(1)

A Bizottság az 1072/2012/EU rendeletben (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) (2) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy az érintett ország) származó asztali és konyhai kerámiaáruk behozatalára.

(2)

Az eljárás megindítására azt követően került sor, hogy az Unión belüli asztali és konyhai kerámiaáruk gyártásának több mint 30 %-át képviselő uniós gyártók nevében (a továbbiakban: panaszosok) 2012. február 16-án (3) panaszt nyújtottak be.

(3)

Az ideiglenes rendelet (22) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2011. január 1. és 2011. december 31. közötti időszakra irányult (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2008. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot foglalta magában (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(4)

Azon alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes vám bevezetéséről döntöttek (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtotta be írásban az ideiglenes megállapításokra vonatkozó észrevételeit. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére. Két importőr és egy exportáló gyártó kért és kapott lehetőséget meghallgatásra a Kereskedelmi Főigazgatóság meghallgató tisztviselője jelenlétében.

(5)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket a végleges megállapítások kialakításához szükségesnek tartott. Az érdekelt felek szóbeli és írásbeli észrevételeit mérlegelték és az ideiglenes megállapításokat indokolt esetben ezeknek megfelelően módosították.

(6)

Ezenfelül az (55) preambulumbekezdésben foglaltak szerint ellenőrző látogatásra került sor egy thaiföldi gyártónál, amelynek célja Thaiföld megfelelő analóg országként való alkalmasságának vizsgálata volt.

(7)

Ezt követően valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság a Kínából származó asztali és konyhai kerámiaáru behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vám révén biztosított összegek végleges beszedését kívánta javasolni (a továbbiakban: a végleges nyilvánosságra hozatal). Egyúttal meghatározott időszakot biztosítottak a feleknek arra, hogy e végleges nyilvánosságra hozatal kapcsán ismertessék észrevételeiket. Kérésük nyomán a Kínai Könnyűipari és Kézműves Termékek Kamarája (Chinese Chamber of Commerce for Import and Export of Light Industrial Products and Arts-crafts, CCCLA) és importőrök egy csoportja számára a Bizottság lehetővé tette a meghallgatást a Kereskedelmi Főigazgatóság meghallgató tisztviselője előtt.

(8)

Az érdekelt felek valamennyi észrevételét megfontolták és indokolt esetben figyelembe vették.

(9)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően számos érdekelt fél megkérdőjelezte a Kínából exportáló gyártók mintáját azzal az érvvel, hogy a minta nem reprezentatív, mivel az csak a legnagyobb exportált mennyiségeken alapul és nem veszi figyelembe a kínai kerámiaipar sokféleségét és szétaprózódottságát jellemző egyéb tényezőket.

(10)

Az 1225/2009/EK rendelet (a továbbiakban: az alaprendelet) 17. cikke (1) bekezdéséből következik, hogy a vállalatok mintába való felvétele céljából történő kiválasztása azon legnagyobb reprezentatív exportmennyiségre korlátozható, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható. Tekintettel az ágazat szétaprózódottságára a Bizottság úgy vélte, hogy az exportmennyiségeken alapuló kiválasztás reprezentatív mintát eredményezne, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható. E tekintetben azonban meg kell említeni, hogy a kiválasztott vállalatok Kína három különböző régiójában találhatóak, a különböző típusú kerámiaanyagból (pl. porcelán vagy kőáru) készült érintett termék előállított mennyisége jelentősnek, a terméktípusok választéka pedig e vállalatok esetében bőségesnek mondható. Ezért ez az állítás nem fogadható el.

(11)

Egy exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós ipari ágazat és az importőrök tekintetében alkalmazott mintavételezéshez képest az exportáló gyártók esetében alkalmazott eltérő módszer megkülönböztetéshez vezet, ezért ugyanazon kritériumokat kellett volna használni. A különböző módszerek használata hátrányosan érinti az exportáló gyártókat és sérti az egyenlő bánásmódot.

(12)

Az exportáló gyártók mintájának kiválasztása csupán a Kínából származó érintett termékre vonatkozó dömping fennállásának vizsgálatát szolgálja. E tekintetben lényeges, hogy a vizsgálati időszakban a vizsgálat az érintett termék lehető legnagyobb behozatali mennyiségére terjedjen ki. Másrészt az uniós gyártók kiválasztására annak meghatározása érdekében került sor, hogy különböző mutatószámok alapján az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett-e. Az importőröket illetően az összegyűjtött információkat elsősorban uniós érdekű értékelésben használják fel. Ebből következően az importőrök és uniós gyártók számára lényeges, hogy információt gyűjtsenek például a különböző termékszegmensekben tevékeny különféle vállalatoktól. Mivel a mintába felveendő vállalatok kiválasztásának alapjául szolgáló megfontolások eltérnek egyrészt az uniós gyártók és importőrök, másrészt az exportáló gyártók tekintetében, így azok helyzete sem hasonló. Ennélfogva sem a megkülönböztetés tilalmának elve, sem az egyenlő bánásmód elve nem írja elő a vonatkozó minták kiválasztására irányuló azonos módszertan használatát. Ebből következően ezen állítás teljes mértékben megalapozatlan, ezért azt a Bizottság elutasítja.

(13)

Ezen túlmenően egy exportáló gyártó fenntartotta arra vonatkozó kérelmét, hogy az ideiglenes rendelet (8) preambulumbekezdésében foglaltak szerint neki szerepelnie kellene a mintában. A vállalat azonban nem hozott fel új érveket, amelyek indokolnák a mintába való felvételt. Ennélfogva és a fenti (10) preambulumbekezdésben szereplő megállapítások figyelembevételével az ideiglenes rendelet (9) preambulumbekezdésében foglalt következtetések ezúton megerősítést nyernek.

(14)

Ugyanezen, a mintában nem szereplő exportáló gyártó azt állította, hogy nem biztosítottak számára elegendő időt a végleges nyilvánosságra hozatalra vonatkozó észrevételeinek benyújtására, továbbá, hogy a nyilvánosságra hozatal nem volt megfelelő, mivel nem tartalmazott például számadatokat a kedvezményekre, értékesítési árakra, kiigazításokra stb. vonatkozóan. Következésképp nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogát.

(15)

Az alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdése értelmében az érdekelt felek számára legalább 10 napot kell biztosítani a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeik benyújtására. A szóban forgó exportáló gyártó 2013. február 25-én elektronikus levélben kapta meg a végleges nyilvánosságra hozatalt, és 2013. március 8-ig tehette meg észrevételeit, azaz számára 11 napos határidőt biztosítottak. A nyilvánosságra hozatalt tartalmazó dokumentumot másnap ajánlott küldeményként is elküldték részére. Megállapítható tehát, hogy az érintett fél számára elegendő időt biztosítottak az észrevételek benyújtására, az állítást ezért a Bizottság elutasítja. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni azt is, hogy az érdekelt fél észrevételei a megadott határidőn belül megérkeztek, és nem kérelmezte a határidő meghosszabbítását. Egyébiránt a Bizottság – a bizalmas információk védelmére vonatkozó kötelezettségére is figyelemmel – minden olyan alapvető adatot és szempontot nyilvánosságra hozott, amelyek alapján a végleges intézkedések kiszabását javasolni szándékozta. A védelemhez való jog alapján nem kell tájékoztatást adni az egyes vállalatokra vonatkozó értékesítési árakról vagy a mintába felvett vállalatok tekintetében alkalmazott, az egyedi dömpingkülönbözetek megállapításához figyelembe vett kedvezményekről azon érdekelt felek részére, amelyekre vonatkozóan az egyedi dömpingkülönbözeteket nem számítják ki.

(16)

Fentiekből következik, hogy a védelemhez való jog megsértésére vonatkozó állítás nem megalapozott, ezért azt a Bizottság elutasítja.

(17)

Az ideiglenes rendelet (24) és (56)–(57) preambulumbekezdéseiben foglaltak szerint az érintett termék ideiglenesen az ex 6911 10 00 , ex 6912 00 10 , ex 6912 00 30 , ex 6912 00 50  és ex 6912 00 90 KN-kódok alá tartozó és a Kínából származó asztali és konyhai kerámiaáruként, kivéve a kerámiakéseket (érintett termék) került meghatározásra.

(18)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egyetlen érdekelt fél sem vitatta, hogy a kerámiakések a fizikai jellemzőkben, gyártási folyamatban és a felhasználási módban mutatkozó különbségek miatt alapvetően különböznek az asztali és konyhai kerámiaáruk egyéb fajtáitól. A felek valamennyi észrevételének elemzését követően a kerámiakések a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmet a Bizottság véglegesen elfogadta.

(19)

Az ideiglenes intézkedések kihirdetését követően egy importőr azt kérelmezte, hogy bizonyos kerámia fűszerdarálókat és kerámia őrlőrészeket zárjanak ki a vizsgált termékkörből.

(20)

Kérelmüket arra alapozták, hogy sajátosságaikból adódóan az ilyen darálók, valamint az egyéb asztali és konyhai kerámiaáruk nem tekinthetőek egyetlen terméknek. A szóban forgó darálók őrlő tányérjának kerámiaanyaga elsősorban alumíniumból készül, amely rész nem általános asztali áruként használatos, mint a csésze vagy a tányér, és amelyek esetében a kiégetés magasabb hőmérsékleten történik. Ezek a termékek rendkívül korlátozott mértékben helyettesíthetők a vizsgált termékkategóriákkal. Ez vonatkozna a burkolat nélküli kerámiadaráló mechanizmusokra is, amelyeket általában a fent említett kódok alá kell besorolni.

(21)

A vizsgálat szerint a darálókban lévő kerámiaelem általában a daráló csekély részét teszi ki. Ezenfelül a vizsgálatból az is kiderült, hogy a kerámia őrlőtányért tartalmazó darálók, ideértve a kerámiadaráló részeit is, nem rendelkeztek ugyanazon fizikai jellemzőkkel és alapvető felhasználási móddal, mint az asztali és konyhai kerámiaáruk. A kerámiadaráló-részek formája, ereje és kialakítása különbözik az asztali és konyhai kerámiaárukétól.

(22)

Néhány fél azt kérelmezte, hogy a szóban forgó darálókat zárják ki a vizsgált termékkörből, mivel ugyanolyan fizikai jellemzőkkel, kialakítással és felhasználási móddal rendelkeznek, mint a fémből készült daráló mechanizmust alkalmazó darálók, és amennyiben bizonyos darálókészletek tartalmazzák e mechanizmust, akkor általában a 8210 vámtarifaszám alá sorolják azokat. Továbbá kifejtették, hogy ilyenkor a kerámiaelemek általában a termék értékének legfeljebb 2 %-át képviselik. Tekintettel azonban a darálók és darálókészletek számos besorolási lehetőségére, a vizsgálat nem tudta figyelembe venni ezen érveket annak meghatározásakor, hogy a kerámiadarálót ki kell-e zárni a vizsgált termékkörből.

(23)

Számos fél azzal indokolta a szóban forgó darálóknak a termékkörből való kizárására irányuló kérelmét, hogy egyes darálókban, nevezetesen a sódarálókban kerámia őrlőtányért kell használni a fém helyett, mivel a só korrodálja a fémdarálót. A vizsgálatból azonban kiderült, hogy a sódarálók nem feltétlenül kerámiából készült daráló mechanizmussal működnek.

(24)

A fenti preambulumbekezdésekben foglalt szempontok alapján a vizsgálatból arra a következtetésre lehet jutni, hogy a kerámiadaráló-részekkel ellátott fűszerdarálók alapvetően eltérnek az egyéb asztali és konyhai áruktól az alapvető fizikai jellemzők és a daráló részekhez használt kerámiaanyag felhasználása miatt. Ennélfogva a Bizottság elfogadta az e vizsgálat termékköréből történő kizárásukra vonatkozó kérelmet, ideértve a kerámiadarálók önálló őrlő mechanizmusainak és részeinek kizárását is.

(25)

Az ideiglenes intézkedések kihirdetését követően néhány fél azt kérelmezte, hogy a kerámia késélezőket zárják ki a termékkörből tekintettel a gyártási folyamatokban, a felhasználási módban fennálló különbségekre, továbbá arra a tényre, hogy e termékek egyedi kialakításuk és fizikai jellemzőik alapján nem élelmiszerek tárolására szolgálnak. A vizsgálat megerősítette e szempontokat. Ezért a Bizottság a vizsgált termékkörből való kizárásukra vonatkozó kérelmet elfogadta.

(26)

Ehhez hasonlóan azt is megvizsgálták, hogy a kerámiahámozókat is ki kellene-e zárni a vizsgált termékkörből. A vizsgálat megerősítette, hogy a kerámiahámozók alapvetően eltérnek az egyéb asztali és konyhai áruktól, mivel a működésben részt vevő részekhez használt kerámiaanyag egyedi kialakítása és fizikai jellemzői (alak és szilárdság) eltérőek, és más gyártási folyamatok és felhasználási módok kapcsolódnak hozzájuk. A kerámiahámozókat ezért szintén ki kell zárni a vizsgált termékkörből.

(27)

Az ideiglenes intézkedések közzétételét követően az egyik fél azt állította, hogy a kordierit kerámiából készült pizzaköveket eltérő fizikai jellemzőik (forma és keménység), kialakításuk és felhasználási módjuk miatt ki kellene zárni a vizsgált termékkörből. A kordierit kerámia az alumínium-magnézium-szilikát egyik típusa, amely egyedi jellemzőkkel rendelkezik, nevezetesen kitűnően ellenáll a hőmérséklet-változásnak. A vizsgálat megerősítette, hogy a kordierit kerámiából készült pizzakövekre ugyanolyan fizikai vonások (forma és keménység), kialakítás és felhasználási mód jellemző, mint a kazánokhoz és kemencékhez használt téglákra. Következésképp e pizzakövek eltérnek az egyéb asztali és konyhai kerámiaáruktól. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszosok rámutattak a kordierit kerámiából készült pizzakövek és a vizsgálat tárgyát képező más termékek hasonlóságára. Azt azonban nem tudták bizonyítani, hogy a kordierit kerámiából készült pizzakövek ugyanolyan alapvető fizikai tulajdonságokkal és felhasználási módokkal rendelkeznének. Ezért a Bizottság a vizsgált termékkörből való kizárásukra vonatkozó kérelmet elfogadta.

(28)

Az ideiglenes intézkedések közzétételét követően egy holland egyesület azt állította, hogy a reklámtermékként használt asztali és konyhai kerámiaárukat ki kellene zárni a termékkörből, mivel azokat nem asztali és konyhai kerámiaáruként történő felhasználás céljából értékesítik, továbbá lényeges gazdasági ösztönzőt jelentenek a kiskereskedelmi ágazatban és nagyra becsülik a fogyasztók, valamint mert a rövid időn belül szükséges mennyiségeket csak a kínai gyártók tudnák biztosítani. A reklámtermékként használandó asztali és konyhai kerámiaáruknak a termékkörből történő kizárására vonatkozó kérelem azonban nem elfogadható, mivel fizikai jellemzőik, a gyártási folyamatok és a felhasználási módok megegyeznek a többi asztali és konyhai kerámiaáruéval.

