AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

mivel:

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

mivel:

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

mivel:

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

mivel:

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

mivel:

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

mivel:

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

mivel:

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

mivel:

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

mivel:

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

AZ EU–JORDÁNIA TÁRSULÁSI TANÁCS,

mivel:

ELFOGADTA A KÖVETKEZŐ AJÁNLÁST:

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG (A TOVÁBBIAKBAN: A HATÓSÁG),

mivel:

I.   TÉNYEK

1.   Eljárás

2006. március 23-án kelt panaszlevelükben (eseményszám: 368163) több norvég filmvállalat (2) kifogásolta, hogy a norvég hatóságok 2000 és 2005 között éves támogatásokat nyújtottak a Norsk FilmStudio AS/Filmparken AS javára.

Különböző levélváltásokat követően a Hatóság elfogadta a hivatalos vizsgálati eljárást megindító 491/09/COL határozatot, amelyet kihirdettek az Európai Unió Hivatalos Lapjában és annak EGT-kiegészítésében. (3) A Hatóság felkérte az érdekelt feleket észrevételeik benyújtására. A Hatósághoz harmadik féltől nem érkezett észrevétel.

A norvég hatóságok 2010. február 2-án kelt levelükben benyújtották észrevételeiket (eseményszám: 545244).

2.   A Norsk Film csoport

A Norsk Film AS-t 1932-ben alapította a városi filmszínházak szövetsége. A vállalat filmstúdiója 1935-ben nyílt meg. Az 1947. évi állami költségvetésben a norvég kormány úgy határozott, hogy fokozott szerepet vállal a filmgyártásban. Az 1950-es és 1960-as években a Norsk Film AS pénzügyi nehézségekkel küzdött, ezért a kormány a vállalat fennmaradását biztosítandó támogatásokat ítélt meg a javára. Miután a vállalat az 1960-as évek végén csődöt jelentett, a kormány úgy döntött, hogy teljes körűen átvállalja annak jövőbeni fenntartását. 1974-től a vállalat részvényeinek 77,6 %-a az állam tulajdonába került. A Norsk Film AS kettős célt szolgált: biztosította a norvég játékfilmgyártáshoz szükséges létesítményeket, és norvég filmeket gyártott.

1986-ban a Norsk Film AS és a VG (Verdens Gang) napilap a Norsk Film AS működő operatőri részlegéből létrehozta a ScanCam AS-t. A Norsk Film AS és a Schibsted ASA később 50-50 %-ban részesedett a ScanCam AS részvényeiből. 1998. december 31-én a Schibsted ASA eladta részesedését a Norsk Film AS-nek, így 1999-től a ScanCam AS a Norsk FilmStudio AS 100 %-os tulajdonú leányvállalataként működött tovább.

Az 1989-ben alapított Norsk FilmStudio AS a Norsk Film AS kizárólagos tulajdonú leányvállalata volt. 1989-ben a stúdió és a műszaki létesítmények a Norsk Film AS-hez tartozó részleget alkottak. A Norsk FilmStudio AS azért jött létre, hogy egyértelműen elhatárolják a vállalat filmgyártói feladatait a filmgyártási infrastruktúra (filmstúdió és műszaki létesítmények) fenntartójaként betöltött szerepétől.

2001-ben a norvég kormány filmpolitikai reformot hajtott végre, és élesebb határvonalat húztak az állam és a magánszektor felelősségi köre között. A filmgyártás a magántulajdonú produkciós vállalatok feladata lett. Ennélfogva javaslat született a Norsk Film AS részvényeinek eladására. A stúdiók üzemeltetése állami hatáskörben maradt, mivel úgy ítélték meg, hogy a gyártási folyamat e szakasza piaci körülmények között nem fenntartható. A Norsk Film AS 2001. évi szétválásával két önálló vállalat jött létre: a Norsk Film AS nevű filmgyártó vállalat és az infrastruktúráért felelős Filmparken AS. A vállalat fennmaradó eszközei a Filmparken AS tulajdonába kerültek. A Norsk FilmStudio AS a Filmparken AS kizárólagos tulajdonú leányvállalataként folytatta működését. 2001. június 25-én a Norsk FilmStudio AS beolvadt a Filmparken AS-be. Az állam a Norsk Film AS gyártóvállalaton belüli részesedését 2002. január 4-én eladta a Diopter AS nevű produkciós magánvállalatnak.

2002-ben a Filmparken AS ismét felvette a Norsk FilmStudio AS nevet.

2004-ben a ScanCam AS beolvadt a Norsk FilmStudio AS-be.

2009-ben a Norsk FilmStudio AS és a The Chimney Pot AS egyesüléséből létrejött a Storyline Studios AS. Az egyesülést követően a vállalat 60 %-a jelenleg a Filmparken AS tulajdonában van, míg a fennmaradó 40 %-on a korábbi The Chimney Pot AS részvényesei osztoznak.

A Storyline Studios AS filmipari berendezések és szolgáltatások teljes körű beszállítója, amely filmstúdiókat, technikai és világítási eszközöket, kamerákat, utómunkát, jelmezeket, finanszírozást, irodalétesítményeket, gyártásvezetést és filmkatalógusokat biztosít.

3.   A vizsgált intézkedések leírása

A Hatóság két különböző intézkedést vizsgált: a 36 millió norvég korona (NOK) összegű támogatás kifizetését (lásd a 3.1. szakaszt), valamint a Norsk Film csoporthoz tartozó egyes vállalkozások által igénybe vett adókedvezményeket (lásd a 3.2. szakaszt).

3.1    A 36 millió NOK összegű támogatás kifizetése

A Norsk Film csoporthoz tartozó különböző létesítmények az 1970-es évektől egészen 2006-ig részesültek éves támogatásban. Az 1971–1972. évi költségvetés „létező támogatási programra” hivatkozik. A támogatásokat a Kulturális és Egyházügyi Minisztérium fizette.

A Hatóság 491/09/COL határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a norvég állam által a Norsk Film csoporthoz tartozó egyes vállalkozások javára az 1970-es évek óta játékfilmek gyártására és a filmgyártáshoz szükséges infrastruktúra fenntartására kifizetett éves összegeket létező támogatási rendszer keretében nyújtották.

