1.

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások központi szerepet játszanak a társadalmi és a területi kohézió előmozdításában. Az EGT-megállapodás szerződő feleinek saját hatáskörükön belül biztosítaniuk kell, hogy az ilyen szolgáltatások nyújtása olyan elvek alapján és feltételek mellett történjen, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését.

2.

Bizonyos általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat nyújthatnak köz- vagy magánvállalkozások (2) az EFTA-államok hatóságaitól származó pénzügyi támogatás nélkül. Más szolgáltatások csak akkor nyújthatók, ha az érintett hatóság a szolgáltatónak pénzügyi ellentételezést ajánl fel. Speciális EGT-szabályozás hiányában az EFTA-államok általában szabadon határozhatják meg, hogy általános gazdasági érdekű szolgáltatásaikat hogyan szervezik meg és finanszírozzák.

3.

E fejezet célja a közszolgáltatásért járó kompenzációra vonatkozó állami támogatási szabályok alkalmazásához kapcsolódó kulcsfogalmak tisztázása (3). A fejezet ezért a közszolgáltatás ellentételezésére vonatkozó legfontosabb állami támogatási szabályokra koncentrál.

4.

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) 2011. december 20-án kiadta az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló 2012/21/EU bizottsági határozatot (4) (a továbbiakban: a 2012/21/EU határozat), amely az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokért nyújtott, állami támogatásnak minősülő ellentételezés bizonyos fajtáit a Szerződéssel összeegyeztethetőnek nyilvánítja az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése szerint és mentesíti azokat az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól. A 2012/21/EU határozatot a tervek szerint a lehető legrövidebb időn belül belefoglalják az EGT-megállapodásba. E fejezettel párhuzamosan az EFTA Felügyeleti Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) elfogadta a közszolgáltatásért járó kompenzáció formájában nyújtott állami támogatásról szóló keretszabályt (a továbbiakban: a keretszabály), amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a határozat hatálya alá nem tartozó, általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz nyújtott állami támogatás az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése szerint összeegyeztethetőnek nyilvánítható. A Bizottság az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó de minimis rendelet (a továbbiakban: a rendelet) elfogadását is tervezi, amely meghatározza, hogy bizonyos ellentételezési intézkedések nem képeznek a Szerződés 107. cikke értelmében vett állami támogatást (5). Elfogadását követően a rendeletet belefoglalják az EGT-megállapodásba.

5.

Ez a fejezet nem érinti az EGT-jogszabályok egyéb rendelkezéseinek – különösen a közbeszerzésre vonatkozó rendelkezéseknek, valamint az EGT-megállapodásba foglalt ágazati uniós jogszabályokból eredő követelményeknek – az alkalmazását. Abban az esetben, amikor egy állami hatóság úgy dönt, hogy valamely szolgáltatás nyújtásával egy harmadik felet bíz meg, be kell tartania az EGT-megállapodás XVI. mellékletében foglalt, közbeszerzésekre vonatkozó EGT-jogszabályokat. Azokban az esetekben is, amikor a közbeszerzési irányelvek nem, vagy csak részben alkalmazhatók (például a 2004/18/EK irányelv (6) IIB mellékletében felsorolt szolgáltatási koncessziók és szolgáltatási szerződések esetében, ideértve a szociális szolgáltatások különböző típusait), az odaítélésnek meg kell felelnie az átláthatóság, az egyenlő bánásmód, az arányosság és a kölcsönös elismerés EGT-megállapodásban foglalt elveinek (7).

6.

Az ebben a fejezetben, a 2012/21/EU határozatban és a keretszabályban tárgyalt kérdések mellett a Hatóság választ ad az állami támogatási szabályok általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra való alkalmazása során felmerült egyedi kérdésekre is (8).

7.

E fejezet nem érinti az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: a Bíróság) és az EFTA-Bíróság idevágó ítélkezési gyakorlatát.

8.

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése alapján az állami támogatási szabályok általában csak akkor alkalmazandók, ha a kedvezményezett „vállalkozás”. Az állami támogatási szabályok alkalmazását illetően ezért alapvető fontosságú, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtója vállalkozásnak tekinthető-e.

9.

A Bíróság a vállalkozásokat következetesen gazdasági tevékenységet ellátó entitásokként határozta meg, azok jogállásától és finanszírozási módjától függetlenül (9). Egy adott entitás vállalkozásnak minősítése ezért csak az általa végzett tevékenységek jellegétől függ. Ennek az alapelvnek három fontos következménye van:

10.

Két külön jogalany az állami támogatási szabályok alkalmazása céljaiból egyetlen gazdasági entitásnak tekinthető. Releváns vállalkozásnak ezt a gazdasági entitást tekintik. E tekintetben a Bíróság azt vizsgálja, hogy fennáll-e az irányító részesedés, illetve a funkcionális, gazdasági és intézményi kapcsolatok esete (11). Másfelől egy olyan entitás, amely önmaga nem kínál árukat vagy szolgáltatásokat egy piacon, nem minősül vállalkozásnak pusztán azon egyszerű tény alapján, hogy részesedésekkel – akár többségi részesedéssel – rendelkezik, amennyiben a részesedés alapján csak a részvényesi vagy tagi státuszhoz kapcsolódó jogok gyakorolhatók, illetve ha adott esetben a részesedés alapján osztalék kifizetésére kerül sor, amely csupán valamely eszköz tulajdonlásának gyümölcse (12).

11.

A gazdasági és a nem gazdasági tevékenységek közötti különbségtételt pontosítandó a Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint bármely tevékenység, melynek keretében valamely piacon árukat és szolgáltatásokat kínálnak, gazdasági tevékenységnek minősül (13).

12.

Hogy létezik-e piaca bizonyos szolgáltatásoknak, az attól függ, hogy az érintett tagállamban hogyan szervezik meg ezeket a szolgáltatásokat (14). Az állami támogatási szabályok csak akkor alkalmazandók, ha az adott tevékenységet piaci környezetben nyújtják. Bizonyos szolgáltatások gazdasági jellege ezért EFTA-államonként eltérő lehet. Továbbá, egy adott szolgáltatás besorolása idővel változhat politikai döntések vagy gazdasági fejlemények miatt. Ami ma nem piaci tevékenység, az a jövőben azzá válhat, és fordítva.

13.

Egy hatóság azon döntése, hogy harmadik felek számára nem engedélyezi egy bizonyos szolgáltatás nyújtását (például azért, mert a szolgáltatást saját maga kívánja nyújtani), nem zárja ki gazdasági tevékenység meglétét. A piac ilyen lezárása ellenére gazdasági tevékenységről lehet szó abban az esetben, amikor más szereplők érdekeltek abban és képesek arra, hogy a szolgáltatást az érintett piacon nyújtsák. Általában véve nem releváns a tevékenység gazdasági jellegére nézve az a tény, hogy az adott szolgáltatást házon belül (15) nyújtják (16).

14

Mivel a gazdasági és a nem gazdasági szolgáltatások megkülönböztetése az adott EFTA-állam politikai és gazdasági jellegzetességeitől függ, nem lehetséges összeállítani egy kimerítő listát olyan tevékenységekről, amelyek eleve sohasem gazdasági jellegűek. Egy ilyen lista nem nyújtana valódi jogbiztonságot és kevésbé lenne hasznos. A következő pontok ehelyett tisztázzák a szolgáltatások megkülönböztetését számos fontos terület tekintetében.

15.

Mivel az EGT-megállapodás nem tartalmaz fogalommeghatározást a gazdasági tevékenységre, az ítélkezési gyakorlat különböző kritériumokat kínál a belső piaci szabályok és a versenyjog alkalmazásához (17).

16.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Szerződés 107. cikke – amely megfelel az EGT-megállapodás 61. cikkének – nem alkalmazandó azokban az esetekben, amikor az állam „közhatalmat gyakorol” (18), vagy amikor állami jogi aktussal létrehozott hatóságok „hatósági jogkörükben járnak el” (19). Egy entitás akkor tekinthető közhatalmat gyakorlónak, ha a szóban forgó tevékenység olyan feladat, amely az állam alapvető funkcióinak részét képezi, vagy ezekhez a funkciókhoz jellegénél, céljánál és a rá vonatkozó szabályoknál fogva kapcsolódik (20). Általában – kivéve, ha az érintett EFTA-állam piaci mechanizmusok alkalmazása mellett dönt – azok a tevékenységek, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egy hatóság előjogaihoz és amelyeket az állam gyakorol, nem képeznek gazdasági tevékenységeket. Erre adnak példát a következőkhöz kapcsolódó tevékenységek:

17.

Annak megállapítása, hogy a szociális biztonság területén működő rendszerek gazdasági tevékenységet magukban foglalónak minősülnek-e, azok felépítésétől és struktúrájától függ. A Bíróság és a Törvényszék lényegében a szolidaritás elvére épülő rendszereket és piaci elveken működő rendszereket különbözteti meg.

18.

