19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/1

(1)

A GMES adat- és információkezelési politikának összhangban kell állnia más vonatkozó uniós politikákkal, eszközökkel és intézkedésekkel. Különösen az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló, 2007. március 14-i 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) követelményeinek kell eleget tennie. E politikának tiszteletben kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert jogokat és elveket, különös tekintettel a magánélethez való jogra, a személyes adatok védelmére, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra, a művészet és tudomány szabadságára és a vállalkozás szabadságára.

(2)

A GMES adat- és információkezelési politikának fokozottan hozzá kell járulnia az Unió által ösztönzött, a közszféra információinak további felhasználásáról szóló, 2003. november 17-i 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3) előirányzott és „Az európai digitális menetrend” című, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleménnyel (4) összefüggésben elfogadott, a bizottsági dokumentumok további felhasználásáról szóló, 2011. december 12-i 2011/833/EU bizottsági határozattal (5) megerősített nyílt adatkezelési politikához.

(3)

Nyilvántartásbavételi és engedélyezési feltételeket kell meghatározni a GMES-felhasználók vonatkozásában, valamint ki kell dolgozni, hogy milyen feltételekkel lehessen korlátozni a különös GMES-adatokhoz és a GMES-szolgáltatásokból származó információkhoz való hozzáférést. A GMES-szolgáltatásokban felhasznált más bejövő adatok és információk hozzáférési feltételeit az érintett adatszolgáltatóknak kell meghatározniuk.

(4)

„Globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES): Az űrkomponenssel kapcsolatos kihívások és következő lépések” című 2009. október 28-i közleményében (6) a Bizottság jelezte, hogy a Sentinelek esetében díjmentes és nyílt adat-hozzáférési politikát kíván végrehajtani.

(5)

A Sentinel-adatokhoz az Európai Űrügynökség Föld-megfigyelési Programtanácsa által elfogadott, „A Sentinel adatkezelési politika közös elvei” című dokumentummal (7) összhangban díjmentes, teljes körű és nyílt hozzáférést kell biztosítani.

(6)

A 911/2010/EU rendelet 7. cikke értelmében a GMES-műveletekben közreműködő harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek számára ugyanazokkal a feltételekkel kell biztosítani a különös GMES-adatokhoz és a GMES-szolgáltatásokból származó információkhoz való hozzáférést, mint a tagállamok számára.

(7)

A 911/2010/EU rendelet (28) preambulumbekezdésében foglaltakkal összhangban a GMES-t a Föld-megfigyelési rendszerek globális rendszere (GEOSS) kiépítéséhez való európai hozzájárulásnak kell tekinteni. A GMES nyílt terjesztési elvének ezért teljes összhangban kell állnia a GEOSS adatmegosztási elveivel.

(8)

A GMES adat- és információkezelési politikának a 911/2010/EU rendelet 9. cikkében említett céljaihoz való hozzájárulásként a felhasználók számára felhatalmazást kell adni a különös GMES-adatok és a GMES-szolgáltatásokból származó információk lehető legteljesebb körű felhasználásához. Emellett engedélyezni kell számukra, hogy továbbítsák a különös GMES-adatokat és a GMES-szolgáltatásokból származó információkat – módosításokkal vagy anélkül.

(9)

A különös GMES-adatokat és a GMES-szolgáltatásokból származó információkat díjmentesen kell a felhasználók rendelkezésére bocsátani, hogy minél nagyobb legyen a különös GMES-adatok és a GMES-szolgáltatásokból származó információk fokozott felhasználásából eredő társadalmi haszon.

(10)

A GMES-szolgáltatásokból származó információk nyílt terjesztésének politikáját felül lehet vizsgálni és szükség esetén hozzá lehet igazítani a felhasználók, valamint az európai Föld-megfigyelési ágazat igényeihez, illetve a technológiai fejlődéshez.

(11)

A GMES-adatok és -információk széles körű terjesztése érdekében indokolt mellőzni a közvetlen vagy közvetett garanciákat, többek között az adatok minősége és bármely felhasználási célra való megfelelősége tekintetében is.

(12)

A Bizottságnak korlátoznia kell a GMES-adatok nyílt terjesztését, amennyiben az egyes különös GMES-adatokhoz és GMES-szolgáltatásokból származó információkhoz való díjmentes, teljes körű és nyílt hozzáférés érintené az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogokat és elveket, például a magánélethez való jogot, a személyes adatok védelmét, illetve a GMES-szolgáltatások előállítása során felhasznált adatokkal kapcsolatos szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmét.

(13)

Szükség esetén korlátozásokkal kell védeni az Unió biztonsági érdekeit, valamint a tagállamok nemzetbiztonsági érdekeit. A nemzetbiztonsági érdekeket illetően ezeknek a korlátozásoknak tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi szerződések keretében valamely közös védelmi szervezethez csatlakozott tagállamok kötelezettségeit. A különös GMES-adatok és a GMES-szolgáltatásokból származó információk terjesztésének korlátozására vonatkozó érzékenységi kritériumok előzetes értékelésével ki lehet zárni a biztonsági kockázatokat, és garantálni lehet a különös GMES-adatok és a GMES-szolgáltatásokból származó információk megszakítás nélküli nyújtását.

(14)

Az érzékenységi kritériumoknak ki kell terjedniük az Unió vagy tagállamai biztonságára kockázatot jelentő paraméterekre. Az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről szóló, 2008. december 8-i 2008/114/EK irányelv (8) 2. cikkének a) pontja szerinti kritikus infrastruktúrákat érintő kockázatokat pl. fontos érzékenységi kritériumnak kell tekinteni.

(15)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szükség esetén kérhessék egyes különös GMES-adatok és a GMES-szolgáltatásokból származó információk nyújtására vonatkozó korlátozások alkalmazását. E kérelmek vizsgálatakor, illetve saját kezdeményezésre eljárva a Bizottságnak hatékony és eredményes válaszlépésekről kell gondoskodnia az Unió vagy a tagállamok biztonsági érdekeinek védelme céljából, de egyúttal törekednie kell arra is, hogy a felhasználókat célzó adat- és információáramlás csak a lehető legkisebb mértékben szakadjon meg.

(16)

Műszaki korlátok miatt előfordulhat, hogy a GMES terjesztési platformok nem tudnak maradéktalanul eleget tenni az adat- vagy információkéréseknek. A különös GMES-adatok és a GMES-szolgáltatásokból származó információk műszaki hozzáférhetőségét a szolgáltatásnyújtás folyamatosságának biztosítása érdekében a GMES-tevékenységek műveleteiben közreműködő országok és nemzetközi szervezetek felhasználói részére ilyen kivételes körülmények esetén is fenn kell tartani. Adott esetben a szolgáltatások fenntartásához való jogot nyilvántartásba vételhez kell kötni. Ez azonban nem akadályozhatja meg, hogy azok a felhasználók, akik a fenntartást igénybe véve jutottak adatokhoz vagy információkhoz, gyakorolhassák az e rendeletben biztosított jogaikat, többek között az ilyen adatok vagy információk továbbításához való jogukat.

(17)

A különös GMES-adatokhoz és a GMES-szolgáltatásokból származó információkhoz való hozzáférés tekintetében négy különböző nyilvántartásbavételi szintet kell létrehozni a felhasználók számára. Először is, a különös GMES-adatok és a GMES-szolgáltatásokból származó információk széles körű felhasználása érdekében a 2007/2/EK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti kereső- és megfigyelési szolgáltatásokat nyilvántartásba vétel nélkül kell nyújtani. Másodszor, a 2007/2/EK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti letöltési szolgáltatások esetében lehetővé kell tenni egyszerűsített nyilvántartásba vétel előírását. A nyilvántartásbavételi folyamat nem tarthatja vissza a felhasználókat az adatokhoz és információkhoz való hozzáféréstől, de alkalmasnak kell lennie felhasználói statisztikák gyűjtésére. Harmadszor, közepesen erős nyilvántartásba vétellel kell biztosítani az egyes felhasználói csoportok számára történő fenntartás végrehajtását. Negyedszer pedig szigorú, a felhasználó egyértelmű azonosítását igénylő nyilvántartásbavételi eljárást kell alkalmazni akkor, ha a hozzáférést biztonsági okokból kell korlátozni,

a)

a GMES-szolgáltatások által előállított információkhoz és a különös GMES-infrastruktúrával gyűjtött adatokhoz való teljes körű és nyílt hozzáférés feltételei;

b)

az ilyen információkhoz és adatokhoz való hozzáférés korlátozására vonatkozó kritériumok;

c)

a GMES-felhasználók nyilvántartásba vételére vonatkozó feltételek.

a)

másolás;

b)

terjesztés;

c)

közzététel;

d)

kiigazítás, módosítás és más adatokkal vagy információkkal való kombináció;

e)

az a)–d) pontok bármely kombinációja.

a)

az adatok műszaki jellemzői, ideértve a térfelbontást és a spektrális sávokat is;

b)

az adatok beérkezése és terjesztése között eltelt idő;

c)

a különös GMES-adatok tárgyát képező területen fegyveres konfliktusok, valamint a nemzetközi vagy a térségbeli békét és biztonságot vagy a 2008/114/EK irányelv 2. cikkének a) pontja szerinti kritikus infrastruktúrákat érintő veszélyek;

d)

biztonsági kockázatok megléte vagy a különös GMES-adatoknak az Unió, annak tagállamai vagy nemzetközi partnerei biztonsági érdekeit sértő stratégiai vagy műveleti tevékenységek céljára való feltételezhető felhasználása.

a)

a GMES-szolgáltatásokból származó információk előállítása során felhasznált adatok érzékenysége;

b)

az adatok beérkezése és a GMES-szolgáltatásokból származó információk terjesztése között eltelt idő;

c)

a GMES-szolgáltatásokból származó információk tárgyát képező területen fegyveres konfliktusok, valamint a nemzetközi vagy térségbeli békét és biztonságot vagy a 2008/114/EK irányelv 2. cikkének a) pontja szerinti kritikus infrastruktúrákat érintő veszélyek;

d)

biztonsági kockázatok megléte vagy a GMES-szolgáltatásokból származó információknak az Unió, annak tagállamai vagy nemzetközi partnerei biztonsági érdekeit sértő stratégiai vagy műveleti tevékenységek céljára való feltételezhető felhasználása.

a)

az EU közszolgálatai, ipara, kutatási szervezetei és polgárai;

b)

a GMES-műveletekben közreműködő harmadik országok közszolgálatai, ipara, kutatási szervezetei és polgárai;

c)

a GMES-műveletekben közreműködő nemzetközi szervezetek.

a)

a felhasználói fiók és a jelszó felhasználó általi létrehozása;

b)

a felhasználó által legfeljebb 10 tételre vonatkozóan megadandó statisztikai adatok.

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/7

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Franciaország kérelmét (2) a „Rigotte de Condrieu” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti kifogás, ezért a „Rigotte de Condrieu” elnevezést be kell jegyezni,

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/9

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Olaszország kérelmét (2) a „Pecorino di Picinisco” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalás, ezért a „Pecorino di Picinisco” elnevezést be kell jegyezni,

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/11

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Olaszország kérelmét (2) a „Puzzone di Moena”/„Spretz Tzaorì” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti kifogás, ezért a „Puzzone di Moena”/„Spretz Tzaorì” elnevezést be kell jegyezni,

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/13

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Szlovénia kérelmét (2) a „Mohant” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalás, ezért az említett elnevezést be kell jegyezni,

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/15

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Írország kérelmét (2) a „Waterford Blaa”/„Blaa” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalás, ezért a „Waterford Blaa”/„Blaa” elnevezést be kell jegyezni,

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/17

(1)

Az 1107/2009/EK rendelet 80. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a 91/414/EGK tanácsi irányelvet (2) a jóváhagyási eljárás és feltételek tekintetében továbbra is alkalmazni kell azon hatóanyagokra, amelyekről az említett irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglaltak szerint 2011. június 14. előtt fogadtak el határozatot. A narancsolaj esetében az 1107/2009/EK rendelet 80. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak a 2009/438/EK bizottsági határozattal (3) teljesülnek.

(2)

Franciaországhoz a 91/414/EGK irányelv 6. cikke (2) bekezdésének megfelelően 2008. február 22-én kérelem érkezett, amelyet az Oro Agri vállalat nyújtott be a narancsolaj hatóanyagnak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő felvételére vonatkozóan. A 2009/438/EK határozat megerősítette, hogy a dokumentáció hiánytalan abban az értelemben, hogy elvben megfelel a 91/414/EGK irányelv II. és III. mellékletében foglalt adat- és információszolgáltatási követelményeknek.

(3)

A kérelmező által javasolt felhasználási célok tekintetében e hatóanyagnak az emberek és az állatok egészségére, valamint a környezetre gyakorolt hatását a 91/414/EGK irányelv 6. cikke (2) és (4) bekezdésének rendelkezései szerint megvizsgálták. A kijelölt referens tagállam 2009. augusztus 12-én a Bizottság elé terjesztette az értékelő jelentés tervezetét. A 188/2011/EU bizottsági rendelet (4) 11. cikke (6) bekezdésének megfelelően a kérelmezőt 2012. június 13-án kiegészítő információk benyújtására kérték fel. A Franciaország által a kiegészítő adatokról készített értékelés egy 2012 novemberében aktualizált értékelő jelentéstervezet formájában került benyújtásra.

(4)

A tagállamok és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) megvizsgálták az értékelő jelentés tervezetét. A Hatóság 2013. március 1-jén ismertette a Bizottsággal a narancsolaj hatóanyagú növényvédő szer esetében felmerülő kockázatok felméréséről készült következtetését (5). Az értékelő jelentés tervezetét és a Hatóság következtetését a tagállamok és a Bizottság az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság keretében közösen megvizsgálták, majd a narancsolajról szóló bizottsági vizsgálati jelentés formájában 2013. október 3-án véglegesítették.

