NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

27.3.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 89/1

A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ-EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusa és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státusdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 12. előírása – Egységes rendelkezések járműveknek ütközés esetén a vezető kormányberendezéssel szembeni védelme tekintetében történő jóváhagyásáról

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

a 04. módosítássorozat 1. kiegészítése – hatálybalépés dátuma: 2012. július 26.

TARTALOM

ELŐÍRÁS

1.	Alkalmazási kör

2.	Fogalommeghatározások

3.	Jóváhagyási kérelem

4.	Jóváhagyás

Előírások

6.	Vizsgálatok

7.	A járműtípus vagy a kormányberendezés kezelőszerve típusának módosítása és jóváhagyásának kiterjesztése

8.	A gyártás megfelelősége

9.	Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

10.	Utasítások

11.	A gyártás végleges leállítása

12.	A jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a típusjóváhagyó hatóságok neve és címe

13.	Átmeneti rendelkezések

MELLÉKLETEK

1A.	Értesítés járműtípusnak ütközés esetén a vezető kormányberendezéssel szembeni védelme tekintetében történő jóváhagyásának megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról vagy visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról, a 12. számú előírás alapján

1B.	Értesítés kormányberendezés kezelőszerve típusának ütközés esetén a vezető kormányberendezéssel szembeni védelme tekintetében történő jóváhagyásának megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról vagy visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról, a 12. számú előírás alapján

2.	A jóváhagyási jelek elrendezése

3.	Ütközőbakkal szembeni frontális ütközési vizsgálat

4.	Próbatesttel végzett vizsgálat

Függelék:

próbatest

5.	Vizsgálat fejidommal

6.	Eljárás a H pont helyének és a gépjárműben utazó személy törzse tényleges dőlésszögének meghatározására, különböző üléshelyzetekben

1. függelék:

A háromdimenziós H-pont-vizsgáló eszköz leírása

2. függelék:

Háromdimenziós referencia-rendszer

3. függelék:

Az üléshelyzetekre vonatkozó referenciaadatok

7.	Eljárások az elektromos energiával működtetett gépjárművek utasainak nagyfeszültséggel és kiömlő elektrolitokkal szembeni védelmének vizsgálatára

Függelék:

Ízelt ujjutánzat (IPXXB)

1. ALKALMAZÁSI KÖR

1.1.

Ez az előírás az M1 kategóriájú járművek és az 1 500 kg-nál kisebb legnagyobb megengedett tömegű N1 kategóriájú járművek kormányberendezésének viselkedésére, valamint a nagyfeszültségű elektromos hajtásláncra és az elektromos hajtáslánc nagyfeszültségű sínjével galvanikus kapcsolatban lévő alkatrészekre és rendszerekre vonatkozik, az utasok frontális ütközés közbeni védelme tekintetében.

1.2.	A gyártó kérésére az 1.1. szakaszban említett járműveken kívül más járművek is kaphatnak jóváhagyást ezen előírás alapján.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1. „jármű jóváhagyása”: a járműtípus jóváhagyása azon védelem tekintetében, amelyet a jármű a kormányberendezéshez történő ütközés esetén nyújt a vezetőnek;

2.2. „járműtípus”: olyan gépjárművek kategóriája, amelyek nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzőik tekintetében, mint:

2.2.1. belső égésű motorral hajtott járművek esetében:

2.2.1.1.

a kormányberendezés kezelőszerve előtt elhelyezkedő járműrész szerkezete, méretei, beépítési vonalai és szerkezeti anyagai;

2.2.1.2.

a menetkész jármű tömege a 2.18. szakasz meghatározása szerint;

2.2.2. elektromos motorral hajtott járművek esetében:

2.2.2.1.

a kormányberendezés kezelőszerve előtt elhelyezkedő járműrész szerkezete, méretei, beépítési vonalai és szerkezeti anyagai;

2.2.2.2.

az újratölthető energiatároló rendszer (RESS) helye, amennyiben ez negatív hatással van az előírásban előírt ütközésvizsgálat eredményére;

2.2.2.3.

a menetkész jármű tömege a 2.18. szakasz meghatározása szerint;

2.3. „kormányberendezés kezelőszervének jóváhagyása”: a kormányberendezés kezelőszerve típusának jóváhagyása azon védelem tekintetében, amelyet a jármű a kormányberendezéshez történő ütközés esetén nyújt a vezetőnek;

2.4. „kormányberendezés kezelőszervének típusa”: a kormányberendezések kezelőszerveinek olyan kategóriája, amelyek nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzőik tekintetében, mint:

2.4.1.

szerkezet, méretek, beépítési vonalak és szerkezeti anyagok;

2.5. „kormányberendezés kezelőszerve”: a vezető által működtetett kormányszerkezetet, rendszerint a kormánykereket jelenti;

2.6. „univerzális kezelőszerv”: kormányberendezés olyan kezelőszerve, amely több jóváhagyott járműtípusba is beszerelhető, amennyiben a kormányberendezés kezelőszervének a kormányoszlophoz történő csatlakoztatásában mutatkozó eltérések nem befolyásolják a kezelőszerv ütközési tulajdonságait;

2.7. „légzsák”: rugalmas zsák, amelyet úgy terveztek, hogy nyomás alatt álló gázzal töltődjön fel, és:

2.7.1.

amelyet arra terveztek, hogy megvédje a jármű vezetőjét a kormányberendezés kezelőszervének való ütközéstől;

2.7.2.

a jármű ütközése esetén működésbe lépő szerkezet fúj fel;

2.8. „kormányberendezés kezelőszervének karimája”: kormánykerék esetében az a toroidszerű külső gyűrű, amelyet a jármű vezetője vezetés közben általában kézben tart;

2.9. „küllő”: a kormányberendezés kezelőszervének karimáját és a kormányagyat összekötő rúd;

2.10. „kormányagy”: a kormányberendezés kezelőszervének az a – rendszerint a közepén – elhelyezkedő része, amely:

2.10.1.

a kormányberendezés kezelőszervét összeköti a kormánytengellyel;

2.10.2.

továbbítja a nyomatékot a kormányberendezés kezelőszervétől a kormánytengelyre;

2.11. „a kormányagy középpontja”: az a pont a kormányagy felületén, amely a kormánytengely középvonalába esik;

2.12. „a kormányberendezés kezelőszervének síkja”: kormánykerék esetében az a sík felület, amely két egyenlő részre osztja a vezető és a jármű eleje között a kormányzásműködtető karimáját;

2.13. „kormánytengely”: az az alkatrész, amely továbbítja a kormányműre a kormányberendezés kezelőszervére kifejtett nyomatékot;

2.14. „kormányoszlop”: a kormánytengelyt körülvevő ház;

2.15. „kormányberendezés”: a következő részekből álló egység: a kormányberendezés kezelőszerve, a kormányoszlop a szerelvényekkel együtt, kormánytengely, kormányműház, továbbá minden olyan alkatrész, amelyet arra terveztek, hogy elősegítse az energia elnyelését a kormányberendezés kezelőszervéhez való ütközéskor;

2.16. Az utastér

2.16.1. „utastér az utasok védelme tekintetében”: az utasok elhelyezésére szolgáló tér, amelyet a tető, a padló, az oldalfalak, az ajtók, a külső üvegezés, valamint az elülső válaszfal és az utastér hátsó válaszfalának síkja vagy a hátsó ülés háttámlájának síkja határol;

2.16.2. „utastér az elektromos biztonság értékelése szempontjából”: az utasok elhelyezésére szolgáló tér, amelyet a tető, a padló, az oldalfalak, az ajtók, a külső üvegezés, valamint az elülső válaszfal és a hátsó válaszfal vagy a hátsó ajtó, valamint a hajtásláncot a nagyfeszültség alatt lévő részek közvetlen érintésétől védő érintésvédelmi elválasztók és burkolatok határolnak;

2.17. „ütközésmérő”: egy 165 mm átmérőjű merev félgömb alakú fejidom az előírás 5. mellékletének 3. szakaszában leírtak szerint;

2.18. „menetkész jármű tömege”: a jármű tömege bennülő személyek és rakomány nélkül, de feltöltve tüzelőanyaggal, hűtőfolyadékkal, kenőanyaggal, és ellátva szerszámokkal és egy tartalék kerékkel (ha a gyártó ezt mint szokásos tartozékot adja meg), valamint egy újratölthető energiatároló rendszerrel;

2.19. „nagyfeszültségű”: valamely elektromos alkatrész vagy áramkör besorolása, amennyiben annak üzemi feszültsége > 60 V és ≤ 1 500 V (egyenáram), illetve > 30 V és ≤ 1 000 V (váltakozó áram) – középérték (rms);

2.20. „újratölthető energiatároló rendszer (RESS)”: a meghajtás céljára elektromos energiát szolgáltató újratölthető energiatároló rendszer;

2.21. „érintésvédelmi elválasztó”: a nagyfeszültség alatt álló részek közvetlen érintésétől védő alkatrész;

2.22. „elektromos hajtáslánc”: a hajtómotor(oka)t is magában foglaló elektromos áramkör, amely magában foglalhatja továbbá az RESS-t, az elektromosenergia-átalakító rendszert, az elektronikus áramátalakítókat, a hozzájuk tartozó kábelköteget és csatlakozókat, valamint az RESS töltésére szolgáló csatlakozórendszert;

2.23. „feszültség alatt álló alkatrész”: vezető alkatrész, amely rendeltetésszerű használat során elektromos feszültség alá kerül;

2.24. „szabadon álló vezető alkatrész”: az IPXXB védelmi fokozatra vonatkozó előírások betartásával megérinthető vezető alkatrész, amely a szigetelés meghibásodása esetén azonban elektromos feszültség alá kerülhet. Az olyan alkatrészek is ide tartoznak, amelyek szerszám nélkül eltávolítható fedél alatt találhatók;

2.25. „közvetlen érintés”: személyek nagyfeszültség alatt álló részekkel való érintkezése;

2.26. „közvetett érintés”: személyek szabadon álló vezető alkatrésszel való érintkezése;

2.27. „IPXXB-védelem”: az érintésvédelmi elválasztó vagy burkolat által a nagyfeszültség alatt álló részek érintése ellen nyújtott és a 7. melléklet 4. szakaszában leírt, ízelt ujjutánzat (IPXXB) segítségével vizsgált védelem;

2.28. „üzemi feszültség”: a gyártó által megadott, az elektromos áramkör négyzetes középfeszültségének legnagyobb értéke, amely nyitott áramkör esetében vagy a szokásos üzemi viszonyok között bármely vezető alkatrészek között felléphet. Ha az elektromos áramkört galvanikus szigetelés osztja meg, az üzemi feszültséget minden megosztott áramkörre meg kell adni;

2.29. „újratölthető energiatároló rendszer (RESS) töltésére szolgáló csatlakozórendszer”: az RESS külső áramforrásból való feltöltésére használt elektromos áramkör, amelybe a jármű főcsatlakozója is beletartozik;

2.30. „testelőváz”: elektromosan összekötött vezető alkatrészekből álló egység, amelynek elektromos potenciálja vonatkoztatási potenciálként szolgál;

2.31. „elektromos áramkör”: egymással összekötött, nagyfeszültség alatt álló alkatrészek, amelyeket úgy terveztek, hogy azokon a szokásos üzemi feltételek között elektromos áram haladjon át;

2.32. „elektromos energiaátalakító rendszer”: az elektromos meghajtás céljára elektromos energiát termelő és szolgáltató rendszer;

2.33. „elektronikus áramátalakító”: elektromos energia szabályozását és/vagy átalakítását az elektromos meghajtás céljára lehetővé tevő készülék;

2.34. „burkolat”: a közvetlen érintéstől védő, a belső egységeket beburkoló alkatrész;

2.35. „nagyfeszültségű sín”: az elektromos áramkör, amelybe beletartozik a nagyfeszültségen működő RESS töltésére szolgáló csatlakozórendszer is;

2.36. „szilárd szigetelő”: a vezetékrendszerek szigetelő bevonata, amely a nagyfeszültség alatt álló részeket fedi be, és megakadályozza azok közvetlen érintését. Ide tartoznak továbbá a csatlakozók nagyfeszültség alatt álló részeit szigetelő bevonatok, illetve a szigetelésre szolgáló lakkok és festékek is;

2.37. „automata megszakító”: olyan készülék, amely működésbe lépése esetén galvanikusan leválasztja az elektromos energiaforrásokat az elektromos hajtáslánc nagyfeszültségű áramkörének többi részéről;

2.38. „nyitott típusú hajtóakkumulátor”: folyékony elektrolittal töltött akkumulátortípus, amely a légkörbe juttatott hidrogéngázt fejleszt.

