell annak a kötelezettségnek, hogy az alapvető átláthatóság biztosítása érdekében a koncesszió odaítéléséről szóló tájékoztatót kell közzétenni, kivéve, ha ágazati jogszabály rendelkezik az említett átláthatóság feltételeiről. Amennyiben egy tagállam a II. mellékletben említett valamely tevékenység folytatása tekintetében kizárólagos jogot ad egy gazdasági szereplőnek, a jobb átláthatóság érdekében erről tájékoztatnia kell a Bizottságot.

(34)

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában az alapvető biztonsági érdekek, a katonai felszerelések, az érzékeny felszerelések, az érzékeny építési beruházás, valamint az érzékeny szolgáltatás fogalmát a 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) foglaltaknak megfelelően kell értelmezni.

(35)

Ez az irányelv nem érintheti a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy az uniós joggal összhangban szabadon válasszák meg a szerencsejátékok és fogadások szervezésének és ellenőrzésének módszereit, ideértve például az engedélyezést. Helyénvaló kizárni ezen irányelv hatálya alól azokat a lottójáték működtetésére vonatkozó koncessziókat, amelyeket valamely tagállam az EUMSZ-szel összhangban álló, vonatkozó nemzeti törvényi, rendeleti vagy közzétett közigazgatási előírások szerint nem nyilvános eljárás keretében megadott kizárólagos jog alapján ítél oda valamely gazdasági szereplőnek. A kizárást egyrészt az indokolja, hogy az egyetlen gazdasági szereplőnek biztosított kizárólagos jog folytán a versenyeljárás nem alkalmazható, másrészt az, hogy meg kell őrizni a tagállamok lehetőségét a szerencsejáték-ágazat nemzeti szintű szabályozására, tekintettel a közrend és a társadalmi rend védelmével kapcsolatos kötelezettségeikre.

(36)

Ezen irányelv nem alkalmazható bizonyos, nonprofit szervezetek vagy szövetségek által üzemeltetett sürgősségi szolgálatokra, mivel e szervezetek sajátos jellegét nehéz lenne megőrizni, ha a szolgáltatókat az ezen irányelvben meghatározott eljárásokkal összhangban választanák ki. A kizárást azonban a szükséges minimumra kell korlátozni, és ezért kifejezetten meg kell határozni, hogy a betegszállító mentőszolgálatok nem zárhatók ki ezen irányelv hatálya alól. Ezzel kapcsolatban azt is egyértelművé kell tenni, hogy a 601-es CPV-csoport (szárazföldi szállítási szolgáltatások) nem terjed ki a mentőszolgálatokra, mivel azok a 8514-es CPV-osztályba tartoznak. Egyértelművé kell ezért tenni, hogy a 85143000-3 CPV-kód alá tartozó szolgáltatásokra, amelyek kizárólag betegszállító mentőszolgálatok, a szociális és egyéb specifikus szolgáltatásokra vonatkozó külön rendszert(könnyített rendszer) kell alkalmazni. Ebből következően a mentőszolgálatokra vonatkozó vegyes koncessziós szerződésekre is általában a könnyített rendszert kell alkalmazni, ha a betegszállító mentőszolgálat értéke nagyobb, mint a többi mentőszolgálaté.

(37)

Emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv kizárólag a tagállami ajánlatkérő szervekre és közszolgáltató ajánlatkérőkre vonatkozik. Következésképpen a politikai pártok általában véve nem tartoznak az irányelv hatálya alá, mivel nem ajánlatkérő szervek és nem közszolgáltató ajánlatkérők. Mindazonáltal egyes tagállamokban a közjogi szerv kifejezés magában foglalhatja a politikai pártokat is. Egyes szolgáltatások azonban (mint például a propagandafilm- készítés vagy a propagandavideofilm-készítés), amennyiben választási kampány keretében nyújtják őket, annyira elválaszthatatlanok a szolgáltató politikai nézeteitől, hogy a szolgáltatókat általában olyan módon választják ki, amelyre nem vonatkozhatnak a koncessziós szabályok. Végezetül emlékeztetni kell arra is, hogy az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok alapszabályára és finanszírozására nem ezen irányelv előírásai vonatkoznak.

(38)

Számos olyan közszolgáltató ajánlatkérő létezik, amely felépítését tekintve több különálló vállalkozásból álló gazdasági csoport, és gyakori, hogy ezen különálló vállalkozások mindegyikének speciális szerepe van a gazdasági csoporton belül. Indokolt ezért kizárni egyes szolgáltatási és építési koncessziókat, amelyeket olyan vállalkozásnak ítéltek oda, amelynek fő tevékenysége ilyen szolgáltatás vagy építési beruházás teljesítése azon csoport részére, amelyhez tartozik, ahelyett, hogy azokat a piacon kínálná fel. Szintén indokolt kizárni egyes olyan szolgáltatási és építési koncessziókat, amelyeket olyan közös vállalkozásnak ítéltek oda, amelyet több közszolgáltató ajánlatkérő az ezen irányelv által szabályozott tevékenységek végzése céljából hozott létre, és amelynek a koncesszióba adó közszolgáltató ajánlatkérő maga is tagja. Helyénvaló azonban biztosítani, hogy ez a kizárás ne vezessen a versenynek a közszolgáltató ajánlatkérőkhöz kapcsolt vállalkozások, illetve közös vállalkozások javára történő torzulásához; indokolt megfelelő szabályrendszert megállapítani különösen azon felső határ tekintetében, amelyen belül a vállalkozások az árbevételük egy részét a piacon szerezhetik meg és amely felett elveszítenék annak lehetőségét, hogy az eljárást megindító felhívás nélkül koncessziót ítéljenek nekik oda, továbbá a közös vállalkozások alapítása tekintetében, valamint e közös vállalkozások és az azokat alkotó közszolgáltató ajánlatkérők közötti kapcsolatok stabilitása tekintetében.

(39)

A vállalkozásokat kapcsolt vállalkozásnak kell tekinteni, amennyiben a közszolgáltató ajánlatkérő és az érintett vállalkozás közül az egyik közvetlen vagy közvetett meghatározó befolyást gyakorol a másikra, vagy amennyiben mindketten ugyanazon vállalkozás meghatározó befolyása alatt állnak; ebben a kontextusban a magántőke részesedése önmagában nem tekinthető relevánsnak. Az arra vonatkozó ellenőrzésnek, hogy valamely vállalkozás kapcsolódik-e egy adott közszolgáltató ajánlatkérőhöz, a lehető legkönnyebben elvégezhetőnek kell lennie. Következésképpen, mivel a közvetlen vagy közvetett befolyás fennállását egyébként is ellenőrizni kell annak meghatározásakor, hogy az érintett vállalkozásoknak és közszolgáltató ajánlatkérőknek összevont éves beszámolót kell-e készíteniük, a vállalkozásokat kapcsoltnak kell tekinteni, ha éves beszámolójuk összevont. Az összevont beszámolókra alkalmazandó uniós szabályok azonban bizonyos esetekben nem alkalmazhatók, például az érintett vállalkozások mérete miatt, vagy mert társasági formájuk nem felel meg bizonyos követelményeknek. Ezekben az esetekben, amikor a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) nem alkalmazandó, meg kell vizsgálni, hogy a tulajdonjog, a pénzügyi részesedés vagy az ezen vállalkozásokra vonatkozó szabályok figyelembevételével fennáll-e közvetett vagy közvetlen befolyás.

(40)

A vízügyi ágazatban adott koncessziókra gyakran egyedi és komplex szabályozás vonatkozik, amely külön mérlegelést igényel, tekintettel arra, hogy a víz azon közjavak közé tartozik, amelyek minden uniós polgár számára alapvető fontosságúak. Az említett szabályozás egyedi jellege indokolttá teszi, hogy a vízügyi ágazat egyes területei ne tartozzanak ezen irányelv hatálya alá. Ki kell zárni a hatály alól az ivóvíz termelése, szállítása vagy elosztása terén közszolgáltatás nyújtása céljából működtetett, helyhez kötött hálózatok rendelkezésre bocsátására vagy üzemeltetésére, vagy az ilyen hálózatok ivóvízzel történő ellátására adott koncessziókat. A szennyvízelvezetésre és -kezelésre, vízépítési projektekre, öntözésre vagy termőföld-lecsapolásra adott koncessziókat szintén ki kell zárni az irányelv hatálya alól, amennyiben egy kizárt tevékenységhez kapcsolódnak, feltéve, hogy az ivóvízellátásra használandó víz mennyisége meghaladja az ezen projektek, illetve öntöző- és lecsapolási berendezések révén kinyert víz 20 %-át.

(41)

Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni a közszolgáltató ajánlatkérők által odaítélt, a II. mellékletben említett tevékenységekre irányuló koncessziókra, ha abban a tagállamban, ahol a tevékenységet folytatják, közvetlen módon ki vannak téve a versenynek olyan piacokon, amelyekre a belépés nem korlátozott, amit a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 27. és 28. cikkével összhangban e célra előírt eljárás alkalmazásával állapítanak meg. Indokolt tehát fenntartani az ezen irányelv által szabályozott valamennyi ágazatra, vagy egy ágazat részeire alkalmazandó eljárást, amely lehetővé teszi, hogy figyelembe vegyék a piac verseny előtti jelenlegi vagy jövőbeli megnyitásának hatásait. Ennek az eljárásnak jogbiztonságot kell nyújtania az érintett szervezetek számára, valamint megfelelő döntéshozatali eljárást kell biztosítania, amely rövid határidőn belül teszi lehetővé a közösségi jog e téren történő egységes alkalmazását. A jogbiztonság érdekében le kell szögezni, hogy az ezen irányelv hatálybalépését megelőzően elfogadott, a 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi (14) irányelv 30. cikke alapján elfogadott határozatok továbbra is alkalmazandók.

(42)

Mivel címzettjei a tagállamok, ez az irányelv nem vonatkozik a koncesszióknak nemzetközi szervezetek által saját nevükben és saját számlájukra való odaítélésére. Tisztázni kell azonban, hogy milyen mértékben alkalmazandó ez az irányelv azoknak a koncesszióknak az odaítélésére, amelyekre különös nemzetközi szabályok vonatkoznak.

(43)

Egyes audiovizuális és rádióműsor-szolgáltatási tevékenységekre irányuló koncesszió odaítélése során olyan kulturális és társadalmi jelentőségű szempontokat is figyelembe kell venni, amelyek miatt nem megfelelő a koncesszió odaítélésére vonatkozó szabályok alkalmazása. Ezért kivételt kell megállapítani azokra a szolgáltatási koncessziókra, amelyeket maguk a médiaszolgáltatók ítélnek oda felhasználásra kész programanyagok megvételére, fejlesztésére, gyártására vagy közös gyártására, illetve egyéb előkészítő szolgáltatásokra, mint például a programanyag gyártásához szükséges forgatókönyvre vagy előadóművészi előadásra vonatkozóan. Egyértelművé kell tenni, hogy ezeknek a kivételeknek egyaránt vonatkozniuk kell a műsorszolgáltatásokra és a lekérhető (nem lineáris) szolgáltatásokra. A kivétel azonban nem alkalmazandó az ilyen programanyagok gyártásához, közös gyártásához és terjesztéséhez szükséges műszaki berendezéssel való ellátásra.

(44)

Ez az irányelv nem sérti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozásáról rendelkezzenek, amennyiben a műsorszolgáltató szervezetek a finanszírozást a közszolgálati megbízatásuk teljesítése érdekében kapják, annak megfelelően, ahogyan a közszolgálati megbízatást az egyes tagállamok az EUMSZ-hez és az EUSZ-hez csatolt, a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló 29. jegyzőkönyvvel összhangban meghatározzák, megszervezik és az érintett műsorszolgáltatókra ruházzák.

(45)

Jelentős a jogbizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a közszférába tartozó szervezetek közötti szerződésekre milyen mértékben vonatkozzanak az ezen irányelvben meghatározott koncessziós szabályok. A tagállamok – sőt az ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők is – eltérően értelmezik az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Ezért szükséges annak tisztázása, hogy a közszférán belül kötött szerződésekre mely esetekben nem alkalmazandók az ezen irányelvben meghatározott szabályok. E pontosításnak az Európai Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatában megállapított elveken kell alapulnia. Önmagában az a tény, hogy egy megállapodásban mindkét fél hatóság, nem zárja ki az ezen irányelvben meghatározott szabályok alkalmazását. Az ezen irányelvben meghatározott szabályok alkalmazása ugyanakkor nem képezheti akadályát annak, hogy a hatóságok saját forrásaik felhasználásával lássák el a rájuk bízott közszolgáltatási feladatokat, amibe beletartozik a más hatóságokkal folytatott együttműködés lehetősége is. Gondoskodni kell arról, hogy a közszférabeli szervek közötti mentesített együttműködés ne eredményezze a verseny torzulását a magán gazdasági szereplők tekintetében, oly módon, hogy egy magánszolgáltatót előnyös helyzetbe hoz a versenytársaival szemben.

(46)

A kontrollált jogi személyeknek odaítélt koncessziókra nem alkalmazhatóak az ezen irányelvben előírt eljárások, ha az ajánlatkérő szerv vagy a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti közszolgáltató ajánlatkérő az érintett jogi személy felett a saját szervezeti egységei felett gyakorolt kontrollhoz hasonló kontrollt gyakorol, feltéve, hogy a kontrollált jogi személy tevékenységeinek több mint 80 %-át teszik ki a kontrolláló ajánlatkérő szerv, közszolgáltató ajánlatkérő vagy az ezen ajánlatkérő szerv, illetve közszolgáltató ajánlatkérő által kontrollált jogi személyek által rábízott feladatok, függetlenül attól, hogy a szerződés teljesítése kinek a javára történik. A kivétel nem vonatkozhat azokra a helyzetekre, amikor valamely magán gazdasági szereplő közvetlen tőkerészesedéssel bír a kontrollált jogi személyben, mivel ilyen körülmények között a koncesszió versenyeztetésen alapuló eljárás nélküli odaítélése a tőkerészesedéssel bíró magán gazdasági szereplőt jogosulatlan előnyhöz juttatná versenytársaival szemben. Figyelemmel azonban a kötelező tagságú közjogi szervek – például az egyes közszolgáltatások irányításáért vagy gyakorlásáért felelős szervezetek – sajátosságaira, a fentieket nem kell alkalmazni abban az esetben, ha meghatározott magán gazdasági szereplőknek a Szerződésekkel összhangban álló nemzeti jogszabályi rendelkezés alapján kötelező részesedéssel bírniuk a kontrollált jogi személy tőkéjében, feltéve, hogy ez a részesedés nem biztosít kontrollt és nem blokkoló jellegű, és nem biztosít döntő befolyást a kontrollált jogi személy döntéseire. Egyértelművé kell tenni továbbá, hogy csupán a kontrollált jogi személy tőkéjében való közvetlen magánrészesedés bír meghatározó jelentőséggel.

Ezért ha a kontrolláló ajánlatkérő szerv(ek)ben vagy közszolgáltató ajánlatkérő(k)ben magántőkének is van részesedése, ez nem zárja ki, hogy a kontrollált jogi személlyel ezen irányelv eljárásainak alkalmazása nélkül közbeszerzési szerződés odaítélésére kerüljön sor, mivel az ilyen részesedés nem érinti hátrányosan a magán gazdasági szereplők közötti versenyt. Egyértelművé kell tenni azt is, hogy azon ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők – például közjogi szervek – számára, amelyekben magántőkének is lehet részesedése, lehetővé kell tenni, hogy élhessenek a horizontális együttműködésre vonatkozó mentességgel. Következésképpen ha a horizontális együttműködésre vonatkozó összes többi feltétel teljesül, akkor a horizontális együttműködésre vonatkozó mentességnek az ilyen ajánlatkérő szervekre vagy közszolgáltató ajánlatkérőkre is ki kell terjednie, amennyiben a szerződés kizárólag ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők között jött létre.

(47)

Az ajánlatkérő szervek vagy a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett közszolgáltató ajánlatkérők dönthetnek úgy, hogy közösen nyújtanak közszolgáltatásokat együttműködés útján, anélkül, hogy kötelesek lennének meghatározott társasági formát felvenni. Az együttműködés kiterjedhet a részt vevő szervekre ruházott vagy általuk vállalt szolgáltatások vagy felelősségi körök ellátásával kapcsolatos minden típusú tevékenységre, például a települési vagy területi hatóságok kötelező vagy önkéntes feladataira vagy a közjog által bizonyos szervekre ruházott szolgáltatási feladatokra. A különböző részt vevő ajánlatkérő szerveknek vagy közszolgáltató ajánlatkérőknek nem kell feltétlenül ugyanazokat a szolgáltatásokat nyújtaniuk, e szolgáltatások ki is egészíthetik egymást. A közszolgáltatások közös nyújtására vonatkozó szerződésekre ezen irányelv nem alkalmazandó, amennyiben e szerződések kizárólag ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők között jönnek létre, az együttműködés megvalósítása során a feleket kizárólag a közérdekkel kapcsolatos megfontolások vezérlik, és egyetlen magánszolgáltató sem kerül versenyelőnybe versenytársaival szemben.

Ezen feltételek teljesülése érdekében az együttműködésnek együttműködési koncepción kell alapulnia. az ilyen együttműködés nem jelenti azt, hogy minden részt vevő hatóság vállalja a főbb szerződésbeli kötelezettségek teljesítését, feltéve, hogy valamilyen kötelezettségvállalással hozzájárul az adott közszolgáltatás együttműködés keretében való ellátásához. Továbbá az együttműködés megvalósítása során – beleértve a részt vevő ajánlatkérő szervek közötti pénzmozgásokat is – a feleket kizárólag közérdekkel kapcsolatos megfontolások vezérelhetik.

(48)

Léteznek olyan esetek, amikor egy jogi személy a vonatkozó nemzeti jogi rendelkezések értelmében meghatározott ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők eszközeként vagy szakmai részlegeként működik, és köteles ezen ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők utasításait végrehajtani anélkül, hogy befolyásolni tudná a teljesítésért járó ellenszolgáltatást. Az ilyen tisztán adminisztratív kapcsolat a nem szerződéses jellege következtében nem tartozhat a koncesszió odaítélésére irányuló eljárások hatálya alá.

(49)

Egyértelművé kell tenni, hogy a „gazdasági szereplők” fogalmát tágan kell értelmezni, hogy abba minden olyan személy és/vagy szervezet beletartozzon, aki, illetve amely a piacon építési beruházások kivitelezését, áru leszállítását vagy szolgáltatások nyújtását kínálja, függetlenül attól, hogy milyen társasági formában működik. Így a vállalkozásoknak, fióktelepeknek, leányvállalatoknak, partnerségeknek, szövetkezeteknek, részvénytársaságoknak, magán- vagy állami egyetemeknek, illetve valamennyi jogalanynak a gazdasági szereplő fogalmába kell tartoznia, függetlenül attól, hogy azok minden tekintetben jogi személyeknek minősülnek-e.

(50)

Annak biztosítása érdekében, hogy az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők által odaítélt, bizonyos értékhatárt elérő vagy azt meghaladó építési vagy szolgáltatási koncessziók közzététele megfelelő legyen, az ilyen koncessziók odaítélését megelőzően kötelezően közzé kell tenni a koncessziós eljárást megindító hirdetményt (koncessziós hirdetményt) az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(51)

A versenyre gyakorolt káros hatások miatt koncessziót hirdetmény nélkül eljárásban csak nagyon kivételes körülmények esetén szabad odaítélni. Ezt a mentességet azokra az esetekre kell korlátozni, amelyeknél kezdettől fogva egyértelmű, hogy a hirdetmény közzététele nem váltana ki nagyobb versenyt, különösen azért, mert gyakorlatilag egyetlen olyan gazdasági szereplő van, aki vagy amely teljesíteni tudja a koncessziót. A koncesszió más gazdasági szereplőnek való odaítélése lehetetlen voltát nem idézheti elő maga az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő a koncesszió jövőbeli odaítélésére tekintettel. Meg kell vizsgálni továbbá, hogy elérhetőek-e megfelelő helyettesítő termékek vagy szolgáltatások.