(5)

A különböző vizsgálatok azt mutatták, hogy a narancsolajat tartalmazó növényvédő szerek várhatóan általában megfelelnek a 91/414/EGK irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint 5. cikke (3) bekezdésében megállapított követelményeknek, különösen a Bizottság vizsgálati jelentésében megvizsgált és részletezett alkalmazások tekintetében. Ezért a narancsolaj jóváhagyása indokolt.

(6)

Az 1107/2009/EK rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett rendelkezései értelmében, valamint a jelenlegi tudományos és műszaki ismeretekre való figyelemmel azonban szükség van bizonyos feltételek és korlátozások előírására. Különösen további megerősítő információkat indokolt kérni.

(7)

A jóváhagyás előtt megfelelő időt kell biztosítani arra, hogy a tagállamok és az érdekelt felek felkészülhessenek a hatóanyag jóváhagyásából fakadó új követelmények teljesítésére.

(8)

Ugyanakkor az 1107/2009/EK rendeletben előírt, a jóváhagyásból fakadó kötelezettségek sérelme nélkül, és figyelemmel a 91/414/EGK irányelvről az 1107/2009/EK rendeletre való áttérés következtében előállt különleges helyzetre, be kell tartani a következőket. A jóváhagyást követően a tagállamok számára hat hónapot kell biztosítani a narancsolajat tartalmazó növényvédő szerekre vonatkozó engedélyek felülvizsgálatára. Az engedélyeket a tagállamok szükség szerint módosítják, újakkal helyettesítik vagy visszavonják. Az előbbi határidőtől eltérve hosszabb időt kell biztosítani a III. melléklet szerinti, az egyes növényvédő szerek összes felhasználási céljára vonatkozó teljes dokumentációnak a 91/414/EGK irányelvben meghatározott egységes elvek szerinti benyújtására, valamint az értékelésére.

(9)

A 3600/92/EGK bizottsági rendelet (6) keretében értékelt hatóanyagoknak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő felvételével kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy értelmezési nehézségek támadhatnak a meglévő engedélyek jogosultjainak az adathozzáférésre vonatkozó kötelezettségei tekintetében. A további nehézségek elkerülése végett ezért szükségesnek tűnik pontosítani a tagállamok kötelességeit, különösen azt, hogy ellenőrizniük kell, hogy az engedély jogosultja bizonyítottan hozzáfér-e az említett irányelv II. mellékletében leírt követelményeknek megfelelő dokumentációhoz. Ez az egyértelműsítés azonban az említett irányelv I. mellékletét azóta módosító irányelvekhez, illetve a hatóanyagokat jóváhagyó rendeletekhez képest nem ró új kötelezettségeket a tagállamokra és az engedélyek jogosultjaira.

(10)

Az 1107/2009/EK rendelet 13. cikkének (4) bekezdése szerint az 540/2011/EU végrehajtási rendelet (7) mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

a)

a narancsolajat egyedüli hatóanyagként tartalmazó szer esetében legkésőbb 2015. október 31-ig szükség szerint módosítják vagy visszavonják az engedélyt; vagy

b)

a narancsolajat több hatóanyag egyikeként tartalmazó szer esetében 2015. október 31-ig, vagy ha a többi hatóanyagnak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő felvételéről rendelkező adott jogszabályban az ilyen módosításra vagy visszavonásra későbbi időpont van megszabva, akkor az ott megjelölt határidőig szükség szerint módosítják vagy visszavonják az engedélyt.

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/22

(1)

A 2006/74/EK bizottsági irányelv (2) azzal a feltétellel vette fel a diklórprop-P hatóanyagot a 91/414/EGK irányelv (3) I. mellékletébe, hogy az érintett tagállamok biztosítják, hogy a diklórprop-P felvételét kérelmező bejelentő további megerősítő információkat nyújtson be az állati metabolikai vizsgálatok eredményeiről, valamint a madarak akut és rövid távú expozíciójának és a növényevő emlősök akut expozíciójának kockázatértékelésről.

(2)

A 91/414/EGK irányelv I. mellékletében szereplő hatóanyagok az 1107/2009/EK rendelet értelmében jóváhagyott hatóanyagnak tekintendők, és az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (4) mellékletének A. részében fel vannak sorolva.

(3)

A bejelentő a megadott határidőn belül további információkat nyújtott be a referens tagállamnak, Dániának a gabonaféléken, a magfüveseken és a legelőkön történő alkalmazás által a madarakra és az emlősökre jelentett kockázat értékelésének megerősítése céljából.

(4)

Dánia elvégezte a bejelentő által szolgáltatott kiegészítő információk értékelését. Dánia 2011. július 22-én az értékelő jelentéstervezethez fűzött kiegészítés formájában benyújtotta értékelését a tagállamoknak, a Bizottságnak és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (a továbbiakban: a Hatóság).

(5)

A Bizottság konzultált a Hatósággal, amely 2012. november 13-án benyújtotta a diklórprop-P hatóanyag esetében felmerülő kockázatok értékeléséről szóló véleményét (5).

(6)

A bejelentő által benyújtott kiegészítő információk birtokában a Bizottság úgy találta, hogy nem bocsátottak rendelkezésre valamennyi előírt további megerősítő információt, és a hatóanyagnak a madarakra és az emlősökre jelentett jelentős kockázatát újabb korlátozások bevezetése nélkül nem lehet kizárni.

(7)

A Bizottság felkérte a bejelentőt, hogy nyújtsa be a diklórprop-P-ről szóló felülvizsgálati jelentés eredményével kapcsolatos észrevételeit.

(8)

Megerősítést nyert, hogy a diklórprop-P az 1107/2009/EK rendelet értelmében jóváhagyott hatóanyagoknak tekintendő. A madarak és az emlősök expozíciójának lehető legkisebbre való csökkentése érdekében ugyanakkor korlátozni kell e hatóanyag használatát, és az említett fajok védelme érdekében külön kockázatcsökkentő intézkedésekről kell gondoskodni.

(9)

Az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

A tagállamok számára időt kell biztosítani arra, hogy visszavonhassák a diklórprop-P-t tartalmazó növényvédő szerekre megadott engedélyeket.

(11)

Azon diklórprop-P-t tartalmazó növényvédő szerek esetében, amelyek tekintetében a tagállamok az 1107/2009/EK rendelet 46. cikke értelmében türelmi időt biztosítanak, ennek az időszaknak legkésőbb egy évvel az adott engedélyek visszavonását vagy módosítását követően véget kell érnie.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/25

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/27

(1)

2005 februárjában az SAS csoport részét képező finn Blue1 Oy társaság (a továbbiakban: Blue1) panaszt nyújtott be a Bizottsághoz. A Blue1 többek között azt állította, hogy a Ryanair Ltd (a továbbiakban: Ryanair) a Tampere-Pirkkala repülőtéren (a továbbiakban: TMP-repülőtér vagy repülőtér) alkalmazott, átlagosnál alacsonyabb repülőtéri díjak révén támogatásban részesül.

(2)

A Bizottság 2005. március 2-i és 2006. május 23-i leveleivel további információkat kért Finnországtól a panasszal kapcsolatban. Finnország a 2005. április 27-i és a 2006. július 27-i levéllel válaszolt.

(3)

2007. július 10-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatta Finnországot, hogy az Airpro Oy és a Ryanair közötti megállapodással, és a Finavia és az Airpro Oy által a TMP-repülőtéren alkalmazott diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégiával kapcsolatban az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése (2) szerinti eljárás megindításáról határozott (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat). Finnország 2007. november 28-án nyújtotta be észrevételeit az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban.

(4)

A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatát közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3). A Bizottság felhívta az érdekelt feleket, hogy a szóban forgó intézkedés kapcsán észrevételeiket a közzétételtől számított egy hónapon belül nyújtsák be a Bizottságnak.

(5)

A Bizottsághoz a tárgyban négy érdekelt fél terjesztett elő észrevételeket (a Ryanair, az SAS Group, az Air France és az Európai Légitársaságok Szövetsége). A Bizottság 2008. február 13-i levelével továbbította ezeket az észrevételeket Finnországnak. Finnország 2008. április 15-én nyújtotta be észrevételeit.

(6)

A Bizottság 2010. június 25-i levelével további információkat kért. Finnország a 2010. július 1-jei levéllel válaszolt. A Bizottság 2011. április 5-i levelével a repülőtér finanszírozásával kapcsolatban további információkat kért. Finnország a 2011. május 5-i levéllel válaszolt. Finnország válasza azonban hiányos volt. Ezért a Bizottság az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (4) 10. cikkének (3) bekezdése szerinti emlékeztetőt küldött. Finnország a 2011. június 15-i levéllel válaszolt.

(7)

A TMP-repülőtér Pirkkalában található, a dél-finnországi Tampere várostól 13 kilométerre délnyugatra. Ez a harmadik legnagyobb repülőtér Finnországban (az utasok száma alapján, lásd a (10) preambulumbekezdésben szereplő táblázatot). A polgári repülőforgalom fogadása mellett a repülőtér a finn légierő bázisaként is működik.

(8)

A TMP-repülőtéren két menetrendszerű utasterminál működik:

(9)

A TMP-repülőtér a T2 kivételével a Finavia Oyj (5) (a továbbiakban: Finavia) tulajdonában van, és az működteti. A T2-t a Finavia bérbe adja leányvállalatának, az Airpro Oynak (6) (a továbbiakban: Airpro). Az Airpro üzemelteti a termnált, és ott földi kiszolgálást biztosít. Emellett az Airpro 2003. április 3-i kezdettel szerződést kötött a Ryanairrel […] (7).

(10)

A repülőtéren az utasforgalom a 2003-as 304 025-ről 2010-ben 617 397-re nőtt. Ez a T2 utasszáma alakulásának eredménye. 2010-ben a Ryanair részesedése a TMP-repülőtér utasaiból körülbelül […]-t tett ki. Az alábbi táblázat összefoglalja a TMP-repülőtér utasszámának alakulását 2003 és 2010 között:

(11)

Az eljárás megindításáról szóló határozat a következő kérdéseket vetette fel:

(12)

Ami az első kérdést illeti, a Bizottság kifejezte azzal kapcsolatos kételyeit, hogy a Finaviát a hosszú távú nyereségesség kilátásai vezették, amikor úgy döntött, hogy a teherhangárt egy diszkont légitársaságokat kiszolgáló terminállá alakítja át. Emellett a Bizottságnak kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy a Finavia által e teherhangár diszkont légitársaságokat kiszolgáló terminállá való átalakítása érdekében végzett befektetések olyan szelektív előnyt is jelentenek-e az Airpro javára, amelyben rendes piaci körülmények között nem részesült volna.

(13)

Ami a második kérdést illeti, a Bizottságnak meg kellett vizsgálnia, hogy ebben a konkrét ügyben az Airpro magatartását a hosszú távú nyereségesség kilátásai vezették-e, valamint, hogy a Ryanair számára állítólagosan biztosított előny olyan előny volt-e, amelyben rendes piaci körülmények között nem részesült volna. A Bizottság különösen azzal kapcsolatban fejezte ki kételyeit, hogy a Ryanair által fizetett „mindent magában foglaló” díj a légitársaság számára az Airpro által nyújtott szolgáltatások költségén alapult. Emellett Finnország nem adta át a Bizottságnak sem a Ryanairrel kötött szerződés feltételeit, sem a szerződés Airpro számára való nyereségességét értékelő üzleti tervet. Ennélfogva az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság kifejezte kételyeit azzal kapcsolatban, hogy az Airpro magatartását a hosszú távú nyereségesség kilátásai vezették. Ennek megfelelően nem volt kizárható, hogy a szerződés olyan előnyt biztosított a Ryanai számára, amelyben rendes piaci körülmények között nem részesült volna.

(14)

A Bizottság kifejezte kétségeit azzal kapcsolatban, hogy a repülőterek finanszírozására és a regionális repülőterekről közlekedő légitársaságoknak nyújtott indulási célú állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló bizottsági közleményben (8) (a továbbiakban: a 2005. évi légi közlekedési iránymutatások) meghatározott összeegyeztethetőségi feltételek a jelen ügyben teljesültek-e, valamint, hogy az állami támogatási intézkedések az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők-e.

(15)

Finnország észrevételeit azzal kezdte, hogy háttérinformációkat szolgáltatott a Finavia és az Airpro diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégiájáról a Tampere-Pirkkala repülőtéren. Finnország kifejtette, hogy a T2-t 1979-ben ideiglenes használatú repülőtéri épületnek építették. 1995-ben teherszállítási műveletekre alkalmas teherhangárrá alakították át, és a DHL használta. 2002-ben a DHL felmondta a bérleti szerződést, és a terminál kiürült.

(16)

Finnország jelezte, hogy mivel a Finavia nem volt képes másik légi fuvarozási vállalatot Tamperébe csábítani, sem bérbe adni a hangárt, úgy döntött, hogy azt diszkont légitársaságokat kiszolgáló terminállá alakítja át, amely alkalmas az alapvető földi kiszolgálási szolgáltatások ellátására. A T2 eredeti építési költségei addigra amortizálódtak, és a terminál felújítása csak kisebb munkákat igényelt (9). Az alábbi táblázat részletesen bemutatja a T2 felújításának beruházási költségeit, amelyek 760 612 EUR-t tettek ki.

(17)

A fenti számításra figyelemmel Finnország jelezte, hogy még ha a Finavia képes is lett volna másik bérlőt találni, amely teherhangárnak használta volna a T2-t, egyes építőmérnöki munkákat akkor is el kellett volna végezni, amelyek körülbelül 100 000 EUR-t tettek volna ki. A szállítószalagok emellett használhatók a Finavia más repülőterein is.