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1. Járműtípus:

3.1.1.

A járműtípusra vonatkozó jóváhagyási kérelmet a vezető számára ütközés esetén a kormányberendezéssel szemben biztosított védelem tekintetében a jármű gyártójának vagy az általa jogszerűen meghatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

3.1.2.

A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbi dokumentumokat, és meg kell adni a következő adatokat:

3.1.2.1.

a járműtípus részletes leírása a kormányberendezés kezelőszerve előtt elhelyezkedő járműrész szerkezetét, méreteit, beépítési vonalait és szerkezeti anyagait illetően;

3.1.2.2.

megfelelő méretarányú és kellő részletességű rajzok a kormányberendezésről és annak a jármű alvázához, illetve a karosszériához való csatlakoztatásáról;

3.1.2.3.

a kormányberendezés műszaki leírása;

3.1.2.4.

a jármű menetkész tömege;

3.1.2.5.

bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a kormányberendezés kezelőszervét az előírás 5.2. szakaszának megfelelően hagyták jóvá (adott esetben);

3.1.2.6.

bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a kormányberendezés megfelel a 94. számú előírás 5.2.2. szakaszában meghatározott előírásoknak, amennyiben a kérelmező az 5.1.2. szakasz alapján nyújtotta be a jóváhagyási kérelmet;

3.1.2.7.

bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a kormányberendezés kezelőszerve megfelel a 94. számú előírás 5.2.1.4. és 5.2.1.5. szakaszában meghatározott előírásoknak, amennyiben a kérelmező az 5.2.1. szakasz alapján nyújtotta be a jóváhagyási kérelmet;

3.1.2.8.

az áramforrás típusának, helyének, valamint az elektromos hajtáslánc (pl. hibrid, elektromos) általános leírása.

3.1.3.

A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatnak át kell adni a következőket:

3.1.3.1.

egy, a jóváhagyandó típusra jellemző jármű az 5.1. szakaszban említett vizsgálat céljára;

3.1.3.2.

amennyiben a gyártó szükségét látja, a műszaki szolgálat beleegyezésével egy második jármű, illetve a járműnek azon alkatrészei, amelyeket a gyártó nélkülözhetetlennek tart az 5.2. és az 5.3. szakaszban említett vizsgálatokhoz;

3.1.3.3.

az illetékes hatóság a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőrzi, hogy meghozták-e a gyártás megfelelőségének hatékony ellenőrzését biztosító megfelelő intézkedéseket.

3.2. A kormányberendezés kezelőszervének típusa

3.2.1.

A kormányberendezés kezelőszervére vonatkozó jóváhagyási kérelmet a vezető számára ütközés esetén a kormányberendezéssel szemben biztosított védelem tekintetében a kormányberendezés kezelőszerve gyártójának vagy jogszerűen meghatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

3.2.2.

A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbi dokumentumokat, és meg kell adni a következő adatokat:

3.2.2.1.

a kormányberendezés kezelőszerve típusának részletes leírása a szerkezetét, méreteit és szerkezeti anyagait illetően;

3.2.2.2.

megfelelő méretarányú és kellő részletességű rajzok a kormányberendezésről és annak a jármű alvázához, illetve a karosszériához való csatlakoztatásáról;

3.2.2.3.

3.2.3.

A jóváhagyási vizsgálatok végrehajtásáért felelős műszaki szolgálatnak át kell adni egy, a kormányberendezés kezelőszervének jóváhagyandó típusára jellemző kezelőszervet, valamint amennyiben a gyártó szükségét látja, a műszaki szolgálat beleegyezésével azokat a járműalkatrészeket, amelyeket a gyártó nélkülözhetetlennek tart az 5.2. és az 5.3. szakaszban említett vizsgálatokhoz.

4. JÓVÁHAGYÁS

4.1. A típusbizonyítványhoz a 4.1.1. vagy 4.1.2. szakaszban meghatározott mintának megfelelő értesítést kell csatolni:

4.1.1.

a 3.1. szakaszban említett kérelmek esetében az 1A. mellékletnek megfelelő értesítés;

4.1.2.

a 3.2. szakaszban említett kérelmek esetében az 1B. mellékletnek megfelelő értesítés.

4.2. Járműtípus

4.2.1.

Ha az ezen előírás szerint jóváhagyásra benyújtott jármű megfelel az 5. és 6. szakaszban, valamint ezen előírás 4., 5. és 6. mellékletében foglalt követelményeknek, akkor e járműtípust jóvá kell hagyni.

4.2.2.

Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma (jelenleg 04, amely a 04. módosítássorozatot jelöli). Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot ugyanahhoz a járműtípushoz, amennyiben az más típusú kormányberendezéssel van felszerelve, sem a 2.2. szakasz értelmében vett másik járműtípushoz.

4.2.3.

Egy járműtípusnak ezen előírás szerinti jóváhagyásáról, illetve a jóváhagyás kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket az ezen előírás 1A. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

4.2.4.

Minden olyan járművön, amely megfelel az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak, a jóváhagyási értesítésben megadott, könnyen hozzáférhető helyen, jól látható módon fel kell tüntetni egy nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

4.2.4.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (1);

4.2.4.2.

ezen előírás száma, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a jóváhagyási szám követ a 4.2.4.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán.

4.2.5.

Ha a jármű az ezen előírás szerint jóváhagyást adó ország által a megállapodáshoz mellékelt egy vagy több előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak is megfelel, akkor a 4.2.4.1. szakaszban előírt jelet nem kell megismételni; ilyen esetben az előírás és a jóváhagyás számát, valamint az összes olyan előírás kiegészítő jelét, amelyek szerint a jóváhagyást megadták ugyanabban az országban, amely ezen előírás szerint is megadta a jóváhagyást, az 4.2.4.1. szakaszban előírt jel jobb oldalán egymás alatt kell feltüntetni.

4.2.6.

A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.2.7.

A jóváhagyási jelet a gyártó által a járműre szerelt adattáblán vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.3. A kormányberendezés kezelőszerve típusa

4.3.1.

Ha a kormányberendezés ezen előírás szerint jóváhagyásra benyújtott kezelőszerve megfelel az 5. és 6. szakaszban, valamint ezen előírás 4., 5. és 6. mellékletében foglalt követelményeknek, akkor ezt a kezelőszervet jóvá kell hagyni. Ez a rendelkezés csak a légzsák nélküli kezelőszervekre érvényes.

4.3.2.

Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal legutóbb módosító módosítássorozat száma (jelenleg 04, amely a 04. módosítássorozatot jelöli). A szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot egy, a 2.4. szakasz értelmében vett másik kezelőszervtípushoz.

4.3.3.

Egy kormányberendezés kezelőszerve típusának ezen előírás szerinti jóváhagyásáról, illetve a jóváhagyás kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket az ezen előírás 1B. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

4.3.4.

A kormányberendezés minden olyan kezelőszervén, amely megfelel az ezen előírás szerint jóváhagyott kezelőszervtípusnak, a jóváhagyási értesítésben megadott, könnyen hozzáférhető helyen, jól látható módon fel kell tüntetni egy nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

4.3.4.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma; (1)

4.3.4.2.

a kör alatt feltüntetett jóváhagyási szám;

4.3.4.3.

az R94-02 jel az 5.2.1. szakasz szerint megadott jóváhagyás esetén.

4.3.5.

A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.4. Ezen előírás 2. mellékletében példák találhatók a jóváhagyási jelek elrendezésére.

5. ELŐÍRÁSOK

5.1. A próbabábu nélküli menetkész jármű szilárd akadállyal történő, 48,3 km/h (30 mph) sebességgel végzett ütközésvizsgálata folyamán a kormányoszlop és a kormánytengely felső része mind hátrafelé, vízszintesen és a jármű hosszirányú tengelyével párhuzamos irányban, mind függőleges irányban legfeljebb 12,7 cm-rel mozdulhat el a jármű azon viszonyítási pontjához képest, amely nincs kitéve az ütközés hatásának (2).

5.1.1. Emellett az elektromos hajtáslánccal működő járműveknek az 5.5. szakasz követelményeit is teljesíteniük kell. E követelmények teljesítését a gyártó kérésére külön frontális ütközési vizsgálattal is lehet igazolni a műszaki szolgálat ellenőrző jóváhagyását követően, és az elektromos alkatrészek nem befolyásolják a járműtípus ezen előírásban meghatározott vezetővédelmi jellemzőit.

5.1.2. Az 5.1. szakasz előírásai teljesítettnek tekinthetők, ha az ilyen kormányrendszerrel felszerelt jármű megfelel a 94. számú előírás 5.2.2. szakaszában meghatározott előírásoknak.

5.2. Amennyiben a kormányberendezés kezelőszervéhez 24,1 km/h (15 mph) relatív sebességgel egy próbatestet ütköztetnek, a kormányberendezés kezelőszerve által a próbatestre kifejtett erőhatás nem lépheti túl az 1 111 daN értéket.

5.2.1. Amennyiben a kormányberendezés kezelőszervéhez egy légzsákkal felszerelt kormánykerék tartozik, az 5.2. szakasz előírásai akkor tekinthetők teljesítettnek, ha az ilyen kormányrendszerrel felszerelt jármű megfelel a 94. számú előírás 5.2.1.4. és 5.2.1.5. szakaszában meghatározott előírásoknak.

5.3. Amikor az ütközésmérőt az 5. mellékletben leírt eljárásnak megfelelően 24,1 km/h relatív sebességgel a kormányberendezés kezelőszervének ütköztetik, az ütközésmérő lassulása 3 ezredmásodpercnél hosszabb ideig nem haladhatja meg összesen a 80 g értéket. A lassulásnak CFC 600 Hz mellett 120 g-nél mindig kisebbnek kell lennie.

5.4. A kormányberendezés kezelőszervét úgy kell megtervezni, kialakítani és rögzíteni, hogy:

5.4.1. Az 5.2. és az 5.3. szakaszban előírt ütközésvizsgálat előtt a kormányberendezés kezelőszervének a vezető felé eső és egy 165 mm átmérőjű gömbbel megérinthető részein nem lehetnek 2,5 mm-nél kisebb lekerekítési sugarú felületi egyenetlenségek vagy éles peremek.

Amennyiben a kormányberendezés kezelőszervét légzsákkal szerelték fel, e követelmény akkor tekinthető teljesítettnek, ha a kormányberendezés kezelőszervének egy 165 mm átmérőjű gömbbel megérinthető részein nincsenek a 21. számú előírás 2.18. szakasza értelmében veszélyesen éles peremek, amelyek növelnék az utasoknak okozott súlyos sérülések valószínűségét.

5.4.1.1. Az 5.2. és az 5.3. szakaszban előírt ütközésvizsgálat után a kormányberendezés kezelőszerve felületének a vezető felé eső részein nem keletkezhetnek olyan éles vagy egyenetlen szélek, amelyek növelhetik a vezető sérülésének veszélyét vagy súlyosságát. A csekély felületi repedéseket és hasadásokat nem kell figyelembe venni.

5.4.1.1.1. Kemény támaszon elhelyezett, de puha, 50 Shore A-nál kisebb keménységű anyagból készült alkatrész kinyúlása esetén az 5.4.1.1. szakasz előírásai csak a kemény támaszra vonatkoznak.

5.4.2. A kormányberendezés kezelőszervét úgy kell megtervezni, kialakítani és rögzíteni, hogy ne legyenek olyan alkatrészei vagy tartozékai, beleértve a kürt kezelőszervét és tartozékait, amelyek a szokásos vezetési mozdulatok közben beleakadhatnak a vezető ruházatába vagy ékszereibe.

