27.2.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 57/1

---

A BIZOTTSÁG 182/2014/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2013. december 17.)

az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet III. mellékletének módosításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 10. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 978/2012/EU 9. cikkének (1) bekezdése megállapítja azokat az egyedi támogathatósági kritériumokat, amelyek alapján a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző előírás (GSP+) keretében tarifális preferenciák biztosíthatók a kérelmező országnak. Ehhez az adott országnak kiszolgáltatottnak kell minősülnie. E rendelet VIII. mellékletben felsorolt összes egyezményt megerősítette, és a megfelelő ellenőrző testületek által készített legújabb megállapítások nem tártak fel súlyos kötelezettségszegést az említett egyezmények tényleges végrehajtása terén. Az adott ország az egyezmények egyike tekintetében sem fogalmazhatott meg olyan fenntartást, amelyet az adott egyezmény tilt, vagy amely a 978/2012/EU rendelet 9. cikkének kizárólagos alkalmazásában összeegyeztethetetlennek minősül az adott egyezmény tárgyával és céljával. Fenntartás nélkül elfogadja az egyes egyezmények által előírt jelentéstételi követelményeket és kötelező erejű kötelezettségvállalást tesz a 978/2012/EU rendelet 9. cikke (1) bekezdésének d), e) és f) pontjában említettek szerint.

(2)

A GSP+-ból részesedni kívánó GSP-kevezményezett országoknak kérelmet kell benyújtaniuk, amelyhez átfogó információkat mellékelnek a vonatkozó egyezmények megerősítéséről, az adott egyezménnyel kapcsolatban megfogalmazott fenntartásaikról, az egyezmény egyéb részes feleinek e fenntartásokkal kapcsolatos kifogásairól, valamint a kötelező erejű kötelezettségvállalásaikról.

(3)

Bizottság az EUMSZ 290. cikkével összhangban felhatalmazást kapott arra, hogy a III. melléklet létrehozása vagy módosítása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, hogy a GSP+-kedvezményezett országok jegyzékébe való felvételével kedvezményeket biztosítson a kérelmező ország részére a GSP+ keretében.

(4)	A Bizottsághoz a Salvadori Köztársaság, a Guatemalai Köztársaság és a Panamai Köztársaság nyújtott be kérelmet.

(5)

A Bizottság a 978/2012/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban megvizsgálta ezeket a kérelmeket, és megállapította, hogy ezek az országok teljesítik a támogathatósági kritériumokat. Ezért ezen országok számára e rendelet hatálybalépésének időpontjától kezdve biztosítani kell a GSP+ keretében nyújtott kedvezményeket, és a 978/2012/EU rendelet III. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(6)	A Bizottság folyamatosan ellenőrzi a vonatkozó egyezmények megerősítésének állását, és figyelemmel kíséri azok tényleges végrehajtását és a megfelelő ellenőrző szervekkel való együttműködést a 13. cikkel összhangban,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 978/2012/EU rendelet III. mellékletének „B” és „A” oszlopa kiegészül a következő országok nevével és az őket jelölő betűkódokkal:

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 303., 2012.10.31., 1. o.

---

27.2.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 57/3

---

A BIZOTTSÁG 183/2014/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2013. december 20.)

a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az egyedi és az általános hitelkockázati kiigazítások kiszámításának meghatározásáról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet (1) módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 110. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésére,

mivel:

(1)

Az 575/2013/EU rendelet a hitelkockázati kiigazításokat azon hitelkockázati veszteségekre képzett egyedi és általános hitelkockázati tartalékok összegeként határozza meg, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozásnak megfelelően szerepelnek az intézmények pénzügyi kimutatásaiban; azonban nem állapít meg egyedi szabályokat az egyedi és általános hitelkockázati kiigazítások meghatározására vonatkozóan.

(2)

Szabályokat kell előírni a kizárólag a hitelkockázatokhoz kapcsolódó veszteségeket tükröző hitelkockázati kiigazítások kiszámítása során figyelembe veendő összegek meghatározására vonatkozóan. A szavatolótőke-követelmények meghatározását szolgáló hitelkockázati kiigazítások kiszámításának azon összegekre kell korlátozódnia, amelyek csökkentették az intézmény elsődleges alapvető tőkéjét.

(3)

A folyó üzleti évben az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint megjelenített, kizárólag hitelkockázathoz kapcsolódó veszteségeket akkor kell hitelkockázati kiigazításként megjeleníteni, ha az intézmény megjeleníti az elsődleges alapvető tőkére gyakorolt hatást. Ez az olyan helyzetekre vonatkozik, amikor az üzleti év során rögzített ilyen értékvesztés miatti veszteségek az év során vagy az év végén jelentkeznek az általános évközi nyereségek ellenére, és ezeket nem hagyták jóvá az 575/2013/EU rendelet 26. cikkének (2) bekezdése szerint, valamint, ha ezeknek a hitelkockázati kiigazításként történő megjelenítése előbb gyakorolna hatást a kitettségértékekre vagy a járulékos tőkére, mint az elsődleges alapvető tőkére. Az 575/2013/EU rendelet 36. cikkének (1) bekezdése szerinti évközi veszteségek tekintetében nem szükséges ilyen kiigazítás, amennyiben az adott cikk alapján a folyó üzleti év veszteségeit azonnal levonják az elsődleges alapvető tőkéből.

(4)

Az 575/2013/EU rendeletnek a hitelkockázati kiigazításokhoz kapcsolódó bizonyos rendelkezései kifejezetten mérlegen kívüli tételekre vonatkoznak. Ha ilyen megkülönböztetésre nem kerül sor, akkor a vonatkozó rendelkezéseket mind a mérleg szerinti, mind pedig a mérlegen kívüli tételekre alkalmazni kell.

(5)

Szabályozni kell az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint megjelenített, kizárólag hitelkockázathoz kapcsolódó azon veszteségeket, amelyek csökkentették egy intézmény elsődleges alapvető tőkéjét. E szabályoknak akkor kell kiterjedniük a pénzügyi eszközök értékvesztéseire és értékelési korrekcióira vagy a mérlegen kívüli tételekre képzett céltartalékokra, ha ezek tükrözik a kizárólag a hitelkockázatokhoz kapcsolódó veszteségeket, és ha ezeket megjelenítik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti eredménykimutatásban. Amennyiben ezek a veszteségek valós értéken értékelt pénzügyi instrumentumokhoz kapcsolódnak, ezeknek a szabályoknak ki kell terjedniük az alkalmazandó számviteli szabályozás értelmében értékvesztésként megjelenített összegekre vagy a hasonló kiigazításokra is, feltéve, hogy azok tükrözik egy eszköz vagy egy eszköz portfólió-állományának hitelminőségében bekövetkező értékvesztéshez kapcsolódó veszteségeket. Ebben a szakaszban nem indokolt más olyan összegek szabályozása, amelyek nem jelentik egy pénzügyi instrumentum értékvesztését az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint, vagy nem tükröznek hasonló természetű koncepciót, még akkor sem, ha ezek a változások hitelkockázati összetevőt is tartalmazhatnak.

(6)

A számítás teljes hatókörének biztosítása érdekében szükséges, hogy az 575/2013/EU rendelet 110. cikke (4) bekezdésének első albekezdésében felsorolt célok szempontjából figyelembe vehető minden összeget az általános hitelkockázati kiigazítások (általános hitelkockázati kiigazítások) vagy az egyedi hitelkockázati kiigazítások (egyedi hitelkockázati kiigazítások) kiszámításához kell hozzárendelni.

(7)

Az egyedi hitelkockázati kiigazítások kiszámításába bevonható összegek azonosításával kapcsolatban az 575/2013/EU rendelet csak azt a feltételt szabja, hogy az egyedi hitelkockázati kiigazítások nem vonhatók be a járulékos tőkébe a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer alapján az 575/2013/EU rendelet 62. cikkének c) pontja szerint. Ezért az egyedi hitelkockázati kiigazításokba, illetve az általános hitelkockázati kiigazításokba bevonandó összegek megkülönböztetését a járulékos tőkébe bevonható források azonosításának feltételeivel összhangban kell szabályozni.

(8)

Az 575/2013/EU rendelet végrehajtja a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság bankokra vonatkozó harmadik nemzetközi szabályozási keretrendszerének (2) (a továbbiakban: Bázel III), nemzetközileg elfogadott standardjait. Ennélfogva a hitelkockázati kiigazításokra vonatkozó megfelelő szabályoknak is összhangban kell lenniük a Bázel III. keretrendszerrel, mely szerint az egyedi hitelkockázati kiigazítások, illetve az általános hitelkockázati kiigazítások közötti különbségtétel egyik kritériuma az kell, hogy legyen, hogy az általános céltartalékok vagy az általános hitelveszteségre képzett tartalékok „szabadon rendelkezésre álljanak a később jelentkező veszteségek fedezésére”. A Bázel III szerint a jövőbeli, jelenleg nem azonosított veszteségekre tekintettel fenntartott céltartalékok vagy hitelveszteségre képzett tartalékok szabadon felhasználhatók a hitelkockázatból eredően később jelentkező veszteségek fedezésére és ezért bevonhatók a járulékos tőkébe. Ezen felül, az általános hitelkockázati kiigazítások kiszámításába bevont összegeknek ütemezés és összeg vonatkozásában teljes mértékben és folyamatosan rendelkezésre kell állniuk e veszteségek fedezésére a cég felszámolásakor, hogy fizetésképtelenség esetén a tőke képes legyen a veszteségviselésre, mielőtt a betétesek veszteséget szenvednének.

(9)

Ezen a területen lehetővé kellene tenni, hogy a szabályok az alkalmazandó számviteli szabályozástól függetlenül alkalmazhatók legyenek. Ugyanakkor annak érdekében, hogy az intézmények képessé váljanak az alkalmazandó számviteli szabályozáson belül egységes módon különbséget tenni az egyedi hitelkockázati kiigazítás és az általános hitelkockázati kiigazítás között, a hitelkockázati veszteségek kezelésére vonatkozó kritériumokat a hitelkockázati kiigazítás valamennyi típusára vonatkozóan biztosítani kell. Bár az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint megjelenített, kizárólag hitelkockázatokhoz kapcsolódó veszteségek kezelése ezeknek a feltételeknek a teljesítésétől függ, ezen összegek nagy többsége általában az egyedi hitelkockázati kiigazítások körébe sorolandó, figyelemmel az általános hitelkockázati kiigazítások feltételeinek korlátozó jellegére.

(10)

A nemzetközi számviteli standardok azonban felülvizsgálat alatt állnak, ami szükségessé teheti az egyedi hitelkockázati kiigazítások és az általános hitelkockázati kiigazítások közötti különbségtétel kritériumainak módosítását. A jelenleg folyó, különösen az értékvesztési modellekre vonatkozó megbeszélések fényében korainak tűnik ezt a modellt a hitelkockázati kiigazítások kritériumai között feltételezni.

(11)

Az 575/2013/EU rendelet előírja az egyedi hitelkockázati kiigazítás azonosítását egy egyedi kitettség tekintetében. Ezért szükséges dönteni arról, hogyan kezelik azokat az egyedi hitelkockázati kiigazításokat, amelyek egy egész kitettségcsoport hitelkockázatához kapcsolódó veszteségeket tükröznek. Arról is szükséges továbbá dönteni, hogy az egyedi hitelkockázati kiigazításokat a csoport mely kitettségére/kitettségeire, és milyen terjedelemben szerepeltetik. Az ilyen egyedi hitelkockázati kiigazításokból eredő ezen összeg részeinek a csoport kitettségeihez való hozzárendelését a kockázattal súlyozott kitettségi összegekkel arányosan kell elvégezni. E célból a kitettségértékeket az egyedi hitelkockázati kiigazítások figyelembevétele nélkül kell meghatározni.

(12)

Az 575/2013/EU rendelet 178. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti nemteljesítés meghatározása céljából csak azon egyedi hitelkockázati kiigazítások bevonása szükséges, amelyeket egyedileg egyetlen kitettséghez vagy egyetlen kötelezetthez rendelnek hozzá, és nem kell bevonni azokat az egyedi hitelkockázati kiigazításokat, amelyek az egész kitettségcsoporthoz rendeltek. Az egész kitettségcsoportokhoz rendelt egyedi hitelkockázati kiigazítások nem azonosítják az olyan csoportokhoz tartozó kitettségek kötelezettjeit, ahol nemteljesítés történt. Különösen egy egyedi hitelkockázati kiigazítás fennállása egy kitettségcsoport tekintetében nem indokolja olyan következtetés levonását, hogy az e csoporthoz tartozó valamennyi kötelezett vagy kitettség vonatkozásában nemteljesítések történtek.

(13)

Szükséges az, hogy az intézmények képesek legyenek annak bemutatására, hogyan használják az egyedi hitelkockázati kiigazítások és az általános hitelkockázati kiigazítások közötti különbségtétel kritériumait az alkalmazandó számviteli szabályozás összefüggésében. Ezért az intézményeknek ezt a folyamatot dokumentálniuk kell.

(14)	Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikaistandard-tervezeteken alapul.

(15)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációkat bonyolított le az e rendelet alapját képező szabályozási technikaistandard-tervezetekről, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznokat az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 10. cikke szerint, továbbá kikérte az 1093/2010/EU rendelet 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az általános és egyedi hitelkockázati kiigazítások azonosítása az 575/2013/EU rendelet 111., 159., 166., 167., 168., 178., 246. és 266. cikke alkalmazásában

(1)   E rendelet alkalmazásában az intézmény által az általános és az egyedi hitelkockázati kiigazítások kiszámításába bevonandó összegek megegyeznek azon összesített összeggel, amennyivel csökkentették egy intézmény elsődleges alapvető tőkéjét annak érdekében, hogy tükrözzék a kizárólag a hitelkockázathoz kapcsolódó veszteségeket az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint, és amelyeket ilyenként jelenítettek meg az eredménykimutatásban, tekintet nélkül arra, hogy ezek értékvesztésből, értékelési korrekciókból vagy mérlegen kívüli tételekre képzett céltartalékokból erednek.

