NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

22.3.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 88/1

A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ-EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusza és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státuszdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 96. számú előírása – Egységes rendelkezések a mezőgazdasági és erdészeti traktorokba, valamint a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt kompressziós gyújtású motoroknak a motor szennyezőanyag-kibocsátása tekintetében történő jóváhagyásáról

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

04. módosítássorozat – hatálybalépés dátuma: 2014. február 13.

TARTALOMJEGYZÉK

1.	Alkalmazási kör

2.	Fogalommeghatározások és rövidítések

3.	Jóváhagyási kérelem

4.	Jóváhagyás

5.	Előírások és vizsgálatok

6.	A járműbe való beépítés

7.	A gyártás megfelelősége

8.	Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

9.	A jóváhagyott típus jóváhagyásának módosításai és kiterjesztése

10.	A gyártás végleges leállítása

11.	Átmeneti rendelkezések

12.	A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe

MELLÉKLETEK

1A.	A nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok típusjóváhagyásával, valamint a gáznemű és szilárd szennyezőanyag-kibocsátásuk elleni intézkedésekkel kapcsolatos ... sz. adatközlő lap

1. függelék —

A motor (alapmotor) alapvető jellemzői

2. függelék —

A motorcsalád alapvető jellemzői

3. függelék —

A motorcsaládhoz tartozó motortípusok alapvető jellemzői

1B.	A motorcsalád jellemzői és az alapmotor kiválasztása

Értesítés

1. függelék —

Vizsgálati eredmények

3.	A jóváhagyási jelek elrendezése

4A.	A gáznemű és szilárd szennyezőanyag-kibocsátás meghatározásának módszere

1. függelék —

Mérési és mintavételi eljárások (NRSC, NRTC)

2. függelék —

Kalibrálási eljárás (NRSC, NRTC)

3. függelék —

Adatértékelés és számítások

4. függelék —

Analitikai és mintavevő rendszer

4B.	Eljárás a mezőgazdasági és erdészeti traktorokba, valamint nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt kompressziós gyújtású motorok szennyezőanyag-kibocsátásának vizsgálatára

A.1. függelék

(fenntartva)

A.2. függelék —

Statisztika

A.3. függelék —

Az 1980-as nemzetközi gravitációs képlet

A.4. függelék —

A szénáram ellenőrzése

A.5. függelék

(fenntartva)

A.6. függelék

(fenntartva)

A.7. függelék —

Moláris alapú kibocsátásszámítások

A.7.1. függelék —

A hígított kipufogógáz-áram kalibrációja (állandó térfogatú mintavételnél)

A.7.2. függelék —

Az eltolódás korrigálása

A.8. függelék —

Tömegalapú kibocsátásszámítások

A.8.1. függelék —

A hígított kipufogógáz-áram kalibrációja (állandó térfogatú mintavételnél)

A.8.2. függelék —

Az eltolódás korrigálása

5.	Vizsgálati ciklusok

6.	A jóváhagyási vizsgálatokhoz és a gyártás megfelelőségének ellenőrzéséhez előírt referencia-tüzelőanyag műszaki jellemzői

7.	A berendezések és segédberendezések beépítésére vonatkozó követelmények

8.	Tartóssági követelmények

9.	Az NOx-szabályozásra szolgáló megoldások helyes működését biztosító követelmények

1. függelék —

Az igazolásra vonatkozó követelmények

2. függelék —

Az üzemeltetőt figyelmeztető, valamint a használatkorlátozó és azt feloldó mechanizmusok ismertetése

3. függelék —

A legkisebb elfogadható reagenskoncentráció (CDmin) igazolása

10.	A CO2-kibocsátások meghatározása

1. függelék —

A legfeljebb P teljesítménysávba tartozó motorok CO2-kibocsátásának meghatározása

2. függelék —

A Q és R teljesítménysávba tartozó motorok CO2-kibocsátásának meghatározása

1. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az előírás az olyan kompressziós gyújtású motorok gáznemű és szilárd szennyezőanyag-kibocsátására vonatkozik:

1.1.	amelyeket a 18 kW-ot meghaladó, de legfeljebb 560 kW névleges hasznos teljesítményű T kategóriájú járművekben (1) használnak,

1.2.	amelyeket a 18 kW-ot meghaladó, de legfeljebb 560 kW névleges hasznos teljesítményű, nem közúti mozgó gépekben és berendezésekben (1) alkalmaznak, és változó fordulatszámon működtetnek,

1.3.	amelyeket a 18 kW-ot meghaladó, de legfeljebb 560 kW névleges hasznos teljesítményű, nem közúti mozgó gépekben és berendezésekben (1) alkalmaznak, és állandó fordulatszámon működtetnek,

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

2.1. Ezen előírás alkalmazásában:

2.1.1. „korrekciós tényezők”: azok az additív (lefelé módosító és felfelé módosító korrekciós tényezők) vagy multiplikatív tényezők, amelyeket az időszakos (nem gyakori) regeneráció során figyelembe kell venni;

2.1.2. „öregítési ciklus”: a tartampróba ideje alatt végrehajtandó gép- vagy motorműködés (sebesség, terhelés, teljesítmény);

2.1.3. „alkalmazandó kibocsátási határérték”: valamely motorra érvényes kibocsátási határérték;

2.1.4. „motor jóváhagyása”: valamely motortípusnak vagy motorcsaládnak a gáznemű és szilárd szennyező anyagok kibocsátási szintjének tekintetében történő jóváhagyása;

2.1.5. „vízlecsapódás”: a víztartalmú alkotóelemeknek a gázfázisból a folyadékfázisba való kicsapódása. A vízlecsapódás az egyéb alkotóelemek, mint pl. kénsav nedvességtartalmának, nyomásának, hőmérsékletének és koncentrációjának függvénye. Ezek a paraméterek a motor által beszívott levegő páratartalmának, a hígítólevegő páratartalmának, a motorban található levegő és tüzelőanyag arányának és a tüzelőanyag összetételének – ideértve a hidrogén és a kéntartalmat is – függvényében változnak;

2.1.6. „légnyomás”: a nedves, abszolút, statikus légnyomás. Ha a légnyomást vezetékben mérik, gondoskodni kell arról, hogy a légkör és a mérés helye között csak elhanyagolható nyomásveszteség következzen be, és a vezeték statikus nyomásának az áramlásból eredő változását figyelembe kell venni a számítások során;

2.1.7. „kalibrálás”: a mérési rendszer által kijelzett értékek oly módon történő beállítása, hogy azok meghatározott referenciajelek tartományával összhangban legyenek. Nem ugyanaz, mint az „ellenőrzés”;

2.1.8. „kalibrálógáz”: a gázelemzők kalibrálására használt, tisztított gázkeverék. A kalibrálógázoknak meg kell felelniük a 4B. melléklet 9.5.1. szakaszában meghatározott előírásoknak. A kalibrálógázok és a mérésitartomány-kalibráló gázok minőségileg megegyeznek, de elsődleges funkciójukban különböznek. A gázelemzők és a mintakezelő alkatrészek működésének ellenőrzésekor gyakran vagy kalibrálógázokra, vagy mérésitartomány-kalibráló gázokra hivatkoznak;

2.1.9. „kompressziós gyújtású motor”: a kompressziós gyújtás elvén működő motor (például dízelmotor);

2.1.10. „megerősített és aktív diagnosztikai hibakód”: olyan diagnosztikai hibakód, amelyet az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer elment, amikor működési hibát jelez;

2.1.11. „állandó fordulatszámú motor”: olyan motor, melynek típusjóváhagyását, illetve tanúsítását állandó fordulatszámon való működtetésre korlátozzák. Azok a motorok, amelyeknek a fordulatszám állandó szinten tartására szolgáló szabályozóját eltávolították vagy kiiktatták, nem tekinthetők állandó fordulatszámú motoroknak;

2.1.12. „állandó fordulatszámon való működtetés”: a motor fordulatszám-szabályozóval történő működtetése, amely a kezelőtől kapott vezérlőjel alapján változó terhelés mellett is automatikusan fenntartja a motor fordulatszámát. A szabályozók nem képesek mindig pontosan ugyanazon fordulatszám fenntartására. A fordulatszám jellemzően 0,1–10 százalékkal a nulla terhelés melletti fordulatszám alá eshet, és így a legkisebb fordulatszám közel a motor legnagyobb teljesítményének mérési pontjánál fordul elő.

2.1.13. „folyamatos regeneráció”: a kipufogógáz-utókezelő rendszer regenerálása, amely lehet folyamatos, vagy amelyre a vonatkozó tranziens vizsgálati ciklus, illetve átmeneteket is magában foglaló vizsgálati ciklus (ramped-modal cycle) alatt legalább egyszer sor kerül rá; nem ugyanaz, mint az időszakos (nem gyakori) regeneráció;

2.1.14. „a metánkiválasztó E átalakítási hatásfoka”: annak a metánkiválasztónak a hatékonysága, amelyet a metántól különböző szénhidrogének mintagázból való eltávolításának céljából a metánon kívüli összes szénhidrogén oxidálására használnak. Ideális esetben az átalakítás a metán esetében 0 % (ECH4 = 0), az etán által képviselt összes többi szénhidrogén esetében pedig 100 % (EC2H6 = 100 százalék). A metántól különböző szénhidrogének pontos mérése érdekében meg kell határozni a két hatásfokot, és azokat fel kell használni a metántól különböző szénhidrogének kibocsátási tömegáramának kiszámításához, mind a metán, mind az etán esetében. Nem ugyanaz, mint a „penetrációs hányad”;

2.1.15. „kibocsátással kapcsolatos kritikus alkatrészek”: az elsődlegesen kibocsátáscsökkentésre tervezett alkatrészek, azaz minden kipufogógáz-utókezelő rendszer, az elektronikus motorvezérlő egység és a kapcsolódó érzékelők és működtetők, valamint kipufogógáz-visszavezető rendszer, beleértve az összes kapcsolódó szűrőt, hűtőt, szabályozószelepet és csőrendszert;

2.1.16. „kibocsátással kapcsolatos kritikus karbantartás”: a kibocsátással kapcsolatos kritikus alkatrészeken elvégzendő karbantartás;

2.1.17. „késés”: a mért összetevőnek a vonatkoztatási pontnál történő megváltozása és a mért végérték 10 %-ának megfelelő rendszerválasz megjelenése között eltelt idő (t 10) úgy, hogy a mintavevő szonda a vonatkoztatási pont. A gáznemű összetevők esetében ez az az idő, amíg a mért összetevő a mintavevő szondától eljut az érzékelőig (lásd a 3.1. ábrát);

2.1.18. „NOx-mentesítő rendszer”: olyan kipufogógáz-utókezelő rendszer, amelyet arra terveztek, hogy csökkentse a nitrogén-oxidok (NOx) kibocsátását (például passzív és aktív NOx-csökkentő katalizátorok, NOx-adszorberek és szelektív katalitikus csökkentési (SCR) rendszerek);

2.1.19. „harmatpont”: a páratartalom azon mértéke, amely azonos a levegőnek azon egyensúlyi hőmérsékletével, amelyen a víz adott nyomáson az adott abszolút páratartalmú levegőből kicsapódik. A harmatpontot °C-ban vagy K-ben kell megadni, és csak arra a nyomásra érvényes, amelyiken mérték.

2.1.20. „diagnosztikai hibakód” (DTC): az NOx-szabályozás működési hibáját azonosító vagy címkéző szám vagy alfanumerikus azonosító;

2.1.21. „különálló”: a 4B. melléklet 7.4.1.1. szakaszában és az 5. mellékletben leírt, állandósult állapotú vizsgálati ciklusok különálló típusával kapcsolatos;

2.1.22. „eltolódás”: a nullázó jel vagy a kalibráló jel és a mérőeszköz által közvetlen azután kijelzett érték közötti eltérés, hogy a berendezést kibocsátásmérés során használták, feltéve, hogy azt közvetlenül a vizsgálatot megelőzően nullázták és kalibrálták;

2.1.23. „elektronikus vezérlőegység”: a motor elektronikus berendezése, amely a motor érzékelőiből érkező adatok felhasználásával vezérli a motor paramétereit;

2.1.24. „kibocsátáscsökkentő rendszer”: minden olyan berendezés, rendszer vagy szerkezeti elem, amely szabályozza vagy csökkenti a szabályozott szennyező anyagok motor által kibocsátott mennyiségét;

2.1.25. „kibocsátáscsökkentő stratégia”: a kibocsátáscsökkentő rendszer egy kibocsátáscsökkentő alapstratégiával és kibocsátáscsökkentő segédstratégiákkal való kombinációja, amely vagy a motor, vagy annak a nem közúti mozgó gép általános kialakításának részét képezi, amelybe a motort beszerelték.

2.1.26. „kibocsátástartóssági időtartam”: a 8. függelékben megadott azon óraszám, amely alatt meghatározzák a romlási tényezőket;

2.1.27. „kibocsátással kapcsolatos karbantartás”: olyan karbantartás, mely érdemben befolyásolja a kibocsátást, vagy amely a jármű rendes használata során valószínűleg befolyásolja a jármű vagy a motor kibocsátásának romlását;

2.1.28. „utókezelő rendszer szerinti motorcsalád”: olyan motoroknak a gyártó által kialakított csoportja, amelyek megfelelnek egy motorcsalád definíciójának, de amelyeket ezen belül a hasonló kipufogógáz-utókezelő rendszerük alapján további motorcsaládokba soroltak;

2.1.29. „motorcsalád”: a gyártó által egy csoportba sorolt olyan motorok, amelyek kialakításuk következtében várhatóan hasonló kipufogógáz-kibocsátási jellemzőkkel bírnak, és amelyek teljesítik az ezen előírás 7. szakaszában meghatározott követelményeket,

2.1.30. „a motor által szabályozott fordulatszám”: beépített fordulatszám-szabályozó által szabályozott üzemi motorfordulatszám;

2.1.31. „motorrendszer”: a motor, a kibocsátáscsökkentő rendszer, és emellett az elektronikus motorvezérlő egység(ek) és az erőátviteli rendszer vagy a jármű más vezérlőegységei közötti kommunikációs interfész (hardver és üzenetek);

2.1.32. „motortípus”: olyan motorok kategóriája, amelyek az ezen előírás 1A. melléklete 3. függelékének 1–4. szakaszában meghatározott lényeges jellemzők tekintetében nem különböznek egymástól;

2.1.33. „kipufogógáz-utókezelő rendszer”: katalizátor, részecskeszűrő, NOx-mentesítő rendszer, kombinált NOx-mentesítő/részecskeszűrő rendszer vagy a motor után beépített más kibocsátáscsökkentő berendezés. Ebbe a meghatározásba nem tartoznak bele a kipufogógáz-visszavezető rendszer és a turbófeltöltők, amelyek egyébként a motorrendszer szerves részének számítanak;

2.1.34. „kipufogógáz-visszavezetés”: az a technológia, amely a kibocsátások csökkentése céljából visszavezeti az égéskamrá(k)ból kibocsátott gázokat a motorba, hogy az égés előtt vagy alatt összekeveredjenek a beszívott levegővel. A szelepvezérlés arra a célra történő használata, hogy az égéskamrá(k)ban megnöveljük az égés előtt vagy alatt a beszívott levegővel összekeverendő kipufogógáz mennyiségét, ezen előírás alkalmazásában nem számít kipufogógáz-visszavezetésnek;

2.1.35. „teljes áramú hígítási módszer”: az a folyamat, amelynek során a teljes kipufogógáz-áramot összekeverik hígítólevegővel, még azelőtt, hogy mintát vennének a hígított kipufogógáz áramából az elemzéshez;

2.1.36. „gáznemű szennyező anyagok”: szén-monoxid, szénhidrogének (C1:H1,85 arányt feltételezve) és nitrogén-oxidok, ez utóbbiakat nitrogén-dioxid (NO2) egyenértékben kifejezve;

2.1.37. „helyes műszaki gyakorlat”: az általánosan elfogadott tudományos és műszaki elveknek, valamint a rendelkezésre álló információknak megfelelően hozott döntések;

2.1.38. „HEPA-szűrő”: olyan, nagy hatásfokú levegőszűrők, amelyek kezdeti névleges részecske eltávolítási hatásfoka 99,97 % az ASTM F 1471–93 vagy egy más, azzal egyenértékű szabványt követve;

2.1.39. „szénhidrogén (HC)”: az összes szénhidrogén (THC) vagy a metántól különböző szénhidrogének (NMHC), értelemszerűen. A szénhidrogén rendszerint azt a szénhidrogéncsoportot jelenti, amelyen a kibocsátási előírások alapulnak az egyes tüzelőanyag- és motortípusok vonatkozásában;

2.1.40. „magas fordulatszám (nhi)”: a legnagyobb motorfordulatszám, amelyen a motor névleges teljesítményének (4A. melléklet) vagy legnagyobb teljesítményének (4B. melléklet) 70 %-át adja le;

2.1.41. „üresjárati fordulatszám”: az a legalacsonyabb motorfordulatszám minimális (nulla vagy annál nagyobb) terhelésnél, amelyen a motor fordulatszám-szabályozója szabályozza a motor fordulatszámát. Olyan motorok esetében, amelyek nem rendelkeznek az üresjárati fordulatszámot szabályozó fordulatszám-szabályozóval, az üresjárati fordulatszám a gyártó által bejelentett legalacsonyabb fordulatszámérték minimális terhelés mellett. Megjegyzés: a bemelegedett üresjárati fordulatszám a bemelegedett motor üresjárati fordulatszáma;

2.1.42. „közbenső fordulatszám”: az a motorfordulatszám, amely megfelel az alábbi követelmények valamelyikének:

a)	olyan motorok esetében, amelyeket a teljes terhelési nyomatékgörbét átfogó fordulatszám-tartományban való működésre terveztek, a közbenső fordulatszám a gyártó által megadott legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám, ha az a névleges fordulatszám 60 %-a és 75 %-a közé esik;

b)	ha a gyártó által megadott legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám kisebb, mint a névleges fordulatszám 60 %-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 60 %-a;

c)	ha a gyártó által megadott legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám nagyobb, mint a névleges fordulatszám 75 %-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 75 %-a.

2.1.43. „linearitás”: a mért értékek és a vonatkozó referenciaértékek közötti megfelelés foka. Mértékét a mért értékekből és referenciaértékekből álló értékpárok lineáris regressziójával lehet kifejezni a vizsgálat alatt elvárt, illetve megfigyelt értékek tartományában.

2.1.44. „alacsony fordulatszám (nlo)”: a legalacsonyabb motorfordulatszám, amelyen a motor névleges teljesítményének (4A. melléklet) vagy legnagyobb teljesítményének (4B. melléklet) 50 %-át adja le;

2.1.45. „legnagyobb teljesítmény (P max )”: a gyártó által tervezett legnagyobb teljesítmény kW-ban;

2.1.46. „a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám”: a gyártó által megadott, a motorról levehető legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám;

2.1.47. „a mennyiségek átlaga”: a mennyiségnek a tömegárammal súlyozott átlagértékeken alapuló átlagos szintje, miután azt a megfelelő tömegárammal arányosan súlyozták;

2.1.48. „NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád”: a gyártó által az alapján csoportosított motorrendszerek, hogy az NOx-szabályozás működési hibáinak ellenőrzésére/diagnosztizálására szolgáló módszerek közösek;

2.1.49. „hasznos teljesítmény”: azon „EGB kW”-ban kifejezett teljesítmény, amely a fékpadon a forgattyús tengely vagy egy azzal egyenértékű berendezés végén, a mezőgazdasági és erdészeti traktorokba, valamint nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok hasznos teljesítményének, hasznos nyomatékának és fajlagos tüzelőanyag-fogyasztásának méréséről szóló 120. sz. ENSZ-EGB-előírásban meghatározott módszer szerint mérhető:

2.1.50. „kibocsátással nem kapcsolatos karbantartás”: olyan karbantartás, mely érdemben nem befolyásolja a kibocsátást, vagy amely a gép rendes használata során nem fejt ki tartós hatást a gép vagy a motor kibocsátásának romlására;

2.1.51. „a metántól különböző szénhidrogének (NMHC)”: az összes szénhidrogén összege, a metán kivételével;

2.1.52. „NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer” (NCD): a motor fedélzetén található rendszer, mely képes az alábbiakra:

a)	az NOx-szabályozás működési hibájának észlelése;

b)	az NOx-szabályozás működési hibája valószínű okának beazonosítása számítógépes memóriában tárolt adatok alapján és/vagy ilyen információk kiadása külső eszközre;

2.1.53. „NOx-szabályozás működési hibája” (NCM): egy motor NOx-szabályozó rendszerébe való szakszerűtlen beavatkozásra tett kísérlet vagy a rendszert érintő olyan működési hiba, amely vélhetően ilyen szakszerűtlen beavatkozás következménye, amelynek észlelését követően ezen előírás szerint figyelmeztetésnek vagy használatkorlátozó rendszernek kell bekapcsolódnia;

2.1.54. „nyitott forgattyúsházból származó kibocsátások”: egy motor forgattyúsházából közvetlenül a környezetbe irányuló bármely kibocsátás;

2.1.55. „kezelői parancs”: a motor kezelője által a motor teljesítményének szabályozása érdekében alkalmazott bevitel. A kezelő lehet személy (kézi bevitel) vagy fordulatszám-szabályozó (automatikus bevitel), aki, illetve amely mechanikusan vagy elektronikusan jelzi a motorteljesítményt igénylő beviteleket. A bevitel történhet gyorsítópedállal vagy -jellel, gázszabályozó karral vagy jellel, tüzelőanyag-szabályozó karral vagy jellel, sebességszabályozó karral vagy jellel, vagy a fordulatszám-szabályozó beállítási pontjával vagy jelével;

2.1.56. „nitrogén-oxidok”: olyan vegyületek, amelyek csak nitrogént és oxigént tartalmaznak az ebben az előírásban megadott eljárások szerint mérve. A nitrogén-oxidok mennyiségét úgy kell kifejezni, mintha a NO NO2 alakban lenne, azaz valamennyi nitrogén-oxid esetében az NO2-éval egyenértékű tényleges móltömeget kell alkalmazni;

2.1.57. „alapmotor”: egy motorcsaládból kiválasztott olyan motor, amelynek kibocsátási jellemzői az egész motorcsaládra jellemzőek, és amely megfelel az ezen előírás 1B. mellékletében meghatározott követelményeknek;

2.1.58. „parciális nyomás”: egy gázkeverék egyetlen összetevőjéhez társítható p nyomás. Egy ideális gáz esetében a parciális nyomás és a teljes nyomás hányadosa megegyezik az összetevő x moláris koncentrációjával;

2.1.59. „részecske-utókezelő”: olyan kipufogógáz-utókezelő rendszer, amelyet arra terveztek, hogy mechanikai, aerodinamikai, diffúziós vagy inerciális leválasztással csökkentse a szilárd szennyező anyagok (PM) kibocsátását;

2.1.60. „részáramú hígítási módszer”: a teljes kipufogógáz-áramból egy rész leválasztása majd összekeverése megfelelő mennyiségű hígítólevegővel a részecske-mintavevő szűrő előtt;

2.1.61. „szilárd szennyező anyagok (PM)”: mindazon anyagok, amelyek egy kompressziós gyújtású motor kipufogógázának tiszta, szűrt levegővel oly módon történő felhígítása után, hogy a hőmérséklet ne haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, egy meghatározott szűrőközegen összegyűlnek;

2.1.62. „penetrációs hányad (PF)”: a metánkiválasztó ideális működésétől való eltérés (lásd a metánkiválasztó E átalakítási hatásfokát). Egy ideális metánkiválasztónak 1,000 lenne a metánra vonatkozó PFCH4 penetrációs hányadosa (azaz 0 lenne az ECH4 metánátalakítási hatásfoka), minden más szénhidrogén esetében pedig 0,000 a PFC2H6 -tal jelölt penetrációs hányados (azaz 1 lenne az EC2H6 etánátalakítási hatásfok). Ez a viszony a következőképp írható le:

Formula és Formula ;

2.1.63. „százalékos terhelés”: egy adott motorfordulatszámhoz tartozó legnagyobb rendelkezésre álló nyomaték hányada;

2.1.64. „időszakos (nem gyakori) regeneráció”: a kipufogógáz-utókezelő rendszer regenerálása, amely rendszeresen, a motor szokásos működése során jellemzően legalább 100 üzemóránként megtörténik. A regenerációs ciklusok alatt előfordulhat az előírt kibocsátási határértékek túllépése;

2.1.65. „forgalomba hozatal”: egy ezt az előírást alkalmazó ország piacán valamely, ezen előírás hatálya alá tartozó termék rendelkezésre bocsátása értékesítés és/vagy használat céljára, akár ingyenesen, akár ellenérték fejében;

2.1.66. „szonda”: az átvezető cső azon első szakasza, amely a mintát a mintavevő rendszer következő eleméhez továbbítja;

2.1.67. „PTFE”: politetrafluoretilén, közismert nevén teflon TM;

2.1.68. „állandósult üzemállapotú vizsgálati ciklus átmenetekkel”: olyan vizsgálati ciklus, amelyben a motor egy sor állandósult üzemállapotban működik, és az egyes üzemállapotok fordulatszámára és nyomatékára meghatározott kritériumok vonatkoznak, továbbá az üzemmódok közötti átmenetek is meg vannak határozva;

2.1.69. „névleges fordulatszám”: a teljes terheléshez tartozó, a fordulatszám-szabályozó által megengedett, a gyártó által tervezett legnagyobb fordulatszám, vagy ha nincs fordulatszám-szabályozó, akkor az a fordulatszám, amelyen a motor a gyártó által tervezett legnagyobb teljesítményt adja le;

2.1.70. „reagens”: bármely olyan fogyó vagy nem újratermelődő anyag, amelyre a kipufogógáz-utókezelő rendszer hatékony működéséhez szükség van, illetve amelyet erre használnak;

2.1.71. „regeneráció”: olyan esemény, amely alatt a kibocsátási szintek változnak, míg a kipufogógáz-utókezelő rendszer teljesítménye visszaáll a tervezési állapotra. Kétféle regeneráció történhet: folyamatos regeneráció (lásd a 4B. melléklet 6.6.1. szakaszát) és nem gyakori (időszakos) regeneráció (lásd a 4B. melléklet 6.6.2. szakaszát);

2.1.72. „válaszidő”: az az idő, amely a mért összetevőnek a vonatkoztatási pontnál (azaz a mintavevő szondánál) történő megváltozása és a mért végérték 90 %-ának megfelelő rendszerválasz megjelenése között eltelik (t90), úgy, hogy a vizsgált összetevő megváltozásának a mérési tartomány végpontjának (FS) legalább a 60%-át ki kell tennie, és a váltószelepeknek kevesebb mint 0,1 másodperc alatt el kell végezniük a gázváltást. A rendszer válaszideje a rendszer késéséből és a rendszer felfutási idejéből áll;

2.1.73. „felfutási idő”: a mért végérték 10%-ának, illetve 90 %-ának megfelelő válaszjel megjelenése között eltelő idő (t90 – t10);

2.1.74. „kiolvasó”: külső mérőberendezés, amely az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszerrel való külső kommunikációra szolgál;

2.1.75. „tartampróba”: az utókezelő rendszer szerinti motorcsalád romlási tényezőinek meghatározása tekintetében az öregítési ciklus és az összesített használati időszak;

2.1.76. „közös légnyomásmérő”: olyan légnyomásmérő, melynek eredményeit egy több motorfékpados vizsgálókamrával rendelkező, teljes vizsgálati berendezés légnyomásértékének tekintenek;

2.1.77. „közös páratartalom-érték”: a páratartalom azon mért értéke, amelyet egy több motorfékpados vizsgálókamrával rendelkező, teljes vizsgálati berendezés páratartalmának tekintenek;

2.1.78. „mérési tartomány kalibrálása”: egy mérőkészülék oly módon történő beállítása, hogy megfelelő választ adjon a készülék mérési tartománya vagy várt használati tartománya legnagyobb értékének 75–100 %-át képviselő hitelesítő etalonra;

2.1.79. „mérésitartomány-kalibráló gáz”: a gázelemzők mérési tartományának kalibrálására használt, tisztított gázkeverék. A mérésitartomány-kalibráló gázoknak meg kell felelniük a 9.5.1. szakaszban meghatározott előírásoknak. A kalibrálógázok és a mérésitartomány-kalibráló gázok minőségileg megegyeznek, de elsődleges funkciójukban különböznek. A gázelemzők és a mintakezelő alkatrészek működésének ellenőrzésekor gyakran vagy kalibrálógázokra, vagy mérésitartomány-kalibráló gázokra hivatkoznak;

2.1.80. „fajlagos kibocsátások”: a g/kWh-ban kifejezett kibocsátott tömegek;

2.1.81. „önálló”: olyan dolog, amely nem függ más tényezőktől, önállóan működik;

2.1.82. „állandósult állapotú”: azon kibocsátásmérések jelzője, amelyek alatt a motor fordulatszámát és terhelését bizonyos meghatározott, névlegesen állandó értékeken tartják. A különálló típusú vizsgálatok és az átmeneteket is magában foglaló vizsgálati ciklusok állandósult állapotú vizsgálatoknak számítanak;

2.1.83. „sztöchiometrikus”: a levegő és a tüzelőanyag azon aránya, amelynél a tüzelőanyag teljes mértékű oxidálódása esetén nem maradna sem tüzelőanyag, sem oxigén;

2.1.84. „tárolóközeg”: részecskeszűrő, mintavevő zsák vagy bármilyen más, tételes mintavételre használt tárolóeszköz;

2.1.85. „vizsgálati (vagy terhelési) ciklus”: meghatározott fordulatszámmal és nyomatékkal jellemzett vizsgálati pontok sorozata, amelyekben a motor állandósult vagy tranziens üzemállapotában méréseket végeznek. A terhelési ciklusokat az 5. melléklet határozza meg. Egy terhelési ciklus egy vagy több vizsgálati intervallumból is állhat;

2.1.86. „vizsgálati intervallum”: egy olyan időszak, amely alatt meghatározzák a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátásokat. Ha egy terhelési időszak alatt több vizsgálati intervallumra is sor kerül, az előírás további számításokat határozhat meg, amelyekkel úgy lehet súlyozni és összeállítani az eredményeket, hogy az így kapott összetett értékeket össze lehessen hasonlítani a vonatkozó kibocsátási határértékekkel;

2.1.87. „tűrés”: az az intervallum, amelyen belül az egy mennyiséghez tartozó mért értékek 95 %-a elhelyezkedik, míg fennmaradó 5 %-uk eltérhet ettől a toleranciaintervallumtól. Annak megállapításához, hogy a mennyiség a vonatkozó tűrésen belül van-e, a mintavétel meghatározott gyakoriságát és időközeit kell figyelembe venni;

2.1.88. „összes szénhidrogén (THC)”: az összes szénhidrogén mérésére használt eljárással mért, 1,85:1 hidrogén-szén tömegarányú szénhidrogénként kifejezett szerves vegyületek összesített tömege;

2.1.89. „jelátalakítási idő”: a mért összetevőnek a vonatkoztatási pontnál történő megváltozása és a mért végérték 10 %-ának megfelelő rendszerválasz megjelenése között eltelt idő (t50) úgy, hogy a mintavevő szonda a vonatkoztatási pont. A jelátalakítási idő a különböző mérőkészülékek jeleinek összehangolására használatos. Lásd a 3.1. ábrát.

2.1.90. „tranziens vizsgálati ciklus”: olyan vizsgálati ciklus, amely viszonylag gyorsan változó, normált fordulatszámú és nyomatékú üzemállapotok sorozatából áll (NRTC);

2.1.91. „típusjóváhagyás”: motortípusnak az ebben az előírásban meghatározott eljárások szerint mért kibocsátásai tekintetében történő jóváhagyása;

2.1.92. „mérésaktualizálás”: az a gyakoriság, amellyel az elemzőberendezés új, aktuális értékeket ad;

2.1.93. „hasznos élettartam”: azon kilométer-teljesítmény, illetve idő, amely alatt biztosítani kell a gáznemű és szilárd kibocsátásokra vonatkozó határértékeknek való megfelelést;

2.1.94. „változó fordulatszámú motor”: olyan motor, amelynek nem állandó a fordulatszáma;

2.1.95. „ellenőrzés”: annak értékelése, hogy egy mérőrendszer eredményei megfelelnek-e valamely alkalmazott referenciajelekből álló sorozatnak egy vagy több előre meghatározott elfogadási küszöbértéken belül. Nem ugyanaz, mint a „kalibrálás”;

2.1.96. „nullázás”: egy mérőkészülék oly módon történő beállítása, hogy nullapontválaszt adjon a nulla hitelesítő etalonra, mint pl. az egyes kibocsátott gázösszetevők koncentrációinak mérésére használt tisztított nitrogén vagy tisztított levegő;

2.1.97. „nullázógáz”: olyan gáz, amely a gázelemző készülékből nullapontválaszt vált ki. Lehet tisztított nitrogén, tisztított levegő vagy a kettőnek a keveréke.

1. ábra

A rendszer által adott válaszhoz tartozó fogalommeghatározások: késés (2.1.17. szakasz), válaszidő (2.1.72. szakasz), felfutási idő (2.1.73. szakasz) és jelátalakítási idő (2.1.89. szakasz)

2.2. Jelek és rövidítések

2.2.1. Jelek

A különféle jeleket a 4A. melléklet 1.4. szakasza, illetve a 4B. melléklet 3.2. szakasza ismerteti.

2.2.2. A vegyi összetevőket jelölő jelek és rövidítések

Ar: argon

C1: C1-egyenértékű szénhidrogén

CH4: metán

C2H6: etán

C3H8: propán

CO: szén-monoxid

CO2: szén-dioxid

DOP: dioktil-ftalát

H: atomos hidrogén

H2: molekuláris hidrogén

HC: szénhidrogén

H2O: víz

He: hélium

N2: molekuláris nitrogén

NMHC: metántól különböző szénhidrogének

NOx: nitrogén-oxidok

NO: nitrogén-monoxid

NO2: nitrogén-dioxid

O2: oxigén

PM: részecskék

PTFE: politetrafluoretilén

S: kén

THC: összes szénhidrogén

2.2.3. Rövidítések

ASTM: American Society for Testing and Materials (Amerikai Anyagvizsgálati Társaság)

BMD: kisméretű, zsákos hígítóberendezés

BSFC: a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos tüzelőanyag-fogyasztás

CFV: kritikus áramlású Venturi-cső

CI: kompressziós gyújtás(ú)

CLD: kemilumineszcens érzékelő

CVS: állandó térfogatú mintavevő

DeNOx: NOx-utókezelő rendszer

DF: romlási tényező

ECM: elektronikus vezérlőmodul

EFC: elektronikus áramlásszabályozás

EGR: kipufogógáz-visszavezető rendszer

FID: lángionizációs detektor

GC: gázkromatográf

HCLD: fűtött kemilumineszcens érzékelő

HFID: fűtött lángionizációs érzékelő

IBP: kezdő forráspont

ISO: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization)

LPG: propán-bután gáz (LPG)

NDIR: nem diszperzív infravörös (gázelemző készülék)

NDUV: nem diszperzív ultraibolya (gázelemző készülék)

NIST: US National Institute for Standards and Technology (az Egyesült Államok Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézete)

NMC: metánkiválasztó

PDP: térfogat-kiszorításos szivattyú

%FS: a mérési tartomány végpontjának %-a

PFD: részáramú hígítás

PFS: részáramú rendszer

PTFE: politetrafluoretilén (közismert nevén teflon™)

RMC: átmeneteket is magában foglaló vizsgálati ciklus

RMS: négyzetes középérték

RTD: ellenállás-hőmérő

SAE: Society of Automotive Engineers (Autóipari Mérnökök Szövetsége)

SSV: hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső

UCL: felső konfidenciahatár

UFM: ultrahangos áramlásmérő

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1. A motor önálló műszaki egységként történő típusjóváhagyására irányuló kérelem

3.1.1.

A motor vagy motorcsalád gáznemű és szilárd szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében történő jóváhagyására vonatkozó kérelmet a járműgyártó vagy jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.1.2.

A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbi dokumentumokat, és meg kell adni a következő adatokat:

a motortípus leírását, amely tartalmazza az ezen előírás 1A. mellékletében előírt adatokat, és adott esetben a motorcsaládra vonatkozó, az ezen előírás 1B. mellékletében előírt adatokat.

3.1.3.

Egy, az 1A. mellékletben leírt motortípus-jellemzőknek megfelelő motort át kell adni az 5. szakaszban meghatározott jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatnak. Ha a műszaki szolgálat úgy ítéli meg, hogy a benyújtott motor nem képviseli megfelelően az 1A. melléklet 2. függelékében leírt motorcsaládot, egy másik – vagy ha szükséges – egy további motort is rendelkezésére kell bocsátani az 5. szakasz szerinti jóváhagyási vizsgálathoz.

4. JÓVÁHAGYÁS

4.1.	Ha az előírás 3.1. szakasza értelmében jóváhagyásra benyújtott motor megfelel az alábbi 5.2. szakasz követelményeinek, akkor meg kell adni a jóváhagyást az adott típusú motorra vagy motorcsaládra.

4.2.

Mindegyik jóváhagyott motorcsaládtípushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma. Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot több motor- vagy motorcsaládtípushoz.

4.3.

Egy motor- vagy motorcsaládtípusnak az ezen előírás szerinti jóváhagyásáról, illetve a jóváhagyás kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket az ezen előírás 2. mellékletének megfelelő nyomtatványon (értelemszerűen). A típusvizsgálat során mért értékeket is meg kell adni.

4.4.

Minden olyan járművön, amely megfelel az ezen előírás szerint jóváhagyott motor- vagy motorcsaládtípusnak, jól látható módon, könnyen hozzáférhető helyen fel kell tüntetni egy nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

4.4.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosítószáma (2);

4.4.2.

ezen előírás száma, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a jóváhagyási szám követ a 4.4.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán;

4.4.3.

két betűből álló kiegészítő jel, melyek közül az első betű a D–R betűk valamelyike (5.2.1. szakasz), amely azt a kibocsátási szintet jelöli, amely tekintetében a motort vagy a motorcsaládot jóváhagyták; a második betű pedig vagy A, amennyiben a motorcsaládot változó fordulatszámon való üzemelésre tanúsították, vagy B, amennyiben a motorcsaládot állandó fordulatszámon való üzemelésre tanúsították.

4.5.

Ha a motor megfelel a megállapodáshoz mellékelt egy vagy több további előírás szerint abban az országban jóváhagyott motor- vagy motorcsaládtípusnak, amely ezen előírás alapján megadta a jóváhagyást, az előírt jelet nem szükséges megismételni; ilyen esetben az előírás és a jóváhagyás számát, valamint az összes olyan előírás kiegészítő jelét, amelyek szerint a jóváhagyást megadták, a 4.4.2. szakaszban előírt jel jobb oldalán egymás alatt kell feltüntetni.

4.6.	A jóváhagyási jelet a gyártó által a jóváhagyott típuson rögzített adattáblán vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.7.	Ezen előírás 3. mellékletében példák találhatók a jóváhagyási jelek elrendezésére.

4.8.

A műszaki egységként jóváhagyásban részesített motoron a jóváhagyási jel mellett fel kell tüntetni az alábbiakat is:

4.8.1.

A motor gyártójának kereskedelmi neve vagy védjegye;

4.8.2.

A gyártó által megadott motorkód:

4.9.	Ezeknek a jeleknek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lenniük.

5. ELŐÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK

5.1. Általános előírások

Azokat az alkatrészeket, amelyek várhatóan befolyásolják a gáznemű és szilárd szennyező anyagok kibocsátását, úgy kell megtervezni, legyártani és összeszerelni, hogy szokásos használat mellett a motor a rá ható esetleges rezgések ellenére is megfelelhessen az előírás rendelkezéseinek.

5.1.1. A gyártónak meg kell hoznia az ahhoz szükséges műszaki intézkedéseket, hogy a motor szokásos élettartama során, a szokásos használat mellett hatékonyan, ennek az előírásnak megfelelően korlátozza az említett kibocsátásokat. Ezek az előírások teljesítettnek tekintendők, ha:

a)	az 5.2.1., illetve a 7.2.2.1. szakasz rendelkezései teljesülnek, továbbá

b)	az L vagy annál nagyobb teljesítménysávba tartozó motorok esetében az 5.3. szakasz rendelkezései is teljesülnek.

5.1.2. A legalább a H teljesítménysávba tartozó motorok esetében a gyártónak a 8. mellékletnek megfelelően igazolnia kell a motor és adott esetben az utókezelő berendezés tartósságát.

5.1.3. A kibocsátással kapcsolatos alkatrészek bizonyos motor-üzemóránkénti rendszeres cseréje megengedhető. Minden, a motor meghibásodásának megelőzését célzó, a motor alkatrészein vagy a rendszereken rendszeres időközönként végzett beállítás, javítás, szétszerelés, tisztítás vagy csere csak a kibocsátáscsökkentő rendszer kifogástalan működésének biztosításához technológiailag szükséges mértékben megengedett. Ennek megfelelően a tervszerű karbantartásra vonatkozó követelményeket a vevőnek átadott felhasználói kézikönyvnek tartalmaznia kell, és a jóváhagyás megadása előtt külön jóvá kell hagyatni őket. A legalább az L teljesítménysávba tartozó motorok esetében az 5.3.3. szakasz követelményei szerint további információkat is meg kell adni.

5.1.4. A felhasználói kézikönyvnek az utókezelő készülék(ek) karbantartására/cseréjére vonatkozó megfelelő részletét bele kell venni az ezen előírás 1A. mellékletének függelékeiben meghatározott adatközlő lapba.

5.2. A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó műszaki előírások

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáznemű és szilárd szennyező anyagok összetevőit a legfeljebb P teljesítménysávok esetében a 4A. mellékletben, a Q és az R teljesítménysávok esetében pedig a 4B. mellékletben leírt módszerekkel kell mérni. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság jóváhagyásával a 4B. mellékletben leírt módszereket a legfeljebb P teljesítménysávok esetében is használni lehet.

5.2.1. A szén-monoxid, a szénhidrogének, a nitrogén-oxidok és a részecskék kibocsátására kapott értékek nem haladhatják meg az alábbi táblázatban szereplő értékeket:

Teljesítménysáv	Hasznos teljesítmény (P) (kW)	Szén-monoxid (CO) (g/kWh)	Szénhidrogének (HC) (g/kWh)	Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh)	Részecskék (PM) (g/kWh)
E	130 ≤ P ≤ 560	3,5	1,0	6,0	0,2
F	75 ≤ P < 130	5,0	1,0	6,0	0,3
G	37 ≤ P < 75	5,0	1,3	7,0	0,4
D	18 ≤ P < 37	5,5	1,5	8,0	0,8
	Hasznos teljesítmény (P) (kW)	Szén-monoxid (CO) (g/kWh)	Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege (HC + NOx) (g/kWh)		Részecskék (PM) (g/kWh)
H	130 ≤ P ≤ 560	3,5	4,0		0,2
I	75 ≤ P < 130	5,0	4,0		0,3
J	37 ≤ P < 75	5,0	4,7		0,4
K	19 ≤ P < 37	5,5	7,5		0,6
	Hasznos teljesítmény (P) (kW)	Szén-monoxid (CO) (g/kWh)	Szénhidrogének (HC) (g/kWh)	Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh)	Részecskék (PM) (g/kWh)
L	130 ≤ P ≤ 560	3,5	0,19	2,0	0,025
M	75 ≤ P < 130	5,0	0,19	3,3	0,025
N	56 ≤ P < 75	5,0	0,19	3,3	0,025
			Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege (HC + NOx) (g/kWh)
P	37 ≤ P < 56	5,0	4,7		0,025
	Hasznos teljesítmény (P) (kW)	Szén-monoxid (CO) (g/kWh)	Szénhidrogének (HC) (g/kWh)	Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh)	Részecskék (PM) (g/kWh)
Q	130 ≤ P ≤ 560	3,5	0,19	0,4	0,025
R	56 ≤ P < 130	5,0	0,19	0,4	0,025

A H–R teljesítménysávokra vonatkozó határértékeknek a 8. mellékletnek megfelelően kiszámított romlási tényezőket is magukban kell foglalniuk.

5.2.2. Ha egy, az 1B. melléklet meghatározása szerinti motorcsalád egynél több teljesítménysávra terjed ki, az alapmotor (típusjóváhagyás) és a család minden motortípusa (gyártásmegfelelőség) szennyezőanyag-kibocsátási értékeinek a magasabb teljesítménysáv szigorúbb követelményeinek kell megfelelniük.

5.2.3. Ezenfelül az alábbi követelményeknek is teljesülniük kell:

a)	az ezen előírás 8. mellékletében meghatározott tartóssági követelmények;

b)	a motornak az ezen előírás 5.3.5. szakaszában megállapított ellenőrzési tartományára vonatkozó rendelkezések, csak a Q és az R teljesítménysávba tartozó motorok esetében;

c)	a CO2-kibocsátás jelentésére vonatkozóan az ezen előírás 4A. melléklete szerinti vizsgálatok tekintetében az ezen előírás 10. mellékletének 1. függelékében, a 4B. melléklete szerinti vizsgálatok tekintetében pedig a 10. melléklet 2. függelékében meghatározott követelmények;

d)	az 5.3. szakaszban az L–R teljesítménysávba tartozó elektronikus vezérlésű motorokra vonatkozóan meghatározott követelmények.

5.3. Az L–R teljesítménysávokra vonatkozó típus-jóváhagyási követelmények

5.3.1. Ez a szakasz azon elektronikus vezérlésű motorok típusjóváhagyására vonatkozik, amelyek mind a befecskendezett tüzelőanyag mennyiségét, mind a befecskendezés időzítését elektronikusan vezérlik (a továbbiakban: motorok). E motorokra ez a szakasz az előírás 5.2.1. szakaszában meghatározott kibocsátási határértékeknek való megfelelés érdekében használt technológiától függetlenül alkalmazandó.

5.3.2. Általános követelmények

5.3.2.1. A kibocsátáscsökkentő alapstratégiára vonatkozó követelmények

5.3.2.1.1. A kibocsátáscsökkentő alapstratégiát, amely a motor üzemeltetése alatti teljes fordulatszám- és nyomatéktartományban aktív, úgy kell kialakítani, hogy a motor megfeleljen az ebben az előírásban foglalt rendelkezéseknek.

5.3.2.1.2. Minden olyan kibocsátáscsökkentő alapstratégia tilos, amely különbséget tud tenni a szabványosított típus-jóváhagyási vizsgálat alatti és egyéb üzemeltetési körülmények melletti motorműködés között, és ennélfogva a típus-jóváhagyási eljárás lényeges körülményeihez képest eltérő körülmények melletti működés esetén alacsonyabb kibocsátáscsökkentő teljesítményt eredményez.

5.3.2.2. A kibocsátáscsökkentési segédstratégiára vonatkozó követelmények

5.3.2.2.1. Kibocsátáscsökkentési segédstratégiát lehet használni motorokban vagy nem közúti mozgó gépekben, feltéve, hogy a segédstratégia aktív állapotban – bizonyos környezeti vagy üzemeltetési körülményekre adott válaszként – módosítja ugyan a kibocsátáscsökkentési alapstratégiát, de állandó jelleggel nem csökkenti a kibocsátáscsökkentő rendszer hatékonyságát.

a)	ha a kibocsátáscsökkentési segédstratégia a típus-jóváhagyási vizsgálat alatt aktiválódik, az 5.3.2.2.2. és az 5.3.2.2.3. szakaszt nem kell alkalmazni;

b)	ha a kibocsátáscsökkentési segédstratégia nem aktiválódik a típus-jóváhagyási vizsgálat alatt, bizonyítani kell, hogy a kibocsátáscsökkentési segédstratégia csak annyi ideig aktív, amennyi az 5.3.2.2.3. szakaszban meghatározott célok érdekében szükséges.

5.3.2.2.2 Az L-P teljesítménysávokra, illetve a Q–R teljesítménysávokra vonatkozó ellenőrzési feltételek a következők:

az L–P teljesítménysávokba tartozó motorokra vonatkozó ellenőrzési feltételek:

i.	1 000 métert meg nem haladó tengerszint feletti magasság (vagy 90 kPa-nak megfelelő légnyomás);

ii.	275 K és 303 K (2 °C és 30 °C) közötti környezeti hőmérséklet;

iii.	a motorhűtő közeg hőmérséklete 343 K (70 °C) feletti.

A motor i., ii. és iii. pontban leírt feltételek szerinti működése esetén a kibocsátáscsökkentési segédstratégia csak kivételesen aktiválódhat.

a Q–R teljesítménysávokba tartozó motorokra vonatkozó ellenőrzési feltételek:

i.	legalább 82,5 kPa légköri nyomás;

ii.

a környezeti hőmérséklet a következő tartományba esik:

—	legalább 266 K (–7 °C);

—	legfeljebb: az adott légköri nyomásnál a következő egyenlettel meghatározott hőmérséklet: , ahol: Tc a kiszámított környezeti léghőmérséklet K-ben és Pb a légköri nyomás kPa-ban.

iii.	a motorhűtő közeg hőmérséklete 343 K (70 °C) feletti.

A motor i., ii. és iii. pontban leírt ellenőrzési feltételek szerinti működése esetén a kibocsátáscsökkentési segédstratégia csak akkor aktiválódhat, amennyiben az 5.3.2.2.3. szakaszban foglalt célok érdekében bizonyítottan szükséges, és a jóváhagyó hatóság is jóváhagyta.

hideg hőmérsékleti működés

A b) pont követelményeitől eltérve kibocsátáscsökkentési segédstratégiát lehet használni a Q–R teljesítménysávokba tartozó, kipufogógáz-visszavezető rendszerrel (EGR) felszerelt motorokon, ha a környezeti hőmérséklet 275 K (2 °C) alatt van, és teljesül az alábbi két feltétel egyike:

i.	a szívócső hőmérséklete nem haladja meg a következő egyenlettel meghatározott hőmérsékletet: , ahol: IMTc a szívócső számított hőmérséklete (K) és PIM pedig a szívócső abszolút nyomása kPa-ban;

ii.	a motorhűtő közeg hőmérséklete nem haladja meg a következő egyenlettel meghatározott hőmérsékletet: , ahol: ECTc a motorhűtő közeg számított hőmérséklete (K) és PIM pedig a szívócső abszolút nyomása kPa-ban.

5.3.2.2.3. A kibocsátáscsökkentési segédstratégia különösen a következő célokból aktiválódhat:

a)	fedélzeti vezérlőjelek általi aktiválás a motor védelmében (ideértve a levegőrendszer védelmét is) és/vagy azon nem közúti mozgó gép védelmében, amelybe a motor be van építve;

b)	üzembiztonsági okokból;

c)	a túlzott kibocsátás megelőzése érdekében hidegindítás, a motor bemelegítése vagy leállítása alatt;

meghatározott környezeti vagy üzemeltetési körülmények esetén valamelyik szabályozott szennyező anyag kibocsátásának ellenőrzéséről történő lemondás annak érdekében, hogy cserében a többi szennyező anyag kibocsátása az adott motorra vonatkozó határértékeken belül maradjon. A cél egy természetes jelenség hatásának oly módon történő ellensúlyozása, hogy annak eredményeképpen a szennyező anyagok összes alkotóeleme elfogadható mértékben szabályozható marad.

5.3.2.2.4. A gyártó köteles a műszaki hatóságnak a típus-jóváhagyási vizsgálat időpontjában bizonyítani, hogy a kibocsátáscsökkentő segédstratégiák működése megfelel az 5.3.2.2. szakaszban foglalt követelményeknek. Az igazolás az 5.3.2.3. szakaszban említett dokumentáció értékelésével történik.

5.3.2.2.5. Tilos bármely olyan kibocsátáscsökkentési segédstratégia működtetése, amely nem felel meg az 5.3.2.2.2. szakasznak.

5.3.2.3. A dokumentációra vonatkozó követelmények

5.3.2.3.1. A gyártónak a típus-jóváhagyási kérelem mellett adatközlő mappát kell benyújtania a műszaki szolgálatnak, amely tájékoztatást nyújt valamennyi szerkezeti elemről és kibocsátáscsökkentési stratégiáról, valamint azokról az eszközökről, amelyekkel a segédstratégia közvetlen vagy közvetett módon szabályozza a kimeneti változókat. Az adatközlő mappa két részből áll:

a típus-jóváhagyási kérelem mellé csatolt dokumentációs csomagból, amelynek teljes áttekintést kell adnia a kibocsátáscsökkentési stratégiáról. Igazolni kell, hogy minden olyan kimeneti állapot ismert, amelyet a különböző egységek bemeneti jeleit felhasználó szabályozási mátrix lehetővé tesz. Az erről szóló dokumentáció az 1A. mellékletben említett adatközlő mappa részét kell, hogy képezze.

abból a kiegészítő anyagból, amelyet ugyan bemutatnak a műszaki szolgálatnak, de nem kell csatolni a típus-jóváhagyási kérelemhez, és amelynek magában kell foglalnia a kibocsátáscsökkentési segédstratégia által módosított paramétereket és a stratégia működésének peremfeltételeit, különösen a következőket:

i.	a hatékony kibocsátáscsökkentést eredményező, a tüzelőanyag-rendszerre és más fontos rendszerekre (kipufogógáz-visszavezető rendszerre (EGR) vagy reagensadagolásra) ható szabályozási logika, időzítési stratégiák, valamint „ki-be” kapcsolási pontok leírása valamennyi üzemmódra;

ii.	a motoron alkalmazott valamennyi kibocsátáscsökkentési segédstratégia használatának indoklása, a kipufogógáz-kibocsátásra gyakorolt hatásokat bemutató anyaggal és vizsgálati adatokkal alátámasztva. Az indoklás alapulhat vizsgálati adatokon, megalapozott műszaki elemzésen vagy a kettő kombinációján;

iii.	az NOx-szabályozás hibás működésének felismerésére, elemzésére és diagnosztizálására használt algoritmusok vagy (adott esetben) érzékelő részletes leírása;

iv.	az 5.3.3.7.2. szakaszban foglalt követelmények teljesítése érdekében az eszközöktől függetlenül megengedett tűrés.

5.3.2.3.2. Az 5.3.2.3.1. szakasz b) pontjában említett kiegészítő anyagot szigorúan bizalmasként kell kezelni. Kérésre a jóváhagyó hatóság rendelkezésére kell bocsátani. A típusjóváhagyó hatóság ezt az anyagot bizalmasan kezeli.

5.3.3. Az L–P teljesítménysávokba tartozó motorok NOx-szabályozására vonatkozó követelmények

5.3.3.1. A gyártónak – az 1A. melléklet 1. függelékének 2. szakaszában és a 3. függelékének 2. szakaszában meghatározott dokumentumokat használva – az NOx-szabályozásra szolgáló intézkedések működési jellemzőit teljes mértékben leíró információkat kell benyújtania.

5.3.3.2. Reagenst igénylő kibocsátáscsökkentő rendszer esetében a gyártónak – az 1A. melléklet 1. függelékének 2.2.1.13. szakasza és 3. függelékének 2.2.1.13. szakasza szerint – meg kell adnia a reagens jellemzőit, ideértve a reagens típusát, a feloldott reagens koncentrációját, az üzemi hőmérsékleti feltételeket, valamint a reagens összetételére és minőségére vonatkozó nemzetközi szabványokra való hivatkozást.

5.3.3.3. A motor kibocsátáscsökkentési stratégiájának működnie kell a szerződő felek területén szokásosan előforduló minden környezeti feltétel mellett, különösen az alacsony környezeti hőmérsékletek esetén.

5.3.3.4. A gyártónak bizonyítania kell, hogy reagens használata esetén a típus-jóváhagyási eljárás során alkalmazandó kibocsátásmérési ciklus alatt az ammóniakibocsátás nem haladja meg a 25 ppm átlagértéket.

5.3.3.5. Ha a nem közúti mozgó gépekre különálló reagenstartályokat szerelnek fel, illetve kapcsolnak hozzájuk, biztosítani kell a tartályokban található reagensből való mintavétel lehetőségét. A mintavételi pontnak különleges szerszám vagy eszköz használata nélkül is könnyen hozzáférhetőnek kell lennie.

5.3.3.6. Használati és karbantartási követelmények

5.3.3.6.1. A típusjóváhagyást az 5.1.3. szakasznak megfelelően ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a nem közúti mozgó gépek kezelőit legalább az alábbiakat magában foglaló írásbeli használati utasítással látják el:

a)	a beszerelt motor helytelen működtetéséből, használatából vagy karbantartásából eredő lehetséges működési hibákat elmagyarázó, részletes figyelmeztetések a hozzájuk tartozó hibaelhárítási intézkedésekkel együtt;

b)	a gép helytelen használatából adódó lehetséges motorműködési hibákat elmagyarázó, részletes figyelmeztetések a hozzájuk tartozó hibaelhárítási intézkedésekkel együtt;

c)	a reagens helyes használatára vonatkozó információk, valamint a reagensnek a szokásos karbantartási időpontok közötti újratöltési gyakoriságára vonatkozó utasítás;

egyértelmű figyelmeztetés arról, hogy az adott motortípusra kiállított típus-jóváhagyási tanúsítvány csak a következő feltételek együttes teljesülése mellett érvényes:

i.	a motort a megadott használati utasítás szerint működtetik, használják és tartják karban;

ii.	hibás működés, használat vagy karbantartás esetén azonnal felléptek az a) és b) pontban említett figyelmeztetésekben megadott hibaelhárítási intézkedéseknek megfelelően;

iii.	a motort nem használták – szándékosan – rendeltetésének nem megfelelően, és főként nem hatástalanították a kipufogógáz-visszavezető vagy a reagensadagoló rendszert.

Az utasításokat egyértelműen és érthetően (nem szaknyelven) kell megfogalmazni, ugyanazon a nyelven, mint a nem közúti mozgó gépekhez vagy azok motorjaihoz tartozó felhasználói kézikönyv nyelve.

5.3.3.7. Reagensszabályozás (ha van)

5.3.3.7.1. A típusjóváhagyást a 6.1. szakasznak megfelelően ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a gép kezelőjét kijelzőkkel vagy – a nem közúti mozgó gép adott konfigurációjának megfelelően – más alkalmas módon tájékoztassák a következőkről:

a)	a reagenstároló tartályban maradt reagens mennyisége, valamint külön jelzés arról, ha a reagens mennyisége a teli tartály űrtartalmának 10 %-a alá csökkent;

b)	ha a reagenstároló tartály teljesen vagy már majdnem kiürült;

c)	ha a tartályban lévő reagens a beépített eszközök szerint nem felel meg az 1A. melléklet 1. függelékének 2.2.1.13. szakasza vagy 3. függelékének 2.2.1.13. szakasza szerint bejelentett és feljegyzett jellemzőknek;

ha megszakad a reagensadagolás, kivéve az olyan eseteket, amikor azt a motorvezérlő egység vagy az adagolásszabályozó szakítja meg, olyan motorüzemeltetési körülményekre reagálva, amelyek mellett nincs szükség adagolásra, feltéve, hogy ezeket az üzemeltetési körülményeket a típusjóváhagyó hatóság tudomására hozták.

5.3.3.7.2. A reagensnek a bejelentett jellemzőknek és a kapcsolódó NOx-kibocsátási tűréshatároknak való megfelelőségére vonatkozó követelményeket az alábbi módszerek valamelyikével kell teljesíteni, a gyártó döntése szerint:

a)	közvetlen módszerek, mint például a reagensminőség-érzékelő használata;

b)	közvetett módszerek, mint például NOx-érzékelő használata a kipufogógázban a reagens hatékonyságának értékelésére;

c)	bármilyen egyéb módszer, feltéve, hogy hatékonysága legalább megegyezik az a) vagy b) pontban említett módszerek hatékonyságával, és eleget tesz az ebben a szakaszban foglalt fő követelményeknek.

5.3.4. A Q–R teljesítménysávokba tartozó motorok NOx-szabályozására vonatkozó követelmények

5.3.4.1. A gyártónak – az 1A. melléklet 1. függelékének 2. szakaszában és 3. függelékének 2. szakaszában meghatározott dokumentumokat használva – az NOx-szabályozásra szolgáló intézkedések működési jellemzőit teljes mértékben leíró információkat kell benyújtania.

5.3.4.2. A motor kibocsátáscsökkentési stratégiájának működnie kell a szerződő felek területén szokásosan előforduló minden környezeti feltétel mellett, különösen az alacsony környezeti hőmérsékletek esetén. Ez a követelmény nem korlátozódik azon feltételekre, amelyek mellett kibocsátáscsökkentési alapstratégiát kell alkalmazni az 5.3.2.2.2. pont előírásai szerint.

5.3.4.3. A gyártónak igazolnia kell, hogy reagens használata esetén a típus-jóváhagyási eljárás során a melegindításos nem közúti állandósult állapotú ciklus vagy nem közúti átmeneti állapotú (tranziens) ciklus alatt az ammóniakibocsátás nem haladja meg a 10 ppm átlagértéket.

5.3.4.4. Ha a nem közúti mozgó gépekre reagenstartályokat szerelnek fel vagy kapcsolnak hozzájuk, biztosítani kell a tartályban található reagensből való mintavétel lehetőségét. A mintavételi pontnak különleges szerszám vagy eszköz használata nélkül is könnyen hozzáférhetőnek kell lennie.

5.3.4.5. A típusjóváhagyást a 6.1. szakasznak megfelelően a következő feltételekhez kell kötni:

a)	a nem közúti mozgó gépek kezelői számára írásbeli karbantartási utasítást biztosítanak az ezen előírás 9. mellékletében foglaltak szerint;

b)	az eredetiberendezés-gyártó (OEM) számára beépítési útmutatót biztosítanak a motorhoz, amely a jóváhagyott motortípus részét képező kibocsátáscsökkentő rendszer beépítését is leírja;

c)	az eredetiberendezés-gyártó (OEM) számára útmutatót biztosítanak az üzemeltetőt figyelmeztető rendszerrel, a használatkorlátozó rendszerrel és (adott esetben) a reagens fagyvédelmével kapcsolatban;

d)	alkalmazzák az ezen előírás 9. mellékletében szereplő, a használati utasításra, a beépítési útmutatóra, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszerre, a használatkorlátozó rendszerre és a reagens fagyvédelmére vonatkozó rendelkezéseket.

5.3.5. A Q–R teljesítménysávok ellenőrzési tartománya

A Q–R teljesítménysávokba tartozó motorok esetében az 5.3.5. szakaszban meghatározott ellenőrzési tartományban vett kibocsátásminták legfeljebb 100 %-kal haladhatják meg az ezen előírás 5.2.1. szakaszában foglalt kibocsátási határértékeket.

5.3.5.1. Az igazolásra vonatkozó követelmények

A műszaki szolgálat a vizsgálat céljára legfeljebb három terhelési és fordulatszámpontot választ ki véletlenszerűen az ellenőrzési tartományon belül. A műszaki szolgálat véletlenszerűen meghatározza a vizsgálati pontok sorrendjét. A vizsgálatot az NRSC (non-road steady cycle = nem közúti állandósult állapotú ciklus) fő követelményei szerint kell lebonyolítani, de minden vizsgálati pontot külön kell értékelni. Minden vizsgálati pontnak meg kell felelnie az 5.3.5. szakaszban meghatározott határértékeknek.

5.3.5.2. Vizsgálati követelmények

A vizsgálatot a következőképpen kell elvégezni:

a vizsgálatot az ezen előírás 4B. melléklete 7.8.1.2. szakaszának a)–e) pontjában leírt módon, a különálló vizsgálati ciklusok után, de az f) alpont szerinti vizsgálat utáni eljárások előtt, vagy az ezen előírás 4B. melléklete 7.8.2.2. szakaszának a)–d) pontjában leírt, átmeneteket is magában foglaló vizsgálati ciklus (Ramped Modal Cycle, RMC) után, de az e) pont szerinti vizsgálat utáni eljárások előtt azonnal el kell végezni;

b)	a vizsgálatot az ezen előírás 4B. melléklete 7.8.1.2. szakaszának b)–e) pontjában előírt módon, a többszűrős módszerrel (minden vizsgálati ponton külön szűrővel) mindhárom választott vizsgálati ponton el kell végezni;

c)	minden egyes vizsgálati pontra ki kell számolni a fajlagos kibocsátási értéket (g/kWh);

d)	a kibocsátási értékeket ki lehet számolni mólban vagy tömegben (az ezen előírás 4B. melléklete A.7., illetve A.8. függelékének segítségével), de az értékeknek összhangban kell lenniük a különálló vizsgálatok vagy az RMC vizsgálat során alkalmazott módszerrel;

e)	a gáznemű szennyező anyagok összegének kiszámításához az Nmode értékét 1-nek kell venni, és 1 értékű súlyozó tényezőt kell használni;

f)	a szilárd szennyező anyagok mennyiségének kiszámításához a többszűrős módszert kell alkalmazni, az összeg kiszámításához az Nmode értékét 1-nek kell venni, és 1 értékű súlyozó tényezőt kell használni.

5.3.5.3. Az ellenőrzési tartományra vonatkozó követelmények

5.3.5.3.1. A motor ellenőrzési tartománya

Az ellenőrzési tartomány (lásd a 2. ábrát) meghatározása a következő:

fordulatszám-tartomány: az „A” fordulatszámtól a magas fordulatszámig;

ahol:

Formula .

Az alacsony és a magas fordulatszám tekintetében az ezen előírás 4B. mellékletében található meghatározásokat kell használni.

Ha a mért „A” motorfordulatszám ±3 %-ra megközelíti a gyártó által megadott motorfordulatszámot, a bejelentett motorfordulatszámokat kell használni. Ha az eltérés bármelyik fordulatszámnál meghaladja ezt a tűrést, akkor a mért fordulatszámokat kell használni.

5.3.5.3.2. A vizsgálatból ki kell zárni a motor következő működési feltételeit:

a)	a legnagyobb nyomaték 30 %-a alatti pontok;

b)	a legnagyobb teljesítmény 30 %-a alatti pontok;

A gyártó kérelmezheti, hogy a műszaki szolgálat a tanúsítás/típusjóváhagyás során kizárjon bizonyos üzemi pontokat az 5.5.1–5.5.2. szakaszban meghatározott ellenőrzési tartományból. A műszaki szolgálat akkor tehet eleget ennek a kérésnek, ha a gyártó igazolni tudja, hogy a motor egyetlen gépkombináció esetében sem képes ezeken a pontokon működni.

2. ábra

Ellenőrzési tartomány

5.3.6. A Q–R teljesítménysávokba tartozó motorok forgattyúsházból származó kibocsátásának ellenőrzése

5.3.6.1. A motor forgattyúsházának szellőztető rendszere nem engedhet kibocsátásokat közvetlenül a levegőbe, az 5.3.6.3. szakaszban foglaltak kivételével:

5.3.6.2. A motorok működés közben engedhetnek ki a forgattyúsházból származó kibocsátásokat, amennyiben azok a kipufogórendszerbe mindig a kipufogógáz-utókezelő előtt kerülnek be.

5.3.6.3. A levegőbevezetéshez turbókompresszorral, szivattyúkkal, ventilátorokkal vagy töltőkompresszorral felszerelt motorok engedhetnek ki a forgattyúsházból származó kibocsátásokat a levegőbe. Ebben az esetben a forgattyúsházból származó kibocsátásokat az ezen irányelv 4B. melléklete 6.10. szakaszának megfelelően végzett valamennyi kibocsátásmérés során (fizikailag vagy matematikailag) hozzá kell adni a kipufogógáz-kibocsátáshoz.

5.4. A motorteljesítmény-kategória kiválasztása

5.4.1. Annak megállapítása érdekében, hogy az ezen előírás 1.1. és 1.2. szakaszában meghatározott, változó fordulatszámú motorok megfelelnek-e az ezen előírás 5.2.1. szakaszában megadott kibocsátási határértékeknek, teljesítménysávokba kell őket osztani az ezen előírás 2.1.49. szakasza szerint mért hasznos teljesítményük legmagasabb értéke alapján.

5.4.2. Egyéb motortípusok esetében a névleges hasznos teljesítményt kell alkalmazni.

6. A JÁRMŰBE VALÓ BEÉPÍTÉS

6.1.	A motor járműbe történő beépítésekor az alábbi – a motor jóváhagyásakor is teljesítendő – követelményeket be kell tartani:

6.1.1.

A szívási vákuum nem haladhatja meg azt az értéket, amelyet az ezen előírás 1A. mellékletének 1., illetve 3. függelékében a jóváhagyott motor vonatkozásában megadtak.

6.1.2.

A kipufogó-ellennyomás nem haladhatja meg azt az értéket, amelyet az ezen előírás 1A. mellékletének 1., illetve 3. függelékében a jóváhagyott motor vonatkozásában megadtak.

6.1.3.

A jármű üzemeltetőjét tájékoztatni kell az 5.3.3.7.1. szakasz, illetve értelemszerűen ezen előírás 9. melléklete szerinti reagensszabályozásról.

6.1.4.

Az eredetiberendezés-gyártó (OEM) számára meg kell adni az 5.3.4.5. szakaszban meghatározott beépítési útmutatót, illetve utasításokat (értelemszerűen).

7. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

7.1.	A gyártás megfelelőségének ellenőrzésére szolgáló eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.2) 2. függelékében megállapított eljárásoknak, valamint a következő előírásoknak:

7.2.	A típusjóváhagyó hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben a gyártás megfelelőségének ellenőrzésére alkalmazott módszereket.

7.2.1.

Az ellenőrzések alkalmával a vizsgálati adatokat tartalmazó jegyzőkönyveket és a gyártásfelügyeleti feljegyzéseket be kell mutatni a látogató ellenőrnek.

7.2.2.

Ha úgy tűnik, hogy a minőség nem megfelelő, vagy ha az 5.2. szakasz alkalmazásával kapcsolatban bemutatott adatok érvényességét ellenőrizni kell, az alábbi eljárást kell követni:

7.2.2.1.

Egy motort ki kell választani a sorozatból, és azt a 4A. vagy 4B. mellékletben leírt vizsgálatnak kell alávetni az 5.2. szakasz szerint. A szén-monoxid-kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a részecskék kibocsátására kapott értékek nem haladhatják meg az 5.2.1. szakasz táblázatában megadott mennyiségeket, az 5.2.2. pont követelményeire is figyelemmel.

7.2.2.2.

Ha a sorozatból kiválasztott motor nem teljesíti a 7.2.2.1 szakasz követelményeit, a gyártó kérheti, hogy a méréseket a sorozatból kiválasztott azonos jellemzőkkel rendelkező motorok olyan mintacsoportján végezzék el, amelyben az eredetileg kiválasztott motor is benne van. A mintacsoport n nagyságát a műszaki szolgálattal egyetértésben a gyártó határozza meg. A motorokat, az eredetileg kiválasztott motor kivételével, vizsgálatnak kell alávetni. Ekkor minden egyes szennyező anyagra meg kell határozni a mintával kapott eredmények

Formula

számtani közepét. A sorozatgyártás akkor tekinthető megfelelőnek, ha az alábbi feltétel teljesül: Formula

ahol:

x ahol x az n mintával kapott egyedi eredmények bármelyike;

l az egyes figyelembe vett szennyező anyagokra vonatkozó, az 5.2.1. szakaszban előírt határérték;

k az n-től függő, az alábbi táblázat szerinti statisztikai tényező:

n	2	3	4	5	6	7	8	9	10
k	0,973	0,613	0,489	0,421	0,376	0,342	0,317	0,296	0,279
n	11	12	13	14	15	16	17	18	19
k	0,265	0,253	0,242	0,233	0,224	0,216	0,210	0,203	0,198

amennyiben n ≥ 20, Formula

7.2.3.

A gyártás megfelelőségének ellenőrzésért felelős műszaki szolgálat ezeket a vizsgálatokat a gyártó adatai szerint részben vagy teljesen bejáratott motorokon végzi el.

7.2.4.

A típusjóváhagyó hatóság által végzett ellenőrzésekre általában évente kerül sor. Ha a 7.2.2.1. szakasz követelményei nem teljesülnek, a típusjóváhagyó hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek annak érdekében, hogy a gyártás megfelelőségét a lehető legrövidebb időn belül helyreállítsák.

8. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

8.1.	Az ezen előírás szerint egy motortípusra vagy -családra megadott jóváhagyás visszavonható, ha a 7.2. szakasz előírásai nem teljesülnek, vagy ha a kiválasztott motor vagy motorok nem felel(nek) meg a 7.2.2.1. szakaszban leírt vizsgálatokon.

8.2.	Ha az előírást alkalmazó megállapodásban szereplő szerződő fél visszavonja a korábban megadott jóváhagyást, erről késedelem nélkül köteles értesíteni az előírást alkalmazó többi szerződő felet az előírás 2. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

9. A JÓVÁHAGYOTT TÍPUS JÓVÁHAGYÁSÁNAK MÓDOSÍTÁSAI ÉS KITERJESZTÉSE

9.1.	A jóváhagyott járműtípus vagy -család minden módosításáról értesíteni kell a típusjóváhagyást megadó hatóságot. A típusjóváhagyó hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

9.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a módosított típus továbbra is megfelel a követelménynek; vagy

9.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatokat végző műszaki szolgálattól.

9.2.	A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt a megadott eljárás szerint értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

9.3.	A jóváhagyást kiterjesztő típusjóváhagyó hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről az ezen előírás 2. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket.

10. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípus vagy -család gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvételét követően tájékoztatja a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet az ezen előírás 2. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

11. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

11.1.

A 02. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján történő jóváhagyást.

11.2.

A 02. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, a H, I, J vagy K teljesítménysávba tartozó motorok vagy motorcsaládok jóváhagyását, amelyek nem felelnek meg a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírásban foglalt követelményeknek.

11.3.

A 02. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, a H, I, J vagy K teljesítménysávba tartozó motorok vagy motorcsaládok forgalomba hozatalát, amelyeket nem a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján hagytak jóvá.

11.4.

2010. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon állandó fordulatszámú, a H, I vagy K teljesítménysávba tartozó motorok vagy motorcsaládok jóváhagyását, amelyek nem felelnek meg a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírásban foglalt követelményeknek.

11.5.

2011. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon állandó fordulatszámú, a J teljesítménysávba tartozó motorok vagy motorcsaládok jóváhagyását, amelyek nem felelnek meg a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírásban foglalt követelményeknek.

11.6.

2011. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon állandó fordulatszámú, a H, I vagy K teljesítménysávba tartozó motorok vagy motorcsaládok forgalomba hozatalát, amelyeket nem a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján hagytak jóvá.

11.7.

2012. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon állandó fordulatszámú, a J teljesítménysávba tartozó motorok vagy motorcsaládok forgalomba hozatalát, amelyeket nem a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján hagytak jóvá.

11.8.

A 11.3., 11.6. és 11.7. szakaszban előírt rendelkezésektől eltérve az ezen előírást alkalmazó szerződő felek a fenti szakaszokban említett minden határidőt két évvel elhalaszthatnak az olyan motorok esetében, amelyeket az említett időpontok előtt gyártottak.

11.9.

A 11.3., 11.6. és 11.7. szakaszban előírt rendelkezésektől eltérve az ezen előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is engedélyezhetik a régebbi műszaki szabványok alapján jóváhagyott motorok forgalomba hozatalát, feltéve, hogy ezeket a motorokat használatban lévő járművek pótalkatrészeinek szánják, és műszakilag nem kivitelezhető, hogy a szóban forgó motorok teljesítsék a 02. módosítássorozatban foglalt új követelményeket.

11.10.

A 03. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján történő jóváhagyást.

11.11.

A 03. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, az L, M, N vagy P teljesítménysávba tartozó motorok vagy motorcsaládok jóváhagyását, amelyek nem felelnek meg a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírásban foglalt követelményeknek.

11.12.

2013. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, a Q teljesítménysávba tartozó motorok vagy motorcsaládok jóváhagyását, amelyek nem felelnek meg a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírásban foglalt követelményeknek.

11.13.

2013. október 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, az R teljesítménysávba tartozó motorok vagy motorcsaládok jóváhagyását, amelyek nem felelnek meg a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírásban foglalt követelményeknek.

11.14.

A 03. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, az L, M, N vagy P teljesítménysávba tartozó motorok vagy motorcsaládok forgalomba hozatalát, amelyeket nem a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján hagytak jóvá.

11.15.

2014. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, a Q teljesítménysávba tartozó motorok vagy motorcsaládok forgalomba hozatalát, amelyeket nem a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján hagytak jóvá.

11.16.

2014. október 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, az R teljesítménysávba tartozó motorok vagy motorcsaládok forgalomba hozatalát, amelyeket nem a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján hagytak jóvá.

11.17.

A 11.14–11.16. szakaszban előírt rendelkezésektől eltérve az ezen előírást alkalmazó szerződő feleknek a fenti szakaszokban említett minden határidőt két évvel el kell halasztaniuk az olyan motorok esetében, amelyeket az említett időpontok előtt gyártottak.

11.18.

A 11.14., 11.15. és 11.16. szakaszban előírt rendelkezésektől eltérve az ezen előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is engedélyezhetik a régebbi műszaki szabványok alapján jóváhagyott motorok forgalomba hozatalát, feltéve, hogy ezeket a motorokat használatban lévő járművek pótalkatrészeinek szánják, és műszakilag nem kivitelezhető, hogy a szóban forgó motorok teljesítsék a 03. módosítássorozatban foglalt új követelményeket.

11.19.

A 11.11–11.16. szakaszban előírt rendelkezésektől eltérve a következő átmeneti rendelkezések (11.20–11.29) is vonatkoznak az alábbi egyedi jellemzőkkel rendelkező, T kategóriájú járművekre:

azok a traktorok, amelyek legnagyobb tervezési sebessége legfeljebb 40 km/h, legkisebb nyomtávja 1 150 mm-nél kisebb, terheletlen tömege menetkész állapotban meghaladja a 600 kg-ot, és szabad magassága legfeljebb 600 mm. Amennyiben a traktor tömegközéppontja (3) (talajhoz viszonyított) magasságának és az egyes tengelyek átlagos legkisebb nyomtávjának hányadosa több mint 0,90, akkor a legnagyobb tervezési sebesség legfeljebb 30 km/h lehet;

magas művelésű növények, például szőlőültetvények művelésére tervezett traktorok. Jellemzőjük a megemelt alváz vagy alvázrész, amely lehetővé teszi, hogy a gépek a kerekeik között egy vagy több ültetvénysort közrefogjanak, s azokkal párhuzamosan haladjanak. Kifejezetten olyan eszközök szállítására vagy működtetésére tervezték, amelyek elöl, a tengelyek között, hátul vagy a rakfelületen vannak felszerelve. Működési helyzetben a traktor szabad magassága az ültetvénysorra merőlegesen mérve meghaladja az 1 000 mm-t. Amennyiben (a talajhoz viszonyítva, alapfelszerelésű gumiabroncsokkal felszerelt jármű esetében) a traktor tömegközéppontja (3) magasságának, valamint az összes tengely legkisebb átlagos nyomtávjának hányadosa több mint 0,90, a legnagyobb tervezési sebesség nem haladhatja meg a 30 km/h-t;

11.20.

2013. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, az L teljesítménysávba tartozó, a 11.19. szakaszban meghatározott járművekbe szánt motorok vagy motorcsaládok jóváhagyását, amelyek nem felelnek meg a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírásban foglalt követelményeknek.

11.21.

2014. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, az M vagy N teljesítménysávba tartozó, a 11.19. szakaszban meghatározott járművekbe szánt motorok vagy motorcsaládok jóváhagyását, amelyek nem felelnek meg a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírásban foglalt követelményeknek.

11.22.

2015. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, a P teljesítménysávba tartozó, a 11.19. szakaszban meghatározott járművekbe szánt motorok vagy motorcsaládok jóváhagyását, amelyek nem felelnek meg a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírásban foglalt követelményeknek.

11.23.

2016. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, a Q teljesítménysávba tartozó, a 11.19. szakaszban meghatározott járművekbe szánt motorok vagy motorcsaládok jóváhagyását, amelyek nem felelnek meg a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírásban foglalt követelményeknek.

11.24.

2016. október 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, az R teljesítménysávba tartozó, a 11.19. szakaszban meghatározott járművekbe szánt motorok vagy motorcsaládok jóváhagyását, amelyek nem felelnek meg a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírásban foglalt követelményeknek.

11.25.

2014. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, az L teljesítménysávba tartozó, a 11.19. szakaszban meghatározott járművekbe szánt motorok vagy motorcsaládok forgalomba hozatalát, amelyeket nem a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján hagytak jóvá.

11.26.

2015. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, az M vagy N teljesítménysávba tartozó, a 11.19. szakaszban meghatározott járművekbe szánt motorok vagy motorcsaládok forgalomba hozatalát, amelyeket nem a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján hagytak jóvá.

11.27.

2016. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, a P teljesítménysávba tartozó, a 11.19. szakaszban meghatározott járművekbe szánt motorok vagy motorcsaládok forgalomba hozatalát, amelyeket nem a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján hagytak jóvá.

11.28.

2017. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, a Q teljesítménysávba tartozó, a 11.19. szakaszban meghatározott járművekbe szánt motorok vagy motorcsaládok forgalomba hozatalát, amelyeket nem a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján hagytak jóvá.

11.29.

2017. október 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon változó fordulatszámú, az R teljesítménysávba tartozó, a 11.19. szakaszban meghatározott járművekbe szánt motorok vagy motorcsaládok forgalomba hozatalát, amelyeket nem a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján hagytak jóvá.

11.30.

A 11.25–11.29. szakaszban előírt rendelkezésektől eltérve az ezen előírást alkalmazó szerződő feleknek a fenti szakaszokban említett minden határidőt két évvel el kell halasztaniuk az olyan motorok esetében, amelyeket az említett időpontok előtt gyártottak.

12. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságának a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó típusjóváhagyó hatóságok nevét és címét.

(1) A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2, para. 2) meghatározása szerint – www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29resolutions.html.

(2) Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek megkülönböztető számai a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2/Amend.1) 3. mellékletében találhatók –www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29resolutions.html.

(3) A traktor tömegközéppontja a következő szabvány szerint értendő: ISO 789:6: 1982.

1A. MELLÉKLET

A nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok típusjóváhagyásával, valamint gáznemű és szilárd szennyezőanyag-kibocsátásuk elleni intézkedésekkel kapcsolatos … sz. adatközlő lap

Alapmotor/motortípus (1): …

1. Általános előírások

1.1.	Gyártmány (a vállalkozás neve): …

1.2.	Az alapmotor és (adott esetben) a motorcsalád típusa és kereskedelmi megnevezése: …

1.3.	A gyártó által megadott típusazonosító, a motor(ok)on feltüntetett formában: …

1.4.	A motor által meghajtott gépek és berendezések leírása (2): …

1.5.	A gyártó neve és címe: … A gyártó képviselőjének (ha van) neve és címe: …

1.6.	A motor azonosítójának helye, kódja és rögzítési módja …

1.7.	A jóváhagyási jel rögzítésének helye és módja: …

1.8.	Az összeszerelő üzem(ek) címe: …

Mellékletek:

1.1.	Az (alap)motor(ok) alapvető jellemzői (lásd az 1. függeléket)

1.2.	A motorcsalád alapvető jellemzői (lásd a 2. függeléket)

1.3.	A motorcsaládhoz tartozó motortípusok alapvető jellemzői (lásd a 3. függeléket)

2. A mozgó gép vagy berendezés (adott esetben) motorral kapcsolatos részeinek jellemzői

3. Az alapmotorról készült fényképek

4. Az esetleges további mellékletek jegyzéke

Dátum, iktatószám

(1) A nem kívánt rész törlendő.

(2) Adja meg a tűrést.

1. függelék

Az (alap)motor alapvető jellemzői

1. A motor leírása:

1.1. Gyártó:…

1.2. A gyártó motorkódja:…

1.3. Ciklus: négyütemű/kétütemű (1)

1.4. Furat: … mm

1.5. Löket: … mm

1.6. A hengerek száma és elrendezése:…

1.7. A motor hengerűrtartalma: … cm3

1.8. Névleges fordulatszám:…

1.9. A legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám:…

1.10. Térfogati sűrítési viszony (2):…

1.11. A gyújtásrendszer leírása:…

1.12. Az égéstér és a dugattyúfenék rajza(i):…

1.13. A szívó és kipufogó nyílások legkisebb keresztmetszete:…

1.14. Hűtőrendszer

1.14.1. Folyadék

1.14.1.1. A folyadék fajtája:…

1.14.1.2. Keringetőszivattyú(k): van(nak)/nincs(enek) (1)

1.14.1.3. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (értelemszerűen):…

1.14.1.4. Hajtási áttétel(ek) (értelemszerűen):…

1.14.2. Levegő

1.14.2.1. Ventilátor: van/nincs (1)

1.14.2.2. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (értelemszerűen):…

1.14.2.3. Hajtási áttétel(ek) (értelemszerűen):…

1.15. A gyártó által megengedett hőmérséklet

1.15.1. Folyadékhűtés: Legnagyobb kilépő hőmérséklet: … K

1.15.2. Léghűtés: Vonatkoztatási pont:…

Legnagyobb hőmérséklet a vonatkoztatási pontban: … K

1.15.3. A töltőlevegő legnagyobb hőmérséklete a töltőlevegő-hűtőből való kilépéskor (értelemszerűen): … K

1.15.4. A legnagyobb kipufogógáz-hőmérséklet a kipufogócsőnek (-csöveknek) a kipufogócsonk(ok) külső peremével szomszédos pontján: … K

1.15.5. A tüzelőanyag hőmérséklete: … legalább: K

… legfeljebb: K

1.15.6. A kenőanyag hőmérséklete: legalább: K

… legfeljebb: K

1.16. Feltöltő: van/nincs (1)

1.16.1. Gyártmány:…

1.16.2. Típus:…

1.16.3. A rendszer leírása (például a legnagyobb feltöltőnyomás, feltöltéshatároló szelep, ha van):…

1.16.4. Töltőlevegő-hűtő: van/nincs (1)

1.17. Szívórendszer: legnagyobb megengedett szívási nyomásesés névleges motor-fordulatszámnál a motor teljes terhelése mellett: … kPa

1.18. Kipufogórendszer: legnagyobb megengedett ellennyomás névleges motor-fordulatszámnál a motor teljes terhelése mellett: … kPa

2. Légszennyezés elleni megoldások

2.1. A forgattyúsházból származó kibocsátások visszavezetésére szolgáló eszköz: van/nincs (1)

2.2. További légszennyezés-csökkentő berendezések (ha vannak, és ha nem szerepelnek más cím alatt):

2.2.1. Katalizátor: van/nincs (1)

2.2.1.1. Gyártmány(ok):…

2.2.1.2. Típus(ok):…

2.2.1.3. A katalizátorok és elemek száma…

2.2.1.4. A katalizátor(ok) mérete és térfogata:…

2.2.1.5. A katalitikus reakció típusa:…

2.2.1.6. Teljes nemesfémtöltet:…

2.2.1.7. Relatív koncentráció:…

2.2.1.8. Hordozó (szerkezete és anyaga):…

2.2.1.9. Cellasűrűség:…

2.2.1.10. A katalizátor(ok) házának típusa: …

2.2.1.11. A katalizátor(ok) elhelyezése (helye és a legnagyobb/legkisebb távolsága a motortól):…

2.2.1.12. Szokásos üzemi tartomány (K): …

2.2.1.13. Fogyó reagens (ha van):…

2.2.1.13.1. A katalitikus reakcióhoz szükséges reagens típusa és koncentrációja:…

2.2.1.13.2. A reagens szokásos üzemi hőmérséklet-tartománya:…

2.2.1.13.3. Nemzetközi szabvány (ha van):…

2.2.1.14. NOx-érzékelő: van/nincs (1)

2.2.2. Oxigénérzékelő: van/nincs (1)

2.2.2.1. Gyártmány(ok):…

2.2.2.2. Típus:…

2.2.2.3. Hely:…

2.2.3. Légbefúvás: van/nincs (1)

2.2.3.1. Típus (rezgőszelep, levegőszivattyú stb.):…

2.2.4. Kipufogógáz-visszavezetés: van/nincs (1)

2.2.4.1. Jellemzők (hűtött/nem hűtött, magas/alacsony nyomás stb.):…

2.2.5. Részecskecsapda: van/nincs (1)

2.2.5.1. A részecskecsapda mérete és térfogata:…

2.2.5.2. A részecskecsapda típusa és kialakítása:…

2.2.5.3. Elhelyezés (helye és a legnagyobb/legkisebb távolsága a motortól):…

2.2.5.4. A regenerálás módja vagy rendszere, leírás, illetve rajz:…

2.2.5.5. Szokásos üzemi hőmérséklet- (K) és nyomástartomány (kPa):…

2.2.6. Egyéb rendszerek: vannak/nincsenek (1)

2.2.6.1. Leírás és működés:…

3. Tüzelőanyag-ellátás

3.1. Tápszivattyú

Nyomás (2), illetve jelleggörbe: … kPa

3.2. Befecskendező rendszer

3.2.1. Szivattyú

3.2.1.1. Gyártmány(ok):…

3.2.1.2. Típus(ok):…

3.2.1.3. A szivattyú teljesítménye: … mm3 löketenként (2), illetve munkaütemenként … min–1 fordulatszámon teljes befecskendezésnél, illetve a jelleggörbével ábrázolva.

Mérési módszer: motoron/szivattyúpróbapadon (1)

3.2.1.4. Előbefecskendezés:

3.2.1.4.1. Előbefecskendezési jelleggörbe (2): …

3.2.1.4.2. Vezérlés (2): …

3.2.2. Befecskendező csövek

3.2.2.1. Hossz: … mm

3.2.2.2. Belső átmérő: … mm

3.2.3. Befecskendező(k)

3.2.3.1. Gyártmány(ok):…

3.2.3.2. Típus(ok):…

3.2.3.3. Kezdeti nyomás (2) vagy jelleggörbe: … kPa

3.2.4. Fordulatszám-szabályozó

3.2.4.1. Gyártmány(ok):…

3.2.4.2. Típus(ok):…

3.2.4.3. Az a fordulatszám, amelynél teljes terhelés mellett a leszabályozás megkezdődik (2): … min–1

3.2.4.4. Terhelés nélküli legnagyobb fordulatszám (2): … min–1

3.2.4.5. Üresjárati fordulatszám (2): … min–1

3.3. Hidegindító rendszer:

3.3.1. Gyártmány(ok):…

3.3.2. Típus(ok):…

3.3.3. Leírás…

4. Fenntartva

5. Szelepvezérlés

5.1. A legnagyobb szelepnyitás és a nyitási és zárási szögek a holtponthoz képest, illetve ezzel egyenértékű adatok:…

5.2. Referencia- és/vagy beállítási tartományok (1)

5.3. Változtatható szelepvezérlő rendszer (ha alkalmazható, és ahol szívó- és/vagy kipufogószelep van) (1)

5.3.1. Típus: folytonos vagy kétállásos (1)

5.3.2. Bütyökállítási szög:…

6. Fenntartva

7. Fenntartva

(1) A nem kívánt rész törlendő.

(2) Adja meg a tűrést.

2. függelék

A motorcsalád alapvető jellemzői

1. Közös paraméterek (1)

1.1.	Munkaciklus:…

1.2.	Hűtőközeg:…

1.3.	Levegőbeszívás módja:…

1.4.	Az égéstér típusa/kialakítása:…

1.5.	Szelepek és nyílások – elrendezés, méret és darabszám:…

1.6.	Tüzelőanyag-rendszer…

1.7.

Motorirányítási rendszerek…

Azonosító a rajzok számának(számainak) megfelelően:…

1.7.1.

Töltőlevegő-hűtő rendszer…

1.7.2.

Kipufogógáz-visszavezetés (2):…

1.7.3.

Vízbefecskendezés/emulgálás (2):…

1.7.4.

Légbefúvás (2):…

1.8.	Kipufogógáz-utókezelő rendszer (3):… Azonos (vagy az alapmotor esetében a legkisebb) arány igazolása a következőre: rendszerkapacitás / löketenkénti tüzelőanyag-szállítás, a … sz. diagram szerint:…

2. Motorcsaládok felsorolása

2.1.	A motorcsalád neve:…

2.2.

A motorcsalád motorjainak leírása:

	Alapmotor (4)	A motorcsaládba tartozó motorok (5)
Motortípus
Hengerek száma
Névleges fordulatszám (min–1)
A névleges hasznos teljesítményhez tartozó löketenkénti tüzelőnyag-szállítás (mm3)
Névleges hasznos teljesítmény (kW)
A legnagyobb teljesítményhez tartozó fordulatszám (min–1)
Legnagyobb hasznos teljesítmény (kW)
A legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám (min–1)
A legnagyobb nyomatékhoz tartozó löketenkénti tüzelőnyag-szállítás (mm3)
Legnagyobb nyomaték (Nm)
Alacsony üresjárati fordulatszám (min–1)
Henger-lökettérfogat (az alapmotor %-ában)	100

2.3.	Ezenkívül a motorcsaládba tartozó minden motortípussal kapcsolatban be kell nyújtani a típusjóváhagyó hatósághoz az 1B. melléklet 3. függelékében előírt információkat.

(1) A nem kívánt rész törlendő.

(2) Adja meg a tűrést.

(3) Ha nem alkalmazandó, n.a.-val kell jelölni.

(4) További részletekért lásd az 1. függeléket.

(5) További részletekért lásd a 3. függeléket.

3. függelék

A család motortípusainak alapvető jellemzői

1. A motor leírása:

1.1. Gyártó:…

1.2. A gyártó motorkódja:…

1.3. Ciklus: négyütemű/kétütemű (1)

1.4. Furat: …mm

1.5. Löket: …mm

1.6. A hengerek száma és elrendezése:…

1.7. A motor hengerűrtartalma: …cm3

1.8. Névleges fordulatszám:…

1.9. A legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám:…

1.10. Térfogati sűrítési viszony (2):…

1.11. A gyújtásrendszer leírása:…

1.12. Az égéstér és a dugattyúfenék rajza(i):…

1.13. A szívó- és kipufogónyílások legkisebb keresztmetszete:…

1.14. Hűtőrendszer

1.14.1. Folyadék

1.14.1.1. A folyadék fajtája:…

1.14.1.2. Keringetőszivattyú(k): van(nak)/nincs(enek) (1)

1.14.1.3. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (értelemszerűen):…

1.14.1.4. Hajtási áttétel(ek) (értelemszerűen):…

1.14.2. Levegő

1.14.2.1. Ventilátor: van/nincs (1)

1.14.2.2. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (értelemszerűen):…

1.14.2.3. Hajtási áttétel(ek) (értelemszerűen):…

1.15. A gyártó által megengedett hőmérséklet

1.15.1. Folyadékhűtés: Legnagyobb kilépő hőmérséklet: …K

1.15.2. Léghűtés: Vonatkoztatási pont:…

Legnagyobb hőmérséklet a vonatkoztatási pontban: …K

1.15.3. A töltőlevegő legnagyobb hőmérséklete a töltőlevegő-hűtőből való kilépéskor (értelemszerűen): …K

1.15.4. A legnagyobb kipufogógáz-hőmérséklet a kipufogócsőnek (-csöveknek) a kipufogócsonk(ok) külső peremével szomszédos pontján: …K

1.15.5. A tüzelőanyag hőmérséklete: …legalább: K

…legfeljebb: K

1.15.6. A kenőanyag hőmérséklete: …legalább: K

…legfeljebb: K

1.16. Feltöltő: van/nincs (1)

1.16.1. Gyártmány:…

1.16.2. Típus:…

1.16.3. A rendszer leírása (például a legnagyobb feltöltőnyomás, feltöltéshatároló szelep, ha van):…

1.16.4. Töltőlevegő-hűtő: van/nincs (1)

1.17. Szívórendszer: legnagyobb megengedett szívási nyomásesés névleges motor-fordulatszámnál a motor teljes terhelése mellett: …kPa

1.18. Kipufogórendszer: legnagyobb megengedett ellennyomás névleges motor-fordulatszámnál a motor teljes terhelése mellett: …kPa

2. Légszennyezés elleni megoldások

2.1. A forgattyúsházból származó kibocsátások visszavezetésére szolgáló eszköz: van/nincs (1)

2.2. További légszennyezés-csökkentő berendezések (ha vannak, és ha nem szerepelnek más cím alatt):

2.2.1. Katalizátor: van/nincs (1)

2.2.1.1. Gyártmány(ok):…

2.2.1.2. Típus(ok):…

2.2.1.3. A katalizátorok és alkatrészek száma:…

2.2.1.4. A katalizátor(ok) mérete és térfogata:…

2.2.1.5. A katalitikus reakció típusa:…

2.2.1.6. Teljes nemesfémtöltet:…

2.2.1.7. Relatív koncentráció:…

2.2.1.8. Hordozó (szerkezete és anyaga):…

2.2.1.9. Cellasűrűség:…

2.2.1.10. A katalizátor(ok) házának típusa:…

2.2.1.11. A katalizátor(ok) elhelyezése (helye és a legnagyobb/legkisebb távolsága a motortól):…

2.2.1.12. Szokásos üzemi tartomány (K)…

2.2.1.13. Fogyó reagens (ha van):…

2.2.1.13.1. A katalitikus reakcióhoz szükséges reagens típusa és koncentrációja:…

2.2.1.13.2. A reagens szokásos üzemi hőmérséklet-tartománya:…

2.2.1.13.3. Nemzetközi szabvány (ha van):…

2.2.1.14. NOX-érzékelő: van/nincs (1)

2.2.2. Oxigénérzékelő: van/nincs (1)

2.2.2.1. Gyártmány(ok):…

2.2.2.2. Típus:…

2.2.2.3. Hely:…

2.2.3. Légbefúvás: van/nincs (1)

2.2.3.1. Típus (rezgőszelep, levegőszivattyú stb.):…

2.2.4. Kipufogógáz-visszavezetés: van/nincs (1)

2.2.4.1. Jellemzők (hűtött/nem hűtött, magas/alacsony nyomás stb.):…

2.2.5. Részecskecsapda: van/nincs (1)

2.2.5.1. A részecskecsapda mérete és térfogata:…

2.2.5.2. A részecskecsapda típusa és kialakítása:…

2.2.5.3. Elhelyezés (helye és a legnagyobb/legkisebb távolsága a motortól):…

2.2.5.4. A regenerálás módja vagy rendszere, leírás, illetve rajz:…

2.2.5.5. Szokásos üzemi hőmérséklet- (K) és nyomástartomány (kPa):…

2.2.6. Egyéb rendszerek: vannak/nincsenek (1)

2.2.6.1. Leírás és működés:…

3. Tüzelőanyag-ellátás

3.1. Tápszivattyú

Nyomás (2), illetve jelleggörbe: …kPa

3.2. Befecskendező rendszer

3.2.1. Szivattyú

3.2.1.1. Gyártmány(ok):…

3.2.1.2. Típus(ok):…

3.2.1.3. A szivattyú teljesítménye: …mm3 löketenként (2), illetve munkaütemenként …min–1 fordulatszámon teljes befecskendezésnél, illetve a jelleggörbével ábrázolva.

Mérési módszer: motoron/szivattyúpróbapadon (1)

3.2.1.4. Előbefecskendezés:

3.2.1.4.1. Előbefecskendezési jelleggörbe (2):…

3.2.1.4.2. Vezérlés (2):…

3.2.2. Befecskendező csövek

3.2.2.1. Hossz: …mm

3.2.2.2. Belső átmérő: …mm

3.2.3. Befecskendező(k)

3.2.3.1. Gyártmány(ok):…

3.2.3.2. Típus(ok):…

3.2.3.3. Kezdeti nyomás (2) vagy jelleggörbe: …kPa

3.2.4. Fordulatszám-szabályozó

3.2.4.1. Gyártmány(ok):…

3.2.4.2. Típus(ok):…

3.2.4.3. Az a fordulatszám, amelynél teljes terhelés mellett a leszabályozás megkezdődik (2): …min–1

3.2.4.4. Terhelés nélküli legnagyobb fordulatszám (2): …min–1

3.2.4.5. Üresjárati fordulatszám (2): …min–1

3.3. Hidegindító rendszer:

3.3.1. Gyártmány(ok):…

3.3.2. Típus(ok):…

3.3.3. Leírás…

4. Fenntartva

5. Szelepvezérlés

5.1. A legnagyobb szelepnyitás és a nyitási és zárási szögek a holtponthoz képest, illetve ezzel egyenértékű adatok:…

5.2. Referencia- és/vagy beállítási tartományok (1)

5.3. Változtatható szelepvezérlő rendszer (ha alkalmazható, és ahol szívó- és/vagy kipufogószelep van) (1)

5.3.1. Típus: folytonos vagy kétállásos (1)

5.3.2. Bütyökállítási szög:…

6. Fenntartva

7. Fenntartva

(1) A nem kívánt rész törlendő.

(2) Adja meg a tűrést.

1B. MELLÉKLET

A MOTORCSALÁD JELLEMZŐI ÉS AZ ALAPMOTOR KIVÁLASZTÁSA

1. A MOTORCSALÁDOT MEGHATÁROZÓ PARAMÉTEREK

1.1. Általános előírások

Egy motorcsaládot a tervezési paraméterek jellemeznek. Ezeknek közöseknek kell lenniük a motorcsalád minden motorjára. A motor gyártója határozhatja meg, hogy melyik motor tartozik a motorcsaládba, mindaddig, amíg a motorcsaládba tartozásnak az 1.3. szakaszban felsorolt kritériumai teljesülnek. A motorcsaládot a típusjóváhagyó hatóság hagyja jóvá. A gyártónak meg kell adnia a típusjóváhagyó hatóság számára a motorcsaládba tartozó motorok kibocsátásaira vonatkozó információkat.

1.2. Különleges esetek

1.2.1. Kölcsönhatás az egyes paraméterek között

Néhány esetben a paraméterek kölcsönhatásba léphetnek egymással, ami hatással lehet a kibocsátásokra is. Ezeket a kölcsönhatásokat figyelembe kell venni annak érdekében, hogy egy motorcsaládba csak hasonló kipufogógáz-kibocsátási jellemzőkkel rendelkező motorok kerüljenek. Az ilyen eseteket a gyártónak meg kell határoznia, és tájékoztatnia kell róluk a típusjóváhagyó hatóságot. Ezeket azután figyelembe kell venni új motorcsalád kialakítási kritériumaként.

1.2.2. A kibocsátásokra jelentős hatást gyakoroló berendezések vagy funkciók

Az 1.3. szakaszban nem szereplő, a kibocsátásra jelentős hatást gyakorló berendezéseket vagy funkciókat a gyártónak meg kell határoznia a helyes műszaki gyakorlat alapján, és ezekről tájékoztatnia kell a típusjóváhagyó hatóságot. Ezeket azután figyelembe kell venni új motorcsalád kialakítási kritériumaként.

1.2.3. További kritériumok

Az 1.3. szakaszban felsorolt paraméterek mellett a gyártó további kritériumokat is bevezethet korlátozottabb méretű motorcsaládok meghatározása céljából. Ezek a paraméterek nem feltétlenül befolyásolják a kibocsátásokat.

1.3. A motorcsaládot meghatározó paraméterek

1.3.1. Munkaciklus:

a)	kétütemű ciklus;

b)	négyütemű ciklus;

c)	forgómotor;

egyebek.

1.3.2. A hengerek elrendezése

1.3.2.1. A hengerek elhelyezkedése a motorblokkban:

soros;

radiális;

d)	más (F, W stb.)

1.3.2.2. A hengerek relatív elhelyezkedése

Az ugyanolyan motorblokkal rendelkező motorok akkor tartozhatnak egy családba, ha a furatközpontok távolságai megegyeznek.

1.3.3. Fő hűtőközeg:

levegő;

víz;

olaj;

1.3.4. Az egyes hengerek lökettérfogata

A hengerenként legalább 0,75 dm3 lökettérfogatú motorok esetében a motorcsaládon belüli legnagyobb lökettérfogat 85 és 100 %-a között.

A hengerenként 0,75 dm3-nél kisebb lökettérfogatú motorok esetében a motorcsaládon belüli legnagyobb lökettérfogat 70 és 100 %-a között.

1.3.5. Levegőbeszívás módja:

a)	feltöltés nélküli;

b)	feltöltéses;

c)	feltöltéses, töltőlevegő-hűtéssel.

1.3.6. Az égéstér típusa/kialakítása:

nyitott;

osztott;

c)	más típusú.

1.3.7. Szelepek és nyílások:

a)	elrendezés;

b)	szelepek száma hengerenként.

1.3.8. A tüzelőanyag-adagolás típusa

a)	szivattyú és (nagy nyomású) vezeték, valamint befecskendező;

b)	beépített vagy elosztó szivattyú;

c)	befecskendező egység;

d)	közös nyomócső.

1.3.9. Egyéb berendezések:

a)	kipufogógáz-visszavezetés (EGR);

b)	vízbefecskendezés;

c)	légbefúvás;

egyebek.

1.3.10. Elektronikus vezérlési stratégia

A motorcsaládot illetően meghatározó paraméter, hogy van-e a motorhoz elektronikus vezérlőegység.

Elektronikus vezérlésű motorok esetében a gyártónak be kell nyújtania azokat a műszaki információkat, amelyek ismertetik az egy családba tartozó motorok csoportosítását, vagyis azokat az indokokat, amelyek alapján ezek a motorok várhatóan azonos kibocsátási előírásokat teljesítenek.

Az elektronikus fordulatszám-szabályozás miatt nem kell az adott motort a mechanikus fordulatszám-szabályozásútól eltérő családba tartozónak tekinteni Az elektronikus meghajtású motorokat csak a tüzelőanyag-befecskendezés, pl. a vezérlés, a nyomás, a befecskendezési mennyiségszabályozás stb. tekintetében kell elkülöníteni a mechanikus meghajtásúaktól.

1.3.11. Kipufogógáz-utókezelő rendszerek

A következő berendezések funkciója és kombinációi az egy motorcsaládba tartozás kritériumaiként tekintendők:

a)	oxidációs katalizátor;

b)	NOx-mentesítő rendszer az NOx szelektív csökkentésével (redukálószer hozzáadása);

c)	egyéb NOx-mentesítő rendszerek;

d)	részecskecsapda passzív regenerálással;

e)	részecskecsapda aktív regenerálással;

f)	egyéb részecskecsapdák;

g)	egyéb rendszerek.

Ha egy motor utókezelő rendszer nélkül kapott tanúsítványt – függetlenül attól, hogy alapmotorként vagy egy motorcsalád tagjaként –, akkor ez a motor, ha felszerelik oxidációs katalizátorral (nem részecskecsapdával), tartozhat ugyanabba a motorcsaládba, amennyiben a használt tüzelőanyag jellemzői változatlanok maradnak.

Ha a motorhoz használandó tüzelőanyagnak különleges jellemzőkkel kell rendelkeznie (például a részecskecsapdák miatt különleges adalékanyagokat kell adni a tüzelőanyaghoz a regenerálás biztosítása céljából), akkor a gyártó által megadott műszaki információk alapján kell eldönteni, hogy a motor ugyanabba a motorcsaládba tartozhat-e. Ezeknek az információknak igazolniuk kell, hogy az utókezelővel felszerelt motor várható kibocsátása ugyanazoknak a határértékeknek felel meg, mint az utókezelő nélküli motoré.

Ha egy motor utókezelő rendszerrel kapott tanúsítványt – függetlenül attól, hogy alapmotorként vagy egy motorcsalád tagjaként –, úgy, hogy az alapmotor ugyanolyan utókezelő rendszerrel volt felszerelve, akkor ez a motor utókezelő rendszer nélkül nem kerülhet ugyanabba a motorcsaládba.

2. AZ ALAPMOTOR KIVÁLASZTÁSA

2.1.

A motorcsaládból az alapmotor kiválasztásának elsődleges kritériuma, hogy melyik motor esetében a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a gyártó által megadott legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszámon. Ha több motor is megfelel ennek az elsődleges kritériumnak, akkor az alapmotor kiválasztásának másodlagos kritériuma a legnagyobb löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a névleges fordulatszámon. Bizonyos esetekben a jóváhagyó hatóság úgy ítélheti meg, hogy a motorcsalád legrosszabb károsanyag-kibocsátását egy másik motor vizsgálata jellemezheti a legjobban. Így a jóváhagyó hatóság egy második motort is kiválaszthat a vizsgálathoz olyan tulajdonságok alapján, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a család motorjai közül ennek lehet a legnagyobb a szennyezőanyag-kibocsátása.

2.2.	Ha a motorcsaládba tartozó motorok olyan más változó tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyekről feltételezhető, hogy hatással vannak a kipufogógáz-kibocsátásra, ezeket a tulajdonságokat is meg kell határozni és figyelembe kell venni az alapmotor kiválasztásánál.

2. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

(legnagyobb formátum: A4 (210 x 297 mm))

1. függelék

A kompressziós gyújtású motorokra vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyv

Vizsgálati eredmények (1)

A vizsgált motorra vonatkozó információk

A motor típusa: …

Motorazonosító szám: …

1. A vizsgálat végrehajtására vonatkozó információk:

1.1. A vizsgálathoz használt referencia-tüzelőanyag

1.1.1. Cetánszám: …

1.1.2. Kéntartalom: …

1.1.3. Sűrűség: …

1.2. Kenőanyag

1.2.1. Gyártmány(ok): …

1.2.2. Típus(ok): …

(ha a kenőanyag és a tüzelőanyag keverve van, meg kell adni az olaj százalékos arányát)

1.3. A motor által hajtott berendezés (ha van ilyen)

1.3.1. Felsorolás és azonosító adatok: …

1.3.2. A jelzett motorfordulatszámokon felvett teljesítmény (a gyártó által meghatározottak szerint):

	A motor által meghajtott berendezés által különböző fordulatszámokon felvett összes teljesítmény (2) (3), a 7. melléklet figyelembevételével
Berendezés	Közbenső fordulatszám (adott esetben)	A legnagyobb teljesítményhez tartozó fordulatszám (ha eltér a névleges értéktől)	Névleges fordulatszám (4)




Összesen:

1.4. A motor teljesítménye

1.4.1. A motor fordulatszáma

Üresjárat: …min–1

Közbenső fordulatszám: …min–1

Legnagyobb teljesítmény: …min–1

Névleges (5): … min–1

1.4.2. Motorteljesítmény (6)

	A teljesítmény beállítása (kW) különböző motorfordulatszámok mellett
Feltétel	Közbenső fordulatszám (adott esetben)	A legnagyobb teljesítményhez tartozó fordulatszám (ha eltér a névleges értéktől)	Névleges fordulatszám (7)
A megadott vizsgálati fordulatszámon mért legnagyobb teljesítmény (kW) (a)
A motor által meghajtott berendezés által felvett összes teljesítmény e függelék 1.3.2. szakasza szerint, figyelembe véve a 7. mellékletet (kW) (b)
A motor hasznos teljesítménye a 2.1.49. szakasz szerint (kW) (c)

2. Az NRSC-vizsgálat végrehajtására vonatkozó információk:

2.1. A fékpad beállítása (kW)

	A fékpad beállítása (kW) különböző motorfordulatszámokon
Százalékos terhelés	Közbenső fordulatszám (adott esetben)	Névleges fordulatszám (7)
10 (adott esetben)
25 (adott esetben)
50
75
100

2.2. A motor/alapmotor kibocsátási eredményei (8)

Romlási tényező (DF): számításon alapuló/rögzített (8)

Az alábbi táblázatban adja meg a romlási tényezők értékét és a kibocsátási eredményeket (7):

NRSC-vizsgálat
DF mult/add (8)	CO	HC	NOx	PM
DF mult/add (8)
Kibocsátás	CO (g/kWh)	HC (g/kWh)	NOx (g/kWh)	PM (g/kWh)	CO2 (g/kWh)
Vizsgálati eredmény
Végleges vizsgálati eredmény romlási tényezővel

Kiegészítő vizsgálati pontok az ellenőrzési tartományban (adott esetben)
Kibocsátás a vizsgálati ponton	A motor fordulatszáma	Terhelés (%)	CO (g/kWh)	HC (g/kWh)	NOx (g/kWh)	PM (g/kWh)
1. vizsgálati eredmény
2. vizsgálati eredmény
3. vizsgálati eredmény

2.3. Az NRSC-vizsgálat során használt mintavevő rendszer:

2.3.1. Gáznemű kibocsátások (9): …

2.3.2. PM (9): …

2.3.2.1. Módszer (8): egy/több szűrő

3. Az NRTC-vizsgálat végrehajtására vonatkozó információk (adott esetben) (10):

3.1. A motor/alapmotor (8) kibocsátási eredményei

Romlási tényező (DF): számításon alapuló/rögzített (8)

Az alábbi táblázatban adja meg a romlási tényezők értékét és a kibocsátási eredményeket (9):

A Q és R teljesítménysávba tartozó motorok esetében meg kell adni a regenerálásra vonatkozó adatokat.

NRTC-vizsgálat
DF mult/add (8)	CO	HC	NOx		PM
DF mult/add (8)
Kibocsátások	CO (g/kWh)	HC (g/kWh)	NOx (g/kWh)	HC+NOx (g/kWh)	PM (g/kWh)
Hidegindítás
Kibocsátások	CO (g/kWh)	HC (g/kWh)	NOx (g/kWh)	HC+NOx (g/kWh)	PM (g/kWh)	CO2 (g/kWh)
Melegindítás regenerálás nélkül
Melegindítás regenerálással (8)
k r,u (mult/add) (8) k r,d (mult/add) (8)
Súlyozott vizsgálati eredmény
Végleges vizsgálati eredmény romlási tényezővel

Ciklusmunka regenerálás nélküli melegindítás esetén kWh

3.2. Az NRTC-vizsgálat során használt mintavevő rendszer:

Gáznemű kibocsátások (9): …

PM (9): …

Módszer (8): egy/több szűrő

(1) Több alapmotor esetén a következő adatokat mindegyikre meg kell adni.

(2) A nem kívánt rész törlendő.

(3) Nem haladhatja meg a vizsgálat alatt mért teljesítmény 10 százalékát.

(4) A normált fordulatszámérték 100 %-ának megfelelő motorfordulatszámhoz tartozó értékeket kell beírni, ha az NRSC-vizsgálat ezen a fordulatszámon történik.

(5) A normált fordulatszámérték 100 %-ának megfelelő motorfordulatszámot kell beírni, ha az NRSC-vizsgálat ezen a fordulatszámon történik.

(6) A 2.1.49. szakasz szerint mért, korrekció nélküli teljesítmény.

(7) A normált fordulatszámérték 100 %-ának megfelelő motorfordulatszámhoz tartozó értékeket kell beírni helyette, ha az NRSC-vizsgálat ezen a fordulatszámon történik.

(8) A nem kívánt rész törlendő.

(9) A 4A. mellékletben vagy adott esetben a 4. függelékben vagy a 4B. melléklet 9. szakaszában meghatározott, alkalmazott rendszer ábrájának számát kell megadni.

(10) Több alapmotor esetében minden motor adatait meg kell adni.

3. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSE

A. minta

(Lásd ezen előírás 4.4. szakaszát)

a = legalább 8 mm

A motoron elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott motortípust (az F teljesítménysávnak megfelelő szinten változó fordulatszámú motorként, amint azt az „A” betű jelzi) a 96. sz. előírás szerint hagyták jóvá Hollandiában (E4) a 031857 számon. A jóváhagyási szám első két számjegye azt jelzi, hogy a 96. sz. előírás a jóváhagyás idején már módosított formájában volt hatályban (tartalmazta a 03. módosítássorozatot).

B. minta

(Lásd ezen előírás 4.5. szakaszát)

a = legalább 8 mm

A motoron elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott motortípust (az F teljesítménysávnak megfelelő szinten változó fordulatszámú motorként, amint azt az „A” betű jelzi) a 96. sz. és a 120. sz. előírás szerint hagyták jóvá Hollandiában (E4). A jóváhagyási szám első két számjegye azt jelzi, hogy a 96. sz. előírás a jóváhagyás idején már módosított formájában volt hatályban (tartalmazta a 03. módosítássorozatot), a 120. sz. előírás pedig eredeti formájában volt hatályban.

4A. MELLÉKLET

A GÁZNEMŰ ÉS SZILÁRD SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁS MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZERE

1. BEVEZETÉS

1.1. E melléklet a vizsgált motor által kibocsátott gáznemű és szilárd szennyező anyagok mennyiségének meghatározására szolgáló módszert írja le.

A következő vizsgálati ciklusok alkalmazandók:

A berendezés specifikációjának megfelelő NRSC (nem közúti állandósult állapotú ciklus), amelyet a szén-monoxidnak, a szénhidrogéneknek, a nitrogén-oxidoknak és a részecskéknek az ezen előírás 1.1., 1.2., illetve 1.3. szakaszában leírt motorok általi kibocsátásának méréséhez kell használni, minden teljesítménysáv esetében, a berendezés specifikációjának megfelelő NRTC (nem közúti átmeneti állapotú (tranziens) ciklus), amelyet a szén-monoxidnak, a szénhidrogéneknek, a nitrogén-oxidoknak és a részecskéknek az ezen előírás 1.1. és 1.2. szakaszában leírt motorok általi kibocsátásának méréséhez kell használni, az L teljesítménysáv és az afölötti teljesítménysávok esetében.

A vizsgálatra átadott motor által kibocsátott gáznemű és szilárd szennyező anyagok mennyiségét a 4A. melléklet 4. függelékében leírt módszerekkel kell mérni.

Más rendszerek vagy gázelemző készülékek is elfogadhatók, ha azok a következő referenciarendszerek eredményeivel egyenértékű eredményeket adnak:

a)	a hígítatlan kipufogógázban a gáznemű szennyező anyagok mérésére a 4A. melléklet 4. függelékének 2. ábráján látható rendszer;

b)	teljes áramú hígítórendszer hígított kipufogógázában a gáznemű szennyező anyagok mérésére a 4A. melléklet 4. függelékének 3. ábráján látható rendszer;

c)	a részecskekibocsátás mérésére a teljes áramú hígítórendszer, amely minden üzemmódban külön szűrővel működik, és a 4A. melléklet 4. függelékének 13. ábráján látható

A rendszerek egyenértékűségének megállapítását a szóban forgó rendszer és a fenti referencia-rendszer(ek) közötti, hét (vagy több) mintapárral végzett korrelációs vizsgálatra kell alapozni.

Az egyenértékűség feltétele a súlyozott ciklusonkénti szennyezőanyag-kibocsátás átlagértékeinek ±5 %-on belüli megegyezése. Ehhez a 4A. melléklet 3.6.1. szakaszában leírt ciklust kell használni.

Ahhoz, hogy az előírásba új rendszert lehessen felvenni, az egyenértékűség megállapítását az ISO 5725 szabványban leírt megismételhetőségi és reprodukálhatósági számításra kell alapozni.

1.2. A vizsgálatot próbapadra szerelt és motorfékpaddal összekapcsolt motoron kell elvégezni.

1.3. Mérési alapelv:

A motor mérendő kipufogógáz-kibocsátása a gáznemű összetevőket (szén-monoxid, összes szénhidrogén és nitrogén-oxid) és a részecskéket foglalja magában. A szén-dioxidot emellett gyakran használják indikátorgázként a részleges vagy teljes áramú hígítórendszerek hígítási arányának meghatározására. A helyes műszaki gyakorlat szerint ajánlatos a szén-dioxid általános mérése a próbajáratás alatti mérési problémák felderítésére.

1.3.1. NRSC-vizsgálat:

Az üzemeltetési körülmények előre meghatározott sorozata alatt, felmelegített motorral, a fenti kipufogógáz-kibocsátási mennyiségeket a hígítatlan kipufogógázból vett minta segítségével folyamatosan kell vizsgálni. A vizsgálati ciklus számos fordulatszám- és nyomaték- (terhelési) üzemállapotból áll, amelyek lefedik a dízelmotorok jellemző üzemi tartományát. Valamennyi üzemállapot során meg kell határozni minden egyes gáznemű szennyező anyag koncentrációját, a kipufogógáz-áramot és a kimenő teljesítményt is, és a mért értékeket súlyozni kell (vagy a súlyozó tényezők vagy a mintavételi idő alapján. A részecskemintát kondicionált külső levegővel fel kell hígítani. A teljes vizsgálati eljárás során egy mintát kell venni, és megfelelő szűrőkön el kell különíteni.

Alternatív megoldásként különálló vizsgálati ciklusok esetén külön szűrökön is lehet mintát venni, minden egyes üzemállapot esetén egyet, és a ciklustól függően súlyozott eredményeket számítással kell meghatározni.

Minden egyes szennyező anyag kilowattóránként kibocsátott, grammban kifejezett mennyiségét az e melléklet 3. függelékében leírtak szerint kell kiszámítani.

1.3.2. NRTC-vizsgálat:

Az előírt átmeneti vizsgálati ciklust, amely kifejezetten a nem közúti gépekbe épített dízelmotorok üzemeltetési körülményein alapul, kétszer kell elvégezni:

a)	először (hidegindítás), miután a motor elérte a szobahőmérsékletet, a motorhűtő közeg és az olaj, az utókezelő rendszerek és minden motorvezérlő segédberendezés hőmérséklete pedig 20 és 30 °C között stabilizálódott;

b)	másodszor (melegindítás) egy húszperces melegen tartás után, amelyet közvetlenül a hidegindítási ciklus befejezése után kell kezdeni.

E vizsgálatsorozat során a fenti szennyező anyagokat kell vizsgálni. A vizsgálatsorozat a motor természetes lehűlését vagy kényszerhűtését követő hidegindítási ciklusból, melegen tartásból és egy melegindításból áll, és az összetett kibocsátás kiszámítására szolgál. A motorfékpadtól kapott tényleges nyomaték- és fordulatszámjeleket használva integrálni kell a teljesítményt a ciklus idejének figyelembevételével, ami a motornak a ciklus alatt végzett munkáját adja. A gáznemű összetevők koncentrációját a ciklus során a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni: vagy a hígítatlan kipufogógázban a gázelemző készüléktől kapott jel integrálásával e melléklet 3. függeléke szerint, vagy a CVS teljes áramú hígítórendszer hígított kipufogógázában mért koncentráció integrálásával, vagy e melléklet 3. függeléke szerinti zsákos mintavétellel. A részecskék méréséhez a hígított kipufogógázból kell arányos mintát venni egy speciális szűrővel, akár részáramú, akár teljes áramú hígítás mellett. A szennyező anyagok kibocsátott tömegének kiszámításához meg kell határozni – a használt módszertől függően – a hígított vagy hígítatlan kipufogógáz-áramot a ciklus során. Mivel az egyes szennyező anyagok mennyiségét kilowattóránként kibocsátott grammban kell kifejezni, a kibocsátott tömegértékeket a motor munkavégzéséhez kell viszonyítani.

A szennyezőanyag-kibocsátásokat (g/kWh) mind a hideg-, mind a melegindítási ciklusok során meg kell mérni. Az összetett súlyozott kibocsátások kiszámításában a hidegindításos eredményeket 10 %-os, a melegindításos eredményeket 90 %-os súllyal kell figyelembe venni. A súlyozott összetett eredményeknek meg kell felelniük a határértékeknek.

1.4. A vizsgálati paraméterek jelölései

Jelölés	Mértékegység	Fogalom
Ap	m2	az izokinetikus mintavevő szonda keresztmetszeti területe
AT	m2	a kipufogócső keresztmetszeti területe
aver		súlyozott átlagos értékek:
	m3/h	térfogatáram;
	kg/h	tömegáram;
	g/kWh	fajlagos kibocsátás.
α	—	tüzelőanyag hidrogén-szén aránya
C1	—	C1-egyenértékű szénhidrogén
conc	ppm Vol %	koncentráció (az összetevőt jelölő indexszel)
concc	ppm Vol %	háttérkorrekciós koncentráció
concd	ppm Vol %	a hígítólevegő koncentrációja
DF	—	hígítási tényező
fa	—	laboratóriumi légköri tényező
FFH	—	a hidrogén-szén arány nedves koncentrációjának a száraz koncentrációkból történő kiszámításához használt tüzelőanyag-specifikus tényező
GAIRW	kg/h	a beszívott levegő tömegárama nedves alapon
GAIRD	kg/h	a beszívott levegő tömegárama száraz alapon
GDILW	kg/h	a hígítólevegő tömegárama nedves alapon
GEDFW	kg/h	az egyenértékű hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon
GEXHW	kg/h	a kipufogógáz tömegárama nedves alapon
GFUEL	kg/h	tüzelőanyag tömegárama
GTOTW	kg/h	hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon
HREF	g/kg	az abszolút páratartalom referenciaértéke (10,71 g/kg) az NOx és a részecskék páratartalom-korrekciós tényezőinek kiszámításához
Ha	g/kg	a beszívott levegő abszolút páratartalma
Hd	g/kg	a hígítólevegő abszolút páratartalma
i	—	egyedi üzemmódot jelölő alsó index
KH	—	az NOx páratartalom-korrekciós tényezője
Kp	—	a részecskék páratartalom-korrekciós tényezője
KW,a	—	a beszívott levegő száraz-nedves korrekciós tényezője
KW,d	—	a hígítólevegő száraz-nedves korrekciós tényezője
KW,e	—	a hígított kipufogógáz száraz-nedves korrekciós tényezője
KW,r	—	a hígítatlan kipufogógáz száraz-nedves korrekciós tényezője
L	%	a vizsgálati fordulatszámon mért nyomaték százalékos aránya a legnagyobb nyomatékhoz képest
mass	g/h	a kibocsátási tömegáramot jelző alsó index
MDIL	kg	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígítólevegő-minta tömege
MSAM	kg	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígított kipufogógáz-minta tömege
Md	mg	a hígítólevegőből összegyűjtött részecskeminta tömege
Mf	mg	az összegyűjtött részecskeminta tömege
pa	kPa	a motor beszívott levegőjének telített gőznyomása (ISO 3046 psy = PSY vizsgálati környezet)
pB	kPa	teljes légköri nyomás (ISO 3046: Px = PX helyszíni környezeti teljes nyomás; Py = PY vizsgálati környezeti teljes nyomás).
pd	kPa	a hígítólevegő telített gőznyomása
ps	kPa	száraz légköri nyomás
P	kW	korrigálatlan fékpadi teljesítmény
PAE	kW	a vizsgálat során felszerelt, ezen előírás 2.1.49. szakasza által szükségessé nem tett segédberendezések által felvett összes bejelentett teljesítmény
PM	kW	a vizsgálati fordulatszámon a vizsgálati feltételek mellett mért legnagyobb teljesítmény (lásd 1A. melléklet)
Pm	kW	a különböző vizsgálati üzemmódokban mért teljesítmény
q	—	hígítási arány
r	—	az izokinetikus szonda és a kipufogócső keresztmetszeti területének aránya
Ra	%	a beszívott levegő relatív páratartalma
Rd	%	a hígítólevegő relatív páratartalma
Rf	—	az FID (lángionizációs detektor) választényezője
S	kW	a fékpad beállítása
Ta	K	a beszívott levegő abszolút hőmérséklete
TDd	K	abszolút harmatponti hőmérséklet
TSC	K	a töltőlevegő-hűtőn átjutott levegő hőmérséklete
Tref	K	referencia-hőmérséklet (égési levegő, 298K (25 °C))
TSCRef	K	a töltőlevegő-hűtőn átjutott levegő referencia-hőmérséklete
VAIRD	m3/h	a beszívott levegő térfogatárama száraz alapon
VAIRW	m3/h	a beszívott levegő térfogatárama nedves alapon
VDIL	m3	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígítólevegő-minta térfogata
VDILW	m3/h	a hígítólevegő térfogatárama nedves alapon
VEDFW	m3/h	az egyenértékű hígított kipufogógáz térfogatárama nedves alapon
VEXHD	m3/h	a kipufogógáz térfogatárama száraz alapon
VEXHW	m3/h	a kipufogógáz térfogatárama nedves alapon
VSAM	m3	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló minta térfogata
VTOTW	m3/h	a hígított kipufogógáz térfogatárama nedves alapon
WF	—	súlyozó tényező
WFE	—	tényleges súlyozó tényező

2. VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

2.1. Általános követelmények

Minden térfogatot és térfogatáramot 273 K (0 °C) hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra kell vonatkoztatni.