(52)

A piac lezárásának és a verseny korlátozásának elkerülése érdekében a koncesszió időtartamát korlátozni kell. A nagyon hosszú időtartamú koncessziók nagy valószínűséggel a piac lezárásához vezetnek, így korlátozhatják a szolgáltatások szabad mozgását és a letelepedés szabadságát. A nagyon hosszú időtartam azonban indokolt lehet abban az esetben, ha elengedhetetlen ahhoz, hogy a koncessziós jogosult számára lehetővé váljon egyrészt a koncesszió teljesítéséhez tervezett befektetéseinek a megtérülése, másrészt az, hogy a befektetett tőke hozamot termeljen. Következésképpen az öt évnél hosszabb idejű koncessziók esetében az időtartamot olyan hosszúságú időszakra kell korlátozni, amely alatt – ésszerű feltételezések alapján – a koncessziós jogosult számára megtérülnek a koncesszió teljesítése érdekében eszközölt befektetései, és a befektetett tőke rendes működési körülmények között hozamot tud termelni, figyelembe véve azokat a konkrét szerződéses célkitűzéseket is, amelyeket a koncessziós jogosult azért vállalt, hogy a felhasználók számára bizonyos követelményeket – például meghatározott minőséget vagy árat – teljesíteni tudjon. A becslésnek a koncesszió odaítélésekor érvényes adatokon kell alapulnia. Lehetővé kell tenni, hogy a becsléskor a koncesszió működtetéséhez szükséges kezdeti és későbbi beruházásokat figyelembe vegyék, ideértve különösen az infrastruktúrával, szerzői jogokkal, szabadalmakkal, berendezésekkel, logisztikával, kölcsönzéssel és a személyzet képzésével kapcsolatos, illetve a kezdeti költségeket. A koncesszió maximális időtartamát meg kell jelölni a koncessziós dokumentációban, kivéve abban az esetben, ha az időtartam maga is a szerződés odaítélésének egyik szempontja. Az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára minden esetben lehetővé kell tenni a koncessziónak a befektetések megtérüléséhez szükséges időszaktól rövidebb időszakra való odaítélését, feltéve, hogy az ezért nyújtott ellentételezés nem küszöböli ki a működési kockázatot.

(53)

Ezen irányelv teljes körű alkalmazása alól csak azokat a szolgáltatásokat célszerű kizárni, amelyek csupán korlátozott mértékben terjednek ki több országra, például egyes szociális, egészségügyi vagy oktatási szolgáltatásokat. A szóban forgó szolgáltatásokat meghatározott kontextusban nyújtják, amely a különböző kulturális hagyományoknak köszönhetően tagállamonként jelentősen eltérő. Ezért e szolgáltatások koncesszióba adására egyedi szabályozást kell létrehozni, amely figyelembe veszi azt a tényt, hogy ezek újonnan szabályozottak. Az a kötelezettség, hogy az ebben az irányelvben meghatározott értékhatárnak megfelelő vagy azt meghaladó értékű koncessziókra vonatkozóan előzetes tájékoztatót vagy a koncesszió odaítéléséről szóló tájékoztatót kell közzétenni, megfelelő módja annak, hogy a potenciális ajánlattevők információhoz jussanak az üzleti lehetőségekről, valamint az érdekelt felek által elnyert szerződések számáról és típusáról. Továbbá a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az említett szolgáltatásokra irányuló koncessziós szerződések odaítéléséről, azért, hogy biztosítsák az átláthatóság és a gazdasági szereplőkkel szembeni egyenlő bánásmód elveinek betartását, ugyanakkor lehetővé tegyék az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára, hogy figyelembe vegyék a szóban forgó szolgáltatások sajátosságait. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők figyelembe vehessék, hogy szükséges biztosítani az innovációt, valamint – az EUMSZ 14. cikkének és a 26. jegyzőkönyvnek megfelelően – a magas minőségi szintet, a magas fokú biztonságot és megfizethetőséget, az egyenlő bánásmódot, valamint az egyetemes hozzáférés és a felhasználói jogok előmozdítását.

(54)

A kulturális háttér jelentőségére és a szóban forgó szolgáltatások érzékenységére tekintettel a tagállamoknak széles körű mérlegelési jogot kell biztosítani ahhoz, hogy a szolgáltatók kiválasztását az általuk legmegfelelőbbnek tartott módon szervezhessék meg. Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy olyan egyedi minőségi feltételeket alkalmazzanak a szolgáltatók kiválasztásakor, mint például az Európai Unió szociális védelemmel foglalkozó bizottsága által elfogadott, a szociális szolgáltatások önkéntes alapú európai minőségi keretében meghatározott feltételek. A tagállamok és/vagy a hatóságok továbbra is jogosultak maguk nyújtani ezeket a szolgáltatásokat, vagy oly módon megszervezni a szociális szolgáltatásokat, hogy az ne járjon koncessziós szerződések megkötésével, például úgy, hogy pusztán finanszírozzák az ilyen szolgáltatásokat, vagy hogy az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő által korábban meghatározott feltételeknek megfelelő összes gazdasági szereplő számára engedélyt adnak, bármilyen korlátozás vagy kvóta nélkül, feltéve, hogy ez a rendszer megfelelő nyilvánosságot biztosít és tiszteletben tartja az átláthatóság, valamint a megkülönböztetés tilalmának elvét.

(55)

Annak érdekében, hogy a koncessziók odaítélése során a környezetvédelmi, szociális és munkaügyi előírások is kellőképpen érvényesüljenek, különösen fontos, hogy a tagállamok és az ajánlatkérő szervek, illetve közszolgáltató ajánlatkérők megfelelő intézkedéseket hozzanak a nemzeti és uniós szintű törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekből, valamint kollektív szerződésekből eredő, az építési beruházás, illetve a szolgáltatásnyújtás helyén érvényes környezetvédelmi jogi, szociális jogi és munkajogi kötelezettségek betartatása érdekében, feltéve, hogy ezen szabályok és alkalmazásuk megfelel az uniós jognak. A koncessziós tevékenység teljesítése során az ebben az irányelvben felsorolt, valamennyi tagállam által megerősített nemzetközi megállapodásokból eredő kötelezettségeket is teljesíteni kell. Ez azonban semmiképpen nem akadályozhatja meg a munkavállalók számára kedvezőbb munka- és foglalkoztatási feltételek alkalmazását. Az említett intézkedéseket az Unió jogának alapelveivel összhangban kell alkalmazni, különösen az egyenlő bánásmód biztosítása céljából. Ezen intézkedéseket 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (15) összhangban kell alkalmazni, biztosítva az egyenlő bánásmódot és elkerülve azt, hogy a más tagállambeli gazdasági szereplőket és munkavállalókat akár közvetlenül, akár közvetve hátrányos megkülönböztetés érje.

(56)

A szolgáltatásnyújtás helyének a jellemző tevékenységek teljesítésének helyét kell tekinteni. Amennyiben a szolgáltatás távszolgáltatás, például telefonos ügyfélszolgálatok által nyújtott szolgáltatások esetében, akkor úgy kell tekinteni, hogy teljesítésükre a szolgáltatás végrehajtásának helyén kerül sor, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás milyen tagállamba és milyen helyre irányul.

(57)

A vonatkozó kötelezettségeket a koncessziós szerződés záradékai is tükrözhetik. Lehetővé kell tenni olyan záradékok beillesztését a koncessziós szerződésekbe, amelyek az uniós jognak megfelelően szavatolják a kollektív szerződések betartását. E kötelezettségek be nem tartása az érintett gazdasági szereplő súlyos kötelességszegésének minősülhet, amely az adott gazdasági szereplőnek a koncesszió odaítélésére irányuló eljárásból kizárását vonja maga után.

(58)

Ezen környezetvédelmi jogi, szociális jogi és munkajogi rendelkezések betartását a koncesszió odaítélésére irányuló eljárás megfelelő szakaszaiban kell ellenőrizni, tehát a résztvevők kiválasztására vonatkozó általános elvek alkalmazásakor és a szerződések odaítélésekor, valamint a kizárási szempontok alkalmazásakor.

(59)

Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem akadályozhatja meg a közrend, a közerkölcs, a közbiztonság, az egészség, az emberi és állati élet vagy a növényi élet megőrzésének védelme érdekében szükséges intézkedések bevezetését, illetve végrehajtását, vagy egyéb környezetvédelmi intézkedések bevezetését, illetve végrehajtását, különös tekintettel a fenntartható fejlődésre, feltéve, hogy a szóban forgó intézkedések összhangban vannak az EUMSZ-szel.

(60)

A titoktartásnak az eljárás során történő biztosítása érdekében az ajánlatkérő szervek, illetve közszolgáltató ajánlatkérők, valamint a gazdasági szereplők nem hozhatják nyilvánosságra a bizalmasnak minősített információkat. E kötelezettségek be nem tartása a tagállamok polgári vagy közigazgatási jogában foglalt rendelkezések szerinti megfelelő szankciókat kell, hogy maga után vonjon.

(61)

Az odaítélési eljárás átláthatósága és a valamennyi jelentkezővel és ajánlattevővel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a tagállamok a csalás, a részrehajlás és a korrupció elleni küzdelmet, valamint az összeférhetetlenség megelőzését célzó megfelelő intézkedéseket hoznak. Ezen intézkedéseknek különösen az összeférhetetlenség és más súlyos szabálytalanságok kiküszöbölését kell szolgálniuk.

(62)

Annak érdekében, hogy minden érdeklődő gazdasági szereplő benyújthassa jelentkezését és ajánlatát, az ajánlatkérő szerveket és közszolgáltató ajánlatkérőket kötelezni kell arra, hogy biztosítsanak egy meghatározott minimális határidőt a jelentkezések és ajánlatok beérkezésére.

(63)

Az arányos, megkülönböztetéstől mentes és pártatlan részvételi feltételek megválasztása és a gazdasági szereplőkkel szembeni alkalmazása döntő fontosságú abból a célból, hogy a gazdasági szereplők ténylegesen hozzáférhessenek a koncessziókkal kapcsolatos gazdasági lehetőségekhez. A kis- és középvállalkozások részvételének lehetővé tétele szempontjából meghatározó lehet a részvételre jelentkezők azon lehetősége, hogy más szervezetek kapacitására is támaszkodhassanak. Ezért indokolt előírni, hogy a részvételi feltételek kizárólag a gazdasági szereplők szakmai és műszaki képességeire, valamint pénzügyi és gazdasági helyzetére vonatkozhassanak, kapcsolódjanak a szerződés tárgyához, azokat közzé kelljen tenni a koncessziós hirdetményben, és ne lehessen kizárni – legfeljebb kivételes körülmények esetén –, hogy egy gazdasági szereplő más szervezetek kapacitására támaszkodjon, a közötte és az említett szervezet között fennálló kapcsolat jogi jellegétől függetlenül, ha ez utóbbi bizonyítja az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlattevő felé, hogy rendelkezni fog a szükséges erőforrásokkal.

(64)

Ezenkívül annak érdekében, hogy a szociális és a környezetvédelmi megfontolások erőteljesebben beépüljenek a koncesszió odaítélésére irányuló eljárásba, az ajánlatkérő szervek, illetve közszolgáltató ajánlatkérők számára lehetővé kell tenni, hogy a koncesszió tárgyát képező építési beruházásokkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban minden tekintetben és – a termékhez szükséges nyersanyagok kitermelésétől a termék eltávolításáig, illetve ártalmatlanításáig – életciklusuk bármely szakaszára vonatkozóan meghatározzanak odaítélési szempontokat és koncesszióteljesítési feltételeket, beleértve a szóban forgó építési beruházások vagy szolgáltatások megvalósításának, nyújtásának vagy értékesítésének konkrét folyamatában vagy életciklusuk egy későbbi szakaszában lejátszódó konkrét folyamatokban szerepet játszó tényezőket, még abban az esetben is, ha ezek a tényezők nem képviselnek lényeges elemet. A megvalósítási vagy szolgáltatásnyújtási folyamatra vonatkozó szempontok és feltételek közé tartozhat például az, hogy a koncesszió tárgyát képező szolgáltatásokat energiahatékony gépekkel végezzék. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban ide tartoznak azok az odaítélési szempontok vagy koncesszióteljesítési feltételek is, amelyek értelmében a koncesszió teljesítése folyamán tisztességes kereskedelemből származó termékeket kell felhasználni. Az értékesítési szempontok és feltételek között szerepelhet például az, hogy az alvállalkozók részére bizonyos minimum árat, valamint felárat kell fizetni. A környezetvédelmi vonatkozású koncesszióteljesítési feltételek között szerepelhet például a hulladékminimalizálás vagy az erőforrás-hatékonyság.

(65)

A termelési folyamat szociális vonatkozásaival kapcsolatos odaítélési szempontokat és koncesszióteljesítési feltételeket a 96/71/EK irányelvvel – annak az Európai Unió Bírósága általi értelmezésével – összhangban kell alkalmazni, továbbá nem választhatók meg és nem alkalmazhatók olyan módon, amely közvetve vagy közvetlenül hátrányosan megkülönböztetné a más tagállambeli vagy a Kereskedelmi Világszervezet közbeszerzésről szóló megállapodásában, illetve az Unió által is aláírt szabadkereskedelmi megállapodásokban részes harmadik országbeli gazdasági szereplőket. A 96/71/EK irányelvben szabályozott alapvető munkafeltételekre vonatkozó előírásoknak – mint például a minimális bérszint – az említett irányelv keretében az uniós joggal összhangban alkalmazott nemzeti jogszabályokban vagy kollektív szerződésekben megállapított szinten kell maradniuk. A koncesszióteljesítési feltételek szolgálhatják továbbá azt a célt is, hogy ösztönözzék olyan intézkedések bevezetését, amelyek előmozdítják a nők és a férfiak közötti munkahelyi egyenlőséget, a nők nagyobb arányú munkaerő-piaci részvételét, a munka és a magánélet összeegyeztetését, a környezetnek és az állatok jólétének a védelmét, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető egyezményeinek a tényleges betartását és a nemzeti jogszabályokban előírtnál több hátrányos helyzetű munkavállaló felvételét.

(66)

Az odaítélési szempontok vagy szerződésteljesítési feltételek között szerepelhetnek olyan intézkedések is, amelyek célja a koncesszió teljesítési folyamatában részt vevő alkalmazottak egészségének védelme, a koncesszió teljesítésére kijelölt személyek közül a hátrányos helyzetűek, illetve a sérülékeny csoportokba tartozók társadalmi beilleszkedésének a támogatása vagy a szóban forgó koncesszió teljesítéséhez szükséges készségekkel kapcsolatos képzés, feltéve, hogy ezek az intézkedések a koncesszió teljesítése keretében nyújtandó építési beruházásokhoz vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódnak. E szempontok vagy feltételek közé tartozhat például, többek között, a hosszú ideje állást keresők alkalmazása, vagy az odaítélendő koncesszió teljesítésének keretében munkanélküliek vagy fiatalok képzését célzó intézkedések végrehajtása. Az ajánlatkérő szervek a műszaki leírásokban előírhatnak a szóban forgó terméket vagy szolgáltatást közvetlenül jellemző követelményeket, például a fogyatékossággal élő személyek számára való hozzáférhetőséget vagy az egyetemes tervezést.

(67)

Az ajánlatkérő szervek és közszolgáltató ajánlatkérők által kidolgozott műszaki és funkcionális követelményeknek lehetővé kell tenniük a verseny biztosítását a koncesszió odaítélése során. E követelményeknek meg kell határozniuk a koncesszió tárgyát képező építési beruházás és/vagy szolgáltatások szükséges jellemzőit, és kitérhetnek az építési beruházás vagy szolgáltatás megvalósításának, illetve nyújtásának konkrét folyamatára, feltéve, hogy kapcsolódnak a koncesszió tárgyához és arányosak annak értékével és céljaival. A konkrét megvalósítási folyamattal kapcsolatos feltételek között szerepelhet a fogyatékossággal élők számára való megközelíthetőség vagy meghatározott környezeti teljesítményszintek biztosítása. A koncessziós dokumentációnak tartalmaznia kell ezeket a műszaki és funkcionális követelményeket, és ezeknek meg kell felelniük az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvének. A műszaki és funkcionális leírásokat oly módon kell összeállítani, hogy elkerülhető legyen a verseny olyan követelményeken keresztül történő mesterséges korlátozása, amelyek egy konkrét gazdasági szereplőnek kedveznek különösen azáltal, hogy az adott gazdasági szereplő által rendszerint kínált áruk, szolgáltatások vagy építési beruházások fő jellemzőit tükrözik. Azokat az ajánlatokat, melyek az előírt jellemzőknek egyenértékűen megfelelő építési beruházásokat és/vagy szolgáltatásokat tartalmaznak– beleértve a megvalósításukhoz kapcsolódó árukat is –, az ajánlatkérő szervnek vagy közszolgáltató ajánlatkérőnek minden esetben figyelembe kell vennie.

(68)

A koncessziók általában hosszú távú, összetett megállapodások, amelyekben a koncessziós jogosult vállalja a hagyományosan az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők által viselt és szokásosan e szervek vagy ajánlatkérők hatáskörébe tartozó felelősséget és kockázatokat. Ezért az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára nagy rugalmasságot kell biztosítani a koncessziós jogosult kiválasztási eljárásának meghatározását és megszervezését illetően, azonban be kell tartaniuk ezen irányelv rendelkezéseit, valamint az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elvét. Annak érdekében azonban, hogy az odaítélési eljárás egésze során biztosított legyen az egyenlő bánásmód és az átláthatóság, indokolt az odaítélési eljárásra vonatkozó alapvető garanciákat előírni, ideértve a koncesszió jellegével és terjedelmével kapcsolatos információkat, a részvételre jelentkezők számának korlátozását, az információknak a részvételre jelentkezőkkel és az ajánlattevőkkel való közlését, valamint a megfelelő nyilvántartás meglétét. A potenciális pályázókkal szembeni tisztességtelen bánásmód megelőzése érdekében szükséges továbbá arról rendelkezni, hogy a koncessziós hirdetmény eredeti feltételeitől nem lehet eltérni.

(69)

Nem ítélhető oda koncesszió olyan gazdasági szereplőnek, amely bűnszervezetben vett részt, illetve amelyet korrupció, az Unió pénzügyi érdekeit károsító csalás, terrorista bűncselekmény, pénzmosás, terrorizmus finanszírozása vagy emberkereskedelem vádjával bűnösnek találtak. A tagállamok számára azonban lehetővé kell tenni, hogy az ettől a kötelező kizárástól való eltérésről rendelkezzenek olyan kivételes helyzetekben, amikor nyomós közérdekből elengedhetetlen a szerződés odaítélése. Az adók vagy a társadalombiztosítási járulékok fizetésének elmulasztását uniós szinten ugyancsak kötelező kizárással kell szankcionálni.

(70)

Az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára továbbá biztosítani kell annak lehetőségét, hogy kizárják a megbízhatatlannak bizonyult gazdasági szereplőket, például azokat, akik súlyosan vagy ismételten megszegték a környezetvédelmi vagy a szociális kötelezettségeiket, beleértve a fogyatékossággal élő személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok megsértését és a súlyos szakmai kötelességszegés egyéb formáit, így például a versenyszabályok vagy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértését. Egyértelművé kell tenni, hogy a súlyos szakmai kötelességszegés megkérdőjelezhetővé teszi az érintett gazdasági szereplő feddhetetlenségét, és ezáltal alkalmatlanná teszi arra, hogy a koncessziót neki ítéljék oda, függetlenül attól, hogy egyébként műszaki és gazdasági szempontból képes-e a koncesszió teljesítésére. Szem előtt tartva, hogy az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő fogja viselni a felelősséget az esetleges hibás döntésének a következményeiért, az ajánlatkérő szervnek vagy közszolgáltató ajánlatkérőnek lehetőséget kell kapnia arra is, hogy súlyos szakmai kötelességszegésnek minősítse azt az esetet, amikor – a kötelező kizárási okok fennállásáról szóló végleges és kötelező erejű döntés meghozatala előtt – bármilyen megfelelő módon bizonyítani tudja, hogy a gazdasági szereplő megszegte a kötelezettségeit, beleértve az adók és a társadalombiztosítási járulékok befizetésével kapcsolatos kötelezettségeket, kivéve, ha a nemzeti jogszabályok ettől eltérően rendelkeznek. Az ajánlatkérő szervet vagy közszolgáltató ajánlatkérőt arra is fel kell jogosítani, hogy kizárja azokat a részvételre jelentkezőket vagy ajánlattevőket, akik vagy amelyek korábbi koncessziós szerződések vagy az ajánlatkérő szervvel vagy közszolgáltató ajánlatkérővel kötött egyéb szerződések lényeges követelményeit súlyos hiányosságokkal teljesítették, például meghiúsult a szállítás vagy a teljesítés, a szállított terméknek vagy nyújtott szolgáltatásnak jelentős hibái voltak, amelyek a tervezett felhasználásra alkalmatlanná tették, vagy a gazdasági szereplő olyan szabálytalan magatartást tanúsított, amely súlyos kétségeket ébreszt a megbízhatóságát illetően. A nemzeti jogban rendelkezni kell az ilyen kizárások maximális időtartamáról.