Az első albekezdésnek megfelelően kapott bármely olyan összeg, amelyet az üzleti év során megjelenítettek, csak akkor vehető figyelembe az általános és az egyedi hitelkockázati kiigazítás kiszámításában, ha a megfelelő összegeket levonták az intézmény elsődleges alapvető tőkéjéből, vagy az 575/2013/EU rendelet 36. cikkének (1) bekezdésével összhangban, vagy az említett rendelet 26. cikkének (2) bekezdése szerint jóvá nem hagyott évközi nyereség vagy év végi nyereség esetén az elsődleges alapvető tőke azonnali megfelelő csökkentésével a szavatoló tőke meghatározása érdekében.

(2)   Az (1) bekezdésben említett összegeket szerepeltetni kell az általános hitelkockázati kiigazítás intézmény általi kiszámításában, amennyiben ezek mindkét alábbi feltételnek megfelelnek:

a)	azok ütemezés és összeg vonatkozásában szabadon és teljes mértékben hozzáférhetők a még fel nem merült hitelkockázati veszteségek fedezésére;

b)	azok tükrözik a kitettségcsoportok azon hitelkockázati veszteségeit, amelyek tekintetében az intézmény jelenleg nem rendelkezik bizonyítékkal arra nézve, hogy bekövetkezett-e veszteséget okozó esemény.

(3)   Az (1) bekezdésben említett összes egyéb összeget az egyedi hitelkockázati kiigazítás kiszámításában kell szerepeltetni.

(4)   A (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek való megfelelés esetén az intézménynek a következő veszteségeket kell szerepeltetnie az általános hitelkockázati kiigazítás kiszámításában:

a)	a korábbi években tapasztalt magasabb átlagos portfólióveszteség fedezése céljából megjelenített veszteségek, annak ellenére, hogy jelenleg nincs bizonyíték a múltban tapasztalt ilyen veszteségi szintre utaló veszteséget okozó eseményekre;

b)	azok a veszteségek, amelyekre nézve az intézménynek nincs tudomása hitelminőség romlásról a kitettségcsoport tekintetében, de ahol a múltbeli tapasztalatok alapján fennáll a nemfizetés bizonyos mértékű statisztikai valószínűsége.

(5)   Az intézménynek a következő veszteségeket mindig szerepeltetnie kell a (3) bekezdésben említett egyedi hitelkockázati kiigazítás kiszámításában:

a)	a valós értéken értékelt instrumentumok eredménykimutatásában megjelenített veszteségek, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint hitelkockázati értékvesztést jelentenek;

b)	olyan jelentős egyedi kitettséget vagy kitettségeket érintő, jelenlegi vagy múltbeli események eredményeként jelentkező veszteségek, amelyek egyedileg nem jelentősek, és amelyeket egyedileg vagy együttesen elemeznek;

c)	azok a veszteségek, amelyek tekintetében a jelenleg megfigyelhető adatok alapján kiigazított múltbeli tapasztalat arra utal, hogy a veszteség bekövetkezett, de az intézmény számára még nem ismert, melyik egyedi kitettség szenvedte el e veszteségeket.

2. cikk

Kitettségcsoporthoz tartozó egyedi hitelkockázati kiigazítások hozzárendelése a csoporton belüli kitettségekhez

(1)   Amennyiben az egyedi hitelkockázati kiigazítás egy egész kitettségcsoport hitelkockázatához kapcsolódó veszteségeket tükröz, az intézmények kötelesek ezt az egyedi hitelkockázati kiigazítást a kockázattal súlyozott kitettségi összegek arányában hozzárendelni a csoport valamennyi egyedi kitettségéhez. Ennek céljából a kitettségértékeket az egyedi hitelkockázati kiigazítások figyelembevétele nélkül kell meghatározni.

(2)   Teljesítő kitettségcsoportok tekintetében az 575/2013/EU rendelet 159. cikkében említett várható veszteségösszegek kezelésére az intézmények nem kötelesek egy egyedi hitelkockázati kiigazítást a csoport egyes kitettségeihez hozzárendelni.

(3)   Ha egy egyedi hitelkockázati kiigazítás egy kitettségcsoporthoz kapcsolódik, amelynek hitelkockázati szavatolótőke-követelményeit részben a sztenderd módszer, részben pedig a belső minősítésen alapuló módszer alapján számították ki, akkor az intézménynek ezt az egyedi hitelkockázati kiigazítást az egyes módszerek hatálya alá tartozó kitettségcsoportokhoz a csoport kockázattal súlyozott kitettségi összegeinek arányában kell hozzárendelnie, mielőtt alkalmazná az (1) és (2) bekezdésben említett lépéseket. Ennek érdekében a kitettségértékeket az egyedi hitelkockázati kiigazítások figyelembevétele nélkül kell meghatározni.

(4)   Az egyedi hitelkockázati kiigazításoknak a kitettségekhez történő hozzárendelésekor az intézmények gondoskodnak arról, hogy egy adott részt ne rendeljenek hozzá kétszer különböző kitettségekhez.

3. cikk

Hitelkockázati kiigazítások kiszámítása a kitettségérték meghatározása céljából az 575/2013/EU rendelet 111., 166., 167., 168., 246. és 266. cikke szerint

A kitettségértéknek az 575/2013/EU rendelet 111., 166–168., 246. és 266. cikke szerinti meghatározása céljából az intézményeknek az egy kitettséghez kapcsolódó egyedi hitelkockázati kiigazításokat mint ezen egyedi kitettség egyedi hitelkockázati kiigazításának összegeit, vagy mint az ehhez kitettséghez az intézmény által a 2. cikk szerint hozzárendelt egyedi hitelkockázati kiigazítások összegeit kell kiszámítaniuk.

4. cikk

Az általános és egyedi hitelkockázati kiigazítások kiszámítása a várható veszteségértékek kezelése céljából az 575/2013/EU rendelet 159. cikkével összhangban

(1)   A várható veszteségértékeknek az 575/2013/EU rendelet 159. cikke szerinti kezelése céljából a várható veszteségértékek kezelésébe tartozó kitettségekhez kapcsolódó teljes általános hitelkockázati kiigazításokat az intézmény úgy számítja ki, hogy az intézmény által az 575/2013/EU rendelet 110. cikkének (3) bekezdése szerint besorolt – az e rendelet 1. cikke szerint általános hitelkockázati kiigazításként azonosított – összegeket összesíti.

(2)   A várható veszteségértékeknek az 575/2013/EU rendelet 159. cikke szerinti kezelése céljából a várható veszteségértékek kezelésébe tartozó kitettségekhez kapcsolódó teljes egyedi hitelkockázati kiigazítás kiszámítása az alábbi a) és b) pontokban meghatározott összegek összeadásával történik a nemteljesítő kitettségek kivételével:

a)	az 1. cikk szerint egyedi hitelkockázati kiigazításként azonosított olyan összegek, amelyek egyetlen kitettség hitelkockázatához kapcsolódnak;

b)	az 1. cikk szerint egyedi hitelkockázati kiigazításként azonosított olyan összegek, amelyek egy kitettségcsoport hitelkockázatához kapcsolódnak, és amelyek hozzárendelése a 2. cikk szerint történt.

(3)   Egy nem teljesítő kitettséghez kapcsolódó összes egyedi hitelkockázati kiigazítást mint ezen egyedi kitettség valamennyi egyedi hitelkockázati kiigazításának összegét, vagy mint az ehhez a kitettséghez az intézmény által a 2. cikk szerint hozzárendelt egyedi hitelkockázati kiigazítások összegeit kell kiszámítani.

5. cikk

Az egyedi hitelkockázati kiigazítások kiszámítása a szavatolótőke-követelményekhez az 575/2013/EU rendelet 178. cikke szerinti nemteljesítés meghatározása céljából

Az 575/2013/EU rendelet 178. cikke szerinti nemteljesítés meghatározása céljából az egyedi hitelkockázati kiigazításokat egy valamely egyedi kitettség vagy egyetlen kötelezett hitelkockázatához kapcsolódó egyedi hitelkockázati kiigazítások összegeként kell kiszámítani.

6. cikk

Dokumentáció

Az intézmények kötelesek dokumentálni az általános hitelkockázati kiigazítások és egyedi hitelkockázati kiigazítások azonosítását és kiszámítását.

7. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 176., 2013.6.27., 1. o.

(2)  http://www.bis.org/publ/bcbs189_dec2010.pdf

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1093/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).

---

27.2.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 57/7

---

A BIZOTTSÁG 184/2014/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2014. február 25.)

az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1303/2013/EU rendelet szerint a tagállamok és a Bizottság közötti elektronikus adatcsere-rendszerekre alkalmazandó feltételeinek meghatározásáról, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatással kapcsolatos beavatkozási kategóriákra vonatkozó nómenklatúra elfogadásáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013, december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1), és különösen annak 74. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2), és különösen annak 8. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

E rendelet rendelkezései szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mivel mindegyik a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzés, illetve az európai területi együttműködési célkitűzés alá tartozó operatív programok előkészítéséhez szükséges szempontokkal foglalkozik. Annak érdekében, hogy biztosítsuk ezen, egy időben hatályba léptetendő rendelkezések koherenciáját, és elősegítsük, hogy az Unió valamennyi lakosa átfogóan szemlélhesse őket és könnyen hozzájuk férhessen, célszerű az európai területi együttműködési célkitűzés alapján történő beavatkozási kategóriákra vonatkozó rendelkezéseket ezen végrehajtási aktusba foglalni, mivel az 1303/2013/EU rendelet 150. cikkének (1) bekezdése szerinti létrehozott ESB-alapok koordinációs bizottságával folytatott konzultációval kapcsolatos eljárás megegyezik az ezen végrehajtási aktus hatálya alá tartozó egyéb rendelkezésekkel kapcsolatos eljárással, míg a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzéssel kapcsolatos beavatkozási kategóriák egy másik eljárás hatálya alá tartoznak.

(2)	Az 1303/2013/EU rendelet 74. cikkének (4) bekezdése szerint a tagállam és a Bizottság között minden hivatalos információcsere elektronikus adatcsere-rendszeren keresztül történik. Meg kell tehát határozni, hogy az elektronikus adatcsere-rendszernek milyen feltételeknek kell megfelelnie.

(3)

A tagállamok és a Bizottság közötti információcsere módjait az 1303/2013/EU rendelet 122. cikkének (3) bekezdése szerint az a kedvezményezettek és az érintett hatóságok közötti információcsere esetében meghatározott – egy másik végrehajtási aktus hatálya alá tartozó – módoktól eltérőnek kell tekinteni. Az operatív programok végrehajtására vonatkozó információk jobb minőségének, a rendszer hasznossága és az egyszerűsítés garantálása érdekében meg kell határozni a kicserélendő információk formájának és alkalmazási körének alapvető követelményeit.

(4)	Meg kell határozni az alapelveket, valamint a rendszer működésére alkalmazandó szabályokat annak azonosítása tekintetében, hogy melyik fél felelős a dokumentumok feltöltéséért és azok bármilyen frissítéséért.

(5)	A tagállamok és a Bizottság adminisztratív terhei csökkentésének a hatékony és eredményes elektronikus információcsere biztosítása mellett való garantálása érdekében meg kell határozni a rendszer technikai jellemzőit.

(6)

A tagállamoknak és a Bizottságnak lehetőséget kell továbbá adni arra, hogy az adatokat két különböző – meghatározandó módon – kódolják és továbbítsák. Szükség van továbbá az elektronikus adatcsere-rendszer működését gátló vis maior esetekre vonatkozó szabályok megállapítására annak érdekében, hogy mind a tagállamok, mind pedig a Bizottság alternatív módon folytatni tudja az adatcserét.

(7)

A tagállamoknak és a Bizottságnak biztosítaniuk kell, hogy az elektronikus adatcsere-rendszeren keresztüli adattovábbítás biztonságosan történjen, lehetővé téve az információ rendelkezésre állását, sértetlenségét, eredetiségét, bizalmas kezelését és letagadhatatlanságát. Ezért meg kell állapítani a biztonságra vonatkozó szabályokat.

(8)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által megállapított alapelveket, különösképpen a személyes adatok védelméhez való jogot. E rendeletet tehát ezen jogokkal és alapelvekkel összhangban kell alkalmazni. A tagállamok által feldolgozott adatok tekintetében a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) alkalmazandó. Az uniós intézmények és szervek által feldolgozott személyes adatok, valamint az ilyen adatok szabad áramlása tekintetében a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alkalmazandó.

(9)

Az 1299/2013/EU rendelet 8. cikke (2) bekezdése második albekezdése szerint meg kell határozni az európai területi együttműködési célkitűzés alapján történő beavatkozás közös kategóriáit annak érdekében, hogy a tagállamok következetes információkat nyújtsanak be a Bizottsághoz az Európai Regionális Fejlesztési Alap (a továbbiakban: ERFA) programozott felhasználásáról, valamint az ERFA kategóriánkénti kumulatív elosztásáról és kiadásairól, továbbá a program alkalmazási ideje alatt végrehajtott műveletek számáról. Mindez lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy megfelelő módon tájékoztassa a többi uniós intézményt és az Unió polgárait az ERFA alkalmazásáról.

(10)	Az e rendeletben előírt intézkedések megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie.

