22.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/1

(1)

A Tanács 2003. június 5-én felhatalmazta a Bizottságot, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen harmadik országokkal a meglévő kétoldalú megállapodások egyes rendelkezéseinek egy uniós szintű megállapodással való felváltásáról.

(2)

A Bizottság a Tanács 2003. június 5-i határozatának mellékletében foglalt mechanizmusokkal és irányelvekkel összhangban tárgyalásokat folytatott az Európai Unió nevében a Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársaság kormányával a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről szóló megállapodásról (a továbbiakban: a megállapodás).

(3)

A megállapodást alá kell írni, és a megkötéséhez szükséges eljárások befejezéséig ideiglenesen alkalmazni kell,

22.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/10

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2011. november 25-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (2) bejelentette az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: USA vagy az érintett ország) származó bioetanol Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás (a továbbiakban: dömpingellenes eljárás vagy eljárás) megindítását.

(2)

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (3) útján ugyanezen a napon szubvencióellenes eljárás megindítását is bejelentette az USA-ból származó bioetanol Európai Unióba történő behozatalára vonatkozóan, és külön vizsgálatot (a továbbiakban: szubvencióellenes eljárás) indított. Ezt az eljárást kiegyenlítő intézkedések bevezetése nélkül 2012. december 21-én lezárták.

(3)

A dömpingellenes eljárás megindítására azt követően került sor, hogy az ePURE, vagyis az Európai Bioetanol-gyártók Szövetsége (a továbbiakban: panaszos) 2011. október 12-én panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyek a teljes uniós etanoltermelés több mint 25 %-át képviselik. A panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből eredő jelentős kárra, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(4)

A Bizottság hivatalosan értesítette a panaszost, egyéb ismert uniós gyártókat, az USA-beli exportőröket/gyártókat, az importőröket és az egyéb ismert érintett feleket, valamint az USA hatóságait az eljárás megindításáról. A Bizottság az érdekelt feleknek lehetőséget biztosított arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül.

(5)

A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, aki kérelmezte, és aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(6)

Tekintettel az amerikai exportőrök/gyártók esetlegesen nagy számára a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikke értelmében mintavételre kerül sor.

(7)

Annak érdekében, hogy a Bizottság eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthasson egy mintát, minden amerikai exportőrt/gyártót felkértek, hogy az eljárás megindítását követő 15 napon belül jelentkezzen a Bizottságnál, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően a mintavételi formanyomtatvány kitöltésével szolgáltasson alapvető információkat a 2010. október 1-jétől2011. szeptember 30-ig tartó vizsgálati időszakban (a továbbiakban: vizsgálati időszak) a bioetanol gyártásával és értékesítésével kapcsolatos tevékenységeiről.

(8)

A Bizottság a reprezentatív minta kiválasztásáról az USA illetékes hatóságaival is konzultált.

(9)

A 15 napos határidőn belül több mint 60 exportőr/gyártó jelentkezett és nyújtotta be a kért információkat.

(10)

A Bizottság az alaprendelet 17. cikke értelmében a mintát az Európai Unióba irányuló bioetanol-kivitel azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálhatott. A kiválasztott minta hat amerikai bioetanol-gyártóból állt (a továbbiakban: amerikai minta).

(11)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az amerikai mintába felvett egyik gyártó termékeit a vizsgálati időszakban nem exportálták az Unióba. Ezt a vállalatot ezért kivették a mintából.

(12)

Annak ellenére, hogy a mintába felvett többi gyártó a mintavételi formanyomtatványon arról számolt be, hogy az Unióba bioetanolt exportál, a vizsgálat során kiderült, hogy egyik gyártó sem exportált bioetanolt az Unió piacára. Valójában a termékeiket belföldön értékesítették olyan független kereskedőknek/keverőknek, akik később azt benzinnel keverték, és ezt a terméket vagy a belföldi piacon értékesítették, vagy – jelentős részét az Unióba – exportálták. A helyszíni vizsgálat során egyértelművé vált, hogy a mintába felvett amerikai gyártók – a mintavételi formanyomtatványon megadott információkból levont következtetésekkel ellentétben – rendszerint nem tudtak arról, hogy a termékeik az uniós piacra vagy más, többek között az amerikai piacra kerülnek-e, és egyáltalán nem ismerték a kereskedők/keverők eladási árait. Ez tehát azt jelenti, hogy az érintett terméket nem a bioetanol amerikai gyártói exportálják az Unióba. Az exportőrök valójában a kereskedők/keverők. Így az ideiglenes szakaszban az amerikai mintából összegyűjtött és ellenőrzött adatok nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy az amerikai bioetanolt dömpingáron exportálták-e az Unióba a vizsgálati időszakban.

(13)

Ekkor tehát dömpingellenes intézkedéseket nem lehetett bevezetni.

(14)

Az Unióba irányuló bioetanol-export meghatározása érdekében a Bizottságnak az amerikai minta kiválasztásánál főleg olyan független keverők/kereskedők által szolgáltatott adatokra kellett támaszkodnia, akiket az ideiglenes szakaszban nem vizsgáltak. Noha az ideiglenes szakaszban az egyik ilyen kereskedő együttműködött a Bizottsággal, és további adatokat is szolgáltatott, ezek az információk nem voltak elegendőek ahhoz, hogy pontosan és megbízható módon meg lehessen határozni a dömpingkülönbözet kiszámításához szükséges adatokat.

(15)

A dömpingre vonatkozó vizsgálat lezárása érdekében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításához inkább az érintett terméket az Unióba ténylegesen exportáló kereskedők és keverők által szolgáltatott adatokat veszi alapul.

(16)

Ezért dömpingre vonatkozó kérdőíveket küldött annak a nyolc legnagyobb amerikai kereskedőnek/keverőnek, akiket az amerikai minta vizsgálata során meghatározott. Ezek a kereskedők/keverők az Unióba irányuló összes bioetanol-export 90 %-át képviselik. Közülük kettő működött együtt a vizsgálat során, és kivitelük az Unióba irányuló összes export 51 %-át képviselte a vizsgálati időszakban.

(17)

Tekintettel arra, hogy sok érintett uniós gyártó van, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikke értelmében mintavételre kerül sor.

(18)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság bejelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát (a továbbiakban: uniós minta). A kiválasztott minta öt vállalatból és csoportból állt, melyeket a vizsgálat megindítását megelőzően ismert, 19 uniós gyártó közül választottak ki. A mintát a vizsgálati időszakban előállított bioetanol mennyisége és az ismert gyártók földrajzi elhelyezkedése alapján határozták meg. Ez a minta képviselte a vizsgálati időszak alatt a teljes uniós gyártás 48 %-át.

(19)

A vizsgálat azonban kimutatta, hogy az uniós mintába felvett csoportok számos, hasonló terméket gyártó és értékesítő vállalatból vagy gazdálkodóegységből álltak. Ebben az esetben ez tizenhárom vállalat vizsgálatát jelentette volna, a rendelkezésre álló idő alatt azonban mindegyiküket nem lehetett megvizsgálni. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy egy reprezentatív minta kiválasztásához a rendelkezésre álló adatokat újból megvizsgálja. A vizsgálat alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mintának az Unión és a csoportokon belüli legnagyobb gyártókon kell alapulnia, és figyelembe kell venni az uniós gyártók földrajzi eloszlását is.

(20)

Így a Bizottság hat uniós gyártóból álló végleges mintát határozott meg a vizsgálati időszakban előállított és értékesített bioetanol mennyisége és a gyártók földrajzi elhelyezkedése szempontjából reprezentatív módon. Ezek a belga, holland, francia, egyesült királyságbeli, svéd és német gyártók a teljes uniós gyártás 36 %-át és a minta kiválasztásához adatokat benyújtó vállalatok által bejelentett teljes gyártás 44 %-át képviselik. Ezt a mintát az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár vizsgálata szempontjából reprezentatívnak lehetett tekinteni.

(21)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a kiválasztott minta megfelelőségével kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(22)

Néhány fél arra hivatkozott, hogy az uniós minta nem volt annyira reprezentatív, mint az eredeti minta, amely teljes vállalatcsoportokat tartalmazott. Véleményük szerint az uniós gazdasági ágazat helyzetének objektív elemzése csak úgy lehetséges, ha a mintába az abban szereplő csoportokhoz tartozó összes vállalatot bevonják. Különösen azt hangsúlyozták, hogy nem zárható ki annak lehetősége, hogy egy csoporton belül olyan vállalatokhoz csoportosítottak át költségeket és bevételeket, amelyeket a Bizottság nem keresett fel, ezért ezek a költségek és bevételek nem szerepelnek a kárelemzésben.

(23)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság megfelelően figyelembe vette és megvizsgálta a mintában szereplő és nem szereplő valamennyi vállalat és különösen a csoportokhoz tartozó vállalatok által benyújtott adatokat annak érdekében, hogy a mintába felvett vállalatok gyártási és értékesítési tevékenysége során felmerülő összes költség és bevétel teljes mértékben és megfelelően szerepeljen a kárelemzésben.

(24)

Néhány fél kifogásolta, hogy az uniós mintába olyan uniós gyártókat is felvettek, amelyek még csak a tevékenységkezdési szakaszban vannak. Azt állították továbbá, hogy az egyik vállalatot, amely jelentős kihasználatlan kapacitással rendelkezett 2011-ben, és amelynek székhelye egy olyan tagállamban volt, amely nem hajtotta végre a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvet (4), nem lett volna szabad felvenni a mintába. Azt is állították, hogy amennyiben ezek a vállalatok végül bekerülnek a mintába, a Bizottságnak e különleges körülmények figyelembevétele érdekében módosítania kell az adataikat.

(25)

A Bizottság úgy véli, hogy amiatt még nem kell vállalatokat kizárni a mintából, hogy nemrég kezdték meg vagy nemrég kezdték újra tevékenységüket. E vállalatok bevonása nem sérti az alaprendelet 17. cikkében a minta kiválasztásával kapcsolatban meghatározott kritériumokat. Ami az adatok módosítását illeti, a felek sem konkrét problémát, sem az állításukat alátámasztó bizonyítékot nem említettek, és azt sem közölték, hogy mi alapján és hogyan történjen a kért módosítás.

(26)

Ezenkívül a vizsgálat nem fedett fel semmiféle költséget, például gyorsított értékcsökkenési leírást, amelyet módosítani kellene a tevékenység induló szakasza miatti torzulás korrigálása érdekében. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(27)

Néhány fél kifogásolta továbbá, hogy az uniós mintából kizártak egy ideiglenesen kiválasztott vállalatot, amelynek olyan tagállamban van a székhelye, ahol magas a bioetanol-fogyasztás és -gyártás. Azt állították, hogy a Bizottság a vállalat jó gazdasági helyzete miatt zárta ki a mintából. Állításuk szerint a Bizottság úgy torzította a minta kiválasztását, hogy kárt találjon. E felek szerint a Bizottságnak a minta kiválasztása szempontjából lényeges adatok összegyűjtése érdekében az összes gyártónak úgynevezett minikérdőíveket kellett volna küldenie.

(28)

A minikérdőívek kiküldése kapcsán meg kell jegyezni, hogy a minta kiválasztása előtt a Bizottság az összes érintett uniós gyártótól kért információkat annak érdekében, hogy összegyűjthesse a minta kiválasztása szempontjából lényeges adatokat. Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.2.1. pontjában említettek szerint ezek az információk a vizsgálat megkezdésének napjától kezdve az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában rendelkezésre álltak, és az adatok nem voltak olyan jellegűek, hogy ismertessék a kérdőívet kitöltők gazdasági helyzetét. A Bizottságnak tehát elegendő releváns információ állt a rendelkezésére ahhoz, hogy az alaprendelet 17. cikkében foglalt kritériumok figyelembevételével reprezentatív mintát állítson össze, azonban a kiválasztás során semmilyen vállalati eredmény nem volt szempont. Ezért a Bizottság a fenti állításokat elutasította.

(29)

Végül pedig azt állították, hogy a mintába azokat a vállalatokat is be kellett volna vonni, amelyek cukorrépából állítanak elő bioetanolt, mivel ebből a nyersanyagból sokkal nyereségesebben lehet előállítani, mint például búzából. Habár ez az állítás megalapozatlan volt, a rendelkezésre álló információkból kiderül, hogy a cukorrépából előállított bioetanol a teljes uniós termelésnek csupán kis részét képviseli, 2011-ben mintegy 12 %-ot, és hogy a mintába felvett vállalatok közül kettő részben cukorrépát használ a bioetanol előállításához. Ezért a kérelmet elutasítják.

(30)

A fentiekre tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kárelemzés céljából a fentiek szerint kiválasztott minta az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatív.

(31)

Tekintettel az eljárásban érintett importőrök esetlegesen nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikkének megfelelően az importőrök esetében mintavételt irányoztak elő.

(32)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglalt határidőn belül csak három importőr adta meg a kért tájékoztatást, és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Az együttműködő importőrök kis számára tekintettel a Bizottság nem tartotta szükségesnek a mintavételt.

(33)

A Bizottság kérdőíveket küldött minden ismert érintett félnek. A kérdőíveket ezért a mintába felvett amerikai exportőröknek/gyártóknak, a mintába felvett uniós gyártóknak, a három együttműködő független uniós importőrnek és a vizsgálatban érintett összes ismert felhasználónak elküldte.

(34)

A kitöltött kérdőíveket a mintába felvett amerikai exportőrök/gyártók, a mintába felvett uniós gyártók, két független importőr és négy felhasználó küldte vissza.

(35)

A Bizottság megvizsgálta és ellenőrizte az érdekelt felek által benyújtott és az uniós érdek tekintetében kárt okozó dömping végleges megállapításához szükséges valamennyi információt.

(36)

A következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásra:

(37)

A dömping és a kár vizsgálata a 2010. október 1. és 2011. szeptember 30. közötti időszakra irányult. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2008 januárjától a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(38)

Az érintett termék az Egyesült Államokból származó, jelenleg az ex 2207 10 00, ex 2207 20 00, ex 2208 90 99, ex 2710 12 21, ex 2710 12 25, ex 2710 12 31, ex 2710 12 41, ex 2710 12 45, ex 2710 12 49, ex 2710 12 51, ex 2710 12 59, ex 2710 12 70, ex 2710 12 90, ex 3814 00 10, ex 3814 00 90, ex 3820 00 00 és ex 3824 90 97 KN-kód alá besorolt, időnként üzemanyag-felhasználású etanolnak is nevezett bioetanol, azaz mezőgazdasági termékekből előállított, denaturált vagy nem denaturált etil-alkohol (az Európai Unió működéséről szóló szerződés I. mellékletében felsoroltak szerint) – kivéve azokat a termékeket, amelyeknek az EN 15376 szabvány szerint mért víztartalma több mint 0,3 % (m/m) –, valamint mezőgazdasági termékekből előállított, benzines keverékben található etil-alkohol (az Európai Unió működéséről szóló szerződés I. mellékletében felsoroltak szerint), melynek etil-alkohol-tartalma több mint 10 % (v/v).

(39)

Bioetanolt számos különböző mezőgazdasági nyersanyagból elő lehet állítani, például cukornádból, cukorrépából, burgonyából, maniókából és kukoricából. Az USA-ban a különböző nyersanyagok alapján tesznek megkülönböztetést, az alább leírtaknak megfelelően:

(40)

Konkrétabban, a facellulóz-alapú bioüzemanyag (6) olyan megújuló üzemanyag, amelyet bármely facellulózból, hemicellulózból vagy megújuló biomasszából készített ligninből állítanak elő, és amelynek az energiapolitikai törvény (EPA) végrehajtója által meghatározott üvegházhatásúgáz-kibocsátása az alapvető életciklus-kibocsátásoknál legalább 60 %-kal alacsonyabb. A facellulóz-alapú bioüzemanyagok magukban foglalják a facellulóz-alapú bioetanolt is. Az USA szövetségi kormánya jelentős támogatást nyújt – különösen mezőgazdasági és erdészeti hulladékokból előállított – fejlett bioüzemanyagok, főleg facellulóz-alapú bioetanol előállítására irányuló kutatásra és kísérleti projektekre. Az USA tisztviselői és a nyilvánosság számára elérhető adatok (7) szerint a bioetanol e fajtájának gyártása 2014-ben eléri a körülbelül 4 milliárd litert, 2021-re pedig meghaladja az 50 milliárd litert. A facellulóz-alapú bioetanol gyártása a vizsgálati időszakban elhanyagolható volt.

(41)

A vizsgálati időszakban az USA-ban eddig főleg a kukoricát használták nyersanyagként, míg az Unióban a fő nyersanyag a búza.

(42)

A vizsgálat kimutatta, hogy a bioetanolt általában tiszta formában adják el a keverőknek/kereskedőknek, akik összekeverik (8) azt benzinnel, főleg abból a célból, hogy magas bioetanol-tartalmú keveréket hozzanak létre, amelyet exportálnak vagy a belföldi piacon értékesítenek további keverés és fogyasztás céljából. A keverés nem túl összetett művelet, amelynek során a termékeket különleges tartályokban, a bioetanolt és benzint a kívánt arányban összekeverve állítják elő.

(43)

Az egész világon használt bioetanol és bioetanol-keverékek különböző típusainak azonosítása érdekében az etanoltartalmú tüzelőanyag-keverékeket „E” számokkal jelölik, amelyek leírják a tüzelőanyag-keverékben lévő etanol térfogatszázalékát. Az E85 például 85 % anhidrid-etanolt és 15 % benzint tartalmaz. Az alacsony etanoltartalmú keverékeket – E5-től E25-ig – gazoholnak is nevezik, habár nemzetközi szinten a gazoholt E10 keverék néven ismerik. Az E10 vagy alacsonyabb etanoltartalmú keverékeket 2011-ben már világszerte több mint húsz országban használták, a legtöbbet az USA-ban, ahol 2010-ben majdnem az összes kiskereskedelemben eladott benzint 10 % bioetanollal keverték.

(44)

A vizsgálatból kiderült, hogy a bioetanol összes típusa bioüzemanyagnak minősül a megújuló tüzelőanyagokra vonatkozó szabvány (RFS1) jelenlegi nemzeti programja értelmében, amelyet a tiszta levegőről szóló törvényt a megújuló tüzelőanyagokra vonatkozó első nemzeti szabvány létrehozásával módosító 2005. évi energiapolitikai törvény értelmében hoztak létre. Az Egyesült Államok Kongresszusa – a program megtervezése és végrehajtása érdekében – az USA Környezetvédelmi Hivatalát bízta meg az Energiaügyi Minisztérium, a Mezőgazdasági Minisztérium és az érdekeltek közötti koordinációval.

(45)

Energiapolitikájának köszönhetően az USA 2005-től a világ legnagyobb bioetanol-gyártója, a világ bioetanol-termelésének 57,5 %-át képviseli. Az energiapolitikai törvény követelményei 2009-ben biztosították, hogy legalább 11 milliárd amerikai gallon megújuló tüzelőanyagot állítsanak elő, elsősorban azért, hogy elérjék az energiafüggetlenségről és az energiaellátás biztonságáról szóló 2007. évi törvény által megállapított célokat. A nagyarányú termelés az amerikai gyártók számára azt is lehetővé tette, hogy a bioetanolt más piacokon, többek között az uniós piacon is értékesítsék.

(46)

Hivatalos források, piaci és nyilvános információk (9) szerint az USA-ban előállított és ott értékesített vagy exportált tiszta vagy keverékben használt – vagyis a fenti (43) preambulumbekezdésben foglaltak szerint ásványolajjal kevert – bioetanol összes típusa bioetanol-üzemanyagnak minősül, és az energiahatékonyságra, a megújuló energiaforrásokra és az alternatív tüzelőanyagokra vonatkozó amerikai jogszabálycsomag hatálya alá esik.

(47)

Megállapítást nyert, hogy a vizsgálat hatálya alá tartozó bioetanol és keverékekben használt bioetanol valamennyi típusa – az előállításhoz felhasznált nyersanyagok, illetve a gyártási eljárás tekintetében esetleg előforduló különbségek ellenére – ugyanolyan vagy nagyon hasonló alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, és azokat ugyanarra a célra használják fel. Az érintett termék esetleges kisebb eltérései nem változtatják meg annak alapvető meghatározását, jellemzőit, illetve azt, hogy a különböző felek milyen terméknek tekintik azt.

(48)

Néhány fél azt állította, hogy az érintett termék fogalommeghatározása nem egyértelmű, különösen azért, mert nem rendelkezik a tüzelőanyagként való felhasználásra és más alkalmazásra szánt bioetanol-típusok közötti megkülönböztetésről. Ezért azt állították, hogy a vizsgálatnak az összes célra felhasznált és az összes forrásból származó etanolra ki kell terjednie, ideértve a szintetikus etanolt is, amely az ipari felhasználásra szánt bioetanol versenytársa.

(49)

Egy másik fél ennek ellenkezőjét állította, vagyis azt, hogy a vizsgálatnak csak a tüzelőanyagként felhasznált bioetanolra kell kiterjednie, és az ipari felhasználásra szánt bioetanolt ki kell zárni a vizsgálatból.

