25.3.2014

HU EN ES FR

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 89/7

A TANÁCS HATÁROZATA

(2014. február 11.)

az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményéhez csatolt, a tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint a lőszerek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről

(2014/164/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére és a 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésére, összefüggésben a 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1)

A nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményhez csatolt, a tűzfegyverek, részeik, alkotóelemeik és lőszereik tiltott gyártásáról és kereskedelméről szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: a jegyzőkönyv) uniós hatáskörbe tartozó elemeit az Unió nevében a Bizottság, a Tanács jóváhagyásával megtárgyalta.

(2)	A jegyzőkönyvet a 2001/748/EK tanácsi határozatnak (1) megfelelően 2002. január 16-án aláírták, későbbi időpontban történő megkötésének függvényében.

(3)	Az Egyesült Nemzetek Szervezete nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének (2) az Unió nevében történő megkötését a 2004/579/EK tanácsi határozat (3) jóváhagyta, amely az egyezmény 37. cikke (2) bekezdése értelmében feltétele annak, hogy az Unió a jegyzőkönyv részes fele lehessen.

(4)

A jegyzőkönyv az Unió közös kereskedelempolitikájának hatálya alá tartozó intézkedésekről rendelkezik. Az Unió számos jogi aktust elfogadott azzal a céllal, hogy előmozdítsa a hagyományos fegyverek transzferét a belső piacon, elhárítsa az e téren jelentkező akadályokat, illetve szabályozza a hagyományos fegyverek harmadik országokba irányuló kivitelét.

(5)

A fegyverek transzfere és ellenőrzése tekintetében a lehető legmagasabb szintű nemzetközi normákat megállapító, jogilag kötelező erejű eszköz olyan kérdéseket érint, amelyek az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak vagy azért, mert az uniós közös kereskedelempolitika tárgyát képező kérdésekről szól, vagy pedig azért, mert a jegyzőkönyv elfogadása az Unió által elfogadott közös szabályokra hatást gyakorolhat vagy módosíthatja azok alkalmazási körét.

(6)	Amennyiben a jegyzőkönyv rendelkezései az Unióra ruházott hatáskörök alkalmazási körébe tartoznak, a jegyzőkönyvet az Unió nevében jóvá kell hagyni.

(7)	A jegyzőkönyv 17. cikkének (3) bekezdésével összhangban a jóváhagyó okirat letétbe helyezésekor az Unió letétbe helyezi az Uniónak a jegyzőkönyv által szabályozott kérdéseket érintő hatáskörének terjedelméről szóló nyilatkozatot is.

(8)	A tűzfegyverek Unióban történő megszerzése és birtoklása feletti ellenőrzést, valamint a tűzfegyverek tagállamok közötti mozgásával kapcsolatos alaki követelményeket a 91/477/EGK tanácsi irányelv (4) szabályozza.

(9)	A védelmi vonatkozású termékek Unión belüli transzferére vonatkozó szabályokat és eljárásokat a 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) szabályozza,

ELGOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményéhez csatolt, a tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint a lőszerek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvet a Tanács az Európai Unió nevében jóváhagyja.

A jegyzőkönyv szövegét csatolták e határozathoz.

2. cikk

A Tanács elnöke kijelöli a megállapodás 17. cikke (3) bekezdésében meghatározott jóváhagyási okmánynak és a hatáskör terjedelméről szóló nyilatkozatnak az Európai Unió nevében történő letétbe helyezésére jogosult személy(eke)t, hogy kifejezze, az Európai Unió a megállapodást magára nézve jogilag kötelező erejűnek ismeri el (6).

A nyilatkozat szövegét csatolták e határozathoz.

3. cikk

Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2014. február 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

E. VENIZELOS

(1) A Tanács 2001. október 16-i 2001/748/EK határozata a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményhez csatolt, a lőfegyverek, részeik, alkotóelemeik és lőszereik tiltott gyártásáról és kereskedelméről szóló ENSZ-jegyzőkönyvnek az Európai Közösség nevében történő aláírásáról (HL L 280., 2001.10.24., 5. o.).

(2) Az egyezmény szövegét a 2004/579/EK határozat I. mellékletet tartalmazza (HL L 261., 2004.8.6., 69. o.).

(3) A Tanács 2004. április 29-i 2004/579/EK határozata az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 261., 2004.8.6., 69. o.).

(4) A Tanács 1991. június 18-i 91/477/EGK irányelve a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről (HL L 256., 1991.9.13., 51. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. május 6-i 2009/43/EK irányelve a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről (HL L 146., 2009.6.10., 1. o.).

(6) A Tanács Főtitkársága gondoskodik a határozat hatálybalépése napjának az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetéséről.

NYILATKOZAT

az Európai Unió hatásköréről az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményéhez csatolt, a tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint à lőszerek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló jegyzőkönyv által szabályozott ügyekre tekintettel

Az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményt kiegészítő, a tűzfegyverek, részeik, alkotóelemeik és lőszereik tiltott előállítása és kereskedelme elleni jegyzőkönyv 17. cikkének (3) bekezdése a regionális gazdasági integrációs szervezetek számára előírja, hogy megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratuk tartalmazzon egy, a jegyzőkönyvben szabályozott kérdéseket pontosító nyilatkozatot, annak tekintetében, hogy a jegyzőkönyvben részes fél tagállamok mely hatásköröket ruházták a szervezetre.

A kereskedelempolitika az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az Unió megosztott hatáskörébe tartoznak a belső piac megvalósítására vonatkozó szabályok és kizárólagos hatáskörébe tartoznak a jegyzőkönyv rendelkezései, amelyek hatást gyakorolhatnak vagy módosíthatják az Unió által elfogadott közös szabályok alkalmazási körét. Az Unió szabályokat fogadott el, nevezetesen a tűzfegyverek tiltott gyártása és kereskedelme elleni küzdelem, valamint a tagállami kereskedelempolitikára vonatkozó szabványok és eljárások szabályozása tekintetében, különösen a nyilvántartás, a tűzfegyverek megjelölése, hatástalanítása, a kiviteli, behozatali és tranzit engedélyezésének, illetve engedélyezési rendszereinek követelményei, valamint a kiviteli pontokon folytatott ellenőrzések szigorítása és a közvetítői tevékenységek vonatkozásában.

A tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint a lőszerek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló jegyzőkönyv az Európai Unióra átruházott hatáskörök tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés alkalmazási körébe tartozó területekre és az említett szerződésben meghatározott feltételeknek megfelelően alkalmazandó.

Az ilyen uniós hatáskörök kiterjedése és gyakorlása – jellegükből adódóan – folyamatosan fejlődik, és az Unió – a jegyzőkönyv 17. cikke (3) bekezdésének megfelelően – szükség esetén kiegészíti és módosítja e nyilatkozatot.

PROTOCOL

against the Illicit Manufacturing of and Trafficking in Firearms, Their Parts and Components and Ammunition, supplementing the United Nations Convention against Transnational Organized Crime

PREAMBLE

THE STATES PARTIES TO THIS PROTOCOL,

AWARE of the urgent need to prevent, combat and eradicate the illicit manufacturing of and trafficking in firearms, their parts and components and ammunition, owing to the harmful effects of those activities on the security of each State, region and the world as a whole, endangering the well-being of peoples, their social and economic development and their right to live in peace,

CONVINCED, therefore, of the necessity for all States to take all appropriate measures to this end, including international cooperation and other measures at the regional and global levels,

RECALLING General Assembly resolution 53/111 of 9 December 1998, in which the Assembly decided to establish an open-ended intergovernmental ad hoc committee for the purpose of elaborating a comprehensive international convention against transnational organized crime and of discussing the elaboration of, inter alia, an international instrument combating the illicit manufacturing of and trafficking in firearms, their parts and components and ammunition,

BEARING IN MIND the principle of equal rights and self-determination of peoples, as enshrined in the Charter of the United Nations and the Declaration on Principles of International Law concerning Friendly Relations and Cooperation among States in accordance with the Charter of the United Nations,

CONVINCED that supplementing the United Nations Convention against Transnational Organized Crime with an international instrument against the illicit manufacturing of and trafficking in firearms, their parts and components and ammunition will be useful in preventing and combating those crimes,

HAVE AGREED AS FOLLOWS:

I. GENERAL PROVISIONS

Article 1

Relation with the United Nations Convention against Transnational Organized Crime

1. This Protocol supplements the United Nations Convention against Transnational Organized Crime. It shall be interpreted together with the Convention.

2. The provisions of the Convention shall apply, mutatis mutandis, to this Protocol unless otherwise provided herein.

3. The offences established in accordance with Article 5 of this Protocol shall be regarded as offences established in accordance with the Convention.

Article 2

Statement of purpose

The purpose of this Protocol is to promote, facilitate and strengthen cooperation among States Parties in order to prevent, combat and eradicate the illicit manufacturing of and trafficking in firearms, their parts and components and ammunition.

Article 3

Use of terms

For the purposes of this Protocol:

(a)

‘Firearm’ shall mean any portable barrelled weapon that expels, is designed to expel or may be readily converted to expel a shot, bullet or projectile by the action of an explosive, excluding antique firearms or their replicas. Antique firearms and their replicas shall be defined in accordance with domestic law. In no case, however, shall antique firearms include firearms manufactured after 1899;

(b)

‘Parts and components’ shall mean any element or replacement element specifically designed for a firearm and essential to its operation, including a barrel, frame or receiver, slide or cylinder, bolt or breech block, and any device designed or adapted to diminish the sound caused by firing a firearm;

(c)	‘Ammunition’ shall mean the complete round or its components, including cartridge cases, primers, propellant powder, bullets or projectiles, that are used in a firearm, provided that those components are themselves subject to authorization in the respective State Party;

(d)

‘Illicit manufacturing’ shall mean the manufacturing or assembly of firearms, their parts and components or ammunition:

(i)	From parts and components illicitly trafficked;

(ii)	Without a licence or authorization from a competent authority of the State Party where the manufacture or assembly takes place; or

(iii)

Without marking the firearms at the time of manufacture, in accordance with Article 8 of this Protocol;

Licensing or authorization of the manufacture of parts and components shall be in accordance with domestic law;

(e)

‘Illicit trafficking’ shall mean the import, export, acquisition, sale, delivery, movement or transfer of firearms, their parts and components and ammunition from or across the territory of one State Party to that of another State Party if any one of the States Parties concerned does not authorize it in accordance with the terms of this Protocol or if the firearms are not marked in accordance with Article 8 of this Protocol;

(f)

‘Tracing’ shall mean the systematic tracking of firearms and, where possible, their parts and components and ammunition from manufacturer to purchaser for the purpose of assisting the competent authorities of States Parties in detecting, investigating and analysing illicit manufacturing and illicit trafficking.

Article 4

Scope of application

1. This Protocol shall apply, except as otherwise stated herein, to the prevention of illicit manufacturing of and trafficking in firearms, their parts and components and ammunition and to the investigation and prosecution of offences established in accordance with Article 5 of this Protocol where those offences are transnational in nature and involve an organized criminal group.

2. This Protocol shall not apply to state-to-state transactions or to state transfers in cases where the application of the Protocol would prejudice the right of a State Party to take action in the interest of national security consistent with the Charter of the United Nations.

Article 5

Criminalization

1. Each State Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences the following conduct, when committed intentionally:

(a)	Illicit manufacturing of firearms, their parts and components and ammunition;

(b)	Illicit trafficking in firearms, their parts and components and ammunition;

(c)	Falsifying or illicitly obliterating, removing or altering the marking(s) on firearms required by Article 8 of this Protocol.

2. Each State Party shall also adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences the following conduct:

(a)	Subject to the basic concepts of its legal system, attempting to commit or participating as an accomplice in an offence established in accordance with paragraph 1 of this article; and

(b)	Organizing, directing, aiding, abetting, facilitating or counselling the commission of an offence established in accordance with paragraph 1 of this article.

Article 6

Confiscation, seizure and disposal

1. Without prejudice to Article 12 of the Convention, States Parties shall adopt, to the greatest extent possible within their domestic legal systems, such measures as may be necessary to enable confiscation of firearms, their parts and components and ammunition that have been illicitly manufactured or trafficked.

2. States Parties shall adopt, within their domestic legal systems, such measures as may be necessary to prevent illicitly manufactured and trafficked firearms, parts and components and ammunition from falling into the hands of unauthorized persons by seizing and destroying such firearms, their parts and components and ammunition unless other disposal has been officially authorized, provided that the firearms have been marked and the methods of disposal of those firearms and ammunition have been recorded.

II. PREVENTION

Article 7

Record-keeping

Each State Party shall ensure the maintenance, for not less than ten years, of information in relation to firearms and, where appropriate and feasible, their parts and components and ammunition that is necessary to trace and identify those firearms and, where appropriate and feasible, their parts and components and ammunition which are illicitly manufactured or trafficked and to prevent and detect such activities. Such information shall include:

(a)	The appropriate markings required by Article 8 of this Protocol;

(b)

In cases involving international transactions in firearms, their parts and components and ammunition, the issuance and expiration dates of the appropriate licences or authorizations, the country of export, the country of import, the transit countries, where appropriate, and the final recipient and the description and quantity of the articles.

Article 8

Marking of firearms

1. For the purpose of identifying and tracing each firearm, States Parties shall:

(a)

At the time of manufacture of each firearm, either require unique marking providing the name of the manufacturer, the country or place of manufacture and the serial number, or maintain any alternative unique user-friendly marking with simple geometric symbols in combination with a numeric and/or alphanumeric code, permitting ready identification by all States of the country of manufacture;

(b)

Require appropriate simple marking on each imported firearm, permitting identification of the country of import and, where possible, the year of import and enabling the competent authorities of that country to trace the firearm, and a unique marking, if the firearm does not bear such a marking. The requirements of this subparagraph need not be applied to temporary imports of firearms for verifiable lawful purposes;

(c)	Ensure, at the time of transfer of a firearm from government stocks to permanent civilian use, the appropriate unique marking permitting identification by all States Parties of the transferring country.

2. States Parties shall encourage the firearms manufacturing industry to develop measures against the removal or alteration of markings.

Article 9

Deactivation of firearms

A State Party that does not recognize a deactivated firearm as a firearm in accordance with its domestic law shall take the necessary measures, including the establishment of specific offences if appropriate, to prevent the illicit reactivation of deactivated firearms, consistent with the following general principles of deactivation:

(a)	All essential parts of a deactivated firearm are to be rendered permanently inoperable and incapable of removal, replacement or modification in a manner that would permit the firearm to be reactivated in any way;

(b)	Arrangements are to be made for deactivation measures to be verified, where appropriate, by a competent authority to ensure that the modifications made to a firearm render it permanently inoperable;

(c)	Verification by a competent authority is to include a certificate or record attesting to the deactivation of the firearm or a clearly visible mark to that effect stamped on the firearm.

Article 10

General requirements for export, import and transit licensing or authorization systems

1. Each State Party shall establish or maintain an effective system of export and import licensing or authorization, as well as of measures on international transit, for the transfer of firearms, their parts and components and ammunition.

2. Before issuing export licences or authorizations for shipments of firearms, their parts and components and ammunition, each State Party shall verify:

(a)	That the importing States have issued import licences or authorizations; and

(b)	That, without prejudice to bilateral or multilateral agreements or arrangements favouring landlocked States, the transit States have, at a minimum, given notice in writing, prior to shipment, that they have no objection to the transit.

3. The export and import licence or authorization and accompanying documentation together shall contain information that, at a minimum, shall include the place and the date of issuance, the date of expiration, the country of export, the country of import, the final recipient, a description and the quantity of the firearms, their parts and components and ammunition and, whenever there is transit, the countries of transit. The information contained in the import licence must be provided in advance to the transit States.

4. The importing State Party shall, upon request, inform the exporting State Party of the receipt of the dispatched shipment of firearms, their parts and components or ammunition.

5. Each State Party shall, within available means, take such measures as may be necessary to ensure that licensing or authorization procedures are secure and that the authenticity of licensing or authorization documents can be verified or validated.

6. States Parties may adopt simplified procedures for the temporary import and export and the transit of firearms, their parts and components and ammunition for verifiable lawful purposes such as hunting, sport shooting, evaluation, exhibitions or repairs.

Article 11

Security and preventive measures

In an effort to detect, prevent and eliminate the theft, loss or diversion of, as well as the illicit manufacturing of and trafficking in, firearms, their parts and components and ammunition, each State Party shall take appropriate measures:

(a)	To require the security of firearms, their parts and components and ammunition at the time of manufacture, import, export and transit through its territory; and

(b)	To increase the effectiveness of import, export and transit controls, including, where appropriate, border controls, and of police and customs transborder cooperation.

Article 12

Information

1. Without prejudice to Articles 27 and 28 of the Convention, States Parties shall exchange among themselves, consistent with their respective domestic legal and administrative systems, relevant case-specific information on matters such as authorized producers, dealers, importers, exporters and, whenever possible, carriers of firearms, their parts and components and ammunition.

2. Without prejudice to Articles 27 and 28 of the Convention, States Parties shall exchange among themselves, consistent with their respective domestic legal and administrative systems, relevant information on matters such as:

(a)	Organized criminal groups known to take part or suspected of taking part in the illicit manufacturing of or trafficking in firearms, their parts and components and ammunition;

(b)	The means of concealment used in the illicit manufacturing of or trafficking in firearms, their parts and components and ammunition and ways of detecting them;

(c)	Methods and means, points of dispatch and destination and routes customarily used by organized criminal groups engaged in illicit trafficking in firearms, their parts and components and ammunition; and

(d)	Legislative experiences and practices and measures to prevent, combat and eradicate the illicit manufacturing of and trafficking in firearms, their parts and components and ammunition.

3. States Parties shall provide to or share with each other, as appropriate, relevant scientific and technological information useful to law enforcement authorities in order to enhance each other’s abilities to prevent, detect and investigate the illicit manufacturing of and trafficking in firearms, their parts and components and ammunition and to prosecute the persons involved in those illicit activities.

4. States Parties shall cooperate in the tracing of firearms, their parts and components and ammunition that may have been illicitly manufactured or trafficked. Such cooperation shall include the provision of prompt responses to requests for assistance in tracing such firearms, their parts and components and ammunition, within available means.

5. Subject to the basic concepts of its legal system or any international agreements, each State Party shall guarantee the confidentiality of and comply with any restrictions on the use of information that it receives from another State Party pursuant to this article, including proprietary information pertaining to commercial transactions, if requested to do so by the State Party providing the information. If such confidentiality cannot be maintained, the State Party that provided the information shall be notified prior to its disclosure.

Article 13

Cooperation

1. States Parties shall cooperate at the bilateral, regional and international levels to prevent, combat and eradicate the illicit manufacturing of and trafficking in firearms, their parts and components and ammunition.

2. Without prejudice to Article 18, paragraph 13, of the Convention, each State Party shall identify a national body or a single point of contact to act as liaison between it and other States Parties on matters relating to this Protocol.

3. States Parties shall seek the support and cooperation of manufacturers, dealers, importers, exporters, brokers and commercial carriers of firearms, their parts and components and ammunition to prevent and detect the illicit activities referred to in paragraph 1 of this article.

Article 14

Training and technical assistance

States Parties shall cooperate with each other and with relevant international organizations, as appropriate, so that States Parties may receive, upon request, the training and technical assistance necessary to enhance their ability to prevent, combat and eradicate the illicit manufacturing of and trafficking in firearms, their parts and components and ammunition, including technical, financial and material assistance in those matters identified in Articles 29 and 30 of the Convention.

Article 15

Brokers and brokering

1. With a view to preventing and combating illicit manufacturing of and trafficking in firearms, their parts and components and ammunition, States Parties that have not yet done so shall consider establishing a system for regulating the activities of those who engage in brokering. Such a system could include one or more measures such as:

(a)	Requiring registration of brokers operating within their territory;

(b)	Requiring licensing or authorization of brokering; or

(c)	Requiring disclosure on import and export licences or authorizations, or accompanying documents, of the names and locations of brokers involved in the transaction.

2. States Parties that have established a system of authorization regarding brokering as set forth in paragraph 1 of this article are encouraged to include information on brokers and brokering in their exchanges of information under Article 12 of this Protocol and to retain records regarding brokers and brokering in accordance with Article 7 of this Protocol.

III. FINAL PROVISIONS

Article 16

Settlement of disputes

1. States Parties shall endeavour to settle disputes concerning the interpretation or application of this Protocol through negotiation.

2. Any dispute between two or more States Parties concerning the interpretation or application of this Protocol that cannot be settled through negotiation within a reasonable time shall, at the request of one of those States Parties, be submitted to arbitration. If, six months after the date of the request for arbitration, those States Parties are unable to agree on the organization of the arbitration, any one of those States Parties may refer the dispute to the International Court of Justice by request in accordance with the Statute of the Court.

3. Each State Party may, at the time of signature, ratification, acceptance or approval of or accession to this Protocol, declare that it does not consider itself bound by paragraph 2 of this article. The other States Parties shall not be bound by paragraph 2 of this article with respect to any State Party that has made such a reservation.

4. Any State Party that has made a reservation in accordance with paragraph 3 of this article may at any time withdraw that reservation by notification to the Secretary-General of the United Nations.

Article 17

Signature, ratification, acceptance, approval and accession

1. This Protocol shall be open to all States for signature at United Nations Headquarters in New York from the thirtieth day after its adoption by the General Assembly until 12 December 2002.

2. This Protocol shall also be open for signature by regional economic integration organizations provided that at least one member State of such organization has signed this Protocol in accordance with paragraph 1 of this article.

3. This Protocol is subject to ratification, acceptance or approval. Instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations. A regional economic integration organization may deposit its instrument of ratification, acceptance or approval if at least one of its member States has done likewise. In that instrument of ratification, acceptance or approval, such organization shall declare the extent of its competence with respect to the matters governed by this Protocol. Such organization shall also inform the depositary of any relevant modification in the extent of its competence.

4. This Protocol is open for accession by any State or any regional economic integration organization of which at least one member State is a Party to this Protocol. Instruments of accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations. At the time of its accession, a regional economic integration organization shall declare the extent of its competence with respect to matters governed by this Protocol. Such organization shall also inform the depositary of any relevant modification in the extent of its competence.

Article 18

Entry into force

1. This Protocol shall enter into force on the ninetieth day after the date of deposit of the fortieth instrument of ratification, acceptance, approval or accession, except that it shall not enter into force before the entry into force of the Convention. For the purpose of this paragraph, any instrument deposited by a regional economic integration organization shall not be counted as additional to those deposited by member States of such organization.

2. For each State or regional economic integration organization ratifying, accepting, approving or acceding to this Protocol after the deposit of the fortieth instrument of such action, this Protocol shall enter into force on the thirtieth day after the date of deposit by such State or organization of the relevant instrument or on the date this Protocol enters into force pursuant to paragraph 1 of this article, whichever is the later.

Article 19

Amendment

1. After the expiry of five years from the entry into force of this Protocol, a State Party to the Protocol may propose an amendment and file it with the Secretary-General of the United Nations, who shall thereupon communicate the proposed amendment to the States Parties and to the Conference of the Parties to the Convention for the purpose of considering and deciding on the proposal. The States Parties to this Protocol meeting at the Conference of the Parties shall make every effort to achieve consensus on each amendment. If all efforts at consensus have been exhausted and no agreement has been reached, the amendment shall, as a last resort, require for its adoption a two-thirds majority vote of the States Parties to this Protocol present and voting at the meeting of the Conference of the Parties.

2. Regional economic integration organizations, in matters within their competence, shall exercise their right to vote under this article with a number of votes equal to the number of their member States that are Parties to this Protocol. Such organizations shall not exercise their right to vote if their member States exercise theirs and vice versa.

3. An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of this article is subject to ratification, acceptance or approval by States Parties.

4. An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of this article shall enter into force in respect of a State Party ninety days after the date of the deposit with the Secretary-General of the United Nations of an instrument of ratification, acceptance or approval of such amendment.

5. When an amendment enters into force, it shall be binding on those States Parties which have expressed their consent to be bound by it. Other States Parties shall still be bound by the provisions of this Protocol and any earlier amendments that they have ratified, accepted or approved.

Article 20

Denunciation

1. A State Party may denounce this Protocol by written notification to the Secretary-General of the United Nations. Such denunciation shall become effective one year after the date of receipt of the notification by the Secretary-General.

2. A regional economic integration organization shall cease to be a Party to this Protocol when all of its member States have denounced it.

Article 21

Depositary and languages

1. The Secretary-General of the United Nations is designated depositary of this Protocol.

2. The original of this Protocol, of which the Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish texts are equally authentic, shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.

IN WITNESS WHEREOF, the undersigned plenipotentiaries, being duly authorized thereto by their respective Governments, have signed this Protocol.

PROTOCOLO

contra la fabricación y el tráfico ilícitos de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, que complementa la Convención de las Naciones Unidas contra la Delincuencia Organizada Transnacional

PREÁMBULO

LOS ESTADOS PARTE EN EL PRESENTE PROTOCOLO,

CONSCIENTES de la urgente necesidad de prevenir, combatir y erradicar la fabricación y el tráfico ilícito de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, a causa de los efectos perjudiciales de estas actividades para la seguridad de cada Estado y región y del mundo en general, que ponen en peligro el bienestar de los pueblos, su desarrollo económico y social y su derecho a vivir en paz,

CONVENCIDOS, por tanto, de la necesidad de que los Estados adopten todas las medidas apropiadas a tal fin, incluidas medidas de cooperación internacional y de otra índole en los planos regional y mundial.

RECORDANDO la resolución 53/111 de la Asamblea General, de 9 de diciembre de 1998, en la que la Asamblea decidió establecer un comité especial intergubernamental de composición abierta con la finalidad de elaborar una convención internacional amplia contra la delincuencia organizada transnacional y de examinar la posibilidad de elaborar, entre otras cosas, un instrumento internacional contra la fabricación y el tráfico ilícitos de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones,

TENIENDO PRESENTES los principios de igualdad de derechos y de libre determinación de los pueblos, consagrados en la Carta de las Naciones Unidas y en la Declaración sobre los principios de Derecho internacional referentes a las relaciones de amistad y a la cooperación entre los Estados de conformidad con la Carta de las Naciones Unidas,

CONVENCIDOS de que complementar la Convención de las Naciones Unidas contra la Delincuencia Organizada Transnacional con un instrumento internacional contra la fabricación y el tráfico ilícitos de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, será de utilidad para prevenir y combatir esos delitos,

HAN ACORDADO LO SIGUIENTE:

I. DISPOSICIONES GENERALES

Artículo 1

Relación con la Convención de las Naciones Unidas contra la Delincuencia Organizada Transnacional

1. El presente Protocolo complementa la Convención de las Naciones Unidas contra la Delincuencia Organizada Transnacional y se interpretará juntamente con la Convención.

2. Las disposiciones de la Convención se aplicarán mutatis mutantis al presente Protocolo, a menos que en él se disponga otra cosa.

3. Los delitos tipificados con arreglo al artículo 5 del presente Protocolo se considerarán delito tipificados con arreglo a la Convención.

Artículo 2

Finalidad

La finalidad del presente Protocolo es promover, facilitar y reforzar la cooperación entre los Estados Parte con el propósito de prevenir, combatir y erradicar la fabricación y el tráfico ilícitos de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones.

Artículo 3

Definiciones

Para los fines del presente Protocolo:

por «arma de fuego» se entenderá toda arma portátil que tenga cañón y que lance, esté concebida para lanzar o pueda transformarse fácilmente para lanzar un balín, una bala o un proyectil por la acción de un explosivo, excluidas las armas de fuego antiguas o sus réplicas. Las armas de fuego antiguas y sus réplicas se definirán de conformidad con el Derecho interno. En ningún caso, sin embargo, podrán incluir armas de fuego fabricadas después de 1899;

por «piezas y componentes» se entenderá todo elemento o elemento de repuesto específicamente concebido para un arma de fuego e indispensables para su funcionamiento, incluidos el cañón, la caja o el cajón, el cerrojo o el tambor, el cierre o el bloqueo del cierre y todo dispositivo concebido o adaptado para disminuir el sonido causado por un arma de fuego;

c)	por «municiones» se entenderá el cartucho completo o sus componentes, entre ellos las vainas, los cebos, la carga propulsora, las balas o proyectiles utilizados en las armas de fuego, siempre que estos componentes estén de por sí sujetos a autorización en el respectivo Estado Parte;

por «fabricación ilícita» se entenderá la fabricación o el montaje de armas de fuego, sus piezas y componentes o municiones:

i)	a partir de piezas y componente que hayan sido objeto de tráfico ilícito,

ii)	sin licencia o autorización de una autoridad competente del Estado Parte en que se realice la fabricación o el montaje, o

iii)	sin marcar las armas de fuego en el momento de su fabricación, de conformidad con el artículo 8 del presente Protocolo.

