14.3.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 74/1

A BIZOTTSÁG 240/2014/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2014. január 7.)

az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexről

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

E rendelet célja a partnerségre vonatkozó európai magatartási kódex létrehozása az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap által támogatott partnerségi megállapodások és programok céljából kialakítandó partnerség megszervezésére irányuló tagállami erőfeszítések támogatása és megkönnyítése érdekében. Ezek az alapok, összefoglaló nevükön „európai strukturális és beruházási alapok” (a továbbiakban: ESB-alapok), jelenleg közös keretszabályok alapján működnek.

(2)

A partnerség az ESB-alapok működtetésének hagyományos elve. A partnerség a hatóságok, a gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalmat képviselő szervezetek nemzeti, regionális és helyi szinten folytatott szoros együttműködését feltételezi a programok elkészítését, végrehajtását, monitoringját és értékelését felölelő teljes programcikluson keresztül.

(3)	A partnereket úgy kell kiválasztani, hogy azok a legreprezentatívabb érdekelt felek legyenek. Biztosítani kell a kiválasztási folyamat átláthatóságát és azt, hogy az figyelembe vegye a tagállamok eltérő intézményi és jogi kereteit, valamint nemzeti és regionális hatásköreit.

(4)

A partnerek olyan hatóságok, gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalmat képviselő szervezetek – köztük környezetvédelmi partnerek, közösségi alapú és önkéntes szervezetek – lehetnek, amelyek képesek jelentős befolyást gyakorolni a partnerségi megállapodásra és a programokra, vagy amelyekre jelentős hatással lehet a partnerségi megállapodás és a programok végrehajtása. Kiemelt figyelmet kell fordítani azokra a csoportokra, amelyek, noha hatással lehetnek rájuk a programok, nehezen képesek befolyásolni azokat; közéjük tartoznak mindenekelőtt a leginkább veszélyeztetett és legmarginalizáltabb közösségek – így a fogyatékkal élők, a migránsok és a romák –, amelyek esetében a legnagyobb a diszkrimináció vagy a társadalmi kirekesztés kockázata.

(5)

A partnerek kiválasztása tekintetében fontos figyelembe venni a partnerségi megállapodások és a programok közötti különbségeket. A partnerségi megállapodások a tagállamoknak támogatást nyújtó minden ESB-alapra kiterjednek, míg a programok csak az adott programhoz hozzájáruló ESB-alapra hivatkoznak. A partnerségi megállapodásokhoz olyan partnereket kell kiválasztani, amelyek valamennyi ESB-alap tervezett felhasználása tekintetében relevánsak, míg a programok esetében elegendő, ha a partnerek az adott programhoz hozzájáruló ESB-alap tervezett felhasználása tekintetében relevánsak.

(6)

A partnereket be kell vonni a partnerségi megállapodások és a programok előkészítésébe és végrehajtásába. E célból alapelveket és jó gyakorlatokat kell megállapítani a megoldandó kihívások és kielégítendő igények elemzéséről, a célok és az azok teljesítését szolgáló prioritások kiválasztásáról, valamint az eredményes végrehajtáshoz szükséges koordinációs struktúrákról és többszintű kormányzásról a partnerekkel folytatott, kellő időben történő, érdemi és átlátható konzultációk tekintetében.

(7)

A partnereknek képviseltetniük kell magukat a programok monitoringbizottságaiban. A tagságra és a bizottsági eljárásokra vonatkozó szabályoknak elő kell mozdítaniuk a programozás és a végrehajtás folyamatosságát és az ezekkel kapcsolatos felelősségvállalást, az egyértelmű és átlátható munkarendet, valamint az időszerűséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

(8)	A monitoring bizottságokban való tevékeny részvételükön keresztül a partnereket be kell vonni az egyes prioritásokkal kapcsolatos eredmények, a programokról szóló vonatkozó jelentések és – ha szükséges – a pályázati felhívások értékelésébe.

(9)	Az eredményes partnerség és a programok sikeres előkészítése és végrehajtása érdekében támogatni kell a partnerek intézményi kapacitásainak megerősítését.

(10)

A Bizottságnak létre kell hoznia a „Parnerségi Gyakorlati Közösség” elnevezésű, valamennyi ESB-alapot lefedő együttműködési mechanizmust a bevált gyakorlatok cseréjének, az intézményi kapacitások megerősítésének és a releváns eredmények tagállamok, irányító hatóságok és a partnerek képviselői közötti terjesztésének elősegítésére.

(11)	A tagállamoknak értékelniük kell a partnerek partnerségi megállapodások végrehajtásában játszott szerepét, valamint a partnerség programozási időszak során elért eredményességét és hatékonyságát.

(12)	A partnerség megszervezésére irányuló tagállami erőfeszítések támogatása és elősegítése érdekében a Bizottságnak közkinccsé kell tennie a bevált tagállami gyakorlatok egyes példáit,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

Ez a rendelet létrehozza az európai strukturális és beruházási alapok által támogatott partnerségi megállapodások és programok céljából kialakított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexet.

II. FEJEZET

AZ ÉRINTETT PARTNEREK AZONOSÍTÁSÁT CÉLZÓ ÁTLÁTHATÓ ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ ALAPELVEK

2. cikk

A partnerek reprezentativitása

A tagállamok biztosítják, hogy az 1303/2013/EU rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett partnerek a releváns érdekelt felek legreprezentatívabb képviselői, akiket megfelelően felhatalmazott képviselőkként jelölnek ki, figyelembe véve hatáskörüket, a tevékeny részvételre való képességüket és az általuk biztosított képviselet megfelelő szintjét.

3. cikk

A partnerségi megállapodások érintett partnereinek azonosítása

(1) A partnerségi megállapodás céljából a tagállamok legalább a következők körében azonosítják az érintett partnereket:

illetékes regionális, helyi, városi és más hatóságok, köztük:

i.	regionális hatóságok, helyi hatóságok nemzeti képviselői és a legnagyobb városokat és városi övezeteket képviselő helyi hatóságok, amelyek hatáskörei kapcsolódnak az ESB-alapok tervezett felhasználásához;

ii.	felsőoktatási intézmények, oktatás- és képzésszolgáltatók, kutatóközpontok nemzeti képviselői, az ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódva;

iii.

az 1303/2013/EU rendelet 4–8. cikkében említett horizontális elvek alkalmazásáért felelős egyéb nemzeti hatóságok, az ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódva; és különösen az egyenlő bánásmód előmozdításáért felelős, a 2000/43/EK tanácsi irányelvnek (2), a 2004/113/EK tanácsi irányelvnek (3) és a 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (4) megfelelően létrehozott szervezetek;

gazdasági és szociális partnerek, köztük:

i.	szociális partnerek nemzeti szinten elismert szervezetei, különösen általános iparági szervezetek és ágazati szervezetek, amelyek az ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódó ágazatokhoz tartoznak;

ii.	nemzeti kereskedelmi kamarák és az egyes iparágak vagy ágazatok általános érdekeit képviselő szakmai szövetségek, az ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódva és a nagy-, közép-, kis- és mikrovállalkozások kiegyensúlyozott képviseletét biztosítva, továbbá a szociális gazdaság képviselői;

a civil társadalmat képviselő szervezetek, mint például a környezetvédelmi partnerek, a nem kormányzati szervezetek, valamint a társadalmi befogadást, a nemek közötti egyenlőséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát előmozdító szervezetek, köztük:

az ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódó területeken és az 1303/2013/EU rendelet 4–8. cikkében említett horizontális elvek alkalmazásán dolgozó szervezetek, reprezentativitásuk alapján és figyelembe véve földrajzi és tematikus hatókörüket, irányítási kapacitásaikat, szakértelmüket és innovatív jellegüket;

ii.	az ESB-alapok felhasználása által jelentősen érintett vagy valószínűsíthetően jelentősen érintett egyéb szervezetek vagy csoportok, különösen a diszkrimináció és a társadalmi kirekesztés által fenyegetett csoportok.

(2) Amennyiben a hatóságok, a gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalmat képviselő szervezetek a partnerségben való részvételük megkönnyítése céljából érdekeiket összefogó szervezetet („ernyőszervezet”) hoznak létre, az ernyőszervezet álláspontjának a partnerségben való képviselete céljából közös képviselőt jelölhetnek.

4. cikk

A programok érintett partnereinek azonosítása

(1) A tagállamok az egyes programok céljából legalább a következők körében azonosítják az érintett partnereket:

illetékes regionális, helyi, városi és más hatóságok, köztük:

i.	regionális hatóságok, helyi hatóságok nemzeti képviselői és a legnagyobb városokat és városi övezeteket képviselő helyi hatóságok, amelyek hatáskörei kapcsolódnak a programokhoz hozzájáruló ESB-alapok tervezett felhasználásához;

ii.	felsőoktatási intézmények, oktatás- és képzésszolgáltatók, tanácsadó szolgáltatások, kutatóközpontok nemzeti képviselői, a programokhoz hozzájáruló ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódva;

iii.

az 1303/2013/EU rendelet 4–8. cikkében említett horizontális elvek alkalmazásáért felelős más hatóságok, a programokhoz hozzájáruló ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódva, és különösen az egyenlő elbánás előmozdításáért felelős, a 2000/43/EK tanácsi irányelvnek, a 2004/113/EK tanácsi irányelvnek és a 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően létrehozott szervezetek;

iv.	más nemzeti, regionális vagy helyi szintű szervezetek és olyan területeket képviselő hatóságok, amelyeken a program által finanszírozott integrált területi beruházásokat és helyi fejlesztési stratégiákat valósítanak meg;

gazdasági és szociális partnerek, köztük:

i.	szociális partnerek nemzeti vagy regionális szinten elismert szervezetei, különösen általános iparági szervezetek és ágazati szervezetek, amelyek a programhoz hozzájáruló esb-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódó ágazatokhoz tartoznak;

ii.	nemzeti vagy regionális kereskedelmi kamarák és az egyes iparágak vagy ágazatok általános érdekeit képviselő szakmai szövetségek, a nagy-, közép-, kis- és mikrovállalkozások kiegyensúlyozott képviseletét biztosítva, továbbá a szociális gazdaság képviselői;

iii.	más hasonló nemzeti vagy regionális szervezetek;

a programhoz hozzájáruló ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódó területeken és az 1303/2013/EU rendelet 4–8. cikkében említett horizontális elvek alkalmazásán dolgozó szervezetek, reprezentativitásuk alapján és figyelembe véve földrajzi és tematikus hatókörüket, irányítási kapacitásaikat, szakértelmüket és innovatív jellegüket;

ii.	az 1303/2013/EU rendelet 34. cikkének (1) bekezdésében említett helyi akciócsoportokat képviselő szervezetek;

iii.	az ESB-alapok felhasználása által jelentősen érintett vagy valószínűsíthetően jelentősen érintett egyéb szervezetek vagy csoportok; különösen a diszkrimináció és a társadalmi kirekesztés által fenyegetett csoportok.

(2) Az európai területi együttműködési programokkal kapcsolatos partnerségbe a következőket vonhatják be a tagállamok:

i.	a vonatkozó határon átnyúló vagy transznacionális programterületen működő európai területi együttműködési csoportosulások;

ii.	a programterületen makroregionális stratégiák és a tengeri medencéket érintő stratégiák kidolgozásában vagy végrehajtásában részt vevő hatóságok vagy szervezetek, köztük a makroregionális stratégiák kiemelt területeinek koordinátorai.

(3) Amennyiben a hatóságok, a gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalmat képviselő szervezetek ernyőszervezetet hoznak létre, az ernyőszervezet álláspontjának a partnerségben való képviselete céljából közös képviselőt jelölhetnek.

III. FEJEZET

AZ ÉRINTETT PARTNEREKNEK A PARTNERSÉGI MEGÁLLAPODÁS ÉS A PROGRAMOK ELKÉSZÍTÉSÉBE TÖRTÉNŐ BEVONÁSÁRA VONATKOZÓ ALAPELVEK ÉS JÓ GYAKORLATOK

5. cikk

Konzultáció az érintett partnerekkel a partnerségi megállapodás és a programok elkészítése során

(1) Az érintett partnerek átlátható és eredményes bevonása érdekében a tagállamok és az irányító hatóságok egyeztetést folytatnak az érintett partnerekkel a partnerségi megállapodás és a programok elkészítésének folyamatáról és ütemezéséről. Ennek során teljes körű tájékoztatást nyújtanak a partnerségi megállapodás és a programok tartalmáról és annak esetleges változásairól.

(2) Az érintett partnerekkel folytatott egyeztetés során a tagállamok:

a)	figyelembe veszik a releváns információk időben történő rendelkezésre bocsátásának és könnyű hozzáférhetőségének igényét;

b)	elegendő időt biztosítanak az érintett partnereknek arra, hogy elemezzék és észrevételezzék a legfontosabb előkészítő dokumentumokat, valamint a partnerségi megállapodás és a programok tervezeteit;

c)	olyan csatornákat működtetnek, amelyeken keresztül a partnerek kérdéseket tehetnek fel, hozzájárulásokat nyújthatnak be, és tájékoztatást kapnak arról, milyen módon vették figyelembe javaslataikat;

d)	gondoskodnak az egyeztetés eredményének közzétételéről.

(3) A vidékfejlesztési programok vonatkozásában a tagállamok figyelembe veszik az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 54. cikkének megfelelően létrehozott nemzeti vidékfejlesztési hálózatok szerepét az érintett partnerek bevonásában.

(4) Amennyiben a kormányzat különböző, nemzetinél alacsonyabb szintjei között hivatalos megállapodások vannak hatályban, a tagállam intézményi és jogi kereteinek megfelelően figyelembe veszi e többszintű kormányzási megállapodásokat.

6. cikk

A partnerségi megállapodás elkészítése

A tagállamok intézményi és jogi kereteiknek megfelelően az érintett partnereket bevonják a partnerségi megállapodás elkészítésébe, különösen a következők tekintetében:

a)	az egyenlőtlenségek, fejlesztési szükségletek és növekedési potenciálok elemzése a tematikus célkitűzések, ezen belül a releváns országspecifikus ajánlásokban említett tematikus célkitűzések tükrében;

b)	a programok előzetes feltételrendszerének összegzése és a partnerségi megállapodás esetleges előzetes, a tagállam kezdeményezésére végrehajtott értékelése során tett főbb megállapítások;

c)	a tematikus célkitűzések kiválasztása, az ESB-alapok indikatív elosztása és az alapok tekintetében várható főbb eredmények;

d)	azon programok és nemzeti és regionális mechanizmusok listája, amelyek biztosítják az ESB-alapok egymás közötti, illetve más uniós és nemzeti finanszírozási eszközökkel, valamint az Európai Beruházási Bankkal való koordinációját;

e)	az ESB-alapoknak a városi területek, a vidéki térségek, a tengerparti és halászati területek és a sajátos területi jegyekkel rendelkező területek fejlesztése érdekében történő felhasználására vonatkozó integrált megközelítést biztosító intézkedések;

a szegénység által leginkább sújtott földrajzi területek, illetve a hátrányos megkülönböztetés vagy társadalmi kirekesztés legnagyobb kockázatának kitett célcsoportok egyedi szükségleteinek kezelését célzó integrált megközelítést biztosító intézkedések, különös tekintettel a marginalizálódott közösségekre;

g)	az 1303/2013/EU rendelet 5., 7. és 8. cikkében említett horizontális elvek alkalmazása.

7. cikk

Az érintett partnerek partnerségi megállapodásba való bevonásával kapcsolatos tájékoztatás

A tagállamok a partnerségi megállapodással kapcsolatban legalább a következő információkat közlik:

a)	a partnerségi megállapodás elkészítésébe bevont partnerek listája;

b)	a partnerek tevékeny részvételét biztosító intézkedések, ideértve a hozzáférhetőség – különösen a fogyatékkal élő személyek számára biztosított hozzáférhetőség – érdekében tett intézkedéseket;

c)	a partnerségi megállapodás elkészítésébe bevont partnerek feladata;

d)	a partnerekkel folytatott egyeztetés eredménye és az egyeztetés hozzáadott értéke a partnerségi megállapodás elkészítése tekintetében.

8. cikk

A programok elkészítése

A tagállamok intézményi és jogi kereteiknek megfelelően az érintett partnereket bevonják a programok elkészítésébe, különösen a következők tekintetében:

a)	az igények elemzése és azonosítása;

b)	a prioritások és az azokkal összefüggő specifikus célkitűzések meghatározása vagy kiválasztása;

c)	a finanszírozás elosztása;

d)	a programspecifikus mutatók meghatározása;

e)	az 1303/2013/EU rendelet 7. és 8. cikkében említett horizontális elvek alkalmazása;

f)	a monitoringbizottság összetétele.

9. cikk

Az érintett partnerek programokba való bevonásával kapcsolatos tájékoztatás

A tagállamok a programokban legalább a következő információkat közlik:

a)	az érintett partnereknek a programok és a programmódosítások elkészítésébe történő bevonását célzó intézkedések;

b)	a partnerek programok végrehajtásában való részvételét biztosítani hivatott, tervezett intézkedések.

IV. FEJEZET

A MONITORING BIZOTTSÁGOK TAGSÁGI SZABÁLYAINAK ÉS BELSŐ ELJÁRÁSAINAK KIALAKÍTÁSÁRA VONATKOZÓ JÓ GYAKORLATOK

10. cikk

A monitoring bizottság tagsági szabályai

(1) A monitoring bizottság tagsági szabályainak kialakítása során a tagállamok figyelembe veszik a programok elkészítésébe bevont partnerek közreműködését, előmozdítják a nemek közötti egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának ügyét.

(2) Az európai területi együttműködési programok monitoring bizottságaiban a partnereket az interregionális és transznacionális együttműködési programok céljára létrehozott uniós vagy transznacionális szintű ernyőszervezetek is képviselhetik. A tagállamok bevonhatják a partnereket a monitoring bizottságok előkészítésébe, mindenekelőtt a részt vevő tagállamok által nemzeti szinten szervezett koordinációs bizottságok munkájába történő bevonásuk révén.

11. cikk

A monitoring bizottság eljárási szabályai

Eljárási szabályaik kialakítása során a monitoring bizottságok figyelembe veszik a következőket:

a)	a tagok szavazati jogai;

b)	az ülésekről szóló előzetes értesítés és a dokumentumok átadása, amely általános szabályként nem lehet kevesebb 10 munkanapnál;

c)	a monitoring bizottságnak benyújtott előkészítő dokumentumok közzétételére és hozzáférhetőségére vonatkozó intézkedések;

d)	a jegyzőkönyv elfogadását, közzétételét és hozzáférhetőségét szabályozó eljárás;

e)	a monitoring bizottság keretén belül felállítandó munkacsoportok létrehozására és tevékenységére vonatkozó eljárások;

f)	a pályázatok ellenőrzésében, értékelésében és kiírásában részt vevő partnerekre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok;

g)	a visszatérítési szabályokra, a kapacitásépítési lehetőségekre és a technikai segítségnyújtás felhasználására vonatkozó feltételek, elvek és eljárások.

V. FEJEZET

AZ ÉRINTETT PARTNEREKNEK A PÁLYÁZATI FELHÍVÁSOK ÉS ELŐREHALADÁSI JELENTÉSEK ELKÉSZÍTÉSÉBE, VALAMINT A PROGRAMOK NYOMON KÖVETÉSÉBE ÉS ÉRTÉKELÉSÉBE TÖRTÉNŐ BEVONÁSÁRA VONATKOZÓ ALAPELVEK ÉS JÓ GYAKORLATOK

12. cikk

Az adatvédelemmel, a bizalmas kezeléssel és az összeférhetetlenséggel kapcsolatos kötelezettségek

A tagállamok biztosítják, hogy a pályázati felhívások és előrehaladási jelentések elkészítésében, valamint a programok monitoringjában és értékelésében részt vevő partnerek ismerjék az adatvédelemmel, a bizalmas kezeléssel és az összeférhetetlenséggel kapcsolatos kötelezettségeiket.

13. cikk

Az érintett partnerek bevonása a pályázati felhívások elkészítésébe

Az irányító hatóságok megteszik a megfelelő intézkedéseket az esetleges összeférhetetlenségek elkerülésére az érintett partnereknek a pályázati felhívások elkészítésébe vagy értékelésébe történő bevonása során.

14. cikk

Az érintett partnerek bevonása az előrehaladási jelentések elkészítésébe

A tagállamok az érintett partnereket bevonják az 1303/2013/EU rendelet 52. cikkében említett, a partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló előrehaladási jelentések elkészítésébe, és ennek keretében mindenekelőtt értékelik a partnereknek a partnerségi megállapodás végrehajtásában játszott szerepét, áttekintést adnak a partnerek egyeztetés során kifejtett véleményéről, valamint megfelelő esetben ismertetik a partnerek által kifejtett vélemények figyelembevételének módját.

15. cikk

Az érintett partnerek bevonása a programok monitoringjába

Az irányító hatóságok a monitoring bizottságok és azok munkacsoportjai keretében bevonják az érintett partnereket a programok teljesítményének értékelésébe, ideértve az eredményességi felülvizsgálat következtetéseinek megfogalmazását, valamint a programok éves végrehajtási jelentéseinek elkészítésébe.

16. cikk

A partnerek bevonása a programok értékelésébe

(1) Az irányító hatóságok a monitoring bizottságok és megfelelő esetben a monitoring bizottságok által kifejezetten erre a célra létrehozott munkacsoportok keretében bevonják az érintett partnereket a programok értékelésébe.

(2) Az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap programjainak irányító hatóságai konzultálnak a partnerekkel a programidőszak alatt végzett értékelések megállapításait összefoglaló, az 1303/2013/EU rendelet 114. cikkének (2) bekezdése szerinti jelentésekről.

VI. FEJEZET

AZ ESB-ALAPOKNAK AZ ÉRINTETT PARTNEREK INTÉZMÉNYI KAPACITÁSÁNAK ERŐSÍTÉSE ÉRDEKÉBEN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSÁRA VONATKOZÓ INDIKATÍV TERÜLETEK, TÉMÁK ÉS JÓ GYAKORLATOK, VALAMINT A BIZOTTSÁG SZEREPE A JÓ GYAKORLATOK TERJESZTÉSÉBEN

17. cikk

Az érintett partnerek intézményi kapacitásának erősítése

(1) Az irányító hatóság – különösen a kisebb helyi hatóságok, gazdasági és szociális partnerek és nem kormányzati szervezetek esetében – megvizsgálja, hogy szükséges-e technikai segítségnyújtás formájában támogatást biztosítani a partnerek intézményi kapacitásának erősítésére annak érdekében, hogy a partnerek eredményesen részt vehessenek a programok elkészítésében, végrehajtásában, nyomon követésében és értékelésében.

(2) Az (1) bekezdésben említett támogatás egyebek mellett célzott műhelytalálkozók, képzések, koordinációs és hálózatépítési struktúrák vagy a programok elkészítésével, végrehajtásával, monitoringjával és értékelésével foglalkozó találkozókon való részvétel költségeihez való hozzájárulás formáját öltheti.

(3) A vidékfejlesztési programok esetében az (1) bekezdésben említett támogatás az 1305/2013/EU rendelet 54. cikke szerinti nemzeti vidékfejlesztési hálózatokon keresztül is biztosítható.

(4) Az Európai Szociális Alap programjai esetében a kevésbé fejlett régiókban, az átmeneti régiókban vagy a Kohéziós Alap által nyújtott támogatásokra jogosult tagállamokban működő irányító hatóságok biztosítják, hogy szükség esetén megfelelő ESZA-forrásokat fordítanak a programokban részt vevő szociális partnerek és nem kormányzati szervezetek kapacitásainak erősítésére.

(5) Az európai területi együttműködés esetében az (1) és (2) bekezdésben említett támogatás a partnerek nemzetközi együttműködési tevékenységekben való részvételét célzó intézményi kapacitásépítését is szolgálhatja.

18. cikk

A Bizottság szerepe a jó gyakorlatok terjesztésében

(1) A Bizottság Európai Partnerségi Gyakorlati Közösség néven valamennyi ESB-alapot lefedő, közös együttműködési mechanizmust alakít ki, amelyhez bármely érdekelt tagállam, irányító hatóság és a partnereket uniós szinten képviselő szervezet csatlakozhat.

Az Európai Partnerségi Gyakorlati Közösség előmozdítja a tapasztalatcserét, a kapacitásépítést és a releváns eredmények terjesztését.

(2) A Bizottság hozzáférhetővé teszi a partnerség szervezésével kapcsolatos jó gyakorlatok példáit.

(3) Az interregionális együttműködési programok és intézkedések végrehajtásával kapcsolatos jó gyakorlatok és innovatív megközelítések azonosítására, átadására és terjesztésére irányuló, az 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 2. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti tapasztalatcsere magában foglalja az együttműködési programok keretében folytatott partnerségre vonatkozó tapasztalatokat.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

19. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. január 7-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.

(2) A Tanács 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., 2000.7.19., 22. o.).

(3) A Tanács 2004. december 13-i 2004/113/EK irányelve a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 373., 2004.12.21., 37. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i 2006/54/EK irányelve a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (HL L 204., 2006.7.26., 23. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1305/2013/EU rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 487. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1299/2013/EU rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről (HL L 347., 2013.12.20., 259. o.).

14.3.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 74/8

A BIZOTTSÁG 241/2014/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2014. január 7.)

az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az intézményekre vonatkozó tőkekövetelményekre alkalmazandó szabályozási technikai standardok tekintetében való kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 26. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésére; 27. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 28. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdésére; 29. cikke (6) bekezdésének harmadik albekezdésére; 32. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 36. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 41. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 52. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 76. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésére; 78. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdésére; 79. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 83. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 481. cikke (6) bekezdésének harmadik albekezdésére; 487. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésére,

mivel:

(1)

E rendelet rendelkezései szorosan összefüggnek, mivel az intézmények tőkekövetelményeinek elemeire, valamint az ugyanazon szavatolótőke-elemekből történő levonásokra vonatkoznak az 575/2013/EU rendelet alkalmazásában. Az egyszerre hatályba léptetendő rendelkezések koherenciája, valamint annak elősegítése érdekében, hogy az említett kötelezettségek hatálya alá tartozó személyek átfogó rálátással rendelkezzenek a szóban forgó rendelkezésekre és könnyen hozzáférhessenek azokhoz, az 575/2013/EU rendelet által a szavatolótőke vonatkozásában előírt szabályozási technikai standardokat célszerű egyetlen rendeletbe foglalni.

(2)

Annak érdekében, hogy erősödjön az Európai Unióban az előrelátható osztalékok évközi vagy év végi nyereségekből történő levonásának módjára vonatkozó konvergencia, be kell vezetni a levonás értékelési módjainak hierarchiáját, elsőként az illetékes testület által a kifizetésekről hozott döntés által, majd az osztalékpolitika, harmadsorban pedig a múltbeli kifizetési arányszám által.

(3)

Ez a szavatolótőkére vonatkozó általános követelményeken túl – az ilyen típusú intézmények szavatolótőkéje tekintetében lefektetett egyedi követelmények általi kiegészítés vagy módosítás formájában – szükségessé teszi azon feltételek meghatározását, amelyek alapján az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozás a szavatolótőke vonatkozásában kölcsönös biztosítónak, szövetkezeti társaságnak, takarékpénztárnak vagy hasonló intézménynek minősül-e. Ennek célja, hogy csökkenjen annak kockázata, hogy egy intézmény a kölcsönös biztosítókra, szövetkezeti társaságokra, takarékpénztárakra vagy hasonló intézményekre vonatkozó egyedi jogállás alapján működjön, amelyekre egyedi tőkekövetelmények lehetnek érvényesek, amennyiben az intézmény nem rendelkezik az uniós szövetkezei banki ágazat közös jellemzőivel.

(4)

Az alkalmazandó nemzeti jog alapján kölcsönös biztosítóként, szövetkezeti társaságként, takarékpénztárként vagy hasonló intézményként elismert intézmény tekintetében egyes esetekben indokolt megkülönböztetni az intézmény elsődleges alapvető tőkeinstrumentumainak birtokosait az intézmény tagjaitól, mivel a tagoknak általában tőkeinstrumentumokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy osztalékra, illetve a nyereség és a tartalékok egy részére jogosultak legyenek.

(5)

Általánosságban a szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak, kölcsönös biztosítók vagy hasonló intézmények közös jellemzője az, hogy az intézmény ügyfeleinek és tagjainak javára, illetve a köz számára nyújtott szolgáltatásként folytatnak üzleti tevékenységet. Elsődleges céljuk nem az, hogy pénzügyi megtérülést termeljenek és fizessenek a tőkét biztosító külső felek, mint például részvénytársaságok részvényesei számára. Éppen ezért az ilyen intézmények által használt tőkeinstrumentumok eltérnek a részvénytársaságok által kibocsátott tőkeinstrumentumoktól, amelyek általában a birtokosaik számára a folyamatos működés mellett és felszámolás esetén teljes körű hozzáférést biztosítanak a tartalékokhoz és a nyereséghez, és amelyek harmadik félre átruházhatók.