(50)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az érintett terméket elsősorban az alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságai alapján kell meghatározni, nem pedig felhasználása vagy alkalmazása szerint. A különböző alkalmazási körökkel rendelkező termékek a további használat ellenére rendelkezhetnek ugyanolyan vagy hasonló alapvető tulajdonságokkal, és bizonyos körülmények között szükségessé válhat a termékmeghatározás és a termékkör alaposabb elemzése az ágazat és a piac sajátosságai fényében.

(51)

A jelen esetben egyértelmű, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés szerint a termékmeghatározás nem terjedt ki a szintetikus etanolra. A szintetikus etanol más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a bioetanol, és nem felel meg az érintett termék meghatározásával kapcsolatos fenti kritériumoknak. A vizsgálatban nem vett részt olyan gyártó, amelynek fő tevékenysége ilyen termék előállítása. Ezért a szintetikus etanolt nem lehet bevonni az érintett termék meghatározásába, és az nem tartozik a vizsgálat hatálya alá. Néhány fél állításával ellentétben ez a magyarázat nem vezet sem a vizsgálat hatályának, sem az érintett termék meghatározásának a módosításához, és a felhasznált adatok minőségére sincs hatással.

(52)

A tüzelőanyagként való felhasználásra gyártott bioetanol és a más célokra gyártott bioetanol hasonló tulajdonságokkal rendelkezhet. A dömping vizsgálata azonban azokat az amerikai gazdasági szereplőket érintette, amelyek a bioetanolt tüzelőanyagként való felhasználás céljából állították elő vagy keverték, azaz a tüzelőanyag-keverékbe szánt bioetanolt vizsgálták. Hasonlóképpen, az uniós gyártók vizsgálata is csak a tüzelőanyagként való felhasználásra szánt bioetanolra irányult. Ezért a más felhasználásra szánt bioetanolra nem vonatkozhat e vizsgálat.

(53)

Azoknak az importőröknek, akik az USA-ból behozott bioetanolt nem tüzelőanyagként kívánják felhasználni, lehetőségük van arra, hogy a Közösségi Vámkódex (10) 291–300. cikkeiben foglalt végrehajtási rendelkezések szerint a meghatározott célú felhasználásra vonatkozóan nyilatkozatot tegyenek.

(54)

A vizsgálat során megállapították, hogy az uniós gazdasági ágazatban előállított és az uniós piacon értékesített bioetanol hasonló alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, mint az USA-ból az Unióba exportált bioetanol.

(55)

A fenti (39) preambulumbekezdésben foglaltak alapján bioetanolt különböző nyersanyagokból is elő lehet állítani. A vizsgálat azonban nem mutatta ki, hogy a felhasznált nyersanyag miatt a végtermék tulajdonságai bármiben is különböznének. Megállapították, hogy az USA-ban többnyire kukoricából előállított és az Unióba exportált érintett termék felcserélhető az uniós gyártók által főleg búzából előállított és az Unióban értékesített termékkel. Ezenkívül a bioetanol különböző felhasználásait, valamint a piaci szereplők és felhasználók tapasztalatait illetően nincsenek jelentős eltérések.

(56)

Ezért a Bizottság megerősítette, hogy az Unióban gyártott és értékesített bioetanol, valamint az USA-ból behozott érintett termék az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősül.

(57)

A mintába felvett amerikai gyártók közül néhány azt állította, hogy az USA-ban előállított és az USA piacán értékesített bioetanol nem hasonló az érintett termékhez, mivel az nem felel meg teljes mértékben az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglalt termékleírásban szereplő megfogalmazásnak. Valójában az USA piacán értékesített bioetanol-típusok víztartalma meghaladja a 0,3 %-os küszöbértéket és a termékek inkább az amerikai (ASTM), mint az EN 15376 szabványnak felelnek meg.

(58)

A vizsgálat azonban kimutatta, hogy az USA piacán történő értékesítés céljából előállított bioetanol ugyanolyan alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, mint az érintett termék. Az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése azt írja elő, hogy a hasonló terméknek nem feltétlenül kell minden tekintetben megegyeznie az érintett termékkel, hanem lehet olyan termék is, amely ha nem is egyezik meg minden tekintetben az érintett termékkel, de azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik. Az USA piacán értékesített és az Unióba exportált bioetanol esetében pontosan ez a helyzet. Voltak olyan példák, amikor bizonyos eltérések ellenére a termékeket az érintett termékhez hasonlónak tekintették (11).

(59)

A Bizottság ezért úgy döntött, hogy az ideiglenes megállapítást megváltoztatja, és az USA piacán értékesített és az ASTM szabványnak megfelelő bioetanolt az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében az érintett termékhez hasonló terméknek tekinti.

(60)

A fenti (6)–(16) preambulumbekezdésben említettek szerint az esetleges dömping meglétének igazolása érdekében egyrészt a bioetanol gyártóit, másrészt az érintett terméket az uniós piacra exportáló kereskedőket/keverőket vizsgálták.

(61)

Az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése értelmében a vám kivetését megállapító rendeletben a vámot minden egyes szállítóra nézve, vagy ha ez nem lehetséges, az érintett szállító országra nézve kell meghatározni.

(62)

Bizonyos gyártók azzal érveltek, hogy az amerikai gazdasági szereplők részére különösen az Unióba irányuló exportálás céljából értékesített termékeiket azonosítani lehetett és nyomon lehetett őket követni. A megújuló energiaforrásokról szóló irányelvben meghatározott tanúsítási eljárásra hivatkoztak, azonban az általuk az amerikai piacon történt értékesítés, valamint más gazdasági szereplők Unióba történő exportja között nem tudtak összefüggést kimutatni. A fenti (12) és az alábbi (63) preambulumbekezdésben említettek szerint e gyártóknak nem volt tudomása az Unióba irányuló exportár szintjéről sem.

(63)

Ebben az esetben a Bizottság azt állapította meg, hogy a bioetanol-iparágazat szerkezete, illetve az érintett termék előállításának, valamint az amerikai és az uniós piacon történő értékesítésének módja miatt az amerikai gyártók tekintetében nem lehet egyéni dömpingkülönbözeteket megállapítani. Az amerikai mintában szereplő gyártók nem exportálták az érintett terméket az Unióba, továbbá a vizsgált kereskedők/keverők különböző gyártóktól szerezték be a bioetanolt, abból állítottak elő keveréket, amelyet elsősorban az uniós piacon értékesítettek, tehát a fenti felek állításaival ellentétben a beszerzéseket nem lehetett egyenként visszakövetni és a rendes értéket a vonatkozó exportárakkal összehasonlítani, valamint az Unióba irányuló export időpontjában a termék gyártóját nem lehet megállapítani. Azaz valamennyi Unióba irányuló szállítás tartalmaz olyan bioetanolt, amelyet különböző, nem kizárólag az amerikai mintában szereplő amerikai gyártók állítottak elő. A vizsgálat kimutatta továbbá, hogy az árszint, melyet az amerikai mintában szereplő gyártók az USA-beli vevőikkel szemben alkalmaztak az USA-ban, nem felelt meg az érintett termékért az Unióba történő export során ténylegesen fizetett vagy fizetendő árnak.

(64)

A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy országos dömpingkülönbözetet kell megállapítani.

(65)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdése értelmében a rendes érték meghatározásához a Bizottság először megállapította, hogy a két együttműködő kereskedő/keverő reprezentatív mennyiségben értékesítette-e az érintett terméket belföldön független vevők részére, azaz azt vizsgálta, hogy ezen eladások teljes mennyisége a vizsgálati időszakban eléri-e az érintett termék Unióban értékesített teljes mennyiségének legalább az öt százalékát.

(66)

Mivel a hasonló termékből elegendő mennyiséget értékesítettek a belföldi piacon, a Bizottság a rendes értéket az amerikai piacon független vevők által a két említett kereskedőnek/keverőnek a szokásos kereskedelmi feltételek mellett fizetett vagy fizetendő árak alapján határozta meg.

(67)

Az együttműködő kereskedők/keverők olyan adatokat szolgáltattak, amelyek lehetővé tették, hogy a Bizottság az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint a nekik ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapítsa meg. Arra az exportügyletre vonatkozóan, amelynél az Unióba irányuló exportot egy kapcsolatban álló kereskedelmi vállalaton keresztül bonyolították le, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint a független uniós vevők által a kapcsolatban álló kereskedőnek fizetett első viszonteladási ár alapján határozták meg.

(68)

A kapcsolatban álló svájci kereskedőn keresztül bonyolított értékesítés tekintetében a Bizottság az értékesítési, általános és adminisztratív költségeket, valamint a nyereséget nem vonta le az exportárból, mivel úgy ítélte meg, hogy ezek a költségek nem az import és az Unióban történő viszonteladás között merültek fel. A vizsgálat megállapította, hogy a kapcsolatban álló kereskedő fő tevékenysége egyrészt a bioüzemanyagokat is magában foglaló cukorüzletág keretén belül történő pénzgazdálkodásból, másrészt a mezőgazdasági ágazatban rejlő kockázatok kezelése érdekében fedezeti ügyletek megkötéséből, azaz tőzsdén kívüli és szervezett pénzügyi piacokon lebonyolított származtatott ügyletekből állt.

(69)

Néhány amerikai gyártó azt állította, hogy az intézmények bevett gyakorlata az, hogy a dömping kiszámításához az exportárat az exportőr első független vevő felé érvényesített eladási ára alapján állapítják meg. Ebben az esetben ez az ár az amerikai gyártók által a független amerikai kereskedők/keverők felé érvényesített eladási ár lenne. A fenti (62) és (63) preambulumbekezdésekben említettek szerint azonban egyik amerikai bioetanol-gyártó sem exportálta az érintett terméket az Unióba, és a gyártóknak nem volt tudomásuk az Unióba irányuló exportár szintjéről, ezért az általuk érvényesített belföldi árat nem lehet felhasználni, mivel az nem az érintett termékért az Unióban fizetett vagy fizetendő exportár. Érveik ezért nem elfogadhatók.

(70)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően a rendes érték súlyozott átlagát az együttműködő kereskedők/keverők tekintetében terméktípusonként megállapított exportárak súlyozott átlagával a gyártelepi árak alapján hasonlította össze úgy, hogy figyelembe vette az árakat és az árak összehasonlíthatóságát kimutatottan befolyásoló különbségeket. Egy gyártó/keverő állítása szerint a belföldi értékesítések adatai nem voltak reprezentatívak. Mivel a gyártó/keverő a teljes belső piaci értékesítésről nem tudott adatokat szolgáltatni, a számítás a kérdőívben, valamint a helyszíni látogatáson megadott adatokon alapul.

(71)

Egy gyártó/keverő érvelése szerint a belső piaci értékesítési árnak a New York-i Árutőzsde (NYMEX) piaci adatain kellene alapulnia. A Bizottság úgy véli, hogy a két gyártótól/keverőtől származó, ellenőrzött adatok megbízhatóbbak.

(72)

Ebből a célból – adott és indokolt esetben – megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vette a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek közötti különbségeket.

(73)

Az érintett termék és a hasonló termék sajátossága, hogy a kereskedők/keverők a bioetanol-keverékek értékesítése után főleg jövedékiadó-jóváírás formájában támogatást kaptak a vizsgálati időszakban. A Bizottság a rendes érték és az exportár megállapításához olyan módszert használt, amely alkalmazásakor a szóban forgó kereskedők/keverők belföldön és az export során érvényesített tényleges eladási árait teljes mértékben figyelembe vette. Ennélfogva a kereskedők/keverők által az amerikai piacon lebonyolított értékesítések és a kereskedők/keverők Unióban érvényesített exportárainak az érintett termék vonatkozásában fennálló dömping szintjének kiszámítása érdekében történő összehasonlítása kiküszöböli a támogatás árakra gyakorolt esetleges hatásait, mivel a támogatás a vizsgálati időszakban mind a belföldi, mind az exportárakat egyaránt befolyásolta. Egy gyártó/keverő állítása szerint nem kapott támogatást a belső piaci értékesítéseire, azonban nem tudja állítását bizonyítékkal alátámasztani; így az állítás nehezen összeegyeztethető az amerikai hatóságok által a támogatások felhasználásáról szolgáltatott információkkal.

(74)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően terméktípusonként összehasonlította a rendes érték súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával. Az összehasonlítás alapján az együttműködő független kereskedők/keverők tekintetében megállapította a dömping tényét.

(75)

A Bizottság az együttműködő kereskedők/keverők által szolgáltatott összesített adatok alapján az USA-ra vonatkozó 9,5 %-os súlyozott átlagú dömpingkülönbözetet állapított meg.

(76)

A mintába felvett néhány amerikai gyártó kijelentette, hogy végleges dömpingellenes intézkedések elrendelése esetén egyéni dömpingkülönbözet megállapítására tart igényt. A fenti (6)–(16) preambulumbekezdések tartalmára és a (60)–(64) preambulumbekezdésekben foglalt érvelésre tekintettel ezt a kérést el kell utasítani, mivel a vizsgálat megerősítette, hogy e gazdasági szereplők termékeit az Unióba történő exportálás vonatkozásában nem lehetett nyomon követni, különösen mivel a vizsgálati időszakban egyáltalán nem exportáltak az Unióba, és e gyártóknak általában nem volt tudomása az export időpontjáról és az uniós importőrök által fizetett vagy fizetendő árról sem, tehát e gyártók tekintetében nem lehetett megbízható módon exportárat és dömpingkülönbözetet megállapítani.

(77)

Bizonyos gyártók további információkat igényeltek a két együttműködő gyártó/keverő tekintetében megállapított dömpingszámításokról. Azonban egyrészről a kért információk bizalmas üzleti információt tartalmaznak, és közzétételük az érintett félen kívül más felek részére nem megengedett. Másrészről az intézmények bevett gyakorlata, hogy a dömping megállapításához használt általános módszert valamennyi fél részére közzétegyék, melyek egyéni adatait a számítások során nem használták fel. Ezt a módszert a valamennyi fél számára megküldött általános információs dokumentum tartalmazza.

(78)

A Bizottság az uniós termelést a panaszos által a vizsgálat során benyújtott piaci jelentés alapján határozta meg. A hasonló termék e jelentésben szereplő teljes uniós termelését összehasonlította a 17 együttműködő uniós gyártó által szolgáltatott információkkal. Az adatok között csekély, hozzávetőleg 5 %-os különbözetet állapított meg. Ez azzal magyarázható, hogy néhány kisebb, nem együttműködő uniós gyártó a termelésre vonatkozóan nem szolgáltatott információt. Ezen az alapon a teljes uniós termelés becsült mértéke 3,42 millió tonna a vizsgálati időszak alatt. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése, illetve 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a teljes uniós termelést képviselő uniós gyártók alkotják az uniós gazdasági ágazatot (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(79)

Az uniós felhasználás megállapításánál a Bizottság összeadta az uniós gazdasági ágazat össztermelését, valamint a harmadik országokból importált – és a rendelkezésre álló legjobb statisztikák alapján megállapított – mennyiséget, majd levonta a készletváltozásokat és – az uniós ágazat által bejelentett információk szerint – az uniós gazdasági ágazat exportjait. Néhány fél azt állította, hogy a felhasználás megállapításához használt statisztikák nem voltak hiánytalanok, mivel a Bizottság nem vette figyelembe az egyéb harmadik országokból különösen a vizsgálati időszakban behozott jelentős mennyiségű bioetanolt. Azt is állították, hogy az USA-ból érkező import mennyiségét a Bizottság túlbecsülte, ezért a felhasználással és a piaci részesedéssel kapcsolatos adatok megbízhatatlanok voltak.

(80)

A Bizottság elemezte ezeket az állításokat és az adatokat összevetette a rendelkezésre álló információkkal. Az egyéb országokból származó behozatal tekintetében a felek az érintett termék importvolumenét semmiféle bizonyítékkal nem támasztották alá. Mindazonáltal a Bizottság a behozatal becslése során figyelembe vette az egyéb országokból származó importot. A Bizottság az USA-ból a vizsgálati időszak során behozott termékek mennyiségére vonatkozó becslést illetően elírást állapított meg. A behozatal mennyiségét ezért újra meghatározta és szükség esetén kiigazította. Ez azonban a kárra és az okozati összefüggésre vonatkozó megállapításokat nem befolyásolta.

(81)

Az érintett termék behozatalát illetően hangsúlyozni kell, hogy a Kombinált Nómenklatúrában nem szerepel konkrét kód, amely alá az érintett terméket be lehet sorolni. Ezenkívül a Kombinált Nómenklatúra azon kódjai alá, ahova az érintett terméket a vámhatóságokhoz történő bejelentéshez be kell sorolni, az érintett terméken kívül más termékek is tartoznak.

(82)

A bioetanol-keverékek behozatalát illetően a független importőrök által a kérdőívre adott ellenőrzött válaszokból az derül ki, hogy az importterméket a vámáru-nyilatkozaton a legtöbb esetben a 3824909799 TARIC-kód alá sorolták. A behozatal mennyiségére vonatkozó adatot azonban nem lehet közvetlenül az Eurostattól beszerezni, mivel ez alá a TARIC-kód alá az érintett terméken kívül különböző vegyi termékek is tartoznak.

(83)

A 2207 10 00 és 2207 20 00 KN-kódok alatt bejelentett behozatalt illetően nem lehetett különbséget tenni az érintett termék és a vizsgálatban nem érintett egyéb termékek között, mivel az importtermékekre vonatkozóan nem állt rendelkezésre elegendő információ.

(84)

A Bizottság ezért az Eurostattól beszerezhető, teljes körű importstatisztikák hiányában úgy döntött, hogy az érintett termék uniós piacra behozott mennyiségének megállapítása céljából más információforrásokat is igénybe vesz.

(85)

Az USA-ból származó érintett termék importvolumenének legmegfelelőbb becslése érdekében úgy ítélte meg, hogy a legmegbízhatóbb alapot az USA Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának statisztikái szolgáltatják. Az exportált termékeket a 22071060 és 22072000 amerikai vámtarifaszámok alatt jelentették be.

(86)

A Bizottság ezen behozatalok becslésére ésszerű megközelítést alkalmazott, és az uniós piacra irányuló amerikai export megállapításához az USA Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága által bejelentett teljes mennyiséget figyelembe vette.

(87)

A Brazíliából származó uniós import becslését a következő információs forrásokra alapozta: az Egyesült Királyság Megújuló Üzemanyagok Ügynöksége által kiadott jelentések az Egyesült Királyságba irányuló behozatalról, valamint a Hollandia, Svédország és Finnország, továbbá az Eurostat által rendelkezésre bocsátott, importra vonatkozó kivonatok a részletes vámadatbázisokból. Hollandia, Svédország és Finnország esetében az importvolument az importőrök és exportőrök neve, valamint a termékleírás alapján becsülte meg, amennyiben ezek az információk rendelkezésre álltak. Az importvolumen megállapításakor a Bizottság óvatos becslést alkalmazott. Az importmennyiség kiszámításhoz a bejelentett teljes mennyiséget figyelembe vette.

(88)

A Bizottság végezetül a fenti (87) preambulumbekezdésben említett tagállamoktól eltérő tagállamokból származó, fennmaradó importvolumen becsléséhez az Eurostat adatait is felhasználta. Az importvolument az Unióban tüzelőanyagként felhasznált bioetanol százalékos aránya alapján kiigazította. A kiigazítás forrása a panaszban található. A százalékos arány az Európai Bizottság által közzétett éves etil-alkohol-mérlegből származik (12). Az Unióban tüzelőanyagként felhasznált bioetanol százalékos aránya 2008-ban 54 %, 2009-ben 66 %, 2010-ben pedig 68 % volt. A vizsgálati időszakban importált termékek mennyiségének becsléséhez a Bizottság a 2010-re vonatkozó százalékos arányt használta.

(89)

A Bizottság az egyéb országokból származó import becsléséhez információforrásként az Eurostat adatait, valamint a Hollandia, Svédország és Finnország által rendelkezésre bocsátott, részletes vámadatbázisokból származó, importra vonatkozó kivonatokat használta. A Brazíliából származó import megállapításához ugyanezt a módszertant alkalmazta.

(90)

Az USA-ból és Brazíliából származó import átlagos CIF egységárának kiszámításához a Hollandia, Svédország és Finnország által rendelkezésre bocsátott, részletes vámadatbázisokból származó, importra vonatkozó kivonatok szolgáltak információforrásként. Az USA-t illetően a Bizottság a független importőr által a kérdőívre adott ellenőrzött válaszokat is felhasználta. Az USA esetében a 2008-ra és 2009-re vonatkozó átlagos CIF egységárakat az USA Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága által az említett évekre bejelentett és a 2010-es átlagos CIF árhoz viszonyított átlagárak alapján becsülte meg.

(91)

A Bizottság a készletváltozást az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó, a panaszos által rendelkezésre bocsátott információk alapján állapította meg.

(92)

Ezek alapján az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

(93)

A figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás jelentősen, 29 %-kal emelkedett. Ezt a növekedést a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv végrehajtásával ösztönözték azokban a tagállamokban, amelyek a megújuló energia felhasználásával kapcsolatos növekedési célokat tűztek ki.

(94)

Az USA-ból származó uniós behozatal mennyisége, piaci részesedése és ára a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

(95)

Az USA-ból származó behozatal volumene a figyelembe vett időszakban jelentősen, 63 406 tonnáról 686 185 tonnára nőtt. Ugyanebben az időszakban az amerikai exportőrök piaci részesedése az uniós piacon ehhez hasonlóan jelentős mértékben, 1,9 %-ról 15,7 %-ra emelkedett.