(29)

Az ideiglenes intézkedések közzétételét, majd a végleges nyilvánosságra hozatalt követően ismételten egy német importőr és nagykereskedő, valamint egy kínai együttműködő exportáló gyártó indítványozta, hogy a szublimációs nyomtatásra szánt különleges bevonatú kőtermékekett és amelyekről a szublimációs bevonat mechanikus karcolással eltávolítható, ki kellene zárni a termékkörből, mivel azok félkész termékek, amelyek esetében a képkészítésre külön csatornákon keresztül az Unióban kerül sor, továbbá az eltérő fogyasztói benyomás és azon tény miatt, hogy a szublimációs bevonat meghaladja a bevonat nélküli kerámiaáruk értékét, valamint hogy uniós gyártók nem léteznek e terméktípus tekintetében. A vizsgálatból kiderült, hogy a termék szemmel láthatóan megegyezik a többi nem szublimált asztali áruval, és ezért nehéz – ha egyáltalán lehetséges – attól megkülönbözetni. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy e termékeket általában ugyanarra használják, mint más asztali kerámiaáruk típusait. Az is megállapítást nyert, hogy sok uniós gyártó állít elő ilyen termékeket, valamint hogy az Unióban gyártott és az importált termékek egymás közvetlen versenytársai. A fentiek fényében a Bizottság elutasítja a szublimációs nyomtatásra szánt különleges bevonatú kőáruk kizárására vonatkozó állítást.

(30)

A figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruk termékkörből való kizárását kérelmező importőr az ideiglenes intézkedések közzétételét, majd a végleges nyilvánosságra hozatalt követően ismételten azt állította, hogy a Bizottság ideiglenes elemzése e tekintetben téves volt, mert az figyelmen kívül hagyta a piaci szegmensek létezését, a különböző típusú asztali áruk közötti minőségi különbséget, a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruk luxus- és törékenyebb jellegét, valamint az ezen termékekhez társított fogyasztói benyomásból fakadó korlátozott helyettesíthetőséget. Állítása szerint a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruk dekorációként is használhatóak.

(31)

Ami a különböző típusú asztali áruk közötti minőségi különbségekre és a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruk luxus- és törékenyebb jellegére vonatkozó állításokat illeti, e jellemzők nem kifejezetten a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruk sajátosságai. Ezenfelül a termékhez társított fogyasztói benyomásból fakadó korlátozott helyettesíthetőség tekintetében nem hoztak fel olyan új érvet, amely megváltoztatná az ideiglenes rendelet (45) preambulumbekezdésében foglalt következtetést, miszerint az átlagos fogyasztó nem különbözteti meg a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali árukat az egyéb kerámia asztali áruk típusaitól. Végül a Bizottság megvizsgálta a piaci szegmensek létezését az ideiglenes rendelet (157)–(158) preambulumbekezdésében. Ezen érvek ezért nem tudták megcáfolni az ideiglenes rendelet (45) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(32)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Bizottság részletesebben kidolgozta az ideiglenes rendelet (50) preambulumbekezdésében foglalt állítást. Ezeket az állítások a végleges nyilvánosságra hozatalt követően megismételték. A kínai gyártást végző importőr kérelmezte, hogy a teljes mértékben mázas és/vagy felületük 100%-án – az alap vagy annak egy része kivételével – zománcozott konyhai/asztali kerámiaárukat és ahol a mázas/zománcozott felület 100%-a nem fehér színnel festett, zárják ki a termékkörből. A kérelmet a Bizottság megfelelően elemezte és a vizsgálatból kiderült, hogy e termékek fizikai jellemzői, gyártási folyamatai és felhasználási módjai megegyeznek az asztali és konyhai kerámiaáruk mázas és/vagy zománcozott termékekeinek jellemzőivel. Ezért a Bizottság az állítást végleg elutasítja.

(33)

A CCCLA ragaszkodott ahhoz, hogy a finom csontporcelánt ki kell zárni a vizsgált termékkörből, mivel az törékeny luxustermék, alacsony mechanikai szilárdsággal és vitatta azt is, hogy ellenálló lenne a töredezéssel szemben. Meg kell azonban jegyezni, hogy korábban maga a CCCLA állította, hogy a finom csontporcelánt rendkívüli mechanikai szilárdság és töredezéssel szembeni ellenálló képesség jellemzi. Ezen egymásnak ellentmondó állítások egyértelműen aláásták a CCCLA állításait. Az előadott érvek mindenesetre nem változtatnak az ideiglenes rendelet (28) preambulumbekezdésében összefoglalt következtetéseken. Következésképp a finom csontporcelánnak a vizsgált termékkörből történő kizárására irányuló kérelmet a Bizottság véglegesen elutasítja.

(34)

Ugyanez a fél ismételten azt állította, hogy a tartós porcelánt ki kellene zárni a vizsgált termékkörből. Szerinte nem volt igaz az az állítás, miszerint a tartós porcelán nem rendelkezik egyértelmű jellemzőkkel és nagyon masszív 24 %-ot meghaladó alumíniumtartalma miatt, majd vitatta e termék uniós gyártási kapacitását. Mindazonáltal a tartós porcelánnal kapcsolatos különböző beadványok egymásnak ellentmondanak, például a felhasznált nyersanyagok és a timföldportartalom tekintetében. Az azonban nem volt vitatott, hogy a tartós porcelánt az Unióban is gyártják, és a kínai gyártók által előállított tartós porcelán közvetlen versenyben áll az Unióban előállított tartós porcelánnal, valamint a vizsgálat által érintett egyéb termékekkel. Következésképp a tartós porcelán kizárására irányuló kérelmet a Bizottság végleg elutasítja.

(35)

Az asztali és konyhai kerámiaáruk valamennyi típusa ugyanazon termék különböző típusainak tekinthető. Következésképp nem megalapozott az ideiglenes, majd a végleges nyilvánosságra hozatalt követően ismételten előadott azon érv, amely szerint a vizsgálat hasonló termékek széles körét fedi le, és ebből következően az egyes termékszegmensekre külön-külön vizsgálatokat kellene lefolytatni a helyzet felmérésére, a dömpingre, a kárra, az okozati összefüggésre és az uniós érdekre vonatkozóan. Az egyik fél, aki szerint a termékkör túl széleskörű volt, a különböző szintű dekorációval ellátott termékek összehasonlítását indítványozta, de a felhasználási módjukat illető állításai (az egyik esetben a kert és a gyerekek, a dekoráció a másik esetben) vitathatóak, mert nincs egyértelmű elkülönítés és az általa előadott állítások inkább ideiglenes rendelet (55) preambulumbekezdésében foglalt szempont megerősítésének tekinthetők. Meg kell még jegyezni, hogy egy, a Kínában gyártást végző importőr azt állította, hogy az Unióban értékesített asztali és konyhai kerámiaáruk több mint 99 %-a többnyire vagy kizárólag fehér. Néhány fél vitatta az ideiglenes rendelet (58) preambulumbekezdését, mivel a vizsgálat keretében az intézmények nem végeztek vizsgálatokat azzal kapcsolatban, hogy egyes árucikkek megfeleltek-e az uniós szabadkereskedelemnek. E tény azonban nem ássa alá az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdésében foglalt következtetést.

(36)

A fentiek fényében a termékkör véglegesen asztali és konyhai kerámiaáruként került meghatározásra, kivéve a Kínából származó, jelenleg az ex 6911 10 00 , ex 6912 00 10 , ex 6912 00 30 , ex 6912 00 50  és az ex 6912 00 90 KN-kódok alá tartozó kerámiakéseket, a kerámia fűszerdarálókat és a kerámiaőrlő részeit, a kerámiahámozókat, kerámia késélezőket, valamint a pizza vagy kenyér sütéséhez használt kordierit kerámia pizzaköveket.

(37)

Az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (24)–(63) preambulumbekezdésében foglalt egyéb döntések megerősítést nyernek.

(38)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy exportáló gyártó, egy uniós gyártó és egy importőr azt állította, hogy a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntés meghozatalára a rendelkezésre álló határidőn túl került sor, azaz az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott három hónapos időszakot követően, és a vizsgálatot ezért dömpingellenes intézkedések bevezetése nélkül kell lezárni. A piacgazdasági elbánással összefüggésben ezt az állítást az érintettek már az ideiglenes szakaszban előadták, és a Bizottság azt az ideiglenes rendelet (72)–(73) preambulumbekezdésében elutasította. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően további öt exportáló gyártó terjesztett elő hasonló kérelmet. Állításuk védelmében a Bíróságnak a Brosmann és az Aokang Shoes ügyekben hozott ítéleteire (4) hagyatkoztak.

(39)

Elsőként le kell szögezni, hogy a Brosmann és az Aokang Shoes ügyek ebben az eljárásban nem relevánsak a piacgazdasági elbánás jogosságának vizsgálata szempontjából, hiszen a szóban forgó ügyek – szemben a jelenlegi eljárással – olyan helyzetekre vonatkoznak, amelyekben egyáltalán nem végeztek piacgazdasági elbánásra vonatkozó vizsgálatot.

(40)

A Brosmann és az Aokang Shoes ügyek továbbá azért sem relevánsak a szóban forgó vizsgálat jogosságának megítélése szempontjából, mert az alaprendeletet időközben módosították (5). A módosítást követően az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése értelmében a Bizottság csak az alaprendelet 17. cikke szerinti mintában szereplő vállalatok tekintetében hoz piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntéseket, és hogy az ilyen döntést általában a vizsgálat megindítását követő hét hónapon, de legkésőbb nyolc hónapon belül kell meghozni. Az említett rendelkezés 2012. december 15-e óta minden új és már folyamatban lévő vizsgálatra, következésképp erre a vizsgálatra is alkalmazandó.

(41)

Mindenesetre fenn kell tartani az ítélkezési gyakorlat szerinti értelmezést, mely szerint a piacgazdasági elbánás megállapításához fűződő jog annak ellenére sem sérült, hogy a három hónapos határidőt nem tartották tiszteletben. Következésképp a Bizottság fenntartja az ideiglenes rendelet (73) preambulumbekezdése szerinti következtetést.

(42)

A piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntésekkel foglalkozó kérelmek nagy száma és annak szükségessége miatt, hogy e kérelmek kivizsgálása érdekében ellenőrző látogatásokat kellett tenni, a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntéseket nem hozták meg hét hónapon belül. A vizsgálat megindítását követő nyolc hónapon belül viszont meghozták a döntéseket, és ezzel eleget tettek az 1168/2012/EU rendelet által módosított alaprendeletnek. Az állítás, mely szerint ezzel összefüggésben bármilyen jogot is visszamenőleges hatállyal megvontak volna, a fentiekben leírtak miatt nem tekinthető megalapozottnak.

(43)

A fentiek fényében a kérelmet, miszerint a dömpingellenes vizsgálatot – amiatt, hogy nem sikerül a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntést három hónapon belül meghozni – dömpingellenes intézkedések bevezetése nélkül kellene lezárni, a Bizottság elutasítja.

(44)

Ezen túlmenően egy, a mintában nem szereplő exportáló gyártó, aki nem tudta bizonyítani, hogy olyan átlátható könyveléssel rendelkezik, amelyet a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően független könyvvizsgálatnak vetnek alá és így elutasították a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntésre vonatkozó kérelmét, fenntartotta azon állítását, hogy az állítólagos számviteli hibák – már ha voltak –, amelyek alapján kérelmét elutasították, nem voltak jelentősek és ezért a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntés elutasítására vonatkozó határozat aránytalan és sérti az arányosság elvét. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a szóban forgó exportáló gyártó fenntartotta állítását, de egyetlen új érvet sem terjesztett elő.

(45)

A könyvelés hiányosságainak súlyosságát érintő érvek lényegében megegyeznek a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntés kivizsgálása során felhozott érvekkel és azokat a Bizottság a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntést megelőzően megcáfolta. Mindazonáltal azon érv tekintetében, miszerint a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntés meghozatalának elutasítása sérti az arányosság elvét, fel kell arra hívni a figyelmet, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott, a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntésre vonatkozó feltételek konjunktívak és hacsak nem teljesülnek, a piacgazdasági elbánás jogilag nem biztosítható. Ezenfelül a bizonyítási teher a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntést kérelmező vállalatot sújtja, és a vállalatnak nem sikerült igazolnia, hogy átlátható könyveléssel rendelkezik, így a Bizottság rendelkezésére álló egyetlen lehetőség a piacgazdasági elbánás elutasítása volt. Ennélfogva a piacgazdasági elbánás elutasítása nem tekinthető olyan döntésnek, amely sérti az arányosság elvét. Mindenesetre az 1168/2012/EU rendelet (6) által módosított alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének d) pontja értelmében ha a Bizottság mintavétel alkalmazásával korlátozza a vizsgálat körét, a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntést a mintában szereplő felekre kell korlátozni.

(46)

A Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy jóllehet 16 exportáló gyártó kérelmezett egyéni elbánást, a Bizottság csak a mintában szereplő vállalkozásoktól érkező kérelmeket vizsgálta meg az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdése értelmében és azokat el is fogadta. A fennmaradó 11 exportáló gyártóból hét kért egyedi vizsgálatot.

(47)

Az alaprendelet 9. cikkének (5) és (6) bekezdése alapján egyedi vámokat kell kivetni az exportőrnek vagy gyártónak az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatban részesített importjaira. Ennek megfelelően a négy, egyéni elbánást kérő, de egyedi vizsgálatot nem kérelmező vállalat részére nem lehetett egyedi vámokat biztosítani.

(48)

Egy exportáló gyártó állította, hogy a megadott határidőn belül benyújtotta az összes kért információt és ezért az egyéni elbánás iránti kérelmét meg kellett volna vizsgálni, valamint a Brosmann-ügyben (7) hozott bírósági ítéletnek megfelelően egyéni különbözetet kellett volna megállapítani.

(49)

Ez az állítás nem elfogadható. Mivel a szóban forgó vállalat nem szerepelt a mintában, az egyéni elbánás iránti kérelme csak az egyedi vizsgálattal összefüggésben értékelhető, azt az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerint kell elvégezni.

(50)

Az egyéni elbánáshoz kapcsolódó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (79)–(81) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(51)

Az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálat iránti kérelmeket tíz jogalanyból álló hét exportáló gyártó nyújtott be. Az ideiglenes rendelet (82) és (83) preambulumbekezdésében foglaltak alapján e kérelmekről nem született döntés az ideiglenes intézkedések meghozatalakor.

(52)

2012. december 21-én az exportáló gyártók arról értesültek, hogy az egyedi vizsgálat iránti kérelmeiket elutasították, mivel az egyedi vizsgálatok túlzott terhet jelentenének és akadályoznák a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.

(53)

Egy exportáló gyártó szerint az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése értelmében az egyedi vizsgálat törvényben rögzített jog, és a Bizottságnak az egyedi vizsgálatra vonatkozó elutasítása indokolatlan, mivel a Bizottság forrásait tekintve sem a vállalatok száma, sem pedig a kért vizsgálat nem jelentene túlzott terhet, illetve nem akadályozná a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ezt az állítást megismételték, de további érveket nem terjesztettek elő.