A Bíróság és a Törvényszék kritériumok egész sorát alkalmazta annak meghatározásához, hogy egy szociális biztonsági rendszer a szolidaritás elvére épül-e, és ezért nem foglal magában gazdasági tevékenységet. E tekintetben számos tényező lehet meghatározó:

19.

A szolidaritás elvére épülő ilyen rendszereket meg kell különböztetni a piaci elveken működő rendszerektől (31). A szolidaritás elvére épülő rendszerekkel szemben a piaci elveken működő rendszereket a következők jellemzik:

20.

Néhány rendszer mindkét kategóriából tartalmaz jellegzetességeket. Ilyen esetekben a rendszerek osztályozása a különböző elemek és azok jelentőségének elemzésétől függ (36).

21.

Az EGT-ben az egészségügyi ellátórendszerek jelentősen eltérnek az államok között. Az egészségügyi szolgáltatók közötti, piaci környezetben folytatott verseny foka nagyrészt ezektől a nemzeti jellegzetességektől függ.

22.

Néhány nemzeti rendszerben a közkórházak egy nemzeti egészségügyi szolgálat szerves részét képezik és majdnem teljes mértékben a szolidaritás elvére épülnek (37). Az ilyen kórházakat közvetlenül társadalombiztosítási járulékokból és más állami forrásokból finanszírozzák, szolgáltatásaikat a rendszer minden tagja számára térítésmentesen nyújtják (38). A Bíróság és a Törvényszék megerősítette, hogy amennyiben létezik ilyen struktúra, az érintett szervezetek nem vállalkozásként működnek (39).

23.

Amennyiben létezik az említett struktúra, még az olyan tevékenységek is, amelyek önmagukban gazdasági jellegűek lehetnek, azonban azokat kizárólag egy másik, nem gazdasági szolgáltatás nyújtása céljából végzik, nem gazdasági jellegűek. Egy szervezet, amely egy nem gazdasági szolgáltatás nyújtása céljából – még ha nagy mennyiségben is – árukat vásárol, nem vállalkozásként tevékenykedik csupán azért, mert egy adott piacon vásárló (40).

24.

Más nemzeti rendszerekben a kórházak és más egészségügyi szolgáltatók szolgáltatásaikat díjazás ellenében nyújtják, melyet vagy közvetlenül a beteg vagy annak biztosítója fizet (41). Az ilyen rendszerekben bizonyos fokú verseny zajlik a kórházak között az egészségügyi szolgáltatások nyújtása terén. Ahol ez az eset áll fenn, annak ténye, hogy az egészségügyi szolgáltatást közkórház nyújtja, nem elégséges a tevékenység nem gazdaságinak minősítéséhez.

25.

A Bíróság és a Törvényszék azt is tisztázta, hogy a független orvosok vagy más magángyógyászok által díjazás ellenében saját felelősségre nyújtott egészségügyi szolgáltatások gazdasági tevékenységnek tekintendők (42). Ugyanezek az elvek vonatkoznak a független gyógyszertárakra is.

26.

Az ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy az állam által finanszírozott és felügyelt nemzeti oktatási rendszer keretében megszervezett közoktatás nem gazdasági tevékenységnek tekinthető. E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy

„az állam az általában közpénzből, és nem a tanulók vagy a szülők hozzájárulásaiból finanszírozott ilyen közoktatási rendszert kialakítva és fenntartva nem díjazás ellenében végzett tevékenységet kívánt folytatni, hanem a szociális, kulturális és oktatási területen a lakossággal szemben fennálló feladatait teljesítette” (43).

27.

Ugyanazon ítélkezési gyakorlat szerint a közoktatás nem gazdasági jellegét elvileg nem érinti az a tény, hogy a tanulóknak vagy a szüleiknek néha tandíjat vagy beiratkozási díjat kell fizetniük, melyek hozzájárulnak a rendszer működési költségeihez. Az ilyen pénzügyi hozzájárulások gyakran a szolgáltatás valódi költségeinek csupán töredékét fedezik és ezért nem tekinthetők a nyújtott szolgáltatás díjazásaként. E hozzájárulások ezért nem változtatják meg az elsősorban állami forrásokból finanszírozott általános oktatási szolgáltatás nem gazdasági jellegét (44). Ezek az elvek kiterjedhetnek az olyan közoktatási szolgáltatásokra, mint a szakképzés (45), a magán és állami általános iskolák (46) és óvodák (47), a mellékfoglalkoztatásként végzett egyetemi oktatói tevékenység (48), valamint az egyetemi oktatás (49).

28.

Az oktatási szolgáltatások közforrásokból történő rendelkezésre bocsátását meg kell különböztetni azoktól a szolgáltatásoktól, amelyeket elsősorban a szülők, a tanulók vagy üzleti bevételekből finanszíroznak. Például a teljes egészében a hallgatók által finanszírozott felsőfokú oktatást kínáló kereskedelmi vállalkozások ebbe az utóbbi kategóriába tartoznak. Bizonyos rendszerekben közintézmények is kínálhatnak oktatási szolgáltatásokat, amelyek jellegük, finanszírozási struktúrájuk és az egymással versenyben álló magánszervezetek jelenléte miatt gazdaságinak tekintendők.

29.

A kutatás, a fejlesztés és az innováció állami támogatásáról szóló iránymutatásban (50) a Hatóság tisztázta, hogy az egyetemek és kutatóhelyek bizonyos tevékenységei az állami támogatási szabályok hatályán kívül esnek. Ez a kutatóhelyek következő elsődleges tevékenységeit érinti:

30.

A Hatóság azt is tisztázta, hogy a technológiaátadásra irányuló tevékenységek (licenciák, „spin-off” vállalkozások alapítása vagy a kutatóhely által létrehozott tudás hasznosításának más formái) nem gazdasági jellegű tevékenységek, amennyiben e tevékenységek belső természetűek (51) és a belőlük származó összes bevételt az érintett kutatóhelyek elsődleges tevékenységeibe fektetik be ismét (52).

31.

Az EGT-megállapodás 61. cikke értelmében vett állami támogatásnak csak azok az előnyök tekinthetők, amelyeket közvetlenül vagy közvetve állami forrásokból nyújtanak (53). A magánforrásokból finanszírozott előnyök megerősíthetik ugyan bizonyos vállalkozások helyzetét, de nem tartoznak az EGT-megállapodás 61. cikkének hatálya alá.

32.

Az állami források ilyen átadása történhet közvetlen támogatások, adójóváírások vagy természetbeni juttatások formájában. Különösen az a tény, hogy az állam bizonyos szolgáltatásokat nem piaci árakon nyújt, azt jelenti, hogy állami forrásokról mondanak le. A Bíróság a C-482/99 sz. Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében (54) azt is megerősítette, hogy egy közvállalkozás forrásai az EGT-megállapodás 61. cikkének megfelelően a Szerződés 107. cikke szerinti állami forrásokat képeznek, mert a hatóságok képesek e források ellenőrzésére. Ha egy általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozást olyan forrásokból finanszíroznak, amelyeket közvállalkozás bocsát rendelkezésre, és ez a finanszírozás az államnak tudható be, az ilyen finanszírozás állami támogatást képezhet.

33.

Állami hatáskörbe tartozó területek igénybevételére vagy használatára vonatkozó engedélyek, vagy gazdasági értékkel bíró speciális vagy kizárólagos jogok közbeszerzési eljárás nélküli odaítélése jelentheti az állami forrásokról való lemondást és a kedvezményezetteket előnyös helyzetbe hozhatja (55).

34.

Az EFTA-államok néhány esetben az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat bizonyos vállalkozások vagy fogyasztók által fizetett díjakból vagy hozzájárulásokból finanszírozhatják, az ebből származó bevételt az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozásoknak utalják. A Bíróság megvizsgálta ezt a finanszírozási formát és különösen a 173/73. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében (56) a következőket állapította meg:

„Mivel a szóban forgó alapokat hazai jogszabályban előírt kötelező hozzájárulásokból finanszírozzák, és ahogy ez az eset mutatja, e források kezelése és elosztása e jogszabály szerint történik, e forrásokat [a Szerződés 107]. cikke szerinti állami támogatásnak kell tekinteni, még akkor is, ha azokat nem állami hatóságok kezelik.”

35.

Ehhez hasonlóan a Bíróság a C-78/90–C-83/90. sz. Compagnie Commerciale de l’Ouest egyesített ügyekben hozott ítéletében (57) megerősítette, hogy az adójellegű díjakból finanszírozott intézkedések állami forrásokból finanszírozott intézkedéseket képeznek.

36.

Ennek megfelelően az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásáért kifizetett ellentételezések, melyeket adójellegű díjakból vagy az állam által kivetett kötelező hozzájárulásokból finanszíroznak, és melyek kezelése és szétosztása jogszabály rendelkezéseinek megfelelően történik, állami forrásokból finanszírozott ellentételezések.

37.