5.4.3. Amennyiben a kormányberendezés kezelőszerve nem eredeti felszerelése a járműnek, a vizsgálat során meg kell felelnie a 4. melléklet 2.1.3., valamint az 5. melléklet 2.3. szakaszában meghatározott előírásoknak.

5.4.4. „Univerzális” kezelőszervek esetében a követelményeknek az alábbi módon kell teljesülniük:

5.4.4.1.

a kormányoszlop teljes beállítási szögtartományában, ami azt jelenti, hogy a vizsgálatokat a kormányberendezés kezelőszerve beépítése szempontjából jóváhagyandó összes járműtípus esetében legalább a legkisebb és a legnagyobb kormányoszlop-dőlésszögnél el kell végezni;

5.4.4.2.

az ütközésmérőnek és a próbatestnek a kormányberendezés kezelőszervéhez viszonyított valamennyi lehetséges helyzetében, ami azt jelenti, hogy a vizsgálatot azon jóváhagyott járműtípusok csoportja esetében, amelyekbe a kormányberendezés kezelőszervét tervezték, legalább a kezelőszerv középhelyzetében el kell végezni. Amennyiben kormányoszlopot is használnak, annak olyan típusúnak kell lennie, hogy a „legkedvezőtlenebb eset” feltételeinek feleljen meg.

5.4.5. Ha egy univerzális kezelőszerv különböző kormányoszlopokhoz való illesztéséhez különböző csatlakoztató elemeket használnak, és bizonyítható, hogy a csatlakoztató elem a rendszer energiaelnyelő képességét nem befolyásolja, úgy az összes vizsgálat egyféle csatlakoztató elemmel is elvégezhető.

5.5. Az ezen előírás 3. mellékletében meghatározott eljárás szerint elvégzett vizsgálat után a nagyfeszültségű elektromos hajtásláncnak, valamint az elektromos hajtáslánc nagyfeszültségű sínjével galvanikus kapcsolatban lévő nagyfeszültségű alkatrészeknek és rendszereknek teljesíteniük kell a következő követelményeket:

5.5.1. Áramütés elleni védelem

Az ütközés után az 5.5.1.1–5.5.1.4.2. szakaszban meghatározott négy feltétel közül legalább az egyiknek teljesülni kell.

Ha a jármű rendelkezik automata megszakító funkcióval vagy olyan készülékkel, amely a jármű haladása közbeni feltételek mellett galvanikusan leválasztja az elektromos hajtáslánc áramkörét, a megszakítási funkció aktiválódása után a következő feltételek közül legalább az egyiknek teljesülnie kell a leválasztott áramkörre vagy minden egyes áramkörre külön-külön.

Az 5.5.1.4. szakaszban meghatározott feltételek azonban nem érvényesek, ha a nagyfeszültségű sínnek több olyan része van, amely potenciálja nem részesül az IPXXB védelmi fokozat feltételeinek megfelelő védelemben.

Amennyiben a vizsgálatot azzal a feltétellel végzik, hogy a nagyfeszültségű rendszer legalább egy része nincs feszültség alatt, a vonatkozó rész(ek) áramütés elleni védelmét az 5.5.1.3. vagy az 5.5.1.4. szakasz szerint kell bizonyítani.

5.5.1.1. Nincs nagyfeszültség

A nagyfeszültségű sínek Vb, V1 és V2 feszültsége a 7. melléklet 2. szakaszában meghatározottak szerint legfeljebb 30 V (váltakozó áram) vagy 60 V (egyenáram) lehet.

5.5.1.2. Alacsony elektromosenergia-szint

A 7. melléklet 3. szakaszában megadott a) képlettel meghatározott vizsgálati eljárás szerint mérve a nagyfeszültségű sínek összenergiája kevesebb kell, hogy legyen, mint 2,0 joule. Az összenergiát emellett a nagyfeszültségű sín mért feszültsége (Vb) és az X kondenzátor gyártó által megadott kapacitása (Cx) alapján a 7. melléklet 3. szakaszában megadott b) képlettel is ki lehet számolni.

Az Y kondenzátorokban tárolt energiának (TEy1, TEy2) szintén 2,0 joule-nál kevesebbnek kell lennie. Ezt a nagyfeszültségű sín és a testelőváz V1 és V2 mért feszültsége, valamint az Y kondenzátor gyártó által megadott effektív kapacitása alapján a 7. melléklet 3. pontjában megadott c) képlettel kell kiszámolni.

5.5.1.3. Fizikai védelem

A nagyfeszültség alatt álló részek közvetlen érintése elleni védelemre IPXXB szintű védelmet kell biztosítani.

Továbbá a közvetett érintés okozta áramütést megelőzendő, a szabadon álló vezető alkatrészek és a testelőváz közötti ellenállás nem érheti el a 0,1 ohmot, amennyiben az áram erőssége legalább 0,2 amper.

Ez a követelmény teljesítettnek tekinthető, ha a galvanikus kapcsolat hegesztéssel jött létre.

5.5.1.4. Szigetelési ellenállás

Az alábbi 5.5.1.4.1. és 5.5.1.4.2. szakaszban meghatározott feltételeknek teljesülniük kell.

A mérést a 7. melléklet 5. szakasza szerint kell elvégezni.

5.5.1.4.1. Különálló egyen- vagy váltakozó áramú sínekből álló elektromos hajtáslánc

Ha a váltakozó áramú, illetve egyenáramú nagyfeszültségű síneket galvanikusan elkülönítik egymástól, a nagyfeszültségű sínek és a testelőváz közötti (a 7. melléklet 5. szakaszának meghatározása szerinti Ri) szigetelési ellenállás legalább 100 Ω/V kell, hogy legyen az egyenáramú sín üzemi feszültsége alapján számolva, és legalább 500 Ω/V kell, hogy legyen a váltakozó áramú sín üzemi feszültsége alapján számolva.

5.5.1.4.2. Egyen- és váltakozó áramú sínekből álló, kombinált elektromos hajtáslánc

Ha a váltakozó áramú, illetve egyenáramú nagyfeszültségű síneket galvanikusan összekötik, a nagyfeszültségű sín és a testelőváz közötti (a 7. melléklet 5. szakaszának meghatározása szerinti Ri) minimális szigetelési ellenállás 500 Ω/V kell, hogy legyen az üzemi feszültség alapján számolva.

Ha azonban valamennyi váltakozó áramú, nagyfeszültségű sín IPXXB védelmi fokozattal rendelkezik, vagy a váltakozó áram feszültsége legfeljebb 30 V a jármű ütközése után, a nagyfeszültségű sín és a testelőváz közötti (a 7. melléklet 5. szakaszának meghatározása szerinti Ri) minimális szigetelési ellenállás 100 Ω/V kell, hogy legyen az üzemi feszültség alapján számolva.

5.5.2. Elektrolit kiömlése

Az ütközéstől számított 30 percen belül az RESS-ből nem ömölhet elektrolit az utastérbe, és legfeljebb az elektrolit 7 százaléka ömölhet ki az RESS-ből, hacsak nem az utastéren kívül elhelyezkedő, nyitott típusú hajtóakkumulátorokról van szó. A nyitott típusú hajtóakkumulátorok esetében legfeljebb az elektrolit 7 százaléka, de legfeljebb 5,0 liter ömölhet ki az utastéren kívül. A gyártónak a 7. melléklet 6. szakasza szerint bizonyítania kell a megfelelést.

5.5.3. Az RESS rögzítése

Az utastérben található RESS nem mozdulhat el beépítési helyéről, és az RESS alkatrészeinek is az RESS házán belül kell maradniuk.

Az elektromos biztonság értékelése szempontjából az utastéren kívül elhelyezkedőnek tekintett RESS semmilyen része sem hatolhat be az utastérbe az ütközésvizsgálat alatt vagy után.

A gyártónak a 7. melléklet 7. szakasza szerint bizonyítania kell a megfelelést.

5.6. Az 5.5–5.5.3. szakasz előírásai teljesítettnek tekinthetők, ha a nagyfeszültségű elektromos hajtáslánccal felszerelt jármű megfelel a 02. módosítássorozattal módosított 94. számú előírás 5.2.8–5.2.8.3. szakaszában meghatározott előírásoknak.

6. VIZSGÁLATOK

6.1.

Az 5.1–5.4. szakaszban meghatározott követelményeknek való megfelelést az előírás 3., 4. és 5. mellékletében leírt módszerekkel kell ellenőrizni. Az 5.5. szakaszban meghatározott követelményeknek való megfelelést az előírás 3. mellékletében leírt módszerekkel kell ellenőrizni. Az összes mérést az ISO 6487 1987 szabvány szerint kell végrehajtani.

6.2.	A jóváhagyó hatóság azonban más vizsgálatok elvégzését is engedélyezheti, feltéve, hogy azok egyenértékűsége bizonyítható. Ez esetben jegyzőkönyvet kell mellékelni a jóváhagyási dokumentációhoz az alkalmazott módszerekről és a kapott eredményekről.

7. A JÁRMŰTÍPUS VAGY A KORMÁNYBERENDEZÉS KEZELŐSZERVE TÍPUSÁNAK MÓDOSÍTÁSA ÉS JÓVÁHAGYÁSÁNAK KITERJESZTÉSE

7.1.

A járműtípus vagy kormányberendezés kezelőszerve típusának valamennyi módosításáról értesíteni kell a járműtípust vagy kormányberendezés kezelőszervének típusát jóváhagyó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

7.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a jármű továbbra is megfelel a követelményeknek; vagy

7.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

7.2.	A fenti 7.1. szakasz rendelkezéseinek sérelme nélkül a jármű azon változatait, amelyeknek menetkész tömege kisebb mint a jóváhagyási vizsgálat tárgyát képező jármű tömege, nem kell a járműtípus módosításának tekinteni.

7.3.	A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a változás részletes leírásával együtt, a fenti 4.2.3. vagy 4.3.3. szakaszban említett eljárással értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

7.4.	A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság az ilyen kiterjesztéshez készített minden értesítéshez sorszámot rendel, és tájékoztatja erről az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket az ezen előírás 1A. vagy 1B. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

8. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

8.1.	Az ezen előírás szerint jóváhagyott minden járművet vagy kormányberendezés kezelőszervét úgy kell gyártani, hogy a fenti 5. és 6. szakaszban megállapított előírásokat teljesítve megfeleljen a jóváhagyott típusnak.

8.2.	Annak ellenőrzéséhez, hogy a 8.1. szakasz követelményei teljesülnek-e, a gyártás megfelelő felügyelete szükséges.

8.3.

A jóváhagyás jogosultja feltétlenül:

8.3.1.

biztosítja a jármű vagy kormányberendezés kezelőszervének hatékony minőség-ellenőrzéséhez szükséges eljárások meglétét;

8.3.2.

hozzáféréssel rendelkezik az egyes jóváhagyott típusoknak való megfelelőség ellenőrzéséhez szükséges vizsgálóberendezésekhez;

8.3.3.

biztosítja, hogy a vizsgálati eredményeket rögzítsék, és – a típusjóváhagyó hatósággal egyetértésben megállapítandó időszakban – a csatolt dokumentumok rendelkezésre álljanak;

8.3.4.

elemzi valamennyi vizsgálati módszer eredményeit, hogy ellenőrizze és biztosítsa a jármű és a kormányberendezés kezelőszerve jellemzőinek állandóságát, az ipari termelésben megengedhető tűrések figyelembevételével;

8.3.5.

gondoskodik arról, hogy a jármű és a kormányberendezés kezelőszerveinek valamennyi típusán legalább a méretek megállapítására vonatkozó vizsgálatokat elvégezzék;

8.3.6.

gondoskodik arról, hogy ha egy adott vizsgálattípusnál a mintasorozat vagy a mintadarabok nem minősülnek megfelelőnek, akkor újabb mintavételt és vizsgálatot végezzenek. Minden szükséges intézkedést meg kell hozni a gyártás megfelelőségének helyreállítása érdekében.

8.4.	A típusjóváhagyást megadó illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket.

8.4.1.

A vizsgálati és gyártási adatokat minden ellenőrzéskor be kell mutatni a helyszíni ellenőrnek.

8.4.2.

