6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/1

(1)

A személyeknek a belső határokon keresztül történő szabad mozgását lehetővé tevő térség létrehozása az Unió egyik fő vívmánya. Egy ilyen térségben, ahol nincs belső határokon történő határellenőrzés, közösen kell fellépni az e területet vagy annak egyes részeit, vagy egy vagy több tagállam közrendjét vagy belső biztonságát komolyan veszélyeztető helyzetekben, ezért kivételes körülmények között lehetővé kell tenni a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítását, anélkül azonban, hogy ez veszélyeztetné a személyek szabad mozgásának elvét. Tekintettel arra, hogy milyen hatásokkal járhatnak az ilyen végső megoldásként hozott intézkedések mindazon személyekre nézve, akiknek a belső határellenőrzések nélküli térségen belül jogában áll szabadon mozogni, rögzíteni kell az ilyen intézkedések visszaállítására vonatkozó feltételeket és eljárásokat annak biztosítása céljából, hogy azokra csak kivételes jelleggel és az arányosság elvének betartása mellett kerüljön sor. Az ilyen intézkedések ideiglenes visszaállításának alkalmazási körét és időtartamát a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély elhárításához feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni.

(2)

A belső határellenőrzések nélküli térségen belüli szabad mozgás az Unió egyik legjelentősebb vívmánya. Mivel a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítása hátrányosan érinti a személyek szabad mozgását, ezért az ilyen ellenőrzés visszaállítására vonatkozó döntést csakis közösen elfogadott kritériumok szerint, a Bizottságnak küldött megfelelő értesítés mellett vagy valamely uniós intézmény által kiadott ajánlás alapján szabad meghozni. A belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának kivételes intézkedésnek kell maradnia, amelyre minden esetben csak végső lehetőségként kerülhet sor, különleges, objektív kritériumokon és az uniós szinten figyelemmel kísért szükségesség értékelésén alapuló, szigorúan korlátozott alkalmazási körrel és időtartamra. Abban az esetben, ha a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély azonnali intézkedést követel meg, a tagállamoknak módjukban kell, hogy álljon a belső határokon történő határellenőrzés tíz napot nem meghaladó időtartamra történő visszaállítása. Ezen időtartam esetleges meghosszabbítását uniós szinten figyelemmel kell kísérni.

(3)

Mérlegelni kell a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának szükségességét és arányosságát a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyhez képest, továbbá meg kell vizsgálni a nemzeti vagy Uniós szinten hozható alternatív intézkedések lehetőségét és az ilyen ellenőrzésnek a belső határok nélküli térségen belüli, személyek szabad mozgására gyakorolt hatását.

(4)

A belső határokon történő határellenőrzés visszaállítása kivételesen szükségessé válhat a belső határellenőrzések nélküli térség szintjén vagy nemzeti szinten a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély esetén, különösen terrortámadásokat vagy -fenyegetéseket követően, vagy a szervezett bűnözés miatti veszély esetén.

(5)

A migráció vagy az, ha harmadik országok állampolgárai nagy számban lépik át a külső határokat, önmagában nem tekintendő a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélynek.

(6)

Az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatával összhangban a személyek szabad mozgásának alapelvétől való eltérés lehetőségét szigorúan kell értelmezni, illetve a közrend fogalma alapján előfeltétel, hogy a társadalom valamely alapvető érdekét fenyegető valódi, tényleges és kellően súlyos veszélyről legyen szó.

(7)

A belső határellenőrzés nélküli térség működéséről szerzett tapasztalatok alapján, illetve a schengeni vívmányok következetes végrehajtása biztosításának elősegítése céljából a Bizottság iránymutatásokat dolgozhat ki a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vonatkozóan, mind az ilyen intézkedés ideiglenes bevezetését igénylő, mind az azonnali fellépést szükségessé tevő esetekre nézve. Az iránymutatásoknak egyértelmű mutatókat kell tartalmazniuk, amelyek segítik annak megállapítását, hogy mely körülmények minősülhetnek a közrendet és a belső biztonságot fenyegető komoly veszélynek.

(8)

Amennyiben valamely értékelő jelentés súlyos hiányosságokat tár fel a külső határellenőrzés végrehajtásában, valamint a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoring mechanizmus létrehozásáról szóló, 2013. október 7-i (1053/2013/EU) tanácsi rendelettel (2) összhangban elfogadott ajánlások betartásának biztosítása céljából, és az említett rendelet alapján elfogadott ajánlásoknak való megfelelés biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak érdekében, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg az értékelt tagállam számára bizonyos konkrét intézkedések meghozatalára, pl. európai határőrcsapatok kiküldésére, stratégiai tervek benyújtására vagy – a helyzet súlyosságát figyelembe véve végső megoldásként – egy konkrét határátkelőhely lezárására vonatkozóan. E hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) megfelelően kell gyakorolni. Tekintettel az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának iii. alpontjára, vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni.

(9)

Az egyes belső határokon történő határellenőrzés egyedi uniós szintű eljárás keretében történő ideiglenes visszaállítása kivételes körülmények között, végső megoldásként indokolt lehet, amennyiben a belső határellenőrzések nélküli térség működését bizonyos, a(z) 1053/2013/EU rendelet 14. és 15. cikkével összhangban lezajlott szigorú értékelési folyamat keretében ténylegesen megállapított, külső határellenőrzéssel kapcsolatos tartós és súlyos hiányosságok általánosan veszélyeztetik, feltéve hogy az említett körülmények komoly veszélyt jelentenének a belső határellenőrzések nélküli térségen vagy annak egy részén belüli közrendre vagy belső biztonságra nézve. Az egyes belső határokon végzett ellenőrzések ideiglenes visszaállítására irányuló különleges eljárást – azonos feltételek mellett – az is kiválthatja, ha az értékelt tagállam súlyos mulasztást követ el kötelezettségei teljesítésében. Tekintettel az ilyen, belső határokon történő határellenőrzéssel kapcsolatos nemzeti végrehajtási és jogérvényesítési hatásköröket érintő egyes belső határokon végzett ellenőrzés visszaállításának politikailag érzékeny jellegére, az ajánlások egyedi uniós szintű eljárás keretében történő elfogadására vonatkozó végrehajtási hatásköröket a Tanácsra kell ruházni, amely a Bizottság javaslata alapján járhat el.

(10)

Mielőtt sor kerülne az egyes belső határokon történő határellenőrzések ideiglenes visszaállítására vonatkozó ilyen ajánlások elfogadására, kellő időben, teljes körűen meg kell vizsgálni az azt indokoló helyzet megoldását célzó intézkedések elfogadásának lehetőségét, többek között olyan uniós szervek, irodák és ügynökségek segítsége révén, mint a 2007/2004/EK tanácsi rendelettel (4) létrehozott, a Tagállamok Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) vagy a 2009/371/IB tanácsi határozattal (5) létrehozott Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), valamint a nemzeti, az uniós, vagy mindkét szintű technikai vagy pénzügyi támogatási intézkedések lehetőségét is. Súlyos hiányosság feltárása esetén a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy pénzügyi támogató intézkedéseket hozhasson az érintett tagállam megsegítésére. A Tanács és a Bizottság ajánlásainak továbbá minden esetben megfelelően alátámasztott információkon kell alapulniuk.

(11)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusok elfogadását, ha a belső határokon történő határellenőrzésekkel összefüggésben felmerülő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

(12)

Az e rendelet által előírt, a külső határellenőrzésekhez kapcsolódó súlyos hiányosságok esetén alkalmazott különleges intézkedések, valamint a belső határellenőrzések nélküli térség működését általánosan veszélyeztető kivételes körülmények esetén alkalmazott különleges eljárás megindításának alapját a 1053/2013/EU rendelet 14. cikkében említett értékelő jelentéseknek, illetve a 15. cikkében említett ajánlásoknak kell képezniük. A tagállamok és a Bizottság közösen rendszeres, objektív és részrehajlás nélküli értékeléseket végeznek e rendelet helyes alkalmazásának ellenőrzése érdekében, a Bizottság pedig a tagállamokkal szorosan együttműködve koordinálja az értékeléseket. Az értékelési mechanizmus a következő elemekből épül fel: többéves és éves értékelő programok; bejelentett és be nem jelentett helyszíni ellenőrzések egy, a Bizottság képviselőiből és a tagállamok kijelölt szakértőiből álló kis létszámú csoport által; az értékelés eredményeiről szóló, a Bizottság által elfogadott jelentések; a helyzet orvoslását célzó intézkedésekre vonatkozóan a Tanács által a Bizottság javaslata alapján elfogadott ajánlások, valamint megfelelő nyomon követési, monitoring- és jelentéstételi tevékenységek.