(18)

Finnország tovább kifejtette, hogy a Finavia szándéka az volt, hogy a diszkont légitársaságokat kiszolgáló új terminált minden olyan légitársaság számára elérhetővé teszi, amely hajlandó elfogadni az alacsonyabb minőségű szolgáltatásokat. Az alábbi táblázat tartalmazza a TMP-repülőtér T1 és T2 termináljain elérhető szolgáltatások és létesítmények szintjének összehasonlítását:

(19)

Finnország jelezte, hogy mivel a T2 óránként csak egy felszálló repülőgép földi kiszolgálását képes biztosítani, csak a közvetlen járatokat üzemeltető, nagy repülőgépeket használó légi fuvarozóknak volt megfelelő. Ugyanakkor személyzete igénybevételének optimalizálása érdekében a terminál üzembentartója azt igényelte a légitársaságoktól, hogy hosszú távú szerződéseket kössenek, valamint a menetrendekre vonatkozó szerződéseket is, mivel az alkalmi járatokat nem lehetett mindig a légitársaságok által igényelt időpontban kezelni, mint a T1 esetében. Finnország szerint a személyzeti kiadások és a szolgáltatási szintek optimalizációja a T1-hez képest körülbelül […] költségmegtakarítást tett lehetővé.

(20)

Finnország jelezte, hogy a T2 felújításának megkezdése előtt és az ottani, diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia elfogadása előtt a kérdést a Finavia igazgatótanácsának ülésein többször megvitatták. E célból üzleti tervet is készítettek. Az alábbi táblázat foglalja össze a T2 felújítására és a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia megvalósítására vonatkozó üzleti tervet (legrosszabb eset forgatókönyve): […]

(21)

Finnország jelezte, hogy az előzetes üzleti terv óvatos feltételezéseken alapult, amelyek a figyelembe vett időszak utolsó éveiben a bevételek alulbecsülését és a várható költségek túlbecsülését eredményezték. Az egyéb forgatókönyvek szerint a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia még jövedelmezőbb lett volna. A T2-t használó légitársaságok által fizetett, mindent magában foglaló díj a különböző forgatókönyvekben repülőgép-fordulónként […] változott. Mivel a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégiáról szóló döntést számítások és tanulmányok alapján a Finavia igazgatótanácsa hozta, az nem volt betudható az államnak. Az intézkedések nem a hatóságok előírásainak vagy utasításainak eredményei voltak, és a hatóságok az intézkedések elfogadásában sem vettek részt.

(22)

Finnország jelezte, hogy a Finavia és az Airpro üzleti elveknek megfelelően működtek, és ügyleteiket a szolgáltatási díjakból, valamint a fogyasztóktól és az egyéb üzleti ügyletekből szerzett bevételekből finanszírozták. Kiemelendő, hogy sem a Finavia, sem az Airpro nem részesült finanszírozásban az állami költségvetésből: nyereségesen működtek, és nyereségük egy részét évente kifizették az államnak, a számukra meghatározott nyereségelőírásoknak megfelelően.

(23)

Finnország jelezte, hogy a Finavia teljesítménycéljait a Közlekedési és Távközlési Minisztérium határozta meg. E teljesítménycélok ugyanakkor a csoport egészére vonatkoznak, és az egyedi üzleti döntéseket a Finavia saját mérlegelése alapján hozza meg. Az elmúlt néhány évben (2003 és 2005 között) a Finavia nyereségelőírásai körülbelül a befektetett tőke 4 %-át tették ki. Az alábbi táblázat foglalja össze a Finavia teljesítményét:

A Finavia legfontosabb pénzügyi adatai, millió EUR-ban (tényleges adatok)

(24)

Finnország jelezte, hogy a Finavia nem készített repülőtér-specifikus pénzügyi kimutatásokat, mivel minden repülőtér ugyanazon jogalanyhoz tartozott. Ugyanakkor 2000 óta a Finavia saját belső számításai (tényleges adatok) alapján ezzel együtt gyűjtött repülőtér-specifikus információkat. Ezek az információk a repülőterek mennyiségi tendenciáin, a kapcsolódó bevételeken, valamint a repülőtereken használt erőforrások – a személyzet, a szerződéses szolgáltatások és a befektetett eszközök amortizációjának – költségein alapultak. Az alábbi táblázat foglalja össze a Finavia összesített teljesítményét a TMP-repülőtéren (az Airpro által nyújtott szolgáltatások kivételével): […]

(25)

Az üzleti tevékenység mellett a Finavia pénzügyi eredményei a TMP-repülőtéren kiterjedtek a közpolitika körébe tartozó tevékenységekre is, mint a légiforgalmi ellenőrzés és a TMP-repülőtér kifutópályájának katonai célú használata. Finnország kifejtette, hogy a TMP-repülőtér kifutópályája évi 365 napon, napi 24 órán át elérhető kellett legyen katonai célokra. A kifutópályát valóban használták katonai célokra (évente a tényleges repülőgépmozgásoknak legalább 30 %-ában). A légiforgalmi ellenőrzés költsége körülbelül […]-t tett ki. A fenti adatok figyelembe veszik az Airpro által a T2 használata után a Finavia részére fizetett bérleti díjat, valamint a leszállási díjakat, továbbá a T2-t használó légitársaságok által igénybevett szolgáltatások után fizetendő egyéb repülőtéri díjakat.

(26)

Ami az Airprót illeti, Finnország kifejtette továbbá, hogy az részvénytársaság volt, és jogilag elkülönült a Finaviától. Az alábbi táblázat összefoglalja az Airpro TMP-repülőtéri működésének tényleges pénzügyi eredményeit: […]

(27)

Az Airpro TMP-repülőtéren elért pénzügyi eredményei tartalmazták a költségeket, mint például a TMP-repülőtéren a T2 után fizetett bérleti díjat, az Airpro saját személyzetének és berendezéseinek költségeit, valamint a Finavia által nyújtott szolgáltatások költségét. A pénzügyi kimutatások tartalmazták a bevételeket, mint a Ryanair által fizetett, mindent magában foglaló díjat, a parkolási díjakat és egyéb üzleti bevételeket.

(28)

Ebből következően Finnország úgy érvelt, hogy a Finavia és az Airpro piacgazdasági befektetőként járt el, amikor úgy döntöttek, hogy végrehajtják a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégiát, és a teherhangárt diszkont légitársaságokat kiszolgáló terminállá alakítják át.

(29)

Finnország érvelése szerint, még ha a T2 felújításának finanszírozását állami támogatásnak is minősítenék, az az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethető lenne, mivel megfelel a 2005. évi légi közlekedési iránymutatásokban meghatározott összeegyeztethetőségi kritériumoknak.

(30)

Finnország továbbá úgy érvelt, hogy úgy tekinthető, hogy az intézkedések megfelelnek egy közérdekű célkitűzésnek, amely véleménye szerint nem csak a repülőtér-üzemeltetés közérdekű jellegére vonatkozott, hanem a régió közlekedési kapcsolatainak oly módon történő diverzifikációjára is, amely megfelel a lakosság és a társadalom szükségleteinek. Finnország szerint tehát a T2-re vonatkozó átalakítások arányosak voltak a célhoz és az elért eredményhez képest.

(31)

Emellett Finnország kijelentette, hogy a repülőtér-üzemeltetésnek olyan különleges jellemzői vannak, amelyeket figyelembe kell venni. A TMP-repülőtér például az uniós célkitűzéssel összhangban elősegítette a mobilitás fokozását a zsúfoltabb repülőtereken. A TMP-repülőtér üzemeltetése hozzájárult a regionálisan kiegyensúlyozott fejlődéshez egy olyan szórványosan lakott országban, mint Finnország. E tekintetben különösen fontos volt, hogy megőrizzék Finnország távolabbi régióinak Európához fűződő közlekedési kapcsolatait, mivel az egyéb közlekedési módok nem bizonyultak életképes alternatívának. A terminál felépítése kapcsán felmerült költségek arányosak és szükségesek voltak a célhoz viszonyítva. Az üzleti tervek és a tényleges adatok alapján a szóban forgó infrastruktúra megfelelő középtávú használati kilátásokkal rendelkezett. A T2-t méltányos, és hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazó módon minden légitársaság előtt nyitva állt. Mindazonáltal eddig a Ryanairen kívül más légitársaság nem tanúsított iránta érdeklődést.

(32)

Finnország szerint a szóban forgó infrastruktúra nem befolyásolja a kereskedelmet olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel. A TMP-repülőtér kicsi volt, és így az intézkedések uniós szinten gyakorolt hatása nem volt jelentős. Emellett az intézkedések által a régióra gyakorolt előnyös hatás jelentősebb, mint uniós szinten gyakorolt negatív hatás.

(33)

Finnország jelezte, hogy 2003. február 23-án a Finavia bérleti szerződést kötött az Airpróval a T2 vonatkozásában a 2003. április 1. és 2013. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: bérleti szerződés is). Noha eredetileg a Finavia fizette meg a felújítási költségeket, az Airpro a bérleti díjban köteles volt megtéríteni e költségeket a Finaviának. Finnország csatolta a bérleti szerződés egy példányát.

(34)

A bérleti szerződés szerint az Airpro […] összegű havi bérleti díjat és […] héát fizet a létesítmények használatáért. Ennek megfelelően a héát is tartalmazó bérleti díj havi […]-t tesz ki. A szerződés úgy rendelkezik, hogy az alap bérleti díj mellett a bérleti díj tartalmazza a teherhangár diszkont légitársaságokat kiszolgáló terminállá alakítása kapcsán felmerült költségeket, valamint a kapcsolódó kamatokat is.

(35)

Finnország jelezte, hogy a bérleti szerződés megkötésének idején a T2 átalakítása még folyamatban volt, és a terminál felújításának költségeit meg kellett becsülni a bérleti díj összegének meghatározása érdekében. A költségeket 700 000 EUR-ra becsülték, és az ezek által a bérleti díjra gyakorolt havi hatás várhatóan körülbelül […] volt. A becsült felújítási költségek mellett a Finavia úgy becsülte, hogy a T2 működésének beindulását követő további munkálatok és intézkedések költsége körülbelül […] lesz, és az ezek által a bérleti díjra gyakorolt havi hatás várhatóan körülbelül […] lesz. A fenti számításokkal összhangban az Airpro megtérítette a Finaviának a T2 átalakításával járó költségeket, a […] összegű havi bérleti díj révén.

(36)

Finnország érvelése szerint az Airpro által fizetett havi bérleti díj nem volt alacsonyabb a piaci árnál. Az Airpro által fizetett bérleti díj valójában magasabb volt, mint az előző bérlő, a DHL által fizetett bérleti díj. A DHL héa nélkül […] összegű havi bérleti díjat fizetett a létesítmények használatáért, ami körülbelül […]-nak felel meg (10). A héaösszeg […] volt, így a héát tartalmazó összesített havi bérleti díj […] volt, ami körülbelül […]-nak felel meg.

(37)

Finnország megjegyezte továbbá, hogy a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia végrehajtása, és a teherhangár diszkont légitársaságokat kiszolgáló terminállá való átalakítása hiányában a T2 üresen maradt volna, ami terhet jelentett volna a TMP-repülőtér finanszírozhatóságára.

(38)

Ami a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia Airpro általi végrehajtását illeti, Finnország kifejtette, hogy a légitársaságokkal folytatott tárgyalások korábban kezdődtek. A Ryanairrel például már néhány évvel azelőtt folytak a tárgyalások, hogy döntés született volna a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia végrehajtásáról a TMP-repülőtéren.

(39)

Finnország szerint az Airpro által több légitársaságnak megküldött levél, amelyben felhívta azokat, hogy mérlegeljék azt, hogy a diszkont légitársaságokat kiszolgáló terminálon kezdjenek működni, csak egy része volt a T2 marketing stratégiájának. A TMP-repülőtéren működő T2-t 2002-től több éven át aktívan népszerűsítették a Routes vásáron (11). Azt feltételezték, hogy a Ryanair mellett más légitársaságok is érdeklődni fognak az iránt, hogy e terminálon működjenek.

(40)

Finnország csatolta a marketinglevél egy példányát. A levél tartalmazza a T2-n alkalmazandó díjakat, mint a földi kiszolgálás és a terminálhasználat díját, amelyek összege a használt repülőgéptípustól függ. A T2-n alkalmazandó díjak mellett a légitársaságoknak meg kell fizetniük a rendes leszállási, terminálnavigációs és biztonsági díjakat is.

(41)

Finnország csatolta az Airpro és a Ryanair által 2003. április 3-án kötött, […] érvényes szerződés (a továbbiakban: szerződés) egy példányát. A szerződés meghatározza azokat a működési és pénzügyi feltételeket, amelyek szerint a Ryanair a TMP-repülőtéren található T2-re érkező és onnan induló kereskedelmi járatokat telepít és üzemeltet. A szerződés az aláírását követő napon (vagyis 2003. április 4-én) lépett hatályba, és […] veszti hatályát.

(42)

A TMP-repülőtéren nyújtott szolgáltatásokért a Ryanairnek 2003. április 4-től egységes díjat kell fizetnie minden repülőgép-forduló (indulás és érkezés) után, vagyis mindent magában foglaló díjat, minden B737-800 repülőgép, vagy a B-737 repülőgép legfeljebb 67 000 kg maximális felszállótömegű (12) egyéb változata után. E díj tartalmazza a leszállási és felszállási díjat, a világítási díjat, a zaj- és éjszakai díjat, a terminálnavigációs díjat, a rámpa és az utaskezelés díjait, beleértve a biztonsági és védelmi díjakat is, és az utasdíjakat.