(11)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az 1303/2013/EU rendelet 150. cikkének (3) bekezdésének első albekezdésével, mivel a szóban forgó rendelet 150. cikkének (1) bekezdése szerinti létrehozott ESB-alapok koordinációs bizottsága véleményt nyilvánított,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

Az 1303/2013/EU rendeletet végrehajtó rendelkezései az ESB-alapok vonatkozásában

ELEKTRONIKUS ADATCSERE-RENDSZEREK

(Az 1303/2013/EU rendelet 74. cikke (4) bekezdésének megfelelő felhatalmazás)

1. cikk

Az elektronikus adatcsere-rendszer létrehozása

A Bizottság létrehozza az elektronikus adatcsere-rendszert, amely a tagállamok és a Bizottság közötti valamennyi hivatalos információcserét szolgálja.

2. cikk

Az elektronikus adatcsere-rendszer tartalma

(1)   Az elektronikus adatcsere-rendszer (a továbbiakban: SFC2014) legalább az 1303/2013/EU rendelet, az 1299/2013/EU rendelet, az 1305/2013/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) és a 2014–2020 közötti programozási időszakra vonatkozó tengeri és halászati politikára biztosítandó pénzügyi támogatás feltételeinek megállapításáról szóló jövőbeli uniós jogi aktus (a továbbiakban: az ETHA-rendelet) szerinti mintákban, formátumokban és sablonokban meghatározott információkat tartalmazza.

(2)   Az SFC2014-be beágyazott elektronikus formanyomtatványokban foglalt információk (a továbbiakban: strukturált adatok) nem helyettesíthetők nem strukturált adatokkal, ideértve a hiperlinkek vagy más olyan nem strukturált adattípusok alkalmazását, mint például a csatolt dokumentumok és képek. Amikor egy tagállam ugyanazt az információt strukturált adatok és nem strukturált adatok formájában egyaránt továbbítja, az ellentmondások esetén a strukturált adatok alkalmazandók.

3. cikk

Az SFC2014 működése

(1)   A Bizottság, a tagállamok által a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 59. cikkének (3) bekezdése, az 1303/2013/EU rendelet 123. cikke és az 1305/2013/EK rendelet 65. cikkének (2) bekezdése értelmében kijelölt hatóságok, valamint az ezen hatóságok feladataival megbízott szervek viszik be SFC2014-be és frissítik a továbbításra szánt adatokat, amelyért felelősek.

(2)   A Bizottsághoz továbbított minden információt nem ugyanaz a személy ellenőrzi és nyújtja be, mint aki az adattovábbításkor az adatot bevitte. Az SFC2014-nek vagy az ahhoz automatikusan hozzákapcsolt tagállami irányítási és ellenőrzési információs rendszereknek támogatnia kell a feladatok ilyen elválasztását.

(3)   A tagállamoknak – nemzeti, regionális vagy mindkét szinten – ki kell nevezniük az SFC2014-hez való hozzáférési jogok kezeléséért felelős személyt (vagy személyeket), akinek a következő feladatokat kell ellátni:

a)	azonosítja a hozzáférést kérő felhasználókat, biztosítva, hogy ezek a felhasználók a szervezet alkalmazásában állnak;

b)	tájékoztatja a felhasználókat kötelezettségeikről a rendszer biztonságának megőrzése érdekében;

c)	ellenőrzi, hogy a felhasználók feladatkörük és szervezeti beosztásuk alapján jogosultak-e az általuk igényelt kiváltság mértékére;

d)	kérelmezi a hozzáférési jogok megszüntetését, ha azok már nem szükségesek vagy nem indokoltak;

e)	haladéktalanul jelenti azokat a gyanús eseteket, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a rendszer biztonságát;

f)	az esetleges változások jelentésével folyamatosan biztosítja a felhasználói azonosító adatok pontosságát;

g)	megteszi az adatvédelemmel és az üzleti titokkal kapcsolatosan szükséges óvintézkedéseket az uniós és nemzeti szabályoknak megfelelően;

h)	tájékoztatja a Bizottságot minden olyan változásról, amely hatással van a tagállami hatóságok vagy az SFC2014 felhasználóinak azon képességére, hogy az (1) bekezdésben foglalt feladataikat ellássák, illetve az a)–g) pontokban említett feladatok ellátásával kapcsolatos személyes kapacitásukra.

(4)   Az adatcseréket és ügyleteket kötelező elektronikus aláírással kell ellátni az 1999/93/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) értelmében. A tagállamok és a Bizottság a jogi eljárásokban bizonyító erejűként joghatályosnak és elfogadottnak ismerik el az SCF2014-ben alkalmazott elektronikus aláírást.

Az SFC2014 révén feldolgozott információk tekintetében tiszteletben kell tartani a magánéletnek, az egyének személyes adatainak és a jogi személyek üzleti titkainak védelmét a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8), a 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (9), az 1995/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (10) és a 45/2001/EK rendelettel összhangban.

4. cikk

Az SFC2014 jellemzői

A hatékony és eredményes elektronikus információcsere biztosítása érdekében az SFC2014 a következő jellemzőkkel rendelkezik:

a)	interaktív formanyomtatványok, vagy a rendszer által a korábban rögzített adatok alapján automatikusan előkészített formanyomtatványok;

b)	automatikus számítás abban az esetben, amikor az csökkenti a felhasználók kódolási tevékenységét;

c)	automatikus beágyazott ellenőrzések a továbbított adatok belső konzisztenciájára, valamint ezen adatoknak az alkalmazandó szabályokkal való összhangjára vonatkozóan;

d)	az SFC2014 felhasználóit figyelmeztető, rendszer által generált jelzések arra vonatkozóan, hogy bizonyos műveletek elvégezhetőek-e vagy sem;

e)	a rendszerbe bevitt információ kezelésének online nyomon követése;

f)	a múltbeli adatok rendelkezésre állása egy operatív programra vonatkozóan bevitt valamennyi információ tekintetében.

5. cikk

Adattovábbítás az SFC2014-en keresztül

(1)   Az SFC2014-hez a tagállamok és a Bizottság vagy közvetlenül egy interaktív felhasználói felületen (azaz webalkalmazáson), vagy egy előzetesen meghatározott protokollt alkalmazó műszaki interfészen (azaz webszolgáltatáson) keresztül férnek hozzá, amely lehetővé teszi a tagállami információs rendszerek és az SFC2014 közötti automatikus szinkronizálást és adattovábbítást.

(2)   A tagállam felől a Bizottság részére, valamint fordított irányban zajló elektronikus adattovábbítás időpontját az érintett dokumentum benyújtási időpontjának kell tekinteni.

(3)   Vis maior esetén – az SFC2014 üzemzavara vagy az SFC2014-gyel való összeköttetés hiánya, amelynek tartama az információk benyújtásának előírt határidejét megelőző egy hétben vagy a december 23. és 31. közötti időszakban meghaladja az egy munkanapot, illetve bármely más időszakban az öt munkanapot – a tagállam és a Bizottság között zajló információcsere az e rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében említett minták, formátumok és sablonok révén nyomtatott formában is történhet.

Az elektronikus adatcsere-rendszer üzemzavarának megszűnésekor, a rendszerrel való összeköttetés visszaállításakor vagy a vis maior esetének megszűnésekor az érintett félnek a nyomtatott formában elküldött információkat haladéktalanul be kell vinnie az SFC2014-be.

(4)   A (3) bekezdésben említett esetekben a postai bélyegző dátumát kell az érintett dokumentum benyújtási időpontjának tekinteni.

6. cikk

Az SFC2014-n keresztül továbbított adatok biztonsága

(1)   A Bizottság az SFC2014 részére kialakítja az információtechnológiai biztonságpolitikát (a továbbiakban: SFC IT biztonságpolitika), amely a vonatkozó uniós szabályoknak, különösképpen az Európai Bizottság informatikai rendszereinek biztonságára vonatkozó szabályokról szóló C(2006) 3602 bizottsági határozatnak és végrehajtási szabályainak (11) megfelelően az SFC2014-et használó alkalmazottakra vonatkozik. A Bizottság kijelöli az SFC2014-re alkalmazandó biztonságpolitika meghatározásáért, fenntartásáért és megfelelő alkalmazásának biztosításáért felelős személyt vagy személyeket.

(2)   A tagállamoknak és a Bizottságon kívüli európai intézményeknek, amelyek hozzáférési jogot kaptak az SFC2014-hez, meg kell felelniük az SFC2014 portálon közzétett IT biztonságpolitikai feltételeknek és az SFC2014 keretében a Bizottság által az adattovábbítás biztonsága érdekében végrehajtott intézkedéseknek, különösen az e rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett műszaki interfész alkalmazására vonatkozóan.

(3)   A tagállamok és a Bizottság végrehajtják az általuk tárolt és az SFC2014 révén továbbított adatok védelme érdekében elfogadott biztonsági intézkedéseket és biztosítják azok hatékonyságát.

(4)   A tagállamok nemzeti, regionális vagy helyi szintű információbiztonsági politikát fogadnak el, amely kiterjed az SFC2014-hez való hozzáférésre és az e rendszerbe való automatikus adatbevitelre, biztosítva a minimális biztonsági követelményeket. E nemzeti, regionális vagy helyi IT biztonságpolitika hivatkozhat más biztonsági dokumentumokra. Az egyes tagállamok biztosítják, hogy ezen IT biztonságpolitikák az SFC2014-et használó valamennyi hatóságra alkalmazandók.

(5)   E nemzeti, regionális vagy helyi IT biztonságpolitika a következőket tartalmazza:

a)	közvetlen felhasználás esetén az e rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében említett hozzáférési jogok kezeléséért felelős személy vagy személyek által végzett munka IT-biztonsági vonatkozásai;

b)

abban az esetben, ha az SFC2014-hez az e rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett műszaki interfészen keresztül kapcsolt nemzeti, regionális vagy helyi számítógépes rendszerek esetében a rájuk vonatkozó azon biztonsági intézkedések, amelyek lehetővé teszik az SFC2014 biztonsági követelményeivel való összehangolást.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában az alábbi szempontokat kell lefedni, szükség szerint:

a)	fizikai biztonság;

b)	az adathordozók és a hozzáférés ellenőrzése;

c)	az adattárolás ellenőrzése;

d)	hozzáférés és jelszóellenőrzés;

e)	nyomon követés;

f)	összekapcsolás az SFC2014-gyel;

g)	hírközlési infrastruktúra;

h)	emberierőforrás-menedzsment a foglalkoztatás előtt, alatt és után;

i)	a biztonsági események kezelése.

(6)   E nemzeti, regionális vagy helyi IT biztonságpolitikát kockázatelemzésre kell alapozni, és a biztonságpolitika által meghatározott intézkedéseknek az azonosított kockázatokkal arányosnak kell lenniük.

(7)   A nemzeti, regionális vagy helyi IT biztonságpolitikát meghatározó dokumentumokat kérésre a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

(8)   A tagállamoknak nemzeti és regionális szinten ki kell jelölniük az SFC2014-re alkalmazandó nemzeti, regionális vagy helyi IT biztonságpolitika fenntartásáért és alkalmazásának biztosításáért felelős személyt vagy személyeket. E személy vagy személyek tartanak kapcsolatot a Bizottság által kinevezett és e rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében említett személlyel vagy személyekkel.

(9)   Mind az SFC IT biztonságpolitikát, mind pedig a vonatkozó nemzeti, regionális vagy helyi IT biztonságpolitikát a technológiai változások, az új veszélyek azonosítása vagy más vonatkozó fejlemények alapján frissíteni kell. Az említett biztonságpolitikákat minden esetben évente felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy azok továbbra is megfelelő megoldást adjanak.

II.   FEJEZET

Az 1299/2013/EU rendeletet végrehajtó rendelkezések

A BEAVATKOZÁSI KATEGÓRIÁKRA VONATKOZÓ NÓMENKLATÚRA

(Az 1299/2013/EU rendelet 8. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelő felhatalmazás)

7. cikk

Az európai területi együttműködési célkitűzés alapján történő beavatkozás kategóriái

A beavatkozási kategóriáknak az 1299/2013/EU rendelet 8. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében említett nómenklatúrája e rendelet mellékletében található.

III.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉS

8. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 347., 2013.12.20., 320. o.

(2)  HL L 347., 2013.12.20., 259. o.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1305/2013/EU rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 487. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 1999. december 13-i 1999/93/EK irányelve az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi keretfeltételekről (HL L 13., 2000.1.19., 12. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 12-i 2002/58/EK irányelve az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv), HL L 201., 2002.07.31., 37. o.

(9)  Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló 2009/136/EK irányelv (HL L 337., 2009.12.18., 11. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 1995/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(11)  Az Európai Bizottság 2006. augusztus 16-i C(2006) 3602 határozata az Európai Bizottság informatikai rendszereinek biztonságára vonatkozó szabályokról.

---

---

27.2.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 57/21

---

A BIZOTTSÁG 185/2014/EU RENDELETE

(2014. február 26.)

a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló 142/2011/EU rendelet bolgár nyelvű változatának helyesbítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére, 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjára, 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére és 6. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére, 11. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjára és második albekezdésére, 15. cikke (1) bekezdésének b), d), e), h) és i) pontjára és második albekezdésére, 17. cikke (2) bekezdésére és 18. cikke (3) bekezdésére, 19. cikke (4) bekezdésének a), b) és c) pontjára és második albekezdésére, 20. cikke (10) és (11) bekezdésére, 21. cikke (5) és (6) bekezdésére, 22. cikke (3) bekezdésére és 23. cikke (3) bekezdésére, 27. cikke a), b), c) és e)–h) pontjaira és második albekezdésére, 31. cikke (2) bekezdésére, 32. cikke (3) bekezdésére, 40. cikkére, 41. cikke (3) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 42. cikkére, 43. cikke (3) bekezdésére, 45. cikke (4) bekezdésére, 47. cikke (2) bekezdésére, 48. cikke (2) bekezdésére, 48. cikke (7) bekezdésének a) pontjára és (8) bekezdésének a) pontjára, valamint 48. cikke (8) bekezdésének második albekezdésére,

tekintettel a harmadik országokból a Közösségbe behozott termékek állat-egészségügyi ellenőrzésének megszervezésére irányadó elvek megállapításáról szóló, 1997. december 18-i 97/78/EK tanácsi irányelvre (2) és különösen annak 16. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)	A 142/2011/EU bizottsági rendelet (3) bolgár nyelvű változata hibát tartalmaz, amelyet helyesbíteni kell. A helyesbítés a többi nyelvi változatot nem érinti.