(6)

A szövetkezeti intézményeknek általában közös jellemzője, hogy a tagjaik lemondhatnak és ekkor kérhetik az általuk birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok visszaváltását. Ez nem akadálya annak, hogy a szövetkezeti társaság befolyásoló elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsásson ki, amelyek birtokosai nem rendelkeznek azzal a lehetőséggel, hogy az instrumentumokat visszaadják az intézménynek, amennyiben ezek az instrumentumok megfelelnek az 575/2013/EU rendelet 29. cikke rendelkezéseinek. Amennyiben egy intézmény az említett rendelet 29. cikke szerint különféle típusú instrumentumokat bocsát ki, akkor elsőbbségi jogok nem rendelhetők hozzá az instrumentumoknak csak bizonyos típusaihoz, kivéve azokat, amelyeket az említett rendelet 29. cikkének (4) bekezdése előirányoz.

(7)

A takarékpénztárak általában az alapítványokhoz hasonlóan épülnek fel, ahol a tőkének nincs tulajdonosa abban az értelemben, hogy nincs olyan személy, aki részesedéssel rendelkezik a tőkében és juttatást kap az intézmény nyereségéből. A kölcsönös biztosítók egyik fő jellemzője az, hogy a tagok általában nem járulnak hozzá az intézmény tőkéjéhez és a szokásos üzletmenetben nem részesülnek a tartalékok közvetlen kifizetéséből. Ez azonban nem akadályozhatja meg az intézményeket abban, hogy az üzleti tevékenységük fejlesztése érdekében elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsássanak ki befektetők vagy tagok számára, akik részesedhetnek a tőkéből és bizonyos mértékig a tartalékokból, folyamatos működés mellett és felszámolás esetén is.

(8)

Valamennyi már létrehozott és fennálló intézmény, amelyet az alkalmazandó nemzeti jog szerint 2012. december 31. előtt kölcsönös biztosítóként, szövetkezeti társaságként, takarékpénztárként vagy hasonló intézményként ismertek el az 575/2013/EU rendelet második részének alkalmazásában, a jogi formájára való tekintet nélkül továbbra is ilyennek minősül, amennyiben ezek továbbra is ugyanúgy megfelelnek az elismerési feltételeknek, mint az alkalmazandó nemzeti jog hatálya alá eső bármely ilyen szervezet.

(9)	A közvetett finanszírozásnak minősülő helyzetek meghatározása során valamennyi típusú tőkeinstrumentum esetében célszerűbb és átfogóbb ezt az ellentétes fogalom, a közvetlen finanszírozás jellemzőinek meghatározásával megtenni.

(10)

A szavatolótőkére vonatkozó szabályoknak a kölcsönös biztosítókra, szövetkezeti társaságokra, takarékpénztárakra és a hasonló intézményekre történő alkalmazása érdekében megfelelő módon figyelembe kell venni az ilyen intézmények egyedi jellemzőit. Szabályokat kell hozni többek között annak biztosítására, hogy az ilyen intézmények képesek legyenek adott esetben korlátozni tőkeinstrumentumaik visszaváltását. Ennélfogva, ha az ilyen típusú intézmények számára az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az instrumentumok visszaváltását, elengedhetetlen, hogy az instrumentumokra irányadó rendelkezések lehetőséget biztosítsanak az intézmény számára a visszaváltásuk elhalasztására és a visszaváltási összeg korlátozására. Tekintettel a visszaváltás korlátozása vagy elhalasztása képességének fontosságára, az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy korlátozzák a szövetkezeti részjegyek visszaváltását, és az intézményeknek dokumentálniuk kell a visszaváltást korlátozó bármely döntést.

(11)

Szükség van arra, hogy az értékpapírosítás kontextusában meghatározzuk a jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódó, értékesítésből származó nyereség koncepciójának kezelését, és azt összhangba hozzuk a nemzetközi, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által meghatározott gyakorlatokkal, továbbá szükséges annak biztosítása, hogy egy intézmény szavatolótőkéjébe ne foglaljanak bele értékesítésből származó visszavonható nyereséget, tekintettel állandó jellegének hiányára.

(12)

A szabályozási arbitrázs elkerülése és a tőkekövetelményre vonatkozó szabályok az Unióban történő összehangolt alkalmazásának biztosítása érdekében fontos biztosítani azt, hogy egységes megközelítést alkalmazzanak egyes tételeknek, így a folyó üzleti év veszteségeinek, a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adóköveteléseknek és a meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközöknek a szavatolótőkéből való levonására.

(13)

Annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban összehangolt módon váltsák vissza és értékeljék az ösztönzőket, olyan esetek leírását kell biztosítani, amelyekben elvárás születik arra nézve, hogy az instrumentumot valószínűleg vissza fogják váltani. Szükség van továbbá a veszteségviselési mechanizmusok időben történő aktivizálásához vezető szabályok kialakítására a hibrid instrumentumok esetében, hogy ennek következtében növekedjen ezen instrumentumok jövőbeli veszteségviselése. Figyelemmel továbbá arra, hogy a különleges célú gazdasági egységek által kibocsátott instrumentumok prudenciális szempontból nagyobb bizonytalanságot hordoznak, mint a közvetlenül kibocsátott instrumentumok, korlátozni kell és szigorú keretek közé kell szorítani a különleges célú gazdasági egységek szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására történő alkalmazását.

(14)	Egyensúlyt kell teremteni az indexhez kötött részesedésekből eredő közvetett részesedésekkel szembeni intézményi kitettségek prudenciális szempontból megfelelő kiszámítása biztosításának szükségessége és azon elvárás között, hogy mindez ne váljon túlzottan terhessé az intézmények számára.

(15)

Az illetékes hatóságok részéről egy részletes és átfogó eljárásra van szükség a szavatolótőke csökkentésének felügyeleti engedélyezése terén. A szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását, csökkentését és visszavásárlását csak azt követően lehet bejelenteni a részesedéssel rendelkezők számára, hogy az intézmény beszerezte az illetékes hatóság előzetes engedélyét. Az intézmények kötelesek az illetékes hatóság részére átadni az ahhoz szükséges elemek részletes listáját, hogy a hatóság az összes vonatkozó információ birtokában hozza meg az engedély megadására vonatkozó döntését.

(16)

A szavatolótőke-elemekből történő levonásokra adott esetben átmeneti mentességeket lehet nyújtani pénzügyi támogatási műveletre vonatkozó programok alkalmazásának biztosítása érdekében. Emiatt az ilyen mentességek időtartama nem haladhatja meg a pénzügyi támogatási műveletre vonatkozó programok időtartamát.

(17)

Különleges célú gazdasági egységek akkor minősülhetnek a kiegészítő alapvető tőke és a járulékos tőke körébe tartozó szavatolótőke-elemeknek, ha a különleges célú gazdasági egységeknek az intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokba be nem fektetett eszközei minimális és jelentéktelen szinten maradnak. Ennek elérése érdekében az ilyen eszközérték felső határát a különleges célú gazdasági egység összes átlagos eszközeinek arányában kifejezett korláthoz kell kötni.

(18)

Az átmeneti rendelkezések az új szabályozási keretre való zökkenőmentes áttérést hivatottak biztosítani, ezért fontos, hogy a szűrőkre és levonásokra vonatkozó átmeneti rendelkezések alkalmazása során tanúsított, az 575/2013/EU rendeletben meghatározott átmeneti bánásmódot következetesen, ugyanakkor olyan módon alkalmazzák, amely figyelembe veszi a 2006/48/EK irányelvben (2) és a 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3) megjelenő korábbi uniós szabályozási rendszert átültető nemzeti szabályok által létrehozott, eredeti kiindulási pontot.

(19)

Az elsődleges alapvető tőkét meghaladó vagy a kiegészítő alapvető tőke körébe tartozó olyan instrumentumok, amelyek az 575/2013/EU rendelet átmeneti rendelkezései szerinti szerzett jogok tárgyát képezik, e rendelkezések alapján bevonhatók az alacsonyabb szintű tőke körébe tartozó és szerzett jogok tárgyát képező instrumentumok körébe. Ez azonban nem módosíthatja az alacsonyabb tőkeszinthez tartozó és szerzett jogok tárgyát képező instrumentumok korlátait, ezért az alacsonyabb tőkeszinthez tartozó szerzett jogok körébe való bevonás csak akkor lehetséges, ha erre az adott alacsonyabb tőkeszint megfelelő keretet biztosít. Végül pedig, mivel az említettek a magasabb tőkeszint többletinstrumentumai, lehetővé kell tenni ezen instrumentumok egy magasabb tőkeszintre való későbbi átsorolását.

(20)	Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikai standardok tervezetein alapul.

(21)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációkat bonyolított le az e rendelet alapját képező szabáyozási technikaistandard-tervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

(22)

Az Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak felül kell vizsgálnia ennek a rendeletnek és különösen azoknak a szabályoknak az alkalmazását, amelyek megállapítják a kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak vagy hasonló intézmények elsődleges alapvető tőkeinstrumentumai visszaváltásának engedélyezésére vonatkozó eljárást, és szükség esetén módosításokat kell javasolnia.

(23)

Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság konzultációt folytatott az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatósággal a harmadik országok biztosítói és viszontbiztosítói tőkeinstrumentumainak kezeléséről és a 575/2013/EU rendelet 36. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) hatálya alól kizárt vállalkozások tőkeinstrumentumainak kezeléséről,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

1. cikk

Tárgy

E rendelet szabályokat állapít meg az alábbiak terén:

a)	az „előre látható” kifejezés jelentése annak meghatározása során, hogy előre látható terhek vagy osztalékok kerültek-e levonásra a szavatolótőkéből az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (4) bekezdésének megfelelően;

azon feltételek, amelyek alapján az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy az 575/2013/EU rendelet 27. cikkének (2) bekezdése szerint egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus kölcsönös biztosítónak, szövetkezeti társaságnak, takarékpénztárnak vagy hasonló intézménynek minősül;

c)	a tőkeinstrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege az 575/2013/EU rendelet 28. cikke (5) bekezdésének megfelelően;

d)	a visszaváltásra vonatkozóan szükséges korlátozások jellege, amennyiben az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa a szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását az 575/2013/EU rendelet 29. cikke (6) bekezdésének megfelelően;

e)	az értékesítésből származó nyereség koncepciójának további meghatározása, az 575/2013/EU rendelet 32. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

f)	az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonások, valamint az elsődleges alapvető tőkeelemekből, a kiegészítő alapvető tőkeelemekből és a járulékos tőkeelemekből való egyéb levonások alkalmazása az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

g)	azon kritériumok meghatározása, amelyek szerint az illetékes hatóságoknak engedélyezniük kell az intézményeknek a meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközök összegének csökkentését az 575/2013/EU rendelet 41. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

a visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum felértékelésének természete a tőkeösszeg ideiglenes alapú leírását követően, valamint a kiváltó eseményekre vonatkozó eljárások és ütemezés, azon instrumentumok jellemzői, amelyek akadályozhatják a feltőkésítést és a különleges célú gazdasági egységek használatát az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

i)	az indexhez kötött részesedésekből eredő közvetett részesedésekkel szembeni kitettségek kiszámításának alternatívájaként alkalmazott becslések konzervatív jellegének mértéke az 575/2013/EU rendelet 76. cikke (4) bekezdésének megfelelően;

j)	a szavatolótőke csökkentésére vonatkozó felügyeleti engedély megadását megelőzően teljesítendő részletes feltételek és az erre vonatkozó eljárás az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (5) bekezdésének megfelelően;

k)	a szavatolótőkéből történő levonásra vonatkozó ideiglenes mentesség nyújtásának feltételei az 575/2013/EU rendelet 79. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

egy különleges célú gazdasági egység működéséhez köthető eszközök típusai, valamint a minimális és jelentéktelen kifejezések fogalma egy különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkébe és a járulékos tőkébe való beszámítás meghatározása céljából az 575/2013/EU rendelet 83. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

m)	az átmeneti rendelkezések szerinti szavatolótőke-kiigazítások részletes feltételei az 575/2013/EU rendelet 481. cikke (6) bekezdésének megfelelően;

n)	szerzett jogok alapján az elsődleges alapvető tőkébe és a kiegészítő alapvető tőkébe való beszámításra nem jogosult, de egyéb szavatolótőke-elemekként figyelembe vehető tételek feltételei az 575/2013/EU rendelet 487. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

II. FEJEZET

SZAVATOLÓTŐKE-ELEMEK

1. SZAKASZ

Elsődleges alapvető tőkeelemek és -instrumentumok

1. alszakasz

Várható osztalékok és díjak

2. cikk

Az „előre látható” kifejezés jelentése az előre látható osztalékok kifejezés vonatkozásában az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában

(1) Az intézmények által az évközi vagy év végi nyereségből az 575/2013/EU rendelet 26. cikkének (2) bekezdése szerint levonandó előre látható terhek vagy osztalékok összegét a (2)–(4) bekezdésekkel összhangban kell meghatározni.

(2) Amennyiben egy intézmény vezetőtestülete formális döntést hozott vagy döntési javaslattal élt az intézmény illetékes testülete felé a kifizetendő osztalékok összegéről, akkor ezt az összeget le kell vonni a megfelelő évközi vagy év végi nyereségből.

(3) Ha évközi osztalék kifizetésére kerül sor, a (2) bekezdésben meghatározott számításból eredő évközi nyereség maradványösszegét, amelyet hozzá kell adni az elsődleges alapvető tőkeelemekhez, csökkenteni kell – figyelemmel a (2) és (4) bekezdésekben meghatározott szabályokra – az előre látható olyan osztalék összegével, amelyet várhatóan kifizetnek az adott évközi profitmaradványból az egész üzleti évre vonatkozó végleges osztalékokkal.

(4) Mielőtt a vezető testület formális döntést hoz vagy döntési javaslattal él az illetékes testület felé a kifizetendő osztalékok összegéről, az előre látható és az intézmény által az évközi vagy év végi nyereségből levonandó osztalékok összegének meg kell egyeznie az évközi vagy év végi nyereség összege és az osztalékfizetési arány szorzatával.

(5) Az osztalékfizetési arány meghatározása a vezető testület vagy más illetékes testület által a vonatkozó időszak tekintetében jóváhagyott osztalékpolitika alapján történik.

(6) Ha az osztalékpolitika fix érték helyett egy kifizetési tartományt tartalmaz, a tartomány felső határértékét kell használni a (2) bekezdés alkalmazásában.

(7) Jóváhagyott osztalékpolitika hiányában, illetve ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az intézmény valószínűleg nem alkalmazná az osztalékpolitikáját, valamint ha ez a politika nem olyan prudens bázis, amely alapján meghatározható lenne a levonás összege, az osztalékfizetési arány az alábbiak közül a legmagasabb szám:

a)	a vizsgált évet megelőző három éves időszak osztalékfizetési arányának átlaga;

b)	a vizsgált évet megelőző év osztalékfizetési aránya.

(8) Az illetékes hatóság engedélyezheti az intézmény számára a (7) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott osztalékfizetési arány kiszámításának kiigazítását az időszak során kifizetett rendkívüli osztalékok kizárása érdekében.

(9) A levonandó előre látható osztalékok összegét a kifizetésekre vonatkozó esetleges szabályozói korlátozásokra figyelemmel kell meghatározni, különös tekintettel a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 141. cikke szerint meghatározott korlátozásokra. Az előre látható terhek levonása utáni, ilyen korlátozások hatálya alatt álló nyereség összege teljes egészében bevonható az elsődleges alapvető tőkeelemekbe, ha teljesül az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltétel. Ha ilyen korlátozásokat kell alkalmazni, a levonandó előre látható osztaléknak az illetékes hatósággal a 2013/36/EU irányelv 142. cikke szerint egyeztetett tőkefenntartási terven kell alapulnia.

(10) Az elsődleges alapvető tőkeelemek összegét nem csökkentő formában kifizetendő előre látható osztalék, így például a részvény formájú osztalék összegét nem kell levonni az elsődleges alapvető tőkeelemekbe bevonandó évközi vagy év végi nyereségből.

(11) Mielőtt engedélyezné, hogy az intézmény az évközi vagy az év végi nyereséget bevonja az elsődleges alapvető tőkeelemekbe, az illetékes hatóság köteles meggyőződni arról, hogy megtették az évközi és az év végi nyereségekre vonatkozó összes szükséges levonást, valamint az előre látható osztalékokkal kapcsolatos összes levonást az alkalmazandó számviteli szabályozás vagy bármely egyéb kiigazítás alapján.

3. cikk

Az „előre látható” kifejezés jelentése az előre látható terhek kifejezés vonatkozásában az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában

(1) A figyelembe veendő előre látható teherösszegek a következő elemekből állnak:

a)	az adók összege;

az adott adatszolgáltatási időszak során felmerülő olyan kötelezettségek vagy körülmények összege, amelyek feltehetően csökkentik az intézmény nyereségét, és amelyekkel kapcsolatban az illetékes hatóság nem bizonyosodott meg arról, hogy megtették az összes szükséges értékelési korrekciót, mint például az 575/2013/EU rendelet 34. cikke szerinti kiegészítő értékelési korrekciókat, vagy céltartalékképzést.

(2) Az eredménykimutatásban még figyelembe nem vett előre látható terheket ahhoz az évközi időszakhoz kell hozzárendelni, amelynek során felmerültek, úgy, hogy minden egyes évközi időszak ésszerű mértékű összeget viseljen e terhekből. A jelentős vagy nem ismétlődő eseményeket teljes egészében és haladéktalanul figyelembe kell venni abban az évközi időszakban, amelynek során felmerültek.

(3) Mielőtt engedélyezné, hogy az intézmény az évközi vagy az év végi nyereséget bevonja az elsődleges alapvető tőkeelemekbe, az illetékes hatóság köteles meggyőződni arról, hogy megtették az évközi és az év végi nyereségekre vonatkozó összes szükséges levonást, valamint az előre látható terhekkel kapcsolatos összes levonást az alkalmazandó számviteli szabályozás vagy bármely egyéb kiigazítás alapján.

2. alszakasz

Szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak, kölcsönös biztosítók és hasonló intézmények

4. cikk

Az alkalmazandó nemzeti jog alapján szövetkezeti társaságként elismert vállalkozástípus az 575/2013/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdése a) pontja ii. alpontjának alkalmazásában

(1) Az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy az 575/2013/EU rendelet második része alkalmazásában egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus szövetkezeti társaságnak minősül, ha a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott feltételek mindegyike teljesül:

(2) Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában szövetkezeti társaságnak, ha jogi státusa a következő kategóriák valamelyikébe esik:

a)	Ausztriában: „eingetragene Genossenschaft (e.Gen.)”-ként vagy „registrierte Genossenschaft”-ként bejegyzett intézmények a „Gesetz über Erwerbs- und Wirtschaftsgenossenschaften (GenG)” alapján;

b)	Belgiumban: „société coopérative/coöperatieve vennoostchap”-ként bejegyzett és a szövetkezeti társaságok országos csoportjai, valamint a szövetkezeti társaságok jóváhagyásának feltételeit meghatározó 1962. január 8-i királyi rendelet alkalmazásával jóváhagyott intézmények;

c)	Cipruson: „Συνεργατικό Πιστωτικό Ίδρυμα ή ΣΠΙ”-ként a szövetkezeti társaságokról szóló 1985. évi törvény alapján bejegyzett intézmények;

d)	a Cseh Köztársaságban: „spořitelní a úvěrní družstvo”-ként a „zákon upravující činnost spořitelních a úvěrních družstev” alapján bejegyzett intézmények;

e)	Dániában: „andelskasser” vagy „sammenslutninger af andelskasser”-ként a dán pénzügyi üzleti törvény alapján bejegyzett intézmények;

Finnországban: a következő intézménytípusok egyikeként bejegyzett intézmények:

1.	„Osuuspankki” vagy „andelsbank” a „laki osuuspankeista ja muista osuuskuntamuotoisista luottolaitoksista’” vagy a „lag om andelsbanker och andra kreditinstitut i andelslagsform” alapján;

2.	„Muu osuuskuntamuotoinen luottolaitos” vagy „annat kreditinstitut i andelslagsform” a „laki osuuspankeista ja muista osuuskuntamuotoisista luottolaitoksista” vagy a „lag om andelsbanker och andra kreditinstitut i andelslagsform” alapján;

3.	„Keskusyhteisö” vagy „centralinstitutet” a „laki talletuspankkien yhteenliittymästä” vagy a „lag om en sammanslutning av inlåningsbanker” alapján;

g)	Franciaországban: „sociétés coopératives”-ként a „Loi no47-1775 du 10 septembre 1947 portant statut de la coopération” és a „Code monétaire et financier, partie législative, Livre V, titre Ier, chapitre II” alapján „banques mutualistes ou coopératives”-ként engedélyezett intézmények;

h)	Németországban: „eingetragene Genossenschaft (eG)”-ként a „Gesetz betreffend die Erwerbs- und Wirtschaftsgenossenschaften (Genossenschaftsgesetz –GenG)” alapján bejegyzett intézmények;

i)	Görögországban: „Πιστωτικοί Συνεταιρισμοί”-ként az 1667/1986. sz. szövetkezeti törvény alapján bejegyzett olyan intézmények, amelyek hitelintézetként működnek és megjelölésük „Συνεταιριστική Τράπεζα” lehet a 3601/2007. sz. banktörvény alapján;

j)	Magyarországon: „szövetkezeti hitelintézet”-ként a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény alapján bejegyzett intézmények;

Olaszországban: a következő intézménytípusok egyikeként bejegyzett intézmények:

1.	az 1993. szeptember 1-jei 385. sz. törvényerejű rendeletben említett „Banche popolari”;

2.	az 1993. szeptember 1-jei 385. sz. törvényerejű rendeletben említett „Banche di credito cooperativo”;

3.	a 2003. november 24-i 326. sz. törvénnyé átalakított 2003. szeptember 30-i 269. sz. törvényerejű rendelet 13. cikkében említett „Banche di garanzia collettiva dei fidi”;

l)	Luxemburgban: „Sociétés coopératives”-ként a kereskedelmi társaságokról szóló 1915. augusztus 10-i törvényben meghatározott intézmények;

m)	Hollandiában: „coöperaties”-ként vagy „onderlinge waarborgmaatschappijen”-ként a „Title 3 of Book 2 Rechtspersonen of the Burgerlijk wetboek” alapján bejegyzett intézmények;

n)	Lengyelországban: „bank spółdzielczy”-ként a „Prawo bankowe” rendelkezései alapján bejegyzett intézmények;

o)	Portugáliában: „Caixa de Crédito Agrícola Mútuo”-ként vagy „Caixa Central de Crédito Agrícola Mútuo”-ként a 24/91. sz. „Decreto-Lei de 11 de Janeiro”„Regime Jurídico do Crédito Agrícola Mútuo e das Cooperativas de Crédito Agrícola” alapján bejegyzett intézmények;

p)	Romániában: „Organizații cooperatiste de credit”-ként a 227/2007. sz. törvénnyel módosított és kiegészített, a hitelintézetekről és a tőkemegfelelőségről szóló 99/2006. sz. sürgősségi kormányrendelet rendelkezései alapján bejegyzett intézmények;

q)	Spanyolországban: „Cooperativas de Crédito”-ként a „Ley 13/1989, de 26 de mayo, de Cooperativas de Crédito” alapján bejegyzett intézmények;

r)	Svédországban: „Medlemsbank”-ként a „Lag (1995:1570) om medlemsbanker” alapján, vagy „Kreditmarknadsförening”-ként a „Lag (2004:297) om bank- och finansieringsrörelse” alapján bejegyzett intézmények;

s)	az Egyesült Királyságban: „cooperative societies”-ként az ágazati és önsegélyező társaságokról szóló 1965. évi törvény és az ágazati és önsegélyező társaságokról szóló 1969. évi (Észak-Írország) törvény alapján bejegyzett intézmények.

(3) Az elsődleges alapvető tőke tekintetében akkor minősül valamely intézmény az (1) bekezdés alkalmazásában szövetkezeti társaságnak, ha az alkalmazandó nemzeti jognak vagy a társaság alapszabályának megfelelően a jogi személy szintjén csak az 575/2013/EU rendelet 29. cikkében említett tőkeinstrumentumok kibocsátására képes.

(4) Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában szövetkezeti társaságnak, ha a (3) bekezdésben említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok birtokosainak, akik lehetnek az intézmény tagjai vagy ettől eltérő felek, az alkalmazandó nemzeti jog alapján lehetőségük van lemondani, továbbá arra is joguk lehet, hogy a tőkeinstrumentumot visszaszolgáltassák az intézmény számára, figyelemmel az alkalmazandó nemzeti jogban, a társaság alapszabályában, az 575/2013/EU rendeletben és az e rendeletben foglalt korlátozásokra. Ez nem akadályozza meg azt, hogy az intézmény az alkalmazandó nemzeti jog alapján az 575/2013/EU rendelet 29. cikkének megfelelő, olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsásson ki tagjai és egyéb felek számára, amelyek nem biztosítanak jogot arra, hogy a tőkeinstrumentumot visszaszolgáltassák az intézmény számára.

5. cikk

Az alkalmazandó nemzeti jog alapján takarékpénztárként elismert vállalkozástípus az 575/2013/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdése a) pontja iii. alpontjának alkalmazásában

(1) Az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy az 575/2013/EU rendelet második része alkalmazásában egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus takarékpénztárnak minősül, ha a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott valamennyi feltétel teljesül.

(2) Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában takarékpénztárnak, ha jogi státusa a következő kategóriák valamelyikébe esik:

a)	Ausztriában: „Sparkasse”-ként a „Bundesgesetz über die Ordnung des Sparkassenwesens (Sparkassengesetz – SpG)” 1. cikkének (1) bekezdése alapján bejegyzett intézmények;

b)	Dániában: „Sparekasser”-ként a dán pénzügyi üzleti törvény alapján bejegyzett intézmények;

c)	Finnországban: „Säästöpankki”-ként vagy „Sparbank”-ként a „Säästöpankkilaki” vagy „Sparbankslag” alapján bejegyzett intézmények;

Németországban: „Sparkasse”-ként a következők szerint bejegyzett intézmények:

1.	a „Sparkassengesetz für Baden-Württemberg (SpG)” alapján;

2.	a „Gesetz über die öffentlichen Sparkassen (Sparkassengesetz – SpkG) in Bayern” alapján;

3.	a „Gesetz über die Berliner Sparkasse und die Umwandlung der Landesbank Berlin – Girozentrale – in eine Aktiengesellschaft (Berliner Sparkassengesetz – SpkG)” alapján;

4.	a „Brandenburgisches Sparkassengesetz (BbgSpkG)” alapján;

5.	a „Sparkassengesetz für öffentlich-rechtliche Sparkassen im Lande Bremen (Bremisches Sparkassengesetz)” alapján;

6.	a „Hessisches Sparkassengesetz” alapján;

7.	a „Sparkassengesetz des Landes Mecklenburg-Vorpommern (SpkG)” alapján;

8.	a „Niedersächsisches Sparkassengesetz (NSpG)” alapján;

9.	a „Sparkassengesetz Nordrhein-Westfalen (Sparkassengesetz – SpkG)” alapján;

10.	a „Sparkassengesetz (SpkG) für Rheinland-Pfalz” alapján;

11.	a „Saarländisches Sparkassengesetz (SSpG)” alapján;

12.	a „Gesetz über die öffentlich-rechtlichen Kreditinstitute im Freistaat Sachsen und die Sachsen-Finanzgruppe” alapján;

13.	a „Sparkassengesetz des Landes Sachsen-Anhalt (SpkG-LSA)” alapján;

14.	a „Sparkassengesetz für das Land Schleswig-Holstein (Sparkassengesetz – SpkG)” alapján;

15.	a „Thüringer Sparkassengesetz (ThürSpkG)” alapján;

e)	Spanyolországban: „Cajas de Ahorros”-ként a „Real Decreto-Ley 2532/1929, de 21 de noviembre, sobre Régimen del Ahorro Popular” alapján bejegyzett intézmények;

f)	Svédországban: „Sparbank”-ként a „Sparbankslag (1987:619)” alapján bejegyzett intézmények;

(3) Az elsődleges alapvető tőke tekintetében akkor minősül valamely intézmény az (1) bekezdés alkalmazásában takarékpénztárnak, ha az alkalmazandó nemzeti jognak vagy a társaság alapszabályának megfelelően a jogi személy szintjén csak az 575/2013/EU rendelet 29. cikkében említett tőkeinstrumentumok kibocsátására képes.

(4) Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában takarékpénztárnak, ha a tőke, a tartalékok és az évközi vagy év végi nyereség összege az alkalmazandó nemzeti jog szerint nem fizethető ki az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok birtokosainak. Ez a feltétel akkor is teljesítettnek minősül, ha az intézmény olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, amelyek folyamatos működés mellett a részesedéssel rendelkezők számára jogot biztosítanak a nyereség és a tartalékok egy részére, ha ezt az alkalmazandó nemzeti jog megengedi, feltéve, hogy ez a rész arányban áll a tőkéhez és a tartalékokhoz történő hozzájárulásukkal, vagy ha ezt az alkalmazandó nemzeti jog egy alternatív rendelkezéssel összhangban lehetővé teszi. Az intézmény kibocsáthat olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, amelyek a birtokosaik részére az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén a tartalékokhoz való olyan jogot biztosítanak, amelynek nem kell arányosnak lennie a tőkéhez vagy a tartalékokhoz való hozzájárulással, ha az 575/2013/EU rendelet 29. cikkének (4) és (5) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek.

