MELLÉKLET

Állomány	2009. évi kiinduló kvóta	2009. évi kiigazított kvóta	A 2009. tekintetében megállapított fogások	A kvóta és a fogások különbözete (túlhalászás)	2013. évi csökkentés	2014. évi csökkentés	2015. évi csökkentés	2016. évi csökkentés	2017. évi csökkentés	2018. évi csökkentés	2019. évi csökkentés	2020. évi csökkentés	2021. évi csökkentés	2022. évi csökkentés	2023. évi csökkentés
MAC8C 3411	29 529	25 525	90 954	–65 429	100	100	100	5 544	5 544	5 544	5 544	5 544	5 544	5 544	269
ANE 08 (1)								3 696	3 696	3 696	3 696	3 696	3 696	3 696	180

---

(1)  A szardella tekintetében az év az adott évben kezdődő halászati idényként értendő.

I. MELLÉKLET

A Szerződés I. mellékletében felsorolt, emberi fogyasztásra szánt mezőgazdasági termékek:

1.2. osztály:   Húsipari termékek (főzve, sózva, füstölve stb.)

OLASZORSZÁG

Salame Felino (OFJ)

II. MELLÉKLET

EGYSÉGES DOKUMENTUM

510/2006/EK RENDELET (1)

„SALAME FELINO”

EK-szám: IT-PGI-0005-0597-2007.4.11.

OFJ (X) OEM ( )

1.   Elnevezés

„Salame Felino”

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Olaszország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.2. osztály:

Húsipari termékek (főzve, sózva, füstölve stb.)

3.2.   A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik

A „Salame Felino” OFJ forgalomba kerüléskor henger alakú, egyik vége vastagabb a másiknál, színe kívül szürkésfehér, felületét a csekély mennyiségű felületi autokton penészgomba-képződés miatt kis mértékben nemespenész borítja.

A „Salame Felino” OFJ az alábbi jellemzőkkel rendelkezik:

—	tömeg: 200 g és 4,5 kg közötti,

—	méretek: szabálytalan henger alakú, hosszúsága 15 és 130 cm között van,

—	organoleptikus (érzékszervi) jellemzők: szeletelve tömör, nem rugalmas, homogén és sovány, rubinvörös színű, nincsenek benne foltok, íze édes, enyhe,

—	kémiai és fizikai-kémiai jellemzők: teljes fehérjetartalom: min. 23 % kollagén-fehérje arány: max. 0,10 víz-fehérje arány: max. 2,00 zsír-fehérje arány: max. 1,50 pH-érték: > 5,3 teljes laktobacilus-tartalom: > 100 000

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetén)

A „Salame Felino” OFJ sertéshúsból készül, az alábbi előírások szerint:

—	Az előállításhoz fajtatiszta, az olasz törzskönyvből (Libro genealogico italiano) nemesített Large White és Landrace hagyományos fajták, illetve ezek leszármazottai használhatók fel.

—	Felhasználhatók továbbá az olasz törzskönyvből nemesített Duroc sertésfajtából származó egyedek.

—	A termék más fajtájú, keresztezett vagy hibrid sertésekből is készülhet, feltéve, hogy a hasított testek az 1234/2007/EK rendelet V. mellékletében a hasított sertések közösségi osztályzására vonatkozó táblázat szerinti U, R és O osztályok valamelyikébe tartoznak.

—	Az előállításhoz nem használhatók a hagyományosan ellenjavallt tulajdonságokat hordozó egyedek, különös tekintettel a stressz-érzékenységre (PSS) – ami napjainkban már objektíven mérhető az állatokon „post mortem”, illetőleg az érlelt termékeken.

—	Az előállításhoz semmiképpen sem használhatók a Landrace Belga, a Hampshire, a Pietrain, a Duroc és a Spotted Poland fajtákból származó fajtatiszta sertések.

—	Elengedhetetlen, hogy a felhasznált genetikai típusok esetében hatékonyan elérhető legyen a nagy testtömeg: az állatok darabonkénti átlagos tömegének (élősúly) mindenképpen 160 kg-nak kell lennie (plusz-mínusz 10 %-os eltéréssel).

—	A sertéseket legkorábban kilenc hónapos korukban vágják le.

—	Az előállításhoz nem használhatók felnőtt kan- vagy nősténysertések.

—	Csak tökéletes egészségi állapotban lévő sertéseket vágnak le, és azokat teljesen kivéreztetik.

—	A „Salame Felino” OFJ előállításához felhasznált sertéshús a hasított test válogatott izmos és zsíros részeiből származik, mint például a dagadó elülső része, és/vagy a vagdalt lapocka. Fagyasztott húsok felhasználása tilos.

Az izmos, illetve zsíros részeket gondosan megtisztítják, azaz eltávolítják a nagyobb méretű kötőszövetdarabokat, valamint a lágy hájszöveteket.

A „Salame Felino” OFJ előállításához használt hús (izmos és zsíros részek) tárolása olyan hűtőcellában történik, ahol a hőmérséklet – 1 Co-nál nem alacsonyabb, és biztosított az izmos részek megfelelő dehidratációja.

A hús ledarálása (6–8 mm-es lyukakkal rendelkező ráccsal felszerelt) húsdarálóval történik.

Ezt követően a húst besózzák (2,0–2,8 százalék só hozzáadásával), egész vagy törött borsot adnak hozzá (0,03–0,06 százalékban), és préselt fokhagymával ízesítik.

Esetleges további összetevők:

—	száraz fehérbor – 100 kg húshoz legfeljebb 4 dl – a termék aromájának és illatának kiemelésére,

—	cukor és/vagy dextróz, és/vagy fruktóz: 0–0,3 %,

—

erjesztőbaktériumok: az erjesztőbaktériumok használata a jól bevált gyakorlat szerint történik, a „Salame Felino” erjesztőbaktériumai specifikus jellemzőinek figyelembevételével. Ezek a baktériumok, lipolitikus és proteolitikus folyamatok során kialakítják a termék zamatát és aromáját, stabilizálják a színét, fékezik a túlzott savképződését,

—	nátrium- és/vagy kálium-nitrát max. 300 mg/kg, nátrium- és/vagy kálium-nitrit max. 150 mg/kg, aszkorbinsav és nátriumos sója max. 1 g/kg.

