(1)

2012. február 16-án az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett értesítésben (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína), Thaiföldről és Indonéziából (a továbbiakban: érintett országok) származó menetelt temperöntvény csőszerelvények és -illesztések Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

A dömpingellenes eljárás megindításának alapját az a panasz képezte, amelyet 2012. január 3-án a Defence Committee of Tube or Pipe Cast Fittings, of Malleable Cast Iron of the European Union (temperöntvény csőszerelvények és -illesztések európai uniós iparágának érdekvédelmi bizottsága, a továbbiakban: panaszos) nyújtott be olyan temperöntvény csőszerelvények és -illesztések (a továbbiakban: menetelt temperöntvény csőszerelvények) gyártói nevében, amelyek termelése a teljes uniós gyártás jelentős részét, ebben az esetben több mint 50%-át teszi ki. A panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből eredő jelentős kárra, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság a vizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette a panaszost, az uniós gyártókat, az exportáló gyártókat, a független importőröket, a felhasználókat és az exportáló országok képviselőit. A Bizottság Argentína termelőit is tájékoztatta, mivel ezt az országot lehetséges analóg országnak tekinti. A Bizottság az érdekelt feleknek lehetőséget biztosított arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül.

(4)

A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, aki kérelmezte, és aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(5)

Tekintettel a kínai exportáló gyártók, uniós gyártók és független importőrök nagy számára az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikke szerint mintavételt irányoztak elő. A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkért minden kínai exportáló gyártót, valamint minden uniós gyártót és független importőrt arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően nyújtson alapvető információkat az (alábbi B. szakaszban meghatározott) menetelt temperöntvény csőszerelvényekkel kapcsolatos, 2011. január 1. és 2011. december 31. közötti időszakra vonatkozó tevékenységéről. A másik két érintett ország, Thaiföld és Indonézia tekintetében az exportáló gyártók körében nem irányoztak elő mintavételt.

(6)

Annak érdekében, hogy a kínai exportáló gyártók – amennyiben ez szándékukban áll – piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelmet nyújthassanak be, a Bizottság formanyomtatványokat küldött az ismert érintett kínai exportáló gyártóknak és a kínai hatóságoknak. Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján két vállalat kért piacgazdasági elbánást, az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése alapján pedig négy vállalat kért egyéni elbánást.

(7)

A Bizottság hivatalosan közzétette a piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapításokat a kínai érintett exportáló gyártók, a kínai hatóságok és a panaszos számára. Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt álláspontjuk írásbeli ismertetésére.

(8)

A (29) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint hat uniós gyártó adta meg a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Az együttműködő uniós gyártóktól kapott információk alapján a Bizottság az értékesítési mennyiség alapján három uniós gyártóból álló mintát választott ki.

(9)

A (31) preambulumbekezdésben leírtak szerint 33 független importőr szolgáltatott információkat és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. A tőlük kapott információk alapján a Bizottság a mintába azt a kilenc importőrt vette fel, amely a legnagyobb mennyiségben importál az Unióba és földrajzilag is az Unióban található. Mivel az egyik importőr nem nyújtott be kitöltött kérdőívet, a mintába végül a fennmaradó nyolc importőr került be.

(10)

A (30) preambulumbekezdésben leírtak szerint 12 kínai exportáló gyártó adta meg a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Az exportáló gyártóktól kapott információk alapján a Bizottság azt a három kínai exportáló gyártót vette fel a mintába, amely az Unióba irányuló legnagyobb exportvolumennel rendelkezik.

(11)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintába felvett három uniós gyártónak, a mintába felvett három kínai exportáló gyártónak, három thaiföldi exportáló gyártónak, három indonéz exportáló gyártónak, a mintába felvett kilenc független importőrnek és hét felhasználónak.

(12)

A mintába felvett három uniós gyártó, három kínai exportáló gyártó, két thaiföldi exportáló gyártó, egy indonéz exportáló gyártó és nyolc független importőr küldött vissza kitöltött kérdőívet. A felhasználók közül egy sem nyújtott be kitöltött kérdőívet.

(13)

A Bizottság összegyűjtötte és ellenőrizte a dömping, az abból következő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához szükséges valamennyi információt. A következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásra:

(14)

Annak érdekében, hogy a piacgazdasági elbánásban nem részesíthető kínai exportőr gyártók részére a rendes értéket megállapítsák, a következő vállalat telephelyén a rendes értéknek az Indiából, mint analóg országból származó adatok alapján történő megállapítása céljából ellenőrző látogatásra került sor:

(15)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2011. január 1. és 2011. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2008-tól a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(16)

Az érintett terméket az eljárás megindításáról szóló értesítés szerint azon menetelt temperöntvény csőszerelvények és -illesztések (a továbbiakban: az érintett termék) alkotják, amelyek jelenleg az ex 7307 19 10 KN-kód alá tartoznak.

(17)

Az elsődleges nyersanyagok a fémhulladékok, a koksz és a villamos energia, homok (az öntéshez) és cink (a galvanizáláshoz). A gyártási eljárás első lépése a fémhulladék kupolókemencében való olvasztása. Ezt az öntési eljárás követi, amely során a folyékony fémet különböző formákba öntik, majd ezeket később darabolják. A termékeket hosszadalmas temperálási folyamatnak kell alávetni annak érdekében, hogy a megfelelő képlékenységet biztosítsák olyan területeken történő felhasználáshoz, ahol például lökés- és rezgésállóság szükséges, továbbá ahol a termékeknek gyors hőmérséklet-változást kell kibírniuk. Ezt követően a szerelvények szükség esetén galvanizálhatók. Ezután történik a menetvágás.

(18)

A menetelt temperöntvény csőszerelvényeket két vagy több cső csatlakoztatására, egy cső berendezéshez történő csatlakoztatására, a folyadékáramlás irányának megváltoztatására vagy egy cső lezárására használják. A menetelt temperöntvény csőszerelvényeket főleg lakóépületek és nem lakás céljára szolgáló épületek gáz-, víz- és fűtési rendszereihez használják. Olajfinomítók csővezeték-rendszereiben is alkalmazzák őket. A temperöntvény csőszerelvények többféle kialakításban kaphatók: a leggyakoribbak a 90 fokos könyökidomok, T-idomok, kapcsolókarmantyúk, keresztidomok és csatlakozók. Fekete (nem galvanizált) és galvanizált kivitelben is készülnek.

(19)

Az érintett termék és a Kínában, Thaiföldön és Indonéziában, valamint az analóg országnak tekintett Indiában gyártott és ezen országok belföldi piacain értékesített termékek, továbbá az Unióban az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített termékek esetében megállapítható, hogy alapvető fizikai és műszaki tulajdonságaik azonosak. Ezért ezeket a termékeket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ideiglenesen hasonló terméknek (a továbbiakban: hasonló termék) kell tekinteni.

(20)

A termékkörrel kapcsolatban számos kérelmet nyújtottak be. Legtöbbjük az importőröktől érkezett, azonban egy tagállam hatóságai is nyújtottak be kérelmeket. A kérelmekkel a Bizottság az alábbiak szerint egyenként foglalkozott.

(21)

Az egyik importőr kérelme szerint az „elektrogalvanizált csőszerelvényeket” ki kellene zárni a menetelt temperöntvény csőszerelvények fogalommeghatározásából. Az érvelés szerint az elektrogalvanizált csőszerelvények előállításához a menetvágáson kívül további lépések, például mosás és további elektrogalvanizálás is szükséges. Vitatható, hogy a hagyományos csőszerelvényekhez képest a termékek minősége szempontjából ezek az eljárások magasabb minőséget vagy minőségi fejlesztést jelentenek-e. Az azonban teljesen egyértelmű, hogy az elektrogalvanizált csőszerelvények a hagyományos csőszerelvényekkel teljes mértékben felcserélhetők, így azok fizikai és műszaki jellemzői megegyeznek. Ezért ezeket a termékeket érintett terméknek kell tekinteni.

(22)

Ugyanez az importőr roppantógyűrűs idomtesteket is importál, amelyek egyéb alkatrészekkel összeszerelve roppantógyűrűs csőszerelvény késztermékké alakít. Felmerült a kérdés, hogy a roppantógyűrűs idomtestek is az érintett termék fogalommeghatározása alá tartoznak-e. Noha ezek az idomtestek hasonlóak a szerelvényekhez és menettel is rendelkeznek, csövek csatlakoztatására közvetlenül nem alkalmazhatók: a teljes csőszerelvényt össze kell állítani ahhoz, hogy csatlakozóként alkalmazható legyen. Ezek az idomtestek jóval drágábbak, azonban – főleg javítások esetén, ritkábban új szereléseknél – ezeket is csövek és csővezetékek összeillesztésére használják, tehát más menetelt csőszerelvényekkel felcserélhetők. Ezért a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy a roppantógyűrűs csőszerelvények és a roppantógyűrűs idomtestek is az érintett termék fogalommeghatározása alá tartoznak.

(23)

Néhány fél állítása szerint az uniós gyártók által előállított és értékesített temperöntvény csőszerelvényeket, illetve az érintett exportáló országokban gyártott és az Unió területére exportált temperöntvény csőszerelvényeket nem lehet hasonló termékeknek tekinteni, mivel az Unióban előállított termékekhez általában fehér töretű, az exportált termékekhez viszont fekete töretű temperöntvényt használnak.

(24)

Amint azt az 1784/2000/EK tanácsi rendelet (3) ugyanezen termék vonatkozásában megállapította, a vizsgálat ideiglenesen azt mutatta ki, hogy a fehér, illetve fekete töretű szerelvények piaci megítélésében nincs számottevő különbség, mivel a széntartalomtól eltekintve a két típus minden tekintetben hasonló jellemzőkkel bír, felhasználásuk azonos, és emiatt felcserélhetők. Ezt az a tény is megerősítette, hogy az érintett országokból fekete töretű temperöntvény csőszerelvényeket, illetve az uniós gazdasági ágazat által gyártott fehér töretű temperöntvény csőszerelvényeket egyaránt beszerző importőrök/kereskedők a két anyag közötti különbségre való tekintet nélkül értékesítik vásárlóik számára az említett termékeket. Az érintett termék felhasználóit illetően a vizsgálat megerősítette, hogy a felhasználók nem különböztetik meg jelentős mértékben a fehér, illetve a fekete töretű szerelvényeket.

(25)

A fentieket bizonyítja az is, hogy a fehér és a fekete töretű szerelvények egyaránt a temperöntvény csőszerelvények konstrukciójára és teljesítményére vonatkozó előírásokról szóló EN 10242 európai, illetve ISO 49 nemzetközi szabvány alá tartoznak. A felhasználható anyagok besorolását illetően ki kell emelni, hogy a fehér és a fekete töretű temperöntvény egyaránt elfogadott.

(26)

A fentiek figyelembevételével ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy az uniós gyártók egy része által előállított és értékesített fehér töretű temperöntvény csőszerelvényeket és az érintett exportáló országban gyártott és az Unióba exportált fekete töretű temperöntvény csőszerelvényeket hasonló terméknek kell tekinteni.

(27)

Az egyik importőr kis mennyiségben importál félkész, menet nélküli szerelvényeket. A menetvágást az importőr végzi. Mivel az importáruk menet nélküli termékek, ezért nem tekinthetők érintett terméknek.

(28)

Az egyik tagállam hatóságai azt a tényt emelték ki, hogy a Kombinált Nómenklatúra magyarázata (4) szerint a „temper-” kifejezés magában foglalja a (duktil öntöttvassal megegyező) gömbgrafitos öntöttvasat is. Ugyan egyik érdekelt fél sem jelentette, hogy a vizsgálati időszakban duktil öntöttvasból készült menetelt csőszerelvényt értékesített volna, ezt a lehetőséget bizonyítékok támasztják alá. Mivel ezek a szerelvények ugyanazokkal az alapvető fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, mint a vizsgált menetelt temperöntvény csőszerelvények, helyénvalónak tekinthető az a megállapítás, hogy a duktil öntöttvasból készült termékek az eljárás és az intézkedések hatálya alá tartoznak.

(29)

A Bizottság az alaprendelet 17. cikke alapján a mintát a menetelt temperöntvény csőszerelvények független uniós vevők részére történő értékesítésének azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható. A kiválasztott minta két olyan vállalatcsoporthoz tartozó három gyártóból áll, amelyek értékesítése a menetelt temperöntvény csőszerelvények hat ismert uniós gyártója által a független uniós vevők részére történő értékesítésének a 81 %-át képviseli. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság valamennyi uniós gyártóval és a panaszossal konzultált, és valamennyi érdekelt felet felkérte, hogy a javasolt mintával kapcsolatban tegye meg észrevételeit. A minta kiválasztásával kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(30)

A Bizottság az alaprendelet 17. cikke értelmében a mintát a kivitel azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható. A mintavétellel kapcsolatban tizenkét exportáló gyártó küldte be az eljárás megindításáról szóló értesítés A. mellékletében kért információkat. A szóban forgó gyártók a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló kínai export 51 %-át képviselték. A kiválasztott minta az együttműködő felek által a Kínából az Unióba exportált mennyiség több mint 88 %-át képviselő három vállalatból áll. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság konzultált valamennyi érintett exportáló gyártóval és a kínai hatóságokkal. A minta kiválasztásával kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(31)

A Bizottság az alaprendelet 17. cikke alapján a mintát a vállalatok földrajzi elhelyezkedése, valamint az Unióba történő behozatal azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható. A mintavétellel kapcsolatban összesen harminchárom független importőr küldte be az eljárás megindításáról szóló értesítés B. mellékletében kért információkat. A kezdetben kiválasztott minta öt tagállam hat importőréből állt, akik az együttműködő importőrök által az Unióba behozott menetelt temperöntvény csőszerelvények importjának 59 %-át képviselik. Az alaprendelet 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság minden importőrrel konzultált. Az észrevételeket követően további három vállalatot vettek fel a mintába, így a végleges minta hat tagállam kilenc importőréből állt, akik az együttműködő importőrök által az Unióba behozott menetelt temperöntvény csőszerelvények importjának 67 %-át képviselik. A kibővített mintával kapcsolatban további észrevételek nem érkeztek. Mivel az egyik importőr nem nyújtott be kitöltött kérdőívet, a mintába végül a fennmaradó nyolc importőr került be.

(32)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínából származó importra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket a 2. cikk (1)-(6) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azon gyártók esetében, amelyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt kritériumoknak megfelelnek.

(33)

Kizárólag tájékoztatás céljából az alábbiak röviden összefoglalják ezeket a feltételeket:

(34)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján két exportáló gyártó igényelt piacgazdasági elbánást, akik a megadott határidőn belül benyújtották a piacgazdasági elbánás iránti kérelemre vonatkozó formanyomtatványt.

(35)

A Bizottság megvizsgált minden szükségesnek ítélt információt, és a szóban forgó vállalatok telephelyén ellenőrizte a piacgazdasági elbánás iránti kérelemben benyújtott adatokat.

(36)

A vizsgálat során megállapították, hogy a piacgazdasági elbánást igénylő két exportáló gyártó egyike sem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt követelményeket.

(37)

Az exportőrök könyvvizsgálat alá vont könyvelése nem felelt meg a nemzetközi számviteli standardoknak és az egyik exportőr könyvelése nem is volt teljes, mivel nem tartalmazott cash flow-kimutatást. Ezért egyértelmű, hogy a második feltételnek nem feleltek meg.

(38)

Az egyik exportőr nem tudta bizonyítani, hogy a privatizáció során biztosított tőke-hozzájárulást megfelelően könyvelték, a másik exportőr pedig főleg nyereségadó-kedvezmény formájában állami juttatásban részesült. Így a harmadik feltételnek sem feleltek meg.

(39)

A piacgazdasági elbánást igénylő egyik vállalat a közzététellel kapcsolatban észrevételeket tett. A közzétételben szereplő tények egyikét sem vitatta, azonban három fő észrevételt nyújtott be.

(40)

Először is azzal érvelt, hogy a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapítás nem jogszerű, mivel arra a jogszabályban foglalt határidőt követően mintegy két hónappal került sor. Ezzel összefüggésben meg kell említeni, hogy ez a késedelem főleg annak volt köszönhető, hogy a piacgazdasági elbánáshoz kapcsolódó ellenőrzésre korábban nem kerülhetett sor, mivel a kínai exportőrök akkor még nem álltak rendelkezésre. Hangsúlyozni kell, hogy a megállapítás időpontja annak eredményét egyáltalán nem befolyásolta.

(41)

Az említett fél másodsorban azzal érvelt, hogy a könyvvizsgálat alá vont könyvelés nem megfelelőségét kizárólag formai okokra hivatkozva állapították meg. Érvei között az is szerepelt, hogy „a nemzetközi számviteli standardoknak formai szempontból nem teljes mértékben megfelelő számviteli gyakorlat nem tekinthető a piacgazdasági elbánásra vonatkozó második feltétel megszegésének mindaddig, amíg az nem befolyásolja a vállalat pénzügyi eredményét”. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a második feltételben egyáltalán nem szerepel a vállalat pénzügyi eredménye. Ennélfogva az állítás megalapozatlan. A szóban forgó feltétel, azaz hogy „a vállalkozás egy átlátható könyvelést vezet, amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálat alá vetnek” valójában egy formai követelmény. Mindazonáltal érdemes megemlíteni, hogy a vállalatok minden esetben jelentős mértékben megszegték az előírásokat: vagy az érintett összegek nagyságrendjében való eltérés, vagy a követelmények megszegésének súlya volt jelentős. (például egy kötelezően előírt elemzést egyszerűen nem végeztek el).

(42)

Végül azt állították, hogy nyereségadó-kedvezmény formájában biztosított állami juttatás miatt korábban nem tagadták meg a piacgazdasági elbánást. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság minden esetet egyedileg vizsgál. A piacgazdasági elbánásra vonatkozó harmadik feltétellel összefüggésben azt vizsgálják, hogy a kínai exportőröknél megfigyelhetők-e a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások. Ebben az esetben éppen ez a helyzet az állami juttatások miatt, amelyekben a vállalatok főleg nyereségadó-kedvezmény formájában részesülnek. Ezért a kínai exportőrök által benyújtott általános megjegyzések nem kellőképpen megalapozottak.