(43)

Ahogy azt az alábbi táblázatok összefoglalják, a mindent magában foglaló díj a Ryanair napi járatsűrűségétől függ a repülőtéren, valamint a szerződés évétől: […]

(44)

A szerződésben a Ryanair vállalta, hogy a TMP-repülőtéren tevékenységét […] napi repülőgép-fordulóval kezdi meg. Emellett a Ryanair vállalja, hogy […] nappal előre jelezi a napi repülőgép-fordulók számának bármilyen csökkentését a repülőtéren.

(45)

[…]

(46)

A szerződés szerint a Ryanair arra számított, hogy körülbelül […] induló utasa lesz a TMP-repülőtéren az első 12 hónap során, és körülbelül […] induló utasa lesz az ezt követő 12 hónap során.

(47)

A szerződés szerint a TMP-repülőtéren működő T2 maximális kapacitása óránként egy repülőgép-forduló 7:00 és 24:00 között. A Ryanair és az Airpro előzetesen megállapodnak a járatok menetrendjéről.

(48)

Az Airpro ügyfélszolgálatot üzemeltet a fő repülőtéri terminál (T1) egyik központi helyén, és helyfoglalási lehetőséget biztosít a Ryanair utasai számára. A szerződés szerint a Ryanair […] jutalékot fizet az Airpro számára (adók, díjak és egyéb terhek nélkül) minden, az Airpro által értékesített, és bankkártyával/hitelkártyával fizetett Ryanair járat után.

(49)

A szerződés rendelkezik a TMP-repülőtér kifutópályájának 2003. nyári szükséges karbantartása során alkalmazott intézkedésekről is, amikor a repülőtér minden forgalom előtt zárva lesz. Ezen időszak során a TMP-repülőtér forgalmát átirányítják a pori repülőtérre és az Airpro autóbuszos átszállítást biztosít a Ryanair utasai számára.

(50)

Finnország szerint az Airpro és a Ryanair között kötött szerződés üzleti feltételeken alapult, és nem tartalmazott állami támogatást. Más légitársaságoknak szintén volt lehetőségük arra, hogy a Ryanair által elértekhez hasonló szerződéses feltételek mellett megállapodjanak az Airpróval. A „The Case for Tampere-Pirkkala Airport” című marketinganyag például, amelyet a 2004-es vásárra készítettek, kiemelte azt a tényt, hogy a T2 valamennyi légitársaság számára nyitva áll, mivel ebben az időpontban a terminál még elérhető kapacitással rendelkezett két további légitársaság számára.

(51)

Finnország véleménye szerint továbbá a Ryanair által a TMP-repülőtéren fizetett díjak költségalapúak voltak és gazdasági nyereséget jelentettek az Airpro és a Finavia működése során a TMP-repülőtéren.. Az Airpro díjakat szedett a Ryanairtől az általa nyújtott szolgáltatások, és a Finavia által nyújtott szolgáltatások után. Az Airpro ezt követően megfizette a Finavia számára a Ryanair repülőtéri működéséből eredő díjakat, a Finavia légiforgalmi tájékoztató kiadványának (a továbbiakban: AIP) megfelelően (13) megfelelően. A díjak minden eltérése az érintett szolgáltatások jellegén és terjedelmén alapult.

(52)

Finnország jelezte, hogy a TMP-repülőteret használó valamennyi társaság ugyanakkora összegű díjat fizetett az azonos minőségű szolgáltatásokért. Például a T2-n nyújtott szolgáltatásokért szedett utasdíj a terminálon nyújtott szolgáltatások minőségétől függött. Sem a Finavia, sem az Airpro nem játszott semmilyen szerepet a Ryanair jegyein feltüntetett utasszolgáltatási díj beszedésében, amelyet a Ryanair számított fel utasainak. A Blue1 állításával szemben a Ryanair nem mentesült az utasdíj megfizetése alól. A tény, hogy az Airpro T2-n folytatott tevékenysége nyereséges volt, azt bizonyítja, hogy a Ryanairnek díjat kellett fizetnie az Airpro által nyújtott szolgáltatásokért.

(53)

A Finavia a következő, összességében […] összeget kitevő díjakat szedte be az Airprón keresztül a Ryanairtől a TMP-repülőtéren:

(54)

Ami a légiforgalmi irányítási díjakat illeti, Finnország kijelentette, hogy azok a repülőgép tömegétől, a járat hosszától és az igénybe vett szolgáltatások tartalmától függöttek. A Finavia nyeresége egy éves útvonaldíjat (15) is tartalmazott, amely körülbelül […]-t tett ki 2006-ban, és amely a Ryanair által működtetett további járatok eredményeként tovább nőtt.

(55)

Finnország továbbá kifejtette, hogy 2005-ben a Ryanair TMP-repülőtéri működéséből eredő működési nyereség összesen […] volt. Végül Finnország úgy érvelt, hogy a szerződés szerint a Ryanair azt is vállalta, hogy növeli a forgalmat, és eléri a szerződésben megjelölt, utasokra vonatkozó célszámot.

(56)

A Bizottság négy érdekelt féltől kapott észrevételeket.

(57)

A Ryanair 2007. november 16-i észrevételeit azzal kezdte, hogy kijelentette, hogy véleménye szerint a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása méltánytalan és szükségtelen volt. Azt is kijelentette, hogy sajnálja, hogy a Bizottság nem biztosított a Ryanair számára lehetőséget, hogy részt vegyen az előzetes vizsgálatban.

(58)

Az ügy érdemét érintően a Ryanair úgy vélte, hogy a Bizottságnak a szokásos üzleti megállapodásokra kellett volna támaszkodnia, és úgy kellett volna döntenie, hogy a szerződés megfelel a piacgazdasági szereplő elvének, és így az nem tartalmaz állami támogatást. Mivel a Ryanair álláspontja szerint mind az Airpro, mind a Finavia előnyre tett szert jelenlétéből a TMP-repülőtéren, ezért mindkettő piacgazdasági szereplő módjára járt el, és a T2 finanszírozása nem tartalmazott támogatást.

(59)

Ami a TMP-repülőtér diszkont légitársaságokat kiszolgáló termináljának kialakítását illeti, a Ryanair kifejtette, hogy projektek voltak folyamatban annak érdekében, hogy differenciálják az uniós repülőterek által nyújtott szolgáltatásokat, azért, hogy megfeleljenek a diszkont légitársaságok és utasaik igényeinek. A repülőterek által nyújtott szolgáltatások differenciált szintje a légitársaságok által fizetett differenciált díjakat eredményezett. A TMP-repülőtér az első repülőterek közé tartozott, amelyek követték az ugyanazon a repülőtéren nyújtott differenciált szintű szolgáltatások modelljét. A Ryanair megerősítette, hogy a Finavia repülőtér-üzembentartó döntött a T2 kialakításáról egy alapos üzleti terv alapján, amelyet gyorsan meg is valósítottak, és amely a Finavia bevételeinek növekedését eredményezte. Ennélfogva a Rayanair úgy vélte, hogy a diszkont légitársaságokat kiszolgáló terminál kialakítása nem tartalmaz a Finavia TMP-repülőtéri tevékenységéhez nyújtott állami támogatást.

(60)

A T2 működtetése kapcsán a Ryanair kifejtette, hogy az azonos repülőtéren található terminálok közötti verseny a hatékonyság javulását és a költségek csökkenését eredményezte. A Ryanair álláspontja szerint a T2 magasabb hatékonysági standardjai javították a T1 hatékonyságát, ami minden, a repülőteret használó légitársaság számára előnyt jelentett. A Ryanair tudomása szerint az Airpro a terminált üzleti feltételek mellett bérli. A Finavia további előnyre tett szert a repülőtér megnövekedett forgalmából, valamint a leszállási és légiforgalmi díjakból származó bevétel megnövekedéséből. Ebből következően a Ryanair álláspontja szerint a Finavia és az Airpro között a T2 üzemeltetése tekintetében kötött szerződések nem tartalmaztak állami támogatást.

(61)

Ami a Ryanair és az Airpro között kötött szerződést illeti, a Ryanair először kijelentette, hogy üzleti modellje a növekvő hatékonyságon alapul, amelyet áthárít az utasokra alacsonyabb repülőjegy-árak formájában. A TMP-repülőtéren fizetett, mindent magában foglaló díj kiterjedt minden, a repülőtéren a légitársaságokra vonatkozó díjra. A T2 használatáért fizetett differenciált díjakat a nyújtott szolgáltatások szintje indokolta. A repülőtéri díjakra biztosított, a járatok sűrűségének fokozásához kapcsolódó kedvezményt illetően a Ryanair úgy érvelt, hogy ez minden ágazatban alkalmazott szokásos üzleti magatartás. A Ryanair és az Airpro által a T2-n kötött szerződés legtöbb feltétele általában minden, a T2-re repülni szándékozó légitársaságra alkalmazandó volt. Ennélfogva a Ryanair úgy vélte, hogy az Airpróval kötött szerződése nem volt szelektív. A Ryanair tovább úgy érvelt, hogy mind az Airpro, mind a Finavia előnyre tett szert jelenlétéből a TMP-repülőtéren.

(62)

Az SAS csoport 2007. november 16-i levelével terjesztette elő észrevételeit. Az SAS csoport rámutatott, hogy észrevételei a Finavia és az Airpro közötti kapcsolatra, a T2 átalakításának költségeire, valamint a Ryanair számára a TMP-repülőtéren biztosított kedvezményes elbánásra koncentrálnak.

(63)

Ami a Finavia és az Airpro közötti kapcsolatot illeti, az SAS csoport kijelentette, hogy a TMP-repülőtér ügyvezető igazgatója tagja volt az Airpro igazgatótanácsának, amikor a Finavia úgy döntött, hogy bérbeadja a T2-t az Airprónak. Emellett a Finavia és az Airpro közötti szoros kapcsolat egyértelműen kitűnt a „Tampere-Pirkkala Airport Finland’s Future-Ready Airport” című kiadványból.

(64)

Az SAS csoport érvelése szerint a Finavia a T1-ből származó bevételekből kereszttámogatást nyújtott a T2-nek. Az SAS csoport különösen úgy vélte, hogy a T2-n nem fizettek utasdíjakat. Emellett az Airpro üzemeltette a T2-n kívül található gépkocsiparkolót, és megtartotta a parkolóból származó bevételeket. A T2 melletti parkolóban alkalmazott parkolási díjak kétszer olyan magasak voltak, mint a T1-en alkalmazott parkolási díjak.

(65)

Ami a T2 szolgáltatási költségeit illeti, az SAS csoport érvelése szerint Finnország nem bocsátotta rendelkezésére ezt az információt. Az SAS csoport nem rendelkezett arra vonatkozó információval, hogy a T2 vagy a TMP-repülőtér nyereséges volt-e, valamint, hogy az Airpro fizetett-e a Finavia által nyújtott infrastruktúráért. Például a Finavia szerezte be a T2 biztonsági átvilágító berendezéseit. Az SAS csoport megállapította, hogy Finnország és az Airpro szerint a T2 árszintje a szolgáltatások szintjéhez kapcsolódott. Az SAS csoport érvelése szerint a szolgáltatások szintje rendesen a légitársaság és a földi kiszolgáló társaság által közösen megállapított földi kiszolgálási koncepción alapult, nem pedig az elérhető téren vagy létesítményeken.

(66)

Az SAS csoport továbbá úgy érvelt, hogy a TMP-repülőtéren található T2-re vonatkozó megállapodások egy üzleti modellt részesítettek előnyben, és egyértelműen ellentétesek voltak az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésével.

(67)

Az Air France 2007. november 16-i levelével terjesztette elő észrevételeit. Az Air France először ismertette üzleti helyzetét Finnországban. Finnországban az Air France nem nyújtott szolgáltatásokat a TMP-repülőtérre, illetve a TMP-repülőtérről. Ugyanakkor napi öt járatot üzemeltetett a párizsi Charles de Gaulle repülőtér és a helsinki repülőtér között (amely körülbelül 180 kilométerre található a TMP-repülőtértől), a Finnairrel kötött járatmegosztási megállapodás alapján.

(68)

Az Air France kijelentette, hogy támogatta a 2005. évi légi közlekedési iránymutatásokat és a Bizottság által a TMP-repülőtér pénzügyi megállapodásai kapcsán végzett előzetes értékelést. Az Air France különösen úgy vélte, hogy az utasdíj megfizetése alóli mentesség előnyöket biztosított a Ryanair számára, és egyértelműen hátrányos megkülönböztetéssel járt, vagyis az nem tekinthető összeegyeztethetőnek a belső piaccal.

(69)

Az Európai Légitársaságok Szövetsége (a továbbiakban: AEA) 2007. november 16-i levelével terjesztette elő észrevételeit. Az AEA észrevételei teljes mértékben összhangban voltak az SAS csoport és az Air France által tett észrevételekkel.

(70)

Finnország megkapta a négy érdekelt féltől származó észrevételeket.

(71)

Ami a Ryanair észrevételeit illeti, Finnország megjegyezte, hogy a légitársaság mind az európai repülési piac általános alakulása, mint a TMP-repülőtér átalakítása kapcsán tett észrevételeket. E szempontok tekintetében Finnország hivatkozott korábbi, a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően előterjesztett észrevételeire.

(72)

Finnország megjegyezte, hogy az SAS csoport észrevételei olyan új kérdéseket vetnek fel, amelyeket tisztázni kell. Finnország megállapította, hogy – miként arra már rámutatott – az Airpro jogilag elkülönült társaság volt, és semmilyen támogatásban nem részesült tulajdonosától, a Finaviától.

