24.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/1

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Németország kérelmét (2) az „Aischgründer Karpfen” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 510/2006/EK rendelet 7. cikke szerinti kifogás, ezért az említett elnevezést be kell jegyezni,

24.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/3

(1)

Az 1069/2009/EK rendelet köz- és állat-egészségügyi szabályokat határoz meg az állati melléktermékekre és az azokból származó termékekre vonatkozóan az ilyen termékekhez kapcsolódó köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzése és minimalizálása érdekében. Továbbá az állati melléktermékek és az azokból származó termékek forgalomba hozatalára vonatkozóan is megállapít szabályokat.

(2)

A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. február 25-i 142/2011/EU bizottsági rendelet (2) végrehajtási szabályokat határoz meg az 1069/2009/EK rendeletre, többek között az üzemeltetők nyilvántartására, az állati melléktermékek és az azokból származó termékek szállítmányait a tagállamok közötti kereskedelem keretében kísérő kereskedelmi okmányok tartalmára, valamint az 1069/2009/EK rendelet 48. cikkének (1) bekezdése értelmében bizonyos állati melléktermékekre és azokból származó termékekre kötelezően kiállítandó bejelentési formanyomtatvány felépítésére.

(3)

Az 1069/2009/EK rendelet értelmében az üzemeltetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy az állati melléktermékek és az azokból származó termékek nyomon követhetők legyenek az összegyűjtés, az előállítás, a felhasználás és az ártalmatlanítás minden egyes szakaszában, ezáltal megelőzendő a belső piac olyan események miatt bekövetkező szükségtelen fennakadásait, amelyek tényleges vagy lehetséges köz- vagy állat-egészségügyi kockázatokkal függnek össze.

(4)

Az üzemeltetőknek biztosítaniuk kell, hogy az állati melléktermékre vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozó tevékenységek nyilvántartásba kerüljenek és engedélyezve legyenek. Ugyanakkor a 2. és a 3. kategóriába tartozó anyagok kis mennyiségben történő kezeléséből származó kockázat elhanyagolhatónak minősíthető, amennyiben azok olyan területekről származnak, ahonnan nem került bejelentésre emberre vagy állatra nézve fertőző betegség. A tagállamok számára lehetővé kell tenni ezért bizonyos tevékenységnek az 1069/2009/EK rendelet 23. cikkében előírt nyilvántartásba vétel nélküli jóváhagyását. Ezen eltérésnek olyan tevékenységekre kell korlátozódnia, amelyek során a termékeket a régión belül közvetlenül bocsátják rendelkezésre a végfelhasználók részére, a helyi piacon vagy helyi kiskereskedelmi egységek számára.

(5)

Az állati melléktermékek és az azokból származó termékek azon szállítmányait, amelyeket tagállamok közötti kereskedelemben történő értékesítésre szánnak, kereskedelmi okmánynak kell kísérnie. Ugyanakkor módosítani és bővíteni kell a kereskedelmi okmányra vonatkozó jelenlegi követelményeket annak biztosítására, hogy az a biztonságos kezelésre, a megmunkálására és a szándékolt felhasználására vagy az adott anyag ártalmatlanítására vonatkozóan minden szükséges információt tartalmazzon.

(6)

A kereskedelmi okmányon az üzemeltetőknek ki kell fejteniük bizonyos információkat a szállítmánnyal kapcsolatban, különösen az állati melléktermékek és az azokból származó termékek kategóriájára, a szállítmány jellegére és a kezelés típusára nézve. A 142/2011/EU rendelet 3. cikkének értelmében nem kell kereskedelmi okmányt kiállítani az olyan, állati melléktermékből származó termékekre, amelyeket az előállítási lánc végpontjaként jelentettek be. A 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) szereplő feldolgozási előírásokra való utalást is el lehet hagyni. A 142/2011/EU rendelet VIII. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Több, az 1069/2009/EK rendelet 48. cikkének (1) bekezdésében foglalt állati mellékterméket és állati melléktermékekből származó terméket a rendeltetési tagállam illetékes hatóságával előzetesen kell engedélyeztetni; ezt az üzemeltetőnek kérelem benyújtása útján kell igényelnie. A 142/2011/EU rendelet XVI. melléklete egységes formai követelményeket határoz meg az állati melléktermékek és az azokból származó teremékek tagállamok közötti kereskedelmének engedélyezésére. Ezen formai követelményeket módosítani kell a következő információk felvétele céljából: az engedélyezés érvényességének lejárta, a szállítmány mennyisége (térfogata vagy tömege), a feladó neve és címe, az állati melléktermék származási helye és a szállítmány rendeltetési helye. A 142/2011/EU rendelet XVI. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

A 142/2011/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

1.

A 20. cikk (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

A VIII. és a XVI. melléklet e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

24.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/11

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

24.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/13

(1)

A biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (2) bekezdésében említett 10 éves munkaprogram második szakaszáról szóló, 2007. december 4-i 1451/2007/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 98/8/EK irányelv I., IA., illetőleg IB. mellékletébe való felvétel lehetősége szempontjából meg kell vizsgálni. E jegyzékben szerepel a cisz-trikoz-9-én.

(2)

Az 1451/2007/EK rendelet alapján és a 98/8/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban megtörtént a cisz-trikoz-9-én értékelése az említett irányelv V. melléklete szerinti 19. terméktípusban, azaz a riasztó- és csalogatószerekben történő felhasználás vonatkozásában.

(3)

A tárgyban Ausztriát jelölték ki referens tagállamnak, az pedig az 1451/2007/EK rendelet 14. cikke (4) és (6) bekezdésének megfelelően 2009. november 11-én benyújtotta a Bizottságnak az illetékes hatóság jelentését és egy kapcsolódó ajánlást.

(4)

A tagállamok és a Bizottság megvizsgálták az illetékes hatóság jelentését. Az 1451/2007/EK rendelet 15. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Biocid Termékek Állandó Bizottsága 2012. május 25-én értékelő jelentésben foglalta össze a vizsgálat eredményeit.