(43)

Végezetül megállapítható, hogy az exportáló gyártók egyike sem bizonyította, hogy megfelelne a piacgazdasági elbánásra vonatkozó második és harmadik feltételnek, ezért ezeket a vállalatokat nem lehet piacgazdasági elbánásban részesíteni.

(44)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján az említett rendelkezés hatálya alá tartozó országok vonatkozásában adott esetben országos vámot állapítanak meg, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok bizonyítani tudják, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi feltételnek megfelelnek.

(45)

Kizárólag tájékoztatás céljából az alábbiak röviden összefoglalják ezeket a feltételeket:

(46)

Azok az exportáló gyártók, amelyek nem feleltek meg a piacgazdasági elbánás feltételeinek, illetve a mintába felvett harmadik gyártó egyéni elbánást igényelt. A Bizottság a rendelkezésre álló információk alapján ideiglenesen megállapította, hogy a mintába felvett valamennyi exportáló gyártó megfelel az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében foglalt követelményeknek, ezért egyéni elbánásban részesíthető.

(47)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a rendes értéket a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országban (analóg ország) megállapított ár vagy számtanilag képzett érték alapján kell megállapítani.

(48)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte azt a szándékát, hogy Argentínát használja megfelelő analóg országként a Kína részére megállapítandó rendes érték tekintetében, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg az ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

(49)

Az analóg ország kiválasztásával kapcsolatban számos exportőr és importőr nyújtott be észrevételt azzal érvelve, hogy Argentína – főleg a gyenge belföldi verseny és az argentin belső piacon ennek következtében uralkodó magas árszínvonal miatt – nem lenne megfelelő analóg ország. Valóban vannak arra utaló jelek, hogy az argentin piac legnagyobb részén három belföldi gyártó osztozik. Az argentin statisztikák szerint az argentin piacra érkező import elhanyagolható, mivel a hagyományosan legnagyobb külföldi beszállítók, Brazília és Kína termékeit magas dömpingellenes vámok sújtják.

(50)

Ugyanezek az exportőrök és importőrök Thaiföldet, Indiát és Indonéziát javasolták alkalmasabb analóg országnak. A Bizottság az érdekelt felektől érkezett észrevételek figyelembevételével argentin és indiai gyártókkal vette fel a kapcsolatot, és végül egy argentin és egy indiai gyártó vállalta az együttműködést.

(51)

Az adatok elemzése azt mutatta, hogy az egyetlen együttműködő argentin gyártó belföldi árai valóban nagyon magasak: jóval magasabbak, mint a mintába felvett uniós gyártók eladási, illetve kárt nem okozó árai.

(52)

Másrészről kiderült, hogy az indiai piacon jelenlévő mintegy háromszáz gyártó miatt rendkívül erős a verseny. Ennek eredményeként az együttműködő indiai exportőr által bejelentett belföldi árakat ésszerűnek lehet tekinteni.

(53)

A vizsgálatban Thaiföld és Indonézia is érintett, azonban mindkét ország piacán kevés gyártó van jelen, így a belföldi piacaikon Indiához képest jóval kisebb a verseny. A Bizottság ezért ideiglenesen megállapította, hogy India az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján megfelelő analóg ország.

(54)

Mivel a mintába felvett egyik kínai exportőrt sem lehetett piacgazdasági elbánásban részesíteni, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján állapította meg és analóg országnak Indiát – mint piacgazdasággal rendelkező harmadik országot – választotta.

(55)

Először is mindegyik érintett exportáló gyártó vonatkozásában megállapította, hogy az analóg ország gyártói által a belföldi piacon értékesített menetelt temperöntvény csőszerelvények eladása reprezentatív volt-e, azaz a vizsgálati időszakban ezen értékesítések teljes mennyisége legalább 5 %-a volt-e az egyes exportáló gyártók által az Unióban értékesített érintett termékek teljes mennyiségének. A mintába felvett három exportáló gyártó közül kettő esetében ez volt a helyzet.

(56)

Ezt követően megállapította, hogy melyek azok az egyes vállalatok által belföldön értékesített terméktípusok, amelyek az Unióba exportált típusokkal megegyeznek vagy azzal közvetlenül összehasonlíthatók, és amelyeket az analóg országbeli gyártó általában reprezentatív mennyiségben értékesíti a belföldi piacon.

(57)

Az analóg országbeli gyártó által a belföldi piacon értékesített és az exportáló gyártók által az Unióba exportált menetelt temperöntvény csőszerelvényekkel közvetlenül összehasonlíthatónak minősített típusok esetében megállapította, hogy a belföldi értékesítés kellőképpen reprezentatívnak tekinthető-e. A terméktípus belföldi értékesítése akkor minősül kellően reprezentatívnak, ha a vizsgálati időszakban a terméktípus belföldön független vevőknek értékesített mennyisége legalább 5 %-a volt az exportáló gyártó által uniós exportra értékesített összehasonlítható terméktípus teljes mennyiségének.

(58)

A Bizottság ezt követően az analóg országbeli gyártó vonatkozásában megvizsgálta, hogy a belföldi piacon reprezentatív mennyiségben értékesített hasonló termék egyes típusai rendes kereskedelmi forgalomban eladott terméknek voltak-e tekinthetők. Ez úgy történt, hogy a Bizottság minden terméktípus esetében megvizsgálta, hogy mekkora volt a vizsgálati időszakban a belföldi piacon független vevőknek történő nyereséges értékesítés aránya.

(59)

Amennyiben egy bizonyos terméktípus a kiszámított előállítási költséggel megegyező vagy azt meghaladó nettó eladási áron értékesített mennyisége az adott típus teljes értékesítésének több mint 80 %-át képviselte, és ha az említett típus súlyozott átlagára megegyezett az egységnyi előállítási költséggel, vagy meghaladta azt, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján állapították meg. Ezt az árat az adott típusból a vizsgálati időszak során történt összes belföldi értékesítés árainak súlyozott átlagaként számították ki.

(60)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése legfeljebb a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-át tette ki, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az előállítási költséget, a rendes érték meghatározása a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet a szóban forgó típus kizárólag nyereséges értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(61)

Amennyiben valamennyi terméktípust veszteséggel értékesítettek, akkor a Bizottság ezeket nem a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló értékesítésnek tekintette.

(62)

Azon terméktípusoknál, amelyek értékesítésére a rendes kereskedelmi forgalmon kívül vagy a belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben került sor, a rendes értéket számtanilag képezték.

(63)

A rendes érték kiszámításához a felmerült értékesítési, általános és adminisztratív költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek) és az analóg országbeli egyetlen együttműködő exportáló gyártó hasonló termékének – a vizsgálati időszakban rendes kereskedelmi forgalomban bonyolított – belföldi értékesítéséből származó nyereségének súlyozott átlagát hozzáadták az adott exportáló gyártó vizsgálati időszakban felmerült saját átlagos előállítási költségéhez. A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében a rendes érték kiszámításához a nyereség súlyozott átlagát, valamint ezen nem reprezentatív, rendes kereskedelmi forgalomban bonyolított értékesítések SGA-költségeit használták fel. Az előállítási, valamint az SGA-költségeket még azelőtt kiigazították, hogy a rendes kereskedelmi forgalom szempontjából vizsgálták volna, és a rendes értékeket kiszámították volna.

(64)

Mivel a mintába felvett gyártók egyéni elbánásban részesültek és az érintett terméket közvetlenül független uniós vásárlók részére értékesítették, a Bizottság az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján állapította meg.

(65)

A Bizottság a rendes értéket és az exportárakat a gyártelepi ár alapján hasonlította össze.

(66)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében – az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően – kiigazítások formájában biztosította az árakat érintő különbségek és az ár összehasonlíthatóságának a figyelembevételét.

(67)

Adott esetben kiigazításokat alkalmazott a fizikai jellemzők, a közvetett adók, a szállítási, biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos költségek, csomagolási, bank- és hitelköltségek, valamint a jutalékok esetében, amennyiben úgy ítélte meg, hogy azok ésszerűek, pontosak és bizonyítékokkal alátámasztottak.

(68)

A mintába felvett vállalatok esetében az analóg ország minden egyes hasonló termékére megállapított rendes érték súlyozott átlagát – az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésében előírtaknak megfelelően – összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(69)

Ez alapján az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(70)

A mintában nem szereplő többi együttműködő kínai exportőr gyártók súlyozott átlagú dömpingkülönbözetét az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján a mintába felvett exportőr gyártók átlaga alapján számították ki. Ezt a dömpingkülönbözetet a mintába felvett exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözet alapján számították ki.

(71)

Ennek alapján a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok esetében a dömpingkülönbözetet ideiglenesen 42,3 %-on állapították meg.

(72)

A dömpingkülönbözetet az összes többi kínai exportáló gyártó esetében – az alaprendelet 18. cikke alapján – a rendelkezésre álló tények alapján állapították meg. Ennek érdekében először az együttműködés szintjét határozták meg oly módon, hogy az Unióba irányuló export együttműködő exportáló gyártók által bejelentett volumenét összehasonlították az Eurostat importstatisztikáiban szereplő, erre vonatkozó adatokkal.

(73)

Mivel az együttműködés meghaladta az Unióba irányuló összes kínai export 50 %-át és a gazdasági ágazat a kínai exportáló gyártók nagy száma miatt tagoltnak tekinthető, az együttműködés mértéke magasnak minősíthető. Mivel semmi sem utalt arra, hogy bármely exportáló gyártó szándékosan nem működött volna együtt, a Bizottság a maradványvámszintet a mintába felvett vállalatok közül a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező vállalat szintjén állapította meg. Ezt a szintet megfelelőnek tartotta, mivel semmi nem utalt arra, hogy az együtt nem működő vállalatok dömpingkülönbözete alacsonyabb lett volna, továbbá az intézkedések hatékonyságát így kívánta biztosítani.

(74)

Ez alapján az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(75)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság az együttműködő exportáló gyártók vonatkozásában először azt állapította meg, hogy a hasonló termék teljes belföldi értékesítése reprezentatív volt-e, azaz hogy az ilyen értékesítések mennyisége kitette-e az érintett termék Unióba irányuló összes exportértékesítésének legalább 5 %-át. A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a hasonló termék thaiföldi és indonéziai belföldi értékesítése valamennyi együttműködő exportáló gyártó esetében reprezentatívnak tekinthető.

(76)

Ezt követően a Bizottság meghatározta az általános belföldi reprezentatív értékesítéssel rendelkező exportáló gyártók által a belföldi piacon eladott azon terméktípusokat, amelyek megegyeztek vagy nagyon hasonlóak voltak az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített típusokkal.

(77)

Az exportáló gyártók belföldi piacon értékesített valamennyi olyan hasonló terméktípusánál, amelyet össze lehetett hasonlítani az érintett termék Unióba irányuló kivitel révén értékesített típusával, felmérte, hogy az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében az adott típus belföldi értékesítése kellően reprezentatívnak tekinthető-e. A terméktípus belföldi értékesítése akkor minősült kellően reprezentatívnak, ha a vizsgálati időszakban a terméktípus belföldön független vevőknek értékesített mennyisége legalább 5 %-a volt az uniós exportra értékesített összehasonlítható terméktípus teljes mennyiségének.

(78)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően ezt követően megvizsgálta, hogy a belföldi piacon reprezentatív mennyiségben értékesített hasonló termék egyes típusai rendes kereskedelmi forgalomban eladott terméknek voltak-e tekinthetők. Ez úgy történt, hogy a Bizottság minden terméktípus esetében megállapította, hogy mekkora volt a vizsgálati időszakban a belföldi piacon független vevőknek történő nyereséges értékesítés aránya.

(79)

Azokban az esetekben, amikor az előállítási költségek kiszámított értékével azonos vagy annál magasabb nettó eladási áron értékesített terméktípus értékesítési mennyisége meghaladta az adott típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-át, és amikor az adott típus súlyozott átlagára az egységnyi költség értékével egyenlő vagy annál nagyobb volt, a terméktípusonkénti rendes értéket az adott terméktípus teljes belföldi értékesítési árának súlyozott átlagaként számították ki.

(80)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítésének mennyisége az adott terméktípus teljes értékesítési mennyiségében 80 %-ot vagy ennél kevesebbet képviselt, és amikor az adott terméktípus súlyozott átlagára az egységnyi költség értékénél alacsonyabb volt, a rendes érték alapját a tényleges belföldi ár képezte, amelyet az adott terméktípus kizárólag nyereséges belföldi értékesítésének súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(81)

Amennyiben valamennyi terméktípust veszteséggel értékesítettek, akkor a Bizottság ezeket nem a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló értékesítésnek tekintette.

(82)

Azon terméktípusoknál, amelyek értékesítésére a rendes kereskedelmi forgalmon kívül vagy a belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben került sor, a rendes értéket számtanilag képezték.

(83)

A rendes érték kiszámításához a felmerült SGA-költségeket és az érintett együttműködő exportáló gyártók hasonló termékének – a vizsgálati időszakban rendes kereskedelmi forgalomban bonyolított – belföldi értékesítéséből származó nyereségének súlyozott átlagát hozzáadták az adott exportáló gyártók vizsgálati időszakban felmerült saját átlagos előállítási költségeihez. A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében a rendes érték kiszámításához a nyereség súlyozott átlagát, valamint ezen nem reprezentatív, rendes kereskedelmi forgalomban bonyolított értékesítések SGA-költségeit használták fel.

(84)

Mivel az együttműködő thaiföldi és indonéz exportőrök érintett termékeit független uniós vásárlók részére értékesítették, a Bizottság az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján állapította meg.

(85)

A Bizottság a rendes értéket és az exportárakat a gyártelepi ár alapján hasonlította össze.

(86)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében – az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően – kiigazítások formájában biztosította az árakat érintő különbségek és az ár összehasonlíthatóságának a figyelembevételét.

(87)

Adott esetben kiigazításokat alkalmazott a kereskedelem szintje, a szállítási, biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos költségek, csomagolási, bank- és hitelköltségek, valamint a jutalékok esetében, amennyiben úgy ítélte meg, hogy azok ésszerűek, pontosak és bizonyítékokkal alátámasztottak.

(88)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésében előírtaknak megfelelően az együttműködő thaiföldi vállalatok esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(89)

Mivel az együttműködés mértékét magasnak tekintette (a két együttműködő thaiföldi vállalat exportvolumene a vizsgálati időszak alatt meghaladta az Unióba irányuló összes thaiföldi export 80%-át), a dömpingkülönbözetet az összes többi thaiföldi exportáló gyártó esetében a két együttműködő vállalat dömpingkülönbözete közül a magasabbik szintjén állapította meg.

(90)

Ez alapján a thaiföldi vállalatok vonatkozásában az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(91)

A Bizottság az egyetlen együttműködő vállalat esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát – az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésében előírtaknak megfelelően – összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(92)

Mivel az együttműködés mértékét magasnak tekintette (az egyetlen együttműködő indonéz vállalat exportvolumene a vizsgálati időszak alatt meghaladta az Unióba irányuló összes indonéz export 80%-át), a dömpingkülönbözetet az összes többi indonéz exportáló gyártó esetében az együttműködő vállalat vonatkozásában megállapított dömpingkülönbözet szintjén határozta meg.

(93)

Ez alapján az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(94)

A vizsgálati időszak alatt hasonló terméket hat gyártó állított elő az Unióban. A fenti (29) preambulumbekezdésben említettek szerint a mintába az uniós gyártók két csoportjából három gyártó került be, amelyek a hasonló termék teljes uniós termelésének 81 %-át képviselik.

(95)

Az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdése és 5. cikke (4) bekezdése értelmében az uniós gazdasági ágazatot a hasonló terméket a vizsgálati időszakban előállító, hat uniós gyártó mindegyike alkotja (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(96)

Az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piacon megvalósuló értékesítési mennyisége, valamint az Eurostat importvolumenre vonatkozó és a vizsgálat megállapításai szerint kiigazított adatai alapján határozták meg.

(97)

Az uniós felhasználás 2008 és 2009 között jelentősen, 21 %-kal visszaesett, majd 12 százalékponttal emelkedett, a figyelembe vett időszak elején mért felhasználási szintnél 9 %-kal alacsonyabb szintre.

(98)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó menetelt temperöntvény csőszerelvények behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében lehet-e összesítve értékelni.

(99)

A dömpingkülönbözet minden egyes érintett országból származó behozatal esetén meghaladta az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott de minimis küszöbértéket (lásd a (74), (90) és (93) preambulumbekezdéseket).

(100)

Az Indonéziából származó dömpingelt behozatal mennyiségét illetően a Bizottság azt állapította meg, hogy a vizsgálati időszakban a hasonló termék Unióba irányuló összes behozatalának mindössze a 2,5 %-át képviselte. Így ez a behozatal az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése, továbbá a Kereskedelmi Világszervezet dömpingellenes megállapodásának rendelkezései értelmében az uniós gazdasági ágazatnak nem okozhatott jelentős kárt. (5)

(101)

A vizsgálat ugyanakkor ebben az ideiglenes szakaszban megállapította, hogy az Indonéziából származó behozatal többsége esetében a termékeket helytelenül a menetelt temperöntvény csőszerelvényekre és -illesztésekre rendszerint vonatkozó 7307 19 10 helyett a 7307 99 10 KN-kód alá sorolták. Ezeket a feltehetően helytelenül más kód alá sorolt importtermékeket, vagy azok nagy részét azonban már beleszámították az előző preambulumbekezdésben említett 2,5 %-os mennyiségbe.