(73)

Finnország jelezte, hogy a TMP-repülőtér ügyvezető igazgatója nem volt az Airpro igazgatótanácsának tagja, amikor aláírták a bérleti szerződést. A TMP-repülőtér ügyvezető igazgatója csak 2003 májusától 2007 áprilisáig volt az Airpro igazgatótanácsának tagja. Ami a TMP-repülőtérrel kapcsolatos marketingkiadványt, és diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégiáját illeti, Finnország azzal érvelt, hogy az ilyen marketingtevékenység alapján nem lehet megítélni az érintett társaságok közötti jogi és gazdasági kapcsolatokat. A kiadványban nem utaltak az SAS csoportra – amely a TMP-repülőtéren található T1 terminálról működik –, mivel a kiadvány célja a TMP-repülőtér diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégiájának népszerűsítése volt.

(74)

Ami az SAS csoport azon állításait illeti, amelyek a TMP-repülőtéren található T2 és T1 közötti kereszttámogatásra utalnak, Finnország kijelentette, hogy már szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az Airpro TMP-repülőtéren folytatott működése nyereséges volt, valamint, hogy az Airpro nem részesült semmilyen támogatásban a Finaviától.

(75)

Ami a T2 felújításához kapcsolódó különböző infrastruktúra-átalakításokat illeti, Finnország jelezte, hogy az Airpro által a Finaviának fizetett bérleti díj fedezte e költségeket, és azok kamatait. Azzal kapcsolatban, hogy a T2 átvilágító berendezéseit a Finavia vásárolta, Finnország jelezte, hogy e költségek tükröződtek a fizetett bérleti díjban. A T2 mellett található gépkocsiparkoló az Airpro számára bérbeadott terület része volt. Az Airpro szabadon határozhatta meg a díjakat, feltéve, hogy ezt átlátható módon tette.

(76)

Az az SAS azzal kapcsolatos állításait illeti, hogy a TMP-repülőtéren található T2-n differenciált árazást alkalmaztak, Finnország hivatkozott az eljárás megindításkor tett észrevételeire.

(77)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint „a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(78)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumok együttesen alkalmazandók. Egy intézkedés csak akkor minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak, ha az alábbiak közül valamennyi feltétel teljesül. A pénzügyi támogatásnak:

(79)

Annak értékelése során, hogy a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia TMP-repülőtéren történő végrehajtásával összefüggésben elfogadott pénzügyi megállapodások rendelkeznek-e állami támogatást jelentő összetevővel, különösen az üres teherhangár diszkont légitársaságokat kiszolgáló terminállá való átalakítására és az Airpróval ezt követően megkötött bérleti szerződésre figyelemmel, a Bizottságnak meg kellett vizsgálnia, hogy egy piacgazdasági befektető hasonló körülmények között ugyanilyen vagy hasonló üzleti megállapodásokat kötött volna-e, mint a Finavia (16).

(80)

Az ítélkezési gyakorlatban kialakított elvek szerint a Bizottságnak össze kell hasonlítania a Finavia magatartását egy olyan piacgazdasági befektetőével, akit a hosszú távú nyereségesség kilátásai vezetnek (17). Emellett a Charleroi-ügyben hozott ítélet (18) szerint, a szóban forgó intézkedések értékelése során a Bizottságnak az intézkedések minden releváns tulajdonságát és összefüggésüket is figyelembe kell vennie. Másként fogalmazva, a Bizottságnak a szóban forgó intézkedések minden sajátosságát figyelembe vevő integrált megközelítés alapján kellett elemeznie a Finavia arra vonatkozó döntését, hogy felújítja a TMP-repülőtéren található teherhangárt, valamint az Airpro részéről a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia tervezett végrehajtását a TMP-repülőtéren.

(81)

A Bíróság a Stardust Marine ügyben hozott ítéletben kimondta, hogy „[…] annak meghatározásához, hogy az állam a piacgazdaságban tevékenykedő tájékozott befektetőként járt-e el, vagy sem, azon időszak kontextusába kell visszahelyezkedni, amelynek során a pénzügyi támogatási intézkedéseket megtették, annak megítélése érdekében, hogy az állam magatartása gazdaságilag ésszerű volt-e, és következésképpen tartózkodni kell minden olyan értékeléstől, amely valamely későbbi helyzeten alapul” (19).

(82)

Annak érdekében, hogy vizsgálni tudja a piacgazdasági befektetői tesztet, a Bizottságnak vissza kell helyezkednie azon időszak, vagyis 2003 elejének kontextusába, amikor a Finavia úgy döntött, hogy felújítja az üres teherhangárt, majd azt bérbeadja az Airprónak. A Bizottságnak emellett értékelését azokra az információkra és feltételezésekre kell alapoznia, amelyek az üzembentartó rendelkezésére álltak, amikor a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia végrehajtását célzó pénzügyi megállapodásokra vonatkozó döntéseket meghozták.

(83)

Finnország érvelése szerint a Finavia ésszerűen járt el, és érveit a Finavia előzetes üzleti tervével, valamint a Finavia és az Airpro által a TMP-repülőtéren elért tényleges eredményekkel támasztja alá.

(84)

Ebben az összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy a TMP-repülőtéren található teherhangár azt követően ürült ki, hogy a DHL megszüntette bérleti szerződését. A Finavia elesett a körülbelül […] összegű havi bérleti díjtól. Néhány hónap elteltével egyértelművé vált, hogy a Finavia nem lesz képes másik légi fuvarozási vállalatot a TMP-repülőtérre csábítani. Emellett a diszkont légitársaságok nem voltak készek használni a repülőtér 1. terminálját, mivel a földi kiszolgálás költségei magasabbak voltak, mint amelyeket e légitársaságok készek voltak elfogadni. Ugyanakkor a légi közlekedési ágazat 2002. évi előrejelzései magas, körülbelül évi 30 %-os növekedési potenciált mutattak az olyan diszkont légi fuvarozók számára, mint a Ryanair.

(85)

A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy az üres teherhangár teljes mértékben amortizálódott, és a hangár diszkont utasterminállá való átalakításának felújítási költségei 760 612 EUR-t tettek ki. Ha a teherhangárt nem alakították volna át utasterminállá, a Finavia akkor is kénytelen lett volna bizonyos felújítási munkák elvégzésére, amelyek költsége körülbelül 100 000 EUR lett volna.

(86)

Emellett a Finavia köteles volt a TMP-repülőtér kifutópályáját évi 365 napon, napi 24 órán át elérhetővé tenni katonai célokra. Ennélfogva a repülőtér forgalmának növekedése az erőforrások jobb elosztását és a potenciális többletkapacitások csökkentését is eredményezhette. Ugyanakkor a repülőteret igénybe vevő légitársaságok diverzifikációja csökkenthette a repülőtér üzleti kockázatait is (mint a kihasználatlan kapacitások olyan esetekben, amikor valamely légitársaság befejezi működését), és fokozhatta a kifutópálya hatékony kihasználását.

(87)

Ezt a helyzetet a Finavia diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia végrehajtását célzó üzleti tervében fejtik ki. Ahogy a Finavia üzleti tervében szereplő legrosszabb eset forgatókönyve mutatja, a beruházási projekttől pozitív eredményt vártak: a várható átlagos haszonkulcs (20) […] körül volt (lásd a (20) preambulumbekezdésben szereplő táblázatot), ami a Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján nagyjából megegyezik az egyéb uniós repülőterek haszonkulcsával (21). A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy az előzetes üzleti terv óvatos feltételezéseken alapult, amelyek a figyelembe vett időszak utolsó éveiben a bevétel alulbecsülését és a költségek túlbecsülését eredményezték. Emellett az előzetes üzleti terv nem vette figyelembe a Finavia által a leszállási díjakból szerzett nyereséget, mivel e költségeket levonták a várható bevételből. Emellett a felújítási költségek és a befektetett tőke megfelelő megtérülése teljes mértékben tükröződtek az Airpro által a Finavia részére fizetett bérleti díjban, amelyet szintén levontak a várható bevételből.

(88)

A Finavia és az Airpro diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégiájának integrált megközelítés alapján való elemzése érdekében a bizottsági szakértő konszolidálta az előzetes üzleti terv bevételeit és költségeit (alapeseti forgatókönyv). Nevezetesen a társaságok közötti kifizetéseket (mint az Airpro által a T2 használata után a Finavia részére fizetett bérleti díj, leszállási díjak és terminálnavigációs díjak) bevételként figyelembe vették. Az alábbi táblázat foglalja össze a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia TMP-repülőtéren történő fent ismertetett végrehajtására vonatkozó bevétel- és költségszámításokat, valamint a kamatfizetés és adózás előtti jövedelemhez (EBIT) való hozzájárulását, konszolidált szinten (vagyis a Finavia és az Airpro tekintetében) a következő tíz évben: […] (22)

(89)

A Bizottság megjegyzi, hogy az előzetes üzleti terv és a pozitív nettó jelenérték (23) alapján a Finavia arra vonatkozó döntése, hogy végrehajtja a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégiát a TMP-repülőtéren, összhangban állt egy piacgazdasági befektető magatartásával. A diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia pozitív nettó jelenértéke növelte a Finavia tőkéjét. A Bizottság emellett megjegyzi, hogy az előzetes üzleti terv feltételezéseit és a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia várható eredményeit alátámasztják továbbá az Airpro TMP-repülőtéren végzett tevékenységének tényleges pozitív eredményei is (lásd különösen a (26) preambulumbekezdésben szereplő táblázatot). Emellett a TMP-repülőtér összesített tényleges pénzügyi eredményei (figyelembe véve az Airpro és a Finavia TMP-repülőtéren végzett tevékenységének pénzügyi eredményeit is, lásd a (24) és (26) preambulumbekezdésben szereplő táblázatot), azt mutatják, hogy a diszkont légitársaságokat kiszolgáló terminál működtetése következtében az egész repülőtér tevékenysége nyereségessé vált.

(90)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság azt a következtetést vonhatja le, hogy a Finavia arra vonatkozó döntése, hogy végrehajtja a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégiát a TMP-repülőtéren, és a mögöttes pénzügyi megállapodások megfelelnek a piacgazdasági befektető tesztnek, és ezért azok nem tartalmaznak olyan gazdasági előnyt, amely nem felel meg rendes a piaci feltételeknek.

(91)

Mivel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében szereplő együttes feltételek egyike nem teljesült, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Finavia arra vonatkozó döntése, hogy végrehajtja a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégiát a TMP-repülőtéren, és a mögöttes pénzügyi megállapodások nem tartalmaznak az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást.

(92)

Ami az Airpro esetleges Finavia általi kereszttámogatását illeti (mint az elveszített bérletidíj-bevétel vagy a működési veszteségek kompenzációja), a Bizottság megjegyzi, hogy mivel a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia TMP-repülőtéren való végrehajtásával kapcsolatos minden pénzügyi megállapodás egy a piacgazdasági befektető elvével összhangban álló előzetes üzleti terven alapul, az Airpro piaci bérleti díjat fizet a T2 használatáért, és az Airpro TMP-repülőtéren végzett tevékenységének teljes költségét fedezik a T2-t használó légitársaságok (vagyis a Ryanair) által fizetett díjak, továbbá a Finavia TMP-repülőtéren végzett tevékenysége kizárólag a T2 működtetése alapján nyereséges, kizárható az Airpro Finavia általi kereszttámogatása.

(93)

Ami az Airpro és a Ryanair között kötött szerződést illeti, Finnország úgy érvelt, hogy az Airpro úgy járt el, ahogy hasonló helyzetben egy piacgazdasági szereplő tette volna. Amennyiben ez a helyzet, a Ryanair nem részesült előnyben a szerződés révén, és az nem tartalmazott állami támogatást.

(94)

Annak értékelése során, hogy a szerződést rendes piaci feltételek mellett kötötték-e, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy hasonló körülmények között egy rendes piacgazdasági feltételek mellett működő, a hosszú távú nyereségesség kilátásai által vezérelt repülőtér ugyanolyan vagy hasonló üzleti megállapodásokat kötött volne-e, mint az Airpro (24). Emellett a Bizottságnak a szóban forgó intézkedés minden sajátosságát figyelembe vevő integrált megközelítés alapján kellett elemeznie a szerződésnek az Airpro és a Finavia TMP-repülőtéren végzett tevékenységére gyakorolt hatását (25).

(95)

Annak érdekében, hogy alkalmazni tudja a piacgazdasági befektetői tesztet, a Bizottságnak vissza kell helyezkednie azon időszak kontextusába, amikor a szerződést megkötötték. A Bizottságnak értékelését emellett a szerződés megkötésének időpontjában az üzembentartó rendelkezésére álló információkra és feltételezésekre kell alapítania. Az Airpro 2003. április 3-án kötött a Ryanairel […] érvényes szerződést.