(13)

Mivel ennek a rendeletnek a célját, nevezetesen közös szabályok meghatározását a határokon történő határellenőrzés kivételes körülmények között történő ideiglenes visszaállítása tekintetében, csak uniós szinten lehet megvalósítani, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSz) 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem haladja meg az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(14)

Az EUSz-hoz és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet az EUMSZ harmadik részének V. címe szerint a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően, azt követően, hogy a Tanács határozott e rendelet vonatkozásában, hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(15)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozattal (6) összhangban nem vesz részt. Az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt e rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(16)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozattal (7) összhangban nem vesz részt. Ennél fogva Írország nem vesz részt e rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(17)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (8) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat (9) 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(18)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (10) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat (11) 3. cikkével.

(19)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz (12) való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2011/350/EU tanácsi határozat (13) 3. cikkével.

(20)

Ciprus tekintetében ez a rendelet a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(21)

Bulgária és Románia tekintetében ez a rendelet a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerint a schengeni vívmányok rendelkezésein alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(22)

Horvátország tekintetében ez a rendelet a 2011-es csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(23)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, azokon belül is a személyek szabad mozgását és a tartózkodását. Ezt a rendeletet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazni.

(24)

A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (14) ezért megfelelően módosítani kell,

1.

A II. cím a következő fejezettel egészül ki:

„IVa.   FEJEZET

A külső határellenőrzéssel kapcsolatos súlyos hiányosságok esetén alkalmazandó különleges intézkedések

19a. cikk

Külső határokon alkalmazott intézkedések és az Ügynökség támogatása

(1)   Amennyiben a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoring mechanizmus létrehozásáról szóló, 2013. október 7-i1053/2013/EU tanácsi rendelet (15) 14. cikkével összhangban elkészített értékelő jelentés a külső határellenőrzés elvégzése terén mutatkozó súlyos hiányosságokat állapít meg, valamint az említett rendelet 15. cikkében említett ajánlásoknak való megfelelés biztosítása érdekében, a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján bizonyos különleges intézkedések elfogadását ajánlhatja az értékelt tagállamnak, amely intézkedések a következők közül az egyiket vagy mindkettőt felölelhetik:

Az említett végrehajtási jogi aktust a 33a. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(2)   A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a 33a. cikk (1) bekezdése alapján létrehozott bizottságot az (1) bekezdésben említett intézkedések végrehajtása terén elért eredményekről, valamint azoknak a megállapított hiányosságokra gyakorolt hatásairól.

A Bizottság az Európai Parlamentet és a Tanácsot szintén tájékoztatja a fentiekről.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett értékelő jelentés azt állapítja meg, hogy az értékelt tagállam súlyosan elhanyagolja kötelezettségeit, és ebből következően az 1053/2013/EU rendelet 16a. cikkének (4) bekezdésével összhangban három hónapon belül jelentést kell tennie a vonatkozó cselekvési terv végrehajtásáról, az említett három hónapos időszak leteltét követően pedig a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a helyzet továbbra is fennáll, akkor ez az ezen rendelet 26. cikkében előírt eljárás alkalmazását vonhatja maga után, feltéve hogy az erre vonatkozó valamennyi feltétel teljesül.

2.

A 23–27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„23. cikk

A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának általános kerete

(1)   Ha a belső határokon történő határellenőrzés nélküli térségben az egyik tagállamban a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély áll fenn, akkor a szóban forgó tagállam kivételesen visszaállíthatja a határellenőrzést belső határainak egészén vagy azok meghatározott részein egy korlátozott, legfeljebb 30 napos időtartamra, illetve a komoly veszély várható időtartamára, ha az meghaladja a 30 napos időszakot. A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának alkalmazási köre és időtartama nem lépheti túl a komoly veszély elhárításához feltétlenül szükséges mértéket.

(2)   A belső határokon történő határellenőrzés csak végső megoldásként, a 24., 25. és 26. cikkel összhangban állítható vissza. A 23a., illetve a 26a. cikkben említett feltételeket a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vonatkozó valamennyi, a 24., 25. vagy 26. cikk szerinti döntés mérlegelése során figyelembe kell venni.

(3)   Amennyiben a közrendet vagy a belső biztonságot az érintett tagállamban fenyegető komoly veszély e cikk (1) bekezdésében meghatározott időtartamon túl is fennáll, a szóban forgó tagállam a belső határokon történő határellenőrzést a 23a. cikkben említett feltételek figyelembe vételével és a 24. cikkel összhangban, e cikk (1) bekezdésében említettekkel megegyező okok alapján,, valamint bármilyen új elem figyelembevételével legfeljebb 30 napos megújítható időtartamokra meghosszabbíthatja.

(4)   A belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának teljes időtartama – beleértve az e cikk (3) bekezdése szerinti meghosszabbítások idejét összesen – nem haladhatja meg a hat hónapot. A 26. cikkben említett jellegű kivételes körülmények esetén ez a teljes időtartam az említett cikk (1) bekezdésével összhangban legfeljebb kétéves időtartamra meghosszabbítható.

23a. cikk

A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának feltételei

Amikor egy tagállam végső megoldásként a határellenőrzés egy vagy több belső határán vagy azok egy részén történő ideiglenes visszaállításáról, vagy az ilyen visszaállítás meghosszabbításáról dönt a 23. cikkel vagy a 25. cikk (1) bekezdésével összhangban, akkor megvizsgálja, hogy az adott intézkedés várhatóan milyen mértékben nyújt megfelelő megoldást a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszéllyel szemben, továbbá megvizsgálja az intézkedésnek az adott veszélyhez mért arányosságát. Az ilyen vizsgálatok elvégzésekor a tagállam különösen az alábbi tényezőket veszi figyelembe:

24. cikk

Eljárás a belső határokon történő határellenőrzésnek a 23. cikk (1) bekezdése szerinti ideiglenes visszaállítására

(1)   Ha egy tagállam a 23. cikk (1) bekezdése alapján a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását tervezi, akkor legkésőbb négy héttel a tervezett visszaállítás előtt, vagy – ha a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását szükségessé tevő körülmények kevesebb, mint négy héttel a tervezett visszaállítás előtt válnak ismertté – ennél rövidebb időn belül erről értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot. E célból a tagállam megadja az alábbi információkat:

Az első albekezdés szerinti értesítést két vagy több tagállam közösen is benyújthat.

A Bizottság szükség esetén további tájékoztatást kérhet az érintett tagállam(ok)tól.

(2)   Az (1) bekezdésben említett információkat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is meg kell küldeni azzal egyidejűleg, hogy az említett bekezdésnek megfelelően ezekről a többi tagállam és a Bizottság is értesítést kaptak.

(3)   Az első bekezdés szerinti értesítést küldő tagállam – amennyiben ez szükséges és a nemzeti joggal összhangban van – dönthet úgy, hogy az információk egy részét minősített adatnak nyilvánítja.

Az ilyen minősítés nem zárja ki, hogy a Bizottság az információkat az Európai Parlament rendelkezésére bocsássa. Az e cikk értelmében az Európai Parlament részére történő információ- és dokumentumtovábbításnak és –kezelésnek meg kell felelnie a minősített adatok továbbítására és kezelésére vonatkozóan az Európai Parlament és a Bizottság között alkalmazandó szabályoknak.

(4)   Egy tagállam által az első bekezdés szerint küldött értesítést követően, valamint az e cikk (5) bekezdésében előírt konzultáció céljából a Bizottság vagy bármely tagállam – az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 72. cikkének sérelme nélkül – véleményt nyilváníthat.