(5)

Az elvégzett értékelések alapján elmondható, hogy a csalogatószerként felhasznált, cisz-trikoz-9-ént tartalmazó biocid termékek várhatóan eleget tesznek a 98/8/EK irányelv 5. cikkében megfogalmazott követelményeknek. Ennek megfelelően indokolt a cisz-trikoz-9-ént felvenni az említett irányelv I. mellékletébe.

(6)

Uniós szinten nem került sor az összes lehetséges felhasználási mód és expozíciós forgatókönyv értékelésére. Nem vizsgálták például a kültéri használatot és az élelmiszerek vagy takarmányok expozícióját. Ezért helyénvaló előírni, hogy a tagállamok értékeljék azokat a felhasználási vagy expozíciós körülményeket, valamint környezeti elemeket és népességcsoportokat érintő azon kockázatokat, amelyek nem szerepeltek reprezentatív módon az uniós szintű kockázatértékelésben, továbbá a termékengedély megadásakor biztosítsák megfelelő intézkedések végrehajtását, illetve meghatározott feltételek előírását a megállapított kockázatok elfogadható szintre való csökkentése érdekében.

(7)

Az értékelésben ismertetett felhasználások eredményeképpen a táplálékbevitelen keresztül történő közvetett humán expozíció lehetősége miatt indokolt előírni, hogy adott esetben megvizsgálják, szükséges-e új maximális maradékanyag-határértékeket meghatározni, vagy a már meglévőket módosítani összhangban az állati eredetű élelmiszerekben előforduló farmakológiai hatóanyagok maradékanyag-határértékeinek meghatározására irányuló közösségi eljárásokról, a 2377/90/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről és a 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2009. május 6-i 470/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) vagy a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4). Szükség van olyan intézkedések meghozatalára, amelyek megakadályozzák az alkalmazandó maradékanyag-határértékek túllépését.

(8)

Ezen irányelv előírásait célszerű valamennyi tagállamban egyidejűleg alkalmazni, mivel így biztosítható a cisz-trikoz-9-én hatóanyagot tartalmazó, 19. terméktípusba tartozó biocid termékekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód az uniós piacon, és általában véve így segíthető elő a biocid termékek piacának megfelelő működése is.

(9)

Egy adott hatóanyagnak a 98/8/EK irányelv I. mellékletébe való felvételét megelőzően célszerű elegendő időt hagyni arra, hogy a tagállamok és az érdekelt felek felkészülhessenek a felvételből fakadó új követelmények teljesítésére; ezzel egyúttal az is biztosítható, hogy a dokumentációt benyújtó kérelmezők teljes mértékben kihasználhassák azt a tízéves adatvédelmi időszakot, amely a 98/8/EK irányelv 12. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontja alapján a felvétel napjával veszi kezdetét.

(10)

A felvételt követően indokolt elegendő időt hagyni arra, hogy a tagállamok végrehajtsák a 98/8/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.

(11)

A 98/8/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (5) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot.

(13)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

24.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/16

(1)

A Tanács 2009. december 22-én, illetve 2010. január 18-án elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2010. január 26-tól2015. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló 2009/1014/EU (1), illetve 2010/29/EU (2) határozatot.

(2)

Esperanza AGUIRRE GIL DE BIEDMA hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága egy tagjának helye megüresedett,

—

Ignacio GONZÁLEZ GONZÁLEZ, Presidente de la Comunidad Autónoma de Madrid.

24.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/17

(1)

Az Európai Visszatérési Alap általános célkitűzése a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseinek támogatása, hogy javítsák a visszatérés kezelésének valamennyi dimenzióját, figyelembe véve az e téren meglévő uniós jogszabályokat, teljes mértékben tiszteletben tartva az alapvető jogokat.

(2)

A 2007/575/EK határozat 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott konkrét célokkal összhangban a Visszatérési Alap hozzájárul a visszatérésre vonatkozó közös szabályok eredményes és egységes alkalmazásának elősegítéséhez az e területre vonatkozó szakpolitika fejlődésének megfelelően.

(3)

Ebben az összefüggésben a Visszatérési Alap széles körű intézkedések társfinanszírozása révén támogatást biztosít a tagállamok számára a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) (visszatérési irányelv) végrehajtásához.

(4)

A visszatérési irányelv hatékony tagállami végrehajtásának biztosítása érdekében helyénvaló az alap támogatásának további megerősítése a támogatható intézkedések körének kibővítésével, különösen a visszatérési irányelv 16. cikkével kapcsolatos igények kielégítése érdekében, mely cikk szerint az őrizetet általában erre szolgáló különleges idegenrendészeti fogdákban kell végrehajtani. Ezenfelül az Európai Visszatérési Alap létrehozása óta szerzett tapasztalatok fényében és a tagállamok arra vonatkozó kapacitásának megerősítése érdekében, hogy a visszatérési eljárások és műveletek során biztosíthassák a visszatérők hatékony szállítását, helyénvaló a szükséges közlekedési eszközök, például buszok Alap keretében történő finanszírozásának lehetővé tétele.

(5)

Figyelembe véve, hogy a tagállamoknak az Európai Visszatérési Alap keretében elfogadott 2011. és 2012. évi programjai még mindig zajlanak, helyénvaló, hogy a módosított szabályokat a 2011. évi programtól kezdve alkalmazzák.

(6)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően az Egyesült Királyságot kötelezi az alap-jogiaktus, és következésképpen e határozat is.

(7)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően Írországot kötelezi az alap-jogiaktus, és következésképpen e határozat is.

(8)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 2. cikkével összhangban e határozat Dániára nem kötelező és nem alkalmazandó.

(9)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 2007/574/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (3) létrehozott „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” közös bizottság véleményével.

(10)

A 2008/458/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A II.1.3.3. pont 3. alpontjának helyébe a következő szöveg lép:

2.

A II.1.4.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„II.1.4.2.   Vásárlás, építés vagy felújítás

24.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/19

(1)

2011. október 17-én a Svéd Királyság az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikkének (5) bekezdése alapján értesítette a Bizottságot arról a szándékáról, hogy olyan nemzeti rendelkezéseket kíván bevezetni, amelyek a foszfortartalmú műtrágyák esetében az egy tonna foszfortartalomra jutó megengedett legnagyobb kadmiumszintet 46 grammra csökkentik (ami 20 mg Cd/kg P2O5-nek felel meg). Ezen intézkedések eltérnének a műtrágyákról szóló, 2003. október 13-i 2003/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) rendelkezéseitől, mivel a foszfortartalmú műtrágyák esetében csökkentenék az egy tonna foszfortartalomra jutó megengedett legnagyobb kadmiumszintet, melynek értéke 100 gramm (ami 44 mg Cd/kg P2O5-nek felel meg); az érték tekintetében a Svéd Királyság már korábban kapott engedélyt eltérésre.