(71)

Tekintettel kell lenni azonban arra a lehetőségre, hogy a gazdasági szereplők olyan megfelelési intézkedéseket fogadhatnak el, amelyek célja a bűncselekmények vagy kötelességszegések következményeinek orvoslása és a szabálytalan magatartás további előfordulásának hatékony megakadályozása. Ilyen intézkedések lehetnek különösen az alkalmazottakra vonatkozó vagy szervezeti szabályok, mint például a szabálytalan magatartásban részt vevő személyekkel vagy szervezetekkel fennálló kapcsolatok megszakítása, az alkalmazottak megfelelő átszervezésére irányuló intézkedések, jelentéstételi és ellenőrzési rendszerek megvalósítása, belső ellenőrzési struktúra kialakítása a megfelelés monitoringja érdekében, valamint belső felelősségi és kártérítési szabályok elfogadása. Ha ezek az intézkedések elegendő garanciát nyújtanak, az adott gazdasági szereplőt kizárólag ezen az alapon a továbbiakban nem lehet kizárni. A gazdasági szereplők részére biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy kérelmezzék a koncesszió odaítélésére irányuló eljárásban való esetleges részvételük érdekében hozott megfelelési intézkedések megvizsgálását. Mindazonáltal az e lehetőség igénybevételére vonatkozó pontos eljárásbeli és tartalmi feltételek meghatározását tagállami hatáskörben kell hagyni. A tagállamok különösen szabadon dönthetnek arról, hogy a szükséges értékelés elvégzését az egyes ajánlatkérő szervekre vagy közszolgáltató ajánlatkérőkre hagyják, vagy pedig központi vagy decentralizált szintű hatóságokat bíznak meg ezzel a feladattal.

(72)

Fontos, hogy az illetékes tagállami hatóságok saját felelősségi körükön belül megfelelő eszközök – például munkaügyi ellenőrző ügynökségek vagy környezetvédelmi ügynökségek – révén biztosítsák, hogy az alvállalkozók betartsák a környezetvédelmi jog, a szociális jog és a munkajog terén fennálló, az uniós és a nemzeti jogból, a kollektív szerződésekből és az ebben az irányelvben felsorolt nemzetközi környezetvédelmi jogi, szociális jogi és munkajogi rendelkezésekből fakadó kötelezettségeiket, feltéve, hogy e szabályok és alkalmazásuk megfelel az uniós jognak. Bizonyos mértékű átláthatóságot kell továbbá biztosítani az alvállalkozói láncban annak érdekében, hogy az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők tudomással bírjanak arról, hogy a megbízásuk alapján végzett építési beruházás során az építkezés területén kik vannak jelen, illetve arról, hogy a felelősségi körükbe vagy felügyeletük alá tartozó épületekben, infrastruktúrákban vagy területeken – például városházákban, önkormányzati iskolákban, sportlétesítményekben, kikötőkben vagy autópályákon – mely vállalkozások nyújtanak szolgáltatásokat. Egyértelművé kell tenni, hogy az ezzel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség minden esetben a koncessziós jogosultat terheli, vagy külön rendelkezések alapján, melyeket minden ajánlatkérő szervnek vagy közszolgáltató ajánlatkérőnek bele kell foglalnia mindegyik odaítélési eljárásba, vagy pedig olyan kötelezettségek alapján, melyeket a tagállamok általánosan alkalmazandó rendelkezések keretében rónak a koncessziós jogosultra.

Egyértelművé kell tenni továbbá azt is, hogy a környezetvédelmi jog, a szociális jog és a munkajog terén fennálló, az uniós és a nemzeti jogból, a kollektív szerződésekből és az ebben az irányelvben felsorolt nemzetközi környezetvédelmi jogi, szociális jogi és munkajogi rendelkezésekből – amennyiben e szabályok és alkalmazásuk megfelel az uniós jognak – fakadó kötelezettségek betartatásával kapcsolatos előírásokat alkalmazni kell minden olyan esetben, amikor valamely tagállam joga az alvállalkozók és a koncessziós jogosult közötti együttes felelősségről rendelkezik. Külön rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak, például kiterjeszthetik az átláthatósági követelményeket vagy pedig engedélyezhetik vagy előírhatják az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató hatóságok számára annak ellenőrzését, hogy az alvállalkozók esetében nem áll fenn a gazdasági szereplők kizárását indokolttá tevő helyzetek egyike sem. Ezen intézkedések alvállalkozókra való alkalmazásakor biztosítani kell az összhangot a koncessziós jogosultra vonatkozó rendelkezésekkel, tehát a kötelező kizárási ok fennállása esetén a koncessziós jogosultat kötelezni kell arra, hogy az érintett alvállalkozó helyett más alvállalkozót bízzon meg. Egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben az ellenőrzés során nem kötelező kizárási ok fennállására derül fény, az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató hatóságok előírhatják az érintett alvállalkozó helyett más alvállalkozó megbízását. Azonban arról is egyértelműen rendelkezni kell, hogy az ajánlatkérő szerveket és a közszolgáltató ajánlatkérőket kötelezni lehet annak előírására, hogy a koncessziós jogosult az érintett alvállalkozó helyett más alvállalkozót bízzon meg, amennyiben ugyanazon esetekben a koncessziós jogosult kizárása kötelező lenne. Végezetül egyértelműen meg kell határozni, hogy a tagállamoknak továbbra is jogában áll a nemzeti jog alapján szigorúbb felelősségvállalási szabályokat előírni.

(73)

Az ajánlatkérő szervnek, illetve közszolgáltató ajánlatkérőnek egy vagy több odaítélési szempont alapján kell értékelnie az ajánlatokat. Az átláthatóság és az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében az odaítélési szempontoknak mindig meg kell felelniük bizonyos általános követelményeknek. E követelmények olyan tényezőkre is támaszkodhatnak, amelyek nem tisztán gazdasági jellegűek, mindazonáltal befolyásolják az ajánlatnak az ajánlatkérő szerv, illetve közszolgáltató ajánlatkérőszempontjából tekintett értékét, és általában véve gazdasági előnyt jelenthetnek az ajánlatkérő szerv, illetve közszolgáltató ajánlatkérő számára. Az értékelési szempontokat előzetesen valamennyi potenciális részvételre jelentkező és ajánlattevő számára közzé kell tenni; az értékelési szempontoknak kapcsolódniuk kell a szerződés tárgyához, és nem biztosíthatnak korlátlan választási szabadságot az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő számára. Az értékelési szempontoknak biztosítaniuk kell továbbá a tényleges verseny lehetőségét, és velük együtt olyan követelményeket is meg kell határozni, amelyek lehetővé teszik az ajánlattevők által megadott információk hatékony ellenőrzését. Lehetővé kell tenni, hogy az odaítélési szempontok környezetvédelmi, társadalmi vagy innovációval kapcsolatos szempontokat is tartalmazzanak. Az ajánlatkérő szerveknek vagy közszolgáltató ajánlatkérőknek csökkenő fontossági sorrendben kell feltüntetniük az odaítélési szempontokat annak érdekében, hogy a potenciális ajánlattevők ajánlatuk elkészítése során minden figyelembe veendő részletről tudomással bírjanak, és ezáltal biztosítva legyen a velük szembeni egyenlő bánásmód.

Kivételes esetben, ha az ajánlatkérő szervnek vagy közszolgáltató ajánlatkérőnek olyan ajánlatot nyújtanak be, amely kivételesen magas funkcionális teljesítményt nyújtó, innovatív megoldást kínál, és e megoldást egy kellő gondossággal eljáró ajánlatkérő szerv, illetve közszolgáltató ajánlatkérő nem láthatta előre, az ajánlatkérő szerv, illetve közszolgáltató ajánlatkérő számára lehetővé kell tenni, hogy módosítsa az odaítélési szempontok sorrendjét, hogy figyelembe tudja venni az ezen innovatív megoldás által jelentett új lehetőségeket, feltéve, hogy a módosítás biztosítja az összes tényleges vagy potenciális ajánlattevővel szembeni egyenlő bánásmódot azáltal, hogy új ajánlattételi felhívást ír ki vagy adott esetben új koncessziós hirdetményt tesz közzé.

(74)

Az elektronikus tájékoztatási és kommunikációs eszközök nagymértékben egyszerűsíthetik a koncessziók közzétételét, és növelhetik a odaítélési eljárások hatékonyságát, gyorsaságát és átláthatóságát. A koncessziók odaítélésére irányuló eljárásokban ezek válhatnak a kommunikáció és az információcsere általánosan használt eszközeivé, mivel jelentősen növelik a gazdasági szereplők esélyeit arra, hogy az egész belső piacon részt vegyenek a koncesszió odaítélésére irányuló eljárásokban.

(75)

A koncessziós szerződések jellemzően hosszú távú, összetett technikai és pénzügyi feltételeket tartalmazó megállapodások, amelyek esetében gyakran változó körülményekkel kell számolni. Az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát figyelembe véve ezért tisztázni kell azokat a feltételeket, amelyek esetén egy koncesszió teljesítés közben történő módosítása koncesszió odaítélésére irányuló új eljárást tesz szükségessé. Akkor van szükség új koncessziós eljárásra, ha lényeges változtatásokat hajtanak végre az eredeti koncesszión, különösen annak hatályát és a felek jogait, illetve kötelezettségeit illetően, ideértve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megosztását is. Az ilyen változtatások a felek arra irányuló szándékát tanúsítják, hogy újratárgyalják az adott koncesszió lényeges feltételeit. Különösen ez a helyzet, ha a módosított feltételek befolyásolták volna az eljárás eredményét, amennyiben szerepeltek volna az eredeti eljárásban. Az olyan koncessziómódosításokat, amelyek a koncessziós szerződés értékét csak kismértékben, egy adott szintet meg nem haladóan változtatják meg, minden esetben új koncessziós eljárás lebonyolítása nélkül lehetővé kell tenni. Ebből a célból és a jogbiztonság garantálása érdekében ebben az irányelvben minimális értékhatárokat kell megállapítani, amelyek alatt nem kötelező új odaítélési eljárást lebonyolítani. A koncesszió ezen értékhatárokat meghaladó módosítását is lehetővé kell tenni új odaítélési eljárás lebonyolítása nélkül, amennyiben a módosítás megfelel egyes feltételeknek. Ez például olyan módosítások esetén történhet meg, amikor a koncesszió módosítása az ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők kérése alapján történik, valamely biztonsági követelmény kapcsán, és figyelembe veendő az olyan sajátos tevékenységeket, mint például a hegyi sport- és idegenforgalmi létesítmények működtetése, amelyek esetében a jogi szabályozás a tevékenységgel járó veszélyek elhárítása érdekében változhat; a koncesszió módosítása azonban ebben az esetben is meg kell, hogy feleljen az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó feltételeknek.

(76)

Az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők szembesülhetnek olyan külső körülményekkel, amelyeket a koncesszió odaítélésekor nem láthattak előre, különösen amikor a koncesszió teljesítése hosszabb időszakot ölel fel. Ilyen esetben szükség van bizonyos fokú rugalmasságra, hogy a koncessziót – koncesszió odaítélésére irányuló új eljárás nélkül – ezekhez a körülményekhez igazítsák. Az előre nem látható körülmények kifejezés olyan körülményekre utal, amelyeket az ajánlatkérő szerv vagy a közszolgáltató ajánlatkérő – figyelembe véve a rendelkezésére álló eszközöket, az adott projekt természetét és jellemzőit, a szóban forgó terület jó gyakorlatát, valamint a koncesszió odaítélésének előkészítése során elköltött források és a várható érték közötti megfelelő viszony biztosításának az igényét – az eredeti odaítéléskor ésszerűen gondos előkészítés ellenére sem mérhetett fel előre. Ugyanakkor ez nem érvényes azokban az esetekben, amikor a módosítás a koncesszió általános jellegének megváltozását eredményezi, például azáltal, hogy az elvégzendő építési beruházásokat vagy a nyújtandó szolgáltatásokat valami mással helyettesítik, vagy alapvetően megváltoztatják a koncesszió fajtáját, hiszen ilyen helyzetben feltételezhető, hogy ez hatással lesz az eredményre. A II. mellékletben említetteken kívüli tevékenységek végzésére odaítélt koncessziók esetében az új odaítélési eljárás szükségessége nélküli értéknövekedés nem haladhatja meg az eredeti koncesszió értékének 50 %-át. Több egymást követő módosítás esetén ez a korlátozás minden egyes módosítás értékére vonatkozik. Az ilyen egymást követő módosítások nem irányulhatnak ezen irányelv megkerülésére.

(77)

Az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvének megfelelően a nyertes ajánlattevő – például olyan esetekben, amikor a koncessziót a teljesítés hiányosságai miatt mondják fel – a verseny újbóli megnyitása nélkül nem váltható fel egy másik gazdasági szereplővel. A koncessziót teljesítő nyertes ajánlattevő számára lehetővé kell tenni azonban – különösen olyan esetekben, amikor a koncessziót gazdasági szereplők csoportjának ítélték oda –, hogy bizonyos strukturális változásokat eszközöljön a koncesszió teljesítése alatt, például tisztán belső átszervezések, vállalatátvételek, egyesülések és felvásárlások vagy fizetésképtelenség. Az ilyen jellegű strukturális változások nem teszik automatikusan szükségessé új odaítélési eljárások lefolytatását a szóban forgó ajánlattevő által teljesített koncesszió tekintetében.

(78)

Az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a koncessziós szerződésben felülvizsgálati rendelkezések vagy opciós kikötések útján rendelkezzenek a koncesszió módosításáról, ezek a rendelkezések, illetve kikötések azonban nem biztosíthatnak számukra korlátlan döntési jogot. Ennek az irányelvnek ezért meg kell határoznia, hogy az eredeti koncessziós szerződésben milyen mértékben lehet rendelkezni a módosításokról. Következésképpen egyértelművé kell tenni, hogy kellően világosan megfogalmazott felülvizsgálati rendelkezések vagy opciós kikötések révén rendelkezni lehet például árindexálásról vagy arról, hogy egy adott időszakon keresztül szállított kommunikációs felszerelésnek az egész időszak során megfelelőnek kell maradnia, a kommunikációs protokollok változása vagy egyéb technológiai változások esetén is. Kellően világosan megfogalmazott kikötések révén rendelkezni lehet a koncessziónak az üzemeltetés vagy karbantartás során felmerült műszaki problémák miatt szükségessé váló kiigazításáról is. Emlékeztetni kell arra is, hogy a koncesszió egyszerre magában foglalhatja a rendes karbantartást és a közszolgáltatás fenntartása érdekében szükségessé váló rendkívüli karbantartási beavatkozásokat is.

(79)

Az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők szembesülhetnek olyan helyzettel, amikor további építési beruházások vagy szolgáltatások válnak szükségessé. Ezen esetekben – feltéve, hogy az ezen irányelvben meghatározott feltételek teljesülnek – indokoltnak kell tekinteni az eredeti koncesszió odaítélésére irányuló új eljárás nélküli módosítását.

(80)

Az ajánlatkérő hatóságok és a közszolgáltató ajánlatkérők esetenként olyan körülményekkel szembesülnek, amelyek következtében idő előtt fel kell mondaniuk a koncessziós szerződéseket, ha meg akarnak felelni a koncessziós szerződések területére vonatkozó uniós jogból eredő kötelezettségeknek. A tagállamoknak ezért gondoskodniuk kell arról, hogy az ajánlatkérő szerveknek és a közszolgáltató ajánlatkérőknek – a nemzeti jogban meghatározott feltételek szerint – lehetőségük legyen a koncessziós szerződés felmondására annak időtartama alatt, ha az uniós jog ezt megköveteli.

(81)

A koncesszió odaítélésére irányuló eljárásokban a részvételre jelentkezők és az ajánlattevők megfelelő jogi védelmének biztosítása, valamint ezen irányelv és az EUMSZ elveinek tényleges érvényre juttatása érdekében 89/665/EGK tanácsi irányelvet (16), valamint 92/13/EGK (17) tanácsi irányelvet az ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők által odaítélt szolgáltatási és építési koncessziókra is alkalmazni kell. A 89/665/EGK és a 92/13/EGK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(82)

A személyes adatok ezen irányelv alapján történő feldolgozására 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) az irányadó.

(83)

A tagállamoknak az uniós jog hatékony és egységes alkalmazásának biztosítása érdekében el kell végezni a koncessziós szerződések odaítélésére vonatkozó szabályok végrehajtásának és működésének a következetes és rendszeres monitoringját.

(84)

A Bizottságnak fel kell mérnie, hogy az ezen irányelvben meghatározott értékhatárok, valamint a vízügyi ágazat sajátos jellegének figyelembevételével a 12. cikk szerinti kizárás alkalmazása milyen gazdasági hatásokat gyakorol a belső piacra, különösen az olyan tényezők tekintetében, mint a határokon átnyúló koncessziók odaítélése, a kkv-k részvétele és a tranzakciós költségek. A Bizottság 2019. április 18-ig erről jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A közbeszerzésről szóló megállapodás XXIV. cikkének 7. pontjával összhangban a megállapodás hatálybalépésének időpontjától számított harmadik év végén és azt követően rendszeres időközönként további tárgyalásokat kell folytatni a megállapodásról. Ennek során megvizsgálandó az értékhatárok megfelelősége a közbeszerzésről szóló megállapodás alapján folyó tárgyalások kontextusában, figyelembe véve az infláció hatását és az ügyleti költségeket. Amennyiben lehetséges és helyénvaló, a Bizottságnak mérlegelnie kell azt, hogy javasolja a közbeszerzésről szóló megállapodás szerinti értékhatárok növelését a tárgyalások következő fordulója során. Az értékhatárokban bekövetkező bármilyen változás esetén a Bizottság jelentését adott esetben jogalkotási javaslatnak kell követnie az ebben az irányelvben meghatározott értékhatárok módosítására.

(85)

A gyors technikai, gazdasági és szabályozási fejlődéshez való alkalmazkodás érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a III. mellékletben szereplő jogi aktusok listájának felülvizsgálatára, az értékhatár kiszámítására vonatkozó technikai eljárások felülvizsgálatára és magának az értékhatárnak az időszakonkénti felülvizsgálatára, a CPV-nómenklatúrára vonatkozó hivatkozások módosítására és a X. mellékletben szereplő jogi aktusok listájának kiigazítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(86)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a hirdetmények és tájékoztatók megszövegezésére és továbbítására, valamint a V., VII. és VIII. mellékletben említett adatok megküldésére és közzétételére szolgáló eljárásra vonatkozóan. Ezeket a 182/2011/EU európai parlameni és tanácsi rendeletnek (19) megfelelően kell gyakorolni. Tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni azon végrehajtási aktusok elfogadásához, amelyeknek nincsen hatásuk sem pénzügyi szempontból, sem pedig az ebből az irányelvből eredő kötelezettségek természetére és hatályára vonatkozóan. Ezek az aktusok pusztán igazgatási célúak, és az ezen irányelv által megállapított szabályok alkalmazásának megkönnyítését szolgálják.