(102)

A fentiekre tekintettel a Bizottság ideiglenesen úgy határozott, hogy ezeket az importokat nem kezeli együtt a Thaiföldről és a Kínából származó dömpingelt behozatallal.

(103)

A Thaiföldről és Kínából származó dömpingelt behozatalt nem lehet elhanyagolhatónak tekinteni, mivel a vizsgálati időszakban a Thaiföldről származó behozatal piaci részesedése eléri az 5,4 %-ot, a Kínából származó import pedig a 47,3 %-ot.

(104)

A Bizottság az összesített értékelést ideiglenesen megfelelőnek tartotta, mivel hasonló versenyfeltételek érvényesek az említett két országból származó behozatal és az uniós hasonló termék tekintetében, azaz a forgalmazás ugyanazon értékesítési csatornákon keresztül történik ugyanazon kategóriákba tartozó vevők számára. Számos esetben bebizonyosodott, hogy a Kínából és Thaiföldről származó importtermékeket is ugyanazon forgalmazók értékesítették.

(105)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében foglalt valamennyi feltétel teljesül, ezért a Thaiföldről és a Kínából származó behozatalt (a továbbiakban: a két érintett országból származó behozatal) összesítve értékelték.

(106)

Az érintett termék két érintett országból származó, uniós piacra irányuló behozatalának mennyisége a figyelembe vett időszakban 15 %-kal nőtt. Míg a behozatal kezdetben 2008 és 2009 között a felhasználás a (97) preambulumbekezdésben említett visszaesése miatt 16 %-kal csökkent, később a vizsgálati időszakig 31 százalékponttal emelkedett.

(107)

A két érintett országból származó dömpingelt behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 11 százalékponttal, 41,7 %-ról 52,7 %-ra emelkedett. A piaci részesedés főleg 2010 és a vizsgálati időszak között nőtt, amikor a kereslet fellendült.

(108)

Az alábbi táblázat az Eurostat adatai alapján mutatja az érintett két országból érkező dömpingelt behozatal vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított átlagárát. A két érintett országból származó behozatal átlagára a figyelembe vett időszakban folyamatosan, összesen 14 %-kal nőtt.

(109)

Típusok közötti ár-összehasonlítás készült az exportáló gyártók értékesítési árai és a mintába felvett uniós gyártók unión belüli értékesítési árai között. A Bizottság ehhez a mintába felvett uniós gyártók által a független vevők felé érvényesített árakat hasonlították össze a két érintett ország mintába felvett exportáló gyártóinak áraival. A kereskedelmi szint különbségei (nevezetesen az OEM-értékesítések) és a behozatal utáni költségek figyelembevétele céljából szükség szerint kiigazításokat kellett alkalmazni.

(110)

Az összehasonlítás szerint a vizsgálati időszak során a Thaiföldről és Kínából származó behozott érintett termékeket az Unióban az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest 25–55 %-os áralákínálással értékesítették.

(111)

A dömpingelt import uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági tényező értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére. Az alább ismertetett adatok a termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, valamint az értékesítés és a piaci részesedés tekintetében a teljes uniós gazdasági ágazatra, az összes többi mutató tekintetében pedig a mintába felvett gyártókra vonatkoznak. Ami a mintába felvett gyártók alapján megállapított mutatószámokat illeti, figyelembe véve, hogy a mintát csak két gyártói csoport alkotta, üzleti titoktartás miatt az alábbi kapcsolódó táblázatokban nem lehetett a tényleges összesített adatokat közölni, ezért a Bizottság csak az indexeket adta meg annak érdekében, hogy érzékeltetni tudja ezeknek a mutatóknak a trendjét.

(112)

Az uniós termelési mennyiség 2008 és 2009 között 39 %-kal esett vissza és az egyébként is alacsony szintről még a felhasználás következő években végbemenő 12 százalékpontos emelkedése ellenére is némiképp tovább csökkent, ahogyan azt a (97) preambulumbekezdés is mutatja.

(113)

Az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása a figyelembe vett időszakban, főként 2008 és 2009 között 21 %-kal csökkent. Ennek az volt a fő oka, hogy a figyelembe vett időszakban három uniós gyártó zárta be az üzemeit.

(114)

Az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználása a termelési kapacitás csökkenése ellenére is 26 %-kal visszaesett, főként 2008 és 2009 között.

(115)

A készletek mennyisége a figyelembe vett időszakban 23 %-kal csökkent, ami összhangban volt az uniós gazdasági ágazat termelési és értékesítési mennyiségének visszaesésével.

(116)

Az uniós piacon jelen lévő valamennyi uniós gyártó értékesítési mennyisége a csökkenő kereslet miatt jelentősen, 25 %-kal esett vissza 2008 és 2009 között. A kereslet 2009 után – a (97) preambulumbekezdésben említettek szerint – fellendült, az uniós értékesítések azonban egészen a figyelembe vett időszak végéig a 2009-es alacsony szinten maradtak.

(117)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 9 százalékponttal, a figyelembe vett időszakban összesen 18 %-kal folyamatosan csökkent, míg a dömpingelt behozatal piaci részesedése ugyanebben az időszakban 11 százalékponttal emelkedett, amint azt a (107) preambulumbekezdés is mutatja.

(118)

A mintába felvett uniós gyártók a figyelembe vett időszakban csak csekély, mindössze 4 %-os áremelést tudtak elérni. Az Unió piacát egyre nagyobb mennyiségben elárasztó dömpingelt behozatal miatt ez az áremelés nem tudta meghaladni a költségek növekedését.

(119)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazat nyereségességét a hasonló termék uniós piacon, független vevők részére történő értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereség említett értékesítések forgalmi százalékában kifejezve állapította meg. Míg az uniós gazdasági ágazat nyereségessége a figyelembe vett időszak kezdetén még kielégítő volt, 2009-ben már szinte teljesen megszűnt. Noha a későbbiek során a nyereségesség némiképp helyreállt, a figyelembe vett időszak fennmaradó részében még mindig jóval a kárt nem okozó szint alatt maradt.

(120)

A befektetések megtérülése – a befektetések könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség – tekintetében úgy tűnik, hogy ez a mutató a nyereségesség tendenciáját követte.

(121)

A működési tevékenységekből származó nettó pénzforgalom a figyelembe vett időszakban folyamatosan, összesen 64 %-kal csökkent és a vizsgálati időszakban nagyon alacsony szintet ért el.

(122)

Az uniós felhasználás 2009 és a vizsgálati időszak között a (97) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint jelentősen, 8 000 tonnával emelkedett, míg a dömpingelt behozatal mennyisége ugyanebben az időszakban a (106) preambulumbekezdésben említettek szerint 9 000 tonnával nőtt. Az uniós piac 2009 és a vizsgálati időszak között végbement teljes növekedését a dömpingelt behozatal szolgálta ki, ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat uniós piacon megvalósuló értékesítései a 2009-es alacsony szinten maradtak. Ebből látszik, hogy az uniós gazdasági ágazat a két érintett országból származó dömpingelt behozatal piaci részesedésének emelkedése miatt nem tudta kihasználni az uniós felhasználás növekedéséből származó előnyöket.

(123)

A figyelembe vett időszak alatt a mintába felvett uniós gyártók beruházásai az alábbiak szerint alakultak:

(124)

Amint azt a fenti táblázat is mutatja, az uniós gyártók beruházásai 2008 és 2010 között jelentősen visszaestek. Ez a tendencia a vizsgálati időszakban megfordult és a beruházások ismét jelentősen nőttek, azonban azok nem érték el a figyelembe vett időszak kezdetén megfigyelhető szintet.

(125)

A (120) preambulumbekezdésben leírt elégtelen nyereségesség miatt néhány uniós gyártó nehézségekbe ütközött, amikor a jövőbeli beruházásaihoz ilyen körülmények között kívánt tőkét bevonni. A befektetések nem megfelelő megtérülése szintén hozzájárult a tőkebevonási problémákhoz.

(126)

A foglalkoztatási szint teljes munkaidős egyenértékben nagy vonalakban a gyártási mennyiség alakulását követte (lásd a (112) preambulumbekezdést), ami azt jelzi, hogy az uniós gazdasági ágazatban megpróbálták racionalizálni az előállítási költségeket, amikor ez szükségessé vált. Az uniós gazdasági ágazat megpróbálta a foglalkoztatási szintjét a romló piaci helyzethez igazítani, ami azt eredményezte, hogy a foglalkoztatás a figyelembe vett időszakban folyamatosan, összesen 36 %-kal csökkent.

(127)

Annak ellenére, hogy az uniós gazdasági ágazat a foglalkoztatást a romló piaci helyzethez próbálta igazítani, az uniós gyártók teljes munkaidős egyenértékre vonatkoztatott teljesítménye 2008 és 2009 között jelentősen, 19 %-kal csökkent. A helyzet ezt követően folyamatosan javult, azonban a figyelembe vett időszak kezdetén mért szintnél 9 %-kal alacsonyabb szinten maradt.

(128)

Az uniós gazdasági ágazatban a munkaerő átlagköltsége a figyelembe vett időszakban folyamatosan, összesen 12 %-kal emelkedett.

(129)

A két érintett országból származó behozatal dömpingkülönbözete a (74) és (90) preambulumbekezdésben leírtak szerint nagyon magas. Figyelembe véve a dömpingelt behozatal mennyiségét, piaci részesedését és értékesítési árát, a dömpingkülönbözetek hatása jelentősnek tekinthető.

(130)

A Brazíliából, a Cseh Köztársaságból, Japánból, Kínából, a Koreai Köztársaságból és Thaiföldről származó menetelt temperöntvény csőszerelvények behozatalával összefüggésben 2000 és 2005 között (6) már voltak érvényben intézkedések (7) (a továbbiakban: korábbi intézkedések). Az uniós gazdasági ágazat figyelembe vett időszak kezdetén elért kielégítő nyereségessége (lásd a (120) preambulumbekezdést) arra utal, hogy az említett intézkedések átmenetileg könnyebbséget eredményeztek az uniós gazdasági ágazat számára. A növekvő mennyiségű dömpingelt behozatal azonban véget vetett ennek a kedvező időszaknak. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a korábbi intézkedésekkel érintett hat ország együttes piaci részesedése soha nem haladta meg a 29 %-ot (8), míg a jelenlegi vizsgálat alá vont két érintett ország a vizsgálati időszakban 52,47 %-os piaci részesedést tudott elérni, amint az a (107) preambulumbekezdésből is kiderül.

(131)

A figyelembe vett időszak során a kármutatók kedvezőtlenül alakultak. Ez különösen azokon a mutatókon vehető észre, amelyek a nyereségességgel, a gyártási mennyiségekkel, a kapacitáskihasználással, az értékesítési mennyiséggel és a piaci részesedéssel kapcsolatosak: ezek mindegyike egyértelműen hanyatló tendenciát mutatott.

(132)

A két érintett országból származó menetelt temperöntvény csőszerelvények behozatala ugyanakkor a vizsgálati időszakban mintegy 55 %-kal kínált alá az uniós gazdasági ágazat árainak (lásd a (110) preambulumbekezdést), amellyel egyben a piaci részesedését is jelentősen növelte (lásd a (107) preambulumbekezdést).

(133)

A fentiek figyelembevételével ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(134)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy a Kínából és Thaiföldről származó dömpingelt behozatal olyan mértékű kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak, amely jelentősnek tekinthető. A dömpingelt behozatal mellett azokat az ismert tényezőket is vizsgálta, amelyek ugyanabban az időben okozhattak kárt az uniós gazdasági ágazatnak azért, hogy elkerülje, hogy az egyéb tényezők által okozott esetleges kárt a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsák.

(135)

2008 és a vizsgálati időszak között a két érintett országból származó dömpingelt behozatal mennyisége 15 %-kal nőtt, ami azt eredményezte, hogy egy 9 %-kal zsugorodó piacon 41,47 %-ról 52,47 %-ra növelték uniós piaci részesedésüket.

(136)

A két érintett országból származó érintett termék dömpingelt behozatalának a figyelembe vett időszakban bekövetkezett növekedése egybeesett az uniós gazdasági ágazat legtöbb kármutatójának egyre inkább romló tendenciájával. Az uniós gazdasági ágazat 8,7 százalékpontot veszített piaci részesedéséből és termelését 41 %-kal kellett csökkentenie. A jelentős áralákínálás megakadályozta, hogy az uniós gazdasági ágazat az eladási áraiban elfogadható mértékben továbbhárítsa a megnövekedett előállítási költségeket, ami a figyelembe vett időszak túlnyomó részében nagyon alacsony nyereségességi szintet eredményezett.

(137)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonja le, hogy a két érintett országból származó, alacsony árú, dömpingelt behozatal, amely a figyelembe vett időszak alatt nagy és folyamatosan növekedő mennyiségben lépett be az uniós piacra és amely jelentősen alákínálta az uniós gazdasági ágazat árait, jelentős mértékű kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(138)

Míg az Eurostat adatai szerint a figyelembe vett teljes időszakban Indiából jelentős mennyiségben érkeztek alacsony áron importtermékek, egyes jelek arra utalnak, hogy ezek a termékek nem tartoznak az érintett termékek körébe, hanem ugyanazon KN-kód alá besorolt, attól eltérő termékek.

(139)

A többi harmadik országból a figyelembe vett teljes időszakban kis mennyiségű import érkezett. A két érintett országon kívüli más országokból érkező behozatal teljes piaci részesedése 2,1 százalékponttal 10,5 %-ról 8,4 %-ra csökkent.

(140)

A vizsgálati időszakban ezt követően legnagyobb mennyiségben Indonéziából, Brazíliából és Törökországból érkezett import, melynek piaci részesedése egyenként 1,3 %-ot, valamint 1,6 %-ot tett ki, és a figyelembe vett időszakban ezen országok mindegyike veszített piaci részesedéséből.

(141)

Az alacsony mennyiség és a csökkenő tendencia miatt megállapítható, hogy az érintett országokon kívüli harmadik országokból származó behozatal láthatóan nem járult hozzá azokhoz a károkhoz, amelyeket az uniós gazdasági ágazat szenvedett el a vizsgálati időszak során.

(142)

Az uniós gazdasági ágazat exportértékesítésének alakulása a figyelembe vett időszakban folyamatosan, összesen 34 %-kal csökkent.

(143)

Az exportértékesítés ugyanakkor a teljes figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelésének mindössze 13–15 %-át képviselte. Ennélfogva úgy tűnik, hogy ez jelentősen nem járulhatott hozzá az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszak alatt elszenvedett kárhoz.

(144)

Amint az a (97) preambulumbekezdésből is kiderül, az uniós felhasználás 2008 és 2009 között 21 %-kal csökkent, ami azt eredményezte, hogy az uniós gazdasági ágazat uniós piacon megvalósuló értékesítése ugyanezen időszakban 25 %-kal esett vissza. Az uniós felhasználás 2009 után jelentősen, mintegy 8 000 tonnával emelkedett, míg a dömpingelt behozatal mennyisége ugyanebben az időszakban – a (106) preambulumbekezdésben említettek szerint – 9 000 tonnával nőtt. Az uniós piac 2009 és a vizsgálati időszak között végbement teljes növekedését a dömpingelt behozatal szolgálta ki, ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat uniós piacon megvalósuló értékesítései a 2009-es alacsony szinten maradtak.

(145)

Érdekelt felek azt állították, hogy a spanyol építőipari piacon bekövetkezett válság jelentős mértékben hozzájárult a kárhoz, amely állítólag nagyban érintette az egyik fő panaszost, az ATUSA nevű spanyol vállalatot. Az ATUSA ugyanakkor az uniós tagállamok legtöbbjének piacán értékesíti termékeit és a spanyol építőipari válság a vállalat spanyol piacra irányuló értékesítéseit valójában igen csekély mértékben befolyásolta, mivel soha nem ezek az értékesítések jelentették a vállalat eladásainak nagy részét. Ezenkívül a kárról kialakult kép a mintába felvett két vállalatcsoportot, az összes panaszost és az uniós gazdasági ágazat egészét illetően egyértelmű. A kárelemzés az uniós gazdasági ágazat egészére kiterjedt, nem korlátozódott egy uniós gyártó teljesítményére vagy egyetlen nemzeti piacra.

(146)

Érdekelt felek azt is állították, hogy az uniós felhasználás kedvezőtlen alakulása által okozott kár nem a dömpingelt behozatal, hanem más hatások miatt következett be. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az uniós felhasználás kedvezőtlen alakulása valóban okozhatott kárt az uniós gyártóknak. Ezt a kárt azonban súlyosbította az a tény, hogy egy zsugorodó piacon folyamatosan nőtt a dömpingelt behozatal. A fent említettek alapján az uniós felhasználás közelmúltban bekövetkezett fellendüléséből kizárólag a dömpingelt behozatal húzott hasznot, míg az uniós gyártók nem tudták növelni értékesítési mennyiségüket.

(147)

Érdekelt felek azt állították, hogy az a tény, hogy a Georg Fischer vállalat a magas árai ellenére is nyereséges maradt, míg a többi uniós gyártó nem tudott megfelelő eredményt elérni, arra utal, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt nem a dömpingelt behozatal, hanem strukturális problémák okozták. Ugyanakkor a Georg Fischer vállalat helyzete is kedvezőtlenül alakult: veszített piaci részesedéséből és a haszonkulcsa is csökkent. A vállalat foglalkoztatási szintje és teljesítménye is visszaesett. Ezért azt az állítást, hogy a Georg Fischer vállalat nem szenvedett kárt, el kell utasítani.

(148)

Ezenkívül valamennyi uniós gyártó, többek között a Georg Fischer vállalat is ki volt téve a dömpingelt behozatal által kifejtett árleszorító hatásnak.