A közszolgáltatás ellentételezése akkor tartozik az EGT-megállapodás 61. cikkének hatálya alá, ha torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben érinti a szerződő felek közötti kereskedelmet. Az ilyen hatás általában feltételezi a verseny előtt nyitott piac meglétét. Ennélfogva ha az EGT-megállapodás, illetve a tagállami jogszabályok alapján vagy de facto a gazdasági fejlődés révén megnyitották a piacokat a verseny előtt, az állami támogatásokra vonatkozó szabályok érvényesek. Az EFTA-államok az ilyen esetekben szabadon mérlegelhetik az általános gazdasági érdekű szolgáltatások meghatározását, szervezését és finanszírozását, amelyekre – ha az általános gazdasági érdekű szolgáltatás magán vagy állami nyújtója (beleértve a házon belüli szolgáltatót) ellentételezésben részesül – az állami támogatási ellenőrzés vonatkozik. Abban az esetben, ha a piac egyetlen vállalkozás számára van fenntartva (beleértve a házon belüli szolgáltatót), az e vállalkozásnak nyújtott ellentételezésre az állami támogatásokra vonatkozó ellenőrzés ugyanúgy érvényes. Lényegében, ha egy gazdasági tevékenység tekintetében megnyitották a versenyt, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak – a lakosság számára költségszempontból legelőnyösebb – közbeszerzési eljárástól eltérő módszerekkel történő nyújtása a versenytársak piacra lépésének megakadályozása vagy a kedvezményezett más piacokon való terjeszkedésének megkönnyítése révén torzulást eredményezhet. A torzulások a beszerzési piacokat is érinthetik. Ugyanakkor a nem liberalizált piacon tevékenykedő vállalkozásnak nyújtott támogatás érintheti a kereskedelmet, amennyiben a kedvezményezett vállalkozás liberalizált piacokon is működik (58).

38.

A támogatási intézkedések akkor is érinthetik a kereskedelmet, ha a kedvezményezett vállalkozás maga nem vesz részt határon átnyúló tevékenységekben. Ilyen esetekben fenntartható vagy növelhető a belső kínálat azzal a következménnyel, hogy a más szerződő feleknél letelepedett vállalkozások számára csökken annak lehetősége, hogy szolgáltatásaikat az érintett EFTA-államban kínálhassák (59).

39.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint nincs olyan küszöb vagy százalékos arány, amely alatt az ellentételezés úgy tekinthető, hogy az nem érinti a szerződő felek közötti kereskedelmet (60). A viszonylag kis összegű támogatás vagy a kedvezményezett vállalkozás viszonylag kis mérete önmaga nem enged arra következtetni, hogy az intézkedés nem érinti a szerződő felek közötti kereskedelmet.

40.

Másfelől a Bizottság számos esetben megállapította, hogy a tevékenységek tisztán helyi jellegűek voltak és nem érintették a szerződő felek közötti kereskedelmet. Az ilyen tevékenységek például:

41.

Végezetül, a Hatóságnak nem kell megvizsgálnia az EFTA-államok által nyújtott összes pénzügyi támogatást. A Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. december 15-i 1998/2006/EK rendelet (65) kiköti, hogy bármely hároméves időszakban a vállalkozásonként 200 000 EUR határt el nem érő támogatás nem tartozik az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése hatálya alá. A közlekedési ágazatra külön de minimis küszöbök vonatkoznak (66), emellett a Bizottság a helyi általános gazdasági érdekű szolgáltatások tekintetében is külön de minimis küszöbről szóló rendeletet kíván elfogadni, amelyet belefoglalnak majd az EGT-megállapodásba.

42.

A Bíróság az Altmark-ítéletben (67) tisztázta azokat a feltételeket, amelyek mellett a közszolgáltatás ellentételezése előny hiánya miatt nem képez állami támogatást.

43.

A Bíróság szerint:

„amennyiben az adott állami beavatkozást úgy kell tekinteni, mint a kedvezményezett vállalkozás által a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéseként nyújtott szolgáltatások ellenértékét képviselő ellentételezést, olyan módon, hogy ezek a vállalkozások ebből gyakorlatilag pénzügyi előnyhöz nem jutnak, és így nem kerülnek e beavatkozás folytán versenytársaiknál kedvezőbb helyzetbe, úgy az ilyen beavatkozás nem tartozik a Szerződés [107. cikke (1) bekezdésének] hatálya alá. Mindazonáltal ahhoz, hogy az adott esetben egy ilyen ellentételezés ne minősüljön állami támogatásnak, több feltételnek kell teljesülnie.

… Egyrészt a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségnek kell terhelnie, és e kötelezettségnek egyértelműen meghatározottnak kell lennie. …

… Másrészt az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló feltételeket tárgyilagos és átlátható módon előzetesen kell megállapítani, annak elkerülése érdekében, hogy az ellentételezés olyan gazdasági előnyt tartalmazzon, amely alkalmas a kedvezményezett vállalkozás előnyben részesítésére a versenytárs vállalkozásokkal szemben. … amennyiben a tagállam anélkül fizet egy vállalkozásnak az elszenvedett veszteségeiért ellentételezést, hogy az ellentételezés alapjául szolgáló feltételeket előzetesen meghatározták volna, és később kiderül, hogy a közszolgáltatási kötelezettség végrehajtása keretében bizonyos szolgáltatások üzemeltetése nem volt gazdaságilag életképes, az olyan pénzügyi beavatkozásnak minősül, amely a Szerződés [107. cikkének (1) bekezdése] értelmében az állami támogatás fogalmába tartozik.

… Harmadszor, az ellentételezés nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerülő költségek egészben vagy részben való fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre …

… Negyedszer, amikor egy adott esetben a közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásával megbízott vállalkozás kiválasztása nem közbeszerzési eljárás keretében történik, amely lehetővé tenné, hogy azt a jelöltet válasszák, aki a közösségnek legkevesebb költséggel járó szolgáltatást tudja nyújtani, a szükséges ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyet egy átlagos, jól vezetett és a szükséges közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez közlekedési eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek végrehajtásakor felmerülnének, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre” (68).

44.

Az alábbi 3.2–3.6. szakasz az Altmark-ítéletben meghatározott különböző követelményekkel foglalkozik, melyek a következők: az EGT-megállapodás 61. cikke alkalmazásában az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fogalma (69), a megbízási aktus szükségessége (70), kötelezettség az ellentételezés paramétereinek meghatározására (71), a túlkompenzáció elkerülésére vonatkozó elvek (72) és a szolgáltató kiválasztására vonatkozó elvek (73).

45.

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalma folyamatosan változik, többek között a polgárok igényeitől, a technológia fejlődésétől, a piac alakulásától, valamint az érintett EFTA-állam társadalmi és politikai preferenciáitól függően. A Bíróság meghatározta, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyek meghatározott jegyekben különböznek más gazdasági tevékenységektől (74).

46.

Mivel az általános gazdasági érdekű szolgáltatás fennállásának meghatározására vonatkozóan nincsenek specifikus EGT-szabályok, az EFTA-államok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tekintetben, hogy egy adott szolgáltatást általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekintenek-e, és a szolgáltató ellentételezése tekintetében. A Hatóság feladata e tekintetben annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy követett-e el az EFTA-állam nyilvánvaló hibát, amikor a szolgáltatást általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősítette (75), valamint annak értékelésére, hogy az ellentételezés tartalmaz-e állami támogatást. Az esetleg létező releváns egyedi EGT-szabályok tovább szűkítik az EFTA-államok mérlegelési jogkörét, nem sértve a Hatóság annak értékelésére irányuló feladatát, hogy az állami támogatások ellenőrzése céljából helyesen határozták-e meg az általános gazdasági érdekű szolgáltatást.

47.

Az első Altmark-kritérium megköveteli az általános gazdasági érdekű szolgáltatással kapcsolatos feladat meghatározását. Ez a követelmény egybevág az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelménnyel (76). Az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdéséből kiderül, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozásokat „sajátos feladattal” bízzák meg (77). A „sajátos közszolgáltatási feladattal” való megbízás általában olyan szolgáltatások nyújtására vonatkozik, amelyeket egy vállalkozás saját üzleti érdekeinek figyelembe vétele mellett nem, vagy nem olyan mértékben vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el (78). Mivel a nyújtott szolgáltatások általános érdekűek, az EFTA-államok vagy az EGT-megállapodás az ilyen szolgáltatásokhoz különleges kötelezettségeket társíthat.

48.

A Hatóság ezért úgy ítéli meg, hogy nem lenne helyénvaló meghatározott közszolgáltatási kötelezettséget előírni olyan tevékenységek kapcsán, amelyeket rendes piaci körülmények között működő vállalkozások már nyújtanak, vagy azok által kielégítően nyújthatók a közérdek állam által meghatározott feltételei – például az ár, objektív minőségi jellemzők, a folytonosság és a szolgáltatáshoz való hozzáférés – mellett (79). Ami azt a kérdést illeti, hogy a piac képes-e biztosítani valamely szolgáltatást, a Hatóság értékelése annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy követett-e el az EFTA-állam nyilvánvaló hibát.

49.

