12.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 279/1

(1)

Egy 2002. október 4-én kelt, majd 2003. január 16-án kiegészített panaszban a Francia Köztársaság által a France Télécom javára végrehajtott azon támogatásról értesítették a Bizottságot, amely részben könnyített annak – nevezetesen a nyugdíjak finanszírozásával kapcsolatos – pénzügyi terhein. 2004. március 17-én kelt levélben a Francia Köztársaság megküldte a Bizottság részére a panasszal kapcsolatban kért információkat.

(2)

2004. április 2-án és 2006. február 24-én kelt levelükben a panaszosok további információkat közöltek az üggyel kapcsolatban.

(3)

2008. május 20-án kelt levelében a Bizottság tájékoztatta a Francia Köztársaságot azon döntéséről, miszerint az állami támogatással kapcsolatban megindítja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást.

(4)

A Francia Köztársaság 2008. július 18-án megtette észrevételeit.

(5)

Az eljárás megindítására vonatkozó bizottsági döntést az Európai Unió Hivatalos Lapjában tették közzé (4). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a szóban forgó támogatásra vonatkozóan tegyék meg észrevételeiket.

(6)

2008. szeptember 22-én a Bizottság kézhez kapta a France Télécom észrevételeit, a határidő lejártának meghosszabbítása után pedig 2008. október 1-jén megkapta a panaszosok, majd 16-án egy távközlési szolgáltató észrevételeit. Ezt követően a kapott észrevételeket a Bizottság továbbította a Francia Köztársaságnak. A Bizottság 2009. február 13-án kelt levélben kapta kézhez a Francia Köztársaság megjegyzéseit.

(7)

2009. február 16-án a France Télécom észrevételeiben egy 2008. november 28-i bírósági ítéletre hívta fel a Bizottság figyelmét, (5) amely szerinte az ő álláspontját erősíti. A (6) preambulumbekezdésben említett távközlési szolgáltató az eljárással kapcsolatos megjegyzéseit 2009. május 14-én kiegészítette a Bizottság egy 2009. február 11-i határozatára hivatkozva, (6) mely – véleménye szerint – álláspontját igazolja.

(8)

A Bizottság, valamint a France Télécom képviselői – ez utóbbi kérésére – több ízben is megbeszéléseket folytattak: 2009. december 17-én, 2010. szeptember 23-án, illetve 2010. október 12-én. A France Télécom 2010. október 18-án kiegészítő észrevételeket tett.

(9)

2010. március 18-án a Francia Köztársaság a Bizottság kérésére – egyes, az eredeti észrevételeiben közölt adatokra vonatkozóan – tartalmi összefoglalóval ellátott pontosításokat és naprakész információkat közölt.

(10)

2010. szeptember 22-én a francia hatóságok újabb észrevételeket nyújtottak be a Bizottságnak, egyúttal találkozót kértek, melyre 2010. október 22-én került sor. A Bizottság egy 2010. október 28-án kelt levélben a találkozón felmerült tényszerű pontosításokat, illetve a France Télécom által tett kiegészítő észrevételeket továbbította a francia hatóságoknak. Ebben a levélben a Bizottság egyúttal arra kérte fel a Francia Köztársaságot, hogy tegye meg esetleges észrevételeit. A francia hatóságok 2010. november 10-én kiegészítő információkat kértek az észrevételeik kidolgozásához, melyeket a Bizottság 2010. november 17-én juttatott el hozzájuk.

(11)

Egy 2010. december 9-én kelt, majd 2011. június 24-én kiegészített levélben a Francia Köztársaság eljuttatta kiegészítő észrevételeit, melyek tartalmazták az általa eredetileg tett észrevételek egyes adatainak aktualizált változatát. A francia hatóságokkal 2011. június 28-án, valamint július 4-én került sor megbeszélésekre. 2011. október 7-én újabb észrevételeket tettek.

(12)

A jelen eljárás tárgyát képező intézkedések az 1996-ban a France Télécom vállalat által támogatott, az állami alkalmazotti jogállással rendelkező munkavállalók nyugdíjának fizetésével kapcsolatos költségek rendszerében bevezetett változásokra vonatkoznak. A korábbi rendszert még 1990-ben, a France Télécom önálló állami vállalattá alakulásakor hozták létre. Ami a France Télécom által fizetendő társadalombiztosítási járulékokat illeti, az 1990-es törvény a korábbi gyakorlatot alkalmazza újra. 1996-ban egy új rendszer került kialakításra két okból is: egyrészt a France Télécom részvénytársasággá alakult, részvényeit jegyezték a tőzsdén, és alaptőkéje növekvő része nyilvános kereskedelemben hozzáférhető lett; másrészt teljesen megnyitották azokat a piacokat, melyeken a France Télécom jelen volt, úgy Franciaországban, mint az Európai Unió más tagállamaiban. A lényeges kérdéseket illetően az 1996-ban bevezetett rendszer jelenleg is hatályban van.

(13)

Az 1990. július 2-i törvény 90-568-as szakaszának értelmében (a továbbiakban: az 1990-es törvény) (7) a France Télécom-ot jogi személyiséggel rendelkező közjogi társaságként hozták létre. Korábban a francia Postaügyi és Távközlési Minisztérium egyik főigazgatósága volt. Ugyanezen törvény rendelkezései értelmében az állam teljes tulajdonát képező, ezen főigazgatóság szolgálatainak biztosított ingatlanok és ingóságok ingyenesen és teljes joggal a France Télécomhoz kerültek.

(14)

Az 1990-es törvény 3. cikke alapján a France Télécom fő feladatai a következők: i. távközlési közszolgáltatások biztosítása mind nemzeti, mind pedig nemzetközi viszonylatban; ii. ezen szolgáltatások nyújtásához szükséges hálózatok létrehozása; fejlesztése és működtetése; valamint külföldi hálózatokkal történő összekapcsolása; iii. minden egyéb távközlési, rádiós, illetve televíziós szolgáltatás, felszerelés és hálózat biztosítása.

(15)

Az 1990-es törvény 29. cikke értelmében a France Télécom személyzetére különleges jogállás jellemző, mely egyrészt az állami alkalmazottak jogaira és kötelezettségeire vonatkozó törvényből, másrészt az állam közszerepével kapcsolatos alaprendelkezésekből áll össze. Az 1990-es törvény lehetővé tette szerződéses munkavállalók alkalmazását kollektív szerződés hatálya alatt egy, az állam és a vállalat között létrejött szerződés által meghatározott keretben. E szerződés értelmében a személyi állomány legfeljebb 3 %-ára vonatkozhatott ez a típusú alkalmazás.

(16)

Folytatva a korábbi költségvetési gyakorlatot, az 1990-es törvény 30. cikke a következőképpen határozza meg a személyi állományt illető társadalombiztosítási szolgáltatások finanszírozására vonatkozó felelősségvállalási szabályokat a francia állam és a France Télécom között:

„A Postaügyi és Távközlési Minisztérium, valamint a közjogi társaságok alkalmazásában álló aktív és nyugdíjas korú alkalmazottak, akik állami alkalmazotti jogviszonnyal rendelkeznek, csakúgy, mint ezek jogutódjai, a postai és távközlési (PTT) biztosítási pénztáron keresztül természetben részesülnek betegségi, anyasági és rokkantsági ellátásban a Társadalombiztosítási Törvénykönyv III. könyvében, valamint a VII. könyv első címe II. fejezetében meghatározott feltételek szerint. Az L. 712-9. cikk értelmében ugyanakkor a biztosítás államot terhelő részét mégis a közjogi társaságok kötelesek fizetni állami alkalmazottaik után.

A La Poste és a France Télécom állami alkalmazottai számára folyósítandó nyugdíjak megállapítása és folyósítása a polgári és katonai nyugdíjakra vonatkozó nyugdíjtörvény értelmében az állam felelősségi körébe tartozik. Ellentételezésként, a közjogi társaságok kötelesek az Államkincstárnak megfizetni az alábbiakat:

Mindazok a költségek, melyek a Társadalombiztosítási Törvénykönyv L. 134-1. cikke rendelkezéseinek a La Poste és a France Télécom alkalmazottaira való alkalmazásából adódnak, teljes egészében a közjogi társaságokat terhelik.

Az Államtanács szükség szerint rendeletben meghatározza a jelen rendelkezések alkalmazásának feltételeit.”

(17)

1991 és 1996 között, az 1990-es törvény 30. cikkének alkalmazása értelmében a „munkáltatói” hozzájárulás (vagyis az 1990-es törvény eredeti szövegének 30. cikke b) pontjában meghatározott „kiegészítő hozzájárulás”), melyet a France Télécom az állami alkalmazottak alkalmazásának jogcímén köteles fizetni, a francia állam által juttatott ellátások teljes összege és az aktív állami alkalmazottak által a járandóságukra fizetett összeg részének különbségeként lett meghatározva. A France Télécom részt vett a „kompenzáció” és a „túlkompenzáció” rendszerében is, melyek az egyéb állami szervek állami alkalmazotti nyugdíjrendszerei közti egyensúly biztosítása érdekében további átutalásokat irányoztak elő. Az állami alkalmazottak nyugdíjával kapcsolatos kötelezettségek finanszírozásának bérhez kötődő része a polgári és katonai nyugdíjakra vonatkozó nyugdíjtörvény L 61. cikkének alkalmazása során lett meghatározva egy, az alkalmazottnak járó járandóságból történő összeg levonása által. Az összeget a bruttó indexált fizetések 7,85 %-ában rögzítették.

(18)

A France Télécom általi folyósítások összege 920 millió euróról 1 151 millió euróra nőtt 1991 és 1996 között, és a következőképpen alakult:

1.   Táblázat

Munkavállalói és munkáltatói nyugdíjjárulékok a France Télécomnál 1991 és 1996 között  (8)

(19)

A France Télécom a fizetett hozzájárulások alapján könyvelte el a nyugdíjak költségeit. E költségek biztos növekedésével és a volt állami alkalmazottak nyugellátása kifizetésének belátható alakulásával számolva a France Télécom az esetlegesen növekvő jövőbeni kifizetések biztosítékául 30 évre elkülönített egy éves szinten meghatározott céltartalékot. Az így létrehozott céltartalék teljes összege 1996-ig 23,4 milliárd FRF (3,6 milliárd EUR) volt. A francia hatóságoktól kapott információk alapján, tekintve, hogy a francia állam saját magának a biztosítója volt, nem gondoskodott a nyugdíjakkal kapcsolatos tartalékok létrehozásáról (9).

(20)

Az 1996. július 26-i, 96-660. francia törvény (10) (a továbbiakban: az 1996-os törvény) az 1990-es törvény több rendelkezését is módosította. 1996. december 31-i hatálybalépésével a France Télécomot olyan állami vállalattá alakította, melyre a részvénytársaságokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazandók, amennyiben ez utóbbiak nem lennének ellentétesek az 1996-os törvény rendelkezéseivel. Másrészről pedig a törvény ingyenes jogcímen ruházta át a France Télécomot, mint közjogi személyt illető alapvető javakat, jogokat és kötelezettségeket az újonnan létrejövő France Télécom állami vállalatnak.

(21)

Az 1995. december 31-i mérlegben szereplő saját tőke adatok alapján a France Télécom részvénytársaságot rendelettel, („France Télécom”) 25 milliárd FRF-os jegyzett tőkével (3,8 milliárd EUR) alapították. A France Télécom részvények első alkalommal 1997 októberében szerepeltek a Párizsi Értéktőzsdén, csakúgy, mint a New York-i Értéktőzsdén (NYSE). Az 1998-as Éves jelentés adatai szerint a France Télécom vállalatban 63,6 %-os részesedése volt az államnak, 31,2 % a magánbefektetőké, 3,2 % a France Télécom alkalmazottai tulajdonában volt, valamint a Deutsche Telekom rendelkezett a részvények maradék 2 %-ával. 2004. szeptember 7-ét követően, az alaptőke 10,85 %-ának eladása után a francia állam elvesztette a részvények többségi tulajdonát. A későbbiekben ez a részesedés tovább csökkent, majd 2008. december 31-én már csak a tőke 26,65 %-a fölött rendelkezett az állam. Ennek ellenére a szavazatok 26,65 %-ának és egyéb, jelentős részvénytulajdonos(ok) hiányának köszönhetően továbbra is a francia állam marad a France Télécom elsődleges részvényese. Ő nevezi ki a vállalat vezérigazgatóját, és a gyakorlatban ő határozza meg a szavazás kimenetelét az egyszerű többséget igénylő kérdések eldöntése során (11).

(22)

A France Télécom jogállásában az 1996-os törvény értelmében bekövetkezett változás a vállalat személyi állományára vonatkozó különböző rendelkezéseket is tartalmazott. E jogszabály szerint a France Télécom valamennyi állami alkalmazottja a France Télécom állami vállalathoz tartozik, illetve annak alkalmazásában áll. Mindazon dolgozók, akik állami alkalmazotti jogviszonnyal rendelkeztek megőrizték e jogviszonyukat az ezzel járó garanciákkal együtt. A France Télécom állami alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek megegyeznek az állami köztisztviselőkre általában vonatkozó feltételekkel: munkahelyük biztosítva van; felmentésükre kizárólag törvényben meghatározott esetekben és csak alapos ok felmerülése esetén kerülhet sor. Az 1996-os törvény lehetővé tette a France Télécom számára, hogy 2002. január 1-ig új állami alkalmazottakat vegyen föl, valamint, hogy a kollektív szerződés hatálya alatt szerződéses munkavállalókat alkalmazzon.

(23)

1996. december 31-én a France Télécomnál 165.200 személy állt alkalmazásban, akiknek 94,1 %-a volt állami alkalmazott. A gyakorlatban a France Télécom már 1997-től kezdve nem vett fel több állami alkalmazottat, jóllehet erre az 1996-os törvény szerint 2002. január 1-ig lehetősége lett volna. Következésképpen, az állami alkalmazottak száma tíz év alatt 47 %-kal csökkent; az 1997-es 133 434 főről 2007-re visszaesett 69 892 főre. Ez a csökkenés sokkal jelentősebb, mint a vállalati szinten mért 25 %-os szűkülés, melynek következtében 2007. december 31-ére a teljes állomány 124 166 főre csökkent.

(24)

Az 1996-os törvény 6. cikke módosította az 1990-es törvény 30. cikkét is, hozzáadva két albekezdést – a c) és a d) pontokat – az eredeti szöveghez. A törvény kötelezi a France Télécomot, hogy az Államkincstár számára fizesse meg a vállalat állami alkalmazottai részére államilag megállapított és folyósított nyugdíjak ellentételezéseként:

(25)

Az 1996-os törvény kizárta a France Télécomot az 1990-es törvény által szabályozott általános és különös öregségi kompenzációs rendszer alkalmazásának hatálya alól. Ez a kompenzáció, illetve túlkompenzáció fizetésének kötelezettségét eredményezte France Télécom számára a szintén általa fizetendő, 1. táblázatban jelölt munkáltatói hozzájáruláson felül. 1991 és 1996 között az e jogcímen kifizetett összeg 18 %-át tette ki az állami alkalmazottak számára fizetett teljes nyugellátásnak.

(26)

Az 1996-os törvény által bevezetett, kötelezettség alól mentesítő munkáltatói hozzájárulás az 1990-es törvény 30. cikke b) pontjában előirányzott kiegészítő hozzájárulást hivatott helyettesíteni. Ez a hozzájárulás egy azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték alapján számítandó, mely az egyenlő nettó béreket terhelő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek kiegyenlítésén alapszik. A kiegyenlítés módja a következőképp történik: kiszámítják egy versenytárs nyugdíjakat is figyelembe vevő, teljes társadalombiztosítási járulékfizetésből adódó azon költségét, amit azon, az általános jog alá tartozó munkavállalói után fizetne, akik hasonló struktúrában foglalkoztatva azonos nettó fizetésért dolgoznak.

(27)

Ez a számítási módszer kizárja azon járulékokat, melyeket a versenytársak fizetnek az alkalmazottak és az állami alkalmazottak nem közös kockázatainak biztosítására, különös tekintettel a munkanélküli járulékra, és az alkalmazottak hiteleire szanálási és bírósági felszámolási eljárás esetén (a továbbiakban: A munkavállalói követelések garanciarendszerét kezelő társulás, AGS). Ez a France Télécom és versenytársai között fennálló különbség nem maradt észrevétlen a jogalkotó számára, aki az 1996-os törvény zárószavazása során megállapította, hogy: „a 6. cikk rendelkezései lehetővé teszik a France Télécom számára, hogy könnyített UNEDIC járulékfizetési kötelezettségben részesüljön, ellentétben a potenciális versenytársaival, akikre teljes járulékfizetési kötelezettség vonatkozik” (12).

(28)

A France Télécom évente újraszámolt munkáltatói hozzájárulása az aktív állami alkalmazottak bruttó indexált fizetésének százalékában van meghatározva. Ennek a munkáltatói hozzájárulásnak a mértéke 1997 és 2010 között átlagosan \[…] (13) % volt, és a Francia Köztársaság észrevételei alapján az alábbi, 2. táblázatban foglaltak szerint alakult:

2.   Táblázat

A France Télécom által fizetett, kötelezettség alól mentesítő munkáltatói hozzájárulás 1997 és 2010 között

(29)

Az állami alkalmazottak felvételének 1997-es leállításával a France Télécom állományában lévő aktív állami alkalmazottak száma elérte a maximumot. Habár 1991 és 2010 között az állami alkalmazottak jelentős része nyugdíjba vonult, a táblázat szerint a France Télécom által 2010-ben folyósított 744 millió EUR munkáltatói hozzájárulás 407 millió euróval volt kevesebb azoknál a nyugdíjköltségeknél, melyeket a vállalat az 1996-os reform hatálybalépése előtt fizetett a francia államnak, és a France Télécom által 20 évvel ezelőtti, vagyis 1991-ben fizetett munkáltatói hozzájárulással volt egyenértékű (1 151 millió EUR és 743 millió EUR, lásd az 1. táblázatot).

(30)

Az 1996-os törvény által bevezetett reform eredményeként tehát csökken a France Télécom által fizetendő hozzájárulás abszolút értéke, és már nincs közvetlen összefüggésben a nyugdíjba vonult állami alkalmazottak számával. Az 1996-os törvény által bevezetett állami költségnövekedésre épp akkor került sor, amikor a Szenátus előrejelzései a nyugdíjköltségek nagy mértékű növekedését állapították meg 2005-től, és 2007-ben 13 milliárd FRF (1,98 milliárd EUR), 2017-ben 21,5 milliárd FRF (azaz 3,3 milliárd EUR), 2027-re pedig már 34 milliárd FRF, vagyis 6,1 milliárd EUR összegű nyugdíjterhet jósoltak (14).

(31)

Így tehát a Nemzetgyűlésben, illetve a Szenátusban a törvényjavaslat vitája során már egy 250 milliárd FRF összegű jóváírási tétel (költségátruházás) merült fel, mely nyugdíjköltségből következően az állami költségvetést terhelné. Ezt pedig a 100 milliárd FRF éves járulék és a 40 milliárd FRF rendkívüli hozzájárulás nem képes fedezni, még akkor sem, ha hozzáadjuk a vállalati részvények egy részének eladásából származó bevételt. Javaslatra került egy hozzávetőlegesen maximum 40 milliárd FRF összegű rendkívüli hozzájárulás is, amely csökkentené az államot terhelő az új és jelentős költségeket. Ezt az összeget végül a bankárok tanácsadó testületével együtt határozták meg, hogy összeegyeztethető legyen a saját tőkéhez viszonyított 150 %-os eladósodottsági aránnyal, és hogy megfeleljen az állami többletköltséget jelentő, nyugdíjakra képzett vállalati céltartalék összegének tíz, de csakis tíz éven keresztül a kifizetett nyugdíjak és az innentől kezdve behajtandó, kötelezettség alól mentesítő járulék közötti különbség eredményeként (15).

(32)

Az állami kompenzáció céljára tehát nem csak a jogalkotó által megszavazott törvény 30. cikkének szövegében, illetve az 1996-os törvényjavaslat vitája során hívták fel a figyelmet, hanem a France Télécom 1997-es Éves jelentésében is, mely fontosnak tartja „a francia állam javára történő, 37, 5 milliárd FRF összegű rendkívüli hozzájárulás kifizetését a volt állami alkalmazottak jövőbeli nyugdíjának fedezésére” (16). A France Télécom által képzett céltartalék tehát lehetővé tette, hogy a vállalat csökkentse a pénzügyi teher mértékét, hiszen így egyetlen év alatt kifizette a reform államra rótt tíz éves többletköltségét.

(33)

Így, a France Télécom által, az 1990-es törvényből következő költségnövekedés kiegyenlítése érdekében képzett, 1996-ra összesen 23,4 milliárd FRF (3,6 milliárd EUR) összeget kitevő céltartalékot figyelembe vették a rendkívüli munkáltatói hozzájárulás (vagy „értékkülönbözet”) összegének rögzítésekor. E hozzájárulásnak a céltartalékon kívüli része tíz éven keresztül fedezte ezt a többletköltséget. Ez utóbbinak az összegét – ahogyan az a korabeli vitákból egyértelműen kitűnik – a vállalat által céltartalékként elkülönített összegnek a figyelembevételével rögzítették.

(34)

Az 1996-os törvény értelmében létrehozott munkáltatói éves hozzájárulás kötelezettség alól mentesítő jellegéből adódik, hogy a France Télécom kötelezettsége kizárólag ennek a hozzájárulásnak a kifizetésére korlátozódik. Nincs további kötelezettsége sem az állami alkalmazottakra érvényes nyugdíjrendszer, sem egyéb, köztisztviselőkre érvényes járulékrendszer esetleges hiányainak fedezésére. A 1996-os törvény tehát tárgytalanná tette a könyvelési céltartalékot. A céltartalékot 1996. december 31-én a France Télécom eredménykimutatásában nyereségként írták vissza 17,5 milliárd FRF (2,7 milliárd EUR) nettó értéken (17).

(35)

Továbbá, az 1996-os törvény által a France Télécom állami alkalmazottai számára államilag megállapított és folyósított nyugdíjak ellentételezéseként kirótt, rendkívüli átalány-hozzájárulást 37,5 milliárd FRF, azaz 5,71 milliárd EUR összegben rögzítette az 1997-es költségvetési törvény. Ezt a vállalat rövid és hosszú lejáratú hitelállományának növelésével finanszírozták (18) és több részletben fizették ki 1997 januárja és októbere között. A rendkívüli hozzájárulásból származó bevétel tette lehetővé a francia államháztartási hiány csökkentését 41,8 milliárd EUR-ra 1997-ben. Enélkül a bevétel nélkül a hiány abban az évben a GDP 3,7 %-a lett volna.

(36)

A hozzájárulásból származó bevételt az 1997-es költségvetési törvény által bevezetett France Télécom Rendkívüli Hozzájárulási Gazdálkodási Közintézménynek juttatták. Ez a rendkívüli hozzájárulás – az általa termelt esetleges pénzügyi bevételek mellett – az intézmény egyetlen bevételi forrása. Kiadásai az állami költségvetés felé évente teljesített egyszeri befizetések, melyek 2006 óta így bevételt jelentenek a civil és katonai nyugdíjak speciális felhasználású állami számláján. Ez a befizetés az 1997-es évre 1 milliárd FRF-ban (152,4 millió EUR) lett meghatározva, melyet azután minden évben 10 %-kal növelnek, feltéve, hogy a költségvetési törvény nem tartalmaz ezzel ellentétes speciális rendelkezést. A közintézmény megszűnik, mihelyt bevételeit az állam javára teljes mértékben befizette (19).

(37)

Az éves befizetési kötelezettséget meghatározó, 1997-es évre szóló költségvetési törvény rendelkezései alapján, nem számolva az intézmény egyéb bevételeit, a közintézmény élettartamát 1999-ben 17 évre becsülték (20). Mindazonáltal, mivel az éves befizetések jelentősebb összegeket jelentettek, mint ahogyan arról az 1997-es költségvetési törvény rendelkezett, ez az időszak megrövidült. Ahogyan azt a 3. táblázat is mutatja, az intézmény éves befizetéseinek összege 2010-re már elérte az 5,47 milliárd eurót. Az intézménynek az elérhető erőforrások teljes befizetésével bekövetkező megszűnését 2011. december 31-re prognosztizálták (21). Következésképpen a 2011-es évre szóló költségvetési törvény ez év tekintetében 243 millió EUR összegű befizetést irányoz elő a speciális nyugdíj felhasználású számlára, aminek így rendeznie kellene az intézmény bevételeit (22).