A norvég hatóságok jelezték, hogy 1997-ben a norvég parlament 36 millió NOK összegű támogatást ítélt meg a Norsk Film AS javára a „Filmparken” elnevezésű gyártási létesítmények korszerűsítésére, felújítására és fejlesztésére. A támogatást a nemzeti költségvetés nemzeti kulturális építmények támogatására szánt szakaszából nyújtották. A támogatás összegét két évre osztották el, 1998-ban 10 millió NOK és 1999-ben 26 millió NOK került kifizetésre. A támogatást részben a stúdiólétesítmények felújítására és korszerűsítésére, részben pedig új igazgatási létesítmények fejlesztésére fordították.

A Hatóság 491/09/COL sz. határozatában úgy vélte, hogy mivel a 36 millió NOK összegű támogatás kifizetése más költségvetési előirányzat alapján történt, és a konkrét összeget meghatározott célra (a forgatási helyszín felújítására) különítették el, az új támogatásnak tekinthető. A Hatóság kétségeinek adott hangot azt illetően, hogy ez a hozzájárulás a létező támogatási program részét képezte, vagy új támogatási intézkedésnek minősült.

3.2    Kedvezményes adózási feltételek

A Norsk Film AS és a Norsk FilmStudio AS 1995-től adómentességben részesült. Az adómentesség jogalapja az 1999. március 26-i 14. sz. adótörvénnyel felváltott korábbi, 1911. augusztus 18-i 8. sz. adótörvény 26. szakasza (1) bekezdésének k) pontja volt. (4)

A norvég adótörvénynek az adókedvezmények rendszerére vonatkozó szabályokat ismertető jelenlegi 2–32. szakasza szerint a nonprofit szervezetek, intézmények és vállalatok mentesülnek a társasági adó megfizetése alól, amennyiben nem profitalapon működnek.

Azt, hogy egy intézmény vagy vállalat a 2–32. szakasz értelmében nonprofitnak minősül-e, objektív kritériumok alapján határozzák meg, amelyek közül a döntő tényező az adott vállalat célja. Ennélfogva a jótékonysági cél nonprofit szervezetet jelez. A vállalat működési céljának meghatározásakor az adóhatóságok többek között annak szabályzatát, azon belül pedig a szabályzat szerinti célját és tényleges tevékenységét vizsgálják. Figyelembe veszik továbbá azt is, hogy az adott szervezet folytat-e versenyjellegű tevékenységeket. Amennyiben a vállalkozás gazdasági vagy kereskedelmi tevékenységet végez és profitorientált, adózó vállalatokkal versenyez, akkor ez adóköteles jogállásra utal. További szempontként figyelembe veszik a vállalkozás finanszírozásának jellegét. Ha a vállalatot magánadományokból vagy más hozzájárulásokból tartják fenn, ez azt jelzi, hogy az nem profitcéllal működik.

A nonprofitnak minősülő szervezetek a vállalat nonprofit tevékenységéből származó nyereség tekintetében mentesülnek a társasági adó megfizetése alól. A kereskedelmi tevékenységből származó jövedelem – bizonyos feltételek mellett – társaságiadó-köteles. (5)

Az adóhatóságok a rendes éves értékelő eljárás keretében döntenek arról, hogy egy adott vállalat vagy szervezet esetében alkalmazandó-e a 2–32. szakasz. A helyi adóhatóságok az adófizető által az adóbevallásban szolgáltatott adatok, valamint egyéb rendelkezésre álló információk alapján határoznak az alkalmazandó adózási szabályokról.

A Norsk Film AS, a Norsk FilmStudio AS és a ScanCam AS vállalkozások annak alapján részesültek adómentességben, hogy tevékenységük nem profitorientált. 1995-ig a Norsk Film AS és a Norsk FilmStudio AS nem kérelmezte a különleges feltételeket. Kérelmüket követően 1995 és 2001 között vettek igénybe ilyen kedvezményt.

A Norsk Film AS 2001. évi szétválásával két önálló vállalat jött létre: a Norsk Film AS nevű filmgyártó vállalat és az infrastruktúráért felelős Filmparken AS. 2002-től a vállalatok rendes üzleti tevékenységet folytattak, kormányzati támogatásokból azokat nem finanszírozták. Ennélfogva rendes, profitorientált vállalatnak minősülnek és ezért a rendes társasági adó hatálya alá tartoznak.

1998-ig a Norsk Film AS és a Schibsted ASA 50-50 %-ban részesedett a ScanCam AS részvényeiből. A ScanCam AS ezért nem számított a Norsk Film AS vállalkozás szerves részének. 1998 decemberétől a ScanCam AS először a Norsk Film AS, majd 1999-től a Norsk FilmStudio AS 100 %-os tulajdonába került (a Norsk Film AS kizárólagos tulajdonú leányvállalataként). E változást követően az adóhatóságok úgy ítélték meg, hogy a ScanCam AS szervesen részt vesz a Norsk Film AS tevékenységében, és ezért 1998 és 2000 között ugyanolyan adózási feltételeket élvezhet. A ScanCam AS 1998-ban, 1999-ben, 2000-ben és 2001-ben nyereséges volt. (6)

Az adóhatóságok értékelésükben úgy vélték, hogy e vállalatokat az alábbi tényezők alapján megilleti a nonprofit szervezeti jogállás: a Norsk Film AS szabályzata, amely kimondta, hogy a vállalat nonprofit, az a tény, hogy a részvények 97,7 %-a állami és helyi önkormányzati tulajdonban volt, valamint hogy a vállalatot alapvetően állami támogatásokból finanszírozták.

Az adóhatóságok továbbá jelezték, hogy az adómentességet azzal a feltétellel nyújtották, hogy az esetleges nyereség teljes összegét a vállalat nonprofit vállalkozásként követett céljának elérésére kell fordítani. Úgy vélték, hogy a Norsk FilmStudio AS leányvállalat szerves részét képezi a Norsk Film AS tevékenységének, és ezért ugyanez az adómentesség vonatkozik rá. A norvég hatóságok rámutattak, hogy a Norsk FilmStudio AS 1995 és 2001 között nem volt nyereséges, és ezért az adókedvezmény alkalmazása semmiféle hatással nem járt.

Az említett vállalatok ma kivétel nélkül a rendes társasági adó hatálya alá tartoznak.