Ezt az elvet jól példázza a szélessávú ágazat, amelyre vonatkozóan a Hatóság már egyértelműen meghatározta azokat a tevékenységtípusokat, amelyek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekinthetők. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb, hogy a Hatóság szerint az olyan területeken, ahol a magánberuházók már eszközöltek beruházásokat a szélessávú hálózati infrastruktúrába (vagy épp bővítik hálózati infrastruktúrájukat), és megfelelő lefedettség mellett már nyújtanak versenyképes szélessávú szolgáltatásokat, a párhuzamos szélessávú infrastruktúra felállítása nem minősül általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak. Ezzel ellentétben az olyan esetekben, amikor a beruházók nincsenek abban a helyzetben, hogy biztosítsák a megfelelő szélessávú lefedettséget, bizonyos feltételek mellett nyújtható ellentételezés az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokért (80).

50.

A Hatóság továbbá úgy véli, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak minősített szolgáltatásoknak a polgárokat vagy a társadalom egészének érdekét kell szolgálniuk.

51.

Az EGT-megállapodás 59. cikke (2) bekezdésének alkalmazhatósága érdekében az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával egy vagy több vállalkozást kell megbízni. A szóban forgó vállalkozásokat tehát az államnak sajátos feladattal kellett megbíznia (81). Az első Altmark-kritérium is előírja, hogy a vállalkozásnak közszolgáltatási kötelezettséget kell teljesítenie. Ennek megfelelően az Altmark-ítéletben foglaltaknak való megfelelés érdekében szükséges a közszolgáltatási feladattal való megbízás, amely meghatározza a szóban forgó vállalkozások és a hatóság kötelezettségeit.

52.

A közszolgáltatási feladattal való megbízásnak aktus keretében kell történnie, amely az EFTA-állam szabályozásától függően lehet jogi vagy szabályozási eszköz vagy egy szerződés. A megbízás több aktussal is történhet. A Bizottság és a Hatóság ilyen esetekben követett megközelítése alapján az aktusban vagy az aktusokban legalább a következőket kell meghatározni:

53.

A szolgáltató részvétele abban a folyamatban, amelyben közszolgáltatási feladattal bízzák meg, nem jelenti azt, hogy a feladat nem hatósági aktusból ered, még akkor sem, ha a megbízás a szolgáltató kérésére történt (82). Néhány nemzeti rendszerben nem ritka, hogy a hatóságok olyan szolgáltatásokat finanszíroznak, amelyeket maga a szolgáltató fejlesztett ki és javasolt. Ugyanakkor a nemzeti hatóságnak el kell döntenie, hogy jóváhagyja-e a szolgáltató javaslatát, mielőtt bármilyen ellentételezést nyújtana. Nincs jelentősége annak, hogy a megbízási aktushoz szükséges elemeket a szolgáltató javaslatának elfogadásáról szóló határozat tartalmazza-e, vagy e célból külön jogi aktust –például a szolgáltatóval kötött szerződést – kötöttek.

54.

Az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló paramétereket előzetesen, tárgyilagos és átlátható módon kell meghatározni azt biztosítandó, hogy a kedvezményezett vállalkozásnak nem nyújtanak gazdasági előnyt a vele versenyben álló vállalkozásokkal szemben.

55.

Az ellentételezés paramétereinek előzetes meghatározása nem jelenti azt, hogy az ellentételezést egy meghatározott képlet alapján kell kiszámítani (pl. ár/nap, ár/étkezés, ár/utas vagy ár/szolgáltatást igénybevevők száma). Egyedül az számít, hogy az ellentételezés meghatározásának módja már az elejétől fogva egyértelmű legyen.

56.

Ha a nemzeti hatóság úgy dönt, hogy a szolgáltató összes költségét ellentételezi, már előzetesen meg kell határoznia, hogy ezeket a költségeket hogyan határozza meg és számítja ki. Ebben az összefüggésben csak az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásához közvetlenül kapcsolódó költségek vehetők figyelembe. Az ellentételezés összegéből le kell vonni az összes bevételt, amire a vállalkozás a szóban forgó általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával tesz szert.

57.

Ha a vállalkozásnak az ellentételezés részeként ésszerű nyereséget ajánlanak fel, a megbízási aktusnak meg kell határoznia e nyereség kiszámításának kritériumait is.

58.

Amennyiben a megbízási időszakban felül kell vizsgálni az ellentételezést, úgy a megbízási aktusnak meg kell határoznia a felülvizsgálat részleteit és azt a lehetséges hatást, amelyet az ellentételezés teljes összegére gyakorolhat.

59.

Ha az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával való megbízás közbeszerzési eljárás keretében történik, az ellentételezés kiszámításának módját tartalmaznia kell az eljárásban részt venni szándékozó vállalkozásoknak megküldött dokumentációnak.

60.

A negyedik Altmark-kritérium szerint az ellentételezés mértéke nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban felmerült költségek teljes vagy részleges fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az érintett bevételekre és az ésszerű nyereségre. Így a szolgáltató kiválasztásához használt mechanizmust úgy kell kialakítani, hogy az ellentételezés mértékét ezen elemek alapján határozza meg.

61.

Ésszerű nyereség alatt az a tőkemegtérülési ráta (83) értendő, amely alapján egy átlagos vállalkozás eldönti, hogy a megbízás teljes időtartama alatt nyújtani fogja-e az általános gazdasági érdekű szolgáltatást, figyelembe véve a kockázat szintjét. A kockázat szintje az érintett ágazattól, a szolgáltatás típusától és az ellentételezési mechanizmus jellemzőitől függ. A rátát lehetőség szerint versenyfeltételek között létrejött hasonló típusú közszolgáltatási szerződések (például közbeszerzési eljárással odaítélt szerződések) esetében elért tőkemegtérülési rátára való hivatkozással kell meghatározni. Azokban az ágazatokban, ahol nem működik az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával megbízott vállalkozáshoz hasonlítható vállalkozás, hivatkozni lehet a más szerződő feleknél vagy szükség esetén más ágazatokban működő hasonló vállalkozásokra, feltéve, hogy figyelembe veszik az egyes ágazatok sajátosságait. Az ésszerű nyereség meghatározásakor az EFTA-államok ösztönző kritériumokat állapíthatnak meg, különösen a nyújtott szolgáltatás minősége és a termelékenység hatékonyságának növelése tekintetében. A hatékonyság növelése nem károsíthatja a nyújtott szolgáltatás minőségét.

62.

A negyedik Altmark-kritérium szerint a felkínált ellentételezésnek vagy egy olyan közbeszerzési eljárás eredményének kell lennie, amely lehetővé teszi a szolgáltatásokat a közösségnek legkisebb költségen nyújtani képes ajánlattevő kiválasztását, vagy egy átlagos, jól vezetett és a szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozással való összehasonlítás eredményének.

63.

A hatóságok számára a negyedik Altmark-kritérium teljesítésének legegyszerűbb módja egy nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes közbeszerzési eljárás lefolytatása összhangban a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (84) és az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (85), az alább meghatározottaknak megfelelően. Amint az a fenti 5. pontban már ismertetésre került, az ilyen közbeszerzési eljárás lefolytatása gyakran kötelező követelmény a hatályos EGT-szabályok szerint.

64.

A nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes közbeszerzési eljárás akkor is megfelelő módszer a különböző potenciális ajánlatok összehasonlítására és az ellentételezés támogatásmentességének biztosítására, ha alkalmazása nem jogi követelmény.

65.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a közbeszerzési eljárás alkalmazása csak akkor zárja ki az állami támogatás meglétét, ha lehetővé teszi annak a szolgáltatónak a kiválasztását, amely a szolgáltatást a „közösség számára a legkisebb költség mellett” képes nyújtani.

66.

Ami az ajánlattétel jellemzőit illeti, a közbeszerzési eljárás szabályainak megfelelő nyílt (86) eljárás mindig elfogadható, de a meghívásos (87) eljárás is teljesítheti a negyedik Altmark-kritériumot, kivéve ha egyes érdeklődő gazdasági szereplőket jogos ok nélkül kizárnak az ajánlattételből. Másrészről a versenypárbeszéd (88) vagy a hirdetmény előzetes közzétételével induló tárgyalásos eljárás (89) széles mérlegelési jogkört biztosít az elbíráló hatóságnak és korlátozhatja az érdeklődő szereplők részvételét. Ennek megfelelően ezen eljárások csak kivételes esetekben tekinthetők elégségesnek ahhoz, hogy teljesítsék a negyedik Altmark-kritériumot. A hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás (90) nem alkalmas annak biztosítására, hogy az eljárás azon ajánlattevő kiválasztásához vezet, amely az érintett szolgáltatásokat a közösség számára legkisebb költségen képes nyújtani.

67.

Ami a szerződés odaítélésének szempontjait illeti, a „legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás” (91) egyértelműen teljesíti a negyedik Altmark-kritériumot. A „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” (92) is elégségesnek tekinthető, feltéve, hogy az elbírálási szempontok, közöttük a környezetvédelmi (93) vagy szociális kritériumok szorosan kapcsolódnak a nyújtott szolgáltatás tárgyához és nem akadályozzák, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat a piaci árat közelítse (94). Ilyen körülmények között a túlkompenzáció kockázatának előzetes minimalizálása érdekében visszakövetelési mechanizmus alkalmazása is célravezető lehet. A szerződést odaítélő hatóság szabadon dönthet arról, hogy meghatároz-e minőségi előírásokat az összes gazdasági szereplőre vonatkozóan, vagy arról, hogy az elbírálás során figyelembe veszi-e a különböző ajánlatokhoz kapcsolódó minőségi szempontokat.