(38)

Mindenesetre, az 1997-ben a France Télécom Rendkívüli Hozzájárulási Gazdálkodási Közintézmény számlájára juttatott rendkívüli hozzájárulás 37,5 milliárd FRF-os összege megfelel az 1996-os törvényjavaslat vitája során felmerült 40 milliárd FRF alatti hozzájárulási összegnek. Jóllehet az 1997-ben az állami költségvetés javára tejesített befizetés évente biztosította a polgári és katonai nyugellátások kifizetését, e hozzájárulás összegét azért határozták meg, hogy kompenzálja azt a többletköltséget, ami az államnál jelentkezett az 1996-os törvény alkalmazása nyomán.

(39)

A polgári és katonai nyugdíjakra vonatkozó nyugdíjtörvény L 61. cikke által a France Télécom közjogi társaság 1991-es megalakulásától kezdve meghatározott, az állami alkalmazottak nyugdíjával kapcsolatos kötelezettségek finanszírozásának bérezésre vonatkozó részét nem módosította az 1996-os törvény. Az 1990-es, és az 1996-os törvény nem módosította a France Télécom magánjogi szerződés alapján foglalkoztatott munkavállalóinak nyugdíjrendszerét, amely társadalom- és nyugdíjbiztosítási szempontból általános jog alá tartozik, és amelyet az állományban lévő vezetők esetén az AGIRC rendszer, nem vezetőknél pedig az ARRCO rendszer egészít ki. E rendszer alapján a France Télécom-ot, illetve magánjogi szerződés alapján foglalkoztatott munkavállalóit ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mint a versenytárs vállalatoknál dolgozókat, különös tekintettel a munkáltató általi, kötelezettség alól mentesítő hozzájárulás fizetésére.

(40)

Az 1996-os törvény által bevezetett reform alkalmával a francia állam tanácsadó szerveként működő aktuáriusi iroda úgy becsülte meg, hogy a France Télécom aktív korú, illetve nyugállományban lévő állami alkalmazottai után a nyugdíjak állam általi megállapításának és folyósításának költsége eléri a 242 milliárd FRF (36,9 milliárd EUR) összeget (23) az 1997. január 1-én aktualizált várható értéken (24). Ez a szám a 250 milliárd FRF-ra kerekített összeghez közelít, mely a Szenátusban is említésre került. A biztosítási statisztika ugyanezen feltételezésein alapuló becslés A France Télécom által ellentételezésként fizetett, kötelezettség alól mentesítő munkáltatói hozzájárulást – a biztosítási statisztika ugyanezen feltételezéseinek alapján – 15,2 milliárd euróra becsülték. Ehhez azonban hozzá kell adni az értékkülönbözetet vagy a rendkívüli hozzájárulás 5,7 milliárd eurós összegét, melyet egészében 1997 októberében fizettek ki. A reform hatálybalépése idején a francia hatóságok \[…] milliárd euróra becsülték a jövőbeni bérezéssel kapcsolatos hozzájárulások értékét. A France Télécom által a francia állam részére átutalt nettó költség értéke az 1996-ban becsült érték, tehát \[…] milliárd EUR volt.

(41)

Az 1997 és 2006 közötti tíz éves időszakban, – ahogyan az 1996-os törvényjavaslat vitája során említésre került – a teljesítendő szolgáltatások együttes összege […] milliárd EUR volt. A becslést a francia állam tanácsadó testületeként működő aktuáriusi iroda készítette. Ebben az időszakban, a ténylegesen teljesített szolgáltatások összértéke majdnem megegyezett a becsült összeggel: \[…] milliárd EUR volt, amely kevesebb, mint 0,83 %-kal tért el az előirányzott értéktől (25). Ez utólagosan megerősíti a törvényről szóló vitához felhasznált előzetes számítások pontosságát.

(42)

E a számok figyelembevételével megállapítható, hogy a Nemzetgyűlés és a Szenátus előtt, az értékkülönbözet vagy a France Télécom által fizetendő rendkívüli hozzájárulás összegének meghatározása céljából megvitatott összegek, valamint indoklásai megfelelnek az utólagos, a törvényjavaslat vitája során említett tízéves időszak alatti ellenőrzések során megállapított összegeknek. A bejelentett rendkívüli hozzájárulás maximális, 6 milliárd EUR-s (40 milliárd FRF) összege megfelel a vállalat által 1996-ig képzett céltartalékoknak. Ez utóbbit azért hozták létre, hogy a vállalat teljesíteni tudja a várható, 3,6 milliárd EUR (23,4 milliárd FRF) értékű nyugdíjak, valamint egyrészt az 1997 és 2006 közötti időszak munkáltatói és munkavállalói járulék összege közötti, államot terhelő 2,4 milliárd EUR-s különbözetnek, másrészt pedig azoknak a teljesítendő szolgáltatásoknak a kifizetését, melyek – az 1996-os becslés szerint – ugyanarra a tíz éves időszakra vonatkoznak.

(43)

Másrészről a Francia Köztársaság által rendelkezésre bocsátott információk, és a 3. táblázatban szereplő adatok azt mutatják, hogy az 1997 és 2010 közötti időszak alatt a France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjának állam által fizetendő összesített költsége az 1996-os reform következtében, elérte a \[…] milliárd eurót. Az állam által fizetendő költség számítása: a France Télécomnak és aktív korú állami alkalmazottainak éves járulékai, valamint a France Télécom Rendkívüli Hozzájárulási Gazdálkodási Közintézmény éves utalásainak a nyugdíjas korú alkalmazottak számára évről évre teljesített szolgáltatások értékével csökkentett összege. 1997 és 2010 között a költség a következőképpen alakult:

3.   Táblázat

A francia államnak az 1996-os reform következtében fellépő költségei (1997–2010)

(44)

A France Télécom Rendkívüli Hozzájárulási Gazdálkodási Közintézmény által az 1997-es év során fizetendő éves kifizetések tételei – az ezeket meghatározó 1997-es költségvetési törvény rendelkezései értemében – nem feleltek meg sem a France Télécom nyugdíjas alkalmazottai számára becsült vagy ténylegesen teljesített szolgáltatások összegének, sem pedig az állam által fizetendő költségek összegének. Így, ezen kifizetések nem a fent említett összegek függvényében lettek meghatározva. A ténylegesen kifizetett összegek vizsgálata megerősíti ezt a különbséget. Amint az a 3. táblázatban is látható, a France Télécom nyugdíjas állami alkalmazottai számára teljesített szolgáltatások összege – az 1997-ben fizetett rendkívüli hozzájárulás ellenére – 2004-től kezdve (a 2006. év kivételével) túllépte az éves szinten rendelkezésre álló pénzforrásokat.

(45)

Így, a France Télécom éves járulékfizetése, valamint a rendkívüli hozzájárulásokat kezelő intézmény éves kifizetései nem lettek világosan és ex ante a kijelölt célokra fordítva. Azaz nem fordították őket a France Télécom nyugdíjas alkalmazottait illető, speciális felhasználású nyugdíjszámlák kiegészítésére. Amennyiben az 1997-es költségvetési törvény szerinti, éves szinten 10 %-kal növelt összegnek a visszafizetési rendszere helyett 1997 óta a rendkívüli hozzájárulásnak a szóban forgó szolgáltatások kifizetésére való kizárólagos felhasználását alkalmazták volna, akkor – számításba véve a 3. táblázatban szereplő, az éves járulékok által nem fedezett összeget – a közintézmény a tervezett 2011. év vége helyett, a 2008. év végén megszűnt volna. Mindenesetre a rendkívüli hozzájárulás összege mindkét esetben nagy valószínűséggel felhasználásra került volna 2011. december 31-ig.

(46)

A France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjának finanszírozási reformjára azzal egyidejűleg került sor, hogy az általa működtetett szolgáltatások piacát teljesen megnyitották. 1988-tól kezdve a távközlési szektor fokozatos megnyitására került sor a távközlési végberendezések piacának versenyéről szóló 88/301/EGK bizottsági irányelv (1988. május 16.), (26) valamint a távközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről szóló, 90/388/EGK bizottsági irányelv (1990. június 28.) által (27). A 90/388/EGK irányelv a liberalizációs intézkedések 1990. december 31-e előtti foganatosítását irányozta elő az adatközlés, valamint telefonos hang- és adatszolgáltatások területén a vállalati hálózatok és a felhasználók zárt csoportjai számára. A 96/19/EK bizottsági irányelv (1996. március 13.) a távközlési piac versenyének megteremtése érdekében módosította a 90/388/EGK irányelvet (28), célul kitűzve a távközlési ágazat 1998. január 1-jével megvalósuló teljes liberalizációját.

(47)

A távközlés szabályozásáról szóló 1996. július 26-i 96-659.sz. törvény ugyanis meghatározta azokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik a szektor teljes liberalizációjának a megvalósítását. Mindezt úgy, hogy véget vetett a France Télécom monopolhelyzetének a vezetékes telefon és az adatátvitel területén, valamint közbenjárt a versenytársak felé közvetített díjszabás és a hálózatba történő csatlakozás kialakításában. Még olyan piacokon is – mint például a mobilszolgáltatás –, melyekre nem vonatkozott a kizárólagosság, és amelyeken így 1987 óta szabad verseny működött, a France Télécom biztos vezető piaci pozícióval rendelkezett, mely 1997-ben 53,3 %-os, 2002-ben pedig 49,8 %-os részesedést jelentett (29). A 96-659. sz. törvény a France Télécom-ot általános gazdasági érdeket képező feladatokkal ruházta fel, és kilátásba helyezett számára egy, a kötelezettségek finanszírozását célzó, a versenytársak befizetései által fenntartott alap létrehozását.

(48)

A France Télécom a (46) és (47) preambulumbekezdésekben idézett rendelkezésekből adódóan – 1998 után – olyan versenytársakkal találta magát szembe a franciaországi piacain, amelyek részben nemzetközi csoportok tulajdonában voltak. E piacok közül néhánynak – mint a mobilszolgáltatás, vagy a nemzetközi kommunikáció – országhatárokon átnyúló vetülete is volt. A liberalizált piacokon ez a tendencia a 1998-tól kezdve felerősödött. A France Télécom több külföldi szolgáltatóval is szövetséget kötött. Így 1996-ban a Deutsche Telekommal és a Sprinttel (Global One) szerződött, 1997-től pedig további partneri kapcsolatokra és részesedésekre tett szert Olaszországban (Wind), Hollandiában (Casema), majd mobilszolgáltatási engedélyeket szerzett Dániában és Portugáliában (30).

(49)

A France Télécom nyugdíjfinanszírozási reformja tehát ugyanarra az időszakra esett, mint a piac Európai Unió szintjén megvalósuló liberalizációja. Vagyis a reform egy, a verseny számára teljesen nyitott piacon éreztette hatását, ahol egyébként a France Télécom szövetségeseket, és jelentős részesedéseket szerzett más EU-tagállamban. Úgy tűnik, az a kívánalom állt az 1996-os törvénynek, illetve a vállalat (részvényei) magántőke számára való megnyitásának hátterében, hogy a France Télécom a francián kívüli, európai piacokon is terjeszkedni tudjon. Mindez kitűnik a tervezés idején elhangzott kijelentésekből, miszerint „fontosnak tartják a francia kormány azon törekvését, hogy fenntartsa nemzeti bajnokát, a France Télécom-ot” (31).

(50)

Európában és a világ vezető multinacionális távközlési szolgáltatói között a France Télécom-ot jelenleg az első számú nagysebességű internetszolgáltatónak, és a harmadik számú mobilszolgáltatónak tartják. A France Télécom Franciaországon kívül is jelentős tevékenységet folytat leányvállalatain keresztül, melyek vezető pozícióban vannak Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, Szlovákiában, Belgiumban és Ausztriában (32).

(51)

A Bizottság az eljárást megindító határozatában kifejtette előzetes álláspontját az 1996-os törvény által bevezetett intézkedések kapcsán, összehasonlítva ezeket a France Télécom által fizetendő, 1990-es törvény által megállapított kötelező társadalombiztosítási és adóterheket tartalmazó referencia keretrendszerrel. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek az intézkedések – az állam pénzforrásai segítségével – a France Télécom számára olyan célzott előnyt biztosítottak, amely alkalmas a verseny torzítására és a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, és amely így az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülhet.

(52)

A Bizottság ezenkívül megjegyezte, hogy bár ezek az intézkedések állami támogatásnak minősíthetők, végrehajtásukat megelőzően nem tettek eleget a Bizottság felé történő bejelentési kötelezettségnek, pedig a joggyakorlat szerint ezeknek új támogatásnak kellett volna minősülniük. A Francia Köztársaság tehát nem tett eleget a szerződés szerinti bejelentési kötelezettségének, ennélfogva ez az intézkedése jogellenesnek minősül.

(53)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján jogosult a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének kivizsgálására. A Bizottság ugyanezen rendelkezés alapján arra a következtetésre jutott, hogy a La Poste számára engedélyezett támogatás az általa foglalkoztatott alkalmazottak nyugdíjának finanszírozási módjára vonatkozó reform során összeegyeztethető volt a belső piaccal (33), valamint, hogy – tekintettel a két ügy közötti hasonlóságra – helyénvalónak tűnt, hogy jelen esetben is hasonló elemzés szülessen.

(54)

A Bizottság a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének előzetes vizsgálata során, a La Poste által foglalkoztatott állami alkalmazottak nyugdíjfinanszírozási módjára vonatkozó reformmal való hasonlóság ellenére, a Francia Köztársaságot az alábbi kétségeiről tájékoztatta:

(55)

Az érdekeltek által tett észrevételeket a 4.1. és a 4.3. részek között foglaltuk össze.

(56)

A France Télécom, a Francia Köztársaság által korábban előterjesztettekhez képest kiegészítő észrevételeiben azon a véleményen volt, hogy tartós létszámfelesleg problémájával kell szembenéznie, mely a korábbi közjogi helyzetével hozható összefüggésbe, és hogy nem rendelkezik – az érintett lakosság körében – ugyanazokkal a folyamatos foglalkoztatásbeli lehetőségekkel, mint versenytársai. Így a France Télécomnak egy elég jelentős, 180 millió EUR összegű képzési programot kellett jóváhagynia, mely a bértömeg 4,5 %-ának felel meg, szemben a francia vállalatok 2,9 %-os átlagával. A France Télécom hivatkozott egy, infláció és visszatérítés nélkül hozzátevőlegesen több mint \[…] %-kal az átlag feletti bérteherre is. Ezen túl, mivel a France Télécom nem tudott munkanélküliséget csökkentő intézkedéseket foganatosítani, ezért 1996 és 2006 között több mint 8 milliárd EUR értékben finanszírozta az állami alkalmazottak távozáskor esedékes járulékos költségeit, így például a szakmai életpálya végén járó szabadságot.

(57)

Másodsorban, a France Télécom úgy vélte, hogy az 1990 és 1996 között fizetett nyugdíjköltségek nem szokásos mértéket öltöttek, így, a Combus ítélet értelmében strukturálisan hátrányos helyzetbe került a magánszektorbeli versenytársaihoz képest (36). A Combus ítélet egy versenytársakra is vonatkozó általános jogrendszer és referencia keretrendszer, mely alapján eldönthető, hogy a fent említett költségek szokásos terhet jelentenek-e vagy sem. A Combus ítéletben megfogalmazott alapelveket a Törvényszék azóta a Hotel Cipriani ítéletben is megerősítette (37). A France Télécom kétségbe vonta, hogy egyetlen szolgáltató – jelen esetben saját maga – helyzete az 1996-os törvény által bevezetett reform előtt és után megfelelő összehasonlítási alapot jelenthet a joggyakorlat értelmében vett gazdasági előny fennállásának megítéléséhez. Mindenesetre amennyiben a referencia keretrendszer a France Télécom 1996-os törvény előtti és utáni helyzetére egyaránt visszavezethető lenne, az intézkedés nem minősülne célzottnak, mivel azonos módon lett volna alkalmazandó a fent említett kereten belül.

(58)

Ez azt eredményezné, hogy a szóban forgó intézkedések, mivel nem mentesítik a France Télécomot a nem szokásos strukturális hátrány elszenvedése alól, nem minősülnének a szerződés értelmében vett állami támogatásnak, vagy nem minősülnének állami támogatásból eredő célzott előnynek.

(59)

Kiegészítő megjegyzést téve, a France Télécom úgy véli, hogy a számára megállapítottnak vélt állami támogatás összeegyeztethető lenne a belső piaccal a Bizottság által a La Poste nyugdíjrendszeréről szóló határozatában (a továbbiakban: La Poste határozat) megállapított kritériumok szerint (38). Az, hogy a France Télécom, jellegzetes struktúrája következtében csak közös kockázatok alapján kiszámított járulékot fizet, nem jelenti azt, hogy 1996 óta kedvezőbb helyzetbe hozták volna a versenytársaihoz képest. Azon a hátrányon kívül, amely az állami alkalmazottak alkalmazásához fűződik, a France Télécom jelentős összeget volt köteles fizetni az 1996-os reform következtében. Meg kell tehát vizsgálni ennek a reformnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét, tekintve, hogy a reformmal kapcsolatos, 5,7 milliárd EUR ellenszolgáltatás messze túllépi azt az összeget, amit a France Télécomnak fizetnie kellett volna, ha az általa fizetett hozzájárulás a nem közös kockázatokra is vonatkozott volna.

(60)

A France Télécom úgy ítéli meg, hogy a La Poste határozatban (39) a Bizottság elismerte, hogy az értesítést követően, de a Bizottság határozatának megszületése előtt hatályba lépett reformmal bevezetetett 2 milliárd EUR értékű egyedi, rendkívüli hozzájárulás azt a célt szolgálja, hogy kompenzálja a nem közös kockázatokhoz kapcsolódó járulékokat, egészen az imént említett egyedi hozzájárulás kimerítéséig. A France Télécom szerint semmi sem indokolja, hogy a Bizottság ne álljon ki emellett az alapelv mellett, hiszen az 1996-os törvényjavaslat vitája idején tett politikai nyilatkozatok alapján nem gondolhatjuk azt, hogy a France Télécom által átalányként fizetendő hozzájárulás összegét úgy határozta volna meg a jogalkotó, hogy tíz éven keresztül fenntartsa a status quo állapotát.

(61)

Ezen kívül, az 1996-ból rendelkezésre álló számok ellentmondani látszanak annak a feltevésnek, miszerint az 5,7 milliárd EUR összeget úgy becsülték volna meg akkoriban – az 1996-os törvény értelmében tíz éven keresztül pontosan megfelelve az állami többletköltségeknek –, hogy évről évre kompenzálja a vállalat által fizetendő, legenyhébb éves költségeket, figyelembe véve a nyugdíjrendszerek közötti kompenzációs költségeket is, melynek fizetése alól a France Télécom 1996-ban mentesült (40). A rendkívüli hozzájárulás fizetése a francia állam – a reform bevezetése miatt szükségessé váló – teljes kártalanítását célozta. E hozzájárulást tehát feltétlenül szem előtt kell tartani a versenyegyenlőség 1997-től, azaz a reform hatálybalépésétől kezdődő vizsgálata során.

(62)

Végül, a France Télécom úgy véli, hogy – mivel az 1996-os reform nélkül jelentős versenyhátrányba került volna azokon a piacokon, ahol az Unió célja a liberalizáció volt, és amit a francia hatóságok azóta teljesen a France Télécom iparűzési adójának felhasználásáról szóló határozatnak megfelelően szabályoztak (41) – az intézkedés nincs negatív hatással a versenyre.

(63)

A panaszosok osztják a Bizottságnak, az állami támogatás vizsgálatát az egyezmény szerint megnyitó határozatában kifejtett megítélését az 1996-os törvénnyel bevezetett, a France Télécom által fizetendő nyugdíjköltségek könnyítésével kapcsolatban. A panaszosok sajnálatukat fejezték ki, hogy az imént említett határozat indoklásában nem szerepelnek mennyiségi mutatók; a támogatás összege 12,3 milliárd EUR lenne, de semmi esetre sem lenne 9,9 milliárd eurónál kevesebb (42). A panaszosok szerint az intézkedés hatásai – normál esetben a vállalat költségvetését terhelő társadalombiztosítási költségcsökkentés –, és nem az intézkedés tárgya – vagyis egy állítólagos hátrány kompenzációja – határozzák meg, hogy mi minősül állami támogatásnak. A France Télécomnak valószínűsíthetően nincsenek nehézségei az állami alkalmazottak foglalkoztatását illetően, mivel a vállalat a versenytársaiénál 13 %-kal kevesebb munkanélküli és társadalombiztosítási járulékot fizet, továbbá stabil személyi állománnyal rendelkezik, melynek bértömege előnyugdíjazással vagy az állami alkalmazotti szférába történő átirányítással rugalmasan csökkenthető.

(64)

A panaszosok szerint az ily módon leírható állami támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal. A France Télécomnak juttatott jelentős versenyelőny annál is inkább sérelmes, minthogy a költségek csökkentése nem volt szükséges a pénzügyi stabilitás fenntartásához. 1996-ban egy legalább nettó 9,9 milliárd EUR aktualizált értékű nyugdíjhátralék-csökkentésben részesült és mivel a vállalatnak nem kellett többé ezt az összeget mérlegében (vagy annak mellékletében) feltüntetnie, a France Télécom később ennél jóval nagyobb mértékben adósodott el: 1997 és 2007 között átlag nettó 44 milliárd EUR pénzügyi adóssággal rendelkezett. Később a támogatás – amely felmentette a France Télécomot a monopolhelyzetéből örökölt nyugdíjköltségek fizetésének kötelezettsége alól – lehetővé tette a vállalat nemzetközi terjeszkedésének finanszírozását, ugyanakkor megerősítette franciaországi pozícióját, ahol monopolhelyzetéből adódóan – melynek költsége csupán az ellentételezés volt – jelentős előnyöket élvezett.

(65)

Ezenkívül, a jogellenes, nem összeegyeztethető és vissza nem térített korábbi támogatások miatt – tekintettel összesített hatásukra – képtelenség lenne a most szóban forgó működési támogatást összeegyeztethetőnek minősíteni. Végül, az 1996-os reform nem biztosít egyenlő versenyhelyzetet, mivel a vállalat mentesült a felszámolási eljárás esetén fedezendő munkanélküliségnek, és a bérek ki nem fizetésének kockázatához kötődő járulékok fedezete alól; mindez pedig kizárja a reformnak a szerződés rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségét. Márpedig helyénvaló lenne, hogy a France Télécom nyugdíjhátralékát egy független szakértő számítsa ki, és hogy Franciaország kötelezettséget vállaljon a rendszer pénzügyi semlegességének biztosítására, különösen a munkáltatói hozzájárulásra és – a költségek változása esetén – az 5,7 milliárd EUR értékkülönbözetre vonatkozó kiegyenlítő mechanizmusok biztosítása által.

(66)

A távközlési szolgáltató egyetért a Bizottság eljárást megindító határozatában ismertetett előzetes vizsgálat során leírtakkal, miszerint az 1996-os törvény által bevezetett módosítások új és jogellenes állami támogatásnak minősülnek, mivel szerintük azzal a céllal hozták a fenti rendelkezéseket, hogy a France Télécom általi, kötelezettség alól mentesítő éves hozzájárulás fizetését helyettesíthessék az állam által ténylegesen teljesített nyugdíjkifizetésekkel, leszámítva ebből az állami alkalmazotti jogviszonnyal rendelkező aktív munkavállalók által fizetett járulékokat. Az említett szolgáltató szerint ugyanez a minősítés alkalmazandó azokra a társadalombiztosítási járulékokra is, melyeket a magánjogi szerződés alapján foglalkoztatott munkavállalók nem közös kockázataira vonatkozóan a France Télécom versenytársai fizetnek, de ő maga legalább 1996 óta nem fizet az állami alkalmazotti, az általános jog alá tartozó állománya tagjai után. Másrészről, ellentétben a La Poste határozatban szereplő esettel (43), a France Télécom munkáltatói hozzájárulásának kiszámítása során nem vették – és még azóta sem veszik – számításba a fent említett járulékokat, pedig az megakadályozhatná, hogy a támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősüljön.

(67)

Az államnak járó, a már kifizetett nyugdíjak visszafizetésének megszűnéséből származó támogatás tekintetében a szolgáltató úgy véli, hogy a Bizottság La Poste határozatában szereplő versenyjogi mérleg vizsgálata a contrario az összeegyeztethetetlenség minősítéséhez kellene, hogy vezessen. Ezt a vizsgálatot az 1996 óta történt tényekre kellene alapozni, nem pedig – ahogyan a La Poste határozatban – a jövőre vonatkozó feltételezésekre.