(2)

Az EUMSZ 114. cikkének (5) és (6) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(5)   […] amennyiben valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai Parlament és a Tanács, a Tanács vagy a Bizottság általi elfogadását követően valamely tagállam új tudományos bizonyítékon alapuló, a környezet vagy a munkakörnyezet védelmével kapcsolatos nemzeti rendelkezések bevezetését tartja szükségesnek az adott tagállamra jellemző olyan probléma miatt, amely a harmonizációs intézkedés elfogadása után merült fel, ezekről az előirányzott rendelkezésekről és bevezetésük indokairól értesíti a Bizottságot.

6.   A Bizottság a[z] […] értesítésektől számított hat hónapon belül a vonatkozó nemzeti rendelkezéseket jóváhagyja vagy elutasítja, miután ellenőrizte, hogy az érintett rendelkezések nem képezik-e a tagállamok közötti önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a kereskedelem rejtett korlátozását, valamint hogy nem jelentenek-e akadályt a belső piac működésében.

Amennyiben a Bizottság e határidőn belül nem hoz határozatot, a[z] […] (5) bekezdésben említett nemzeti rendelkezéseket jóváhagyottnak kell tekinteni.

Ha az ügy összetettsége indokolja, és az emberi egészséget fenyegető veszély nem áll fenn, a Bizottság értesítheti az érintett tagállamot arról, hogy az ebben a bekezdésben említett határidő legfeljebb további hat hónappal meghosszabbítható.”

(3)

A műtrágyákra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. december 18-i 76/116/EGK tanácsi irányelv (2) előírta azokat a követelményeket, amelyeket a műtrágyáknak az „EK-műtrágya” megjelöléssel történő forgalomba hozatalhoz teljesíteniük kellett.

(4)

A 76/116/EGK irányelv I. melléklete típusmegjelöléseket határozott meg, és az egyes típusokra előírta azokat a – többek között az összetételre vonatkozó – követelményeket, amelyeknek minden műtrágya meg kellett, hogy feleljen ahhoz, hogy jogosult legyen az „EK-műtrágya” megjelölésre. Az irányelv az említett listában szereplő típusmegjelöléseket a makroelem-tartalomtól, azaz a nitrogén-, a foszfor- és a káliumtartalomtól függően különböző csoportokba osztotta.

(5)

A 76/116/EGK irányelv (3) 7. cikke szerint a tagállamok az összetétel, az azonosítás, a címkézés vagy a csomagolás alapján nem tilthatták, korlátozhatták vagy akadályozhatták az olyan, „EK-műtrágya” megjelöléssel ellátott műtrágyák forgalmazását, amelyek az irányelvben foglalt rendelkezéseknek megfeleltek.

(6)

A Svéd Királyság által az EK-Szerződés 95. cikkének (4) bekezdése értelmében bejelentett, a műtrágyák megengedett legnagyobb kadmiumtartalmára irányadó nemzeti rendelkezésekről szóló, 2002. május 24-i 2002/399/EK bizottsági határozat (4) eltérést engedélyezett a 76/116/EGK irányelvtől, és jóváhagyta azokat a svéd előírásokat, amelyek megtiltották azon műtrágyák forgalomba hozatalát a svéd piacon, amelyek egy tonna foszfortartalmára 100 grammnál több kadmium jutott. Ez az eltérés 2005. december 31-ig volt alkalmazható.

(7)

A 76/116/EGK irányelv helyébe a műtrágyákról szóló 2003/2003/EK rendelet lépett.

(8)

A 2003/2003/EK rendelet 35. cikkének (2) bekezdése értelmében a 76/116/EGK irányelv 7. cikkétől való, a Szerződés korábbi 95. cikkének (6) bekezdése alapján a Bizottság által engedélyezett eltérések a rendelet 5. cikkétől való eltérésként értelmezendők, és a rendelet hatálybalépésére való tekintet nélkül továbbra is kifejtik hatásukat.

(9)

A 2003/2003/EK rendelet (15) preambulumbekezdése előirányozza, hogy a Bizottság foglalkozni szándékozik a műtrágyákban véletlenszerűen előforduló kadmiumtartalommal, és adott esetben rendelettervezetet állít össze, amelyet az Európai Parlament és a Tanács elé szándékozik terjeszteni. A Bizottság széles körű előkészítő munkát végzett, azonban a különböző mérlegelendő tényezők összetettsége miatt még nem fogadott el javaslatot.

(10)

Mivel a Svédországra vonatkozó kivételes rendelkezést 2005. december 31-ig engedélyezték, Svédország 2005 júniusában annak meghosszabbítását kérelmezte. A Svéd Királyság által az EK-Szerződés 95. cikkének (4) bekezdése értelmében bejelentett, a műtrágyák megengedett legnagyobb kadmiumtartalmára irányadó nemzeti rendelkezésekről szóló, 2006. január 3-i 2006/347/EK bizottsági határozat (5) engedélyezi a svéd hatóságok számára, hogy fenntartsák a nemzeti előírásokat, ameddig a műtrágyák kadmiumtartalmát nem szabályozzák harmonizált intézkedések uniós szinten.

(11)

A vegyipari termékekről (kezelési, behozatali és kiviteli tilalmakról) szóló svéd rendelet (1998:944) (6) rendelkezéseket tartalmaz egyebek mellett a műtrágyák legnagyobb megengedett kadmiumtartalmára vonatkozóan, és ezek a rendelkezések az EK-műtrágyákra is alkalmazandók. A rendelet 3. szakaszának (1) bekezdése előírja, hogy a 25.10, 28.09, 28.35, 31.03 és 31.05 vámtarifaszámú azon műtrágyák, amelyek egy tonna foszfortartalma 100 grammnál több kadmiumot tartalmaznak, nem kínálhatók eladásra, és nem terjeszthetők.