6. cikk

Az alkalmazandó nemzeti jog alapján kölcsönös biztosítóként elismert vállalkozástípus az 575/2013/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának alkalmazásában

(2) Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában kölcsönös biztosítónak, ha jogi státusa a következő kategóriák valamelyikébe esik:

Dániában: olyan társaságok („Foreninger”) vagy alapok („Fonde”), amelyek biztosítótársaságoknak („Forsikringsselskaber”), jelzálog-hitelintézeteknek („Realkreditinstitutter”), takarékpénztáraknak („Sparekasser”), takarékszövetkezeteknek („Andelskasser”) és takarékszövetkezetek fiókintézményeinek („Sammenslutninger af andelskasser”) a dán pénzügyi üzleti törvényben meghatározott részvénytársasággá történő átalakulásával jöttek létre;

b)	Írországban: a lakás-takarékpénztárakról szóló 1989. évi törvény alapján „building societies”-ként bejegyzett intézmények;

c)	az Egyesült Királyságban: a lakás-takarékpénztárakról szóló 1986. évi törvény alapján „building societies”-ként bejegyzett intézmények; a takarékbankokról szóló 1819. évi törvény (Skócia) alapján „savings bank”-ként bejegyzett intézmények.

(3) Az elsődleges alapvető tőke tekintetében akkor minősül valamely intézmény az (1) bekezdés alkalmazásában kölcsönös biztosítónak, ha az alkalmazandó nemzeti jognak vagy a társaság alapszabályának megfelelően a jogi személy szintjén csak az 575/2013/EU rendelet 29. cikkében említett tőkeinstrumentumokat bocsáthat ki.

(4) Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában kölcsönös biztosítónak, ha a tőke és a tartalékok teljes összegének vagy annak egy részének az intézmény olyan tagjainak a tulajdonában áll, akik a szokásos üzletmenet keretében nem részesülnek a tartalékok közvetlen kifizetéséből, különösen nem osztalékfizetés útján. Ezek a feltételek akkor is teljesítettnek minősülnek, ha az intézmény olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, amelyek jogot biztosítanak a nyereségre és a tartalékokra, ha ezt az alkalmazandó nemzeti jog megengedi.

7. cikk

Az alkalmazandó nemzeti jog alapján hasonló intézményként elismert vállalkozástípus az 575/2013/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának alkalmazásában

(1) Az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy az 575/2013/EU rendelet második része alkalmazásában egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus a szövetkezetekhez, kölcsönös biztosítókhoz és takarékpénztárakhoz hasonló intézménynek minősül, ha a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott feltételek mindegyike teljesül:

(2) Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában szövetkezetekhez, kölcsönös biztosítókhoz és takarékpénztárakhoz hasonló intézménynek, ha jogi státusa a következő kategóriák valamelyikébe esik:

a)	Ausztriában: „Pfandbriefstelle der österreichischen Landes-Hypothekenbanken”-ként a „Bundesgesetz über die Pfandbriefstelle der österreichischen Landes-Hypothekenbanken (Pfandbriefstelle-Gesetz – PfBrStG)” alapján bejegyzett intézmények;

b)	Finnországban: „Hypoteekkiyhdistys”-ként vagy „Hypoteksförening”-ként a „Laki hypoteekkiyhdistyksistä” vagy „Lag om hypoteksföreningar” alapján bejegyzett intézmények;

(3) Az elsődleges alapvető tőke tekintetében akkor minősül valamely intézmény az (1) bekezdés alkalmazásában szövetkezetekhez, kölcsönös biztosítókhoz és takarékpénztárakhoz hasonló intézménynek, ha az alkalmazandó nemzeti jognak vagy a társaság alapszabályának megfelelően a jogi személy szintjén csak az 575/2013/EU rendelet 29. cikkében említett tőkeinstrumentumok kibocsátására képes.

(4) Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában szövetkezetekhez, kölcsönös biztosítókhoz és takarékpénztárakhoz hasonló intézménynek, ha az alábbi feltételek közül egy vagy több teljesül:

amennyiben a (3) bekezdésben említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok birtokosainak, akik lehetnek az intézmény tagjai vagy ettől eltérő felek, az alkalmazandó nemzeti jog alapján lehetőségük van lemondani, akkor arra is joguk lehet, hogy a tőkeinstrumentumot visszaszolgáltassák az intézmény számára, figyelemmel kizárólag az alkalmazandó nemzeti jogban, a társaság alapszabályában, az 575/2013/EU rendeletben és az e rendeletben foglalt korlátozásokra. Ez nem akadályozza meg azt, hogy az intézmény az alkalmazandó nemzeti jog alapján az 575/2013/EU rendelet 29. cikkének megfelelő, olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsásson ki tagjai és egyéb felek számára, amelyek nem biztosítanak jogot arra, hogy a tőkeinstrumentumot visszaszolgáltassák az intézmény számára;

a tőke, a tartalékok és az évközi vagy év végi nyereség összege az alkalmazandó nemzeti jog szerint nem fizethető ki az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok birtokosainak. Ez a feltétel akkor is teljesítettnek minősül, ha az intézmény olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, amelyek folyamatos működés mellett a részesedéssel rendelkezők számára jogot biztosítanak a nyereség és a tartalékok egy részére, ha ezt az alkalmazandó nemzeti jog megengedi, feltéve, hogy az említett rész arányban áll a tőkéhez és a tartalékokhoz történő hozzájárulásukkal, vagy ha ezt az alkalmazandó nemzeti jog egy alternatív rendelkezéssel összhangban lehetővé teszi. Az intézmény kibocsáthat olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, amelyek a birtokosaik részére az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén a tartalékokhoz való olyan jogot biztosítanak, amelynek nem kell arányosnak lennie a tőkéhez vagy a tartalékokhoz való hozzájárulással, ha az 575/2013/EU rendelet 29. cikkének (4) és (5) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek;

c)	a tőke és a tartalékok teljes összege vagy annak egy része az intézmény tagjainak tulajdonában áll, akik a szokásos üzletmenet keretében nem részesülnek a tartalékok közvetlen kifizetéséből, különösen nem osztalékfizetés útján.

3. alszakasz

Közvetett finanszírozás

8. cikk

Tőkeinstrumentumok közvetett finanszírozása az 575/2013/EU rendelet 28. cikke (1) bekezdésének b) pontja, 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 63. cikke c) pontjának alkalmazásában

(1) A tőkeinstrumentumok 575/2013/EU rendelet 28. cikke (1) bekezdésének b) pontja, 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 63. cikkének c) pontja szerinti közvetett finanszírozása nem közvetlen finanszírozásnak minősül.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a közvetlen finanszírozás olyan helyzetekre vonatkozik, amikor egy intézmény olyan kölcsönt vagy bármilyen formában más finanszírozást biztosított egy befektető számára, amelyet az a tőkeinstrumentumainak megvásárlására használt fel.

(3) Közvetlen finanszírozásnak minősül továbbá az olyan finanszírozás, amelyet egy intézmény tőkeinstrumentumainak megvásárlásától eltérő más célra biztosítanak bármely olyan természetes vagy jogi személy részére, aki a hitelintézetben az 575/2013/EU rendelet 4. cikkének (36) bekezdésében említett befolyásoló részesedéssel rendelkezik, vagy aki kapcsolt félnek minősül a kapcsolt felekre vonatkozó közzétételekről szóló IAS 24 nemzetközi számviteli standard (9) bekezdésében foglalt meghatározás értelmében, amelyet az Unióban az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) szerint kell alkalmazni, figyelemmel az illetékes hatóság által meghatározott bármely további iránymutatásra, ha az intézmény nem képes az alábbi összes feltételnek való megfelelés igazolására:

a)	az ügylet a harmadik felekkel folytatott egyéb ügyletekkel megegyező feltételekkel valósul meg;

b)	a természetes vagy jogi személynek vagy a kapcsolt félnek nem kell a tőkeinstrumentumok kifizetésére vagy eladására hagyatkoznia a kamatfizetés és a finanszírozás visszafizetése támogatásának érdekében.

9. cikk

A tőkeinstrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege az 575/2013/EU rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának, 52. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 63. cikke c) pontjának alkalmazásában

(1) Egy intézmény tőkeinstrumentumainak közvetett módon történő megvásárlása finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege a következőket tartalmazza:

egy intézmény tőkeinstrumentumainak egy befektető által történő – kibocsátáskori vagy ezt követő – megvásárlásának finanszírozása olyan szervezetek révén, amelyek felett az intézmény közvetlen vagy közvetett ellenőrzéssel rendelkezik, vagy amelyek az alábbiak bármelyikébe tartoznak:

1.	az intézmény számviteli vagy prudenciális konszolidációjának köre;

3.	az intézmény kiegészítő felügyeletének köre a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) szerint.

egy intézmény tőkeinstrumentumainak egy befektető által történő – kibocsátáskori vagy ezt követő – megvásárlásának finanszírozása olyan külső szervezetek révén, amelyeket garancia vagy egy hitelderivatíva használata véd, illetve más módon biztosítottak oly módon, hogy a hitelkockázatot átruházzák az intézményre vagy bármely olyan szervezetre, amely felett az intézmény közvetlen vagy közvetett ellenőrzéssel rendelkezik, vagy amelyek az alábbiak bármelyikébe tartoznak:

1.	az intézmény számviteli vagy prudenciális konszolidációjának köre;

3.	az intézmény kiegészítő felügyeletének köre a 2002/87/EK irányelv szerint;

c)	olyan kölcsönvevő finanszírozása, aki a finanszírozást továbbadja a végső befektetőnek egy intézmény tőkeinstrumentumainak megvásárlása céljából a kibocsátáskor vagy ezt követően.

(2) Ahhoz, hogy valamely finanszírozás az (1) bekezdés alkalmazásában közvetett finanszírozásnak minősüljön, adott esetben a következő feltételeknek is teljesülniük kell:

a befektető nem tartozik a következők egyikébe sem:

1.	az intézmény számviteli vagy prudenciális konszolidációjának köre;

a konszolidált mérleg vagy a konszolidált éves beszámolóval egyenértékű, kibővített összesített számítás köre az 575/2013/EU rendelet 49. cikke (3) bekezdése a) pontja iv. alpontjának megfelelően, amelyet az intézményvédelmi rendszer vagy egy olyan, valamely központi testülethez kapcsolódó intézmények alkotta hálózat állít össze, amely nem olyan csoportként szervezett, mint amilyenhez az intézmény tartozik. E célból úgy kell tekinteni, hogy a kibővített összesített számítás köre kiterjed a befektetőre, amennyiben a vonatkozó tőkeinstrumentum konszolidáció vagy kibővített összesített számítás tárgyát képezi az 575/2013/EU rendelet 49. cikke (3) bekezdése a) pontja iv. alpontjának megfelelően olyan módon, hogy nem kerül sor a szavatolótőke-elemek többszörös felhasználására vagy szavatolótőke képzésére az intézményvédelmi rendszer tagjai között. Amennyiben az illetékes hatóságok a 575/2013/EU rendelet 49. cikke (3) bekezdésének megfelelő engedélye nyújtására nem került sor, ezt a feltételt akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha mind az (1) bekezdés a) pontjában említett szervezetek, mind pedig az intézmény ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagjai, és a szervezetek a tőkeinstrumentumaik megvásárlásához nyújtott finanszírozást az esettől függően az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdésének f)–i) pontjának, 56. cikke a)–d) pontjának és 66. cikk a)–d) pontjának megfelelően levonják;

3.	az intézmény kiegészítő felügyeletének köre a 2002/87/EK irányelv szerint;

a külső szervezet nem tartozik a következők egyikébe sem:

1.	az intézmény számviteli vagy prudenciális konszolidációjának köre;

3.	az intézmény kiegészítő felügyeletének köre a 2002/87/EK irányelv szerint.

(3) Annak megállapítására, hogy a tőkeinstrumentum megvásárlása során igénybe vettek-e közvetlen vagy közvetett finanszírozást a 8. cikknek megfelelően, a figyelembe veendő összegből le kell vonni az esetleges egyedileg értékelt, elszámolt értékvesztési veszteséget.

(4) A 8. cikk szerinti közvetett vagy közvetlen finanszírozásként való besorolás elkerülése érdekében – amennyiben a kölcsönt vagy az egyéb formában történő finanszírozást vagy garanciát olyan természetes vagy jogi személy számára nyújtják, aki/amely a hitelintézetben befolyásoló részesedéssel rendelkezik, vagy aki a (3) bekezdésben említett kapcsolt félnek minősül – az intézmény folyamatosan biztosítja, hogy a kölcsönt vagy az egyéb formában történő finanszírozást vagy garanciát nem az intézmény tőkeinstrumentumainak közvetlen vagy közvetett megszerzésének céljára nyújtja. Amennyiben a kölcsönt vagy az egyéb formában történő finanszírozást vagy garanciát más típusú felek részére nyújtják, az intézmény ezt az ellenőrzést a legnagyobb gondosság elve alapján végzi.

(5) Kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok és hasonló intézmények tekintetében, amennyiben a nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya előírja egy vevő számára, hogy részesedést kell szereznie a tőkeinstrumentumokban ahhoz, hogy kölcsönt kaphasson, az adott kölcsön nem minősül közvetlen vagy közvetett finanszírozásnak, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)	az illetékes hatóság a jegyzés összegét nem jelentősnek minősíti;

b)	a kölcsön célja nem a kölcsönt nyújtó intézmény tőkeinstrumentumainak megvásárlása;

c)	az intézmény egy vagy több tőkeinstrumentumának jegyzése ahhoz szükséges, hogy a kölcsön kedvezményezettje a szövetkezeti társaság, kölcsönös biztosító vagy hasonló intézmény tagjává válhasson.

4. alszakasz

A tőkeinstrumentumok visszaváltására vonatkozó korlátozások

10. cikk

A kölcsönös biztosítók, takarékpénztárak, szövetkezeti társaságok és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok visszaváltására vonatkozó korlátozások az 575/2013/EU rendelet 29. cikke (2) bekezdése b) pontjának és az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában

(1) Egy intézmény csak akkor bocsáthat ki visszaváltási lehetőséget tartalmazó elsődleges alapvető tőkeinstrumentumot, ha ezt a lehetőséget az alkalmazandó nemzeti jog megengedi.

(2) Az intézménynek az 575/2013/EU rendelet 29. cikke (2) bekezdésének b) pontjában és 78. cikkének (3) bekezdésében említett azon lehetősége, hogy a tőkeinstrumentumokra vonatkozó rendelkezések alapján korlátozza a visszaváltást, magában foglalja mind a visszaváltás elhalasztásának, mind pedig a visszaváltható összeg korlátozásának a jogát. Az intézmény a (3) bekezdésben foglaltak szerint korlátlan ideig elhalaszthatja a visszaváltást vagy korlátozhatja a visszaváltható összeget.

(3) Az instrumentumokra vonatkozó rendelkezésekben a visszaváltás korlátozásának mértékét az intézmény az intézmény mindenkori prudenciális helyzetének alapján határozza meg, figyelemmel többek között különösen az alábbiakra:

a)	az intézmény általános pénzügyi, likviditási és fizetőképességi helyzete;

az elsődleges alapvető tőke, az alapvető tőke és az összes tőke összege, összehasonlítva a teljes kockázati kitettségértékkel, amelyet az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt követelményekkel, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkének (1) bekezdésében foglalt egyedi tőkekövetelményekkel, és az említett irányelv 128. cikke 6. pontjában meghatározott kombinált pufferkövetelménnyel összhangban kell kiszámítani.

11. cikk

(1) Az instrumentumokat szabályozó szerződéses vagy jogszabályi rendelkezésekben található visszaváltási korlátozások nem akadályozzák meg azt, hogy az illetékes hatóság az 575/2013/EU rendelet 78. cikkében szabályozott megfelelő alapon további korlátozásokat rendeljen el az eszközök visszaváltása vonatkozásában.

(2) Az illetékes hatóságok értékelik az instrumentumot szabályozó szerződéses vagy jogszabályi rendelkezésekben található visszaváltási korlátozások alapját. Előírhatják az intézmények számára az adott szerződéses rendelkezések módosítását, ha nem elégedettek a korlátozások megalapozottságával. Amennyiben szerződéses rendelkezések hiányában a nemzeti jog szabályozza az instrumentumokat, a jogalkotásnak lehetővé kell tennie, hogy az intézmény a 10. cikk (1)–(3) bekezdésében említett módon korlátozza a visszaváltást annak érdekében, hogy az instrumentumok elsődleges alapvető tőkének minősüljenek.

(3) A visszaváltást korlátozó bármely döntést a szervezeten belül írásban dokumentálni kell, és az intézmény köteles azt bejelenteni az illetékes hatóságnak, beleértve annak indokolását is, hogy a (3) bekezdésben foglalt feltételekre figyelemmel miért utasították vagy halasztották el a visszaváltást részben vagy egészben.

(4) Ha ugyanazon időszakban a visszaváltást korlátozó több döntésre is sor kerül, akkor az intézmények e döntéseket egy dokumentumban is rögzíthetik.

2. SZAKASZ

Prudenciális szűrők

12. cikk

Az értékesítésből származó nyereség koncepciója az 575/2013/EU rendelet 32. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában

(1) Az 575/2013/EU rendelet 32. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett értékesítésből származó nyereség koncepciója magában foglalja az intézmény bármely olyan értékesítésből származó elismert nyereségét, amelyet a szavatolótőke bármely elemének növekedéseként könyvelnek le, és amely értékpapírosított eszközök értékesítéséből származó jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódik, amikor ezeket egy értékpapírosítási ügylet keretében eltávolítják az intézmény mérlegéből.

(2) Az értékesítésből származó elismert nyereséget a vonatkozó számviteli rendszer alkalmazásával megállapított alábbi a) és b) pontok közötti különbözetként kell meghatározni:

a)	a kapott ellenérték (beleértve bármely kapott új eszközt, csökkentve bármely átvállalt kötelezettséggel) nettó értéke;

b)	az értékpapírosított eszköz vagy a kivezetett rész könyv szerinti értéke.

(3) A jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódó értékesítésből származó elismert nyereség ebben az összefüggésben az 575/2013/EU rendelet 242. cikkében meghatározott várható jövőbeli „értékpapírosítási felárat” jelenti.

3. SZAKASZ

Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből

13. cikk

A folyó üzleti év veszteségeinek levonása az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában

(1) Az elsődleges alapvető tőkének az év során történő kiszámítása érdekében, függetlenül attól, hogy az intézmény az egyes évközi időszakok végén lezárja-e a pénzügyi nyilvántartását, az intézmény meghatározza az eredménykimutatását és a felmerülésükkel egy időben az esetlegesen keletkezett veszteségeket levonja az elsődleges alapvető tőkeelemekből.

(2) Az intézmény eredménykimutatásának az (1) bekezdéssel összhangban való meghatározása céljára a bevételek és a kiadások meghatározása ugyanazzal az eljárással és ugyanazon számviteli szabályozás alapján történik, mint amelyik az év végi pénzügyi beszámolót követi. A bevételek és kiadások becslése prudens módon történik és azokat ahhoz az évközi időszakhoz kell hozzárendelni, amelynek során felmerültek, úgy, hogy minden egyes évközi időszak ésszerű mértékű összeget viseljen a várható éves bevételekből és kiadásokból. A jelentős vagy nem ismétlődő eseményeket teljes egészében és haladéktalanul figyelembe kell venni abban az évközi időszakban, amelynek során felmerültek.

(3) Nincs szükség levonásra, ha az elsődleges alapvető tőkeelemeknél a folyó üzleti év veszteségeit az évközi vagy év végi pénzügyi beszámoló eredményeként már figyelembe vették. E cikk alkalmazásában a pénzügyi beszámoló azt jelenti, hogy az évközi vagy az év végi zárást követően a nyereséget és a veszteséget a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK rendelet szerint az intézményre irányadó számviteli szabályozásnak és a bankok és más pénzügyi intézmények éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról szóló 86/635/EGK tanácsi irányelvnek (9) megfelelően határozzák meg.

(4) Az (1)–(3) bekezdéseket ugyanilyen módon kell alkalmazni a halmozott egyéb átfogó jövedelem körébe sorolt nyereségekre és veszteségekre.

14. cikk

Jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések levonása az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásában

(1) A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adóköveteléseknek az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti levonását a (2) és (3) bekezdések szerint kell elvégezni.

(2) A halasztott adókövetelések és a kapcsolódó halasztott adókötelezettségek közötti kiegyenlítést minden egyes adóalany tekintetében külön kell elvégezni. A kapcsolódó halasztott adókötelezettségek azokra korlátozódnak, amelyek a halasztott adókövetelések joghatóságával megegyező joghatóság szerinti adójog alapján merülnek fel. A halasztott adókövetelések és kötelezettségek konszolidált szintű kiszámítása tekintetében az adóalany magában foglal tetszőleges számú olyan egységet, amely az alkalmazandó nemzeti jog szerinti ugyanazon adócsoport, költségvetési konszolidáció, költségvetési egység vagy konszolidált adóbevallás tagja.

(3) A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések kiegyenlítésére felhasználható kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összege egyenlő az alábbi a) és b) pont szerinti összegek különbségével:

a)	az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti halasztott adókötelezettségek összege;

b)	immateriális javakból és meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközökből származó kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összege.

15. cikk

Meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközök levonása az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdése e) pontjának és az 575/2013/EU rendelet 41. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában

(1) Az illetékes hatóság csak akkor biztosítja az 575/2013/EU rendelet 41. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett előzetes engedélyt, ha a meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő megfelelő eszközök korlátozás nélküli használatára vonatkozó képesség az eszközökhöz való haladéktalan és korlátlan hozzáférést foglal magában, így például, ha az eszközök használatát nem tiltja semmiféle korlátozás és harmadik feleknek semmiféle igénye nem áll fenn ezekre az eszközökre nézve.

(2) Az eszközökhöz való korlátlan hozzáférés fennállása feltételezhető abban az esetben, ha az intézménynek nem kell egyedi jóváhagyást kérnie és kapnia a nyugdíjalap vezetőjétől vagy a nyugdíj kedvezményezettjeitől minden esetben, amikor hozzá szeretne férni az alapban található többletforrásokhoz.

16. cikk

Az előre látható adóterhek levonása az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdése l) pontjának és 56. cikke f) pontjának alkalmazásában

(1) Feltéve, hogy az intézmény olyan számviteli szabályozást és számviteli politikát alkalmaz, amelyek a mérlegben vagy az eredménykimutatásban elismert ügyletekre és más eseményekre vonatkozó folyó és halasztott adókötelezettségek teljes körű elismeréséről rendelkeznek, az intézmény úgy tekintheti, hogy az előre látható adóterheket már figyelembe vették. Az illetékes hatóság köteles meggyőződni arról, hogy megtették az összes szükséges levonást az alkalmazandó számviteli szabályozás vagy bármely egyéb kiigazítás alapján.

(2) Ha az intézmény az elsődleges alapvető tőkét az 1606/2002/EK rendelet szerint elkészített pénzügyi kimutatás alapján számítja ki, akkor az (1) bekezdésben foglalt feltétel teljesítettnek minősül.

(3) Ha az (1) bekezdésben foglalt feltétel nem teljesül, az intézmény köteles csökkenteni az elsődleges alapvető tőkét a mérlegben vagy az eredménykimutatásban elismert ügyletekre és más eseményekre vonatkozó, a mérlegben vagy az eredménykimutatásban még el nem ismert folyó és halasztott adókötelezettségek becsült összegével. A folyó és halasztott adókötelezettségek becsült összegét az 1606/2002/EK rendeletben meghatározott módszerrel egyenértékű módszer használatával kell meghatározni. A halasztott adókötelezettségek becsült összegét nem lehet beszámítani olyan halasztott adókövetelésekkel szemben, amelyeket nem ismertek el a pénzügyi kimutatásokban.

4. SZAKASZ

Az elsődleges alapvető tőkeelemekből, a kiegészítő alapvető tőkeelemekből, valamint a járulékos tőkeelemekből történő egyéb levonások

17. cikk

Pénzügyi vállalkozások tőkeinstrumentumainak egyéb levonásai az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában

(1) Az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (26) bekezdésében meghatározott pénzügyi vállalkozások tőkeinstrumentumainak állományát az alábbi számításoknak megfelelően kell levonni:

az elsődleges alapvető tőkeelemekből minden korlátozás nélkül le kell vonni minden olyan instrumentumot, amely a kibocsátó pénzügyi vállalkozásra irányadó társasági jog szerint tőkének minősül, és abban az esetben, ha a pénzügyi vállalkozásra fizetőképességi követelmények is vonatkoznak, azokat, amelyek a szabályozói tőkekövetelmények legmagasabb tőkeszintjén találhatók;

az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonni minden olyan instrumentumot, amely a kibocsátóra irányadó társasági jog szerint tőkének minősül és abban az esetben, ha a pénzügyi vállalkozásra fizetőképességi követelmények nem vonatkoznak, amelyek lejárat nélküliek, a felmerülő veszteségek első és arányosan legnagyobb részét viselik, fizetésképtelenség és felszámolás esetén az összes többi követelés alá sorolódnak és nem rendelkeznek sem preferenciális sem előre rögzített kifizetési joggal;

a kiegészítő alapvető tőkeelemekből le kell vonni bármely olyan alárendelt instrumentumot, amely folyamatosan veszteségeket visel, beleértve a kamatszelvény kifizetések felfüggesztésére vonatkozó hatáskört is. Ha ezen alárendelt instrumentumok összege meghaladja a kiegészítő alapvető tőkét, a többletösszeget az elsődleges alapvető tőkéből kell levonni;

bármely egyéb alárendelt instrumentumot a járulékos tőkeelemekből kell levonni. Ha ezen alárendelt instrumentumok összege meghaladja a járulékos tőkét, a többletösszeget a kiegészítő alapvető tőkeelemekből kell levonni. Ha a kiegészítő alapvető tőke összege nem elegendő, a fennmaradó többletösszeget az elsődleges alapvető tőkeelemekből kell levonni;

az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonni bármely egyéb, a pénzügyi vállalkozás szavatolótőkéjében a vonatkozó és alkalmazandó prudenciális keretszabályozás alapján szereplő instrumentumot vagy bármely egyéb olyan instrumentumot, amelyről az intézmény nem képes igazolni, hogy arra az a), b), c) vagy d) pontokban szereplő feltételek vonatkoznak.

(2) A (3) bekezdésben említett esetekben az intézményeknek a tőkeinstrumentum-állományokra a megfelelő levonási módszer alapján kell alkalmazniuk az 575/2013/EU rendeletben szabályozott levonásokat. E bekezdés alkalmazásában megfelelő levonási módszernek kell tekinteni azt a módszert, amely ugyanannak a tőkeelemnek a levonására vonatkozik, mint ahová a tőke besorolható lenne akkor, ha azt maga az intézmény bocsátotta volna ki.

(3) Az (1) bekezdésben említett levonások nem alkalmazhatók a következő esetekben:

ha a pénzügyi vállalkozást egy illetékes hatóság engedélyezte és felügyeli, és az 575/2013/EU rendelet szerinti intézményekre alkalmazandókkal egyenértékű prudenciális követelmények hatálya alá tartozik. Ezt a módszert harmadik országok pénzügyi vállalkozásaira csak akkor lehet alkalmazni, ha az említett rendeletnek megfelelően elvégezték az érintett harmadik ország prudenciális rendszerének egyenértékűségi értékelését és megállapították, hogy az érintett harmadik ország prudenciális rendszere legalább az Unióban alkalmazottal egyenértékű.

b)	ha a pénzügyi vállalkozás a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 2. cikke szerinti elektronikuspénz-kibocsátó intézmény és nem részesül az említett irányelv 9. cikkében biztosított választható mentességekből;

c)	ha a pénzügyi vállalkozás a 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 4. cikke szerinti elektronikuspénz-kibocsátó intézmény és nem részesül az említett irányelv 26. cikkében biztosított mentességből;

d)	ha a pénzügyi vállalkozás a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 4. cikke szerinti alternatívbefektetésialap-kezelő vagy a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 2. cikkének (1) bekezdése szerinti alapkezelő társaság.

18. cikk

Harmadik országok biztosítóinak és viszontbiztosítóinak tőkeinstrumentumai az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában

(1) Az alábbiak szerint kell levonni harmadik országok biztosítóinak és viszontbiztosítóinak azon tőkeinstrumentum-állományait, amelyekre olyan szolvenciarendszer vonatkozik, amelyet vagy a 2009/138/EK irányelv 227. cikkében meghatározott eljárás keretében, az irányelv I. címének VI. fejezetében meghatározottal nem egyenértékűként értékeltek, vagy amelynek az értékelését nem végezték el:

az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonni minden olyan instrumentumot, amely a kibocsátó harmadik országbeli biztosítóra és viszontbiztosítóra irányadó társasági jog szerint tőkének minősül, és amelyek a harmadik országbeli rendszer szerint minden korlátozás nélkül a szabályozói tőkekövetelmények legmagasabb tőkeszintjén találhatók;

bármely egyéb alárendelt instrumentumot a járulékos tőkeelemekből kell levonni. Ha ezen alárendelt instrumentumok összege meghaladja a járulékos tőkét, a többletösszeget a kiegészítő alapvető tőkeelemekből kell levonni. Ha ez a többletösszeg meghaladja a kiegészítő alapvető tőkét, a fennmaradó többletösszeget le kell vonni az elsődleges alapvető tőkeelemekből;

prudenciális fizetőképességi követelmények hatálya alatt álló harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók esetén az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonni bármely egyéb, a harmadik országbeli biztosító és viszontbiztosító szavatolótőkéjében a vonatkozó és alkalmazandó szolvenciarendszer alapján szereplő instrumentumot vagy bármely egyéb olyan instrumentumot, amelyről az intézmény nem képes igazolni, hogy arra az a), b) vagy c) pontokban szereplő feltételek vonatkoznak.