(68)

Márpedig – a szolgáltató szerint – a France Télécom, a saját piacain a domináns fogalmát kimerítő pozícióval rendelkezik. Ebből adódóan a France Télécom ex ante alá van rendelve a nagy és a nagyon nagy sebességű nagykereskedelmi internetpiac, valamint a vezetékes telefonra vonatkozó híváskapcsolódási, illetve zárási szabályozási kötelezettségeinek. A Bizottság, az EK-Szerződés 82. cikkében foglalt eljárásnak a COMP-38.233 sz. ügy kapcsán való alkalmazásáról szóló, 2003. július 16-án hozott határozatában megállapított, és szankcionált egy, az EUMSZ 102. cikke szerinti jogsértést, melyet a France Télécom vezetője követett el a Wanadoo nevű leányvállalatán keresztül (44). Ahogy a vállalat pénzügyi stabilitása helyreállt, a juttatott támogatások lehetővé tették számára, hogy azokból nemzetközi terjeszkedését, különösen az Orange, a Retevisión és az AMENA megvásárlását finanszírozza.

(69)

Végül, a szolgáltató azt kéri a Bizottságtól, hogy pontosan határozza meg a szóban forgó támogatás összegének nagyságát, valamint – a Deggendorf jogeset alkalmazásával (45) – mindaddig utasítsa el az intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének elismerését, amíg a múltbeli jogellenes támogatások nem kerülnek visszafizetésre.

(70)

A Francia Köztársaság úgy véli, hogy a France Télécom állományában lévő, francia állami alkalmazottak nyugdíjának finanszírozási módjára vonatkozó, 1996-os reform kapcsán bevezetett változások nem tartalmaznak állami támogatásnak minősülő elemeket. Az 1996-os reform mindenképpen összeegyeztethetőnek minősíthető a belső piaccal, különösen a Bizottság La Poste ügyben hozott határozata indokolásának jelen esetre való értelmezése által. (46).

(71)

A Francia Köztársaság úgy véli, hogy az 1990-es törvény a France Télécomot nem szokásos helyzetbe hozta és az általános jog hatályán kívül helyezte azzal a rendelkezéssel, hogy a vállalatok egy kötelezettség alól mentesítő, a bértömeggel arányos, és a fizetett nyugdíjakhoz nem kapcsolódó munkáltatói hozzájárulást kötelesek fizetni. Így a France Télécom által fizetendő összeg rendkívüli nagyságú lett volna, hiszen az érintett lakosságra nézve az alrendszernek biztos pénzügyi hiánnyal kellett szembenéznie, és – tekintettel az állományában lévő aktív korú állami alkalmazottak számának elkerülhetetlen csökkentésére, valamint a nyugdíjasok számának ezzel együtt járó növekedésére – ez a vállalatra elviselhetetlen terhet rótt volna.

(72)

Az 1996-os reform a nyugdíjak finanszírozását az általános joghoz igazította volna, anélkül, hogy a vállalatot versenyjogi szempontból előnyösebb helyzetbe hozta volna, mivel a France Télécom hozzájárulását éves szinten úgy számítják, hogy az összhangba kerüljön a távközlési szektorban működő versenytársai által fizetendő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek szintjével. Azonban – mivel a járulék kiszámításakor nem vették figyelembe a magánjogi szerződés alapján foglalkoztatott munkavállalók és az állami alkalmazottak közötti, nem közös kockázatokhoz tartozó járulékokat – az „azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték” alkalmazása igazolható lett volna az állami alkalmazottak jogállása miatt. Ez utóbbi kizárja ugyanis – többek közt – a munkanélküliség, valamint a felmondás és elbocsátás rendkívüli eseteivel járó kockázatot.

(73)

A Francia Köztársaság szerint a vállalat versenytársainak helyzete alapján kellene kialakítani a franciaországi referencia keretrendszert, hogy segítségével meg tudják határozni, hogy az egyes, France Télécomot terhelő költségek szokásos vagy nem szokásos mértékűek-e. Márpedig jelen esetben – számításba véve a France Télécom számára az 1990-es törvény által meghatározott, járulékot érintő feltételeket, vagyis az általános jog hatályán kívüli, túlzott mértéket, az egyenlőtlenséget és azt, hogy nem tartható a járulék fizetésének határideje sem – a járulék eltörlése, illetve annak az 1996-os reform által előírt, versenytársak helyzetéhez való igazítása egyszerűen helyreállította a szokásos versenyjogi feltételeket. A France Télécomot tehát nem kompenzálták a rendszer alatt elszenvedett hátrány miatt, pedig – mint ahogyan az észrevételekben is aláhúzták – a vállalat még mindig viseli a strukturális hátrányok hatását, terhelik a többletköltségek, és az állományához tartozó állami alkalmazottak jogállásából adódó megkötések, mint például a távozáskor vagy a közigazgatásba való belépéskor esedékes járulékos költségek finanszírozása, valamint a szakmai továbbképzés vagy a felső munkabérköltségek területén tett erőfeszítések. Következésképpen, a reform eredményeként létrejött jelenlegi rendszer nem juttatja semmilyen előnyhöz a France Télécom-ot, így nem foglal magában egyetlen olyan elemet sem, ami a szerződés értelmében állami támogatásnak minősülne.

(74)

Ez a fajta értelmezés levezethető az Európai Unió joggyakorlata által kialakított jogelvekből, melyek szerint csak azon intézkedések minősülnek állami támogatásnak, melyek a vállalat költségvetését normál esetben terhelő költségeket csökkentik. Tekintve, hogy a kérdéses törvény azt teszi elkerülhetővé, hogy a vállalat költségvetését egy normál esetben nem létező költség terhelje, nem minősül állami támogatásnak (47). Ugyanez vonatkozna arra az esetre is, amikor az intézkedéssel egy közjogi versenytársat – a magánjogi versenytársaihoz képest – mentesítenének egy strukturális hátrány alól (48). Ez az értelmezés megfelelne a Bizottság gyakorlatának (49).

(75)

Végül, a Francia Köztársaság általában véve nem tekinti helyénvalónak, hogy a támogatás fennállásának megállapításához és a 1996-os törvénnyel bevezetett reformnak köszönhető előny realizálása időpontjának meghatározásához bevonják a jelen eljárásba azokat a kompenzációs és túlkompenzációs mechanizmusokat, amelyek alapján a France Télécom eleget tett az 1991 és 1996 közötti fizetési kötelezettségének (lásd az 1. táblázatot). Ezen költségeknek a fizetése az általános jogtól eltérő rendszer 1997-ig történő alkalmazásának is a következménye, miszerint a France Télécom által alkalmazott nyugdíjrendszert független rendszernek tekintették.

(76)

Ezzel a kikötéssel a Francia Köztársaság pontosította a France Télécom – a (61) preambulumbekezdésben említett – azon költségeinek becslését, melyeket a vállalat 1997-től kezdve már nem teljesített. A 2008 és 2010 közötti visszaszámolt időszak valós visszaállítására alapozva egy különbözeti faktor alkalmazásával a Francia Köztársaság úgy véli, hogy azon költségeknek az összege, amiket a France Télécom ilyen címen kifizetett volna, a vállalat számításai által kimutatott összeghez képest 165 millió euróval lenne kevesebb.

(77)

Mindenesetre a Francia Köztársaság úgy véli, hogy ha a France Télécomot érintő, 1996-os reform állami támogatást valósítana meg, ez a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősülne a Bizottság La Poste ügyben alkalmazott döntési metódusának megfelelően (50). Az 1996-os reform mentesítette a France Télécomot a versenyképességét befolyásoló strukturális költség fizetése alól, egy olyan piacon, amely épp a liberalizálás fázisában volt. Azóta a vállalat által fizetendő járulékok olyan versenyegyenlőségi küszöbértéken alapulnak, mely figyelembe veszi a közös kockázatokat is.

(78)

Az, hogy a France Télécom által 1997 óta fizetett hozzájárulásba nem számították be a magánjogi alkalmazottak nem közös kockázatait, nem képezheti akadályát a belső piaccal való összeegyeztethetőségnek. Ebben a tekintetben a 4. táblázat – mely a Francia Köztársaság által közölt információk kivonatát tartalmazza – jól mutatja a különbséget a France Télécom által ténylegesen fizetett hozzájárulás összege, illetve a között az összeg között, amelyet a vállalat fizetett volna, ha a nem közös kockázatok beszámítottak volna a hozzájárulás összegébe. Ebből a különbségből le kell vonni a France Télécom saját biztosításának szolgáltatását, és más tételeket, amelyek fizetésére – a többi versenytársával szemben – kötelezve van.

4.   Táblázat

A France Télécom 1997 és 2010 közötti munkáltatói hozzájárulása, melyet az azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték (AVMM) és egy, a nem közös kockázatok beszámítására szolgáló, módosított, azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték (AVMM*) alapján számítottak

(79)

A Francia Köztársaság becslése szerint, a France Télécom által 1997-től ténylegesen kifizetett és a még 2043-ig kifizetendő járulékok összegének aktualizált értéke 13,5 milliárd EUR lenne. A nem közös kockázatokat számításba vevő, azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték alkalmazása, amelyből levonjuk azon járulékokat, amelyek a France Télécomot terhelik, a versenytársakat viszont nem, éves szinten ugyanerre az időszakra vonatkozóan még nagyobb összegű – 16,7 milliárd EUR – hozzájárulás fizetéséhez vezetne. Figyelembe véve, hogy az említett kockázatok nem voltak helytállóak, a francia hatóságok úgy számították, hogy a különbözetet (3,2 milliárd EUR) bőven kompenzálná az az 5,7 milliárd EUR összegű rendkívüli átalány-hozzájárulás, amit a France Télécom 1997-ben fizetett.

(80)

A Francia Köztársaság szerint a La Poste határozatban foglaltakhoz hasonlóan itt is megállapítható (51), hogy ez az átalány-hozzájárulás azonosítható az értékkülönbözettel, így alkalmas lehet a módosított mértékhez kapcsolódó – a nem közös kockázatokat is magába foglaló – hozzájárulás kifizetésének kompenzálására. Ebben az esetben úgy tűnik, hogy ennek az értékkülönbözetnek az összege jelenleg meghaladja az 1996-os törvény által rögzített mértéknek és a 4. táblázatban jelölt, módosított mértéknek a különbözetét. Ez az értékkülönbözet soha nem fogja teljesen fedezni a két mérték közötti különbözetet. Ilyen körülmények mellett eloszlathatóak lennének azok az aggályok, melyeket a Bizottság az eljárást megindító határozatában juttatott kifejezésre, miszerint nincs a France Télécom és versenytársai közötti igazi versenyegyenlőség.

(81)

A Francia Köztársaság számára a La Poste által foglalkoztatott állami alkalmazottak nyugdíjának finanszírozási módjára vonatkozó 2006-os reform a lényegi kérdéseket illetően tökéletesen összehasonlítható a France Télécom 1996-ban bevezetett reformjával, amely előbbinek mintájául is szolgált. Számításba véve a két ügy közötti párhuzamot, semmi sem indokolja, hogy a Bizottság eltérjen a La Poste ügyében kialakított precedenstől. A Bizottságnak különösen annak kellene helyt adnia, hogy a France Télécom számára előírt rendkívüli átalány-hozzájárulás számításba vehető a reform versenyegyenlőségének vizsgálata során, oly módon, hogy azt de facto előlegként kezelik a nem közös kockázatokhoz kapcsolódó járulék-fizetési kötelezettség teljesítése során.

(82)

A Nemzetgyűlésben illetve a Szenátusban akkoriban folytatott viták során hivatkozott, a reform által meghatározott tízéves időszakra szóló pénzügyi biztosíték ezzel ellentétben pontos nyilatkozatokból ered. Ilyen érvelést azonban nem találunk sem a törvényjavaslatok (általános) indokolási részében, sem a szóban forgó törvényekben, vagy azok végrehajtási rendelkezéseiben. A Bizottság részéről kizárólag a kontextuson kívül elfogadható nyilatkozatok szerint a jogalkotó szándéka 1996-ban az lehetett, hogy ugyanazon a szinten határozza meg a France Télécom által fizetendő nyugdíjköltségeket, mint ahogyan azok a versenytársai számára is elő vannak írva, nem pedig az, hogy tíz évre megfossza őt a reform hatásától.

(83)

A parlamenti munka egyértelműen azt mutatta, hogy a hozzájárulás összegét átalányként határozták meg, anélkül, hogy bármi köze is lett volna ahhoz az összeghez, amit az államnak valóban magára kellene vállalnia. Ugyanígy, a 96-385. sz. határozatában (1996. december 30.) az Alkotmányügyi Tanács megjegyzi, hogy a 37,5 milliárd FRF összegű átalány-hozzájárulás fizetési kötelezettségének magyarázata abban van, hogy az állam magára vállalta az állami alkalmazottak nyugdíjának fizetését, anélkül, hogy ellentételezést kért volna. Másrészről pedig az állami költségvetésbe történő befizetéseket nem egy különleges kiadásra szánták, és nem járulnak hozzá – az 1959. január 2-i, a költségvetési törvényekről szóló alaprendelet 18. cikkében foglaltaknak megfelelően – a költségvetési egyensúly általános feltételeinek biztosításához.

(84)

A Francia Köztársaság számára a rendkívüli hozzájárulás pontos összege az 1997-es költségvetési törvényben került meghatározásra, mégpedig nem egy, az állam kompenzálását lehetővé tevő tízéves időszakot számításba véve, hanem épp ellenkezőleg, a France Télécom mérlegének szerkezetére gyakorolt hatás függvényében, hogy a hozzájárulás továbbra is a vállalat számára elviselhető teher maradjon. Az összeget nem olyan logika szerint rögzítették, hogy az állam számára kompenzációt jelentsen, hanem éppen a vállalat hozzájárulási képességét számba véve határozták meg.

(85)

A módszer, amely szerint az 1997 óta ténylegesen fizetett nyugdíjszolgáltatásokkal való mindenféle kapcsolat nélkül kezelték a hozzájárulást, igazolja annak átalányjellegét. Így, amint az a Francia Köztársaság által rendelkezésre bocsátott adatokból is látszik, a France Télécom állami alkalmazottai számára, a speciális nyugdíj-felhasználású számlán keresztül 1997 és 2006 között kifizetett nyugdíjak összege elérte a \[…] milliárd eurót. Ezalatt a Közintézmény, melynek az volt a feladta, hogy kezelje a France Télécom rendkívüli hozzájárulását, egy 3,4 milliárd eurós összeget utalt ugyanerre a számlára. Ugyanezen időszak alatt a kifizetett hozzájárulások által nem fedezett összeg elérte az 1,2 milliárd eurót. Másfelől, 1997-ben ennek az alapnak 17-től 25 évig terjedő élettartamot becsültek, anélkül, hogy ez bármilyen kapcsolatban lenne azzal a tíz éves időszakkal, amire a Bizottság alapozza – a számára elfogadhatónak tűnő – érvelését.

(86)

A Francia Köztársaság úgy ítéli meg, hogy a France Télécom a reform nélkül kiszorult volna a piacról, mivel hozzájárulásának mértéke 2010-ben elérte a bruttó indexált fizetés 77 %-át, és számláin egy olyan fedezet volt, ami az alkalmazásában álló állami alkalmazottak nyugdíjának kifizetésére volt tartalékolva. A reform tehát meghatározó lépés volt a piac liberalizációjához való alkalmazkodás idején. A liberalizáció az Unió céljával összhangban van, ahhoz alkalmazkodik, és a szükséges minimumra korlátozódik. A reform nélkül a France Télécom kiszorult volna a piacról, és nem tudott volna bekapcsolódni a szükséges beruházásokba, különös tekintettel a helyi szolgáltatók területének felosztásába, anélkül, hogy a csőd lehetősége és a reform versenyre gyakorolt negatív hatása kizárható lett volna.

(87)

Emellett a Francia Köztársaság szerint a France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjának finanszírozási módjára vonatkozó reform, illetve különösen egy rendkívüli hozzájárulás-fizetésre való kötelezés nem járt volna költséggel az állam számára 1997 és 2006 között, viszont a francia hatóságok becslései alapján nettó bevételként több, mint 9,1 milliárd eurót jelentett volna a francia állam javára (52). Ha a rendkívüli hozzájárulással teljesítményértékelés is együtt járna, a Francia Köztársaság szerint egy 7 %-os leszámítolási kamatláb előírható lenne. 1996-tól kezdve a rendkívüli hozzájárulás-fizetési kötelezettséget alapelvként kezelték. A befektetésben hosszú távú lehetőség lenne, mivel a fizetendő szolgáltatások és a várt járulékok összege közötti különbség 2005-ben – azaz 9 évvel a reform után – nem lépte túl az 500 millió eurót, illetve 12 évvel a reform után az 1 milliárd eurót. 1996-ban a 15 éves államkölcsönre vonatkozó kamatláb mértéke átlagban elérte a 6,9 %-ot. A France Télécom 1991 és 1997 novembere között a maga részéről kötvénykibocsátásba kezdett, átlagosan 7 %-os összehasonlítható kamatlábbal.

(88)

Végül, a Bizottság által követelt összegeknek a France Télécom iparűzési adójának felhasználásáról szóló határozat végrehajtása során történő zár alá vételét, (53) majd ezeknek az összegeknek a kifizetését a Bizottságnak úgy kellene értékelnie, hogy a határozatát végrehajtották – ahogyan az az általa 2007-ben kiadott közleményben szerepel (54). Következésképpen a támogatások halmozott hatását nem kellene megvizsgálni.

(89)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése kimondja: „Ha e szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

(90)

Ezen bekezdés halmozott feltételeinek alkalmazását és jelen esetre való értelmezését a 6.1.1 és a 6.1.5. szakaszok között vizsgáljuk.

(91)

Az 1990-es törvény és az 1996-os törvény is a francia államtól ered. Ezek a törvények határozzák meg azt az intézkedést, melynek értelmében a France Télécom köteles az Államkincstárnak ellentételezést fizetni az állományába tartozó állami alkalmazottak nyugdíjának – az állam általi – megállapításának és folyósításának ellenszolgáltatásaként. Az 1996-os törvény alkalmazása alapján, amint a France Télécom által az Államkincstárnak fizetett ellentételezés kevesebb, mint amit az 1990-es törvény eredeti változata határoz meg, a francia állam jóváhagy a France Télécom számára egy állami forrásaiból származó támogatást.

(92)

Az 1990-es törvény rendelkezései meghatározzák a jogi személyként működő France Télécom közjogi társaságra alkalmazandó szabályrendszert. Az 1996-os, a France Télécom állami vállalatról szóló törvény a fent említett rendszert olyan rendelkezésekkel módosítja, melyek egyetlen vállalatra meghatározott módszerek szerint, kizárólag a France Télécom vonatkozásában alkalmazandók.

(93)

Az 1990-es törvény által bevezetett rendszer célja egy olyan, a munkáltatói hozzájárulás elveihez és összegeihez képest speciális ellentételezésnek a meghatározása, melyet a France Télécom köteles fizetni a francia államnak az utóbbi által kifizetett nyugdíjakért. Mind az 1991 és 1996 között alkalmazott 1990-es törvény eredeti változata, mind pedig az 1997 óta hatályos 1996-os törvény által bevezetett másik ellentételezés speciális intézkedéseken alapul, és kizárólag a France Télécomra vonatkozik, így – ellentétben a France Télécom által állítottakkal – megfelel a kiválasztás megállapítása feltételének.

(94)

Meg kell állapítani, hogy azok az intézkedések, melyek meghatározták a szóban forgó kompenzáció összegét, előnyben részesítették-e a France Télécomot. A kérdés az, hogy az 1996-os törvény által az 1990-es törvény 30. cikkében bevezetett módosítások támogatásnak minősülnek-e annyiban, amennyiben a France Télécom számára gazdasági előnyt jelentenek. Ez a szóban forgó nyugdíjrendszer jellege és szerkezete alapján ítélhető meg, valamint azon hatások nyomán, melyek a France Télécomot ebből kifolyólag érintették, nem pedig a módosítások indoka és célkitűzése szerint. A Francia Köztársaság által állítottakkal ellentétben, az 1990-es törvény módosításával elérni kívánt cél – főszabály szerint – nem adhat alapot a módosítás hatásainak értékelésére.

(95)

A France Télécom állományába tartozó állami alkalmazottakra vonatkozó egyedüli törvénykönyv, a polgári és katonai nyugdíjakról szóló nyugdíjtörvény alkalmazásából következően az állam fedezi a France Télécom állományába tartozó állami alkalmazottak nyugdíjainak megállapítását és folyósítását. Sem az 1990-es, sem az 1996-os törvény nem módosította ezeknek az állami alkalmazottaknak a jogállását, sem pedig azt az alapelvet, hogy nyugdíjukat az állam fizeti. Ez a tétel látszólag abból az alapelvből ered, mely szerint az állami alkalmazottak – jogállásuknál fogva – a közjót szolgálják és teljes függetlenség mellett, az általános érdeknek megfelelően járnak el. Nem áll meg az említett tétel abban az esetben, ha ezen állami alkalmazottak egy visszterhes szolgáltatásokat nyújtó vállalat alkalmazásában állnak e vállalat érdekét és nyereségét szolgálva, a többi, ugyanolyan szolgáltatást nyújtó vállalattal versenyben.

(96)

Ebből a szemszögből nézve, az 1990-es törvény eredeti szövege és az 1996-ban végrehajtott módosítása által meghatározott ellentételezés államnak való fizetése kivételt jelent az alól az elv alól, mely szerint a francia állam vállalja magára a költségek fizetését. Ezt a kivételezést a France Télécom által foglalkoztatott állami alkalmazottak esetében alkalmazandó nyugdíjrendszer jellege és szerkezete indokolja. Így, a polgári és katonai nyugdíjakra vonatkozó nyugdíjtörvény rendelkezései értelmében a francia állam felelős a France Télécom állami alkalmazotti nyugdíjainak megállapításáért és folyósításáért. Ezek az állami alkalmazottak francia állami közalkalmazotti jogállással rendelkeznek, és nem a társadalombiztosítási szolgáltatásokra vonatkozó az általános jog alá tartoznak.

(97)

A France Télécom által fizetett ellentételezés hiányában sem terhelné a francia államot kisebb felelősség az állami alkalmazottak fent említett jogállásának biztosítása érdekében fennálló kötelezettségei teljesítésére, kivéve, ha ezeket a kötelezettségeket az állam utólag egyoldalúan módosítaná. Ezzel ellentétben, az állam által kinevelt állami alkalmazottak ellentételezés nélkül történő átengedése a France Télécomnak, tiszta előnyt jelentene ez utóbbi számára a fizetett vagy a fizetendő nyugdíjak tekintetében.

(98)

Mivel a France Télécom versenytársai nem alkalmaznak olyan állami alkalmazott munkavállalókat, akiknek a jogállása folytán a francia államnak hasonló pénzügyi kötelezettségei lennének, mint a France Télécom dolgozói esetében, a nyugdíjfinanszírozási rendszer logikája, valamint a törvény által bevezetett ellentételezések fizetése nem alkalmazható velük szemben. Erről tanúskodik az a tény is, hogy mivel a versenytársak által alkalmazott munkavállalók jogállása a társadalombiztosítási szolgáltatások általános jog által szabályozott, a bérek ki nem fizetésének kockázata tekintetében különböző volt, a francia hatóságok úgy ítélték meg, hogy a társadalombiztosítási járulékok fizetésének kötelezettsége indokolttá teszi ennek a kockázatnak a fedezetét. Márpedig éppen e jogállás miatt véli úgy a Francia Köztársaság, hogy az 1996-os törvénnyel bevezetett, a France Télécom által az államnak fizetendő ellentételezés összegének kiszámítása során az állami alkalmazottak és a magánjogi szerződés alapján foglalkoztatott munkavállalók nem közös kockázatainak számításba vétele nem indokolt.

(99)

Ebből tehát az következik, hogy – a magánjogi szerződés alapján alkalmazott munkavállalók foglalkoztatásának tényéből adódó fizetési kötelezettséget illetően – ezek a vállalatok sem jogi szempontból, sem ténylegesen nincsenek az állami alkalmazottakat foglalkoztató France Télécommal összehasonlítható helyzetben. Mindez ellentétben áll azzal, amit a Francia Köztársaság és a France Télécom észrevételeiben állít.