A Bizottság véleményt ad ki, ha – az értesítésben foglalt információk vagy bármely egyéb, részére nyújtott kiegészítő tájékoztatás alapján – aggályai vannak a belső határokon történő határellenőrzés tervezett visszaállításának szükségességét vagy arányosságát illetően, vagy ha úgy ítéli meg, hogy az értesítés valamely részére vonatkozóan konzultációra lenne szükség.

(5)   Az (1) bekezdésben említett információkról, valamint a Bizottság vagy egy tagállam által a (4) bekezdés szerint nyilvánított bármely véleményről a belső határon történő határellenőrzés visszaállítását tervező tagállam konzultációt folytat – és ennek részeként adott esetben együttes üléseket tart – a Bizottsággal és a többi tagállammal, különösen a határellenőrzések visszaállítása által közvetlenül érintett tagállamokkal, hogy amennyiben szükséges, megszervezzék a tagállamok közötti kölcsönös együttműködést, valamint megvizsgálják, hogy az intézkedések arányban állnak-e a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására okot adó eseménnyel és a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyekkel.

(6)   Az (5) bekezdésben említett konzultációra legalább tíz nappal a határellenőrzés visszaállításának tervezett időpontja előtt kerül sor.

25. cikk

Az azonnali fellépést igénylő esetekre vonatkozó különös eljárás

(1)   Amennyiben egy valamely tagállam közrendjét vagy belső biztonságát fenyegető komoly veszély azonnali fellépést követel meg, az érintett tagállam kivételesen és azonnal, tíz napot meg nem haladó, korlátozott időtartamra visszaállíthatja a belső határokon történő határellenőrzést.

(2)   Amennyiben valamely tagállam visszaállítja a belső határokon történő határellenőrzést, erről egyidejűleg értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot, valamint rendelkezésükre bocsátja a 24. cikk (1) bekezdésében említett információkat, valamint megjelöli az említett cikkben meghatározott eljárás alkalmazásának indokait. A Bizottság az értesítés kézhezvételét követően azonnal konzultálhat a többi tagállammal.

(3)   Amennyiben a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon túl is fennáll, a tagállam legfeljebb 20 napos megújítható időtartamokra meghosszabbíthatja a belső határokon történő határellenőrzést. Ennek során az érintett tagállam figyelembe veszi a 23a. cikkben említett kritériumokat, beleértve az intézkedés szükségességének és arányosságának aktualizált értékelését, valamint az esetlegesen felmerült új tényezőket is.

Az intézkedés meghosszabbítása esetén, értelemszerűen alkalmazni kell a 24. cikk (4) és (5) bekezdését, valamint a meghosszabbítási döntésről szóló értesítésnek a Bizottság és a tagállamok részére való megküldését követően késedelem nélkül meg kell tartani a konzultációt.

(4)   A 23. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának teljes időtartama – vagyis az (1) bekezdés szerinti kezdeti időszak és a (3) bekezdés szerinti meghosszabbítások ideje összesen – nem haladhatja meg a két hónapot.

(5)   A Bizottság haladéktalanul értesíti az Európai Parlamentet az e cikk szerint küldött értesítésekről.

26. cikk

A schengeni övezet működését általánosan veszélyeztető kivételes körülmények esetén alkalmazható különös eljárás

(1)   Kivételes körülmények esetén, amikor a belső határellenőrzés nélküli térség általános működését a külső határellenőrzés végzése terén mutatkozó tartós és súlyos, a 19a. cikkben említett hiányosságok veszélyeztetik, és amennyiben ezek a körülmények a belső határellenőrzés nélküli térségben vagy annak bizonyos részein komoly veszélyt jelentenek a közrendre vagy a belső biztonságra, az e cikk (2) bekezdésével összhangban legfeljebb hat hónapos időtartamra a tagállamok visszaállíthatják a belső határokon történő határellenőrzést. Ha a kivételes körülmények továbbra is fennállnak, ez az időszak legfeljebb három alkalommal további hat hónappal meghosszabbítható.

(2)   Végső megoldásként és a belső határellenőrzés nélküli térségen belüli közös érdekek védelme érdekében, továbbá ha egyetlen más intézkedés, különösen a 19a. cikk (1) bekezdésében foglalt intézkedések egyike sem alkalmas az azonosított komoly veszély hatékony mérséklésére, a Tanács javasolhatja, hogy egy vagy több tagállam állítsa vissza a határellenőrzést belső határainak teljes hosszán vagy bizonyos részein. A tanácsi ajánlásnak a Bizottság javaslatán kell alapulnia. A tagállamok felkérhetik a Bizottságot, hogy nyújtson be a Tanácsnak ilyen ajánlásra vonatkozó javaslatot.

Ajánlásában a Tanács feltünteti legalább a 24. cikk (1) bekezdése a)–e) pontjában említett információkat.

A Tanács az e cikkben meghatározott feltételekkel és eljárásokkal összhangban javasolhat hosszabbítást.

Mielőtt a tagállam e bekezdéssel összhangban visszaállítja a határellenőrzést belső határainak teljes hosszán vagy bizonyos részein, erről értesíti a többi tagállamot, az Európai Parlamentet és a Bizottságot.

(3)   Amennyiben valamely tagállam nem hajtja végre a (2) bekezdésben említett ajánlást, késedelem nélkül írásban tájékoztatja a Bizottságot ennek okairól.

A Bizottság ebben az esetben jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, melyben értékeli az érintett tagállam által nyújtott indokolást, és a belső határellenőrzés nélküli térséghez fűződő közös érdekek védelmét érintő következményeket.

(4)   Az olyan helyzetekkel kapcsolatos, megfelelően indokolt sürgős esetekben, amikor a belső határokon történő határellenőrzés (2) bekezdés szerinti meghosszabbítását szükségessé tevő körülmények kevesebb mint tíz nappal az előző visszaállítási időszak vége előtt válnak ismertté, a Bizottság a 33a. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktussal elfogadhatja a szükséges ajánlásokat. Legkésőbb 14 nappal az ilyen ajánlások elfogadását követően a Bizottság a (2) bekezdéssel összhangban benyújtja a Tanácsnak az ajánlásra vonatkozó javaslatot.

(5)   Ez a cikk nem érinti azokat az intézkedéseket, amelyeket a tagállamok a 23., 24. és 25. cikk alapján a közrendre vagy a belső biztonságra nézve komoly veszélyt jelentő esetekben fogadhatnak el.

26a. cikk

Kritériumok a belső határellenőrzés nélküli térségműködését általánosan veszélyeztető kivételes körülmények esetén a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításához

(1)   Amennyiben a Tanács végső megoldásként a 26. cikk (2) bekezdésével összhangban a határellenőrzés egy vagy több belső határon vagy azok egy részén történő ideiglenes visszaállítását ajánlja, megvizsgálja, hogy az adott intézkedés várhatóan milyen mértékben nyújt megfelelő megoldást a belső határellenőrzés nélküli térségben a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszéllyel szemben, továbbá megvizsgálja az intézkedésnek az adott veszélyhez mért arányosságát. Ez a vizsgálat az érintett tagállam(ok) és a Bizottság által benyújtott részletes információkon és az esetleg rendelkezésre álló egyéb releváns információkon – köztük e cikk (2) bekezdése szerint megszerzett információkon – alapul. A vizsgálat elvégzésekor különösen az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

(2)   A tanácsi ajánlásra vonatkozó javaslatnak a 26. cikk (2) bekezdése szerinti elfogadása előtt a Bizottság:

27. cikk

Az Európai Parlament és a Tanács tájékoztatása

A Bizottság és az érintett tagállam(ok) a lehető leghamarabb tájékoztatják az Európai Parlamentet és a Tanácsot bármely olyan okról, amely szükségessé teheti a 19a. cikk, valamint a 23–26a. cikk alkalmazását.

3.

A 29. és a 30. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„29. cikk

Jelentés a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról

Az a tagállam, amely belső határain határellenőrzést végzett, legkésőbb négy héttel a belső határokon történő határellenőrzés megszüntetését követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról, beszámolva különösen az előzetes vizsgálatról és a 23a., 25. és 26a. cikkben említett kritériumok betartásáról, az ellenőrzések operatív végrehajtásáról, a szomszédos tagállamokkal folytatott gyakorlati együttműködésről, az intézkedésnek a személyek szabad mozgását érintő hatásairól, valamint a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának eredményességéről, kitérve a határellenőrzés visszaállításának arányosságára vonatkozó utólagos értékelésre is.