La concesión de licencia o autorización respecto de la fabricación de piezas y componentes se hará de conformidad con el Derecho interno;

por «tráfico ilícito» se entenderá la importación, exportación, adquisición, venta, entrega, traslado o transferencia de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones desde o a través del territorio de un Estado Parte al de otro Estado Parte si cualquiera de los Estados Parte interesados no lo autoriza conforme a lo dispuesto en el presente Protocolo o si las armas de fuego no han sido marcadas conforme a lo dispuesto en el artículo 8 del presente Protocolo;

por «localización» se entenderá el rastreo sistemático de las armas de fuego y, de ser posible, de sus piezas y componentes y municiones, desde el fabricante al comprador, con el fin de ayudar a las autoridades componentes de los Estados Parte a detectar, investigar y analizar la fabricación y el tráfico ilícitos.

Artículo 4

Ámbito de aplicación

1. A menos que contenga una disposición en contrario, el presente Protocolo se aplicará a la prevención de la fabricación y el tráfico ilícitos de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones y a la investigación y el enjuiciamiento de los delitos tipificados con arreglo al artículo 5 del presente Protocolo cuando esos delitos sean de carácter transnacional y entrañen la participación de un grupo delictivo organizado.

2. El presente Protocolo no se aplicará a las transacciones entre Estados ni a las transferencias estatales cuando la aplicación del Protocolo pudiera perjudicar el derecho de un Estado Parte a adoptar medidas en aras de la seguridad nacional en consonancia con la carta de las Naciones Unidas.

Artículo 5

Penalización

1. Cada Estado Parte adoptará las medidas legislativas o de otra índole que sean necesarias para tipificar como delito las siguientes conductas. Cuando se cometan intencionalmente:

a)	la fabricación ilícita de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones;

b)	el tráfico ilícito de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones;

c)	la falsificación o la obliteración, supresión o alteración ilícitas de la(s) marca(s) de un arma de fuego requeridas de conformidad con el artículo 8 del presente Protocolo.

2. Cada Estado Parte adoptará, asimismo, las medidas legislativas y de otra índole que sean necesarias para tipificar como delito las siguientes conductas:

a)	con sujeción a los conceptos básicos de su ordenamiento jurídico, la tentativa de comisión de un delito tipificado con arreglo al apartado 1 del presente artículo o la participación de él como cómplice, y

b)	la organización, dirección, ayuda, incitación, facilitación o asesoramiento para la comisión de delito tipificado con arreglo al apartado 1 del presente artículo.

Artículo 6

Decomiso, incautación y disposición

1. A reserva de lo dispuesto en el artículo 12 de la Convención, los Estados Parte adoptarán, en la mayor medida posible de conformidad con su ordenamiento jurídico interno, las medidas que sean necesarias para permitir el decomiso de las armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones que hayan sido objeto de fabricación o tráfico ilícitos.

2. Los Estados Parte adoptarán, de conformidad con su ordenamiento jurídico interno, las medidas necesarias para impedir que las armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones que hayan sido objeto de fabricación o tráfico ilícitos caigan en manos de personas no autorizadas, en particular mediante la incautación y destrucción de esas armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, a menos que se haya autorizado oficialmente otra forma de disposición, siempre y cuando se hayan marcado las armas de fuego y se hayan registrado los métodos para la disposición de esas armas de fuego y municiones.

II. PREVENCIÓN

Artículo 7

Registros

Cada Estado Parte garantizará el mantenimiento, por un período no inferior a diez años, de la información relativa a las armas de fuego y, cuando sea apropiado y factible, de la información relativa a sus piezas y componentes y municiones que sea necesaria para localizar e identificar las armas de fuego y, cuando sea apropiado y factible, sus piezas y componentes y municiones que hayan sido objeto de fabricación o tráfico ilícitos, así como para evitar y detectar esas actividades. Esa información incluirá:

a)	las marcas pertinentes requeridas de conformidad con el artículo 8 del presente Protocolo;

en los casos que entrañen transacciones internacionales con armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, las fechas de emisión y expiración de las licencias o autorizaciones correspondientes, el país de importación, los países de tránsito, cuando proceda, y el receptor final, así como la descripción y la cantidad de los artículos.

Artículo 8

Marcación de las armas de fuego

1. A los efectos de identificar y localizar cada arma de fuego, los Estados Parte:

en el momento de la fabricación de cada arma de fuego exigirán que esta sea marcada con una marca distintiva que indique el nombre del fabricante, el país o lugar de fabricación y el número de serie, o mantendrán cualquier otra marca distintiva y fácil de emplear que ostente símbolos geométricos sencillos, junto con un código numérico y/o alfanumérico, y que permita a todos los Estados Parte identificar sin dificultad el país de fabricación;

exigirán que se aplique a toda arma de fuego importada una marca sencilla y apropiada que permita identificar el país de importación y, de ser posible, el año de esta, y permita, asimismo, a las autoridades competentes de ese país localizar el arma de fuego, así como una marca distintiva, si el arma de fuego no la lleva. Los requisitos del presente apartado no tendrán que aplicarse a la importación temporal de armas de fuego con fines lícitos verificables;

c)	velarán por que, en el momento en que se transfiera un arma de fuego de las existencias estatales a la utilización civil con carácter permanente, se aplique a dicha arma distintiva apropiada que permita a todos los Estados Parte identificar el país que realiza la transferencia.

2. Los Estados Parte alentarán a la industria de fabricación de armas de fuego a formular medidas contra la supresión o la alteración de las marcas.

Artículo 9

Desactivación de las armas de fuego

Todo Estado Parte que, de conformidad con su Derecho interno, no reconozca como arma de fuego un arma desactivada adoptará las medidas que sean necesarias, incluida la tipificación de delitos específicos, si procede, a fin de prevenir la reactivación ilícita de las armas de fuego desactivadas, en consonancia con los siguientes principios generales de desactivación:

a)	todas las piezas esenciales de un arma desactivadas se tornarán permanentemente inservibles y no susceptibles de ser retiradas, sustituidas o modificadas de cualquier forma que pueda permitir su reactivación;

b)	se adoptarán disposiciones para que una autoridad competente verifique, cuando proceda, las medidas de desactivación, a fin de garantizar que las modificaciones aportadas al arma de fuego la inutilizan permanentemente;

c)	la verificación por una autoridad competente comprenderá la expedición de un certificado o la anotación en un registro en que se haga constar la desactivación del arma de fuego o la inclusión de una marca a esos efectos claramente visible en el arma de fuego.

Artículo 10

Requisitos generales para sistemas de licencias o autorizaciones de exportación, importación y tránsito

1. Cada Estado Parte establecerá o mantendrá un sistema eficaz de licencias o autorizaciones de exportación e importación, así como de medidas aplicables al tránsito internacional, para la transferencia de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones.

2. Antes de emitir licencias o autorizaciones de exportación para la expedición de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, cada Estado Parte se asegurará de que:

a)	los Estados importadores hayan emitido las correspondientes licencias o autorizaciones, y

b)	los Estados de tránsito hayan al menos comunicado por escrito, con anterioridad a la expedición, que no se oponen al tránsito, sin perjuicio de los acuerdos o arreglos bilaterales o multilaterales destinados a favorecer a los Estados sin litoral.

3. La licencia o autorización de exportación e importación y la documentación que la acompañe contendrán conjuntamente información que, como mínimo, comprenda el lugar y la fecha de expiración, el país de exportación, el país de importación, el destino final, una descripción y la cantidad de las armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones y, cuando haya tránsito, los países de tránsito. La información contenida en la licencia de importación deberá facilitarse a los Estados de tránsito con antelación.

4. El Estado Parte importador notificará al Estado Parte exportador, previa solicitud, la recepción de las remesas de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones que le hayan sido enviadas.

5. Cada Estado Parte adoptará, dentro de sus posibilidades, las medidas necesarias para garantizar que los procedimientos de licencia o autorización sean seguros y que la autenticidad de los documentos de licencia o autorización pueda ser verificada o validada.

6. Los Estados Parte podrán adoptar procedimientos simplificados para la importación y exportación temporales y para el tránsito de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones para fines lícitos verificables, tales como cacerías, prácticas de tiro deportivo, pruebas, exposiciones o reparaciones.

Artículo 11

Medidas de seguridad y prevención

A fin de detectar, prevenir y eliminar el robo, la pérdida o la desviación, así como la fabricación y el tráfico ilícitos de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, cada Estado Parte adoptará medidas apropiadas para:

a)	exigir que se garantice la seguridad de las armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones en el curso de su fabricación, su importación y exportación y su tránsito a través de su territorio, y

b)	aumentar la eficacia de los controles de importación, exportación y tránsito, incluidos, cuando proceda, los controles fronterizos, así como de la cooperación transfronteriza entre los servicios policiales y aduaneros.

Artículo 12

Información

1. Sin perjuicio de lo dispuesto en los artículos 27 y 28 de la Convención, los Estados Parte intercambiarán, de conformidad con sus respectivos ordenamientos jurídicos y administrativos internos, información pertinente para cada caso específico sobre cuestiones como los fabricantes, agentes comerciales, importadores y exportadores y, de ser posible, transportista autorizados de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones.

2. Sin perjuicio de lo dispuesto en los artículos 27 y 28 de la Convención, los Estados Parte intercambiarán, de conformidad con sus respectivos ordenamientos jurídicos y administrativos internos, información pertinente sobre cuestiones como:

a)	los grupos delictivos organizados, efectiva o presuntamente involucrados en la fabricación o el tráfico ilícitos de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones;

b)	los medios de ocultación utilizados en la fabricación o el tráfico ilícitos de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, así como las formas de detectarlos;

c)	los métodos y medios, los lugares de expedición y de destino y las rutas que habitualmente utilizan los grupos delictivos organizados que participan en el tráfico ilícito de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, y

d)	experiencias de carácter legislativo, así como prácticas y medidas conexas, para prevenir, combatir y erradicar la fabricación y el tráfico ilícitos de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones.

3. Los Estados Parte se facilitarán, según proceda, toda información científica y tecnológica pertinente que sea de utilidad para las autoridades encargadas de hacer cumplir la ley, a fin de reforzar mutuamente su capacidad de prevenir, detectar e investigar la fabricación y el tráfico ilícitos de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, y de enjuiciar a las personas involucradas en esas actividades ilícitas.

4. Los Estados Parte cooperarán en la localización de las armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones que puedan haber sido objeto de fabricación o tráfico ilícitos. Esa cooperación incluirá la respuesta rápida de los Estados Parte a toda solicitud de asistencia para localizar esas armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, dentro de los medios disponibles.

5. Con sujeción a los conceptos básicos de su ordenamiento jurídico o a cualesquiera acuerdos internacionales, cada Estado Parte garantizará la confidencialidad y acatará las restricciones impuestas a la utilización de toda información que reciba de otro Estado Parte de conformidad con el presente artículo, incluida información de dominio privado sobre transacciones comerciales, cuando así lo solicite el Estado Parte que facilita la información. Si no es posible mantener la confidencialidad, antes de revelar la información se dará cuenta de ello al Estado Parte que la facilitó.

Artículo 13

Cooperación

1. Los Estados Parte cooperarán en los planos bilateral, regional e internacional a fin de prevenir, combatir y erradicar la fabricación y el tráfico ilícitos de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones.

2. Sin perjuicio de lo dispuesto en el apartado 13 del artículo 18 de la Convención, cada Estado Parte designará un órgano nacional o un punto de contacto central encargado de mantener el enlace con los demás Estados Parte en toda cuestión relativa al presente Protocolo.

3. Los Estados Parte procurarán obtener el apoyo y la cooperación de los fabricantes, agentes comerciales, importadores, exportadores, corredores y transportistas comerciales de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, a fin de prevenir y detectar las actividades ilícitas mencionadas en el apartado 1 del presente artículo.

Artículo 14

Capacitación y asistencia técnica

Los Estados Parte cooperarán entre sí y con las organizaciones internacionales pertinentes, según proceda, a fin de que los Estados Parte que lo soliciten reciban la formación y asistencia técnica requeridas para reforzar su capacidad de prevenir, combatir y erradicar la fabricación y el tráfico ilícitos de armas de fuego, sus piezas y componentes y municiones, incluida la asistencia técnica, financiera y material que proceda en las cuestiones enunciadas en los artículos 29 y 30 de la Convención.

Artículo 15

Corredores y corretaje

1. Con miras a prevenir y combatir la fabricación y el tráfico ilícitos de armas de fuego, con sus piezas y componentes y municiones, los Estados Parte que aún no lo hayan hecho considerarán la posibilidad de establecer un sistema de reglamentación de las actividades de las personas dedicadas al corretaje. Ese sistema podría incluir una o varias de las siguientes medidas:

a)	exigir la inscripción en un registro de los corredores que actúen en su territorio;

b)	exigir una licencia o autorización para el ejercicio del corretaje, o

c)	exigir que en las licencias o autorizaciones de importación y de exportación, o en la documentación adjunta a la mercancía, se consigne el nombre y la ubicación de los corredores que intervengan en la transacción.

2. Se alienta a los Estados Parte que hayan establecido un sistema de autorización de las operaciones de corretaje como el descrito en el apartado 1 del presente artículo a que incluyan datos sobre los corredores y las operaciones de corretaje en sus intercambios de información efectuados con arreglo al artículo 12 del presente Protocolo y a lo previsto en el artículo 7 del presente Protocolo.

III. DISPOSICIONES FINALES

Artículo 16

Solución de controversias

1. Los Estados Parte procurarán solucionar toda controversia relacionada con la interpretación o aplicación del presente Protocolo mediante la negociación.

2. Toda controversia entre dos o más Estados Parte acerca de la interpretación o aplicación del presente Protocolo que no pueda resolverse mediante la negociación dentro de un plazo razonable deberá, a solicitud de uno de esos Estados Parte, someterse a arbitraje. Si, seis meses después de la fecha de la solicitud de arbitraje, esos Estados Parte no ha podido ponerse de acuerdo sobre la organización del arbitraje, cualquiera de esas Partes podrá remitir la controversia a la Corte Internacional de Justicia mediante solicitud conforme al Estatuto de la Corte.

3. Cada Estado Parte podrá, en el momento de la firma, ratificación, aceptación o aprobación del presente Protocolo o de la adhesión a él, declarar que no se considera vinculado por el apartado 2 del presente artículo. Los demás Estados Parte no quedarán vinculados por el apartado 2 del presente artículo respecto de todo Estado Parte que haya hecho esa reserva.

4. El Estado Parte que haya hecho una reserva de conformidad con el apartado 3 del presente artículo podrá en cualquier momento retirar esa reserva notificándola al Secretario General de las Naciones Unidas.

Artículo 17

Firma, ratificación, aceptación, aprobación y adhesión

1. El presente Protocolo estará abierto a la firma de todos los Estados en la sede de las Naciones Unidas en Nueva York desde el trigésimo día de su aprobación por la Asamblea General hasta el 12 de diciembre de 2002.

2. El Presente Protocolo también estará abierto a la firma de las organizaciones regionales de integración económica, siempre que al menos uno de los Estados miembros de tales organizaciones haya firmado el presente Protocolo de conformidad con lo dispuesto en el apartado 1 del presente artículo.

3. El presente Protocolo estará sujeto a ratificación, aceptación o aprobación. Los instrumentos de ratificación, aceptación o aprobación se depositarán en poder del Secretario General de las Naciones Unidas. Las organizaciones regionales de integración económica podrán depositar su instrumento de ratificación, aceptación o aprobación si por lo menos uno de sus Estados miembros ha procedido de igual manera. En ese instrumento de ratificación, aceptación o aprobación, esas organizaciones declararán el alcance de su competencia con respecto a las cuestiones regidas por el presente Protocolo. Dichas organizaciones comunicarán también al depositario cualquier modificación pertinente del alcance de su competencia.

4. El presente Protocolo estará abierto a la adhesión de todos los Estados u organizaciones regionales de integración económica que cuente por lo menos con un Estado miembro que sea Parte en el presente Protocolo. Los instrumentos de adhesión se depositarán en poder del Secretario General de las Naciones Unidas. En el momento de su adhesión, las organizaciones regionales de integración económica declararán el alcance de su competencia con respecto a las cuestiones regidas por el presente Protocolo. Dichas organizaciones comunicarán también al depositario cualquier modificación pertinente del alcance de su competencia.

Artículo 18

Entrada en vigor

1. El presente Protocolo entrará en vigor el nonagésimo día después de la fecha en que se haya depositado el cuadragésimo instrumento de ratificación, aceptación, aprobación o adhesión, a condición de que no entre en vigor antes de la entrada en vigor de la Convención. A los efectos del presente apartado, los instrumentos depositados por una organización regional de integración económica no se considerarán adicionales a los depositados por los Estados miembros de tal organización.

2. Para cada Estado u organización regional de integración económica que ratifique, acepte el presente Protocolo o se adhiera a él después de haberse depositado el cuadragésimo instrumento de ratificación, aceptación, aprobación o adhesión, el presente Protocolo entrará en vigor el trigésimo día después de la fecha en que ese Estado u organización haya depositado el instrumento pertinente o en la fecha de su entrada en vigor con arreglo al apartado 1 del presente artículo, si esta es posterior.

Artículo 19

Enmienda

1. Cuando hayan transcurrido cinco años desde la entrada en vigor del presente Protocolo, los Estados Parte podrán proponer enmiendas por escrito al Secretario General de las Naciones Unidas, quien a continuación comunicará toda enmienda propuesta a los Estados Parte y a la Conferencia de las Partes en la Convención para que la examinen y decidan al respecto. Los Estados Parte en el presente Protocolo reunidos en la Conferencia de las Partes harán todo lo posible por lograr un consenso sobre cada enmienda. Si se han agotado todas las posibilidades de lograr un consenso y no se ha llegado a un acuerdo, la aprobación de la enmienda exigirá, en última instancia, una mayoría de dos tercios de los Estados Parte en el presente Protocolo presentes y votantes en la sesión de la Conferencia de las Partes.

2. Las organizaciones regionales de integración económica, en asuntos de su competencia, ejercerán su derecho de voto con arreglo al presente artículo con un número de votos igual al número de sus Estados miembros que sean Partes en el presente Protocolo. Dichas organizaciones no ejercerán su derecho a voto si sus Estados miembros ejercen el suyo y viceversa.

3. Toda enmienda aprobada de conformidad con el apartado 1 del presente artículo estará sujeta a ratificación, aceptación o aprobación por los Estados Parte.

4. Toda enmienda refrendada de conformidad con el apartado 1 del presente artículo entrará en vigor respecto de un Estado Parte noventa días después de la fecha en que este deposite en poder del Secretario General de las Naciones Unidas un instrumento de ratificación, aceptación o aprobación de esta enmienda.

5. Cuando una enmienda entre en vigor, será vinculante para los Estados Parte que hayan expresado su consentimiento al respecto. Los demás Estados Parte quedarán sujetos a las disposiciones del presente Protocolo, así como a cualquier otra enmienda anterior que hubiesen ratificado, aceptado o aprobado.

Artículo 20

Denuncia

1. Los Estados Parte podrán denunciar el presente Protocolo mediante notificación escrita al Secretario General de las Naciones Unidas. La denuncia surtirá efecto un año después de la fecha en que el Secretario General haya recibido la notificación.

2. Las organizaciones regionales de integración económica dejarán de ser Partes en el presente Protocolo cuando lo hayan denunciado todos sus Estados miembros.

Artículo 21

Depositario e idiomas

1. El Secretario General de las Naciones Unidas será el depositario del presente Protocolo.

2. El original del presente Protocolo, cuyos textos en árabe, chino, español, francés, inglés y ruso son igualmente auténticos, se depositará en poder del Secretario General de las Naciones Unidas.

EN FE DE LO CUAL, los plenipotenciarios infrascritos, debidamente autorizados por sus respectivos Gobiernos, han firmado el presente Protocolo.

PROTOCOLE

contre la fabrication et le trafic illicites d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions, additionnel à la convention des Nations unies contre la criminalité transnationale organisée

PRÉAMBULE

LES ÉTATS PARTIES AU PRÉSENT PROTOCOLE,

CONSCIENTS qu’il est urgent de prévenir, de combattre et d’éradiquer la fabrication et le trafic illicites des armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions, étant donné que ces activités sont préjudiciables à la sécurité de chaque État, de chaque région et du monde dans son ensemble, qu’elles constituent une menace pour le bien-être des peuples, pour leur promotion sociale et économique et pour leur droit à vivre en paix;

CONVAINCUS, par conséquent, qu’il est nécessaire que tous les États prennent toutes les mesures appropriées à cette fin, y compris des activités de coopération internationale et d’autres mesures aux niveaux régional et mondial;

RAPPELANT la résolution 53/111 de l’Assemblée générale du 9 décembre 1998, dans laquelle l’Assemblée a décidé de créer un comité intergouvernemental spécial à composition non limitée chargé d’élaborer une convention internationale générale contre la criminalité transnationale organisée et d’examiner s’il y avait lieu d’élaborer, notamment, un instrument international visant à lutter contre la fabrication et le trafic illicites d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions;

AYANT À L’ESPRIT le principe de l’égalité de droits des peuples et de leur droit à disposer d’eux-mêmes, tel que consacré dans la charte des Nations unies et dans la déclaration relative aux principes du droit international touchant les relations amicales et la coopération entre les États conformément à la charte des Nations unies;

CONVAINCUS que le fait d’adjoindre à la convention des Nations unies contre la criminalité transnationale organisée un instrument international contre la fabrication et le trafic illicites d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions aidera à prévenir et à combattre ce type de criminalité,

SONT CONVENUS DE CE QUI SUIT:

I. DISPOSITIONS GÉNÉRALES

Article premier

Relation avec la convention des Nations unies contre la criminalité transnationale organisée

1. Le présent protocole complète la convention des Nations unies contre la criminalité transnationale organisée. Il est interprété conjointement avec la convention.

2. Les dispositions de la convention s’appliquent mutatis mutandis au présent protocole, sauf disposition contraire dudit protocole.

3. Les infractions établies conformément à l’article 5 du présent protocole sont considérées comme des infractions établies conformément à la convention.

Article 2

Objet

Le présent protocole a pour objet de promouvoir, de faciliter et de renforcer la coopération entre les États parties en vue de prévenir, de combattre et d’éradiquer la fabrication et le trafic illicites des armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions.

Article 3

Terminologie

Aux fins du présent protocole:

l’expression «arme à feu» désigne toute arme à canon portative qui propulse des plombs, une balle ou un projectile par l’action d’un explosif, ou qui est conçue pour ce faire ou peut être aisément transformée à cette fin, à l’exclusion des armes à feu anciennes ou de leurs répliques. Les armes à feu anciennes et leurs répliques sont définies conformément au droit interne. Cependant, les armes à feu anciennes n’incluent en aucun cas les armes à feu fabriquées après 1899;

l’expression «pièces et éléments» désigne tout élément ou élément de remplacement spécifiquement conçu pour une arme à feu et indispensable à son fonctionnement, notamment le canon, la carcasse ou la boîte de culasse, la glissière ou le barillet, la culasse mobile ou le bloc de culasse, ainsi que tout dispositif conçu ou adapté pour atténuer le bruit causé par un tir d’arme à feu;

c)	le terme «munitions» désigne l’ensemble de la cartouche ou ses éléments, y compris les étuis, les amorces, la poudre propulsive, les balles ou les projectiles, utilisés dans une arme à feu, sous réserve que lesdits éléments soient eux-mêmes soumis à autorisation dans l’État partie considéré;

l’expression «fabrication illicite» désigne la fabrication ou l’assemblage d’armes à feu, de leurs pièces et éléments ou de munitions:

i)	à partir de pièces et d’éléments ayant fait l’objet d’un trafic illicite;

ii)	sans licence ou autorisation d’une autorité compétente de l’État partie dans lequel la fabrication ou l’assemblage a lieu; ou

iii)	sans marquage des armes à feu au moment de leur fabrication conformément à l’article 8 du présent protocole.

Des licences ou autorisations de fabrication de pièces et d’éléments sont délivrées conformément au droit interne;

l’expression «trafic illicite» désigne l’importation, l’exportation, l’acquisition, la vente, la livraison, le transport ou le transfert d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions à partir du territoire d’un État partie ou à travers ce dernier vers le territoire d’un autre État partie si l’un des États parties concernés ne l’autorise pas conformément aux dispositions du présent protocole ou si les armes à feu ne sont pas marquées conformément à l’article 8 du présent protocole;

le terme «traçage» désigne le suivi systématique du parcours des armes à feu et, si possible, de leurs pièces, éléments et munitions depuis le fabricant jusqu’à l’acheteur en vue d’aider les autorités compétentes des États parties à déceler et analyser la fabrication et le trafic illicites et à mener des enquêtes.

Article 4

Champ d’application

1. Le présent protocole s’applique, sauf disposition contraire, à la prévention de la fabrication et du trafic illicites des armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions et aux enquêtes et poursuites relatives aux infractions établies conformément à l’article 5 dudit protocole, lorsque ces infractions sont de nature transnationale et qu’un groupe criminel organisé y est impliqué.

2. Le présent protocole ne s’applique pas aux transactions entre États ou aux transferts d’État dans les cas où son application porterait atteinte au droit d’un État partie de prendre, dans l’intérêt de la sécurité nationale, des mesures compatibles avec la charte des Nations unies.

Article 5

Incrimination

1. Chaque État partie adopte les mesures législatives et autres nécessaires pour conférer le caractère d’infraction pénale lorsque les actes ont été commis intentionnellement:

a)	à la fabrication illicite d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions;

b)	au trafic illicite d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions;

c)	à la falsification ou à l’effacement, à l’enlèvement ou à l’altération de façon illégale de la (des) marque(s) que doit porter une arme à feu en vertu de l’article 8 du présent protocole.

2. Chaque État partie adopte également les mesures législatives et autres nécessaires pour conférer le caractère d’infraction pénale:

a)	sous réserve des concepts fondamentaux de son système juridique, au fait de tenter de commettre une infraction établie conformément au paragraphe 1 du présent article ou de s’en rendre complice; et

b)	au fait d’organiser, de diriger, de faciliter, d’encourager ou de favoriser au moyen d’une aide ou de conseils, la commission d’une infraction établie conformément au paragraphe 1 du présent article.

Article 6

Confiscation, saisie et disposition

1. Sans préjudice de l’article 12 de la convention, les États parties adoptent, dans toute la mesure possible dans le cadre de leurs systèmes juridiques nationaux, les mesures nécessaires pour permettre la confiscation des armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions ayant fait l’objet d’une fabrication ou d’un trafic illicites.

2. Les États parties adoptent, dans le cadre de leurs systèmes juridiques nationaux, les mesures nécessaires pour empêcher que les armes à feu, leurs pièces, éléments et munitions ayant fait l’objet d’une fabrication et d’un trafic illicites ne tombent entre les mains de personnes non autorisées en saisissant et détruisant lesdites armes, leurs pièces, éléments et munitions sauf si une autre mesure de disposition a été officiellement autorisée, à condition que ces armes aient été marquées et que les méthodes de disposition desdites armes et des munitions aient été enregistrées.

II. PRÉVENTION

Article 7

Conservation des informations

Chaque État partie assure la conservation, pendant au moins dix ans, des informations sur les armes à feu et, lorsqu’il y a lieu et si possible, sur leurs pièces, éléments et munitions, qui sont nécessaires pour assurer le traçage et l’identification de celles de ces armes à feu et, lorsqu’il y a lieu et si possible, de leurs pièces, éléments et munitions qui font l’objet d’une fabrication ou d’un trafic illicites ainsi que pour prévenir et détecter ces activités. Ces informations sont les suivantes:

a)	les marques appropriées requises en vertu de l’article 8 du présent protocole;

dans le cas de transactions internationales portant sur des armes à feu, leurs pièces, éléments et munitions, les dates de délivrance et d’expiration des licences ou autorisations voulues, le pays d’exportation, le pays d’importation, les pays de transit, le cas échéant, et le destinataire final ainsi que la description et la quantité des articles.