(2)	Ezért a 142/2011/EU rendeletet ennek megfelelően helyesbíteni kell.

(3)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével, és sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenezte azokat,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A helyesbítés csak a bolgár nyelvű változatot érinti.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 300., 2009.11.14., 1. o.

(2)  HL L 24., 1998.1.30., 9. o.

(3)  HL L 54., 2011.2.26., 1. o.

---

27.2.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 57/22

---

A BIZOTTSÁG 186/2014/EU RENDELETE

(2014. február 26.)

a 823/2012/EU rendeletnek az etoxiszulfuron, az oxadiargil és a warfarin hatóanyagok jóváhagyásának lejárati időpontja tekintetében való módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 17. cikke második bekezdésére,

mivel:

(1)

Az etoxiszulfuron, az oxadiargil és a warfarin hatóanyagok esetében a 823/2012/EU bizottsági rendelet (2) kitolta a jóváhagyás 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletben (3) meghatározott lejárati időpontját 2016. július 31-ig annak érdekében, hogy a kérelmezők be tudják tartani az 1107/2009/EK rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében előírt hároméves határidőt.

(2)	A rendelkezésre álló hároméves időszakban nem nyújtottak be kérelmet a jóváhagyás meghosszabbítására az etoxiszulfuron, az oxadiargil és a warfarin hatóanyagok tekintetében.

(3)	Mivel ilyen kérelmek nem kerültek benyújtásra, helyénvaló a lejárati időpontot a 823/2012/EU rendelet elfogadása előtt meghatározott eredeti időpont lejárta utáni lehető leghamarabbi időpontra megállapítani.

(4)	A 823/2012/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(5)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 823/2012/EU rendelet módosításai

A 823/2012/EU rendelet 1. cikke a következőképpen módosul:

a)

Az 1. pont helyébe a következő szöveg lép: „(1) 2016. július 31. az alábbi hatóanyagok tekintetében: etofumeszát (29. bejegyzés), imazamox (41. bejegyzés), oxaszulfuron (42. bejegyzés), foramszulfuron (44. bejegyzés), ciazofamid (46. bejegyzés), linuron (51. bejegyzés), pendimetalin (53. bejegyzés), trifloxistrobin (59. bejegyzés), karfentrazon-etil (60. bejegyzés), mezotrion (61. bejegyzés), fenamidon (62. bejegyzés) és izoxaflutol (63. bejegyzés);”.

b)	A szöveg a következő 4. ponttal egészül ki: „(4) 2014. március 31. az alábbi hatóanyagok tekintetében: etoxiszulfuron (43. bejegyzés), oxadiargil (45. bejegyzés) és warfarin (120. bejegyzés).”

2. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 309., 2009.11.24., 1. o.

(2)  A Bizottság 2012. szeptember 14-i 823/2012/EU rendelete az 540/2011/EU végrehajtási rendelettől a 2,4-DB, benzoesav, béta-ciflutrin, karfentrazon-etil, Coniothyrium minitans CON/M/91-08 törzs (DSM 9660), ciazofamid, ciflutrin, deltametrin, dimeténamid-P, etofumeszát, etoxiszulfuron, fenamidon, flazaszulfuron, flufenacet, flurtamon, foramszulfuron, fosztiazát, imazamox, jódszulfuron, iprodion, izoxaflutol, linuron, malein-hidrazid, mekoprop, mekoprop-P, mezoszulfuron, mezotrion, oxadiargil, oxaszulfuron, pendimetalin, pikoxistrobin, propikonazol, propineb, propoxikarbazon, propizamid, piraklostrobin, sziltiofam, trifloxistrobin, warfarin és zoxamid hatóanyagok jóváhagyásának lejárati időpontja tekintetében való eltérésről (HL L 250., 2012.9.15., 13. o.).

(3)  A Bizottság 2011. május 25-i 540/2011/EU végrehajtási rendelete az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a jóváhagyott hatóanyagok jegyzéke tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 153., 2011.6.11., 1. o.).

---

27.2.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 57/24

---

A BIZOTTSÁG 187/2014/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2014. február 26.)

az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a metiokarb hatóanyag jóváhagyási feltételei tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 21. cikke (3) bekezdésében említett második eshetőségre, valamint 78. cikkének (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 2007/5/EK bizottsági irányelv (2) a metiokarbot mint hatóanyagot felvette a 91/414/EGK tanácsi irányelv (3) I. mellékletébe azzal a feltétellel, hogy az érintett tagállamok biztosítják, hogy a bejelentő, akinek a kérelmére a metiokarbot az említett mellékletbe felvették, további megerősítő információkat nyújtson be a madarakra, az emlősökre és a nem célzott ízeltlábúakra jelentett kockázatról.

(2)	A 91/414/EGK irányelv I. mellékletében szereplő hatóanyagok az 1107/2009/EK rendelet értelmében jóváhagyott hatóanyagnak tekintendők, és az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (4) mellékletének A. részében is fel vannak sorolva.

(3)	A bejelentő a meghatározott határidőn belül további információkat tartalmazó tanulmányokat nyújtott be a referens tagállamnak, az Egyesült Királyságnak, hogy megerősítse a hatóanyagnak a madarakra, az emlősökre és a nem célzott ízeltlábúakra jelentett kockázatának értékelését.

(4)

Az Egyesült Királyság értékelte a bejelentő által benyújtott további információkat. 2011. április 5-én az Egyesült Királyság az értékelő jelentés tervezetéhez fűzött kiegészítés formájában benyújtotta értékelését a tagállamoknak, a Bizottságnak és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (a továbbiakban: Hatóság).

(5)

A Bizottság konzultált a Hatósággal, amely 2012. június 1-jén mutatta be a metiokarbbal összefüggő kockázatok értékeléséről szóló véleményét (5). Az értékelő jelentés tervezetét, a kiegészítést és a Hatóság véleményét a Bizottság az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottságban a tagállamokkal együtt megvizsgálta, majd ezeket a metiokarbról szóló bizottsági vizsgálati jelentés formájában 2013. december 13-án véglegesítették.

(6)	A bejelentő által szolgáltatott kiegészítő információk értékelése alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kért további megerősítő információk benyújtása továbbra sem történt meg.

(7)	A Bizottság felkérte a bejelentőt, hogy nyújtsa be az metiokarbról szóló vizsgálati jelentés eredményével kapcsolatos észrevételeit.

(8)	A Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a madarakra, az emlősökre és a nem célzott ízeltlábúakra jelentett kockázatot még további korlátozások bevezetésének előírásával sem lehet kizárni.

(9)

Megerősítést nyert, hogy a metiokarb hatóanyag az 1107/2009/EK rendelet értelmében jóváhagyott hatóanyagnak tekintendő. A madarak, az emlősök és a nem célzott ízeltlábúak expozíciójának kizárása érdekében ugyanakkor még szigorúbban korlátozni kell e hatóanyag használatát, és be kell tiltani a puhatestűölő szerként való használatát.

(10)	Az 540/2011/EU végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(11)	A tagállamok számára időt kell biztosítani a metiokarbot tartalmazó növényvédő szerekre vonatkozó engedélyek módosítására vagy visszavonására.

(12)	Amennyiben a tagállamok az 1107/2009/EK rendelet 46. cikke értelmében türelmi időt biztosítanak a metiokarbot tartalmazó növényvédő szerek tekintetében, ez az időszak ezen rendelet hatálybalépésétől számítva legfeljebb 18 hónapig tarthat.

(13)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 540/2011/EU végrehajtási rendelet módosítása

Az 540/2011/EU végrehajtási rendelet melléklete e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

Átmeneti intézkedések

A tagállamok az 1107/2009/EK rendeletnek megfelelően 2014. szeptember 19-ig szükség szerint módosítják vagy visszavonják a metiokarb hatóanyagú növényvédő szerekre érvényben lévő engedélyeket.

3. cikk

Türelmi idő

A tagállamok által az 1107/2009/EK rendelet 46. cikkének megfelelően biztosított türelmi idő a lehető legrövidebb, és legkésőbb 2015. szeptember 19-én lejár.

4. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 309., 2009.11.24., 1. o.

(2)  A Bizottság 2007. február 7-i 2007/5/EK irányelve a 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a kaptán, a folpet, a formetanát és a metiokarb hatóanyagként való felvételének céljából történő módosításáról (HL L 35., 2007.2.8., 11. o.).

(3)  A Tanács 1991. július 15-i 91/414/EGK irányelve a növényvédő szerek forgalomba hozataláról (HL L 230., 1991.8.19., 1. o.).

(4)  A Bizottság 2011. május 25-i 540/2011/EU végrehajtási rendelete az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a jóváhagyott hatóanyagok jegyzéke tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 153., 2011.6.11., 1. o.)

(5)  Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság: Conclusion on the peer review of the pesticide risk assessment of confirmatory data submitted for the active substance methiocarb (A metiokarbra vonatkozóan benyújtott megerősítő adatok alapján készített, a hatóanyaggal kapcsolatban felmerülő kockázatok felméréséről szóló, a peszticideket vizsgáló szakértői értékelésből levont következtetés). EFSA Journal 2012; 10(6):2758. [14 o.]. doi:10.2903/j.efsa.2012.2758. Lásd az alábbi internetcímen: www.efsa.europa.eu/efsajournal.htm

---

---

27.2.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 57/27

---

A BIZOTTSÁG 188/2014/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2014. február 26.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1),

tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldség-, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7-i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (2) és különösen annak 136. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)	Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

---

(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 157., 2011.6.15., 1. o.

---

---

27.2.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 57/29

---

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK HATÁROZATA

(2013. december 20.)

az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemei, valamint az euro alkotóelemei előállítóinak akkreditációs eljárásáról és az EKB/2008/3 határozat módosításáról

(EKB/2013/54)

(2014/106/EU)

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK KORMÁNYZÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 128. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányára, különösen annak 12.1. cikkére, 16. cikkére és 34.3. cikkére,

tekintettel az Európai Központi Bank szankciók kirovására vonatkozó hatásköréről szóló, 1998. november 23-i 2532/98/EK tanácsi rendeletre (1), és különösen annak 2. cikkére,

mivel:

(1)

A Szerződés 128. cikkének (1) bekezdése és a Központi Bankok Európai Rendszere (a továbbiakban: KBER) Alapokmányának 16. cikke úgy rendelkezik, hogy az Unión belül kizárólag az Európai Központi Bank („EKB”) jogosult eurobankjegyek kibocsátásának az engedélyezésére. E jog magában foglalja az eurobankjegyek mint fizetőeszközök sértetlenségének védelmére szolgáló intézkedések meghozatalára vonatkozó hatáskört.

(2)

Az EKB elfogadta az eurobankjegyek tekintetében az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeit előállítók biztonsági akkreditációs eljárásairól szóló, 2008. május 15-i EKB/2008/3 határozatot (2), amely biztonsági akkreditációs eljárást hoz létre annak megerősítésére, hogy a gyártók megfelelnek-e az EKB biztonsági minimumszabályainak az eurobankjegyek és azok összetevőinek előállítására, kezelésére, tárolására és szállítására, valamint egyéb olyan biztonsági védelmet igénylő anyagokra és információkra vonatkozóan, amelyek elvesztése, eltulajdonítása vagy nyilvánosságra hozatala veszélyeztetheti az eurobankjegyek integritását, illetve elősegítheti hamis eurobankjegyek vagy azok összetevőinek előállítását. Ezen túlmenően az EKB/2008/3 határozat eljárásokat hozott létre a fent említett biztonsági követelményeknek való folyamatos megfelelés biztosítása érdekében.

(3)

Az EKB annak biztosítása céljából fogadta el az eurobankjegy gyártóinak minőségi akkreditációjáról szóló, 2010. november 25-i EKB/2010/22 határozatot (3), hogy csak az EKB eurobankjegyekre és eurobankjegy-alapanyagokra vonatkozó minőségi minimumkövetelményeknek megfelelő gyártók kaphassanak akkreditációt az ilyen bankjegyek és alapanyagok előállítására.

(4)

A Szerződés 9. és 11. cikkének megfelelően az EKB elfogadta az eurobankjegyek előállítása tekintetében a környezetvédelmi, valamint egészségvédelmi és biztonsági akkreditációról szóló, 2011. június 21-i EKB/2011/8 határozatot (4) annak biztosítása érdekében, hogy az eurobankjegyek előállítási tevékenységének végzésére csak olyan gyártók kaphassanak akkreditációt, amelyek megfelelnek az EKB környezetvédelmi, egészségvédelmi és biztonsági minimumkövetelményeinek.

(5)

Az EKB-nak az EKB/2008/3, az EKB/2010/22 és az EKB/2011/8 határozat alkalmazása során szerzett tapasztalatai nyomán hatékony egységes akkreditációs rendszert kell bevezetni a fent említett határozatok alkalmazásából eredő anyagi jogi és eljárási eltérések – így az akkreditáció érvényességének, eljárásainak és a terminológiájának aránytalan eltérései – megelőzése céljából.