A Bizottság véleményt adhat ki a határellenőrzés egy vagy több belső határon vagy azok egy részén történő ideiglenes visszaállításáról készített utólagos értékelésről.

A Bizottság legalább évente jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére a belső határellenőrzés nélküli térségműködéséről. A jelentés tartalmazza az összes olyan határozat felsorolását, amelyeket adott évben a belső határokon történő határellenőrzések visszaállítása céljából hoztak.

30. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

A Bizottság és az érintett tagállam koordinált módon tájékoztatja a nyilvánosságot a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról szóló döntésről és különösen az intézkedés kezdő és záró időpontjáról, kivéve ha ezen információkat magasabb prioritást élvező biztonsági okokból nem célszerű közzétenni.”

4.

A rendelet az alábbi cikkel egészül ki:

„33a. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. E bizottság a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) értelmében vett bizottság.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Amennyiben a bizottság nem ad ki véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, ugyanazon rendelet 5. cikkével összefüggésben.

5.

A rendelet az alábbi cikkel egészül ki:

„37a. cikk

Értékelési mechanizmus

(1)   Az Európai Unióról szóló szerződéssel és az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban, illetve azoknak a kötelezettségszegési eljárásokra vonatkozó rendelkezései sérelme nélkül, e rendeletnek az egyes tagállamok általi végrehajtását egy értékelési mechanizmus révén értékelni kell.

(2)   Az értékelési mechanizmus szabályait az 1053/2013/EU rendelet határozza meg. Ezen értékelési mechanizmussal összhangban a tagállamok és a Bizottság közösen rendszeres, objektív és részrehajlás nélküli értékeléseket végeznek e rendelet helyes alkalmazásának ellenőrzése érdekében, a Bizottság pedig a tagállamokkal szorosan együttműködve koordinálja az értékeléseket. A mechanizmus keretében minden tagállamot legalább ötévenként egy, a Bizottság képviselőiből, illetve a tagállamok által kijelölt szakértőkből álló kis létszámú csoport értékel.

Az értékelések a belső és a külső határoknál tett, bejelentett és be nem jelentett helyszíni ellenőrzéseket foglalhatnak magukban.

Az értékelési mechanizmusnak megfelelően a Bizottság felel, a 1053/2013/EU rendelet 5., 6 és 14. cikkével összhangban, a többéves és az éves értékelési programok, valamint az értékelő jelentések elfogadásáért.

(3)   Hiányosságok esetén azok orvoslását célzó intézkedésekre vonatkozó ajánlások fogalmazhatók meg az érintett tagállamok számára.

Amennyiben a Bizottság az 1053/2013/EU rendelet 14. cikkével összhangban elfogadott értékelő jelentésben súlyos hiányosságokat tár fel a külső határellenőrzés végrehajtásában, úgy e rendelet 19a. és 26. cikke alkalmazandó.

(4)   Az Európai Parlamentet és a Tanácsot az értékelés valamennyi szakaszában tájékoztatni kell, és valamennyi vonatkozó dokumentumot meg kell küldeni a számukra a minősített dokumentumokra vonatkozó szabályokkal összhangban.

(5)   Az Európai Parlamentet azonnal és teljes körűen tájékoztatni kell minden olyan javaslatról, amelynek célja az 1053/2013/EU rendeletben meghatározott szabályok módosítása vagy új szabályokkal történő felváltása.”

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/11

(1)

Az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozása a tagállamok nemzeti hatóságai között, illetve a 2007/2004/EK tanácsi rendelet (2) alapján létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökséggel (a továbbiakban: az Ügynökség) folytatott információcsere és operatív együttműködés megerősítése érdekében szükséges. Az EUROSUR biztosítani fogja e hatóságok és az Ügynökség számára azon infrastruktúrát és eszközöket, amelyekre szükségük van a helyzetismeretük és reagálási képességük javításához az Unió tagállamainak külső határain (a továbbiakban: a külső határok) az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés felderítése, megelőzése és az ellene való küzdelem, valamint a migránsok életének védelme és megmentése biztosításához való hozzájárulás érdekében.

(2)

A tengeri hajózásra alkalmatlan, kisméretű hajók használata drámaian megnövelte a déli tengeri külső határokon életüket vesztő migránsok számát. Az EUROSUR-nak jelentős mértékben javítania kell az Ügynökség és a tagállamok operatív és technikai képességét az ilyen kisméretű hajók felfedésére, és javítania kell a tagállamok reagálási képességét, ezáltal hozzájárulva a migránsok körében bekövetkezett halálesetek számának csökkentéséhez.

(3)

E rendeletben elismerésre kerül, hogy a migrációs útvonalakat nemzetközi védelemre szoruló személyek is igénybe veszik.

(4)

A tagállamoknak nemzeti koordinációs központokat kell létrehozniuk az egymás között és az Ügynökséggel a határőrizet terén folytatott információcsere és együttműködés javítása érdekében. Az EUROSUR megfelelő működése érdekében alapvetően fontos, hogy a nemzeti jog alapján a külső határőrizetért felelős valamennyi nemzeti hatóság a nemzeti koordinációs központokon keresztül folytasson együttműködést.

(5)

E rendelet nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy az általuk létrehozott nemzeti koordinációs központok feladatkörébe utalják az információcsere koordinálását és az együttműködést a légi határok őrizetével és a határátkelőhelyeken történő ellenőrzésekkel kapcsolatban.

(6)

Az európai szinten már rendelkezésre álló adatok, képességek és rendszerek – például az európai Föld-megfigyelési program – maximális kihasználása érdekében az Ügynökségnek javítania kell az egyéb uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, így az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséggel és az Európai Unió Műholdközpontjával folytatott információcserét és együttműködést.

(7)

Ez a rendelet a külső határok integrált határellenőrzése európai modelljének és az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának részét képezi. Az EUROSUR azáltal, hogy az Unión belül a különböző ágazatokban működő közigazgatási szervek közötti információcserén keresztül tágabb keretet biztosít a tengeri helyzetismerethez, hozzá fog járulni az uniós tengeri területekre kiterjedő közös információmegosztási környezet (a továbbiakban: a közös információ-megosztási környezet) fejlesztéséhez is.

(8)

Annak biztosítása érdekében, hogy az EUROSUR-ban szereplő információk a lehető legteljesebbek és legfrissebbek legyenek, különösen a harmadik országokban fennálló helyzetet illetően, az Ügynökségnek együtt kell működnie az Európai Külügyi Szolgálattal. E célból az Unió küldöttségeinek és hivatalainak minden, az EUROSUR számára releváns információt rendelkezésre kell bocsátaniuk.

(9)

Az Ügynökségnek biztosítania kell az EUROSUR fejlesztéséhez és működéséhez, valamint adott esetben a közös információmegosztási környezet fejlesztéséhez szükséges segítséget – beleértve a rendszerek interoperabilitásának elősegítését is –, különösen az EUROSUR keretének létrehozása, fenntartása és koordinálása révén.

(10)

Az Ügynökség számára biztosítani kell az ahhoz szükséges megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokat, hogy megfelelően el tudja látni az e rendelet által ráruházott további feladatokat.

(11)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 6. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapelveket, különösen az emberi méltóság tiszteletben tartását, az élethez való jogot, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát, az emberkereskedelem tilalmát, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát, a menedékjogot, továbbá a kitoloncolással és a kiutasítással szembeni védelmet, a visszaküldés tilalmát, a megkülönböztetés tilalmát, valamint a gyermekek jogait. E rendeletet a tagállamoknak és az Ügynökségnek e jogokkal és alapelvekkel összhangban kell alkalmazniuk.

(12)

A 2007/2004/EK rendelettel összhangban az alapjogi tisztnek és az e rendelettel létrehozott konzultatív fórumnak az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos valamennyi információhoz hozzáféréssel kell rendelkeznie az Ügynökségnek az EUROSUR keretén belül folytatott minden tevékenységével összefüggésben.