Article 8

Marquage des armes à feu

1. Aux fins de l’identification et du traçage de chaque arme à feu, les États parties:

au moment de la fabrication de chaque arme à feu, soit exigent un marquage unique indiquant le nom du fabricant, le pays ou le lieu de fabrication et le numéro de série, soit conservent tout autre marquage unique et d’usage facile comportant des symboles géométriques simples combinés à un code numérique et/ou alphanumérique, permettant à tous les États d’identifier facilement le pays de fabrication;

exigent un marquage approprié simple sur chaque arme à feu importée, permettant d’identifier le pays importateur et, si possible, l’année d’importation et rendant possible le traçage de l’arme à feu par les autorités compétentes de ce pays, ainsi qu’une marque unique, si l’arme à feu ne porte pas une telle marque. Les conditions énoncées au présent alinéa n’ont pas à être appliquées aux importations temporaires d’armes à feu à des fins licites vérifiables;

c)	assurent, au moment du transfert d’une arme à feu des stocks de l’État en vue d’un usage civil permanent, le marquage approprié unique permettant à tous les États parties d’identifier le pays de transfert.

2. Les États parties encouragent l’industrie des armes à feu à concevoir des mesures qui empêchent d’enlever ou d’altérer les marques.

Article 9

Neutralisation des armes à feu

Un État partie qui, dans son droit interne, ne considère pas une arme à feu neutralisée comme une arme à feu prend les mesures nécessaires, y compris l’établissement d’infractions spécifiques, s’il y a lieu, pour prévenir la réactivation illicite des armes à feu neutralisées, conformément aux principes généraux de neutralisation ci-après:

a)	rendre définitivement inutilisables et impossibles à enlever, remplacer ou modifier en vue d’une réactivation quelconque, toutes les parties essentielles d’une arme à feu neutralisée;

b)	prendre des dispositions pour, s’il y a lieu, faire vérifier les mesures de neutralisation par une autorité compétente, afin de garantir que les modifications apportées à une arme à feu la rendent définitivement inutilisable;

c)	prévoir dans le cadre de la vérification par l’autorité compétente la délivrance d’un certificat ou d’un document attestant la neutralisation de l’arme à feu, ou l’application à cet effet sur l’arme à feu d’une marque clairement visible.

Article 10

Obligations générales concernant les systèmes de licences ou d’autorisations d’exportation, d’importation et de transit

1. Chaque État partie établit ou maintient un système efficace de licences ou d’autorisations d’exportation et d’importation, ainsi que de mesures sur le transit international, pour le transfert d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions.

2. Avant de délivrer des licences ou autorisations d’exportation pour des envois d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions, chaque État partie vérifie que:

a)	les États importateurs ont délivré des licences ou autorisations d’importation; et

b)	les États de transit ont au moins notifié par écrit, avant l’envoi, qu’ils ne s’opposent pas au transit, ceci sans préjudice des accords ou arrangements bilatéraux et multilatéraux en faveur des États sans littoral.

3. La licence ou l’autorisation d’exportation et d’importation et la documentation qui l’accompagne contiennent des informations qui, au minimum, incluent le lieu et la date de délivrance, la date d’expiration, le pays d’exportation, le pays d’importation, le destinataire final, la désignation des armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions et leur quantité et, en cas de transit, les pays de transit. Les informations figurant dans la licence d’importation doivent être fournies à l’avance aux États de transit.

4. L’État partie importateur informe l’État partie exportateur, sur sa demande, de la réception des envois d’armes à feu, de leurs pièces et éléments ou de munitions.

5. Chaque État partie prend, dans la limite de ses moyens, les mesures nécessaires pour faire en sorte que les procédures d’octroi de licences ou d’autorisations soient sûres et que l’authenticité des licences ou autorisations puisse être vérifiée ou validée.

6. Les États parties peuvent adopter des procédures simplifiées pour l’importation et l’exportation temporaires et pour le transit d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions, à des fins légales vérifiables telles que la chasse, le tir sportif, l’expertise, l’exposition ou la réparation.

Article 11

Mesures de sécurité et de prévention

Afin de détecter, de prévenir et d’éliminer les vols, pertes ou détournements, ainsi que la fabrication et le trafic illicites d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions, chaque État partie prend les mesures appropriées:

a)	pour exiger la sécurité des armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions au moment de la fabrication, de l’importation, de l’exportation et du transit par son territoire; et

b)	pour accroître l’efficacité des contrôles des importations, des exportations et du transit, y compris, lorsqu’il y a lieu, des contrôles aux frontières, ainsi que l’efficacité de la coopération transfrontière entre la police et les services douaniers.

Article 12

Information

1. Sans préjudice des articles 27 et 28 de la convention, les États parties échangent, conformément à leurs systèmes juridiques et administratifs respectifs, des informations pertinentes, dans chaque cas d’espèce, concernant notamment les fabricants, négociants, importateurs, exportateurs et, chaque fois que cela est possible, transporteurs autorisés d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions.

2. Sans préjudice des articles 27 et 28 de la convention, les États parties échangent, conformément à leurs systèmes juridiques et administratifs respectifs, des informations pertinentes concernant notamment:

a)	les groupes criminels organisés dont on sait ou dont on soupçonne qu’ils participent à la fabrication ou au trafic illicites d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions;

b)	les moyens de dissimulation utilisés dans la fabrication ou le trafic illicites des armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions et les moyens de les détecter;

c)	les méthodes et moyens, les points d’expédition et de destination et les itinéraires habituellement utilisés par les groupes criminels organisés se livrant au trafic illicite d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions; et

d)	les données d’expérience d’ordre législatif ainsi que les pratiques et mesures tendant à prévenir, combattre et éradiquer la fabrication et le trafic illicites des armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions.

3. Les États parties se communiquent ou s’échangent, selon qu’il convient, des informations scientifiques et technologiques pertinentes utiles aux services de détection et de répression en vue de renforcer mutuellement leur capacité de prévenir et de déceler la fabrication et le trafic illicites d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions, de mener des enquêtes et d’engager des poursuites contre les personnes impliquées dans ces activités illicites.

4. Les États parties coopèrent pour le traçage des armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions ayant pu faire l’objet d’une fabrication ou d’un trafic illicites et ils répondent rapidement, dans la limite de leurs moyens, aux demandes d’aide dans ce domaine.

5. Sous réserve des concepts fondamentaux de son système juridique ou de tous accords internationaux, chaque État partie qui reçoit d’un autre État partie, en application du présent article, des informations, y compris des informations exclusives concernant des transactions commerciales, garantit leur confidentialité et respecte toutes restrictions à leur usage s’il en est prié par l’État partie qui les fournit. Si une telle confidentialité ne peut pas être assurée, l’État partie qui a fourni les informations en est avisé avant que celles-ci soient divulguées.

Article 13

Coopération

1. Les États parties coopèrent aux niveaux bilatéral, régional et international pour prévenir, combattre et éradiquer la fabrication et le trafic illicites d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions.

2. Sans préjudice du paragraphe 13 de l’article 18 de la convention, chaque État partie désigne un organisme national ou un point de contact unique chargé d’assurer la liaison avec d’autres États parties pour les questions relatives au présent protocole.

3. Les États parties cherchent à obtenir l’appui et la coopération des fabricants, négociants, importateurs, exportateurs, courtiers et transporteurs commerciaux d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions afin de prévenir et de détecter les activités illicites visées au paragraphe 1 du présent article.

Article 14

Formation et assistance technique

Les États parties coopèrent entre eux et avec les organisations internationales compétentes, selon qu’il convient, de façon à pouvoir recevoir, sur demande, la formation et l’assistance technique nécessaires pour améliorer leur capacité de prévenir, combattre et éradiquer la fabrication et le trafic illicites d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions, y compris une assistance technique, financière et matérielle pour les questions visées aux articles 29 et 30 de la convention.

Article 15

Courtiers et courtage

1. En vue de prévenir et de combattre la fabrication et le trafic illicites d’armes à feu, de leurs pièces, éléments et munitions, les États parties qui ne l’ont pas encore fait envisagent d’établir un système de réglementation des activités de ceux qui pratiquent le courtage. Un tel système pourrait inclure une ou plusieurs mesures telles que:

a)	l’exigence d’un enregistrement des courtiers exerçant sur leur territoire;

b)	l’exigence d’une licence ou d’une autorisation de courtage; ou

c)	l’exigence de l’indication sur les licences ou autorisations d’importation et d’exportation, ou sur les documents d’accompagnement, du nom et de l’emplacement des courtiers participant à la transaction.

2. Les États parties qui ont établi un système d’autorisations concernant le courtage, tel qu’énoncé au paragraphe 1 du présent article, sont encouragés à fournir des renseignements sur les courtiers et le courtage lorsqu’ils échangent des informations au titre de l’article 12 du présent protocole et à conserver les renseignements relatifs aux courtiers et au courtage conformément à l’article 7 du présent protocole.

III. DISPOSITIONS FINALES

Article 16

Règlement des différends

1. Les États parties s’efforcent de régler les différends concernant l’interprétation ou l’application du présent protocole par voie de négociation.

2. Tout différend entre deux États parties ou plus concernant l’interprétation ou l’application du présent protocole qui ne peut être réglé par voie de négociation dans un délai raisonnable est, à la demande de l’un de ces États parties, soumis à l’arbitrage. Si, dans un délai de six mois à compter de la date de la demande d’arbitrage, les États parties ne peuvent s’entendre sur l’organisation de l’arbitrage, l’un quelconque d’entre eux peut soumettre le différend à la Cour internationale de justice en adressant une requête conformément au statut de la Cour.

3. Chaque État partie peut, au moment de la signature, de la ratification, de l’acceptation ou de l’approbation du présent protocole ou de l’adhésion à celui-ci, déclarer qu’il ne se considère pas lié par le paragraphe 2 du présent article. Les autres États parties ne sont pas liés par le paragraphe 2 du présent article envers tout État partie ayant émis une telle réserve.

4. Tout État partie qui a émis une réserve en vertu du paragraphe 3 du présent article peut la retirer à tout moment en adressant une notification au secrétaire général de l’Organisation des Nations unies.

Article 17

Signature, ratification, acceptation, approbation et adhésion

1. Le présent protocole sera ouvert à la signature de tous les États au siège de l’Organisation des Nations unies, à New York, à compter du trentième jour suivant son adoption par l’Assemblée générale et jusqu’au 12 décembre 2002.

2. Le présent protocole est également ouvert à la signature des organisations régionales d’intégration économique à la condition qu’au moins un État membre d’une telle organisation ait signé le présent protocole conformément au paragraphe 1 du présent article.

3. Le présent protocole est soumis à ratification, acceptation ou approbation. Les instruments de ratification, d’acceptation ou d’approbation seront déposés auprès du secrétaire général de l’Organisation des Nations unies. Une organisation régionale d’intégration économique peut déposer ses instruments de ratification, d’acceptation ou d’approbation si au moins un de ses États membres l’a fait. Dans cet instrument de ratification, d’acceptation ou d’approbation, cette organisation déclare l’étendue de sa compétence concernant les questions régies par le présent protocole. Elle informe également le dépositaire de toute modification pertinente de l’étendue de sa compétence.

4. Le présent protocole est ouvert à l’adhésion de tout État ou de toute organisation régionale d’intégration économique dont au moins un État membre est partie au présent protocole. Les instruments d’adhésion sont déposés auprès du secrétaire général de l’Organisation des Nations unies. Au moment de son adhésion, une organisation régionale d’intégration économique déclare l’étendue de sa compétence concernant les questions régies par le présent protocole. Elle informe également le dépositaire de toute modification pertinente de l’étendue de sa compétence.

Article 18

Entrée en vigueur

1. Le présent protocole entrera en vigueur le quatre-vingt-dixième jour suivant la date de dépôt du quarantième instrument de ratification, d’acceptation, d’approbation ou d’adhésion, étant entendu qu’il n’entrera pas en vigueur avant que la convention n’entre elle-même en vigueur. Aux fins du présent paragraphe, aucun des instruments déposés par une organisation régionale d’intégration économique n’est considéré comme un instrument venant s’ajouter aux instruments déjà déposés par les États membres de cette organisation.

2. Pour chaque État ou organisation régionale d’intégration économique qui ratifiera, acceptera ou approuvera le présent protocole ou y adhérera après le dépôt du quarantième instrument pertinent, le présent protocole entrera en vigueur le trentième jour suivant la date de dépôt de l’instrument pertinent par ledit État ou ladite organisation ou à la date à laquelle il entre en vigueur en application du paragraphe 1 du présent article, si celle-ci est postérieure.

Article 19

Amendement

1. À l’expiration d’un délai de cinq ans à compter de l’entrée en vigueur du présent protocole, un État partie au protocole peut proposer un amendement et en déposer le texte auprès du secrétaire général de l’Organisation des Nations unies. Ce dernier communique alors la proposition d’amendement aux États parties et à la conférence des parties à la convention en vue de l’examen de la proposition et de l’adoption d’une décision. Les États parties au présent protocole réunis en conférence des parties n’épargnent aucun effort pour parvenir à un consensus sur tout amendement. Si tous les efforts en ce sens ont été épuisés sans qu’un accord soit intervenu, il faudra, en dernier recours, pour que l’amendement soit adopté, un vote à la majorité des deux tiers des États parties au présent protocole présents à la conférence des parties et exprimant leur vote.

2. Les organisations régionales d’intégration économique disposent, pour exercer, en vertu du présent article, leur droit de vote dans les domaines qui relèvent de leur compétence, d’un nombre de voix égal au nombre de leurs États membres parties au présent protocole. Elles n’exercent pas leur droit de vote si leurs États membres exercent le leur, et inversement.

3. Un amendement adopté conformément au paragraphe 1 du présent article est soumis à ratification, acceptation ou approbation des États parties.

4. Un amendement adopté conformément au paragraphe 1 du présent article entrera en vigueur pour un État partie quatre-vingt-dix jours après la date de dépôt par ledit État partie auprès du secrétaire général de l’Organisation des Nations unies d’un instrument de ratification, d’acceptation ou d’approbation dudit amendement.

5. Un amendement entré en vigueur a force obligatoire à l’égard des États parties qui ont exprimé leur consentement à être liés par lui. Les autres États parties restent liés par les dispositions du présent protocole et tous amendements antérieurs qu’ils ont ratifiés, acceptés ou approuvés.

Article 20

Dénonciation

1. Un État partie peut dénoncer le présent protocole par notification écrite adressée au secrétaire général de l’Organisation des Nations unies. Une telle dénonciation prend effet un an après la date de réception de la notification par le secrétaire général.

2. Une organisation régionale d’intégration économique cesse d’être partie au présent protocole lorsque tous ses États membres l’ont dénoncé.

Article 21

Dépositaire et langues

1. Le secrétaire général de l’Organisation des Nations unies est le dépositaire du présent protocole.

2. L’original du présent protocole, dont les textes anglais, arabe, chinois, espagnol, français et russe font également foi, sera déposé auprès du secrétaire général de l’Organisation des Nations unies.

EN FOI DE QUOI, les plénipotentiaires soussignés, à ce dûment autorisés par leurs gouvernements respectifs, ont signé le présent protocole.

25.3.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 89/45

A BIZOTTSÁG VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2014. március 21.)

a 2005/381/EK határozatnak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtására vonatkozó jelentés(ek) alapjául szolgáló kérdőív tekintetében történő módosításáról

(az értesítés a C(2014) 1726. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2014/166/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 21. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)	A 2003/87/EK irányelv 21. cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamoknak, hogy éves jelentést nyújtsanak be a Bizottságnak az irányelv alkalmazásáról. A 2003/87/EK irányelv az elfogadása óta jelentősen módosult, és a Bizottság különböző jogalkotási eszközöket fogadott el a további végrehajtására.

(2)

A 2008/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából, a 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) pedig az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése érdekében módosította a 2003/87/EK irányelvet. A 601/2012/EU bizottsági rendelet (4) az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a tevékenységre vonatkozó adatok nyomon követésére és jelentésére vonatkozó szabályokat írt elő, míg a 600/2012/EU bizottsági rendelet (5) az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó adatokat tartalmazó jelentések, a hitelesítők akkreditálására és kölcsönös elismerésére, valamint az akkreditáló testületek szakértői értékelésére vonatkozó szabályokat állapított meg.

(3)

A 389/2013/EU bizottsági rendelet (6) meghatározta az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékre vonatkozó általános, operatív és karbantartási követelményeket, a 2011/278/EU bizottsági határozat (7) pedig előírta a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke szerinti, a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályait.

(4)

A 2005/381/EK bizottsági határozat (8) a 2003/87/EK irányelv alkalmazásának részletes bemutatását célzó éves jelentések elkészítéséhez kérdőívet állított össze a tagállamok számára. A 2006/803/EK bizottsági határozat (9) a kérdőív használata során szerzett tagállami és bizottsági tapasztalatok alapján módosította a kérdőívet.

(5)	A módosított 2003/87/EK irányelv és a Bizottság által elfogadott jogalkotási eszközök alkalmazása, valamint a tagállamok és a Bizottság által a kérdőív használata során szerzett további tapasztalatok rámutattak arra, hogy növelni kell a bejelentett információk szinergiáit és koherenciáját.

(6)	Különösen a kérdőívben meghatározott jelentéstételi követelményeket kell az említett jogalkotási eszközökkel összhangban módosítani, és a jelentéstételi folyamat hatékonyságának és a tagállamok által bejelentett információk minőségének növelése érdekében harmonizált módon továbbfejleszteni.

(7)	A 2005/381/EK határozat mellékletét ezért módosítani kell.

(8)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 26. cikkében létrehozott éghajlatváltozási bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2005/381/EK határozat mellékletének helyébe e határozat mellékletének szövege lép.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2014. március 21-én.

a Bizottság részéről

Connie HEDEGAARD

a Bizottság tagja

(1) HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i 2008/101/EK irányelve a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról (HL L 8., 2009.1.13., 3. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/29/EK irányelve a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról (HL L 140., 2009.6.5., 63. o.).

(4) A Bizottság 2012. június 21-i 601/2012/EU rendelete az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről (HL L 181., 2012.7.12., 30. o.).

(5) A Bizottság 2012. június 21-i 600/2012/EU rendelete a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó adatokat tartalmazó jelentések és a tonnakilométer-adatokat tartalmazó jelentések hitelesítéséről, valamint a hitelesítők akkreditációjáról (HL L 181., 2012.7.12., 1. o.).

(6) A Bizottság 2013. május 2-i 389/2013/EU rendelete a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 280/2004/EK és a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról, továbbá a 920/2010/EU és az 1193/2011/EU bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 122., 2013.5.3., 1. o.).

(7) A Bizottság 2011. április 27-i 2011/278/EU határozata a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról (HL L 130., 2011.5.17., 1. o.).

(8) A Bizottság 2005. május 4-i 2005/381/EK határozata az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtására vonatkozó jelentés(ek) alapjául szolgáló kérdőív létrehozásáról (HL L 126., 2005.5.19., 43. o.).

(9) A Bizottság 2006. november 23-i 2006/803/EK határozata az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtására vonatkozó jelentés(ek) alapjául szolgáló kérdőív létrehozásáról szóló 2005/381/EK határozat módosításáról (HL L 329., 2006.11.25., 38. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 525/2013/EU rendelete az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 13. o.).

MELLÉKLET

„MELLÉKLET

KÉRDŐÍV A 2003/87/EK IRÁNYELV VÉGREHAJTÁSÁRÓL

1. A jelentést benyújtó intézmény adatai

A szervezet neve és szervezeti egysége:

A kapcsolattartó személy neve:

A kapcsolattartó személy beosztása:

Címe:

Nemzetközi telefonszám:

E-mail:

2. A kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) felelős hatóságai és a hatóságok munkájának összehangolása

Az e szakaszban szereplő kérdéseket a 2014. június 30-i határidejű jelentésben kell megválaszolni, valamint a későbbi jelentésekben, amennyiben a jelentéstételi időszak alatt változások történtek.

2.1.

Tüntesse fel az alábbi táblázatban a létesítményekre és a légi közlekedésre vonatkozóan a kibocsátáskereskedelmi rendszer végrehajtásában érintett tagállami illetékes hatóságok nevét, rövidítését és elérhetőségét. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Név	Rövidítés	Elérhetőség (1)

Tüntesse fel az alábbi táblázatban a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 4. cikkének (1) bekezdése értelmében kijelölt nemzeti akkreditáló testület nevét, rövidítését és elérhetőségét.

Név	Rövidítés	Elérhetőség (1)

Létrehozott-e nemzeti minősítő hatóságot a hitelesítők 600/2012/EU bizottsági rendelet (3) 54. cikke (2) bekezdése szerinti minősítése érdekében? Igen/Nem

Ha igen, tüntesse fel az alábbi táblázatban a nemzeti minősítő hatóság nevét, rövidítését és elérhetőségét.

Név	Rövidítés	Elérhetőség (1)

Tüntesse fel az alábbi táblázatban a tagállami kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék nyilvántartójának nevét, rövidítését és elérhetőségét.

Név	Rövidítés	Elérhetőség (1)

2.2.

Az illetékes hatóság rövidítésének megadásával tüntesse fel az alábbi táblázatban, hogy melyik illetékes hatóság hatáskörébe tartoznak az alábbi feladatkörök. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Az alábbi táblázatban a rovat beszürkítettsége jelzi, ha az adott feladat a létesítmények vagy a légi közlekedés szempontjából nem releváns.

Az alábbiakért felelős illetékes hatóság:	Létesítmények	Légi közlekedés
Engedélyek kiadása
Helyhez kötött létesítményekre vonatkozó ingyenes kiosztás a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke értelmében
Ingyenes kiosztás a 2003/87/EK irányelv 3e. és 3f. cikke értelmében
Árveréshez kapcsolódó tevékenységek (az 1031/2010/EU bizottsági rendeletben említett árverező) (HL L 302., 2010.11.18., 1. o.)
A közvetett CO2-kibocsátás-áthelyezésre vonatkozó pénzügyi intézkedések
Kibocsátási egységek kiadása
A nyomonkövetési terv jóváhagyása és annak jelentős változásai
Hitelesített kibocsátási jelentések és hitelesítési jelentések átvétele és értékelése
Kibocsátásra vonatkozó konzervatív becslés készítése a 601/2012/EU bizottsági rendelet 70. cikkének megfelelően (HL L 181., 2012.7.12., 30. o.)
Fejlesztési jelentések jóváhagyása a 601/2012/EU rendelet 69. cikkének megfelelően
A hitelesítő helyszíni szemle elhagyására irányuló üzemeltetői kérelmének jóváhagyása a 600/2012/EU rendelet 31. cikke (1) bekezdése értelmében
Ellenőrzés és végrehajtás
A nyilvánosság tájékoztatása
Az uniós rendszer további tevékenységekre, illetve gázokra történő egyoldalú kiterjesztésének igazgatása a 2003/87/EK irányelv 24. cikke értelmében (4)
A 2003/87/EK irányelv 27. cikke értelmében kizárt létesítmények igazgatása (5)
Egyéb (fejtse ki):

2.3.

Ha az Ön tagállamában egynél több illetékes hatóságot jelöltek ki a 2003/87/EK irányelv 18. cikke értelmében, melyik közülük a 600/2012/EU rendelet 69. cikkének (2) bekezdésében említett tájékoztatási központ? Tüntesse fel az alábbi táblázatban az érintett illetékes hatóság rövidítését.

A 600/2012/EU rendelet 69. cikkének (2) bekezdésében említett tájékoztatási központként eljáró illetékes hatóság neve	Rövidítés

Ha az Ön tagállamában egynél több illetékes hatóságot jelöltek ki a 601/2012/EU rendeletben foglalt tevékenységek végrehajtására, milyen intézkedéseket tettek az illetékes hatóságok munkájának a 601/2012/EU rendelet 10. cikke értelmében történő összehangolására? Válaszadáshoz használja az alábbi táblázatot. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Tevékenységek összehangolása a 601/2012/EU rendelet 10. cikke alapján	Igen/Nem	Megjegyzések (fakultatív)
Előírják-e a nemzeti jogszabályok, hogy központi illetékes hatóság vizsgálja felül a nyomonkövetési terveket, a nyomonkövetési tervek módosítására vonatkozó értesítéseket vagy a kibocsátási jelentéseket, és kötelező utasításokat adjon azokra vonatkozóan?
Van-e központi illetékes hatóság, amely kötelező útmutatások és iránymutatások kiadásával irányítja a helyi és/vagy regionális illetékes hatóságokat?
Felülvizsgálja-e központi illetékes hatóság önkéntesen a nyomonkövetési terveket, az értesítéseket és a kibocsátási jelentéseket, és ad-e tanácsokat ezekre vonatkozóan?
Szerveznek-e rendszeresen munkacsoportokat vagy értekezleteket az illetékes hatóságokkal?
Szerveznek-e általános képzést minden illetékes hatóság számára a követelmények következetes végrehajtása érdekében?
Használnak-e informatikai rendszereket vagy eszközöket a nyomonkövetési és jelentéstételi kérdések közös megközelítésének biztosítása érdekében?
Létrehoztak-e az illetékes hatóság munkatársaival nyomonkövetési és jelentéstételi kérdések megvitatásával és közös megközelítések kidolgozásával foglalkozó koordinációs csoportot?
Léteznek-e egyéb koordinációs tevékenységek? Ha igen, fejtse ki:

2.4.

Milyen tényleges információcsere és együttműködés jött létre a 600/2012/EU rendelet 69. cikkének (1) bekezdése értelmében az Ön tagállamában a nemzeti akkreditáló testület vagy adott esetben a nemzeti minősítő hatóság és az illetékes hatóság között? Válaszadáshoz használja az alábbi táblázatot. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Tevékenységek összehangolása a 600/2012/EU rendelet 69. cikke (1) bekezdése alapján	Igen/Nem	Megjegyzések (fakultatív)
Szerveznek-e rendszeresen értekezletet a nemzeti akkreditáló testület és (adott esetben) a nemzeti minősítő hatóság, valamint a koordinációért felelős illetékes hatóság között?
Létrehoznak-e munkacsoportot, ha a nemzeti akkreditáló testület/(adott esetben) a nemzeti minősítő hatóság, az illetékes hatóság és a hitelesítők akkreditációval és hitelesítéssel kapcsolatos kérdéseket vitatnak meg?
Részt vehet-e az illetékes hatóság megfigyelőként a nemzeti akkreditáló testület munkájában az akkreditációs tevékenységek során?
Léteznek-e egyéb koordinációs tevékenységek? Ha igen, fejtse ki:

3. A tevékenységekre, a létesítményekre és a légijármű-üzemeltetőkre vonatkozó válaszok köre

A 3.1. kérdés második alkérdését, valamint a 3.2. kérdés második és harmadik alkérdését a 2014. június 30-i határidejű jelentésben kell megválaszolni, valamint a későbbi jelentésekben, amennyiben a jelentéstételi időszak alatt változások történtek.

3A. Létesítmények

3.1.

Hány létesítmény végez a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységeket és bocsát ki ebben a mellékletben felsorolt üvegházhatású gázokat? E létesítmények közül mennyi a 601/2012/EU rendelet 19. cikke (2) bekezdésében említett A., B. és C. kategóriájú létesítmény? Mennyi a 601/2012/EU rendelet 47. cikkének (2) bekezdésében említett kis kibocsátású létesítmény? Válaszadáshoz használja az alábbi táblázatot.

Létesítmények	Mennyiség
Kis kibocsátású létesítmények
A. kategóriájú létesítmények
B. kategóriájú létesítmények
C. kategóriájú létesítmények
Létesítmények száma összesen

Az I. melléklet szerinti tevékenységek közül mely tevékenységekhez adott ki az Ön tagállama a 2003/87/EK irányelvben meghatározott engedélyt? Válaszadáshoz használja az alábbi táblázatot.