(100)

Ugyanígy nincs helye az összehasonlításnak a France Télécom által alkalmazott ellentételezési rendszer és a más közjogi alanyok – amelyek állami alkalmazotti jogállással foglalkoztatnak – számára meghatározott rendszer között sem. Ilyenek például a Párizsi Pénzverde vagy a Nemzeti Erdőhivatal, vagy más, ipari és kereskedelmi közintézmények, mint a korábbi EDF vagy GDF, amelyek bizonyos, általuk végzett tevékenységek alapján az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése szerinti vállalkozásnak minősülhetnek. Az EDF vagy a GDF specifikus nyugdíjrendszerrel működött, mely nem volt a közszolgáltatók által alkalmazott rendszerekhez igazítva. Az EDF és a GDF által alkalmazott rendszert egyébként az általános rendszerhez igazították azóta; még ha alá is kell húzni, hogy a Bizottság ebben az esetben támogatás hiányát állapította meg, pusztán azért, mert ez a hozzáigazítás pénzügyi szempontból semleges volt az állam számára (55), amiről nincs szó az 1996-os reform ügyében a jelen esetben.

(101)

Az ellentételezés rendszere azonban – amely a La Poste által foglalkoztatott állami alkalmazottak nyugdíjának finanszírozásáért cserébe az államnak kedvez – a Bizottság La Poste határozatában leírt és feltételekkel jóváhagyott módosítások előtt egy olyan állami vállalaté volt, mely egy ipari és kereskedelmi közintézményhez hasonlítható, és az 1990-es törvény eredeti szövege értelmében a France Télécomhoz hasonló maradt, amennyiben meghatározta az állam számára történő, az állami alkalmazottak számára teljesített nyugdíjak éves törlesztését, valamint a költségek kiegyenlítését, a társadalombiztosítási törvénykönyv L-134. cikkének megfelelően.

(102)

Még ha úgy tűnik is, hogy a La Poste nincs versenyhelyzetben (versenyhelyzetnek tekinthetjük azt, amikor az egyik fél számára engedélyezett előnyök torzíthatják a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyegetnek) a France Télécommal, megállapítható, hogy az 1996-os reform előtt a France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjrendszerének rendelkezései és azok logikája ugyanaz volt, mint a La Poste esetében alkalmazott nyugdíjrendszeré az adott időszakban. Egyébként pedig, a Bizottság a La Poste határozatában úgy ítélte meg, hogy a La Poste nyugdíjrendszerének reformja állami támogatásnak minősül, ellentétben azzal amit a Francia Köztársaság állít a France Télécomot érintő hasonló helyzetben. Általánosságban elmondható, hogy a France Télécom helyzetének megítéléséhez egy olyan, közjogi vagy magánjogi vállalatot tekinthetünk referenciának, amely jogállásukat megőrzött állami alkalmazotti személyi állományt foglalkoztat. Az ilyen vállalatok ugyanabba a helyzetbe kerültek, mint a France Télécom. Tehát e referencia függvényében ítélhető csak meg, hogy a France Télécom állami támogatásban részesült-e.

(103)

Ellentétben azzal, amire a Francia Köztársaság illetve a France Télécom hivatkozik, nem támogatható az sem, amikor egy intézkedés pusztán azért nem nyújt előnyt egy vállalatnak – jelen esetben a France Télécomnak – mert ez a vállalat épp most kompenzált egy múltbeli hátrányt. A Bizottság ugyanakkor nemrégiben visszautasított egy, a France Télécommal egykor versenyhelyzetben lévő távközlési szolgáltató általi érvelést, mely szerint a múltból örökölt közszolgáltatási jogokhoz hasonló, valamint az állomány egy része esetében az általános jog alá tartozó jogoktól eltérő nyugdíjakra vonatkozó speciális társadalombiztosítási jogok társadalombiztosítási költségcsökkentő intézkedéseket tesznek indokolttá a szolgáltató által ebbe a kategóriába sorolt nyugdíjasok esetén (56). Ebben a tekintetben – ahogyan az egyeztetések során a francia hatóságok is hangsúlyozták – az 1996-os törvény írta elő a francia állam számára új és jelentős költségként a France Télécom állományába tartozó állami alkalmazottaknak járó nyugdíjak megállapításának és folyósításának kötelezettségét. Az 1996-os törvénynek tehát egy olyan következménye is lett, hogy csökkentette a France Télécom által fizetett ellentételezés összegét.

(104)

A törvény által meghatározott munkáltatói hozzájárulás mértékének számítási módja szerint a France Télécom 1996. december 31-e óta az állam számára kisebb összegű ellentételezést fizet, mint amelyet e törvény hiányában fizetett volna. Ráadásul a törvény által bevezetett munkáltatói hozzájárulás kötelezettség alól mentesítő jellegéből adódóan a France Télécom 1996. december 31-én azonnali hatállyal visszaírta a jövőbeni kötelezettségei kifizetéséhez elkülönített céltartalékot a könyveibe. Az a költség, melynek fizetése alól a France Télécom mentesült, így nem volt új, hiszen az 1990-es törvény a korábbi költségvetési gyakorlatot vezette be újra. Előre tervezhető volt, hiszen a vállalat céltartalékot képzett erre a célra, továbbá nem tért el az általános jogi társadalombiztosítási rendelkezésektől, mivel ez nem volt alkalmazandó a France Télécom által fizetendő ellentételezésre.

(105)

Az 1996-os törvény, hatálybalépését követően a francia államra ruházta annak az éves szintű járulék fizetésének a kötelezettségét, amely teljesen fedezte az érintett alkalmazottak nyugdíjfinanszírozási költségét. A támogatás – 1996-os törvény által is jóváhagyott – összege a törvény hatálybalépése óta az ellentételezés, azaz a France Télécom által a francia államnak fizetendő, kötelezettség alól mentesítő munkáltatói hozzájárulás és azoknak a költségeknek az éves szintű különbségeként is kiszámítható, amelyeket az 1990-es törvény értelmében a vállalatnak fizetnie kellett volna (lásd az 1. táblázatot), amennyiben a törvényt nem módosítják. Ebből a különbségből kell levonni az 1997-ben fizetett átalány-hozzájárulás összegét.

(106)

A Francia Köztársaság által rendelkezésre bocsátott, illetve a (40) preambulumbekezdésben szereplő becslésekből látszik, hogy az 1996-os reform idejétől egészen a francia állam számára költséget eredményező pénzügyi kötelezettségek várható elévüléséig, azaz 2043-ig, a francia hatóságok ennek a teljes összegnek az új nettó értékét \[…] milliárd euróra becsülték. 2043-ban szűnnének meg ugyanis a nyugdíjas állami alkalmazottakkal, vagy azok jogutódaival szemben az állam pénzügyi kötelezettségei. A költség nettó aktuális értéke 1996-ban elérte a \[…] milliárd eurót, miután levonásra került a France Télécom összes éves járuléka (15,2 milliárd EUR), tehát az alkalmazottak után fizetendő (\[…] milliárd EUR) értékű összeg, illetve a rendkívüli átalány-hozzájárulás 5,7 milliárd eurós összege.

(107)

Szükséges egyébként annak megállapítása, hogy az 1996-os reform idején (meg)becsült összegek megközelítő becslést jelentenek a valós összegekhez képest (57). A France Télécom terhére – éves szintű hozzájárulás formájában – meghatározott, az 1997-ben fizetett 5,7 milliárd eurós értékkülönbözetnél nem nagyobb ellentételezés összege egyáltalán nem gyakorolt hatást a francia állam költségvetési semlegességére. Ha ez lett volna a cél – a biztosítási statisztikai számításokban foglalt feltételezések megfelelő jellemzőinek kikötésével –, a költségeknek és a bevételeknek azonos értékűnek kellett volna lenniük az egész időszakra vonatkozóan, következésképpen a France Télécom számára ez nem jelentett volna gazdasági előnyt.

(108)

A francia hatóságok tudatában voltak annak, hogy „a France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjköltségeinek az állam általános költségvetésére való átruházása”„az állam számára egy új és jelentős mértékű terhet jelentett” és amit a rendkívüli átalány-hozzájárulás, vagy az állam tulajdonában lévő vállalati részvények egy részének eladása csak részben fedeznének. A (31) preambulumbekezdésben említett viták is azt mutatják, hogy a francia állam 1996-ban nem akarta teljesen kompenzálni az új költséget, amit a jövőre nézve vállalt; ezzel ellentétben szándékában állt vállalni egy új költséget, és egyúttal azt akarta, hogy „a vállalat érdekeit vegyék elsődlegesen figyelembe ebben az ügyben”.

(109)

Az állam által vállalt új költség becslésére vonatkozó, a francia állam által fenntartottaktól különböző aktuáriusi feltételezések szerint is nyilvánvaló, hogy az 1997-ben fizetett rendkívüli átalány-hozzájárulás ellenére, a reform – csökkentett munkáltatói nyugdíjjárulék formájában – jóváhagyta egy jelentős gazdasági előny nyújtását. Márpedig az átalány-hozzájárulás vagy értékkülönbözet nem tette lehetővé a francia állam számára átengedett költségek teljes fedezését, csak – legfeljebb – a számításba vett nagyságrend csökkentését. Ennél fogva nem lehet megerősíteni az akkori aktuáriusi számítások helyességét, illetve a számításokból következő, 2043-ig tartó időszakra vonatkozó becslések pontosságát.

(110)

Másfelől, nincs helye a France Télécom és a Francia Köztársaság által javasolt összehasonlításnak a France Télécom kisebb összegű járulékából eredő pénzügyi előnyök és az állami alkalmazottak foglalkoztatásából származó állítólagos hátrányok vonatkozásában. Így tehát az 1996-os törvény semmi esetben sem növelte ezeket az állítólagos hátrányokat, mivel nem vonta maga után további állami alkalmazottak foglalkoztatását. Végeredményben, az 1996-os törvény – amellett, hogy mentesítette a France Télécomot a pénzügyi kötelezettségeinek egy része alól – célkitűzése nem az volt, hogy kompenzáljon egy, a bérekkel kapcsolatos állítólagos hátrányt, sem az, hogy – a France Télécom szóhasználatával élve – biztosítsa az állami alkalmazotti állomány foglalkoztatásának folyamatosságát.

(111)

Felesleges tehát válaszolni a Francia Köztársaság és a France Télécom által felhozott, az állami alkalmazottak foglalkoztatásának állítólagos hátrányával kapcsolatos érvekre.

(112)

A panaszosok szerint a France Télécom által, a korábbi monopolhelyzetéből adódó versenyelőny figyelembevétele szintén nélkülözi a megalapozottságot, tekintve, hogy nem áll kapcsolatban a szóban forgó intézkedésből származó gazdasági előny fennállásának kérdésével. Az állítólagos előnyök és hátrányok – a társadalombiztosítási költségeket illetően – nincsenek tényleges kapcsolatban a versenyfeltételek távközlési piacokon való kiegyenlítésének kérdésével.

(113)

A France Télécom költségeit kizárólag az 1996-os törvény által bevezetett rendkívüli átalány-hozzájárulás növelte meg – azonnali hatállyal – a már korábban azonosított referenciahelyzethez képest. Az átalány-hozzájárulás fizetése csökkentette annak a támogatásnak az összegét, melyben a France Télécom részesült és még részesülni fog – az 1996-os törvény alkalmazása körében – addig, amíg megszűnnek a France Télécom helyett a francia állam által fizetett pénzügyi költségek. A francia állam által az adott időszakban használt aktuáriusi módszerek helyességének kétségbe vonása nélkül megállapítható, hogy e nélkül az átalány-hozzájárulás nélkül a France Télécom költségeinek összege – 1996-os nettó értéken – 18,9 milliárd, nem pedig \[…] milliárd euróval lett volna kevesebb.

(114)

Az 1996-os törvény tehát lehetővé tette és teszi továbbra is a France Télécom számára, hogy rendelkezni tudjon megnövekedett pénzügyi forrásaival a részvételével működő piacokon. Az 1996-os törvényből kifolyólag ezek a pénzügyi források jelentősebbek voltak, mint azok, amelyekkel a France Télécom az 1990-es törvény eredeti szövegének hatálya idején rendelkezett. Márpedig – a France Télécom részvételével működő – távközlési szolgáltatások piacát, mind Franciaországban, mind a többi tagállam területén, a kizárólagos vagy speciális jogok 1988-től kezdődő, lépcsőzetes megszüntetésével fokozatosan nyitották meg a verseny előtt, majd – speciális kikötés hiányában – 1998-tól kezdődően teljesen szabaddá tették. A francia piac verseny előtt történő teljes megnyitására 2002-ben került sor. A jelen határozat tárgyát képező 1990-es és 1996-os törvények rendelkezéseinek bevezetése előtt, a jogi akadályok megszüntetésével más szolgáltatók is piacra léptek, amelyekkel a France Télécom versenyhelyzetbe került.

(115)

A France Télécom az 1996-os reformhoz képest kedvezőbb helyzetbe került, mivel mentesült az általa foglalkoztatott állami alkalmazottak jövőbeni nyugdíjának fedezetére szolgáló céltartalék-képzési kötelezettsége alól, és egy alacsonyabb szintű éves járulékszintnek lett alárendelve. Így, egy kötelezettségektől és költségektől könnyített mérleggel rendelkezett, melynek köszönhetően – az alaptőkéjét megemelve – növelni tudta piaci vonzerejét. Amint az a jelen határozat (48)–(50) közötti preambulumbekezdéseiben is kifejtésre került, a France Télécom mentesült a korábbi francia piacán meglévő költsége alól, így a vállalat könnyebben tudott más tagállamoknak a verseny előtt újonnan megnyitott piacán fejlődni.

(116)

Ebből következik, hogy a francia állam számára, az állami alkalmazottak nyugdíja finanszírozásának ellenében fizetendő kompenzáció számítási módszeréből kifolyólag csökkent a France Télécom költsége. Ez torzítja a versenyt, vagy annak torzításával fenyeget a France Télécom és az új szolgáltatók között a franciaországi és minden olyan piacon, ahol a France Télécom jelen van.

(117)

Azon franciaországi piacokat, amelyeken a France Télécom tevékenységét kifejti, 1988 óta fokozatosan nyitották meg a verseny előtt, így jelenleg nagymértékben nyitottak a tagállamok közötti kereskedelem előtt. A 96/19/EK irányelv a távközlési ágazat 1998. január 1-jével történő teljes liberalizációjára vonatkozott. Így Franciaországba települtek azok a szolgáltatók, melyek tőkéje részben Franciaországon kívüli, más tagállamban működő vállalat tulajdonában volt. Ezen piacok közül néhány érinti a tagállamok közötti nemzetközi kommunikációt. Hasonlóképpen, a France Télécom – leányvállalatain keresztül – más tagállamokban (nevezetesen Spanyolországban, Belgiumban, illetve az Egyesült Királyságban) elektronikus kommunikációs szolgáltatást nyújt.

(118)

Ilyen feltételek mellett, az általános társasági költségeket, valamint a France Télécom működési költségeit csökkentő, így a vállalat erőforrásait mentesítő, további befektetéseket, jobb kereskedelmi ajánlatokat és más tagállamban letelepedést lehetővé tevő intézkedésről feltételezhető, hogy befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet.

(119)

A fent leírtakból következik, hogy ha levonjuk az 1990-es törvény eredeti szövege értelmében a nyugdíjköltségekért az állam számára fizetendő munkáltatói hozzájárulás formájában megjelenő ellentételezés összegét, és helyettesítjük azt az 1996-os törvény által bevezetett, alacsonyabb összegű ellentételezéssel, megállapíthatjuk, hogy a Francia Köztársaság jóváhagyott egy saját erőforrásaiból történő támogatást a France Télécom számára. Az 1996-os törvény által meghatározott költségátruházás által nyújtott támogatás tehát torzítja a versenyt, vagy annak torzításával fenyeget, és hatással van a tagállamok közötti versenyre az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint.

(120)

Következésképpen, szükségszerű megvizsgálni, hogy ez a támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősíthető-e.

(121)

A Bizottság megjegyzi, hogy Franciaország nem hivatkozott az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdésére, mint a kérdéses intézkedés összeegyeztethetőségének alapjára.

(122)

Az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatásokra, a természeti csapások vagy rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatásokra, valamint a Német Szövetségi Köztársaság egyes területeinek nyújtott támogatásokra vonatkozó mentességek a szóban forgó esetben nem rendelkeznek relevanciával.

(123)

Az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében meghatározott mentességek tekintetében a Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó támogatások nem olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, nem közös európai érdeket szolgáló projekt előmozdítására szolgálnak és nem a francia gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtották őket. Nem tekinthetők a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatásnak sem.

(124)

Úgy tűnik tehát, hogy kizárólag az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alkalmazható ennek az intézkedésnek a közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésére.

(125)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján: „A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető: (…) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben (…)”.

(126)

Ahhoz, hogy a támogatást arra hivatkozva tekintsük a belső piaccal összeegyeztethetőnek, hogy egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését mozdítja elő, a támogatásnak a gazdasági tevékenység végzésének módját kell fejlesztenie. A 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében valamely támogatás csak akkor tekinthető összeegyeztethetőnek, amennyiben nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. Értékelésében a Bizottság különös jelentőséget tulajdonít a szükségesség és az arányosság elvei figyelembevételének (58).

(127)

Előzetesen – és tekintettel a Bizottság által az eljárás megindításakor megfogalmazott kétségekre – megállapítható, hogy a Francia Köztársaság kielégítő mértékben, a Bizottság által az iparűzési adó alkalmazásáról szóló döntésben meghatározott támogatás-visszaigénylésnek megfelelően rótt fizetési terhet a France Télécomra (59). A törvényszéki ítélet megsemmisítésére irányuló kereset elutasításáról szóló bírósági határozat megismerése után a Bizottság úgy véli (60), hogy a Francia Köztársaság megtette a határozat végrehajtásához szükséges lépéseket. Amint a kirótt iparűzési adó által megszűnik a France Télécom által élvezett gazdasági előny, értelmét veszti a jelen eljárás tárgyát képező támogatás kumulált hatásának vizsgálata.

(128)

Egyebekben megállapítható, hogy a járulékok fizetése – a beruházási költségekkel ellentétben – a vállalat szokásos működési költségeihez tartozik, így az ennek terhét csökkentő támogatás a vállalat működését segíti. E gyakorlat belső piaccal való összeegyeztethetőségét tehát – a bírósági joggyakorlat értelmében – a Bizottság csak szűk körben fogadhatja el.

(129)

Jelen esetben, az 1997 óta folyósított támogatást olyannak lehet tekinteni, melynek az a célja, hogy segítse az elektronikus kommunikációs szolgáltatások fejlesztését egy teljesen liberalizált piaci környezetben. Az 1996-os törvény együtt került átvételre a távközlési szolgáltatások szabályozásáról szóló 96-659. számú törvénnyel (1996. július 26.), amely Franciaországnak az uniós jogból és a 96/19/EK rendeletből fakadó kötelezettségeit ültette át.

(130)

Ebben a tekintetben az 1996-os törvény általános célkitűzése a francia államnak fizetendő ellentételezéssel az, hogy a béreket terhelő kötelező járulékok mértékét kiegyenlítse a France Télécom és a távközlési szektor többi, az általános jog szerinti társadalombiztosítási szabályozás alá tartozó szereplője között. A felhasznált eszköz – azaz a kizárólag a France Télécom munkáltatói járulékterheire ható közvetlen támogatás – alkalmasnak látszik a kitűzött cél elérésére.

(131)

Az a támogatás, melynek célja a legfontosabb piacán monopolhelyzetben lévő, hatékony gazdálkodásra nem kényszerített France Télécom szokásos közterheinek csökkentése, versenyhelyzetben a – korábban monopolpiacon végzett – szolgáltatások színvonalának javításához vezethet, amennyiben a versenytársak közterheket fedező pénzügyi erőforrásai nem sértik az érdemeken alapuló verseny, vagyis az esélyegyenlőség fogalmát. Persze a későbbiekben érezhetőek a fenntartások azzal kapcsolatban, mennyire alkalmasak a törvény bizonyos rendelkezései a kitűzött cél elérésére. Ennek ellenére sem a szabályozás legitimitása, sem a kompetitív piaci környezetben működő, az elektronikus kommunikációs szolgáltatások fejlesztését, így a technológiai fejlődést és a szektor gazdasági fellendülését célzó közös érdekkel való összeegyeztethetősége nem lehet kétséges.

(132)

A France Télécom állományába tartozó állami alkalmazottak létszámstopjának, majd az 1996-os törvényben előírt, 2002. január 1. utáni felvételi tilalomnak természetes következménye lett a vállalat nyugdíjterheinek – az aktív állami alkalmazottak számához viszonyított – jelentős növekedése. A France Télécomot – a megváltozott szolgáltatás versenyjellege által igazolható módon – megfosztották attól a lehetőségtől, hogy más állami szervek állami alkalmazottait felvegye, ezáltal a versenytársaihoz képest túlzott nyugdíjfizetési terhekkel kellett szembenéznie. Azt is meg kell jegyezni, hogy az 1990-es törvényben kezdetben meghatározott, francia államnak fizetendő ellentételezési kötelezettség nem kizárólag az aktív, 1990-ben és azt követően szabad piaci feltételek között működő iparágban foglalkoztatott állami alkalmazotti állományra vonatkozott, hanem a Postáért és Távközlésért felelős minisztérium főigazgatóságának 1990-ben nyugdíjban lévő állományára is.

(133)

A problémát jól illusztrálják a Francia Köztársaság által közölt információk, melyek szerint a France Télécomnak, az 1990-es törvény előírásai alapján, az aktív állami alkalmazotti létszám bértábla szerinti bruttó bére 77 %-ának megfelelő összeget kellett volna befizetnie 2010-ben. Ahhoz, hogy a France Télécom és versenytársai közötti esélyegyenlőségről beszélhessünk, ezt az arányt […] % körülire kellene csökkenteni. A különbség – abszolút értékben – az egyenlő versenyfeltételeket biztosító hozzájárulási összeghez viszonyítva egy \[…] millió EUR nagyságrendű éves tételt tenne ki. A törvénybe nem foglalták bele a munkáltatói járulékok kötelezettség alóli mentességének jellegét. Az emiatt keletkező többlet következtében a France Télécomnak – az 1996-ban létrehozott 3,6 milliárd EUR összegű tartalékon felül – jelentősen növelnie kellett volna a nyugdíjalap céltartalékait is.

(134)

A panaszosok azon érve, miszerint a France Télécom 1996 óta felhalmozott vesztesége jóval nagyobb lett, mint amit az állami szabályozás önmagában okozott volna, a vizsgált kérdés tekintetében nem releváns. Bár a Francia Köztársaság felvetette a vállalati csőd kockázatát, amennyiben az 1990-es törvényben előírt rendszer folytatódna, a France Télécom által 1996-tól eddig felhalmozott adósság és a jelenleg szóban forgó tételek ezt nem indokolják. Ennek ellenére a támogatás szükségesnek tűnik a jövőben ahhoz, hogy a France Télécom piaci érdemeken alapuló versenyhelyzetet tudjon teremteni az érintett piacokon, és ne kelljen olyan lebéklyózó, örökölt társadalombiztosítási költségeket fizetnie, melyek a versenytársait nem érintik.

(135)

A kapott támogatás szükségességével kapcsolatos, a France Télécom korábbi monopolhelyzetéből eredő előnyökből eredő viták a panaszosok és a távközlési szolgáltató részéről nem tűnnek megalapozottnak. Igaz ugyanakkor, hogy 1996 óta a France Télécom számos franciaországi piacán meghatározó pozícióba került, különösen a kommunikációs piacra jellemző hálózatos jelleg végett. Ugyanerre támaszkodva szerzett a France Télécom más tagországok – nevezetesen Lengyelország és Spanyolország – piacain is jelentős pozíciókat. Ugyanakkor a France Télécom – ahogy azt az észrevételeiben a távközlési szolgáltató is közvetetten megjegyzi – EUMSZ 102. cikke szerinti erőfölénye, vagy az Unió területén alkalmazandó, elektronikus kommunikációra vonatkozó szabályok értelmében vett jelentős piaci ereje (61) olyan súlyos kötelezettségekkel jár együtt, amelyeknek a kevésbé jelentős piaci erővel bíró versenytársai nincsenek kitéve.