(96)

A szerződésben a Ryanair vállalta, hogy a TMP-repülőtéren tevékenységét napi […] repülőgép-fordulóval kezdi meg. Ennek alapján a Ryanair arra számított, hogy körülbelül […] induló utasa lesz a TMP-repülőtéren az első 12 hónap során, és körülbelül […] induló utasa lesz az ezt követő 12 hónap során. E szerződés rendelkezik a repülőgép-fordulónkénti költségek ütemezéséről, a napi járatszám függvényében (lásd különösen a (43) preambulumbekezdésben szereplő táblázatot). Egy repülőgépforduló átlagos ára […] (napi három járat alapján). Az alábbi táblázat összehasonlítja a TMP-repülőtér T1 terminálját igénybe vevő légitársaságok által fizetett díjakat és a Ryanair által fizetett átlagos árat:

(97)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Ryanair ugyanazokat a leszállási, terminálnavigációs és biztonsági díjakat fizeti, mint a TMP-repülőtéren található T1-et használó légitársaságok. A Finnország által szolgáltatott információk szerint a Ryanair nem mentesült az utasdíj alól. A Ryanair által fizetett árat érintő egyetlen különbség a terminál (utas) szolgáltatásokért és a földi kiszolgálásért fizetett díjakat érinti. Ugyanakkor a Ryanair és utasai részére a T2-n nyújtott szolgáltatások minősége alacsonyabb, mint a T1-en nyújtott szolgáltatások minősége, és a mögöttes költségek, különösen a személyzeti költségek csökkenése körülbelül az Airpro összköltségének […] teszi ki (beleértve a Finavia részére fizetett bérleti díjat, leszállási díjakat ás terminálnavigációs díjakat). A T1-el ellentétben a T2 személyzetének létszámát alacsony szinten tartják, és a személyzet számos, az utasfelvételhez, a biztonsági ellenőrzésekhez és a földi kiszolgáláshoz kapcsolódó feladatot lát el. A repülőtér által a bizottsági szakértő részére szolgáltatott információk alapján a T2 személyzeti költségei körülbelül […]-val alacsonyabbak, mint a T1 személyzeti költségei. Emellett a Bizottság megállapítja, hogy a Ryanair által a terminál (utas) szolgáltatásokért és a földi kiszolgálásért fizetett repülőtéri díjak csak körülbelül […]-val alacsonyabbak, mint a T1-en fizetett díjak. A költségmegtakarítások közötti eltérés (körülbelül […]) és a két terminált igénybevevő légitársaságok által fizetett díjak különbsége (körülbelül […]) az Airpro által elért további haszonkulcsot (körülbelül […]) tükrözik, lásd a (20) preambulumbekezdésben szereplő táblázatot is). Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Ryanair által a T2-n fizetett díjak és a T1-en fizetett díjak különbsége indokolt.

(98)

A fentiek alapján az Airpro képes volt előrejelezni a Ryanairrel kötött szerződés által eredményezett bevételt. Az Airpro azt feltételezte, hogy az első évben a Ryanair napi […] repülőgép-fordulót fog teljesíteni, […] kihasználtsággal; a második évtől azt várták, hogy a Ryanair napi […] repülőgép-fordulót fog teljesíteni a szerződés fennmaradó érvényességi ideje alatt, ugyanolyan kihasználtsággal, mint az első évben. Az eredmény figyelembe veszi az Airpro légiforgalmi és nem légiforgalmi (beleértve a gépkocsiparkolási bevételeket stb.) bevételeit. Az Airprót a szerződés érvényességi ideje során terhelő költségeket a diszkont légitársaságokkal kapcsolatos stratégia TMP-repülőtéren történő végrehajtásával kapcsolatos kivetített költségek felhasználásával becsülték meg. Például a személyzeti költségeket […]-ra becsülték repülőgép-fordulónként (és […] a napi repülőgép-fordulók alapján számolva).

(99)

Az alábbi táblázat összefoglalja a szerződéssel kapcsolatos bevétel- és költségszámításokat, valamint a szerződés pozitív hozzájárulását az Airpro tőkéjéhez a szerződés érvényességi ideje alatt. E számítások a Finnország által benyújtott üzleti terven, és a fent rögzített feltételezéseken alapulnak. […] (26)

(100)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Ryanairrel kötött szerződéstől azt várták, hogy érvényességi ideje alatt pozitívan fog hozzájárulni az Airpro tőkéjéhez, 0,5 millió EUR összegű pozitív nettó jelenértékkel. Emellett arra számították, hogy az Airpro és a Finavia TMP-repülőtéren végzett általános tevékenysége a szerződés teljes érvényességi ideje alatt kedvező lesz.

(101)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a szerződésből származó bevételek fedezik az Airpro valamennyi költségét a TMP-repülőtéren, valamint a Finavia valamennyi, a szerződéssel összefüggő költségét. Ebben az ügyben a teljes költségre vonatkozó megközelítés felöleli a tőkeköltségeket (vagyis a repülőtéri infrastruktúra amortizációs költségeit), és a működési költségeit (mint a személyzeti, energia- és anyagköltség stb.). Emellett tartalmazza azon biztonsági és védelmi intézkedések költségeit, amelyek a közpolitika hatókörébe tartozó intézkedésnek minősülhetnek, és amelyek nem tekintendők az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett gazdasági tevékenységnek. Így a számított nettó jelenérték alulbecsült, és a szerződés pozitív hozzájárulása valójában magasabb lehet.

(102)

A Bizottság megjegyzi, hogy az előzetes üzleti terv alapján az Airpro, mint a Finavia leányvállalata arra vonatkozó döntése, hogy megköti a szóban forgó szerződést a Ryanairrel, összhangban állt egy piacgazdasági befektető magatartásával. A Bizottság emellett megjegyzi, hogy az előzetes üzleti terv feltételezéseit és a szerződés várható eredményeit alátámasztják továbbá az Airpro TMP-repülőtéren végzett tevékenységének tényleges pozitív eredményei is (lásd különösen a (26) preambulumbekezdésben szereplő táblázatot). Emellett a TMP-repülőtér összesített tényleges pénzügyi eredményei (figyelembe véve az Airpro és a Finavia TMP-repülőtéren végzett tevékenységének pénzügyi eredményeit is, lásd különösen a (24) és (26) preambulumbekezdésben szereplő táblázatot), azt mutatják, hogy nem csak a diszkont légitársaságokat kiszolgáló terminál működtetése, hanem az egész repülőtér működtetése nyereségessé vált.

(103)

A fentiek alapján a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az Airpro arra vonatkozó döntése, hogy megköti a szóban forgó szerződést a Ryanairrel, megfelel a piacgazdasági befektetői tesztnek, és ezért az nem tartalmaz olyan gazdasági előnyöket, amelyek nem felelnek meg a rendes piaci feltételeknek.

(104)

Mivel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében rögzített együttes feltételek nem teljesültek, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az Airpro és a Ryanair között 2003. április 3-án kötött szerződés nem tartalmaz az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást,

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/40

(1)

A Bizottság, miután tudomást szerzett az olasz tejtermelők által fizetendő, a tejre kirótt, az Olasz Köztársaság által a tejtermelőinek szánt támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről szóló, 2003. július 16-i 2003/530/EK tanácsi határozattal elfogadott részletfizetési terv értelmében esedékes illetékrészlet megfizetésének elhalasztását engedélyező, 2010. december 29-i 225. sz. törvényerejű rendelet törvénnyé alakításáról szóló 2011. február 27-i törvény hatálybalépéséről (1), (2), 2011. március 17-i levelében, a szóban forgó jelentés kapcsán kiegészítő tájékoztatást kért az olasz hatóságoktól.

(2)

Az olasz hatóságok, a 2011. június 29-én iktatott, 2011. június 24-i keltezésű levélben megküldték a Bizottság részére a kért kiegészítő tájékoztatást.

(3)

Az olasz hatóságok által megküldött pontosítások kivizsgálását követően, tekintettel arra, hogy a fent említett illeték megfizetésének elhalasztása a Bizottsághoz tett előzetes bejelentés elmulasztásával történt, a Bizottság szolgálatai 2011. október 14-én telefaxon értesítették az olasz hatóságokat a be nem jelentett állami támogatásról szóló akta megnyitásáról, amely az SA 33726 (2011/NN) számot kapta.

(4)

2012. január 11-i levelében a Bizottság tájékoztatta Olaszországot a szerződés 108. cikke (2) bekezdése szerinti, az említett fizetéshalasztással, valamint a 2003/530/EK tanácsi határozattal elfogadott részletfizetési terv új támogatásnak [(SA.33726 (11/C) támogatás] minősülő halasztással történő módosításával szembeni hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatáról, valamint felkérte Olaszországot, hogy egy hónapon belül tegye meg az eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeit.

(5)

A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozata közzétételre került az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3). A Bizottság felkérte az érdekelteket a szóban forgó támogatással kapcsolatos észrevételeik benyújtására.

(6)

A Bizottság az érdekelt harmadik felek által benyújtott észrevételeket továbbította Olaszország részére, hogy megtehesse esetleges megjegyzéseit az említett észrevételek kapcsán.

(7)

Olaszország Európai Unió melletti állandó képviselete 2012. február 13-án elektronikus úton eljuttatta a Bizottság részére az olasz hatóságok levelét, melyben az eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeik benyújtásának határidejére vonatkozólag két hónap hosszabbítást kértek. 2012. február 21-i keltezésű faxában a Bizottság a kért hosszabbítást engedélyezte.

(8)

Olaszország Európai Unió melletti állandó képviselete 2012. április 26-án és 2012. április 27-én elektronikus úton eljuttatta a Bizottsághoz az olasz hatóságok válaszát a szerződés 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására.

(9)

Az olasz hatóságok nem nyújtottak be megjegyzést az érdekelt felek észrevételei kapcsán.

(10)

A 2003/530/EK tanácsi határozat 1. cikke szerint:

„Az a támogatás, amelyet az Olasz Köztársaság azáltal kíván nyújtani, hogy az 1995-1996 és 2001-2002 közötti időszakok tekintetében a tejre és a tejtermékekre kirótt kiegészítő illeték címén a tejtermelők által fizetendő összeget saját maga fizette be a Közösségnek, valamint azáltal, hogy e termelők számára lehetővé tette, hogy kamatmentesen, több évre ütemezett részletekben fizessék vissza tartozásukat, kivételesen összeegyeztethetőnek minősül a közös piaccal feltéve, hogy:

(11)

A 10/2011. sz. törvénnyel a 2010. december 29-i 225. sz. törvényerejű rendelet 1. cikkébe bekerül egy 12k bekezdés, amely 2011. június 30-ig elhalasztotta a 2010. december 31-én esedékes illetékrészlet megfizetésének határidejét. A hosszabbítás költségeit egy 5 millió eurós, különféle célokra szánt keretösszegből fedezték.

(12)

Az olasz hatóságok 2011. június 24-i levelükben pontosították, hogy a szóban forgó intézkedés támogatástartalmát az Olaszország számára az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termelőágazatban nyújtott de minimis támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2007. december 20-i 1535/2007/EK bizottsági rendelet értelmében előírt (4) de minimis támogatás terhére számolják el (5).

(13)

A Bizottság az alábbi okok miatt indította meg a Szerződés 108. cikke (2) bekezdése szerinti eljárást:

(14)

Az olasz hatóságok a 2012. április 26-án e-mailben eljuttatott levélben a 2003/530/EK határozattal elfogadott, a tejre kirótt illeték lépcsőzetes részletfizetési rendszere alkalmazásával kapcsolatos pontosításokat nyújtottak be. Az olasz hatóságok szerint a rendszernek 11 271 kedvezményezettje van. Közülük 9 965 termelő (vagyis 88,41 %) az előírt határidőn belül megfizette a tejre kirótt illeték 2010. december 31-én esedékes részletét, 1 291 termelő élt a fizetéshalasztással, 15 pedig semmit nem fizetett be, ami utóbbiaknak a részletfizetési programból való kizárását vonta maga után.

(15)

Az olasz hatóságok ezután pontosították, hogy a kedvezményezetteknek nyújtott támogatások támogatástartalmának kiszámítása a 2011. január 1. és a fizetéshalasztás tárgyát képező részlet tényleges kifizetése közötti időszakra a 100 bázisponttal növelt 2010. október 1-jei három hónapos Euribor (1,942 %) kamatlábbal történt. Az eredmények szerint a halasztás támogatástartalma 0,08 és 694,19 euró között változik, és a halasztás 1 291 kedvezményezettje közül 1 187 kevesebb, mint 100,00 euró támogatásban részesült. Az olasz hatóságok szerint az említett számok azt bizonyítják, hogy a halasztás nem veszélyezteti a 10/2011. sz. törvény szerinti részletfizetési ütemezést, ami továbbra is megfelel a 2003/530/EK tanácsi határozatban foglaltaknak – ezt alátámasztja az a tény is, hogy a szóban forgó részletfizetéshez csatlakozott tejtermelőknek mindössze 11,45 %-a élt vele.

(16)

Az olasz hatóságok az előzőekben ismertetett okokra hivatkozva azt állítják, hogy amint azt a 2011. június 24-i levélben (lásd a 13. pontot) is jelezték, a tejre kirótt illeték megfizetésének elhalasztására adott engedély de minimis támogatásnak minősül. Hozzáteszik továbbá, hogy abszolút értékben vizsgálták az 1535/2007/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdése szerinti egyéni felső határok, illetve a már említett rendelet által Olaszország részére előírt, hároméves időszakra vonatkozó 320 505 000 eurós felső határ betartását, ugyanis a fizetéshalasztás támogatástartalma összesen 50 877,41 eurót tesz ki. Végül pedig az említett felső határok betartását a 2009., 2010. és 2011. üzleti évben nyújtott de minimis támogatások számba vétele útján is vizsgálják.