(149)

Az érdekelt felek azzal is érveltek, hogy mivel az ATUSA csoport bulgáriai leányvállalata, a Berg Montana szintén képes volt arra, hogy nyereséges maradjon, szintén arra utal, hogy a kár nem a dömpingelt behozatalra, hanem más okokra vezethető vissza. A Berg Montana vállalatot ugyanakkor szintén kedvezőtlenül érintette a kínai behozatal: termelése és kapacitáskihasználása jelentősen visszaesett, csakúgy, mint a foglalkoztatási szintje. Mivel a Berg Montana értékesítéseinek többsége az ATUSA csoport kapcsolt vállalkozásai felé irányul, önmagában a Berg Montana nyereségességének vizsgálata az egész csoport pénzügyi eredményének figyelembevétele nélkül nem ad reális képet, mivel a Berg Montana nyereségességét a transzferárak befolyásolják és az ATUSA csoport összességében véve veszteséges. Ezért azt az állítást, hogy a Berg Montana nem szenvedett kárt, szintén el kell utasítani.

(150)

Egyik állítás szerint a munkatermelékenység 2008 és a vizsgálati időszak közötti – a (127) preambulumbekezdésben kifejtett – 9 %-os visszaesése strukturális problémát jelez. Az említett visszaesés azonban abban az időszakban következett be, amikor az uniós gazdasági ágazat a teljes munkaerő-állományát 36 %-kal, teljesítményét pedig 41 %-kal csökkentette. Ezek a csökkentések azt jelzik, hogy az uniós gyártók folyamatosan arra voltak kényszerítve, hogy a dömpingelt behozatalból eredő piaci nyomáshoz és az átmenetileg gyengülő kereslethez igazítsák tevékenységeiket. Az ilyen zord gazdasági körülményeket figyelembe véve a munkatermelékenység 9 %-os visszaesése viszonylag enyhének tekinthető.

(151)

Következtetésképpen a fenti elemzés megmutatta, hogy a két érintett országból származó behozatal mennyiségét tekintve nőtt, és jelentős piaci részesedést szerzett a figyelembe vett időszak során. Ezenkívül ezek a megnövekedett mennyiségek, amelyek az uniós piacot dömpingelt áron árasztották el, és jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak.

(152)

A Bizottság más olyan tényezőket is megvizsgált, amelyek kárt okozhattak volna az uniós gazdasági ágazatnak. E tekintetben megállapította, hogy az egyéb harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye és az uniós felhasználás alakulása nem tűnnek olyan jelentősnek, hogy megtörnék a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban elszenvedett kár között megállapított okozati összefüggést.

(153)

A fenti elemzés alapján – amely egyértelműen elkülönítette az összes ismert tényező uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásait a behozatal káros hatásaitól –, ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy a Kínából és Thaiföldről származó behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(154)

A Bizottság az alaprendelet 21. cikke alapján megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömpingre vonatkozó ideiglenes következtetés ellenére fennáll-e olyan kényszerítő erejű ok, amely alapján úgy tűnik, hogy ebben a konkrét esetben az ideiglenes dömpingellenes intézkedések elfogadása nem szolgálná az Unió érdekét. A Bizottság e célból az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerint az előterjesztett összes bizonyíték alapján valamennyi érintett fél esetében megvizsgálta a lehetséges intézkedések, illetve az intézkedések elmaradásának várható hatását.

(155)

Valamennyi ismert uniós gyártó támogatja a dömpingellenes intézkedések bevezetését. Emlékeztetni kell arra, hogy a legtöbb kármutató kedvezőtlen tendenciát mutatott, valamint hogy ez különösen az uniós gazdasági ágazat gyártási és értékesítési mennyiségére, piaci részesedésére és pénzügyi teljesítményére vonatkozó kármutatókat – például a nyereségességet, a befektetések megtérülését – súlyosan befolyásolta.

(156)

Intézkedések bevezetése esetén az árak esése és a piaci részesedés elvesztése várhatóan megáll és az uniós gazdasági ágazat eladási árai várhatóan elkezdenek helyreállni, ami az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének jelentős javulásához vezet majd.

(157)

Másfelől valószínű, hogy az uniós gazdasági ágazat piacának és pénzügyi helyzetének romlása dömpingellenes intézkedések bevezetése nélkül tovább folytatódna. Ilyen forgatókönyv esetén az uniós gazdasági ágazat várhatóan továbbra is veszítene piaci részesedéséből és már nem lenne képes követni a Kínából érkező dömpingelt behozatal által meghatározott piaci árakat. A várható hatás az lenne, hogy a termelés mennyisége tovább csökkenne, és uniós termelőkapacitásokat zárnának be, ami jelentős számú munkahely megszűnéséhez vezetne.

(158)

Ennek megfelelően a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a dömpingellenes intézkedések elrendelése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálja.

(159)

A (31) preambulumbekezdésben említettek szerint a vizsgálat során 32 független importőr működött együtt, amelyeknek a két érintett országból származó behozatala az összes import 45 %-át képviselte. Az importőrök általában véve ellenzik a dömpingellenes intézkedések bevezetését. A legtöbb esetben azonban az intézkedések hatása csekélynek tűnik. Az érintett termék forgalma legtöbbször az importőrök teljes üzleti forgalmának mindössze kis hányadát teszi ki. Néhány importőr más forrásokból is vásárol menetelt temperöntvény csőszerelvényeket és azok az importőrök is tudnak más beszerzési forrást találni – többek között az uniós gazdasági ágazat gyártói közül –, amelyek jelenleg csak a két érintett országból szereznek be ilyen terméket. Ideiglenesen tehát megállapítható, hogy az ideiglenes intézkedések elrendelése nem gyakorol jelentős kedvezőtlen hatást az importőrök érdekeire.

(160)

A menetelt temperöntvény csőszerelvényeket a (18) preambulumbekezdésben említettek szerint főleg lakóépületek és nem lakás céljára szolgáló épületek gáz-, víz- és fűtési rendszereihez használják. A menetelt temperöntvény csőszerelvények felhasználói tehát a vízvezeték-szerelők. A vizsgálatban felhasználói és fogyasztói szövetségek nem vettek részt. Ezenkívül a menetelt temperöntvény csőszerelvények értéke a víz-, gáz- és fűtési rendszerek összes költségének mindössze kis részét teszi ki. Ideiglenesen tehát megállapítható, hogy az ideiglenes intézkedések elrendelése nem gyakorol jelentős kedvezőtlen hatást a felhasználók érdekeire.

(161)

A dömpingellenes intézkedések általános hatásának vizsgálata során összességében úgy tűnik, hogy az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt kedvező hatások egyértelműen meghaladják a többi érdekcsoportra gyakorolt potenciális kedvezőtlen hatásokat. Ezért ideiglenesen az állapítható meg, hogy a dömpingellenes vámok nem sértik az Unió érdekét.

(162)

Érdekelt felek azzal érveltek, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése duopol helyzetet eredményezhet az uniós piacon, amelyet a két fő panaszos, az ATUSA és a Georg Fischer vállalat uralna. Ezzel kapcsolatban először is meg kell jegyezni, hogy az említett két csoport jelenlegi piaci részesedése viszonylag alacsony, így az állítólagos „duopóliumnak” meglehetősen szerény, hozzávetőleg 30 %-os piaci részesedése lenne. Ezt az értéket kell összehasonlítani a két érintett ország 52,7 %-os piaci részesedésével, emellett az egyéb harmadik országokból származó behozatal is további 8,4 %-os piaci részesedéssel bír. A többi uniós gyártó piaci részesedése 7,5 %.

(163)

Ezenkívül a dömpingellenes vámok célja nem az összes behozatal megakadályozása, hanem az egyenlő versenyfeltételek visszaállítása. Érdemes megjegyezni, hogy a 2000 és 2005 között hatályos korábbi intézkedések sem állították le a behozatalt. Éppen ellenkezőleg, Kína a 49,4 %-os dömpingellenes vámot elrendelő intézkedések bevezetését követően 2002-ben, 2003-ban és 2004-ben nagyobb mennyiségben exportált az Unióba. Mindent egybevetve az uniós piacon jelen lévő versenytársak jelentős száma arra utal, hogy egy, az uniós piacot uraló versenyellenes duopólium létrejöttének kockázata meglehetősen alacsony.

(164)

A fenti szempontokat figyelembe véve a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy az uniós érdekre vonatkozó, rendelkezésre álló információk alapján összességében nincsenek kényszerítő erejű okok a Kínából és Thaiföldről származó menetelt csőszerelvények behozatalára vonatkozó ideiglenes intézkedések elrendelése ellen.

(165)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a két érintett országból származó dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(166)

A Bizottság ezen intézkedések mértékének megállapításához a meglévő dömpingkülönbözeteket és az uniós gyártókat ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét vette figyelembe.

(167)

A káros dömping hatásainak felszámolásához szükséges vám mértékének kiszámításakor úgy ítélte meg, hogy az intézkedések lehetővé kell, hogy tegyék, hogy az uniós gyártók fedezzék előállítási költségeiket és olyan adózás előtti nyereségre tegyenek szert, amelyet egy hasonló ágazatban működő gyártó rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül elérhetne.

(168)

Az ugyanezt a terméket érintő korábbi vizsgálat során a Bizottság ezt az ésszerű nyereségszintet 7 %-ban állapította meg (9). Mivel a mintába felvett uniós gyártók a figyelembe vett időszak kezdetén hasonló nyereségszintet tudtak elérni, semmi nem utal arra, hogy ez a haszonkulcs már ne lenne ésszerű.

(169)

A Bizottság ez alapján az uniós gyártók tekintetében kiszámította a hasonló termék kárt nem okozó árát. Ezen ár kiszámítása úgy történt, hogy a fent említett 7 %-os haszonkulcsot hozzáadták az előállítási költségekhez.

(170)

A szükséges áremelést a súlyozott import átlagárnak az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon értékesített hasonló termékek kárt nem okozó árának súlyozott átlagával való összehasonlítása alapján határozta meg. Az összehasonlításból származó bármely különbséget ezt követően a súlyozott átlagos CIF-importár százalékában fejezte ki.

(171)

A fentiek alapján és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a Kínából és Thaiföldről származó behozatalra ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni, az alacsonyabb vámtétel szabályával összhangban a dömping és kárkülönbözet szintje közül az alacsonyabbat figyelembe véve.

(172)

Mivel a kínai és thaiföldi exportáló gyártók igen magas arányban működtek együtt, a Bizottság a minden más vállalatra érvényes vámtételt az adott ország mintába felvett vagy a vizsgálatban együttműködő vállalataira kiszabott legmagasabb vámtétel szintjén határozta meg. A minden más vállalatra érvényes vámtétel azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek a vizsgálat során nem működtek együtt.

(173)

A Bizottság a mellékletben felsorolt és a mintában nem szereplő együttműködő kínai vállalatok esetében a vám ideiglenes mértékét a mintába felvett vállalatokra alkalmazott vámtételek súlyozott átlagának szintjén állapította meg.

(174)

A javasolt ideiglenes dömpingellenes vámtételek a következők:

Kínai Népköztársaság

Thaiföld

(175)

A Bizottság a fenti dömpingellenes intézkedéseket ideiglenesen értékvám formájában állapítja meg.

(176)

Az e rendeletben előírt, az egyes vállalatokra alkalmazandó dömpingellenes vámtételeket a Bizottság e vizsgálat megállapításai alapján határozta meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal szemben) így kizárólag a Kínából és Thaiföldről származó, az említett vállalatok – így konkrét jogi személyek – által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Az e rendelet rendelkező részében név szerint nem említett vállalatok – beleértve a névvel és címmel felsorolt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat – által előállított importált termékekre nem vonatkozhatnak ezek a vámtételek; ezekre a termékekre a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételeket kell alkalmazni.

(177)

A vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (10) kell benyújtani, és mellékelni kell hozzá minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, a belföldi értékesítéshez és az exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával.

(178)

A dömpingellenes vám megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a minden más vállalatra alkalmazandó vám szintje nemcsak a nem együttműködő exportáló gyártókra vonatkozik, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak során egyáltalán nem exportáltak az Unióba.

(179)

Thaiföld vonatkozásában ugyanakkor az utóbbi vállalatok – amennyiben megfelelnek az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében megfogalmazott követelményeknek – helyzetük egyéni elbírálása érdekében kérelmet nyújthatnak be az említett cikk szerinti felülvizsgálatra.

(180)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül a rendeletben megadott határidőn belül jelentkező érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat, illetve meghallgatást kérhetnek. Emellett fontos kijelenteni, hogy a vámok kivetése tekintetében az e rendelet céljait szolgáló megállapítások ideiglenesek, amelyeket végleges vám meghatározása esetén valószínűleg újra mérlegelni kell,

(1)

Az Európai Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2)2012. február 16-án közzétett értesítésében (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország vagy Kína) származó egyes asztali és konyhai kerámiaáruk Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

Az eljárás megindítására azt követően került sor, hogy az Unión belüli asztali és konyhai kerámiaáruk gyártásának több mint 30 %-át képviselő uniós gyártók nevében (a továbbiakban: panaszosok) 2012. január 3-án panaszt nyújtottak be. A panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott az említett termékek dömpingelt behozatalára és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, amit elégséges bizonyítéknak tekintettek az eljárás megindításához.

(3)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan értesítette a panaszosokat, más ismert uniós gyártókat, az ismert kínai exportáló gyártókat, az ismert érintett importőröket, kereskedőket, felhasználókat, szállítókat és szövetségeket, valamint a Kínai Népköztársaság képviselőit. Értesített továbbá gyártókat az Oroszországi Föderációban is, mivel azt az eljárás megindításáról szóló értesítésben lehetséges analóg országként említették. Az érdekeltek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat vagy szóbeli meghallgatást kérjenek. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, aki azt kérelmezte, és aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(4)

Tekintettel az exportáló gyártók és a független importőrök nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérték valamennyi exportáló gyártót és független importőrt, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és adjon alapvető információkat az érintett termékkel kapcsolatban 2011. január 1. és 2011. december 31. között végzett tevékenységeiről. Ezen információk alapján a Bizottság az alaprendelet 17. cikke szerint el tudja dönteni, hogy szükséges-e a mintavétel, és amennyiben igen, ki tudja választani a mintát.

(5)

Tekintettel az eljárásban érintett uniós gyártók nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentették, hogy a Bizottság ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát a kárnak az alaprendelet 17. cikke szerinti megállapítására. Az előzetes kiválasztásra a kezdeményezés szakaszában a Bizottság rendelkezésére álló információk felhasználásával került sor, és az a gyártók árbevételén, méretén, Unión belüli földrajzi elhelyezkedésén és a termékszegmensen alapult. A minta hat uniós gyártót tartalmazott, amelyek minden főbb terméktípust lefednek és öt tagállamban találhatók; közülük kettő kis- és középvállalkozás (kkv). Az előzetesen kiválogatott minta a becsült teljes uniós termelés 15 %-át tette ki. Az egyik előzetesen kiválogatott gyártó azonban nem kívánt szerepelni a mintában, továbbá számos érdekelt fél felhívta a figyelmet arra, hogy egy nagy mennyiséget előállító ország kimaradt, így azt bele kellene foglalni a reprezentatív mintába. Mindezek figyelembevételével a Bizottság módosította az előzetesen kiválogatott mintát, és az így létrejövő végleges minta már hét, az összes főbb terméktípust lefedő, hat tagállamból származó gyártót tartalmazott, amelyek közül kettő volt kkv. A minta a becsült teljes uniós termelés 20 %-át képviselte.

(6)

Körülbelül 400, a teljes export több mint 60 %-át képviselő kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport adta meg a kért tájékoztatást és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. A beérkezett információk alapján a Bizottság ideiglenesen kiválasztott egy, az Unióba irányuló legnagyobb exportmennyiséggel rendelkező öt exportáló gyártóból álló mintát, és felkért minden általa ismert exportáló gyártót a javasolt minta véleményezésére. Két, a mintába előzetesen felvett exportáló ország ezután korrigálta mintavételi adatait, így exportmennyiségük már nem érte el azt a szintet, amelynek alapján bekerülhettek volna a mintába. Ezt követően a Bizottság az exportmennyiség alapján legnagyobb öt vállalat aktualizált listájából összeállította a végleges mintát. A mintát alkotó vállalatok az Unióba irányuló export csaknem 20 %-át teszik ki az összes együttműködő exportáló gyártó figyelembevételével.

(7)

A mintába felvett vállalatok és vállalatcsoportok végül az alábbiak:

(8)

Egy vállalat kifogást emelt a minta összetétele ellen, és azt állította, hogy nekik is szerepelniük kellene a mintában. Érvelésük szerint a mintába való felvételük által a kiválasztott vállalatok száma nem vált volna ésszerűtlenné és nem késleltette volna a vizsgálatot, különösen azért, mert viszonylag kis exportőrről van szó. Ezen túlmenően közölték, hogy külföldi tulajdonban vannak, valamint hogy a minta nélkülük nem lenne reprezentatív.

(9)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a mintában szereplő vállalatok kiválasztása az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint a legnagyobb mennyiségek alapján történt, figyelembe véve a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen megvizsgálható gyártók számát. Tekintettel arra, hogy a vállalat viszonylag kis exportőr, az exportált mennyiség tekintetében nem javította volna a minta reprezentativitását. Megjegyzendő továbbá, hogy a vállalat nagyon későn jelentkezett: négy hónappal azután, hogy a minta végleges összetételéről tájékoztatták az összes exportáló gyártót, amikor már a kiválasztott vállalatok telephelyén tett ellenőrző látogatások is lezárultak. Ezért a vállalat mintába való felvételére vonatkozó kérelmét a Bizottság elutasította.

(10)

A határidőig több mint hatvan független importőr válaszolt a mintavétellel kapcsolatos kérdésekre és ajánlotta fel együttműködését. Közülük öt vállalat került bele a mintába. Ezt az öt független importőrt az importált mennyiség és érték, valamint a uniós viszonteladás, a földrajzi elhelyezkedés, az üzleti modell és a termékszegmens alapján választott ák ki. A mintában szereplő vállalatok importált mennyiség, érték és uniós viszonteladás tekintetében azt a legnagyobb reprezentatív mintát jelentették, amely a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen megvizsgálható. Ezek a vállalatok a mintavételi szakaszban közölt adatok alapján a vizsgálati időszak alatt az érintett termékek importjának mintegy 6 %-át tették ki.