(87)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a tagállamok egyes koncessziós eljárásokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek koordinációját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(88)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása,

I. CÍM:

I. FEJEZET:

1. SZAKASZ:

1. cikk:

2. cikk:

3. cikk:

4. cikk:

5. cikk:

6. cikk:

7. cikk:

8. cikk:

9. cikk:

II. SZAKASZ:

10. cikk:

11. cikk:

12. cikk:

13. cikk:

14. cikk:

15. cikk:

16. cikk:

17. cikk:

III. SZAKASZ:

18. cikk:

19. cikk:

20. cikk:

21. cikk:

22. cikk:

23. cikk:

IV. SZAKASZ:

24. cikk:

25. cikk:

II. FEJEZET:

26. cikk:

27. cikk:

28. cikk:

29. cikk:

II. CÍM:

I. FEJEZET:

30. cikk:

31. cikk:

32. cikk:

33. cikk:

34. cikk:

35. cikk:

II: FEJEZET:

36. cikk:

37. cikk:

38. cikk:

39. cikk:

40. cikk:

41. cikk:

III. CÍM:

42. cikk:

43. cikk:

44. cikk:

45. cikk:

IV. CÍM:

46. cikk:

47. cikk:

V. CÍM:

48. cikk:

49. cikk:

50. cikk:

51. cikk:

52. cikk:

53. cikk:

54. cikk:

55. cikk:

MELLÉKLETEK:

I. MELLÉKLET

II. MELLÉKLET

III. MELLÉKLET

IV. MELLÉKLET

V. MELLÉKLET

VI. MELLÉKLET

VII. MELLÉKLET

VIII. MELLÉKLET

IX. MELLÉKLET

X. MELLÉKLET

XI. MELLÉKLET

a)

ajánlatkérő szervek; vagy

b)

közszolgáltató ajánlatkérők, feltéve, hogy az építési beruházások vagy a szolgáltatások célja a II. mellékletben említett tevékenységek valamelyikének folytatása.

a)

kifejezetten olyan általános érdekű célra jött létre, amely nem ipari vagy kereskedelmi jellegű;

b)

jogi személyiséggel rendelkezik; és

c)

többségi részben állami, területi vagy települési hatóság, vagy egyéb közjogi szerv finanszírozza; vagy irányítása ezen szervek felügyelete alatt áll; vagy olyan ügyvezető, döntéshozó vagy felügyelő testülete van, amely tagjainak többségét állami, területi vagy települési hatóság, vagy egyéb közjogi szerv nevezi ki.

a)

állami, területi vagy települési hatóság, közjogi szerv, valamint egy vagy több ilyen hatóság, illetve közjogi szerv által létrehozott társulás;

b)

az e cikk (4) bekezdésében meghatározottak szerinti közvállalkozás;

c)

az e bekezdés a) és a b) pontjában említettektől eltérő azon szervek, illetve szervezetek, amelyek a II. mellékletben említett tevékenységek egyikének folytatására vonatkozóan megadott kizárólagos vagy különleges jogok alapján működnek

a)

felhívással induló közbeszerzési eljárások a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (21) és a 2014/25/EU, a 2009/81/EK irányelvnek, illetve ennek az irányelvnek megfelelően;

b)

a III. mellékletben felsorolt egyéb uniós jogi aktusok szerint lefolytatott, objektív szempontok alapján engedélyek megadását szolgáló és megfelelő előzetes átláthatóságot biztosító eljárások.

a)

birtokolja a vállalkozás jegyzett tőkéjének többségét; vagy

b)

birtokolja a vállalkozás által kibocsátott részvényekhez kötődő szavazati jogok többségét; vagy

c)

kijelölheti a vállalkozás ügyvezető, döntéshozó vagy felügyelő testülete tagjainak több mint felét.

a)

a koncesszióhoz kapcsolódó bármilyen opció értéke és a koncesszió időtartamának esetleges meghosszabbítása;

b)

az építmények használói vagy a szolgáltatások igénybe vevői által fizetett – az ajánlatkérő szerv vagy a közszolgáltató ajánlatkérő nevében beszedetteken kívüli – díjakból és bírságokból származó bevétel;

c)

az ajánlatkérő szerv, közszolgáltató ajánlatkérő vagy más hatóság által a koncessziós jogosult részére teljesített kifizetések vagy bármilyen formában biztosított pénzügyi előnyök, ideértve a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért fizetett díjazást és a közberuházási támogatásokat is;

d)

harmadik felek által a koncesszió teljesítésével összefüggésben nyújtott támogatások vagy bármilyen formában biztosított pénzügyi előnyök;

e)

a koncesszió részét képező bármilyen eszköz értékesítéséből származó jövedelem;

f)

mindazon áruk és szolgáltatások értéke, amelyeket az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő a koncessziós jogosult rendelkezésére bocsát, feltéve, hogy azok az építési beruházások kivitelezéséhez vagy a szolgáltatások nyújtásához szükségesek;

g)

a részvételre jelentkezőknek vagy ajánlattevőknek biztosított jutalmak vagy kifizetések;

a)

valamely nemzetközi jogi kötelezettséget keletkeztető jogi eszköz, például nemzetközi megállapodás, melyet egy tagállam és egy vagy több harmadik ország vagy ezek valamely alegysége által az EUMSZ-nek megfelelően köt egy projektnek az aláíró államok általi közös megvalósítását vagy hasznosítását célzó építési beruházásra, árubeszerzésre vagy szolgáltatásra vonatkozóan;

b)

nemzetközi szervezet.

a)

egy vagy több tagállam és egy vagy több harmadik ország által kötött nemzetközi megállapodás vagy megegyezés szerinti egyedi eljárási szabályok;

b)

csapatok állomásoztatására vonatkozó és valamely tagállam vagy harmadik ország vállalkozásait érintően kötött nemzetközi megállapodás vagy megegyezés szerinti egyedi eljárási szabályok;

c)

valamely nemzetközi szervezetnek a saját céljai érdekében történő beszerzésére vonatkozó eljárási szabályai, valamint azon koncessziók, amelyeket valamely tagállamnak az említett szabályokkal összhangban kell odaítélnie.

a)

olyan koncessziók, amelyek esetében az irányelv alkalmazása egy tagállamot olyan információszolgáltatásra kötelezne, amely a megítélése szerint alapvető biztonsági érdekeivel ellentétes; vagy olyan koncessziók, amelyek esetében a beszerzést és a teljesítést titkosnak nyilvánították, vagy ezeket valamely tagállam hatályos törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései szerint különleges biztonsági intézkedéseknek kell kísérniük –, feltéve, hogy az adott tagállam úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó alapvető érdekeinek védelmét nem lehetséges kisebb beavatkozással járó – például a (7) bekezdésben említett – intézkedésekkel garantálni;

b)

a 2009/81/EK irányelv 13. cikkének c) pontjában említett együttműködési program keretében odaítélt koncessziók;

c)

egy kormány által valamely másik kormánynak katonai felszerelésekhez vagy érzékeny felszerelésekhez közvetlenül kapcsolódó építési beruházások és szolgáltatások, illetve kifejezetten katonai célú építési beruházások és szolgáltatások, illetve érzékeny építési beruházások és szolgáltatások tekintetében odaítélt koncessziók;

d)

harmadik országokban odaítélt koncessziók, amelyekre a haderőknek az Unió területén kívülre történő telepítése keretében kerül sor, ahol a műveleti igények miatt e koncessziókat a műveletterületen működő gazdasági szereplőkkel szükséges megkötni; és

e)

az ezen irányelv alapján egyéb módon mentességet élvező koncessziók.

a)

a föld, meglévő épületek vagy egyéb ingatlan, illetve az arra vonatkozó jogok bármely pénzügyi eljárással történő megvásárlása vagy bérlése;

b)

audiovizuális médiaszolgáltatások vagy rádiós médiaszolgáltatások céljára szánt programanyagok beszerzése, kifejlesztése, gyártása vagy közös gyártása, melyek esetében a koncessziót valamely audiovizuális vagy rádiós médiaszolgáltató ítéli oda; illetve az audiovizuális vagy rádiós médiaszolgáltatóknak odaítélt, a közvetítési időre vagy a programszolgáltatásra vonatkozó koncessziók; E cikk alkalmazásában az „audiovizuális médiaszolgáltatások” és a „médiaszolgáltatók” jelentése azonos a 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) 1. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontjában foglaltakkal. A „műsorszám” jelentése azonos a 2010/13/EU irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakkal, de kiterjed a rádiós programokra és a rádiós programanyagokra is. Továbbá e rendelkezés alkalmazásában a „programanyag” jelentése azonos a „műsorszám” jelentésével.

c)

választott bírósági és békéltetési szolgáltatások;

d)

a következő jogi szolgáltatások bármelyike:

e)

az értékpapírok és egyéb pénzügyi eszközök kibocsátásával, értékesítésével, vételével vagy átruházásával kapcsolatos pénzügyi szolgáltatás a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) értelmében, jegybanki szolgáltatások, valamint az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz és az Európai Stabilitási Mechanizmus segítségével végrehajtott műveletek;

f)

kölcsönök, függetlenül attól, hogy értékpapírok vagy egyéb pénzügyi eszközök kibocsátásával, vételével, eladásával vagy átruházásával kapcsolatosak-e vagy sem;

g)

az állampolgárok védelme, polgári védelem, valamint a nonprofit szervezetek vagy szövetségek által nyújtott veszélyhelyzet-megelőzési szolgáltatások, amelyek a 75250000-3, a 75251000-0, a 75251100-1, a 75251110-4, a 75251120-7, a 75252000-7, a 75222000-8, a 98113100-9 és a 85143000-3 CPV-kód alá tartoznak, kivéve a betegszállító mentőszolgáltatásokat;

h)

a 79341400-0, a 92111230-3 és a 92111240-6 CPV-kód alá tartozó, politikai kampányokkal kapcsolatos szolgáltatások valamely politikai párt általi, választási kampánnyal összefüggésben történő odaítélése;

a)

ivóvíz termelésével, szállításával vagy elosztásával kapcsolatos közszolgáltatások nyújtása céljából működtetett helyhez kötött hálózatok rendelkezésre bocsátása vagy üzemeltetése;

b)

ilyen hálózatok ellátása ivóvízzel.

a)

vízépítési projektek, öntözés vagy termőföld-lecsapolás, feltéve, hogy az ivóvízellátásra szánt víz mennyisége az ilyen projektek vagy az öntöző, illetve lecsapoló létesítmények által biztosított víz teljes mennyiségének több mint 20 %-a; vagy

b)

szennyvízelvezetés vagy -kezelés.

a)

olyan vállalkozás, amely felett az ajánlatkérő közvetlenül vagy közvetve meghatározó befolyást gyakorolhat;

b)

amely meghatározó befolyást gyakorolhat a közszolgáltató ajánlatkérő felett; vagy

c)

amely a közszolgáltató ajánlatkérővel közösen egy másik vállalkozás meghatározó befolyása alatt áll, ez utóbbi tulajdonjogánál, pénzügyi részvételénél vagy a rá irányadó szabályoknál fogva.

a)

valamely közszolgáltató ajánlatkérő által egy kapcsolt vállalkozása részére történő odaítélés; vagy

b)

valamely, kizárólag közszolgáltató ajánlatkérőkből álló, a II. mellékletben említett tevékenység végzése céljából létrehozott közös vállalkozás által egy olyan vállalkozás részére történő odaítélés, amely ezen közszolgáltató ajánlatkérők valamelyikéhez kapcsolódik.

a)

szolgáltatási koncessziókra akkor kell alkalmazni, ha a kapcsolt vállalkozás által nyújtott összes szolgáltatást figyelembe véve a kapcsolt vállalkozás előző három évre vonatkozó átlagos összbevételének legalább 80 %-a e szolgáltatásoknak azon közszolgáltató ajánlatkérő vagy más vállalkozások részére történő teljesítéséből származik, amelyekhez a vállalkozás kapcsolódik;

b)

építési koncessziókra akkor kell alkalmazni, ha a kapcsolt vállalkozás által teljesített összes építési munkát figyelembe véve a kapcsolt vállalkozás előző három évre vonatkozó átlagos összbevételének legalább 80 %-a ezen építési munkák azon közszolgáltató ajánlatkérő vagy más vállalkozások részére történő teljesítéséből származik, amelyekhez a vállalkozás kapcsolódik.

a)

a II. mellékletben említett tevékenység végzése céljából létrehozott, kizárólag közszolgáltató ajánlatkérőkből álló, közös vállalkozás ezen közszolgáltató ajánlatkérők valamelyikének; vagy

b)

valamely közszolgáltató ajánlatkérő egy olyan közös vállalkozásnak, amelynek maga is tagja.

a)

az érintett vállalkozások vagy közös vállalkozások neve;

b)

az érintett koncessziók jellege és értéke;

c)

olyan bizonyítékok, amelyeket a Bizottság szükségesnek ítél arra vonatkozóan, hogy az azon vállalkozás vagy közös vállalkozás, amelynek a koncessziót odaítélték, és a közszolgáltató ajánlatkérő közötti kapcsolat megfelel a 13. vagy a 14. cikk követelményeinek.

a)

az ajánlatkérő szerv vagy a közszolgáltató ajánlatkérő olyan kontrollt gyakorol az érintett jogi személy felett, amely hasonló a saját szervezeti egységei felett gyakorolt kontrollhoz; és

b)

az érintett jogi személy tevékenységeinek több mint 80 %-át a kontrollt gyakorló ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő vagy az általa kontrollált más jogi személyek által rábízott feladatok teljesítése teszi ki; és

c)

a kontrollált jogi személyben nincsen közvetlen magántőke-részesedés, kivéve a Szerződésekkel összhangban, nemzeti jogszabályi rendelkezések által előírt, kontrollt nem biztosító, illetve nem blokkoló magántőke-részesedést, amely nem biztosít döntő befolyást a kontrollált jogi személy döntéseire.

a)

az ajánlatkérő szerv vagy a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti közszolgáltató ajánlatkérő az érintett jogi személy felett más ajánlatkérő szervekkel vagy közszolgáltató ajánlatkérőkkel együtt a saját szervezeti egységei felett gyakorolt kontrollhoz hasonló, közös kontrollt gyakorol;

b)

az érintett jogi személy tevékenységeinek több mint 80 %-át a kontrollt gyakorló ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők vagy az ezek által kontrollált más jogi személyek által rábízott feladatok teljesítése teszi ki; és

c)

a kontrollált jogi személyben nincsen közvetlen magántőke-részesedés, kivéve a Szerződésekkel összhangban, nemzeti jogszabályi rendelkezések által előírt, kontrollt nem biztosító, illetve nem blokkoló magántőke-részesedést, amely nem biztosít döntő befolyást a kontrollált jogi személy döntéseire.

i.

a kontrollált jogi személy döntéshozó szervei a részt vevő összes ajánlatkérő szerv, illetve közszolgáltató ajánlatkérő képviselőiből állnak. A képviseletet ellátó személyek képviselhetnek több vagy minden részt vevő ajánlatkérő szervet vagy közszolgáltató ajánlatkérőt;

ii.

az említett ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők képesek közösen döntő befolyást gyakorolni a kontrollált jogi személy stratégiai céljaira és jelentős döntéseire; és

iii.

a kontrollált jogi személynek nincsenek olyan érdekeltségei, amelyek ellentétesek a kontrollt gyakorló ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők érdekeivel.

a)

a szerződés együttműködést hoz létre vagy valósít meg az ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők között annak érdekében, hogy az általuk nyújtandó közszolgáltatások során megvalósítsák közös céljaikat;

b)

az együttműködés megvalósítása során a feleket kizárólag a közérdekkel kapcsolatos megfontolások vezérlik; és

c)

a részt vevő ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők az együttműködés tárgyát képező tevékenységeknek kevesebb mint 20 %-át folytatják nyílt piacon;

a)

amennyiben a szerződés egyik részére az EUMSZ 346. cikke alkalmazandó, vagy az egyik részére az EUMSZ 346. cikke, valamely másik részére pedig a 2009/81/EK irányelv alkalmazandó, a szerződést ezen irányelv alkalmazása nélkül is oda lehet ítélni, feltéve, hogy az egyetlen szerződés odaítélése objektív okokkal indokolható;

b)

amennyiben a szerződés egyik részére a 2009/81/EK irányelv alkalmazandó, a szerződés akár ezen irányelv, akár a 2009/81/EK irányelv alapján is odaítélhető, feltéve, hogy az egyetlen szerződés odaítélése objektíven indokolható.

a)

a koncessziós szerződést ezen irányelv rendelkezéseinek a közszolgáltató ajánlatkérők által odaítélt koncessziós szerződésekre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell odaítélni, ha a szerződés célját képező tevékenységek egyikére ezen irányelv rendelkezéseinek az ajánlatkérő szervek által odaítélt koncessziós szerződésekre vonatkozó rendelkezései, a másik tevékenységre pedig ezen irányelv rendelkezéseinek a közszolgáltató ajánlatkérők által odaítélt koncessziós szerződésekre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók;

b)

a szerződést a 2014/24/EU irányelvnek megfelelően kell odaítélni, ha a szerződés célját képező egyik tevékenység ezen irányelv, a másik pedig a 2014/24/EU irányelv hatálya alá tartozik;

c)

a szerződést ezen irányelvnek megfelelően kell odaítélni, ha a szerződés célját képező tevékenységek egyike ezen irányelv hatálya alá, a másik pedig sem ezen, sem a 2014/24/EU, sem pedig a 2014/25/EU irányelv hatálya alá nem tartozik.

a)

az EUMSZ 346. cikkének hatálya alá tartozik, vagy

b)

a 2009/81/EK irányelv hatálya alá tartozik,

i.

az a) pontban meghatározott esetekben ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban is odaítélheti a szerződést,

ii.

a b) pontban meghatározott esetekben akár ezen irányelv, akár a 2009/81/EK irányelv alapján is odaítélheti a szerződést, E bekezdés első albekezdése nem érinti a 2009/81/EK irányelvben előírt értékhatárokat és kizárásokat.

a)

a haszon kizárólag az ajánlatkérő szervnél vagy a közszolgáltató ajánlatkérőnél jelentkezik a szolgáltatásnak a saját tevékenységében való felhasználása során;

b)

a szolgáltatás ellenértékét teljes mértékben az ajánlatkérő szerv vagy a közszolgáltató ajánlatkérő fizeti meg.

a)

elektronikus út;

b)

posta vagy fax;

c)

szóbeli kommunikáció, például telefonon keresztül, a koncesszió odaítélésére irányuló eljárás lényegi elemein kívüli egyéb elemek közlésére, feltéve, hogy a szóbeli kommunikáció tartalma tartós adathordozón kellő mértékben dokumentálásra kerül;

d)

személyes kézbesítés átvételi elismervény ellenében.

a)

a koncesszió célja egy egyedülálló műalkotás vagy művészeti előadás létrehozása vagy megszerzése;

b)

technikai okokból nincs verseny;

c)

kizárólagos jog áll fenn;

d)

szellemitulajdon-jogok védelme és az 5. cikk (10) bekezdésében meghatározottaktól eltérő kizárólagos jogok.

a)

az érintett jelentkezőt a 38. cikk (5)–(9) bekezdése alapján ki kell vagy ki lehet zárni, vagy nem felel meg az ajánlatkérő szerv vagy a közszolgáltató ajánlatkérő által a 38. cikk (1) bekezdése alapján meghatározott kiválasztási szempontoknak.

b)

a részvételi jelentkezés olyan ajánlatot tartalmaz, amely a fenti második albekezdés alapján nem megfelelő.

a)

az ajánlat megfelel az adott esetben az ajánlatkérő szerv vagy a közszolgáltató ajánlatkérő által előírt minimumkövetelményeknek;

b)

az ajánlattevő teljesíti a 38. cikk (1) bekezdésében említett részvételi feltételeket; és

c)

az ajánlattevő nincs kizárva az odaítélési eljárásban való részvételből a 38. cikk (4)–(7) bekezdésével összhangban, a 38. cikk (9) bekezdésére is figyelemmel.

a)

a koncessziós hirdetményben a koncesszió és a részvételi feltételek leírása;

b)

a koncessziós hirdetményben, az ajánlattételi felhívásban vagy a többi koncessziós dokumentációban az odaítélési szempontokat és adott esetben a teljesítendő minimumkövetelményeket.

a)

a 2008/841/IB tanácsi kerethatározat (28) 2. cikkében meghatározott, bűnszervezetben való részvétel;

b)

az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezmény (29) 3. cikkében és a 2003/568/IB tanácsi kerethatározat (30) 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott korrupció, valamint az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő vagy a gazdasági szereplő nemzeti jogában meghatározott korrupció;

c)

az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény (31) 1. cikke értelmében vett csalás;

d)

a 2002/475/IB (32) tanácsi kerethatározat 1., illetve 3. cikkében meghatározott terrorista bűncselekmény vagy terrorista tevékenységekkel összefüggő bűncselekmény, vagy az említett kerethatározat 4. cikke szerinti, bűncselekményre való felbujtás, bűnsegély vagy kísérlet;

e)

a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (33) 1. cikkében meghatározott pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozása.

f)

gyermekmunka a 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (34) 2. cikke szerint az emberkereskedelem egyéb formái.