(54)

Az egyedi vizsgálat iránti kérelmek elfogadására vagy elutasítására vonatkozó döntések meghozatalára eseti alapon, a benyújtott kérelmek számának és a kérelmek elbírálására rendelkezésre álló idő figyelembevételével kerül sor. A konkrét esetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság jogilag kötelezve volt arra, hogy Kínában tizenhat jogalanyra – köztük a mintába fel nem vett vállalatokra – vonatkozóan piacgazdasági elbánásra irányuló vizsgálatot végezzen. A jogi eljárások határideje által okozott időbeni korlátok betartása miatt ezért nem lehetett egyedi vizsgálatot végezni az ideiglenes megállapításokat megelőzően. A rendelkezésre álló korlátozott idő, a benyújtott kérelmek számának és a Bizottságban a dömpingellenes vizsgálatokért felelős szolgálatok rendelkezésére álló korlátozott források figyelembevételével a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ebben az esetben túlzott terhet jelentene az egyedi vizsgálatok elvégzése.

(55)

Az ideiglenes intézkedések elrendelését követően a megfelelő analóg ország kiválasztását tovább vizsgálták. Ebben az összefüggésben ellenőrző látogatásra került sor azon thaiföldi exportáló gyártó telephelyén, amely az ideiglenes rendelet (87) preambulumbekezdésében foglaltak szerint válaszolt a kérdőíves megkeresésre. A thaiföldi együttműködő gyártó által szolgáltatott információk vizsgálatát és ellenőrzését követően azonban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a thaiföldi gyártó nem tudott megfelelő szintű részletességgel adatokat szolgáltatni a belföldi piacon értékesített termékek típusait illetően. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy Brazíliát kell a legmegfelelőbb analóg országként megtartani.

(56)

Mindazonáltal a Thaiföldről kapott információk alátámasztották a Brazíliában nyert megállapítások egy részét, nevezetesen a kereskedelmi márkás és a kereskedelmi márka nélküli termékek árkülönbségének szintjére vonatkozóan (lásd a lenti (91) preambulumbekezdést).

(57)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy ipari érdekképviseleti szerv állt elő és vitatta Brazíliának, mint megfelelő analóg országnak a kiválasztását. Lényegében azt állította, hogy Brazília kiválasztását feltehetőleg kizárólag az a tény indokolja, hogy nem volt más megfelelő ország. Ez az állítás nem elfogadható. Az ideiglenes rendelet (84)–(88) preambulumbekezdéséből egyértelműen következik, hogy Brazília megfelelő analóg országként való kiválasztása a belföldi piaci helyzetet leíró tényszerű adatok alapján történt. Az a tény, hogy a Bizottság az ideiglenes intézkedések meghozatalát követően is vizsgált más potenciális analóg országokat, nem jelenti azt, hogy Brazília ne lenne megfelelő választás.

(58)

A fentiek fényében és egyéb arra vonatkozó észrevételek hiányában, hogy miért Brazíliát választották a megfelelő analóg országnak, az ideiglenes rendelet (84)–(88) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(59)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően számos érdekelt fél azt állította, hogy a rendes érték meghatározása téves volt a tekintetben, hogy állítólag azt Brazíliában nem állapították meg a hasonló termékek értékesítésére vonatkozóan, és ezért torzultak és egyenlőtlenek lettek az eredmények, különösen a kőáruk és egyéb, az analóg országban nem gyártott és értékesített terméktípusok tekintetében. Néhány exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az ideiglenes rendelet (94) preambulumbekezdésében említett képzett rendes érték megállapítására alkalmazott módszerek nyilvánosságra hozatalára nem került sor megfelelő módon.

(60)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően kapott észrevételek azt mutatják, hogy a rendes érték megállapítására alkalmazott módszerek nem voltak teljes mértékben egyértelműek az érdekelt felek számára. Ezen észrevételek egyértelművé tétele érdekében a Bizottság az alábbiakban kifejti a rendes érték megállapítására alkalmazott módszer részleteit.

(61)

Tekintettel arra, hogy minden piacgazdasági elbánás iránti kérelmet elutasítottak, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a mintában szereplő kínai exportáló gyártók számára a rendes értéket a hasonló országbeli gyártótól kapott információk alapján állapították meg.

(62)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először azt vizsgálta, hogy a hasonló termék brazil független fogyasztók számára történő értékesítése reprezentatív-e. Megállapítást nyert, hogy a brazil együttműködő gyártó reprezentatív mennyiségben értékesíti a hasonló terméket a brazil belföldi piacon ahhoz viszonyítva, hogy mennyi érintett terméket exportálnak az Unióba a mintában szereplő exportáló gyártók. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdése szerint a „hasonló termék” az a termék, amely a szóban forgó termékkel azonos, azaz vele minden tekintetben megegyezik, vagy ilyen termék hiányában az a termék, amely a szóban forgó termékkel ugyan nem egyezik meg minden tekintetben, de azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik.

(63)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében tekinthető-e úgy, hogy ezek az értékesítések rendes kereskedelmi forgalom keretében valósultak meg. Ehhez a Bizottság megállapította a független vevők részére történő nyereséges értékesítés részarányát. Az értékesítést akkor tekintették nyereségesnek, ha az egységár elérte, vagy meghaladta az előállítási költséget. Ennek érdekében meghatározták a brazil együttműködő gyártónál felmerülő előállítási költséget.

(64)

E vizsgálatból kiderült, hogy valamennyi terméktípus esetében a belföldi piacon történő értékesítési mennyiség több mint 80 %-ánál az egységár meghaladta az előállítási költséget, valamint hogy valamennyi típus súlyozott átlagára elérte vagy meghaladta az egységnyi előállítási költséget.

(65)

Ennek megfelelően a terméktípusonkénti rendes érték megállapítása a teljes értékesítési mennyiségre alkalmazott tényleges belföldi árak súlyozott átlagának kiszámításával történt, függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e. Ebből következik, hogy az ideiglenes rendelet (94) preambulumbekezdésében foglaltakkal ellentétben nem került megállapításra képzett rendes érték a nem nyereséges értékesítésekre vonatkozóan.

(66)

Az exportárakra vonatkozó megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (95) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(67)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően számos érdekelt fél állította, hogy általában a rendes érték és az exportár összehasonlítására alkalmazott módszerek tévesek voltak, mivel azok nem a hasonló termékeket hasonlították össze, és a kiigazítások alapját sem magyarázták meg megfelelően. Egy exportáló gyártó konkrétan az állította, hogy az analóg gyártó által nem előállított és értékesített kőáruk tekintetében a Bizottságnak össze kellett volna hasonlítania az agyagáruk exportárát azok belföldi árával, megfelelően ahhoz igazítva, nem pedig rendes értéket képezve. Ezenkívül számos exportáló gyártó érvelt azzal, hogy több egyéb, az exportáló gyártók által előállított és értékesített terméktípus tekintetében a kizárólag a felhasznált kerámiaanyag típusán alapuló, a Brazíliában értékesített általános terméktípus exportára és kg-onkénti átlagára közötti összehasonlítás olyan termékek összehasonlítását eredményezte, amelyek nem hasonló termékek és ezért az téves eredményre vezetett. Ezenfelül egy exportáló gyártó azt állította, hogy a 2. cikk (10) bekezdésének k) pontja szerinti márkákra vonatkozó kiigazítást alábecsülték, míg egy másik exportáló gyártó szerint a szóban forgó kiigazítás szintje nem megbízható vagy megalapozott adatokon alapult, és ezért nem indokolt. Ugyanaz az exportáló gyártó azzal érvelt továbbá, hogy exportárait a kereskedelem különböző szintjein értékesített mennyiségekben tapasztalt eltérésekhez kellene igazítani. Végül számos érdekelt fél szerint a fizikai jellemzőkben megnyilvánuló különbségekre vonatkozó kiigazításokhoz alkalmazott módszerek nem kellően megalapozottak, és nem egyértelmű az sem, hogy e kiigazítások mely adatokon alapulnak.

(68)

A benyújtott észrevételeket tükrében a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően felülvizsgálta az ár-összehasonlításra alkalmazott módszereket és az árak összehasonlíthatósága érdekében tett kiigazításokat. Konkrétan azon termékek tekintetében, amelyek összehasonlítása az ideiglenes szakaszban kizárólag a felhasznált kerámiaanyag típusán alapuló általános termék kg-onkénti átlagára alapján történt, a Bizottság elvégezte az összehasonlítást a leginkább hasonló termékkel (lásd a lenti (77) preambulumbekezdést), amely pontosabb és méltányosabb ár-összehasonlítást tett lehetővé.

(69)

A rendes értéket és az exportárat gyártelepi alapon hasonlították össze. A dömpingkülönbözeteket a mintában szereplő exportőrök egyéni gyártelepi árainak az analóg gyártó hasonló termékének belföldi eladási áraival való összehasonlításával határozták meg. Néhány exportügylet azonban atipikus terméktípusokat érintett, például szalvétagyűrű, késpihentető vagy teáskanna-alátét, amelyek esetében nem lehetett biztosítani a tisztességes összehasonlítást. Ezért azt is figyelembe véve, hogy ezen ügyletek elhanyagolhatóak voltak, mivel összességében az exportmennyiségeknek csak kevesebb mint 0,5 %-át tették ki, a szóban forgó termékeket kizárták a termékkörből.

(70)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vette azokat a különbségeket, amelyek befolyásolták az árakat és azok összehasonlíthatóságát. Adott esetben kiigazításokat alkalmaztak a fizikai jellemzők, a kereskedelmi szint eltérései és az árak összehasonlíthatóságát érintő más tényezők – mindenekelőtt a márkák – vonatkozásában.

(71)

Először megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontja alapján indokolt-e a fizikai jellemzők közötti eltérések kiigazítása.

(72)

Azon esetekben, amikor a rendes értéket a hozzájuk legközelebb álló termék alapján határozták meg (lásd a fenti (68) preambulumbekezdést), kiigazítást végeztek a fizikai jellemzőkben mutatkozó különbségek vonatkozásában annak érdekében, hogy biztosítható legyen a hasonló termékek árai közötti tisztességes összehasonlíthatóság.

(73)

A kőáruk tekintetében az exportárat az analóg országban gyártott és értékesített, hozzájuk legközelebb álló termék belföldi eladási árával hasonlították össze, azaz a kőáruk helyett az agyagból készített, de minden egyéb szempontból azonos termékek eladási áraival – 5 %-kal felfelé kiigazítva – a kőáruk és agyagáruk közötti árkülönbség figyelembevétele érdekében.

(74)

Az exportáló gyártók egyike azt állította, hogy az agyagból készített áruk esetében mind a termelési költségek, mind a kiskereskedelmi értékesítési árak magasabbak, mint kőáruk esetében. Ennek megfelelően a kőáruk exportárait nem felfelé, hanem lefelé kellett volna kiigazítani. Állításának alátámasztásaképpen az exportáló gyártó alapvetően az agyagból készült áruk és a kőáruk termelési költségeire vonatkozó saját számításaira, illetve egy, agyagból készült árukat és kőárukat tartalmazó kiskereskedelmi árlista kivonatára hagyatkozik.

(75)

Az eljárás egy igen kései szakaszában, és már a végleges nyilvánosságra hozatalt követően közölt ezen információ szöges ellentétben áll az érdekelt felek – azaz a panaszos, az uniós gyártók és az analóg országbeli gyártó – által a vizsgálat folyamán a Bizottsággal közölt információkkal. Az említett felek mindegyike azt jelezte, hogy a kőáruk magasabb minőséget képviselnek, azaz tartósabbak, mint az agyagból készült áruk, és előállítási költségük is magasabb, mivel a kőáruk voltaképpen magas hőfokon égetett agyagáruk, míg az agyagból készült árukat alacsonyabb hőfokon égetik ki. Ennek megfelelően a kőáruk általában magasabb áron értékesíthetők. Ezt az információt a nyilvánosan elérhető piaci információk is alátámasztják.

(76)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a szóban forgó exportáló gyártó maga nem termel agyagból készült árukat, ezek előállítási költségére vonatkozóan csupán becsléssel élt. Ezenfelül a benyújtott árlista nem támasztja alá egyöntetűen azt, hogy az agyagból készült áruk általában véve drágábbak lennének a kőáruknál. Következésképp a közölt információk nem bizonyítják azt, hogy kőáruk rendes értéke és exportára közötti tisztességes összehasonlítás érdekében tett kiigazítások hibásak lennének, az állítást így a Bizottság elutasítja.

(77)

Egyéb terméktípusok tekintetében, amelyek esetében az összehasonlítás az ideiglenes szakaszban csak a kg-onkénti átlagár és a kerámiaanyag alapján történt, a Bizottság tovább elemezte az érintett terméktípusokat és összehasonlította az exportárat az analóg országban gyártott és értékesített, a hozzájuk legközelebb álló terméktípus exportárával. Amennyiben csak egy kisebb fizikai jellemzőben volt eltérés, például a máz típusa vagy a dekoráció, míg a terméktípus összes többi alapvető jellemvonása megegyezett, a hozzájuk legközelebb álló terméktípus értékesítési árát a fizikai jellemzőkben tapasztalt különbségnek megfelelő tényleges árkülönbséghez igazították. A többi terméktípus esetében, amikor egynél több fizikai jellemzőben volt eltérés, az exportárat a hozzájuk legközelebb álló termék értékesítési átlagárával hasonlították össze. E terméktípusok vonatkozásában a hozzájuk legközelebb álló termék a következő alapvető fizikai jellemzők közül több vagy az összes jellemzőben is hasonlóságot mutatott: kerámiaanyag, árutípus, alapvető forma, dekoráció és máz.

(78)

Két exportáló gyártó azt állította, hogy azon esetekhez hasonlóan, ahol csak egy kisebb jelentőségű fizikai jellemző tekintetében volt eltérés, kiigazítást kellene alkalmazni azokban az esetekben is, ahol a legközelebbi hasonló termékhez képest több fizikai jellemző is eltérést mutatott.

(79)

A Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy azokban az esetekben, ahol csak egy fizikai jellemző tekintetében volt eltérés, a legközelebbi hasonló termék eladási árát igazították ki a szóban forgó eltérésnek megfelelő tényleges árkülönbség figyelembevételével. Amikor azonban több fizikai jellemző is eltérést mutatott, az összehasonlítás alapja az azonos fizikai jellemzőkkel rendelkező termék értékesítési átlagára volt. Következésképp ez utóbbi esetben a fizikai különbségek miatti árkiigazításra egyáltalán nem volt szükség a hasonló termékek között, hiszen alapvető fizikai tulajdonságaik tekintetében a termékek megegyeztek. Ezért ez az állítás nem fogadható el.