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetén):

A forgalomba kerülő takarmányok megfelelnek a vonatkozó szabványoknak. A takarmány lehetőség szerint folyékony (leveses vagy kásás), és hagyományosan tejsavót is tartalmaz. Gabonából származó szárazanyag 80 kg-os élősúlyig megengedett, és az összes takarmány legalább 45 %-át teszi ki. A hizlalás szakaszában megengedett takarmányban a gabonából származó szárazanyag-tartalom legalább 55 %.

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani:

Az előállítás fázisai a következők:

—	húsdarálón történő ledarálás,

—	só, bors és fokhagyma hozzáadását követően a darált hús összekeverése; a keverékhez továbbá bor, cukrok, erjesztőbaktériumok, nátrium- vagy kálium-nitrát, nátrium- vagy kálium-nitrit, aszkorbinsav és annak nátriumos sója adható,

—	valódi sertésbélbe töltés,

—	kötözés nem hálós spárgával,

—	szárítás, érlelés.

3.6.   A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok:

A „Salame Felino” szeletelési és csomagolási műveleteit a kijelölt szervezet felügyelete alatt, az ellenőrzési tervben foglaltak szerint kell végezni.

A termék érzékenysége miatt, valamint azért, mert a szeletelés és a csomagolás a terméket potenciálisan károsíthatja, különösen fontos, hogy a szeletelt termék a lehető legrövidebb ideig álljon levegőn – ezzel elkerülhető a felületének megbarnulása.

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

A „Salame Felino” OFJ forgalomba kerülhet: egészben, csak címkézve, esetleg pecséttel ellátva, darabolva, vákuum- vagy védőgázas csomagolásban, illetve szeletelve, vákuum- vagy védőgázas csomagolásban.

A címkén vagy pecséten a „Salame Felino” felirat után egyértelműen, letörölhetetlenül, minden más felirattól világosan megkülönböztethető módon fel kell tüntetni az „Indicazione geografica protetta” (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) feliratot, vagy az „IGP” (OFJ) rövidítést is, (annak az országnak a nyelvén, ahol a terméket forgalomba hozzák), a közösségi logót, valamint a vállalat márkajelzését is.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása:

A „Salame Felino” OFJ előállítását Parma megye közigazgatási területén végzik.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai:

A „Salame Felino” OFJ Parma megye teljes területét felölelő előállítási területére dombos területek és sík vidékek együttes jelenléte, tavak és sóbányák jellemzők.

A jellegzetes termék előállítási területének meghatározására a gyártási szokások alapos történeti elemzését követően került sor. A sertéshús-feldolgozás és -érlelés évezredes hagyományaira kedvező hatással voltak az ókortól meglévő sóbányák, a speciális nedvességtartalommal jellemezhető különleges időjárási viszonyok, a tenger felől érkező légáramlatok, illetve a tartományban sűrűn előforduló erdős területek.

A parmai dombságokon mindig kiváló alkalom kínálkozott a sík vidék technológiája, illetve a Salsomaggiore-i só szerencsés találkozására.

A sík vidékek technológiáján a sertéshús feldolgozásának és érlelésének a területen többek között a római légiósok élelmiszer-ellátására tenyésztett sertések húsának még az etruszkok és rómaiak idejében kialakult szokásai értendők; ezen a vidéken könnyebb volt hozzájutni a Salsomaggiore bányáiból származó sóhoz is – aminek a feldolgozása, drága és értékes anyag lévén, az utaktól távolabb eső, rablásoktól kevésbé veszélyeztetett területeken történt.

A területen már 1300-tól meglévő sóbányák miatt valójában az itt sózott és feldolgozott sertésáruk országos és nemzetközi elismertségre tettek szert.

5.2.   A termék sajátosságai:

A „Salame Felino” OFJ tömör, nem rugalmas, homogén, színe rubinvörös – ezen tulajdonságai miatt különbözik az ugyanebbe az árukategóriába tartozó többi terméktől. Íze édes, enyhe.

A forgalomba kerülő szalámik jelentős részétől eltérően ezt a terméket kizárólag valódi bélbe töltik (soha nem használnak műbelet). A „Salame Felino” nem tartalmaz laktózt, sem tejlisztet, pH-értéke nem túlságosan magas, ennélfogva fokozottan érzékelhetők a termék organoleptikus (érzékszervi) tulajdonságai.

5.3.   A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

A „Salame Felino” OFJ közismertségét bizonyítja a nagyszámú bibliográfia, amelyben említés, illetve utalás történik a termékre.

A termékre tett legkorábbi utalások latin szerzők tollából származnak, az i.sz. I. századból (Apicio De Re cocquinaria).

A „Salame Felino” gyakorta előfordult a fővárosban egymást követő udvarok asztalán: a Farnese család, a Bourbon-ház és Mária Lujza bárónő udvarában egyaránt ismerték.

A termék legrégebbi ábrázolása vélhetőleg a Pármai Keresztelőkápolnában (1196–1307) található, ahol a Vízöntő csillagképének szentelt táblán, egy tűz fölött lógó lábas felett, forgatható rúdon átvetve két, a maival megegyező méretű és formájú szalámi látható, amelyekre a „Salame Felino” OFJ visszavezethető.

Egy 1766-ban végzett sertés-számlálásból kiderül, hogy Felino őrgrófságának területén van a környék legélénkebb sertéspiaca – és ugyanebből az időből előkerültek a Felino környékéről származó sovány és zsíros szalámikra vonatkozó hatóságilag maximált árak. A népszokásokat és kulináris szokásokat megörökítő feljegyzések az 1800-as évek elejétől tesznek említést a sertéshús egyedi, szalámivá történő feldolgozásáról Felino község területén.