Az I. melléklet szerinti tevékenység	Igen/Nem
Égetéssel járó tevékenységek a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Ásványolaj finomítása
Koksz előállítása
Fémérc (beleértve a szulfidércet is) pörkölése vagy szinterelése, ideértve a pelletezést is
Nyersvas vagy acél előállítása a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Vasfémek előállítása vagy feldolgozása a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Elsődleges alumínium előállítása
Másodlagos alumínium előállítása a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Nem vasfémek előállítása vagy feldolgozása a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Forgókemencékben történő cementklinker-előállítás a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Mész előállítása, valamint dolomit vagy magnezit kalcinálása a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Üveggyártás a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Kerámiatermékek gyártása a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Üveg, kőzet vagy salak felhasználásával előállított, ásványgyapotból készült szigetelőanyagok gyártása a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Gipszszárítás vagy -kalcinálás, illetve gipszkarton és más gipsztermékek előállítása a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Cellulózgyártás a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Papír- vagy kartongyártás a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Koromgyártás a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Salétromsav előállítása
Adipinsav előállítása
Glioxál és glioxilsav előállítása
Ammónia előállítása
Ömlesztett szerves vegyszerek előállítása a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Hidrogén (H2) és szintetikus gáz előállítása a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Nátrium-karbonát (Na2CO3) és nátrium-hidrogén-karbonát (NaHCO3) előállítása a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Létesítmények által kibocsátott üvegházhatású gázok leválasztása a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározottak szerint
Üvegházhatású gázoknak a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 140., 2009.6.5., 114. o.) értelmében engedélyezett tárolóhelyen történő geológiai tárolás céljából való, csővezetékekkel történő szállítása
Üvegházhatású gázoknak a 2009/31/EK irányelv értelmében engedélyezett tárolóhelyen történő geológiai tárolása

3.2.

Zártak-e ki létesítményeket a 2003/87/EK irányelv 27. cikke értelmében? Igen/Nem

Ha igen, töltse ki az alábbi táblázatot, és válaszoljon az alábbi kérdésekre.

Az I. melléklet szerinti fő tevékenység	A 2003/87/EK irányelv 27. cikke értelmében kizárt létesítmények összes kibocsátása	A 25 000 tonna CO2(e) küszöbértéket túllépő létesítmények száma és a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe történő ismételt belépés szükségessége

Milyen hitelesítéssel kapcsolatos intézkedéseket hajtottak végre a 2003/87/EK irányelv 27. cikke értelmében? Fejtse ki az alábbi keretes részben.

Kialakítottak-e egyszerűsített nyomon követéssel, jelentéstétellel és hitelesítéssel kapcsolatos követelményeket azon létesítmények esetében, amelyek éves hitelesített CO2(e)-kibocsátása 2008 és 2010 között nem érte el az évi 5 000 tonnát? Igen/Nem

Ha igen, az alábbiakban közölje az alkalmazandó egyszerűsített követelményeket.

3B. Légijármű-üzemeltetők

3.3.

Hány légijármű-üzemeltető végez olyan, a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységeket, amelyek igazgatásáért az Ön tagállama felelős, és nyomonkövetési tervet nyújtott be? E légijármű-üzemeltetők közül hány kereskedelmi légijármű-üzemeltető és hány nem kereskedelmi légijármű-üzemeltető? Az összes légijármű-üzemeltető közül hány légijármű-üzemeltető a 601/2012/EU rendelet 54. cikkének (1) bekezdésében említett kis kibocsátó? Válaszadáshoz használja az alábbi táblázatot.

A légijármű-üzemeltetők típusa	Mennyiség
Kereskedelmi légijármű-üzemeltetők
Nem kereskedelmi légijármű-üzemeltetők
Légijármű-üzemeltetők száma összesen
Kis kibocsátók

Tudomása szerint vannak-e további légijármű-üzemeltetők, amelyekkel kapcsolatban az Ön tagállama nyomonkövetési terv benyújtására és a 2003/87/EK irányelv egyéb követelményeinek teljesítésére kötelezett, igazgatásért felelős tagállam? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi táblázatba a légijármű-üzemeltetők számát.

A kibocsátáskereskedelmi rendszer követelményeinek teljesítésére kötelezett további légijármű-üzemeltetők száma összesen

A további légijármű-üzemeltetőkkel kapcsolatos észrevételeit az alábbi keretes részben fejtheti ki.

4. A létesítmények engedélyezési folyamata

A 4.1. kérdést és a 4.2. kérdés első részét a 2014. június 30-i határidejű jelentésben kell megválaszolni, valamint a későbbi jelentésekben, amennyiben a jelentéstételi időszak alatt változások történtek.

4.1.

A 2003/87/EK irányelv 5., 6. és 7. cikkében meghatározott követelményeket beépítették-e a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) előírt eljárásokba? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi táblázatba ennek módját. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedély (ETS-engedély) és az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED irányelv) szerinti engedély beépítése	Igen/Nem	Megjegyzések (fakultatív)
Az ETS-engedély az IED-engedély részét képezi-e?
Az IED irányelv szerinti engedélyezési eljárásokat és az ETS-engedélyt beépítették-e?
A nyomonkövetési tervek jóváhagyását és a kibocsátási jelentések értékelését az IED irányelv szerinti szabályozó hatóságok végzik-e?
A kibocsátáskereskedelmi rendszer tevékenységeinek ellenőrzését az IED irányelv szerinti szabályozó hatóságok végzik-e?
Más módon végzik a követelmények beépítését? Ha igen, fejtse ki:

Ha nem, írja be az alábbi táblázatba, hogyan végzik az ETS-engedély és az IED-engedély kiadására vonatkozó feltételek és eljárások összehangolását. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Az ETS-engedély és az IED-engedély kiadására vonatkozó feltételek és eljárások összehangolása	Igen/Nem	Megjegyzések (fakultatív)
Az IED irányelv szerinti szabályozó hatóságok megvizsgálják, hogy az ETS-engedély alkalmazandó és szükséges-e, és erről tájékoztatják a kibocsátáskereskedelmi rendszer szerinti tevékenységekért felelős illetékes hatóságot
Az IED irányelvet átültető jogszabály nem tartalmaz határértékeket a CO2-kibocsátásra vagy a CO2-koncentrációra vonatkozóan
Az IED irányelv szerinti szabályozó hatóságok kötelező utasításokat adnak a kibocsátáskereskedelemért felelős illetékes hatóságnak az engedélyezési eljárás során
Az IED irányelv szerinti szabályozó hatóságok önkéntes és nem kötelező tanácsadást nyújtanak a kibocsátáskereskedelemért felelős illetékes hatóságnak az engedélyezési eljárás során
Más módon végzik-e a feltételek és eljárások összehangolását? Ha igen, fejtse ki:

4.2.

A nemzeti jogszabályok értelmében mikor kell az engedélyt a 2003/87/EK irányelv 6. és 7. cikkével összhangban frissíteni? Tüntesse fel az alábbi táblázatban a nemzeti jogszabályi rendelkezéseket. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Változások típusa	A nemzeti jogszabályi rendelkezések részletezése
Mikor vonhatja vissza az illetékes hatóság az engedélyeket?
A nemzeti jog értelmében lejár-e az engedély? Ha igen, milyen feltételek mellett?
Mikor módosul az engedély kapacitásnövekedés következtében?
Mikor módosul az engedély kapacitáscsökkenés következtében?
Mikor módosul az engedély nyomonkövetési terv következtében?
Frissítik-e más módon az engedélyeket? Ha igen, fejtse ki:

Összesen hány alkalommal történt engedélyfrissítés a jelentéstételi időszakban? Írja be az alábbi táblázatba az engedélyfrissítések számát, amennyiben az illetékes hatóság ismeri a pontos számot.

A jelentéstételi időszakban frissített engedélyek száma összesen

5. A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelet alkalmazása

5A. Általános

Az 5.1., 5.2., 5.3. és 5.4. kérdést a 2014. június 30-i határidejű jelentésben kell megválaszolni, valamint a későbbi jelentésekben, amennyiben a jelentéstételi időszak alatt változások történtek.

5.1.

Végrehajtottak-e további nemzeti jogszabályokat a 601/2012/EU rendelet alkalmazásának elősegítése érdekében? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi keretes részbe, hogy mely területek esetében hajtottak végre további nemzeti jogszabályokat.

Dolgoztak-e ki további nemzeti útmutatókat a 601/2012/EU rendelet alkalmazásának támogatása érdekében? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi keretes részbe, hogy mely területek esetében dolgoztak ki további nemzeti útmutatókat.

5.2.

Milyen intézkedéseket hoztak más létező jelentéstételi mechanizmusok (például az üvegházhatású gázok jegyzékére vonatkozó jelentéstétel és az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és Hulladékszállítási Nyilvántartásra [Európai PRTR] vonatkozó jelentéstétel) jelentéstételi követelményeinek kiegészítése érdekében? Fejtse ki az alábbi keretes részben.

5.3.

Dolgoztak-e ki tagállami igényekre szabott elektronikus sablonokat vagy különleges fájlformátumokat a nyomonkövetési tervekhez, a kibocsátási jelentésekhez, a hitelesítési jelentésekhez és/vagy a fejlesztési jelentésekhez? Igen/Nem

Ha igen, töltse ki az alábbi táblázatokat.

	Tagállami különleges sablon vagy fájlformátum (7)	A sablon vagy a különleges fájlformátum mely elemei tagállam-specifikusak (8)?
A létesítmények nyomonkövetési terve
A létesítmények kibocsátási jelentése
A létesítmények hitelesítési jelentése
A létesítmények fejlesztési jelentése

	Tagállami különleges sablon vagy fájlformátum (9)	A sablon vagy a különleges fájlformátum mely elemei tagállam-specifikusak (10)?
A légijármű-üzemeltetők nyomonkövetési terve
A légijármű-üzemeltetők kibocsátási jelentése
A légijármű-üzemeltetők hitelesítési jelentése
A légijármű-üzemeltetők fejlesztési jelentése

Milyen intézkedéseket hajtottak végre a 601/2012/EU rendelet 74. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt követelmények teljesítése érdekében? Fejtse ki az alábbi keretes részben.

5.4.

Kifejlesztettek-e automatizált rendszert az üzemeltetők vagy légijármű-üzemeltetők és az illetékes hatóság, valamint más felek közötti elektronikus adatcsere céljából? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi keretes részbe, hogy milyen rendelkezéseket hajtottak végre a 601/2012/EU rendelet 75. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt követelmények teljesítése érdekében.

5B. Létesítmények

Az 5.7. és 5.9. kérdést, az 5.17. kérdés második alkérdését, illetve az 5.19. és 5.20. kérdést a 2014. június 30-i határidejű jelentésben kell megválaszolni, valamint a későbbi jelentésekben, amennyiben a jelentéstételi időszak alatt változások történtek.

5.5.

Az alábbi táblázatban a felsorolt tüzelőanyagoknál az üzemeltető kibocsátási jelentéseiben a jelentéstételi évre bejelentett adatok alapján tüntesse fel az összes tüzelőanyag-fogyasztást és az éves összkibocsátást.

Tüzelőanyag típusa	Összes tüzelőanyag-fogyasztás (TJ)	Éves összkibocsátás (t CO2)
Szén
Lignit és sovány szén
Tőzeg
Koksz
Földgáz
Gázgyári gáz
Kohógáz
Finomítói gáz és egyéb technológiai gázok
Fűtőolaj
Cseppfolyósított propán-bután gáz
Petrolkoksz
Egyéb fosszilis tüzelőanyagok (11)

5.6.

Tüntesse fel az alábbi táblázatban a teljes összesített kibocsátást a 601/2012/EU rendelet 73. cikkével összhangban az üzemeltetői kibocsátási jelentésekben megadott adatok alapján az IPCC általános jelentési formanyomtatványának (CRF) minden egyes bejelentett kategóriája esetében.

1. CRF-kategória

(energia)

2. CRF-kategória

(technológiai kibocsátás)

Összes kibocsátás

(t CO2(e))

Égésből származó kibocsátás összesen

(t CO2(e))

Technológiai kibocsátás összesen

(t CO2(e))

5.7.

Tüntesse fel az alábbi táblázatban a következő adatokat:

—	azon létesítmények száma, amelyek esetében az illetékes hatóság a 601/2012/EU rendelet 31. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett szakirodalmi értékeket hagyott jóvá,

—	az érintett érték, tüzelőanyag-típus és számítási tényező, valamint e szakirodalmi értékek forrása és indokolása,

—	azon létesítmények száma, amelyek esetében az illetékes hatóság I. típusú alapértelmezett értékeket, például a 601/2012/EU rendelet 31. cikke (1) bekezdésének d) és e) pontjában említett alapértelmezett értékeket hagyott jóvá,

—	az érintett érték, tüzelőanyag-típus vagy anyagtípus és számítási tényező, valamint ezen I. típusú szakirodalmi értékek forrása és indokolása.

Érték típusa (12)

Tüzelőanyag- vagy anyagtípus

Számítási tényező (13)

A gyakorlatban használt érték

Az érték forrása és indokolása

Azon létesítmények száma, amelyek esetében az illetékes hatóság jóváhagyta az értéket

Az I. típusú alapértelmezett értékek közül hány érték olyan, amely a 601/2012/EU rendelet 31. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett, a rendelet VI. mellékletében felsorolt érték?

A 601/2012/EU rendelet 31. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett értéknek minősülő, I. típusú alapértelmezett értékek száma összesen

5.8.

Minden esetben kidolgoztak-e mintavételi tervet, ahogyan azt a 601/2012/EU rendelet 33. cikke előírja? Igen/Nem

Ha nem, az alábbiakban közölje azokat az eseteket és okokat, amelyek indokolják a mintavételi terv kidolgozásának elmaradását.

Van-e tudomása az üzemeltetők által összeállított mintavételi tervekkel kapcsolatos különös problémákról vagy kérdésekről? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi keretes részbe a felmerült problémákat vagy kérdéseket.

5.9.

Tüntesse fel az alábbi táblázatban azoknak a létesítményeknek a számát, amelyek esetében az illetékes hatóság a 601/2012/EU rendelet 35. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban eltérő gyakoriságot engedélyezett, valamint erősítse meg, hogy ezekben az esetekben a mintavételi tervet teljes körűen dokumentálják és betartják.

Tüzelőanyag vagy más anyag neve

Azon létesítmények száma, amelyek esetében az illetékes hatóság eltérő gyakoriságot engedélyezett

Azon jelentős forrásanyagok száma, amelyek esetében eltérő gyakoriságot alkalmaznak

Annak megerősítése, hogy a mintavételi tervet teljes körűen dokumentálják és betartják.

Igen/Nem. Ha nem, ismertesse az okot.

5.10.

Ha a 601/2012/EU rendelet 19. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett C. kategóriájú létesítmények jelentős forrásanyagaira vonatkozó legmagasabb meghatározási szinttel kapcsolatos megközelítéseket nem alkalmazzák, tüntesse fel az alábbi táblázatban minden érintett létesítmény esetében az érintett forrásanyagokat, az érintett nyomonkövetési paramétert, a 601/2012/EU rendeletben előírt legmagasabb meghatározási szintet, valamint az alkalmazott meghatározási szintet.

A létesítmény azonosító kódja (14)	A számításon alapuló módszer szerinti, érintett forrásanyag	A mérésen alapuló módszer szerinti, érintett kibocsátási forrás	Érintett nyomonkövetési paraméter (15)	A 601/2012/EU rendeletben előírt legmagasabb meghatározási szint	Gyakorlatban alkalmazott meghatározási szint

5.11.

Tüntesse fel az alábbi táblázatban azoknak a 601/2012/EU rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett B. kategóriájú létesítményeknek a számát, amelyek nem a legmagasabb meghatározási szintet alkalmazzák az összes jelentős forrásanyagra és az összes jelentős kibocsátási forrásra (16) a 601/2012/EU rendelettel összhangban.

Nyomonkövetési módszer (17)	Az I. melléklet szerinti fő tevékenység	Érintett létesítmények száma

5.12.

Az Ön tagállamában található létesítmények alkalmazták-e a 601/2012/EU rendelet 22. cikke szerinti kivételes módszert? Igen/Nem

Ha igen, töltse ki az alábbi táblázatot.

A létesítmény azonosító kódja (18)	A kivételes módszer alkalmazásának oka (19)	Az a paraméter, amelynek esetében nem legalább 1. meghatározási szintet értek el (20)	Az adott paraméter által érintett becsült kibocsátás

5.13.

Tüntesse fel az alábbi táblázatban azokat az A., B. és C. kategóriájú létesítményeket, amelyeknek fejlesztési jelentést kellett benyújtaniuk, és azt ténylegesen be is nyújtották a 601/2012/EU rendelet 69. cikkének megfelelően. Az alábbi táblázatban szereplő információk az előző jelentéstételi időszakra vonatkoznak.

Létesítmény kategóriája	Az I. melléklet szerinti fő tevékenység	Fejlesztési jelentés típusa (21)	Fejlesztési jelentés benyújtására kötelezett létesítmények száma	Fejlesztési jelentést ténylegesen benyújtó létesítmények száma

5.14.

Sor került-e az Ön tagállamában a 601/2012/EU rendelet 48. cikkének megfelelően inherens CO2 vagy a 49. cikkének megfelelően CO2 átadására? Igen/Nem

Ha igen, töltse ki az alábbi táblázatot.

Inherens CO2-t vagy a 49. cikk szerinti CO2-t átadó létesítmény azonosító kódja (22)

Az átadás típusa (23)

A létesítmény azonosító kódja (24)

Átadott CO2 mennyisége (25)

(t CO2)

Átvett inherens CO2 kibocsátása

(t CO2)

Az átvevő létesítmény típusa CO2-átadás esetén (49. cikk) (26)

A tárolóhely engedélyszáma (2009/31/EK irányelv szerinti engedély)

5.15.

Előirányoznak-e olyan, a 601/2012/EU rendelet 49. cikkében engedélyezettől eltérő innovatív technológiákat, amelyek alkalmazhatók állandó tárolásra, és amelyekre azért kívánja felhívni a Bizottság figyelmét, mert relevánsak lehetnek a 601/2012/EU rendelet jövőbeli módosításai szempontjából?

5.16.

Az Ön tagállamában található létesítmények alkalmaztak-e a 601/2012/EU rendelet 40. cikkének megfelelően folyamatos kibocsátásmérést? Igen/Nem

Ha igen, tüntesse fel az alábbi táblázatban az egyes létesítmények összkibocsátását, a folyamatosan mért kibocsátást, valamint azt, hogy a mért gáz tartalmaz-e biomasszából keletkezett CO2-t.

CO2-t kibocsátó létesítmények létesítményazonosító kódja (27)

N2O-t kibocsátó létesítmények létesítményazonosító kódja (28)

Éves összkibocsátás

(t CO2(e))

Folyamatosan mért kibocsátás

(t CO2(e))

Tartalmaz-e a mért füstgázáram biomasszát?

Igen/Nem

5.17.

Az alábbi táblázatban a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt fő tevékenységek mindegyikénél tüntesse fel a következőket:

—	a biomasszát használó A., B. és C. kategóriájú létesítmények száma,

—	a nulla kibocsátási tényezős besorolásúnak tekintett biomasszából származó összkibocsátás, azaz amelynél nem alkalmazandók fenntarthatósági kritériumok, vagy amelynél teljesülnek a fenntarthatósági kritériumok,

—	a nem nulla kibocsátási tényezős besorolásúnak tekintett biomasszából származó összkibocsátás, azaz amelynél fenntarthatósági kritériumok alkalmazandók, de azok nem teljesülnek,

—	a nulla kibocsátási tényezős besorolásúnak tekintett biomassza energiatartalma, és

—	a nem nulla kibocsátási tényezős besorolásúnak tekintett biomassza energiatartalma.

Az I. melléklet szerinti fő tevékenység

Létesítmény kategóriája

Olyan biomasszából származó kibocsátás, amelynél fenntarthatósági kritériumok alkalmazandók és teljesülnek, valamint olyan biomasszából származó kibocsátás, amelynél nem alkalmazandók fenntarthatósági kritériumok

(t CO2(e))

Olyan biomasszából származó kibocsátás, amelynél alkalmazandók a fenntarthatósági kritériumok, de azok nem teljesültek

(t CO2(e))

A nulla kibocsátási tényezős besorolású biomassza energiatartalma

(TJ)

A nem nulla kibocsátási tényezős besorolású biomassza energiatartalma

(TJ)

A fenntarthatósági kritériumok teljesülésének igazolására szolgáló módszerek közül általában melyeket alkalmazzák az Ön tagállamában? Ismertesse az alábbi keretes részben a legfontosabb információkat, ha nemzeti rendszereket alkalmaznak a kritériumok teljesülésének igazolására.

5.18.

Mennyi volt a tüzelőanyagként vagy kiindulási anyagként felhasznált, fosszilis CO2-kibocsátásból származó CO2-kibocsátás összes mennyisége az üzemeltetők hitelesített kibocsátási jelentéseiben bejelentett adatok szerint? Válaszadáshoz használja az alábbi táblázatot. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Hulladéktípus	CO2-kibocsátás (t CO2)

5.19.

Engedélyezte-e az Ön tagállama egyszerűsített nyomonkövetési tervek használatát a 601/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdésével összhangban? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi táblázatba, hogy milyen típusú kockázatértékelést végeztek, és azt milyen elvek mentén alakították ki.

Kockázatértékelés típusa (29)	A kockázatértékelés általános elvei

5.20

Alkalmaztak-e innovatív módszereket a 601/2012/EU rendelet 47. cikkének (2) bekezdésében említett kis kibocsátású létesítmények megfelelésének egyszerűsítése érdekében? Igen/Nem

Ha igen, ismertesse tételenként az alábbi táblázatban. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

A megfelelés egyszerűsítése érdekében alkalmazott innovatív módszerek	Igen/Nem
Igényre szabott útmutatók, sablonok és/vagy egyedi példák
Kifejezetten kis kibocsátású létesítményeknek szervezett műhelytalálkozók
Nyomonkövetési tervekhez rendszeresített egyszerűsített sablon
Egyéb (fejtse ki):

5C. Légijármű-üzemeltetők

Az 5.26. és 5.27. kérdést a 2014. június 30-i határidejű jelentésben kell megválaszolni, valamint a későbbi jelentésekben, amennyiben a jelentéstételi időszak alatt változások történtek.

5.21.

Hány légijármű-üzemeltető alkalmazza az A. vagy a B. módszert a tüzelőanyag-fogyasztás meghatározásához? Válaszadáshoz használja az alábbi táblázatot.

A tüzelőanyag-fogyasztás meghatározásához használt módszer	Légijármű-üzemeltetők száma	A tüzelőanyag-fogyasztást meghatározó kis kibocsátók (%-os) aránya (a második oszlopban feltüntetett légijármű-üzemeltetők teljes számához viszonyítva)
A. módszer
B. módszer
A. és B. módszer

5.22

Írja be az alábbi táblázatba az Ön tagállama mint igazgatásért felelős tagállam hatáskörébe tartozó légijármű-üzemeltetők által a jelentéstételi időszakban közlekedtetett összes járat és belföldi járat teljes összesített kibocsátását.

Az Ön tagállama mint igazgatásért felelős tagállam hatáskörébe tartozó légijármű-üzemeltetők által közlekedtetett járatok összkibocsátása (t CO2)	Az Ön tagállama mint igazgatásért felelős tagállam hatáskörébe tartozó légijármű-üzemeltetők által közlekedtetett belföldi járatok összkibocsátása (t CO2)

5.23

Tüntesse fel az alábbi táblázatban a következőket:

—	a bioüzemanyagot használó légijármű-üzemeltetők száma,

—	nulla kibocsátási tényezős besorolásúnak tekintett bioüzemanyagokból származó összkibocsátás, azaz amelynél teljesülnek a fenntarthatósági kritériumok,

—	a nem nulla kibocsátási tényezős besorolásúnak tekintett bioüzemanyagokból származó összkibocsátás, azaz amelynél nem teljesülnek a fenntarthatósági kritériumok,

—	a nulla kibocsátási tényezős besorolásúnak tekintett bioüzemanyagok energiatartalma, és

—	a nem nulla kibocsátási tényezős besorolásúnak tekintett bioüzemanyagok energiatartalma.

Bioüzemanyagokat használó légijármű-üzemeltetők száma

Olyan bioüzemanyagok kibocsátása, amelyeknél fenntarthatósági kritériumok alkalmazandók, és teljesülnek is

(t CO2)

Olyan bioüzemanyagokból származó kibocsátás, amelynél alkalmazandók a fenntarthatósági kritériumok, de azok nem teljesültek

(t CO2)

A nulla kibocsátási tényezős besorolású bioüzemanyagok energiatartalma

(TJ)

A nem nulla kibocsátási tényezős besorolású bioüzemanyagok energiatartalma

(TJ)

5.24.

Tüntesse fel az alábbi táblázatban a következő adatokat:

—	a tüzelőanyag-fogyasztás meghatározásához a kis kibocsátók számára kifejlesztett eszközt (SET) használó kis kibocsátók száma,

—	azoknak a kis kibocsátóknak a száma, amelyeknek a kibocsátási jelentése a SET eszközön alapul, és azt az EU ETS támogató eszközből generálták a légijármű-üzemeltető által megadott adatoktól függetlenül,

—	a hiányzó járatok kibocsátásának meghatározásához alternatív módszert használó légijármű-üzemeltetők száma, és

—	azoknak a légijármű-üzemeltetőknek a száma, amelyek a 601/2012/EU rendelet 65. cikkének (2) bekezdésével összhangban a kis kibocsátók számára kifejlesztett eszközt használják a hiányzó járatok kibocsátásának meghatározásához.

A tüzelőanyag-fogyasztás meghatározásához a kis kibocsátók számára kifejlesztett eszközt (SET) használó kis kibocsátók száma
Azoknak a kis kibocsátóknak a száma, amelyeknek a kibocsátási jelentése a SET eszközön alapul, és azt az EU ETS támogató eszközből generálták a légijármű-üzemeltető által megadott adatoktól függetlenül
A hiányzó járatok kibocsátásának meghatározásához alternatív módszert használó légijármű-üzemeltetők száma
A hiányzó járatok kibocsátásának meghatározásához a 601/2012/EU rendelet 54. cikkének (2) bekezdésében említett eszközt használó légijármű-üzemeltetők száma

5.25.

Tüntesse fel az alábbi táblázatban azoknak a légijármű-üzemeltetőknek a számát, amelyeknek fejlesztési jelentést kellett benyújtaniuk, és azt ténylegesen be is nyújtották a 601/2012/EU rendelet 69. cikkének megfelelően. Az alábbi táblázatban kért információk az előző jelentéstételi időszakra vonatkoznak.

Fejlesztési jelentés benyújtására kötelezett légijármű-üzemeltetők száma	Fejlesztési jelentést ténylegesen benyújtó légijármű-üzemeltetők száma

5.26.

Engedélyezte-e az Ön tagállama egyszerűsített nyomonkövetési tervek használatát a 601/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdésével összhangban? Igen/Nem.

Ha igen, írja be az alábbi táblázatba, hogy milyen típusú kockázatértékelést végeztek, és azt milyen elvek mentén alakították ki.

Kockázatértékelés típusa (30)	A kockázatkezelés általános elvei

5.27.

Alkalmaztak-e innovatív módszereket a 601/2012/EU rendelet 54. cikkének (1) bekezdésében említett kis kibocsátók megfelelésének egyszerűsítése érdekében? Igen/Nem

Ha igen, ismertesse tételenként az alábbi táblázatban. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

A megfelelés egyszerűsítése érdekében alkalmazott innovatív módszerek	Igen/Nem
Igényre szabott útmutatók és egyedi példák
Kifejezetten kis kibocsátóknak tervezett műhelytalálkozók
Nyomonkövetési tervekhez rendszeresített egyszerűsített sablon
Egyéb (fejtse ki):

6. A hitelesítésre vonatkozó intézkedések

6A. Általános

6.1.

Tüntesse fel az alábbi táblázatban azoknak a hitelesítőknek a számát, amelyeket a 600/2012/EU rendelet I. mellékletében említett, konkrét akkreditációs alkalmazási körhöz akkreditáltak. Ha a tagállamok a 600/2012EU rendelet 54. cikkének (2) bekezdése értelmében lehetővé teszik természetes személyek hitelesítőként való minősítését, tüntesse fel azoknak a hitelesítőként minősített természetes személyeknek a számát is, akiket a 600/2012/EU rendelet I. mellékletében említett, konkrét minősítési alkalmazási körhöz minősítettek.

A 600/2012/EU rendelet I. mellékletében felsorolt akkreditáció vagy minősítés alkalmazási köre	Az Ön tagállamában akkreditált hitelesítők száma	Az Ön tagállamában minősített hitelesítők száma

6.2.

Adjon tájékoztatást az alábbi táblázatban a 600/2012/EU rendelet VI. fejezetében meghatározott információcserére vonatkozó követelmények alkalmazásáról.