(80)

A fenti exportáló gyártók egyike további kiigazításokat kért az érintett termék súlyával és fehérségével összefüggő fizikai jellemzők különbségei alapján. Azt állította, hogy alacsony minőségi besorolású nyersanyagot használ, és termékeinek költségei és árai ezért alacsonyabbak az analóg ország hasonló termékéhez képest, és exportárait ennek megfelelő összeggel ki kellene igazítani. Ezzel összefüggésben a Bizottság először is emlékeztetni kíván arra, hogy a szóban forgó vállalat nem kapott piacgazdasági státuszt, így termelési költségeit sem ellenőrizték. Ezenfelül az állítását, mely szerint termékei hozzávetőlegesen 5 %-kal nehezebbek a szokásosnál, semmilyen ellenőrizhető dokumentummal nem támasztotta alá, így az állítás megalapozatlannak tekinthető. A fehérséggel kapcsolatban a szóban forgó exportáló gyártó azt nyilatkozta a beadványában, hogy termékei a szokásos fehérségűek, de nem fejtette ki ezzel összefüggésben miért kellene bármilyen kiigazítást is érvényesíteni. Következésképp a kifogásokat a Bizottság elutasítja.

(81)

Egy másik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság elmulasztotta összehasonlítani exportértékesítéseinek egy részét a legközelebbi hasonló termék rendes értékével. A szóban forgó exportértékesítések díszített termékek független kereskedőn keresztüli értékesítéséhez kapcsolódnak, ahol a kereskedő – állítólag – ingyenesen díszítette (matricával) a termékeket. Következésképp az exportár nem tartalmazta a díszítés költségeit, és így az exportárat a díszítés nélküli termékre megállapított rendes értékkel, vagy – másik lehetőségként – a díszített és nem díszített termékek rendes értékéből képzett átlaggal kellett volna összehasonlítani.

(82)

A Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a termelési költség nem releváns tényező az árak összehasonlíthatósága szempontjából, hiszen az összehasonlítás kizárólag a rendes értéken és a hasonló termékek exportárán alapul. A közölt információk alapján az is egyértelmű, hogy a szóban forgó exportált termékek valójában díszítettek voltak, jóllehet állítólag nem az exportáló gyártó viselte a díszítésnek tulajdonítható hozzáadott érték teljes költségét. Ez azonban nem olyan tényező, amely megalapozhatná az analóg ország hasonló termékéhez képest a fizikai jellemzők tekintetében mutatkozó különbségeknek megfelelő árkiigazítást. Mindenesetre mivel ezt a kérelmet az eljárásnak egy kései szakaszában nyújtották be, a kérelem alátámasztásaként benyújtott adatok ellenőrzésére nincs mód. Következésképp a kifogást a Bizottság elutasítja.

(83)

A Kínában gyártott és ott, illetve Brazíliában értékesített asztalikerámiaáru-készletek lehetséges kombinációinak széles választéka fényében a cél az árak közötti tisztességes összehasonlíthatóság volt, ami alapján a különböző készletek az adott készlethez tartozó árucikkek száma és típusa alapján csoportosíthatók. Az ekképpen csoportosított különböző készletkombinációk vonatkozásában az analóg országban alkalmazott átlagos belföldi eladási árat az e csoportokba tartozó készletkombinációk exportárával hasonlították össze.

(84)

Az exportáló gyártók egyike azt állította, hogy tekintettel a készletkombinációk széles választékára, a csoportosítás nem felel meg a tisztességes ár-összehasonlítás követelményeinek, mivel nem veszi figyelembe a készletekben található egyes darabok jellemző tulajdonságait. A szóban forgó exportáló gyártó szerint a készleteket ki kellene zárni a dömpingkülönbözet számításából.

(85)

A Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a készletek esetében a dömpingkülönbözet számításának alapja a kilogrammonkénti átlagár, nem pedig a darabár. Az említett készletek tekintetében tehát a tisztességes árak összehasonlításához nem szükséges az egyes készletekben található darabok pontos kombinációját meghatározni. Amennyiben az fel van tüntetve, az alkalmazott csoportosítás figyelembe veszi a különböző készletkombinációk alapvető jellemzőit, így például azt, hogy kávés készletről és/vagy teakészletről, étkészletről vagy más jellegű készletről van-e szó, illetve a készletben található darabok számát is. Fentiekre való tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelő tisztességes összehasonlítás készült a készletekre vonatkozóan. Ebből következően ez az állítás nem fogadható el.

(86)

Ezen túlmenően az ideiglenes rendelet (99) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a vizsgálat megállapította, hogy a kínai exportáló gyártók általában öt különböző osztályba (A-tól E-ig) sorolják termékeiket, amelyek között jelentős árkülönbségek mutatkoznak. Az Unióba irányuló kivitel túlnyomó többsége azonban az A-, B- vagy C-osztályba tartozó termékekből, vagy azok kombinációiból áll. Ez az osztályozás azonban nem egyetemes és nem általános ágazati szabványokon alapul, hanem meglehetősen vállalatspecifikus és az ár szerinti megkülönböztetésre szolgál. Másrészről az analóg országbeli gyártó csak az A-osztályú termékekkel egyenértékű termékeket értékesít a brazil piacon, ezért ez hatást gyakorolt az ár-összehasonlíthatóságra. Ennek megfelelően az exportárat a kínai A-osztály szintjére felfelé korrigálták, hogy összehasonlítható legyen az analóg gyártó által a brazil piacon értékesített termékkel. Ahol kiigazítást alkalmaztak, annak szintjét a mintában szereplő vállalatokra vonatkozóan egyedileg és a különböző osztályok közötti tényleges és ellenőrzött árkülönbségek alapján állapították meg.

(87)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó azzal állt elő, hogy exportértékesítéseinek egy független kereskedőn keresztül értékesített része A- és B-osztályú termékek kombinációjából állt, így azt az A-osztály árszintjére kellene kiigazítani. Állítása szerint az árkülönbség 25 % volt, ennek alátámasztására pedig számlák és árajánlatok másolatát nyújtotta be.

(88)

Ezt az információt azonban nem közölték sem a vizsgálat folyamán, így az ellenőrző látogatás alkalmával sem, sem pedig a Bizottság ideiglenes megállapításainak közzétételét követően. A szóban forgó gyártó éppenséggel a vizsgálat egésze alatt azt állította, hogy kizárólag A-osztályú termékeket exportált. Jóllehet a kérdőíves megkeresés során erre felkérést kapott, a gyártó nem közölt teljes árlistát – csupán néhány árajánlatot – a különböző osztályok közötti állítólagos árkülönbség számszerűsítése érdekében. Ezen körülmények között és tekintettel arra, hogy az információt az eljárásnak egy nagyon kései szakaszában nyújtották be, kérdéses annak hitelessége és egyébként sincs mód az ellenőrzésére. A kérelmet a Bizottság ezért elutasítja.

(89)

Másrészt – az ideiglenes rendelet (98) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően – megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének d) pontja alapján indokolt-e a kereskedelmi szintek eltéréseinek kiigazítása. Megállapítást nyert, hogy az exportár kereskedelmi szintje eltér a rendes értéktől, mivel a kínai kivitelre többnyire nagykereskedelmi szinten került sor, míg az analóg országban zajló belföldi értékesítéseket kiskereskedelmi szinten bonyolították. A vizsgálat arra is rávilágított, hogy a különböző értékesítési csatornák hatással voltak az árszintre és ezáltal az exportár és a rendes érték közötti tisztességes ár-összehasonlításra. Ennek megfelelően az exportár és a rendes érték tisztességes összehasonlítása érdekében a rendes értéket terméktípusonként állapították meg és a kereskedelem egyes szintjeihez igazították az analóg országban zajló kereskedelem különböző szintjei közötti árkülönbségek felhasználásával. Meg kell jegyezni, hogy az indokolt esetben az ideiglenes rendeletben a kereskedelmi szintek eltéréseinek további kiigazítására is sor került a kereskedelem egyes szintjein értékesített mennyiségek tekintetében tapasztalt árkülönbség alapján (az ideiglenes rendelet (98) preambulumbekezdése). E további kiigazítást a Bizottság indokoltnak ítélte, mivel a vizsgálat az ideiglenes szakaszban megmutatta, hogy míg a kínai exportértékesítések többsége tekintetében nagy mennyiségekről volt szó, a belföldi értékesítések többsége kisebb mennyiségeket érintett, aminek eredményeként árkülönbségek keletkeztek a kereskedelem ugyanazon szintjén. A további vizsgálat és az analóg országban lebonyolított belföldi értékesítési ügyletek részletesebb elemzése azonban azt mutatja, hogy az ideiglenes megállapításokkal ellentétben az analóg gyártó által értékesített kis és nagy mennyiségek aránya hasonlít a kínai exportáló gyártókéhoz. Ennek megfelelően e kiigazítás már nem tekinthető megfelelőnek vagy indokoltnak.

(90)

Harmadrészt – az ideiglenes rendelet (100) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően – megállapították, hogy a brazil gyártó csak márkás termékeket értékesít a brazil piacon, míg a kínai exportáló gyártók nem exportálnak márkás termékeket, hanem inkább úgynevezett „saját márkás” termékekkel vagy általános asztali és konyhai kerámiaárukkal foglalkoznak. A márkás termékekhez a fogyasztói megítélés szerint általában presztízsérték, garantált minőség és sajátos formajegyek kapcsolódnak, ezért magasabb a piaci áruk, míg a hagyományos és/vagy saját márkás termékek általában lényegesen alacsonyabb áron kaphatók, még akkor is, ha ugyanolyan fizikai és műszaki jellemzőkkel bírnak. Míg a márkás termékek hozzáadott értéke általában nem számszerűsíthető pontosan, hiszen az márkánként eltérő és számos különböző tényezőtől – a fogyasztói megítéléstől, a márka presztízsétől és más, nem számszerűsíthető tényezőktől – függ, a brazil gyártó ebben a konkrét esetben igazolta, hogy márkás kerámiatermékei jóval magasabb áron értékesíthetők a brazil piacon, mint bármely más márkajelzés nélküli termék. Másrészt egy, az asztali és konyhai áruk brazil piacáról készült jelentés megerősítette, hogy a brazil fogyasztók rendkívüli mértékben márkaorientáltak és a brazíliai, mint analóg országbeli gyártó egy régóta meglévő, nagyon jól ismert gyártó. Ezen szempontok figyelembevételével az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja alapján a rendes értéket a belföldi eladási ár 40 %-ával lefelé kiigazították.

(91)

A fent említett kiigazítás tekintetében meg kell jegyezni, hogy két exportáló gyártó megkérdőjelezte a végrehajtott kiigazítás alapját és a kiigazítás mértékét (lásd a fenti (67) preambulumbekezdést). Az azonban nem vitatott, hogy a márkás termékek piaci ára magasabb, mint az azonos, nem márkás terméké, és hogy ez hatással van az árak összehasonlíthatóságára. Továbbá az analóg országbeli gyártó által nyújtott tájékoztatáson felül, a thaiföldi gyártótól beérkezett, az árakkal kapcsolatos tényleges és ellenőrzött adatok, valamint az egyetlen uniós gyártótól az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően kapott információk is megerősítették, hogy a kiigazítás szintje megfelelő volt. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a thaiföldi piaci helyzet a brazíliaival összehasonlítható, mivel Thaiföldön is csupán néhány jól ismert, régóta meglévő márka létezik. Ezért ezen állítások nem fogadhatók el.

(92)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egyetlen exportáló gyártó sem vitatta ezt a kiigazítást, a panaszosok azonban azt állították, hogy a kiigazítás mértéke túl magas, különösen a nem porcelán áruk esetében. Az állítás alátámasztásaként a panaszos egyes uniós gyártók által közölt árlistákra és információkra hivatkozott.

(93)

Jóllehet a közölt információk megerősítik a Bizottság azon megállapítását, mely szerint a márkajelzés hozzáadott értéke bármely piacon az adott vállalattól/márkától függ, a közölt információk nem kérdőjelezik meg az analóg gyártó által belföldi (brazil) piacon értékesített márkázott termékre megállapított kiigazítás mértékének helyességét, mivel a közölt információk kizárólag az uniós piacra vonatkoztak. Tekintettel az uniós gyártók nagy számára, az uniós piac regionális különbségekkel tarkított sokszínűségére, továbbá figyelembe véve a márkaorientációt és a kínai import magas piaci részesedését, megállapítható, hogy az uniós piaci helyzet jelentősen eltér a braziltól. Ennek következtében és a fenti (90) és (91) preambulumbekezdésre is figyelemmel ez a kifogás nem fogadható el.

(94)

Az ideiglenes rendelet (101) preambulumbekezdésében leírtak szerint indokolt esetben a szállítási, biztosítási, kezelési és járulékos költségek, a csomagolás, a hitel- és bankköltségek, valamint jutalékok tekintetében további kiigazításokat végeztek minden olyan esetben, amikor igazolható volt, hogy befolyással van az árak összehasonlíthatóságára.

(95)

Észrevételek hiányában a dömpingkülönbözet kiszámításához használt, az ideiglenes rendelet (102)–(105) preambulumbekezdésében leírt általános módszer megerősítést nyer.

(96)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a Bizottság arról értesült, hogy néhány, az érintett terméket nem gyártó kereskedelmi vállalat tévesen került be az ideiglenes rendelet I. mellékletébe, és ezért az együttműködő exportáló gyártók tekintetében megállapított dömpingellenes vámot rendeltek el rájuk vonatkozóan. A Bizottság értesítette e vállalatokat abbéli szándékáról, hogy kiveszi azokat az I. mellékletből és lehetőséget biztosít számukra észrevételeik megtételére. A kapott észrevételek vizsgálatát követően a Bizottság hét kereskedelmi vállalatot kivett az I. mellékletből. Adott esetben helyükre a kapcsolódó együttműködő exportáló gyártók kerültek.

(97)

Figyelembe véve a rendes érték és az exportár – fenti (67)–(94) preambulumbekezdés szerinti – kiigazítását, illetve további észrevételek hiányában a CIF uniós határparitásos ár százalékában kifejezett, vámfizetés nélküli végleges dömpingkülönbözetek az alábbiak:

(98)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több uniós érdekelt fél ismételten előadta, hogy a figyelembe vett időszaknak 2008 helyett 2009-ben kellett volna kezdődnie, mivel a gazdasági válság 2008-ban kezdődött, így a 2009 és 2011 közötti időszak egyöntetűbb képet mutatna. Ezzel az állítással kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a 2009-es év nem lenne megfelelőbb kezdőéve a figyelembe vett időszaknak, mivel a gazdasági válság teljes mértékben ebben az évben fejtette ki hatásait, ami a fogyasztás számottevő visszaeséséhez vezetett 2008-hoz képest. A kifogást a Bizottság ezért véglegesen elutasítja.