(11)

Annak érdekében, hogy a kínai exportáló gyártóknak lehetővé tegyék a piacgazdasági elbánás vagy az egyéni elbánás iránti kérelem benyújtását, a Bizottság formanyomtatványokat küldött az azt igénylő kínai exportáló gyártóknak és a kínai hatóságoknak.

(12)

Tizenegy kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport igényelt piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján, illetve egyéni elbánást, amennyiben a vizsgálat megállapítja, hogy nem felelnek meg a piacgazdasági elbánás feltételeinek. Ezen igénylők közül három bekerült a mintába, a másik nyolc nem. Az exportáló gyártók egyike, amely nem került bele a mintába, utólagosan visszavonta a piacgazdasági elbánás iránti kérelmét, az egyéni elbánásra vonatkozó igényét azonban fenntartotta. A mintában szereplő két másik exportáló gyártó és négy további vállalat, amelyek nem kerültek bele a mintába, csak egyéni elbánást kérelmezett.

(13)

A Bizottság kérdőíveket küldött az öt kiválasztott kínai exportáló gyártónak és közel 300 más, kínai exportáló gyártónak, amely arra igényt tartott. A kérdőíveket elküldték a mintába felvett hét uniós gyártónak, a mintába felvett öt importőrnek, négy kiskereskedelmi és forgalmazói szervezetnek, valamint az arra igényt tartó egyéni kiskereskedőknek és forgalmazóknak. Ezen túlmenően Indiában, Törökországban, Brazíliában, Thaiföldön és Oroszországban működő vállalatok is kaptak kérdőíveket a megfelelő analóg ország kiválasztása érdekében.

(14)

Tizenhárom kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport, továbbá három, a lehetséges analóg országokban működő gyártó (Brazília, Thaiföld és Oroszország) küldött választ. Ezenkívül a kitöltött kérdőívet a mintába felvett hét uniós gyártó és a mintába felvett öt importőr is visszaküldte. Kérdőívekre adott válaszok érkeztek egy kiskereskedőtől, egy forgalmazótól és két kiskereskedelmi és forgalmazói szervezettől is.

(15)

Továbbá a Bizottság több mint 20, exportáló gyártótól független importőrtől, több kiskereskedőtől, egy marketingszolgáltatótól és a Kínai Könnyűipari Művészeti és Kézműves Termékek Kamarájától (Chinese Chamber of Light Industrial Products and Arts Crafts, CCCLA) is kapott beadványokat.

(16)

A Bizottság összegyűjtötte és ellenőrizte a dömping, az ebből következő kár és az uniós érdek ideiglenes meghatározásához szükségesnek ítélt valamennyi információt.. A következő vállalatok telephelyén történtek ellenőrző látogatások:

(17)

A hét mintában szereplő uniós gyártó telephelyén ellenőrző látogatásra került sor.

(18)

A kiválasztott uniós gyártók és más együttműködő uniós gyártók az alaprendelet 19. cikkének rendelkezései alapján kérték, hogy kilétüket kezeljék bizalmasan. Azt állították, hogy kilétük nyilvánosságra hozatala igen kedvezőtlen hatások kockázatát idézheti elő.

(19)

Egyes panaszos uniós gyártók olyan uniós fogyasztókat látnak el, akik termékeiket Kínából is beszerzik, tehát a behozatalok közvetlen előnyéből részesülnek. Az említett panaszosok úgy érzik, kényes helyzetben vannak, mivel egyes ügyfeleiknek kifogásai lehetnek az ellen, hogy a feltételezett, kárt okozó dömping elleni panaszt nyújtsanak be, illetve támogassák azt. Ezen okok miatt úgy vélték, hogy fennáll a kockázata annak, hogy egyes ügyfeleik retorziót alkalmaznak. Ezenkívül egyes panaszos uniós gyártók exportálnak is Kínába. Ezek a vállalatok úgy ítélték meg, hogy a feltételezett, kárt okozó dömping elleni panasz veszélyeztetheti kínai üzleti jelenlétüket. A kérelmet elfogadták, mivel kellően megalapozott volt.

(20)

Egyes exportáló gyártók képviselői, a CCCLA és független importőrök azt állították, hogy nem tudtak megfelelően élni a védelemhez való jogukkal, mert a panaszosok és a támogatók személyi adatai nem kerültek nyilvánosságra. Állításuk szerint ilyen körülmények között a felek akadályoztatva voltak az aktuális helyzet és a jelentős kár fennállásának megítélésében, továbbá annak megállapításában, hogy a gyártók az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint kizárhatók-e az uniós gazdasági ágazat meghatározásból és/vagy valóban reprezentatívak-e. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Bizottság gondoskodott arról, hogy ezek a kérdések az érdekelt felek általi betekintésre rendelkezésre bocsátott akták – például az érdekelt felekkel folytatott levelezés – alapján ellenőrizhetők és kezelhetők legyenek az aktuális helyzettel és a mintavétellel kapcsolatos jegyzetek révén, illetve a többi fél megfelelően dokumentált beadványainak igénylése útján. A kérelmet ezért elutasították.

—

Hunan Hualian China Industry Co, Ltd, Hunan Hualian Ebillion Industry Co., Ltd, Hunan Liling Hongguanyao China Industry Co., Ltd és Hunan Hualian Yuxiang China Industry Co., Ltd (Hunan Hualian)

—

Guangxi Sanhuan Enterprise Group Holding Co., Ltd és Guangxi Sanhuan Lucky Xinda Export & Import Co., Ltd (Guangxi Sanhuan)

—

CHL International Ltd és CHL Porcelain Industries Ltd (CHL)

—

Shandong Zibo Niceton-Marck Huaguang Ceramics Limited, Shandong Silver Phoenix Company Limited és egy hozzájuk kapcsolódó hongkongi székhelyű kereskedő, a Niceton International Limited (Niceton)

—

Guangxi Province Beiliu City Laotian Ceramics Co., Ltd.

—

Fujian Dehua Hiap Huat Koyo Toki Co., Ltd

—

Shenzhen Baosanhe Ceramics Industrial Co., Ltd

—

Chaozhou Fairway Ceramics Manufacturing Co., Ltd

—

Chaozhou Mingyu Porcelain Industries Co., Ltd

—

Shenzhen Grand Collection Industrial Co., Ltd és Chaozhou Grand Collection Tableware Co., Ltd (Grand Collection)

—

Tienshan (Handan) Tableware Co., Ltd

—

Zibo Kun Yang Ceramic Corporation Limited

—

Symbol srl, Treviso, Olaszország;

—

Metro AG, Düsseldorf, Németország;

—

Ritzenhoff & Breker GmbH & Co. KG, Bad Driburg, Németország;

—

Joseph Maeser GmbH, Dornbirn, Ausztria;

—

IKEA Supply AG, Pratteln, Svájc

(21)

Az együttműködő brazil gyártó kérte, hogy kilétét kezeljék bizalmasan, mert annak nyilvánosságra hozatala igen kedvezőtlen hatásokkal járna üzleti tevékenységére. A kérelmet jogosnak találták és ezért elfogadták.

(22)

A dömping és a kár vizsgálata a 2011. január 1. és 2011. december 31. közötti időszakra vonatkozott (a továbbiakban: vizsgálati időszak). Az okozott kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2008. január 1-től a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(23)

A panaszosok kérték, hogy az értékelési időszakot hosszabbítsák meg egy évvel és az 2007-től kezdődjön, míg a CCCLA szerint annak egy évvel rövidebbnek kellett volna lennie és csak 2009-ben kezdődnie. Az első kérelmet elutasították, mivel semmilyen dokumentált bizonyíték nem volt arra, hogy a panaszosok által indítványozott ötéves figyelembe vett időszak esetén a tendenciák jobban láthatóak lettek volna. Ami a második kérelmet illeti, a CCCLA általánosságban a WTO esetjogára hivatkozott, amely szerint WTO-tagok nem választhatnak olyan alapforgatókönyvet, amely csak végponttól végpontig terjedő összehasonlítást tesz lehetővé, továbbá hogy ha a referenciaév megváltoztatása könnyen az ellentétére fordíthatja a kárral kapcsolatos vizsgálat eredményét, a WTO-tag nehézségekbe ütközhet a jelentős kár megállapítása során. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a figyelembe vett időszak lerövidítése ebben az esetben indokolatlanul rövid elemzési időszakot eredményezett volna, amely ráadásul a gazdasági válság egyes mutatókra gyakorolt hatásai miatt torzította volna a károkkal kapcsolatos tendenciákról alkotott képet. Így mindkét kérelmet átmenetileg elutasították.

(24)

Az érintett terméket a jelenleg a 6911 10 00 , ex 6912 00 10 , ex 6912 00 30 , ex 6912 00 50  és ex 6912 00 90 KN-kódok alá besorolt, a Kínai Népköztársaságból származó asztali és konyhai kerámiaáruk (a továbbiakban: érintett termék) alkotják. Készülhetnek porcelánból vagy kínai porcelánból, közönséges agyagból, kőből, kerámiából vagy fazekasművészeti anyagokból, illetve más anyagokból. A legfontosabb nyersanyagok olyan ásványok, mint a kaolin, a földpát és a kvarc, és a felhasznált nyersanyagok összetétele meghatározza a gyártott kerámia végtermék típusát.

(25)

Az asztali és konyhai kerámiaáruk a kereskedelmi forgalomban rengeteg különböző formában kaphatók, amelyek az idők során változtak. A legkülönbözőbb helyeken használatosak, pl. a háztartásban, szállodákban, éttermekben és ápolási intézményekben.

(26)

A vizsgálat során számos, bizonyos termékeknek a termékkörből való kizárására vonatkozó kérelem került benyújtásra és elemzésre. Az alábbi rész e kérelmek elbírálását foglalja össze.

(27)

Beadványiban a CCCLA azt kérte, hogy a (finom) csontporcelánt zárják ki a vizsgált termékkörből. Állításuk szerint a (finom) csontporcelán alapvetően eltér az egyéb asztali és konyhai áruktól, mivel más fizikai jellemzők, gyártási folyamatok, felhasználási módok és fogyasztói megítélés kapcsolódik hozzájuk. A bikacsont porából készülő anyag feltűnően fehér és áttetsző. Rendkívüli mechanikai szilárdsága és forgácsolódással szembeni ellenállóképessége miatt sokkal kisebb keresztmetszetekben gyártható, és gyártása során az uniós gyártók által jellemzően nem használt, bonyolult és költséges eljárásokat alkalmaznak. Ezenkívül csak kevés uniós gyártó készít (finom) csontporcelánt.

(28)

Az ezekkel az állításokkal kapcsolatban folytatott vizsgálat szerint nincs általánosan elfogadott definíció a csontporcelán fogalmára. A (finom) csontporcelán egyfajta lágyporcelán, amelyben a felhasznált nyersanyagok javarészt ugyanazok, mint bármely más kerámiaáruban. Beadványában a CCCLA önmagával került ellentmondásba a különböző alkotóelemek összetétele és részaránya tekintetében. Másodszor, a vizsgálat nem erősítette meg, hogy a (finom) csontporcelán lényegesen bonyolultabb gyártási folyamatot igényelne. Harmadszor, a (finom) csontporcelán asztali áruként való használata mindenütt – így Kínában és az Unióban is – egyforma. Ezenkívül a (finom) csontporcelánra nem jellemző kiemelkedő keménység vagy masszívság. Az éttermekben vagy a vendéglátóiparban használt kerámia asztali árukat például szintén különös keménység és masszívság jellemzi. Végül, de nem utolsósorban, (finom) csontporcelánt számos uniós gyártó készít, amelyek versenyhelyzetben állnak a Kínából importált (finom) csontporcelánnal. Ezért a (finom) csontporcelánnak a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmet átmenetileg elutasították.

(29)

Két exportáló gyártó, a CCCLA és különböző importőrök a kerámia (konyha-) kések vizsgált termékkörből való kizárását kérelmezték. Kérelmüket arra alapozták, hogy sajátosságaikból adódóan az ilyen kések és az egyéb asztali és konyhai kerámiaáruk nem tekinthetőek egyetlen terméknek. A kerámia (konyha-) kések pengéjének anyaga általában olyan cirkónium-oxidból készült kerámiaanyag, amely a „hagyományos” asztali áruk, például csészék vagy tányérok esetében nem használatos. Ezek a termékek rendkívül korlátozott mértékben csereszabatosak a vizsgált termékkategóriákkal.

(30)

A vizsgálat eredményei szerint a kerámia (konyha-) kések ugyanolyan fizikai jellemzőkkel (forma és keménység), kialakítással és felhasználási móddal (szeletelés) rendelkeznek, mint a fém (konyha-) kések. Ebből adódóan eltérnek az eljárás hatálya alá tartozó egyéb termékektől, mivel az utóbbiak egyedi kialakításuk és fizikai jellemzőik miatt elsősorban élelmiszerek tárolására szolgálnak.

(31)

Azt is állították, hogy a kerámia (konyha-) kések gyártásához használt technológia az Unióban ismeretlen, ezért a kerámia (konyha-) kések vizsgálatának folytatása sértené az Unió és a WTO jogszabályait. A panaszosok elismerték, hogy tudomásuk szerint ilyen jellegű gyártás az Unióban nem folyik.

(32)

Azt is hozzátették, hogy a kerámia (konyha-) késeket csak exkluzív helyeken értékesítik, továbbá az elosztási csatornák (konyhai eszközökkel foglalkozó forgalmazók) és a képviseleti szövetség (evőeszközgyártók szövetsége) is eltérő. A vizsgálat ezzel együtt nem erősítette meg, hogy ezek a tények az egyéb asztali és konyhai kerámiaárukhoz képest eltérő fogyasztói megítéléshez vezetnének.

(33)

Az állítások arra is kiterjedtek, hogy a kerámia késekkel kapcsolatban hozott intézkedések nem állítanák helyre a tisztességes piaci feltételeket, hanem kárt okoznának a kerámia (konyha-) késeket használó végső fogyasztóknak. Egyes szereplők azt állították, hogy – mivel az Unióban nem gyártanak kerámia (konyha-) késeket – az uniós ipart ebből adódóan nem érheti jelentős kár. E kérelmek elbírálását a Bizottság annak megítélésétől tette függővé, hogy a kerámia (konyha-) kések és az egyéb asztali és konyhai kerámiaáruk egyetlen terméknek tekinthetők-e.

(34)

A fenti (30) preambulumbekezdésben foglalt megfontolások alapján a vizsgálat átmenetileg megállapította, hogy a kerámia (konyha-) kések alapvetően eltérnek az egyéb asztali és konyhai áruktól, mivel más fizikai jellemzők, gyártási folyamatok és felhasználási módok kapcsolódnak hozzájuk. Ezért a vizsgált termékköréből való kizárásukra vonatkozó kérelmet átmenetileg elfogadták.

(35)

Két importőr azt kérelmezte, hogy a kínai/keleti megjelenésű cikkeket zárják ki a vizsgált termékkörből. Ezt elsősorban arra alapozták, hogy ilyen árucikkeket az Unióban nem gyártanak, az ilyen jellegű árukra mutatkozó uniós igényt mindig is importból elégítették ki, és az ilyen import semmiféle negatív hatást nem fejtene ki az uniós ipar piaci részesedésére

(36)

A vizsgálat megállapította, hogy a kategóriához nem létezik sem általánosan elfogadott vagy objektív meghatározás, sem pedig olyan jellemzők, amelyek alapján az pontosan azonosítható lenne. Ezenkívül az uniós gyártók is elő tudnak állítani ilyen stílusú termékeket. Ezen túlmenően a kínai/keleti megjelenésű asztali és konyhai termékekhez nem kapcsolódik egyedi vagy eltérő felhasználási mód. Végül, de nem utolsósorban a vizsgálat rámutatott, hogy sok ázsiai étteremben nyugati stílusú asztali áruk használatosak, és hogy a szóban forgó termékek könnyedén helyettesíthetők. Ezért a kínai/keleti megjelenésű cikkeknek a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmet átmenetileg elutasították.

(37)

Egyrészről azt kérelmezték, hogy a tartós porcelánt egyedi fizikai jellemzői és gyártási folyamata miatt zárják ki a vizsgált termékkörből. A nagyobb tartósságú és szilárdságú tartós porcelán nyersanyagai között 6–10 % timföldpor található, a nyersanyagok (kaolin) előkészítési folyamata pedig egyedi. A tartós porcelán készítése képzett dolgozókat igényel, minősége és ára magasabb, mint a hagyományos asztali áruké. Ezenkívül az Unióban nem is működnek ilyen gyártók.

(38)

Másrészről az egyik importőr beadványa szerint a tartós asztali áruk, amelyeket többnyire szállodák használnak, a teljes kínai kerámiagyártás számottevő hányadát teszik ki, ezért azok figyelmen kívül hagyása esetén a vizsgálat félrevezető eredményeket hozna.

(39)

A vizsgálat megállapította, hogy a tartós porcelán tekintetében sem általánosan elfogadott vagy objektív meghatározás, sem pedig egyértelmű jellemzők nem léteznek. Ezen túlmenően uniós gyártók is képesek ennek a fajta asztali árucsoportnak a gyártására, valamint az Unióban és a Kínában gyártott termékek egymás közvetlen versenytársai. Továbbá a tartós porcelánhoz nem kapcsolódik egyedi vagy eltérő felhasználási mód. Ezért a tartós porcelánnak a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmeket átmenetileg elutasították.

(40)

A megfelelő svéd importőröket tömörítő svéd szövetség beadványt nyújtott be a kézzel gyártott porcelánnak a vizsgált termékkörből való kizárását kérelmezve. Felidézte az adott terület kézművességének hosszú kínai történelmét, az ilyen termékek alacsony árát, valamint a kézzel gyártott kínai cikkekhez és a nem kézzel gyártott uniós cikkekhez kapcsolódó eltérő fogyasztói megítélést.