a)

bármilyen megfelelő módon bizonyítani tudja a 30. cikk (3) bekezdésében említett kötelezettségek megszegését;

b)

a gazdasági szereplő csődeljárás, fizetésképtelenségi eljárás vagy felszámolási eljárás alatt áll, a vagyonát végelszámoló vagy bíróság kezeli, a hitelezőkkel csődegyezséget kötött, üzleti tevékenységét felfüggesztette, vagy a nemzeti törvények és rendeletek szerinti hasonló eljárás következtében bármely hasonló helyzetben van; az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő azonban dönthet úgy, hogy nem zárja ki azon gazdasági szereplőt, illetve a tagállam dönthet úgy, hogy nem kötelezi az ajánlatkérő szervet vagy közszolgáltató ajánlatkérőt annak a gazdasági szereplőnek a kizárására, amely a fenti helyzetek valamelyikében van, amennyiben az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő megállapította, hogy – az üzletmenet-folytonosság fenti helyzetekben való biztosításával kapcsolatos vonatkozó tagállami jogszabályokat és intézkedéseket figyelembe véve – a szóban forgó gazdasági szereplő képes lesz a koncessziós tevékenység teljesítésére;

c)

az ajánlatkérő szerv megfelelő módon bizonyítani tudja, hogy a gazdasági szereplő súlyos szakmai kötelezettségszegést követett el, amely megkérdőjelezhetővé teszi a feddhetetlenségét;

d)

a 35. cikk második albekezdése szerinti összeférhetetlenséget kisebb súlyú intézkedéssel nem lehet ténylegesen megszüntetni;

e)

az ajánlatkérő szerv kellően hihető jelek alapján megállapítja, hogy a gazdasági szereplő más gazdasági szereplőkkel a verseny torzítására irányuló megállapodást kötött;

f)

a gazdasági szereplő részéről jelentős mértékű vagy tartós mulasztás volt tapasztalható valamely korábbi koncessziós szerződésből vagy az ajánlatkérő szervvel vagy az ezen irányelvben vagy a 2014/25/EU irányelvben meghatározottak szerinti közszolgáltató ajánlatkérővel kötött korábbi szerződésből eredő lényeges követelmény teljesítésében, és ez az említett korábbi szerződés lejárat előtti megszüntetéséhez, kártérítési követeléshez vagy egyéb hasonló szankciókhoz vezetett;

g)

ha a gazdasági szereplő a kizárási okok fenn nem állásának és a kiválasztási szempontok teljesülésének ellenőrzéséhez szükséges információk szolgáltatása során hamis nyilatkozatot tett, információkat tartott vissza vagy nem tudja bemutatni az információk bizonyításához előírt iratokat;

h)

ha a gazdasági szereplő megkísérelte jogtalanul befolyásolni az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő döntéshozatali folyamatát, olyan bizalmas információkat igyekezett megszerezni, amelyek jogosulatlan előnyöket biztosítanának számára a koncesszió odaítélésére irányuló eljárásban, illetve gondatlanságból olyan félrevezető információkat szolgáltatott, amelyek érdemben befolyásolhatják a kizárásra, a kiválasztásra vagy az odaítélésre vonatkozó döntéseket;

i)

ha a 2009/81/EK irányelv szerinti védelmi vagy biztonsági területen folytatott koncessziós eljárások esetében a gazdasági szereplővel kapcsolatban bármilyen bizonyíték alapján – beleértve a védett adatforrásokat is – megállapítást nyert, hogy nem kellően megbízható a tagállam biztonságával kapcsolatos kockázatok kizárásához.

a)

azon szolgáltatások, melyek nyújtására nem az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő felügyelete alá tartozó létesítményekben kerül sor, vagy az építési vagy szolgáltatási koncesszió teljesítésében részt vevő beszállítók;

b)

a koncessziós jogosult alvállalkozóinak alvállalkozói, illetve az alvállalkozói lánc további tagjai.

a)

Amennyiben valamely tagállam nemzeti joga a koncessziós jogosult és az alvállalkozók együttes felelősségéről rendelkezik, az érintett tagállamnak biztosítania kell, hogy a vonatkozó szabályok alkalmazása megfeleljen a 30. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.

b)

Az ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők ellenőrizhetik – vagy a tagállamok kötelezhetik őket annak ellenőrzésére –, hogy a 38. cikk (4)–(10) bekezdése alapján fennáll-e kizáró ok az alvállalkozók tekintetében. Ilyen esetekben az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő arra kötelezi a gazdasági szereplőt, hogy más alvállalkozót bízzon meg azon alvállalkozó helyett, amelynek tekintetében az ellenőrzés során kötelezően kizáró ok fennállására derült fény. Az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő kötelezheti a gazdasági szereplőt – illetve valamely tagállam arra kötelezheti az ajánlatkérő szervet vagy közszolgáltató ajánlatkérőt, hogy kötelezze a gazdasági szereplőt –, hogy más alvállalkozót bízzon meg azon alvállalkozó helyett, amelynek tekintetében az ellenőrzés során nem kötelezően kizáró ok fennállására derült fény.

a)

a módosításokra vonatkozóan – függetlenül azok pénzbeli értékétől – az eredeti koncessziós dokumentáció világos, pontos és egyértelmű felülvizsgálati rendelkezéseket tartalmaz, amelyek lehetnek érték-felülvizsgálati rendelkezések vagy opciós kikötések is. A felülvizsgálati rendelkezésekben meg kell állapítani a lehetséges módosítások és opciós kikötések hatályát és jellegét, valamint azokat a feltételeket, amelyek esetén ezek alkalmazhatók. E rendelkezések nem rendelkezhetnek olyan módosításokról és opciós kikötésekről, amelyek megváltoztatnák a koncesszió általános jellegét;

b)

az eredeti koncessziós jogosult részéről további építési beruházásra vagy szolgáltatásnyújtásra van szükség, amelyek nem szerepeltek az eredeti koncesszióban, és amelyek esetében a koncessziós jogosult személye nem változhat meg

A II. mellékletben említetteken kívüli tevékenységek végzésére ajánlatkérő szervek által odaítélt koncessziók esetében az érték növekedése nem haladhatja meg az eredeti koncesszió értékének 50 %-át. Több egymást követő módosítás esetén ez a korlátozás minden egyes módosítás értékére vonatkozik. Az ilyen egymást követő módosítások célja nem lehet ezen irányelv megkerülése;

c)

a következő feltételek együttesen teljesülnek:

d)

azon koncessziós jogosult helyébe, amelynek az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő eredetileg odaítélte a koncessziót, új jogosult lép az alábbiak valamelyikének következményeként:

e)

a módosítások – függetlenül azok értékétől – a (4) bekezdés értelmében nem jelentősek.

i.

a 8. cikkben megállapított értékhatár, és

ii.

az eredeti koncesszió értékének 10 %-a.

a)

a módosítás olyan feltételeket vezet be, amelyek alapján – ha azok a koncesszió odaítélésére irányuló eredeti eljárás részét képezték volna –, lehetőség lett volna az eredetileg kiválasztott részvételre jelentkezőktől eltérő jelentkezők részvételének az engedélyezésére, az eredetileg elfogadott ajánlattól eltérő ajánlat elfogadására, vagy amelyek további résztvevőket ösztönöztek volna a koncesszió odaítélésére irányuló eljárásban való részvételre;

b)

a módosítás következtében a koncesszió gazdaságilag előnyösebbé válik a koncessziós jogosult számára, olyan módon, ahogyan azt az eredeti koncesszió nem tette lehetővé;

c)

a módosítás jelentősen megváltoztatja a koncesszió hatályát;

d)

azon koncessziós jogosult helyébe, amelynek az ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő eredetileg odaítélte a koncessziót, új jogosult lép, és az (1) bekezdés d) pontjában említett feltételek nem állnak fenn.

a)

a koncesszió olyan módosítására került sor, amely a 43. cikk értelmében koncesszió odaítélésére irányuló új eljárás kiírását igényelte volna;

b)

a koncesszió odaítélésekor a koncessziós jogosult tekintetében fennállt a 38. cikk (4) bekezdésében említett esetek valamelyike, és ezért ki kellett volna zárni a koncesszió odaítélésére irányuló eljárásból;

c)

az Európai Unió Bírósága az EUMSZ 258. cikke szerinti eljárásban megállapítja, hogy valamely tagállam elmulasztotta a Szerződések szerinti kötelezettségei teljesítését, mivel az adott tagállamhoz tartozó valamely ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő a szóban forgó koncesszió odaítélése során nem tartotta be a Szerződések és a jelen irányelv szerinti kötelezettségeit.

1.

Az 1. cikkben az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Ez az irányelv a 2014/24/EU (35) európai parlamenti és tanácsi irányelvben említett szerződésekre alkalmazandó, az említett irányelv 7., 8., 9., 10., 11., 12., 15., 16., 17. és 37. cikkével összhangban kizárt szerződések kivételével.

Ez az irányelv a 2014/23/EU (36) európai parlamenti és tanácsi irányelvben említett ajánlatkérő szervek által odaítélt koncessziókra is alkalmazandó, az említett irányelv 10., 11., 12., 17. és 25. cikkével összhangban kizárt koncessziók kivételével.

Ezen irányelv értelmében szerződéseknek minősülnek a közbeszerzési szerződések, a keretmegállapodások, az építési koncessziók, a szolgáltatási koncessziók és a dinamikus beszerzési rendszerek.;

„A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a 2014/24/EU irányelv vagy a 2014/23/EU irányelv hatálya alá tartozó szerződések tekintetében az ajánlatkérő szerv által hozott döntésekkel szemben az ezen irányelv 2–2f. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelően hatékonyan és különösen a lehető leggyorsabban jogorvoslat legyen igénybe vehető azon az alapon, hogy ezek a döntések megsértették a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jogot vagy az e jogot átültető nemzeti jogszabályokat.”

2.

A 2a. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

3.

A 2b. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 2c. cikkben az „a 2004/18/EK irányelv” kifejezés helyébe az „a 2014/24/EU irányelv vagy a 2014/23/EU irányelv” kifejezés lép.

5.

A 2d. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 2f. cikkben az (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

7.

A 3. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság alkalmazhatja a (2)–(5) bekezdésben meghatározott eljárást, ha a szerződés megkötését megelőzően úgy ítéli meg, hogy a 2014/24/EU irányelv vagy a 2014/23/EU irányelv hatálya alá tartozó, a szerződés odaítélésére irányuló eljárás során a közbeszerzésre vonatkozó uniós jogszabályokat súlyosan megsértették.”.

1.

Az 1. cikkben az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Ez az irányelv a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2014/25/EU (37) európai parlamenti és tanácsi irányelvben említett szerződésekre alkalmazandó, az említett irányelv 18–24. cikkével, 27–30. cikkével, 34. vagy 55. cikkével összhangban kizárt szerződések kivételével.

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések magukban foglalják az árubeszerzésre, építési beruházásra és szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseket, keretmegállapodásokat és dinamikus beszerzési rendszereket.

Ez az a közszolgáltató ajánlatkérők által a 2014/23/EU (38) európai parlamenti és tanácsi irányelvben említett, odaítélt koncessziókra is alkalmazandó, kivéve, ha az ilyen szerződéseket az említett irányelv 10., 12., 13., 14., 16., 17. és 25. cikkével összhangban kizárja.;

„A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a 2014/25/EU irányelv vagy a 2014/23/EU irányelv hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a közszolgáltató ajánlatkérő által hozott döntésekkel szemben az ezen irányelv 2–2f. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelően hatékonyan és különösen a lehető leggyorsabban jogorvoslat legyen igénybe vehető azon az alapon, hogy ezek a döntések megsértették a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jogot vagy az e jogot átültető nemzeti jogszabályokat.

2.

A 2a. cikkben a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

3.

A 2b. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 2c. cikkben az „a 2004/17/EK irányelv” kifejezés helyébe az „a 2014/25/EU irányelv vagy a 2014/23/EU irányelv” kifejezés lép.

5.

A 2d. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 2f. cikk (1) bekezdésében az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

7.

A 8. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság alkalmazhatja a (2)–(5) bekezdésben meghatározott eljárást, ha a szerződés megkötését megelőzően úgy ítéli meg, hogy a 2014/25/EU irányelv vagy a 2014/23/EU irányelv hatálya alá tartozó közbeszerzési, illetve koncessziós eljárás során, illetve a 2014/25/EU irányelv 26. cikke (1) bekezdésével kapcsolatban – olyan közszolgáltató ajánlatkérők esetén, amelyekre ez utóbbi rendelkezést alkalmazni kell – a beszerzésre vonatkozó közösségi jogot súlyosan megsértették.”.

28.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/65

(1)

A közbeszerzési szerződések tagállami hatóságok által vagy nevében történő odaítélésének meg kell felelnie az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) alapelveinek, különösen az áruk szabad mozgásának, a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának, valamint az ezekből származó elveknek, mint például az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetés tilalma, a kölcsönös elismerés, az arányosság és az átláthatóság elvének. Ugyanakkor a bizonyos értéket meghaladó közbeszerzési szerződések tekintetében a nemzeti közbeszerzési eljárásokat koordináló rendelkezéseket kell megállapítani annak érdekében, hogy az említett elvek a gyakorlatban is érvényesüljenek, és a közbeszerzés területén biztosítva legyen a verseny.

(2)

A közbeszerzés kulcsszerepet játszik az „Európa 2020, Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményben szereplő Európa 2020 stratégiában (a továbbiakban: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia) mint a közforrások leghatékonyabb felhasználásának biztosításához, egyúttal az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés eléréséhez alkalmazandó egyik piaci alapú eszköz. Ezért a közbeszerzési szabályokat, amelyeket a 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4),valamint a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) alapján fogadtak el, felül kell vizsgálni és modernizálni kell a közkiadások hatékonyságának növelése érdekében, elősegítve különösen a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) a közbeszerzésben való részvételét, valamint annak érdekében, hogy a beszerzők jobban fel tudják használni a közbeszerzést a közös társadalmi célok támogatására. Szükség van ezenkívül az alapfogalmak tisztázására a jogbiztonság érdekében, valamint az Európai Unió Bírósága vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata egyes aspektusainak beépítésére.

(3)

Ezen irányelv végrehajtása során figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (6), különösen a kommunikációs eszközök megválasztásával, a műszaki leírásokkal, az odaítélési szempontokkal és a szerződés teljesítésének feltételeivel kapcsolatban.

(4)

A közszféra intézkedéseinek egyre sokrétűbb formái szükségessé tették magának a közbeszerzés fogalmának a pontosabb meghatározását. Ez a pontosítás azonban nem szélesítheti ki ennek az irányelvnek a hatályát a 2004/18/EK irányelv hatályához képest. Az uniós közbeszerzési szabályoknak nem céljuk, hogy a közpénzek kifizetésének minden formáját szabályozzák; kizárólag azokra vonatkoznak, amelyek közbeszerzési szerződés alapján nyújtott ellenérték fejében teljesített építési beruházások, árubeszerzések vagy szolgáltatásnyújtások megszerzésére irányulnak. Egyértelműen meg kell azonban határozni, hogy az ilyen építési beruházásoknak, árubeszerzéseknek és szolgáltatásnyújtásoknak ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk, akár vásárlás, akár lízing, akár egyéb szerződéses formában kerül sor végrehajtásukra.

A beszerzés fogalma tágan értendő, a szóban forgó építési beruházás, árubeszerzés vagy szolgáltatásnyújtás előnyeinek megszerzése értelmében, amihez nem feltétlenül szükséges az ajánlatkérő részére történő tulajdonjog-átruházás. Továbbá egy tevékenységnek pusztán a finanszírozása, különösen támogatás formájában – amihez gyakran kapcsolódik a kapott összegek visszatérítésének kötelezettsége, ha azokat nem használták fel a tervezett célokra – általában nem tartozik a közbeszerzési szabályok hatálya alá. Hasonlóképpen, az olyan helyzetek, amikor a bizonyos feltételeknek megfelelő összes gazdasági szereplő további kiválasztási követelmények nélkül jogosult egy adott feladat elvégzésére, mint például a fogyasztók általi kiválasztás vagy a szolgáltatásra jogosító utalványok rendszere, nem tekintendők közbeszerzésnek, hanem csak egyszerű engedélyezési rendszernek (például a gyógyszerek vagy orvosi szolgáltatások engedélyezése).

(5)

Emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem kötelezi a tagállamokat arra, hogy alvállalkozásba adják vagy kiszervezzék azon szolgáltatások nyújtását, amelyeket maguk kívánnak nyújtani, illetve amelyeket az ezen irányelv szerinti közbeszerzési szerződésektől eltérő módon kívánnak megszervezni. A törvényi vagy rendeleti előírások, illetve munkaszerződések alapján történő szolgáltatásnyújtás nem tartozik ennek az irányelvnek a hatálya alá. Néhány tagállamban ilyen szolgáltatásnak minősülnek például egyes közigazgatási és kormányzati szolgáltatások, mint például a végrehajtói és törvényhozói szolgáltatások, illetve egyes közösségi szolgáltatások, mint például a külügyekkel kapcsolatos szolgáltatások, az igazságügyi szolgáltatások vagy a kötelező társadalombiztosításhoz kötődő szolgáltatások.

(6)

Helyénvaló továbbá emlékeztetni arra, hogy ez az irányelv nem érintheti a tagállamok szociális biztonsági jogszabályait. Nem foglalkozhat továbbá sem a közjogi vagy magánjogi jogalanyok számára fenntartott általános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizációjával, sem pedig a szolgáltatást nyújtó közjogi jogalanyok privatizációjával.

Ugyanígy arra is emlékeztetni kell, hogy a tagállamok szabadon eldönthetik, hogy a kötelező szociális szolgáltatások és egyéb olyan szolgáltatások, mint például a postai szolgáltatások nyújtását általános gazdasági érdekű szolgáltatásokként, általános érdekű nem gazdasági szolgáltatásokként vagy pedig ezek keverékeként szervezik meg. Célszerű egyértelműen meghatározni, hogy az általános érdekű nem gazdasági szolgáltatásoknak nem szabad ezen irányelv hatálya alá tartozniuk.

(7)

Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy ez az irányelv nem sérti az állami, területi és települési hatóságok azon szabadságát, hogy – az uniós jognak megfelelően és közpolitikai céljaik teljesítése érdekében – meghatározzák az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fogalmát, azok körét és a nyújtandó szolgáltatás jellemzőit, beleértve a szolgáltatás minőségével kapcsolatos feltételeket is. Ezen irányelv nem sérti továbbá az állami, területi és települési hatóságok arra vonatkozó hatáskörét, hogy az EUMSZ 14. cikkének és az EUMSZ-hez és az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) csatolt, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvnek megfelelően általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat nyújtsanak, rendeljenek meg és finanszírozzanak. Ezenkívül az irányelv nem foglalkozik az általános gazdasági érdekű szolgáltatások finanszírozásával, és nem vonatkozik a tagállamok által – különösen szociális területen – az Unió versenyjogi szabályaival összhangban működtetett támogatási rendszerekre.

(8)

Egy szerződés csak akkor minősül építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésnek, ha tárgya kifejezetten a II. mellékletben felsorolt tevékenységek elvégzése, még abban az esetben is, ha a szerződés az e tevékenységek elvégzéséhez szükséges egyéb szolgáltatások nyújtására is kiterjed. A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – különösen az ingatlankezelési szolgáltatások területén – bizonyos körülmények között építési munkát is tartalmazhatnak. Azonban ha az építési beruházás a szerződés fő tárgyához képest mellékes és annak csupán lehetséges következménye vagy kiegészítése, az a tény, hogy a szerződés építési beruházást is tartalmaz, nem indokolja a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésként történő minősítését.

Az építési beruházásra irányuló szerződések sokféleségét figyelembe véve azonban, az ajánlatkérő szervek számára lehetővé kell tenni, hogy az építési beruházások tervezésére és kivitelezésére irányuló szerződéseket akár külön-külön, akár együttesen ítéljék oda. Ennek az irányelvnek nem célja, hogy előírja az ajánlatok külön-külön, illetve együttesen történő elbírálását.

(9)

A valamely ajánlatkérő által megállapított követelményeknek megfelelő építési beruházás kivitelezéséhez szükséges, hogy az adott ajánlatkérő előzőleg intézkedéseket hozzon az építési beruházás típusának meghatározására, vagy legalább döntő befolyással rendelkezzen annak a tervezésére. Nem változtathat a szerződés építési beruházásra irányuló szerződésnek minősülésén az, hogy a szerződő fél az építési munkát egészben vagy részben saját eszközeivel, illetve más eszközökkel teljesíti-e, amennyiben a szerződő felet jogi úton érvényesíthető, közvetlen vagy közvetett kötelezettség terheli az építési munka teljesítését illetően.