(6)

A fent említett kérdések rendezése és a gyártók adminisztratív terheinek enyhítése érdekében olyan egységes akkreditációs rendszert kell bevezetni, amely: a) lehetővé teszi a gyártók EKB által megállapított, vonatkozó biztonsági, minőségi, környezetvédelmi, egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek való megfelelésének értékelését; b) az e követelményeknek való megfelelést harmonizált ellenőrzési eljárás alapján értékeli; c) a fent említett követelményekkel kapcsolatos szabálytalanság esetén megfelelő és arányos szankciótípusokat ír elő, ideértve a pénzügyi szankciókat; és d) biztosítja, hogy az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeit csak NKB-knak és – a Kormányzótanács határozata alapján – jövőbeni eurorendszerbeli NKB-knak, más akkreditált gyártóknak és/vagy az EKB-nak lehessen leszállítani.

(7)

Ennek az új egységes akkreditációs rendszernek egy többlépcsős értékelési eljárás köré kell szerveződnie, amelyben az akkreditációt kérelmező gyártó vonatkozásában értékelést nyer, hogy teljes mértékben megfelel-e az e határozatban megállapított, vonatkozó akkreditációs követelmények valamennyi aspektusának.

(8)	Az értékelés – ideértve az akkreditált gyártó folyamatos megfelelésének értékelését is – támogatására olyan egyszerűsített ellenőrzési rendszert kell bevezetni, amely lehetővé teszi az EKB számára helyszíni és távoli ellenőrzések elvégzését.

(9)

A jelenlegi többes egyedi akkreditáció megelőzésére elő kell írni egyetlen ideiglenes, egységes akkreditációvá átalakítható akkreditáció megadását, amennyiben az érintett gyártó az ideiglenes akkreditációjával összhangban igazolta az összes akkreditációs követelmény teljesítését, valamely akkreditált gyártó, az EKB vagy valamely NKB hivatalos megrendelése nyomán történő gyártás közben is.

(10)	Az akkreditációs folyamat rugalmasságának megőrzése érdekében mérlegelési jogot kell biztosítani az EKB-nak az ideiglenes akkreditációs eljárás megindítása iránti kérelemmel kapcsolatos értékelési szakaszok megszervezésében.

(11)

Az akkreditációs eljárás megfelelőbb igazgatásának biztosítása érdekében az ideiglenes akkreditáció és az akkreditáció érvényességének folytonosnak kell lennie, kivéve, ha megállapítást nyert, hogy a gyártó a vonatkozó akkreditációs követelményeknek nem felel meg. Ugyanebből az okból az EKB-nak hatáskörrel kell rendelkeznie az ideiglenes akkreditáció akkreditációvá történő alakítására is, amennyiben az érintett gyártó az EKB vagy valamely NKB hivatalos megrendelése nyomán megszakítás nélkül 36 hónapon át gyártotta az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeit és/vagy az euro alkotóelemeit. Az EKB-nak hatásköre lesz valamely akkreditáció saját kezdeményezésére ideiglenes akkreditációvá történő visszaminősítésére, amennyiben valamely gyártó az EKB vagy valamely NKB hivatalos megrendelése nyomán nem gyártotta megszakítás nélkül 36 hónapon át az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeit és/vagy az euro alkotóelemeit.

(12)

Erre tekintettel az EKB/2008/3, az EKB/2010/22 és az EKB/2011/8 határozatot ezzel a határozattal kell hatályon kívül helyezni és felváltani. A jelenlegi akkreditációs rendszerről az e határozat szerinti egységes akkreditációs rendszerre való zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében az e határozat elfogadásától számított egyéves átmeneti időszakot kell előírni. Ez az egyedi biztonsági, minőségi, környezetvédelmi, egészségvédelmi és biztonsági akkreditációval rendelkező gyártók számára lehetővé teszi az ahhoz szükséges intézkedések megtételét, hogy az e határozat szerinti összes akkreditációs követelménynek megfeleljenek,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

I.   SZAKASZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

Ennek a határozatnak az alkalmazásában:

1.   „az euro alkotóelemei”: az eurobankjegyek, a részben kinyomtatott eurobankjegyek, valamint az eurobankjegyek és a részben kinyomtatott eurobankjegyek előállításához használt papír, tinta és szálak;

2.   „az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység”: az euro alkotóelemeinek az előállítása;

3.   „az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemei”: a lényeges biztonsági követelmények között felsorolt alkotóelemek, beleértve azokat az eurobankjegyeket: a) amelyek forgalomban vannak; b) amelyek a forgalomban lévő eurobankjegyek felváltása céljából fejlesztés alatt állnak; vagy c) amelyeket a forgalomból az alkotóelemeikkel és kapcsolódó információkkal együtt kivontak, és amelyek biztonsági védelmet igényelnek, mivel azok elvesztése, eltulajdonítása vagy nyilvánosságra hozatala veszélyeztetheti az eurobankjegyek fizetőeszközként fennálló integritását;

4.   „az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenységek” az alábbiak bármelyike: az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeinek létrehozása, előállítása, kezelése, megsemmisítése, tárolása vagy a gyártási helyszínen belüli belső mozgatása vagy szállítása;

5.   „létrehozás”: a fejlesztés alatt álló eurobankjegyek alapvető tervének elrendezéssé, színrebontássá, rajzolattá és nyomólemezekké történő átalakítása, valamint az alapvető tervben javasolt elrendezés és alkotóelemek prototípusainak elkészítése;

6.   „gyártó”: minden olyan jogalany, amely az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és/vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenységet végez, illetve ilyen tevékenységet végezni kíván, azon jogalanyok kivételével, amelyek csak az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeinek szállítását végzik, illetve ilyen tevékenységet végezni kívánnak, vagy megsemmisítésre szolgáló külön létesítményt üzemeltetnek, illetve azt üzemeltetni kívánják;

7.   „gyártási helyszín”: minden olyan helyiség, amelyet a gyártó az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemei és/vagy az euro alkotóelemei létrehozására, előállítására, feldolgozására, megsemmisítésére és tárolására használ vagy használni kíván;

8.   „akkreditációs követelmények”: az EKB lényeges követelményei, az akkreditációs eljárás és a helyszínre vonatkozó követelmények, illetve az ebben a határozatban megállapított folyamatos kötelezettségek, amelyeknek a gyártónak meg kell felelnie az ideiglenes akkreditáció vagy az akkreditáció megadása vagy megtartása érdekében;

9.   „akkreditált gyártó”: ideiglenes akkreditációval vagy akkreditációval rendelkező gyártó;

10.   „lényeges követelmények”: az EKB által külön megállapított vonatkozó biztonsági, minőségi, környezetvédelmi, valamint egészségvédelmi és biztonsági követelmények, amelyeknek a gyártónak meg kell felelnie ahhoz, hogy az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és/vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenységet végezhessen;

11.   „intézkedések”: a gyártó által a vonatkozó lényeges követelményeknek való megfelelés érdekében hozott biztonsági, minőségi, környezetvédelmi, valamint egészségvédelmi és biztonsági intézkedések;

12.   „régi rendszer szerinti akkreditáció”: az érvényes ideiglenes vagy teljes akkreditációk, különösen az EKB által valamely gyártónak az EKB/2008/3, az EKB/2010/22 és az EKB/2011/8 határozattal összhangban az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és/vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység végzésére adott biztonsági, minőségi, környezetvédelmi, illetve egészségvédelmi és biztonsági akkreditációk;

13.   „az EKB akkreditációval kapcsolatos hatályon kívül helyezett határozatai”: az EKB/2008/3, az EKB/2010/22 és az EKB/2011/8 határozat együttesen;

14.   „NKB”: olyan tagállam nemzeti központi bankja, amelynek pénzneme az euro;

15.   „jövőbeni eurorendszerbeli NKB”: az eltéréssel rendelkező olyan tagállam nemzeti bankja, amely megfelel az euro bevezetéséhez szükséges feltételeknek, és amellyel kapcsolatban a Szerződés 140. cikkének (2) bekezdése szerint határoztak az eltérés megszüntetéséről;

16.   „tanúsító hatóság”: olyan független tanúsító hatóság, amely értékeli a gyártó minőségbiztosítási, környezetvédelmi, valamint egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszereit, és jogosult annak tanúsítására, hogy a gyártó teljesíti az ISO 9001, az ISO 14000 vagy OHSAS 18000 szabványsorozat követelményeit;

17.   „munkanap”: bármely EKB-munkanap hétfőtől péntekig, az EKB weboldalán közzétett EKB munkaszüneti napok kivételével;

18.   „ellenőrzés”: a gyártó akkreditációs követelményeknek való megfelelésének értékelését célzó akkreditációs eljárás, amely öltheti helyszíni ellenőrzés vagy távoli ellenőrzés formáját, és amely az ezen értékelés kimeneteléről szóló ellenőrzési jelentés véglegesítésével zárul;

19.   „helyszíni ellenőrzés”: az EKB ellenőrző csoportjának a gyártási helyszínen annak értékelése céljából tett látogatása, hogy a gyártási helyszínen bevezetett intézkedések megfelelnek-e a vonatkozó akkreditációs követelményeknek;

20.   „távoli ellenőrzés”: a gyártó által az ellenőrzéssel összefüggésben benyújtott dokumentációnak az EKB által nem a gyártási helyszínen történő értékelése annak megállapítása érdekében, hogy a gyártó megfelel-e a vonatkozó akkreditációs követelményeknek;

21.   „NKB általi célzott biztonsági ellenőrzések”: a megrendelő NKB által az akkreditált gyártási helyszínen az akkreditált gyártónak a 11. cikkel összhangban adott hivatalos gyártási megrendeléssel kapcsolatban elvégzett leltározás, a megsemmisítés vagy a szállítás ellenőrzése;

22.   „leltározás”: a megrendelő NKB által az akkreditált gyártási helyszínen az adott gyártó birtokában levő, az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemek készletleltára pontosságának értékelését szolgáló látogatás;

23.   „megsemmisítés ellenőrzése”: a megrendelő NKB által az akkreditált gyártási helyszínen az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemei megsemmisítésének ellenőrzése és az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeinek megsemmisítése közbeni, a 11. cikk szerinti leltározás elvégzése érdekében tett látogatás;

24.   „szállítás ellenőrzése”: az eurobankjegyek és/vagy az eurobankjegy-papír szállítására az akkreditált gyártó által bevezetett szabályok vonatkozó szállításbiztonsági követelményinek való megfelelés ellenőrzése;

25.   „előállítás”: az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeinek, illetve az euro alkotóelemeinek egy másik akkreditált gyártó, valamely NKB vagy az EKB hivatalos megrendelésének megfelelő gyártása, kivéve a K+F és tesztelési célú gyártást, amelynek során az előállított termék nem kibocsátás céljára szolgál, továbbá kivéve a belső készletezés céljára történő gyártást.

2. cikk

Általános akkreditációs elvek

(1)   A gyártó csak azon a gyártási helyszínen végezhet az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és/vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenységet az euro valamely biztonságos kezelést igénylő alkotóeleme és/vagy alkotóeleme vonatkozásában, amelyre az EKB akkreditációt vagy ideiglenes akkreditációt adott.

(2)   Amennyiben a gyártó nem végzett előállítást, az EKB a 4., az 5. és a 6. cikkben megállapított eljárás szerint adhat számára ideiglenes akkreditációt az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és/vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos érintett tevékenységre.

(3)   Az ideiglenes akkreditáció akkreditációvá alakítható át, amennyiben a gyártó megfelel a 7. cikkben megállapított eljárásnak megfelelő gyártás közbeni ellenőrzésnek.

(4)   Amennyiben az akkreditált gyártó megszakítás nélkül 36 hónapon át nem végzett előállítást, az EKB az akkreditációját a 8. cikkben megállapítottak szerint ideiglenes akkreditációvá alakíthatja át.

(5)   Az EKB-tól származó akkreditáció vagy ideiglenes akkreditáció megszerzése és fenntartása érdekében a gyártónak – az e határozatban megállapított követelményeken túlmenően – meg kell felelnie a következőknek:

a)	a vonatkozó lényeges követelmények, amelyek minimumkövetelmények. A gyártók szigorúbb biztonsági, minőségi, környezetvédelmi, illetve egészségvédelmi és biztonsági intézkedéseket fogadhatnak el és vezethetnek be;

b)

a földrajzi helyre vonatkozó következő követelmények: i. amennyiben nem nyomdáról van szó, annak gyártási helyszíne az Európai Unió valamely tagállamában vagy az Európai Szabadkereskedelmi Társulás valamely tagállamában található; ii. amennyiben nyomdáról van szó, annak gyártási helyszíne az Európai Unió valamely tagállamában található.

(6)   Az Igazgatóság – ha a körülmények úgy indokolják – mentesítést adhat az (5) bekezdés b) pontja szerint a földrajzi helyre vonatkozó követelmény alól. Amennyiben az Igazgatóság ilyen mentesítést ad, ezt meg kell indokolnia.

(7)   Az ideiglenes akkreditációval és akkreditációval rendelkező gyártók pályázatokon való részvételi joga azonos.

(8)   Az akkreditált gyártó csak a következők valamelyikétől származó hivatalos megrendelés teljesítésére állíthatja elő és/vagy szállíthatja le az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeit:

a)	egy másik akkreditált gyártó, amelynek az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeire az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenyégéhez van szüksége;

b)	valamely NKB;

c)	a Kormányzótanács határozata alapján valamely jövőbeni eurorendszerbeli NKB; és

d)

az EKB.

(9)   A gyártó viseli az e határozat alkalmazásával kapcsolatban felmerülő összes költséget és kapcsolódó veszteséget.

3. cikk

Az Igazgatóság határozatai

(1)   Az Igazgatóság hatáskörébe tartozik a gyártó 6., 16–18., és 20. cikk szerinti akkreditációjával kapcsolatos minden határozat meghozatala.

(2)   Az Igazgatóság dönthet az ideiglenes akkreditáció 6. cikk szerinti megadására vonatkozó hatáskörnek egy vagy több tagjára történő átruházásáról.