2.2. A motor vizsgálati feltételei

2.2.1. Meg kell mérni a motor által beszívott levegő Kelvinben kifejezett Ta abszolút hőmérsékletét és a kPa-ban kifejezett ps száraz légköri nyomást, és meg kell határozni az fa paramétert az alábbi előírások szerint:

Feltöltés nélküli és mechanikus feltöltésű motorok:

Formula

Turbófeltöltős motor levegő-visszahűtéssel vagy anélkül:

Formula

2.2.2. A vizsgálat érvényessége

A vizsgálat akkor tekinthető érvényesnek, ha fa-ra igaz, hogy:

0,96 ≤ fa ≤ 1,06

2.2.3. Töltőlevegő-hűtéses motorok

A töltőlevegő hőmérsékletét fel kell jegyezni, és annak a megadott névleges fordulatszám és teljes terhelés mellett a gyártó által meghatározott legnagyobb töltőlevegő-hőmérséklethez képest ± 5 K-en belül kell lennie. A hűtőközeg hőmérsékletének legalább 293 K-nek (20 °C) kell lennie.

Ha a vizsgálólaboratórium rendszerét vagy külső feltöltőt használnak, a töltőlevegő hőmérsékletét úgy kell beállítani, hogy az a megadott legnagyobb teljesítmény és teljes terhelés mellett a gyártó által meghatározott legnagyobb töltőlevegő-hőmérséklethez képest ± 5 K-en belül legyen. A töltőlevegő-hűtő hűtőközegének hőmérsékletét és annak áramlási sebességét a fenti beállítási értékhez képest a teljes vizsgálat ciklus során nem szabad megváltoztatni. A töltőlevegő-hűtő térfogatának a helyes műszaki gyakorlaton és a jellemző jármű-gép alkalmazásokon kell alapulnia.

A töltőlevegő-hűtő beállítása a SAE J 1937 1995 januárjában kiadott változatával összhangban is elvégezhető.

2.3. A motor levegőszívó rendszere

A vizsgálati motort olyan levegőszívó rendszerrel kell ellátni, amelynek áramlási ellenállása ± 300 Pa-n belül akkora, mint a gyártó által egy tiszta levegőszűrőre megadott felső határérték, a motornak a gyártó szerint a legnagyobb levegőáramot eredményező üzemállapotai mellett. Az ellenállást a névleges fordulatszámon, teljes terhelésnél kell beállítani. A vizsgálólaboratórium rendszere használható, amennyiben a motor tényleges üzemállapotait reprodukálja.

2.4. A motor kipufogórendszere

A vizsgálati motort kipufogórendszerrel kell ellátni, amely ± 650 Pa-n belül akkora ellennyomást eredményez, mint a gyártó által megadott felső határérték, a legnagyobb névleges teljesítményt adó üzemállapotokban.

Amennyiben a motor kipufogógáz-utókezelő rendszerrel van felszerelve, a kipufogócső átmérőjének a tényleges üzemelés során alkalmazottal azonosnak kell lennie legalább 4 csőátmérőnyi távolságban az előtt a pont előtt, ahol az utókezelő berendezést tartalmazó rész bővülési szakasza kezdődik. A kipufogógáz-utókezelő távolságának a kipufogócsonk csatlakozó karimájától, illetve a turbótöltő kilépésétől azonosnak kell lennie a gépekben alkalmazott konfigurációéval, vagy a gyártó által a távolságokra vonatkozóan megadott előírásoknak kell megfelelnie. A kipufogórendszer ellennyomásának vagy fojtásának szintén a fenti a kritériumoknak kell megfelelnie; a szeleppel történő beállítás megengedett. Az utókezelő házát a mérés nélküli menetekhez és a motor jelleggörbéjének felvételéhez ki lehet szerelni és helyettesíteni lehet egy hasonló házzal, amelyben inaktív katalizátortartó van.

2.5. Hűtőrendszer

A gyártónak elő kell írnia, hogy a motorhűtő rendszer teljesítménye elég nagy legyen ahhoz, hogy fenn tudja tartani a szokásos üzemi hőmérsékleteket.

2.6. Kenőolaj

A vizsgálat során használt kenőolaj műszaki adatait fel kell jegyezni, és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez.

2.7. Vizsgálati tüzelőanyag

A 6. mellékletben az egyes teljesítménysávok vonatkozásában megadott referencia-tüzelőanyagokat kell használni:

6. melléklet, 1. táblázat: D–G teljesítménysávok

6. melléklet, 2. táblázat: H–K teljesítménysávok

6. melléklet, 3. táblázat: L–P teljesítménysávok

A 6. melléklet 1. táblázatában megadott referencia-tüzelőanyagot a H–K teljesítménysávok esetében is lehet alkalmazni.

A vizsgálathoz használt referencia-tüzelőanyag cetánszámát és kéntartalmát fel kell jegyezni a 2. melléklet 1. függelékének 1.1. szakaszában.

A tüzelőanyag hőmérsékletének a befecskendezőszivattyúnál 306–316 K (33–43°C) között kell lennie.

3. A VIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSA (NRSC-VIZSGÁLAT)

3.1. A fékpadbeállítások meghatározása

A 120. sz. előírás szerint a fajlagos szennyezőanyag-kibocsátások mérésének alapja a korrigálatlan fékteljesítmény.

A vizsgálathoz a motor működtetéséhez szükséges segédberendezéseket a 7. melléklet követelményei szerint kell beépíteni.

Amennyiben a segédberendezéseket nem távolították el, a vizsgálati fordulatszámokon általuk elnyelt teljesítményt a motorfékpad-beállítások kiszámítása érdekében meg kell határozni, kivéve az olyan motorokat, ahol az ilyen segédberendezések a motor elválaszthatatlan részét képezik (pl. a levegőhűtésű motorok hűtőventillátorai).

A levegőszívó vezeték áramlási ellenállásának és a kipufogócső ellennyomásának beállításait a 2.3. és 2.4. szakasszal összhangban a gyártó által megadott felső határértékekhez kell beállítani.

A meghatározott vizsgálati fordulatszámokon elért legnagyobb nyomatékértéket kísérleti úton kell megállapítani annak érdekében, hogy kiszámítsák az előírt vizsgálati üzemmódokra vonatkozó nyomatékértékeket. Olyan motorok esetében, amelyeket nem arra terveztek, hogy egy adott fordulatszám-tartomány felett a teljes terhelésinyomaték-görbén működjenek, a vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó legnagyobb nyomatékot a gyártónak kell megadnia.

Az egyes vizsgálati üzemmódokban a motor beállításait a következő képlet alapján kell kiszámítani:

Formula

Ha a hányados

Formula

a PAE értékét a típusjóváhagyást megadó műszaki hatóság ellenőrizheti.

3.2. A mintavevő szűrők előkészítése

Legalább egy órával a vizsgálat megkezdése előtt minden szűrőt (szűrőpárt) egy zárt, de nem tömített petricsészébe, és azzal együtt egy mérőkamrába kell helyezni stabilizáció céljából. A stabilizálási időszak végén minden szűrő(pár) súlyát meg kell mérni, és a tárasúlyt fel kell jegyezni. Ez után a szűrőt (szűrőpárt) zárt petricsészében vagy szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. Ha a szűrő(pár) a mérőkamrából való eltávolítása utáni nyolc órán belül nem kerül felhasználásra, használat előtt ismét le kell mérni.

3.3. A mérőrendszer összeállítása

A műszereket és a mintavevő szondákat az előírt módon kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes áramú hígítórendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.

3.4. A hígítórendszer és a motor indítása

A hígítórendszert és a motort be kell indítani és fel kell melegíteni, amíg a hőmérséklet és a nyomás a teljes terhelés és névleges fordulatszám mellett (3.5.2. szakasz) nem stabilizálódik.

3.5. A hígítási arány beállítása

A részecske-mintavevő rendszert az egyszűrős módszer esetén el kell indítani és a megkerülő ágon kell futtatni (a többszűrős módszer helyett választható). A hígítólevegő háttér-részecskeszintje a hígítólevegő részecskeszűrőn történő áteresztésével állapítható meg. Szűrt hígítólevegő használata esetén egyetlen mérés végezhető bármikor a vizsgálat előtt, alatt vagy után. Ha a hígítólevegő nem szűrt, a mérést a vizsgálat időtartama alatt vett egyetlen mintán kell elvégezni.

A hígítólevegőt úgy kell beállítani, hogy minden üzemmódban 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között legyen a szűrő felületének hőmérséklete. A teljes hígítási aránynak legalább négynek kell lennie.

Megjegyzés: A K vagy annál alacsonyabb teljesítménysávok különálló vizsgálati ciklusai esetében a szűrő hőmérsékletét nem szükséges a 42–52 °C hőmérsékleti tartományban tartani, ehelyett elég a legfeljebb 325 K (52 °C) hőmérsékleti előírás betartása.

A szűrőn áthaladó minta tömegáramát az egyszűrős és többszűrős módszer esetében egyaránt állandó szinten kell tartani, amelynek minden üzemmódban a teljes áramú rendszerek hígított kipufogógáz tömegárama állandó hányadának kell lennie. Ennek a tömegaránynak az üzemmód átlagolt értékét illetően ± 5 %-on belül kell lennie, a megkerülő vezeték nélküli rendszerek esetén minden üzemmód első 10 másodpercének kivételével. Egyszűrős módszert használó, részáramú hígítórendszerek esetében a szűrőn áthaladó tömegáramnak az üzemmód átlagolt értékét illetően ± 5 %-on belül állandónak kell lennie, a megkerülő vezeték nélküli rendszerek esetében minden üzemmód első 10 másodpercének kivételével.

A CO2- vagy NOx-koncentrációszabályozással működő rendszereknél a hígítólevegő CO2- vagy NOx-tartalmát minden vizsgálat elején és végén meg kell mérni. A hígítólevegőben a vizsgálat előtt és után mért CO2- és NOx-háttér-koncentrációk 100 ppm-nél (CO2), illetve 5 ppm-nél (NOx) nagyobb mértékben nem térhetnek el egymástól.

A hígítottkipufogógáz-elemző rendszer használata esetén a megfelelő háttér-koncentrációk meghatározásához a teljes vizsgálatsorozat alatt a hígítólevegőből mintát kell venni egy mintavevő zsákba.

A folyamatos (zsák nélküli) háttér-koncentrációt legalább három ponton, a ciklus elején, végén és megközelítőleg a közepén kell megállapítani, majd az értékeket átlagolni kell. A gyártó kérésére a háttérmérések elhagyhatók.

3.6. A gázelemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készülékeken be kell állítani a nullapontot és a mérési tartományt.

3.7. Vizsgálati ciklus

3.7.1. A gépekre és berendezésekre vonatkozó előírások az 1.1–1.3. szakasz szerint:

3.7.1.1. „A” előírás

Az ezen előírás 1.1. és 1.2. szakaszának hatálya alá tartozó motorok esetében az. 5. melléklet 1.1. szakaszának a) pontjában meghatározott, 8 különálló üzemmódból álló ciklust (1) kell követni a motorfékpad-üzemben a vizsgált motorral.

Ehelyett az 5. melléklet 1.2. szakaszának a) pontjában meghatározott, 9 (átmeneteket is magában foglaló) üzemmódból álló ciklust is alkalmazni lehet. Ebben az esetben a ciklust a 4B. melléklet 7.8.2. szakaszának megfelelően kell elvégezni, a 3.7.2–3.7.6. szakaszokban leírt eljárások követése helyett.

3.7.1.2. „B” előírás

Az ezen előírás 1.3. szakaszának hatályába tartozó motorok esetében az 5. melléklet 1.1. szakaszának b) pontjában meghatározott, 5 különálló üzemmódból álló ciklust (2) kell követni a motorfékpad-üzemben a vizsgált motorral.

Ehelyett az 5. melléklet 1.2. szakaszának b) pontjában meghatározott, 5 (átmeneteket is magában foglaló) üzemmódból álló ciklust is alkalmazni lehet. Ebben az esetben a ciklust a 4B. melléklet 7.8.2. szakaszának megfelelően kell elvégezni, a 3.7.2–3.7.6. szakaszokban leírt eljárások követése helyett.

A terhelés alatt feltüntetett értékek azon névleges alapteljesítményhez tartozó nyomaték százalékos értékei, amellyel a motor a megadott karbantartási időpontok között és a megadott környezeti feltételek mellett, a gyártó által előírtak szerint végzett karbantartások mellett évente korlátlan üzemórában működtethető; a névleges alapteljesítmény változó teljesítménysorozat alatt rendelkezésre álló legnagyobb teljesítményként értendő.

3.7.2. A motor kondicionálása

A motort és a rendszert a legnagyobb fordulatszámon és nyomatéknál kell bemelegíteni a gyártó által javasolt motorparaméterek stabilizálásához.

Megjegyzés: A kondicionálási időszak arra is szolgál, hogy kiküszöbölje a kipufogórendszerben az előző vizsgálat során keletkezett lerakódások hatását. Az egyes vizsgálati pontok között is szükség van stabilizációs időszakra, azért, hogy az egyes pontok egymásra gyakorolt hatása a lehető legkisebb legyen.

3.7.3. Vizsgálati program

A vizsgálati programot el kell indítani. A vizsgálatot a fentebb a vizsgálati ciklusokra vonatkozóan megállapított üzemmód-számok sorrendjében kell elvégezni.

Az adott vizsgálati ciklus minden egyes üzemmódja alatt a kezdeti átmeneti időszak után a meghatározott fordulatszámot a névleges fordulatszám ± 1 %-án vagy a ± 3 min–1 értéken belül kell tartani attól függően, melyik a nagyobb, az üresjárat kivételével, amelynek a gyártó által megadott tűréshatárokon belül kell lennie. A megadott nyomatékot szinten kell tartani, mégpedig úgy, hogy átlagos értéke a mérés időtartama alatt, a vizsgálati fordulatszámon a legnagyobb nyomaték 2 %-án belül legyen.

Minden egyes mérési ponton legalább tíz percig tart a vizsgálat. Ha egy motor vizsgálata során hosszabb mintavételezési időre van szükség ahhoz, hogy a mérőszűrőn elegendő tömegű részecske gyűljön össze, a vizsgálati üzemmód időtartama szükség szerint meghosszabbítható.

Az üzemmód időtartamát fel kell jegyezni és fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.

A gáznemű szennyező anyagok koncentrációértékeit az üzemmód utolsó három percében kell megmérni és rögzíteni.

A részecske-mintavételt és a gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mérését nem szabad megkezdeni addig, amíg a motor el nem érte a gyártó szerint megadott stabil állapotot, és a műveleteket egyszerre kell befejezni.

A tüzelőanyag hőmérsékletét a tüzelőanyag-befecskendező szivattyú bemeneténél kell mérni, vagy a gyártó által meghatározott helyen, és a mérés helyét fel kell jegyezni.

3.7.4. A gázelemző készülék kijelzése

A gázelemző készülékek által szolgáltatott adatokat egy szalagos regisztrálókészülékkel kell feljegyezni, vagy ezzel egyenértékű adatgyűjtő rendszerrel kell mérni, miközben a kipufogógáz minden üzemmódban legalább az utolsó három percen keresztül áramlik át a gázelemző készülékeken. Ha a hígított CO és CO2 méréséhez zsákos mintavételt alkalmaznak (lásd a 4A. melléklet 1. függelékének 1.4.4. szakaszát), a mintát minden üzemmód utolsó három perce alatt kell a zsákba gyűjteni és a zsákban lévő mintát kell elemezni és feljegyezni.

3.7.5. Részecske-mintavétel

A részecske-mintavétel vagy egyszűrős, vagy többszűrős módszerrel történhet (4A. melléklet, 1. függelék, 1.5. szakasz). Mivel a kétféle módszer eredményei némileg eltérhetnek egymástól, az eredményekkel együtt az alkalmazott módszert is fel kell jegyezni.

Az egyszűrős módszer esetén a vizsgálati ciklusban megadott üzemmódonkénti súlyozó tényezőt kell a mintavétel során figyelembe venni, a mintaáram és/vagy a mintavételi idő megfelelő szabályozásával.

A mintavételt az egyes üzemmódokban a lehető legkésőbb kell elvégezni. Az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 20 s-nak kell lennie az egyszűrős és legalább 60 s-nak a többszűrős módszer esetén. Megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszereknél az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 60 s-nak kell lennie mind az egyszűrős, mind a többszűrős módszer esetén.

3.7.6. A motor üzemállapotai

A motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét, a tüzelőanyag-fogyasztást és a levegő- vagy kipufogógáz-áramot minden üzemmódban meg kell mérni, a motorüzem stabilizálódása után.

Ha a kipufogógáz-áram vagy az égési levegő és tüzelőanyag-fogyasztás mérésére nincs mód, az számítható a szén és oxigén egyensúly módszerével is (lásd 4A. melléklet 1. függelékének 1.2.3. szakaszát).

A számításhoz szükséges kiegészítő adatokat fel kell jegyezni (lásd a 4A. melléklet 3. függelékének 1.1. és 1.2. szakaszát).

3.8. A gázelemző készülékek ismételt ellenőrzése

A kibocsátásmérés után egy nullázógázt és ugyanazt a mérésitartomány-kalibrálógázt kell használni az ellenőrzés megismétléséhez. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény közötti eltérés a 2 %-ot nem éri el.

4. A VIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSA (NRTC-VIZSGÁLAT)

4.1. Bevezetés

A nem közúti tranziens ciklust (NRTC) az 5. függelék írja le mint olyan műveletsort, amely az ezen előírás hatálya alá tartozó összes dízelmotorra vonatkozó normált fordulatszám- és nyomatékértékek másodpercenként változó sorozatából áll. A motor vizsgálókamrában elvégzendő vizsgálatát megelőzően a normált értékeket a motor jelleggörbéje alapján át kell számítani a vizsgált motor tényleges értékeire. Ez a művelet a visszaszámítás, az így kialakított vizsgálati ciklus pedig a vizsgált motor vonatkoztatási ciklusa. A fordulatszám és nyomaték ezen referenciaértékeivel le kell futtatni a ciklust a vizsgálókamrában, és fel kell jegyezni a tényleges fordulatszám-, nyomaték- és teljesítményértékeket. A vizsgálati eljárás hitelesítéséhez a vizsgálat befejezése után a fordulatszám, a nyomaték és a teljesítmény referencia-, illetve tényleges értékei között regresszióanalízist kell végezni.

4.1.1. Hatástalanító berendezések vagy irracionális szabályzó/kibocsátáscsökkentő stratégiák alkalmazása tilos.

4.2. A motor jelleggörbéjének felvétele

Az NRTC vizsgálókamrában történő végrehajtásakor a vizsgálati ciklus futtatása előtt a fordulatszám-nyomaték görbe meghatározására a motor jelleggörbéjét le kell képezni.

4.2.1. A jelleggörbe felvételéhez használt fordulatszám-tartomány meghatározása

Ehhez a legkisebb és legnagyobb fordulatszámok az alábbiak:

Legkisebb fordulatszám a jelleggörbe felvételéhez	=	üresjárati fordulatszám
Legnagyobb fordulatszám a jelleggörbe felvételéhez	=	nhi x 1,02 vagy az a fordulatszám, amelynél a teljes terhelési nyomaték nullára esik, attól függően, hogy melyik az alacsonyabb (ahol nhi az a legmagasabb motor-fordulatszámként meghatározott magas fordulatszám, amely mellett a névleges teljesítmény 70 %-a leadásra kerül).

4.2.2. A motor jelleggörbéje

A motort a gyártó ajánlásának és a helyes műszaki gyakorlatnak megfelelően a legnagyobb teljesítményen járatva be kell melegíteni, hogy a motor üzemi paraméterei stabilizálódjanak. Miután a motor működése stabilizálódott, a jelleggörbét a következő eljárásokkal kell felvenni.

4.2.2.1. Tranziens leképezés

a)	a motorról le kell venni a terhelést, és üresjárati fordulatszámon kell járatni;

b)	a motort a befecskendező szivattyú teljes terhelésnek megfelelő állása mellett a jelleggörbe felvételéhez használt legkisebb fordulatszámon kell járatni;

c)	a motor fordulatszámát átlagosan 8 ± 1 min–1/s ütemben növelni kell a jelleggörbe felvételéhez használt legkisebbről a legnagyobb fordulatszámra. A motor fordulatszámát és nyomatékát legalább másodpercenként egy adatpont gyakorisággal kell rögzíteni.

4.2.2.2. Léptetéses leképezés

a)	a motorról le kell venni a terhelést, és üresjárati fordulatszámon kell járatni;

b)	a motort a befecskendező szivattyú teljes terhelésnek megfelelő állása mellett a jelleggörbe felvételéhez használt legkisebb fordulatszámon kell járatni;

a teljes terhelés fenntartása mellett, a legkisebb leképezési fordulatszámot legalább 15 másodpercig fenn kell tartani, és az utolsó 5 másodperc alatti átlagos nyomatékot rögzíteni kell. A legkisebbtől a legnagyobb leképezési fordulatszámig tartó legnagyobb nyomatékgörbét a fordulatszámot legfeljebb 100 ± 20/min–1 lépésekben növelve kell meghatározni. Minden egyes vizsgálati pontot legalább 15 másodpercig meg kell tartani, és az utolsó 5 másodperc alatti átlagos nyomatékot rögzíteni kell.

4.2.3. A jelleggörbe elkészítése

A 4.2.2. szakasz alapján felvett minden adatpontot a pontok közötti lineáris interpolációval össze kell kapcsolni. Az így kapott nyomatékgörbe a jelleggörbe, és ezt kell használni az 5. mellékletben szereplő fékpadprogram normált nyomatékértékeinek a vizsgálati ciklusra vonatkozó tényleges nyomatékértékeire való átszámítására a 4.3.3. szakaszban leírtak szerint.

4.2.4. Alternatív módszerek a jelleggörbe felvételére

Ha a gyártó úgy véli, hogy a jelleggörbe felvételének fenti eljárása nem biztonságos vagy nem kellőképpen jellemző egy adott motorra, más eljárások is használhatók. Ezeknek az alternatív eljárásoknak is el kell érniük a fent leírt eljárásnak azt a célját, hogy a vizsgálati ciklus minden fordulatszámára meg legyen határozva a legnagyobb rendelkezésre álló nyomaték. Az ebben a szakaszban meghatározott leképezési technikáktól való, biztonsági vagy reprezentativitási okokból történő eltéréseket azok használatának megfelelő indoklásával együtt az érintett feleknek jóvá kell hagyniuk. A nyomatékgörbe a fordulatszám-szabályozóval vagy turbófeltöltővel felszerelt motorok esetében semmiképpen nem állítható elő csökkenő motorfordulatszámok mellett.

4.2.5. A vizsgálatok megismétlése

A motorok jelleggörbéjét nem kell minden egyes vizsgálati ciklus előtt felvenni. Erre csak akkor van szükség, ha:

a)	műszakilag úgy ítélhető meg, hogy a legutóbbi jelleggörbe-felvétel óta ésszerűtlenül hosszú idő telt el, vagy

b)	a motoron olyan fizikai módosításokat vagy átállításokat végeztek, amelyek hatással lehetnek a motor működésére.

4.3. A vonatkoztatási vizsgálati ciklus végrehajtása

4.3.1. Referencia-fordulatszám

Az nref vonatkoztatási fordulatszám az 5. mellékletben található fékpadprogramban meghatározott 100%-os normált fordulatszám-értékeknek felel meg. A referencia-fordulatszám denormalizálásából származó tényleges motorciklus nagyban függ a helyes referencia-fordulatszám megválasztásától. A referencia-fordulatszámot a következő módszerrel kell meghatározni:

Formula

(A magas fordulatszám az a legnagyobb motorfordulatszám, amely mellett a névleges teljesítmény 70 %-a leadásra kerül, míg az alacsony fordulatszám az a legkisebb motorfordulatszám, amely mellett a névleges teljesítmény 50 %-a leadásra kerül.)

Ha a mért referencia-fordulatszám legfeljebb ± 3 %-ra megközelíti a gyártó által megadott referencia-fordulatszámot, ez utóbbit is lehet a kibocsátási vizsgálatokhoz használni. Ha a megadott értékeken kívül esik, akkor a mért referencia-fordulatszámot kell a kibocsátási vizsgálatokhoz használni. (Ez megfelel az ISO 8178-11:2006 szabványnak.)

4.3.2. A motor fordulatszámának denormalizálása

A fordulatszámot az alábbi egyenlettel kell denormalizálni:

Formula

4.3.3. A motor nyomatékának denormalizálása

Az 5. mellékletben található fékpadprogramban szereplő nyomatékok az adott fordulatszámhoz tartozó legnagyobb nyomatékra vannak normálva. A vonatkoztatási ciklus nyomatékértékeit a 4.2.2. szakasz szerint készített jelleggörbe segítségével kell visszaszámítani, az alábbiak szerint:

Formula

a 4.3.2. szakaszban meghatározott tényleges fordulatszámra.

4.3.4. Példa a visszaszámításra

Példaként az alábbi vizsgálati pontokat kell visszaszámítani:

fordulatszám %-ban= ± 43 százalék

nyomaték %-ban= 82 százalék

Ha adottak az alábbi értékek:

referencia-fordulatszám= 2 200 min–1

üresjárati fordulatszám= 600 min–1

akkor:

Formula

A jelleggörbéből 1 288 min–1 fordulatszámnál 700 Nm legnagyobb nyomaték adódik, így:

Formula

4.4. Fékpad

4.4.1. Terhelésmérő cella használatakor a nyomatékjelet a motortengelyre kell vonatkoztatni, és a fékkar tehetetlenségét figyelembe kell venni. A tényleges motornyomaték a terhelésmérő cellán leolvasott nyomaték plusz a fékkar szöggyorsulással megszorzott tehetetlenségi nyomatéka. A vezérlési rendszernek ezt a számítást valós időben kell elvégeznie.

4.4.2. Ha a motort örvényáramú fékpadon vizsgálják, ajánlott, hogy azon pontok száma, amelyeken a különbség a csúcsnyomaték –5 %-át nem éri el, ne haladja meg a harmincat (ahol Tsp a kívánt nyomaték, nsp a motorfordulatszám deriváltja, ΘD pedig az örvényáramú fékpad forgási tehetetlensége).

4.5. Kibocsátásvizsgálat

A következő folyamatábra a vizsgálatsorozat menetét ábrázolja:

A mérési ciklus előtt a motor, a vizsgálókamra és a szennyezőanyag-kibocsátási rendszerek ellenőrzésére szükség szerint egy vagy több gyakorlóciklus lefuttatható.

4.5.1. A mintavevő szűrők előkészítése

A vizsgálat megkezdése előtt legalább egy órával minden szűrőt portól védett, de a levegőcserét lehetővé tevő Petri-csészébe és azzal együtt egy mérőkamrába kell helyezni stabilizálás céljából. A stabilizálás végén minden szűrő súlyát le kell mérni, és súlyukat fel kell jegyezni. A szűrőt ezután zárt Petri-csészében vagy légmentesen lezárt szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. A szűrőt a mérőkamrából történő kivétel után nyolc órán belül fel kell használni. A tárasúlyt fel kell jegyezni.

4.5.2. A mérőrendszer összeállítása

4.5.3. A hígítórendszer beindítása

A hígítórendszert be kell kapcsolni. A teljes áramú hígítórendszer hígított kipufogógáz esetében a teljes áramot vagy a részáramú hígítórendszer hígított kipufogógáz-áramát úgy kell beállítani, hogy a rendszerben ne következzen be vízlecsapódás, és hogy a szűrő felületének hőmérséklete 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között legyen.

4.5.4. A részecske-mintavevő rendszer elindítása

A részecske-mintavevő rendszert el kell indítani és megkerülő vezetéken kell járatni. A hígítólevegő részecskeháttérszintje a hígítólevegőnek a kipufogógáz hígítóalagútba való belépése előtti mintavételével határozható meg. A részecske-háttérmintát lehetőleg a tranziens ciklus alatt kell összegyűjteni, ha egy másik részecske-mintavevő rendszer is rendelkezésre áll. Egyéb esetben a tranziens ciklus részecskéinek összegyűjtésére használt részecske-mintavevő rendszer használható. Szűrt hígítólevegő használata esetén elegendő lehet egy mérés a vizsgálat előtt vagy után. Szűretlen hígítólevegő használata esetén méréseket kell végezni a ciklus megkezdése előtt és a ciklus befejezése után, és az értékeket átlagolni kell.

4.5.5. A gázelemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készülékeken be kell állítani a nullapontot és a mérési tartományt. Mintavevő zsákok használata esetén ezeket ki kell üríteni.

4.5.6. A lehűtésre vonatkozó előírások

Természetes lehűlés vagy kényszerhűtés alkalmazható. Kényszerhűtésnél a helyes műszaki gyakorlatnak megfelelően kell összeállítani azokat a rendszereket, melyek hűtőlevegőt fújnak a motorra, hideg olajat szállítanak a motor kenőrendszerében, valamint hőt vonnak el a motorhűtő rendszerben lévő hűtőközegtől és a kipufogógáz-utókezelő rendszerből. Az utókezelő rendszer kényszerhűtése esetén addig nem szabad hűtőlevegőt alkalmazni, amíg az utókezelő rendszer le nem hűl a katalizátor aktiválási hőmérséklete alá. Tilos minden olyan hűtési eljárás, amely nem jellemző kibocsátást eredményez.

A kibocsátásmérés hidegindítási ciklusát a lehűtést követően csak akkor lehet elindítani, ha a motorolaj, a hűtőközeg és az utókezelő rendszer hőmérséklete legalább 15 percen keresztül 20 °C és 30 °C közötti szinten stabil marad.

4.5.7. A ciklus menete

4.5.7.1. Hidegindítási ciklus

A vizsgálatsorozatot a lehűtés befejezése után – ha a 4.5.6. szakaszban foglalt követelmények teljesültek – a hidegindítási ciklussal kell kezdeni.

A motort a gyártó által a felhasználói kézikönyvben megadott ajánlások szerint kell beindítani, vagy sorozatgyártású indítómotorral, vagy a fékpaddal.

Amint megállapítható, hogy a motor beindult, el kell indítani egy független üresjárati időzítőt. Hagyni kell, hogy a motor 23 ± 1 s-en keresztül szabadon, terhelés nélkül fusson üresjáraton. A tranziens motorciklus elindítását úgy kell időzíteni, hogy a ciklus első, nem üresjárati adatrögzítésére 23 ± 1 s elteltével kerüljön sor. A terhelés nélküli üresjárat ideje benne van a 23 ± 1 s-ben.

A vizsgálatot az 5. mellékletben leírt vonatkoztatási ciklus szerint kell végrehajtani. A fordulatszám- és nyomatékvezérlő beállítási értékeket legalább 5 Hz gyakorisággal kell kiadni (10 Hz ajánlott). A beállítási értékeket a vonatkoztatási ciklus 1 Hz gyakoriságú beállítási értékei között lineáris interpolációval kell kiszámítani. A fordulatszám és a nyomaték tényleges értékeit a vizsgálati ciklus alatt legalább 1 Hz gyakorisággal rögzíteni kell; a jelek elektronikus szűrése megengedett.

4.5.7.2. A gázelemző készülék kijelzése

A motor beindításakor el kell indítani a mérőrendszert. Ezzel egyidejűleg el kell kezdeni:

a)	teljes áramú hígítórendszer esetén a hígítólevegő gyűjtését vagy elemzését;

b)	a hígítatlan vagy hígított (az alkalmazott módszertől függően) kipufogógáz gyűjtését vagy elemzését;

c)	a hígított kipufogógáz mennyiségének, valamint az előírt hőmérsékletek és nyomások mérését;

d)	hígítatlan kipufogógáz elemzése esetén a kipufogógáz-tömegáram feljegyzését;

e)	a fékpad által mért tényleges fordulatszám- és nyomatékadatok rögzítését.

Hígítatlan kipufogógáz mérése esetén a szennyezőanyag-koncentrációkat (szénhidrogének, CO és NOx) és a kipufogógáz tömegáramát folyamatosan mérni kell, és legalább 2 Hz gyakorisággal rögzíteni kell számítógépes rendszerben. Minden más adatot legalább 1 Hz mintavételi gyakorisággal lehet rögzíteni. Analóg gázelemző készülékek esetében a választ rögzíteni kell; a kalibrációs adatok alkalmazása történhet online vagy offline módon az adatértékelés során.

Teljes áramú hígítórendszer használata esetén a szénhidrogént és az NOx-et folyamatosan legalább 2 Hz gyakorisággal kell mérni a hígítóalagútban. Az átlagos koncentrációkat a gázelemző által az egész vizsgálati ciklus alatt adott jelek integrálásával kell meghatározni. A rendszer válaszideje nem lehet 20 s-nál hosszabb, és szükség esetén össze kell hangolni az állandó térfogatú mintavétel (CVS) áramlásingadozásával és a mintavételi idő/vizsgálati ciklus eltolódásaival. A CO és CO2 értékeit integrálással vagy a mintavevő zsákban a ciklus alatt összegyűjtött gáz koncentrációjának elemzésével kell meghatározni. A hígítólevegőben található gáznemű szennyező anyagok koncentrációját integrálással vagy a háttérzsákba történő begyűjtéssel kell meghatározni. Minden más mérendő paramétert legalább másodpercenként egy mérés (1 Hz) gyakorisággal kell rögzíteni.

4.5.7.3. Részecske-mintavétel

A motor beindításakor a részecske-mintavevő rendszert a megkerülő ágról át kell kapcsolni részecskegyűjtésre.

Részáramú hígítórendszer esetében a mintavevő szivattyú(ka)t úgy kell beállítani, hogy a részecske-mintavevő szondán vagy az átvezető csövön átáramló mennyiség mindig arányos legyen a kipufogógáz-tömegárammal.

Teljes áramú hígítórendszer esetében a mintavevő szivattyú(ka)t úgy kell beállítani, hogy a részecske-mintavevő szondán vagy az átvezető csövön átáramló mennyiség ± 5 % tűréssel egyenlő maradjon a beállított áramlási mennyiséggel. Ha áramláskiegyenlítést (azaz arányos mintaáram-szabályozást) alkalmaznak, akkor igazolni kell, hogy a főalagút áramának és a részecskeminta áramának aránya nem tér el ± 5 %-nál nagyobb mértékben a beállított értéktől (kivéve a mintavétel első 10 másodpercét).

Megjegyzés: Kétszeres hígítás esetén a mintaáram a mintavevő szűrőkön áthaladó áram és a másodlagos hígítólevegő áramának nettó különbsége.

A gázmérő(k) vagy áramlásmérő műszer(ek) belépési pontján mért átlagos hőmérsékletet és nyomást fel kell jegyezni. Ha a beállított áramlási sebességet a szűrő nagy részecsketerhelése miatt nem lehet fenntartani a teljes ciklus alatt (± 5 %-os tűréssel), a vizsgálat érvénytelen. A vizsgálatot meg kell ismételni kisebb áramlási sebességgel, illetve nagyobb átmérőjű szűrővel.

4.5.7.4. Motorleállás hidegindítási ciklus alatt

Ha a hidegindítási vizsgálati ciklus valamely pontján a motor leáll, a motort elő kell kondicionálni, a lehűtési eljárást meg kell ismételni, majd újra kell indítani a motort, és meg kell ismételni a vizsgálatot. Ha a vizsgálati ciklus során bármelyik mérőműszer hibásan működik, a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni.

4.5.7.5. A hidegindítási vizsgálati ciklus utáni műveletek

A hidegindítási vizsgálati ciklus befejezésekor le kell állítani a kipufogógáz tömegáramának és a hígított kipufogógáz térfogatának mérését, a gyűjtőzsákokba menő gázáramot és a részecske-mintavevő szivattyút. Integráló gázelemző rendszer esetében a mintavételt a rendszer válaszidejének végéig kell folytatni.

Gyűjtőzsák használata esetén a bennük lévő gázokat minél előbb, de a ciklus befejezésétől számított 20 percnél semmiképpen sem később elemezni kell.

A kibocsátásmérés után a nullázógázzal és ugyanazzal a mérésitartomány-kalibráló gázzal meg kell ismételni a gázelemző készülékek ellenőrzését. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a mérések előtti és utáni ellenőrzés eredményei között a különbség kisebb, mint a mérésitartomány-kalibráló gáz koncentrációjának 2%-a.

A részecskeszűrőket a vizsgálat befejezését követő egy órán belül vissza kell helyezni a mérőkamrába. A szűrőket legalább egy órán át portól védett és levegőcserét lehetővé tévő Petri-csészében kell kondicionálni, és azután meg kell mérni a tömegüket. A szűrők bruttó tömegét fel kell jegyezni.

4.5.7.6. Melegen tartás

Közvetlenül a motor kikapcsolása után a motorhűtő ventilátor(oka)t – ha használatban volt(ak) – és a CVS légfúvót is ki kell kapcsolni (vagy le kell kapcsolni a kipufogórendszert a CVS-ről).

Ezután melegen kell tartani a motort 20 ± 1 percen át, majd elő kell készíteni a motort és a fékpadot a melegindítási ciklusra. A kiürített mintagyűjtő zsákokat csatlakoztatni kell a hígított kipufogógáz és hígítólevegő mintagyűjtő rendszereire. Be kell kapcsolni a CVS-t (ha használunk ilyet és még nem volt bekapcsolva), illetve csatlakoztatni kell a kipufogórendszert a CVS-hez (ha szét voltak kapcsolva). El kell indítani a mintavevő szivattyúkat (a részecske-mintavevő szivattyú(k) kivételével), a motorhűtő ventilátor(oka)t és az adatgyűjtő rendszert.

A vizsgálat megkezdése előtt az állandó térfogatú mintavételi rendszer hőcserélőjét (ha használunk ilyet) és adott esetben a folyamatos működésű mintavevő rendszer(ek) fűtött alkatrészeit elő kell melegíteni a kijelölt üzemi hőmérsékletre.

A mintaáramot a kívánt áramlási sebességre, a CVS gázáram-mérő eszközöket pedig nullára kell állítani. Óvatosan minden szűrőtartóba tiszta részecskeszűrőt kell tenni, és az összeszerelt szűrőtartókat be kell szerelni a mintaáram-vezetékbe.

4.5.7.7. Melegindítási ciklus

Ezután a 4.5.7.2. és a 4.5.7.3. szakaszban leírt eljárást kell megismételni.

4.5.7.8. Motorleállás melegindítási ciklus alatt

Ha a melegindítási ciklus valamely pontján a motor leáll, a motort le lehet állítani, és 20 percen keresztül újra lehet kondicionálni. A melegindítási ciklust ekkor meg lehet ismételni. Csak egy újrakondicionálás és egy melegindítási ciklus megengedett.

4.5.7.9. A melegindítási ciklus utáni műveletek

A melegindítási ciklus befejezésekor le kell állítani a kipufogógáz tömegáramának és a hígított kipufogógáz térfogatának mérését, a gyűjtőzsákokba menő gázáramot és a részecske-mintavevő szivattyút. Integráló gázelemző rendszer esetében a mintavételt a rendszer válaszidejének végéig kell folytatni.

Gyűjtőzsák használata esetén a bennük lévő gázokat minél előbb, de a ciklus befejezése után legkésőbb 20 percen belül elemezni kell.

A kibocsátásmérés után a nullázó gázzal és ugyanazzal a mérésitartomány-kalibráló gázzal meg kell ismételni a gázelemző készülékek ellenőrzését. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a mérések előtti és utáni ellenőrzés eredményei között a különbség kisebb, mint a mérésitartomány-kalibráló gáz koncentrációjának 2%-a.

4.6. A vizsgálat ellenőrzése

4.6.1. Az adatok eltolása

A tényleges értékek és a vonatkoztatási ciklus értékei közötti időeltolódás torzító hatásának csökkentése érdekében a mért fordulatszám és nyomaték teljes jelsorozatát el lehet tolni előre vagy hátra a vonatkoztatási fordulatszám és nyomaték jelsorozatához képest. A tényleges értékek jeleinek eltolása esetén mind a fordulatszámot, mind a nyomatékot azonos mértékben és irányban kell eltolni.

4.6.2. A ciklus munkájának kiszámítása

A W act tényleges ciklusmunkát (kWh) a fékpad által ténylegesen mért, feljegyzett fordulatszám és nyomaték értékpárjaiból kell kiszámítani. A tényleges ciklusmunkát – Wact – a vonatkoztatási ciklusmunkával – Wref – való összehasonlításra és a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátások kiszámítására használják. A vonatkoztatási ciklus teljesítményének és a tényleges teljesítménynek az integrálásához ugyanazt a módszert kell használni. A szomszédos referenciaértékek vagy szomszédos mért értékek közé eső értékek meghatározásához lineáris interpolációt kell alkalmazni.

A vonatkoztatási és a tényleges ciklusmunka integrálással történő kiszámításakor a negatív nyomatékértékeket nullának kell venni és be kell venni a számításba. Ha az integrálás 5 Hz-nál kisebb gyakorisággal történik, és egy adott időszakaszban a nyomaték értéke pozitívról negatívra vagy negatívról pozitívra változik, a negatív részt ki kell számítani, és nullának kell tekinteni. A pozitív részt be kell venni az integrálásba.

A W act értéke a W ref –15%-a és 35 %-a közötti tartományba kell, hogy essen.

4.6.3. A vizsgálati ciklus hitelesítő statisztikája

Lineáris regresszióval el kell végezni a tényleges fordulatszám-, nyomaték- és teljesítményértékek regresszióanalízisét a referenciaértékekre. Adateltolás választása esetén ezt a számítást a tényleges adatok eltolása után kell elvégezni. A legkisebb négyzetek módszerét kell alkalmazni az alábbi alakú regresszióegyenlettel:

Formula

ahol:

y	=	a fordulatszám (min–1), nyomaték (N·m) vagy teljesítmény (kW) mért (tényleges) értéke
m	=	a regressziós egyenes meredeksége
x	=	a fordulatszám (min–1), nyomaték (N·m) vagy teljesítmény (kW) referenciaértéke
b	=	a regressziós egyenes y állandója

A regressziós egyenesekre ki kell számítani az x alapján becsült y értékek szórását (SE) és a determinációs együtthatót (r2).

Az elemzést ajánlott 1 Hz gyakorisággal végezni. Ahhoz, hogy a vizsgálatot hitelesnek lehessen tekinteni, teljesülniük kell a 1. táblázatban meghatározott feltételeknek.

1. táblázat

A regressziós egyenes tűrései

	Fordulatszám	Nyomaték	Teljesítmény
Az x alapján becsült y értékek szórása (SEE)	legfeljebb 100 min–1	a teljesítményleképezés szerinti legnagyobb motornyomaték legfeljebb 13 %-a	a teljesítményleképezés szerinti legnagyobb motorteljesítmény legfeljebb 8 %-a
A regressziós egyenes meredeksége, m	0,95–1,03	0,83–1,03	0,89–1,03
Determinációs együttható, r2	legalább 0,9700	legalább 0,8800	legalább 0,9100
A regressziós egyenes y állandója, b	± 50 min–1	± 20 Nm vagy a legnagyobb nyomaték ± 2 %-a, attól függően, hogy melyik a nagyobb	± 4 kW vagy a legnagyobb teljesítmény ± 2 %-a, attól függően, hogy melyik a nagyobb

Kizárólag regressziós célokból a regressziószámítás elvégzése előtt a 2. táblázatban jelölt helyeken a pontok törlése engedélyezett. A ciklusmunka és a kibocsátások kiszámításánál azonban ezeket az adatpontokat nem szabad elhagyni. Az üresjárati adatpont az a pont, ahol a normált vonatkoztatási nyomaték 0 % és a normált vonatkoztatási fordulatszám 0 %. Az adatpontok elhagyhatók a ciklus egészében vagy csak egy részében.

2. táblázat

A regresszióanalízisből kihagyható pontok (meg kell adni, hogy mely pontokat törlik)

Feltétel	Fordulatszám- és/vagy nyomaték- és/vagy teljesítménypontok, amelyek a bal oldali oszlopban felsorolt körülmények között törölhetők
Első 24 (± 1) s és utolsó 25 s	Fordulatszám, nyomaték és teljesítmény
Teljesen nyitott fojtószelep, a tényleges nyomatékérték < a nyomaték referenciaértékének 95 %-a	Nyomaték és/vagy teljesítmény
Teljesen nyitott fojtószelep, a tényleges fordulatszámérték < a fordulatszám referenciaértékének 95 %-a	Fordulatszám és/vagy teljesítmény
Zárt fojtószelep, a tényleges fordulatszámérték > üresjárati fordulatszám + 50 min–1, és a tényleges nyomatékérték > a nyomaték referenciaértékének 105 %-a	Nyomaték és/vagy teljesítmény
Zárt fojtószelep, a tényleges fordulatszámérték ≤ üresjárati fordulatszám + 50 min–1, és a tényleges nyomatékérték = gyártó által meghatározott/mért üresjárati nyomaték ± a legnagyobb nyomaték 2 %-a	Fordulatszám és/vagy teljesítmény
Zárt fojtószelep, a tényleges fordulatszámérték > a fordulatszám referenciaértékének 105 %-a	Fordulatszám és/vagy teljesítmény

(1) Az ISO 8178-4:2007 szabvány (2008. évi helyesbített változat) 8.3.1.1. pontjában leírt C1 ciklussal megegyező.

(2) Az ISO 8178-4:2007 szabvány (2008. évi helyesbített változat) 8.4.1. pontjában leírt D2 ciklussal megegyező.

1. függelék

Mérési és mintavételezési eljárások (NRSC, NRTC)

1. MÉRÉSI ÉS MINTAVÉTELEZÉSI ELJÁRÁSOK (NRSC-VIZSGÁLAT)

A vizsgálatra átadott motor által kibocsátott gáznemű és szilárd szennyező anyagok mennyiségét a 4A. melléklet 4. függelékében leírt módszerekkel kell mérni. A 4A. melléklet 4. függelékében meghatározott módszerek leírják az ajánlott gázelemző rendszereket (1.1. szakasz) és az ajánlott részecskehígító- és mintavevő rendszereket (1.2. szakasz).

A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság jóváhagyásával a 4B. melléklet 9. szakaszában leírt módszereket is lehet használni e függelék 1. szakaszában meghatározott módszerek helyett.

1.1. A fékpadra vonatkozó előírások

A 4A. melléklet 3.7.1. szakaszában leírt vizsgálati ciklus elvégzéséhez megfelelő jellemzőkkel rendelkező fékpadot kell használni. A nyomaték és a fordulatszám mérésére szolgáló műszereknek lehetővé kell tenniük a teljesítmény adott korlátok közötti mérését. Szükséges lehet kiegészítő számítások alkalmazása. A mérőberendezés pontosságának az 1.3. szakaszban megadott tűréseken belül kell maradnia.

1.2. Kipufogógáz-áram

A kipufogógáz-áramot az 1.2.1–1.2.4. szakaszban említett módszerek egyikével kell meghatározni.

1.2.1. Közvetlen mérési módszer

A kipufogógáz-áram közvetlen mérése mérőtorokkal vagy egyenértékű mérőrendszerrel (a részleteket lásd: ISO 5167:2000).

Megjegyzés: A gáznemű anyagáram közvetlen mérése bonyolult feladat. A hibás kibocsátási értékeket eredményező mérési hibák elkerülésére óvintézkedéseket kell hozni.

1.2.2. A levegő és a tüzelőanyag áramának mérését használó módszer

A levegőáram és az tüzelőanyag-áram mérése.

Az 1.3. szakaszban meghatározott pontosságú levegőáram-mérőket és tüzelőanyagáram-mérőket kell használni.

A kipufogógáz-áram kiszámítása a következő:

Formula (nedves tömegáram esetében)

1.2.3. Szénegyensúly módszer

A kipufogógáz tömegének kiszámítása a tüzelőanyag-fogyasztásból és a kipufogógáz-koncentrációkból a szénegyensúly módszer segítségével (4A. melléklet, 3. függelék).

1.2.4. Indikátorgázt használó mérési módszer

Ez a módszer a kipufogógázban lévő indikátorgáz koncentrációjának mérését jelenti. Egy inert gáz (például tiszta hélium) ismert mennyiségét indikátorgázként be kell fecskendezni a kipufogógáz-áramba. A gáz elkeveredik és felhígul a kipufogógázban, de nem léphet reakcióba a kipufogócsőben. A gáz koncentrációját ezután meg kell mérni a kipufogógáz-mintában.

Az indikátorgáz tökéletes elkeveredésének biztosításához a kipufogógáz-mintavevő szondának a befecskendezési ponttól legalább 1 m távolságra vagy a kipufogócső átmérőjének harmincszorosát kitevő távolságra (amelyik nagyobb) kell lennie. A mintavevő szonda lehet közelebb is a befecskendezési ponthoz, ha az indikátorgáz koncentrációjának és a vonatkoztatási koncentrációnak az összehasonlítása igazolja, hogy tökéletes a keveredés az indikátorgáznak a motor előtti részbe való befecskendezésekor.

Az indikátorgáz áramát úgy kell beállítani, hogy a keveredés után az indikátorgáz koncentrációja a motor üresjárati fordulatszámán ne haladja meg a gázelemző készülék mérési tartományának végpontját.

A kipufogógáz-áram kiszámítása a következő:

Formula

ahol:

G EXHW	=	a kipufogógáz pillanatnyi tömegárama (kg/s)
G T	=	az indikátorgáz árama (cm3/min)
conc mix	=	az indikátorgáz pillanatnyi koncentrációja a keveredés után (ppm)
ρ EXH	=	a kipufogógáz sűrűsége (kg/m3)
conc a	=	az indikátorgáz háttér-koncentrációja a beszívott levegőben (ppm)

Az indikátorgáz háttér-koncentrációja (conc a) a közvetlenül a vizsgálat elvégzése előtt és után mért háttér-koncentráció átlagolásával határozható meg.

Ha a kipufogógáz legnagyobb áramánál a háttér-koncentráció kisebb, mint az indikátorgáz keveredés utáni koncentrációjának (conc mix.) 1 %-a, a háttér-koncentráció figyelmen kívül hagyható.

A kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági követelményeket az egész rendszernek teljesítenie kell, és ez utóbbit a 2. függelék 1.11.2. szakaszának megfelelően kell kalibrálni.

1.2.5. A levegőáram és a levegő-tüzelőanyag arány mérése

Ez a módszer a kipufogógáz tömegének a levegőáramból és levegő-tüzelőanyag arányból történő kiszámítását foglalja magában. A pillanatnyi kipufogógáz-tömegáram kiszámítása a következő:

Formula

ahol: Formula

Formula

ahol:

A/F st	=	sztöchiometrikus levegő-tüzelőanyag arány (kg/kg)
λ	=	relatív levegő-tüzelőanyag arány
conc CO2	=	a CO2 száraz koncentrációja (%)
conc CO	=	a CO száraz koncentrációja (ppm)
conc HC	=	szénhidrogén-koncentráció (ppm)

Megjegyzés: A számítás az 1,8-del egyenlő hidrogén-szén aránnyal rendelkező dízel tüzelőanyagra vonatkozik.

A levegőáram-mérőnek teljesítenie kell a 3. táblázatban meghatározott pontossági követelményeket, a használt CO2-gázelemzőnek az 1.4.1. szakasz követelményeit, a teljes rendszernek pedig a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági követelményeket.

A relatív levegő-tüzelőanyag arány mérésére alternatív megoldásként az 1.4.4. szakaszban meghatározott követelményekkel összhangban a levegő és a tüzelőanyag arányát mérő berendezés, mint például cirkóniumszonda típusú érzékelő is használható.

1.2.6. Teljes hígított kipufogógáz-áram

Teljes áramú hígítórendszer használata esetén a hígított kipufogógáz teljes áramát (G TOTW) PDP-vel vagy CFV-vel vagy SSV-vel kell mérni (4A. melléklet, 4. függelék, 1.2.1.2. szakasz). A mérés pontosságának meg kell felelnie a 4A. melléklet 2. függelékének 2.2. szakaszában meghatározott követelményeknek.

1.3. Pontosság

Minden mérőműszer kalibrálásának nemzeti vagy nemzetközi szabványokra visszavezethetőnek kell lennie, és meg kell felelnie a 3. táblázatban felsorolt követelményeknek.

3. táblázat

A mérőműszerek pontossága

Szám	Mérőműszer	Pontosság
1	A motor fordulatszáma	a leolvasott érték ± 2 %-a vagy a motor legnagyobb értékének ± 1 %-a (amelyik nagyobb)
2	Nyomaték	a leolvasott érték ± 2 %-a vagy a motor legnagyobb értékének ± 1 %-a (amelyik nagyobb)
3	Tüzelőanyag-fogyasztás	a motor legnagyobb értékének ± 2 %-a
4	Levegőfogyasztás	a leolvasott érték ± 2 %-a vagy a motor legnagyobb értékének ± 1 %-a (amelyik nagyobb)
5	Kipufogógáz-áram	a leolvasott érték ± 2,5 %-a vagy a motor legnagyobb értékének ± 1,5 %-a (amelyik nagyobb)
6	Hőmérséklet ≤ 600 K	± 2 K, abszolút
7	Hőmérséklet > 600 K	a leolvasott érték ± 1 %-a
8	A kipufogógáz nyomása	± 0,2 kPa, abszolút
9	A beszívott levegő nyomáscsökkenése	± 0,05 kPa, abszolút
10	Légköri nyomás	± 0,1 kPa, abszolút
11	Egyéb nyomásértékek	± 0,1 kPa, abszolút
12	Abszolút páratartalom	a leolvasott érték ± 5 %-a
13	A hígítólevegő árama	a leolvasott érték ± 2 %-a
14	A hígított kipufogógáz árama	a leolvasott érték ± 2 %-a

1.4. A gáznemű összetevők meghatározása

1.4.1. A gázelemző készülékekre vonatkozó általános előírások

A gázelemző készülékeknek olyan mérési tartománnyal kell rendelkezniük, amely alkalmas a kipufogógáz-összetevők koncentrációinak megkívánt pontosságú mérésére (1.4.1.1. szakasz). A gázelemző készülékeket ajánlott úgy használni, hogy a mért koncentráció a mérési tartomány végpontjának 15 %-a és 100 %-a közé essen.

Amennyiben a mérési tartomány végértéke legfeljebb 155 ppm (vagy ppm C), illetve ha olyan leolvasó rendszereket (számítógépeket, adatrögzítőket) alkalmaznak, amelyek mérési tartományuk végértékének 15 %-a alatt is megfelelő pontosságot és felbontást biztosítanak, akkor a mérési tartomány végpontjának 15 %-a alatti koncentrációk is elfogadhatók. Ebben az esetben a kalibrációs görbék pontosságának biztosítása érdekében kiegészítő kalibrálásokat kell végezni – 4A. melléklet, 2. függelék, 1.5.5.2. szakasz.

A műszerek elektromágneses összeférhetőségének (EMC) olyannak kell lennie, hogy a járulékos hibák a lehető legkisebbek legyenek.

1.4.1.1. Mérési hiba

A gázelemző készülék nem térhet el a névleges kalibrációs ponttól a leolvasott érték ± 2 %-ánál vagy a mérési tartomány végpontjának ± 0,3 %-ánál nagyobb mértékben, attól függően, hogy melyik a nagyobb.

Megjegyzés: Ezen előírás alkalmazásában a pontosság a gázelemző készülékről leolvasott érték eltérése a kalibrálógázzal kapott névleges kalibrálási értékektől (≡ valós érték).

1.4.1.2. Ismételhetőség

Az ismételhetőség, ami definíció szerint egy meghatározott kalibráló gázra vagy mérésitartomány-kalibráló gázra adott 10 ismételt válaszjel szórásának 2,5-szerese, a 155 ppm (vagy ppm C) feletti tartományokban nem haladhatja meg a mérési tartomány végpontjának 1 %-át, illetve a 155 ppm (vagy ppm C) alatti tartományokban a 2 %-át.

1.4.1.3. Zaj

A gázelemző készülék nullázó és mérésitartomány-kalibráló gázokra adott csúcs-csúcs válaszjele egyik 10 másodperces időközben, egyik használt tartományban sem haladhatja meg a mérési tartomány végpontjának 2 %-át.

1.4.1.4. Nullapont-eltolódás

Az egyórás időtartam alatti nullapont-eltolódásnak kisebbnek kell lennie, mint a teljes mérési tartomány 2 %-a a legalacsonyabb használt tartományban. A nullapontválasz az a zajt is tartalmazó közepes válaszjel, amelyet a készülék a nullázó gázra egy 30 másodperces időtartam alatt ad.

1.4.1.5. A mérési tartomány eltolódása

A mérési tartomány egyórás időtartam alatti eltolódásának kisebbnek kell lennie, mint a teljes mérési tartomány 2 %-a a legalacsonyabb használt tartományban. A mérési tartomány a mérésitartomány-kalibráló gázra adott válasz és a nullapontválasz értékeinek különbsége. A mérésitartomány-kalibráló gázra adott válasz az a zajt is tartalmazó közepes válaszjel, amelyet a készülék a mérésitartomány-kalibráló gázra egy 30 másodperces időtartam alatt ad.

1.4.2. Gázszárítás

A választhatóan használható gázszárító készülékek csak minimális hatással lehetnek a mért gázok koncentrációjára. Vegyszeres szárítók nem használhatók a mintában lévő víz eltávolítására.

1.4.3. Gázelemző készülékek

Az alkalmazandó mérési elveket e függelék 1.4.3.1–1.4.3.5. szakasza írja le. A mérőrendszerek részletes leírását a 4A. melléklet 4. függeléke tartalmazza.

A mérendő gázokat az alábbi készülékekkel kell elemezni. Nemlineáris gázelemző készülékek esetében megengedett linearizáló áramkörök használata.

1.4.3.1. Szén-monoxid-(CO)-elemzés

A szén-monoxid-elemzőnek nem diszperzív infravörös abszorpció elven működő (NDIR) típusúnak kell lennie.

1.4.3.2. Szén-dioxid-(CO2)-elemzés

A szén-dioxid-elemzőnek nem-diszperzív infravörös abszorpció elven működő (NDIR) típusúnak kell lennie.

1.4.3.3. Szénhidrogén-elemzés

A szénhidrogén-elemzőnek fűtött lángionizációs detektor (HFID) típusúnak kell lennie, detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb.; a gázelemző készüléket úgy kell fűteni, hogy a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ± 10 K értéken tartsa.

1.4.3.4. Nitrogén-oxid-(NOx)-elemzés

A nitrogén-oxid-elemző készüléknek száraz alapon való mérésnél kemilumineszcens érzékelős gázelemzőnek vagy fűtött kemilumineszcens érzékelős gázelemzőnek kell lennie, és NO2-NO átalakítóval kell rendelkeznie. Nedves alapon való mérésnél olyan, átalakítóval rendelkező, fűtött kemilumineszcens érzékelős gázelemzőt kell használni, amelyet 328 K (55 °C) felett tartanak, feltéve, hogy a vízgőz-keresztérzékenységi vizsgálat (4A. melléklet, 2. függelék, 1.9.2.2. szakasz) kielégítő eredménnyel zárult.

Száraz alapon való mérés esetén a mintavételi útvonalon mind a kemilumineszcens érzékelős, mind pedig a fűtött kemilumineszcens érzékelős készülékeknél 328–473 K (55–200 °C) falhőmérsékletet kell tartani az átalakítóig, nedves mérés esetén pedig a gázelemző készülékig.

1.4.4. A levegő-tüzelőanyag arány mérése

A kipufogógáz-áramban található levegő és tüzelőanyag arányának az 1.2.5. szakasz szerinti meghatározására szánt mérőberendezésnek széles tartományú arányérzékelőt vagy cirkóniumszonda típusú lambda-érzékelőt kell használnia.

Az érzékelőt közvetlenül a kipufogócsőre kell felszerelni, olyan helyre, ahol a kipufogógáz hőmérséklete kellően nagy a páralecsapódás megakadályozásához.

A beépített elektronikával rendelkező érzékelő pontosságának a következő értékek közé kell esnie:

a leolvasott érték ± 3 százaléka, ha λ < 2

a leolvasott érték ± 2 százaléka, ha 2 ≤ λ < 5

a leolvasott érték ± 10 százaléka, ha 5 ≤ λ

A fent előírt pontosság eléréséhez az érzékelőt a műszer gyártója által előírtak szerint kell kalibrálni.

1.4.5. Mintavétel a gáznemű kibocsátások meghatározásához

A gáznemű kibocsátások mintavevő szondáit, amennyire lehetséges, legalább 0,5 m-rel vagy három kipufogócső-átmérőnyivel – attól függően, hogy melyik nagyobb – a kipufogógáz-rendszer kivezetése elé és elég közel a motorhoz kell elhelyezni ahhoz, hogy a kipufogógáz hőmérséklete a szondánál legalább 343 K (70 °C) legyen.

Elágazó kipufogócsonkkal rendelkező, többhengeres motoroknál a szondát a motortól kellő távolságra kell elhelyezni ahhoz, hogy a minta az összes henger átlagos szennyezőanyag-kibocsátására jellemző legyen. Olyan többhengeres, például „V” elrendezésű motorok esetében, amelyek kipufogócsövei különálló csoportokba rendeződnek, megengedett a külön csoportonkénti mintavétel és az átlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása. Más módszerek is használhatók, ha kimutatták, hogy a fentiekkel azonos eredményt adnak. A szennyezőanyag-kibocsátások kiszámításához a motor teljes kipufogógáz tömegáramát kell használni.

Ha a szilárd szennyezőanyag-kibocsátás meghatározására teljes áramú hígítórendszert használnak, a gáznemű kibocsátások a hígított kipufogógázból is meghatározhatók. A mintavevő szondákat a részecskék hígítóalagútban lévő mintavevő szondájához közel kell elhelyezni (4A. melléklet, 4. függelék, 1.2.1.2. szakasz, DT, valamint 1.2.2. szakasz, PSP). A CO és a CO2 mennyisége zsákos mintavétellel és a mintavevő zsákban lévő koncentráció utólagos mérésével is meghatározható.

1.5. A részecskék meghatározása

A részecskék meghatározásához hígítórendszerre van szükség. A hígítás részáramú vagy teljes áramú hígítórendszer révén valósítható meg. A hígítórendszer szállítási kapacitásának elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teljesen kiküszöbölje a vízlecsapódást a hígítási és a mintavevő rendszerekben, és a hígított kipufogógáz hőmérsékletét közvetlenül a szűrőtartók előtti szakaszban 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között tartsa. Ha a levegő páratartalma magas, a hígítólevegőt vízteleníteni lehet a hígítórendszerbe való bevezetése előtt. Ha a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint 293 K (20 °C), ajánlatos a hígítólevegőt a 303 K-es (30 °C-os) hőmérsékleti határ fölé melegíteni. A hígítólevegő hőmérséklete azonban nem haladhatja meg a 325 K-t (52 °C) a kipufogónak a hígítóalagútba való bevezetése előtt.

Részáramú hígítórendszer esetében a részecske-mintavevő szondáját a 4.4. szakasznak megfelelően a gáznemű kibocsátások szondájához közel és az elé, valamint a 4A. melléklet 4. függeléke 1.2.1.1. szakaszának 4–12. ábráján látható EP- és SP-elrendezésnek megfelelően kell elhelyezni.

A részáramú rendszert úgy kell kialakítani, hogy az a kipufogógáz-áramot két részre válassza, amelyek közül a kisebbiket hígítják fel levegővel, majd használják a részecskék megmérésére. Ebből következőleg alapvető fontosságú a hígítási arány igen pontos meghatározása. Többféle megosztási módszer használható, így a megosztás módja jelentős mértékben meghatározza, hogy milyen mintavevő berendezéseket kell használni, illetve milyen eljárásokat kell alkalmazni (4A. melléklet, 4. függelék, 2.2. szakasz).

A részecskék tömegének meghatározásához részecske-mintavevőrendszerre, részecske-mintavevő szűrőkre, egy mikrogramm beosztású mérlegre, illetve szabályozott hőmérsékletű és páratartalmú mérőkamrára van szükség.

Két részecske-mintavevő módszer alkalmazható:

a)	az egyszűrős módszer a vizsgálati ciklus összes üzemmódjához egy pár szűrőt használ (e függelék 1.5.1.3. szakasza). A vizsgálat mintavételezési szakaszában különös figyelmet kell fordítani a mintavételezési időkre és a mintaáramokra. A vizsgálati ciklushoz azonban csak egy pár szűrő szükséges;

b)	a többszűrős módszer szerint a vizsgálati ciklus minden egyes üzemmódjához külön pár szűrőt kell használni (e függelék 1.5.1.3. szakasza). Ez a módszer kevésbé szigorú mintavételezési eljárásokat tesz lehetővé, de több szűrőt használ.

1.5.1. Részecske-mintavevő szűrők

1.5.1.1. A szűrőkre vonatkozó előírások

A tanúsítási vizsgálatokhoz fluor-szénhidrogén borítású üvegszálas szűrők vagy fluor-szénhidrogénalapú membránszűrők szükségesek. Speciális alkalmazások esetén más szűrőanyagok is használhatók. Minden szűrőtípusnak 35 és 100 cm/s közötti merőleges gázáramlási sebességnél legalább 99 %-os befogási hatásfokúnak – 0,3 μm-os dioktilftalát (DOP) – kell lennie. A laboratóriumok közötti vagy a gyártó és jóváhagyó hatóságok közötti összehasonlító vizsgálatok során azonos minőségű szűrőket kell használni.

1.5.1.2. A szűrők mérete

A részecskeszűrők átmérőjének legalább 47 mm-nek (37 mm hasznos átmérő) kell lennie. Nagyobb átmérőjű szűrők is elfogadhatók (1.5.1.5. szakasz).

1.5.1.3. Elsődleges és másodlagos szűrők

A vizsgálati műveletsorozat alatt a hígított kipufogógázt két egymás után elhelyezett szűrőn (egy elsődleges és egy másodlagos szűrőn) kell átengedni. A kiegészítő szűrőt az elsődleges szűrőtől legfeljebb 100 mm-re, de azt nem érintve lehet elhelyezni, az elsődleges szűrő után. A szűrőket külön vagy párban is le lehet mérni, utóbbi esetben a szennyezett oldalukat egymás felé fordítva.

1.5.1.4. Merőleges sebesség a szűrőnél

A szűrő síkjára merőleges gázáramlási sebességnek 35 és 100 cm/s között kell lennie. A vizsgálat megkezdése és befejezése között a nyomásesés növekedése legfeljebb 25 kPa lehet.

1.5.1.5. Szűrőterhelés

A legáltalánosabb szűrőméretekre vonatkozóan ajánlott legkisebb szűrőterheléseket a következő táblázat tünteti fel. Nagyobb szűrőméretekre a legkisebb szűrőterhelésnek 0,065 mg/1 000 mm2 szűrőfelület értékűnek kell lenni.

A szűrő átmérője (mm)	Ajánlott hasznos átmérő (mm)	Ajánlott legkisebb terhelés (mg)
47	37	0,11
70	60	0,25
90	80	0,41
110	100	0,62

Többszűrős módszer esetén az ajánlott legkisebb szűrőterhelés az összes szűrőre együttvéve a fenti megfelelő érték és az üzemmódok száma négyzetgyökének szorzata.

1.5.2. A mérőkamra és az analitikai mérleg leírása

1.5.2.1. A mérőkamrára vonatkozó feltételek

A részecskeszűrők kondicionálására és tömegmérésére szolgáló kamrának (helyiségnek) a szűrők kondicionálása és mérése alatt végig 295 K (22 °C) ± 3 K hőmérsékletűnek kell lennie. A páratartalmat 282,5 (9,5 °C) ± 3 K harmatpontértéken és 45 % ± 8 % relatív páratartalmon kell tartani.

1.5.2.2. A referenciaszűrő lemérése

A kamrának (helyiségnek) mentesnek kell lennie minden környezeti szennyeződéstől (például portól), amely a stabilizálódás alatt lerakódhatna a részecskeszűrőkre. A mérőhelyiségben a 1.5.2.1. szakaszban megadott értékektől való eltérések csak akkor fogadhatók el, ha azok időtartama nem haladja meg a 30 percet. A mérőhelyiségnek a szükséges előírásokat már a személyzetnek a mérőhelyiségbe történő belépése előtt teljesítenie kell. Legalább két használaton kívüli referenciaszűrőt vagy referencia-szűrőpárt a mintavételező szűrő (-pár) méréséhez képest négy órán belül, lehetőség szerint azzal egy időben le kell mérni. A referenciaszűrők méretének és anyagának ugyanolyannak kell lennie, mint a mintavevő szűrőké.

Ha a referenciaszűrők (referencia-szűrőpárok) átlagos súlya a mintavevő szűrő mérései közötti időben több mint 10 μg-mal változik, akkor az összes mintavevő szűrőt ki kell dobni, és a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni.

Ha a mérőhelyiség 1.5.2.1. szakaszban leírt stabilitási feltételei nem teljesülnek, de a referenciaszűrő (-pár) mérése teljesíti a fenti feltételeket, a motorgyártó választhat, hogy elfogadja a mintavevő szűrők súlyát, vagy semmisnek tekinti a vizsgálatot, beállítja a mérőhelyiség szabályozórendszerét és újra elvégzi a vizsgálatot.

1.5.2.3. Analitikai mérleg

Az összes szűrő súlyának meghatározására használt analitikai mérlegnek a mérleggyártó által meghatározott 2 μg-os pontossággal (szabványos eltérés) és 1 μg-os felbontással (1 osztás = 1 μg) kell rendelkeznie.

1.5.2.4. A statikus elektromosság hatásainak kiküszöbölése

A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése céljából a szűrőket mérés előtt közömbösíteni kell, például polóniumközömbösítővel vagy más, hasonló hatású készülékkel.

1.5.3. A részecskemérés további előírásai

A hígítórendszernek és a mintavevő rendszernek a kipufogócső és a szűrőtartó közötti minden olyan részét, amely kapcsolatba kerül hígítatlan vagy hígított kipufogógázzal, úgy kell kialakítani, hogy a részecskék lerakódása vagy megváltozása a lehető legkisebb legyen. Minden alkatrésznek a kipufogógázok összetevőivel reakcióba nem lépő, vezető anyagból kell készülnie, és az elektrosztatikus hatások kiküszöbölése céljából földeltnek kell lennie.

2. MÉRÉSI ÉS MINTAVÉTELEZÉSI ELJÁRÁSOK (NRTC-VIZSGÁLAT)

2.1. Bevezetés

2.2. Motorfékpad és a vizsgálókamra berendezései

A motorok kibocsátásainak teljesítménymérő fékpadon való méréséhez az alábbi berendezéseket kell használni:

2.2.1. Motorfékpad

Az e melléklet 4. függelékében leírt vizsgálati ciklus elvégzésére megfelelő jellemzőkkel rendelkező motorfékpadot kell használni. A nyomaték és a fordulatszám mérésére szolgáló műszereknek lehetővé kell tenniük a teljesítmény adott korlátok közötti mérését. Szükséges lehet kiegészítő számítások alkalmazása. A mérőberendezés pontosságának a 4. táblázatban megadott tűréseken belül kell maradnia.

2.2.2. További műszerek

Szükség szerint további műszereket kell használni a következők mérésére: tüzelőanyag-fogyasztás, a hűtőközeg és a kenőanyag hőmérséklete, a kipufogógáz nyomása és a szívócsőben fellépő nyomásesés, a kipufogógáz hőmérséklete, a beszívott levegő hőmérséklete, légköri nyomás, páratartalom és a tüzelőanyag hőmérséklete. E műszereknek teljesíteniük kell a 4. táblázatban megadott követelményeket:

4. táblázat

A mérőműszerek pontossága

Szám	Mérőműszer	Pontosság
1	A motor fordulatszáma	a leolvasott érték ± 2 %-a vagy a motor legnagyobb értékének ± 1 %-a (amelyik nagyobb)
2	Nyomaték	a leolvasott érték ± 2 %-a vagy a motor legnagyobb értékének ± 1 %-a (amelyik nagyobb)
3	Tüzelőanyag-fogyasztás	a motor legnagyobb értékének ± 2 %-a
4	Levegőfogyasztás	a leolvasott érték ± 2 %-a vagy a motor legnagyobb értékének ± 1 %-a (amelyik nagyobb)
5	Kipufogógáz-áram	a leolvasott érték ± 2,5 %-a vagy a motor legnagyobb értékének ± 1,5 %-a (amelyik nagyobb)
6	Hőmérséklet ≤ 600 K	± 2 K, abszolút
7	Hőmérséklet > 600 K	a leolvasott érték ± 1 %-a
8	A kipufogógáz nyomása	± 0,2 kPa, abszolút
9	A beszívott levegő nyomáscsökkenése	± 0,05 kPa, abszolút
10	Légköri nyomás	± 0,1 kPa, abszolút
11	Egyéb nyomásértékek	± 0,1 kPa, abszolút
12	Abszolút páratartalom	a leolvasott érték ± 5 %-a
13	A hígítólevegő árama	a leolvasott érték ± 2 %-a
14	A hígított kipufogógáz árama	a leolvasott érték ± 2 %-a

2.2.3. Hígítatlan kipufogógáz-áram

A hígítatlan kipufogógázban lévő szennyezőanyag-kibocsátások kiszámításához és a részáramú hígítórendszer szabályozásához ismerni kell a kipufogógáz tömegáramát. A kipufogógáz-tömegáram meghatározására az alábbiakban leírt módszerek bármelyike használható.

A kibocsátások kiszámításakor az alábbiakban leírt egyik módszer válaszideje sem haladhatja meg a gázelemző készülék válaszidejére vonatkozóan a 2. függelék 1.11.1. szakaszában meghatározott válaszidőt.

A részáramú hígítórendszer szabályozásához rövidebb válaszidőre van szükség. Az online szabályozású részáramú hígítórendszerek esetében ≤ 0,3 s válaszidő szükséges. Előre rögzített vizsgálati meneten alapuló, prediktív szabályozást használó, részáramú hígítórendszerek esetében a kipufogógáz áramának mérésére ≤ 1 másodperces felfutási idejű és ≤ 5 másodperces válaszidejű rendszer szükséges. A rendszer válaszidejét a műszer gyártójának kell megadnia. A kipufogógáz-áram és a részáramú hígítórendszer kombinált válaszidejére vonatkozó előírásokat a 2.4. szakasz tartalmazza.

Közvetlen mérési módszer

A pillanatnyi kipufogóáram közvetlen mérése olyan rendszerekkel végezhető el, mint például:

a)	nyomáskülönbség-mérő készülékek, mint például mérőtorok (részletesen lásd ISO 5176:2000);

b)	ultrahangos áramlásmérő;

c)	örvényleválásos áramlásmérő.

A kibocsátási érték hibáihoz vezető mérési hibák kiküszöbölésére óvintézkedéseket kell hozni. Az ilyen óvintézkedések közé tartozik, hogy a mérőeszközöket a műszer gyártójának ajánlása és a helyes műszaki gyakorlat szerint szerelik be a motor kipufogórendszerébe. Különösen figyelni kell arra, hogy a mérőeszköz beépítése sem a motor működését, sem a kibocsátásokat ne befolyásolhassa.

Az áramlásmérőknek teljesíteniük kell a 3. táblázatban meghatározott pontossági követelményeket.

A levegő- és a tüzelőanyag-áram mérési módszere

Ez a levegőáram és a tüzelőanyag-áram erre alkalmas áramlásmérőkkel való mérését jelenti. A pillanatnyi kipufogógáz-áramot a következők szerint kell kiszámítani: Formula (nedves tömegáram esetében)

Az áramlásmérőknek nemcsak a 3. táblázatban meghatározott pontossági követelményeket, de a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági követelményeket is teljesíteniük kell.

Indikátorgázt használó mérési módszer

Ez a kipufogógázban lévő indikátorgáz koncentrációjának mérését jelenti.

Egy inert gáz (például tiszta hélium) ismert mennyiségét indikátorgázként be kell fecskendezni a kipufogógáz-áramba. A gáz elkeveredik és felhígul a kipufogógázban, de nem léphet reakcióba a kipufogócsőben. A gáz koncentrációját ezután meg kell mérni a kipufogógáz-mintában.

A kipufogógáz-áram kiszámítása a következő:

Formula

ahol: Formula

Formula

ahol:

A/F st	=	sztöchiometrikus levegő-tüzelőanyag arány (kg/kg)
λ	=	relatív levegő-tüzelőanyag arány
conc CO2	=	a CO2 száraz koncentrációja (%)
conc CO	=	a CO száraz koncentrációja (ppm)
conc HC	=	szénhidrogén-koncentráció (ppm)

Megjegyzés: A számítás az 1,8-del egyenlő hidrogén-szén aránnyal rendelkező dízel tüzelőanyagra vonatkozik.

A levegőáram-mérőnek teljesítenie kell a 3. táblázatban meghatározott pontossági követelményeket, a használt CO2-gázelemzőnek a 2.3.1. szakasz követelményeit, a teljes rendszernek pedig a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági követelményeket.

A levegőfelesleg-arány mérésére olyan, a 2.3.4. szakaszban meghatározott követelményeknek megfelelő, a levegő és a tüzelőanyag arányát mérő berendezéseket is lehet használni, mint például cirkóniumszonda típusú érzékelő.

2.2.4. A hígított kipufogógáz árama

A hígítatlan kipufogógázban lévő kibocsátások kiszámításához ismerni kell a hígított kipufogógáz tömegáramát. A ciklus alatti összes hígított kipufogógáz-áramot (kg/vizsgálat) a ciklus alatti mérési értékekből és az áramlásmérő készülék megfelelő kalibrációs adataiból (V 0 PDP, K V CFV, C d SSV esetében) kell kiszámítani: a 3. függelék 2.2.1. szakaszában leírt megfelelő módszereket kell használni. Ha a részecskék és a gáznemű szennyező anyagok teljes mintájának tömege meghaladja az állandó térfogatú mintavevő (CVS) teljes áramának 0,5 %-át, a CVS-áramot korrigálni kell, vagy a részecske mintájának áramát az áramlásmérő készülék előtt vissza kell juttatni a CVS-be.

2.3. A gáznemű összetevők meghatározása

2.3.1. A gázelemző készülékekre vonatkozó általános előírások

Amennyiben a mérési tartomány végértéke legfeljebb 155 ppm (vagy ppm C), illetve ha olyan leolvasó rendszereket (számítógépeket, adatrögzítőket) alkalmaznak, amelyek a mérési tartomány végértékének 15 %-a alatt is megfelelő pontosságot és felbontást biztosítanak, akkor a mérési tartomány végpontjának 15 %-a alatti koncentrációk is elfogadhatók. Ebben az esetben a kalibrációs görbék pontosságának biztosítása érdekében kiegészítő kalibrálásokat kell végezni – 4A. melléklet, 2. függelék, 1.5.5.2. szakasz.

A készülékek elektromágneses összeférhetősége (EMC) a további hibákat a lehető legkisebbre kell, hogy csökkentse.

2.3.1.1. Mérési hiba

Megjegyzés: Ezen előírás alkalmazásában a pontosság a gázelemző készülékről leolvasott érték eltérése a kalibrálógázzal kapott névleges kalibrálási értékektől (= valós érték).

2.3.1.2. Ismételhetőség

2.3.1.3. Zaj

2.3.1.4. Nullapont-eltolódás

2.3.1.5. A mérési tartomány eltolódása

2.3.1.6. Felfutási idő

Kezeletlen kipufogógáz elemzése esetén a mérőrendszerbe épített analizátor felfutási ideje nem haladhatja meg a 2,5 másodpercet.

Megjegyzés: A gázelemző készülék válaszidejének értelmezése önmagában nem határozza meg egyértelműen, hogy a teljes rendszer alkalmas-e tranziens vizsgálatokra. A rendszer űrtartalma és különösen a holtterek nemcsak a szondától a gázelemzőig tartó szállítási időre hatnak, de a felfutási időre is. A gázelemző készüléken belüli szállítási idő is a gázelemző készülék válaszidejének tekintendő, csakúgy mint az NOx-elemzők esetében az átalakítón vagy vízcsapdán keresztüli szállítás ideje. A teljes rendszer válaszidejének meghatározása a 2. függelék 1.11.1. szakaszában szerepel.

2.3.2. Gázszárítás

Ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelni, mint az NRSC-vizsgálati ciklusnál (1.4.2. szakasz) az alábbiakban leírtak szerint.

2.3.3. Gázelemző készülékek

Ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelni, mint az NRSC-vizsgálati ciklusnál (1.4.3. szakasz) az alábbiakban leírtak szerint.

A mérendő gázokat az alábbi műszerekkel kell elemezni. Nemlineáris gázelemző készülékek esetében megengedett linearizáló áramkörök használata.

2.3.3.1. Szén-monoxid-(CO)-elemzés

A szén-monoxid-elemzőnek nem diszperzív infravörös abszorpció elven működő (NDIR) típusúnak kell lennie.

2.3.3.2. Szén-dioxid-(CO2)-elemzés

A szén-dioxid-elemzőnek nem-diszperzív infravörös abszorpció elven működő (NDIR) típusúnak kell lennie.

2.3.3.3. Szénhidrogén-elemzés

2.3.3.4. Nitrogén-oxid-(NOx)-elemzés

A nitrogén-oxid-elemző készüléknek száraz alapon való mérésnél kemilumineszcens érzékelős gázelemzőnek vagy fűtött kemilumineszcens érzékelős gázelemzőnek kell lennie, és NO2-NO átalakítóval kell rendelkeznie Nedves alapon való mérésnél olyan, átalakítóval rendelkező, fűtött kemilumineszcens érzékelős gázelemzőt kell használni, amelyet 328 K (55 °C) felett tartanak, feltéve, hogy a vízgőz-keresztérzékenységi vizsgálat (4A. melléklet, 2. függelék, 1.9.2.2. szakasz) kielégítő eredménnyel zárult.

2.3.4. A levegő-tüzelőanyag arány mérése

A kipufogógáz-áramban található levegő és tüzelőanyag arányának a 2.2.3. szakasz szerinti meghatározására szánt mérőberendezésnek széles tartományú arányérzékelőt vagy cirkóniumszonda típusú lambda-érzékelőt kell használnia.

Az érzékelőt közvetlenül a kipufogócsőre kell felszerelni, olyan helyre, ahol a kipufogógáz hőmérséklete kellően nagy a páralecsapódás megakadályozásához.

A beépített elektronikával rendelkező érzékelő pontosságának a következő értékek közé kell esnie:

a leolvasott érték ± 3 százaléka, ha λ < 2

a leolvasott érték ± 2 százaléka, ha 2 ≤ λ < 5

a leolvasott érték ± 10 százaléka, ha 5 ≤ λ

A fent előírt pontosság eléréséhez az érzékelőt a műszer gyártója által előírtak szerint kell kalibrálni.

2.3.5. Mintavétel a gáznemű kibocsátásokból

2.3.5.1. Hígítatlan kipufogógáz-áram

A hígítatlan kipufogógázban lévő kibocsátások kiszámításakor ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelni, mint az NRSC-vizsgálati ciklusnál (1.4.4. szakasz) az alábbiakban leírtak szerint.

Elágazó kipufogócsonkkal rendelkező, többhengeres motoroknál a szondát a motortól kellő távolságra kell elhelyezni ahhoz, hogy a minta az összes henger átlagos szennyezőanyag-kibocsátására jellemző legyen. Olyan többhengeres, például „V” elrendezésű motorok esetében, amelyek kipufogócsövei különálló csoportokba rendeződnek, megengedett a külön csoportonkénti mintavétel és az átlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása. Más módszerek is használhatók, ha bebizonyosodott, hogy a fenti módszerekkel korrelálnak. A szennyezőanyag-kibocsátások kiszámításához a motor teljes kipufogógáz tömegáramát kell használni.

2.3.5.2. A hígított kipufogógáz árama

Ha teljes áramlású hígítórendszert használnak, a következő követelményeknek kell teljesülniük.

A motor és a teljes áramú hígítórendszer között a kipufogócsőnek meg kell felelnie a 4A. melléklet 4. függelékében előírt követelményeknek.

A hígítóalagútban a gáznemű kibocsátások mintavevő szondáját (szondáit) a részecske-mintavevő szonda közvetlen közelében egy olyan ponton kell elhelyezni, ahol a hígítólevegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett.

A mintavétel általában kétféleképpen történhet:

a)	a ciklus során keletkező szennyező anyagokat mintavevő zsákban gyűjtik össze, és a vizsgálat befejezése után mérik meg;

b)	a szennyező anyagokat a ciklus során folyamatosan gyűjtik és integrálják; a szénhidrogének és a nitrogén-oxidok esetében ez a módszer kötelező.

A háttér-koncentrációkat a hígítóalagút előtt mintavevő zsákba terelik, és a 3. függelék 2.2.3. szakaszának megfelelően a szennyezőanyag-kibocsátások koncentrációjából kivonják.

2.4. A részecskék meghatározása

A részecske-mintavevő szondáját a gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mintavevő szondájának közvetlen közelébe kell felszerelni, és a felszerelés módjának teljesítnie kell a 2.3.5. szakasz rendelkezéseit.

A részecskék tömegének meghatározásához részecske-mintavevő rendszerre, részecske-mintavevő szűrőkre, egy mikrogramm beosztású mérlegre, illetve szabályozott hőmérsékletű és páratartalmú mérőkamrára van szükség.

A részáramú hígítórendszerre vonatkozó előírások

A részáramú rendszert úgy kell kialakítani, hogy az a kipufogógáz-áramot két részre válassza, amelyek közül a kisebbiket hígítják fel levegővel, majd használják a részecskék megmérésére. Ehhez rendkívül pontosan meghatározott hígítási arányra van szükség. Többféle szétválasztási módszer használható, és a választott módszer jelentős mértékben meghatározza, hogy milyen mintavevő berendezéseket kell használni, illetve milyen eljárásokat kell alkalmazni (4A. melléklet, 4. függelék, 1.2.1.1. szakasz).

A részáramú hígítórendszer szabályozásához gyors rendszerválaszra van szükség. A rendszer jelátalakítási idejét a 2. függelék 1.11.1. pontjában leírt eljárással kell meghatározni.

Ha a kipufogóáram-mérés (lásd az előző szakaszt) és a részáramú rendszer összetett reakcióideje kisebb, mint 0,3 másodperc, online szabályozás használható. Ha a jelátalakítási idő meghaladja a 0,3 másodpercet, akkor egy előre rögzített vizsgálati meneten alapuló prediktív szabályozást kell használni. Ebben az esetben a felfutási idő legfeljebb 1 s, a teljes rendszer késése pedig legfeljebb 10 s lehet.

A teljes rendszer válaszidejét úgy kell kialakítani, hogy a részecskeminta (G SE) a kipufogógáz-tömegárammal arányos és arra jellemző legyen. Az arányosság meghatározásához el kell végezni a legalább 5 Hz adatfelvételi gyakorisággal készített G SE–G EXHW görbe regresszióanalízisét, és teljesíteni kell a következő feltételeket:

a)	a GSE és a GEXHW közötti lineáris regresszió „r” korrelációs együtthatójának legalább 0,95-nek kell lennie;

b)	a G SE alapján becsült G EXHW értékek szórása nem haladhatja meg G SE legnagyobb értékének 5 %-át;

c)	a regressziós egyenes állandója (az egyenes és a G SE tengely metszete) nem haladhatja meg a G SE legnagyobb értékének ± 2 %-át.

Előmérést is lehet végezni, és a kipufogógáz tömegáramára az előmérésen kapott jelet fel lehet használni a részecske-mintavevő rendszerbe belépő mintaáramlás szabályozására (prediktív szabályozás). Ilyen eljárásra van szükség, ha a részecske-mintavevő rendszer jelátalakítási ideje (t 50,P) és/vagy a kipufogógáz-tömegáram jel-átalakítási ideje (t 50,F) vagy mindkettő > 0,3 s. A részáramú hígítórendszer szabályozása akkor helyes, ha a GSE szabályozására használt, az előmérésben kapott G EXHW,pre idősort a t 50,P + t 50,F elővezérlési idővel eltolják.

A GSE és a GEXHW közötti korreláció meghatározásához a tényleges vizsgálat során felvett adatokat kell használni, úgy, hogy a GEXHW-t a GSE-hez képest a t50,F idővel korrigálják (a korrekcióban a t50,P-nek nincs szerepe). Vagyis a G EXHW és a G SE közötti időeltolódás az átalakítási idejük közötti, a 2. függelék 2.6. szakaszában meghatározott különbség.

A részáramú hígítórendszerek esetében a G SE mintaáram pontossága külön problémát jelent, ha nem közvetlen méréssel, hanem az áramláskülönbség mérésével határozzák meg:

Formula

Ebben az esetben a G TOTW és G DILW értékekre vonatkozó ± 2 %-os pontosság nem elegendő a G SE elfogadható pontosságának biztosításához. Ha a gázáram meghatározása áramláskülönbség mérésével történik, akkor a különbségnek csak olyan mértékű hibája megengedett, hogy a G SE pontossága 15-nél alacsonyabb hígítási arány esetén ± 5 %-on belül legyen. Ezt az egyes műszerek hibáinak négyzetes középértékével lehet kiszámítani.

A G SE elfogadható pontosságát a következő módszerek valamelyikével lehet biztosítani:

a)	a G TOTW és G DILW abszolút pontossága ± 0,2 %, ami biztosítja, hogy 15-ös hígítási aránynál a G SE pontossága ≤ 5 % lesz. Nagyobb hígítási arányok esetében azonban nagyobb hibák fordulhatnak elő;

b)	a GDILW GTOTW-re vonatkozó kalibrálását úgy kell elvégezni, hogy a GSE-re vonatkozóan az a) ponttal megegyező pontosságot érjünk el. A kalibrálás részleteit lásd a 2. függelék 2.6. szakaszában;

c)	a G SE pontosságának meghatározása közvetve történik, a hígítási aránynak indikátorgázzal (például CO2-vel) meghatározott pontosságából. A G SE-re vonatkozóan ebben az esetben is az a) pontban leírt módszerrel megegyező pontosság szükséges;

d)	a G TOTW és G DILW abszolút pontossága a mérési tartomány végpontjának ± 2 %-án belül van, a G TOTW és G DILW közötti különbség legnagyobb hibája 0,2 %-on belül van, és a lineáris eltérés a vizsgálat során kapott legnagyobb G TOTW érték ± 0,2 %-án belül van.

2.4.1. Részecske-mintavevő szűrők

2.4.1.1. A szűrőkre vonatkozó előírások

A tanúsítási vizsgálatokhoz fluor-szénhidrogén borítású üvegszálas szűrők vagy fluor-szénhidrogén alapú membránszűrők szükségesek. Speciális alkalmazások esetén más anyagból készült szűrők is használhatók. Minden szűrőtípusnak 35 és 100 cm/s közötti merőleges gázáramlási sebességnél legalább 99 %-os befogási hatásfokúnak – 0,3 μm-os dioktilftalát (DOP) – kell lennie. A laboratóriumok közötti vagy a gyártó és jóváhagyó hatóságok közötti összehasonlító vizsgálatok során azonos minőségű szűrőket kell használni.

2.4.1.2. A szűrők mérete

A részecskeszűrők átmérőjének legalább 47 mm-nek (37 mm hasznos átmérő) kell lennie. Nagyobb átmérőjű szűrők is elfogadhatók (2.4.1.5. szakasz).

2.4.1.3. Elsődleges és másodlagos szűrők

A vizsgálati műveletsorozat alatt a hígított kipufogógázt két egymás után elhelyezett szűrőn (egy elsődleges és egy másodlagos szűrőn) kell átengedni. A másodlagos szűrőt az elsődleges szűrőtől legfeljebb 100 mm-re, de azt nem érintve lehet elhelyezni, az elsődleges szűrő után. A szűrőket külön vagy párban is le lehet mérni, utóbbi esetben a szennyezett oldalukat egymás felé fordítva.

2.4.1.4. Merőleges sebesség a szűrőnél

A szűrő síkjára merőleges gázáramlási sebességnek 35 és 100 cm/s között kell lennie. A vizsgálat megkezdése és befejezése között a nyomásesés növekedése legfeljebb 25 kPa lehet.

2.4.1.5. Szűrőterhelés

A szűrő átmérője (mm)	Ajánlott hasznos átmérő (mm)	Ajánlott legkisebb terhelés (mg)
47	37	0,11
70	60	0,25
90	80	0,41
110	100	0,62

2.4.2. A mérőkamra és az analitikai mérleg leírása

2.4.2.1. A mérőkamrára vonatkozó feltételek

2.4.2.2. A referenciaszűrő lemérése

A kamrának (helyiségnek) mentesnek kell lennie minden környezeti szennyeződéstől (például portól), amely a stabilizálódás alatt lerakódhatna a részecskeszűrőkre. A mérőhelyiségben a 2.4.2.1. szakaszban megadott értékektől való eltérések csak akkor fogadhatók el, ha azok időtartama nem haladja meg a 30 percet. A mérőhelyiségnek a szükséges előírásokat már a személyzetnek a mérőhelyiségbe történő belépése előtt teljesítenie kell. Legalább két használaton kívüli referenciaszűrőt vagy referencia-szűrőpárt a mintavételező szűrő (-pár) méréséhez képest négy órán belül, lehetőség szerint azzal egy időben le kell mérni. A referenciaszűrők méretének és anyagának ugyanolyannak kell lennie, mint a mintavevő szűrőké.

Ha a 2.4.2.1. szakaszban a mérőhelyiségre vonatkozóan leírt stabilitási feltételek nem teljesülnek, de a referenciaszűrő (-pár) mérése teljesíti a fenti feltételeket, a motorgyártó választhat, hogy elfogadja a mintavevő szűrők súlyát, vagy semmisnek tekinti a vizsgálatot, beállítja a mérőhelyiség szabályozórendszerét és újra elvégzi a vizsgálatot.

2.4.2.3. Analitikai mérleg

2.4.2.4. A statikus elektromosság hatásainak kiküszöbölése

2.4.3. A részecskemérésre vonatkozó további előírások

2. függelék

Kalibrálási eljárás (NRSC, NRTC (1) )

1. AZ ELEMZŐKÉSZÜLÉKEK KALIBRÁLÁSA

1.1. Bevezetés

Minden elemzőkészüléket olyan gyakorisággal kell kalibrálni, hogy teljesüljenek az ezen előírásban meghatározott pontossági követelmények. Az 1. függelék 1.4.3. szakaszában megadott elemzőkészülékeknél alkalmazandó kalibrálási módszert e szakasz írja le.

A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság jóváhagyásával a 4B. melléklet 8.1. és 8.2. szakaszában leírt módszereket is lehet használni e függelék 1. szakaszában meghatározott módszerek helyett.

1.2. Kalibrálógázok

A kalibrálógázok eltarthatóságát figyelembe kell venni.

A kalibrálógáznak a gyártó által megadott lejárati idejét fel kell jegyezni.

1.2.1. Tiszta gázok

A gázok tisztasága akkor megfelelő, ha az alábbiakban megadott szennyezettségi határértékeken belül maradnak. A kalibráláshoz az alábbi gázokra van szükség:

a)	tisztított nitrogén (szennyezettség ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO);

b)	tisztított oxigén (tisztaság > 99,5 térfogatszázalék O2);

c)	hidrogén-hélium keverék (40 ± 2 % hidrogén, a többi hélium) (szennyezettség ≤ 1 ppm C, ≤ 400 ppm 1 CO2)

d)	tisztított szintetikus levegő (szennyezettség ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO) (oxigéntartalom 18 és 21 térfogatszázalék között).

1.2.2. Kalibráló és mérésitartomány-kalibráló gázok

Az alábbi kémiai összetételű gázkeverékek szükségesek:

a)	C3H8 és tisztított szintetikus levegő (lásd az 1.2.1. szakaszt);

b)	CO és tisztított nitrogén;

c)	NO és tisztított nitrogén (ebben a kalibrálógázban az NO2 mennyisége nem haladhatja meg az NO-tartalom 5 %-át);

d)	O2 és tisztított nitrogén;

e)	CO2 és tisztított nitrogén;

f)	CH4 és tisztított szintetikus levegő;

g)	C2H6 és tisztított szintetikus levegő.

Megjegyzés: Más gázkombinációk is megengedhetők, feltéve, hogy a gázok nem lépnek egymással reakcióba.

A kalibráló és a mérésitartomány-kalibráló gáz tényleges koncentrációjának ± 2 % tűréssel a névleges értéknek kell lennie. A kalibrálógázok koncentrációját mindig térfogatra vonatkoztatva kell megadni (térfogatszázalék vagy térfogat ppm).

A kalibráló és a mérésitartomány-kalibráló gázokat gázmegosztóval is elő lehet állítani, tisztított N2-vel vagy tisztított szintetikus levegővel hígítva. A keverőkészüléknek olyan pontosságúnak kell lennie, hogy a hígított kalibrálógázok koncentrációit ± 2 % tűréssel meg lehessen határozni.

Ez azt jelenti, hogy a keveréshez használt elsődleges gázok pontosságának legalább ± 1 %-nak kell lennie, a gázokra vonatkozó nemzeti vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően. A hitelesítést a keverőkészüléket használó kalibrálások esetében a teljes skála 15 és 50 %-a között kell elvégezni. Ha az első kalibrálás sikertelen, új kalibrálás végezhető más kalibrálógázzal.

A keverőkészülék ellenőrzésére választható olyan műszer is, amely természeténél fogva lineáris, például NO gáz kemilumineszcens detektorral. A műszer mérési tartományát úgy kell beállítani, hogy a mérésitartomány-kalibráló gáz közvetlenül rá van kötve a műszerre. A keverőkészüléket a használt beállításokkal kell ellenőrizni, és a mért koncentrációt össze kell hasonlítani a névleges értékkel. Az eltérésnek minden pontban a névleges érték ± 1 %-án belül kell maradnia.

Az érintett felek előzetes beleegyezésével más módszerek is használhatók, feltéve, hogy a helyes mérnöki gyakorlaton alapulnak.

Megjegyzés: A gázelemző pontos kalibrációs görbéjének megállapításához ± 1 %-on belüli pontosságú precíziós gázmegosztó ajánlott. A gázmegosztót a műszer gyártójának kell kalibrálnia.

1.3. A gázelemző készülékek és a mintavevő rendszer működtetése

A gázelemző készülékeket a gyártó üzembehelyezési és kezelési előírásainak megfelelően kell működtetni. A kezelési utasításnak tartalmaznia kell az 1.4–1.9. szakaszban leírt minimális követelményeket is.

1.4. Szivárgásvizsgálat

El kell végezni a rendszer szivárgásvizsgálatát. A szondát ki kell venni a kipufogórendszerből, és a végét dugóval le kell zárni. A gázelemző készülék szivattyúját be kell kapcsolni. A kezdeti stabilizálódási időszak után minden áramlásmérőnek nulla értéket kell mutatnia. Ellenkező esetben ellenőrizni kell a mintavevő vezetékeket, és a hibát ki kell javítani. A vákuumoldalon megengedett szivárgási sebesség a rendszer vizsgált részén a használat alatti áramlási sebesség legfeljebb 0,5 %-a lehet. A használat alatti áramlási sebesség megbecsülése a gázelemző készüléken és a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiségek alapján történhet.

Egy másik módszer az, hogy a nullázógázról a mérésitartomány-kalibráló gázra való átváltással ugrásszerű koncentrációváltást idézünk elő a mintavevő vezeték elején.

Ha megfelelő idő eltelte után a koncentráció leolvasott értéke kisebbnek mutatkozik, mint a bevezetett gázé, az kalibrálási vagy szivárgási problémát jelez.

1.5. Kalibrálási eljárás

1.5.1. Mérőrendszer

A mérőrendszert kalibrálni kell, és a kalibrációs görbéket szabványos gázokkal ellenőrizni kell. Ugyanakkora gázáramot kell alkalmazni, mint a kipufogógáz mérésekor.

1.5.2. Bemelegítési idő

A bemelegítési időnek meg kell felelnie a gyártó ajánlásainak. Ha ez nincs megadva, ajánlatos a gázelemző készülékeket legalább két órán át melegíteni.

1.5.3. Nem diszperzív infravörös és fűtött lángionizációs érzékelős gázelemző készülék

A nem diszperzív infravörös gázelemzőt szükség szerint be kell hangolni, és a fűtött lángionizációs érzékelős gázelemző lángját optimalizálni kell (1.8.1. szakasz).

1.5.4. Kalibrálás

Minden, a szokásos körülmények között használt üzemi tartományt kalibrálni kell.

Tisztított szintetikus levegő (vagy nitrogén) alkalmazásával a CO-, CO2-, NOx-, HC- és O2-elemző készülékeket nullázni kell.

A megfelelő kalibrálógázokat be kell vezetni a gázelemző készülékekbe, az értékeket fel kell jegyezni, majd az 1.5.6. szakasz szerint el kell készíteni a kalibrációs görbét.

A kalibrálás végén ismét ellenőrizni kell a nullapont beállítását, és szükség esetén meg kell ismételni a kalibrálási eljárást.

1.5.5. A kalibrációs görbe elkészítése

1.5.5.1. Általános iránymutatások

Az elemzőkészülék kalibrációs görbéjét legalább hat, a lehető legegyenletesebben elosztott kalibrációs pont alapján kell megállapítani (a nullapontot nem számítva). A legnagyobb névleges koncentráció legalább akkora kell, hogy legyen, mint a mérési tartomány végértékének 90 %-a.

A kalibrációs görbe kiszámítása a legkisebb négyzetek módszerével történik. Ha az eredményül kapott polinom háromnál magasabb fokú, a kalibrációs pontok számának (a nullapontot is beleértve) legalább e polinom fokszáma plusz kettőnek kell lennie.

A kalibrációs görbe legfeljebb ± 2 %-kal térhet el az egyes kalibrációs pontok névleges értékétől, illetve a mérési tartomány végpontjának legfeljebb ± 0,3 %-ával a nullaponton.

A kalibrációs görbéből és a kalibrációs pontokból ellenőrizni lehet a kalibrálás helyességét. Fel kell tüntetni az elemzőkészülék különböző jellemző paramétereit, melyek a következők:

a)	mérési tartomány;

b)	érzékenység;

c)	a kalibrálás elvégzésének időpontja.

1.5.5.2. Kalibrálás a mérési tartomány végpontjának 15 %-a alatti részén

Az elemzőkészülék kalibrációs görbéjét legalább tíz kalibrációs pont alapján kell megállapítani (a nullapontot nem számítva), amelyek úgy helyezkednek el, hogy a kalibrációs pontok 50 %-a a mérési tartomány végpontjának 10 %-a alá essen.

A kalibrációs görbe kiszámítása a legkisebb négyzetek módszerével történik.

A kalibrációs görbe legfeljebb ± 4 %-kal térhet el az egyes kalibrációs pontok névleges értékétől, illetve a mérési tartomány végpontjának legfeljebb ± 0,3 %-ával a nullaponton.

1.5.5.3. Alternatív módszerek

Ha igazolható, hogy az alternatív módszerek (pl. számítógép, elektronikus vezérlésű tartományváltó stb.) azonos pontosságot nyújtanak, akkor ezeket az alternatívákat is lehet használni.

1.6. A kalibrálás ellenőrzése

A szokásosan használt összes üzemi tartományt minden elemzés előtt ellenőrizni kell az alábbi eljárással.

A kalibrálást olyan nullázó gázzal és mérésitartomány-kalibráló gázzal kell ellenőrizni, amelynek névleges koncentrációja nagyobb, mint a mérési tartomány végpontjának 80 %-a.

Ha a két figyelembe vett ponton a mért érték legfeljebb a teljes skála ± 4 %-ával tér el a gyártó által megadott referenciaértéktől, akkor megengedett a beállítási paraméterek módosítása. Ellenkező esetben új kalibrációs görbét kell felvenni az 1.5.4. szakasznak megfelelően.

1.7. Az NOx-átalakító hatásfokának ellenőrzése

A nitrogén-dioxid nitrogén-oxiddá való átalakítására használt készülék hatásfokát az 1.7.1–1.7.8. szakaszban leírt módon kell ellenőrizni (1. ábra).

1.7.1. A vizsgálóberendezés

Az 1. ábrán látható vizsgálóberendezéssel (lásd az 1. függelék 1.4.3.5. szakaszát is) és az alább leírt eljárással, egy ozonizátor segítségével ellenőrizhető az átalakító hatékonysága.

1. ábra

Az NO2 átalakító hatékonyságát ellenőrző készülék vázlatrajza

1.7.2. Kalibrálás

A kemilumineszcens detektort és a fűtött kemilumineszcens detektort a leggyakrabban használt üzemi tartományban a gyártó előírásainak megfelelően nullázó és mérésitartomány-kalibráló gázzal kalibrálni kell (a kalibráló gáz NO-tartalmának az üzemi tartomány körülbelül 80 %-ának kell lennie, és a gázkeverék NO2-koncentrációjának kisebbnek kell lennie, mint az NO-koncentráció 5 %-a). Az NOx-elemzőt NO üzemmódba kell állítani úgy, hogy a mérésitartomány-kalibráló gáz ne haladjon át az átalakítón. A mért koncentrációt regisztrálni kell.

1.7.3. Számítás

Az NOx-átalakító hatásfokát az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Formula

ahol:

a	=	az NOx-koncentráció az 1.7.6. szakasz szerint
b	=	az NOx-koncentráció az 1.7.7. szakasz szerint
c	=	az NOx-koncentráció az 1.7.4. szakasz szerint
d	=	az NOx-koncentráció az 1.7.5. szakasz szerint

1.7.4. Oxigénadagolás

Egy T idomon keresztül oxigént vagy nullázó levegőt kell folyamatosan adagolni a gázáramhoz, amíg a kijelzett koncentráció kb. 20 %-kal kisebb nem lesz az 1.7.2. szakasz szerinti kijelzett kalibrálási koncentrációnál. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van).

A kijelzett c koncentrációt fel kell jegyezni. A folyamat alatt az ózonfejlesztő nem működik.

1.7.5. Az ózonfejlesztő bekapcsolása

Be kell kapcsolni az ózonfejlesztőt, és annyi ózont kell fejleszteni, hogy az NO-koncentráció lecsökkenjen az 1.7.2. szakasz szerinti kalibrálási koncentráció 20 %-a körüli értékre (de legfeljebb 10 %-ra). A jelzett d koncentrációt fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van).

1.7.6. NOx-üzemmód

Az NO-elemző készüléket NOx-üzemmódba kell kapcsolni, hogy a (NO, NO2, O2 és N2 összetételű) gázkeverék áthaladjon az átalakítón. A jelzett a koncentrációt fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NOx-üzemmódban van).

1.7.7. Az ózonfejlesztő kikapcsolása

Az ózonfejlesztőt ki kell kapcsolni. Az 1.7.6. szakaszban leírt gázkeverék az átalakítón áthalad az érzékelőbe. A jelzett b koncentrációt fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NOx-üzemmódban van).

1.7.8. NO-üzemmód

NO-üzemmódba váltva és az ózonfejlesztő kikapcsolásakor az oxigén, illetve a szintetikus levegő áramlása is megszűnik. A gázelemző készülékről leolvasott NOx-érték legfeljebb ± 5 %-kal térhet el az 1.7.2. szakasznak megfelelően mért értéktől. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van).

1.7.9. Vizsgálati időközök

Az átalakító hatásfokát minden egyes alkalommal ellenőrizni kell, mielőtt az NOx-elemző készüléket kalibrálják.

1.7.10. A hatásfokra vonatkozó követelmény

Az átalakító hatásfoka legalább 90 % kell, hogy legyen, de határozottan ajánlott a 95 %-os hatásfok.

Megjegyzés: Ha a gázelemző készülék leggyakrabban használt tartományában az ózonfejlesztő nem tudja a koncentrációt az 1.7.5. szakasz szerinti 80 %-ról 20 %-ra csökkenteni, akkor abban a legnagyobb tartományban kell használni, amelynél ez a csökkentés még elérhető.

1.8. A lángionizációs érzékelő beállítása

1.8.1. Az érzékelő válaszjelének optimalizálása

A fűtött lángionizációs érzékelőt a készülék gyártójának utasításai szerint kell beállítani. A leggyakrabban használt üzemi tartományban a válaszjel optimalizálására mérésitartomány-kalibráló gázként levegővel kevert propánt kell használni.

A tüzelőanyag és a levegő áramát a gyártó ajánlása szerint kell beállítani, majd egy 350 ± 75 ppm C (széntartalmú) kalibráló gázt kell a gázelemző készülékbe vezetni. Egy adott tüzelőanyag-áramnál kiváltott válaszjelet a mérésitartomány-kalibráló gázra adott válaszjel és a nullázógázra adott válaszjel különbségéből kell meghatározni. A tüzelőanyag-áramot lépésenként be kell állítani a gyártó által ajánlott érték alá és fölé. Ezen beállításokkal rögzíteni kell a mérésitartomány-kalibráló és a nullázógázra adott válaszokat. A kettő közötti különbséget diagramon meg kell szerkeszteni, és a tüzelőanyag-áramot a görbe dús oldalára kell beállítani.

1.8.2. Választényezők szénhidrogénekre

A gázelemző készüléket propán-levegő keverékkel és tisztított szintetikus levegővel kell kalibrálni az 1.5. szakasz szerint.

A választényezőket meg kell határozni a gázelemző készülék használatbavételekor és huzamosabb használata után. Az egy adott szénhidrogénre vonatkozó választényező (R f) a lángionizációs érzékelőről leolvasott C1 értéknek és a palackban levő gáz ppm C1-egyenértékben kifejezett koncentrációjának az aránya.

A vizsgálógáz koncentrációjának olyannak kell lennie, hogy a válaszjel a mérési tartomány végpontjának mintegy 80 %-a legyen. A koncentrációt a térfogatban kifejezett gravimetriás etalonhoz viszonyítva ± 2 %-os pontossággal kell meghatározni. A gázpalackot 24 órán át 298 K ± 5 K (25 °C ± 5 °C) hőmérsékleten elő kell kondicionálni.

Az alkalmazandó vizsgálógázok és az ajánlott relatív választényező-tartományok az alábbiak:

Metán és tisztított szintetikus levegő	:	1,00 ≤ R f ≤ 1,15
Propilén és tisztított szintetikus levegő	:	0,90 ≤ R f ≤ 1,1
Toluol és tisztított szintetikus levegő	:	0,90 ≤ R f ≤ 1,10

Ezek az értékek a propán és tisztított szintetikus levegő 1,00-nek tekintetett választényezőjére (R f) vannak vonatkoztatva.

1.8.3. Az oxigéninterferencia ellenőrzése

Az oxigéninterferenciát meg kell határozni a gázelemző készülék használatbavételekor és huzamosabb használata után.

Olyan mérési tartományt kell kiválasztani, ahol az oxigéninterferencia ellenőrzésére szolgáló gázok a felső 50 %-ba esnek. A vizsgálatot az előírt fűtőkamra-hőmérsékleten kell elvégezni.

1.8.3.1. Az oxigéninterferencia ellenőrzésére használt gázok

Az oxigéninterferencia ellenőrzésére szolgáló gázoknak 350 ppmC–75 ppmC szénhidrogén-tartalmú propánt kell tartalmazniuk. A kalibrálógázok tűrésére vonatkozó koncentrációértéket az összes szénhidrogén és azok szennyeződéseinek kromatográfiás elemzésével vagy dinamikus keveréssel kell meghatározni. A fő hígító anyag a nitrogén, a fennmaradó rész pedig oxigén. A dízelmotorok vizsgálatához szükséges keverékek a következők:

O2-koncentráció	Fennmaradó rész
21 (20–22)	Nitrogén
10 (9–11)	Nitrogén
5 (4–6)	Nitrogén

1.8.3.2. Az eljárás

a)	A gázelemző készüléket le kell nullázni.

b)	A gázelemző készüléket 21 %-os oxigénkeverékkel kalibrálni kell.

c)	A nullapontválaszt ismét le kell ellenőrizni. Ha a nullapont a mérési tartomány végpontjának 0,5 %-át meghaladó mértékben változott, az a) és b) pontot meg kell ismételni.

d)	Be kell vezetni a készülékbe az oxigéninterferencia ellenőrzésére szolgáló 5 %-os és 10 %-os gázt.

e)	A nullapontválaszt ismét le kell ellenőrizni. Ha a nullapont a mérési tartomány végpontjának 1 %-át meghaladó mértékben változott, a vizsgálatot meg kell ismételni.

Az oxigén-interferenciát (%O2I) a d) pont minden egyes keveréke esetében a következők szerint kell kiszámítani:

A	=	a b) pont végrehajtásához használt mérésitartomány-kalibráló gázként használt szénhidrogén-koncentrációja (ppmC)
B	=	a d) pont végrehajtásához használt, az oxigéninterferencia ellenőrzésére szolgáló gázok szénhidrogén-koncentrációja (ppmC)
C	=	a gázelemző készülék válaszjele
D	=	a gázelemző készüléknek az A értékre adott válaszjele a mérési tartomány végpontjának százalékában.

g)	Az oxigéninterferenciának (%O 2 I) a vizsgálatok előtt az oxigéninterferencia ellenőrzésére szolgáló összes előírt gáz tekintetében kevesebbnek kell lennie ± 3,0 %-nál.

h)	Ha az oxigéninterferencia meghaladja a ± 3,0 %-ot, lépésenként be kell állítani a gyártó által ajánlott érték alatti, illetve fölötti levegőáramot, és az 1.8.1. szakaszban leírt lépéseket minden levegőáramra vonatkozóan meg kell ismételni.

i)	Ha az oxigéninterferencia a levegőáram beállítása után még mindig nagyobb, mint ± 3,0 %, a tüzelőanyag-áram, majd a mintaáram beállításán kell változtatni, és az 1.8.1. szakaszban leírt lépéseket minden új beállításra vonatkozóan meg kell ismételni.

Ha az oxigéninterferencia még mindig meghaladja a ± 3,0 %-ot, akkor a gázelemző készüléket, a lángionizációs érzékelő tüzelőanyag-ellátását vagy az égési levegőt a vizsgálat előtt meg kell javítani, illetve ki kell cserélni. Ezt követően a megjavított vagy kicserélt berendezéssel vagy gázokkal meg kell ismételni az ebben a szakaszban ismertetett eljárást.

1.9. Interferencia-hatások nem diszperzív infravörös és kemilumineszcens érzékelős gázelemző készülékeknél

A kipufogógázban lévő, az éppen elemzett gáztól eltérő gázok különféleképpen befolyásolhatják a leolvasott értéket. Pozitív interferencia lép fel a nem diszperzív infravörös gázelemző készülékben, ha a zavaró gáz a mérendő gázzal azonos, de kisebb mértékű hatást kelt. Negatív interferencia lép fel a nem diszperzív infravörös gázelemző készülékekben azáltal, hogy a zavaró gáz kiszélesíti a mért gáz elnyelési sávját, a kemilumineszcens érzékelős gázelemző készülékekben pedig azáltal, hogy a zavaró gáz elnyomja a sugárzást. Az 1.9.1. és 1.9.2. szakaszban leírt interferencia-ellenőrzést el kell végezni a gázelemző készülék használatbavételekor és huzamosabb használata után.

1.9.1. Interferencia ellenőrzése a CO-elemző készülékeknél

A víz és a CO2 zavarhatja a CO-elemző készülék működését. Ezért a vizsgálat során mérésitartomány-kalibráló gázként használt CO2-t, amelynek a koncentrációja a legszélesebb üzemi tartomány végpontja 80–100 %-ának felel meg, szobahőmérsékleten át kell ereszteni vízen, majd fel kell jegyezni a gázelemző készülék válaszjelét. A gázelemző készülék válaszjele legfeljebb a mérési tartomány végpontjának 1 %-a lehet a 300 ppm vagy afölötti tartományokban, és legfeljebb 3 ppm a 300 ppm alatti tartományokban.

1.9.2. Az NOx-elemző keresztérzékenységi vizsgálatai

A kemilumineszcens érzékelős (és a fűtött kemilumineszcens érzékelős) gázelemző készülékeknél a CO2 és a vízgőz okozhat problémát. E gázok keresztérzékenységi válaszértéke koncentrációjukkal arányos, ezért vizsgálati eljárásokra van szükség a vizsgálat alatt várhatóan előforduló legnagyobb koncentrációnál bekövetkező keresztérzékenység meghatározására.

1.9.2.1. CO2 keresztérzékenységi vizsgálata

A vizsgálat során mérésitartomány-kalibráló gázként használt CO2-t, amelynek a koncentrációja a legszélesebb üzemi tartomány végpontja 80–100 %-ának felel meg, át kell ereszteni a nem diszperzív infravörös gázelemző készüléken, és A-val jelölve fel kell jegyezni a mért CO2-értéket. Ezután a CO2-t megközelítőleg 50 %-ra kell hígítani a mérésitartomány-kalibráló gázként használt NO-val és, át kell ereszteni a nem diszperzív infravörös, illetve a (fűtött) kemilumineszcens érzékelős gázelemző készüléken, és fel kell jegyezni a CO2, illetve az NO mért értékeit (B-vel, illetve C-vel jelölve). A CO2-t ezután el kell zárni, és csak a NO-kalibrálógázt kell a (fűtött) kemilumineszcens érzékelős gázelemző készüléken átereszteni. Az NO-értéket D-vel jelölve fel kell jegyezni.

A keresztérzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Formula

és ez nem lehet több, mint a mérési tartomány végpontjának 3 %-a.

ahol:

A	=	hígítatlan CO2-koncentráció nem diszperzív infravörös gázelemző készülékkel mérve, százalékban
B	=	hígított CO2-koncentráció nem diszperzív infravörös gázelemző készülékkel mérve, százalékban
C	=	a hígított NO koncentrációja kemilumineszcens érzékelős gázelemző készülékkel mérve, ppm-ben
D	=	a hígítatlan NO koncentrációja kemilumineszcens érzékelős gázelemző készülékkel mérve, ppm-ben

1.9.2.2. Vízgőz-keresztérzékenységi vizsgálat

Ez a vizsgálat csak nedves gázok koncentrációméréseire vonatkozik. A vízgőz keresztérzékenységének kiszámításánál figyelembe kell venni mérésitartomány-kalibráló gázként használt NO vízgőzzel való hígulását és a keverék vízgőz-koncentrációjának a vizsgálatok alatt várható léptékét. A vizsgálat során mérésitartomány-kalibráló gázként használt NO-t, amelynek a koncentrációja a legszélesebb üzemi tartomány végpontja 80–100 %-ának felel meg, át kell ereszteni a kemilumineszcens érzékelős gázelemző készüléken, és D-vel jelölve fel kell jegyezni a mért NO-értéket. Az NO-gázt át kell ereszteni a vízen szobahőmérsékleten, majd a (fűtött) kemilumineszcens érzékelős gázelemző készüléken, és C-vel jelölve fel kell jegyezni a leolvasott értéket. A víz hőmérsékletét meg kell határozni, majd F-fel jelölve fel kell jegyezni. A keveréknek az F vízhőmérsékletnek megfelelő telített gőznyomását meg kell mérni, és G-vel jelölve fel kell jegyezni. A keverék (százalékos) vízgőz-koncentrációját a következő módon kell kiszámítani:

Formula

és H-val jelölve fel kell jegyezni. A mérésitartomány-kalibrálógázként használt hígított NO várható koncentrációját (vízgőzben) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Formula

és De-vel jelölve fel kell jegyezni. Dízelmotorok kipufogógázai esetében a vizsgálat alatt várható legnagyobb vízgőz-koncentrációt (%-ban) a tüzelőanyag H/C = 1,8:1,0 atomszámarányának feltételezésével, a kipufogógázban lévő legnagyobb CO2-koncentráció vagy a mérésitartomány-kalibráló gázként használt hígítatlan CO2-koncentráció (az 1.9.2.1. szakaszban mért „A”) alapján a következők szerint kell megbecsülni:

Formula

és Hm értékként kell feljegyezni.

A vízgőz-keresztérzékenységet a következő módon kell kiszámítani:

Formula

és ez nem lehet több, mint a mérési tartomány végpontjának 3 %-a.

De	=	a hígított NO várható koncentrációja (ppm)
C	=	a hígított NO koncentrációja (ppm)
Hm	=	legnagyobb vízgőz-koncentráció (%)
H	=	tényleges vízgőz-koncentráció (%)

Megjegyzés: Fontos, hogy ennél a vizsgálatnál a mérésitartomány-kalibráló gázként használt NO NO2-koncentrációja a lehető legkisebb legyen, mert a keresztérzékenység kiszámításánál az NO2 vízben való elnyelése nincs figyelembe véve.

1.10. A kalibrálások gyakorisága

A gázelemző készülékeket az 1.5. szakasznak megfelelően legalább háromhavonta kalibrálni kell, illetve minden egyes alkalommal, ha olyan rendszerfelújítást vagy -cserét végeznek, amely befolyásolhatja a kalibrálást.

1.11. A kezeletlen kipufogógáznak az NRTC-vizsgálat során végzett méréseire vonatkozó kiegészítő kalibrációs követelmények

1.11.1. A gázelemző rendszer válaszidejének ellenőrzése

A válaszidő értelmezéséhez a rendszer beállításainak pontosan ugyanolyanoknak kell lenniük, mint a vizsgálati eljárás során végzett mérések alatt (azaz nyomás, áramlás, szűrőbeállítások a gázelemző készülékeken és minden más, a válaszidőt befolyásoló tényező). A válaszidőt a gáznak közvetlenül a mintavevő szonda belépésénél történő bekapcsolásával kell meghatározni. A gáz bekapcsolása 0,1 másodpercnél rövidebb időt vehet csak igénybe. A vizsgálathoz használt gázoknak legalább a mérési tartomány végpontja 60 %-ának megfelelő koncentrációváltozást kell okozniuk.

Az egyes gázösszetevők koncentrációit folyamatosan rögzíteni kell. A válaszidő a gáz rákapcsolása és a rögzített koncentráció megfelelő változása közötti idő. A rendszer válaszideje (t 90) a mérődetektor késéséből és az érzékelő felfutási idejéből áll. A késés a változás időpontja (t 0) és a mért végérték 10 %-ával egyenlő válasz megjelenésének időpontja (t 10) között eltelt idő. A felfutási idő a mért végérték 10 %-ának, illetve 90 %-ának megfelelő válaszjel között eltelt idő (t90 – t10).

Hígítatlan mérés esetében a gázelemző készülék és a kipufogógáz-áram jeleinek szinkronizálásához használandó jelátalakítási idő az az idő, amely a változástól (t 0) addig telik el, amíg a válaszjel a mért végérték 50 %-a nem lesz (t 50).

A rendszer reakcióideje minden korlátozott összetevő (CO, NOx, HC) és minden használt tartomány esetében ≤ 2,5 s felfutási idővel legfeljebb 10 s lehet.

1.11.2. Az indikátorgáz-elemző készülék kalibrálása a kipufogógáz-áram mérésekor

Az indikátorgáz-koncentráció mérésére szolgáló gázelemző készüléket, ha ilyet használnak, szabványos gázzal kell kalibrálni.

A kalibrációs görbét legalább 10 kalibrációs pont alapján kell megállapítani (a nullapontot nem számítva), amelyek úgy helyezkednek el, hogy a kalibrációs pontok fele a mérési tartomány végpontjának 4–20 %-a alá essen, a többi pedig 20 és 100 % közé. A kalibrációs görbe kiszámítása a legkisebb négyzetek módszerével történik.

A kalibrációs görbe legfeljebb ± 1 %-kal térhet el az egyes kalibrációs pontok névleges értékétől a mérési tartomány végpontjának 20 és 100 %-a közötti tartományban. A névleges értéktől a mérési tartomány végpontjának 4–20 %-os tartományában is csak legfeljebb ± 2 %-kal térhet el.

A gázelemző készüléket le kell nullázni, és a vizsgálat előtt egy olyan nullázó gázzal vagy mérésitartomány-kalibráló gázzal kell kalibrálni, amelynek névleges koncentrációja meghaladja a gázelemző készülék mérési tartománya végpontjának 80 %-át.

2. A RÉSZECSKEMÉRŐ RENDSZER KALIBRÁLÁSA

2.1. Bevezetés

Minden alkatrészt olyan gyakorisággal kell kalibrálni, hogy teljesüljenek az ezen előírásban meghatározott pontossági követelmények. A 4A. melléklet 1. függelékének 1.5. szakaszában és a 4. függelékben szereplő alkatrészeknél alkalmazandó kalibrálási módszert ez a szakasz ismerteti.

A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság jóváhagyásával az e függelék 2. szakaszában meghatározott módszerek helyett a 4B. melléklet 8.1. és 8.2. szakaszában leírt módszereket is lehet használni.

2.2. Áramlásmérés

A gázáramlás-mérők vagy az áramlásmérő műszerek kalibrálásának a nemzeti és/vagy nemzetközi szabványokra visszavezethetőnek kell lennie.

A mért érték mérési hibájának a leolvasott érték ± 2 %-án belül kell lennie.

A részáramú hígítórendszerek esetében a G SE mintaáram pontossága külön problémát jelent, ha nem közvetlen méréssel, hanem az áramláskülönbség mérésével határozzák meg:

Formula

Ebben az esetben a GTOTW és GDILW értékekre vonatkozó ± 2 %-os pontosság nem elegendő a GSE elfogadható pontosságának biztosításához. Ha a gázáram meghatározása áramláskülönbség mérésével történik, akkor a különbségnek csak olyan mértékű hibája megengedett, hogy a G SE pontossága 15-nél alacsonyabb hígítási arány esetén ± 5 %-on belül legyen. Ezt az egyes műszerek hibáinak négyzetes középértékével lehet kiszámítani.

2.3. A hígítási arány ellenőrzése

EGA (4A. melléklet, 4. függelék, 1.2.1.1. szakasz) nélküli részecske-mintavevő rendszer használata esetén a hígítási arányt minden új motorfelszereléskor ellenőrizni kell, járó motor mellett, vagy a CO2-, vagy a NOx-koncentrációt mérve a hígítatlan és a hígított kipufogógázban.

A mért hígítási aránynak a CO2- vagy NOx-koncentráció méréséből számított hígítási arány ± 10 %-án belül kell lennie.

2.4. A részáramra vonatkozó feltételek ellenőrzése

A kipufogógáz sebességtartományát és a nyomásingadozásokat ellenőrizni kell, és ha szükséges, a 4A. melléklet 1.2.1.1. szakaszának EP követelményei szerint be kell állítani.

2.5. A kalibrálások gyakorisága

Az áramlásmérő műszereket legalább háromhavonta kalibrálni kell, illetve minden egyes alkalommal, ha olyan rendszercserét végeznek, amely befolyásolhatja a kalibrálást

2.6. A részáramú hígítórendszerekre vonatkozó kiegészítő kalibrációs követelmények

2.6.1. Rendszeres kalibrálás

Ha a mintagázáram meghatározása áramláskülönbség mérésével történik, az áramlásmérőt vagy az áramlásmérő műszereket a következő eljárások egyikével kell kalibrálni, úgy, hogy az alagútban lévő G SE szondaáram teljesítse a 4A. melléklet 1. függelékének 2.4. szakaszában meghatározott pontossági követelményeket:

A G DILW áramlásmérőjét sorba kell kapcsolni a G TOTW áramlásmérőjével, és a két áramlásmérő közötti különbséget legalább öt beállítási pontra vonatkozóan ellenőrizni kell, amelyek egymástól egyenlő távolságra helyezkednek el a vizsgálat során használt legalacsonyabb G DILW érték és a G TOTW érték között. A hígítóalagutat meg lehet kerülni.

A kalibrált tömegárammérő készüléket sorba kell kapcsolni a GTOTW áramlásmérőjével, és a pontosságot a vizsgálathoz használt értékre vonatkozóan ellenőrizni kell. Ezután a kalibrált tömegárammérő készüléket sorba kell kapcsolni a G DILW áramlásmérőjével, és a pontosságot legalább öt, a vizsgálathoz használt GTOTW értékre vonatkozó, 3 és 50 közötti hígítási aránynak megfelelő beállítási ponton ellenőrizni kell.

A TT átvezető csövet le kell kapcsolni a kipufogóról, és a GSE méréséhez megfelelő tartományú kalibrált áramlásmérőt kell rákötni az átvezető csőre. Ezután a G TOTW értékét a vizsgálat során használt értékre kell állítani, és G DILW-t sorozatosan a q hígítási arányoknak megfelelő, 3 és 50 közötti, legalább öt értékre kell állítani. Az alagutat megkerülő, speciális kalibrációs áramlási útvonal is biztosítható, de az összes levegő, illetve a hígítólevegő megfelelő mérőkön keresztüli áramlását a tényleges vizsgálathoz hasonlóan fenn kell tartani.