(12)

A tervezett, az EUMSZ 114. cikke (5) bekezdése alapján bejelentett tagállami intézkedés a foszfortartalmú műtrágyák esetében az egy tonna foszfortartalomra jutó megengedett legnagyobb kadmiumszint értékét 100 grammról 46 grammra csökkentené (46 mg Cd/kg P 20 mg Cd/kg P2O5-nek felel meg).

(13)

2011. május 17-én a Svéd Királyság az EUMSZ 114. cikkének (5) bekezdése alapján bejelentette a Bizottságnak, hogy olyan nemzeti szabályozás bevezetésére kér engedélyt, amelyek a foszfortartalmú műtrágyák esetében az egy tonna foszfortartalomra jutó legnagyobb megengedett kadmiumszintet 46 grammra csökkentik. A svéd hatóságok tehát a 2006/347/EK határozat által megadott eltéréssel engedélyezett kadmiumszint csökkentését kérik.

(14)

2011. október 17-i levelükben a svéd hatóságok benyújtották a Bizottságnak azon hatályos nemzeti jogszabályok szövegét, amelyek a 2008:255 és a 2009:654 rendeletek (7) módosításait tükrözik.

(15)

2011. november 14-i levelében a Bizottság tájékoztatta a svéd hatóságokat, hogy az EUMSZ 114. cikkének (6) bekezdése szerinti hat hónapos vizsgálati időszak 2011. október 18-án megkezdődött.

(16)

2011. október 17-i levelében a Bizottság tájékoztatta a többi tagállamot Svédország kérelméről. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában a kérelemre vonatkozó tájékoztatást is megjelentetett (8) annak érdekében, hogy tájékoztassa a többi érdekelt felet azokról a nemzeti rendelkezésekről, amelyeket Svédország be kíván vezetni, valamint ennek indokairól. Lettország támogatta a svéd kérelmet. Erre vonatkozó további észrevétel nem érkezett a Bizottsághoz.

(17)

Az ügy összetettségére való tekintettel a Bizottság kikérte az egészségügyi és környezeti kockázatok tudományos bizottsága (a továbbiakban: EKKTB) véleményét a svéd kockázatértékelés általános minőségéről, a fő hiányosságokról, a forgatókönyvek helyénvalóságáról, a feltételezésekről, valamint a környezetre jelentett kockázatokkal kapcsolatos következtetések megbízhatóságáról és érvényességéről.

(18)

Az EKKTB 2012. február 27-én fogadta el véleményét (9). Az EKKTB arra a következtetésre jutott, hogy a svéd hatóságok által készített kockázatértékelési jelentés tudományos színvonala magas, a tanulmányozott forgatókönyvek általában véve megfelelőek, és a forgatókönyvekben alkalmazott paraméterértékek legtöbbje elfogadható. Az EKKTB azonban úgy vélte, hogy a jelentésben szereplő számos állítás nincs elegendő bizonyítékkal alátámasztva.

(19)

Mivel az EKKTB megállapítása szerint továbbra is bizonytalanság övezi a svéd hatóságok egyes kulcsfontosságú állításait, amelyekben arra következtetnek, hogy a svédországi kis patakokban élő szervezetek veszélyeztetettek, ami a svéd hatóságok által megnevezett egyetlen környezeti kockázat, és mivel nincs bizonyíték az emberi egészséget fenyegető olyan veszély fennállására, amely befolyásolhatná a svéd kérelem értékelésének meghosszabbítását, a Bizottság indokoltnak tartotta a 114. cikk (6) bekezdése első albekezdésében említett határidő meghosszabbítását.

(20)

2012. április 18-án a Bizottság értesítette a Svéd Királyságot az EUMSZ 114. cikke (6) bekezdésének harmadik albekezdése alapján hozott határozatáról (10), miszerint 2012. október 18-ig meghosszabbítja az EUMSZ 114. cikke (6) bekezdésének első albekezdésben említett, a bejelentett nemzeti szabályozás jóváhagyására vagy elutasítására rendelkezésre álló hat hónapos határidőt.

(21)

2012. április 27-i levelében a Bizottság értesítette a svéd hatóságokat az EKKTB véleményében megállapított bizonytalanságokról és további magyarázatok benyújtására kérte fel őket, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára a végső döntés meghozatalát.

(22)

A Bizottságnak küldött 2012. július 2-i válaszlevelükben a svéd hatóságok nem tértek ki az EKKTB által megállapított bizonytalanságokra, hanem azzal érveltek, hogy az EUMSZ 114. cikke (5) bekezdésében említett „környezet védelme” fogalom az egészségügyi szempontokra is vonatkozik. Ezért a svéd értesítés vizsgálatakor az értesítés emberi egészséget érintő érveire is ki kell térni.

(23)

A Bizottság 2012/230/EU határozatában úgy ítélte meg, hogy a Svéd Királyság által benyújtott, a műtrágyák megengedett kadmiumtartalmával kapcsolatos szigorúbb nemzeti rendelkezésekre irányuló kérelem elfogadható.

(24)

Az EUMSZ 114. cikkének rendelkezése alapján a Bizottságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy az e cikkben meghatározott, a tagállamok számára biztosított eltérést lehetővé tevő összes feltétel teljesül-e.

(25)

Az EUMSZ 114. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy ha valamely tagállam a harmonizációs intézkedéstől eltérő nemzeti rendelkezések bevezetését tartja szükségesnek, a nemzeti rendelkezéseknek a környezet vagy a munkakörnyezet védelmével kapcsolatos új tudományos bizonyítékokon kell alapulnia, és bevezetését az adott tagállamra jellemző olyan problémának kell indokolnia, amely a harmonizációs intézkedés elfogadása után merült fel.

(26)

Az EUMSZ 114. cikkének (6) bekezdése értelmében továbbá a Bizottság a vonatkozó nemzeti rendelkezéseket jóváhagyja vagy elutasítja, miután ellenőrizte, hogy az érintett rendelkezések nem képezik-e a tagállamok közötti önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a kereskedelem rejtett korlátozását, valamint hogy nem jelentenek-e akadályt a belső piac működésében.