(17)

A Bizottságnak azt az állásfoglalását illetően, miszerint a 2003/530/EK határozattal elfogadott támogatást természeténél és rendkívüli jellegénél fogva egyszeri, maximális, és semmilyen más jellegű intézkedéssel nem összevonható, az olasz hatóságok mindenekelőtt kiemelik, hogy a szóban forgó határozat elismeri az olyan rendkívüli körülmények meglétét, amelyek miatt a Tanács a szóban forgó támogatást, bizonyos feltételek betartása esetén a Szerződés 107. cikkével összeegyeztethetőnek ítéli meg. Kiemelik továbbá, hogy az elvégzett vizsgálatok eredményei alapján a részletfizetési ütemezés megfelel a 2003/530/EK határozat rendelkezéseinek, tekintve, hogy az időközben a programból már kizárt tizenöt tejtermelő kivételével valamennyien eljutottak a hetedik részlet befizetéséig. Megítélésük szerint a 2003/530/EK határozat elfogadásához vezető körülmények rendkívüli volta önmagában nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a Tanács által elfogadott támogatás kedvezményezettjei bármely más kedvezményben részesüljenek: a szerződés pusztán hivatkozik az említett körülmények rendkívüli voltára, amelyekre nézve – anélkül, hogy a jóváhagyott támogatások jellege vagy végrehajtásának módja kapcsán bármilyen megszorítást előírna – a szerződés 107. cikkétől, illetve a 109. cikk előírásaitól való eltérések vonatkozásában egyszerűen a Tanács egyhangú határozatára hagyatkozik. A jelen ügyben a körülményeknek a 2003/530/EK határozat elfogadásához vezető rendkívüli jellegét teljes mértékben tükrözi a szóban forgó határozat elfogadásának módja – vagyis az egyhangú egyetértés –, az említett jelleg az elfogadást eredményező körülményekben, nem pedig magában a támogatásban keresendő.

(18)

Ezenkívül az olasz hatóságok szerint a fizetéshalasztás de minimis támogatásnak minősül, ennélfogva külön intézkedésként értékelendő, mivel a tejtermelők elhanyagolható számát érinti, csekély jelentőségű összegről van szó, és a részletfizetési ütemterv nem került módosításra, hanem szerkezetét tekintve mind a részletek számát, mind pedig azok lejáratát tekintve változatlan maradt.

(19)

Végül az olasz hatóságok emlékeztetnek, hogy a tanácsi határozat elfogadásáról szóló 2003. július 30-i miniszteri rendelet szerint a részletfizetés kedvezményezettjei nem vitathatják a kirótt illetékfizetési kötelezettség jogosságát, továbbá a kötelezettségüket nem teljesítő adósokat ki kell zárni a részletfizetésből. Az olasz hatóságok szerint ez a körülmény beszedési eljárások megindítását eredményezi, amelyekkel szemben a tejtermelők újabb folyamodványokat nyújtanak be. Ésszerű lenne tehát elkerülni az elhanyagolható összegek behajtására irányuló olyan eljárásokat, amelyeknek költségei magasabbak a behajtani kívánt összegeknél. Ezzel kapcsolatosan az olasz hatóságok a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (7) 32. cikke (6) bekezdésére hivatkoznak, amely szerint kellően indokolt esetben a tagállamok eltekinthetnek a behajtástól abban az esetben, ha az arra fordított összegek és a behajtás előrelátható költségei meghaladják a behajtandó összeg mértékét. Véleményük szerint az említett rendelkezést a hasonlóság elve alapján a jelen ügyben is alkalmazni kellene. Mindenesetre hasonló rendelkezést tartalmaz a 289/2002. sz. törvény (2003. évi költségvetési törvény) 25. cikke (4) bekezdése, amely kimondja, hogy 12 euró összeg csekély összegnek minősül, és nem képezi behajtás tárgyát. A halasztás kedvezményezettjei közül 559-en az említett összegnél kisebb mértékű támogatásban részesültek.

(20)

A 2012. április 26-án e-mailben eljuttatott levélben az olasz hatóságok ismertették a fizetéshalasztás kedvezményezettjeinek listáját, illetve az általuk egyénenként kapott támogatás összegét.

(21)

2012. március 7-én a Bizottsághoz az érdekelt harmadik felek közül egy harmadik is észrevételeket nyújtott be az eljárás megindításával kapcsolatban.

(22)

Észrevételeiben az érdekelt fél lényegében arra kér választ, hogy a Bizottság miért csak a 10/2011. sz. törvényben előírt fizetéshalasztással kapcsolatosan indított eljárást, miért nem terjesztette ki azt a 122/2010. sz. törvény 40a cikkének rendelkezéseire is, amelyek értelmében valamely részlet megfizetésének halasztása történhet egy, a 33/2009. sz. törvényben előírt pót-befizetési ütemezés keretében; továbbá kéri a Bizottságot, hogy járjon el a fentiek szerint. Ezzel kapcsolatban az érdekelt fél felhívja a figyelmet, hogy a 122/2010. sz. törvény 40a cikkének rendelkezéseivel kapcsolatos korábban már érkezett bejelentés a Bizottsághoz, ahol a belejelentést archiválták.

(23)

2012. március 10-én a Bizottsághoz az érdekelt harmadik felek közül egy második is észrevételeket nyújtott be az eljárás megindításával kapcsolatban.

(24)

Észrevételeiben az érdekelt fél felhívja a Bizottság figyelmét a 16/2012. sz. törvényerejű rendelet 1. cikke (4) bekezdésére, amely lehetővé teszi az adóssággal bíró, gazdasági nehézségekkel küzdő vállalkozások számára, hogy kötelezettségeiket egyenlő részletekben fizessék meg. A Bizottság beavatkozását, és az említett rendelkezések belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének megállapítását kéri.

(25)

2012. március 14-én a Bizottsághoz egy további érdekelt harmadik fél is észrevételeket nyújtott be az eljárás megindításával kapcsolatban.

(26)

Észrevételeiben az érdekelt harmadik fél szintén hivatkozik a 16/2012. sz. törvényre, rámutatva a törvény által a termelők között teremtett egyenlőtlen bánásmódra, valamint az AGEA (Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura – olasz kifizető ügynökség) által a kiegészítő illeték kiszámításához használt adatok pontosságának kérdésére.

(27)

Az az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(28)

A szóban forgó intézkedés, vagyis a fizetéshalasztáshoz kapcsolódó támogatás (kamatmentes kölcsönnek megfelelő támogatás nyújtása – lásd 13. pont második francia bekezdés), ugyanakkor a 2003/530/EK határozat megsértéséből eredő új támogatás (a már megfizetett éves részletekre vonatkozó kamatfizetés elmulasztása, illetve éves tőke- és kamatfizetés elmulasztása a részletfizetés lejáratáig, azaz 2017. december 31-ig) (új támogatás – lásd 13. pont harmadik francia bekezdés) az alábbi meghatározásnak felel meg:

(29)

Az intézkedés az államnak róható fel, mivel egy nemzeti törvényből ered; közpénzből kerül finanszírozásra abban az értelemben, hogy az olasz állam a 2003/530/EK határozat szerinti éves törlesztőrészletre alkalmazott fizetéshalasztással, illetve a halasztás révén létrehozott új támogatással meghatározott időre lemondott egy olyan összegről, amelyet más célokra fordíthatott volna.

(30)

Meghatározott vállalkozások, különösen a tejtermelő mezőgazdasági vállalkozások számára biztosít előnyöket.

(31)

Olaszország piaci helyzetéből adódóan érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet (8).

(32)

Torzíthatja a piaci versenyt, mivel a kedvezményezett vállalkozások számára valóban olyan előnyt jelentett, amelyben szokásos piaci körülmények között nem részesülhettek volna (a halasztás után nem került felszámításra kamat, így az egy kamatmentes kölcsönnel egyenértékű), és amelynek következtében versenyhelyzetük a többi, a fenti előnyben nem részesülő vállalkozással szemben javult (9).

(33)

Mindazonáltal, figyelembe véve az olasz hatóságok által a szerződés 108. cikke (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására adott válaszukban előterjesztett kiegészítő információkat, meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó intézkedés egy, az 1535/2007/EK rendelet előírásainak megfelelő de minimis támogatási program hatálya alá tartozik-e, ugyanis ilyen esetben nem minősül a szerződés 107. cikke (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak.

(34)

Az olasz hatóságok a 2012. április 26-án e-mailben eljuttatott levelükben kimutatták, hogy a fizetéshalasztásra vonatkozó kamatok a 0,08 euró és 694,19 euró közötti tartományba esnek. Pontosították továbbá, hogy a vizsgálat során megállapítást nyert: nem került túllépésre az Olaszország részére előírt, hároméves időszakra vonatkozó felső határ, azonban még vizsgálni szükséges, hogy a de minimis támogatások halmozódása esetén fennáll-e a 2009., 2010. és 2011. évekre előírt támogatások túllépésének a veszélye.

(35)

A Bizottság minden kétséget kizáróan megállapíthatja, hogy a fizetéshalasztás önállóan vett kamatai nem haladják meg az 1535/2007/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésében előírt 7 500 eurós összeget, és tudomásul veszi, hogy a fizetéshalasztással nyújtott 50 877,41 euró összegű támogatással Olaszország nem lépte túl az említett rendelet mellékletében a részére előírt 320 505 000 eurós felső határt. Mindazonáltal a Bizottságnak nem áll rendelkezésére egyetlen olyan új elem sem, amely igazolná, hogy egy esetben sem lépték túl a hároméves időszakra előírt 7 500 eurós egyéni felső határt az egyazon kedvezményezettnek nyújtott de minimis támogatásokat is beleszámítva – tekintve, hogy a Bizottság 2012. április 26. óta nem kapott az olasz hatóságoktól semmilyen arra vonatkozó tájékoztatást, hogy ilyen irányú vizsgálatokat folytatnak-e. A Bizottság ennélfogva nem vonhatja le azt a következtetést, hogy az említett egyéni felső határok minden esetben betartásra kerültek-e, annál is inkább, mivel számításba kell vennie a 2003/530/EK határozat előírásainak megsértéséből eredően keletkezett új támogatást is. A Bizottságnak ugyanis összességében kell vizsgálnia a szóban forgó intézkedést (a fizetéshalasztással nyújtott támogatást – a kamatmentes kölcsönnek minősülő támogatástartalmat – valamint a 2003/530/EK határozat előírásainak megsértéséből eredően létrejött új támogatást): a kedvezményezettek jelentős számban (1 250-nél többen) kaptak fizetéshalasztást, és a támogatás összege magában foglalja a fő támogatás egy (a 2013., 2014., 2015., 2016. és 2017. december 31-i lejáratú éves törlesztőrészleteknek megfelelő) részét is, kamatokkal egyetemben, ami nagy mértékben meghaladja az olasz hatóságok által, érvelésük alátámasztásához figyelembe vett fizetéshalasztás kamatait.

(36)

Ezenkívül az 1535/2007/EK bizottsági rendelet 3. cikke (7) bekezdése szerint „[a] de minimis támogatás nem halmozható ugyanazon támogatható költségekre vonatkozó állami támogatással, ha a támogatáshalmozás magasabb támogatási intenzitást eredményezne, mint amelyet a közösségi szabályozás az adott eset sajátos körülményeinek figyelembevételével megenged.”

(37)

Ezzel kapcsolatban a Bizottság a szerződés 108. cikke (2) bekezdése szerinti eljárás megindításával már jelezte, hogy a fizetéshalasztás egy, a Tanács által elfogadott olyan támogatással adódik össze, amely az adott körülmények között az adható maximális támogatási összegnek minősül.

(38)

Ezenkívül az olasz hatóságok úgy vélik, hogy a fizetéshalasztás önálló intézkedésként értékelendő, mivel a tejtermelők elhanyagolható számát érinti, csekély jelentőségű összegről van szó, és a részletfizetési ütemterv nem került módosításra, hanem szerkezetében mind a részletek számát, mind pedig azok esedékességét tekintve változatlan maradt.

(39)

A Bizottság nem ezen az állásponton van. Világos ugyanis, hogy a fizetéshalasztás közvetlenül összefügg egy visszatérítéssel, amelynek részletfizetési ütemterve részletesen meghatározásra került a 2003/530/EK határozatban, amelynek 1. cikke (1) bekezdése első francia bekezdése egyértelműen kimondja, hogy az összeg visszafizetésének egyenlő éves részletekben kell megtörténnie. Ennélfogva a fizetéshalasztás nem minősíthető a 2003/530/EK határozat szerinti részletfizetéstől teljes mértékben különállónak.

(40)

Az olasz hatóságok ezenfelül vitatják azt is, hogy a Tanács által engedélyezett támogatás a tejtermelőknek adható legnagyobb összeg lenne. Szerintük a szóban forgó határozat elismeri azon rendkívüli körülmények meglétét, amelyek miatt a részletfizetés engedélyezésre került, de az említett körülmények rendkívüli jellege önmagában nem zárja ki annak minden lehetőségét, hogy a kedvezményezettek bármely más támogatásban részesüljenek, mivel a szerződés pusztán hivatkozik az említett körülmények rendkívüli voltára anélkül, hogy a jóváhagyott támogatások jellege vagy alkalmazási módja vonatkozásában bármilyen megszorítást előírna. A jelen ügyben a körülményeknek a 2003/530/EK határozat elfogadásához vezető rendkívüli jellegét teljes mértékben tükrözi a szóban forgó határozat elfogadásának módja, vagyis az egyhangú egyetértés – az említett jelleg az elfogadást eredményező körülményekben, nem pedig magában a támogatásban keresendő.

(41)

A Bizottság nem ezen a véleményen van. Ha ugyanis igaz, hogy a szerződés 108. cikke (2) bekezdése kimondja, hogy „[…] a Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy egy (…) támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, […] ha az ilyen határozatot rendkívüli körülmények indokolják”, valamint hogy a 2003/530/EK határozat (8) preambulumbekezdése szerint „[…] elismeri a rendkívüli körülmények meglétét, amelyek […] a támogatást […] összeegyeztethetőnek minősíthetik a közös piacszervezéssel”, mindez még nem zárja ki, hogy maga a Tanács a határozat rendelkező részében azt rögzíti, hogy a támogatás „kivételesen” összeegyeztethetőnek minősül a közös piaccal, nem pedig azt, hogy „a rendkívüli körülményekre való tekintettel”. A „kivételesen” kifejezés használatával a Tanács egyértelműen jelezni kívánta, hogy a támogatás nyújtását egyszeri jellegűnek minősíti a (8) preambulumbekezdés szerinti rendkívüli körülmények megléte ellenére, és hogy az olasz hatóságok által hivatkozott egyhangú egyetértés, még ha valóban rendkívüli eljárás bizonyítéka lehet is, nem vonhatja kétségbe a határozat szerinti támogatás egyszeri jellegét.