(136)

Márpedig ezek a kötelezettségek – például a hálózatához való hozzáférés biztosítása, a költségalapú díjszabás, vagy az erőfölénnyel nem rendelkező vállalkozások számára egyébként engedélyezett üzleti magatartás korlátozása – célja pontosan a France Télécom korábbi monopolhelyzetéből adódó pozíció versenyromboló hatásának csökkentése. Ezek az ad hoc szabályozó eszközök, melyeket az egyes nemzeti szabályozó hatóságok és versenyhivatalok, valamint a Bizottság rendszeresen használnak (62), jobban célzottak és hatékonyabban ellensúlyozzák a France Télécom korábbi monopolhelyzetéből eredő, panaszosok által említett, versenyre káros állandó hatásokat.

(137)

A jelen eljárás tárgyát képező állami támogatás így szükségesnek tűnik ahhoz, hogy a közös érdek megvalósulhasson, hiszen javítja a nyugdíjterhekkel kapcsolatos versenyfeltételeket, és ezáltal az elektronikus hírközlési szolgáltatások minőségét.

(138)

Megállapítható, hogy az 1990-es törvény által a nyugdíjak megállapításának és folyósításának kikényszerített, államnak fizetett ellentételezése sui generis jogintézmény, mely kizárólag a France Télécomra vonatkozik. A támogatás visszatérítésének eredeti, az 1990-es törvény által meghatározott módját 1996-tól felváltotta egy új, az ellentételezés összegének számítási módja szempontjából eltérő rendszer. Ekkor még több elméleti megoldás is fennállt a France Télécom által munkáltatói hozzájárulásként fizetendő összeg meghatározására, így az ellentételezés nélküli, teljes állami szerepvállalás is. 1997 óta az ellentételezés összegét az ugyanabban a szektorban tevékenykedő versenytársak által fizetett egyes terhek figyelembevételével számolják ki. Annak eldöntése érdekében, hogy a támogatás a kitűzött cél elérése szempontjából arányos-e, elég megvizsgálni, hogy az ellentételezés mértéke – az 1996-os törvényben meghatározottak alapján – mennyire tekinthető objektívnek és indokoltnak.

(139)

Előzetesen meg kell jegyeznünk, hogy a hasonló, korábban monopolhelyzetben lévő távközlési szolgáltatók – mint a görög OTE vagy az egyesült királyságbeli BT Plc – állami alkalmazottakhoz kötődő nyugdíjterheinek könnyítését vizsgáló eljárások keretében a Bizottság tételesen ellenőrizte, hogy az ezeket a vállalatokat terhelő szociális terhek egyenértékűek-e a versenytársakéival. A Bizottság a vizsgálat alapján döntötte el – az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összhangban – hogy az adott távközlési szolgáltatónak adott állami támogatások összeegyeztethetőek-e a belső piac irányelveivel (63). A Bizottság megállapítja, hogy – jelen esetben – a France Télécom által az 1996-os törvénynek megfelelően évente fizetett, kötelezettség alól mentesítő hozzájárulások nem biztosítanak a versenytársak szociális terheivel egyenlő mértéket. Az azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mértéket (a továbbiakban AVMM) nem éri el.

(140)

A Francia Köztársaság és a France Télécom ugyanakkor megemlíti az 1997-es, 5,7 milliárd EUR összegű, rendkívüli átalány-hozzájárulás befizetését, mely az 1996-os törvény értelmében a France Télécomot terhelte. Az átalány-hozzájárulás összegét 1996-ban úgy határozták meg, hogy az 1996-os törvény tíz éven keresztüli alkalmazása során fellépő állami többletterhek kiegyenlítésre kerüljenek. A számításkor figyelembe vették a France Télécom mérlegében felhalmozott céltartalékokat is, melyeket a vállalat az 1996–e1997-es időszak során vissza tudott írni. A rendkívüli átalány-hozzájárulás két részből tevődik össze:

(141)

Mivel az 5,7 milliárd EUR összegű átalány-hozzájárulásnak soha nem volt célja, hogy versenyegyenlőséget teremtsen a France Télécom és versenytársai között, mértéke nem vethető össze a France Télécom által fizetendő, kötelezettség alól mentesítő éves hozzájárulásokkal. Ez utóbbiakat nem fizették be, holott szükségesek lettek volna az azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték eléréséhez.

(142)

Ezzel ellentétben a parlamenti vitaanyagok vizsgálatából kitűnik, hogy a 2,1 milliárd eurós kiegészítő összeg célja az 1997 és 2006 közti terhek átvételének fedezése volt, ami így tíz évre semlegesítette a támogatás versenytorzító hatását. Így, a France Télécom nettó kifizetései – a kiegészítő összegből adódóan – tíz éven keresztül biztosították a francia állami reform többletköltségéhez szükséges fedezetet.

(143)

A rendkívüli átalány-hozzájárulás egyébként magába foglalja az 1996-ig felhalmozott céltartalékok számviteli rendezését is. Az államilag visszaírt céltartalékokat a France Télécom azért képezte, hogy felkészüljön a jövőbeli nyugdíjak kifizetésére. A visszaírás semlegesíti az állami támogatás hatását arra az időszakra, melynek nyugdíjkifizetéseire nyújtott volna fedezetet.

(144)

Az 1996-os törvény azonban egy egyszeri, rendkívüli hozzájárulást említ, anélkül, hogy a vonatkozó rendelkezések – úgy a költségvetési törvény, mint a későbbi rendeletek – meghatároznának egy céltartalékok alapján számított összeget, amellyel az időszak során az államnak fizetett terhek összegét csökkenteni lehetne. Az 1996-os törvény 6. cikke kifejti, hogy a rendkívüli átalány-hozzájárulás a Francia Állam által magára vállalt állami alkalmazotti nyugdíjak ellentételezéseként került kifizetésre. A reform vizsgálata során tehát a rendkívüli hozzájárulás összegét annak teljességében kell vizsgálni.

(145)

Mivel a France Télécom – e rendkívüli átalány-hozzájárulás befizetésével – körülbelül tizenöt évre megteremtette a távközlésben dolgozó állami alkalmazottak nyugdíjának és rendszerek közötti kompenzációnak a fedezetét, a támogatás hatása semlegessé vált. A France Télécom tehát a rendkívüli átalány-hozzájárulás befizetésével az adott időszakra semlegesítette a támogatás versenytorzító hatását. A fentiekből következik, hogy a France Télécom esetében a támogatásnak nem kell megfelelnie az összeegyeztethetőségi feltételeknek, és a vállalat nem kötelezhető azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték biztosításához szükséges, a magánjogi szerződés alapján foglalkoztatottak nem közös kockázatait is fedező éves tételek befizetésére.

(146)

A Bizottság egyenként áttekinti a fenti érvelés elemeit.

(147)

Megállapítást nyert az eljárást megindító határozatban már hivatkozott tétel, mely szerint a France Télécom által az 1996-os reform óta évente fizetett, kötelezettség alól mentesítő hozzájárulások nem biztosítják a megfelelő azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mértéket. Mindez abból a tényből adódik, hogy a France Télécom viszonylatában alkalmazott mérték csak azokat a járulékokat foglalja magában, melyek a magánjogi szerződés alapján foglalkoztatott munkavállalók és az állami alkalmazottak esetében egyaránt fennálló közös kockázatokat fedezik, és ilyen jogcímen kizárja azon járulékokat, melyek a nem közös kockázatok tekintetében állnak fenn. Ilyennek tekinthető például a munkanélküliség, valamint a bérek ki nem fizetése kockázatának fedezete a vállalat felszámolási vagy csődeljárása esetén.

(148)

A 4. táblázat alapján látható, hogy a nem közös kockázatokat fedező járulékoknak a France Télécom által az államnak fizetett hozzájárulás összegéből való kimaradása jelentős különbséghez vezet ahhoz képest, mint ha a hozzájárulás a versenytársak járulékaihoz képest is teljes versenyegyenlőséget biztosítana. Mindezek alapján a törvényben szereplő támogatási intézkedés nem felel meg az arányosság alapelvének. Ahhoz, hogy a támogatás kielégítse az arányossági alapelvet, és elősegítse a kitűzött célok elérését, azaz – a vállalatokat terhelő költségek számítási módszerének kiegyenlítésével – a francia távközlési piac versenyfeltételeinek javítását, a France Télécom számára nyújtott, az 1996-os törvényben meghatározott támogatásnak ténylegesen ki kellett volna és a jövőben is ki kellene egyenlítenie a vállalati terheket, ide értve a kétféle munkavállalói csoport egyedi kockázatainak járulékait is.

(149)

Ebben a tekintetben az a francia érvelés, mely szerint az állami alkalmazottak esetében bizonyos kockázatok kizárhatóak és így nem is kell járulékot kiszabni ezekre a kockázatokra, nem tartható fenn. Először is, a kockázatok kizárhatósága állami intézkedéseknek köszönhető, az azonban nem elfogadható, hogy a France Télécom ezáltal anyagi előnyhöz jusson. Ebben az esetben például a francia állam vállal és biztosít a France Télécomnál foglalkoztatott állami alkalmazottak részére olyan körülményeket, hogy a bérek ki nem fizetésének kockázata még bírósági felszámolás esetén sem merülhet fel. Nem zárható ki viszont annak az esélye, hogy a France Télécom – vagy bármelyik versenytársa – csődeljárást kezdeményezzen saját maga ellen. Mindkét esetben a vállalat alkalmazottai jutnak közvetlenül előnyhöz, nem pedig maga a vállalat. A bérfizetési garancia akkor lép életbe, amikor a vállalat megszűnik. A France Télécommal ellentétben a versenytársainak be kell fizetniük a megfelelő járulékokat a bérfizetés biztosításához arra az esetre, ha a cég megszűnne. Nincs tehát alapja annak, hogy a France Télécomot előnyhöz juttassuk akár egy kisebb mértékű járulék formájában, akár azzal, hogy a kockázat figyelmen kívül hagyásával számítjuk ki a rá eső terheket.

(150)

Továbbá, az 1996-ban bevezetett reform célja is az volt – amelyről nem állítható, hogy azt következetesen végigvitték volna – hogy az adó- és szociális terhek szintjén kiegyenlítse a versenyfeltételeket az azonos szektorban működő versenytársak között, függetlenül az alkalmazottak besorolásától és a France Télécom azon kötelezettségétől, amely szerint csatlakoznia kellett volna a kockázatok kezelését szakszerűen ellátó szervezetekhez és részükre hozzájárulást kellett volna fizetnie. Pontosan a versenyfeltételek kiegyenlítésének ezen logikája teheti a vizsgált intézkedést összeegyeztethetővé a belső piaccal. Hogy a France Télécom dolgozói ki vannak-e téve ilyen jellegű kockázatoknak vagy sem, annak ebből a szempontból nincs jelentősége.

(151)

Következésképpen, a terhek egy részének egyértelmű államra hárításával megvalósuló nyugdíjjárulék-csökkentés nincs tekintettel az arányosság elvére, amely csak akkor valósulna meg, ha a fentiek eredményeként a versenyfeltételek kiegyenlítődnének. Márpedig a France Télécom, a fizetéseken alapuló szociális terhek tekintetében nem volt egyenlő helyzetben a szektor többi társaságával, tekintettel arra, hogy egyes szociális és adóteher nem képezte részét annak a számítási alapnak, amelyet az éves hozzájárulás kiszámításához alkalmaztak.

(152)

Továbbá, ellentétben a Francia Köztársaság és a France Télécom állításaival, nem megalapozott annak az 5,7 milliárd eurónyi rendkívüli átalány-hozzájárulásból befolyt összegnek a figyelembevétele, amelyet a France Télécom 1997-ig már megfizetett, illetve annak összehasonlítása a France Télécommal szemben alkalmazott kötelezettség alól mentesítő hozzájárulás elégtelen mértékével.

(153)

Bevezetésként, a Bizottság emlékeztet rá, hogy minden helyzetben meg kell állapítania az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott, mentességet lehetővé tevő feltételek meglétét anélkül, hogy korábbi döntéshozatali gyakorlata által fennállónak kellene tekintenie ezeket (64).

(154)

Mindenesetre az itt vizsgált reform több tekintetben is egyértelműen különbözik a La Poste határozatban vizsgálttól (65), amelyre a francia hatóságok hivatkoznak.

(155)

A Francia Köztársaság és a France Télécom által hivatkozott, a La Poste határozattal érintett reformmal ellentétben, a France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjának finanszírozását érintő reform azon piacok uniós szintű megnyitásakor következett be, amelyeken a France Télécom működött.

(156)

Egyértelmű továbbá, hogy a France Télécomnak előnye származott e liberalizációból azáltal, hogy megjelent más tagállamok piacán, ami nemcsak részvénytársasággá alakulásának köszönhető, hanem egyrészt annak is, hogy mérlegéből törlésre kerültek a nyugdíjjárulékokhoz kapcsolódó kötelezettségvállalás költségei, másrészt mert a reform következtében a jövőben esetlegesen felmerülő kiadások is minimálisra csökkentek. E kötelezettségek mérlegből való törlésével bekövetkező könnyítés lehetővé tette a France Télécom számára, hogy növelje fizető- és hitelképességét. A panaszt tevők észrevételeiben jelzett, és a Francia Köztársaság által nem vitatott adósságállományból látszik, hogy a France Télécom nettó adóssága az 1997-es 19,2 milliárd EUR szintről, 2002-re 83 milliárd euróra növekedett.

(157)

Ugyanakkor igaz, hogy ezen adósságállományt érintő súlyos növekedés mögött egy voluntarista, terjeszkedő befektetési politika húzódhat meg, amely a liberalizáció által vált lehetővé a tagállamok piacán. Azonban az is egyértelmű, hogy a szükséges tőke megteremtése részben a nyugdíjjárulékok jelentette terhek 1996-os nettó […] milliárd eurós tételre mérséklésének és a francia államra történő átruházásának köszönhető. E tényből adódóan, a távközlési szolgáltató azon észrevételei, amelyek szerint a támogatás lehetővé tette a France Télécom számára nemzetközi terjeszkedésének finanszírozását, (a (68) preambulumbekezdésben bemutatott észrevételek) még közvetve sem megalapozatlanok.

(158)

Ellenben azon postai szolgáltatással érintett piacok, amelyeken a francia La Poste működhet, még nem teljesen nyitottak a verseny számára, csupán 2012-ig bezáróan kell azzá válniuk, tehát 6 évvel a Postára vonatkozó, a nyugdíjak finanszírozásával kapcsolatos reformot követően (66). A France Télécom számára a teljesen liberalizált piacokon biztosított támogatás korlátozó hatása tehát sokkal jelentősebb, mint a La Poste számára nyújtott támogatásé. A támogatás összeegyeztethetőségéhez szükséges feltétételek teljes párhuzamosságának megvalósulása nem szükséges, tekintettel arra, hogy eltérő versenyhelyzetekről van szó olyan piacokon, amelyek uniós szintű liberalizációja és az uniós gazdaság versenyképességéhez történő hozzájárulása szintén eltérő. Következésképpen, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott közös érdek meglétének feltételeit nem szükséges azonos módon értékelni a két vizsgált esetben.

(159)

Emellett, a La Poste gazdasági helyzete, és következésképpen azon képessége, hogy külső piacokon terjeszkedjen, vagy hogy megerősítse helyzetét a francia piacon, nem hasonlítható a France Télécoméhoz. Amint az a La Poste határozatban kiemelésre került, a 2006-os, új könyvelési szabályokra való áttérést megvalósító reform hiányában, a postának tartalékot kellett volna képeznie a könyvelésében egy olyan – az állammal szemben fennálló 76 milliárd EUR összegű teher tekintetében, amelyet addig mérlegen kívül kezelt. (67). Márpedig a France Télécom, ellentétben a La Poste-tal, céltartalékot képzett a könyveiben annak érdekében, hogy a reform meg nem valósulása esetén eleget tudjon tenni jövőbeli kötelezettségeinek, amely tényből adódóan a két vállalat gazdasági helyzete nyilvánvalóan különböző.

(160)

Továbbá, a reform hiánya, valamint az 1990-ben hozott törvénnyel megvalósított rendszer fenntartása, a nyugdíjjárulékok növekedését eredményezte volna a France Télécom számára, amely növekedés az akkori – (30) premabulumbekezdésben kifejtett – előrejelzések szerint 2005–2007-től kezdődően jelentős lett volna. Mindezt a 3. táblázatban bemutatott utólagos adatok is alátámasztják. Márpedig, a reform időszakában a La Poste tekintetében alkalmazandó törvény teremtette rendszer fenntartása azonnal éves \[…] millió EUR költségnövekedést eredményezett volna (68).

(161)

Nem megalapozott tehát az, hogy a két vállalatnak, az őket érintő reformokat megelőzően alkalmazott törvény alapján fennálló helyzete, így ezek versenyre gyakorolt hatása hasonló lenne. A tények ennek ellenkezőjét támasztják alá. Következésképpen, nem kellően megalappozott egy olyan vizsgálat, amely hasonló következtetésekre jut mind a két esetben.

(162)

Egyebekben, a La Poste határozattal érintett ügy esetében fennálltak olyan okok, amelyek kellően megalapozták annak feltételezését, hogy a jövőbeli kivételes átalány-hozzájárulás visszajuttatható, mint a módosított, azonos versenyfeltételekre szabott, méltányos mértékhez kapcsolódó hozzájárulások egyfajta előlege. Ezen okok jelen esetben nem állnak fenn. A feltétel, amely kötelezettséget teremtett a La Poste kivételes hozzájárulásának visszajuttattatására, azután került meghatározásra, hogy a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárást kifogásolva megindította a mentesítő hozzájárulás alábecslését, amely az azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték kialakításához volt szükséges.

(163)

Jóllehet, a francia hatóságok nem ismerték el kifejezetten, a rendkívüli átalány-hozzájárulás visszajuttatása a La Poste határozat esetében döntően a Bizottság és a tagállam közötti tárgyalások eredménye volt, amelyek célja egy olyan kötelezettség alól mentesítő hozzájárulás fizetése volt, amely biztosította az azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mértéket. E tárgyalások során a francia hatóságok kiindulópontja – amelyet 2006. június 23-ai feljegyzésükben fejtettek ki az üggyel kapcsolatos 2005. decemberében történt első kapcsolatfelvétel után – az volt, hogy a La Poste számára előírt kivételes hozzájárulás versenyméltányossági szempontból nem volt szükséges, ellentétben az éves hozzájárulást érintő tervezett reformmal.

(164)

Ezért a Bizottság határozata – ahogyan azt a France Télécom állítja – nem egy hatályban lévő reformot hagyott jóvá. Tudniillik a feljegyzés és az eljárás megindításáról szóló 2006. október 12-ei határozat megelőzte a kivételes hozzájárulás 2006. december 30-ai 2006-1771. törvény (a 2006-ra szóló helyreigazító költségvetési törvény) általi meghatározását. Az említett tárgyalások több szempontból érintették a reformot, nevezetesen, azon előny szempontjából, amelyet a múltban bejelentett reform jelenthetett volna, a tervezett hozzájárulás mértékének számításakor figyelembe vett területek, valamint a postai bankszolgáltatás sajátosságainak szempontjából, a többi postai szolgáltatás, valamint az érintett alkalmazottak tekintetében. E tárgyalások azonban folytatódtak, így a francia hatóságok csupán a 2007. június 8-i észrevételeikben fogadták el a rendkívüli hozzájárulás odaítélésének feltételeit, egy átfogó, a reformról szóló megállapodás keretében, módosítva ezáltal korábbi, a rendkívüli hozzájáruláshoz és a jövőbeni éves hozzájárulások kiszámításának módjához kapcsolódó álláspontjukat.

(165)

Másrészről, az 1997-es költségvetési törvény – amely létrehozta a France Télécom hozzájárulásait kezelő közintézményt – azon rendelkezéseivel ellentétben, amelyek szigorú szabályokat állapítottak meg az államnak történő éves visszafizetésre vonatkozóan, a La Poste befizetéseit kezelő közintézmény vonatkozásában speciális szabályok nem kerültek kialakításra (69). Minthogy egy kivételes hozzájárulás befizetéséről és szabad odaítéléséről volt szó, a Bizottság úgy véli, hogy a Francia Köztársaság csökkenthette volna annak mértékét a La Poste éves hozzájárulási szintjének párhuzamos megemelése mellett.

(166)

Vitathatatlanul megállapítható, hogy az 1996-os törvény meghatározta az államnak rendszeresen a közszolgálati státusban lévő dolgozók nyugdíjának ellentételezéseként fizetendő éves hozzájárulás kiszámításának paramétereit, anélkül, hogy megkérdőjeleződött volna az állami alkalmazottak és a magántársaságok dolgozóit érintő, egymástól eltérő kockázatok figyelembevétele. E tekintetben a Törvényszék és az Európai Unió Bírósága pontosította a France Télécom által fizetendő iparűzési adót illetően, hogy egy, a terheket érintő könnyítést nem lehet kompenzálni egy másik speciális teherrel – nevezetesen amikor a tagállam, jelen esetben a Francia Köztársaság, nem tudja bizonyítani, hogy a korábbi terheket egy másik adórendszer csökkentett jövőbeni terheire tekintettel hozták létre (70).

(167)

A Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy az 1997-ben már fizetett speciális átalány-hozzájárulás célja, amint azt az 1996-os törvény 6. cikke kifejezetten meghatározza: a francia állam részleges kompenzációja azon pénzügyi terhek tekintetében, amelyet az 1996-os törvényből adódóan viselnie kellett.

(168)

Továbbá, a (27) preambulumbekezdésben említett szenátusi jelentéséből következik, hogy a kivételes hozzájárulás elveinek megszavazásával, a törvényhozó nem szándékozott figyelembe venni, és még kevésbé kompenzálni a France Télécom éves hozzájárulása és a versenytársak – aránylag magasabb – éves hozzájárulása közötti különbséget. Ellenkezőleg, a törvényhozó tudatosan kötelezte a France Télécomot azon éves hozzájárulás fizetésére, amely nem fedezte a két eltérő kategóriába tartozó munkavállalók (állami és nem állami alkalmazottak) tekintetében felmerülő, nem közös kockázatokat, és mindezt anélkül, hogy kapcsolatot teremtett volna e választás és az 1997-ben fizetett kivételes hozzájárulás levonása között.

(169)

A France Télécom által fizetett átalány hozzájárulás az állami költségvetésbe folyt be általános bevételként, amely azután az annak kezelésével és felhasználásával megbízott közintézménybe került. E körülményekből adódóan a Bizottság sem egészben, sem részben nem tudja fiktív és utólagos módon a már felhasznált, rendkívüli átalány-hozzájárulást egy olyan célra fordítani, amely teljesen eltérő a francia hatóságok által jelzettől, és amelyről a törvény sem rendelkezik. Annak kompenzációjáról van szó, hogy nem vették figyelembe a magántársaságok dolgozóit és az állami alkalmazottakat érintő, nem közös kockázatokat. Ezen átalány-hozzájárulást tehát nem azért hozták létre, hogy egy eltérő törvényi és rendeleti környezetben teljesen kiegyenlítsék a France Télécom és versenytársainak éves terheit.

(170)

Hasonló okokból adódóan, a költségvetési törvényben 1997 óta megjelenő és máig alkalmazott, a kezelési és a költségvetésbe történő visszafizetésre vonatkozó szabályok miatt elfogadhatatlanok Franciaországnak azon állításai és számításai, amelyek annak bizonyítását célozták, hogy az 1996-os reform máig megtérült és jelentős bevételtöbbletet eredményezett az állam számára.

(171)

Figyelembe véve tehát a France Télécom által fizetett kivételes átalány-hozzájárulásokat érintő kezelési és felhasználási módokat, amelyeket az arra felhatalmazott közintézmény a költségvetési törvény rendelkezéseinek megfelelően alkalmazott, valamint a Francia Köztársaság által átadott, a (36) és a (37) preambulumbekezdésekben, valamint a 3. táblázatban bemutatott, az 1997 óta történt befizetéseket mutató számokat, megállapítható, hogy sohasem léteztek azok a bevételek, amelyekre a Francia Köztársaság hivatkozik, s amelyek egy 7 %-os kamatot eredményező befektetésből származnak.

