16.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/1

(1)

A 2011/61/EU irányelv 3. cikke (4) bekezdésének megfelelően azon alternatívbefektetésialap-kezelők (a továbbiakban: ABAK-ok), amelyek megfelelnek az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételeknek, választhatják az irányelv önkéntes alkalmazását (opt in), hogy élhessenek az irányelv által biztosított jogok nyújtotta előnyökkel. Amennyiben valamely ABAK a 2011/61/EU irányelv önkéntes alkalmazását választja, az teljes mértékben alkalmazandó rá.

(2)

A 2011/61/EU irányelv rendelkezik az ABAK-ok engedélyezési eljárásáról. Az említett eljárás keretében rendelkezésre bocsátandó dokumentumok és tájékoztatás biztosítják a kérelmet benyújtó ABAK szükséges adatait, ezért indokolt ugyanezeket a dokumentumokat és eljárásokat használni az önkéntes alkalmazás választása esetén. Nincsenek az önkéntes alkalmazásra jellemző olyan egyedi indokok, amelyek szükségessé tennék a 2011/61/EU irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében előírt küszöbértéket meghaladó értékű eszközt kezelő ABAK-okra vonatkozó eljárástól eltérő eljárás alkalmazását. Következésképpen azoknak az ABAK-oknak, amelyek a 2011/61/EU irányelv önkéntes alkalmazását választják, ugyanazt az eljárást kell követniük, mint azoknak az ABAK-oknak, amelyek kötelesek a 2011/61/EU irányelvnek megfelelően engedélyt kérni.

(3)

Azok az ABAK-ok élhetnek az önkéntes alkalmazás jogával, amelyeket a 2011/61/EU irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerint korábban bejegyeztek, vagy az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (2) megfelelően átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások alapkezelő társaságaként engedélyeztek. Helyénvaló elkerülni a kettős jelentéstételt és figyelembe venni az ABAK-ok által a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára a bejegyzési vagy az engedélyezési eljárás keretében már rendelkezésre bocsátott dokumentumokat és tájékoztatást, feltéve, hogy azok naprakészek.

(4)

A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak meg kell vizsgálniuk az önkéntes alkalmazásra vonatkozó kérelmet, és ugyanazon feltételek alapján és eljárást követve kell megadniuk az erre irányuló engedélyt, mint a 2011/61/EU irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében előírt küszöbértéket meghaladó értékű eszközt kezelő ABAK-ok esetében.

(5)

Fontos tisztázni a kapcsolatot az önkéntes alkalmazást választó ABAK-okra alkalmazandó eljárás és a 2011/61/EU irányelvnek megfelelően az ABAK-oknak adott engedély visszavonása között. A 2011/61/EU irányelv szerint engedélyezett azon ABAK, amely esetében a kezelt eszközök értéke később a 2011/61/EU irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében előírt küszöbérték alá esik, továbbra is engedélyezett marad, és az engedély visszavonásáig teljes egészében az említett irányelv hatálya alá tartozik. Az engedély visszavonását nem válthatja ki automatikusan az a tény, hogy az engedélyezett ABAK által kezelt eszközök értéke a megfelelő küszöbérték alá csökken, a visszavonásra csak az ABAK kérésére kerül sor. Következésképpen nincs lehetőség arra, hogy valamely ABAK kérelmezze az önkéntes alkalmazást, amennyiben rendelkezik a 2011/61/EU irányelv szerinti engedéllyel, míg azon ABAK esetében, amelynek engedélye a saját kérésére visszavonásra került, lehetővé kell tenni, hogy kérelmezze a 2011/61/EU irányelv önkéntes alkalmazását.