(99)

Egy közös beadványban több importőr is megkérdőjelezte az ideiglenes rendelet (108) preambulumbekezdésében megadott uniós gyártási adat kiszámítási módszerét. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél is megismételte ezeket az észrevételeket. Többek között úgy vélték, hogy a panaszosok az érvényben lévő követelménynek nem tettek volna eleget, mivel a rendelkezésre álló PRODCOM-statisztika a hasonló termék uniós gyártásának sokkal magasabb szintjét mutatná, mint az említett preambulumbekezdésben említett 240 200 tonna, aminek következtében a panaszosok a hasonló termék uniós termeléséből 25 %-nál kisebb részt képviselnének. A szóban forgó felek számításai szerint a vizsgálati időszakban az uniós termelés 313 187 tonna volt, és ehhez az értékhez a porcelánból készült asztali és konyhai kerámiaárukra vonatkozó PRODCOM-adatok összességének felhasználásával, továbbá a nem porcelánból készült asztali és konyhai kerámiaárukra alkalmazott 20 %-os lefelé történő kiigazítással jutottak a panaszos által használt módszer, illetve a vizsgálat során az importmennyiségek meghatározására használt módszer analógiájára.

(100)

Ezzel összefüggésben elsőként meg kell jegyezni, hogy a dömpingellenes panasz kötelező elemzésének keretében és az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Bizottság szolgálatai az aktuális eljárás kezdeményezése előtt alapos vizsgálatot folytattak. A Bizottság elemezte a panaszban szereplő adatokat és felvette a kapcsolatot valamennyi ismert uniós gyártóval, továbbá felkérte őket is, hogy nyújtsanak adatokat a gyártásról és közöljék a panasszal kapcsolatos álláspontjukat, továbbá segítsék a Bizottságot az esetleges további gyártók beazonosításában. A termelésről a gyártók egyesületei is szolgáltattak adatokat.

(101)

Ezen állítással kapcsolatban meg kell jegyezni azt is, hogy a figyelembe vett időszak egyes éveire vonatkozó uniós termelés megállapításához felhasznált adatok forrása és a módszertan leírása szintén szerepelt az ideiglenes rendelet (107) preambulumbekezdésében, azaz a panasz kivizsgálásának szakaszában követett gyakorlattal összhangban a számítás az európai és nemzeti egyesületek által szolgáltatott adatokon alapul, amelyeket az egyéni gyártók által megadott adatokkal és egyéb statisztikai forrásokkal (többek között a PRODCOM-adatokkal) is egybevetettek (keresztellenőrzés).

(102)

A vizsgálat során a panaszosok által kifejtetteknek megfelelően az európai egyesület által közölt adatok a porcelán termékek esetében a porcelánból készült asztali és konyhai porcelánárukra vonatkozó PRODCOM-adatokon alapultak, mivel ezen termékek PRODCOM-kódja megegyezett a vizsgálat tárgyát képező porcelántermékekkel. A nem porcelán termékek esetében a PRODCOM-adatok nem voltak használhatók, mivel azok a vizsgálat tárgyát képező nem porcelán termékek körénél jóval tágabb termékkört fedtek le. Ebből kifolyólag ezen termékekre vonatkozóan a nemzeti egyesületek a releváns adatokat a saját piacaikra vonatkozó beható ismereteik alapján gyűjtötték össze, és ezeket az adatokat az európai egyesület ellenőrizte azt megelőzően, hogy az összesített adatokat közölte volna a Bizottsággal. A vizsgálat folyamán a szóban forgó adatokat frissítették. Továbbá az ismert gyártók jegyzéke szerepelt a nem titkos anyagok között, és a Bizottság figyelmét mindössze három további romániai gyártó létezésére hívták fel. A PRODCOM-statisztika és a 240 200 tonnára vonatkozó adat közötti ellentmondás abból a tényből ered, hogy e vizsgálat termékköre nem teljesen egyezik meg a PRODCOM-statisztika adatkódjaival a nem porcelán termékek esetében: a vizsgálat termékköre sokkal szűkebb. Az EUROSTAT importstatisztikái esetében a különbség valóban kezelhető egy 20%-os lefelé történő kiigazítással, de a PRODCOM-adatbázisban közölt uniós termelési adatok esetében ez a módszer nem volt helyénvaló. Különösen két tagállam esetében tűnnek a PRODCOM-adatok nagy mértékben túlzónak, ha ugyanezt a módszert alkalmazzák rá.

(103)

Következésképp az érdekelt fél által alkalmazott és a fenti (99) preambulumbekezdésben említett módszer hibás. Nem támasztották alá továbbá azt sem, hogy az uniós tagállamok – köztük a fent említett két tagállam – által közölt és a nem titkos anyagok között szereplő termelési adatok a tényleges érték alatt lennének. Meg kell jegyezni továbbá, hogy néhány tagállam esetében az európai egyesület által közölt és a vizsgálatban felhasznált adatok jóval magasabbak voltak, mintha a kiigazított PRODCOM-adatokat használták volna. A fentiekre való tekintettel nincs ok kételkedni a vizsgálat keretében közölt termelési adatokban és a helyzetfelmérés eredményeiben.

(104)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (107) és (108) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(105)

Egy közös beadványban több importőr is vitatta az ideiglenes rendelet (110) preambulumbekezdésében megadott uniós fogyasztási adatokat. Ezen állítás a PRODCOM-statisztika uniós gyártási és értékesítési adatainak a fenti 4.2. pontban foglaltak szerinti téves használatán alapult, ezért azt a Bizottság elutasította.

(106)

A Eurostat behozatali statisztikájának újabb ellenőrzése során azonban kiderült, hogy azokat az ideiglenes intézkedések bevezetése óta frissítették, így az adatok kisebb változásokat mutatnak. Ennélfogva a teljesség érdekében, a Eurostat ezen frissített behozatali statisztikái és az uniós piacon megvalósult uniós ipari értékesítéssel kapcsolatos beadványok alapján az uniós fogyasztás a következőképpen alakult:

1. táblázat

(107)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (109) és (111)–(112) preambulumbekezdései ezúton megerősítést nyernek.

(108)

Egy közös beadványban több importőr is vitatta az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdésében megadott adatokat. Ez az állítás a PRODCOM statisztikai adatainak hibás használatán alapul, ezért azt a Bizottság elutasítja.

(109)

A Eurostat frissített importstatisztikája (lásd a fenti (106) preambulumbekezdést) szerint az érintett termék behozatali mennyisége, piaci részesedése és átlagára a következőképpen alakult:

2. táblázat

(110)

Az aktualizált mennyiségek, értékek és tendenciák majdnem azonosak az ideiglenes rendeletben elemzettekkel. A kínai behozatal piaci részesedése 2008-ban 64,8 %-ról 66,8 %-ra emelkedett a vizsgálati időszakban. A behozatali ár majdnem 18 %-kal, 1 274 EUR/tonnáról 1 498 EUR/tonnára emelkedett a figyelembe vett időszakban.

(111)

Egy fél azt állította, hogy a kínai behozatal árai és mennyiségei között egyáltalán nincs megfelelés. E tekintetben az alaprendelet 3. cikke (3) bekezdésének megfelelően mérlegelni kell, hogy a dömpingelt behozatal abszolút mértékben vagy az Unión belüli gyártáshoz, illetve fogyasztáshoz viszonyítva jelentős mértékben nőtt-e. A dömpingelt importnak az árra gyakorolt hatásával kapcsolatban vizsgálni kell, hogy a dömpingelt behozatallal történt-e jelentős áralákínálás az uniós gazdasági ágazat valamely hasonló termékének árával való összehasonlításban, vagy hogy az ilyen behozatal hatása az árakat jelentős mértékben leszorítja-e, vagy jelentős mértékben megakadályozza-e azt az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna. Ezek közül a tényezők közül egyik megléte sem ad szükségszerűen döntő iránymutatást.

(112)

A fentiekkel összefüggésben meg kell jegyezni az alábbiakat. Először is amikor az uniós fogyasztás újból felélénkült (2009–2010), a kínai behozatal jelentős áremelkedést mutatott, ami azt sugallná, hogy van korreláció a kettő között. Sokkal fontosabb azonban az, hogy a kínai árak alakulását a figyelembe vett időszakban nagyon jelentős árkülönbséggel összefüggésben kell vizsgálni, amely már 2008-ban is megvolt, és amelyet az ideiglenes rendeletben is feltüntetett átlagos kínai behozatali árak (2. táblázat) és az átlagos uniós értékesítési árak (9. táblázat) is igazolnak. E magas árkülönbségeket a vizsgálati időszakban az alákínálás magas szintjei is megerősítik. Az áremelkedés következésképp nem akadályozta meg a kínai behozatal piaci térnyerését a figyelembe vett időszakban. E behozatalok továbbra is súlyos nyomást gyakorolnak az uniós gazdasági ágazat áraira, amelyek a figyelembe vett időszakban 12 %-kal estek vissza. Ezért ez az észrevétel nem elfogadható.

(113)

Ami az importár (növekvő) és az importmennyiségek (csökkenő) 2008–2011 közötti, majd a kínai exportáló gyártók mintában szereplő csoportja által előidézett 2012. évi alakulását illeti, a növekvő átlagos importárak megfigyelt tendenciája nem áshatja alá a vizsgálati időszakban tapasztalt káros dömpinggel kapcsolatos megállapítást. A kínai importmennyiségek alakulását illetően és az ideiglenes rendelet (114) preambulumbekezdésében, majd ismét a fenti (109) preambulumbekezdésben már kiemeltek alapján a piaci részesedési mutatószám a kínai behozatalok piaci részesedésének 2 százalékpontos növekedését mutatja. Ezen túlmenően és az ideiglenes rendelet részletesebben kifejtett (116) és (117) preambulumbekezdései, valamint a fenti (111) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a kínai behozatal jelentős áralákínálás mellett zajlott.

(114)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően számos érdekelt fél az ideiglenes rendelet (116) preambulumbekezdésén felül további részleteket kért az áralákínálás kiszámítására vonatkozóan. Amennyire ezt az információk érzékeny jellege és az uniós gyártók részére biztosított anonimitás lehetővé tette, további tájékoztatást nyújtottak.

(115)

A dömping kiszámításának céljából (lásd a fenti (69) preambulumbekezdést) egyes „atipikus” termékek exportjegyzékből történő kizárására irányuló ideiglenes intézkedések bevezetését követően hozott döntés analógiájára e termékeket kizárták a kár kiszámítására használt exportjegyzékből is. E változás elenyésző hatást gyakorolt az áralákínálási különbözetekre, amelyek ezért az ideiglenes rendelet (117) preambulumbekezdésében említett sávval azonos sávban maradtak.

(116)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (113)–(117) preambulumbekezdése ezúton megerősítést nyer.

(117)

Számos fél állította, hogy több kártényező javult 2009 és 2010 között, továbbá a vizsgálati időszak is igazolja, hogy az uniós gazdasági ágazat pozitív irányba fejlődik. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez az elemzés nem teljes és nem veszi figyelembe a szóban forgó tényezőknek a figyelembe vett időszak egészére kivetített alakulását. Az ideiglenes rendelet (23) preambulum bekezdésében adott magyarázatokat is figyelembe kell venni e tekintetben.

(118)

Egy érdekelt fél kérésére megerősítést nyert, hogy a makrogazdasági mutatószámokat a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén értékelték, míg a mikrogazdasági mutatószámok elemzése a mintába felvett uniós gyártók szintjén történt, ami panaszt nem tevő vállalatokat tartalmaz.

(119)

A CCCLA álláspontja szerint az ideiglenes rendeletben közölt mikro- és makrogazdasági mutatószámok nem tekinthetők reprezentatívnak, mivel a teljes uniós gyártás jóval nagyobb, mint ahogy azt a vizsgálatban használt számok mutatják. Az elemzés és a fenti 4.2. pont szerinti következtetések fényében azonban a Bizottság elutasítja ezt az érvet.

(120)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (118)–(121) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(121)

A fenti 4.1. pontban említettek alapján több importőr is vitatta egy közös beadványban az ideiglenes rendelet (122) preambulumbekezdésében megadott gyártási adatokat. Ezen adatokat összevetették (keresztellenőrzés) és azok megerősítést nyertek.

(122)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (122)–(124) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(123)

A 2. táblázatban lévő frissített adatok nincsenek hatással az ideiglenes rendelet 4. és 5. táblázatára.

(124)

Az értékesítési mennyiségekkel és a piaci részesedéssel kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (125) és (126) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(125)

Egy közös beadványban több importőr is vitatta az ideiglenes rendelet (127) és (128) preambulumbekezdésében megadott foglalkoztatási és termelékenységi adatokat, azt állítva, hogy azok nem voltak összhangban egyes Eurostat-statisztikákkal (8).

(126)

Azonban mindkét mutatószám adatait keresztellenőrzés alá vonták és azokat pontosnak találták. A felek által hivatkozott adatok túl széles körűek voltak és nem kapcsolódtak a hasonló termék gyártásához. A foglalkoztatásra és termelékenységre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (127)–(128) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(127)

A dömpingkülönbözet nagyságára vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (129) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(128)

Közös beadványban több importőr is vitatta az ideiglenes rendelet (130) preambulumbekezdésében foglalt árukészletadatokat és relevanciájukat az egyes uniós gyártókra vonatkozó, nyilvánosan rendelkezésre álló adatokhoz képest. Azzal az állítással sem értettek egyet, hogy az uniós gazdasági ágazat alapvetően megrendelésre dolgozik.

(129)

Ami a megrendelések alapján történő működést illeti, a vizsgálat megerősítette, hogy a mintában szereplő uniós gyártók esetében valóban ez a helyzet, és ez bevett gyakorlatnak számít az ágazatban. Ezenfelül az ideiglenes rendeletben szereplő árukészletadatok a mintában szereplő uniós gyártók ellenőrzött árukészletadataira vonatkozott, amelyek a legmegbízhatóbbnak tekinthetők.

(130)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a fenti észrevételeket megismételték, de új érvekkel nem támasztották alá azokat. A készletekre vonatkozó további észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (130) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(131)

Az ideiglenes rendeletben megadott értékesítési áradatokra vonatkozó egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (131) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(132)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy elírást fedeztek fel az uniós gazdasági ágazat nettó nyereségének és a befektetés megtérülésének kiszámításában. E hibát kijavították és a módosított adatok az alábbiak:

3. táblázat

(133)

A fenti javítás e két mutatószám tekintetében tulajdonképpen nem érinti az ideiglenes megállapításokat. A mintában szereplő gyártók nyereségszintjének súlyozott átlaga a figyelembe vett időszak során azonban valamivel alacsonyabb volt az ideiglenesen megállapított szintnél, mivel az a 4,2 %-ról 3,5 %-ra történő csökkenés helyett 3,8 %-ról 3,2 %-ra csökkent. A megtérülési ráta nagyjából a nyereség alakulását követte, de – mint ahogy arra a végleges nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél is rámutatott – a figyelembe vett időszak alatt nagyrészt inkább pozitív mintsem negatív irányba fejlődött.

(134)

Egy érdekelt fél az ideiglenes rendelet (134) preambulumbekezdésében említettek szerint megkérdőjelezte az uniós gazdasági ágazat instabil helyzetét a figyelembe vett időszak kezdetén. E fél azt állította, hogy csak a dömping által okozott kár vehető figyelembe és nem állapítottak meg dömpinget a 2011-en kívüli időszak tekintetében. A szóban forgó preambulumbekezdésben említett uniós gazdasági ágazat helyzetére való hivatkozás azonban csak annak mérlegelése érdekében szerepelt, hogy a figyelembe vett időszak kezdetén elért nyereséget lehet-e venni olyan nyereségként értelmezni, mint amit a gazdasági ágazat normál esetben elérne. A vizsgálat úgy találta, hogy nem lehet.