1905-ben az olasz szótárba bekerül a „Salame Felino” szócikk, 1912-ben pedig az olasz Mezőgazdasági Miniszter az év gazdasági eredményeiről szóló jelentésében méltatja a felinoi szalámigyártást.

Az illetékes helyi közhivatalok már 1927-től kezdve a „Salame Felino” elnevezéssel illetik a Parma megyében előállított szalámit, amely már akkortájt egyértelműen nagy hírnévre és közismertségre tartott számot, és ily módon a többi terméktől könnyen megkülönböztethető volt, hiszen a megyei nemzetgazdasági hivatal és tanács (Ufficio e Consiglio Provinciale dell’Economia Nazionale) a megye jólétének fejlődését az elnevezésnek a kereskedelmi szóhasználatban történt meghonosodásával indokolja. Napjainkban is kimutatható az a tény, hogy a „Salame Felino” előállításának módszere Parma megye területéről származik: elég, ha Parma környékének gasztronómiai kultúráját vizsgáljuk, kutatjuk. Valóban számos tanulmány kapcsolja össze a „Salame Felino”-t a megyével, hangsúlyozva, hogy ez az egyik legkedveltebb parmai felvágott, ami mindenképpen csak a Parma megye völgyeiben érintetlenül megőrzött évszázados hagyományoknak köszönheti ízletességét. A fentiekhez társul az a számos, a parmai hatóságok és megyei intézmények szervezésében, Olaszországban és külföldön egyaránt, a „Salame Felino” kóstoltatását célzó standokkal megrendezésre kerülő rendezvény és esemény, amelyeken a kóstoltatás mellett a termék tulajdonságairól, Parma környékén való előállításának történeti áttekintéséről szóló tájékoztató anyagokat is terjesztenek.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

(510/2006/EK rendelet 5. cikk (7) bekezdés)

Ez a közigazgatási szerv a „Salame Felino” oltalom alatt álló földrajzi jelölés elismerésére irányuló javaslatnak az Olasz Köztársaság Hivatalos Közlönyében történő közzétételével a fenti kérelem vonatkozásában elindította a nemzeti kifogásolási eljárást.

A termékleírás egységes szerkezetbe foglalt szövege megtekinthető:

—	az alábbi linken: http://www.politicheagricole.it/flex/cm/pages/ServeBLOB.php/L/IT/IDPagina/3335 vagy

—

közvetlenül a Mezőgazdasági, Élelmiszerügyi és Erdészeti Minisztérium honlapján (www.politicheagricole.it), (a képernyő bal oldalán) a „Prodotti di qualità” (Minőségi termékek) címszóra, majd a „Disciplinari di Produzione all’esame dell’UE [regolamento (CE) n. 510/2006]” (Az 510/2006/EK rendelet szerinti uniós vizsgálatnak alávetett termékleírások) menüpontra kattintva.

---

(1)  Az említett rendelet helyébe a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21-i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet lépett.

MELLÉKLET

Az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének A. részében az etilén hatóanyagra vonatkozó 227. sor helyébe a következő szöveg lép:

---

(1)  A hatóanyag pontos azonosítása és részletes specifikációja a vizsgálati jelentésben található.

I. MELLÉKLET

Közhasználatú név, azonosító számok	IUPAC-név	Tisztaság (1)	Jóváhagyás dátuma	Jóváhagyás lejárta	Egyedi rendelkezések
Mandipropamid CAS-szám: 374726-62-2 CIPAC-szám: 783	(RS)-2-(4-klór-fenil)-N-[3-metoxi-4-(prop-2-iniloxi)fenetil]-2-(prop-2-iniloxi)acetamid	≥ 930 g/kg Az N-{2-[4-(2-klór-alliloxi)-3-metoxi-fenil]-etil}-2-(4-klór-fenil)-2-prop-2-iniloxi-acetamid toxikológiai jelentőségű szennyeződés és a technikai anyagban nem lépheti túl a 0,1 g/kg-ot.	2013. augusztus 1.	2023. július 31.	Az 1107/2009/EK rendelet 29. cikkének (6) bekezdésében említett egységes alapelvek végrehajtása érdekében figyelembe kell venni az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottságban 2013. február 1-jén véglegesített, a mandipropamidról szóló vizsgálati jelentésben és különösen annak I. és II. függelékében található megállapításokat. Az alkalmazás feltételei között szükség esetén kockázatcsökkentő intézkedéseknek is szerepelniük kell. A kérelmezőnek megerősítő információt kell szolgáltatnia a mandipropamidnak a talaj felszínén lezajló fotokémiai bomlás következtében végbemenő enantiomerszelektív átalakulásra vagy racemizációra való potenciáljáról. Ezen információkat a kérelmezőnek 2015. július 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak, a tagállamoknak és a Hatóságnak.

---

(1)  A hatóanyag pontos azonosítása és részletes specifikációja a vizsgálati jelentésben található.

II. MELLÉKLET

Az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének B. része a következő bejegyzéssel egészül ki:

---

(1)  A hatóanyag pontos azonosítása és részletes specifikációja a vizsgálati jelentésben található.

MELLÉKLET

A 185/2010/EU rendelet mellékletének 6. fejezete 6.4.1.2 d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„d)	Ha az ismert szállítót a 6.4.2. pont szerinti követelmények teljesülésének biztosítása érdekében 2010. április 29. előtt hagyták jóvá, akkor az adott jogalany 2013. április 28-ig a 300/2008/EK rendelet és a rendeletet végrehajtó jogi aktusok alkalmazásában ismert szállítónak tekinthető.”