Az ellenőr véletlenszerűen mintát vehet, és azt a gyártó laboratóriumában megvizsgáltathatja. A minták legkisebb száma a gyártó saját ellenőrzéseinek eredményei alapján határozható meg.

8.4.3.

Ha a minőség nem tűnik kielégítőnek, vagy úgy tűnik, hogy ellenőrizni kell a 8.4.2. szakasz alkalmazásában végrehajtott vizsgálatok érvényességét, akkor az ellenőr mintákat vesz, és azokat elküldi a típus-jóváhagyási vizsgálatokat eredetileg elvégző műszaki szolgálatnak.

8.4.4.

Az illetékes hatóság az ezen előírásban előírt bármilyen vizsgálatot elvégezhet. Az illetékes hatóság által végzett ellenőrzésekre általában évente kerül sor. Ha ezen helyszíni ellenőrzések valamelyike nem kielégítő eredménnyel zárul, akkor az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek a gyártás megfelelőségének lehető leggyorsabb helyreállítása érdekében.

9. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

9.1.

Az előírás alapján a járműtípusra vagy kormányberendezés kezelőszervének típusára megadott jóváhagyás visszavonható, ha a 8.1. szakaszban meghatározott követelményt nem teljesítik, vagy ha a kiválasztott jármű vagy kormányberendezés kezelőszerve nem felel meg a 8.2. szakaszban előírt ellenőrzéseken.

9.2.	Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, az előírás (értelemszerűen) 1A. vagy 1B. mellékletének megfelelő nyomtatványon haladéktalanul értesíti az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

10. UTASÍTÁSOK

Ha a kormányberendezés kezelőszervét nem a járművel együtt szállítják, a csomagoláson és a beépítési utasításon egyértelműen fel kell tüntetni azt a járműtípust (vagy járműtípusokat), amely(ek)be a kezelőszerv beépíthető.

11. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Amennyiben a jóváhagyás jogosultja véglegesen megszünteti az előírás alapján jóváhagyott járműtípus vagy kormányberendezés kezelőszerve típusának gyártását, erről tájékoztatnia kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvételét követően tájékoztatja az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet értelemszerűen az ezen előírás 1A. vagy 1B. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

12. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLAT ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A TÍPUSJÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

A megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságának a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó hatóságok nevét és címét.

13. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

13.1. Ezen előírás 03. módosítássorozata hatálybalépésének napjától kezdve egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján benyújtott jóváhagyási kérelmet.

13.2. Ezen előírás 04. módosítássorozata hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve egyik szerződő fél sem tagadhatja meg a jóváhagyás 04. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján történő megadását.

13.3. Járműtípus jóváhagyása

13.3.1.

A 13.1. szakaszban említett hivatalos hatálybalépés időpontját követő 36 hónap eltelte után az előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor hagyhatnak jóvá M1 kategóriájú, motor feletti vezetőfülkés járműveket és 1,5 tonnánál kisebb tömegű N1 kategóriájú járműveket, ha a járműtípus megfelel a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek – az előírás 5.1. szakaszában meghatározott, a kormányoszlop maximális függőleges irányú elmozdulására vonatkozó rendelkezéseinek kivételével –, amelyek az új jóváhagyásokra csak további 12 hónap után alkalmazandók.

13.3.2.

A 13.1. szakaszban említett hivatalos hatálybalépés időpontját követő 48 hónap eltelte után az előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor hagyhatnak jóvá M1 kategóriájú, nem motor feletti vezetőfülkés járműveket, ha a járműtípus megfelel a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

13.3.3.

A 13.1. szakaszban említett hivatalos hatálybalépés időpontját követő 60 hónap eltelte után az előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon járműtípusok típusjóváhagyásainak elismerését, amelyeket nem a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján adtak meg.

13.3.4.

A 04. módosítássorozat hatálybalépését követő 24 hónap eltelte után az előírást alkalmazó szerződő felek csak azokra a járműtípusokra adhatnak típusjóváhagyást, amelyek megfelelnek a 04. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

Nagyfeszültségű elektromos hajtáslánccal működő járművek esetében azonban ez az időszak 12 hónappal meghosszabbítható, amennyiben a gyártó kielégítően bizonyítja a műszaki szolgálat számára, hogy a jármű a 04. módosítássorozattal módosított előírás által megkövetelt mértékű biztonsággal egyenértékű biztonságot nyújt.

13.3.5.

Az előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el az ezen előírás előző módosítássorozatai szerint megadott jóváhagyások kiterjesztését, amennyiben a szóban forgó kiterjesztés nem vonja maga után a jármű meghajtórendszerének módosítását. A 04. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésétől számított 48 hónap elteltével azonban az előző módosítássorozat szerinti jóváhagyások kiterjesztései nagyfeszültségű elektromos hajtáslánccal működő járművekre nem adhatók meg.

13.3.6.

Amennyiben az ezen előírás 04. módosítássorozatának hatálybalépésekor nemzeti követelmények szabályozzák a nagyfeszültségű elektromos hajtáslánccal működő járművek biztonsági vonatkozásait, az ezen előírást alkalmazó szerződő felek megtagadhatják a nemzeti követelményeket nem teljesítő járművek nemzeti jóváhagyását vagy nyilvántartásba vételét, hacsak ezek a járművek nem kaptak típusjóváhagyást ezen előírás 04. módosítássorozata alapján.

13.3.7.

Ezen előírás 04. módosítássorozatának hatálybalépésétől számított 48 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek megtagadhatják az olyan nagyfeszültségű elektromos hajtáslánccal működő járművek nemzeti vagy regionális típusjóváhagyásának megadását és első nemzeti vagy regionális nyilvántartásba vételét (első forgalomba helyezését), amelyek nem felelnek meg a 04. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

13.3.8.

A 03. módosítássorozattal módosított előírás alapján jóváhagyott, a 04. módosítássorozat által nem érintett járművek jóváhagyásai továbbra is érvényesek maradnak, és az ezen előírást alkalmazó szerződő feleknek továbbra is el kell fogadniuk ezeket.

13.4. Kormányberendezés kezelőszerve típusának jóváhagyása

13.4.1.

A kormányberendezések kezelőszerveinek ezen előírás korábbi módosítássorozatai alapján megadott jóváhagyásai a 04. módosítássorozat hatálybalépését követően is érvényesek maradnak, és az ezen előírást alkalmazó szerződő feleknek továbbra is el kell fogadniuk ezeket. A szerződő felek a 03. módosítássorozat alapján megadott típusjóváhagyásokra továbbra is adhatnak kiterjesztéseket.

13.4.2.

A 03. módosítássorozat 2. kiegészítése hivatalos hatálybalépésének időpontját követően a szerződő felek nem adhatnak ki külön típusjóváhagyásokat kormányberendezések légzsákkal felszerelt kezelőszervtípusára.

13.4.3.

A 03. módosítássorozat 2. kiegészítése hivatalos hatálybalépésének időpontját követően a szerződő felek elutasíthatják a kormányberendezések légzsákkal felszerelt kezelőszervtípusára vonatkozó külön típusjóváhagyások elfogadását.

(1) Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek megkülönböztető számai a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2/Amend.1) 3. mellékletében találhatók.

(2) Lásd a 3. melléklet 3.1. szakaszát.

1A. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

(Legnagyobb formátum: A4 (210 × 297 mm))

1B. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

(Legnagyobb formátum: A4 (210 × 297 mm))

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSE

A. minta

(lásd ezen előírás 4.2.4. szakaszát)

A járművön elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott járműtípust a vezető számára ütközés esetén a kormányberendezéssel szemben biztosított védelem tekintetében a 12. számú előírás szerint hagyták jóvá Hollandiában (E4). A jóváhagyási szám azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 04. módosítássorozattal módosított 12. számú előírás követelményei szerint adták meg.

B. minta

(lásd ezen előírás 4.2.5. szakaszát)

A járművön elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott járműtípust a 12. és a 42. számú előírás (1) szerint hagyták jóvá Hollandiában (E4). A jóváhagyási számok azt jelzik, hogy a jóváhagyások megadásának időpontjában a 12. számú előírás már tartalmazta a 04. módosítássorozatot, a 42. számú előírás pedig a 00. módosítássorozatot.

C. minta

(lásd ezen előírás 4.3.4. szakaszát)

A kormányberendezés kezelőszervén elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott kezelőszervtípust, tekintettel a vezető számára ütközés esetén a kormányberendezéssel szemben biztosított védelemre, Hollandiában (E4) hagyták jóvá a 04. módosítássorozattal módosított 12. számú előírás vonatkozó része alapján.

D. minta

(lásd ezen előírás 4.3.4.3. szakaszát)

A kormányberendezés kezelőszervén elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott kezelőszervtípust, tekintettel a vezető számára ütközés esetén a kormányberendezéssel szemben biztosított védelemre, Hollandiában (E4) hagyták jóvá a 03. módosítássorozattal módosított 12. számú előírás 5.2.1. és/vagy 5.3.1. szakaszában meghatározott rendelkezések alapján.

(1) A második szám csak példaként szolgál.

3. MELLÉKLET

ÜTKÖZŐBAKKAL SZEMBENI FRONTÁLIS ÜTKÖZÉSI VIZSGÁLAT

1. CÉL

A vizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a jármű megfelel-e az 5.1. szakaszban meghatározott követelményeknek.

2. BERENDEZÉSEK, ELJÁRÁS ÉS MÉRŐMŰSZEREK

2.1. A vizsgálat helyszíne

A vizsgálat helyszínének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy elférjen rajta a vizsgálathoz szükséges gyorsítópálya, az ütközőbak és a műszaki berendezések. A gyorsítópálya utolsó szakaszának – legalább 5 méterrel az ütközőbak előtt – vízszintesnek (3 %-nál kisebb lejtés egyméteres szakaszon mérve megengedett), egyenesnek és simának kell lennie.

2.2. Ütközőbak

Az ütközőbaknak egy olyan vasbeton tömbből kell állnia, amely elöl legalább 3 méter széles és legalább 1,5 méter magas. Az ütközőbak vastagságát úgy kell meghatározni, hogy a súlya legalább 70 tonna legyen. Homlokfelületének síknak, függőlegesnek és a gyorsítópálya tengelyére merőlegesnek kell lennie. Ezt a felületet jó állapotban lévő, 20 ± 2 mm vastag rétegelt falemez táblákkal kell beborítani. A falemez tábla és az ütközőbak közé egy legalább 25 mm vastag acéllemezből álló réteget lehet helyezni. Más ütközőbak is használható, feltéve, hogy az ütközőfelülete nagyobb mint a vizsgált jármű első ütközőfelülete, és egyenértékű eredményeket biztosít.

2.3. A jármű meghajtása

Az ütközés pillanatában a jármű már nem lehet kitéve kiegészítő kormányzó vagy meghajtóberendezés hatásának. Az ütközőbakot az ütközési felületre merőleges pályán kell elérnie; a megengedett legnagyobb oldalirányú eltérés a jármű első részének függőleges középvonala és az ütköző fal függőleges középvonala között ± 30 cm lehet.

2.4. A jármű állapota

2.4.1. A vizsgálathoz a járművet fel kell szerelni a terheletlen menetkész saját tömegéhez tartozó minden szokásos alkatrésszel és berendezéssel, vagy annak olyan állapotban kell lennie, amely megfelel az utastérre, az utastér szempontjából releváns alkatrészekre és berendezésekre, valamint a menetkész jármű tömegeloszlására vonatkozó követelményeknek.

A gyártó kérésére el lehet térni az előírás 5.1. szakaszától, és a vizsgálat elvégezhető a járműben elhelyezett próbabábukkal is, feltéve, hogy azok semmiképpen nem akadályozzák a kormányberendezés elmozdulását. A próbabábuk tömegét e vizsgálatnál nem kell figyelembe venni.

2.4.2. Amennyiben a járművet a vizsgálat során külső erőforrás hajtja meg, a tüzelőanyag-ellátó rendszert legalább a térfogata 90 %-áig fel kell tölteni 0,7–1 sűrűségű, nem gyúlékony folyadékkal.

Ez a követelmény nem vonatkozik a hidrogén tüzelőanyagra.