(6)

A 2011/61/EU irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy 2013. július 22-től alkalmazzák az említett irányelvet átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. Ezért e rendelet is ugyanettől az időponttól alkalmazandó.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az európai értékpapír-bizottság véleményével,

16.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/3

(1)

A 2011/61/EU irányelv 37. cikke (4) bekezdésének b) pontjában, c) pontjának i. alpontjában, e) és f) pontjában, valamint g) pontjának i. alpontjában említett helyzetekben egynél több tagállam tekinthető azon nem uniós alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK) lehetséges referencia-tagállamának, amely uniós alternatív befektetési alapok (ABA-k) kezelését és/vagy az általa kezelt ABA-k Unióban történő forgalmazását tervezi. Ezekben az esetekben a nem uniós ABAK-nak kérelmet kell benyújtania e tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaihoz referencia-tagállamának megállapítása céljából. A kérelemhez csatolni kell az ezen ABAK referencia-tagállamának megállapításához szükséges minden releváns információt és dokumentumot. A referencia-tagállamot az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok közös határozat elfogadásával határozzák meg. Ki kell alakítani az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok által a referencia-tagállam meghatározása során követendő eljárást. Miközben a referencia-tagállam kijelölése az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak közös felelőssége, az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (2) létrehozott Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) feladata annak biztosítása, hogy e döntéshozatalban minden lehetséges referencia-tagállam megfelelő módon részt vegyen; az EÉPH emellett a megegyezés céljából segítséget nyújt.

(2)

A referencia-tagállam meghatározásakor követendő eljárás eltér a 2011/61/EU irányelv szerinti útlevél iránti kérelem eljárásától. Ha meghatározásra került a referencia-tagállam, az érintett nem uniós ABAK-nak e tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságához kell benyújtania az engedély iránti kérelmet, a 2011/61/EU irányelv 7. és 8. cikke szerinti eljárást követve és az ABAK-okra e cikkek értelmében alkalmazandó feltételek szerint.

(3)

A 2011/61/EU irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy 2013. július 22-től kezdve alkalmazzák az említett irányelvet átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. A 2011/61/EU irányelv 67. cikkének (6) bekezdésében előírt felhatalmazáson alapuló jogi aktus sérelme nélkül ezért e rendelet alkalmazása is ezen időponttól kezdődik.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az európai értékpapír-bizottság véleményével,

a)

azon tagállamok felsorolása, ahol a nem uniós ABAK által kezelt ABA-k letelepedettek;

b)

azon tagállamok felsorolása, ahol a nem uniós ABAK eszközöket kezel;

c)

a különböző tagállamokban a nem uniós ABAK kezelésében lévő eszközök összege.

a)

azon tagállam megnevezése, ahol a nem uniós ABAK által kezelt ABA letelepedett;

b)

azon tagállamok felsorolása, ahol a nem uniós ABAK forgalmazni kívánja az ABA-t.

a)

azon tagállamok felsorolása, ahol a valamely nem uniós ABAK által kezelt ABA-k letelepedettek;

b)

a nem uniós ABAK azon szándékát igazolni képes forgalmazási stratégia leírása, hogy egy adott ABA-t vagy több ABA-t egy adott tagállamban vagy több tagállamban forgalmazni kíván és hatékony forgalmazási tevékenységet kíván kialakítani bizonyos tagállamokban, megadva legalább a következőket:

16.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/6

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

16.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/8

(1)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a 1001 19 00, a 1001 11 00, az ex 1001 91 20 (közönséges búza, vetőmag), az ex 1001 99 00 (kiváló minőségű közönséges búza, a vetőmag kivételével), a 1002 10 00, a 1002 90 00, a 1005 10 90, a 1005 90 00, a 1007 10 90 és a 1007 90 00 KN-kód alá tartozó termékek behozatali vámja megegyezik az adott szállítmányra alkalmazandó CIF-importárnak az e termékekre behozataluk esetén érvényes, 55 %-kal megnövelt intervenciós árból történő kivonásával kapott összeggel. Az említett vám azonban nem haladhatja meg a közös vámtarifában meghatározott vámtételt.

(2)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a hivatkozott cikk (1) bekezdésében említett behozatali vám kiszámítása céljából a szóban forgó termékekre szabályos időközönként meg kell állapítani a reprezentatív CIF-importárakat.

(3)

A 642/2010/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a 1001 19 00, a 1001 11 00, az ex 1001 91 20 (közönséges búza, vetőmag), az ex 1001 99 00 (kiváló minőségű közönséges búza, a vetőmag kivételével), a 1002 10 00, a 1002 90 00, a 1005 10 90, a 1005 90 00, a 1007 10 90 és a 1007 90 00 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó behozatali vám kiszámításához a szóban forgó rendelet 5. cikkében előírt módszerrel meghatározott napi reprezentatív CIF-importárat kell alkalmazni.