68.

Végül, adódhatnak olyan körülmények, amelyek között a beszerzési eljárás nem teszi lehetővé a közösség számára legalacsonyabb költség elérését, mivel nem biztosít kellően nyílt és valódi versenyt. Ilyen eset lehet például, ha a szóban forgó szolgáltatás jellegzetességei, szellemitulajdon-jogok megléte vagy az adott szolgáltató tulajdonában álló szükséges infrastruktúra miatt. Hasonlóképpen, az olyan eljárások esetében, amelyeknél csupán egy ajánlat érkezik be, az ajánlattételt nem lehet elégségesnek tekinteni annak biztosításához, hogy az eljárás a legalacsonyabb költséggel járjon a közösség számára.

69.

Abban az esetben, amikor egy adott szolgáltatásra létezik egy általánosan elfogadott piaci díjazás, közbeszerzési eljárás hiányában ez a piaci díjazás a legjobb viszonyítási alapja az ellentételezés meghatározásának (95).

70.

Ahol nem létezik ilyen piaci díjazás, az ellentételezés összegét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyet egy átlagos, jól vezetett és a szükséges közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek végrehajtásakor felmerülnének, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó ésszerű nyereségre. A cél annak biztosítása, hogy az összeg megállapítása ne egy nem hatékonyan működő vállalkozás magas költségei alapján történjen.

71.

A „jól vezetett vállalkozás” fogalmát illetően és hivatalos meghatározás hiányában az EFTA-államoknak olyan objektív kritériumokat kell alkalmazniuk, amelyek gazdasági szempontból megfelelően reprezentálják a jó vállalatvezetést. A Hatóság szerint a profittermelés önmagában nem elégséges kritérium ahhoz, hogy a vállalkozást „jól vezetettnek” tekintsék. Azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy a vállalkozások pénzügyi eredményét erősen befolyásolhatja a vállalkozások piaci ereje vagy az ágazati szabályok, különösen azokban az ágazatokban, ahol a leggyakoribbak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások.

72.

A Hatóság szerint a „jól vezetett vállalkozás” fogalmába tartozik a hatályos nemzeti vagy nemzetközi számviteli standardoknak való megfelelés. Az EFTA-államok elemzéseiket alapozhatják többek között a termelékenységi mutatókra (pl. forgalom/működő tőke, összköltség/forgalom, forgalom/foglalkoztatott, hozzáadott érték/foglalkoztatott vagy élőmunkaköltség/hozzáadott érték). Az EFTA-államok olyan mutatókat is alkalmazhatnak, amelyek a szolgáltatás minőségét a felhasználók elvárásaihoz viszonyítják. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával megbízott olyan vállalkozás, amely nem felel meg az érintett EFTA-állam által meghatározott minőségi kritériumoknak, nem „jól vezetett” vállalkozás, még ha a költségei alacsonyak is.

73.

Azok a vállalkozások, amelyek rendelkeznek a hatékony vállalatvezetés említett mutatóival, reprezentatív átlagos vállalkozásnak tekinthetők. Azonban a költségszerkezetek elemzésekor és összehasonlításakor figyelembe kell venni a szóban forgó vállalkozás méretét és azt a tényt, hogy bizonyos ágazatokban egymás mellett létezhetnek a legkülönbözőbb költségszerkezetű vállalkozások.

74.

Az érintett ágazatban működő „átlagos” vállalkozás költségeire való hivatkozás arra utal, hogy megfelelő számban találhatók olyan vállalkozások, amelyek költségeit figyelembe lehet venni. Ezek a vállalkozások lehetnek ugyanabban az EFTA-államban vagy egy másik szerződő félnél. A Hatóság ugyanakkor úgy véli, hogy nem lehet hivatkozni egy olyan vállalkozás költségeire, amely monopolhelyzetet élvez vagy az EFTA-jogszabályoknak nem megfelelő feltételek mellett részesül közszolgáltatásért nyújtott ellentételezésben, mivel a költségek mindkét esetben magasabbak lehetnek a szokásosnál. A figyelembe veendő költségek az általános gazdasági érdekű szolgáltatáshoz kapcsolódó költségek, vagyis az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtása során felmerülő közvetlen költségek, továbbá az általános gazdasági érdekű szolgáltatás és az egyéb tevékenységek közös közvetett költségeinek megfelelő része.

75.

Ha az EFTA-állam bizonyítani tudja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával megbízott vállalkozás költségszerkezete megfelel az érintett ágazatban működő hatékony és összehasonlítható vállalkozások átlagos költségszerkezetének, az ellentételezés összege, amely lehetővé teszi a vállalkozás számára költségei fedezését, beleértve az ésszerű nyereséget, a negyedik Altmark-kritériumot teljesítőnek tekinthető.

76.

A „szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozás” kifejezés egy olyan vállalkozást jelent, amely rendelkezik azokkal a szükséges forrásokkal, amelyekkel az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával megbízott vállalkozás azonnal el tudja látni közszolgáltatási kötelezettségeit.

77.

Ésszerű nyereség alatt az a tőkemegtérülési ráta (96) értendő, amely alapján egy vállalkozás eldönti, hogy a megbízás teljes időtartama alatt nyújtani fogja-e az általános gazdasági érdekű szolgáltatást, figyelembe véve a kockázat szintjét, a 3.5. szakaszban leírtak szerint.

1.

Bizonyos általános gazdasági érdekű szolgáltatások esetében ahhoz, hogy olyan elvek mentén és olyan feltételek mellett legyenek nyújthatók, amelyek lehetővé teszik céljaik elérését, a hatóságok pénzügyi támogatására is szükség lehet, ha a szolgáltatás nyújtásából származó bevételek nem fedezik a közszolgáltatási kötelezettségből eredő költségeket.

2.

Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatából (2) következően a közszolgáltatásért járó kompenzáció – bizonyos feltételek teljesülése esetén – nem minősül az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak (3). Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, az EFTA-államok közötti, Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás (a továbbiakban: a felügyeleti és bírósági megállapodás) 3. jegyzőkönyve I. részének 1. cikke nem alkalmazandó.

3.

Amennyiben a közszolgáltatásért járó kompenzáció kapcsán e feltételek nem teljesülnek, az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének általános alkalmazási feltételei viszont igen, úgy a kompenzáció állami támogatásnak minősül és az EGT-megállapodás 59. és 61. cikkének, valamint a felügyeleti és bírósági megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének hatálya alá tartozik.

4.

Az állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokért járó kompenzációra való alkalmazásáról szóló fejezetben (4) az EFTA Felügyeleti Hatóság tisztázta, hogy a közszolgáltatásért járó kompenzáció mely feltételek mellett minősül állami támogatásnak. Emellett az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének az általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló bizottsági rendeletben (5) – amelyet bele fognak foglalni az EGT-megállapodásba – meghatározásra kerültek azok a feltételek, amelyek mellett az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásához adott ellentételezés vélhetően nem befolyásolja az EFTA-államok közötti kereskedelmet és/vagy nem torzítja a versenyt, illetve nem fenyeget a verseny torzításával. Ilyen feltételek mellett az ellentételezés nem teljesíti az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti kritériumokat, következésképpen nem tartozik a felügyeleti és bírósági megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdésében előírt bejelentési eljárás hatálya alá.

5.

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások állami támogatási szabályokkal való összeegyeztethetőségének értékelésére az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése ad jogalapot. Ez kimondja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vagy a jövedelemtermelő monopóliumok jellegzetességeivel bíró vállalkozásokat kötik az EGT-megállapodás szabályai, különösen a versenyszabályok. Az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése ugyanakkor lehetővé teszi az EGT-megállapodás szabályaitól való eltérést, amennyiben a versenyszabályok alkalmazása akár jogilag, akár ténylegesen akadályozná a megbízás szerinti sajátos feladatok végrehajtását. Az eltérés csak akkor alkalmazható, ha a kereskedelem fejlődését nem befolyásolja olyan mértékben, amely ellentétes a szerződő felek érdekeivel.

6.

Az EGT-megállapodásba való belefoglalásával az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló 2012/21/EU bizottsági határozat (6) (a továbbiakban: a 2012/21/EU határozat) megállapítja azokat a feltételeket, amelyek mellett a közszolgáltatásért járó kompenzáció bizonyos típusait az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni és mentesíteni kell a felügyeleti és bírósági megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdésében foglalt előzetes bejelentési követelmény alól (7).

7.