Tájékoztatás a 600/2012/EU rendelet VI. fejezetében meghatározott információcserére vonatkozó követelmények alkalmazásáról
Az Ön tagállamában hitelesítést végző, más tagállam nemzeti akkreditáló testülete által akkreditált hitelesítők száma	Létesítmények esetében		Légi közlekedés esetében

Az Ön tagállamában hitelesítést végző, más tagállam nemzeti akkreditáló testülete által minősített hitelesítők száma (amennyiben releváns)	Létesítmények esetében		Légi közlekedés esetében

Az Ön tagállama által akkreditált hitelesítők számára előírt igazgatási intézkedések száma	Felfüggesztés	Akkreditáció visszavonása		Hatály szűkítése

Az Ön tagállama által minősített hitelesítők számára előírt igazgatási intézkedések száma (amennyiben releváns)	Felfüggesztés	Akkreditáció visszavonása		Hatály szűkítése

Az Ön tagállamának nemzeti akkreditáló testülete hány alkalommal kérte másik tagállam nemzeti akkreditáló testületétől, hogy a 600/2012/EU rendelet 49. cikkének (5) bekezdésével összhangban a nevében felülvizsgálatot végezzen
Az Ön tagállama által akkreditált hitelesítőkkel kapcsolatos panaszok száma és az orvosolt panaszok száma	Panasztételek száma		Az orvosolt panaszok száma

Az Ön tagállama által minősített hitelesítőkkel kapcsolatos panaszok száma és az orvosolt panaszok száma	Panasztételek száma		Az orvosolt panaszok száma

Az információcsere során a hitelesítők esetében bejelentett kiemelkedő eltérések száma és az orvosolt eltérések száma	Eltérések száma		Orvosolt eltérések száma

6B. Létesítmények

6.3.

Mely létesítmények esetében készített az illetékes hatóság konzervatív becslést a kibocsátásról a 601/2012/EU rendelet 70. cikkének (1) bekezdésével összhangban? Válaszadáshoz használja az alábbi táblázatot. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

A létesítmény azonosító kódja (31)

A létesítmény éves összkibocsátása

(t CO2(e))

A konzervatív becslés készítésének oka (32)

A konzervatív becslés tárgyát képező létesítmény kibocsátásának (%-os) aránya

A kibocsátás konzervatív becsléséhez alkalmazott módszer

Megtett vagy javasolt további intézkedések (33)

6.4.

Volt-e olyan hitelesítési jelentés, amely nem lényeges valótlanságokat, eltéréseket, tartalmazott, és nem vezetett kedvezőtlen hitelesítő szakvéleményhez, a 601/2012/EU rendelettől való eltéréshez vagy javításra vonatkozó javaslatokhoz? Igen/Nem

Ha igen, fejtse ki az alábbi táblázatban:

Az I. melléklet szerinti fő tevékenység	Feltárt probléma típusa (34)	Létesítmények száma	A feltárt probléma (problémák) fő okai (általánosságban) (35)	Az illetékes hatóság konzervatív kibocsátásbecsléséhez vezető hitelesített kibocsátási jelentések (%-os) aránya

6.5.

Végzett-e az illetékes hatóság ellenőrzéseket a hitelesített kibocsátási jelentésekkel kapcsolatban? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi táblázatba, hogy milyen ellenőrzésekre került sor:

A hitelesített hitelesítési jelentésekkel kapcsolatos ellenőrzések
A teljesség és a belső konzisztencia tekintetében ellenőrzött kibocsátási jelentések aránya	%
A nyomonkövetési tervvel való összhang tekintetében ellenőrzött kibocsátási jelentések aránya	%
A kiosztási adatokkal végzett keresztellenőrzésnek alávetett kibocsátási jelentések aránya	%
Egyéb adatokkal végzett keresztellenőrzésnek alávetett kibocsátási jelentések aránya Írja be a harmadik oszlopba, hogy milyen egyéb adatok keresztellenőrzésére került sor	%
A részletesen elemzett kibocsátási jelentések aránya Írja be a harmadik oszlopba a kibocsátási jelentések részletes elemzésre történő kiválasztásához használt kritériumokkal kapcsolatos információkat (36)	%
Az illetékes hatóság helyszíni szemléje során végzett létesítmény-ellenőrzések száma
A 601/2012/EU rendelettől való eltérés miatt visszautasított, hitelesített kibocsátási jelentések száma
Más okok miatt visszautasított, hitelesített kibocsátási jelentések száma Tüntesse fel a harmadik oszlopban a kibocsátási jelentések visszautasításának okait
A hitelesített kibocsátási jelentések visszautasítása következtében hozott intézkedések
A hitelesített kibocsátási jelentések ellenőrzése következtében hozott egyéb intézkedések

6.6.

Hagytak-e el helyszíni szemléket az évente több mint 25 000 tonna CO2(e)-t kibocsátó létesítmények esetében? Igen/Nem

Ha igen, tüntesse fel az alábbi táblázatban azoknak a létesítményeknek a számát, amelyek esetében bizonyos feltétel mellett helyszíni szemlét hagytak el. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Helyszíni szemle elhagyásának feltétele (37)	Az I. melléklet szerinti fő tevékenység	Létesítmények száma

Hagytak-e el helyszíni szemléket a 601/2012/EU rendelet 47. cikkének (2) bekezdésében említett kis kibocsátású létesítmények esetében? Igen/Nem

Ha igen, tüntesse fel az alábbi táblázatban azoknak a létesítményeknek a számát, amelyek esetében helyszíni szemlét hagytak el.

Kis kibocsátású létesítmények esetében elhagyott helyszíni szemlék száma összesen

6C. Légijármű-üzemeltetők

6.7.

Mely légijármű-üzemeltetők esetében készített az illetékes hatóság konzervatív becslést a kibocsátásról a 601/2012/EU rendelet 70. cikkének (1) bekezdésével összhangban? Válaszadáshoz használja az alábbi táblázatot. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

A légijármű-üzemeltető azonosító kódja (38)

A légijármű-üzemeltető éves összkibocsátása

(t CO2(e))

A konzervatív becslés készítésének oka (39)

A konzervatív becslés tárgyát képező légijármű-üzemeltető kibocsátásának (%-os) aránya

A kibocsátás konzervatív becsléséhez alkalmazott módszer

Megtett vagy javasolt további intézkedések (40)

6.8.

Volt-e olyan hitelesítési jelentés, amely nem lényeges valótlanságokat, eltéréseket tartalmazott, és nem vezetett kedvezőtlen hitelesítő szakvéleményhez, a 601/2012/EU rendelettől való eltéréshez vagy javításra vonatkozó javaslatokhoz? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi táblázatokba a kibocsátásra és a tonnakilométer-adatokra vonatkozó adatokat.

Kibocsátási jelentésekkel kapcsolatos adatokra vonatkozó táblázat

Feltárt probléma típusa (41)	Légijármű-üzemeltetők száma	A feltárt probléma (problémák) fő okai (általánosságban) (42)	Az illetékes hatóság konzervatív kibocsátásbecsléséhez vezető hitelesített kibocsátási jelentések (%-os) aránya

Tonnakilométer-jelentésekkel kapcsolatos adatokra vonatkozó táblázat

Feltárt probléma típusa (43)	Légijármű-üzemeltetők száma	A feltárt probléma (problémák) fő okai (általánosságban) (44)

6.9.

Végzett-e az illetékes hatóság ellenőrzéseket a hitelesített kibocsátási jelentésekkel kapcsolatban? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi táblázatokba, hogy milyen ellenőrzéseket végeztek a kibocsátással és a tonnakilométer-adatokkal kapcsolatban.

Kibocsátási jelentésekkel kapcsolatos adatokra vonatkozó táblázat

Hitelesített kibocsátási jelentésekkel kapcsolatos ellenőrzések
A teljesség és a belső konzisztencia tekintetében ellenőrzött kibocsátási jelentések aránya	%
A nyomonkövetési tervvel való összhang tekintetében ellenőrzött kibocsátási jelentések aránya	%
Egyéb adatokkal végzett keresztellenőrzésnek alávetett kibocsátási jelentések aránya Írja be a harmadik oszlopba, hogy milyen egyéb adatok keresztellenőrzésére került sor	%
A részletesen elemzett kibocsátási jelentések aránya Írja be a harmadik oszlopba a kibocsátási jelentések részletes elemzésre történő kiválasztásához használt kritériumokkal kapcsolatos információkat (45)	%
A légijármű-üzemeltetők ellenőrzésének száma
A 601/2012/EU rendelettől való eltérés miatt visszautasított, hitelesített kibocsátási jelentések száma
Más okok miatt visszautasított, hitelesített kibocsátási jelentések száma Tüntesse fel a harmadik oszlopban a kibocsátási jelentések visszautasításának okait
A hitelesített kibocsátási jelentések visszautasítása következtében hozott intézkedések
A hitelesített kibocsátási jelentések ellenőrzése következtében hozott egyéb intézkedések

Tonnakilométer-jelentésekkel kapcsolatos adatokra vonatkozó táblázat

Tonnakilométer-jelentésekkel kapcsolatos ellenőrzések
A teljesség és a belső konzisztencia tekintetében ellenőrzött tonnakilométer-jelentések aránya	%
A nyomonkövetési tervvel való összhang tekintetében ellenőrzött tonnakilométer-jelentések aránya	%
A kiosztási adatokkal végzett keresztellenőrzésnek alávetett tonnakilométer-jelentések aránya Írja be a harmadik oszlopba, hogy milyen egyéb adatok keresztellenőrzésére került sor	%
A részletesen elemzett tonnakilométer-jelentések aránya Írja be a harmadik oszlopba a tonnakilométer-jelentések részletes elemzésre történő kiválasztásához használt kritériumokkal kapcsolatos információkat (46)	%
A légijármű-üzemeltetők ellenőrzésének száma
A 601/2012/EU rendelettől való eltérés miatt visszautasított, hitelesített tonnakilométer-jelentések száma
Más okok miatt visszautasított, hitelesített tonnakilométer-jelentések száma Tüntesse fel a harmadik oszlopban a tonnakilométer-jelentések visszautasításának okait
A hitelesített tonnakilométer-jelentések ellenőrzése következtében hozott intézkedések

6.10.

Hagytak-e el helyszíni szemléket a 601/2012/EU rendelet 54. cikkének (1) bekezdésében említett kis kibocsátók esetében? Igen/Nem

Ha igen, tüntesse fel az alábbi táblázatban azoknak a kis kibocsátóknak a számát, amelyek esetében helyszíni szemlét hagytak el.

Kis kibocsátók esetében elhagyott helyszíni szemlék száma összesen

7. Kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek

7.1.	Mellékelje a számlatulajdonosok által aláírandó tagállami feltételek másolatát.

7.2.

Minden olyan esetben, amikor azért került sor valamely számla zárolására, mert nem volt valós kilátás arra, hogy a létesítmény vagy a légijármű-üzemeltető további kibocsátási egységeket adjon le, ismertesse az alábbi táblázatban, miért ítélték úgy, hogy erre nincs további kilátás, valamint állapítsa meg a még hátralévő kibocsátási egységek mennyiségét. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

A létesítmény/üzemeltető azonosító kódja (47)	Az üzemeltető neve	A létesítmény megnevezése	Hátralévő kibocsátási egységek száma	További valós kilátás hiányának oka

7.3.

Hány alkalommal vették igénybe a légijármű-üzemeltetők a jelentés évében a 389/2013/EU rendelet (48) 17. cikkének (3) bekezdésében előírt felkérést? Írja be az alábbi táblázatba az alkalmak számát.

A jelentéstételi időszakban igénybe vett felkérések száma

Mely légijármű-üzemeltetők vették igénybe a 389/2013/EU rendelet 17. cikkének (3) bekezdésében előírt felkérést? Írja az adatot az alábbi táblázatba. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

A légijármű-üzemeltető azonosító kódja (49)	A légijármű-üzemeltető neve

8. Kiosztás

8.1.

Írja be az alábbi táblázatba a létesítményekben bekövetkezett változások, valamint a létesítmények számára kiosztott kibocsátási egységekben a harmadik kereskedési időszak kezdete óta és a jelentéstételi időszak alatt bekövetkezett változások számát.

	A jelentéstételi időszak során		A harmadik kereskedési időszak kezdete óta
A kiosztás változásának oka	A jelentéstételi időszakban bekövetkezett változások száma	A jelentéstételi időszakban bekövetkezett összes változásnak megfelelő, kiosztott kibocsátási egységek száma	A harmadik kereskedési időszak kezdete óta bekövetkezett változások száma	A harmadik kereskedési időszak kezdete óta bekövetkezett összes változásnak megfelelő, kiosztott kibocsátási egységek száma
A 2011/278/EU bizottsági határozat (HL L 130., 2011.5.17., 1. o.) 19. cikkében említett létesítményeknek vagy új létesítményrészeknek történő kiosztás
A 2011/278/EU határozat 20. cikkében említett jelentős kapacitásbővítés
A 2011/278/EU határozat 22. cikke (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett működés beszüntetése
A 2011/278/EU határozat 22. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett működés beszüntetése
A 2011/278/EU határozat 21. cikkében említett jelentős kapacitáscsökkentés
A 2011/278/EU határozat 23. cikkében említett működés részleges beszüntetése

8.2.

Bekövetkezett-e olyan tervezett vagy tényleges változás a létesítmény kapacitásában, tevékenységi szintjében vagy működésében a 2011/278/EU határozat 24. cikkében foglaltak szerint, amelyet nem jelentettek be a Bizottságnak? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi táblázatba, hogy ez hány létesítményt érintett, és ezeket a változásokat hogyan tárták fel.

Azon létesítmények száma, amelyek nem jelentettek be tervezett vagy tényleges változásokat	Tervezett vagy tényleges változások feltárásának módja

8.3.

Alkalmazták-e a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkét? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi táblázatba a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke értelmében kiosztott kibocsátási egységek számát és az említett cikk értelmében a jelentéstételi időszakban végrehajtott beruházások összértékét.

	A jelentéstételi időszak során
A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke alapján kiosztott kibocsátási egységek száma összesen
A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerinti beruházások összértéke

9. Kibocsátáscsökkentési egységek és igazolt kibocsátáscsökkentési egységek használata az uniós rendszerben

A 9.1. kérdést a 2014. június 30-i határidejű jelentésben kell megválaszolni, valamint a későbbi jelentésekben, amennyiben a jelentéstételi időszak alatt változások történtek.

9.1.

Az egyes projekteket jóváhagyó levél kiadása előtt milyen intézkedésekre került sor annak biztosítása érdekében, hogy a vonatkozó nemzetközi követelményeket és iránymutatásokat – többek között a Gátak Világbizottsága (WCD) 2000. évi zárójelentésében foglalt követelményeket és iránymutatásokat – betartsák a 20 MW termelőkapacitást meghaladó teljesítményű vízerőművi projektek kidolgozása során? Válaszadáshoz használja az alábbi táblázatot. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

A vonatkozó nemzetközi kritériumok és iránymutatások – többek között a Gátak Világbizottsága zárójelentésében foglalt követelmények és iránymutatások – betartásának biztosítása érdekében hozott intézkedések.	Igen/Nem	Megjegyzések
A projektek résztvevőinek jogszabályban foglalt kötelezettsége, hogy betartsák a vonatkozó nemzetközi követelményeket és iránymutatásokat, többek között a Gátak Világbizottsága 2000. novemberi, »Dams and Development – A New Framework for Decision-Making« (Gátak és fejlesztés – A döntéshozatal új kerete) című zárójelentésében foglaltakat.
A vonatkozó nemzetközi követelmények és iránymutatások, többek között a Gátak Világbizottsága 2000. novemberi, »Dams and Development – A New Framework for Decision-Making« (Gátak és fejlesztés – A döntéshozatal új kerete) című zárójelentésében foglaltak betartásra kerültek. Ha igen, nevezze meg a »Megjegyzések« oszlopban az érintett hatóságot, például az illetékes hatóságot vagy a kijelölt nemzeti hatóságot.
A 20 MW termelőkapacitást meghaladó teljesítményű vízerőművi projektek tevékenységeinek jóváhagyása során a kijelölt nemzeti hatóságnak, illetve más érintett hatóságnak be kell tartania a 2003/87/EK irányelv 11b. cikke (6) bekezdésének alkalmazására vonatkozóan a tagállamok által az éghajlatváltozási bizottság keretében elfogadott harmonizált iránymutatásokat.
A projekttámogatóknak a 11b. cikk (6) bekezdésének megfelelő hitelesített megfelelőségi jelentést kell benyújtaniuk a harmonizált iránymutatásokkal összhangban. Ha igen, tüntesse fel a »Megjegyzések« oszlopban a releváns dokumentumokat vagy internetes hivatkozásokat.
A kijelölt operatív egységektől eltérő egységek is hitelesíthetik a 11b. cikk (6) bekezdése szerinti megfelelőségi jelentést. Ha igen, nevezze meg ezeket az egységeket a »Megjegyzések« oszlopban.
A projekttevékenységeket a harmonizált iránymutatásokkal összhangban hagyják jóvá. Ha igen, írja be a jóváhagyott projekttevékenységek számát a »Megjegyzések« oszlopba.
Az Ön tagállamában nyilvánosan hozzáférhetők a 2003/87/EK irányelv 11b. cikke (6) bekezdésének megfelelően jóváhagyott vízerőművi projektekre vonatkozó információk. Ha igen, szolgáltasson információkat erről a hozzáférésről a »Megjegyzések« oszlopban, beleértve az internetes hivatkozásokat is, ha rendelkezésre állnak
Egyéb (fejtse ki):

10. Díjak

A 10.1., 10.2. és 10.3. kérdést a 2014. június 30-i határidejű jelentésben kell megválaszolni, valamint a későbbi jelentésekben, amennyiben a jelentéstételi időszak alatt változások történtek.

10A. Létesítmények

10.1.

Felszámítanak-e díjakat az üzemeltetők számára? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi táblázatba az engedélyek kiadásáért és frissítéséért, valamint a nyomonkövetési tervek jóváhagyásáért és frissítéséért felszámított díjakat.

A díj jellege/felszámításának oka	Összeg euróban
Engedély kiadása/nyomonkövetési terv jóváhagyása
Engedély frissítése
Engedély átadása
Engedély leadása
Új kibocsátók tartalékkerete iránti kérelem
Egyéb (fejtse ki):

Ha igen, írja be az alábbi táblázatba az éves fenntartási díjakat.

A díj jellege/felszámításának oka	Összeg euróban
Éves fenntartási díj
Egyéb (fejtse ki)

10B. Légijármű-üzemeltetők

10.2.

Felszámítanak-e díjakat a légijármű-üzemeltetők számára? Igen/Nem

Ha igen, írja be az alábbi táblázatba a nyomonkövetési tervek jóváhagyásáért és frissítéséért felszámított díjakat.

A díj jellege/felszámításának oka	Összeg euróban
A kibocsátásokra vonatkozó nyomonkövetési terv jóváhagyása
A kibocsátásokra vonatkozó nyomonkövetési terv módosításának jóváhagyása
A tonnakilométer-adatok nyomonkövetési tervének jóváhagyása
A tonnakilométer-adatok nyomonkövetési tervét érintő módosítás jóváhagyása
A nyomonkövetési terv átadása
A nyomonkövetési terv leadása
Egyéb (fejtse ki)

Ha igen, írja be az alábbi táblázatba az éves fenntartási díjakat.

A díj jellege/felszámításának oka	Összeg euróban
Éves fenntartási díj
Egyéb (fejtse ki)

10C. Létesítmények és légijármű-üzemeltetők

10.3.

Írja be az alábbi táblázatba a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek számláival kapcsolatban az üzemeltetők és a légijármű-üzemeltetők számára felszámított egyszeri és éves díjakat.

Egyszeri díjakat tartalmazó táblázat

A díj jellege/felszámításának oka	Összeg euróban

Éves díjakat tartalmazó táblázat

A díj jellege/felszámításának oka	Összeg euróban

11. A kibocsátáskereskedelmi rendszerről szóló irányelvnek való megfelelésre vonatkozó kérdések

11A. Létesítmények

A 11.1. és 11.2. kérdést a 2014. június 30-i határidejű jelentésben kell megválaszolni, valamint a későbbi jelentésekben, amennyiben a jelentéstételi időszak alatt változások történtek.

11.1.

Ismertesse az alábbi táblázatban, hogy milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy az üzemeltetők megfeleljenek az engedélynek, valamint a 601/2012/EU és a 600/2012/EU rendeletnek. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

A megfelelés biztosítása érdekében hozott intézkedések	Igen/Nem
Annak szúrópróbaszerű ellenőrzése, hogy a létesítmények betartják-e a nyomonkövetési tervet, illetve megfelelnek-e a 601/2012/EU és a 600/2012/EU rendelet rendelkezéseinek
Rendszeres találkozók az ágazattal és/vagy a hitelesítőkkel
Annak biztosítása, hogy szabálytalanság esetén tilos legyen kibocsátási egységek értékesítése
A 601/2012/EU rendeletet nem teljesítő üzemeltetők nevének közzététele
Egyéb (fejtse ki):

11.2.

Ismertesse az alábbi táblázatban a 601/2012/EU rendelet, a 600/2012/EU rendelet és a nemzeti jogszabályok megsértése esetén a 2003/87/EK irányelv 16. cikkének (1) bekezdésével összhangban kirótt szankciókat. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Jogsértés típusa	A bírság összege euróban		Szabadságvesztés hónapjainak száma		Egyéb
Jogsértés típusa	Min.	Max.	Min.	Max.
Engedély nélküli üzemeltetés
Az engedélyben meghatározott feltételek teljesítésének elmulasztása
Az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv hiánya
Az igazoló dokumentumoknak a 601/2012/EU rendelet 12. cikke (1) bekezdésével összhangban történő benyújtásának elmulasztása
Az illetékes hatóság által jóváhagyott, előírt mintavételi terv(ek) hiánya
A jóváhagyott nyomonkövetési tervnek és a 601/2012/EU rendeletnek megfelelő nyomon követés elmulasztása
A mérőműszerek minőségbiztosítása nincs összhangban a 601/2012/EU rendelettel
A 601/2012/EU rendeletben előírt eljárások végrehajtásának elmulasztása
A nyomonkövetési terv módosításairól és frissítéséről szóló, a 601/2012/EU rendelet 14–16. cikke szerinti értesítés elmulasztása
Hitelesített kibocsátási jelentés időben történő benyújtásának elmulasztása
A 601/2012/EU rendelet 69. cikke szerinti fejlesztési jelentés(ek) benyújtásának elmulasztása
Hitelesítői információk 600/2012/EU rendelet 10. cikkével összhangban történő benyújtásának elmulasztása
A hitelesített kibocsátási jelentésekről megállapítást nyert, hogy nincsenek összhangban a 601/2012/EU rendelettel
A létesítmény kapacitásával, tevékenységi szintjével és működésével kapcsolatos, tervezett vagy tényleges változásoknak – a 2011/278/EU határozat 24. cikkének megfelelően – a jelentéstételi időszak december 31. napjáig történő bejelentésének elmulasztása
Egyéb (fejtse ki)

11.3.

Ismertesse az alábbi táblázatban a jelentéstételi időszakban felmerült jogsértéseket és a 2003/87/EK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében kirótt szankciókat. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Jogsértés típusa	Ténylegesen kirótt szankciók			Vannak-e folyamatban a szankció kivetéséhez kapcsolódó eljárások? Igen/Nem	Végrehajtották-e a szankciót? Igen/Nem
Jogsértés típusa	A bírság összege euróban	Szabadságvesztés hónapjainak száma	Egyéb		Végrehajtották-e a szankciót? Igen/Nem
A jogsértés típusát a 11.2. kérdésben szereplő listából kell kiválasztani. Minden kirótt szankciót külön sorban kell feltüntetni.

11.4.

Tüntesse fel az alábbi táblázatban azoknak az üzemeltetőknek a nevét, akik számára a jelentéstételi időszakban többletkibocsátási bírságot róttak ki a 2003/87/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése értelmében.

A létesítmény azonosító kódja (50)	Az üzemeltető neve

11B. Légijármű-üzemeltetők

A 11.5., 11.6. és 11.9. kérdést a 2014. június 30-i határidejű jelentésben kell megválaszolni, valamint a későbbi jelentésekben, amennyiben a jelentéstételi időszak alatt változások történtek.

11.5.

Ismertesse az alábbi táblázatban, hogy milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a légijármű-üzemeltetők megfeleljenek a 601/2012/EU és a 600/2012/EU rendeletnek. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Végrehajtott intézkedések	Igen/Nem
Annak szúrópróbaszerű ellenőrzése, hogy a légijármű-üzemeltetők betartják-e a nyomonkövetési tervet, illetve megfelelnek-e a 601/2012/EU és a 600/2012/EU rendelet rendelkezéseinek
Rendszeres találkozók a légijármű-üzemeltetőkkel és/vagy a hitelesítőkkel
Annak biztosítása, hogy szabálytalanság esetén tilos legyen kibocsátási egységek értékesítése
A 601/2012/EU rendeletet nem teljesítő légijármű-üzemeltetők nevének közzététele
Egyéb (fejtse ki):

11.6.

Jogsértés típusa	A bírság összege euróban		Szabadságvesztés hónapjainak száma		Egyéb
Jogsértés típusa	Min.	Max.	Min.	Max.
Az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv hiánya
Az igazoló dokumentumoknak a 601/2012/EU rendelet 12. cikke (1) bekezdésével összhangban történő benyújtásának elmulasztása
A jóváhagyott nyomonkövetési tervnek és a 601/2012/EU rendeletnek megfelelő nyomon követés elmulasztása
A 601/2012/EU rendeletben előírt eljárások végrehajtásának elmulasztása
A nyomonkövetési terv módosításairól és frissítéséről szóló, a 601/2012/EU rendelet 14–16. cikke szerinti értesítés elmulasztása
A járatok bejelentett teljessége terén tapasztalt eltérések kiigazításának elmulasztása
Hitelesített kibocsátási jelentés időben történő benyújtásának elmulasztása
A 601/2012/EU rendelet 69. cikke szerinti fejlesztési jelentés(ek) benyújtásának elmulasztása
Hitelesítői információk 600/2012/EU rendelet 10. cikkével összhangban történő benyújtásának elmulasztása
A hitelesített kibocsátási jelentésekről megállapítást nyert, hogy nincsenek összhangban a 601/2012/EU rendelettel
A hitelesített tonnakilométer-jelentésekről megállapítást nyert, hogy nincsenek összhangban a 601/2012/EU rendelettel
Egyéb (fejtse ki):

11.7.

Jogsértés típusa	Ténylegesen kirótt szankciók			Vannak-e folyamatban a szankció kivetéséhez kapcsolódó eljárások? Igen/Nem	Végrehajtották-e a szankciót? Igen/Nem
Jogsértés típusa	A bírság összege euróban	Szabadságvesztés hónapjainak száma	Egyéb		Végrehajtották-e a szankciót? Igen/Nem
A jogsértés típusát a 11.6. kérdésben szereplő listából kell kiválasztani. Minden kirótt szankciót külön sorban kell feltüntetni.

11.8.

Tüntesse fel az alábbi táblázatban azoknak a légijármű-üzemeltetőknek a nevét, akik számára a jelentéstételi időszakban többletkibocsátási bírságot róttak ki a 2003/87/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése értelmében.

A légijármű-üzemeltető azonosító kódja (51)	A légijármű-üzemeltető neve

11.9.

Milyen intézkedéseket kellene végrehajtani az Ön tagállamában, mielőtt a 2003/87/EK irányelv 16. cikkének (10) bekezdésével összhangban működési tilalmat kérelmezne a Bizottságtól? Ismertesse az alábbi keretes részben az intézkedéstípusokat.

12. A kibocsátási egységek jogi természete és adóügyi elbírálása

A 12.1., 12.2., 12.3. és 12.4. kérdést a 2014. június 30-i határidejű jelentésben kell megválaszolni, valamint a későbbi jelentésekben, amennyiben a jelentéstételi időszak alatt változások történtek.

12.1.

Jogi szempontból minek minősül a kibocsátási egység az Ön tagállamában?

12.2.

Milyen számviteli elbírálás alá esnek a kibocsátási egységek a gazdasági társaságok éves pénzügyi beszámolójában a tagállami számviteli standardok szerint?

12.3.

Héaköteles-e a kibocsátási egységek kiadása? Igen/Nem

Héakötelesek-e a kibocsátási egységekre vonatkozó másodlagos piaci ügyletek? Igen/Nem

Alkalmaz-e az Ön tagállama fordított adózási rendszert a kibocsátási egységeket érintő belföldi ügyletekre? Igen/Nem

12.4.

Megadóztatják-e a kibocsátási egységeket? Igen/Nem

Ha igen, tüntesse fel az alábbi táblázatban az alkalmazandó adótípust és adókulcsokat. Szükség esetén illesszen be további sorokat.