A Hatóság 491/09/COL határozatában úgy vélte, kétséges, hogy a nonprofit szervezeteket megillető mentességből eredeztetett társaságiadó-mentesség alkalmazása értelmében indokolható-e a Norsk Film csoporthoz tartozó vállalatok esetében alkalmazott adómentesség.

A társasági adó alóli mentesség formájában nyújtott támogatás működési támogatásnak minősül. Ilyen támogatás csak különleges körülmények esetén adható, és különösen olyan helyzetekben, amikor teljesülnek a Hatóság iránymutatásaiban meghatározott kritériumok (pl. bizonyos típusú környezetvédelmi vagy regionális támogatások esetében). A Hatóság ezért kétségbe vonta, hogy a Norsk Film csoporthoz tartozó bizonyos vállalkozásokra alkalmazott különleges adószabályok az EGT-megállapodás állami támogatásról szóló rendelkezései értelmében indokolhatóak.

4.   A norvég hatóságok észrevételei

4.1    A 36 millió NOK összegű támogatás kifizetése

4.1.1   A kifizetett támogatás nem minősül állami támogatásnak

A norvég hatóságok úgy érvelnek, hogy a 36 millió NOK kifizetése nem minősül állami támogatásnak.

Hatásalapú megközelítést alkalmazva a norvég hatóságok azt állítják, hogy a vizsgált támogatás a kedvezményezett számára nem biztosított tényleges gazdasági előnyt.

A norvég hatóságok úgy vélik, hogy a Filmparken korszerűsítéséhez és felújításához nyújtott támogatás eredményeképpen egyetlen vállalat sem jutott gazdasági előnyhöz. A Norsk FilmStudio AS a létesítmények norvég gyártóvállalatoknak történő bérbeadásáért felelt. A Norsk Film csoporton belül jogilag egyértelműen elkülönült a filmgyártási tevékenység és a gyártási létesítmények bérbeadása. A gyártási létesítményekhez valamennyi norvég produkciós vállalat (köztük a Norsk Film AS) egyenlő feltételekkel, szabadon hozzáférhetett. A Norsk Film Studio AS-nek a veszteséges bérbeadási tevékenységből nem származott nyeresége.

A norvég hatóságok szerint nem állja meg a helyét az az állítás, amely szerint az intézkedés nyomán a Norsk Film csoport gazdasági előnyhöz jutott, mivel a támogatás egyértelműen nem járt ilyen hatással. Az intézkedés célja és hatása sokkal inkább az volt, hogy a norvég filmgyártók hozzáférjenek a gyártási létesítményekhez. A norvég hatóságok hangsúlyozzák, csak egy piaci zavarnak tudható be, hogy a Norsk FilmStudio AS kizárólagos szolgáltatóként adott bérbe olyan stúdiólétesítményeket, ahol bizonyos hosszúságú és minőségű filmek készülhettek. A vállalat e tevékenységét valamennyi gyártó javára végezte és nem élvezett gazdasági előnyt.

4.1.2   Az intézkedés mindenképpen létező támogatásnak minősülne

A norvég hatóságok azt állítják, hogy még ha a 36 millió NOK összegű támogatás állami támogatásnak tekintendő is, mindenképpen létező támogatásnak minősül.

Véleményük szerint a 36 millió NOK összegű támogatás kifizetése az évente folyósított támogatások formájában már létező támogatási programba illeszkedett.

A norvég hatóságok azt állítják, hogy az a tény, hogy a támogatást az éves támogatások forrásától eltérő költségvetésből fizették ki, nem elégséges indok arra, hogy magát a támogatást különálló és új intézkedésnek tekintsék. Kifejtik, az, hogy az 1998–1999. évi támogatást más költségvetési sorból fizették „csupán véletlen egybeesés és alaki kérdés, és a 36 millió NOK összegű kifizetést a filmtámogatásra szánt költségvetési szakaszból is nyújthatták volna, tíz évre elosztva, amely így ’beolvadt’ volna a Norsk Film AS javára történő, működési és beruházási támogatást egyaránt tartalmazó éves kifizetésekbe. Az 1998–1999. évi támogatás másik költségvetési sorból történő biztosításának az volt az oka, hogy módosult a nemzeti építményekhez nyújtott támogatásokra szánt [nemzeti] költségvetési szakasz szervezése”. A norvég hatóságok érvei szerint továbbá a lényeges szempont az, hogy az összeg az ugyanazon kedvezményezettnek nyújtott rendszeres és folyamatos kifizetések részét képezte, és hogy a támogatás jellege nem változott. Állításuk szerint ez a program mindig is magában foglalt beruházási és működési támogatásokat.

A korszerűsítési és felújítási munkálatok már korábban elkezdődtek, és azok költségét 1998–1999-ig 13 millió NOK-ra becsülték. Ez az összeg tartalmazta a norvég államtól az 1970-es évek óta működő létező támogatási program keretében nyújtott hozzájárulásokat. 1997-ben azonban világossá vált, hogy 13 millió NOK nem lesz elegendő a munkálatok befejezéséhez, ezért a korszerűsítés befejezésére további 36 millió NOK támogatás odaítéléséről határoztak.

A norvég hatóságok olyan adatokat nyújtottak be a Hatóságnak, amelyek alátámasztják, hogy a filmgyártás körülményeinek fenntartásához szükséges infrastruktúra korszerűsítésére és felújítására korábban már több ízben ítéltek oda és különítettek el bizonyos összegeket.

Végül a norvég hatóságok úgy érvelnek, hogy az a tény, amely szerint a támogatás összege jóval meghaladta az addigi éves kifizetések összegét, nem jelenti azt, hogy az új támogatásnak minősül. A norvég hatóságok az Európai Bíróság Namur-Les-Assurances  (7) ügyben hozott ítéletére hivatkoznak: „az új támogatás létrejötte vagy a létező támogatás megváltoztatása a vállalkozás fennállása során egyetlen adott időpontban sem értékelhető a támogatás mértéke vagy különösen annak pénzügyi értelemben kifejezett összege alapján, ha a támogatást korábbi, nem módosított jogszabályi rendelkezések értelmében nyújtották”.