(27)

A műtrágyák kadmiumtartalmának a környezetre (és az emberi egészségre) gyakorolt káros hatásaival kapcsolatos aggodalmak Ausztria, Finnország és Svédország európai uniós csatlakozási tárgyalásakor már széles körben felmerültek. Amint arról az előbbiekben már szó esett, e három tagállam számára a műtrágyák kadmiumtartalmából eredő kockázatok uniós szintű, további alapos értékelése céljából a műtrágyákra vonatkozó közösségi jogszabályoktól való átmeneti eltéréseket engedélyeztek.

(28)

2002-ben a Bizottság kikérte a foszfortartalmú műtrágyák használata következtében a talajban történő kadmiumfelhalmozódás valószínűségére vonatkozóan a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság (a továbbiakban: SCTEE) véleményét (11). A nyolc tagállam által végzett kockázatértékelés és további elemzések alapján az SCTEE úgy becsülte, hogy a 60 mg kadmium/kg P2O5 vagy ennél magasabb kadmiumszinttel rendelkező foszfáttartalmú műtrágyák az Európai Unió területén lévő legtöbb talajfajtában kadmiumfelhalmozódást eredményeznek, míg a 20 mg kadmium/kg P2O5 vagy ennél alacsonyabb kadmiumszinttel rendelkező foszfáttartalmú műtrágyák használata várhatóan 100 év alatt sem eredményez kadmiumfelhalmozódást, ha más kadmiumbeviteli forrásokkal nem számolnak.

(29)

A létező anyagok kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló, 1993. március 23-i 793/93/EGK tanácsi rendelet (12) a kadmiumot és a kadmium-oxidot a különös figyelmet igénylő elsőbbségi anyagok közé sorolta.

(30)

A 2003/2003/EK rendelet elfogadásakor a Bizottság nem állapított meg határértéket a műtrágyák kadmiumtartalmára vonatkozóan, azonban elismerte, hogy amint a kadmiumra és a kadmium-oxidra vonatkozó uniós kockázatelemzés adatai rendelkezésre állnak, foglalkozni kell a kérdéssel.

(31)

A kadmiumról és a kadmium-oxidról szóló uniós kockázatértékelési jelentést 2007 decemberében adták ki (13). A jelentés következtetései alapján a kockázatcsökkentési stratégia konkrét intézkedéseket javasolt az élelmiszerek, dohánykeverékek és foszfortartalmú műtrágyák kadmiumtartalmának csökkentésére, az Unión belüli eltérő körülmények figyelembevétele mellett (14).

(32)

A műtrágyák kadmiumtartalmára vonatkozó uniós szintű megfelelő értékhatárok megállapítása folyamatban van, amelynek keretében számos tényezőt, mint például az Unión belüli eltérő körülményeket, továbbá a műtrágya előállításához szükséges foszfor elérhetőségét, földrajzi származását és összetételét is figyelembe veszik. A Bizottság a műtrágyaként használt anyagokban lévő szennyező anyagokra (ideértve a kadmiumot is) érvényes megfelelő határértékeket kíván megállapítani a műtrágyákról szóló rendelet felülvizsgálatára vonatkozó javaslatában, amelynek elkészítését 2013-ra tervezi.

(33)

A határértékek Svédországban történő csökkentésére irányuló kérelem alátámasztására a svéd hatóságok a svéd környezet kadmiumkoncentrációjára vonatkozó új kockázatértékelést hajtottak végre, amelyet 2011 januárjában véglegesítettek. A kockázatértékelés a műtrágyákból és egyéb forrásból származó kadmiumbevitel különböző eseteit alapul véve összehasonlítja a különböző környezeti elemekre jellemző szervezetek tekintetében mérhető becsült hatásmentes koncentrációkat (predicted no effect concentrations, a továbbiakban: PNEC) a svéd környezetben mérhető kadmiumkoncentrációval. Az értesítés hivatkozik a Bizottsághoz az EUMSZ 114. cikke (4) bekezdése alapján korábban benyújtott kérelmek keretében rendelkezésre bocsátott tanulmányokra (amelyeket már figyelembe vettek a Svédország számára engedélyezett, jelenleg is érvényben lévő eltérés, a legfeljebb 100 gramm kadmium/egy tonna foszfor határérték fenntartásának indokolásaként), valamint a kadmiumra és a kadmium-oxidra vonatkozó uniós kockázatértékelésre.

(34)

Az édesvízre vonatkozó PNEC a víz keménységétől függ. Mivel Svédországban nagyon alacsony keménységűek az édesvizek, Európa más részeihez képest a vízben élő szervezetek tekintetében a toxicitás várhatóan alacsonyabb kadmiumkoncentrációnál lép fel. Ennélfogva valószínűsíthető, hogy a svéd vizekben élő szervezetek a közép- és dél-európai vizekben élőkhöz képest általában véve érzékenyebbek a megemelkedett kadmiumszintre.

(35)

A svéd felszíni vizekre vonatkozó, 2006-ban és 2009-ben végzett monitoringprogramok eredményei alapján a tavakban a PNEC-értékeknél mintegy 1 %-kal, a parti tengervizekben pedig mintegy 7 %-kal magasabb kadmiumkoncentráció mutatható ki. Egy 2008-ban végzett felülvizsgálat megállapította, hogy a kibocsátáscsökkentő intézkedések nyomán a vízben élő szervezetekben jelentősen csökkent a fémek koncentrációja, a kadmium esetében a helyzet azonban kevésbé egyértelmű. Az elmúlt években a halak (anyaangolnák) immunrendszerére gyakorolt hatások fokozódó tendenciája vélhetően összefügg a halak kadmiumkoncentrációjának növekedésével. 2011-ben egy további jelentést készítettek, amelynek célja az volt, hogy vázolja a szántóföldi talajok és növények kadmiumtartalmának jövőbeni alakulását, és ezáltal felbecsülje a 100 évre előre jelzett koncentrációkat. Az eredmények alapján a legrosszabb esetből kiindulva felbecsülték az azon vízben élő szervezetekre háruló kockázatokat, amelyek a következő 100 évben előreláthatólag műtrágyával kezelt földek közelében található vizekben élnek.