(135)

Több fél is megkérdőjelezte az ideiglenes rendelet (135) preambulumbekezdésében említett referencia-nyereségszintet és/vagy a javasolt többi (alacsonyabb) referenciaértékeket.

(136)

Kínai exportáló gyártók egy csoportja szerint a vizsgálati időszakban a nyereségszint jó nyereségességi rátát mutatott. Ezt az állítást azonban nem támasztották alá. Egy másik fél szerint az ideiglenes rendeletben feltüntetett nyereségszintek normál szinteknek tekinthetők; e fél állítása egy német gyártó nyilvánosan hozzáférhető, 1999 és 2007 közötti nyereségadatain alapult. Egy másik érdekelt fél pedig azt állította, hogy az ideiglenes rendeletben feltüntetett, vizsgálati időszakbeli nyereségszint „normálisnak” tekinthető a Bizottság által végzett tanulmány következtetései (9) alapján, amelyben egy német gyártó 2004 és 2007 közötti nyereségadatai szerepeltek. Hasonló észrevételek érkeztek a végleges nyilvánosságra hozatalt követően is.

(137)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet következtetései szerint a figyelembe vett időszak kezdetén elért nyereséget nem lehet rendes nyereségnek tekinteni, mivel az ideiglenes rendelet (134) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az uniós gazdasági ágazat akkor már instabil helyzetben volt. Ezen túlmenően megállapítást nyert, hogy a fent említett német gyártó nyilvánosan hozzáférhető, 1999 és 2007 közötti nyereségadatai nemcsak az asztali és konyhai kerámiaáruk gyártását, hanem más lényeges szegmenseket is érintettek. Ami a fenti (136) preambulumbekezdésben említett bizottsági tanulmányt illeti, a tanulmány témaköre, célja és időpontja alapján úgy találták, hogy a nyereségesség meghatározásának ez nem képezte megfelelő alapját. Az érintett termékkel kapcsolatban a tanulmány például csak egy vállalat nyereségességére utalt. Végezetül a (136) preambulumbekezdésben említett három beadvány, amelyeknek ellentmond a lenti (141) preambulumbekezdésben említett beadvány, egyike sem mondható kellőképp megalapozottnak. Ezért megerősítést nyer, hogy a vizsgálati időszak során megfigyelt 3,2 %-os nyereségrátát nem lehetett megfelelőnek ítélni e termékre vonatkozóan.

(138)

Egy érdekelt fél szerint a svéd kiskereskedelem lakberendezési, bútor- és/vagy élelmiszerkereskedelmi ágazatainak nyereségszintjeit kellene referenciaként használni. Tekintve azonban többek között az érintett gyártási és kiskereskedelmi ágazatok befektetési szintjeiben mutatkozó egyenlőtlenségeket, ezen észrevételt el kell utasítani.

(139)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik fél által benyújtott észrevétel szerint a lábbelikkel kapcsolatos vizsgálatban elfogadhatónak talált 6 %-os nyereségszintet nem lehet rendes nyereségszintnek venni ebben a vizsgálatban is, mivel azt 2006-ban állapították meg, amikor a gazdasági körülmények sokkal kedvezőbbek voltak, mint 2013-ban. Ez az érvelés nem fogadható el. Egyfelől a szóban forgó érdekelt fél általánosságban hivatkozik a gazdasági körülményekre, nem pedig az asztali áruk piacát jellemző sajátos körülményekre. Való igaz, hogy a fogyasztás 2009-ben jelentősen visszaesett, de azóta nagymértékben közelített a korábbi szintekhez. A fogyasztás alakulása egyébként sem vizsgálható elkülönítetten. Tekintettel a dömpingelt behozatal jelentős mennyiségére (66,8%-os piaci részesedés), a dömping mértékére (13,1%-tól 36,1%-ig terjedő dömpingkülönbözetek) és az áralákínálás mértékére (26,5%-tól 47,6%-ig) megállapítható, hogy az uniós piacot jellemző versenyhelyzet egészen másképp alakult volna, ha az import nem dömpingelt áron érkezik. Az érvet ennek következtében el kell utasítani.

(140)

Néhány másik fél azt javasolta, hogy egy másik dömpingellenes vizsgálatban, a kerámialapokra vonatkozó vizsgálatban (10) használt referenciaértéket alkalmazzák. Hasonló észrevételek érkeztek a végleges nyilvánosságra hozatalt követően is. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kerámialapok, a bőr lábbelikkel és asztali árukkal szemben nem tekinthetők ugyanúgy fogyasztói terméknek. Az az ütem például, ahogyan a háztartások asztali kerámiaárut vásárolnak vagy cserélnek, továbbá az asztali kerámiaáruk forgalmazása és végül a fogyasztók felé történő értékesítése közelebb áll a bőr lábbelikéhez, mint a kerámialapokéhoz. A kerámialapokra vonatkozó vizsgálatban is alkalmazott elérendő nyereség használatával kapcsolatos észrevételt ezért a Bizottság elutasítja.

(141)

A panaszosok szerint a referencia-nyereségszintnek 10 % felett kell lennie, mert az asztali és konyhai áruk gyártása tőkeintenzív tevékenység, amely jelentős új befektetéseket és magas fokú innovációt igényel. Jóllehet megerősítést nyert, hogy az érintett gazdasági ágazat tőkeintenzív és hogy folyamatosan szükség van befektetésekre, az ezen állítás alátámasztása érdekében benyújtott információk nem tudták megváltoztatni az ideiglenesen alkalmazott referenciaértéket. A vizsgálatból nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy valamennyi uniós gyártó számára az említett referenciaérték lenne a legmegfelelőbb.

(142)

Az importőrök egy csoportja vitatta az ideiglenes rendeletben foglalt nyereségességi adatokat, és a gyártási költségek, az uniós értékesítési ár és a mennyiségi adatok, valamint az ideiglenes rendeletben foglalt exportár-adatok alapján kiszámította a nyereségességet és arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat ténylegesen 6 %-os nyereséget ért el a vizsgálati időszakban. E számítás azonban téves volt, mivel különböző forrásokból (a mintában szereplő uniós gyártóktól, az uniós gazdasági ágazat egészétől és a Eurostattól) származó adatokat kapcsolt össze.

(143)

Egyéb releváns észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (132)–(137) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(144)

Több importőr is úgy vélte egy közös beadványban, hogy az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdésében megadott termelésiköltség-adatok nem követik a Eurostat-statisztikában feltüntetett munkaerő- és energiaköltségek alakulását. A felek kiemelték, hogy a munkaerőköltségek megemelkedtek a tagállamokban. Ezzel azonos módon az energiaköltségek alakulása az Unióban szintén nem támasztja alá a termelési költségekben mutatkozó csökkenést.

(145)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felek által megadott munkaerő- és energiaköltségek túl széles körűek voltak. Ezenfelül az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazatnak sikerült csökkentenie a termelési költségeket abban az időszakban, amikor az általános tendencia épp ellenkező volt, azt bizonyítja, hogy az uniós gazdasági ágazat rendkívüli erőfeszítéseket tett a költségek csökkentése és a versenyképesség megőrzése érdekében.

(146)

Az ideiglenes rendeletben megadott termelésiköltség-adatok a mintában szereplő uniós gyártók ellenőrzött termelési költségeit képviselik. További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdésében foglaltak megerősítést nyernek.

(147)

Több fél is vitatta az ideiglenes rendeletben megállapított kárra vonatkozó következtetést azon az alapon, hogy több kármutató is javult a figyelembe vett időszak legutolsó részében. E kérdés azonban nem változtat azon a tényen, hogy a legtöbb kármutató romlott a figyelembe vett időszak során. A kármutatók romlása figyelhető meg a legtöbb makrogazdasági mutatószám esetében, így a termelési volumen, a kapacitás, a független vevők részére történt értékesítés, a foglalkoztatás, valamint az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményével kapcsolatos kármutatók, köztük a nyereségesség és a befektetések tekintetében is.

(148)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (139)–(143) preambulumbekezdéseinek megállapításai megerősítést nyernek.

(149)

Az ideiglenes rendelet (144) preambulumbekezdésére vonatkozó észrevételek hiányában ez a preambulumbekezdés ezúton megerősítést nyer.

(150)

Több fél is vitatta az ideiglenes rendelet (148) preambulumbekezdésében foglalt következtetést. Még ha azonban az ideiglenes rendelet (145) és (147) preambulumbekezdéseiben kiemelt százalékok közül néhányat a fentiek alapján valamelyest módosítottak is, az nem változtatja meg az ideiglenes rendelet (145)–(148) preambulumbekezdéseiben foglalt tényeket és következtetéseket.

(151)

Tekintve a Kínából származó dömpingelt behozatal piaci részesedésének alakulását, egyértelmű, hogy nincs ellentmondás az ideiglenes rendelet (147) preambulumbekezdése – különösen azon állítás tekintetében, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítési áraiban az uniós piacon bekövetkezett csökkenés és nyereségességének csökkenése az uniós piacra történő kínai dömpingelt behozatal által okozott árzuhanásnak tulajdonítható – és az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének alakulása között, mint ahogyan azt az egyik fél állította.

(152)

Ezen túlmenően az a tény, hogy a Kínából származó behozatali árak emelkedtek a figyelembe vett időszak során, mint ahogyan azt több fél is hangsúlyozta, nem ássa alá meg a vizsgálati időszaki áralákínálás és károkozás tényére vonatkozó megállapítást.

(153)

A dömpingelt behozatal hatásaival kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (145)–(148) preambulumbekezdései megerősítést nyertek.

(154)

A fenti (106) preambulumbekezdésben említettek alapján az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Eurostat behozatalra vonatkozó adatait aktualizálták. Ezen új adatoknak az ideiglenes rendeletben foglalt korábbi adatokkal való összevetése során hibát találtak a Thaiföldről és Törökországból származó behozatalra vonatkozó adatok kiszámításában. Ezt kijavították, így a harmadik országokból származó hasonló termék behozatalát érintő végleges – a Eurostat adatain alapuló – adatok az alábbiak:

4. táblázat

(155)

A harmadik országokból származó behozatal a figyelembe vett időszakban 12 %-kal csökkent, miközben ezen importok piaci részesedése meglehetősen stabil maradt.

(156)

Megállapíthatjuk, hogy a figyelembe vett időszakban az egyéb harmadik országokból származó átlagos importárak 6 %-kal nőttek, és folyamatosan magasabbak voltak (68 %-kal a vizsgálati időszak során), mint a kínai exportértékesítés átlagos értékesítési árai.

(157)

Az ideiglenes rendelet közzététele előtt a CCCLA megjegyezte, hogy 2010 és 2011 között a Törökországból származó behozatal 8 %-kal nőtt, a Törökországból származó behozatal árai azonban – állítása szerint – csak mintegy 20 %-kal voltak magasabbak a Kínából származó behozatal árainál. Ezután több fél is vitatta az ideiglenes rendeletnek a törökországi behozatallal kapcsolatos következtetését.

(158)

Szem előtt tartva, hogy nyilvánvaló hiba csúszott az ideiglenes rendeletben foglalt, a törökországi behozatallal kapcsolatos adatokba, továbbá tekintettel a fent feltüntetett aktualizált adatokra, semmi sem utal arra, hogy a törökországi behozatal – árait és piaci részesedését tekintve – megszüntetné az érintett termék kínai kivitele és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Törökországból származó behozatal panaszba történő felvételének elmulasztása nem jellemezhető megkülönböztetőnek, mivel az eljárás megindításának szakaszában nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték a dömpingelt behozatalra, a kárra és az okozati összefüggésre a Törökországból származó behozatalt illetően.

(159)

A Thaiföldről származó behozatal piaci részesedése sohasem haladta meg a 3,5 %-ot a vizsgálati időszakban.

(160)

Fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a harmadik országokból származó behozatal nem gyakorol olyan mértékű hatást az uniós gazdasági ágazat helyzetére, hogy megszüntetné a kínai dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(161)

Bármely egyéb vonatkozó megjegyzés hiányában az ideiglenes rendelet (156)–(158) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(162)

Az egyik fél szerint a kár az uniós gyártmányú termékek iránti kereslet hosszú távú csökkenésének tulajdonítható. A vizsgálat azonban nem erősítette meg ezt a tendenciát, miként az az ideiglenes rendelet (112) preambulumbekezdésében foglaltakban már megállapításra került.

(163)

A fogyasztásra és a keresletre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (159)–(166) preambulumbekezdése ezúton megerősítést nyer.

(164)

Az egyik fél kiemelte, hogy az átlagos uniós exportárak a figyelembe vett időszak során alacsonyabbak voltak az átlagos értékesítési áraknál az uniós piacon. Ez hatást gyakorolhatott az uniós gazdasági ágazat abbéli képességére, hogy új befektetéseket valósítson meg vagy új munkaerőt vegyen fel. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy hasonló érvet ismét megfogalmaztak. Az ideiglenes rendelet (169) preambulumbekezdésében már korábban említettek alapján azonban megállapítható, hogy a legtöbb kármutatóra az exportértékesítések alakulása nem gyakorolhatott hatást. Ezenfelül az is vitatható, hogy ezen értékesítések részben az uniós piacon elszenvedett kár egyfajta kártérítéseként működtek. Továbbá, mivel az átlagárakat úgy számították ki, hogy a hasonló termék értékesítésének teljes értékét elosztották ezen értékesítések teljes mennyiségével, az értékesítések különböző termékösszetétele az uniós piacon – összehasonlítva az exportértékesítéssel, összességében is jelentős különbségeket eredményezhet az átlagos értékesítési értékben. Végül, ezen exportértékesítések az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítési mennyiségének kevesebb, mint 37 %-át tették ki, azaz az uniós gazdasági ágazat domináns piaca még mindig az uniós belföldi piac. A Bizottság ezért elutasította azt az érvet, miszerint ezen exportértékesítések olyan mértékű kárt okoztak volna az uniós gazdasági ágazatnak, hogy megszüntették a kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(165)

Az uniós gazdasági ágazat érdekére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (167)–(170) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(166)

Az ideiglenes intézkedéseket követően egy másik fél szerint az importkvóták eltörlése hatást gyakorolt az uniós gyártókra a figyelembe vett időszak során. Olyan új tényeket azonban nem adtak elő, amelyek megváltoztathatták volna az ideiglenes rendelet (173) preambulumbekezdésében foglalt következtetést.

(167)

Az importkvóták eltörlésével kapcsolatos további megalapozott észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (171)–(173) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(168)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően több fél is ragaszkodott ahhoz, hogy az ideiglenes rendelet (175) preambulumbekezdésében említett, német hatóságok által indított kartellvizsgálatot, illetve az ugyanott említett kartellbírságot nem vették kellőképp figyelembe. Ezen állításokat illetően az alábbiak mondhatók el az ideiglenes rendelet (174) és (175) preambulumbekezdésében már említetteken felül.