MELLÉKLET

Az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének A. részében a nátrium-hipoklorit hatóanyagra vonatkozó 254. sor helyébe a következő lép:

---

(1)  A hatóanyag pontos azonosítása és részletes specifikációja a vizsgálati jelentésben található.

„II.3.   Állatjóléti igazolás

Alulírott hatósági állatorvos ezúton igazolom, hogy az e bizonyítvány I. részében ismertetett friss hús olyan állatok húsa, amelyeket levágásuk vagy leölésük előtt és alatt a vágóhídon az uniós jogszabályok vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, és legalább az 1099/2009/EK tanácsi rendelet (8) II. és III. fejezetében meghatározottakkal egyenértékű követelmények betartásával kezeltek.

„V.   ÁLLATJÓLÉTI IGAZOLÁS

Alulírott hatósági állatorvos ezúton igazolom, hogy az e bizonyítvány I. részében ismertetett friss hús olyan állatok húsa, amelyeket levágásuk vagy leölésük előtt és alatt a vágóhídon az uniós jogszabályok vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, és legalább az 1099/2009/EK tanácsi rendelet (9) II. és III. fejezetében meghatározottakkal egyenértékű követelmények betartásával kezeltek.

„II.3.   Állatjóléti igazolás

Alulírott hatósági állatorvos ezúton igazolom, hogy az e bizonyítvány I. részében ismertetett előkészített húsok olyan állatok húsából készültek, amelyeket levágásuk vagy leölésük előtt és alatt a vágóhídon az uniós jogszabályok vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, és legalább az 1099/2009/EK tanácsi rendelet (12) II. és III. fejezetében meghatározottakkal egyenértékű követelmények betartásával kezeltek.

MELLÉKLET

Az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	IL	82,8
	MA	58,9
	TN	87,6
	TR	100,6
	ZZ	82,5
0707 00 05	EG	191,6
	MA	170,1
	TR	176,5
	ZZ	179,4
0709 91 00	EG	82,2
	ZZ	82,2
0709 93 10	MA	47,5
	TR	131,1
	ZZ	89,3
0805 10 20	EG	50,5
	IL	71,4
	MA	49,4
	TN	56,3
	TR	62,7
	ZZ	58,1
0805 50 10	TR	75,6
	ZZ	75,6
0808 10 80	AR	115,2
	BR	110,3
	CL	115,2
	CN	78,5
	MK	31,3
	US	164,6
	ZZ	102,5
0808 30 90	AR	121,2
	CL	175,5
	TR	179,9
	US	185,0
	ZA	108,9
	ZZ	154,1

---

(1)  Az országoknak az 1833/2006/EK bizottsági rendeletben (HL L 354., 2006.12.14., 19. o.) meghatározott nómenklatúrája szerint. A „ZZ” jelentése „egyéb származás”.

MELLÉKLET

Iránymutatás a tagállamok számára a különböző technológiájú hőszivattyúk által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásokból származó részének a 2009/28/EK irányelv 5. cikke szerinti számításához

1.   BEVEZETÉS

A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv) VII. melléklete meghatározza a hőszivattyúk által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásokból származó része számításának alapvető módszerét. A VII. melléklet három olyan paramétert jelöl meg, amely szükséges a hőszivattyúk által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásokból származó – és ennek megfelelően a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányára vonatkozó célértékek szempontjából figyelembe vehető – részének meghatározásához:

a)	az energiarendszer hatásfoka (η vagy éta);

b)	a hőszivattyúkból származó hasznos energia becsült mennyisége (Qhasznos);

c)	a szezonális jóságfok (SPF).

Az energiarendszer hatásfokának (η) meghatározását szolgáló módszertanról a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó statisztikával foglalkozó munkacsoport (Renewable Energy Statistics Working Party) 2009. október 23-i ülésén született megállapodás. (1) Az energiarendszer hatásfokának meghatározásához szükséges adatok az energiastatisztikáról szóló, 2008. október 22-i 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) hatálya alá tartoznak. Az energiarendszer η hatásfoka a 2010-re vonatkozó legfrissebb adatok alapján 0,455 (vagy 45,5 %) (3); ezt az értéket kell figyelembe venni a 2020-ra vonatkozó cél teljesülésének ellenőrzése céljából.

Ennek megfelelően ez az iránymutatás azt tárgyalja, hogy hogyan becsülhető meg az éghajlati viszonyok különbözőségeit, különösen pedig a rendkívül hideg időjárást is figyelembe véve a másik két paraméter: a Qhasznos teljes becsült hasznos hőenergia és az SPF szezonális jóságfok. Ezen iránymutatás felhasználásával a tagállamok meghatározhatják a különböző technológiájú hőszivattyúk által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásokból származó részét.

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

E határozat alkalmazásában:

„Qhasznos”: a hőszivattyúkból származó teljes becsült hasznos hőenergia, amelyet a mért fűtőteljesítmény (Pmért) és az éves egyenértékű hőszivattyú-üzemóraszám (Hhsz) szorzataként kell meghatározni [GWh];

„éves egyenértékű hőszivattyú-üzemóraszám”, „Hhsz”: azon egy éven belüli órák száma, amelyek során a hőszivattyúnak a mért teljesítményén üzemelve kell hőt termelnie ahhoz, hogy éppen a hőszivattyúból származó teljes becsült hasznos hőenergiát állítsa elő [h];

„mért teljesítmény”, „Pmért”: a készülék termodinamikai vagy szorpciós ciklusának a standard mérési körülmények között érvényes hűtő- vagy fűtőteljesítménye;

„SPF”: a becsült átlagos szezonális jóságfok, amely villamos hőszivattyúk esetében a „nettó szezonális jóságfoknak” (SCOPnet), termikus hőszivattyúk esetében pedig a „nettó szezonális főfunkciós primerenergia-aránynak” (SPERnet) felel meg.