(41)

A vizsgálat ugyanakkor rámutatott, hogy egyfelől e kategória tekintetében nem létezik általánosan elfogadott/objektív meghatározás, másfelől pedig számos uniós gyártó készít kézzel gyártott porcelánt. A vizsgálat nem mutatott ki az egyéb asztali és konyhai kerámiaáruktól alapvetően eltérő fizikai jellemzőket vagy az Unióban készült kézzel gyártott porcelántól eltérő fogyasztói megítélést. Ezért a kézzel gyártott porcelánnak a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmet átmenetileg elutasították.

(42)

Számos importőr beadványt nyújtott be a kézzel festett asztali áruknak a vizsgált termékkörből való kizárását kérelmezve. Az előterjesztett érvek szerint a kézzel festett asztali áruk egy bizonyos fogyasztói típust céloznak meg, a hagyományos asztali áruktól eltérő célokra használatosak (pl. dekoráció), az Unióban nem gyártják őket kereskedelmi mennyiségben, nem közvetlen versenytársai és nem is csereszabatosak más konyhai/asztali árukkal, eltérő fogyasztói megítélés kapcsolódik hozzájuk, luxuskivitelűek és törékenyebbek, sajátos gyártási eljárással készülnek, továbbá több befektetett munkát és magasan képzett munkaerőt igényelnek.

(43)

A vizsgálat szerint a termék a kézi festés fázisáig teljesen megegyezik a nem kézzel festett asztali árukkal. Az is kiderült, hogy a termék a gyártási folyamat során végzett több kézi munka révén nem válik más termékké, sőt, a legtöbb végső felhasználó alig, vagy egyáltalán nem tudja megkülönböztetni a kézzel festett porcelánt a nem kézzel festett porcelántól. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a kézzel festett asztali árukhoz általában ugyanazok a felhasználási módok kapcsolódnak, mint más asztali kerámiaárukhoz, továbbá hogy azok nem feltétlenül törékenyebbek. Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy sok uniós gyártó készít kézzel festett porcelánt, valamint hogy az Unióban gyártott és az importált termékek egymás közvetlen versenytársai. Ezért a kézzel festett asztali áruknak a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmeket átmenetileg elutasították.

(44)

Egy importőr beadványt nyújtott be a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruknak a vizsgált termékkörből való kizárását kérelmezve. Az előterjesztett érvelés szerint a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali árukhoz eltérő gyártási folyamat, eltérő felhasználási mód (étkezési célokra használatosak, míg szerintük a máz felett festett termékek erre nem alkalmasak), valamint eltérő minőség és fizikai jellemzők kapcsolódnak, nevezetesen az élelmiszerekkel, illetve a mosogatógépben és mikrohullámú sütőben való teljesen biztonságos használhatóság. A kérelmező fél azt is állította, hogy az Unióban nincs olyan gyártó, amely képes és hajlandó figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruk kereskedelmi mennyiségben történő előállítására, továbbá hogy ha a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali árukat kizárják a vizsgált termékkörből, nem áll fenn a szabálykijátszás veszélye. Azzal is érvelt, hogy ezek az áruk más fogyasztói megítélés alá esnek, mivel azok nem egy adott márkához tartoznak, és nem teljes készletekben vásárolják őket, hanem gyűjteményi/életstílust kifejező darabként tekintenek rájuk.

(45)

A vizsgálat azonban rámutatott, hogy egyfelől ehhez a kategóriához nem létezik általánosan elfogadott/objektív meghatározás, másfelől pedig számos uniós gyártó képes ilyen áruk készítésére. Ezen túlmenően megállapították, hogy az Unióban gyártott és az importált termékek egymás közvetlen versenytársai. A vizsgálat feltárta, hogy ezek a termékek fizikailag teljesen megegyeznek a nem kézzel festett asztali árukkal, valamint hogy az átlagos fogyasztó nem tud különbséget tenni a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruk és más díszített asztali áruk között. Az is kiderült, hogy a termék a gyártási folyamathoz szükséges magasabban képzett munkaerő révén nem válik más termékké, valamint hogy a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruk felhasználási módja lényegében megegyezik más asztali kerámiaárukéval. Ezért a máz alatt kézzel festett asztali áruknak a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmeket átmenetileg elutasították.

(46)

Néhány importőri beadvány szerint a vizsgálatnak a panaszos uniós gyártók által jelenleg kiszolgált piacokra kellene korlátozódnia. Ennek híján a vámok kárt okozhatnak egyes „specializált” importőröknek, és azok nem tudnák uniós gyártóktól beszerezni az áruikat. Azzal is érveltek, hogy a márkás termékeket előállító uniós gyártók más vállalatok részére nem gyártanak, továbbá az uniós gyártók nem teljesítenek kis megrendeléseket és nem alkalmazzák a bizonyos formák által megkövetelt öntési technikát. Ezenkívül az uniós gyártók szerintük rugalmatlanok, és nem tartanak ajándékozási bemutatókat.

(47)

Ezt a kérelmet átmenetileg elutasították, mivel túlzottan tág értelmű és meghatározatlan, így a kizárásnak nincs semmilyen objektív alapja. Ezenkívül az uniós gyártók széles termékkínálattal rendelkeznek, és rendszeresen jelennek meg új termékekkel, így a kollekciók és a termékek kínálata folyamatosan változik. Az uniós ipar által előállított terméktípusok és -jellemzők az exportőrök kínálatában is rendszeresen megtalálhatók. A vizsgálat eredményei arra is rámutattak, hogy léteznek olyan uniós gyártók, amelyek más felek márkaneve alatt gyártanak termékeket. Ugyancsak megállapítást nyert, hogy az Unióban gyártott és az importált termékek egymás közvetlen versenytársai, könnyedén helyettesíthetők egymással, továbbá azonos a felhasználási módjuk, hasonlóak a gyártási folyamataik és a fogyasztói megítélésük. A rugalmasság kérdését az uniós érdekekről szóló rész tárgyalja.

(48)

Egy kínai gyártással rendelkező importőr azt kérelmezte, hogy az importált kőárukat – ezek elsősorban konyhai áruk – zárják ki a vizsgált termékkörből. A kérelmező fél szerint az Unióban elhanyagolható mértékű kőárugyártás zajlik, és nagy a valószínűsége annak, hogy a panaszosok csak a szabálymegkerülés megakadályozása érdekében vették fel a kőárukat ebbe a körbe. Az importőr azt is állította, hogy az importált termékekért általa felszámított ár sokkal magasabb, mint bármely uniós gyártó ára, valamint hogy az import ily módon semmiféle árzuhanást vagy kárt nem okozott.

(49)

A vizsgálat eredményei szerint ugyanakkor az Unióban jelentős kőárugyártás folyik. Ugyancsak megállapítást nyert, hogy az Unióban gyártott és az importált kőáruk egymás közvetlen versenytársai, könnyedén helyettesíthetők egymással, továbbá azonos a felhasználási módjuk és hasonlóak a gyártási folyamataik és a fogyasztói megítélésük. Az árakkal kapcsolatos állításokkal a (240) preambulumbekezdés foglalkozik. Ezért a kőáruknak a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmet átmenetileg elutasították.

(50)

Alternatív javaslatként a kérelmező fél indítványozta, hogy a mázas és/vagy zománcozott kőárukat és a nem fehér és/vagy átmenetes mázas és/vagy zománcozott kőárukat zárják ki a vizsgált termékkörből. E tekintetben azonban az eljárás jelenlegi szakaszában nem sikerült végleges eredményre jutni.

(51)

Egy importőr azt állította, hogy a vizsgált termékkör túlzottan széles, így nem alkalmas a különböző terméktípusok ésszerű összehasonlítására. Egy kínai gyártási érdekeltséggel rendelkező importőr is hasonló véleményt fogalmazott meg. E tekintetben néhány kérelmező a tisztán dekorációs célú termékeket említette.

(52)

Itt meg kell jegyezni, hogy az alábbiakban részletesen meghatározásra kerülnek azok a kritériumok, amelyek alapján eldönthető, hogy a vizsgálat tárgyát képező valamely termék egyetlen terméknek tekinthető-e, vagyis annak alapvető fizikai és műszaki jellemzői. Ily módon a tisztán dekorációs célú termékek nem tartoznak ebbe a körbe. Ezen túlmenően, bár az asztali és konyhai kerámiaáruk különféle típusainak valóban lehetnek bizonyos egyedi, a többi terméktől eltérő jellemzői, a vizsgálat rámutatott, hogy a kerámiakések kivételével alapvető jellemzőik azonosak. Az a körülmény, hogy egy adott terméket a gyártási folyamat bizonyos módosításaival többféleképpen el lehet készíteni, önmagában eredményez két vagy több külön terméket. Végül a vizsgálat rámutatott, hogy az érintett termékek különböző típusait általában ugyanazokon az értékesítési csatornákon keresztül forgalmazzák. Bár léteznek olyan üzletek, amelyek bizonyos különleges típusokra specializálódnak, a forgalmazók (kiskereskedők, áruházak, élelmiszer-áruházak) jelentős része többféle asztali és konyhai kerámiaárut értékesít, hogy vásárlóinak bővebb választékot nyújtson. Ezért a vizsgált termékek állítólagosan túl széles körével kapcsolatos kérelmet átmenetileg elutasították.

(53)

Egy importőr azt kérelmezte, hogy bizonyos kerámia fűszerdarálókat zárjanak ki a vizsgált termékkörből. A vizsgálat azonban nem jutott végleges eredményre ezek jellemzőivel kapcsolatban, így a kérelmet átmenetileg elutasították.

(54)

A vizsgálat rávilágított, hogy tulajdonságaik és stílusuk különbözősége ellenére minden asztali és konyhai kerámiaáru azonos alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel bír, vagyis a kerámiaáruk elsődleges funkciója az élelmiszerekkel való érintkezés, lényegében ugyanazokra a célokra használatosak, így ugyanazon termék különféle típusainak tekinthetők.

(55)

Azon túlmenően, hogy azonos fizikai és műszaki jellemzőkkel bírnak, a különböző stílusok és típusok egymás közvetlen versenytársai és egymással nagymértékben csereszabatosak. Ezt egyértelműen jelzi az a tény, hogy nincsenek közöttük világos választóvonalak, vagyis a különböző terméktípusok között jelentős átfedés és verseny figyelhető meg, és egy átlagos vásárló ritkán tesz különbséget például a porcelán és a nem porcelán termékek között.

(56)

Ahogy azonban arra a fenti (29)–(34) preambulumbekezdésekben már kitértünk, a termékkör meghatározásának leszűkítése indokoltnak tűnt, aminek nyomán a jelenlegi vizsgálat a kerámiakések kizárásával indult meg. Ezért az érintett termék átmeneti meghatározása: a jelenleg a 6911 10 00 , ex 6912 00 10 , ex 6912 00 30 , ex 6912 00 50  és ex 6912 00 90 KN-kódok alá besorolt, a Kínai Népköztársaságból származó asztali és konyhai kerámiaáruk a kerámiakések kivételével.

(57)

Következésképpen a jelen eljárás céljaira és az Unió állandó gyakorlatának megfelelően úgy tekintendő, hogy a kerámiakések kivételével valamennyi fent említett termék egyetlen terméket alkot.

(58)

A vizsgálat rámutatott, hogy az uniós ipar által az Unión belül gyártott és értékesített asztali és konyhai kerámiaáruk, a kínai belföldi piacán gyártott és értékesített asztali kerámiaáruk és az Unió által Kínából importált asztali és konyhai kerámiaáruk, továbbá az analóg országként szolgáló Brazíliában gyártott és értékesített ilyen áruk azonos alapvető fizikai és kémiai jellemzőkkel és ugyanazokkal a felhasználási módokkal rendelkeznek.

(59)

A vizsgálat során egyes érdekelt felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat által gyártott és az Unión belül értékesített asztali és konyhai kerámiaáruk nem hasonlítanak az érintett termékre. Állításuk szerint ennek bizonyítéka a tulajdonságok, a minőség, a fogyasztói megítélés, az értékesítési csatornák és a szegmentáció tekintetében a termékek között fennálló különbség. Az állítás szerint továbbá az uniós fogyasztók általában olcsóbb termékként viszonyulnak az érintett termékhez, és azok nem részesülnek a márkanevek által nyújtott árelőnyből sem.

(60)

A vizsgálat ezzel kapcsolatban az importőrök részéről ellentmondó megállapításokat tárt fel. Míg egyes importőrök megerősítették, hogy az érintett termék az Unióban gyártottnál általában gyengébb minőségű, és attól eltérő árkategóriába tartozik, mások szerint az érintett országban gyártott márkás asztali és konyhai kerámiaárukat magasabb áron importálják Kínából.

(61)

Egyfelől az egyik, a mintában nem szereplő importőr beadványában azt állította, hogy a német gyártók különös hangsúlyt fektetnek a „Made in Germany” megjelöléshez kapcsolódó minőségi profilra. A beadványt megfogalmazó fél azt állította, hogy a német gyártók által szállított tálalóeszközök a gyártási módból adódóan lényegesen jobb minőségűek, míg más importőrök azt mondták, ők a jó minőség, az öntési szakértelem és a szakképzett munkaerő miatt inkább Kínából szerzik be az árukat. A vizsgálat megerősítette, hogy az Unióban egyaránt gyártanak alsó és felső kategóriás asztali és konyhai kerámiaárukat, és ezeket ugyanazokon az elosztási csatornákon (független kiskereskedők, áruházak, vegyes élelmiszer-áruházak stb.) keresztül értékesítik, mint az érintett terméket. Ezért ugyanazon a piacon versenyeznek egymással.

(62)

Az asztali és konyhai kerámiaárukon ugyanakkor nem szükségszerűen jelzik a származási országot. Ezért a fogyasztók gyakran nem tudják megállapítani, hogy egy adott asztali vagy konyhai kerámiaárut az érintett országban vagy az Unióban gyártottak-e.

(63)

A fenti okokból az következik, hogy kisebb különbségek ugyan előfordulhatnak, az érintett országban gyártott és onnan exportált asztali és konyhai kerámiaáruk, a brazil piacon gyártott és értékesített asztali és konyhai kerámiaáruk, valamint az Unióban gyártott és értékesített asztali és konyhai kerámiaáruk azonos alapvető fizikai jellemzőkkel és ugyanazokkal a felhasználási módokkal rendelkeznek, így az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonlónak tekintendők.

(64)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a Kínából származó behozatalokra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdése szerint állapítják meg azon gyártók tekintetében, amelyekről megállapítást nyer, hogy teljesítik az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumokat. Ezek a kritériumok a tájékoztatás céljából a következőképpen foglalhatók össze:

(65)

Ahogyan a fenti (12) preambulumbekezdésben szerepel, tizenegy kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport kért piacgazdasági elbánást és válaszolt a piacgazdasági elbánás igénylésére szolgáló nyomtatványon a megadott határidőn belül. Egy exportáló gyártó később visszavonta a piacgazdasági elbánás iránti kérelmét.

(66)

A Bíróság a C-249/10 P ügyben (Brosmann és mások kontra az Európai Unió Tanácsa) kimondta, hogy az alaprendelet 17. cikkében meghatározott mintavételi gyakorlat az egyéni piacgazdasági elbánás iránti kérelmeknek a rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja alapján történő elbírása tekintetében nem alkalmazható. Ítéletében a Bíróság megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja alapján azon együttműködő gyártók, amelyek nem kerültek be a mintába, jogosultak arra, hogy piacgazdasági elbánás iránti kérelmüket kivizsgálják, függetlenül attól, hogy a mintába be nem került, adott vállalatokra kellett-e egyéni dömpingkülönbözetet számítani. (3) Ezen ítélet fényében az a döntés született, hogy nemcsak a mintában szereplő három exportáló gyártó vagy gyártói csoport piacgazdasági elbánás iránti kérelmét vizsgálják ki, hanem annak a hét exportáló gyártónak vagy gyártói csoportnak a kérelmét is, amelyek nem kerültek bele a mintába. A Bizottság felkutatott minden szükségesnek tartott információt, és az érintett vállalat telephelyén ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a piacgazdasági elbánás iránti kérelemben benyújtottak.

(67)

Az Unió szokásos és állandó gyakorlata annak megvizsgálása, hogy a kapcsolódó vállalatok valamely csoportja egészként teljesíti-e a piacgazdasági elbánás feltételeit. Ezért ha a kérelmező leányvállalata vagy más kínai kapcsolódó vállalata akár közvetlenül, akár közvetve részt vesz az érintett termék gyártásában vagy értékesítésében, a piacgazdasági elbánásra irányuló vizsgálatot az egyes vállalatokra külön-külön és a vállalatcsoport egészére vonatkozóan is el kell végezni.

(68)

Ennek megfelelően tíz exportáló gyártó és összességében tizenhat jogi személy piacgazdasági elbánás iránti kérelme került ellenőrzésre.

(69)

A tíz kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport közül egy sem teljesítette a piacgazdasági elbánáshoz szükséges feltételeket. A piacgazdasági elbánásra irányuló vizsgálat megállapította, hogy az exportáló gyártók közül – egyénileg vagy csoportként – egy sem vezet olyan átlátható könyvelést, amelyet a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően független könyvvizsgálatnak vetnek alá. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy hét vállalat vagy vállalatcsoport nem tudta bizonyítani a Bizottság előtt, hogy nem állnak fenn a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások. Ezenkívül a tíz vállalat közül három nem volt képes igazolni, hogy vállalati döntéseit piaci jelzések alapján, állami beavatkozás nélkül hozza meg, továbbá hogy a költségek a piaci értékeket tükrözik.