(13)

Az európai helyzetképben és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési képben szereplő személyes adatok cseréjére csak kivételes esetben kerülhet sor. Az adatok cseréjét a meglévő nemzeti és uniós jog alapján, valamint a vonatkozó különös adatvédelmi előírások betartásával kell lebonyolítani. Azon esetekben, amelyekre vonatkozóan a specifikusabb jogi eszközök, mint például a 2007/2004/EK rendelet, nem írnak elő teljes adatvédelmi rendszert, a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3), a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4), valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat (5) alkalmazandó.

(14)

Az EUROSUR kiépítésének fokozatos földrajzi kiszélesítése érdekében a nemzeti koordinációs központok kijelölésére és működtetésére vonatkozó kötelezettségnek két egymást követő szakaszban kell eleget tenni: először a tagállamok déli és keleti külső határainál elhelyezkedő tagállamokban, a második szakaszban pedig a többi tagállamban.

(15)

E rendelet rendelkezéseket tartalmaz a szomszédos harmadik országokkal való együttműködésről, mivel az említett – és különösen a Földközi-tenger régiójában található – országokkal való jól kiépített és állandó információcsere és együttműködés kulcsfontosságú tényező az EUROSUR célkitűzései eléréséhez. Alapvető fontosságú, hogy a tagállamok és a szomszédos harmadik országok közötti bárminemű információcserére és együttműködésre az alapvető jogok – és különösen a visszaküldés tilalmának elve – teljes körű tiszteletben tartása mellett kerüljön sor.

(16)

E rendelet rendelkezéseket tartalmaz az Írországgal és az Egyesült Királysággal folytatott szoros együttműködés lehetőségéről, amely országok segítséget nyújthatnak az EUROSUR célkitűzéseinek jobb megvalósításához.

(17)

Az Ügynökségnek és a tagállamoknak e rendelet végrehajtása során az emberi erőforrások és a technikai berendezések tekintetében meglevő képességeket a lehető legjobb módon kell felhasználniuk uniós és nemzeti szinten egyaránt.

(18)

A Bizottságnak rendszeresen értékelnie kell e rendelet végrehajtásának eredményeit annak megállapítása érdekében, hogy milyen mértékben érték el az EUROSUR célkitűzéseit.

(19)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(20)

E rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozattal (6) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(21)

E rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (7) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(22)

Izland és Norvégia tekintetében e rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (8) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (9) 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak. Norvégiának e rendelettel összhangban nemzeti koordinációs központot kell létrehoznia 2013. december 2-től.

(23)

Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (10) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (11) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(24)

Liechtenstein tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv (12) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2011/350/EK tanácsi határozat (13) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(25)

E rendelet végrehajtása nem érinti az Unió és a tagállamok közti hatáskörmegosztást, és a tagállamok azon kötelezettségeit, amelyek az ENSZ Tengerjogi Egyezményén, az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezményen, a tengeri felkutatásról és mentésről szóló nemzetközi egyezményen, az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményén és annak a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvén, a menekültek jogállásáról szóló egyezményen, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményen és más vonatkozó nemzetközi jogi eszközökön alapulnak.

(26)

E rendelet végrehajtása nem érinti sem az 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (14), sem pedig a külső tengeri határoknak az Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében történő őrizetére vonatkozóan lefektetett szabályokat,

(27)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az EUROSUR létrehozását a tagállamok egyedül nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az – annak léptéke és hatása miatt – uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

nemzeti koordinációs központok;

b)

nemzeti helyzetképek;

c)

kommunikációs hálózat;

d)

európai helyzetkép;

e)

a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép;

f)

a megfigyelési eszközök közös alkalmazása.

a)

biztosítja az időben történő információcserét és együttműködést a külső határőrizetért felelős valamennyi nemzeti hatósággal, valamint a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel;

b)

biztosítja az időben történő információcserét a kutatással és mentéssel, bűnüldözéssel, menekültüggyel és bevándorlással foglalkozó nemzeti hatóságokkal;

c)

hozzájárul az erőforrások és a személyzeti ügyek hatékony és eredményes kezeléséhez;

d)

létrehozza és naprakészen tartja a nemzeti helyzetképet a 9. cikkel összhangban;

e)

támogatja a nemzeti határőrizeti tevékenységek tervezését és végrehajtását;

f)

koordinálja a nemzeti határőrizeti rendszert, a nemzeti joggal összhangban;

g)

e rendelet alkalmazásában hozzájárul a nemzeti határőrizeti tevékenységek hatásának rendszeres méréséhez;

h)

koordinálja a más tagállamokkal közösen tett operatív intézkedéseket az Ügynökség és a tagállamok hatáskörének sérelme nélkül.

a)

a 7. cikkel összhangban létrehozza és naprakészen tartja a kommunikációs hálózatot az EUROSUR számára;

b)

a 10. cikkel összhangban létrehozza és naprakészen tartja az európai helyzetképet;

c)

a 11. cikkel összhangban létrehozza és naprakészen tartja a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési képet;

d)

a 12. cikkel összhangban koordinálja a megfigyelési eszközök közös alkalmazását.

a)

közel valós idejű, két- és többoldalú információcsere;

b)

audio- és videokonferencia;

c)

a nem minősített különleges adatok biztonságos kezelése, tárolása, továbbítása és feldolgozása;

d)

az EU-minősített adatok biztonságos kezelése, tárolása, továbbítása és feldolgozása a RESTREINT UE/EU RESTRICTED (EU KORLÁTOZOTT) szintig vagy az ezzel egyenértékű nemzeti minősítési szintekig, annak biztosításával, hogy a minősített adatok kezelése, tárolása, továbbítása és feldolgozása a kommunikációs hálózat különálló és megfelelően hitelesített részében történjen.

a)

eseményréteg;

b)

műveleti réteg;

c)

elemzési réteg.

a)

a nemzeti határőrizeti rendszer a nemzeti joggal összhangban;

b)

a külső határőrizetért felelős nemzeti hatóságok által működtetett stabil és mobil érzékelő eszközök;

c)

határőrizetet végrehajtó járőrök és egyéb monitoringlátogatások;

d)

helyi, regionális és egyéb koordinációs központok;

e)

egyéb érintett nemzeti hatóságok és rendszerek, ideértve az összekötő tisztviselőket, a műveleti központokat és a kapcsolattartó pontokat;

f)

az Ügynökség;

g)

más tagállamok nemzeti koordinációs központjai;

h)

harmadik országok hatóságai, a 18. cikkben említett kétoldalú és többoldalú megállapodások alapján, illetve regionális hálózatokon keresztül;

i)

hajójelentési rendszerek az e rendszerekre vonatkozó jogalapokkal összhangban;

j)

egyéb érintett európai és nemzetközi szervezetek;

k)

egyéb források.

a)

a jogellenes határátlépéssel foglalkozó alréteg, ideértve a migránsok életét fenyegető kockázatokkal kapcsolatos rendkívüli eseményekre vonatkozó, a nemzeti koordinációs központ rendelkezésére álló információkat is;

b)

a határokon átnyúló bűnözéssel foglalkozó alréteg,

c)

a válsághelyzetekkel foglalkozó alréteg,

d)

az egyéb eseményekkel foglalkozó alréteg, amely olyan információkat tartalmaz, amelyek az érintett tagállam külső határainál, azok mentén és azok közelében lévő azonosítatlan és gyanús szárazföldi járművekre, hajókra és egyéb járművekre, illetve személyekre, valamint bármely egyéb, a külső határok ellenőrzésére jelentős hatást gyakorló eseményre vonatkoznak;

a)

a saját eszközökkel foglalkozó alréteg – beleértve a bűnüldözési missziókat támogató katonai forrásokat és a műveleti területeket is – amely a saját eszközök helyzetére, állapotára és típusára, valamint az érintett hatóságokra vonatkozó információkat tartalmaz. A bűnüldözési missziókat támogató katonai forrásokat illetően a nemzeti koordinációs központ az ezen forrásokért felelős nemzeti hatóság kérésére úgy dönthet, hogy az ezekhez az információkhoz való hozzáférést a szükséges ismeret elve alapján korlátozza;

b)

a környezeti információkkal foglalkozó alréteg, amely az érintett tagállam külső határainak terepfeltételeire és időjárási viszonyaira vonatkozó információkat tartalmaz, vagy hozzáférést biztosít azokhoz.