[…]. Továbbá, az állítások nem tükrözik a francia hatóságok valós magatartását. Figyelemmel a költségvetési törvényekben meghatározott kezelési szabályokra, az említett közintézmény, létrehozása óta nem produkált ilyen mértékű bevételt, amely egyébként nem is volt előre tervezett, és nem is kamatozott. Ellenkezőleg, az intézmény teljes bevétele felhasználásának 2011. december 31-ig meg kellett történnie. A felhasználásra hamarabb is sor került volna, ha érintette volna az 1996-os reform finanszírozása – amit egyébként a Francia Köztársaság még mindig vitat – akkor is, ha – francia hatóságok érveinek megfelelően – beépítették volna azt a bevételnövekedést, ami a társasági adóból származott. Végeredményként, a társasági adóból adódó bevételnövekedés figyelembevétele szabályellenes, mivel az állam különböző szerepeinek keveredéséhez vezet. Az eltérő állami szerepek ezen – francia hatóságok által kínált – összeolvadása nem fogadható el, és két okból is indokolt a megkülönböztetés fenntartása: egyrészről, az állam azon szerepe között, amely alapján támogatta a France Télécomot azzal, hogy magára vállalta az állami alkalmazottak nyugdíjának fizetését az érdemeken alapuló verseny kibontakozása érdekében, másrészről, az állam közhatalmi szerepe között, amely alapján költségvetési hatalmát gyakorolja.

(172)

Megjegyzendő továbbá, hogy a Francia Köztársaság és a France Télécom által előterjesztett arra vonatkozó kérelem, hogy a támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálatakor vegyék figyelembe a rendkívüli hozzájárulást, ellentmond a Francia Köztársaság által, a 2004. március 17-i levélben megfogalmazott észrevételeknek, amelyek szerint: „az 1996. július 26-ai törvény 6. cikkében előírt rendkívüli átalány-hozzájárulás nem úgy értelmezendő, mint valamely állítólagos előny kompenzációja”. Az állami támogatásokat érintő szabályok szempontjából történő vizsgálata nem helytálló, hiszen ez az összeg egy minden, a magántőke számára történő nyitást megelőzően osztott kivételes osztalékhoz hasonlatos rendkívüli hozzájárulás, melyet az egyetlen részvényes (a francia állam) számára juttatnak.

(173)

Ez az okfejtés, amely a Francia Köztársaság korábban alkalmazott érvét támasztja alá, nem nélkülöz egy egyfajta gazdasági és pénzügyi logikát. Feltételezhető egy egyedüli részvényesről, hogy a más befektetők számára történő nyitást megelőzően hozzá kíván jutni a cégben jelen levő saját profitjához és – amennyire lehet – a rendelkezésre álló forrásokhoz a tőke megnyitását megelőzően, azt szem előtt tartva, hogy a befektetés vonzó maradjon. Ezt a szempontot figyelembe vették a France Télécom nyitó mérlegével kapcsolatos pénzügyi paraméterek meghatározása során, amelynek közvetett eredménye a rendkívüli átalány-hozzájárulás, ahogyan azt 1996-ban a Parlament előtt is felvetették. Ennélfogva, teljesen ésszerű egy egyedüli részvényes állam részéről, hogy – ahogyan maga a Francia Köztársaság is fogalmazott – elvonja a lehető legnagyobb összegű kivételes osztalékot, minthogy társaságban hagyja a forrásait, amelyből az 1997-es nyitást követően már csak a saját tőkéje arányában kaphatna részesedést.

(174)

A Francia Köztársaság fenti, a maga idejében előterjesztett okfejtésének érvényességét – amelyben kérte, hogy az 5,7 milliárd eurós különbözet semmiképp ne kerüljön figyelembevételre a reformnak az állami támogatásokat érintő szabályok alapján történő vizsgálatakor – az eljárásban előterjesztett észrevételei is alátámasztják. Azzal, hogy a Francia Köztársaság bejelentette, hogy a különbözet számítása nem a reform kapcsán az állam számára felmerülő becsült költségek, vagy azon előnyök alapján történt, amelyek a France Télécom számára jelentkeztek volna, hanem a cég hozzájárulási képessége alapján, jelezte, hogy a különbözet előírása inkább egy egyedüli, ésszerűen viselkedő részvényes magatartásának eredménye, nem pedig a szabályozó államé, amely azon nyugdíjterhek egyensúlyát tartja szem előtt amelyeket a reform alapján vállalt.

(175)

Ezen érvelés elfogadása esetén a Bizottságnak nem kellene – ahogyan azt a Francia Köztársaság a maga idejében kérte is – figyelembe venni a rendkívüli átalány-hozzájárulást, a reform állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor. Ebből adódóan, csupán a France Télécom éves hozzájárulásának az 1997-es reform által célzott, versenytársak által fizetett hozzájárulás szintje alá történő csökkentésére lenne tekintettel.

(176)

Ugyanezen okok miatt a Bizottság nem tudja elfogadni a panasztevők észrevételeit, amelyben – a reform pénzügyi semlegességének biztosítása érdekében – kérték az 1997-ben fizetett rendkívüli átalány-hozzájárulás, valamint a France Télécom által fizetett éves munkáltatói hozzájárulás kiegyenlítő mechanizmusának létrehozását. Ez egy új számításhoz és az állami költségvetésbe 1997-ben befizetett kivételes átalány-hozzájárulás egészben vagy részben történő fiktív, utólagos újraelosztásához vezetne. Továbbá, az idézett mechanizmus egy utólagos, évről-évre bekövetkező kontrol létrehozásához vezetne, amelynek célja nem a megítélt támogatás arányosságának biztosítása lenne – jóllehet ezt 1997-ben a rendkívüli átalány-hozzájárulás lecsökkentette – hanem bármiféle támogatásnak a reformból való kiiktatása.

(177)

Ugyanakkor indokolt annak vizsgálata, hogy a kivételes átalány-hozzájárulás befizetése tekintetbe vehető-e az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor, e befizetés 1996-os törvény szerinti megalapozottságából kiindulva.

(178)

Az 1996-os törvény értelmében a kivételes átalány-hozzájárulás 1997-ben a francia állam által magára vállalt nyugdíjak ellentételezéseként került kifizetésre. E körülményekből adódóan, ez utóbbi – a 1996-os törvény által bevezetett és a mai napig alkalmazott reform egészének pénzügyi mérlegére tett – hatását figyelembe kell venni. Azt az időszakot is számításba kell venni, amikor a rendkívüli átalány-hozzájárulásból származó bevétel fedezte a nyugdíjterheket.

(179)

Minthogy a France Télécom időben elhúzódó pénzügyi folyamatainak összehasonlításáról van szó – tudniillik, a kivételes átalány-hozzájárulás 1997-es fizetéséről, valamint minden egyéb, az 1996-os törvényből adódó, azóta fizetett éves teherről – elengedhetetlen ezen összegek aktualizálása. 1997 folyamán, októberig bezáróan több rendkívüli átalány-hozzájárulás befizetése került lépcsőzetes elosztásra még úgy is, ha ez utóbbi kölcsönből történő finanszírozása ténylegesen elnapolta a France Télécom pénzügyi terheit. Másrészről, 1997 elejétől a kötelezettség alól mentesítő hozzájárulások fizetése is megkezdődött. Leszámítolási kamatlábként a jelen tárgyban alkalmazandó Bizottsági közleményben szereplő árfolyamot kell használni (71) (e kamatláb például 1997 októberében 5,53 % volt). Indokolt annak vizsgálata, hogy jelen esetben helyénvaló-e egy, az alkalmazandó Közleményben előírttól különböző ráta használata, eltérve így a Bizottság által a tagállamok számára előírt szabályoktól, amelyeket az indokolt esetektől eltekintve alkalmaznia kell.

(180)

E tekintetben a francia kormány aktuáriusa által – az 1996-os reformtól 2043- ig terjedő időszak pénzügyi forgalmának aktualizálására – alkalmazott 7 %-os kamatláb nem indokolt […], mert a jelen vizsgálat tárgyát képező időszak ennél, a megállapított ütemterv szerint rövidebb. A 7 %-os ráta magasabb annál a 4,4 %-os éves leszámítolási kamatlábnál is, amelyet a Francia Köztársaság az 1997–2010-es időszakra elfogadott a vizsgálat megindításáról szóló határozatra adott észrevételeiben, illetve annál a […]%-os leszámítolási kamatlábnál, amelyet a La Poste-ot érintő 1998-as nyugdíjfinanszírozási reformban elfogadott (72).

(181)

A 7 % körüli, a 15 éves lejáratú OAT (Obligation Assimilable du Trésor, államkölcsön)-re vonatkozó kamatlábat, amelyet a Francia Köztársaság 1996-ra javasolt, szintén nem lehet elfogadni. A kamatlábat 1997-re, nem pedig 1996-ra kell megállapítani. Továbbá, a 15 éves időszak túl hosszú azon éves kifizetési forgalom jelentőségéhez képest, amelynek a rendkívüli átalány-hozzájárulásnak elméleti szinten abban az időszakban meg kellett volna felelnie, és amelyre egyedül a kamatok nem lettek volna elégségesek. A francia állam szempontjából alternatívaként merül fel egy, a kivételes átalány-hozzájárulás befektetésének különféle optimalizált kamatlábait felhasználó összetett kamatláb alkalmazása, amely elősegítené, hogy eleget lehessen tenni az 1996-os reformból adódó pénzügyi kifizetések ütemtervének. Azon túl, hogy ez az 5,50 % körüli kamatláb nem térne el jelentősen az 1997 októberi, Bizottság által alkalmazott ráta mértékétől, ez a választás figyelmen kívül hagyná, hogy jelen vizsgálat a France Télécom szempontjából zajlik (73).

(182)

Végül, a France Télécom 1991 és 1997 közötti kötelező kölcsöneinek 7 %-os referenciarátája, amelyet a Francia Köztársaság alkalmazott, egy – jóval a tényeket megelőző – hatéves időszakra vonatkozik. Tény, hogy a France Télécom 1996-ban nagyobb részben rövid lejáratú, kisebb részben pedig kötelező kibocsátások által finanszírozta a kivételes átalány-hozzájárulást. Márpedig a France Télécom által az 1996-ban keletkezett számlái után fizetett kamatból adódó leszámítolási kamatláb 4,8 %-ra emelkedne az 1996. december 31-ei egyenlege alapján (74). Egy ilyen kamatláb – a kivételes hozzájárulás finanszírozása végett – a France Télécom által korábban vállalt, valódi pénzügyi költségekhez igazodik. Mindazonáltal célszerű, hogy a leszámítolási kamatláb meghatározása ne a társaság maga idejében tett választásán alapuljon, hanem a Bizottság által, közleményében elfogadott – leszámítolási kamatlábak körében alkalmazandó – objektív referencia ráta kerüljön alkalmazásra (75).

(183)

Összegezve, jelen esetben nem célszerű egy az alkalmazandó Közleményben előírttól különböző referencia ráta használata, eltérve így a Bizottság által a tagállamok számára előírt és közzétett szabályoktól.

5.   Táblázat

A France Télécomot érintő 1996-os reformból származó pénzügyi tranzakciók (1997-2011)

(184)

Az 5,53 %-os leszámítolási kamatlábbal történő tőkésítés esetén, a figyelembe vett hiánynak 2012. 1. negyedévéig kellene kompenzálnia (78) az éves költségek szintjén jelentkező könnyítést, amelyben a France Télécom az 1996-os reformnak köszönhetően részesült.

(185)

Továbbá, a reform hatásait semlegesítő kompenzáció lejárata – néhány hónap eltéréssel – egybeesne a France Télécom által fizetett kivételes hozzájárulás kezelésével megbízott intézmény forrásainak 2011. december 31-re prognosztizált kimerülésével. Az leszámítolási elemzéshez társul a tény, hogy a kivételes hozzájárulásból származó bevétel mindenképpen felhasználásra kerülne. Ebből adódóan, nem maradna olyan, az állami költségvetésbe vissza nem fizetett összeg, amelyet a költségvetési törvényben meghatározottaktól eltérően lehetne visszajuttatni.

(186)

Indokolt tehát, hogy ezen rendkívüli hozzájárulás 1997-es befizetése okán, a France Télécom ne legyen köteles kiegészítő éves hozzájárulást fizetni az 1997. január 1. és valamely, 2010. december 31-ét követő – még pontos meghatározásra váró – időpont között. Amennyiben az 5. táblázat 2011-re vonatkozó, valamint a kompenzációt és a túlkompenzációt érintő számai becslésen alapulnak, indokolt, hogy a pontos dátumot a Francia Köztársaság határozza meg, a befizetett járulékok végleges összegének, valamint a járulékok, és más a France Télécom számára az 1996-os reformból adódóan fizetett minden előny kifizetésének végleges dátumát alapul véve, az 5. táblázat számítási módszerét alkalmazva.

(187)

Ugyanakkor, a különleges hozzájárulás hatásainak semlegesítése után és az állam számára befizetett források kimerülésével, az 1996-ban a France Télécom számára juttatott állami támogatás összes hatása érvényesülne, előnyhöz juttatva ezzel a céget, versenytársaival szemben. A támogatás tehát csak akkor lehetne indokolt, ha a France Télécomot köteleznék mentesítő hozzájárulás fizetésére, amelyet olyan kamattal számítanának, amely biztosítja az azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mértéket. Így, ha az 1990-es törvénynek az 1996-os törvény által módosított rendelkezései, valamint a végrehajtási rendelkezések – amennyiben előírják, hogy a mentesítő hozzájárulást oly módon kell megállapítani, hogy az a kockázatoknak a magánvállalatok dolgozóira és az állami alkalmazottakat érintő közös kockázatokra való korlátozása által kiegyenlítse a béreket terhelő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek szintjét a France Télécom, valamint az általános jog szerinti társadalombiztosítási szabályozás alá tartozó távközlési szektor egyéb vállalatai között – változatlanok maradnak, a France Télécomnak juttatott támogatás – a francia állam által az 1996-os törvény szerint a France Télécom helyett vállalt pénzügyi kötelezettségek megszűnéséig – nem tenne eleget az arányosság követelményének.

(188)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglalt közös érdeknek való megfelelés érdekében, a támogatás összeegyeztethetőségéhez a jelen határozatban megfogalmazott feltételek teljesítése szükséges.

(189)

Következésképpen elengedhetetlen, hogy a Francia Köztársaság módosítsa a törvényi és rendeleti szabályait, annak érdekében, hogy létrehozza, kiszámítsa és beszedje a France Télécom által fizetendő mentesítő hozzájárulást oly módon, hogy kiegyenlítse a béreket terhelő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek szintjét a France Télécom, valamint az általános jog szerinti társadalombiztosítási szabályozás alá tartozó távközlési szektor egyéb vállalatai között. Indokolt továbbá, hogy a számítás módja és paraméterei átlátható és objektív módon kerüljenek meghatározásra úgy, hogy ellenőrizhetőek és fellebbezhetőek legyenek.

(190)

A Francia Köztársaságnak a mentesítő hozzájárulás meghatározásakor ki kell egyenlítenie a béreket terhelő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek szintjét a France Télécom, valamint az általános jog szerinti társadalombiztosítási szabályozás hatálya alá tartozó távközlési szektor egyéb vállalatai között oly módon, hogy tekintettel legyen a magántársaságok munkavállalói és a France Télécomnál dolgozó állami alkalmazottakat érintő nem közös kockázatokra is.

(191)

A Francia Köztársaság észrevételeinek aktualizált III. és IV. mellékletében részletesen kifejtettek szerint a francia hatóságok olyan becsléseket készítettek, amelyek azt mutatták, hogy hogyan alakulna a France Télécom által fizetett mentesítési hozzájárulás kamata 1997 óta (lásd 4. táblázat) ha a nem közös kockázatokat figyelembe vették volna a számításkor (alábbiakban: „módosított kamat”). A módosított kamat magába foglalja egyrészt a munkanélküli járulékot és az azt növelő bérkövetelési garanciát, valamint azon sajátos járulékokat, amelyeket a France Télécom versenytársai nem fizetnek. Ilyenek például az 1 % szolidaritási és az egyéb, szünetelő munka címén fizetett pénzbeli ellátások, amelyeket a France Télécom maga biztosít, és amelyek csökkentik a kamatot. Az eredmény a jelenleg alkalmazottnál körülbelül 7 százalékponttal magasabb kamat.

(192)

Egy ilyen mértékű kamat tényleges versenyegyenlőséget eredményez ahhoz a részleges mértékűhöz képest, amelyet az 1996-os törvény a France Télécom speciális szociális terheire tekintettel vezetett be. A Bizottság tehát nem vitatja a Francia Köztársaság által alkalmazott elveket, számítási alapot és módszert, amelyet annak érdekében alkalmazott, hogy olyan módosított mértékű felmentési hozzájárulást hozzon létre, amely révén kiegyenlíthetőek a France Télécom és az általános jog szerinti társadalombiztosítási szabályozás hatálya alá tartozó távközlési szektor egyéb vállalatai között, a béreket terhelő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek szintjének vonatkozásában fennálló különbségek – ahogyan azt a Francia Köztársaság, az aktualizált észrevételeinek III. és V. mellékletében részletezi.

(193)

Következésképpen, a versenyfeltételek egyenlővé tételét biztosító kamat mértékének Francia Köztársaság általi éves meghatározásakor követni kell a mentesítő hozzájárulás számításának elveit, alapját és módját úgy, ahogyan az az említett észrevételek (191) preambulumbekezdésében található. A módosított kamatnak magában kell foglalnia a munkanélküli járulékot és a bérkövetelések garanciáját, valamint azon speciális járulékokat és terheket, amelyeket a France Télécom versenytársai nem fizetnek, mint például az 1 %-os szolidaritási és az egyéb, szünetelő munka címén fizetett pénzbeli ellátások, amelyeket a France Télécom maga biztosít.

(194)

Ez a ténybeli kiegyenlítés, biztosítaná a France Télécom és versenytársai közötti valós versenyegyenlőséget, és garantálná a 1996-ban megvalósított támogatás belső piaccal való arányosságát és összeegyeztethetőségét.

(195)

A Bizottság megállapítja, hogy a Francia Köztársaság jogellenesen nyújtott állami támogatást az 1996-os, a France Télécomnál dolgozó állami alkalmazottak nyugdíjának finanszírozását célzó reform bevezetésével, amely hatálybalépésétől kezdve sértette az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését.

(196)

Az 1997-ben bevezetett támogatás mérsékelte a France Télécom éves szociális terheit. E hatást ugyanakkor 2010-ig semlegesítette az ugyancsak e reform által bevezetett kivételes átalány-hozzájárulás. E semlegesítés megalapozza, hogy azon feltételek, amelyek – e terheket illetően – egyenlő helyzetbe hoznák a France Télécomot és versenytársait, és amelyek összeegyeztethetővé tennék e támogatást a belső piaccal, egy 2010. december 31-ét követő, még meghatározásra váró időpontban kerüljenek alkalmazásra.

(197)

Következésképpen, amennyiben a Francia Köztársaság – a France Télécom által fizetendő kötelezettség alól mentesítő hozzájárulás mértékének számításakor – figyelembe veszi a France Télécom és más, a szociális szolgáltatások jogához tartozó távközlési szolgáltatást nyújtó cég fizetéseire vonatkozó, kötelezően fizetendő társadalombiztosítási- és adójárulékokat – figyelemmel az általános jog alá tartozó munkavállalókat és az állami alkalmazottakat érintő közös és nem közös kockázatokra is – az1996-os törvény által bevezetett reform összeegyeztethető a belső piaccal, az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglaltak szerint. A Francia Köztársaság tehát köteles megtenni azon törvényi és szabályozási intézkedéseket, amelyek szükségesek a jelen preambulumbekezdésben foglalt feltétel megvalósításához,

a)

módosítja a postai és távközlési közszolgáltatások megszervezéséről szóló 1990. július 2-ai 90-568 számú törvény 30. cikkét, valamint egyéb szabályozási vagy egyéb a végrehajtásra szolgáló előírásokat, oly módon, hogy a France Télécom által fizetendő mentesítő jellegű munkáltatói hozzájárulás számításának alapja és beszedése ne korlátozódjon a magánvállalatok munkavállalói és az állami alkalmazottakat érintő közös kockázatokra, hanem foglalja magában a nem közös kockázatokat is;

b)

levon a France Télécomtól egy mentesítő jellegű, az a) pontban foglaltak szerint számított munkáltatói járulékot, mely figyelembe veszi a magánvállalatok munkavállalóit és az állami alkalmazottakat érintő közös és nem közös kockázatokat is. A levonás kezdete az a nap, amikor az 1996. július 26-i 96-660 számú törvény által létrehozott rendkívüli hozzájárulás jelen esetben alkalmazandó, a referencia- és diszkontráták megállapítási módjáról szóló Bizottsági közleményben megállapított leszámítolási kamattal tőkésített összege eléri azon hozzájárulások és terhek összegét, amelyet a France Télécom fizetett volna az 1990. július 2-i 90-568-as törvény 30. cikkének eredeti szövege alapján.

a)

a 2. cikkben említett törvényi és rendeleti szabályok módosításának előrehaladásáról;

b)

a kompenzáció és a hozzájárulás 2011-re, adott esetben 2012-re vonatkozó végleges összegéről, tekintettel a rendkívüli hozzájárulás tőkésített részéből származó értékkülönbözetre;

c)

a mentesítő jellegű munkáltatói hozzájárulás – 2. cikkben előírtak szerinti – jövőbeli ütemre tekintettel számított összegéről, várva a jogszabályi módosításokra;

d)

azon munkáltatói hozzájárulások befizetéséről, amelyek azután lépnek életbe, hogy az 1996. július 26-i 96-660-os törvény által bevezetett rendkívüli hozzájárulás, amelyet azon leszámítolási kamatlábbal tőkésítenek, amelyet a Bizottság, referencia- és diszkontráták megállapítási módjáról szóló, jelen esetben alkalmazandó közleménye ír elő, megszűnnek semlegesíteni az 1996-os reform hatásait.

12.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 279/30

(1)

Azon tájékoztatás alapján, miszerint Görögország állami kezességvállalást tervez az Enómeni Klostoÿfantourgía AE (angolul „United Textiles” néven ismert és a továbbiakban e néven hivatkozott) vállalat finanszírozását biztosító, 35 millió EUR összegű, új hitelek kapcsán, a Bizottság a 2008. szeptember 11-én, 2008. október 14-én, 2008. október 20-án, 2008. november 18-án és 2008. december 4-én kelt leveleiben az intézkedés magyarázatát kérte a görög hatóságoktól. A görög hatóságok a 2008. október 15-én és 2008. november 10-én kelt levelek útján válaszoltak, e válaszok azonban hiányosak voltak.

(2)

Ezért 2009. március 3-án a Bizottság az EK-Szerződés 93. cikkének (2) alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (3) 10. cikkének (3) bekezdése alapján információnyújtási rendelkezést bocsátott ki, amelyben arra kérte Görögországot, hogy nyújtsa be az összes szükséges információt annak megállapítása érdekében, hogy a United Textiles kapott-e állami támogatást, és hogy e támogatás összeegyeztethető volt-e a belső piaccal. A kért információkat Görögország 2009. március 11-én kelt levelében nyújtotta be.

(3)

2009. március 20-án, 2010. február 8-án, 2010. március 17-én, 2010. július 19-én és 2010. augusztus 23-án kelt leveleiben a Bizottság további információkat kért az (1) preambulumbekezdésben említett állami intézkedés, valamint a United Textiles vállalatra és a hitelező bankokra vonatkozó számos további intézkedés kapcsán. A görög hatóságok 2009. április 7-én, 2010. február 25-én, 2010. március 26-án, 2010. augusztus 13-án és 2010. augusztus 30-án kelt levélben nyújtották be válaszukat.

(4)

A görög hatóságok kérésére 2010. július 7-én találkozóra került sor. A találkozó során a United Textiles szerkezetátalakítási tervére vonatkozóan új tervezetet nyújtottak be. A vállalat elismerte, hogy az új terv nem kapcsolódik a 2007-ben foganatosított, korábbi szerkezetátalakítási intézkedésekhez, amelyek sikertelennek bizonyultak.

(5)

2010. október 27-én kelt levelében a Bizottság arról tájékoztatta Görögországot, miszerint határozatot hozott az Európai Unió működéséről szóló szerződés („EUMSZ”) 108. cikke (2) bekezdésében foglalt eljárás megindításáról a következő intézkedések tekintetében:

(6)

2010. december 31-én Görögország megtette az eljárás kezdeményezéséről szóló bizottsági határozattal („az eljárás megindításáról szóló határozat”) kapcsolatos észrevételeit.

(7)

Az eljárás megindításáról szóló határozat megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4). A Bizottság felkérte az érintett feleket, hogy tegyék meg az intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeiket.

(8)

A Bizottság a United Textiles vállalattól 2011. február 7-én és 9-én kapott észrevételeket. Ezeket az észrevételeket továbbították Görögország részére, és Görögország lehetőséget kapott arra, hogy az észrevételekhez magyarázatot fűzzön. Görögország észrevételei 2011. május 4-én érkeztek meg.