II.   SZAKASZ

AKKREDITÁCIÓS ELJÁRÁS

4. cikk

Az ideiglenes akkreditáció iránti eljárás megindítására vonatkozó kérelem

(1)   Az a gyártó, amely nem rendelkezik semmiféle típusú akkreditációval és az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemével és/vagy az euro valamely alkotóelemével kapcsolatos tevékenységet kíván végezni, írásbeli kérelmet nyújt be az EKB-hoz az ideiglenes akkreditációs eljárás megindítása érdekében.

(2)   Az eljárás megindítása iránti kérelem az alábbiakat tartalmazza:

a)

megjelöli az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemével kapcsolatos azon tevékenységet, valamint az euro biztonságos kezelést igénylő azon alkotóelemét (alkotóelemeit), és/vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos azon tevékenységet és az euro azon alkotóelemét (alkotóelemeit), illetve azt a gyártási helyszínt, amelyre az ideiglenes akkreditációt kéri;

b)	a kérelmező gyártó nyilatkozata arról, hogy bizalmasan fogja kezelni a lényeges követelmények tartalmát;

c)	írásbeli kötelezettségvállalás arra vonatkozóan, hogy betartja e határozat valamennyi vonatkozó rendelkezését.

(3)   Amennyiben a gyártó az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység végzését kéri, a gyártó átadja az EKB-nak az illetékes tanúsító hatóság által kiállított ISO 9001, ISO 14001 és OHSAS 18001 tanúsítványok másolatát, amelyek tanúsítják, hogy az érintett gyártási helyszín megfelel az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tervezett tevékenységre vonatkozó szabványoknak.

(4)   Az EKB értékeli a gyártó által az eljárás megindítására vonatkozó kérelemben megadott információkat és dokumentációt, és szükség esetén további információkat vagy pontosítást kérhet.

(5)   Az EKB elutasíthatja az eljárás megindítására vonatkozó kérelmet, amennyiben az az EKB további információk vagy pontosítás iránti, (4) bekezdés szerinti kérelme után is hiányos, vagy ha a gyártó nem felel meg a 2. cikk (5) bekezdése b) pontjának.

5. cikk

A lényeges követelmények előzetes értékelése

(1)   Az EKB az eljárás megindítása iránti kérelem befogadásakor átadja a gyártónak a vonatkozó lényeges követelmények egy példányát. Az EKB további olyan dokumentációt is rendelkezésre bocsát, amelyben a gyártónak meg kell jelölnie, hogy szabályozása miként fog megfelelni a vonatkozó lényeges követelményeknek. A gyártó ezt a dokumentációt kitölti és visszajuttatja az EKB-nak, amelynek alapján az EKB elvégezheti annak előzetes értékelését, hogy a gyártó teljesítheti-e a vonatkozó lényeges követelményeket.

(2)   Amennyiben az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenységre ideiglenes akkreditációt kérelmező gyártó a nemzeti jog szerint köteles szakosított megsemmisítő létesítmények igénybevételére, és amennyiben nem lehetséges e létesítményeknek a gyártási helyszínen történő elérhetővé tétele, meg kell adnia az általa használni kívánt szakosított megsemmisítő létesítményre vonatkozó információkat is, beleértve az alábbiak teljes körű részletezését:

a)	a vonatkozó nemzeti jogi rendelkezések és magyarázat arra, hogy miért nem lehetséges a megsemmisítő létesítmények gyártási helyszínen történő elhelyezése;

b)	a gyártó által használni javasolt szakosított megsemmisítő létesítmény;

c)	az euro biztonságos kezelést igénylő azon alkotóeleme(i), amelyeket a gyártó az érintett szakosított megsemmisítő létesítményben javasol megsemmisíteni;

d)	az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóeleme(i)nek a létesítménybe és onnan történő szállítása, és a létesítményben történő megsemmisítése közbeni védelmére javasolt biztonsági intézkedések.

(3)   Az EKB értékeli a gyártó által megadott, az (1) és a (2) bekezdésben említett információkat és dokumentációt, és szükség esetén további információkat vagy pontosítást kérhet. Az EKB elutasíthatja az ideiglenes akkreditáció iránti azon kérelmeket, amelyek az EKB további információk vagy pontosítás iránti kérelme után is hiányosak maradnak, illetve amelyek nem felelnek meg az ebben a cikkben foglaltaknak.

6. cikk

Az ideiglenes akkreditáció megadása

(1)   Az EKB ideiglenes akkreditációt adhat a gyártónak, amennyiben a gyártó az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és/vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység megkezdése előtt sikeresen igazolta, hogy kialakította az akkreditációs követelményeknek a gyártási helyszínen történő betartásához szükséges eljárásokat és infrastruktúrát.

(2)   Az EKB a 9. cikkel összhangban ellenőrzéseket végez annak értékelésére, hogy a gyártó teljesíti-e az összes akkreditációs követelményt.

(3)   Az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos, tervezett tevékenységre ideiglenes akkreditációt kérő gyártót először a biztonsági követelmények betartása szempontjából kell ellenőrizni. A biztonsági ellenőrzésnek a gyártó általi sikeres teljesítése előtt más ellenőrzés nem veheti kezdetét.

7. cikk

Az ideiglenes akkreditáció akkreditációvá történő alakítása

Az EKB az ideiglenes akkreditációt átalakíthatja akkreditációvá, amennyiben a gyártó sikeresen teljesítette a gyártás közbeni vonatkozó ellenőrzéseket, és ennek során igazolta, hogy az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és/vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos érintett tevékenység tényleges ellátása előtt kialakította a szükséges eljárásokat és infrastruktúrát, és a gyártási helyszínen ténylegesen megfelel a vonatkozó akkreditációs követelményeknek.

8. cikk

Az akkreditáció ideiglenes akkreditációvá történő alakítása

Az EKB a gyártó akkreditációját ideiglenes akkreditációvá alakíthatja át, amennyiben a gyártó az EKB vagy valamely NKB hivatalos megrendelése alapján nem végzett 36 hónapon át megszakítás nélkül előállítást.

III.   SZAKASZ

ELLENŐRZÉSEK ÉS NKB ÁLTALI CÉLZOTT BIZTONSÁGI ELLENŐRZÉSEK

9. cikk

Ellenőrzések

(1)   Az EKB ellenőrzések révén értékeli, hogy a gyártó megfelel-e a vonatkozó akkreditációs követelményeknek. Ezek ölthetik helyszíni ellenőrzések és/vagy távoli ellenőrzések formáját.

(2)   Távoli ellenőrzés(eke)t kell végezni a gyártó által megadott minden olyan dokumentációval kapcsolatban, amely jelentőséggel bír az akkreditációs követelményeknek való megfelelése szempontjából.

(3)   Helyszíni ellenőrzés(ek)en történik a gyártónak a vonatkozó lényeges követelményeknek a gyártási helyszínen való megfelelése ellenőrzése, különösen a biztonsági és minőségi követelmények vonatkozásában. Az EKB bármikor dönthet ilyen helyszíni ellenőrzések végzéséről, ha megítélése szerint ez szükséges, de az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és/vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység lényeges biztonsági és minőségi követelményei tekintetében legalább 36 hónaponként.

(4)   A lényeges biztonsági és minőségi követelményekkel kapcsolatos helyszíni ellenőrzések előre bejelenthetők. Az előre bejelentett helyszíni biztonsági és minőségellenőrzések a gyártó és az EKB által kölcsönösen megállapított napon kezdődnek. Miután a gyártó megkezdte az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és/vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenységet, a helyszíni biztonsági és minőség-ellenőrzés előre be nem jelentett is lehet.

(5)   Az EKB a bejelentett helyszíni ellenőrzés kezdete előtt legkésőbb tíz munkanappal a helyszíni ellenőrzést megelőző dokumentációt bocsáthat a gyártó rendelkezésre a gyártó általi kitöltés érdekében. A gyártó ezt a dokumentációt legkésőbb a helyszíni ellenőrzés kezdő napja előtt öt munkanappal visszaküldi az EKB-nak.

(6)   Ha a gyártó a nemzeti jog szerint szakosított megsemmisítő létesítmények igénybe vételére köteles, a helyszíni ellenőrző csoport ezt a létesítményt is felkeresheti annak értékelésére, hogy a gyártó által javasolt intézkedések elegendőek-e az euro biztonságos kezelést igénylő érintett alkotóelemei integritásának védelmére.

10. cikk

A megállapításokat tartalmazó levél és az ellenőrzési jelentés

(1)   Ha az ellenőrzés során a vonatkozó akkreditációs követelményekkel kapcsolatos szabálytalanság kerül megállapításra, az EKB a megállapításokat tartalmazó levelet küld a gyártónak, megjelölve a szóban forgó szabálytalanságo(ka)t, a következő határidőkön belül:

a)	a vonatkozó helyszíni ellenőrzés befejezésétől számított 15 munkanap;

b)	a távoli ellenőrzés során a lényeges dokumentációnak az EKB általi kézhezvételétől számított 40 munkanap, különösen a 12. cikkben megállapított folyamatos kötelezettségek vonatkozásában;

c)	az NKB EKB-nak szóló jelentésének kézhezvételétől számított 15 munkanap, mindazon esetekben, ahol az NKB általi célzott biztonsági ellenőrzéseket a 11. cikk alapján végezték el.

(2)   A gyártónak a megállapításokat tartalmazó levél kézhezvételétől számított 15 munkanap áll rendelkezésére az EKB-val történő írásos kommunikációra, rendelkezésre bocsátva a megállapításokat tartalmazó levél tartalmával kapcsolatos észrevételeit, valamint az azzal kapcsolatban tervezett biztonsági intézkedések vagy fejlesztések részleteit.

(3)   Az EKB az alábbiakat követő 25 munkanapon belül készíti el az ellenőrzési jelentés tervezetét: a) az ellenőrzés befejezése, amennyiben szabálytalan esetet nem azonosítottak; b) a gyártó megállapításokat tartalmazó levélre tett írásbeli észrevételeinek az EKB általi kézhezvétele; vagy c) az ilyen észrevételek megtételére nyitva álló határidő eltelte, amennyiben ilyen észrevételek nem érkeznek. Az ellenőrzési jelentés tervezete tartalmazza az ellenőrzés megállapításait és a gyártótól kapott vonatkozó észrevételeket. Az ellenőrzési jelentés tervezete továbbá következtetéseket von le arról, hogy a gyártó az akkreditációs követelményeknek megfelel-e.

(4)   A gyártónak az ellenőrzési jelentés tervezetének kézhezvételétől számított 15 munkanap áll rendelkezésére, hogy írásban közölje az EKB-val észrevételeit, valamint az általa az ellenőrzési jelentés tervezetével kapcsolatban javasolt intézkedések vagy fejlesztések részleteit. A gyártó észrevételeinek kézhezvételét követően vagy az észrevételezési határidő lejáratakor az EKB 30 munkanapon belül véglegesíti az ellenőrzési jelentés tervezetét, és megküldi azt az érintett gyártónak.

(5)   További helyszíni ellenőrzések végezhetőek annak ellenőrzésére, hogy a gyártó az ilyen intézkedések vagy fejlesztések végrehajtását követően megfelel-e a vonatkozó akkreditációs követelményeknek. A további helyszíni ellenőrzésekre tekintettel az ellenőrzési jelentés tervezetének véglegesítése késleltethető.

(6)   Az akkreditációs követelményekkel kapcsolatos olyan lényeges szabálytalanság esetén, amely az EKB azonnali határozatát igényli, és amely ésszerűen indokolhatja a 17. cikk szerinti felfüggesztő határozat vagy a 18. cikk szerinti visszavonó határozat meghozatalát, az EKB dönthet az (1)–(3) bekezdésben ismertetett eljárás lerövidítéséről, amely esetben a gyártónak legfeljebb öt munkanap áll rendelkezésére az adott szabálytalan esetre vonatkozó észrevételek megtételére. Az EKB az ilyen sürgősséget megindokolja.

(7)   Az EKB dönthet az ebben a cikkben foglalt határidők meghosszabbításáról.

11. cikk

NKB általi célzott biztonsági ellenőrzések

(1)   Minden olyan NKB, amely eurobankjegyek gyártására hivatalos megrendelést adott, a megrendeléssel kapcsolatban leltározást végezhet, és ellenőrizheti az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeinek megsemmisítését azon a gyártási helyszínen, ahol az eurobankjegyeket gyártják vagy bármely más olyan gyártási helyszínen, ahol ezen eurobankjegyek alkotóelemeit gyártják, feldolgozzák, tárolják vagy megsemmisítik.

(2)   Az (1) bekezdésben említett NKB ellenőrzéseket végezhet az eurobankjegyek és az eurobankjegy-papír szállítása tekintetében is.

(3)   Az NKB az ellenőrzések befejezésétől számított három munkanapon belül írásbeli jelentést küld az EKB-nak, ha megállapítást nyert, hogy a gyártó megszegte az EKB lényeges követelményei közül a szállítási szabályokat, vagy a leltár, illetve a megsemmisítés ellenőrzése során bármilyen eltérést tártak fel.

(4)   Az EKB a gyártási helyszínen történő helyszíni ellenőrzések elvégzésére külön helyszíni biztonsági ellenőrzési csoportot jelölhet ki az NKB által azonosított szabályszegések vagy eltérések ellenőrzésére. Az EKB által a külön biztonsági ellenőrzési csoport vizsgálati eredményeire alapozott megállapításokat a 10. cikk szerint kell jelenteni.

IV.   SZAKASZ

FOLYAMATOS KÖTELEZETTSÉGEK

12. cikk

Az akkreditált gyártók folyamatos kötelezettségei

(1)   Az akkreditált gyártónak az érintett gyártási helyszín tekintetében be kell nyújtania az EKB számára a 4. cikk (3) bekezdésében említett, vonatkozó tanúsítvány másolatát minden egyes alkalommal, amikor a tanúsítványt megújítják vagy módosítják, a megújítástól vagy módosítástól számított három hónapon belül.