Az ebben a keretszabályban meghatározott elvek csak annyiban alkalmazandók a közszolgáltatásért járó kompenzációra, amennyiben az a 2012/21/EU határozat hatályán kívül eső állami támogatásnak minősül. Az ilyen ellentételezés a felügyeleti és bírósági megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerinti előzetes bejelentési követelmény hatálya alá tartozik. A jelen keretszabály azokat a feltételeket ismerteti, amelyek mellett az ilyen állami támogatás összeegyeztethetőnek tekinthető az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdésével. Ez a keretszabály a Hatóság iránymutatásának (8) a közszolgáltatással járó ellentételezés formájában nyújtott állami támogatásról szóló fejezete helyébe lép.

8.

Az ebben a keretszabályban meghatározott elvek a szigorúbb ágazati EGT-jogszabályok rendelkezéseinek sérelme nélkül alkalmazhatók a légi és a tengeri közlekedéssel kapcsolatos közszolgáltatásért járó kompenzációra is. Nem alkalmazhatók ugyanakkor sem a szárazföldi közlekedési ágazatra, sem műsorszolgáltatási közszolgáltatásra, amelyet a Hatóság iránymutatásának az állami támogatás szabályainak a közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazásáról szóló fejezete szabályoz (9).

9.

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nehéz helyzetben lévő nyújtóinak juttatott támogatások értékelésére a Hatóság iránymutatásának a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló fejezete alapján fog sor kerülni (10).

10.

Az ebben a keretszabályban meghatározott elvek alkalmazhatók a következők sérelme nélkül:

11.

A belső piac jelenlegi fejlődési szakaszában a 2012/21/EU határozat hatályán kívül eső állami támogatás akkor nyilvánítható összeegyeztethetőnek az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdésével, ha szükséges az érintett általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásához és a kereskedelem fejlődését nem befolyásolja olyan mértékben, amely ellentétes az EGT érdekeivel. Az egyensúly eléréséhez a 2.2–2.10. szakaszban előírt feltételeknek teljesülniük kell.

12.

A támogatás csak az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdésében említett valódi és pontosan meghatározott általános gazdasági érdekű szolgáltatás kapcsán nyújtható.

13.

Az állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésére való alkalmazásáról szóló fejezetében a Hatóság iránymutatást adott az általános gazdasági érdekű szolgáltatás meghatározására vonatkozó követelményekről. Konkrétan, az EFTA-tagállamok nem írhatnak elő meghatározott közszolgáltatási kötelezettséget olyan szolgáltatások kapcsán, amelyeket rendes piaci körülmények között működő vállalkozások már nyújtanak, vagy azok által kielégítően nyújthatók a közérdek állam által meghatározott feltételei – például az ár, objektív minőségi jellemzők, a folytonosság és a szolgáltatáshoz való hozzáférés – mellett. Ami azt a kérdést illeti, hogy a piac képes-e valamely szolgáltatás nyújtására, a Hatóság értékelése – kivéve ha az EGT-jogszabályok szigorúbb követelményt írnak elő – annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy az EFTA-állam meghatározása tartalmaz-e nyilvánvaló hibát.

14.

A jelen keretszabályban meghatározott elvek alkalmazási köre kapcsán az EFTA-államoknak be kell mutatniuk, hogy a felhasználók és a szolgáltatók érdekeinek figyelembevétele érdekében nyilvános konzultáció vagy más alkalmas eszköz segítségével kellően mérlegelték közszolgáltatás iránti igényeiket. Ez az előírás nem alkalmazandó, amennyiben nyilvánvaló, hogy egy újabb konzultáció nem eredményez jelentős hozzáadott értéket egy nemrégiben végzett konzultációhoz képest.

15.

Az érintett vállalkozást egy vagy több aktussal megbízzák az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával; e megbízási aktus vagy aktusok formáját minden egyes EFTA-állam maga határozhatja meg. Az „EFTA-állam” kifejezés a központi, regionális és helyi hatóságokat foglalja magában.

16.

A megbízási aktusnak többek között a következőket kell tartalmaznia:

17.

A megbízási időtartam hosszát objektív kritériumokkal, például a nem átruházható befektetett eszközök amortizációjával kell alátámasztani. A megbízás időtartama elvileg nem haladhatja meg az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásához szükséges legjelentősebb eszköz leírásához szükséges időt.

18.

Az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben a támogatást csak akkor tekintik a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha a vállalkozás, adott esetben, teljesíti a 2006/111/EK irányelvben (12) foglaltakat. Az irányelvnek nem megfelelő támogatás vélhetően olyan mértékben befolyásolja a kereskedelem fejlődését, amely az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése szerint ellentétes az EGT érdekeivel.

19.

Az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben a támogatás csak akkor tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha a felelős hatóság adott vállalkozásnak a szolgáltatásnyújtással való megbízásakor megfelel a vonatkozó EGT-s közbeszerzési szabályoknak, vagy arra kötelezettséget vállal. Ide értendők a közvetlenül az EGT-megállapodásból és adott esetben a másodlagos EGT-jogból eredő, átláthatósággal, egyenlő bánásmóddal és megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos vonatkozó követelmények is. A szóban forgó szabályoknak és követelményeknek nem megfelelő támogatás vélhetően olyan mértékben befolyásolja a kereskedelem fejlődését, amely az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése szerint ellentétes az EGT érdekeivel.

20.

Amennyiben a hatóság egy általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtását egyszerre több vállalkozásnak is odaítéli, úgy az egyes vállalkozások esetében az ellentételezés összegét mindig ugyanazon módszerrel kell kiszámítani.

21.

Az ellentételezés összege nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése során felmerülő nettó költség (13) – és ezzel együtt az ésszerű nyereség – fedezéséhez szükséges összeget.

22.

Az ellentételezés összege megállapítható a várható költségek és bevételek alapján, a ténylegesen felmerült költségek és bevételek alapján, vagy a két módszer kombinációjával, attól függően, hogy az EFTA-állam a 40. és 41. ponttal összefüggésben mely hatékonysági ösztönzőket kívánja alkalmazni már a kezdetekkor.

23.

Amennyiben az ellentételezés részben vagy teljesen a várható költségeken és bevételeken alapul, úgy ezeket a megbízási aktusban meg kell határozni, mégpedig azon gazdasági környezet hiteles és megfigyelhető paraméterei alapján, amelyben az általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtják. Ezekhez adott esetben igénybe kell venni az ágazati felügyelő hatóság vagy a vállalkozástól független egyéb jogalanyok szakértelmét. Az EFTA-államoknak meg kell adniuk, hogy várakozásaikat mely forrásokra alapozták (14). A költségbecslésnek be kell mutatnia, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtója várhatóan mekkora hatékonyságnövekményt fog elérni a megbízás időtartama alatt.

24.

A közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez szükséges vagy várhatóan szükséges nettó költséget a nettó elkerülhető költség módszerét alkalmazva kell kiszámítani, ahol ezt EGT-s vagy nemzeti jogszabály írja elő és egyéb esetekben lehetőség szerint.

25.

A nettó elkerülhető költség módszere szerint a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez szükséges, vagy várhatóan szükséges nettó költség a szolgáltató közszolgáltatási kötelezettség melletti nettó működési költsége és ugyanazon szolgáltató ilyen kötelezettség nélküli nettó működési költsége vagy nyeresége közötti különbség. Kellő figyelmet kell szentelni azon költségek, illetve bevételek pontos felmérésének, amelyeket a szolgáltató a közszolgáltatási kötelezettség nélkül várhatóan el fog kerülni, illetve várhatóan nem fog realizálni. A nettó költség számításával az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtójának adott előnyöket, közöttük amennyire lehetséges az immateriális előnyöket kell értékelni.

26.

A nettó elkerülhető költség módszerének alkalmazásáról részletesebb iránymutatást ad az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) IV. melléklete, valamint a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15-i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) I. melléklete.

27.

A Hatóság szerint a közszolgáltatási kötelezettség költsége legpontosabban a nettó elkerülhető költség módszerével határozható meg, de előfordulhat, hogy bizonyos esetekben e módszer alkalmazása nem lehetséges vagy célszerű. Ilyen esetekben, kellő indokolással alátámasztva, a Hatóság a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez szükséges nettó költség kiszámításához más módszereket is elfogadhat, például a költségallokáción alapuló módszert.

28.

A költségallokációs módszer szerint a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez szükséges nettó költség a kijelölt szolgáltató közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos – a megbízási aktusnak megfelelően meghatározott és becsült – költségeinek és bevételeinek különbsége.

29.

A figyelembe veendő költségek az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásához szükséges költségek.

30.

Amennyiben a szóban forgó vállalkozás tevékenységei az általános gazdasági érdekű szolgáltatásra korlátozódnak, minden költségét figyelembe lehet venni.

31.