(9)

2011. július 28-án a Bizottság további tájékoztatást kért a görög hatóságoktól, amelyre Görögország 2011. augusztus 30-i levelében adott választ.

(10)

A görög hatóságok kérésére 2011. április 4-én találkozóra került sor. A találkozó során a görög hatóság bemutatták az állítólagos jogellenes támogatási intézkedésekkel kapcsolatos érveiket.

(11)

A United Textiles az Athéni Tőzsdén jegyzett, jelentős görög textilipari vállalat. 2008-ban a vállalat árbevételének 45 %-a Görögországból származott (2007-ben 38 %-a), 54 %-a egyéb uniós tagországokból (2007-ben 60 %-a), míg 1 %-a Unión kívüli országokból (2007-ben 2 %-a).

(12)

2009-ben a vállalat vagyoni eszközeinek összértéke 201,7 millió EUR-t tett ki 4,5 millió EUR összegű forgalom mellett (korlátozott készletértékesítés). Előző évek árbevételei: 2008-ban 30,6 millió EUR és 2007-ben 74,7 millió EUR. 2009 végén a vállalatnak 839 alkalmazottja volt. A vállalat három országban – Bulgáriában, Albániában és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban – négy leányvállalattal rendelkezik. A vállalat fő részvényese a European Textiles Investments Ltd (Mauritius) nevű offshore cég.

(13)

A United Textiles tevékenysége ruházati termékek, fonal és méteráru gyártása. Nagy- és kiskereskedelmi értékesítéssel egyaránt foglalkozik. A vállalat Görögország több körzetében 12 gyáregységgel rendelkezik. E gyáregységek, valamint a (12) preambulumbekezdésben szereplő leányvállalatok gyárai – működő tőke hiányában – 2008 óta nem üzemelnek.

(14)

A vállalat helyzete már legalább 2004 óta egyre rosszabbá válik: az árbevétel fokozatosan csökken, az adózás előtti eredmény negatív és 2008 óta „negatív saját tőke” helyzet alakult ki (vagyis a hiteltartozás összege meghaladja a jelzáloghitel fedezetéül felkínált ingatlan értékét). A „negatív saját tőke” állapot azt jelenti, hogy a görög jogszabályok értelmében a vállalat akár felszámolási eljárás alá is kerülhet (5).

(15)

A vállalat éves beszámolói szerint a vállalatnak nyújtott hitelintézeti támogatás 2001 óta korlátozott mértékű volt; a bankok a hitelkereteket és a kölcsönöket egyaránt csökkentették. 2008 júniusa óta a vállalati tevékenység jelentős részben leállt. A termelés 2009 márciusában csaknem teljesen leállt. 2008 júliusában a vállalat főrészvényese úgy döntött, hogy nem vesz részt a tervezett tőkeemelésben. 2008 óta a vállalat csaknem összes banki hiteltörlesztése tekintetében hátralékban van. 2010. február óta az Athéni Tőzsdén a vállalat részvényeivel való kereskedést fel van függesztve. A vállalat által a saját weboldalán (6) és az Athéni Értéktőzsde honlapján (7) közzétett bejelentések szerint a vállalat 2010. évi pénzügyi kimutatásait azért nem hozták nyilvánosságra, mert 2011. augusztus 29-én, a rendelkezésre álló utolsó bejelentés napján, a munkavégzés továbbra is szünetelt.

(16)

A United Textiles vállalatnak hitelező, a vizsgált állami támogatási intézkedésekben érintett görög bankok a következők: Ethnikí Trápeza tis Elládos [Görög Nemzeti Bank], Emporikí Trápeza [Kereskedelmi Bank, „Emporiki Bank”], Agrotikí Trápeza tis Elládos [Görög Mezőgazdasági Bank], Alpha Bank és Eurobank. Mindegyik bank a pénzügyi termékek és szolgáltatások teljes körét nyújtó, kereskedelmi bank. E bankoknak más uniós tagországokban is vannak leánybankjai, különösen Bulgáriában, Cipruson, Franciaországban, Németországban, Luxemburgban, Hollandiában, Lengyelországban, Romániában, valamint az Egyesült Királyságban (8).

(17)

A 2007–2010 közötti időszakban három olyan állami intézkedésre került sor a United Textiles vállalattal kapcsolatosan, amely magában hordozhatja az állami támogatás elemeit; ezek ismertetését a (18)–(23) preambulumbekezdések tartalmazzák.

(18)

2007. május 30-án a United Textiles vállalatnak hitelező bankok egyike, a Görög Nemzeti Bank állami kezességvállalást kapott egy a következőkre kiterjedő új hitel kapcsán: a) a fennálló 7,5 millió EUR összegű hiteltartozás átütemezése, valamint b) egy 12,5 millió EUR összegű új hitel. Az állami kezességvállalás a hitel 80 %-ára nyújtott fedezetet. Az új hitel kamata hat havi Euribor-kamatláb plusz 1,85 %-os felár volt (9), így a teljes kamatláb 2007. május 30-án 6,10 %-ot tett ki. Az állami kezességvállalás után nem kellett díjat fizetni. A benyújtott, a hitel átütemezéséről szóló szerződés alapján a fennálló hiteltartozás fedezetét állóeszközre bejegyzett jelzálog jelentette. A United Textiles 2007-es, 2008-as és 2009-es éves beszámolói alapján az új hitel fedezete a főrészvényes által adott kezességvállalás volt, valamint az is a tervek között szerepelt, hogy a hitelt vagyoni eszközökre bejegyzett zálogjoggal kell biztosítani, azonban ilyen biztosítékra vonatkozóan utalás nincsen.

(19)

A kezességvállalásra a 2007. január 26-i miniszteri rendelet alapján került sor (2/75172/0025/2007.1.26. számú rendelet). A rendelet az Imathía tartomány (ahol a United Textiles egy része is működik) területén található ipar- és bányavállalatok, állattenyésztő gazdaságok és szállodaipari vállalatok fennállói hiteltartozásaira adható állami kezességvállalásról szólt. A rendszerből nem zárták ki a nehéz helyzetben lévő cégeket, és nem volt szó az állami kezességvállalásért fizetendő díjról sem. A kedvezményezettek kiválasztását illetően a rendelet nem határozott meg objektív kritériumokat. A rendszernek az EUMSZ 108. cikkével összhangban történő bejelentése nem történt meg, ezért a Bizottság fenntartja a jogot azon további állami intézkedések kivizsgálására, amelyekre e rendszer alapján kerülhetett sor.

(20)

A kezességvállalás alapján a hitel-megállapodásokat 2007. október 11-én írták alá.

(21)

2009. május 25-én a görög hatóságok átütemezték a vállalat 2004–2009 közötti időszakra vonatkozó, 14,57 millió EUR összegű, lejárt társadalombiztosítási hiteltartozását, amelyet így 96 hónap alatt, 0,19 millió EUR összegű havi részletekben kellett visszafizetni. Az átütemezésre a 3762/2009 számú törvény (10) értelmében került sor. Egyes most átütemezett hiteltartozások már a korábbi átütemezések között is szerepeltek, amit nem vettek figyelembe. A benyújtott információk alapján nem úgy tűnik, hogy a United Textiles e hozzájárulásokból bármennyit is kifizetett volna.

(22)

A 2/35129/0025 számú miniszteri rendelettel a görög állam 2010. június 30-án kezességet vállalt a United Textiles vállalatnak hitelező bankok, nevezetesen a Görög Nemzeti Bank, az Emporiki Bank, a Görög Mezőgazdasági Bank, az Alpha Bank és az Eurobank felé. A kezességvállalás a tervezett 63,6 millió EUR összegű, három részből álló konzorciális hitelre nyújtott fedezetet a következő célokra:

(23)

A tervezett konzorciális alaphitel futamideje kilenc év volt. A kezességvállalást biztosító 2/35129/0025 számú miniszteri rendelet nem határozott meg kamatlábat a kezességvállalással fedezendő hitelek vonatkozásában. Pusztán azt állapította meg, hogy a hitelnyújtásra piaci kamatláb mellett kerül sor. Az állami kezességvállalás a hitel 80 %-ra szólt. A terv szerint az állam az éves átlagban fennálló tartozás összege után 2 % éves díjat kapott volna. Az állami kezességvállalás mellett úgy volt, hogy a hitelező bankok a vállalati részvények legalább 25,9 %-án létesített zálogjog, valamint a vállalat ingatlanvagyonára bejegyzett elsőrangú jelzálogjog formájában kapnak biztosítékot az új hitelekre. Az állam a kezességvállalásért nem kap biztosítékot, ám a garancia lehívása esetén a biztosíték az államhoz kerülne.

(24)

A 2/35129/0025 számú miniszteri rendelet alapján a 2010 júniusában adott kezességvállalás hatályon kívül helyezte a 2009. október 2-án nyújtott korábbi garanciát (2/71055/0025 számú miniszteri rendelet). E korábbi kezességvállalás egy 40 millió EUR összegű, új hitelre szólt, amelynek célja ugyancsak a 2008 augusztusa és 2009 februárja között a vállalat részére nyújtott hitelek átütemezésének finanszírozása volt (lásd a (22) preambulumbekezdés a) pontját). A 40 millió EUR összegű hitel azonban soha nem került kifizetésre, így a 2009. októberi kezességvállalás aktiválására sem került sor. E kezességvállalás helyébe a 63,6 millió EUR összegű konzorciális hitel fedezetéül szolgáló, 2010. júniusi új kezességvállalás lépett. A görög hatóságok szerint a változást az indokolta, hogy a 40 millió EUR összegű hitel már nem volt elégséges fedezet a vállalat likviditási követelményeinek biztosításához.

(25)

A kezességvállalás ellenére az alaphitel nyújtására soha nem került sor. Tekintettel a vállalat akut nehézségeire, a bankok visszaléptek a hitel-megállapodás megkötésétől, és a hitel kifizetése nem történt meg.

(26)

Az eljárás megindításáról szóló 2010. október 27-i határozatában a Bizottság megkérdőjelezte azt, hogy a 2007. évi (1. intézkedés) és a 2010. évi (3. intézkedés) állami kezességvállalások összhangban álltak a piaci feltételekkel, illetve megfeleltek az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közleménynek (11) („kezességvállalásról szóló közlemény”).

(27)

A késedelmes társadalombiztosítási hozzájárulás fizetési kötelezettség (2. intézkedés) átütemezését illetően az eljárás megindításáról szóló 2010. október 27-i határozatában a Bizottság feltette a kérdést, hogy adott körülmények között egy magánhitelező elfogadott volna-e bármiféle adósság-átütemezést. Az adósság későbbi törlesztése csupán halvány lehetőségnek tűnt, tekintve, hogy a United Textiles akkor már komoly pénzügyi nehézségekkel küzdött és termelése nagyrészt leállt.

(28)

A Bizottság tehát bizonytalan volt annak megítélésében, hogy az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében a vizsgált intézkedések jogellenes állami támogatásnak minősülnek-e, illetve azok összhangban vannak-e a EUMSZ-szel.

(29)

A kérdéses intézkedésekkel kapcsolatosan a görög hatóságok és a kedvezményezett United Textiles által adott tájékoztatás a következőképpen összegezhető:

(30)

A Görögország és a kedvezményezett által az 1. intézkedés kapcsán tett észrevételek nagyban megegyeznek, így azokat a Bizottság közösen összegzi.

(31)

Görögország és a kedvezményezett elismerik, hogy a 2007. évi kezességvállalás idején a vállalat nehéz helyzetben volt, ami szerintük az alacsonyabb költségszintű országok támasztotta nemzetközi verseny miatt következett be. Görögország elismeri, hogy kezességet vállalt.

(32)

Görögország és a kedvezményezett azzal érvelnek, hogy a 2007. évi kezességvállalás nem minősül támogatásnak, mivel arra nem kiválasztás alapján került sor: a kezességvállalás célpontja nem a United Textiles volt, hanem arra egy olyan miniszteri rendelet alapján került sor, amely nem csupán a United Textiles vállalatra, de más vállalatokra egyaránt vonatkozott.

(33)

Görögország és a kedvezményezett a továbbiakban azzal érvel, hogy a 2007. évi kezességvállalásra azon 2322/1995 számú görög törvényi szabályozás értelmében került sor, amely lehetővé tette a pénzügyminiszter számára az adósság-átütemezési célú vagy friss működő tőkét biztosító hiteleket nyújtó pénzintézeteknek adott állami kezességvállalást.

(34)

Görögország és a kedvezményezett állítása szerint a kezességvállalást megelőzően a vállalat banki finanszírozású és állami kezességvállalástól mentes szerkezetátalakítási tervet nyújtott be a görög hatóságokhoz. A Bizottsághoz ilyen szerkezetátalakítási tervet hivatalosan soha nem nyújtottak be.

(35)

Görögország felhozza azt az érvet is, hogy a 2007. évi kezességvállalásra nem az Európai Unió állami támogatásra vonatkozó szabályai szerint került sor. Görögország állítása szerint a kezességvállalás hitelfedezeti mértéke nem haladta meg a 80 %-ot, illetve annak biztosítása piaci kamatláb mellett történt. Görögország azt állítja, hogy az elzálogosított ingatlanok és a részvényesek személyes kezességvállalása révén a hitelbiztosíték megfelelő volt, valamint a kezességvállalás meghatározott tranzakcióra és időtartamra vonatkozott.

(36)

Görögország és a kedvezményezett érvelése szerint a kedvezményezett az egyik legnagyobb görög textilipari vállalat, amely jelentős munkaerőt foglalkoztat és elsősorban a határhoz közeli régiókban működik.

(37)

Görögország és a kedvezményezett azt állítja továbbá, hogy a Görög Nemzeti Bank (a hitelező bank) egyetértett az állami kezességvállalás elhárításával, illetve a kezességvállalást kiváltó, a United Textiles ingatlanvagyonára bejegyzett jelzálog alkalmazásával.

(38)

Végezetül, Görögország és a kedvezményezett érvelése szerint a kezességvállalás beépült a 2010. évi kezességvállalásba, ilyen formán a vállalat hitelezése rendezésének integrált megközelítéséről van szó.

(39)

Görögország és a kedvezményezett érvelése szerint az intézkedés alapja a 3762/2009 számú törvény, amely általános érvényű törvényi szabályozásként a késedelmes vagy nem teljesített társadalombiztosítási kötelezettségekkel bíró összes vállalatra alkalmazandó, tehát az intézkedés nem szelektív.

(40)

Görögország elismeri a 2010. évi kezességvállalás tényét, azt állítva, hogy arra azért került sor, mert a 2009. évi korábbi kezességvállalás (amelynek kifizetésére nem került sor) már nem nyújtott elégséges fedezetet a vállalat likviditási követelményeihez, illetve, hogy a 2009. évi kezességvállalás ennek megfelelően beleolvadt a 2010. évi kezességvállalásba.

(41)

Görögország azzal érvel, hogy a 2010. évi kezességvállalás összhangban van a nehéz helyzetbe került cégeknek nyújtandó, intervenciós és szerkezetátalakítási állami támogatásról szóló közösségi iránymutatásokkal („intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások”) (12), és ilyen formán a United Textiles nem jutott előnyhöz. Görögország azt állítja továbbá, hogy nincs szó az intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatásokban szereplő „először és utoljára” alapelv megsértéséről, mivel a 2010. évi kezességvállalás a 2009. évi helyébe lép, egyben megváltoztatja a 2007. évi kezességvállalás számos rendelkezését (lásd az 1. intézkedést, (14) preambulumbekezdés). Ennek megfelelően a 2010. évi kezességvállalás a vállalat hiteleire vonatkozó feltételek összességét testesíti meg egységes rendelkezéseket tartalmazó, egyetlen megszövegezésben. Görögország azt is megállapítja, hogy a kezességvállalás még nem lépett hatályba, mivel a felelős minisztériumi főosztály azt még nem hagyta jóvá.

(42)

Végezetül, Görögország arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a 2010. évi kezességvállalás aktiválása még nem történt meg, mert a vállalat egyik bankkal sem kötött hitel-megállapodást és a hitel kifizetésére sem került sor. A görög hatóságok felhívják a Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy a kezességvállalást jóváhagyó, 2/35129/0025/2010.6.28. számú miniszteri rendeletben az szerepelt, hogy a hitel első két részlete (36,6 millió EUR és 15 millió EUR) 2010. július 28-ig kifizetésre kerül, és mivel ez a határidő lejárt, ezért a kezességvállalás valójában már a feltételek alapján sem léphet érvénybe.

(43)

A United Textiles érvelése szerint a hitel-megállapodás nem jött létre, következésképpen kamatláb meghatározására sem került sor. Amikor a megállapodás létrejön, a kamatláb a piaci feltételeknek fog megfelelni.

(44)

A 2010. évi szerkezetátalakítási tervet (lásd a (4) preambulumbekezdést) illetően a United Textiles azzal érvel, hogy abban drasztikus termeléscsökkenésről van szó, így a vállalat életképességének prognosztizált helyreállítása nem torzítja a versenyt.

(45)

E részben a Bizottság a fenti tények, valamint a Görögország és a United Textiles érvelése alapján elvégzi az intézkedések értékelését. Annak meghatározása érdekében, hogy a vállalat nehéz helyzetben volt-e, a Bizottság elsőként azt méri fel, hogy milyen állapotban volt a United Textiles a vizsgált intézkedések idején (V. a) szakasz). A Bizottság másodszor azt értékeli, hogy a vizsgált intézkedések magukban foglalnak-e állami támogatást (V. b) szakasz). Harmadszor, ha az intézkedés tényelegesen tartalmaz támogatást, akkor a Bizottság értékeli, hogy a támogatás összhangban áll-e a belső piaccal (V. c) szakasz).

(46)

A (14) és (15) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint és amint azt az alábbi 1. táblázat részletesebben is bemutatja, a vállalat működési és pénzügyi teljesítménye a 2004–2009 közötti időszakban jelentősen romlott.

1.   táblázat

A United Textiles pénzügyi kulcsmutatói (millió EUR-ban)

(47)

E pénzügyi számadatok alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált intézkedések idején (2007–2010) a vállalat az intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások 10. pontja értelmében „nehéz helyzetben” volt. A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a vállalat jelenleg is nehéz helyzetben van.

(48)

Tekintettel az intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások 10. pontjának a) alpontjára, a 2004–2009 közötti időszakban a vállalat nem vesztette el jegyzett tőkéjét – amint a pénzügyi kimutatásokból is látható –, sőt az valójában emelkedett. Azonban ugyanezen időszak alatt a vállalat saját tőkéje csökkent és 2007-ben minimális szintre esett vissza, majd 2008-ban és 2009-ben negatív szintet ért el. A vállalat nem tette meg a görög jogszabályok (15) alapján előírt szükséges intézkedéseket a saját tőke csökkenésének megállítása érdekében. A vállalat számára lehetséges intézkedés vagy a tőkeemelés, vagy a veszteségek aktiválása lett volna, ez pedig lenullázta volna a jegyzett tőkét. Kritikus pénzügyi helyzete (lásd az 1. táblázatot) és finanszírozási nehézségei (lásd a (15) preambulumbekezdést) miatt a United Textiles esetében úgy tűnik azonban, csakis a veszteségek aktiválása lett volna a jártható út. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a vállalat jegyzett tőkéjének több mint felét valójában elveszítette.

(49)

Figyelembe véve az iránymutatások 10. pontjának c) alpontját, 2008-tól kezdve a vállalat a görög jog értelmében (16) megfelelt a kollektív fizetésképtelenségi eljárás megindítását lehető tévő kritériumoknak.

(50)

Végezetül, tekintettel az iránymutatások 11. pontjára, azok a szokásos jelek, amelyek egy cég nehéz helyzetére utalnak, úgymint a növekvő veszteségek, a csökkenő forgalom és a felhalmozódó adósság, már legalább 2004 óta jelen voltak.

(51)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy „Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítésével torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

(52)

A Bizottság most tehát azt értékeli, hogy a United Textiles vállalattal kapcsolatos intézkedések az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése alapján állami támogatásnak minősülnek-e.

(53)

Az állami kezességvállalásra valójában állami forrásokból került sor, mivel azt közvetlenül az állam nyújtotta. A döntést a felelős miniszter hozta meg, tehát az intézkedés az államnak is tulajdonítható. Az állami forrásokra vonatkozó kritérium tehát teljesül.

(54)

Görögország és a kedvezményezett állítása szerint a Görög Nemzeti Bank (a hitelező bank) egyetértett az állami kezességvállalás elhárításával, és helyette a kezességvállalást kiváltó, a United Textiles ingatlanvagyonára bejegyzett jelzálog alkalmazásával. Állításuk alátámasztásaként Görögország és a kedvezményezett benyújtja a Görög Nemzeti Bank 2010. december 24-én kelt, a United Textiles vállalat 2010. december 23-án kelt levelére írott válaszlevelét.

(55)

Ezt az érvelést a Bizottság nem tudja elfogadni. A benyújtott levél csupán a Görög Nemzeti Bank azon megállapítását tartalmazza, miszerint a bank, bizonyos feltételektől függően, hajlandó megvizsgálni a biztosíték javasolt kiváltását. A leglényegesebb feltétel az, hogy az elzálogosítandó vagyontárgyakat a bank választja ki, illetve, hogy a cserét az összes érintett félnek el kell fogadnia. A Bizottság álláspontja következésképpen az, hogy a Görög Nemzeti Bank valójában nem fogadta el a biztosíték javasolt kiváltását.

(56)

Görögország felhozza azt az érvet is, hogy a 2007. évi kezességvállalásra nem az Európai Unió állami támogatásra vonatkozó szabályai szerint került sor. Görögország állítása szerint a kezességvállalás hitelfedezeti mértéke nem haladta meg a 80 %-ot, illetve annak biztosítása piaci kamatláb mellett történt.

(57)

Ezt az indoklást a Bizottságnak nem áll módjában elfogadni, egyben azon a nézeten van, hogy a 2007. évi kezességvállalás igenis jogosulatlan előnyhöz juttatta a United Textiles vállalatot. A kezességvállalásról szóló közlemény 2.2. és 3.2. pontja értelmében előnyhöz jut az a kölcsönvevő, aki a kezességvállalásért nem piaci árat fizet. Egyes esetekben a pénzügyi nehézségekkel küzdő kölcsönvevő az állam kezességvállalása nélkül nem találna olyan pénzintézetet, amely bármilyen feltétel mellett is hajlandó lenne számára hitelt nyújtani.

(58)

A 2007. évi kezességvállalás egy nehéz helyzetben lévő cég számára nyújtott hitelekre szólt, és a kezes, vagyis az állam ezért semmilyen díjat nem kapott. A kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. és 4.2. pontja alapján a Bizottság rámutat arra, hogy a 2004–2007 között időszak során a vállalat pénzügyi helyzete jelentősen romlott, kölcsöneit illetően hátralékban volt, és a hitelező bankok 2001 óta korlátozták a neki nyújtott támogatást, csökkentve a hitelkeretet, illetve a hiteleket. A Bizottság úgy véli, hogy az intézkedés idején a United Textiles olyan súlyos nehézségekkel küzdött, amely hitelbesorolási szempontból a „rossz” kategóriának felel meg.

(59)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a vállalat 2007-es, 2008-as és 2009-es éves beszámolói alapján az elképzelés még mindig azt volt, hogy a garantált hitel biztosítékául a vállalat vagyoni eszközei szolgálnak majd: erre azonban még egyértelműen nem került sor (lásd a (18) preambulumbekezdést). A Bizottság megjegyzi azt is, hogy 2010 decemberében azt javasolták a Görög Nemzeti Banknak (a hitelező banknak), hogy hárítsa el az állami kezességvállalást, amit majd a United Textiles ingatlanvagyonára bejegyzett jelzálog válthat ki (lásd a (37) preambulumbekezdést). A Bizottság úgy véli, e javaslat egyértelműen jelzi, hogy ilyen biztosítékot nem nyújtottak. A görög hatóságok azt állítják, hogy a 2007. évi kezességvállalás biztosítéka az elzálogosított vállalati ingatlanok és a részvényesek személyes kezességvállalása voltak (lásd a (35) preambulumbekezdést), azonban a tények azt mutatják, hogy csupán a részvényesek által vállalt személyes kezességről volt szó. A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy az alaphitel nem volt biztosítva.