a)

a tájékoztatási alréteg, amely az e rendelet alkalmazásában releváns főbb fejleményeket és mutatókat tartalmazza;

b)

az analitikai alréteg, amely az e rendelet alkalmazásában releváns elemző jelentéseket, kockázatminősítési irányzatokat, regionális monitoringrendszereket és tájékoztató közleményeket tartalmaz;

c)

a hírszerzési alréteg, amely az e rendelet alkalmazásában és különösen a külső határszakaszok hatásszintjeinek meghatározásához releváns elemzett információkat tartalmaz.

d)

a képi és térbeli adatokkal foglalkozó alréteg, amely referenciaképeket, háttértérképeket, az elemzett információk megerősítését és változáselemzéseket (Föld-megfigyelési rendszer által készített képeket), valamint felderített változásokat, térbeli referenciaadatokat és a külsőhatár-átjárhatóságot mutató térképeket tartalmaz.

a)

rendkívüli események, valamint az eseményrétegben szereplő egyéb jelentős események;

b)

az elemzési rétegben szereplő taktikai kockázatelemzési jelentés.

a)

nemzeti helyzetképek az e cikkben előírt mértékig,

b)

az Ügynökség;

c)

a Bizottság, amely stratégiai információt nyújt a határellenőrzésről, többek között a külső határellenőrzés végrehajtásában tapasztalt hiányosságokról is;

d)

az Unió küldöttségei és hivatalai;

e)

a 17. cikkben említett egyéb érintett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint nemzetközi szervezetek;

f)

egyéb források.

a)

a nemzeti helyzetkép eseményrétegében szereplő rendkívüli események és egyéb események;

b)

a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési képben szereplő rendkívüli események és egyéb események;

c)

az Ügynökség által koordinált közös műveletek, kísérleti projektek vagy gyorsreagálású műveletek műveleti területén bekövetkező rendkívüli események.

a)

a saját eszközökkel foglalkozó alréteg, amely az Ügynökség közös műveleteiben, kísérleti projektjeiben vagy gyorsreagálású műveleteiben részt vevő vagy azokban az Ügynökség rendelkezésére álló eszközök helyzetére, idejére, állapotára és típusára, valamint a bevetési tervre vonatkozó információkat tartalmaz, beleértve a műveleti területet, a járőrözés időrendi beosztását és a kommunikációs kódokat;

b)

a műveletekkel foglalkozó alréteg, amely az Ügynökség által koordinált közös műveletekre, kísérleti projektekre vagy gyorsreagálású műveletekre vonatkozó információkat tartalmaz, beleértve a megbízatást, a helyszínt, az állapotot, az időtartamot, a tagállamokra és egyéb érintett szereplőkre vonatkozó információkat, napi és heti helyzetjelentéseket, statisztikai adatokat és a média számára készült tájékoztatási csomagokat;

c)

a környezeti információkkal foglalkozó alréteg, amely a külső határok terepfeltételeire és időjárási viszonyaira vonatkozó információkat tartalmaz.

a)

a nemzeti koordinációs központok, beleértve a tagállamok összekötő tisztviselőitől az illetékes tagállami hatóságokon keresztül kapott információkat és jelentéseket;

ba)

az Unió küldöttségei és hivatalai;

c)

az Ügynökség, beleértve az összekötő tisztviselőitől kapott információkat és jelentéseket;

d)

a 17. cikkben említett egyéb érintett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint nemzetközi szervezetek;

e)

harmadik országok hatóságai, a 18. cikkben említett kétoldalú és többoldalú megállapodások alapján, illetve regionális hálózatokon keresztül, a nemzeti koordinációs központok közvetítésével;

f)

egyéb források.

a)

olyan kijelölt, harmadik országbeli kikötők és tengerpartok szelektív monitoringja, amelyekről kockázatelemzés, illetve információk alapján megállapították, hogy illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés kiindulási pontjai vagy tranzitterületei;

b)

olyan hajó vagy egyéb vízi jármű nyílt tengeren való nyomon követése, amely esetében fennáll a gyanú, illetve megállapítást nyert, hogy illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés céljaira használják fel;

c)

kijelölt tengeri területek monitoringja olyan hajók és egyéb vízi járművek felderítése, azonosítása és nyomon követése érdekében, amelyeket illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés céljaira használnak, vagy amelyek esetében ennek gyanúja fennáll;

d)

kijelölt tengeri területeken és külső szárazföldi határterületeken a monitoring- és járőrtevékenységek optimalizálása érdekében végzett környezeti vizsgálat;

e)

olyan kijelölt, külső határok előtti területek szelektív monitoringja, amelyekről kockázatelemzés, illetve információk alapján megállapították, hogy illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés kiindulási pontjai vagy tranzitterületei lehetnek.

a)

hajójelentési rendszerek, az e rendszerekre vonatkozó jogalapokkal összhangban;

b)

műholdképek;

c)

bármilyen szárazföldi járműre, hajóra és egyéb járműre felszerelt érzékelő eszközök.

a)

alacsony hatásszint, amennyiben a vonatkozó határszakaszon előforduló illegális bevándorlással vagy határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos rendkívüli események jelentéktelen hatást gyakorolnak a határbiztonságra;

b)

közepes hatásszint, amennyiben a vonatkozó határszakaszon előforduló illegális bevándorlással vagy határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos rendkívüli események mérsékelt hatást gyakorolnak a határbiztonságra;

c)

magas hatásszint, amennyiben a vonatkozó határszakaszon előforduló illegális bevándorlással vagy határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos rendkívüli események jelentős hatást gyakorolnak a határbiztonságra.

a)

amennyiben egy külső határszakasz alacsony hatásszintűnek minősül, a külső határőrizetért felelős nemzeti hatóságoknak kockázatelemzés alapján meg kell szervezniük a rendszeres határőrizetet, és biztosítaniuk kell, hogy a nyomon követéshez, azonosításhoz és feltartóztatáshoz elegendő személyzet és erőforrás álljon készenlétben a határ menti területen;

b)

amennyiben egy külső határszakasz közepes hatásszintűnek minősül, a külső határőrizetért felelős nemzeti hatóságoknak az a) pont értelmében tett intézkedéseken felül biztosítaniuk kell, hogy a szóban forgó határszakaszon megfelelő határőrizeti intézkedéseket alkalmazzanak. E határőrizeti intézkedések meghozataláról ennek megfelelően értesíteni kell a nemzeti koordinációs központot. A nemzeti koordinációs központnak össze kell hangolnia az 5. cikk (3) bekezdésének megfelelően kapott támogatásokat;

c)

amennyiben egy külső határszakasz magas hatásszintűnek minősül, az érintett tagállam a b) pont értelmében hozott intézkedéseken felül – a nemzeti koordinációs központon keresztül – biztosítja, hogy a szóban forgó határszakaszon szolgálatot teljesítő nemzeti hatóságok megkapják a szükséges támogatást, és hogy megerősített határőrizeti intézkedések meghozatalára kerüljön sor. E tagállam támogatást kérhet az Ügynökségtől a 2007/2004/EK rendeletben a közös műveletek vagy a gyorsreagálású műveletek kezdeményezésére megállapított feltételek mellett.

a)

elsőbbségi bánásmódban részesíti a megfigyelési eszközök közös alkalmazása terén;

b)

koordinálja az európai határőrcsapatok kiküldését a 2007/2004/EK rendelettel összhangban;

c)

biztosítja az Ügynökség rendelkezésére álló technikai eszközök kiküldését a 2007/2004/EK rendelettel összhangban;

d)

koordinálja a más tagállamok által felajánlott kiegészítő támogatást.

a)

az Európai Rendőrségi Hivatallal (Europol) azzal a céllal, hogy a határokon átnyúló bűnözésre vonatkozóan információkat cseréljen az európai helyzetkép kialakítása érdekében;

b)

az Európai Unió Műholdközpontjával, az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséggel és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal a megfigyelési eszközök közös alkalmazásának biztosítása során;

c)

a Bizottsággal, az Európai Külügyi Szolgálattal és azon uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel – ideértve az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt is –, amelyek az európai helyzetkép és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép rendszeres aktualizálásához lényeges információkkal szolgálhatnak az Ügynökség számára;

d)

olyan nemzetközi szervezetekkel, amelyek az európai helyzetkép és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép rendszeres aktualizálásához lényeges információkkal szolgálhatnak az Ügynökség számára.

a)

a tagállamok nemzeti helyzetképében foglalt azon információk, amelyeket a tagállamok az európai helyzetkép és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép kialakítása érdekében megküldtek az Ügynökség számára;

b)

az Írország és az Egyesült Királyság által gyűjtött, az európai helyzetkép és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép elkészítéséhez releváns információk;

c)

a 9. cikk (9) bekezdésében említett információk.