(169)

Még továbbra is folyamatban van a német kartellvizsgálat, amely egy 2005 júliusa és 2008 februárja közötti állítólagos árrögzítést vizsgált. Mivel az uniós gyártók részére garantálták a titoktartást, a folyamatban lévő német vizsgálatnak a végső eredményeit pedig egyelőre még nem tették közzé, nincs mód észrevételeket tenni az elvégzett elemzés részleteire vonatkozóan. Megerősíthető azonban az a tény, hogy a mintában szereplő uniós gyártók egyikét sem vonták az említett folyamatban lévő vizsgálat alá. A vizsgálat azt is megerősítette, hogy a mikrogazdasági mutatószámokra a vizsgált gyakorlatok nem, a makrogazdasági mutatószámokra pedig csak nagyon korlátozott mértékben vannak hatással, ha egyáltalán van hatásuk.

(170)

A kartellvizsgálat fürdőszobai szerelvényeket és felszereléseket érintő megállapításait illetően meg kell jegyezni, hogy ez az árrögzítő kartell 1992 és 2004 között működött, és a megbüntetett gyártók közül csak egy tevékenykedik az asztali és konyhai áruk ágazatában is. Az e gyártó által az aktuális helyzetelemzés és kárfelmérés keretében szolgáltatott adatokat nem befolyásolják a kartellmódszerek, mivel e gyártónak csak az asztali és konyhai árucikkek ágazatát érintő adatai kerültek felhasználásra, és nem a konszolidált adatok. Következésképp a kartellezésért kirótt büntetés nem befolyásolta az említett gyártó által szolgáltatott adatokat. Továbbá meg kell említeni, hogy az árrögzítési időszak jóval előbb volt, mint a figyelembe vett időszak. Mivel az uniós gyártók kiléte bizalmas, az nem hozható nyilvánosságra, akár szerepel a vállalat a mintában, akár nem. Amennyiben azonban a mintában szereplő uniós gyártó könyvelésében szerepeltek volna az e vizsgálat szempontjából a kárhelyzetét torzító tételek (pl. kartellbírságot), a vizsgálati hatóság kiszűrte volna azokat, hogy az érintett kártényezők ne torzuljanak.

(171)

Ennek következtében a fent említett, a kárral és az okozati összefüggéssel kapcsolatosan végzett kartellvizsgálatok hatásával összefüggő kifogásokat a Bizottság elutasítja.

(172)

Egy érdekelt fél szerint törvénytelen ármegállapodásokra és piacfelosztásra került sor az uniós gyártók között, ezen állítását azonban nem bizonyította, ezért azt a Bizottság elutasítja.

(173)

Az uniós piacon tapasztalt versenyellenes gyakorlatokra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (174)–(176) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(174)

Az uniós gyártási módszerekre vonatkozó új észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (177)–(178) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(175)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik importőr hasonló érvet hozott fel, hivatkozva az uniós gyártók gyártási módszerei és a kínai gyárak által alkalmazott, a kézműiparihoz közelítő módszerek különbözőségére. Mivel azonban olyan érdemi érvet nem tudtak előadni, ami módosíthatná az ideiglenes rendelet (178) preambulumbekezdésének következtetését, a kifogást a Bizottság ezért végleg elutasítja.

(176)

Bármely egyéb, a használtcikkpiacokra vonatkozó megjegyzés hiányában az ideiglenes rendelet (179)–(180) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(177)

Az egyik fél szerint az ideiglenes rendelet (183) preambulumbekezdése tévesen elemzi a 2010 és 2011 közötti gazdasági élénkülés időszakában a helyzetet, és alábecsülték a gazdasági válság hatását. Ezeket az észrevételeket a végleges nyilvánosságra hozatalt követően is megismételték. A Bizottság ezen állításokat azonban megalapozatlannak ítélte. Azt is hangsúlyozni kell, hogy az említett preambulumbekezdés szerint a Kínából érkező dömpingelt behozatal felerősítette a gazdasági visszaesés hatásait. A gazdasági válság hatását illetően az ideiglenes rendelet (184) preambulumbekezdése egyértelművé teszi azt a tényt, hogy a gazdasági válság hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazat gyenge teljesítményéhez, még ha nem is tudta megszüntetni a dömpingelt behozatal és a gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban elszenvedett kárhelyzet közötti okozati összefüggést.

(178)

A gazdasági válságra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (181)–(184) preambulumbekezdése ezúton megerősítést nyer.

(179)

Több importőr azt állította egy közös beadványban, hogy a foglalkoztatásban tapasztalt visszaesés normális fejleménynek tekinthető a fogyasztási cikkek ágazatában. Ezt az állítást azonban nem támasztották alá. Ezenfelül még ha normális is lenne ez a tendencia ebben az ágazatban, akkor sem tudná megszüntetni a Kínából származó dömpingelt behozatal és az ágazatban bekövetkezett jelentős számú munkahely-megszűnés közötti okozati összefüggést. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(180)

Egy fél szerint az uniós gazdasági ágazat fennmaradó strukturális hiánya – az ideiglenes rendelet 3. táblázatában feltüntetett meglévő többletkapacitással együtt – megszüntetné a Kínából származó dömpingelt behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést. Ezen érvet illetően jóllehet az uniós gazdasági ágazat már a figyelembe vett időszak kezdetén instabil helyzetben volt, majd ágazati átalakítás történt, a vizsgálat megerősítette, hogy az uniós gazdasági ágazat versenyképes volt és megfelelően kezelte a piacok által támasztott igényeket. Ami az ideiglenes rendelet 3. táblázatát illeti, a gyártásban bekövetkezett visszaesést együtt kell figyelembe venni a Kínából származó olcsó, de nagy behozatali mennyiségekből eredő nyomással, mivel az uniós gazdasági ágazat kivitele továbbra is stabil maradt. Ennélfogva a fenti állítás nem fogadható el.

(181)

Egy fél úgy vélekedett, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az egyes káros tényezők halmozott hatását. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ez a kifogás több fél részéről is felmerült. A vizsgálatnak az egyéb előidézett tényezőkkel kapcsolatos eredményeit tekintve azonban nem képzelhető el, hogy halmozott hatásuk megszüntethette az okozati összefüggést. A legtöbb egyéb tényező tekintetében hatásuk – ha egyáltalán volt – elenyészőnek mondható.

(182)

Egy fél vélte úgy, hogy a vizsgálati hatóságok nem tudtak különbséget tenni az együttes előfordulás és az okozati összefüggés között. Az alátámasztó információk e tekintetben nem voltak döntőek, így az állítást a Bizottság elutasítja.

(183)

Egyéb releváns észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (185)–(190) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(184)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (191) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(185)

Az ideiglenes rendelet (192) preambulumbekezdésére vonatkozó észrevételek hiányában az említett preambulumbekezdés megerősítést nyer.

(186)

Egy nem panaszos lengyel gyártó üdvözölte az intézkedéseket, míg egy, az érintett termék behozatalában érdekelt egyesült királyságbeli gyártó ellenezte azokat. Egy másik fél szerint a vámok negatív hatást gyakorolnának azon gyártókra, akik termékkörüket kiegészítik a Kínából származó behozatallal és egy olyan üzleti modell révén alkalmazkodtak a globalizációhoz, amelyben a magas hozzáadott-értékű munka az Unióban folyik. Ezen túlmenően a vevők kevésbé vásárolnák e gyártók termékeit, mert már nem kínálnának teljes termékpalettát.

(187)

E másik fél állítását illetően a Bizottság megvizsgálta a szóban forgó vállalat helyzetét. Az eredményekből kitűnik, hogy az asztali áruk kínai behozatala a teljes behozataluknak csak kis részét tette ki. A vállalat azonban – további részletek megadása nélkül – azt állította, hogy e behozatalok fontosak voltak számára. A vállalat saját gyártási adatairól nem küldött tájékoztatást. A pénzügyi kimutatások szerint a vállalat 2011-ben a teljes forgalmon több mint 10 %-os adózás előtti nyereséget könyvelt el, amelynek nagy részét nem uniós piacokon szerezte (az érintett termékre vonatkozóan nem közölt adatokat). Ennek alapján nem várható, hogy az intézkedések bevezetése veszélyeztetni fogja e vállalat életképességét. Arra az állításra vonatkozóan, miszerint az intézkedések miatt számos más vállalatnak is nehézségekkel kell majd szembenéznie, nem szolgáltak bizonyítékkal. Ezenfelül a kezdeményezést megelőző vizsgálati szakaszban kapott válaszok és az azt követően küldött beadványok szerint semmi sem utal arra, hogy sok vállalat lenne ilyen helyzetben.

(188)

A vámoknak az uniós gazdasági ágazat gyártási tevékenységeire kifejtett hatása kedvező lenne. Tény, hogy az ideiglenes dömpingellenes vámok nemrégiben történt kivetése óta már számos pozitív fejleményről számoltak be e tekintetben.

(189)

A fent említett pozitív fejlemények megerősítik a panaszosok azon állítását, hogy az uniós gyártást rövid idő alatt jelentős mértékben lehetne növelni a már rendelkezésre álló telephelyek, gépek és munkaerő felhasználásával, míg a nagyobb mértékű növekedést hosszú távon lehetne megvalósítani. A piacon tapasztalt tisztességtelen árképzési gyakorlatok orvoslása ezért előnyös számukra, mivel egy új árképzési szint vonzóbbá tenné a nagyobb mennyiségben zajló gyártást az Unióban, akár nagy, akár kis megrendelésekről, különleges kivitelről, illetve márkázatlan tömegtermékekről van szó. Ezáltal különböző képességeket igénylő, új munkahelyeket lehetne teremteni, és csökkenne a munkanélküliség.

(190)

Ami a teljes termékkör kínálatban tartásának lehetetlenségét illeti, ezen állítás nem elfogadható, mivel a fogyasztók mindig változó termékkört és több beszerzési forrás meglétét várják el.

(191)

Az uniós gazdasági ágazat érdekére vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (193)–(198) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(192)

A mintában szereplő két legnagyobb importőr vitatta az együttműködési szintjét a nyereségességi adatok teljes körű jellegére, valamint a beszerzési és a független vevőknek kínált viszonteladói árak közötti különbözetre vonatkozóan, egyikük pedig megkérdőjelezte, hogy a könyvelésébe való betekintést ne tette volna lehetővé, és azzal érvelt, hogy a betekintés biztosítása nem változtatott volna a helyzeten. A felek azt állították, hogy méretük és üzleti modelljük nem tette lehetővé a kért részletes adatszolgáltatást. A Bizottság a végső szakaszban megerősítette, hogy egyikük ismételten megtagadta az importőrének könyvelésébe való betekintést és annak ellenére, hogy megkísérelték, egyiküknek sem sikerült teljes körű és használható nyereségességi adatokat és információkat nyújtani a beszerzési és a független vevőknek kínált viszonteladói árak közötti különbözetre vonatkozóan oly módon, hogy az intézmények fel tudják azokat használni a független importőrök helyzetének elemzéséhez. A két vállalat által a beszerzési és viszonteladói áraikról nyújtott korlátozott tájékoztatás – még ha összességében nem is egyértelmű – azonban teljes mértékben összhangban volt az ideiglenes rendelet (202) preambulumbekezdésében kapott és összefoglalt általános haszonkulcsra vonatkozó információkkal.

(193)

Az ideiglenes rendelet (203) preambulumbekezdésében az érdekelt feleket felkérték, hogy az ellátási láncra vonatkozó intézkedések hatásának további vizsgálata céljából nyújtsanak be további, átfogó és ellenőrizhető adatokat.

(194)

Az ideiglenes intézkedéseket követően két független importőr új válaszokat küldött az importőrök kérdőívére. Több, a mintában nem szereplő importőrtől, egy európai és nemzetközi kereskedelmi szövetségtől (külkereskedelmi szövetség), egy svédországi importőri, nagykereskedői és kiskereskedői szövetségtől (Svensk Handel), a CCCLA-tól és egy importérdekeltségekkel is rendelkező uniós gyártótól érkeztek az uniós érdekre vonatkozó beadványok. Egyik beadvány sem tartalmazott döntő adatokat az intézkedések ellátási láncra gyakorolt hatásáról.

(195)

Az egyik fél azt állította, hogy a vámok által befolyásolt lefelé irányuló foglalkoztatási adatokat alulértékelték annak fényében, hogy a Eurostat statisztikái azt mutatják, hogy a kereskedelmi vállalkozások több embert (33 millió főt) foglalkoztatnak, mint a gyártó vállalatok (31 millió főt). Az importáló és gyártó vállalkozáshoz kapcsolódóan nyújtott adatok azonban nem használhatók fel e vizsgálat céljából.

(196)

Több importőr azt állította egy közös beadványban, hogy a mintában szereplő öt importőr az ideiglenes rendelet (200) preambulumbekezdésében említett 350 helyett több mint 10 000 munkahelyet teremtett az érintett termékhez kapcsolódóan. Ezeket a számokat a Bizottság újból megvizsgálta. Fontos kiemelni, hogy az importőrök érdekeinek elemzésének keretében az érintett termék behozatalával és viszontértékesítésével összefüggő álláshelyek számát veszik figyelembe, ideértve a különböző támogató tevékenységeket is. A más termékekhez vagy más származású termékekhez, vagy az olyan tevékenységekhez kapcsolódó foglalkoztatást, mint a nagy- és kiskereskedelem természetesen nem veszik figyelembe. Meg kell említeni, hogy az eljárás egy korábbi szakaszában egy 14 importőrt tömörítő csoport az importőri szinten érintett munkahelyek számát összesen 7 000-re becsülte. A mintába felvett importőrök helyzetét kivetítve – már amennyiben az általuk közölt adatok felhasználhatók – ez a szám helyénvaló becslésnek tűnik.

(197)

Több fél panaszkodott arról, hogy az ideiglenes rendelet (202) preambulumbekezdésében foglalt bruttó haszonkulcs-adat túlzó, állításuk szerint félrevezető. Azonban a vizsgálatból kitűnik, hogy az importőrök mintavételi kérdéseire válaszoló importőrök nagy többsége 50 % és 200 % közötti bruttó árrésről számolt be a beszerzési és a viszonteladási ár között, és a mintába felvett importőrök is hasonló adatokat közöltek. Ezen túlmenően az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a panaszosok több példát is benyújtottak, amelyek alátámasztják az ideiglenes rendelet (202) preambulumbekezdésében említett közzététellel nyújtott információkat, azaz megerősítik az érintett termék importára és viszonteladói ára közötti arányt.

(198)

Egy, az érintett termék behozatalában érdekelt egyesült királyságbeli gyártó kifejtette, hogy a szóban forgó árrést bizonyos, az Unióban felmerülő költségek indokolnak. Nem közöltek olyan adatokat, amelyek lehetővé tették volna ezen árréseknek a forgalom alapján történő kiszámítását.