(10)

Az Európai Unió Bírósága az ítélkezési gyakorlatában több alkalommal megvizsgálta az „ajánlatkérők”, valamint különösen a „közjogi intézmények” fogalmát. Annak egyértelművé tétele érdekében, hogy ezen irányelv személyi hatályának változatlannak kell maradnia, célszerű megtartani a Bíróság által alapul vett fogalommeghatározást, valamint a fogalommeghatározások megértésének elősegítésére beépíteni az ítélkezési gyakorlatból vett néhány pontosítást, anélkül azonban, hogy ezáltal megváltozna a joghatóság által kidolgozott fogalom értelmezése. E célból egyértelművé kell tenni, hogy az olyan szerv, amely szokásos piaci feltételekkel működik, nyereségorientált, és a tevékenysége végzéséből eredő veszteségeket maga viseli, nem tekintendő „közjogi intézménynek”, mivel azok a közérdekű célok, amelyek teljesítésére létrehozták, vagy amelyek teljesítésével megbízták, gazdasági vagy üzleti jellegűnek minősülhetnek.

A Bíróság hasonlóképpen megvizsgálta a kérdéses intézmény finanszírozási forrásaival kapcsolatos feltételt, és többek között kijelentette, hogy a „nagyobb részében” finanszírozott azt jelenti, hogy több mint felerészben finanszírozott, továbbá az ilyen finanszírozásnak részét képezhetik a felhasználók által fizetett, a közjogi szabályokkal összhangban kivetett, kiszámított és beszedett összegek.

(11)

Vegyes szerződések esetében az alkalmazandó szabályokat a szerződés fő tárgyának függvényében kell meghatározni, amennyiben a szerződést alkotó különböző részeket nem lehet objektív módon szétválasztani. Ezért tehát pontosítani kell, hogy az ajánlatkérőknek milyen módon kell eldönteniük azt, hogy a különböző részek szétválaszthatók-e. A pontosításnak az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatán kell alapulnia.

A döntést eseti alapon kell meghozni, és e tekintetben nem lehet elegendő az ajánlatkérő azon kifejezett vagy feltételezett szándéka, hogy a vegyes szerződés különböző aspektusait oszthatatlannak tekintse, hanem ezt a tényt és az egyetlen szerződés megkötésének szükségszerűségét objektív bizonyítékokkal kell alátámasztani. Az egyetlen szerződés megkötése bizonyítottan szükséges lehet például olyan egyetlen épület építése esetében, amelynek egyik részét közvetlenül maga az érintett ajánlatkérő fogja használni, egy másik részét pedig koncessziós alapon fogja működtetni, például nyilvános parkolóként. Egyértelművé kell tenni, hogy az egyetlen szerződés megkötését szükségessé tehetik mind műszaki, mind gazdasági jellegű okok.

(12)

A szétválasztható vegyes szerződések esetében az ajánlatkérők számára mindig nyitva áll az a lehetőség, hogy a vegyes szerződés különálló részeire külön szerződéseket ítéljenek oda, amely esetben az egyes különálló részekre vonatkozó rendelkezéseket kizárólag az adott szerződés sajátosságai alapján kell meghatározni. Másrészt azonban, ha az ajánlatkérők úgy döntenek, hogy a szerződést más elemekre is kiterjesztik – függetlenül azok értékétől, illetve attól, hogy az új elemek egyébként milyen jogi szabályozás hatálya alá esnének –, az alapelvnek annak kell lennie, hogy amennyiben egy szerződést egyetlen szerződésként ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban kellene odaítélni, akkor a vegyes szerződés egészére is ezt az irányelvet kell alkalmazni.

(13)

Külön rendelkezni kell azonban az olyan vegyes szerződésekről, amelyek védelmi vagy biztonsági vonatkozásúak, illetve amelyek olyan részeket tartalmaznak, amelyek nem esnek az EUMSZ hatálya alá. Ilyen esetekben lehetővé kell tenni ezen irányelv alkalmazásának a mellőzését, feltéve, hogy az egyetlen szerződés odaítélése objektív szempontok alapján indokolt, továbbá hogy az egyetlen szerződés odaítélésével kapcsolatos döntést nem azzal a céllal hozták meg, hogy bizonyos szerződéseket kizárjanak ezen irányelv, illetve a 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) hatálya alól. Egyértelművé kell tenni, hogy az ajánlatkérő szerveket semmi nem akadályozhatja abban, hogy egyes vegyes szerződések esetében a 2009/81/EK irányelv alkalmazása helyett ezen irányelv alkalmazása mellett döntsenek.

(14)

Egyértelművé kell tenni, hogy a „gazdasági szereplők” fogalmát tágan kell értelmezni, hogy abba minden olyan személy és/vagy jogalany beletartozzon, aki, illetve amely a piacon építési beruházások és/vagy építmények kivitelezését, áru leszállítását vagy szolgáltatások nyújtását kínálja, függetlenül attól, hogy azok milyen társasági formában működnek. Így a vállalkozásoknak, fióktelepeknek, leányvállalatoknak, partnerségeknek, szövetkezeteknek, részvénytársaságoknak, magán- vagy állami egyetemeknek, illetve a természetes személytől eltérő valamennyi jogalanynak a gazdasági szereplő fogalmába kell tartoznia, függetlenül attól, hogy azok minden tekintetben „jogi személyeknek” minősülnek-e.

(15)

Tisztázni kell, hogy gazdasági szereplők csoportjai – abban az esetben is, ha ideiglenes társulás formájában működnek együtt – anélkül vehetnek részt odaítélési eljárásokban, hogy meghatározott jogi formával kellene rendelkezniük. Amennyiben az szükséges, például együttes és többszörös felelősség előírása esetén, kötelezővé lehet tenni adott jogi forma felvételét azon csoportok számára, amelyeknek a szerződést odaítélték.

Tisztázni kell azt is, hogy az ajánlatkérő szervek számára lehetővé kell tenni annak kifejezett meghatározását, hogy a gazdasági szereplők csoportjainak miként kell teljesíteniük a gazdasági és pénzügyi helyzetükre vonatkozóan az ebben az irányelvben foglalt követelményeket vagy a technikai és szakmai alkalmasságukra vonatkozó feltételeket, amelyek a közbeszerzésben egyénileg részt vevő gazdasági szereplőkre vonatkoznak.

A szerződések gazdasági szereplők csoportjai általi teljesítése szükségessé teheti olyan feltételek megszabását, amelyek egyéni ajánlattevőkre nem vonatkoznak. Ezen – objektív indokokon alapuló és arányos – feltételek közé tartozhat például közös képviselet vagy vezető partner kijelölésének a kötelezettsége a közbeszerzési eljárás céljára vagy a csoport összetételére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség.

(16)

Az ajánlatkérő szerveknek a nemzeti jog alapján rendelkezésükre álló minden lehetséges eszközt igénybe kell venniük annak érdekében, hogy megakadályozzák a közbeszerzési eljárások összeférhetetlenségből eredő torzulását. Alkalmazhatnak többek között az összeférhetetlenség azonosítását, megelőzését és orvoslását szolgáló eljárásokat.

(17)

Az 1994. december 22-i 94/800/EK tanácsi határozattal (8) a Tanács jóváhagyta különösen a Kereskedelmi Világszervezet közbeszerzésről szóló megállapodását (a továbbiakban: a közbeszerzésről szóló megállapodás). A közbeszerzésről szóló megállapodás célja a közbeszerzési szerződésekkel összefüggő, kiegyensúlyozott jogok és kötelezettségek multilaterális keretének a létrehozása a világkereskedelem liberalizálása és bővítése céljából. A közbeszerzésről szóló megállapodás 1., 2., 4. és 5. melléklete és az Európai Uniónak szóló általános megjegyzések I. függelékének, továbbá az Európai Uniót kötelező egyéb vonatkozó nemzetközi megállapodások hatálya alá tartozó szerződések esetében az ajánlatkérőknek úgy kell teljesíteniük az említett megállapodások alapján fennálló kötelezettségeiket, hogy ezt az irányelvet alkalmazzák azon harmadik országok gazdasági szereplőire, amelyek a megállapodások aláíró felei.

(18)

A közbeszerzésről szóló megállapodás bizonyos, az abban meghatározott, különleges lehívási jogként megjelenő értékhatár feletti szerződésekre vonatkozik. Az ezen irányelvben megállapított értékhatárokat össze kell hangolni annak biztosítása érdekében, hogy megfeleljenek a közbeszerzésről szóló megállapodásban szereplő értékhatárok euróban kifejezett értékeinek. Rendelkezni kell továbbá az euróban kifejezett értékhatárok rendszeres felülvizsgálatáról, hogy azokat tisztán matematikai műveletek útján az euro e különleges lehívási jogokhoz viszonyított árfolyamának lehetséges mozgásához lehessen igazítani. A közbeszerzésről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások következő fordulója során meg kell vizsgálni, hogy e rendszeres matematikai kiigazítások mellett szükséges-e a megállapodásban foglalt értékhatárok növelése is.

(19)

Egyértelművé kell tenni, hogy egy szerződés értékének a megbecsléséhez minden bevételt figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy az az ajánlatkérőtől vagy harmadik felektől származik-e. Egyértelművé kell tenni azt is, hogy az értékhatárok tervezése céljából hasonló árubeszerzések alatt az azonos vagy hasonló felhasználásra szánt termékek értendők, például különböző élelmiszerek vagy különböző irodai bútorok beszerzése. Az érintett területen működő valamely gazdasági szereplő jellemzően valószínűleg a szokásos termékskálája részeként szállítja ezeket a termékeket.

(20)

Egy adott közbeszerzési eljárás értékének becslése céljából egyértelművé kell tenni, hogy csak abban az esetben lehetséges az érték becslését a közbeszerzési eljárás valamely részére alapozni, ha annak objektív indokai vannak. Indokolt lehet például a szerződés értékét az ajánlatkérő szerv egy különálló működési egységének – például iskolának vagy óvodának – a szintjén megbecsülni, amennyiben a szóban forgó egység önálló felelősséget visel saját közbeszerzési eljárásáért. Ez abban az esetben vélelmezhető, ha a különálló működési egység önállóan folytatja le a közbeszerzési eljárást és dönt a beszerzésekről, külön költségvetési sor felett rendelkezik az érintett közbeszerzés céljára, önállóan köti meg a szerződést és finanszírozza azt a rendelkezésére álló költségvetésből. A részekre osztáson alapuló értékbecslés nem indokolt, ha az ajánlatkérő szerv a közbeszerzési eljárást csupán decentralizált módon folytatja le.

(21)

Azon közbeszerzési szerződések, amelyeket a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérő szervek ítélnek oda, és amelyek e területekhez tartozó tevékenységekre vonatkoznak, a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartoznak (9). A tengeri, part menti vagy folyami közlekedési szolgáltatásokat működtető ajánlatkérő szervek által e szolgáltatásokkal összefüggésben odaítélt szerződések ezen irányelv hatálya alá tartoznak.

(22)

Mivel címzettjei a tagállamok, ez az irányelv nem vonatkozik a nemzetközi szervezetek által saját nevükben és saját javukra megvalósított közbeszerzésekre. Tisztázni kell azonban, hogy milyen mértékben alkalmazandó ez az irányelv azokra a közbeszerzésekre, amelyekre külön nemzetközi szabályok vonatkoznak.

(23)

Bizonyos audiovizuális és rádióműsor-szolgáltatások nyújtására vonatkozó közbeszerzési szerződések odaítélése során lehetőséget kell biztosítani bizonyos kulturális és társadalmi jelentőségű szempontok figyelembevételére is, ezért a közbeszerzési szabályok alkalmazása e szolgáltatások esetében nem megfelelő. Ezért kivételt kell megállapítani azokra a maguk a médiaszolgáltatók által odaítélt, szolgáltatásnyújtásra vonatkozó közbeszerzési szerződésekre, amelyek felhasználásra kész programanyagok megvételére, kidolgozására, gyártására vagy közös gyártására, illetve egyéb előkészítő szolgáltatásokra, így pl. a programanyag gyártásához szükséges forgatókönyvre vagy előadóművészi előadásra vonatkoznak. Egyértelművé kell továbbá tenni, hogy ennek a kivételnek a sugárzott műsorszolgáltatásokra és a lekérhető (nem lineáris) szolgáltatásokra egyaránt vonatkoznia kell. A kivétel nem alkalmazandó azonban az ilyen programanyagok gyártásához, közös gyártásához és közvetítéséhez szükséges műszaki berendezések beszerzésére.

(24)

Emlékeztetni kell arra, hogy a választott bírói és békéltetési szolgáltatásokat általában olyan szervek vagy magánszemélyek nyújtják, amelyeknek, illetve akiknek a kijelölésére vagy megválasztása a közbeszerzési szabályok hatálya alá nem vonható módon történik. Egyértelműen le kell szögezni, hogy ezen irányelv hatálya az ilyen szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre – azok nemzeti jog szerinti megnevezésétől függetlenül – nem terjed ki.

(25)

Több olyan jogi szolgáltatás is létezik, amelyet valamely tagállami bíróság által kijelölt szolgáltató nyújt, amelynek keretében az igazságszolgáltatási eljárásokban ügyvédek képviselik az ügyfeleket, amelyeket közjegyzőnek kell nyújtania, vagy amelyek hivatalos hatósági jogkör gyakorlásához kapcsolódnak. Az ilyen jogi szolgáltatásokat általában olyan szervek vagy magánszemélyek nyújtják, amelyeket vagy akiket a közbeszerzési szabályok hatálya alá nem vonható módon jelöltek vagy választottak ki – ide tartozhat például egyes tagállamokban az ügyészek kijelölése –. Az említett jogi szolgáltatásokat ezért ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól.

(26)

Célszerű egyértelművé tenni, hogy a pénzügyi eszközök elnevezés ebben az irányelvben ugyanazon értelemben használatos, mint a többi belső piaci jogszabályban, és az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz és az Európai Stabilitási Mechanizmus közelmúltbeli létrehozására tekintettel elő kell írni, hogy az említett eszközzel és mechanizmussal végrehajtott műveleteket ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól. Végezetül azt is egyértelművé kell tenni, hogy a hiteleket, függetlenül attól, hogy értékpapírok vagy más pénzügyi eszközök kibocsátásához vagy ezekkel végzett más műveletekhez kapcsolódnak-e, ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól.

(27)

Emlékeztetni kell arra, hogy az 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 5. cikkének (1) bekezdése kifejezetten leszögezi, hogy az autóbusszal vagy villamossal végzett személyszállítási közszolgáltatásra vonatkozó szolgáltatási és közszolgáltatási szerződésekre a 2004/17/EK, illetve a 2004/18/EK irányelv, míg az autóbusszal vagy villamossal végzett személyszállítási szolgáltatási koncessziós szerződések esetében maga az 1370/2007/EK rendelet alkalmazandó. Emlékeztetni kell továbbá arra is, hogy a vasúttal vagy metróval végzett személyszállítási közszolgáltatásra irányuló (közbeszerzési) szerződésekre és szolgáltatási koncessziós szerződésekre továbbra is az említett rendelet alkalmazandó. Az ezen irányelv és az 1370/2007/EK rendelet közötti viszony egyértelművé tétele érdekében kifejezetten elő kell tehát írni, hogy ezen irányelv nem alkalmazandó a vasúttal vagy metróval végzett személyszállítási közszolgáltatások nyújtására irányuló közbeszerzési szerződésekre, és azok odaítélésére továbbra is az említett rendeletnek kell vonatkoznia. Amennyiben az 1370/2007/EK rendelet lehetővé teszi, hogy a tagállami jog eltérjen az említett rendeletben megállapított szabályoktól, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy továbbra is előírják a nemzeti jogukban, hogy a vasúttal vagy metróval végzett személyszállítási közszolgáltatások nyújtására irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésére az általános közbeszerzési szabályaik szerinti szerződések odaítélésére irányuló eljárásban kerüljön sor.

(28)

Ez az irányelv nem alkalmazandó bizonyos sürgősségi szolgáltatások esetében, amelyek ellátását nonprofit szervezetek vagy egyesületek biztosítják, mivel abban az esetben, ha e szolgáltatókat az ezen irányelvben előírt eljárás szerint kellene kiválasztani, e szervezetek egyedi sajátosságai nehezen lennének megőrizhetők. A kizárásnak mindazonáltal a szigorú értelemben vett szükséges mértékre kell korlátozódnia. Ennek megfelelően kifejezetten le kell szögezni, hogy a betegszállítási mentőszolgáltatások nem zárhatók ki az irányelv hatálya alól. Ezzel összefüggésben egyértelműen rendelkezni kell arról is, hogy a 601-es CPV-csoport („Szárazföldi szállítási szolgáltatások”) nem foglalja magában a mentőszolgáltatásokat, amelyek a 8514-es alosztályba tartoznak. Egyértelművé kell tenni tehát, hogy azokra a 85143000-3 CPV-kód alá tartozó szolgáltatásokra, amelyek kizárólag betegszállítási mentőszolgáltatásból állnak, a szociális és egyéb szolgáltatásokra megállapított különszabályokat (a továbbiakban: az enyhébb szabályozás) kell alkalmazni. Következésképpen az általános értelemben vett mentőszolgáltatás nyújtásáról szóló vegyes szerződések is az enyhébb szabályozás alá tartoznának, amennyiben a betegszállítási mentőszolgáltatások értéke meghaladná az egyéb mentőszolgáltatások értékét;

(29)

Emlékeztetni kell arra, hogy ez az irányelv csak a tagállamok ajánlatkérő szerveire vonatkozik. Következésképpen rendelkezései a politikai pártokra általában véve nem alkalmazandók, hiszen azok nem ajánlatkérő szervek. Egyes tagállamokban azonban lehetnek olyan politikai pártok, amelyek közjogi intézménynek minősülnek.

Bizonyos szolgáltatások (mint például a propagandafilmek és a videofilm-gyártás) azonban – amennyiben azokat választási kampány keretében nyújtják – olyannyira elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a szolgáltató politikai nézeteivel, hogy a szolgáltatók kiválasztása ennek megfelelően rendszerint a közbeszerzési szabályok alá nem vonható módon történik.

Végül pedig, emlékeztetni kell arra, hogy az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok alapító okiratára és finanszírozására az ezen irányelvben foglaltaktól eltérő szabályok vonatkoznak.

(30)

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy egy adott szolgáltatásnak csak egy ajánlatkérő szerv vagy ajánlatkérő szervek egy társulása lehet az egyedüli forrása, amely az EUMSZ-szel összeegyeztethető, törvényi, rendeleti és kihirdetett közigazgatási rendelkezések értelmében kizárólagos jogot élvez a szolgáltatás nyújtására. Egyértelművé kell tenni, hogy ezen irányelv hatályának nem kell kiterjednie a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések ezen ajánlatkérő szervvel vagy társulással való odaítélésére.

(31)

Jelentős a jogbizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a közszférába tartozó szervezetek közötti szerződésekre milyen mértékben vonatkozzanak a közbeszerzési szabályok. A tagállamok – sőt az egyes ajánlatkérő szervek is – egymástól eltérően értelmezik az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Ezért szükséges annak tisztázása, hogy a közszférán belül kötött szerződésekre mely esetekben nem alkalmazandók a közbeszerzési szabályok.

E kérdés tisztázását az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatában meghatározott elveknek kell vezérelniük. Önmagában az a tény, hogy egy megállapodásban mindkét fél közjogi hatóság, nem zárja ki a közbeszerzési szabályok alkalmazását. A közbeszerzési szabályok alkalmazása ugyanakkor nem képezheti akadályát annak, hogy a hatóságok saját forrásaik felhasználásával lássák el a rájuk bízott közszolgáltatási feladatokat, amibe beletartozik a más hatóságokkal folytatott együttműködés lehetősége is.

Biztosítani kell, hogy a mentesített közszférabeli szervek közötti együttműködés ne eredményezze a verseny torzulását a magánszféra gazdasági szereplői viszonylatában, amennyiben valamely magánszolgáltatót versenyelőnyhöz juttat versenytársaihoz képest.

(32)

A kontrollált jogi személyeknek odaítélt közbeszerzési szerződésekre nem kell alkalmazni az ebben az irányelvben előírt eljárásokat, amennyiben az ajánlatkérő szerv az érintett jogi személy fölött olyan kontrollt gyakorol, amely a saját részlegei fölötti kontrollhoz hasonló, feltéve, hogy a kontrollált jogi személy a tevékenységeinek több mint 80 %-át a kontrollt gyakorló ajánlatkérő szerv vagy az ezen ajánlatkérő szerv által kontrollált más jogi személyek által rá bízott feladatok teljesítésével összefüggésben végzi, függetlenül attól, hogy ki a szerződésteljesítés kedvezményezettje.