(36)

A svéd hatóságok értékelésükben arra a következtetésre jutnak, hogy a kimondottan lágy (5 mg CaCO3/l alatti keménységű) vizekben élő szervezetek tekintetében hosszú távon megnőhet a kockázat. Ez azonban csak kis patakok esetében várható, amelyekben a mezőgazdasági talajokból származó szennyvíz nem hígul fel kellőképpen. A svéd hatóságok nem állapítottak meg más olyan kockázatot a környezetre, amely a műtrágyákban felhasznált kadmiumból ered.

(37)

A foszfáttartalmú műtrágyák általi kadmiumbevitel, a lehetséges felhalmozódás és a környezeti kockázatok közötti kapcsolat összetettségére való tekintettel a Bizottság kikérte az egészségügyi és környezeti kockázatok tudományos bizottsága (a továbbiakban: EKKTB) véleményét a svéd kockázatértékelés általános minőségéről, a fő hiányosságokról, a forgatókönyvek helyénvalóságáról, a feltételezésekről, valamint a környezetre jelentett kockázatokkal kapcsolatos következtetések megbízhatóságáról és érvényességéről.

(38)

Az EKKTB 2012. február 27-én fogadta el véleményét (15). Amint az a 2012/230/EU határozatban is olvasható, az EKKTB arra a következtetésre jutott, hogy a svéd hatóságok által készített kockázatértékelési jelentés tudományos színvonala magas, a tanulmányozott forgatókönyvek általában véve megfelelőek, és a forgatókönyvekben alkalmazott paraméterértékek legtöbbje elfogadható. Az EKKTB azonban úgy vélte, hogy a jelentésben szereplő számos állítás és/vagy feltételezés nincs elegendő bizonyítékkal alátámasztva, és néhány forgatókönyv esetében kimondottan a legrosszabb esetre vonatkozó feltételeket alkalmazták. Az EKKTB úgy vélte, hogy a svéd hatóságoknak a lágy vizek becsült kadmiumkoncentrációjával kapcsolatos feltételezései a kockázatok túlértékeléséhez vezethetnek, következésképpen nem ért egyet a svéd hatóságoknak a patakok tekintetében bemutatott eredményeivel, mivel a patakok az egyedüli környezeti elemek, amelyekre vonatkozóan a svéd hatóságok kockázatokat állapítottak meg. Összességében véve az EKKTB a svéd környezetre vonatkozó kockázatok értékelése szempontjából nem ítélte megfelelőnek a svéd jelentésben szereplő feltételezéseket.

(39)

Mindazonáltal az EKKTB emlékeztetett a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság korábbi, 2002-es értékelésére, amelynek becslései szerint a talaj kadmiumkoncentrációi a legtöbb európai talaj esetében nem fogják elérni a 46 mg Cd/kg P határértéket. Noha ez nem új tudományos bizonyíték, az EKKTB megerősítette, hogy ez a becslés még a svéd mezőgazdasági talajok tekintetében is elfogadható, és megjegyezte, hogy a számítás az „állapotmegőrzés elvén” alapult, nem pedig azon a kockázatértékelésen, amelyre a svéd hatóságok jelenlegi indokolásukban hivatkoznak.

(40)

2012. július 2-i levelükben a svéd hatóságok nem szolgáltattak további magyarázatot, amely az EKKTB által megállapított, a lehetséges környezeti károkkal kapcsolatos bizonytalan érveket tisztázta volna. Tekintettel arra, hogy a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság 2002-es véleménye korábbi keltezésű a 2003/2003/EK rendeletnél, a Bizottság megállapítja, hogy a svéd hatóságok nem bizonyították új tudományos bizonyítékok alapján, hogy környezeti kockázat állna fenn olyan, Svédországra jellemző probléma miatt, amely a 2003/2003/EK rendelet elfogadása után merült fel.

(41)

A svéd hatóságok 2012. július 2-i levelükben azzal érveltek, hogy az EUMSZ 114. cikke (5) bekezdésében említett „környezet védelme” fogalom az egészségügyi szempontokra is vonatkozik, ezért a svéd értesítés vizsgálatakor az értesítés emberi egészséget érintő érveire is ki kell térni.

(42)

Az EUMSZ 114. cikk (5) bekezdése megfelelő jogi értelmezésének sérelme nélkül, a Bizottság kiterjesztette vizsgálatát a műtrágyák kadmiumtartalma miatt a környezeten, vagyis az étrendi bevitelen keresztül a svéd népességet esetlegesen fenyegető kockázatokra.

(43)

A svéd hatóságok indokolásukban egészségügyi okokkal érvelnek a svéd népesség kadmiumkitettségének csökkentése mellett; ilyen okként nevezik meg a csontritkulás gyakori előfordulását, az ún. üvegcsontúság és a csonttöréses esetek számának növekedését, valamint a megváltozott veseműködést a népesség azon részeiben, ahol a kadmiumtartalom meghaladja az 1 mg/g kreatinin szintet, valamint megemlítik a népesség érzékeny csoportjai tekintetében fennálló kockázatokat (cukorbetegek és vashiányban szenvedők – mindkét betegség Svédország lakosságának jelentős részét érinti). A svéd hatóságok szerint a svédországi talaj alacsonyabb pH-értéke miatt a növények több kadmiumot vesznek fel, ami a népesség nagyobb mértékű kitettségét eredményezi, mivel a kitettség mértéke az – elsősorban növényi eredetű – élelmiszerekkel történő kadmiumbeviteltől függ.

(44)

A Bizottság külön is kikérte az EKKTB véleményét azzal kapcsolatban, hogy a svéd hatóságok által megnevezett, az emberi egészséget veszélyeztető kockázatok Svédországra jellemzőek-e és a 2003/2003/EK rendelet elfogadása után merültek-e fel (16).