Indikátorgázt adagolnak a TT átvezető csőbe. Ez az indikátorgáz lehet a kipufogógáz valamelyik összetevője, például CO2 vagy NOx. Az alagútban történő hígítás után meg kell mérni az indikátorgáz összetevőjét. Ezt el kell végezni öt, 3 és 50 közötti hígítási arányra. A mintaáram pontosságát a q hígítási arányból kell meghatározni:

Formula

A gázelemző készülékek pontosságát a G SE pontosságának biztosítása érdekében figyelembe kell venni.

2.6.2. A szénáram ellenőrzése

Határozottan ajánlott elvégezni a tényleges kipufogógázzal a szénáram ellenőrzését a mérési és szabályozási problémák kimutatására, valamint a részáramú rendszer helyes működésének ellenőrzésére. A szénáram ellenőrzését legalább minden egyes alkalommal el kell végezni, amikor új motort szerelnek fel, vagy lényeges változás történik a vizsgálókamra összeállításában.

A motort teljes nyomatékterheléssel és fordulatszámon kell működtetni, vagy más, olyan állandósult állapotú üzemmódban, amely legalább 5 % CO2-t eredményez. A részáramú mintavevő rendszert körülbelül 15:1 hígítási tényezővel kell működtetni.

2.6.3. Vizsgálat előtti ellenőrzés

A vizsgálat előtti ellenőrzést a vizsgálat végrehajtása előtt két órán belül a következő módon kell elvégezni:

Az áramlásmérők pontosságát legalább két ponton kell ellenőrizni – ugyanolyan módszerrel, mint amit a kalibráláshoz kell használni –, beleértve a G DILW-re vonatkoztatott, a vizsgálatok során használt 5 és 15 közötti hígítási arányoknak megfelelő G TOTW áramokat is.

Ha a fent leírt kalibrálási eljárás rögzített adataival igazolható, hogy az áramlásmérő kalibrálása hosszú időtartamon keresztül stabil, a vizsgálat előtti ellenőrzés elhagyható.

2.6.4. A jelátalakítási idő meghatározása

A jelátalakítási idő meghatározásához használt rendszerbeállításoknak pontosan ugyanolyanoknak kell lenniük, mint a vizsgálatok alatt. A jelátalakítási időt a következő módszerrel kell meghatározni:

A szondán áthaladó áramnak megfelelő mérési tartománnyal rendelkező független referencia-áramlásmérőt kell közvetlenül a szondára kötni, sorosan. Ennek az áramlásmérőnek a válaszidő méréséhez használt ugrásszerű áramlásváltozásra vonatkozóan 100 ms-nál rövidebb jelátalakítási idővel kell rendelkeznie, olyan áramláskorlátozással, amely elég kicsi ahhoz, hogy ne befolyásolja a részáramú hígítórendszer dinamikus teljesítményét, a helyes műszaki gyakorlatnak megfelelően.

A részáramú hígítórendszer kipufogógáz-áramát (vagy levegőáramát, ha a kipufogógáz-áram számításon alapul) a bevezetésénél ugrásszerűen meg kell változtatni, egy kis áramlásértékről legalább a mérési tartomány végpontjának 90 %-ára. Az ugrásszerű változást ugyannak a tényezőnek kell kiváltania, mint amely a tényleges vizsgálatoknál elindítja az prediktív szabályozást. A kipufogógáz-áram ugrásszerű változását kiváltó hatást és az áramlásmérő válaszát legalább 10 Hz gyakorisággal kell rögzíteni.

Ezekből az adatokból kell meghatározni a részáramú hígítórendszerre vonatkozó jelátalakítási időt, amely az ugrásszerű változás kezdetétől az áramlásmérő válaszának 50 %-áig tartó idő. Hasonló módon kell meghatározni a részáramú hígítórendszer G SE jelének és a kipufogógáz áramlásmérője G EXHW jelének átalakítási idejét. Ezek a jelek az egyes vizsgálatok utáni regressziószámításokhoz használatosak (lásd 4A. melléklet, 1. függelék, 2.4. szakasz).

A számítást legalább öt emelkedő-süllyedő stimulus esetében meg kell ismételni, és az eredményeket átlagolni kell. A referencia-áramlásmérő belső jelátalakítási idejét (< 100 ms) ki kell vonni ebből az értékből. Ez a részáramú hígítórendszer „elővezérlési” értéke, amelyet a 4A. melléklet 1. függelékének 2.4. szakaszával összhangban kell alkalmazni.

3. AZ ÁLLANDÓ TÉRFOGATÚ MINTAVEVŐ RENDSZER KALIBRÁLÁSA

3.1. Általános előírások

Az állandó térfogatú mintavevő rendszert pontos áramlásmérővel és az üzemi körülmények változtatására szolgáló eszközökkel kell kalibrálni.

A rendszer átfolyását különböző áramlási beállítások mellett kell mérni, és meg kell határozni a rendszer szabályozási jellemzőit, valamint azok kapcsolatát az átfolyással.

Többféle áramlásmérő használható, pl. kalibrált Venturi-cső, kalibrált lamináris (Hagen-Poiseuille elvű) áramlásmérő, kalibrált forgólapátos áramlásmérő.

A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság jóváhagyásával az e függelék 3. szakaszában meghatározott módszerek helyett a 4B. melléklet 8.1. és 8.2. szakaszában leírt módszereket is lehet használni.

3.2. A térfogat-kiszorításos szivattyú kalibrálása

A szivattyú minden paraméterét a szivattyúval sorba kapcsolt kalibráló Venturi-cső paramétereivel egyidejűleg kell mérni. A számított áramlási sebességet (m3/s a szivattyú szívócsonkjánál, abszolút nyomás és hőmérséklet) diagramon ki kell szerkeszteni egy, a szivattyú-paraméterek kombinációját képviselő korrelációs függvényre vonatkoztatva. Meg kell határozni a szivattyú által szállított mennyiség és a korrelációs függvény közötti lineáris összefüggést. Ha az állandó térfogatú mintavevő rendszer több fordulatszámon is működhet, a kalibrálást minden használt tartományra el kell végezni.

A kalibrálás alatt biztosítani kell a hőmérséklet stabilitását.

A kalibráló Venturi-cső és az állandó térfogatú mintavevő rendszer szivattyúja közötti csatlakozásoknál és csöveknél a szivárgásnak kisebbnek kell lennie, mint a legkisebb áramlási érték (az az érték, ahol a legnagyobb a fojtás és a legkisebb a térfogat-kiszorításos szivattyú fordulatszáma) 0,3 %-a.

3.2.1. Az adatok elemzése

A levegőáramot (Q s) minden fojtásbeállításnál (legalább 6 beállítás) ki kell számítani m3/min mértékegységben az áramlásmérő adataiból, a gyártó által előírt módszerrel. Ezután a levegőáramot át kell számítani a szivattyú szívócsonkjánál fennálló abszolút hőmérséklet és nyomás alapján a szivattyú által szállított mennyiségre (V 0, mértékegység: m3/fordulat) az alábbiak szerint:

Formula

ahol:

Qs	=	a levegő áramlási sebessége normál állapotra (101,3 kPa, 273 K) [m3/s]
T	=	hőmérséklet a szivattyú szívócsonkjánál (K)
pA	=	abszolút nyomás a szivattyú szívócsonkjánál (p B – p 1) (kPa)
n	=	a szivattyú fordulatszáma (ford/s)

A szivattyúnál fellépő nyomásváltozások hatásának és a szivattyú csúszásának figyelembevétele céljából a szivattyú fordulatszáma, a szivattyú szívócsonkja és nyomócsonkja közötti nyomáskülönbség és az abszolút szivattyú-kilépőnyomás közötti korrelációs függvény (X0) az alábbiak szerint számítható:

Formula

ahol

Δpp	=	a szivattyú szívócsonkja és nyomócsonkja közötti nyomáskülönbség (kPa)
pA	=	abszolút nyomás a szivattyú nyomócsonkjánál (kPa)

A kalibrációs egyenlet létrehozásához a legkisebb négyzeteken alapuló lineáris regressziószámítást kell végezni az alábbiak szerint:

Formula

A D0 és az m a regressziós egyenest leíró tengelymetszet-, illetve meredekség-állandók.

Több fordulatszámú állandó térfogatú mintavevő rendszernél a szivattyú különböző áramlási tartományaihoz tartozó kalibrációs görbéknek megközelítőleg párhuzamosaknak kell lenniük, és a D 0 metszésértékeknek a szivattyú áramlási tartományának csökkenésével növekedniük kell.

Az egyenletből kiszámított értékeknek a V 0 mért értékhez képest ± 0,5 %-on belül kell lenniük. Az m értéke szivattyútól függően változik. A belépő részecskék miatt idővel csökken a szivattyú csúszása, ami abból látható, hogy az m értékei csökkennek majd. A kalibrálást ezért el kell végezni a szivattyú üzembe helyezésekor, nagyobb karbantartások után, és ha a teljes rendszer ellenőrzése (3.5. szakasz) jelzi a csúszás változását.

3.3. A kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) kalibrálása

A kritikus áramlású Venturi-cső kalibrálása a kritikus Venturi-áramlás egyenletén alapul. A gázáram a belépő nyomás és a hőmérséklet függvénye az alábbiak szerint:

ahol

Kv	=	kalibrációs együttható
pA	=	abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál (kPa)
T	=	hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál (K)

3.3.1. Az adatok elemzése

A levegőáramot (Q s) minden fojtásbeállításnál (legalább 8 beállítás) ki kell számítani m3/min mértékegységben az áramlásmérő adataiból, a gyártó által előírt módszerrel. A kalibrációs adatokból minden beállításra ki kell számítani a kalibrációs együtthatót az alábbiak szerint:

Formula

ahol:

Qs	=	a levegő áramlási sebessége normál állapotra (101,3 kPa, 273 K) [m3/s]
T	=	hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál (K)
pA	=	abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál (kPa)

A kritikus áramlás tartományának meghatározásához a K v-t a Venturi-cső belépő nyomásának függvényében kell ábrázolni. Kritikus (lefojtott) áramlás esetén a K v értéke viszonylag állandó. Ahogyan a nyomás csökken (a vákuum nő), a Venturi-cső fojtása megszűnik és a K V értéke csökken, ami azt jelzi, hogy a kritikus áramlású Venturi-cső a megengedett tartományon kívül működik.

A kritikus áramlás tartományában felvett legalább 8 pont esetében ki kell számítani a K v átlagértékét és a szórást. A szórás nem haladhatja meg a K V átlagértékének ± 0,3 %-át.

3.4. A hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső (SSV) kalibrálása

A hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső kalibrálása a hangsebesség alatti Venturi-áramlásra vonatkozó egyenleten alapul. A gázáramlás a bemeneti nyomás és hőmérséklet, valamint az SSV bemenet és torok közötti nyomáscsökkenés függvénye, az alábbiak szerint:

Formula

ahol:

A0 = az állandók összevonása és a mértékegységek átváltása =

0,006111 SI mértékegységekben: Formula

d= a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torokátmérője (m)

Cd = a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső átfolyási tényezője

pA = abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál (kPa)

T= hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál (K)

r= a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torkánál és belépőnyílásnál fennálló statikus abszolút Formula

ß= a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torokátmérőjének (d) aránya a bemeneti cső Formula

3.4.1. Az adatok elemzése

A levegőáramot (Q SSV) minden árambeállításnál (legalább 16 beállítás) ki kell számítani m3/min mértékegységben az áramlásmérő adataiból, a gyártó által előírt módszerrel. A kalibrálációs adatokból minden beállításra ki kell számítani az átfolyási tényezőt a következők szerint:

Formula

ahol:

QSSV	=	a levegő áramlási sebessége normál állapotra (101,3 kPa, 273 K) (m3/s)
T	=	hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál (K)
d	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torokátmérője (m)
r	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torkánál és belépőnyílásnál fennálló statikus abszolút
ß	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torokátmérőjének (d) aránya a bemeneti cső

A hangsebesség alatti áramlás tartományának meghatározásához meg kell szerkeszteni a C d-t a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torkánál érvényes Reynolds-szám függvényeként. A Venturi-cső torkánál érvényes Reynolds-számot a következő képlettel kell kiszámítani:

Formula

ahol:

állandók és mértékegységek-átváltások Formula

QSSV

a levegő áramlási sebessége normál állapotra (101,3 kPa, 273 K) (m3/s)

a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torokátmérője (m)

a gáz abszolút vagy dinamikus viszkozitása, a következő képlettel számítva:

ahol:

b	=
S	=	empirikus állandó = 104,4 K

Mivel a Q SSV szerepel a Re-egyenletben, a számításokat a Venturi-cső kalibrálásához a Q SSV vagy a C d egy becsült értékével kell kezdeni, és mindaddig ismételni kell, amíg a Q SSV nem konvergál. A konvergencia-módszernek 0,1 %-os vagy jobb pontosságot kell elérnie.

A hangsebesség alatti áramlás tartományában legalább tizenhat ponton a kalibrálási görbére kapott regressziós egyenlettel számított Cd értékeknek ± 0,5 % tűréssel egyezniük kell az egyes kalibrálási pontokra mért Cd értékkel.

3.5. A teljes rendszer ellenőrzése

Az állandó térfogatú mintavevő rendszer és az elemzőrendszer teljes pontosságát úgy kell meghatározni, hogy ismert tömegű szennyező anyagot tartalmazó gázt eresztenek át a szokásos módon működtetett rendszeren. A szennyező anyag elemzése és tömegének meghatározása a 4A. melléklet 3. függelékének 2.4.1. szakasza szerint történik, kivéve a propánt, ahol a szénhidrogénekre használt 0,000479 helyett 0,000472 értékű tényezőt kell használni. A következő két módszer valamelyikét kell alkalmazni.

3.5.1. Mérés kritikus áramlású mérőperemes áramlásmérővel

Egy kalibrált kritikus áramlású mérőperemen át ismert mennyiségű tiszta gázt (propánt) kell az állandó térfogatú mintavevő rendszerbe bevezetni. Ha a belépő nyomás elég nagy, akkor a kritikus áramlású mérőperem által szabályozott áramlási sebesség (≡ kritikus áramlás) független a mérőperem kilépő oldalán mért nyomástól. Az állandó térfogatú mintavevő rendszert 5–10 percen át úgy kell működtetni, mint a szokásos kibocsátásméréseknél. Elemezni kell egy gázmintát a szokásos mérőrendszerrel (mintavevő zsák vagy integrálás), és ki kell számítani a gáz tömegét. Az így meghatározott tömeg legfeljebb ± 3 %-kal térhet el a bevezetett gáz ismert tömegétől.

3.5.2. Mérés gravimetriás módszerrel

Meg kell állapítani egy propánnal töltött kisebb palack tömegét ± 0,01 gramm pontossággal. Az állandó térfogatú mintavevő rendszert 5–10 percen át úgy kell működtetni, mint a szokásos kibocsátási méréseknél, miközben a szén-monoxidot vagy propánt bevezetik a rendszerbe. Meg kell határozni a palackból kiengedett tiszta gáz mennyiségét tömegméréssel. Elemezni kell egy gázmintát a szokásos mérőrendszerrel (mintavevő zsák vagy integrálás), és ki kell számítani a gáz tömegét. Az így meghatározott tömeg legfeljebb ± 3 %-kal térhet el a bevezetett gáz ismert tömegétől.

(1) Az NRSC- és NRTC-vizsgálatokra vonatkozó kalibrálási eljárás megegyezik, az 1.11. és 2.6. szakaszban meghatározott követelmények kivételével.

3. függelék

Az adatok értékelése és számítások

1. ADATÉRTÉKELÉS ÉS SZÁMÍTÁSOK – NRSC-VIZSGÁLAT

1.1. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás adatainak kiértékelése

A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás kiértékeléséhez az egyes üzemmódok utolsó 60 másodpercében rögzített diagramértékeket kell átlagolni, és az egyes üzemmódokban a szénegyensúly módszer használata esetén a HC, CO, NOx és CO2 átlagos koncentrációit (conc) az átlagos diagramértékekből és a megfelelő kalibrációs adatokból kell meghatározni. Másféle adatrögzítés is használható, amennyiben az egyenértékű adatokat biztosít.

Az átlagos háttér-koncentrációkat (conc d) a mintavevő zsákban levő hígítólevegő leolvasott értékei, illetve a folyamatos (zsák nélkül végzett) háttér-koncentráció leolvasott értékei és a megfelelő kalibrálási adatok alapján határozható meg.

Ha az 5. melléklet 1.2. szakaszának b) pontjában meghatározott, 5 (átmeneteket is magában foglaló) üzemmódból álló ciklust alkalmazzák, akkor a 4B. melléklet 7.8.2.2. szakaszában meghatározott adatértékelési és számítási eljárásokat, valamint az A.8.2., az A.8.3. és az A.8.4. szakasz idevágó részeit kell alkalmazni. A végleges vizsgálati eredményeket az A.8-60, az A.8-61, illetve az A.7-49 és az A.7-50. egyenletekkel kell kiszámolni.

1.2. Részecskekibocsátás

A részecskekibocsátás kiértékeléséhez minden üzemmódban fel kell jegyezni a szűrőkön áthaladó minta össztömegét (M SAM,i). A szűrőket vissza kell helyezni a mérőkamrába, és legalább egy órán keresztül, de 80 óránál nem hosszabb ideig kondicionálni kell őket, és azután meg kell mérni a tömegüket. A szűrők bruttó súlyát rögzíteni kell, és a tárasúlyt (lásd a 4A. melléklet 3.1. szakaszát) ki kell vonni. A részecsketömeg (M f az egyszűrős módszer; M f,i a többszűrős módszer esetében) az elsődleges és a másodlagos szűrőn összegyűlt részecskék tömegének összege. Ha a háttér-koncentráció miatt korrekció szükséges, akkor a szűrőn áthaladó hígítólevegő tömegét (M DIL) és a részecsketömeget (M d) is rögzíteni kell. Ha több mérést végeztek, minden mérésre ki kell számítani az M d/M DIL hányadost, és a kapott értékeket átlagolni kell.

1.3. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása

A végleges jegyzőkönyvbe kerülő vizsgálati eredményeket az alábbi lépések során kell levezetni:

1.3.1. A kipufogógáz-áram meghatározása

A kipufogógáz-áramot (G EXHW,i) a 4A. melléklet 1. függeléke 1.2.1–1.2.3. szakaszának megfelelően minden üzemmódra meg kell határozni.

Teljes áramú hígítórendszer használata esetén a teljes hígított kipufogógáz-áramot (G TOTW,i) a 4A. melléklet 1. függeléke 1.2.4. szakaszának megfelelően minden üzemmódra meg kell határozni.

1.3.2. Száraz/nedves korrekció

A száraz/nedves korrekciót (G EXHW,i) a 4A. melléklet 1. függeléke 1.2.1–1.2.3. szakaszának megfelelően minden üzemmódra meg kell határozni.

Ha a mérés eredetileg nem nedves alapon történt, akkor a G EXHW alkalmazásakor a mért koncentrációkat az alábbi képletekkel át kell számítani nedves alapú koncentrációkra.

Formula

Hígítatlan kipufogógáz esetében:

Formula

Hígított gáz esetében:

Formula

vagy

Formula

A hígítólevegő esetében:

Formula

A beszívott levegő tekintetében (ha különbözik a hígítólevegőtől):

Formula

ahol:

Ha	=	a beszívott levegő páratartalma (g víz/kg száraz levegő)
Hd	=	a hígítólevegő abszolút páratartalma (g víz/kg száraz levegő)
Rd	=	a hígítólevegő relatív páratartalma (%)
Ra	=	a beszívott levegő relatív páratartalma (%)
pd	=	a hígítólevegő telített gőznyomása (kPa)
pa	=	a beszívott levegő telített gőznyomása (kPa)
pB	=	teljes légköri nyomás (kPa).

Megjegyzés: A Ha és Hd általánosan elfogadott képletekkel levezethető a relatív páratartalom fent leírtak szerinti méréséből, vagy a harmatpontmérésből, a gőznyomásmérésből vagy a száraz/nedves hőmérős mérésből.

1.3.3. Az NOx páratartalom-korrekciós tényezője

Mivel az NOx-kibocsátás függ a környezeti levegő állapotától, az NOx-koncentrációt a környezeti levegő hőmérsékletének és páratartalmának figyelembevétele érdekében korrigálni kell a következő képletben megadott K H tényezővel:

Formula

ahol:

Formula

Formula (dry air basis)

T a

a levegő hőmérséklete (K)

H a

a beszívott levegő páratartalma (g víz/kg száraz levegő)

ahol:

R a	=	a beszívott levegő relatív páratartalma (%)
p a	=	a beszívott levegő telített gőznyomása (kPa)
p B	=	teljes légköri nyomás (kPa).

Megjegyzés: A H a általánosan elfogadott képletekkel levezethető a relatív páratartalom fent leírtak szerinti méréséből, vagy a harmatpontmérésből, a gőznyomásmérésből vagy a száraz/nedves hőmérős mérésből.

1.3.4. A kibocsátási tömegáramok kiszámítása

A kibocsátás-tömegáramokat az egyes üzemmódokban az alábbiak szerint kell kiszámítani:

a)	hígítatlan kipufogógáz esetében (1):

b)	hígított kipufogógáz esetében (2):

ahol:

conc c a korrigált háttér-koncentráció:

Formula

vagy:

Formula

Az u – nedves együtthatókat az 5. táblázatnak megfelelően kell alkalmazni:

5. táblázat

Az u – nedves együtthatók értékei a kipufogógáz különböző összetevőire

Gáz	u	conc
NOx	0,001587	ppm
CO	0,000966	ppm
HC	0,000479	ppm
CO2	15,19	százalék

A HC sűrűsége az átlagos 1:1,85-ös szén-hidrogén arányon alapul.

1.3.5. A fajlagos kibocsátások kiszámítása

A fajlagos kibocsátást (g/kWh) minden egyes összetevő esetében ki kell számolni a következő módon:

Formula

ahol Formula .

A fenti számításban használt súlyozó tényezők és az üzemmódok száma (n) megfelelnek a 4A. melléklet 3.7.1. szakaszának.

1.4. A részecskekibocsátás kiszámítása

A szilárd kibocsátást az alábbiak szerint kell kiszámítani:

1.4.1. A részecskék páratartalom-korrekciós tényezője

Mivel a dízelmotorok részecskekibocsátása függ a környezeti levegő állapotától, a részecskék tömegáramát a környezeti levegő páratartalmának figyelembevétele érdekében korrigálni kell a következő képletben megadott K p tényezővel:

Formula

ahol:

H a= a beszívott levegő páratartalma (g víz/kg száraz levegő)

ahol:

R a= a beszívott levegő relatív páratartalma (%)

p a= a beszívott levegő telített gőznyomása (kPa)

p B= teljes légköri nyomás (kPa).

1.4.2. Részáramú hígítórendszer

A vizsgálati jegyzőkönyvbe felvételre kerülő végleges részecskekibocsátási eredményeket a következő lépésekben kell meghatározni. Mivel a hígítási arány szabályozásának különböző típusai használhatók, az egyenértékű hígított kipufogógáz tömegáramára (G EDF) vonatkozóan különböző számítási módszereket kell alkalmazni. Minden számítást az egyes üzemmódoknak (i) a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.

1.4.2.1. Izokinetikus rendszerek

Formula

ahol r az A p izokinetikus szonda és az A T kipufogócső keresztmetszeti területének aránya:

Formula

1.4.2.2. CO2- vagy NOx-koncentrációt mérő rendszerek

Formula

ahol:

Conc E	=	a hígítatlan kipufogógázban lévő indikátorgáz nedves koncentrációja
Conc D	=	a hígított kipufogógázban lévő indikátorgáz nedves koncentrációja
Conc A	=	a hígítólevegőben lévő indikátorgáz nedves koncentrációja

A száraz alapon mért koncentrációkat az 1.3.2. szakasznak megfelelően át kell számítani nedves alapúra.

1.4.2.3. CO2-mérést és szénegyensúlymódszert használó rendszerek

Formula

ahol:

CO 2D	=	a hígított kipufogógáz CO2-koncentrációja
CO 2A	=	a hígítólevegő CO2-koncentrációja

(a koncentráció térfogatszázalékban és nedves alapon értendő)

Ez az egyenlet a szénegyensúly feltételezésén alapul (a motorba juttatott szénatomok CO2 alakjában távoznak), és a következő lépésekkel vezethető le:

Formula

valamint:

Formula

1.4.2.4. Áramlásméréses rendszerek

Formula

1.4.3. Teljes áramú hígítórendszer

A vizsgálati jegyzőkönyvbe felvételre kerülő végleges részecskekibocsátási eredményeket a következő lépésekben kell meghatározni.

Minden számítást az egyes üzemmódoknak (i) a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.

G EDFW, i = G TOTW, i

1.4.4. A részecske-tömegáram kiszámítása

A részecske-tömegáramot a következőképpen kell kiszámítani:

Az egyszűrős módszer esetében:

Formula

ahol:

A (G EDFW)aver egész ciklusra érvényes értékét az egyes üzemmódokban a mintavételi időszak alatt mért átlagértékek összegzésével kell meghatározni:

Formula

ahol i = 1, … n

A többszűrős módszer esetében:

Formula

ahol i = 1, … n

A részecske-tömegáramon háttérkorrekció végezhető az alábbiak szerint

Az egyszűrős módszer esetében:

Formula

Több mérés végzése esetén az (Md/MDIL) hányados helyett az (M d/M DIL)aver hányadost kell használni.

Formula

vagy:

Formula

A többszűrős módszer esetében:

Formula

Több mérés végzése esetén az (Md/MDIL) hányados helyett az (M d/M DIL)aver hányadost kell használni.

Formula

vagy:

Formula

1.4.5. A fajlagos kibocsátások kiszámítása

A fajlagos részecskekibocsátást – PT (g/kWh) – a következő módon kell kiszámítani (3):

Az egyszűrős módszer esetében:

Formula

A többszűrős módszer esetében:

Formula

1.4.6. Tényleges súlyozó tényező

Az egyszűrős módszer esetében a WF E, i tényleges súlyozási tényező az egyes üzemmódokban a következő módon számítható ki:

Formula

ahol i = l, … n.

A tényleges súlyozó tényezők értéke nem térhet el ± 0,005-nél nagyobb mértékben (abszolút érték) a 4A. melléklet 3.7.1. szakaszában felsorolt súlyozó tényezőktől.

2. ADATÉRTÉKELÉS ÉS SZÁMÍTÁSOK – NRTC-VIZSGÁLAT

Ez a szakasz az NRTC-ciklus alatti szennyezőanyag-kibocsátások értékelésére használható következő két mérési alapelvet írja le:

a)	a gáznemű összetevőket a hígítatlan kipufogógázban valós időn alapulva mérik le, a részecskéket pedig részáramú hígítórendszer alkalmazásával határozzák meg;

b)	a gáznemű összetevők és a részecskék kibocsátásának meghatározása teljes áramú hígítórendszerrel (állandó térfogatú mintavétel) történik.

2.1. A hígítatlan kipufogógázban lévő gáznemű szennyező anyagok, valamint a részecskék kibocsátásának kiszámítása részáramú hígítórendszerrel

2.1.1. Bevezetés

A kibocsátott szennyező anyag tömegének kiszámításához a gáznemű összetevők pillanatnyi koncentrációjának jelei használandók, a koncentrációk és a kipufogógáz pillanatnyi tömegáramának összeszorzásával. A kipufogógáz tömegáramát lehet mérni közvetlenül, vagy ki is lehet számolni a 4A. melléklet 1. függelékének 2.2.3. szakaszában leírt módszerekkel (a beszívott levegő és a tüzelőanyag-áram mérése, az indikátorgáz módszere, illetve a beszívott levegő és a levegő-tüzelőanyag arány mérése). Külön figyelmet kell fordítani a különböző műszerek válaszidőire. A jelek szinkronizálásakor a különbségeket számításba kell venni.

Szilárd kibocsátások esetében a kipufogógáz tömegáramának jelei használandók a részáramú hígítórendszer szabályozására, hogy a vett minta arányos legyen a kipufogógáz tömegáramával. Az arányosság megfelelőségét a 4A. melléklet 1. függelékének 2.4. szakaszában leírtak szerint a minta és kipufogógáz-áram közötti regresszióanalízissel kell ellenőrizni.

2.1.2. A gáznemű összetevők meghatározása

2.1.2.1. A kibocsátott tömeg kiszámítása

A szennyező anyagok tömegét – M gas (g/vizsgálat) – a pillanatnyi tömegkibocsátásoknak a szennyező anyagok hígítatlan koncentrációiból, a 6. táblázat u értékeiből (lásd az 1.3.4. szakaszt is) és a kipufogógáz tömegáramából történő kiszámításával kell meghatározni, az átalakítási időhöz hozzáigazítva és a ciklus alatti pillanatnyi értékeket integrálva. A koncentrációkat lehetőleg nedves alapon kell lemérni. Ha száraz alapon mérik, a pillanatnyi koncentráció értékeire az alább leírt száraz/nedves korrekciót kell alkalmazni, mielőtt bármilyen további számítást végeznénk.

6. táblázat

Az u – nedves együtthatók értékei a kipufogógáz különböző összetevőire

Gáz	u	conc
NOx	0,001587	ppm
CO	0,000966	ppm
HC	0,000479	ppm
CO2	15,19	százalék

A HC sűrűsége az átlagos 1:1,85-ös szén-hidrogén arányon alapul.

A következő képletet kell alkalmazni:

Formula (g/vizsgálat)

ahol:

u	=	a kipufogógázban lévő összetevő sűrűségének és a kipufogógáz sűrűségének aránya
conc i	=	az adott összetevő pillanatnyi koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban (ppm)
G EXHW, i	=	a kipufogógáz pillanatnyi tömegárama (kg/s)
f	=	adatlekérdezési gyakoriság ( Hz)
n	=	a mérések száma

Az NOx kiszámítására az alábbiakban leírtak szerinti k H páratartalom-korrekciós tényezőt kell használni.

A pillanatnyilag mért koncentrációt az alábbiakban leírtak szerint nedves alapúra kell átalakítani, hacsak nem eleve nedves alapon mérték.

2.1.2.2. Száraz/nedves korrekció

Ha a pillanatnyilag mért koncentrációt száraz alapon mérik, azt a következő képleteknek megfelelően nedves alapúra kell átalakítani:

Formula

ahol:

Formula

ahol:

Formula

ahol:

conc CO2

a CO2 száraz koncentrációja (%)

conc CO

a CO száraz koncentrációja (%)

H a

a beszívott levegő páratartalma (g víz/kg száraz levegő)

ahol:

R a	=	a beszívott levegő relatív páratartalma (%)
p a	=	a beszívott levegő telített gőznyomása (kPa)
p B	=	teljes légköri nyomás (kPa).

2.1.2.3. Páratartalom és hőmérséklet szerinti NOx-korrekció

Mivel az NOx-kibocsátás függ a környezeti levegő állapotától, az NOx-koncentrációt a páratartalom és a környezeti levegő hőmérsékletének figyelembevétele érdekében korrigálni kell a következő képletben megadott tényezőkkel.

ahol:

a beszívott levegő hőmérséklete, K

H a

a beszívott levegő páratartalma, g víz/kg száraz levegő

ahol:

R a	=	a beszívott levegő relatív páratartalma (%)
p a	=	a beszívott levegő telített gőznyomása (kPa)
p B	=	teljes légköri nyomás (kPa).

2.1.2.4. A fajlagos kibocsátások kiszámítása

A kibocsátást (g/kWh) minden egyes összetevő tekintetében a következőképpen kell kiszámolni:

Formula

ahol:

M gas,cold	=	a gáznemű szennyező anyag össztömege a hidegindítási ciklus alatt (g)
M gas,hot	=	a gáznemű szennyező anyag össztömege a melegindítási ciklus alatt (g)
W act,cold	=	a hidegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a 4A. melléklet 4.6.2. szakaszában meghatározottak szerint (kWh)
W act,hot	=	a melegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a 4A. melléklet 4.6.2. szakaszában meghatározottak szerint (kWh)

2.1.3. A részecskék meghatározása

2.1.3.1. A kibocsátott tömeg kiszámítása

Az M PT,cold and M PT,hot részecsketömegeket (g/vizsgálat) a következő módszerek valamelyikével kell kiszámítani:

Formula

ahol:

M PT	=	a hidegindításos ciklusra vonatkozó M PT,cold
M PT	=	a melegindításos ciklusra vonatkozó M PT,hot
M f	=	a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege (mg)
M EDFW	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz tömege a ciklus során (kg)
M SAM	=	a részecskegyűjtő szűrőkön áthaladó hígított kipufogógáz tömege (kg)

Az egyenértékű hígított kipufogógáz össztömegét a ciklusban a következőképpen kell meghatározni:

ahol:

G EDFW,i	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz pillanatnyi tömegárama (kg/s)
G EXHW,i	=	a kipufogógáz pillanatnyi tömegárama (kg/s)
q i	=	pillanatnyi hígítási arány
G TOTW,i	=	a hígítóalagúton áthaladó hígított kipufogógáz pillanatnyi tömegárama (kg/s)
G DILW,i	=	a hígítólevegő pillanatnyi tömegárama (kg/s)
f	=	adatlekérdezési gyakoriság ( Hz)
n	=	a mérések száma

Formula

ahol:

M PT

a hidegindításos ciklusra vonatkozó M PT,cold

M PT

a melegindításos ciklusra vonatkozó M PT,hot

m f

a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege (mg)

r s

az átlagos mintavételi arány a vizsgálati ciklus alatt

ahol:

M SE	=	a ciklus alatt összegyűjtött kipufogógáz-minta tömege (kg)
M EXHW	=	a kipufogógáz teljes tömegárama a ciklus alatt (kg)
M SAM	=	a részecskegyűjtő szűrőkön áthaladó hígított kipufogógáz tömege (kg)
M TOTW	=	a hígítóalagúton áthaladó hígított kipufogógáz tömege (kg)

Megjegyzés: Teljes mintavételt alkalmazó rendszer esetében az M SAM és az M TOTW megegyezik.

2.1.3.2. A részecskék páratartalomra vonatkozó korrekciós tényezője

Formula

ahol:

H a= a beszívott levegő páratartalma, g víz/kg száraz levegő

ahol:

R a= a beszívott levegő relatív páratartalma (%)

p a= a beszívott levegő telített gőznyomása (kPa)

p B= teljes légköri nyomás (kPa).

2.1.3.3. A fajlagos kibocsátások kiszámítása

A fajlagos kibocsátásokat (g/kWh) a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

ahol:

M PT,cold	=	a hidegindításos ciklus alatti részecsketömeg (g/vizsgálat)
M PT,hot	=	a melegindításos ciklus alatti részecsketömeg (g/vizsgálat)
K p, cold	=	a részecskék páratartalom-korrekciós tényezője a hidegindítási ciklus alatt
K p, hot	=	a részecskék páratartalom-korrekciós tényezője a melegindítási ciklus alatt
W act, cold	=	a hidegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a 4A. melléklet 4.6.2. szakaszában meghatározottak szerint (kWh)
W act, hot	=	a melegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a 4A. melléklet 4.6.2. szakaszában meghatározottak szerint (kWh)

2.2. A gáznemű és szilárd szennyező anyagok meghatározása teljes áramú hígítórendszerrel

A hígítatlan kipufogógázban lévő kibocsátások kiszámításához ismerni kell a hígított kipufogógáz tömegáramát. A ciklus alatti összes hígított kipufogógáz-áramot (kg/vizsgálat) a ciklus alatti mérési értékekből és az áramlásmérő készülék megfelelő kalibrációs adataiból (V0 PDP, KV CFV, Cd SSV esetében): a 3. függelék 2.2.1. szakaszában leírt megfelelő módszereket kell használni. Ha a részecskék és a gáznemű szennyező anyagok teljes mintájának tömege (MSAM) meghaladja az állandó térfogatú mintavevő (CVS) teljes áramának (MTOTW) 0,5 %-át, a CVS-áramot korrigálni kell MSAM értékkel, vagy a részecske mintájának áramát az áramlásmérő készülék előtt vissza kell juttatni a CVS-be.

2.2.1. A hígított kipufogógáz-áram meghatározása

Térfogat-kiszorításos szivattyút használó rendszer (állandó térfogatú mintavétel)

Ha a hőcserélő a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a teljes ciklusban ±6 K tűréssel tartja, a teljes ciklus alatti tömegáramot a következő módon kell kiszámítani:

Formula

ahol:

M TOTW	=	a hígított kipufogógáz tömege a ciklus során
V 0	=	a vizsgálati körülmények között fordulatonként átszivattyúzott gáz térfogata (m3/fordulat)
N P	=	a szivattyú összes fordulata a vizsgálat alatt
p B	=	légköri nyomás a vizsgálókamrában (kPa)
p 1	=	nyomásesés a légköri nyomáshoz képest a szivattyú szívócsonkjánál (kPa)
T	=	a hígított kipufogógáz átlagos hőmérséklete a szivattyú szívócsonkjánál a ciklus alatt (K)

Áramláskiegyenlítéses (hőcserélő nélküli) rendszereknél ki kell számítani a pillanatnyi tömegkibocsátást, és integrálni kell az egész ciklusra. Ebben az esetben a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömegét a következő módszerrel kell kiszámítani:

Formula

ahol:

N P, i = a szivattyú összes fordulata a vizsgálat alatt

rendszer (állandó térfogatú mintavétel)

Kritikus áramlású Venturi-csövet használóHa a hőcserélő a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a teljes ciklusban ±11 K tűréssel tartja, a teljes ciklus alatti tömegáramot a következő módon kell kiszámítani:

Formula

ahol:

M TOTW	=	a hígított kipufogógáz tömege a ciklus során
t	=	a ciklus időtartama
K V	=	a kritikus áramlású Venturi-cső kalibrációs együtthatója normál állapotra
p A	=	abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál (kPa)
T	=	abszolút hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál (K)

Formula

ahol:

Δti = mintavételi időköz (s)

Hangsebesség alatti áramlású Venturi-csövet használó rendszer (állandó térfogatú mintavétel)

Ha a hőcserélő a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a teljes ciklusban ±6 K tűréssel tartja, a teljes ciklus alatti tömegáramot a következő módon kell kiszámítani:

Formula

ahol:

Formula

A 0	=	az állandók összevonása és a mértékegységek átváltása = 0,006111 SI mértékegységekben
d	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torokátmérője (m)
C d	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső átfolyási tényezője
p A	=	abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál (kPa)
T	=	hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál (K)
r	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torkánál és belépőnyílásnál fennálló statikus abszolút
β	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torokátmérőjének (d) aránya a bemeneti cső belső

Formula

ahol:

Formula

Δti = mintavételi időköz (s)

A valós időre való átszámításokat vagy a Cd egy valószínű értékével, például 0,98-cal, vagy a Qssv egy valószínű értékével kell kezdeni. Ha a számítás a Qssv értékével kezdődik, akkor a Qssv kezdeti értékét kell használni a Re értékének kiszámításához is.

A hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torkánál a Reynolds-számnak minden kibocsátásmérés alatt az 2. függelék 3.2. szakaszában meghatározott kalibrálási görbe készítéséhez használt Reynolds-számok tartományában kell lennie.

2.2.2. Az NOx korrekciója a páratartalom figyelembevétele érdekében

Mivel az NOx-kibocsátás függ a környezeti levegő állapotától, az NOx-koncentrációt a környezeti levegő páratartalmának figyelembevétele érdekében korrigálni kell a következő képletben megadott tényezőkkel.

ahol:

T a

a levegő hőmérséklete (K)

H a

a beszívott levegő páratartalma (g víz/kg száraz levegő)

ahol:

R a	=	a beszívott levegő relatív páratartalma (százalék)
p a	=	a beszívott levegő telített gőznyomása (kPa)
p B	=	teljes légköri nyomás (kPa).

Megjegyzés: A Ha általánosan elfogadott képletekkel levezethető a relatív páratartalom fent leírtak szerinti méréséből, vagy a harmatpontmérésből, a gőznyomásmérésből vagy a száraz/nedves hőmérős mérésből.

2.2.3. A kibocsátás tömegáramának kiszámítása

2.2.3.1. Állandó tömegáramú rendszerek

A hőcserélővel ellátott rendszereknél a szennyező anyagok tömegét – MGAS (g/vizsgálat) – az alábbi egyenlettel kell meghatározni:

Formula

ahol:

u	=	a kipufogógáz-összetevő sűrűségének és a hígított kipufogógáz sűrűségének aránya a 6. táblázat szerint, 2.1.2.1. szakasz
conc	=	a teljes ciklus alatt az integrálásból (NOx és HC esetén kötelező) vagy zsákos mérésből származó háttérkorrekciós átlagos koncentrációk (ppm)
M TOTW	=	a hígított kipufogógáz teljes tömege a ciklus során, a 2.2.1. szakasz szerint meghatározva (kg)

Mivel az NOx-kibocsátás a környezeti levegő állapotától függ, az NOx-koncentrációt korrigálni kell a környezeti levegő páratartalma függvényében, a 2.2.2. szakaszban megadott kH tényezővel.

A száraz alapon mért koncentrációkat az 1.3.2. szakasznak megfelelően át kell számítani nedves alapúra.

2.2.3.1.1. A háttér-koncentrációkkal korrigált koncentrációk meghatározása

A szennyező anyagok nettó koncentrációjának meghatározásához a hígítólevegőben lévő gáznemű szennyező anyagok átlagos háttér-koncentrációját le kell vonni a mért koncentrációkból. A háttér-koncentrációk átlagos értékét mintavevő zsákos módszerrel vagy folyamatos méréssel és integrálással lehet meghatározni. Az alábbi képletet kell használni:

Formula

ahol:

conc	=	a vonatkozó szennyező anyag koncentrációja a hígított kipufogógázban, a hígítólevegőben található vonatkozó szennyező anyag mennyiségével korrigálva (ppm)
conc e	=	a hígított kipufogógázban mért vonatkozó szennyező anyag koncentrációja (ppm)
conc d	=	a hígítólevegőben mért vonatkozó szennyező anyag koncentrációja (ppm)
DF	=	hígítási tényező

A hígítási tényezőt az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Formula

2.2.3.2. Áramláskiegyenlítéses rendszerek

Hőcserélő nélküli rendszerek esetében a szennyező anyagok tömegét – MGAS (g/vizsgálat) – a pillanatnyi tömegkibocsátások kiszámításával és a ciklus alatti pillanatnyi értékek integrálásával kell meghatározni. A háttérkorrekciót is közvetlenül a pillanatnyi koncentrációértékekre kell alkalmazni. Az alábbi képletet kell alkalmazni:

Formula

ahol:

conc e, i	=	a hígított kipufogógázban mért vonatkozó szennyező anyag pillanatnyi koncentrációja (ppm)
conc d	=	a hígítólevegőben mért vonatkozó szennyező anyag koncentrációja (ppm)
u	=	a kipufogógáz-összetevő sűrűségének és a hígított kipufogógáz sűrűségének aránya a 6. táblázat szerint, 2.1.2.1. szakasz
M TOTW, i	=	a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömege (2.2.1. szakasz) (kg)
M TOTW	=	a hígított kipufogógáz teljes tömege a ciklus során (2.2.1. szakasz) (kg)
DF	=	a 2.2.3.1.1. szakasz szerint meghatározott hígítási tényező

2.2.4. A fajlagos kibocsátások kiszámítása

A kibocsátást (g/kWh) minden egyes összetevő tekintetében a következőképpen kell kiszámolni:

Formula

ahol:

M gas,cold	=	a gáznemű szennyező anyag össztömege a hidegindítási ciklus alatt (g)
M gas,hot	=	a gáznemű szennyező anyag össztömege a melegindítási ciklus alatt (g)
W act,cold	=	a hidegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a 4A. melléklet 4.6.2. szakaszában meghatározottak szerint (kWh)
W act,hot	=	a hidegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a 4A. melléklet 4.6.2. szakaszában meghatározottak szerint (kWh)

2.2.5. A részecskekibocsátás kiszámítása

2.2.5.1. A tömegáram kiszámítása

Az MPT,cold és MPT,hott részecsketömegeket (g/vizsgálat) a következő módszerek valamelyikével kell kiszámítani:

Formula

ahol:

M PT	=	a hidegindításos ciklusra vonatkozó MPT,cold
M PT	=	a melegindításos ciklusra vonatkozó MPT,hot
M f	=	a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege (mg)
M TOTW	=	a hígított kipufogógáz teljes tömege a ciklus során, a 2.2.1. szakasz szerint meghatározva (kg)
M SAM	=	a hígítóalagútból részecske-mintavétel céljából kivett hígított kipufogógáz tömege (kg),

továbbá

Formula , ha külön mérték az értékeket (mg)

M f,p	=	az elsődleges szűrőn összegyűjtött részecskék tömege (mg)
M f,b	=	a másodlagos szűrőn összegyűjtött részecskék tömege (mg).

Kétszeres hígítású rendszer alkalmazása esetén a másodlagos hígítólevegő tömegét le kell vonni a részecskeszűrőkön áthaladó kétszeresen hígított kipufogógáz-minta össztömegéből.

Formula

ahol:

M TOT	=	a részecskeszűrőn áthaladó kétszeresen hígított kipufogógáz tömege (kg)
M SEC	=	a másodlagos hígítólevegő tömege (kg)

Ha a hígítólevegő részecske-háttérszintjét a 4A. melléklet 4.4.4. szakaszának megfelelően határozzák meg, a részecsketömeg korrigálható a háttér-koncentráció figyelembevételével. Ebben az esetben az MPT,cold és MPT,hot t részecsketömeget (g/vizsgálat) a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

ahol:

M PT	=	a hidegindításos ciklusra vonatkozó MPT,cold
M PT	=	a melegindításos ciklusra vonatkozó MPT,hot
M f, M SAM, M TOTW	=	lásd fent
M DIL	=	a háttér-koncentráció mérésére szolgáló mintavevő által mintavételezett hígítólevegő tömege (kg)
M d	=	a hígítólevegőből begyűjtött háttérrészecskék tömege (mg)
DF	=	a 2.2.3.1.1. szakasz szerint meghatározott hígítási tényező

2.2.5.2. A részecskék páratartalomra vonatkozó korrekciós tényezője

Formula

ahol:

H a= a beszívott levegő páratartalma (g víz/kg száraz levegő)

ahol:

R a= a beszívott levegő relatív páratartalma (százalék)

p a= a beszívott levegő telített gőznyomása (kPa)

p B= teljes légköri nyomás (kPa).

Megjegyzés: A Ha általánosan elfogadott képletekkel levezethető a relatív páratartalom fent leírtak szerinti méréséből, vagy a harmatpontmérésből, a gőznyomásmérésből vagy a száraz/nedves hőmérős mérésből.

2.2.5.3. A fajlagos kibocsátások kiszámítása

A fajlagos kibocsátásokat (g/kWh) a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

ahol:

M PT,cold	=	az NRTC hidegindításos ciklusa alatti részecsketömeg (g/vizsgálat)
M PT,hot	=	az NRTC melegindításos ciklusa alatti részecsketömeg (g/vizsgálat)
K p, cold	=	a részecskék páratartalom-korrekciós tényezője a hidegindításos ciklus alatt
K p, hot	=	a részecskék páratartalom-korrekciós tényezője a melegindításos ciklus alatt
W act, cold	=	a hidegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a 4A. melléklet 4.6.2. szakaszában meghatározottak szerint (kWh)
W act, hot	=	a melegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a 4A. melléklet szakaszában meghatározottak szerint (kWh).

(1) Nitrogén-oxidok esetében koncentrációjukat (NOx conc vagy NOx conc c) az alábbiak szerint meg kell szorozni a KHNOx értékkel (az NOx-re vonatkozó, az 1.3.3. szakaszban említett páratartalom-korrekciós tényezővel): K HNOx · conc or K HNOx · conc c

(2) Nitrogén-oxidok esetében koncentrációjukat (NOx conc vagy NOx conc c) az alábbiak szerint meg kell szorozni a K HNOx értékkel (az NOx-re vonatkozó, az 1.3.3. szakaszban említett páratartalom-korrekciós tényezővel): K HNOx · conc or K HNOx · conc c

(3) A részecske tömegáramát – PT mass – meg kell szorozni Kp-vel (a részecskék 1.4.1. szakaszban említett páratartalom-korrekciós tényezőjével).

4. függelék

Elemző és mintavevő rendszer

1. GÁZ- ÉS RÉSZECSKE-MINTAVEVŐ RENDSZEREK

Ábraszám	Leírás
2.	Kipufogógáz-elemző rendszer hígítatlan kipufogógázhoz
3.	Kipufogógáz-elemző rendszer hígított kipufogógázhoz
4.	Részleges áramlás, izokinetikus áramlás, szívószellőző szabályozás, részleges mintavétel
5.	Részleges áramlás, izokinetikus áramlás, kompresszoros szabályozás, részleges mintavétel
6.	Részleges áramlás, CO2- vagy NOx-szabályozás, részleges mintavétel
7.	Részleges áramlás, CO2- vagy szénegyensúly, teljes mintavétel
8.	Részleges áramlás, egyszeres Venturi-cső és koncentrációmérés, részleges mintavétel
9.	Részleges áramlás, kettős Venturi-cső vagy fojtótárcsás gázmérő és koncentrációmérés, részleges mintavétel
10.	Részleges áramlás, többcsöves megosztás és koncentrációmérés, részleges mintavétel
11.	Részleges áramlás, áramlásszabályozás, teljes mintavétel
12.	Részleges áramlás, áramlásszabályozás, részleges mintavétel
13.	Teljes áramlás, térfogat-kiszorításos szivattyú vagy kritikus áramlású Venturi-cső, részleges mintavétel
14.	Részecske-mintavevő rendszer
15.	Hígítórendszer teljes áramú rendszerhez

1.1. A gáznemű kibocsátások meghatározása

Az 1.1.1. szakasz, valamint a 2. és a 3. ábra részletesen bemutatja az ajánlott mintavevő és elemző rendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle összeállítással is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni ezekhez az ábrákhoz. Kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából kiegészítő alkatrészek, például műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók is alkalmazhatók. Más alkatrészek, melyek egyes rendszerek esetében nem szükségesek a pontosság biztosításához, elhagyhatók, ha elhagyásuk műszakilag indokolható.

1.1.1. Gáznemű kipufogógáz-összetevők: CO, CO2, HC, NOx

A hígítatlan vagy hígított kipufogógázban lévő gáznemű kibocsátások meghatározására szolgáló elemző rendszer leírása az alábbiak használatán alapul:

—	fűtött lángionizációs érzékelő (HFID) a szénhidrogének mérésére,

—	nem diszperzív infravörösabszorpció elvén működő (NDIR) gázelemző készülékek a szén-monoxid és szén-dioxid mérésére,

—	fűtött kemilumineszcens érzékelő (HCLD) vagy azzal egyenértékű elemző készülék a nitrogén-oxid mérésére.

Hígítatlan kipufogógáz esetében (2. ábra) az összes összetevő mintája levehető egy mintavevő szondával vagy két, egymás közvetlen közelében elhelyezkedő mintavevő szondával, és belülről szétosztható a különböző elemző készülékekhez. Ügyelni kell arra, hogy az elemző rendszer egyetlen pontján se következhessen be a kipufogógáz-összetevők kondenzációja (a vizet és kénsavat is beleértve).

A hígított kipufogógáz esetében (3. ábra), a szénhidrogének mintáját másik mintavevő szondával kell levenni, mint a többi összetevő mintáját. Ügyelni kell arra, hogy az elemző rendszer egyetlen pontján se következhessen be a kipufogógáz-összetevők kondenzációja (a vizet és kénsavat is beleértve).

2. ábra

A kipufogógáz CO, NOx és HC összetevőit elemző rendszer folyamatábrája

3. ábra

A hígított kipufogógáz CO, CO2, NOx és HC összetevőit elemző rendszer folyamatábrája

Leírások – 2. és 3. ábra

Általános megállapítás:

Minden olyan alkatrészt, amelyen a gázminta áthalad, a megfelelő rendszerre előírt hőmérsékleten kell tartani.

— SP1: hígítatlan kipufogógáz mintavételezésére szolgáló szonda (csak a 2. ábra)

Rozsdamentes acélból készült egyenes, zárt, soklyukú szonda alkalmazása ajánlott. A belső átmérő nem lehet nagyobb, mint a mintavevő vezeték belső átmérője. A szonda falvastagsága nem lehet nagyobb, mint 1 mm. Legalább három, körülbelül ugyanakkora áramlás mintavételezésére méretezett lyuknak kell lennie három különböző sugárirányú síkban. A szondának el kell érnie legalább a kipufogócső átmérőjének 80 %-át.

— SP2: hígított kipufogógáz HC-mintavételezésére szolgáló szonda (csak a 3. ábra)

A szondára vonatkozó követelmények:

—	a szénhidrogén-mintavevő vezeték (HSL3) első 254 mm–762 mm-ét szondaként kell meghatározni,

—	legalább 5 mm-es belső átmérővel kell rendelkeznie,

—	a DT hígító alagút (1.2.1.2. szakasz) olyan pontjára kell felszerelni, ahol a hígító levegő és a kipufogógáz jól összekeverednek (azaz körülbelül 10 alagút-átmérőnyi távolságra lefelé attól a ponttól, ahol a kipufogógáz a hígító alagútba lép),

—	elég messze kell lennie (sugárirányban) a többi szondától és az alagút falától, hogy az árnyékolási vagy örvényhatásoktól mentes legyen,

—	fel kell melegíteni úgy, hogy a gázáram hőmérsékletét a szonda kimeneténél 463 K (190 °C) ± 10 K-re növelje.

— SP3: hígított kipufogógáz CO-, CO2-, NOx-mintavételezésére szolgáló szonda (csak a 3. ábra).

A szondára vonatkozó követelmények:

—	az SP2-vel azonos síkban kell lennie,

—	elég messze kell lennie (sugárirányban) a többi szondától és az alagút falától, hogy az árnyékolási vagy örvényhatásoktól mentes legyen,

—	a víz-kondenzáció elkerülése érdekében teljes hosszában legalább 328 K (55 °C) hőmérsékletre fel kell melegíteni, és hőszigetelni kell.

— HSL1: fűtött mintavevő vezeték

A mintavevő vezeték a gázmintát az egyik szondától a megosztási pont(ok)hoz és a szénhidrogén-elemző készülékhez vezeti.

A mintavevő vezetéknek:

—	legalább 5 mm-es és legfeljebb 13,5 mm-es belső átmérővel kell rendelkeznie,

—	rozsdamentes acélból vagy politetrafluoretilénből kell készülnie.

—	minden külön szabályozott fűtött szakaszon mérve 463 K (190 °C) ± 10 K csőfalhőmérsékletet kell fenntartania, ha a kipufogógáz hőmérséklete a mintavevő szondánál legfeljebb 463 K (190 °C),

—	453 K (180 °C) értéknél nagyobb csőfalhőmérsékletet kell fenntartania, ha a kipufogógáz hőmérséklete a mintavevő szondánál nagyobb, mint 463 K (190 °C),

—	463 K (190 °C) ± 10 K gázhőmérsékletet kell fenntartania közvetlenül az F2 fűtött szűrő és a fűtött lángionizációs érzékelős gázelemző készülék előtt.

— HSL2: fűtött NOx-mintavevő vezeték

A mintavevő vezetéknek:

—	328–473 K (55–200 °C) közötti csőfalhőmérsékletet kell fenntartania a konverterig, ha hűtőfürdőt használnak, illetve a gázelemző készülékig, ha nem használnak hűtőfürdőt,

—	rozsdamentes acélból vagy politetrafluoretilénből kell készülnie.

Mivel a mintavevő vezeték fűtésére csak a víz és a kénsav kondenzációjának megakadályozása céljából van szükség, a mintavevő vezeték hőmérséklete a tüzelőanyag kéntartalmától függ.

— SL: CO (CO2)-mintavevő vezeték

A vezetéknek politetrafluoretilénből vagy rozsdamentes acélból kell készülnie. Lehet fűtött vagy fűtetlen.

— BK: háttérzsák (nem kötelező, csak a 3. ábrán)

A háttérkoncentrációk mérésére.

— BG: mintavevő zsák (nem kötelező, csak a 3. ábrán, a CO és a CO2 esetében)

A minták koncentrációinak mérésére.

— F1: fűtött előszűrő (nem kötelező)

A hőmérsékletének a HSL1 vezetékével azonosnak kell lennie.

— F2: fűtött szűrő

A szűrőnek minden szilárd részecskét le kell választania a gázmintából a gázelemző készülék előtt. A hőmérsékletének a HSL1 vezetékével azonosnak kell lennie. A szűrőt szükség szerint cserélni kell.

— P: fűtött mintavevő szivattyú

A szivattyút a HSL1 vezeték hőmérsékletére kell fűteni.

— HC (Hydrocarbon): szénhidrogén

Fűtött lángionizációs érzékelő (HFID) a szénhidrogének meghatározására. A hőmérsékletét 453–473 K (180–200 °C) között kell tartani.

— CO, CO2

Nem-diszperzív infravörösabszorpció elvén működő (NDIR-) gázelemző készülékek a szén-monoxid és a szén-dioxid meghatározására.

— NO2

(Fűtött) kemilumineszcens érzékelős ((H)CLD) gázelemző készülék a nitrogén-oxidok meghatározására. Fűtött kemilumineszcens detektor alkalmazása esetén azt 328–473 K (55–200 °C) hőmérsékleten kell tartani.

— C: konverter

A konvertert a NO2-nak NO-dá történő katalitikus redukciójára kell használni a kemilumineszcens érzékelőben vagy a fűtött kemilumineszcens érzékelőben lezajló elemzés előtt.

— B: hűtőfürdő

A kipufogógáz-mintában lévő víz lehűtésére és kondenzálására. A fürdőt jég vagy hűtőberendezés segítségével 273–277 K (0–4 °C) hőmérsékleten kell tartani. Alkalmazása választható, ha a vízgőz a gázelemző készülékre a 4A. melléklet 2. függelékének 1.9.1. és 1.9.2. bekezdése szerint nincs zavaró hatással.

Vegyszeres szárítók nem használhatók a mintában lévő víz eltávolítására.

— T1, T2, T3: hőmérséklet-érzékelő

A gázáram hőmérsékletének folyamatos megfigyelésére.

— T4: hőmérséklet-érzékelő

A NO2-NO-konverter hőmérséklete.

— T5: hőmérséklet-érzékelő

A hűtőfürdő hőmérsékletének folyamatos megfigyelésére.

— G1, G2, G3: nyomásmérő

A mintavevő vezetékekben lévő nyomás mérésére.

— R1, R2: nyomásszabályozó

A levegő, illetve a tüzelőanyag nyomásának szabályozására a HFID számára.

— R3, R4, R5: nyomásszabályzó

A mintavevő vezetékek nyomásának és a gázelemző-készülékekhez menő áramlásnak a szabályozására.

— FL1, FL2, FL3: áramlásmérő

A minta megkerülőáramának folyamatos megfigyelésére.

— FL4–FL7: áramlásmérő (választható)

A gázelemző-készülékeken átfolyó áramlás sebességének folyamatos megfigyelésére.

— V1–V6: váltószelep

Megfelelő szelepelrendezés annak kiválasztására, hogy a gázelemző készülékbe minta, kalibráló gáz vagy nullázó gáz áramoljon.

— V7, V8: mágnesszelep

A NO2–NO konverter megkerülésére.

— V9: tűszelep

Az áramlásnak a NO2–NO konverter és a megkerülő vezeték közötti kiegyenlítésére.

— V10, V11: tűszelep

A gázelemző-készülékekhez menő áramlás szabályozására.

— V12, V13: kétállású szelep

A B fürdő kondenzátumának leeresztésére.

— V14: választószelep

A mintavevő vagy a háttérzsák kiválasztására.

1.2. A részecskék meghatározása

Az 1.2.1. és 1.2.2. szakasz, valamint a 4–15. ábra részletesen bemutatja az ajánlott hígító és mintavevő rendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle összeállítással is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni ezekhez az ábrákhoz. Kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából kiegészítő alkatrészek, például műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók is alkalmazhatók. Más alkatrészek, melyek egyes rendszerek esetében nem szükségesek a pontosság biztosításához, elhagyhatók, ha elhagyásuk műszakilag indokolható.

1.2.1. Hígítórendszer

1.2.1.1. Részáramú hígítórendszer (4–12. ábra) (1)

A leírt hígítórendszer a kipufogóáram egy részének hígításán alapul. A kipufogóáram megosztása és azt követő hígítása különböző típusú hígítórendszerekkel is megoldható. Ezután a részecskegyűjtés céljából a hígított kipufogógázt teljes egészében vagy csak részben át kell engedni a részecskegyűjtő rendszeren (1.2.2. szakasz, 14. ábra). Az első módszert teljes mintavételnek, a másodikat részleges mintavételnek nevezik.

A hígítási arány kiszámítása az alkalmazott rendszer típusától függ.

Az alábbi rendszereket célszerű használni:

—

izokinetikus rendszerek (4. és 5. ábra)

Ezeknél a rendszereknél az átvezető csőbe kerülő gázáram a gázsebesség és/vagy gáznyomás tekintetében a teljes kipufogógáz-áramhoz igazodik, ezért a mintavevő szondánál zavartalan és egyenletes kipufogógáz-áramlásra van szükség. Ez általában egy rezonátor alkalmazásával és a mintavevő hely előtti csőszakasz egyenes kiképzésével érhető el. Ekkor a megosztási arány egyszerűen mérhető értékekből, például a csőátmérőkből számítható ki. Meg kell jegyezni, hogy az izokinézis alkalmazása csak az áramlási viszonyok azonosságát biztosítja, a méreteloszlásét nem. Ez utóbbira jellemző módon nincs is szükség, mert a részecskék elég kicsinyek ahhoz, hogy az áramvonalakat kövessék.

—

áramlásszabályozású rendszerek koncentrációméréssel (6–10. ábra)

Ezeknél a rendszereknél a mintavétel a teljes kipufogógáz-áramból történik a hígítólevegő áramlásának és a teljes hígított kipufogógáz-mennyiség áramlásának szabályozásával. A hígítási arányt a motor kipufogógázaiban természetesen előforduló nyomjelző gázok, mint például a CO2 vagy a NOx koncentrációjából lehet megállapítani. A hígított kipufogógázban és a hígítólevegőben fennálló koncentrációt meg kell mérni, míg a hígítatlan kipufogógázban fennálló koncentráció vagy közvetlenül mérhető, vagy – ha ismert a tüzelőanyag összetétele – a tüzelőanyag-áram és a szénmérleg egyenlete segítségével állapítható meg. A rendszerek a számított hígítási arány alapján (6. és 7. ábra) vagy az átvezető csőbe beáramló gáz mennyisége alapján (8., 9. és 10. ábra) szabályozhatók.

—

áramlásszabályozású rendszerek áramlásméréssel (11. és 12. ábra)

Ezeknél a rendszereknél a mintavétel a teljes kipufogógáz-áramból történik a hígítólevegő áramlásának és a teljes hígított kipufogógáz-mennyiség áramlásának beállításával. A hígítási arány a két áramlás sebességének különbségéből állapítható meg. Fontos, hogy az áramlásmérők egymáshoz képest pontosan legyenek kalibrálva, mivel a két áramlás sebességének egymáshoz viszonyított nagysága nagyobb hígítási arányok esetén jelentős hibákat okozhat. Az áramlás szabályozása itt nagyon egyszerű, mert a hígított kipufogógáz-áram sebességét állandó értéken kell tartani, a hígítólevegő áramlási sebességét pedig szükség szerint kell változtatni.

A részáramú hígítórendszerek előnyeinek kiaknázása érdekében ügyelni kell egyrészt az olyan esetleges zavaró körülmények elkerülésére, mint a részecskék elveszése az átvezető csőben, ezáltal biztosítva, hogy a minta valóban jellemző legyen a motor kipufogógázára, másrészt a megosztási arány meghatározására.

A leírt rendszerek figyelmet fordítanak ezekre a kritikus területekre.

4. ábra

Részáramú hígítórendszer izokinetikus szondával és részmintavétellel (szívóventilátoros szabályozás)

A hígítatlan kipufogógázt az EP kipufogócsőből az ISP izokinetikus mintavevő szonda továbbítja a TT átvezető csövön keresztül a DT hígítóalagútba. A kipufogógáznak a kipufogócső és a szonda bemeneti nyílása közötti nyomáskülönbségét a DPT nyomás-jelátalakító méri. Ez a jel az FC1 áramlásszabályzóba kerül, amely úgy vezérli az SB szívóventilátort, hogy a szonda bemeneti nyílásánál nullaértékű nyomáskülönbség álljon fenn. Ilyen körülmények között az EP-ben és az ISP-ben azonos kipufogógáz-sebesség alakul ki, és az ISP-n és TT-n átáramló mennyiségek a kipufogógáz-áram állandó (megosztott) hányadát képviselik. A megosztási arány az EP kipufogócső és az ISP szonda keresztmetszeteinek arányából határozható meg. A hígítólevegő áramlási sebességét az FM1 áramlásmérő készülék méri. A hígítási arány a hígítólevegő áramlási sebességéből és a megosztási arányból számítható ki.

5. ábra

Részáramú hígítórendszer izokinetikus szondával és részmintavétellel (nyomóventilátoros szabályozás)

A hígítatlan kipufogógázt az EP kipufogócsőből az ISP izokinetikus mintavevő szonda továbbítja a TT átvezető csövön át a DT hígítóalagútba. A kipufogógáznak a kipufogócső és a szonda bemeneti nyílása közötti nyomáskülönbségét a DPT nyomás-jelátalakító méri. Ez a jel az FC1 áramlásszabályozóba kerül, amely úgy vezérli a PB nyomóventilátort, hogy a szonda bemeneti nyílásánál nullaértékű nyomáskülönbség álljon fenn. Ez az FM1 áramlásmérő készülékkel már megmért hígítólevegő egy kis részének elvételével és egy pneumatikus kifolyónyíláson át a TT-be vezetésével történik. Ilyen körülmények között az EP-ben és az ISP-ben azonos kipufogógáz-sebesség alakul ki, és az ISP-n és TT-n átáramló mennyiségek a kipufogógáz-áram állandó (megosztott) hányadát képviselik. A megosztási arány az EP kipufogócső és az ISP szonda keresztmetszeteinek arányából határozható meg. A hígítólevegőt az SB szívóventilátor szívja át a DT-n, az átáramló mennyiséget az FM1 méri a DT belépő nyílásánál. A hígítási arány a hígítólevegő áramlási sebességéből és a megosztási arányból számítható ki.

6. ábra

Részáramú hígítórendszer CO2- vagy NOx-koncentrációméréssel és részmintavétellel

A hígítatlan kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígítóalagútba. Az indikátorgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációit a hígítatlan kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a jelek az FC2 áramlásszabályzóba kerülnek, amely vagy a PB nyomóventilátort vagy az SB szívóventilátort vezérli úgy, hogy a DT-ben a kívánt kipufogógáz-megosztás és hígítási arány álljon fenn. A hígítási arány a hígítatlan kipufogógáz, a hígított kipufogógáz és a hígítólevegő indikátorgáz-koncentrációjából számítható ki.

7. ábra

Részáramú hígítórendszer CO2-koncentrációméréssel, szénegyensúllyal és teljes mintavétellel

A hígítatlan kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígítóalagútba. A CO2-koncentrációkat a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k). A CO2-koncentráció és a tüzelőanyag-áram (G FUEL) jelei vagy az FC2 áramlásszabályozóba vagy a részecske-mintavevő rendszer FC3 áramlásszabályozójába kerülnek (lásd a 14. ábrát). Az FC2 a PB nyomóventilátort, míg az FC3 a részecske-mintavevő rendszert vezérli (lásd a 14. ábrát), ezáltal szabályozva a rendszerbe belépő, illetve abból kilépő áramokat, hogy fenntartsa a DT hígítóalagútban a kívánt kipufogógáz-megosztást és hígítási arányt. A hígítási arány a CO2-koncentrációból és a G FUEL-ből számítható ki a szénegyensúly-módszer alkalmazásával.

8. ábra

Részáramú hígítórendszer egy Venturi-csővel, koncentrációméréssel és részmintavétellel

A hígítatlan kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígítóalagútba, a DT-ben elhelyezett VN Venturi-cső által létrehozott szívóhatás következtében. A TT átvezető csövön átáramló gáz mennyisége a Venturi-zónában létrejövő nyomatékcserétől függ, és ezért függ a gáznak a TT átvezető csőből való kilépés helyén mért abszolút hőmérsékletétől. Következésképpen egy adott alagútáramlási értéknél a kipufogógáz-megosztás nem állandó, és a hígítási arány kis terhelésnél egy kicsit kisebb, mint nagy terhelésnél. Az indikátorgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációit a hígítatlan kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k), és a hígítási arány az így mért értékekből számítható ki.

9. ábra

Részáramú hígítórendszer két Venturi-csővel vagy két mérőperemmel, koncentrációméréssel és részmintavétellel

A hígítatlan kipufogógázt az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül egy mérőperemekből vagy Venturi-csövekből álló áramlásmegosztó továbbítja a DT hígítóalagútba. Az első áramlásmegosztó (FD1) az EP-ben, a második (FD2) a TT-ben található. Ezenfelül még két nyomásszabályozó szelepre (PCV1 és PCV2) is szükség van az állandó kipufogógáz-megosztásnak az EP kipufogócső ellennyomása és a DT hígítóalagút nyomása szabályozásával történő fenntartásához. A PCV1 nyomásszabályozó szelep az SP szonda után van elhelyezve az EP kipufogócsőben, a PCV2 nyomásszabályozó szelep pedig a PB nyomóventilátor és a DT hígítóalagút között. Az indikátorgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációit a hígítatlan kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a kipufogógáz-megosztás ellenőrzéséhez szükségesek, valamint a pontos megosztásszabályozás érdekében a PCV1 és PCV2 beszabályozásához is felhasználhatók. A hígítási arány az indikátorgáz-koncentrációkból számítható ki.

10. ábra

Részáramú hígítórendszer többcsöves megosztással, koncentrációméréssel és részmintavétellel

A hígítatlan kipufogógázt az EP kipufogócsőből a TT átvezető csövön keresztül az EP-be szerelt FD3 áramlásmegosztó továbbítja – amely egy sor azonos méretű (átmérőjű, hosszúságú és hajlítási sugarú) csőből áll – a DT hígító alagútba. A kipufogógáz e csövek egyikén át a DT-be kerül, a maradék pedig a többi csövön keresztül a DC csillapító kamrán halad át. Így a kipufogógáz megosztásának mértékét a csövek össz-száma határozza meg. Az állandó megosztási arány szabályozásához az kell, hogy a DC, valamint a TT kilépő nyílása közötti nyomáskülönbség, amit a DPT nyomáskülönbség-jelátalakító mér, nulla legyen. A nulla nyomáskülönbség úgy érhető el, hogy a TT kilépő nyílása közelében friss levegőt fecskendezünk a DT-be. Az indikátorgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációit a hígítatlan kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a kipufogógáz-megosztás ellenőrzéséhez szükségesek, valamint a pontos megosztásszabályozás érdekében felhasználhatók a befecskendezett levegő mennyiségének szabályozására. A hígítási arány az indikátorgáz-koncentrációkból számítható ki.

11. ábra

Részáramú hígítórendszer áramlásszabályozással és teljes mintavétellel

A hígítatlan kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígítóalagútba. Az alagúton átömlő teljes áramot az FC3 áramlásszabályozó és a részecske-mintavevő rendszer P mintavevő szivattyúja szabályozza (lásd a 13. ábrát).

A hígítólevegő áramát a kívánt kipufogógáz-megosztás beállításához az FC2 áramlásszabályozó szabályozza, amely vezérlőjelként a G EXH, a G AIR vagy a G FUEL értékeket használhatja. A DT hígítóalagútba áramló mintamennyiség a teljes átáramló mennyiség és a hígítólevegő mennyiségének különbsége. A hígítólevegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék, a teljes átáramló mennyiséget a részecske-mintavevő rendszer FM3 áramlásmérő készüléke méri (lásd a 14. ábrát). A hígítási arány ebből a két áramlási értékből számítható ki.

12. ábra

Részáramú hígítórendszer áramlásszabályozással és részmintavétellel

A hígítatlan kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígítóalagútba. A kipufogógáz megosztását és DT-be áramlását az FC2 áramlásszabályozó szabályozza, amely megfelelő módon állítja be a PB nyomóventilátor és az SB szívóventilátor által létrehozott gázáramot (vagy a fordulatszámukat). Ez azért lehetséges, mert a részecske-mintavevő rendszerrel kivett minta visszakerül a DT-be. Az FC2 vezérlőjeleként a G EXH, a G AIR vagy a G FUEL használható. A hígítólevegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék, a teljes átáramló mennyiséget az FM2 áramlásmérő készülék méri. A hígítási arány ebből a két áramlási értékből számítható ki.

Leírás – 4–12. ábra

— EP: kipufogócső

A kipufogócső lehet hőszigetelt. A kipufogócső hőtehetetlenségének csökkentése érdekében ajánlott, hogy a falvastagság/átmérő arány legfeljebb 0,015 legyen. A rugalmas szakaszok hossza nem lehet több az átmérő 12-szeresénél. A centrifugális erő hatására bekövetkező lerakódások csökkentése érdekében a lehető legkevesebb ívet kell alkalmazni. Ha a rendszernek része a próbapad hangtompítója is, akkor az is lehet hőszigetelt.

Izokinetikus rendszerekben a szonda csúcsa előtt legalább hat csőátmérőnyi, utána legalább három csőátmérőnyi hosszon nem lehetnek a kipufogócsőben könyökök, ívek és hirtelen átmérőváltozások. A mintavételi zónában a gázsebességnek – az alapjárati üzemmód kivételével – 10 m/s-nél nagyobbnak kell lennie. A kipufogógáz átlagos nyomásingadozása nem haladhatja meg a ±500 Pa értéket. A nyomásingadozások csökkentésére alkalmazott megoldások – a beépített kipufogórendszeren (amely tartalmazhat hangtompítót és utókezelőket is) túl – nem változtathatják meg a motor teljesítményét, és nem okozhatnak részecskelerakódást.

Az izokinetikus szondával nem rendelkező rendszerek esetében ajánlatos, hogy a cső a szonda csúcsa előtt hat csőátmérőnyi, utána pedig három csőátmérőnyi hosszon egyenes legyen.

— SP: mintavevő szonda (6–12. ábra)

A belső átmérőnek legalább 4 mm-nek kell lennie. A kipufogócső- és a szondaátmérő arányának legalább négynek kell lennie. A szondának a kipufogócső középvonalában az áramlással szembe fordított csőnek vagy az 1.1.1. szakaszban az SP1 mintavevő szonda címszó alatt leírt többlyukú szondának kell lennie.

— ISP: izokinetikus mintavevő szonda (4. és 5. ábra)

Az izokinetikus mintavevő szondát a kipufogócső középvonalában az áramlással szembefordítva kell elhelyezni ott, ahol az EP kipufogócsövet ismertető fenti szakaszban leírt áramlási körülmények fennállnak, és úgy kell kialakítani, hogy a minta a hígítatlan kipufogógázzal arányos legyen. A belső átmérőnek legalább 12 mm-nek kell lennie.

Az izokinetikus kipufogógáz megosztáshoz szükség van egy szabályozórendszerre, amely nulla értéken tartja az EP és az ISP közötti nyomáskülönbséget. Ilyen körülmények között az EP-ben és az ISP-ben azonos kipufogógáz-sebességek alakulnak ki, és az ISP-n átfolyó tömegáram a kipufogógáz-áramnak mindig azonos hányada lesz. Az ISP-t egy nyomáskülönbség-jeladóhoz kell kötni. Az EP kipufogócső és az ISP szonda közötti nyomáskülönbség nulla értéken tartását a ventilátor fordulatszámának szabályozásával vagy egy áramlásszabályozóval lehet elérni.

— FD1, FD2: áramlásmegosztó (9. ábra)

Az EP kipufogócsőbe és a TT átvezető csőbe egy-egy készlet Venturi-cső, illetve mérőperem van beépítve a hígítatlan kipufogógázból való arányos mintavételhez. Az arányos áramlásmegosztáshoz egy, az EP-ben és a DT-ben uralkodó nyomást szabályozó, két (PCV1 és PCV2) szelepből álló szabályzórendszerre van szükség.

— FD3: áramlásmegosztó (10. ábra)

Egy csőkészlet (többcsöves egység) van az EP kipufogócsőbe építve a hígítatlan kipufogógázból való arányos mintavételhez. A csövek egyike a kipufogógázt a DT hígítóalagútba, a többi pedig egy DC csillapító kamrába vezeti. A csöveknek azonos méretűeknek (azonos átmérő, hossz, hajlítási sugár) kell lenniük, így a kipufogógáz megosztása a csövek számától függ. Az arányos megosztáshoz egy szabályozórendszerre van szükség, amely a többcsöves egység DC oldali kilépési pontja és a TT kilépési helye közötti nyomáskülönbséget nulla értéken tartja. Ilyen viszonyok mellett a kipufogógáz-sebességek az EP-ben és az FD3-ban arányosak, és a TT-áramlás a kipufogógáz-áramnak mindig azonos hányada. A két pontot egy DPT nyomáskülönbség-jeladóhoz kell kötni. A nyomáskülönbség nulla értéken tartásához a szabályozást az FC1 áramlásszabályozó biztosítja.

— EGA: kipufogógáz-elemző készülék (6–10. ábra)

CO2 és NOx-elemzők használhatók (szénegyensúly-módszer esetében csak CO2-elemző). A gázelemző készülékeket úgy kell kalibrálni, mint a gáznemű kibocsátás mérésére szolgáló készülékeket. A koncentrációkülönbségek meghatározására egy vagy több elemző készülék használható.

A mérőrendszerek pontosságának olyannak kell lennie, hogy a G EDFW,i pontossága ±4 %-on belül legyen.

— TT: átvezető cső (4–12. ábra)

A részecskeminta-átvezető csőnek:

—	a lehető legrövidebbnek kell lennie, de 5 méternél semmiképpen sem hosszabbnak,

—	legalább a szondáéval azonos, de legfeljebb 25 mm átmérőjűnek kell lennie,

—	kiömlőnyílásának a hígítóalagút közepén kell lennie és az áramlás irányába kell néznie.

Ha a cső legfeljebb 1 méter hosszú, akkor 0,05 W/(m K) maximális hővezető-képességű anyaggal kell szigetelni úgy, hogy a hőszigetelés sugárirányú vastagsága feleljen meg a szonda átmérőjének. Ha a cső 1 méternél hosszabb, azt szigetelni és fűteni kell, hogy a csőfal hőmérséklete legalább 523 K (250 °C) legyen.

Alternatív megoldásként az átvezető cső megkívánt falhőmérsékletét szokásos hővezetési számításokkal is meg lehet határozni.

— DPT: nyomáskülönbség-jeladó (4., 5. és 10. ábra)

A nyomáskülönbség-jeladó tartományának legfeljebb ±500 Pa-nak kell lennie.

— FC1: áramlásszabályozó (4., 5. és 10. ábra)

Izokinetikus rendszerek esetében (4. és 5. ábra) áramlásszabályozóra van szükség az EP és az ISP közötti nyomáskülönbség nulla értéken való tartásához. A szabályozás történhet:

a)	az SB szívóventilátor fordulatszámának vagy áramlásának szabályozásával és a PB nyomóventilátor fordulatszámának állandó értéken tartásával minden üzemmódban (4. ábra); vagy

b)	az SB szívóventilátoron áthaladó hígított kipufogógáz tömegáramának állandó értékre való beállításával és a PB nyomóventilátor szállításának szabályozásával, ezáltal szabályozva a kipufogógáz-minta átáramló mennyiségét a TT átvezető cső végénél (5. ábra).

Nyomással szabályozott rendszer esetében az eredő hiba a szabályozókörben nem lehet ±3 Pa-nál nagyobb. A hígítóalagútban az átlagos nyomásingadozás nem haladhatja meg a ±250 Pa értéket.

Többcsöves rendszerben (10. ábra) áramlásszabályozóra van szükség az arányos kipufogógáz-megosztáshoz, hogy a többcsöves egység kilépési pontja és a TT átvezető cső kilépési pontja közötti nyomáskülönbséget nulla értéken tartsa. A szabályozás a TT végpontja közelében a DT-be fecskendezett levegőáram szabályozásával végezhető.

— PCV1, PCV2: nyomásszabályzó szelep (9. ábra)

Az iker Venturi-csőből vagy iker mérőperemből álló rendszerben az arányos áramlás-megosztáshoz két nyomásszabályozó szelepre van szükség, amelyek az EP kipufogócső ellennyomását és a DT hígítóalagút nyomását szabályozzák. A szelepeket az EP kipufogócsőben az SP szonda után és a PB nyomóventilátor és a DT hígítóalagút között kell elhelyezni.

— DC: csillapító kamra (10. ábra)

A többcsöves egység kilépési pontjánál egy csillapítókamrát kell beépíteni az EP kipufogócső nyomásingadozásainak minimalizálása céljából.

— VN: Venturi-cső (8. ábra)

A DT hígítóalagútba egy Venturi-cső van beépítve, hogy szívóhatást hozzon létre a TT átvezető cső kilépési pontjának környezetében. A TT-n átfolyó gázáramot a Venturi-zónában keletkező mozgásmennyiség változás határozza meg, és az alapjában véve arányos a PB nyomóventilátor áramával, ami állandó hígítási arányt biztosít. Mivel a mozgásmennyiség változás függ a TT kilépési pontjánál uralkodó hőmérséklettől, illetve az EP és DT közötti nyomáskülönbségtől, a tényleges hígítási arány kis terhelésnél valamivel kisebb, mint nagy terhelésnél.

— FC2: áramlásszabályozó (6., 7., 11. és 12. ábra, választható)

A PB nyomóventilátor és/vagy az SB szívóventilátor áramának szabályozásához áramlásszabályozó használható. Ezt a kipufogógáz-áram vagy az üzemanyag-áram jele és/vagy a CO2- vagy NOx-különbség jele vezérelheti.

Nyomás alatti levegőadagolás esetén (11. ábra) az FC2 áramlásszabályozó közvetlenül szabályozza a levegőáramot.

— FM1: áramlásmérő készülék (6., 7., 11. és 12. ábra)

Gázmérő vagy más áramlásmérő a hígítólevegő áramlásának mérésére. Ha a PB nyomóventilátor kalibrálva van az áramlás mérésére, akkor az FM1 áramlásmérő használata nem kötelező.

— FM2: áramlásmérő készülék (12. ábra)

Gázmérő vagy más áramlásmérő a hígított kipufogógáz áramának mérésére. Ha az SB szívóventilátor kalibrálva van az áramlás mérésére, akkor az FM2 áramlásmérő használata nem kötelező.

— PB: nyomóventilátor (4., 5., 6., 7., 8., 9. és 12. ábra)

A hígítólevegő áramának szabályozásához a PB nyomóventilátor összeköthető az FC1 vagy FC2 áramlásszabályozóval. Pillangószelep használata esetén nincs szükség a PB nyomóventilátorra. Ha kalibrálva van, a PB nyomóventilátor a hígítólevegő áramlásának mérésére is használható.

— SB: szívóventilátor (4., 5., 6., 9., 10. és 12. ábra)

Csak részmintavételi rendszerekhez. Ha kalibrálva van, az SB szívóventilátor a hígított kipufogógáz áramlásának mérésére is használható.

— DAF: hígítólevegő-szűrő (4–12. ábra)

A gyártó kérésére a hígítólevegőből mintát kell venni a helyes műszaki gyakorlatnak megfelelően a szilárd részecskék háttér-koncentrációjának meghatározására, amit azután le lehet vonni a hígított kipufogógázzal mért értékekből.

— PSP: részecske-mintavevő szonda (4., 5., 6., 8., 9., 10. és 12. ábra)

A szonda a PTT részecskeátvezető cső bevezető szakaszát képezi és

—	azt az áramlással szemben kell beszerelni olyan helyen, ahol a hígítólevegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígítórendszerek DT hígítóalagútjának középvonalában körülbelül 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép a hígítóalagútba,

—	belső átmérőjének legalább 12 mm-nek kell lennie,

—	közvetlen fűtéssel vagy a hígító levegő előfűtésével legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre felfűthető, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325K (52 °C) értéket, mielőtt a kipufogógáz belépne a hígítóalagútba,

—	lehet hőszigetelése.

— DT: hígítóalagút (4–19. ábra)

A hígítóalagútnak:

—	elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy a kipufogógáz és a hígítólevegő turbulens áramlási viszonyok között teljesen összekeveredjen,

—

rozsdamentes acélból kell készülnie, a következő paraméterekkel:

—	75 mm-nél nagyobb belső átmérőjű hígítóalagutak esetében legfeljebb 0,025 falvastagság/átmérő aránnyal,

—	legfeljebb 75 mm belső átmérőjű hígítóalagutak esetében legalább 1,5 mm névleges falvastagsággal,

—	részmintavétel esetén legalább 75 mm-es átmérővel kell rendelkeznie,

—	teljes mintavétel esetén ajánlott, hogy legalább 25 mm átmérővel rendelkezzen,

—	közvetlen fűtéssel vagy a hígító levegő előfűtésével legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre felfűthető, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325K (52 °C) értéket, mielőtt a kipufogógáz belépne a hígítóalagútba,

—	lehet hőszigetelése.

A motor kipufogógázának alaposan össze kell keverednie a hígítólevegővel. Részmintavevő rendszerek esetében a keveredés minőségét üzembe állítás után ellenőrizni kell járó motor mellett, az alagút CO2 profiljának felvételével (legalább négy egyenletesen elosztott ponton). Szükség esetén a keveredés elősegítésére szűkítő használható.

Megjegyzés: Ha a DT hígítóalagút közelében a környezeti hőmérséklet 293 K (20 °C) alatt van, ügyelni kell arra, hogy ne vesszenek el részecskék azáltal, hogy lerakódnak a hígítóalagút hideg falára. Ezért ajánlatos az alagutat a fent megadott határokon belül fűteni és/vagy hőszigetelni.

Nagy motorterhelések esetén az alagutat kíméletes módon, például keringető ventilátorral hűteni lehet, feltéve, hogy a hűtőközeg hőmérséklete legalább 293 K (20 °C).

— HE: hőcserélő (9. és 10. ábra)

A hőcserélő teljesítményének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy az SB szívóventilátor belépő oldalán a hőmérsékletet a vizsgálat során megfigyelt átlagos üzemi hőmérséklethez képest ±11 K értéken tartsa.

1.2.1.2. Teljes áramú hígítórendszer (13. ábra)

Ez egy olyan hígítórendszer leírása, amely a teljes kipufogógáz-áram hígításán alapul, és amely az állandó térfogatú mintavétel (constant volume sampling, CVS) elvét alkalmazza. A kipufogógáz és hígítólevegő keverékének teljes térfogatát meg kell mérni. Erre a PDP, a CFV vagy az SSV rendszer használható.

Ezután a részecskék befogása céljából a hígított kipufogógázból vett minta átkerül a részecske-mintavevő rendszerbe (1.2.2. szakasz, 14. és 15. ábra). Ha ez közvetlenül történik, egyszeres hígításról beszélünk. Ha a mintát egy második hígítóalagútban még egyszer felhígítják, kétszeres hígításról van szó. Ez akkor hasznos, ha a szűrő felületi hőmérsékletére vonatkozó követelményt egyszeres hígítással nem lehet teljesíteni. Noha a kétszeres hígítású rendszer részben valóban hígítórendszer, az 1.2.2. szakaszban (15. ábra) mégis mint a részecske-mintavevő rendszer egy változata szerepel, mivel alkotórészeinek többségét tekintve megegyezik egy tipikus részecske-mintavevő rendszerrel.

A gáznemű kibocsátást ugyancsak meg lehet határozni egy teljes áramú rendszer hígítóalagútjában. Ezért a gáznemű összetevők mintavevő szondái szerepelnek a 13. ábrán, de a magyarázó jegyzékben nem jelennek meg. A vonatkozó követelményeket az 1.1.1. szakasz írja le.

Leírások (13. ábra)

— EP: kipufogócső

A kipufogócső hossza a motor kipufogó-gyűjtőcsövétől, a turbófeltöltő nyomócsonkjától vagy az utókezelőtől a hígítóalagútig nem lehet nagyobb 10 méternél. Ha a rendszer hosszabb 4 méternél, akkor az összes 4 méternél hosszabb csövet szigetelni kell, kivéve a beépített füstmérőt, ha van ilyen. A szigetelés sugárirányú vastagságának legalább 25 mm-nek kell lennie. A szigetelőanyag hővezető-képessége nem lehet nagyobb 0,1 W/(m · K) értéknél, 673 K (400 °C) hőmérsékleten mérve. A kipufogócső hőtehetetlenségének csökkentése érdekében ajánlott, hogy a falvastagság/átmérő arány legfeljebb 0,015 legyen. A rugalmas szakaszok hossza nem lehet több az átmérő 12-szeresénél.

13. ábra

Teljes áramú hígítórendszer

A DT hígítóalagútban a hígítatlan kipufogógáz teljes mennyisége összekeveredik a hígítólevegővel. A hígított kipufogógáz áramát vagy egy PDP térfogat-kiszorításos szivattyúval vagy egy CFV kritikus áramlású Venturi-csővel vagy pedig egy SSV hangsebesség alatti áramlású Venturi-csővel kell mérni. Az arányos részecske-mintavételhez és az áramlás meghatározásához egy HE hőcserélő vagy egy EFC elektronikus áramláskiegyenlítő használható. Mivel a részecskék tömegének meghatározása a hígított kipufogógáz teljes áramán alapul, a hígítási arányt nem kell kiszámítani.

— PDP: térfogat-kiszorításos szivattyú

A PDP térfogat-kiszorításos szivattyú a hígított kipufogógáz teljes áramát a szivattyú által megtett fordulatok számával és a szivattyú egy fordulatra eső térfogat-kiszorításával méri. A kipufogórendszer ellennyomását a PDP térfogat-kiszorításos szivattyú vagy a hígítólevegő-bevezető rendszer mesterségesen nem csökkentheti. A kipufogórendszer működő CVS állandó térfogatú mintavételi rendszer mellett mért statikus ellennyomása nem térhet el ±1,5 kPa-nál nagyobb mértékben attól az értéktől, amely azonos motor-fordulatszámnál és -terhelésnél a CVS állandó térfogatú mintavételi rendszerhez való csatlakoztatás nélkül mérhető.

A gázkeverék hőmérséklete közvetlenül a PDP térfogat-kiszorításos szivattyú előtt nem térhet el ±6 K-nél nagyobb mértékben az áramláskiegyenlítő használatát mellőző vizsgálat során mért átlagos üzemi hőmérséklettől.

Áramláskiegyenlítés csak akkor használható, ha a hőmérséklet a PDP térfogat-kiszorításos szivattyúba való belépésnél legfeljebb 50 °C (323 K).

— CFV: kritikus áramlású Venturi-cső

A CFV kritikus áramlású Venturi-cső a hígított kipufogógáz teljes áramát úgy méri, hogy az áramlást lefojtja (kritikus áramlás). A kipufogórendszer működő CFV kritikus áramlású Venturi-cső mellett mért statikus ellennyomása nem térhet el ±1,5 kPa-nál nagyobb mértékben attól az értéktől, amely azonos fordulatszámnál és terhelésnél a CFV kritikus áramlású Venturi-csőhöz való csatlakoztatás nélkül mérhető. A gázkeverék hőmérséklete közvetlenül a CFV kritikus áramlású Venturi-cső előtt nem térhet el ±11 K-nél nagyobb mértékben az áramláskiegyenlítő használatát mellőző vizsgálat során mért átlagos üzemi hőmérséklettől.

— SSV: hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső

Az SSV hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső a bemeneti nyomás, a bemeneti hőmérséklet, valamint az SSV-bemenet és a torok közötti nyomásesés függvényeként méri a hígított kipufogógáz teljes áramát. A kipufogórendszer működő SSV hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső mellett mért statikus ellennyomása nem térhet el ±1,5 kPa-nál nagyobb mértékben attól az értéktől, amely azonos fordulatszámnál és terhelésnél az SSV hangsebesség alatti áramlású Venturi-csőhöz való csatlakoztatás nélkül mérhető. A gázkeverék hőmérséklete közvetlenül az SSV hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső előtt nem térhet el ±11 K-nél nagyobb mértékben az áramláskiegyenlítő használatát mellőző vizsgálat során mért átlagos üzemi hőmérséklettől.

— HE: hőcserélő (EFC elektronikus áramláskiegyenlítő használata esetén nem kötelező)

A hőcserélő teljesítményének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a hőmérsékletet a fent megkövetelt határokon belül tartsa.

— EFC: elektronikus áramláskiegyenlítő (HE hőcserélő használata esetén nem kötelező)

Ha a PDP térfogat-kiszorításos szivattyú, a CFV kritikus áramlású Venturi-cső vagy az SSV hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső bemeneténél a hőmérsékletet nem lehet a fent megadott határok között tartani, akkor egy áramláskiegyenlítő rendszerre van szükség a kétszeres hígítású rendszerbe belépő gázáram folyamatos méréséhez és az arányos részecske-mintavétel szabályozásához. Ebből a célból a folyamatosan mért gázáramjelek szolgálnak a részecske-mintavevő rendszer részecske szűrőin áthaladó mintaáram korrigálására (lásd a 14. és 15. ábrát).

— DT: hígítóalagút

A hígítóalagútnak:

—	elég kis átmérőjűnek kell lennie ahhoz, hogy turbulens áramlást idézzen elő (a Reynolds-számnak nagyobbnak kell lennie 4 000-nél), és elég hosszúnak ahhoz, hogy a kipufogógáz és a hígítólevegő tökéletesen összekeveredjen. A keveredés elősegítésére szűkítő használható,

—	legalább 75 mm-es átmérővel kell rendelkeznie,

—	lehet hőszigetelése.

A kipufogógázt áramlásirányban kell a hígítóalagútba bevezetni, és annak jól el kell keverednie.

Egyszeres hígítás esetén a hígítóalagútból vett minta a részecske-mintavevő rendszerbe kerül (1.2.2. szakasz, 14. ábra). A PDP térfogat-kiszorításos szivattyú vagy a CFV kritikus áramlású Venturi-cső vagy az SSF hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső szállítási kapacitásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a hígított kipufogógáz hőmérséklete közvetlenül az elsődleges részecskeszűrő előtt legfeljebb 325 K (52 °C) legyen.

Kétszeres hígítás esetén a hígító alagútból vett minta a másodlagos hígító alagútba kerül, ahol tovább hígul, majd így halad át a mintavevő szűrőkön (1.2.2. szakasz, 15. ábra). A PDP térfogat-kiszorításos szivattyú vagy a CFV kritikus áramlású Venturi-cső vagy az SSF hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső szállítási kapacitásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a DT hígítóalagútban áramló hígított kipufogógáz hőmérséklete a mintavételi zónában legfeljebb 464 K (191 °C) legyen. A másodlagos hígítórendszernek elegendő másodlagos hígító levegőt kell szállítania ahhoz, hogy a kétszeresen hígított kipufogógáz hőmérséklete közvetlenül az elsődleges részecskeszűrő előtt legfeljebb 325 K (52 °C) legyen.

— DAF: hígítólevegő-szűrő

A háttér-szénhidrogének eltávolítása érdekében ajánlatos a hígítólevegőt megszűrni és aktív szénen átmosni. A hígítólevegő hőmérsékletének 298 K (25 °C) ± 5 K-nek kell lennie. A gyártó kérésére a hígítólevegőből mintát kell venni a helyes műszaki gyakorlatnak megfelelően a szilárd részecskék háttér-koncentrációjának meghatározására, amit azután le lehet vonni a hígított kipufogógázzal mért értékekből.

— PSP: részecske-mintavevő szonda

A szonda a PTT részecskeátvezető cső bevezető szakaszát képezi és

—	azt az áramlással szemben kell beszerelni olyan helyen, ahol a hígítólevegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígítórendszerek DT hígítóalagútjának középvonalában körülbelül 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép a hígítóalagútba,

—	belső átmérőjének legalább 12 mm-nek kell lennie,

—	közvetlen fűtéssel vagy a hígító levegő előfűtésével legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre felfűthető, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325K (52 °C) értéket, mielőtt a kipufogógáz belépne a hígítóalagútba,

—	lehet hőszigetelése.

1.2.2. Részecske-mintavevő rendszer (14. és 15. ábra)

A részecske-mintavevő rendszer feladata a részecskék összegyűjtése a részecskeszűrőn. Részáramú hígítórendszerből történő teljes mintavétel esetén, amelynek során az összes hígított kipufogógázból származó minta áthalad a szűrőkön, a hígítórendszer (1.2.1.1. szakasz, 7. és 11. ábra) és a mintavevő rendszer általában egy egységet képez. Részáramú hígítórendszerből vagy teljes áramú hígító rendszerből történő részmintavétel esetén, amelynek során a hígított kipufogógáznak csak egy része halad át a szűrőkön, a hígítórendszer (1.2.1.1. szakasz, 4., 5., 6., 8., 9., 10. és 12. ábra, valamint 1.2.1.2. szakasz 13. ábra) és a mintavevő rendszer általában külön egységet képez.

Ez az előírás a teljes áramú hígítórendszer DDS kétszeres hígítórendszerét (15. ábra) a 14. ábrán látható tipikus részecske-mintavevő rendszer egy sajátos változatának tekinti. A kétszeres hígítórendszerben megtalálható a részecske-mintavevő rendszer minden lényeges eleme, mint a szűrőtartók és a mintavevő szivattyú, s ezenfelül még egyes, a hígítással kapcsolatos elemek, mint a hígítólevegő-ellátás és a másodlagos hígító alagút.

A szabályozó körök hirtelen igénybevételének elkerülése érdekében ajánlatos a mintavevő szivattyút az egész vizsgálati eljárás alatt járatni. Az egyszűrős módszer esetében kerülőrendszert kell alkalmazni, hogy a minta a kívánt időpontokban haladjon át a mintavevő szűrőkön. Az átkapcsolásoknak a szabályozó körökre gyakorolt hatását a lehető legkisebbre kell korlátozni.

Leírások – 14. és 15. ábra

— PSP: részecske-mintavevő szonda (14. és 15. ábra)

Az ábrákon látható részecske-mintavevő szonda a PTT részecske átvezetőcső bevezető szakasza. A szondára vonatkozó követelmények:

—	az áramlással szemben kell beszerelni olyan helyen, ahol a hígítólevegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígítórendszerek DT hígítóalagútjának középvonalában körülbelül 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép a hígítóalagútba,

—	belső átmérőjének legalább 12 mm-nek kell lennie,

—	közvetlen fűtéssel vagy a hígító levegő előfűtésével legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre felfűthető, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325K (52 °C) értéket, mielőtt a kipufogógáz belépne a hígítóalagútba,

—	lehet hőszigetelése.

14. ábra

Részecske-mintavevő rendszer

A hígított kipufogógázból a mintát a P mintavevő szivattyú veszi a teljes vagy részáramú hígítórendszer DT hígítóalagútjából a PSP részecske-mintavevő szondán és a PTT részecske-átvezető csövön keresztül. A minta áthalad a részecske-mintavevő szűrőket befogadó FH szűrőtartó(ko)n. A mintaáramot az FC3 áramlásszabályozó szabályozza. EFC elektronikus áramláskiegyenlítő (13. ábra) alkalmazása esetén a hígított kipufogógáz-áram szolgál az FC3 vezérlő jeleként.

15. ábra

Hígítórendszer (csak teljes áramú rendszerhez)

A hígított kipufogógáz-minta a teljes áramú hígítórendszer DT hígítóalagútjából a PSP részecske-mintavevő szondán és a PTT részecskeátvezető csövön keresztül az SDT másodlagos hígítóalagútba jut, ahol még egyszer hígításra kerül. Ezután a minta áthalad a részecske-mintavevő szűrőket befogadó FH szűrőtartó(ko)n. A hígítólevegő árama általában állandó, míg a minta áramát az FC3 áramlásszabályozó szabályozza. EFC elektronikus áramláskiegyenlítő (13. ábra) alkalmazása esetén a hígított kipufogógáz teljes árama szolgál az FC3 vezérlő jeleként.

— PTT: részecskeátvezető cső (14. és 15. ábra)

A részecskeátvezető cső nem lehet hosszabb 1 020 mm-nél, és a lehető legrövidebbnek kell lennie.

A méretek az alábbiakra vonatkoznak:

—	a részmintavételes részáramú hígítórendszer és a teljes áramú egyszeres hígítású rendszer esetében a szonda csúcsától a szűrőtartóig,

—	a teljes mintavételes részáramú hígítórendszer esetében a hígítóalagút végétől a szűrőtartóig,

—	a teljes áramú kétszeres hígítású rendszer esetében a szonda csúcsától a másodlagos hígítóalagútig.

Az átvezető cső(nek):

—	közvetlen fűtéssel vagy a hígító levegő előfűtésével legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre felfűthető, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325K (52 °C) értéket, mielőtt a kipufogógáz belépne a hígítóalagútba,

—	lehet hőszigetelése.

— SDT: másodlagos hígítóalagút (15. ábra)

A másodlagos hígítóalagút átmérőjének legalább 75 mm-nek kell lennie, és az alagútnak elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy a kétszeresen hígított minta tartózkodási ideje legalább 0,25 s legyen. Az FH elsődleges szűrőtartó nem lehet 300 mm-nél távolabb az SDT másodlagos hígító alagút kilépő nyílásától.

A másodlagos hígítóalagút(nak):

—	közvetlen fűtéssel vagy a hígító levegő előfűtésével legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre felfűthető, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325K (52 °C) értéket, mielőtt a kipufogógáz belépne a hígítóalagútba,

—	lehet hőszigetelése.

— FH: szűrőtartó(k) (14. és 15. ábra)

Az elsődleges és a kiegészítő szűrőkhöz egy szűrőház vagy külön-külön szűrőházak használhatók. A 4A. melléklet 1. függeléke 1.5.1.3. szakaszának követelményeit teljesíteni kell.

A szűrőtartó(k)(nak):

—	közvetlen fűtéssel vagy a hígító levegő előfűtésével legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre felfűthető(k), feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325K (52 °C) értéket,

—	lehet hőszigetelése.

— P: mintavevő szivattyú (14. és 15. ábra)

A részecske-mintavevő szivattyúnak elég messze kell lennie az alagúttól ahhoz, hogy a belépő gáz hőmérséklete állandó (±3 K) maradjon, ha az áramlást nem korrigálja FC3 áramlásszabályozó.

— DP: hígítólevegő-szivattyú (15. ábra) (csak teljes áramú, kétszeres hígítású rendszer esetében)

A hígítólevegő-szivattyút úgy kell elhelyezni, hogy a másodlagos hígítólevegő hőmérséklete 298 K (25 °C) ± 5 K legyen.

— FC3: áramlásszabályozó (14. és 15. ábra)

Ha nincs más lehetőség, áramlásszabályozót kell használni a részecskeminta áramának a minta útvonalán előforduló hőmérséklet- és ellennyomás-változások miatti kiegyenlítésére. EFC: elektronikus áramláskiegyenlítő (lásd a 13. ábrát) használata esetén szükség van áramlásszabályzóra.

— FM3: áramlásmérő készülék (14. és 15. ábra) (részecskeminta-áram)

A gázmérő vagy áramlásmérő készüléknek elég messze kell lennie a mintavevő szivattyútól ahhoz, hogy a belépő gáz hőmérséklete állandó (±3 K) maradjon, ha az áramlást nem korrigálja FC3 áramlásszabályozó.

— FM4: áramlásmérő készülék (15. ábra) (hígítólevegő, csak teljes áramú, kétszeres hígítású rendszer esetében)

A gázmérő vagy áramlásmérő készüléket úgy kell elhelyezni, hogy a belépő gáz hőmérséklete 298 K (25 °C) ± 5 K maradjon.

— BV: gömbszelep (nem kötelező)

A gömbszelep átmérőjének legalább akkorának kell lennie, mint a mintavevő cső belső átmérője, kapcsolási idejének pedig 0,5 s-nál rövidebbnek kell lennie.

Megjegyzés: Ha a PSP szonda, a PTT részecske-átvezető cső, az SDT másodlagos hígító alagút és az FH szűrőtartó közelében a környezeti hőmérséklet 239 K (20 °C) alatt van, ügyelni kell arra, hogy ne vesszenek el részecskék azáltal, hogy lerakódnak ezek hideg falára. Ezért ajánlatos ezeket az alkatrészeket a megfelelő helyeken megadott határokon belül fűteni és/vagy hőszigetelni. Az is ajánlatos, hogy a szűrő felületének hőmérséklete a mintavétel alatt ne legyen alacsonyabb, mint 293 K (20 °C).

Nagy motorterhelések esetén a fenti alkatrészeket kíméletes módon, például keringető ventilátorral hűteni lehet, feltéve, hogy a hűtőközeg hőmérséklete legalább 293 K (20 °C).

(1) A 4–12. ábra a részáramú hígítórendszerek számos típusát bemutatja, amelyek rendszerint az állandósult állapotú vizsgálatra (NRSC) használhatók. Az átmeneti vizsgálatok nagyon merev korlátozásai miatt azonban csak a 4A. melléklet 1. függelék 2.4. szakaszában (A részáramú hígítórendszer specifikációi) hivatkozott összes követelmény teljesítésére képes részleges áramlású hígítórendszerek (4–12. ábra) fogadhatók el az átmeneti vizsgálatra (NRTC).

4B. MELLÉKLET

Eljárás a mezőgazdasági és erdészeti traktorokba, valamint nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt kompressziós gyújtású motorok szennyezőanyag-kibocsátásának vizsgálatára

1. FENNTARTVA

2. FENNTARTVA

3. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, JELÖLÉSEK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

3.1. Fogalommeghatározások

Lásd ezen előírás 2.1. szakaszát.

3.2. Általános jelölések (1)

Jelölés	Mértékegység	Kifejezés
a 0	—	a regressziós egyenes és az y tengely metszéspontja
a 1	—	a regressziós egyenes meredeksége
α sp	rad/s2	a motorfordulatszám deriváltja a kijelölt ponton
A/Fst	—	sztöchiometrikus levegő-tüzelőanyag arány
c	ppm, térfogatszázalék	koncentráció (μmol/mol = ppm-ben is)
D	—	hígítási tényező
d	m	átmérő
E	százalék	átalakítás hatásfoka
e	g/kWh	fékpadi fajlagos kibocsátás alapértéke
egas	g/kWh	a gáznemű összetevők fajlagos kibocsátása
ePM	g/kWh	részecskék fajlagos kibocsátása
ew	g/kWh	súlyozott fajlagos kibocsátás
F		Az F-próba statisztikai jellemzői
F	—	a regenerálás gyakorisága, azon vizsgálatok hányadaként kifejezve, amelyek során bekövetkezik a regenerálás
f a	—	laboratóriumi légköri tényező
k r	—	multiplikatív regenerálási tényező
k Dr	—	lefelé módosító korrekciós tényező
k Ur	—	felfelé módosító korrekciós tényező
λ	—	levegőfelesleg-tényező
L	—	nyomaték százalékos értéke
M a	g/mol	a beszívott levegő móltömege
M e	g/mol	a kipufogógáz móltömege
M gas	g/mol	a gáznemű összetevők móltömege
m	kg	tömeg
m gas	g	a gáznemű kibocsátások tömege a vizsgálati ciklusban
m PM	g	a szilárd kibocsátások tömege a vizsgálati ciklusban
n	min–1	a motor fordulatszáma
n hi	min–1	magas motorfordulatszám
n lo	min–1	alacsony motorfordulatszám
P	kW	teljesítmény
P max	kW	a vizsgálati fordulatszámon, vizsgálati feltételek mellett megfigyelt vagy a (gyártó által megadott) névleges teljesítmény
P AUX	kW	a vizsgálat céljából felszerelt segédberendezések által felvett teljesítmény
p	kPa	nyomás
p a	kPa	száraz légköri nyomás
PF	százalék	penetrációs hányad
q maw	kg/s	a beszívott levegő tömegárama nedves alapon
q mdw	kg/s	a hígítólevegő tömegárama nedves alapon
q mdew	kg/s	a hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon
q mew	kg/s	a kipufogógáz tömegárama nedves alapon
q mf	kg/s	a tüzelőanyag tömegárama
q mp	kg/s	a részáramú hígítórendszerbe belépő kipufogógáz-minta árama
qV	m3/s	térfogatáram
RF	—	választényező
r d	—	hígítási arány
r 2	—	determinációs együttható
ρ	kg/m3	sűrűség
σ	—	szórás
S	kW	a teljesítménymérő motorfékpad beállítása
SEE	—	az x alapján becsült y értékek szórása (SEE)
T	°C	hőmérséklet
T a	K	abszolút hőmérséklet
T	N·m	a motor nyomatéka
T sp	N·m	az „sp“ kijelölt ponton előírt nyomaték
u	—	a kipufogógáz-összetevő sűrűsége és a kipufogógáz sűrűsége közötti arány
t	s	idő
Δt	s	időintervallum
t 10	s	az ugrásszerű bemenet és a mért végérték 10 %-ának megjelenése között eltelt idő
t 50	s	az ugrásszerű bemenet és a mért végérték 50 %-ának megjelenése között eltelt idő
t 90	s	az ugrásszerű bemenet és a mért végérték 90 %-ának megjelenése között eltelt idő
V	m3	volumen
W	kWh	munka
y		általános változó
		számtani közép

3.3. Alsó indexek

abs	abszolút mennyiség
act	tényleges mennyiség
air	levegőmennyiség
amb	környezeti mennyiség
atm	légköri mennyiség
cor	korrigált mennyiség
CFV	kritikus áramlású Venturi-cső
denorm	visszaszámított mennyiség
dry	száraz mennyiség
exp	várható mennyiség
filter	részecske-mintavevő szűrő
i	pillanatnyi mérés (pl. 1 Hz)
i	egy sorozat egyedi eleme
idle	alapjárati állapot
in	bemenő mennyiség
leak	szivárgás mennyisége
max	legnagyobb (csúcs-) érték
meas	mért mennyiség
min	legkisebb érték
mix	a levegő móltömege
out	kimenő mennyiség
PDP	térfogat-kiszorításos szivattyú
ref	referenciamennyiség
SSV	hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső
total	összmennyiség
uncor	nem korrigált mennyiség
vac	mennyiség vákuumban
weight	kalibrálósúly
wet	nedves mennyiség

3.4. A kémiai összetevőkre vonatkozó jelölések és rövidítések (amelyek alsó indexben is szerepelnek)

Lásd ezen előírás 2.2.2. szakaszát.

3.5. Rövidítések

Lásd ezen előírás 2.2.3. szakaszát.

4. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

A motorrendszert úgy kell megtervezni, gyártani és összeszerelni, hogy az megfelelhessen ezen előírás rendelkezéseinek. A gyártónak olyan műszaki intézkedéseket kell tennie, hogy azok ennek az előírásnak megfelelően, a motor hasznos élettartama alatt, szokásos használati körülmények között biztosítsák az említett kibocsátások hatékony korlátozását. Ehhez a motoroknak a 6. szakaszban előírt vizsgálati feltételek és a 7. szakaszban előírt vizsgálati eljárás szerint végrehajtott vizsgálat során meg kell felelniük az 5. szakaszban előírt teljesítménykövetelményeknek.

5. TELJESÍTMÉNYKÖVETELMÉNYEK

5.1. Általános követelmények

5.1.1. Fenntartva (2)

5.1.2. Gáznemű és szilárd szennyezőanyag-kibocsátások

A szennyező anyagok a következők:

a)	nitrogén-oxidok, NOx;

szénhidrogének, amelyek a következő módon fejezhetők ki:

i.	összes szénhidrogén, HC vagy THC;

ii.	nem metán szénhidrogének, NMHC;

c)	részecskék, PM;

d)	szén-monoxid, CO.

A motor gáznemű és szilárd károsanyag-kibocsátásának mért értékei a motor fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátásai gramm/kilowattórában (g/kWh). Megfelelő átváltással más mértékegységrendszerek is alkalmazhatók.

A kibocsátásokat a 7. szakaszban leírt (állandósult állapotú és/vagy tranziens) ciklusokban kell meghatározni. A mérőrendszernek a 9. szakaszban leírt mérőberendezésekkel teljesítenie kell a 8. szakaszban kalibrálási és teljesítményellenőrzési előírásokat.

A típusjóváhagyó hatóság más rendszereket vagy gázelemző készülékeket is jóváhagyhat, ha megállapítást nyert, hogy azok az 5.3.1. szakasz szerint egyenértékű eredményeket adnak.

5.1.3. A mérőrendszerek egyenértékűsége

A rendszerek egyenértékűségének megállapítását a szóban forgó rendszer és e melléklet egyik rendszere közötti, hét (vagy több) mintapárral végzett korrelációs vizsgálatra kell alapozni.

A „mért értékek” kifejezés az adott ciklusban mért súlyozott kibocsátásokat jelenti. A korrelációs vizsgálatokat ugyanabban a laboratóriumban, ugyanabban a mérőállásban, és ugyanazon a motoron kell elvégezni, lehetőleg egyidejűleg. A mintapárokkal a fenti körülmények között (laboratóriumi mérőállás és motor) kapott átlagok egyenértékűségét a 4B. melléklet A.2. függelékében leírt módon F vizsgálattal és t vizsgálati statisztikai jellemzővel kell meghatározni. A kiugró értékeket az ISO 5725 szabvány szerint kell meghatározni, és ki kell őket zárni a vizsgálatból. A korrelációs vizsgálathoz használt rendszereket jóvá kell hagyatni a típusjóváhagyó hatósággal.

5.2. Fenntartva

6. VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

6.1. Laboratóriumi vizsgálati feltételek

Meg kell mérni a motor által beszívott levegő Kelvinben kifejezett T a abszolút hőmérsékletét és a kPa-ban kifejezett p s száraz légköri nyomást, és a következő rendelkezések szerint meg kell határozni az f a paramétert. A különálló szívócsőrendszerekkel rendelkező többhengeres motorok, például a V motorok esetében a különálló rendszerek átlaghőmérsékletét kell venni. Az f a paraméternek szerepelnie kell a vizsgálati jegyzőkönyvben. A vizsgálati eredmények jobb ismételhetősége és reprodukálhatósága érdekében ajánlott, hogy az f a paraméter értéke 0,93 ≤ f a ≤ 1,07 legyen.

Atmoszférikus szívású és mechanikus feltöltésű motorok:

Formula

(6-1)

Turbófeltöltésű motorok a beszívott levegő hűtésével vagy anélkül:

Formula

(6-2)

A beszívott levegőnek a motor részei előtt mért hőmérsékletét (25 ± 5) °C fokon kell tartani.

Ehhez a következők használhatók:

a)	egy közös légkörinyomás-mérő, amennyiben a beszívott levegőt kezelő berendezés a közös légköri nyomás ±1 kPa-os tartományán belül tartja a környezeti nyomást, amelyben a motor vizsgálatára sor kerül;

b)	egy közös páratartalom-mérő a beszívott levegőhöz, amennyiben a beszívott levegőt kezelő berendezés a közös páratartalom-mérés ±0,5 °C-os tartományán belül tartja a harmatpontot, amelyen a motor vizsgálatára sor kerül.

6.2. Feltöltőlevegő-hűtésű motorok

A gyártott motorok használatban lévő berendezésének megfelelő levegőbeszívási összkapacitással rendelkező feltöltőlevegő-hűtőrendszert kell használni. Laboratóriumi feltöltőlevegő-hűtőrendszert kell tervezni annak érdekében, hogy csak minimális mennyiségű kondenzátum gyűljön össze. Az összegyűlt kondenzátumot le kell engedni, és a kibocsátásvizsgálat előtt minden lefolyót teljesen le kell zárni. A lefolyókat a kibocsátásvizsgálat alatt zárva kell tartani. A hűtőközeg következő állapotértékeit kell fenntartani:

i.	A hűtőközeg hőmérsékletét a vizsgálat alatt mindvégig legalább 20 °C-on kell tartani a feltöltőlevegő-hűtő bemeneti nyílásánál;

ii.

A motor gyártó által meghatározott állapotértékei esetén a hűtőközeg áramlási sebességét úgy kell beállítani, hogy a levegő hőmérséklete a feltöltőlevegő-hűtő kimenete után a gyártó által megadott érték ± 5 °C legyen. A levegőkimenet hőmérsékletét a gyártó által meghatározott helyen kell mérni. A teljes vizsgálat alatt a hűtőközeg áramlási sebessége szempontjából kijelölt ugyanazon pontot kell használni. Ha a motor gyártója nem határozza meg a motor állapotértékeit vagy a feltöltőlevegő-hűtő kimenő levegője azoknak megfelelő hőmérsékletértékeit, a hűtőközeg áramlási sebességét a legnagyobb motorteljesítménynek megfelelően kell beállítani, hogy a feltöltőlevegő-hűtő kimenő levegője a rendes használatnak megfelelő hőmérsékletet érhessen el;

iii.

Amennyiben a motor gyártója nyomáscsökkenési határértéket ad meg a feltöltőlevegő-hűtőrendszerhez, gondoskodni kell arról, hogy a feltöltőlevegő-hűtőrendszerben a gyártó által meghatározott motorállapot-értékek mellett bekövetkező nyomáscsökkenés a gyártó által megadott határértékek között legyen. A nyomáscsökkenést a gyártó által meghatározott helyeken kell mérni.

A cél az, hogy a használat közbeni működésre jellemző kibocsátási eredmények szülessenek. Ha a helyes műszaki gyakorlat szerint az ebben a szakaszban előírt követelmények eredményeként a vizsgálat nem lenne reprezentatív (például a beszívott levegő túl lenne hűtve), akkor a jellemzőbb eredmények érdekében körültekintőbben kijelölt pontokat és meghatározott beállításokat is lehet alkalmazni a feltöltőlevegő nyomáscsökkenése, a hűtőfolyadék hőmérséklete és áramlási sebessége tekintetében.

6.3. Motorteljesítmény

6.3.1. A kibocsátásmérés alapja

A fajlagos kibocsátás mérésének alapja a korrigálás nélküli teljesítmény.

6.3.2. Felszerelendő segédberendezések

A vizsgálathoz a motor működéséhez szükséges segédberendezéseket a 7. melléklet előírásai szerint fel kell szerelni a próbapadra.

6.3.3. Eltávolítandó segédberendezések

Egyes, a motorra felszerelhető segédberendezéseket, amelyek meghatározása a gép működésével függ össze, a vizsgálathoz el kell távolítani.

Amennyiben a segédberendezéseket nem lehet eltávolítani, meg lehet határozni az általuk terheletlen állapotban felvett teljesítményt, és azt hozzá lehet adni a motorteljesítmény mért értékéhez (lásd a g megjegyzést a 7. melléklet táblázatában). Ha ez az érték nagyobb, mint a vizsgálati fordulatszámon mért legnagyobb teljesítmény 3 százaléka, akkor azt a típusjóváhagyó hatóság igazolhatja. A segédberendezések által felvett teljesítménnyel módosítani kell a beállított értékeket és ki kell számolni a motor által a ciklus alatt végzett munkát.

6.4. A motor által beszívott levegő

6.4.1. Bevezetés

A motorra szerelt levegőbevezető rendszert kell használni vagy egy olyat, amely megfelel egy használatban lévő jellemző összeállításnak. Ez magában foglalja a feltöltőlevegő-hűtő rendszert és a kipufogógáz-visszavezetési rendszert.

6.4.2. A beszívott levegő korlátozása

Olyan, motorra szerelt levegőbevezető rendszert vagy a vizsgálati laboratórium olyan rendszerét kell alkalmazni, amely a gyártó által a névleges fordulatszámra és teljes terhelésre, tiszta levegőszűrő mellett megadott legnagyobb érték ±300 Pa nyomástartományon belül tartja a levegőbeszívást. A szűkítés statikus nyomáskülönbségét a gyártó által meghatározott helyen, valamint a fordulatszám és a nyomaték kijelölt pontjain kell mérni. Ha a gyártó nem határoz meg egy adott helyet, a nyomást a turbófeltöltőnek vagy a kipufogógáz-visszavezető rendszernek a levegőbevezető rendszerhez való csatlakozása előtt kell mérni. Ha a gyártó nem határoz meg fordulatszám- és nyomatékpontokat, a nyomást a motor legnagyobb teljesítményén kell megmérni.

6.5. A motor kipufogórendszere

A motorra szerelt kipufogórendszert kell használni vagy egy olyat, amely megfelel egy használatban lévő jellemző összeállításnak. Utókezelő berendezések esetében a kipufogószűkítést a gyártó határozza meg az utókezelési feltételek (érlelési/öregedési és regenerációs/töltési szint) szerint. A kipufogórendszernek meg kell felelnie a 9.3. szakaszban a kipufogógázból történő mintavételre megadott követelményeknek. Olyan motorkipufogó-rendszert vagy a vizsgálati laboratórium olyan rendszerét kell alkalmazni, amely a gyártó által megadott fordulatszámhoz és nyomatékhoz tartozó legnagyobb kipufogószűkítés 80–100 százalékos tartományában tartja a kipufogórendszer statikus ellennyomását. Ha a maximális fojtás 5 kPa vagy annál kevesebb, a kijelölt pont nem térhet el 1,0 kPa-nál nagyobb mértékben a maximumtól. Ha a gyártó nem határoz meg fordulatszám- és nyomatékpontokat, a nyomást a motor legnagyobb teljesítményén kell megmérni.

6.6. Kipufogógáz-utókezelő rendszerrel felszerelt motor

Ha a motor fel van szerelve kipufogógáz-utókezelő rendszerrel, akkor a kipufogócső átmérőjének az utókezelőt tartalmazó kibővülő csőszakasz előtt legalább négy csőátmérőnyi hosszon ugyanakkorának kell lennie, mint a gépjárműbe szerelt állapotban. A kipufogó-gyűjtőcső karimája vagy a turbófeltöltő nyomócsonkja és a kipufogógáz-utókezelő közötti távolságnak ugyanakkorának kell lennie, mint a gépjárműbe szerelt állapotban, vagy a gyártó által megadott határok közé kell esnie. A kipufogórendszer ellennyomásának vagy fojtásának szintén a fenti a feltételeknek kell megfelelnie, és megengedett ezek szeleppel történő beállítása. Az utókezelő házát a mérés nélküli menetekhez és a motor jelleggörbéjének felvételéhez ki lehet szerelni, és helyettesíteni lehet egy hasonló házzal, amelyben inaktív katalizátortartó van.

A vizsgálati ciklusban mért károsanyag-kibocsátásnak jellemzőnek kell lennie a tényleges használat közbeni károsanyag-kibocsátásra. Reagens használatát igénylő kipufogógáz-utókezelő rendszerrel felszerelt motor esetében a vizsgálathoz használt összes reagensnek meg kell felelnie a gyártó által megadott előírásoknak.

A 6.6.2. szakaszban leírt időszakos (nem gyakori) regenerálású utókezelő rendszerrel felszerelt motorok esetében a mért kibocsátásokat helyesbíteni kell a regenerálások figyelembevétele céljából. Ilyen esetben az átlagos kibocsátás a regenerálás gyakoriságától is függ, mivel a vizsgálatok egy része a regenerálás közben történik. A 6.6.1. szakasz szerinti folyamatos regenerálású utókezelő rendszereknél nincs szükség egyedi mérési eljárásra.

6.6.1. Folyamatos regenerálás

Folyamatos regenerálást alkalmazó kipufogógáz-utókezelő rendszer esetében a kibocsátásokat akkor kell mérni, amikor az utókezelő rendszer már stabilizálódott, hogy a kibocsátási viselkedés ismételhető legyen. A regenerálásnak a melegindítással történő, nem közúti átmeneti állapotú (tranziens) ciklust végrehajtó (non-road transient cycle, NRTC) vizsgálat vagy az átmeneteket is magában foglaló vizsgálati ciklust végrehajtó (Ramped Modal Cycle, RMC) vizsgálat során legalább egyszer meg kell történnie, és a gyártónak meg kell adnia azokat a szokásos feltételeket, amelyek között megtörténik a regenerálás (kormosodás, hőmérséklet, kipufogórendszer ellennyomása stb.). A regeneráció folyamatos jellegének bizonyítására legalább három melegindítással történő NRTC-vizsgálatot vagy RMC-vizsgálatot kell elvégezni. A melegindítással történő NRTC-vizsgálat esetében a motort fel kell melegíteni a 7.8.2.1. szakaszban leírtak szerint, melegen kell tartani a 7.4.2. szakaszban leírtak szerint, és el kell végezni az első melegindítással történő NRTC-vizsgálatot. Az ezt követő melegindítással történő NRTC-vizsgálatok a 7.4.2. szakaszban leírtak szerint végzett melegen tartás után indíthatók el. A vizsgálatok alatt fel kell jegyezni a kipufogógáz hőmérsékletét és nyomását (az utókezelő rendszer előtti és utáni hőmérséklet, a kipufogórendszer ellennyomása stb.). Az utókezelő rendszer akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a gyártó által megadott feltételek a vizsgálat alatt megfelelő ideig fennállnak, és a mért kibocsátások szórása nem haladja meg a ±25 % vagy 0,005 g/kWh közül a nagyobbat. Ha a kipufogógáz-utókezelő rendszernek van olyan biztonsági üzemmódja, amely át tud kapcsolni időszakos (nem gyakori) regenerációra, akkor azt a 6.6.2. szakasznak megfelelően kell ellenőrizni. Ebben az egyedi esetben a vonatkozó kibocsátási határértékeket túl lehet lépni, és nem kerülnek be a súlyozásba.

6.6.2. Időszakos (nem gyakori) regenerálás

Ez a rendelkezés csak azokra a kibocsátáscsökkentővel felszerelt motorokra vonatkozik, amelyek időszakos regeneráláson esnek át. Ezt az eljárást nem lehet alkalmazni a különálló üzemmódokból álló ciklusban üzemeltetett motorok esetében.

A kibocsátásokat stabilizálódott utókezelő rendszerrel, legalább három melegindítással történő NRTC-vizsgálat vagy RMC-vizsgálat során kell mérni, amelyek közül egy során bekövetkezik regenerálás, kettő során viszont nem. A regenerálásnak az NRTC-vizsgálat vagy RMC-vizsgálat során legalább egyszer meg kell történnie. Ha a regenerálás tovább tart egy NRTC- vagy RMC-vizsgálat idejénél, NRTC- vagy RMC-vizsgálatokat kell végezni egymás után, és a kibocsátásokat folyamatosan mérni kell anélkül, hogy leállítanák a motort, amíg a regenerálás be nem fejeződik, és ki kell számítani a vizsgálatok átlagát. Ha a regenerálás bármelyik vizsgálat során befejeződik, akkor a vizsgálatot teljes egészében le kell folytatni. A motor fel lehet szerelve a regenerálást letiltó vagy engedélyező kapcsolóval, feltéve, hogy ez a művelet nincs hatással az eredeti motorkalibrálásra.

A gyártónak meg kell adnia azokat a szokásos feltételeket, amelyek között a regenerálás megtörténik (koromterhelés, hőmérséklet, kipufogórendszer ellennyomása stb.). A gyártónak meg kell továbbá adnia a regenerálás gyakoriságát, azon vizsgálatok számával kifejezve, amelyek során bekövetkezik a regenerálás. A gyakoriság meghatározására szolgáló pontos eljárást a jóváhagyó hatóságnak a helyes műszaki gyakorlat alapján jóvá kell hagynia.

A regenerációs vizsgálathoz a gyártónak gondoskodnia kell egy terhelésnek már kitett utókezelő rendszerről. Regenerálás nem történhet ebben a motorkondicionálási szakaszban. További lehetőségként a gyártó melegindításos NRTC- vagy RMC-vizsgálatokat végezhet egymás után, hogy terhelés alá helyezze az utókezelő rendszert. A kibocsátást nem kell minden vizsgálat során mérni.