(2)   Az akkreditált gyártó haladéktalanul értesíti az EKB-t, ha a szükséges tanúsítványok bármelyikét visszavonják.

(3)   Az akkreditált gyártó haladéktalanul, írásban tájékoztatja az EKB-t a következőkről:

a)	a gyártó vonatkozásában felszámolást célzó bármely eljárás vagy átszervezés, illetve ezeknek megfelelő más eljárás megindítása;

b)	a felszámoló, csődgondnok, végelszámoló vagy hasonló funkciójú tisztviselő gyártóhoz történő kinevezése;

c)	az euro alkotóelemeivel vagy az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos azon tevékenységek kiszervezésére vagy alvállalkozásba adására vonatkozó szándék, amelyre a gyártó akkreditációval rendelkezik;

d)	a gyártási helyszínt érintő, az akkreditáció után végrehajtott minden olyan változás, amely érinti vagy érintheti a vonatkozó akkreditációs követelményeknek való megfelelést, ideértve az 5. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontja szerinti adatok változását;

e)	az akkreditált gyártó feletti irányítás megváltoztatására irányuló szándék, vagy a tulajdonosi szerkezetének megváltozása;

f)	az utolsó gyártás óta egy megszakítás nélkül 34 hónapos időszak eltelte.

(4)   Az akkreditált gyártó az akkreditációját nem ruházhatja át és nem engedményezheti harmadik személynek, ideértve leányvállalatait és kapcsolt vállalkozásait is.

(5)   Az akkreditált gyártó nem helyezheti át az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenységét, illetve az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeit vagy az euro alkotóelemeinek egy részét a gyártó tulajdonában álló, általa bérelt vagy más jogcímen az ellenőrzése alatt álló más helyszínre, kivéve, ha arra a helyszínre a 2. cikkel összhangban megfelelő akkreditációt adtak, és az áthelyezéshez az EKB előzetesen írásban hozzájárult.

(6)   Az akkreditált gyártó nem szervezheti ki, illetve nem adhatja át harmadik személynek – ideértve a gyártó leányvállalatait és kapcsolt vállalkozásait is – az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenységét, illetve az euro biztonságos kezelést igénylő elemeit vagy az euro elemeinek egy részét, kivéve, ha ez a harmadik személy a 2. cikkel összhangban megfelelő akkreditációt kapott, és a kiszervezéshez vagy átadáshoz az EKB előzetesen írásban hozzájárult.

(7)   Az EKB előzetes írásbeli engedélye szükséges ahhoz, hogy az akkreditált gyártó az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység bármely részét más gyártási helyszínre szervezze ki.

(8)   Az ideiglenes akkreditációval rendelkező gyártó a vonatkozó ellenőrzések mielőbbi elvégezhetősége érdekében haladéktalanul tájékoztatja az EKB-t, amikor hivatalos gyártási megrendelést kap egy másik akkreditált gyártótól, valamely NKB-tól vagy az EKB-tól. Az értesítésben szerepelnie kell a hivatalos gyártási megrendelésre vonatkozó információknak, valamint a gyártás tervezett kezdő és záró időpontjának.

(9)   Az ideiglenes akkreditációval rendelkező gyártó tájékoztatást ad az EKB-nak a vonatkozó lényeges követelményekben előírt környezetvédelmi, egészségvédelmi és biztonsági vonatkozásokról.

(10)   Ha az akkreditált gyártó egy nyomda, úgy annak meg kell szerveznie az elkészült eurobankjegyekben található vegyi anyagok elemzését, és azt a vonatkozó környezetvédelmi, egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek megfelelően jelentenie kell az EKB-nak.

(11)   Az akkreditált gyártónak a lényeges követelményeket bizalmasan kell kezelnie.

13. cikk

Az EKB folyamatos kötelezettségei

Az EKB tájékoztatja az akkreditált gyártókat a lényeges követelmények minden olyan frissítéséről, amelyek az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és/vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos azon tevékenységet érintik, amelyre a gyártók akkreditációt vagy ideiglenes akkreditációt kaptak.

V.   SZAKASZ

A SZABÁLYTALANSÁG KÖVETKEZMÉNYEI

14. cikk

A szabálytalanság esetei

(1)   A gyártó részéről szabálytalanságnak minősülnek az alábbiak:

a)	a vonatkozó akkreditációs követelményeknek való meg nem felelés;

b)	az EKB-val egyeztetett fejlesztések végrehajtásának elmaradása;

c)	a leltározás, a megsemmisítés ellenőrzése vagy szállítási ellenőrzés céljából a helyszíni ellenőrző csoport vagy az EKB által kijelölt személyzet számára a gyártási helyszínre való azonnali belépés megtagadása;

d)	az e határozat szerinti bármely eljárás keretében hamis vagy félrevezető nyilatkozatnak illetve hamisított dokumentumnak az EKB-hoz vagy adott esetben az NKB-hoz való benyújtása;

e)	a lényeges követelmények bizalmas kezelésére vonatkozó kötelezettség megszegése.

(2)   A vonatkozó akkreditációs követelmények teljesítése terén minden szabálytalanságról a 10. cikk (4) bekezdésével összhangban kell értesíteni a szabálytalanságot elkövető gyártót, illetőleg azt más módon a tudomására kell hozni. Minden szabálytalanságot az egyeztetett határidőn belül korrigálni kell. Ennek a határidőnek arányban kell állnia a szabálytalanság súlyával.

(3)   Jelentős szabálytalanság az, amely közvetlen és súlyos káros hatás gyakorol vagy gyakorolt az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység biztonságosságára, és/vagy közvetlen és súlyos káros hatást az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység minőségi, környezetvédelmi, illetve egészségvédelmi és biztonsági aspektusaira.

(4)   Az EKB a gyártóhoz címzett ajánlást adhat ki, amely javaslat az akkreditációs követelményeknek egyébként megfelelő szabályozás fejlesztésére.

15. cikk

A szabálytalanságokra vonatkozó EKB-határozatok

(1)   Az EKB írásbeli formában hozza meg a 16–18. és a 20. cikkben említett határozatokat. E határozatoknak tartalmazniuk kell az alábbiakat:

a)	a szabálytalanságot, és adott esetben a gyártó által tett észrevételeket;

b)	a gyártási helyszín, az euro biztonságos kezelést igénylő azon alkotóeleme, valamint az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és/vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos azon tevékenység, amelyre a határozat vonatkozik;

c)	a határozat hatálybalépésének napja;

d)	adott esetben a szabálytalanság orvoslására tűzött határidő;

e)	a határozat indokolása.

(2)   Minden esetben, amikor az EKB a 16–18. és a 20. cikk szerinti határozatot hoz, a határozatnak arányban kell állnia a szabálytalanság súlyával és a gyártó más szabálytalanságok előfordulása és korrigálása terén tanúsított múltbeli magatartásával.

(3)   Az EKB az e cikk szerint meghozott határozatról, annak alkalmazási köréről és időbeli hatályáról tájékoztathatja az NKB-kat és az összes akkreditált gyártót, és ilyen esetben meghatározza azt is, hogy az NKB-k értesítést fognak kapni arról, ha a gyártó jogállásában további változás következik be.

16. cikk

Figyelmeztető határozat

(1)   Az EKB az alábbi esetekben figyelmeztető határozatot hozhat az akkreditált gyártóval kapcsolatban:

a)	az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység biztonsági aspektusaival vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység minőségi, környezetvédelmi, illetve egészségvédelmi és biztonsági aspektusaival kapcsolatos jelentős szabálytalanság;

b)	szabálytalanságok ismétlődő előfordulása;

c)	a szabálytalanság határidőben történő és eredményes korrekciójának elmaradása.

(2)   Az EKB figyelembe vesz minden, a gyártó által adott, jelentőséggel bíró magyarázatot.

(3)   A figyelmeztető határozat feltüntetheti, hogy a szabálytalanság megadott határidőn belül való korrekciójának elmaradása esetén a 17. vagy a 18. cikk alkalmazandó-e.

(4)   Ha az EKB úgy értékeli, hogy a megállapított szabálytalanság súlyára figyelemmel a figyelmeztető határozat önmagában nem lenne indokolt, meghozhatja a 17. vagy 18. cikk szerinti határozatot.

17. cikk

Felfüggesztés az új megrendelésekkel kapcsolatban

(1)   Az EKB felfüggesztő határozatot hozhat valamely akkreditált gyártóval kapcsolatban, amelynek joghatása az, hogy a gyártó befejezheti az összes folyamatban levő gyártási megrendelést, de a felfüggesztés megszüntetéséig új megrendeléseket nem fogadhat el. Felfüggesztő határozat az alábbi esetekben hozható:

a)

az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység biztonságosságára közvetlen és súlyos káros hatás gyakorló jelentős szabálytalanság, amellyel kapcsolatban ugyanakkor a gyártó képes volt igazolni, hogy nem fordult elő az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeinek elvesztése, eltulajdonítása vagy információk illetéktelen nyilvánosságra hozatala, amely veszélyeztethetné az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeinek integritását;

b)	a gyártó nem orvosolta a figyelmeztető határozatban megjelölt szabálytalanságot.

(2)   Az EKB figyelembe vesz minden, a gyártó által adott, jelentőséggel bíró magyarázatot.

(3)   A felfüggesztő határozat feltüntetheti azt is, hogy a szabálytalanság megadott határidőn belül való orvoslásának elmaradása esetén a 18. cikk alkalmazandó.

(4)   Ha az EKB úgy értékeli, hogy a megállapított szabálytalanság súlyára figyelemmel a felfüggesztő határozat önmagában nem lenne indokolt, meghozhatja a 18. cikk szerinti visszavonó határozatot.

(5)   A felfüggesztő határozat csak akkor szüntethető meg, ha valamennyi érintett szabálytalanságot korrigálták, és korrekciójukat ellenőrzés igazolta.

18. cikk

Az akkreditáció visszavonása

(1)   Az EKB az alábbi esetekben hozhat visszavonó határozatot:

a)	a gyártó nem tartja be a felfüggesztő határozatot;

b)	a gyártó nem tartja be a 19. cikkben foglaltakat;

c)	az EKB-nak a 12. cikk (3) bekezdésének c)–f) pontjában említett körülményekről való haladéktalan értesítésére vonatkozó követelmény be nem tartása;

d)

az akkreditált gyártó kéri az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység teljes egészében vagy részben új gyártási helyszínre való áthelyezését. A visszavonás hatálya kiterjed a régi gyártási helyszínre, amelyről az érintett tevékenységet áthelyezik;

e)	az akkreditált gyártó ideiglenes akkreditáció vagy akkreditáció visszavonása iránti kérelme.

(2)   Az EKB visszavonó határozatot hozhat, ha úgy értékeli, hogy a visszavonás arányban áll az alábbiakkal:

a)	szabálytalanság(ok) súlya;

b)	az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeinek tényleges vagy potenciális elvesztésével, eltulajdonításával vagy az információk illetéktelen nyilvánosságra hozatalával összefüggésben felmerülő pénzügyi vagy reputációs károk nagyságrendje;

c)	a gyártó válaszának, a szabálytalanság kezelésére való készségének és képességének megfelelősége.

(3)   Az EKB figyelembe vesz minden, az érintett gyártó által adott, jelentőséggel bíró magyarázatot.

(4)   Amennyiben a visszavonást követően az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeinek a gyártó általi birtoklása kockára teheti az eurobankjegyek fizetőeszközként fennálló integritását, az EKB a gyártót intézkedések megtételére – így az euro biztonságos kezelést igénylő meghatározott alkotóelemeinek az EKB-hoz vagy valamely NKB-hoz történő beszállítására vagy megsemmisítésére – kötelezheti annak biztosítása érdekében, hogy a visszavonás hatálybalépését követően a gyártónak ne legyen birtokában az euro biztonságos kezelést igénylő ilyen alkotóeleme.

(5)   A visszavonó határozat meghatározza azt az időpontot, amelyet követően a gyártó ismét kérheti az ideiglenes akkreditációt. Ezt a dátumot a visszavonást eredményező körülmények alapján határozzák meg, és az legalább a visszavonó határozat keltétől számított egy év.

19. cikk

Az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység azonnali leállítása

(1)   Kivételes körülmények között, amennyiben a jelentős szabálytalanság következtében az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemei elveszhetnek, azokat eltulajdoníthatják, vagy információkat hozhatnak illetéktelenül nyilvánosságra, amely azonnali korrekciós intézkedés hiányában veszélyeztetheti az eurobankjegyek fizetőeszközként fennálló integritását, a helyszíni ellenőrző csoport kötelezheti a szabályszegő gyártót, hogy a szabálytalanság orvoslásáig azonnali hatállyal állítsa le az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos érintett tevékenységet. Ilyen esetben a gyártó az EKB előzetes írásbeli jóváhagyása nélkül nem kezdheti újra ezt a tevékenységet.

(2)   Ez a gyártó az EKB-nak minden információt megad minden más olyan gyártóról, amelyet vevőként vagy szállítóként az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel vagy az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység leállítása közvetve érinthet. A helyszíni ellenőrző csoport egyben kötelezheti az akkreditált gyártót a 18. cikk (4) bekezdésében említett intézkedések megtételére annak biztosítása érdekében, hogy az euro biztonságos kezelést igénylő elemeivel kapcsolatos tevékenység leállításának tartama alatt ne legyen birtokában az euro biztonságos kezelést igénylő meghatározott eleme.