(96)

Noha az átlagos amerikai importárak a figyelembe vett időszakban 6 %-kal emelkedtek, az amerikai exportőrök által érvényesített árak – az alábbi (117) preambulumbekezdésben leírtak szerint – továbbra is az uniós gyártók átlagárai alatt maradtak. Az amerikai exportőrök által módszeresen gyakorolt áralákínálás ad magyarázatot arra, hogy a szóban forgó exportőrök hogyan tudták a figyelembe vett időszak során piaci részesedésüket jelentősen növelni.

(97)

A vizsgálati időszakra jellemző esetleges áralákínálás mértékének megállapítása céljából a mintában szereplő uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási ár gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát a Bizottság összehasonlította az amerikai exportőrök által az Unió piacán az első független vevőnek értékesített megfelelő termékek terméktípusonkénti súlyozott CIF átlagárával. Az árak méltányos összehasonlítása érdekében az amerikai árat a fennálló vámokkal és az importálás utáni költségekkel megfelelően kiigazította.

(98)

Az összehasonlítás eredményei, a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatti eladási árainak százalékában kifejezve átlagosan következetes 5,6 %-os áralákínálási különbséget jeleztek. Ez az áralákínálás jelzi azt a nyomást, amelyet az érintett országból származó behozatal az uniós piacon különösen a vizsgálati időszakban fejtett ki.

(99)

A dömpingelt import uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutatót, amelyek segítségével a figyelembe vett időszakban értékelhető az uniós gazdasági ágazat helyzete.

(100)

A makrogazdasági adatokat, mint például a termelést, a termelési kapacitást, a kapacitáskihasználást, az értékesítési volument, a piaci részesedést, a növekedést, a készleteket, a foglalkoztatást, a termelékenységet és a dömpingkülönbözetet érintő kárelemzés az uniós gazdasági ágazat egészére vonatkozó, az ePURE-tól származó adatokon alapul.

(101)

A Bizottság a mikrogazdasági adatokkal (árak, nyereségesség, pénzforgalom, beruházások, a befektetés megtérülése, foglalkoztatás, tőkebevonási képesség, bérek és készletek) kapcsolatos kárelemzést a mintába felvett uniós gyártók által a kérdőívre adott ellenőrzött válaszok alapján végezte.

(102)

A bioetanol-ágazat az Unióban még induló szakaszban van. A vállalatok nemrég ruháztak be új gyártólétesítményekbe vagy bővítették ki a meglévő kapacitást annak érdekében, hogy ki tudják elégíteni az Unióban egyre növekvő keresletet. Mivel a figyelembe vett időszakban több új gyártó is termelésbe kezdett, a termelés, a termelési kapacitás, az értékesített mennyiség és a foglalkoztatás tekintetében pozitív fejlődés figyelhető meg.

(103)

A vizsgálat azt is kimutatta, hogy az ilyen típusú ágazatoknak bizonyos időre – az indulástól kezdve körülbelül két-három évre – van szükségük ahhoz, hogy elérjék a rendes termelési szintet.

(104)

A megújuló energiaforrásokról szóló irányelv következtében az uniós termelés a figyelembe vett időszakban jelentősen, mintegy 57 %-kal nőtt. 2008-tól 2010-ig 36 %-kal emelkedett, majd a növekedés üteme jelentősen lelassult, és a vizsgálati időszakban 2010-hez képest mindössze 3,5 %-os volt.

(105)

A figyelembe vett időszak során a termelési kapacitás 37 %-kal emelkedett, és a termeléshez hasonlóan alakult.

(106)

A kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszak során 14 %-kal nőtt, és ezt a növekedést az időszak elején sikerült elérni. Mivel egyes uniós gyártók 2009-ben még a tevékenységkezdési szakaszban voltak, a várakozások szerint a kapacitáskihasználásnak tovább kellett volna nőnie, mivel a gyártóknak – a fenti (103) preambulumbekezdésben említettek szerint – általában két-három évre van szükségük ahhoz, hogy a kezdeti időszakot követően beálljon a rendes termelési szint. Ez azonban nem történt meg.

(107)

A vizsgálat megerősítette, hogy az Unióban sok vállalat a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv várt kihirdetése miatt a figyelembe vett időszak elején vagy során kezdte meg a működését. Ez kedvező fejleményeket eredményezett különösen a fenti kármutatók tekintetében és különösen a 2010-ig tartó időszakig. Az uniós piacon fennálló helyzet azonban 2010-ben az USA-ból származó dömpingelt behozatal beáramlásával megváltozott, és a tevékenység vizsgálati időszakra várt fellendülése nem következett be.

(108)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 59 %-kal emelkedett, így az ágazatnak a figyelembe vett időszakban 13,8 százalékpontos piaci részesedést sikerült szereznie. Az értékesítési volumen 2008 és 2010 között folyamatosan emelkedett, 2010 és a vizsgálati időszak között azonban nem nőtt olyan mértékben, mint a fogyasztás, ami ugyanebben az időszakban 6,8 %-kal emelkedett.

(109)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése hasonlóan alakult: 2010-ig nőtt, a vizsgálati időszakban azonban csökkent. 2010 és a vizsgálati időszak között, amikor az amerikai import 7,2 százalékpontot szerezve csaknem megduplázta piaci részesedését, az uniós gazdasági ágazat 2,2 százalékpontot veszített piaci részesedéséből.

(110)

A figyelembe vett időszakban az uniós fogyasztás jelentősen, 29,2 %-kal emelkedett. Habár ebben az időszakban az értékesítési volumen és a piaci részesedés is megnőtt, az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni ezt a megnövekedett fogyasztást, főleg 2010 után. 2010 és a vizsgálati időszak között az értékesítési volumen uniós gazdasági ágazatban tapasztalt növekedése lelassult, a piaci részesedés pedig a korábbi évekhez képest csökkent.

(111)

Néhány fél azt állította, hogy a bizonyos mutatók által a figyelembe vett időszakban jelzett növekedés nem egy kárt szenvedett gazdasági ágazatra vall. A fent leírtak szerint azonban a vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat növekedésének 2010-ben és a vizsgálati időszakban bekövetkezett lassulása egybeesett az USA-ból származó olcsó, dömpingelt behozatal áradatával.

(112)

A figyelembe vett időszak során a foglalkoztatás 9 %-kal nőtt. Konkrétabban 2008 és 2010 között 8 %-kal, a vizsgálati időszakban azonban csupán kis mértékben, 1 %-kal emelkedett. Ez a tendencia az Unióban tapasztalt kapacitási és termelési tendenciákat tükrözi.

(113)

Az uniós gazdasági ágazatban foglalkoztatottak termelékenységét az évente foglalkoztatott dolgozókra vetített teljesítményben mérik. A figyelembe vett időszakban ez jelentősen, 44 %-kal nőtt, ami tükrözi a tanulás hatását és az induló szakasz után a hatékonyságban tapasztalt növekedést.

(114)

Figyelembe véve az érintett országból származó dömpingelt behozatal mennyiségét, piaci részesedését és árát, a dömpingkülönbözetek uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása a vizsgálati időszakban nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(115)

Korábbi dömping hatásainak hiányában ez a kérdés tárgytalan.

(116)

Az uniós gazdasági ágazat árai a figyelembe vett időszak során összesen 9 %-kal nőttek. 2009-ben 2008-hoz képest csökkentek, majd a vizsgálati időszak végéig tovább növekedtek. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy az áremelkedés nem volt elegendő ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazat fedezni tudja a költségeit. Az eladási ár és a költségek közötti különbözet – különösen a vizsgálati időszakban – tovább nőtt. Az olcsó amerikai dömpingelt behozatal ugyanebben az időszakban egyre nagyobb mennyiségben árasztotta el az unós piacot.

(117)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat árai a figyelembe vett időszakban az USA-ból származó dömpingelt behozatal árainál (akár 23 %-kal) magasabbak maradtak.

(118)

Az uniós gazdasági ágazat nyereségességét abszolút értékben (adózás előtti nettó nyereség), valamint úgy állapították meg, hogy a hasonló termék értékesítéséből származó, adózás előtti nettó hasznot vagy veszteséget az említett értékesítések forgalmának százalékában fejezték ki. Az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban negatív eredményt ért el, kivéve 2009-et, amikor a mintába felvett vállalatoknak sikerült elérniük a nyereségküszöböt.

(119)

A befektetések megtérülése hasonlóképpen alakult, jelentősen lemaradva az uniós gazdasági ágazat fennmaradásához szükséges megtérüléstől.

(120)

A pénzforgalom 2008-ban negatív volt, 2009–2010-ben azonban javult. A vizsgálati időszakban azonban ismét csökkenni kezdett, tükrözve azt, hogy az uniós gazdasági ágazat egyre kevésbé volt képes finanszírozni saját tevékenységeit.

(121)

A nyereségesség, a pénzforgalom és a befektetések megtérülésének alakulása a figyelembe vett időszakban korlátozta az uniós gazdasági ágazat beruházási képességét, és akadályozta fejlődését, amit egyértelműen bizonyít a beruházások 93 %-os csökkenése is ebben az időszakban.

(122)

A figyelembe vett időszakban a bérek – a munkavállalók termelékenységének növekedését tükrözve – 32 %-kal emelkedtek.

(123)

A figyelembe vett időszak során a készletek szintje kismértékben csökkent.

(124)

A vizsgálat kimutatta, hogy az olcsó, dömpingelt behozatal áradata az uniós piacon 2010-ben, különösen a vizsgálati időszak alatt tetőzött. Noha az uniós ágazat gazdasági helyzetével kapcsolatos kármutatók némelyike ebben az időszakban javult, ez a fellendülés nem volt összhangban a fogyasztás figyelembe vett időszakban tapasztalt növekedésével, és nem volt elegendő ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazat a tevékenységeit fejlessze.

(125)

Mint az az új és fejlődő tevékenységek esetében szokásos, egyes mutatók, például az értékesítési volumen, a termelés és a kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszakban pozitív tendenciát mutatott. Ez azzal magyarázható, hogy új uniós gyártók léptek piacra ebben az időszakban. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy 2010-től kezdve – amikor az olcsó behozatal áradata megindult – az uniós piacon fennálló helyzet nem tette lehetővé az uniós gyártók számára, hogy megfelelő tevékenységi és árszintet érjenek el ahhoz, hogy a figyelembe vett időszakban végzett fontos beruházásokat fejlesszék és fenntartsák.

(126)

Megállapítást nyert, hogy az olcsó behozatal folyamatosan alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak. Az árak szintje nem tette lehetővé az ágazat számára, hogy fedezze a költségeit és elérje a tevékenységek fejlesztéséhez szükséges pénzforgalmat és profitot.

(127)

Az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatók, így a nyereségesség, a pénzforgalom és a befektetés megtérülése csökkent, vagy jóval a szokásos szint alatt maradt. Ez jelentősen befolyásolta az uniós gazdasági ágazat tőkebevonási és további beruházási képességét.

(128)

A fentiek figyelembevételével a Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében azt a következtetést vonta le, hogy az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszakban jelentős kár érte.

(129)

A Bizottság a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (5) és (6) bekezdése alapján megvizsgálta, hogy az érintett termék érintett országból származó dömpingelt behozatala okozott-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A dömpingelt behozataltól eltérő egyéb, az uniós gazdasági ágazatot ugyanabban az időben kárral fenyegető ismert tényezőket is megvizsgálták annak érdekében, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne lehessen a dömpingelt behozatalnak tulajdonítani.

(130)

A fent említettek szerint a figyelembe vett időszakban az uniós fogyasztás jelentősen, 29,2 %-kal nőtt. Az érintett termék érintett országból származó dömpingelt behozatalának volumene jelentősen nőtt, vagyis a piaci részesedése, amely a figyelembe vett időszak elején 1,9 % volt, a vizsgálati időszakban elérte a 15,7 %-ot. Ez nyilvánvalóan nyomás alatt tartotta az uniós gazdasági ágazatot, főként 2010-től kezdve a vizsgálati időszak végéig, amikor e behozatal több mint kétszeresére növekedett. 2010 óta és különösen a vizsgálati időszakban, az USA-ból nagy mennyiségű olcsó behozatal érkezett az uniós piacra, és leszorította az uniós gazdasági ágazat árait. Ez a helyzet akadályozta az ágazatot abban, hogy a vizsgálati időszakban a várakozásoknak megfelelően fejlődjön.

(131)

Néhány fél úgy érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete pontosan 2010-től a vizsgálati időszakig javult, ami egybeesik az USA-ból érkező behozatal megduplázódásával. A fenti (102) és (107) preambulumbekezdésben leírtak szerint az, hogy számos uniós gyártó a figyelembe vett időszakban lépett piacra, bizonyos kármutatók, például a termelés és az értékesítési volumen esetében pozitív tendenciákat eredményezett. Az uniós gazdasági ágazat azonban 2010-hez képest a vizsgálati időszakban veszített piaci részesedéséből, ugyanakkor az USA-ból érkező dömpingelt behozatal áradata ekkor tetőzött. Az áralákínálás és az árnyomás az uniós gazdasági ágazat általános pénzügyi helyzetének, különösen nyereségességének romlásához vezetett.

(132)

Az olcsó behozatal tehát jelentős szerepet játszott az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak alatt ért jelentős kárban.

(133)

A Bizottság az alábbi, a dömpingelt behozataltól eltérő és az uniós gazdasági ágazatnak esetleg kárt okozó ismert tényezőket is megvizsgálta annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges károkat ne tulajdonítsa a dömpingelt behozatalnak. Ezek a tényezők a következők: más országokból származó behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a gazdasági válság és más tényezők, például a nyersanyagárak ingadozásának, a kereslet alakulásának és az uniós gazdasági ágazaton belüli vállalatok állítólagos belső problémáinak hatása.

(134)

A rendelkezésre álló információk szerint Brazílián kívül nincs más ország, amely a figyelembe vett időszakban az érintett terméket az Unióba jelentős mennyiségben exportálta volna. Ami az árakat illeti, a brazil import árai jóval az uniós termelők árai alatt maradtak. A Brazíliából származó behozatal azonban a figyelembe vett időszakban a volumen (–81 %) és a piaci részesedés (–25,8 %) tekintetében egyértelműen csökkenő tendenciát mutatott. Következésképp mivel a behozatal volumene a vizsgálati időszakban ilyen alacsony szintre csökkent, nem tekinthető úgy, hogy megszüntette volna az USA-ból származó olcsó behozatal és az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak alatt ért kár közötti okozati összefüggést.

(135)

A felek azt állították, hogy a Brazíliából származó behozatal a figyelembe vett időszakban végig a de minimis szint fölött maradt, és hogy dömpingelt áron került az uniós piacra. Úgy érveltek továbbá, hogy az USA-ból származó behozatal csupán helyettesítette a brazil behozatal által hátrahagyott piaci részesedést. Az USA-ból származó behozatal ezért szerintük nem tekinthető az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár okozójának.

(136)

A brazil import a fent említettek szerint a figyelembe vett időszakban jelentősen visszaesett. Piaci részesedése 30,3 %-ról 4,5 %-ra csökkent, miközben a fogyasztás jelentősen nőtt. A brazil exportőrök által az uniós piacon alkalmazott árszint miatt nem zárható ki, hogy a brazil bioetanol jelenléte valamilyen szinten hozzájárult az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárhoz. A Bizottság azonban úgy ítéli meg, hogy ezt a behozatalt a vizsgálati időszakban olyan szintre csökkentették, hogy azt nem lehet a kár fő okának tekinteni. 2010 és a vizsgálati időszak között, amikor a Brazíliából származó behozatal mintegy 200 000 tonnával csökkent, az USA-ból érkező dömpingelt behozatal több mint 330 000 tonnával nőtt. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a brazil bioetanol jelenléte az uniós piacon – különösen a vizsgálati időszakban – nem volt olyan mértékű, hogy az megszüntetné az USA-ból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által a szóban forgó időszakban elszenvedett károk között megállapított okozati összefüggést.

(137)

A vizsgálatból kiderült, hogy az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszak alatt kis mennyiségű bioetanolt exportált az uniós piacon alkalmazott áraknál jóval magasabb áron. Ebből a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az exportteljesítményt nem lehet az uniós gazdasági ágazatot ért kár és az érintett országból érkező dömpingelt behozatal közötti okozati összefüggést megszüntető oknak tekinteni.

(138)

A gazdasági válság a vizsgálat szerint nem gyakorolt negatív hatást az uniós gazdasági ágazatra. Az Unióban a bioetanol-felhasználás legnagyobb növekedése 2009-ben következett be, amely az általános megítélés szerint a gazdasági válság legrosszabb éve volt. Ugyanebben az időszakban az uniós gyártók termelése és értékesítése szintén növekedett.

(139)

A fentiek alapján a Bizottság úgy véli, hogy a gazdasági válság nem szüntette meg az érintett országból származó olcsó behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti okozati összefüggést.

(140)

A felek megemlítették továbbá, hogy más tényezők is megszüntethették az okozati összefüggést, például a nyersanyagárak ingadozása, a kereslet alakulása, amely a vártnál alacsonyabb volt, az uniós szabályozási keret, amely szerintük az uniós gyártók szempontjából kedvezőtlen és az uniós gyártók állítólagos belső problémái.

(141)

Ami a nyersanyagárak ingadozását illeti, a kukorica és a búza ára is ingadozott a figyelembe vett időszakban. A vizsgálatból azonban kiderült, hogy a legtöbb gyártó a beszállítóik vagy a pénzügyi piacok segítségével különleges árrögzítő mechanizmussal védte magát e kockázattal szemben. Így még ha a nyersanyagárak 2008 és 2010 között változtak is, amikor a kukorica ára alacsonyabb volt a búza áránál, a nyersanyagárak a vizsgálati időszak második felében akkor is többé-kevésbé egyformák voltak. Ez bizonyítja, hogy az árváltozás minimális és átmeneti jellegű volt.

(142)

Néhány fél azt állította, hogy a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv végrehajtása a tagállamokban túl lassú volt, és hogy a fogyasztás nem érte el az említett irányelvben meghatározott célokat. Noha az eredeti célok a figyelembe vett időszakban nem valósultak meg maradéktalanul, az elemzés során nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a kedvező fejleményt, hogy a fogyasztás ebben az időszakban jelentősen, 29,2 %-kal nőtt. A megújuló energiaforrásokról szóló irányelv állítólagos lassú végrehajtása azonban semmi esetre sem indokolja az uniós gazdasági ágazat árainak alákínáló és az említett ágazatnak kárt okozó, nagy mennyiségű és olcsó dömpingelt behozatal jelenlétét az uniós piacon. A Bizottság ezért az állítást elutasítja.

(143)

A felek úgy érveltek továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat önmagában nem tudná kielégíteni az uniós keresletet a szabályozási bizonytalanság következtében, valamint amiatt, hogy a tanúsítási rendszer nagyon lassú, ezért aláássa a minősített termelőknek szánt gazdasági előnyöket. Néhány fél végül azzal érvelt, hogy számos uniós gyártó a figyelembe vett időszakban belső problémákkal küzdött, ami megmagyarázza az őket ért kárt. Ezek az állítások azonban megalapozatlanok voltak, és a vizsgálat sem támasztotta őket alá. Mindemellett hangsúlyozni kell, hogy a vizsgálat rávilágított arra, hogy az uniós termelés állítólagos alacsony szintjét főleg az uniós piacon uralkodó alacsony eladási árak indokolták, amelyekre – különösen a vizsgálati időszakban – nagy hatást gyakorolt az uniós termelők árainak alákínáló, olcsó dömpingelt amerikai behozatal. Úgy tűnt, hogy az uniós gyártóknak nem volt más választásuk, mint hogy megszüntessék a termelést, mivel az árak – különösen a vizsgálati időszakban – még azt sem tették lehetővé a számukra, hogy a nyersanyagköltségeket fedezzék. A fenti megalapozatlan állítások tehát nem szüntetik meg a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban elszenvedett károk között megállapított okozati összefüggést.

(144)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy a fenti tényezők nem szüntethették meg az okozati összefüggést az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és az USA-ból származó dömpingelt behozatal között.

(145)

Végül a felek szerint a vizsgálati időszakban jelentős számú behozatalt jelentettek be a 3824 KN vámtarifaszám alatt, amely alacsony vámmal járt. A vizsgálati időszak után a vonatkozó vámok szintjét megemelték. A felek úgy vélik, hogy a kár az alacsony vámra, nem pedig a dömpingre vezethető vissza. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy a vámok bármikor módosulhatnak, így ez az érv nem vonhatja kétségbe azt, hogy a kár a vizsgálati időszakban fennállt.

(146)

A fenti elemzés bebizonyította, hogy az érintett országból származó olcsó behozatal mennyisége és piaci részesedése a figyelembe vett időszakban jelentősen nőtt. A Bizottság azt is megállapította, hogy ez a behozatal olyan áron történt, amely alacsonyabb volt az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon felszámított árnál.

(147)

Az érintett országból származó olcsó behozatal mennyiségének és piaci részesedésének növekedése egybeesett az uniós fogyasztás általános és folyamatos növekedésével, valamint az uniós gazdasági ágazat által a figyelembe vett időszakban elért negatív eredménnyel. Az érintett ország exportőrei az uniós gazdasági ágazat árainak következetes alákínálásával növelni tudták piaci részesedésüket. Az uniós gazdasági ágazat ugyanakkor tevékenységének növekedése ellenére sem tudott tartósan nyereséges lenni.