A regenerálási szakaszok közötti átlagos fajlagos kibocsátásokat közelítőleg egyenlő távolságra lévő több, melegindításos NRTC- vagy RMC-vizsgálat eredményének számtani középértékéből kell meghatározni. Legalább egy melegindításos NRTC- vagy RMC-vizsgálatot el kell végezni a regenerációs vizsgálat előtt, ahhoz a lehető legközelebbi időpontban, egy melegindításos NRTC- vagy RMC-vizsgálatot pedig közvetlenül utána.

A regenerációs vizsgálat során a regeneráció észleléséhez szükséges minden adatot fel kell jegyezni (CO-kibocsátás vagy NOx-kibocsátás, az utókezelő rendszer előtti és utáni hőmérséklet, a kipufogórendszer ellennyomása stb.). A regenerálási folyamat alatt előfordulhat az előírt kibocsátási határértékek túllépése. A vizsgálati eljárás elvi felépítése a 6.1. ábrán látható.

6.1. ábra

Időszakos (nem gyakori) regenerálási rendszer n számú méréssel és nr számú regenerálás alatti méréssel

A melegindítással összefüggő Formula átlagos fajlagos kibocsátást [g/kWh] a következőképpen kell súlyozni (lásd a 6.1. ábrát):

Formula

(6-3)

ahol:

n	=	azon vizsgálatok száma, amelyek alatt nem következik be regenerálás,
nr	=	azon vizsgálatok száma, amelyek alatt regenerálás történik (legalább egy vizsgálat),
	=	olyan, vizsgálat során bekövetkező átlagos fajlagos kibocsátás, amely alatt nem történik regenerálás [g/kWh],
	=	olyan, vizsgálat során bekövetkező átlagos fajlagos kibocsátás, amely alatt regenerálás történik [g/kWh].

A gyártó választásának megfelelően és a helyes műszaki gyakorlat alapján az átlagos kibocsátást kifejező k r regenerálási korrekciós tényező multiplikatív vagy additív módszerrel számítható a következő módon:

Multiplikatív:

(felfelé módosító korrekciós tényező)	(6-4a)
(lefelé módosító korrekciós tényező)	(6-4b)

Additív:

(felfelé módosító korrekciós tényező)	(6-5)
(lefelé módosító korrekciós tényező)	(6-6)

A felfelé módosító korrekciós tényezőkkel meg kell szorozni vagy növelni kell a mért kibocsátási értékeket minden olyan vizsgálat esetében, amely alatt nem történik regenerálás. A lefelé módosító korrekciós tényezőkkel meg kell szorozni vagy növelni kell a mért kibocsátási értékeket minden olyan vizsgálat esetében, amely alatt regenerálás történik. A regenerálás bekövetkezését oly módon kell azonosítani, hogy valamennyi vizsgálat során azonnal nyilvánvaló legyen. Amennyiben nem lehet regenerálást azonosítani, a felfelé módosító korrekciós tényezőt kell alkalmazni.

A 4B. mellékletnek a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás kiszámításáról szóló A.7–8. függeléke tekintetében a regenerálási korrekciós tényező:

a)	alkalmazandó a súlyozott NRTC-vizsgálat és RMC-vizsgálatok eredményeinek esetében;

b)	alkalmazható az RMC-vizsgálatok és a hidegindításos NRTC-vizsgálatok esetében, ha a ciklus alatt regenerálás történik;

c)	kiterjeszthető ugyanazon motorcsalád többi motorjára is;

d)	kiterjeszthető más olyan motorcsaládokra is, melyek ugyanolyan utókezelő rendszert használnak, ha ezt a típusjóváhagyó hatóság a gyártó által szolgáltatott, a kibocsátások hasonlóságát alátámasztó műszaki információk alapján előzetesen jóváhagyja.

A következő lehetőségeket kell fontolóra venni:

a gyártó dönthet úgy, hogy egy vagy több motorcsalád (vagy összeállítás) esetében mellőzi a korrekciós tényezőket, mivel a regenerálás hatása kicsi, vagy mert a gyakorlatban nehezen meghatározható, hogy mikor történik a regenerálás. Ezekben az esetekben nem kell korrekciós tényezőt alkalmazni, és a gyártó felelős a kibocsátási határértékek betartásáért valamennyi vizsgálat során, függetlenül attól, hogy történik-e regenerálás vagy sem;

b)	a gyártó kérésére a típusjóváhagyó vagy tanúsító hatóság az a) pontban leírtaktól eltérő módon is figyelembe veheti a regenerálásokat. Ez a lehetőség azonban csak nagyon ritkán előforduló eseményekre vonatkozik, amelyek esetében nem célszerű alkalmazni az a) pontban leírt korrekciós tényezőket.

6.7. Hűtőrendszer

Olyan motorhűtő rendszert kell alkalmazni, amelynek elég nagy a teljesítménye ahhoz, hogy a gyártó által előírt szokásos üzemi hőmérsékleten tudja tartani a motort, beleértve a beszívott levegő, olaj, hűtőközeg, blokk és fej hőmérsékletét. Laboratóriumi kiegészítő hűtőket és ventilátorokat lehet használni.

6.8. Kenőolaj

A gyártó határozza meg a kenőolajat, amelynek kereskedelmi fogalomban kapható olajnak kell lennie; a vizsgálat során használt kenőolaj specifikációját fel kell jegyezni, és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez.

6.9. A referencia-tüzelőanyagra vonatkozó előírások

A referencia-tüzelőanyagra vonatkozó előírásokat a 6. melléklet 3. táblázata tartalmazza.

A tüzelőanyag hőmérsékletének meg kell felelnie a gyártó ajánlásainak. A tüzelőanyag hőmérsékletét a tüzelőanyag-befecskendező szivattyú bemeneténél kell mérni, vagy a gyártó által meghatározott helyen, és a mérés helyét fel kell jegyezni.

6.10. A forgattyúsházból származó kibocsátások

A forgattyúsházból semmiféle kibocsátás nem kerülhet közvetlenül a környezeti levegőbe, a következők kivételével: a levegőbevezetéshez turbófeltöltővel, szivattyúval, ventilátorral vagy feltöltőkompresszorral felszerelt motorok a forgattyúsházból bocsáthatnak ki gázokat a környezeti levegőbe, ha azokat valamennyi kibocsátásmérés során (fizikailag vagy matematikailag) hozzáadják a kipufogógáz-kibocsátáshoz. Az ezzel a kivétellel élő gyártóknak úgy kell beszerelniük a motorokat, hogy a forgattyúsházból származó kibocsátást a mintavevő rendszerbe lehessen irányítani. E szakasz alkalmazásában a forgattyúsházból származó és a teljes folyamat során a kipufogógáz-utókezelő rendszer előtt a kipufogógázba kerülő kibocsátások nem tekintendők közvetlenül a környezeti levegőbe jutó kibocsátásoknak.

A nyitott forgattyúsházból származó kibocsátásokat kibocsátásmérési célból a következőképpen kell a kipufogórendszerbe irányítani:

a)	a csöveknek sima fallal kell rendelkezniük, elektromosan vezetőnek kell lenniük, és nem léphetnek reakcióba a forgattyúsházból származó kibocsátásokkal. A csöveknek a lehető legrövidebbnek kell lenniük;

b)	a forgattyúsház csövezésében a lehető legkevesebb hajlatnak kell lennie, a feltétlenül szükséges hajlatok sugarát pedig a lehető legnagyobbra kell alakítani;

c)	a laboratóriumi forgattyúsház kipufogó csövezésének teljesítenie kell a gyártónak a forgattyúsház ellennyomására vonatkozó előírásait;

a forgattyúsház kipufogócsövezése és a hígítatlan kipufogógáz találkozási pontjának az esetleges utókezelő rendszer után, az esetleges kipufogószűkítés után, illetve kellő távolságra a mintavevő szondák előtt kell elhelyezkednie, így biztosítva, hogy a mintavétel előtt teljes legyen a keveredés. A forgattyúsház kipufogóba vezetett csövezésének be kell nyúlnia a kipufogógáz szabad áramlásába a határfelületi hatás elkerülése és a keveredés elősegítése érdekében. A forgattyúsház kipufogócsövezésének kivezetése a hígítatlan kipufogógázhoz képest bármely irányba nézhet.

7. VIZSGÁLATI ELJÁRÁSOK

7.1. Bevezetés

Ez a szakasz a vizsgált motorok fékmunkára vonatkoztatott fajlagos gáznemű és szilárd szennyezőanyag-kibocsátásának meghatározására szolgáló módszert írja le. A vizsgált motornak a motorcsalád 5.2. szakasz szerinti alapmotornak kell lennie.

Egy laboratóriumi kibocsátásvizsgálat során a kibocsátásokat és egyéb paramétereket kell mérni az e mellékletben ismertetett vizsgálati ciklusokban. A 4B. melléklet a következő szempontokra tér ki:

a)	a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátások mérésére szolgáló laboratóriumi összeállítás (7.2. szakasz);

b)	a vizsgálat előtti és utáni ellenőrzési eljárások (7.3. szakasz);

c)	a vizsgálati ciklusok (7.4. szakasz);

d)	az általános vizsgálati program (7.5. szakasz);

e)	a motor jelleggörbéjének felvétele (7.6. szakasz);

f)	a vizsgálati ciklus előállítása (7.7. szakasz);

g)	a vizsgálati ciklusok konkrét végrehajtási eljárása (7.8. szakasz).

7.2. A kibocsátásmérés elve

A fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás méréséhez a motort a 7.4. szakaszban meghatározott vizsgálati ciklusokban kell üzemeltetni. A fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás méréséhez meg kell határozni a kipufogógázban lévő szennyezőanyagok (HC, NMHC, CO, NOx és PM) tömegét és a motor megfelelő munkáját.

7.2.1. Az összetevő tömege

Az egyes összetevők összmennyiségét a következő módszerek segítségével kell meghatározni a vonatkozó vizsgálati ciklus során:

7.2.1.1. Folyamatos mintavétel

Folyamatos mintavétel esetén az összetevők koncentrációját folyamatosan mérik a hígítatlan vagy hígított kipufogógázban. Az adott összetevő áramának meghatározásához ezt a koncentrációt meg kell szorozni a (hígítatlan vagy hígított) kipufogógáz kibocsátási mintavételi ponton érvényes áramlási sebességével. Az összetevő kibocsátását a vizsgálat tartama alatt folyamatosan összegezni kell. Az összeg jelenti a kibocsátott összetevő teljes tömegét.

7.2.1.2. Szakaszos mintavétel

Szakaszos mintavétel esetén folyamatosan kivonnak egy mintát a hígítatlan vagy hígított kipufogógázból, és azt későbbi mérések céljából tárolják. A kivont mintának arányosnak kell lennie a hígítatlan vagy hígított kipufogógáz áramlási sebességével. Szakaszos mintavételnek tekintendő például a hígított gáznemű kibocsátások zsákban vagy a részecskék (PM) szűrőn való összegyűjtése. A kibocsátás kiszámításának módszere elvben a következő: a szakaszos mintavételek koncentrációját meg kell szorozni azon kipufogógáz teljes tömegével vagy (hígítatlan vagy hígított) tömegáramával, amelyből a vizsgálati ciklus során kivonták. A szorzat a kibocsátott összetevő teljes tömegét vagy tömegáramát jelenti. A részecskék (PM) koncentrációjának kiszámításához az arányosan kivont kipufogógázból a szűrőre lerakódó részecskék (PM) mennyiségét el kell osztani a megszűrt kipufogógáz mennyiségével.

7.2.1.3. Kombinált mintavétel

A folyamatos és a szakaszos mintavétel bármilyen kombinációja megengedett (pl. a részecskék szakaszos mintavétele és a gáznemű kibocsátások folyamatos mintavétele).

A következő ábra a kibocsátások mérésére szolgáló vizsgálati eljárások két szempontját szemlélteti: a berendezések mintavevő vezetékei a hígítatlan és a hígított kipufogógázban, valamint a szennyezőanyag-kibocsátások kiszámításához szükséges műveletek az állandósult állapotú és a tranziens ciklusokban (7.1. ábra).

7.1. ábra

A kibocsátásmérésre szolgáló vizsgálati eljárások

Megjegyzés a 7.1. ábrához: A „részáramú részecske-mintavétel” kifejezés részáramú hígítást jelent, amelyben csak a hígítatlan kipufogógázból vesznek mintát állandó vagy változó hígítási arány mellett.

7.2.2. A munka meghatározása

A vizsgálati ciklus során a munkát úgy kell meghatározni, hogy a fordulatszám- és nyomatékértékeket összeszorozva ki kell számítani a motorteljesítmény pillanatnyi értékeit. A teljes munka meghatározásához integrálni kell a vizsgálati ciklus alatti motorteljesítmény-értékeket.

7.3. Ellenőrzés és kalibrálás

7.3.1. Vizsgálat előtti eljárások

7.3.1.1. Előkondicionálás

Stabil feltételek elérése érdekében a vizsgálati program elindítása előtt a 7.3. és a 7.4. szakasz szerint el kell végezni a mintavevő rendszer és a motor előkondicionálását. A 7.4.2. szakasz külön felhívja a figyelmet arra, hogy a hidegindításos tranziens vizsgálathoz előkondicionálást kell végezni a motor lehűtése érdekében.

7.3.1.2. A szénhidrogén-szennyeződés ellenőrzése

Ha feltételezhető, hogy a kipufogógáz-mérő rendszer lényeges mértékben szénhidrogénnel szennyezett, a szénhidrogén-szennyeződés nullázógázzal ellenőrizhető, majd az eltérés helyesbíthető. Amennyiben ellenőrizni kell a mérőrendszer és a háttérszénhidrogén-rendszer szennyezettségének mértékét, az ellenőrzést az egyes vizsgálati ciklusok elindítása előtti 8 órán belül el kell végezni. Az értékeket fel kell jegyezni a későbbi korrekcióhoz. Ezen ellenőrzés előtt el kell végezni a szivárgásvizsgálatot, és kalibrálni kell a lángionizációs érzékelős gázelemző készüléket.

7.3.1.3. A mérőberendezések előkészítése mintavételhez

A kibocsátásból való mintavétel megkezdése előtt az alábbi lépéseket kell végrehajtani:

a)	a kibocsátásból való mintavétel előtt 8 órával a 8.1.8.7. szakaszban leírtak szerint szivárgásvizsgálatot kell végezni;

b)	szakaszos mintavétel esetén tiszta tárolóeszközöket kell csatlakoztatni, például légüres zsákokat vagy olyan szűrőket, amelyeknek megmérték a tárasúlyát;

c)	minden mérőberendezést a gyártó utasításainak és a műszaki szempontoknak megfelelően kell elindítani;

d)	el kell indítani a hígítórendszereket, a mintavevő szivattyúkat, a hűtőventilátorokat és az adatgyűjtő rendszert;

e)	a kívánt szinteknek megfelelően be kell állítani a mintaáramokat, szükség esetén kerülő alkalmazásával;

f)	a mintavevő rendszer hőcserélőit elő kell melegíteni vagy előre le kell hűteni a vizsgálatokra meghatározott üzemi hőmérsékleti tartományukra;

g)	a fűtött vagy hűtött alkatrészeket, például mintavevő vezetékeket, szűrőket, hűtőket és szivattyúkat hagyni kell, hogy üzemi hőmérsékletükön stabilizálódjanak;

h)	a kipufogógáz-hígító rendszer áramlását legalább 10 perccel a vizsgálati program elindítása előtt be kell kapcsolni;

i)	el kell végezni a gázelemző készülékek kalibrálását és a folyamatos gázelemző készülékek nullázását a következő, 7.3.1.4. szakaszban meghatározott eljárás szerint;

j)	a vizsgálati időszakok elkezdése előtt az elektronikus számlálókat nullázni kell, vagy vissza kell állítani.

7.3.1.4. A gázelemző-készülékek kalibrálása

Megfelelően kell megválasztani a gázelemző készülékek tartományait. Az automatikus és a kézi tartományváltóval ellátott kibocsátáselemző készülékek használata egyaránt megengedett. RMC-vizsgálatok és NRTC-vizsgálatok alatt, valamint a különálló üzemmódokból álló vizsgálatok végén, a gáznemű kibocsátásból való mintavétel ideje alatt a kibocsátáselemző készülékek tartományát nem szabad átkapcsolni. Ezenkívül a vizsgálati ciklus során nem kapcsolható át a gázelemző készülékek analóg műveleti erősítőjének (erősítőinek) erősítési tényezője sem.

Valamennyi folyamatos gázelemző készüléket olyan, a nemzetközi etalonnak megfelelő gázok felhasználásával kell nullázni, illetve mérési tartománya tekintetében kalibrálni, amelyek eleget tesznek a 9.5.1. szakaszban leírt követelményeknek. A lángionizációs érzékelős gázelemző készülékek mérési tartományát egyes szénszámhoz (C 1) kell beállítani.

7.3.1.5. A részecskeszűrő előkondicionálása és tárasúlyának megmérése

A részecskeszűrő előkondicionálásához és tárasúlyának megméréséhez a 8.2.3. szakaszban leírt eljárásokat kell követni.

7.3.2. Vizsgálat utáni eljárások

A kibocsátásból való mintavétel befejezése után az alábbi lépéseket kell végrehajtani:

7.3.2.1. Az arányos mintavétel ellenőrzése

Bármely arányos szakaszos mintavételnél, például zsákos mintáknál vagy részecskemintáknál, meg kell bizonyosodni arról, hogy az arányos mintavételre valóban a 8.2.1. szakaszban leírtak szerint került sor. Az egyszűrős módszerhez és a különálló állandósult üzemállapotú vizsgálati ciklushoz ki kell számítani a tényleges részecskesúlyozási tényezőt. A 8.2.1. szakaszban foglalt követelményeket nem teljesítő minták nem érvényesek.

7.3.2.2. A részecskék (PM) vizsgálat utáni kondicionálása és mérése

A használt részecskeminta-szűrőket fedett vagy zárt tartályokba kell helyezni, vagy a szűrőtartókat le kell zárni a mintavevő szűrők környezeti szennyeződések elleni védelme érdekében. Az így védett használt szűrőt vissza kell vinni a részecskeszűrő-kondicionáló kamrába vagy helyiségbe. Ezután a részecskeminta-szűrőket a 8.2.4. szakaszban leírtak szerint kondicionálni kell és meg kell mérni a tömegüket. (A részecskeszűrő utólagos kondicionálására és teljes tömegének mérésére irányuló eljárások).

7.3.2.3. Szakaszosan mintavételezett gáznemű szennyező anyagok elemzése

A lehető leghamarabb el kell végezni az alábbiakat:

a)	minden szakaszos gázelemző készüléket legkésőbb a vizsgálati ciklus befejezése után 30 perccel, vagy ha célszerű, a melegen tartás folyamán le kell nullázni, és mérési tartománya tekintetében kalibrálni kell, annak ellenőrzése érdekében, hogy a gázelemző készülékek továbbra is stabilak-e;

b)	a hagyományos, gáznemű zsákos mintákat legkésőbb a melegindítással történő vizsgálati ciklus befejezése után 30 perccel vagy a melegen tartás folyamán elemezni kell;

c)	a háttér-koncentráció meghatározásához használatos mintákat legkésőbb a melegindítással történő vizsgálati ciklus befejezése után 60 perccel elemezni kell.

7.3.2.4. Az eltolódás ellenőrzése

A kipufogógázok mennyiségének meghatározása után a következőképpen ellenőrizni kell az eltolódást:

a szakaszos és a folyamatos gázelemző készülékek esetében a gázelemző készülék nullázógázzal való stabilizálása után fel kell jegyezni a gázelemző készülék középértékét. A stabilizálódási időbe beletartozhat a gázminta elemzőkészülékből való kiszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is;

b)	a gázelemző készülék mérésitartomány-kalibráló gázzal való stabilizálása után fel kell jegyezni a gázelemző készülék középértékét. A stabilizálódási időbe beletartozhat a gázminta elemzőkészülékből való kiszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is;

c)	ezeket az adatokat kell használni a hitelesítéshez és az eltolódás 8.2.2. szakaszban leírt korrigálásához.

7.4. Vizsgálati ciklusok

A következő vizsgálati ciklusok alkalmazandók:

a)	változtatható fordulatszámú motorok esetében a 8 üzemmódból álló vizsgálati ciklus vagy a megfelelő, átmeneteket is magában foglaló ciklus és az NRTC tranziens ciklus az 5. melléklet szerint;

b)	állandó fordulatszámú motorok esetében az 5 üzemmódból álló vizsgálati ciklus vagy a megfelelő, átmeneteket is magában foglaló ciklus az 5. melléklet szerint.

7.4.1. Állandósult üzemállapotú vizsgálati ciklusok

Az 5. melléklet meghatározása szerint az állandósult üzemállapotú vizsgálati ciklusok olyan különálló üzemmódok (működési pontok) sorozatai, amelyekben minden egyes működési ponthoz egy adott fordulatszám és egy adott nyomaték tartozik. Egy állandósult üzemállapotú vizsgálati ciklusban a méréseket a gyártó előírásainak megfelelően felmelegített és üzemelő motorral kell elvégezni. Amint az a következő szakaszokban olvasható, egy állandósult üzemállapotú vizsgálati ciklus különálló vizsgálati ciklusként és átmeneteket is magában foglaló vizsgálati ciklusként egyaránt végrehajtható.

7.4.1.1. Állandósult üzemállapotú, különálló vizsgálati ciklusok

Az állandósult üzemállapotú, 8 különálló üzemmódból álló vizsgálati ciklus nyolc különböző fordulatszámú és terhelésű üzemmódból áll (minden egyes üzemmódhoz súlyozási tényező tartozik), amelyek a változó fordulatszámú motorok jellemző üzemi tartományainak felelnek meg. A ciklus az 5. mellékletben látható.

Az állandósult üzemállapotú, 5 különálló, állandó fordulatszámú üzemmódból álló vizsgálati ciklus öt különböző terhelésű üzemmódból áll (minden egyes üzemmódhoz súlyozási tényező tartozik), mind névleges fordulatszámon végrehajtva, amelyek az állandó fordulatszámú motorok jellemző üzemi tartományainak felelnek meg. A ciklus az 5. mellékletben látható.

7.4.1.2. Állandósult üzemállapotú, átmeneteket magukban foglaló vizsgálati ciklusok

Az átmeneteket is magukban foglaló vizsgálati ciklusok (RMC) olyan melegindításos ciklusok, amelyek során a kibocsátásokat azt követően kezdik el mérni, hogy a motort a 7.8.2.1. szakaszban leírtak szerint beindították, az felmelegedett és üzemel. Az RMC vizsgálati ciklus során a próbapad vezérlőegysége folyamatosan ellenőrzi a motort. Az RMC vizsgálati ciklus során folyamatosan mérni kell a gáznemű és szilárd kibocsátásokat és mintát kell belőlük venni ugyanúgy, mint egy tranziens ciklus alatt.

Az 5 üzemmódból álló mérési ciklus esetében az RMC-ciklus ugyanazokból az üzemmódokból áll – ugyanolyan sorrendben –, mint a vonatkozó különálló állandósult üzemállapotok szerint végzett vizsgálati ciklus. A 8 üzemmódból álló mérési ciklus esetében az RMC-ciklus eggyel több üzemmódot foglal magában (osztott üresjárati üzemmód) és a sorrend sem egyezik meg a vonatkozó különálló, állandósult üzemállapotok szerint végzett ciklus sorrendjével, az utókezelő szélsőséges hőmérsékletváltozásainak elkerülése érdekében. Az üzemmódok hosszát úgy kell megválasztani, hogy megfeleljenek a vonatkozó különálló, állandósult állapotok szerint végzett vizsgálati ciklus súlyozási tényezőinek. A két üzemmód közötti motorfordulatszám- és terhelésváltozást lineárisan kell vezérelni 20 ± 1 másodperc alatt. Az üzemmódváltás ideje az új üzemmódhoz tartozik (az első üzemmód esetében is).

7.4.2. Tranziens vizsgálati ciklus (NRTC)

A nem közúti tranziens ciklust (NRTC) az 5. függelék írja le mint olyan műveletsort, amely normált fordulatszám- és nyomatékértékek másodpercenként változó sorozatából áll. Ahhoz, hogy el lehessen végezni a vizsgálatot a mérőállásban, a normált értékeket a motor jelleggörbéjéről leolvasott konkrét fordulatszám- és nyomatékértékek alapján át kell számítani a vizsgált motor megfelelő referenciaértékeire. Ez a művelet a visszaszámítás, az így kialakított vizsgálati ciklus pedig a vizsgált motor referencia NRTC vizsgálati ciklusa (lásd a 7.7.2. szakaszt).

Az NRTC motorfékpadi ciklus menetének grafikus megjelenítése az 5. mellékletben látható.

A tranziens vizsgálati ciklust kétszer kell végrehajtani (lásd a 7.8.3. szakaszt):

hidegindítással, miután a motor és az utókezelő rendszerek szobahőmérsékletre hűltek a motor természetes lehűlése után, vagy hidegindítással, kényszerhűtés, valamint azt követően, hogy a motor, a hűtőközeg és az olaj, az utókezelő rendszerek és minden motorvezérlő eszköz 20 és 30 °C között stabilizálódott. A hidegindítás utáni kibocsátások mérését a hideg motor elindításával egyidejűleg meg kell kezdeni;

b)	melegen tartás – A motort a hidegindításos szakasz befejezése után azonnal, 20 ± 1 perces melegen tartással elő kell készíteni a melegindításhoz;

a melegen tartás után azonnal el kell kezdeni a melegindítást a motor megforgatásával. A kapcsolási jelcsúcsok elkerülése érdekében a melegen tartás vége előtt legalább 10 másodperccel be kell kapcsolni a gázelemző készülékeket. A kibocsátások mérését a melegindításos szakasz elindításával párhuzamosan, a motor megforgatását is beleértve, el kell kezdeni.

A g/kWh-ban kifejezett, fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátásokat az ebben a szakaszban leírt eljárások szerint kell meghatározni mind a hideg-, mind a melegindításos ciklus esetében. Az összetett súlyozott kibocsátások kiszámításánál a hidegindításos eredményeket 10 %-os, a melegindításos eredményeket 90 %-os súllyal kell figyelembe venni, a 4B. melléklet A.7–A.8. függelékeiben szereplő részletes leírás szerint.

7.5. Általános vizsgálati program

A motor kibocsátásainak méréséhez az alábbi lépéseket kell végrehajtani:

a)	a vizsgált motor vizsgálati fordulatszámát és vizsgálati terhelését (állandó fordulatszámú motorok esetében) a legnagyobb nyomaték mérésével, illetve (változó fordulatszámú motorok esetében) a legnagyobb nyomatékot a motor fordulatszámának függvényben ábrázoló görbe alapján kell meghatározni;

b)	a normált vizsgálati ciklusokat vissza kell számítani – a 7.5. szakasz előző, a) pontjában már említett – (állandó fordulatszámú motorok esetében) a nyomaték, illetve (változó fordulatszámú motorok esetében) a fordulatszám és a nyomaték alapján.

c)	a motort, a berendezéseket és a mérőműszereket előre elő kell készíteni a következő kibocsátási vizsgálathoz vagy vizsgálatsorozathoz (hideg- és melegindításos ciklushoz);

d)	a vizsgálatot megelőző eljárások végrehajtásával ellenőrizni kell egyes berendezések és gázelemző készülékek megfelelő működését. Minden gázelemző készüléket kalibrálni kell. Minden vizsgálat előtti adatot fel kell jegyezni;

e)	a motort a vizsgálat elején el kell indítani (NRTC-ciklus) vagy folyamatosan üzemeltetni kell (állandósult állapotú ciklus), és ezzel egy időben el kell indítani a mintavevő rendszereket;

f)	a kibocsátásokat és egyéb előírt paramétereket mérni kell és fel kell jegyezni a mintavétel ideje alatt (az NRTC-ciklus és az állandósult üzemállapotú, átmeneteket magukban foglaló vizsgálati ciklusok esetében) az egész vizsgálati ciklus alatt;

g)	a vizsgálatot követő eljárások végrehajtásával ellenőrizni kell egyes berendezések és gázelemző készülékek megfelelő működését;

h)	a részecskeszűrő(ke)t előkondicionálni kell, meg kell mérni (üres súly), terhelni kell, újra kondicionálni kell, ismét meg kell mérni (megnövekedett tömeg), majd a mintákat értékelni kell a vizsgálatot megelőző (7.3.1.5. szakasz) és a vizsgálatot követő eljárások (7.3.2.2. szakasz) szerint.

i)	A kibocsátási vizsgálat eredményeit értékelni kell.

A következő ábra áttekintést nyújt arról, hogy milyen eljárásokat kell végrehajtani, ha a nem közúti mozgó gépekre és berendezésekre vonatkozó vizsgálati ciklusokat a motorok kipufogógáz-kibocsátásának mérésével együtt hajtják végre.

7.3. ábra

Vizsgálati program

7.5.1. A motor elindítása és újraindítása

7.5.1.1. A motor indítása

A motort elindításához:

a)	a gyártó által a használati utasításban megadott ajánlások szerint sorozatgyártású indítómotort vagy légindító rendszert és egy megfelelően feltöltött akkumulátort, egy alkalmas energiaforrást vagy egy alkalmas sűrítettlevegő-forrást kell alkalmazni; vagy

a motort a fékpad segítségével kell megforgatni, amíg el nem indul. A motort általában a működés közbeni megforgatási fordulatszám ±25 %-ával kell megforgatni, vagy nulláról lineárisan az alacsony üresjárati fordulatszám mínusz 100 min–1 értékre kell növelni a fékpad sebességét, amíg be nem indul a motor.

A megforgatást a motor beindulása után 1 s-on belül be kell fejezni. Ha a motor 15 s-ig tartó megforgatás után nem indul be, akkor a megforgatást abba kell hagyni, és meg kell állapítani, hogy a beindítás miért nem sikerült, kivéve, ha a használati utasítás vagy a szerviz-/javítási kézikönyv ennél hosszabb megforgatási időt ad meg szokásosként.

7.5.1.2. A motor leállása

a)	ha a motor a hidegindítással történő NRTC-vizsgálat során leáll, a vizsgálat nem érvényes;

b)	ha a motor a melegindítással történő NRTC-vizsgálat során leáll, a vizsgálat nem érvényes. A motort a 7.8.3. szakaszban leírtak szerint melegen kell tartani, és a melegindítással történő vizsgálatot meg kell ismételni. Ilyenkor a hidegindítással történő vizsgálatot nem kell megismételni;

amennyiben a motor az állandósult állapotú (különálló vagy átmeneteket is magában foglaló) ciklus alatt bármikor leáll, a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni, és a motorbemelegítéssel kezdve meg kell ismételni. Amennyiben a részecskeszám-mérés többszűrős módszerrel történik (külön mintavételi szűrő minden egyes üzemmódhoz), a vizsgálatot úgy kell folytatni, hogy a motor hőmérsékletét az előző üzemmód hőmérsékletén stabilizálják, majd megkezdik a mérést abban az üzemmódban, amelyikben leállt a motor.

7.6. A motor jelleggörbéjének felvétele

A motor jelleggörbéjének felvétele előtt a motort be kell melegíteni, és a bemelegítés vége felé legalább 10 percig a legnagyobb teljesítményen vagy a gyártó ajánlása és a helyes műszaki gyakorlat szerint kell üzemeltetni a motor hűtőközege és a kenőolaj hőmérsékletének stabilizálása érdekében. Miután a motor működése stabilizálódott, a jelleggörbét fel kell venni.

Az állandó fordulatszámú motorok kivételével a motor jelleggörbéjét a legnagyobb állásban lévő sebességszabályozó karral vagy fordulatszám-szabályozóval kell felvenni. A jelleggörbe szerinti legkisebb és legnagyobb fordulatszámok az alábbiak:

A jelleggörbe szerinti legkisebb fordulatszám	=	meleg üresjárati fordulatszám
A jelleggörbe szerinti legnagyobb fordulatszám	=	n hi x 1,02, illetve az, ahol a teljes terheléshez tartozó nyomaték nullára esik (amelyik kisebb).

ahol n hi az a legnagyobb fordulatszám, amelyen a motor a legnagyobb teljesítmény 70 %-át adja le.

Ha a legnagyobb fordulatszám nem biztonságos vagy nem reprezentatív (például nem szabályozott motorok esetében), a helyes műszaki gyakorlat alapján kell felvenni a jelleggörbét a legnagyobb biztonságos vagy a legnagyobb reprezentatív sebességig.

7.6.1. A motor jelleggörbéjének felvétele állandósult állapotú, 8 üzemmódban lefolytatott ciklushoz

A motor jelleggörbéjének állandósult állapotú, 8 üzemmódban lefolytatott ciklushoz való felvétele esetén (csak olyan motorok esetében, amelyeknek nem kell végrehajtaniuk az NRTC-ciklust), a helyes műszaki gyakorlat alapján ki kell választani megfelelő számú (20–30), egymástól egyenletes távolságra lévő pontot. Minden ponton hagyni kell, hogy legalább 15 s-ig stabilizálódjon a fordulatszám, illetve a nyomaték. Minden egyes ponton fel kell jegyezni az átlagos fordulatszámot és nyomatékot. A 8 üzemmódból álló vizsgálathoz használt fordulatszámok és nyomatékok meghatározásához lineáris interpolációt kell alkalmazni, ha szükséges. Ha a levezetett vizsgálati fordulatszám- és terhelésértékek nem térnek el ±2,5 %-nál nagyobb mértékben a gyártó által megadott fordulatszám- és terhelésértékektől, akkor a gyártó által meghatározott fordulatszám- és terhelésértékeket kell alkalmazni. Ha a motoroknak az NRTC-ciklust is végre kell hajtaniuk, akkor a motor NRTC-ciklusbeli jelleggörbéje segítségével kell meghatározni az állandósult állapotok szerinti vizsgálati fordulatszámokat és nyomatékokat.

7.6.2. A motor jelleggörbéjének felvétele az NRTC-ciklushoz

A jelleggörbét a következő eljárással kell felvenni:

a motorról le kell venni a terhelést, és üresjárati fordulatszámon kell járatni:

az alacsonyfordulatszám-szabályozóval ellátott motorok esetében a kezelői parancsot a minimumra kell beállítani, a fékpad vagy más terhelő berendezés segítségével nulla nyomatékot kell elérni a motor elsődleges leadótengelyén, és hagyni kell, hogy a motor szabályozza a fordulatszámot. Ezt a melegindításos alapjárati fordulatszámot meg kell mérni;

ii.

az alacsonyfordulatszám-szabályozóval nem rendelkező motorok esetében a fékpadot úgy kell beállítani, hogy nulla nyomatékot érjen el a motor elsődleges leadótengelyén, a kezelői parancsot pedig úgy kell beállítani, hogy a fordulatszámot a gyártó által megadott, legkisebb terhelés mellett lehetséges legalacsonyabb motorfordulatszámra (más néven a gyártó által megadott melegindításos alapjárati fordulatszámra) szabályozza;

iii.	a gyártó által megadott alapjárati nyomaték alkalmazható valamennyi változó fordulatszámú motornál (akár rendelkezik alacsonyfordulatszám-szabályozóval, akár nem), ha a nem nulla alapjárati nyomaték jól reprezentálja a használatot;

a kezelői parancsot a maximumra kell beállítani, a motor fordulatszámát pedig a melegindításos alapjárati fordulatszám és a melegindításos alapjárati fordulatszám 95 %-a között kell szabályozni. Olyan motorok esetében, amelyek referencia-munkaciklusainak legalacsonyabb fordulatszáma nagyobb, mint a melegindításos alapjárati fordulatszám, a jelleggörbe felvételét el lehet kezdeni a legalacsonyabb referencia-fordulatszám és annak 95 %-a között;

a motor fordulatszámát 8 ± 1 min–1/s átlagos ütemben kell növelni, vagy a motor jelleggörbéjét a fordulatszám olyan folyamatos, állandó ütemű növelése mellett kell felvenni, amellyel 4–6 percig tart a legkisebb és a legnagyobb felvételi fordulatszám közötti átmenet. A jelleggörbe felvételéhez használt fordulatszám-tartomány a melegindításos alapjárati fordulatszám és annak 95 %-a között kezdődik, és a legnagyobb teljesítményt meghaladó legnagyobb fordulatszámon ér véget, amelynél a motor legnagyobb teljesítményének kevesebb mint 70 százalékát éri el. Ha a legnagyobb fordulatszám nem biztonságos vagy nem reprezentatív (például nem szabályozott motorok esetében), a helyes műszaki gyakorlat alapján kell felvenni a jelleggörbét a legnagyobb biztonságos vagy a legnagyobb reprezentatív sebességig. A motor fordulatszámát és nyomatékát legalább 1 Hz gyakorisággal kell rögzíteni;

ha a gyártó úgy véli, hogy a jelleggörbe felvételének fenti eljárása nem biztonságos vagy nem kellőképpen jellemző egy adott motorra, más eljárások is használhatók. Ezeknek az alternatív eljárásoknak is el kell érniük a fent leírt eljárásnak azt a célját, hogy a vizsgálati ciklus minden fordulatszámára meg legyen határozva a legnagyobb rendelkezésre álló nyomaték. Az ebben a szakaszban meghatározott leképezési technikáktól biztonsági vagy reprezentativitási okokból való eltéréseket, valamint azok indoklását a típusjóváhagyó hatóságnak jóvá kell hagynia. Fordulatszám-szabályozóval vagy turbófeltöltővel felszerelt motorok esetében a nyomatékgörbét semmi esetre sem lehet a fordulatszám folyamatos csökkentésével meghatározni;

a motorok jelleggörbéjét nem kell minden egyes vizsgálati ciklus előtt felvenni. A motorok jelleggörbéjét akkor kell felvenni, ha:

i.	műszakilag úgy ítélhető meg, hogy a legutóbbi jelleggörbe-felvétel óta ésszerűtlenül hosszú idő telt el, vagy

ii.	a motoron olyan fizikai módosításokat vagy átállításokat végeztek, amelyek hatással lehetnek a motor működésére, vagy

iii.	a motor levegőbemenete közelében lévő légköri nyomás kívül esik a legutóbbi jelleggörbe-felvételkor rögzített érték ±5 kPa tartományon.

7.6.3. A motor jelleggörbéjének felvétele állandó fordulatszámú motorok esetében:

a motor üzemeltethető sorozatgyártású, állandó fordulatszámú fordulatszám-szabályozóval vagy az állandó fordulatszámú fordulatszám-szabályozó modellezhető a motor fordulatszámának kezelői parancson alapuló irányítási rendszer általi szabályozásával. A fordulatszám-szabályozót szükség szerint egyidejű vagy fordulatszámesésen alapuló üzemmódban kell üzemeltetni;

b)	a fordulatszámot fordulatszám-szabályozóval vagy a kezelő parancsai alapján, modellezett fordulatszám-szabályozóval szabályozva a motort legalább 15 s-ig terhelés nélküli, szabályozott fordulatszámon kell üzemeltetni (magas fordulatszámon, nem alacsony alapjáraton);

a fékpad segítségével állandó ütemben növelni kell a nyomatékot. A jelleggörbe felvételét úgy kell elvégezni, hogy 2–4 percig tartson a terhelés nélküli, szabályozott fordulatszámról a legnagyobb nyomatékra való átmenet. A motor jelleggörbéjének felvétele során a tényleges fordulatszámot és nyomatékot legalább 1 Hz-es gyakorisággal fel kell venni;

d)	50 Hz, illetve 60 Hz-es áramfejlesztésre használt generátor esetében (például 1 500, illetve 1 800 min–1) a motort mindkét állandó sebességen külön vizsgálni kell.

Állandó fordulatszámú motorok esetében a helyes műszaki gyakorlat alapján alkalmazhatók egyéb módszerek a legnagyobb nyomaték és teljesítmény rögzítésére a meghatározott üzemi fordulatszám(ok)on.

7.7. A vizsgálati ciklus előállítása

7.7.1. Az állandósult állapotok szerint végzett vizsgálati ciklus (NRSC) végrehajtása

7.7.1.1. Névleges és visszaszámolt fordulatszám:

Olyan motorok esetében, amelyeket az NRSC- és az NRTC-vizsgálattal egyaránt vizsgálni kell, a visszaszámolt fordulatszámot a tranziens eljárás szerint kell kiszámítani (lásd a 7.6.2. és a 7.7.2.1. szakaszt, valamint a 7.3. ábrát). Állandósult állapotú ciklus esetében a névleges fordulatszám helyett a visszaszámolt fordulatszámot (n denorm) kell alkalmazni.

Ha a számított visszaszámított fordulatszám (n denorm) ±2,5 %-nál kisebb mértékben tér el a gyártó által megadott visszaszámított fordulatszámtól, akkor a kibocsátásvizsgálathoz a névleges visszaszámított fordulatszámot (n denorm) lehet alkalmazni. Ha a megadott határon kívül esik, akkor a számított visszaszámított fordulatszámot (n denorm) kell a kibocsátásvizsgálathoz használni.

Az NRTC-ciklusban nem vizsgált változó fordulatszámú motorok esetében az ezen előírás 5. mellékletében szereplő táblázatokban említett névleges fordulatszámot a 8 üzemmódból álló különálló ciklushoz és az abból származó, átmeneteket is magában foglaló ciklushoz az állandósult állapotú eljárás szerint kell kiszámítani (lásd a 7.6.1. szakaszt és a 7.3. ábrát). A névleges sebesség meghatározása a 2.1.69. szakaszban található.

Az állandó fordulatszámú motorok esetében az ezen előírás 5. mellékletében szereplő táblázatokban említett névleges fordulatszámot és a motor által szabályozott fordulatszámot az 5 üzemmódból álló különálló ciklushoz és az abból származó, átmeneteket is magában foglaló ciklushoz a 2.1.30. és a 2.1.69. szakasz határozza meg.

7.7.1.2. Állandósult állapotú, 8 üzemmódból álló (különálló, illetve átmeneteket is magában foglaló) vizsgálati ciklus végrehajtása

A közbenső fordulatszámot a számításokból kell meghatározni a meghatározása alapján (lásd a 2.1.42. szakaszt). A 7.7.1.1. szakasszal összhangban, az NRSC- és az NRTC-vizsgálattal egyaránt vizsgált motorok esetében a névleges fordulatszám helyett a visszaszámított fordulatszámot (n denorm) kell használni a közbenső fordulatszám meghatározásához.

Az egyes vizsgálati módokhoz tartozó motorbeállításokat az alábbi képlettel kell kiszámítani:

Formula

(7-1)

ahol:

S	=	a teljesítménymérő fékpad beállítása, kW
P max	=	a vizsgálati fordulatszámon, vizsgálati feltételek mellett megfigyelt vagy a (gyártó által megadott) névleges teljesítmény, kW
P AUX	=	a vizsgálat céljából felszerelt segédberendezések által a vizsgálati sebességen felvett teljes megadott teljesítmény (lásd a 6.3. szakaszt), kW
L	=	nyomaték százalékos értéke

A vizsgálati ciklus alatt az 5. mellékletben meghatározott fordulatszámon és nyomaték mellett kell működtetni a motor.

A meghatározott vizsgálati fordulatszámokon elért legnagyobb nyomatékértékeket a jelleggörbéből kell leolvasni (lásd a 7.6.1. vagy a 7.6.2. szakaszt). A „mért” értékeket vagy közvetlenül a motor jelleggörbéjének felvétele során mérik, vagy a motor jelleggörbéjéről olvassák le. A „névleges” értékeket a gyártó határozza meg. Ha mind a mért, mind a névleges értékek rendelkezésre állnak, akkor a mért nyomatékértékek helyett a névleges értékeket is lehet használni, ha nem térnek el ±2,5 %-nál nagyobb mértékben. Egyébként a jelleggörbéről leolvasott mért nyomatékértékeket kell használni.

7.7.1.3. Állandósult állapotú, 5 üzemmódból álló (különálló, illetve átmeneteket is magában foglaló) vizsgálati ciklus végrehajtása

A vizsgálati ciklus alatt az 5. mellékletben meghatározott fordulatszámon és nyomaték mellett kell működtetni a motor.

A meghatározott vizsgálati fordulatszámhoz tartozó, a jelleggörbe szerinti legnagyobb nyomatékértéken (lásd a 7.7.1.1. szakaszt) kell végrehajtani az 5 üzemmódból álló vizsgálati ciklust. Meg lehet adni egy, a használatra jellemző melegindításos legkisebb nyomatékértéket. Ha például a motort általában egy olyan géphez csatlakoztatják, amely egy bizonyos legalacsonyabb nyomaték alatt nem üzemel, akkor a szóban forgó nyomatékot meg lehet adni, és a ciklust azon végrehajtani. Ha a ciklus végrehajtásához a legnagyobb vizsgálati nyomatéknak mind a mért, mind a névleges értékei rendelkezésre állnak, akkor a mért nyomatékérték helyett a névleges értéket is lehet használni, ha a mért érték 95–100 %-os tartományába esik.

A nyomatékértékek az alapteljesítménynek (3) megfelelő nyomaték százalékos értékei. A névleges alapteljesítmény az a változó teljesítménysorozat alatt rendelkezésre álló legnagyobb teljesítmény, amellyel a motor a megadott karbantartási időpontok között és a megadott környezeti feltételek mellett, évente korlátlan üzemórában működtethető. A karbantartást a gyártó által előírtak szerint kell elvégezni.

7.7.2. Tranziens vizsgálati ciklus végrehajtása (NRTC visszaszámolása)

Az 5. melléklet normált alakban határozza meg az alkalmazandó vizsgálati ciklusokat. A normált vizsgálati ciklus százalékban kifejezett fordulatszám- és nyomatékértékpárok sorozatából áll.

A normált fordulatszám- és nyomatékértékeket a következő egyezmények szerint kell átalakítani:

a)	a normált fordulatszámot n ref vonatkoztatási fordulatszámok sorozatává kell alakítani a 7.7.2.2. szakasz szerint;

b)	a normált nyomaték a jelleggörbe szerint a megfelelő vonatkoztatási fordulatszámhoz tartozó nyomaték százalékában kifejezett érték. Ezeket a normált értékeket T ref vonatkoztatási nyomatékértékek sorozatává kell alakítani a 7.7.2.3. szakasz szerint;

c)	az összetartozó egységekként kifejezett vonatkoztatási fordulatszám- és vonatkoztatási nyomatékértékeket összeszorozva kell kiszámítani a vonatkoztatási teljesítményértékeket.

7.7.2.1. A visszaszámított fordulatszám (n denorm)

Az ndenorm visszaszámított fordulatszám az 5. mellékletben található fékpadprogramban meghatározott normált fordulatszámértékek 100 %-ának felel meg. A referencia-fordulatszám visszaszámításából származó vonatkoztatási motorciklus függ az n denorm visszaszámított fordulatszám helyes megválasztásától. A mért jelleggörbéről leolvasott n denorm visszaszámított fordulatszámot az alábbi egyenértékű képletek bármelyikével ki lehet számítani a típusjóváhagyó hatóságok egyetértésével:

Formula

(7-2)

ahol:

n denorm	=	visszaszámolt fordulatszám
n hi	=	magas fordulatszám (lásd a 2.1.40. szakaszt)
n lo	=	alacsony fordulatszám (lásd a 2.1.44. szakaszt)

n denorm a leghosszabb vektornak felel meg, melynek a meghatározása a következő:

Formula

(7-3)

ahol:

i	=	a motor jelleggörbéje egy feljegyzett értékének megfelelő változó index
n normi	=	n Pmax-szal osztva normált motorfordulatszám
P normi	=	P max-szal osztva normált motorteljesítmény

Meg kell jegyezni, hogy ha több legnagyobb érték is van, akkor az összes olyan pont közül, amelynek azonos a legnagyobb négyzetösszege, a legalacsonyabb fordulatszámot kell n denorm visszaszámolt fordulatszámként venni. Magasabb névleges fordulatszámot is lehet használni, ha a vektor hossza a névleges fordulatszámnál a vektor mért értéknél lévő hossza ±2 %-on belül esik.

Ha a teljes terhelés jelleggörbéje ereszkedő részének nagyon meredek a vége, az gondot okozhat az NRTC vizsgálati ciklus 105 %-os fordulatszámainál. Ebben az esetben a típusjóváhagyó vagy tanúsító hatóságok előzetes jóváhagyásával kis mértékben (legfeljebb 3 %-kal) csökkenteni lehet az n denorm visszaszámolt fordulatszámot, hogy az NRTC-ciklust helyesen végre lehessen hajtani.

Ha a mért visszaszámított fordulatszám (n denorm) ±3 %-nál kisebb mértékben tér el a gyártó által megadott visszaszámított fordulatszámtól, akkor a kibocsátásvizsgálathoz a névleges visszaszámított fordulatszámot (n denorm) lehet alkalmazni. Ha a megadott határon kívül esik, akkor a mért visszaszámított fordulatszámot (n denorm) kell a kibocsátásvizsgálathoz használni.

7.7.2.2. A motor fordulatszámának visszaszámítása

A fordulatszámot az alábbi egyenlettel kell visszaszámítani:

Formula

(7-4)

ahol:

n ref	=	vonatkoztatási fordulatszám
n denorm	=	visszaszámolt fordulatszám
n idle	=	alapjárati fordulatszám
%speed	=	normált fordulatszám az NRTC-ciklusban, a táblázatból

7.7.2.3. A motor nyomatékának visszaszámítása

Az 5. melléklet 1.3. szakaszában található fékpadprogramban szereplő nyomatékértékek az adott fordulatszámhoz tartozó legnagyobb nyomatékra vannak normálva. A vonatkoztatási ciklus nyomatékértékeit a 7.6.2. szakasz szerint készített jelleggörbe segítségével kell visszaszámítani, az alábbi képlettel:

Formula

(7-5)

a 7.7.2.2. szakaszban meghatározott megfelelő vonatkoztatási fordulatszámra.

7.7.2.4. Példa a visszaszámításra

Példaként az alábbi vizsgálati pontokat kell visszaszámítani:

%speed	=	43 százalék
%torque	=	82 százalék

Ha adottak az alábbi értékek:

n denorm	=	2 200 min–1
n idle	=	600 min–1

akkor:

Formula

A jelleggörbéből 1 288 min–1 fordulatszámnál 700 Nm legnagyobb nyomaték adódik, így:

Formula

7.8. Konkrét vizsgálati ciklus végrehajtása

7.8.1. Kibocsátásvizsgálati program különálló, állandósult állapotok szerint végzett vizsgálati ciklusokhoz

7.8.1.1. A motor bemelegítése állandósult állapotú, különálló üzemmódokból álló vizsgálati ciklusokhoz

A motort az előkondicionáláshoz fel kell melegíteni a gyártó ajánlásainak megfelelően és a helyes műszaki gyakorlat alapján. A kibocsátásból való mintavétel megkezdése előtt a motort addig kell járatni, amíg a motor (a hűtővíz és a kenőolaj) hőmérséklete nem stabilizálódik (általában legalább 10 percen keresztül) az 1. üzemmódban (a nyomaték 100 %-ával és névleges fordulatszámon a 8 üzemmódból álló vizsgálati ciklus esetében, valamint a névleges vagy nominális állandó fordulatszámon és a nyomaték 100 %-ával az 5 üzemmódból álló vizsgálati ciklus esetében). E motorkondicionálási pont után azonnal megkezdődik a vizsgálati ciklus mérési része.

El kell végezni a vizsgálat előtti eljárást a 7.3.1. szakasz szerint, beleértve a gázelemző készülék kalibrálását.

7.8.1.2. Különálló üzemmódokból álló vizsgálati ciklusok elvégzése

a)	a vizsgálatot a vizsgálati ciklusra vonatkozóan megállapított üzemmódszámok növekvő sorrendjében kell elvégezni (lásd az 5. mellékletet);

minden egyes üzemmód legalább 10 percig tart. A motort minden üzemmódban legalább 5 percig stabilizálni kell, és gáznemű kibocsátások esetében 1–3 percig kell mintát venni a kibocsátásokból az egyes üzemmódok végén. A részecske-mintavevő pontosságának javítása érdekében hosszabb időn keresztül is lehet mintát venni;

Az üzemmód időtartamát fel kell jegyezni és fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.

a részecske-mintavétel vagy egyszűrős, vagy többszűrős módszerrel történhet. Mivel a kétféle módszer eredményei némileg eltérhetnek egymástól, az eredményekkel együtt az alkalmazott módszert is fel kell jegyezni.

Az egyszűrős módszer esetén a vizsgálati ciklusban megadott üzemmódonkénti súlyozó tényezőt és a tényleges kipufogóáramot kell a mintavétel során figyelembe venni, a mintaáram és/vagy a mintavételi idő megfelelő szabályozásával. A részecskeminta-vétel effektív súlyozó tényezőjének az adott üzemmód súlyozó tényezőjének ±0,003 %-os tartományában kell lennie;

A mintavételt az egyes üzemmódokban a lehető legkésőbb kell elvégezni. Az egyszűrős módszer esetében a részecske-mintavétel befejezésének ±5 s tűréssel egybe kell esnie a gázneműkibocsátás-mérés befejezésével. Az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 20 s-nak kell lennie az egyszűrős és legalább 60 s-nak a többszűrős módszer esetében. Megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszereknél az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 60 s-nak kell lennie mind az egyszűrős, mind a többszűrős módszer esetén;

d)	a motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét, a tüzelőanyag-áramot és a levegő- vagy kipufogógáz-áramot minden üzemmódban ugyanolyan időközönként kell mérni, mint a gáznemű kibocsátások koncentrációit. A számításhoz szükséges kiegészítő adatokat fel kell jegyezni;

amennyiben különálló üzemmódban, egyszűrős módszer esetében a motor a mintavétel megkezdése után bármikor leáll, vagy a kibocsátás-mintavétel megszakad, a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni, és a motorbemelegítéssel kezdve meg kell ismételni. Amennyiben a részecskeszám-mérés többszűrős módszerrel történik (külön mintavételi szűrő minden egyes üzemmódhoz), a vizsgálatot úgy kell folytatni, hogy a motor hőmérsékletét az előző üzemmód hőmérsékletén stabilizálják, majd megkezdik a mérést abban az üzemmódban, amelyikben leállt a motor;

f)	el kell végezni a vizsgálat utáni eljárásokat a 7.3.2. szakasz szerint.

7.8.1.3. Hitelesítési feltételek

Az adott állandósult állapotú vizsgálati ciklus minden egyes üzemmódja alatt a kezdeti átmeneti időszak után a mért fordulatszám nem térhet el a vonatkoztatási fordulatszámtól ±1 %-nál vagy ±3 min–1-nél nagyobb mértékben attól függően, melyik a nagyobb, az alapjárat kivételével, amelynek a gyártó által megadott tűréshatárokon belül kell lennie. A mért nyomaték nem térhet el a vonatkoztatási nyomatéktól a vizsgálati fordulatszámon mért legnagyobb nyomaték ± 2 %-ánál nagyobb mértékben.

7.8.2. Átmeneteket magukban foglaló vizsgálati ciklusok

7.8.2.1. A motor bemelegítése

Az állandósult üzemállapotú, átmeneteket magukban foglaló vizsgálati ciklusok (RMC-ciklusok) megkezdése előtt a motort addig kell melegíteni és járatni, amíg a motor (a hűtővíz és a kenőolaj) hőmérséklete nem stabilizálódik a fordulatszám 50 %-án és a nyomaték 50 %-ával (a 8 üzemmódból álló vizsgálati ciklusból származó) RMC vizsgálati ciklus esetében, illetve a névleges vagy nominális állandó fordulatszámon és a nyomaték 100 %-ával (az 5 üzemmódból álló vizsgálati ciklusból származó) RMC vizsgálati ciklus esetében. E motorkondicionálási eljárás után azonnal, 20 ± 1 s alatt lineárisan a vizsgálat első üzemmódjának megfelelő értékekre kell emelni a motor fordulatszámát és nyomatékát. Az emelés vége után 5–10 s-mal meg kell kezdeni a vizsgálati ciklusbeli mérést.

7.8.2.2. Átmeneteket magában foglaló vizsgálati ciklus végrehajtása

A 8 üzemmódból, illetve 5 üzemmódból álló vizsgálati ciklusból származó, átmeneteket is magukban foglaló ciklusok az 5. mellékletben találhatók.

A motort minden üzemmódban az előírt ideig kell működtetni. Az egyik üzemmódból a másikba való átmenetet lineárisan, 20 s ± 1 s alatt kell végrehajtani a 7.8.2.4. szakaszban előírt tűréseket követve (lásd az 5. mellékletet).

Átmeneteket magukban foglaló vizsgálati ciklusok esetében a vonatkoztatási fordulatszám- és nyomatékértékeket legalább 1 Hz gyakorisággal kell előállítani, és ezt a pontsorozatot kell a ciklus végrehajtásához használni. Az üzemmódok közötti átmenet során a visszaszámított vonatkoztatási fordulatszám- és nyomatékértékeket lineárisan kell az üzemmódok között emelni a vonatkoztatási pontok előállítása érdekében. Nem szabad a normált vonatkoztatási nyomatékértékeket lineárisan emelni az üzemmódok között, majd visszaszámítani. Ha a fordulatszám- és nyomatékemelés a motor nyomatékgörbéje feletti ponton halad keresztül, továbbra is az határozza meg a vonatkoztatási nyomatékokat, és a kezelői parancs a legnagyobb értékig mehet el.

A teljes RMC vizsgálati ciklus során (minden üzemmódban, az üzemmódok közötti átmeneteket is beleértve) mérni kell az egyes gáznemű szennyező anyagok koncentrációját, és mintát kell venni a részecskékből. A gáznemű szennyező anyagokat lehet mérni hígítatlanul vagy hígítva és a kapott értékeket folyamatosan fel lehet jegyezni; hígítás esetén használható zsákos mintavétel. A részecskemintát kondicionált tiszta levegővel fel kell hígítani. A teljes vizsgálati eljárás során egy mintát kell venni, és egy részecske-mintavevő szűrőn kell elkülöníteni.

A fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátások kiszámításához a tényleges ciklusmunkát a teljes ciklus során mért tényleges motorteljesítmény integrálásával kell kiszámítani.

7.8.2.3. A kibocsátásvizsgálati program

a)	az RMC-ciklus végrehajtását, a mintavételt a kipufogógázokból, az adatrögzítést és a mért értékek integrálását egyidejűleg el kell kezdeni;

b)	a fordulatszámot és a nyomatékot a vizsgálati ciklus első üzemmódjának értékeire kell szabályozni;

c)	ha a motor az RMC-ciklus végrehajtása során leáll, a vizsgálat nem érvényes. A motort elő kell kondicionálni, és a vizsgálatot meg kell ismételni;

az RMC-ciklus végén folytatni kell a mintavételt, kivéve a részecske-mintavételt, valamennyi rendszert üzemeltetve, hogy leteljen a rendszer válaszideje. Ezután minden mintavételt és adatrögzítést le kell állítani, beleértve a háttér-koncentrációk feljegyzését. Végezetül le kell állítani minden integráló eszközt, és a rögzített adatokban fel kell tüntetni a vizsgálati ciklus végét;

e)	el kell végezni a vizsgálat utáni eljárásokat a 7.4. szakasz szerint.

7.8.2.4. Hitelesítési feltételek

Az RMC-vizsgálatokat a 7.8.3.3. és a 7.8.3.5. szakaszban leírt regresszióanalízis segítségével kell hitelesíteni. Az RMC-ciklusban megengedett tűréseket a 7.1. táblázat tartalmazza. Meg kell jegyezni, hogy az RMC-ciklus tűrései eltérnek a 7.2. táblázatban az NRTC-ciklusra megadott tűrésektől.

7.1. táblázat

Az RMC-ciklus regressziós egyenesének tűrései

	Fordulatszám	Nyomaték	Teljesítmény
Az x alapján becsült y értékek szórása (SEE)	A névleges fordulatszám legfeljebb 1 %-a	A legnagyobb motornyomaték legfeljebb 2 %-a	A legnagyobb motorteljesítmény legfeljebb 2 %-a
A regressziós egyenes meredeksége, a 1	0,99–1,01	0,98–1,02	0,98–1,02
Determinációs együttható, r 2	legalább 0,990	legalább 0,950	legalább 0,950
A regressziós egyenes és az y tengely metszéspontja, a 0	A névleges fordulatszám ±1 %-a	±20 Nm vagy a legnagyobb nyomaték ±2 %-a, attól függően, hogy melyik a nagyobb	±4 kW vagy a legnagyobb teljesítmény ±2 %-a, attól függően, hogy melyik a nagyobb

Ha az RMC-vizsgálatot nem tranziens vizsgálati próbapadon végzik, és a fordulatszám- és nyomatékértékek nem állnak rendelkezésre másodpercenként, a következő hitelesítési feltételeket kell alkalmazni.

A 7.8.1.3. szakasz adja meg az egyes üzemmódokban a fordulatszám- és nyomatéktűrésre vonatkozó követelményeket. Az RMC vizsgálat állandósult állapotú üzemmódjai közötti 20 s-os lineáris fordulatszám- és lineáris nyomatékátmenetek esetében (7.4.1.2. szakasz) az alábbi fordulatszám- és terheléstűréseket kell alkalmazni az emelkedésre: gondoskodni kell arról, hogy a fordulatszám lineárisan emelkedjen a névleges fordulatszám ±2 %-ának megfelelő tűréssel. Gondoskodni kell arról, hogy a nyomaték lineárisan emelkedjen a névleges fordulatszámhoz tartozó legnagyobb nyomaték ±5 %-ának megfelelő tűréssel.

7.8.3. Tranziens vizsgálati ciklust (NRTC)

A tranziens vizsgálati ciklust a vonatkoztatási fordulatszámokra és nyomatékokra vonatkozó utasításokat egymás után végrehajtva kell lefuttatni. A fordulatszámra és nyomatékra vonatkozó utasításokat legalább 5 Hz gyakorisággal kell adni. Mivel a vonatkoztatási vizsgálati ciklus 1 Hz gyakorisággal van megadva, a fordulatszámra és nyomatékra vonatkozó köztes utasításokat lineáris interpolációval kell meghatározni a ciklus meghatározásakor előállított vonatkoztatási nyomatékértékekből.

A melegindításos alapjárati fordulatszámhoz közeli kis visszaszámított fordulatszámértékek beindíthatják az alacsony fordulatszámú alapjárati fordulatszám-szabályozót, és a motor nyomatéka meghaladhatja a vonatkoztatási nyomatékot, noha a kezelői utasítás a legalacsonyabb értékre vonatkozik. Ilyen esetekben ajánlott úgy szabályozni a próbapadot, hogy a vonatkoztatási fordulatszám helyett a vonatkoztatási nyomatéknak adjon elsőbbséget, és hagyja, hogy a motor szabályozza a fordulatszámot.

Hidegindítási feltételek mellett a motorok emelt alapjárati berendezést alkalmazhatnak a motor és az utókezelő berendezések gyors felmelegítésére. Ilyen feltételek mellett a nagyon alacsony normált fordulatszámokból az említett magasabb alapjárati fordulatszám alatti vonatkoztatási fordulatszámok adódnak. Ebben az esetben ajánlott úgy szabályozni a próbapadot, hogy a vonatkoztatási nyomatéknak adjon elsőbbséget, és hagyja, hogy a motor szabályozza a fordulatszámot, ha a kezelői utasítás a legalacsonyabb értékre vonatkozik.

A kibocsátásvizsgálat során legalább 1 Hz gyakorisággal, de lehetőleg inkább 5 Hz vagy 10 Hz gyakorisággal rögzíteni kell a vonatkoztatási fordulatszám- és nyomatékértékeket, valamint a visszacsatolási fordulatszám- és nyomatékértékeket. A nagyobb adatrögzítési gyakoriság azért fontos, mivel segít csökkenteni a vonatkoztatási és a mért visszacsatolási fordulatszám- és nyomatékértékek közötti időeltolódás torzító hatását.

A vonatkoztatási és visszacsatolt fordulatszám- és nyomatékértékeket kisebb (akár 1 Hz-es) gyakorisággal is lehet rögzíteni, ha az értékek rögzítése közötti időintervallumok átlagértékeit is feljegyzik. Az átlagértékeket a legalább 5 Hz gyakorisággal frissített visszacsatolt értékek alapján kell kiszámítani. E rögzített értékek segítségével kell kiszámítani a ciklushitelesítési statisztikákat és az összes munkát.

7.8.3.1. A motor előkondicionálása

A következő kibocsátási vizsgálathoz stabil feltételek megteremtése érdekében a mintavevő rendszert és a motort előkondicionálni kell vagy egy teljes NRTC-vizsgálat előtti ciklus végrehajtásával, vagy a vizsgálati cikluséihoz hasonló feltételek mellett üzemeltetve a motort és a mérőrendszereket. Ha az előző vizsgálat is melegindításos NRTC-vizsgálat volt, akkor további kondicionálás nem szükséges.

El kell végezni a vizsgálat előtti eljárásokat a 7.3.1. szakasz szerint, beleértve a gázelemző készülék kalibrálását.

7.8.3.2. A tranziens NRTC vizsgálati ciklus végrehajtása

A vizsgálatot a következőképpen kell elkezdeni:

A vizsgálatsorozatot közvetlenül az után el kell kezdeni, hogy a motor hidegindításos NRTC-vizsgálat esetén hideg állapotban, vagy melegindításos NRTC vizsgálat esetén melegen tartott állapotban beindult. Az utasításokat (5. melléklet) követni kell.

Az adatok naplózását, a kipufogógázokból való mintavételt és a mért értékek integrálását a motor indításakor egyidejűleg el kell kezdeni. A vizsgálati ciklust a motor beindulásakor el kell kezdeni, és az 5. mellékletben található ütemterv szerint kell végrehajtani.

A ciklus végén folytatni kell a mintavételt, valamennyi rendszert üzemeltetve, hogy leteljen a rendszer válaszideje. Ezután minden mintavételt és adatrögzítést le kell állítani, beleértve a háttér-koncentrációk feljegyzését. Végezetül le kell állítani minden integráló eszközt, és a rögzített adatokban fel kell tüntetni a vizsgálati ciklus végét.

El kell végezni a vizsgálat utáni eljárásokat a 7.3.2. szakasz szerint.

7.8.3.3. Tranziens vizsgálati ciklus hitelesítő statisztikája

Egy vizsgálat érvényességének ellenőrzéséhez az e szakaszban található ciklushitelesítési feltételeket kell alkalmazni a fordulatszám, nyomaték, teljesítmény és összes munka vonatkoztatási és visszacsatolt értékeire.

7.8.3.4. A ciklusban végzett munka kiszámítása

A ciklusmunka kiszámítása előtt ki kell hagyni a motorindítás alatt rögzített fordulatszám- és nyomatékértékeket. A negatív nyomatékértékű pontokat úgy kell tekinteni, hogy ott a munka értéke nulla. A W act tényleges ciklusmunkát (kWh) a motor visszacsatolt fordulatszám- és nyomatékértékei alapján kell kiszámítani. A W ref vonatkoztatási ciklusmunkát (kWh) a motor vonatkoztatási fordulatszám- és nyomatékértékei alapján kell kiszámítani. A W act tényleges ciklusmunkát a W ref vonatkoztatási ciklusmunkával való összehasonlításhoz és a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás (lásd a 7.2. szakaszt) kiszámításához kell használni.

A W act értékének a W ref 85 %-a és 105 %-a közötti tartományba kell esnie.

7.8.3.5. Hitelesítési statisztikák (lásd a 4B. melléklet A.2. függelékét)

Ki kell számítani a fordulatszám, nyomaték és teljesítmény vonatkoztatási és visszacsatolt értékei közötti lineáris regressziót.

A vonatkoztatási és a visszacsatolt ciklusértékek közötti időeltolódás torzító hatásának csökkentése érdekében a motorfordulatszám és -nyomaték teljes visszacsatolási jelsorozatát időben el lehet tolni előre vagy hátra a vonatkoztatási fordulatszám és nyomaték jelsorozatához képest. A visszacsatolt értékek jeleinek eltolása esetén mind a fordulatszámot, mind a nyomatékot azonos mértékben és irányban kell eltolni.

A legkisebb négyzetek módszerét kell alkalmazni az alábbi regresszióegyenlettel:

Formula

(7-6)

ahol:

y	=	a fordulatszám (min–1), nyomaték (Nm) vagy teljesítmény (kW) visszacsatolt értéke
a 1	=	a regressziós egyenes meredeksége
x	=	a fordulatszám (min–1), nyomaték (Nm) vagy teljesítmény (kW) vonatkoztatási értéke
a 0	=	a regressziós egyenes és az y tengely metszéspontja

A regressziós egyenesekre ki kell számítani az x alapján becsült y értékek szórását (SEE) és a determinációs együtthatót (r 2) (lásd a 4B. melléklet A.2. függelékét).

Az elemzést ajánlott 1 Hz gyakorisággal végezni. Ahhoz, hogy a vizsgálatot hitelesnek lehessen tekinteni, teljesülniük kell az e szakasz 7.2. táblázatában meghatározott feltételeknek.

7.2. táblázat

A regressziós egyenes tűrései

	Fordulatszám	Nyomaték	Teljesítmény
Az x alapján becsült y értékek szórása (SEE)	a legnagyobb vizsgálati fordulatszám legfeljebb 5,0 %-a	a jelleggörbe szerinti legnagyobb nyomaték legfeljebb 10,0 %-a	a jelleggörbe szerinti legnagyobb teljesítmény legfeljebb 10,0 %-a
A regressziós egyenes meredeksége, a 1	0,95–1,03	0,83–1,03	0,89–1,03
Determinációs együttható, r 2	legalább 0,970	legalább 0,850	legalább 0,910
A regressziós egyenes és az y tengely metszéspontja, a 0	az alapjárat legfeljebb 10 %-a	±20 Nm vagy a legnagyobb nyomaték ± 2 %-a (amelyik nagyobb)	±4 kW vagy a legnagyobb teljesítmény ± 2 %-a (amelyik nagyobb)

Kizárólag regressziós célokból a regressziószámítás elvégzése előtt az e szakasz 7.3. táblázatban jelölt helyeken a pontok törlése engedélyezett. A ciklusmunka és a kibocsátások kiszámításánál azonban ezeket az adatpontokat nem szabad elhagyni. Az alapjárati adatpont az a pont, ahol a normált vonatkoztatási nyomaték 0 % és a normált vonatkoztatási fordulatszám 0 %. Az adatpontok elhagyhatók a ciklus egészében vagy csak egy részében; meg kell adni, hogy mely pontokat törlik.

7.3. táblázat

A regresszióanalízisből kihagyható adatpontok

Esemény	Feltételek (n = a motor fordulatszáma, T = nyomaték)	Kihagyható adatpontok
Minimális kezelői parancs (alapjárati adatpont)	n ref = n idle és T ref = 0 és T act > (T ref - 0,02 T maxmappedtorque) és T act < (T ref + 0,02 T maxmappedtorque)	fordulatszám és teljesítmény
Minimális kezelői parancs	n act ≤ 1,02 n ref és T act > T ref vagy n act > n ref és T act ≤ T ref' vagy n act > 1,02 n ref és T ref < T act ≤ (T ref + 0,02 T maxmappedtorque)	teljesítmény és nyomaték vagy fordulatszám
Maximális kezelői parancs	n act < n ref és T act ≥ T ref vagy n act ≥ 0,98 n ref és T act < T ref vagy n act < 0,98 n ref és T ref > T act ≥ (T ref – 0,02 T maxmappedtorque)	teljesítmény és nyomaték vagy fordulatszám

8. MÉRÉSI ELJÁRÁSOK

8.1. Kalibrálás és teljesítményvizsgálatok:

8.1.1. Bevezetés

Ez a szakasz a mérőrendszerek előírt kalibrálását és hitelesítését ismerteti. Az egyedi eszközökre vonatkozó előírásokat lásd a 9.4. szakaszban.

A kalibrálást és hitelesítést általában a mérési lánc egészében kell elvégezni.

Ha a mérési lánc egy részének kalibrálása vagy hitelesítése nincs előírva, a rendszer azon részét a mérőrendszer gyártója ajánlásának megfelelő és a helyes műszaki gyakorlaton alapuló gyakorisággal kell kalibrálni, illetve teljesítményét hitelesíteni.

Nemzetközileg elismert, nyomon követhető szabványok alkalmazásával kell megfelelni a kalibrálásra és hitelesítésre előírt tűréseknek.

8.1.2. A kalibrálás és hitelesítés összefoglalása

A 8.1. táblázat a 8. szakaszban leírt kalibrálást és hitelesítést foglalja össze, és megadja, hogy ezeket mikor kell elvégezni.

8.1. táblázat

A kalibrálás és hitelesítés összefoglalása

A kalibrálás vagy hitelesítés típusa

Legkisebb gyakoriság (4)

8.1.3.:

Pontosság, ismételhetőség és zaj

Pontosság: Nincs előírva, de első beszereléskor ajánlott.

Ismételhetőség: Nincs előírva, de első beszereléskor ajánlott.

Zaj: Nincs előírva, de első beszereléskor ajánlott.

8.1.4.:

Linearitás

Fordulatszám: Első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után.

Nyomaték: Első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után.

Tiszta gáz- és hígított kipufogógáz-áram: Első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után, hacsak nem ellenőrzik az áramot propángázos vizsgálattal vagy szén-, vagy oxigénegyensúly módszerrel.

Hígítatlan kipufogógáz-áram: Első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 185 napon belül és jelentős karbantartás után, hacsak nem ellenőrzik az áramot propángázos vizsgálattal vagy szén-, vagy oxigénegyensúly módszerrel.

Gázelemző készülékek: Első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 35 napon belül és jelentős karbantartás után.

Analitikai mérleg: Első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után.

Önálló nyomás és hőmérséklet: Első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után.

8.1.5.:

A folyamatos gázelemző rendszer válaszának és a frissítésnek-rögzítésnek a hitelesítése – az egyéb gázfajták tekintetében folyamatosan nem kompenzált gázelemző készülékek esetében

Első beszereléskor vagy a választ befolyásoló rendszermódosítás után.

8.1.6.:

A folyamatos gázelemző rendszer válaszának és a frissítésnek-rögzítésnek a hitelesítése – az egyéb gázfajták tekintetében folyamatosan kompenzált gázelemző készülékek esetében

Első beszereléskor vagy a választ befolyásoló rendszermódosítás után.

8.1.7.1.:

Nyomaték

Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

8.1.7.2.:

Nyomás, hőmérséklet és harmatpont

Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

8.1.8.1.:

Tüzelőanyag-áram

Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

8.1.8.2.:

Beszívott levegőáram

Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

8.1.8.3.:

Kipufogógáz-áram

Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

8.1.8.4.:

Hígított kipufogógáz-áram (állandó térfogatú mintavétel, CVS és térfogat-kiszorításos szivattyú, PFD)

Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

8.1.8.5.:

CVS/PFD és szakaszos mintavétel ellenőrzése (5)

Első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 35 napon belül és jelentős karbantartás után. (Propángázos vizsgálat)

8.1.8.8.:

Vákuumszivárgás

Minden laboratóriumi vizsgálat előtt a 7.1. szakasznak megfelelően.

8.1.9.1.:

Az NDIR CO2-elemző készülék interferenciája H2O-val

Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

8.1.9.2.:

Az NDIR CO-elemző készülék interferenciája CO2-vel és H2O-val

Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

8.1.10.1.:

A FID (lángionizációs érzékelő) kalibrálása

Az összes szénhidrogén kimutatására szolgáló FID optimalizálása és az összes szénhidrogén kimutatására szolgáló FID ellenőrzése

Kalibrálás, optimalizálás és a CH4-válasz meghatározása: első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

A CH4-válasz ellenőrzése: első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 185 napon belül és jelentős karbantartás után.

8.1.10.2.:

A hígítatlan kipufogógáz kimutatására szolgáló FID interferenciája O2-vel

Valamennyi FID készülék esetében: első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

Az összes szénhidrogén kimutatására szolgáló FID készülékek esetében: első beszereléskor, jelentős karbantartás után és

az FID optimalizálása a 8.1.10.1. szakasz szerint

8.1.10.3.:

A metánkiválasztó penetrációja

Első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 185 napon belül és jelentős karbantartás után.

8.1.11.1.:

A kemilumineszcens érzékelős gázelemző készülékre (CLD) a CO2 és a H2O által gyakorolt kioltó hatás

Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

8.1.11.3.:

Nem diszperzív ultraibolya gázelemző (NDUV) készülék interferenciája szénhidrogénekkel és H2O-val

Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

8.1.11.4.:

A hűtőfürdő (hűtő) NO2-penetrációja

Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.

8.1.11.5.:

NO2-NO-átalakító általi átalakítás

Első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 35 napon belül és jelentős karbantartás után.

8.1.12.1.:

Analitikai mérleg és mérés

Független hitelesítés: első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után.

Nullázó, mérésitartomány-kalibráló és vonatkoztatási minta ellenőrzése: mérés előtt 12 órán belül és jelentős karbantartás után.

8.1.3. A pontosság, ismételhetőség és zaj ellenőrzése

A 9.3. táblázatban az egyedi készülékekre meghatározott teljesítményértékek alapján lehet meghatározni egy készülék pontosságát, ismételhetőségét és zaját.

A készülék pontosságát, ismételhetőségét és zaját nem szükséges ellenőrizni. Hasznos lehet azonban figyelembe venni ezeket az ellenőrzéseket egy új készülékre vonatkozó előírások meghatározásánál, egy leszállított új készülék teljesítményének átvételkor való ellenőrzésénél vagy egy meglévő készülék hibaelhárításánál.

8.1.4. A linearitás ellenőrzése

8.1.4.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

A 8.2. táblázatban felsorolt összes mérőrendszer linearitását legalább a táblázatban megadott gyakorisággal ellenőrizni kell a mérőrendszer gyártója ajánlásának megfelelően és a helyes műszaki gyakorlat alapján. A linearitás ellenőrzésének célja annak megállapítása, hogy a mérőrendszer arányos választ ad a vizsgált mérési tartományban. A linearitásellenőrzés egyéb rendelkezés hiányában abból áll, hogy legalább 10 vonatkoztatási értéket bevisznek egy mérőrendszerbe. A mérőrendszer valamennyi vonatkoztatási értéknek meghatározza a mennyiségét. A mért értékeket a legkisebb négyzetek módszerén alapuló lineáris regresszió és az e szakasz 8.2. táblázatában megadott linearitási követelmények alapján, együttesen össze kell hasonlítani a vonatkoztatási értékekkel.

8.1.4.2. Teljesítménykövetelmények

Ha egy mérőrendszer nem felel meg a 8.2. táblázatban megadott linearitási követelményeknek, akkor a hiányosságot szükség szerint újrakalibrálással, szervizeléssel vagy alkatrészek cseréjével orvosolni kell. A hiányosság orvosolása után meg kell ismételni a linearitásellenőrzést annak érdekében, hogy a mérőrendszer megfeleljen a linearitási követelményeknek.

8.1.4.3. Az eljárás

A következő lineáris-ellenőrzési előírást kell követni:

a)	a mérőrendszert az előírt hőmérsékleteken, nyomásokon és áramokkal kell működtetni;

b)	a készüléket nullás jel beadásával nullázni kell, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt. Gázelemző készülékek esetében a 9.5.1. szakasz előírásainak megfelelő nullázógázt kell közvetlenül bevezetni a készülékbe;

c)	a készülék mérési tartományát mérésitartomány-beállító jel beadásával be kell állítani, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt. Gázelemző készülékek esetében a 9.5.1. szakasz előírásainak megfelelő mérésitartomány-kalibráló gázt kell közvetlenül bevezetni a készülékbe;

a készülék mérési tartományának beállítása után a nullát ugyanazzal a jellel kell ellenőrizni, mint amelyiket e szakasz b) pontjában használtak. A nullához tartozó érték leolvasása után a helyes műszaki gyakorlat alapján el kell dönteni, hogy a következő lépés előtt kell-e ismét nullázni a készüléket vagy beállítani a mérési tartományát;

az összes mért mennyiség esetében a gyártó ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján kell kiválasztani az y refi vonatkoztatási értékeket, amelyek a kibocsátásmérés során várható értékek teljes körét felölelik, így elkerülve, hogy ezen értékeken túl még extrapolációt kelljen alkalmazni. A linearitás ellenőrzéséhez használt egyik vonatkoztatási jelként a nulla vonatkoztatási jelet kell választani. A nyomás és hőmérséklet linearitásának önálló ellenőrzéséhez legalább három vonatkoztatási értéket kell kiválasztani. Minden más linearitás-ellenőrzéshez legalább tíz vonatkoztatási értéket kell kiválasztani;

f)	a gyártó ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján kell eldönteni, hogy a vonatkoztatási értékek sorozatát milyen sorrendben vigyék be;

g)	a vonatkoztatási mennyiségeket a 8.1.4.4. szakaszban leírtak szerint kell előállítani és bevinni. Gázelemző készülékek esetében a 9.5.1. szakasz előírásainak megfelelő, ismert koncentrációjú gázokat kell használni és közvetlenül bevezetni a készülékbe;

h)	a készüléknek időt kell hagyni, hogy stabilizálódjon, miközben a vonatkoztatási értékeket méri;

i)	a vonatkoztatási értéket 30 s-on keresztül legalább a 9.2. táblázatban megadott legkisebb gyakorisággal mérni kell és fel kell jegyezni, valamint fel kell jegyezni a rögzített értékek számtani középértékét;

j)	az e szakasz g)–i) pontjában szereplő lépéseket kell addig ismételni, amíg minden vonatkoztatási mennyiség mérése meg nem történik;

Formula

számtani középértéket és a y refi vonatkoztatási értékeket a legkisebb négyzetek módszerével kapott lineáris regresszió paramétereinek, valamint a 8.2. táblázatban megadott minimális teljesítményfeltételekkel összehasonlítandó statisztikai értékek kiszámítására kell használni. A 4B. melléklet A.2. függelékének A.2. szakaszában leírt számításokat kell követni.

8.1.4.4. Vonatkoztatási jelek

Ez a szakasz ismerteti a vonatkoztatási értékek előállítására ajánlott módszereket az e szakasz 8.1.4.3. szakaszában található linearitás-ellenőrzési előírásokhoz. A tényleges értékeket modellező vonatkoztatási értékeket kell használni, vagy tényleges értéket kell beadni és megmérni a vonatkoztatási mérőrendszerrel. Ez utóbbi esetben a vonatkoztatási érték a vonatkoztatási mérőrendszer által adott érték. A vonatkoztatási értékeknek és a vonatkoztatási mérőrendszereknek nemzetközileg nyomon követhetőnek kell lenniük.

Érzékelőkkel, úgymint termoelemekkel, ellenállás-hőmérőkkel vagy termisztorokkal ellátott hőmérsékletmérő rendszerek esetében a linearitásellenőrzés elvégezhető úgy, hogy az érzékelőt eltávolítják a rendszerből, és szimulátort alkalmaznak helyette. Szükség szerint függetlenül kalibrált és a hideg csatlakozás hatása ellen kompenzált szimulátort kell alkalmazni. A nemzetközileg visszakereshető szimulátor hőmérséklethez igazított bizonytalanságának kisebbnek kell lennie a T max legnagyobb üzemi hőmérséklet 0,5 %-ánál. Ha ezt a lehetőséget választják, olyan érzékelőket kell alkalmazni, amelyek a szállító állítása szerint a standard kalibrációs görbéjükkel összehasonlítva a T max 0,5 %-ánál pontosabbak.

8.1.4.5. Olyan mérőrendszerek, amelyeknek ellenőrizni kell a linearitását

A 8.2. táblázat olyan mérőrendszereket mutat be, amelyeknek ellenőrizni kell a linearitását. Erre a táblázatra az alábbi rendelkezések vonatkoznak:

a)	a linearitást gyakrabban kell ellenőrizni, amennyiben a műszer gyártója ezt ajánlja, vagy a helyes műszaki gyakorlat alapján;

b)	„min” a linearitás ellenőrzése során alkalmazott legkisebb vonatkoztatási érték; Meg kell jegyezni, hogy ez az érték a jelzéstől függően akár nulla vagy negatív érték is lehet;

„max” általában a linearitás ellenőrzése során alkalmazott legnagyobb vonatkoztatási érték. Például gázmegosztók esetében x max az osztatlan, hígítatlan kalibrálógáz koncentrációja. A következő különleges esetekben „max” egy másik értékre utal:

i.	az analitikai mérleg linearitásának ellenőrzése esetén m max a részecskeszűrő jellemző tömege;

ii.	a nyomaték linearitásának ellenőrzése esetén T max a vizsgált legnagyobb nyomatékú motor nyomatékának gyártó által megadott csúcsértéke;

d)	a meghatározott tartományok szélső értékei beleértendők a tartományba. Például az a 1 meredekségre meghatározott 0,98–1,02 tartomány azt jelenti, hogy 0,98 ≤ a 1 ≤ 1,02;

a linearitás-ellenőrzés nem kötelező olyan rendszerek esetében, amelyek megfelelnek a hígított kipufogógáz áramlási sebességének ellenőrzésén a 8.1.8.5. szakaszban a propángázos vizsgálatra vonatkozóan leírtak szerint, vagy olyan rendszerek esetében, amelyek eltérése a beszívott levegő, a tüzelőanyag és a hígított kipufogógáz szén- vagy oxigénmérlege alapján ±2 %-on belül van;

f)	az e mennyiségekre vonatkozó a 1 feltételeknek csak akkor kell teljesülniük, ha a mennyiség abszolút értékére szükség van, szemben egy olyan jellel, amely csak lineárisan arányos a tényleges értékkel;

az önálló hőmérsékletértékek közé tartoznak a motor üzemállapotainak beállítására vagy ellenőrzésére használt motorhőmérséklet-értékek és környezeti feltételek; a vizsgálati rendszerben kritikus állapotok beállítására vagy ellenőrzésére használt hőmérsékletértékek; és a kibocsátások kiszámítására használt hőmérsékletértékek:

ezek a hőmérsékletlinearitás-ellenőrzések kötelezőek. Levegőbeszívás; utókezelővel felszerelt fékpad(ok) (olyan motorokhoz, amelyeket utókezelő berendezéssel vizsgálnak olyan ciklusokban, amelyek hidegindítást írnak elő); hígítólevegő részecske-mintavételhez (állandó térfogatú mintavétel, kétszeres hígítás és részáramú rendszerek); részecskeminta; és hűtőközegminta (olyan gázmintavevő rendszerekhez, amelyek hűtőközeget alkalmaznak a minták szárítására);

ii.

ezeket a hőmérsékletlinearitás-ellenőrzéseket csak akkor kell elvégezni, ha a motor gyártója előírja. Tüzelőanyag-bevezetés; a vizsgálókamra töltőlevegő-hűtőjének levegőkivezetése (a jármű/gép töltőlevegő-hűtőjét szimuláló vizsgálókamra-hőcserélővel vizsgált motorok esetében); a vizsgálókamra töltőlevegő-hűtőjének hűtőközeg-bevezetése (a jármű/gép töltőlevegő-hűtőjét szimuláló vizsgálókamra-hőcserélővel vizsgált motorok esetében); és a teknőben/tálcán lévő olaj; hűtőközeg a termosztát előtt (folyadékhűtésű motorok esetében);

az önálló nyomásértékek közé tartoznak a motor üzemállapotainak beállítására vagy ellenőrzésére használt motornyomásértékek és környezeti feltételek; a vizsgálati rendszerben kritikus állapotok beállítására vagy ellenőrzésére használt nyomásértékek; és a kibocsátások kiszámítására használt nyomásértékek:

a kötelező nyomáslinearitás-ellenőrzések a következők: levegőbeszívás-korlátozás; a kipufogórendszer ellennyomása; barométer; állandó térfogatú mintavevő bemeneti nyomása (ha a mérés állandó térfogatú mintavétellel történik); hűtőközegminta (olyan gázmintavevő rendszerekhez, amelyek hűtőközeget alkalmaznak a minták szárítására);

ii.

nyomáslinearitás-ellenőrzések, amelyeket csak akkor kell elvégezni, ha a motor gyártója előírja: a vizsgálókamra töltőlevegő-hűtőjének és a csatlakozó csöveknek a nyomásesése (a jármű/gép töltőlevegő-hűtőjét szimuláló vizsgálókamra-hőcserélővel vizsgált turbófeltöltéses motorok esetében); a tüzelőanyag-bevezetés; és a tüzelőanyag-kivezetés.

8.2. táblázat

Olyan mérőrendszerek, amelyeknek ellenőrizni kell a linearitását

Mérőrendszer	Mennyiség	Legkisebb ellenőrzési gyakoriság	Linearitási követelmények
Mérőrendszer	Mennyiség	Legkisebb ellenőrzési gyakoriság		a	SEE	r 2
A motor fordulatszáma	n	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 0,05 % n max	0,98–1,02	≤ 2 % n max	≥ 0,990
A motor nyomatéka	T	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 % T max	0,98–1,02	≤ 2 % T max	≥ 0,990
A tüzelőanyag árama	q m	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 %q m,max	0,98–1,02	≤ 2 %q m,max	≥ 0,990
A beszívott levegő árama	q v	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 %q v,max	0,98–1,02	≤ 2 %q v,max	≥ 0,990
A hígítólevegő árama	q v	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 %q v,max	0,98–1,02	≤ 2 %q v,max	≥ 0,990
Hígított kipufogógáz árama	q v	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 %q v,max	0,98–1,02	≤ 2 %q v,max	≥ 0,990
Hígítatlan kipufogógáz árama	q v	Vizsgálatot megelőző 185 napon belül	≤ 1 %q v,max	0,98–1,02	≤ 2 %q v,max	≥ 0,990
Szakaszos mintavevő áramlási sebessége	q v	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 %q v,max	0,98–1,02	≤ 2 %q v,max	≥ 0,990
Gázmegosztók	x/x span	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 0,5 % x max	0,98–1,02	≤ 2 % x max	≥ 0,990
Gázelemző készülékek	x	Vizsgálatot megelőző 35 napon belül	≤ 0,5 % x max	0,99-1,01	≤ 1 % x max	≥ 0,998
Analitikai mérleg	m	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 % m max	0,99–1,01	≤ 1 % m max	≥ 0,998
Önálló nyomásértékek	p	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 % p max	0,99–1,01	≤ 1 % p max	≥ 0,998
Az analóg önálló hőmérsékleti jelek átalakítása digitális jelekké	T	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 % T max	0,99–1,01	≤ 1 % T max	≥ 0,998

8.1.5. A folyamatos gázelemző rendszer válaszának és a frissítésnek-rögzítésnek a hitelesítése

Ez a szakasz a folyamatos gázelemző rendszerek válaszának és frissítése rögzítésének hitelesítésére szolgáló általános eljárást ír le. A kompenzációt alkalmazó gázelemző készülékek ellenőrzésére szolgáló eljárásokat lásd a 8.1.6. szakaszban.

8.1.5.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Ezt az ellenőrzést el kell végezni a folyamatos mintavételre használt gázelemző készülékek üzembe helyezése vagy cseréje után. Ezt az ellenőrzést akkor is el kell végezni, ha a rendszert olyan módon átalakítják, hogy az megváltoztatja a rendszerválaszt. Ez az ellenőrzés szükséges a tranziens vagy átmeneteket is magában foglaló vizsgálatra használt folyamatos gázelemző készülékek esetében, de nem szükséges a szakaszos gázelemző rendszerek vagy a különálló vizsgálatra használt folyamatos gázelemző rendszerek esetében.

8.1.5.2. Mérési alapelvek

Ez a vizsgálat azt ellenőrzi, hogy a frissítés és a rögzítés gyakorisága megfelelő a rendszer egésze által a mintavevő szonda által mért koncentrációértékek hirtelen változására adott válaszhoz. A gázelemző rendszereket úgy kell optimalizálni, hogy egy hirtelen koncentrációváltozásra adott válaszuk frissítése és rögzítése megfelelő gyakorisággal történjen az információvesztés elkerülése érdekében. Ez a vizsgálat azt is ellenőrzi, hogy a folyamatos gázelemző rendszerek megfelelnek egy, a válaszidőre vonatkozó minimumkövetelménynek.

A válaszidő értékeléséhez a rendszer beállításainak (úgymint nyomás, áramlás, szűrőbeállítások a gázelemző készülékeken és minden más, a válaszidőt befolyásoló tényező) pontosan ugyanolyanoknak kell lenniük, mint a vizsgálati eljárásban lefolytatott mérések idején. A válaszidőt közvetlenül a mintavevő szonda bevezetésénél történő gázváltással kell meghatározni. A gázváltásra szolgáló eszközöknek előírás szerint 0,1 s-nál rövidebb idő alatt el kell végezniük a gázváltást. A vizsgálathoz használt gázoknak legalább a teljes skála 60 %-ának megfelelő koncentrációváltozást kell okozniuk.

Az egyes gázösszetevők koncentrációit folyamatosan rögzíteni kell.

8.1.5.3. Rendszerkövetelmények

A rendszer válaszideje az összes mért összetevő (CO, NOx, CO2 és szénhidrogének) esetében és minden használt tartományban legfeljebb 10 s lehet, legfeljebb 2,5 s felfutási idővel vagy legfeljebb 5 s felfutási és lefutási idővel. Ha a metántól különböző szénhidrogének méréséhez metánkiválasztót használnak, akkor a rendszer válaszideje nagyobb lehet 10 s-nál.

Az A.7–A.8. függelékben megadott kibocsátásszámítások elvégzése előtt minden adatot (koncentráció, tüzelőanyag- és levegőáram) el kell tolni a mért válaszidővel;

a frissítésnek és a rögzítésnek a rendszerválasz szempontjából elfogadható voltának bizonyítása érdekében a rendszernek meg kell felelnie az alábbi feltételek valamelyikének:

i.	az átlagos felfutási időnek és a frissített koncentráció rendszer általi rögzítése gyakoriságának a szorzata legalább 5 kell, hogy legyen. Az átlagos felfutási idő semmilyen esetben sem haladhatja meg a 10 s-ot;

ii.	a rendszernek legalább 2 Hz gyakorisággal rögzítenie kell a koncentrációt (lásd még az 9.2. táblázatot).

8.1.5.4. Az eljárás

Az egyes folyamatos gázelemző rendszerek válaszát a következő eljárással kell ellenőrizni:

a gázelemző rendszer gyártójának a készülék üzembe állítására és üzemeltetésére vonatkozó utasításait kell követni. A mérőrendszert a teljesítmény optimalizálása érdekében szükség szerint be kell állítani. Ehhez az ellenőrzéshez a gázelemző készüléket ugyanúgy kell üzemeltetni, mint kibocsátásvizsgálat esetén. Ha a gázelemző készülék mintavevő rendszere más gázelemző készülékekkel közös, és a többi gázelemző készülékhez folyó gázáram befolyásolja a rendszer válaszidejét, akkor az ellenőrző vizsgálat alatt a többi gázelemző készüléket is el kell indítani és üzemeltetni kell. Ez az ellenőrző vizsgálat végrehajtható egyidejűleg több olyan gázelemző készüléken, amelynek közös a mintavevő rendszere. Ha a kibocsátásmérések során analóg vagy valós idejű digitális szűrőket használnak, akkor a szűrőket az ellenőrző vizsgálat során is ugyanúgy kell működtetni;

a rendszer válaszidejének hitelesítésére használt berendezések esetében ajánlott, hogy a csatlakozások között a lehető legkisebb legyen a gázszállítási távolság, egy gyors 3-utas szelep (2 bemenet, 1 kimenet) egyik bemenetéhez nulla levegőt tartalmazó gázforrást kell csatlakoztatni, hogy szabályozni lehessen a nullázó- és a kevert kalibrálógázok áramát a mintavevő rendszer szondájának bemenetéhez vagy a szonda kimenetének közelében lévő T-csatlakozóhoz. Általában a gáz áramlási sebessége nagyobb, mint a szondán áthaladó minta árama, a felesleg pedig távozik a szonda bemeneti nyílásánál. Ha a gáz áramlási sebessége kisebb, mint a szondán áthaladó áram, akkor a gázkoncentrációt ki kell igazítani a szondába beáramló környezeti levegő által okozott hígulás miatt. Kettő vagy több gázból álló kalibráló gázokat is lehet használni. A kalibrálógázok összekeveréséhez gázkeverő berendezés használható. N2-be kevert hígított kalibráló gázok és levegőbe kevert kalibráló gázok összekeveréséhez gázkeverő berendezés használata ajánlott.

Gázmegosztó segítségével NO–CO–CO2–C3H8–CH4 (alapgáz N2) mérésitartomány-kalibráló gázt egyenlő mennyiségben össze kell keverni nagy tisztaságú szintetikus levegőbe kevert NO2 kalibráló gázzal. A N2-ben elegyített NO-CO-CO2-C3H8-CH4 keverékből álló kalibráló gáz helyett adott esetben szabványos kettős kalibráló gáz is használható; ebben az esetben minden gázelemző készülék válaszát külön kell vizsgálni. A gázmegosztó kimenetét csatlakoztatni kell a 3-utas szelep másik bemenetéhez. A szelep kimenetét csatlakoztatni kell egy, a gázelemző rendszer szondájánál található túlfolyóhoz vagy egy, a szonda és az összes ellenőrzött gázelemző készülékhez vezető cső közé illesztett túlfolyóhoz. Olyan összeállítást kell alkalmazni, amely az áramot a gázkeverő berendezésen átvezetve meggátolja a nyomás pulzáló változását. Minden olyan gázösszetevőt ki kell hagyni, amely a gázelemző készülékek ezen ellenőrzése szempontjából nem lényeges. Alternatív lehetőségként az egyféle gázt tartalmazó palackok használata és a válaszidők önálló mérése megengedett;

az adatgyűjtést a következőképpen kell végrehajtani:

i.	a szelepet úgy kell állítani, hogy elinduljon a nullázógáz árama;

ii.	időt kell hagyni a stabilizációra, figyelembe véve a szállítás okozta késést, és meg kell várni a leglassabb gázelemző készülék teljes válaszát;

iii.	el kell kezdeni az adatrögzítést a kibocsátásvizsgálat során alkalmazott gyakorisággal. Minden egyes rögzített érték a gázelemző készülék által mért egyedi aktualizált koncentráció; a rögzített értékeket nem lehet interpolációval vagy szűréssel módosítani;

iv.	a szelepet úgy kell állítani, hogy a kevert kalibráló gázok a gázelemző készülékekhez áramolhassanak. Az ehhez szükséges t 0 időt fel kell jegyezni;

v.	figyelembe kell venni a szállítás okozta késést, és meg kell várni a leglassabb gázelemző készülék teljes válaszát;

vi.	az áramot úgy kell állítani, hogy a nullázógáz a gázelemző készülékhez áramolhasson. Az ehhez szükséges t 100 időt fel kell jegyezni;

vii.	figyelembe kell venni a szállítás okozta késést, és meg kell várni a leglassabb gázelemző készülék teljes válaszát;

viii.

az e szakasz c) pontjának iv–vii. alpontjában szereplő lépéseket meg kell ismételni, és rögzíteni kell hét teljes ciklust, amelyek végén nullázógáznak kell a gázelemző készülékekhez áramolnia;

ix.	a rögzítést le kell állítani.

8.1.5.5. Teljesítményértékelés

A 8.1.5.4. szakasz c) pontjában említett adatokból ki kell számítani az egyes gázelemző készülékek T 10–90 átlagos felfutási idejét.

Az e szakasz 8.1.5.3. szakasza b) pontja i. alpontjának való megfelelés igazolásához a következő eljárást kell alkalmazni: A felfutási időt (s) meg kell szorozni a Hertzben (1/s) kifejezett megfelelő rögzítési gyakorisággal. Minden eredmény értékének legalább 5-nek kell lennie. Ha az érték kisebb, mint 5, növelni kell a gyakoriságot, vagy módosítani kell az áramokat, vagy módosítani kell a mintavevő rendszer összeállítását, hogy a felfutási idő szükség szerint növekedjen. A digitális szűrőket is át lehet úgy állítani, hogy nőjön a felfutási idő.

b)	Az e szakasz 8.1.5.3. szakasza b) pontja ii. alpontjának való megfelelés igazolásához elegendő igazolni az e szakasz 8.1.5.3. szakasza b) pontja ii. alpontjának való megfelelést.

8.1.6. A kompenzációt alkalmazó gázelemző készülékek válaszidejének ellenőrzése

8.1.6.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Ezt az ellenőrzést kell végrehajtani egy folyamatos gázelemző készülék válaszának meghatározására, amennyiben az egyik gázelemző készülék válaszát egy másik válasza kompenzálja, a gáznemű kibocsátás mennyiségének meghatározására. Ezen ellenőrzés szempontjából a vízgőz gáznemű összetevőnek tekintendő. Ez az ellenőrzés kötelező a tranziens vagy átmeneteket is magában foglaló vizsgálatra használt folyamatos gázelemző készülékek esetében. Ez az ellenőrzés nem szükséges a szakaszos gázelemző készülékek vagy a csak különálló vizsgálatra használt folyamatos gázelemző készülékek esetében. Az ellenőrzés nem vonatkozik az utófeldolgozás során a mintából eltávolított víz miatti korrekcióra, és nem vonatkozik a metántól különböző szénhidrogéneknek a kibocsátás kiszámítására vonatkozóan az A.7. és az A.8. függelékben említett, az összes szénhidrogénből és a CH4-ből való meghatározására. Ezt az ellenőrzést az első beszerelés (azaz a mérőállás üzembe helyezése) után kell elvégezni. Jelentős karbantartás után a 8.1.5. szakasz alkalmazható a válasz egységességének igazolására, feltéve, hogy minden kicserélt alkatrész valamikor átesett a válasz egységességének párás környezetben történő ellenőrzésén.

8.1.6.2. Mérési alapelvek

Ez az eljárás a folyamatosan kombinált gázmérések válaszainak szinkronitását és egységességét ellenőrzi. Ehhez az eljáráshoz biztosítani kell, hogy minden kiegyenlítő algoritmus és páratartalom miatti korrekció be legyen kapcsolva.

8.1.6.3. Rendszerkövetelmények

A 8.1.5.3. szakasz a) pontjában az általános válaszidőre és a felfutási időre vonatkozóan megadott követelmények a kompenzációt alkalmazó gázelemző készülékekre is vonatkoznak. Ezen túlmenően, ha a rögzítési gyakoriság eltér a folyamatosan kombinált/kompenzált jel frissítési gyakoriságától, a 8.1.5.3. szakasz b) pontja i. alpontjában előírt ellenőrzéshez e két gyakoriság közül a kisebbet kell alkalmazni.

8.1.6.4. Az eljárás

A 8.1.5.4. szakasz a)–c) pontjában megadott valamennyi eljárást alkalmazni kell. Emellett a vízgőz válaszát és felfutási idejét is meg kell mérni, ha a mért vízpárán alapuló kiegyenlítő algoritmust alkalmaznak. Ebben az esetben az alkalmazott kalibráló gázok közül legalább egyet (de nem a NO2-ot) párásítani kell a következőképpen:

Ha a rendszer nem használ mintaszárítót a víznek a gázmintából való eltávolítására, a mérésitartomány-kalibráló gázt párásítani kell úgy, hogy a gázkeveréket átvezetik egy zárt tartályon, amely azt desztillált vízen átbuborékoltatva a mintának a kibocsátás-mintavétel során megbecsült legmagasabb harmatpontjáig párásítja a gázt. Ha a rendszer a vizsgálat során mintaszárítót használ, amely átesett az ellenőrzésen, a párásított gázkeveréket a mintaszárító után 25 ± 10 °C-on vagy a harmatpontnál nagyobb hőmérsékleten egy zárt tartályban, desztillált vízen átbuborékoltatva be lehet vezetni. A párásított gázt a tartály után minden esetben a cső helyi harmatpontját legalább 5 °C-kal meghaladó hőmérsékleten kell tartani. Meg kell jegyezni, hogy minden olyan gázösszetevőt ki lehet hagyni, amely a gázelemző készülékek ezen ellenőrzése szempontjából nem lényeges. Ha valamely gázösszetevő nem érzékeny a vízre, e gázelemző készülékek válaszának ellenőrzése párásítás nélkül is elvégezhető.

8.1.7. A motorjellemzők és a környezeti feltételek mérése

A motor gyártójának elismert nemzeti vagy nemzetközi szabványokra visszavezethető belső minőségbiztosítási eljárásokat kell alkalmaznia. Ellenkező esetben a következő eljárásokat kell alkalmazni.

8.1.7.1. A nyomaték kalibrálása

8.1.7.1.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Minden nyomatékmérő rendszert – a fékpad nyomatékmérési jelátalakítóit és rendszereit is beleértve – kalibrálni kell az első beszereléskor és jelentős karbantartás után, többek között referenciaerővel vagy megadott hosszúságú erőkarral és nehezéksúllyal. A kalibrálást a helyes műszaki gyakorlat szerint kell megismételni. A nyomatékjel-átalakító gyártójának utasításait követve kell biztosítani a nyomatékérzékelő kimenetének linearitását. Egyéb kalibrálási módszerek is megengedettek.

8.1.7.1.2. A nehezéksúly kalibrálása

Ez a módszer egy erőkaron ismert távolságra ismert súlyokat akasztva ismert erőt fejt ki. Gondoskodni kell arról, hogy súlyok erőkarja merőleges legyen a gravitációra (azaz vízszintes legyen), és merőleges legyen a fékpad forgástengelyére. Legalább hat kalibrálósúly-kombinációt kell alkalmazni minden egyes nyomatékmérési tartomány esetében, a súlyokat egyenletesen elosztva a tartományban. A fékpadot a kalibrálás alatt rezegtetni vagy forgatni kell a súrlódási statikus hiszterézis csökkentése érdekében. Minden súly által kifejtett erőt a nemzetközi etalonnak megfelelő tömegének és a Föld helyi gravitációs gyorsulásának szorzataként kell meghatározni.

8.1.7.1.3. Tenzométer vagy hitelesítő gyűrűs dinamométer kalibrálása

Ez a módszer egy erőkarra súlyokat akasztva fejt ki erőt (ezek a súlyok és az erőkaruk hossza nem szerepel a vonatkoztatási nyomaték meghatározásában) vagy különböző nyomatékkal működtetve a fékpadot. Legalább hat erőkombinációt kell alkalmazni minden egyes nyomatékmérési tartomány esetében, az erőket egyenletesen elosztva a tartományban. A fékpadot a kalibrálás alatt rezegtetni vagy forgatni kell a súrlódási statikus hiszterézis csökkentése érdekében. Ebben az esetben a vonatkoztatási nyomatékot a vonatkoztatási mérő (mint például tenzométer vagy hitelesítő gyűrűs dinamométer) által mutatott erőnek és a tényleges erőkarnak az erőmérés pontjától a fékpad forgástengelyéig mért hosszának szorzataként kell meghatározni. Gondoskodni kell arról, hogy ez a hosszmérés a referenciamérő mérési tengelyére merőlegesen és a fékpad forgástengelyére merőlegesen történjen.

8.1.7.2. Nyomás-, hőmérséklet- és harmatpont-kalibrálás

Az eszközöket első beszereléskor kalibrálni kell a nyomás, a hőmérséklet és a harmatpont méréséhez. Követni kell az eszköz gyártójának utasításait, és a kalibrálást a helyes műszaki gyakorlat szerint kell megismételni.

Termoelemekkel, ellenállás-hőmérőkkel vagy termisztorokkal ellátott hőmérsékletmérő rendszerek esetében a rendszer kalibrálását a 8.1.4.4. szakaszban a linearitás ellenőrzésénél leírt módon kell elvégezni.

8.1.8. Az áramlással kapcsolatos mérések

8.1.8.1. Tüzelőanyagáram-kalibrálás

A tüzelőanyag-áramlásmérőket első beszereléskor kalibrálni kell. Követni kell az eszköz gyártójának utasításait, és a kalibrálást a helyes műszaki gyakorlat szerint kell megismételni.

8.1.8.2. A beszívott levegő áramának kalibrálása

A beszívottlevegő-áramlásmérőket első beszereléskor kalibrálni kell. Követni kell az eszköz gyártójának utasításait, és a kalibrálást a helyes műszaki gyakorlat szerint kell megismételni.

8.1.8.3. A kipufogógáz-áram kalibrálása

A kipufogógáz-áramlásmérőket első beszereléskor kalibrálni kell. Követni kell az eszköz gyártójának utasításait, és a kalibrálást a helyes műszaki gyakorlat szerint kell megismételni.

8.1.8.4. A hígított kipufogógáz-áram kalibrálása (állandó térfogatú mintavételnél)

8.1.8.4.1. Áttekintés

a)	Ez a szakasz azt írja le, hogy miként kell kalibrálni a hígított kipufogógázból állandó térfogatú mintát vevő (CVS) rendszerek áramlásmérőit.

A kalibrálást akkor kell elvégezni, amikor az áramlásmérőt beépítik a végleges helyére. A kalibrálást el kell végezni miután az áramlásmérő előtt vagy után oly módon megváltoztatják az összeállítás valamely részét, hogy az befolyásolhatja az áramlásmérő kalibrálását. A kalibrálást el kell végezni az állandó térfogatú mintavevő (CVS) első beszerelésekor, és abban az esetben, ha egy korrekciós intézkedés nem oldja meg a hígított kipufogógáz-áramnak a 8.1.8.5. szakasz szerinti ellenőrzésére (azaz a propángázos vizsgálatra) vonatkozó követelménynek való meg nem felelést.

Az állandó térfogatú mintavevő rendszer áramlásmérőjét kalibrálni kell egy referencia-áramlásmérővel, például hangsebesség alatti áramlású Venturi-csővel, hosszú sugarú mérőtorokkal, sima mérőperemmel, lamináris áramlási elemmel, kritikus áramlású Venturi-csövekkel vagy ultrahangos áramlásmérőkkel. Olyan vonatkoztatási áramlásmérőt kell használni, amely ±0,1 %-nál kisebb bizonytalansággal mutat ki nemzetközi etalonnak megfelelő mennyiségeket. E vonatkoztatási áramlásmérő válaszát kell vonatkoztatási értéknek tekinteni az állandó térfogatú mintavétellel működő áramlásmérő kalibrálásánál.

d)	Az áramlásmérő előtt nem alkalmazható szűrő vagy egyéb áramkorlátozás, amely a vonatkoztatási áramlásmérő előtt befolyásolhatja az áramlást, hacsak az áramlásmérőt nem ilyen korlátozással kalibrálták.

e)	A 8.1.8.4. szakaszban ismertetett kalibrálási sorrend a moláris alapú megközelítésre vonatkozik. A tömegalapú megközelítés megfelelő sorrendjét lásd a 8. melléklet 1. függelékében.

8.1.8.4.2. Térfogat-kiszorításos szivattyú kalibrálása

Egy térfogat-kiszorításos szivattyút (PDP) azért kell kalibrálni, hogy meghatározzák az anyagáram-PDP-sebesség egyenletet, amely a PDP belépési nyomásának függvényében fejezi ki a PDP felületeinek illesztésénél bekövetkező szivárgást. Egyedi együtthatókat kell meghatározni minden olyan sebességhez, amelyen a PDP-t üzemeltetik. A PDP áramlásmérőt a következőképpen kell kalibrálni:

a)	a rendszert a 8.1. ábrán látható módon kell csatlakoztatni;

b)	a kalibráló áramlásmérő és a térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) közötti szivárgásnak a legalacsonyabb kalibrált áramlási ponton, például a legnagyobb fojtású és legkisebb PDP-sebességű ponton kisebbnek kell lennie, mint a teljes áram 0,3 százaléka;

c)	a térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) működése alatt a T in abszolút bemeneti átlaghőmérséklet ±2 %-án belüli, állandó hőmérsékletet kell fenntartani a térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) bemeneténél;

d)	a térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) sebességét az első olyan sebességértékre kell állítani, amelyen kalibrálni kívánják;

e)	a változtatható áramlású fojtószelepet teljesen nyitott helyzetbe kell állítani;

a térfogat-kiszorításos szivattyút (PDP) legalább 3 percig működtetni kell, hogy stabilizálódjon a rendszer. Ezután a térfogat-kiszorításos szivattyút (PDP) folyamatosan üzemeltetve fel kell jegyezni az alábbi mennyiségek legalább 30 s-nyi mintavételi adatainak átlagértékeit:

i.	a vonatkoztatási áramlásmérő átlagos áramlási sebessége;

ii.	a T in átlaghőmérséklet a PDP belépőnyílásánál;

iii.	a p in statikus átlagos abszolút nyomás a PDP belépőnyílásánál;

iv.	a p out statikus átlagos abszolút nyomás a PDP kilépőnyílásánál;

v.	a PDP n PDP átlagsebessége;

g)	a fojtószelepet szűkebbre kell állítani, hogy csökkenjen a p in átlagos abszolút nyomás a PDP belépőnyílásánál;

h)	a 8.1.8.4.2. szakasz f)–g) pontjában foglalt lépéseket meg kell ismételni, hogy az adatokat a fojtószelep legalább hat olyan pozíciójában rögzítsék, amelyek a térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) bemeneti nyílásánál használat közben fennálló lehetséges nyomásértékek teljes skáláját tükrözik;

i)	a térfogat-kiszorításos szivattyút (PDP) az összegyűjtött adatok és az A.7–A.8. függelékben megadott egyenletek segítségével kell kalibrálni;

j)	az e szakasz f)–i) bekezdéseiben leírt lépéseket meg kell ismételni a térfogat-kiszorításos szivattyú valamennyi sebességére vonatkozóan;

k)	a 4B. melléklet A.7. függelékében (moláris alapú megközelítés) vagy A.8. függelékében (tömeg alapú megközelítés) szereplő egyenleteket kell alkalmazni a térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) áramlási egyenletének meghatározására a kibocsátásvizsgálathoz;

l)	A kalibrálást állandó térfogatú mintavevővel (CVS) való ellenőrzéssel (azaz propángázos vizsgálattal) kell hitelesíteni a 8.1.8.5. szakasz szerint;

m)	a térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) nem használható a kalibrálás során vizsgált legalacsonyabb belépő nyomás alatt.

8.1.8.4.3. Kritikus áramlású Venturi-cső kalibrálása

A kritikus áramlású Venturi-csövet (CFV) kalibrálni kell a C d kifolyási tényezőnek a CFV bemenete és kimenete között várható legalacsonyabb statikus nyomáskülönbség ellenőrzése érdekében. A CFV áramlásmérőt a következőképpen kell kalibrálni:

a)	a rendszert a 8.1. ábrán látható módon kell csatlakoztatni;

b)	a befúvót a CFV után kell elindítani;

c)	a kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) működése alatt a T in abszolút bemeneti átlaghőmérséklet ±2 %-án belüli, állandó hőmérsékletet kell fenntartani a kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) bemeneténél;

d)	a kalibráló áramlásmérő és a kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) közötti szivárgásnak a legnagyobb fojtás mellett kisebbnek kell lennie, mint a teljes áram 0,3 százaléka;

a változtatható áramlású fojtószelepet teljesen nyitott helyzetbe kell állítani; Változtatható áramlású fojtószelep helyett a CFV utáni nyomást a befúvó sebességének változtatásával vagy ellenőrzött szivárgással lehet módosítani. Meg kell jegyezni, hogy néhány befúvóra nem terhelt állapotban korlátozások vonatkoznak;

a kritikus áramlású Venturi-csövet (CFV) legalább 3 percig működtetni kell, hogy stabilizálódjon a rendszer. Ezután a kritikus áramlású Venturi-csövet (CFV) folyamatosan üzemeltetve fel kell jegyezni az alábbi mennyiségek legalább 30 s-nyi mintavételi adatainak átlagértékeit:

i.	a vonatkoztatási áramlásmérő átlagos áramlási sebessége;

ii.	további lehetőség a kalibráló levegő T dew átlagos harmatpontja. A kibocsátásmérések alatt megengedett feltételezéseket lásd az A.7–A.8. függelékben;

iii.	a T in átlaghőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál;

iv.	a p in statikus átlagos abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál;

v.	a CFV bemenete és kimenete közötti Δp CFV átlagos statikus nyomáskülönbség;

g)	a fojtószelepet szűkebbre kell állítani, hogy csökkenjen a p in átlagos abszolút nyomás a CFV belépőnyílásánál;

az e szakasz f)–g) pontjában foglalt lépéseket meg kell ismételni, hogy az átlagos adatokat a fojtószelep legalább tíz olyan pozíciójában rögzítsék, amelyek a Δp CFV vizsgálat közben várható értékeinek legszélesebb skáláját tükrözik. Kalibráláshoz használt alkatrészeket vagy az állandó térfogatú mintavevő alkatrészeit a lehető legkisebb fojtás mellett történő kalibráláshoz nem kötelező eltávolítani;

i)	a C d és az r legkisebb megengedhető nyomásarányt az A.7–A.8. függelékben leírt módon kell meghatározni;

j)	a kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) áramát kibocsátásvizsgálat közben a C d segítségével kell meghatározni. A kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) nem használható az A.7–A.8. függelékben meghatározott megengedett legalacsonyabb r alatt.

k)	a kalibrálást állandó térfogatú mintavevővel (CVS) való ellenőrzéssel (azaz propángázos vizsgálattal) kell hitelesíteni a 8.1.8.5. szakasz szerint;

ha az állandó térfogatú mintavevő rendszer úgy van összeállítva, hogy egyszerre több kritikus áramlású Venturi-cső üzemeljen párhuzamosan, az állandó térfogatú mintavevő rendszer az alábbiak egyikével kell kalibrálni:

i.	a kritikus áramlású Venturi-csövek valamennyi összeállítását e szakasz, valamint az A.7–A.8. függelék alapján kell kalibrálni. e lehetőség esetében az áramlási sebességek kiszámítására vonatkozó utasításokat lásd az A.7–A.8. függelékben;

ii.	valamennyi kritikus áramlású Venturi-csövet e szakasz, valamint az A.7–A.8. függelék alapján kell kalibrálni. E lehetőség esetében az áramlási sebességek kiszámítására vonatkozó utasításokat lásd az A.7–A.8. függelékben.

8.1.8.4.4. Hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső (SSV) kalibrálása

A hangsebesség alatti áramlású Venturi-csövet (SSV) kalibrálni kell a C d kalibrálási együtthatójának a bemeneti nyomásértékek várható tartományához való meghatározása érdekében. Az SSV áramlásmérőt a következőképpen kell kalibrálni:

a)	a rendszert a 8.1. ábrán látható módon kell csatlakoztatni;

b)	a befúvót az SSV után kell elindítani;

c)	a kalibráló áramlásmérő és a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső (SSV) közötti szivárgásnak a legnagyobb fojtás mellett kisebbnek kell lennie, mint a teljes áram 0,3 százaléka;

d)	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső (SSV) működése alatt a T in abszolút bemeneti átlaghőmérséklet ±2 %-án belüli, állandó hőmérsékletet kell fenntartani a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső (SSV) bemeneténél;

egy változtatható áramlású fojtószelepet vagy változtatható sebességű befúvót a vizsgálat alatt várható legnagyobb áramlási sebességnél nagyobb áramlási sebességre kell beállítani. Az áramlási sebességet nem lehet a kalibrált értékeken túl extrapolálni, ezért ajánlott megbizonyosodni arról, hogy a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső (SSV) torkánál a legnagyobb kalibrált áramlási sebesség Re Reynolds-száma nagyobb, mint a vizsgálat alatt várható legnagyobb Re érték;

a hangsebesség alatti áramlású Venturi-csövet (SSV) legalább 3 percig működtetni kell, hogy stabilizálódjon a rendszer. Ezután a hangsebesség alatti áramlású Venturi-csövet (SSV) folyamatosan üzemeltetve fel kell jegyezni az alábbi mennyiségek legalább 30 s-nyi mintavételi adatainak átlagértékeit:

i.	a vonatkoztatási áramlásmérő átlagos áramlási sebessége;

ii.	további lehetőség a kalibráló levegő T dew átlagos harmatpontja. A megengedett feltételezéseket lásd az A.7–A.8. függelékben;

iii.	a T in átlaghőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál;

iv.	a p in statikus átlagos abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál;

v.	a Venturi-cső belépőnyílásánál uralkodó statikus nyomás és a Venturi-cső torkánál uralkodó statikus nyomás közötti Δp SSV statikus nyomáskülönbség;

g)	a fojtószelepet szűkebbre kell állítani, vagy csökkenteni kell a befúvó sebességét, hogy csökkenjen az áramlási sebesség;

h)	az e szakasz f)–g) pontjában leírt lépéseket meg kell ismételni, hogy az adatokat legalább tíz áramlási sebesség mellett rögzítsék;

i)	a C d-Re függvényt az összegyűjtött adatok és az A.7–A.8. függelékben megadott egyenletek segítségével kell meghatározni;

j)	a kalibrálást állandó térfogatú mintavevővel (CVS) való ellenőrzéssel (azaz propángázos vizsgálattal) kell hitelesíteni a 8.1.8.5. szakasz szerint, a C d-Re függvény segítségével;

k)	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-csövet (SSV) csak a legkisebb és a legnagyobb kalibrált áramlási sebességek között lehet használni;

l)	a 4B. melléklet A.7. függelékében (moláris alapú megközelítés) vagy A.8. függelékében (tömeg alapú megközelítés) szereplő egyenleteket kell alkalmazni a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső (SSV) áramlásának meghatározására egy vizsgálat során.

8.1.8.4.5. Ultrahangos kalibrálás (fenntartva)

8.1. ábra

Sematikus ábrák a hígított kipufogógáz-áram kalibrálásához

8.1.8.5. Állandó térfogatú mintavevő (CVS) és szakaszos mintavevő ellenőrzése (propángázos vizsgálat)

8.1.8.5.1. Bevezetés

A propángázos vizsgálat az állandó térfogatú mintavétel ellenőrzésére szolgál, annak megállapítására, hogy van-e eltérés a hígított kipufogógáz-áram mért értékei között. A propángázos vizsgálat a szakaszos mintavevő ellenőrzésére is szolgál, annak megállapítására, hogy vannak-e hibák a szakaszos mintavevőben, amely állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszerből vesz mintát e szakasz vi. alpontjában leírtak szerint. A helyes műszaki gyakorlat alapján és a biztonságos gyakorlatokat követve ezt a vizsgálatot a propánon kívül más gázzal, például CO2-dal vagy CO-dal is el lehet végezni. Egy sikertelen propángázos vizsgálat arra utalhat, hogy az alábbiak közül egy vagy több olyan probléma is fennállhat, amely korrekciós intézkedést igényel:

i.	helytelen a gázelemző készülék kalibrálása. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket újra kell kalibrálni, javítani kell, vagy ki kell cserélni;

ii.	a 8.1.8.7. szakasz szerint szivárgásvizsgálatot kell végezni az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszer alagútján, csatlakozásain, rögzítésein és HC-mintavevő rendszerén;

iii.	a 9.2.2. szakasz szerint ellenőrizni kell, hogy rossz-e a keveredés;

iv.	a 7.3.1.2. szakaszban leírtak szerint ellenőrizni kell a mintavevő rendszer szénhidrogénnel való szennyezettségét;

v.	az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszer kalibrálásának módosítása. Az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszer áramlásmérőjének helyszíni kalibrálását a 8.1.8.4. szakaszban leírtak szerint kell végezni;

vi.	egyéb problémák az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszerrel vagy a mintavétel-ellenőrző hardverrel vagy szoftverrel. Meg kell vizsgálni, hogy az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszernek, valamint a CVS ellenőrző hardvernek és szoftvernek vannak-e hiányosságaik;

a propángázos vizsgálat során a C3H8 mint nyomjelző gáz vonatkoztatási tömegét vagy vonatkoztatási áramlási sebességét kell alkalmazni az állandó térfogatú mintavevő rendszerben. Ha a vonatkoztatási áramlási sebességet alkalmazzák, akkor figyelembe kell venni a C3H8 nem ideális gázként a vonatkoztatási áramlásmérőben mutatott viselkedését. Egyes áramlásmérők kalibrálásának és használatának leírását lásd az A.7. függelékben (moláris alapú megközelítés) vagy az A.8. függelékben (tömeg alapú megközelítés). A 8.1.8.5. szakasz és az A.7., illetve A.8. függelék vonatkozásában nem lehet feltételezésekkel élni az ideális gáz tekintetében. A propángázos vizsgálat során a befecskendezett C3H8 számított tömegét kell HC-mérések és CVS áramlási sebességének mérései segítségével összehasonlítani a vonatkoztatási értékekkel.

8.1.8.5.2. Az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszerbe ismert mennyiségű propánt bevezető módszer

Az állandó térfogatú mintavevő rendszer és az elemző rendszer teljes pontosságát úgy kell meghatározni, hogy ismert tömegű szennyező anyagot tartalmazó gázt bocsátanak át a szokásos módon működtetett rendszeren. A szennyező anyagot elemezni kell, és meg kell határozni a tömegét az A.7–A.8. függelékek szerint. A következő két módszer valamelyikét kell alkalmazni:

a gravimetriás módszerrel történő mérést az alábbiak szerint kell elvégezni: Meg kell határozni egy szén-monoxiddal vagy propángázzal feltöltött kis palack tömegét ±0,01 gramm pontossággal. Az állandó térfogatú mintavevő rendszert 5–10 percen át úgy kell működtetni, mint a szokásos kibocsátási méréseknél, miközben a szén-monoxidot vagy propánt bevezetik a rendszerbe. Különbözeti mérés segítségével meg kell határozni a palackból kiengedett tiszta gáz mennyiségét. A szokásos berendezéssel (mintavevő zsák vagy integrálás) elemezni kell a gázmintát, és ki kell számítani a gáz tömegét;

a kritikus áramlású mérőperemes áramlásmérővel történő mérést az alábbiak szerint kell elvégezni: Egy kalibrált kritikus áramlású mérőperemen át ismert mennyiségű tiszta gázt (szén-monoxidot vagy propánt) kell bevezetni az állandó térfogatú mintavevő rendszerbe. Ha a belépő nyomás elég nagy, akkor a kritikus áramlású mérőperem által szabályozott áramlási sebesség (kritikus áramlás) független a mérőperem kilépő oldalán mért nyomástól. Az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszert 5–10 percen át úgy kell működtetni, mint a szokásos kibocsátásméréseknél. A szokásos berendezéssel (mintavevő zsák vagy integrálás) elemezni kell a gázmintát, és ki kell számítani a gáz tömegét.

8.1.8.5.3. A propángázos vizsgálat előkészítése

A propángázos vizsgálatot a következőképpen kell előkészíteni:

a)	ha vonatkoztatási áramlási sebesség helyett a C3H8 vonatkoztatási tömegét alkalmazzák, akkor a hengernek C3H8-cal kell lennie töltve. A vonatkoztatási henger C3H8-tömegét a várhatóan felhasznált C3H8-mennyiség ±0,5 százalékán belüli pontossággal kell meghatározni;

b)	megfelelő áramlási sebességet kell választani az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszerhez és a C3H8-hoz;

ki kell választani az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszer nyílását a C3H8 befecskendezéséhez. A nyílás helyét úgy kell megválasztani, hogy a lehető legközelebb legyen ahhoz a helyhez, ahol a motor kipufogógázát bejuttatják az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszerbe. A C3H8-hengert csatlakoztatni kell a befecskendező rendszerhez;

d)	az állandó térfogatú mintavevőt (CVS) működtetni és stabilizálni kell;

e)	a mintavevő rendszer hőcserélőit elő kell melegíteni vagy előre le kell hűteni;

f)	a fűtött és a hűtött alkatrészeket, például mintavevő vezetékeket, szűrőket, hűtőket és szivattyúkat hagyni kell, hogy üzemi hőmérsékletükön stabilizálódjanak;

g)	adott esetben el kell végezni a szénhidrogén-mintavevő rendszer vákuum oldali szivárgásának ellenőrzését a 8.1.8.7. szakaszban leírtak szerint.