1.

A 2. cikk (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

a következő cikk kerül beillesztésre:

„11ca. cikk

A személyes adatoknak az EUROSUR keretében történő feldolgozása

Az Ügynökség személyes adatokat az 1052/2013/EU rendelet+ 12a. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerint dolgozhat fel, amelyet az e rendelet 11a. cikkében említett intézkedésekkel összhangban kell alkalmazni. Ezen adatok feldolgozása során tiszteletben kell tartani a szükségesség és az arányosság elvét is, továbbá tilos az Ügynökség által feldolgozott személyes adatok harmadik országok számára történő továbbadása vagy másfajta közlése”.

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/27

(1)

A belső határokon történő határellenőrzés nélküli schengeni térség működésének alapját a külső határok, a vízumpolitika, a Schengeni Információs Rendszer, az adatvédelem, a rendőrségi együttműködés, a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés és a kábítószer elleni politika területén hozott kísérő intézkedések tagállamok általi alkalmazásának hatékonysága és eredményessége adja.

(2)

A Végrehajtó Bizottság az 1998. szeptember 16-i határozatával (2) (SCH/Com-ex (98) 26 def) (a továbbiakban: az 1998. szeptember 16-i határozat) létrehozta a Schengent értékelő és végrehajtását felügyelő Állandó Bizottságot. Az Állandó Bizottság egyrészt arra kapott megbízást, hogy adott esetben megállapítsa, hogy egy, az egyezményhez csatlakozni kívánó állam teljesíti-e a belső határokon történő határellenőrzés megszüntetésének összes előfeltételét, másrészt pedig hogy biztosítsa, hogy azok az államok, amelyek már teljes körűen végrehajtják a schengeni vívmányokat, helyesen alkalmazzák azokat.

(3)

Mivel a schengeni vívmányok gyakorlati alkalmazása során egységes, magas szintű normáknak kell érvényesülniük, és a belső határokon történő határellenőrzés nélküli térséghez tartozó tagállamok között magas szintű kölcsönös bizalomnak kell fennállnia, létre kell hozni egy egyedi értékelési és monitoringmechanizmust a schengeni vívmányok alkalmazásának ellenőrzésére. E mechanizmusnak a Bizottság és az említett tagállamok szoros együttműködésén kell alapulnia.

(4)

A Hágai Programban (3) a Bizottság felkérést kapott, hogy a tagállami szakértők teljes körű bevonásának biztosítása érdekében a belső határok ellenőrzésének megszüntetését követően mielőbb nyújtson be javaslatot a fennálló schengeni értékelési mechanizmus felügyeleti mechanizmussal történő kiegészítésére vonatkozóan, beleértve az előre be nem jelentett ellenőrzéseket is.

(5)

A Stockholmi Program (4) annak a meggyőződésnek ad hangot, hogy a schengeni térség értékelése továbbra is kulcsfontosságú lesz, amelyet ezért fejleszteni kell a 2007/2004/EK tanácsi rendelet (5) által létrehozott Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) e téren betöltött szerepének megerősítése révén.

(6)

Az 1998. szeptember 16-i határozattal létrehozott értékelési mechanizmust ezért felül kell vizsgálni, az 1998. szeptember 16-i határozatot pedig hatályon kívül kell helyezni.

(7)

A korábbi értékelések során szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy olyan koherens értékelési mechanizmust kell fenntartani, amely a schengeni vívmányok valamennyi területére kiterjed, kivéve azokat, ahol az uniós jogban már léteznek egyedi értékelési mechanizmusok.

(8)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 70. cikkével összhangban a tagállamoknak a Bizottsággal együttműködve el kell végezniük a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos uniós politikák végrehajtásának objektív és pártatlan értékelését. A hatékonyság érdekében az értékelési folyamatnak az értékelő jelentések megfelelő monitoringját és ellenőrzését is magában kell foglalnia, amit a Bizottságnak kell biztosítania.

(9)

Ezen túlmenően, ahhoz, hogy az értékelési mechanizmus hatékonyabb lehessen, egységes feltételeket kell biztosítani e rendelet végrehajtására vonatkozóan. Ennek érdekében egyes végrehajtási hatásköröket a Bizottságra, más végrehajtási hatásköröket pedig a Tanácsra kell ruházni.

(10)

Az értékelések előkészítésére és megtervezésére, valamint az értékelő jelentés elfogadására vonatkozó hatásköröket a Bizottságra kell ruházni. Ezen hatáskörök egy részét a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell gyakorolni. Ez utóbbi rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja iii. alpontjának megfogalmazására tekintettel, a vonatkozó jogi aktusok elfogadására a vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazandó.

(11)

A tagállamok közötti kölcsönös bizalom erősítése, intézkedéseik jobb uniós szintű összehangolása, valamint a tagállamok által egymásra gyakorolt nyomás hatásának megerősítése érdekében az értékelő jelentésben megállapított esetleges hiányosságok orvoslását célzó intézkedésekre vonatkozó ajánlások elfogadásának végrehajtási hatáskörét a Tanácsra kell ruházni. Ez a végrehajtási hatáskör megfelel annak az egyedi hatáskörnek, amelyet az EUMSZ 70. cikke alapján a Tanácsra ruház a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos uniós politikák végrehajtása kölcsönös értékelésének a területén. Megfelelően tükrözi az e különös szabályon („lex specialis”) alapuló értékelési mechanizmus célját, amely – ezen a konkrét területen belül, illetve a Bizottság azon általános hatáskörével párhuzamosan, melynek keretében az az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése mellett kötelezettségszegési eljárásokon keresztül felügyeli az uniós jog alkalmazását – egyfajta kiegészítő funkciót hivatott betölteni az uniós politikák gyakorlati végrehajtása hatékonyságának a kölcsönös felülvizsgálat révén történő monitoringja által.

Emellett a Tanácsra ruházott ezen végrehajtási hatáskör az Európai Tanács 2011. június 23-i és 24-i következtetéseiben megfogalmazott azon kívánalomnak is segít érvényt szerezni, mely szerint a schengeni térségben szorosabb együttműködésre van szükség, és ennek érdekében fokozni kell a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat, tekintettel arra, hogy a tagállamok egyformán felelősek annak garantálásáért, hogy valamennyi schengeni szabály az elfogadott közös előírásokkal, valamint az alapvető elvekkel és normákkal összhangban, hatékonyan kerüljön alkalmazásra. Ez a végrehajtási hatáskör a 2012. március 8-i tanácsi következtetésekkel összhangban a schengeni térség kormányzásának javításához is hozzájárul, mégpedig azoknak a schengeni térség megfelelő működésével kapcsolatos, miniszteri szintű politikai megbeszéléseknek a révén, amelyekre az uniós tagállamok és a schengeni társult államok alkotta vegyes bizottság keretében az értékelő jelentésekben megállapított súlyos hiányosságok kapcsán kerül sor. A megbeszéléseknek elő kell segíteniük, hogy a Tanács a hatáskörein belül meghozhassa a schengeni térség hatékony működésének biztosítását célzó döntéseit. Végezetül, a végrehajtási hatáskör Tanácsra történő átruházása megfelelően figyelembe veszi a gyakran nemzeti végrehajtási és jogérvényesítési hatásköröket érintő ajánlások politikailag potenciálisan érzékeny jellegét.