Adótípus	Alkalmazott adókulcs

13. Csalás

A 13.1. és 13.2. kérdést a 2014. június 30-i határidejű jelentésben kell megválaszolni, valamint a későbbi jelentésekben, amennyiben a jelentéstételi időszak alatt változások történtek.

13.1

Ismertesse az alábbi táblázatban, hogy milyen intézkedések vannak hatályban az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekkel kapcsolatos csalárd tevékenységekre vonatkozóan.

Csalárd tevékenységekre vonatkozó intézkedések	Nemzeti jogszabályokban foglalt intézkedések és eljárások részletezése
Adott esetben milyen intézkedések vannak hatályban az üzemeltetők, a légijármű-üzemeltetők vagy harmadik felek számára az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekkel kapcsolatban esetlegesen felmerülő csalárd tevékenység elleni aggályok felvetésére?
Milyen intézkedések vannak hatályban az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekkel kapcsolatban esetlegesen felmerülő csalárd tevékenység elleni aggályok kivizsgálására?
Milyen intézkedések vannak hatályban az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekkel kapcsolatban felmerülő csalárd tevékenységet érintő büntetőeljárást illetően?
Mi a csalárd tevékenységeket érintő büntetőeljárás során kiszabható legsúlyosabb szankció? Ismertesse a bírságolási és a szabadságvesztési feltételeket.

13.2.

Ismertesse az alábbi táblázatban, hogy vannak-e hatályban, és ha igen, milyen intézkedések annak érdekében, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt vevő hatóságok tudomást szerezzenek a csalárd tevékenységekről.

A csalárd tevékenységek illetékes hatósággal való közlésére vonatkozó intézkedések	Intézkedések és eljárások részletezése
Vannak-e hatályban, és ha igen, milyen intézkedések annak érdekében, hogy az illetékes hatóság tudomást szerezzen a csalárd tevékenységek ügyében folytatott nyomozásról?
Vannak-e hatályban, és ha igen, milyen intézkedések annak érdekében, hogy az illetékes hatóság tudomást szerezzen a bíróság elé terjesztett csalárd tevékenységekkel kapcsolatos ügyekről?
Vannak-e hatályban, és ha igen, milyen intézkedések annak érdekében, hogy az illetékes hatóság tudomást szerezzen a bíróságon kívül rendezett, csalárd tevékenységekkel kapcsolatos ügyekről?
Vannak-e, és ha igen, milyen intézkedések hatályban annak érdekében, hogy az illetékes hatóság tudomást szerezzen a csalárd tevékenységekkel kapcsolatos bírósági ügyekben hozott ítéletekről?

13.3.

Tüntesse fel az alábbi táblázatban a csalárd tevékenységekkel kapcsolatos következő információkat, amennyiben azokat ismeri az az illetékes hatóság, amely érintett a kibocsátáskereskedelmi rendszernek az Ön tagállamában történő végrehajtásában:

—	a jelentéstételi időszakban végzett nyomozások száma (beleértve a folyamatban lévőket is),

—	a jelentéstételi időszakban bíróság elé terjesztett ügyek száma,

—	a büntetőjogi felelősség megállapítása nélkül, bíróságon kívül rendezett ügyek száma és a felmentéshez vezető ügyek száma a jelentéstételi időszakban, és

—	a csalárd tevékenység elkövetése tárgyában büntetőjogi felelősség megállapításához vezető ügyek száma a jelentéstételi időszakban.

Csalárd tevékenységekre vonatkozó információk	Mennyiség	Csalás vagy csalárd tevékenység típusa
Elvégzett nyomozások száma
Bíróság elé terjesztett ügyek száma
Büntetőjogi felelősség megállapítása nélkül, bíróságon kívül rendezett ügyek száma és felmentéshez vezető ügyek száma
Csalárd tevékenység elkövetése tárgyában büntetőjogi felelősség megállapításához vezető ügyek száma

14. Egyéb észrevételek

14.1.

Fejtsen ki az alábbi táblázatban minden olyan egyéb kérdést, amely az Ön tagállamában aggodalomra adhat okot, vagy írjon be minden olyan releváns információt, amelyet közölni szeretne.

Szakasz	Egyéb információk vagy aggodalomra okot adó kérdések a következőkre vonatkozóan
Általános
2. szakasz
3. szakasz
4. szakasz
5. szakasz
6. szakasz
7. szakasz
8. szakasz
9. szakasz
10. szakasz
11. szakasz
12. szakasz
13. szakasz

14.2.

Megválaszolta-e a kérdőív összes kérdését, és adott esetben frissítette-e az érintett kérdésekre adott válaszát? Igen/Nem

Ha nem, térjen vissza az érintett kérdéshez.”

(1) Adja meg a telefonszámot, az e-mail címet és a honlapcímet.

(2) HL L 218., 2008.8.13., 30. o.

(3) HL L 181., 2012.7.12., 1. o.

(4) Ezt a rovatot csak akkor kell kitölteni, ha a tagállam a 2003/87/EK irányelv 24. cikke értelmében további tevékenységekre vagy gázokra is kiterjesztette az uniós rendszert.

(5) Ezt a rovatot csak akkor kell kitölteni, ha a tagállam a 2003/87/EK irányelv 27. cikke értelmében létesítményeket zárt ki az uniós rendszerből.

(6) HL L 334., 2010.12.17., 17. o.

(7) Válassza ki a tagállami különleges sablont vagy különleges fájlformátumot.

(8) A Bizottság által közzétett sablon és különleges fájlformátumok követelményeivel összevetve.

(9) Válassza ki a tagállami különleges sablont vagy különleges fájlformátumot.

(10) A Bizottság által közzétett sablon és különleges fájlformátumok követelményeivel összevetve.

(11) Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a kérdés nem terjed ki a biomasszára (a nem fenntartható bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra sem). A biomasszára, a bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra az 5.17. kérdés vonatkozik.

(12) Az érték típusa alatt válassza ki az illetékes hatóság által elfogadott szakirodalmi értéket vagy az I. típusú alapértelmezett értéket. A 601/2012/EU rendelet 31. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett szakirodalmi értékek tüzelőanyag-típusokra vonatkozó számítási tényezőkhöz kapcsolódnak.

(13) A számítási tényező alatt válassza ki a nettó fűtőértéket, a kibocsátási tényezőt, az oxidációs tényezőt, a konverziós tényezőt, a széntartalmat vagy a biomasszahányadot.

(14) A 389/2013/EU rendelettel összhangban elismert létesítményazonosító kód.

(15) A nyomonkövetési paraméter alatt válassza ki a tüzelőanyag mennyiségét, az anyag mennyiségét, a nettó fűtőértéket, a kibocsátási tényezőt, az előzetes kibocsátási tényezőt, az oxidációs tényezőt, a konverziós tényezőt, a széntartalmat, a biomasszahányadot, illetve mérésen alapuló módszer esetében a kg/h-ban megadott, kibocsátási forrásból származó éves átlagos óránkénti kibocsátást.

(16) Azok a kibocsátási források, amelyek évente több mint 5 000 tonna CO2(e)-t bocsátanak ki, vagy amelyek a létesítmény éves összkibocsátásának több mint 10 %-áért felelősek; a két érték közül az a mértékadó, amely az abszolút kibocsátást tekintve nagyobb.

(17) Válasszon: számításon alapuló módszer vagy mérésen alapuló módszer.

(18) A 389/2013/EU rendelettel összhangban elismert létesítményazonosító kód.

(19) Válasszon:

a)	az 1. meghatározási szint műszakilag nem megvalósítható, vagy ésszerűtlen költségekhez vezet egy jelentős forrásanyag esetében;

b)	az 1. meghatározási szint műszakilag nem megvalósítható, vagy ésszerűtlen költségekhez vezet egy kisebb jelentőségű forrásanyag esetében;

c)	az 1. meghatározási szint műszakilag nem megvalósítható, vagy ésszerűtlen költségekhez vezet több jelentős vagy kisebb jelentőségű forrásanyag esetében; vagy

d)	a 601/2012/EU rendelet 22. cikkében foglaltaknak megfelelően az 1. meghatározási szint műszakilag nem megvalósítható, vagy ésszerűtlen költségekhez vezet.

(20) Válasszon: tüzelőanyag mennyisége, anyag mennyisége, nettó fűtőérték, kibocsátási tényező, előzetes kibocsátási tényező, oxidációs tényező, konverziós tényező, széntartalom, biomasszahányad, illetve mérésen alapuló módszer esetében a kg/h-ban megadott, kibocsátási forrásból származó éves átlagos óránkénti kibocsátás.

(21) Válasszon: a 69. cikk (1) bekezdése szerinti fejlesztési jelentés, a 69. cikk (3) bekezdése szerinti fejlesztési jelentés vagy a 69. cikk (4) bekezdése szerinti fejlesztési jelentés.

(22) A 389/2013/EU rendelettel összhangban elismert létesítményazonosító kód.

(23) Válasszon: inherens CO2 átadása (48. cikk) vagy CO2 átadása (49. cikk).

(24) Adja meg az inherens CO2-t átvevő létesítmény létesítményazonosító kódját vagy a 49. cikk szerinti CO2-t átvevő létesítmények létesítményazonosító kódját.

(25) Adja meg az inherens CO2 mennyiségét vagy a 49. cikk szerint átadott CO2 mennyiségét.

(26) Válasszon:

—	üvegházhatású gázoknak szállítás és a 2009/31/EK irányelv értelmében engedélyezett tárolóhelyen történő geológiai tárolás céljából való leválasztása a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó létesítményben;

—	üvegházhatású gázoknak a 2009/31/EK irányelv értelmében engedélyezett tárolóhelyen történő geológiai tárolás céljából való, csővezetékekkel történő szállítása; vagy

—	üvegházhatású gázoknak a 2009/31/EK irányelv értelmében engedélyezett tárolóhelyen történő geológiai tárolása.

(27) A 389/2013/EU rendelettel összhangban elismert létesítményazonosító kód.

(28) Válasszon: inherens CO2 átadása (48. cikk) vagy CO2 átadása (49. cikk).

(29) Válasszon: illetékes hatóság vagy üzemeltető által végzett kockázatértékelés.

(30) Válasszon: illetékes hatóság vagy üzemeltető által végzett kockázatértékelés.

(31) A 389/2013/EU rendelettel összhangban elismert létesítményazonosító kód.

(32) Fejtse ki részletesen: március 31-ig nem nyújtottak be kibocsátási jelentést, lényeges valótlanságok miatt maradt el a hitelesítés, (a 600/2012/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti) alkalmazási kör korlátozása miatt maradt el a hitelesítés, a 600/2012/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdésének d) pontja miatt maradt el a hitelesítés, a kibocsátási jelentést azért utasították vissza, mert nem volt összhangban a 601/2012/EU rendelettel, vagy a kibocsátási jelentést nem a 600/2012/EU rendelettel összhangban hitelesítették.

(33) Tüntesse fel, hogy a következő intézkedések közül melyek azok, amelyeket elvégeztek, illetve javasolnak: szankciók előírására vonatkozó, az üzemeltetőknek kiküldött emlékeztető vagy hivatalos figyelmeztetés, az üzemeltetői számla zárolása, bírságok kivetése vagy egyéb (fejtse ki). Az intézkedések kombinálhatók.

(34) Fejtse ki részletesen: nem lényeges valótlanságok, kedvezőtlen hitelesítő szakvéleményhez nem vezető eltérések, a 601/2012/EU rendelettől való eltérések, javításra vonatkozó javaslatok.

(35) Csak a főbb okokra vonatkozó magas szintű információkat kell kitölteni. Nem szükséges részletezni minden egyes valótlanságot, eltérést, meg nem felelést vagy javaslatot.

(36) Válasszon: kockázatalapú értékelés, a létesítmények %-os aránya, minden C. kategóriájú létesítmény, véletlenszerű kiválasztás vagy egyéb (ha egyéb, fejtse ki).

(37) Kérjük, válassza ki a Bizottság legfontosabb útmutató feljegyzése »Létesítményekre vonatkozó helyszíni ellenőrzések« című II.5. részének 3. szakaszában említett feltételeket: I. feltétel, II. feltétel, III. feltétel vagy IV. feltétel.

(38) A 389/2013/EU rendelettel összhangban elismert légijármű-üzemeltetői azonosító kód.

(39) Válasszon: március 31-ig nem nyújtottak be kibocsátási jelentést, lényeges valótlanságok miatt maradt el a hitelesítés, (a 600/2012/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti) alkalmazási kör korlátozása miatt maradt el a hitelesítés, a 600/2012/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdésének d) pontja miatt maradt el a hitelesítés, a kibocsátási jelentést azért utasították vissza, mert nem volt összhangban a 601/2012/EU rendelettel, a kibocsátási jelentést nem a 600/2012/EU rendelettel összhangban hitelesítették.

(40) Tüntesse fel, hogy a következő intézkedések közül melyek azok, amelyeket elvégeztek, illetve javasolnak: szankciók előírására vonatkozó, a légijármű-üzemeltetőknek kiküldött emlékeztető vagy hivatalos figyelmeztetés, a légijármű-üzemeltetői számla zárolása, bírságok kivetése vagy egyéb (fejtse ki). Az intézkedések kombinálhatók.

(41) Válasszon: nem lényeges valótlanságok, kedvezőtlen hitelesítő szakvéleményhez nem vezető eltérések, a 601/2012/EU rendelettől való eltérések, javításra vonatkozó javaslatok.

(42) Csak a főbb okokra vonatkozó magas szintű információkat kell kitölteni. Nem szükséges részletezni minden egyes valótlanságot, eltérést, meg nem felelést vagy javaslatot.

(43) Válasszon: nem lényeges valótlanságok, kedvezőtlen hitelesítő szakvéleményhez nem vezető eltérések, a 601/2012/EU rendelettől való eltérések, javításra vonatkozó javaslatok.

(44) Csak a főbb okokra vonatkozó magas szintű információkat kell kitölteni. Nem szükséges részletezni minden egyes valótlanságot, eltérést, meg nem felelést vagy javaslatot.

(45) Válasszon: kockázatalapú értékelés, a légijármű-üzemeltetők %-os aránya, minden nagy légijármű-üzemeltető, véletlenszerű kiválasztás vagy egyéb (ha egyéb, fejtse ki).

(46) Válasszon: kockázatalapú értékelés, a légijármű-üzemeltetők %-os aránya, nagy légijármű-üzemeltetők, véletlenszerű kiválasztás vagy egyéb (ha egyéb, fejtse ki).

(47) A 389/2013/EU rendelettel összhangban elismert létesítményazonosító kód.

(48) HL L 122., 2013.5.3., 1. o.

(49) A 389/2013/EU rendelettel összhangban elismert légijármű-üzemeltetői azonosító kód.

(50) A 389/2013/EU rendelettel összhangban elismert létesítményazonosító kód.

(51) A 389/2013/EU rendelettel összhangban elismert légijármű-üzemeltetői azonosító kód.

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

25.3.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 89/77

A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ-EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusza és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státuszdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 56. számú előírása – Egységes rendelkezések a segédmotoros kerékpárok és az annak tekintett járművek fényszóróinak jóváhagyásáról

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

A 01. módosítássorozat – hatálybalépés dátuma: 2001. szeptember 12.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

1.	Alkalmazási kör

2.	„Típus” meghatározása

3.	Jóváhagyási kérelem

Jelölések

5.	Jóváhagyás

6.	Általános követelmények

7.	Különleges előírások

8.	Színezett lencsékre és szűrőkre vonatkozó rendelkezések

9.	A gyártás megfelelősége

10.	Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

11.	Fényszórótípus jóváhagyásának módosítása és kiterjesztése

12.	A gyártás végleges leállítása

13.	A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe

14.	Átmeneti rendelkezések

MELLÉKLETEK

1. melléklet —

Értesítés fényszórótípus jóváhagyásának megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról, visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról, az 56. számú előírás szerint

2. melléklet —

A jóváhagyási jel elrendezése

3. melléklet —

Fénytani mérések

4. melléklet —

A gyártásmegfelelőség ellenőrzésére szolgáló eljárásokra vonatkozó minimális követelmények

5. melléklet —

A hatósági mintavételre vonatkozó minimális követelmények

1. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az előírás olyan fényszórók jóváhagyására vonatkozik, amelyek izzólámpával működnek, egyetlen tompított fénynyalábot bocsátanak ki, és amelyeket segédmotoros kerékpárokon (1) és annak tekintett járműveken történő alkalmazásra szántak.

2. „TÍPUS” MEGHATÁROZÁSA

„Eltérő típusú fényszórók”: azok a fényszórók, amelyek az alábbi lényeges jellemzőik tekintetében eltérnek egymástól:

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

A jóváhagyási kérelmet a márkanév vagy védjegy jogosultja vagy megfelelően meghatalmazott képviselője nyújtja be. A kérelemhez a következőket kell csatolni:

3.1.	A típus azonosítását lehetővé tevő, kellő részletességű rajzok három példányban. A rajzokon meg kell jelölni a jóváhagyási jelnek szánt helyet, és a fényszóró elölnézeti és keresztmetszeti ábrázolásának, a lencse bordázatának és prizmás elemeinek sematikus megjelölését is tartalmaznia kell.

3.2.	Egy rövid műszaki leírás, amely tartalmazza az izzólámpa kategóriáját;

3.3.	Színezetlen lencsével ellátott két berendezés (2)

3.4.	Az illetékes hatóság a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőrzi, hogy meghozták-e a gyártás megfelelőségének hatékony ellenőrzését biztosító megfelelő intézkedéseket.

4. JELÖLÉSEK

4.1.

A jóváhagyásra benyújtott fényszórókon egyértelműen, olvashatóan és kitörölhetetlenül szerepelniük kell a következő feliratoknak:

4.1.1.

a kérelmező márkaneve vagy védjegye;

4.1.2.

az izzólámpa kategóriájának azonosítása;

4.2.	Továbbá a lencsén és a fényszóró fő lámpatestén (azaz a fényvisszaverőn) (3) megfelelő méretű helyet kell hagyni a jóváhagyási jel elhelyezéséhez; ezeket a helyeket a fenti 3.1. szakaszban említett rajzokon meg kell jelölni.

5. JÓVÁHAGYÁS

5.1.	Amennyiben a 3. szakasz értelmében a benyújtott berendezés teljesíti ezen előírás követelményeit, a jóváhagyást meg kell adni.

5.2.

Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye (a változatlan eredeti előírás esetében jelenleg 00) a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal legutóbb módosító módosítássorozat száma. Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot több fényszórótípushoz.

5.3.	Egy fényszórótípus ezen előírás szerinti jóváhagyásáról vagy a jóváhagyás kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

5.4.	Az ezen előírás alapján jóváhagyott típusnak megfelelő minden egyes fényszórón, a fenti 4.2. szakaszban említett helyeken, a 4.1. szakaszban előírt jelölések mellett el kell helyezni

5.4.1.

egy nemzetközi jóváhagyási jelet (4), amely a következőkből áll:

5.4.1.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (5);

5.4.1.2.

egy jóváhagyási szám.

5.5.	Az 5.4. szakasz szerinti jelöléseknek jól olvashatóknak és eltávolíthatatlanoknak kell lenniük.

5.6.	Ezen előírás 2. mellékletében példa található a jóváhagyási jel elrendezésére.

6. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

6.1.	Mindegyik berendezésnek meg kell felelnie az ezen előírás 7. szakaszában előírt követelményeknek.

6.2.	A fényszórókat úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy a szokásos használat mellett fellépő rezgések ellenére kielégítően lássák el feladatukat, és megőrizzék ezen előírás szerinti jellemzőiket.

6.3.	Az izzólámpát a fényvisszaverőhöz rögzítő alkatrészeket úgy kell kialakítani, hogy az izzólámpát sötétben is csak a megfelelő helyzetbe lehessen beszerelni.

7. KÜLÖNLEGES ELŐÍRÁSOK

7.1.	A lencsének az optikai rendszerhez viszonyított helyzetét világosan meg kell jelölni, és a lencsét ebben a helyzetben rögzíteni kell, hogy üzem közben ne fordulhasson el.

7.2.

A fényszóró által létrehozott megvilágítás méréséhez egy, az ezen előírás 3. mellékletében leírt mérőernyőt és egy, a 37. számú előírás szerinti S3 kategóriájú sima és színezetlen burájú szabványos izzólámpát kell használni.

A szabványos izzólámpát a 37. számú előírásban az ezekhez az izzólámpákhoz megadott alkalmazandó referencia-fényáram értékeknek megfelelően kell beállítani.

7.3.

A fénynyalábnak olyan kellően éles világos-sötét határvonallal kell rendelkeznie, hogy ennek segítségével megfelelő módon elvégezhető legyen a beállítás. A világos-sötét határvonalnak alapvetően vízszintesnek és a lehető legegyenesebbnek kell lennie egy legalább ± 900 mm-es vízszintes szakaszon, 10 m-es távolságból mérve.

A 3. melléklet szerint beállított fényszóróknak meg kell felelniük az abban megállapított követelményeknek.

7.4.	A fénynyaláb mintájában nem lehet olyan mértékű oldalirányú eltérés, amely a látási viszonyokat zavarná.

7.5.	A 7.2. szakaszban említett ernyő megvilágítását olyan fotovevővel kell mérni, amelynek hasznos felülete egy 65 mm oldalhosszúságú négyzeten belül van.

8. SZÍNEZETT LENCSÉKRE ÉS SZŰRŐKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

8.1. A jóváhagyás olyan fényszórókra szerezhető meg, amelyek vagy színtelen, vagy szelektív sárga fényt bocsátanak ki színezetlen izzólámpával. CIE trikromatikus koordinátákkal kifejezve a sárga lencsék vagy szűrők megfelelő kolorimetriás jellemzői az alábbiak:

Szelektív sárga szűrő (fényszűrő vagy lencse)

Korlát a vörös irányában	y ≥	0,138 + 0,58 x
Korlát a zöld irányában	y ≤	1,29 x – 0,1
Korlát a fehér irányában	y ≤	– x + 0,966
Korlát a színképérték irányában	y ≤	– x + 0,992

amely kifejezhető az alábbiak szerint is:

domináns hullámhossz	575–585 nm
tisztasági tényező	0,90–0,98

Az átbocsátási tényező ≥ 0,78

Az átbocsátási tényező meghatározását 2 854 K színhőmérsékletű fényforrással kell elvégezni. (A Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) szerinti A. szabványos színmérő fényforrásnak megfelelően.)

8.2. A szűrőnek a fényszóró részét kell képeznie, úgy hozzáerősítve, hogy a felhasználó sem véletlenül, se szándékosan ne tudja eltávolítani a szokásos szerszámokkal.

8.3. Színnel kapcsolatos észrevétel

Tekintve, hogy a 8.1. szakasz értelmében az ezen előírás alapján megadott minden jóváhagyás valamely vagy színtelen vagy szelektív sárga fényt kibocsátó fényszórótípusra vonatkozik, annak a megállapodásnak a 3. cikke, aminek ez az előírás a mellékletét képezi, nem zárhatja ki, hogy a részes felek megtiltsák a színtelen vagy szelektív sárga fénynyalábot kibocsátó fényszórók alkalmazását az általuk nyilvántartásba vett járműveken.

9. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

9.1.	Az ezen előírás szerint jóváhagyott fényszórókat úgy kell gyártani, hogy a 7. és 8. szakaszban megállapított előírásokat teljesítve megfeleljenek a jóváhagyott típusnak.

9.2.	A 9.1. szakasz követelményeinek való megfelelés ellenőrzése érdekében a gyártást megfelelően ellenőrizni kell.

9.3.

A jóváhagyás jogosultja feltétlenül:

9.3.1.

biztosítja a termékminőség hatékony ellenőrzésére szolgáló eljárások meglétét;

9.3.2.

rendelkezik az egyes jóváhagyott típusoknak való megfelelés ellenőrzéséhez szükséges mérőfelszereléssel;

9.3.3.

biztosítja a vizsgálati eredmények rögzítését és azt, hogy a kapcsolódó dokumentumokat a jóváhagyó hatósággal együtt meghatározandó ideig megőrizzék;

9.3.4.

elemzi az egyes vizsgálattípusok eredményét, hogy ellenőrizze és biztosítsa a termék jellemzőinek állandóságát, figyelemmel az iparban szokásos szórásra;

9.3.5.

biztosítja, hogy minden egyes terméktípuson legalább az e rendelet 4. mellékletében előírt vizsgálatokat lefolytassák;

9.3.6.

gondoskodik arról, hogy ha egy adott vizsgálattípusnál a mintavétel azt mutatja, hogy a gyártás nem megfelelő, akkor újabb mintavételt és vizsgálatot végezzenek. Ilyen esetben minden szükséges lépést meg kell tenni a gyártás megfelelőségének helyreállítása érdekében.

9.4.

A típusjóváhagyást megadó illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben a gyártás megfelelőségének ellenőrzésére alkalmazott módszereket.

9.4.1.

A vizsgálati naplókat és termelési nyilvántartásokat minden ellenőrzéskor be kell mutatni a helyszíni ellenőrnek.

9.4.2.

Az ellenőr véletlenszerűen mintát vehet, amelyet megvizsgálnak a gyártó laboratóriumában. A minták legkisebb számát a gyártó saját ellenőrzéseinek eredményei alapján lehet meghatározni.

9.4.3.

Ha a minőség nem tűnik kielégítőnek, vagy ha a fenti 9.4.2. szakasz szerint végrehajtott vizsgálat hitelességét szükségesnek látszik ellenőrizni, az ellenőr az 5. mellékletben megadott szempontok szerint kiválasztja azokat a mintákat, amelyeket a jóváhagyási vizsgálatokat végző műszaki szolgálathoz el kell küldeni.

9.4.4.

Az illetékes hatóság az ezen előírásban előírt bármilyen vizsgálatot elvégezhet. Ezeket a vizsgálatokat véletlenszerűen kiválasztott mintákon kell elvégezni, anélkül, hogy fennakadást idéznének elő a gyártó szállítási kötelezettségeinek teljesítésében, valamint az 5. melléklet szempontjainak megfelelően.

9.4.5.

Az illetékes hatóság törekszik arra, hogy legalább kétévente egyszer ellenőrzést végezzen. Ez azonban az illetékes hatóság döntése, és annak függvénye, hogy mennyire bízik a gyártásmegfelelőség hatékony ellenőrzését biztosító intézkedésekben. Abban az esetben, ha negatív eredményeket rögzítenek, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek a gyártásmegfelelőség minél gyorsabb helyreállítása érdekében.

9.5.	A nyilvánvaló hibákat mutató fényszórókat nem kell figyelembe venni.

10. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

10.1.

Ezen előírás értelmében egy adott fényszórótípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a fentiekben leírt követelmények, illetve ha a jóváhagyási jelet viselő fényszóró nem felel meg a jóváhagyott típusnak.

10.2.

Ha az előírást alkalmazó, 1958. évi megállapodásban részes fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, erről haladéktalanul tájékoztatja az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

11. FÉNYSZÓRÓTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS JÓVÁHAGYÁSÁNAK KITERJESZTÉSE

11.1.

A fényszóró adott típusának minden módosításáról értesíteni kell az adott fényszórótípust jóváhagyó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

11.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a fényszóró továbbra is megfelel a követelményeknek; vagy

11.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

11.2.

A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 5.3. szakaszban említett eljárás szerint értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

11.3.

A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről az előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

12. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott fényszóró gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvételét követően tájékoztatja az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

13. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságának a jóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó jóváhagyó hatóságok nevét és címét.

14. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

14.1.

A 113. sz. előírás hivatalos hatálybalépését követő hat hónap elteltével az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek beszüntetik az ezen előírás szerinti EGB-jóváhagyások megadását.

14.2.

Az előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el az ezen előírás 01. módosítássorozata szerint megadott jóváhagyások kiterjesztését.

14.3.

A 113. sz. előírás hatálybalépését megelőzően ezen előírás szerint megadott jóváhagyások és kiterjesztések, beleértve az ezen előírás eredeti változata szerint később megadott kiterjesztéseket is, időkorlátozás nélkül hatályban maradnak.

14.4.

Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is kiadnak jóváhagyást fényszórókra az ezen előírás 01. módosítássorozata vagy eredeti változata alapján, feltéve, hogy a fényszóró már használatban levő járművek fényszórójának lecserélésére szolgál.

14.5.

A 113. sz. előírás hivatalos hatálybalépésétől az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek nem tagadhatják meg a 113. sz. előírás szerinti jóváhagyással rendelkező fényszórók új járműtípusba történő belszerelését.