(70)

Ezen túlmenően a fenti vállalatok közül az egyiknél tett ellenőrző látogatás során kiderült, hogy félrevezető és hiányos információkat adott meg a piacgazdasági elbánás igénylésére szolgáló nyomtatványon, különösen egy kapcsolódó vállalatra vonatkozóan. Általános együttműködési készsége kifejezetten alacsony volt, ezért a vállalatot tájékoztatták az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságáról és felkérték észrevételei megtételére. A beérkezett észrevételek alátámasztották az együttműködés hiányát, különösen a kapcsolódó vállalatra nézve. Ezért az ideiglenes döntés született, hogy a vállalat már nem tekinthető együttműködő exportáló gyártónak, és hogy az ideiglenes és végleges eredményeket az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tények alapján fogják megállapítani.

(71)

A Bizottság hivatalosan közölte a piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapításokat az érintett kínai vállalatokkal, a kínai hatóságokkal és a panaszossal. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy írásban ismertessék álláspontjukat vagy – ha erre különleges okaik vannak – szóbeli meghallgatást kérjenek.

(72)

Több vállalat azt állította, hogy a Bizottság nem reagált piacgazdasági elbánás iránti kérelmükre az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt három hónapon belül. Ezért a vizsgálat szerintük eljárási hiba miatt érvénytelen, és a Bizottságnak a Brosmann-ítéletnek megfelelően (4) le kell zárnia a vizsgálatot.

(73)

A Bizottság elismeri, hogy a megvizsgált és Kínában a helyszínen ellenőrzött piacgazdasági elbánás iránti kérelmek nagy száma miatt ebben a konkrét esetben a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek nem voltak elbírálhatók az előírt határidőn belül. A Bizottság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az Elsőfokú Bíróság nemrégiben kimondta, hogy a piacgazdasági elbánással kapcsolatban az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott három hónapos határidő letelte után hozott döntés önmagában nem eredményezi a dömpingellenes intézkedéseket előíró határozat semmisségét. (5) A kérelmet ezért elutasítják.

(74)

Hat további vállalat kétségbe vonja a Bizottság azon értékelését, miszerint nem rendelkeznek olyan átlátható könyveléssel, amelyet a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően független könyvvizsgálatnak vetnek alá. A Bizottság részletesen kivizsgálta ezeket a beadványokat, és megállapította, hogy az azokban foglalt indoklások nem kellően megalapozottak ahhoz, hogy megcáfolják a helyszíni ellenőrzések eredményeit. Kihangsúlyozandó, hogy az újonnan megadott információk néhány esetben cáfolták a korábban szolgáltatott adatokat, más esetekben pedig a vállalatok olyan új alátámasztó bizonyítékokat terjesztettek elő, amelyek a helyszíni ellenőrzések alkalmával még nem álltak rendelkezésre.

(75)

Öt vállalat a Bizottság azon megállapítását is vitatja, hogy nem sikerült bizonyítaniuk, hogy nincsenek a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások. A beérkezett észrevételek azonban nem olyan súlyúak, hogy azok megcáfolnák a Bizottság ellenőrző látogatásai során tett megállapításait. Különösen kiemelendő, hogy a vállalatok semmilyen bizonyítékkal nem oszlatták el a Bizottság azon aggodalmát, miszerint a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből jelentős torzulások áthozatalára került sor, pl. az eszközök és a földhasználati jogok tekintetében.

(76)

Végül két vállalat kétségbe vonja azt a vizsgálati eredményt, miszerint nem tudták igazolni, hogy vállalati döntéseiket piaci jelzések alapján, állami beavatkozás nélkül hozzák meg, továbbá hogy a költségek a piaci értékeket tükrözik. Különösen az egyik vállalattól kapott észrevételek nem voltak kellően megalapozottak ahhoz, hogy megcáfolják a Bizottság azon megállapítását, miszerint az állam beavatkozik a munkaerő-felvételi politikájukba, a másik vállalat pedig új, a korábbiaknak ellentmondó információkkal állt elő a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban.

(77)

A fentiekből adódóan egyetlen előterjesztett érv sem volt olyan súlyú, hogy megváltoztathatná a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntést.

(78)

A fentiek alapján a piacgazdasági elbánást kérelmező tíz kínai együttműködő exportáló gyártó vagy gyártói csoport közül egy sem tudta igazolni, hogy teljesíti az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában leírt követelményeket.

(79)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint vám megállapítása esetén az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában az egész országra kiterjedő vámot vetnek ki, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok bizonyítani tudják, hogy teljesítik az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott, az egyéni elbánásra vonatkozó követelményeket. Ezek a kritériumok a tájékozódás megkönnyítése érdekében a következőképpen foglalhatók össze:

(80)

Három, a mintában szereplő exportáló gyártó és hét, a mintában nem szereplő exportáló gyártó, amelyek piacgazdasági elbánást kérelmeztek, egyéni elbánást is kérelmeztek arra az esetre, ha nem biztosítanának számukra piacgazdasági elbánást. Ezenkívül két, a mintában szereplő exportáló gyártó és négy, a mintában nem szereplő exportáló gyártó csak egyéni elbánást kérelmezett. Az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének megfelelően csak a mintába felvett vállalatok egyéni elbánás iránti kérelmét vizsgálták ki.

(81)

Mivel minden piacgazdasági elbánás iránti kérelmet átmenetileg elutasítottak, a rendelkezésre álló információkra alapozva átmenetileg megállapították, hogy a mintában szereplő minden, egyéni elbánást kérelmező vállalat teljesíti az egyéni elbánás biztosításához szükséges követelményeket.

(82)

Az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálat iránti kérelmet hét, a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártó vagy exportáló gyártói csoport nyújtott be.

(83)

Az eljárás jelen szakaszában a Bizottság még nem hozott döntéseket az egyedi vizsgálat iránti kérelmekről, ám azokat időben meg fogja hozni.

(84)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a rendes értéket a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében egy analóg ország belföldi árai vagy számtanilag képzett rendes értéke alapján kell megállapítani.

(85)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte azt a szándékát, hogy a rendes érték meghatározásához az Orosz Föderációt használja fel megfelelő analóg országként, és felkérte az érdekelt feleket, hogy közöljék ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

(86)

A Bizottság számos olyan beadványt kapott, amelyek szerint Oroszország nem megfelelő analóg ország. A benyújtott iratokból különösen kitűnt, hogy Oroszország a drága alapanyagokból készült, díszített porcelánokra specializálódott prémium kategóriájú porcelánpiac; az érintett termék belföldi gyártása ugyanakkor a belföldi fogyasztáshoz képest meglehetősen alacsony szintű. Ezenkívül az orosz piacot nem vámjellegű akadályok, pl. a GOST tanúsítási rendszerek védik. Ezért az a döntés született, hogy Oroszország nem megfelelő analóg ország.

(87)

Ennek megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy más országok alkalmasabb analóg országot jelenthetnének-e, és levelet küldött számos ország ismert gyártói számára, beleértve Thaiföldet, Indiát, Malajziát, Törökországot, Brazíliát, Ukrajnát, Indonéziát, Egyiptomot, Kolumbiát, Dél-Koreát, Bangladest és Argentínát, aminek nyomán indiai, török, brazil és orosz gyártók jelezték együttműködési hajlandóságukat a Bizottság számára. Ugyanakkor csak három gyártó – egy brazil, egy thaiföldi és egy orosz – nyújtott be kitöltött kérdőívet. A vizsgálatból kiderült, hogy Brazíliában versenyjellegű belföldi piac működik az asztali és konyhai kerámiaáruk területén, rengeteg gyártóval és viszonylag alacsony vámmal. Továbbá az együttműködő brazil gyártó által benyújtott adatok elemzése alapján megállapítást nyert, hogy azok megbízható információk a rendes érték meghatározásához.

(88)

A fentiek alapján és az eljárás jelen szakaszában rendelkezésre álló összes információ figyelembevételével átmenetileg Brazíliát választott ák a legmegfelelőbb analóg országnak az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint.

(89)

Tekintettel arra, hogy minden piacgazdasági elbánás iránti kérelmet elutasítottak, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a kínai exportáló gyártók számára a rendes értéket a hasonló országbeli gyártótól kapott információk alapján állapították meg.

(90)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először azt vizsgálta, hogy a hasonló termék brazil független fogyasztók számára történő értékesítése reprezentatív volt-e. Megállapítást nyert, hogy a brazil együttműködő gyártó reprezentatív mennyiségben értékesíti a hasonló terméket a brazil belföldi piacon ahhoz képest, hogy mennyi érintett terméket exportálnak az Unióba a mintában szereplő exportáló gyártók.

(91)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében tekinthető-e úgy, hogy ezek az értékesítések rendes kereskedelmi forgalom keretében valósultak meg. Ehhez a Bizottság megállapította a független vevők részére történő nyereséges értékesítés részarányát. Az értékesítést akkor tekintették nyereségesnek, ha az egységár elérte vagy meghaladta az előállítási költséget. Ennek érdekében meghatározták a brazil gyártónál a vizsgálati időszak alatt felmerülő előállítási költséget.

(92)

Azon terméktípusoknál, amelyek belföldi piacon értékesített mennyiségének több mint 80 %-át az egységköltségnél magasabb áron értékesítették, és amelyek esetében az adott típus eladási árának súlyozott átlaga legalább az egységnyi előállítási költség szintjén volt, a terméktípusonkénti rendes érték megállapítása az érintett típus teljes értékesítési mennyiségére alkalmazott tényleges belföldi árak súlyozott átlagának kiszámításával történt, függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e.

(93)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése legfeljebb a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-át tette ki, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az egységnyi előállítási költséget, a rendes érték meghatározása a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet a szóban forgó típus vizsgálati időszak alatti, kizárólag nyereséges belföldi értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(94)

A nem nyereséges terméktípusokat illetően a rendes értéket a brazil gyártó előállítási költségét használva állapították meg, hozzáadva az értékesítési, általános és adminisztratív (SGA) költségeket és a brazil gyártó nyereséges terméktípusainak haszonkulcsát.

(95)

Mivel valamennyi egyéni elbánásban részesülő együttműködő exportáló gyártó értékesített exportra az Unióba közvetlenül független uniós vevők részére, az exportárak az érintett termékért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árakon alapultak, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően.

(96)

A rendes értéket és az exportárat gyártelepi alapon hasonlították össze. A dömpingkülönbözeteket a mintában szereplő exportőrök egyedi gyártelepi árainak az analóg gyártó belföldi áraival, illetve a számtanilag képzett rendes értékkel való összehasonlításával határozták meg.

(97)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának érdekében kiigazítások formájában biztosították az árakat érintő különbségek és az ár összehasonlíthatóságának a figyelembevételét az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően. Adott esetben kiigazításokat alkalmaztak a kereskedelmi szint, a fizikai jellemzők eltérései és az árak összehasonlíthatóságát érintő más tényezők – mindenekelőtt a márkák – vonatkozásában.

(98)

Először megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének d) pontja alapján indokolt-e a kereskedelmi szintek eltéréseinek kiigazítása. Ezzel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy a kínai export lényegében nagykereskedelmi szinten zajlott, míg az analóg országbeli értékesítések szintén kiskereskedelmi szinten mozogtak. A vizsgálat arra is rávilágított, hogy a különböző értékesítési láncok hatással voltak az árszintre és ezáltal az exportár és a rendes érték közötti tisztességes ár-összehasonlításra. Az is bizonyítást nyert, hogy a kínai exportértékesítésekre többségükben nagy mennyiségekben került sor, míg az analóg ország belföldi értékesítései kisebb mennyiségekben zajlottak, ami azonos kereskedelmi szint mellett árkülönbözetet eredményezett a két piacon. Ennek megfelelően az exportár és a rendes érték tisztességes összehasonlításához a rendes érték kiigazításra került az analóg ország azonos kereskedelmi szinten érvényes árkülönbségei, és szükség esetén az egyes kereskedelmi szinteken értékesített mennyiségeknél tapasztalt árkülönbségek alapján.

(99)

Ezután megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontja alapján indokolt-e a fizikai jellemzők közötti eltérések kiigazítása. E tekintetben a vizsgálat megállapította, hogy a kínai exportáló gyártók öt különböző osztályba (A-tól E-ig) sorolják termékeiket, amelyek között jelentős árkülönbségek mutatkoznak. Az Unióba irányuló export ugyanakkor túlnyomórészt A, B vagy C osztályú, illetve ezek kombinációját jelentő termékekből áll. Ez az osztályozás azonban nem egyetemes, és nem általános ágazati szabványokon alapul, hanem meglehetősen vállalatspecifikus és az ár szerinti megkülönböztetésre szolgál. Másrészről az analóg országbeli gyártó csak az A osztályú termékekkel egyenértékű termékeket értékesít a brazil piacon, ezért ez hatást gyakorolt az ár-összehasonlíthatóságra. Ennek megfelelően az exportárat a kínai A osztály szintjére felfelé korrigálták, hogy összehasonlítható legyen az analóg gyártó által a brazil piacon értékesített termékkel.

(100)

Harmadszor megállapították, hogy a brazil gyártó csak márkás termékeket értékesít a brazil piacon, míg a kínai exportáló gyártók nem értékesítenek márkás termékeket, hanem inkább úgynevezett „saját márkás” termékekkel vagy általános asztali és konyhai kerámiaárukkal foglalkoznak. A márkás termékekhez a fogyasztói megítélés szerint általában presztízsérték, garantált minőség és sajátos formajegyek kapcsolódnak, ezért magasabb a piaci áruk, míg a hagyományos (saját márkás) termékek általában lényegesen alacsonyabb áron kaphatók, még akkor is, ha ugyanolyan fizikai és műszaki jellemzőkkel bírnak. Míg a márkás termékek hozzáadott értéke általában nem számszerűsíthető pontosan, hiszen számos különböző tényezőtől – a fogyasztói megítéléstől, a márka presztízsétől és más, nem számszerűsíthető tényezőktől – függ, a brazil gyártó ebben a konkrét esetben igazolta, hogy márkás kerámiatermékei jóval magasabb áron értékesíthetők a brazil piacon, mint bármely más márkajelzés nélküli (általános) termék. Ennek megfelelően az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja alapján további kiigazítást hajtottak végre a rendes értéken.

(101)

Adott esetben a szállítási, biztosítási, kezelési és járulékos költségek, a csomagolás, a hitel- és bankköltségek, valamint jutalékok tekintetében elvégezték a megfelelő kiigazításokat minden olyan esetben, amikor azokat ésszerűnek, helyesnek és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottnak ítélték.

(102)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően az egyéni elbánásban részesülő együttműködő exportáló gyártók esetében a dömpingkülönbözet megállapítására úgy került sor, hogy az analóg ország vonatkozásában megállapított rendes érték súlyozott átlagát összehasonlították az egyes vállalatok exportárának súlyozott átlagával, amelyet a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában fejeztek ki.

(103)

A mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártókra vonatkozóan a mintába felvett exportáló gyártók dömpingkülönbözetének súlyozott átlagával számoltak. Ennek alapján a mintába fel nem vett exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 26,6 %.

(104)

A nem együttműködő vagy ismeretlen kínai exportáló gyártókra alkalmazandó országos dömpingkülönbözet kiszámítása érdekében az együttműködés szintjét úgy állapították meg, hogy összehasonlították az Unióba irányuló kivitelnek az együttműködő exportáló gyártók által jelentett volumenét az Eurostat megfelelő statisztikai adataival.

(105)

Ebben a vizsgálatban az együttműködés Kína részéről az ágazat szétaprózottságához képest nagy volt, hiszen a jelentkező exportáló gyártók az érintett termék Kínából az Unióba irányuló exportjának több mint 60 %-át képviselik. Ezért az összes többi exportáló gyártóra alkalmazandó országos különbözetet a reprezentatív terméktípusok legmagasabb dömpingkülönbözeteinek súlyozott átlaga és a mintába felvett exportáló gyártók mennyiségei alapján állapították meg. A dömping országos szintjét ezen az alapon átmenetileg a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár 58,8 %-ában állapították meg.

(106)

Ez alapján az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(107)

Az uniós gyártókkal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – beleértve a panaszban szolgáltatott információkat és a vizsgálatra nem jelentkezett gyártókkal kapcsolatos későbbi beadványokat – felhasználtak az uniós össztermelés megállapítására. A hasonló termék uniós össztermelésének becsült mértékét az európai és nemzeti szervezet által szolgáltatott adatok kivetítésével határozták meg, amelyet az egyéni gyártók által szolgáltatott adatok, illetve kutatási és statisztikai források alapján is ellenőriztek.

(108)

A vizsgálati időszak alatt több mint 200 uniós gyártó állított elő hasonló terméket. Az előző preambulumbekezdésben foglaltak alapján a vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés becsült mértéke 240 200 tonna volt. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az „uniós gazdasági ágazatot” a teljes uniós előállítást képviselő uniós gyártók alkotják (a továbbiakban uniós gazdasági ágazat). Az uniós gazdasági ágazatot két szegmensre osztották fel: kkv-k és nagyobb vállalatok. A kkv-k az adott időszakban a teljes uniós termelés 42 %-át tették ki. Kétségtelen, hogy az uniós gyártás rendkívül szétaprózott, ugyanakkor a következő országokra koncentrálódik: Cseh Köztársaság, Francia Köztársaság (Franciaország), Németország, Olaszország, Lengyel Köztársaság (Lengyelország), Portugál Köztársaság (Portugália), Románia, Spanyol Királyság (Spanyolország), valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (Egyesült Királyság).

(109)

Az uniós fogyasztás megállapítására a vizsgált terméknek az Eurostat adatai szerinti behozatala és az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon értékesített mennyiséggel kapcsolatos beadványok alapján került sor.

(110)

Ezek alapján az uniós fogyasztás a következőképpen alakult:

1.   táblázat

(111)

Az asztali és konyhai kerámiaáruk Unió-beli fogyasztása a figyelembe vett időszak alatt összességében 12 %-kal csökkent. A legnagyobb, 17 %-os visszaesésre 2008 és 2009 között került sor.