(148)

Az uniós gazdasági ágazatnak vélhetően kárt okozó egyéb ismert tényezők vizsgálata arra világított rá, hogy ezek a tényezők nem olyanok, hogy megszüntethetnék az érintett országból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett károk között megállapított okozati összefüggést.

(149)

A fenti elemzés alapján – amely egyértelműen elkülönítette az összes ismert tényező uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól –, azt a következtetést lehet levonni, hogy az Egyesült Államokból származó dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(150)

A Bizottság az alaprendelet 21. cikke alapján megvizsgálta, hogy az érintett országból származó dömpingelt behozatal által okozott kárra vonatkozó következtetés ellenére fennáll-e olyan kényszerítő erejű ok, amely alapján arra a következtetésre lehetne jutni, hogy ebben a konkrét esetben a dömpingellenes intézkedések elfogadása nem szolgálná az Unió érdekét. Az uniós érdek elemzése valamennyi érintett érdek megítélésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazatnak, az importőröknek és az érintett termék felhasználóinak érdekeit is.

(151)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat az USA-ból származó dömpingelt behozatal következtében jelentős kárt szenvedett. E behozatal kereskedelemtorzító hatásának kiigazítására irányuló intézkedések hiányában nagyon valószínű az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének további romlása.

(152)

A dömpingellenes vámok elrendelése várhatóan helyreállítja az uniós piac hatékony kereskedelmi feltételeit, és lehetővé teszi, hogy az uniós gazdasági ágazat árai tükrözzék előállítási költségeit. Az intézkedések elrendelése feltehetően lehetővé tenné, hogy az uniós gazdasági ágazat növelje értékesítési volumenét, ezáltal visszaszerezze a dömpingelt behozatal jelenléte miatt elvesztett piaci részesedését. Ez pedig további pozitív hatást gyakorol majd a pénzügyi helyzetére és nyereségességére.

(153)

Ezért a Bizottság megállapította, hogy az USA-ból származó érintett termék behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések elrendelése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(154)

Az uniós független importőröknek kiküldött kérdőívekre két vállalat válaszolt. E két együttműködő importőr telephelyén ellenőrző látogatásokra került sor. A bioetanol-üzletág mindkét felkeresett vállalat esetében a teljes forgalom csupán kis részét (kevesebb mint 5 %-át) teszi ki. Mindkét vállalat jelezte továbbá, hogy minden áremelkedést át tud hárítani a vevőire, a felhasználókra.

(155)

A rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság megállapította, hogy az intézkedések elrendelésének nem lesz jelentős negatív hatása az importőrökre.

(156)

Az uniós felhasználóknak kiküldött kérdőívekre négy vállalat válaszolt. Az egyik együttműködő vállalat telephelyén ellenőrző látogatásokra került sor.

(157)

A felkeresett vállalat esetében a bioetanol-üzletág a teljes forgalom csupán kis részét (kevesebb mint 5 %-át) teszi ki. A vállalat az E5 egyik keverékével kapcsolatban készített egy hatásvizsgálatot, és kiszámította, hogy egy 100 EUR/m3-es vám 0,005 EUR/liter árnövekedést okozna a töltőállomásokon.

(158)

Ami a másik három felhasználót illeti, a kérdőívre adott válaszaikban lévő adatok alapján egyértelmű, hogy a hatás náluk is korlátozott lenne. Az egyik vállalat esetében az érintett országból beszerzett mennyiségek elég alacsonyak, és a dömpingellenes vám elrendelése csak kismértékben befolyásolná a nyereségességét.

(159)

A másik két együttműködő felhasználó kapcsolatban áll egymással, és úgy nyilatkoztak, hogy a dömpingellenes vámot át tudják hárítani a vevőikre. Azt is tisztázták, hogy elegendő választási lehetőségük van a beszerzési források tekintetében, és hogy nem függnek az USA-ból származó importtól.

(160)

A felek azt állították, hogy az Unióban nincs elegendő kapacitás a teljes kereslet kielégítésére, és hogy az Uniónak importra van szüksége a bioetanol-igények biztosításához. Az ellenőrzött kapacitási adatok azonban azt mutatják, hogy az Unió – elsősorban az alacsony eladási árak miatt – kihasználatlan kapacitással rendelkezik, így az uniós gyártók a növekvő igények kielégítése érdekében, a piacon fennálló kereskedelmi torzulások felszámolása esetén növelni tudnák termelésüket. Ezenkívül várhatóan új üzemeket építenek majd, amelyek a közeljövőben megkezdik működésüket, ezáltal csökkentve az állítólagos uniós hiány kockázatát.

(161)

A fentiek figyelembevételével a Bizottság megállapította, hogy az USA-ból származó bioetanol-behozatallal szembeni dömpingellenes intézkedések hatása nem járna nagyon kedvezőtlen hatással az uniós felhasználókra.

(162)

A fenti szempontokat figyelembe véve megállapítást nyert, hogy az uniós érdekre vonatkozó, rendelkezésre álló információk alapján nincsenek kényszerítő erejű okok az USA-ból származó bioetanol behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések elrendelése ellen.

(163)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve végleges intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(164)

A Bizottság az intézkedések szintjének megállapítása céljából figyelembe vette a megállapított dömpingkülönbözetet és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárnak a megállapított dömpingkülönbözet túllépése nélkül történő felszámolásához szükséges vám összegét.

(165)

A kárt okozó dömping hatásának megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor a Bizottság figyelembe vette, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük az uniós gazdasági ágazat számára, hogy az előállítási költségeit fedezni tudja, továbbá hogy olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet egy ilyen iparág ebben az ágazatban rendes versenyfeltételek mellett, például dömpingelt behozatal nélkül, a hasonló terméknek az Unióban történő értékesítéséből ésszerűen elérhet.

(166)

Ebben az esetben, különösen a (102) és a (103) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az uniós gazdasági ágazat számára célul kitűzött nyereségnek egy, a mintába felvett, a figyelembe vett időpontban nem a tevékenység induló szakaszában található uniós gyártó 2008. és 2009. évi, adózás előtti átlagos haszonkulcsán kell alapulnia, azaz amikor az USA-ból származó behozatal még elhanyagolható volt. A Bizottság tehát úgy ítéli meg, hogy egy, a forgalom 6,8 %-ával megegyező haszonkulcs ésszerű, és annak a megfelelő minimumnak kell tekinteni, amelynek megszerzésére az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban, szokásos kereskedelmi körülmények között a kárt okozó dömping hiányában számíthatott volna.

(167)

Ennek alapján a Bizottság kiszámította az uniós gazdasági ágazat és a hasonló termék vonatkozásában kárt nem okozó árat. A kárt nem okozó ár kiszámítása úgy történt, hogy a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók eladási árait kiigazította a vizsgálati időszakban elért tényleges nyereséggel és veszteséggel, és hozzáadta a fent említett haszonkulcsot.

(168)

A szükséges áremelést ezután az együttműködő USA-beli exportáló gyártóknak az áralákínálás kiszámításához megállapított súlyozott átlagos importára és az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített termékek kárt nem okozó ára összehasonlításának alapján határozta meg. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet ezután az átlagos teljes CIF-importérték százalékában fejezte ki.

(169)

A fentiek alapján és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése szerint az érintett termékek behozatalára – a kisebb vámtétel szabályával összhangban – a dömping és a kárkülönbözet szintje közül az alacsonyabbat figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell elrendelni. A vámtételt ennek megfelelően a megállapított dömpingkülönbözet szintjén kell meghatározni.

(170)

A javasolt végleges dömpingellenes vámok a következők:

(171)

Mivel a dömpingellenes vám a 10 térfogatszázaléknál magasabb bioetanol-tartalmú keverékekre is alkalmazandó, azok bioetanol-tartalmával arányosan, ezért annak érdekében, hogy a tagállamok vámhatóságai az intézkedést hatékonyan hajtsák végre, a vámot a tiszta bioetanol-tartalom alapján, rögzített összegként indokolt meghatározni.

(172)

A Bizottság az e rendeletben meghatározott dömpingellenes vámtételt a jelenlegi vizsgálat megállapításai alapján határozta meg, ezért az a vizsgálat során fennálló helyzetet tükrözi. Az összes vállalatra érvényes országos vámtétel az USA-ból származó érintett termékek behozatalára alkalmazandó.

(173)

A Bizottság az intézkedések 3 évre történő korlátozását az érintett termék vonatkozásában tapasztalt dinamikus piaci változások miatt ugyan elképzelhetőnek tartotta, az érintett felektől érkezett észrevételek értékelése után azonban ezt a kérdést újraértékelte. A panaszos felek különösen azzal érveltek, hogy ebben a szakaszban túl korai lenne a piaci körülmények jelentős változását feltételezni, mivel a bioetanol új generációjára való átállás nagy valószínűség szerint jelentős időt vesz igénybe, ezért ezt ebben a javaslatban figyelmen kívül kell hagyni. Hasonlóképpen azt is túl korai lenne feltételezni, hogy a jelenleg tárgyalás alatt álló szabályozási javaslatok milyen eredménnyel és hatással járnak majd valamennyi piaci gazdasági szereplőre nézve. Az említett érvek vizsgálatát követően a Bizottság úgy vélte, hogy nem megfelelő az intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti szokásos időbeli hatályától eltérni. Ez nem érinti azt a lehetőséget, hogy a körülmények megváltozása esetén a 11. cikk (3) bekezdése szerint bármely érdekelt fél felülvizsgálatot kérelmezzen.

(174)

A panaszos a Bizottságnál kérelmezte az USA-ból származó bioetanol-behozatal nyilvántartásba vételét. Az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése szerint a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság a vámhatóságokat a behozott termékek nyilvántartásba vételéhez szükséges lépések megtételére utasíthatja annak érdekében, hogy az érintett behozatalra vonatkozó intézkedések a nyilvántartásba vétel időpontjától alkalmazhatók legyenek. A nyilvántartásbavételi kötelezettséget azt követően lehet bevezetni a behozatalokra, hogy az uniós gazdasági ágazat erre vonatkozó kérelmében elegendő bizonyítékot szolgáltatott az intézkedés meghozatalához. A panaszos azzal érvelt, hogy mivel a párhuzamosan folyó szubvencióellenes eljárásban az USA-ból származó bioetanol behozatalára vonatkozóan már elrendelték a nyilvántartásba vételt (14), az említett feltételek automatikusan teljesültek.

(175)

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a nyilvántartásba vételt a párhuzamosan folyó szubvencióellenes eljárásban teljesen más körülmények között alkalmazzák. A 771/2012/EU rendelet (10) preambulumbekezdésében leírtak szerint annak ellenére, hogy megerősítést nyert a vizsgálati időszak alatt alkalmazott kiegyenlíthető szubvenció ténye és az általa az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár, a Bizottság úgy határozott, hogy nem fogad el ideiglenes kiegyenlítő vámokat, mivel ideiglenesen megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszak alatt hatályos legfőbb támogatási program lejárt, vagyis az ideiglenes intézkedések esetleges elrendelésének időpontjában már nem jelentett előnyt. Ugyanakkor bizonyítást nyert, hogy az Egyesült Államok az elkövetkező hónapokban visszamenőleges hatállyal ismét elindíthatja a megállapítások szerint kiegyenlíthető fő támogatási programot. A Bizottság úgy véli, hogy ebben az esetben jogosult lenne a jelenlegi vizsgálatban ideiglenes kiegyenlítő vámokat elfogadni (és végső soron beszedni). Ezért a Bizottság – annak érdekében, hogy e különleges körülmények között megőrizze az Európai Unió jogait – úgy döntött, hogy a vámhatóságokat a behozott termékek nyilvántartásba vételére utasítja. Ezek a különleges körülmények a jelenlegi dömpingellenes eljárásra nem vonatkoznak.

22.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/29

(1)

2007. október 20-án a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (2) bejelentette, hogy dömpingellenes eljárást indít a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó, egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) Közösségbe történő behozatala tekintetében. 2008. július 4-én az Európai Bizottság (Bizottság) a 642/2008/EK rendelettel (3) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából származó egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék behozatalára.

(2)

A eljárás megindítására a feldolgozott gyümölcsök és zöldségek gyártóinak spanyol nemzeti szövetsége (Federación Nacional de Asociaciones de Transformados Vegetales y Alimentos Procesados – FENAVAL, korábbi nevén FNACV –, a továbbiakban: a panaszos) által 2007. szeptember 6-án az egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) közösségi termelésének 100 %-át előállító gyártók nevében benyújtott panasz eredményeként került sor. A panasz bizonyítékot tartalmazott az érintett termék dömpingelt behozatalára és az ebből eredő jelentős kárra, ami elégséges indoknak minősült az eljárás megindításához.

(3)

Az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2006. október 1. és 2007. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: a vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2002. október 1-jétől a vizsgált időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(4)

2007. november 9-én a Bizottság ugyanezen Kínából származó termék behozatalára a Kínai Népköztársaságból származó egyes elkészített vagy tartósított citrusgyümölcsök (nevezetesen mandarin stb.) behozatalára vonatkozó nyilvántartásbavételi kötelezettség bevezetéséről szóló, 2007. november 5-i 1295/2007/EK rendelettel (4) (a továbbiakban: a nyilvántartásbavételi rendelet) nyilvántartásba vételi kötelezettséget írt elő.

(5)

Emlékeztetni kell arra, hogy 2007. november 8-ig védintézkedések voltak hatályban ugyanezen termék behozatalával szemben. A Bizottság az 1964/2003/EK rendelettel (5) az egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) behozatalával szemben ideiglenes védintézkedéseket rendelt el. A végleges védintézkedéseket a 658/2004/EK rendelet (6) (a továbbiakban: a védintézkedési rendelet) vezette be. Mind az ideiglenes, mind a végleges védintézkedések vámkontingens formáját öltötték, azaz csak a vámmentes behozatalok mennyiségének kimerítése után kellett vámot fizetni.

(6)

A Tanács az 1355/2008/EK rendelettel (7) (a továbbiakban: az eredeti rendelet) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) behozatalára.

(7)

A végleges dömpingellenes vám mértéke a 361,4–531,2 EUR/tonna nettó terméktömeg közötti sávba esett.

(8)

A T-122/09. sz. Zhejiang Xinshiji Foods Co. Ltd és Hubei Xinshiji Foods Co. Ltd kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben hozott 2011. február 17-i ítéletében (8) (a továbbiakban: a Xinshiji-ítélet) a Törvényszék a felperes Zhejiang Xinshiji Foods Co. Ltd és Hubei Xinshiji Foods Co. Ltd vonatkozásában megsemmisítette az eredeti rendeletet.

(9)

A Törvényszék ítéletének indoklása szerint a Bizottság azzal, hogy nem bocsátotta a felperes rendelkezésére az annak eldöntéséhez szükséges információkat, hogy a piaci struktúrára tekintettel – az exportár és az uniós iparági ár azonos kereskedelmi szint melletti összehasonlíthatósága érdekében – helyes volt-e az exportárat az importőr gyártelepi árának szintjéhez igazítani, megsértette a védelemhez való jogot. A Törvényszék emellett úgy vélte, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettséget, mivel az intézkedés indokolását magának az intézkedés szövegének kell tartalmaznia, és nem később benyújtott írásbeli vagy szóbeli magyarázat keretében kell kifejteni, amikor az intézkedés már európai uniós bíróságok eljárásainak tárgyát képezi.

(10)

A Bizottság 2011 áprilisában fellebbezést nyújtott be a Xinshiji-ítélettel szemben (C-195/11P). Miután az Európai Unió Bírósága (a Bíróság) 2012. március 22-én semmissé nyilvánította az eredeti rendeletet (lásd a (16) preambulumbekezdést), a Bizottság visszavonta a tárgytalanná vált fellebbezést.

(11)

2011. december 3-án a Bizottság a Törvényszék Xinshiji-ítéletének végrehajtása érdekében értesítést (9) tett közzé a dömpingellenes vizsgálat részleges újraindításáról (a továbbiakban: az első újraindítási értesítés). Az újraindítás csupán annak eldöntésére korlátozódott, hogy a piaci struktúrára tekintettel – az exportár és az uniós iparági ár azonos kereskedelmi szint melletti összehasonlíthatósága érdekében – helyes volt-e az exportárat az importőr gyártelepi árának szintjéhez igazítani.

(12)

Ezzel egy időben minden érdekelt fél megkapta azt a nyilvánosságra hozatalra szánt dokumentumot és mellékleteit, amely kifejti, hogy miért volt indokolt a Kínai Népköztársaságból származó termékek árának kiszámításához figyelembe vett behozatal utáni költségek kiigazítása.

(13)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat és/vagy meghallgatást kérjenek.

(14)

A meghallgatás lehetőségét minden olyan fél megkapta, amely azt az említett határidőn belül kérelmezte, és bizonyítani tudta, hogy meghallgatását különös indokok támasztják alá.

(15)

Érdekelt félként a két felperes exportőr, nyolc importőr, két importőröket képviselő szövetség és egy gyártókat képviselő szövetség jelentkezett.

(16)

A Bíróság a C-338/10. sz. a Grünwald Logistik Service GmbH (GLS) kontra Hauptzollamt Hamburg-Stadt ügy ítéletében (10) (a továbbiakban: az analógország-ítélet) 2012. március 22-én érvénytelenné nyilvánította az eredeti rendeletet.

(17)

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság és a Tanács, mivel a szóban forgó termék rendes értékét az Unióban a hasonló termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján határozta meg anélkül, hogy a megkövetelt gondossággal járt volna el ezen értéknek egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országban az ugyanezen termékre alkalmazott ár alapján történő megállapítása céljából, megsértette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjából eredő követelményeket.

(18)

2012. június 19-én újabb értesítést (11) (a továbbiakban: a második újraindítási értesítés) tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Az értesítésben tájékoztatták az érdekelt feleket, hogy a Bíróság említett ítélete miatt az egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) Európai Unióba irányuló behozatalára többé nem vonatkoznak az eredeti rendelettel elrendelt dömpingellenes intézkedések, és hogy az érintett termék kapcsán az eredeti rendelet értelmében kifizetett végleges dömpingellenes vámokat vissza kell fizetni, vagy el kell engedni.

(19)

Az értesítés emellett a Bíróság említett ítéletének végrehajtása érdekében részlegesen újraindította a Kínai Népköztársaságból származó egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálatot.

(20)

Az értesítés szerint az újraindítás hatálya az analóg ország kiválasztására, amennyiben van ilyen, valamint a dömpingkülönbözet kiszámításához alkalmazandó, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti rendes érték meghatározására korlátozódik.

(21)

Sőt, a Bizottság ugyanebben az értesítésben arra kérte az érdekelt feleket, hogy ismertessék álláspontjukat, szolgáltassanak információkat, és állításaikat támasszák alá bizonyítékokkal azon piacgazdasági berendezkedésű harmadik országokkal kapcsolatban – ideértve Izraelt, Szváziföldet, Törökországot és Thaiföldet is –, amelyeket ki lehetne választani az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti rendes érték meghatározásához.

(22)

A Bizottság közvetlenül tájékoztatta az uniós iparágat és az iparági szövetséget, a tudomása szerint érintett exportáló gyártókat, beszállítókat, importőröket és szövetségeiket, továbbá az érintett harmadik országok hatóságait. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek.

(23)

A meghallgatás lehetőségét minden olyan érdekelt fél megkapta, amely azt az említett határidőn belül kérelmezte, és bizonyítani tudta, hogy meghallgatását különös indokok támasztják alá.

(24)

Érdekelt félként nyolc importőr és egy importőröket képviselő szövetség jelentkezett.

(25)

A Kínából származó érintett termékre vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vámok kivetése után több érdekelt fél is írásban nyújtott be észrevételeket. E felek kérelem esetén lehetőséget kaptak a meghallgatásra is.

(26)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához. A Bizottság különösen az uniós („közösségi”) érdek szempontjaival egészítette ki a vizsgálatot. E tekintetben a következő független uniós importőrök telephelyein került sor ellenőrző látogatásokra:

(27)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, melyek alapján a Kínából származó érintett termék behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vámmal biztosított összegek végleges beszedését helyezték kilátásba. E nyilvánosságra hozatalt követően a felek lehetőséget kaptak továbbá arra is, hogy adott határidőn belül ismertessék álláspontjukat.

(28)

Néhány importőr valamennyi érdekelt féllel közös találkozóra tett javaslatot az alaprendelet 6. cikkének (6) bekezdése értelmében, a kérést azonban az egyik érdekelt fél visszautasította.

(29)

Az érdekelt felek szóbeli és írásbeli észrevételeit a Bizottság megvizsgálta és adott esetben figyelembe vette.

(30)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően két független uniós importőr azzal érvelt, hogy bizonyos mandarinfajtákat ki kellene zárni az érintett termék köréből, vagy cukortartalmuk mértéke, vagy a kivitel során jellemző csomagolásuk miatt. E tekintetben megjegyzendő, hogy ezeket az állításokat nem kísérte semmiféle ellenőrizhető információ vagy adat, ami bizonyítaná, hogy ezek a fajták olyan jellemzőkkel bírnak, amelyek megkülönböztetik őket az érintett terméktől. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a csomagolás különbsége az érintett termék meghatározásakor nem tekinthető kritikus jelentőségűnek, ez esetben pedig különösen azért nem, mert a csomagolásokat az adott érintett termék meghatározásakor már figyelembe vették, amint azt az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdése megfogalmazta. Ezeket az érveket ezért elutasítjuk.