8.1.8.5.4. A szénhidrogén-mintavevő rendszer előkészítése a propángázos vizsgálathoz

A szénhidrogén-mintavevő rendszer vákuum oldali szivárgásának ellenőrzését e szakasz g) pontja szerint is el lehet végezni. Az említett eljárás alkalmazása esetén választható a 7.3.1.2. szakaszban leírt eljárás a szénhidrogénnel való szennyeződés ellenőrzésére. Ha a vákuum oldali szivárgás ellenőrzését nem a g) pont szerint végzik el, akkor a szénhidrogén-mintavevő rendszert le kell nullázni, be kell állítani a mérési tartományát és ellenőrizni kell a szennyezettségét az alábbiak szerint:

a)	a szénhidrogéngáz-elemző készülék azon legalacsonyabb mérési tartományát kell választani, amely mérni tudja az állandó térfogatú mintavevő (CVS) C3H8-koncentrációját, valamint a C3H8 áramlási sebességét;

b)	a gázelemző készülék bemenetén nullázó levegőt bevezetve le kell nullázni a szénhidrogén-elemző készüléket;

c)	a gázelemző készülék bemenetén C3H8 mérésitartomány-kalibráló gázt bevezetve be kell állítani a szénhidrogén-elemző készülék mérési tartományát;

d)	nullázó levegő feleslegét a HC-szondánál vagy egy, a HC-szonda és az átvezető cső közötti szerelvénybe kell elvezetni;

e)	a szénhidrogén-mintavevő rendszer stabil HC-koncentrációját a nullázó levegő feleslegének elvezetése után kell mérni. Szakaszos HC-mérés esetén a tartályt (például zsákot) fel kell tölteni és meg kell mérni a túlfolyó szénhidrogén koncentrációját;

f)	ha a túlfolyó szénhidrogén koncentrációja nagyobb, mint 2 μmol/mol, az eljárást a szennyeződés megszüntetéséig nem lehet folytatni. Meg kell határozni a szennyezés forrását, és korrekciós intézkedéseket kell hozni, mint például a rendszer tisztítása vagy a szennyezett részek cseréje;

ha a túlfolyó szénhidrogén koncentrációja nem nagyobb, mint 2 μmol/mol, akkor ezt az értéket mint x HCinit értéket fel kell jegyezni, és a szénhidrogén-szennyeződéssel való helyesbítésre kell használni a 4B. melléklet A.7. függelékében (moláris alapú megközelítés) vagy A.8. függelékében (tömeg alapú megközelítés) leírtak szerint.

8.1.8.5.5. A propángázos vizsgálat végrehajtása

A propángázos vizsgálatot a következőképpen kell végrehajtani:

i.	szakaszos szénhidrogén-mintavétel esetén tiszta tárolóeszközöket, például légüres zsákokat kell csatlakoztatni;

ii.	a szénhidrogénmérő berendezéseket a gyártó utasításainak megfelelően kell működtetni;

iii.	ha várhatóan korrekciót kell végezni a hígítólevegő háttér-szénhidrogénkoncentrációja miatt, akkor meg kell mérni és fel kell jegyezni a hígítólevegő háttér-szénhidrogénkoncentrációját;

iv.	minden integráló készüléket le kell nullázni;

v.	el kell kezdeni a mintavételt, és el kell indítani az áramintegrátorokat;

vi.	a C3H8-at a kiválasztott sebességgel be kell vezetni. ha a C3H8 vonatkoztatási áramlási sebességét alkalmazzák, akkor el kell kezdeni ennek az áramnak az integrálását;

vii.	a C3H8-at legalább addig be kell vezetni, amíg elegendő C3H8 nem került be, amely biztosítja a vonatkoztatási C3H8 és a mért C3H8 mennyiségének pontos meghatározását;

viii.

a C3H8-hengert le kell zárni, és a mintavételt addig kell folytatni, amíg figyelembe nem vették a minta szállítása és az elemző készülék válasza miatti késés;

ix.	a mintavételt, továbbá az integrátorokat le kell állítani;

amennyiben a kritikus áramlású mérőperemes áramlásmérővel való mérést választják, az alábbi eljárás alkalmazható a propángázos vizsgálatra a 8.1.8.5.5. szakasz a) pontjában leírt módszer helyett:

i.	szakaszos szénhidrogén-mintavétel esetén tiszta tárolóeszközöket, például légüres zsákokat kell csatlakoztatni;

ii.	a szénhidrogénmérő berendezéseket a gyártó utasításainak megfelelően kell működtetni;

iii.	ha várhatóan korrekciót kell végezni a hígítólevegő háttér-szénhidrogénkoncentrációja miatt, akkor meg kell mérni és fel kell jegyezni a hígítólevegő háttér-szénhidrogénkoncentrációját;

iv.	minden integráló készüléket le kell nullázni;

v.	a vonatkoztatási C3H8-henger tartalmát a kiválasztott sebességgel be kell vezetni;

vi.	el kell kezdeni a mintavételt, és a HC-koncentráció stabilitásának megerősítése után el kell indítani az áramintegrátorokat;

vii.	a henger tartalmát legalább addig be kell vezetni, amíg elegendő C3H8 nem került be, amely biztosítja a vonatkoztatási C3H8 és a mért C3H8 mennyiségének pontos meghatározását;

viii.

az integrátorokat le kell állítani;

ix.	a C3H8-hengert le kell zárni.

8.1.8.5.6. A propángázos vizsgálat értékelése

A vizsgálat utáni eljárást az alábbiak szerint kell elvégezni:

a)	szakaszos mintavétel esetén a mintákat a lehető leghamarabb elemezni kell;

b)	szénhidrogén elemzése után korrekciót kell végrehajtani a szennyeződés és a háttér-koncentráció tekintetében;

c)	az állandó térfogatú mintavétel és a szénhidrogénadatok alapján, az A.7–A.8. függelékben leírt módon ki kell számítani a C3H8 össztömegét úgy, hogy a szénhidrogén M HC tényleges móltömege helyett a C3H8 M C3H8 móltömegét kell alkalmazni;

ha a referenciatömeget (gravimetriás módszert) alkalmazzák, akkor a palack propántöltetének tömegét ±0,5 %-on belüli pontossággal meg kell határozni, a C3H8 referenciatömegét pedig úgy, hogy a propángázzal teli palack tömegéből kivonják az üres palack tömegét. Ha kritikus áramlású mérőperemes készüléket (kritikus áramlású mérőperemes áramlásmérővel való mérést) alkalmaznak, akkor a propán tömegét az áramlási sebesség és a vizsgálati idő szorzataként kell meghatározni;

e)	a C3H8 vonatkoztatási tömegét a számított tömegből kell kiszámítani. Ha ez a különbség a referenciatömeg ±3,0 százalékán belül esik, akkor az állandó térfogatú mintavevő (CVS) megfelel az ellenőrzésen.

8.1.8.5.7. A másodlagos részecskehígító rendszer ellenőrzése

Ha a másodlagos részecskehígító rendszer ellenőrzése érdekében meg kell ismételni a propángázos vizsgálatot, akkor az ellenőrzésre a következő eljárást kell követni az a)–d) pont szerint:

a szénhidrogén-mintavevő rendszert úgy kell összeállítani, hogy a mintatárolóhoz (pl. részecskeszűrőhöz) közel vegyen mintát. Ha ezen a helyen túl alacsony az abszolút nyomás ahhoz, hogy szénhidrogén-mintát lehessen venni, a szakaszos mintavevő szivattyújának kipufogógázából is lehet szénhidrogénmintát venni. Óvatosan kell kezelni a szivattyú kipufogógázából vett mintát, mert a szivattyúnak a szakaszos mintavevő után bekövetkező, egyébként elfogadható szivárgása a propángázos vizsgálaton álsikertelen eredményt ad;

b)	a propángázos vizsgálatot meg kell ismételni az e szakaszban leírt módon, de a szénhidrogénmintát a szakaszos mintavevőből kell venni;

c)	a C3H8 tömegét a szakaszos mintavevőből való másodlagos hígítást figyelembe véve kell kiszámítani;

d)	a C3H8 vonatkoztatási tömegét a számított tömegből kell kiszámítani. Ha ez a különbség a referenciatömeg ±5 százalékán belül esik, akkor a szakaszos mintavevő megfelel az ellenőrzésen. Ellenkező esetben korrekciós intézkedést kell alkalmazni.

8.1.8.5.8. A mintaszárító ellenőrzése

Ha a mintaszárító kimenete harmatpontjának folyamatos ellenőrzésére páratartalom-érzékelőt alkalmaznak, akkor ezt az ellenőrzést mindaddig nem kell elvégezni, amíg biztosított, hogy a mintaszárító kimenetének páratartalma a kioltási, interferencia- és kiegyenlítés-ellenőrzésekhez használt minimumértékek alatt van.

ha a 9.3.2.3.1. szakasz szerint megengedett módon mintaszárítóval történik a gázminta víztartalmának eltávolítása, a teljesítményt beszereléskor és jelentős karbantartás után ellenőrizni kell, hűtő esetén. Ozmotikus membránnal működő szárítók esetében első beszereléskor, jelentős karbantartás után és vizsgálatot megelőző 35 napon belül kell ellenőrizni;

a víz gátolhatja a gázelemző készülék azon képességét, hogy megfelelően mérje a kipufogógáz vizsgált összetevőjét, így néha még azelőtt eltávolítják, mielőtt a gázminta elérné a gázelemző készüléket. A víz például ütközési kioltás révén csökkentheti a kemilumineszcens érzékelős gázelemző készülék NOx-ra adott válaszát, és a CO-hoz hasonló választ adva növelheti az NDIR nem diszperzív infravörös abszorpció elvén működő gázelemző készülék válaszát;

c)	a mintaszárítónak teljesítenie kell a 9.3.2.3.1. szakaszban az ozmotikus membránnal működő szárító alatti T dew harmatpontra és p total abszolút nyomásra vonatkozóan előírt követelményeket.

a mintaszárító működését a következő módszerrel kell ellenőrizni, vagy a helyes műszaki gyakorlat alapján más protokollt kell rá kidolgozni:

i.	a szükséges csatlakozásokat politetrafluoretilénből vagy rozsdamentes acélból készült vezetékekből kell készíteni;

ii.	a N2-t vagy a tisztított levegőt párásítani kell úgy, hogy egy zárt tartályban desztillált vízen kell átbuborékoltatni, ami a kibocsátás-mintavétel során megbecsült legmagasabb harmatpontjáig párásítja a gázt;

iii.	a párásított gázt a mintaszárító előtt kell bevezetni;

iv.	a párásított gáz hőmérsékletét a tartály alatt a harmatpontja felett legalább 5 °C-kal kell tartani;

v.	a párásított gáz T dew harmatpontját és p total nyomását a mintaszárító bemenetéhez a lehető legközelebb kell megmérni annak ellenőrzésére, hogy a harmatpont valóban a kibocsátásból való mintavétel során becsült legmagasabb érték;

vi.	a párásított gáz T dew harmatpontját és p total nyomását a mintaszárító kimenetéhez a lehető legközelebb kell megmérni;

vii.

a mintaszárító megfelel az ellenőrzésen, ha az e szakasz vi. pontjának d) pontja szerinti eredmény kisebb, mint a mintaszárítóra vonatkozóan a 9.3.2.3.1. szakaszban meghatározott előírásoknak megfelelő harmatpont plusz 2 °C, vagy ha a vi. pont d) pontja szerinti mólfrakció kisebb, mint a mintaszárítóra vonatkozó megfelelő előírás plusz oknak plusz 0,002 mol/mol vagy 0,2 térfogat%. Ezzel az ellenőrzéssel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a minta harmatpontjának abszolút hőmérséklete van megadva Kelvinben.

8.1.8.6. A részleges áramlású részecske- és a kapcsolódó hígítatlankipufogógáz-mérő rendszerek időszakos kalibrálása

8.1.8.6.1. Az áramláskülönbség-mérésre vonatkozó előírások

Amikor részáramú hígítórendszerek hígítatlan kipufogógázból vesznek arányos mintát, a q mp mintaáram pontossága külön problémát jelent, ha nem közvetlen méréssel, hanem az áramláskülönbség mérésével határozzák meg:

Formula

(8-1)

ahol:

q mp	=	a részáramú hígítórendszerbe belépő kipufogógáz-minta tömegárama
q mdw	=	a hígítólevegő tömegárama (nedves alapon)
q mdew	=	a hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon

Ebben az esetben a különbség legnagyobb hibájának olyannak kell lennie, hogy a q mp pontossága ±5 %-on belül legyen, ha a hígítási arány kisebb, mint 15. Ezt az egyes műszerek hibáinak négyzetes középértékével lehet kiszámítani.

A q mp elfogadható pontosságát a következő módszerek valamelyikével lehet biztosítani:

a)	a q mdew és a q mdw abszolút pontossága ±0,2 %, ami biztosítja, hogy 15-ös hígítási aránynál a q mp pontossága £ 5 százalék. Nagyobb hígítási arányok esetében azonban nagyobb hibák fordulhatnak elő;

b)	a q mdw q mdew-re vonatkozó kalibrálását úgy kell elvégezni, hogy a q mp-re vonatkozóan az a) ponttal megegyező pontosságot érjünk el. A részleteket lásd a 8.1.8.6.2. szakaszban;

c)	a q mp pontosságának meghatározása közvetve történik, a hígítási aránynak indikátorgázzal (például CO2-vel) meghatározott pontosságából. A q mp-re vonatkozóan a fenti a) pontban leírt módszerével megegyező pontosság szükséges;

d)	a q mdew és a q mdw abszolút pontossága a teljes skála ±2 %-án belül van, a q mdew és a q mdw közötti különbség legnagyobb hibája 0,2 %-on belül van, és a linearitási hiba a vizsgálat során kapott legnagyobb q mdew érték ±0,2 %-án belül van.

8.1.8.6.2. Az áramláskülönbség-mérés kalibrálása

A hígítatlan kipufogógázból való arányos mintavételre szolgáló részáramú hígítórendszert nemzeti és/vagy nemzetközi etalonon alapuló pontos áramlásmérővel rendszeresen kalibrálni kell. Az áramlásmérőt vagy az áramlásmérő műszereket a következő eljárások egyikével kell kalibrálni, úgy, hogy a szondán átmenő és az alagútba belépő q mp áram megfeleljen a 8.1.8.6.1. szakaszban előírt pontossági követelményeknek:

a q mdw áramlásmérőjét sorba kell kötni a q mdew áramlásmérőjével, a két áramlásmérő közötti különbséget kalibrálni kell legalább öt, egymástól egyenlő értékre lévő beállítási ponton a vizsgálathoz használt legkisebb q mdw érték és a vizsgálathoz használt q mdew érték között. A hígítóalagutat meg lehet kerülni;

egy kalibrált tömegárammérő készüléket sorba kell kötni a q mdew áramlásmérőjével, és a pontosságot ellenőrizni kell a vizsgálathoz használt értékre vonatkozóan. A kalibrált áramlásmérőt sorba kell kötni a q mdw áramlásmérőjével, és a pontosságot legalább 5, a vizsgálatokhoz használt q mdew értékre vonatkozó, 3 és 15 közötti hígítási aránynak megfelelő beállítási ponton ellenőrizni kell;

a TT átvezető csövet (lásd a 9.2. ábrát) le kell kapcsolni a kipufogóról, és a q mp méréséhez megfelelő tartományú kalibrált áramlásmérőt kell rákötni az átvezető csőre. A q mdew értékét be kell állítani a vizsgálat során használt értékre, és a q mdw értékét egymás után be kell állítani legalább öt, 3 és 15 közötti hígítási aránynak megfelelő értékre. Alternatív megoldásként létre lehet hozni egy speciális kalibrálási áramlási útvonalat az alagút megkerülésével, de úgy az összes levegő és a hígítólevegő átáramlik a megfelelő mérőkön ugyanúgy, mint a tényleges vizsgálat során;

egy indikátorgázt kell betáplálni a TL kipufogógáz-szállító csőbe. Ez az indikátorgáz lehet a kipufogógáz egyik összetevője, mint például CO2 vagy NOx. Az alagútban történő hígítás után meg kell mérni az indikátorgázt. Ezt el kell végezni öt, 3 és 15 közötti hígítási arányra. A mintaáram pontosságát az r d hígítási arányból kell meghatározni:

Formula

(8-2)

A gázelemző készülékek pontosságát a q mp pontosságának biztosítása érdekében figyelembe kell venni.

8.1.8.6.3. Az áramláskülönbség-mérésre vonatkozó különleges követelmények

Határozottan ajánlott elvégezni a tényleges kipufogógázzal a szénáram ellenőrzését a mérési és szabályozási problémák kimutatására, valamint a részáramú rendszer helyes működésének ellenőrzésére. A szénáram ellenőrzését legalább minden olyan esetben el kell végezni, amikor új motort szerelnek fel, vagy lényeges változás történik a mérőállás összeállításában.

A motort teljes nyomatékterheléssel és fordulatszámon kell működtetni, vagy más, olyan állandósult állapotban, amely legalább 5 % CO2-t eredményez. A részáramú mintavevő rendszert körülbelül 15:1 hígítási tényezővel kell működtetni.

A szénáram ellenőrzését a 4B. melléklet A.4. függelékében megadott eljárással kell elvégezni. A szénáramokat a 4B. melléklet A.4. függelékének egyenleteivel kell kiszámítani. A szénáramok legfeljebb 5 %-os tűréssel térhetnek el egymástól.

8.1.8.6.3.1. Vizsgálat előtti ellenőrzés

A vizsgálatot megelőzően 2 órán belül vizsgálat előtti ellenőrzést kell végezni a következő módon.

Az áramlásmérők pontosságát legalább két ponton kell ellenőrizni – ugyanolyan módszerrel, mint amit a kalibráláshoz kell használni (lásd a 8.1.8.6.2. szakaszt) –, beleértve a q mdw-re vonatkoztatott, a vizsgálat során használt 5 és 15 közötti hígítási arányoknak megfelelő q mdew áramokat is.

Ha a 8.1.8.6.2. szakaszban leírt kalibrálási eljárás nyilvántartása alapján kimutatható, hogy az áramlásmérő kalibrálása egy hosszabb időszakon át állandó, akkor a vizsgálat előtti ellenőrzés elhagyható.

8.1.8.6.3.2. A jelátalakítási idő meghatározása

A jelátalakítási idő meghatározásához használt rendszerbeállításoknak ugyanolyanoknak kell lenniük, mint a vizsgálat alatt. A 3.1. ábrán meghatározott jelátalakítási időt a következő módszerrel kell meghatározni:

A szondán áthaladó áramnak megfelelő mérési tartománnyal rendelkező független vonatkoztatási áramlásmérőt kell közvetlenül a szondára kötni, sorosan. Ennek az áramlásmérőnek a válaszidő méréséhez használt ugrásszerű áramlásváltozásra vonatkozóan kevesebb mint 100 ms jelátalakítási idővel kell rendelkeznie, olyan áramláskorlátozással, amely elég kicsi ahhoz, hogy ne befolyásolja a részáramú hígítórendszer dinamikus teljesítményét, a helyes műszaki gyakorlat szerint. A részáramú hígítórendszer kipufogógáz-áramát (vagy levegőáramát, ha a kipufogógáz-áram számításon alapul) a bevezetésénél ugrásszerűen meg kell változtatni, egy kis áramlásértékről legalább a mérési tartomány végpontjának 90 %-ára. Az ugrásszerű változást ugyanannak kell kiváltania, mint ami a tényleges vizsgálatoknál elindítja a prediktív szabályozást. A kipufogógáz-áram ugrásszerű változását kiváltó hatást és az áramlásmérő válaszát legalább 10 Hz gyakorisággal kell rögzíteni.

Ezekből az adatokból kell meghatározni a részáramú hígítórendszerre vonatkozó jelátalakítási időt, ami az ugrásszerű változás kezdetétől az áramlásmérő válaszának 50 %-áig tartó idő. Hasonló módon kell meghatározni a részáramú hígítórendszer q mp (azaz a kipufogógáz-minta árama a részáramú hígítórendszerbe) jelének és a kipufogógáz áramlásmérője q mew,i (azaz a kipufogógáz nedves alapon vett tömegáramának a kipufogógázáramlás-mérő által adott) jelének átalakítási idejét. Ezek a jelek az egyes vizsgálatok utáni regressziószámításokhoz használatosak (lásd a 8.2.1.2. szakaszt).

A számítást legalább 5 felfutásra és lefutásra el kell végezni, és az eredményeket átlagolni kell. A vonatkoztatási áramlásmérő belső átalakítási idejét (< 100 ms) ki kell vonni ebből az értékből. Amennyiben a rendszer a 8.2.1.2. szakasznak megfelelően „elővezérlést” igényel, ez a részáramú hígítórendszer „elővezérlési” értéke, amelyet a 8.2.1.2. szakasz szerint kell felhasználni.

8.1.8.7. A vákuumoldali szivárgás ellenőrzése

8.1.8.7.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

A mintavevő rendszer első beszerelésekor és olyan jelentős karbantartás után, mint az előszűrő cseréje, továbbá minden üzemmódsorozatból álló ciklust megelőző 8 órán belül az e szakaszban ismertetett szivárgásvizsgálatok egyikével ellenőrizni kell, hogy nincs-e jelentős vákuum-oldali szivárgás. Az ellenőrzés nem alkalmazandó teljes áramú hígítórendszer (CVS) esetében.

8.1.8.7.2. Mérési alapelvek

Szivárgás akkor észlelhető, ha kismértékű áramlást mérnek, amikor semmilyen áramlásnak nem lenne szabad lennie, ha ismert koncentrációjú mérésitartomány-kalibráló gáz hígulását észlelik, amikor az a mintavevő rendszer vákuum-oldalán folyik át, vagy ha a csökkentett nyomású rendszerben nyomásemelkedést mérnek.

8.1.8.7.3. Kismértékű szivárgás vizsgálata

Egy mintavevő rendszer a következőképpen kell vizsgálni kismértékű szivárgás szempontjából:

a rendszer szonda felőli részét a következő lépések egyikével le kell zárni:

i.	a mintavevő szonda végét sapkával vagy dugóval le kell zárni;

ii.	az átvezető csövet le kell választani a szondáról és sapkával vagy dugóval le kell zárni;

iii.	a szonda és az átvezető cső közötti szivárgásmentes szelepet el kell zárni;

minden vákuumszivattyút működtetni kell. Stabilizálódás után ellenőrizni kell, hogy a mintavevő rendszer vákuumoldalán áthaladó áram a rendszer normál használat közbeni áramának kevesebb, mint 0,5 %-a. Az elemző készüléken áthaladó, illetve azt megkerülő áramokat a rendszer normál használat közbeni áramához viszonyítva lehet megbecsülni.

8.1.8.7.4. A mérésitartomány-kalibráló gáz hígulásával járó szivárgás ellenőrzése

Ehhez a vizsgálathoz bármilyen gázelemző készüléket lehet használni. Ha ehhez a vizsgálathoz lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket használnak, a mintavevő rendszer szénhidrogénekkel való szennyeződését a szénhidrogén- és a metántól különböző szénhidrogének meghatározásáról szóló A.7., illetve A.8. függelék szerint kell korrigálni. A félrevezető eredményeket kizárólag olyan gázelemző készülékek használatával lehet elkerülni, amelyek az ehhez a vizsgálathoz használt mérésitartomány-kalibráló gáz koncentrációja mellett 0,5 %-os vagy annál jobb ismételhetőséggel rendelkeznek. A vákuumoldali szivárgásvizsgálatot a következőképpen kell végrehajtani:

a)	a gázelemző készüléket úgy kell előkészíteni, mint egy kibocsátásvizsgálathoz;

b)	mérésitartomány-kalibráló gázt kell bevezetni a gázelemző készülékbe, és meg kell győződni arról, hogy a mérésitartomány-kalibráló gáz koncentrációjának mérése a várható mérési pontossággal és ismételhetőséggel történik;

a túlfolyó mérésitartomány-kalibráló gázt az alábbi helyek valamelyikére kell irányítani a mintavevő rendszerben:

i.	a mintavevő szonda vége;

ii.	az átvezető csövet le kell választani a szondáról, és a mérésitartomány-kalibráló gáz feleslegét az átvezető cső nyitott végébe kell elvezetni;

iii.	a szonda és az átvezető cső közé háromutas szelepet kell beépíteni;

meg kell győződni arról, hogy a túlfolyó mérésitartomány-kalibráló gáz mért koncentrációja a mérésitartomány-kalibráló gáz koncentrációjának ±0,5 %-án belül van. A vártnál alacsonyabb mért érték szivárgásra utal, a vártnál magasabb érték pedig arra engedhet következtetni, hogy magával a mérésitartomány-kalibráló gázzal vagy a gázelemző készülékkel van gond. A vártnál magasabb mért érték nem utal szivárgásra.

8.1.8.7.5. A vákuum csökkenésével járó szivárgás vizsgálata

E vizsgálat végrehajtásához vákuumot kell létrehozni a mintavevő rendszer vákuumoldalán, és a rendszer szivárgását mint a vákuum csökkenését kell megfigyelni. E vizsgálat végrehajtásához a mintavevő rendszer vákuumoldalának volumenét a valós volumen ±10 %-án belül kell ismerni. Ehhez a vizsgálathoz olyan mérőeszközöket kell használni, amelyek megfelelnek az 8.1. és a 9.4. szakasz előírásainak.

A vákuum csökkenésével járó szivárgás vizsgálatát a következőképpen kell elvégezni:

a rendszer szonda felőli részét a szondához a lehető legközelebb a következő lépések egyikével le kell zárni:

i.	a mintavevő szonda végét sapkával vagy dugóval le kell zárni;

ii.	az átvezető csövet le kell választani a szondáról és sapkával vagy dugóval le kell zárni;

iii.	a szonda és az átvezető cső közötti szivárgásmentes szelepet el kell zárni;

b)	minden vákuumszivattyút működtetni kell. A szokásos üzemi feltételeknek megfelelő vákuumot kell létrehozni. Mintavevő zsákok esetében ajánlatos a szokásos mintavevőzsák-leszívási eljárást kétszer megismételni a beszorult mennyiségek minimálisra csökkentése érdekében;

a mintavevő szivattyúkat le kell állítani, és a rendszert le kell zárni. A beszorult gáz abszolút nyomását és esetleg a rendszer abszolút hőmérsékletét meg kell mérni, és fel kell jegyezni. Elegendő időt kell hagyni arra, hogy a tranziens állapotok megállapodjanak, illetve elég hosszú időt, hogy egy 0,5 %-os szivárgás a nyomás-jelátalakító felbontásának legalább 10-szeresének megfelelő nyomásváltozást okozzon. A nyomást és esetleg a hőmérsékletet ismét fel kell jegyezni;

ki kell számítani a szivárgás áramlási sebességét – mintavevő zsákból leszívott mennyiségek esetében nulla értéket feltételezve, a mintavevő rendszer esetében pedig ismert értékek alapján –, a kezdeti és a végső nyomást, a választható hőmérsékleteket, valamint az eltelt időt. Az alábbiak szerint ellenőrizni kell, hogy a vákuum csökkenésével járó szivárgás áramlási sebessége a rendszer normál használat közbeni áramának kevesebb, mint 0,5 %-a:

Formula

(8-3)

ahol:

q Vleak	=	a vákuum csökkenésével járó szivárgás mértéke [mol/s]
V vac	=	a mintavevő rendszer vákuumoldalának geometriai volumene [m3]
R	=	moláris gázállandó [J/(mol K)]
p 2	=	abszolút nyomás a vákuumoldalon a t 2 időpontban [Pa]
T 2	=	abszolút hőmérséklet a vákuumoldalon a t 2 időpontban [K]
p 1	=	abszolút nyomás a vákuumoldalon a t 1 időpontban [Pa]
T 1	=	abszolút hőmérséklet a vákuumoldalon a t 1 időpontban [K]
t 2	=	a vákuum csökkenésével járó szivárgás vizsgálatának vége [s]
t 1	=	a vákuum csökkenésével járó szivárgás vizsgálatának kezdete [s]

8.1.9. CO- és CO2-mérések

8.1.9.1. A H2O-interferencia ellenőrzése CO2-dal működő nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülékek esetében

8.1.9.1.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha a CO2 mérése nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülékkel történik, a H2O interferenciájának mértékét a gázelemző készülék első beszerelésekor és jelentős karbantartás után ellenőrizni kell.

8.1.9.1.2. Mérési alapelvek

A H2O zavarhatja a nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülék CO2-re adott válaszát. Ha a nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülék olyan kiegyenlítő algoritmusokat használ, amelyek más gázok mérési eredményei alapján teljesítik az interferencia-ellenőrzést, a gázelemző készülék interferencia-ellenőrzése során e méréseket is el kell végezni a kiegyenlítő algoritmusokat vizsgálatára.

8.1.9.1.3. Rendszerkövetelmények

Egy CO2-t kimutató nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülék H2O-interferenciájának 0,0 ± 0,4 mmol/molon belül kell lennie (a várható átlagos CO2-koncentrációhoz viszonyítva).

8.1.9.1.4. Az eljárás

Az interferenciavizsgálatot a következőképpen kell végrehajtani:

a)	A CO2-t kimutató nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készüléket úgy kell elindítani, üzemeltetni, nullázni, illetve mérési tartománya tekintetében kalibrálni, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt.

a 9.5.1. szakasz előírásainak megfelelő nullázó levegőt zárt tartályban desztillált vízen átbuborékoltatva párásított vizsgálati gázt kell létrehozni. Ha a minta nem halad át szárítón, akkor a tartály hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy legalább olyan magas H2O-szint jöjjön létre, mint a vizsgálat alatt várható legnagyobb szint. Ha a minta a vizsgálat során szárítón halad át, akkor a tartály hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy legalább olyan magas legyen a H2O-szint, mint a 9.3.2.3.1. szakaszban meghatározott szint;

c)	a párásított vizsgálati gázt a tartály után a harmatpontját legalább 5 °C-kal meghaladó hőmérsékleten kell tartani;

d)	a párásított gázt be kell vezetni a mintavevő rendszerbe. A párásított vizsgálati gázt a mintaszárító után kell bevezetni, ha használnak ilyet a vizsgálat során;

e)	a párásított vizsgálati gáz vízzel alkotott x H2O mólfrakcióját a gázelemző készülék bemenetéhez a lehető legközelebb kell megmérni; Például az x H2O kiszámításához meg kell mérni a T dew harmatpontot és a p total abszolút nyomást;

f)	a helyes műszaki gyakorlat alapján, az x H2O mérésének pontjától a gázelemző készülékig meg kell akadályozni a kondenzációt az átvezető csövekben, szerelvényekben és szelepekben;

g)	időt kell hagyni arra, hogy a gázelemző készülék válasza stabilizálódjon. A stabilizálódási időbe beletartozik az átvezető cső átszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is;

h)	30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a minta koncentrációját méri. Ki kell számítani ezen adatok számtani közepét. A gázelemző készülék megfelel az interferenciaellenőrzésen, ha ez az érték (0,0 ± 0,4) mmol/mol értéken belül van.

8.1.9.2. A CO-ot kimutató, nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülékek H2O-val és CO2-vel való interferenciájának vizsgálata

8.1.9.2.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha a CO mérése nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülékkel történik, a H2O interferenciájának mértékét a gázelemző készülék első beszerelésekor és jelentős karbantartás után ellenőrizni kell.

8.1.9.2.2. Mérési alapelvek

A H2O és a CO2 zavarhatja a nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készüléket azzal, hogy a CO-ra adott válaszhoz hasonló választ váltanak ki. Ha a nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülék olyan kiegyenlítő algoritmusokat használ, amelyek más gázok mérési eredményei alapján teljesítik az interferencia-ellenőrzést, a gázelemző készülék interferencia-ellenőrzése során e méréseket is el kell végezni a kiegyenlítő algoritmusokat vizsgálatára.

8.1.9.2.3. Rendszerkövetelmények

Egy CO-ot kimutató nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülék együttes H2O- és CO2-interferenciájának a várható átlagos CO2-koncentráció ± 2 százalékán belül kell lennie.

8.1.9.2.4. Az eljárás

Az interferenciavizsgálatot a következőképpen kell végrehajtani:

a)	a CO-t kimutató nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készüléket úgy kell elindítani, üzemeltetni, nullázni, illetve mérési tartománya tekintetében kalibrálni, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt;

CO2 mérésitartomány-kalibráló gázt zárt tartályban desztillált vízen átbuborékoltatva párásított vizsgálati CO2-gázt kell létrehozni. Ha a minta nem halad át szárítón, akkor a tartály hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy legalább olyan magas H2O-szint jöjjön létre, mint a vizsgálat alatt várható legnagyobb szint. Ha a minta a vizsgálat során szárítón halad át, akkor a tartály hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy legalább olyan magas H2O-szint jöjjön létre, mint a 8.1.8.5.8. szakaszban meghatározott szint. Legalább olyan magas koncentrációjú mérésitartomány-kalibráló CO2-gázt kell használni, mint a vizsgálat alatt várható legnagyobb koncentráció;

c)	a párásított vizsgálati CO2-gázt be kell vezetni a mintavevő rendszerbe. A párásított vizsgálati CO2-gázt a mintaszárító után lehet bevezetni, ha használnak ilyet a vizsgálat során;

d)	a párásított vizsgálati gáz vízzel alkotott x H2O mólfrakcióját a gázelemző készülék bemenetéhez a lehető legközelebb kell megmérni. Például az x H2O kiszámításához meg kell mérni a T dew harmatpontot és a p total abszolút nyomást;

e)	a helyes műszaki gyakorlat alapján, az xH2O mérésének pontjától a gázelemző készülékig meg kell akadályozni a kondenzációt az átvezető csövekben, szerelvényekben és szelepekben;

f)	időt kell hagyni arra, hogy a gázelemző készülék válasza stabilizálódjon;

g)	30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a minta koncentrációját méri. Ki kell számítani ezen adatok számtani közepét;

h)	a gázelemző készülék megfelel az interferenciaellenőrzésen, ha az e szakasz g) pontja szerinti eredmény a 8.1.9.2.3. szakasz szerinti tűrésen belül van;

a CO2-ra és a H2O-ra vonatkozó interferencia-eljárások külön-külön is elvégezhetők. Ha az alkalmazott CO2- és H2O-szintek magasabbak a vizsgálat alatt várható legnagyobb szinteknél, a mért interferencia-értéket arányosan csökkenteni kell úgy, hogy a mért interferenciát meg kell szorozni a várható legnagyobb koncentrációs érték és az eljárás során mért tényleges érték közötti aránnyal. Olyan külön interferencia-eljárások is alkalmazhatók, amelyeknél a H2O-koncentrációk (csupán 0,025 mol/mol H2O tartalom) alacsonyabbak a vizsgálat alatt várható legnagyobb szinteknél, ám ilyenkor a mért H2O- interferenciát arányosan növelni kell úgy, hogy a mért interferenciát meg kell szorozni a várható legnagyobb H2O-koncentrációs érték és az eljárás során mért tényleges érték közötti aránnyal. A két arányosított interferencia-érték összegének eleget kell tennie a 8.1.9.2.3. szakaszban meghatározott toleranciának.

8.1.10. Szénhidrogénmérések

8.1.10.1. Lángionizációs érzékelő (FID) optimalizálása és ellenőrzése

8.1.10.1.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Valamennyi lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket kalibrálni kell az első beszereléskor. A kalibrálást a helyes műszaki gyakorlat szerint kell megismételni. Szénhidrogént mérő lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék esetében az alábbi lépéseket kell végrehajtani:

a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék különböző szénhidrogénekre adott válaszát optimalizálni kell az első beszereléskor és jelentős karbantartás után. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék propilénre és toluolra adott válaszának a propánra adott válasz 0,9–1,1-szeresének kell lennie;

b)	egy lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék metánra (CH4) adott válaszát az első beszereléskor és jelentős karbantartás után kell meghatározni az e szakasz 8.1.10.1.4. szakaszában leírtak szerint;

c)	a metánra (CH4) adott választ vizsgálatot megelőző 185 napon belül kell ellenőrizni.

8.1.10.1.2. Kalibrálás

A helyes műszaki gyakorlat alapján ki kell dolgozni egy kalibrálási eljárást a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék gyártójának utasításai és a lángionizációs érzékelő kalibrálásának általa ajánlott gyakorisága alapján. A szénhidrogéneket mérő lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékeket a 9.5.1. szakaszban szereplő előírásoknak megfelelő C3H8 kalibrálógázokkal kell kalibrálni. A CH4-et mérő lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékeket a 9.5.1. szakaszban szereplő előírásoknak megfelelő CH4 kalibrálógázokkal kell kalibrálni. A kalibrálást a kalibrálógáz összetételétől függetlenül egyes szénszám (C1) alapján kell elvégezni.

8.1.10.1.3. Szénhidrogének kimutatására szolgáló lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékek válaszának optimalizálása

Ez az eljárás csak az olyan lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékekre vonatkozik, amelyek a szénhidrogéneket mérik:

a műszer első elindítását és a működéshez való alapvető beállítását a gyártó követelményei és a helyes műszaki gyakorlat alapján kell végrehajtani a FID üzemanyagával és nullázó levegővel. A fűtött lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékeknek az előírt üzemi hőmérsékleti tartományon belül kell lenniük. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék válaszát optimalizálni kell, hogy a gázelemző készülék kibocsátásvizsgálat során leggyakrabban előforduló mérési tartományában a 8.1.10.1.1. szakasz a) pontja és a 8.1.10.2. szakasz szerint megfeleljen a szénhidrogén-választényezőkre vonatkozó követelménynek és az oxigéninterferencia ellenőrzésekor. A műszer gyártójának ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján a gázelemző készülék magasabb méréstartományát lehet használni a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék pontosabb optimalizálása érdekében, ha a gázelemző készülék általános mérési tartománya alacsonyabb, mint a gyártó által az optimalizáláshoz megadott minimumtartomány;

a fűtött lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékeknek az előírt üzemi hőmérsékleti tartományon belül kell lenniük. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék válaszát a gázelemző készülék kibocsátásvizsgálat során leggyakrabban előforduló mérési tartományában kell optimalizálni. A tüzelőanyag és a levegő áramát a gyártó ajánlása szerint kell beállítani, majd egy kalibrálógázt kell a gázelemző készülékbe vezetni;

az optimalizáláshoz a következő i–iv. pontban leírt lépéseket vagy a műszer gyártója által előírt eljárást kell követni. Az optimalizálás történhet az SAE 770141 sz. specifikációjában leírt eljárásokkal is;

i.	egy adott tüzelőanyag-áramnál kiváltott válaszjelet a mérésitartomány-kalibráló gázra adott válaszjel és a nullázógázra adott válaszjel különbségéből kell meghatározni;

ii.	a tüzelőanyag-áramot lépésenként be kell állítani a gyártó által ajánlott érték alá és fölé. Ezen beállításokkal rögzíteni kell a mérésitartomány-kalibráló és a nullázógázra adott válaszokat;

iii.

a kalibrálógáz és a nullázógáz válaszjele közötti különbséget egy görbén kell ábrázolni, a tüzelőanyag-áramot pedig a görbe gázdús oldalára kell beállítani. Ez a tüzelőanyag-áram kiindulási beállítása, amelyet a szénhidrogénekre kapott választényezőktől (8.1.10.1.1. szakasz a) pontja) és az oxigéninterferencia ellenőrzésekor (8.1.10.2. szakasz) kapott eredményektől függően szükség esetén optimalizálni kell;

iv.

ha az oxigéninterferencia vagy a szénhidrogénre vonatkozó választényezők nem felelnek meg az alábbi előírásoknak, akkor a levegőáramot fokozatosan a gyártó által megadott érték fölé, illetve alá kell beállítani, és az összes anyagáramra meg kell ismételni a 8.1.10.1.1. szakasz a) pontjában és a 8.1.10.2. szakaszban leírtakat;

d)	meg kell határozni a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék tüzelőanyagának és égési levegőjének optimális áramlási sebességét és/vagy nyomását, és a jövőre nézve mintát kell venni belőlük, és fel kell őket jegyezni.

8.1.10.1.4. Szénhidrogének kimutatására szolgáló lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékek CH4-re adott válaszának meghatározása

Ez az eljárás csak az olyan lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékekre vonatkozik, amelyek a szénhidrogéneket mérik. Mivel a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékek általában eltérő választ adnak a CH4-re, illetve a C3H8-ra, a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékek optimalizálása után valamennyi, az összes szénhidrogén kimutatására szolgáló FID készülék CH4-re adott RF CH4[THC-FID] választényezőjét meg kell határozni. A CH4 válaszának ellensúlyozása céljából az e szakasz szerint mért legutóbbi RF CH4[THC-FID] választényezőt kell a 4B. melléklet A.7. függelékében (moláris alapú megközelítés) vagy A.8. függelékében (tömeg alapú megközelítés) leírt szénhidrogén-meghatározáshoz végzett számításokban alkalmazni. Az RF CH4[THC-FID] választényezőt az alábbiak szerint kell meghatározni, figyelembe véve, hogy az RF CH4[THC-FID] választényező meghatározása nem olyan lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékek számára történik, amelyeknek a kalibrálása és mérési tartományának kalibrálása CH4 segítségével történik, metánkiválasztó alkalmazásával:

a kibocsátásvizsgálat előtt ki kell választani a gázelemző készülék mérési tartományának meghatározásához használt C3H8 mérésitartomány-kalibráló gáz koncentrációját. Csak a 9.5.1. szakaszban leírt követelményeknek eleget tevő mérésitartomány-kalibráló gázokat lehet választani, és fel kell jegyezni a gáz C3H8 koncentrációját;

b)	a 9.5.1. szakaszban leírt követelményeknek eleget tevő CH4 mérésitartomány-kalibráló gázt lehet választani, és fel kell jegyezni a gáz CH4 koncentrációját;

c)	a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket a gyártó utasításainak megfelelően kell működtetni;

d)	meg kell győződni arról, hogy a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék kalibrálása C3H8 segítségével történt. A kalibrálást egyes szénszám (C1) alapján kell elvégezni;

e)	a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket egy kibocsátásvizsgálathoz használt nullázógázzal le kell nullázni;

f)	be kell állítani a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék mérési tartományát a kiválasztott C3H8 mérésitartomány-kalibráló gázzal;

g)	az e szakasz b) pontja szerint kiválasztott CH4 mérésitartomány-kalibráló gázt be kell vezetni a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék mintabevezető nyílásán;

h)	a gázelemző készülék válaszának stabilizálódnia kell. A stabilizálódási időbe beletartozhat a gázelemző készülék átszellőztetésére és a válaszának figyelembevételére fordított idő is;

i)	30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a CH4-koncentrációt méri, és ki kell számítani ezen értékek számtani közepét;

j)	az átlagos mért koncentrációt el kell osztani a CH4 kalibrálógáz feljegyzett koncentrációjával. Az eredmény a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék CH4-re adott RF CH4[THC-FID] választényezője.

8.1.10.1.5. Szénhidrogének kimutatására szolgáló lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékek metánra (CH4) adott válaszának ellenőrzése

Ez az eljárás csak az olyan lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékekre vonatkozik, amelyek a szénhidrogéneket mérik. Ha a 8.1.10.1.4. szakasz szerinti RF CH4[THC-FID] értéke a legutóbb meghatározott érték ±5,0 százalékán belül van, akkor a szénhidrogének kimutatására szolgáló lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék megfelel a metánra adott válasz ellenőrzésén.

először meg kell győződni arról, hogy a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék tüzelőanyagának, égési levegőjének és mintájának nyomása és/vagy áramlási sebessége a legutóbb meghatározott érték ±5,0 százalékán belül van az e szakasz 8.1.10.1.3. szakaszában leírtak szerint. Ha ezeket az áramlási sebességeket ki kell igazítani, akkor az e szakasz 8.1.10.1.4. szakaszában leírtak szerint meg kell határozni az RF CH4[THC-FID] új értékét. Ellenőrizni kell, hogy az RF CH4[THC-FID] meghatározott értéke a 8.1.10.1.5. szakaszban meghatározott tűrésen belül esik-e;

b)	ha az RF CH4[THC-FID] értéke a 8.1.10.1.5. szakaszban meghatározott tűrésen kívül esik, akkor a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék válaszát az e szakasz 8.1.10.1.3. szakaszában leírtak szerint újra optimalizálni kell;

az e szakasz 8.1.10.1.4. szakaszában leírtak szerint meg kell határozni az RF CH4[THC-FID] új értékét. Az RFCH4[THC-FID] ezen új értékét kell a 4B. melléklet A.7. függelékében (moláris alapú megközelítés) vagy A.8. függelékében (tömeg alapú megközelítés) leírt szénhidrogén-meghatározáshoz végzett számításokban alkalmazni.

8.1.10.2. A nem sztöchiometrikus hígítatlan kipufogógáz kimutatására szolgáló lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék O2-vel való interferenciájának ellenőrzése

8.1.10.2.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékekkel hígítatlan kipufogógázra vonatkozó méréseket végeznek, a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék O2-vel való interferenciájának mértékét a gázelemző készülék első beszerelésekor és jelentős karbantartás után ellenőrizni kell.

8.1.10.2.2. Mérési alapelvek

A hígítatlan kipufogógáz O2-koncentrációjának változása a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék lángja hőmérsékletének megváltoztatásával befolyásolhatja a készülék válaszát. a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék tüzelőanyag-, égési levegő- és mintaáramát optimalizálni kell, hogy megfeleljenek az ellenőrzésen. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék működését a kibocsátásvizsgálat során jelentkező O2-interferenciákra vonatkozó kiegyenlítő algoritmusokkal kell ellenőrizni.

8.1.10.2.3. Rendszerkövetelmények

A vizsgálat során használt minden lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléknek meg kell felelnie az O2-interferencia e szakaszban leírt eljárás szerint végzett ellenőrzésének.

8.1.10.2.4. Az eljárás

A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék O2-vel való interferenciáját a következők szerint kell meghatározni, figyelembe véve, hogy egy vagy több gázmegosztóval elő lehet állítani az ellenőrzés elvégzéséhez szükséges vonatkoztatási gázkoncentrációkat:

három olyan vonatkoztatási mérésitartomány-kalibráló gázt kell választani, amelyek megfelelnek a 9.5.1. szakaszban előírt követelményeknek, és kibocsátásvizsgálat előtt a gázelemző készülék mérési tartományának meghatározásához használt C3H8 koncentrációt tartalmaznak. Csak a 9.5.1. szakaszban a CH4 vonatkoztatási mérésitartomány-kalibráló gázokra meghatározott követelményeknek eleget tevő mérésitartomány-kalibráló gázokat lehet használni a metánkiválasztóval CH4-re kalibrált lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékekhez. A három kiegyensúlyozó gáz koncentrációját úgy kell megválasztani, hogy az O2 és az N2 koncentrációi a vizsgálat során várható legkisebb, legnagyobb és közbenső O2-koncentrációnak feleljenek meg. Az átlagos O2-koncentráció használatára vonatkozó követelménytől el lehet tekinteni, ha a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket az átlagos várható oxigénkoncentrációval kiegyensúlyozott mérésitartomány-kalibráló gázzal kalibrálták;

b)	meg kell győződni arról, hogy a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék megfelel a 8.1.10.1. szakasz előírásainak;

a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket úgy kell elindítani és üzemeltetni, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék égőjének légforrásától függetlenül ennél a vizsgálatnál nullázó levegőt kell használni a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék égőjének légforrásaként;

d)	a gázelemző készüléken el kell végezni a nullapont-beállítást;

e)	a gázelemző készülék mérési tartományát egy kibocsátásvizsgálathoz használt mérésitartomány-kalibráló gázzal kell beállítani;

a nullapontválaszt a kibocsátásvizsgálathoz használt nullázógázzal kell ellenőrizni. A következő lépésre kell továbblépni, ha 30 másodpercnyi mintaadat átlagos nullapontválasza az e szakasz e) pontjában használt vonatkoztatási mérésitartomány-kalibráló gáz értékének ±0,5 %-án belül van, ellenkező esetben az eljárást újra kell kezdeni e szakasz d) pontjától kezdve;

g)	a gázelemző készülék válaszát a vizsgálatok alatt várható legkisebb O2-koncentrációjú mérésitartomány-kalibráló gáz segítségével kell ellenőrizni. 30 s-nyi stabilizált mintaadat átlagos válaszát x O2minHC néven kell rögzíteni;

a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék nullapontválaszát a kibocsátásvizsgálathoz használt nullázógázzal kell ellenőrizni. A következő lépést kell elvégezni, ha 30 másodpercnyi stabilizált minta adatának átlagos nullapontválasza az e szakasz e) pontjában használt vonatkoztatási mérésitartomány-kalibráló gáz értékének ±0,5 %-án belül van, ellenkező esetben az eljárást újra kell kezdeni e szakasz d) pontjától kezdve;

i)	a gázelemző készülék válaszát a vizsgálatok alatt várható átlagos O2-koncentrációjú mérésitartomány-kalibráló gáz segítségével kell ellenőrizni. 30 s-nyi stabilizált mintaadat átlagos válaszát x O2avgHC néven kell rögzíteni;

k)	a gázelemző készülék válaszát a vizsgálatok alatt várható legnagyobb O2-koncentrációjú mérésitartomány-kalibráló gáz segítségével kell ellenőrizni. 30 s-nyi stabilizált mintaadat átlagos válaszát x O2maxHC néven kell rögzíteni;

ki kell kiszámítani az x O2maxHC és a vonatkoztatási gáz koncentrációja közötti százalékos különbséget. Ki kell kiszámítani az x O2avgHC és a vonatkoztatási gáz koncentrációja közötti százalékos különbséget. Ki kell kiszámítani az x O2minHC és a vonatkoztatási gáz koncentrációja közötti százalékos különbséget. Meg kell határozni a három érték közül a legmagasabb százalékos különbséget. Ez az O2-interferencia;

ha az O2-interferencia ±3 százalékon belül van, akkor a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék megfelel az O2-interferencia ellenőrzésén; ellenkező esetben a következők közül egy vagy több lépést végre kell hajtani a probléma megoldására:

i.	meg kell ismételni az ellenőrzést annak meghatározása érdekében, hogy történt-e hiba az eljárás során;

ii.	magasabb vagy alacsonyabb O2-koncentrációjú nullázógázt és mérésitartomány-kalibráló gázt kell választani a kibocsátásvizsgálathoz, és meg kell ismételni az ellenőrzést;

iii.

ki kell igazítani a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék égésilevegő-, tüzelőanyag- és mintaáramát. Meg kell jegyezni, hogy ha ezeket az áramlási sebességeket az O2-interferencia ellenőrzésén való megfelelés érdekében kiigazítják az összes szénhidrogén kimutatására szolgáló FID készüléken, akkor az RF CH4 értékét ismét be kell állítani a következő RF CH4-ellenőrzéshez. Az O2-interferencia ellenőrzését a kiigazítás után meg kell ismételni, és meg kell határozni az RF CH4 értékét;

iv.	a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket meg kell javítani vagy ki kell cserélni, és az O2-interferencia ellenőrzését meg kell ismételni.

8.1.10.3. A metánkiválasztó penetrációs hányadai

8.1.10.3.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha a metán (CH4) mérésére lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket és NMC metánkiválasztót használnak, akkor meg kell határozni, hogy a metánkiválasztó milyen hatékonyan tudja átalakítani a metánt (E CH4), illetve az etánt (E C2H6). Amint e szakasz részletesen leírja, az átalakítás hatékonyságát a metánkiválasztó átalakítási hatékonyságának és a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék választényezőjének kombinációjaként lehet meghatározni, amely a metánkiválasztó és FID gázelemző készülék adott összeállításától függ.

Ezt az ellenőrzést a metánkiválasztó beszerelése után el kell végezni. Ezt az ellenőrzést a vizsgálatot megelőző 185 napon belül meg kell ismételni annak ellenőrzése érdekében, hogy a metánkiválasztó katalitikus aktivitása nem romlott.

8.1.10.3.2. Mérési alapelvek

A metánkiválasztó egy fűtött katalizátor, amely eltávolítja a metántól különböző szénhidrogéneket a kipufogógázáramból, mielőtt a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék megméri a fennmaradó szénhidrogén-koncentrációt. Az ideális metánkiválasztónak 0 lenne a metánra vonatkozó E CH4 [-] átalakítási hatásfoka (azaz 1,000 lenne a PF CH4 metánpenetrációs hányada), minden más szénhidrogén esetében pedig 1,000 lenne az átalakítási hatásfok, amelyet az 1 értékű E C2H6 [-] etánátalakítási hatásfok (azaz a 0 értékű PF C2H6 [-] etánpenetrációs hányad) jelöl. A 4B. melléklet A.7. függelékében vagy A.8. függelékében leírt kibocsátásszámítások az E CH4 és E C2H6 átalakítási hatásfokok e szakasz szerinti mért értékeivel magyarázzák a metánkiválasztó nem ideális működését.

8.1.10.3.3. Rendszerkövetelmények

A metánkiválasztó átalakítási hatásfoka nem korlátozódik egy bizonyos tartományra. A metánkiválasztót azonban ajánlatos a hőmérsékletének kiigazításával úgy optimalizálni, hogy értelemszerűen teljesüljön E CH4 < 0,15 és E C2H6 > 0,98 (PF CH4 > 0,85 és PF C2H6 < 0,02) a 8.1.10.3.4. szakaszban meghatározottak szerint. Ha a metánkiválasztó hőmérsékletének kiigazításával nem lehet teljesíteni ezeket az előírásokat, ajánlatos kicserélni a katalizátoranyagot. A szénhidrogén-kibocsátások A.7–A.8. függelék szerinti kiszámításához az e szakasz szerint legutóbb meghatározott átváltási értékeket kell használni.

8.1.10.3.4. Az eljárás

A 8.1.10.3.4.1., 8.1.10.3.4.2. és 8.1.10.3.4.3. szakaszban meghatározott eljárások bármelyike ajánlott. Helyettük a műszer gyártója által ajánlott módszer is alkalmazható.

8.1.10.3.4.1. Eljárás a metánkiválasztóval kalibrált lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékhez

Ha a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket CH4 mérésére mindig metánkiválasztóval kalibrálják, akkor az FID mérési tartományát metánkiválasztóval, CH4 mérésitartomány-kalibráló gázzal kell beállítani, az FID CH4-választényezőjének és CH4-penetrációs hányadának RFPF CH4[NMC-FID] szorzatát úgy kell beállítani, hogy valamennyi kibocsátásszámítás esetében 1,0-del legyen egyenlő (azaz az E CH4 [-] hatásfok 0-ra van beállítva), az RFPFC2H6[NMC-FID] kombinált etán- (C2H6-) választényező és penetrációs hányadot (és az E C2H6 [-] hatásfokot) pedig a következőképpen kell meghatározni:

olyan CH4 gázkeveréket és C2H6 analitikai gázkeveréket kell választani, amelyek egyaránt megfelelnek a 9.5.1. szakaszban szereplő előírásoknak. ki kell választani egy CH4-koncentrációt a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék mérési tartományának kibocsátásvizsgálat közbeni meghatározásához és egy C2H6-koncentrációt, amely jellemző a szénhidrogénstandardnál várható, a metántól különböző szénhidrogének csúcskoncentrációjára vagy egyenlő az összes szénhidrogént mérő gázelemző készülék mérési tartományával;

b)	a metánkiválasztót a gyártó utasításainak megfelelően kell elindítani, működtetni és optimalizálni, beleértve a hőmérsékletnek megfelelő optimalizálást;

c)	meg kell győződni arról, hogy a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék megfelel a 8.1.10.1. szakasz előírásainak;

d)	a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket a gyártó utasításainak megfelelően kell működtetni;

a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék mérési tartományának metánkiválasztóval való meghatározásához CH4 mérésitartomány-kalibráló gázt kell használni. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék mérési tartományát egyes szénszám (C1) alapján kell meghatározni. Például ha a mérésitartomány-kalibráló gáz CH4-referenciaértéke 100 μmol/mol, akkor a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék által a szóban forgó mérésitartomány-kalibráló gázra adott helyes válasz 100 μmol/mol, mivel minden CH4 molekulában egy szénatom található;

f)	a C2H6 analitikai gázkeveréket a metánkiválasztó előtt kell bevezetni;

g)	a gázelemző készülék válaszának stabilizálódnia kell. A stabilizálódási időbe beletartozhat a metánkiválasztó átszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is;

h)	30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a stabil koncentrációt méri, és ki kell számítani ezen értékek számtani közepét;

a középértéket el kell osztani a C2H6 egy szénatomszámra (C1) átváltott referenciaértékével. Az eredmény az RFPF C2H6[NMC-FID], a C2H6 kombinált választényezője és penetrációs hányada, amely (1 - E C2H6 [-])-tal egyenértékű. Ezt a kombinált választényezőt és penetrációs hányadot, valamint a CH4-választényező és a CH4-penetrációs hányad RFPF CH4[NMC-FID] szorzatát – amelyet a kibocsátásvizsgálatokban úgy állítanak be, hogy 1,0-del legyen egyenlő – kell használni az A.7. függelék vagy adott esetben az A.8. függelék szerint.

8.1.10.3.4.2. Eljárás a metánkiválasztót megkerülve propánnal kalibrált lángionizációs érzékelőhöz (FID)

Ha egy lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket olyan metánkiválasztóval használnak, amelyet a metánkiválasztót megkerülve propánnal (C3H8) kalibráltak, a PF C2H6[NMC-FID] és PF CH4[NMC-FID] penetrációs hányadokat a következőképpen kell meghatározni:

olyan CH4 gázkeveréket és C2H6 analitikai gázkeveréket kell választani, amelyek egyaránt megfelelnek a 9.5.1. szakaszban szereplő előírásoknak, és a CH4-koncentráció jellemző a szénhidrogénstandardnál várható csúcskoncentrációjára, és a C2H6-koncentráció jellemző a szénhidrogénstandardnál várható, az összes szénhidrogén (THC) csúcskoncentrációjára vagy egyenlő az összes szénhidrogént mérő gázelemző készülék mérési tartományával;

b)	a metánkiválasztót a gyártó utasításainak megfelelően kell elindítani és működtetni, beleértve a hőmérsékletnek megfelelő optimalizálást;

c)	meg kell győződni arról, hogy a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék megfelel a 8.1.10.1. szakasz előírásainak;

d)	a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket a gyártó utasításainak megfelelően kell működtetni;

a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket úgy kell nullázni, illetve mérési tartománya tekintetében kalibrálni, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt. a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék mérési tartományát a metánkiválasztót megkerülve kell meghatározni C3H8 mérésitartomány-kalibráló gázzal. a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék mérési tartományát egyes szénszám (C1) alapján kell meghatározni;

f)	a C2H6 analitikai gázkeveréket a metánkiválasztó előtt kell bevezetni, ugyanazon a ponton, ahol a nullázógázt vezették be;

g)	időt kell hagyni arra, hogy a gázelemző készülék válasza stabilizálódjon. A stabilizálódási időbe beletartozhat a metánkiválasztó átszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is;

h)	30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a stabil koncentrációt méri, és ki kell számítani ezen értékek számtani közepét;

i)	az anyagáram útvonalát meg kell változtatni, hogy megkerülje a metánkiválasztót, a C2H6 analitikai gázkeveréket a megkerülő vezetékbe kell bevezetni, és meg kell ismételni az e szakasz g)–h) pontjában szereplő lépéseket;

a metánkiválasztóval mért átlagos C2H6-koncentrációt el kell osztani a metánkiválasztót megkerülve mért átlagos koncentrációval. Az eredmény a PF C2H6[NMC-FID], a C2H6 penetrációs hányada, amely (1 - E C2H6 [-])-tal egyenértékű. Ezt a penetrációs hányadot kell használni az A.7. függelék vagy adott esetben az A.8. függelék szerint;

az e szakasz f)–j) pontjában leírt lépéseket C2H6 helyett CH4 analitikai gázkeverékkel meg kell ismételni; Az eredmény a PF CH4[NMC-FID], a CH4 penetrációs hányada, amely (1- E CH4 [-])-gyel egyenértékű. Ezt a penetrációs hányadot kell használni az A.7. függelék vagy adott esetben az A.8. függelék szerint.

8.1.10.3.4.3. Eljárás a metánkiválasztót megkerülve metánnal kalibrált lángionizációs érzékelőhöz (FID)

Ha egy lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket olyan metánkiválasztóval használnak, amelyet a metánkiválasztót megkerülve metánnal (CH4) kalibráltak, az RFPF C2H6[NMC-FID] kombinált etán- (C2H6-) választényezőt és penetrációs hányadot, valamint a PF CH4[NMC-FID] CH4-penetrációs hányadot a következőképpen kell meghatározni:

olyan CH4 és C2H6 analitikai gázkeverékeket kell választani, amelyek egyaránt megfelelnek a 9.5.1. szakaszban szereplő előírásoknak, és a CH4-koncentráció jellemző a szénhidrogénstandardnál várható csúcskoncentrációjára, és a C2H6-koncentráció jellemző a szénhidrogénstandardnál várható, az összes szénhidrogén (THC) csúcskoncentrációjára vagy egyenlő az összes szénhidrogént mérő gázelemző készülék mérési tartományával;

b)	a metánkiválasztót a gyártó utasításainak megfelelően kell elindítani és működtetni, beleértve a hőmérsékletnek megfelelő optimalizálást;

c)	meg kell győződni arról, hogy a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék megfelel a 8.1.10.1. szakasz előírásainak;

d)	a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket a gyártó utasításainak megfelelően kell elindítani és működtetni;

a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket úgy kell nullázni, illetve mérési tartományát beállítani, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék mérési tartományát a metánkiválasztót megkerülve kell meghatározni CH4 mérésitartomány-kalibráló gázzal. Megjegyzendő, hogy a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék mérési tartományát egyes szénszám (C1) alapján kell meghatározni; Például ha a mérésitartomány-kalibráló gáz metán-referenciaértéke 100 μmol/mol, akkor a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék által a szóban forgó mérésitartomány-kalibráló gázra adott helyes válasz 100 μmol/mol, mivel minden CH4 molekulában egy szénatom található;

f)	a C2H6 analitikai gázkeveréket a metánkiválasztó előtt kell bevezetni, ugyanazon a ponton, ahol a nullázógázt vezették be;

g)	időt kell hagyni arra, hogy a gázelemző készülék válasza stabilizálódjon. A stabilizálódási időbe beletartozhat a metánkiválasztó átszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is;

h)	30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a stabil koncentrációt méri. Ki kell számítani ezen adatpontok számtani közepét;

i)	az anyagáram útvonalát meg kell változtatni, hogy megkerülje a metánkiválasztót, a C2H6 analitikai gázkeveréket a megkerülő vezetékbe kell bevezetni, és meg kell ismételni az e szakasz g)–h) pontjában szereplő lépéseket;

a metánkiválasztóval mért átlagos C2H6-koncentrációt el kell osztani a metánkiválasztót megkerülve mért átlagos koncentrációval. Az eredmény az RFPF C2H6[NMC-FID], a C2H6 kombinált választényezője és penetrációs hányada. Ezt a kombinált választényezőt és penetrációs hányadot kell használni az A.7. függelék, vagy adott esetben az A.8. függelék szerint;

k)	az e szakasz f)–j) pontjában leírt lépéseket C2H6 helyett CH4 analitikai gázkeverékkel meg kell ismételni. Az eredmény a PF CH4[NMC-FID], a CH4 penetrációs hányada. Ezt a penetrációs hányadot kell használni az A.7. függelék vagy adott esetben az A.8. függelék szerint.

8.1.11. NOx-mérések

8.1.11.1. A kemilumineszcens érzékelős gázelemző készülékre (CLD) a CO2 és a H2O által gyakorolt kioltó hatás ellenőrzése

8.1.11.1.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha a NOx mérése kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készülékkel történik, a H2O és CO2 kioltó hatásának mértékét a CLD gázelemző készülék első beszerelésekor és jelentős karbantartás után ellenőrizni kell.

8.1.11.1.2. Mérési alapelvek

A H2O és CO2 ütközési kioltás révén csökkentheti a kemilumineszcens érzékelős gázelemző készülék NOx-ra adott válaszát, az ütközési kioltás ugyanis gátolja a kemilumineszcens reakciót, amellyel a CLD gázelemző készülék kimutatja a NOx-okat. Ez az eljárás és a 8.1.11.2.3. szakaszban leírt számítások meghatározzák a kioltást, és a kioltás eredményeit összevetik a H2O kibocsátásvizsgálat során várható legnagyobb mólfrakcióval és a legnagyobb CO2-koncentrációval. Ha a kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készülék olyan kiegyenlítő algoritmusokat használ, amelyek H2O- és/vagy CO2-mérő műszereken alapulnak, a kioltás értékelésekor ezeknek a műszereknek be kell lenniük kapcsolva, és a kiegyenlítő algoritmusokat is alkalmazni kell.

8.1.11.1.3. Rendszerkövetelmények

Hígított kipufogógáz mérésekor a H2O és CO2 által a kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készülékre gyakorolt együttes kioltó hatás nem lehet nagyobb, mint ±2 %. Hígítatlan kipufogógáz mérésekor a H2O és CO2 által a kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készülékre gyakorolt együttes kioltó hatás nem lehet nagyobb, mint ±2 %. Az együttes kioltó hatás a CO2-nek a 8.1.11.1.4. szakasz szerint meghatározott kioltó hatásának és a H2O-nak a 8.1.11.1.5. szakasz szerint meghatározott kioltó hatásának összege. Ha ezek a követelmények nem teljesülnek, korrekciós intézkedéseket kell tenni, azaz meg kell javítani vagy ki kell cserélni a gázelemző készüléket. A kibocsátásvizsgálatok végrehajtása előtt meg kell győződni arról, hogy a korrekciós intézkedés sikeresen helyreállította a gázelemző készülék megfelelő működését.

8.1.11.1.4. A CO2 kioltó hatásának ellenőrzésére szolgáló eljárás

A következő módszer vagy a műszer gyártója által előírt módszer alkalmazható a CO2 kioltó hatásának meghatározására egy olyan gázmegosztót alkalmazva, amely a kétkomponensű mérésitartomány-kalibráló gázokat nullázógázzal hígítja, és megfelel a 9.4.5.6. szakaszban foglalt előírásoknak, vagy a helyes műszaki gyakorlat alapján más protokollt fejlesztenek ki:

a)	a szükséges csatlakozásokat politetrafluoretilénből vagy rozsdamentes acélból készült vezetékekből kell készíteni;

b)	a gázmegosztót úgy kell összeállítani, hogy közel azonos mennyiségű mérésitartomány-kalibráló gázt és hígítógázt keverjen össze;

c)	ha a kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készülék rendelkezik olyan üzemmóddal, amelyben az összes NOx helyett csak a NO-ot észleli, a CLD gázelemző készüléket a csak a NO-ot észlelő üzemmódban kell üzemeltetni;

d)	olyan CO2 mérésitartomány-kalibráló gázt kell használni, amely eleget tesz a 9.5.1. szakaszban leírt követelményeknek, és koncentrációja megközelítőleg kétszerese a kibocsátásmérések során várható legnagyobb CO2-koncentrációnak;

olyan NO mérésitartomány-kalibráló gázt kell használni, amely eleget tesz a 9.5.1. szakaszban leírt követelményeknek, és koncentrációja megközelítőleg kétszerese a kibocsátásmérések során várható legnagyobb NO-koncentrációnak. A műszer gyártójának ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján nagyobb koncentrációt lehet használni a pontos ellenőrzés érdekében, ha a várható NO-koncentráció alacsonyabb, mint a műszer gyártója által az ellenőrzéshez megadott minimumtartomány;

a kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készüléken be kell állítani a nullapontot és a mérési tartományt. A gázmegosztó segítségével be kell állítani az kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készülék mérési tartományát az e szakasz e) pontjában említett NO kalibrálógázzal. A NO kalibrálógáz vezetékét csatlakoztatni kell a gázmegosztó kalibráló bemenetéhez; a gázmegosztó hígító bemenetéhez a nullázógáz vezetékét kell csatlakoztatni; az e szakasz b) pontjában választott névleges keverési arányt kell alkalmazni; és a gázmegosztó által előállított koncentrációjú NO gázzal kell meghatározni a kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készülék mérési tartományát. A pontos gázmegosztás érdekében szükség szerint helyesbíteni kell a gáz tulajdonságait;

g)	a CO2 kalibrálógáz vezetékét csatlakoztatni kell a gázmegosztó kalibráló bemenetéhez;

h)	a gázmegosztó hígító bemenetéhez az NO kalibrálógáz vezetékét kell csatlakoztatni;

miközben az NO és a CO2 átfolyik a gázmegosztón, stabilizálni kell a gázmegosztó kimenetét. Meg kell határozni a gázmegosztó kimenetének CO2-koncentrációját, a pontos gázmegosztás érdekében szükség szerint helyesbítve a gáz tulajdonságait; Az x CO2act koncentrációt fel kell jegyezni, és fel kell használni a kioltás 8.1.11.2.3. szakasz szerinti ellenőrzésének számításaiban. Gázmegosztó helyett más egyszerű gázkeverő berendezés is használható. Ebben az esetben a gázelemző készülékkel meg kell határozni a CO2 koncentrációt. Ha az NDIR nem diszperzív infravörös gázelemző készüléket egyszerű gázkeverő berendezéssel használják együtt, akkor annak meg kell felelnie az e szakaszban meghatározott követelményeknek, és mérési tartományát az e szakasz d) pontjában említett CO2 kalibrálógázzal kell meghatározni. Az NDIR gázelemző készülék linearitását előbb a teljes skálán a vizsgálat alatt várható legnagyobb CO2-koncentráció kétszereséig ellenőrizni kell;

a CLD gázelemző készülékkel meg kell mérni az NO-koncentrációt a gázmegosztó után. Időt kell hagyni arra, hogy a gázelemző készülék válasza stabilizálódjon. A stabilizálódási időbe beletartozhat az átvezető cső átszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is. 30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a minta koncentrációját méri. Ezekből az adatokból ki kell számítani a koncentráció x NOmeas számtani középértékét. Az x NOmeas értékét fel kell jegyezni, és fel kell használni a kioltás 8.1.11.2.3. szakasz szerinti ellenőrzésének számításaiban;

k)	a (8-5) egyenlet segítségével ki kell számítani a gázmegosztó kimeneténél fennálló x NOact tényleges NO-koncentrációt a mérésitartomány-kalibráló gáz koncentrációi és x CO2act alapján. A kiszámított értéket kell használni a kioltás ellenőrzésének (8-4) egyenlet szerinti számításaiban;

l)	az e szakasz 8.1.11.1.4. és 8.1.11.1.5. szakasza szerint feljegyzett értékek alapján kell kiszámítani a 8.1.11.2.3. szakaszban leírt kioltó hatást.

8.1.11.1.5. A H2O kioltó hatásának ellenőrzésére szolgáló eljárás

A következő módszer vagy a műszer gyártója által előírt módszer alkalmazható a H2O kioltó hatásának meghatározására, vagy a helyes műszaki gyakorlat alapján más protokollt fejlesztenek ki:

a)	a szükséges csatlakozásokat politetrafluoretilénből vagy rozsdamentes acélból készült vezetékekből kell készíteni;

b)	ha a kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készülék rendelkezik olyan üzemmóddal, amelyben az összes NOx helyett csak a NO-ot észleli, a CLD gázelemző készüléket a csak a NO-ot észlelő üzemmódban kell üzemeltetni;

olyan NO mérésitartomány-kalibráló gázt kell használni, amely eleget tesz a 9.5.1. szakaszban leírt követelményeknek, és koncentrációja megközelíti a kibocsátásmérések során várható legnagyobb koncentrációt. A műszer gyártójának ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján nagyobb koncentrációt lehet használni a pontos ellenőrzés érdekében, ha a várható NO-koncentráció alacsonyabb, mint a műszer gyártója által az ellenőrzéshez megadott minimumtartomány;

a kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készüléken be kell állítani a nullapontot és a mérési tartományt. Be kell állítani a kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készülék mérési tartományát az e szakasz c) pontjában említett NO kalibrálógázzal, a mérésitartomány-kalibráló gáz koncentrációját fel kell jegyezni, és fel kell használni a kioltás 8.1.11.2.3. szakasz szerinti ellenőrzésének számításaiban;

a NO mérésitartomány-kalibráló gázt zárt tartályban desztillált vízen átbuborékoltatva párásítani kell. Ha ennél az ellenőrző vizsgálatnál a párásított NO kalibrálógáz nem halad át mintaszárítón, akkor a tartály hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy hozzávetőleg olyan magas H2O-szint jöjjön létre, mint a kibocsátásvizsgálat alatt várható legnagyobb H2O-mólfrakció. Ha a párásított NO kalibrálógáz nem halad át mintaszárítón, akkor a 8.1.11.2.3. szakaszban leírt kioltás-ellenőrzési számítások a kibocsátásvizsgálat alatt várható legnagyobb H2O-mólfrakciónak megfelelő szintre növelik arányosan a H2O mért kioltó hatását. Ha ennél az ellenőrző vizsgálatnál a párásított NO kalibrálógáz a vizsgálat során szárítón halad át, akkor a tartály hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy legalább olyan magas H2O-szint jöjjön létre, mint a 9.3.2.3.1. szakaszban meghatározott szint. Ez esetben a 8.1.11.2.3. szakaszban leírt kioltás-ellenőrzési számítások nem növelik meg arányosan a H2O mért kioltó hatását;

a párásított NO vizsgálati gázt be kell vezetni a mintavevő rendszerbe. A gázt a kibocsátásvizsgálat során használt mintaszárító előtt és után is be lehet vezetni. A bevezetés pontjától függően kell az e) pont megfelelő számítási módszerét választani. Meg kell jegyezni, hogy a mintaszárítónak meg kell felelnie a 8.1.8.5.8. szakaszban említett mintaszárító-ellenőrzésen;

meg kell mérni a H2O mólfrakcióját a párásított NO kalibrálógázban. Mintaszárító használata esetén a párásított NO kalibrálógáz x H2Omeas H2O mólfrakcióját a mintaszárító után kell megmérni. Az x H2Omea értékét ajánlott a CLD gázelemző készülék bemenetéhez a lehető legközelebb megmérni. Az x H2Omeas kiszámítható a T dew harmatpont és a p total abszolút nyomás mért értékéből;

a helyes műszaki gyakorlat alapján, az x H2Omeas mérésének pontjától a gázelemző készülékig meg kell akadályozni a kondenzációt az átvezető csövekben, szerelvényekben és szelepekben. A rendszert ajánlott úgy megtervezni, hogy az átvezető csövekben, szerelvényekben és szelepekben falhőmérséklete az x H2Omeas mérésének pontjától a gázelemző készülékig legalább 5 °C-kal a mintagáz helyi harmatpontja felett legyen;

a párásított NO kalibrálógáz koncentrációját meg kell mérni a CLD gázelemző készülékkel. Időt kell hagyni arra, hogy a gázelemző készülék válasza stabilizálódjon. A stabilizálódási időbe beletartozhat az átvezető cső átszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is. 30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a minta koncentrációját méri. Ezekből az adatokból ki kell számítani az x NOwet számtani középértéket. Az x NOwet értékét fel kell jegyezni, és fel kell használni a kioltás 8.1.11.2.3. szakasz szerinti ellenőrzésének számításaiban.

8.1.11.2. A CLD kioltása ellenőrzésének számításai

A CLD kioltásának ellenőrző számításait az e szakaszban leírt módon kell elvégezni.

8.1.11.2.1. A vizsgálat alatt várható víz mennyisége

Meg kell becsülni a víznek a kibocsátásvizsgálat során várható x H2Oexp legnagyobb mólfrakcióját. Ezt a becslést a párásított NO kalibrálógáznak a 8.1.11.1.5. szakasz f) pontja szerinti bevezetésének helyén kell elvégezni. A víz várható legnagyobb mólfrakciójának megbecslésekor az égési levegő, a tüzelőanyag égéstermékei és (adott esetben) a hígítólevegő várható legnagyobb víztartalmát egyaránt figyelembe kell venni. Ha ezen ellenőrző vizsgálat során a párásított NO kalibrálógázt egy mintaszárító előtt vezetik be a mintavevő rendszerbe, akkor a víz várható legnagyobb mólfrakcióját nem kell megbecsülni, és az x H2Oexp értékét az x H2Omeas értékével egyenlőnek kell tekinteni.

8.1.11.2.2. Vizsgálat alatt várható CO2 mennyisége

Meg kell becsülni a CO2-nek a kibocsátásvizsgálat során várható x CO2exp legnagyobb koncentrációját. Ezt a becslést a mintavevő rendszer azon pontján kell elvégezni, ahol a kevert NO és CO2 kalibrálógázokat a 8.1.11.1.4. szakasz j) pontja szerint bevezetik. A CO2 várható legnagyobb koncentrációjának megbecslésekor a tüzelőanyag égéstermékei és a hígítólevegő várható legnagyobb CO2-tartalmát egyaránt figyelembe kell venni.

8.1.11.2.3. A H2O és a CO2 által együttesen gyakorolt kioltó hatás kiszámítása

A H2O és a CO2 által együttesen gyakorolt kioltó hatást a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(8-4)

ahol:

quench	=	a CLD kioltásának mértéke
x NOdry	=	a NO-nak a buborékoltató előtt a 8.1.11.1.5. szakasz f) pontja szerint mért koncentrációja
x NOwet	=	a NO-nak a buborékoltató után a 8.1.11.1.5. szakasz i) pontja szerint mért koncentrációja
x H2Oexp	=	a víznek a kibocsátásvizsgálat során várható legnagyobb mólfrakciója a 8.1.11.2.1. szakasz szerint
x H2Omeas	=	a víznek a kioltás ellenőrzése során a 8.1.11.1.5. szakasz g) pontja szerint mért mólfrakciója
x NOmeas	=	a NO-nak a 8.1.11.1.4. szakasz j) pontja szerint azon a ponton mért koncentrációja, amelyen a NO kalibrálógázt összekeverik CO2 kalibrálógázzal
x NOact	=	a NO-nak a 8.1.11.1.4. szakasz k) pontja szerint, a (8-5) egyenlettel kiszámított, azon a ponton érvényes tényleges koncentrációja, amelyen a NO kalibrálógázt összekeverik CO2 kalibrálógázzal
x CO2exp	=	a CO2-nek a kibocsátásvizsgálat során várható legnagyobb koncentrációja a 8.1.11.2.2. szakasz szerint
x CO2act	=	a CO2-nek a 8.1.11.1.4. szakasz i) pontja szerint azon a ponton érvényes tényleges koncentrációja, amelyen a NO kalibrálógázt összekeverik CO2 kalibrálógázzal

Formula

(8-5)

ahol:

x NOspan	=	a gázmegosztóba bemenő NO kalibrálógáz koncentrációja a 8.1.11.1.4. szakasz e) pontja szerint
x CO2span	=	a gázmegosztóba bemenő CO2 kalibrálógáz koncentrációja a 8.1.11.1.4. szakasz d) pontja szerint

8.1.11.3. Nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készülék szénhidrogénekkel és H2O-val mutatott interferenciájának ellenőrzése

8.1.11.3.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha az NOx mérése nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülékkel történik, a H2O interferenciájának mértékét a gázelemző készülék első beszerelésekor és jelentős karbantartás után ellenőrizni kell.

8.1.11.3.2. Mérési alapelvek

A szénhidrogének és a H2O zavarhatják a nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készüléket azzal, hogy a NOx-ra adott válaszhoz hasonló választ váltanak ki. Ha a nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készülék olyan kiegyenlítő algoritmusokat használ, amelyek más gázok mérési eredményei alapján teljesítik az interferencia-ellenőrzést, a gázelemző készülék interferencia-ellenőrzése során e méréseket is el kell végezni a kiegyenlítő algoritmusokat vizsgálatára.

8.1.11.3.3. Rendszerkövetelmények

Egy NOx-ot kimutató nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készülék együttes H2O- és szénhidrogén-interferenciájának a várható átlagos NOx-koncentráció ± 2 százalékán belül kell lennie.

8.1.11.3.4. Az eljárás

Az interferenciavizsgálatot a következőképpen kell végrehajtani:

a)	a NOx-ot kimutató nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készüléket a gyártó utasításainak megfelelően kell elindítani, üzemeltetni, nullázni, illetve mérési tartománya tekintetében kalibrálni;

az ellenőrzéshez ajánlott kivonni a motor kipufogógázát. A NOx kipufogógázban található mennyiségét a 9.4. szakaszban szereplő előírásoknak megfelelő kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készülékkel kell meghatározni. A kemilumineszcens érzékelő válaszát vonatkoztatási értéknek kell tekinteni. A kipufogógázban található szénhidrogének mennyiségét pedig a 9.4. szakaszban szereplő előírásoknak megfelelő lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékkel kell meghatározni. A lángionizációs érzékelő válaszát a szénhidrogének vonatkoztatási értékeként kell kezelni;

c)	ha a vizsgálatban mintaszárító használatára is sor kerül, a motor kipufogógázát a mintaszárító előtt kell bevezetni az nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készülékbe;

d)	időt kell hagyni arra, hogy a gázelemző készülék válasza stabilizálódjon. A stabilizálódási időbe beletartozhat az átvezető cső átszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is;

e)	30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülékek a minta koncentrációját mérik, és ki kell számítani a három gázelemző készülék értékeinek számtani közepét;

f)	a kemilumineszcens érzékelős (CLD) gázelemző készülék középértékét ki kell vonni a nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készülék középértékéből;

a különbséget meg kell szorozni a várható közepes szénhidrogén-koncentráció és az ellenőrzés során mért szénhidrogén-koncentráció közötti arányszámmal. a gázelemző készülék megfelel az e szakasz szerinti interferencia-ellenőrzésen, ha ez az eredmény a standard esetében várható NOx-koncentráció ± 2 %-án belül van:

Formula

(8-6)

ahol:

	=	az NOx CLD-vel mért átlagos koncentrációja, [μmol/mol] vagy [ppm]
	=	az NOx NDUV-vel mért átlagos koncentrációja, [μmol/mol] vagy [ppm]
	=	az átlagos mért szénhidrogén-koncentráció, [μmol/mol] vagy [ppm]
	=	a standard esetében várható átlagos szénhidrogén-koncentráció, [μmol/mol] vagy [ppm]
	=	a standard esetében várható átlagos NOx-koncentráció, [μmol/mol] vagy [ppm]

8.1.11.3.5. A hűtőfürdőre (hűtőre) vonatkozó követelmények

Igazolni kell, hogy a H m legmagasabb várható vízgőz-koncentráció esetén a vízkivonási módszer a kemilumineszcens érzékelő páratartalmát ≤ 5 g víz/kg száraz levegő szinten tartja (másként kifejezve: körülbelül 0,8 térfogat% H2O), ami 100 százalék relatív páratartalmat jelent 3,9 °C hőmérsékleten és 101,3 kPa nyomáson. Ez a páratartalom ugyanakkor 25 °C hőmérsékleten és 101,3 kPa nyomáson megközelítőleg 25 %-os relatív páratartalomnak felel meg. Ez igazolható akár a termikus szárító kimeneténél történő hőmérsékletméréssel, akár a páratartalomnak közvetlenül a kemilumineszcens érzékelő előtt történő mérésével.

8.1.11.4. A hűtőfürdő (hűtő) NO2-penetrációja

8.1.11.4.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha egy NOx-mérő eszköz előtt hűtőfürdőt (hűtőt) alkalmaznak a minta szárítására, de nem használnak NO2-NO átalakítót a hűtőfürdő előtt, akkor el kell végezni a hűtőfürdő NO2-penetrációjának ellenőrzését. Ezt az ellenőrzést az első beszereléskor és jelentős karbantartás után kell elvégezni.

8.1.11.4.2. Mérési alapelvek

A hűtőfürdő (hűtő) eltávolítja a vizet, amely egyébként zavarhatná a NOx-mérést. Egy nem megfelelően kialakított hűtőfürdőben maradó folyékony víz eltávolíthatja a mintából a NO2-t. Ha előtte NO2-NO átalakító nélkül alkalmaznak hűtőfürdőt, akkor az a NOx megmérése előtt eltávolíthatja a NO2-ot.

8.1.11.4.3. Rendszerkövetelmények

A hűtőnek a teljes NO2-szint legalább 95 %-ának mérését lehetővé kell tennie a NO2 várható legnagyobb koncentrációján.

8.1.11.4.4. Az eljárás

A hűtő működésének ellenőrzésére a következő eljárást kell alkalmazni:

a)	a műszerek összeállítása. A gázelemző készülék és a hűtő gyártójának a beindításra és az üzemeltetésre vonatkozó utasításait követni kell. A gázelemző készüléket és a hűtőt a teljesítmény optimalizálása érdekében szükség szerint be kell állítani;

a berendezés összeállítása és adatgyűjtés;

i.	az összes NOx-ot mérő gázelemző készüléket úgy kell nullázni, illetve mérési tartománya tekintetében kalibrálni, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt;

ii.

olyan NO2-kalibrálógázt (a száraz levegő alapgázát) kell választani, amelynek a NO2-koncentrációja megközelíti a kibocsátásmérések során várható legnagyobb koncentrációt. A műszer gyártójának ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján nagyobb koncentrációt lehet használni a pontos ellenőrzés érdekében, ha a várható NO2-koncentráció alacsonyabb, mint a műszer gyártója által az ellenőrzéshez megadott minimumtartomány;

iii.	a kalibrálógáz feleslegét a gázmintavevő rendszer szondájánál vagy túlfolyójánál kell elvezetni. csak a szállítás okozta késést és a műszer válaszát figyelembe véve időt kell hagyni arra, hogy az összes NOx-ra adott válasz stabilizálódjon;

iv.	az összes NOx-ra vonatkozó 30 s-nyi adat átlagát ki kell számítani és x NOxref néven kell rögzíteni;

v.	a NO2 kalibrálógáz áramát le kell állítani;

vi.

ezután 50 °C-os harmatpontra állított harmatponti generátor által előállított gázt a gázmintavevő rendszer szondájánál vagy túlfolyójánál bevezetve telíteni kell a mintavevő rendszert. A harmatponti generátor által előállított gázból mintát kell venni a mintavevő rendszerrel, és legalább 10 percen keresztül át kell vezetni a hűtőn, amíg a hűtő egyenletes mennyiségű vizet nem távolít el;

vii.

azonnal vissza kell kapcsolni az x NOxref megállapításához használt NO2 kalibrálógázzal való elárasztást. Csak a szállítás okozta késést és a műszer válaszát figyelembe véve időt kell hagyni arra, hogy az összes NOx-ra adott válasz stabilizálódjon. Az összes NOx-ra vonatkozó 30 s-nyi adat átlagát ki kell számítani és x NOxmeas néven kell rögzíteni;

viii.

az x NOxmeas-t az x NOxdry-ra kell korrigálni a hűtő kimeneti hőmérsékletén és nyomásán a hűtőn keresztülhaladó maradék vízgőz alapján;

c)	teljesítményértékelés: ha az x NOxdry kisebb, mint az x NOxref 95 %-a, akkor a hűtőt meg kell javítani vagy ki kell cserélni.

8.1.11.5. A NO2-NO-átalakító általi átalakítás hitelesítése

8.1.11.5.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha az NOx meghatározására a csak a NO mennyiségét mérő gázelemző készüléket használnak, akkor a gázelemző készülék előtt NO2-NO átalakítót kell alkalmazni. Ezt az ellenőrzést az átalakító beszerelésekor, jelentős karbantartás után és vizsgálatot megelőző 35 napon belül kell elvégezni. Ezt az ellenőrző vizsgálatot ezzel a gyakorisággal meg kell ismételni annak ellenőrzése érdekében, hogy a NO2-NO átalakító katalitikus aktivitása nem romlott.

8.1.11.5.2. Mérési alapelvek

Egy NO2-NO átalakító segítségével egy olyan gázelemző készülék, amely csak a NO mennyiségét méri, a kipufogógázban lévő NO2-t NO-dá alakítva képes meghatározni az összes NOx-at.

8.1.11.5.3. Rendszerkövetelmények

A NO2-NO átalakítónak a teljes NO2-szint legalább 95 %-ának mérését lehetővé kell tennie a NO2 várható legnagyobb koncentrációján.

8.1.11.5.4. Az eljárás

Egy NO2-NO átalakító működését a következő eljárással kell ellenőrizni:

a)	a műszerek összeállítása tekintetében a gázelemző készülék és a NO2-NO átalakító gyártójának a beindításra és az üzemeltetésre vonatkozó utasításait követni kell. A gázelemző készüléket és az átalakítót a teljesítmény optimalizálása érdekében szükség szerint be kell állítani;

b)	egy ózonfejlesztő bemenetét nullázólevegő- vagy oxigénforráshoz kell csatlakoztatni, kimenetét pedig egy háromutas T-csatlakozó egyik nyílásához. A NO kalibrálógázt egy másik nyíláshoz kell csatlakoztatni, az NO2-NO átalakító bemenetét pedig a maradék nyíláshoz;

az ellenőrzés elvégzése során az alábbi lépéseket kell végrehajtani:

i.	az ózonfejlesztő levegőellátását el kell indítani, az ózonfejlesztő áramellátását ki kell kapcsolni, és az NO2-NO átalakítót megkerülő üzemmódra (azaz NO üzemmódra) kell kapcsolni. Csak a szállítás okozta késést és a műszer válaszát figyelembe véve időt kell hagyni a stabilizálódásra;

ii.

az NO és a nullázógáz áramát úgy kell beállítani, hogy az NO-koncentráció a gázelemző készüléknél a vizsgálat alatt várható összes NOx-koncentráció csúcsértéke közelében legyen. A gázkeverék NO2-tartalmának kisebbnek kell lennie, mint az NO koncentráció 5 %-a. Az NO-koncentrációt úgy kell feljegyezni, hogy kiszámítják a gázelemző készülékből vett 30 másodpercnyi mintaadat átlagát, és ezt jegyzik fel mint az x NOref értéket. A műszer gyártójának ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján nagyobb koncentrációt lehet használni a pontos ellenőrzés érdekében, ha a várható NO-koncentráció alacsonyabb, mint a műszer gyártója által az ellenőrzéshez megadott minimumtartomány;

iii.

az ózonfejlesztő O2-ellátását el kell indítani, és az O2-áramot úgy kell beállítani, hogy a gázelemző készülék által kijelzett NO-érték körülbelül 10 százalékkal kisebb legyen, mint az x NOref érték. A NO-koncentrációt úgy kell feljegyezni, hogy kiszámítják a gázelemző készülékből vett 30 másodpercnyi mintaadat átlagát, és ezt jegyzik fel mint az x NO+O2mix értéket;

iv.

az ózonfejlesztőt be kell kapcsolni, és az ózonfejlesztés mértékét úgy kell beállítani, hogy a gázelemző készülék által mért NO-érték az x NOref érték körülbelül 20 százaléka legyen, ugyanakkor legalább 10 százalék legyen az olyan NO aránya, amely nem lépett reakcióba. A NO-koncentrációt úgy kell feljegyezni, hogy kiszámítják a gázelemző készülékből vett 30 másodpercnyi mintaadat átlagát, és ezt jegyzik fel mint az x NOmeas értéket;

v.	a NOx-gázelemző készüléket át kell kapcsolni NOx-üzemmódra, és meg kell mérni az összes NOx mennyiségét. A NOx-koncentrációt úgy kell feljegyezni, hogy kiszámítják a gázelemző készülékből vett 30 másodpercnyi mintaadat átlagát, és ezt jegyzik fel mint az x NOxmeas értéket;

vi.

az ózonfejlesztőt ki kell kapcsolni, de a rendszeren keresztülfolyó gázáramot fenn kell tartani. A NOx-elemző kimutatja az NO + O2 keverék NOx-tartalmát. A NOx-koncentrációt úgy kell feljegyezni, hogy kiszámítják a gázelemző készülékből vett 30 másodpercnyi mintaadat átlagát, és ezt jegyzik fel mint az x NOx+O2mix értéket;

vii.

az O2-ellátást el kell zárni. A NOx-elemző kimutatja az eredeti NO és N2 keverék NOx-tartalmát. A NOx-koncentrációt úgy kell feljegyezni, hogy kiszámítják a gázelemző készülékből vett 30 másodpercnyi mintaadat átlagát, és ezt jegyzik fel mint az x NOxref értéket. Ez az érték legfeljebb 5 %-kal haladhatja meg az x NOref értéket;

teljesítményértékelés: az NOx-átalakító hatásfokát úgy kell kiszámítani, hogy a kapott koncentrációkat be kell helyettesíteni a következő egyenletbe:

Formula

(8-7)

e)	ha az eredmény kisebb, mint 95 %, akkor az NO2-NO átalakítót meg kell javítani vagy ki kell cserélni.

8.1.12. Részecskemérések

8.1.12.1. Az analitikai mérleg ellenőrzése és a mérési eljárás ellenőrzése

8.1.12.1.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

Ez a szakasz három ellenőrzést ismertet:

a)	az analitikai mérleg működésének független ellenőrzése bármilyen szűrő mérését megelőző 370 napon belül;

b)	a mérleg nullázása és mérési tartományának meghatározása bármilyen szűrő mérését megelőző 12 órán belül;

c)	szűrő mérése előtt és után annak ellenőrzése, hogy a referenciaszűrők tömegmeghatározása egy meghatározott tűrésen belül legyen.

8.1.12.1.2. Független hitelesítés

A mérleg gyártója (vagy a mérleg gyártója által jóváhagyott képviselő) belső ellenőrzési eljárások keretében, a vizsgálatot megelőző 370 napon belül ellenőrzi a mérleg működését.

8.1.12.1.3. Nullázás és mérésitartomány-meghatározás

A mérleget nullázva és mérési tartományát legalább egy kalibrálósúllyal meghatározva ellenőrizni kell a működését, a használt súlyoknak pedig az ellenőrzés végrehajtásához meg kell felelniük a 9.5.2. szakaszban foglalt előírásoknak. Manuális vagy automatikus eljárást kell alkalmazni:

a manuális eljáráshoz használni kell a mérleget, aminek során a mérleget nullázni kell és mérési tartományát legalább egy kalibrálósúllyal meg kell határozni. Ha a mérési folyamatnak a részecskemérések pontosságának és precizitásának javítása érdekében való megismétlésével kapott értékek általában átlagértékek, akkor a mérleg működésének ellenőrzésére is ugyanezt a módszert kell alkalmazni;

b)	automatikus eljárásra kerül sor belső kalibrálósúlyokkal, amelyek automatikusan ellenőrzik a mérleg működését. Ezeknek a belső kalibrálósúlyoknak az ellenőrzés végrehajtásához meg kell felelniük a 9.5.2. szakaszban foglalt előírásoknak.

8.1.12.1.4. A referenciaminta lemérése

Egy mérési sorozat alatt minden tömegmérést ellenőrizni kell a mérési vonatkoztatási részecskeminta-hordozókat (pl. szűrőket) a mérés előtt és után is lemérve. Egy mérési sorozat bármilyen rövid lehet, de nem lehet hosszabb 80 óránál, és vizsgálat előtti és utáni tömegméréseket is magában foglalhat. Az egyes vonatkoztatási részecskeminta-hordozók egymást követő tömegmeghatározásainak a várt összes részecsketömeg ± 10 μg vagy ± 10 % közül a magasabb értéken belül azonos eredményt kell adniuk. Amennyiben az egymást követő részecske-mintavevő szűrő mérései nem felelnek meg ennek a feltételnek, a vonatkoztatási szűrő tömegének egymást követő meghatározásai keretében történő összes egyedi vizsgálatiszűrőtömeg-meghatározás eredményét érvénytelennek kell tekinteni. Ezeket a szűrőket egy másik mérés során újra le lehet mérni. Amennyiben egy vizsgálat utáni szűrőmérést érvénytelennek kell nyilvánítani, a vizsgálati sorozat is érvénytelen. Ezt az ellenőrzést a következőképpen kell végrehajtani:

a)	legalább két részecskeminta-hordozót a részecskestabilizálási környezetben kell tartani. Ezeket kell referenciának tekinteni. Ugyanolyan anyagból készült és méretű, nem használt szűrőket kell referenciának választani;

a referenciákat a részecskestabilizálási környezetben kell stabilizálni. A referenciákat stabilizáltnak lehet tekinteni, amennyiben legalább 30 percig a részecskestabilizálási környezetben voltak, és az azt megelőző legalább 60 percen keresztül a részecskestabilizálási környezet megfelelt a 9.3.4.4. szakasz előírásainak;

c)	a mérleget többször működtetni kell egy referenciamintával, de az eredményeket nem kell feljegyezni;

d)	a mérleget le kell nullázni, és be kell állítani a mérési tartományát. Egy vizsgálati tömeget (pl. kalibrálósúlyt) kell a mérlegre helyezni, majd eltávolítani, és meg kell győződni arról, hogy a mérleg a rendes stabilizálódási időn belül újra elfogadhatóan pontos nulla értéket mutat;

a referenciahordozókat (pl. szűrőket) le kell mérni, és a tömegüket fel kell jegyezni. Ha a mérési folyamatnak a referenciahordozók (pl. szűrők) tömege pontosságának és precizitásának javítása érdekében való megismétlésével kapott értékek általában átlagértékek, akkor a mintahordozók (pl. szűrők) tömege átlagértékének megmérésére is ugyanezt a módszert kell alkalmazni;

f)	a mérleg környezetének harmatpontját, környezeti hőmérsékletét és légköri nyomását fel kell jegyezni;

g)	az eredményeket a feljegyzett környezeti feltételek alapján kell a felhajtóerő miatt korrigálni a 8.1.12.2. szakasz szerint. Valamennyi referencia felhajtóerővel korrigált tömegét fel kell jegyezni;

h)	valamennyi referenciahordozó (pl. szűrő) felhajtóerővel korrigált referenciatömegét ki kell vonni a korábban mért és feljegyzett, felhajtóerővel korrigált tömegből;

ha a vizsgált referenciaszűrők tömege az e szakasz szerint megengedettnél nagyobb mértékben megváltozik, akkor a referenciahordozó (pl. szűrő) tömegének legutóbbi sikeres hitelesítése óta végzett összes részecsketömeg-meghatározást érvényteleníteni kell. A referencia részecskeszűrőket ki lehet selejtezni, ha csak az egyik szűrő tömege változott meg a megengedettnél nagyobb mértékben, és egyértelműen meg lehet határozni azt a különleges okot, amiért a szóban forgó szűrő tömege megváltozott, de amely nem befolyásolta a többi szűrőt. Így a hitelesítést sikeresnek lehet tekinteni. Ebben az esetben az érintett referenciahordozót az e szakasz j) pontjának való megfelelés meghatározása során nem kell figyelembe venni, és az érintett referenciaszűrőt ki kell selejtezni és pótolni kell;

ha a referenciatömegek valamelyike a 8.1.12.1.4. szakasz szerint megengedettnél nagyobb mértékben megváltozik, akkor a referenciatömegek legutóbbi két meghatározása között végzett összes részecsketömeg-meghatározás eredményét érvényteleníteni kell. Ha az e szakasz i) pontjának megfelelően referencia részecskehordozó kiselejtezésére kerül sor, legalább egy olyan referencia tömegkülönbségnek lennie kell, amely megfelel a 8.1.12.1.4. szakasz feltételeinek. Ellenkező esetben a referenciahordozók (pl. szűrők) tömegének legutóbbi két meghatározása között végzett összes részecsketömeg-meghatározás eredményét érvényteleníteni kell.

8.1.12.2. A részecske-mintavevő szűrő felhajtóerő miatti korrekciója

8.1.12.2.1. Általános előírások

A részecske-mintavevő szűrők tömegét korrigálni kell a levegő felhajtóereje miatt. A felhajtóerő miatti korrekció a mintahordozó sűrűségétől, a levegő sűrűségétől és a mérleg kalibrálására használt súly sűrűségétől függ. A felhajtóerő miatti korrekció nem veszi figyelembe magukra a részecskékre ható felhajtóerőt, mivel a részecskék tömege általában az össztömegnek csupán a 0,01–0,10 %-át teszi ki. A tömeg ilyen kis hányadának a korrekciója legfeljebb 0,010 %-ot tenne ki. A felhajtóerővel korrigált értékek jelentik a részecskeminták tárasúlyát. Ezt követően a vizsgálat előtt megmért szűrők felhajtóerővel korrigált súlyát kivonják a vizsgálat után megmért megfelelő szűrők felhajtóerővel korrigált súlyából, hogy meghatározzák a vizsgálat során kibocsátott részecskék tömegét.

8.1.12.2.2. A részecske-mintavevő szűrő sűrűsége

A különféle részecske-mintavevő szűrőknek más-más a sűrűsége. A mintahordozó ismert sűrűségét vagy egyes közös mintavevő-anyagok esetében valamelyik sűrűséget kell használni a következők szerint:

a)	teflonborítású boroszilikát üveg esetében a mintavevő anyag sűrűsége 2 300 kg/m3;

b)	a hordozó tömegének 95 %-át kitevő polimetilpentén tartógyűrűvel egybeépített teflon membrán (film) esetében a mintavevő közeg sűrűsége 920 kg/m3;

c)	teflon tartógyűrűvel egybeépített teflon membrán (film) esetében a mintavevő közeg sűrűsége 2 144 kg/m3.

8.1.12.2.3. A levegő sűrűsége

Mivel egy analitikai mérleg környezeti hőmérsékletét szigorúan 22 ± 1 °C értéken, harmatpontját pedig 9,5 ± 1 °C értéken kell tartani, a levegő sűrűsége elsősorban a légköri nyomás függvénye. Ezért a felhajtóerő miatti korrekció csupán a légköri nyomás függvényeként van megadva.

8.1.12.2.4. A kalibrálósúly sűrűsége

A fém kalibrálósúly anyagára megadott sűrűséget kell használni.

8.1.12.2.5. A korrekció kiszámítása

A részecske-mintavevő szűrők tömegét a következő egyenletek szerint kell korrigálni a levegő felhajtóereje miatt:

Formula

(8-8)

ahol:

m cor	=	a részecske-mintavevő szűrő felhajtóerővel korrigált tömege
m uncor	=	a részecske-mintavevő szűrő felhajtóerővel nem korrigált tömege
ρ air	=	a levegő sűrűsége a mérleg környezetében
ρ weight	=	a mérleg mérési tartományának beállításához használt kalibrálósúly sűrűsége
ρ media	=	a részecske-mintavevő szűrő sűrűsége

Formula

(8-9)

ahol:

p abs	=	abszolút nyomás a mérleg környezetében
M mix	=	a levegő moláris tömege a mérleg környezetében
R	=	moláris gázállandó
T amb	=	a mérleg környezetének abszolút környezeti hőmérséklete.

8.2. A műszerek vizsgálatra való hitelesítése

8.2.1. A szakaszos mintavételhez szükséges arányos áramlásszabályozás és a szakaszos részecske-mintavételre vonatkozó legkisebb hígítási arány hitelesítése

8.2.1.1. Az állandó térfogatú mintavételre vonatkozó arányossági feltételek

8.2.1.1.1. Arányos áram

Bármely páros áramlásmérő esetében a felvett mintát és a teljes áramokat vagy 1 Hz gyakoriságú átlagukat a 4B. melléklet A.2. függelékének A.2.9. szakaszában szereplő statisztikai számításokkal kell alkalmazni. Meg kell határozni a teljes áramhoz viszonyított mintaáram becslésének szórását. Minden vizsgálati időközre vonatkozóan igazolni kell, hogy a becslés szórása nem haladta meg az átlagos mintaáram 3,5 %-át.

8.2.1.1.2. Állandó áram

Bármely páros áramlásmérő esetében a felvett mintát és a teljes áramokat vagy 1 Hz gyakoriságú átlagukat kell használni annak alátámasztására, hogy az egyes áramok az átlagos vagy a beállított értékhez képest ±2,5 %-os tűréssel állandók. Az összes mérőeszköztípusra vonatkozó áram rögzítése helyett a következő lehetőségek is alkalmazhatók:

kritikus áramlású Venturi-cső alkalmazása. A kritikus áramlású Venturi-csövek esetében a Venturi-cső belépőnyílásánál mért feltételeket vagy 1 Hz gyakoriságú átlagukat kell használni. Igazolni kell, hogy a Venturi-cső belépőnyílásánál az áramlási sűrűség az átlagos vagy a beállított sűrűséghez képest ±2,5 %-os tűréssel állandó minden vizsgálati időköz tekintetében. Állandó térfogatú mintavételhez használt, kritikus áramlású Venturi-cső esetében ezt oly módon lehet igazolni, ha kimutatható, hogy a Venturi-cső belépőnyílásánál az abszolút hőmérséklet az átlagos vagy a beállított hőmérséklethez képest ±4 %-os tűréssel állandó minden vizsgálati időköz tekintetében;

térfogat-kiszorításos szivattyú alkalmazása. A szivattyú szívócsonkjánál mért feltételeket vagy 1 Hz gyakoriságú átlagukat kell használni. Igazolni kell, hogy a szivattyú szívócsonkjánál az áramlási sűrűség az átlagos vagy a beállított sűrűséghez képest ±2,5 %-os tűréssel állandó minden vizsgálati időköz tekintetében. Állandó térfogatú mintavételhez használt szivattyú esetében ezt oly módon lehet igazolni, ha kimutatható, hogy a szivattyú szívócsonkjánál az abszolút hőmérséklet az átlagos vagy a beállított hőmérséklethez képest ±2 %-os tűréssel állandó minden vizsgálati időköz tekintetében.

8.2.1.1.3. Az arányos mintavétel igazolása

Minden arányos szakaszos mintavételnél, például zsákos vagy részecskeszűrős mintavételnél, meg kell bizonyosodni arról, hogy az arányos mintavételre valóban az alábbi módszerek valamelyikének alkalmazásával került sor, tekintetbe véve azt is, hogy az összes adatpont legfeljebb 5 %-át mint kiugró értéket figyelmen kívül lehet hagyni.

A helyes műszaki gyakorlat alapján, műszaki elemzés segítségével igazolni kell, hogy az arányos áramlásszabályozási rendszer eleve biztosítja az arányos mintavételt a vizsgálat során számításba jövő valamennyi körülmény esetén. A kritikus áramlású Venturi-csövek például a mintaáram és a teljes áram esetében is használhatók, amennyiben igazolhatóan mindig azonos bemeneti nyomással és hőmérséklettel rendelkeznek, valamint ha a kritikus áramlás szempontjából mindig ugyanolyan feltételekkel működnek.

A vizsgálati időközben végzett szakaszos részecske-mintavételhez szükséges legkisebb hígítási arány meghatározásához az áramlás és/vagy az indikátorgáz-koncentráció (például CO2) mért vagy számított értékét kell használni.

8.2.1.2. A részáramú hígítórendszer hitelesítése

Ahhoz, hogy a részáramú hígítórendszer szabályozásával a hígítatlan kipufogógázból arányos mintát lehessen nyerni, gyors rendszerreakcióra van szükség; ez tükröződik a részáramú hígítórendszer gyors működésében. A rendszerre vonatkozó jelátalakítási időt a 8.1.8.6. szakaszban és a kapcsolódó 3.1. ábrán szereplő eljárással kell meghatározni. A részáramú hígítórendszer tényleges szabályozásának a jelenlegi mért feltételeken kell alapulnia. Ha a kipufogógáz-áram mérésének és a részáramú rendszernek a kombinált jelátalakítási ideje rövidebb mint 0,3 másodperc, akkor online szabályozást kell használni. Ha a jelátalakítási idő hosszabb 0,3 másodpercnél, akkor egy előre rögzített mérési meneten alapuló prediktív szabályozást kell használni. Ez esetben a kombinált felfutási idő nem haladhatja meg az 1 másodpercet, a kombinált késés pedig a 10 másodpercet. A teljes rendszerreakciót úgy kell kialakítani, hogy biztosítsa a részecskékből vett minta, a q mp,i (részáramú hígítórendszerbe belépő kipufogógáz-minta árama) reprezentativitását, a kipufogógáz tömegáramával arányosan. Az arányosság meghatározásához a q mp,i kontra q mew,i regresszióanalízist kell elvégezni (a kipufogógáz tömegárama nedves alapon) legalább 5 Hz adatgyűjtési gyakoriságon, valamint a következő kritériumoknak kell teljesülnie:

a)	a q mp,i és a q mew,i közötti lineáris regresszió r 2 korrelációs együtthatója nem lehet 0,95-nél kisebb;

b)	a q mew,i alapján becsült q mp,i értékek szórása nem haladhatja meg q mp legnagyobb értékének 5 %-át;

c)	a regressziós egyenes állandója (az egyenes és a q mp tengely metszete) nem haladhatja meg a q mp legnagyobb értékének ±2%-át.

Prediktív szabályozásra van szükség, ha a részecske-mintavevő rendszer kombinált átalakítási ideje (t 50,P) és a kipufogógáz-tömegáram jeleinek átalakítási ideje (t 50,F) hosszabb 0,3 másodpercnél. Ilyen esetben egy előmérést kell végezni, és az előmérésben a kipufogógáz-áramra kapott jeleket lehet felhasználni a részecske-mintavevő rendszerbe belépő mintaáram szabályozására. A részáramú hígítórendszer szabályozása akkor helyes, ha a q mp szabályozására használt, az előmérésben kapott q mew,pre-idősort, a t50,P + t50,F elővezérlési idővel eltolják.

A q mp,i és a qmew,i közötti korreláció meghatározásához a tényleges vizsgálat során felvett adatokat kell használni oly módon, hogy a q mew,i-t a q mp,i -hez képest a t 50,F idővel szinkronizálják (a szinkronizálásban t 50,P-nek nincs szerepe). A q mew és a q mp közötti időeltolás egyenlő a 8.1.8.6.3.2. szakaszban meghatározott jelátalakítási idejük különbségével.

8.2.2. A gázelemző készülékek tartományainak hitelesítése, valamint az eltolódás hitelesítése és korrigálása

8.2.2.1. A tartományok hitelesítése

Amennyiben a gázelemző készülék a vizsgálat során bármikor a tartománya 100 %-a fölött működik, a következő lépéseket kell végrehajtani:

8.2.2.1.1. Szakaszos mintavétel

A szakaszos mintavételhez a mintát újra kell elemezni a lehető legalacsonyabb tartománnyal, amely 100 % alatt a műszer legnagyobb válaszát eredményezi. Az eredményt fel kell jegyezni a legalacsonyabb olyan tartománytól kezdve, amelytől a gázelemző készülék a tartománya 100 %-a alatt működik az egész vizsgálat során.

8.2.2.1.2. Folyamatos mintavétel

A folyamatos mintavételhez az egész vizsgálatot meg kell ismételni a gázelemző készülék következő, magasabb tartományának használatával. Ha a gázelemző készülék ismét a tartományának 100 %-a fölött működik, meg kell ismételni a vizsgálatot a következő, magasabb tartománnyal. A vizsgálatot addig kell ismételni, amíg a gázelemző készülék a teljes vizsgálat során folyamatosan a tartománya 100 %-a alatt működik.

8.2.2.2. Az eltolódás hitelesítése és korrigálása

Amennyiben az eltolódás ± 1 %-on belül van, az adatok korrigálás nélkül vagy a korrigálást követően is elfogadhatók. Ha az eltolódás mértéke ± 1 %-nál nagyobb, valamennyi szennyező anyagra ki kell számolni a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás eredményeinek két sorozatát, vagy a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni. Az egyik sorozatot az eltolódás korrigálása előtti adatokkal kell kiszámítani, a másik sorozatot pedig azokkal az adatokkal, amelyeket valamennyi adatnak a 4B. melléklet A.7.2. és A.8.2. függelékének megfelelő eltolódással való korrigálása után kaptak. Az összehasonlítást a nem korrigált eredmények százalékában kell elvégezni. A fékmunkára vonatkoztatott, nem korrigált és korrigált fajlagos kibocsátási értékek különbségének a nem korrigált, fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás ±4 százalékán belül kell lennie. Amennyiben ezen kívül esik, a vizsgálat érvénytelen.

8.2.3. A részecske-mintavevő közegek (például szűrők) előkondicionálása és tárasúlyának mérése

A részecske-mintavevő szűrők és eszközök mintavételre való előkészítése érdekében a kibocsátásvizsgálat előtt a következő lépéseket kell végrehajtani:

8.2.3.1. Időszakos ellenőrzés

Gondoskodni kell arról, hogy a mérleg és a részecskestabilizálási környezetek megfeleljenek a 8.1.12. szakasz szerinti időszakos ellenőrzésen. A referenciaszűrőt a vizsgálati szűrők lemérése előtt kell megmérni a megfelelő referenciapont megállapítása érdekében (a folyamat részleteit lásd a 8.1.12.1. szakaszban). A referenciaszűrők stabilitásának ellenőrzését a vizsgálatot követő stabilizációs szakasz után, közvetlenül a vizsgálati utáni mérlegelés előtt kell elvégezni.

8.2.3.2. Szemrevételezés

Szemrevételezéssel meg kell győződni arról, hogy nem hibásak-e a fel nem használt mintavevő szűrők, a hibás szűrőket pedig ki kell dobni.

8.2.3.3. Földelés

A részecskeszűrők kezeléséhez a 9.3.4. szakasznak megfelelően elektromosan földelt csipeszeket vagy földelőszalagot kell használni.

8.2.3.4. Fel nem használt mintavevő közegek

A fel nem használt mintavevő közegeket egy vagy több olyan tartályba kell helyezni, amely nyitott a részecskestabilizálási környezetre. Ha szűrőket használnak, azok egy szűrőkazetta alsó részébe helyezhetők.

8.2.3.5. Stabilizálás

A mintavevő közeget a részecskestabilizálási környezetben kell stabilizálni. A fel nem használt mintavevő közeget stabilizáltnak lehet tekinteni, amennyiben legalább 30 percig a részecskestabilizálási környezetben volt és ez idő alatt a részecskestabilizálási környezet megfelelt a 9.3.4. szakasz előírásainak.

8.2.3.6. Tömegmérés

A mintavevő közeget automatikusan vagy manuálisan, a következő módon kell lemérni:

a)	automatikus mérés esetében az automatizálási rendszer gyártójának utasításai alapján kell előkészíteni a mintákat a mérésre;

b)	a manuális mérést a helyes műszaki gyakorlat alapján kell végezni;

c)	opcionálisan a helyettesítő mérés is megengedett (lásd a 8.2.3.10. szakaszt);

d)	a mérés után a szűrőket vissza kell helyezni a Petri-csészébe és le kell takarni őket.

8.2.3.7. Korrekció a felhajtóerő függvényében

A 8.1.12.2. szakaszban leírt követelményeknek megfelelően a felhajtóerő miatt korrigálni kell a mért tömeget.

8.2.3.8. Ismétlés

A szűrő tömegének mérését meg lehet ismételni annak érdekében, hogy a helyes műszaki gyakorlat alapján meghatározzák a szűrő átlagos tömegét és kizárják a kiugró értékeket az átlagszámításból.

8.2.3.9. A tárasúly mérése

A fel nem használt szűrőket, melyeknek tárasúlyát megmérték, tiszta szűrőkazettákba kell helyezni, a kazettákat pedig fedett vagy zárt tartályokba kell tenni, mielőtt a mérőállásba vinnék őket mintavételre.

8.2.3.10. Helyettesítő mérés

A helyettesítő mérés egy választható lehetőség, melynek alkalmazása esetén a részecske-mintavevő közeg (pl. szűrő) minden mérése előtt és után meg kell mérni a referenciatömeget. Bár a helyettesítő mérés több méréssel jár, korrigálja a mérleg nullponthibáját és csak kis tartományban hagyatkozik a mérleg linearitására. Ez akkor ajánlott leginkább, mikor a teljes részecsketömeg, amelyet mérnek, kevesebb, mint a mintavevő közeg tömegének 0,1 %-a. Ha azonban a teljes részecsketömeg meghaladja a mintavevő közeg tömegének 1 %-át, előfordulhat, hogy az eljárás nem alkalmazható. Helyettesítő mérés esetén mind a vizsgálat előtti, mind a vizsgálat utáni mérést ezzel a módszerrel kell elvégezni. Mind a vizsgálat előtti, mind a vizsgálat utáni mérésnél ugyanazt a helyettesítő súlyt kell használni. Amennyiben a helyettesítő súly sűrűsége kevesebb, mint 2,0 g/cm3, a helyettesítő súly tömegét korrigálni kell a felhajtóerő függvényében. A következő lépések a helyettesítő mérés példáját mutatják be:

a)	A 9.3.4.6. szakasznak megfelelően elektromosan földelt csipeszeket vagy földelőszalagot kell használni.

b)	A 9.3.4.6. szakaszban előírtaknak megfelelően a statikus elektromosság csökkentésére minden tárgyon statikus semlegesítőt kell alkalmazni, mielőtt a mérlegre helyeznék.

Olyan helyettesítő súlyt kell választani, amely megfelel a 9.5.2. szakasz kalibrálósúlyokra vonatkozó előírásainak. A helyettesítő súlynak továbbá ugyanolyan sűrűségűnek kell lennie, mint a mikromérleg beállításához használt súlynak, valamint egy fel nem használt mintavevő közegéhez (például szűrőéhez) hasonló tömeggel kell rendelkeznie. Szűrők használata esetén a súly tömegének 80–100 mg-nak kell lennie a szokásos 47 mm átmérőjű szűrőhöz.

d)	A mérleg egyensúlyi helyzetét fel kell jegyezni, majd a kalibrálósúlyt el kell távolítani;

e)	Le kell mérni egy fel nem használt mintavételi közeget (például szűrőt), a mérleg egyensúlyi helyzetét fel kell jegyezni, majd fel kell jegyezni a mérleg környezetének harmatpontját, környezeti nyomását és légköri nyomását;

f)	A kalibrálósúlyt ismét le kell mérni és a mérleg egyensúlyi helyzetét fel kell jegyezni;

Ki kell számítani a fel nem használt minta lemérése előtt és után rögzített két kalibrálási mérés eredményének számtani középértékét. A fel nem használt minta mérési eredményéből ki kell vonni ezt a középértéket, majd hozzá kell adni kalibrálósúly valódi tömegét, amely a kalibrálósúly tanúsítványán szerepel. Az eredményt fel kell jegyezni. Ez a fel nem használt minta tárasúlya a felhajtóerő függvényében végzett korrekció nélkül;

h)	A fenti helyettesítő mérés lépéseit meg kell ismételni a fennmaradó fel nem használt mintavevő közegek esetében is;

i)	A mérés befejezése után az e pont 8.2.3.7–8.2.3.9. szakaszában előírt utasításokat kell követni.

8.2.4. A részecskeminta kondicionálás utáni kezelése és teljes tömege

8.2.4.1. Időszakos ellenőrzés

Gondoskodni kell arról, hogy a mérés és a részecskestabilizálási környezetek megfeleljenek a 8.1.12.1. szakasz szerinti időszakos ellenőrzésen. A vizsgálat befejezése után a szűrőket vissza kell helyezni a mérési és részecskestabilizálási környezetbe. A mérési és részecskestabilizálási környezetnek meg kell felelnie a 9.3.4.4. szakasz környezeti feltételekre vonatkozó előírásainak, ellenkező esetben a vizsgálati szűrőket lefedve kell tárolni, amíg a megfelelő feltételek be nem állnak.

8.2.4.2. A zárt tartályokból való eltávolítás

A részecskemintákat a részecskestabilizálási környezetben kell eltávolítani a lezárt tartályokból. A szűrőket stabilizálás előtt vagy után is el lehet távolítani a kazettájukból. Mikor egy szűrőt eltávolítanak a kazettából, a kazetta felső felét egy erre a célra szolgáló kazettaszeparátorral el kell választani a kazetta alsó felétől.

8.2.4.3. Elektromos földelés

A részecskeminták kezeléséhez a 9.3.4.5. szakasznak megfelelően elektromosan földelt csipeszeket vagy földelőszalagot kell használni.

8.2.4.4. Szemrevételezés

Szemrevételezéssel meg kell vizsgálni az összegyűjtött részecskemintákat és a hozzájuk tartozó szűrőközeget. Ha a szűrő vagy az összegyűjtött részecskeminta sérültnek tűnik, vagy ha a részecskék a szűrőn kívül bármilyen más felülettel érintkeztek, a minta nem használható a részecskekibocsátás meghatározására. Más felülettel való érintkezés esetén a további lépések végrehajtása előtt meg kell tisztítani az érintett felületet.

8.2.4.5. A részecskeminták stabilizálása

A részecskeminták stabilizálása érdekében a mintákat egy vagy több olyan tartályba kell helyezni, amely nyitott a részecskestabilizálási környezetre, és amely megfelel a 9.3.4.3. szakasz előírásainak. A részecskemintát stabilizáltnak lehet tekinteni, amennyiben legalább a következő időtartamokon át a részecskestabilizálási környezetben volt, és ez idő alatt a stabilizálási környezet megfelelt a 9.3.4.3. szakasz előírásainak.

a)	Amennyiben a szűrő teljes felületi részecskekoncentrációja várhatóan nagyobb lesz 0,353 μg/mm2-nél, egy 38 mm átmérőjű szűrőfelületen 400 μg-os terhelést feltételezve a szűrőt legalább 60 percig kell a stabilizálási környezetben tárolni a lemérés előtt;

b)	Amennyiben a szűrő teljes felületi részecskekoncentrációja várhatóan kisebb lesz 0,353 μg/mm2-nél, a szűrőt legalább 30 percig kell a stabilizálási környezetben tárolni a lemérés előtt;

c)	Amennyiben a szűrő várható teljes felületi részecskekoncentrációját nem lehet megbecsülni a vizsgálat során, a szűrőt legalább 60 percig kell a stabilizálási környezetben tárolni a lemérés előtt.

8.2.4.6. A szűrő vizsgálat utáni tömegének meghatározása

A szűrő vizsgálat utáni tömegének meghatározásához meg kell ismételni a 8.2.3. szakaszban leírt eljárást (a 8.2.3.6. szakasztól a 8.2.3.9. szakaszig).

8.2.4.7. Teljes tömeg

Valamennyi szűrő felhajtóerő függvényében korrigált tárasúlyát ki kell vonni a megfelelő szűrő vizsgálat utáni, felhajtóerő függvényében korrigált tömegéből. Ennek eredménye az m total, a teljes tömeg, amelyet az A.7. és A.8. függelékben szereplő kibocsátásszámításokban alkalmazni kell.

9. MÉRŐESZKÖZÖK

9.1. A teljesítménymérő fékpadra vonatkozó előírások

9.1.1. Tengelyteljesítmény

Olyan fékpadot kell használni, amely jellemzői alapján alkalmas a vonatkozó működési ciklus teljesítésére, valamint megfelel az idevágó ciklushitelesítési feltételeknek. A következő fékpadok használhatók:

a)	örvényáramú vagy vízfékpad;

b)	váltakozó áramú vagy egyenáramú fékpad;

c)	egy vagy több fékpad.

9.1.2. Tranziens ciklus

A nyomaték méréséhez terhelésmérő cella vagy beépített nyomatékmérő használható.

Terhelésmérő cella használatakor a nyomatékjelet a motortengelyre kell vonatkoztatni, és a fékpad tehetetlenségét figyelembe kell venni. A tényleges motornyomaték a terhelésmérő cellán leolvasott nyomaték plusz a fékkar szöggyorsulással megszorzott tehetetlenségi nyomatéka. A vezérlési rendszernek az ilyen jellegű számításokat valós időben kell elvégeznie.

9.1.3. Motortartozékok

A motortartozékoknak a motor tüzelőanyaggal való ellátásához, kenéséhez vagy melegítéséhez, a hűtőközeg keringetéséhez vagy az utókezelő berendezések működtetéséhez szükséges munkáját számításba kell venni, a tartozékokat pedig a 6.3. szakasznak megfelelően kell beszerelni.

9.2. Hígítási folyamat (amennyiben szükséges)

9.2.1. A hígítólevegőre vonatkozó feltételek és háttér-koncentrációk

A gáznemű összetevők mérésére hígítatlan vagy hígított állapotukban is sor kerülhet, a részecskék méréséhez azonban általában hígításra van szükség. A hígítás teljes áramú vagy részáramú hígítórendszer révén valósítható meg. Hígítás alkalmazása esetén a kipufogógázt környezeti levegővel, szintetikus levegővel vagy nitrogénnel lehet hígítani. A gáznemű kibocsátás méréséhez a hígítólevegőnek legalább 15 °C-osnak kell lennie. A részecske-mintavételhez alkalmazott hígítólevegő hőmérsékletét állandó térfogatú mintavétel esetén a 9.2.2. szakasz, részáramú hígítás esetén a 9.2.3. szakasz határozza meg, eltérő hígítási aránnyal. A hígítórendszer átbocsátóképességének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teljes mértékben megakadályozza a víz lecsapódását a hígító- és mintavevő rendszerben. Ha a levegő páratartalma magas, a hígítólevegőt vízteleníteni lehet a hígítórendszerbe való bevezetése előtt. A hígítóalagút falait, valamint a teljes kipufogógáz-áramnak az alagút után található csöveit melegíteni vagy szigetelni lehet a víz lecsapódásának elkerülése érdekében.

A hígítólevegőt a hőmérsékletének vagy a páratartalmának növelésével vagy csökkentésével elő lehet készíteni, mielőtt a kipufogógázhoz kevernék. Háttér-koncentrációjuk csökkentése érdekében megengedett az összetevők eltávolítása a hígítólevegőből. Az összetevők eltávolítására vagy a háttér-koncentrációk figyelembevételére a következő előírások vonatkoznak:

a)	A hígítólevegőben lévő összetevők koncentrációját meg lehet mérni és a háttérhatások szempontjából ellensúlyozni lehet a vizsgálati eredményekben. A háttér-koncentrációkat ellensúlyozó számítások az A.7. és A.8. függelékben találhatók;

A háttérrészecskék figyelembevétele az alábbi módokon lehetséges:

i.	A háttérrészecskék eltávolítása érdekében a hígítólevegőt nagy hatékonyságú részecskeszűrőkkel (HEPA) kell megszűrni, melyek kezdeti részecskeeltávolítási hatásfoka 99,97 % (a HEPA-szűrési hatékonysággal kapcsolatos eljárásokat lásd a 3.1. szakaszban);

ii.	A háttérrészecskék HEPA-szűrés nélküli korrigálásához a háttérrészecskék nem haladhatják meg a mintavevő szűrőn gyűjtött nettó részecsketömeg 50 %-át.

iii.	HEPA-szűrés mellett a nettó részecsketömeg háttérkorrekciója korlátozás nélkül megengedett.

9.2.2. Teljes áramú hígítórendszer

Teljes áramú hígítás; állandó térfogatú mintavétel. A hígítatlan kipufogógáz teljes árama hígításra kerül a hígítóalagútban. Az állandó áramlást az áramlásmérőnél a hőmérséklet és a nyomás határértékeken belül való fenntartásával lehet elérni. Nem állandó áramlás esetén az áramlást az arányos mintavétel érdekében közvetlenül kell megmérni. A rendszert a következőképpen kell kialakítani (lásd a 9.1. ábrát):

a)	A hígítóalagút belső felületének saválló acélból kell készülnie. A teljes hígítóalagutat elektromosan földelni kell;

b)	A kipufogórendszer ellennyomását a hígítólevegő-bevezető rendszer mesterségesen nem csökkentheti. Azon a ponton, ahol a hígítatlan kipufogógáz belép a hígítóalagútba, a statikus nyomást ±1,2 kPa légköri nyomáson kell tartani;

A hígítás elősegítése érdekében a hígítatlan kipufogógázt úgy kell bevezetni a hígítóalagútba, hogy az alagút középvonala mentén áramoljon tovább. A hígítólevegő egy részét sugárirányban, az alagút falai felől is be lehet vezetni az alagútba, ezzel csökkentve a kipufogógáz és az alagút falai közötti érintkezést;

d)	Hígítólevegő. A részecske-mintavételhez a hígítólevegő (a 9.2.1. szakaszban említett környezeti levegő, szintetikus levegő vagy nitrogén) hőmérsékletét a hígítóalagút bejáratának közelében 293 és 325 K (20–52 °C) között kell tartani.