(2) Amennyiben a harmadik ország szolvenciarendszerét, beleértve a saját forrásokra vonatkozó szabályokat, a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 227. cikkében meghatározott eljárás keretében, az irányelv I. címének VI. fejezetében meghatározottal egyenértékűként értékeltek, a harmadik országok biztosítói és viszontbiztosítói tőkeinstrumentum-állományait a 2009/138/EK irányelv 14. cikkével összhangban engedélyezett biztosítók vagy viszontbiztosítók tőkeinstrumentum-állományaiként kell kezelni.

(3) Az e cikk (2) bekezdésében említett esetekben az intézményeknek az esettől függően az 575/2013/EU rendelet 44. cikkének b) pontjában, 58. cikkének b) pontjában és 68. cikkének b) pontjában szabályozott levonásokat kell alkalmazniuk a szavatolótőke-biztosítási állományokra.

19. cikk

A 2009/138/EK irányelv hatálya alól kizárt vállalkozások tőkeinstrumentumai az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában

A 2009/138/EK irányelv hatálya alól kizárt vállalkozások tőkeinstrumentum-állományait az említett irányelv 4. cikkével összhangban az alábbiak szerint kell levonni:

a)	az elsődleges alapvető tőkéből minden korlátozás nélkül minden olyan instrumentumot le kell vonni, amely a kibocsátó vállalkozásra irányadó társasági jog szerint tőkének minősül, és amelyek a szabályozói tőkekövetelmények legmagasabb tőkeszintjén találhatók;

bármely egyéb alárendelt instrumentumot a járulékos tőkeelemekből kell levonni. Ha ezen alárendelt instrumentumok összege meghaladja a járulékos tőkét, a többletösszeget a kiegészítő alapvető tőkeelemekből kell levonni. Ha ez az összeg meghaladja a kiegészítő alapvető tőkét, a fennmaradó többletösszeget le kell vonni az elsődleges alapvető tőkeelemekből;

az elsődleges alapvető tőkéből le kell vonni bármely egyéb, a vállalkozás szavatolótőkéjében a vonatkozó és alkalmazandó szolvenciarendszer alapján szereplő instrumentumot vagy bármely egyéb olyan instrumentumot, amelyről az intézmény nem képes igazolni, hogy arra az a), b) vagy c) pontokban szereplő feltételek vonatkoznak.

III. FEJEZET

KIEGÉSZÍTŐ ALAPVETŐ TŐKE

1. SZAKASZ

A visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege

20. cikk

A visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (1) bekezdése g) pontjának és 63. cikke h) pontjának alkalmazásában

(1) A visszaváltás ösztönzőjének minősül minden olyan jellemző, amely a kibocsátás időpontjában a tőkeinstrumentum valószínűsíthető visszaváltására vonatkozó várakozást biztosít.

(2) Az (1) bekezdésben említett ösztönzők a következő formákat foglalják magukban:

a)	az instrumentum hitelkockázati felár emelkedésével összekapcsolt vételi opció, ha a vételi opciót nem gyakorolják;

b)	az instrumentum elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá történő átalakítására vonatkozó előírással vagy befektetői opcióval összekapcsolt vételi opció, ha a vételi opciót nem gyakorolják;

c)	a referencia-kamatláb változtatásával összekapcsolt vételi opció, ha a második referencia-kamatlábra vonatkozó hitelkockázati felár magasabb, mint a csereügyletek kamatával csökkentett eredeti kifizetési ráta;

d)	a visszaváltási összeg jövőbeli emelkedésével összekapcsolt vételi opció;

az instrumentum hitelkockázati felárának emelkedésével vagy a referencia-kamatláb változtatásával összekapcsolt újraforgalmazási opció, ha a második referencia-kamatlábra vonatkozó hitelkockázati felár magasabb, mint a csereügyletek kamatával csökkentett eredeti kifizetési ráta, ha az instrumentum nem kerül újra forgalomba;

f)	az instrumentum olyan módon történő forgalmazása, amely a befektetők számára arra utal, hogy az instrumentumra vonatkozó vételi jogot gyakorolni fogják.

2. SZAKASZ

A tőkeösszeg átváltása vagy leírása

21. cikk

A tőkeösszeg felértékelésének természete a leírást követően az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (1) bekezdése n) pontjának és 52. cikke (2) bekezdése c) pontja ii. alpontjának alkalmazásában

(1) A tőkeösszeg leírását arányosan kell alkalmazni az olyan kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összes birtokosára, amelyek hasonló leírási mechanizmust és azonos küszöbszintet tartalmaznak.

(2) A leírás az összes következő feltétel teljesülése esetén tekinthető átmenetinek:

a)	a leírást követően fizetendő bármely kifizetésnek a csökkentett tőkeösszeg lesz az alapja;

b)	a felértékelések alapja a nyereség lesz, azt követően, hogy az intézmény a végleges nyereséget megerősítő formális döntést hozott;

az instrumentum bármely felértékelése vagy kamatszelvények csökkentett tőkeösszegen való kifizetése az intézmény kizárólagos hatáskörébe tartozik, figyelemmel a d)–f) pontokból eredő megkötésekre, és az intézmény nem köteles arra, hogy egyedi körülmények fennállása esetén a felértékelést alkalmazza vagy felgyorsítsa;

d)	a felértékelést arányos alapon kell elvégezni azon hasonló kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok tekintetében, amelyeket leértékeltek;

az instrumentum felértékelésére és a kamatszelvények csökkentett tőkeösszegen való kifizetésére fordítható maximális összeg megegyezik az intézmény nyereségének és az 1. pontban meghatározott összeg, valamint a 2. pontban meghatározott összeg hányadosának szorzatával:

1.	az intézmény összes leírt kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumai névleges értékének összege a leírás előtt;

2.	az intézmény összes alapvető tőkéje;

bármely felértékelési összeg és a kamatszelvények csökkentett tőkeösszegen való kifizetésének együttes összegét az elsődleges alapvető tőke csökkenésével járó kifizetésként kell kezelni és – az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok egyéb csökkentéseivel együtt – vonatkoznak rá a maximálisan kifizethető összeggel kapcsolatos, a 2013/36/EU irányelv 141. cikkének (2) bekezdésében említett és a nemzeti jogszabályokban vagy rendelkezésekben átültetett korlátozások.

(3) A (2) bekezdés e) pontja alkalmazásában a számítást a felértékelés végrehajtásának időpontjában kell elvégezni.

22. cikk

A kiváltó esemény bekövetkezésének megállapítására vonatkozó eljárások és ütemezés az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (1) bekezdése n) pontjának alkalmazásában

(1) Ha az intézmény megállapította, hogy elsődleges alapvetőtőke-megfelelési mutatója az instrumentum átváltását vagy leírását aktiváló szint alá esett az 575/2013/EU rendelet első részének II. címében meghatározott követelmények alkalmazásának szintjén, az intézmény vezetőtestülete vagy bármely más illetékes testülete haladéktalanul megállapítja, hogy a szükséges intézkedést kiváltó esemény következett be, ami az instrumentum leírásának vagy átváltásának kötelezettségét vonja maga után.

(2) A leírandó vagy átváltandó összeget a lehető leghamarabb, de legfeljebb a kiváltó esemény bekövetkezésének az (1) bekezdés szerinti megállapítását követő egy hónapon belül meg kell határozni.

(3) Az illetékes hatóság előírhatja, hogy a (2) bekezdésben említett egy hónapos maximális időtartamot csökkentsék azokban az esetekben, amikor úgy ítéli meg, hogy az átváltandó vagy leírandó összeget már kellő bizonyossággal megállapították, illetve amikor megítélése szerint azonnali átváltásra vagy leírásra van szükség.

(4) Amennyiben a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumot szabályozó rendelkezések szerint a leírandó vagy átváltandó összeg független felülvizsgálatára van szükség, vagy ha az illetékes hatóság írja elő a leírandó vagy átváltandó összeg meghatározásának független felülvizsgálatát, az intézmény vezetőtestülete vagy bármely más illetékes testülete köteles gondoskodni ennek haladéktalan teljesítéséről. Az említett független felülvizsgálatot a lehető leghamarabb el kell végezni, és az nem akadályozhatja az intézményt a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum leírásában vagy átváltásában, valamint a (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítésében.

3. SZAKASZ

Az instrumentum olyan jellemzői, amelyek akadályozhatják a feltőkésítést

23. cikk

Az instrumentum olyan jellemzői, amelyek akadályozhatják a feltőkésítést az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (1) bekezdése o) pontjának alkalmazásában

Az intézmény feltőkésítését akadályozható jellemzők közé azok a rendelkezések tartoznak, amelyek új tőkeinstrumentum kibocsátásának esetére előírják az intézmény számára a tőkeinstrumentumok fennálló birtokosainak kompenzálását.

4. SZAKASZ

Különleges célú gazdasági egységek alkalmazása a szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására

24. cikk

Különleges célú gazdasági egységek alkalmazása a szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (1) bekezdése p) pontjának és 63. cikke n) pontjának alkalmazásában

(1) Amennyiben egy intézmény vagy az 575/2013/EU rendelet első része II. címének 2. fejezete szerinti összevont alapú felügyelet alá tartozó szervezet olyan tőkeinstrumentumot bocsát ki, amelyet különleges célú gazdasági egység jegyez, akkor ezt a tőkeinstrumentumot nem lehet – az intézmény vagy a fent említett szervezet szintjén – a különleges célú gazdasági egység számára kibocsátott legalacsonyabb minőségű tőkénél és a különleges célú gazdasági egység által harmadik felek részére kibocsátott tőkénél magasabb minőségű tőkeként elismerni. Az említett követelményt a prudenciális követelmények alkalmazásának konszolidált, szubkonszolidált és egyéni szintjein kell alkalmazni.

(2) Valamely különleges célú gazdasági egység által kibocsátott eszközök birtokosainak jogai nem lehetnek kedvezőbbek annál, mintha az instrumentumot közvetlenül az intézmény vagy az 575/2013/EU rendelet első része II. címének 2. fejezete szerinti összevont alapú felügyelet alá tartozó szervezet bocsátotta volna ki.

IV. FEJEZET

ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

1. SZAKASZ

Indexhez kötött részesedésekből származó közvetett részesedés

25. cikk

A kitettségek kiszámításának alternatívájaként alkalmazott becslések konzervatív jellegének mértéke az 575/2013/EU rendelet 76. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában

(1) Valamely becslés akkor megfelelően konzervatív, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

amennyiben az index befektetési megbízása meghatározza, hogy egy az index részét képező pénzügyi ágazatbeli szervezet tőkeinstrumentuma nem haladhatja meg az index valamely legmagasabb százalékos értékét, az intézmény az említett százalékot azon részesedések értékének kiszámítására használja, amelyek a 17. cikk (2) bekezdésével összhangban levonásra kerülnek az elsődleges alapvető tőkeelemekből, a kiegészítő alapvető tőkeelemekből vagy a járulékos tőkeelemekből, illetve azokban az esetekben, amikor az intézmény nem tudja megállapítani a részesedések pontos jellegét, az elsődleges alapvető tőkeelemekből.

amennyiben az intézmény nem képes meghatározni az a) pontban említett legmagasabb százalékos értéket, és amennyiben az index befektetési megbízása vagy egyéb vonatkozó információk alapján pénzügyi ágazatbeli szervezetek tőkeinstrumentumait foglalja magában, az intézmény az indexhez kötött részesedések teljes összegét levonja a 17. cikk (2) bekezdésével összhangban az elsődleges alapvető tőkeelemekből, a kiegészítő alapvető tőkeelemekből vagy a járulékos tőkeelemekből, illetve azokban az esetekben, amikor az intézmény nem tudja megállapítani a részesedések pontos jellegét, az elsődleges alapvető tőkeelemekből.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a következők alkalmazandók:

a)	egy indexhez kötött részesedésből eredő közvetett részesedés az index arányában tartalmazza az indexbe foglalt pénzügyi ágazatbeli szervezetek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumaiba történt befektetéseket;

b)	egy index többek között az alábbiakat tartalmazza: index alapok, részvény- vagy kötvényindexek vagy bármely egyéb olyan konstrukció, amelyben az alaptermék egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentum.

26. cikk

A „műveletműködési szempontból megterhelő” kifejezés jelentése az 575/2013/EU rendelet 76. cikke (3) bekezdésében

(1) Az 575/2013/EU rendelet 76. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a „műveletműködési szempontból megterhelő” kifejezés olyan helyzeteket jelent, amelyekben az illetékes hatóságok értékelése szerint folyamatosan nem indokolt a pénzügyi ágazatbeli szervezetek tőkerészesedéseire vonatkozó vizsgálati módszer alkalmazása. A műveletműködési szempontból megterhelő jelleg értékelése során az illetékes hatóságok kötelesek figyelembe venni az ilyen pozíciók alacsony lényegességét és rövid tartási időszakát. A rövid időtartamú tartási időszak szükségessé teszi az index erős likviditásának az intézmény általi bizonyítását.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában egy pozíció akkor minősül alacsony lényegességűnek, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)	az indexhez között részesedésekből származó, bármely vizsgálat elvégzése előtt mért egyéni nettó kitettség nem haladja meg az 575/2013/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdésének a) pontjában kiszámított elsődleges alapvető tőketételek 2 %-át;

b)	az indexhez között részesedésekből származó, bármely vizsgálat elvégzése előtt mért összesített nettó kitettség nem haladja meg az 575/2013/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdésének a) pontjában kiszámított elsődleges alapvető tőketételek 5 %-át;

az indexhez kötött részesedésekből származó, bármely vizsgálat elvégzése előtt mért összesített nettó kitettség összege és az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdésének h) pontja alapján levonásra kerülő bármely egyéb részesedés nem haladja meg az 575/20136/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdésének a) pontjában kiszámított elsődleges alapvető tőketételek 10 %-át;

2. SZAKASZ

A szavatolótőke csökkentésének felügyeleti engedélyezése

27. cikk

Az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés jelentése az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában

Az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján azt jelenti, hogy az intézménynek az illetékes hatóság által értékelt nyereségessége továbbra is megbízható marad és sem az adott időpontban, sem a belátható jövőben nem látható semmiféle negatív változás azt követően, hogy az instrumentumokat egyenértékű vagy magasabb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal váltották fel. Az illetékes hatóság értékelése figyelembe veszi az intézmény stresszhelyzetek esetén várható nyereségességét.

28. cikk

Az intézmény által benyújtott, visszaváltásra, csökkentésre vagy visszavásárlásra vonatkozó kérelemmel kapcsolatos eljárásra és adatokra vonatkozó követelmények az 575/2013/EU rendelet 77. cikkének alkalmazásában

(1) A szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását, csökkentését és visszavásárlását csak azt követően lehet bejelenteni az instrumentumokban részesedéssel rendelkezők számára, hogy az intézmény beszerezte az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

(2) Amennyiben a visszaváltás, csökkentés és visszavásárlás várhatóan kellő bizonyossággal bekövetkezik, és miután beszerezték az illetékes hatóság előzetes engedélyét, az intézmény levonja a visszaváltás, csökkentés vagy visszavásárlás megfelelő összegét a szavatolótőkéje megfelelő elemeiből, még mielőtt a tényleges visszaváltásra, csökkentésre vagy visszavásárlásra sor kerülne. A kellő bizonyosság fennállása különösen akkor vélelmezhető, ha az intézmény nyilvánosan bejelentette egy szavatolótőke-instrumentumra vonatkozó visszaváltási, csökkentési vagy visszavásárlási szándékát.

(3) Az (1) és (2) bekezdést adott esetben a prudenciális követelmények alkalmazásának konszolidált, szubkonszolidált és egyéni szintjein kell alkalmazni.

29. cikk

Visszaváltásra, csökkentésre vagy visszavásárlásra vonatkozó intézményi kérelem benyújtása az 575/2013/EU rendelet 77. és 78. cikkének alkalmazásában, valamint a visszaváltás korlátozásának megfelelő alapja az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában

(1) Egy intézménynek kérelmet kell benyújtania az illetékes hatósághoz mielőtt visszaváltaná, csökkentené vagy visszavásárolná elsődleges alapvető tőkeinstrumentumait, illetve megvenné, visszaváltaná vagy visszavásárolná kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumait.

(2) A kérelem tartalmazhatja számos tőkeinstrumentum tekintetében az 575/2013/EU rendelet 77. cikkében felsorolt lépéseknek egy korlátozott időszakon belül való elvégzésére vonatkozó tervet.

(3) Abban az esetben, ha az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy járulékos tőkeinstrumentumok visszavásárlására árjegyzési célból kerül sor, az illetékes hatóságok összhangban az 575/2013/EU rendelet 78. cikkében meghatározott feltételekkel, előzetesen engedélyezhetik a rendelet 77. cikkében felsorolt lépéseket egy bizonyos előre meghatározott összeg tekintetében.

Az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok tekintetében az említett összeg nem haladhatja meg a következő összegek közül az alacsonyabb összeget:

1.	a vonatkozó kibocsátás összegének 3 %-a;

azon összeg 10 %-a, amellyel az elsődleges alapvető tőke meghaladja az elsődleges alapvető tőkekövetelményeknek az 575/2013/EU rendelet 92. cikke szerint meghatározott összegét, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkének (1) bekezdésének a) pontjában foglalt egyedi tőkekövetelményeket és az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában meghatározott kombinált pufferkövetelményt.

A kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok tekintetében az említett előre meghatározott összeg nem haladhatja meg a következő összegek közül az alacsonyabb összeget:

1.	a vonatkozó kibocsátás összegének 10 %-a;

2.	a fennálló kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy adott esetben járulékos tőkeinstrumentumok teljes összegének 3 %-a.

(4) Az illetékes hatóságok akkor is adhatnak előzetes engedélyt az 575/2013/EU rendelet 77. cikkében felsorolt lépésekhez, ha a kapcsolódó szavatolótőke-instrumentumokat az intézmény alkalmazottai részére javadalmazásuk részeként adják át. Az intézmények kötelesek tájékoztatni az illetékes hatóságokat arról, ha a fenti célra szavatolótőke-instrumentumokat vásárolnak, és ezeket az instrumentumokat a megfelelő levonási módszerrel levonhatják a szavatolótőkéből arra az időre, amíg azokat az intézmény birtokolja. Nincs szükség a megfelelő alapon történő levonásra, ha az e bekezdés szerinti bármely lépéshez kapcsolódó költséget évközi vagy év végi pénzügyi beszámoló eredményeként már szerepeltették a szavatolótőkében.

(5) Egy illetékes hatóság az 575/2013/EU rendelet 78. cikkében felsorolt feltételeknek megfelelően előzetesen engedélyezhet valamely, az említett rendelet 77. cikkében felsorolt lépést egy bizonyos előre meghatározott összeg tekintetében, ha a vételi opció alapján megszerzendő, visszaváltandó vagy visszavásárolandó szavatolótőke-instrumentumok nem jelentősek a megfelelő kibocsátás állományához viszonyítva, a vételi opció gyakorlását, a visszaváltást vagy a visszavásárlást követően.

(6) Az (1)–(5) bekezdést adott esetben a prudenciális követelmények alkalmazásának konszolidált, szubkonszolidált és egyéni szintjein kell alkalmazni.

30. cikk

Az intézmény által benyújtandó kérelem tartalma az 575/2013/EU rendelet 77. cikkének alkalmazásában

(1) A 29. cikkben említett kérelemhez a következő információkat kell csatolni:

a)	a 29. cikk (1) bekezdésében említett lépések egyike gyakorlásának indokoltságára vonatkozó megalapozott magyarázat;

b)	a tőkekövetelményekre és tőkepufferekre vonatkozó, legalább három éves időszakot átfogó információ, beleértve a szavatolótőke szintjét és összetételét a lépés megtételét megelőzően és azt követően, és a lépésnek a szabályozói követelményekre gyakorolt hatása;

c)	az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott tőkeinstrumentum kicserélésének az intézmény nyereségességére gyakorolt hatása;

azon veszélyek elemzése, amelyeknek az intézmény kitett vagy kitett lehet, és az arra vonatkozó tájékoztatás, hogy a szavatolótőke szintje megfelelő fedezetet biztosít-e az ilyen kockázatokra, beleértve a különböző forgatókönyvek melletti lehetséges veszteségeket igazoló, a főbb kockázatokra vonatkozó stresszteszteket;

e)	minden olyan egyéb információ, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek tart annak értékeléséhez, hogy az 575/2013/EU rendelet 78. cikkének megfelelő engedélyezés mennyiben indokolt.

(2) Az illetékes hatóság eltekint a (2) bekezdésben felsorolt egyes információk benyújtásától, ha meggyőződött arról, hogy az információ már a rendelkezésére áll.

(3) Az (1) és (2) bekezdést adott esetben a prudenciális követelmények alkalmazásának egyéni, konszolidált és szubkonszolidált szintjein kell alkalmazni.

31. cikk

Az intézmény által benyújtandó kérelem ütemezése és a kérelem illetékes hatóság általi feldolgozása az 575/2013/EU rendelet 77. cikkének alkalmazásában

(1) Az intézmény köteles a teljes kérelmet, valamint a 29. és 30. cikkekben említett információkat az illetékes hatóság részére legalább azon időpont előtt 3 hónappal továbbítani, amikor az 575/2013/EU rendelet 77. cikkében felsorolt lépések egyikét bejelentik az instrumentum birtokosai számára.

(2) Az illetékes hatóságok eseti alapon és kivételes körülmények között megengedhetik az intézmények számára az (1) bekezdésben említett kérelemnek 3 hónapnál rövidebb határidőn belül történő továbbítását.

(3) Az illetékes hatóság köteles a kérelmet vagy az (1) bekezdésben vagy a (2) bekezdésben említett határidőn belül feldolgozni. Az illetékes hatóságok figyelembe veszik az esetlegesen rendelkezésre álló és az említett határidőn belül kapott új információkat, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az lényeges. Az illetékes hatóságok csak akkor kezdhetik meg a kérelem feldolgozását, ha meggyőződtek arról, hogy a 28. cikk alapján szükséges információkat megkapták az intézménytől.

32. cikk

Kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak vagy hasonló intézmények által benyújtott, visszaváltásra, csökkentésre vagy visszavásárlásra vonatkozó kérelmek az 575/2013/EU rendelet 77. cikkének alkalmazásában

(1) Kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak vagy hasonló intézmények elsődleges alapvető tőkeinstrumentumainak visszaváltása tekintetében a 29. cikk (1), (2) és (6) bekezdésében említett kérelmet és a 30. cikk (1) bekezdésében említett információkat ugyanolyan gyakorisággal kell az illetékes hatósághoz benyújtani, mint ahogyan az intézmény illetékes testülete a visszaváltásokat vizsgálja.

(2) Az illetékes hatóságok előzetesen engedélyezhetnek egy, az 575/2013/EU rendelet 77. cikkében felsorolt lépést egy bizonyos előre meghatározott visszaváltandó összeg tekintetében, levonva abból a legfeljebb egyéves időszak alatt jegyzett új és kifizetett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összegét. Előre meghatározott összeg akár az elsődleges alapvető tőke 2 %-át is elérheti, ha meggyőződtek arról, hogy a szóban forgó intézkedés nem veszélyezteti az intézmény jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi helyzetét.

3. SZAKASZ

A szavatolótőke levonása alóli átmeneti felmentés

33. cikk

A szavatolótőke levonása alóli átmeneti felmentés az 575/2013/EU rendelet 79. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában

(1) Az átmeneti felmentés olyan időtartamra vonatkozik, amely nem haladja meg a pénzügyi támogatási műveletre vonatkozó tervek időtartamát. Az említett mentesség nem nyújtható 5 évnél hosszabb időtartamra.

(2) A mentesség csak a pénzügyi ágazatbeli szervezetekben található és pénzügyi támogatási művelet hatálya alatt álló új instrumentum-állományokra vonatkozik.

(3) A szavatolótőkéből történő levonásra vonatkozó átmeneti mentesség nyújtásának céljából egy illetékes hatóság az 575/2013/EU rendelet 79. cikke (1) bekezdésében említett átmeneti részesedéseket úgy tekintheti, hogy azok egy pénzügyi ágazatbeli szervezet átszervezését és megmentését szolgáló pénzügyi támogatási művelet célját szolgálják, amennyiben a műveletre egy terv alapján kerül sor és azt az illetékes hatóság jóváhagyta, továbbá, ha a terv egyértelmű szakaszokat, ütemezést és célokat tartalmaz, valamint meghatározza az átmeneti részesedések és a pénzügyi támogatási művelet közötti kölcsönös kapcsolatot.

V. FEJEZET

KISEBBSÉGI RÉSZESEDÉS ÉS A LEÁNYVÁLLALATOK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT KIEGÉSZÍTŐ ALAPVETŐ ÉS JÁRULÉKOS TŐKEINSTRUMENTUMOK

34. cikk

A különleges célú gazdasági egységek működéséhez köthető eszközök típusa, valamint a minimális és jelentéktelen kifejezések fogalma egy különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkébe és a járulékos tőkébe való beszámítás meghatározása céljából az 575/2013/EU rendelet 83. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában

(1) Egy különleges célú gazdasági egység eszközei akkor tekinthetők minimálisnak és jelentéktelennek, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:

a)	a különleges célú gazdasági egység azon eszközei, amelyek nem a kapcsolt leányvállalat szavatolótőkéjében található beruházásokból állnak, kamatszelvények kifizetésére szolgáló készpénzeszközökre és az esedékes szavatolótőke-instrumentumok visszaváltására korlátozódnak;

b)	a különleges célú gazdasági egység a) pontban említettektől eltérő eszközeinek összege nem magasabb, mint a különleges célú gazdasági egység összes átlagos eszközének 0,5 %-a az elmúlt három évben.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az illetékes hatóság engedélyezheti egy intézmény számára, hogy magasabb százalékos arányt alkalmazzon, amennyiben mindkét alábbi feltétel teljesül:

a)	a magasabb százalékarány kizárólagosan a különleges célú gazdasági egység működési költségeinek fedezetét szolgálhatja;

b)	a szóban forgó nominális érték nem haladja meg az 500 000 EUR-t.

VI. FEJEZET

AZ 575/2013/EU RENDELET SZAVATOLÓTŐKÉVEL KAPCSOLATOS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEINEK MEGHATÁROZÁSA

35. cikk

További szűrők és levonások az 575/2013/EU rendelet 481. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában

(1) Az elsődleges alapvető tőkeelemek, kiegészítő alapvető tőkeelemek és járulékos tőkeelemek az 575/2013/EU rendelet 481. cikkének megfelelő kiigazításait a (2)–(7) bekezdés szerint kell alkalmazni.

(2) Amennyiben a 2006/48/EK irányelv és a 2006/49/EK irányelv átültető intézkedései értelmében ezek a levonások és szűrők a 2006/48/EK irányelv 57. cikkének a), b) és c) pontjaiban említett szavatolótőke-elemekből erednek, akkor a kiigazítást az elsődleges alapvető tőkeelemekre kell megtenni.

(3) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozóktól eltérő esetekben és amennyiben – a 2006/48/EK irányelv és a 2006/49/EK irányelv átültető intézkedései szerint – ezeket a levonásokat és szűrőket a 2006/48/EK irányelv 57. cikkének a)–ca) pontjaiban említett elemek egészére alkalmazták figyelemmel az adott irányelv 154. cikkére, akkor a kiigazítást a kiegészítő alapvető tőkeelemekre kell megtenni.

(4) Ha a kiegészítő alapvető tőkeelemek összege a kapcsolódó kiigazításnál alacsonyabb, a fennmaradó kiigazítást az elsődleges alapvető tőkeelemekre kell elvégezni.

(5) Az (1) és (2) bekezdések hatálya alá tartozóktól eltérő esetekben és amennyiben – a 2006/48/EK irányelv és a 2006/49/EK irányelv átültető intézkedései szerint – ezeket a levonásokat és szűrőket az 57. cikk d)–h) pontjaiban említett szavatolótőke-elemekre vagy a 2006/48/EK irányelv és a 2006/49/EK irányelv szerinti szavatolótőke egészére alkalmazták, akkor a kiigazítást a járulékos tőkeelemekre kell megtenni.

(6) Ha a járulékos tőkeelemek összege a kapcsolódó kiigazításnál alacsonyabb, a fennmaradó kiigazítást a kiegészítő alapvető tőkeelemekre kell elvégezni.

(7) Ha a járulékos és a kiegészítő alapvető tőkeelemek összege a kapcsolódó kiigazításnál alacsonyabb, a fennmaradó kiigazítást az elsődleges alapvető tőkeelemekre kell elvégezni.

36. cikk

A tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó szerzett jogok alapján az elsődleges alapvető tőkébe és a kiegészítő alapvető tőkébe való beszámításra nem jogosult, de egyéb szavatolótőke-elemekként figyelembe vehető, állami támogatásnak nem minősülő tételek az 575/2013/EU rendelet 487. cikke (1) és (2) bekezdésének alkalmazásában

(1) A szavatolótőke-instrumentumoknak a 2014. január 1. és 2021. december 31. közötti időszakban történő, az 575/2013/EU rendelet 487. cikke (1) és (2) bekezdésében meghatározott kezelése esetén az instrumentumokat részben vagy egészben lehet ilyen módon kezelni. Az említett kezelési mód nem jár következményekkel az 575/2013/EU rendelet 486. cikkének (4) bekezdésében meghatározott korlátozás kiszámítására nézve.