(31)

Az intézkedések az eredeti rendeletben meghatározott következő termékeket érintették: a Kínai Népköztársaságból származó, a 2008. számú KN-vámtarifaszám meghatározása szerinti, jelenleg a 2008 30 55, 2008 30 75 és ex 2008 30 90 KN-kód alá besorolt (TARIC-kód: 2008309061, 2008309063, 2008309065, 2008309067, 2008309069) – hozzáadott alkoholt nem, de hozzáadott cukrot vagy más édesítőanyagot adott esetben tartalmazó – feldolgozott vagy tartósított mandarin (beleértve a tangerine és a satsuma fajtát is), clementine, wilking és más hasonló hibrid citrusfélék.

(32)

E tekintetben a Bíróság az „analóg ország”-ítéletben úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által 2011. július 27-én vele közölt statisztikák kizárólag az érintett termék behozatalára vonatkoztak. Mindazonáltal a Bizottság a statisztikákban szereplő összes KN-kódot teljes mértékben újra megvizsgálta, és meg kell jegyezni, hogy azok tárgyköre szélesebb az intézkedésekkel érintett terméknél, mivel azok magukban foglalják a teljes 2008 30 55, 2008 30 75 és 2008 30 90 KN-kódokat. A vizsgálati időszak és az említett országok tekintetében az alábbiakban megadjuk a kizárólag a 2008 30 55 és 2008 30 75 KN-kód alá tartozó érintett vagy hasonló termékekre vonatkozó statisztikai adatokat:

(33)

A 2008 30 90 KN-kód kapcsán szolgáltatott statisztikák az érintett termékek mellett más termékeket is tartalmaztak. Következésképpen, a statisztikákból nem vezethető le, hogy a vizsgálati időszakban jelentős mennyiségben sor került volna a hasonló termék Izraelből vagy Szváziföldről való behozatalára.

(34)

Két független uniós importőr vitatta, hogy a mintául választott kínai exportáló gyártók az Unióba irányuló kivitel 60 %-át képviselik. Mindazonáltal ellenőrizhető információkkal nem tudták aláásni az együttműködő kínai exportáló gyártók által beküldött mintavételi adatok pontosságát, amelyet a vizsgálat további szakasza is nagyjából megerősített. Ezt az érvet ezért elutasítottuk.

(35)

Három együttműködő kínai exportáló gyártó nyilatkozatban állította, hogy kapcsolt vállalataik az érintett termék exportáló gyártói, és ezért szerepelniük kellene az együttműködő exportáló gyártók mellékletében. Ezen állításokat megalapozottnak tekintettük, és az érintett mellékletet ennek megfelelően módosítottuk. Egy független uniós importőr szerint az Unióba irányuló, nagykereskedők közreműködésével megvalósuló kivitel esetében általánosan engedélyezni kellene a kínai exportáló gyártókra vonatkozó intézkedések alkalmazását. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben dömpingellenes intézkedéseket a vizsgált ország exportáló gyártói által előállított és az Unióba exportált termékekkel szemben alkalmaznak (függetlenül attól, melyik vállalat forgalmazza azokat), nem pedig a kizárólag kereskedelmi tevékenységet folytató üzleti vállalkozásokkal szemben. Ezt a kérést ezért elutasítottuk.

(36)

Az ideiglenes intézkedések bevezetése után a piacgazdasági elbánásra vonatkozóan nem érkeztek észrevételek az együttműködő kínai exportáló gyártóktól. Lényegi észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (29)–(33) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(37)

Lényegi észrevételek hiányában az ideiglenes rendeletnek az egyéni elbánással kapcsolatos (34)–(37) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(38)

Egyes importőrök érvei szerint a kínai behozatalra szükség van az uniós kereslet kielégítéséhez, noha egyikük azt is jelezte, hogy a spanyol és a török termelés együttesen elég lenne az uniós piaci igények fedezésére. Egy importőr megjegyezte, hogy a dömpingellenes vámok kivetése jelentősen növelte volna az érintett termék árát. Az árak növekedését más importőrök is említették. E növekedésnek több okát is azonosították, például azt, hogy a belső és a külső kereslet növekedése, a terméskiesés és a kínai munkaerőhiány miatt csökken a kínai mandarin unióbeli elérhetősége. Egy másik okként az unióbeli verseny alacsony szintjét említették: jelenleg a becslések szerint csak három uniós gyártó működik a 2000. évi nyolccal szemben. Az egyik importőr panasza szerint a dömpingellenes intézkedések a nagy kereskedőket előnyben részesítik a tradicionálisakkal szemben, amelyek pedig az érintett termék tekintetében már évtizedek óta kereskednek Kínával. Ez az importőr a 2001 előtti adatokon alapuló engedélyezési rendszer mellett áll ki.

(39)

Az importőrök egy csoportja azt kérte, hogy az uniós intézmények indítsanak teljesen új vizsgálatot a dömpingellenes vizsgálat részleges újraindítása helyett, mivel az olyan intézkedések bevezetését eredményezte, amelyeket az „analóg ország”-ítélet hatályon kívül helyezett. Kérésüket azzal indokolták, hogy véleményük szerint a piac jelenlegi helyzetében nincs elég bizonyíték dömping vagy kár megvalósulására.

(40)

Más importőrök jelezték, hogy ha újból ki kell számítani a dömpingkülönbözetet, akkor szerintük nem a vizsgálati, hanem egy aktuálisabb időszak adatait lenne célszerű felhasználni; főként a 2010–11-es és a 2011–12-es időszak adatait javasolták.

(41)

Az importőrök egy csoportja úgy vélte, hogy a vizsgálat részleges újraindítása sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés 266. cikkét. Szerintük a második újraindítási értesítésben említett ítélkezési gyakorlat (12) csak akkor releváns, ha az intézkedést téves kármegállapítás miatt semmisítik meg vagy nyilvánítják érvénytelenné. Saját szavaikkal: „a Közösség intézményei nem a kár meghatározásának szakaszában tévedtek, hanem már az érintett termékek dömpingjének megítélésekor”. Mivel a szóban forgó esetben az eredeti rendeletet a rendes érték meghatározása miatt nyilvánították érvénytelenné, az importőrök szerint az említett ítélkezési gyakorlat nem vehető figyelembe.

(42)

Végül több importőr javasolta Törökország, mint analóg ország alkalmazását. A meghallgatáson az egyik importőr Japán és Korea hatóságainak megkeresését is javasolta, mivel állítása szerint ezen országokban is vannak olyan társaságok, amelyek a vizsgálati időszakban a hasonló termék gyártói voltak.

(43)

A (38) preambulumbekezdésben felsorolt számos kérés tekintetében meg kell említeni, hogy a Bizottság az eredeti vizsgálat korlátozott újraindítása mellett döntött, amelynek célja csak az analóg ország esetleges megállapítása. Ellentétben azzal a megközelítéssel, amely az Industrie des poudres sphériques (IPS) kontra Tanács ügyben (C-458/98. P., EBHT 2000., I-8147. o.) hozott ítélethez vezetett, nem határozott meg új vizsgálati időszakot. Ez azzal indokolható, hogy a kivetett dömpingellenes vámok miatt az új vizsgálati időszakban gyűjtött adatok – különösen a kár megállapítása tekintetében – elkerülhetetlenül torzultak volna. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a felek által a dömping állítólagos jelenlegi hiánya kapcsán felhozott érvek megvitatására az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti időközi felülvizsgálat fog alkalmas keretet biztosítani. Az eredeti vizsgálat során a kár fennállását utólagosan elemzik a vizsgálati időszak tekintetében, az időközi felülvizsgálat során azonban előre tekintő módon, mivel a felülvizsgálat vizsgálati időszakában megfigyelt kárra valószínűleg befolyással van az, hogy a dömpingellenes vám már érvényben van.

(44)

Felhívjuk az érintett felek figyelmét, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében az importőr vagy más fél az intézkedés teljes felülvizsgálata céljából időközi felülvizsgálatot kérhet. Az érintett felek e lehetőséggel a 11. cikk (3) bekezdésében említett, a végleges intézkedés megállapítását követő egy év letelte után élhetnek. A 11. cikk (3) bekezdése szerinti felülvizsgálatot még az „analóg ország”-ítélet előtt kérő felektől a Bizottság szolgálatai meg fogják kérdezni, hogy fenntartják-e kérésüket.

(45)

A részleges újraindítás állítólagos jogellenességét illetően meg kell jegyezni, hogy az említett ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy részleges újraindításra csak akkor kerülhet sor, ha az az uniós iparágnak okozott kár meghatározásával kapcsolatos. A T-2/95. és a C-458/98. P. sz. ügy csupán azt tisztázza, hogy „egy többszakaszos igazgatási eljárást lezáró aktus megsemmisítése a megsemmisítést kihirdető ítélet eljárási vagy érdemi okaitól függetlenül nem szükségszerűen jár együtt a megtámadott aktus elfogadása előtt lefolytatott teljes eljárás megsemmisítésével” (13). Következésképpen lényegtelen, hogy a rendelet megsemmisítése vagy érvénytelenné nyilvánítása a kár meghatározásához vagy a rendes érték meghatározásához kötődik.

(46)

A vizsgálati időszak adatainak felhasználásával kapcsolatban fel kell idézni, hogy a második újraindítási értesítés az eredeti vizsgálat részleges újraindítására vonatkozott, nem egy új vizsgálatra. Ennek megfelelően csak a vizsgálati időszak adatai relevánsak és vizsgálandók, főként úgy, hogy az összehasonlításhoz használt exportárak is erre az időszakra vonatkoznak. Az aktuálisabb adatok használatára vonatkozó kéréseket ezért el kell utasítanunk.

(47)

A (16) preambulumbekezdésben említett ítéletben a Bíróság kiemelt négy olyan országot, amelyekből az Eurostat adatai alapján állítólag jelentős mennyiségű behozatal történt az Unióba a 2008 30 55, 2008 30 75 és ex 2008 30 90 KN-kódok alá tartozó termékekből. A négy ország Izrael, Szváziföld, Thaiföld és Törökország. A Bizottság erre tekintettel az Európai Unió mellé akkreditált képviseletek útján felvette a kapcsolatot ezen országok hatóságaival. Mindegyiküket megkereste még a vizsgálat részleges újraindítása előtt, majd az újraindításkor is. Az érintett képviseleteket és az Európai Unió említett négy országbeli küldöttségét felkértük a hasonló termék esetleges hazai gyártóinak azonosítására, és az együttműködés kialakításához szükséges segítségnyújtásra.

(48)

Szváziföld és Thaiföld Európai Unió mellé akkreditált képviseletétől a kétszeri kapcsolatfelvétel ellenére sem érkezett válasz. Izrael és Törökország képviselete ugyanakkor válaszolt a felkérésre. A török képviselet megadta hat állítólagos gyártó címét, az izraeli képviselet pedig arról tájékoztatta a Bizottság szolgálatait, hogy a vizsgálati időszak alatt Izraelben nem került sor hasonló termék gyártására (és hogy jelenleg sem folyik ilyen tevékenység).

(49)

A hat török gyártó mindegyikével felvettük a kapcsolatot, ötükkel kétszer is. Hárman egyáltalán nem válaszoltak, a másik három pedig arról tájékoztatta a vizsgálatot végzőket, hogy a vizsgálati időszakban nem gyártottak hasonló terméket. Vagyis utóbbiak felajánlották ugyan együttműködésüket, de nem tudták a Bizottság számára rendelkezésére bocsátani a szükséges információkat. Ezt a megállapítást alátámasztotta egy törökországi érdekeltségekkel rendelkező német importőr bejelentése is, amely szerint a vizsgálati időszakban Törökországban nem került sor hasonló termék gyártására.

(50)

Annak ellenére, hogy Thaiföld képviseletétől nem érkezett válasz, az Európai Unió bangkoki küldöttsége által megszerzett aktuális címek útján két-két alkalommal is megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot két thaiföldi vállalkozással. A két gyártót már az eredeti vizsgálat alatt is felkerestük, de ez sem akkor, sem most nem vezetett együttműködéshez, mivel a gyártók egyike egyáltalán nem válaszolt a megkeresésekre, a másik pedig jelezte, hogy nem kíván együttműködni a vizsgálatban.

(51)

Szváziföldön a Bizottságnak a Szváziföld Európai Unió mellé akkreditált képviseletén és az Európai Unió szváziföldi küldöttségén keresztül tett erőfeszítései ellenére sem lehetett megfelelő gyártót vagy gyártókat találni.

(52)

A (42) preambulumbekezdésben említett javaslatok alapján Japán és a Koreai Köztársaság hatóságainak együttműködését is kértük, ezzel egy időben ezen országokban az Európai Unió küldöttségeit is felkértük a hasonló termék esetleges helyi gyártóinak azonosítására. A koreai hatóságok nem válaszoltak, de a Bizottságnak az Európai Unió Koreai Köztársaság melletti küldöttsége révén sikerült megszereznie a hasonló termék egy esetleges koreai gyártójának a címét. Ezzel a gyártóval egy ízben felvettük a kapcsolatot, de nem válaszolt az együttműködési megkeresésre.

(53)

A japán hatóságok kapcsolatba léptek az esetleges japán gyártókkal, amelyek azonban a japán hatóságok közlése szerint nem kívántak együttműködni az eljárásban és nem is akarták azonosságuk felfedését a Bizottság előtt.

(54)

Tekintettel a felek észrevételeire és azok elemzésére, valamint a potenciális harmadik országbeli gyártóknak a bizottsági szolgálatok jelentős erőfeszítései ellenére elmaradó együttműködési hajlandóságára az a döntés született, hogy a rendes értéket nem lehet megállapítani az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjában megfogalmazott előírás szerint, azaz valamely piacgazdasággal rendelkező harmadik ország ára vagy számtanilag képzett értéke alapján.

(55)

Emlékeztetni kell arra, hogy a rendes érték meghatározása az uniós iparágtól kapott adatok alapján történt. Ezeket az adatokat az együttműködő uniós gyártók telephelyein ellenőrizték.

(56)

Az ideiglenes intézkedések bevezetése után a mintában szereplő mindhárom együttműködő kínai exportáló gyártó, valamint két független uniós importőr is kifogásolta, hogy a rendes érték kiszámításához az uniós iparág árait használták. Beadványuk szerint a rendes értéket a kínai előállítási költségek alapján kellett volna kiszámítani, figyelembe véve az Unió és Kína piacai között fennálló különbségek miatt szükséges kiigazításokat.

(57)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a nem piacgazdasági berendezkedésű országból és különösen olyan vállalatoktól származó információk felhasználása, amelyek nem részesülhetnek piacgazdasági elbánásban, ellentétes lenne az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával. Ezt az érvet ezért elutasítottuk. A felek azzal is érveltek továbbá, hogy az analóg országok együttműködésének hiányában ésszerű megoldásként az összes többi importáló ország áradatait vagy megfelelő nyilvánosságra hozott információit is fel lehetett volna használni. A Bizottság által használt adatokkal szemben azonban az ilyen általános információk pontosságát nem lehetett volna ellenőrizni és összehasonlítani, ami ellentétes az alaprendelet 6. cikke (8) bekezdésének rendelkezéseivel. Ezt az érvet ezért elutasítottuk. Olyan további észrevételt pedig nem kaptunk, amely megkérdőjelezhette volna, hogy a Bizottság által használt módszertan összhangban van az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával, és hogy a szóban forgó esetben ez a módszer jelentette az egyetlen ésszerű alapot a rendes érték kiszámításához.

(58)

Egyéb észrevételek hiányában és tekintettel arra, hogy a Bizottság szolgálatainak az analóg országbeli együttműködő gyártók azonosítására tett jelentős erőfeszítései ellenére a vizsgálati időszak vonatkozásában nem volt lehetőség analóg országbeli gyártótól származó adatok beszerzésére, az ideiglenes rendelet (38)–(45) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(59)

Az ideiglenes rendelkezések bevezetése után a mintában szereplő egyik együttműködő kínai exportáló gyártó beadványában úgy érvelt, hogy exportárát bizonyos költségelemek (különösen a tengeri fuvardíjak) figyelembevétele érdekében ki kell igazítani. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ezt a kérdést a helyszíni ellenőrzés során rendezték mind az említett vállalat, mind a mintában szereplő többi vállalat esetében. Az ellenőrzés alkalmával mindegyik vállalat benyújtotta a szóban forgó költségekre vonatkozó információkat. A vállalat által ekkor közölt összeg jelentős mértékben meghaladja az eredetileg bejelentett összeget. Meg kell jegyezni, hogy ez az új kérés csak egy szállítmányozó nyilatkozatán alapul, és nem tükröz valós ügyletre vonatkozó adatokat. A mintában szereplő egyik exportáló gyártó sem kérdőjelezte meg a tengeri fuvardíjakra vonatkozó számokat. Ezen túlmenően a kései benyújtás miatt a kérés indokoltságát nem lehetett ellenőrizni. Kiemelendő, hogy a kért kiigazítás nincs összefüggésben az ügy egyéb adataival. E kérés után a Bizottság mindazonáltal felülvizsgálta a szóban forgó költség összegét, figyelembe véve annak jelentőségét a vállalat által bejelentett, Unióba irányuló exportügyletek kapcsán. Ennek eredményeképpen a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy helyénvalóbb a mintában szereplő valamennyi kínai vállalat esetében a helyszínen ellenőrzött tengeri fuvardíjak átlagát használni. Következésképpen a vállalat exportárát ennek megfelelően kiigazították.

(60)

A mintában szereplő egyik együttműködő kínai exportáló gyártó az általa benyújtott kiviteli jegyzékkel kapcsolatos exportár kiszámolásában két számítási hibára hívta fel a figyelmet. A kérelem megalapozottnak bizonyult, és a gyártó megfelelő exportárát ennek megfelelően módosították.

(61)

Ehhez kapcsolódó egyéb megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (46) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(62)

Ehhez kapcsolódó egyéb megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (47) és (48) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(63)

A fentiek fényében a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett, végleges dömpingkülönbözetek a következők:

az összes többi vállalat: 139,4 %.

(64)

Az érintett exportőrök és az importőrök egy csoportja ellenezte a C-338/10. sz. ügyben hozott ítélet kihirdetése előtti részleges újraindítást. Érveik szerint a vizsgálat újraindítása – úgy, hogy az eredeti rendelet érvényessége függőben van és az érintett felek véleménye szerint a jogszabályt valószínűleg semmissé fogják nyilvánítani – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkére tekintettel sérti az arányosság és a megfelelő ügyintézés elvét, mivel szükségtelen terhet rak az érintett felek vállára, amelyeknek jelentős pénzügyi és humánerőforrásokat kell áldozniuk az újraindított eljárásra.

(65)

Ugyanezen felek emellett azzal érveltek, hogy a vizsgálatnak a C-195/11P. sz. fellebbezési ügyben hozott ítélet kihirdetése előtti újraindítása korai volt, és ellentétben állt az EUMSZ 266. és 264. cikkével, valamint a Bíróság alapokmányának 60. cikke (2) bekezdésével – állításuk szerint a Bizottság megelőlegezte saját fellebbezésének sikerét. E magatartás szerintük ellentmond egyfelől a Bizottság és a Tanács, másfelől a Bíróság közötti kapcsolatnak, és csorbítja a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Az érintett importőrök kérték, hogy a Bizottság várja meg a Bíróság végleges határozatát, mielőtt újraindítaná a dömpingellenes eljárást a szóban forgó ítélet végrehajtására.

(66)

Az érintett exportőröknek és az importőrök egy csoportjának érvelése szerint az újraindítás sérti az alaprendelet 3. cikkét, mivel alapját a vizsgálati időszakban (vagyis 2006. október 1. és 2007. szeptember 30. között), és nem egy aktuálisabb időszakban gyűjtött adatok képezték.

(67)

Az importőrök egy csoportja vitatta a Bizottság eljárásának tisztességességét és részrehajlástól való mentességét, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke (1) bekezdése ír elő; kifogásuk alapja az volt, hogy a Bizottság állítólag annak ellenére elutasította az uniós importőrök kérelmét a teljes időközi felülvizsgálat elindítására, hogy az Eurostat hivatalos adatai már az importár fenntartható és tartós emelkedését mutatták.

(68)

Az érintett exportőröknek és az importőrök egy csoportjának érvelése szerint az újraindítás kudarcra volt ítélve, mivel a védelemhez való jog megsértése és a végleges dömpingellenes rendelet indoklásának elmulasztása nem korrigálható egyoldalúan és visszamenőleges hatállyal. Különösen azzal érveltek, hogy az érdekelt felek védelemhez való jogát meg kellett volna védeni a folyamatban lévő dömpingellenes eljárás során, vagyis az intézkedés elfogadása előtt, és a végleges dömpingellenes rendelet megfelelő indoklását legkésőbb az eredeti rendelet elfogadásakor meg kellett volna adni.