A többi rendszer (fékfolyadéktartályok, hűtő stb.) üres lehet.

2.4.3. Amennyiben a járművet a saját motorja hajtja meg, a tüzelőanyag-tartálynak legalább térfogata 90 százalékáig feltöltöttnek kell lennie. A többi tartályt teljesen fel kell tölteni.

A gyártó a műszaki szolgálat jóváhagyásával módosíthatja a tüzelőanyag-rendszert, hogy megfelelő mennyiségű tüzelőanyag álljon rendelkezésre a motor vagy az elektromosenergia-átalakító rendszer működésére.

Ebben az esetben a tüzelőanyag-tartályt legalább a térfogata 90 %-áig fel kell tölteni 0,7–1 sűrűségű, nem gyúlékony folyadékkal.

Ez a követelmény a hidrogéntartályokra nem vonatkozik.

2.4.4. Az elektromos hajtómű beállítása

2.4.4.1.

Az újratölthető energiatároló rendszer (RESS) bármilyen töltési állapotban lehet, amely lehetővé teszi a hajtáslánc gyártó által ajánlott rendes működését.

2.4.4.2.

Az elektromos hajtásláncnak az eredeti elektromosenergia-források (pl. motorgenerátor, RESS vagy elektromos energiaátalakító rendszer) működésétől függetlenül feszültség alá kell kerülnie, azonban:

2.4.4.2.1.

a műszaki szolgálat jóváhagyása alapján a gyártó úgy is elvégezheti a vizsgálatot, hogy az elektromos hajtáslánc egésze vagy egy része nem kerül feszültség alá, amennyiben ez nem befolyásolja kedvezőtlenül a vizsgálat eredményét. Az elektromos hajtáslánc feszültség alá nem kerülő részei esetében az áramütés elleni védelmet vagy fizikai védelemmel, vagy szigetelési ellenállással és megfelelő kiegészítő bizonyítékkal kell igazolni;

2.4.4.2.2.

ha van automata megszakító, a gyártó kérésére megengedhető, hogy a vizsgálatot az automata megszakító működésbe léptetésével végezzék el. Ebben az esetben bizonyítani kell, hogy az automata megszakító az ütközésvizsgálat során is működésbe lépett volna. Ez többek között az automatikus aktiválási jelnek az ütközés alatti feltételek mellett történő aktiválását, valamint a galvanikus szétválasztás megtörténtét foglalja magában.

2.4.5. A gyártó kérésére a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat engedélyezheti, hogy ugyanazt a járművet használják az előírásban meghatározott vizsgálatok végrehajtásához, mint amelyet egyéb előírások által meghatározott vizsgálatokhoz használnak (beleértve azokat is, amelyek a jármű szerkezetét érinthetik).

2.4.6. A kormánykereket (ha állítható) a gyártó utasításai szerinti normál helyzetbe kell állítani, vagy ha ez hiányzik, a beállítási tartomány(ok) határértékei közötti középső helyzetbe.

2.5. Ütközési sebesség

Az ütközés sebességének 48,3 km/h (30 mph) és 53,1 km/h (33 mph) között kell lennie. Ha azonban a vizsgálatot nagyobb ütközési sebességgel végezték, és a jármű mégis megfelelt a követelményeknek, akkor a vizsgálatot kielégítőnek kell tekinteni.

2.6. Mérőműszerek

A 2.5. szakaszban említett sebesség feljegyzésére használt műszer pontosságának 1 %-on belül kell lennie.

3. EREDMÉNYEK

3.1. A kormányberendezés kezelőszervének hátra, illetve felfelé való elmozdulásának meghatározásához fel kell jegyezni (1) a távolság változását az ütközés alatt – vízszintesen (2) és a jármű hosszirányú tengelyével párhuzamosan, továbbá függőlegesen az erre a tengelyre merőleges vetületben mérve – a kormányoszlop (és a kormánytengely) teteje és a jármű egy olyan pontja között, amelyre az ütközés nincs hatással. A hátra és felfelé való elmozdulásnak a feljegyzett változás legnagyobb értékét kell tekinteni.

3.2. A vizsgálat után a járműben bekövetkezett sérülésekről jegyzőkönyvet kell írni; legalább egy-egy fényképet kell készíteni a járműről az alábbi nézetekből:

3.2.1.

oldalnézetből (jobb és bal oldalról);

3.2.2.

szemből;

3.2.3.

alulról;

3.2.4.

az utastéren belül az ütközés által érintett területekről.

4. KORREKCIÓS TÉNYEZŐK

4.1. Jelölések

V	a mért sebesség km/h-ban;
mo	a prototípus tömege e melléklet 2.4. szakaszában meghatározott állapotban;
m1	a prototípus tömege a vizsgálóberendezéssel együtt;
Do	az ütközés során mért távolságváltozás, az ezen melléklet 3.1. szakaszában meghatározottak szerint;
D1	a vizsgálati eredmény meghatározásához figyelembe vett távolságváltozás;
K1 =	és 0,83 közül a nagyobb érték;
K2 =	és 0,8 közül a nagyobb érték;

4.2. A prototípusnak az előírás követelményeinek teljesítése szempontjából történő ellenőrzéséhez használt D1 korrigált távolságváltozást a következő képlettel kell számítani:

Formula

4.3. Akadállyal szembeni frontális ütközéses vizsgálatot az olyan járművek esetében nem szükséges elvégezni, amelyek az előírás 2.2. szakaszában meghatározott jellemzők vonatkozásában azonosnak tekinthetők a prototípussal, azonban m1 tömegük nagyobb mint m0, amennyiben m1 nem nagyobb mint 1,25 m0, és ha a Formula képlettel kiszámított D1 távolságváltozásból kapott korrigált D2 távolságváltozás azt mutatja, hogy az új jármű még megfelel az előírás 5. szakaszában rögzített követelményeknek.

5. EGYENÉRTÉKŰ ELJÁRÁSOK

5.1. A jóváhagyó hatóság más vizsgálatok végrehajtását is engedélyezheti, feltéve, hogy azok egyenértékűsége bizonyítható. Ilyenkor a jóváhagyási dokumentációhoz mellékelni kell egy jegyzőkönyvet, amely leírja az alkalmazott módszert, a kapott eredményeket és az előírt vizsgálat mellőzésének okát.

5.2. Az alternatív vizsgálati módszer egyenértékűségének bizonyításáért az adott módszert alkalmazni kívánó gyártó vagy képviselője felelős.

(1) E feljegyzés helyettesíthető a maximális értékek mérésével.

(2) A „vízszintes” a vizsgálat előtt még nyugalmi állapotban lévő jármű utasteréhez képest értendő, nem pedig a térben a talajhoz viszonyított mozgás közben, a „függőleges” pedig az erre merőleges, felfelé mutató irány.

4. MELLÉKLET

PRÓBATESTTEL VÉGZETT VIZSGÁLAT

1. CÉL

A vizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a jármű megfelel-e az előírás 5.2. szakaszában meghatározott követelményeknek.

2. BERENDEZÉSEK, ELJÁRÁS ÉS MÉRŐMŰSZEREK

2.1. A kormányberendezés kezelőszervének felszerelése

2.1.1. A kormányberendezés kezelőszervét a jármű első részébe kell beszerelni, amely a karosszériának az első ülések síkjában keresztben történő elmetszésével és a tető, a szélvédő és az ajtók esetleges figyelmen kívül hagyásával határozható meg. Ezt a járműrészt úgy kell mereven a próbapadhoz rögzíteni, hogy a próbatest ütköztetése során ne mozduljon el.

A kezelőszerv beépítési szögének tűrése ± 2 fok lehet a tervezett dőlésszöghöz képest.

2.1.2. A gyártó kérésére és a műszaki szolgálat beleegyezésével azonban a kormányberendezés kezelőszerve felszerelhető egy, a kormányberendezés felszerelését szimuláló állványra is, feltéve, hogy a valóságos „első karosszériarész/kormányberendezés” szerelvénnyel összehasonlítva az „állvány/kormányberendezés” szerelvény:

2.1.2.1.

azonos geometriai elrendezésű; és

2.1.2.2.

nagyobb merevségű.

2.1.3. A kormányberendezés kezelőszervének felszerelése, ha a vizsgálat csak a kezelőszerv jóváhagyása céljából történik. A kormányberendezés kezelőszervét minden tartozékával együtt kell vizsgálni. A kezelőszerv és a próbapad között legalább 100 mm szabad térnek kell lennie a deformáció számára. A kormánytengelyt úgy kell a próbapadhoz rögzíteni, hogy az ütközéskor ne mozdulhasson el (lásd az 5. melléklet 1. ábráját).

2.2. A kormányberendezés beállítása a vizsgálatokhoz

2.2.1. Az első vizsgálatnál a kormányberendezés kezelőszervét annyira kell elfordítani, hogy legmerevebb küllője merőleges legyen a próbatesttel való érintkezési pontjára; amennyiben a kezelőszerv kormánykerék, akkor a vizsgálatot meg kell ismételni úgy, hogy a kormánykerék legrugalmasabb része merőleges legyen az említett érintkezési pontra. Állítható kezelőszerv esetében mindkét vizsgálatot el kell végezni; ehhez a kereket a gyártó utasításai szerinti normál helyzetbe kell állítani, vagy ha ez hiányzik, a beállítási tartomány(ok) határértékei közötti középső helyzetbe.

2.2.2. Amennyiben a jármű a kormánykerék dőlésének és helyzetének beállítására szolgáló szerkezettel van felszerelve, a vizsgálatot a gyártó által megadott normál használati helyzetben, illetve a laboratórium véleménye szerint az energiaelnyelés szempontjából jellemzőnek tekintett helyzetben kell elvégezni.

2.2.3. Ha a kormányberendezés kezelőszervéhez légzsákkal ellátott kormánykerék tartozik, akkor a vizsgálatot felfújt légzsákkal kell végrehajtani. A gyártó kérésére és a műszaki szolgálat beleegyezésével a vizsgálat fel nem fújt légzsákkal is elvégezhető.

2.3. Próbatest

A próbatest alakjának, méreteinek, tömegének és jellemzőinek meg kell egyeznie a melléklet függelékében bemutatott próbatestével.

2.3.1. A következőkben a próbatest mechanikai tulajdonságaira vonatkozó, kiegészítő jellegű, nem kötelező irányvonalakat adunk meg:

a)	terhelési sebesség a merevségmérés során: 250 ± 50 mm/min;

b)	Súlypont: 551,2 ± 6 mm távolságra a próbatest tetejétől;

c)	tehetetlenségi nyomaték a súlyponton áthaladó oldalsó tengely körül: 2,26 ± 0,23 kg × m2.

2.4. Erők mérése

2.4.1. Meg kell mérni a vízszintesen és a jármű hosszirányú tengelyével párhuzamosan, a kormányberendezés kezelőszervéhez való ütközés eredményeként a próbatestre ható legnagyobb erőt.

2.4.2. Ez az erő közvetlenül és közvetve is mérhető, továbbá a vizsgálat során feljegyzett értékekből is kiszámítható.

2.5. A próbatest meghajtása

2.5.1. Bármilyen meghajtási módszer alkalmazható, ha a próbatest a kormányberendezés kezelőszervéhez való ütközéskor nem áll semmilyen kapcsolatban a meghajtóberendezéssel. A próbatestnek közel egyenes irányú, a jármű hosszirányú tengelyével párhuzamos mozgást követően kell a kormányberendezés kezelőszervének ütköznie.

2.5.2. A próbatest külön jellel ellátott H pontját úgy kell beállítani, hogy az ütközés előtt a H pont a jármű gyártója által meghatározott R ponton keresztülmenő vízszintes síkba essen.

2.6. Sebesség

A próbatestnek 24,1 km/h + 1,2 (15 mph + 0,8) sebességgel kell a kormányberendezés kezelőszervének ütköznie. Amennyiben a vizsgálatot nagyobb ütközési sebességgel végezték, és a kormányberendezés kezelőszerve megfelelt az előírt követelményeknek, a vizsgálat kielégítőnek minősül.