4.1.3   Az új támogatás mindenképpen összeegyeztethető lenne

A norvég hatóságok úgy érvelnek, hogy még ha a Hatóság megállapítja is, hogy az intézkedés új támogatásnak minősül, az mindenesetre összeegyeztethető az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével. Úgy vélik, hogy az intézkedés összeegyeztethető lenne az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontjával, mivel a támogatás célja a kultúra megőrzése volt, és az intézkedés egy ilyen cél elérése szempontjából szükségesnek és arányosnak tekinthető.

A norvég hatóságok azt állítják, hogy a filmgyártás a kultúra fontos kifejeződési formája, amely a nemzeti örökség részét képezi. Megfelelő gyártási létesítmények biztosítása nélkül nincs filmgyártás. Ezenfelül a támogatás a piaci zavar miatt szükséges beavatkozás volt. A norvég hatóságok továbbá hangsúlyozzák, hogy a Hatóság korábban jóváhagyott olyan audiovizuális programokhoz nyújtott támogatási intézkedéseket, amelyek az audiovizuális alkotások gyártásához szükséges infrastruktúra nélkül nem lehetnének eredményesek.

4.2    Kedvezményes adózási feltételek

4.2.1   Az adókedvezmények alkalmazása nem minősül állami támogatásnak

A norvég hatóságok elsőként hangsúlyozzák, hogy a Hatóság a 491/09/COL határozatában a nonprofit vállalkozásokat a társasági adó fizetése alól mentesítő szabályt nem kérdőjelezte meg, csupán e szabálynak a Norsk Film csoporthoz tartozó bizonyos vállalatokra történő alkalmazását vizsgálta. Ennélfogva tehát a vizsgálat tárgya az adókedvezmény bizonyos vállalatokra történő tényleges vagy helytelen alkalmazása.

Másodsorban a norvég hatóságok úgy érvelnek, hogy mivel nem adószakértőként tevékenykednek, ők maguk nem mérték fel, vajon az adótörvény 2-32. szakaszát megfelelően alkalmazták-e a Norsk Film csoporthoz tartozó vállalatokra.

Jelezték ugyanakkor, hogy „amennyiben valamely adóügyi rendelkezést az adóhatóságok az adófizető javára tévesen alkalmaznak, az nem minősül állami támogatásnak. (…) Valamely nemzeti adóügyi rendelkezés helytelen alkalmazása esetén ezt a vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében mindenekelőtt az adóhatóságnak vagy a bíróságnak kell orvosolnia. (…) Kezelhetetlen helyzetet teremtene, ha a nemzeti adóügyi rendelkezések minden olyan helytelen alkalmazását, amely egy adott adófizetőt jogtalan előnyhöz juttat, állami támogatásnak tekintenénk”.

A norvég hatóságok hangsúlyozzák, hogy mivel a téves adóztatás eltérő mértékű következményekkel jár, a következetesen helytelen alkalmazás esetét kivéve a jogorvoslati intézkedéseket a nemzeti jog keretében kell meghozni ahelyett, hogy az esetet az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó szabályai szerint vizsgálnák.

4.2.2   Az adókedvezmény alkalmazása mindenesetre egy már létező támogatási programon alapult

A norvég hatóságok mindemellett azt állítják, hogy az EGT-megállapodás hatálybalépése előtt született adóügyi rendelkezés alkalmazása semmiféleképpen nem tekinthető új támogatásnak, hanem mindössze egy létező támogatási program alkalmazása.

Véleményük szerint „az általános szabály rendes alkalmazása és annak értékelése, hogy az egy konkrét esetben alkalmazandó-e, semmiféleképpen nem minősülhet új támogatásnak, és ezért azt nem kellett bejelenteni a Hatóságnak. Amennyiben egy létező támogatási program egyes alkalmazásai új támogatásnak minősülnének, az ésszerűtlen mértékben kibővítené az új támogatásnak tekinthető intézkedések körét, és fellazítaná az állami támogatási szabályok értelmében vett létező támogatás szempontjából összeegyeztethető támogatások kategóriáját”.

II.   ÉRTÉKELÉS

1.   Állami támogatás megléte

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

1.1    Állami források megléte

A támogatást az állam által vagy állami forrásból kell nyújtani.

1.1.1   A 36 millió NOK összegű támogatás kifizetése

A 36 millió NOK összegű támogatást az állami költségvetés nemzeti kulturális építmények támogatására szánt szakaszából fizették ki.

A Hatóság ezért úgy ítéli meg, hogy az állami források érintettségére vonatkozó feltétel teljesül.

1.1.2   Kedvezményes adózási feltételek

A Norsk Film AS és leányvállalata, a Norsk FilmStudio AS 1995 és 2001 között adómentességben részesült. 1996. március 18-án kelt levelében a Bærumi Adóhivatal azzal a feltétellel engedélyezte az adómentességet az 1995-ös pénzügyi évre, hogy az esetleges nyereség teljes összegét a vállalat nonprofit vállalkozásként követett céljának elérésére kell fordítani.

A ScanCam AS (a kamerák bérbeadásával foglalkozó leányvállalat) ugyanezen indokok alapján 1998 és 2001 között szintén adómentességet élvezett.

Az adókedvezmény eredményeképpen az állam lemondott arról az adóbevételről, amely rendes körülmények között az érintett vállalatoktól befolyt volna. E források hiánya az alapvetően az érintett vállalatok költségvetése által viselt költségeknek megfelelő összegben terhelte az állami forrásokat. (8)

Az a tény, hogy a vizsgálatot a helyi adóhatóságok végezték, semmilyen módon nem befolyásolja azt a megállapítást, hogy az ügy állami forrásokat érintett. (9)

1.2    Bizonyos vállalkozások vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése

1.2.1   A 36 millió NOK összegű támogatás kifizetése

Elsősorban a támogatás mindenképpen olyan előnyöket biztosított a Norsk FilmStudio AS/Filmparken AS számára, amely mentesítette azokat az alapvetően saját költségvetésük által viselt díjak fizetése alól. A 36 millió NOK összegű támogatással a kedvezményezettek olyan pénzügyi előnyre tettek szert, amelyet rendes működés mellett nem élveztek volna. Ennélfogva a támogatás az EGT-n belül filmgyártással foglalkozó más vállalkozásokkal szemben megerősítette a Norsk FilmStudio AS/Filmparken AS pénzügyi helyzetét.

Másodsorban a támogatási intézkedésnek szelektívnek kell lennie, amennyiben az „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” részesíti előnyben.