A hígított kipufogógáz tekintetében az Re (Reynolds-szám) értékének legalább 4 000-nek kell lennie, ahol az Re alapja a hígítóalagút belső átmérője. Az Re meghatározása az A.7. és A.8. függelékben található. A megfelelő hígítás ellenőrzéséhez egy mintavevő szondát kell átvezetni az alagút átmérőjén, függőlegesen és vízszintesen. Ha ±2 %-nál nagyobb különbség van a gázelemző készülék visszajelzése és az átlagos mért koncentráció között, az állandó térfogatú mintavételt nagyobb áramlási sebességgel kell működtetni, vagy a keveredés elősegítésére keverőlemez vagy szűkítő használható;

Az áramlásmérés előkondicionálása. Áramlási sebességének mérése előtt előzetesen kondicionálni lehet a hígított kipufogógázt, amennyiben a kondicionálásra a fűtött szén-hidrogén- vagy részecske-mintavevő szondáktól áramlásirányban lefelé, a következőképpen kerül sor:

i.	Megengedett az örvénymentesítők és/vagy a nyomáslengés-csillapítók használata;

ii.	Szűrő használata megengedett;

iii.	Hőcserélő használható bármely áramlásmérő előtt a hőmérséklet szabályozására, de meg kell tenni a szükséges lépéseket a vízlecsapódás elkerülésére;

Vízlecsapódás. Annak érdekében, hogy a mért koncentrációnak megfelelő áramlás mérésére kerüljön sor, vagy meg kell akadályozni a víz lecsapódását a mintavevő szonda helye és az áramlásmérőnek a hígítóalagútba való bemenete között, vagy hagyni kell a vizet lecsapódni, és meg kell mérni a páratartalom mértékét az áramlásmérőnek a hígítóalagútba való bemeneténél. A hígítóalagút falait, valamint a teljes kipufogógáz-áramnak az alagút után található csöveit melegíteni vagy szigetelni lehet a víz lecsapódásának elkerülése érdekében. A hígítóalagút teljes hosszán meg kell akadályozni a víz lecsapódását. A nedvesség felhígíthatja vagy eltávolíthatja a kipufogógáz egyes összetevőit;

A részecske-mintavételhez az állandó térfogatú mintavételi rendszerből érkező, már arányos áramlás (egy vagy több) másodlagos hígításon megy át (lásd a 9.2. ábrát), hogy a 9.2.3.2. szakaszban előírt teljes hígítási arány teljesüljön;

h)	A legkisebb teljes hígítási aránynak az 5:1 és 7:1 közötti tartományba kell esnie, az elsődleges hígítási fázisban pedig legalább 2:1 arányúnak kell lennie a motor legnagyobb áramlási sebessége mellett a vizsgálati ciklus vagy a vizsgálati idő alatt;

i)	A rendszerben töltött teljes tartózkodási időnek 0,5 és 5 s között kell lennie; a tartózkodási idő kezdetét a hígítólevegőnek a szűrőtartó(k)hoz való bevezetésétől kell mérni;

j)	A másodlagos hígítási rendszerben töltött tartózkodási időnek legalább 0,5 s-nek kell lennie; a tartózkodási idő kezdetét a másodlagos hígítólevegőnek a szűrőtartó(k)hoz való bevezetésétől kell mérni;

A részecskék tömegének meghatározásához egy részecske-mintavevő rendszerre, egy részecske-mintavevő szűrőre, gravimetrikai mérlegre, valamint hőmérséklet- és páratartalom-szabályozással ellátott mérlegkamrára van szükség.

9.1. ábra

Példák a teljes áramú hígítást alkalmazó mintavételi elrendezésekre

9.2.3. Részáramú (PFD) hígítórendszer

9.2.3.1. A részáramú rendszer leírása

A részáramú rendszer elvi rajza a 9.2. ábrán látható. Az ábra egy általános példán mutatja be a mintavételi és hígítási alapelveket. Az ábra csak példa, nem szükséges minden ábrázolt alkatrészt felhasználni, mivel más lehetséges mintavételi rendszerek is eleget tesznek a mintagyűjtési követelményeknek. Az ábrától eltérő konfigurációk is megengedettek, ha azonos célra, azaz mintagyűjtésre, hígításra és részecske-mintavételre szolgálnak. Továbbá meg kell felelniük egyéb követelményeknek is, eltérő hígítású részáramú rendszer esetében többek között a 8.1.8.6. (rendszeres kalibrálás) és a 8.2.1.2. (hitelesítés) szakaszban előírt kritériumoknak, állandó hígítású részáramú rendszer esetében pedig a 8.1.4.5. szakaszban, a 8.2. táblázatban és a 8.1.8.5.7. (ellenőrzés) szakaszban előírt kritériumoknak.

A 9.2. ábrán látható, ahogy a hígítatlan kipufogógáz vagy az elsődleges hígított áram az EP jelű kipufogócsőből, illetve az állandó térfogatú mintavételi rendszerből az SP jelű mintavevő szondán és a TL jelű átvezető csövön át eljut a DT jelű hígítóalagútba. Az alagúton átömlő teljes áramot egy áramlásszabályozó és a részecske-mintavevő rendszer P jelű mintavevő szivattyúja szabályozza. A hígítatlan kipufogógázból való arányos mintavétel érdekében a hígítólevegő áramlását az FC1 jelű áramlásszabályozó szabályozza, amely a q mew-et (a kipufogógáz tömegárama nedves alapon) vagy a q maw-ot (a beszívott levegő tömegáram nedves alapon) és a q mf-et (a tüzelőanyag tömegárama) használhatja vezérlőjelként a kívánt kipufogógáz-megosztáshoz. A DT jelű hígítóalagútba áramló mintamennyiség a teljes átáramló mennyiségnek és a hígítólevegő mennyiségének különbsége. A hígítólevegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék, a teljes átáramló mennyiséget a részecske-mintavevő rendszer áramlásmérő készüléke méri. A hígítási arány ebből a két áramértékből számítható ki. A hígítatlan vagy hígított kipufogógázból és a kipufogógáz-áramból (például másodlagos hígítás részecske-mintavétel esetén) való állandó hígítási arányú mintavételnél a hígítólevegő áramlási sebessége általában állandó, és az FC1 jelű áramlásszabályozó vagy a hígítólevegő szivattyúja szabályozza.

9.2. ábra

A részáramú hígítórendszer elvi összeállítása (teljes mintavétellel)

a	=	a motor kipufogógáza vagy az elsődleges hígított áram
b	=	választható
c	=	részecske-mintavétel

A 9.2. ábra elemei:

DAF	=	hígítólevegő-szűrő – a hígítólevegőt (környezeti levegőt, szintetikus levegőt vagy nitrogént) nagy hatékonyságú (HEPA) részecskeszűrővel kell szűrni.
DT	=	hígítóalagút vagy másodlagos hígítási rendszer
EP	=	kipufogócső vagy elsődleges hígítási rendszer
FC1	=	áramlásszabályozó
FH	=	szűrőtartó
FM1	=	áramlásmérő készülék, amely a hígítólevegő áramlási sebességét méri
P	=	mintavevő szivattyú
PSS	=	részecske-mintavevő rendszer
PTL	=	részecskeátvezető cső
SP	=	a hígítatlan vagy hígított kipufogógáz mintavevő szondája
TL	=	részecskeátvezető cső

A kizárólag az arányos, hígítatlan kipufogógáz-mintákat vevő részáramú rendszerre vonatkozó tömegáramok:

q mew	=	a kipufogógáz tömegárama nedves alapon
q maw	=	a beszívott levegő tömegárama nedves alapon
q mf	=	a tüzelőanyag tömegárama

9.2.3.2. Hígítás

A hígítólevegő (a 9.2.1. szakaszban említett környezeti levegő, szintetikus levegő vagy nitrogén) hőmérsékletét a hígítóalagút bejáratának közelében 293 és 325 K (20–52 °C) között kell tartani.

A hígítólevegőt vízteleníteni lehet a hígítórendszerbe való bevezetése előtt. A részáramú hígítórendszert úgy kell kialakítani, hogy a motor kipufogógáz-áramából arányos, hígítatlan kipufogógáz-mintát lehessen venni, így reagálva a kipufogógáz-áramban meglévő ingadozásokra, valamint úgy kell bevezetni a hígítólevegőt ebbe a mintába, hogy a hőmérséklet a vizsgálati szűrőn a 9.3.3.4.3. szakaszban előírt értéket érje el. Ehhez elengedhetetlen, hogy a hígítási arány meghatározása a 8.1.8.6.1. szakaszban előírt pontossággal történjen.

Annak érdekében, hogy a mért koncentrációnak megfelelő áramlás mérésére kerüljön sor, vagy meg kell akadályozni a víz lecsapódását a mintavevő szonda helye és az áramlásmérőnek a hígítóalagútba való bemenete között, vagy hagyni kell a vizet lecsapódni, és meg kell mérni a páratartalom mértékét az áramlásmérőnek a hígítóalagútba való bemeneténél. A részáramú hígítórendszert melegíteni vagy szigetelni lehet a víz lecsapódásának elkerülése érdekében. A hígítóalagút teljes hosszán meg kell akadályozni a víz lecsapódását.

A legkisebb hígítási aránynak az 5:1 és 7:1 közötti tartományba kell esnie a motor legnagyobb áramlási sebessége mellett a vizsgálati ciklus vagy a vizsgálati idő alatt.

A rendszerben töltött tartózkodási időnek 0,5 és 5 s között kell lennie; a tartózkodási idő kezdetét a hígítólevegőnek a szűrőtartó(k)hoz való bevezetésétől kell mérni.

9.2.3.3. Alkalmazhatóság

A részáramú hígítás használható a hígítatlan kipufogógáz arányos mintájának levételére bármely tétel esetében, vagy a részecskékből és a gáznemű kibocsátásból való folyamatos mintavételre bármely tranziens, állandósult állapotú vagy átmeneteket is magában foglaló vizsgálati ciklus során.

A rendszer korábban hígított kipufogógáz esetében is alkalmazható, amennyiben egy már arányos áramot hígítottak állandó hígítási aránnyal (lásd a 9.2. ábrát). Ezzel a módszerrel másodlagos hígítást lehet végezni az állandó térfogatú mintavételi alagútból, így elérhető a részecske-mintavételhez szükséges teljes hígítási arány.

9.2.3.4. Kalibrálás

A részáramú hígítás kalibrálását, amely a hígítatlan kipufogógázból való arányos mintavételhez szükséges, a 8.1.8.6. szakasz tárgyalja.

9.3. Mintavételi eljárások

9.3.1. Általános mintavételi előírások

9.3.1.1. A szonda felépítése és kialakítása

A szonda az első berendezés a mintavételi rendszerben. A mintavételhez a szonda hígítatlan vagy hígított kipufogógáz-áramba van bevezetve úgy, hogy belső és külső felületeit kipufogógáz éri. A minta a szondából az átvezető csőbe kerül.

A mintavételi szonda belső felületének saválló acélból kell készülnie, illetve hígítatlan kipufogógázból való mintavétel esetén készülhet bármilyen nem reakcióképes anyagból, amely ellenáll a kipufogógáz hőmérsékletének. A mintavevő szondákat ott kell elhelyezni, ahol az összetevőket az átlagos mintavételi koncentrációra keverik, és ahol a lehető legkisebb az esélye a többi szondával való kölcsönhatásnak. Az összes szondánál ajánlatos biztosítani, hogy ne legyen kitéve a határrétegek, a hullámok vagy az örvények hatásának – különösen a hígítatlan kipufogógáz kimeneti csöve közelében, ahol nem tervezett hígítás következhet be. Valamely szonda tisztítása vagy öblítése nem befolyásolhatja a többi szondát a vizsgálat közben. Több összetevő mintája is levehető ugyanazzal a szondával, amennyiben a szonda minden összetevő tekintetében megfelel az előírásoknak.

9.3.1.2. Átvezető csövek

A felvett mintát a szondától a gázelemző készülékig, tárolóeszközig vagy hígítórendszerig továbbító átvezető csöveknek a lehető legrövidebbnek kell lenniük, ezért a gázelemző készüléket, a tárolóeszközt vagy a hígítórendszert a lehető legközelebb kell helyezni a szondákhoz. Az átvezető csövekben a lehető legkevesebb hajlatnak kell lennie, a feltétlenül szükséges hajlatok sugarát pedig a lehető legnagyobbra kell alakítani.

9.3.1.3. Mintavételi módszerek

A 7.2. szakasz szerinti folyamatos és szakaszos mintavételre a következő előírások vonatkoznak:

a)	állandó áramlási sebesség esetében a mintavételt is állandó áramlási sebesség mellett kell végezni;

b)	változó áramlási sebesség esetében a mintavételi áramlási sebességet a változó áramlási sebességgel arányosan kell változtatni;

c)	az arányos mintavételt a 8.2.1. szakaszban leírtaknak megfelelően hitelesíteni kell.

9.3.2. Gázmintavétel

9.3.2.1. Mintavevő szondák

A gáznemű kibocsátásokból való mintavételhez egy- vagy többnyílású szonda használható. A szondák a hígítatlan vagy hígított kipufogógáz-áramhoz viszonyítva bármilyen irányban elhelyezkedhetnek. Egyes szondák esetében az alábbiak szerint kell szabályozni a minta hőmérsékletét:

a)	Azon szondák esetében, amelyek NOx-mintát vesznek a hígított kipufogógázból, a vízlecsapódás elkerülése érdekében szabályozni kell a szonda falának hőmérsékletét;

b)	Azon szondák esetében, amelyek szénhidrogénmintát vesznek a hígított kipufogógázból, a szennyezettség csökkentése érdekében ajánlott körülbelül 190 °C-on tartani a szonda falának hőmérsékletét.

9.3.2.2. Átvezető csövek

Az átvezető csövek belső felületének rozsdamentes acélból, politetrafluoretilénből, Vitonból™ vagy bármely más olyan anyagból kell lennie, amely tulajdonságai alapján kifejezetten alkalmas a kibocsátási mintavételre. Az anyag nem lehet reakcióképes, és ellen kell állnia a kipufogógáz hőmérsékletének. Beépített szűrők használata megengedett, amennyiben a szűrő és a szűrőház is megfelel az átvezető csövekre vonatkozó hőmérsékleti előírásoknak, melyek a következők:

a)	A 8.1.11.5. szakasz előírásainak megfelelő NO2–NO-átalakítótól vagy a 8.1.11.4. szakasz előírásainak megfelelő hűtő előtt elhelyezkedő, NOx-et szállító átvezető csövek esetében olyan hőmérsékletet kell fenntartani, amely megakadályozza a víz lecsapódását;

Az összes szénhidrogént átvezető cső esetében a falak hőmérséklettűrésének a cső teljes hosszán (191 ± 11) °C-nak kell maradnia. Amennyiben hígítatlan kipufogógázból történik a mintavétel, közvetlenül a szondához egy fűtetlen, szigetelt átvezető csövet lehet csatlakoztatni. Az átvezető cső hosszát és szigetelését úgy kell kialakítani, hogy a legmagasabb várható hőmérsékletű hígítatlan kipufogógázt ne hűtse 191 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletűre (az átvezető cső kimeneténél mérve). A hígított kipufogógázból való mintavétel esetén engedélyezett egy legfeljebb 0,92 m hosszúságú átmeneti zóna kialakítása a szonda és az átvezető cső között a fal hőmérsékletének (191 ± 11) °C-ra való módosítása érdekében.

9.3.2.3. A minták kondicionálására szolgáló alkatrészek

9.3.2.3.1. Mintaszárítók

9.3.2.3.1.1. Követelmények

A nedvesség eltávolítására szolgáló alkatrésznek az alábbi szakaszban meghatározott minimumkövetelményeknek kell eleget tennie. Az (A.8-14.) egyenlet 0,8 térfogatszázalék H2O nedvességtartalommal számol.

A H m legmagasabb várható vízgőz-koncentráció esetére a vízkivonási módszerrel a kemilumineszcens érzékelő páratartalmát ≤ 5 g víz/száraz levegő (másként kifejezve: körülbelül 0,8 % H2O) szinten kell tartani, ami 100 százalék relatív páratartalmat jelent 3,9 °C és 101,3 kPa mellett. Ez a páratartalom ugyanakkor 25 °C hőmérsékleten és 101,3 kPa nyomáson megközelítőleg 25 %-os relatív páratartalomnak felel meg. Ez igazolható akár a termikus szárító kimeneténél történő hőmérsékletméréssel, akár a páratartalomnak közvetlenül a kemilumineszcens érzékelő előtt történő mérésével.

9.3.2.3.1.2. Az engedélyezett mintaszárítók típusa és a szárítás utáni nedvességtartalom becslésére szolgáló eljárás

Az e szakaszban meghatározott bármely típusú mintaszárító alkalmazható annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a víznek a gáznemű kibocsátás mérésére kifejtett hatását.

Ha bármely gázelemző készülék vagy tárolóeszköz előtt ozmotikus membránnal működő szárítót alkalmaznak, a szárítónak meg kell felelnie a 9.3.2.2. szakaszban meghatározott előírásoknak. Az ozmotikus membránnal működő szárító utáni részen figyelemmel kell követni a T dew harmatpont és a p total abszolút nyomás értékét. A víz mennyiségét az A.7–A.8. függelékek alapján kell meghatározni, a T dew és a p total folyamatosan rögzített értéke, egy vizsgálat alatt rögzített csúcsértéke vagy riasztási szintje alkalmazásával. Közvetlen mérés hiányában a p total névleges értékét a szárítónak a vizsgálat során várható legalacsonyabb abszolút nyomása adja meg;

Kompressziós gyújtású motoroknál nem alkalmazható az összes szénhidrogént mérő rendszer előtt elhelyezkedő termikus hűtő. Az NO2–NO-átalakító előtt elhelyezkedő vagy NO2–NO-átalakító nélküli mintavételi rendszerben alkalmazott termikus hűtő esetében a hűtőnek meg kell felelnie a 8.1.11.4. szakaszban meghatározott NO2 csökkenési teljesítményvizsgálat követelményeinek. A termikus hűtő utáni részen figyelemmel kell követni a T dew harmatpont és a p total abszolút nyomás értékét. A víz mennyiségét az A.7–A.8. függelékek alapján kell meghatározni, a T dew és a p total folyamatosan rögzített értéke, egy vizsgálat alatt rögzített csúcsértéke vagy riasztási szintje alkalmazásával. Közvetlen mérés hiányában a p total névleges értékét a termikus hűtőnek a vizsgálat során várható legalacsonyabb abszolút nyomása adja. Amennyiben a hűtő ismert hatékonysága és a hűtő hőmérsékletének folyamatos megfigyelése alapján megalapozott a termikus hűtőben lévő telítettség mértékének, a T dew-nak becslése, engedélyezett a T chiller értékének kiszámítása. Ha a T chiller értéke nem kerül folyamatosan rögzítésre, akkor a T chiller egy vizsgálat során megfigyelt csúcsértékét vagy riasztási szintjét is lehet állandó értékként alkalmazni a víz állandó mennyiségének az A.7-A.8. függelékek szerinti megállapításához. Amennyiben megalapozottan feltételezhető, hogy T chiller egyenlő T dew-val, az A.7-A.8. függelékeknek megfelelően a T dew helyett a T chiller értéke is használható. Amennyiben megalapozottan feltételezhető, hogy T chiller és T dew között állandó hőmérsékleti eltérés áll fenn a mintának a hűtő kimenete és a hőmérséklet mérésének helye közötti, ismert és állandó mértékű újramelegedése miatt, a feltételezett hőmérsékleti eltérés értékét figyelembe lehet venni a kibocsátásszámítások során. Az e szakaszban engedélyezett feltételezések érvényességét műszaki elemzéssel vagy adatokkal kell alátámasztani.

9.3.2.3.2. Mintavevő szivattyúk

A gázelemző készülék vagy bármilyen gázt tároló eszköz előtt mintavevő szivattyúkat kell alkalmazni. A mintavevő szivattyúk belső felületének saválló acélból, politetrafluoretilénből vagy bármely más olyan anyagból kell lennie, amely tulajdonságai alapján kifejezetten alkalmas a kibocsátási mintavételre. Egyes mintavevő szivattyúk esetében az alábbiak szerint kell szabályozni hőmérsékletet:

a)	Ha egy NOx mintavevő szivattyú a 8.1.11.5. szakasz szerinti NO2–NO-átalakító vagy a 8.1.11.4. szakasz szerinti hűtő előtt helyezkedik el, a vízlecsapódás érdekében melegíteni kell a szivattyút;

b)	Ha az összes szénhidrogént elemző készülék vagy tárolóeszköz előtt az összes szénhidrogénből mintát vevő szivattyút alkalmaznak, a szivattyú belső felületét (191 ± 11) °C-ra kell melegíteni.°.

9.3.2.4. A minta tárolására szolgáló eszközök

Zsákos mintavétel esetén a gáztérfogatokat olyan, megfelelő tisztaságú tartályokban kell tárolni, amelyek csak minimális mértékben eresztik ki vagy át a gázokat. A tárolóeszközök tisztaságának és áteresztőképességének elfogadható mértékét a műszaki szempontok helyes mérlegelésével kell megállapítani. A tartály tisztítását ismételt átszellőztetéssel, kiürítéssel és melegítéssel lehet elvégezni. A tárolónak vagy rugalmasnak kell lennie (például zsák) és szabályozott hőmérsékletű környezetben kell elhelyezkednie, vagy szabályozott hőmérsékletű merev tárolót kell alkalmazni, amelyet először ki kell üríteni vagy amelynek űrtartalma szabályozható, például dugattyús-hengeres kialakítása révén. A tartályoknak meg kell felelniük az alábbi, 9.1. táblázatban meghatározott előírásoknak.

9.1. táblázat

A tételes gázminták tárolására szolgáló tartályok anyaga

CO, CO2, O2, CH4, C2H6, C3H8, NO, NO2 (6)	polivinil-fluorid (PVF) (7), például Tedlar™, polivinilidén-fluorid (7), például Kynar™, politetrafluoretilén (8), például Teflon™ vagy saválló acél (8)
THC, NMHC	politetrafluoretilén (9) vagy saválló acél (9)

9.3.3. Részecske-mintavétel

9.3.3.1. Mintavevő szondák

A részecske-mintavevő szondák végén egy nyílásnak kell lennie. A részecske-mintavevő szondákat egyenesen az áramlás irányával szembe kell fordítani.

A mintavevő szondát a 9.3. ábra előírásainak megfelelő tetővel lehet lefedni. Ez esetben a 9.3.3.3. szakaszban szereplő előosztályozó nem használható.

9.3. ábra

Süveg alakú előosztályozóval ellátott mintavevő szonda elvi összeállítása

9.3.3.2. Átvezető csövek

Szigetelt vagy fűtött átvezető csövek, vagy fűtött burkolat alkalmazása javasolt annak érdekében, hogy a lehető legkisebb legyen az átvezető csövek és a kipufogógáz alkotóelemei közötti hőmérséklet-különbség. Az átvezető csöveknek közömböseknek kell lenniük a részecskékkel szemben, belső felületüknek pedig elektromosan vezetőnek kell lennie. Ajánlott olyan részecskeátvezető csöveket használni, amelyek saválló acélból készültek, ha pedig más anyagból készült csöveket alkalmaznak, az adott anyagnak a saválló acéléval megegyező mintavételi teljesítménnyel kell rendelkeznie. A részecskeátvezető csövek belső felületét elektromosan földelni kell.

9.3.3.3. Előosztályozó

A nagy átmérőjű részecskék eltávolítására részecske-előosztályozó használható, amelyet a hígítórendszerben közvetlenül a szűrőtartó elé kell felszerelni. Csak egy előosztályozó használata megengedett. Süveg alakú szonda (lásd a 9.3. ábrát) alkalmazása esetén tilos előosztályozót használni.

A részecske-előosztályozó tehetetlenségi ütközéses leválasztó vagy ciklon leválasztó lehet. Az előosztályozónak saválló acélból kell készülnie. Az előosztályozót úgy kell kalibrálni, hogy az adott áramlási sebességek mellett eltávolítsa a 10 μm aerodinamikai átmérőjű részecskék legalább 50 százalékát, de az 1 μm aerodinamikai átmérőjű részecskék 1 százalékánál többet ne távolítson el. Az előosztályozó kilépő nyílását úgy kell kialakítani egy megkerülő részecske-mintavevő szűrő segítségével, hogy az előosztályozó árama stabilizálható legyen a vizsgálat megkezdése előtt. A részecske-mintavevő szűrőt az előosztályozó kilépő nyílása után található 75 cm-en belül kell elhelyezni.

9.3.3.4. Mintavevő szűrő

A hígított kipufogógázból olyan szűrővel kell mintát venni, amely a vizsgálati program alatt megfelel a 9.3.3.4.1–9.3.3.4.4. szakasz előírásainak.

9.3.3.4.1. A szűrőkre vonatkozó előírások

Minden szűrőtípusnak legalább 99,7 %-os részecskeeltávolítási hatásfokúnak (0,3 μm-os dioktilftalát) kell lennie. A mintavevő szűrő gyártójának a termékbesorolásban tükröződő mérései alapján eldönthető, hogy teljesül-e ez a követelmény. A szűrők anyaga a következők valamelyike lehet:

a)	teflonborítású (PTFE) üvegszál, vagy

b)	teflonmembrán (PTFE-membrán).

Amennyiben a szűrőn összegyűjtött részecskék nettó tömege várhatóan meghaladja a 400 μg-ot, minimum 98 százalékos kezdeti részecskeeltávolítási hatásfokkal rendelkező szűrő használható.

9.3.3.4.2. A szűrők mérete

A szűrők névleges átmérőjének 46,50 mm ± 0,6 mm méretűnek kell lennie.

9.3.3.4.3. A részecskeminták hígításának és hőmérsékletének szabályozása

A részecskemintákat legalább egyszer hígítani kell, állandó térfogatú mintavételi rendszer esetében az átvezető csövek előtt, részáramú hígítórendszer esetében pedig az átvezető csövek után (az átvezető csövekkel kapcsolatban lásd a 9.3.3.2. szakaszt). A mintákat hőmérsékletét (47 ± 5) °C-ra kell beállítani, a részecsketároló közeg előtt vagy után 200 mm-en belül mérve. A részecskeminta melegítését vagy hűtését elsősorban a hígítási körülményekkel kell elérni, melyeket a 9.2.1. szakasz a) pontja határoz meg.

9.3.3.4.4. Merőleges sebesség a szűrőnél

A szűrőfelületre merőleges sebességnek 0,90 és 1,00 m/s között kell lennie úgy, hogy a rögzített áramlási értékek kevesebb, mint 5 százaléka haladja meg ezt a tartományt. Ha az összegyűlt részecskék tömege meghaladja a 400 μg-ot, a szűrőfelületre merőleges sebesség csökkenthető. A merőleges sebességet a mintának a szűrő előtt érvényesülő nyomáson és a szűrőfelületi hőmérsékleten mért térfogatárama és a szűrő átfolyási területe hányadosaként kell megmérni. A kipufogócső vagy az állandó térfogatú mintavételi alagút nyomását kell használni a bemeneti nyomáshoz, ha a részecske-mintavevő és a szűrő közötti nyomásesés kevesebb, mint 2 kPa.

9.3.3.4.5 Szűrőtartó

A turbulencia miatti lerakódás csökkentése és a szűrőn való egyenletes részecskelerakódás érdekébeno a szűrőtartónak 12,5° divergens nyílásszöggel kell rendelkeznie (a középponthoz viszonyítva) az átvezető cső belső átmérője és a szűrőfelület átfolyási átmérője közötti átmenethez. Ehhez az átmenethez saválló acélt kell alkalmazni.

9.3.4. Részecskestabilizáció és mérési környezet a gravimetriai elemzéshez

9.3.4.1. Mérési környezet a gravimetriai elemzéshez

E fejezet a gravimetriai elemzéshez szükséges két környezetre vonatkozó követelményeket tartalmazza: az egyik a részecskestabilizációs környezet, ahol a mérés előtt tárolják a szűrőket, a másik pedig a mérési környezet, ahol a mérleg található. A két környezet közös térben is elhelyezhető.

Mind a stabilizációs, mind a mérési környezetet meg kell óvni a környezeti szennyeződésektől, például a portól, az aeroszoloktól vagy a félig illékony anyagoktól, amelyek beszennyezhetik a részecskemintákat.

9.3.4.2. Tisztaság

A referenciaszűrőket alkalmazó részecskestabilizációs környezet tisztaságát a 8.1.12.1.4. szakasz előírásainak megfelelően ellenőrizni kell.

9.3.4.3. A kamra hőmérséklete

A részecskeszűrők előkészítésére (kondicionálására) és tömegmérésére szolgáló kamrának (helyiségnek) a szűrők kondicionálása és mérése alatt mindig 22 °C ± 1 °C hőmérsékletűnek kell lennie. A páratartalmat 9,5 °C ±1 °C harmatpont és 45 % ± 8 % relatív páratartalom értéken kell tartani. Különálló stabilizációs és mérési környezet esetében a stabilizációs környezet hőmérsékletét 22 °C ± 3 °C értéken kell tartani.

9.3.4.4. A környezeti feltételek ellenőrzése

A 9.4. szakasz előírásainak megfelelő mérőműszerek használata során el kell végezni a következő környezeti feltételek ellenőrzését:

a)	A harmatpontot és a környezeti hőmérsékletet fel kell jegyezni. Ezen értékek alapján kell meghatározni, hogy a stabilizációs és a mérési környezet legalább a szűrők mérése előtti 60 percben az e fejezet 9.3.4.3. szakaszában meghatározott tűrési értékek között maradt-e.

A mérési környezeten belül folyamatosan rögzíteni kell a légköri nyomás értékét. Elfogadható megoldás az is, ha a mérési környezeten kívüli légköri nyomást mérik egy légnyomásmérővel, amennyiben biztosítható, hogy a mérleg körüli légköri nyomás legfeljebb ±100 Pa-lal tér el a közös légköri nyomástól. Valamennyi részecskeminta mérésekor lehetőséget kell biztosítani a legutóbbi légköri nyomás értékének rögzítésére. Ezt az értéket kell használni a 8.1.12.2. szakaszban szereplő felhajtóerő függvényében történő korrekció kiszámítására.

9.3.4.5. A mérleg beállítása

A mérleget a következőképpen kell beállítani:

a)	rezgéscsillapító padozatra kell helyezni a külső zajoktól és rezgésektől való elszigetelés érdekében,

b)	a konvektív légáramlástól elektromosan földelt antisztatikus huzatvédővel kell árnyékolni.

9.3.4.6. Statikus elektromos töltés

A statikus elektromos töltést a mérleg környezetében a lehető legkisebbre kell csökkenteni a következő módon:

a)	a mérleget elektromosan földelni kell;

b)	a részecskeminták manuális kezelése esetén saválló acél csipeszeket kell használni;

c)	a csipeszeket földelőszalaggal kell földelni, vagy a kezelőt olyan földelőszalaggal kell ellátni, amely a mérleggel közös földet használ;

d)	a részecskeminták statikus elektromosságának kiküszöbölése érdekében biztosítani kell egy statikus elektromosságot közömbösítő készüléket, amely a mérleghez hasonlóan elektromosan földelve van.

9.4. Mérőműszerek

9.4.1. Bevezetés

9.4.1.1. Alkalmazási kör

E szakasz a kibocsátásvizsgálathoz kapcsolódó mérőeszközökre vonatkozó előírásokat és a hozzájuk tartozó rendszerkövetelményeket tartalmazza. Mindez a motorparamétereket, a környezeti feltételeket, az áramlással kapcsolatos paramétereket és a (hígítatlan vagy hígított) kibocsátáskoncentrációkat mérő laboratóriumi műszereket foglalja magában.

9.4.1.2. Műszertípusok

Az e mellékletben említett valamennyi műszert a mellékletben meghatározott módon kell alkalmazni (a műszerek által mért mennyiségeket lásd a 8.2. táblázatban). Amennyiben egy e mellékletben említett műszert nem az előírt módon használnak vagy más műszerrel helyettesítenek, az 5.1.3. szakaszban meghatározott egyenértékűségi előírásokat kell alkalmazni. Amennyiben egy adott méréshez több műszer is meg van határozva, a típusjóváhagyó hatóság az alkalmazáskor az egyik műszert referenciaként fogja megadni, ezzel jelezve, hogy az adott eljárásnál egy másik, egyenértékű eljárás is rendelkezésre áll.

9.4.1.3. Redundáns rendszerek

A típusjóváhagyó hatóság előzetes engedélyével az e szakaszban meghatározott valamennyi mérőeszköz esetében lehetőség van arra, hogy egy vizsgálathoz több műszer adataiból számítsák ki a vizsgálati eredményeket. Ilyen esetben e melléklet 5.3. szakaszának megfelelően valamennyi mérés eredményét fel kell jegyezni és a nyers adatokat meg kell őrizni. Ez a követelmény akkor is érvényes, ha a méréseket nem használják fel a tényleges számításokban.

9.4.2. Adatrögzítés és vezérlés

A vizsgálati rendszernek alkalmasnak kell lennie az adatok frissítésére és rögzítésére, valamint a kezelő irányításához kötött rendszerek, a fékpad, a mintavételi rendszer és a mérőműszerek vezérlésére. Az adatfelvételi és vezérlőrendszereknek alkalmasnak kell lenniük az előírt legkisebb gyakoriság szerinti rögzítésre a 9.2. táblázatban megadott értékeknek megfelelően (a táblázat adatai a különálló vizsgálatokra nem vonatkoznak).

9.2. táblázat

Az adatrögzítés és a vezérlés legkisebb gyakorisága

A vizsgálati eljárásra vonatkozó fejezet	Mért értékek	Legkisebb vezérlési és ellenőrzési gyakoriság	Legkisebb adatrögzítési gyakoriság
7.6.	Sebesség és nyomaték egy motorlépés jelleggörbéjének felvétele során	1 Hz	1 Hz-es átlagérték lépésenként
7.6.	Sebesség és nyomaték a motorfelpörgetés jelleggörbéjének felvétele során	5 Hz	1 Hz-es átlag
7.8.3.	A tranziens vizsgálati ciklus referencia- és mért sebességei és nyomatékai	5 Hz	1 Hz átlag
7.8.2.	Az állandósult állapotú és az átmeneteket is magában foglaló vizsgálati ciklus referencia- és mért sebességei és nyomatékai	1 Hz	1 Hz
7.3.	A hígítatlan gázt elemző készülékek állandó koncentrációja	n.a.	1 Hz
7.3.	A hígított gázt elemző készülékek állandó koncentrációja	n.a.	1 Hz
7.3.	A hígítatlan vagy hígított gázt elemző készülékek szakaszos koncentrációja	n.a.	1 Hz-es átlagérték vizsgálati időközönként
7.6. 8.2.1.	A hígított kipufogógáz áramlási sebessége az áramlásmérés előtt elhelyezkedő hőcserélővel felszerelt állandó térfogatú mintavételi rendszerben	n.a.	1 Hz
7.6. 8.2.1.	A hígított kipufogógáz áramlási sebessége az áramlásmérés előtt elhelyezkedő hőcserélő nélküli állandó térfogatú mintavételi rendszerben	5 Hz	1 Hz-es átlag
7.6. 8.2.1.	A beszívott levegő vagy a kipufogógáz áramlási sebessége (hígítatlan, tranziens mérésnél)	n.a.	1 Hz-es átlag
7.6. 8.2.1.	Hígítólevegő, aktív szabályozás mellett	5 Hz	1 Hz-es átlag
7.6. 8.2.1.	Mintaáram a hőcserélővel rendelkező állandó térfogatú mintavételi rendszerből	1 Hz	1 Hz
7.6. 8.2.1.	Mintaáram a hőcserélő nélküli állandó térfogatú mintavételi rendszerből	5 Hz	1 Hz-es átlag

9.4.3. A mérőműszerek teljesítményére vonatkozó előírások

9.4.3.1. Áttekintés

A vizsgálati rendszer egészének meg kell felelnie a 8.1. szakaszban előírt kalibrálási, hitelesítési és vizsgálathitelesítési feltételeknek, beleértve a 8.1.4. és 8.2. szakaszban előírt linearitási ellenőrzés követelményeit is. A műszereknek meg kell felelniük a 9.2. táblázatban szereplő előírásoknak az összes alkalmazott vizsgálati tartomány vonatkozásában. A műszerek gyártói által kiadott valamennyi olyan dokumentumot meg kell őrizni, amely igazolja, hogy a műszerek megfelelnek a 9.2. táblázatban szereplő előírásoknak.

9.4.3.2. Az alkatrészekre vonatkozó követelmények

A 9.3. táblázat a nyomaték-, a fordulatszám- és a nyomás-jelátalakítókra, a hőmérséklet és a harmatpont érzékelőire és egyéb műszerekre vonatkozó követelményeket tartalmaz. Az adott fizikai és/vagy kémiai mennyiség mérésére szolgáló egész rendszernek meg kell felelnie a 8.1.4. szakaszban szereplő linearitási hitelesítés követelményeinek. A gáznemű kibocsátások mérésére olyan gázelemző készülékek használhatók, amelyek kompenzációs algoritmusai az egyéb mért gáznemű összetevők és az adott motorvizsgálatra vonatkozó tüzelőanyag-jellemzők függvényei. A kompenzációs algoritmusok csak ofszetkompenzálást biztosíthatnak, de nem befolyásolhatják egyik erősítési tényezőt sem (azaz nem torzíthatnak).

9.3. táblázat

A mérőműszerek ajánlott teljesítményére vonatkozó adatok

Mérőműszer	Mért mennyiség szimbóluma	A rendszer teljes felfutási ideje	A frissítési gyakoriság rögzítése	Pontosság (10)	Ismételhetőség (10)
Fordulatszám-jelátalakító	n	1 s	1 Hz-es átlag	a pt. 2,0 %-a vagy a max. 0,5 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a max. 0,25 %-a
Motornyomaték-jelátalakító	T	1 s	1 Hz-es átlag	a pt. 2,0 %-a vagy a max. 1,0 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a max. 0,5 %-a
Tüzelőanyag-áramlásmérő (Tüzelőanyag-szintmérő)		5 s n.a.	1 Hz n.a.	a pt. 2,0 %-a vagy a max. 1,5 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a max. 0,75 %-a
A teljes hígított kipufogógáz mérője (állandó térfogatú mintavételnél) (a mérő előtti hőcserélővel)		1 s (5 s)	1 Hz-es átlag (1 Hz)	a pt. 2,0 %-a vagy a max. 1,5 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a max. 0,75 %-a
A hígító levegő, a beszívott levegő, a kipufogógáz és a mintaáram mérői		1 s	az 5 Hz gyakoriságú minták 1 Hz-es átlaga	a pt. 2,5 %-a vagy a max. 1,5 %-a	a pt. 1,25 %-a vagy a max. 0,75 %-a
Folyamatos gázelemző, hígítatlan	x	2,5 s	2 Hz	a pt. 2,0 %-a vagy a mért 2,0 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a mért 1,0 %-a
Folyamatos gázelemző, hígított	x	5 s	1 Hz	a pt. 2,0 %-a vagy a mért 2,0 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a mért 1,0 %-a
Folyamatos gázelemző	x	5 s	1 Hz	a pt. 2,0 %-a vagy a mért 2,0 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a mért 1,0 %-a
Szakaszos gázelemző	x	n.a.	n.a.	a pt. 2,0 %-a vagy a mért 2,0 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a mért 1,0 %-a
Gravimetrikus részecskemérleg	mPM	n.a.	n.a.	Lásd a 9.4.11. szakaszt.	0,5 μg
Tehetetlenségi részecskemérleg	mPM	5 s	1 Hz	a pt. 2,0 %-a vagy a mért 2,0 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a mért 1,0 %-a

9.4.4. A motorjellemzők és a környezeti feltételek mérése

9.4.4.1. Fordulatszám- és nyomatékérzékelők

9.4.4.1.1. Alkalmazás

A motor működése alatt befektetett és leadott munkát mérő eszközöknek meg kell felelniük az e szakaszban szereplő előírásoknak. Javasolt olyan érzékelők, jelátalakítók és mérőeszközök használata, amelyek megfelelnek a 9.3. táblázatban szereplő követelményeknek. A befektetett és a leadott munkát mérő összes rendszernek meg kell felelnie a 8.1.4. szakaszban szereplő linearitási hitelesítés követelményeinek.

9.4.4.1.2. Tengelyteljesítmény

A munkát és a teljesítményt a fordulatszám- és nyomaték-jelátalakítók jeleiből kell kiszámítani a 9.4.4.1. szakasz szerint. A fordulatszámot és a nyomatékot mérő összes rendszernek meg kell felelnie a 8.1.7. és 8.1.4. szakaszban szereplő kalibrálási és hitelesítési követelményeinek.

A lendkerékhez kapcsolódó alkatrészek (például a hajtótengely és a fékpadrotor) gyorsulásának és lassulásának tehetetlensége által létrehozott nyomatékot szükség szerint kompenzálni kell a helyes műszaki gyakorlat alapján.

9.4.4.2. Nyomás-jelátalakítók, hőmérséklet- és harmatpont-érzékelők

A nyomás, a hőmérséklet és a harmatpont mérésére szolgáló összes rendszernek meg kell felelnie a 8.1.7. szakaszban szereplő kalibrálásnak.

A nyomás-jelátalakítókat szabályozott hőmérsékletű környezetben kell elhelyezni vagy ki kell egyenlíteni az üzemi tartományukat meghaladó hőmérséklet-változásokat. A jelátalakítóknak olyan anyagból kell készülnie, amely kompatibilis a mért folyadékkal.

9.4.5. Az áramlással kapcsolatos mérések

Bármilyen típusú (tüzelőanyag, beszívott levegő, hígítatlan kipufogógáz, hígított kipufogógáz, minta) áramlásmérő esetében megfelelően kondicionálni kell az áramlást a mérés pontosságát vagy ismételhetőségét befolyásoló sodrások, örvények, keringő áramlások vagy pulzáló áramlások megelőzése érdekében. Bizonyos mérőeszközök esetében mindez egy megfelelő hosszúságú (például a cső átmérőjénél legalább 10-szer hosszabb) egyenes csőrendszerrel, vagy speciálisan kialakított csőkanyarulatokkal, egyenesítő lapokkal, nyíláslemezekkel (vagy a tüzelőanyag-áramlásmérő esetében pneumatikus pulzáláscsillapítókkal) is megvalósítható, amelyek állandó és kiszámítható sebességet biztosítanak a mérőeszköz előtt.

9.4.5.1. Tüzelőanyag-áramlásmérő

A tüzelőanyag-áramot mérő egész rendszernek meg kell felelnie a 8.1.8.1. szakaszban szereplő kalibrálásnak. A tüzelőanyag-áramlásmérés során a motort megkerülő vagy a motorból a tüzelőanyag-tartályba visszatérő tüzelőanyag-mennyiségeket is figyelembe kell venni.

9.4.5.2. A beszívott levegő áramlásmérője

A beszívott levegő áramát mérő egész rendszernek meg kell felelnie a 8.1.8.2. szakaszban szereplő kalibrálásnak.

9.4.5.3. A hígítatlan kipufogógáz áramlásmérője

9.4.5.3.1. Az alkatrészekre vonatkozó követelmények

A hígítatlan kipufogógáz áramlását mérő egész rendszernek meg kell felelnie a 8.1.4. szakaszban szereplő linearitási hitelesítés követelményeinek. A hígítatlan kipufogógáz valamennyi áramlásmérőjét úgy kell megtervezni, hogy megfelelően kompenzálja a hígítatlan kipufogógáz termodinamikai jellemzőiben, halmazállapotában és összetevőiben bekövetkező változásokat.

9.4.5.3.2. Az áramlásmérő válaszideje

A hígítatlan kipufogógázból való arányos mintavételre szolgáló részáramú hígítórendszer szabályozásához az áramlásmérő válaszidejének rövidebbnek kell lennie, mint a 9.3. táblázatban feltüntetett érték. Az online szabályozással működő részáramú hígítórendszerek esetében az áramlásmérő válaszidejének meg kell felelnie a 8.2.1.2. szakasz előírásainak.

9.4.5.3.3. A kipufogógáz hűtése

Az áramlásmérő előtt a következő feltételek mellett engedélyezett a kipufogógáz hűtése:

a)	a hűtés utáni részen nem kerülhet sor részecske-mintavételre;

b)	ha a hűtés következtében a kipufogógáz hőmérséklete 202 °C-nál magasabb értékről 180 °C-nál alacsonyabbra csökken, a hűtés utáni részen nem kerülhet sor a metántól különböző szénhidrogénekből való mintavételre;

c)	ha a hűtés vízlecsapódást okoz, a hűtés utáni részen nem kerülhet sor NOx-ből való mintavételre, kivéve abban az esetben, ha a hűtő megfelel a 8.1.11.4. szakasz teljesítményhitelesítési követelményeinek;

d)	ha a hűtés vízlecsapódást okoz azelőtt, hogy az áramlás elérné az áramlásmérőt, a T dew harmatpont és a p total értékét az áramlásmérő bemeneti nyílása előtt kell megmérni. Ezeket az értékeket kell használni az A.7–A.8. függelékek szerinti kibocsátási számítások során.

9.4.5.4. A hígítólevegő és a hígított kipufogógáz áramlásmérői

9.4.5.4.1. Alkalmazás

A hígított kipufogógáz pillanatnyi áramlási sebességét vagy a teljes hígított kipufogógáz egy vizsgálati időköz alatti áramlását a hígított kipufogógáz áramlásmérőjével kell megállapítani. A hígítatlan kipufogógáz áramlási sebessége vagy a teljes hígítatlan kipufogógáz egy vizsgálati időköz alatti áramlása kiszámítható a hígított kipufogógáz áramlásmérője és a hígítólevegő mérője közötti különbségből.

9.4.5.4.2. Az alkatrészekre vonatkozó követelmények

A hígított kipufogógáz áramlását mérő egész rendszernek meg kell felelnie a 8.1.8.4. és 8.1.8.5. szakaszban szereplő kalibrálási és hitelesítési követelményeknek. A következő mérőműszerek használhatók:

A teljes hígított kipufogógáz-áram állandó térfogatú mintavételéhez kritikus áramlású Venturi-cső, több párhuzamosan elrendezett kritikus áramlású Venturi-cső, térfogat-kiszorításos szivattyú, hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső vagy ultrahangos áramlásmérő használható. Egy, az áramlásirányban előbb elhelyezkedő hőcserélővel kombinálva a kritikus áramlású Venturi-cső vagy a térfogat-kiszorításos szivattyú egyben passzív áramlásszabályozóként is működik, mivel egyenletes hőmérsékleten tartja a hígított kipufogógázt az állandó térfogatú mintavételi rendszerben.

Részáramú hígítórendszer esetében bármely áramlásmérő és bármely aktív áramlásszabályozási rendszer kombinációja alkalmazható a kipufogógáz-összetevők arányos mintavételének biztosítására. A teljes hígított kipufogógáz-áramot vagy egy, vagy több mintaáramot vagy ezen áramlásszabályozók kombinációját szabályozni lehet az arányos mintavétel fenntartása érdekében.

Bármilyen más hígítórendszer esetében lamináris áramlási elem, ultrahangos áramlásmérő, hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső, kritikus áramlású Venturi-cső, több párhuzamosan elhelyezett kritikus áramlású Venturi-cső, térfogat-kiszorításos szivattyú, termikus tömegárammérő, átlagoló Pitot-cső vagy hődrótos anemométer használható.

9.4.5.4.3. A kipufogógáz hűtése

A hígított áramlás mérője előtt engedélyezett a hígított kipufogógáz hűtése, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)	a hűtés utáni részen nem kerülhet sor részecske-mintavételre;

b)	ha a hűtés következtében a kipufogógáz hőmérséklete 202 °C-nál magasabb értékről 180 °C-nál alacsonyabbra csökken, a hűtés utáni részen nem kerülhet sor a metántól különböző szénhidrogénekből való mintavételre;

c)	ha a hűtés vízlecsapódást okoz, a hűtés utáni részen nem kerülhet sor NOx-ből való mintavételre, kivéve abban az esetben, ha a hűtő megfelel a 8.1.11.4. szakasz teljesítményhitelesítési követelményeinek;

d)	Ha a hűtés vízlecsapódást okoz azelőtt, hogy az áramlás elérné az áramlásmérőt, a T dew harmatpont és a p total nyomás értékét az áramlásmérő bemeneti nyílása előtt kell megmérni. Ezeket az értékeket kell használni az A.7–A.8. függelékek szerinti kibocsátási számítások során.

9.4.5.5. Mintaárammérő szakaszos mintavétel esetén

A minta áramlási sebessége vagy a szakaszos mintavételi rendszerben egy vizsgálati időköz alatt vételezett teljes áramlás meghatározására mintaárammérőt kell használni. A két áramlásmérő közötti különbség felhasználható a hígítóalagútba irányuló mintaáram kiszámítására, például részáramú hígított részecskemérés és másodlagos hígítású részecskemérés esetén. A hígítatlan kipufogógázból való arányos mintavételhez szükséges áramláskülönbség-mérésre vonatkozó előírásokat a 8.1.8.6.1. szakasz, az áramláskülönbség-mérés kalibrálását pedig a 8.1.8.6.2. szakasz tartalmazza.

A mintaáramot mérő egész rendszernek meg kell felelnie a 8.1.8. szakaszban szereplő kalibrálásnak.

9.4.5.6. Gázmegosztó

A kalibrálógázok összekeveréséhez gázmegosztó használható.

A gázmegosztó a gázoknak a 9.5.1. szakasz előírásai és a vizsgálat során várható koncentrációk szerinti összekeverésére szolgál. Használható kritikus áramlású, kapillárcsöves vagy termikus tömegárammérő gázmegosztó. A megfelelő gázmegosztás biztosítása érdekében szükség esetén (amennyiben a gázmegosztó belső szoftvere nem végzi el) viszkozitási korrekciók alkalmazhatók. A gázmegosztó rendszernek meg kell felelnie a 8.1.4.5. szakaszban meghatározott linearitási hitelesítésnek. A keverőkészülék ellenőrzésére választható olyan műszer is, amely jellegéből adódóan lineáris, például amely NO-gázt alkalmaz kemilumineszcens érzékelővel. A műszer mérési tartományát úgy kell beállítani, hogy a mérésitartomány-kalibráló gáz közvetlenül rá van kötve a műszerre. A gázmegosztót a használt beállításokkal kell ellenőrizni, és a mért koncentrációt össze kell hasonlítani a névleges értékkel.

9.4.6. CO- és CO2-mérések

A hígítatlan vagy hígított kipufogógáz szén-monoxid- és szén-dioxid-koncentrációjának mérésére nem diszperzív infravörös gázelemző készüléket kell használni szakaszos és folyamatos mintavétel esetén egyaránt.

A nem diszperzív infravörös gázelemző készüléknek meg kell felelnie a 8.1.9.1. szakaszban megadott kalibrálásnak és hitelesítéseknek.

9.4.7. Szénhidrogénmérések

9.4.7.1. Lángionizációs érzékelő (FID)

9.4.7.1.1. Alkalmazás

A szénhidrogén-koncentrációk mérésére fűtött lángionizációs érzékelővel (FID-del) működő gázelemző készüléket kell használni szakaszos és folyamatos mintavétel esetén egyaránt. A szénhidrogének koncentrációját egyes szénszám (C1) alapján kell meghatározni. A metán és a metántól különböző szénhidrogének értékét a 9.4.7.1.4. szakasznak megfelelően kell meghatározni. A fűtött FID-del működő gázelemző készülékeknek minden kibocsátásnak kitett felületet 191 ± 11 °C hőmérsékleten kell tartaniuk.

9.4.7.1.2. Az alkatrészekre vonatkozó követelmények

Az összes szénhidrogén vagy a metán mérésére szolgáló FID-del működő rendszernek meg kell felelnie a 8.1.10. szakaszban meghatározott összes, szénhidrogénmérésre vonatkozó hitelesítésnek.

9.4.7.1.3. A FID tüzelőanyaga és égési levegője

A FID tüzelőanyagának és égési levegőjének meg kell felelnie a 9.5.1. szakasz előírásainak. Annak érdekében, hogy a FID-del működő gázelemző készülék ne előkevert, hanem diffúziós lánggal működjön, a FID tüzelőanyaga és égési levegője nem keveredhet össze a FID-del működő gázelemző készülékbe való belépés előtt.

9.4.7.1.4. Metán

A FID-del működő gázelemző készülékek az összes szénhidrogén mérésére szolgálnak. A metántól különböző szénhidrogének és a metán mérésére vagy a 9.4.7.2. szakasz szerinti metánkiválasztót és FID-del működő gázelemző készüléket, vagy a 9.4.7.3 szakasz szerinti gázkromatográfot kell használni A metántól különböző szénhidrogének mérésére szolgáló, FID-del működő gázelemző készülék metánra vonatkozó választényezőjét, az RF CH4-et a 8.1.10.1. szakasz szerint kell meghatározni. A metántól különböző szénhidrogénekre vonatkozó számításokat az A.7. és A.8. függelékek tartalmazzák.

9.4.7.1.5. A metánra vonatkozó becslés

A metán mérése helyett megengedett feltételezni, hogy az összes szénhidrogén mért értékének 2 %-a metán, összhangban az A.7-A.8. függelékekkel.

9.4.7.2. Metánkiválasztó

9.4.7.2.1. Alkalmazás

A metán mérésére metánkiválasztó alkalmazható FID-del működő gázelemző készülékkel. A metánkiválasztó minden metántól különböző szénhidrogént szén-dioxiddá és vízzé oxidál. Metánkiválasztó alkalmazható hígítatlan és hígított kipufogógázhoz is, szakaszos és folyamatos mintavétel esetén egyaránt.

9.4.7.2.2. A rendszer teljesítménye

A metánkiválasztó teljesítményét a 8.1.10.3. szakasz alapján kell meghatározni, az eredményeket pedig fel kell használni a metántól különböző szénhidrogének kibocsátásának az A.7-A.8. függelékek szerinti kiszámításához.

9.4.7.2.3. Konfiguráció

A metánkiválasztót egy megkerülő vezetékkel kell ellátni a 8.1.10.3. szakasz szerinti hitelesítéshez.

9.4.7.2.4. Optimalizálás

A metánkiválasztó optimalizálható a metán penetrációjának és a többi szénhidrogén oxidációjának maximalizálása érdekében. A metánkiválasztó teljesítményének optimalizálása érdekében a minta tisztított levegővel vagy oxigénnel (O2) párásítható és hígítható a metánkiválasztó előtt. A minta párásítását vagy hígítását figyelembe kell venni a kibocsátásszámítások során.

9.4.7.3. Gázkromatográf

Alkalmazás: A hígított kipufogógáz metánkoncentrációjának mérésére szakaszos mintavétel esetén gázkromatográf használható. Bár a metán mérésére metánkiválasztó is alkalmazható, a 9.4.7.2. szakasznak megfelelően gázkromatográf alapú referenciaeljárást kell alkalmazni az 5.1.3. szakasz alapján javasolt bármely alternatív mérési eljárással való összehasonlítás érdekében.

9.4.8. NOx-mérések

Az NOx méréséhez két mérőműszer van meghatározva, amelyek közül bármelyik használható, amennyiben megfelel a 9.4.8.1., illetve a 9.4.8.2. szakaszban leírt feltételeknek. Az e melléklet 5.1.3. szakasza alapján javasolt bármely alternatív mérési eljárással való összehasonlítás érdekében a kemilumineszcens érzékelőt kell használni referenciaeljárásként.

9.4.8.1. Kemilumineszcens érzékelő

9.4.8.1.1. Alkalmazás

A hígítatlan vagy hígított kipufogógáz NOx-koncentrációjának mérésére NO2–NO-átalakítóval összekapcsolt kemilumineszcens érzékelőt kell használni szakaszos és folyamatos mintavétel esetén egyaránt.

9.4.8.1.2. Az alkatrészekre vonatkozó követelmények

A kemilumineszcens érzékelőn alapuló rendszernek meg kell felelnie a 8.1.11.1. szakaszban meghatározott kioltási hitelesítésnek. A kemilumineszcens érzékelő lehet fűtött vagy fűtetlen, illetve működhet légköri nyomáson vagy vákuummal.

9.4.8.1.3. NO2–NO-átalakító

A 8.1.11.5. szakasz előírásainak megfelelő külső vagy belső NO2–NO-átalakítót a kemilumineszcens érzékelő előtt kell elhelyezni, és az átalakítót megkerülő vezetékkel kell ellátni e hitelesítés megkönnyítése érdekében.

9.4.8.1.4. A páratartalom hatásai

A kemilumineszcens érzékelő valamennyi hőmérsékletét olyan szinten kell tartani, amely megakadályozza a vízlecsapódást. A kemilumineszcens érzékelő előtt található minta páratartalmának eltávolítására az alábbi konfigurációk valamelyikét kell alkalmazni:

a)	az NO2–NO-átalakító alatt elhelyezkedő bármely szárító vagy hűtő után csatlakoztatott kemilumineszcens érzékelő, amely megfelel a 8.1.11.5. szakasz szerinti hitelesítésnek;

b)	bármely szárító vagy hűtő után csatlakoztatott kemilumineszcens érzékelő, amely megfelel a 8.1.11.4. szakasz szerinti hitelesítésnek.

9.4.8.1.5. Válaszidő

A kemilumineszcens érzékelő válaszidejének javítása érdekében fűtött kemilumineszcens érzékelő alkalmazható.

9.4.8.2. Nem diszperzív ultraibolya gázelemző készülék

9.4.8.2.1. Alkalmazás

A hígítatlan vagy hígított kipufogógáz NOx-koncentrációjának mérésére nem diszperzív ultraibolya gázelemző készüléket (NDUV gázelemző készüléket) kell használni szakaszos és folyamatos mintavétel esetén egyaránt.

9.4.8.2.2. Az alkatrészekre vonatkozó követelmények

Az NDUV gázelemző készüléken alapuló rendszernek meg kell felelnie a 8.1.11.3. szakaszban meghatározott hitelesítéseknek.

9.4.8.2.3. NO2–NO-átalakító

Ha az NDUV gázelemző készülék csak NO-t mér, az NDUV gázelemző készülék előtt el kell helyezni egy olyan külső vagy belső NO2–NO-átalakítót, amely megfelel a 8.1.11.5. szakasz szerinti hitelesítésnek. E hitelesítés megkönnyítése érdekében az átalakítót megkerülő vezetékkel kell ellátni.

9.4.8.2.4. A páratartalom hatásai

Az NDUV gázelemző készülék hőmérsékletét olyan szinten kell tartani, amely megakadályozza a vízlecsapódást, kivéve az alábbi konfigurációk alkalmazása esetén:

a)	az NO2–NO-átalakító után elhelyezkedő bármely szárító vagy hűtő után csatlakoztatott NDUV gázelemző készülék, amely megfelel a 8.1.11.5. szakasz szerinti hitelesítésnek;

b)	bármely szárító vagy hűtő után csatlakoztatott NDUV gázelemző készülék, amely megfelel a 8.1.11.4. szakasz szerinti hitelesítésnek.

9.4.9. O2-mérések

A hígítatlan vagy hígított kipufogógáz O2 koncentrációjának mérésére paramágneses érzékelővel (PMD) vagy mágneses-pneumatikus érzékelővel működő gázelemző készüléket kell használni.

9.4.10. A levegő-tüzelőanyag arány mérései

A hígítatlan kipufogógáz levegő-tüzelőanyag arányának mérésére folyamatos mintavétel esetén cirkónium-oxid (ZrO2) típusú gázelemző készüléket kell használni. A kipufogógáz áramlási sebességének kiszámítására az A.7-A.8. függelék alapján a beszívott levegővel való O2-mérések vagy a tüzelőanyag-áram mérései alkalmazhatók.

9.4.11. Részecskemérések gravimetriai mérleggel

A mintaszűrő közegen összegyűjtött részecskék nettó tömegének mérésére mérleget kell használni.

A mérleg felbontásának kisebbnek vagy egyenlőnek kell lennie a 9.3. táblázatban megadott, 0,5 mikrogrammos ajánlott ismételhetőségi értéknél. Amennyiben a mérleg belső kalibrálósúlyokat alkalmaz a mérési tartomány és a linearitás rutinszerű hitelesítéseire, a kalibrálósúlyoknak meg kell felelniük a 9.5.2. szakasz előírásainak.

A mérleg konfigurációját úgy kell elvégezni, hogy optimális beállási időt és stabilitást biztosítson a mérleg helyén.

9.5. Analitikai gázok és tömegelőírások

9.5.1. Analitikai gázok

Az analitikai gázoknak meg kell felelniük az e szakaszban előírt pontossági és tisztasági követelményeknek.

9.5.1.1. A gázokra vonatkozó előírások

A gázok tekintetében a következő előírásokat kell figyelembe venni:

A mérőműszerek lenullázásához és a kalibrálógázokkal való összekeveréshez tisztított gázokat kell alkalmazni. A gáztartályban vagy a nullázógáz generátorának kimeneténél a gázok szennyezettsége nem lehet magasabb az alábbi értékeknél:

i.	2 százalékos szennyeződés a szokványos várható átlagos koncentrációhoz viszonyítva. Ha például a várható szén-monoxid-koncentráció 100,0 μmol/mol, akkor a nullázógáz megengedett szén-monoxid-szennyezettsége legfeljebb 2,000 μmol/mol lehet;

ii.	a 9.4. táblázatban megadott, hígítatlan vagy hígított mérésekre vonatkozó szennyezettségi értékek;

iii.

a 9.5. táblázatban megadott, hígítatlan mérésekre vonatkozó szennyezettségi értékek.

9.4. táblázat

A hígítatlan vagy hígított mérésekre vonatkozó szennyezettségi határértékek [μmol/mol = ppm (3.2.)]

Összetevő	Tisztított szintetikus levegő (11)	Tisztított N2 (11)
Összes szénhidrogén (C1 egyenérték)	≤ 0,05 μmol/mol	≤ 0,05 μmol/mol
CO	≤ 1 μmol/mol	≤ 1 μmol/mol
CO2	≤ 10 μmol/mol	≤ 10 μmol/mol
O2	0,205–0,215 mol/mol	≤ 2 μmol/mol
NOx	≤ 0,02 μmol/mol	≤ 0,02 μmol/mol

9.5. táblázat

A hígítatlan mérésekre vonatkozó szennyezettségi határértékek [μmol/mol = ppm (3.2.)]

Összetevő	Tisztított szintetikus levegő (12)	Tisztított N2 (12)
Összes szénhidrogén (C1 egyenérték)	≤ 1 μmol/mol	≤ 1 μmol/mol
CO	≤ 1 μmol/mol	≤ 1 μmol/mol
CO2	≤ 400 μmol/mol	≤ 400 μmol/mol
O2	0,18–0,21 mol/mol	—
NOx	≤ 0,1 μmol/mol	≤ 0,1 μmol/mol

FID-del működő gázelemző készülékhez a következő gázokat kell alkalmazni:

i.	a FID tüzelőanyagát 0,39–0,41 mol/mol koncentrációjú, héliummal hígított hidrogénnel kell alkalmazni. A keverék összes szénhidrogén-tartalma nem lehet magasabb 0,05 μmol/mol-nál;

ii.	A FID égési levegőjének meg kell felelnie az e szakasz a) szakaszában szereplő, a tisztított levegőre vonatkozó előírásoknak;

iii.	FID nullázógáz. A lángionizációs érzékelőket olyan tisztított gázzal kell nullázni, amely megfelel az e szakasz a) szakaszában meghatározott előírásoknak, kivéve a tisztított O2 gázt, amely bármilyen koncentrációjú lehet;

iv.	Propán a FID mérési tartományának kalibrálásához. Az összes szénhidrogén FID-jének mérési tartományát mérésitartomány-kalibráló koncentrációjú propánnal (C3H8) kell beállítani. A kalibrálást egyes szénszám (C1) alapján kell elvégezni;

Metán a FID mérési tartományának kalibrálásához. Ha a metán FID-jének mérési tartománya mindig metánkiválasztóval van beállítva és kalibrálva, akkor a FID-et mérésitartomány-kalibráló koncentrációjú metánnal (CH4) kell beállítani és kalibrálni. A kalibrálást egyes szénszám (C1) alapján kell elvégezni;

A következő gázkeverékeket kell használni, amelyekben a gázok ±1,0 %-os pontossággal megfelelnek a nemzetközi és/vagy nemzeti etalongázok valós értékének vagy más elismert gázszabványoknak:

i.	CH4 tisztított szintetikus levegővel és/vagy (adott esetben) N2-vel hígítva;

ii.	C2H6 tisztított szintetikus levegővel és/vagy (adott esetben) N2-vel hígítva;

iii.	C3H8 tisztított szintetikus levegővel és/vagy (adott esetben) N2-vel hígítva;

iv.	CO tisztított N2-vel hígítva;

v.	CO2 tisztított N2-vel hígítva;

vi.	NO tisztított N2-vel hígítva;

vii.	NO2 tisztított szintetikus levegővel hígítva;

viii.

O2 tisztított N2-vel hígítva;

ix.	C3H8, CO, CO2, NO tisztított N2-vel hígítva;

x.	C3H8, CH4, CO, CO2, NO tisztított N2-vel hígítva.

Az e szakasz c) pontjában felsoroltaktól eltérő gázok is használhatók (például a választényezők meghatározására a levegővel hígított metanol), amennyiben ±3,0 %-os pontossággal megfelelnek a nemzetközi és/vagy nemzeti szabványok valós értékének és teljesítik a 9.5.1.2. szakaszban előírt stabilitási követelményeket;

A saját kalibrálógázok elkészíthetők precíziós keverőberendezés, például gázmegosztó segítségével a gázoknak tisztított N2-vel vagy tisztított szintetikus levegővel való hígítása révén. Amennyiben a gázmegosztók megfelelnek a 9.4.5.6. szakasz előírásainak, és az összekevert gázok teljesítik az e szakasz a) és c) pontjában foglalt követelményeket, akkor úgy tekinthető, hogy az eredményül kapott keverékek megfelelnek a 9.5.1.1. szakasz előírásainak.

9.5.1.2. Koncentráció és lejárati idő

Valamennyi szabványos kalibrálógáz koncentrációját és beszállító által meghatározott lejárati idejét fel kell jegyezni.

a)	A szabványos kalibrálógázok nem használhatók a lejáratuk után, kivéve az e szakasz b) pontjában engedélyezett esetekben.

b)	Amennyiben a típusjóváhagyó hatóság jóváhagyja, a kalibrálógázok újracímkézhetők és a lejárati idejük után is felhasználhatók.

9.5.1.3. A gázok átvitele

A gázokat olyan alkatrészek felhasználásával kell továbbítani a forrásuktól a gázelemző készülékekig, amelyek kifejezetten az adott gáz szabályozására és továbbítására szolgálnak.

Szem előtt kell tartani a kalibrálógázok eltarthatóságát. A kalibrálógázokra fel kell jegyezni a gyártó által megadott lejárati időt.

9.5.2. Tömegszabványok

A részecskemérleghez olyan, tanúsítvánnyal ellátott kalibrálósúlyokat kell használni, amelyek 0,1 %-os bizonytalansággal megfelelnek a nemzetközi és/vagy nemzeti szabványoknak. A kalibrálósúlyok tanúsítását bármely olyan kalibrálólaboratórium elvégezheti, amely biztosítja a nemzetközi és/vagy nemzeti szabványoknak megfelelő nyomon követhetőséget. Gondoskodni kell arról, hogy a legkisebb kalibrálósúly legfeljebb tízszer akkora tömegű legyen, mint egy fel nem használt részecske-mintavevő közeg tömege. A kalibrálási jelentésben a súlyok sűrűségét is fel kell tüntetni.

(1) Az egyedi jelölések a mellékletekben találhatók.

(2) E melléklet számozása a 11. számú, nem közúti mozgó gépekre és berendezésekre vonatkozó (NRMM) globális műszaki előírás számozását követi. Az NRMM globális műszaki előírás néhány szakasza azonban nem szükséges, hogy megjelenjen e mellékletben.

(3) Az alapteljesítmény meghatározásának jobb megértéséhez lásd az ISO 8528 1:2005 szabvány 2. ábráját.

(4) A kalibrálást és hitelesítést a mérőrendszer gyártója utasításainak megfelelően és a helyes műszaki gyakorlat alapján gyakrabban kell végezni.

(5) Az állandó térfogatú mintavétel ellenőrzése nem szükséges olyan rendszerek esetében, amelyek eltérése a beszívott levegő, a tüzelőanyag és a hígított kipufogógáz szén- vagy oxigénmérlege alapján ±2 %-on belül van.

(6) Amennyiben a tárolótartályban nincs vízlecsapódás.

(7) 40 °C-ig.

(8) 202 °C-ig.

(9) 191 ± 11 °C-on.

(10) A pontosságot és az ismételhetőséget ugyanazon gyűjtött adatokkal kell meghatározni a 9.4.3. szakaszban leírtak szerint, abszolút értékek alapján. A „pt.” a kibocsátási határnál várható teljes átlagérték; a „max” a teljes ciklus kibocsátási határánál várható legnagyobb érték, nem pedig a műszer tartományának maximuma; a „mért” a teljes ciklusban ténylegesen mért átlag.

(11) Ezen tisztasági szinteknek nem kell nemzetközi és/vagy nemzeti szabványokhoz kapcsolódniuk.

(12) Ezen tisztasági szinteknek nem kell nemzetközi és/vagy nemzeti szabványokhoz kapcsolódniuk.

A.1. függelék

(Fenntartva)

A.2. függelék

Statisztikai jellemzők

A.2.1. Számtani közép

Az Formula számtani középértéket az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Formula

(A.2-1)

A.2.2. Szórás

A torzítatlan (pl. N–1) σ minta szórását a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.2-2)

A.2.3. Négyzetes középérték

Az rms y négyzetes középértéket a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.2-3)

A.2.4. t-próba

A következő egyenletek és táblázatok alapján meg kell határozni, hogy az adatok megfelelnek-e a t-próbán:

Páratlan t-próba esetében a t statisztikai jellemzőt és szabadsági fokainak számát, v-t a következőképpen kell kiszámítani:

	(A.2-4)
	(A.2-5)

Páros t-próba esetében a t statisztikai jellemzőt és szabadsági fokainak számát, v-t a következőképpen kell kiszámítani, figyelembe véve, hogy az εi az egyes y refi és yi párok közötti hibákat (például különbségeket) jelenti:

Formula

(A.2-6)

E szakasz A.2.1. táblázata a t értékeknek a t crit értékekkel való összehasonlítására szolgál, amelyek a táblázatban a szabadsági fokok száma szerint szerepelnek. Ha a t értéke kisebb a t crit értékénél, akkor a t megfelelt a t-próbán.

A.2.1. táblázat

Kritikus t értékek a szabadságfok v számával szemben

v	Konfidencia
	90 százalék	95 százalék
1	6,314	12,706
2	2,920	4,303
3	2,353	3,182
4	2,132	2,776
5	2,015	2,571
6	1,943	2,447
7	1,895	2,365
8	1,860	2,306
9	1,833	2,262
10	1,812	2,228
11	1,796	2,201
12	1,782	2,179
13	1,771	2,160
14	1,761	2,145
15	1,753	2,131
16	1,746	2,120
18	1,734	2,101
20	1,725	2,086
22	1,717	2,074
24	1,711	2,064
26	1,706	2,056
28	1,701	2,048
30	1,697	2,042
35	1,690	2,030
40	1,684	2,021
50	1,676	2,009
70	1,667	1,994
100	1,660	1,984
1000+	1,645	1,960

Az itt fel nem tüntetett értékek meghatározásához lineáris interpolációt kell alkalmazni.

A.2.5. F próba

Az F statisztikai jellemzőt az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Formula

(A.2-7)

90 százalékos konfidenciaszintű F-próba esetében e szakasz 2. táblázatát kell használni az F értékeknek az F crit90 értékekkel való összehasonlításához, amelyek az (N-1) és az (N ref-1) szerint szerepelnek a táblázatban. Ha az F értéke kisebb az F crit90 értékénél, akkor az F megfelelt az F-próbán 90 százalékos konfidenciaszint mellett;

95 százalékos konfidenciaszintű F-próba esetében e szakasz 3. táblázatát kell használni az F értékeknek az F crit95 értékekkel való összehasonlításához, amelyek az (N-1) és az (N ref-1) szerint szerepelnek a táblázatban. Ha az F értéke kisebb az F crit95 értékénél, akkor az F megfelelt az F-próbán 95 százalékos konfidenciaszint mellett;

A.2.2. táblázat

Kritikus F crit90 F értékek az N-1 és N ref -1 értékével szemben 90 %-os konfidenciaszint mellett

N-1	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	12	15	20	24	30	40	60	120	1 000+
N ref-1
1	39,86	49,50	53,59	55,83	57,24	58,20	58,90	59,43	59,85	60,19	60,70	61,22	61,74	62,00	62,26	62,52	62,79	63,06	63,32
2	8,526	9,000	9,162	9,243	9,293	9,326	9,349	9,367	9,381	9,392	9,408	9,425	9,441	9,450	9,458	9,466	9,475	9,483	9,491
3	5,538	5,462	5,391	5,343	5,309	5,285	5,266	5,252	5,240	5,230	5,216	5,200	5,184	5,176	5,168	5,160	5,151	5,143	5,134
4	4,545	4,325	4,191	4,107	4,051	4,010	3,979	3,955	3,936	3,920	3,896	3,870	3,844	3,831	3,817	3,804	3,790	3,775	3,761
5	4,060	3,780	3,619	3,520	3,453	3,405	3,368	3,339	3,316	3,297	3,268	3,238	3,207	3,191	3,174	3,157	3,140	3,123	3,105
6	3,776	3,463	3,289	3,181	3,108	3,055	3,014	2,983	2,958	2,937	2,905	2,871	2,836	2,818	2,800	2,781	2,762	2,742	2,722
7	3,589	3,257	3,074	2,961	2,883	2,827	2,785	2,752	2,725	2,703	2,668	2,632	2,595	2,575	2,555	2,535	2,514	2,493	2,471
8	3,458	3,113	2,924	2,806	2,726	2,668	2,624	2,589	2,561	2,538	2,502	2,464	2,425	2,404	2,383	2,361	2,339	2,316	2,293
9	3,360	3,006	2,813	2,693	2,611	2,551	2,505	2,469	2,440	2,416	2,379	2,340	2,298	2,277	2,255	2,232	2,208	2,184	2,159
10	3,285	2,924	2,728	2,605	2,522	2,461	2,414	2,377	2,347	2,323	2,284	2,244	2,201	2,178	2,155	2,132	2,107	2,082	2,055
11	3,225	2,860	2,660	2,536	2,451	2,389	2,342	2,304	2,274	2,248	2,209	2,167	2,123	2,100	2,076	2,052	2,026	2,000	1,972
12	3,177	2,807	2,606	2,480	2,394	2,331	2,283	2,245	2,214	2,188	2,147	2,105	2,060	2,036	2,011	1,986	1,960	1,932	1,904
13	3,136	2,763	2,560	2,434	2,347	2,283	2,234	2,195	2,164	2,138	2,097	2,053	2,007	1,983	1,958	1,931	1,904	1,876	1,846
14	3,102	2,726	2,522	2,395	2,307	2,243	2,193	2,154	2,122	2,095	2,054	2,010	1,962	1,938	1,912	1,885	1,857	1,828	1,797
15	3,073	2,695	2,490	2,361	2,273	2,208	2,158	2,119	2,086	2,059	2,017	1,972	1,924	1,899	1,873	1,845	1,817	1,787	1,755
16	3,048	2,668	2,462	2,333	2,244	2,178	2,128	2,088	2,055	2,028	1,985	1,940	1,891	1,866	1,839	1,811	1,782	1,751	1,718
17	3,026	2,645	2,437	2,308	2,218	2,152	2,102	2,061	2,028	2,001	1,958	1,912	1,862	1,836	1,809	1,781	1,751	1,719	1,686
18	3,007	2,624	2,416	2,286	2,196	2,130	2,079	2,038	2,005	1,977	1,933	1,887	1,837	1,810	1,783	1,754	1,723	1,691	1,657
19	2,990	2,606	2,397	2,266	2,176	2,109	2,058	2,017	1,984	1,956	1,912	1,865	1,814	1,787	1,759	1,730	1,699	1,666	1,631
20	2,975	2,589	2,380	2,249	2,158	2,091	2,040	1,999	1,965	1,937	1,892	1,845	1,794	1,767	1,738	1,708	1,677	1,643	1,607
21	2,961	2,575	2,365	2,233	2,142	2,075	2,023	1,982	1,948	1,920	1,875	1,827	1,776	1,748	1,719	1,689	1,657	1,623	1,586
20	2,949	2,561	2,351	2,219	2,128	2,061	2,008	1,967	1,933	1,904	1,859	1,811	1,759	1,731	1,702	1,671	1,639	1,604	1,567
23	2,937	2,549	2,339	2,207	2,115	2,047	1,995	1,953	1,919	1,890	1,845	1,796	1,744	1,716	1,686	1,655	1,622	1,587	1,549
24	2,927	2,538	2,327	2,195	2,103	2,035	1,983	1,941	1,906	1,877	1,832	1,783	1,730	1,702	1,672	1,641	1,607	1,571	1,533
25	2,918	2,528	2,317	2,184	2,092	2,024	1,971	1,929	1,895	1,866	1,820	1,771	1,718	1,689	1,659	1,627	1,593	1,557	1,518
26	2,909	2,519	2,307	2,174	2,082	2,014	1,961	1,919	1,884	1,855	1,809	1,760	1,706	1,677	1,647	1,615	1,581	1,544	1,504
27	2,901	2,511	2,299	2,165	2,073	2,005	1,952	1,909	1,874	1,845	1,799	1,749	1,695	1,666	1,636	1,603	1,569	1,531	1,491
28	2,894	2,503	2,291	2,157	2,064	1,996	1,943	1,900	1,865	1,836	1,790	1,740	1,685	1,656	1,625	1,593	1,558	1,520	1,478
29	2,887	2,495	2,283	2,149	2,057	1,988	1,935	1,892	1,857	1,827	1,781	1,731	1,676	1,647	1,616	1,583	1,547	1,509	1,467
30	2,881	2,489	2,276	2,142	2,049	1,980	1,927	1,884	1,849	1,819	1,773	1,722	1,667	1,638	1,606	1,573	1,538	1,499	1,456
40	2,835	2,440	2,226	2,091	1,997	1,927	1,873	1,829	1,793	1,763	1,715	1,662	1,605	1,574	1,541	1,506	1,467	1,425	1,377
60	2,791	2,393	2,177	2,041	1,946	1,875	1,819	1,775	1,738	1,707	1,657	1,603	1,543	1,511	1,476	1,437	1,395	1,348	1,291
120	2,748	2,347	2,130	1,992	1,896	1,824	1,767	1,722	1,684	1,652	1,601	1,545	1,482	1,447	1,409	1,368	1,320	1,265	1,193
1 000+	2,706	2,303	2,084	1,945	1,847	1,774	1,717	1,670	1,632	1,599	1,546	1,487	1,421	1,383	1,342	1,295	1,240	1,169	1,000

A.2.3. táblázat

Kritikus F crit95 F értékek az N-1 és N ref-1 értékével szemben 95 %-os konfidenciaszint mellett

N-1	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	12	15	20	24	30	40	60	120	1 000+
N ref-1
1	161,4	199,5	215,7	224,5	230,1	233,9	236,7	238,8	240,5	241,8	243,9	245,9	248,0	249,0	250,1	251,1	252,2	253,2	254,3
2	18,51	19,00	19,16	19,24	19,29	19,33	19,35	19,37	19,38	19,39	19,41	19,42	19,44	19,45	19,46	19,47	19,47	19,48	19,49
3	10,12	9,552	9,277	9,117	9,014	8,941	8,887	8,845	8,812	8,786	8,745	8,703	8,660	8,639	8,617	8,594	8,572	8,549	8,526
4	7,709	6,944	6,591	6,388	6,256	6,163	6,094	6,041	5,999	5,964	5,912	5,858	5,803	5,774	5,746	5,717	5,688	5,658	5,628
5	6,608	5,786	5,410	5,192	5,050	4,950	4,876	4,818	4,773	4,735	4,678	4,619	4,558	4,527	4,496	4,464	4,431	4,399	4,365
6	5,987	5,143	4,757	4,534	4,387	4,284	4,207	4,147	4,099	4,060	4,000	3,938	3,874	3,842	3,808	3,774	3,740	3,705	3,669
7	5,591	4,737	4,347	4,120	3,972	3,866	3,787	3,726	3,677	3,637	3,575	3,511	3,445	3,411	3,376	3,340	3,304	3,267	3,230
8	5,318	4,459	4,066	3,838	3,688	3,581	3,501	3,438	3,388	3,347	3,284	3,218	3,150	3,115	3,079	3,043	3,005	2,967	2,928
9	5,117	4,257	3,863	3,633	3,482	3,374	3,293	3,230	3,179	3,137	3,073	3,006	2,937	2,901	2,864	2,826	2,787	2,748	2,707
10	4,965	4,103	3,708	3,478	3,326	3,217	3,136	3,072	3,020	2,978	2,913	2,845	2,774	2,737	2,700	2,661	2,621	2,580	2,538
11	4,844	3,982	3,587	3,357	3,204	3,095	3,012	2,948	2,896	2,854	2,788	2,719	2,646	2,609	2,571	2,531	2,490	2,448	2,405
12	4,747	3,885	3,490	3,259	3,106	2,996	2,913	2,849	2,796	2,753	2,687	2,617	2,544	2,506	2,466	2,426	2,384	2,341	2,296
13	4,667	3,806	3,411	3,179	3,025	2,915	2,832	2,767	2,714	2,671	2,604	2,533	2,459	2,420	2,380	2,339	2,297	2,252	2,206
14	4,600	3,739	3,344	3,112	2,958	2,848	2,764	2,699	2,646	2,602	2,534	2,463	2,388	2,349	2,308	2,266	2,223	2,178	2,131
15	4,543	3,682	3,287	3,056	2,901	2,791	2,707	2,641	2,588	2,544	2,475	2,403	2,328	2,288	2,247	2,204	2,160	2,114	2,066
16	4,494	3,634	3,239	3,007	2,852	2,741	2,657	2,591	2,538	2,494	2,425	2,352	2,276	2,235	2,194	2,151	2,106	2,059	2,010
17	4,451	3,592	3,197	2,965	2,810	2,699	2,614	2,548	2,494	2,450	2,381	2,308	2,230	2,190	2,148	2,104	2,058	2,011	1,960
18	4,414	3,555	3,160	2,928	2,773	2,661	2,577	2,510	2,456	2,412	2,342	2,269	2,191	2,150	2,107	2,063	2,017	1,968	1,917
19	4,381	3,522	3,127	2,895	2,740	2,628	2,544	2,477	2,423	2,378	2,308	2,234	2,156	2,114	2,071	2,026	1,980	1,930	1,878
20	4,351	3,493	3,098	2,866	2,711	2,599	2,514	2,447	2,393	2,348	2,278	2,203	2,124	2,083	2,039	1,994	1,946	1,896	1,843
21	4,325	3,467	3,073	2,840	2,685	2,573	2,488	2,421	2,366	2,321	2,250	2,176	2,096	2,054	2,010	1,965	1,917	1,866	1,812
22	4,301	3,443	3,049	2,817	2,661	2,549	2,464	2,397	2,342	2,297	2,226	2,151	2,071	2,028	1,984	1,938	1,889	1,838	1,783
23	4,279	3,422	3,028	2,796	2,640	2,528	2,442	2,375	2,320	2,275	2,204	2,128	2,048	2,005	1,961	1,914	1,865	1,813	1,757
24	4,260	3,403	3,009	2,776	2,621	2,508	2,423	2,355	2,300	2,255	2,183	2,108	2,027	1,984	1,939	1,892	1,842	1,790	1,733
25	4,242	3,385	2,991	2,759	2,603	2,490	2,405	2,337	2,282	2,237	2,165	2,089	2,008	1,964	1,919	1,872	1,822	1,768	1,711
26	4,225	3,369	2,975	2,743	2,587	2,474	2,388	2,321	2,266	2,220	2,148	2,072	1,990	1,946	1,901	1,853	1,803	1,749	1,691
27	4,210	3,354	2,960	2,728	2,572	2,459	2,373	2,305	2,250	2,204	2,132	2,056	1,974	1,930	1,884	1,836	1,785	1,731	1,672
28	4,196	3,340	2,947	2,714	2,558	2,445	2,359	2,291	2,236	2,190	2,118	2,041	1,959	1,915	1,869	1,820	1,769	1,714	1,654
29	4,183	3,328	2,934	2,701	2,545	2,432	2,346	2,278	2,223	2,177	2,105	2,028	1,945	1,901	1,854	1,806	1,754	1,698	1,638
30	4,171	3,316	2,922	2,690	2,534	2,421	2,334	2,266	2,211	2,165	2,092	2,015	1,932	1,887	1,841	1,792	1,740	1,684	1,622
40	4,085	3,232	2,839	2,606	2,450	2,336	2,249	2,180	2,124	2,077	2,004	1,925	1,839	1,793	1,744	1,693	1,637	1,577	1,509
60	4,001	3,150	2,758	2,525	2,368	2,254	2,167	2,097	2,040	1,993	1,917	1,836	1,748	1,700	1,649	1,594	1,534	1,467	1,389
120	3,920	3,072	2,680	2,447	2,290	2,175	2,087	2,016	1,959	1,911	1,834	1,751	1,659	1,608	1,554	1,495	1,429	1,352	1,254
1 000+	3,842	2,996	2,605	2,372	2,214	2,099	2,010	1,938	1,880	1,831	1,752	1,666	1,571	1,517	1,459	1,394	1,318	1,221	1,000

A.2.6. Meredekség

A legkisebb négyzetek módszerével végzett regresszió meredekségét, az a 1y-t a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.2-8)

A.2.7. Állandó

A legkisebb négyzetek módszerével végzett regresszió állandóját, az a 0y-t a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.2-9)

A.2.8. A becslés szórása

A becsült értékek szórását, SEE-t, az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Formula

(A.2-10)

A.2.9. Determinációs együttható

Az r 2 determinációs együtthatót az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Formula

(A.2-11)

A.3. függelék

Az 1980-as nemzetközi gravitációs formula

A Föld gravitációjának gyorsulása (a g) az adott helytől függően változó, ezért az a g értékét a vonatkozó földrajzi szélesség alapján, a következőképpen kell kiszámítani:

Formula (A.3-1)

ahol:

θ= északi vagy déli szélességi fok

A.4. függelék

A szénáram ellenőrzése

A.4.1. Bevezetés

A kipufogógázban található szén csaknem egésze a tüzelőanyagból származik, és egy minimális részt leszámítva csaknem a teljes mennyiség CO2 formájában jelenik meg a kipufogógázban. Ez az alapja a teljes mérőrendszer CO2-mérésen alapuló ellenőrzésének.

A kipufogógázt mérő rendszerbe jutó szén a tüzelőanyag-áramból kerül meghatározásra. A szénáramot a kibocsátásmérő és részecske-mintavevő rendszerek különböző pontjain, az ezeken a pontokon mért CO2-koncentrációkból és a gázáramból kell meghatározni.

Ennek értelmében a motor ismert forrása a szénáramnak, és ugyanennek a szénáramnak a kipufogócsőben és a részáramú részecske-mintavevő rendszer kimeneténél történő megfigyeléséből következtetni lehet a szivárgásra és az áramlásmérés pontosságára. Ennek az ellenőrzésnek az az előnye, hogy az alkatrészek a hőmérsékletek és az áramok tekintetében ugyanolyan körülmények között működnek, mint a motor tényleges vizsgálatakor.

Az A.4.1. ábrán láthatók azok a mintavételi pontok, amelyeken a szénáramot ellenőrizni kell. Az alábbi szakaszokban meg vannak adva a szénáramnak az egyes mintavételi pontokra vonatkozó kiszámításához szükséges konkrét egyenletek is.

A.4.1. ábra

Mérőpontok a szénáram ellenőrzéséhez

A.4.2. Szénáram a motorba (1. mérőpont)

A motorba irányuló szénáram áramlási sebességét, a q mCf-et [kg/s] a CH α O ε tüzelőanyagra vonatkozóan a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.4-1)

ahol:

qmf = a tüzelőanyag tömegárama [kg/s]

A.4.3. Szénáram a hígítatlan kipufogógázban (2. mérőpont)

A q mCe-t, a motor kipufogócsövében a szén tömegáramát [kg/s] a hígítatlan kipufogógáz CO2-koncentrációjából és a kipufogógáz tömegáramából kell meghatározni:

Formula

(A.4-2)

ahol:

c CO2,r	=	a CO2 nedves koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban [%]
c CO2,r	=	a CO2 nedves koncentrációja a környezeti levegőben [%]
qmew	=	a kipufogógáz tömegárama nedves alapon [kg/s]
M e	=	kipufogógáz moláris tömege [g/mol]

Ha a CO2 mérése száraz alapon történt, akkor a mért értékeket át kell számítani nedves alapú koncentrációkra az A.7.3.2. vagy A.8.2.2. szakasz szerint.

A.4.4. Szénáram a hígítórendszerben (3. mérőpont)

A részáramú hígítórendszernél a megosztási arányt is figyelembe kell venni. A q mCp-t [kg/s], a szénáramot az egyenértékű (a teljes áramot hígító teljes áramú rendszerrel egyenértékű) hígítórendszerben a hígított CO2-koncentrációból, a kipufogógáz tömegáramából és a minta áramlási sebességéből kell meghatározni; a hígítási tényezővel ( Formula ) való kiegészítést leszámítva az új egyenlet megegyezik az A.4-2. egyenlettel.

Formula

(A.4-3)

ahol:

c CO2,d	=	a CO2 nedves koncentrációja a hígított kipufogógázban a hígítóalagút kimeneténél [%]
c CO2,r	=	a CO2 nedves koncentrációja a környezeti levegőben [%]
qmdew	=	a hígított minta árama a részáramú hígítórendszerben [kg/s]
qmew	=	a kipufogógáz tömegárama nedves alapon [kg/s]
qmp	=	a részáramú hígítórendszerbe belépő kipufogógáz-minta árama [kg/s]
M e	=	kipufogógáz moláris tömege [g/mol]

Ha a CO2 mérése száraz alapon történt, akkor a mért értékeket át kell számítani nedves alapú koncentrációkra az A.7.3.2. vagy A.8.2.2. szakasz szerint.

A.4.5. A kipufogógáz moláris tömegének kiszámítása

A kipufogógáz moláris tömegét az (A.8-15.) egyenlettel (lásd az A.8.2.4.2. szakaszt) kell kiszámítani.

Alternatívaként a következő moláris tömeget lehet használni a kipufogógázra:

M e (dízel)= 28,9 g/mol

A.5. függelék

(Fenntartva)

A.6. függelék

(Fenntartva)

A.7. függelék

Moláris alapú kibocsátásszámítások

A.7.0. A jelölések magyarázata

A.7.0.1. Általános jelölések

A.7. függelék (1)	A.8. függelék	Mértékegység	Mennyiség
A		m2	Terület
A t		m2	A Venturi-cső torokkeresztmetszetének területe
a 0	b, D 0	m.v. (7)	A regressziós egyenes állandója (y), a térfogat-kiszorításos szivattyú kalibrációs állandója
a 1	m	m.v. (7)	A regressziós egyenes meredeksége
β	r D	m/m	Az átmérők aránya
C		—	Együttható
C d	C d	—	Átfolyási tényező
C f		—	Áramlási együttható
d	d	m	Átmérő
DR	r d	—	Hígítási arány (2)
e	e	g/kWh	Fékpadi fajlagos kibocsátás alapértéke
e gas	e gas	g/kWh	A gáznemű összetevők fajlagos kibocsátása
e PM	e PM	g/kWh	A részecskék fajlagos kibocsátása
f		Hz	Gyakoriság
f n	n	min-1, s-1	Fordulatszám-frekvencia (tengely)
γ		—	A fajhők aránya
K			Korrekciós tényező
K s	X 0	s/rev	A térfogat-kiszorításos szivattyú csúszásának korrekciós tényezője
k Dr	k Dr	—	Lefelé módosító korrekciós tényező
	k h		Páratartalom-korrekciós tényező NOx esetén
k r	k r	—	Multiplikatív regenerációs tényező
k Ur	k Ur	—	Felfelé módosító korrekciós tényező
μ	μ	kg/(m·s)	Dinamikus viszkozitás
M	M	g/mol	Moláris tömeg (3)
M gas (4)	M gas	g/mol	A gáznemű összetevők moláris tömege
m	m	kg	Tömeg
	q m	kg/s	Tömegáram
ν		m2/s	Kinematikai viszkozitás
N			A sorozat teljes darabszáma
n		mol	Anyagmennyiség
		mol/s	Anyagmennyiség sebessége
P	P	kW	Teljesítmény
p	p	kPa	Nyomás
p abs	p p	kPa	Abszolút nyomás
p H2O	p r	kPa	Gőznyomás
PF	1 – E	százalék	Penetrációs hányados (E = átalakítási hatásfok)
	qV	m3/s	Térfogatáram
ρ	ρ	kg/m3	Tömegsűrűség
r		—	A nyomások aránya
Ra		μm	Átlagos felületi érdesség
Re #	Re	—	Reynolds-szám
RH%	RH	százalék	Relatív páratartalom
σ	σ	—	Szórás
S		K	Sutherland-állandó
T	T a	K	Abszolút hőmérséklet
T	T	°C	Hőmérséklet
T		N·m	A motor nyomatéka
t	t	s	Idő
Δt	Δt	s	Időintervallum
V	V	m3	Térfogat
	qV	m3/s	Térfogatáram
W	W	kWh	Munka
W act	W act	kWh	Tényleges ciklusmunka a vizsgálati ciklusban
WF	WF	—	Súlyozó tényező
w	w	g/g	Tömeghányad
X (5)	c	mol/mol, térfogatszázalék	Az anyagmennyiség mólfrakciója (6)/koncentráció (μmol/mol = ppm is lehet a mértékegység)
		mol/mol	Az áramlással súlyozott átlagos koncentráció
y		—	Általános változó
		—	Számtani közép
Z		—	Kompressziós tényező

A.7.0.2. Indexek

A.7. függelék	A.8. függelék (8)	Mennyiség
abs		Abszolút mennyiség
act	act	Tényleges mennyiség
air		Levegő, száraz
atmos		Légköri
bkgnd		Háttér
C		Szén
cal		Kalibrációs mennyiség
CFV		Kritikus áramlású Venturi-cső
cor		Korrigált mennyiség
dil		Hígítólevegő
dexh		Hígított kipufogógáz
száraz		Száraz mennyiség
exh		Hígítatlan kipufogógáz
exp		Várható mennyiség
eq		Egyenértékű mennyiség
fuel		Tüzelőanyag
	i	Pillanatnyi mérés (pl. 1 Hz)
i		Sorozat tagja
idle		Üresjárati állapot
in		Bemeneti mennyiség
init		Kezdeti mennyiség, általában a kibocsátásvizsgálat előtt
max		Legnagyobb érték (csúcsérték)
meas		Mért mennyiség
min		Legkisebb érték
mix		A levegő moláris tömege
out		Kimeneti mennyiség
part		Részleges mennyiség
PDP		Térfogat-kiszorításos szivattyú
raw		Hígítatlan kipufogógáz
ref		Referenciamennyiség
rev		Fordulatszám
sat		Telített állapot
slip		A térfogat-kiszorításos szivattyú csúszása
smpl		Mintavétel
span		A mérési tartomány terjedelme
SSV		Hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső
std		Szabványos mennyiség
test		Vizsgálati mennyiség
total		Összes mennyiség
uncor		Korrigálatlan mennyiség
vac		Vákuum alatti mennyiség
Tömeg		Kalibrálósúly
wet		Vizes mennyiség
zero		Zérus mennyiség

A.7.0.3. A kémiai összetevőkre vonatkozó (indexként is használt) jelölések és rövidítések

A.7. függelék	A.8. függelék	Mennyiség
Ar	Ar	Argon
C1	C1	Szén 1 egyenértékű szénhidrogén
CH4	CH4	Metán
C2H6	C2H6	Etán
C3H8	C3H8	Propán
CO	CO	Szén-monoxid
CO2	CO2	Szén-dioxid
DOP	DOP	Dioktilftalát
H		Atomos hidrogén
H2		Molekuláris hidrogén
HC	HC	Szénhidrogén
H2O	H2O	Víz
He		Hélium
N		Atomos nitrogén
N2		Molekuláris nitrogén
NMHC	NMHC	Metántól különböző szénhidrogén
NOx	NOx	Nitrogén-oxidok
NO	NO	Nitrogén-monoxid
NO2	NO2	Nitrogén-dioxid
O		Atomos oxigén
PM	PM	Részecske
S		Kén

A.7.0.4. A tüzelőanyag-összetételre vonatkozó jelölések és rövidítések

A.7. függelék (9)	A.8. függelék (10)	Mennyiség
wC (12)	wC (12)	A tüzelőanyag széntartalma, tömeghányad [g/g] vagy [tömegszázalék]
wH	wH	A tüzelőanyag hidrogéntartalma, tömeghányad [g/g] vagy [tömegszázalék]
wN	wN	A tüzelőanyag nitrogéntartalma, tömeghányad [g/g] vagy [tömegszázalék]
wO	wO	A tüzelőanyag oxigéntartalma, tömeghányad [g/g] vagy [tömegszázalék]
wS	wS	A tüzelőanyag kéntartalma, tömeghányad [g/g] vagy [tömegszázalék]
α	α	Atomos hidrogén-szén arány (H/C)
β	ε	Atomos oxigén-szén arány (O/C) (11)
γ	γ	Atomos kén-szén arány (S/C)
δ	δ	Atomos nitrogén-szén arány (N/C)

A.7.0.5. Az A.7. függelékben a kémiai egyenletekhez használt jelölések

x dil/exh	=	A hígított gáz vagy levegőfelesleg mennyisége / a kipufogógáz mólszáma
x H2Oexh	=	A kipufogógázban lévő víz mennyisége / a kipufogógáz mólszáma
x Ccombdry	=	A szén mennyisége a kipufogógázban lévő tüzelőanyagban / a száraz kipufogógáz mólszáma
x H2Oexhdry	=	A víz mennyisége a kipufogógázban / a száraz kipufogógáz száraz mólszáma
x prod/intdry	=	A száraz sztöchiometriai termékek mennyisége / a beszívott levegő száraz mólszáma
x dil/exh	=	A gáz és/vagy levegőfelesleg mennyisége / a száraz kipufogógáz mólszáma
x int/exhdry	=	A tényleges égéstermék létrehozásához szükséges beszívott levegő mennyisége / a száraz (hígítatlan vagy hígított) kipufogógáz mólszáma
x raw/exhdry	=	A levegőfelesleg nélküli hígítatlan kipufogógáz mennyisége / a száraz (hígítatlan vagy hígított) kipufogógáz mólszáma
x O2intdry	=	Az O2 mennyisége a beszívott levegőben / a száraz beszívott levegő mólszáma
x CO2intdry	=	A CO2 mennyisége a beszívott levegőben / a száraz beszívott levegő mólszáma
x H2Ointdry	=	A H2O mennyisége a beszívott levegőben / a száraz beszívott levegő mólszáma
x CO2int	=	A CO2 mennyisége a beszívott levegőben / a beszívott levegő mólszáma
x CO2dil	=	A CO2 mennyisége a hígítógázban / a hígítógáz mólszáma
x CO2dildry	=	A CO2 mennyisége a hígítógázban / a száraz hígítógáz mólszáma
x H2Odildry	=	A H2O mennyisége a hígítógázban / a száraz hígítógáz mólszáma
x H2Odil	=	A H2O mennyisége a hígítógázban / a hígítógáz mólszáma
x [emission]meas	=	A mintában található kibocsátásnak a megfelelő gázelemző készüléknél mért mennyisége
x [emission]dry	=	A kibocsátás mennyisége / a száraz minta száraz mólszáma
x H2O[emission]meas	=	A mintában lévő víz mennyisége a kibocsátás észlelésének helyén
x H2Oint	=	A beszívott levegőben lévő víz mennyisége a beszívott levegő páratartalmának mérése alapján

A.7.1. Alapvető paraméterek és összefüggések

A.7.1.1. Száraz levegő és kémiai anyagok

E melléklet a következő értékeket használja a száraz levegő összetételének tekintetében:

x O2airdry	=	0,209445 mol/mol
x CO2airdry	=	0,000375 mol/mol

E melléklet a következő moláris tömegeket vagy tényleges moláris tömegeket használja kémiai anyagok tekintetében:

M air	=	28,96559 g/mol (száraz levegő)
M Ar	=	39,948 g/mol (argon)
M C	=	12,0107 g/mol (szén)
M CO	=	28,0101 g/mol (szén-monoxid)
M CO2	=	44,0095 g/mol (szén-dioxid)
M H	=	1,00794 g/mol (atomos hidrogén)
M H2	=	2,01588 g/mol (molekuláris hidrogén)
M H2O	=	18,01528 g/mol (víz)
M He	=	4,002602 g/mol (hélium)
M N	=	14,0067 g/mol (atomos nitrogén)
M N2	=	28,0134 g/mol (molekuláris nitrogén)
M NMHC	=	13,875389 g/mol (metántól különböző szénhidrogének (13))
M NOx	=	46,0055 g/mol (nitrogénoxidok (14))
M O	=	15,9994 g/mol (atomos oxigén)
M O2	=	31,9988 g/mol (molekuláris oxigén)
M C3H8	=	44,09562 g/mol (propán)
M S	=	32,065 g/mol (kén)
M THC	=	13,875389 g/mol (összes szénhidrogén (13))

A melléklet a következő R állandót alkalmazza az ideális gázokra vonatkozóan:

Formula

E melléklet a fajhők következő γ arányait Formula alkalmazza a hígítólevegőre és a hígított kipufogógázra:

γ air	=	1,399 (a fajhők aránya a beszívott levegőre vagy a hígítólevegőre vonatkozóan)
γ dil	=	1,399 (a fajhők aránya a hígított kipufogógázra vonatkozóan)
γ dil	=	1,385 (a fajhők aránya a hígítatlan kipufogógázra vonatkozóan)

A.7.1.2. Nedves levegő

E szakasz az ideális gázban lévő víz mennyiségének kiszámítási módját adja meg.

A.7.1.2.1. A víz gőznyomása

A víz gőznyomását, a p H2O-t [kPa] egy adott telítési hőmérséklet, a T sat [K] mellett, a következőképpen kell kiszámítani:

A 0–100 °C közötti környezeti hőmérséklet mellett végzett páratartalom-mérések és a – 50– 0 °C közötti környezeti hőmérséklet mellett, túlhűtött vízen végzett páratartalom-mérések esetén:

Formula

(A.7-1.)

ahol:

p H2O	=	a víz gőznyomása az adott telítési hőmérséklet mellett [kPa]
T sat	=	a víz telítési hőmérséklete a mérési körülmények között [K]

A – 100– 0 °C közötti környezeti hőmérséklet mellett, jégen végzett páratartalom-mérések esetén:

Formula

(A.7-2.)

ahol:

T sat= a víz telítési hőmérséklete a mérési körülmények között [K]

A.7.1.2.2. Harmatpont

Ha a páratartalmat a harmatpont mérésével állapítják meg, az ideális gáz víztartalmát, az x H2O-t [mol/mol] a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.7-3.)

ahol:

x H2O	=	az ideális gáz víztartalma [mol/mol]
p H2O	=	a víz gőznyomása a mért harmatponton, T sat=T dew [kPa]
p abs	=	nedves statikus abszolút nyomás a harmatpont mérésének helyén [kPa]

A.7.1.2.3. Relatív páratartalom

Ha a páratartalmat a relatív páratartalom, az RH% mérésével állapítják meg, az ideális gáz víztartalmát, az x H2O-t [mol/mol] a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.7-4.)

ahol:

RH%	=	relatív páratartalom [%]
p H2O	=	a víz gőznyomása 100 % relatív páratartalom mellett, a relatív páratartalom mérésének helyén, T sat=T amb [kPa]
p abs	=	nedves statikus abszolút nyomás a relatív páratartalom mérésének helyén [kPa]

A.7.1.3. A tüzelőanyag tulajdonságai

A tüzelőanyag általános kémiai képlete: CHαOβSγNδ, ahol α az atomos hidrogén-szén arányt (H/C), β az atomos oxigén-szén arányt (O/C), γ az atomos kén-szén arányt (S/C) és δ az atomos nitrogén-szén arányt (N/C) jelenti. Ezen képlet alapján kiszámítható a tüzelőanyag széntartalmának w C tömeghányada. Dízel esetében az egyszerű CHαOβ képletet lehet alkalmazni. A tüzelőanyag összetételére vonatkozó alapértelmezett értékek az alábbi táblázatban találhatók.

A.7.1. táblázat

Alapértelmezett értékek az α atomos hidrogén-szén arányra, a β atomos oxigén-szén arányra és a tüzelőanyag széntartalmának w C tömeghányadára vonatkozóan dízel tüzelőanyagok esetében

Tüzelőanyag

Az atomos hidrogén-szén és az atomos oxigén-szén arány

CHαOβ

A szén tömegkoncentrációja, wC

[g/g]

Dízel

CH1,85O0

0,866

A.7.1.4. Az összes szénhidrogén és a metántól különböző szénhidrogének koncentrációja

A.7.1.4.1. Az összes szénhidrogén meghatározása és az összes szénhidrogén/CH4-re vonatkozó kezdeti szennyezettségi korrekciók

Ha meg kell határozni az összesszénhidrogén-kibocsátást, az x THC[THC-FID] értékét a 7.3.1.2. szakaszban szereplő, összes szénhidrogénre vonatkozó kezdeti szennyezettségi koncentrációval, x THC[THC-FID]init-tel kell kiszámítani a következőképpen:

Formula

(A.7-5.)

ahol:

x THC[THC-FID]cor	=	az összes szénhidrogén koncentrációja, a szennyezettséggel korrigálva [mol/mol]
x THC[THC-FID]uncorr	=	az összes szénhidrogén koncentrációja korrekció nélkül [mol/mol]
x THC[THC-FID]init	=	az összes szénhidrogén kezdeti szennyezettségi koncentrációja [mol/mol]

A metántól különböző szénhidrogéneknek az A.7.1.4.2. szakaszban leírt meghatározásához az x THC[THC-FID]-et korrigálni kell a kezdeti szénhidrogén-szennyezettséggel az (A.7-5.) egyenlet alapján. A CH4 mintasorozat kezdeti szennyezettségét szintén az (A.7-5.) egyenlettel lehet korrigálni oly módon, hogy a CH4 koncentrációkat kell alkalmazni az összes szénhidrogén helyett.

A.7.1.4.2. A metántól különböző szénhidrogének meghatározása

A metántól különböző szénhidrogének koncentrációját, az x NMHC-t az alábbi módszerek valamelyikével kell megállapítani:

Ha nem végeznek CH4-mérést, a metántól különböző szénhidrogének koncentrációját az alábbi módszerrel lehet meghatározni:

A metántól különböző szénhidrogének háttér-koncentrációval korrigált tömegét össze kell hasonlítani az összes szénhidrogén háttér-koncentrációval korrigált tömegével. Ha a metántól különböző szénhidrogének háttér-koncentrációval korrigált tömege nagyobb az összes szénhidrogén háttér-koncentrációval korrigált tömegének 0,98-szorosánál, akkor a metántól különböző szénhidrogének háttér-koncentrációval korrigált tömegét egyenlőnek kell tekinteni az összes szénhidrogén háttér-koncentrációval korrigált tömegének 0,98-szorosával. Amennyiben a metántól különböző szénhidrogénekre vonatkozó számításokat kihagyják, akkor a metántól különböző szénhidrogének háttér-koncentrációval korrigált tömegét egyenlőnek kell tekinteni az összes szénhidrogén háttér-koncentrációval korrigált tömegének 0,98-szorosával;

Metánkiválasztó használata esetén az x NMHC-t a metánkiválasztó CH4-re és C2H6-ra vonatkozó, a 8.1.10.3. szakasz szerinti penetrációs hányadaival (PF), valamint az összes szénhidrogénnek a szénhidrogén-szennyezettségi és a száraz-nedves korrekció utáni koncentrációjával, az x THC[THC-FID]cor-ral kell kiszámítani, az A.7.1.4.1. szakasz a) pontja szerint:

A 8.1.10.3.4.1. szakasz szerinti, metánkiválasztót tartalmazó elrendezés használatával meghatározott penetrációs hányadosokhoz a következő egyenletet kell alkalmazni:

Formula

(A.7-6.)

ahol:

x NMHC	=	a metántól különböző szénhidrogének koncentrációja
x THC[THC-FID]cor	=	az összes szénhidrogén koncentrációja a szénhidrogén-szennyezettségi és a száraz-nedves korrekció után, az összes szénhidrogén FID-je által a mintavétel közben, a metánkiválasztó megkerülésekor mérve
x THC[NMC-FID]	=	az összes szénhidrogén koncentrációja a (nem kötelező) szénhidrogén-szennyezettségi és a száraz-nedves korrekció után, a metánkiválasztó FID-je által a mintavétel közben, a metánkiválasztón való áthaladáskor mérve
RF CH4[THC-FID]	=	az összes szénhidrogén FID-jének a metánra vonatkozó választényezője, a 8.1.10.1.4. szakasznak megfelelően
RFPF C2H6[NMC-FID]	=	a metánkiválasztónak az etánra vonatkozó kombinált választényezője és penetrációs hányadosa, a 8.1.10.3.4.1. szakasznak megfelelően

ii.

A 8.1.10.3.4.2. szakasz szerinti, metánkiválasztót tartalmazó elrendezés használatával meghatározott penetrációs hányadosokhoz a következő egyenletet kell alkalmazni:

Formula

(A.7-7.)

ahol:

x NMHC	=	a metántól különböző szénhidrogének koncentrációja
x THC[THC-FID]cor	=	az összes szénhidrogén koncentrációja a szénhidrogén-szennyezettségi és a száraz-nedves korrekció után, az összes szénhidrogén FID-je által a mintavétel közben, a metánkiválasztó megkerülésekor mérve
PF CH4[NMC-FID]	=	a metánkiválasztó CH4-re vonatkozó penetrációs hányadosa, a 8.1.10.3.4.2. szakasznak megfelelően
x THC[NMC-FID]	=	az összes szénhidrogén koncentrációja a (nem kötelező) szénhidrogén-szennyezettségi és a száraz-nedves korrekció után, a metánkiválasztó FID-je által a mintavétel közben, a metánkiválasztón való áthaladáskor mérve
PF C2H6[NMC-FID]	=	a metánkiválasztó etánra vonatkozó penetrációs hányadosa, a 8.1.10.3.4.2. szakasznak megfelelően

iii.

A 8.1.10.3.4.3. szakasz szerinti, metánkiválasztót tartalmazó elrendezés használatával meghatározott penetrációs hányadosokhoz a következő egyenletet kell alkalmazni:

Formula

(A.7-8.)

ahol:

x NMHC	=	a metántól különböző szénhidrogének koncentrációja
x THC[THC-FID]cor	=	az összes szénhidrogén koncentrációja a szénhidrogén-szennyezettségi és a száraz-nedves korrekció után, az összes szénhidrogén FID-je által a mintavétel közben, a metánkiválasztó megkerülésekor mérve
PF CH4[NMC-FID]	=	a metánkiválasztó CH4-re vonatkozó penetrációs hányadosa, a 8.1.10.3.4.3. szakasznak megfelelően
x THC[NMC-FID]	=	az összes szénhidrogén koncentrációja a (nem kötelező) szénhidrogén-szennyezettségi és a száraz-nedves korrekció után, a metánkiválasztó FID-je által a mintavétel közben, a metánkiválasztón való áthaladáskor mérve
RFPF C2H6[NMC-FID]	=	a metánkiválasztónak az etánra vonatkozó kombinált választényezője és penetrációs hányadosa, a 8.1.10.3.4.3. szakasznak megfelelően
RF CH4[THC-FID]	=	az összes szénhidrogén FID-jének a CH4-re vonatkozó választényezője, a 8.1.10.1.4. szakasznak megfelelően

Gázkromatográf használata esetén az x NMHC-t az összes szénhidrogén gázelemző készülékének a CH4-re adott, a 8.1.10.1.4. szakasz szerinti választényezőjével (RF), valamint az összes szénhidrogénnek a szénhidrogén-szennyezettségi és a száraz-nedves korrekció utáni kezdeti koncentrációjával, az x THC[THC-FID]cor-ral kell kiszámítani, a fenti a) szakasza szerint:

Formula

(A.7-9.)

ahol:

x NMHC	=	a metántól különböző szénhidrogének koncentrációja
x THC[THC-FID]cor	=	az összes szénhidrogén koncentrációja a szénhidrogén-szennyezettségi és a száraz-nedves korrekció után, az összes szénhidrogén FID-je által mérve
x CH4	=	a CH4 koncentrációja a (nem kötelező) szénhidrogén-szennyezettségi és a száraz-nedves korrekció után, a gázkromatográf FID-je által mérve
RF CH4[THC-FID]	=	az összes szénhidrogén FID-jének a CH4-re vonatkozó választényezője

A.7.1.4.3. A metántól különböző szénhidrogének becsült mennyisége az összes szénhidrogén alapján

A metántól különböző szénhidrogének kibocsátása közelítőleg egyenlő az összes szénhidrogén 98 százalékával.

A.7.1.5. Az áramlással súlyozott átlagos koncentráció

E melléklet egyes szakaszainál szükség lehet az áramlással súlyozott átlag kiszámítására annak érdekében, hogy bizonyos előírások alkalmazhatóságát meg lehessen állapítani. Az áramlással súlyozott átlag egy adott mennyiségnek a vonatkozó áramlási sebességgel arányosan történő lemérése után megállapított átlaga. Ha például egy gáz koncentrációját folyamatosan mérik a motor hígítatlan kipufogógázában, a gáz áramlással súlyozott átlagos koncentrációját a következőképp lehet kiszámítani: össze kell adni a rögzített koncentrációk és a vonatkozó moláris áramlási sebességek szorzatait, majd elosztani a rögzített áramlási sebességek értékének összegével. Egy további példa az állandó térfogatú mintavételi rendszerben lévő zsákos koncentráció, ami azonos az áramlással súlyozott átlagos koncentrációval, mivel az állandó térfogatú mintavételi rendszer maga végzi a zsákos koncentráció áramlással való súlyozását. Egy kibocsátás adott áramlással súlyozott átlagos koncentrációja már előre látható lehet a hasonló motorokkal vagy hasonló rendszerrel és műszerekkel végzett korábbi vizsgálatok alapján.

A.7.2. A tüzelőanyag, a beszívott levegő és a kipufogógáz kémiai egyenlete

A.7.2.1. Általános előírások

A tüzelőanyag, a beszívott levegő és a kipufogógáz kémiai egyenletének segítségével kiszámíthatók az anyagáramok, az anyagáramokban található víz mennyisége és az anyagáramok összetevőinek nedves alapú koncentrációja. Amennyiben a tüzelőanyag, a beszívott levegő vagy a kipufogógáz áramlási sebességéből legalább egy ismert, a másik kettő kémiai egyenletek révén kiszámítható. Például a kémiai egyenletek és a beszívott levegő vagy a tüzelőanyag áramlási sebességének ismeretében meghatározható a hígítatlan kipufogógáz áramlási sebessége.

A.7.2.2. Kémiai egyenleteket igénylő eljárások

A következők meghatározásához kémiai egyenletek használata szükséges:

a)	x H2Oexh, a hígítatlan vagy hígított kipufogógáz-áramban található víz mennyisége, amennyiben a mintavételi rendszer által eltávolított víz korrekciójára szolgáló vízmennyiség mérésére nem kerül sor;

x dil/exh, a hígított kipufogógázban található hígítólevegő áramlással súlyozott átlagos hányada, amennyiben a háttér-kibocsátások korrekciójára szolgáló hígítólevegő-árammérésre nem kerül sor. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben e célból kémiai egyenletek használatára kerül sor, a kipufogógázt mindenképpen sztöchiometriainak kell tekinteni, akkor is, ha valójában nem az.

A.7.2.3. A kémiai egyenleteknél használandó eljárás

A kémiai egyenleteknél használt számítások egy iterációs eljárást igénylő egyenletrendszerből állnak. Meg kell becsülni legfeljebb három mennyiség kezdeti értékét: x H2Oexh-t, a mért anyagáramban található víz mennyiségét, x dil/exh-t, a hígított kipufogógázban található hígítólevegő (vagy a hígítatlan kipufogógázban található levegőfelesleg) hányadát, és x Ccombdry-t, a termékek egyes szénszám alapú mennyiségének a száraz alapon mért anyagáram egy móljára eső részét. A kémiai egyenletben használhatók az égési levegő páratartalmának és a hígítólevegő páratartalmának idővel súlyozott átlagai, amennyiben az égési levegő és a hígítólevegő páratartalma ± 0,0025 mol/mol-os tűréssel a vonatkozó átlagértéken belül marad a vizsgálati időköz során. Valamennyi x kibocsátási koncentrációra és x H2Oexh vízmennyiségre vonatkozóan meg kell határozni a teljesen száraz koncentrációt, x dry-t és x H2Oexhdry-t. Szintén szükség van az α atomos hidrogén-szén arányra, a β atomos oxigén/szén arányra és a w C-re, a tüzelőanyag széntartalmának tömeghányadára. A vizsgálathoz használt tüzelőanyagnál α-t és β-t vagy a 7.1. táblázatban megadott alapértelmezett értékeket lehet használni.

A kémiai egyenlet felírásához a következő lépéseket kell végrehajtani:

A koncentrációk mért értékét, például az x CO2meas-t, az x NOmeas-t és az x H2Oint-et száraz koncentrációkká kell alakítani oly módon, hogy elosztjuk őket az adott mérésnél jelen lévő vízmennyiség 1-ből kivont értékével, így például a következőket kapjuk: x H2OxCO2meas, x H2OxNOmeas és x H2Oint. Amennyiben a valamelyik „nedves” mérésnél jelen lévő víz mennyisége megegyezik az x H2Oexh-val, a kipufogógáz-áramban jelen lévő víz ismeretlen mennyiségével, az adott értéket az egyenletrendszer segítségével, iterációs eljárással kell meghatározni. Ha csak az NOx-et mérik meg, nem pedig külön az NO-t és az NO2-t, a kémiai egyenletekhez a helyes műszaki gyakorlat alapján meg kell becsülni a teljes NOx koncentrációnak NO-ból és NO2-ből álló részét. Az NOx moláris koncentrációjához, az x NOx-hez megfelelő becslés a 75 %-os NO és a 25 %-os NO2 arány. Az NO2-t tároló utókezelő rendszerekhez az x NOx-re vonatkozóan megfelelő becslés a 25 %-os NO és a 75 %-os NO2 arány. Az NOx kibocsátások tömegének kiszámításához valamennyi NOx anyag tényleges moláris tömege esetében az NO2 moláris tömegét kell használni, tekintet nélkül az NOx tényleges NO2 hányadára;

Az A.7.2.3. szakasz d) pontjában szereplő (A.7-10.)–(A.7-26.) egyenleteket be kell táplálni egy számítógépes programba, és ily módon, iterációs eljárással kell meghatározni x H2Oexh, x Ccombdry és x dil/exh értékét. Az x H2Oexh, x Ccombdry és x dil/exh kezdeti értékét a helyes műszaki gyakorlat alapján kell megbecsülni. A kezdeti vízmennyiség becslésénél ajánlott a beszívott levegőben vagy a hígítólevegőben található víz mennyiségének körülbelül kétszeresét venni. Az x Ccombdry kezdeti értékének becslésénél ajánlott a CO2, a CO és az összes szénhidrogén mért értékének összegét venni. Az x dil kezdeti értékének becslésénél ajánlott 0,75 és 0,95 (0,75 < xdil < 0,95) közötti értéket, például 0,8-at venni. Az egyenletrendszer értékeinél addig kell alkalmazni az iterációs eljárást, amíg valamennyi legutóbb frissített becslés legfeljebb ± 1 %-os eltérést nem mutat a legutóbb kiszámított vonatkozó értékhez képest;

Az e szakasz c) pontjában szereplő egyenletrendszer a következő jelöléseket és indexeket használja, melyeknél az x mértékegysége mol/mol:

Jel	Leírás
xdil/exh	A hígítógáz vagy a levegőfelesleg mennyisége / a kipufogógáz mólszáma
xH2Oexh	A H2O mennyisége a kipufogógázban / a kipufogógáz mólszáma
xCcombdry	A szén mennyisége a kipufogógázban lévő tüzelőanyagban / a száraz kipufogógáz mólszáma
xH2Oexhdry	A víz mennyisége a kipufogógázban / a száraz kipufogógáz száraz mólszáma
xprod/intdry	A száraz sztöchiometriai termékek mennyisége / a beszívott levegő száraz mólszáma
x dil/exhdry	A hígítógáz és/vagy a levegőfelesleg mennyisége / a száraz kipufogógáz mólszáma
x int/exhdry	A tényleges égéstermék létrehozásához szükséges beszívott levegő mennyisége / a száraz (hígítatlan vagy hígított) kipufogógáz mólszáma
x raw/exhdry	A levegőfelesleg nélküli hígítatlan kipufogógáz mennyisége / a száraz (hígítatlan vagy hígított) kipufogógáz mólszáma
x O2intdry	A beszívott levegő O2 tartalma / a beszívott levegő mólszáma; becslésként x O2intdry = 0,209445 mol/mol használható
x CO2intdry	A CO2 mennyisége a beszívott levegőben / a száraz beszívott levegő mólszáma. x CO2intdry = 375 μmol/mol használható, de ajánlott megmérni a tényleges koncentrációt a beszívott levegőben
x H2Ointdry	A H2O mennyisége a beszívott levegőben / a száraz beszívott levegő mólszáma
x CO2int	A CO2 mennyisége a beszívott levegőben / a beszívott levegő mólszáma
x CO2dil	A CO2 mennyisége a hígítógázban / a hígítógáz mólszáma
x CO2dildry	A CO2 mennyisége a hígítógázban / a száraz hígítógáz mólszáma. Ha a hígításhoz levegőt használnak, x CO2dildry = 375 μmol/mol használható, de ajánlott megmérni a tényleges koncentrációt a beszívott levegőben
x H2Odildry	A H2O mennyisége a hígítógázban / a száraz hígítógáz mólszáma
x H2Odil	A H2O mennyisége a hígítógázban / a hígítógáz mólszáma
x [emission]meas	A mintában található kibocsátásnak a megfelelő gázelemző készüléknél mért mennyisége
x [emission]dry	A kibocsátás mennyisége / a száraz minta száraz mólszáma
x H2O[emission]meas	A mintában lévő víz mennyisége a kibocsátás észlelésének helyén Ezeket az értékeket a 9.3.2.3.1. szakasznak megfelelően kell megmérni vagy megbecsülni.
x H2Oint	A beszívott levegőben lévő víz mennyisége a beszívott levegő páratartalmának mérése alapján
α	A felhasznált, (CHα Oβ) képletű tüzelőanyag-keverék atomos hidrogén-szén aránya a moláris fogyasztással súlyozva
β	A felhasznált, (CHα Oβ) képletű tüzelőanyag-keverék atomos oxigén-szén aránya a moláris fogyasztással súlyozva

Az x dil/exh, az x H2Oexh és az x Ccombdry értékének kiszámításához a következő egyenleteket kell megoldani iterációs eljárással:

	(A.7-10.)
	(A.7-11.)
	(A.7-12.)
	(A.7-13.)
	(A.7-14.)

(A.7-15.)

(A.7-16.)

	(A.7-17.)
	(A.7-18.)
	(A.7-19.)
	(A.7-20.)
	(A.7-21.)
	(A.7-22.)
	(A.7-23.)
	(A.7-24.)
	(A.7-25.)
	(A.7-26.)

A kémiai egyenlet végén az moláris áramlási sebességet kapjuk az A.7.3.3. és A.7.4.3. szakaszoknak megfelelően.

A.7.2.4. Az NOx korrekciója a páratartalommal

Valamennyi NOx-koncentrációt, a hígítólevegő háttér-koncentrációját is beleértve, korrigálni kell a beszívott levegő páratartalmával a következő egyenlet szerint:

Formula

(A.7-27.)

ahol:

x NOxuncor	=	az NOx korrekció nélküli moláris koncentrációja a kipufogógázban [μmol/mol]
x H2O	=	a beszívott levegő víztartalma [mol/mol]

A.7.3. Hígítatlan gáznemű kibocsátások

A.7.3.1. A gáznemű kibocsátások tömege

Az m gas [g/vizsgálat], azaz a gáznemű kibocsátás vizsgálatonkénti teljes tömegének kiszámításához a gáznemű kibocsátás moláris koncentrációját meg kell szorozni a hozzá tartozó moláris anyagárammal és a kipufogógáz moláris tömegével, majd integrálni kell a vizsgálati ciklussal:

(A.7-28.)

ahol:

M gas	=	az általános gáznemű kibocsátás moláris tömege [g/mol]
	=	a kipufogógáz pillanatnyi moláris áramlási sebessége nedves alapon [mol/s]
x gas	=	a gáz pillanatnyi általános moláris koncentrációja nedves alapon [mol/mol]
t	=	idő [s]

Mivel az (A.7-28.) egyenletnél numerikus integrálást kell végezni, az egyenlet átalakítható a következőképpen:

(A.7-29.)

ahol:

M gas	=	az általános kibocsátás moláris tömege [g/mol]
	=	a kipufogógáz pillanatnyi moláris áramlási sebessége nedves alapon [mol/s]
x gasi	=	a gáz pillanatnyi általános moláris koncentrációja nedves alapon [mol/mol]
f	=	adatlekérdezési gyakoriság [1 Hz]
N	=	a mérések száma [-]

Az általános egyenletet módosítani lehet az alkalmazott (szakaszos vagy folyamatos mintavételt biztosító) mérési rendszernek megfelelően, illetve az alapján, hogy változó vagy állandó áramlási sebesség mellett kerül sor a mintavételre.

Folyamatos mintavétel mellett, az alapesetnek számító változó áramlási sebességnél az m gas-t [g/vizsgálat], a gáznemű kibocsátás tömegét a következő egyenlettel kell kiszámítani:

(A.7-30.)

ahol:

M gas	=	az általános kibocsátás moláris tömege [g/mol]
	=	a kipufogógáz pillanatnyi moláris áramlási sebessége nedves alapon [mol/s]
x gasi	=	a pillanatnyi gáznemű kibocsátás mólfrakciója nedves alapon [mol/mol]
f	=	adatlekérdezési gyakoriság [1 Hz]
N	=	a mérések száma [-]

Szintén folyamatos mintavétel mellett, de a különleges esetnek számító állandó áramlási sebességnél az m gas-t [g/vizsgálat], a gáznemű kibocsátás tömegét a következő egyenlettel kell kiszámítani:

(A.7-31.)

ahol:

M gas	=	az általános kibocsátás moláris tömege [g/mol]
	=	a kipufogógáz moláris áramlási sebessége nedves alapon [mol/s]
	=	az átlagos gáznemű kibocsátás mólfrakciója nedves alapon [mol/mol]
Δt	=	a vizsgálati időköz időtartama

Szakaszos mintavételnél, függetlenül attól, hogy az áramlási sebesség változó vagy állandó-e, az (A.7-30.) egyenletet a következőképpen lehet egyszerűsíteni:

(A.7-32.)

ahol:

M gas	=	az általános kibocsátás moláris tömege [g/mol]
	=	a kipufogógáz pillanatnyi moláris áramlási sebessége nedves alapon [mol/s]
	=	az átlagos gáznemű kibocsátás mólfrakciója nedves alapon [mol/mol]
F	=	adatlekérdezési gyakoriság [1 Hz]
N	=	a mérések száma [-]

A.7.3.2. A koncentrációk átszámítása szárazról nedves alapra

Az e szakaszban szereplő paraméterek az A.7.2. szakaszban kiszámított kémiai egyenlet eredményeiből következnek. A mért anyagáramban lévő gázok száraz és nedves alapon mért moláris koncentrációja, az x gasdry és az x gas [mol/mol] között a következő összefüggés áll fenn:

	(A.7-33.)
	(A.7-34.)

ahol:

x H2O	=	a víz mólfrakciója a mért anyagáramban nedves alapon [mol/mol]
x H2Odry	=	a víz mólfrakciója a mért anyagáramban száraz alapon [mol/mol]

A gáznemű kibocsátásoknál az x [mol/mol] általános koncentrációt korrigálni kell az eltávolított vízzel az alábbiak szerint:

Formula

(A.7-35.)

ahol:

x [emission]meas	=	a kibocsátás mólfrakciója a mért anyagáramban a mérés helyén [mol/mol]
x H2O[emission]meas	=	a vízmennyiség mólfrakciója a mért anyagáramban a koncentrációmérés helyén [mol/mol]
x H2Oexh	=	a vízmennyiség az áramlásmérőnél [mol/mol]

A.7.3.3. A kipufogógáz moláris áramlási sebessége

A hígítatlan kipufogógázok áramlási sebességét meg lehet állapítani közvetlenül, méréssel, vagy ki lehet számítani az A.7.2.3. szakaszban meghatározott kémiai egyenlet alapján. A hígítatlan kipufogógázok áramlási sebességének számítását a beszívott levegő moláris áramlási sebességének vagy a tüzelőanyag tömegáramának mért értéke alapján kell elvégezni. A hígítatlan kipufogógáz moláris áramlási sebessége kiszámítható az kibocsátási mintákból a beszívott levegő moláris áramlási sebességének vagy a tüzelőanyag tömegáramának mért értéke alapján, az A.7.2.3. szakaszban megadott kémiai egyenlettel kiszámított értékek felhasználásával. Az A.7.2.3. szakaszban megadott kémiai egyenletet olyan gyakorisággal kell elvégezni, amilyen gyakorisággal az vagy az frissítése és rögzítése történik.

Áramlási sebesség a forgattyúsháznál A hígítatlan kipufogógáz áramlási sebességét csak akkor lehet

vagy

alapján kiszámítani, ha az alábbi állítások közül legalább egy igaz a forgattyúsházból származó kibocsátásra:

i.	A vizsgált motor olyan zárt forgattyúházas, kibocsátásszabályozó rendszerrel rendelkezik, amely a forgattyúsházból származó áramlást visszavezeti a beszívott levegőbe, a beszívott levegő áramlásmérője után;

ii.	A kibocsátásvizsgálat során a nyitott forgattyúsházból származó anyagáramot a 6.10. szakasznak megfelelően a kipufogógázba vezetik;

iii.	A nyitott forgattyúsházból származó kibocsátásokat és anyagáramot megmérik és hozzáadják a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátások számításaihoz;

iv.	A kibocsátási adatok vagy műszaki elemzés segítségével kimutatható, hogy a nyitott forgattyúsházból származó kibocsátások áramlási sebességének figyelmen kívül hagyása nem befolyásolja hátrányosan a vonatkozó szabványoknak való megfelelést;

A moláris áramlási sebesség kiszámítása a beszívott levegő alapján.

Az alapján a kipufogógáz moláris áramlási sebességét, az-t [mol/s] a következőképpen kell kiszámítani:

(A.7-36.)

ahol:

	=	a hígítatlan kipufogógáz moláris áramlási sebessége, amely a kibocsátások mérésének alapja [mol/s]
	=	a beszívott levegő moláris áramlási sebesség, beleértve a beszívott levegő páratartalmát [mol/s]
x int/exhdry	=	a tényleges égéstermék létrehozásához szükséges beszívott levegő mennyisége / a száraz (hígítatlan vagy hígított) kipufogógáz mólszáma [mol/mol]
x raw/exhdry	=	a levegőfelesleg nélküli hígítatlan kipufogógáz mennyisége / a száraz (hígítatlan vagy hígított) kipufogógáz mólszáma [mol/mol]
x H2Oexhdry	=	a víz mennyisége a kipufogógázban / a száraz kipufogógáz mólszáma [mol/mol]

A moláris áramlási sebesség kiszámítása a tüzelőanyag tömegárama alapján

Az alapján a következőképpen kell kiszámítani az-t [mol/s]:

(A.7-37.)

ahol:

	=	a hígítatlan kipufogógáz moláris áramlási sebessége, amely a kibocsátások mérésének alapja
	=	a tüzelőanyag áramlási sebessége, beleértve a beszívott levegő páratartalmát [g/s]
w C	=	az adott tüzelőanyag szénre vonatkozó tömeghányada [g/g]
x H2Oexhdry	=	a H2O mennyisége / a mért anyagáram száraz mólszáma [mol/mol]
M C	=	a szén moláris tömege, 12,0107 g/mol
x Ccombdry	=	a szén mennyisége a kipufogógázban lévő tüzelőanyagban / a száraz kipufogógáz mólszáma [mol/mol]

A.7.4. Hígított gáznemű kibocsátások

A.7.4.1. A kibocsátások tömegének kiszámítása és háttérkorrekciója

Az m gas-t [g/vizsgálat], a gáznemű kibocsátások tömegét a kibocsátások moláris áramlási sebességének függvényeként a következő egyenletekkel kell kiszámolni:

Folyamatos mintavétel, változó áramlási sebesség

(lásd: A.7-29.)

ahol:

M gas	=	az általános kibocsátás moláris tömege [g/mol]
	=	a kipufogógáz pillanatnyi moláris áramlási sebessége nedves alapon [mol/s]
m gasi	=	a gáz pillanatnyi általános moláris koncentrációja nedves alapon [mol/mol]
f	=	adatlekérdezési gyakoriság [1 Hz]
N	=	a mérések száma [-]

Folyamatos mintavétel, állandó áramlási sebesség

(lásd: A.7-31.)

ahol:

M gas	=	az általános kibocsátás moláris tömege [g/mol]
	=	a kipufogógáz moláris áramlási sebessége nedves alapon [mol/s]
	=	az átlagos gáznemű kibocsátás mólfrakciója nedves alapon [mol/mol]
Δt	=	a vizsgálati időköz időtartama

Szakaszos mintavételnél, függetlenül attól, hogy az áramlási sebesség változó vagy állandó-e, a következő egyenletet kell használni:

(lásd: A.7-32.)

ahol:

M gas	=	az általános kibocsátás moláris tömege [g/mol]
	=	a kipufogógáz pillanatnyi moláris áramlási sebessége nedves alapon [mol/s]
	=	az átlagos gáznemű kibocsátás mólfrakciója nedves alapon [mol/mol]
f	=	adatlekérdezési gyakoriság [1 Hz]
N	=	a mérések száma [-]

Hígított kipufogógázok esetében a szennyező anyagok tömegének számított értékeit a hígítólevegő függvényében korrigálni kell oly módon, hogy kivonjuk a háttérkibocsátások tömegét:

Először meg kell határozni az

, a hígítólevegő moláris áramlási sebességének értékét [mol/s] a vizsgálati időköz során. Ezt meg lehet állapítani méréssel vagy számítással, a hígított kipufogógáz-áram és az

Formula

, a hígított kipufogógázban lévő hígítólevegő áramlással súlyozott átlagos hányada alapján számítva;

ii.

A hígítólevegő teljes anyagáramát, az n airdil-t [mol] meg kell szorozni a háttérkibocsátás átlagos koncentrációjával. Ez utóbbi átlag lehet idővel vagy áramlással súlyozott is (pl. arányos háttérmintavétel). Az n airdil és a háttérkibocsátás átlagos koncentrációjának szorzata adja meg a háttérkibocsátás teljes mennyiségét;

iii.	Ha az eredmény moláris mennyiség, ezt át kell alakítani a háttérkibocsátás tömegévé, az m bkgnd-vé [g] oly módon, hogy megszorozzuk az M gas-zal [g/mol], a kibocsátás moláris tömegével;

iv.	A teljes háttértömeget ki kell vonni a teljes tömegből, így korrigálva a háttérkibocsátásokat;

A hígítólevegő teljes anyagáramát közvetlen áramlásméréssel is meg lehet állapítani. Ez esetben ki kell számítani a teljes háttértömeget a hígítólevegő anyagáramának, az n airdil-nek a segítségével. A háttértömeget ki kell vonni a teljes tömegből. A számítás eredményét fel kell használni a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátások számításai során;

vi.

A hígítólevegő teljes anyagárama meghatározható a hígított kipufogógáz teljes anyagárama és az A.7.2. szakaszban szereplő, a tüzelőanyagra, a beszívott levegőre és a kipufogógázra vonatkozó kémiai egyenlet alapján. Ez esetben ki kell számítani a teljes háttértömeget a hígított kipufogógáz teljes anyagáramának, az n dexh-nek a segítségével. Ezt követően az eredményt meg kell szorozni a hígított kipufogógázban lévő hígítólevegő áramlással súlyozott átlagos hányadával,

Formula

-val.

Figyelembe véve az v. és vi. esetet a következő egyenleteket kell alkalmazni:

Formula

vagy

(A.7-38.)

Formula

(A.7-39.)

ahol:

m gas	=	a gáznemű kibocsátás teljes tömege [g]
m bkgnd	=	a teljes háttértömegek [g]
m gascor	=	a gáz háttérkibocsátásokkal korrigált tömege [g]
M gas	=	az általános gáznemű kibocsátás moláris tömege [g/mol]
x gasdil	=	a gáznemű kibocsátás koncentrációja a hígítólevegőben [mol/mol]
n airdil	=	a hígítólevegő moláris anyagárama [mol]
	=	a hígítólevegő áramlással súlyozott átlagos hányada a hígított kipufogógázban [mol/mol]
	=	a háttér gázaránya [mol/mol]
n dexh	=	a hígított kipufogógáz teljes anyagárama [mol]

A.7.4.2. A száraz és nedves koncentrációk átszámítása

A hígított minták száraz-nedves átszámítására is a hígítatlan gázokra vonatkozó összefüggéseket (A.7.3.2. szakasz) kell alkalmazni. A hígítólevegő vízgőztartalma, az x H2Odildry [mol/mol] kiszámítása érdekében páratartalom-mérést kell végezni:

Formula

(lásd A.7-21.)

ahol:

x H2Odil= a víz mólfrakciója a hígítólevegő anyagáramában [mol/mol]

A.7.4.3. Moláris áramlási sebesség a kipufogónál

Kémiai egyenlettel való számítás;

Az [mol/s] moláris áramlási sebességet az, a tüzelőanyag tömegárama alapján lehet kiszámolni:

(lásd: A.7-37.)

ahol:

	=	a hígítatlan kipufogógáz moláris áramlási sebessége, amely a kibocsátások mérésének alapja
	=	a tüzelőanyag áramlási sebessége, beleértve a beszívott levegő páratartalmát [g/s]
w C	=	az adott tüzelőanyag szénre vonatkozó tömeghányada [g/g]
x H2Oexhdry	=	a H2O mennyisége / a mért anyagáram száraz mólszáma [mol/mol]
M C	=	a szén moláris tömege, 12,0107 g/mol
x Ccombdry	=	a szén mennyisége a kipufogógázban lévő tüzelőanyagban / a száraz kipufogógáz mólszáma [mol/mol]

Mérés

A kipufogógáz moláris áramlási sebességét az alábbi három rendszerrel lehet megmérni:

A térfogat-kiszorításos szivattyú moláris áramlási sebessége. A térfogat-kiszorításos szivattyúnak a vizsgálati időköz alatti sebessége alapján az e melléklet 1. függelékében szereplő számítási eljárással kapott vonatkozó meredekséget, a 1-et és állandót, a 0-t [-] kell használni az

[mol/s], a moláris áramlási sebesség alábbi módon való kiszámításához:

(A.7-40.)

ahol:

Formula

(A.7-41.)

ahol:

a 1	=	kalibrációs együttható [m3/s]
a 0	=	kalibrációs együttható [m3/rev]
p in, pout	=	bemeneti/kimeneti nyomás [Pa]
R	=	moláris gázállandó [J/(mol K)]
T in	=	bemeneti hőmérséklet [K]
V rev	=	a térfogat-kiszorításos szivattyú által szállított térfogat [m3/ford]
f n.,PDP	=	a térfogat-kiszorításos szivattyú sebessége [ford/s]

ii.

Moláris áramlási sebesség a hangsebesség alatti áramlású Venturi-csőnél. Az e melléklet 1. függelékének megfelelően meghatározott C d – R e # egyenlet alapján a hangsebesség alatti áramlású Venturi-csőnek a vizsgálati időköz alatti moláris áramlási sebességét, az

-t [mol/s] a következőképpen kell kiszámítani:

(A.7-42.)

ahol:

p in	=	bemeneti nyomás [Pa]
A t	=	A Venturi-cső torokkeresztmetszetének területe [m2]
R	=	moláris gázállandó [J/(mol K)]
T in	=	bemeneti hőmérséklet [K]
Z	=	kompressziós tényező
M mix	=	a hígított kipufogógáz moláris tömege [kg/mol]
C d	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső átfolyási tényezője [-]
C f	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső áramlási tényezője [-]

iii.

Moláris áramlási sebesség a kritikus áramlású Venturi-csőnél. Egy Venturi-csövön vagy Venturi-csövek kombinációján áthaladó áram moláris áramlási sebességének kiszámításához annak vonatkozó átlagát, C d-t és egyéb állandókat kell alkalmazni, melyeket e melléklet 1. függelékével összhangban kell meghatározni. A Venturi-cső egy kibocsátásvizsgálat alatti moláris áramlási sebességét, az

-t [mol/s] a következőképpen kell kiszámítani:

(A.7-43.)

ahol:

p in	=	bemeneti nyomás [Pa]
A t	=	A Venturi-cső torokkeresztmetszetének területe [m2]
R	=	moláris gázállandó [J/(mol K)]
T in	=	bemeneti hőmérséklet [K]
Z	=	kompressziós tényező
M mix	=	a hígított kipufogógáz moláris tömege [kg/mol]
C d	=	a kritikus áramlású Venturi-cső átfolyási tényezője [-]
C f	=	a kritikus áramlású Venturi-cső áramlási tényezője [-]

A.7.4.4. A részecskék tömegének meghatározása

A.7.4.4.1. Mintavétel

Mintavétel változó áramlási sebesség mellett:

Ha a kipufogógáz áramlási sebessége változó és így történik a mintavétel, a mintát a változó sebességgel arányosan kell felvenni. A teljes áram meghatározásához integrálni kell az áramlási sebességet egy vizsgálati időközre. Az Formula átlagos részecskekoncentrációt (amely már tömeg / a minta mólszáma formában van megadva) meg kell szorozni a teljes anyagárammal, így kapjuk meg a részecskék teljes tömegét, az m PM-et [g]:

(A.7-44.)

ahol:

	=	a kipufogógáz pillanatnyi moláris áramlási sebessége [mol/s]
	=	átlagos részecskekoncentráció [g/mol]
Dti	=	mintavételi időköz [s]

Mintavétel állandó áramlási sebesség mellett

Ha a kipufogógáz áramlási sebessége állandó és így történik a mintavétel, meg kell határozni az átlagos moláris áramlási sebességet, amelyből a mintát veszik. Az m PM [g], a teljes részecsketömeg kiszámításához az átlagos részecskekoncentrációt meg kell szorozni a teljes anyagárammal:

(A.7-45.)

ahol:

	=	a kipufogógáz moláris áramlási sebessége [mol/s]
	=	átlagos részecskekoncentráció [g/mol]
Δt	=	a vizsgálati időköz időtartama [s]

Állandó hígítási arány melletti mintavétel esetén az m PM-et [g] a következő egyenlettel kell kiszámítani:

Formula

(A.7-46.)

ahol:

m PMdil

részecskék tömege a hígítólevegőben [g]

hígítási arány [-], a kibocsátás m tömegének és a hígított kipufogógáz m dil/exh tömegének aránya ( Formula ).

A DR hígítási arány felírható az x dil/exh függvényeként:

Formula

(A.7-47.)

A.7.4.4.2. Háttérkorrekció

A részecsketömeg háttérkorrekciójának elvégzéséhez az A.7.4.1. szakaszban leírt megközelítést kell alkalmazni. Az Formula -t a hígítólevegő teljes anyagáramával megszorozva megkapjuk a részecskék teljes háttértömegét (m PMbkgnd [g]). A teljes tömegből ki kell vonni a teljes háttértömeget, így kapjuk meg a részecskék háttérrel korrigált tömegét, az m PMcor-t [g]:

Formula

(A.7-48.)

ahol:

m PMuncor	=	a részecskék korrekció nélküli tömege [g]
	=	átlagos részecskekoncentráció a hígítólevegőben [g/mol]
n airdil	=	a hígítólevegő moláris anyagárama [mol]

A.7.5. Ciklusmunka és fajlagos kibocsátások

A.7.5.1. Gáznemű kibocsátások

A.7.5.1.1. Tranziens és átmeneteket magában foglaló vizsgálati ciklus

A hígítatlan kipufogógázzal kapcsolatban lásd az A.7.3.1., a hígított kipufogógázzal kapcsolatban pedig az A.7.4.1. szakaszt. Az eredményként kapott, teljesítményre vonatkozó P i [kW] értékeket integrálni kell egy vizsgálati időközre. A W act [kWh] tényleges munkát a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.7-49.)

ahol:

P i	=	pillanatnyi motorteljesítmény [kW]
n i	=	pillanatnyi motor-fordulatszám [min-1]
T i	=	pillanatnyi motornyomaték [N·m]
W act	=	tényleges ciklusmunka [kWh]
f	=	adatlekérdezési gyakoriság [1 Hz]
N	=	a mérések száma [-]

Az e gas [g/kWh] fajlagos kibocsátást az alábbi módokon kell kiszámítani a vizsgálati ciklus típusától függően.

Formula

(A.7-50.)

ahol:

m gas	=	a kibocsátás teljes tömege [g/vizsgálat]
W act	=	ciklusmunka [kWh]

Tranziens ciklus esetében a vizsgálat végeredményét, az e gas-t [g/kWh] a hidegindítással történő vizsgálat és a melegindítással történő vizsgálat adatainak súlyozott átlagaként kell kiszámítani a következő egyenlettel:

Formula

(A.7-51.)

Időszakos (nem gyakori) kipufogógáz-regeneráció esetén (6.6.2. szakasz) a fajlagos kibocsátásokat korrigálni kell a k r multiplikatív korrekciós tényezővel ((6-4.) egyenlet) vagy a két pár additív korrekciós tényezővel, a k Ur-rel (a (6-5.) egyenlet felfelé módosító tényezőjével) és a k Dr-rel (a (6-6.) egyenlet lefelé módosító tényezőjével).

A.7.5.1.2. Állandósult üzemállapotú, különálló vizsgálati ciklus

Az e gas [g/kWh] fajlagos kibocsátást a következőképpen kell kiszámítani:

(A.7-52.)

ahol:

	=	átlagos kibocsátási tömegáram i üzemmódban [g/h]
P i	=	motorteljesítmény az i üzemmódban [kW], ahol (lásd a 6.3. és a 7.7.1.2. szakaszt)
WF i	=	az i üzemmód súlyozó tényezője [-]

A.7.5.2. Részecskekibocsátás

A.7.5.2.1. Tranziens és átmeneteket magában foglaló vizsgálati ciklusok

A fajlagos részecskekibocsátásokat az (A.7-50.) egyenlettel kell kiszámítani, ahol az e gas [g/kWh] és az m gas [g/vizsgálat] tényezőket az e PM [g/kWh] és az m PM [g/vizsgálat] tényezőkkel kell helyettesíteni:

Formula

(A.7-53.)

ahol:

m PM	=	a részecskekibocsátás teljes tömege az A.8.3.4. szakasz szerinti számítás alapján [g/vizsgálat]
W act	=	ciklusmunka [kWh]

A tranziens összetett (azaz hideg és meleg fázisból álló) ciklus kibocsátásait az A.7.5.1. szakasznak megfelelően kell kiszámítani.

A.7.5.2.2. Állandósult üzemállapotú, különálló vizsgálati ciklus

Az e PM [g/kWh] fajlagos részecskekibocsátást a következőképpen kell kiszámítani:

A.7.5.2.2.1. Egyszűrős módszer esetén

(A.7-54.)

ahol:

P i	=	motorteljesítmény az i üzemmódban [kW], ahol (lásd a 6.3. és a 7.7.1.2. szakaszt)
WF i	=	az i üzemmód súlyozó tényezője [-]
	=	részecske-tömegáram [g/h]

A.7.5.2.2.2. Többszűrős módszer esetén

(A.7-55.)

ahol:

P i	=	motorteljesítmény az i üzemmódban [kW], ahol (lásd a 6.3. és a 7.7.1.2. szakaszt)
WF i	=	az i üzemmód súlyozó tényezője [-]
	=	részecske-tömegáram i üzemmódban [g/h]

Egyszűrős módszer esetén a WF effi tényleges súlyozó tényező az egyes üzemmódokban a következő módon számítható ki:

(A.7-56.)

ahol:

m smpldexhi	=	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígított kipufogógáz-minta tömege az i üzemmódban [kg]
m smpldexh	=	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígított kipufogógáz-minta tömege [kg]
	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz tömegárama i módban [kg/s]
	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz átlagos tömegárama [kg/s]

A tényleges súlyozó tényezők értéke nem térhet el ± 0,005-nél nagyobb mértékben (abszolút érték) az 5. mellékletben felsorolt súlyozási tényezőktől.

(1) Lásd az indexeket, például: a száraz levegő tömegárama, a tüzelőanyag tömegárama esetében.

(2) A hígítási arány jelölése az A.8. függelékben rd, az A.7. függelékben DR, de mindkettő ugyanazt jelenti és ugyanaz az egyenlet vonatkozik rá. A hígítási tényező jelölése az A.8. függelékben, az A.7. függelékben x dil/exh, de ugyanazt a fizikai jelentést hordozzák; az x dil/exh és a DR közötti összefüggést az (A.7-47.) egyenlet tartalmazza.

(3) A moláris tömegekhez használandó értékekért lásd e fejezet A.7.1.1. szakaszát. NOx és szénhidrogén esetében az előírások a tényleges összetétel helyett a becsült összetételre alapuló tényleges moláris tömegeket határozzák meg.

(4) Lásd a kémiai összetevőkre vonatkozó jelöléseket és rövidítéseket.

(5) Lásd a kémiai egyenletekhez használt jelölések táblázatát.

(6) Az összes szénhidrogén és a metántól különböző szénhidrogének mólfrakciói C1 egyenérték alapján vannak megadva.

(7)

m.v.= meghatározásra vár.

(8) Az A.8. függelékben az alsó index jelentését a hozzá tartozó mennyiség határozza meg; az alsó indexben szereplő „d” betű például a következőket jelentheti: szárazon mért: „c d = szárazon mért koncentráció”, hígítólevegő: „p d = a hígítólevegő telített gőznyomása” vagy „k w,d = száraz-nedves korrekciós tényező a hígítólevegőre”, hígítási arány: „r d”. Ez magyarázza, miért üres szinte teljesen az A.8. függelékre vonatkozó oszlop.

(9) CHαOβSγNδ kémiai összetételű tüzelőanyagra vonatkozik.

(10) CHαOεNδSγ kémiai összetételű tüzelőanyagra vonatkozik.

(11) Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a β szimbólum eltérő jelentéssel rendelkezik a kibocsátásszámításokkal foglalkozó két függelékben. Az A.8. függelékben a CHαSγNδOε kémiai összetételű tüzelőanyagra vonatkozik (vagyis a CβHαSγNδOε képletben szerepel, ahol β = 1, molekulánként egy szénatomot feltételezve), az A.7. függelékben viszont a CHαOβSγNδ oxigén-szén arányára utal. Az A.7. függelékben szereplő β tehát azonos az A.8. függelékben szereplő ε-nal.

(12) A tömeghányad w jelét alsó indexben követi a kémiai összetevő szimbóluma.

(13) A teljes szénhidrogén és a metántól különböző szénhidrogének tényleges moláris tömegét az 1,85 értékű α atomos hidrogén-szén arány határozza meg;

(14) Az NOx tényleges moláris tömegét a nitrogén-dioxid (NO2) moláris tömege határozza meg.

A.7.1. függelék

A hígított kipufogógáz-áram kalibrálása (állandó térfogatú mintavételnél)

Ezen 1. függelék a különböző áramlásmérők kalibrálásához szükséges számításokat tartalmazza. Ezen függelék A.7.6.1. szakasza először azt mutatja be, hogyan kell átállítani a referencia-áramlásmérők kimeneti jeleit a kalibrációs egyenletekben való használathoz, amelyek moláris alapon számolnak. A további szakaszok azokat a kalibrációs számításokat tartalmazzák, melyek az áramlásmérők bizonyos típusaira vonatkoznak.

A.7.6.1. A referenciamérők átállítása

Az ebben a részben szereplő kalibrációs egyenletek a moláris áramlási sebességet használják referenciamennyiségként. Ha az elfogadott referenciamérő ettől eltérő mennyiségként adja meg az áramlási sebességet, például standard térfogatáramként, tényleges térfogatáramként vagy tömegáramként, akkor a referenciamérő kimeneti jelét át kell alakítani moláris áramlási sebességgé a következő egyenletek segítségével. Ennek során figyelembe kell venni, hogy bár a kibocsátásvizsgálat során a térfogatáram, a tömegáram, a nyomás, a hőmérséklet és a moláris tömeg értékei változhatnak, az áramlásmérők kalibrálásához a lehető legállandóbb szinten kell tartani őket valamennyi beállítási pont vonatkozásában:

(A.7-57.)

ahol:

	=	a moláris áramlási sebesség referenciaértéke [mol/s]
	=	a referencia-térfogatáram standard nyomásra és hőmérsékletre korrigálva [m3/s]
	=	a referencia-térfogatáram a tényleges nyomás és hőmérséklet mellett [m3/s]
	=	referencia-tömegáram [g/s]
p stf	=	standard nyomás [Pa]
p act	=	a gáz tényleges nyomása [Pa]
T std	=	standard hőmérséklet [K]
T act	=	a gáz tényleges hőmérséklete [K]
R	=	moláris gázállandó
M mix	=	a gáz moláris tömege [g/mol]

A.7.6.2. A térfogat-kiszorításos szivattyú kalibrálási számításai

Valamennyi fojtószelep-pozíció tekintetében ki kell számítani a következő értékeket a 8.1.8.4. szakaszban meghatározott átlagértékekből a következőképpen:

a térfogat-kiszorításos szivattyú által fordulatonként szállított gáztérfogat, V rev (m3/ford):

(A.7-58.)

ahol:

	=	a moláris áramlási referenciasebesség átlaga [mol/s]
R	=	moláris gázállandó
	=	átlagos bemeneti hőmérséklet [K]
	=	átlagos bemeneti nyomás [Pa]
	=	átlagos fordulatszám [ford/s]

a térfogat-kiszorításos szivattyú csúszásának korrekciós tényezője, Ks [s/ford]:

Formula

(A.7-59.)

ahol:

	=	a moláris áramlási sebesség átlagos referenciaértéke [mol/s]
	=	átlagos bemeneti hőmérséklet [K]
[Pa]	=	átlagos bemeneti nyomás
	=	átlagos kimeneti nyomás [Pa]
	=	a térfogat-kiszorításos szivattyú átlagos fordulatszáma [ford/s]
R	=	moláris gázállandó

A térfogat-kiszorításos szivattyú által fordulatonként szállított gáztérfogat, a V rev és a térfogat-kiszorításos szivattyú csúszásának korrekciós tényezője, a K s legkisebb négyzetek módszerével végzett regresszióját az a 1 meredekség és az, a 0 állandó kiszámításával kell elvégezni a 4B. melléklet A.2. függelékének megfelelően;

d)	Az a)–c) pontban leírt eljárást meg kell ismételni a térfogat-kiszorításos szivattyú valamennyi sebességére vonatkozóan;

Az alábbi táblázat ezeket a számításokat mutatja be az

Formula

különböző értékeire vonatkozóan:

A.7.2. táblázat

Példák a térfogat-kiszorításos szivattyú kalibrációs adataira

[ford/perc]	[ford/s]	a1 [m3/perc]	a1 [m3/s]	a0 [m3/ford]
755,0	12,58	50,43	0,8405	0,056
987,6	16,46	49,86	0,831	–0,013
1 254,5	20,9	48,54	0,809	0,028
1 401,3	23,355	47,30	0,7883	–0,061

f)	A térfogat-kiszorításos szivattyú működtetéséhez alkalmazott valamennyi fordulatszámra vonatkozóan a megfelelő a 1 meredekséget és a 0 állandót kell használni a kibocsátásvizsgálat alatti áramlási sebesség A.7.4.3. b) szakasz szerinti kiszámításához.

A.7.6.3. A Venturi-csőre vonatkozó irányító egyenletek és megengedett feltevések

E szakasz a Venturi-cső kalibrálására és az anyagáram Venturi-csővel való kiszámítására vonatkozó irányító egyenleteket és megengedett feltevéseket tartalmazza. Mivel a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső és a kritikus áramlású Venturi-cső működése hasonló, a rájuk vonatkozó irányító egyenletek is szinte megegyeznek, az r nyomásarányt (vagyis az r SSV–r CFV arányt ) leíró egyenlet kivételével. Ezek az egyenletek valamely ideális gáz egydimenziós, adiabatikus, kis viszkozitású, kompresszibilis áramlását feltételezik. Az A.7.6.3. d) szakasz tartalmazza a további megengedett feltevéseket. Amennyiben a mért anyagáram esetében nem megengedett az ideális gázra vonatkozó feltevés, az irányító egyenletek a reális gáz viselkedésére vonatkozóan egy elsőrendű korrekciót tartalmaznak, mégpedig a Z kompressziós tényezőt. Ha a helyes műszaki gyakorlat alapján a Z = 1-től eltérő érték alkalmazására van szükség, a Z értékének meghatározására használható olyan megfelelő állapotegyenlet, amely a mért nyomások és hőmérsékletek függvényeként határozza meg a kérdéses értéket, vagy a helyes műszaki gyakorlat alapján speciális kalibrációs egyenletek is kidolgozhatók. Fontos megjegyezni, hogy a C f áramlási tényező azon az ideális gázra vonatkozó feltevésre alapul, hogy az γ adiabatikus kitevő egyenlő a fajhők c p/c V arányával. Ha a helyes műszaki gyakorlat alapján a reális gázra vonatkozó adiabatikus kitevő alkalmazására van szükség, a γ értékének meghatározására használható olyan megfelelő állapotegyenlet, amely a mért nyomások és hőmérsékletek függvényeként határozza meg a kérdéses értéket, vagy speciális kalibrációs egyenletek is kidolgozhatók. Az [mol/s] moláris áramlási sebességet a következőképpen kell kiszámítani:

(A.7-60.)

ahol:

C d	=	átfolyási tényező, az A.7.6.3. a) szakasz meghatározása szerint [–]
C f	=	áramlási tényező, az A.7.6.3. b) szakasz meghatározása szerint [–]
A t	=	A Venturi-cső torokkeresztmetszetének területe [m2]
p in	=	statikus nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál [Pa]
Z	=	kompressziós tényező [–]
M mix	=	a gázkeverék moláris tömege [kg/mol]
R	=	moláris gázállandó
T in	=	abszolút hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál [K]

A 8.1.8.4. szakasz alapján gyűjtött adatok alapján a C d értékét a következő egyenlettel kell kiszámítani:

(A.7–61)

ahol:

a moláris áramlási sebesség referenciaértéke [mol/s]

A további szimbólumok jelentését lásd az (A.7-60.) egyenletnél.

A C f értékét az alábbi módszerek valamelyikével kell meghatározni:

Kizárólag a kritikus áramlású Venturi-csővel működő áramlásmérők esetében a CfCFV értékét az alábbi táblázatból lehet megállapítani, a β (a Venturi-cső torokátmérőjének és belépőnyílás-átmérőjének aránya) és a γ (a gázkeverék fajhőinek aránya) alapján, lineáris interpolációt alkalmazva a köztes értékek meghatározására:

A.7.3. táblázat

C fCFV értékek β és γ szerint a kritikus áramlású Venturi-csővel működő áramlásmérők esetében

C fCFV
β	γ exh = 1,385	γ dexh = γ air = 1,399
0,000	0,6822	0,6846
0,400	0,6857	0,6881
0,500	0,6910	0,6934
0,550	0,6953	0,6977
0,600	0,7011	0,7036
0,625	0,7047	0,7072
0,650	0,7089	0,7114
0,675	0,7137	0,7163
0,700	0,7193	0,7219
0,720	0,7245	0,7271
0,740	0,7303	0,7329
0,760	0,7368	0,7395
0,770	0,7404	0,7431
0,780	0,7442	0,7470
0,790	0,7483	0,7511
0,800	0,7527	0,7555
0,810	0,7573	0,7602
0,820	0,7624	0,7652
0,830	0,7677	0,7707
0,840	0,7735	0,7765
0,850	0,7798	0,7828

ii.

Az alábbi egyenlet bármely kritikus áramlású Venturi-csővel vagy hangsebesség alatti áramlású Venturi-csővel működő áramlásmérő esetében alkalmazható a C f értékének meghatározására:

Formula

(A.7-62.)

ahol:

γ	=	adiabatikus kitevő [-]. Ideális gázok esetében ez megegyezik a gázkeverék fajhőinek arányával: cp /c V
r	=	nyomásarány, ezen rész c) 3. pontja alapján
β	=	a Venturi-cső torokátmérőjének és belépőnyílás-átmérőjének aránya

Az r nyomásarányt a következőképpen kell kiszámítani:

Kizárólag a hangsebesség alatti áramlású Venturi-csővel működő rendszerek esetében az r SSV értékét a következő egyenlettel kell kiszámítani:

Formula

(A.7-63.)

ahol:

Δp SSV

statikusnyomás-különbség; a Venturi-cső belépőnyílása mínusz a Venturi-cső torka [Pa]

ii.

Kizárólag a kritikus áramlású Venturi-csővel működő rendszerek esetében az r CFV értékét iterációs eljárással, a következő egyenlettel kell kiszámítani:

Formula

(A.7-64.)

Az irányító egyenletekre vonatkozóan az alábbi, egyszerűsítéseket tartalmazó feltevések bármelyike megengedett, vagy a helyes műszaki gyakorlat alapján egyéb megfelelő értékek is kidolgozhatók a vizsgálathoz:

i.	A hígítatlan és hígított kipufogógáz, valamint a hígítólevegő teljes tartományain végzett kibocsátásvizsgálat esetében feltételezhető, hogy a gázkeverék ideális gázként viselkedik; Z = 1;

ii.	A hígítatlan kipufogógáz teljes tartománya esetében feltételezhető, hogy a fajhők aránya, a γ állandó értéke 1,385;

iii.	A hígított kipufogógáz és a levegő (például kalibráló- vagy hígítólevegő) teljes tartománya esetében feltételezhető, hogy a fajhők aránya, a γ állandó értéke 1,399;

iv.

A hígított kipufogógáz és a levegő teljes tartománya esetében megengedett, hogy az M mix-et [g/mol], a gázkeverék moláris tömegét csak a hígítólevegő vagy a kalibrálólevegő víztartalmának, az A.7.1.2. szakasz szerint meghatározott x H2O-nak függvényeként értelmezzék a következőképpen:

Formula

(A.7-65.)

ahol:

M air	=	28,96559 g/mol
M H2O	=	18,01528 g/mol
x H2O	=	a hígítólevegő vagy a kalibrálólevegő víztartalma [mol/mol]

A hígított kipufogógáz és a levegő teljes tartománya esetében feltételezhető, hogy a gázkeverék M mix állandó moláris tömege állandó valamennyi kalibrációra és vizsgálatra vonatkozóan, amennyiben a feltételezett moláris tömeg legfeljebb ± 1 %-kal tér el a becsült legkisebb és legnagyobb moláris tömegtől a kalibrálás és a vizsgálat során. Ez a feltevés akkor megengedett, ha biztosítható a kalirálólevegő és a hígítólevegő víztartalmának megfelelő szabályozása, vagy ha mind a kalibrálólevegőből, mind a hígítólevegőből kellő mennyiségű vizet távolítanak el. Az alábbi táblázat példákat mutat a hígítólevegő és a kalibrálólevegő harmatpontjának megengedhető tartományaira.

A.7.4. táblázat

Példák a hígítólevegő és a kalibrálólevegő azon harmatpontjaira, melyek mellett állandó M mix értéket lehet feltételezni

Ha a kalibrálólevegő Tdew harmatpontja (°C) ...	a feltételezhető állandó Mmix (g/mol)	a Tdew (°C) következő tartományaira a kibocsátásvizsgálatok során (1)
száraz	28,96559	száraztól 18-ig
0	28,89263	száraztól 21-ig
5	28,86148	száraztól 22-ig
10	28,81911	száraztól 24-ig
15	28,76224	száraztól 26-ig
20	28,68685	– 8–28
25	28,58806	12–31
30	28,46005	23–34

A.7.6.4 A hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső kalibrálása

Moláris alapú megközelítés A hangsebesség alatti áramlású Venturi-csővel működő áramlásmérő kalibrálásához a következő lépésket kell elvégezni:

Minden moláris áramlási referenciasebességre ki kell számítani az Re # Reynolds-számot a d t, a Venturi-cső torokátmérőjének segítségével. Mivel a μ dinamikus viszkozitásra szükség van az Re # kiszámításához, a helyes műszaki gyakorlat alapján egyedi viszkozitási modell használható a kalibrálógázra (általában levegőre) vonatkozó μ meghatározásához. Alternatív megoldásként a Sutherland háromtényezős viszkozitási modell is alkalmazható a μ közelítő értékének meghatározásához:

(A.7-66.)

ahol:

d t	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torokátmérője [m]
M mix	=	a keverék moláris tömege [kg/mol]
	=	a moláris áramlási sebesség referenciaértéke [mol/s]

A Sutherland háromtényezős viszkozitási modell alapján:

Formula

(A.7-67.)

ahol:

μ	=	a kalibrálógáz dinamikus viszkozitása [kg/(m·s)]
μ 0	=	a viszkozitás Sutherland-referenciaértéke [kg/(m·s)]
S	=	Sutherland-állandó [K]
T 0	=	a hőmérséklet Sutherland-referenciaértéke [K]
T in	=	abszolút hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál [K]

A.7.5. táblázat

A Sutherland háromtényezős viszkozitási modell paraméterei

Gáz (2)	μ0	T0	S	Hőmérséklettartomány, ± 2 %-os hibával	Nyomás határértéke
	kg /(m·s)	K	K	K	kPa
Levegő	1,716 × 10–5	273	111	170–1 900	≤ 1 800
CO2	1,370 × 10–5	273	222	190–1 700	≤ 3 600
H2O	1,12 × 10–5	350	1 064	360–1 500	≤ 10 000
O2	1,919 × 10–5	273	139	190–2 000	≤ 2 500
N2	1,663 × 10–5	273	107	100–1 500	≤ 1 600

ii.

Fel kell írni a Cd és Re # értékekre vonatkozó egyenletet az (Re #, C d) páros értékeit felhasználva. A C d-t az (A.7-61.) egyenlettel kell kiszámítani, ahol a Cf -et vagy az (A.7-62.) egyenlet adja meg, vagy bármilyen matematikai kifejezés használható helyette, beleértve a többtagú kifejezéseket és az exponenciális sorokat is. A következő egyenletben arra látható példa, hogy milyen általánosan használt matematikai kifejezést lehet alkalmazni a C d és az Re # viszonyának kifejezésére;

Formula

(A.7-68.)

iii.

Az egyenlet legmegfelelőbb együtthatóinak meghatározásához és az egyenlet regressziós statisztikáinak, az SEE-nek, a becslés szórásának és az r 2 determinációs együtthatónak a kiszámításához a legkisebb négyzetek módszerével végzett regresszióanalízist kell végrehajtani a 4B. melléklet A.2. függelékének megfelelően;

iv.	Amennyiben az egyenlet megfelelel az (vagy ) és az r 2 ≥ 0,995 feltételeknek, akkor az egyenlet felhasználható a C d meghatározására a kibocsátásvizsgálatok során az A.7.4.3. b) szakaszban leírtak szerint;

v.	Ha az SEE és az r 2 feltételei nem teljesülnek, a regressziós statisztikák teljesítése érdekében a helyes műszaki gyakorlat alapján elhagyhatók kalibrációs adatpontok. A feltételek teljesítéséhez legalább hét kalibrációs adatpontot kell használni;

vi.

Ha a pontok elhagyása nem oldja meg a kiugró értékek problémáját, korrekciós intézkedést kell alkalmazni. Például más matematikai kifejezést kell választani a C d és az Re # egyenletéhez, ellenőrizni kell a szivárgást vagy meg kell ismételni a kalibrálási eljárást. Amennyiben meg kell ismételni az eljárást, szigorúbb tűréshatárokat kell alkalmazni a méréseknél és több időt kell hagyni az anyagáramok stabilizálására;

vii.	Miután az egyenlet teljesíti a regressziós feltételeket, az egyenletet csak olyan áramlási sebességek meghatározására lehet használni, amelyek a C d és az Re # egyenlet regressziós feltételeinek teljesítéséhez használt áramlási referenciasebességek tartományán belül vannak.

A.7.6.5. A kritikus áramlású Venturi-cső kalibrálása

Moláris alapú megközelítés A kritikus áramlású Venturi-csővel működő áramlásmérők állhatnak egy vagy több Venturi-csőből is, utóbbiak esetében a Venturi-csövek különböző kombinációit használják a különböző áramlási sebességek méréséhez. Azon kritikus áramlású Venturi-csővel működő áramlásmérők esetében, amelyek több Venturi-csőből állnak, a kalibrálás elvégezhető egymástól függetlenül minden egyes Venturi-csőre a saját C d átfolyási tényezőjük megállapítása érdekében, vagy a Venturi-csövek minden egyes kombinációja egy csőként is kalibrálható. Amennyiben a Venturi-csövek valamely kombinációjának kalibrálására kerül sor, az aktív Venturi-csövek torkánál mért területek összegét, az A t-t kell használni; az aktív Venturi-csövek torokátmérőinek négyzetét össze kell adni, majd ennek négyzetgyökét kell venni és ezt a d t értéket kell alkalmazni; valamint a Venturi-cső torokátmérőjének és belépőnyílás-átmérőjének arányát úgy kell értelmezni, mint az aktív Venturi-csövek torokátmérőinek összegéből számított négyzetgyöknek (d t) és az összes Venturi-cső közös bemeneti átmérőjének (D) arányát. Egyetlen Venturi-cső vagy Venturi-csőkombináció esetében a C d meghatározásához a következő lépéseket kell elvégezni:

i.	Az összes kalibrációs beállítási pontnál gyűjtött adatok segítségével valamennyi pontra vonatkozóan ki kell számítani a C d értékét az (A.7-60.) egyenlet alkalmazásával;

ii.	Ki kell számítani az összes C d érték középeltérését és szórását az (A.2-1.) és (A.2-2.) egyenletek segítségével;

iii.

Ha valamennyi C d érték szórása kisebb vagy egyenlő a C d átlagának 0,3 százalékával, akkor a C d átlagát kell használni az (A.7-43.) egyenletben, a kritikus áramlású Venturi-csövet pedig csak a kalibrálás során mért legalacsonyabb r alatt lehet használni;

Formula

(A.7-69.)

iv.	Ha valamennyi C d érték szórása meghaladja a C d átlagának 0,3 százalékát, akkor a kalibrálás során mért legalacsonyabb r-nél gyűjtött adatpontokhoz tartozó C d értékeket figyelmen kívül kell hagyni;

Ha a megmaradó adatpontok száma hétnél kevesebb, korrekciós intézkedést alkalmazni: ellenőrizni kell a kalibrációs adatokat vagy meg kell ismételni a kalibrálási eljárást. Amennyiben meg kell ismételni a kalibrálási eljárást, ajánlatos ellenőrizni a szivárgást, szigorúbb tűréshatárokat alkalmazni a méréseknél és több időt hagyni az anyagáramok stabilizálására.

vi.	Ha a megmaradó C d értékek száma hét vagy több, akkor a megmaradó C d értékek középeltérését és szórását újra kell számítani;

vii.	Ha a megmaradó C d értékek szórása kisebb vagy egyenlő a C d átlagának 0,3 százalékával, akkor ezt a C d-átlagot kell használni az (A.7-43.) egyenletben és a kritikus áramlású Venturi-cső értékeit csak a megmaradó C d -hez társított legalacsonyabb r alatt lehet használni;

viii.

Ha a megmaradó C d szórása még mindig meghaladja a megmaradó C d értékek átlagának 0,3 százalékát, meg kell ismételni az e rész a) pontjában megadott iv–viii. lépést.

(1) A tartomány valamennyi kalibrálásra és kibocsátásvizsgálatra érvényes a légköri nyomás tartományában (80 000–103 325 kPa).

(2) A táblázatban szereplő paraméterek csak a felsorolt tiszta gázok esetében alkalmazhatók. A gázkeverékek viszkozitásának kiszámítására a paraméterek nem kombinálhatók.

A.7.2. függelék

Eltolódási korrekció

A.7.7.1. Alkalmazási kör és gyakoriság

A 2. függelékben szereplő egyenletek elvégzésének célja annak megállapítása, hogy a gázelemző készülék eltolódása érvényteleníti-e egy vizsgálati időköz eredményeit. Amennyiben az eltolódás nem érvényteleníti a vizsgálati időköz eredményeit, akkor a vizsgálati időköz során a gázelemző készüléktől kapott válaszokat korrigálni kell az eltolódással a 2. függeléknek megfelelően. A gázelemző készüléknek ezeket az eltolódással korrigált válaszait kell alkalmazni minden további kibocsátási számítás során. A gázelemző készülék egy vizsgálati időköz alatti elfogadható eltolódásának határértékét a 8.2.2.2. szakasz határozza meg.

A.7.7.2. A korrekció alapelvei

A 2. függelékben szereplő számítások a gázelemző készüléknek az analitikai gázok nullázó és mérésitartomány-kalibráló referenciakoncentrációira adott, egy vizsgálati időköz előtt és után meghatározott válaszait veszik alapul. A számítások korrigálják a gázelemző készülék vizsgálati időköz során rögzített válaszait. A korrekció a gázelemző készüléknek a nullázó és mérésitartomány-kalibráló gázokra adott átlagos válaszain, valamint a nullázó és mérésitartomány-kalibráló gázok referenciakoncentrációin alapul. Az eltolódás hitelesítését és korrekcióját a következőképpen kell végrehajtani:

A.7.7.3. Az eltolódás hitelesítése

Miután az eltolódás korrekcióján kívül minden egyéb korrekciót elvégeztek valamennyi gázelemző készülék jelén, ki kell számítani a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátásokat a 4B. melléklet A.7. függelékének A.7.5. szakasza alapján. Ezután valamennyi gázelemző készülék jelét korrigálni kell az eltolódással e függeléknek megfelelően. A fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátásokat újra ki kell számítani a gázelemző készülékek eltolódással korrigált jeleit felhasználva. A fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátások eredményeit hitelesíteni kell és fel kell jegyezni az eltolódási korrekció előtt és után a 8.2.2.2. szakasznak megfelelően.

A.7.7.4. Eltolódási korrekció

Valamennyi gázelemző készülék jelét korrigálni kell a következőképpen:

a)	Valamennyi rögzített x i koncentrációt korrigálni kell a folyamatos vagy a szakaszos mintavétellel ;

Az eltolódás korrekcióját az alábbi egyenletek valamelyikével kell elvégezni:

ahol:

x idriftcor= az eltolódással korrigált koncentráció [μmol/mol]

x refzero= a nullázógáz referenciakoncentrációja, ami egyéb adat hiányában általában nulla [μmol/mol]

x refspan= a mérésitartomány-kalibráló gáz referenciakoncentrációja [μmol/mol]

x prespan= a gázelemző készülék vizsgálati időköz előtti válasza a mérésitartomány-kalibráló gáz koncentrációjára [μmol/mol]

x postspan= a gázelemző készülék vizsgálati időköz utáni válasza a mérésitartomány-kalibráló gáz koncentrációjára [μmol/mol]

x i vagy

Formula

= a rögzített, azaz a vizsgálat alatt mért, az eltolódási korrekció előtti koncentráció [μmol/mol]

x prezero= a gázelemző készülék vizsgálati időköz előtti válasza a nullázógáz koncentrációjára [μmol/mol]

x postzero= a gázelemző készülék vizsgálati időköz utáni válasza a nullázógáz koncentrációjára [μmol/mol]

A vizsgálati időköz előtti valamennyi koncentráció esetében a legutoljára meghatározott koncentrációkat kell alkalmazni. Egyes vizsgálati időközöknél előfordulhat, hogy a vizsgálati időköz előtti legutolsó nullázó vagy mérésitartomány-kalibráló gázra adott válasz egy vagy több korábbi vizsgálati időköz előtt történik;

A vizsgálati időköz utáni valamennyi koncentráció esetében a legelőször meghatározott koncentrációkat kell alkalmazni. Egyes vizsgálati időközöknél előfordulhat, hogy a vizsgálati időköz utáni legelső nullázó vagy mérésitartomány-kalibráló gázra adott válasz egy vagy több későbbi vizsgálati időköz után történik;

e)	Ha a gázelemző készülékek bármely, vizsgálati időköz előtti, a mérésitartomány-kalibráló gázra adott válasza, az x prespan nem kerül rögzítésre, az x prespan-t egyenlőnek kell venni a mérésitartomány-kalibráló gáz referenciakoncentrációjával: x prespan = x refspan;

f)	Ha a gázelemző készülékek bármely, vizsgálati időköz előtti, a nullázógázra adott válasza, az x prezero nem kerül rögzítésre, az x prezero-t egyenlőnek kell venni a nullázógáz referenciakoncentrációjával: x prezero = x refzero;

A nullázógáz x refzero referenciakoncentrációja általában nulla: x refzero = 0 μmol/mol. Egyes esetekben azonban előfordulhat, hogy az x refzero nullától eltérő koncentrációval rendelkezik. Például ha a CO2 gázelemző készüléket környezeti levegővel nullázzák, a környezeti levegő alapértelmezett CO2-koncentrációját, 375 μmol/mol-t lehet használni. Ebben az esetben x refzero = 375 μmol/mol. Ha egy gázelemző készüléket nullától eltérő x refzero gázzal nulláznak, a gázelemző készüléket úgy kell beállítani, hogy az általa szolgáltatott adat a tényleges x refzero koncentráció legyen. Ha például x refzero = 375 μmol/mol, a gázelemző készüléket úgy kell beállítani, hogy az általa szolgáltatott adat 375 μmol/mol legyen, amikor a nullázógáz áramlik át rajta.

A.8. függelék

Tömegalapú kibocsátásszámítások

A.8.0. A jelölések magyarázata

A.8.0.1. Általános jelölések

A.8. függelék	A.7. függelék	Mértékegység	Mennyiség
b, D 0	a 0	m.v. (3)	a regressziós egyenes állandója (az egyenes és az y tengely metszéspontja)
m	a 1	m.v. (3)	A regressziós egyenes meredeksége
A/F st		—	Sztöchiometrikus levegő-tüzelőanyag arány
C d	C d	—	Átfolyási tényező
c	x	ppm, térf. %	Koncentráció (μmol/mol = ppm)
c d	1	ppm, térf. %	Szárazon mért koncentráció
c w	1	ppm, térf. %	Nedvesen mért koncentráció
c b	1	ppm, térf. %	Háttér-koncentráció
D	x dil	—	Hígítási tényező (2)
D 0		m3/ford	térfogat-kiszorításos szivattyú kalibrálási állandója
d	d	m	Átmérő
d V		m	Venturi-torok átmérője
e	e	g/kWh	Fékpadi fajlagos kibocsátás alapértéke
e gas	e gas	g/kWh	A gáznemű összetevők fajlagos kibocsátása
e PM	e PM	g/kWh	A részecskék fajlagos kibocsátása
E	1 – PF	százalék	Átalakítási hatásfok (PF = penetrációs hányados)
F s		—	Sztöchiometriai együttható
f c		—	Szénspecifikus tényező
H		g/kg	Abszolút páratartalom
K V			A kritikus áramlású Venturi-cső kalibrálási függvénye
k f		m3/tüzelőanyag kg	Tüzelőanyag-specifikus tényező
k h		—	Páratartalom-korrekciós tényező NOx-re dízelmotorok esetén
k Dr	k Dr	—	Lefelé módosító korrekciós tényező
k r	k r	—	Multiplikatív regenerációs tényező
k Ur	k Ur	—	Felfelé módosító korrekciós tényező
k w,a		—	Száraz-nedves korrekciós tényező a beszívott levegőre
k w,d		—	Száraz-nedves korrekciós tényező a hígítólevegőre
k w,e		—	Száraz-nedves korrekciós tényező a hígított kipufogógázra
k w,r		—	Száraz-nedves korrekciós tényező a hígítatlan kipufogógázra
μ	μ	kg/(m · s)	Dinamikus viszkozitás
M	M	g/mol	Moláris tömeg (3)
M a	1	g/mol	A beszívott levegő moláris tömege
M e	1	g/mol	A kipufogógáz moláris tömege
M gas	M gas	g/mol	A gáznemű összetevők moláris tömege
m	m	kg	Tömeg
q m		kg/s	Tömegáram
m d	1	kg	A részecske-mintavevő szűrőkön áthaladó hígítólevegő tömege
m ed	1	kg	Az összes hígított kipufogógáz tömege a ciklusban
m edf	1	kg	Az egyenértékű hígított kipufogógáz tömege a ciklusban
m ew	1	kg	Az összes kipufogógáz tömege a ciklusban
m f	1	mg	Az összegyűjtött részecskeminta tömege
m f,d	1	mg	A hígítólevegőből összegyűjtött részecskeminta tömege
m gas	m gas	g	A gáznemű kibocsátások tömege a vizsgálati ciklusban
m PM	m PM	g	A részecskekibocsátások tömege a vizsgálati ciklusban
m se	1	kg	A kipufogógáz-minta tömege a vizsgálati ciklusban
m sed	1	kg	A hígítóalagúton áthaladó hígított kipufogógáz tömege
m sep	1	kg	A részecskegyűjtő szűrőkön áthaladó hígított kipufogógáz tömege
m ssd		kg	A másodlagos hígítólevegő tömege
n	f n	min–1	A motor fordulatszáma
n p		r/s	A térfogat-kiszorításos szivattyú fordulatszáma
P	P	kW	Teljesítmény
p	p	kPa	Nyomás
p a		kPa	Száraz légköri nyomás
p b		kPa	Teljes légköri nyomás
p d		kPa	A hígítólevegő telített gőznyomása
p p	p abs	kPa	Abszolút nyomás
p r	p H2O	kPa	Gőznyomás
p s		kPa	Száraz légköri nyomás
1 – E	PF	százalék	Penetrációs hányados
q mad	(1)	kg/s	A beszívott levegő tömegárama száraz alapon
q maw	(1)	kg/s	a beszívott levegő tömegárama nedves alapon
q mCe	(1)	kg/s	A szén tömegárama a hígítatlan kipufogógázban
q mCf	(1)	kg/s	A motorba belépő szén tömegárama
q mCp	(1)	kg/s	A szén tömegárama a részáramú hígítórendszerben
q mdew	(1)	kg/s	A hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon
q mdw	(1)	kg/s	A hígítólevegő tömegárama nedves alapon
q medf	(1)	kg/s	Egyenértékű hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon
q mew	(1)	kg/s	A kipufogógáz tömegárama nedves alapon
q mex	(1)	kg/s	A hígítóalagútból kilépő minta tömegárama
q mf	(1)	kg/s	a tüzelőanyag tömegárama
q mp	(1)	kg/s	A részáramú hígítórendszerbe belépő kipufogógáz-minta árama
qV		m3/s	Térfogatáram
q VCVS	(1)	m3/s	Állandó térfogatú mintavétel térfogatárama
q Vs	(1)	dm3/min	A kipufogógáz-elemző rendszer áramlási sebessége
qVt	(1)	cm3/min	Az indikátorgáz térfogatárama
ρ	ρ	kg/m3	Tömegsűrűség
ρ e		kg/m3	A kipufogógáz sűrűsége
r d	DR	—	Hígítási arány (2)
RH		százalék	Relatív páratartalom
r D	β	m/m	Az átmérők aránya (állandó térfogatú mintavételi rendszerek)
r p		—	A hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső nyomásaránya
Re	Re#	—	Reynolds-szám
б	б	—	Szórás
T	T	°C	Hőmérséklet
T a		K	Abszolút hőmérséklet
t	t	s	Idő
Δt	Δt	s	Időintervallum
u		—	A gáz összetevőinek sűrűsége és a kipufogógáz sűrűsége közötti arány
V	V	m3	Térfogat
qV		m3/s	Térfogatáram
V 0		m3/r	A térfogat-kiszorításos szivattyú által fordulatonként szállított gáztérfogat
W	W	kWh	Munka
W act	W act	kWh	Tényleges ciklusmunka a vizsgálati ciklusban
WF	WF	—	Súlyozó tényező
w	w	g/g	Tömeghányad
X 0	K s	s/rev	A térfogat-kiszorításos szivattyú kalibrálási függvénye
			Számtani közép

A.8.0.2. Indexek

A.8. függelék (4)	A.7. függelék	Mennyiség
act	act	Tényleges mennyiség
i		Pillanatnyi mérés (pl. 1/s)
	i	Sorozat tagja

A.8.0.3. A kémiai összetevőkre vonatkozó (indexként is használt) jelölések és rövidítések

A.8. függelék	A.7. függelék	Mennyiség
Ar	Ar	Argon
C1	C1	Szén 1 egyenértékű szénhidrogén
CH4	CH4	Metán
C2H6	C2H6	Etán
C3H8	C3H8	Propán
CO	CO	Szén-monoxid
CO2	CO2	Szén-dioxid
DOP	DOP	Dioktilftalát
HC	HC	Szénhidrogén
H2O	H2O	Víz
NMHC	NMHC	Metántól különböző szénhidrogén
NOx	NOx	Nitrogén-oxidok
NO	NO	Nitrogén-monoxid
NO2	NO2	Nitrogén-dioxid
PM	PM	Részecske
S	S	Kén

A.8.0.4. A tüzelőanyag-összetételre vonatkozó jelölések és rövidítések

A.8. függelék (5)	A.7. függelék (6)	Mennyiség
wC (8)	wC (8)	A tüzelőanyag széntartalma, tömeghányad [g/g] vagy [tömegszázalék]
w H	w H	A tüzelőanyag hidrogéntartalma, tömeghányad [g/g] vagy [tömegszázalék]
w N	w N	A tüzelőanyag nitrogéntartalma, tömeghányad [g/g] vagy [tömegszázalék]
w O	w O	A tüzelőanyag oxigéntartalma, tömeghányad [g/g] vagy [tömegszázalék]
w S	w S	A tüzelőanyag kéntartalma, tömeghányad [g/g] vagy [tömegszázalék]
α	α	Atomos hidrogén-szén arány (H/C)
ε	β	Atomos oxigén-szén arány (O/C) (7)
γ	γ	Atomos kén-szén arány (S/C)
δ	δ	Atomos nitrogén-szén arány (N/C)

A.8.1. Alapvető paraméterek

A.8.1.1. A metán és a metántól különböző szénhidrogének koncentrációjának meghatározása

A metántól különböző szénhidrogének és a CH4 kiszámítása az alkalmazott kalibrációs módszertől függ. A metánkiválasztó nélküli méréshez alkalmazott lángionizációs érzékelőt propánnal kell kalibrálni. A metánkiválasztóval együtt alkalmazott lángionizációs érzékelő kalibrálásához a következő módszereket lehet használni:

a)	kalibrálógáz – propán; a propán megkerüli a metánkiválasztót;

b)	kalibrálógáz – metán; a metán áthalad a metánkiválasztón.

A metántól különböző szénhidrogének (c NMHC [-]) és CH4 (c CH4 [-]) koncentrációját az a) pontra vonatkozóan a következőképpen kell kiszámítani:

	(A.8-1a)
	(A.8-2a)

A metántól különböző szénhidrogének és a CH4 koncentrációját a b) pontra vonatkozóan a következőképpen kell kiszámítani:

	(A.8-1b)
	(A.8-2b)

ahol:

c HC(w/NMC)	=	szénhidrogén-koncentráció a metánkiválasztón áthaladó mintagázzal [ppm]
c HC(w/NMC)	=	szénhidrogén-koncentráció a metánkiválasztót elkerülő mintagázzal [ppm]
RF CH4[THC-FID]	=	a metánra vonatkozó, a 8.1.10.1.4. szakasz alapján meghatározott választényező [-]
E CH4	=	a metánra vonatkozó, a 8.1.10.3. szakasz alapján meghatározott hatásfok [-]
E C2H6	=	az etánra vonatkozó, a 8.1.10.3. szakasz alapján meghatározott hatásfok [-]

Amennyiben az RFCH4[THC-FID] < 1,05, akkor elhagyható az A.8-1a., A.8-1b.

és A.8-2b. egyenletekből.

A metántól különböző szénhidrogének kibocsátása közelítőleg egyenlő az összes szénhidrogén 98 százalékával.

A.8.2. Hígítatlan gáznemű kibocsátások

A.8.2.1. Gáznemű kibocsátások

A.8.2.1.1. Állandósult üzemállapotú vizsgálatok

Ki kell számítani a gáznemű kibocsátások q mgas,i kibocsátási arányát az állandósult üzemállapotú vizsgálat valamennyi i üzemmódjára vonatkozóan. A gáznemű kibocsátás koncentrációját meg kell szorozni a rá vonatkozó anyagárammal:

Formula

(A.8-3)

q mgas,I	=	kibocsátási arány az állandósult üzemállapotú vizsgálat i üzemmódjában [g/h]
k	=	a [ppm]-ben megadott c gasr,w,i esetében 1, a [térfogatszázalékban] megadott c gasr,w,i esetében 10 000
k h	=	NOx korrekciós tényező [-], csak az NOx kibocsátásszámításoknál kell alkalmazni (lásd az A.8.2.2. szakaszt)
u gas	=	összetevő-specifikus tényező vagy gáznemű összetevő és a kipufogógáz sűrűségeinek aránya [-], melyet az (A.8-12.) vagy (A.8-13.) egyenlettel kell kiszámítani
q mew,l	=	a kipufogógáz tömegárama i üzemmódban nedves alapon [kg/s]
c gas,l	=	a kibocsátás koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban i üzemmódban nedves alapon, [ppm] vagy [térfogatszázalék]

A.8.2.1.2. Tranziens és átmeneteket magában foglaló vizsgálati ciklusok

Valamely gáznemű kibocsátás vizsgálatonkénti teljes tömegét, az m gas-t [g/vizsgálat] a szinkronizált pillanatnyi koncentrációk és kipufogógáz-áramok összeszorzásával és a vizsgálati ciklusra való integrálásával kell kiszámítani a következő egyenlet alapján:

Formula

(A.8-4)

ahol:

f	=	adatlekérdezési gyakoriság [1 Hz]
k h	=	NOx korrekciós tényező [-], csak az NOx kibocsátásszámításoknál kell alkalmazni
k	=	a [ppm]-ben megadott c gasr,w,i esetében 1, a [térfogatszázalékban] megadott c gasr,w,i esetében 10 000
u gas	=	összetevő-specifikus tényező [-] (lásd az A.8.2.4. szakaszt)
N	=	a mérések száma [-]
q mew,i	=	a kipufogógáz pillanatnyi tömegárama nedves alapon [kg/s]
c gas,i	=	pillanatnyi kibocsátáskoncentráció a hígítatlan kipufogógázban nedves alapon, [ppm] vagy [térfogatszázalék]

A következő szakaszok azt mutatják be, hogyan kell kiszámítani a szükséges mennyiségeket (c gas,i , u gas és q mew,i ).

A.8.2.2. A száraz és nedves koncentrációk átszámítása

Amennyiben a kibocsátásokat száraz alapon mérik, a száraz alapon mért c d koncentrációt át kell számítani nedves alapú c w koncentrációvá a következő egyenlet szerint:

Formula

(A.8-5)

ahol:

k w	=	száraz-nedves átszámítási tényező [-]
c d	=	a kibocsátás koncentrációja száraz alapon, [ppm] vagy [térfogatszázalék]

Tökéletes égés mellett a hígítatlan kipufogógázra vonatkozó száraz-nedves átszámítási tényező a k w,a [-], melyet a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-6)

ahol:

H a	=	a beszívott levegő páratartalma [g H2O/kg száraz levegő]
q mf,I	=	a tüzelőanyag pillanatnyi áramlási sebessége [kg/s]
q mad,I	=	a száraz beszívott levegő pillanatnyi áramlási sebessége [kg/s]
p r	=	a hűtő utáni víznyomás [kPa]
p b	=	teljes légköri nyomás [kPa]
w H	=	a tüzelőanyag hidrogéntartalma [tömegszázalék]
k f	=	égési többletmennyiség [m3/kg tüzelőanyag]

ahol:

Formula

(A.8-7)

ahol:

w H	=	a tüzelőanyag hidrogéntartalma [tömegszázalék]
w N	=	a tüzelőanyag nitrogéntartalma [tömegszázalék]
w O	=	a tüzelőanyag oxigéntartalma [tömegszázalék]

Az (A.8-6.) egyenletben a p r / p b arányt a következőnek lehet feltételezni:

Formula

(A.8-8)

Tökéletlen égés (dús tüzelőanyag-levegő keverékek) mellett, valamint közvetlen levegőáramlás-mérés nélküli kibocsátásvizsgálatoknál a k w,a kiszámításának a következő módja javasolt:

Formula

(A.8-9)

ahol:

c CO2	=	a CO2 koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban száraz alapon [térfogatszázalék]
c CO	=	a CO koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban [ppm]
p r	=	a hűtő utáni víznyomás [kPa] (lásd az (A.8-9.) egyenletet)
p b	=	teljes légköri nyomás [kPa] (lásd az (A.8-9.) egyenletet)
α	=	moláris szén-hidrogén arány [-]
k w1	=	a beszívott levegő nedvessége [-]

Formula

(A.8-10)

A.8.2.3. Az NOx korrekciója a páratartalom és a hőmérséklet függvényében

Mivel az NOx-kibocsátás a környezeti levegő állapotától függ, az NOx-koncentrációt korrigálni kell a környezeti levegő hőmérséklete és páratartalmva függvényében, a következő egyenletben megadott k h [-] tényezővel. Ez a tényező a 0 és 25 g H2O/kg száraz levegő páratartalom-tartományban érvényes.

Formula

(A.8-11)

ahol:

H a= a beszívott levegő páratartalma [g H2O/kg száraz levegő]

A.8.2.4. Az u összetevő-specifikus tényező

A.8.2.4.1. Táblázatos értékek

Az A.8.2.4.2. szakaszban szereplő egyenletekben megadott számokat némileg egyszerűsítve (a λ értékét és a beszívott levegő állapotát a következő táblázat alapján feltételezve) ki lehet számítani az u gas értékét (lásd az A.8.2.1. szakaszt). Az u gas értékeket az A.8.1. táblázat tartalmazza.

A.8.1. táblázat

A hígítatlan kipufogógáz u értéke és az összetevők sűrűsége (az u-értékek a ppm-ben megadott kibocsátáskoncentrációkon alapulnak)

Gáz		NOx	CO	HC	CO2	O2	CH4
ρ gas [kg/m3]		2,053	1,250	0,621	1,9636	1,4277	0,716
Tüzelőanyag	ρ e [kg/m3]	Azu gas együttható a következő feltételek mellett: λ = 2, száraz levegő, 273 K, 101,3 kPa
Dízel	1,2939	0,001587	0,000966	0,000479	0,001518	0,001103	0,000553

A.8.2.4.2. Számított értékek

Az u gas,i, összetevő-specifikus tényezőt az összetevő és a kipufogógáz sűrűségének aránya vagy a megfelelő moláris tömegek aránya alapján lehet kiszámítani:

Formula

(A.8-12)

vagy

Formula

(A.8-13)

ahol:

M gas	=	a gáznemű összetevők moláris tömege [g/mol]
M e,i	=	a nedves hígítatlan kipufogógáz pillanatnyi moláris tömege [g/mol]
ρ gas	=	a gáznemű összetevő sűrűsége [kg/m3]
ρ e,I	=	a nedves hígítatlan kipufogógáz pillanatnyi sűrűsége [kg/m3]

A kipufogógáz M e,i moláris tömegét a CHαOεNδSγ általános tüzelőanyag-összetétel mellett, tökéletes égést feltételezve a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-14)

ahol:

q mf,i	=	a kipufogógáz pillanatnyi tömegárama nedves alapon[kg/s]
q maw,i	=	a beszívott levegő pillanatnyi tömegárama nedves alapon [kg/s]
α	=	moláris hidrogén-szén arány [-]
δ	=	moláris nitrogén-szén arány [-]
ε	=	moláris oxigén-szén arány [-]
γ	=	atomos kén-szén arány [-]
H a	=	a beszívott levegő páratartalma [g H2O/kg száraz levegő]
M a	=	a száraz beszívott levegő moláris tömege = 28,965 g/mol

A hígítatlan kipufogógáz ρ e,i [kg/m3] pillanatnyi sűrűségét a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-15)

ahol:

q mf,I	=	a tüzelőanyag pillanatnyi tömegárama [kg/s]
q mad,I	=	a beszívott levegő pillanatnyi tömegárama [kg/s]
H a	=	a beszívott levegő páratartalma [g H2O/kg száraz levegő]
k f	=	égési többletmennyiség [m3/kg tüzelőanyag] (lásd az A.8-7. egyenletet)

A.8.2.5. A kipufogógáz tömegárama

A.8.2.5.1. A levegő és a tüzelőanyag áramának mérését használó módszer

Ez a módszer a levegőáram és a tüzelőanyag-áram mérését jelenti alkalmas áramlásmérőkkel. A q mew,i [kg/s] pillanatnyi kipufogógáz-áramot a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-16)

ahol:

q maw,i	=	a beszívott levegő pillanatnyi tömegárama [kg/s]
q mf,i	=	a tüzelőanyag pillanatnyi tömegárama [kg/s]

A.8.2.5.2. Indikátorgázt használó mérési módszer

Ez a kipufogógázban lévő indikátorgáz koncentrációjának mérését jelenti. A q mew,i [kg/s] pillanatnyi kipufogógáz-áramot a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-17)

ahol:

q Vt	=	az indikátorgáz áramlási sebessége [m3/s]
c mix,I	=	az indikátorgáz pillanatnyi koncentrációja a keveredés után [ppm]
ρ e	=	a hígítatlan kipufogógáz sűrűsége [kg/m3]
c b	=	az indikátorgáz háttér-koncentrációja a beszívott levegőben [ppm]

Az indikátorgáz c b háttér-koncentrációja a közvetlenül a vizsgálat előtt és után mért háttér-koncentrációk átlagolásával határozható meg. Ha a kipufogógáz legnagyobb áramánál a háttér-koncentráció kisebb, mint az indikátorgáz keveredés utáni koncentrációjának (c mix,i ) 1%-a, a háttér-koncentráció figyelmen kívül hagyható.

A.8.2.5.3. A levegőáram és a levegő-tüzelőanyag arány mérése

Ez a kipufogógáz tömegének a levegőáramból és a levegő-tüzelőanyag arányból történő kiszámítását jelenti. A kipufogógáz pillanatnyi tömegáramát, a q mew,i -t [kg/s] a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-18)

ahol:

Formula

(A.8-19)

Formula

(A.8-20)

ahol:

q maw,I	=	a nedves beszívott levegő tömegárama [kg/s]
A/F st	=	sztöchiometrikus levegő-tüzelőanyag arány [-]
λ I	=	pillanatnyi levegőfelesleg-arány [-]
c Cod	=	a CO koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban [ppm]
c CO2d	=	a CO2 koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban száraz alapon [százalék]
c HCw	=	a HC koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban nedves alapon [ppm C1]
α	=	moláris hidrogén-szén arány [-]
δ	=	moláris nitrogén-szén arány [-]
ε	=	moláris oxigén-szén arány [-]
γ	=	atomos kén-szén arány [-]

A.8.2.5.4. Szénegyensúly módszer, egylépéses eljárás

A következő egylépéses eljárás alkalmazható a kipufogógáz nedves tömegáramának, a q mew,i-nek [kg/s] kiszámítására:

Formula

(A.8-21)

ahol az fc [-] széntényezőt a következő egyenlet adja meg:

Formula

(A.8-22)

ahol:

q mf,i	=	a tüzelőanyag pillanatnyi tömegárama [kg/s]
w C	=	a tüzelőanyag széntartalma [tömegszázalék]
H a	=	a beszívott levegő páratartalma [g H2O/kg száraz levegő]
k fd	=	égési többletmennyiség száraz alapon [m3/kg tüzelőanyag]
c CO2d	=	a CO2 száraz koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban [%]
c CO2d,a	=	a CO2 koncentrációja a környezeti levegőben [%]
c Cod	=	a CO száraz koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban [ppm]
c HCw	=	a szénhidrogének nedves koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban [ppm]

a k fd [m3/kg tüzelőanyag] tényezőt pedig száraz alapon kell kiszámítani, az égéssel keletkezett víz k f -ből való kivonásával:

Formula

(A.8-23)

ahol:

k f	=	az (A.8-7.) egyenlet tüzelőanyag-specifikus tényezője [m3/kg tüzelőanyag]
w H	=	a tüzelőanyag hidrogéntartalma [tömegszázalék]

A.8.3. Hígított gáznemű kibocsátások

A.8.3.1. A gáznemű kibocsátások tömege

A.8.3.1.1. Mérés teljes áramú hígítórendszerrel (állandó térfogatú mintavétel)

A kipufogógáz tömegáramát állandó térfogatú mintavevő rendszerrel kell mérni, amelyben lehet térfogat-kiszorításos szivattyú, kritikus áramlású Venturi-cső vagy hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső.

Állandó tömegáramú (hőcserélővel ellátott) rendszereknél a szennyező anyagok tömegét, az m gas -t [g/vizsgálat] az alábbi egyenlettel kell meghatározni:

Formula

(A.8-24)

ahol:

u gas	=	a kipufogógáz-összetevő sűrűségének és a levegő sűrűségének aránya az A.8.2. táblázatban megadott értékek vagy az (A.8-35.) egyenlettel való számítás alapján [-]
c gas	=	az összetevő háttér-koncentrációval korrigált átlagos koncentrációja nedves alapon, [ppm] vagy [térfogatszázalék]
k h	=	NOx korrekciós tényező [-], csak az NOx kibocsátásszámításoknál kell alkalmazni
k	=	a [ppm]-ben megadott c gasr,w,i esetében 1, a [térfogatszázalékban] megadott c gasr,w,i esetében 10 000
m ed	=	a hígított kipufogógáz teljes tömege a ciklusban [kg]

Áramláskiegyenlítéses (hőcserélő nélküli) rendszereknél a szennyező anyagok tömegét, az m gas-t [g/vizsgálat] a pillanatnyi kibocsátott tömegek kiszámításával kell meghatározni, integrálást és a háttérkorrekciót végezve az alábbi egyenlet alapján:

Formula

(A.8-25)

ahol:

c e	=	a kibocsátás koncentrációja a hígított kipufogógázban nedves alapon, [ppm] vagy [térfogatszázalék]
c d	=	a kibocsátás koncentrációja a hígítólevegőben nedves alapon, [ppm] vagy [tömegszázalék]
m ed,i	=	a hígított kipufogógáz tömege az i időköz alatt [kg]
m ed	=	a hígított kipufogógáz teljes tömege a ciklus során [kg]
u gas	=	az A.8.2. táblázatban szereplő érték [-]
D	=	hígítási tényező (lásd az A.8.3.2.2. szakasz (A.8-29.) egyenletét) [-]
k h	=	NOx korrekciós tényező [-], csak az NOx kibocsátásszámításoknál kell alkalmazni
k	=	a [ppm]-ben megadott c esetében 1, a [térfogatszázalékban] megadott c esetében 10 000

A c gas, c e és c d koncentrációk lehetnek tételes mintán mért értékek (zsákos mintán, ami azonban nem megengedett az NOx és a szénhidrogének esetében) vagy integrálással kapott átlagértékek a folyamatos mérések alapján. Az m ed,i értékét szintén a vizsgálati ciklusra integrált átlagértékként kell megadni.

A következő egyenletek bemutatják, hogyan kell kiszámítani a szükséges értékeket (c e, u gas és m ed).

A.8.3.2. A száraz és nedves koncentrációk átszámítása

Az A.8.3.2. szakaszban szereplő valamennyi koncentrációt át kell számítani az (A.8-5.) egyenlet alapján ( Formula ).

A.8.3.2.1. Hígított kipufogógáz

Minden száraz alapon mért koncentrációt át kell számítani nedves alapú koncentrációvá az alábbi két egyenlet egyikének alkalmazásával:

Formula

(A.8-26)

vagy

Formula

(A.8-27)

ahol:

k w,e	=	a hígított kipufogógázra vonatkozó száraz-nedves átszámítási tényező [-]
α	=	a tüzelőanyag moláris hidrogén-szén aránya [-]
c CO2w	=	a CO2 koncentrációja a hígított kipufogógázban nedves alapon [térfogatszázalék]
c CO2d	=	a CO2 koncentrációja a hígított kipufogógázban száraz alapon [térfogatszázalék]

A k w2 száraz-nedves korrekciós tényező figyelembe veszi mind a beszívott levegő, mind a hígítólevegő víztartalmát:

Formula

(A.8-28)

ahol:

H a	=	a beszívott levegő páratartalma [g H2O/kg száraz levegő]
H d	=	a hígítólevegő páratartalma [g H2O/kg száraz levegő]
D	=	hígítási tényező (lásd az A.8.3.2.2. szakasz (A.8-29.) egyenletét) [-]

A.8.3.2.2. Hígítási tényező

A D [-] hígítási tényezőt (amely a háttérkorrekcióhoz és a k w2 kiszámításához szükséges) a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-29)

ahol:

F S	=	sztöchiometriai együttható [-]
c CO2,e	=	a CO2 koncentrációja a hígított kipufogógázban nedves alapon [térfogatszázalék]
c HCw	=	a szénhidrogének koncentrációja a hígított kipufogógázban nedves alapon [ppm C1]
c CO,e	=	a CO koncentrációja a hígított kipufogógázban nedves alapon [ppm]

A sztöchiometriai együtthatót az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Formula

(A.8-30)

ahol:

α= a tüzelőanyag moláris hidrogén-szén aránya [-]

Ha a tüzelőanyag összetétele nem ismert, akkor a következő sztöchiometriai együtthatókat is lehet használni: F S (dízel) = 13,4

Ha a közvetlen mérés a kipufogógáz-áramból történik, a D [-] hígítási tényezőt a következőképpen lehet kiszámítani:

Formula

(A.8-31)

ahol:

q VCVS	=	a hígított kipufogógáz térfogatárama [m3/s]
q Vew	=	a hígítatlan kipufogógáz térfogatárama [m3/s]

A.8.3.2.3. Hígítólevegő

Formula

(A.8-32)

ahol:

Formula

(A.8-33)

ahol:

H d= a hígítólevegő páratartalma [g H2O/kg száraz levegő]

A.8.3.2.4. A háttérrel helyesbített koncentrációk meghatározása

Formula

(A.8-34)

ahol:

c gas	=	a gáznemű szennyező anyag nettó koncentrációja [ppm] vagy [térfogatszázalék]
c gas,e	=	a kibocsátás koncentrációja a hígított kipufogógázban nedves alapon, [ppm] vagy [térfogatszázalék]
c d	=	a kibocsátás koncentrációja a hígítólevegőben nedves alapon, [ppm] vagy [térfogatszázalék]
D	=	hígítási tényező (lásd az A.8.3.2.2. szakasz (A.8-29.) egyenletét) [-]

A.8.3.3. Az u összetevő-specifikus tényező

A hígított gáz u gas összetevő-specifikus tényezőjét ki lehet számítani az alábbi egyenlettel vagy meg lehet állapítani az A.8.2. táblázatból. Az A.8.2. táblázat azt feltételezi, hogy a hígított kipufogógáz sűrűsége egyenlő a levegő sűrűségével.

Formula

(A.8-35)

ahol:

M gas	=	a gáznemű összetevők moláris tömege [g/mol]
M d,w	=	a hígított kipufogógáz moláris tömege [g/mol]
M da,w	=	a hígítólevegő moláris tömege [g/mol]
M r,w	=	a hígítatlan kipufogógáz moláris tömege [g/mol]
D	=	hígítási tényező (lásd az A.8.3.2.2. szakasz (A.8-29.) egyenletét) [-]

A.8.2. táblázat

A hígított kipufogógáz u értéke és az összetevők sűrűsége (az u-értékek a ppm-ben megadott kibocsátáskoncentrációkon alapulnak)

Gáz		NOx	CO	HC	CO2	O2	CH4
ρ gas [kg/m3]		2,053	1,250	0,621	1,9636	1,4277	0,716
Tüzelőanyag	ρ e [kg/m3]	Azu gas együttható a következő feltételek mellett: λ = 2, száraz levegő, 273 K, 101,3 kPa
Dízel	1,293	0,001588	0,000967	0,000480	0,001519	0,00110	0,000553

A.8.3.4. A kipufogógáz tömegáramának kiszámítása

A.8.3.4.1. Térfogat-kiszorításos szivattyút használó rendszer (állandó térfogatú mintavétel)

A hígított kipufogógáz teljes ciklus alatti med [g/vizsgálat] tömegének kiszámítása, ha a hőcserélő a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a teljes ciklusban ± 6 K tűréssel tartja, a következő:

Formula

(A.8-36)

ahol:

V 0	=	a vizsgálati körülmények között fordulatonként átszivattyúzott gáz térfogata [m3/fordulat]
n P	=	a szivattyú összes fordulata a vizsgálat alatt [rev/vizsgálat]
p p	=	abszolút nyomás a szivattyú szívócsonkjánál [kPa]
	=	a hígított kipufogógáz átlagos hőmérséklete a szivattyú szívócsonkjánál [K]
1,293 kg/m3	=	a levegő sűrűsége 273,15 K és 101,325 kPa mellett

Áramláskiegyenlítéses (hőcserélő nélküli) rendszereknél a hígított kipufogógáznak az időintervallum alatti m ed,i [kg] tömegét a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-37)

ahol:

V 0	=	a vizsgálati körülmények között fordulatonként átszivattyúzott gáz térfogata [m3/fordulat]
p p	=	abszolút nyomás a szivattyú szívócsonkjánál [kPa]
n P,i	=	a szivattyú összes fordulata az i időintervallum alatt [ford/Δt]
	=	a hígított kipufogógáz átlagos hőmérséklete a szivattyú szívócsonkjánál [K]
1,293 kg/m3	=	a levegő sűrűsége 273,15 K és 101,325 kPa mellett

A.8.3.4.2. Kritikus áramlású Venturi-csövet használó rendszer (állandó térfogatú mintavétel)

A teljes ciklus alatti m ed [g/vizsgálat] tömegáram kiszámítása, ha a hőcserélő a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a teljes ciklusban ± 11 K tűréssel tartja, a következő:

Formula

(A.8-38)

ahol:

t	=	a ciklus időtartama [s]
K V	=	a kritikus áramlású Venturi-cső kalibrációs együtthatója normál állapotra
p p	=	abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál [kPa]
T	=	abszolút hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál [K]
1,293 kg/m3	=	a levegő sűrűsége 273,15 K és 101,325 kPa mellett

Áramláskiegyenlítéses (hőcserélő nélküli) rendszereknél a hígított kipufogógáznak az időintervallum alatti m ed,i [kg] tömegét a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-39)

ahol:

Δt i	=	a vizsgálat időintervalluma [s]
K V	=	a kritikus áramlású Venturi-cső kalibrációs együtthatója normál állapotra
p p	=	abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál [kPa]
T	=	abszolút hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál [K]
1,293 kg/m3	=	a levegő sűrűsége 273,15 K és 101,325 kPa mellett

A.8.3.4.3. Hangsebesség alatti áramlású Venturi-csövet használó rendszer (állandó térfogatú mintavétel)

A teljes ciklus alatti hígított kipufogógáz m ed [kg/vizsgálat] tömegének kiszámítása, ha a hőcserélő a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a teljes ciklusban ± 11 K tűréssel tartja, a következő:

Formula

(A.8-40)

ahol:

1,293 kg/m3	=	a levegő sűrűsége 273,15 K és 101,325 kPa mellett
Δt	=	a ciklus időtartama [s]
q VSSV	=	a levegő áramlási sebessége normál állapotra (101,325 kPa, 273,15 K) [m3/s]

ahol:

Formula

(A.8-41)

ahol:

A 0	=
d V	=	hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torokátmérője [mm]
C d	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső átfolyási tényezője [-]
p p	=	abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál [kPa]
T in	=	hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál [K]
r p	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torkánál és belépőnyílásánál fennálló statikus abszolút nyomások aránya [-]
r D	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torokátmérőjének és a bevezető cső belső átmérőjének aránya [-]

Áramláskiegyenlítéses (hőcserélő nélküli) rendszereknél a hígított kipufogógáznak az időintervallum alatti med,i [kg] tömegét a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-42)

ahol:

1,293 kg/m3	=	a levegő sűrűsége 273,15 K és 101,325 kPa mellett
Dti	=	időintervallum [s]
q VSSV	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső térfogatárama [m3/s]

A.8.3.5. A részecskekibocsátás kiszámítása

A.8.3.5.1. Tranziens és átmeneteket magában foglaló vizsgálati ciklusok

A részecsketömeget a részecskeminta tömegének a 8.1.12.2.5. szakasz szerinti, a felhajtóerőre való korrekciója után a következőképpen kell kiszámítani:

A.8.3.5.1.1. Részáramú hígítórendszer

A kétszeres hígítású rendszerre vonatkozó számítás az A.8.3.5.1.2. szakaszban található.

A.8.3.5.1.1.1. Számítások a mintavételi arány alapján

A ciklus alatti részecskekibocsátások tömegét, az m PM-et [g] a következő egyenlettel kell kiszámítani:

Formula

(A.8-43)

ahol:

m f	=	a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege [mg]
r s	=	az átlagos mintavételi arány a vizsgálati ciklus alatt [-]

ahol:

Formula

(A.8-44)

ahol:

m se	=	a hígítatlan kipufogógáz-minta tömege a ciklusban [kg]
m ew	=	a hígítatlan kipufogógáz teljes tömege a ciklusban [kg]
m sep	=	a részecskegyűjtő szűrőkön áthaladó hígított kipufogógáz tömege [kg]
m sed	=	a hígítóalagúton áthaladó hígított kipufogógáz tömege [kg]

Teljes mintavételt alkalmazó rendszer esetében az m sep és az m sed megegyezik.

A.8.3.5.1.1.2. Számítások a hígítási arány alapján

A ciklus alatti részecskekibocsátások tömegét, az m PM-et [g] a következő egyenlettel kell kiszámítani:

Formula

(A.8-45)

ahol:

m f	=	a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege [mg]
m sep	=	a részecskegyűjtő szűrőkön áthaladó hígított kipufogógáz tömege [kg]
m edf	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz tömege a ciklus során [kg]

Az egyenértékű hígított kipufogógáz m edf [kg] össztömegét a ciklusban a következőképpen kell meghatározni:

	(A.8-46)
	(A.8-47)
	(A.8-48)

ahol:

q medf,i	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz pillanatnyi tömegárama [kg/s]
q mew,i	=	a kipufogógáz pillanatnyi tömegárama nedves alapon [kg/s]
r d,I	=	pillanatnyi hígítási arány [-]
q mdew,i	=	a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömegárama nedves alapon [kg/s]
q mdw,i	=	a hígítólevegő pillanatnyi tömegárama [kg/s]
f	=	adatlekérdezési gyakoriság [1 Hz]
N	=	a mérések száma [-]

A.8.3.5.1.2. Teljes áramú hígítórendszer

A kibocsátott tömeget a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-49)

ahol:

m f	=	a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege [mg]
m sep	=	a részecskegyűjtő szűrőkön áthaladó hígított kipufogógáz tömege [kg]
m ed	=	a hígított kipufogógáz tömege a ciklus során [kg]

ahol:

Formula

(A.8-50)

ahol:

m set	=	a részecskeszűrőn áthaladó kétszeresen hígított kipufogógáz tömege [kg]
m ssd	=	a másodlagos hígítólevegő tömege [kg]

A.8.3.5.1.3. Háttérkorrekció

Az m PM,c [g] részecsketömegen háttérkorrekció végezhető az alábbiak szerint:

Formula

(A.8-51)

ahol:

m f	=	a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege [mg]
m sep	=	a részecskegyűjtő szűrőkön áthaladó hígított kipufogógáz tömege [kg]
m sd	=	a háttér-koncentráció mérésére szolgáló mintavevő által mintavételezett hígítólevegő tömege [kg]
m b	=	a hígítólevegőből begyűjtött háttérrészecskék tömege [mg]
m ed	=	a hígított kipufogógáz tömege a ciklus során [kg]
D	=	hígítási tényező (lásd az A.8.3.2.2. szakasz (A.8-29.) egyenletét) [-]

A.8.3.5.2. Az állandósult üzemállapotú, különálló vizsgálati ciklusokra vonatkozó számítások

A.8.3.5.2.1. Hígítórendszer

Minden számítást az egyes üzemmódoknak (i) a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.

Részáramú hígítás esetén a hígított kipufogógáz egyenértékű tömegáramát az áramlásmérési rendszer segítségével kell meghatározni a 9.2. ábra alapján:

	(A.8-52)
	(A.8-53)

ahol:

q medf	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz tömegárama [kg/s]
q mew	=	a kipufogógáz tömegárama nedves alapon [kg/s]
r d	=	hígítási arány [-]
q mdew	=	a hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon [kg/s]
q mdw	=	a hígítólevegő tömegárama [kg/s]

b)	Teljes áramú rendszerek esetében a q mdew helyett a q medf-et kell használni.

A.8.3.5.2.2. A részecske-tömegáram kiszámítása

A részecskekibocsátás ciklus alatti áramlási sebességét, a q mPM-et [g/h] a következőképpen kell kiszámítani:

Egyszűrős módszer esetén

	(A.8-54)
	(A.8-55)
	(A.8-56)

ahol:

q mPM	=	részecske-tömegáram [g/h]
m f	=	a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege [mg]
	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz átlagos tömegárama nedves alapon [kg/s]
q medfi	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon i módban [kg/s]
WF i	=	az i üzemmód súlyozó tényezője [-]
m sep	=	a részecskegyűjtő szűrőkön áthaladó hígított kipufogógáz tömege [kg]
m sepi	=	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígított kipufogógáz-minta tömege az i üzemmódban [kg]
N	=	a mérések száma [-]

Többszűrős módszer esetén

Formula

(A.8-57)

ahol:

q mPMi	=	kibocsátási tömegáram az i üzemmódban [g/h]
m fi	=	az i üzemmódban összegyűjtött részecskék tömege [mg]
q medfi	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon i módban [kg/s]
m sepi	=	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígított kipufogógáz-minta tömege az i üzemmódban [kg]

A vizsgálati ciklus alatti részecsketömeget a mintavételi időszak egyes i üzemmódjaira vonatkozó átlagértékek összegzésével kell meghatározni.

A q mPM [g/h] vagy a q mPMi [g/h] részecske-tömegáramon háttérkorrekció végezhető az alábbiak szerint:

Egyszűrős módszer esetén

Formula

(A.8-58)

ahol:

q mPM	=	részecske-tömegáram [g/h]
m f	=	az összegyűjtött részecskeminta tömege [mg]
m sep	=	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígított kipufogógáz-minta tömege [kg]
m f,d	=	a hígítólevegőből összegyűjtött részecskék tömege [mg]
m d	=	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígítólevegő-minta tömege [kg]
D i	=	hígítási tényező az i üzemmódban (lásd az A.8.3.2.2. szakasz (A.8-29.) egyenletét) [-]
WF i	=	az i üzemmód súlyozó tényezője [-]
	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz átlagos tömegárama nedves alapon [kg/s]

Többszűrős módszer esetén

Formula

(A.8-59)

ahol:

q mPM	=	részecske-tömegáram [g/h]
m fi	=	az i üzemmódban összegyűjtött részecskék tömege [mg]
m f,d	=	a hígítólevegőből összegyűjtött részecskék tömege [mg]
q medfi	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon i módban [kg/h]
m sepi	=	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígított kipufogógáz-minta tömege az i üzemmódban [kg]
m d	=	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígítólevegő-minta tömege [kg]
D	=	hígítási tényező (lásd az A.8.3.2.2. szakasz (A.8-29.) egyenletét) [-]
	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz átlagos tömegárama nedves alapon [kg/s]

Ha egynél több mérést végeztek, az mf,d/md-t az Formula -vel kell helyettesíteni.

A.8.4. Ciklusmunka és fajlagos kibocsátások

A.8.4.1. Gáznemű kibocsátások

A.8.4.1.1. Tranziens és átmeneteket magában foglaló vizsgálati ciklusok

A hígítatlan kipufogógázzal kapcsolatban lásd az A.8.2.1., a hígított kipufogógázzal kapcsolatban pedig az A.8.3.1. szakaszt. Az eredményként kapott, teljesítményre vonatkozó P [kW] értékeket integrálni kell egy vizsgálati időközre. A W act [kWh] tényleges munkát a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-60)

ahol:

P i	=	pillanatnyi motorteljesítmény [kW]
n i	=	pillanatnyi motor-fordulatszám [min–1]
T i	=	pillanatnyi motornyomaték [Nm]
W act	=	tényleges ciklusmunka [kWh]
f	=	adatlekérdezési gyakoriság [1 Hz]
N	=	a mérések száma [-]

Az e gas [g/kWh] fajlagos kibocsátást az alábbi módokon kell kiszámítani a vizsgálati ciklus típusától függően.

Formula

(A.8-61)

ahol:

m gas	=	a kibocsátás teljes tömege [g/vizsgálat]
W act	=	ciklusmunka [kWh]

Tranziens ciklus esetén a vizsgálat végeredményét, az e gas-t [g/kWh] a hidegindítással történő vizsgálat és a melegindítással történő vizsgálat adatainak súlyozott átlagaként kell kiszámítani a következő egyenlettel:

Formula

(A.8-62)

A.8.4.1.2. Állandósult üzemállapotú, különálló vizsgálati ciklus

Az e gas [g/kWh] fajlagos kibocsátást a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

(A.8-63)

ahol:

q mgas,i	=	átlagos kibocsátási tömegáram i üzemmódban [g/h]
P i	=	motorteljesítmény az i üzemmódban [kW], ahol (lásd a 6.3. és a 7.7.1.2. szakaszt)
WF i	=	az i üzemmód súlyozó tényezője [-]

A.8.4.2. Részecskekibocsátás

A.8.4.2.1. Tranziens és átmeneteket magában foglaló vizsgálati ciklusok

A fajlagos részecskekibocsátásokat az (A.8-61.) egyenlettel kell kiszámítani, ahol az e gas [g/kWh] és az m gas [g/vizsgálat] tényezőket az e PM [g/kWh] és az m PM [g/vizsgálat] tényezőkkel kell helyettesíteni:

Formula

(A.8-64)

ahol:

m PM	=	a részecskekibocsátás teljes tömege az A.8.3.5. szakasz szerinti számítás alapján [g/vizsgálat]
W act	=	ciklusmunka [kWh]

A tranziens összetett (azaz hideg és meleg fázisból álló) ciklus kibocsátásait az A.8.4.1. szakasznak megfelelően kell kiszámítani.

A.8.4.2.2. Állandósult üzemállapotú, különálló vizsgálati ciklus

Az e PM [g/kWh] fajlagos részecskekibocsátást a következőképpen kell kiszámítani:

Egyszűrős módszer esetén

Formula

(A.8-65)

ahol:

Pi	=	motorteljesítmény az i üzemmódban [kW], ahol (lásd a 6.3. és a 7.7.1.2. szakaszt)
WFi	=	az i üzemmód súlyozó tényezője [-]
q mPM	=	részecske-tömegáram [g/h]

Többszűrős módszer esetén

Formula

(A.8-66)

ahol:

Pi	=	motorteljesítmény az i üzemmódban [kW], ahol (lásd a 6.3. és a 7.7.1.2. szakaszt)
WFi	=	az i üzemmód súlyozó tényezője [-]
q mPMi	=	részecske-tömegáram i üzemmódban [g/h]

Egyszűrős módszer esetén a WF ei tényleges súlyozó tényező az egyes üzemmódokban a következő módon számítható ki:

Formula

(A.8-67)

ahol:

m sepi	=	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígított kipufogógáz-minta tömege az i üzemmódban [kg]
	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz átlagos tömegárama [kg/s]
q medfi	=	az egyenértékű hígított kipufogógáz tömegárama i módban [kg/s]
m sep	=	a részecske-mintavevő szűrőkön átáramló hígított kipufogógáz-minta tömege [kg]

A tényleges súlyozó tényezők értéke nem térhet el ± 0,005-nél nagyobb mértékben (abszolút érték) az 5. mellékletben felsorolt súlyozó tényezőktől.

(1) Lásd az indexeket, például: a száraz levegő tömegárama, a tüzelőanyag tömegárama esetében stb.

de mindkettő ugyanazt jelenti fizikailag; az (A.7-47.) egyenlet az x dil és a DR közötti összefüggést mutatja be.

(3) m.v. = meghatározásra vár

(4) Az A.8. függelékben az alsó index jelentését a hozzá tartozó mennyiség határozza meg; az alsó indexben szereplő „d” betű például a következőket jelentheti: szárazon mért: „c d = szárazon mért koncentráció”, hígítólevegő: „p d = a hígítólevegő telített gőznyomása” vagy „k w,d = száraz-nedves korrekciós tényező a hígítólevegőre”, hígítási arány: „r d”.

(5) CHαOεNδSγ kémiai összetételű tüzelőanyagra vonatkozik.

(6) CHαOβSγNδ kémiai összetételű tüzelőanyagra vonatkozik.

(7) Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a β szimbólum eltérő jelentéssel rendelkezik a kibocsátásszámításokkal foglalkozó két függelékben. Az A.8. függelékben a CHαSγNδOε kémiai összetételű tüzelőanyagra vonatkozik (vagyis a CβHαSγNδOε képletben szerepel, ahol β = 1, molekulánként egy szénatomot feltételezve), az A.7. függelékben viszont a CHαOβSγNδ oxigén-szén arányára utal. Az A.7. függelékben szereplő β tehát azonos az A.8. függelékben szereplő ε-nal.

(8) A tömeghányad w jelét alsó indexben követi a kémiai összetevő szimbóluma.

A.8.1. függelék

A hígított kipufogógáz-áram kalibrálása (állandó térfogatú mintavételnél)

A.8.5. Az állandó térfogatú mintavevő rendszer kalibrálása

Az állandó térfogatú mintavevő rendszert pontos áramlásmérővel és fojtószeleppel kell kalibrálni. A rendszeren átáramló gáz mennyiségét különböző fojtásbeállításoknál kell mérni, továbbá mérni kell a rendszer szabályozó paramétereit, az áramláshoz viszonyítva őket.

Többféle áramlásmérő használható, pl. kalibrált Venturi-cső, kalibrált lamináris áramlásmérő, kalibrált forgólapátos áramlásmérő.

A.8.5.1. Térfogat-kiszorításos szivattyú

A szivattyú minden paraméterét a szivattyúval sorba kapcsolt kalibráló Venturi-cső paramétereivel egyidejűleg kell mérni. A számított áramlási sebességet (m3/s a szivattyú szívócsonkjánál, abszolút nyomás és hőmérséklet) diagramon ki kell szerkeszteni egy, a szivattyú-paraméterek kombinációját képviselő korrelációs függvényre vonatkoztatva. Meg kell határozni a szivattyú szállítása és a korrelációs függvény közötti lineáris összefüggést. Ha az állandó térfogatú mintavevő rendszer több fordulatszámon is működhet, a kalibrálást minden használt tartományra el kell végezni.

A kalibrálás alatt biztosítani kell a hőmérséklet stabilitását.

A levegőáramot (q VCVS) minden fojtásbeállításnál (legalább 6 beállítás) ki kell számítani 3/s mértékegységben az áramlásmérő adataiból, a gyártó által előírt módszerrel. Ezután a levegőáramot át kell számítani a szivattyú szívócsonkjánál fennálló abszolút hőmérséklet és nyomás alapján a szivattyú által szállított mennyiségre (V 0, mértékegység: m3/fordulat) az alábbiak szerint:

Formula

(A.8-68.)

ahol:

q VCVS	=	a levegő áramlási sebessége normál állapotra (101,325 kPa, 273,15 K) [m3/s]
T	=	hőmérséklet a szivattyú szívócsonkjánál [K]
p p	=	abszolút nyomás a szivattyú szívócsonkjánál [kPa]
n	=	a szivattyú fordulatszáma [ford/s]

A szivattyúnál fellépő nyomásváltozások hatásának és a szivattyú csúszásának figyelembevétele céljából a szivattyú fordulatszáma, a szivattyú belépő és kilépő nyomása és az abszolút szivattyú-kilépőnyomás közötti korrelációs függvény (X 0) [s/fordulat] az alábbiak szerint számítható:

Formula

(A.8-69.)

ahol:

Δp p	=	a szivattyú szívócsonkja és nyomócsonkja közötti nyomáskülönbség [kPa]
p p	=	abszolút nyomás a szivattyú nyomócsonkjánál [kPa]
n	=	a szivattyú fordulatszáma [ford/s]

A kalibrációs egyenlet létrehozásához a legkisebb négyzeteken alapuló lineáris regressziószámítást kell végezni az alábbiak szerint:

Formula

(A.8-70.)

ahol a D 0 [m3/fordulat] állandó és az m [m3/s] meredekség jellemzik a regressziós egyenest.

Az egyenletből kiszámított értékeknek a V 0 mért értékhez képest ± 0,5%-on belül kell lenniük. Az m értéke szivattyútól függően változik. A belépő részecskék miatt idővel csökken a szivattyú csúszása, ami abból látható, hogy az m értékei csökkennek. A kalibrálást ezért el kell végezni a szivattyú üzembe helyezésekor, nagyobb karbantartások után, és ha a teljes rendszer ellenőrzése a csúszás változását jelzi.

A.8.5.2. Kritikus áramlású Venturi-cső

A kritikus áramlású Venturi-cső kalibrálása a kritikus Venturi-áramlás egyenletén alapul. A gázáram a Venturi-cső belépő nyomásának és hőmérsékletének függvénye.

A kritikus áramlás tartományának meghatározásához a K V-t a Venturi-cső belépő nyomásának függvényében kell ábrázolni. Kritikus (lefojtott) áramlás esetén a K V értéke viszonylag állandó. Ahogy a nyomás csökken (a vákuum nő), a Venturi-cső fojtása megszűnik és a K V értéke csökken, ami azt jelzi, hogy a kritikus áramlású Venturi-cső a megengedett tartományon kívül működik.

A levegőáramot (q VCVS) minden fojtásbeállításnál (legalább 8 beállítás) ki kell számítani 3/s mértékegységben az áramlásmérő adataiból, a gyártó által előírt módszerrel. A kalibrálási adatokból minden beállításra ki kell számítani a K V Formula kalibrációs együtthatót az alábbiak szerint:

Formula

(A.8-71.)

ahol:

q VSSV	=	a levegő áramlási sebessége normál állapotra (101,325 kPa, 273,15 K) [m3/s]
T	=	hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál [K]
p p	=	abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál [kPa]

Ki kell számítani a K V átlagértékét és a szórást. A szórás nem haladhatja meg a K V átlagértékének ± 0,3%-át.

A.8.5.3. Hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső

A hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső kalibrálása a hangsebesség alatti Venturi-áramlásra vonatkozó egyenleten alapul. A gázáramlás a bemeneti nyomás és hőmérséklet, valamint a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső bemenete és torka közötti nyomáscsökkenés függvénye, ahogy azt az (A.8-41.) egyenlet is mutatja.

A levegőáramot (q VSSV) minden fojtásbeállításnál (legalább 16 beállítás) ki kell számítani 3/s mértékegységben az áramlásmérő adataiból, a gyártó által előírt módszerrel. A kalibrálási adatokból minden beállításra ki kell számítani az átfolyási tényezőt a következők szerint:

Formula

(A.8-72.)

ahol:

A 0	=
q VSSV	=	a levegő áramlási sebessége normál állapotra (101,325 kPa, 273,15 K) [m3/s]
T in,V	=	hőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál [K]
d V	=	hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torokátmérője [mm]
r p	=	[-]
r D	=	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső d V torokátmérőjének és a bevezető cső belső D átmérőjének aránya [-]

A hangsebesség alatti áramlás tartományának meghatározásához meg kell szerkeszteni a C d-t a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torkánál érvényes Reynolds-szám (Re) függvényeként. A hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torkánál érvényes Re értéket a következő egyenlettel kell kiszámítani:

Formula

(A.8-73.)

ahol:

Formula

(A.8-74.)

ahol:

A 1	=
q VSSV	=	a levegő áramlási sebessége normál állapotra (101,325 kPa, 273,15 K) [m3/s]
d V	=	hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső torokátmérője [mm]
μ	=	a gáz abszolút vagy dinamikus viszkozitása [kg/(m·s)]
b	=	1,458 × 106 (empirikus állandó) [kg/(m·s·K0,5)]
S	=	110,4 (empirikus állandó) [K]

Mivel a q VSSV szerepel a Re-egyenletben, t a számításokat a Venturi-cső kalibrálásához a q VSSV vagy a C d egy becsült értékével kell kezdeni, és mindaddig ismételni kell, amíg a q VSSV nem konvergál. A konvergencia-módszernek 0,1 %-os vagy jobb pontosságot kell elérnie.

A hangsebesség alatti áramlás tartományában legalább tizenhat ponton a kalibrálási görbére kapott regressziós egyenlettel számított C d értékeknek ± 0,5% tűréssel egyezniük kell az egyes kalibrálási pontokra mért C d értékkel.

A.8.2. függelék

Eltolódási korrekció

A.8.6. Az e függelékben szereplő számításokat a 4B. melléklet A.7.2. és A.7. függelékében leírt módon kell elvégezni.

Formula

(A.8-75.)

ahol:

c idriftcor	=	az eltolódás függvényében korrigált koncentráció [ppm]
c refzero	=	a nullázógáz referenciakoncentrációja, ami egyéb adat hiányában általában nulla [ppm]
c refspan	=	a mérésitartomány-kalibráló gáz referenciakoncentrációja [ppm]
c prespan	=	a gázelemző készülék vizsgálati időköz előtti válasza a mérésitartomány-kalibráló gáz koncentrációjára [ppm]
c postspan	=	a gázelemző készülék vizsgálati időköz utáni válasza a mérésitartomány-kalibráló gáz koncentrációjára [ppm]
c i vagy	=	a rögzített, azaz a vizsgálat alatt mért, az eltolódási korrekció előtti koncentráció [ppm]
c prezero	=	a gázelemző készülék vizsgálati időköz előtti válasza a nullázógáz koncentrációjára [ppm]
c postzero	=	a gázelemző készülék vizsgálati időköz utáni válasza a nullázógáz koncentrációjára [ppm]

5. MELLÉKLET

VIZSGÁLATI CIKLUSOK

1. Vizsgálati ciklusok

1.1. Állandósult üzemállapotú, különálló vizsgálat

Változó fordulatszámú motorok esetében az alábbi 8 üzemmódból álló ciklust (1) kell követni a motorfékpad-üzemben a vizsgált motorral:

Üzemmód száma	A motor fordulatszáma	Nyomaték [%]	Súlyozó tényező
1	Névleges (2) vagy referencia (3)	100	0,15
2	Névleges (2) vagy referencia (3)	75	0,15
3	Névleges (2) vagy referencia (3)	50	0,15
4	Névleges (2) vagy referencia (3)	10	0,10
5	Közbenső	100	0,10
6	Közbenső	75	0,10
7	Közbenső	50	0,10
8	Üresjárat	—	0,15

Állandó fordulatszámú motorok esetében az alábbi 5 üzemmódból álló ciklust (4) kell követni a motorfékpad-üzemben a vizsgált motorral:

Üzemmód száma	A motor fordulatszáma	Nyomaték [%]	Súlyozó tényező
1	Névleges	100	0,05
2	Névleges	75	0,25
3	Névleges	50	0,30
4	Névleges	25	0,30
5	Névleges	10	0,10

A terhelés alatt feltüntetett értékek azon névleges alapteljesítményhez tartozó nyomaték százalékos értékei, amellyel a motor a megadott (5) karbantartási időpontok között és a megadott környezeti feltételek mellett, a gyártó által előírtak szerint végzett karbantartások mellett évente korlátlan üzemórában működtethető; a névleges alapteljesítmény változó teljesítménysorozat alatt rendelkezésre álló legnagyobb teljesítményként értendő.

1.2. Állandósult üzemállapotú, átmeneteket is magában foglaló vizsgálat

Változó fordulatszámú motorok esetében az alábbi 9 üzemmódból álló ciklust kell alkalmazni az átmeneteket is magában foglaló vizsgálatokra:

RMC üzemmód

Az üzemmód ideje [s]

A motor fordulatszáma (6), (8)

Nyomaték (százalék) (7), (8)

1a	Állandósult üzemállapot

126

Meleg üresjárat

Átmenet

Lineáris átmenet (2)

Lineáris átmenet

2a	Állandósult üzemállapot

159

Közbenső

100

Átmenet

Közbenső

Lineáris átmenet

3a	Állandósult üzemállapot

160

Közbenső

Átmenet

Közbenső

Lineáris átmenet

4a	Állandósult üzemállapot

162

Közbenső

Átmenet

Lineáris átmenet

5a	Állandósult üzemállapot

246

Névleges

100

Átmenet

Névleges

Lineáris átmenet

6a	Állandósult üzemállapot

164

Névleges

Átmenet

Névleges

Lineáris átmenet

7a	Állandósult üzemállapot

248

Névleges

Átmenet

Névleges

Lineáris átmenet

8a	Állandósult üzemállapot

247

Névleges

Átmenet

Lineáris átmenet

9	Állandósult üzemállapot

128

Meleg üresjárat

Állandó fordulatszámú motorok esetében az alábbi 5 üzemmódból álló ciklust kell alkalmazni az átmeneteket is magában foglaló vizsgálatokra:

RMC üzemmód

Az üzemmód ideje [s]

A motor fordulatszáma

Nyomaték (százalék) (9), (10)

1a	Állandósult üzemállapot

Motor által szabályozott

100

Átmenet

Motor által szabályozott

Lineáris átmenet

2a	Állandósult üzemállapot

101

Motor által szabályozott

Átmenet

Motor által szabályozott

Lineáris átmenet

3a	Állandósult üzemállapot

277

Motor által szabályozott

Átmenet

Motor által szabályozott

Lineáris átmenet

4a	Állandósult üzemállapot

339

Motor által szabályozott

Átmenet

Motor által szabályozott

Lineáris átmenet

5	Állandósult üzemállapot

350

Motor által szabályozott

1.3. Tranziens ciklus

Változó fordulatszámú motoroknál a következő teljes tranziens (változó fordulatszámú és változó terhelésű) fékpadprogramot kell alkalmazni:

Idő s	Norm. Fordulatszám %	Norm. Nyomaték %
1	0	0
2	0	0
3	0	0
4	0	0
5	0	0
6	0	0
7	0	0
8	0	0
9	0	0
10	0	0
11	0	0
12	0	0
13	0	0
14	0	0
15	0	0
16	0	0
17	0	0
18	0	0
19	0	0
20	0	0
21	0	0
22	0	0
23	0	0
24	1	3
25	1	3
26	1	3
27	1	3
28	1	3
29	1	3
30	1	6
31	1	6
32	2	1
33	4	13
34	7	18
35	9	21
36	17	20
37	33	42
38	57	46
39	44	33
40	31	0
41	22	27
42	33	43
43	80	49
44	105	47
45	98	70
46	104	36
47	104	65
48	96	71
49	101	62
50	102	51
51	102	50
52	102	46
53	102	41
54	102	31
55	89	2
56	82	0
57	47	1
58	23	1
59	1	3
60	1	8
61	1	3
62	1	5
63	1	6
64	1	4
65	1	4
66	0	6
67	1	4
68	9	21
69	25	56
70	64	26
71	60	31
72	63	20
73	62	24
74	64	8
75	58	44
76	65	10
77	65	12
78	68	23
79	69	30
80	71	30
81	74	15
82	71	23
83	73	20
84	73	21
85	73	19
86	70	33
87	70	34
88	65	47
89	66	47
90	64	53
91	65	45
92	66	38
93	67	49
94	69	39
95	69	39
96	66	42
97	71	29
98	75	29
99	72	23
100	74	22
101	75	24
102	73	30
103	74	24
104	77	6
105	76	12
106	74	39
107	72	30
108	75	22
109	78	64
110	102	34
111	103	28
112	103	28
113	103	19
114	103	32
115	104	25
116	103	38
117	103	39
118	103	34
119	102	44
120	103	38
121	102	43
122	103	34
123	102	41
124	103	44
125	103	37
126	103	27
127	104	13
128	104	30
129	104	19
130	103	28
131	104	40
132	104	32
133	101	63
134	102	54
135	102	52
136	102	51
137	103	40
138	104	34
139	102	36
140	104	44
141	103	44
142	104	33
143	102	27
144	103	26
145	79	53
146	51	37
147	24	23
148	13	33
149	19	55
150	45	30
151	34	7
152	14	4
153	8	16
154	15	6
155	39	47
156	39	4
157	35	26
158	27	38
159	43	40
160	14	23
161	10	10
162	15	33
163	35	72
164	60	39
165	55	31
166	47	30
167	16	7
168	0	6
169	0	8
170	0	8
171	0	2
172	2	17
173	10	28
174	28	31
175	33	30
176	36	0
177	19	10
178	1	18
179	0	16
180	1	3
181	1	4
182	1	5
183	1	6
184	1	5
185	1	3
186	1	4
187	1	4
188	1	6
189	8	18
190	20	51
191	49	19
192	41	13
193	31	16
194	28	21
195	21	17
196	31	21
197	21	8
198	0	14
199	0	12
200	3	8
201	3	22
202	12	20
203	14	20
204	16	17
205	20	18
206	27	34
207	32	33
208	41	31
209	43	31
210	37	33
211	26	18
212	18	29
213	14	51
214	13	11
215	12	9
216	15	33
217	20	25
218	25	17
219	31	29
220	36	66
221	66	40
222	50	13
223	16	24
224	26	50
225	64	23
226	81	20
227	83	11
228	79	23
229	76	31
230	68	24
231	59	33
232	59	3
233	25	7
234	21	10
235	20	19
236	4	10
237	5	7
238	4	5
239	4	6
240	4	6
241	4	5
242	7	5
243	16	28
244	28	25
245	52	53
246	50	8
247	26	40
248	48	29
249	54	39
250	60	42
251	48	18
252	54	51
253	88	90
254	103	84
255	103	85
256	102	84
257	58	66
258	64	97
259	56	80
260	51	67
261	52	96
262	63	62
263	71	6
264	33	16
265	47	45
266	43	56
267	42	27
268	42	64
269	75	74
270	68	96
271	86	61
272	66	0
273	37	0
274	45	37
275	68	96
276	80	97
277	92	96
278	90	97
279	82	96
280	94	81
281	90	85
282	96	65
283	70	96
284	55	95
285	70	96
286	79	96
287	81	71
288	71	60
289	92	65
290	82	63
291	61	47
292	52	37
293	24	0
294	20	7
295	39	48
296	39	54
297	63	58
298	53	31
299	51	24
300	48	40
301	39	0
302	35	18
303	36	16
304	29	17
305	28	21
306	31	15
307	31	10
308	43	19
309	49	63
310	78	61
311	78	46
312	66	65
313	78	97
314	84	63
315	57	26
316	36	22
317	20	34
318	19	8
319	9	10
320	5	5
321	7	11
322	15	15
323	12	9
324	13	27
325	15	28
326	16	28
327	16	31
328	15	20
329	17	0
330	20	34
331	21	25
332	20	0
333	23	25
334	30	58
335	63	96
336	83	60
337	61	0
338	26	0
339	29	44
340	68	97
341	80	97
342	88	97
343	99	88
344	102	86
345	100	82
346	74	79
347	57	79
348	76	97
349	84	97
350	86	97
351	81	98
352	83	83
353	65	96
354	93	72
355	63	60
356	72	49
357	56	27
358	29	0
359	18	13
360	25	11
361	28	24
362	34	53
363	65	83
364	80	44
365	77	46
366	76	50
367	45	52
368	61	98
369	61	69
370	63	49
371	32	0
372	10	8
373	17	7
374	16	13
375	11	6
376	9	5
377	9	12
378	12	46
379	15	30
380	26	28
381	13	9
382	16	21
383	24	4
384	36	43
385	65	85
386	78	66
387	63	39
388	32	34
389	46	55
390	47	42
391	42	39
392	27	0
393	14	5
394	14	14
395	24	54
396	60	90
397	53	66
398	70	48
399	77	93
400	79	67
401	46	65
402	69	98
403	80	97
404	74	97
405	75	98
406	56	61
407	42	0
408	36	32
409	34	43
410	68	83
411	102	48
412	62	0
413	41	39
414	71	86
415	91	52
416	89	55
417	89	56
418	88	58
419	78	69
420	98	39
421	64	61
422	90	34
423	88	38
424	97	62
425	100	53
426	81	58
427	74	51
428	76	57
429	76	72
430	85	72
431	84	60
432	83	72
433	83	72
434	86	72
435	89	72
436	86	72
437	87	72
438	88	72
439	88	71
440	87	72
441	85	71
442	88	72
443	88	72
444	84	72
445	83	73
446	77	73
447	74	73
448	76	72
449	46	77
450	78	62
451	79	35
452	82	38
453	81	41
454	79	37
455	78	35
456	78	38
457	78	46
458	75	49
459	73	50
460	79	58
461	79	71
462	83	44
463	53	48
464	40	48
465	51	75
466	75	72
467	89	67
468	93	60
469	89	73
470	86	73
471	81	73
472	78	73
473	78	73
474	76	73
475	79	73
476	82	73
477	86	73
478	88	72
479	92	71
480	97	54
481	73	43
482	36	64
483	63	31
484	78	1
485	69	27
486	67	28
487	72	9
488	71	9
489	78	36
490	81	56
491	75	53
492	60	45
493	50	37
494	66	41
495	51	61
496	68	47
497	29	42
498	24	73
499	64	71
500	90	71
501	100	61
502	94	73
503	84	73
504	79	73
505	75	72
506	78	73
507	80	73
508	81	73
509	81	73
510	83	73
511	85	73
512	84	73
513	85	73
514	86	73
515	85	73
516	85	73
517	85	72
518	85	73
519	83	73
520	79	73
521	78	73
522	81	73
523	82	72
524	94	56
525	66	48
526	35	71
527	51	44
528	60	23
529	64	10
530	63	14
531	70	37
532	76	45
533	78	18
534	76	51
535	75	33
536	81	17
537	76	45
538	76	30
539	80	14
540	71	18
541	71	14
542	71	11
543	65	2
544	31	26
545	24	72
546	64	70
547	77	62
548	80	68
549	83	53
550	83	50
551	83	50
552	85	43
553	86	45
554	89	35
555	82	61
556	87	50
557	85	55
558	89	49
559	87	70
560	91	39
561	72	3
562	43	25
563	30	60
564	40	45
565	37	32
566	37	32
567	43	70
568	70	54
569	77	47
570	79	66
571	85	53
572	83	57
573	86	52
574	85	51
575	70	39
576	50	5
577	38	36
578	30	71
579	75	53
580	84	40
581	85	42
582	86	49
583	86	57
584	89	68
585	99	61
586	77	29
587	81	72
588	89	69
589	49	56
590	79	70
591	104	59
592	103	54
593	102	56
594	102	56
595	103	61
596	102	64
597	103	60
598	93	72
599	86	73
600	76	73
601	59	49
602	46	22
603	40	65
604	72	31
605	72	27
606	67	44
607	68	37
608	67	42
609	68	50
610	77	43
611	58	4
612	22	37
613	57	69
614	68	38
615	73	2
616	40	14
617	42	38
618	64	69
619	64	74
620	67	73
621	65	73
622	68	73
623	65	49
624	81	0
625	37	25
626	24	69
627	68	71
628	70	71
629	76	70
630	71	72
631	73	69
632	76	70
633	77	72
634	77	72
635	77	72
636	77	70
637	76	71
638	76	71
639	77	71
640	77	71
641	78	70
642	77	70
643	77	71
644	79	72
645	78	70
646	80	70
647	82	71
648	84	71
649	83	71
650	83	73
651	81	70
652	80	71
653	78	71
654	76	70
655	76	70
656	76	71
657	79	71
658	78	71
659	81	70
660	83	72
661	84	71
662	86	71
663	87	71
664	92	72
665	91	72
666	90	71
667	90	71
668	91	71
669	90	70
670	90	72
671	91	71
672	90	71
673	90	71
674	92	72
675	93	69
676	90	70
677	93	72
678	91	70
679	89	71
680	91	71
681	90	71
682	90	71
683	92	71
684	91	71
685	93	71
686	93	68
687	98	68
688	98	67
689	100	69
690	99	68
691	100	71
692	99	68
693	100	69
694	102	72
695	101	69
696	100	69
697	102	71
698	102	71
699	102	69
700	102	71
701	102	68
702	100	69
703	102	70
704	102	68
705	102	70
706	102	72
707	102	68
708	102	69
709	100	68
710	102	71
711	101	64
712	102	69
713	102	69
714	101	69
715	102	64
716	102	69
717	102	68
718	102	70
719	102	69
720	102	70
721	102	70
722	102	62
723	104	38
724	104	15
725	102	24
726	102	45
727	102	47
728	104	40
729	101	52
730	103	32
731	102	50
732	103	30
733	103	44
734	102	40
735	103	43
736	103	41
737	102	46
738	103	39
739	102	41
740	103	41
741	102	38
742	103	39
743	102	46
744	104	46
745	103	49
746	102	45
747	103	42
748	103	46
749	103	38
750	102	48
751	103	35
752	102	48
753	103	49
754	102	48
755	102	46
756	103	47
757	102	49
758	102	42
759	102	52
760	102	57
761	102	55
762	102	61
763	102	61
764	102	58
765	103	58
766	102	59
767	102	54
768	102	63
769	102	61
770	103	55
771	102	60
772	102	72
773	103	56
774	102	55
775	102	67
776	103	56
777	84	42
778	48	7
779	48	6
780	48	6
781	48	7
782	48	6
783	48	7
784	67	21
785	105	59
786	105	96
787	105	74
788	105	66
789	105	62
790	105	66
791	89	41
792	52	5
793	48	5
794	48	7
795	48	5
796	48	6
797	48	4
798	52	6
799	51	5
800	51	6
801	51	6
802	52	5
803	52	5
804	57	44
805	98	90
806	105	94
807	105	100
808	105	98
809	105	95
810	105	96
811	105	92
812	104	97
813	100	85
814	94	74
815	87	62
816	81	50
817	81	46
818	80	39
819	80	32
820	81	28
821	80	26
822	80	23
823	80	23
824	80	20
825	81	19
826	80	18
827	81	17
828	80	20
829	81	24
830	81	21
831	80	26
832	80	24
833	80	23
834	80	22
835	81	21
836	81	24
837	81	24
838	81	22
839	81	22
840	81	21
841	81	31
842	81	27
843	80	26
844	80	26
845	81	25
846	80	21
847	81	20
848	83	21
849	83	15
850	83	12
851	83	9
852	83	8
853	83	7
854	83	6
855	83	6
856	83	6
857	83	6
858	83	6
859	76	5
860	49	8
861	51	7
862	51	20
863	78	52
864	80	38
865	81	33
866	83	29
867	83	22
868	83	16
869	83	12
870	83	9
871	83	8
872	83	7
873	83	6
874	83	6
875	83	6
876	83	6
877	83	6
878	59	4
879	50	5
880	51	5
881	51	5
882	51	5
883	50	5
884	50	5
885	50	5
886	50	5
887	50	5
888	51	5
889	51	5
890	51	5
891	63	50
892	81	34
893	81	25
894	81	29
895	81	23
896	80	24
897	81	24
898	81	28
899	81	27
900	81	22
901	81	19
902	81	17
903	81	17
904	81	17
905	81	15
906	80	15
907	80	28
908	81	22
909	81	24
910	81	19
911	81	21
912	81	20
913	83	26
914	80	63
915	80	59
916	83	100
917	81	73
918	83	53
919	80	76
920	81	61
921	80	50
922	81	37
923	82	49
924	83	37
925	83	25
926	83	17
927	83	13
928	83	10
929	83	8
930	83	7
931	83	7
932	83	6
933	83	6
934	83	6
935	71	5
936	49	24
937	69	64
938	81	50
939	81	43
940	81	42
941	81	31
942	81	30
943	81	35
944	81	28
945	81	27
946	80	27
947	81	31
948	81	41
949	81	41
950	81	37
951	81	43
952	81	34
953	81	31
954	81	26
955	81	23
956	81	27
957	81	38
958	81	40
959	81	39
960	81	27
961	81	33
962	80	28
963	81	34
964	83	72
965	81	49
966	81	51
967	80	55
968	81	48
969	81	36
970	81	39
971	81	38
972	80	41
973	81	30
974	81	23
975	81	19
976	81	25
977	81	29
978	83	47
979	81	90
980	81	75
981	80	60
982	81	48
983	81	41
984	81	30
985	80	24
986	81	20
987	81	21
988	81	29
989	81	29
990	81	27
991	81	23
992	81	25
993	81	26
994	81	22
995	81	20
996	81	17
997	81	23
998	83	65
999	81	54
1 000	81	50
1 001	81	41
1 002	81	35
1 003	81	37
1 004	81	29
1 005	81	28
1 006	81	24
1 007	81	19
1 008	81	16
1 009	80	16
1 010	83	23
1 011	83	17
1 012	83	13
1 013	83	27
1 014	81	58
1 015	81	60
1 016	81	46
1 017	80	41
1 018	80	36
1 019	81	26
1 020	86	18
1 021	82	35
1 022	79	53
1 023	82	30
1 024	83	29
1 025	83	32
1 026	83	28
1 027	76	60
1 028	79	51
1 029	86	26
1 030	82	34
1 031	84	25
1 032	86	23
1 033	85	22
1 034	83	26
1 035	83	25
1 036	83	37
1 037	84	14
1 038	83	39
1 039	76	70
1 040	78	81
1 041	75	71
1 042	86	47
1 043	83	35
1 044	81	43
1 045	81	41
1 046	79	46
1 047	80	44
1 048	84	20
1 049	79	31
1 050	87	29
1 051	82	49
1 052	84	21
1 053	82	56
1 054	81	30
1 055	85	21
1 056	86	16
1 057	79	52
1 058	78	60
1 059	74	55
1 060	78	84
1 061	80	54
1 062	80	35
1 063	82	24
1 064	83	43
1 065	79	49
1 066	83	50
1 067	86	12
1 068	64	14
1 069	24	14
1 070	49	21
1 071	77	48
1 072	103	11
1 073	98	48
1 074	101	34
1 075	99	39
1 076	103	11
1 077	103	19
1 078	103	7
1 079	103	13
1 080	103	10
1 081	102	13
1 082	101	29
1 083	102	25
1 084	102	20
1 085	96	60
1 086	99	38
1 087	102	24
1 088	100	31
1 089	100	28
1 090	98	3
1 091	102	26
1 092	95	64
1 093	102	23
1 094	102	25
1 095	98	42
1 096	93	68
1 097	101	25
1 098	95	64
1 099	101	35
1 100	94	59
1 101	97	37
1 102	97	60
1 103	93	98
1 104	98	53
1 105	103	13
1 106	103	11
1 107	103	11
1 108	103	13
1 109	103	10
1 110	103	10
1 111	103	11
1 112	103	10
1 113	103	10
1 114	102	18
1 115	102	31
1 116	101	24
1 117	102	19
1 118	103	10
1 119	102	12
1 120	99	56
1 121	96	59
1 122	74	28
1 123	66	62
1 124	74	29
1 125	64	74
1 126	69	40
1 127	76	2
1 128	72	29
1 129	66	65
1 130	54	69
1 131	69	56
1 132	69	40
1 133	73	54
1 134	63	92
1 135	61	67
1 136	72	42
1 137	78	2
1 138	76	34
1 139	67	80
1 140	70	67
1 141	53	70
1 142	72	65
1 143	60	57
1 144	74	29
1 145	69	31
1 146	76	1
1 147	74	22
1 148	72	52
1 149	62	96
1 150	54	72
1 151	72	28
1 152	72	35
1 153	64	68
1 154	74	27
1 155	76	14
1 156	69	38
1 157	66	59
1 158	64	99
1 159	51	86
1 160	70	53
1 161	72	36
1 162	71	47
1 163	70	42
1 164	67	34
1 165	74	2
1 166	75	21
1 167	74	15
1 168	75	13
1 169	76	10
1 170	75	13
1 171	75	10
1 172	75	7
1 173	75	13
1 174	76	8
1 175	76	7
1 176	67	45
1 177	75	13
1 178	75	12
1 179	73	21
1 180	68	46
1 181	74	8
1 182	76	11
1 183	76	14
1 184	74	11
1 185	74	18
1 186	73	22
1 187	74	20
1 188	74	19
1 189	70	22
1 190	71	23
1 191	73	19
1 192	73	19
1 193	72	20
1 194	64	60
1 195	70	39
1 196	66	56
1 197	68	64
1 198	30	68
1 199	70	38
1 200	66	47
1 201	76	14
1 202	74	18
1 203	69	46
1 204	68	62
1 205	68	62
1 206	68	62
1 207	68	62
1 208	68	62
1 209	68	62
1 210	54	50
1 211	41	37
1 212	27	25
1 213	14	12
1 214	0	0
1 215	0	0
1 216	0	0
1 217	0	0
1 218	0	0
1 219	0	0
1 220	0	0
1 221	0	0
1 222	0	0
1 223	0	0
1 224	0	0
1 225	0	0
1 226	0	0
1 227	0	0
1 228	0	0
1 229	0	0
1 230	0	0
1 231	0	0
1 232	0	0
1 233	0	0
1 234	0	0
1 235	0	0
1 236	0	0
1 237	0	0
1 238	0	0

Az NRTC motorfékpadi ciklus menetének grafikus megjelenítése

(1) Az ISO 8178-4:2007 szabvány (2008. évi helyesbített változat) 8.3. pontjában leírt C1 ciklussal megegyező.