(69)

Érveik szerint a nem megfelelően indokolt jogszabály kezdettől fogva hatástalan és az is marad, így a tervezett intézkedés csak akkor lesz hatásos, ha elfogadnak egy új, megfelelően indokolt jogszabályt.

(70)

Az érintett exportőröknek és az importőrök egy csoportjának állítása szerint a nyilvánosságra hozatal az alábbiakban ismertetett okokból nem volt elégséges a Törvényszék által azonosított jogi hibák orvoslásához.

(71)

Az érintett exportőröknek és az importőrök egy csoportjának érvelése szerint az uniós jog Törvényszék által megállapított megsértése a megállapítások egészét és a kárkülönbözet-számítás eredményét is érintette, ami miatt új eljárást kell indítani a legújabb káradatok figyelembevételével.

(72)

Ugyanezen felek azzal is érveltek, hogy a Bizottság nem tudta helyesen felmérni jogsértésének hatókörét és következményeit. A Törvényszék által megállapított jogsértés szerintük – a Bizottság értelmezésével ellentétben – nem kizárólag a kínai termékekkel kapcsolatos importköltségek (behozatal utáni költségek) 2 %-os emelésének és az uniós gyártók által előállított termékekkel kapcsolatos szállítási költségeknek a számítására vonatkozott. Az érintett importőrök azt állították, hogy a szóban forgó jogsértés teljes körűen érinti legalább a kárkülönbözet meghatározását.

(73)

Ezzel összefüggésben azt állították, hogy az újraindításkor küldött értesítés nem érintette a kereskedelmi szint összehasonlíthatóságának kérdését, és azt sem, hogy a Bizottság által az importárak és az uniós árak összehasonlításához választott módszer miként indokolható az adott piaci környezet mellett, vagyis hogy az uniós gyártók által előállított termékek és az importált termékek ténylegesen versenyeznek-e egymással a „hamburgi importőrök raktáraiban”. Az érintett exportőröknek és az importőrök egy csoportjának érvelése szerint a kereskedelmi szint meghatározása kapcsán az újraindításkor kapott információ túl általános volt ahhoz, hogy a felek megérthessék, az importár és az uniós iparági ár összehasonlítása miért ugyanazon kereskedelmi szint mellett történt, és lényegében nem fejtette ki a számítás alapjául szolgáló azon tényezőket sem, amelyek a vizsgálat eredményeként merültek fel. Az információ nem tért ki arra sem, hogy a szóban forgó 2 %-os emelés – amely sem üzemeltetési és adminisztrációs ráfordításokat (SGA-költségeket), sem az importőrök haszonkulcsát nem tartalmazta – miért volt szükséges az uniós gyártók értékesítési árainak és a kínai exportáló gyártók importárainak összehasonlíthatóságához.

(74)

Ugyanezen felek érvei szerint semmilyen megállapítás nem támasztja alá azon feltevést, mely szerint az uniós gyártók kizárólag importőrök révén értékesítették áruikat. Tagadták továbbá a kiválasztott kereskedelmi szint mögött meghúzódó azon érvelést, miszerint az uniós gyártók kizárólag importőröknek értékesítették áruikat, mivel a nyilvánosságra hozott információ alapján az uniós gyártók értékesítésének csupán 62 %-a ment független importőrökhöz. A felek érvelése szerint a Bizottság láthatóan nem vette figyelembe, hogy az uniós termelés 38 %-át nem importőrök révén értékesítik, vagyis hogy ezen értékesítések tekintetében az importált termékek más kereskedelmi szinten versenyeznek. Az értékesítés ezen része tekintetében a Bizottság által a kárkülönbözet meghatározásához használt módszer szerintük nem volt megfelelő, mivel az importőrök árait ki kellett volna igazítani a behozatal utáni költségekkel, az értékesítési, általános és adminisztratív költségekkel és a független importőr méltányos haszonkulcsával. E korrekciók figyelembevételével az uniós termékek 38 %-a tekintetében csökkenteni kellett volna a kárkülönbözetet, ami összességében is a kárkülönbözet csökkenéséhez, és ezt követően a dömpingellenes vámok lényeges csökkenéséhez vezetne.

(75)

Végeredményben a felek azt állították, hogy a Bizottság nem dolgozta ki az összes behozatalra vonatkozó kárkülönbözet meghatározásának olyan megfelelő módszerét, amely figyelembe venné a tényleges piaci feltételeket. Érvelésük szerint az uniós gyártók eltérő értékesítési csatornái miatt a kárkülönbözet kiszámításához differenciált megközelítésre van szükség e gyártók termékértékesítésének értékeléséhez.

(76)

A felek felkérték a Bizottságot, hogy adja meg a kereskedelmi forgalom kapcsán ellenőrzött bizonyítékok részletes leírását és elemzését, továbbá a megállapításait alátámasztó vonatkozó mennyiségeket, és hozza nyilvánosságra a kapcsolódó nem bizalmas információkat.

(77)

Az importőrök egy csoportja az adatok bizalmasságára vonatkozó „sablonos nyilatkozatot” is kifogásolta, amely miatt az exportáló gyártók és az uniós importőrök nem juthattak hozzá az annak eldöntéséhez szükséges információforrásokhoz, hogy a piaci struktúrára tekintettel – az exportár és az uniós iparági ár azonos kereskedelmi szint melletti összehasonlíthatósága érdekében – helyes volt-e a vitatott kiigazítás. Az érintett importőrök szerint a Törvényszék a Xinshiji-ítélet 86. pontjában megerősítette ezen álláspontjukat.

(78)

Az érintett exportőrök kifogásolták az uniós iparági gyártelepi árnak az importőr raktárába történő szállítás költségeivel való megnövelését, mivel szerintük ez ellentétes a belső piac lényegével, és mivel a kereskedelem védelmét szolgáló intézkedéseknek nem célja az uniós iparág termelőegységeinek földrajzi elhelyezkedéséből adódó költséghátrányok kiegyenlítése.

(79)

Az érintett exportőröknek és az importőrök egy csoportjának érvelése szerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie, hogy az importőrök magasabb átrakodási költségekkel szembesülnek, mivel a kínai termékeket konténerben szállítják, míg az uniós gyártók termékeit a közúti szállítás érdekében raklapra szerelik, vagyis ezek bármilyen további kezelés nélkül azonnal átirányíthatók a vevők számára, ami 50 %-kal, azaz 7 EUR-val csökkenti az anyagmozgatás tonnánkénti díját.

(80)

Az importőrök egy csoportja azt állította, hogy a Bizottság az uniós iparági termékek egy – importőrök révén értékesített – része esetében figyelmen kívül hagyta, hogy az uniós iparági termékeknek az importőr raktárába való szállításával kapcsolatos költségek csak akkor merülnek fel, ha a tartósított mandarinokat fizikailag is az érintett importőr raktárában bocsátják rendelkezésre. A gyakorlatban azonban az uniós gyártók az importőrök révén értékesített termékeik nagy részét közvetlenül az importőrök vevőihez szállítják. Ezzel az uniós gyártók állítólag olyan tekintélyes költségelőnyhöz jutnak az importtermékekkel szemben, amelynek megfelelő figyelembevételével a kárkülönbözet kisebb lenne a Bizottság számítási módszerével meghatározott összegnél.

(81)

Az importőrök szövetsége és egyes importőrök kifogásolták a szállítási költségek számításához alapul vett értéket (90 EUR). A felek azt állították, hogy a választott szállítási költségek túl magasak, valószínűleg a közúti szállításra vonatkoznak. A felek információi szerint azonban az áruk többségét hajón szállították, ami sokkal olcsóbb közlekedési mód.

(82)

A felek magyarázatot kértek arra, hogy a terminálhasználati díjak és az importőr telephelyére való szállítás költségei miért kerültek be a behozatal utáni költségek közé.

(83)

Azon érvelés kapcsán, miszerint a vizsgálatot mindaddig nem lett volna szabad újraindítani, amíg az eredeti rendelet érvényessége függőben van a C-338/10. sz. ügy miatt ((64) preambulumbekezdés), a Bizottság kifejtette, hogy a jogszerűség vélelme alapján járt el.

(84)

A C-195/11P. sz. fellebbezési ügy fényében korai újraindításra vonatkozó állítást ((65) preambulumbekezdés) a Bizottság tárgytalannak véli, mivel az újraindítás a Törvényszék megállapításain alapult. Ezenkívül a fellebbezést időközben visszavonták.

(85)

Az új vizsgálat iránti kérés tekintetében ki kell emelni, hogy a részleges újraindítás célja csupán a védelemhez való jog Törvényszék által megállapított megsértésének az orvoslása, és nem a teljes eljárás újraindítása. A Bizottság mindazonáltal tájékoztatni fogja az érintett feleket, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében az intézkedés időközi felülvizsgálatát kérhetik, amennyiben szeretnék, ha az intézmények ellenőriznék azon állításukat, miszerint az újabb adatok alapján már nem állnak fenn károk.

(86)

Azon állítás tekintetében, miszerint a kárelemzésnek aktuálisabb adatokon kellene alapulnia ((66) preambulumbekezdés), meg kell állapítani, hogy a megfigyelések szerint az aktuálisabb adatokat befolyásolja, hogy a dömpingellenes vám már érvényben volt. Következésképpen az aktuálisabb adatok elemzésének megfelelő eszköze az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésében előírt időközi felülvizsgálat, és nem egy új vizsgálat (lásd még a (43) preambulumbekezdést).

(87)

Az eljárás részrehajlástól való mentességét és tisztességességét illető kétségek ((67) preambulumbekezdés) alapja az a félreértés, hogy a Bizottság elutasította az időközi felülvizsgálat iránti kérelmet. A Bizottság szolgálatai az érintett feleket 2011. szeptember 6-án levélben értesítették arról, hogy az addig szolgáltatott információk alapján nem lehet dönteni a felülvizsgálati kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról. A levélben vázoltuk a további tisztázást vagy bizonyítást igénylő kérdéseket. A felek erről a 2012. február 29-i meghallgatáson is tájékoztatást kaptak, egyben felkértük őket arra, hogy folytassák a megbeszéléseket a Bizottság illetékes szolgálatával. A Bizottság szolgálatai tájékoztatni fogják az érintett feleket, hogy e rendelet hatálybalépése után visszatérhetnek majd kérésükre. Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésében előírt egyéves időszak jelen esetben nem érvényes, mivel ellentétes lenne saját céljaival, vagyis azzal, hogy a kezdeti vizsgálati időszak és az időközi felülvizsgálat között el kell telnie egy minimumidőszaknak. Esetünkben a minimumidőszak már letelt.

(88)

Ami a védelemhez való jog megsértésének visszamenőleges hatályú orvoslásával kapcsolatos érvet illeti ((68) preambulumbekezdés), a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék ítéletének eredményeként a vizsgálat a jogsértés időpontjában újraindult. A feleknek ezzel lehetőségük nyílt jogaik gyakorlására, amennyiben erre a Törvényszék által megállapított okokból eddig nem voltak képesek. A vámokat emellett csak a jövőben fogjuk kivetni. Ilyen előzmények után a Bizottság úgy véli, hogy szó sincs a felek által említett visszamenőleges hatályú alkalmazásról, ezért a felek ezen érvét el kell utasítanunk.

(89)

Ami a nem megfelelő indoklással kapcsolatos érvet illeti ((69) preambulumbekezdés), az újraindítás egyetlen célja az indoklás hiányának orvoslása és az új jogi aktus hiánytalan indoklással való alátámasztása. Következésképpen a felek ezen kérdését megválaszoltnak tekintjük.

(90)

Ami az ítélet hatályát illeti ((72) preambulumbekezdés), az újraindítás célja a megfelelő kereskedelmi szint megállapítása és különösen annak tisztázása, hogy miért volt szükség a CIF-exportár behozatal utáni költségekkel való kiigazítására annak biztosítása érdekében, hogy az exportár és az uniós iparági ár összehasonlítására ugyanazon kereskedelmi szint mellett kerüljön sor. A felek ezen érvét ezért el kell utasítanunk.

(91)

Ami a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentumban a jelen eset kapcsán alkalmazott kereskedelmi szint magyarázatának elmaradásával kapcsolatos állítást illeti ((73)–(76) preambulumbekezdés), a felek többféle módon is kiegészítő információkhoz és magyarázathoz jutottak, például a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentum 4. és 5. pontjában, valamint a 2012. február 29-i meghallgatáson.

(92)

E kérdés teljes tisztázása érdekében a kereskedelmi szinttel kapcsolatos megállapítások a következőkkel foglalhatók össze: i. A vizsgálat kimutatta, hogy konzervmandarint csak egyetlen spanyol régióban (Valenciában) állítanak elő, és a terméket főként Németországban és az Egyesült Királyságban értékesítik. A Németországba és az Egyesült Királyságba irányuló értékesítések aránya a teljes uniós értékesítés 62 %-a. ii. Az ellenőrzött adatok alapján megállapítottuk, hogy a vizsgálati időszak alatt az uniós gyártók és a kínai exportőrök lényegében ugyanazoknak a vevőknek értékesítettek, nevezetesen nagykereskedőknek vagy forgalmazóknak. iii. Ezen okokból az exportáló gyártóktól érkező behozatal és az uniós gyártóktól származó értékesítés összehasonlítását az exportáló gyártók esetében határparitáson (CIF), az uniós gyártók esetében pedig az importőr raktárához igazított gyárparitáson (gyártelepi áron) végeztük. iv. Az alkalmazott módszertan a következő módosításokat tette szükségessé: egyfelől a kínai CIF-exportár behozatal utáni költségekkel való kiigazítását az áruk kikötőből az importőr raktáráig való szállítása tekintetében; e 2 %-os mértékű kiigazítás a bekért és ellenőrzött számlákon alapult, a vonatkozó számításokat a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentum mellékletében közöltük az érdekelt felekkel. Másfelől az uniós gyártelepi árakat meg kellett növelni a gyártótól (Valencia) az importőr telephelyéig (Németország és az Egyesült Királyság) való áruszállítás költségeivel. Az áruszállítási kiigazítást a Valencia–Hamburg útvonal megállapított szállítási költségei alapján számítottuk ki. Tekintve, hogy az uniós gyártók nem minden értékesítése irányul Németországba és az Egyesült Királyságba, ezt az átlagot csökkentettük a Németországba és az Egyesült Királyságba irányuló értékesítések arányával (62 %), illetve a közvetlen értékesítések arányával.

(93)

Az uniós gyártók általi közvetlen értékesítés aránya a vizsgálati időszak alatt 2–12 % közé esett. A pontos adat az üzleti titkok védelme miatt nem közölhető.

(94)

Elhangzott az a kérés is, hogy az uniós gyártók közvetlen értékesítéseire vonatkozó kereskedelmi szint meghatározása céljából differenciált megközelítést kellene kidolgozni ((72) preambulumbekezdés). E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az ellenőrzött megállapítások alapján a vizsgálati időszakban a kínai behozatalt nem közvetlenül értékesítették. Mivel a kínai kivitel oldalán nem voltak hasonló nagyságú közvetlen értékesítések, az uniós gyártók közvetlen értékesítéseinek aránya tekintetében nem lehetett kidolgozni a kereskedelmi szint megállapítására vonatkozó differenciált megközelítést. Az uniós gyártók közvetlen értékesítéseinél a kárkülönbözeti számítás céljaira ehelyett a (92) preambulumbekezdés iv. pontja szerinti áruszállítási költségekkel kiigazított gyártelepi árat vettük figyelembe. Ezzel összefüggésben a felek ezen kérését el kell utasítanunk.

(95)

A felek azon állítását illetően, miszerint a CIF-exportár kiigazítása során figyelembe kellett volna venni az SGA-költségeket és a méltányos haszonkulcsot ((73) preambulumbekezdés), meg kell állapítani, hogy ha a Bizottság a CIF-exportárat az SGA-költségekkel és a haszonkulccsal is kiigazította volna, akkor az importált áruk értékesítésének szintje megegyezett volna a kiskereskedelemével. Ebben az esetben a kínai exportárak és az uniós értékesítési árak összehasonlítására különböző kereskedelmi szintek mellett került volna sor. Ezen okból a felek kérését el kell utasítanunk.

(96)

A felek azon érvét illetően, miszerint a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentum alapján a vizsgálati időszakban az uniós gyártók értékesítésének 38 %-a közvetlen értékesítés volt ((74) preambulumbekezdés), a 2012. február 29-i meghallgatáson elmagyaráztuk a feleknek, hogy e következtetésük félreértésen alapult. Az a számadat, amely szerint az uniós iparág értékesítésinek 62 %-a Németországra és az Egyesült Királyságra koncentrálódott, az értékesítés földrajzi vetületére vonatkozik, vagyis a vevő típusa – és így a közvetlen értékesítés – szempontjából lényegtelen. Csupán arra lehet következtetni belőle, hogy az uniós gyártók értékesítésének fennmaradó 38 %-a Németországon és az Egyesült Királyságon kívül történt. Mivel a felek által az uniós gyártók értékesítésének 38 %-os kereskedelmi szintjével kapcsolatban tett feltételezés téves, a kárkülönbözet újraszámítására irányuló kapcsolódó kérésüket szintén el kell utasítanunk.

(97)

A kereskedelmi forgalommal kapcsolatos részletes információk és mennyiségi adatok nyilvánosságra hozatalára irányuló kérés ((76) preambulumbekezdés) kapcsán fel kell idézni, hogy a kereskedelmi szint meghatározására a szóban forgó esetben alkalmazott módszertan kiválasztása mögött meghúzódó tényeket és adatokat a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentum 3–7. pontja taglalta. A felek figyelmét felhívtuk erre az információra, továbbá a 2012. február 29-i meghallgatáson elhangzott magyarázatokra. Az egyértelműség kedvéért a mögöttes kereskedelmi forgalmat a (92) preambulumbekezdésben részletesen ismertettük.

(98)

Az adatok bizalmasságára vonatkozó „sablonos nyilatkozat” tekintetében tett kifogás ((77) preambulumbekezdés) kapcsán a Bizottság megállapítja, hogy a bizalmasan kezelt információ i. a közvetlen értékesítések arányával és ii. az ellenőrző látogatások során gyűjtött számlákon és adatokon alapuló 2 %-os kiigazítás számítására vonatkozó információval volt kapcsolatos. Itt meg kell jegyezni, hogy a számlák jellegüknél fogva bizalmas információkat tartalmaznak. Ezek betekinthető összefoglalója a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentum mellékletében megtalálható. A közvetlen értékesítés kapcsán a meghallgató tisztviselő a 2012. február 29-i közös meghallgatáson megerősítette, hogy a közvetlen értékesítés pontos számai bizalmas információnak minősülnek, és felajánlotta, hogy a felek kérésére megvizsgálja, a Bizottság vizsgálatért felelős szolgálatai miként használják ezeket a bizalmas adatokat, és arról is tájékoztatja a feleket, hogy a szolgálatok szerinte helyesen értelmezik-e az érintett adatokat a megállapításokban. A felek nem nyújtottak be ilyen irányú kérést. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a bizalmas információkon kívüli összes adat nyilvánosságra hozatalára vonatkozó követelmény teljesült. Emellett, mivel az értékelés tárgyát képező adatok 5 évnél régebbiek, a Bizottság úgy véli, a jelen szakaszban már közzéteheti, hogy a közvetlen értékesítés aránya 2–12 % közé esik.

(99)

A feleknek az áruszállítási költségekkel kiigazított uniós gyártelepi árra vonatkozó kifogása ((78) preambulumbekezdés) kapcsán a Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó kiigazítást azért hajtotta végre, hogy az árukat az importőr raktárához való szállítás után, vagyis a kínai kivitellel azonos kereskedelmi szinten vegye figyelembe. A kiigazítás az érintett piac sajátos körülményein alapult, vagyis azon, hogy konzervmandarint csak egyetlen spanyol régióban (Valenciában) állítanak elő, és a terméket főként Németországban és az Egyesült Királyságban értékesítik. Célja az volt, hogy lehetővé tegye az exportár és az uniós ár azonos kereskedelmi szint melletti tisztességes összehasonlítását, és nem az, hogy kiegyenlítse az uniós gyártók termelőegységeinek földrajzi elhelyezkedéséből adódó költséghátrányokat. A felek ezen érvét ezért el kell utasítanunk.

(100)

Azon érvelés kapcsán, miszerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie az importőrök magasabb költségeit, mivel a kínai termékeket konténerekben szállítják, az uniós iparág termékeit pedig raklapra szerelik, és így az uniós gyártók alacsonyabb anyagmozgatási díjakat fizetnek ((79) preambulumbekezdés), meg kell jegyezni, hogy a kiigazítás csak az áruknak az importőr raktárához való szállításával kapcsolatos költségeket fedezi. Az áruk kiskereskedőkhöz való szállításának későbbi költségeit a kereskedelem adott szintjén kell viselni és ezért nem szabad figyelembe venni. Ezen okból a felek érvelését el kell utasítanunk.