(4)

Helyénvaló megállapítani a 2013. május 16-tól kezdődő időszakra vonatkozó behozatali vámokat, amelyek alkalmazása új behozatali vámok megállapításáig tart.

(5)

Tekintettel annak szükségességére, hogy az intézkedés alkalmazása a frissített adatok rendelkezésre bocsátását követően mihamarabb megkezdődjék, indokolt e rendeletet kihirdetése napján hatályba léptetni,

16.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/11

(1)

2010. június 22-én kelt levelében egy izlandi értékpapírcég, a H.F. Verðbréf hf. panaszt intézett az EFTA Felügyeleti Hatósághoz (a továbbiakban: a Hatóság), melyben azt állította, hogy az izlandi kincstár 2009 márciusában – kedvező feltételek melletti, az izlandi központi bankkal (a továbbiakban: CBI) szemben fennálló rövid lejáratú tartozásaik hosszú lejáratú kölcsönné alakítása révén – jogellenes állami támogatást nyújtott a Saga Capital és a VBS befektetési bankok számára. A levél a Hatósághoz 2010. július 7-én érkezett, és aznap iktatták (iktatószám: 563424).

(2)

Miután a kért információ megérkezett az izlandi hatóságoktól, és azt követően, hogy a Hatóság a 2011. június 6-i találkozón megvitatta velük az ügyet (2), a Hatóság a 2011. november 23-i 363/11/COL határozatával elindította a három izlandi befektetési banknak előnyös feltételek melletti, átütemezett kölcsönök formájában nyújtott állami támogatással kapcsolatos hivatalos vizsgálati eljárást (3). E határozattal a Hatóság felkérte az érintett feleket észrevételeik benyújtására. 2012. február 21-én kelt levelükben (iktatószám: 625875) az izlandi hatóságok benyújtották a Hatóság 363/11/COL határozatához fűzött megjegyzéseiket.

(3)

A Hatósághoz 2012 júniusában információ érkezett a panaszostól, a H.F. Verðbréf hf. vállalkozástól a Saga Capital hf. felszámolásával kapcsolatban (iktatószám: 641907). A Hatósághoz ezt illetően más forrásoktól is érkezett információ és szorosan figyelemmel kísérte a 363/11/COL határozat tárgyát képező befektetési bankok felszámolását.

(4)

A Hatóság 363/11/COL határozatában előzetes értékelés tárgyát képező intézkedések a CBI repóügyleteihez és értékpapír-kölcsönzéséhez kapcsolódnak. A CBI központi banki és végső hitelezői szerepének részeként és más központi bankok monetáris politikájával összhangban rövid lejáratú hiteleket nyújtott pénzügyi vállalkozásoknak repóügyletek formájában (4), a CBI erre vonatkozó szabályainak megfelelően. 2007-ben és 2008-ban a repóügyletek volumene folyamatosan növekedett és a CBI a pénzügyi vállalkozások fő likviditási forrásává vált. A három izlandi kereskedelmi bank 2008. októberi pénzügyi összeomlásakor a CBI jelentős követelésállománnyal rendelkezett hazai pénzügyi vállalkozásokkal szemben, melyeket különböző típusú biztosítékokkal fedeztek.

(5)

A bankok összeomlása miatt a biztosítékok értéke csökkent és világossá vált, hogy a CBI-nek veszteségeket kellett elkönyvelnie elértéktelenedett biztosítékok miatt. Miután a parlament megadta a felhatalmazást, a kincstár és a CBI 2009 januárjában megállapodást kötött, mely szerint a CBI a pénzügyminisztériumra ruházta a pénzügyi vállalkozásokkal szembeni, repóügyletekkel kapcsolatos követeléseinek egy részét, a mögöttes biztosítékokkal együtt. 2010 februárjában a minisztérium és a CBI megállapodott abban, hogy a CBI által korábban a minisztériumra átruházott követeléseket 2009. december 31-i, csökkentett áron vissza kell ruházni a CBI nemrég létrehozott holdingvállalatára, az Eignarhaldsfélag Seðlabanka Íslands (ESÍ) vállalatra.