Amennyiben a vállalkozás az általános gazdasági érdekű szolgáltatás körén kívül eső tevékenységeket végez, a figyelembe veendő költségek az általános gazdasági érdekű szolgáltatáshoz kapcsolódó költségek, vagyis az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtása során felmerülő közvetlen költségek, továbbá az általános gazdasági érdekű szolgáltatás és az egyéb tevékenységek közös közvetett költségeinek megfelelő része. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokon kívül eső tevékenységek költségeinek magukban kell foglalniuk a vonatkozó közvetlen költségeket és a közös költségek arányos részét. A közös költségek arányos részének meghatározásához a források felhasználását illetően referenciaértéknek tekinthetőek – ha rendelkezésre állnak – a piaci árak (17). A piaci árak hiányában a közös költségek arányos részét a vállalkozás által az általános gazdasági érdekű szolgáltatások körén kívül végzett tevékenységek révén várhatóan elért ésszerű nyereség (18) szintjére hivatkozva vagy adott esetben egyéb, megfelelőbb módszerek útján állapítják meg.

32.

A figyelembe veendő bevételeknek mindenképp magukban kell foglalniuk legalább az általános gazdasági érdekű szolgáltatásból származó – a megbízási aktusnak megfelelően meghatározott – bevételeket, valamint a kizárólagos vagy speciális jogokból keletkező többletnyereségeket, még akkor is, ha a 45. bekezdésben meghatározott tevékenységekhez kötődnek, függetlenül attól, hogy az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülnek-e.

33.

Ésszerű nyereség alatt azon tőkemegtérülési ráta (19) értendő, amely mellett egy átlagos vállalkozás a kockázat szintjének figyelembevételével a szolgáltatás nyújtása mellett döntene a megbízás teljes időtartamát tekintve. A kockázat szintje az érintett ágazattól, a szolgáltatás típusától és az ellentételezési mechanizmus jellemzőitől függ.

34.

Az ésszerű nyereség megállapításához kellő indokolással alátámasztva a tőkemegtérülési rátától eltérő nyereségmutató is alkalmazható, például a megbízás időtartama alatt az átlagos tőkearányos jövedelmezőség (20), a befektetett tőke jövedelmezősége, az eszközarányos jövedelmezőség vagy az értékesítési jövedelmezőség.

35.

Az EFTA-államnak a választott mutatótól függetlenül bizonyítékot kell szolgáltatnia a Hatóságnak arról – például versenyfeltételek között odaítélt hasonló típusú szerződések esetében elért nyereségre való hivatkozással –, hogy a tervezett nyereség nem haladja meg azt a mértéket, amely mellett egy átlagos vállalkozás a szolgáltatás nyújtása mellett döntene.

36.

Amennyiben a releváns swapkamatlábat (21) nem meghaladó tőkemegtérülési rátát 100 bázispontos felárral (22) növeljük, úgy minden körülmények között ésszerűnek tekinthető nyereségrátát kapunk. A releváns swapkamatláb az a swapkamatláb, amelynek lejárata és pénzneme megfelel a megbízási aktusban meghatározott időtartamnak és pénznemnek.

37.

Ha az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtása lényeges üzleti vagy szerződéses kockázattal jár, például azért, mert az ellentételezés a várható nettó költségeket és a méltányos nyereséget fedező rögzített átalányösszegből áll és a vállalkozás versenykörnyezetben működik, akkor az ésszerű nyereség nem haladhatja meg a kockázat szintjével arányos tőkemegtérülési rátát. Ezt a rátát lehetőség szerint versenyfeltételek között létrejött hasonló típusú közszolgáltatási szerződések (például közbeszerzési eljárással odaítélt szerződések) esetében elért tőkemegtérülési rátára való hivatkozással kell meghatározni. Ha ez a módszer nem alkalmazható, akkor kellő indokolással más módszerek is alkalmazhatók a tőkemegtérülési ráta megállapítására (23).

38.

Ha az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtása nem jár tekintélyes üzleti vagy szerződéses kockázattal, például azért, mert az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásakor felmerült nettó költségeket lényegében utólag teljes körűen ellentételezik, akkor az ésszerű nyereség nem haladhatja meg a 36. pontban meghatározott szintet. Ilyen ellentételezési mechanizmus nem ad hatékonysági ösztönzőket a közszolgáltatónak. Alkalmazása ezért csak olyan esetekre korlátozódhat, amikor az EFTA-állam bizonyítani tudja, hogy a termelési hatékonyság figyelembe vétele nem lehetséges vagy célszerű, és hogy a hatékonyság növelésére ösztönző szerződési struktúrával rendelkezik.

39.

Az ellentételezés módszerének kidolgozásakor az EFTA-államoknak ösztönzőkkel kell előmozdítaniuk az általános gazdasági érdekű szolgáltatások hatékony, magas színvonalú nyújtását, kivéve ha kellően indokolni tudják, hogy ez nem lehetséges vagy célszerű.

40.

A hatékonysági ösztönzőket az egyes esetek vagy ágazatok sajátosságainak legmegfelelőbb figyelembevétele érdekében különböző módokon is ki lehet dolgozni. Az EFTA-államok eleve megállapíthatnak például egy olyan rögzített ellentételezési szintet, amely előzetesen magában foglalja mindazokat a hatékonysági növekményeket, amelyeket a vállalkozás a megbízási aktus időtartama alatt várhatóan realizálni képes.

41.

Az EFTA-államok a megbízási aktusban azonban megállapíthatnak működési hatékonysághoz kötődő célszámokat is, és az ellentételezés szintjét ezek eléréséhez köthetik. Amennyiben a vállalkozás nem éri el a kitűzött célokat, úgy az ellentételezés a megbízási aktusban meghatározott módszernek megfelelően csökken. Fordított esetben, ha a vállalkozás túlteljesíti a kitűzött célokat, akkor az ellentételezés a megbízási aktusban meghatározott módszernek megfelelően nő. A termelési hatékonyság növeléséhez kötődő jutalmakat olyan szinten kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye a növekmények arányos felosztását a vállalkozás és az EFTA-állam és/vagy a felhasználók között.

42.

A hatékonyságnövelés ösztönzésére szolgáló mechanizmusoknak a megbízási aktusban meghatározott objektív és mérhető kritériumokon kell alapulniuk és átlátható – az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtójától független jogalany által elvégzett – utólagos értékelésen kell átesniük.

43.

A hatékonyságnövelést az EGT-jogszabályokban megállapított előírások figyelembevételével, a nyújtott szolgáltatás színvonalának sérelme nélkül kell megvalósítani.

44.

Ha egy vállalkozás az általános gazdasági érdekű szolgáltatások körén belül és kívül is végez tevékenységeket, akkor a 31. pontban meghatározott elveknek megfelelően az általános gazdasági érdekű szolgáltatás költségeit és bevételeit a többi szolgáltatásétól elkülönítve kell kimutatnia belső számláiban. Amennyiben egy vállalkozás több általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtására kap megbízást és az odaítélő hatóság vagy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások köre eltér, úgy a vállalkozás belső számláinak minden egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatás szintjén lehetővé kell tenniük a túlkompenzáció ellenőrzését.

45.

Ha a szóban forgó vállalkozás a támogatás tárgyát képező általános gazdasági érdekű szolgáltatások körén kívül eső tevékenységekhez kötődően speciális vagy kizárólagos jogokkal rendelkezik, amelyekből az ésszerű nyereséget meghaladó nyereségre tesz szert, vagy ha más állami kedvezményekben is részesül, akkor – az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése alapján történő besorolásuktól függetlenül – ezeket is figyelembe kell venni és hozzá kell adni a bevételhez. A kizárólagos vagy speciális jogok alapján végzett tevékenységek kapcsán elért ésszerű nyereséget a szóban forgó vállalkozást érő kockázat vagy kockázatmentesség fényében előzetesen kell értékelni. Az értékelésnek figyelembe kell vennie az EFTA-állam által a kérdéses szolgáltatások nyújtásával kapcsolatosan bevezetett hatékonysági ösztönzőket is.

46.

Az EFTA-állam határozhat úgy, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások körén kívül eső egyéb tevékenységekből – különösen az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásához szükséges infrastruktúrán alapuló egyéb tevékenységekből – származó többletnyereségeket teljesen vagy részben az általános gazdasági érdekű szolgáltatások finanszírozására kell fordítani.

47.

Túlkompenzáció alatt az olyan ellentételezés értendő, amelyben a vállalkozás a 0. pontban meghatározott támogatási összegen túl részesül a szerződés teljes időtartama alatt. A 0–0. pontban említettek szerint a vállalkozás a vártnál magasabb hatékonyságnövekményekből származó többletet az ésszerű nyereség többleteként a megbízási aktusban előírtak alapján megtarthatja (24).

48.

Mivel a túlkompenzáció nem szükséges az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásához, összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül.

49.

Az EFTA-államoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásáért adott ellentételezés megfelel az e keretszabályban megállapított követelményeknek és különösen arról, hogy a vállalkozások nem részesülnek az ezen szakaszban meghatározott összeget meghaladó ellentételezésben. A Hatóság kérésére erről bizonyítékot kell tudniuk szolgáltatni. Az EFTA-államoknak a megbízás lejáratakor és legalább 3 éves időközönként rendszeresen ellenőrzéseket kell végrehajtaniuk vagy gondoskodniuk kell azok végrehajtásáról. A kihirdetett közbeszerzési eljárástól eltérő módon nyújtott támogatások (25) esetében az ellenőrzéseket rendszerint legalább 2 évente el kell végezni.