(2) Az (1) bekezdésben említett szavatolótőke-instrumentumok ismét az 575/2013/EU rendelet 484. cikkének (3) bekezdésében említett tételekként kezelhetők, amennyiben esetükben az említett rendelet 484. cikkének (3) bekezdésében említett tételekről van szó, és az összegük már nem haladja meg a szóban forgó rendelet 486. cikkének (2) bekezdésében említett, alkalmazandó százalékos arányt.

(3) Az (1) bekezdésben említett szavatolótőke-instrumentumok ismét a 484. cikk (4) bekezdésében említett tételekként kezelhetők, amennyiben esetükben az 575/2013/EU rendelet 484. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett tételekről van szó, és az összegük már nem haladja meg a szóban forgó rendelet 486. cikkének (3) bekezdésében említett, alkalmazandó százalékértékeket.

37. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. január 7-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 176., 2013.6.27., 1. o.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. június 14-i 2006/48/EK irányelve a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról (HL L 177., 2006.6.30., 1. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. június 14-i 2006/49/EK irányelve a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről (HL L 177., 2006.6.30., 201. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1093/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/138/EK irányelve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, valamint a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 19-i 1606/2002/EK rendelete a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L 243., 2002.9.11., 1. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i 2002/87/EK irányelve a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról (HL L 35., 2003.12.11., 1. o.).

(9) A Tanács 1986. december 8-i 86/635/EGK irányelve a bankok és más pénzügyi intézmények éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról (HL L 372., 1986.12.31., 1. o.).

(10) Az Európai parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 2009/110/EK irányelve az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről szóló 2009/110/EK irányelv (HL L 267., 2009.10.10., 7. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. november 13-i 2007/64/EK irányelve a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról (HL L 319., 2007.12.5., 1. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. június 8-i 2011/61/EU irányelve az alternatívbefektetésialap-kezelőkről (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 2009/65/EK irányelve az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).

14.3.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 74/33

A BIZOTTSÁG 245/2014/EU RENDELETE

(2014. március 13.)

a polgári légi közlekedéshez kapcsolódó műszaki követelmények és igazgatási eljárások rögzítéséről szóló, 2011. november 3-i 1178/2011/EU bizottsági rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról, valamint a 91/670/EGK tanácsi irányelv, az 1592/2002/EK rendelet és a 2004/36/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 20-i 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 7. cikke (5) és (6) bekezdésére,

mivel:

(1)	Az 1178/2011/EU bizottsági rendelet (2) meghatározza a polgári légi közlekedésben foglalkoztatott személyekre vonatkozó műszaki követelményeket és igazgatási eljárásokat.

(2)

Néhány tagállam úgy vélte, hogy az 1178/2011/EU rendelet egyes követelményei aránytalanul és indokolatlanul nagy adminisztratív, illetve gazdasági terhet rónak magukra a tagállamokra vagy az érdekelt felekre, ezért ezek a tagállamok a 216/2008/EK rendelet 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban eltérést kértek egyes követelmények alkalmazása alól.

(3)	Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség az eltérésre irányuló kérelmeket megvizsgálta, és azok alapján ajánlást nyújtott be, amelyben a Bizottságot bizonyos eltérések elfogadására kérte.

(4)	A tagállamok továbbá számos olyan szerkesztési hibát is felfedeztek az 1178/2011/EU bizottsági rendeletben, amelyek a rendelet végrehajtásában a jogalkotó szándékai ellenére nehézségeket okoztak.

(5)	Ezért a jelenlegi követelményeket módosítani kell, és azokba be kell vezetni a szabályok egyértelművé tételét szolgáló eltéréseket, illetve javítani kell a szerkesztési hibákat.

(6)

Továbbá az 1178/2011/EU rendelet I. melléklete (FCL rész) tartalmazza a műszerjogosítás (IR) megszerzéséhez szükséges képzési és ellenőrzési követelményeket. A műszerjogosítás tekintetében ezek a követelmények a korábbi JAR-FCL követelményekre épülnek, és időközben szükségessé vált a felülvizsgálatuk.

(7)	Ezért indokolt további követelményeket bevezetni a műszeres időjárási körülmények közötti repülésre jogosító képesítés tekintetében, valamint konkrét követelményeket rögzíteni a vitorlázó repülőgépekkel végzett felhőrepülési műveletekre vonatkozóan.

(8)	Annak érdekében, hogy az e rendelet alkalmazása előtt szerzett műszeres repülési képzést vagy tapasztalatot a szóban forgó jogosítások szempontjából figyelembe lehessen venni, rögzíteni kell az elvégzett képzés, illetve a megszerzett műszeres repülési tapasztalat elismerésének feltételeit.

(9)

Indokolt, hogy a tagállamok figyelembe vehessék a harmadik országokban kibocsátott jogosítással rendelkező személyek által szerzett műszeres tapasztalatot, amennyiben garantálható a 216/2008/EK rendeletben meghatározottal egyenértékű biztonsági szint fenntartása. Rögzíteni kell továbbá az ilyen jellegű tapasztalat elismerésének feltételeit is.

(10)

Az átmenet zökkenőmentessége és a polgári repülésbiztonság Unión belüli egyöntetűen magas színvonalának megvalósulása érdekében a végrehajtási intézkedéseknek tükrözniük kell a pilótaképzés területének legkorszerűbb eredményeit – beleértve a legjobb gyakorlatokat is –, valamint tudományos és műszaki fejlődését. Ennek megfelelően a szóban forgó szabályok kidolgozásakor meg kell fontolni és figyelembe kell venni a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) által elfogadott műszaki követelményeket és igazgatási eljárásokat, az 1178/2011/EU rendelet I. mellékletében (FCL-rész) szereplő, már kidolgozott követelményeket, a nemzeti adottságokhoz kapcsolódó meglévő nemzeti szabályozásokat, valamint a nem kereskedelmi közforgalmú légi közlekedésben dolgozó pilóták sajátos igényeit.

(11)	Az Ügynökség a 216/2008/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően kidolgozta és a Bizottsághoz véleményként benyújtotta a végrehajtási szabályok tervezetét.

(12)

Azon tagállamok számára, amelyek nemzeti rendszer keretében műszeres időjárási körülmények közötti repülésre szóló, a tagállam légterében való repülésre korlátozott jogosultságokat biztosítanak pilótáik számára, és bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a rendszer biztonságos, és konkrét helyi igényt szolgál ki, korlátozott időtartamra engedélyezni kell, hogy – bizonyos feltételek teljesülése esetén – a jövőben is kibocsáthassanak ilyen engedélyeket.

(13)

A 965/2012/EU bizottsági rendelet (3) lehetővé teszi, hogy egyes repüléseket – például a megosztott költségű repüléseket és a bevezető repüléseket – a nem komplex légi járművekkel végzett, nem kereskedelmi célú műveletekre vonatkozó szabályok szerint hajtsanak végre. Szükség van tehát arra, hogy a pilóták 1178/2011/EU rendelet szerinti jogosultságai összhangban legyenek ezzel a megközelítéssel.

(14)	Ezért lehetővé kell tenni, hogy az e kategóriákba tartozó, a 965/2012/EU rendeletben meghatározott repüléseket PPL, SPL, BPL vagy LAPL engedéllyel rendelkező pilóták is végrehajthassák.

(15)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 216/2008/EK rendelet 65. cikkével létrehozott, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséggel foglalkozó bizottság véleményével.

(16)	Az 1178/2011/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1178/2011/EU bizottsági rendelet a következőképpen módosul:

A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

Pilóták szakszolgálati engedélyeinek és orvosi minősítéseinek kibocsátása

(1) E rendelet 8. cikkének sérelme nélkül a 216/2008/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában, valamint (5) bekezdésében említett légi járművek pilótáinak meg kell felelniük az e rendelet I. és IV. mellékletében foglalt műszaki követelményeknek és igazgatási eljárásoknak.

(2) Az e rendelet I. mellékletében meghatározott engedélyek jogosultjait megillető jogosultságok sérelme nélkül az e rendelet I. mellékletének B. vagy C. alrészével összhangban kibocsátott pilóta-szakszolgálati engedélyek jogosultjai végrehajthatják a 965/2012/EU rendelet 6. cikkének (4a) bekezdésében említett repüléseket. Mindez nem érinti az utasszállításra vonatkozó bármely további követelmény teljesítését, vagy az e rendelet I. mellékletének B. vagy C. alrészében meghatározott kereskedelmi műveletek végzését.”

A 4. cikk a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) 2019. április 8-ig a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy repülőgépekkel való, műszeres repülési szabályok szerinti repülésre szóló korlátozott jogosultságokat biztosítsanak egy pilóta számára még azt megelőzően, hogy a pilóta teljesítette volna a műszerjogosítás megszerzéséhez szükséges, e rendelet szerinti összes követelményt, feltéve, hogy teljesülnek az alábbi feltételek:

a)	a tagállamok csak akkor adhatnak ki ilyen engedélyt, ha azt olyan konkrét helyi igény indokolja, amelyet az e rendelet szerinti jogosítások révén nem lehet kielégíteni;

b)	az engedélyben foglalt jogosultságok mértékét a tagállam által végzett repülésbiztonsági kockázatelemzés alapján kell meghatározni, figyelembe véve a pilóta által teljesítendő kompetenciaszinthez szükséges képzés terjedelmét;

c)	az engedélyben foglalt jogosultságok az adott tagállam nemzeti légterére vagy annak egy részére korlátozódnak;

d)	az engedélyeket olyan kérelmezők részére lehet kiadni, akik a tagállam által előírtak szerint képesítéssel rendelkező oktató felügyelete mellett megfelelő képzést teljesítettek, és képesítéssel rendelkező vizsgáztató előtt számot adtak az előírt kompetenciákról;

e)	a tagállam tájékoztatja a Bizottságot, az EASA-t és a többi tagállamot az engedély sajátosságairól, és ezen belül az engedély kiadásának indokáról és a repülésbiztonsági kockázatelemzésről.

f)	a tagállamok nyomon követik az engedélyhez kapcsolódó tevékenységeket, hogy így biztosítsák a megfelelő biztonsági szintet, és meghozhassák a szükséges intézkedéseket, amennyiben fokozott kockázatok vagy biztonsági aggály merül fel;

g)	a tagállamok az engedély végrehajtásához kapcsolódó repülésbiztonsági szempontokat felülvizsgálják, és erről legkésőbb 2017. április 8-án jelentést nyújtanak be a Bizottsághoz.”

A 12. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy e rendelet rendelkezéseit 2015. április 8-ig nem alkalmazzák a 216/2008/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) vagy c) pontja szerinti légi járművekkel végzett nem kereskedelmi célú műveletekben részt vevő harmadik országok által kibocsátott engedéllyel és kapcsolódó orvosi minősítéssel rendelkező pilótákra.”

4.	Az I., II., III. és VI. melléklet e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. március 13-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 143., 2004.4.30., 76. o.

(2) HL L 311., 2011.11.25., 1. o.

(3) A Bizottság 2012. október 5-i 965/2012/EU rendelete a légi járművek üzemben tartásához kapcsolódó műszaki követelményeknek és igazgatási eljárásoknak a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő meghatározásáról (HL L 296., 2012.10.25., 1. o.).

I. MELLÉKLET

Az 1178/2011/EU rendelet I. melléklete (FCL-rész) a következőképpen módosul:

1.	Az FCL.015 pont címének helyébe a következő szöveg lép: „FCL.015 A szakszolgálati engedélyek, jogosítások és tanúsítások iránti kérelem, valamint azok kiadása, meghosszabbítása és megújítása”

Az FCL.020 pont helyébe a következő szöveg lép:

„FCL.020 A növendék pilóta

a)	A növendék pilóta csak egy repülésoktató felhatalmazásával és felügyelete mellett hajthat végre egyedülrepülést.

Az első egyedülrepülés előtt a növendék pilótával szembeni elvárás:

1.	helikopterek, repülőgépek és léghajók esetében: a 16. életév betöltése;

2.	vitorlázó repülőgépek és ballonok esetében: a 14. életév betöltése.”

Az FCL.025 pont a következőképpen módosul:

a)	a cím helyébe a következő szöveg lép: „FCL.025 A szakszolgálati engedélyek és jogosítások kiadásához szükséges elméleti vizsgák”

Az a) bekezdés 1. és 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„1.	A kérelmező egy adott szakszolgálati engedély vagy jogosítás megszerzéséhez szükséges elméleti vizsgák mindegyikét egyazon tagállam felelősségi körében teljesíti.

2.	A kérelmező az elméleti vizsgát kizárólag a képzéséért felelős jóváhagyott képzési szervezet ajánlására teheti le, és csak miután az elméleti tanfolyam megfelelő elemeit kielégítő színvonalon teljesítette.”

a b) bekezdés a következőképpen módosul:

Az 1. pont helyébe a következő szöveg lép:

„1.	A kérelmező akkor felel meg egy írásbeli elméleti vizsgán, ha az elérhető pontok legalább 75 %-át megszerzi. Büntetőpont nem adható.”

ii.

A 3. pontnak és a b) bekezdés második albekezdésének a helyébe a következő szöveg lép:

„3.

Ha a kérelmező negyedik próbálkozásra sem tudott sikeresen megoldani egy elméleti vizsgafeladatsort, vagy ha hat próbálkozás során, illetve a 2. pontban említett időhatáron belül nem teljesítette az összes feladatsort, újra kell kezdenie az összes vizsgát.

Az elméleti vizsgák újbóli megkísérlése előtt a kérelmezőnek további képzésen kell részt vennie egy jóváhagyott képzési szervezetnél. A szükséges képzés terjedelmét és hatókörét a jóváhagyott képzési szervezet határozza meg a kérvényező képzési igénye alapján.”

A c) bekezdés 1. pontja ii. alpontjának helyébe a következő szöveg lép:

„ii.	36 hónapos időtartamon belül kereskedelmi pilóta-szakszolgálati engedély, műszerjogosítás (IR) vagy repülés közbeni műszerjogosítás (EIR) kiadásához;”

Az FCL.035 pont a következőképpen módosul:

az a) bekezdés a következőképpen módosul:

Az 1. pontnak és a 2. pont első mondatának a helyébe a következő szöveg lép:

„1.	Amennyiben e rész nem rendelkezik másként, a szakszolgálati engedélyhez, jogosításhoz vagy tanúsításhoz a beszámítandó repülési időnek ugyanazon légijármű-kategórián teljesített időnek kell lennie, mint amelyre a szakszolgálati engedélyt, a jogosítást vagy a tanúsítást kérik.

2.	Parancsnokpilóta vagy képzés alatt álló pilóta.”

ii.

A 3. bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„3.

Másodpilótaként vagy felügyelet alatt álló parancsnokpilótaként teljesített repülési idő. Amennyiben e rész másképp nem rendelkezik, a pilóta-szakszolgálati engedély tulajdonosa, ha másodpilótaként vagy felügyelet alatt álló parancsnokpilótaként tevékenykedik, jogosult másodpilótaként teljesített összes repülési idejét beszámítani a magasabb besorolású pilóta-szakszolgálati engedélyhez előírt összes repülési időbe.”

a b) bekezdés a következőképpen módosul:

Az 1. pont helyébe a következő szöveg lép:

„1.

Azon kérelmezők esetében, akik sikeresen teljesítették a légitársasági pilóta-szakszolgálati engedélyhez szükséges elméleti vizsgákat, a vizsgák beszámítandók az ugyanazon légijármű-kategóriában a könnyű légi járműre érvényes pilóta-szakszolgálati engedélyhez, a magánpilóta-szakszolgálati engedélyhez, a kereskedelmi pilóta-szakszolgálati engedélyhez, valamint a helikopterek kivételével a műszerjogosításhoz (IR) és a repülés közbeni műszerjogosításhoz (EIR) szükséges elméleti ismeretekre vonatkozó követelmények teljesítésébe.”

ii.

A pont a következő 5. ponttal egészül ki:

„5.

A b) bekezdés 3. pontjának sérelme nélkül, a kompetencia alapú, modulrendszerű IR(A) tanfolyamot végzett IR(A)-birtokos vagy az EIR-birtokos esetében az engedély csak akkor számítható be teljes egészében egy másik légijármű-kategória IR-jéhez szükséges elméleti képzésre és vizsgára vonatkozó követelmények teljesítésébe, ha az engedélyes teljesítette a tanfolyam IFR részére vonatkozó, az FCL.720.A szakasz b) bekezdése 2. pontjának i. alpontjával összhangban előírt elméleti képzést és vizsgát is.”

Az FCL.055 pont a következőképpen módosul:

A d) bekezdés bevezető része helyébe a következő szöveg lép:

„d)	A műszerjogosítással (IR) vagy repülés közbeni műszerjogosítással (EIR) rendelkezőkre vonatkozó egyedi követelmények. A fenti bekezdések sérelme nélkül, az IR- vagy EIR-birtokosnak igazolnia kell, hogy képes az angol nyelvet olyan szinten használni, hogy:”

Az e) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„e)	Az IR- vagy EIR-birtokos megfelelő szintű angol nyelvismeretének és nyelvhasználatának meglétéről az illetékes hatóság által meghatározott értékelési módszerrel kell meggyőződni.”

Az FCL.060 pont b) bekezdésének 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„3.

tehermentesítő másodpilótaként, kivéve ha:

i.	megfelelt a b) bekezdés 1. pontjának; vagy

ii.	a megelőző 90 napban végrehajtott legalább három útvonalszakaszt tehermentesítő másodpilótaként ugyanazon típusba vagy osztályba tartozó légi járművön; vagy

iii.	végrehajtott 90 napnál nem hosszabb időszakonként repülési készségmegőrző és -frissítő gyakorlatot FFS-en. Ez a frissítő képzés kombinálható az ORO rész vonatkozó követelményeiben előírt üzemben tartói készségmegőrző képzéssel.”

Az FCL.105.A b) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„b)	Az LAPL(A) birtokosa csak akkor szállíthat utasokat, ha a szakszolgálati engedélye kiadását követően teljesített 10 óra repülést repülőgép- vagy TMG-parancsnokpilótaként.utasokat”

Az FCL.105.S b) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„b)	Az LAPL(S) engedélyese csak akkor szállíthat utasokat, ha a szakszolgálati engedélye kiadását követően teljesített 10 óra repülést vagy 30 felszállást parancsnokpilótaként vitorlázó repülőgépen vagy segédmotoros vitorlázó repülőgépen.”

Az FCL.105.B pont helyébe a következő szöveg lép:

„FCL.105.B LAPL(B) — Jogosultságok

A ballonra vonatkozó LAPL-engedélyes jogosultságai a parancsnokpilóta-feladatkör ellátására terjednek ki a legfeljebb 3 400 m3 kupolatérfogatú hőlégballonok vagy hőléghajók, illetve a legfeljebb 1 260 m3 kupolatérfogatú, gázzal töltött ballonok esetében, ha azok legfeljebb három utast szállítanak, vagyis a légi jármű fedélzetén négy személynél több egyidejűleg soha nem lehet.”

10.	Az FCL.110.B pont címének helyébe a következő szöveg lép:

11.

Az FCL.235 c) bekezdés 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.	Egy szakasz bármely elemének sikertelensége az adott szakasz egészének sikertelenségét jelenti. Egyetlen szakasz sikertelensége esetén a kérelmezőnek csak az adott szakaszból kell ismételten vizsgáznia. Egynél több szakasz sikertelensége esetén a kérelmezőnek a teljes vizsgát meg kell ismételnie.”

12.

Az FCL.205.A b) bekezdés 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„3.	az e szakszolgálati engedélyhez csatolt jogosításokhoz és tanúsításokhoz kapcsolódó képzések, vizsgáztatások és ellenőrzések lefolytatásáért.”

13.

Az FCL.205.H b) bekezdés 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„3.	az e szakszolgálati engedélyhez csatolt jogosításokhoz és tanúsításokhoz kapcsolódó képzések, vizsgáztatások és ellenőrzések lefolytatásáért.”

14.

Az FCL.205.As b) bekezdés 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„3.	az e szakszolgálati engedélyhez csatolt jogosításokhoz és tanúsításokhoz kapcsolódó képzések, vizsgáztatások és ellenőrzések lefolytatásáért.”

15.

Az FCL.205.S c) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„c)

A b) bekezdés 2. pontjától eltérve az oktatói vagy vizsgáztatói jogosultságokkal rendelkező SPL-engedélyes részesülhet díjazásban a következőkért:

1.	az LAPL(S)-hez vagy SPL-hez nyújtott repülésoktatási szolgáltatásért;

2.	az e szakszolgálati engedélyekhez szükséges jártassági vizsgák és készségellenőrzések lefolytatásáért;

3.	az e szakszolgálati engedélyhez csatolt jogosításokhoz és tanúsításokhoz kapcsolódó képzések, vizsgáztatások és ellenőrzések lefolytatásáért.”

16.

Az FCL.205.B pont a következőképpen módosul:

Az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)	A BPL-engedélyes jogosultságai a parancsnokpilóta-feladatkör ellátására terjednek ki ballonon.”

A c) bekezdés 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„3.	az e szakszolgálati engedélyhez csatolt jogosításokhoz és tanúsításokhoz kapcsolódó képzések, vizsgáztatások és ellenőrzések lefolytatásáért.”

17.

Az FCL.230.B a) bekezdés 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.	egy gyakorlórepülést oktatóval egy, az adott osztályba tartozó és a jogosultságainak megfelelő maximális kupolatérfogatú ballonon;”

18.

Az FCL.510.A c) bekezdés 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.

Az alkalmazandó nemzeti szabályok szerint kiadott fedélzetimérnök-szakszolgálati engedéllyel rendelkező engedélyes esetében beszámítandó a fedélzeti mérnöki idő 50 %-a, legfeljebb azonban 250 óra. Ez a 250 óra beszámítható a b) bekezdés szerinti 1 500 óra követelmény, illetve a b) bekezdés 1. pontja szerinti 500 óra követelmény teljesítésébe, feltéve, hogy az említett pontok bármelyikére vonatkozóan engedélyezett összes beszámítás mértéke nem haladja meg a 250 órát.”

19.

Az FCL.600 pont helyébe a következő szöveg lép:

„FCL.600 IR — Általánosságok

Az FCL.825 pontban előírtak kivételével repülőgép, helikopter, léghajó és helyből felszálló repülőgép IFR szerinti üzemeltetését csak a légijármű-kategóriának megfelelő műszerjogosítással rendelkező PPL-, CPL-, MPL- és ATPL-engedélyesek végezhetik, vagy azok, akik jártassági vizsgán, illetve kétkormányos repülésoktatáson vesznek részt.”

20.

Az FCL.610 pont a következőképpen módosul:

Az a) bekezdés 1. pontja i. alpontjának helyébe a következő szöveg lép:

„i.	éjszakai repülési jogosultsággal az FCL.810 pont szerint, amennyiben az IR-jogosultságok alapján éjszaka fog repülni; vagy”

A b) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„b)	rendelkeznie kell legalább 50 óra útvonal-repülési idővel parancsnokpilótaként repülőgépen, TMG-n, helikopteren vagy léghajón, és ebből legalább 10 órát, léghajók esetében 20 órát az adott légijármű-kategóriában kell teljesíteni.”

21.

Az FCL.615 pont b) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„b)

Vizsga A kérelmező számot ad a biztosított jogosultságoknak megfelelő szintű elméleti ismereteiről a következő tárgykörökben:

—

légi jog,

—	légi jármű általános ismeretek – műszertan,

—	repüléstervezés és -ellenőrzés,

—	emberi teljesítőképesség,

—	meteorológia,

—	rádiónavigáció,

—	IFR-kommunikáció.”

22.

Az FCL.625.H a) bekezdés 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.

amennyiben ez nem a típusjogosítás meghosszabbításával összekapcsolva történik, akkor az adott helikoptertípuson csak a készségellenőrzés 5. szakaszát és az 1. szakasz vonatkozó részeit kell teljesítenie, amelyek e rész 9. függelékében kerültek meghatározásra. Ebben az esetben alkalmazható az adott helikoptertípust reprezentáló FTD II/III vagy FFS, ilyenkor azonban legalább minden második, az IR(H) meghosszabbítását célzó készségellenőrzést helikopteren kell végrehajtani.”

23.

Az FCL.710 b) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„b)

Amennyiben a pilóta a különbözeti képzést követő két éven belül nem repül a változaton, akkor további különbözeti képzés vagy készségellenőrzés szükséges a szóban forgó változat tekintetében a jogosultságok megtartásához, kivéve azokat a típusokat vagy változatokat, amelyek beletartoznak az egyhajtóműves dugattyús (SEP) és a TMG osztályjogosításokba.”

24.

Az FCL.725 b) bekezdés 4. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„4.	A nagy teljesítményű repülőgépként besorolt egypilótás repülőgépek esetében a vizsga egy legalább 100 kérdésből álló feleletválasztásos írásbeli teszt, amelyben a kérdések megfelelően oszlanak el a tanterv tárgyai között.”

25.

Az FCL.720.A e) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„e)

a d) bekezdés ellenére a tagállamok kiadhatnak olyan, többpilótás repülőgépre szóló, korlátozott jogosultságokat biztosító típusjogosítást, amellyel a jogosult 200 lábas repülési szint fölött tehermentesítő másodpilótaként tevékenykedhet, feltéve, hogy a személyzet legalább két másik tagja rendelkezik a d) bekezdés szerinti típusjogosítással.”

26.

Az FCL.740.A a) bekezdés 4. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„4.	A repülés közbeni műszerjogosítás (EIR) vagy az IR(A) meghosszabbítása – ha a kérelmező rendelkezik ilyen jogosítással – összekapcsolható az osztály- és típusjogosítás meghosszabbítására irányuló készségellenőrzéssel.”

27.

Az FCL.735.As a) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„a)

A repülőszemélyzetiegyüttműködés-tanfolyam (MCC-tanfolyam) legalább a következőket foglalja magában:

1.	12 óra elméleti képzés és gyakorlás; és

2.	5 óra gyakorlati MCC-képzés;

MCC tekintetében minősített FNPT II vagy III, FTD 2/3 vagy FFS szimulátort kell alkalmazni.”

28.

Az FCL.810 a) bekezdésének 1. pontja a következőképpen módosul:

Az 1. pont első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„1.	Az LAPL-, SPLvagy PPL-jogosultságok repülőgépen, TMG-n vagy léghajón VFR szerinti repülés során akkor kerülhetnek gyakorlásra éjszaka, ha a kérelmező tanfolyamot teljesített egy jóváhagyott képzési szervezetnél. A tanfolyamnak a következőket kell tartalmaznia:”

A ii. alpont helyébe a következő szöveg lép:

„ii.

legalább 5 óra repülési idő a megfelelő légijármű-kategóriában éjszaka, beleértve legalább háromórányi kétkormányos oktatási időt, benne legalább egyórányi útvonalrepülést navigálással, amely magában foglal egy legalább 50 km hosszúságú kétkormányos útvonalrepülést, valamint öt egyedülfelszállást és öt teljes megállással végződő egyedülleszállást.”

29.

A szöveg a következő új FCL.825 és FLC.830 ponttal egészül ki:

„FCL.825 Repülés közbeni műszerjogosítás (EIR)

Jogosultságok és feltételek

A repülés közbeni műszerjogosítás (EIR) engedélyesének jogosultságai a műszeres repülési szabályok szerinti (IFR) nappali repülés folytatására terjednek ki a repülés útvonal-repülési szakaszában olyan repülőgépen, amelyre rendelkezik osztály- vagy típusjogosítással. A jogosultság kiterjeszthető az IFR szerinti éjszakai repülés folytatására is a repülés útvonal-repülési szakaszában, ha a pilóta az FLC.810 ponttal összhangban rendelkezik éjszakai jogosítással.

Az EIR-engedélyes csak abban az esetben kezdheti meg vagy folytathatja az olyan repülést, amelynek tekintetében gyakorolni kívánja a jogosításával járó jogosultságokat, ha a rendelkezésére álló legfrissebb meteorológiai információk szerint:

i.	az induláskori meteorológiai feltételek lehetővé teszik a repülés felszállástól a tervezett VFR–IFR átmenetig tartó szakaszának a VFR-rel összhangban történő végrehajtását; és

ii.	a tervezett rendeltetési repülőtérre történő várható érkezés időpontjában a meteorológiai feltételek lehetővé teszik a repülés VFR–IFR átmenettől a leszállásig tartó szakaszának a VFR-rel összhangban történő végrehajtását.

b)	Előfeltételek Az EIR-kérelmezőnek rendelkeznie kell legalább PPL(A) szakszolgálati engedéllyel, valamint legalább 20 óra repülőgépen parancsnokpilótaként végzett útvonal-repülési idővel.

Tanfolyam. Az EIR kérelmezőjének valamely jóváhagyott képzési szervezetnél 36 hónap időtartamon belül az alábbiakat kell teljesítenie:

1.	legalább 80 óra elméleti képzés az FCL.615 ponttal összhangban; és

műszeres repülési képzés, amelynek során:

i.	az egyhajtóműves EIR-re vonatkozó repülési képzés tartalmaz legalább 15 óra irányított műszeres repülési időt; illetve

ii.	a több hajtóműves EIR-re vonatkozó repülési képzés tartalmaz legalább 16 óra irányított műszeres repülési időt, amelyből legalább 4 órát több hajtóműves repülőgépen kell teljesíteni.

d)	Elméleti ismeretek. A jártassági vizsga teljesítése előtt a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy az FCL.615 pont b) bekezdésében említett tárgykörökben rendelkezik a biztosított jogosultságoknak megfelelő szintű elméleti ismeretekkel.