(6)

A CBI által igazgatott államadósság-kezelő központ (GDM) állami értékpapírok elsődleges értékesítői számára kölcsönöz értékpapírokat. Az értékpapír-kölcsönzés célja a piac működésének javítása és piaci likviditás biztosítása a GDM által kibocsátott kötvénysorozatok számára. A GDM a kincstárkötvényekre és -jegyekre biztosítékul szolgáló értékpapírként az összes államkötvényt és a másodlagos piacon elektronikusan kereskedett meghatározó jelzálogkötvényeket fogadja el. Más, elektronikusan kereskedett értékpapírok is elfogadhatók az adott hitellehetőség kapcsán meghatározott feltételektől függően. E hitelek kamatlába a CBI repó-kamatlábon alapul. A leghosszabb szerződési időszak 28 nap (5).

(7)

2009 márciusában a pénzügyminisztérium kölcsönkonverziós megállapodásokat kötött a Saga Capital Investment Bank hf., a VBS Investment Bank hf. és az Askar Capital Investment Bank hf. bankokkal. Valamennyi kölcsönmegállapodást hasonló feltételekkel kötötték. A kölcsönösszegeket a vonatkozó kötelezettségek 2008. decemberi értékében határozták meg. A Saga és a VBS banknak nyújtott kölcsönök visszafizetési feltételei azonosak voltak. A kölcsönöket a következő hét évben kellett visszafizetni, indexálással és évi 2 %-os kamatlábbal. Az Askar Capital banknak fizetett kölcsön visszafizetési feltételei hasonlók voltak, kivéve, hogy az éves kamatláb 3 %-os volt. A hosszú lejáratú kötvények kibocsátásakor a három befektetési bank adósságának teljes nominális összege 52,4 milliárd ISK volt (6).

(8)

A fent említett intézkedések egy munkacsoport ajánlásain alapultak, mely 2009. január 20-án memorandumot küldött a pénzügyminiszternek a pénzügyi vállalkozások azon adósságának átalakításáról, mely a központi bankkal szembeni repó-ügyletek miatt keletkezett. A memorandum a pénzügyi vállalkozásokra, valamint azok adósságvisszafizetési képességére vonatkozó információkon alapult. A memorandum szerint a pénzügyi vállalkozások – Izland pénzügyi összeomlásának hatásai miatt – képtelenek voltak valamennyi adósságukat visszafizetni a CBI-nek. A miniszter munkacsoportjának memoranduma azt is megállapítja, hogy abban az időszakban valamennyi izlandi hatóság az ország pénzügyi rendszerének működőképességének megőrzésével és a betétesek érdekeinek védelmével volt elfoglalva. Egyéb megfontolások mellett ezt is szem előtt tartva szükséges volt bizonyos intézkedéseket meghozni annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozások képesek legyenek adósságuk visszafizetésére.

(9)

Az izlandi hatóságok szerint a kamatfizetés feltételeiről szóló határozat meghozatalakor nem volt központi kérdés, hogy milyennek kellene lennie a méltányos és normális sajáttőke-arányos nyereségnek (ROE), mivel már eleve világos volt, hogy a kérdéses vállalkozások valószínűleg nem tudják majd visszafizetni az összes tartozást. A munkacsoport ehelyett arra összpontosított, hogy olyan kamatlábat találjon, amely elegendően magas ahhoz, hogy a kérdéses vállalkozást motiválja a visszafizetésre, de nem annyira magas, hogy lehetetlenné tegye a visszafizetést, ezáltal elriasztva a vállalkozásokat a pénzügyeik átalakításától.

(10)

Az izlandi hatóságok ugyanakkor megállapítottak néhány feltételt az adósságátalakításra. A feltételek szerint az adós többek között nem fizethetett osztalékokat, hacsak nem teljesített ugyanekkora összegű kölcsön-visszafizetést, az adós nem tehetett semmilyen, a saját tőke 20 %-át meghaladó jelentős kockázatvállalást (tőkemegfelelési irányelv), az adósoknak mérsékelniük kellett a (vezetőknek) fizetendő bónuszok nagyságát, az adósoknak a hitelezőket részletes negyedéves jelentésekben kellett értesíteniük műveleteikről, és az adósok tőkemegfelelési mutatója nem eshetett 10 %-alá. Amennyiben a CBI szerint az adósok likviditási helyzete elfogadhatatlanná válik, vagy a tőkemegfelelési mutatók 10 % alá esnek, a hitelező kérheti, hogy a hitel fennmaradó összegét kamattal és más releváns költségekkel együtt saját tőkévé alakítsák. A feltételek célja az volt, hogy növeljék a kölcsönök teljes visszafizetésének valószínűségét, és ezáltal biztosítsák a kincstár érdekét.