E mentesség nem terjedhet ki az olyan helyzetekre, amikor a magánszférához tartozó gazdasági szereplő közvetlen részesedéssel rendelkezik a kontrollált jogi személy tőkéjében, mivel ilyen esetben a közbeszerzési szerződés versenyeljárás nélküli odaítélése a kontrollált jogi személyben tőkerészesedéssel bíró magánszférabeli gazdasági szereplőt indokolatlan előnyhöz juttatná versenytársaival szemben. Tekintettel azonban a kötelező tagságot előíró közjogi intézmények egyéni sajátosságaira – azaz például a bizonyos közszolgáltatások irányításáért vagy gyakorlásáért felelős szervezetek esetében – nem helyénvaló, hogy ez a rendelkezés alkalmazandó legyen az olyan helyzetekben, amikor valamely, a Szerződésekkel összhangban lévő nemzeti jogalkotási rendelkezés írja elő, hogy egyes magánszférabeli gazdasági szereplőknek részesedéssel kell rendelkezniük az ellenőrzött jogi személy tőkéjében, feltéve, hogy az adott részesedés nem kontrolláló és nem blokkoló részesedés, és nem jár az ellenőrzött jogi személy döntéseire nézve meghatározó befolyással. Egyértelművé kell tenni továbbá, hogy jelen összefüggésben csak a kontrollált jogi személy tőkéjében való közvetlen magánrészesedés bír meghatározó jelentőséggel. Az tehát, ha a kontrollt gyakorló ajánlatkérő szerv vagy szervek tőkéjében magánrészesedés áll fenn, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kontrollált jogi személynek az ezen irányelv által előírt eljárások nélkül ítéljenek oda közbeszerzési szerződéseket, mivel a szóban forgó részesedések nem gátolják a magánszférához tartozó gazdasági szereplők közötti versenyt.

Szintén világossá kell tenni azt, hogy az ajánlatkérő szerveknek – így többek között közjogi intézményeknek –, amelyekben magántőke-részesedés is fennállhat, jogában kell, hogy álljon a horizontális együttműködésre vonatkozó mentesség igénybevétele. Következésképpen, amennyiben a horizontális együttműködéssel kapcsolatos összes egyéb feltétel teljesül, a horizontális együttműködésre vonatkozó mentességnek ki kell terjednie az ilyen ajánlatkérő szervekre is, feltéve, hogy a szerződés megkötésére kizárólag ajánlatkérő szervek között kerül sor.

(33)

Az ajánlatkérő szervek számára lehetővé kell tenni – anélkül, hogy kötelesek lennének meghatározott jogi formát választani –, hogy úgy dönthessenek, hogy együttműködés keretében, közösen biztosítják közszolgáltatásaikat. Az együttműködés kiterjedhet a részt vevő hatóságokra ruházott vagy általuk vállalt szolgáltatások vagy felelősségi körök ellátásával kapcsolatos összes tevékenységtípusra, így például a helyi vagy regionális hatóságok kötelező vagy önkéntes feladataira vagy a közjog által bizonyos szervekre bízott szolgáltatásokra is. A különböző részt vevő hatóságok által nyújtott szolgáltatásoknak nem kell szükségszerűen azonosaknak lenniük; lehetnek egymást kiegészítő jellegűek is.

A közszolgáltatások közös nyújtására vonatkozó szerződéseknek nem kell az ezen irányelvben meghatározott szabályok hatálya alá tartozniuk, feltéve, hogy megkötésükre kizárólag ajánlatkérő szervek között kerül sor, hogy az adott együttműködés végrehajtása kizárólag a közérdekkel kapcsolatos megfontolások alapján történik, és hogy általuk egyetlen magánszektorbeli szolgáltató sem kerül a versenytársainál előnyösebb versenyhelyzetbe.

Az említett feltételek teljesítése érdekében az együttműködést kooperatív koncepcióra kell alapozni. Az együttműködés nem jelenti szükségszerűen, hogy minden résztvevő hatóság köteles a főbb szerződésbeli kötelezettségek teljesítéséből részt vállalni, csak valamilyen kötelezettségvállalással hozzá kell járulnia a szóban forgó közszolgáltatás együttműködés keretében való ellátásához. Az együttműködés végrehajtását továbbá – ideértve a részt vevő ajánlatkérő szervek közötti pénzügyi transzfereket is – kizárólag a közérdekkel kapcsolatos megfontolások vezérelhetik.

(34)

Léteznek bizonyos esetek, amikor egy jogi személy – a vonatkozó nemzeti jogi rendelkezések értelmében – meghatározott ajánlatkérő szervek eszközeként vagy szakmai részlegeként működik, és köteles ezen ajánlatkérő szervek utasításait végrehajtani, anélkül, hogy befolyásolni tudná a teljesítésért járó ellenszolgáltatást. Az ilyen tisztán adminisztratív kapcsolat a nem szerződéses jellege következtében nem tartozhat a közbeszerzési eljárások hatálya alá.

(35)

A kutatási és fejlesztési (K+F) programok üzleti forrásokból történő társfinanszírozását ösztönözni kell. Következésképpen egyértelművé kell tenni, hogy ez az irányelv csak akkor alkalmazandó, ha nem kerül sor ilyen társfinanszírozásra, és ha a K+F tevékenységek eredményére az érintett ajánlatkérő szerv jogosult. Mindez nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a szóban forgó tevékenységeket elvégző szolgáltató az eredményekről szóló beszámolót tegyen közzé, feltéve, hogy továbbra is az ajánlatkérő szerv kizárólagos joga marad a K+F eredményeknek a saját tevékenysége céljaira történő felhasználása. Mindazonáltal a K+F eredmények fiktív megosztása vagy a szolgáltató díjazásához való jelképes hozzájárulás nem akadálya ezen irányelv alkalmazásának.

(36)

A foglalkoztatás és a munkavégzés hozzájárul a társadalomba történő beilleszkedéshez, továbbá kulcsfontosságú eleme az esélyegyenlőség biztosításának is. E tekintetben a védett műhelyek jelentős szerepet tölthetnek be. Ugyanez mondható el a többi olyan szociális vállalkozásról is, amelynek fő célja a fogyatékossággal élő vagy hátrányos helyzetű személyek – például a munkanélküliek, a hátrányos helyzetű kisebbségekhez tartozók vagy a más módon a társadalom peremére szorult személyek – szociális és szakmai beilleszkedésének vagy újrabeilleszkedésének az elősegítése. Előfordulhat azonban, hogy ezek a műhelyek vagy vállalkozások az általános versenyfeltételek mellett nem nyernének el közbeszerzést. Következésképpen indokolt előírni, hogy a tagállamok a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljárásokban vagy azok egyes részeiben való részvétel jogát fenntarthatják ilyen műhelyek vagy vállalkozások számára, illetve a szerződések teljesítését a védett munkahely-teremtési programok keretébe illesztéshez köthetik.

(37)

A környezeti, szociális és munkaügyi követelményeknek a közbeszerzési eljárásokba való megfelelő beépítése érdekében különösen fontos az, hogy a tagállamok és az ajánlatkérő szervek megtegyék a megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy teljesüljenek mindazok a környezeti, szociális és munkajogi kötelezettségek, amelyek a nemzeti és az uniós jog törvényi, rendeleti, határozati és szabályozási előírásai, valamint a kollektív szerződések rendelkezései értelmében az építési beruházások megvalósításának vagy a szolgáltatások teljesítésének helyén alkalmazandók, feltéve, hogy e szabályok és azok alkalmazása összhangban van az uniós joggal. A szerződések teljesítése során hasonlóképpen alkalmazandók a valamennyi tagállam által megerősített, a X. mellékletben felsorolt nemzetközi megállapodásokból fakadó kötelezettségek is. Ez azonban semmiképpen nem lehet akadálya a munkavállalók számára kedvezőbb alkalmazási feltételek alkalmazásának.

A vonatkozó intézkedéseket az uniós jog alapelveivel összhangban kell alkalmazni, különös tekintettel az egyenlő bánásmód biztosítására. Az említett vonatkozó intézkedések a 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (11) összhangban, olyan módon alkalmazandók, amely biztosítja az egyenlő bánásmódot, és nem eredményez közvetlen vagy közvetett megkülönböztetést a más tagállambeli gazdasági szereplőkkel vagy munkavállalókkal szemben.

(38)

A szolgáltatások nyújtása helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol azok jellemző teljesítésére sor kerül. Amennyiben a szolgáltatás távszolgáltatás, például telefonos ügyfélszolgálatok által nyújtott szolgáltatások esetében, akkor úgy kell tekinteni, hogy e szolgáltatások teljesítésére azok végrehajtásának helyén kerül sor, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás milyen tagállamba és milyen helyre irányul.

(39)

A vonatkozó kötelezettségeknek szerződéses rendelkezések felelhetnek meg. Lehetővé kell tenni olyan rendelkezések beillesztését is a közbeszerzési szerződésekbe, amelyek az uniós jognak megfelelően biztosítják a kollektív szerződések betartását. A vonatkozó kötelezettségek be nem tartása az érintett gazdasági szereplő súlyos kötelezettségszegésének minősülhet, amely akár az adott gazdasági szereplő közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló eljárásból való kizárásához is vezethet.

(40)

Az említett környezeti, szociális és munkajogi rendelkezések betartásának ellenőrzését a közbeszerzési eljárás megfelelő szakaszaiban kell elvégezni, vagyis a résztvevők kiválasztására és a szerződések odaítélésére vonatkozó általános elvek alkalmazásakor, a kizárási kritériumok alkalmazásakor, valamint a kirívóan alacsony ajánlatokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásakor. Az ehhez szükséges ellenőrzést az ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseivel – így mindenekelőtt a bizonyítási eszközökre és a nyilatkozatokra vonatkozókkal – összhangban kell elvégezni.

(41)

Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem akadályozhatja meg azoknak az intézkedéseknek a bevezetését, illetve végrehajtását, amelyek a közrend, a közerkölcs, a közbiztonság, az egészség, az emberi és állati élet vagy a növényi élet megőrzésének védelme érdekében szükségesek, sem az egyéb környezetvédelmi intézkedések bevezetését, illetve végrehajtását, különös tekintettel a fenntartható fejlődésre, feltéve, hogy a szóban forgó intézkedések összhangban vannak az EUMSZ-szel.

(42)

Rendkívül nagy szükség van arra, hogy az ajánlatkérő szervek rugalmasabban dönthessenek valamely a tárgyalásokat lehetővé tevő közbeszerzési eljárás mellett. Az ilyen eljárások szélesebb körű alkalmazása valószínűleg növelné a határokon átnyúló kereskedelmet is, hiszen amint az értékelés kimutatta, a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásokban odaítélt szerződések körében különösen nagy a határokon túli nyertes ajánlatok aránya. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy különböző olyan helyzetekben, amikor a nyílt vagy a meghívásos eljárás tárgyalás nélkül valószínűleg nem vezet megfelelő beszerzési eredményre, a tárgyalásos eljárás vagy a versenypárbeszéd alkalmazásáról rendelkezzenek. Emlékeztetni kell arra, hogy a versenypárbeszéd alkalmazása a szerződések értékét tekintve az utóbbi években jelentősen megnövekedett. Olyan esetekben mutatkozott hasznosnak, amikor az ajánlatkérő szervek nem tudják meghatározni, hogy igényeik milyen eszközzel teljesíthetők, vagy nem tudják felmérni, hogy a piac milyen technikai, pénzügyi vagy jogi megoldásokat tud kínálni. Ilyen helyzet állhat elő különösen az innovatív projektek esetében, valamint ha jelentős, integrált közlekedési infrastrukturális projektről, nagy számítógépes hálózatok kiépítéséről vagy összetett és strukturált finanszírozást igénylő projekt megvalósításáról van szó. A gazdasági szereplők és az ajánlatkérő szerv közötti jó együttműködésnek az odaítélési eljárás során való biztosítása érdekében célszerű az ajánlatkérő szervnek egy projektvezető kinevezését javasolni.

(43)

Az építési beruházásra irányuló szerződések esetében ilyen helyzet például az, amikor nem szabványos épületről van szó, vagy az építéshez tervezésre és innovatív megoldásokra van szükség. Az átalakítást vagy tervezést igénylő áruk vagy szolgáltatások beszerzése esetében valószínűleg hasznos a tárgyalásos eljárás vagy a versenypárbeszéd alkalmazása. Átalakításra vagy tervezésre különösen az olyan összetett beszerzések esetében van szükség, mint pl. az összetett termékek, a szellemi szolgáltatások – például a tanácsadási szolgáltatások, az építészeti szolgáltatások vagy a mérnöki szolgáltatások –, vagy a jelentős információs és kommunikációs technológiai (IKT) projektek. Ilyen esetekben tárgyalásokra lehet szükség annak biztosításához, hogy a szóban forgó áru vagy szolgáltatás megfeleljen az ajánlatkérő szerv igényeinek. A számos különböző piaci szereplő által kínált, felhasználásra kész szolgáltatások vagy áruk beszerzése esetében azonban nem célszerű tárgyalásos eljárást vagy a versenypárbeszédet alkalmazni.

(44)

A tárgyalásos eljárás alkalmazását olyan esetekben is lehetővé kell tenni, amikor a nyílt vagy meghívásos eljárás csak szabálytalan vagy elfogadhatatlan ajánlatokat eredményezett. Ilyen esetekben lehetővé kell tenni az ajánlatkérő szervek számára, hogy tárgyalásokat folytassanak annak érdekében, hogy az eljárás szabályos és elfogadható ajánlatokat eredményezzen.

(45)

A tárgyalásos eljárást el kell látni a megfelelő biztosítékokkal, amelyek garantálják az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elveinek betartását. Az ajánlatkérő szerveknek előre kell jelezniük különösen azokat a minimumkövetelményeket, amelyek a beszerzés jellegére utalnak, és amelyek a tárgyalások folyamán nem változtathatók meg. Az összes gazdasági szereplőt megillető egyenlő bánásmód biztosítása érdekében az odaítélési szempontoknak és súlyozásuknak a teljes eljárás alatt állandóaknak kell maradniuk, és ezekről nem folytatható tárgyalás. A tárgyalásoknak az ajánlatok javítására kell irányulniuk annak érdekében, hogy az ajánlatkérő szervek olyan építési beruházásokat rendelhessenek meg, illetve olyan árukat és szolgáltatásokat szerezhessenek be, amelyek tökéletesen megfelelnek a konkrét igényeiknek. A tárgyalások az építési beruházások, áruk és szolgáltatások bármely jellemzőjét érinthetik, többek között például a minőséget, a mennyiségeket, a kereskedelmi záradékokat, valamint szociális, környezeti és innovatív szempontokat, amennyiben ezek nem tartoznak a minimumkövetelmények közé.

Egyértelművé kell tenni, hogy az ajánlatkérő szerv által meghatározandó minimumkövetelmények azokat a (különösen fizikai, funkcionális és jogi) feltételeket és tulajdonságokat jelentik, amelyeknek minden ajánlatnak meg kell felelnie, vagy amelyekkel minden ajánlatnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy az ajánlatkérő szerv a választott odaítélési szempont alapján ítélhesse oda a szerződést. Az eljárás átláthatóságának és nyomon követhetőségének biztosítása érdekében minden szakaszt megfelelően dokumentálni kell. Ezenkívül az egész eljárás folyamán minden ajánlatot írásban kell benyújtani.

(46)

Az ajánlatkérő szervek számára lehetővé kell tenni, hogy a nyílt és a meghívásos, valamint a tárgyalásos eljárásokra vonatkozó bizonyos határidőket lerövidítsenek, amennyiben az adott határidők – az ajánlatkérő szerv által megfelelő indokolással alátámasztott – sürgősségi helyzetből fakadóan nem lennének alkalmazhatóak. Le kell szögezni, hogy ennek nem kell szükségszerűen olyan rendkívüli sürgősséget jelentenie, amelyet az ajánlatkérő szerv számára előre nem látható, illetve nem az ajánlatkérő szervnek betudható események idéztek elő.

(47)

A kutatás és az innováció – ideértve az öko-innovációt és a társadalmi innovációt is – a jövőbeli növekedés fő hajtóerői közé tartozik, és központi szerepet kapott az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiában. A hatóságoknak a közbeszerzést a lehető legmegfelelőbb módon kell stratégiailag felhasználniuk az innováció ösztönzése érdekében. Az innovatív termékek és szolgáltatások vásárlása, illetve építési beruházások megvalósítása kulcsszerepet játszik a közszolgáltatások hatékonyságának és minőségének a legfőbb társadalmi kihívások kezelésével egyidejű javításában. Hozzájárul a közforrások lehető legelőnyösebb felhasználásához, valamint a szélesebb körű gazdasági, környezeti és társadalmi előnyök eléréséhez azáltal, hogy új ötleteket hív életre, azokat innovatív termékekké és szolgáltatásokká alakítja, és így elősegíti a fenntartható gazdasági növekedést.

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság „Kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés: az innováció serkentése a fenntartható, minőségi európai közszolgáltatások érdekében” című, 2007. december 14-i közleménye több olyan beszerzési modellt is ismertet, amelyek az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó K+F szolgáltatások beszerzésére vonatkoznak. Ezek a modellek a továbbiakban is változatlanul alkalmazhatók lennének, de ezen irányelvnek az innovációs közbeszerzés megkönnyítéséhez is hozzá kell járulnia, és segítenie kell a tagállamokat az Innovatív Unió célkitűzéseinek elérésében.

(48)

Az innováció jelentősége miatt az ajánlatkérő szerveket ösztönözni kell arra, hogy amilyen gyakran csak lehetséges, engedélyezzék változatok benyújtását. Fel kell azonban hívni az említett szervek figyelmét, hogy a változatok benyújtásának engedélyezése előtt meg kell határozni az e változatokkal szembeni minimumkövetelményeket.

(49)

Amennyiben a valamely innovatív termék vagy szolgáltatás kifejlesztése vagy valamely innovatív építési beruházás iránti igény kielégítése, majd ezt követően a keletkező áruk vagy szolgáltatások megvásárlása, illetve építési beruházások megvalósítása nem lehetséges a piacon már létező megoldások segítségével, az ajánlatkérő szerveknek az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések tekintetében lehetőséget kell kapniuk arra, hogy különös közbeszerzési eljárást alkalmazzanak. E különös közbeszerzési eljárás révén lehetővé kell tenni az ajánlatkérő szervek számára, hogy valamely új, innovatív termék, szolgáltatás vagy építési beruházás kifejlesztésére, majd megvásárlására, illetve megvalósítására hosszú távú innovációs partnerséget létesítsenek, feltéve, hogy ezek az innovatív termékek vagy szolgáltatások, illetve innovatív építési beruházások a megállapodás szerinti teljesítményszinteknek és költségeknek megfelelően rendelkezésre bocsáthatók, anélkül, hogy megvásárlásuk, illetve megvalósításuk külön közbeszerzési eljárást tenne szükségessé. Az innovációs partnerségnek a tárgyalásos eljárásra vonatkozó eljárási szabályokon kell alapulnia, és a szerződés kizárólag legjobb ár-érték arány szempontja alapján ítélhető oda, amely innovatív megoldások esetében a legalkalmasabb módszer az ajánlatok összehasonlítására. Függetlenül attól, hogy nagyon nagy projektekről vagy kisebb innovatív projektekről van-e szó, az innovációs partnerséget olyan módon kell létrehozni, hogy képes legyen a szükséges piaci kereslet generálására, a piac lezárása nélkül ösztönözve az innovatív megoldás kialakítását.

Az ajánlatkérő szerv ezért nem használhatja fel az innovációs partnerséget a versenyt akadályozó, korlátozó vagy torzító módon. Bizonyos esetekben az innovációs partnerség több partnerrel való létrehozása segíthet az ilyen következmények elhárításában.

(50)

A versenyre gyakorolt káros hatások miatt a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokat csak nagyon kivételes körülmények között szabad alkalmazni. Az ilyen kivételnek azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor a közzététel az ajánlatkérő szerv által előre nem látható és neki fel nem róható események által előidézett rendkívüli sürgősség okán nem lehetséges, vagy amikor kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy a közzététel nem eredményezne erőteljesebb versenyt vagy jobb beszerzési eredményeket, nem utolsósorban azért, mert objektíve csak egyetlen olyan gazdasági szereplő létezik, amely képes teljesíteni a szerződést. Ez a helyzet jellemzi például a művészeti alkotásokat, amelyek esetében a művész személye lényegileg meghatározza magának a műalkotásnak az egyedi jellegét és értékét. A kizárólagosságot más is indokolhatja, de csak az objektív kizárólagosság esetében fogadható el a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazása, tehát amikor ezt a helyzetet nem maga az ajánlatkérő szerv teremtette egy tervezett közbeszerzési eljárásra tekintettel.