(45)

Abban a kérdésben, hogy Svédország helyzete eltér-e Európa más részeinek helyzetétől, az EKKTB egyetértett azzal a megállapítással, hogy a talaj pH-értéke Svédországban átlagosan alacsonyabb, mint Európa más részein. Mivel azonban az alacsonyabb pH-értéknél a kadmium talajból való kilúgozódásának mértéke is nő, a svédországi talajban alacsonyabb a kadmiumfelhalmozódás, mint a hasonló kadmiumkoncentrációval és műtrágyabevitellel jellemezhető európai országok nagy részében. Az EKKTB megjegyzi, hogy a svéd jelentés (a IV. melléklet összefoglalója) is alátámasztja az EKKTB megállapítását, mivel a következőket állítja: „Nehéz volt egyértelműen kimutatni, hogy a svédországi sajátos körülmények érzékenyebbé teszik a svédországi talajt a kadmiumbevitellel szemben, mint a közép-európait. A pH-érték azonban meghatározó tényező a talajból a növényekbe jutó kadmiummennyiség szempontjából, és a svéd talaj pH-értéke megközelítőleg egy pH-értékkel alacsonyabb, mint az európai átlagérték. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy Svédországban igen ritka a mészköves talaj. A svéd búza kadmiumszintje számos európai ország búzájáéhoz hasonló, annak ellenére, hogy a svéd talaj kadmiumkoncentrációja viszonylag alacsony.” Az EKKTB megjegyzi, hogy noha a svéd jelentésben frissek a légköri lerakódásra vonatkozó adatok, az anyagmérleg-számításra vonatkozó forgatókönyveket már tárgyalta a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság 2002-es véleménye, és nincs olyan új információ, amelynek fényében ezek már ne lennének érvényesek.

(46)

Az EKKTB egyetért azzal, hogy az alacsonyabb pH-érték növeli a kadmium felszívódóképességét és növények általi felvételi képességét, ezért a búzába némileg több kadmium jut a talajból, mint a legtöbb európai országban. Az EKKTB megjegyzi azonban, hogy ha fennmarad az alacsony pH-szint, a növények kadmiumkoncentrációja a jövőben várhatóan kisebb lesz (kisebb mértékben emelkedik) Svédországban, mint a legtöbb európai országban, mert a talaj kadmiumtartalmának növekedése ugyanolyan bevitel mellett lassabb ütemű.

(47)

A kadmiumnak való étrendi kitettséggel kapcsolatban az EKKTB megállapítja, hogy a svéd tanulmány nem támasztja alá adatokkal, hogy Svédországban magasabb lenne a kadmiumnak való étrendi kitettség, mint Európa egyéb részein, sem az átlagérték, sem pedig a kitettség felső tartománya tekintetében. A legfrissebb adatok nem utalnak arra, hogy növekedne az étrendi kitettség, beleértve a szervezet kadmiumterhelését is az átlagnépesség körében. Végül az EKKTB megjegyzi, hogy a svéd jelentés bizonyítékkal szolgál arra vonatkozóan, hogy Svédországban a kadmium hatása az emberi egészségre már a szervezet alacsonyabb kadmiumterheltségi szintjénél is kimutatható annál, mint ahogy arról a korábbiakban beszámoltak, arra nézve azonban nem szolgál bizonyítékokkal, hogy a svéd népesség érzékenyebb lenne vagy érzékenyebbé vált volna a kadmiummal szemben, mint más európai országok népessége.

(48)

Összességében véve az EKKTB megállapítja, hogy a svéd jelentés részletes és naprakész értékelést ad a műtrágyák kadmiumtartalmának az élelmiszerláncon keresztül az emberi egészséget fenyegető hosszú távú hatásait illetően. Az EKKTB megjegyzi, hogy a jelentés nem sorakoztat fel meggyőző érveket amellett, hogy a svéd helyzet egyedi, valamint hogy bármilyen, a 2003/2003/EK rendelet elfogadása után napvilágot látott adat további aggodalomra adna okot.

(49)

Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy a Svéd Királyság nem adott olyan indokolást a műtrágyák legnagyobb kadmiumtartalmára vonatkozóan tervezett nemzeti szabályozáshoz, amely a környezet védelmével kapcsolatos új tudományos bizonyítékon alapul, Svédországra jellemző és a 2003/2003/EK rendelet elfogadása után felmerülő problémára vonatkozik.

(50)

A Bizottság megjegyzi, hogy a svéd értesítés a bejelentett intézkedés indokolásaként nem hivatkozik a munkakörnyezet védelmére.

(51)

Az EUMSZ 114. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy ha valamely tagállam az uniós harmonizációs intézkedéstől eltérő nemzeti rendelkezések bevezetését tartja szükségesnek, a nemzeti rendelkezéseket a környezet vagy a munkakörnyezet védelmével kapcsolatos új tudományos bizonyítékkal kell indokolnia, léteznie kell a kérelmező tagállamra jellemző problémának, és a problémának a harmonizációs intézkedés elfogadását követően kell felmerülnie.

(52)

A szóban forgó esetben, a svéd kérelem megvizsgálása után a Bizottság úgy véli, hogy a Svéd Királyság nem nyújtott be a környezet vagy a munkakörnyezet védelmével kapcsolatos új tudományos bizonyítékot, és nem bizonyította, hogy a területére jellemző olyan probléma áll fenn, amely a műtrágyákra vonatkozó 2003/2003/EK rendelet elfogadása után merült fel, és amely szükségessé tenné a bejelentett nemzeti szabályozást.

(53)

Következésképpen a Svéd Királyság arra irányuló kérelme, hogy nemzeti szabályozást vezethessen be, amelyek a foszfortartalmú műtrágyák esetében az egy tonna foszfortartalomra jutó megengedett legnagyobb kadmiumszint értékét 46 grammra csökkenti, nem felel meg a 114. cikk (5) bekezdésében előírtaknak.

(54)

Az EUMSZ 114. cikkének (6) bekezdése értelmében a Bizottság a vonatkozó nemzeti rendelkezéseket jóváhagyja vagy elutasítja, miután ellenőrizte, hogy az érintett rendelkezések nem képezik-e a tagállamok közötti önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a kereskedelem rejtett korlátozását, valamint hogy nem jelentenek-e akadályt a belső piac működésében.

(55)

Mivel a Svéd Királyság által benyújtott kérelem nem teljesíti a 114. cikk (5) bekezdésében megállapított alapfeltételeket, nincs szükség arra, hogy a Bizottság ellenőrizze a 114. cikk (6) bekezdésében szereplő feltételeket.