(112)

Ezt a figyelembe vett időszak alatti általános visszaesést a 2009-es gazdasági válságot követő fellendülési időszakkal együtt kell elemezni. Az asztali és konyhai kerámiaáruk piacának jók a kilátásai. (6)

(113)

Az Eurostat adatai szerint az érintett termék behozatali mennyisége, piaci részesedése és átlagára a következőképpen alakult:

2.   táblázat

(114)

A Kínából származó teljes behozatal mennyisége a figyelembe vett időszak alatt 9 %-kal csökkent és 485 814 tonnát tett ki. A százalékban kifejezett értékek ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy a Kínából származó behozatal kisebb mértékben csökkent, mint a teljes uniós fogyasztás. Sőt, ha a teljes figyelembe vett időszakot tekintjük, a Kínából származó behozatal piaci részesedése a vizsgálati időszak alatt a 2008-as 64,8 %-ról 66,9 %-ra nőtt.

(115)

A figyelembe vett időszakban a behozatali ár 17,7 %-kal, 1 274 EUR/tonnáról 1 499 EUR/tonnára nőtt. Ez az érintett termék teljes behozatalának átlagos tonnánkénti behozatali ára, ezért a tendenciát befolyásolhatja a termékösszetétel megváltozása.

(116)

Az alákínálás elemzése céljából összehasonlították az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon a független fogyasztóknak történő értékesítéskor alkalmazott, gyártelepi szintre kiigazított, azaz uniós szállítási költségek, valamint engedmények és visszatérítések nélküli súlyozott átlagos értékesítési árakat a kínai együttműködő exportőrök által az uniós piacon az első független vevő részére történő értékesítéskor alkalmazott, azaz engedmények nélküli és szükség esetén – megfelelően figyelembe véve a vámkezelési költségeket és a behozatal utáni költségeket – az uniós határparitáson számított CIF-árhoz igazított megfelelő súlyozott átlagárakkal. Az alacsonyabb osztályú termékek árát az A osztály áraihoz igazították hozzá, mivel az alacsonyabb osztályú termékek a felhasználók megítélése alapján az A osztályú termékekkel álltak versenyben, ahogy azt már a fenti (61) preambulumbekezdés is megállapította. Az uniós gazdasági ágazat árait a kereskedelmi szint különbségeinek és adott esetben a márkákhoz kapcsolódó árbeli szempontoknak megfelelően is kiigazították.

(117)

Az összehasonlításból kiderült, hogy a vizsgálati időszak alatt a Kínából származó, az Unióban értékesített dömpingelt érintett termék ára alákínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak, az utóbbi százalékában kifejezve 26,3–47,6 %-os különbséget mutatva.

(118)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált, amely hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(119)

A makrogazdasági mutatókat (termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési mennyiségek, piaci részesedés, foglalkoztatás, termelékenység és a dömpingkülönbözet mértéke) a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén értékelték. Az értékelést az európai és nemzeti szövetségek által szolgáltatott információk alapján végezték, és ezeket az adatokat összevetették az uniós gyártóktól és a rendelkezésre álló hivatalos statisztikákból származó adatokkal.

(120)

A mikrogazdasági mutatók (készletek, értékesítési árak, nyereségesség, pénzforgalom, befektetések, befektetések megtérülése, tőkebevonási képesség, bérek és termelési költség) elemzését a mintába felvett uniós gyártók szintjén végezték. Az értékelés a tőlük származó, megfelelően ellenőrzött információk alapján történt.

(121)

Egyes mikrogazdasági mutatók (értékesítési ár, nyereségesség, befektetések megtérülése és termelési költség) esetében az adott szegmensbe tartozó, mintába felvett vállalatok eredményeit az adott szegmens teljes uniós termelésben képviselt részesedésével összhangban súlyozták (úgy, hogy a teljes asztali kerámiaáru-ágazat egyes szegmenseihez különböző súlyokat rendeltek: kis- és középvállalkozások esetében 42 %-ot, a nem kis- és középvállalkozások esetében pedig 58 %-ot). Így biztosították, hogy a nagyvállalatok eredményei nem torzították a kárelemzést, a kisebb vállalatok helyzete azonban – amelyek együttesen jelentős mértékben részesednek az uniós termelésből – a lehetőség szerint megfelelően tükröződött.

(122)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelése, termelési kapacitása és kapacitáskihasználása az alábbiaknak megfelelően alakult.

3.   táblázat

(123)

Az uniós gazdasági ágazat termelése a figyelembe vett időszak során 15 %-kal esett vissza. Ez a visszaesés összességében hangsúlyosabb, mint az uniós fogyasztásnak az ugyanazon időszakban bekövetkezett csökkenése. 2010-ben a termelés nem lendült fel ugyanolyan mértékben, mint a fogyasztás.

(124)

Az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása 13 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ennek ellenére a gazdasági ágazat kapacitáskihasználási rátája a figyelembe vett időszak során tovább csökkent, összesen 2 %-kal 74,1 %-ra.

(125)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazatnak az uniós piacon a független vevők részére történt értékesítései a fogyasztás csökkenésénél nagyobb mértékben (8 %-kal) estek vissza. Megjegyzendő, hogy 2009 és 2010 között az értékesítési volumen csökkenése folytatódott, miközben az uniós fogyasztás 8 %-kal nőtt.

4.   táblázat

(126)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 9 %-kal, illetve 2,1 százalékponttal csökkent.

5.   táblázat

(127)

A foglalkoztatás a figyelembe vett időszak során végig csökkent, és 21 %-kal esett vissza. A tendencia ugyanazt a mintát követi, mint a független vevőknek az uniós piacon történt értékesítés mennyiségének csökkenése.

6.   táblázat

(128)

Az uniós gazdasági ágazat munkaerő-állományának (teljesítmény/fő/évben számolt) termelékenysége 8 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Ez részben az uniós gazdasági ágazat erőfeszítéseinek köszönhető, amelyekkel a Kínából származó dömpingelt import által gyakorolt nyomásra kívánt reagálni.

7.   táblázat

(129)

A dömpingkülönbözeteket az erről szóló fenti szakaszban ismertettük. Valamennyi megállapított dömpingkülönbözet jóval meghaladta a de minimis küszöböt. Továbbá – tekintettel a dömpingelt behozatal mennyiségeire és áraira – a tényleges dömpingkülönbözetek hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(130)

Az uniós gazdasági ágazat zárókészleteinek szintje a figyelembe vett időszak során abszolút értelemben véve 14 %-kal csökkent. A vizsgálat feltárta, hogy ez a mutató az ilyen típusú gazdasági ágazat esetében – amely elsősorban megrendelések alapján dolgozik – nem alapvetően fontos mutató.

8.   táblázat

(131)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai az Unió piacán 12 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban.

9.   táblázat

(132)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat nyereségessége, pénzforgalma, befektetéseinek megtérülése (ROI), tőkebevonási képessége, befektetései és bérei a következők szerint alakultak:

10.   táblázat

(133)

Az uniós gazdasági ágazat nyereségessége a figyelembe vett időszakban 0,7 százalékponttal visszaesett. A nyereségesség 2010-ben volt a legalacsonyabb, amikor a visszaesés mértéke 4,1 százalékpontot ért el 2008 és 2010 között.

(134)

Hangsúlyozni kell, hogy az uniós gazdasági ágazat már a figyelembe vett időszak elején instabil helyzetben volt az Unió piacára Kínából érkező, 2002–2004 között jelentősen növekvő, nagy mennyiségű olcsó behozatal miatt, amely nagyon komoly piaci részesedést ért el az ilyen behozatalra vonatkozó importkvóta 2005. évi eltörlését követően. Ez jelentős szerkezetátalakításhoz vezetett az ágazatban, amely a figyelembe vett időszak elején érkezett befejező szakaszához.

(135)

Ezért – tekintettel a figyelembe vett időszakot megelőző ezen fejlődésre – a figyelembe vett időszak elején elért nyereséget nem lehet rendes nyereségnek tekinteni. Erre vonatkozó beadvány hiányában helyette ideiglenesen egy másik, széles körben használt és fontos olyan fogyasztási cikk, amelyre vonatkozóan készült dömpingellenes vizsgálat – a bőr lábbelik – rendes nyereségszintje szolgálhat érvényes referenciaértékként. Ez a nyereségszint 6 %. (7) Egyértelmű tehát, hogy a teljes uniós gazdasági ágazat – a figyelembe vett időszak alatt – soha nem volt képes olyan nyereségszintet elérni, amely e termék tekintetében elfogadható.

(136)

Az uniós gazdasági ágazat pénzforgalma összességében jelentősen nőtt a figyelembe vett időszakban. Ez azonban néhány nagyobb régóta működő vállalatnak tudható be, a kis- és középvállalkozások esetében más volt a helyzet. A nettó befektetések szintje 33 %-kal csökkent. Meg kell azonban jegyezni, hogy a figyelembe vett időszak végére a kis- és középvállalkozások (kkv-k) befektetési szintje majdnem a nem létezőhöz közelített. A figyelembe vett időszakban mindössze két nem kkv-nak minősülő vállalat engedhette meg azt, hogy jelentős befektetést hajtson végre. A befektetések megtérülése a figyelembe vett időszak egészében nagyobb mértékben csökkent, mint a nyereségesség.

(137)

2008 és a vizsgálati időszak között a munkavállalónkénti átlagbér 2 %-kal nőtt. Ez a munkaerőköltség-növekedés jelentősen alacsonyabb, mint a teljes munkaerőköltségnek a figyelembe vett időszak alatti alakulása az Unióban, ami arra utal, hogy az uniós gazdasági ágazat arra törekedett, hogy a munkaerőköltségeket a lehető legalacsonyabban tartsa.

(138)

A figyelembe vett időszakban a termelési költség 10 %-kal csökkent.

11.   táblázat

(139)

A vizsgálat kimutatta, hogy a kármutatók – mint például a termelési volumen, a kapacitás, a független vevők részére történt értékesítés és a foglalkoztatás – a figyelembe vett időszakban romlottak.

(140)

Ezenkívül az uniós gyártók pénzügyi teljesítményére vonatkozó kármutatók – mint például a nyereségesség, a befektetések és a befektetések megtérülése – a figyelembe vett időszakban negatív irányban fejlődött.

(141)

Összességében az ágazat nyereségessége egyszer sem ért el kielégítő szintet a figyelembe vett időszakban, sőt még romlott is. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak folyamatos csökkenése azt eredményezte, hogy egy bizonyos ponton a gazdasági ágazat szinte semmilyen nyereséget sem tudott elérni.

(142)

Bár a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelékenysége növekedett, ez elsősorban azoknak a jelentős erőfeszítéseknek köszönhető, amelyeket az ágazat a nagyarányú dömpingelt kínai behozatallal szembeni verseny érdekében kifejtett.

(143)

A fentiekre tekintettel ideiglenesen megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kárt szenvedett el.

(144)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálták, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal okozott-e olyan mértékű kárt az uniós gazdasági ágazatnak, amely jelentősnek minősíthető. Azokat a dömpingelt behozataltól eltérő ismert tényezőket is megvizsgálták, amelyek kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen tényezők által okozott esetleges károkat ne tulajdonítsák dömpingelt behozatalnak.

(145)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós fogyasztás 12 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ugyanakkor, miközben a Kínából származó dömpingelt behozatal mennyisége hozzávetőleg 9 %-kal csökkent, piaci részesedése nőtt. Ezenfelül a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 20 %-kal csökkent, piaci részesedése pedig a 2008. évi 23 %-ról 20,9 %-ra esett vissza.

(146)

A 2009-től a vizsgálati időszak végéig terjedő időszakban az uniós fogyasztás nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése csökkent, ellentétben a Kínából származó dömpingelt behozatal növekedésével, amelynek piaci részesedése ugyanebben az időszakban jelentősen nőtt.

(147)

A Kínából származó dömpingelt behozatal árai a figyelembe vett időszakban nőttek. Habár a figyelembe vett időszakban a Kínából származó behozatal átlagos importára 18 %-kal nőtt, ezek az árak – különösen a vizsgálati időszakban – mégis következetesen jelentősen alacsonyabbak maradtak az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainál, nyomást gyakorolva ezáltal az uniós piaci árakra. Következésképpen az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak az uniós piacon bekövetkezett csökkenése és az ágazat nyereségessége a Kínából származó dömpingelt behozatal miatt az uniós piacon kialakult árleszorításnak tulajdonítható. Az uniós gazdasági ágazat termelésiköltség- és foglalkoztatási szintjének esése mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat válaszként milyen erőfeszítéseket tett az ilyen jellegű behozatalra.

(148)

A fentiek alapján megállapítható, hogy a kínai behozatal jelenléte és a Kínából származó, az uniós gazdasági ágazat árainál folyamatosan alacsonyabb árú dömpingelt behozatal piaci részesedésének növekedése meghatározó szerepet játszott abban, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett, ami különösen annak rossz pénzügyi helyzetében és a legtöbb kármutató romlásában mutatkozik meg.

(149)

Az okozati összefüggés tekintetében a következő egyéb tényezőket vizsgálták: az uniós piaci kereslet alakulása és szegmentációja, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a vizsgálat alatt álló terméknek más országokból származó behozatala, az uniós piacon tapasztalt versenyellenes gyakorlatok, a gyártási módszerek különbségei és a használtcikkpiac. Egyéb tényezők vizsgálatára is sor került.

(150)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal figyelembe vett időszak alatti mennyiségét az alábbi táblázat mutatja. A mennyiségi és ártendenciák az Eurostat adatain alapulnak.

12.   táblázat

(151)

A harmadik országokból származó behozatal a figyelembe vett időszakban 12 %-kal csökkent, miközben ezen importok piaci részesedése meglehetősen stabil maradt.

(152)

Megállapíthatjuk, hogy a figyelembe vett időszakban az egyéb harmadik országokból származó behozatal átlagos árai 6 %-kal csökkentek, és folyamatosan magasabbak maradtak, mint a kínai exportértékesítés értékesítési árai (68 %-kal a vizsgálati időszak során).

(153)

A CCCLA megjegyezte, hogy 2010 és 2011 között a Törökországból származó behozatal 8 %-kal nőtt, a Törökországból származó behozatal árai azonban csak mintegy 20 %-kal voltak magasabbak a Kínából származó behozatal árainál.

(154)

Erre az állításra tekintettel megjegyzendő, hogy ha összehasonlítjuk a figyelembe vett időszak elején és végén tapasztalt helyzetet, a Törökországból származó behozatal mennyisége 10 %-kal vagy 1,1 százalékponttal nőtt, az átlagárak azonban következetesen jelentősen magasabbak maradtak (37 %-tól 60 %-ig), mint a kínai importárak. Ezenfelül 5,6 %-os piaci részesedésnél magasabb részesedést soha nem értek el. Így nehéz arra a következtetésre jutni, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár a török importból ered.

(155)

A fenti okok miatt megállapítható, hogy az egyéb harmadik országokból származó import nem gyakorol jelentős hatást az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(156)

Egy németországi importőrszövetség és annak néhány tagja azt javasolta, hogy a végső fogyasztói árak, a termékek minősége és az értékesítési csatornák alapján a vizsgált kerámiatermékek piacát legalább a következő három szegmensre osszák fel: felsőkategóriás (magas minőség, magas árak), középső/alsókategóriás (közepes/alacsony minőség, közepes/alacsony árak) és különleges termékek (mint például dekorációs cikkek, ajándéktárgyak, edények és szállodai porcelán). Az uniós termelés legnagyobb részét állítólag a felsőkategóriás és/vagy a különleges termékek piacán adnák el, míg a kínai behozatalt túlnyomórészt az olcsó piaci szegmensben értékesítik. Az uniós gazdasági ágazat elsősorban a bolti értékesítést részesíti előnyben azon helyekkel szemben, ahol az átlagos vásárlók vásárolnak. A kínai behozatal ezért közvetlenül nem versenyezne az uniós termeléssel.

(157)

A vizsgálat azonban nem erősítette meg az állításokat. Először is meg kell jegyezni, hogy a hasonló termék nem fedi le az e felek által említett bizonyos cikkeket, mint például a tisztán dekorációs cikkeket (lásd a (51) és (52) preambulumbekezdést). Másodszor, a vizsgálat kimutatta, hogy jelenleg az uniós termelést – a kínai importhoz hasonlóan – minden piacon értékesítik. Valójában a kínai import jelentős része az úgynevezett felsőkategóriás vagy különleges termékek szegmensbe esne. Egy brit importőr azt állította, hogy felsőkategóriás termékeket importál Kínából; európai uniós vállalatok egy kínai termelési érdekeltséggel rendelkező csoportja pedig szintén arról számolt be, hogy Kínából származó kőáruit igen magas áron értékesíti az uniós piacon.

(158)

Végezetül hivatkozunk a fenti B.1.2. szakaszra, amelyben megállapítást nyert, hogy az érintett termék és a hasonló termék minden típusát egy terméket képezőnek tekintették. Így az elemzést az érintett termék és a hasonló termékek szintjén kell elvégezni. Ezért az egyes szegmensekre vonatkozó állításokat nem lehet fenntartani.

(159)

Egy európai importőr- és kiskereskedői szövetség, valamint a CCCLA az uniós kereslet csökkenésére mutatott rá. Egy, a mintában nem szereplő importőr azt állította, hogy a porcelán iránti kereslet – különösen a kiegészítő és a járulékos választék terén, valamint a magánszektorban – jelentősen visszaesett, és a fennmaradó kereslet rendkívül sokszínű. Hasonlóképpen több fél állította, hogy a változó divat miatt napjainkban a fogyasztók megfizethető asztali és konyhai kerámiaárut keresnek. Egy nagykereskedő szerint a csúcskategóriás piac szűkül, és az elkövetkező években is szűkülni fog.

(160)

A fent említett európai importőr- és kiskereskedői szövetség szerint a kereslet csökkenése magyarázná az uniós gyártók értékesítésének és termelésének visszaesését a vizsgált időszakban.