A Hatóság véleménye szerint a stúdiólétesítmények korszerűsítésére szánt 36 millió NOK kifizetése szelektív volt, mivel a kedvezményezettet kifejezetten megnevezték.

1.2.2   Kedvezményes adózási feltételek

A Norsk Film csoporthoz tartozó egyes vállalatok mentesültek a rendes esetben alkalmazandó társasági adó fizetése, azaz az alapvetően a vállalat költségvetése által viselt díjak fizetése alól. Rendes működés esetében nem élveztek volna ilyen előnyöket.

A Hatóság ugyanakkor elismeri, hogy az Európai Bíróság és az EFTA-Bíróság több ízben úgy határozott, hogy a bizonyos kedvezményezettek számára előnyöket biztosító intézkedések nem minősülnek szelektívnek, ha azok az őket magukban foglaló rendszer jellege és általános programja alapján indokolhatók.

Ezenfelül a Hatóságnak az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazására vonatkozó iránymutatásai kifejezetten úgy rendelkeznek, hogy „nyereségadót nyilvánvalóan nem lehet beszedni, ha nincs nyereség. Ekkor az adórendszer jellegével indokolható, hogy a nonprofit vállalkozások, mint például az alapítványok vagy egyesületek kifejezetten mentesek a nyereségadótól, ha ténylegesen nem tudnak nyereséget termelni.”

A Hatóság 491/09/COL határozatában nem vonta kétségbe azt, hogy magát az adókedvezményt indokolhatja a rendszer jellege vagy működése. Az adókedvezménynek a szóban forgó vállalkozásokra történő alkalmazását illetően voltak kétségei. Ezek a vállalkozások az 1999. március 26-i 14. sz. adótörvénnyel felváltott korábbi, 1911. augusztus 18-i 8. sz. adótörvény 26. szakasza (1) bekezdésének k) pontja értelmében mentesültek a társasági adó fizetése alól. Alkalmazása esetén ez a szabály bizonyos, elsősorban a nonprofit státuszukhoz kapcsolódó kritériumokat teljesítő szervezetek számára mentességet biztosít a társasági adó fizetése alól.

A norvég hatóságok által szolgáltatott információk szerint a Norsk Film AS, a Norsk FilmStudio AS és a ScanCam AS vállalkozások nonprofit tevékenységük alapján részesültek adómentességben. A Hatóság értékelésében nem töltheti be a norvég helyi adóhatóságok szerepét. A hozzá benyújtott információk alapján a Hatóság úgy ítéli meg, nincs kellő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az adókedvezményt tévesen alkalmazták volna a három vállalkozásra, és hogy ezért az intézkedést szelektív jellegűnek lehetne tekinteni.

A Hatóságnak ezért nem áll módjában megállapítani, hogy a Norsk FilmStudio AS/Filmparken AS/ScanCam AS számára az eredetileg az 1911. évi adótörvényben foglalt kritériumok alapján biztosított kedvezményes adózási feltételek állami támogatásnak minősülnek-e.

1.3    A verseny torzítása és a szerződő felek közötti kereskedelemre gyakorolt hatás

Az egyes vállalkozásoknak nyújtott állami támogatás versenytorzítónak és a szerződő felek közötti kereskedelmet befolyásolónak minősül, amennyiben a kedvezményezett a szerződő felek közötti kereskedelmet magában foglaló gazdasági tevékenységet végez. Mozifilmek az EGT területén belül más helyszínen is készülhetnek. Ezt követően a filmeket az EGT-megállapodás szerződő felei egymás között értékesítik. A játékfilmeket gyártó és stúdiószolgáltatásokat nyújtó vállalkozásnak nyújtott támogatás ezért torzíthatja a filmkészítéssel foglalkozó helyszínek közötti versenyt. A vizsgált intézkedésről ennélfogva megállapítható, hogy az torzítja a versenyt és érinti a szerződő felek közötti kereskedelmet.

1.4    Következtetés

A fent vizsgált szempontok alapján a Hatóság megállapítja, hogy a 36 millió NOK összegű kifizetés állami támogatásnak minősült és hogy a Norsk FilmStudio AS/Filmparken AS/ScanCam AS részére biztosított adókedvezmény nem tekinthető állami támogatásnak.

A Hatóság ezért az alábbiakban csak a 36 millió NOK összegű támogatás kifizetését vizsgálja.

2.   Eljárás

Az új támogatásoknál alkalmazandó eljárást a 3. jegyzőkönyv I. részének 1. cikke (3) bekezdése írja le. Amennyiben a Hatóságban kételyek merülnek fel egy ilyen támogatási intézkedéssel kapcsolatban, akkor megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást, amelyet a 3. jegyzőkönyv I. részének 1. cikke (2) bekezdésében, valamint a 3. jegyzőkönyv II. részének 4. cikke (4) bekezdésében határoztak meg.

A létező támogatásoknál alkalmazandó külön eljárást a 3. jegyzőkönyv I. részének 1. cikke (1) bekezdése határozza meg. Az említett rendelkezés szerint a Hatóság az EFTA tagállamokkal együttműködve folyamatosan vizsgálja a tagállamokban létező támogatási programokat. A Hatóság javaslatot tesz a tagállamoknak az EGT-megállapodás fokozatos fejlődése vagy működése által megkövetelt megfelelő intézkedések meghozatalára.

Bármely vizsgálat, amely egy hivatalos vizsgálati eljárás indítására vonatkozó határozat meghozatalakor annak eldöntésére irányul, hogy egy lehetséges támogatási intézkedés létező vagy új támogatásnak minősül-e, csak előzetes jellegű lehet. Még ha az adott időpontban a rendelkezésére bocsátott információk alapján a Hatóság úgy határozott is, hogy a 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján hivatalos vizsgálati eljárást indít, előfordulhat, hogy az eljárás lezárásáról hozott határozatban arra a következtetésre jut, hogy az intézkedés valóban létező támogatás. (10) Ha létező támogatásról van szó, akkor a létező támogatásokra vonatkozó eljárást kell követni. (11) Ebben az esetben, ennek megfelelően a Hatóságnak le kellene zárnia a hivatalos vizsgálati eljárást és adott esetben meg kellene indítania a 3. jegyzőkönyv II. része 17–19. cikkében szabályozott létező támogatásokra vonatkozó eljárást. (12)

A hivatalos vizsgálati eljárás megindításakor a Hatóság rendelkezésére bocsátott információk „nem indokolták” azt az előzetes következtetést, hogy az érintett támogatások bármelyike létező, ezért a Hatóság az új támogatásokra vonatkozó szabályok keretein belül foglalkozott ezen intézkedésekkel.