(56)

A fentiek alapján megállapítható, hogy a Svéd Királyságnak a 2003/2003/EK rendelettől eltérő nemzeti rendelkezések bevezetésére vonatkozó kérelme elfogadható, azonban nem teljesíti az EUMSZ 114. cikke (5) bekezdésében előírt feltételeket, mivel Svédország nem nyújtott be a környezet védelméhez kapcsolódó új tudományos bizonyítékot, amely egy, a területére jellemző és a 2003/2003/EK rendelet elfogadása után felmerült problémára vonatkozik.

(57)

A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 114. cikkének (6) bekezdése alapján a nemzeti rendelkezéseket nem lehet jóváhagyni,

24.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/25

(1)

A 66/2010/EK rendelet értelmében uniós ökocímkére érdemesek azok a termékek, amelyek teljes életciklusukat tekintve csak kismértékben károsítják a környezetet.

(2)

A 66/2010/EK rendelet értelmében az uniós ökocímke odaítélésének konkrét kritériumait termékcsoportonként kell megállapítani.

(3)

Az új kritériumoknak és a kapcsolódó értékelési és ellenőrzési követelményeknek e határozat elfogadásának időpontjától számítva négy évig célszerű érvényben maradniuk.

(4)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 66/2010/EK rendelet 16. cikke alapján létrehozott bizottság véleményével,

24.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/38

(1)

A 66/2010/EK rendelet értelmében uniós ökocímkére érdemesek azok a termékek, amelyek teljes életciklusukat tekintve csak kismértékben károsítják a környezetet.

(2)

A 66/2010/EK rendelet értelmében az uniós ökocímke odaítélésének konkrét kritériumait termékcsoportonként kell megállapítani.

(3)

Az ökológiai kritériumoknak és a kapcsolódó értékelési és ellenőrzési követelményeknek e határozat elfogadásának időpontjától számítva négy évig célszerű érvényben maradniuk.

(4)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 66/2010/EK rendelet 16. cikke alapján létrehozott bizottság véleményével,

24.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/53

(1)

Mind a 98/70/EK irányelv, mind pedig a 2009/28/EK irányelv fenntarthatósági kritériumokat határoz meg a bioüzemanyagokra vonatkozóan. A 98/70/EK irányelv 7b. és 7c. cikkében, valamint IV. mellékletében foglalt rendelkezések hasonlóak a 2009/28/EK irányelv 17. és 18. cikkében, valamint V. mellékletében foglalt rendelkezésekhez.

(2)

A 2009/28/EK irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett célok szempontjából figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók vonatkozásában a tagállamoknak elő kell írniuk a gazdasági szereplők számára annak igazolását, hogy a 2009/28/EK irányelv 17. cikkének (2)–(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumok teljesülnek.

(3)

A 2009/28/EK irányelv (76) preambulumbekezdése kimondja, hogy el kell kerülni az ágazat ésszerűtlenül nagy terhelését, egyben megállapítja, hogy az önkéntes rendszerek hatékony megoldásokkal járulhatnak hozzá a szóban forgó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés igazolásához.

(4)

A Bizottság eldöntheti, hogy a 2009/28/EK irányelv 17. cikkének (3)–(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés igazolásaként, adott bioüzemanyag-szállítmányokra vonatkozóan elfogadja-e egy adott önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszer tanúsítványát, és az említett irányelv 17. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában megbízható adatnak tekinti-e az üvegházhatású gázok kibocsátásában elért megtakarítás mérésére létrehozott önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszerek információit.

(5)

Az ilyen önkéntes rendszerek bizottsági elismerése ötéves időtartamra szólhat.

(6)

Ha egy gazdasági szereplő a Bizottság által elismert rendszer szerinti bizonyítékokkal vagy adatokkal szolgál, az elismerésről szóló bizottsági határozat által érintett mértékig a tagállamok nem kötelezhetik az adatszolgáltatót arra, hogy további bizonyítékokkal támassza alá a fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést.

(7)

A „Roundtable on Sustainable Palm Oil RED” elnevezésű rendszer elismerése iránti kérelmet 2012. február 10-én kapta kézhez a Bizottság. A rendszer a pálmaolaj-alapú termékekre terjed ki. Az elismert rendszert a 2009/28/EK irányelvvel létrehozott átláthatósági platformon elérhetővé kell tenni. A Bizottságnak figyelembe kell vennie a rendszer adatainak esetleges üzleti érzékenységét, és dönthet úgy, hogy azoknak csak egy részét teszi közzé.

(8)

A „Roundtable on Sustainable Palm Oil RED” elnevezésű rendszer értékelése során megállapítást nyert, hogy abban megfelelően érvényre jutnak a 98/70/EK irányelv 7b. cikkének (3), (4) és (5) bekezdésében, valamint a 2009/28/EK irányelv 17. cikkének (3), (4) és (5) bekezdésében foglalt fenntarthatósági kritériumok, és a rendszer a 98/70/EK irányelv 7c. cikkének (1) bekezdésében, valamint a 2009/28/EK irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményekkel összhangban a felügyeleti lánc módszerét alkalmazza.

(9)

Az értékelés azt is igazolta, hogy a „Roundtable on Sustainable Palm Oil RED” elnevezésű rendszer esetében teljesülnek a megbízhatóság, az átláthatóság és a független audit tekintetében támasztott, megfelelő normák, valamint a 98/70/EK irányelv IV. mellékletének és a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének módszertani követelményei.

(10)

A „Roundtable on Sustainable Palm Oil RED” elnevezésű rendszerben meghatározott egyéb fenntarthatósági elemek nem képezik megfontolás tárgyát ebben a határozatban. További fenntarthatósági elemek teljesítése ugyanis nem követelmény a 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelvben rögzített fenntarthatósági követelményeknek való megfelelés tanúsításához.

(11)

A „Roundtable on Sustainable Palm Oil RED” elnevezésű rendszert az ezen bizottsági végrehajtási határozat elfogadásának idején hatályos jogszabályok alapján értékelték. A jogszabályi háttér lényeges változásának esetén a Bizottság elvégzi a rendszer értékelését, hogy megállapítsa, az eredeti elismerés tárgyát képező rendszerben a változtatásokat követően is megfelelően érvényre jutnak-e a fenntarthatósági kritériumok.

(12)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók fenntarthatóságával foglalkozó bizottság véleményével,

24.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/55