(101)

Azon érvelés kapcsán, miszerint az uniós gyártók szállítási költségeit csökkenteni kellett volna azoknak az eseteknek a figyelembevétele érdekében, amikor a termékeket közvetlenül az importőr vevőihez szállítják, amint azt az importőrök állítják ((80) preambulumbekezdés), fel kell idézni, hogy az uniós gyártelepi ár áruszállítási költségekkel való kiigazítása a hamburgi raktárhoz történő fizikai leszállítás számlákkal igazolt költségein alapult (90 EUR), mivel a hamburgi raktár megfelelő kereskedelmi szintnek minősül az exportárak és az uniós termékárak összehasonlításához. Az áruszállítási kiigazításra nem azért került sor, hogy az uniós gyártók és a kiskereskedők közötti szállítás összes költségét figyelembe vegyék (ami magasabb lenne, mint a raktárhoz való szállítás költsége), hanem mivel az érintett termék piacának sajátosságait tekintve a hamburgi raktár a megfelelő kereskedelmi szint. Ezzel összefüggésben a felek érvelése tárgytalannak tűnik.

(102)

A felek azt állították, hogy az áruszállítási kiigazítás túl magas volt, mivel a közúti szállításon alapult ((81) preambulumbekezdés). Ezzel összefüggésben fel kell idézni, hogy az áruszállítási kiigazítás alapját a Hamburgba történő fizikai leszállítás költségei képezték, közúti és vízi szállítási módok figyelembevételével. A felek által kért kiigazítás ezért már benne van a Hamburgig történő áruszállítás költségeinek számításában. Következésképpen a felek által a meghallgatáson benyújtott adatok ellenőrzésére nem volt szükség, mivel, csakúgy mint az eredeti vizsgálat során, a Hamburgba történő szállítás költségeit az európai uniós gyártók ellenőrzött adataiból állapítottuk meg.

(103)

A felperes által a behozatal utáni költségek számítása kapcsán tett észrevétel tekintetében ((82) preambulumbekezdés) nyilvánvaló volt, hogy – amint azt a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentum 9. pontjában is kifejtettük – a számítás mind a terminálhasználati díjakat, mind az importőr raktáráig történő közúti szállítás költségeit figyelembe vette. A terminálhasználati díjak a tengeri fuvardíjakat vagy a biztosítási díjakat nem tartalmazzák, mivel ezeket már az exportőr telephelyein folytatott helyszíni ellenőrzések során beszerzett és ellenőrzött CIF-árak is magukban foglalják. Ha tehát a Bizottság ezeket a költségeket a behozatal utáni költségek számításakor is figyelembe vette volna, akkor az kétszeri beszámításukat jelentette volna.

(104)

2011. december 5-én a Bizottság nyilvánosságra hozatalra szánt dokumentumban ismertette az azon indokokkal kapcsolatos tényeket és számokat, amelyekre alapozva a Törvényszék megsemmisítette az intézkedéseket. Az érdekelt feleket felkérte észrevételeik benyújtására.

(105)

2012. február 29-én a Bizottság meghallgatta az összes erre igényt tartó felet; a meghallgató tisztviselő az érintett exportőrök és az importőrök egy csoportja számára egy közös meghallgatást is tartott.

(106)

2012. március 26-án az érdekelt felek egyike arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a C-338/10. sz. ügyben hozott ítélet fényében okafogyottnak tartja a behozatal utáni költségekkel kapcsolatos részleges újraindítást.

(107)

2012. július 17-én a Bizottság azt válaszolta, hogy a 2012. június 19-i újraindításra figyelemmel véleménye szerint mindkét újraindítás függőben van és a vizsgálatok egyike sem cél nélküli.

(108)

A Bizottság az eredeti vizsgálat újraindított részével kapcsolatban a feleknek nyújtott további indoklás, információk és magyarázatok révén eleget tett a Törvényszék Xinshiji-ítéletének. A felek lehetőséget kaptak észrevételek tételére és meghallgatásukra. Felhozott érveiket megvizsgáltuk és kellően figyelembe vettük.

(109)

A felek által tett észrevételeknek és azok elemzésének figyelembevételével megállapítható, hogy az érdekelt felek által felhozott tények és érvek nem adtak okot a megtámadott kárkülönbözet-számítás módosítására.

(110)

Következésképpen az eredeti vizsgálatban meghatározott kárkülönbözet megerősítést nyer.

(111)

A fentiek alapján megállapítható, hogy a Xinshiji-ítéletet a szóban forgó ügy felperesei vonatkozásában a végleges dömpingellenes vám újrakivetésével kell végrehajtani.

(112)

Megalapozott észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (52)–(54) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(113)

Az egyik exportáló fél azzal érvelt, hogy eltérés van a védintézkedési rendeletben meghatározott fogyasztás mértéke és az ideiglenes rendeletben meghatározott mérték között. Kiemelendő, hogy a fogyasztási adatokban észlelt eltérés alapvetően annak köszönhető, hogy a jelenlegi vizsgálatban más volt a termékcsoport összetétele, illetve annak, hogy a két vizsgálatban eltért az érintett tagállamok száma. További új, megalapozott információ nem érkezett be erre a kérdésre vonatkozóan. Az ideiglenes rendelet (55)–(57) preambulumbekezdésében ismertetett megállapítások ennélfogva megerősítést nyernek. Ennek folyományaként e tekintetben az elemzés további, a fogyasztásból kiinduló részei is megerősítést nyernek.

(114)

A piaci részesedést illetően néhány érdekelt fél ellentmondott a Bizottság által az ideiglenes rendelet (58) preambulumbekezdésében lefektetett megállapításainak, amelyek szerint a dömpingelt behozatalok piaci részesedése növekedett. Azzal érveltek, hogy a Bizottság megállapításaival ellentétben a Kínából származó behozatal piaci részesedése csökkent. A Kínából származó behozatal mennyiség és piaci részesedés szempontjából történő értékelését ezért ellenőrizni kellett. Amint azt az említett preambulumbekezdés megállapította, a kínai behozatal piaci részesedése csak egyetlen év során csökkent. A vizsgált időszak többi részében a Kínából származó behozatal piaci részesedése folyamatosan magas volt. Ennélfogva az ideiglenes szakasz megállapításai megerősítést nyernek.

(115)

Néhány fél azzal érvelt, hogy a vizsgálati időszak utáni szakaszban jellemző mennyiségeket is vizsgálat alá kellene vonni ahhoz, hogy megállapítsák, valóban növekedett-e a kínai behozatal. Megjegyzendő, hogy a Kínából származó behozatal alakulását a 2002/2003–2006/2007. közötti időszakra vonatkozóan értékeltük, és egyértelmű növekedést figyeltünk meg. Az alaprendelet előírásainak megfelelően, a vizsgálati időszak utáni események nem vehetők figyelembe, kivéve a kivételes körülményeket. Mindazonáltal – ahogy azt a (136) preambulumbekezdés megállapítja – a vizsgálati időszakot követő behozatal mértékét megvizsgáltuk és jelentősnek találtuk.

(116)

Három együttműködő exportáló gyártó kétségbe vonta a Bizottság áralákínálásra vonatkozó megállapításait. Egyikük az áralákínálás számításához használt módszertant kérdőjelezte meg, és olyan kiigazítást kért, amely tükrözné a közvetett értékesítés kapcsán a nagykereskedők által viselt költségeket. Az indokolt esetekben a számításokat módosítottuk. A felülvizsgált összehasonlítás kimutatta, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett termék behozatalát az uniós iparági árakhoz képest – a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott adatok alapján 18,4–35,2 % közé eső mértékben – alákínált áron értékesítették az Unióban.

(117)

Két importőr és az importőrök szövetsége kétségbe vonta a gyártási időszaknak az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdésében megjelölt időtartamát. Azzal érveltek, hogy Spanyolországban a gyártási időszak csak három hónapig tart, ellentétben az ideiglenes rendeletben említett négy-öt hónapos időszakkal. Ez az állítás ugyanakkor a terméshez kötődik (ami természeténél fogva változó), valamint a gyártott mennyiséghez, és semmilyen esetben nincs hatással a kárt befolyásoló tényezőkre, ahogy azokat a Bizottság szolgálatai értékelték.

(118)

Az uniós iparág helyzetével kapcsolatos további megalapozott információk vagy észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (63)–(86) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(119)

Az ideiglenes rendelet nyilvánosságra hozatala után néhány importőr és néhány exportáló gyártó az ideiglenes rendelet (83)–(86) preambulumbekezdésére hivatkozva azt állította, hogy a Bizottság által a kár mértékének megállapításához használt adatok pontatlanok voltak, és értékelésük sem volt objektív. Azzal érveltek, hogy majdnem minden, a kárra vonatkozó mutató pozitív tendenciát követ, így a kárra vonatkozóan nem lehet bizonyítékot találni.

(120)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az uniós iparág helyzetét még akkor is egészében kell értékelni, ha bizonyos mutatóknál némi javulás figyelhető meg, és figyelembe kell venni azt is, hogy a vizsgálati időszak végéig védintézkedések voltak érvényben. E kérdést az ideiglenes rendelet (51)–(86) preambulumbekezdése részletesen tárgyalta. Az e rendelkezések által lehetővé tett, a termelés és a kapacitás nagymértékű csökkenésével járó mélyreható szerkezetátalakítás rendes körülmények között az uniós gyártók általános helyzetének jelentős javulásához vezetett volna, beleértve a termelést, a kapacitáskihasználást, az értékesítést valamint az ár-költség arányokat. A mennyiségi mutatók mégis alacsonyak maradtak, a készletek jelentős mértékben növekedtek, a pénzügyi mutatók pedig továbbra is a veszélyt jelző piros tartományban maradtak, sőt, némelyik még rosszabbodott is.

(121)

Ennek alapján megállapítható, hogy az ideiglenes rendeletben az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár kapcsán tett következtetések nem változtak. További megalapozott információ, illetve érvelés hiányában e következtetések véglegesen megerősítést nyernek.

(122)

Néhány fél azzal érvelt, hogy a kínai behozatal mennyisége 1982 óta stabil maradt, éppen ezért nem okozhatott kárt, ellentétben azzal, amit az ideiglenes rendelet kifejt (lásd az (58) preambulumbekezdést). Valójában viszont – ahogy azt a fenti (114) preambulumbekezdés kifejti –, a Kínából származó behozatal a vizsgált időszak alatt jelentős mértékben emelkedett, az uniós iparág piaci részesedése kárára. Ezen túlmenően az érvelés olyan behozatali tendenciákra hivatkozik, amelyek jócskán túlhaladják a kérdéses időszakot, ennélfogva az érvet el kell utasítanunk.

(123)

Ahogy azt a (116) preambulumbekezdésben említettük, arra a végleges következtetésre jutottunk, hogy a vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő kínai exportáló gyártók importárai 18,4 %–35,2 %-kal elmaradtak az uniós iparág átlagáraitól. Az alákínálási különbözet felülvizsgálata nem érinti a dömpingelt behozatal hatására vonatkozó, az ideiglenes rendelet (100) és (101) preambulumbekezdésében meghatározott következtetéseket.

(124)

Az ideiglenes vámok bevezetését követően néhány importőr azzal folytatta érvelését, hogy az árfolyam kedvezőtlen hatást gyakorolt az árszintre. Érveik szerint a kárt okozó legfőbb tényező az árfolyam szintje. A Bizottság értékelése azonban pusztán az árszintek különbségére vonatkozik, és nem teszi szükségessé az árak szintjére ható tényezők elemzését. Ennek következtében a magas dömpingszintek és az uniós iparág által elszenvedett kár között világos az okozati viszony, ezért az ideiglenes rendelet (95) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyerhetnek.

(125)

Néhány érdekelt fél azzal érvelt, hogy a kárt nem a dömpingelt behozatal, hanem inkább a rendelkezésre álló friss gyümölcs (azaz a konzervmandarin nyersanyaga) szűkössége okozta.

(126)

Ugyanakkor a spanyol Mezőgazdasági Minisztériumból származó hivatalos adatok megerősítik, hogy a konzervgyártás rendelkezésére álló mennyiség több mint elégséges ahhoz, hogy fedezze a spanyol gyártók termelési kapacitását.

(127)

A friss gyümölcs beszerzési piacán a gyártók bizonyos mértékben a friss gyümölcs közvetlen fogyasztóival versenyeznek. Ez a verseny ugyanakkor nem szakítja meg az okozati viszonyt. Az uniós iparág viszonylag alacsony termelését, értékesítését és piaci részesedését ehelyett egyértelműen a Kínából nyomott áron behozott áru dömpingje okozza. Ilyen helyzetben, valamint figyelembe véve, hogy a piaci árat a piaci szükségletek több mint 70 %-át kielégítő – egyben áralákínálást, árnyomást és árleszorítást indukáló – behozatal határozza meg, gazdaságtalan lenne többet gyártani, ha ésszerűen nem várható, hogy a terméket a rendes nyereséget lehetővé tevő áron értékesíteni lehet. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy a spanyol gazdaság sokkal nagyobb mennyiségeket tudna termelni, ha a piaci árszint nem fogná vissza gazdasági teljesítményét.

(128)

Ezt az elemzést az uniós gyártóknál felhalmozott jelentős mennyiségű készlet létezése is alátámasztja, hiszen ebből világosan látszik, hogy az uniós ipar hátrányos helyzete nem a termelés elégtelensége, hanem a kínai import eredményeként eladhatatlan készletek miatt alakult ki.

(129)

Mezőgazdasági termékről van szó, így nyersanyagának ára jellemzően szezonális ingadozást mutat. Mindazonáltal a vizsgált, alacsony és magas árszinteket egyaránt tartalmazó ötéves időszak tekintetében a Bizottság megfigyelte, hogy a (például pénzügyi veszteség formájában jelentkező) kár az ingadozásoktól függetlenül megjelenik, vagyis az uniós iparág gazdasági eredményei közvetlenül nem függenek a szezonális áringadozásoktól.

(130)

Néhány fél azt állította, hogy a kínai termék jobb minőségű volt, mint az uniós. Az ebből eredő árkülönbségek azonban nem voltak kellően megalapozottak, és nincs bizonyíték arra, hogy az uniós iparág rossz helyzetét a kínai termékek iránti fogyasztói preferencia állítólagos intenzitása okozta volna. Mindenesetre az állítólagos árkülönbség a kínai termék szempontjából jelentene előnyt, hiszen megnövelné az árleszorítás/áralákínálás mértékét. Új és megalapozott információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (99) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(131)

Néhány fél azzal érvelt, hogy a kárt valójában egyes gyártók kivételes költségnövekedése okozta. Ezeket az állításokat nem támasztották alá kellő mértékben. A Bizottság vizsgálata nem talált semmiféle olyan eseményt, ami ellentmondana az okozati viszony értékelésének vagy befolyásolná a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámítását.

(132)

Néhány fél észrevételeket nyújtott be a megnövekedett termelési költségek kapcsán és arra vonatkozóan, hogy az uniós iparág nem volt képes ezek csökkentésére. Bizonyos költségelemek (például az energia) valóban növekedtek, ám hatásuk nem olyan mértékű, hogy megszakítaná az okozati viszonyt akkor, amikor a dömpingelt kínai export leszorítja az uniós iparág értékesítését és termelését (vagyis növeli az uniós ipar fajlagos költségeit), illetve árleszorítást és árnyomást idéz elő.

(133)

Az EK támogatási programjai állítólag mesterségesen felduzzasztották az európai feldolgozóipart, majd az érintett termék nyersanyagellátásának csökkenéséhez vezettek. Ez az állítás általános jellegű, és nincs kellően alátámasztva. Mindenesetre a szóban forgó programokat 1996-ban módosították, és a támogatást ezentúl az érintett termékek feldolgozói helyett a mezőgazdasági termelőknek adták. A Bizottság elemzése a vizsgálati időszak alatt semmiféle maradványhatást nem észlelt, ami megszakítaná az okozati viszonyt. Az ellátás tekintetében hivatkozni kell a (128) és (129) preambulumbekezdésre.

(134)

További új és megalapozott információk vagy érvek hiányában az ideiglenes rendelet (87)–(101) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(135)

A fentiekre való tekintettel meg kell erősíteni azt az ideiglenes megállapítást, amely szerint az uniós iparágat ért jelentős kár és a dömpingelt kínai behozatal között okozati viszony van.

(136)

2007. november 9. óta a Kínából származó behozatal nyilvántartásba vételi kötelezettség alá esett a nyilvántartásbavételi rendelet értelmében. Ezt a dömpingellenes vámok esetlegesen visszamenőleges hatályú kivetése fényében vezették be. Ebből következően és kivételes jelleggel a vizsgálati időszak utáni fejleményeket is elemeztük. Az Eurostat adatai is megerősítik, hogy a Kínából származó behozatal jelentős mértékű maradt, és ezt alátámasztotta néhány importőr is. A vizsgálati időszak utáni tíz hónapban a mennyiség elérte a 74 000 tonnát stabilan alacsony árakon.

(137)

Számos fél állította észrevételében, hogy a spanyol termelési szint túl alacsony az uniós piac teljes ellátásához. Önmagában igaz az, hogy a jelen helyzetben az uniós iparág nem látja el a teljes uniós piacot, de meg kell jegyezni, hogy ennek oka – mint azt fentebb bemutattuk – a kárt okozó behozatal. Mindenesetre az intézkedés célzott hatása nem az, hogy lezárják az uniós piacot a kínai behozatal előtt, hanem a káros dömping hatásainak megszüntetése. Mivel e terméknek csak két ellátási forrása van, a kínai termékek vélhetően a végleges intézkedések bevezetése esetén is jelentős uniós keresletre számíthatnak.

(138)

Az importőrök egyik szövetsége azt állította, hogy mennyiségi korlátozás nélkül semmiféle dömpingellenes intézkedés nem tudná megvédeni a spanyol gazdaságot, hanem automatikusan illegális kereskedést vonna maga után. Ez az érv valójában nem az intézkedések uniós gyártókra gyakorolt előnyös hatásait vonja kétségbe, hanem inkább arra világít rá, hogy az intézményeknek megfelelően nyomon kell követniük az intézkedések végrehajtását.

(139)

Egy másik importőr azzal érvelt, hogy a dömpingellenes intézkedések nem javítanák a spanyol gyártók helyzetét, mivel az uniós importőrök rövid távon az általuk felhalmozott nagy készletekből is képesek lennének kielégíteni a piaci keresletet. A készletek nagyságát és a felhalmozás jelenségét egy másik importőr is megerősítette. Ezek az észrevételek alátámasztják a Bizottságnak az ideiglenes rendeletben, valamint az ebben a rendeletben más helyen kifejtett elemzését. Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az intézkedések nem egyetlen év alatt, hanem egy ötéves időszakban kívánják enyhíteni a káros dömping hatásait.

(140)

E tekintetben új és megalapozott információ vagy érvelés hiányában megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (103)–(106) és (115) preambulumbekezdésében az uniós iparág érdekeivel kapcsolatban levont következtetések.

(141)

Az együttműködő importőrök általában érdekeltek abban, hogy az érintett termék mindkét beszerzési forrását, azaz Kínát és Spanyolországot is megtartsák, mivel az ellátás biztonságát versenyképes árakon csak így lehet biztosítani.

(142)

Mindazonáltal végleges intézkedések bevezetése esetén az importőrök többsége jobban szeretné, ha az intézkedés mennyiségi elemeket is tartalmazna. Ez nem lenne helyes, ahogy azt a (156) preambulumbekezdés is kifejti.

(143)

A mintában szereplő együttműködő importőröktől származó ellenőrzött adatok megerősítették, hogy a konzervmandarin-ágazat teljes forgalmuknak kevesebb mint 6 %-át teszi ki, és hogy mind a vizsgálati időszak alatt, mind a 2004–2008 közötti időszakban átlagban 10 %-ot meghaladó nyereséget értek el.

(144)

Ebből következik, hogy az intézkedések importőrökre/nagykereskedőkre gyakorolt lehetséges hatása összességében nem lenne aránytalan az azokból származó pozitív hatásokhoz képest.

(145)

Az egyik, a fogyasztás kevesebb mint 1 %-át képviselő felhasználó általános észrevételei szerint a mandarin egyre kevésbé elérhető az Unióban, és a kínai termékeknek jobb a minősége. E felhasználót felkértük, hogy a további együttműködés céljából szolgáltasson konkrét adatokat, ám az érintett ezt elhárította és állításait nem támasztotta alá. Egy kiskereskedő, a fő importőr szövetség tagja, általánosságban kifogásolta az áremelést. A felhasználók/kiskereskedők érdekei kapcsán más beadványt nem kaptunk a vizsgálat során. Így a felhasználóktól/kiskereskedőktől érkező további megalapozott észrevételek hiányában megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (109)–(112) preambulumbekezdésében levont következtetések.

(146)

Ellentétben azzal, amit az egyik importőr állított, a fogyasztók érdekeit már az ideiglenes szakaszban is figyelembe vettük. A Bizottság megállapításai az ideiglenes rendelet (113) és (114) preambulumbekezdésében szerepelnek. Más felek véleménye szerint jelentős lenne a fogyasztókra gyakorolt hatás. Ugyanakkor e felek semmiféle olyan információt nem nyújtottak be, amely kétségessé tenné a fent említett preambulumbekezdések megállapításait. Még ha a vámok a fogyasztói árak növekedéséhez vezetnének is, azt egyik fél sem vitatta, hogy a szóban forgó termék nagyon csekély részt képvisel a háztartások élelmiszerekre fordított kiadásaiban. Ennélfogva a fogyasztóktól származó további észrevételek, illetve további új és megalapozott információk hiányában az említett preambulumbekezdések megerősítést nyernek.