Jártassági vizsga. A tanfolyam befejezése után a kérelmezőnek sikeres jártassági vizsgát kell tennie egy repülőgépen egy műszerjogosítási vizsgáztató (IRE) előtt. Több hajtóműves repülés közbeni műszerjogosításhoz (EIR) a jártassági vizsgát több hajtóműves repülőgépen kell elvégezni. Egyhajtóműves repülés közbeni műszerjogosításhoz (EIR) a jártassági vizsgát egyhajtóműves repülőgépen kell elvégezni.

A c) és d) bekezdéstől eltérve, annak az egyhajtóműves EIR-engedélyesnek, aki rendelkezik több hajtóműves osztály- vagy típusjogosítással, és első alkalommal kívánja megszerezni a több hajtóműves EIR jogosítást, el kell végeznie egy jóváhagyott képzési szervezet tanfolyamát, amely a repülés útvonal-repülési szakaszában tartalmaz legalább két órányi, irányított műszeres repülésoktatást több hajtóműves repülőgépen, és meg kell felelnie az e) bekezdésben említett jártassági vizsgán.

Érvényesség, meghosszabbítás és megújítás.

1.	Az EIR érvényességi ideje 1 év.

Az EIR meghosszabbítását kérelmezőnek:

i.	a jogosítás érvényességi határidejének lejártát megelőző három hónapon belül sikeres készségellenőrzést kell teljesítenie repülőgépen; vagy

ii.	a jogosítás érvényességi határidejének lejártát megelőző 12 hónapon belül parancsnokpilótaként IFR szerint teljesítenie kell hat óra repülési időt és legalább 1 óra IR(A) vagy EIR oktatási jogosultsággal rendelkező oktatóval teljesített gyakorlórepülést.

3.	Az EIR-engedélyesnek minden második meghosszabbítás alkalmával sikeresen teljesítenie kell a fenti g) bekezdés 2. pontjának i. alpontja szerinti készségellenőrzést.

Amennyiben az EIR lejárt, a jogosultságai meghosszabbítása érdekében a kérelmező köteles:

i.	egy IR(A) vagy EIR oktatására jogosultsággal rendelkező oktatóval ismeretfrissítő oktatáson részt venni azért, hogy a szükséges készségszintet elérje; és

ii.	sikeres készségellenőrzést teljesíteni.

5.	Amennyiben az EIR a legutolsó érvényességi időponttól számított hét éven belül nem került meghosszabbításra vagy megújításra, akkor az engedélyesnek az FCL.615 pont b) bekezdésével összhangban ismét sikeres EIR elméleti vizsgát kell tennie.

Több hajtóműves EIR esetén a meghosszabbítást vagy megújítást célzó készségellenőrzést és a g) bekezdés 2. pontjának ii. alpontjában előírt gyakorlórepülést több hajtóműves repülőgépen kell végrehajtani. Ha a pilóta egyhajtóműves EIR-rel is rendelkezik, ez a készségellenőrzés egyben az egyhajtóműves EIR meghosszabbítására vagy megújítására is feljogosít.

Amennyiben az EIR kérelmezője IR vagy EIR oktatási jogosultsággal rendelkező IRI(A) vagy FI(A) oktatóval irányított műszeres repülési időt teljesített, ezek az órák legfeljebb öt, illetve hat óra erejéig beszámíthatóak a fenti c) bekezdés 2. pontjának i. és ii. alpontjában előírt óraszám teljesítésébe. A c) bekezdés 2. pontjának ii. alpontjában előírt, több hajtóműves repülőgépen teljesített négy órás irányított műszeres repülési idő tekintetében ilyen beszámítás nem lehetséges.

1.	A beszámítandó óraszám megállapítása és a képzési igény felmérése céljából a kérelmezőnek előzetes értékelő vizsgát kell tennie a jóváhagyott képzési szervezetnél.

2.	Az IRI(A) vagy FI(A) oktatóval teljesített műszeres repülésoktatás elvégzését az oktató által aláírt egyedi képzési nyilvántartásban kell dokumentálni.

Amennyiben az EIR-kérelmező rendelkezik az FCL-rész szerinti PPL- vagy CPL- és a Chicagói Egyezmény 1. mellékletében foglalt követelményekkel összhangban valamely harmadik ország által kibocsátott érvényes IR(A) jogosultsággal, azok teljes mértékben beszámíthatók a c) bekezdésben említett képzési követelmények teljesítésébe. Az EIR kibocsátásához a kérelmezőnek:

1.	sikeresen teljesítenie kell az EIR jártassági vizsgát;

2.	a d) bekezdéstől eltérve a jártassági vizsga során bizonyítania kell a vizsgáztatónak a légijog, a meteorológia, valamint a repüléstervezés és repülési teljesítmények (IR-nek megfelelően) megfelelő szintű elméleti ismeretét;

3.	rendelkeznie kell legalább 25 órányi, repülőgép-parancsnokpilótaként teljesített, műszeres repülési szabályok szerinti (IFR) repülési idővel.”

„FCL.830 Felhőrepülési vitorlázórepülőgép-jogosítás

A vitorlázó repülőgép vezetésére pilóta-szakszolgálati engedéllyel járó jogosultságokkal rendelkező engedélyesek felhőben csak akkor vezethetnek vitorlázó repülőgépet vagy segédmotoros vitorlázó repülőgépet (TMG kivételével), ha rendelkeznek vitorlázó repülőgépre érvényes felhőrepülési jogosítással.

A felhőrepülési vitorlázórepülőgép-jogosítás kérelmezőjének teljesítenie kell legalább:

1.	az engedély kiadását követően parancsnokpilótaként 30 órányi repülést vitorlázó repülőgépen vagy segédmotoros vitorlázó repülőgépen;

egy tanfolyamot valamely jóváhagyott képzési szervezetnél, benne:

i.	elméleti képzéssel; és

ii.	vitorlázó repülőgépen vagy segédmotoros vitorlázó repülőgépen teljesített, legalább 2 órányi kétkormányos repülésoktatással, amely alatt a vitorlázó repülőgépet kizárólag műszerek igénybevételével irányítja, és amelyből legfeljebb egy óra TMG-n is teljesíthető; és

3.	egy erre szóló képesítéssel rendelkező repülésvizsgáztató előtt tett sikeres jártassági vizsgával.

Az EIR- vagy IR(A)-engedélyeseknek ezt a b) bekezdés 2. pontjának i. alpontjában előírt követelmény teljesítésébe beszámítják. A b) bekezdés 2. pontjának ii. alpontjától eltérve legalább egy óra kétkormányos repülésoktatást kell teljesíteni vitorlázó repülőgépen vagy segédmotoros vitorlázó repülőgépen (TMG kivételével), a vitorlázó repülőgép kizárólag műszerek igénybevételével történő irányításával.

A felhőrepülési jogosítással rendelkező engedélyesek csak akkor gyakorolhatják jogosultságaikat, ha vitorlázó repülőgépen vagy segédmotoros vitorlázó repülőgépen (TMG kivételével) az előző 24 hónapban legalább 1 óra teljesített repülési idővel, vagy a felhőrepülési jogosítással járó jogosultságokat gyakorló parancsnokpilótaként teljesített 5 repüléssel rendelkeznek.

A felhőrepülési jogosítással rendelkező azon engedélyes, aki nem felel meg a d) bekezdés követelményeinek, szakszolgálati engedélyével járó jogosultságai további gyakorlása előtt köteles:

1.	készségellenőrzésen részt venni egy erre szóló képesítéssel rendelkező repülésvizsgáztatóval; vagy

2.	képesítéssel rendelkező oktató felügyelete mellett teljesíteni a d) bekezdésben előírt kiegészítő repülési időt vagy repüléseket.

f)	Érvényes EIR- vagy IR(A)-engedélyesnek ezt teljes mértékben beszámítják a d) bekezdésben előírt követelmények teljesítésébe.”

30.

Az FCL.915 b) bekezdés 2. pontjának i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„i.	teljesített legalább 15 óra repülési időt pilótaként abban a légijármű-osztályban vagy -típuson, amelyben a repülésoktatásra sor kerül, és ebből legfeljebb hét órát a légijármű-osztályt vagy -típust reprezentáló FSTD-n, ha van ilyen; vagy”

31.

Az FCL.905.FI pont a következőképpen módosul:

Az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

„f)	vontatási, műrepülő, vagy FI(S) esetében felhőrepülési jogosítás, feltéve hogy a repülésoktató (FI) rendelkezik ilyen jogosultságokkal, és hogy bizonyította oktatási képességét e jogosítás tekintetében egy, az alábbi i) bekezdés szerinti képesítéssel rendelkező repülésoktató (FI) előtt;”

A g) bekezdés bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„g)	EIR vagy IR a megfelelő légijármű-kategóriában, feltéve hogy az oktató:”

A g) bekezdés 3. pontja i. alpontjának helyébe a következő szöveg lép:

„i.	több hajtóműves repülőgép tekintetében megfelel az osztályjogosítás-oktatói (CRI) tanúsítás kiadásához szükséges követelményeknek;”

A h) bekezdés 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.	helikopter esetében: az FCL.910.TRI pont c) bekezdésének 1. pontjában meghatározott követelményeknek és az FCL.915.TRI pont d) bekezdésének 2. pontjában a típusjogosítás-oktatói TRI(H) tanfolyamra meghatározott előfeltételeknek;”

32.

Az FCL.910.FI a) bekezdésének 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„3.	osztály- és típusjogosítások az egypilótás, egyhajtóműves légi járművek esetében (az egypilótás, nagy teljesítményű, komplex repülőgépek kivételével), osztály- és csoportkiterjesztések ballonok esetében, valamint osztálykiterjesztések vitorlázó repülőgépek esetében;”

33.

Az FCL.915.FI e) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„e)

az FI(S) esetében: teljesített 100 óra repülési időt és 200 felszállást parancsnokpilótaként vitorlázó repülőgépen. Ezen túlmenően ha a kérelmező TMG-n kíván repülésoktatást végezni, teljesítenie kell 30 óra repülési időt parancsnokpilótaként TMG-n, valamint egy, az FCL.935 ponttal összhangban végrehajtott kompetenciafelmérést TMG-n egy, az FCL.905.FI pont i) bekezdése szerinti képesítéssel rendelkező repülésoktatóval;”

34.

Az FCL.930.FI b) bekezdés 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

A v) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„v)	az FI(B) esetében: legalább három óra repülési időt, benne három felszállást.”

A 3. pont második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„4.

Egy másik légijármű-kategóriában repülésoktatói tanúsítás kérvényezésekor azon pilóta esetében, aki rendelkezik vagy valamikor rendelkezett FI(A), FI(H) vagy FI(As) tanúsítással, a b) bekezdés 2. pontjának i. alpontja szerinti követelmények teljesítésébe 55 óra, illetve a b) bekezdés 2. pontjának ii. alpontja szerinti követelmények teljesítésébe 18 óra számítandó be.”

35.

Az FCL.905.TRI pont bevezető része után az a) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„a)	repülés közbeni műszerjogosítás vagy műszerjogosítás meghosszabbítása és megújítása céljából, feltéve hogy a típusjogosítás-oktató (TRI) rendelkezik érvényes műszerjogosítással (IR);”

36.

Az FCL.905.CRI pont a következőképpen módosul:

Az FCL.905.CRI a) bekezdésének 1. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„1.	az egypilótás, nagy teljesítményű, komplex repülőgépek kivételével az egypilótás repülőgépek osztály- és típusjogosításainak kiadása, meghosszabbítása és megújítása céljából, ha a kérelmező az egypilótás üzemeltetésben történő repülés jogosultságainak megszerzésére törekszik;”

A pont a következő új c) bekezdéssel egészül ki:

„c)

Annak az egypilótás repülőgépre kiadott CRI-jogosultságokkal rendelkező kérelmezőnek, aki több hajtóműves repülőgépekre is kérelmez CRI-jogosultságokat, a CRI-tanfolyam tekintetében az FCL.915.CRI pont a) bekezdésben meghatározott előfeltételeknek, valamint az FCL.930.CRI pont a) bekezdésének 3. pontja és az FCL.935 pont szerint meghatározott követelményeknek kell megfelelnie;”

37.

Az FCL.905.IRI pont a) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„a)	A műszerjogosítás-oktató (IRI) jogosultságai repülés közbeni műszerjogosítás (EIR) vagy műszerjogosítás (IR) kiadásához, meghosszabbításához és megújításához történő oktatás végzésére terjednek ki a megfelelő légijármű-kategóriában.”

38.

Az FCL.915.IRI a) bekezdésének 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.	a több hajtóműves repülőgépekre IRI(A) tanúsítást kérelmezőként megfelel az FCL.915.CRI pont a) bekezdése szerinti követelményeknek, valamint az FCL.930.CRI pont és az FCL.935 pont szerint meghatározott követelményeknek;”

39.

Az FCL.905.SFI d) bekezdésének 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.	MCC-képzésre, ha az SFI oktató rendelkezik oktatói jogosultságokkal többpilótás helikopterekre.”

40.

Az FCL.915.MCCI b) bekezdés 1. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„1.	repülőgépek, léghajók és helyből felszálló repülőgépek esetében: 1 500 órányi, többpilótás üzemeltetésben pilótaként szerzett repülési tapasztalattal;”

41.	Az FCL.940.MI pont helyébe a következő szöveg lép: „FCL.940.MI Az MI tanúsítás érvényessége Az MI tanúsítás érvényessége megegyezik az FI, TRI és a CRI tanúsítás érvényességi idejével.”

42.

Az FCL.1015 pont a következőképpen módosul:

A b) bekezdés a következő 4. és 5. ponttal egészül ki:

„4.

tájékoztató arról, hogy olyan kérelmező jártassági vizsgáztatása, készségellenőrzése vagy kompetenciafelmérése során, akire vonatkozóan az illetékes hatóság nem azonos azzal, mint amelyik a vizsgáztató tanúsítását kiadta, át kell tekinteni és alkalmazni kell a 3. pontban szereplő tételeket; valamint

5.	tájékoztató arról, hogy szükség esetén hogyan lehet hozzájutni más illetékes hatóságok említett nemzeti eljárásaihoz és követelményeihez.”

A c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)

A vizsgáztatói tanúsítás engedélyese nem végezheti olyan kérelmező jártassági vizsgáztatását, készségellenőrzését vagy kompetenciafelmérését, akire vonatkozóan az illetékes hatóság nem azonos azzal, mint amelyik a vizsgáztató tanúsítását kiadta, kivéve ha az engedélyes áttekintette a kérelmező tekintetében illetékes hatóság vonatkozó nemzeti eljárásaival kapcsolatban rendelkezésre álló legfrissebb információkat.”

43.

Az FCL.1030 b) bekezdés 3. pontja a következőképpen módosul:

A pont egy új iv. alponttal egészül ki:

„iv.

abban az esetben, ha a kérelmező tanúsításáért felelős illetékes hatóság nem azonos azzal, mint amelyik a vizsgáztató tanúsítását kiadta, egy nyilatkozatot arról, hogy a vizsgáztató áttekintette és alkalmazta a kérelmező tekintetében illetékes hatóság vonatkozó nemzeti eljárásait és követelményeit;”

A pont egy új v. alponttal egészül ki:

„v.

a vizsgáztató tanúsításának egy példánya, amelyben fel van tüntetve, hogy mire terjed ki a vizsgáztató vizsgáztatói jogosultságainak alkalmazási köre olyan kérelmezők jártassági vizsgája, készségellenőrzése vagy kompetenciafelmérése esetében, amelyek tanúsításáért felelős illetékes hatóság nem azonos azzal, mint amelyik a vizsgáztató tanúsítását kiadta.”

44.

Az FCL.1005.FE pont a következőképpen módosul:

Az a) bekezdés a következő 5. ponttal egészül ki:

„5.	készségellenőrzéseket a repülés közbeni műszerjogosítások (EIR) meghosszabbításához és megújításához, feltéve, hogy a repülési vizsgáztató (FE) rendelkezik legalább 1 500 óra repülési idővel pilótaként repülőgépen, és megfelel az FCL.1010.IRE a) pontjának (2) bekezdése szerinti követelményeknek.”

A d) bekezdés 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„3.

az SPL vagy LAPL(S) szakszolgálati engedély jogosultságainak TMG-re történő kiterjesztéséhez szükséges jártassági vizsgáztatást, feltéve, hogy a vizsgáztató vitorlázórepülőgép- vagy segédmotorosvitorlázórepülőgép-pilótaként 300 óra repülési időt teljesített, mely magában foglal 50 órányi repülésoktatást TMG-n;

felhőrepülési jogosításhoz szükséges jártassági vizsgáztatást és készségellenőrzést, feltéve hogy a vizsgáztató vitorlázórepülőgép- vagy segédmotorosvitorlázórepülőgép-pilótaként legalább 200 óra repülési időt teljesített, amely magában foglal legalább 5 órányi vagy 25 repülésnyi felhőrepülési jogosítást célzó repülésoktatást vagy legalább 10 óra EIR vagy IR(A) célú repülésoktatást.”

45.

Az FCL.1005.TRE a) bekezdésének 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.	készségellenőrzéseket a típus- és műszerjogosítások, illetve repülés közbeni műszerjogosítások meghosszabbításához vagy megújításához;”

46.

Az FCL.1010.TRE b) bekezdése 5. pontja ii. alpontjának helyébe a következő szöveg lép:

„ii.	rendelkezik CPL(H) vagy ATPL(H) szakszolgálati engedéllyel.”

47.

Az FCL.1005.CRE b) bekezdés a következő 3. ponttal egészül ki:

„3.

repülés közbeni műszerjogosítások (EIR) meghosszabbításához és megújításához, feltéve hogy az osztályjogosítás-vizsgáztató (CRE) rendelkezik legalább 1 500 órányi, repülőgépen pilótaként szerzett repülési tapasztalattal, és megfelel az FCL.1010.IRE a) bekezdésének 2. pontjában előírt követelményeknek.”

48.

Az FCL.1005.IRE pont helyébe a következő szöveg lép:

„FCL.1005.IRE IRE — jogosultságok

Az IRE tanúsítás engedélyesének jogosultságai kiterjednek arra, hogy jártassági vizsgákat folytasson le az EIR vagy IR kiadása céljából, illetve készségellenőrzéseket azok meghosszabbítása vagy megújítása céljából.”

49.

Az I. melléklet (FCL-rész) 1. függeléke a következőképpen módosul:

A 3.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„3.2.

A kérelmezőnek sikeres elméleti vizsgákat kell tennie az ebben a részben meghatározottak szerint a megfelelő légijármű-kategóriában a következő tárgykörökben:

021— légi jármű általános ismeretek: a légi jármű váza és rendszerei, elektromos rendszerek, hajtómű, vészmentő felszerelések,

022— légi jármű általános ismeretek: műszertan,

032/034— a repülőgép vagy helikopter teljesítménye (értelemszerűen),

070— üzemeltetési eljárások, és

080— repüléselmélet”

A 4.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

„4.1.

Az IR vagy az EIR azon kérelmezője esetében, aki sikeresen teljesítette ugyanabban a légijármű-kategóriában a CPL-re vonatkozó elméleti vizsgákat, e vizsgák beszámítandók az elméleti ismeretekre vonatkozó követelmények teljesítésébe a következő tárgykörökben:

—	emberi teljesítőképesség,

—	meteorológia.”

50.

Az I. melléklet (FCL-rész) 3. függeléke a következőképpen módosul:

Az E. szakasz ÁLTALÁNOS része 12. d) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„d)	6 óra olyan repülési időt, amelyet több hajtóműves repülőgépen kell teljesíteni, amennyiben a jártassági vizsga során több hajtóműves repülőgépet használnak.”

A K. szakasz ÁLTALÁNOS része 3. a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„a)	teljesített 155 óra repülési időt helikopterpilótaként, ebből 50 órát parancsnokpilótaként, ebből pedig 10 órányi útvonalrepülést. A másik légijármű-kategóriába tartozó légi járművön parancsnokpilótaként teljesített órák beleszámíthatnak a 155 óra repülési időbe, a K. szakasz 11. pontja szerint;”

51.

Az I. melléklet (FCLrész) 5. függeléke ÁLTALÁNOS című része 2. pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„2.

Az MPL-tanfolyamra szóló jóváhagyás csak olyan jóváhagyott képzési szervezetnek adható, amely részét képezi egy olyan kereskedelmi légiközlekedési üzemben tartónak, amelynek a tanúsítását az ORO rész szerint adták ki, vagy pedig ilyennel áll egyedi szerződésben. A szakszolgálati engedélyt az üzemben tartói típusátképzési tanfolyam elvégzéséig a szóban forgó üzemben tartóra kell korlátozni.”

52.

Az FCL-rész 6. függeléke a következőképpen módosul:

Az A. szakasz a következőképpen módosul:

A 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2.	A modulrendszerű IR(A) tanfolyam kérelmezőjének rendelkeznie kell PPL(A) vagy CPL(A) engedéllyel. Az eljárásalapú műszerrepülési modul olyan kérelmezőjének, aki nem rendelkezik CPL(A) engedéllyel, sikeresen teljesített műszerrepülő alapképzési tanúsítással kell rendelkeznie.

A jóváhagyott képzési szervezetnek meg kell bizonyosodnia arról, hogy a több hajtóműves IR(A)-tanfolyam olyan kérelmezője, aki nem rendelkezik több hajtóműves légi járműre szóló osztály- vagy típusjogosítással, az IR(A) tanfolyam repülési képzésének megkezdése előtt elvégezte a H. alrész szerinti több hajtóműves képzést.”

ii.

A 10.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„10.2.

Az IR(H) jogosítással rendelkező esetében a fenti 7. vagy a 8. pontban előírt teljes képzési idő 10 órára csökkenthető.”

A függelék egy új Aa. szakasszal egészül ki:

„Aa. IR(A) — Kompetenciaalapú modulrendszerű repülési tanfolyam

ÁLTALÁNOS

A kompetencia alapú modulrendszerű repülési tanfolyam célja a PPL- vagy CPL-engedélyesek műszerjogosításra való kiképzése az előzetes műszeres repülésoktatás és tapasztalat figyelembevételével. A tanfolyam célja a repülőgépek IFR szerint és IMC körülmények között történő üzemeltetéséhez megfelelő készségszint biztosítása. A tanfolyam egy IR céljára oktatási jogosultsággal rendelkező IRI(A) vagy FI(A) oktatóval teljesített irányított műszeres repülésoktatás és valamely jóváhagyott képzési szervezetnél elvégzett repülésoktatás kombinációjából tevődik össze.

2.	A kompetencia alapú modulrendszerű IR(A) tanfolyam kérelmezőjének rendelkeznie kell PPL(A) vagy CPL(A) engedéllyel.

3.	Az elméleti tanfolyamot 18 hónap alatt kell elvégezni. A műszeres repülésoktatást és a jártassági vizsgát a sikeres elméleti vizsgák érvényességi idején belül kell elvégezni.

A tanfolyamnak a következőket kell tartalmaznia:

a)	az IR(A) tudásszintre felkészítő elméleti képzés;

b)	műszeres repülésoktatás.

ELMÉLETI ISMERETEK

5.	A jóváhagyott IR(A) kompetencia alapú modulrendszerű tanfolyamnak legalább 80 órányi elméleti képzést kell tartalmaznia. Az elméleti ismeretek tanfolyam tartalmazhat számítógépes képzési és e-oktatási elemeket. Biztosítani kell legalább az ORA.ATO.305 értelmében szükséges tantermi óraszámot.

REPÜLÉSI KÉPZÉS

Az IR(A) e modulrendszerű tanfolyam keretében kompetencia alapú módszerrel szerezhető meg. A kérelmezőnek mindamellett teljesítenie kell az alábbi minimumkövetelményeket. Az előírt kompetenciák megszerzéséhez további képzésre lehet szükség.

Egy egyhajtóműves, kompetencia alapú modulrendszerű IR(A)-tanfolyamnak legalább 40 óra irányított műszeres repülési időt kell tartalmaznia, amelyből legfeljebb 10 óra lehet műszeres földi idő FNPT I-en, illetve legfeljebb 25 óra FFS vagy FNPT II berendezésen. Az FNPT II vagy FFS berendezésen végrehajtandó műszeres földi időből legfeljebb 5 óra teljesíthető FNPT I-en.

Amennyiben a kérelmező:

A.	IR oktatási jogosultsággal rendelkező IRI(A) vagy FI(A) oktatóval műszeres repülésoktatást teljesített; vagy

rendelkezik repülőgépen parancsnokpilótaként teljesített, IFR-szerinti előzetes repülési idővel, amelyet az IFR szerint és IMC körülmények között történő repülésre jogosultságot biztosító jogosítás keretében hajtott végre,

ezek az órák legfeljebb 30 óra erejéig beszámíthatók a 40 óra teljesítésébe,

ii.	Amennyiben a kérelmező az a) pont i. alpontjában meghatározottaktól eltérő kiképzés keretében teljesített előzetes irányított műszeres repülési idővel rendelkezik, ezek az órák legfeljebb 15 óra erejéig beszámíthatók a 40 óra teljesítésébe.

iii.	A repülési képzésnek mindenképpen tartalmaznia kell legalább 10 órányi, valamely jóváhagyott képzési szervnél repülőgépen teljesített, irányított műszeres repülési időt.

iv.	A kétkormányos műszeres oktatás teljes időtartama nem lehet kevesebb 25 óránál.

Egy több hajtóműves kompetencia alapú modulrendszerű IR(A)-tanfolyamnak legalább 45 óra irányított műszeres repülési időt kell tartalmaznia, amelyből legfeljebb 10 óra lehet műszeres földi idő FNPT I-en, illetve legfeljebb 30 óra FFS vagy FNPT II berendezésen. Az FNPT II vagy FFS berendezésen végrehajtandó műszeres földi időből legfeljebb 5 óra teljesíthető FNPT I-en.

Amennyiben a kérelmező:

A.	IR oktatási jogosultsággal rendelkező IRI(A) vagy FI(A) oktatóval műszeres repülésoktatást teljesített; vagy

ezek az órák legfeljebb 35 óra erejéig beszámíthatók a 45 óra teljesítésébe.

ii.	Amennyiben a kérelmező a b) pont i. alpontjában meghatározottaktól eltérő kiképzés keretében teljesített előzetes irányított műszeres repülési idővel rendelkezik, ezek az órák legfeljebb 15 óra erejéig beszámíthatók a 45 óra teljesítésébe.

iii.	A repülési képzésnek mindenképpen tartalmaznia kell legalább 10 órányi, valamely jóváhagyott képzési szervnél több hajtóműves repülőgépen, kiképzés keretében teljesített műszeres repülési időt.

iv.	A kétkormányos műszeres oktatás teljes időtartama nem lehet kevesebb 25 óránál, amelyből legalább 15 órát több hajtóműves repülőgépen kell teljesíteni.

c)	A beszámítandó óraszám megállapítása és a képzési igény felmérése érdekében a kérelmezőnek előzetes értékelő vizsgát kell tennie egy jóváhagyott képzési szervezetnél.

d)	Az IRI(A) vagy FI(A) oktatóval az a) pont i. alpontjával vagy a b) pont i. alpontjával összhangban teljesített műszeres repülésoktatás elvégzését az oktató által aláírt egyedi képzési nyilvántartásban kell dokumentálni.

A kompetencia alapú modulrendszerű IR(A) tanfolyam repülésoktatásának tartalmaznia kell:

az alapvető műszeres repülés során végrehajtandó eljárások és manőverek közül legalább a következőket:

i.	alapvető műszeres repülés külső, vizuális azonosítási pontok nélkül;

ii.	vízszintes repülés;

iii.	emelkedés;

iv.	süllyedés;

v.	fordulók vízszintes repülésben, emelkedésben és süllyedésben;

vi.	a műszeres repülés nyomvonala;

vii.	túldöntött forduló;

viii.

rádiónavigáció;

ix.	szokatlan térbeli helyzet megszüntetése;

x.	részlegesen letakart műszerfal; és

xi.	a kezdeti és a teljes átesés felismerése és elhárítása;

b)	repülés előtti eljárásokat IFR szerinti repülésekhez, beleértve a repülési kézikönyv és a megfelelő légiforgalmi irányítószolgálatok dokumentumainak használatát az IFR repülési terv előkészítéséhez;

azokat az eljárásokat és manővereket, amelyek az IFR-üzemeltetés alatti szokásos, illetve szokásostól eltérő esetekben és vészhelyzetkor fordulnak elő, de legalább a következőket:

i.	áttérés vizuális repülésről műszeres repülésre felszállás közben;

ii.	standard műszeres indulási és érkezési eljárások;

iii.	útvonal IFR eljárások;

iv.	várakozási eljárások;

v.	műszeres megközelítések meghatározott minimumhoz;

vi.	megszakított megközelítési eljárások; és

vii.	leszállás műszeres megközelítésből, beleértve a körözést is;

d)	repülés közbeni manővereket és sajátos repülési jellemzőket;

amennyiben szükséges, több hajtóműves repülőgép üzemeltetését a fenti feladatok során, beleértve:

i.	a repülőgép vezetését kizárólag műszerek igénybevételével egy szimuláltan üzemképtelen hajtóművel;

ii.	hajtómű-leállítással és -újraindítást (az utóbbi gyakorlat biztonságos magasságban hajtandó végre, kivéve ha FFS vagy FNPT II berendezésen történik).