2.7. Mérőműszerek

2.7.1. Az előírás 5.2. szakasza szerinti paraméterek feljegyzéséhez használt műszereknek a következő pontosságú méréseket kell biztosítaniuk:

2.7.1.1. a próbabábu sebessége: 2 százalékon belül;

2.7.1.2. időmérés: 1/1 000 másodpercen belül.

2.7.1.3. Az ütközés kezdete (nulla időpont) az a pillanat, amikor a próbatest először érintkezik a kormányberendezés kezelőszervével. Ezt a pillanatot rögzíteni kell a vizsgálati eredmények elemzésére szolgáló feljegyzésekben és filmfelvételeken.

2.7.1.4. Erőmérés

Az előírás eltérő rendelkezéseinek hiányában az alkalmazott mérőműszereknek meg kell felelniük az ISO 6487:1987 szabványnak.

2.7.1.4.1.

A kormányberendezés kezelőszervére szerelt erőmérő cellákra vonatkozó követelmények:

A csatorna-amplitúdóosztálynak 1 960 daN (2 000 kg), a csatorna-frekvenciaosztálynak pedig 600 Hz értékűnek kell lennie.

2.7.1.4.2.

A próbabábura szerelt gyorsulásmérőkre és erőmérő cellákra vonatkozó követelmények: két egyirányú gyorsulásmérőt kell elhelyezni szimmetrikusan a bábu súlypontján áthaladó keresztsíkban. A mérőcsatorna amplitúdóosztálya 60 g, frekvenciaosztálya pedig 180 kell, hogy legyen. A gyorsulásmérők száma és elhelyezése szempontjából más módszer alkalmazása is megengedett, például a vizsgálóberendezést fel lehet osztani különálló részekre, melyeknek súlypontjában gyorsulásmérőket helyeznek el, és a jármű hossztengelyével vízszintesen és párhuzamosan mérik a gyorsulást.

Az eredő erő a próbatest egyes részein közvetlenül mért vagy számított erők maximális összegének megfelelő erő.

2.8. Környezeti hőmérséklet: 20 °C ± 5 °C körül kell stabilizálni.

3. EREDMÉNYEK

3.1. A vizsgálatot követően meg kell állapítani, hogy milyen sérülések keletkeztek a kormányberendezésen, és azokat jegyzőkönyvben rögzíteni kell; legalább egy-egy oldalnézeti és elölnézeti képet kell készíteni a kormányberendezés kezelőszerve, a kormányoszlop és a műszerfal által behatárolt területről.

3.2. Az erő legnagyobb értékét a 2.4. szakaszban előírt módon kell mérni vagy kiszámítani.

Függelék

Próbatest

5. MELLÉKLET

VIZSGÁLAT FEJIDOMMAL

1. CÉL

A vizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a kormányberendezés kezelőszerve megfelel-e az előírás 5.3. szakaszában meghatározott követelményeknek.

2. BERENDEZÉSEK, ELJÁRÁS ÉS MÉRŐMŰSZEREK

2.1. Általános

2.1.1.

A kormányberendezés kezelőszervét minden tartozékával együtt kell vizsgálni.

2.1.2.

Ha a kormányberendezés kezelőszervéhez légzsákkal ellátott kormánykerék tartozik, akkor a vizsgálatot felfújt légzsákkal kell végrehajtani. A gyártó kérésére és a műszaki szolgálat beleegyezésével a vizsgálat nem felfújt légzsákkal is elvégezhető.

2.2. A kormányberendezés kezelőszervének felszerelése, ha a kormánykereket a járművel együtt hagyják jóvá

2.2.1.

A kormányberendezés kezelőszervét a jármű első részébe kell beszerelni, amely a karosszériának az első ülések síkjában keresztben történő elmetszésével és a tető, a szélvédő és az ajtók esetleges figyelmen kívül hagyásával határozható meg.

Ezt a járműrészt úgy kell mereven a próbapadhoz rögzíteni, hogy az a fejidom ütköztetése során ne mozduljon el.

A kormányberendezés kezelőszervének beépítési szögének tűrése ± 2 fok lehet a tervezett dőlésszöghöz képest.

2.2.2.

A gyártó kérésére és a műszaki szolgálat beleegyezésével azonban a kormányberendezés kezelőszerve felszerelhető egy, a kormányberendezés felszerelését szimuláló állványra is, feltéve, hogy a valóságos „első karosszériarész/kormányberendezés” szerelvénnyel összehasonlítva az „állvány/kormányberendezés” szerelvény:

2.2.2.1.

azonos geometriai elrendezésű; és

2.2.2.2.

nagyobb merevségű.

2.3. A kormányberendezés kezelőszervének felszerelése, ha a vizsgálat csak a kezelőszerv jóváhagyása céljából történik

A kormányberendezés kezelőszervét minden tartozékával együtt kell vizsgálni. A kezelőszerv és a próbapad között legalább 100 mm szabad térnek kell lennie a deformáció számára. A kormánytengelyt úgy kell a próbapadhoz rögzíteni, hogy az ütközéskor ne mozdulhasson el (lásd az 1. ábrát).

2.3.1.

A gyártó kérésére azonban a vizsgálat elvégezhető a fenti 2.2. szakaszban meghatározott feltételek mellett is. Ebben az esetben a jóváhagyás csak a megadott járműtípus(ok)ra érvényes.

3. VIZSGÁLÓBERENDEZÉS

3.1. Ez a készülék egy teljes mértékben irányítható, merev, lineáris ütközésmérőből áll, melynek tömege 6,8 kg. Ütközési felülete félgömb alakú, ennek átmérője 165 mm.

3.2. A fejidomot két gyorsulásmérővel kell felszerelni, melyek az ütközés irányában tudják mérni az értékeket.

3.3. Mérőműszerek

3.3.1.

Az alkalmazott mérőműszereknek meg kell felelniük az ISO 6487:1987 szabványnak. Emellett a következő jellemzőkkel kell rendelkezniük:

3.3.2.

Gyorsulás

csatorna amplitúdóosztálya 150 g CAC;

csatorna frekvenciaosztálya 600 Hz CFC.

3.3.3.

Sebesség

± 1 %-on belüli mérési pontosság

3.3.4.

Időmérés

A műszernek alkalmasnak kell lennie az esemény rögzítésére annak teljes időtartama alatt, valamint a kapott értékek ezredmásodperc pontosságú leolvasására. Az ütközés kezdetét, amely az ütközésmérő és a kormányberendezés kezelőszerve érintkezésének első pillanata, rögzíteni kell a vizsgálati eredmények értékelésére szolgáló feljegyzésekben.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

4.1. A kormányberendezés kezelőszervének síkját az ütközés irányára merőlegesen kell beállítani.

4.2. A kormányberendezések minden kezelőszervtípusát legfeljebb négy és legalább három helyzetben kell ütköztetni. Az egyes ütközésekhez mindig új kezelőszervet kell használni. Az egymást követő ütközéseknél az ütközésmérő középvonala a következő pontok egyikével kell, hogy egybeessen:

4.2.1.

a kormányagy középpontja;

4.2.2.

a kezelőszerv karimájának belső széle és a legmerevebb vagy legjobban megtámasztott küllő csatlakozási pontja;

4.2.3.

a kezelőszerv karimájának azon legrövidebb, nem kitámasztott ívének középpontja, ahol a fejidom ütközéskor nem talál el küllőt;

4.2.4.

a típusjóváhagyó hatóság meghatározása szerinti „legkedvezőtlenebb” hely a kormányberendezés kezelőszervén.

4.3. Az ütközésmérőnek a kormánykereket 24,1 km/h sebességgel kell megütnie; ezt a sebességet vagy tiszta mozgási energiával vagy kiegészítő meghajtóberendezéssel kell elérni.

5. EREDMÉNYEK

5.1. A fenti eljárásoknak megfelelően elvégzett vizsgálatoknál az ütközésmérő lassulási értékének a két lassulásmérő egyidejű leolvasásának átlagát kell tekinteni.

6. EGYENÉRTÉKŰ ELJÁRÁSOK

6.1. A jóváhagyó hatóság más vizsgálatok végrehajtását is engedélyezheti, feltéve, hogy azok egyenértékűsége bizonyítható. Ez esetben jegyzőkönyvet kell mellékelni a jóváhagyási dokumentációhoz az alkalmazott módszerről és a kapott eredményekről.

6.2. Az alternatív vizsgálati módszer egyenértékűségének bizonyításáért az adott módszert alkalmazni kívánó gyártó vagy képviselője felelős.

1 a. ábra

Vizsgálóberendezés

1b. ábra

A vizsgálóberendezés merevségének mérése

6. MELLÉKLET

ELJÁRÁS A H PONT HELYÉNEK ÉS A GÉPJÁRMŰBEN UTAZÓ SZEMÉLY TÖRZSE TÉNYLEGES DŐLÉSSZÖGÉNEK MEGHATÁROZÁSÁRA, KÜLÖNBÖZŐ ÜLÉSHELYZETEKBEN (1)

(1) A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2) 1. mellékletének meghatározása szerint.

1. függelék

A háromdimenziós H-pont-vizsgáló eszköz (háromdimenziós próbabábu) leírása (1)

2. függelék

Háromdimenziós referencia-rendszer (1)

3. függelék

Az üléshelyzetekre vonatkozó referenciaadatok (1)

7. MELLÉKLET

ELJÁRÁSOK AZ ELEKTROMOS ENERGIÁVAL MŰKÖDTETETT JÁRMŰVEK UTASAINAK NAGYFESZÜLTSÉGGEL ÉS KIÖMLŐ ELEKTROLITOKKAL SZEMBENI VÉDELMÉNEK VIZSGÁLATÁRA

Ez a melléklet az 5.5. szakasz elektromos biztonsági követelményeknek való megfelelés igazolására szolgáló vizsgálati eljárásokat írja le. A szigetelési ellenállás mérésére szolgáló, alábbiakban leírt eljárásnak megfelelő alternatívája például a megohmmérővel vagy oszcilloszkóppal végzett mérés. Ebben az esetben előfordulhat, hogy ki kell kapcsolni a fedélzeti szigetelésiellenállás-figyelő rendszert.

A jármű ütközésvizsgálatának elvégzése előtt a nagyfeszültségű sín feszültségét (Vb) (lásd az 1. ábrát) meg kell mérni és fel kell jegyezni annak megerősítésére, hogy értéke a jármű gyártó által megadott üzemi feszültségén belül esik.

1. A VIZSGÁLATI ELRENDEZÉS ÉS BERENDEZÉS

Nagyfeszültségű megszakító funkció alkalmazása esetén a méréseket a megszakító funkciót betöltő készülék mindkét oldalán el kell végezni.

Ha azonban a nagyfeszültségű megszakító az RESS vagy az energiaátalakító rendszer szerves részét képezi, és az RESS vagy az energiaátalakító rendszer nagyfeszültségű sínje IPXXB fokozatú védelemben részesül az ütközésvizsgálat után, a méréseket csak a megszakító funkciót betöltő készülék és a villamos terhelés között lehet elvégezni.

Az ehhez a vizsgálathoz használt voltmérőnek egyenáramú értékeket kell mérnie, és legalább 10 ΜΩ belső ellenállással kell rendelkeznie.

2. A FESZÜLTSÉGMÉRÉST A KÖVETKEZŐ UTASÍTÁSOK ALAPJÁN LEHET VÉGEZNI.

Az ütésvizsgálat után meg kell határozni a nagyfeszültségű sín feszültségeit (Vb, V1, V2) (lásd az 1. ábrát).

A feszültségmérést az ütközés után leghamarabb 5 másodperccel és legkésőbb 60 másodperccel kell elvégezni.

Ez az eljárás nem alkalmazandó, ha a vizsgálat során az elektromos hajtáslánc nincs feszültség alatt.

1. ábra

Vb, V1 és V2 mérése

3. ÉRTÉKELÉSI ELJÁRÁS ALACSONY ELEKTROMOSENERGIA-SZINT ESETÉBEN

Az ütközés előtt az S1 kapcsolót és az Re ismert kisütő ellenállást párhuzamosan a megfelelő kondenzátorhoz kell csatlakoztatni (lásd 2. ábra).