14.6.

Az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is engedélyezik az ezen előírás szerint jóváhagyott fényszórók járműtípusba vagy járműbe történő beszerelését.

14.7.

Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is engedélyezik az ezen előírás eredeti változata szerint jóváhagyott fényszórók beszerelését és alkalmazását használatban lévő járművön, feltéve, hogy a fényszóró csereként szolgál.

(1) A közúti közlekedésről szóló 1968. évi egyezmény I. fejezete 1. cikkének m) pontjában meghatározottak szerint (E/CONF.56/16/Rev.l).

(2) Ha a fényszórót színezett lencsével tervezik gyártani, kizárólag a szín vizsgálatához további két színezett lencséjű mintadarabot kell benyújtani.

(3) Amennyiben a lencsét nem lehet leválasztani a fényszóró fő lámpatestéről (azaz a fényvisszaverőről), elegendő a lencsén helyet hagyni.

(4) Ha különböző fényszórótípusok ugyanolyan lencsével vagy fényvisszaverővel rendelkeznek, akkor a lencséken és a fényvisszaverőkön elhelyezhetők ezeknek a fényszórótípusoknak a különböző jóváhagyási jelei, feltéve, hogy az adott benyújtott típusra megadott jóváhagyási szám egyértelműen azonosítható.

(5) Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek megkülönböztető számai a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2/Amend.1) 3. mellékletében találhatók.

1. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

(legnagyobb formátum: A4 (210 × 297 mm))

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JEL ELRENDEZÉSE

a ≥ 5 mm

A fenti jóváhagyási jellel ellátott fényszórót Hollandiában (E 4) hagyták jóvá a 00243 számon. A jóváhagyási szám első két számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyást az előírás eredeti változatának követelményeivel összhangban adták meg.

Megjegyzés

A jóváhagyási számot a körhöz közel kell elhelyezni, az „E” betű felett vagy alatt, illetve attól balra vagy jobbra. A jóváhagyási szám számjegyeinek az „E” betű ugyanazon oldalán kell állniuk, és ugyanabba az irányba kell nézniük. A jóváhagyási számban kerülni kell a római számok használatát, hogy azok ne legyenek összetéveszthetők más jelekkel.

3. MELLÉKLET

FÉNYTANI MÉRÉSEK

1.	A méréshez a mérőernyőt a fényszóró előtt 10 méterrel, a lámpa izzószálát és a HV pontot összekötő egyenesre merőlegesen kell elhelyezni; a H–H vonalnak vízszintesnek kell lennie. A keresztirányú izzószálú lámpák esetében a mérés során az izzószálnak a lehető legvízszintesebbnek kell lennie.

2.	Oldalirányban a fényszórót úgy kell beállítani, hogy a fénynyaláb a V–V vonalhoz képest a lehető legszimmetrikusabban helyezkedjék el.

3.	Függőleges irányban a fényszórót úgy kell beállítani, hogy a megvilágítás a HV pontban 2 lx legyen. Ilyen körülmények között a világos-sötét határvonalnak a H–H és a H–100 mm vonal között kell elhelyezkednie.

Amikor a megvilágítást a 2. és a 3. szakasz szerint állítják be, akkor a következő értékekkel kell rendelkeznie:

4.1.	a H–H vonalon és felette: legfeljebb 2 lx;

4.2.	egy, a H–H vonal alatt 300 mm-re lévő vonalon és a függőleges V–V vonal mindkét oldalán 900 mm szélességben: legalább 8 lx.

4.3.	egy, a H–H vonal alatt 600 mm-re lévő vonalon és a függőleges V–V vonal mindkét oldalán 900 mm szélességben: legalább 8 lx.

Mérőernyő

(méretek mm-ben 10 m távolságra)

4. MELLÉKLET

A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG ELLENŐRZÉSÉRE SZOLGÁLÓ ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

1.1.	A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetők mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek, ha az eltérések nem haladják meg az előírás rendelkezései szerinti elkerülhetetlen gyártási eltérések mértékét.

1.2.

A fénytani jellemzők tekintetében a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége kétségtelen, ha a véletlenszerűen kiválasztott, szabványos izzólámpával felszerelt fényszóró fénytani jellemzőinek vizsgálatakor egyik mért érték sem tér el kedvezőtlen irányban 20 százaléknál nagyobb mértékben az ezen előírásban meghatározott értékektől.

1.3.	Ha a fent leírt mérések eredményei nem felelnek meg a követelményeknek, a méréseket egy másik szabványos izzólámpa használatával meg kell ismételni.

1.4.	A nyilvánvaló hibákat mutató fényszórókat nem kell figyelembe venni.

1.5.	A színkoordinátáknak teljesülniük kell a normál A színhőmérsékletre beállított izzóval felszerelt fényszórónál. A szelektív sárga fényt kibocsátó, színezetlen izzóval felszerelt fényszóró fénytani jellemzőire az előírásban előírt értékek 0,84-szerese vonatkozik.

2. A GYÁRTÓ ÁLTAL VÉGREHAJTANDÓ MEGFELELŐSÉGI ELLENŐRZÉSRE VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

A jóváhagyási jel jogosultjának megfelelő időközönként minden egyes fényszórótípusra vonatkozóan végre kell hajtania legalább a következő vizsgálatokat. A vizsgálatokat ezen előírás rendelkezései szerint kell elvégezni.

Amennyiben a rendelkezésre álló minták nem felelnek meg a vizsgálat típusa szerinti követelményeknek, további mintákat kell kiválasztani és vizsgálni. A gyártó köteles megtenni a megfelelő intézkedéseket a gyártás megfelelőségének biztosítására.

2.1. A vizsgálatok jellege

Az előírásban szereplő megfelelőségi vizsgálatoknak ki kell terjedniük a fénytani jellemzőkre is.

2.2. Vizsgálati módszerek

2.2.1.

A vizsgálatokat általában az ebben az előírásban rögzített módszerek szerint kell elvégezni.

2.2.2.

A gyártó által végrehajtott megfelelőségi vizsgálatok során más, egyenértékű módszerek is alkalmazhatók a jóváhagyási vizsgálatokért felelős illetékes hatóság beleegyezésével. A gyártónak bizonyítania kell, hogy az alkalmazott módszerek egyenértékűek az előírásban meghatározott eljárásokkal.

2.2.3.

A 2.2.1 és a 2.2.2 szakasz alkalmazása szükségessé teszi a vizsgálóberendezés rendszeres kalibrálását és az illetékes hatóság által végzett mérésekhez való viszonyítását.

2.2.4.

A referenciamódszereknek minden esetben meg kell felelniük az előírásban meghatározott módszereknek, különösen a hatósági ellenőrzések és mintavételek esetében.

2.3. A mintavétel módja

A fényszórómintákat véletlenszerűen kell kiválasztani egy egységes gyártási tételből. Egységes gyártási tétel alatt a gyártó gyártási módszerei szerint meghatározott azonos típusú fényszórók együttesét kell érteni.

A vizsgálatnak általában egy-egy gyár sorozatgyártására kell kiterjednie. Mindazonáltal a gyártó ugyanarra a típusra vonatkozó, de különböző gyárakból származó eredményeket is összevonhat egy csoportba, feltéve, hogy e gyárak ugyanazt a minőségbiztosítási és -irányítási rendszert alkalmazzák.

2.4. Mért és rögzített fénytani jellemzők

A mintaként kiválasztott fényszórón az előírás által meghatározott pontokban fénytani méréseket kell végezni, és a HV, LH, RH, L 600 és R 600 pontokban mért értékeket kell leolvasni.

2.5. Elfogadhatósági kritériumok

A gyártó felelős a vizsgálati eredmények statisztikai elemzéséért, valamint az illetékes hatósággal egyetértésben, a termékeire vonatkozó elfogadhatósági feltételek megállapításáért az ezen előírás 9.1 szakaszában rögzített, a termékek megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó követelmények teljesítése érdekében.

Az elfogadhatósági feltételeket úgy kell megállapítani, hogy 95 %-os megbízhatósági szint mellett az 5. mellékletben előírt helyszíni ellenőrzésen való megfelelés (első mintavétel) minimális valószínűsége 0,95 legyen.

5. MELLÉKLET

A HATÓSÁGI MINTAVÉTELRE VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

1.1.	A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetők az előírás rendelkezései szerint mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek, ha az eltérések nem haladják meg az elkerülhetetlen gyártási eltérések mértékét.

1.2.

1.3.	A színkoordinátáknak teljesülniük kell a normál A. színhőmérsékletre beállított izzóval felszerelt fényszórónál. A szelektív sárga fényt kibocsátó, színezetlen izzóval felszerelt fényszóró fénytani jellemzőire az értékek 0,84-szerese vonatkozik.

2. ELSŐ MINTAVÉTEL

Az első mintavétel során négy fényszórót kell véletlenszerűen kiválasztani. Az első két lámpából álló mintát A-val, a második két lámpából álló mintát B-vel kell jelölni.

2.1. A megfelelőség nem kétséges

2.1.1. Az e melléklet 1. ábráján vázolt mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége kétségtelen, ha a fényszórók mért értékeinek eltérése – kedvezőtlen irányban – az alábbiak szerint alakul:

2.1.1.1. A. minta

A1:	egy fényszóró	0 százalék
A1:	egy fényszóró legfeljebb	20 százalék
A2:	mindkét fényszóróra több mint	0 százalék
A2:	de legfeljebb	20 százalék

A mérés folytatása a B. mintán

2.1.1.2. B. minta

B1:

mindkét fényszóró

0 százalék

2.2. A megfelelőség kétséges

2.2.1. Az e melléklet 1. ábráján vázolt mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége kétséges, a gyártót pedig fel kell szólítani, hogy gyártási folyamatát (a megfelelő beállításokkal) tegye a követelményeknek megfelelővé, ha a fényszórók mért értékeinek eltérései az alábbiak szerint alakulnak:

2.2.1.1. A. minta

A3:	egy fényszóró legfeljebb	20 százalék
	egy fényszóró több mint	20 százalék
	de legfeljebb	30 százalék

2.2.1.2. B. minta

B2:	az A2 esetében
	egy fényszóróra több mint	0 százalék
	de legfeljebb	20 százalék
	egy fényszóróra legfeljebb	20 százalék
B3:	az A2 esetében
	egy fényszóróra	0 százalék
	egy fényszóró több mint	20 százalék
	de legfeljebb	30 százalék

2.3. Jóváhagyás visszavonása

A megfelelőség kétséges, és a 10. szakaszt kell alkalmazni, ha – ennek a mellékletnek az 1. ábrája szerinti mintavételt követően – a fényszórók mért értékeinek az eltérései az alábbiak szerint alakulnak:

2.3.1. A. minta

A4:	egy fényszóró legfeljebb	20 százalék
A4:	egy fényszóró több mint	30 százalék
A5:	mindkét fényszóró több mint	20 százalék

2.3.2. B. minta

B4:	az A2 esetében
	egy fényszóró több mint	0 százalék
	de legfeljebb	20 százalék
	egy fényszóró több mint	20 százalék
B5:	az A2 esetében
	mindkét fényszóró több mint	20 százalék
B6:	az A2 esetében
	egy fényszóró	0 százalék
	egy fényszóró több mint	30 százalék

3. ISMÉTELT MINTAVÉTEL

Az A3, B2 és B3 esetben a gyártási eljárás módosítása után létrejövő készletből az értesítést követő két hónapon belül újabb mintákat kell venni: ki kell választani egy harmadik, két fényszóróból álló C. mintát és egy negyedik, két fényszóróból álló D. mintát.

3.1. A megfelelőség nem kétséges

3.1.1. Az e melléklet 1. ábráján vázolt mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége kétségtelen, ha a fényszórók mért értékeinek eltérései az alábbiak szerint alakulnak:

3.1.1.1. C. minta

C1:	egy fényszóró	0 százalék
C1:	egy fényszóró legfeljebb	20 százalék
C2:	mindkét fényszóró több mint	0 százalék
C2:	de legfeljebb	20 százalék

A mérés folytatása a D. mintán

3.1.1.2. D. minta

D1:	a C2 esetében
	mindkét fényszóró	0 százalék

3.2. A megfelelőség kétséges

3.2.1. Az e melléklet 1. ábráján vázolt mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége kétséges, a gyártót pedig fel kell szólítani, hogy gyártási folyamatát (a megfelelő beállításokkal) tegye a követelményeknek megfelelővé, ha a fényszórók mért értékeinek eltérései az alábbiak szerint alakulnak:

3.2.1.1. D. minta

D2:	a C2 esetében
	egy fényszóró több mint	0 százalék
	de legfeljebb	20 százalék
	egy fényszóró legfeljebb	20 százalék

3.3. Jóváhagyás visszavonása

3.3.1. C. minta

C3:	egy fényszóró legfeljebb	20 százalék
C3:	egy fényszóró több mint	20 százalék
C4:	mindkét fényszóró több mint	20 százalék

3.3.2. D. minta

D3:	a C2 esetében
	egy fényszóró 0 vagy több mint	0 százalék
	egy fényszóró több mint	20 százalék

25.3.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 89/101

A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ–EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusza és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státuszdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 119. számú előírása – Egységes rendelkezések gépjárművek kanyarodási lámpáinak jóváhagyásáról

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

A 01. módosítássorozat 3. kiegészítése – hatálybalépés időpontja: 2013. november 3.

TARTALOM

ELŐÍRÁS

Alkalmazási kör

1.	Fogalommeghatározások

2.	Jóváhagyási kérelem

Jelölések

4.	Jóváhagyás

5.	Általános követelmények

6.	A kibocsátott fényerő

7.	Vizsgálati eljárás

8.	A kibocsátott fény színe

9.	A gyártás megfelelősége

10.	Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

11.	A gyártás végleges leállítása

12.	A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a típusjóváhagyó hatóságok neve és címe

13.	Átmeneti rendelkezések

MELLÉKLETEK

1.	Értesítés kanyarodásilámpa-típus jóváhagyásának megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról, visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról, a 119. számú előírás alapján

2.	Példák a jóváhagyási jelek elrendezésére

3.	Fénytani mérések

4.	A fehér fény színe

5.	A gyártás megfelelőségének ellenőrzésére szolgáló eljárások minimális követelményei

6.	A hatósági mintavételre vonatkozó minimális követelmények

ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az előírás az M, N és T kategóriájú járművek (1) kanyarodási lámpáira vonatkozik.

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1.	„kanyarodási lámpa”: olyan lámpa, amely kiegészítő megvilágítást ad a jármű elülső sarkához közel eső azon útszakaszra, amelynek irányába a jármű be fog fordulni;

1.2.

„különböző típusú kanyarodási lámpák”: azok a lámpák, amelyek olyan lényeges jellemzők tekintetében különböznek egymástól, mint:

a)	a márkanév vagy védjegy,

b)	az optikai rendszer jellemzői (fényerősségi szint, világítási szögek, a fényforrás kategóriája, fényforrásmodul stb.);

az izzólámpa színének vagy bármelyik szűrő színének megváltoztatása nem jelent típusváltozást.

1.3.	A 48. számú előírásban és a típus-jóváhagyási kérelem benyújtásának időpontjában hatályban lévő módosítássorozataiban szereplő, a kibocsátott fény színére vonatkozó fogalommeghatározások érvényesek erre az előírásra.

1.4.	Az ebben az előírásban szereplő, a szabványos (etalon) izzólámpára, valamint a 37. számú előírásra utaló hivatkozások a 37. számú előírásra és az előírásnak a típus-jóváhagyási kérelem benyújtásának időpontjában hatályos módosítássorozatára vonatkoznak.

2. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

2.1.	A jóváhagyási kérelmet a márkanév vagy védjegy tulajdonosának vagy jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be.

2.2.

A kanyarodási lámpa minden típusához a kérelemmel együtt be kell nyújtani a következőket:

2.2.1.

részletes rajzok (három példányban), amelyek alapján a kanyarodási lámpa típusát azonosítani lehet, és amelyek geometriailag mutatják azt a helyzetet, amelyben a kanyarodási lámpát a járműbe be kell építeni; továbbá a mérések alkalmával vonatkoztatási tengelyként használandó megfigyelési irányt (vízszintes szög, H = 0°; függőleges szög, V = 0°); valamint a mérések alkalmával vonatkoztatási középpontként használandó pontot. A rajzokon meg kell jelölni azt a helyet is, ahol a körben elhelyezett jóváhagyási jelhez képest a jóváhagyási számot és a kiegészítő jelzéseket el kívánják helyezni;

2.2.2.

rövid műszaki leírás, amely a nem cserélhető fényforrással felszerelt lámpák kivételével ismerteti különösen a következőket:

a)	az előírt izzólámpa-kategória vagy kategóriák; ennek az izzólámpa-kategóriának szerepelnie kell a 37. számú előírásban, valamint az előírásnak a típus-jóváhagyási kérelem benyújtásának időpontjában hatályos módosítássorozatában; és/vagy

b)	a LED-fényforrás(ok) előírt kategóriája vagy kategóriái; ennek a LED-fényforrás-kategóriának szerepelnie kell a 128. számú előírásban, valamint az előírásnak a típus-jóváhagyási kérelem benyújtásának időpontjában hatályos módosítássorozatában; és/vagy

c)	a fényforrásmodul egyedi azonosító kódja;

2.2.3.

két mintadarab; amennyiben a berendezések nem azonosak, de szimmetrikusak és alkalmasak arra, hogy egyet a jármű bal, egyet pedig a jármű jobb oldalára szereljenek fel, akkor két azonos mintát is be lehet nyújtani, amelyeket vagy csak a jármű bal, vagy csak a jármű jobb oldalára lehet felszerelni.

3. JELÖLÉSEK

A kanyarodási lámpa jóváhagyásra benyújtott típusának mintadarabjain:

3.1.	fel kell tüntetni a kérelmező által használt márkanevet vagy védjegyet; ennek a jelölésnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie;

3.2.

a nem cserélhető fényforrással felszerelt lámpáktól eltekintve jól olvashatóan és eltávolíthatatlanul fel kell tüntetni a következőket:

a)	az előírt fényforrás-kategória vagy kategóriák; és/vagy

b)	a fényforrásmodul egyedi azonosító kódja;

3.3.	elegendő helyet kell hagyni a lenti 4.3. szakaszban előírt jóváhagyási jel és a kiegészítő jelzések számára; az említett helyet a fenti 2.2.1. szakasz szerinti rajzokon fel kell tüntetni;

3.4.	az elektronikus fényforrás-vezérlőegységgel és/vagy nem cserélhető fényforrással és/vagy fényforrásmodullal felszerelt lámpák esetében fel kell tüntetni a névleges feszültséget vagy feszültségértékeket és a maximális névleges watt-teljesítményt;

3.5.

fényforrásmodullal felszerelt lámpák esetében a fényforrásmodulon fel kell tüntetni a következőket:

3.5.1.

a kérelmező által használt márkanév vagy védjegy, amelynek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie;

3.5.2.

a modul egyedi azonosító kódja, amelynek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie. Az egyedi azonosító kód a „MODULE” szót rövidítő „MD” betűcsoporttal kezdődik, amelyet a 4.3.1.1. szakaszban előírtakkal ellentétben a kör nélküli jóváhagyási szám és több eltérő fényforrásmodul használata esetében további jelölések vagy karakterek követnek; ezt az egyedi azonosító kódot fel kell tüntetni a fenti 2.2.1. szakaszban említett rajzokon is.

A jóváhagyási jelnek nem kell feltétlenül azonosnak lennie az azon a lámpán szereplővel, amelyben a modult használják, de mindkét jelzésnek ugyanattól a kérelmezőtől kell származnia;

3.5.3.

a névleges feszültség és a névleges watt-teljesítmény megjelölése;

3.6.	azokon a lámpákon, amelyek a lámpa részét nem képező elektronikus fényforrás-vezérlőegység alkalmazásával a 6 V, 12 V, illetve 24 V névleges feszültségtől eltérő feszültségen is üzemelnek, fel kell tüntetni a másodlagos névleges feszültséget;

3.7.	a lámpa részét képező, de nem a lámpatestbe épített elektronikus fényforrás-vezérlőegységen fel kell tüntetni a gyártó nevét és azonosító számát.

4. JÓVÁHAGYÁS

4.1.	Ha a kanyarodásilámpa-típus két mintadarabja megfelel az előírás követelményeinek, a jóváhagyást meg kell adni.

4.2.

Minden jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot az ezen előírás hatálya alá tartozó más kanyarodásilámpa-típushoz. Az előírás értelmében egy adott kanyarodásilámpa-típusra vonatkozó jóváhagyás megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról vagy visszavonásáról, illetve gyártásának végleges leállításáról az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő nyomtatványon értesíteni kell az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket.

4.3.

Minden olyan kanyarodási lámpán, amely megfelel az ezen előírás szerint jóváhagyott típusnak, a fenti 3.3. szakaszban említett helyen – a fenti 3.1., 3.2., 3.3. vagy 3.4. szakaszban előírt jelölés és adatok mellett – a következőket is fel kell tüntetni:

4.3.1.

egy nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

4.3.1.1.

egy kör, benne az „E” betűjel és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (2); valamint

4.3.1.2.

a jóváhagyási szám;

4.3.2.

egy „K” betűjelből álló kiegészítő jelzés, az előírás 2. mellékletében ábrázolt összeállításban;

4.3.3.

a jóváhagyási szám első két számjegye (jelenleg 01), amelyek az előírás legutolsó módosítássorozatát jelölik, és amelyeket a kiegészítő „K” betűjel közelében lehet elhelyezni.

4.4.

Ha két vagy több lámpa csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpák egyazon egységéhez tartozik, a jóváhagyás csak akkor adható meg, ha minden egyes lámpa teljesíti ezen vagy egy másik előírás követelményeit. Az említett előírások egyikének sem megfelelő lámpák nem lehetnek csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpákból álló egység részei.

4.4.1.

Amennyiben a csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpák több előírás rendelkezéseinek megfelelnek, elég egyetlen nemzetközi jóváhagyási jelet alkalmazni: ez egy körből áll, benne egy „E” betűjel és a jóváhagyást megadó ország egyedi azonosító száma, a kört a jóváhagyási szám és szükség esetén a nyíl követi. A jóváhagyási jel a csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpákon bárhol elhelyezhető, az alábbi feltételekkel:

4.4.1.1.

a jel a lámpák beépítése után jól látható,

4.4.1.2.

a csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpák egyik optikai alkatrésze sem távolítható el a jóváhagyási jel egyidejű eltávolítása nélkül.

4.4.2.

A jóváhagyás megadásának alapjául szolgáló egyes előírások rendelkezéseinek, valamint a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozatnak megfelelő lámpák azonosító jelölését fel kell tüntetni:

4.4.2.1.

vagy a megfelelő fénykibocsátó felületen;

4.4.2.2.

vagy pedig csoportosítva oly módon, hogy a csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpák mindegyike egyértelműen azonosítható legyen (a 2. melléklet bemutat három lehetséges elhelyezési módot).

4.4.3.

A jóváhagyási jel összetevőinek mérete nem lehet kisebb, mint a jóváhagyás megadásának alapjául szolgáló előírás által a legkisebb jelzésekre kötelezően előírt minimális méret.

4.4.4.

Minden jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot az ezen előírás hatálya alá tartozó más csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpatípushoz.

4.5.	A 4.3.1. és 4.3.2. szakaszban említett jelnek, illetve jelzésnek eltávolíthatatlannak és jól olvashatónak kell lennie az után is, hogy a kanyarodási lámpát felszerelték a járműre.

4.6.	A 2. melléklet példákat mutat be a jóváhagyási jelek és a fentiekben említett valamennyi kiegészítő jel elrendezésére egységlámpán (1. ábra), valamint csoportosított, egyesített és összeépített lámpákon (2. ábra); a példákon a „K” betűjel kanyarodási lámpát jelöl.

4.7.

A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie. Elhelyezhető a berendezés olyan belső vagy külső részén (legyen az átlátszó vagy sem), amely nem választható el a berendezés fényt kibocsátó átlátszó részétől. A jelölésnek mindenesetre látszódnia kell akkor is, ha a berendezés fel van szerelve a járműre, vagy ha valamelyik mozgatható rész, például a motorháztető, a csomagtérfedél vagy valamelyik ajtó ki van nyitva.

5. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

5.1.	Mindegyik mintadarabnak meg kell felelnie az alábbi szakaszokban foglalt követelményeknek.

5.2.	A kanyarodási lámpákat úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy a rendeltetésszerű használat mellett fellépő rezgések ellenére kielégítően ellássák feladatukat, és megőrizzék ezen előírás szerinti jellemzőiket.

5.3.

Fényforrásmodulok esetében ellenőrizni kell a következőket:

5.3.1.

A fényforrásmodul(oka)t úgy kell kialakítani, hogy:

a)	minden fényforrásmodul csak a meghatározott és megfelelő helyzetben legyen beépíthető, és kizárólag szerszámmal lehessen eltávolítani;

b)	ha egynél több fényforrásmodult használnak a lámpatestben, akkor a különböző jellemzőkkel rendelkező fényforrásmodulok nem lehetnek felcserélhetők ugyanazon a lámpatesten belül.

5.3.2.

A fényforrásmodulnak illetéktelen beavatkozás ellen védettnek kell lennie.

5.3.3.

A fényforrásmodul kialakításának olyannak kell lennie, hogy a fényforrás, szerszámmal vagy anélkül, mechanikusan ne legyen felcserélhető más jóváhagyott cserélhető fényforrással.

5.4.

Cserélhető fényforrás esetében:

5.4.1.

A 37. számú és/vagy a 128. számú előírás alapján jóváhagyott fényforrás(ok) bármely kategóriája használható, feltéve, hogy a 37. számú előírás és a típus-jóváhagyási kérelem benyújtásának időpontjában hatályos módosítássorozata vagy a 128. számú előírás és a típus-jóváhagyási kérelem benyújtásának időpontjában hatályos módosítássorozata nem korlátozza ezek használatát.

5.4.2.

A berendezést úgy kell kialakítani, hogy a fényforrást kizárólag a megfelelő helyzetbe lehessen beszerelni.

5.4.3.

A fényforrás foglalatának meg kell felelnie a 60061 sz. IEC-kiadványban megadott jellemzőknek. Olyan adatlapot kell használni a foglalathoz, amely a használt fényforrás-kategóriára érvényes.

6. A KIBOCSÁTOTT FÉNYERŐ

6.1.

A mintadarabok által kibocsátott fényerőnek legalább akkorának kell lennie, mint a 6.2. szakaszban megadott alsó értékhatárok, de nem haladhatja meg a 6.3. szakaszban megadott legnagyobb értékeket. A fényerőt a vonatkoztatási tengelyhez viszonyítva a lent mutatott (a vonatkoztatási tengellyel bezárt szögben kifejezett) irányokban kell mérni. A vizsgálati pontok a jármű bal oldalán beépített lámpára vannak megadva, a jármű jobb oldalán beépített lámpa esetében az L jelölés R jelölésre változik.

6.2.

Bal oldali berendezés esetében a meghatározott mérési pontoknál mért fényerő alsó értékhatárai a következőképpen alakulnak:

1)	2,5D – 30L: 240 cd

2)	2,5D – 45L: 400 cd

3)	2,5D – 60L: 240 cd

Ugyanezek az értékek érvényesek szimmetrikusan a jobb oldali berendezésekre. (lásd a 3. mellékletben).

6.3.

A kibocsátott fényerő egyik irányban sem haladhatja meg a következő értékeket:

a)	300 cd az 1,0U, az L és az R vonal felett;

b)	600 cd a vízszintes sík, valamint az 1,0U, az L, illetve az R vonal között; valamint

c)	14 000 cd a 0,57D, az L és az R vonal alatt.

6.4.	A több fényforrásból álló egységlámpának akkor is meg kell felelnie az előírt legkisebb fényerősségnek, ha a fényforrások valamelyike nem működik, továbbá a legnagyobb megengedett fényerősségek az összes fényforrás együttes működtetése esetén sem léphetők túl.

7. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

7.1.

A nem elektronikus fényforrás-vezérlőegységgel táplált, cserélhető fényforrással felszerelt lámpák esetében, amelyek fényforrása a berendezés tekintetében előírt kategóriába tartozó, színezett vagy nem színezett szabványos fényforrás, amelyet az alábbi módon táplálnak meg:

a)	izzólámpák esetében az izzólámpa adott kategóriájára előírt viszonyítási fényáram előállításához szükséges feszültséggel,

b)	LED-fényforrások esetében 6,75 V, 13,5 V vagy 28,0 V feszültséggel; a kapott fényáramértékeket korrigálni kell. A korrekciós tényező az objektív fényáram és az alkalmazott feszültségen mért fényáram átlagának aránya.