(3)   Ha valamely akkreditált gyártó euro biztonságos kezelést igénylő elemeivel kapcsolatos tevékenysége az (1) bekezdés szerint leállításra kerül, az EKB értesíti a (2) bekezdésben említett, potenciálisan érintett harmadik személy gyártókat, és ilyen esetben meghatározza, hogy a gyártó jogállásában bekövetkező változásokról a potenciálisan érintett harmadik személy gyártók értesítést kapnak.

(4)   Az EKB helyszíni ellenőrző csoportja által az euro biztonságos kezelést igénylő elemével kapcsolatos valamely tevékenység leállításának előírását követően a lehető legrövidebb időn belül, és a 16–18. cikk szerint hozott bármely más határozat sérelme nélkül az EKB haladéktalanul megszünteti az ilyen leállítást, ha egy későbbi ellenőrzés azt állapítja meg, hogy a vonatkozó szabálytalanságokat orvosolták.

20. cikk

Pénzügyi szankciók az eurobankjegyek vagy az eurobankjegy-papír mennyiségének eltérései esetén

(1)   Az eurobankjegy-papír vagy eurobankjegyek előállítását végző gyártó a lényeges biztonsági követelményeknek megfelelően jelenti az EKB-nak az akkreditált gyártási helyszínen az eurobankjegy-papír és a részben vagy teljes egészében kinyomtatott eurobankjegyek mennyiségében az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos bármely tevékenység során megállapított minden eltérést.

(2)   Ha ez a gyártó eltérést állapít meg az akkreditált gyártási helyszínen az eurobankjegy-papír és a részben vagy teljes egészében kinyomtatott eurobankjegyek mennyiségében az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység során, de ezt nem jelenti a lényeges biztonsági követelményeknek megfelelően és az eltérés más módon jut az EKB tudomására, az EKB legalább 50 000 eurós pénzbírságot szab ki a gyártóra. Ha az eltérésnek megfelelő névérték az 50 000 eurót meghaladja, az EKB a megfelelő névértéket szabja ki pénzbírságként, amely legfeljebb 500 000 euro lehet.

(3)   Ha ez a gyártó eltérést állapít meg az akkreditált gyártási helyszínen az eurobankjegy-papír és a részben vagy teljes egészében kinyomtatott eurobankjegyek mennyiségében az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység során, de ezt nem jelenti a lényeges biztonsági követelményeknek megfelelően és az eltérés más módon jut az EKB tudomására, az EKB legalább 50 000 eurós pénzbírságot szab ki a gyártóra. Ha az eltérésnek megfelelő névérték az 50 000 eurót meghaladja, az EKB ezt a megfelelő névértéket szabja ki pénzbírságként, amely legfeljebb 500 000 euro lehet.

(4)   Ha ez a gyártó nem állapít meg eltérést az akkreditált gyártási helyszínen az eurobankjegy-papír és a részben vagy teljes egészében kinyomtatott eurobankjegyek mennyiségében az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység során, és az eltérés más módon kerül megállapításra és jut az EKB tudomására, az EKB legalább 50 000 eurós pénzbírságot szab ki a gyártóra. Ha az eltérésnek megfelelő névérték az 50 000 eurót meghaladja, az EKB a megfelelő névértéket szabja ki pénzbírságként, amely legfeljebb 500 000 euro lehet.

(5)   A pénzbírság összegének megállapításakor az eltérés súlyosságát mindig az adott esetben kell mérlegelni, és az eltérés súlyosságára tekintettel kell megállapítani az 50 000 euro összeg alatti vagy fölötti pénzbírságot. Az eltérés súlyosságát az adott eltérésnek megfelelő névértékkel kell indokolni. A pénzbírság semmilyen körülmények között sem lehet 500 000 eurónál nagyobb.

(6)   A pénzbírság kirovásáról szóló határozat meghozatalakor a 2532/98/EK rendeletben és az Európai Központi Bank szankciók kirovására vonatkozó hatásköréről szóló, 1999. szeptember 23-i 2157/1999/EK európai központi banki rendeletben (EKB/1999/4) (5) megállapított eljárást kell követni. Az EKB a pénzbírság mellett dönthet figyelmeztető határozat kiadásáról, az ideiglenes akkreditáció vagy az akkreditáció visszavonásáról vagy felfüggesztéséről.

21. cikk

Felülvizsgálati eljárás

(1)   Az EKB értékeli a gyártó által e határozattal kapcsolatban benyújtott kérelmeket és szolgáltatott információkat, és a gyártót írásban értesíti a kérelem elfogadására vagy elutasítására vonatkozó döntéséről, illetve a kapott információk érvényességéről, az alábbiaktól számított 50 munkanapon belül

a)	az eljárás megindítása iránti kérelem; vagy

b)	az EKB által igényelt további információk vagy pontosítások.

(2)   Ha az EKB határozatot hozott:

a)	az akkreditációs eljárás megindítása iránti kérelem elutasításáról;

b)	az alábbiak megtagadásáról: i. ideiglenes akkreditáció megadása; ii. ideiglenes akkreditáció akkreditációvá történő átalakítása; vagy iii. akkreditáció ideiglenes akkreditációvá történő átalakítása;

c)	a régi rendszer szerinti akkreditáció ideiglenes akkreditációvá vagy akkreditációvá történő átalakítása;

d)	a 16–19. cikk alapján,

a gyártó a határozatról való értesítéstől számított 30 munkanapon belül írásbeli kérelmet nyújthat be a Kormányzótanácshoz a határozat felülvizsgálata iránt. A gyártó megindokolja az ilyen kérelmét, és megadja az azt alátámasztó valamennyi információt.

(3)   A felülvizsgálatnak nincs felfüggesztő hatálya. Ha a gyártó a felülvizsgálat iránti kérelemben azt kifejezetten kéri és megindokolja, a Kormányzótanács felfüggesztheti a felülvizsgálat alatt álló határozat alkalmazását.

(4)   A Kormányzótanács a gyártó felülvizsgálat iránti kérelmére figyelemmel vizsgálja felül a határozatot. Ha a Kormányzótanács megítélése szerint a határozat ebbe a határozatba ütközik, a kérdéses eljárás megismétlését rendeli el vagy végleges határozatot hoz. Egyéb esetekben a gyártó felülvizsgálat iránti kérelmét el kell utasítani. A gyártót a felülvizsgálat eredményéről a felülvizsgálat iránti kérelem kézhezvételétől számított 60 munkanapon belül kell értesíteni. A Kormányzótanács határozatának tartalmaznia kell az annak alapjául szolgáló indokokat.

(5)   Az Európai Unió Bíróságának kizárólagos hatáskörébe tartoznak e határozattal kapcsolatos, az EKB és egy gyártó közötti jogviták. Ha felülvizsgálati eljárásnak van helye a (2) bekezdésnek megfelelően, a gyártónak be kell várnia az EKB felülvizsgálatról szóló határozatát, mielőtt az ügyet a Bíróság elé terjesztené. A Szerződésben meghatározott határidők a felülvizsgálati határozat kézhezvételekor kezdődnek meg.

(6)   Az (1)–(4) bekezdéstől eltérve a 20. cikk szerinti pénzügyi szankciókról szóló határozatok felülvizsgálati eljárását a 2532/98/EK rendeletben és a 2157/1999/EK rendeletben (EKB/1999/4) megállapított eljárásnak megfelelően kell lefolytatni.

22. cikk

Az EKB akkreditációs nyilvántartása

(1)   Az EKB az akkreditációkról a következőket tartalmazó nyilvántartást vezeti:

a)	az ideiglenes akkreditációban vagy akkreditációban részesített minden gyártó felsorolása;

b)

minden egyes gyártási helyszín tekintetében az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemével vagy az euro alkotóelemével kapcsolatos azon tevékenység, illetve az euro biztonságos kezelést igénylő azon alkotóelemei, illetve az euro azon alkotóelemeinek megjelölése, amelyre ideiglenes akkreditációt vagy akkreditációt adtak.

(2)   Az EKB valamennyi NKB, jövőbeni eurorendszerbeli NKB és az akkreditált gyártók számára hozzáférhetővé teszi az akkreditációs nyilvántartásban szereplő információkat. Az EKB rendszeresen frissíti az akkreditációs nyilvántartást az akkreditált gyártók és az NKB-k által e határozat alapján szolgáltatott információkkal. Az akkreditációs nyilvántartás rendszeres frissítésének érdekében az EKB az akkreditált gyártóktól, az NKB-któl és a jövőbeni eurorendszerbeli NKB-któl további olyan lényeges információkat gyűjthet, amelyeket az akkreditációs nyilvántartásban foglalt adatatok pontosságának és helytállóságának fenntartása érdekében szükségesnek tart.

(3)   Ha az EKB a 17. cikk alapján felfüggesztő határozatot hoz, a felfüggesztő határozat feltételeinek megfelelően rögzítenie kell az intézkedés alkalmazási körét és időtartamát, és valamennyi változást a gyártó neve, az érintett gyártási helyszín, az euro biztonságos kezelést igénylő érintett alkotóeleme, az euro alkotóeleme, az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység tekintetében.

(4)   Ha az EKB a 18. cikk alapján visszavonó határozatot hoz, a visszavonó határozat feltételeinek megfelelően törli az akkreditációs nyilvántartásból a gyártó nevét, a gyártási helyszínt, az euro biztonságos kezelést igénylő érintett alkotóelemeit, az euro alkotóelemeit, és/vagy az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és az euro alkotóelemeivel kapcsolatos érintett tevékenységet.

VI.   SZAKASZ

MÓDOSÍTÓ, ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

23. cikk

Módosítás

Az EKB/2008/3 határozat 1. cikkének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

24. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az EKB/2008/3, az EKB/2010/22 és az EKB/2011/8 határozat a 26. cikk (3) bekezdésében meghatározott napon hatályát veszti. Az EKB/2008/3, az EKB/2010/22 és az EKB/2011/8 határozatra való hivatkozásokat az erre a határozatra való hivatkozásként kell értelmezni.

25. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)   A régi rendszer szerinti akkreditációval rendelkező gyártók a 26. cikk (3) bekezdésében meghatározott napig jogosultak az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenység végzésére.

(2)   A 26. cikk (3) bekezdésében meghatározott napot megelőző két hónappal a régi rendszer szerinti akkreditációval rendelkező gyártók értesítik az EKB-t, hogy a megelőző 36 hónap során végeztek-e az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeivel és az euro alkotóelemeivel kapcsolatos tevékenységet.

(3)   A hatályon kívül helyezett EKB akkreditációs határozatok alapján megadott, régi rendszer szerinti akkreditációk a (4) és az (5) bekezdésnek megfelelően átalakíthatók vagy a 26. cikk (3) bekezdésében meghatározott napon a hátralévő érvényességi időtartamuktól vagy állandó jellegüktől függetlenül lejárnak.

(4)   Az érvényes biztonsági, minőségi, környezetvédelmi, illetve egészségvédelmi és biztonsági akkreditációval rendelkező olyan gyártó akkreditációját, amely a 26. cikk (3) bekezdésében feltüntetett nap előtt 36 hónapon át a hatályon kívül helyezett EKB-határozatoknak megfelelően az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeit és/vagy az euro alkotóelemeit gyártotta, át kell alakítani az e határozat 7. cikkének és a határozatban szereplő, vonatkozó akkreditációs követelményeknek megfelelő akkreditációvá.

(5)   Az érvényes biztonsági, minőségi, környezetvédelmi, illetve egészségvédelmi és biztonsági akkreditációval rendelkező olyan gyártó akkreditációját, amely a 26. cikk (3) bekezdésében feltüntetett napot megelőző 36 hónapon át a hatályon kívül helyezett EKB-határozatoknak megfelelően az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeit és/vagy az euro alkotóelemeit nem gyártotta, az e határozat 8. cikkében foglaltakkal összhangban és az ott foglalt akkreditációs követelményeknek megfelelően át kell alakítani ideiglenes akkreditációvá.

(6)   A hatályon kívül helyezett EKB akkreditációs határozatok alapján a régi rendszer szerinti akkreditációkkal kapcsolatos minden eljárást, különösen:

a)	induló vagy nyomon követő biztonsági ellenőrzéseket, ideértve a minőség-ellenőrzést és az előzetes minőség-ellenőrzést;

b)	akkreditáció(k) megadását;

c)	figyelmeztető határozat kiadását, az akkreditáció(k) felfüggesztését vagy visszavonását; vagy

d)	az a)–c) pont szerinti intézkedések vagy határozatok felülvizsgálatát

a hatályon kívül helyezett EKB akkreditációs határozatok rendelkezései szerint kell véglegesíteni, a 26. cikk (3) bekezdésében feltüntetett napig terjedő időszakban.

(7)   Az eurobankjegyek 2016-tól történő előállításától kezdődően az NKB-k nem validálhatnak olyan nyomtatott eurobankjegyet, amelynek vegyianyag-tartalma meghaladja a környezetvédelmi, illetve egészségvédelmi és biztonsági követelményekben hivatkozott biztonsági határértékeket.

26. cikk

Záró rendelkezések

(1)   Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2)   A 23. és a 25. cikket e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő naptól kell alkalmazni.

(3)   E határozat többi rendelkezését az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napjától számított 12 hónap elteltével kell alkalmazni.

27. cikk

Címzettek

Ennek a határozatnak a címzettjei az euro biztonságos kezelést igénylő alkotóelemeit és az euro alkotóelemeit gyártók, valamint az NKB-k, minden olyan esetben, amikor ez utóbbiak leltározást, megsemmisítési vagy szállítási ellenőrzéseket végeznek.

---

(1)  HL L 318., 1998.11.27., 4. o.

(2)  HL L 140., 2008.5.30., 26. o.

(3)  HL L 330., 2010.12.15., 14. o.

(4)  HL L 176., 2011.7.5., 52. o.

(5)  HL L 264., 1999.10.12., 21. o.

---