3.   SPF ÉS QHASZNOS MEGHATÁROZÁSA

3.1.   A módszertan alapelvei

A módszertan három fő alapelvet követ:

a)	műszakilag megalapozottnak kell lennie;

b)	pragmatikus szemléleten kell alapulnia, azaz meg kell találnia az egyensúlyt pontosság és költséghatékonyság között;

c)

a hőszivattyúk által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásokból származó részére vonatkozó számításokban felhasznált különböző tényezők alapértelmezett értékeinek olyan konzervatív értékeknek kell lenniük, hogy kellően alacsony legyen a hőszivattyúk által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásokból származó része túlbecslésének kockázata.

Ezúton is bátorítjuk a tagállamokat arra, hogy a konzervatív alapértelmezett értékeket – esetleg pontosabb módszertan kidolgozásával is – hozzáigazítsák saját országuk vagy régióik körülményeihez. Felkérjük a tagállamokat arra, hogy ezeket a kiigazításokat jelentsék be a Bizottságnak, és tegyék nyilvánosan is hozzáférhetővé.

3.2.   A módszertan általános leírása

Az irányelv VII. mellékletének megfelelően a különböző technológiájú hőszivattyúk által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásokból származó ERES mennyiségét a következő összefüggésből kell meghatározni:

;

,

ahol:

—	Qhasznos	a hőszivattyúból származó teljes becsült hasznos hőenergia [GWh],
—	Hhsz	az éves egyenértékű hőszivattyú-üzemóraszám [h],
—	Pmért	a hőszivattyúk beépített teljesítménye a különböző típusú hőszivattyúk élettartamának figyelembevételével [GW],
—	SPF	a becsült átlagos szezonális jóságfok (SCOPnet vagy SPERnet).

Hhsz alapértelmezett értékeit és SPF konzervatív alapértelmezett értékeit a 3.6. pontban található 1. és 2. táblázat tartalmazza.

3.3.   A megújuló energiaforrásokból előállított energia szempontjából figyelembe vehető hőszivattyúkkal szemben az irányelv által támasztott minimumkövetelmény

Az irányelv VII. melléklete szerint a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy csak azokat a hőszivattyúkat vegyék figyelembe, amelyek SPF-je nagyobb 1,15 * 1/η-nál.

Mivel az energiarendszer η hatásfoka 45,5 % (lásd az 1. pontot és a 3. lábjegyzetet), a villamos hőszivattyúk SPF-jének (SCOPnet-jének) legalább 2,5-nek kell lennie ahhoz, hogy az irányelv alkalmazásában a megújuló energiaforrásokból előállított energia szempontjából figyelembe vehetők legyenek.

A termikus hőszivattyúk esetében (függetlenül attól, hogy a hőszivattyú működéséhez szükséges hőenergia közvetlenül áll rendelkezésre vagy fűtőanyagok égetéséből származik) az energiarendszer η hatásfoka egységnyi. E hőszivattyúk SPF-jének (SPERnet-jének) tehát legalább 1,15-nak kell lennie ahhoz, hogy az irányelv alkalmazásában a megújuló energiaforrásokból előállított energia szempontjából figyelembe vehetők legyenek.

A tagállamoknak – különösen az energiaforrásként levegőt felhasználó hőszivattyúk vonatkozásában – célszerű megvizsgálniuk, hogy a már beépített hőszivattyú-teljesítménynek mekkora része rendelkezik a minimumkövetelményt meghaladó SPF-fel. E vizsgálat során a tagállamok laboratóriumi vizsgálatok eredményeire és mérésekre egyaránt támaszkodhatnak, ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok hiányosságai következtében az egyes tagállamokban sok esetben csak szakértői becslésre lesz mód. E szakértői becslések során kellő körültekintéssel kell eljárni, úgy, hogy a végeredmény inkább alá-, semmint túlbecsülje a hőszivattyúk szerepét (4). Az energiaforrásként levegőt felhasználó vízmelegítők hőszivattyúi csak kivételes esetben teljesítik az SPF-re vonatkozó fenti minimumkövetelményt.

3.4.   Rendszerhatárok a hőszivattyúk által szolgáltatott energia méréséhez

A mérések során figyelembe veendő rendszerhatárokon belül található a hűtőciklus, a hűtőközeg-szivattyú, valamint ad- és abszorpciós rendszerekben a szorpciós ciklus és az oldószerszivattyú. Az SPF-et az EN 14825:2012 szerinti szezonális jóságfok (SCOPnet) vagy az EN 12309 szerinti szezonális primerenergia-arány (SPERnet) adja. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hőszivattyú működtetéséhez és a hűtőközeg keringetéséhez felhasznált villamos energiát vagy fűtőanyagot is figyelembe kell venni. Az így adódó rendszerhatárt az alábbi 1. ábrán látható, vörössel kiemelt SPFH2 jelű téglalap szemlélteti.

1.   ábra

Rendszerhatárok SPF és Qhasznos méréséhez

Forrás:

SEPEMO-Build projekt

Az 1. ábrán a következő rövidítések találhatók:

ES_fan/pump	a hűtőközeget keringető ventilátor és/vagy szivattyú működtetéséhez felhasznált energia
EHW_hp	a magának a hőszivattyúnak a működtetéséhez felhasznált energia
Ebt_pump	a környezeti energiát átvevő közeget keringető szivattyú működtetéséhez felhasznált energia (nem minden hőszivattyú esetében releváns)
EHW_bu	a kiegészítő fűtőrendszer működtetéséhez felhasznált energia (nem minden hőszivattyú esetében releváns)
EB_fan/pump	a kivételezhető hasznos hőt szolgáltató közeget keringető ventilátor és/vagy szivattyú működtetéséhez felhasznált energia
QH_hp	a hőszivattyú által a hőforrásból szolgáltatott hő
QW_hp	a hőszivattyú működtetéséhez felhasznált mechanikai energiából szolgáltatott hő
QHW_hp	a kiegészítő fűtőrendszerből szolgáltatott hő (nem minden hőszivattyú esetében releváns)
ERES	a légtermikus, geotermikus vagy hidrotermikus hőforrásból a hőszivattyú által kivett, megújulónak tekinthető energia
ERES
Qhasznos

A fenti rendszerhatárokból következik, hogy a hőszivattyú által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásokból származó része csak a hőszivattyútól függ, a hőszivattyút tartalmazó fűtőrendszertől nem. A hőszivattyú által szolgáltatott energia nem hatékony felhasználása tehát energiahatékonysági kérdés, a hőszivattyú által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásokból származó részének meghatározását nem befolyásolja.