7.2.	A nem elektronikus fényforrás-vezérlőegységgel táplált, nem cserélhető fényforrással felszerelt lámpák (izzólámpák és egyebek) esetében valamennyi mérést 6,75 V, 13,5 V, illetve 28,0 V feszültségen kell elvégezni.

7.3.	A lámpa részét képező (3) elektronikus fényforrás-vezérlőegységet használó rendszer esetében az elektronikus fényforrás-vezérlőegység bemeneti sorkapcsait 6,75 V, 13,5 V, illetve 28,0 V feszültséggel kell megtáplálni,

7.4.

A lámpa részét nem képező elektronikus fényforrás-vezérlőegységet használó rendszer esetében a lámpa bemeneti sorkapcsait a gyártó által megadott feszültséggel kell megtáplálni. A vizsgálati laboratóriumnak be kell kérnie a kérelmezőtől a fényforrás és a kapcsolódó eszközök megtáplálásához szükséges fényforrás-vezérlőegységet.

A lámpa előírt tápfeszültségét meg kell adni az előírás 1. melléklete szerinti értesítésben.

7.5.

Az egy percen, illetve 30 percen keresztül történő működés után mért fényerősségnek az izzólámpával felszerelt lámpák kivételével valamennyi lámpa esetében az előírt legkisebb és legnagyobb érték közé kell esnie. Az egy percen keresztül történő működés utáni fényerősség-eloszlást a 30 perces működés utáni fényerősség-eloszlásból lehet kiszámítani az egyes mérési pontokban azon fényerősségek arányát alkalmazva, amelyeket a HV pontban egy perc, illetve 30 perc működés után mértek.

8. A KIBOCSÁTOTT FÉNY SZÍNE

A 3. melléklet 2. szakaszában meghatározott fényeloszlási mezőn belül a kibocsátott fény színének fehérnek kell lennie. A méréshez lásd az előírás 4. mellékletét. Ezen a területen kívül a szín éles változása nem megengedett.

9. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

A gyártásmegfelelőség ellenőrzésére szolgáló eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.2) 2. függelékében előírt feltételeknek és az alábbi követelményeknek:

9.1.	Az ezen előírás szerint jóváhagyott lámpákat úgy kell gyártani, hogy a fenti 6. és 8. szakaszban megállapított követelményeket teljesítve megfeleljenek a jóváhagyott típusnak.

9.2.	Az ezen előírás 5. mellékletében a gyártásmegfelelőség ellenőrzésére szolgáló eljárásokkal kapcsolatban megállapított minimális követelményeket teljesíteni kell.

9.3.	Az ezen előírás 6. mellékletében a hatósági mintavételezéssel kapcsolatban megállapított minimális követelményeket teljesíteni kell.

9.4.	A típusjóváhagyást megadó hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket. Az ilyen ellenőrzésre általában kétévente kerül sor.

10. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

10.1.

A kanyarodásilámpa-típusra ezen előírás szerint megadott jóváhagyás visszavonható, ha a fent előírt követelmények nem teljesülnek, vagy ha a 4.3.1. és 4.3.2. szakaszban említett jelet viselő kanyarodási lámpa nem felel meg a jóváhagyott típusnak.

10.2.

Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, akkor erről az ezen előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő nyomtatványon haladéktalanul értesíti a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

11. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott kanyarodásilámpa-típus gyártását, erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvételét követően tájékoztatja az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet az ezen előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő nyomtatványon.

12. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A TÍPUSJÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságának a jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó típusjóváhagyó hatóságok nevét és címét.

13. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

13.1.

Az előírás 01. módosítássorozata hatálybalépésének időpontjától kezdve az ezen előírást alkalmazó szerződő fél nem utasíthatja vissza a 01. módosítássorozattal módosított ezen előírás szerinti jóváhagyást.

13.2.

A 01. módosítássorozat hatálybalépésének napjától számított 60 hónap eltelte után az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adnak jóváhagyást, amennyiben a kanyarodási lámpa megfelel a 01. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

13.3.

A kanyarodási lámpákra az ezen előírás alapján a 01. módosítássorozat hatálybalépése előtt megadott jóváhagyások továbbra is, határozatlan ideig érvényben maradnak.

13.4.

Az előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el az ezen előírás előző módosítássorozatai alapján megadott jóváhagyások kiterjesztését.

(1) A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2) 2. szakaszának meghatározása szerint.

(2) Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek megkülönböztető számai a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: TRANS/WP.29/78/Rev.2/Amend.1) 3. mellékletében találhatók.

(3) Ezen előírás alkalmazásában a „lámpa részét képező” azt jelenti, hogy az eszköz vagy fizikailag részét képezi a lámpatestnek, vagy a lámpatesten kívül helyezkedik el ugyan (függetlenül attól, hogy elkülönül-e a lámpatesttől), de az eszközt a lámpa gyártója a lámparendszer részeként szállítja.

1. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

(Legnagyobb formátum: A4 (210 × 297 mm))

2. MELLÉKLET

PÉLDÁK A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSÉRE

1. ábra

Egységlámpák jelölése

A. minta

a = legalább 5 mm

A fenti jóváhagyási jelet viselő kanyarodási lámpát Japánban (E43) a 119. számú előírás szerint hagyták jóvá, a 221 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 01. módosítássorozattal módosított 119. sz. előírás követelményei szerint adták meg.

Megjegyzés: A jóváhagyási számot és a kiegészítő jelet a kör mellett kell elhelyezni, az „E” betűjel fölé vagy alá, illetve annak jobb vagy bal oldalán. A jóváhagyási szám számjegyeinek az „E” betűjel ugyanazon oldalán kell állniuk, és ugyanabba az irányba kell nézniük. A jóváhagyási számokban kerülni kell a római számok használatát, hogy azok ne legyenek összetéveszthetők más jelekkel.

2. ábra

Csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpákra vonatkozó egyszerűsített jelölés

(A függőleges és vízszintes vonalak a fényjelző berendezés alakjának sematikus ábrázolására szolgálnak, ezek nem képezik a típus-jóváhagyási jel részét.)

B. minta

C. minta

D. minta

Megjegyzés: A jóváhagyási jelek három példája – a „B”, „C” és „D” minta – a világító berendezések jelölésének három lehetséges változatát mutatja be abban az esetben, amikor két vagy több lámpa egyazon összeállítás, illetve csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpák részét képezi. Ez a jóváhagyási jel azt jelzi, hogy a lámpát Japánban (E 43) hagyták jóvá a 3333 jóváhagyási számon, és a következő részekből áll:

1. kategóriájú irányjelző lámpa, amelyet a 6. számú előírás 01. módosítássorozata szerint hagytak jóvá;

első helyzetjelző lámpa, amelyet a 7. számú előírás 02. módosítássorozata szerint hagytak jóvá;

kanyarodási lámpa, amelyet a 119. számú előírás 01. módosítássorozata szerint hagytak jóvá.

3. ábra

Fényforrásmodulok

A fenti ábrán szereplő azonosító kód azt mutatja, hogy az ezzel a kóddal ellátott fényforrásmodult egy Olaszországban (E3) jóváhagyott lámpával együtt hagyták jóvá, a 17325 jóváhagyási számon.

3. MELLÉKLET

FÉNYTANI MÉRÉSEK

1. MÉRÉSI MÓDSZEREK

1.1.	Fénytani mérések végzésekor a szórt fényvisszaverődést megfelelő ernyőzéssel el kell kerülni.

1.2.

Ha a mérési eredmények vitatottak, a következő követelményeknek megfelelő méréseket kell végezni:

1.2.1.

a mérési távolságnak olyannak kell lennie, hogy a távolság négyzetével fordított arányosság érvényesüljön;

1.2.2.

a mérőberendezésnek olyannak kell lennie, hogy a lámpa vonatkoztatási középpontjából a fényérzékelő látószöge 10′ és 1° között legyen;

1.2.3.

egy adott megfigyelési irányban a fényerősségre vonatkozó előírás teljesítettnek minősül, ha az előírt fényerősség a megfigyelési irányhoz képest negyed fokon belül jelentkezik.

2. A VONATKOZTATÁSI TENGELLYEL BEZÁRT SZÖGBEN KIFEJEZETT MÉRÉSI PONTOK

1. ábra

legkisebb fényerősségek cd-ban

bal oldali lámpa (jobb oldali lámpa esetében az L jelölés helyébe az R jelölés lép)

2.1. A geometriai láthatóság szögei

1. ábra

2. ábra

2.1.1.

A H = 0° és a V = 0° tengelyek a vonatkoztatási tengelynek felelnek meg. A járművön ezek a tengelyek vízszintesek, párhuzamosak a jármű hosszirányú középsíkjával, a megkívánt látási irányba mutatnak, és áthaladnak a vonatkoztatási középponton. A táblázatban feltüntetett értékek a cd-ban kifejezett legkisebb fényerőt adják meg a különböző mérési irányokban.

3. FÉNYTANI MÉRÉSEK TÖBB FÉNYFORRÁSSAL FELSZERELT LÁMPÁKON

A fénytani jellemzőket a következőképpen kell ellenőrizni:

3.1.	Nem cserélhető fényforrások (izzólámpák és egyebek) esetében: a lámpába beszerelt fényforrással, az előírás 7.1.1. szakasza szerint.

3.2.

Cserélhető fényforrások esetében:

6,75, 13,5 vagy 28,0 V feszültségű fényforrások esetében a fényerősség értékeit korrigálni kell. Izzólámpák esetében a korrekciós tényező a viszonyítási fényáram és az alkalmazott feszültségen (6,75 V, 13,5 V vagy 28,0 V) mért fényáram átlagának aránya.

LED-fényforrások esetében a korrekciós tényező az objektív fényáram és az alkalmazott feszültségen (6,75 V, 13,5 V vagy 28,0 V) mért fényáram átlagának aránya.

A használt fényforrások tényleges fényárama legfeljebb ±5 százalékkal térhet el az átlagtól. Kizárólag izzólámpák esetében egy-egy viszonyítási fényárammal működtetett szabványos izzólámpa is használható minden egyes helyzetben, az egyes helyzetekben mért külön mérési eredményeket összeadva.

3.3.

Az egy percen, illetve 30 percen keresztül történő működés után mért fényerősségnek – az izzólámpával felszerelt lámpák kivételével – valamennyi kanyarodási lámpa esetében az előírt legnagyobb és legkisebb érték közé kell esnie. Bal oldali lámpa esetében az egy percen keresztül történő működés utáni fényerősség-eloszlást a 30 perces működés utáni fényerősség-eloszlásból lehet kiszámítani a 45° L 2,5° D pontban egy perc, illetve 30 perc működés után mért fényerősségek arányát alkalmazva az egyes mérési pontokban (jobb oldali lámpa esetében az L jelölés R jelölésre változik).

4. MELLÉKLET

A FEHÉR FÉNY SZÍNE

(Színkoordináták)

A színtani jellemzők ellenőrzésére egy 2 856 K színhőmérsékletű fényforrást kell használni, amely megfelel a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (a továbbiakban: CIE) „A” fényforrásának. A nem cserélhető fényforrással felszerelt lámpák (izzólámpák és egyebek), vagy az elektronikus fényforrás-vezérlőegységgel működtetett (cserélhető vagy nem cserélhető) fényforrással felszerelt lámpák esetében a színtani jellemzőket a lámpában lévő fényforrásokkal kell ellenőrizni ezen előírás 7 szakaszának megfelelően.

2.	A cserélhető fényforrást olyan fényerősséggel kell működtetni, hogy ugyanazt a színt bocsássa ki, mint a CIE „A” fényforrása.

5. MELLÉKLET

A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG ELLENŐRZÉSÉRE SZOLGÁLÓ ELJÁRÁSOK MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEI

1. ÁLTALÁBAN

1.1.	A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetők mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek, ha az eltérések nem haladják meg az előírás rendelkezései szerinti elkerülhetetlen gyártási eltérések mértékét.

1.2.

A sorozatgyártású lámpák megfelelősége a fénytani jellemzők szempontjából nem vitatható, ha véletlenszerűen kiválasztott, szabványos fényforrással vagy nem cserélhető fényforrással (izzólámpák és egyebek) felszerelt lámpa fénytani jellemzőinek 6,75 V, 13,5 V, illetve 28,0 V feszültséggel végzett mérésekor:

1.2.1.

az előírásban előírt értékektől egyik mért érték sem tér el – kedvezőtlen irányban – több mint 20 %-kal;

1.2.2.

cserélhető fényforrással felszerelt lámpa esetében: ha a fent leírt mérés eredményei nem felelnek meg az előírt értékeknek, akkor a lámpa vizsgálatát meg kell ismételni egy másik szabványos fényforrással.

1.3.	A színkoordináták értékeit be kell tartani, amikor a lámpa szabványos fényforrással van felszerelve, vagy nem cserélhető fényforrásokkal (izzólámpákkal vagy mással) felszerelt lámpa esetében, amikor a lámpában levő fényforrással ellenőrzik a színtani jellemzőket.

2. A GYÁRTÓ ÁLTAL VÉGZETT AZONOSSÁGI ELLENŐRZÉSEK MINIMUMKÖVETELMÉNYEI

A jóváhagyási jel jogosultjának megfelelő időközönként minden lámpatípusnál legalább az alábbi méréseket el kell végeznie. A vizsgálatokat az előírás rendelkezései szerint kell elvégezni.

Amennyiben a rendelkezésre álló minták nem felelnek meg a vizsgálat típusának, további mintákat kell kiválasztani és vizsgálni. A gyártónak meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket a gyártás megfelelőségének biztosítása érdekében.

2.1. A vizsgálatok jellege

Az ezen előírásban meghatározott megfelelőségi vizsgálatok a fény- és színtani jellemzők mérésére terjednek ki.

2.2. Vizsgálati módszerek

2.2.1.

A vizsgálatokat általában az előírásban rögzített módszerek szerint kell elvégezni.

2.2.2.

A gyártó által végrehajtandó megfelelőségi vizsgálatok során a jóváhagyási vizsgálatokért felelős illetékes hatóság beleegyezésével más, egyenértékű módszerek is alkalmazhatók. A gyártónak bizonyítania kell, hogy az alkalmazott módszerek egyenértékűek az előírásban rögzítettekkel.

2.2.3.

A 2.2.1 és a 2.2.2 szakasz alkalmazása érdekében rendszeresen kalibrálni kell a mérőberendezést, és a mért eredményeknek korrelálniuk kell az illetékes hatóság által végzett mérésekkel.

2.2.4.

A referenciamódszerek minden esetben megfelelnek az előírásban meghatározott módszereknek, különösen a hatósági ellenőrzések és mintavételek esetében.

2.3. A mintavétel jellege

A lámpa mintáit véletlen módon kell kiválasztani egy homogén gyártási tételből. A homogén gyártási tétel ugyanolyan típusú lámpákból álló, a gyártó termelési módszere által meghatározott tételt jelent.

A vizsgálatnak általában az egyes gyárak sorozatgyártmányaira kell kiterjednie. Mindazonáltal a gyártó ugyanarra a típusra vonatkozó, de különböző gyárakból származó eredményeket is összevonhat egy csoportba, feltéve, hogy e gyárak ugyanazt a minőségbiztosítási és minőségirányítási rendszert alkalmazzák.

2.4. Mért és rögzített fénytani jellemzők

A mintaként szolgáló lámpán fénytani méréseket kell végezni a 4. mellékletben felsorolt legkisebb értékek és az előírt színkoordináták ellenőrzéséhez.

2.5. Elfogadhatósági kritériumok

A gyártó feladata, hogy a mérési eredmények statisztikai elemzését elvégezze, valamint az illetékes hatósággal egyetértésben elfogadhatósági feltételeket állapítson meg a termékeire az ezen előírás 9.1 szakaszában meghatározott, a termékek megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó követelmények teljesítése érdekében.

Az elfogadhatósági feltételeket úgy kell megállapítani, hogy 95 %-os megbízhatósági szint mellett a 6. mellékletben előírt helyszíni ellenőrzésen való megfelelés (első mintavétel) minimális valószínűsége 0,95 legyen.

6. MELLÉKLET

A HATÓSÁGI MINTAVÉTELRE VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

1. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

1.1.	A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetőek mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek az előírás rendelkezései szerint (adott esetben), ha az eltérések nem haladják meg az elkerülhetetlen gyártási eltérések mértékét.

1.2.

1.2.1.

az előírásban előírt értékektől egyik mért érték sem tér el – kedvezőtlen irányban – több mint 20 %-kal.

1.2.2.

1.2.3.

Nyilvánvalóan hibás lámpákat nem kell figyelembe venni.

1.3.	A színkoordináták értékeit be kell tartani, amikor a lámpa szabványos fényforrással van felszerelve, vagy nem cserélhető fényforrásokkal (izzólámpákkal vagy mással) felszerelt lámpa esetében, amikor a lámpában levő fényforrással ellenőrzik a színtani jellemzőket.

2. ELSŐ MINTAVÉTEL

Az első mintavétel során négy lámpát kell véletlenszerűen kiválasztani. Az első két lámpából álló mintát „A”-val, a második két lámpából álló mintát „B”-vel kell jelölni.

2.1. A megfelelőség nem vitatható

2.1.1. Az e melléklet 1. ábráján vázolt mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású lámpák megfelelősége nem vitatható, ha a lámpák mért értékeinek eltérése – kedvezőtlen irányban – az alábbiak szerint alakul:

2.1.1.1. „A” minta

A1:	egyik lámpa	0 százalék
A1:	másik lámpa legfeljebb	20 százalék
A2:	mindkét lámpa több mint	0 százalék
A2:	de nem több mint	20 százalék

a mérés folytatása a B mintával

2.1.1.2. „B” minta

Bl:

mindkét lámpa

0 százalék

2.1.2. vagy ha az 1.2.2. szakaszban foglalt feltételek az „A” minta tekintetében teljesülnek.

2.2. A megfelelőség vitatható

2.2.1. Az e melléklet 1. ábráján vázolt mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású lámpák megfelelősége vitatható, a gyártót pedig fel kell szólítani, hogy gyártási folyamatát (a megfelelő beállításokkal) tegye a követelményeknek megfelelővé, ha a lámpák mért értékeinek eltérései az alábbiak szerint alakulnak:

2.2.1.1. „A” minta

A3:	egyik lámpa legfeljebb	20 százalék
	másik lámpa több mint	20 százalék
	de nem több mint	30 százalék

2.2.1.2. „B” minta

B2:	az A2 esetben
	egyik lámpa több mint	0 százalék
	de nem több mint	20 százalék
	másik lámpa legfeljebb	20 százalék
B3:	az A2 esetben
	egyik lámpa	0 százalék
	másik lámpa több mint	20 százalék
	de nem több mint	30 százalék

2.2.2. vagy ha az 1.2.2. szakaszban foglalt feltételek az „A” minta tekintetében nem teljesülnek.

2.3. Jóváhagyás visszavonása

A megfelelőség vitatható, és a 10. szakaszt kell alkalmazni, ha – ennek a mellékletnek az 1. ábrája szerinti mintavételt követően – a lámpák mért értékeinek az eltérései az alábbiak szerint alakulnak:

2.3.1. „A” minta

A4:	egyik lámpa legfeljebb	20 százalék
A4:	másik lámpa több mint	30 százalék
A5:	mindkét lámpa több mint	20 százalék

2.3.2. „B” minta

B4:	az A2 esetben
	egyik lámpa több mint	0 százalék
	de nem több mint	20 százalék
	másik lámpa több mint	20 százalék
B5:	az A2 esetben
	mindkét lámpa több mint	20 százalék
B6:	az A2 esetben
	egyik lámpa	0 százalék
	másik lámpa több mint	30 százalék

2.3.3. vagy ha az 1.2.2. szakaszban foglalt feltételek az „A” és a „B” minta tekintetében nem teljesülnek.

3. MEGISMÉTELT MINTAVÉTEL

Az A3, B2, B3 esetben két hónappal az értesítés után ismételt mintavételt kell végezni, a legyártott készletből a megfelelő beállítások után két-két lámpából álló harmadik „C” mintát és negyedik „D” mintát kiválasztva.

3.1. A megfelelőség nem vitatható

3.1.1. Az e melléklet 1. ábráján vázolt mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású lámpák megfelelősége nem vitatható, ha a lámpák mért értékeinek eltérései az alábbiak szerint alakulnak:

3.1.1.1. „C” minta

C1:	egyik lámpa	0 százalék
C1:	másik lámpa legfeljebb	20 százalék
C2:	mindkét lámpa több mint	0 százalék
C2:	de nem több mint	20 százalék

a mérés folytatása a D mintával

3.1.1.2. „D” minta

D1:	a C2 esetben
	mindkét lámpa	0 százalék

3.1.2. vagy ha az 1.2.2. szakaszban foglalt feltételek a „C” minta tekintetében teljesülnek.

3.2. A megfelelőség vitatható

3.2.1. Az e melléklet 1. ábráján vázolt mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású lámpák megfelelősége vitatható, a gyártót pedig fel kell szólítani, hogy gyártási folyamatát (a megfelelő beállításokkal) tegye a követelményeknek megfelelővé, ha a lámpák mért értékeinek eltérései az alábbiak szerint alakulnak:

3.2.1.1. „D” minta

D2:	a C2 esetben
	egyik lámpa több mint	0 százalék
	de nem több mint	20 százalék
	másik lámpa legfeljebb	20 százalék

3.2.1.2. vagy ha az 1.2.2. szakaszban foglalt feltételek a „C” minta tekintetében nem teljesülnek.

3.3. Jóváhagyás visszavonása

3.3.1. „C” minta

C3:	egyik lámpa legfeljebb	20 százalék
C3:	másik lámpa több mint	20 százalék
C4:	mindkét lámpa több mint	20 százalék

3.3.2. „D” minta

D3:	a C2 esetben
	egyik lámpa 0 vagy több mint	0 százalék
	másik lámpa több mint	20 százalék

3.3.3. vagy ha az 1.2.2. szakaszban foglalt feltételek a „C” és a „D” minta tekintetében nem teljesülnek.

1. ábra

		ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2014.089.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 89

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	57. évfolyam 2014. március 25.

Tartalom		I Jogalkotási aktusok	Oldal
		HATÁROZATOK
	*	A Tanács 2014/161/EU határozata (2014. március 11.) a 2009/831/EK határozatnak az alkalmazási ideje tekintetében történő módosításáról	1
	*	A Tanács 2014/162/EU határozata (2014. március 11.) a 2004/162/EK határozatnak 2014. január 1-jétől Mayotte-ra történő alkalmazása tekintetében történő módosításáról	3

„E 450 (ix) MAGNÉZIUM-DIHIDROGÉN-DIFOSZFÁT
Szinonimák	Magnéziumsav-pirofoszfát, monomagnézium-dihidrogén-pirofoszfát, magnézium-difoszfát, magnézium-pirofoszfát
Meghatározás	A magnézium-dihidrogén-difoszfát a difoszforsav savas magnéziumsója. Előállítása során a magnézium-hidroxid vizes diszperzióját lassan foszforsavhoz adják hozzá, amíg a Mg és P mólaránya hozzávetőlegesen el nem éri az 1:2 értéket. A reakció során a hőmérséklet 60 °C alatt marad. A reakciókeverékhez kb. 0,1 %-os hidrogén-peroxidot adnak; ezután az elegyet felhevítik és megőrlik.
EINECS	244-016-8
Kémiai név	Monomagnézium-dihidrogén-difoszfát
Összegképlet	MgH2P2O7
Molekulatömeg	200,25
Analitika	P2O5 legalább 68,0 % és legfeljebb 70,5 %, P2O5-ként MgO legalább 18,0 % és legfeljebb 20,5 %, MgO-ként
Leírás	Fehér kristályok vagy por
Azonosítás
Oldhatóság	Vízben kis mértékben oldódik, etanolban gyakorlatilag nem oldódik
Szemcseméret:	Az átlagos szemcseméret 10 és 50 μm közötti, változó.
Tisztaság
Izzítási veszteség	Legfeljebb 12 % (800 °C, 0,5 óra)
Fluorid	Legfeljebb 20 mg/kg (fluorként)
Alumínium	Legfeljebb 50 mg/kg
Arzén	Legfeljebb 1 mg/kg
Kadmium	Legfeljebb 1 mg/kg
Ólom	Legfeljebb 1 mg/kg”

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	MA	58,9
	TN	83,0
	TR	94,5
	ZZ	78,8
0707 00 05	MA	39,8
	TR	139,3
	ZZ	89,6
0709 93 10	MA	37,7
	TR	98,4
	ZZ	68,1
0805 10 20	EG	46,0
	IL	67,9
	MA	57,3
	TN	51,2
	TR	53,5
	ZZ	55,2
0805 50 10	TR	68,2
0805 50 10	ZZ	68,2
0808 10 80	AR	91,7
	BR	92,4
	CL	94,1
	CN	116,8
	MK	23,6
	US	187,9
	ZA	68,9
	ZZ	96,5
0808 30 90	AR	97,0
	CL	125,8
	TR	127,0
	ZA	92,0
	ZZ	110,5

Mérési pont	Megvilágítás E/lux
Bármelyik pont a H-H szakaszon és afelett	≤ 0,7
Bármelyik pont a 35L-35R szakaszon, a 35V kivételével	≥ 1
35V pont	≥ 2
Bármelyik pont a 25L-25R szakaszon	≥ 2
Bármelyik pont a 15L-15R szakaszon	≥ 0,5

	II Nem jogalkotási aktusok
	NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK
*	Értesítés a Kormányzati Beszerzési Megállapodás módosításáról szóló jegyzőkönyv hatálybalépéséről	5
	2014/163/EU
*	A Tanács határozata (2013. november 18.) az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hásimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt, az Európai Unió és a Jordán Hásimita Királyság közötti, a Jordán Hásimita Királyság uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekről szóló keretmegállapodásról szóló jegyzőkönyv megkötéséről	6
	2014/164/EU
*	A Tanács határozata (2014. február 11.) az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményéhez csatolt, a tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint a lőszerek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről	7
	RENDELETEK
*	A Bizottság 294/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 20.) az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába bejegyzett egyik elnevezés termékleírását érintő nem kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyásáról [Lenteja de Tierra de Campos (OFJ)]	28
*	A Bizottság 295/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 20.) az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába bejegyzett egyik elnevezés termékleírását érintő nem kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyásáról [Antequera (OEM)]	30
*	A Bizottság 296/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 20.) az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába bejegyzett egyik elnevezés termékleírását érintő nem kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyásáról [Neufchâtel (OEM)]	32
*	A Bizottság 297/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 20.) az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába bejegyzett egyik elnevezés termékleírását érintő nem kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyásáról [Valençay (OEM)]	34
*	A Bizottság 298/2014/EU rendelete (2014. március 21.) az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének és a 231/2012/EU bizottsági rendelet mellékletének a magnézium-dihidrogén-difoszfát térfogatnövelő szerként és savasságot szabályozó anyagként való használata tekintetében történő módosításáról ( 1 )	36
	A Bizottság 299/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 24.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	41
	A Bizottság 300/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 24.) a bizonyos vámkontingensek szerinti cukorágazati termékekre vonatkozó behozatali engedélyek iránti kérelmek benyújtása felfüggesztésének visszavonásáról	43
	HATÁROZATOK
	2014/165/EU
*	A Tanács határozata (2014. március 3.) a fegyverkereskedelmi szerződésnek az Európai Unió érdekében történő ratifikálására a tagállamoknak adott felhatalmazásról	44
	2014/166/EU
*	A Bizottság végrehajtási határozata (2014. március 21.) a 2005/381/EK határozatnak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtására vonatkozó jelentés(ek) alapjául szolgáló kérdőív tekintetében történő módosításáról (az értesítés a C(2014) 1726. számú dokumentummal történt) ( 1 )	45
	NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
*	Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 56. számú előírása – Egységes rendelkezések a segédmotoros kerékpárok és az annak tekintett járművek fényszóróinak jóváhagyásáról	77
*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) 82. számú előírása – Egységes rendelkezések a segédmotoros kerékpárok izzószálas halogénlámpával (HS2-lámpával) felszerelt fényszóróinak jóváhagyásáról	92
*	Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 119. számú előírása – Egységes rendelkezések gépjárművek kanyarodási lámpáinak jóváhagyásáról	101


	(1) EGT-vonatkozású szöveg