Az e kivétel lehetőségével élő ajánlatkérő szerveknek meg kell indokolniuk, hogy miért nincs ésszerű alternatíva vagy helyettesítő, mint például az alternatív terjesztési csatornák igénybevétele, akár az ajánlatkérő szerv tagállamán kívül is, vagy a funkcionálisan összehasonlítható építési beruházások, áruk vagy szolgáltatások esetleges igénybevétele.

Amennyiben a kizárólagos helyzetet technikai okok idézik elő, ezeket eseti alapon szigorúan meg kell határozni és indokolni kell. Ilyen ok lehet például az, ha más gazdasági szereplő számára technikailag szinte lehetetlen az elvárt teljesítés, vagy ha olyan különleges know-how, eszközök vagy módszerek alkalmazására van szükség, amelyekkel csak egy gazdasági szereplő rendelkezik. A technikai okok olyan konkrét interoperabilitási követelményekből is adódhatnak, amelyeknek a megvalósítandó építési beruházások, illetve a beszerzendő áruk vagy szolgáltatások működésének biztosítása érdekében teljesülniük kell.

Végezetül, a közbeszerzési eljárás olyankor sem jár előnyökkel, amikor az árut közvetlenül valamely árutőzsdén lehet megvásárolni, így többek között nyersanyagokkal foglalkozó kereskedési platformokon, például agrártermék-, nyersanyag- vagy energiatőzsdén, ahol a szabályozott és felügyelt többoldalú kereskedési struktúra természetesen garantálja a piaci árat.

(51)

Egyértelműen le kell szögezni, hogy a bizalmas információk védelmével kapcsolatos rendelkezések semminemű tilalmat nem jelentenek a megkötött szerződések nem bizalmas részeinek, illetve e részek utólagos változásainak a közzétételére vonatkozóan.

(52)

Az elektronikus tájékoztatási és kommunikációs eszközök nagymértékben egyszerűsíthetik a szerződések közzétételét, és növelhetik a közbeszerzési folyamatok hatékonyságát és átláthatóságát. A közbeszerzési eljárásokban ezeknek kell a kommunikáció és az információcsere általánosan használt eszközeivé válniuk, mivel jelentősen növelik a gazdasági szereplők esélyeit arra, hogy az egész belső piacon részt vegyenek a közbeszerzési eljárásokban. Ezért kötelezővé kell tenni a hirdetmények elektronikus formában történő továbbítását, a közbeszerzési dokumentumok elektronikus formában való rendelkezésre bocsátását, valamint – 30 hónapos átmeneti időszakot követően – a teljes körű elektronikus kommunikációt, ami azt jelenti, hogy az eljárás minden szakaszában elektronikus úton kell folytatni a kommunikációt, beleértve a részvételi jelentkezések továbbítását és különösen az ajánlatok benyújtását (elektronikus benyújtás) is. A tagállamoknak és az ajánlatkérő szerveknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy ha kívánják, még tovább lépjenek ebben az irányban. Egyértelművé kell tenni továbbá, hogy az elektronikus kommunikációs eszközöknek az ezen irányelv szerinti kötelező használata nem terjedhet ki az ajánlatkérő szervek arra való kötelezésére, hogy elektronikus úton dolgozzák fel az ajánlatokat, illetve nem foglalhat magában előírt elektronikus értékelést vagy automatikus feldolgozást. Ezenkívül az irányelv nem ír elő olyan kötelezettséget, amelynek értelmében a közbeszerzési eljárásnak a szerződés odaítéléssét követő bármely részében vagy az ajánlatkérő szerv szervezetén belüli belső kommunikáció céljából elektronikus kommunikációs eszközöket kellene alkalmazni.

(53)

Az ajánlatkérő szerveknek – bizonyos konkrét helyzetek kivételével – olyan elektronikus kommunikációs eszközöket kell használniuk, amelyek nem eredményeznek megkülönböztetést, általánosan hozzáférhetőek és kompatibilisek az általánosan használt IKT-termékekkel, valamint nem korlátozzák a gazdasági szereplőknek a közbeszerzési eljárásban való részvételi lehetőségét. E kommunikációs eszközök használatát illetően a fogyatékossággal élő személyek számára való akadálymentesség szempontját is figyelembe kell venni. Egyértelművé kell tenni, hogy az elektronikus eszközöknek a közbeszerzési eljárás valamennyi szakaszában való használatát nem volna célszerű kötelezővé tenni az olyan esetekben, amikor az elektronikus eszközök használatához olyan különleges eszközökre vagy fájlformátumokra lenne szükség, amelyek nem állnak széles körben rendelkezésre, vagy amikor a kommunikációt csak különleges irodai felszerelések segítségével lehetne lebonyolítani. Ezért az ajánlatkérő szerveket bizonyos, kimerítő jelleggel felsorolandó esetekben nem célszerű arra kötelezni, hogy előírják az elektronikus kommunikációs eszközök használatát a benyújtási folyamat során. Ez az irányelv rögzíti, hogy ilyen esetnek számítanak azok a helyzetek is, amelyekben olyan különleges irodai felszerelésekre – például széles formátumú nyomtatókra – volna szükség, amelyekkel az ajánlatkérő szervek általában nem rendelkeznek. Egyes közbeszerzési eljárásokban a közbeszerzési dokumentumok fizikai vagy méretarányos modell benyújtását írhatják elő, amely elektronikus úton nem juttatható el az ajánlatkérő szervekhez. Ilyen esetekben a modellt postán, vagy más, megfelelő szállító igénybevételével kell megküldeni az ajánlatkérő szerv részére.

Világossá kell azonban tenni, hogy az egyéb kommunikációs eszközök használatát az ajánlat azon elemeire kell korlátozni, amelyekre vonatkozóan nem követelmény az elektronikus kommunikációs eszközök igénybevétele.

Célszerű azt is tisztázni, hogy amennyiben technikai okokból szükséges, az ajánlatkérő szerveknek jogában kell, hogy álljon a benyújtható fájlok maximális méretének megszabása.

(54)

Előfordulhatnak olyan kivételes esetek, amelyekben az ajánlatkérő szervek eltekinthetnek az elektronikus kommunikációs eszközök használatától, amennyiben az ilyen kommunikációs eszközök használatától való eltekintés a különösen érzékeny információk védelme érdekében szükséges. Egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben az általánosan nem hozzáférhető elektronikus eszközök használata képes biztosítani a szükséges szintű védelmet, akkor ezen elektronikus eszközöket kell használni. Ilyen helyzet lehet például az, ha az ajánlatkérő szervek olyan, az adott célra létrehozott biztonságos kommunikációs eszköz használatát írják elő, amelyhez biztosítják a hozzáférést.

(55)

A technikai formátumok vagy eljárások és az üzenetváltási standardok különbözőségei akadályozhatják az interoperabilitást nemcsak egy tagállamon belül, hanem – és különösen – az egyes tagállamok között is. Például az olyan közbeszerzési eljárásokban való részvételhez, amelyekben engedélyezik vagy előírják az elektronikus katalógusok alkalmazását – azaz egy olyan formátum használatát, amellyel az információk az összes ajánlattévő számára közös, elektronikusan feldolgozható módon mutathatók be, illetve szervezhetők rendszerbe –, a gazdasági szereplőknek egységesítés hiányában minden egyes közbeszerzési eljárásnak megfelelően át kellene dolgozniuk a katalógusukat, ami azt jelentené, hogy az adott ajánlatkérő szerv kiírási feltételeitől függően nagyon hasonló információkat különböző formátumokban kellene megadniuk. A katalógusok formátumának egységesítése tehát javítaná az interoperabilitást, fokozná a hatékonyságot, és csökkentené a gazdasági szereplőkre háruló munkamennyiséget.

(56)

A Bizottságnak a legmesszebbmenőkig figyelembe kell vennie az érintettek véleményét annak mérlegelésekor, hogy szükséges-e biztosítani vagy fokozni a különböző technikai formátumok vagy a feldolgozási és üzenetváltási standardok interoperabilitását adott standardok kötelezővé tételével, és ha igen, akkor mely standard alkalmazását írja elő. Azt is mérlegelnie kell, hogy a gazdasági szereplők és az ajánlatkérő szervek a gyakorlatban milyen mértékben használnak már valamely standardot, és az mennyire vált be. A Bizottságnak bármely technikai standard kötelezővé tétele előtt az azzal járó költségeket is gondosan mérlegelnie kell, különös tekintettel a már meglévő e-beszerzési megoldások – köztük az infrastruktúra, az eljárások és a szoftverek – kiigazításának a költségeire. Amennyiben az érintett standardokat nem valamely nemzetközi, európai vagy nemzeti szabványosítási szervezet dolgozta ki, akkor azoknak az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12) foglalt, IKT-szabványokra vonatkozó előírásoknak kell megfelelniük.

(57)

A tagállamoknak és az ajánlatkérő szerveknek, mielőtt meghatároznák az odaítélési eljárás különböző szakaszaiban alkalmazandó elektronikus kommunikációs eszközök tekintetében megkövetelt biztonsági szintet, fel kell mérniük, hogy arányban állnak-e egymással egyrészt azok a követelmények, amelyek a szóban forgó üzenet feladójának helyes és megbízható azonosítását, valamint az üzenet tartalmának sértetlenségét hivatottak biztosítani, másrészt pedig a nehézségek felmerülésének kockázata, például azokban a helyzetekben, amikor az üzeneteket a megjelölttől eltérő feladó küldi. Minden egyéb tényezőt változatlannak tekintve, ez azt jelentené, hogy például egy olyan e-mail esetében, amelyben egy tájékoztató megbeszélés pontos helyszínének a megerősítését kérik, nem szükséges ugyanolyan szintű biztonsági előírásokat megállapítani, mint magának az ajánlatnak az esetében, amely a gazdasági szereplőre nézve kötelező erejű tartalommal bír. Hasonlóképpen, az arányosság szempontjának figyelembevétele azzal is járhat, hogy alacsonyabb biztonsági szintet írnak elő az elektronikus katalógusok ismételt benyújtása, keretmegállapodás esetén a verseny újranyitásánál az ajánlatok benyújtása vagy a közbeszerzési dokumentumokhoz való hozzáférés kapcsán.

(58)

Bár a közbeszerzési eljárás alapvető elemeinek – így például a közbeszerzési dokumentumoknak, a részvételi jelentkezésnek, a szándék megerősítésének és az ajánlatnak – mindig írásban kell készülniük, a gazdasági szereplőkkel való szóbeli kommunikációnak mindig lehetségesnek kell lennie, feltéve, hogy annak tartalmát a szükséges mértékben dokumentálják. Erre a megfelelő szintű átláthatóság biztosítása érdekében van szükség, ami lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy érvényesült-e az egyenlő bánásmód elve. Különösen fontos, hogy az ajánlattevőkkel folytatott olyan szóbeli kommunikációt, amely hatással lehet az ajánlatok tartalmára és értékelésére, kellő részletességgel és megfelelő módon dokumentálják, például a kommunikáció írásban vagy hanganyagon való rögzítésével vagy összefoglalásával.

(59)

Erőteljes tendencia mutatkozik az uniós közbeszerzési piacokon a közbeszerzői igények összevont teljesítésére a méretgazdaságosság – például alacsonyabb árak és ügyleti költségek – elérése céljából, valamint a beszerzések kezelésének fejlesztése és szakszerűbbé tétele érdekében. Ez elérhető egyrészt azzal, hogy nagyobb számú ajánlatkérő szerv végez együttes beszerzést, másrészt azzal, hogy egy hosszabb időszak alatt nagyobb mennyiségű, illetve értékű beszerzésre kerül sor. Ugyanakkor a beszerzések összevonásának és központosításának monitoringját gondosan kell elvégezni az összejátszásnak és a vásárlóerő túlzott koncentrálódásának az elkerülése végett, valamint az átláthatóságnak és a versenynek, illetve a kkv-k piacra jutási lehetőségeinek a megőrzése érdekében.

(60)

A keretmegállapodásokat Európa-szerte széles körben alkalmazzák és hatékony beszerzési módszernek tekintik. Ezért ezt a módszert jórészt változatlan formában meg kell őrizni. Bizonyos szempontokat azonban tisztázni kell; egyértelművé kell tenni különösen azt, hogy a keretmegállapodást nem alkalmazhatják olyan ajánlatkérő szervek, amelyeket maga a keretmegállapodás nem nevez meg. Ennek érdekében tehát az adott keretmegállapodásban kezdettől fogva részes félként jelen lévő ajánlatkérő szerveket egyértelműen azonosítani kell, akár nevük megemlítésével, akár egyéb módon – például az ajánlatkérő szervek valamely egyértelműen körülhatárolt földrajzi területen belül működő konkrét kategóriájára való hivatkozással –, hogy ezáltal az érintett ajánlatkérő szervek egyszerűen és egyértelműen azonosíthatóak legyenek. Hasonlóképpen nem engedhető meg, hogy új gazdasági szereplők csatlakozzanak egy keretmegállapodáshoz annak megkötését követően. Ez többek között azt is jelenti, hogy amennyiben egy központi beszerző szerv az általa kötött keretmegállapodások igénybevételére jogosult ajánlatkérő szerveket vagy azok egy kategóriáját – például egy adott földrajzi területen található területi hatóságokat – tartalmazó általános nyilvántartást használ, ezt olyan módon kell tennie, hogy egyrészt azonosítható legyen az érintett ajánlatkérő szerv, másrészt ellenőrizhető legyen az is, hogy az mely időponttól kezdve jogosult a központi beszerző szerv által kötött keretmegállapodás igénybevételére, ugyanis ez az időpont határozza meg, hogy az ajánlatkérő szerv számára mely konkrét keretmegállapodások alkalmazását kell lehetővé tenni.

(61)

Azon objektív feltételek között, amelyek meghatározzák, hogy valamely keretmegállapodás részes felei közül mely gazdasági szereplők teljesítsenek egy adott feladatot – például természetes személyek általi felhasználásra, illetve igénybevételre szánt áruszállítást vagy szolgáltatásnyújtást –, az összes feltételt tartalmazó keretmegállapodások esetében feltüntethetők az érintett természetes személyek igényei vagy választásai is.

Az ajánlatkérő szervek számára további rugalmasságot kell biztosítani az olyan esetekben, amikor több gazdasági szereplővel kötött és minden feltételt tartalmazó keretmegállapodások alapján végeznek beszerzést.

Ilyen esetekben az ajánlatkérő szervek számára lehetővé kell tenni, hogy a keretmegállapodás hatálya alá tartozó építési munkálatokat, árukat vagy szolgáltatásokat vagy az objektív szempontokkal összhangban kiválasztott egyik gazdasági szereplőtől, a már meghatározott feltételek szerint szerezzék be, vagy a versenynek a keretmegállapodás részes felei közé tartozó gazdasági szereplők közötti újranyitását követően ítéljenek oda az érintett építési beruházásra, áruszállításra vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződést. Az átláthatóság és az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében az ajánlatkérő szerveknek fel kell tüntetniük a keretmegállapodáshoz tartozó közbeszerzési dokumentumokban, hogy mely objektív szempont alapján fognak választani a keretmegállapodás végrehajtásának említett két módja között. A szempontok kapcsolódhatnak például az érintett építési beruházások, áruszállítások vagy szolgáltatásnyújtások mennyiségéhez, értékéhez vagy jellemzőihez, beleértve azt is, ha magasabb szintű szolgáltatásra vagy a biztonsági szint megemelésére van szükség, esetleg az árszinteknek az előre meghatározott árindexhez viszonyított alakulásához. A keretmegállapodásokat nem szabad szabálytalanul vagy a versenyt akadályozó, korlátozó vagy torzító módon alkalmazni. Ez az irányelv nem kötelezi az ajánlatkérő szerveket arra, hogy a valamely keretmegállapodás hatálya alá tartozó építési beruházásokat, árukat vagy szolgáltatásokat az adott keretmegállapodás révén szerezzék be.

(62)

Tisztázni kell továbbá, hogy bár a keretmegállapodáson alapuló szerződéseket magának a keretmegállapodásnak a lejárta előtt kell odaítélni, az adott keretmegállapodáson alapuló egyes szerződések időtartamának nem kell egybeesnie a keretmegállapodás időtartamával; előbbiek szükség szerint lehetnek rövidebb vagy hosszabb időtartamúak is. Lehetővé kell tenni mindenekelőtt a keretmegállapodáson alapuló egyes szerződések időtartamának az olyan tényezők figyelembevételével való megállapítását, mint például a teljesítésükhöz szükséges idő, mely utóbbi magában foglalhatja a négy évnél hosszabb várható élettartamú berendezések karbantartását, illetve a személyzetnek a szerződés teljesítéséhez szükséges, jelentős időigényű képzését is.

Egyértelműen rendelkezni kell továbbá arról, hogy adódhatnak olyan kivételes esetek, amikor lehetővé kell tenni, hogy a keretmegállapodás időtartama négy évnél hosszabb legyen. Ilyen, – különösen a keretmegállapodás tárgyán alapuló – megfelelő indokolással alátámasztandó esetek adódhatnak például akkor, ha a gazdasági szereplőknek olyan berendezéssel kell rendelkezniük, amelynek amortizációs ideje négy évnél hosszabb, és amelynek a keretmegállapodás teljes időtartama alatt rendelkezésre kell állnia.

(63)

A megszerzett tapasztalatok fényében szükség van a dinamikus beszerzési rendszerekre vonatkozó szabályok kiigazítására is, hogy az ajánlatkérő szervek teljes mértékben kihasználhassák az ebben az eszközben rejlő lehetőségeket. A rendszereket egyszerűsíteni kell, különösen azáltal, hogy meghívásos eljárás formájában kell működtetni őket, így kiküszöbölve az előzetes ajánlatok szükségességét, amelyek a tapasztalatok alapján a dinamikus beszerzési rendszerekkel kapcsolatos egyik legjelentősebb tehernek bizonyultak. Így a részvételi jelentkezést benyújtó és a kiválasztási szempontoknak megfelelő valamennyi gazdasági szereplő számára lehetővé kell tenni, hogy részt vegyen a dinamikus beszerzési rendszeren keresztül annak fennállási ideje alatt lebonyolított közbeszerzési eljárásokban. Ez a beszerzési módszer lehetővé teszi, hogy az ajánlatkérő szerv az ajánlatok különösen széles skálájához jusson hozzá, és így a széles körű versenyen keresztül biztosítsa a közforrások optimális felhasználását az általánosan használt vagy felhasználásra kész, a piacon általában rendelkezésre álló termékek, építési beruházások vagy szolgáltatások tekintetében.

(64)

A részvételi jelentkezések ellenőrzését alapszabályként legfeljebb 10 munkanapon belül el kell végezni, mivel a kiválasztási szempontok értékelésére a dokumentációra vonatkozó, ebben az irányelvben előírt egyszerűsített követelmények alapján fog sor kerülni. Mindazonáltal, amikor első alkalommal hoznak létre egy dinamikus beszerzési rendszert, előfordulhat, hogy az ajánlatkérő szervek az eljárást megindító hirdetmény vagy a szándék megerősítésére vonatkozó felhívás első közzétételét követően olyan nagy számú részvételi jelentkezéssel szembesülnek, hogy több időre lesz szükségük ezek megvizsgálására. Ezt engedélyezni kell, feltéve, hogy az összes jelentkezés megvizsgálásáig nem indul konkrét beszerzési eljárás. Az ajánlatkérő szervek számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon döntsenek a részvételi jelentkezések megvizsgálásának rendjéről, például dönthessenek úgy, hogy hetente csak egyszer foglalkoznak a jelentkezések vizsgálatával, feltéve, hogy betartják az egyes részvételi kérelmek vizsgálatára vonatkozó határidőket.

(65)

Az ajánlatkérő szervek számára lehetővé kell tenni, hogy a dinamikus beszerzési rendszer fennállásának ideje alatt bármikor egy megújított és aktualizált nyilatkozat megfelelő határidőn belüli benyújtását kérjék a gazdasági szereplőktől a minőségi kiválasztási szempontoknak való megfelelésükről. Emlékeztetni kell arra, hogy a dinamikus beszerzési rendszerek esetében is érvényes az ezen irányelvben foglalt, a bizonyítási eszközökre vonatkozó általános rendelkezések között szereplő azon lehetőség, melynek értelmében a gazdasági szereplőktől igazolások kérhetők be, melyeket az az ajánlattevő köteles benyújtani, amelynek a szerződést odaítélték.