(147)

Az érintett érdekek fenti kiegészítő elemzése e tekintetben nem módosította az ideiglenes következtetéseket. A mintában szereplő együttműködő importőröktől származó ellenőrzött adatok megerősítették, hogy a konzervmandarin-ágazat teljes forgalmuknak kevesebb mint 6 %-át teszi ki, és hogy átlagosan mind a vizsgálati időszakban, mind a 2004–2008 közötti vizsgált időszakban kielégítő eredményt értek el, vagyis az importőrökre gyakorolt hatás csekély lesz. Az is bebizonyosodott, hogy a végső fogyasztókra gyakorolt pénzügyi hatás a fogyasztó országokban szokásos egy főre jutó vásárlási mennyiség alacsony szintje miatt elhanyagolható lenne. Megállapítható, hogy az ideiglenes rendeletben szereplő, az uniós iparág érdekeivel kapcsolatban levont következtetések továbbra is fennállnak. További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet ezen következtetései végleges megerősítést nyernek.

(148)

Egy importőr azt állította, hogy az ideiglenes szakaszban referenciaként használt 6,8 %-os mértékű haszonkulcs túlzó. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az 1998–1999 és 2001–2002 közötti időszak védintézkedéseinél ugyanezt a mértéket alkalmazták az uniós iparág által ténylegesen megvalósított nyereség mértékeként, és akkor azt elfogadták. Az érték az uniós gyártók azon nyereségére utal, amelyet rendes kereskedelmi körülmények között értek el, mielőtt az iparágnak kárt okozó behozatalnövekedésre sor került volna. Ezt az érvelést ezért elutasítottuk.

(149)

Az uniós gyártók azt állították, hogy az ideiglenes vámok nem vették figyelembe a konzervmandarin-piac azon jellegzetességét, hogy a termelés egyetlen országban összpontosul, míg az értékesítés, illetve a behozatal legnagyobb része egy másik európai országban koncentrálódik. Ennek fényében azt kérték, hogy a végső számításokban vegyék figyelembe a gyártó országból a fogyasztó országba történő szállítás költségét. A kérés megalapozott és indokolt volt, ezért a számítások úgy módosultak, hogy tükrözzék az értékesítés koncentrációját az Unió megfelelő területein.

(150)

Egy fél észrevételeket fűzött az árleszorítás és áralákínálás számításához. Amennyiben indokolt volt, a végleges szakaszban módosításokra került sor.

(151)

Az így kapott kárkülönbözetek – indokolt esetben az érdekeltek által beadott kérelmeket is figyelembe véve – a teljes CIF-importérték százalékában kifejezve, a mintában szereplő kínai exportőrök esetében az alábbi, a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb szinteket érték el:

az összes többi vállalat: 100,1 %.

(152)

Amint azt a (4) preambulumbekezdés pontosítja, a Bizottság 2007. november 9-én az uniós ipar kérésére nyilvántartásba vételi kötelezettséget írt elő a Kínából származó érintett termékre. E kérelmet visszavonták, így az ügyet a továbbiakban nem vizsgáltuk.

(153)

A dömpinggel, az ebből származó kárral, az okozati viszonnyal és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, valamint az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban az alacsonyabb mértékű vámtételre vonatkozó szabály értelmében végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a megállapított dömpingkülönbözet és a károkozási határérték közül az alacsonyabb érték szintjén. Ebben az esetben a vámtételt ennek megfelelően a megállapított kár szintjén kell meghatározni.

(154)

A fentiek alapján és a Hivatalos Lap L sorozatának 258. számában (14) közzétett helyesbítéssel összhangban, a végleges vámok összege a következő:

az összes többi vállalat: 531,2 EUR/tonna.

(155)

Számos fél olyan intézkedéseket kérelmezett, amelyek árra és mennyiségre vonatkozó elemeket egyaránt tartalmaztak, miközben az első behozatali mennyiségre nem, vagy csak csökkentett mértékű vámot kellene fizetni. Bizonyos esetekben ezt engedélyezési rendszerhez kötötték volna.

(156)

Ezt a lehetőséget figyelembe vettük, de végül elvetettük, különösen a következők miatt. A dömpingellenes vámokat azért vetik ki, mert az exportár alacsonyabb, mint a rendes érték. Az Unióba exportált mennyiségek jelentősek annak megítélése szempontjából, hogy a dömpingelt behozatal kárt okoz-e. Mindazonáltal ezeknek a mennyiségeknek rendes körülmények között nincs jelentőségük a kivetendő vám mértéke tekintetében. Másként fogalmazva, amennyiben kiderül, hogy a dömpingelt behozatal kárt okoz, a dömping ellensúlyozható egy olyan vámmal, ami a vám jogerőre emelkedése utáni első behozott szállítmánytól kezdve alkalmazandó. Végül, amennyiben az Unió érdeke bizonyítottan az, hogy a termékeket bizonyos időn keresztül dömpingellenes vám kivetése nélkül hozzák be, az alaprendelet 14. cikkének (4) bekezdése bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi az intézkedés felfüggesztését.

(157)

Néhány fél azt állította, hogy bármiféle, mennyiségi korlátozás nélküli intézkedés vámelkerüléshez fog vezetni. A felek újfent arra a felhalmozásra utaltak, amely az Európai Unió 2004. május 1-jei bővítése nyomán jelentkezett. A Bizottság szolgálatainak elemzése megerősítette, hogy ez egyértelműen a vámok elkerülését szolgáló kísérlet volt. Ezen állítások és az ideiglenes rendelet (123) és (125) preambulumbekezdésében leírtak fényében a Bizottság nyomon fogja követni a fejleményeket annak érdekében, hogy szükség esetén meghozhassa az intézkedések megfelelő végrehajtását biztosító lépéseket.

(158)

Más felek azt az álláspontot képviselték, hogy az intézkedések ne vonatkozzanak a már meglévő értékesítési szerződések alá tartozó mennyiségekre. A gyakorlatban ez vámmentességgel lenne egyenértékű, ami aláaknázná az intézkedések javító hatását, éppen ezért a javaslatot elvetettük. Ezzel kapcsolatban hivatkozni kell a (138) és a (139) preambulumbekezdésre.

(159)

Az ideiglenes rendelet olyan dömpingellenes vámot vetett ki, amely minden vállalat esetében külön vámként jelenik meg, amelynek értéke a kár megszüntetéséhez szükséges különbözetnek a vizsgálati időszak során történt dömping kiszámításához használt exportárakra való alkalmazásával számítható ki. Ez a módszertan a végleges intézkedéseknél is megerősítést nyer.

(160)

A vizsgálat késői szakaszában számos kínai exportáló gyártó az árra vonatkozó kötelezettségvállalásokat ajánlott fel. Ezeket azonban a termék jelentős áringadozása, valamint a terméket érintő vámelkerülés és -kijátszás veszélye (lásd az ideiglenes rendelet (124) és (125) preambulumbekezdését) miatt nem lehetett elfogadni, nem beszélve arról, hogy a felajánlások nem tartalmaztak a kínai hatóságok részéről megfelelő nyomon követésre vonatkozó garanciát az olyan vállalatok esetében, amelyek nem kaptak piacgazdasági elbánást.

(161)

Az érintett termék behozatala az 572/2012/EU bizottsági rendelet (15) értelmében nyilvántartás-köteles. E nyilvántartási kötelezettséget célszerű megszüntetni. A vámok visszamenőleges beszedésének lehetőségéről későbbi szakaszban, a teljes körű statisztikai adatok rendelkezésre állásával fogunk dönteni.

(162)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó érintett termék behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetését tervezte. A felek rendelkezésére állt tovább egy olyan időszak, amelyen belül e nyilvánosságra hozatalt követően ismertethették álláspontjukat. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére. Az importőrök két csoportja meghallgatást kért és kapott a Kereskedelmi Főigazgatóság meghallgató tisztviselőjétől.

(163)

A Xinshiji-ítélet tekintetében felhozott érveket már a nyilvánosságra hozatalra szánt általános dokumentumban megvizsgáltuk és elemeztük. Az érvek egyike sem vonta maga után azon alapvető tények és szempontok változását, amelyek alapján az eredeti vizsgálat során meghatározott kárkülönbözet megerősítése mellett döntöttünk. Az „analóg ország”-ítélet kapcsán az importőrök egy csoportja megismételte a vizsgálat során már előadott észrevételeit a részleges újraindítás hatályáról, a vizsgálati időszak adatainak használatáról és a rendes érték meghatározásáról. Ezeket az észrevételeket a (43), a (46) és az (54) preambulumbekezdésben tárgyaltuk. Az importőrök ugyanezen csoportja kifejtette, hogy dömpingellenes vámok helyett kvótákon alapuló védintézkedéseket részesítenének előnyben. A kvótarendszer elvetésének okát a (156) preambulumbekezdésben ismertettük. Emellett meg kell jegyezni, hogy a a behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. február 26-i 260/2009/EK tanácsi rendeletnek (16) megfelelően védintézkedéseket csak igen speciális helyzetekben lehet elrendelni. A káros dömping kezelésének legmegfelelőbb módja vélhetően a dömpingellenes vám. Az importőrök ezen csoportja a (44) és a (85) preambulumbekezdésben említett kérdések kapcsán rámutatott, hogy a Bizottság kérés ellenére sem indított időközi felülvizsgálatot. Meg kell ismételnünk, hogy az „analóg ország”-ítélet időpontjában már nem volt lehetőség időközi felülvizsgálatra, mivel a vám már nem volt érvényben. A Bizottság e rendelet hatálybalépése után újból megvizsgálja az időközi felülvizsgálat iránti függő kérelmet. Ha a kérelem vizsgálata során bebizonyosodik, hogy teljesülnek az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételek, a lehető leghamarabb kezdeményezni fogjuk az időközi vizsgálatot.

(164)

A vizsgálat megállapításainak az érdekelt felek számára való nyilvánosságra hozatala után beérkezett észrevételeket megvizsgálva összességében arra a következtetésre jutottunk, hogy egyik észrevétel sem volt olyan horderejű, amely szükségessé tette volna a vizsgálat alatt levont következtetések megváltoztatását.

(165)

Ez a rendelet végrehajtja a Bíróságnak az eredeti rendelettel kapcsolatos ítéleteit. Ezért ez a rendelet az eredeti rendelet hatálybalépését követően öt évvel hatályát veszti,

22.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/47

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról. Az említett rendelet 10. cikke előírja a 70/524/EGK tanácsi irányelv (2) alapján engedélyezett adalékanyagok újbóli értékelését.

(2)

A nátrium-benzoátból, propionsavból és nátrium-propionátból álló készítményt a 70/524/EGK irányelvnek megfelelően határozatlan időre engedélyezték takarmány-adalékanyagként, mégpedig sertéseknél és tejelő teheneknél történő felhasználásra az 1876/2006/EK bizottsági rendelettel (3), hízómarháknál történő felhasználásra pedig a 757/2007/EK bizottsági rendelettel (4). Az említett készítményt ezt követően az 1831/2003/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerint meglévő termékként felvették a takarmány-adalékanyagok nyilvántartásába.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 10. cikke (2) bekezdésének a 7. cikkel összefüggésben értelmezett rendelkezései szerint kérelmet nyújtottak be a nátrium-benzoátból, propionsavból és nátrium-propionátból álló készítmény sertéseknél, tejelő teheneknél és hízómarháknál takarmány-adalékanyagként történő felhasználásának újbóli értékelése, valamint – az említett rendelet 7. cikkének megfelelően – sertéseknél, baromfinál, szarvasmarhánál, juhoknál, kecskéknél, nyulaknál és lovaknál történő új felhasználása iránt, azt kérelmezve, hogy az adalékanyagot a „technológiai adalékanyagok” kategóriába sorolják. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2011. szeptember 6-i (5) és 2012. április 24-i véleményében (6) arra a következtetésre jutott, hogy a javasolt felhasználási feltételek mellett a nátrium-benzoátból, propionsavból és nátrium-propionátból álló készítmény nincs káros hatással sem az állati egészségre, sem az emberi egészségre – a felhasználók megfelelő védelme mellett –, sem pedig a környezetre, ugyanakkor hatékonyan használható a gabona és a teljes értékű takarmány konzerválásában. A Hatóság szerint nem szükséges a forgalomba hozatalt követő felügyeletre vonatkozó egyedi előírásokat elrendelni. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(5)

A nátrium-benzoátból, propionsavból és nátrium-propionátból álló készítmény értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(6)

Az 1831/2003/EK rendelet szerinti új engedély megadása következtében az 1876/2006/EK és a 757/2007/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Mivel semmilyen biztonsági ok nem indokolja az engedélyezési feltételek azonnali módosítását, átmeneti időszakot kell biztosítani az érdekelt felek számára, hogy felkészülhessenek az engedélyezésből adódó új követelmények teljesítésére.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

22.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/50

(1)

A Janssen Pharmaceutica NV az 1831/2003/EK rendelet 13. cikke (3) bekezdésének értelmében kérelmet nyújtott be, amelyben kéri az engedély jogosultja nevének módosítását az egy takarmány-adalékanyag engedélyezéséről szóló, 2003. január 30-i 162/2003/EK bizottsági rendeletben (2), az egy kokcidiosztatikum takarmány-adalékanyagként történő új felhasználásáról szóló, 2008. október 3-i 971/2008/EK bizottsági rendeletben (3), a diklazuril brojlercsirkék takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezéséről (az engedély jogosultja: Janssen Pharmaceutica N.V.) és a 2430/1999/EK rendelet módosításáról szóló, 2010. december 2-i 1118/2010/EU bizottsági rendeletben (4), a diklazuril gyöngytyúkok takarmány-adalékanyagaként történő felhasználásának engedélyezéséről (az engedély jogosultja a Janssen Pharmaceutica N.V.) szóló, 2011. február 23-i 169/2011/EU bizottsági rendeletben (5), valamint a diklazuril brojlerpulykák takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezéséről (az engedély jogosultja: Janssen Pharmaceutica N.V.) és a 2430/1999/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. szeptember 5-i 888/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletben (6).

(2)

A kérelmező állítása szerint az Eli Lilly and Company Ltd. 2011. július 7-i hatállyal felvásárolta a Janssen Pharmaceutica NV társaság Janssen Animal Health részlegét, és most már e vállalat birtokolja a diklazuril adalékanyag értékesítési jogát. A kérelmező megfelelő adatokkal támasztotta alá kérelmét.

(3)

Az engedély feltételeinek javasolt módosítása kizárólag adminisztratív jellegű, és nem vonja maga után az érintett adalékanyag újbóli értékelését. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot értesítették a kérelemről.

(4)

Annak érdekében, hogy az Eli Lilly and Company Ltd. gyakorolhassa értékesítési jogait, módosítani kell az engedély feltételeit.

(5)

Ezért a 162/2003/EK, a 971/2008/EK, az 1118/2010/EU, a 169/2011/EU rendeletet és a 888/2011/EU végrehajtási rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Mivel semmilyen biztonsági ok nem indokolja a 162/2003/EK, a 971/2008/EK, az 1118/2010/EU, a 169/2011/EU rendelet és a 888/2011/EU végrehajtási rendelet e rendelet általi módosításának azonnali alkalmazását, a már meglévő készletek felhasználására helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

22.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/52

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról. Az említett rendelet 10. cikke előírja a 70/524/EGK tanácsi irányelv (2) alapján engedélyezett adalékanyagok újbóli értékelését.

(2)

A nátrium-hidroxidból álló készítmény (CAS-szám: 1310-73-2) macskáknál és kutyáknál takarmány-adalékanyagként történő felhasználását – a 70/524/EGK irányelvnek megfelelően – a 86/525/EGK bizottsági irányelv (3) időbeli megkötés nélkül engedélyezte. Az említett készítmény ezt követően – az 1831/2003/EK rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően – mint meglévő termék bekerült a takarmány-adalékanyagok közösségi nyilvántartásába.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összefüggésben értelmezett 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően a nátrium-hidroxid-készítmény (CAS-szám: 1310-73-2) macskák és kutyák takarmány-adalékanyagaként történő újbóli értékelésére vonatkozó, valamint az említett rendelet 7. cikkének megfelelően a szóban forgó adalékanyag díszhalak esetében történő új felhasználása iránti kérelmet nyújtottak be, kérelmezve, hogy az adalékanyagot a „technológiai adalékanyagok” kategóriába sorolják. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2012. szeptember 11-i véleményében (4) arra a következtetésre jutott, hogy – figyelembe véve, hogy ezt az adalékanyagot élelmiszer-ipari használatra ugyanezen funkció szerint és a javasolt felhasználási feltételek mellett már engedélyezték –, a nátrium-hidroxid nem gyakorol káros hatást az állatok egészségére, és takarmányipari funkciója (mint savasságot szabályozó anyag) alapvetően megegyezik élelmiszer-ipari funkciójával, ezért nincs szükség a hatékonyság további bizonyítására. A Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy megfelelő védintézkedések mellett nem merülhetnek fel a felhasználót érintő biztonsági problémák. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(5)

A nátrium-hidroxid értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően e készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(6)

Mivel az engedélyezési feltételek módosításának haladéktalan alkalmazása biztonsági szempontból nem indokolt, helyénvaló átmeneti időszakot engedélyezni a 86/525/EGK irányelvvel engedélyezett adalékanyag, valamint az ezt tartalmazó előkeverékek és összetett takarmányok meglévő készleteinek felhasználására.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

22.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/55

(1)

A 92/83/EGK irányelv 27. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak értelmében a tagállamok kötelesek mentesíteni a jövedéki adó alól az olyan alkoholt, amelyet valamely tagállam előírásainak megfelelően teljesen denaturáltak, feltéve, hogy az említett előírásoknak a szóban forgó cikk (3) és (4) bekezdésében megállapított feltételek szerinti bejelentése és elfogadása megtörtént.

(2)

A jövedéki adó alóli mentesség alkalmazásában az alkohol teljes denaturálására vonatkozó eljárások kölcsönös elismeréséről szóló, 1993. november 22-i 3199/93/EK bizottsági rendelet (2) előírja, hogy azokat a denaturáló szereket, amelyeket az egyes tagállamokban a 92/83/EGK irányelv 27. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban az alkohol teljes denaturálására alkalmaznak, az említett rendelet mellékletében ismertetni kell.

(3)

A denaturálási eljárások elterjedése növeli a denaturálási rendszer összetettségét, gyengíti a rendszer hatékony kezelését és több lehetőséget nyújt a csalásra.

(4)

2008-ban a tagállamok széles körűen támogatták a belső piac adózási rendszerei működésének javítását célzó közösségi program létrehozásáról (Fiscalis 2013 program) és a 2235/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. december 11-i 1482/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3) alapján működő projektcsoportot, jelentős számú vámhivatal vegyi laboratóriumait és a Közös Kutatóközpontot is bevonva. A projekt az alkohol teljes denaturálására szolgáló közös denaturálási eljárások (úgynevezett európai denaturáló szerek) alkalmazásának lehetőségét célozta feltárni.

(5)

A projektcsoport a 2011 júniusában közzétett zárójelentésében javasolta, hogy fontolják meg az egy hektoliter abszolút alkoholonként három liter izopropil-alkoholból, három liter metil-etil-ketonból és egy gramm denatonium benzoátból álló denaturáló szernek az alkohol teljes denaturálására szolgáló közös denaturálási eljárásként való elfogadását. E közös eljárás egyik fő előnye az, hogy valószínűleg felváltaná a tagállamonként változó számos egyedi eljárást. Az eljárást tehát valamennyi tagállamra vonatkozóan az alkohol teljes denaturálására szolgáló közös eljárásként kell alkalmazni az e területre vonatkozó szabályok kijátszásának, megkerülésének vagy megsértésének elkerülése érdekében.

(6)

Ezt követően a 92/83/EGK irányelv 27. cikkének (3) bekezdésének megfelelően az egyes tagállamok tájékoztatták a Bizottságot a követelmények új jegyzékéről. E jegyzékek mindegyike hivatkozott a közös denaturálási eljárásra és egyes esetekben más meglévő eljárásokra is. A meglévő eljárások tekintetében egyes tagállamok kifejezték szándékukat, hogy azokat egy átmeneti időszak vagy egy meg nem határozott időszak során továbbra is alkalmazzák konkrét műszaki követelmények miatt.

(7)

A Bizottság 2012. június 28-án továbbította a beérkezett értesítéseket a többi tagállam részére.

(8)

Egyetlen tagállam sem kifogásolta a közös denaturálási eljárásra vonatkozó javaslatot.

(9)

A meglévő eljárások tekintetében egyetlen olyan új elem sem merült fel, amely a szabályok kijátszásának, megkerülésének vagy megsértésének kockázatára utalt volna.

(10)

Az alkohol teljes denaturálására szolgáló közös eljáráson felül a szabadalmaztatással és a vele járó költségekkel kapcsolatos kérdések miatt Ausztria egy alternatív eljárást fogadott el, amelyet más tagállamban már alkalmaznak denaturálási eljárásként.

(11)

E rendelet alkalmazását a melléklet I. szakaszának tekintetében el kell halasztani annak érdekében, hogy az ipar számára megfelelő idő álljon rendelkezésre azon denaturáló szerek és denaturált termékek készleteinek kimerítésére, amelyek jelenleg a 3199/93/EK rendelet hatálya alá tartoznak, de e rendelet alkalmazását követően már nem.

(12)

A 3199/93/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a jövedékiadó-bizottság véleményével,