3.5.   Éghajlati viszonyok

Az átlagos, a hidegebb és a melegebb éghajlati viszonyok fogalommeghatározása a kazánok energiafogyasztásának címkézéséről szóló felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet tervezetében (5) javasolt módszert követi, melyben az „átlagos éghajlati viszonyok” a Strasbourg városára, a „hidegebb éghajlati viszonyok” a Helsinkire, a „melegebb éghajlati viszonyok” pedig az Athénra jellemző hőmérsékleti viszonyokat jelentik. A javasolt éghajlati övezeteket az alábbi 2. ábra jelzi.

2.   ábra

Éghajlati övezetek

Ha egy tagállam területe több éghajlati övezetbe esik, akkor ennek a tagállamnak a beépített hőszivattyú-teljesítményt mindegyik övezetre külön célszerű meghatároznia.

3.6.   A hőszivattyúk alapértelmezett SPF és Qhasznos értékei

A villamos hőszivattyúk alapértelmezett Hhsz és SPF (SCOPnet) értékeit az alábbi táblázat tartalmazza.

1.   táblázat

A villamos hőszivattyúk alapértelmezett Hhsz és SPF (SCOPnet) értékei

		Éghajlati viszonyok
		Melegebb éghajlat		Átlagos éghajlat		Hidegebb éghajlat
A hőszivattyú energiaforrása	Energiaforrás és hőelosztó közeg	Hhsz	SPF (SCOPnet)	Hhsz	SPF (SCOPnet)	Hhsz	SPF (SCOPnet)
Légtermikus energia	Levegő-levegő	1 200	2,7	1 770	2,6	1 970	2,5
	Levegő-víz	1 170	2,7	1 640	2,6	1 710	2,5
	Levegő-levegő (reverzibilis)	480	2,7	710	2,6	1 970	2,5
	Levegő-víz (reverzibilis)	470	2,7	660	2,6	1 710	2,5
	Használt levegő-levegő	760	2,7	660	2,6	600	2,5
	Használt levegő-víz	760	2,7	660	2,6	600	2,5
Geotermikus energia	Talaj-levegő	1 340	3,2	2 070	3,2	2 470	3,2
	Talaj-víz	1 340	3,5	2 070	3,5	2 470	3,5
Hidrotermikus hő	Víz-levegő	1 340	3,2	2 070	3,2	2 470	3,2
	Víz-víz	1 340	3,5	2 070	3,5	2 470	3,5

A termikus hőszivattyúk alapértelmezett Hhsz és SPF (SPERnet) értékeit az alábbi táblázat tartalmazza.

2.   táblázat

A termikus hőszivattyúk alapértelmezett Hhsz és SPF (SCOPnet) értékei

		Éghajlati viszonyok
		Melegebb éghajlat		Átlagos éghajlat		Hidegebb éghajlat
A hőszivattyú energiaforrása	Energiaforrás és hőelosztó közeg	Hhsz	SPF (SPERnet)	Hhsz	SPF (SPERnet)	Hhsz	SPF (SPERnet)
Légtermikus energia	Levegő-levegő	1 200	1,2	1 770	1,2	1 970	1,15
	Levegő-víz	1 170	1,2	1 640	1,2	1 710	1,15
	Levegő-levegő (reverzibilis)	480	1,2	710	1,2	1 970	1,15
	Levegő-víz (reverzibilis)	470	1,2	660	1,2	1 710	1,15
	Használt levegő-levegő	760	1,2	660	1,2	600	1,15
	Használt levegő-víz	760	1,2	660	1,2	600	1,15
Geotermikus energia	Talaj-levegő	1 340	1,4	2 070	1,4	2 470	1,4
	Talaj-víz	1 340	1,6	2 070	1,6	2 470	1,6
Hidrotermikus hő	Víz-levegő	1 340	1,4	2 070	1,4	2 470	1,4
	Víz-víz	1 340	1,6	2 070	1,6	2 470	1,6

A fenti 1. és 2. táblázatban található alapértelmezett értékek azokat a hőszivattyúkat jellemzik, amelyek esetében az SPF meghaladja a minimumkövetelményt, vagyis a jellemző értékek megállapítása során csak azokat a hőszivattyúkat vettük figyelembe, amelyek SPF-je nagyobb 2,5-nél (6).

3.7.   Megjegyzések a nem villamos hőszivattyúkhoz

A nem villamos hőszivattyúk vagy folyékony vagy gáznemű fűtőanyaggal működtetik a kompresszort, vagy pedig adszorpciós, illetve abszorpciós folyamattal működnek (ez utóbbi esetben a folyamatot vagy a folyékony vagy gáznemű fűtőanyag elégetésével, vagy pedig geotermikus energia, napenergia vagy hulladékhő felhasználásával tartják fenn); ezek a fajta hőszivattyúk akkor szolgáltatnak megújuló energiaforrásból előállítottnak tekinthető energiát, ha „nettó szezonális főfunkciós primerenergia-arányuk” (SPERnet) legalább 115 % (7).