Az ütközés után legkorábban 5 másodperccel és legkésőbb 60 másodperccel zárni kell az S1 kapcsolót, valamint meg kell mérni és fel kell jegyezni a Vb feszültséget és az Ie áramerősséget. A Vb feszültség és az Ie áramerősség szorzatát integrálni kell az idő függvényében, az S1 kapcsoló zárásának pillanatától (tc) addig a pillanatig, amikor a Vb feszültség a nagyfeszültség 60 V (egyenáram) küszöbe alá esik (th). Az így kapott integrál az összenergia (TE) joule-ban kifejezve.

a)	Ha a Vb-t az ütközés után 5–60 másodperccel megmérik, az X kondenzátor effektív kapacitását (Cx) pedig a gyártó megadja, az összenergiát (TE) a következő képlettel lehet kiszámítani:

b)	Ha a V1-et és a V2-t (lásd az 1. ábrát) az ütközés után 5–60 másodperccel megmérik, az Y kondenzátorok effektív kapacitását (Cy1, Cy2) pedig a gyártó megadja, az összenergiákat (TEy1, TEy2) a következő képletekkel lehet kiszámítani:

c)	Ez az eljárás nem alkalmazandó, ha a vizsgálat során az elektromos hajtáslánc nincs feszültség alatt.

2. ábra

Pl. a nagyfeszültségű sín X kondenzátorokban tárolt energiájának mérése

4. FIZIKAI VÉDELEM

A jármű ütközésvizsgálata után a nagyfeszültségű alkatrészek körül található összes részt szerszám nélkül fel kell tudni nyitni, szét kell tudni szerelni vagy el kell tudni távolítani. Valamennyi megmaradó szomszédos részt a fizikai védelem részének kell tekinteni.

A függelék 1. ábráján bemutatott ízelt ujjutánzatot az elektromos biztonság értékelése céljából 10 N ± 10 % vizsgálati erővel be kell illeszteni a fizikai védelmen található minden résbe vagy nyílásba. Ha az ízelt ujjutánzat részben vagy egészben behatol a fizikai védelembe, az ízelt ujjutánzatot valamennyi alább meghatározott helyzetben meg kell vizsgálni.

A kinyújtott állásból kiindulva az ízelt ujjutánzat mindkét ujjpercét fokozatosan be kell hajlítani a szomszédos ujjperc tengelyéhez viszonyítva 90°-ig, és minden lehetséges helyzetét ki kell próbálni.

A belső elválasztók a burkolat részeinek tekintendők.

Szükség esetén egy alkalmas lámpával sorba kötött kisfeszültségű (legalább 40 V-os, de legfeljebb 50 V-os) áramforrást kell bekötni az ízelt ujjutánzat és az érintésvédelmi elválasztón vagy burkolaton belüli, nagyfeszültség alatt álló alkatrészek közé.

4.1. Elfogadási kritériumok

Amennyiben a függelék 1. ábráján bemutatott ízelt ujjutánzat nem érint nagyfeszültség alatt álló részeket, úgy kell tekinteni, hogy az 5.5.1.3. szakasz követelményei teljesülnek.

Szükség esetén tükörrel vagy száloptikás készülékkel ellenőrizhető, hogy az ízelt ujjutánzat hozzáér-e a nagyfeszültségű sínekhez.

Ha ezt a követelményt az ízelt ujjutánzat és a nagyfeszültségű érintésvédelmi elválasztók próbalámpás vizsgálatával ellenőrzik, a lámpa nem gyulladhat fel.

5. SZIGETELÉSI ELLENÁLLÁS

A nagyfeszültségű sín és a testelőváz közötti szigetelési ellenállás követelményének való megfelelést méréssel vagy mérés és számítás kombinációjával lehet bemutatni.

Amennyiben a szigetelési ellenállás ellenőrzése méréssel történik, a következő utasításokat kell követni.

Mérjük meg a nagyfeszültségű sín negatív és pozitív pólusa közötti feszültséget (Vb), és jegyezzük fel (lásd az 1. ábrát):

Mérjük meg a nagyfeszültségű sín negatív pólusa és a testelőváz közötti feszültséget (V1), és jegyezzük fel (lásd az 1. ábrát):

Mérjük meg a nagyfeszültségű sín pozitív pólusa és a testelőváz közötti feszültséget (V2), és jegyezzük fel (lásd az 1. ábrát):

Ha V1 nagyobb mint V2, kapcsoljunk egy ismert értékű ellenállást (R0) a nagyfeszültségű sín negatív pólusa és a testelőváz közé. Ha az R0-t az áramkörbe illesztettük, mérjük meg a nagyfeszültségű sín negatív pólusa és a testelőváz közötti feszültséget (V1’), és jegyezzük fel (lásd a 3. ábrát). Számoljuk ki a szigetelési ellenállást (Ri) az alábbi képlettel.

Formula vagy Formula

Az Ri értéket – mely az elektromos szigetelési ellenállás értéke ohmban (Ω) – osszuk el a nagyfeszültségű sín voltban kifejezett üzemi feszültségével (V).

Formula

3. ábra

V1’ mérése

Ha V2 nagyobb mint V1, kapcsoljunk egy ismert értékű ellenállást (R0) a nagyfeszültségű sín pozitív pólusa és a testelőváz közé. Ha az R0-t az áramkörbe illesztettük, mérjük meg a nagyfeszültségű sín pozitív pólusa és a testelőváz közötti feszültséget (V2’), és jegyezzük fel (lásd a 4. ábrát).

Számoljuk ki a szigetelési ellenállást (Ri) az alábbi képlettel.

Formula vagy Formula

Az Ri értéket – mely az elektromos szigetelési ellenállás értéke ohmban (Ω) – osszuk el a nagyfeszültségű sín voltban kifejezett üzemi feszültségével (V).

Formula

4. ábra

V2’ mérése

Megjegyzés: R0, az ismert ellenállás értéke (Ω) megközelítőleg a kívánt legkisebb szigetelési ellenállásnak (Ω/V) és a jármű üzemi feszültségének (V) a szorzata (a megengedett eltérés ± 20 %). Nem szükséges, hogy az R0 értéke pontosan egyenlő legyen a szorzattal, mivel a képletek bármely R0-ra érvényesek. A megadott tartományba eső R0 azonban jó felbontást kell, hogy eredményezzen a feszültségmérések során.

6. ELEKTROLIT KIÖMLÉSE

A fizikai védelmet szükség esetén megfelelő bevonattal kell ellátni, hogy az ütközésvizsgálat után meg lehessen állapítani, hogy kiömlött-e elektrolit az RESS-ből.

Minden kiömlő folyadékot elektrolitnak kell tekinteni, hacsak a gyártó nem biztosít módszert a különböző kiömlő folyadékok megkülönböztetésére.

7. AZ RESS RÖGZÍTÉSE

A megfelelést szemrevételezéssel kell eldönteni.

Függelék

Ízelt ujjutánzat (IPXXB)

1. ábra

Ízelt ujjutánzat

Alapanyag: fém, eltérő rendelkezés hiányában

Hosszméretek milliméterben megadva

Mérettűrések (ha nincs külön tűrés megadva):

a)	szögeknél: 0/– 10°

b)	hosszméreteknél: 25 mm-ig: 0/– 0,05 mm, 25 mm felett: ± 0,2 mm

Mindkét ízületnek képesnek kell lennie ugyanabban a síkban és ugyanabban az irányban 90°-os szögben hajolnia, 0-tól + 10°-os tűréssel.

27.3.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 89/37

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html.

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 62. számú előírása – Egységes rendelkezések kormányrúddal ellátott gépjárművek jogosulatlan használat elleni védelem tekintetében történő jóváhagyásáról

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

Az előírás eredeti változatának 2. kiegészítése – hatálybalépés dátuma: 2006. október 10.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

1.	Alkalmazási kör

2.	Fogalommeghatározások

3.	Jóváhagyási kérelem

4.	Jóváhagyás

5.	Általános követelmények

6.	Különleges követelmények

7.	A járműtípus vagy a jármű védőeszközének módosítása

8.	A gyártás megfelelősége

9.	Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

10.	A gyártás végleges leállítása

11.	A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe

MELLÉKLETEK

1. melléklet:

Értesítés

2. melléklet:

A jóváhagyási jelek elrendezése

3. melléklet:

A 3. típushoz tartozó védőeszközök kopásvizsgálata

1. ALKALMAZÁSI KÖR

1.1.	Ez az előírás a kormányrúddal ellátott, L1–L7 kategóriájú járművekre (1) vonatkozik.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1. „jármű jóváhagyása”: egy járműtípus jóváhagyása a jogosulatlan használat elleni védelme tekintetében;

2.2. „járműtípus”: olyan gépjárművek kategóriája, amelyek nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzőik tekintetében, mint:

2.3. „védőeszköz”: olyan rendszer, amely a kormányberendezés és/vagy az erőátviteli rendszer kényszerreteszelésével megakadályozza a jármű illetéktelen használatát; a rendszer lehet:

2.4. „kormányberendezés”: a kormány kezelőszerve (kormányrúd), a kormányfej és az ahhoz tartozó burkolat, a kormányrúd és minden egyéb olyan alkatrész, amely közvetlenül befolyásolja a védőeszköz működését;

2.5. „kombináció”: zárrendszer speciálisan megtervezett és kialakított változatainak egyike, amellyel, és csak azzal, az adott zárrendszert a megfelelő módon működtetni lehet;

2.6. „kulcs”: olyan eszköz, amelyet arra terveztek és gyártottak, hogy egy olyan zárrendszert lehessen vele működtetni, amelyet úgy terveztek és gyártottak, hogy csak ezzel az eszközzel lehessen működtetni.

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.	A járműtípusnak a jogosulatlan használat megakadályozására szolgáló védőeszköz tekintetében történő jóváhagyására vonatkozó kérelmet a járműgyártó vagy jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.2.

A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbi dokumentumokat, és meg kell adni a következő adatokat:

3.2.1

a járműtípus részletes leírása azon járműalkatrész vagy -alkatrészek elrendezése és kialakítása tekintetében, amely(ek)re a védőeszköz kifejti hatását;

3.2.2.

megfelelő méretarányú és kellően részletes rajzok a védőeszközről és annak a járműbe történő beépítéséről;

3.2.3.

a védőeszköz műszaki leírása.

3.3.

A jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálat számára át kell adni a következőket:

3.3.1.

a műszaki szolgálat kérésére a jóváhagyásra benyújtott típus mintájaként szolgáló jármű; valamint

3.3.2.

a műszaki szolgálat kérésére a jármű minden olyan alkatrésze, amelyet a szolgálat szükségesnek ítél az ezen előírás 5. és 6. szakaszában előírt vizsgálatokhoz.

4. JÓVÁHAGYÁS

4.1.	Ha az ezen előírás szerint jóváhagyásra benyújtott jármű megfelel az alábbi 5. és 6. szakasz előírásainak, akkor e járműtípust jóvá kell hagyni.

4.2.

Minden jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye (a változatlan eredeti előírás esetében jelenleg 00) a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal legutóbb módosító módosítássorozat száma. Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot ugyanahhoz a járműtípushoz, ha a járműtípus más típusú védőeszközzel van ellátva, vagy ha a védőeszköz más módon van felszerelve, illetve más járműtípushoz sem.

4.3.

Egy járműtípusnak ezen előírás szerinti jóváhagyásáról vagy a jóváhagyás elutasításáról értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon, mellékelve a kérelmező által a védőeszközről és beépítési módjáról a jóváhagyáshoz az A4-es méretet (210 x 297 mm) nem meghaladó formátumban vagy ilyen méretre összehajtva, és megfelelő méretarányban benyújtott rajzokat is (2).

4.4.

Minden olyan járművön, amely megfelel egy ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak, a jóváhagyási értesítésben megadott, könnyen hozzáférhető helyen, jól látható módon fel kell tüntetni a következőkből álló nemzetközi jóváhagyási jelet:

4.4.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosítószáma;

4.4.2.

ezen előírás száma, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a jóváhagyási szám követ a 4.4.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán.

4.5.