(12)

Az értékelési mechanizmusnak átlátható, hatékony és egyértelmű szabályokat kell megállapítania az értékelések során alkalmazandó módszerrel, a magasan képzett szakértők helyszíni látogatásokhoz történő igénybevételével, valamint az értékelések megállapításainak nyomon követésével kapcsolatban. A módszernek külön ki kell térnie az előre bejelentett helyszíni látogatásokat kiegészítő be nem jelentett helyszíni látogatásokra, különösen a határellenőrzések és a vízumok kapcsán.

(13)

Az értékelési és monitoringmechanizmusnak a schengeni vívmányok valamennyi aspektusára ki kell terjednie. A határok kérdése kapcsán az értékelési és a monitoringmechanizmusnak a külső határellenőrzések hatékonyságával és a belső határokon történő határellenőrzések hiányával egyaránt foglalkozik majd.

(14)

Az értékelés és a monitoring keretében külön figyelmet kell fordítani az alapvető jogoknak a schengeni vívmányok alkalmazása során való tiszteletben tartására.

(15)

Az értékelésnek garantálnia kell, hogy a tagállamok hatékonyan, az alapvető elveknek és normáknak megfelelően alkalmazzák a schengeni szabályokat. Ezért az értékelési mechanizmusnak valamennyi olyan vonatkozó jogszabályra és operatív tevékenységre kell kiterjednie, amely elősegíti a belső határokon történő határellenőrzés nélküli térség működését.

(16)

Az értékelési mechanizmus hatékonyságának és megbízhatóságának erősítése érdekében valamennyi értékelésben figyelembe kell venni, hogy a schengeni vívmányok vonatkozó részeit alkalmazó hatóságok megfelelően működnek-e. Ezáltal az értékelési mechanizmus jobban tudja majd garantálni, hogy a tagállamok az Európai Tanács 2011. június 23-i és 24-i ülésén kiadott következtetésében megfogalmazott igénynek megfelelően az alapvető elvekkel és normákkal összhangban hatékonyan alkalmazzák a schengeni szabályokat. Az értékelési mechanizmus összhangban lesz az Európai Tanács 2012. március 1.–2-i ülésén kiadott következtetésekben elhangzott igényekkel, amelynek megfelelően foglalkozik a schengeni vívmányok alkalmazásában részt vevő intézmények elvárt működésével.

(17)

A Frontexnek támogatnia kell az értékelési mechanizmus végrehajtását, elsősorban a külső határokkal kapcsolatos kockázatelemzések terén. Azt is lehetővé kell tenni, hogy az értékelési mechanizmus kiaknázhassa a Frontex szakértelmét a külső határokon végzett ad hoc jellegű helyszíni látogatások végrehajtásakor.

(18)

Az értékelési mechanizmus végrehajtását adott esetben más uniós szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek – például a 2009/371/IB tanácsi határozattal (7) létrehozott Európai Rendőrségi Hivatalnak (Europolnak) és a 2002/187/IB tanácsi határozattal (8) létrehozott Eurojustnak – is támogatniuk kell a megbízatásukhoz tartozó területeken. Lehetővé kell tenni továbbá, hogy adott esetben az értékelési mechanizmus a schengeni vívmányok olyan területeire vonatkozó helyszíni látogatások végrehajtásában való közreműködés során, amely területek valamely uniós szerv, hivatal vagy ügynökség megbízatásához tartoznak, igénybe vehesse az adott uniós szerv, hivatal vagy ügynökség szakértelmét. Ennek az elvnek kellene érvényesülnie például az európai adatvédelmi biztos esetében, amennyiben az adatvédelemmel kapcsolatos értékelésről van szó, mely esetben egyébiránt sor kerülhet a nemzeti adatvédelmi hatóságok bevonására is.

(19)

A tagállamoknak és a Bizottságnak gondoskodniuk kell arról, hogy a helyszíni látogatásokra küldött szakértőik kellő tapasztalattal rendelkezzenek, valamint, hogy a vizsgálatot megelőzően megkapják az e célból szükséges, az alapvető jogokra is kiterjedő képzést. A szükséges képzést az érintett uniós szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek – így például a Frontexnek – kell biztosítaniuk, a kimondottan a schengeni vívmányok értékelésére vonatkozó képzésekre irányuló kezdeményezésekhez pedig a meglévő uniós pénzügyi eszközöket és az ilyen eszközök fejlesztése révén pénzügyi forrásokat kell a tagállamok rendelkezésére bocsátani.

(20)

Az EUMSZ 70. cikkének utolsó mondatában az Európai Parlamentre és a nemzeti parlamentekre ruházott különleges szerepre tekintettel, amelyet a nemzeti parlamentek tekintetében az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 12. cikkének c) pontja is kiemel, biztosítani kell, hogy a Tanács és a Bizottság teljes körűen tájékoztassa az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket az értékelés tartalmáról és eredményéről. Ezen túlmenően, amennyiben a Bizottság javaslatot nyújt be e rendelet módosítására vonatkozóan, a Tanács – eljárási szabályzata 19. cikke (7) bekezdésének h) pontjával összhangban – konzultál az Európai Parlamenttel, hogy a végső szöveg elfogadását megelőzően a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vehesse az Európai Parlament véleményét.

(21)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22.) jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező, és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokra épül, Dánia a fenti jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi határozat elfogadásától számított hat hónapon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(22)

Az Egyesült Királyság az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló 19. jegyzőkönyv 5. cikkének (1) bekezdésével, valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozat (9) 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban részt vesz e rendelet alkalmazásában.

(23)

Írország az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló (19.) jegyzőkönyv 5. cikkének (1) bekezdésével, valamint az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozat (10) 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban részt vesz e rendelet alkalmazásában.

(24)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok (11) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló 1999/437/EK tanácsi határozat (12) 1. cikkében említett területhez tartoznak.

(25)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok (13) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkében említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat (14) 3. cikkével.

(26)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok (15) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkében említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2011/350/EU tanácsi határozat (16) 3. cikkével.

(27)

Mivel e rendelet hatálybalépésének időpontjában Ciprusnak az 1998. szeptember 16-i határozata szerinti értékelése már megkezdődött, ez a rendelet 2016. január 1-jéig Ciprusra nem alkalmazandó.

(28)

Mivel Bulgária és Románia tekintetében a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően lezárult az alkalmazandó schengeni értékelési eljárások szerinti ellenőrzés, az e rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti ellenőrzésre nem kerül sor ezen tagállamok vonatkozásában.

(29)

A Ciprusról, Bulgáriából Romániából és Horvátországból érkező szakértőknek mindazonáltal célszerű részt venniük a schengeni vívmányok összes részének értékelésében,

a)

a schengeni vívmányok alkalmazásának ellenőrzése azon tagállamokban, amelyekre a schengeni vívmányok teljes körűen alkalmazandók, valamint azokban a tagállamokban, amelyekben az EUSZ-hez és az EUMSZ-ről szóló szerződéshez csatolt vonatkozó jegyzőkönyvek értelmében a schengeni vívmányok részben alkalmazandók;

b)

annak ellenőrzése, hogy teljesülnek-e a schengeni vívmányok valamennyi vonatkozó részének alkalmazásához szükséges feltételek azokban a tagállamokban, amelyek tekintetében nem született tanácsi határozat a schengeni vívmányok rendelkezéseinek teljes körű vagy részleges alkalmazásáról, kivéve azokat a tagállamokat, amelyek esetében e rendelet hatálybalépésének időpontjában ez az értékelés már lezárult;

a)

a schengeni vívmányok vagy azok egy részének alkalmazása egy tagállamban, a többéves értékelési programban meghatározottak szerint; és

b)

a schengeni vívmányok meghatározott részeinek alkalmazása több tagállamban (azaz tematikus értékelések).

a)

előre bejelentett helyszíni látogatás esetén legalább hat héttel a vizsgálat tervezett időpontja előtt;

b)

legalább 24 órával a be nem jelentett helyszíni látogatás előtt.

a)

eleget tesz az előírásoknak;

b)

eleget tesz az előírásoknak, de fejlesztésre szorul;

c)

nem tesz eleget az előírásoknak.