(42)

Tekintettel arra, hogy a Tanács által elfogadott támogatás egyszeri jellegénél fogva az adott körülmények között az adható maximális támogatási összegnek, vagyis 100 %-os támogatással egyenértékűnek minősül, a fizetéshalasztás az 1535/2007/EK rendelet 3. cikke (7) bekezdésének automatikus alkalmazását eredményezi, úgyhogy a fizetéshalasztás támogatástartalma nem minősül az említett rendelet hatálya alá tartozónak, következésképp olyan, a 2003/530/EK tanácsi határozat megsértése nyomán keletkezett új állami támogatásnak tekintendő, amelynek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét a fizetéshalasztás engedélyezése pillanatában érvényben lévő versenyszabályok figyelembevételével kell vizsgálni.

(43)

A támogatás nyújtásakor érvényes versenyszabályokat „Az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás, 2007–2013” tartalmazza.

(44)

Az olasz hatóságok a 2012. április 26-án e-mailben megküldött levélben arra alapozzák érvelésüket, hogy a fizetéshalasztás de minimis támogatási program hatálya alá tartozónak minősül, ennélfogva nem igazolták sem a fizetéshalasztás, sem pedig a 2003/530/EK tanácsi határozat keretén kívül létrehozott támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét, a fenti iránymutatásnak megfelelően.

(45)

A Bizottság ennélfogva nem rendelkezik olyan új adattal, amely lehetővé tenné a szerződés 108. cikke (2) bekezdése szerinti határozat megindításakor a Bizottság által megfogalmazott kételyek eloszlatását. A fizetéshalasztáshoz kapcsolódó támogatás, és ebből adódóan a 2003/530/EK tanácsi határozat kereteinek be nem tartásával létrehozott új támogatás következésképp pusztán a termelők pénzügyi helyzetének javítására irányuló, de az ágazat fejlődéséhez semmilyen mértékben hozzá nem járuló egyoldalú támogatásnak, vagyis az említett iránymutatás 15. pontja szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen működési támogatásnak minősül.

(46)

A szerződés és az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érintett államnak meg kell-e szüntetnie vagy módosítania kell-e azt a támogatást, amelyet a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetetlennek ítél (10). A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az érdekelt tagállamnak a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek ítélt támogatás megszüntetésére irányuló kötelezettségének célja az eredeti állapot visszaállítása. A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy ez a célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatásként kapott összegeket, elveszítve így azt az előnyt, amelyet versenytársaival szemben élvezett a piacon, és visszaállt a támogatás nyújtása előtti állapot (11).

(47)

Az említett ítélkezési gyakorlattal összhangban az EK-Szerződés 93. cikkének (12) alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelet 14. cikke kimondja, hogy amennyiben jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől (jelen esetben a támogatásban részesült összes kedvezményezettől) történő visszavételére.

(48)

Olaszország tehát köteles minden ahhoz szükséges intézkedést meghozni, hogy a kedvezményezettek visszatérítsék a folyósított összeegyeztethetetlen támogatást. A Bizottság „A tagállamokat a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások visszafizettetésére felszólító bizottsági határozatok hatékony végrehajtásáról (13)” szóló közleményének 42. pontja alapján Olaszországnak a határozat hatálybalépésétől számított négy hónapos határidő áll rendelkezésére, hogy a határozatban foglaltakat végrehajtsa. A visszatérítendő összegeket kamatokkal kell terhelni, amelyeket az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet alapján kell kiszámítani (14).

(49)

A jelen határozat, különös tekintettel minden nyújtott összeegyeztethetetlen egyedi támogatás visszatérítéséről szóló részére, azonnal végrehajtandó.

(50)

Tekintettel azon határozottan rendkívüli körülményekre, amelyek között a támogatást (egy, a Tanács által elfogadott intézkedéscsomagon felül) nyújtották, és magának a támogatásnak a következményeire (a 2003/530/EK határozat feltételeinek megsértése a fizetéshalasztás kedvezményezettjei esetén, noha a határozat szerint a támogatás kivételesen kerül elfogadásra), a fizetéshalasztás kedvezményezettjein történő behajtásnak az alábbi elemeket kellene tartalmaznia:

(51)

Az olasz hatóságok által az összeg csekély voltának tulajdonított jelentőség, továbbá annak a veszélye, hogy az olasz tejtermelők további kereseteket nyújtanak be a nemzeti bíróságoknál, korántsem változtat azon a tényen, hogy valamely, azon követelményeknek nem megfelelő állami támogatást, amelyek alapján a szerződés 107. cikke szerinti eltérések alkalmazhatók lennének rá – tehát a belső piaccal összeegyeztethetetlen – a kedvezményezetteken kell behajtani, a támogatás nyújtása előtti versenyhelyzet visszaállítása érdekében. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis egy jogellenes, a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás megszüntetése a jogellenesség logikus következménye, mivel a behajtás célja pusztán egy korábbi állapot visszaállítása (15); a korábbi állapot visszaállítására irányuló célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes, belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásként kapott összegeket, elveszítve így azt az előnyt, amelyet versenytársaival szemben élvezett a piacon, és visszaállt a támogatás nyújtása előtti állapot (16).

(52)

Ezenkívül a visszatérítendő összegek csekély jelentőségét illetően úgy tűnik, az olasz hatóságok csak a fizetéshalasztás tárgyát képező éves törlesztés kamataira terjesztik ki a behajtás területét. Holott a – kizárólag a fizetéshalasztás tényleges kedvezményezettjeire vonatkozó – behajtásnak az összeegyeztethetetlennek minősített támogatás teljes összegére és annak kamataira együttesen ki kell terjednie (e tekintetben lásd az 50. pontot).

(53)

Végezetül az álláspont, miszerint a tejtermelők keresetet nyújthatnak be a nemzeti bíróságokhoz, nem tekinthető relevánsnak, mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a megoldhatatlan belső nehézségektől való puszta félelem nem indok arra, hogy egy tagállam ne tegyen eleget az uniós jogból eredő kötelezettségeinek (17).

(54)

Mindemellett Olaszország, a mezőgazdasági ágazatban nyújtott egyedi támogatásoknak azon kedvezményezettektől való behajtása során alkalmazhatja a de minimis szabályokat, amelyek a jogellenes, belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás nyújtásának időpontjában megfelelnek az alkalmazható de minimis rendelet valamennyi követelményének (1535/2007/EK rendelet). A Bizottság „A tagállamokat a jogellenes és összeegyeztethetetlen (18) állami támogatások visszafizettetésére felszólító bizottsági határozatok hatékony végrehajtásáról” szóló közleményének 49. pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelően a tagállamnak a szóban forgó támogatási rendszer alapján nyújtott minden egyes támogatást részletesen vizsgálnia kell. A támogatási rendszer összes kedvezményezettjétől visszakövetelendő összeg számszerűsítéséhez tehát Olaszországnak meg kell állapítania, hogy a támogatást milyen mértékben folyósították olyan konkrét projekt számára, amely a támogatásnyújtás időpontjában megfelelt a csoportmentességi rendeletekben foglalt valamennyi feltételnek, illetve hogy azt a Bizottság által jóváhagyott támogatási rendszer keretében nyújtották-e. Az ilyen esetekben a tagállam alkalmazhatja a visszatérítési határozat tárgyát képező, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 92. és 93. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i 994/98/EK tanácsi rendelet 2. cikke szerint a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás nyújtásának időpontjában érvényes de minimis támogatásokra vonatkozó feltételeket (19). Az említett feltételek szerint a szóban forgó intézkedés keretében nyújtott támogatás nem minősül támogatásnak azon kedvezményezettek részére, akik a támogatásnyújtás időpontjában az érvényben lévő de minimis rendeletben előírt valamennyi feltételnek megfelelnek (1535/2007/EK rendelet).

(55)

Az első érdekelt fél által benyújtott észrevételek vonatkozásában (lásd 22. pont) a Bizottság kiemeli, hogy a 122/2010. sz. törvény 40a cikkében foglaltak értelmében, a 33/2009. sz. törvény által meghatározott pótbefizetési ütemezés szerint befizetendő részletek esetében nem kerül alkalmazásra a jelen határozat tárgyát képező eljárás, mivel az nem érinti a 2003/530/EK határozat szerinti kiegészítő részletfizetési ütemezést.

(56)

A másik két érdekelt fél által, a 16/2012. sz. törvényerejű rendelettel (24. és 26. pont) kapcsolatosan benyújtott észrevételek vonatkozásában a Bizottság vizsgálja ugyan az említett rendelet szövegét, de úgy tartja célszerűnek, hogy az említett észrevételeket külön kezelje – ami egyebek között azzal magyarázható, hogy a két eljárás összevonása, illetve az abból adódó összes ügyintézés köre jelentős mértékben elodázná a jelen határozat tárgyát képező eljárás lezárását.

(57)

A Bizottság megállapítja, hogy Olaszország jogellenesen engedélyezte a szóban forgó fizetéshalasztást, ami miatt az ahhoz kapcsolódó támogatás (lásd 13. pont második francia bekezdés), illetve a 2003/530/EK határozat megsértésével létrehozott új támogatás (lásd 13. pont harmadik francia bekezdés) egyaránt jogellenessé vált. A fenti elemzésből látszik, hogy a vizsgált támogatások egyike sem minősíthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek, tekintve hogy az olasz hatóságok nem nyújtottak be semmilyen információt a szóban forgó támogatások mezőgazdasági ágazatra alkalmazandó versenyszabályok szerinti összeegyeztethetőségének bizonyítására (lásd 43-45. pont) (pusztán arra a feltevésre szorítkoztak, hogy a fizetéshalasztás külön, tehát a 2003/530/EK határozatra gyakorolt hatását figyelmen kívül hagyva vizsgálandó, és de minimis támogatásnak minősíthető). A Bizottságnak tehát nem áll módjában tisztázni a szerződés 108. cikke (2) bekezdése szerinti határozat megindításakor megfogalmazott kételyeket.

(58)

Az összeegyeztethetetlen támogatásokat a vonatkozó kamatokkal együtt vissza kell fizettetni a kedvezményezettekkel, vagyis azokkal, akik ténylegesen igénybe vették a szóban forgó fizetéshalasztást.

a)

a 2010. december 31-i esedékességű illetékrészletnek a tényleges visszatérítés napjáig keletkezett késedelmi kamatokkal növelt kamatai;

b)

a 2004., 2005., 2006., 2007., 2008. és 2009. december 31. napján esedékes kamatok (az említett évekre vonatkozó tőketartozás még az előtt megfizetésre került, hogy a fizetéshalasztással megsértették volna a Tanács határozatát), a tényleges visszatérítés napjáig keletkezett késedelmi kamatokkal egyetemben;

c)

a 2011. és 2012. december 31. napján esedékes kamatok (nincs arra vonatkozó adat, hogy a tőketartozás nem került megfizetésre az esedékessége napján), a tényleges visszatérítés napjáig keletkezett késedelmi kamatokkal egyetemben;

d)

a 2013., 2014., 2015., 2016. és 2017. december 31. napján – vagyis a Tanács határozatában megállapított utolsó lejárat napjáig – esedékes tőke- és kamattartozás.

a)

azon kedvezményezettek listája, amelyek az 1. cikkben említett támogatási rendszer keretében támogatásban részesültek, az egyes kedvezményezettek által kapott teljes összeg megjelölésével;

b)

az egyes, a de minimis szabály alkalmazási körén kívül eső támogatásban részesült kedvezményezettek által visszafizetendő teljes összeg (tőke és kamat);

c)

a jelen határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes ismertetése;

d)

a kedvezményezetteknek a támogatás visszafizetésére történő felszólítását igazoló dokumentumok.

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/49

(1)

A Mezőgazdasági és Vidéki Együttműködés Technikai Központja igazgatótanácsa tagjainak az AKCS–EU Nagykövetek Bizottsága 2/2013 határozatával (5) meghosszabbított hivatali ideje 2013. augusztus 21-én lejárt.

(2)

Ezért új tagok kinevezésére van szükség,

—

Prof. Eric TOLLENS

—

Prof. Baba Y. ABUBAKAR

—

Prof. Augusto Manuel CORREIA

—

Helena JOHANSSON

—

Dr. Faustin R. KAMUZORA

—

Prof. Clement K. SANKAT,

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/50

(1)

Az AKCS–EU megállapodás második felülvizsgálata módosította a megállapodás III. mellékletét a Mezőgazdasági és Vidéki Együttműködés Technikai Központ küldetésének felülvizsgálata, valamint irányításának megerősítése és pontosítása céljából, különös tekintettel a Nagykövetek Bizottsága által gyakorolt ellenőrzésre és az igazgatótanács feladatkörére.

(2)

A 2/2010 AKCS–EU miniszteri tanácsi határozat (4) az AKCS–EU megállapodás második módosításának 2010. október 31-étől történő ideiglenes alkalmazásáról rendelkezik.

(3)

Következésképpen a Mezőgazdasági és Vidéki Együttműködés Technikai Központjának (a továbbiakban: a Központ) alapszabályát ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az AKCS–EU megállapodás III. melléklete 3. cikkének (5) bekezdése szerint a Nagykövetek Bizottsága állapítja meg a Központ alapszabályát. Ezért indokolt, hogy a Nagykövetek Bizottsága erre irányuló határozatot fogadjon el,

19.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 309/55