(11)

Az intézkedések részletes leírását lásd a Hatóság 363/11/COL határozatában (7).

(12)

Az izlandi hatóságok szerint az intézkedés kétféle célt szolgált: az első cél az állam jelentős érdekeltségeinek biztosítása a követelések kincstár általi maximális behajtása révén, a második cél a pénzügyi vállalkozások számára lehetőséget nyújtani arra, hogy levegőhöz jussanak és megoldják problémáikat, és kikerüljenek a nehéz helyzetükből.

(13)

Az intézkedések jogalapja a 2008. évre szóló pótköltségvetés 7.20. pontjában az izlandi parlamenttől kapott felhatalmazás, mely szerint a pénzügyminiszter a kincstár nevében megvásárolhatja az izlandi központi banktól a bank kölcsöneinek fedezetéül szolgáló kereskedelmi papírokat, valamint a lehető legéletképesebb módon rendezheti a vonatkozó követeléseket.

(14)

Amint az már említésre került, a fenti intézkedések három kedvezményezettje a Saga Capital Investment Bank hf., a VBS Investment Bank hf. és az Askar Capital Investment Bank hf. volt. A három kedvezményezett részletesebb ismertetését és a működésükkel kapcsolatos fejleményeket lásd a Hatóság 363/11/COL határozatának 2.5. és 2.6. szakaszaiban.

(15)

A Hatóság a 363/11/COL határozatában előzetesen azt értékelte, hogy a kincstár intézkedései – vagyis a rövid lejáratú követelések kedvező feltételek melletti átalakítása hosszú lejáratú kölcsönökké – összeegyeztethetők-e az EGT-megállapodás állami támogatási rendelkezéseivel. Bár, mivel az állam szerepvállalása, mint az érintett vállalkozások jelentős hitelezője, korábbi intézkedésekből – nevezetesen a CBI repóügyletei és értékpapír-kölcsönzése – ered, szükséges megvizsgálni, hogy azok az intézkedések állami támogatást képezhettek-e.

(16)

A Hatóság ezért az értékelését a CBI pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott rövid lejáratú repóügyleteinek elemzésével kezdte. Az izlandi hatóságok hangsúlyozták, hogy az érintett rövid lejáratú hitelek a CBI rendszeres monetáris politikai és pénzügyi piaci intézkedéseinek és a kincstár rendszeres államadósság-kezelő tevékenységének körébe tartoznak. A Hatóság nem vitatta, hogy ezek az intézkedések a monetáris és államadósság-kezelő intézkedések közé tartozik, és azt sem, hogy az intézkedések az utóbbiakra vonatkozó szabályokra épülnek (8). Az intézkedéseket az érintett pénzügyi vállalkozások kezdeményezésére hozták, és a CBI akkoriban nem rendelkezett az állam részéről semmilyen garanciával. A Hatóság ezért megállapította, hogy a CBI által a pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott, rövid lejáratú repóügyletei és a kincstár rövid lejáratú kölcsönzései nem tartalmaztak állami támogatást.

(17)

A Hatóság előzetes véleménye szerint azonban a kincstár kölcsönkonverziós megállapodásai az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősülnek. A következő szempontokat azonosították a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatban:

(18)