A Hatóság a hivatalos vizsgálati eljárás során fogja levonni következtetését az új támogatás létéről és összeegyeztethetőségéről. Amennyiben megállapítást nyer, hogy létező támogatásról van szó, tekintettel arra, hogy a két vizsgált intézkedés már nincs érvényben, a Hatóság a hivatalos vizsgálati eljárást lezárja és tárgy hiányában nem indít létező támogatásra irányuló eljárást.

3.   A 36 millió NOK összegű támogatás kifizetése – létező támogatás

A 3. jegyzőkönyv II. része 1. cikke b) pontjának i. alpontja szerint a létező támogatás: „minden olyan támogatás, amely az EFTA-megállapodásnak az érintett EFTA-államokban történő hatálybalépését megelőzően már létezett, vagyis az olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket az EFTA-megállapodás hatálybalépése előtt vezettek be, és azt követően is alkalmazandók”. Az 1. cikk c) pontja értelmében az ilyen támogatás megváltoztatása új támogatásnak minősül.

A norvég hatóságok a 491/09/COL határozathoz fűzött észrevételeik keretében további információkat nyújtottak be (lásd a fenti 4.1.2. szakaszt).

Amint azt a 491/09/COL határozatában is jelzi, a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a norvég állam által a Norsk FilmStudio AS/Filmparken AS javára az 1970-es évek óta játékfilmek gyártására és a filmgyártáshoz szükséges infrastruktúra fenntartására kifizetett éves összegeket létező támogatási rendszer keretében nyújtották.

A Hatóság úgy véli, hogy a 36 millió NOK összegű támogatást létező támogatási rendszer keretében fizették ki.

Először is, az évek során kifizetett éves támogatások a jelek szerint a kezdetektől fogva magukban foglaltak beruházási és működési támogatást. (13) A norvég hatóságok ennélfogva jelezték, hogy a korszerűsítési és felújítási munkálatok már korábban megkezdődtek, és azok éves támogatásokból fedezett költségét 1998–1999-ig 13 millió NOK-ra becsülték. A norvég hatóságok költségvetési javaslatokból származó részleteket közöltek, amelyekből kiderült, hogy a Norsk Film AS javára több ízben is jelentős összeget ítéltek meg a filmgyártáshoz szükséges infrastruktúra korszerűsítésére és felújítására. (14) Az a tény tehát, hogy a forgatási helyszín felújítási munkálataira célzott támogatást különítettek el, nem tekinthető a létező támogatási rendszer megváltoztatásának.

Másodsorban az a tény, hogy a támogatást az éves támogatások forrásától eltérő költségvetésből fizették ki, a szóban forgó ügy körülményei szempontjából nem lényeges. Mindez egy pusztán költségvetési módszer eredménye volt, mivel módosult a költségvetés szervezése.

Végül az a tény, hogy a támogatás összege jóval meghaladta az addigi éves kifizetések összegét, nem jelenti azt, hogy az új támogatásnak minősül. Az Európai Bíróság határozata szerint: „az új támogatás létrejötte vagy a létező támogatás megváltoztatása a vállalkozás fennállása során egyetlen adott időpontban sem értékelhető a támogatás mértéke vagy különösen annak pénzügyi értelemben kifejezett összege alapján, ha a támogatást korábbi, nem módosított jogszabályi rendelkezések értelmében nyújtották”. (15)

A Hatóság tehát a fentiek alapján megállapítja, hogy a 36 millió NOK összegű kifizetés létező támogatási program részét képezte, amelyet 2006-ban megszüntettek.

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG,

mivel:

I.   TÉNYEK

(1)

2012. január 24-én kérelem érkezett be a Hatósághoz az Akershus Energi Vannkraft AS, E-CO Energi AS, EB Kraftproduksjon AS és Østfold Energi AS részéről az iránt, hogy a Hatóság a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (5) bekezdésével összhangban hagyja jóvá a 2004/17/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdésének a norvégiai vízierőmű villamosenergia-termelési és -nagykereskedelmi tevékenységeire történő alkalmazását. 2012. február 17-i leveleiben a Hatóság további információkat kért Norvégiától (624270 sz.) és a kérelmezőtől (624258 sz.) egyaránt. A Hatóság e megkeresésére Norvégiától 2012. március 20-án, a kérelmezőktől pedig 2012. március 22-én kapott választ.

(2)	A 2004/17/EK irányelv értelmében állami vállalkozásként tekintendő kérelmezők kérelme az abban leírt módon a vízierőmű villamosenergia-termelését és -nagykereskedelmét érinti.

II.   JOGI KERET

(3)

A 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (1) bekezdése értelmében a 3–7. cikkben említett tevékenység folytatására irányuló szerződés nem tartozhat ezen irányelv hatálya alá, ha abban az EFTA-államban, ahol a szerződést teljesítik, a tevékenység közvetlen módon ki van téve a versenynek olyan piacokon, amelyekre a belépés nem korlátozott.

(4)

A 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (5) bekezdése értelmében a 30. cikk (1) bekezdésének alkalmazhatósága iránti kérelmet az ajánlatkérő hatóságok benyújthatják, amennyiben az érintett EGT-állam jogszabályai arról rendelkeznek. A közüzemi ágazatban folytatott közbeszerzésről szóló, 2006. április 7-i 403. rendelet 15-1. szakaszának (2) bekezdéséből (Forskrift nr. 403 av 7. April 2006 om innkjøp i forsyningssektorene) következik, hogy a kérelmező hatóságok a 2004/17/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdésének alkalmazása iránt kérelmet nyújthatnak be a Hatóságnak, feltéve, ha a Norvég Versenyhatóságtól megkapták a véleményt.

(5)	A kérelmezők 2011. március 16-án megkapták a Norvég Versenyhatóság véleményét, amelyben a Norvég Versenyhatóság megállapította, hogy a vonatkozó tevékenységek közvetlenül olyan piaci versenynek vannak kitéve, amelyre nem korlátozott a belépés.