50.

Amennyiben az EFTA-állam eleve megállapított egy olyan rögzített ellentételezési szintet, amely megfelelően előre jelzi és magában foglalja mindazokat a hatékonysági növekményeket, amelyeket a közszolgáltató a megbízás időtartama alatt a költségek és a bevételek megfelelő allokációja és az e szakaszban említett ésszerű feltételezések alapján várhatóan realizálni képes, úgy a túlkompenzációs ellenőrzésnek elvileg annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy a szolgáltató számára a megbízási aktus alapján járó nyereségszint előzetesen is ésszerűnek minősíthető-e.

51.

A 2.1–2.8. szakaszban meghatározott követelmények rendszerint elégségesek annak biztosításához, hogy a támogatás ne torzítsa a versenyt oly módon, amely ellentétes az EGT érdekeivel.

52.

Kivételes körülmények között előfordulhat azonban, hogy a belső piacon kezeletlenek maradnak bizonyos komoly versenytorzulások, valamint hogy a támogatás az EGT érdekével ellentétes mértékben befolyásolhatja a kereskedelmet.

53.

A Hatóság ilyen esetben megvizsgálja, hogy e torzulások mérsékelhetők-e az EFTA-államok számára előírandó feltételek vagy kötelezettségek révén.

54.

Az EGT-megállapodás érdekeivel ellentétes komoly versenytorzulás kizárólag kivételes körülmények között következhet be. A Hatóság azon versenytorzulásokra fogja korlátozni figyelmét, amelyek esetében a támogatás jelentős kedvezőtlen hatást gyakorol más EGT-államokra és az EGT működésére, például azért, mert fontos gazdasági ágazatokban megvonja a vállalkozásoktól azt a lehetőséget, hogy üzemméretük elérje a hatékony üzemeltetéshez szükséges mértéket.

55.

Ilyen jellegű korlátozások akkor állhatnak elő, ha például a megbízás időtartama nem támasztható alá objektív kritériumokkal (például a nem átruházható befektetett eszközök amortizációjával), vagy a megbízás több feladatot fog össze (amelyeket a szolgáltatásnyújtás hatékonyságának és eredményességének veszélyeztetése nélkül több különálló megbízásra is fel lehetne osztani). Ilyen esetben a Hatóság megvizsgálná, hogy ugyanazon közszolgáltatás kevésbé versenytorzító módon ugyanolyan jól nyújtható-e, például az időtartamot vagy az alkalmazási kört illetően megfelelőbben behatárolt megbízás vagy különálló megbízások révén.

56.

Mélyrehatóbb értékelést igényelhet az az eset is, amikor egy EFTA-állam versenyeztetési eljárás nélkül bíz meg egy közszolgáltatót általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának feladatával egy olyan nem védett piacon, amelyen az általános gazdasági érdekű szolgáltatások hiányában már most is vagy várhatóan a közeljövőben nyújtanak nagyon hasonló szolgáltatásokat A kereskedelem fejlődésére gyakorolt kedvezőtlen hatások még hangsúlyosabbak lehetnek, ha az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat a tényleges vagy lehetséges szolgáltatók költségeinél alacsonyabb díjon kínálják és ezzel lezárják a piacot. A Hatóság – teljes mértékben tiszteletben tartva, hogy az EFTA-államok jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az általános gazdasági érdekű szolgáltatás meghatározását illetően – módosításokat kérhet például a támogatás odaítélését illetően, amennyiben ésszerűen levezethető, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás a felhasználó szempontjából azonos feltételek mellett kevésbé torzító módon és az állam számára alacsonyabb költséggel is nyújtható.

57.

Alaposabb ellenőrzés indokolt akkor is, ha a szolgáltatási kötelezettséggel való megbízás olyan speciális vagy kizárólagos jogokkal párosul, amelyek a belső piaci versenyt az EGT-megállapodás érdekeivel ellentétes mértékben súlyosan korlátozzák. Míg az ilyen esetek értékelésekor elsődlegesen továbbra is az EGT-megállapodás 59. cikkének (1) bekezdése az irányadó, az állami támogatás nem tekintethető összeegyeztethetőnek, ha a kizárólagos jog olyan előnyöket biztosít, amelyeket az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nettó költségeinek kiszámítására szolgáló, 2.8. szakaszban leírt módszer alapján nem lehet kellőképpen értékelni, számszerűsíteni vagy értelmezni.

58.

A Hatóság ügyelni fog azon helyzetekre is, ahol a vállalkozás a támogatással egyszeri infrastruktúra létrehozását vagy használatát képes finanszírozni, és amely alkalmas az általános gazdasági érdekű szolgáltatás piacának vagy az érintett kapcsolódó piacoknak a lezárására. Ilyen esetben helyénvaló lehet előírni, hogy a versenytársaknak megfelelő feltételek mellett tisztességes és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést kell biztosítani az infrastruktúrához.

59.

Ha a versenytorzulás oka, hogy a megbízás akadályozza a belső piac megfelelő működésének védelmére hivatott EGT-jogszabályok hatékony végrehajtását vagy érvényesítését, a Hatóság megvizsgálja, hogy a közszolgáltatás ugyanolyan jól nyújtható-e kevésbé torzító módon, például az ágazati EGT-jogszabályok maradéktalan végrehajtása révén.

60.

A jelen keretszabály hatályába tartozó általános gazdasági érdekű szolgáltatások tekintetében az érintett EFTA-államnak közzé kell tennie az alábbi információkat az interneten vagy egyéb megfelelő módon:

61.

A 2012/21/EU határozat 2. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeket teljesítő támogatásokra nem vonatkoznak a 14., 19., 20., 24., 39., 51–59. pontban és a 60. pont a) alpontjában meghatározott elvek.

62.

Az EFTA-államok kétévente jelentést tesznek a Hatóság felé az e keretszabálynak való megfelelésről. A jelentésben áttekintést adnak e keretszabálynak a szolgáltatásnyújtók különböző szektoraira való alkalmazásáról. Az áttekintés a következőket tartalmazza:

Az első jelentést 2014. június 30-ig kell benyújtani.

63.

Ezen túlmenően a felügyeleti és bírósági megállapodás 3. jegyzőkönyve II. részének, valamint a Hatóságnak a felügyeleti és bírósági megállapodás 3. jegyzőkönyve II. részének 27. cikkében említett végrehajtási rendelkezésekről szóló, 2004. július 14-i 195/04/COL határozatának (26) követelményei szerint az EFTA-államok a Hatóság felé éves jelentést tesznek a jelen keretszabály alapján hozott hatósági határozat értelmében nyújtott támogatásokról.

64.

A jelentéseket a Hatóság internetes oldalán teszik közzé.

65.

A Hatóság szándékai szerint 2017. január 31-ig elvégzi a keretszabály felülvizsgálatát.

66.

A felügyeleti és bírósági megállapodás 3. jegyzőkönyve II. része 7. cikke (4) bekezdése szerint a Hatóság pozitív határozatában olyan feltételeket határozhat meg, amelyek teljesítése esetén egy támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, és olyan kötelezettségeket állapíthat meg, amelyek biztosítják a határozat betartásának ellenőrzését. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások területén mindenekelőtt azért adódhat szükség feltételekre és kötelezettségekre, hogy az egyes vállalkozásoknak odaítélt támogatás ne vezethessen a belső piaci verseny és kereskedelem torzulásához. Ezzel összefüggésben – az egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatások konkrét helyzetének fényében – időszakos jelentések vagy egyéb kötelezettségek előírására lehet szükség.

67.

A Hatóság a jelen keretszabály rendelkezéseit 2012. január 31-től alkalmazza.

68.

A Hatóság minden számára bejelentett támogatási projektre alkalmazni fogja az e keretszabályban meghatározott elveket, és e projektekről a fenti elvek értelmében hoz határozatot, még akkor is, ha a projektek bejelentése 2012. január 31-e előtt történt.

69.

A Hatóság minden olyan jogellenes támogatásra alkalmazza majd az e keretszabályban meghatározott elveket, amelyek esetében 2012. január 31-ét követően hoz határozatot, még akkor is, ha a támogatás nyújtása ezen időpont előtt történt. Ha azonban a támogatást 2012. január 31-e előtt nyújtották, akkor a 14., 19., 20., 24., 0 és 60. pontban meghatározott elvek nem alkalmazandók.

70.

A felügyeleti és bírósági megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett megfelelő intézkedésként a Hatóság azt javasolja, hogy az EFTA-államok 2013. január 31-ig tegyék közzé a közszolgáltatás ellentételezésével kapcsolatos, e keretszabállyal összehangolandó meglévő támogatási programok listáját, valamint hogy az említett támogatási programokat 2014. január 31-ig hangolják össze a keretszabállyal.

71.

Az EFTA-államok 2012. február 29-ig megerősítik a Hatóságnak, hogy egyetértenek a megfelelő intézkedésekre irányuló javaslattal. A válasz elmaradását a Hatóság úgy értelmezi, hogy az érintett EFTA-állam nem ért egyet a javaslattal.