Amennyiben a kompetencia alapú modulrendszerű IR(A) kérelmezője rendelkezik az FCL-rész szerinti PPL vagy CPL és a Chicagói Egyezmény 1. mellékletében foglalt követelményekkel összhangban valamely harmadik ország által kibocsátott IR(A) jogosultsággal, ezek teljes mértékben beszámíthatók a fenti 4. pontban említett képzési követelmények teljesítésébe. Az IR(A) kibocsátásához a kérelmezőnek:

a)	a 7. függelékkel összhangban sikeres IR(A) jártassági vizsgát kell teljesítenie;

b)	a jártassági vizsga során bizonyítania kell a vizsgáztatónak a légijog, a meteorológia, valamint a repüléstervezés és repülési teljesítmények (IR-nek megfelelően) megfelelő szintű elméleti ismeretét; és

c)	rendelkeznie kell legalább 50 órányi, repülőgépen parancsnokpilótaként teljesített, műszeres repülési szabályok szerinti (IFR) repülési idővel.

ELŐZETES ÉRTÉKELŐ VIZSGA

9.	Az előzetes értékelő vizsga tartalmát és időtartamát a jóváhagyott képzési szervezet határozza meg a kérelmező előzetes műszeres tapasztalata alapján.

TÖBB HAJTÓMŰ

10.

Az olyan egyhajtóműves IR(A)-engedélyesnek, aki rendelkezik több hajtóműves osztály- vagy típusjogosítással, és első alkalommal kívánja megszerezni a több hajtóműves IR(A) jogosítást, el kell végeznie valamely jóváhagyott képzési szervezet olyan tanfolyamát, amely tartalmaz legalább öt órányi műszeres repülésoktatást több hajtóműves repülőgépen, amelyből három óra teljesíthető FFS vagy FNPT II berendezésen, valamint sikeres jártassági vizsgát kell tennie.”

A B. szakasz a következőképpen módosul:

A 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2.

A modulrendszerű IR(H) tanfolyam kérelmezőjének rendelkeznie kell PPL(H), CPL(H) vagy ATPL(H) engedéllyel. Az IR(H)-tanfolyam légi járművön történő oktatási fázisát a kérelmező akkor kezdheti meg, ha rendelkezik IR(H)-jártassági vizsgán alkalmazandó helikopter típusjogosításával, vagy az adott típuson jóváhagyott típusjogosítási tanfolyamot teljesített. Amennyiben a jártassági vizsga többpilótás feltételek mellett kerül lefolytatásra, akkor a kérelmezőnek rendelkeznie kell az MCC-tanfolyam kielégítő eredménnyel történő elvégzését igazoló tanúsítással.”

ii.

A 9.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„9.2.

Az IR(A) jogosítással rendelkezők esetében az előírt teljes képzés idő 10 órára csökkenthető.”

iii.

A szöveg a következő 9.3. ponttal egészül ki:

„9.3.

A helikopterre érvényes éjszakai jogosítást tartalmazó PPL(H) vagy CPL(H) jogosítással rendelkezők esetében a teljes előírt műszeres oktatási idő 5 órával csökkenthető.”

53.

Az I. melléklet (FCL-rész) 9. függeléke a következőképpen módosul:

A B. szakasz 5. f) pontja i. alpontjának helyébe a következő szöveg lép:

„i.	az FFS vagy FNPT II minősítése az ARA és az ORA rész vonatkozó követelményei szerint;”

A C. szakasz a következőképpen módosul:

A 4. pont bevezető mondatának helyébe a következő szöveg lép:

„4.	A következő határértékeket kell alkalmazni, melyekre nézve azonban engedmények tehetők a turbulens viszonyok, valamint a használt helikopter kormányozhatósági tulajdonságai és teljesítménye függvényében.”

ii.

A 10. pont i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„i.	az FSTD minősítése az ARA és az ORA rész vonatkozó követelményei szerint;”

iii.

A D. szakasz 8. a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)	a repülésszimulációs oktatóeszközök minősítése az ARA és az ORA rész vonatkozó követelményei szerint;”

iv.

Az E. szakasz 8. pontjának bevezető mondata és a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„8.

Repülésszimulációs oktatóeszközöket (FSTD) kell használni a gyakorlati képzés és a vizsgáztatás során, ha azok használata a típusjogosítási tanfolyam részét képezi. A következő szempontokat kell figyelembe venni a tanfolyammal kapcsolatban:

a)	a repülésszimulációs oktatóeszközök minősítése az ARA és az ORA rész vonatkozó követelményei szerint;”

II. MELLÉKLET

Az 1178/2011/EU rendelet II. melléklete a következőképpen módosul:

Az A. szakasz („Repülőgépek”) 1. pontja a következőképpen módosul:

A b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b)	számot ad az üzemeltetési követelmények és az FCL-rész vonatkozó részeinek ismeretéről;”

A d) pont helyébe a következő szöveg lép:

„d)

eleget tesz az alábbi táblázat szerinti követelményeknek:

Meglévő nemzeti szakszolgálati engedély

Teljes repülési idő

További követelmények

A csereként kiadott, FCL-rész szerinti engedély és feltételei (ha alkalmazható)

A feltételek eltörlése

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

ATPL(A)

> 1 500 óra parancsnokpilótaként többpilótás repülőgépen

Nincs

ATPL(A)

Nem alkamazandó

ATPL(A)

> 1 500 óra többpilótás repülőgépen

Nincs

mint a (4) c)

mint az (5) c)

ATPL(A)

> 500 óra többpilótás repülőgépen

Az FCL.515 pont szerint megkövetelt, repüléstervezéssel és repülési teljesítménnyel kapcsolatos ismeretek bizonyítása

ATPL(A) másodpilótai beosztásra korlátozott típusjogosítással

Az FCL rész 9. függelékének követelményei szerint annak bizonyítása, hogy képes parancsnokpilótaként tevékenykedni

CPL/IR(A) és a szakszolgálati engedélyt kiadó tagállamban tett ICAO ATPL elméleti vizsga

i.	az FCL.310 pont és az FCL.615 pont b) bekezdése szerint megkövetelt, repüléstervezéssel és repülési teljesítménnyel kapcsolatos ismeretek bizonyítása

ii.	az FCL.720.A pont c) bekezdése fennmaradó követelményeinek való megfelelés

CPL/IR(A) az ATPL elméleti képzés elfogadásával

Nem alkamazandó

CPL/IR(A)

> 500 óra többpilótás repülőgépen vagy a CS-23 szerinti regionális kategóriájú vagy más egyenértékű egypilótás repülőgépen többpilótás üzemeltetésben, a CAT-rész és az ORO-rész kereskedelmi légi fuvarozásra vonatkozó követelményeivel összhangban

i.	az engedélyt kiadó tagállamban az ATPL(A) elméleti vizsga sikeres teljesítése (1)

ii.	az FCL.720.A pont c) bekezdése fennmaradó követelményeinek való megfelelés

CPL/IR(A) az ATPL elméleti képzés elfogadásával

Nem alkamazandó

CPL/IR(A)

< 500 óra parancsnokpilótaként egypilótás repülőgépen

A CPL/IR szintnek megfelelő repüléstervezéssel és repülési teljesítménnyel kapcsolatos ismeretek bizonyítása

mint a (4) f)

Az FCL rész szerinti többpilótás típusjogosítás megszerzése

CPL(A)

> 500 óra parancsnokpilótaként egypilótás repülőgépen

Éjszakai jogosítás, ha alkalmazható

CPL(A) egypilótás repülőgépre korlátozott típus/osztály- jogosításokkal

CPL(A)

< 500 óra parancsnokpilótaként egypilótás repülőgépen

i.	éjszakai jogosítás, ha alkalmazható;

ii.	az FCL.310 pont szerint megkövetelt, repülési teljesítménnyel és repüléstervezéssel kapcsolatos ismeretek bizonyítása

mint a (4) h)

PPL/IR(A)

IFR-nek megfelelően ≥ 75 óra

PPL/IR(A) (PPL-re korlátozott IR)

Az FCL.615 pont b) bekezdése szerinti, repülési teljesítménnyel és repüléstervezéssel kapcsolatos ismeretek bizonyítása

PPL(A)

≥ 70 óra repülőgépen

A rádiónavigációs eszközök használatával kapcsolatos ismeretek bizonyítása

PPL(A)

A B. szakasz („Helikopterek”) 1. pontja a következőképpen módosul:

A b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b)	számot ad az üzemeltetési követelmények és az FCL rész vonatkozó részeinek ismeretéről;”

A d) pont helyébe a következő szöveg lép:

„d)

eleget tesz az alábbi táblázat szerinti követelményeknek:

Meglévő nemzeti szakszolgálati engedély

Teljes repülési idő

További követelmények

A csereként kiadott FCL-rész engedély és feltételei (ha alkalmazható)

A feltételek eltörlése

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

ATPL(H) érvényes IR(H) jogosítással

> 1 000 óra parancsnokpilótaként többpilótás helikopteren

nincs

ATPL(H) és IR

Nem alkamazandó

ATPL(H) IR(H)-jogosultságok nélkül

> 1 000 óra parancsnokpilótaként többpilótás helikopteren

nincs

ATPL(H)

ATPL(H) érvényes IR(H) jogosítással

> 1 000 óra többpilótás helikopteren

Nincs

ATPL(H) és IR másodpilótai beosztásra korlátozott típusjogosítással

Az FCL rész 9. függelékének követelményei szerint annak bizonyítása, hogy képes parancsnokpilótaként tevékenykedni

ATPL(H) IR(H)-jogosultságok nélkül

> 1 000 óra többpilótás helikopteren

Nincs

ATPL(H) másodpilótai beosztásra korlátozott típusjogosítással

Az FCL rész 9. függelékének követelményei szerint annak bizonyítása, hogy képes parancsnokpilótaként tevékenykedni

ATPL(H) érvényes IR(H) jogosítással

> 500 óra többpilótás helikopteren

Az FCL.515 pont és az FCL.615 pont b) bekezdése szerinti, repüléstervezéssel és repülési teljesítményekkel kapcsolatos ismeretek bizonyítása

mint a (4) c)

mint az (5) c)

ATPL(H) IR(H)-jogosultságok nélkül

> 500 óra többpilótás helikopteren

mint a (3) e)

mint a (4) d)

mint az (5) d)

CPL/IR(H), és a szakszolgálati engedélyt kiadó tagállamban tett ICAO ATPL(H) elméleti vizsga

i.	az FCL.310 pont és az FCL.615 pont b) bekezdése szerinti, repüléstervezéssel és repülési teljesítménnyel kapcsolatos ismeretek bizonyítása

ii.	az FCL.720.H pont b) bekezdése további követelményeinek való megfelelés

CPL/IR(H) az ATPL(H) elméleti képzés elfogadásával, feltéve, hogy az ICAO ATPL(H) elméleti vizsgát az FCL rész ATPL szintjével megegyezőként értékelik

Nem alkamazandó

CPL/IR(H)

> 500 óra többpilótás helikopteren

i.	az engedélyt kiadó tagállamban az FCL részbeli ATPL(H) elméleti vizsga sikeres teljesítése (2)

ii.	az FCL.720.H pont b) bekezdése további követelményeinek való megfelelés

CPL/IR(H) az FCL rész ATPL(H) elméleti képzés beszámításával

Nem alkamazandó

CPL/IR(H)

> 500 óra parancsnokpilótaként egypilótás helikopteren

Nincs

CPL/IR(H) egypilótás helikopterre korlátozott típusjogosításokkal

az FCL rész szerinti többpilótás típusjogosítás megszerzése

CPL/IR(H)

< 500 óra parancsnokpilótaként egypilótás helikopteren

Az FCL.310 pont és az FCL.615 pont b) bekezdése szerinti, repüléstervezéssel és repülési teljesítményekkel kapcsolatos ismeretek bizonyítása

mint a (4) i)

CPL(H)

> 500 óra parancsnokpilótaként egypilótás helikopteren

Éjszakai jogosítás

Egypilótás helikopterre korlátozott CPL(H) típusjogosításokkal

CPL(H)

< 500 óra parancsnokpilótaként egypilótás helikopteren

Éjszakai jogosítás, az FCL.310 pont szerinti, repülési teljesítményekkel és repüléstervezéssel kapcsolatos ismeretek bizonyítása

mint a (4) k)

CPL(H) Éjszakai jogosítás nélkül

> 500 óra parancsnokpilótaként egypilótás helikopteren

A (4) oszlop k) sora szerint és VFR szerinti üzemeltetésre korlátozva

Az FCL rész szerinti többpilótás típusjogosítás és éjszakai jogosítás megszerzése

CPL(H) Éjszakai jogosítás nélkül

< 500 óra parancsnokpilótaként egypilótás helikopteren

Az FCL.310 pont szerinti, repüléstervezéssel és repülési teljesítményekkel kapcsolatos ismeretek bizonyítása

A (4) oszlop k) sora szerint és VFR szerinti üzemeltetésre korlátozva

PPL/IR(H)

IFR-nek megfelelően ≥ 75 óra

PPL/IR(H) (PPL-re korlátozott IR)

Az FCL.615 pont b) bekezdése szerinti, repülési teljesítménnyel és repüléstervezéssel kapcsolatos ismeretek bizonyítása

PPL(H)

≥ 75 óra helikopteren

A rádiónavigációs eszközök használatával kapcsolatos ismeretek bizonyítása

PPL(H)

(1) Azok a CPL-birtokosok, akik többpilótás típusjogosítással rendelkeznek, nem kötelesek ATPL(A) elméleti ismereteiket vizsgán bizonyítani, amennyiben ugyanazon a repülőgéptípuson repülnek, viszont az FCL rész szerinti szakszolgálati engedélyhez nem kapnak ATPL(A) elméleti ismeretek jóváírást. Amennyiben más típusú többpilótás repülőgépre kérelmeznek típusjogosítást, meg kell felelniük a fenti táblázat (3) oszlopa e) sorának i. pontja szerinti követelményeknek.”

(2) Azok a CPL-birtokosok, akik többpilótás típusjogosítással rendelkeznek, nem kötelesek ATPL(H) elméleti ismereteiket vizsgán bizonyítani, amennyiben ugyanazon a helikoptertípuson repülnek, viszont az FCL rész szerinti szakszolgálati engedélyhez nem kapnak ATPL(A) elméleti ismeretek jóváírást. Amennyiben más típusú többpilótás helikopterre kérelmeznek típusjogosítást, meg kell felelniük a fenti táblázat 3. oszlopa h) sorának i. pontja szerinti követelményeknek.”

III. MELLÉKLET

Az 1178/2011/EU rendelet III. melléklete a következőképpen módosul:

Az A. szakasz („Szakszolgálati engedélyek érvényesítése”) a következőképpen módosul:

Az 1. pont helyébe a következő szöveg lép:

„1.

A tagállamok illetékes hatóságai érvényesíthetik a harmadik országok által a Chicagói Egyezmény 1. mellékletének megfelelően kiadott pilóta-szakszolgálati engedélyeket.

A pilótáknak ezt annak a tagállamnak az illetékes hatóságánál kell kérvényezniük, ahol lakóhelyük van, vagy ahol letelepedtek. Azoknak a pilótáknak, akiknek a lakóhelye nem a tagállamok valamelyikében van, az érvényesítést annak a tagállamnak az illetékes hatóságánál kell kérvényezniük, ahol az az üzemben tartó, amelynek alkalmazásában repülnek vagy repülni szándékoznak, székhellyel rendelkezik, vagy ahol az a légi jármű, amellyel repülnek vagy repülni szándékoznak, lajstromozva van.”

A 3. pont a következőképpen módosul:

A b) és c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b)	számot ad az üzemeltetési követelmények és az FCL rész vonatkozó részeinek ismeretéről;

c)	számot ad nyelvismeretéről az FCL.055 pont szerint;”

ii.

az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e)

repülőgépek esetében megfelel a következő táblázatban megjelölt tapasztalati követelményeknek:

Meglévő engedély	Teljes repülési idő	Jogosultságok
(1)	(2)	(3)
ATPL(A)	> 1 500 óra parancsnokpilótaként többpilótás repülőgépen	Kereskedelmi légi fuvarozás többpilótás repülőgépen parancsnokpilótaként	a)
ATPL(A) vagy CPL(A)/IR (1)	> 1 500 óra parancsnokpilótaként vagy másodpilótaként többpilótás repülőgépen, az üzemeltetési követelményeknek megfelelően	Kereskedelmi légi fuvarozás többpilótás repülőgépen másodpilótaként	b)
CPL(A)/IR	> 1 000 óra parancsnokpilótaként a kereskedelmi légi fuvarozásban az IR megszerzése óta	Kereskedelmi légi fuvarozás egypilótás repülőgépen parancsnokpilótaként	c)
CPL(A)/IR	> 1 000 óra parancsnokpilótaként vagy másodpilótaként egypilótás repülőgépen, az üzemeltetési követelményeknek megfelelően	Kereskedelmi légi fuvarozás egypilótás repülőgépen másodpilótaként az üzemeltetési követelményeknek megfelelően	d)
ATPL(A), CPL (A)/IR, CPL(A)	> 700 óra nem TMG repülőgépen, benne 200 óra abban a tevékenységi körben, amelyre az érvényesítést kérelmezték, és 50 óra az említett szerepkörben az előző 12 hónap során	Jogosultságok gyakorlása nem kereskedelmi légi fuvarozási céllal üzemeltetett repülőgépeken	e)
CPL(A)	> 1 500 óra parancsnokpilótaként a kereskedelmi légi fuvarozásban, amely magában foglal 500 óra repülési időt vízirepülőgépen	Kereskedelmi légi fuvarozás egypilótás repülőgépen parancsnokpilótaként	f)

A 4. bekezdés a következőképpen módosul:

a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)	számot ad nyelvismeretéről az FCL.055 pont szerint;”

ii.

Az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e)	rendelkezik legalább 100 órányi műszeres repülési tapasztalattal parancsnokpilótaként az adott légijármű-kategóriában.”

A 6. bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)	közvetlenül vagy közvetve egy légijárműgyártó alkalmazásában áll.”

A B. szakasz („SZAKSZOLGÁLATI ENGEDÉLYEK KONVERTÁLÁSA”) az 1. bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„1.

Egy harmadik ország által a Chicagói Egyezmény 1. mellékletének előírásaival összhangban kiadott PPL/BPL/SPL, CPL vagy ATPL szakszolgálati engedélyt egy tagállam illetékes hatósága az FCL rész szerinti egypilótás osztály- vagy típusjogosítással rendelkező PPL/BPL/SPL szakszolgálati engedéllyé konvertálhat.”

(1) CPL(A)/IR-birtokos többpilótás repülőgépen az elfogadás előtt köteles az ICAO ATPL(A) szintű ismereteit bizonyítani.”

IV. MELLÉKLET

Az 1178/2011/EU rendelet VI. melléklete a következőképpen módosul:

Az FCL-alfejezet II. szakaszában az ARA.FCL.205 pont b) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„b)	Az illetékes hatóságnak vezetnie kell az általa engedéllyel ellátott vizsgáztatók jegyzékét. A jegyzéknek tartalmaznia kell a vizsgáztatók jogosultságait, és azt az illetékes hatóságnak kell kiadnia és naprakészen tartania.”

Az FCL-alfejezet II. szakaszában az ARA.FCL.210 pont helyébe a következő szöveg lép:

„ARA.FCL.210 A vizsgáztatók tájékoztatása

Az illetékes hatóságnak tájékoztatnia kell az Ügynökséget a személyes adatok védelmével, a felelősséggel, a balesetbiztosítással és díjakkal kapcsolatos, a hatóság felelősségi körébe tartozó földrajzi területen érvényes azon nemzeti adminisztratív eljárásokról és követelményekről, amelyeket a vizsgáztatók a jártassági vizsgák, a készségellenőrzések, illetve a kompetenciafelmérések során azon kérelmezőknél alkalmaznak, akik esetében az illetékes hatóság nem azonos azzal, mint amelyik a vizsgáztató tanúsítását kiadta.

b)	Az a) bekezdésnek megfelelelően az illetékes hatóságoktól kapott információk átadásának, illetve megszerzésének elősegítése érdekében az Ügynökség a szóban forgó információkat az általa meghatározott formában közzéteszi.

Az illetékes hatóság tájékoztathatja az általa kibocsátott engedéllyel rendelkező vizsgáztatókat, valamint a más illetékes hatóságok által engedéllyel ellátott, ám jogosultságaikat az ő területén gyakorló vizsgáztatókat arról, hogy milyen repülésbiztonsági kritériumokra figyeljenek oda a repülőgépen végrehajtott jártassági vizsgák és készségellenőrzések során.”

A MED-alrész a következőképpen módosul:

Az I. szakaszban az ARA.MED.130 pont helyébe a következő szöveg lép:

„ARA.MED.130 A repülőorvosi minősítésre szolgáló nyomtatvány

A repülőorvosi minősítésnek meg kell felelnie a következő előírásoknak:

Tartalom:

1.	Az az állam, ahol a pilóta-szakszolgálati engedélyt kiadták vagy kiadását kérelmezték (I),

2.	Repülőorvosi minősítési osztály (II),

3.	A minősítés sorszáma: a sorszám azon állam ENSZ-országkódjával kezdődik, ahol a pilóta-szakszolgálati engedélyt kiadták vagy kiadását kérelmezték, és egy arab számokból és latin betűkből álló kódsor követi (III);

4.	A birtokos neve (IV),

5.	A birtokos állampolgársága (VI),

6.	A birtokos születési ideje: (nn/hh/éééé) (XIV),

7.	A birtokos aláírása (VII),

8.	Korlátozás(ok) (XIII),

A repülőorvosi minősítés lejárati dátuma (IX) a következők tekintetében:

i.	1. osztályú, egypilótás, kereskedelmi célú utasszállító repülések,

ii.	1. osztályú egyéb kereskedelmi célú repülések,

iii.	2. osztályú repülések,

iv.

LAPL

10.	A repülőorvosi alkalmassági vizsgálat időpontja

11.	Az utolsó EKG-vizsgálat időpontja

12.	Az utolsó audiogram-vizsgálat időpontja

13.	A kiadás dátuma és a minősítést kiadó vizsgáló repülőorvos vagy egészségügyi minősítő aláírása. A mezőben feltüntethető a háziorvos neve is, ha a minősítést kiadó tagállam nemzeti törvényei szerint jogosult repülőorvosi minősítés kiadására.

14.	Pecsét vagy bélyegző (XI)

Anyag: A háziorvos által kiadott LAPL szakszolgálati engedély kivételével az engedélyt olyan papírból vagy egyéb anyagból kell készíteni, amelyen nem lehet módosítást vagy törlést végrehajtani anélkül, hogy az ne látszana rajta. A nyomtatványon kizárólag az illetékes hatóság engedélyével lehet bejegyzést vagy törlést végezni.

c)	Nyelv: A minősítést az adott országban használt nyelv(ek)en és angolul, valamint az engedélyező hatóság által szükségesnek ítélt egyéb nyelveken kell kiállítani.

d)	A repülőorvosi minősítésen szereplő minden dátumot nn/hh/éééé formában kell megadni.”

A II. szakaszban az ARA.MED.200 pont (Kijelölt vizsgáló repülőorvosok) b) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„b)

Amikor az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy a kijelölt vizsgáló repülőorvos teljesíti a vonatkozó követelményeket, az e rész VII. függelékében található nyomtatványt használva, legfeljebb három éves időszakra kiadja, meghosszabbítja, megújítja vagy lecseréli a kijelölt vizsgáló repülőorvos bizonyítványát.”

A II. függelékben („A légiutaskísérő-tanúsítvány szabványos EASA-formátuma”) az „Útmutató” a következőképpen módosul:

az a) és b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)	A légiutaskísérő-tanúsítványnak tartalmaznia kell a 142. számú EASA-nyomtatványban megadott összes tételt az alábbi 1–12. tételnek megfelelően.

b)	A nyomtatvány mérete vagy 105 mm x 74 mm (egy nyolcad A4-es méretű), vagy 85 mm x 54 mm, és olyan anyagból készül, amelyen nem lehet módosítást vagy törlést végrehajtani anélkül, hogy az ne látszana rajta.”

b)	A 8. tétel helyébe a következő szöveg lép: „8. tétel: Ide a tanúsítványt kibocsátó tagállam illetékes hatóságának azonosító adatait kell beírni. Meg kell adni az illetékes hatóság teljes nevét, postai címét, és el kell helyezni hivatalos pecsétjét, bélyegzőjét vagy logóját.”

c)	A 9. tétel első mondatának helyébe az alábbi szöveg lép: „Ha az illetékes hatóság a kibocsátó testület, akkor az „illetékes hatóság” kifejezést, valamint az illetékes hatóság hivatalos pecsétjét, bélyegzőjét vagy logóját kell itt megjeleníteni.”

5.	Az V. függelék (A REPÜLŐORVOSI KÖZPONTOKRA (AeMC) VONATKOZÓ BIZONYÍTVÁNY) helyébe a következő szöveg lép: „AZ ARA-RÉSZ VI. MELLÉKLETÉNEK V. függeléke

6.	A VI. függeléket el kell hagyni, és annak helyébe a következő szöveg lép: „(ÜRES OLDAL)”

14.3.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 74/65

A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA

(2014. március 12.)

az üzleti kudarc és a fizetésképtelenség új megközelítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2014/135/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 292. cikkére,

mivel:

(1)

Ezen ajánlás célja, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdő, gazdaságilag életképes vállalkozások – az Unión belüli elhelyezkedésüktől függetlenül – olyan nemzeti fizetésképtelenségi kereteket vehessenek igénybe, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy korai szakaszban szerkezetátalakítást hajtsanak végre fizetésképtelenségük megelőzése céljából, és így maximalizálják annak összértékét a hitelezők, a munkavállalók, a tulajdonosok és a gazdaság egésze számára. Az ajánlás emellett arra irányul, hogy az egész Unióban második esélyt biztosítsanak a csődbe ment tisztességes vállalkozók számára.

(2)

A fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti szabályok jelentős eltéréseket mutatnak abban a tekintetben, hogy milyen eljárások állnak a pénzügyi nehézségekkel küzdő adósok rendelkezésére ahhoz, hogy átszervezzék a vállalkozásukat. Egyes tagállamokban korlátozott számú eljárás létezik, vagyis a vállalkozások csak viszonylag késői szakaszban, a formális fizetésképtelenségi eljárás keretében szervezhetik át tevékenységüket. Más tagállamokban a szerkezetátalakítás korábbi szakaszban is lehetséges, viszont a rendelkezésre álló eljárások a lehetőségekhez mérten nem elég eredményesek, illetve különböző mértékű formalitásokkal járnak együtt, különösen ami a bíróságon kívüli eljárások igénybevételét illeti.

(3)	A vállalkozók számára – különösen az üzleti tevékenységük alatt keletkezett adósságuk elengedése révén – második esélyt nyújtó nemzeti szabályok is különbözőek a mentesítési időszak hossza és a mentesítés feltételei tekintetében.

(4)

A nemzeti szerkezetátalakítási keretek, és a tisztességes vállalkozók számára második esélyt biztosító nemzeti szabályok közötti eltérések költségnövekedést okoztak, fokozták a más tagállamokban történő beruházások kockázatait övező bizonytalanságot, különbségekhez vezettek a hitelhez jutás feltételei terén, és eltérő behajtási arányokat eredményeztek a hitelezők számára. A szóban forgó eltérések megnehezítik a több országra kiterjedő vállalatcsoportok következetes szerkezetátalakítási terveinek kidolgozását és elfogadását. Általánosabb megfogalmazásban: az eltérések visszatartó hatást gyakorolhatnak a különböző tagállamokban letelepedni szándékozó vállalkozásokra.

(5)

Az 1346/2000/EK tanácsi rendelet (1) kizárólag a joghatóság, az elismerés és a jogérvényesítés kérdésével, valamint a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokban alkalmazandó joggal és együttműködéssel foglalkozik. Az említett rendelet módosítására irányuló bizottsági javaslat (2) azokra a megelőzési eljárásokra is ki kívánja terjeszteni a rendelet hatályát, amelyek a gazdaságilag életképes adósok megmentésének elősegítésére irányulnak és második esélyt biztosítanak a vállalkozók számára. Mindazonáltal a javasolt módosítás nem szünteti meg a nemzeti jog említett eljárásai közötti eltéréseket.

(6)

2011. november 15-én az Európai Parlament a fizetésképtelenségi eljárásról szóló állásfoglalást (3) fogadott el, amely többek között ajánlásokat fogalmazott meg a fizetésképtelenséggel kapcsolatos nemzeti jogszabályok egyes szempontjainak – így a szerkezetátalakítási tervek létrehozására, hatásaira és tartalmára vonatkozó feltételek – harmonizálása tekintetében.

(7)

A Bizottság a második egységes piaci intézkedéscsomagról szóló, 2012. október 3-i közleményben (4) a kulcsintézkedések között vállalta, hogy korszerűsíti a fizetésképtelenségre vonatkozó uniós szabályokat a vállalkozások túlélése és a vállalkozók második esélyhez juttatása érdekében. Ezért a Bizottság bejelentette, hogy elemezni fogja, miként javítható tovább a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jogszabályok hatékonysága annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek a vállalatok, a vállalkozók és a magánszemélyek számára a belső piacon.