(6)

A piaci belépés akkor nem tekinthető korlátozottnak, ha a tagállam végrehajtotta és alkalmazza az adott ágazatot vagy annak egy részét megnyitó, megfelelő EGT-jogszabályokat. Ezen jogszabályok jegyzéke megtalálható a 2004/17/EK irányelv XI. mellékletében, amely a villamosenergia-ágazat tekintetében a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19-i 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2) hivatkozik. A 96/92/EK irányelv helyébea villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: a 2003/54/EK irányelv) (3) lépett, amelyet beépítettek az EGT-megállapodás IV. mellékletének 22. pontjába. Így a piaci belépés akkor minősül korlátozatlannak, ha a norvég állam végrehajtotta és megfelelően alkalmazza a 2003/54/EK irányelvet.

(7)

A versenynek való kitettséget több mutató alapján kell értékelni, amelyek közül önmagában egyik sem döntő jelentőségű. A határozat által érintett piacokra vonatkozó egyik fontos feltétel az adott piac meghatározó szereplőinek piaci részesedése. További ismérv az adott piacokon fennálló összefonódás szintje. Az érintett piacok sajátosságaira tekintettel egyéb kritériumokat is figyelembe kell venni, úgymint a kiegyenlítő piac működését, az árversenyt és a fogyasztók szolgáltatóváltásának arányát.

III.   ÉRTÉKELÉS

A piac meghatározása

Termékpiac

(8)

Az érintett termékpiac a villamosenergia-termelés és a nagykereskedelmi értékesítés (4). A piac ezért az erőművekben történő villamosenergia-termelésre, valamint a villamos energia a nagy ipari vásárlók vagy kiskereskedők részére – újraértékesítés céljából – közvetlenül, rendszerösszekötőkön keresztül történő behozatalára is kiterjed.

Földrajzi piac

(9)

A norvégiai nagykereskedelmi energiapiac nagymértékben beágyazódott a skandináv árampiacba (Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország). A skandináv térség villamosenergia-termelésének jelentős részével a fizikai szállítására irányuló szerződések vonatkozásában a Nord Pool Spot AS (Nord Pool) által működtetett általános villamosenergia-tőzsdén kereskednek. A Nord Pool északi villamosenergia-tőzsdéje jelenleg lefedi Norvégia, Svédország, Dánia, Finnország és Észtország nagykereskedelmi energiapiacait.

(10)

A Nord Pool az energiatermékek fizikai nagykereskedelme vonatkozásában két másnapi villamosenergia-piacot működtet: az egyik az Elspot, a következő napra vonatkozó ajánlatokkal működő piac, ahol naponta óránkénti áramszerződésekkel kereskednek a következő nap 24 óráján belül történő fizikai szállításra vonatkozóan, a másik az Elbas, amely olyan, folyamatos, határokon átnyúló, napon belüli ügyleteket lebonyolító piac, ahol a következő napra vonatkozó ajánlatokkal működő piacon lebonyolított kereskedelmi ügyletek módosításait a szállítást megelőző egy óráig elvégzik. E piacok együttesen 2010-ben a skandináv országok áramfogyasztásának 74 %-át fedték le – 307 TW/h mennyiséggel. A kereskedésre szánt fennmaradó mennyiségről a beszállító és a vásárló együtt dönt.

(11)

A skandináv országok piaca számos ajánlattételi területre oszlik, amelyeket rendszerösszekötők kapcsolnak össze. Az Elspoton alkalmazott kereskedelmi ár az összes piaci résztvevőtől érkező ajánlatokon alapul és a 24 órás időtartam során minden egyes órában a piaci kereslet-kínálat kiegyenlítésére szolgál. Az Elspoton alkalmazott ármechanizmus a skandináv országok átvitelirendszer-üzemeltetői által a rendelkezésre bocsátott kereskedelmi kapacitáshoz igazítja a rendszerösszekötőkön keresztüli villamosenergia-áramlást a piacon.

(12)

A skandináv régióban az átviteli kapacitás korlátozott volta a skandináv területet földrajzilag kisebb piacokra elkülönítő, ideiglenesen szűk keresztmetszetet eredményezhet. A skandináv régió országai és Norvégia közötti rendszerösszekötőknél különböző Elspot-övezetre vonatkozó árak bevezetésével ármechanizmusokat használnak az átviteli hálózatban előforduló szűk keresztmetszet enyhítésére. Ezért az árzónákban különböző árak képződhetnek, amelyek egyensúlyt teremtenek a területen jelentkező kereslet-kínálat között.

(13)	Következésképp a vonatkozó földrajzi piac az egyik óráról a másikra is változhat. Szűk keresztmetszet esetében a vonatkozó földrajzi piac a skandináv régiónál szűkebb és egybeeshet a nemzeti ajánlattételi területekkel.

(14)	Norvégiában jelenleg öt ajánlattételi terület található (5).

(15)

Korlátozott azon órák százalékos aránya, amelyben árkülönbségek vannak a skandináv régió területein belül: Árzóna Izolált órák %-os aránya NO 1 - Oslo 1,4  % NO 2 – Kristiansand 16,4  % NO 3 - Trondheim 6,2  % NO 4 - Tromsø 6,6  % NO 5 - Bergen 4,1  % 2010.3.15.–2011.3.11. Az árzónák legtöbbször egymáshoz kapcsolódnak: Az árzónacsoportok Az egymáshoz kapcsolódó órák %-os aránya NO 1 – NO 2 77,7  % NO 1 – NO 3 48,0  % NO 1 – NO 5 94,9  % NO 2 – NO 5 76,6  % NO 3 – NO 4 89,9  % NO 1 – NO 2 – NO 5 75,7  % NO 3 – NO 4 - Sweden 76,3  % 2010.3.15.–2011.3.11. A norvég árzónák általában Svédországgal kapcsolódnak össze.

(16)

A szűk keresztmetszetek előfordulásának lehetősége aggodalomra ad okot az ideiglenes szűk keresztmetszetek lehetséges kihasználásával kapcsolatban, ami megnövelheti a helyi szereplők piaci erejét. Ezen az alapon a norvég versenyhatóságok az érintett földrajzi piacot szűk keresztmetszetek nélküli órákban skandináv régióként, a szűk keresztmetszeteket is tartalmazó órákban annál kisebb régióként határozták meg (6).