Ezenkívül a Hatóság kétségbe vonta, hogy az állami támogatás összeegyeztethetőnek tekinthető az EGT-megállapodással. Az izlandi hatóságok az EGT-megállapodás 61. cikkének (3) bekezdésére, valamint a Hatóság megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatására való hivatkozással igyekeztek alátámasztani álláspontjukat, mely szerint az intézkedés összeegyeztethető volt a megállapodással. Az izlandi hatóságok ugyanakkor nem nyújtottak be semmilyen bizonyítékot, amely alapján értékelni lehetett volna az intézkedés összeegyeztethetőségét az EGT-megállapodás 61. cikkének (3) bekezdésének b) pontja, valamint a Hatóság pénzügyi válsággal kapcsolatos ideiglenes állami támogatási iránymutatása szerint. A Hatóság hangsúlyozta, hogy a pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott támogatásra vonatkozó ideiglenes szabályok szerint a támogatásnak a szükséges minimumra kell korlátozódnia, a bank hosszútávú életképességének visszaállítását kell céloznia és biztosítania kell, hogy nem vezet a verseny indokolatlan torzulásához. Az iránymutatás szabályokat határoz meg az állami feltőkésítésért nyújtott helyes és megfelelő ellentételezés biztosítására (10). Úgy tűnik, az állam által nyújtott hitelek visszafizetésére vonatkozó feltételek nem vették figyelembe ezeket az elveket. A hiteleket hét éves visszafizetési időszakkal nyújtották, indexálással, évi 2 % rögzített kamatláb mellett, ami a piaci kamatlábnál jóval alacsonyabb volt, emellett nem irányozták elő a kamatlábnak az állami tőke visszafizetésére ösztönzőleg ható emelését. Ennek fényében a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen kölcsönzési feltételek nem voltak összeegyeztethetőek a Hatóság állami támogatási iránymutatásával.

(19)

Az izlandi hatóságok észrevételei arra az álláspontjukra összpontosítanak, hogy az intézkedések összeegyeztethetők az EGT-megállapodással. Véleményük szerint az intézkedések nem voltak szelektívek, mivel a három befektetési bank különböző helyzetben volt, és más bankok, mint pl. a Straumur, az SPB és a SPRON nem voltak a három befektetési bankhoz hasonló helyzetben. Néhány más bankintézmény már a kölcsönkonverziós megállapodások idején nem fizetett a hitelezőinek, és a reorganizációs erőfeszítéseik olyan számottevőek voltak, hogy a CBI-vel szembeni adósság konverziója nem lett volna jelentős tényező a pénzügyi szerkezetátalakításukban. Az izlandi hatóságok fenntartották továbbá, hogy a kölcsönkonverzióra vonatkozó döntéseik összhangban voltak a magánhitelező elvével, mivel bármely hitelező, aki ugyanabban a helyzetben volt, mint annak idején az izlandi állam, ugyanígy járt volna el.

(20)

Emellett az izlandi hatóságok információt szolgáltattak a három befektetési bank jelenlegi helyzetéről, valamint a Hatóság 363/11/COL határozatának közzététele óta bekövetkezett fejleményekről. (11)

(21)

Tekintettel arra, hogy a három kedvezményezett a 363/11/COL határozat közzététele óta valamennyi gazdasági tevékenységével felhagyott, és hivatkozással az Európai Bizottság és a Hatóság azon bevett gyakorlatára, melyet a hasonló körülmények mellett hozott intézkedések osztályozásakor és azok összeegyeztethetőségének értékelésekor követ (12), az izlandi hatóságok fenntartották, hogy a Hatóságnak nem volt oka az ügy további kivizsgálására.

(22)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha e megállapodás másként nem rendelkezik, összeegyeztethetetlen az e megállapodásban foglaltak érvényesülésével az EK-tagállamok vagy az EFTA-államok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a Szerződő Felek közötti kereskedelmet.”

(23)

Ebből az következik, hogy az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülő intézkedéseknek állami vagy állami forrásból származó, vissza nem fizetendő támogatást kell tartalmazniuk, előnyben kell részesíteniük a kedvezményezett vállalkozást, szelektívnek kell lenniük, torzítaniuk kell a versenyt, és érinteniük kell a szerződő felek közötti kereskedelmet.