Ha a jármű az ezen előírás szerint jóváhagyást adó ország által a megállapodáshoz mellékelt egy vagy több előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak is megfelel, akkor a 4.4.1. szakaszban előírt jelet nem kell megismételni; ebben az esetben az előírás és a jóváhagyás számát, valamint az összes olyan előírás kiegészítő jelét, amelyek szerint a jóváhagyást megadták ugyanabban az országban, amely ezen előírás szerint is megadta a jóváhagyást, a fenti 4.4.1. szakaszban előírt jel jobb oldalán egymás alatt kell feltüntetni.

4.6.	A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.7.	A jóváhagyási jelet a gyártó által a járműre szerelt adattáblán vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.8.	Ezen előírás 2. mellékletében példák találhatók a jóváhagyási jel elrendezésére.

5. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

5.1.

A védőeszközt úgy kell megtervezni, hogy

5.1.1.

üzemen kívül kelljen helyezni ahhoz, hogy a járművet kormányozni, vezetni vagy előremenetben egyenes vonalban mozgatni lehessen;

5.1.2.

4. típusú védőeszköz esetében üzemen kívül kelljen helyezni ahhoz, hogy szabaddá váljék az erőátvitel. Ha ezt a védőeszközt a rögzítő fékberendezéssel hozzák működésbe, akkor a védőeszköznek együtt kell hatnia azzal a berendezéssel, amelyik a motort leállítja;

5.1.3.

a kulcsot csak a zárnyelv teljesen reteszelt vagy teljesen nyitott állapotában lehessen kihúzni. A kulcsnak nem lehet olyan közbenső helyzete, amelynél fennáll az a veszély, hogy a védőeszköz zárnyelve a bedugott kulcs mellett később reteszelődik.

5.2.	Az 5.1. szakasz szerinti követelményeknek egyetlen kulcs egyszeri alkalmazásával kell eleget tenni.

5.3.

A fenti 5.1. szakaszban említett védőeszközt és azokat a járműalkatrészeket, amelyekre ez az eszköz hatást fejt ki, úgy kell megtervezni, hogy azokat ne lehessen gyorsan és figyelemfelkeltés nélkül kinyitni, hatástalanítani vagy megsemmisíteni, például olcsó, könnyen elrejthető, széles körben hozzáférhető szerszámokkal, berendezésekkel vagy szerkezetekkel.

5.4.

A védőeszközt eredeti termékként (azaz a jármű gyártója által az első kiskereskedelmi eladást megelőzően beszerelt termékként) kell a járműbe beszerelni. A zárat a védőeszközben szilárdan kell rögzíteni. (Ha a zárat a kulcs segítségével a burkolat vagy egy másik rögzítőelem eltávolítása után ki lehet húzni, az nem ellentétes az előírással.)

5.5.	A kulcsos zárrendszereknek legalább 1 000, vagy pedig, ha az évente gyártott járművek száma 1 000-nél kisebb, ennek megfelelő számú különböző kulcskombinációt kell biztosítaniuk. Azonos típusú járművek esetében az egyes kombinációk előfordulásának gyakorisága közelítőleg 1:1 000 kell, hogy legyen.

5.6.	A kulcson és a záron nem lehet látható kód.

5.7.

A zárat úgy kell megtervezni, kialakítani és beszerelni, hogy a záróállásban lévő zárhengert 0,245 mdaN-nál kisebb forgatónyomatékkal a zárba illő kulcson kívül semmi mással ne lehessen elfordítani; valamint

5.7.1.

tűreteszes zárhengereknél legfeljebb két azonos, ugyanabban az irányban működő reteszt lehet közvetlenül egymás mellé helyezni, és egy zárban a reteszeknek legfeljebb 60 %-a lehet egyforma.

5.7.2.

korongreteszes zárhengereknél legfeljebb két azonos, ugyanabban az irányban működő reteszt lehet közvetlenül egymás mellé helyezni, és egy zárban a reteszeknek legfeljebb 50 %-a lehet egyforma.

5.8.	A védőeszközöknek ki kell zárniuk annak minden kockázatát, hogy működő motornál a jármű mozgása közben véletlenül működésbe lépve veszélyeztessék a biztonságot.

5.9.	Ha a védőeszköz 1. típusú, 2. típusú vagy 3. típusú, bekapcsolt állapotban elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy a kormánymechanizmus biztonságot veszélyeztető károsodása nélkül ellenálljon a kormányrúd tengelye körül mindkét irányban, álló helyzetben kifejtett 20 mdaN nagyságú forgatónyomatéknak.

5.10.

Ha a védőeszköz 1. típusú, 2. típusú vagy 3. típusú, úgy kell megtervezni, hogy a kormányberendezést csak akkor lehessen reteszelni, ha legalább 20o-kal el van fordítva balra vagy jobbra az egyenesen előre haladásnak megfelelő helyzethez viszonyítva.

6. KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK

6.1.

Az 5. szakaszban leírt általános követelményeken kívül a védőeszköznek meg kell felelnie az alábbiakban előírt külön feltételeknek:

6.1.1.

1. típusú vagy 2. típusú védőeszközök esetében a zárat csak a kulcs mozgatásával lehessen reteszelni, amikor a kormányrúd olyan helyzetben van, amelyben a zárnyelv be tud reteszelni a megfelelő résbe;

6.1.2.

3. típusú védőeszköz esetében a zárnyelvet csak a jármű használójának a kulcs elfordításával együtt vagy azon kívül kifejtett működtető mozdulatával lehessen előfeszíteni. Ha a zárnyelv elő van feszítve, a kulcsot csak a fenti 5.1.3. szakasz rendelkezései szerint lehet kihúzni.

6.2.	2. típusú vagy 3. típusú védőeszközök esetében a zárnyelv addig nem reteszelődhet be, ameddig az eszköz olyan helyzetben van, amely lehetővé teszi a jármű motorjának beindítását.

6.3.	3. típusú védőeszközök esetében, amikor a védőeszköz működésre kész állapotba van állítva, ne lehessen megakadályozni az eszköz működését.

6.4.

3. típusú védőeszközök esetében az ezen előírás 3. mellékletében meghatározott vizsgálat során, a mindkét irányban elvégzett 2 500 be- és kireteszelés után a védőeszköznek továbbra is kifogástalanul kell működnie, és továbbra is különösen meg kell felelnie az 5.7., 5.8., 5.9. és 6.3. szakaszban előírtaknak.

7. A JÁRMŰTÍPUS VAGY A JÁRMŰ VÉDŐESZKÖZÉNEK MÓDOSÍTÁSA

7.1.

A járműtípus vagy a jármű védőeszközének minden módosításáról értesíteni kell a járműtípust jóváhagyó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

7.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a jármű továbbra is megfelel az előírásoknak; vagy

7.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

7.2.	A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a változások részletes leírásával együtt, a fenti 4.3. szakaszban említett eljárással értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

8. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

8.1.	Az előírásban meghatározott jóváhagyási jelet viselő minden járműnek meg kell felelnie annak a járműtípusnak, amelyet a védőeszköz típusára, annak a járműbe történő beépítésére és azon alkatrészekre tekintettel hagytak jóvá, amelyekre a védőeszköz kifejti hatását.

8.2.	A fenti 8.1. szakaszban előírt gyártásmegfelelőség igazolására az ezen előírásban meghatározott jóváhagyási jelet viselő, sorozatban gyártott járműveken megfelelő számú véletlenszerű ellenőrzést kell végezni.

9. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

9.1.	Az ezen előírás alapján egy adott járműtípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a fenti 8.1. szakaszban előírt követelmények.

9.2.

Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, erről haladéktalanul tájékoztatja az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet a következők szerint: a jóváhagyási értesítés végén nagy betűkkel, aláírással és keltezéssel feltünteti a „JÓVÁHAGYÁS VISSZAVONÁSA” kifejezést.

10. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Amennyiben a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípus gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul tájékoztatja az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet a következők szerint: a jóváhagyási értesítés végén nagy betűkkel, aláírással és keltezéssel feltünteti a „GYÁRTÁS LEÁLLÍTVA” kifejezést.

11. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

A megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Titkárságának a jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó hatóságok nevét és címét.

(1) A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: a legutóbb a 4. módosítással módosított TRANS/WP.29/78/Rev.1/Amend.2) 7. mellékletének meghatározása szerint.

(2) Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek megkülönböztető számai a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2/Amend.1) 3. mellékletében találhatók.

1. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

(Legnagyobb formátum: A4 [210 × 297 mm])

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSE

A. minta

(lásd ezen előírás 4.4. szakaszát)

A járművön elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott járműtípust jogosulatlan használat elleni védelem tekintetében a 62. számú előírás szerint hagyták jóvá Hollandiában (E4), a 002439 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 62. számú előírás eredeti változatának követelményei szerint adták meg.

B. minta

(lásd ezen előírás 4.5. szakaszát)

A járművön elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott járműtípust a 62. és a 10. számú előírás (1) szerint hagyták jóvá Hollandiában (E4). A jóváhagyási számok azt jelzik, hogy a jóváhagyások megadásának időpontjában a 62. számú előírást még nem módosították, a 10. számú előírás pedig már tartalmazta a 01. módosítássorozatot.

(1) A második szám csak példaként szolgál.

3. MELLÉKLET

A 3. TÍPUSHOZ TARTOZÓ VÉDŐESZKÖZÖK KOPÁSVIZSGÁLATA

1. VIZSGÁLÓBERENDEZÉS

1.1. A vizsgálóberendezés a következőkből áll:

1.1.1.

a mintaként szolgáló kormányberendezés felszerelésére alkalmas szerkezet az előírás 2.3. szakaszában meghatározott védőeszközzel kiegészítve;

1.1.2.

a védőeszköz kulcs használatával járó be-és kikapcsolására szolgáló eszköz;

1.1.3.

a kormányrúdnak a védőeszközhöz viszonyított elforgatására szolgáló eszköz.

2. VIZSGÁLATI MÓDSZER

2.1. A védőeszközzel kiegészített, mintaként szolgáló kormányberendezést rögzíteni kell a fenti 1.1.1. szakaszban említett szerkezethez.

2.2. A vizsgálati eljárás egy ciklusa az alábbi műveletekből áll:

2.2.1. Kiindulási helyzet

A védőeszközt ki kell kapcsolni, és a kormányrudat olyan helyzetbe kell forgatni, amely megakadályozza a védőeszköz reteszelődését.

2.2.2. Bekapcsolás

A védőeszközt a kulccsal kikapcsolt állapotból bekapcsolt állapotba kell helyezni.

2.2.3. Bekapcsolt állapot

A kormányrudat annyira el kell forgatni, hogy a tengelyen mérhető forgatónyomaték a védőeszköz reteszelődésének pillanatában 5,88 Nm ± 0,25 Nm legyen.

2.2.4. Kikapcsolt állapot

A védőeszközt a szokásos módon ki kell kapcsolni úgy, hogy a kireteszelődés elősegítése érdekében nullára csökkentik a forgatónyomatékot.

2.2.5. Visszaforgatás

A kormányrudat olyan helyzetbe kell forgatni, amely megakadályozza a védőeszköz reteszelődését.

2.2.6. Ellenkező irányú forgatás

Meg kell ismételni a 2.2.2., a 2.2.3., a 2.2.4. és a 2.2.5. szakaszban ismertetett lépéseket a kormányrúd ellenkező irányba történő forgatásával.

2.2.7. Az eszköz két egymást követő reteszelődése között legalább 10 s-nak el kell telnie.

2.3. A kopásvizsgálati ciklust az előírás 6.4. szakaszában meghatározott alkalommal meg kell ismételni.

		ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2013.089.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 89

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	56. évfolyam 2013. március 27.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 12. előírása – Egységes rendelkezések járműveknek ütközés esetén a vezető kormányberendezéssel szembeni védelme tekintetében történő jóváhagyásáról	1
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 58. előírása – Egységes rendelkezések a következők jóváhagyásáról: I. Hátsó ráfutásgátlók [aláfutásgátlók] (RUPD) – II. Járművek, jóváhagyott típusú hátsó ráfutásgátló beépítése tekintetében – III. Járművek, hátsó ráfutás elleni védelem (RUP) tekintetében	34
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 62. számú előírása – Egységes rendelkezések kormányrúddal ellátott gépjárművek jogosulatlan használat elleni védelem tekintetében történő jóváhagyásáról	37