(8)

Az üzleti kudarccal és a fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítésről szóló, 2012. december 12-i bizottsági közlemény (5) kiemel egyes területeket, ahol a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jogszabályok eltérései akadályozhatják a hatékony belső piac kialakítását. A Bizottság megállapította, hogy az e területeken létrehozott egyenlő versenyfeltételek következtében a vállalatok, a vállalkozók és a magánszemélyek jobban megbíznának a többi tagállam rendszereiben, ez pedig javítaná a hitelhez jutást és ösztönözné a beruházásokat.

(9)

A Bizottság 2013. január 9-én elfogadta a „Vállalkozás 2020” cselekvési tervet (6), amelyben a tagállamokat többek között arra is felkérték, hogy amennyiben lehetséges, 2013-ra legfeljebb három évre csökkentsék a csőd után egy tisztességes vállalkozó rehabilitálásához és tartozásának rendezéséhez szükséges időt, továbbá hogy nyújtsanak támogató szolgáltatásokat a vállalkozásoknak a korai szerkezetátalakításhoz, tanácsot a csőd megelőzése érdekében és támogatást a kis- és középvállalkozásoknak a szerkezetátalakításhoz és az újrainduláshoz.

(10)

Több tagállam jelenleg végzi a fizetésképtelenséggel kapcsolatos nemzeti jogszabályainak felülvizsgálatát abból a célból, hogy javítsa a vállalatok megmentésének keretét és a vállalkozók második esélyét. Tehát a belső piac működésének megerősítése érdekében helyénvaló ösztönözni az említett, és az esetleges jövőbeni nemzeti kezdeményezések koherenciáját.

(11)

Bátorítani kell a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti keretek közötti koherencia erősítését azon eltérések és alacsony hatékonyságú szabályozási területek csökkentése érdekében, amelyek akadályozzák a pénzügyi nehézségekkel küzdő, életképes vállalatok korai szerkezetátalakítását, és a tisztességes vállalatok második esélyének lehetőségét, ezáltal csökkenteni lehetne az adósok és a hitelezők szerkezetátalakítással kapcsolatos költségeit. Az említett nemzeti fizetésképtelenségi szabályok koherenciájának és hatékonyságának növelése valamennyi típusú hitelező és beruházó esetében maximalizálná a megtérülést, és ösztönözné a határon átnyúló beruházásokat. A koherencia erősítése emellett a vállalatcsoportok szerkezetátalakítását is elősegítené, függetlenül attól, hogy a csoport tagjai hol helyezkednek el az Unión belül.

(12)

Továbbá a pénzügyi nehézségekkel küzdő, életképes vállalatok hatékony szerkezetátalakítása előtt álló akadályok eltávolítása hozzájárul a munkahelyek megőrzéséhez, valamint a tágabb értelemben vett gazdaság számára is előnyökkel jár. A vállalkozók második esélyhez jutásának megkönnyítése következtében az önfoglalkoztatási arány is növekedne a tagállamokban. Emellett a fizetésképtelenségre vonatkozó hatékony keretek lehetővé tennék a hitelezéssel és a kölcsönfelvétellel kapcsolatos döntésekkel járó kockázatok értékelésének javítását, valamint a zökkenőmentes kiigazítást a túlzottan eladósodott cégek számára, és minimálisra csökkentenék hitelállományuk leépítésének gazdasági és társadalmi költségeit.

(13)	A kis- és középvállalatok számára hasznos volna a koherensebb, uniós szintű megközelítés, mivel nem rendelkeznek az ahhoz szükséges erőforrásokkal, hogy állni tudják a magas szerkezetátalakítási költségeket, és hasznot húzhassanak egyes tagállamok hatékonyabb szerkezetátalakítási eljárásaiból.

(14)

Az adóhatóságok szintén érdekeltek abban, hogy hatékony szerkezetátalakítási keret álljon az életképes vállalkozások rendelkezésére. Ezen ajánlás végrehajtása során a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy a méltányos adózás általános elveit tiszteletben tartó, megfelelő intézkedéseket tegyenek az adóbevételek beszedésére és behajtására, valamint hatékony intézkedéseket hozzanak az adócsalás, adóelkerülés vagy adóvisszaélés esetén.

(15)

Helyénvaló kizárni ezen ajánlás hatálya alól a biztosítótársaságokat, a hitelintézeteket és befektetési vállalkozásokat, valamint a kollektív befektetési formákat, a központi szerződő feleket, a központi értéktárakat és az egyéb olyan pénzügyi intézményeket, amelyekre olyan külön helyreállítási és szanálási keretrendszerek vonatkoznak, amelyekben a nemzeti felügyeleti hatóságok széles körű beavatkozási jogkörrel rendelkeznek. Bár ezen ajánlás hatálya nem terjed ki a fogyasztók túlzott eladósodására és a fogyasztói csődre, felkérjük a tagállamokat, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy ezen ajánlásokat a fogyasztókra is alkalmazzák, mivel az ezen ajánlásban követett egyes elvek rájuk nézve is relevánsak lehetnek.

(16)

A szerkezetátalakítási keretnek lehetővé kell tennie, hogy az adósok olyan korai szakaszban orvosolják pénzügyi nehézségeiket, amikor fizetésképtelenségük megelőzhető és biztosítani lehet üzleti tevékenységük folytatását. Az eljárással való esetleges visszaélések megelőzése érdekében azonban valószínűnek kell lennie, hogy az adós pénzügyi nehézségei fizetésképtelenséghez vezetnek, továbbá a szerkezetátalakítási tervnek alkalmasnak kell lennie az adós fizetésképtelenségének megakadályozására, valamint a vállalkozás életképességének biztosítására.

(17)

A hatékonyság előmozdítása, valamint a késedelmek és költségek csökkentése érdekében a megelőző szerkezetátalakítás nemzeti kereteinek olyan rugalmas eljárásokat kell felölelniük, amelyek a szükséges és arányos esetekre korlátozzák a bírósági formalitásokat annak érdekében, hogy megóvják a hitelezők és a valószínűleg érintett egyéb felek érdekeit. Például a szükségtelen költségek elkerülése és az eljárás korai jellegének megfelelő szabályozás céljából az adósoknak főszabály szerint meg kell őrizniük az ellenőrzést eszközeik felett, továbbá nem tehető kötelezővé közvetítő vagy felügyelő kirendelése, hanem az esettől függően kell arról intézkedni.

(18)

Az adósnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az egyedi végrehajtási keresetek és a hitelezők által megindítani kívánt fizetésképtelenségi eljárások felfüggesztését kérje a bíróságtól, amennyiben e keresetek hátrányosan érinthetik a tárgyalásokat, és ronthatják a hitelező vállalkozásának szerkezetátalakítására vonatkozó kilátásokat. Azonban az adósok és a hitelezők jogai közötti helyes egyensúly biztosítása érdekében – továbbá a tagállamok közelmúltbeli reformjai során szerzett tapasztalatokat figyelembe véve – e felfüggesztés időtartama először nem haladhatja meg a négy hónapot.

(19)

A szerkezetátalakítási terv bírósági jóváhagyására annak érdekében van szükség, hogy a hitelezők jogainak korlátozása arányos legyen a szerkezetátalakítás előnyeivel, továbbá hogy hatékony jogorvoslat álljon a hitelezők rendelkezésére, összhangban a vállalkozás szabadságával és a tulajdonhoz való joggal, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája biztosít. Ezért a bíróságnak el kell utasítnia a tervet, amennyiben valószínűsíthető, hogy a szerkezetátalakítási kísérlet az egyet nem értő hitelezők jogait jobban korlátozza annál, mint amit az adós vállalkozásának szerkezetátalakítása nélkül ésszerűen elvárhatnának.

(20)

A csőd hatásai – különösen a társadalmi megbélyegzés, a jogi következmények, és az adósságok kiegyenlítésére való képtelenség folyamatos fennmaradása – komoly visszatartó erőt jelentenek azon vállalkozók számára, akik vállalkozást kívánnak alapítani vagy második esélyt szeretnének szerezni, noha egyes bizonyítékok azt igazolják, hogy a csődbe ment vállalkozóknak több esélyük van arra, hogy második alkalommal sikeresek legyenek. Ezért lépéseket kell tenni a csőd vállalkozókra gyakorolt negatív hatásainak enyhítésére olyan előírások elfogadása révén, amelyek értelmében egy maximális időszak elteltével teljes mértékben mentesítik őket az adósságok alól,

ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:

I. CÉL ÉS TÁRGY

Ezen ajánlás célja, hogy olyan keret létrehozására ösztönözze a tagállamokat, amely lehetővé teszi a pénzügyi nehézséggel küzdő, gazdaságilag életképes vállalatok hatékony szerkezetátalakítását, valamint második esélyt biztosít a tisztességes vállalkozóknak, ezáltal elősegíti a vállalkozói készséget, a beruházásokat és a foglalkoztatást, valamint hozzájárul a belső piac zavartalan működése előtt álló akadályok csökkentéséhez.

Az említett akadályok csökkentésével az ajánlás különösen a következőket kívánja elérni:

a)	a más tagállamban történő beruházás kockázatainak értékelésével kapcsolatos költségek csökkentése;

b)	a hitelezők behajtási arányainak növelése; valamint

c)	a több országra kiterjedő vállalatcsoportok.

Ez az ajánlás az alábbiakra vonatkozó minimumszabályokat állapít meg:

a)	megelőző szerkezetátalakítási keretek; valamint

b)	a fizetésképtelen vállalkozók adósságainak elengedése.

4.	Ezen ajánlás végrehajtása során a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy megfelelő és hatékony intézkedéseket hozzanak az adók behajtására, különösen adócsalás, adóelkerülés vagy adóvisszaélés esetén.

II. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen ajánlás alkalmazásában:

a) „adós”: pénzügyi nehézségekkel küzdő természetes vagy jogi személy, amennyiben fennáll a fizetésképtelenség valószínűsége;

b) „szerkezetátalakítás”: az adós vagyonmérlege összetételének, feltételeinek vagy szerkezetének, illetve e tényezők kombinációjának megváltoztatása azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék az adós számára tevékenységének teljes vagy részleges folytatását;

c) „egyedi végrehajtási keresetek felfüggesztése”: a hitelező követelésének az adóssal szembeni végrehajtására vonatkozó jogosultság bíróság által elrendelt felfüggesztése;

d) „bíróságok”: a megelőzési eljárások tekintetében hatáskörrel rendelkező bármely szerv, amelyet a tagállamok a bíróságok szerepével ruháztak fel, és amelynek határozataival szemben bírói hatósághoz lehet fellebbezni, vagy ott felülvizsgálatot kérelmezni.

III. MEGELŐZŐ SZERKEZETÁTALAKÍTÁSI KERET

A. A megelőző szerkezetátalakítási keret rendelkezésre állása

Az adósok számára lehetővé kell tenni, hogy olyan keretet vehessenek igénybe, amelynek segítségével – a fizetésképtelenség elkerülése céljából – átalakíthatják vállalkozásuk szerkezetét. E keretnek a következő elemeket kell tartalmaznia:

a)	az adósnak képesnek kell lennie arra, hogy korai szakaszban – amint nyilvánvalóvá válik a fizetésképtelenség valószínűsége – szerkezetátalakítást hajtson végre;

b)	az adósnak meg kell tartania az ellenőrzést vállalkozása napi működése felett;

c)	az adósnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kérelmezze az egyedi végrehajtási keresetek ideiglenes felfüggesztését;

d)	a nemzeti jog által előírt többség által elfogadott szerkezetátalakítási tervnek valamennyi hitelező számára kötelezőnek kell lennie, amennyiben a tervet a bíróság is jóváhagyta;

e)	a szerkezetátalakítási terv végrehajtásához szükséges új finanszírozás nem nyilvánítható semmisnek, érvénytelennek vagy végrehajthatatlannak a hitelezők összessége számára hátrányt okozó cselekményként.

A szerkezetátalakítási eljárás nem lehet hosszadalmas és költséges, továbbá rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy több lépést lehessen peren kívül megtenni. A bíróság szerepét arra a mértékre kell korlátozni, amely a hitelezők és a szerkezetátalakítási terv által érintett többi érdekelt fél jogainak megóvása céljából szükséges és e céllal arányos.

B. A szerkezetátalakítási tervekre vonatkozó tárgyalások elősegítése

Közvetítő vagy felügyelő kirendelése

8.	Az adósok számára lehetővé kell tenni, hogy anélkül kezdjék meg vállalakozásuk szerkezetének átalakítását, hogy ehhez hivatalos bírósági eljárást kellene indítaniuk.

A közvetítő vagy felügyelő bíróság általi kirendelése nem tehető kötelezővé, hanem csak eseti alapon történhet, amennyiben a bíróság ezt szükségesnek tartja:

a)	a közvetítő esetében ahhoz, hogy segítséget nyújtson az adós és a hitelezők számára a szerkezetátalakítási tervre vonatkozó tárgyalások sikeres lefolytatásához;

b)	a felügyelő esetében ahhoz, hogy áttekintse az adós és a hitelezők tevékenységét, és meghozza a legalább egy hitelező vagy egyéb érdekelt fél jogos érdekeinek megóvásához szükséges intézkedéseket.

Az egyedi végrehajtási keresetek és a fizetésképtelenségi eljárások felfüggesztése

10.

Az adósoknak jogosultaknak kell lenniük a hitelezők – köztük a biztosított és elsőbbségi hitelezők – által indított azon egyedi végrehajtási keresetek ideiglenes felfüggesztését (a továbbiakban: felfüggesztés) kérni a bíróságtól, amelyek különben ronthatnák a szerkezetátalakítási terv kilátásait. A felfüggesztés nem akadályozhatja a folyamatban lévő szerződések teljesítését.

11.

A felfüggesztés megadását bizonyos feltételekhez kötő tagállamokban az adósoknak minden körülmények között lehetőséget kell adni a felfüggesztés igénybevételére, amennyiben:

a)	a szerkezetátalakítási terv által valószínűleg érintett, jelentős összegű követelést képviselő hitelezők támogatják a szerkezetátalakítási terv elfogadására irányuló tárgyalásokat; valamint

b)	ésszerű esély van a szerkezetátalakítási terv végrehajtására és az adós fizetésképtelenségének elkerülésére.

12.

Amennyiben a tagállamok jogszabályai előírják, az adósnak a fizetésképtelenség bejelentésére vonatkozó kötelezettségét, valamint az adóssal szembeni fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló, a felfüggesztés megadását követően benyújtott hitelezői kérelmeket szintén fel kell függeszteni a felfüggesztés ideje alatt.

13.

A felfüggesztés időtartamának tisztességes egyensúlyt kell biztosítania az adós, valamint a hitelezők és különösen a biztosított hitelezők érdekei között. Ezért a felfüggesztés időtartamát a tervezett szerkezetátalakítás bonyolultsága alapján kell meghatározni, és az nem haladhatja meg a négy hónapot. A tagállamok előírhatják, hogy az időszak meghosszabbítható a szerkezetátalakítási tervről szóló tárgyalások előrehaladásának igazolása alapján. A felfüggesztés teljes időtartama nem haladhatja meg a 12 hónapot.

14.	Ha a szerkezetátalakítási terv elfogadásának elősegítése érdekében már nincs szükség a felfüggesztésre, a felfüggesztést meg kell szüntetni.

C. Szerkezetátalakítási tervek

A szerkezetátalakítási tervek tartalma

15.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a bíróságok sürgősséggel, és főszabály szerint írásbeli eljárás keretében hagyhassák jóvá a terveket. A tagállamoknak világos és konkrét rendelkezéseket kell megállapítaniuk a szerkezetátalakítási tervek tartalmára vonatkozóan. A szerkezetátalakítási terveknek tartalmazniuk kell az alábbi tényezők részletes leírását:

a)	a terv által érintett hitelezők egyértelmű és teljes körű azonosítása;

b)	a tervezett szerkezetátalakítás hatása az egyes adósságokra vagy adósság-kategóriákra;

c)	az érintett hitelezőknek a szerkezetátalakítási tervre vonatkozó álláspontja;

d)	adott esetben, az új finanszírozás feltételei; valamint

e)	a terv alkalmassága az adós fizetésképtelenségének megelőzésére és a vállalkozás életképességének biztosítására.

A szerkezetátalakítási tervek hitelezők általi elfogadása

16.	A szerkezetátalakítás kilátásainak javítása, és így a megmentett, életképes vállalkozások számának növelése érdekében lehetővé kell tenni, hogy az érintett hitelezők – köztük a biztosított és a biztosítással nem rendelkező hitelezők – szerkezetátalakítási tervet fogadjanak el.

17.	Az eltérő érdekű hitelezőket az említett érdekeket tükröző külön osztályok szerint kell kezelni. Minimumszabályként külön osztályba kell besorolni a biztosított és a nem biztosított hitelezőket.

18.

A szerkezetátalakítási tervet az egyes osztályokba besorolt hitelezői követelések összegének többségével kell elfogadni, a nemzeti jog előírásainak megfelelően. Ha több mint két hitelezői osztály létezik, a tagállamok számára lehetővé kell tenni olyan előírások bevezetését vagy hatályban tartását, amelyek felhatalmazzák a bíróságokat az adott hitelezői osztály hitelezőinek többsége által támogatott szerkezetátalakítási tervek jóváhagyására, szem előtt tartva különösen az adott hitelezői osztályok követeléseinek súlyát.

19.

A hitelezőknek – elhelyezkedésüktől függetlenül – egyenlő jogosultságokkal kell rendelkezniük. Ezért amennyiben a tagállami jogszabályok hivatalos szavazási eljárást írnak elő, főszabály szerint lehetővé kell tenni a hitelezők számára, hogy távközlési eszközzel – például ajánlott levélben vagy biztonságos elektronikus technológiák útján – adják le szavazatukat.

20.	A tagállamoknak a szerkezetátalakítási tervek hatékonyabb elfogadása érdekében annak lehetőségéről is gondoskodniuk kell, hogy egyes hitelezők, illetve egyes hitelezői típusok vagy osztályok egyedül is elfogadhassák a szerkezetátalakítási terveket, ha más hitelezők nem érintettek.

A szerkezetátalakítási terv bírósági jóváhagyása

21.	A jogbiztonság érdekében, és azért, hogy a szerkezetátalakítási terv indokolatlanul ne befolyásolja a hitelezők jogait, az egyet nem értő hitelezők érdekeit érintő vagy új finanszírozás bevonását előíró szerkezetátalakítási terv kötelezővé válásához bírósági jóváhagyás szükséges.

22.

A tagállamok jogszabályainak egyértelműen meg kell határozniuk a szerkezetátalakítási terv bírósági jóváhagyásának feltételeit, amelyeknek legalább arra ki kell terjedniük, hogy:

a)	a szerkezetátalakítási tervet olyan feltételekkel fogadták el, amelyek biztosítják a hitelezők jogos érdekeinek védelmét;

b)	a szerkezetátalakítási tervről minden olyan hitelezőt értesítettek, akit az valószínűleg érint;

c)	a szerkezetátalakítási terv nem korlátozza annál jobban az egyet nem értő hitelezők jogait, mint amit szerkezetátalakítás hiányában ésszerűen elvárhatnának, ha felszámolnák az adós vállalkozását vagy – az esettől függően – folyamatosan működő vállalkozásként értékesítenék azt;

d)	a szerkezetátalakítási tervben előirányzott új finanszírozásra szükség van a terv végrehajtásához, és az tisztességtelenül nem sérti az egyet nem értő hitelezők érdekeit.

23.

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a bíróságok elutasíthassák az olyan szerkezetátalakítási terveket, amelyek egyértelműen nem kínálnak semmiféle esélyt az adós fizetésképtelenségének elkerülésére és a vállalkozás életképességének biztosítására, például azért, mert nem irányozzák elő a tevékenységének folytatásához szükséges új finanszírozást.

A hitelezők jogai

24.

A szerkezetátalakítási terv által valószínűleg érintett összes hitelezőt értesíteni kell a terv tartalmáról, továbbá jogot kell biztosítani számukra ahhoz, hogy kifogásokat fogalmazzanak meg és fellebbezzenek a szerkezetátalakítási tervvel szemben. Mindazonáltal a fellebbezésnek – a tervet támogató hitelezők érdekében – főszabály szerint nem lehet halasztó hatálya a szerkezetátalakítási terv végrehajtására.

A szerkezetátalakítási terv hatásai

25.	Az érintett hitelezők által egyhangúlag elfogadott szerkezetátalakítási terveknek az összes ilyen érintett hitelezőre nézve kötelező érvényűeknek kell lenniük.

26.	A bíróság által jóváhagyott szerkezetátalakítási terveknek kötelező érvényűnek kell lenniük a terv által érintett, és az abban meghatározott mindegyik hitelezőre nézve.

D. Az új finanszírozás védelme

27.

A szerkezetátalakítási tervben elfogadott és bíróság által jóváhagyott új finanszírozást – ideértve az új kölcsönöket, egyes eszközöknek az adós általi értékesítését, valamint a hitel-tőke konverziókat – nem lehet semmisnek, érvénytelennek vagy végrehajthatatlannak nyilvánítani a hitelezők összessége számára hátrányt okozó cselekményként.

28.	A bíróság által jóváhagyott szerkezetátalakítási terv keretében új finanszírozást nyújtókat mentesíteni kell a szerkezetátalakítási eljárással kapcsolatos polgári- és büntetőjogi felelősség alól.

29.	Kivételeket kell tenni az új finanszírozás védelmére vonatkozó szabályok alól, amennyiben a későbbiekben csalást állapítanak meg az új finanszírozás tekintetében.

IV. MÁSODIK ESÉLY A VÁLLALKOZÓKNAK

Mentesítési idők

30.

A csődnek a vállalkozókra gyakorolt negatív hatásait korlátozni kell, második esélyt biztosítva számukra. A vállalkozókat legkésőbb az alábbi időpontoktól számított 3 év elteltével teljes mértékben mentesíteni kell a csődeljárás alá vont adósságok alól:

a)	az adós eszközeinek felszámolásával végződő eljárás esetén az az időpont, amikor a bíróság határozatot hozott a csődeljárás megindítása iránti kérelemről;

b)	visszafizetési tervet tartalmazó eljárás esetén az az időpont, amikor megkezdődött a visszafizetési terv végrehajtása.

31.	A mentesítési időszak leteltekor a vállalkozásoknak mentesülniük kell adósságaik alól, főszabály szerint anélkül, hogy ennek érdekében ismét bírósághoz kellene fordulniuk.

32.

Nem minden körülmények között helyénvaló rövid idő elteltével teljes körű mentesítést biztosítani. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az alábbiakhoz szükséges szigorúbb előírásokat tartsanak hatályban vagy vezessenek be:

a)	a csődeljárás kezdete előtt vagy után tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen eljáró vállalkozók visszatartása;

b)	a visszafizetési tervhez vagy a hitelezők érdekeinek megóvására irányuló bármely egyéb jogi kötelezettséghez nem csatlakozó vállalkozók visszatartása; vagy

c)	a vállalkozó és családja megélhetésének biztosítása annak révén, hogy megengedik a vállalkozónak bizonyos eszközök megtartását.

33.	A tagállamok kizárhatnak bizonyos adósságkategóriákat (például jogellenes károkozásért való felelősségből származókat) a teljes mentesítésre vonatkozó szabály alól.

V. FELÜGYELET ÉS JELENTÉSTÉTEL

34.	Felkérjük a tagállamokat, hogy 2015. március 14-ig hajtsák végre az ezen ajánlásba foglalt elveket.

35.

Felkérjük a tagállamokat, hogy gyűjtsenek megbízható éves statisztikai adatokat a megkezdett megelőző szerkezetátalakítási eljárások számáról, az eljárások hosszáról, valamint az érintett adósok méretéről és a megindított eljárások eredményéről, és évente – első alkalommal 2015. március 14-ig – közöljék ezeket az információkat a Bizottsággal.

36.

A Bizottság 2015. szeptember 14-ig megvizsgálja ezen ajánlás tagállami végrehajtását. Ennek keretében a Bizottság értékeli az ajánlás hatását a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalatok megmentésére és a tisztességes vállalkozásoknak biztosított második esélyre, a jogszabály kölcsönhatását a más területekre vonatkozó egyéb fizetésképtelenségi eljárásokkal (így például a kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységet nem folytató természetes személyekre vonatkozó mentesítési időkkel), továbbá az ajánlásnak a belső piac, valamint a kis- és középvállalkozások működésére és az uniós gazdaság versenyképességére gyakorolt hatását. A Bizottság értékeli azt is, hogy az ajánlásban kifejezésre juttatott megközelítés megszilárdítása és megerősítése érdekében kívánatos-e további intézkedéseket javasolni.

Kelt Brüsszelben, 2014. március 12-én.

a Bizottság részéről

Viviane REDING

alelnök

(1) A Tanács 2000. május 29-i 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról (HL L 160., 2000.6.30., 1. o.).

(2) COM(2012) 744 final.

(3) Az Európai Parlament 2011. november 15-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a fizetésképtelenségi eljárásról az uniós társasági jog keretében, P7_TA (2011) 0484.

(4) COM(2012) 573 final.

(5) COM(2012) 742 final.

(6) COM(2012) 795 final.

		ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2014.074.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 74

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	57. évfolyam 2014. március 14.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Bizottság 240/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. január 7.) az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexről	1
	*	A Bizottság 241/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. január 7.) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az intézményekre vonatkozó tőkekövetelményekre alkalmazandó szabályozási technikai standardok tekintetében való kiegészítéséről ( 1 )	8
	*	A Bizottság 242/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 7.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Lammefjordskartofler [OFJ])	27
	*	A Bizottság 243/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 7.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Bornheimer Spargel/Spargel aus dem Anbaugebiet Bornheim [OFJ])	29
	*	A Bizottság 244/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 7.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Strachitunt [OEM])	31
	*	A Bizottság 245/2014/EU rendelete (2014. március 13.) a polgári légi közlekedéshez kapcsolódó műszaki követelmények és igazgatási eljárások rögzítéséről szóló, 2011. november 3-i 1178/2011/EU bizottsági rendelet módosításáról ( 1 )	33
	*	A Bizottság 246/2014/EU rendelete (2014. március 13.) az 1334/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletének bizonyos aromaanyagok uniós listáról történő visszavonása tekintetében történő módosításáról ( 1 )	58
		A Bizottság 247/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 13.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	61
		HATÁROZATOK
		2014/134/EU
	*	A Bizottság végrehajtási határozata (2014. március 12.) az afrikai sertéspestis lengyelországi előfordulásával összefüggő egyes védekezési intézkedésekről (az értesítés a C(2014) 1657. számú dokumentummal történt) ( 1 )	63
		AJÁNLÁSOK
		2014/135/EU
	*	A Bizottság ajánlása (2014. március 12.) az üzleti kudarc és a fizetésképtelenség új megközelítéséről ( 1 )	65

„01.015	vinil-benzol	100-42-5		11022	1	EFSA
02.122	p-menta-1,8(10)-dién-9-ol	3269-90-7			2	EFSA
09.809	p-menta-1,8(10)-dien-9-il-acetát	15111-97-4		10743	2	EFSA
12.114	dietil-triszulfid	3600-24-6	1701	11451	4	EFSA
12.120	2,8-epitio-p-mentán	68398-18-5	1685		4	EFSA
12.159	metil-metán-tioszulfonát	2949-92-0		11520	3	EFSA
12.256	etil-propil-triszulfid	31499-70-4	1695		4	EFSA
12.272	propil-propán-tioszulfonát	1113-13-9	1702		3	EFSA
13.029	2,5-dimetil-furán	625-86-5	1488	2208	3	EFSA
13.030	2-metil-furán	534-22-5	1487	2209	3	EFSA
13.092	2-etil-furán	3208-16-0	1489	11706	3	EFSA
14.145	pirrol-2-karbaldehid	1003-29-8		11393	4	EFSA
14.163	1-metilpirrol-2-karboxaldehid	1192-58-1			4	EFSA
14.169	1-etil-2-pirrol-karboxaldehid	2167-14-8			4	EFSA
15.064	2,5-dimetil-tiofén	638-02-8			4	EFSA
15.072	2-etil-tiofén	872-55-9		11614	4	EFSA
15.091	2-metil-tiofén	554-14-3		11631	4	EFSA
15.092	3-metil-tiofén	616-44-4		11632	4	EFSA
16.124	(1R,2S,5R)-N-ciklopropil-5-metil-2-izopropil-ciklohexán-karboxamid	73435-61-7			1	EFSA”

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	MA	73,3
	TN	108,4
	TR	104,7
	ZZ	95,5
0707 00 05	EG	182,1
	MA	182,1
	TR	152,6
	ZZ	172,3
0709 91 00	EG	45,1
0709 91 00	ZZ	45,1
0709 93 10	MA	40,6
	TR	87,7
	ZZ	64,2
0805 10 20	EG	49,2
	IL	66,9
	MA	46,5
	TN	51,1
	TR	56,3
	ZA	62,4
	ZZ	55,4
0805 50 10	TR	69,1
0805 50 10	ZZ	69,1
0808 10 80	CL	132,6
	CN	58,1
	MK	32,3
	US	189,7
	ZZ	103,2
0808 30 90	AR	101,7
	CL	144,6
	TR	158,2
	US	211,0
	ZA	98,1
	ZZ	142,7