(199)

Mivel a mintában szereplő importőrök közül csak háromtól lehetett az érintett termékre vonatkozó importtevékenységekről használható nyereségadatokat szerezni és azokat ellenőrizni, e három importőr az érintett termék importjának mindössze 3 %-át képviselte, az érintett súlyozott átlagos nyereségszint-adatot nem tekintették döntőnek, így az nem került említésre az ideiglenes rendeletben. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a súlyozott átlagos nyereségszint elfogadható volt (6 % és 10 % közötti – titoktartási okokból értéktartományként megadva).

(200)

Egy importőr azt állította, hogy színes kőáruból nincs elég gyártás az Unióban, más megoldás hiányában ezen termékeket Kínából kell importálni. Ugyanezt az állítást a nyilvánosságra hozatalt követően is előadták. A vizsgálat azonban megállapította, hogy a színes kőáru több forrásból is beszerezhető, egyebek mellett uniós gyártóktól is. Ezenfelül az uniós gyártók elegendő gyártási kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy többet értékesítsenek az uniós piacon.

(201)

A vizsgálat során gyűjtött információk nem tették lehetővé a megfelelő számszerűsítést arra vonatkozóan, milyen mértékben lennének képesek felvenni a javasolt vámtételek által okozott áremelkedést. Amennyiben azonban a Kínából származó behozatalra végleges dömpingellenes vámot vetnének ki és a bruttó és nettó különbözettel kapcsolatos információk tükrében semmi sem utal arra, hogy az veszélyeztetné az importőrök üzleti életképességét. Az egyik importőr azt is állította, hogy a dömpingellenes vám nem érintené kedvezőtlenül a nagy piaci szereplőket és azokat az importőröket, akik üzleti tevékenységének középpontjában nem az asztali és konyhai kerámiaáruk állnak.

(202)

Megállapítható tehát, hogy az intézkedések bevezetése a javasolt szinten összességében nem okoz jelentős káros hatást az érintett termék független importőreinek helyzetére nézve.

(203)

Bármely egyéb, a független importőrök érdekeit érintő megjegyzés hiányában az ideiglenes rendelet (199)–(211) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(204)

Az ideiglenes rendelet (203) preambulumbekezdése szerinti felkérésen túl az ideiglenes intézkedések kihirdetésének napján a Bizottság közvetlenül kapcsolatba lépett az érintett kiskereskedőkkel és kiskereskedői szövetségekkel, a lehetséges viszonteladói tevékenységeket folytató importőrökkel és a Bizottság előtt ismert tervezőkkel, és felkérte őket a rájuk vonatkozó kérdőívek kitöltésére. A megkeresettek közül néhányan – akik korábban azt állították magukról, hogy kiskereskedők – azt válaszolták, hogy nem érintettek a vizsgálatban, mivel nem tevékenykednek az üzletágban. A kiskereskedőkhöz intézett kérdőívekre végül hét új válasz érkezett a Bizottsághoz. E hét kiskereskedő a vizsgálati időszak során a Kínából érkező behozatal 1 %-át tette ki. E válaszok többsége sok tekintetben hibás volt, ennek ellenére a Bizottság a lehető legteljesebb mértékben kielemezte azokat. A tervezőknek küldött kérdőívekre nem érkezett válasz.

(205)

Az így szerzett információk lényegében nem szolgáltak olyan új bizonyítékokkal azon egyéb gazdasági ágazatok érdekeivel kapcsolatban, amelyek vitathatják az ideiglenes rendelet (217) preambulumbekezdésében szereplő következtetést.

(206)

Az ideiglenes intézkedések közzétételét követően a mintában szereplő és nem szereplő importőröktől (ideértve egy, a reklámtermékek ágazatában tevékeny lengyel importőrt), egy európai és nemzetközi kereskedelmi szövetségtől (Foreign Trade Association), egy svédországi importőri, nagykereskedői és kiskereskedői szövetségtől (Svensk Handel), több kiskereskedőtől, a CCCLA-tól, valamint nyolc (hét olaszországi, egy ausztriai székhelyű) kávépörkölő vállalattól érkeztek az egyéb gazdasági ágazatokkal kapcsolatos uniós érdekre vonatkozó beadványok.

(207)

A kávépörkölő vállalatok szerint a piacukat ellátó uniós gyártók rendkívül kis száma (legfeljebb 5) miatt, amelyek többsége vagy közvetlenül, vagy testvérvállalatokon keresztül Kínából importál, és a kávépörkölők rendkívül nagy száma (1 500 – 3 000) miatt, az ideiglenes szakaszban javasolt intézkedések megakadályozhatják a szóban forgó vállalatokat abban, hogy a jövőben pontosan ugyanezeket a cikkeket beszerezhessék. Ez az állítás nem elfogadható. Egyrészt a végleges intézkedések mértéke alacsonyabb, mint az ideiglenes intézkedéseké. Másrészt a vizsgálatból kiderült, hogy az uniós gyártók olyan helyzetben voltak, hogy gyártási potenciáljukat még inkább igénybe vehetnék és tovább szolgálhatnák a kávépörkölő gazdasági ágazatot, amennyiben a dömpingelt kínai behozatal által okozott kár megszűnne. Az uniós gyártók nagy számára tekintettel a kávépörkölő vállalatoktól érkező megrendeléseket vállalni képes uniós gyártók száma nagy valószínűséggel ötnél több lenne.

(208)

A kávépörkölő vállalatok azzal érveltek, hogy a dömpingellenes intézkedések a versenyképesség elveszítése és a kínai hatóságok várható büntetőintézkedési miatt kárt okoznának kivitelükben. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy a bevezetett intézkedések szintje a versenyképesség elveszítésével járna, különösen ha figyelembe vesszük, hogy más WTO-tagok által hozott dömpingellenes intézkedések is hatást gyakorolnak e termékfajtára. A büntetőintézkedésekre vonatkozó állítást a Bizottság szintén nem találta megalapozottnak.

(209)

A kávépörkölő vállalatok szerint a dömpingellenes intézkedések üzleti tevékenységükben, értékesítéseikben elkerülhetetlenül általános csökkenéshez, a vendéglátóiparban (szállodák, éttermek és étkezdék) a kávéár általános emelkedéséhez, valamint a termékek és szolgáltatások minőségének csökkenéséhez vezetnének. Mindez állítólag közvetlenül vagy közvetve jelentős számú munkahelyet veszélyeztetne. Szem előtt tartva azonban az intézkedéseknek az ellátási láncra gyakorolt hatására vonatkozó következtetéseket és azt, hogy mi áll a kávépörkölő vállalatok üzleti tevékenységének középpontjában, ezen állítások nem fogadhatók el. Azt is meg kell jegyezni, hogy egy kávépörkölő vállalat teljes, az egész világra kiterjedő tevékenységéhez kapcsolódó munkahelyek számának megadása nem tekinthető megfelelő számítási alapnak azon munkahelyek száma szempontjából, amelyek a dömpingellenes intézkedések bevezetése miatt kerülnének bizonytalan helyzetbe.

(210)

Két kiskereskedő azt állította, hogy új csontporcelánból és csontporcelánból az uniós termelés nem elégséges, továbbá annak nincs más alternatív forrása, mint a Kínából történő behozatal. A nyilvánosságra hozatalt követően egy importőröket tömörítő egyesület ugyanezen kifogással élt. Először is és általában meg kell jegyezni, hogy a dömpingellenes intézkedések a tisztességes kereskedelem helyreállítására és nem a behozatal megakadályozására irányulnak. Ebben az esetben az intézkedések mértéke nem tekinthető tiltónak. Másrészt a vizsgálat megállapította, hogy e termékek több forrásból is beszerezhetők, többek között uniós gyártóktól is. Végül az uniós gyártók elegendő gyártási kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy még többet értékesítsenek az uniós piacon és potenciáljukat is még jobban ki tudnák aknázni, amennyiben a dömpingellenes intézkedéseket véglegesen bevezetnék.

(211)

Egy kiskereskedő szerint az intézkedések kedvezőtlenül hatnának az idegenforgalmi piacot kiszolgáló egyes árucikkekre. Érdemi részét tekintve semmilyen információ nem támasztotta alá ezt az állítást. Az ágazatban a szóban forgó tárgyak súlya is korlátozott.

(212)

Egy importőr és nagykereskedő állítása szerint az intézkedések bevezetése néhány nagy piaci szereplő vertikális piaci konszolidációjához vezetne. A piaci szereplők jelenlegi számát tekintve azonban nem valószínű, hogy ez rövid-, illetve középtávon bekövetkezne.

(213)

Az ideiglenes rendeletben már taglalt kérdésekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy számos fél úgy találja, hogy a kisebb vállalatok, például kiskereskedők, forgalmazók és a reklámtermékekkel foglalkozó vállalkozások érdekeit nem vették kellőképpen figyelembe. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ez a kifogás több fél részéről is felmerült. El kell ismerni, hogy a dömpingellenes vámok miatti áremelés összességében inkább a mikro- és makrovállalkozásokat veszélyezteti. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy a bevezetett intézkedések szintje jelentős negatív hatást gyakorolna majd a kkv-nak minősülő többi gazdasági szereplőre. A kifogást a Bizottság ezért véglegesen elutasítja.

(214)

Az uniós gazdasági ágazat érdekére vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (212)–(217) preambulumbekezdése ezúton megerősítést nyer.

(215)

Annak ellenére, hogy a Bizottság felvette a kapcsolatot a felekkel, közvetlenül a végfelhasználók érdekeit képviselő felek, mint például a fogyasztói szövetségek nem tettek semmilyen előterjesztést.

(216)

Több fél is vitatta az ideiglenes rendelet (222) preambulumbekezdésében foglalt következtetést a magasabb árak vonatkozásában. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ehhez hasonló kifogások ismételten felmerültek.

(217)

Abban a valószínűtlen esetben, hogy a vámot teljes mértékben átruházzák a fogyasztókra és feltételezve, hogy az importszintek és az árak változatlanok maradnak, a dömpingellenes vámok háztartásonként kevesebb mint 1 EUR többletköltséget jelentenének évente. Ez a számítás a vizsgálati időszak behozatali mennyiségein és értékein, a vámok javasolt szintjén és az uniós háztartások számán alapul.

(218)

Ilyen hatás nem tekinthető elegendőnek ahhoz, hogy felülmúlja a Kínából származó dömpingelt behozatal által okozott kárból eredő uniós gazdasági ágazatra kifejtett pozitív hatást.

(219)

Az egyik fél azt állította, hogy az intézkedések következtében hiány lép fel az olcsóbb asztali árukból. Az állítást a végleges nyilvánosságra hozatalt követően megismételték. Ezen állítás azonban nem tartható fenn, mert – az ideiglenes rendelet (157) preambulumbekezdésében foglaltak szerint – az uniós gazdasági ágazat minden piacot kiszolgál (egyebek mellett az olcsóbb asztali árukat is).

(220)

A fogyasztók (háztartások) érdekére vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (218)–(226) preambulumbekezdése ezúton megerősítést nyer.

(221)

A fentiek fényében az ideiglenes rendelet vizsgálata ezúton megerősítést nyer.

(222)

Ennek következtében az ideiglenes rendelet (227)–(229) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(223)

Egy állítás szerint a kárt okozó dömping megszüntetéséhez szükséges vám mértékének meghatározásához használt haszonkulcs túl magas. Ezt az állítást a Bizottság a fenti 4.5.3.3. pontban foglaltaknak megfelelően elutasította.

(224)

Több fél megkérdőjelezte a kárkülönbözet kiszámítására alkalmazott elérendő nyereséget. Az észrevételekkel a fenti (135)–(142) preambulumbekezdésekben foglalkozunk. Ezen észrevételek elemzése alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 6 %-os elérendő nyereséget fenn kell tartani.

(225)

A kár megszüntetéséhez szükséges szintre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (230)–(234) preambulumbekezdésében leírt módszertan ezúton megerősítést nyer.

(226)

A dömpinggel, a kárral, az okozati összefüggéssel és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban, végleges dömpingellenes vámot kell kivetni az érintett terméknek a dömping- és kárkülönbözet alsó szintjén lévő behozatalaira vonatkozóan, az alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A vámtételt ennek megfelelően a megállapított dömpingkülönbözet szintjén kell meghatározni.

(227)

A fenti (115) és (132) preambulumbekezdésekben említett kis kiigazítás valamelyest módosított áralákínálási különbözetet eredményezett, ami látszik is az alább felsorolt kárkülönbözetekben. A javasolt végleges dömpingellenes vámok a következők:

(228)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyéni dömpingellenes vámtételeket a vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezeket a vámtételeket (ellentétben a minden más vállalkozásra alkalmazandó országos vámmal) kizárólag a Kínából származó, az említett vállalkozások mint egyedi jogi személyek által előállított termékek behozatalára kell alkalmazni. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten nem említett egyéb vállalat által – ideértve a kifejezetten említett vállalatokhoz kapcsolódó egységeket is – előállított érintett termékek behozatalára a kedvezményes vámtételek nem alkalmazhatók, így azokra a „minden egyéb vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(229)

Annak érdekében, hogy a lehető legalacsonyabb szintre csökkentsék az intézkedések megkerülésének a vámtételek közötti nagy különbségekből adódó kockázatát, úgy ítélték meg, hogy ebben az esetben a dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazásának biztosítására különleges intézkedésekre van szükség. Ezek közé a különleges intézkedések közé tartozik az e rendelet II. mellékletében megállapított követelményeknek megfelelő érvényes kereskedelmi számla bemutatása a tagállamok vámhatóságainak. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra a „minden más vállalatra” alkalmazandó dömpingellenes vám vonatkozik.

(230)

Amennyiben az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, a kijátszások feltárására vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(231)

A vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (11) kell benyújtani, és mellékelni kell hozzá minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, a belföldi értékesítéshez és az exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyedi dömpingellenes vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával.

(232)

A dömpingellenes vám megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében az országos vámszintet nem csupán az együtt nem működő exportáló gyártókra kell alkalmazni, hanem azokra a gyártókra is, akik a vizsgálati időszak alatt egyáltalán nem exportáltak az Unióba.

(233)

Az új exportőrök és a rendelet I. mellékletében említett, a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok egyenlő bánásmódban való részesítése érdekében biztosítani kell, hogy az utóbbi vállalatokra kivetett súlyozott átlagvámot az olyan új exportőrökre is alkalmazzák, amelyek egyébként az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése alapján felülvizsgálatra lennének jogosultak.

(234)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság a Kínából származó asztali és konyhai kerámiaáru behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vám révén biztosított összegek végleges beszedését kívánta javasolni (a továbbiakban: a végleges nyilvánosságra hozatal). Egyúttal meghatározott időszakot biztosítottak a feleknek arra, hogy e végleges nyilvánosságra hozatal kapcsán ismertessék észrevételeiket.

(235)

Az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket a Bizottság megvizsgálta és adott esetben figyelembe vette.

(236)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetek nagyságára, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, szükségesnek tekinthető, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok formájában biztosított összegeket a kivetett végleges vámok összegének mértékéig véglegesen beszedjék,