3.8.   Megjegyzések az energiaforrásként használt levegőt felhasználó hőszivattyúkhoz

Az energiaforrásként használt levegőt felhasználó hőszivattyúk környezeti energiát használnak fel, ezért megújuló energiaforrásból előállítottnak tekinthető energiát szolgáltatnak. Ugyanakkor azonban ezek a hőszivattyúk hasznosítják a használt levegő energiatartalmát, amely az irányelv alkalmazásában nem számít légtermikus energiának (8). Ennek megfelelően megújuló energiaforrásból előállítottként csak a légtermikus energiát szabad figyelembe venni. Ez számszakilag úgy történik, hogy a hőszivattyúk Hhsz értékét a 3.6. pontban látható módon kiigazítjuk.

3.9.   Megjegyzések az energiaforrásként levegőt felhasználó hőszivattyúkhoz

Az 1. és a 2. táblázatban található Hhsz értékek olyan HHE értékeken alapulnak, amelyek nemcsak a hőszivattyú üzemóráit tartalmazzák, hanem a kiegészítő fűtőrendszeréit is. Mivel a kiegészítő fűtőrendszer a 3.4. pont szerinti rendszerhatáron kívül van, a HHE értékeket minden, energiaforrásként levegőt felhasználó hőszivattyú esetében ki kell igazítani annak érdekében, hogy csak arra a hasznos hőre utaljon, amelyet maga a hőszivattyú szolgáltat. Ezeket a kiigazított Hhsz értékeket tartalmazza a fenti 1. és 2. táblázat.

Ezzel szemben a HHE értékeket célszerű figyelembe venni azon, energiaforrásként levegőt felhasználó hőszivattyú esetében, amelyek teljesítménye a tervezési körülményekre van megadva (nem pedig a standard mérési körülményekre) (9).

Az energiaforrásként levegőt felhasználó hőszivattyúk energiaforrása csak a környezeti, azaz a kültéri levegő lehet.

3.10.   Megjegyzések a reverzibilis hőszivattyúkhoz

Először, a meleg – és bizonyos mértékig az átlagos – éghajlatú területeken gyakran azért alkalmaznak reverzibilis hőszivattyúkat, hogy azokkal hűtsék a beltéri környezetet, miközben ugyanezeket a hőszivattyúkat télen fűtésre is felhasználják. Mivel a nyári hűtési igény nagyobb, mint a téli fűtési igény, a mért teljesítmény a hűtési, nem pedig a fűtési igényre utal. Mivel a beépített teljesítményre a hőigény indikátoraként tekintünk, a beépített teljesítményre vonatkozó statisztikai adatok ilyenkor nem adnak valós képet a fűtési célból beépített teljesítményről. Továbbá az a körülmény, hogy a hőszivattyúkat gyakran meglévő fűtőrendszerekkel együtt alkalmazzák, arra utal, hogy nem mindig ezekkel a hőszivattyúkkal fűtenek.

Mindkét említett megfontolás megfelelő kiigazítást tesz szükségessé. A fenti 1. és 2. táblázat – óvatos becslésként (10) – meleg éghajlaton 10 %-os, átlagos éghajlaton 40 %-os csökkentést tartalmaz. A valóságos különbség azonban nagyban függ az adott tagállam fűtési szokásaitól, ezért ahol csak lehet, országos szintű értékeket kell alkalmazni. Az alapértelmezett értékektől eltérő értékek felhasználásáról célszerű értesíteni a Bizottságot, és ennek kíséretében célszerű benyújtani egy jelentést, amely ismerteti az alkalmazott módszert és a felhasznált adatokat. A Bizottság szükség szerint gondoskodik a dokumentumok lefordításáról és az átláthatósági platformján való közzétételéről.

3.11.   A hibrid hőszivattyúrendszerek által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásból származó része

Hibrid hőszivattyúrendszerek esetében, tehát amikor a hőszivattyút más, megújuló energiaforrást hasznosító technológiával (például előmelegítésre alkalmazott napkollektorokkal) együtt működtetik, a megújuló energiaforrásból előállítottként figyelembe vehető energiamennyiség pontos meghatározása kockázatokat rejt magában. A tagállamok ezért kötelesek biztosítani, hogy a hibrid hőszivattyúrendszerek által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásból előállítottként elszámolt része helyesen legyen meghatározva, és ne fordulhasson elő különösen az, hogy ugyanazt az energiát többszörösen veszik figyelembe.

3.12.   Iránymutatás a pontosabb módszertanok kidolgozásához

A Bizottság arra számít és arra biztatja a tagállamokat, hogy mind az SPF, mind pedig a Hhsz esetében készítsenek saját becsléseket. Ha ezek az értékek jobban megbecsülhetők, akkor az országos vagy regionális szinten alkalmazott módszertannak célszerű helyes feltételezéseken és kellő méretű reprezentatív mintákon alapulnia, és az e határozatban meghatározott módszerrel kapott becslésekhez képest jelentős mértékben javítania a hőszivattyúkból származó energia megújuló energiaforrásból előállított részének meghatározását. Ezek a jobb módszertanok műszaki adatokból kiinduló részletes számításokon alapulhatnak, és más tényezők mellett figyelembe vehetik a beszerelés évét és minőségét, a kompresszor típusát, az üzemeltetés módját, a hőelosztó rendszert, a bivalens pontot és a helyi éghajlatot.

Ha csak a 3.4. pont szerinti rendszerhatártól eltérő rendszerhatárokra állnak rendelkezésre mérések, akkor megfelelő kiigazításokat célszerű alkalmazni.

Az irányelv alkalmazásában megújuló energiaforrásból előállított energiát szolgáltató hőszivattyúként csak azokat a hőszivattyúkat szabad figyelembe venni, amelyek energiahatékonysága nagyobb az irányelv VII. mellékletében meghatározott minimumnál.

A Bizottság felkéri azokat a tagállamokat, amelyek alternatív módszertant követnek és/vagy alternatív értékeket vesznek figyelembe, hogy erről értesítsék a Bizottságot, és ennek kíséretében nyújtsanak be egy jelentést, amely ismerteti az alkalmazott módszert és a felhasznált adatokat. A Bizottság szükség szerint gondoskodik a dokumentumok lefordításáról és az átláthatósági platformján való közzétételéről.