(17)	Azt a kérdést nem válaszolják meg, hogy a piacot a skandináv térséget vagy attól kisebb régiót lefedő területként kell-e meghatározni, mivel az elemzés eredménye továbbra is azonos, akár szűkebb, akár szélesebb körű területmeghatározásról van szó.

Hozzáférés a piachoz

(18)

A jelenleg Norvégia rendelkezésére álló információk fényében és a jelenlegi célok érdekében úgy tűnik, hogy Norvégia teljes mértékben végrehajtotta és alkalmazta a 2003/54/EK irányelvet. Ebből következően – és a 30. cikk (3) bekezdésének első albekezdésével összhangban – a piacra való belépés Norvégia egész területe vonatkozásában korlátozatlannak tekinthető.

A versenynek való kitettség

(19)	A hatóság az Európai Bizottsággal összhangban (7) a három nagy termelő piaci részesedését, a piaci koncentráció és a piaci likviditás fokát elemzi.

(20)	Következésképpen a villamosenergia-termelés tekintetében az Európai Bizottság úgy véli, hogy a „nemzeti piacokon folyó verseny egyik fokmérője a három legnagyobb termelő teljes piaci részesedése”  (8).

(21)	A három legnagyobb termelőnek a termelési kapacitás vonatkozásában összesített piaci részesedése 2010-ben a skandináv térségben elfogadható szintet, 45,1 %-ot ért el (Vattenfall: 18,8 %, Statkraft: 13,3 % és Fortum: 13 %).

(22)	A Hirschman-Herfindahl Indexszel (HHI) mért koncentráció foka a kapacitást tekintve Norvégiában 2008-ban 1 826 volt (9).

(23)

A skandináv országok nagykereskedelmi villamosenergia-piacát versenyképesnek kell tekinteni. Rendkívül sikeresen zajlott a skandináv térségben a nyílt piacra történő átállás. A közös norvég-svéd piac 1996. évi megnyitása óta a többi skandináv ország is integrálódott a piacba; Finnország 1998-ban, Dánia 1999/2000-ben és Észtország 2010-ben. 2010-ben a skandináv régió villamosenergia-fogyasztásának mintegy 74 %-ával a tőzsdén kereskedtek, ahol több mint 300 bejegyzett kereskedő bonyolít ügyleteket.

(24)

Mint fent bemutattuk, a szűk keresztmetszetekre nehezedő nyomás ritka és jellegüket tekintve ideiglenes. Ezért létezik az az állandó versenynyomás, amely abból ered, hogy a villamos energiát norvég területen kívülről is be lehet szerezni. A skandináv országok között nem számítanak fel átviteli díjat. A Norvégia és az egyéb árzónák közötti csatlakozási pontok többnyire zavartalan átmenőforgalma azt eredményezi, hogy a norvég területen belül csak a teljes skandináv piac termelőkapacitásának figyelembevételével érdemes befektetéseket eszközölni az energiaiparban. Ezen túlmenően a nagykereskedelmi villamosenergia-árakat a rendkívül likvid kereskedési platformot működtető Nord Pool határozza meg.

(25)

Ebben a tekintetben szintén hasznos mutatónak számít a kiegyenlítő piacok működése a termelés és a nagykereskedelmi piacok vonatkozásában egyaránt. Valójában minden olyan piaci résztvevő, akinek nehézségbe ütközik termelési portfólióját megrendelőjének arculatához igazítani, a kiegyenlítő energia átviteli rendszerüzemeltetők által meghatározott eladási ára és a túltermelés e piaci résztvevő által kifizetett visszavásárlási ára közötti különbség miatt költségekkel számolhat. Ezeket az árakat a szabályozó hatóság közvetlenül kiróhatja az átviteli rendszerüzemeltetőkre; illetve olyan piaci alapú mechanizmus által rögzülhetnek, amelynek keretében az árakat a termelésüket felfelé vagy lefelé szabályozni kívánó egyéb termelők ajánlatai határozzák meg. A skandináv területen a kiegyenlítő energiaellátást a csaknem teljes mértékben integrált kiegyenlítő piac biztosítja, melynek főbb jellemzői (piacalapú árképzés; az átviteli rendszerüzemeltetőktől vásárolt energia vételi árának és az eladási árnak az alacsony különbözete) alapján kijelenthető, hogy e piac a versenynek való közvetlen kitettség mutatója.

(26)	Az említett tényezőket a felülvizsgálat alatt lévő piac vonatkozásában a versenynek való közvetlen kitettség mutatóiként kell értékelni, függetlenül attól, hogy a piac földrajzilag a skandináv térség egészére vagy csak egy részére terjed-e ki.

IV.   KÖVETKEZTETÉS

(27)

Tekintettel a fent említett, Norvégiával kapcsolatos tényezőkre, a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (1) bekezdésében rögzített, a versenynek való közvetlen kitettségre vonatkozó feltételt teljesítettnek kell tekinteni a villamos energia norvégiai termelésére és nagykereskedelmére vonatkozóan. Ezenkívül, a (18) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően, mivel a piachoz való korlátlan hozzáférés feltétele teljesítettnek tekinthető, a 2004/17/EK irányelv nem alkalmazandó abban az esetben, ha az ajánlatkérők e földrajzi területeken folytatandó villamosenergia-termelésre vagy -nagykereskedelemre vonatkozó szerződések odaítéléséről döntenek, illetve ha ezen tevékenységek folytatására írnak ki tervpályázatot.

(28)

Ez a határozat a kérelmező által szolgáltatott információkból kikövetkeztethetően 2012. január 24-én fennálló jogi és ténybeli helyzeten alapul. Amennyiben a jogi vagy ténybeli helyzetben beálló jelentős változások miatt a 2004/17/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságára vonatkozó feltételek már nem teljesülnek, e határozat felülvizsgálható.

(29)	E határozat kizárólag a 2004/17/EK irányelv 30. cikke szerinti mentesség biztosításának céljából készült, és nem sérti a versennyel kapcsolatos szabályok alkalmazását.

(30)	E határozat a norvég villamosenergia-termelésre és -nagykereskedelemre vonatkozik, és nem érinti az átvitel, elosztás és kiskereskedelmi értékesítés tevékenységeit Norvégiában.

(31)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az EFTA Felügyeleti Hatóság munkáját segítő EFTA Közbeszerzési Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: