NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

14.3.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 75/1

A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ–EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusza és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státuszdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 72. sz. előírása – Egységes rendelkezések aszimmetrikus tompított fényt és távolsági fényt kibocsátó, halogénizzókkal felszerelt motorkerékpár-fényszórók jóváhagyásáról (HS1 izzólámpák)

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

01. módosítássorozat – hatálybalépés dátuma: 2001. szeptember 12.

TARTALOMJEGYZÉK

1.	Alkalmazási kör

2.	Fogalommeghatározások

3.	Jóváhagyási kérelem

Jelölések

5.	Jóváhagyás

6.	Általános követelmények

7.	A megvilágításra vonatkozó követelmények

8.	Színezett lencsékre és szűrőkre vonatkozó rendelkezések

9.	Szabványos (referencia) fényszóró

10.	Színnel kapcsolatos észrevétel

11.	A gyártás megfelelősége

12.	Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

13.	A fényszórótípus módosítása és a jóváhagyás kiterjesztése

14.	A gyártás végleges leállítása

15.	A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe

16.	Átmeneti rendelkezések

MELLÉKLETEK

1. melléklet:

Értesítés motorkerékpár-fényszóró adott típusára vonatkozó jóváhagyásnak a 72. sz. előírás alapján történő megadásáról, elutasításáról, kiterjesztéséről, visszavonásáról vagy a fényszórótípus gyártásának végleges leállításáról

2. melléklet:

A HS1 izzólámpákkal felszerelt fényszórók gyártásmegfelelőségének ellenőrzése

3. melléklet:

A jóváhagyási jelek elrendezése

4. melléklet:

Mérőernyő

5. melléklet:

Fényszórók fénytani jellemzőinek üzemeltetés közbeni stabilitására vonatkozó vizsgálatok

6. melléklet:

A műanyag lencsével rendelkező lámpákra vonatkozó követelmények – lencsék, anyagminták és teljes lámpák vizsgálata

1. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az előírás a motorkerékpárok és a motorkerékpárnak minősülő gépjárművek felszereléseként rendelkezésre bocsátott, halogén (HS1) izzólámpával felszerelt, és üveg vagy műanyag lencsével (1) rendelkező fényszórók jóváhagyására vonatkozik.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1. „lencse”: a fényszóró (egység) külső része, amely az átvilágított felületen keresztül átengedi a fényt;

2.2. „bevonat”: az a termék vagy termékek, amelyet vagy amelyeket egy vagy több rétegben visznek fel a lencse külső felületére;

2.3. „különböző típusú fényszórók”: olyan fényszórók, amelyek az alábbi lényeges jellemzők tekintetében eltérnek egymástól:

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.

A fényszórók jóváhagyására vonatkozó kérelmet a márkanév vagy védjegy tulajdonosának vagy jogszerűen meghatalmazott képviselőjének kell benyújtania. A kérelemben fel kell tüntetni, hogy

3.1.1.

a fényszórót kizárólag csak a jobb vagy a bal oldali közlekedésre, vagy mindkét közlekedési rendszerre tervezték-e.

3.2.

Minden jóváhagyási kérelemhez csatolni kell a következőket:

3.2.1.

a fényszóró típusának azonosításához megfelelő részletességű rajzok – a fényszóró elölnézete a lencse bordázatának (ha van) részletrajzaival, valamint a fényszóró keresztmetszete – három példányban; a rajzokon fel kell tüntetni a jóváhagyási jel számára fenntartott helyet;

3.2.2.

rövid műszaki leírás;

3.2.3.

színtelen lencsével ellátott két mintadarab az adott fényszórótípusból;

3.2.3.1.

a színezett szűrő vagy színezett fényszűrő (vagy színezett lencse) vizsgálatához: két mintadarab;

3.2.4.

a lencsék anyagául szolgáló műanyag vizsgálatához:

3.2.4.1.

tizenhárom darab lencse;

3.2.4.1.1.

e lencsék közül hat helyettesíthető hat olyan anyagmintával, amelynek mérete legalább 60 mm × 80 mm, külső felülete sík vagy domború, és a közepén legalább 15 mm × 15 mm méretű, alapvetően sík (legalább 300 mm görbületi sugarú) felülettel rendelkezik;

3.2.4.1.2.

e lencsék, illetve anyagminták mindegyike a sorozatgyártásban alkalmazandó eljárással kell, hogy készüljön;

3.2.4.2.

egy fényvisszaverő, amelyre a lencsék a gyártó utasításai szerint felszerelhetők.

3.3.	A lencsék és bevonatok anyaga mellé csatolni kell az anyagok jellemzőiről készült vizsgálati jegyzőkönyveket, amennyiben ezeket már megvizsgálták.

3.4.	Az illetékes hatóság a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőrzi, hogy meghozták-e a gyártás megfelelőségének hatékony ellenőrzését biztosító megfelelő intézkedéseket.

4. JELÖLÉSEK (2)

4.1.	A jóváhagyásra benyújtott fényszórótípusokon szerepelnie kell a kérelmező márkanevének vagy védjegyének; ennek a jelölésnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.2.	A lencsén és a fényszórótesten (3) megfelelő méretű helyet kell hagyni a jóváhagyási jel és az 5.4.2. szakaszban említett kiegészítő jelek elhelyezéséhez; ezeket a helyeket a fenti 3.2.1. szakaszban említett rajzokon meg kell jelölni.

4.3.

A mind a jobb, mind a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett fényszórókon meg kell jelölni az optikai egységnek a járművön vagy a lámpának a fényvisszaverőben lehetséges két beállítását; jobb oldali közlekedés esetében e jelölésnek az „R/D” betűből, bal oldali közlekedés esetében pedig az „L/G” betűből kell állnia.

5. JÓVÁHAGYÁS

5.1.	Amennyiben a fenti 3.2.3. szakasznak megfelelően a fényszórótípusra vonatkozóan benyújtott összes mintadarab teljesíti az előírás követelményeit, a jóváhagyást meg kell adni.

5.2.

Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye (a változatlan eredeti előírás esetében jelenleg 00) a jóváhagyás kibocsátásának időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal legutóbb módosító módosítássorozat száma. Ugyanazon szerződő fél e számot nem rendelheti hozzá egy, az előírás hatálya alá tartozó másik fényszórótípushoz (4), hacsak nem a jóváhagyásnak olyan fényszóróra való kiterjesztéséről van szó, amely kizárólag a kibocsátott fény színében tér el.

5.3.

Egy fényszórótípusnak az ezen előírás szerinti jóváhagyásáról vagy a jóváhagyás elutasításáról, kiterjesztéséről, visszavonásáról, illetve a gyártás végleges leállításáról értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

5.4.

Minden olyan fényszórón, amely megfelel az ezen előírás szerint jóváhagyott típusnak, a fenti 4.2. szakaszban megadott helyen – a fenti 4.1. szakaszban előírt jelölés mellett – fel kell tüntetni egy nemzetközi jóváhagyási jelet (5), amely a következőkből áll:

5.4.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma; (6)

5.4.2.

a jóváhagyási szám és az alábbi kiegészítő jel vagy jelek, a körhöz közel elhelyezve:

5.4.2.1.

a csak a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelő fényszórókon egy olyan vízszintes nyíl, amely a fényszóróval szemben álló személy jobb oldalára mutat, azaz az útnak arra az oldalára, amelyen a forgalom halad;

5.4.2.2.

a mindkét közlekedési rendszer követelményeinek megfelelően tervezett fényszórókon, amelyekben az optikai egység vagy az izzólámpa beállítása megfelelően módosítható, egy vízszintes, kétirányú nyíl, melynek csúcsa balra és jobbra mutat;

5.4.2.3.

az „MBH” betűcsoport a jóváhagyási számmal szemben elhelyezve.

5.4.2.4.

A vizsgálati eljárás során az 5. melléklet 1.1.1.1. szakasza szerint használt üzemeltetési módot és az 5. melléklet 1.1.1.2. szakasza értelmében megengedett feszültsége(ke)t minden esetben fel kell tüntetni a jóváhagyási okmányokon és a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek országaiba továbbított értesítésen.

A megfelelő esetekben a berendezést a következő jelölésekkel kell ellátni:

Az előírás rendelkezéseinek megfelelő egységeken, amelyeket úgy terveztek, hogy a tompított fény izzószála ne világítson egyidejűleg más világító funkcióval, amellyel össze van építve:

a jóváhagyási jelben, a tompított fény jele mögött ferde vonalat (/) kell elhelyezni.

5.4.2.5.

A műanyag lencsével ellátott fényszórók esetében a fenti 5.4.2.1–5.4.2.4. szakaszban előírt jelek közelében a „PL” betűcsoportot is fel kell tüntetni.

5.5.	A fenti 5.4. szakaszban említett jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

5.6.	Ezen előírás 3. melléklete példákat mutat be a fent említett jóváhagyási jelek és kiegészítő jelek elrendezésére.

6. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

6.1.	Egy adott fényszórótípus minden mintájának meg kell felelnie az ebben a szakaszban és az alábbi 7–9. szakaszban előírt követelményeknek.

6.2.

A fényszórókat úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy azon rezgések ellenére, amelyeknek szokásos használat mellett esetlegesen ki vannak téve, kielégítően ellássák feladatukat, és megőrizzék ezen előírás szerinti jellemzőiket.

6.2.1.

A fényszórókat fel kell szerelni egy olyan eszközzel, amely lehetővé teszi a járművön történő beállításukat az érvényes szabályoknak megfelelően. Ilyen eszközt nem kell felszerelni olyan elemekre, amelyekben a fényvisszaverő és a szórófelület nem választható szét, feltéve, hogy ezeket az elemeket csak olyan járműveken használják, amelyeken a fényszórókat egyéb módon lehet beállítani.

Amennyiben a távolsági fényt kibocsátó fényszórót és a tompított fényt kibocsátó fényszórót (mindegyik saját izzólámpával rendelkezik) összetett egységgé építik össze, a beállítóeszköznek biztosítania kell mindkét optikai rendszer külön-külön történő megfelelő beállítását.

6.2.2.

Ezek a rendelkezések azonban nem vonatkoznak az olyan fényszórószerelvényekre, amelyek fényvisszaverője nem osztható meg. Az ilyen szerelvénytípusra az ezen előírás 7.3. szakaszának követelményei vonatkoznak. Ha a távolsági fényt több fényforrás állítja elő, akkor a megvilágítás legnagyobb értékét (Emax) a funkciók együttes használatával kell meghatározni.

6.3.	Az izzólámpát a fényvisszaverőhöz rögzítő alkatrészeket úgy kell kialakítani, hogy az izzólámpát sötétben is csak a megfelelő pozícióba lehessen beszerelni.

6.4.	A lencsének az optikai rendszerhez viszonyított megfelelő pozícióját egyértelműen jelezni kell, és úgy kell rögzíteni, hogy működés közben ne fordulhasson el.

6.5.

A mind a jobb, mind a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett fényszórókat vagy a járműbe történő beszereléskor elvégzendő alapbeállítással, vagy a felhasználó általi szelektív beállítással lehet az úttest megfelelő oldalán való közlekedéshez igazítani. Az alap- vagy szelektív beállítás például azt jelentheti, hogy az optikai egységet egy adott szögben szerelik fel a járműre, vagy az izzólámpát az optikai egységhez képest egy adott szögben szerelik be. Minden esetben csak két különböző, egymástól világosan elkülöníthető beállítás létezhet, egy a jobb oldali, egy pedig a bal oldali közlekedéshez, és a rendszernek ki kell zárnia a véletlenül az egyik beállításból a másikba váltás vagy egy közbenső pozícióba való beállítás lehetőségét. Amennyiben a izzólámpa két különböző beállítási lehetőséggel rendelkezik, az izzólámpának a fényvisszaverőhöz való rögzítésére szolgáló elemeket úgy kell megtervezni és legyártani, hogy mindkét beállítás esetében az izzólámpa az úttest egyik oldalán való közlekedésre tervezett fényszórókhoz előírt pontossággal a beállított helyzetben maradjon. Az ezen szakasz előírásainak való megfelelést szemrevételezéssel és szükség szerint próbabeszereléssel kell ellenőrizni.

6.6.	Az 5. melléklet követelményei szerint kiegészítő vizsgálatokat kell végezni annak biztosítására, hogy a használat során a fénytani jellemzőkben ne következzék be túlzott változás.

6.7.	Amennyiben a fényszóró lencséje műanyagból készül, végre kell hajtani a 6. melléklet szerinti vizsgálatokat.

7. A MEGVILÁGÍTÁSRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

7.1. Általános rendelkezések

7.1.1.

A fényszórókat úgy kell kialakítani, hogy a megfelelő HS1 izzólámpákkal a tompított fény kellő megvilágítást biztosítson, de ne vakítson, a távolsági fény pedig jó megvilágítást biztosítson.

7.1.2.

A fényszóró által biztosított megvilágítás ellenőrzéséhez egy függőleges mérőernyőt kell felállítani 25 m-rel a fényszóró elé az ezen előírás 4. mellékletében bemutatott módon.

7.1.3.

Az ellenőrzéshez egy 12 V névleges feszültségű, színtelen, normál (referencia) izzólámpát kell használni. A szelektív sárga szűrőkkel felszerelhető fényszórók esetében (7) ezeket a szűrőket ki kell cserélni geometriailag azonos színtelen szűrőkre, amelyek átbocsátási tényezője legalább 80 százalék. A fényszóró ellenőrzésekor az izzólámpa csatlakozóinál mért feszültséget úgy kell szabályozni, hogy az alábbi jellemző értékeket mutassa:

Fogyasztás

(watt)

Fényáram

(lumen)

tompított fényt adó izzó

kb. 35

450

távolsági fényt adó izzó

kb. 35

700

A fényszórót elfogadhatónak kell tekinteni, ha legalább egy szabványos (referencia) izzólámpával teljesíti az ebben a 7. szakaszban foglalt követelményeket; ez az izzólámpa a fényszóróval együtt benyújtható.

7.1.4.

A szabványos HS1 izzólámpában elhelyezkedő izzószálak helyzetét megadó méreteket a 37. sz. előírás határozza meg.

7.1.5.

A szabványos izzó búrájának olyan formájúnak és optikai minőségűnek kell lennie, hogy csak minimális mértékben okozzon olyan fényvisszaverődést vagy fénytörést, amely kedvezőtlenül befolyásolja a fényeloszlást.

7.2. A tompított fényre vonatkozó rendelkezések

7.2.1.

A tompított fénynek olyan kellően éles világos-sötét határvonallal kell rendelkeznie, hogy ennek segítségével megfelelő módon elvégezhető legyen a beállítás. A világos-sötét határvonalnak egy egyenes vízszintes vonalnak kell lennie, a közlekedés azon irányával ellentétes oldalon, amelyre a fényszórót tervezték; a másik oldalon nem terjedhet túl sem a vízszintessel 45 fokos szöget bezáró HV–H1 egyenes vonal és a h–h egyenes vonal fölött 1 %-kal elhelyezkedő H1–H4 egyesen vonal alkotta HV–H1–H4 megtört vonalon, sem a vízszintes fölött 15 fokos szögben megdöntött HV–H3 egyenes vonalon (lásd a 4. mellékletet). Semmi esetben nem engedhető meg, hogy a világos-sötét határvonal túlterjedjen mind a HV–H2, mind a H2 –H4 vonalon a fenti két lehetőség kombinációjából eredően.

7.2.2.

A fényszórót úgy kell beállítani, hogy

7.2.2.1.

a világos-sötét határvonal a jobb oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett fényszórók esetében a mérőernyő (8) bal oldalán, a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett fényszórók esetében pedig a mérőernyő jobb oldalán vízszintes legyen;

7.2.2.2.

a világos-sötét határvonal vízszintes része a mérőernyőn 25 cm-rel a fényszóró fókuszán áthaladó vízszintes sík szintje alatt legyen (lásd az előírás 4. mellékletét);

7.2.2.3.

a világos-sötét határvonal „könyöke” a v–v vonalon legyen. (9)

7.2.3.

Az így beállított fényszórónak teljesítenie kell a 7.2.5–7.2.7. szakasz követelményeit.

7.2.4.

Ha az így beállított fényszóró nem felel meg a 7.2.5–7.2.7. és a 7.3. szakasz követelményeinek, a fényszóró beállítása módosítható, feltéve, hogy a fénysugár tengelye oldalirányban nem mozdul el 1°-nál (= 44 cm) nagyobb mértékben jobbra vagy balra. (10) A világos-sötét határvonallal történő beállítás megkönnyítése céljából a fényszóró részben letakarható, hogy a világos-sötét határvonalat még pontosabban meg lehessen határozni.

7.2.5.

A tompított fény által a mérőernyőn létrehozott megvilágításnak az alábbi követelményeket kell teljesítenie:

Pont a mérőernyőn				Előírt megvilágítás luxban
Jobb oldali közlekedéshez használható fényszóró		Bal oldali közlekedéshez használható fényszóró		Előírt megvilágítás luxban
B pont	50 L	B pont	50 R	≤ 0,3
Pont	75 R	Pont	75 L	≥ 6
Pont	50 R	Pont	50 L	≥ 6
Pont	25 L	Pont	25 R	≥ 1,5
Pont	25 R	Pont	25 L	≥ 1,5
A III. zóna minden pontja				≤ 0,7
A IV. zóna minden pontja				≥ 2
Az I. zóna minden pontja				≤ 20

7.2.6.

Az I., II., III. és IV. zóna egyikében sem lehet olyan mértékű oldalirányú eltérés, amely a látási viszonyokat zavarná.

7.2.7.

A mind a jobb oldali, mind a bal oldali közlekedés előírásainak megfelelően tervezett fényszóróknak az optikai egység vagy az izzólámpa mindkét beállítási helyzetében meg kell felelniük a fentiekben leírt, a megfelelő közlekedési irányra vonatkozó követelményeknek.

7.3. A távolsági fényre vonatkozó rendelkezések

7.3.1.

Az ernyőn a távolsági fény által létrehozott megvilágításra vonatkozó méréseket a fényszóró ugyanolyan beállításai mellett kell elvégezni, mint a fenti 7.2.5–7.2.7. szakaszban előírt méréseket.

7.3.2.

A távolsági fény által a mérőernyőn létrehozott megvilágításnak az alábbi követelményeket kell teljesítenie:

7.3.2.1.

A h–h és a v–v vonalak metszéspontjának (HV) a legnagyobb megvilágítás 90 %-ának megfelelő megvilágítású pontokat összekötő görbén (izolux) belül kell elhelyezkednie. E legmagasabb értéknek (Emax) legalább 32 luxnak kell lennie, de nem haladhatja meg a 240 luxot.

7.3.2.2.

A HV pontból kiindulva, vízszintesen jobbról balra a megvilágítás 1,125 m távolságig legalább 16 lux, 2,25 m távolságig pedig legalább 4 lux kell, hogy legyen.

7.4. A 7.2.5–7.2.7. és a 7.3. szakaszban említett ernyőmegvilágítási értékeket olyan fényérzékelővel kell megmérni, amelynek működő felülete egy 65 mm-es négyzeten belül van.

8. SZÍNEZETT LENCSÉKRE ÉS SZŰRŐKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

8.1.

A jóváhagyás olyan fényszórókra szerezhető meg, amelyek vagy színtelen, vagy szelektív sárga fényt bocsátanak ki színezetlen izzólámpával. CIE trikromatikus koordinátákkal-kifejezve a sárga lencsék vagy szűrők megfelelő kolorimetriás jellemzői az alábbiak:

Szelektív sárga szűrő (fényszűrő vagy lencse)

Korlát a vörös irányában
Korlát a zöld irányában
Korlát a fehér irányában
Korlát a színképérték irányában
amely kifejezhető az alábbiak szerint is:
domináns hullámhossz	575 – 585 nm
tisztasági tényező	0,90 – 0,98
Az átbocsátási tényező	≥ 0,78

Az átbocsátási tényező meghatározását 2 856 K színhőmérsékletű fényforrással kell elvégezni. (11)

8.2.	A szűrőnek a fényszóró részét kell képeznie, és úgy hozzá kell erősíteni, hogy a felhasználó sem véletlenül, se szándékosan ne tudja eltávolítani a szokásos szerszámokkal.

9. SZABVÁNYOS (REFERENCIA) FÉNYSZÓRÓ (12)

Egy fényszóró akkor tekintendő szabványos (referencia) fényszórónak, ha:

9.1.	teljesíti a fenti jóváhagyási követelményeket;

9.2.	tényleges átmérője nem kisebb, mint 160 mm;

9.3.

az általa szabványos (referencia) izzólámpával a fenti 7.2.5. szakaszban említett különböző pontokon és különböző zónákban nyújtott megvilágítás:

9.3.1.

nem haladja meg a felső határértékek 90 százalékát, és

9.3.2.

legalább a 7.2.5. szakasz táblázatában előírt alsó határértékek 120 százalékát eléri.

10. SZÍNNEL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTEL

Tekintve, hogy a 8.1. szakasz értelmében az ezen előírás alapján megadott minden jóváhagyás színtelen vagy szelektív sárga fényt kibocsátó fényszórótípusra vonatkozik, annak a megállapodásnak a 3. cikke, amelynek ez az előírás a mellékletét képezi, nem zárhatja ki, hogy a részes felek megtiltsák a színtelen vagy szelektív sárga fényt kibocsátó fényszórók alkalmazását az általuk regisztrált járműveken.

11. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

Az ezen előírás szerinti jóváhagyási jellel ellátott fényszórókat úgy kell gyártani, hogy a fent meghatározott fotometrikus és kolorimetrikus követelményeket teljesítve megfeleljenek a jóváhagyott típusnak. Az említett rendelkezések teljesülését ezen előírás a 2. mellékletnek és 5. melléklete 3. szakaszának, valamint adott esetben 6. melléklete 3. szakaszának megfelelően meg kell vizsgálni.

12. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

12.1.

Az ezen előírás szerint valamely típusú fényszóróra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a fent megadott követelmények, illetve ha a jóváhagyási jelet viselő fényszóró nem egyezik meg a jóváhagyott típussal.

12.2.

Amennyiben a megállapodást aláíró és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy általa korábban megadott jóváhagyást, erről köteles az e rendelet 1. mellékletében található mintának megfelelő értesítés megküldésével azonnal tájékoztatni az előírást alkalmazó többi szerződő felet.

13. A FÉNYSZÓRÓTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

13.1.

A fényszórótípus minden módosításáról értesíteni kell azt a hatóságot, amely a típusjóváhagyást megadta. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

13.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a fényszóró továbbra is megfelel a követelményeknek, vagy

13.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

13.2.

A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 5.3. szakaszban említett eljárás szerint értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

13.3.

A jóváhagyást kiterjesztő illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő nyomtatványon értesíti erről az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

14. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha a jóváhagyás birtokosa véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott fényszóró gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvétele után az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti erről a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

15. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

A megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságának a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó hatóságok nevét és címét.

16. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

16.1.

A 112. sz. előírás hivatalos hatálybalépését követő hat hónap elteltével az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek beszüntetik az ezen előírás szerinti EGB-jóváhagyások megadását.

16.2.

Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el az ezen előírás 01. módosítássorozata vagy eredeti változata szerint kiadott jóváhagyások kiterjesztését.

16.3.

A 112. sz. előírás hatálybalépését megelőzően ezen előírás szerint megadott jóváhagyások és kiterjesztések, beleértve az ezen előírás eredeti változata szerint később megadott kiterjesztéseket is, időkorlátozás nélkül hatályban maradnak.

16.4.

Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek az ezen előírás 01. módosítássorozata vagy eredeti változata alapján továbbra is adnak ki fényszórókra vonatkozó jóváhagyásokat, amennyiben a fényszórók használatban levő járművekbe szánt cserealkatrészként szolgálnak.

16.5.

A 112. sz. előírás hivatalos hatálybalépésétől az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek nem tagadhatják meg a 112. sz. előírás szerinti jóváhagyással rendelkező fényszórók új járműtípusra történő felszerelését.

16.6.

Az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is engedélyezik az ezen előírás szerint jóváhagyott fényszórók járműtípusra vagy járműre történő felszerelését.

16.7.

Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is engedélyezik az ezen előírás eredeti változata szerint jóváhagyott fényszórók felszerelését és alkalmazását használatban lévő járművön, feltéve, hogy a fényszóró cserealkatrészként szolgál.

(1) Az előírás egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket abban, hogy megtiltsák az előírás által jóváhagyott műanyag lencsével rendelkező fényszóró mechanikus fényszórótisztító eszközzel (törlővel) való együttes használatát.

(2) Amennyiben a fényszórókat csak az út egyik oldalán való közlekedés követelményeinek megfelelően tervezik (jobb vagy bal oldali közlekedésre), ajánlatos továbbá letörölhetetlenül bejelölni az elsülső fényszórók üvegén azokat a kitakarható területeket, amelyek a használók zavarásának elkerülésére szolgálnak azokban az országokban, amelyekben a forgalom az ellenkező oldalon halad az abban az országban érvényes forgalmi irányhoz képest, amelyre a fényszórót tervezték. Ez a jelölés azonban nem szükséges akkor, ha ezt a területet a kialakítás nyilvánvalóvá teszi.

(3) Amennyiben a lencsét nem lehet eltávolítani a fényszórótestről, elegendő a lencsén helyet hagyni.

(4) A fényszórók által kibocsátott fénysugarak színének megváltoztatása azonban – amennyiben a fényszórók más jellemzői nem módosulnak– nem jelenti a típus megváltozását. Ennek megfelelően az ilyen fényszórókhoz azonos jóváhagyási számot kell rendelni (lásd 2.3. szakasz).

(5) Ha különböző típusú fényszórók azonos lencsével rendelkeznek, a lencse ellátható az említett fényszórótípusok különböző jóváhagyási jeleivel, amennyiben a fényszórótesten – akkor is, ha nem választható el a lencsétől – szintén rendelkezésre áll a 4.2. szakaszban előírt hely, és azon feltüntetik a fényszóró megfelelő jóváhagyási jelét. Ha különböző típusú fényszórók azonos fényszórótesttel rendelkeznek, a fényszórótest ellátható az említett fényszórótípusok különböző jóváhagyási jeleivel.

(6) Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek megkülönböztető számai a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2/Amend.1) 3. mellékletében találhatók.

(7) A szűrők magukban foglalják a fény színezésére szolgáló összes elemet, ideértve a lencsét is.

(8) A mérőernyőnek elég szélesnek kell lennie ahhoz, hogy a v–v vonal mindkét oldalán legalább 5°-os tartományban lehetővé tegye a világos-sötét határvonal vizsgálatát és beállítását.

(9) Ha a fénysugár világos-sötét határvonalának nincs éles „könyöke”, az oldalirányú beállítást úgy kell elvégezni, hogy jobb oldali közlekedés esetében a 75 R és 50 R pont, bal oldali közlekedés esetében a 75 L és 50 L pont tekintetében a lehető legjobban teljesüljenek a megvilágítási követelmények.

(10) A beállítás jobb vagy bal irányú módosítására vonatkozó 1°-os korlát összeegyeztethető a függőleges irányú beállításmódosítással. Ez utóbbit csak a 7.3. szakasz követelményei korlátozzák. A világos-sötét határvonal vízszintes része azonban nem terjedhet túl a h–h vonalon.

(11) Megfelel a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) szerinti „A” szabványos színmérő fényforrásnak.

(12) Átmenetileg eltérő értékek is elfogadhatók. Végérvényes követelmény hiányában jóváhagyott fényszóró használata ajánlott.

1. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

(legnagyobb formátum: A4 (210 × 297 mm))

2. MELLÉKLET

GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG VIZSGÁLATA A

HS1 IZZÓLÁMPÁVAL FELSZERELT FÉNYSZÓRÓK TEKINTETÉBEN

1.	A jóváhagyási jellel ellátott fényszóróknak meg kell felelniük a jóváhagyott típusnak.

2.	A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetők mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek, ha az eltérések nem haladják meg az elkerülhetetlen gyártástechnológiai hibák mértékét.

A fénytani jellemzők tekintetében a fényszórók megfelelősége kétségtelen (1), ha a véletlenszerűen kiválasztott, szabványos (referencia) izzólámpával felszerelt fényszóró fénytani jellemzőinek vizsgálatakor

3.1.	az előírt értéktől egyik mért érték sem tér el kedvezőtlen irányban több mint 20 százalékkal (az értékek legnagyobb kedvezőtlen irányú eltérése a B 50 R vagy L esetében 0,2 lux, a III. zónában mért értékek esetében pedig 0,3 lux lehet);

3.2.

vagy ha

3.2.1.

a tompított fény esetében az értékekre előírt követelmények teljesülnek a HV pontban (0,2 lux tűréssel) és a (25 m távolságban felállított) mérőernyőn a B 50 R vagy L (0,1 lux tűréssel), a 75 R vagy L, az 50 R vagy L és a 25 R vagy L pontok körül rajzolt, 15 cm sugarú körrel határolt terület legalább egy pontjában, valamint a IV. zóna teljes területének azon részén, amely legfeljebb 22,5 cm-re van a 25 R és a 25 L vonal felett;

3.2.2.

továbbá, ha a távolsági fény esetében a HV pont a 0,75 Emax izolux görbén belül helyezkedik el, a fénytani értékek 20 % tűréssel teljesülnek.

4.	Ha a fenti 3. szakaszban leírt vizsgálatok eredményei nem felelnek meg a követelményeknek, a fényszóróra vonatkozó szóban forgó vizsgálatokat egy másik szabványos (referencia) izzólámpával meg kell ismételni.

(1) Javasolt, hogy a gyártó országbeli hatóságok inkább a gyártó által végzett statisztikai vizsgálatok eredményeire hivatkozzanak, minthogy maguk végezzék el a 3. szakaszban szereplő vizsgálatokat.

3. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSE

(Lásd ezen előírás 5. szakaszát)

1. ábra

a= legalább 12 mm

A fenti jóváhagyási jellel ellátott fényszóró megfelel ezen előírás követelményeinek, és kizárólag jobb oldali közlekedésre tervezték.

a= legalább 12 mm

2. ábra

A fenti jóváhagyási jellel ellátott fényszóró megfelel ezen előírás követelményeinek, és az alábbi célra tervezték:

kizárólag bal oldali közlekedés.

3. ábra

Mindkét közlekedési rendszerhez, az optikai egységnek vagy a lámpának a járművön való megfelelő beállításával.

4. ábra

A fenti jóváhagyási jellel ellátott fényszóró megfelel ezen előírás követelményeinek, és úgy tervezték, hogy a tompított fény izzószála ne világítson egyidejűleg a távolsági fénnyel és/vagy más világító funkcióval, amellyel össze van építve.

Megjegyzés:

A fenti jóváhagyási jelekkel ellátott fenti fényszórókat a 002439 számon hagyták jóvá Hollandiában (E/4). A jóváhagyási szám azt jelzi, hogy a jóváhagyást ezen előírás eredeti változatának követelményei szerint adták meg.

A jóváhagyási számot a körhöz közel kell elhelyezni: vagy az „E” betű felett vagy alatt, vagy attól jobbra vagy balra. A jóváhagyási szám számjegyeinek az „E” betű ugyanazon oldalán kell állniuk, és ugyanabba az irányba kell nézniük. A jóváhagyási számban kerülni kell a római számok használatát, hogy azok ne legyenek összetéveszthetők más jelekkel.

5. ábra

A fenti jóváhagyási jelet viselő fényszóró olyan fényszóró, amely műanyag lencsével rendelkezik, és megfelel ezen előírás követelményeinek.

Úgy tervezték, hogy a tompított fényt adó izzószál világíthat egyidejűleg a távolsági fénnyel és/vagy más világító funkcióval, amellyel össze van építve.

4. MELLÉKLET

MÉRŐERNYŐ

Jobb oldali közlekedésre tervezett fényszóró (1)

(Méretek mm-ben)

h–h	:	vízszintes sík) áthalad
v–v	:	függőleges sík) a fényszóró fókuszán

(1) A bal oldali közlekedésre alkalmazandó mérőernyő szimmetrikus a v–v síkra ebben a mellékletben.

5. MELLÉKLET

FÉNYSZÓRÓK FÉNYTANI JELLEMZŐINEK ÜZEMELTETÉS KÖZBENI STABILITÁSÁRA VONATKOZÓ VIZSGÁLATOK

TELJES FÉNYSZÓRÓKON VÉGZETT VIZSGÁLATOK

A fénytani értékeknek ezen előírás rendelkezései szerint történő mérése után meg kell vizsgálni egy teljes fényszóró-mintadarab üzemeltetés közbeni fénytani teljesítményének stabilitását távolsági fény esetében az Emax pontban, tompított fény esetében pedig a HV, 50 R és B 50 L pontban (vagy bal oldali közlekedésre tervezett fényszóróknál a HV, 50 L és B 50 R pontban). „Teljes fényszóró” alatt a teljes lámpa értendő azokkal a körülötte lévő lámpatestrészekkel és lámpákkal együtt, amelyek hatással lehetnek a fényszóró hőleadására.

1. A FÉNYTANI TELJESÍTMÉNY STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A vizsgálatokat száraz és nyugodt légköri viszonyok mellett, 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell elvégezni úgy, hogy a teljes fényszórókat fel kell szerelni egy, a járműre történő megfelelő beépítési módot helyettesítő állványra.

1.1. Tiszta fényszóró

A fényszórót 12 órán keresztül kell üzemeltetni az 1.1.1. szakaszban írtak szerint, és az 1.1.2. szakaszban leírt módon kell ellenőrizni.

1.1.1. A vizsgálati eljárás

A fényszórót a megadott ideig kell működtetni a következők szerint:

a)	amennyiben a jóváhagyási eljárás csak egy világítási funkcióra (távolsági vagy tompított fény) vonatkozik, a megfelelő izzószálat kell bekapcsolni az előírt ideig (1),

összeépített tompított fény és távolsági fény (két izzószálas vagy kettős izzólámpa) esetében:

Ha a kérelmező kijelenti, hogy a fényszóróban üzem közben egyszerre csak egy izzószál (2) világíthat, a mérést ennek megfelelően kell elvégezni, azaz mindegyik megadott funkciót egymás után az 1.1. szakaszban megadott időtartam feléig kell működtetni;

Minden más esetben a fényszórót az alábbi ciklus szerint kell működtetni az előírt idő elteltéig:

15 percig a tompított fény izzószála világít,

5 percig az összes izzószál világít.

c)	csoportosított világítási funkciók esetében minden külön funkciónak egyszerre kell világítania az egyes világítási funkciókra megadott ideig, a) figyelemmel az összeépített világítási funkciók alkalmazására is, b) a gyártó specifikációja szerint.

1.1.1.2. Vizsgálati feszültség

A feszültséget úgy kell beállítani, hogy a 37. sz. előírásban a HS1 izzólámpák kategóriájára megadott legnagyobb teljesítmény 90 százalékát biztosítsa.

1.1.2. Vizsgálati eredmények

1.1.2.1. Szemrevételezés

Amikor a fényszóró hőmérséklete elérte a környezeti hőmérsékletet, a fényszóró üvegét és adott esetben a külső lencsét tiszta, nedves pamutkendővel meg kell tisztítani. Ezt követően el kell végezni a szemrevételezést: a fényszóróüvegen és a külső lencsén nem lehet észrevehető alaktorzulás, alakváltozás, repedés vagy színelváltozás.

1.1.2.2. Fénytani vizsgálat

Az előírás rendelkezéseinek való megfelelés érdekében a fénytani értékeket a következő pontokban kell ellenőrizni:

Tompított fény:

az 50 R, B 50 L és HV pontokban, ha a fényszórót jobb oldali közlekedésre tervezték,

az 50 L, B 50 R és HV pontokban, ha a fényszórót bal oldali közlekedésre tervezték.

Távolsági fény:

Emax pont

A fényszóró állványán a hő hatására bekövetkező lehetséges alakváltozások vizsgálata érdekében egy másik beállítás is elvégezhető (a világos-sötét határvonal eltolódásával a melléklet 2. szakasza foglalkozik).

A fénytani jellemzők és a vizsgálat előtt mért értékek közötti eltérés legfeljebb 10 % lehet, a fénytani mérési eljárás tűréseit is beleértve.

1.2. Szennyezett fényszóró

A fenti 1.1. szakasz szerinti vizsgálatot követően a fényszórót az 1.2.1. szakaszban leírt előkészítés után az 1.1.1. szakaszban leírtak szerint egy órán át kell működtetni, majd az 1.1.2. szakaszban előírt módon ellenőrizni kell.

1.2.1. A fényszóró előkészítése

1.2.1.1. Vizsgálati keverék

1.2.1.1.1.

Üvegből készült külső lencsével rendelkező fényszórók esetében:

A fényszóróra felhordandó víz-szennyező anyag keveréknek a következőkből kell állnia:

9 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú kvarchomokból,

1 súlyrész 0–100 μm szemcsenagyságú faszénpor (bükkfa),

0,2 súlyrész NaCMC-ből (3), és

megfelelő mennyiségű desztillált vízből kell állnia, melynek vezetőképessége ≤ 1 mS/m.

A keverék nem lehet 14 napnál régebbi.

1.2.1.1.2.

Műanyagból készült külső lencsével rendelkező fényszórók esetében:

A fényszóróra felhordandó víz–szennyezőanyag keveréknek a következőkből kell állnia:

9 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú kvarchomokból,

1 súlyrész 0–100 μm szemcsenagyságú faszénporból (bükkfa),

0,2 súlyrész NaCMC-ből,

13 súlyrész desztillált vízből (vezetőképesség: ≤ 1 mS/m), és

2 ± 1 súlyrész felületaktív anyagból kell állnia (4).

A keverék nem lehet 14 napnál régebbi.

1.2.1.2. A vizsgálati keverék felhordása a fényszóróra

A vizsgálati keveréket egyenletesen kell felhordani a fényszóró teljes fénykibocsátó felületére, majd hagyni kell megszáradni. Ezt a folyamatot addig kell ismételni, míg a megvilágítási érték az alábbi pontok mindegyikében a mellékletben leírt feltételek mellett mért érték 15–20 %-ára csökken:

Távolsági fény fénytani eloszlásának Emax pontja tompított/távolsági fényt adó lámpánál,

Távolsági fény fénytani eloszlásának Emax pontja csak távolsági fényt adó lámpánál,

50 R és 50 V (5) pont csak jobb oldali közlekedéshez tervezett tompított fénynél,

50 L és 50 V csak bal oldali közlekedéshez tervezett tompított fényszóró esetében.

1.2.1.3. Mérőberendezés

A mérőberendezésnek meg kell felelnie a fényszóró jóváhagyási vizsgálatai során használt berendezésnek. A fénytani ellenőrzéshez szabványos (referencia) izzólámpát kell használni.

2. A VILÁGOS-SÖTÉT HATÁRVONAL HŐ HATÁSÁRA BEKÖVETKEZŐ FÜGGŐLEGES ELTOLÓDÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A vizsgálat során azt kell ellenőrizni, hogy a működő tompított fény világos-sötét határvonalának hő hatására bekövetkező függőleges eltolódása nem halad-e meg egy előírt értéket.

Az 1. szakaszban leírtak szerint megvizsgált fényszórón végre kell hajtani a 2.1. szakaszban leírt vizsgálatot oly módon, hogy a fényszórót vizsgálati helyzetéhez képest nem mozdítják el, illetve nem módosítják beállítását.

2.1. Vizsgálat

A vizsgálatot száraz és nyugodt légköri viszonyok mellett, 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell elvégezni.

A fényszórót tompított fénnyel kell üzemeltetni egy legalább egy órán keresztül öregített sorozatgyártású izzólámpával úgy, hogy vizsgálati helyzetéhez képest nem mozdítják el, illetve nem módosítják beállítását. (A vizsgálat elvégzése céljából a melléklet 1.1.1.2. szakaszában megadott feszültségértéket kell beállítani.) A világos-sötét határvonal helyzetét annak vízszintes részén (a v–v és jobb oldali közlekedés esetében a B 50 L ponton, bal oldali közlekedés esetében pedig a B 50 R ponton áthaladó függőleges vonal között) kell ellenőrizni a bekapcsolás után 3 perccel (r3), illetve 60 perccel (r60).

A világos-sötét határvonal eltolódásának fent leírt mérése tetszőleges olyan eljárással elvégezhető, amely biztosítja a kielégítő pontosságot és az eredmények reprodukálhatóságát.

2.2. Vizsgálati eredmények

2.2.1.

A milliradiánban (mrad) mért eredmény akkor elfogadható tompított fényszóró esetében, ha a fényszórón mért

Formula

abszolút érték legfeljebb 1,0 mrad (ΔrI ≤1,0 mrad).

2.2.2.

Ha ez az érték nagyobb 1,0 mrad-nál, de nem nagyobb 1,5 mrad-nál (1,0 mrad < ΔrI ≤ 1,5 mrad), a 2.1. szakasz előírásainak megfelelően meg kell vizsgálni egy második fényszórót is, amelyen előzetesen háromszor egymás után végre kell hajtani az alább leírt ciklust annak érdekében, hogy a fényszóró mechanikai alkatrészeinek helyzete stabilizálódjon a járműre történő megfelelő beépítési módot helyettesítő állványon:

Tompított fényszóró üzemeltetése egy órán keresztül (az 1.1.1.2. szakaszban megadott feszültségértéket kell beállítani).

Egy óra szünet.

A fényszórótípust akkor kell elfogadhatónak tekinteni, ha az első mintán mért ΔrI abszolút érték és a második mintán mért ΔrII abszolút érték számtani közepe nem haladja meg az 1,0 mrad értéket.

Formula

3. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

A mintadarabként kiválasztott fényszórók egyikén először három egymást követő alkalommal végre kell hajtani a 2.2.2. szakaszban leírt ciklust, majd el kell végezni a 2.1. szakaszban leírt eljárást. A fényszóró elfogadhatónak tekinthető, ha a Δr nem haladja meg az 1,5 mrad értéket.

Amennyiben ez az érték nagyobb 1,5 mrad-nál, de nem több 2,0 mrad-nál, egy másik fényszórón is végre kell hajtani a mérést; a két mintadarabon mért abszolút értékek számtani közepe nem haladhatja meg az 1,5 mrad értéket.

(1) Amennyiben a vizsgált fényszóró jelzőlámpával van csoportosítva és/vagy összeépítve, a jelzőlámpának a vizsgálat alatt világítania kell. Az irányjelző lámpát villogó üzemmódban kell működtetni úgy, hogy a be-/kikapcsolási idő aránya körülbelül 1:1 legyen.

(2) Amennyiben a fényszóró villogó üzemmódban történő működésével egyszerre két vagy több lámpaizzó van bekapcsolva, ez nem tekinthető az izzószálak szokásos egyidejű használatának.

(3) Az NaCMC a karboxi-metil-cellulóz nátriumsóját jelöli (szokásos nevén CMC). A szennyezőanyag-keverékben használt NaCMC szubsztitúciós fokának 0,6 és 0,7 között, viszkozitásának pedig 2 százalékos oldatban és 20 °C hőmérsékleten 200 cP és 300 cP között kell lennie.

(4) A mennyiségre vonatkozó tűrés azért szükséges, hogy olyan szennyezőanyag-keveréket lehessen előállítani, amely megfelelően eloszlik a teljes műanyag lencsén.

(5) Az 50 V pont a v–v függőleges vonalon a HV alatt 375 mm-rel helyezkedik el a 25 m távolságban felállított mérőernyőn.

6. MELLÉKLET

A MŰANYAG LENCSÉKET TARTALMAZÓ LÁMPÁKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK LENCSÉK, ANYAGMINTÁK ÉS TELJES LÁMPÁK VIZSGÁLATA

1. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

1.1.	Az előírás 3.2.4. szakasza értelmében benyújtott mintáknak meg kell felelniük a 2.1.–2.5. szakasz előírásainak.

1.2.	Az ezen előírás 3.2.3. szakasza szerint benyújtott, műanyag lencséket tartalmazó teljes lámpákat reprezentáló két mintának a lencse anyaga tekintetében meg kell felelnie a 2.6. szakaszban meghatározott előírásoknak.

1.3.	A műanyag lencse mintadarabjait vagy az anyagmintákat, valamint a fényvisszaverőt, amelyre adott esetben rá fogják szerelni őket, a melléklet 1. függelékében található A. táblázatban jelzett időrendi sorrendben jóváhagyási vizsgálatoknak kell alávetni.

1.4.

Ha azonban a lámpa gyártója igazolni tudja, hogy a terméken már sikeresen végrehajtották az alábbi 2.1–2.5. szakaszban leírt vagy valamely más előírásban előírt, ezekkel egyenértékű vizsgálatokat, ezeket a vizsgálatokat nem kell megismételni; csak az 1. függelék B. táblázatában előírt vizsgálatok kötelezőek.

2. VIZSGÁLATOK

2.1. A hőmérséklet-változásokkal szembeni ellenálló képesség

2.1.1. Vizsgálatok

Három új mintán (lencsén) öt alkalommal végre kell hajtani az alábbi ütemezés szerinti hőmérséklet- és páratartalom-változási programot (RH = relatív páratartalom):

3 órán keresztül 40 °C ± 2 °C hőmérséklet és 85–95 % RH;

1 órán keresztül 23 °C ± 5 °C hőmérséklet és 60–75 % RH;

15 órán keresztül – 30 °C ± 2 °C hőmérséklet;

1 órán keresztül 23 °C ± 5 °C hőmérséklet és 60–75 % RH;

3 órán keresztül 80 °C ± 2 °C hőmérséklet;

1 órán keresztül 23 °C ± 5 °C hőmérséklet és 60–75 % RH;

A vizsgálat előtt a mintadarabokat legalább négy órán át 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell tartani, 60–75 %-os relatív páratartalom mellett.

Megjegyzés:

Az egyórás, 23 °C ± 5 °C hőmérsékletű időtartamokba beletartozik az egyik hőmérsékletről a másikra való átmenet időszaka is, amely a lökésszerű hőhatás elkerüléséhez szükséges.

2.1.2. Fénytani mérések

2.1.2.1. Módszer

A vizsgálat előtt és után a mintákon fénytani méréseket kell végezni.

A méréseket szabványos lámpa használatával kell végrehajtani a következő pontokban:

B 50 L és 50 R a tompított fényű vagy a tompított/távolsági fényű lámpa tompított fényére (bal oldali közlekedéshez tervezett lámpák esetében B 50 R és 50 L);

Emax a távolsági fényű vagy a tompított/távolsági fényű lámpa távolsági fényére.

2.1.2.2. Eredmények

A mintadarabokon a vizsgálat előtt és után mért fénytani értékek közötti eltérés legfeljebb 10 % lehet, a fénytani mérési eljárás tűréseit is beleértve.

2.2. A levegőben lévő anyagokkal és a vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség

2.2.1. A levegőben lévő anyagokkal szembeni ellenálló képesség

Három új mintát (lencsét vagy anyagmintát) olyan forrásból származó sugárzásnak kell kitenni, amelynek színképi energiaeloszlása hasonló az 5 500 K és 6 000 K közötti hőmérsékletű fekete test energiaeloszlásához. Megfelelő szűrőket kell elhelyezni a sugárforrás és a minták közé, a 295 nm-nél kisebb és a 2 500 nm-nél nagyobb hullámhosszú sugárzások lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében. A mintadarabokat annyi ideig kell kitenni 1 200 W/m2 ± 200 W/m2 energiabesugárzásnak, hogy az általuk kapott fényenergia 4 500 MJ/m2 ± 200 MJ/m2 legyen. A zárt térben a mintadarabokkal azonos szinten elhelyezett fekete lapon mért hőmérsékletnek 50 °C ± 5 °C-nak kell lennie. Az egyenletes megvilágítás érdekében a mintadarabokat a sugárforrás körül 1 és 5 min-1 közötti fordulatszámmal forgatni kell.

A mintákat le kell permetezni 1 mS/m-nél kisebb fajlagos vezetőképességű desztillált vízzel 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten, az alábbi ciklus szerint:

permetezés	:	5 perc;
száradás	:	25 perc.

2.2.2. A vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség

A fenti 2.2.1. szakaszban leírt vizsgálat és az alábbi 2.2.3.1. szakaszban előírt mérés befejezése után a fenti három mintadarab külső felületét a 2.2.2.2. szakaszban leírtak szerint, a 2.2.2.1. szakaszban megadott keverékkel kezelni kell.

2.2.2.1. Vizsgálati keverék

A vizsgálati keverék 61,5 % n-heptánból, 12,5 % toluolból, 7,5 % etil-tetrakloridból, 12,5 % triklór-etilénből és 6 % xilolból áll (térfogatszázalék).

2.2.2.2. A vizsgálati keverék felvitele

Egy pamutkendőt (az ISO 105 szerint) be kell áztatni a 2.2.2.1. szakaszban meghatározott keverékbe, míg teleszívja magát, és 10 másodpercen belül 10 percig a minta külső felületére kell nyomni 50 N/cm2 nyomással, amely megfelel egy 14 × 14 mm-es vizsgálati felületre ható 100 N erőnek.

A 10 perc alatt a kendőt ismételten meg kell nedvesíteni a keverékkel úgy, hogy az alkalmazott folyadék összetétele állandóan azonos legyen a vizsgálati keverékhez előírttal.

A vizsgálat alatt a nyomás következtében esetleg fellépő repedésképződés elkerülése érdekében ellentartást szabad alkalmazni a mintára ható nyomással szemben.

2.2.2.3. Tisztítás

A vizsgálati keverék alkalmazása után a mintákat szabad levegőn meg kell szárítani, majd a 2.3. szakaszban („Tisztítószerekkel szembeni ellenálló képesség”) előírt, 23 °C ±5 °C hőmérsékletű oldattal le kell mosni.

Ezt követően a mintadarabokat gondosan le kell öblíteni 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten legfeljebb 0,2 % szennyeződést tartalmazó desztillált vízzel, és puha kendővel le kell őket törölni.

2.2.3. Eredmények

2.2.3.1. A levegőben található anyagokkal szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a minták külső felületén nem lehet repedés, karcolás, letöredezés vagy alakváltozás, és a fényátbocsátás átlagos változása

Formula a három mintadarabon

a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem lehet több 0,020-nál

(Δ tm ≤ 0,020).

2.2.3.2. A vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a mintákon semmiféle olyan kémiai változás nem mutatkozhat, amely valószínűleg olyan fényáramszóródást okoz, melynek átlagos változása

Formula a három mintadarabon

a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem lehet több 0,020-nál

(Δ dm ≤ 0,020).

2.3. Tisztítószerekkel és szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség

2.3.1. Tisztítószerekkel szembeni ellenálló képesség

A három mintadarab (lencsék vagy anyagminták) külső felületét 50 °C ± 5 °C hőmérsékletre kell melegíteni, majd öt percre bele kell mártani 99 rész legfeljebb 0,02 % szennyeződést tartalmazó desztillált víz és egy rész alkilaril-szulfonát 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten tartott keverékébe.

A vizsgálat végeztével a mintákat 50 °C ± 5 °C hőmérsékleten meg kell szárítani. Ezután a felületüket nedves kendővel meg kell tisztítani.

2.3.2. Szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség

Ezt követően a három előző mintadarab külső felületét egy percen keresztül könnyedén át kell dörzsölni egy 70 % n-heptán és 30 % toluol (térfogatszázalék) keverékébe mártott pamutkendővel, majd szabad levegőn meg kell szárítani.

2.3.3. Eredmények

A fenti két vizsgálat egymást követő végrehajtása után a fényátbocsátás átlagos változása

Formula a három mintadarabon

a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem lehet több 0,010-nél

(Δ tm ≤ 0,010).

2.4. Mechanikai elhasználódással szembeni ellenálló képesség

2.4.1. Mechanikai elhasználódásra vonatkozó módszer

A három új mintadarab (lencse) külső felületét a melléklet 3. függelékében leírt egyenletes mechanikai koptatásnak kell alávetni.

2.4.2. Eredmények

A vizsgálat után

a fényátbocsátás változását	:
és a fényáramszóródás változását	:

a fenti 2.2.4. szakaszban megadott területen, a 2. függelékben leírt eljárás szerint kell mérni. A három mintán mért értékek átlagára igaznak kell lennie a következő képleteknek:

Δ tm ≤ 0,100;

Δ dm ≤ 0,050.

2.5. Az esetleges bevonatok tapadásának vizsgálata

2.5.1. A minta előkészítése

A lencse bevonatának egy 20 mm × 20 mm-es területére zsilettpengével vagy tűvel kb. 2 mm × 2 mm-es négyzethálót kell vágni. A penge vagy tű nyomásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy legalább a bevonatot átvágja.

2.5.2. A vizsgálat leírása

Olyan ragasztószalagot kell használni, melynek a szélesség egységére vetített tapadóereje a melléklet 4. függelékében leírt egységes körülmények között mérve 2 N/cm ± 20 %. A minimum 25 mm széles ragasztószalagot legalább öt percen át rá kell nyomni a 2.5.1. szakasz szerint előkészített felületre.

Ez után a ragasztószalag végét úgy kell megterhelni, hogy az adott felületre merőleges erő kiegyenlítse a felületen ható tapadóerőt. Ekkor a ragasztószalagot 1,5 m/s ± 0,2 m/s állandó sebességgel le kell szakítani a felületről.

2.5.3. Eredmények

A négyzethálóval ellátott felületen nem mutatkozhat észrevehető károsodás. A metszésvonalak kereszteződésében vagy a vágások szélén megengedhetők károsodások, feltéve, hogy a károsodott terület nem haladja meg a négyzethálóval ellátott felület 15 %-át.

2.6. Műanyag lencsével felszerelt teljes fényszóró vizsgálata

2.6.1. A lencse felületének mechanikai elhasználódással szembeni ellenálló képessége

2.6.1.1. Vizsgálatok

Az 1. számú vizsgált lámpa lencséjén el kell végezni a fenti 2.4.1. szakaszban leírt vizsgálatot.

2.6.1.2. Eredmények

A vizsgálat után a lámpán az előírásnak megfelelően elvégzett fénytani mérések eredményei nem haladhatják meg 30 %-nál nagyobb mértékben a B 50 L és HV pontokra előírt maximális értékeket, és legfeljebb 10 %-kal lehetnek kisebbek, mint a 75 R pontra előírt minimális értékek (bal oldali közlekedésre szánt fényszóró esetében a B 50 R, HV és 75 L pontokat kell vizsgálni).

2.6.2. Az esetleges bevonatok tapadásának vizsgálata

A 2. számú vizsgált lámpa lencséjén el kell végezni a fenti 2.5. szakaszban leírt vizsgálatot.

3. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA

3.1.

A lencsék gyártásához használt anyagok tekintetében a sorozatban gyártott lámpák akkor tekinthetők az előírás rendelkezéseinek megfelelőnek, ha:

3.1.1.

a vegyi anyagokkal, a mosószerekkel és a szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a mintadarab külső felületén szabad szemmel nem látható repedés, letöredezés vagy alakváltozás (lásd a 2.2.2., a 2.3.1. és a 2.3.2. szakaszt);

3.1.2.

a 2.6.1.1. szakaszban leírt vizsgálat után a 2.6.1.2. szakasz szerinti mérési pontokban a fénytani értékek az előírás által meghatározott gyártásmegfelelőségi határértékeken belül vannak.

3.2.	Ha a vizsgálati eredmények nem felelnek meg a követelményeknek, a vizsgálatokat újabb, véletlenszerűen kiválasztott fényszórómintákon meg kell ismételni.

1. függelék

A jóváhagyási vizsgálatok időbeli sorrendje

A. Műanyagokon (az előírás 3.2.4. szakaszának megfelelően benyújtott lencséken vagy anyagmintákon) végzett vizsgálatok.

Minták

Lencsék vagy anyagminták

Lencsék

Vizsgálatok

10.

11.

12.

13.

1.1.	Korlátozott fénytani mérések (2.1.2. szakasz)

1.1.1.

Hőmérséklet-változás

(2.1.1. szakasz)

1.1.2.

Korlátozott fotometria

(2.1.2. szakasz)

1.2.1.

A fényátbocsátás mérése

1.2.2.

A fényáramszóródás mérése

1.3.	Levegőben lévő anyagok (2.2.1. szakasz)

1.3.1.

A fényátbocsátás mérése

1.4.	Vegyi anyagok (2.2.2. szakasz)

1.4.1.

A fényáramszóródás mérése

1.5.	Tisztítószerek (2.3.1. szakasz)

1.6.	Szénhidrogének (2.3.2. szakasz)

1.6.1.

A fényátbocsátás mérése

1.7.	Elhasználódás (2.4.1. szakasz)

1.7.1.

A fényátbocsátás mérése

1.7.2.

A fényáramszóródás mérése

1.8.	Tapadás (2.5. szakasz)

B. Teljes (az előírás 3.2.3. szakaszának megfelelően benyújtott) lámpákon végzett vizsgálatok.

Vizsgálatok

Teljes lámpa

Mintadarabok száma

2.1.	Elhasználódás (2.6.1.1. szakasz)

2.2.	Fotometria (2.6.1.2. szakasz)

2.3.	Tapadás (2.6.2. szakasz)

2. függelék

A fényszóródás és fényátbocsátás mérésének módszere

1. A BERENDEZÉS (lásd ábra)

Egy K kollimátor β/2 = 17,4 × 10–4 rd fél divergenciájú fénysugarát egy 6 mm-es nyílású DT fényrekesz korlátozza, és a mintadarab-tartóállványt ezzel szemben kell elhelyezni.

Egy szférikus aberráció szempontjából korrigált L2 akromatikus gyűjtőlencse létesít kapcsolatot a Dτ fényrekesz és az R vevő között; az L2 lencse átmérőjének akkorának kell lennie, hogy ne rekeszelje le a mintadarab által szétszórt fényt egy β/2 = 14° fél csúcsszögű kúpon belül.

Az L2 lencse egyik kép-fókuszsíkjában egy α/2 = 1° és αmax/2 = 12° szögű DD gyűrűs fényrekeszt kell elhelyezni.

A fényrekesz közepét azért kell nem átlátszóra kialakítani, hogy kizárja a közvetlenül a fényforrásból érkező fényt. A fényrekesz középső részének a fény útjából eltávolíthatónak kell lennie olyan módon, hogy az pontosan az eredeti helyzetébe térhessen vissza.

Az L2–DT távolságot és az L2 lencse F2 fókusztávolságát (1) úgy kell megválasztani, hogy a DT képe teljesen fedje az R vevőt.

Ha a kezdeti beeső fényáramot 1000 egységnek tekintjük, az egyes leolvasások abszolút pontosságának 1 egységnél jobbnak kell lennie.

2. MÉRÉSEK

Az alábbi leolvasásokat kell elvégezni:

Leolvasás	Mintával	A DD középső részével	A képviselt mennyiség
T1	nem	nem	Beeső fényáram kezdeti leolvasáskor
T2	igen (vizsgálat előtt)	nem	Az új anyag által átbocsátott fényáram 24 °C-os mezőben
T3	igen (vizsgálat után)	nem	A vizsgált anyag által átbocsátott fényáram 24 °C-os mezőben
T4	igen (vizsgálat előtt)	igen	Az új anyag által szétszórt fényáram
T5	igen (vizsgálat után)	igen	A vizsgált anyag által szétszórt fényáram

(1) Az L2 lencsénél körülbelül 80 mm fókusztávolságút ajánlott használni.

3. függelék

A permetezéses vizsgálat módszere

1. VIZSGÁLATI BERENDEZÉS

1.1. Szórópisztoly

A szórópisztolyt 1,3 mm átmérőjű fúvókával kell ellátni, hogy 0,24 ± 0,02 l/perc folyadékáramot tudjon biztosítani 6,0 bar – 0/+ 0,5 bar nyomás mellett.

Ilyen üzemi körülmények között a kilövellt sugárnak a fúvókától 380 mm ± 10 mm távolságra elhelyezett koptatásnak kitett felületen 170 mm ± 50 mm átmérőjűnek kell lennie.

1.2. Vizsgálati keverék

A vizsgálati keverék az alábbiakból áll:

A Mohs-skálán 7 keménységi fokú kvarchomok, 0 és 0,2 mm közötti szemcsemérettel, közel normális eloszlásban, 1,8–2 közötti szögtényezővel;

205 g/m3 keménységet nem meghaladó víz, literenként 25 g homokkal keverve.

2. VIZSGÁLAT

A fényszórók lencséinek külső felületét egyszer vagy többször ki kell tenni a fent leírt homoksugárnak. A sugarat közel merőlegesen kell a vizsgálandó felületre szórni.

Az elhasználódást a vizsgálandó lencsék mellett referenciaként elhelyezett egy vagy több üvegmintával kell ellenőrizni. A keveréket addig kell a mintadarabra/mintadarabokra szórni, amíg a mintadarabon a 2. függelékben leírt módszerrel mért fényáramszóródás-változás értéke meg nem felel a következő egyenlőségnek:

Formula

Több referenciaminta használatával ellenőrizhető, hogy a teljes vizsgálandó felület egyenletesen kopott-e meg.

4. függelék

Ragasztószalagos tapadási vizsgálat

1. CÉL

Ez a módszer lehetővé teszi egy ragasztószalag üveglaphoz való lineáris tapadása erejének egységes körülmények között történő meghatározását.

2. ALAPELV

Az eljárás a ragasztószalagnak az üveglapról 90°-os szögben történő leszakításához szükséges erőt méri.

3. ELŐÍRT LÉGKÖRI FELTÉTELEK

A környezeti levegő hőmérséklete 23 °C ± 5 °C, relatív páratartalma (RH) 65 ± 15 százalék kell, hogy legyen.

4. VIZSGÁLATI MINTÁK

A vizsgálat előtt a ragasztószalag-tekercs mintáját 24 órán át az előírt környezetben kell kondícionálni (lásd a fenti 3. szakaszt). Minden tekercsből öt darab 400 mm hosszú próbadarabot kell megvizsgálni.

A tekercsről az első három fordulattal letekert ragasztószalagot el kell dobni, és utána kell levágni a mintákat.

5. ELJÁRÁS

A vizsgálatot a 3. szakaszban előírt környezeti feltételek mellett kell elvégezni.

Az öt mintát a ragasztószalag kb. 300 mm/s sebességű radiális letekerésével kell levenni, és 15 másodpercen belül az alábbiak szerint kell felhelyezni.

A szalagot folyamatosan előrehaladva kell az üveglapra ragasztani, enyhe hosszirányú, ujjal való dörzsölés mellett, túlzott nyomás nélkül, úgy, hogy a ragasztó és az üveglap között ne maradjanak levegőbuborékok.

A felragasztott szalagot 10 percig az előírt környezeti feltételek között pihentetni kell.

A próbadarabnak egy kb. 25 mm-es szakaszát a próbadarab tengelyére merőleges síkban le kell húzni az üvegről.

Az üveglapot rögzíteni kell, és a ragasztószalag szabad végét 90°-ban fel kell hajtani. Olyan irányú erőt kell alkalmazni, hogy a szalag és az üveglap közötti elválasztó vonal merőleges legyen erre az erőre, és merőleges az üveglemezre is.

Ezt követően a szalagot 300 mm/s ±30 mm/s sebességgel le kell húzni, és az ehhez szükséges erőt fel kell jegyezni.

6. EREDMÉNYEK

A kapott öt eredményt sorba kell rendezni, és a középértéket kell a mérés eredményének tekinteni. Ezt az értéket a szalagszélesség egy centiméterére számítva N/cm-ben kell kifejezni.

14.3.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 75/29

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html.

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) 104. számú előírása – Egységes rendelkezések az M, N és O kategóriájú járműveken használandó fényvisszavető jelölések jóváhagyásáról

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

Az előírás eredeti változatának 7. kiegészítése – hatálybalépés dátuma: 2012. július 26.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

1.	Alkalmazási kör

2.	Fogalommeghatározások

3.	Jóváhagyási kérelem

4.	Kereskedelmi nevek és egyéb jelölések

5.	Jóváhagyás

6.	Általános követelmények

7.	Különleges követelmények

8.	A fényvisszavető jelölőanyagok jóváhagyásának módosítása és kiterjesztése

9.	A gyártás megfelelősége

10.	Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

11.	A gyártás végleges leállítása

12.	A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe

MELLÉKLETEK

1. melléklet

A CIE-koordinátarendszer A CIE szögrendszerét magában foglaló goniométer

2. melléklet

Értesítés a nehéz és hosszú járműveken és azok pótkocsijain alkalmazott fényvisszavető jelölések jóváhagyásáról, jóváhagyásának kiterjesztéséről, elutasításáról, visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról a 104. sz. előírás alapján

3. melléklet

A jóváhagyási jel elhelyezése

4. melléklet

A vizsgálati eljárás

5. melléklet

A jelölés méretei

6. melléklet

Színtani előírások

7. melléklet

Fénytani előírások

8. melléklet

Külső hatásokkal szembeni ellenálló képesség

1. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az előírás az M2, M3, N, O2, O3 és O4 kategóriájú (1) járművek fényvisszavető jelöléseire alkalmazandó.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

2.1. E rendelkezések céljára a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

2.1.1.

„Mintadarab”: a 2.1.2. szakaszban meghatározott jelölés céljára használandó fényvisszavető anyag része vagy egésze.

2.1.2.

„Megkülönböztető jelölés, grafika”: olyan színes jelölés, amelynek fényvisszavetési együtthatója megfelel az alábbi 7.2.1. és 7.2.2. szakaszban meghatározottaknak.

2.1.3.

Ezen előírás keretében a 48. sz. előírásban és annak a típus-jóváhagyási kérelem benyújtásának időpontjában hatályban lévő módosítássorozataiban szereplő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

2.2. „Fényvisszavetés”: a fényvisszaverés azon esete, amikor a fénysugár a beesés irányával közel azonos irányban verődik vissza, és e tulajdonság a fénysugár beesési szögének széles tartományán belül fennáll.

2.2.1. „Fényvisszavető jelölőanyag”: olyan felület vagy eszköz, amelyről a meghatározott irányból ráeső fénysugár viszonylag nagy része visszavetődik.

2.3. Geometriai meghatározások (lásd az 1. melléklet 1. ábráját)

2.3.1. „Vonatkoztatási középpont”: a fényvisszavető felületen vagy annak közelében lévő pont, amely az eszköz jellemzőinek meghatározása céljából annak középpontjaként tekintendő.

2.3.2. „Megvilágítási tengely (I)”: a vonatkoztatási középponttól a fényforrásig terjedő egyenes szakasz.

2.3.3. „Megfigyelési tengely (O)”: a vonatkoztatási középponttól a fénymérőfejig terjedő egyenes szakasz.

2.3.4. „Megfigyelési szög (α)”: a megvilágítási tengely és a megfigyelési tengely által bezárt szög. A megfigyelési szög mindig pozitív, és fényvisszavetés esetén kis szögekre korlátozódik.

2.3.5. „Megfigyelési félsík”: az a félsík, amely a megvilágítási tengelyről indul, és magában foglalja a megfigyelési tengelyt.

2.3.6. „Vonatkoztatási tengely (R)”: a vonatkoztatási középpontból kiinduló, meghatározott egyenes szakasz, amely a fényvisszavető eszköz szöghelyzetének leírására szolgál.

2.3.7. „Beesési szög (β)”: a megvilágítási tengely és a vonatkoztatási tengely által bezárt szög. A beesési szög rendszerint nem nagyobb, mint 90°, azonban – a teljesség kedvéért – teljes tartományát a 0° < β < 180° képlet határozza meg. Az irány pontos meghatározása érdekében ezt a szöget két összetevő, β1 és β2 jellemzi.

2.3.8. „Elforgatási szög (ε)”: a fényvisszavető anyagnak a vonatkoztatási tengely körüli elfordulását kifejező szög.

2.3.9. „Első tengely (1)”: a vonatkoztatási középponton áthaladó és a megfigyelési félsíkra merőleges tengely.

2.3.10. „Beesési szög első összetevője (β1)”: a megvilágítási tengely, valamint a vonatkoztatási tengelyt és az első tengelyt magában foglaló sík által bezárt szög; tartománya: – 180° < β1 < 180°;

2.3.11. „Beesési szög második összetevője (β2)”: a megfigyelési félsíkot magában foglaló sík és a vonatkoztatási tengely által bezárt szög; tartománya: – 90° < β2 < 90°.

2.3.12. „Második tengely (2)”: a vonatkoztatási középponton áthaladó, az első tengelyre és a vonatkoztatási tengelyre egyaránt merőleges tengely. A második tengely pozitív iránya akkor esik a megfigyelési félsíkba, ha – 90° < β1 < 90° az 1. melléklet 1. ábrájának megfelelően.

2.4. A fénytani kifejezések meghatározása

2.4.1. „Fényvisszavetési együttható (R')”: egy sík fényvisszavető felület R fényerősségi együtthatójának és A területének hányadosa.

Formula

–2 –1

Formula

2.4.2. „Fényvisszavető minta szögátmérője (η1)”: a fényvisszavető minta legnagyobb mérete által átfogott szög, a fényforrás vagy a fényérzékelő középpontjából nézve (ß1 = ß2 = 0°).

2.4.3. „Fényérzékelő szögátmérője (η2)”: a fényérzékelő legnagyobb mérete által átfogott szög, a vonatkoztatási középpontból nézve (β1 = β2 = 0°).

2.4.4. „Fénysűrűségi tényező (ß)”: azonos megvilágítási és megfigyelési feltételek mellett a vizsgált test fénysűrűségének egy tökéletes sugárzó fénysűrűségéhez viszonyított aránya.

2.4.5. „Az eszköz által visszavert fény színe”: a visszavert fény színének meghatározása a 48. sz. előírás 2.30. szakaszában szerepel.

2.5. A goniométer leírása

A CIE-geometriában a fényvisszavetés mérésére használható goniométert az 1. melléklet 2. ábrája mutatja be. Ezen az ábrán a fénymérőfej (O) a fényforrás (I) felett függőlegesen helyezkedik el. Látható, hogy az első tengely vízszintes, rögzítve van, és a megfigyelési félsíkra merőleges. Az elemeket máshogyan is el lehet rendezni, amennyiben az egyenértékű a bemutatott elrendezéssel.

2.6. A „típus” meghatározása

A különböző típusú jelölőanyagok alatt olyan anyagokat kell érteni, amelyek a következő alapvető jellemzőkben eltérnek egymástól:

2.6.1.

kereskedelmi név vagy védjegy;

2.6.2.

a fényvisszavető anyag tulajdonságai;

2.6.3.

a fényvisszavető anyag vagy eszköz tulajdonságait befolyásoló alkatrészek.

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.

Egy fényvisszavető jelölőanyag jóváhagyása iránti kérelmet a kereskedelmi név vagy védjegy tulajdonosa vagy szükség esetén jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be, az alábbiak kíséretében:

3.1.1.

a típus azonosítását lehetővé tevő részletességű rajzok három példányban. E rajzok mértanilag ábrázolják, hogy a jelölőanyagokat a járművön milyen helyzetben kell elhelyezni. A rajzokon azt is fel kell tüntetni, hogy a körben elhelyezett jóváhagyási jelhez képest hol kell elhelyezni a jóváhagyási számot és az azonosító jelet;

3.1.2.

a fényvisszavető jelölőanyag műszaki jellemzőinek rövid ismertetése;

3.1.3.

a fényvisszavető jelölőanyagból való minta a 4. mellékletnek megfelelően.

4. KERESKEDELMI NEVEK ÉS EGYÉB JELZÉSEK

4.1.

A jóváhagyás céljából bemutatott minden jelölőanyagon szerepelnie kell a következőknek:

4.1.1.

a kérelmező kereskedelmi neve vagy védjegye;

4.1.2.

A „TOP” (felül) orientációs jelzés, amelyet a nem teljesen körbeforgatható fényvisszavető jelölőanyagokon legalább a következőknek megfelelően kell feltüntetni:

a)	szalagok esetében 0,5 méterenként,

b)	minden 100 × 100 mm2-es területen.

4.2.	A jelöléseket az anyag külső felületén, könnyen olvasható és kitörölhetetlen módon kell feltüntetni.

5. JÓVÁHAGYÁS

5.1.	Amennyiben a fenti 4. szakasszal összhangban jóváhagyásra bemutatott fényvisszavető jelölőanyag megfelel ezen előírás követelményeinek, az adott jelölőanyag-típust jóvá kell hagyni.

5.2.

Minden jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye (a változatlan eredeti előírás esetében 00) a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma. Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a jóváhagyási számot a fényvisszavető jelölőanyag több típusához.

5.3.	Egy jelölőanyag-típus ezen előírás szerinti jóváhagyásáról, jóváhagyásának elutasításáról vagy kiterjesztéséről az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket az előírás 2. mellékletének megfelelő nyomtatványon kell értesíteni.

5.4.

Az előírás alapján kiadott típusjóváhagyásnak megfelelő minden jelölőanyagon fel kell tüntetni a 4.1. szakaszban előírt jelzéseken túl egy könnyen olvasható és kitörölhetetlen nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

5.4.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (2);

5.4.2.

ezen előírás száma, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a 5.2. szakasz szerinti jóváhagyási szám követ.

5.4.3.

a következő, az anyag besorolására utaló jelek:

5.4.3.1.

„C” a kontúr-/szalagjelölés anyaga;

5.4.3.2.

„D” a kis méretű megkülönböztető jelölés/ grafika anyaga

5.4.3.3.

„E” a nagy méretű megkülönböztető jelölés/ grafika anyaga;

5.4.3.4.

„D/E” olyan megkülönböztető jelölés vagy grafika anyaga, amelyet a jelenlegi „E” besorolású színes logók és jelölések nyomtatási eljárásában alapként vagy háttérként használnak, és amely megfelel a „D” besorolású anyagokra vonatkozó követelményeknek.

5.5.

A jóváhagyási jelet a jelölőanyag külső felületén, könnyen olvasható és kitörölhetetlen módon kell feltüntetni legalább a következők szerint:

a)	szalagok esetében 0,5 méterenként,

b)	minden 100 × 100 mm2-es területen.

5.6.	A jóváhagyási jel elhelyezésére az előírás 3. melléklete tartalmaz példát.

6. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

6.1.	A fényvisszavető jelölőanyagokat úgy kell kialakítani, hogy rendeltetési céljuknak a szokásos használat mellett kielégítő módon, tartósan meg tudjanak felelni. Nem lehet olyan tervezési vagy gyártási hibájuk, amely hátrányosan befolyásolja hatékonyságukat vagy megfelelő állapotuk fennmaradását.

6.2.	A fényvisszavető jelölőanyagok vagy ezek részei nem lehetnek könnyen eltávolíthatók.

6.3.	Rögzítésüknek tartósnak és stabilnak kell lennie.

6.4.	A fényvisszavető jelölőanyag külső felületének könnyen tisztíthatónak kell lennie. A felület nem lehet durva, és az esetleges kidudorodások nem akadályozhatják a tisztítást.

7. KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK

7.1.	A fényvisszavető jelölőanyagoknak meg kell felelniük az előírás 5–8. mellékletében meghatározott formai, méretbeli, színtani, fénytani, valamint fizikai és mechanikai tulajdonságokra vonatkozó követelményeknek is.

7.2.

A fényvisszavető logók, megkülönböztető jelölések vagy betűk/karakterek alkotta reklámok nem lehetnek megbotránkoztatók.

Ezek készülhetnek „D” besorolású jelölőanyagokból, amennyiben teljes fényvisszavető felületük nem haladja meg a 2 m2-t. Amennyiben a fényvisszavető felület kiterjedése meghaladja a 2 m2-t, „E” besorolást kell alkalmazni. (3)

7.2.1.

A „D” besorolású jelölőanyagok fényvisszavetési együtthatója nem lehet nagyobb a 7. melléklet 2. táblázatában szereplő értéknél, és ilyen anyagokat csak megkülönböztető jelölések, grafikák esetében lehet használni.

7.2.2.

Az „E” besorolású jelölőanyagok fényvisszavetési együtthatója a 7. melléklet 2. táblázatában szereplő értékek legfeljebb 33 %-a lehet.

7.2.3.

Azon fehér színű fényvisszavető anyagok, amelyek a jelenlegi „E” besorolású színes logók és jelölések nyomtatási eljárásában alapként vagy háttérként használatosak, és a nyomtatás által teljes egészében lefedettek, megfelelhetnek a 7. melléklet 2. táblázatában a „D” besorolásnál megadott követelményeknek, de minden esetben „D/E” besorolást kapnak.

7.3.	Egy fényvisszavető anyag jellegétől függően az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a laboratóriumok eltekintsenek egyes szükségtelen vizsgálatok elvégzésétől, de ezek el nem végzését jelezni kell a jóváhagyásról szóló értesítés „Megjegyzések” rovatában.

8. A FÉNYVISSZAVETŐ JELÖLŐANYAGOK JÓVÁHAGYÁSÁNAK MÓDOSÍTÁSA ÉS KITERJESZTÉSE

8.1.

A fényvisszavető jelölőanyag bármely módosításáról értesíteni kell a típusjóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

8.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a jelölőanyag továbbra is eleget tesz a követelményeknek, vagy

8.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

8.2.	A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 5.3. szakasznak megfelelően kell értesíteni a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

8.3.	A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztésről szóló értesítésekhez.

9. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

A gyártás megfelelőségének ellenőrzésére szolgáló eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.2) 2. függelékében előírt feltételeknek, továbbá az alábbi követelményeknek:

9.1.	Az ezen előírás értelmében jóváhagyott fényvisszavető jelölőanyagokat úgy kell gyártani, hogy a fenti 6. és 7. szakaszban megállapított követelményeket teljesítve megfeleljenek a jóváhagyott típusnak.

9.2.	A gyártás megfelelőségét nem ássa alá, ha öt véletlenszerűen kiválasztott minta fénytani tulajdonságainak átlagértékei legfeljebb 20 %-kal alacsonyabbak az ezen előírás 7. mellékletében előírt értékeknél.

9.3.	A gyártás megfelelőségét nem ássa alá, ha öt véletlenszerűen kiválasztott minta színtani tulajdonságainak átlagértéke szabad szemmel megítélve megfelel az ezen előírás 6. mellékletében szereplő követelményeknek.

9.4.	A típusjóváhagyást megadó hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket. Az ilyen ellenőrzésre általában kétévente egyszer kerül sor.

10. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

10.1.

A fényvisszavető jelölőanyag valamely típusára ezen előírás alapján megadott jóváhagyás visszavonható, ha a fent előírt követelmények nem teljesülnek, illetve ha a jóváhagyási jelet viselő jelölőanyag nem felel meg a jóváhagyott típusnak.

10.2.

Ha egy a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó Szerződő Fél visszavon egy korábban általa megadott jóváhagyást, erről haladéktalanul értesíti az ezen előírást alkalmazó többi Szerződő Felet az ezen előírás 2. mellékletének megfelelő formanyomtatvány használatával.

11. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha egy jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás alapján jóváhagyott fényvisszavető jelölőanyag gyártását, erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvételét követően tájékoztatja az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet az előírás 2. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

12. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságának a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott, jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat, visszavonásokat, valamint a gyártás leállítását igazoló értesítéseket fogadó hatóságok nevét és címét.

(1) A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (a legutóbb a 4. módosítással módosított TRANS/WP.29/78/Rev.1/Amend.2) 7. mellékletének meghatározása szerint.

(2) Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek megkülönböztető számai a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2/Amend.1) 3. mellékletében találhatók.

(3) Jelen előírás egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg a tagállami hatóságokat abban, hogy megtiltsák a 2.1.2. szakasz szerinti fényvisszavető reklámok, logók, megkülönböztető jelölések, betűk/karakterek használatát.

1. MELLÉKLET

ábra

A CIE-Koordinátarendszer

1	:	első tengely
2	:	második tengely
I	:	megvilágítási tengely
O	:	megfigyelési tengely
R	:	vonatkoztatási tengely
α	:	megfigyelési szög
ß1, ß2	:	beesési szög
ε	:	elforgatási szög

CIE-szögrendszer a fényvisszavető jelölőanyagok meghatározásához és méréséhez. Az első tengely merőleges a megfigyelési tengelyt és a megvilágítási tengelyt magában foglaló síkra. A második tengely az első tengelyre és a vonatkoztatási tengelyre egyaránt merőleges. Minden tengely, szög és forgási irány pozitív.

Megjegyzések:

a)	A fő rögzített tengely a megvilágítási tengely.

b)	Az első tengely a megfigyelési és a megvilágítási tengelyt magában foglaló síkra merőlegesen rögzített.

c)	A vonatkoztatási tengely a fényvisszavető anyagon belül rögzített, és ß1 and ß2értékben mozdulhat el.

ábra

A CIE szögrendszerét magában foglaló goniométer

1	:	első tengely
2	:	második tengely
I	:	megvilágítási tengely
O	:	megfigyelési tengely
R	:	vonatkoztatási tengely
P	:	fényvisszavető anyag
α	:	megfigyelési szög
ß1, ß2	:	beesési szög
ε	:	elforgatási szög

A fényvisszavető anyagok meghatározására és mérésére szolgáló, a CIE-szögrendszert alkalmazó goniométer ábrázolása. Minden szög és forgási irány pozitív.

2. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

(legnagyobb formátum: A4 (210 × 297 mm))

3. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JEL ELRENDEZÉSE

a= legalább 12 mm

A jóváhagyási jelet viselő fényvisszavető jelölőanyagot Németországban (E1) hagyták jóvá a 0001148-as jóváhagyási számmal. A jóváhagyási szám két első számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 104. számú előírás eredeti változatában rögzített követelményekkel összhangban adták meg. A „C” jelzés a kontúr- vagy szalagjelölésre szolgáló anyagok besorolását jelzi. A „D” a kis méretű megkülönböztető jelölés/ grafika anyagát, az „E” a nagy méretű megkülönböztető jelölés/ grafika anyagát jelzi.

Megjegyzés:

A jóváhagyási számot és a kiegészítő jelet a kör mellett kell elhelyezni, az „E” betű fölé vagy alá, illetve jobb vagy bal oldalán. A jóváhagyási szám számjegyeit az „E” betű ugyanazon oldalán kell feltüntetni, azonos irányban. A jóváhagyási számot és a kiegészítő jelet egymással átlósan szemben kell feltüntetni. A jóváhagyási számokban a más jelekkel való összetéveszthetőség elkerülése érdekében kerülni kell a római számok használatát.

4. MELLÉKLET

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

VIZSGÁLATI MINTÁK

1.	A fényvisszavető jelölőanyagból öt mintát kell leadni a vizsgálatot végző laboratóriumnak. Ezek lehetnek szalagok vagy lapok. Szalag esetében legalább három métert le kell adni; lap esetében legalább egy 500 mm × 500 mm-es darabot.

2.	A vizsgálati mintáknak jellemzőnek kell lenniük az aktuális gyártási sorozatra, és a fényvisszavető jelölőanyagokra vonatkozó gyártói ajánlásoknak megfelelően kell gyártani őket (1).

3.	Az általános előírások (6. szakasz), illetve a formára és a méretekre vonatkozó előírások (5. melléklet) ellenőrzése után a mintákat a 8. mellékletben ismertetett hőállósági vizsgálatnak kell alávetni, azután végezhetők el a 6. és a 7. mellékletben előírt vizsgálatok.

4.	A fény- és színmérések öt mintán végezhetők el. Az eredmények átlagát kell figyelembe venni.

5.	Az egyéb vizsgálatokhoz szűz mintákat kell használni.

(1) A vizsgálati mintákat élkezelt és zsírtalanított, 2 mm vastag alumíniumtáblákra kell rögzíteni, majd 24 órán keresztül 23 °C ± 2 °C hőmérsékletű és 50 % ± 5 % relatív páratartalmú helyen kell tartani.

5. MELLÉKLET

A JELÖLÉS MÉRETEI

1. Oldalsó és hátsó szalagjelölések

1.1. Általános előírások

A jelöléseket fényvisszavető jelölőanyagból készült szalagokkal kell megvalósítani.

1.2. Méretek

1.2.1.

Az oldalsó és/vagy hátsó jelölőanyag szélessége 50 mm + 10/– 0 mm.

1.2.2.

Egy fényvisszavető jelölés hossza legalább akkora, hogy egy jóváhagyási jel látható legyen rajta.

6. MELLÉKLET

SZÍNTANI ELŐÍRÁSOK

1.	A fényvisszavető jelölőanyagok („C” besorolás) színe fehér, sárga vagy vörös lehet. A fényvisszavető megkülönböztető jelölések és/vagy grafikák („D” és „E” besorolás) bármilyen színűek lehetnek.

A CIE-szabvány szerinti „A” fényforrással β1 = β2 = 0° beesési szögben megvilágított, vagy ha ez színtelen felületi visszaverődést eredményez, β1 = ± 5° és β2 = 0° szögben megvilágított, új állapotú anyag színének 20’ megfigyelési szögben mérve a 48. sz. előírás 2.30. szakasza szerinti határok közé kell esnie.

Színkoordináták

Szín		1	2	3	4
	x [1]	0,585	0,610	0,520	0,505
sárga
	y [1]	0,385	0,390	0,480	0,465
	x [1]	0,373	0,417	0,450	0,548
fehér
	y [1]	0,402	0,359	0,513	0,414
	x [1]	0,720	0,735	0,665	0,643
vörös
	y [1]	0,258	0,265	0,335	0,335

Megjegyzés:

A fényvisszavető anyagok éjszaka érzékelhető színének kérdését jelenleg tanulmányozza a CIE TC 2.19. munkacsoport, ezért a fenti határértékek ideiglenesek, felülvizsgálatra fognak kerülni, miután a CIE TC 2.19. munkacsoport befejezte munkáját.

7. MELLÉKLET

FÉNYTANI ELŐÍRÁSOK

1. A CIE-szabvány szerinti „A” fényforrással megvilágított és a CIE 54. sz. kiadványa (1982.) ajánlásai szerint mért, új állapotban lévő fehér, sárga és vörös fényvisszavető terület kandela per négyzetméter per lux (cd/m2/lux) mértékegységben kifejezett R fényvisszavetési együtthatójának el kell érnie legalább az 1. táblázatban szereplő értékeket.

1.1. A fényvisszavetési együttható legkisebb értéke

A „C” besorolású fényvisszavető jelölések fénytani tulajdonságai:

1. táblázat

A fényvisszavetési együttható legkisebb értéke [cd.m–2.lx–1]

Megfigyelési szög, α [°]	Beesési szög, β [°]
α=0.33(20’)	β1	0	0	0	0	0
	β2	5	20	30	40	60
Szín
Sárga		300	—	130	75	10
Fehér		450	—	200	95	16
Vörös		120	60	30	10	—

1.2. A fényvisszavetési együttható legnagyobb értéke

A „D” besorolású megkülönböztető jelzések vagy grafikák fénytani tulajdonságai:

2. táblázat

A fényvisszavetési együttható legnagyobb értéke [cd.m–2.lx–1]

Megfigyelési szög, α [°]	Beesési szög, β [°]
	β1	0	0	0	0
α = 0,33° (20')	β2	5	30	40	60
Bármely szín		150	65	37	5

Megjegyzés:

Amennyiben egy mintán szerepel orientációs jelzés, az értékeknek csak a megfelelő orientációban kell megfelelnie. Amennyiben egy mintán nincs orientációs jelzés, az értékeknek 0°-os és 90°-os helyzetben egyaránt meg kell felelnie.

8. MELLÉKLET

KÜLSŐ HATÁSOKKAL SZEMBENI ELLENÁLLÓ KÉPESSÉG

1. AZ IDŐJÁRÁSSAL SZEMBENI ELLENÁLLÓ KÉPESSÉG

1.1. Eljárás – Minden vizsgálathoz két mintadarab szükséges (lásd az előírás 2.1.1. szakaszát). Az egyik mintadarabot sötét, száraz tartályban kell tárolni „viszonyítási alapul szolgáló nem megvilágított mintadarabként” történő felhasználás céljára.

A második mintadarabot ki kell tenni az ISO 105-B02-1978. szabvány 4.3.1. szakasza szerinti fényhatásnak addig, amíg a 7. számú szabványos kék szín 4. számú színre nem változik a szürke skálán. A vizsgálat után a mintadarabot hígított, semleges mosószeres oldattal le kell mosni, meg kell szárítani, és meg kell vizsgálni az 1.2.–1.4. szakaszokban meghatározott követelményeknek való megfelelőség szempontjából.

1.2. Megjelenés

A megvilágított mintadarab felülete nem mutathatja repedés, hámlás, hasadás, hólyagosodás, lepattogzás, deformáció, fehéredés, foltosodás vagy korrózió jelét.

1.3. Színtartósság – A megvilágított mintadarab színének továbbra is meg kell felelnie a 6. mellékletben előírt követelményeknek.

1.4. A fényvisszavető anyag fényerősségi együtthatójára gyakorolt hatás

1.4.1.

Ehhez a vizsgálathoz csak α = 20′ megfigyelési szögnél és ß2 = 5° beesési szögnél kell méréseket végezni a 7. mellékletben szereplő módszer szerint.

1.4.2.

A megvilágított mintadarab fényerősségi együtthatója száraz állapotban nem lehet kisebb a 7. melléklet 1. és 2. táblázatában szereplő értékek 80 százalékánál.

2. KORRÓZIÓVAL SZEMBENI ELLENÁLLÁS

2.1. Egy mintadarabot 48 órán keresztül sóköd hatásának kell kitenni, méghozzá két 24 órás periódusban, amelyek között 2 órás szünetnek kell eltelnie, hogy a mintadarab megszáradhasson.

A sóködöt 5 súlyrész nátrium-kloridnak 95 súlyrész, legfeljebb 0,02 % szennyeződést tartalmazó desztillált vízben való feloldásával nyert sóoldat 35 ± 2 °C hőmérsékleten történő porlasztásával kell előállítani.

2.2. Közvetlenül a vizsgálat befejezése után a minta nem mutathat olyan korróziót, amely károsan befolyásolhatja a jelölés hatékonyságát.

2.2.1. A fényvisszavető felület R fényvisszavetési együtthatója 48 órás pihentetés után a 7. melléklet 1. szakaszában meghatározott módon, 5°-os beesési szöggel (ß2) és 20′-es megfigyelési szöggel (α) mérve nem lehet kisebb a 7. melléklet 1. táblázatában megadott értéknél, sem nagyobb a 7. melléklet 2. táblázatában megadott értéknél. Mérés előtt a felületről el kell távolítani a sóködből származó sólerakódásokat.

3. TÜZELŐANYAGGAL SZEMBENI ELLENÁLLÓ KÉPESSÉG

A mintaegység egy legalább 300 mm hosszú darabját egy percig 70 térfogatszázalék n-heptán és 30 térfogatszázalék toluol keverékébe kell meríteni.

Kivétel után a felületet puha törlőkendővel szárazra kell törölni. A felületen nem lehetnek olyan látható elváltozások, amelyek csökkentenék a hatékonyságát.

4. HŐÁLLÓSÁG

4.1. A mintaegység egy legalább 300 mm hosszú darabját 12 órán keresztül (öntött műanyag esetében 48 órán keresztül) száraz közegben 65 ± 2 °C-on kell tartani, majd egy órán keresztül 23 ± 2 °C-on hűlni kell hagyni. Ezt követően a mintát 12 órán keresztül – 20 ± 2 °C hőmérsékleten kell tárolni.

4.2. A mintát 4 órás pihentetés után normál laboratóriumi körülmények között kell megvizsgálni.

4.3. A vizsgálat után a felületen - különösen az optikai egységeken - nem lehet repedés vagy észlelhető torzulás.

5. TISZTÍTÁSSAL SZEMBENI ELLENÁLLÓ KÉPESSÉG

5.1. Kézi tisztítás

5.1.1. A mosóolaj és grafit keverékével bekent vizsgálati mintának könnyedén tisztíthatónak kell lennie lágy, alifás oldószerrel, mint például az n-heptán, majd semleges tisztítószerrel való lemosással, anélkül, hogy a fényvisszavető felület sérülne.

5.2. Nagynyomású mosás

5.2.1. Ha a vizsgálati elemre a megszokott módon felszerelt mintát az alábbiak szerint beállított paraméterek mellett 60 másodpercig folyamatosan permetezik, fényvisszavető felülete nem károsodhat, nem válhat le réteg a hordozófelülettől, illetve maga a minta sem válhat le arról a felületről, amelyre rögzítették:

a)	a víz/mosóoldat nyomása 8 ± 0,2 MPa;

b)	a víz/mosóoldat hőmérséklete 60° – 5 °C;

c)	a víz/mosóoldat áramlási sebessége 7 ± 1 l/perc;

d)	a tisztítófej végét 600 ± 20 mm távolságra kell tartani a fényvisszavető felülettől;

e)	a tisztítófej legfeljebb 45 fokot zárhat be a fényvisszavető felülettel alkotott derékszöggel;

f)	a 40 fokos szöget bezáró fúvóka széles legyező alakban permetez.

6. A FÉNYTANI JELLEMZŐK STABILITÁSA

6.1. A jóváhagyást megadó hatóságnak jogában áll megvizsgálni a használatban lévő (jelölésre vagy megkülönböztető jelzések/grafikák felvitelére alkalmazott) fényvisszavető anyagok optikai jellemzőinek stabilitását.

6.2. A szerződő felek jóváhagyó hatóságai szintén végezhetnek ilyen vizsgálatokat. Amennyiben valamely fényvisszavető anyag esetében használat közbeni visszatérő hiba jelentkezik, az anyag vizsgált mintadarabjait el kell küldeni értékelésre a jóváhagyó hatósághoz.

6.3. Más kritériumok hiánya esetén a használat közbeni visszatérő hibát az előírás 6. szakasza alapján kell megállapítani.

7. VÍZBEHATOLÁSSAL SZEMBENI ELLENÁLLÁS

7.1. A fényvisszavető jelölést 10 percre 50 ± 5 °C hőmérsékletű vízbe kell meríteni úgy, hogy a fényvisszavető felület legmagasabb pontja 20 mm-rel a víz felszíne alatt legyen. E vizsgálatot meg kell ismételni a fényvisszavető minta 180°-os elforgatásával úgy, hogy a fényvisszavető felület nézzen lefelé, és a víz a hátlapot lepje el körülbelül 20 mm magasságban. Közvetlenül ezután a mintadarabokat ugyanolyan módon 25 ± 5 °C hőmérsékletű vízbe is bele kell meríteni.

7.2. A mintadarab fényvisszavető felületéhez nem hatolhat be víz. Amennyiben szemrevételezéssel egyértelműen meg lehet állapítani víz jelenlétét, akkor a fényvisszavető jelölés nem felelt meg a vizsgálaton.

7.3. Kétség esetén, vagy amennyiben szemrevételezéssel nem lehet megállapítani víz jelenlétét, a minta enyhe rázásával el kell távolítani a külsejéről a felesleges vizet, majd a 7. mellékletben leírt módszerrel meg kell mérni a fényvisszavető felület R fényvisszavetési együtthatóját.

8. TAPADÓERŐ (C BESOROLÁSÚ ÖNTAPADÓ ANYAGOK ESETÉN)

8.1. A fényvisszavető anyagok tapadását 24 órás pihentetés után szakítószilárdság-vizsgáló gépen 90°-ban történő lefejtés alkalmazásával kell vizsgálni.

8.2. A fényvisszavető anyag nem lehet sérülés nélkül könnyen eltávolítható.

8.3. A fényvisszavető anyagot csak legalább 300 mm/perc folyamatos sebességgel és 10 N/25 mm szélesség erővel lehet eltávolítani a hordozófelületről.

9. RUGALMASSÁG

9.1. A rugalmas hordozóra, például ponyvára rögzítendő minták esetében a következő vizsgálatot kell elvégezni:

9.1.1.

Egy 50 mm × 300 mm-es mintát hosszában egyszer rá kell hajtani egy 3,2 mm-es forgótengelyre úgy, hogy a tapadó fele 1 másodpercig érintkezzen a tengellyel. A vizsgálati hőmérséklet 23 °C ± 2 °C.

Megjegyzés:

A vizsgálat megkönnyítése érdekében a tapadó felületet be lehet hintőporozni, hogy a minta ne ragadjon rá a tengelyre.

9.1.2.

Ezt követően a mintán nem lehet felszíni repedés vagy más olyan elváltozás, amely negatívan befolyásolja hatékonyságát.

		ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2014.075.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 75

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	57. évfolyam 2014. március 14.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
	*	Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 72. sz. előírása – Egységes rendelkezések aszimmetrikus tompított fényt és távolsági fényt kibocsátó, halogénizzókkal felszerelt motorkerékpár-fényszórók jóváhagyásáról (HS1 izzólámpák)	1
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) 104. számú előírása – Egységes rendelkezések az M, N és O kategóriájú járműveken használandó fényvisszavető jelölések jóváhagyásáról	29