(2) A 4B. melléklet alapján vizsgált motoroknál névleges fordulatszám helyett a 4B. melléklet 7.7.1.1 szakaszában meghatározott n denorm denormalizált fordulatszámot kell alkalmazni. Ebben az esetben a közbenső fordulatszám meghatározásához is az n denorm-ot kell használni a névleges fordulatszám helyett.

(3) A 4A. melléklet alapján vizsgált motoroknál a 4A. melléklet 4.3.1. szakaszában meghatározott vonatkoztatási fordulatszám alkalmazása nem kötelező.

(4) Az ISO 8178-4:2007 szabvány (2008. évi helyesbített változat) 8.4. pontjában leírt D2 ciklussal megegyező.

(5) Az alapteljesítmény meghatározásának szemléltetéséhez lásd az ISO 8528-1:2005 szabvány 2. ábráját.

(6) A fordulatszámra vonatkozó feltételek az állandósult üzemállapotú, különálló vizsgálatnál szereplő lábjegyzet szerint érvényesek.

(7) A százalékos nyomaték a szabályozott motorfordulatszám melletti legnagyobb nyomatékhoz van viszonyítva.

(8) Váltás egyik üzemmódból a következőbe 20 másodperces átmeneti fázissal. Az átmeneti fázis alatt az aktuális üzemmód nyomatékbeállításából lineáris átmenet történik a következő üzemmód nyomatékbeállításába, és ha a fordulatszám beállítását is érinti a változás, ezzel egyidejűleg hasonló lineáris átmenet zajlik le a fordulatszámnál is.

(9) A százalékos nyomaték a legnagyobb vizsgálati nyomatékhoz van viszonyítva.

(10) Váltás egyik üzemmódból a következőbe 20 másodperces átmeneti fázissal. Az átmeneti fázis alatt az aktuális üzemmód nyomatékbeállításából lineáris átmenet történik a következő üzemmód nyomatékbeállításába.

6. MELLÉKLET

A jóváhagyási vizsgálatokhoz és a gyártás megfelelőségének ellenőrzéséhez előírt referencia-tüzelőanyag műszaki jellemzői (1)

1. táblázat

A D–G teljesítménysávokra

	Határértékek és mértékegységek (2) (3)	Vizsgálati módszer
Cetánszám (5)	min. 45 (8) max. 50	ISO 5165
Sűrűség 15 °C -on	min. 835 kg/m3 max. 845 kg/m3 (11)	ISO 3675, ASTM D4052
Desztilláció (4) 95%-os frakció	Legfeljebb 370 °C	ISO 3405
Viszkozitás 40 °C-on	Legalább 2,5 mm2/s legfeljebb 3,5 mm2/s	ISO 3104
Kéntartalom	Legalább 0,1 tömeg % (10) Legfeljebb 0,2 tömeg% (9)	ISO 8754, EN 24260
Lobbanáspont	Legalább 55 °C	ISO 2719
CFPP	Legalább - Legfeljebb +5 °C	EN 116
Rézkorrózió	Legfeljebb 1	ISO 2160
Conradson szénmaradék (10% DR)	legfeljebb 0,3 tömeg%	ISO 10370
Hamutartalom	legfeljebb 0,01 tömeg%	ASTM D482 (12)
Víztartalom	legfeljebb 0,05 tömeg %	ASTM D95, D1744
Közömbösítési (erős sav) szám	Legalább 0,20 mg KOH/g
Oxidációs stabilitás (6)	legfeljebb 2,5 mg/100 ml	ASTM D2274
Adalékok (7)

2. táblázat

A H–K teljesítménysávokra

Paraméter

Mértékegység

Határértékek (13)

Vizsgálati módszer

alsó

felső

Cetánszám (14)

52,0

54,0

EN-ISO 5165

Sűrűség 15 °C -on

kg/m3

833

837

EN-ISO 3675

Desztilláció:

50 százalékpont

°C

245

—

EN-ISO 3405

95 százalékpont

°C

345

350

EN-ISO 3405

—	Végforrpont

°C

—

370

EN-ISO 3405

Lobbanáspont

°C

—

EN 22719

Hidegszűrhetőségi határhőmérséklet

°C

—

–5

EN 116

Viszkozitás 40 °C-on

mm2/s

2,5

3,5

EN-ISO 3104

Többgyűrűs aromás szénhidrogének (PAH)

tömegszázalék

3,0

6,0

IP 391

Kéntartalom (15)

mg/kg

—

300

ASTM D 5453

Rézkorrózió

—

1. osztály

EN-ISO 2160

Conradson-féle szénmaradék

(10 százalékos hígítási arány)

tömegszázalék

—

0,2

EN-ISO 10370

Hamutartalom

tömegszázalék

—

0,01

EN-ISO 6245

Víztartalom

tömegszázalék

—

0,05

EN-ISO 12937

Közömbösítési (erős sav) szám

mg KOH/g

—

0,02

ASTM D 974

Oxidációs stabilitás (16)

mg/ml

—

0,025

EN-ISO 12205

3. táblázat

Az L–P és Q–R teljesítménysávokra

Paraméter

Mértékegység

Határértékek (17)

Vizsgálati módszer

alsó

felső

Cetánszám (18)

54,0

EN-ISO 5165

Sűrűség 15 °C -on

kg/m3

833

865

EN-ISO 3675

Desztilláció:

50 százalékpont

°C

245

—

EN-ISO 3405

95 százalékpont

°C

345

350

EN-ISO 3405

—	Végforrpont

°C

—

370

EN-ISO 3405

Lobbanáspont

°C

—

EN 22719

Hidegszűrhetőségi határhőmérséklet

°C

—

–5

EN 116

Viszkozitás 40 °C-on

mm2/s

2,3

3,3

EN-ISO 3104

Többgyűrűs aromás szénhidrogének (PAH)

tömegszázalék

3,0

6,0

IP 391

Kéntartalom (19)

mg/kg

—

ASTM D 5453

Rézkorrózió

—

1. osztály

EN-ISO 2160

Conradson-féle szénmaradék

(10 százalékos hígítási arány)

tömegszázalék

—

0,2

EN-ISO 10370

Hamutartalom

tömegszázalék

—

0,01

EN-ISO 6245

Víztartalom

tömegszázalék

—

0,02

EN-ISO 12937

Közömbösítési (erős sav) szám

mg KOH/g

—

0,02

ASTM D 974

Oxidációs stabilitás (20)

mg/ml

—

0,025

EN-ISO 12205

Kenőképesség (HFRR elhasználódási heg átmérője 60 °C-on)

μm

—

400

CEC F-06-A-96

Zsírsav-metil-észter (FAME)

tilos

(1) Minden tüzelőanyag-jellemzőt és -határértéket folyamatosan felül kell vizsgálni a piaci tendenciák alakulásának fényében.

(2) Egy motor vagy jármű termikus hatásfokának meghatározásához a tüzelőanyag fűtőértékét az alábbi összefüggés alapján lehet kiszámítani:

Formula

ahol:

d a sűrűség 15 °C-on

x víztartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)

y hamutartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)

s kéntartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)

(3) A specifikációkban megadott értékek „valós értékek”. Határértékeik megállapítása a „Defining a basis for petroleum produce quality disputes” („Alap meghatározása az olajtermékekkel kapcsolatos minőségi vitákhoz”) című, D 3244 jelű ASTM-szabvány alapján történt: a legkisebb határérték meghatározása zérus feletti 2R legkisebb különbséget, a legnagyobb és a legkisebb határérték meghatározása 4R legkisebb különbséget feltételez (ahol R a reprodukálhatóság).

Bár statisztikai okokból szükség van erre az intézkedésre, a tüzelőanyag gyártójának törekednie kell a nulla értékre, ha a megadott legnagyobb érték 2R, és az átlagértékre, ha legnagyobb és legkisebb határértékek vannak megadva. Ha nem egyértelmű, hogy egy tüzelőanyag megfelel-e a követelményeknek, akkor ennek eldöntéséhez az ASTM D3244 szabvány előírásait kell alkalmazni.

(4) A megadott számok az elpárolgott mennyiségeket mutatják (visszanyert % + veszteség %).

(5) A cetánszámtartomány nincs összhangban a legkisebb 4R tartományra vonatkozó követelménnyel. A tüzelőanyag szállítója és felhasználója közötti viták esetén azonban az ASTM D3244 előírásait lehet használni az ilyen viták megoldására, feltéve, hogy egyszeri meghatározások helyett inkább annyi mérést végeznek, amennyi elegendő a szükséges pontosság eléréséhez.

(6) Az eltarthatóság valószínűleg még ellenőrzött oxidációs stabilitás mellett is korlátozott. Célszerű kikérni a szállító tanácsát a tárolási körülményekre és az eltarthatóságra vonatkozóan.

(7) Ez a tüzelőanyag csak közvetlen lepárlású és krakkolt szénhidrogén-desztillációs összetevőkből állhat. Nem tartalmazhat semmiféle fémes adalékot vagy cetánszámjavító adalékokat.

(8) Alacsonyabb értékek is megengedhetők; ebben az esetben az alkalmazott referencia-tüzelőanyag cetánszámát fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.

(9) Magasabb értékek is megengedhetők; ebben az esetben az alkalmazott referencia-tüzelőanyag kéntartalmát fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.

(10) Folyamatosan felül kell vizsgálni a piaci tendenciák alakulásának fényében. Egy motor kezdeti jóváhagyásának céljából a kérelmező kérésére 0,05 tömegszázalék névleges kénszint (legalább 0,03 tömegszázalék) engedhető meg, amely esetben a mért részecskeszintet felfelé kell korrigálni, a névlegesen a tüzelőanyag kéntartalmában meghatározott átlagos szintre (0,15 tömegszázalék), az alábbi egyenlet szerint:

Formula

ahol:

PTadj	=	a korrigált PT-érték (g/kWh)
PT	=	mért súlyozott fajlagos részecskekibocsátási érték (g/kWh)
SFC	=	az alábbi képlet szerint számított súlyozott fajlagos tüzelőanyag-fogyasztás (g/kWh)
NSLF	=	a kéntartalom tömegarányára vonatkozó névleges specifikáció átlaga (azaz 0,15%/100)
FSF	=	a tüzelőanyag kéntartalmának tömegaránya (%/100)

A súlyozott fajlagos tüzelőanyag-fogyasztás számításának képlete:

Formula

ahol:

Formula

A gyártás megfelelőségének a 7.4.2. szakaszban leírt értékelése érdekében a követelményeknek a 0,1, illetve 0,2 tömegszázalékos legkisebb/legnagyobb határértékeknek megfelelő referencia-tüzelőanyag használata mellett kell teljesülniük.

(11) Magasabb, egészen 855 kg/m3-ig terjedő értékek is megengedhetők; ebben az esetben az alkalmazott referencia-tüzelőanyag sűrűségét fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben. A gyártás megfelelőségének a 7.4.2. szakaszban leírt értékelése érdekében a követelményeknek a 835, illetve 845 kg/m3-es legkisebb/legnagyobb határértékeknek megfelelő referencia-tüzelőanyag használata mellett kell teljesülniük.

(12) A hatálybalépés időpontjától kezdve az EN/ISO 6245 szabvánnyal kell felváltani.

(13) A specifikációkban megadott értékek „valós értékek”. A határértékek megállapítása az „Olajtermékek – Pontossági adatok meghatározása és alkalmazása a vizsgálati módszerek viszonylatában” című ISO 4259 szabvány feltételeinek figyelembe vételével történt; az alsó határérték meghatározásához a nulla érték feletti 2R legkisebb különbséget, a felső és alsó határérték meghatározásához pedig a 4R (R = reprodukálhatóság) legkisebb különbséget vették figyelembe.

Bár műszaki okokból szükség van erre az intézkedésre, a tüzelőanyag gyártójának törekednie kell a nulla értékre, ha a megadott legnagyobb érték 2R, és az átlagértékre, ha legnagyobb és legkisebb határértékek vannak megadva. Ha nem egyértelmű, hogy egy tüzelőanyag megfelel-e a követelményeknek, akkor ennek eldöntéséhez az ISO 4259 szabvány előírásait kell alkalmazni.

(14) A cetánszám tartománya nincs összhangban azzal a követelménnyel, hogy a tartomány legalább 4R legyen. A tüzelőanyag szállítója és felhasználója közötti viták esetén azonban az ISO 4259 előírásait lehet használni az ilyen viták megoldására, feltéve, hogy egyszeri meghatározások helyett inkább annyi mérést végeznek, amennyi elegendő a szükséges pontosság eléréséhez.

(15) Meg kell adni a mérésekhez használt tüzelőanyag tényleges kéntartalmát.

(16) Az eltarthatóság valószínűleg még ellenőrzött oxidációs stabilitás mellett is korlátozott. Célszerű kikérni a szállító tanácsát a tárolási körülményekre és az eltarthatóságra vonatkozóan.

(17) A specifikációkban megadott értékek „valós értékek”. A határértékek megállapítása az „Olajtermékek – Pontossági adatok meghatározása és alkalmazása a vizsgálati módszerek viszonylatában” című ISO 4259 szabvány feltételeinek figyelembe vételével történt; az alsó határérték meghatározásához a nulla érték feletti 2R legkisebb különbséget, a felső és alsó határérték meghatározásához pedig a 4R (R = reprodukálhatóság) legkisebb különbséget vették figyelembe.

(18) A cetánszám tartománya nincs összhangban azzal a követelménnyel, hogy a tartomány legalább 4R legyen. A tüzelőanyag szállítója és felhasználója közötti viták esetén azonban az ISO 4259 előírásait lehet használni az ilyen viták megoldására, feltéve, hogy egyszeri meghatározások helyett inkább annyi mérést végeznek, amennyi elegendő a szükséges pontosság eléréséhez.

(19) Meg kell adni az I. típusú vizsgálathoz használt tüzelőanyag tényleges kéntartalmát.

(20) Az eltarthatóság valószínűleg még ellenőrzött oxidációs stabilitás mellett is korlátozott. Célszerű kikérni a szállító tanácsát a tárolási körülményekre és az eltarthatóságra vonatkozóan.

7. MELLÉKLET

A BERENDEZÉSEK ÉS SEGÉDBERENDEZÉSEK BEÉPÍTÉSÉRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

Szám

Berendezés és segédberendezés

A kibocsátási vizsgálat céljából felszerelve

Szívórendszer

Szívócsővezeték

Igen

Forgattyúsház-szellőzés

Igen

Levegőáram-mérő

Igen

Légszűrő

Igen (1)

Szívászaj-csökkentő

Igen (1)

A beömlő szeleprendszer indukciós hevítése

Igen, normál gyári berendezés. Lehetőleg a legkedvezőbb feltételt kell beállítani.

Kipufogórendszer

Kipufogógáz-utókezelés

Igen

Kipufogócsonk

Igen

Kipufogó-vezetékek

Igen (2)

Hangtompító

Igen (2)

Végcső

Igen (2)

Kipufogófék

Nem (3)

Feltöltő

Igen

Tüzelőanyag-ellátó szivattyú

Igen (4)

Tüzelőanyag-befecskendezés

Előszűrő

Igen

Szűrő

Igen

Szivattyú

Igen

Nagynyomású vezeték

Igen

Befecskendező

Igen

Elektronikus vezérlőegység, érzékelők stb.

Igen

Szabályozó/vezérlő rendszer

Igen

Automatikus (a légköri viszonyoktól függően működő) teljes terhelési leállító a kapcsolótáblához

Igen

Folyadékhűtés

Hűtő

Nem

Ventilátor

Nem

Ventilátorburkolat

Nem

Vízszivattyú

Igen (5)

Termosztát

Igen (6)

Léghűtés

Burkolat

Nem (7)

Ventilátor vagy befúvó

Nem (7)

Hőmérséklet-szabályozó berendezés

Nem

Elektromos berendezések

Generátor

Igen (8)

Turbófeltöltő berendezés

Közvetlenül a motorral és/vagy a kipufogógázzal meghajtott kompresszor

Igen

Töltőlevegő-hűtő

Igen (7), (9)

Hűtőközeg-szivattyú vagy -ventilátor (a motorról meghajtva)

Nem (7)

Hűtőközeg-termosztát

Igen

A próbapad segédventilátora

Igen, ha szükséges.

Szennyezésgátló eszköz

Igen

Indítóberendezés

Igen vagy próbapadi berendezés (10)

Kenőolaj-szivattyú

Igen

Egyes, a motorra felszerelhető segédberendezéseket, amelyek meghatározása a gép működésével függ össze, a vizsgálathoz el kell távolítani.

Ilyen például:

i.	a fékek levegőkompresszora,

ii.	a szervokompresszor,

iii.	a felfüggesztés kompresszora,

iv.	a légkondicionáló rendszer.

Nem

(1) A teljes szívórendszert a rendeltetésszerű használatnak megfelelően kell felszerelni:

i.	amennyiben fennáll annak a kockázata, hogy jelentősen befolyásolja a motor teljesítményét;

ii.	amennyiben a gyártó kéri ennek elvégzését.

Egyéb esetekben egy ezzel egyenértékű rendszer használható, és ellenőrzést kell végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy a szívórendszerre kifejtett nyomás eltérése nem haladja meg a 100 Pa-t a gyártó által a tiszta levegőszűrőre előírt felső határértékhez viszonyítva.

(2) A teljes kipufogórendszert a rendeltetésszerű használatnak megfelelően kell felszerelni:

i.	amennyiben fennáll annak a kockázata, hogy jelentősen befolyásolja a motor teljesítményét;

ii.	amennyiben a gyártó kéri ennek elvégzését.

Egyéb esetekben egy ezzel egyenértékű rendszer használható, és ellenőrzést kell végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy a szívórendszerre kifejtett nyomás eltérése nem haladja meg a 1 000 Pa-t a gyártó által előírt felső határértékhez viszonyítva.

(3) Amennyiben kipufogóféket építettek be a motorba, a fojtószelepet teljesen nyitott állásban kell rögzíteni.

(4) A tüzelőanyag-ellátás nyomását szükség esetén utólag újra lehet állítani annak érdekében, hogy újra biztosítsák a motor adott alkalmazásában fellépő nyomást (különösen „tüzelőanyag-visszavezetéses” rendszer alkalmazása esetén).

(5) A hűtőfolyadék keringtetését csak a motor vízszivattyúja működtetheti. A folyadék hűtése egy külső körfolyamon keresztül is történhet úgy, hogy a nyomásveszteség e körfolyamon belül és a szivattyú szívócsonkjánál mért nyomás lényegében azonos legyen a motor hűtőrendszerének adataival.

(6) A termosztát teljesen nyitott állásban rögzíthető.

(7) Amennyiben a hűtőventilátort vagy befúvót a vizsgálat céljából felszerelték, akkor a felvett teljesítményt hozzá kell adni az eredményekhez, kivéve, ha a léghűtéses motorok hűtőventilátora közvetlenül a forgattyústengelyre van felszerelve. A ventilátor, illetve a befúvó teljesítményét a vizsgálat során alkalmazott fordulatszámon szabványos jellemzőkön alapuló számítás vagy gyakorlati mérés útján kell meghatározni.

(8) A generátor legkisebb teljesítménye: a generátor elektromos teljesítményét azon segédberendezések működtetéséhez szükséges értékre kell csökkenteni, amelyek nélkülözhetetlenek a motor működéséhez. Amennyiben akkumulátort kell csatlakoztatni, akkor jó állapotban levő, teljesen feltöltött akkumulátort kell használni.

(9) A töltőlevegő-hűtéssel rendelkező motorokat töltőlevegő-hűtés mellett kell vizsgálni függetlenül attól, hogy folyadék- vagy léghűtésesek, de ha a gyártó jobbnak látja, a levegőhűtőt a próbapadon elhelyezett rendszerrel lehet helyettesíteni. A próbapadon a teljesítmény mérését mindkét esetben, minden fordulatszámon a motorlevegőnek a töltőlevegő-hűtőn keresztüli azon legnagyobb nyomásesése és legkisebb hőmérsékletesése mellett kell végezni, amelyet a gyártó meghatároz.

(10) Az elektromos vagy más indítórendszerek meghajtását a próbapadról kell biztosítani.

8. MELLÉKLET

TARTÓSSÁGI KÖVETELMÉNYEK

1. A H–P TELJESÍTMÉNYSÁVOKBA TARTOZÓ KOMPRESSZIÓS GYÚJTÁSÚ MOTOROKRA VONATKOZÓ KIBOCSÁTÁSTARTÓSSÁGI IDŐTARTAM

Ez a melléklet a csak a H–P teljesítménysávokba tartozó kompressziós gyújtású motorokra vonatkozik.

1.1. A gyártóknak minden egyes szabályozott szennyező anyagra vonatkozóan a H–P teljesítménysávokba tartozó minden motorcsaládra meg kell határozniuk a romlási tényező (DF) értékét. Ezeket a DF-értékeket kell alkalmazni a típusjóváhagyással és a gyártás során végrehajtott vizsgálatokkal kapcsolatban.

1.1.1. A romlási tényezőket megállapító vizsgálatot a következők szerint kell elvégezni:

1.1.1.1. A gyártónak tartóssági vizsgálatokat kell végeznie a motor üzemóráinak összegyűjtésére egy olyan vizsgálati ütemterv szerint, amelyet a helyes műszaki gyakorlat alapján a kibocsátási teljesítmény romlásának jellemzéséhez az üzem közbeni motorműködés reprezentatív bemutatására választottak ki. A tartóssági vizsgálat időtartamának jellemzően a kibocsátástartóssági időtartam (EDP) legalább egynegyedével azonos hosszúságúnak kell lennie.

Az összesített üzemórák a motorok fékpadon történő működtetésén keresztül vagy a tényleges helyszíni üzemeltetésből kaphatók meg. Gyorsított tartóssági vizsgálatok elvégzésére akkor van lehetőség, ha a tartampróbát a helyszínen általában tapasztalthoz képest magasabb terhelési tényező mellett hajtják végre. A motor tartóssági vizsgálati óráinak száma és az egyenértékű EDP-órák száma közötti viszonyt megmutató gyorsítási tényezőt a helyes műszaki gyakorlat alapján a motorgyártónak kell meghatároznia.

A tartóssági vizsgálat időtartama alatt a gyártó által ajánlott rutin karbantartási ütemtervben foglaltakon kívül semmilyen kibocsátásérzékeny alkotóelem nem javítható vagy cserélhető ki.

A motorcsaládra vagy egyenértékű kibocsátáscsökkentési technológiával rendelkező motorcsaládokra vonatkozó kipufogógázkibocsátás-romlási tényezők meghatározására használandó próbamotort, alrendszereket vagy alkatrészeket a helyes műszaki gyakorlat alapján a motorgyártónak kell kiválasztania. A feltétel az, hogy a próbamotornak azon motorcsaládok kibocsátásromlási jellemzőjét kell képviselnie, amelyek típusjóváhagyásánál a minőségromlási tényező kapott értékeit alkalmazni fogják. A különböző furattal és lökettel, különböző konfigurációban, különböző levegőkezelő rendszerekkel és különböző tüzelőanyag-rendszerekkel készült motorokat a kibocsátásromlási jellemzők szempontjából egyenértékűnek lehet tekinteni, ha az műszakilag megalapozott.

Más gyártó DF-értékei is alkalmazhatók, ha a kibocsátásromlás tekintetében megalapozottan feltételezhető a technológiák egyenértékűsége, és bizonyítható, hogy a vizsgálatokat a meghatározott követelményeknek megfelelően hajtották végre.

A szennyezőanyag-kibocsátások vizsgálatát a próbamotorra vonatkozóan az ezen előírásban meghatározott eljárásoknak megfelelően a kezdeti bejáratást követően, de a tartampróbát megelőzően, a tartóssági vizsgálat befejeztével kell elvégezni. A kibocsátási vizsgálatok a tartampróba alatt bármilyen időközönként szintén elvégezhetők, és a romlási tendencia meghatározásához felhasználhatók.

1.1.1.2. A romlás meghatározására elvégzett tartampróbákon vagy szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatokon a típusjóváhagyó hatóságnak nem kell részt vennie.

1.1.1.3. A DF-értékek meghatározása a tartóssági vizsgálatokból

Az összeadandó romlási tényezőt úgy lehet megkapni, hogy a kibocsátástartóssági időtartam kezdetén meghatározott kibocsátási értéket ki kell vonni a kibocsátástartóssági időtartam végén fennálló kibocsátási teljesítmény bemutatására megállapított szennyezőanyag-kibocsátási értékből.

A multiplikatív romlási tényezőt úgy kapjuk meg, ha a kibocsátástartóssági időtartam végén meghatározott kibocsátási szintet elosztjuk a kibocsátástartóssági időtartam kezdetén rögzített kibocsátási értékkel.

A szabályozott szennyező anyagok mindegyikére külön DF-értékeket kell megállapítani. Az NOx + CH-re vonatkozó DF-érték megállapítása esetén az additív romlási tényezőre vonatkozóan ez a szennyező anyagok összegén alapulva kerül meghatározásra, mindazonáltal az egy szennyező anyagra vonatkozó negatív romlás nem kompenzálhatja a másikra vonatkozó romlást. A multiplikatív NOx+CH romlási tényezőre vonatkozóan külön CH és NOx romlási tényezőket kell meghatározni, és a rosszabbodó kibocsátási szinteknek a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat eredményéből történő kiszámításakor azokat külön kell alkalmazni, mielőtt a szabványnak való megfelelés megállapítására a kapott leromlott NOx- és CH-értékeket összeadnák.

Amennyiben a vizsgálatot nem a teljes kibocsátástartóssági időtartamra végzik el, a kibocsátástartóssági időtartam végén fennálló kibocsátási értékeket a vizsgálati időtartamra megállapított kibocsátásromlási tendenciának a teljes kibocsátástartóssági időtartamra történő extrapolációjával határozzák meg.

Amikor a kibocsátási vizsgálat eredményeit a tartóssági tartampróba alatt rendszeres időközönként rögzítették, a kibocsátástartóssági időtartam végén fennálló kibocsátási szintek meghatározására a helyes gyakorlaton alapuló szabványos statisztikai feldolgozási technikákat kell alkalmazni; a végleges szennyezőanyag-kibocsátási értékek meghatározása során statisztikai szignifikanciavizsgálat alkalmazható.

Ha a számítások a multiplikatív romlási tényezőre vonatkozóan 1,00-nél kisebb, vagy az additív romlási tényezőre vonatkozóan 0,00-nál kisebb értéket eredményeznek, akkor a romlási tényezőnek 1,0-nek, illetve 0,00-nak kell lennie.

1.1.1.4. A gyártó a típusjóváhagyó hatóság beleegyezésével felhasználhatja a közúti nehéz dízelmotorok tanúsítására vonatkozó DF-értékek megállapítása céljából elvégzett tartóssági vizsgálatok eredményeiből származó DF-értékeket. Ezt akkor engedélyezik, ha technológiai egyenértékűség áll fenn a közúti próbamotor és azon nem közúti motorcsaládok között, amelyek tanúsításához használják a DF-értékeket. A közúti motor kibocsátástartóssági vizsgálatának eredményeiből számított DF-értékeket a 3. szakaszban meghatározott kibocsátástartóssági időtartam értékei alapján kell kiszámítani.

1.1.1.5. Amennyiben a motorcsalád elismert technológián alapul, a típusjóváhagyó hatóság jóváhagyásával a motorcsaládra vonatkozó romlási tényező meghatározására vizsgálat helyett a helyes mérnöki gyakorlaton alapuló elemzés is használható.

1.2. A romlási tényezőre vonatkozó információk a jóváhagyási kérelmekben

1.2.1. A semmilyen utókezelő készüléket nem alkalmazó, kompressziós gyújtású motorokra vonatkozó motorcsalád-jóváhagyási kérelemben minden egyes szennyező anyagra additív romlási tényezőket kell meghatározni.

1.2.2. Az utókezelő készüléket alkalmazó, kompressziós gyújtású motorokra vonatkozó motorcsalád-tanúsítási kérelemben minden egyes szennyező anyagra multiplikatív romlási tényezőket kell meghatározni.

1.2.3. A gyártónak a típusjóváhagyó hatóságot kérésre a DF-értékek alátámasztására szolgáló információkkal kell ellátnia. Ez általában magában foglalja a kibocsátási vizsgálat eredményeit, a tartampróba ütemtervét, a karbantartási eljárásokat, adott esetben a technológiai egyenértékűségre vonatkozó műszaki vélemények alátámasztására szolgáló információkkal együtt.

2. A Q–R TELJESÍTMÉNYSÁVOKBA TARTOZÓ KOMPRESSZIÓS GYÚJTÁSÚ MOTOROKRA VONATKOZÓ KIBOCSÁTÁSTARTÓSSÁGI IDŐTARTAM

2.1. Általános előírások

2.1.1. Ez a szakasz csak a Q–R teljesítménysávokba tartozó kompressziós gyújtású motorokra vonatkozik. Az e melléklet 1. szakaszában szereplő követelmények helyett a gyártó kérésére ezt a szakaszt a H–P teljesítménysávokba tartozó kompressziós gyújtású motorokra is lehet alkalmazni.

2.1.2. Ez a 2. szakasz a romlási tényezőknek a motorok IV. szakasz szerinti típusjóváhagyásához és a gyártás megfelelőségének megállapításához történő meghatározása céljából a tartampróba alatt vizsgálandó motorok kiválasztására szolgáló eljárásokat határozza meg. A romlási tényezőket a 2.4.7. szakasz szerint kell az ezen előírás 4B. melléklete szerint mért kibocsátásokra alkalmazni.

2.1.3. A romlás meghatározására elvégzett tartampróbákon vagy szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatokon a típusjóváhagyó hatóságnak nem kell részt vennie.

2.1.4. Ez a 2. szakasz részletesen leírja a motorokon a tartampróba alatt elvégzendő vagy elvégezhető, kibocsátással kapcsolatos és kibocsátással nem kapcsolatos karbantartásokat is. Az ilyen karbantartásnak meg kell felelnie a használatban lévő motorokon végzett karbantartásnak, és erről tájékoztatni kell az új motorok tulajdonosait.

2.1.5. A gyártó kérésére a típusjóváhagyó hatóság engedélyezheti a 2.4.1–2.4.5. szakaszban megállapított eljárásoktól eltérő eljárással meghatározott romlási tényezők alkalmazását. Ebben az esetben a gyártónak a típusjóváhagyó hatóság számára elfogadható módon igazolnia kell, hogy az alkalmazott eljárások nem kevésbé szigorúak, mint a 2.4.1–2.4.5. szakaszban megállapított eljárások.

2.2. Fenntartva

2.3. A motorok kiválasztása a kibocsátástartóssági időtartam romlási tényezőinek meghatározása céljából

2.3.1. A kibocsátástartóssági időtartam romlási tényezőinek meghatározása céljából szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatra az ezen előírás 1B. mellékletében meghatározott motorcsaládból kell motorokat kiválasztani.

2.3.2. Az alkalmazott kipufogógáz-utókezelő rendszer típusa alapján különböző motorcsaládokból származó motorokból is kialakíthatók motorcsaládok. Annak érdekében, hogy a különböző hengerkonfigurációjú, de a kipufogógáz-utókezelő rendszer vonatkozásában hasonló műszaki specifikációjú és beépítésű motorokat ugyanabba az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládba lehessen besorolni, a gyártónak olyan adatokat kell szolgáltatnia a típusjóváhagyó hatóság számára, amelyek bizonyítják, hogy az ilyen motorok kibocsátáscsökkentési teljesítménye hasonló.

2.3.3. A motor gyártójának ki kell választania egy, az utókezelő rendszer szerinti, a 2.3.2. szakasz szerint meghatározott motorcsaládot reprezentáló motort a 2.4.2. szakaszban meghatározott tartampróba alatti vizsgálatra, és ezt a vizsgálat megkezdése előtt jelentenie kell a típusjóváhagyó hatóságnak.

2.3.3.1. Ha a típusjóváhagyó hatóság döntése szerint az utókezelő rendszer szerinti motorcsalád legrosszabb kibocsátását egy másik motor jobban jellemezheti, a vizsgálandó motort a típusjóváhagyó hatóság és a motor gyártója közösen választja ki.

2.4. A kibocsátástartóssági időtartam romlási tényezőinek meghatározása

2.4.1. Általános előírások

Az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládra alkalmazandó romlási tényezőket a kiválasztott motorok tartampróbája alapján határozzák meg, amelynek része a gáznemű és a szilárd kibocsátás NRSC- és NRTC-vizsgálatok során történő időszakos vizsgálata.

2.4.2. A tartampróba

A tartampróbát a gyártó választása szerint a kiválasztott motorral felszerelt gép egy tényleges tartampróba szerinti tényleges üzemeltetésével, vagy a kiválasztott motor motorfékpadon végrehajtott tartampróba szerinti üzemeltetésével lehet teljesíteni.

2.4.2.1. A tényleges üzemeltetés alatti és a fékpadi tartampróba

2.4.2.1.1.

A gyártónak a műszaki szempontok helyes megítélése alapján megfelelően meg kell határoznia a motorok tekintetében az összesített használat és az öregítési ciklus formáját és tartamát.

2.4.2.1.2.

A gyártónak meg kell határoznia, hogy a melegindításos NRTC- és NRSC-ciklusok során mely vizsgálati pontokon kerüljön sor a gáznemű és a szilárd kibocsátás mérésére. A vizsgálatot legalább háromszor el kell végezni: egyszer a tartampróba kezdetén, egyszer körülbelül a középidőben és egyszer a tartampróba végén.

2.4.2.1.3.

Az indulási ponton és a kibocsátástartóssági időtartam végpontján a 2.4.5.2. szakasz szerint számított kibocsátási értékeknek a motorcsaládra vonatkozó határértékek közé kell esniük, de a vizsgálati pontokon mért egyes kibocsátási eredmények túlléphetik a kibocsátási határértékeket.

2.4.2.1.4.

A gyártó kérésére és a típusjóváhagyó hatóság egyetértésével minden vizsgálati ponton elég csak egy vizsgálati ciklust (vagy a melegindításos NRTC- vagy az NRSC-vizsgálatot) lefuttatni, a másik vizsgálati ciklust csak a tartampróba kezdetén és végén kell lefuttatni.

2.4.2.1.5.

Állandó fordulatszámú motorok esetében csak az NRSC-ciklust kell elvégezni valamennyi vizsgálati ponton.

2.4.2.1.6.

A különböző utókezelő rendszer szerinti motorcsaládok tartampróbái különbözhetnek egymástól.

2.4.2.1.7.

A tartampróbák rövidebbek lehetnek a kibocsátástartóssági időtartamnál, de nem lehetnek rövidebbek az ezen melléklet 3. szakaszában megadott, vonatkozó kibocsátástartóssági időtartam legalább egynegyedénél.

2.4.2.1.8.

A tartampróba tüzelőanyag-fogyasztás alapján történő kiigazításával megengedett a gyorsított öregítés. A kiigazításhoz a használat közben jellemző tüzelőanyag-fogyasztás és az öregítési ciklus alatti tüzelőanyag-fogyasztás arányát kell alapul venni, azonban az öregítési ciklus alatti tüzelőanyag-fogyasztás legfeljebb 30%-kal haladhatja meg a használat közben jellemző tüzelőanyag-fogyasztást.

2.4.2.1.9.

A gyártó kérésére és a típusjóváhagyó hatóság jóváhagyásával más gyorsított öregítési módszerek is megengedettek.

2.4.2.1.10.

A tartampróbát a típusjóváhagyás iránti kérelemben részletesen ismertetni kell, és a vizsgálat megkezdése előtt be kell jelenteni a típusjóváhagyó hatóságnál.

2.4.2.2. Ha a típusjóváhagyó hatóság úgy dönt, hogy további méréseket kell végezni a gyártó által kiválasztott pontok között, erről értesítenie kell a gyártót. A tartampróba módosított programját a gyártó készíti el, és a típusjóváhagyó hatóság hagyja jóvá.

2.4.3. A motor vizsgálata

2.4.3.1. A motorrendszer stabilizálása

2.4.3.1.1.

A gyártónak az utókezelő rendszer szerinti minden egyes motorcsaládra meg kell határoznia azt a gép- vagy motor-üzemóraszámot, amely után az utókezelő rendszer működése stabilizálódik. A típusjóváhagyó hatóság kérésére a gyártó az ennek meghatározásához használt adatokat és elemzéseket rendelkezésre bocsátja. A gyártó úgy is dönthet, hogy a motor-utókezelő rendszer stabilizálása érdekében 60–125 órán át vagy ennek megfelelő ideig az öregítési cikluson át járatja a motort vagy gépet.

2.4.3.1.2.

A 2.4.3.1.1. szakaszban meghatározott stabilizálási időszak végét kell a tényleges tartampróba kezdetének tekinteni.

2.4.3.2. A tartampróba vizsgálata

2.4.3.2.1.

A stabilizálás után a motort a 2.3.2. szakaszban ismertetett módon a gyártó által választott tényleges tartampróba szerint kell járatni. A tartampróba alatt a gyártó által meghatározott, illetve adott esetben a típusjóváhagyó hatóság által a 2.4.2.2. szakasznak megfelelően előírt időközönként a motor gáznemű és szilárd kibocsátását a melegindításos NRTC- és NRSC-vizsgálati ciklusokkal kell vizsgálni.

A gyártó a szennyezőanyag-kibocsátásokat a kipufogógáz-utókezelő rendszer előtt is lemérheti, a kipufogógáz-utókezelő rendszer utáni szennyezőanyag-kibocsátásoktól függetlenül.

Ha a 2.4.2.1.4. szakasznak megfelelően megállapodás született arról, hogy az egyes vizsgálati pontokon csak egy vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC vagy NRSC) futtatnak le, akkor a másik vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC vagy NRSC) a tartampróba kezdetén és végén kell lefuttatni.

A 2.4.2.1.5. szakasznak megfelelően állandó fordulatszámú motorok esetében csak az NRSC-ciklust kell elvégezni valamennyi vizsgálati ponton.

2.4.3.2.2.

A tartampróba alatt a motoron a karbantartást a 2.5. szakasz szerint kell elvégezni.

2.4.3.2.3.

A tartampróba alatt nem tervezett karbantartást is lehet végezni a motoron vagy a gépen, például, ha a gyártó szokásos diagnosztikai rendszere olyan problémát észlelt, amely hibát jelzett volna a gép üzemeltetőjének.

2.4.4. Jelentéstétel

2.4.4.1. A tartampróba során végzett valamennyi kibocsátásvizsgálat (melegindításos NRTC és NRSC) eredményét a típusjóváhagyó hatóság rendelkezésére kell bocsátani. Ha egy kibocsátásvizsgálatot érvénytelennek nyilvánítanak, a gyártónak indokolnia kell, hogy miért lett érvénytelen a vizsgálat. Ilyen esetben a tartampróba következő 100 óráján belül másik kibocsátásvizsgálati sorozatot kell lefolytatni.

2.4.4.2. A gyártónak a tartampróba alatt végzett kibocsátásvizsgálatokra és a motort érintő karbantartásra vonatkozó minden információt meg kell őriznie nyilvántartásában. Ezeket az információkat a tartampróba során végzett kibocsátásvizsgálati eredményekkel együtt be kell nyújtania a típusjóváhagyó hatósághoz.

2.4.5. A romlási tényezők meghatározása

2.4.5.1. A tartampróba során a melegindításos NRTC- és NRSC-vizsgálatokkal mért valamennyi szennyező anyag esetében és valamennyi vizsgálati ponton mért összes vizsgálati eredmény alapján „legjobban illeszkedő” lineáris regresszióanalízist kell végezni. Az egyes szennyező anyagokra vonatkozóan kapott minden vizsgálati eredményt eggyel több tizedesjegyig kell megadni, mint ahány tizedesjegyig az adott motorcsaládra az adott szennyező anyag tekintetében vonatkozó határértéket megadták.

Ha a 2.4.2.1.4. vagy a 2.4.2.1.5. szakasznak megfelelően minden vizsgálati ponton csak egy vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC vagy NRSC) folytatnak le, a regressziós analízist csak az összes vizsgálati ponton végzett vizsgálati ciklus eredményei alapján kell elvégezni.

A gyártó kérésére és a típusjóváhagyó hatóság előzetes jóváhagyásával nem lineáris regresszió is megengedett.

2.4.5.2. Az egyes szennyező anyagok kibocsátási értékeit a tartampróba kezdetén és a vizsgált motorra vonatkozó kibocsátástartóssági időtartam végpontján a regressziós egyenletből kell kiszámítani. Ha a tartampróba rövidebb, mint a kibocsátástartóssági időtartam, a kibocsátástartóssági időtartam végpontjához tartozó kibocsátási értékeket a 2.4.5.1. szakaszban meghatározott regressziós egyenlet extrapolációjával kell meghatározni.

Amennyiben ugyanabba az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládba tartozó, de eltérő kibocsátástartóssági időtartammal rendelkező motorcsaládok kibocsátási értékeit használják, valamennyi kibocsátástartóssági időtartam végpontjához tartozó kibocsátási értéket újra kell számolni a 2.4.5.1. szakaszban meghatározott regressziós egyenlet extrapolációjával vagy interpolációjával.

2.4.5.3. A romlási tényező (DF) minden szennyező anyagra vonatkozóan a kibocsátástartóssági időtartam végpontján és a tartampróba kezdetén tervezett kibocsátási értékek aránya (multiplikatív romlási tényező).

A gyártó kérésére és a típusjóváhagyó hatóság előzetes jóváhagyásával minden szennyező anyagra egy additív romlási tényező is alkalmazható. Az additív romlási tényező a kibocsátástartóssági időtartam végpontján és a tartampróba kezdetén számított kibocsátási értékek különbsége.

Az 1. ábrán a romlási tényezők lineáris regresszióval történő meghatározására látható példa az NOx-kibocsátásra vonatkozóan.

Ugyanazon szenyezőanyag-csoporton belül a multiplikatív és az additív romlási tényezők egyidejű alkalmazása nem megengedett.

Ha a számítás eredménye multiplikatív romlási tényezőre 1,00 alatti értéket, vagy additív romlási tényezőre 0,00 alatti értéket ad, a romlási tényező 1,0, illetve 0,00.

Ha a 2.4.2.1.4. szakasznak megfelelően megállapodás született arról, hogy minden vizsgálati ponton csak egy vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC vagy NRSC) futtatnak le, és a másik vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC vagy NRSC) csak a tartampróba kezdetén és végén futtatják le, a többi vizsgálati ciklusra is alkalmazni kell az arra a vizsgálati ciklusra számított romlási tényezőt, melyet minden vizsgálati ponton lefuttattak.

1. ábra

Példa romlási tényezők meghatározására

2.4.6. Rögzített romlási tényezők

2.4.6.1. A romlási tényezők tartampróbával való meghatározásának alternatívájaként a motorgyártók a következő rögzített multiplikatív romlási tényezőket is használhatják:

Vizsgálati ciklus	CO	HC	NOx	PM
NRTC	1,3	1,3	1,15	1,05
NRSC	1,3	1,3	1,15	1,05

Rögzített additív romlási tényezők nincsenek megadva. A rögzített multiplikatív romlási tényezők rögzített additív romlási tényezőkre való átváltása nem megengedett.

Rögzített romlási tényezők alkalmazása esetén a gyártónak megingathatatlan bizonyítékokkal kell a típusjóváhagyó hatóságnak szolgálnia arról, hogy ésszerűen elvárható, hogy a kibocsátáscsökkentő alkatrészek a rögzített tényezőkhöz tartozó kibocsátástartóssággal rendelkeznek. A bizonyíték alapulhat a terv elemzésén, vizsgálatokon vagy ezek kombinációján.

2.4.7. A romlási tényezők alkalmazása

2.4.7.1. A motoroknak a romlási tényezőknek a 4B. mellékletnek megfelelően mért vizsgálati eredményekre (a részecskék és az egyes gázok ciklustól függően súlyozott, fajlagos kibocsátására) történő alkalmazását követően minden egyes szennyező anyag tekintetében meg kell felelniük a motorcsaládra vonatkozó kibocsátási határértékeknek. A romlási tényező (DF) típusától függően a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:

a)	Multiplikatív: (ciklustól függően súlyozott, fajlagos kibocsátás) * DF ≤ kibocsátási határérték

b)	Additív: (ciklustól függően súlyozott, fajlagos kibocsátás) + DF ≤ kibocsátási határérték

2.4.7.2. A multiplikatív NOx+CH romlási tényezőre vonatkozóan külön CH és NOx romlási tényezőket kell meghatározni, és a rosszabbodó kibocsátási szinteknek a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat eredményéből történő kiszámításakor azokat külön kell alkalmazni, mielőtt a kibocsátási határértéknek való megfelelés megállapítására a kapott leromlott NOx- és CH-értékeket összeadnák.

2.4.7.3. A gyártó a valamely utókezelő rendszer szerinti motorcsaládra meghatározott romlási tényezőit olyan motorrendszerre is átviheti, mely nem tartozik ugyanabba az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládba. Ilyen esetben a gyártónak igazolnia kell a típusjóváhagyó hatóság előtt, hogy arra a motorra, melyre az utókezelő szerinti motorcsaládot eredetileg bevizsgálták, és arra a motorrendszerre, melyre a romlási tényezőket átviszik, ugyanolyan műszaki specifikációk és járműbe való beépítési követelmények vonatkoznak, és az ilyen motor vagy motorrendszer kibocsátása is hasonló.

Amennyiben a romlási tényezőket olyan motorrendszerre viszik át, amely eltérő kibocsátástartóssági időtartammal rendelkezik, újra kell számolni a romlási tényezőket a vonatkozó kibocsátástartóssági időtartamnak megfelelően a 2.4.5.1. szakaszban meghatározott regressziós egyenlet extrapolációjával vagy interpolációjával.

2.4.7.4. Valamennyi szennyező anyagra, valamennyi vizsgálati ciklusban vonatkozó romlási tényezőt fel kell jegyezni a 2. melléklet 1. függelékében meghatározott, a vizsgálati eredményeket összesítő dokumentumban.

2.4.8. A gyártásmegfelelőség ellenőrzése

2.4.8.1. A gyártásmegfelelőség kibocsátás tekintetében történő ellenőrzése ezen előírás 7. szakasza alapján történik.

2.4.8.2. A gyártó a szennyezőanyag-kibocsátásokat a kipufogógáz-utókezelő rendszer előtt is lemérheti, a típus-jóváhagyási vizsgálat elvégzésével egyidejűleg. Így a gyártó meghatározhat nem hivatalos romlási tényezőket külön a motorra és külön az utókezelő rendszerre, amelyeket segítségként felhasználhat a sorozatgyártás ellenőrzéséhez.

2.4.8.3. A típusjóváhagyás céljaira csak a 2.4.5. vagy a 2.4.6. szakasz szerint meghatározott romlási tényezőket kell rögzíteni a 2. melléklet 1. függelékében meghatározott, a vizsgálati eredményeket összesítő dokumentumban.

2.5. Karbantartás

A tartampróba céljaira a karbantartást a gyártó szerviz- és karbantartási kézikönyvének megfelelően kell elvégezni.

2.5.1. Kibocsátással kapcsolatos, tervezett karbantartás

2.5.1.1. A tartampróba végrehajtásához a motor működése közben elvégzendő, kibocsátással kapcsolatos tervezett karbantartásnak azonos intervallumonként kell megtörténnie, mint ahogyan azt az új gépek vagy új motorok tulajdonosai számára adott gyártói karbantartási utasításban megadták. Ezt a karbantartási tervet a tartampróba alapján, szükség esetén módosítani lehet, azzal a feltétellel, hogy olyan művelet nem törölhető a karbantartási tervből, amelyet a vizsgált motoron már elvégeztek.

2.5.1.2. A motorgyártónak a tartampróbára vonatkozóan pontosan meg kell határoznia a beállítást, a tisztítást és a karbantartást (ha szükséges), valamint a következők tervezett cseréjét:

a)	a kipufogógáz-visszavezető berendezés szűrői és hűtői;

b)	pozitív forgattyúsház-szellőzőszelep, ha van;

c)	tüzelőanyag-befecskendező csúcsok (csak a tisztítás megengedett);

d)	tüzelőanyag-befecskendezők;

e)	turbófeltöltő;

f)	elektronikus motorvezérlő egység és az ahhoz kapcsolódó érzékelők és működtetők;

g)	részecske-utókezelő rendszer (beleértve a kapcsolódó alkatrészeket is);

h)	NOx-utókezelő rendszer (beleértve a kapcsolódó alkatrészeket is);

i)	kipufogógáz-visszavezető rendszer, beleértve a kapcsolódó szabályozószelepeket és csőrendszert;

j)	bármely más kipufogógáz-utókezelő rendszer.

2.5.1.3. A kibocsátással kapcsolatos kritikus tervezett karbantartást csak akkor kell elvégezni, ha azt a tervek szerint használat közben végzik el, és az ilyen karbantartás végzésére vonatkozó követelményről értesítik a gép tulajdonosát.

2.5.2. A tervezett karbantartás változásai

2.5.2.1. A gyártó az általa a tartampróba alatt elvégezni kívánt, és később a gépek és motorok tulajdonosai számára javasolt minden új tervezett karbantartási műveletre vonatkozóan köteles jóváhagyási kérelmet benyújtani a típusjóváhagyó hatósághoz. A kérelemben meg kell adni az új tervezett karbantartási művelet szükségességét alátámasztó adatokat és a karbantartási intervallumot.

2.5.3. Kibocsátással nem kapcsolatos tervezett karbantartás

2.5.3.1. Az ésszerű és műszakilag indokolt, kibocsátással nem kapcsolatos tervezett karbantartást (úgymint olajcsere, olajszűrőcsere, tüzelőanyagszűrő-csere, levegőszűrő-csere, hűtőrendszer-karbantartás, üresjárati fordulatszám beállítása, fordulatszám-szabályozó, motor-forgatónyomaték, szelepholtjáték, porlasztó-holtjáték, ékszíj feszességének beállítása stb.) a tartampróbára kiválasztott motorokon vagy gépeken a gyártó által a tulajdonos számára ajánlott legkisebb gyakorisággal el lehet végezni (azaz nem a mostoha használati körülmények esetén ajánlott gyakorisággal).

2.5.4. Javítás

2.5.4.1. A tartampróba során való vizsgálatra kiválasztott motorok alkatrészeinek javítását csak alkatrészhiba vagy a motorrendszer működési hibája esetén szabad elvégezni. Magának a motornak, a kibocsátáscsökkentő rendszernek vagy a tüzelőanyag-rendszernek a javítása nem megengedett, kivéve a 2.5.4.2. szakaszban meghatározott mértékben.

2.5.4.2. Ha a tartampróba során maga a motor, a kibocsátáscsökkentő rendszer vagy a tüzelőanyag-rendszer hibásodik meg, a tartampróbát érvénytelennek kell tekinteni, és új motorrendszerrel új tartampróbát kell kezdeni, hacsak a meghibásodott alkatrészeket le nem cserélik olyan egyenértékű alkatrészekre, amelyeket hasonló óraszámú tartampróbának vetettek alá.

3. A H–R TELJESÍTMÉNYSÁVOKBA TARTOZÓ MOTOROKRA VONATKOZÓ KIBOCSÁTÁSTARTÓSSÁGI IDŐTARTAM

3.1. A gyártóknak az e szakasz 1. táblázatában jelzett kibocsátástartóssági időtartamot kell használniuk.

1. táblázat

A H–R teljesítménysávokba tartozó kompressziós gyújtású motorokra vonatkozó kibocsátástartóssági időtartam (óra)

Kategória (teljesítménysáv)	A kibocsátástartóssági időtartam (óra)
≤ 37 kW (állandó fordulatszámú motorok)	3 000
≤ 37 kW (változó fordulatszámú motorok)	5 000
> 37 kW	8 000

9. MELLÉKLET

AZ NOX-SZABÁLYOZÁSRA SZOLGÁLÓ MEGOLDÁSOK HELYES MŰKÖDÉSÉT BIZTOSÍTÓ KÖVETELMÉNYEK

1. BEVEZETÉS

Ez a melléklet az NOx-szabályozásra szolgáló megoldások helyes működését biztosító követelményeket határozza meg. Előírásokat tartalmaz mindazon motorokra, amelyek a kibocsátáscsökkentés érdekében reagenst használnak.

2. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

A motorrendszernek rendelkeznie kell NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszerrel (NCD), amely azonosítani tudja az NOx-szabályozás azon működési hibáit, amelyeket e melléklet felsorol. Az e szakasz hatálya alá tartozó motorrendszereket úgy kell megtervezni, legyártani és beépíteni, hogy hasznos élettartamuk alatt és szokásos használati körülmények között mindvégig alkalmasak legyenek e követelmények teljesítésére. Ennek a célkitűzésnek az eléréséhez elfogadható, ha azokon a motorokon, melyeket ezen irányelv III. melléklete 8. függelékének 3.1. szakaszában említett élettartamukon túl használnak, az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer működésének és érzékenységének némi romlása mutatkozik, olyan mértékben, amelynek következtében előfordulhat, hogy a kibocsátás túllépi az e mellékletben meghatározott küszöbértékeket, mielőtt működésbe lép a figyelmeztető és/vagy a használatkorlátozó rendszer.

2.1. Kért információk

2.1.1. Reagenst igénylő kibocsátáscsökkentő rendszer esetében a gyártónak – az 1A. melléklet 1. függelékének 2.2.1.13. szakasza és 3. függelékének 2.2.1.13. szakasza szerint – meg kell adnia a reagens jellemzőit, ideértve a reagens típusát, a feloldott reagens koncentrációját, az üzemi hőmérsékleti feltételeket, valamint a reagens összetételére és minőségére vonatkozó nemzetközi szabványokra való hivatkozást.

2.1.2. A gyártónak a típusjóváhagyás iránti kérelemmel egyidejűleg be kell nyújtania a típusjóváhagyó hatóságnak a 4. szakaszban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer és az 5. szakaszban ismertetett használatkorlátozó rendszer működési jellemzőit teljes körűen leíró, részletes írásos tájékoztatást.

2.1.3. A gyártó az eredeti gyártó számára beépítési útmutatót biztosít, amelynek követése esetén garantált, hogy a motor, beleértve a jóváhagyott motortípus részét képező kibocsátáscsökkentő rendszert, a gépbe beépítve e melléklet követelményeinek megfelelő módon együttműködik a gép megfelelő részeivel. Ez a dokumentáció tartalmazza a részletes műszaki előírásokat és a motorrendszerre vonatkozó rendelkezéseket (szoftver, hardver és kommunikáció), amelyek a motorrendszernek a gépbe való helyes beépítéséhez szükségesek.

2.2. Működési feltételek

2.2.1. Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer a következő feltételek mellett működőképes:

a)	266 K és 308 K (–7 °C és 35 °C) között bármely környezeti hőmérsékleten;

b)	minden 1 600 m-nél alacsonyabb tengerszint feletti magasságban;

c)	343 K (70 °C) feletti hűtőközeg-hőmérséklet mellett.

Ez a szakasz nem vonatkozik a reagensszintnek a reagenstartályban történő ellenőrzésére, amennyiben az ellenőrzésnek a használati körülményektől függetlenül minden olyan körülmény mellett is működnie kell, amikor a mérés műszakilag megvalósítható (például minden olyan körülmény mellett, amikor a folyékony reagens nincs megfagyva).

2.3. A reagens fagyvédelme

2.3.1. Fűtött és fűtés nélküli reagenstartály és -adagoló rendszer használata egyaránt megengedett. A fűtött rendszernek meg kell felelnie a 2.3.2. szakasz követelményeinek. A fűtés nélküli rendszernek pedig a 2.3.3. szakasz követelményeit kell teljesítenie.

2.3.1.1. A fűtés nélküli reagenstartály és -adagoló rendszer használatát a gép tulajdonosának szóló írásbeli használati utasításban fel kell tüntetni.

2.3.2. Reagenstartály és -adagoló rendszer

2.3.2.1. A jármű 266 K (–7 °C) környezeti hőmérsékleten történő indításától számítva legkésőbb 70 percen belül a befagyott reagensnek is használhatónak kell lennie.

2.3.2.2. Fűtött rendszerre vonatkozó tervezési feltételek

A fűtött rendszer kialakításának olyannak kell lennie, hogy a meghatározott eljárás szerint vizsgálva megfeleljen az e szakaszban megállapított, teljesítményre vonatkozó követelményeknek.

2.3.2.2.1.

A reagenstartályt és -adagoló rendszert 255 K (–18 °C) hőmérsékleten 72 órán át vagy a reagens megszilárdulásáig kondicionálni kell, attól függően, hogy melyik következik be előbb.

2.3.2.2.2.

A 2.3.2.2.1. szakaszban előírt kondicionálási idő után a gépet/motort be kell indítani és 266 K (–7 °C) vagy annál alacsonyabb környezeti hőmérsékleten kell járatni a következők szerint:

a)	10–20 percig üresjáraton;

b)	amit legfeljebb 50 percen át a névleges terhelés legfeljebb 40%-ának megfelelő terhelés követ.

2.3.2.2.3.

A reagensadagoló rendszernek a 2.3.2.2.2. szakaszban leírt vizsgálati eljárások végén teljes egészében működőképesnek kell lennie.

2.3.2.3. A tervezési feltételek értékelése történhet hidegkamrás mérőállásban egy teljes géppel vagy annak a gépbe való beépítés szempontjából reprezentatív részeivel vagy országúti vizsgálatok alapján.

2.3.3. A figyelmeztető és használatkorlátozó rendszer bekapcsolása nem fűtött rendszer esetében

2.3.3.1. A 4. szakaszban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie, ha 266 K (–7 °C) vagy ez alatti környezeti hőmérsékleten nincs reagensadagolás.

2.3.3.2. Az 5.4. szakaszban ismertetett, erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha 266 K (–7 °C) vagy ez alatti környezeti hőmérsékleten az indítástól számított legkésőbb 70 percen belül nincs reagensadagolás.

2.4. Diagnosztikai követelmények

2.4.1. Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszernek számítógépes memóriában tárolt diagnosztikai hibakódok (DTC-k) segítségével tudnia kell azonosítani az NOx-szabályozás e mellékletben szereplő működési hibáit (NCM-ek), és ezeket az információkat kérésre ki kell tudnia adni külső eszközre.

2.4.2. A diagnosztikai hibakódok (DTC-k) rögzítésére vonatkozó követelmények

2.4.2.1. Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszernek az NOx-szabályozás minden egyes működési hibája (NCM) esetében diagnosztikai hibakódot kell rögzítenie.

2.4.2.2. Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer a motor beindításától számított 60 percen belül eldönti, hogy észlelhető-e valamilyen működési hiba. Ekkor a rendszernek el kell mentenie egy „megerősített és aktív” diagnosztikai hibakódot, és a figyelmeztető rendszernek a 4. szakasz szerint működésbe kell lépnie.

2.4.2.3. Amennyiben az ellenőrző rutinoknak több mint 60 perc működési időre van szükségük ahhoz, hogy pontosan észleljék és megerősítsék az NOx-szabályozás működési hibáját (például statisztikai modelleket használó rutinok vagy a jármű fogyasztását figyelembe vevő rutinok esetében), a típusjóváhagyó hatóság hosszabb ellenőrzési időt is engedélyezhet, feltéve, hogy a gyártó megindokolja ennek szükségességét (például műszaki indoklás, kísérleti eredmények, saját tapasztalatok stb.).

2.4.3. A diagnosztikai hibakódok (DTC-k) törlésére vonatkozó követelmények

a)	az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer maga nem törölheti ki a diagnosztikai hibakódokat a számítógép memóriájából, amíg az adott kódhoz kapcsolódó hibát meg nem szüntették.

b)	Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer a motorgyártó által kérésre biztosított hibakód-kiolvasó vagy karbantartó szerszám vagy a motorgyártó által megadott kód segítségével az összes diagnosztikai hibakódot törölheti.

2.4.4. Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszert nem szabad úgy programozni vagy más módon úgy kialakítani, hogy a gép kora alapján részlegesen vagy teljesen kikapcsoljon a motor tényleges élettartama alatt, és a rendszer nem tartalmazhat olyan algoritmust vagy stratégiát, amelynek célja az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer teljesítőképességének az idő előrehaladtával való csökkentése.

2.4.5. Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer esetlegesen újraprogramozható számítógépes kódjának vagy működési paraméterének ellen kell állnia a szándékos beavatkozásnak.

2.4.6. NCD szerinti motorcsalád

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsalád összetételének a meghatározása a gyártó feladata. A motorrendszerek egy NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládba történő besorolásának műszakilag indokoltnak kell lennie, és azt jóvá kell hagyatni a típusjóváhagyó hatósággal.

A nem egy motorcsaládba tartozó motorok még tartozhatnak ugyanabba az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládba.

2.4.6.1. Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládot meghatározó paraméterek

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládot olyan alapvető tervezési paraméterekkel lehet meghatározni, amelyek a motorcsaládba tartozó motorrendszerek tekintetében közösek.

Ahhoz, hogy a motorrendszereket az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerint egy motorcsaládba tartozónak lehessen tekinteni, a következő tervezési alapparamétereknek kell hasonlónak lenniük:

a)	kibocsátáscsökkentő rendszerek;

b)	az NOx-szabályozás-diagnosztikai ellenőrzés módszerei;

c)	az NOx-szabályozás-diagnosztikai ellenőrzés feltételei;

d)	ellenőrzési paraméterek (például gyakoriság).

Ezeket a hasonlóságokat a gyártónak megfelelő műszaki igazolási eljárással vagy más alkalmas módszerrel kell igazolnia, a típusjóváhagyó hatóság egyetértésével.

A gyártó kérheti, hogy a típusjóváhagyó hatóság hagyja jóvá az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer ellenőrzésre/diagnosztizálásra szolgáló módszereinek a motorrendszer elrendezésének különbségei miatti kisebb eltéréseit, amennyiben a gyártó ezeket a módszereket hasonlónak tekinti, és azok csak azért térnek el, hogy megfeleljenek egyes vizsgált alkatrészek konkrét jellemzőinek (például méret, kipufogógáz-áram stb.), vagy amennyiben hasonlóságukat a helyes műszaki gyakorlat alátámasztja.

3. KARBANTARTÁSI KÖVETELMÉNYEK

3.1.

A gyártó az új motorok vagy gépek tulajdonosait közvetlenül vagy közvetve köteles ellátni írásbeli használati utasítással a kibocsátáscsökkentő rendszerről és annak helyes működéséről.

A dokumentációnak tartalmaznia kell, hogy a kibocsátáscsökkentő rendszer nem megfelelő működése esetén a figyelmeztető rendszer figyelmezteti az üzemeltetőt a problémára és arra, hogy a figyelmeztetés figyelmen kívül hagyása esetén a használatkorlátozó rendszer később letilthatja a gép elindítását, ami miatt a gép használhatatlan lesz.

3.2.	A használati utasításnak tartalmaznia kell a motor megfelelő, a kibocsátáscsökkentési teljesítmény fenntartását biztosító használatára és karbantartására vonatkozó előírásokat, beleértve a fogyó reagensek megfelelő használatára vonatkozó előírásokat is.

3.3.	Az utasításokat egyértelműen és érthetően (nem szaknyelven) kell megfogalmazni, ugyanazt a nyelvezetet használva, mint a nem közúti mozgó gépekhez vagy azok motorjaihoz tartozó kezelői kézikönyvben.

3.4.

A használati utasításban adott esetben kifejezetten fel kell hívni a figyelmet arra, ha az üzemeltetőnek a szokásos szervizelések között is fel kell töltenie a reagenseket. A használati utasításban meg kell adni a reagens kívánt minőségét is. Az utasításnak pontosan le kell írnia a reagenstartály feltöltésének módját. A tájékoztatásnak azt is tartalmaznia kell, hogy mekkora a reagensfogyás várható sebessége az adott motortípusnál, és milyen gyakran kell utántölteni.

3.5.	A használati utasításban pontosan le kell írni, hogy az adott specifikációjú reagens használata és utántöltése elengedhetetlen ahhoz, hogy a motor megfeleljen az adott motortípusra vonatkozó típusjóváhagyás kiadásának feltételét képező követelményeknek.

3.6.

A használati utasításnak ismertetnie kell az üzemeltetőt figyelmeztető és a használatkorlátozó rendszerek működési módját. Ezenkívül ismertetnie kell azt is, hogy milyen következményekkel jár a teljesítményre és a hibanaplózásra nézve, ha figyelmen kívül hagyják a figyelmeztető rendszert és nem pótolják a reagenst, illetve a problémát nem orvosolják.

4. AZ ÜZEMELTETŐT FIGYELMEZTETŐ RENDSZER

4.1.

A gépben lennie kell egy figyelmeztető rendszernek, amely fényjelzéssel tájékoztatja az üzemeltetőt arról, hogy a reagensszint túl alacsony, a reagens minősége nem megfelelő, az adagolás megszakadt, vagy a 9. szakaszban meghatározott típusú meghibásodás lép fel, amelynek következtében a hiba kijavításának elmulasztása esetén működésbe léphet a használatkorlátozó rendszer. A figyelmeztető rendszernek akkor is működnie kell, ha az 5. szakaszban ismertetett használatkorlátozó rendszer működésbe lépett.

4.2.	A figyelmeztetés nem lehet ugyanaz, mint a működési hiba vagy a motorkarbantartás jelzésére használt figyelmeztetés, de a használt figyelmeztető rendszer lehet ugyanaz.

4.3.

Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer állhat egy vagy két lámpából, vagy rövid üzeneteket is kijelezhet, amelyek egyértelműen jelzik a következőket:

a)	a mérsékelt és/vagy erős használatkorlátozás aktiválásáig hátralévő idő,

b)	a mérsékelt és/vagy erős használatkorlátozás mértéke, például a nyomatékcsökkentés mértéke,

c)	a gép újraindíthatóságának feltételei.

Az említett üzenetek megjelenítésére használt rendszer lehet az egyéb karbantartási célokra használt rendszer.

4.4.	Ha a gyártó úgy dönt, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer hangjelzést is kiadhat. A hangjelzés üzemeltető általi kikapcsolása megengedett.

4.5.	Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek a 2.3.3.1., 6.2., 7.2., 8.4. és 9.3. szakaszban meghatározottak szerint kell működésbe lépnie.

4.6.	Ha a működésbe lépést kiváltó feltételek már megszűntek, a figyelmeztető rendszernek ki kell kapcsolnia. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer nem kapcsolhat ki automatikusan, ha működésbe lépésének okait nem szüntették meg.

4.7.	Fontos biztonsági vonatkozású üzeneteket tartalmazó figyelmeztetések ideiglenesen megszakíthatják a figyelmeztető rendszer működését.

4.8.	Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó eljárások részleteit e melléklet 2. függeléke ismerteti.

4.9.	Az ezen előírás szerinti típusjóváhagyás iránti kérelem részeként a gyártónak az e melléklet 2. függelékében meghatározottak szerint igazolnia kell az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működését.

5. HASZNÁLATKORLÁTOZÓ RENDSZER

5.1. A gépben lennie kell egy használatkorlátozó rendszernek, amely a következő elvek egyikén alapul:

5.1.1.

kétlépcsős használatkorlátozó rendszer, mely kezdetben mérsékelt (teljesítményben korlátozó), később pedig erős (a gép működtetetését megakadályozó) használatkorlátozást vált ki;

5.1.2.

egylépcsős használatkorlátozó rendszer (a gép működtetésének tényleges ellehetetlenítése), amely a 6.3.1., 7.3.1., 8.4.1. és 9.4.1. szakaszban meghatározott mérsékelt használatkorlátozó rendszerre vonatkozó feltételek mellett lép működésbe.

5.2. A típusjóváhagyó hatóság előzetes jóváhagyásával a motor felszerelhető olyan eszközzel, amellyel a nemzeti vagy regionális kormányzat vagy sürgősségi segélyszolgálataik vagy fegyveres erőik által kihirdetett szükségállapot alatt ki lehet kapcsolni a használatkorlátozó rendszert.

5.3. Mérsékelt használatkorlátozó rendszer

5.3.1.

A mérsékelt használatkorlátozó rendszer a 6.3.1., 7.3.1., 8.4.1. és 9.4.1. szakaszban meghatározott feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén kapcsolódik be.

5.3.2.

A mérsékelt használatkorlátozó rendszer a motor legnagyobb forgatónyomatékát a teljes fordulatszám-tartományában az 1. ábrán ismertetett teljes nyomatékterhelés és a fordulatszám-szabályozó töréspontja között fokozatosan legalább 25 százalékkal csökkenti. A nyomatékcsökkentés mértékének percenként legalább 1%-nak kell lennie.

5.3.3.

Egyéb olyan használatkorlátozó intézkedések is alkalmazhatók, amelyekről igazolták a típusjóváhagyó hatóságnak, hogy legalább ugyanolyan hatásosak.

1. ábra

A mérsékelt használatkorlátozás nyomatékcsökkentési mechanizmusa

5.4. Erős használatkorlátozó rendszer

5.4.1.

Az erős használatkorlátozó rendszer a 2.3.3.2., 6.3.2., 7.3.2., 8.4.2. és 9.4.2. szakaszban meghatározott feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén lép működésbe.

5.4.2.

Az erős használatkorlátozó rendszer olyan szintre csökkenti a gép használhatóságát, amely elég zavaró ahhoz, hogy az üzemeltető kiküszöbölje a 6–9. szakaszban felsoroltakkal kapcsolatos problémákat. A következő stratégiák fogadhatók el:

5.4.2.1.

A rendszer a motor forgatónyomatékát a teljes nyomatékterhelés és a fordulatszám-szabályozó töréspontja között az 1. ábrán bemutatott, mérsékelt használatkorlátozás szerinti nyomatékértékről fokozatosan, percenként legalább 1 százalékkal a legnagyobb nyomaték 50 százalékára vagy annál is alacsonyabb értékre, a motor fordulatszámát pedig a nyomatékcsökkentéssel egy időben fokozatosan a névleges fordulatszám 60 százalékára vagy annál alacsonyabb értékre csökkenti, a 2. ábrán bemutatott módon.

2. ábra

Az erős használatkorlátozás nyomatékcsökkentési mechanizmusa

5.4.2.2.

Egyéb olyan használatkorlátozó intézkedések is alkalmazhatók, amelyekről igazolták a típusjóváhagyó hatóságnak, hogy legalább ugyanolyan hatásosak.

5.5. A biztonsági szempontok figyelembevétele és az öngyógyító diagnosztika lehetővé tétele érdekében lehetőség van a használatkorlátozást hatástalanító funkció alkalmazására a teljes motorteljesítmény felszabadítása érdekében, feltéve, hogy az

a)	legfeljebb 30 percig működik, és

b)	a használatkorlátozó rendszer működésének minden egyes periódusa alatt legfeljebb háromszor léphet működésbe.

5.6. Ha a működésbe lépést kiváltó feltételek már megszűntek, a használatkorlátozó rendszernek ki kell kapcsolnia. A használatkorlátozó rendszer nem kapcsolhat ki automatikusan, ha működésbe lépésének okait nem szűntették meg.

5.7. A használatkorlátozó rendszer működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó eljárások részleteit e melléklet 2. függeléke ismerteti.

5.8. Az ezen előírás szerinti típusjóváhagyás iránti kérelem részeként a gyártónak az e melléklet 2. függelékében meghatározottak szerint igazolnia kell a használatkorlátozó rendszer működését.

6. A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ REAGENS

6.1. Reagensszint-kijelző

A gépen lennie kell egy kijelzőnek, amely egyértelműen tájékoztatja az üzemeltetőt a reagenstartályban lévő reagens szintjéről. A reagenskijelző legalacsonyabb elfogadható működési szintje az, hogy folyamatosan jeleznie kell a reagensszintet, míg a 4. szakaszban említett figyelmeztető rendszer működik. A reagenskijelző lehet analóg vagy digitális, és mutathatja a szintet a teljes tartály űrtartalmának, a megmaradt reagens vagy a becsült hátralevő üzemórák arányában.

6.2. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése

6.2.1.

A 4. szakaszban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensszint a reagenstartály űrtartalmának 10 %-a, vagy a gyártó választása szerint ennél magasabb százalékos szint alá süllyed.

6.2.2.

A figyelmeztetésnek a reagenskijelzővel együtt elég egyértelműnek kell lennie ahhoz, hogy a kezelő megértse, hogy a reagensszint alacsony. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, az optikai figyelmeztetésnek a reagens alacsony szintjére figyelmeztető üzenetet kell megjelenítenie (például „karbamidszint alacsony”, „AdBlue-szint alacsony” vagy „kevés reagens”).

6.2.3.

Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek kezdetben nem kell folyamatosan működésben lennie (például nem kell, hogy az üzenet kijelzése folyamatos legyen), a figyelmeztetés intenzitásának (például amilyen gyakorisággal felvillan a lámpa) azonban a folytonosig kell fokozódnia, ahogyan a reagensszint egyre csökken, és ahhoz a ponthoz közelít, amelynél működésbe lép a használatkorlátozó rendszer. A figyelmeztetés utolsó lépéseként a rendszer értesítést bocsát ki az üzemeltető számára egy, a gyártó által beállított szinten. A jelzésnek azon a ponton, amelyen a 6.3. szakasz szerinti használatkorlátozó rendszer működésbe lép, könnyebben észlelhetőnek kell lennie, mint azon a ponton, amelyen a figyelmeztetés először bekapcsolt.

6.2.4.

Nem megengedett, hogy a folytonos figyelmeztetést egyszerűen ki lehessen kapcsolni vagy figyelmen kívül lehessen hagyni. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak egyértelmű üzenetet kell megjelenítenie (pl. „karbamidfeltöltés szükséges”, „AdBlue-feltöltés szükséges” vagy „reagensfeltöltés szükséges”). A folyamatos figyelmeztetést ideiglenesen megszakíthatják más, fontos biztonsági vonatkozású üzeneteket tartalmazó figyelmeztetések.

6.2.5.

Gondoskodni kell arról, hogy az üzemeltetőt figyelmeztető rendszert mindaddig ne lehessen kikapcsolni, amíg a reagenst a rendszer működésbe lépését nem eredményező szintig nem pótolják.

6.3. A használatkorlátozó rendszer működésbe lépése

6.3.1.

Az 5.3. szakaszban ismertetett mérsékelt használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensszint a reagenstartály névleges teljes űrtartalmának 2,5 %-a – vagy a gyártó választása szerint ennél magasabb szint – alá süllyed.

6.3.2.

Az 5.4. szakaszban ismertetett erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagenstartály kiürül (azaz az adagoló rendszer nem képes a tartályból reagenst felvenni) vagy a gyártó választása szerint a névleges teljes űrtartalmának 2,5 %-a alatti szintet ér el.

6.3.3.

Az 5.5. szakaszban megengedett mértéktől eltekintve a mérsékelt vagy erős használatkorlátozó rendszert mindaddig nem lehet kikapcsolni, amíg a reagenst a rendszer működésbe lépését nem eredményező szintig után nem töltik.

7. A REAGENSMINŐSÉG FIGYELÉSE

7.1. A motornak vagy gépnek rendelkeznie kell egy olyan funkcióval, amely megállapítja, ha nem megfelelő reagens van a gépben.

7.1.1.

A gyártónak meg kell határoznia a legkisebb elfogadható reagenskoncentrációt (CDmin), mely 0,9 g/kWh határértékeket nem meghaladó NOx-kipufogógáz-kibocsátást eredményez.

7.1.1.1.

A CDmin megfelelő értékét a jóváhagyás során az e melléklet 3. függelékében meghatározott eljárással kell igazolni, és fel kell jegyezni az ezen előírás 5.3. szakaszában meghatározott részletes dokumentációcsomagban.

7.1.2.

A CDminértéknél alacsonyabb reagenskoncentrációt a rendszernek észlelnie kell, és az ilyen koncentrációjú reagenst a 7.1. szakasz alkalmazásában nem megfelelő reagensnek kell tekinteni.

7.1.3.

A reagensminőségnek külön számlálót („reagensminőség-számláló”) kell biztosítani. A reagensminőség-számlálónak számlálnia kell a nem megfelelő reagens melletti üzemeléssel töltött órák számát.

7.1.3.1.

A gyártó a reagensminőséggel kapcsolatos hibát egy vagy több, a 8. és 9. szakaszban felsorolt hibával azonos számlálóra is csoportosíthatja.

7.1.4.

A reagensminőség-számláló működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó feltételek és mechanizmusok részleteit e melléklet 2. függeléke ismerteti.

7.2. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése

Amennyiben az ellenőrző rendszer megerősíti, hogy a reagensminőség nem megfelelő, a 4. szakaszban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie (például „nem megfelelő minőségű karbamid”, „nem megfelelő minőségű AdBlue” vagy „nem megfelelő minőségű reagens”).

7.3. A használatkorlátozó rendszer működésbe lépése

7.3.1.

Az 5.3. szakaszban ismertetett mérsékelt használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensminőséget a 7.2. szakaszban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 10 motorüzemórán belül nem orvosolják.

7.3.2.

Az 5.4. szakaszban ismertetett erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensminőséget a 7.2. szakaszban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 20 motorüzemórán belül nem orvosolják.

7.3.3.

A működési hiba ismételt előfordulása esetén csökkenteni kell a használatkorlátozó rendszerek működésbe lépését megelőző órák számát az e melléklet 2. függelékében ismertetett mechanizmusnak megfelelően.

8. REAGENSADAGOLÁS

8.1. A motornak rendelkeznie kell olyan funkcióval, amely megállapítja, ha megszakad az adagolás.

8.2. Reagensadagolás-számláló

8.2.1.

Külön számlálót kell biztosítani az adagolásnak (a továbbiakban: adagolásszámláló). Ennek a számlálónak azokat a motorüzemórákat kell számlálnia, amelyekben a reagensadagolás megszakadt. Ez nem szükséges akkor, ha az adagolást a motorvezérlő egység azért szakítja meg, mert a gép adott üzemállapotában a gép szennyezőanyag-kibocsátása miatt nincs szükség reagens adagolására.

8.2.1.1.

A gyártó a reagensadagolással kapcsolatos hibát egy vagy több, a 7. és 9. szakaszban felsorolt hibával azonos számlálóra is csoportosíthatja.

8.2.2.

A reagensadagolás-számláló működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó feltételek és mechanizmusok részleteit e melléklet 2. függeléke ismerteti.

8.3. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése

A 4. szakaszban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek az adagolás megszakadása esetén működésbe kell lépnie, ami az adagolásszámlálót továbblépteti a 8.2.1. szakasz szerint. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie (például „karbamidadagolási hiba”, „AdBlue-adagolási hiba” vagy „reagensadagolási hiba”).

8.4. A használatkorlátozó rendszer működésbe lépése

8.4.1.

Az 5.3. szakaszban ismertetett mérsékelt használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensadagolás megszakadását a 8.3. szakaszban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 10 motorüzemórán belül nem orvosolják.

8.4.2.

Az 5.4. szakaszban ismertetett erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensadagolás megszakadását a 8.3. ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 20 motorüzemórán belül nem orvosolják.

8.4.3.

9. A MANIPULÁLÁSNAK BETUDHATÓ MŰKÖDÉSI HIBÁK FIGYELÉSE

9.1. A reagenstartályban lévő reagens szintjén, a reagensminőségen és az adagolás megszakadásán túlmenően a következő működési hibákat kell figyelni, mivel azok manipulálásnak lehetnek betudhatóak:

a)	működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelep;

b)	az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer 9.2.1. szakaszban ismertetett meghibásodása.

9.2. Ellenőrzési követelmények

9.2.1. Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszert folyamatosan ellenőrizni kell az elektromos hibák, illetve érzékelők kiesése vagy kiiktatása szempontjából, amely megakadályozná a 6–8. szakaszban előírt más működési hibák észlelését (összetevő-ellenőrzés).

A diagnosztikai képességet befolyásoló érzékelők többek között az NOx-koncentrációt közvetlenül mérő érzékelők, a karbamid minőségét ellenőrző érzékelők, a környezeti viszonyok érzékelői, valamint a reagens adagolását, a reagens szintjét vagy a reagens fogyását ellenőrző érzékelők.

9.2.2. A kipufogógáz-visszavezető rendszer szelepének számlálója

9.2.2.1.

Külön számlálót kell biztosítani a kipufogógáz-visszavezető rendszer működésben gátolt szelepe számára. A kipufogógáz-visszavezető rendszer szelepe számlálójának azokat a motorüzemórákat kell számlálnia, amikor működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelephez kapcsolódó hibakód igazoltan aktív.

9.2.2.1.1.

A gyártó a működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelep hibáját egy vagy több, a 7., 8. és 9.2.3. szakaszban felsorolt hibával azonos számlálóra is csoportosíthatja.

9.2.2.2.

A kipufogógáz-visszavezető rendszer szelepe számlálójának működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó feltételek és mechanizmusok részleteit e melléklet 2. függeléke ismerteti.

9.2.3. Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer számlálói

9.2.3.1.

Külön számlálót kell biztosítani a 9.1. szakasz ii. alpontjában tárgyalt minden ellenőrzési hiba számára. Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer számlálójának azokat a motorüzemórákat kell számlálnia, amikor az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer működési hibájához kapcsolódó hibakód igazoltan aktív. Megengedett több hiba azonos számlálóhoz csoportosítása.

9.2.3.1.1.

A gyártó az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer hibáját egy vagy több, a 7., 8. és 9.2.2. szakaszban felsorolt hibával azonos számlálóra is csoportosíthatja.

9.2.3.2.

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer számlálójának működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó feltételek és mechanizmusok részleteit e melléklet 2. függeléke ismerteti.

9.3. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése

A 4. szakaszban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie, ha a 9.1. szakaszban meghatározott működési hibák bármelyike előfordul, és jeleznie kell a sürgős javítás szükségességét. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie (pl. „a reagensadagoló szelep csatlakozása megszakadt” vagy „kibocsátást érintő kritikus hiba”).

9.4. A használatkorlátozó rendszer működésbe lépése

9.4.1. Az 5.3. szakaszban ismertetett, mérsékelt használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a 9.1. szakaszban meghatározott hibát a 9.3. szakaszban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 36 motorüzemórán belül nem orvosolják.

9.4.2. Az 5.4. szakaszban ismertetett, erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a 9.1. szakaszban meghatározott hibát a 9.3. szakaszban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 100 motorüzemórán belül nem orvosolják.

9.4.3. A működési hiba ismételt előfordulása esetén csökkenteni kell a használatkorlátozó rendszerek működésbe lépését megelőző órák számát az e melléklet 2. függelékében ismertetett mechanizmusnak megfelelően.

9.5. A gyártó a 9.2. szakaszban meghatározott követelmények helyett a kipufogórendszerben elhelyezkedő NOx-érzékelőt is használhat. Ebben az esetben

a)	az NOx-érték nem haladhatja meg a 0,9 g/kWh határértéket;

b)	alkalmazható a „magas NOx-koncentráció – oka ismeretlen” hiba;

c)	a 9.4.1. szakaszban megadott időtartam 10 üzemórára módosul;

d)	a 9.4.2. szakaszban megadott időtartam 20 üzemórára módosul.

1. függelék

Az igazolásra vonatkozó követelmények

1. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

Az e melléklet előírásainak való megfelelést a típusjóváhagyás során kell igazolni az 1. táblázatban bemutatott és e szakaszban részletezett, következő igazolási eljárások elvégzésével:

a)	a figyelmeztető rendszer működésbe lépésének igazolása;

b)	a mérsékelt használatkorlátozó rendszer (ha van ilyen) működésbe lépésének igazolása;

c)	az erős használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének igazolása.

1. táblázat

A 3. és 4. szakasznak megfelelő igazolási eljárás tartalmának bemutatása

Mechanizmus

Az igazolási eljárás részei

A figyelmeztető rendszer működésbe lépése e függelék 3. szakasza szerint

—	2 működésbelépési vizsgálat (például reagens hiánya),

—	az igazolás kiegészítő elemei igény szerint

A mérsékelt használatkorlátozás működésbe lépése e függelék 4. szakasza szerint

—	2 működésbelépési vizsgálat (például reagens hiánya),

—	az igazolás kiegészítő elemei igény szerint

—	1 nyomatékcsökkentési vizsgálat.

Az erős használatkorlátozás működésbe lépése e függelék 4.6. szakasza szerint

—	2 működésbelépési vizsgálat (például reagens hiánya),

—	az igazolás kiegészítő elemei igény szerint

2. MOTORCSALÁDOK ÉS NOX-SZABÁLYOZÁS-DIAGNOSZTIKA SZERINTI MOTORCSALÁDOK

Egy motorcsalád vagy egy NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád e függelék követelményeinek való megfelelése a vizsgált motorcsalád egyik tagján végzett vizsgálattal igazolható, feltéve, hogy a gyártó a típusjóváhagyó hatóság számára igazolja, hogy az e melléklet követelményeinek való megfeleléshez szükséges ellenőrző rendszerek a családon belül hasonlóak.

2.1. Annak igazolása, hogy az NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád egyéb tagjainak ellenőrző rendszerei hasonlóak, történhet úgy, hogy a gyártó benyújt a típusjóváhagyó hatósághoz egy dokumentációt, mint például algoritmusokat, funkcionális elemzéseket stb.

2.2. A vizsgált motort a típusjóváhagyó hatósággal egyeztetve a gyártó választja ki. Ez lehet a vizsgált motorcsalád alapmotora, de nem feltétlenül kell annak lennie.

2.3. Abban az esetben, ha a motorcsalád olyan NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládba tartozik, amely már a 2.1. szakasz szerint típusjóváhagyással rendelkezik (3. ábra), e motorcsalád megfelelőségét további vizsgálat nélkül igazoltnak kell tekinteni, feltéve, hogy a gyártó igazolja a típusjóváhagyó hatóságnak, hogy az e melléklet követelményeinek való megfeleléshez szükséges ellenőrző rendszerek a családon és a vizsgált, NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládon belül hasonlóak.

3. ábra

Egy NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád korábban igazolt megfelelősége

3. A FIGYELMEZTETŐ RENDSZER MŰKÖDÉSBE LÉPÉSÉNEK IGAZOLÁSA

3.1. A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének megfelelőségét két vizsgálat elvégzésével kell igazolni: a reagens hiánya és az e melléklet 7–9. szakaszában vizsgált valamely működésihiba-kategória tekintetében.

3.2. A vizsgálandó működési hibák kiválasztása:

3.2.1. A figyelmeztető rendszer rossz reagensminőség esetén történő működésbe lépésének igazolására olyan reagenst kell választani, melynek hatóanyag-tartalma legalább annyira fel van hígítva, mint a gyártó által e melléklet 7. szakasza szerint közölt érték.

3.2.2. A figyelmeztető rendszer manipulálásnak tulajdonítható, e melléklet 9. szakaszában meghatározott működési hibák esetén történő működésbe lépésének igazolására a kiválasztást a következő követelmények szerint kell végezni:

3.2.2.1.

A gyártónak meg kell adnia a potenciális működési hibák jegyzékét a típusjóváhagyó hatóságnak.

3.2.2.2.

A vizsgálatban értékelendő működési hibát a típusjóváhagyó hatóság választja ki a 3.2.2.1. szakaszban említett jegyzékből.

3.3. Igazolási eljárás

3.3.1. Az igazolás céljaira külön vizsgálatot kell végezni a 3.1. szakaszban említett minden egyes működési hiba vonatkozásában.

3.3.2. A vizsgálat alatt csak az éppen vizsgált működési hiba állhat fenn.

3.3.3. A vizsgálat megkezdése előtt valamennyi hibakódot törölni kell.

3.3.4. A gyártó kérésére és a típusjóváhagyó hatósággal egyetértésben a vizsgált működési hibát szimulálni is lehet.

3.3.5. Reagenshiánytól eltérő működési hiba észlelése

A reagenshiánytól eltérő működési hiba kiváltásakor vagy szimulálásakor a működési hiba észlelését a következőképpen kell végrehajtani:

3.3.5.1.

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszernek reagálnia kell egy, a típusjóváhagyó hatóság által e függelék rendelkezései szerint kiválasztott megfelelő hiba megjelenésére. Ez bizonyítottnak tekinthető, ha a rendszer a 3.3.7. szakasz szerinti két egymást követő NOx-szabályozás-diagnosztikai vizsgálati ciklus során működésbe lép.

Ha az ellenőrzési funkció leírásában részletesen szerepel, és a típusjóváhagyó hatóság elfogadta, hogy egy adott ellenőrző rutinnál kettőnél több NOx-szabályozás-diagnosztikai vizsgálati ciklusra van szükség ahhoz, hogy az ellenőrzés befejeződjön, akkor az NOx-szabályozás-diagnosztikai vizsgálati ciklusok száma megnövelhető háromra.

Az igazolási vizsgálat során az egyes NOx-szabályozás-diagnosztikai vizsgálati ciklusok között le lehet állítani a motort. A következő beindításig eltelő idő meghatározásakor figyelembe kell venni minden olyan ellenőrzési funkciót, amely esetleg a motor leállása után megy végbe, és minden szükséges feltételt, amelynek fenn kell állnia ahhoz, hogy ellenőrzés történjen a következő beindításnál.

3.3.5.2.

A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének igazolása megvalósultnak minősül, ha a figyelmeztető rendszer a 3.2.1. szakasz szerinti minden igazolási eljárás végén megfelelően működésbe lép és a kiválasztott működési hiba hibakódja „megerősített és aktív” státust kap.

3.3.6. A reagens hiányának észlelése

A figyelmeztető rendszer reagenshiány esetén történő működésbe lépésének igazolására a motort a gyártó döntése szerint egy vagy több NOx-szabályozás-diagnosztikai vizsgálati cikluson át kell járatni.

3.3.6.1.

Az igazolást a tartályban lévő, a gyártó és a típusjóváhagyó hatóság által egyeztetett – a tartály névleges űrtartalma legalább 10 százalékának megfelelő – reagensszinttel kell kezdeni.

3.3.6.2.

A figyelmeztető rendszert akkor kell megfelelően működőnek tekinteni, ha a következő feltételek egyidejűleg teljesülnek:

a)	a figyelmeztető rendszer a reagenstartály legalább 10 százalékának megfelelő reagens rendelkezésre állása esetén működésbe lép; és

b)	a „folyamatos” figyelmeztető rendszer legalább a gyártó által az e melléklet 6. szakaszának rendelkezései szerint megadott értéknél működésbe lép.

3.3.7. Az NOx-szabályozás-diagnosztikai vizsgálati ciklus

3.3.7.1.

Az ebben a 10. szakaszban vizsgált, az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer helyes működésének igazolására szolgáló NOx-szabályozás-diagnosztikai vizsgálati ciklus a melegindításos nem közúti állandósult állapotú ciklus.

3.3.7.2.

A gyártó kérésére és a típusjóváhagyó hatóság jóváhagyásával adott ellenőrző rutin esetében alternatív NOx-szabályozás-diagnosztikai vizsgálati ciklus (pl. NRSC-ciklus) használható. A kérelemnek tartalmaznia kell olyan elemeket (műszaki alátámasztás, szimuláció, mérési eredmények stb.), amelyek igazolják a következőket:

a)	a kért vizsgálati ciklus olyan ellenőrzést eredményez, amely működni fog valós menetviszonyok között is; és

b)	a 3.3.7.1. szakaszban meghatározott vonatkozó NOx-szabályozás-diagnosztikai vizsgálati ciklus igazoltan kevésbé felel meg a tervezett ellenőrzésre.

3.4. A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének igazolása megvalósultnak minősül, ha a figyelmeztető rendszer a 3.3. szakasz szerinti minden igazolási eljárás végén megfelelően működésbe lép.

4. A HASZNÁLATKORLÁTOZÓ RENDSZER MŰKÖDÉSÉNEK IGAZOLÁSA

4.1. A használatkorlátozó rendszer működésének igazolását próbapadon végzett vizsgálattal kell végrehajtani.

4.1.1. A motorrendszerhez e célból a típusjóváhagyó hatóság megelégedésére csatlakoztatni (vagy szimulálni) kell minden további, az igazolási eljárás elvégzéséhez szükséges, a motorrendszerhez fizikailag nem felszerelt alkatrészt vagy alrendszert, úgymint többek között a környezeti hőmérséklet érzékelőjét, a szintérzékelőket, valamint az üzemeltetőt figyelmeztető és tájékoztató rendszereket.

4.1.2. A gyártó a típusjóváhagyó hatóság egyetértésével az igazolási eljárásokat a teljes gépen is elvégezheti, a gépet megfelelő próbapadra szerelve, vagy azt ellenőrzött körülmények között vizsgálópályán futtatva.

4.2. A vizsgálati programnak igazolnia kell a használatkorlátozó rendszer reagenshiány és az e melléklet 7., 8. vagy 9. szakaszában meghatározott működési hibák egyike esetében történő működésbe lépését.

4.3. Ezen igazolási eljárás céljaira:

a)	a típusjóváhagyó hatóság a reagenshiányon túlmenően kiválasztja az e melléklet 7., 8. vagy 9. szakaszában meghatározott, korábban a figyelmeztető rendszer működésbe lépésének igazolásakor használt működési hibát;

b)	a gyártó számára a típusjóváhagyó hatóság egyetértésével megengedett vizsgálat felgyorsítása az üzemórák számának szimulálásával;

c)	a mérsékelt használatkorlátozáshoz szükséges nyomatékcsökkenést az ezen előírásnak megfelelően végzett, általános motorteljesítmény-jóváhagyási eljárással egyidejűleg is lehet igazolni. Ebben az esetben a használatkorlátozó rendszer igazolási eljárása során nincs szükség külön nyomatékmérésre;

d)	az erős használatkorlátozást az ezen függelék 4.6. szakaszának követelményei szerint kell igazolni.

4.4. A gyártónak emellett igazolnia a használatkorlátozó rendszer működését az e melléklet 7., 8. vagy 9. szakaszában meghatározott azon működési hibák esetén, melyeket a 4.1–4.3. szakaszban ismertetett igazolási eljárásokra nem választottak ki.

Ezeket a további igazolási eljárásokat el lehet végezni a típusjóváhagyó hatóság részére egy műszaki eset bemutatásával, pl. algoritmusok, funkcionális elemzések, korábbi vizsgálatok eredményeinek felhasználásával.

4.4.1. Ezeknek a további igazolási eljárásoknak különösen azt kell a típusjóváhagyó hatóság megelégedésére igazolniuk, hogy a jármű motorvezérlő egységébe a megfelelő nyomatékcsökkentő mechanizmust beépítették.

4.5. A mérsékelt használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének igazolási vizsgálata

4.5.1. Ez az igazolási eljárás akkor kezdődik, amikor a figyelmeztető rendszer vagy a megfelelő „folyamatos” figyelmeztető rendszer a típusjóváhagyó hatóság által kiválasztott működési hiba következtében működésbe lép.

4.5.2. Amikor a rendszernek a tartályban fellépő reagenshiányra való reagálását ellenőrzik, a motorrendszert addig kell járatni, míg a reagens rendelkezésre állása a tartály névleges űrtartalmának 2,5 százalékos értékét vagy a gyártó által a mérsékelt használatkorlátozás működésbe lépéséhez szükségesként megadott értéket eléri, e melléklet 6.3.1. szakaszával összhangban.

4.5.2.1.

A gyártó a típusjóváhagyó hatóság egyetértésével a reagens tartályból történő kivételével is szimulálhatja a folyamatos üzemelést, járó vagy álló motor mellett.

4.5.3. Amikor a rendszernek a tartályban fellépő reagenshiánytól eltérő hibára való reagálását ellenőrzik, a motorrendszert az e függelék 3. táblázatában feltüntetett, megfelelő üzemóraszámon keresztül kell járatni, vagy pedig a gyártó választása szerint addig, amikor a megfelelő számláló eléri azt az értéket, amikor a mérsékelt használatkorlátozás működésbe lép.

4.5.4. A mérsékelt használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének igazolása megvalósultnak minősül, ha a 4.5.2. és 4.5.3. szakasznak megfelelően elvégzett minden igazolási eljárás végén a gyártó a típusjóváhagyó hatóságnak igazolta, hogy a motorvezérlő egység a nyomatékcsökkentő mechanizmust működésbe hozta.

4.6. Az erős használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének igazolási eljárása

4.6.1. Ez az igazolási eljárás abból az állapotból indul, amikor a mérsékelt használatkorlátozó rendszer előzőleg működésbe lépett. Az eljárás végrehajtható a mérsékelt használatkorlátozó rendszer igazolására végzett vizsgálatok folytatásaként.

4.6.2. Amikor a rendszernek a tartályban fellépő reagenshiányra való reagálását ellenőrzik, a motort vagy a reagenstartály kiürüléséig kell járatni, vagy pedig addig, amikor a reagensszint a tartály névleges teljes űrtartalmának 2,5 százaléka alatti szintet ér el, amikor a gyártó nyilatkozata szerint működésbe lép az erős használatkorlátozó rendszer.

4.6.2.1.

A gyártó a típusjóváhagyó hatóság egyetértésével a reagens tartályból történő kivételével is szimulálhatja a folyamatos üzemelést, járó vagy álló motor mellett.

4.6.3. Amikor a rendszernek a tartályban fellépő reagenshiánytól eltérő hibára való reagálását ellenőrzik, a motorrendszert az e függelék 3. táblázatában feltüntetett, megfelelő üzemóraszámon keresztül kell járatni, vagy pedig a gyártó választása szerint addig, amikor a megfelelő számláló eléri azt az értéket, amikor az erős használatkorlátozás működésbe lép.

4.6.4. Az erős használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének igazolása megvalósultnak minősül, ha a 4.6.2. és 4.6.3. szakasznak megfelelően elvégzett minden igazolási eljárás végén a gyártó igazolta a típusjóváhagyó hatóságnak, hogy az e mellékletben vizsgált erős használatkorlátozó mechanizmus működésbe lépett.

4.7. Ehelyett a gyártó a típusjóváhagyó hatóság egyetértésével a használatkorlátozás igazolását teljes gépen is elvégezheti az 5.4. szakasz követelményeinek megfelelően, a gépet megfelelő próbapadra szerelve, vagy azt ellenőrzött körülmények között vizsgálópályán futtatva.

4.7.1. A gépet mindaddig járatni kell, amíg a kiválasztott működési hibához társított számláló el nem éri az e függelék 3. táblázatában megadott, vonatkozó üzemóraszámot, vagy adott esetben a reagenstartály kiürül, vagy a reagensszint a tartály névleges teljes űrtartalmának 2,5 százaléka alatti szintet ér el, mely szintet a gyártó az erős használatkorlátozó rendszer működésbe léptetésére kiválasztotta.

2. függelék

Az üzemeltetőt figyelmeztető és a használatkorlátozó és azt feloldó mechanizmusok ismertetése

1. AZ E MELLÉKLETBEN A FIGYELMEZTETŐ ÉS A HASZNÁLATKORLÁTOZÓ MECHANIZMUSOK MŰKÖDÉSBE LÉPÉSÉRE ÉS FELOLDÁSÁRA MEGHATÁROZOTT ELŐÍRÁSOK KIEGÉSZÍTÉSE CÉLJÁBÓL EZ A 2. FÜGGELÉK MEGHATÁROZZA E MŰKÖDÉSBE LÉPTETŐ ÉS FELOLDÓ MECHANIZMUSOK VÉGREHAJTÁSÁNAK MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEIT.

2. A FIGYELMEZTETŐ RENDSZERT MŰKÖDÉSBE LÉPTETŐ ÉS FELOLDÓ MECHANIZMUSOK

2.1. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek akkor kell működésbe lépnie, amikor az annak működésbe lépését indokoló, az NOx-szabályozás működési hibájához társított diagnosztikai hibakód az e függelék 2. táblázatában meghatározott státusba kerül.

2. táblázat

Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése

A hiba típusa	A figyelmeztető rendszert működésbe léptető diagnosztikai hibakód státusa
Nem megfelelő minőségű reagens	megerősített és aktív
Az adagolás megszakadása	megerősített és aktív
Működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelep	megerősített és aktív
Az ellenőrző rendszer működési hibája	megerősített és aktív
NOx-küszöbérték, ha alkalmazható	megerősített és aktív

2.2. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek akkor kell feloldania, amikor a diagnosztikai rendszer megállapítja, hogy az adott figyelmeztetés szempontjából jelentős működési hiba többé már nem áll fenn, vagy a működésbe lépést indokoló információt – beleértve a diagnosztikai hibakódot is – a kiolvasóval törlik.

2.2.1. Az NOx-szabályozási adatok törlésére vonatkozó követelmények

2.2.1.1. Az NOx-szabályozásra vonatkozó adatok törlése/visszaállítása kiolvasóval

A kiolvasótól jövő kérésre a számítógép memóriájából a következő adatoknak törlődniük kell, illetve vissza kell állniuk az e függelékben előírt értékre (lásd a 3. táblázatot).

3. táblázat

Az NOx-szabályozásra vonatkozó adatok törlése/visszaállítása kiolvasóval

NOx-szabályozási adat	Törlendő	Visszaállítandó
az összes diagnosztikai hibakód	X
A legtöbb üzemórát tartalmazó számláló értéke		X
Üzemórák száma az NOx-szabályozás-diagnosztikai számláló(k)ból		X

2.2.1.2. Az NOx-szabályozási adatoknak nem szabad törlődniük a gép akkumulátorának/akkumulátorainak lekötésekor.

2.2.1.3. Az NOx-szabályozási adatok törlésének csak álló motor mellett szabad lehetségesnek lennie.

2.2.1.4. Az „NOx-szabályozási adatok”, köztük a diagnosztikai hibakódok törlésekor az e hibákhoz társított és e mellékletben nem törlendőként megjelölt számlálókat nem szabad lenullázni, hanem az e melléklet megfelelő pontjában előírt értékre kell azokat visszaállítani.

3. A HASZNÁLATKORLÁTOZÓ RENDSZERT MŰKÖDÉSBE LÉPTETŐ ÉS FELOLDÓ MECHANIZMUSOK

3.1.	A használatkorlátozó rendszernek akkor kell működésbe lépnie, amikor a figyelmeztető rendszer működik és az annak működésbe lépését indokoló, az NOx-szabályozás működési hibája tekintetében jelentőséggel bíró számláló eléri az e függelék 4. táblázatában meghatározott értéket.

3.2.

A használatkorlátozó rendszernek akkor kell kioldania, amikor a rendszer már nem észleli az annak működésbe lépését indokoló működési hibát, vagy a működésbe lépést indokoló információt – beleértve az NOx-szabályozás működési hibájához kapcsolódó diagnosztikai hibakódot is – a kiolvasóval vagy karbantartó szerszámmal törlik.

3.3.

Az üzemeltetőt figyelmeztető és használatkorlátozó rendszernek a reagenstartályban lévő reagens mennyiségének értékelését követően az e melléklet 6. szakaszának megfelelően azonnal működésbe kell lépnie vagy ki kell oldania. Ebben az esetben a működésbe léptető és feloldó mechanizmusok nem függhetnek a társított diagnosztikai hibakódok státusától.

4. SZÁMLÁLÓMECHANIZMUS

4.1. Általános előírások

4.1.1.

E melléklet követelményeinek teljesítéséhez a rendszerben legalább 4 számlálónak kell lennie azon üzemórák számának rögzítésére, amikor a motor úgy működött, hogy a rendszer a következők valamelyikét észlelte:

a)	nem megfelelő reagensminőség;

b)	a reagensadagolás megszakadása;

c)	működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelep;

d)	az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer e melléklet 9.1. b) szakasza szerinti hibája.

4.1.1.1.

A gyártó a 4.1.1. szakaszban megadott hibákat egy vagy több számláló segítségével csoportosíthatja is.

4.1.2.

Mindezen számlálóknak egy 2 bájtos számlálóval elérhető legnagyobb értékig kell számolniuk egyórás felbontással, és ezt az értéket meg kell tartaniuk, kivéve, ha teljesülnek a számláló nullázásának feltételei.

4.1.3.

A gyártó használhat egyszeres vagy többszörös számlálókat az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszerben. Az egyszeres számláló több különböző, az adott számlálótípushoz tartozó működési hiba üzemóráit összegezheti, feltéve, hogy azok még nem érték el az egyszeres számláló által mutatott időt.

4.1.3.1.

Amennyiben a gyártó többszörös NCD-rendszer-számláló használata mellett dönt, a rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy egy adott ellenőrzőrendszer-számlálót hozzárendeljen az e melléklet szerint az adott számlálóhoz tartozó minden működési hibához.

4.2. A számlálómechanizmusok elve

4.2.1.

Minden számlálónak a következőképpen kell működnie:

4.2.1.1.

Ha a számláló nulla állásból indul, a számlálást a hozzá tartozó működési hiba észlelésekor és a megfelelő diagnosztikai hibakód 2. táblázatban meghatározott státusra váltásakor azonnal el kell kezdenie.

4.2.1.2.

Sorozatos hibák esetén az alábbi rendelkezések valamelyikét kell alkalmazni a gyártó választása szerint.

A számlálónak egyetlen ellenőrzési esemény előfordulásakor le kell állnia és az aktuális értékét meg kell tartania, ha a számlálót eredetileg működésbe hozó működési hiba már nem észlelhető, vagy azt kiolvasóval vagy karbantartó szerszámmal törlik. Ha a számláló az erős használatkorlátozó rendszer működése alatt nem számlál, akkor az e függelék 4. táblázatban megadott értéken vagy egy olyan értéken kell rögzülnie, amely egyenlő vagy nagyobb, mint az erős használatkorlátozás számlálójának értéke, mínusz 30 perc.

b)	A számlálónak az e függelék 4. táblázatban megadott értéken vagy egy olyan értéken kell rögzülnie, amely egyenlő vagy nagyobb, mint az erős használatkorlátozás számlálójának értéke, mínusz 30 perc.

4.2.1.3.

Egyszeres ellenőrzőrendszer-számláló esetében a számlálónak folytatnia kell a számlálást, ha az NOx-szabályozás adott számlálóhoz tartozó működési hibáját észleli, és a megfelelő diagnosztikai hibakód „megerősített és aktív” státust vesz fel. A számlálónak le kell állnia és a 4.2.1.2. szakaszban meghatározott értékek egyikét kell tartania, ha az NOx-szabályozásnak a számlálót eredetileg működésbe hozó működési hibája már nem észlelhető, vagy a számlálóhoz tartozó valamennyi működési hibát kiolvasóval vagy karbantartó szerszámmal törlik.

4. táblázat

Számlálók és használatkorlátozás

	A számlálót először működésbe léptető diagnosztikai hibakód státusa	A számláló mérsékelt használatkorlátozást eredményező értéke	A számláló erős használatkorlátozást eredményező értéke	A számláló által megőrzött, rögzült érték
A reagensminőség számlálója	megerősített és aktív	≤ 10 óra	≤ 20 óra	≥ a számláló erős használatkorlátozást eredményező értékének 90 %-a
Az adagolás számlálója	megerősített és aktív	≤ 10 óra	≤ 20 óra	≥ a számláló erős használatkorlátozást eredményező értékének 90 %-a
A kipufogógáz-visszavezető rendszer szelepének számlálója	megerősített és aktív	≤ 36 óra	≤ 100 óra	≥ a számláló erős használatkorlátozást eredményező értékének 95 %-a
Az ellenőrző rendszer számlálója	megerősített és aktív	≤ 36 óra	≤ 100 óra	≥ a számláló erős használatkorlátozást eredményező értékének 95 %-a
NOx-küszöbérték, ha alkalmazható	megerősített és aktív	≤ 10 óra	≤ 20 óra	≥ a számláló erős használatkorlátozást eredményező értékének 90 %-a

4.2.1.4.

A számláló rögzülését követően azt akkor kell lenullázni, ha a számlálóhoz tartozó ellenőrzési rutinok legalább egy teljes ellenőrző ciklust lefutottak működési hiba észlelése nélkül, és a számláló utolsó leállását követő 40 motorüzemóra alatt a számlálóhoz tartozó működési hibát nem észleltek (lásd a 4. ábrát).

4.2.1.5.

Ha a rendszer a számlálóhoz tartozó működési hibát észlel a számláló rögzülése alatt, akkor a számlálónak attól a ponttól kell folytatnia a számlálást, amelynél korábban megállt (lásd a 4. ábrát).

5. A MŰKÖDÉSBE LÉPTETÉS ÉS KIOLDÁS, VALAMINT A SZÁMLÁLÓMECHANIZMUSOK SZEMLÉLTETÉSE

5.1. Ez a pont a működésbe léptetést és kioldást, valamint a számlálómechanizmusokat szemlélteti egyes jellemző esetekben. A 5.2., 5.3. és 5.4. szakaszban megadott adatok és leírások csak a melléklet szemléltetésének céljára szolgálnak és azokra nem lehet e rendelet követelményeinek példájaként vagy az érintett folyamatra vonatkozó határozott nyilatkozatként hivatkozni. A 6. és 7. ábrán szereplő, a számlálóra vonatkozó óraértékek a 4. táblázatban az erős használatkorlátozáshoz tartozó legnagyobb értékekre vonatkoznak. Az egyszerűség kedvéért például az illusztrációban nem szerepel az a tény, hogy a használatkorlátozó rendszer működésével egyidejűleg a figyelmeztető rendszer is működik.

4. ábra

A számláló újraindítása vagy lenullázása a számláló értékének rögzülését követően.

5.2. Az 5. ábra szemlélteti a működésbe léptető és kioldó mechanizmusok működését a reagens rendelkezésre állásának alábbi öt esetére:

1. használati eset: az üzemeltető a figyelmeztetés ellenére tovább járatja a gépet mindaddig, amíg annak működése le nem áll.

1. újratöltési eset („megfelelő” újratöltés): az üzemeltető úgy tölti újra a reagenstartályt, hogy annak szintje a 10 %-os határérték fölé kerüljön. A figyelmeztető és használatkorlátozó rendszer kiold.

2. és 3. újratöltési eset („nem megfelelő” újratöltés): A figyelmeztető rendszer működésbe lép. A figyelmeztetés szintje a rendelkezésre álló reagens mennyiségétől függ.

4. újratöltési eset („teljesen elégtelen” újratöltés): a mérsékelt használatkorlátozás azonnal működésbe lép.

5. ábra

A rendelkezésre álló reagens

5.3. A 6. ábra a nem megfelelő reagensminőség három esetét ismerteti:

1. használati eset: az üzemeltető a figyelmeztetés ellenére tovább járatja a gépet mindaddig, amíg annak működése le nem áll.

1. javítási eset („rossz” vagy „csaló” javítás): a gép működésképtelenné válása után az üzemeltető megváltoztatja a reagens minőségét, de nem sokkal később visszaállítja rossz minőségűre. A használatkorlátozó rendszer rögtön újból működésbe lép, és a gép 2 motorüzemóra után ismét működésképtelenné válik.

2. javítási eset („megfelelő” javítás): a gép működésképtelenné válása után az üzemeltető korrigálja a reagensminőséget. Bizonyos idő elteltével azonban ismét nem megfelelő minőségű reagensre vált. A figyelmeztetés, a használatkorlátozás és a számlálási folyamat ismét nulláról indul.

6. ábra

Nem megfelelő reagenssel való feltöltés

5.4. A 7. ábra a karbamidadagoló rendszer meghibásodásának három esetét szemlélteti: Ez az ábra azt a folyamatot is szemlélteti, amely az e melléklet 9. szakaszában ismertetett ellenőrzési hibákra vonatkozik.

1. használati eset: az üzemeltető a figyelmeztetés ellenére tovább járatja a gépet mindaddig, amíg annak működése le nem áll.

1. javítási eset („megfelelő” javítás): a gép működésképtelenné válása után az üzemeltető megjavítja a reagensadagoló rendszert. Bizonyos idő elteltével azonban az adagolórendszer ismét meghibásodik. A figyelmeztetés, a használatkorlátozás és a számlálási folyamat ismét nulláról indul.

2. javítási eset („rossz” javítás): a mérsékelt használatkorlátozás (nyomatékkorlátozás) alatt az üzemeltető megjavítja a reagensadagoló rendszert. Kis idő elteltével azonban az adagolórendszer ismét meghibásodik. A mérsékelt használatkorlátozó rendszer azonnal újból működésbe lép, és a számláló a javításkori értékről folytatja a számlálást.

7. ábra

A reagensadagoló rendszer meghibásodása

3. függelék

A legkisebb elfogadható reagenskoncentráció CDmin igazolása

1.	A gyártónak a típusjóváhagyás során igazolnia kell a CDmin megfelelő értékét az NRTC-vizsgálat melegindításos részének CDmin koncentrációjú reagenssel való elvégzése útján.

2.	A vizsgálat során követni kell a megfelelő NCD-ciklus(oka)t vagy a gyártó által meghatározott előkondicionálási ciklust, a CDmin koncentrációjú reagenshez való alkalmazkodás elvégzése érdekében zárt szabályozókörű NOx-szabályozó rendszer megengedésével.

3.	Az e vizsgálatból származó szennyezőanyag-kibocsátásnak az e melléklet 7.1.1. szakaszában meghatározott NOx-határérték alatt kell lennie.

10. MELLÉKLET

A CO2-KIBOCSÁTÁSOK MEGHATÁROZÁSA

1. függelék

A legfeljebb P teljesítménysávba tartozó motorok CO2-kibocsátásának meghatározása

1. BEVEZETÉS

1.1. Ez a függelék a CO2-kibocsátás jelentésére vonatkozó követelményeket és vizsgálati eljárásokat határozza meg a P vagy annál alacsonyabb teljesítménysávba tartozó valamennyi motor tekintetében. Amennyiben a gyártó az ezen előírás 5.2. szakaszában szereplő lehetőség alapján a 4B. mellékletben leírt eljárás alkalmazása mellett dönt, e melléklet 2. függelékét kell alkalmazni.

2. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

2.1. A 4A. melléklet 1.1. szakaszában meghatározott, vonatkozó vizsgálati ciklus CO2-kibocsátását az ezen előírás 4A. mellékletében foglalt 3. szakasz (NRSC) vagy 4. szakasz (melegindításos NRTC) szerint kell meghatározni. Az L–P teljesítménysávok esetében a CO2-kibocsátást melegindításos NRTC vizsgálati ciklus elvégzésével kell meghatározni.

2.2. A vizsgálati eredményeket fékmunkára vonatkoztatott fajlagos, ciklusra átlagolt kibocsátásként kell jelenteni, g/kWh értékegységben kifejezve.

2.3. Ha a gyártó választása alapján az NRSC ciklust átmeneteket is magában foglaló vizsgálati ciklusként végzik, akkor vagy az e függelékben az NRTC-re vonatkozó hivatkozásokat, vagy az e melléklet 2. függelékében megállapított követelményeket kell alkalmazni.

3. A CO2-KIBOCSÁTÁSOK MEGHATÁROZÁSA

3.1. A hígítatlan kipufogógáz mérése

Ez a szakasz a CO2-kibocsátás hígítatlan kipufogógázban történő mérésére vonatkozik.

3.1.1. Mérés

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott hígítatlan kipufogógáz CO2-tartalmát nem diszperzív infravörös abszorpciós (NDIR) gázelemző készülékkel kell mérni ezen előírás 4A. mellékletének 1. függeléke alapján, az 1.4.3.2. szakasz (NRSC esetében) vagy a 2.3.3.2. szakasz (NRTC esetében) szerint.

A mérési rendszernek teljesítenie kell az ezen előírás 4A. mellékletében foglalt 2. függelék 1.5. szakaszában szereplő linearitási követelményeket.

A mérési rendszernek meg kell felelnie az ezen előírás 4A. mellékletének 1. függelékében foglalt 1.4.1. szakasz (NRSC esetében) vagy 2.3.1. szakasz (NRTC esetében) követelményeinek.

3.1.2. Az adatok kiértékelése

A releváns adatokat az ezen előírás 4A. mellékletében foglalt 3.7.4. szakasznak (NRSC) vagy 4.5.7.2. szakasznak (NRTC) megfelelően kell feljegyezni és tárolni.

3.1.3. A ciklusra átlagolt kibocsátás kiszámítása

Ha a mérés száraz alapon történik, akkor az ezen előírás 4A. mellékletének 3. függelékében foglalt 1.3.2. szakasz (NRSC) vagy 2.1.2.2. szakasz (NRTC) szerinti száraz/nedves korrekciót kell alkalmazni.

Az NRSC ciklus esetében a CO2-kibocsátás tömegét (g/h) valamennyi egyedi üzemmódra ki kell számítani az ezen előírás 4A. mellékletének 3. függelékében foglalt 1.3.4. szakasznak megfelelően. A kipufogógáz áramát az ezen előírás 4A. mellékletének 1. függelékében foglalt 1.2.1–1.2.5. szakasz szerint kell meghatározni.

Az NRTC ciklus esetében a CO2-kibocsátás tömegét (g/vizsgálat) az ezen előírás 4A. mellékletének 3. függelékében foglalt 2.1.2.1. szakasznak megfelelően kell kiszámítani. A kipufogógáz áramát az ezen előírás 4A. mellékletének 1. függelékében foglalt 2.2.3. szakasz szerint kell meghatározni.

3.2. A hígított kipufogógáz mérése

Ez a szakasz a CO2-kibocsátás hígított kipufogógázban történő mérésére vonatkozik.

3.2.1. Mérés

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott hígított kipufogógáz CO2-tartalmát nem diszperzív infravörös abszorpciós (NDIR) gázelemző készülékkel kell mérni ezen előírás 4A. mellékletének 1. függeléke alapján, az 1.4.3.2. szakasz (NRSC) vagy a 2.3.3.2. szakasz (NRTC) szerint. A kipufogógáz hígítása történhet szűrt környezeti levegővel, szintetikus levegővel vagy nitrogénnel. A teljes áramú rendszer átbocsátóképességének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teljes mértékben megakadályozza a víz lecsapódását a hígító- és mintavevő rendszerben.

A mérési rendszernek teljesítenie kell az ezen előírás 4A. mellékletében foglalt 2. függelék 1.5. szakaszában szereplő linearitási követelményeket.

A mérési rendszernek meg kell felelnie az ezen előírás 4A. mellékletének 1. függelékében foglalt 1.4.1. szakasz (NRSC esetében) vagy 2.3.1. szakasz (NRTC esetében) követelményeinek.

3.2.2. Az adatok kiértékelése

A releváns adatokat az ezen előírás 4A. mellékletében foglalt 3.7.4. szakasznak (NRSC) vagy 4.5.7.2. szakasznak (NRTC) megfelelően kell feljegyezni és tárolni.

3.2.3. A ciklusra átlagolt kibocsátás kiszámítása

Az NRSC ciklus esetében a CO2-kibocsátás tömegét (g/h) valamennyi egyedi üzemmódra ki kell számítani az ezen előírás 4A. mellékletének 3. függelékében foglalt 1.3.4. szakasznak megfelelően. A hígított kipufogógáz áramát az ezen előírás 4A. mellékletének 1. függelékében foglalt 1.2.6. szakasz szerint kell meghatározni.

Az NRTC ciklus esetében a CO2-kibocsátás tömegét (g/vizsgálat) az ezen előírás 4A. mellékletének 3. függelékében foglalt 2.2.3. szakasznak megfelelően kell kiszámítani. A hígított kipufogógáz áramát az ezen előírás 4A. mellékletének 3. függelékében foglalt 2.2.1. szakasz szerint kell meghatározni.

A háttérkorrekciót az ezen előírás 4A. mellékletének 3. függelékében foglalt 2.2.3.1.1. szakaszával összhangban kell elvégezni.

3.3. A fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátások kiszámítása

3.3.1. NRSC

Az e CO2 fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátást (g/kWh)a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

ahol:

Formula

továbbá

CO2 mass,I az egyedi üzemmód CO2-kibocsátásának tömege (g/h)

Pm,i az egyedi üzemmód mért teljesítménye (kW)

PAE,i az egyedi üzemmód segédberendezéseinek teljesítménye (kW)

WF,i az egyedi üzemmód súlyozási tényezője

3.3.2. NRTC

A fékmunkára vonatkoztatott fajlagos CO2-kibocsátás kiszámításához szükséges ciklusmunkát ezen előírás 4A. mellékletének 4.6.2. szakasza szerint kell meghatározni.

Az e CO2 fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátást (g/kWh)a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

ahol:

mCO2, hot a melegindításos NRTC ciklus CO2-kibocsátásának tömege (g)

Wact, hot a melegindításos NRTC ciklus tényleges ciklusmunkája (kWh)

2. függelék

A Q és R teljesítménysávba tartozó motorok CO2-kibocsátásának meghatározása

1. BEVEZETÉS

A Q és R teljesítménysávba tartozó motorok CO2-kibocsátásának jelentésére az e függelékben meghatározott rendelkezéseket és vizsgálati eljárásokat kell alkalmazni. Amennyiben a gyártó az ezen előírás 5.2. szakaszában szereplő lehetőség alapján az ezen előírás 4B. mellékletében leírt eljárást alkalmazása mellett dönt, a CO2-kibocsátás jelentéséhez az e mellékletben megállapított rendelkezéseket és vizsgálati eljárásokat kell alkalmazni.

2. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

2.1. A CO2-kibocsátásokat a melegindításos NRTC vizsgálati ciklus során a 4B. melléklet 7.8.3. szakaszának megfelelően kell meghatározni.

2.2. A vizsgálati eredményeket fékmunkára vonatkoztatott fajlagos, ciklusra átlagolt kibocsátásként kell jelenteni, g/kWh értékegységben kifejezve.

3. A CO2-KIBOCSÁTÁSOK MEGHATÁROZÁSA

3.1. A hígítatlan kipufogógáz mérése

Ez a szakasz a CO2-kibocsátás hígítatlan kipufogógázban történő mérésére vonatkozik.

3.1.1. Mérés

A mérési rendszernek teljesítenie kell az ezen előírás 4B. mellékletének 8.1.4. szakaszában szereplő linearitási követelményeket.

A mérési rendszernek teljesítenie kell a 4B. melléklet 8.1.9. szakaszában szereplő követelményeket.

3.1.2. Az adatok kiértékelése

A releváns adatokat ezen előírás 4B. mellékletének 7.8.3.2. szakaszával összhangban kell feljegyezni és tárolni.

3.1.3. A ciklusra átlagolt kibocsátás kiszámítása

Ha a mérés száraz alapon történik, akkor bármilyen más számítás előtt az ezen előírás 4B. mellékletének 8. függelékében foglalt A.8.2.2. szakasz vagy 7. függelékében foglalt A.7.3.2. szakasz szerinti száraz-nedves korrekciót kell elvégezni a pillanatnyi koncentrációértékeken.

A CO2 tömegének (g/vizsgálat) kiszámításához össze kell szorozni a szinkronizált pillanatnyi CO2-koncentráció értékeit és a kipufogógázáram-értékeket, majd az eredményeket integrálni kell a vizsgálati ciklusra a következők egyike szerint:

a)	A 4B. melléklet 8. függelékének A.8.2.1.2. és A.8.2.5. szakasza a CO2 A.8.1. táblázatban szereplő u értékeinek használatával, vagy az u értékek kiszámítása az ezen előírás 4B. mellékletének 8. függelékében foglalt A.8.2.4.2. szakasza alapján;

b)	Az ezen előírás 4B. mellékletében foglalt 7. függelék A.7.3.1. és A.7.3.3. szakasza.

3.2. A hígított kipufogógáz mérése

Ez a szakasz a CO2-kibocsátás hígított kipufogógázban történő mérésére vonatkozik.

3.2.1. Mérés

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott hígított kipufogógáz CO2-tartalmát nem diszperzív infravörös abszorpciós (NDIR) gázelemző készülékkel kell mérni ezen előírás 4B. mellékletének 9.4.6. szakasza szerint. A kipufogógáz hígítása történhet szűrt környezeti levegővel, szintetikus levegővel vagy nitrogénnel. A teljes áramú rendszer átbocsátóképességének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teljes mértékben megakadályozza a víz lecsapódását a hígító- és mintavevő rendszerben.

A mérési rendszernek teljesítenie kell az ezen előírás 4B. mellékletének 8.1.4. szakaszában szereplő linearitási követelményeket.

A mérési rendszernek teljesítenie kell a 4B. melléklet 8.1.9. szakaszában szereplő követelményeket.

3.2.2. Az adatok kiértékelése

A releváns adatokat ezen előírás 4B. mellékletének 7.8.3.2. szakaszával összhangban kell feljegyezni és tárolni.

3.2.3. A ciklusra átlagolt kibocsátás kiszámítása

Ha a mérés száraz alapon történik, akkor bármilyen más számítás előtt az ezen előírás 4B. mellékletének 8. függelékében foglalt A.8.3.2. szakasz vagy 7. függelékében foglalt A.7.4.2. szakasz szerinti száraz-nedves korrekciót kell elvégezni a pillanatnyi koncentrációértékeken.

A CO2 tömegének (g/vizsgálat) kiszámításához össze kell szorozni a CO2-koncentráció értékeit és a hígított kipufogógáz-áram értékeit, majd az eredményeket integrálni kell a vizsgálati ciklusra a következők egyike szerint:

a)	a 4B. melléklet 8. függelékének A.8.3.1. és A.8.3.4. szakasza a CO2 A.8.2. táblázatban szereplő u értékeinek használatával, vagy az u értékek kiszámítása az ezen előírás 4B. mellékletének 8. függelékében foglalt A.8.3.3. szakasza alapján;

b)	az ezen előírás 4B. mellékletében foglalt 7. függelék A.7.4.1. és A.7.4.3. szakasza.

A háttérkorrekciót a 4B. melléklet 8. függelékének A.8.3.2.4. vagy A.7.4.1. szakaszával összhangban kell elvégezni.

3.3. A fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátások kiszámítása

A fékmunkára vonatkoztatott fajlagos CO2-kibocsátás kiszámításához szükséges ciklusmunkát a 4B. melléklet 7.8.3.4. szakasza szerint kell meghatározni.

Az eCO2 fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátást (g/kWh)a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

ahol:

mCO2, hot a melegindításos NRTC ciklus CO2-kibocsátásának tömege (g)

Wact, hot a melegindításos NRTC ciklus tényleges ciklusmunkája (kWh)

		ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2014.088.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 88

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	57. évfolyam 2014. március 22.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 96. számú előírása – Egységes rendelkezések a mezőgazdasági és erdészeti traktorokba, valamint a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt kompressziós gyújtású motoroknak a motor szennyezőanyag-kibocsátása tekintetében történő jóváhagyásáról	1