(24)

Amint az már említésre került, a Hatóság a 363/11/COL határozatban előzetesen megállapította, hogy a vizsgált intézkedések, vagyis a rövid lejáratú hitelek hosszú lejáratú kölcsönökké alakítása, teljesítik az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeket, és ezért állami támogatást képeznek. Emellett nem volt semmi, ami alapján következtetni lehetett volna arra, hogy az intézkedések összeegyeztethetők volnának vagy az EGT-megállapodás általános állami támogatási rendelkezéseivel, vagy a Hatóság pénzügyi válsággal kapcsolatos ideiglenes állami támogatási iránymutatásával. A Hatósághoz a vizsgálat folyamán nem érkeztek olyan információk, amelyek megváltoztatnák ezt az előzetes álláspontot. Sőt, az izlandi hatóságok nem jelentették be az eljárást elindító határozatban említett támogatási intézkedéseket a Hatóságnak azok végrehajtását megelőzően. Ezzel nem tettek eleget a 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségüknek. Az említett támogatási intézkedések végrehajtása ezért jogellenes volt. Ennek ellenére a Hatóságnak értékelnie kell, hogy indokolt-e az ügy további kivizsgálása.

(25)

Amint azt már a 363/11/COL határozat is említette, az Askar Capital Investment Bank hf. már 2007-ben jelentős veszteségeket könyvelt el az amerikai jelzálogkölcsönökkel fedezett strukturált hiteltermékekbe való befektetései miatt (sub-prime). A bank 2010 júniusában még ennél is nagyobb nehézségekkel találta magát szemben, amikor is az izlandi legfelsőbb bíróság ítéletében kimondta, hogy a devizaalapú hitelek illegálisak. A bank 2010. július 14-én csődöt jelentett, és a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (a továbbiakban: FME) még aznap átvette. A Hatóságnak ezt követően megküldött információ szerint a bank jelenleg felszámolás alatt áll és megszüntette valamennyi gazdasági tevékenységét.

(26)

Amint azt már a 363/11/COL határozat is említette, a VBS Investment bank hf. pénzügyi helyzete jelentősen romlott a bank és a hitelezői és részvényesei közötti sikertelen tárgyalást követően, melynek következményeként 2010-ben a bank hitelezői megszakították az összes tárgyalást. 2010. március 3-i határozatában az FME a VBS számára ideiglenes igazgatótanácsot nevezett ki, a reykjavíki kerületi bíróság 2010. április 9-i ítéletével elindult a VBS felszámolása a pénzügyi vállalkozásokról szóló 161/2002. törvény 101. cikkének megfelelően. A bank működési engedélyét visszavonták, mivel a bank felszámolási eljárás alatt áll.

(27)

A Saga Capital működési engedélyét az FME 2011. szeptember 28-i határozatával vonta vissza. Ezt követően az FME kérte a Saga Capital felszámolásának elindítását és felszámoló bizottságot nevezett ki. Az északkelet-izlandi kerületi bíróság a 2012. május 16-i ítéletében helyt adott az FME keresetének és kinyilvánította, hogy a Saga Capitalt fel kell számolni. 2012. június 14-én az izlandi legfelsőbb bíróság megerősítette ezt az ítéletet. A reykjavíki kerületi bíróság 2012. március 5-i ítéletében helybenhagyta az FME azon döntését, hogy a Saga Capital működési engedélyét vissza kell vonni. A reykjavíki kerületi bíróság ítéletét megfellebbezték a legfelsőbb bíróságnál. Ugyanakkor a bank felhagyott valamennyi engedélyezett tevékenységével, mivel pénzintézetként való működési engedélyét visszavonták.

(28)

Emiatt egyértelmű, hogy a szóban forgó három befektetési bank mára megszüntette összes gazdasági tevékenységét, működési engedélyeiket visszavonták, jelenleg felszámolási eljárás alatt állnak, és a bank vagyonára vonatkozó követelések benyújtási határideje lejárt (13). Amennyiben a befektetési bankoknak állami támogatást nyújtottak, a támogatás már nem jár torzító hatásokkal, amennyiben jogellenes támogatást nyújtottak, a támogatás visszafizettetése lehetetlen. Ilyen körülmények között semmilyen gyakorlati hatása nem lenne egy, a szóban forgó intézkedések támogatási jellegéről, illetve az EGT-megállapodással való összeegyeztethetőségéről szóló hatósági határozatnak (14).

(29)

A felügyeleti és bírósági megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (2) bekezdése szerint indított hivatalos vizsgálati eljárás folytatása nem célravezető,

16.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/s3