4.   SZÁMPÉLDA

Az alábbi táblázat egy olyan hipotetikus tagállam adatait tartalmazza, amely az átlagos éghajlatú övezetben helyezkedik el, és három különböző hőszivattyú-technológiával rendelkezik.

				Levegő-levegő (reverzibilis)	Víz-víz	Használt levegő-víz
Számítás	Leírás	Mennyiség	Mértékegység
	Beszerelt hőszivattyú-teljesítmény	Pmért	GW	255	74	215
	ebből az a rész, amelyre az SPF nagyobb a minimumnál	Pmért	GW	150	70	120
	Éves egyenértékű hőszivattyú-üzemóraszám	Hhsz	h	852 (11)	2 010	660
	A hőszivattyúkból származó teljes becsült hasznos hőenergia	Qhasznos	GWh	127 800	144 900	79 200
	Becsült átlagos szezonális jóságfok	SPF		2,6	3,5	2,6
	Megújulóként elszámolható előállított energiamennyiség technológiánként	ERES	GWh	78 646	103 500	48 738
	Megújulóként elszámolható előállított teljes energiamennyiség	ERES	GWh		230 885

---

(1)  Lásd a 2009. október 23-i ülés jegyzőkönyvének 4.5. pontját: https://circabc.europa.eu/w/browse/be80a323-0f89-4ab7-b8f7-888e3ff351ed

(2)  HL L 304., 2008.11.14., 1. o.

(3)  A 2010. évre vonatkozóan η értéke 45,5 % (ugyanez az érték 2007-ben 44,0 %, 2008-ban 44,7 %, 2009-ben pedig 45,1 % volt), aminek következtében 2010-ben SPF értékének legalább 2,5-nek kell lennie. Ez óvatos becslés, mert az energiarendszer hatásfoka 2020-ig várhatóan nőni fog. Mivel azonban az energiarendszer η hatásfokának meghatározásához felhasznált adatok az alapként szolgáló statisztikai adatok változásai miatt folyamatosan változnak, kiszámíthatóbb helyzetet eredményez, ha η értékét egyetlen rögzített szinten határozzuk meg, és ezzel elkerüljük az SPF minimumértékére vonatkozó követelmény körüli bizonytalanságokat (jogbiztonság), és egyúttal elősegítjük a tagállamok által folytatott módszertani fejlesztéseket is (lásd a 3.10. pontot). Szükség esetén η értéke a 2. cikk alapján felülvizsgálható (az iránymutatás felülvizsgálata szükség esetén 2016. december 31-ig).

(4)  Különös figyelmet igényelnek az energiaforrásként levegőt felhasználó reverzibilis hőszivattyúk, mert esetükben több forrása is lehet a végeredmény túlbecslésének: a) nem minden reverzibilis hőszivattyút használnak fűtésre, vagy az ilyen célú igénybevétel csak korlátozott mértékű; b) a régebbi (és ezért kevésbé hatékony) berendezések hatékonysága (SPF-je) gyakran nem teljesíti a minimumkövetelményt, azaz 2,5-nél kisebb.

(5)  A tervezetet a Bizottság még nem fogadta el (2013. január). Szövege a WTO adatbázisában olvasható: http://members.wto.org/crnattachments/2012/tbt/EEC/12_2119_00_e.pdf

(6)  Ebből következően a tagállamok az 1. és a 2. táblázatban található értékeket azon villamos hőszivattyúk átlagos értékeinek tekinthetik, amelyekre SPF nagyobb a minimumként előírt 2,5-nél.

(7)  Lásd a 3.3. pontot.

(8)  Lásd az irányelv 5. cikkének (4) bekezdését, valamint a 2. cikk b) pontjában a „légtermikus energia” fogalmának meghatározását.

(9)  Ez az érték meleg éghajlatra 1 336, átlagos éghajlatra 2 066, hideg éghajlatra pedig 3 465.

(10)  Egy olaszországi vizsgálat eredményei szerint (lásd az „Outlook 2011 – European Heat Pump Statistics” [„Kitekintés 2011 – Európai hőszivattyú-statisztika”] című kiadvány 48. oldalát) a beépített hőszivattyúknak csak 10 %-át alkalmazzák kizárólagosan hőtermelésre. Mivel a hőszivattyú-technológiák közül a levegő-levegő rendszerű reverzibilis hőszivattyúk a legnépszerűbbek (a beépített rendszerek 60 %-a ilyen, és ezek főként Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban, valamint Svédországban és Finnországban találhatók), fontos az értékek megfelelő kiigazítása. A 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a légkondicionáló berendezések és a háztartási ventilátorok környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2012. március 6-i 206/2012/EU bizottsági rendelethez készített hatásvizsgálat azt feltételezi, hogy az EU teljes egészében a beépített reverzibilis hőszivattyúk 33 %-át nem használják fűtésre (HL L 72., 2012.3.10., 7. o.). Emellett feltételezhető, hogy a fennmaradó 67 % jelentős részét is csak részben, másik fűtőrendszer mellett használják fűtésre. Ezért a javasolt értékek megfelelő módon csökkentik a túlbecslés kockázatát.

(11)  A példában szereplő hipotetikus tagállam felmérte a reverzibilis levegő-levegő típusú hőszivattyúkat, és megállapította, hogy – az ezen iránymutatásban feltételezett 40 %-kal szemben – a reverzibilis hőszivattyúk beszerelt teljesítménye 48 %-ának megfelelő beszerelt teljesítményt vesznek igénybe teljes mértékben fűtésre. Ennek megfelelően a tagállam Hhsz értékeként a 40 %-hoz tartozó 710 óra (lásd a 1. táblázatot) helyett az általa meghatározott 48 %-hoz tartozó 852 órát vette figyelembe.