(60)

Ezért a Bizottságnak kétségei vannak a tekintetben, hogy egy magánkezes felkínált volna-e ilyen kezességvállalást, illetve egy magánbank hajlandó lett volna-e állami kezességvállalás nélkül finanszírozni a vállalatot, mivel egy ilyen helyzetben lévő vállalat számára rendkívül nehéz lenne a kölcsön visszafizetése, és ilyenformán a kezes nehezen kerülhetné el a kezességvállalás lehívását. Ennek megfelelően a Bizottság úgy véli, hogy a 2007. évi kezességvállalásból eredő támogatás összege megegyezik a garantált kölcsön teljes összegével, azaz 16 millió EUR-val (20 millió EUR 80 %-a).

(61)

Görögország és a kedvezményezett azzal érvelnek, hogy a 2007. évi kezességvállalás nem minősül támogatásnak, mivel arra nem kiválasztás alapján került sor: a kezességvállalás célpontja nem a United Textiles volt, hanem arra a 2/75172/0025/2007.1.26. számú miniszteri rendelet alapján került sor, amely nem csupán a United Textiles vállalatra, hanem más vállalkozásokra egyaránt vonatkozott.

(62)

A Bizottság megjegyzi, hogy a kezességvállalás alapját képező miniszteri rendelet meghatározott földrajzi terület, nevezetesen Imathía tartomány bizonyos ágazatait célozta meg. Továbbá a jelen esetben a görög hatóságoknak nagy mozgásterük volt a United Textiles vállalatnak nyújtandó kezességvállalás tekintetében, mivel a kezességnyújtásról szóló döntést illetően objektív kritériumok nem voltak meghatározva. Ilyen objektív kritériumok hiányában az intézkedés valójában szelektív volt, mert azt a hatóságok kizárólag diszkrecionális alapon alkalmazták (17). Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, amennyiben a pénzügyi támogatást nyújtó szerv olyan mértékű mozgásteret élvez, amely lehetővé teszi számára a kedvezményezettek kiválasztását vagy a segítségnyújtás feltételeinek meghatározását, akkor az ilyen segítségnyújtás nem tekinthető általános jellegűnek (18). Ilyenformán teljesül a szelektivitás kritériuma.

(63)

A United Textiles olyan ágazatban működik, amelynek termékei széles körben megjelennek a tagállamok közötti kereskedelemben. A támogatásra irányuló intézkedések idején a United Textiles olyan vállalat volt, amely forgalmának legnagyobb részét a többi tagállamban realizálta (lásd a (11) preambulumbekezdést). A kérdéses támogatási intézkedés versenytársaival szemben előnyhöz juttatta a United Textiles vállalatot (lásd a (45), (46) és (47) preambulumbekezdést). Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha az állami támogatás megerősíti egy vállalat pozícióját a tagállamok közötti kereskedelemben versengő többi vállalattal szemben, úgy e vállalatok a támogatás által érintett vállalatoknak tekintendők (19). Ennek megfelelően a verseny torzításának, valamint a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás kritériuma teljesül.

(64)

A 2007. évi kezességvállalás mögött álló hitelt nyújtó bank a Görög Nemzeti Bank volt; a vizsgálat kimutatta, hogy a kezességvállalásból a banknak előnye nem származott. A kezességvállalás egy 10 éves, új futamidejű, új hitel-megállapodásra szólt. A kezességvállalásról szóló közlemény 2.3.1. pontja értelmében az is a hitelnyújtó támogatása lehet, ha egy kölcsönre szóló állami kezességvállalásra ex post módon kerül sor, a hitelfeltételek kiigazítása nélkül; a jelen esetben azonban a meglévő hitel feltételei a hitel futamidejének változása révén megváltoztak. A Bizottság tehát úgy véli, hogy a 2007. évi kezességvállalás nem minősül a hitelnyújtó támogatásának.

(65)

A 2007. évi kezességvállalás egyetlen hatása ugyanakkor az volt, hogy a bank nem igyekezett haladéktalanul behajtani a kölcsönt. A bank azonban képes lett volna felszámolási eljárás útján visszafizettetni a fennálló követeléseit. A Bizottság itt jegyzi meg, hogy a 2007. évi hitel az állóeszközökre bejegyzett jelzálog révén biztosítva volt (20).

(66)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 2007. májusi állami kezességvállalás (1. intézkedés) az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése értelmében a United Textiles vállalatnak nyújtott jogellenes állami támogatásnak minősül.

(67)

A Bizottság úgy véli, hogy a 2007. májusi állami kezességvállalás, az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése értelmében, nem minősül a hitelező banknak, tehát a Görög Nemzeti Banknak nyújtott állami támogatásnak.

(68)

A Bizottság megjegyzi, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulások célja a közjog alapján jogi személyiséggel bíró, egyben állami felügyelet alatt működő társadalombiztosítási szervezetek finanszírozása. E hozzájárulások behajtásának elmaradása az államot forrásoktól fosztja meg. E kritérium következésképpen teljesül.

(69)

A Bizottság úgy véli, hogy a United Textiles ténylegesen egy nyolc éves időszakot kapott a fizetési kötelezettség teljesítésére, akkor, amikor súlyos pénzügyi nehézségekkel szembesült és nagy valószínűséggel fennállt a nem teljesítés mint mulasztás lehetősége. A széles körben általános ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – annak megállapítása érdekében, hogy a tartozások végrehajtás útján történő behajtásának elmaradása révén a United Textiles szelektív előnyhöz jutott-e, illetve, hogy ez az előny az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősül-e – azt kell megállapítani, hogy a vállalat rendes piaci körülmények között nem juthatott volna hozzá az előnyhöz (21). E ponton azt az alapvető kérdést kell feltenni, hogy adott körülmények között az állam magatartása összehasonlítható volt-e egy kellő gondossággal eljáró magánhitelező magatartásával.

(70)

A görög hatóságok szerint a United Textiles a korábbi átütemezési megállapodásokat nem tartotta be. A vállalat valójában egy nyolc éves hosszabbítást kapott 14,57 millió EUR összegű fizetési kötelezettsége teljesítésére (lásd a (16) preambulumbekezdést), egy olyan időszakban, amikor súlyos pénzügyi nehézségekkel szembesült és nagy valószínűséggel fennállt a nem teljesítés miatti mulasztás lehetősége. Ilyen meghosszabbítást egy piaci hitelnyújtó nem tett volna lehetővé, különös tekintettel arra, hogy az előző átütemezések korábban már meghiúsultak.

(71)

A Bizottság arra következtetésre jutott, hogy a görög hatóságok magatartása nem hasonlított egy kellő gondossággal eljáró magánhitelező magatartásához, mivel a 2009. évi átütemezésre sor került, annak ellenére, hogy a korábbi átütemezési megállapodások meghiúsultak, a vállalat már nehéz pénzügyi helyzetben volt és termelése jórészt leállt, így a kölcsön visszafizetése valószínűtlennek tűnt.

(72)

Ezért a Bizottság azon a nézeten van, hogy, az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése értelmében, a vállalat társadalombiztosítási adósságainak 2009. évi átütemezésével előnyhöz jutott.

(73)

A görög hatóságok és a kedvezményezett azt állítják, hogy az átütemezésre az összes görögországi vállalatra alkalmazandó, általános érvényű nemzeti törvényi szabályozás (22), alapján került sor, és ezért az intézkedés nem volt szelektív.

(74)

Ezt az érvelést a Bizottság nem tudja elfogadni. A jelen esetben a görög hatóságoknak nagy mozgásterük volt a United Textiles társadalombiztosítási adósságainak kezelése tekintetében, mivel az átütemezési döntést illetően objektív kritériumok nem voltak meghatározva. Ilyen objektív kritériumok hiányában az intézkedés valójában szelektív volt, mert azt a hatóságok kizárólag diszkrecionális alapon alkalmazták (23). Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, amennyiben a pénzügyi támogatást nyújtó szerv olyan mértékű mozgásteret élvez, amely lehetővé teszi számára a kedvezményezettek kiválasztását vagy a segítségnyújtás feltételeinek meghatározását, akkor az ilyen segítségnyújtás nem tekinthető általános jellegűnek (24). Ilyenformán teljesül a szelektivitás kritériuma.

(75)

Végezetül, a (63) preambulumbekezdésben szereplő okok miatt teljesül a verseny torzításának és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás kritériuma.

(76)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a késedelmes társadalombiztosítási kötelezettségek 2009. évi átütemezése a EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése értelmében a United Textiles vállalatnak nyújtott állami támogatásnak minősül.

(77)

A támogatás összege 14,57 millió EUR, ami a 2009. május 25-én átütemezett, késedelmes adósságok teljes összegével egyezik meg.

(78)

A Bizottság megállapítja, hogy a vállalat 2009-ben működését leállította és azóta még pénzügyi beszámolókat sem tett közzé (lásd a (15) preambulumbekezdést). A kezességvállalás nem volt elégséges friss források biztosításához, és a vállalat nem kezdte újra tevékenységét mialatt a kezességvállalás rendelkezésre állt. Ilyen körülmények között a Bizottság úgy véli, hogy a kezességvállalás nem torzította a versenyt, illetve nem jelentett ilyen jellegű fenyegetést. A kezességvállalás következésképpen nem minősül állami támogatásnak.

(79)

Minthogy az 1. és 2. intézkedés az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül, fontolóra kell venni, hogy azok vajon összeegyeztethetők-e az adott cikk (2) és (3) bekezdésében szereplő kivételekkel.

(80)

A (46)–(50) preambulumbekezdésben bemutatottaknak megfelelően, a vállalat működési és pénzügyi teljesítménye a 2004–2009 közötti időszak során jelentősen romlott. A Bizottság megállapítja, hogy a vizsgált intézkedések idején (2007–2010) a vállalat az intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások 10. és 11. pontja értelmében nehéz helyzetben volt, és ezt Görögország, illetve a kedvezményezett elismeri. A Bizottság úgy véli továbbá, hogy a vállalat továbbra is nehéz helyzetben van, mert a helyzet azóta sem javult.

(81)

A 107. cikk (2) bekezdésében és a 107. cikk (3) bekezdése d), illetve e) pontjában szereplő kivételek egyértelműen nem alkalmazhatók, és azokra a görög hatóságok nem hivatkoztak.

(82)

A 107. cikk (3) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy egy támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítható akkor, ha annak célja „olyan területek gazdasági fejlődésének támogatása, ahol az életszínvonal rendellenes módon alacsony, illetve ahol súlyos alulfoglalkoztatás tapasztalható”. A United Textiles a 107. cikk (3) bekezdésének a) pontja által támogatott területen található, ezért a vállalat potenciálisan regionális támogatásra lehet jogosult.

(83)

A 2007–2013 közötti időszak regionális támogatásairól szóló irányelvek („a regionális támogatásról szóló irányelvek”) (25), amelyek a 2007. évi kezességvállalás és a 2009. évi adósság-átütemezés (1. és 2. intézkedés) idején voltak irányadók, meghatározzák a regionális beruházási támogatás jóváhagyásának feltételeit.

(84)

A regionális támogatásról szóló irányelvek hatályukat tekintve egyértelműen kizárják a nehéz helyzetben lévő cégeket. A United Textiles már az 1. és 2. intézkedés idején nehéz helyzetben volt, ezért nem volt jogosult regionális támogatásra. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás, a regionális támogatásról szóló irányelvek alapján, nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek.

(85)

A Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet („általános csoportmentességi rendelet”) (26) alapján a Bizottság elvégzi a kérdéses intézkedések összeegyeztethetőségének értékelését is. A Bizottság megállapítja, hogy a nehéz helyzetben lévő cégeknek nyújtott támogatás ki van zárva az általános csoportmentességi rendelet hatálya alól. A United Textiles az 1. és 2. intézkedés idején már nehéz helyzetben volt, ezért az általános csoportmentességi rendelet értelmében a United Textiles vállalatnak nyújtott támogatás összeegyeztethetetlen volt.

(86)

A Bizottságnak értékelnie kell továbbá, hogy az adott intézkedések esetleg összeegyeztethetők-e a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez biztosított ideiglenes keretszabállyal („az ideiglenes keretszabály”) (27). A Bizottság azonban úgy véli, hogy 2008. július 1-jét megelőzően a United Textiles egyértelműen nehéz helyzetben lévő vállalat volt, ezért nem volt jogosult az ideiglenes keretszabály hatálya alá eső támogatásra.

(87)

Minthogy az intézkedések idején a United Textiles nehéz helyzetben lévő cég volt, a támogatás összeegyeztethetősége csakis az intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások, azaz a EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja tükrében értékelhető.

(88)

Először, a Bizottság úgy látja, hogy az intézkedéseket intervenciós támogatásként nem lehet összeegyeztethetőnek tekinteni. A kezességvállalás időtartama nem korlátozódik hat hónapra, amint azt az intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások (25) bekezdésének c) pontja kimondja, és a kölcsönhöz hasonlítható adósság-átütemezés szintén meghaladja az intervenciós támogatás esetén megengedett hat hónapos időszakot. Az intézkedések nem korlátozódnak a minimálisan szükséges összegre az intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások (25) bekezdésének d) pontjában foglaltak szerint, valamint az iránymutatások mellékletében meghatározott képletnek megfelelően.

(89)

Másodszor, az intézkedések egyike sem tekinthető összeegyeztethetőnek a szerkezetátalakítási támogatással sem. Görögország és a kedvezményezett állítása szerint a 2007. évi kezességvállalást megelőzően a vállalat banki finanszírozású és állami kezességvállalástól mentes szerkezetátalakítási tervet nyújtott be a görög hatóságokhoz. A Bizottsághoz ilyen szerkezetátalakítási tervet hivatalosan soha nem nyújtottak be. A szerkezetátalakítási terv szükséges feltétele egy cég hosszú távú életképessége helyreállításának, azonban ezekre az intézkedésekre szerkezetátalakítási terv nélkül került sor. A vizsgálat során egyértelműen bizonyítást nyert, hogy ilyen terv nem létezett és az adott időszakban megtett összes szerkezetátalakítási erőfeszítés meghiúsult, egészen addig a pontig, hogy a vállalat gyakorlatilag megszűnt működni és megszűnt tőzsdei jegyzése is. A szerkezetátalakítási kudarc ellenére az állam, a 2007. évi állami garanciavállalás révén, a United Textiles vállalatot továbbra is ellátta működő tőkével. A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy az 1. és 2. intézkedés pusztán a működéshez nyújtott, olyan támogatásnak minősült, amelynek alapját nem képezte hitelt érdemlő szerkezetátalakítási folyamat.

(90)

Végezetül, az intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások 38–42. pontjai értelmében nem került sor semmilyen kompenzációs intézkedés előterjesztésére.

(91)

A United Textiles szerkezetátalakítási támogatásra való jogosultságát illetően a Bizottság megállapítja, hogy a vállalat legalább 2007 óta, amikor már nehéz helyzetben volt, működési támogatásban részesül. A Bizottság úgy véli, hogy mindez „az először és utoljára” alapelv megsértését jelenti, egyben azt mutatja, hogy a vállalat nehézségei visszatérő jellegűek, illetve a vállalatnak nyújtott támogatás a közösségi érdekkel ellentétes módon torzította a versenyt. Továbbá, Görögország és a kedvezményezett érvelése szerint a 2007. évi kezességvállalás beépült a 2010. évi kezességvállalásba, ilyen formán a vállalat hitelezése rendezésének integrált megközelítéséről van szó. A Bizottság azonban úgy látja, hogy a szerkezetátalakítás integrált megközelítésére nincs bizonyíték, mivel a 2007-ben, 2009-ben és 2010-ben foganatosított támogatási intézkedésekre – a szükséges egyetlen szerkezetátalakítási projekt, illetve a vállalat életképességének helyreállítására alkalmas stratégia hiányában – éveken át került sor.

(92)

A Bizottság megállapítja, hogy „az először és utoljára” alapelvet nem tartották be.

(93)

Végezetül, a United Textiles az intézkedések idején nehéz helyzetben volt, és a Bizottság nem lát egyéb olyan állami támogatási szabályt, amely az állítólagos támogatást mint a EUMSZ-szel összeegyeztethetőt mutatná be.

(94)

A Bizottság megállapítja, hogy az 1. és 2. intézkedés nem összeegyeztethető az EUMSZ-szel.

(95)

A Bizottság megállapítja, hogy a 2007. évi állami kezességvállalás és a késedelmes társadalombiztosítási hozzájárulás fizetési kötelezettségek 2009. évi átütemezése állami támogatásnak minősül, ami összeegyeztethetetlen a belső piaccal. A Bizottság megállapítja, hogy a 2010. évi állami kezességvállalás nem minősül állami támogatásnak.

(96)

A 659/99/EK tanácsi rendelet 14. cikke kimondja, hogy „Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére.”

(97)

Tekintve, hogy a jelen intézkedések jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásnak minősülnek, a támogatást a támogatás nyújtását megelőzően fennálló piaci helyzet helyreállítása érdekében vissza kell venni. A támogatást attól az időponttól kell visszavenni, amikortól a kedvezményezett előnyhöz jutott, tehát amikortól a támogatás a kedvezményezett rendelkezésére állt, és a tényleges visszavétel időpontjáig meg kell fizetni a kamatot.

(98)

A 2007. évi állami kezességvállalás (1. intézkedés) nem összeegyeztethető támogatási eleme egyenlő a garantált kölcsön teljes összegével. A Bizottság becslése szerint a United Textiles számára ily módon nyújtott támogatás összege tehát 16 millió EUR.

(99)

A 2. intézkedésben szereplő, nem összeegyeztethető támogatási elem egyenlő az átütemezett adósságok teljes összegével, így a United Textiles számára ebben a formán nyújtott támogatás összege 14,57 millió EUR. A megállapodás alapján kifizetett összegektől eltérő egyéb kifizetések a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásként visszafizetendő teljes összegből levonhatók.

(100)

A visszafizetendő pontos összeget és a visszavett összegekre alkalmazandó kamatot Görögországnak kell kiszámítania,

a)

a kedvezményezett által visszafizetendő teljes összeg (a támogatás összege és a kamatok);

b)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes bemutatása;

c)

azt igazoló dokumentumok, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.

12.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 279/40

(1)

2011. június 10-én, a Bizottsággal való informális (bejelentés előtti) kapcsolatfelvételt követően Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült Királyság) bejelentést tett a Royal Mail Group (a továbbiakban: RMG) javára szóló intézkedéssorozatról (lásd a 2.3. szakaszt).

(2)

A Bizottság 2011. július 29-én kelt levelében tájékoztatta az Egyesült Királyságot, hogy a szóban forgó bejelentett intézkedések tekintetében az EK-Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felszólította az érdekelt feleket észrevételeik benyújtására.

(4)

2011. augusztus 9-én kelt levelében az Egyesült Királyság a válaszadási határidő 2011. szeptember 14-ig való meghosszabbítását kérte; ezt a Bizottság a 2011. augusztus 11-i levelében jóváhagyta. Az Egyesült Királyság 2011. szeptember 8-án továbbította észrevételeit.

(5)

A Bizottsághoz az érdekelt felektől az alábbi észrevételek érkeztek be:

(6)

Az érdekelt felektől beérkezett észrevételeket 2011. október 12-én továbbították az Egyesült Királyságnak. Az Egyesült Királyság 2011. november 16-án iktatott levelében nyújtotta be az észrevételekre vonatkozó megjegyzéseit.

(7)

A Bizottság 2011. augusztus 22-én információkérést küldött az Egyesült Királyságnak, amelyre az 2011. szeptember 14-i levelében válaszolt.

(8)

2011. szeptember 20-án az Egyesült Királyság hatóságai, az RMG és annak bankárai közötti találkozóra került sor, amelynek során az utóbbiak részletesebb információkkal szolgáltak a bejelentett szerkezetátalakítási tervről.

(9)

A Bizottság az ügy megvitatására 2011. október 12-én, 2011. november 10-én, 23-án és 2012. január 12-én több további találkozót is tartott az Egyesült Királyság hatóságaival. Az Egyesült Királyság számos további információt nyújtott be 2011. szeptember 30-án, 2011. október 20-án, 2011. november 7-én, 11-én, 18-án, 20-án, 28-án és 30-án, 2011. december 6-án és 2012. február 14-én kelt e-mailjeiben és leveleiben.

(10)

Az Egyesült Királyság hatóságai 2012. február 17-én a bejelentésre vonatkozó végleges frissítéseket és a szerkezetátalakítási tervhez kapcsolódó magyarázatokat nyújtottak be.

(11)

Az Egyesült Királyság a bejelentett intézkedéseket a postai szolgáltatásokra vonatkozó szélesebb körű szakpolitikájának összefüggésébe helyezi, és hangsúlyozza, hogy az RMG stratégiai szerepet tölt be az egyetemes postai szolgáltatások folyamatos ellátásának biztosításában.

(12)

Az Egyesült Királyság kormányának szakpolitikáját a postaszolgáltatási törvény (3) (a továbbiakban: 2011. évi postaszolgáltatási törvény) határozza meg, amely 2011. június 13-án részesült uralkodói jóváhagyásban. A törvény egy Richard Hooper által vezetett független felülvizsgálat (a továbbiakban: Hooper-jelentések) (4) ajánlásait valósítja meg, és összefoglalva:

(13)

Az RMG tulajdonosa a Royal Mail Holdings plc (a továbbiakban: RMH) révén 100 %-ban az állam. Az RMG az Egyesült Királyság fő postai szolgáltatója, és 2005 végéig – az egyesült királyságbeli postai piacok teljes liberalizálásáig – bizonyos alapvető levélszolgáltatások tekintetében törvényes monopóliummal rendelkezett. Az RMG a „Royal Mail” és a „Parcelforce Worldwide” márkákat használva biztosítja a postai küldemények (levelek, kisebb és nagyobb csomagok) összegyűjtését, válogatását, szállítását és kézbesítését.

(14)

A postahivatali hálózatot a POL üzemelteti, amely jelenleg teljes mértékben az RMG (és így az Egyesült Királyság kormánya) tulajdonában van. Az RMG és a POL különálló jogi személyek, bár ugyanazon csoport részét képezik. A Hooper-jelentések ajánlásainak megfelelően a javaslat szerint a POL a reform után teljes mértékben köztulajdonban marad, és az RMH irányítása alatt az RMG testvérvállalatává válik.

(15)

Az RMG-nek vannak más leányvállalatai is, elsősorban a General Logistics System BV (a továbbiakban: GLS), az RMG európai csomagszállító üzletága, amely csomagszállítási, logisztikai és expressz szolgáltatásokat nyújt egész Európában. A GLS hálózata leányvállalatokból és hálózati partnerekből áll, és 36 európai országra terjed ki.

1. ábra:   az RMG jelenlegi szervezeti struktúrája

(16)

Az RMG a 2000. évi postaszolgáltatási törvény értelmében 2001. március 23. óta rendelkezik engedéllyel arra, hogy az Egyesült Királyságban levélszolgáltatásokat nyújtson. Engedélye feltételei értelmében eleget kell tennie az egyetemes szolgáltatási kötelezettségnek. Ezek az intézkedések a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15-i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) (a továbbiakban: a postai szolgáltatásokról szóló irányelv) előírásait hajtják végre. Az RMG-nek engedélye értelmében a nemzeti hálózatához való hozzáférést lehetővé tevő kereskedelmi megállapodásokat kell kötnie minden érdekelt szereplővel. Az új szereplők jellemzően az RMG-vel kötött ilyen hozzáférési megállapodások útján léptek be a piacra.

(17)

Az RMG az egyetlen olyan engedélyes az Egyesült Királyság postai piacán, amelyet egyetemes szolgáltatási kötelezettség terhel. A jelenlegi egyetemes szolgáltatási kötelezettség fő vonatkozásai: i. postai küldemények (levelek, kisebb és nagyobb csomagok) kézbesítése legfeljebb 20 kg-ig munkanapokon valamennyi egyesült királyságbeli természetes vagy jogi személy lakó- vagy telephelyére (levelek esetén hétfőtől szombatig tartó kézbesítési kötelezettség); ii. munkanapokon legalább egy begyűjtés minden hozzáférési pontról, illetve a postai küldemények továbbításának, átvételének, összegyűjtésének, válogatásának és kézbesítésének szolgáltatása egységes díjszabás szerint meghatározott, megfizethető árakon; valamint iii. könyvelt postai küldeményekre vonatkozó szolgáltatás nyújtása egységes díjszabás szerint meghatározott árakon.

(18)

Az RMG engedélye a szabályozott szolgáltatások nyújtására árszabályozást vezet be. A jelenlegi árszabályozást 2006 áprilisában négyéves időtartamra állapították meg, de kiterjesztették 2012 márciusáig.

(19)

Ezenkívül az RMG-nek engedélye értelmében megkülönböztetésmentességi alapon lehetővé kell tennie az országos hálózatához való hozzáférést az ügyfelek és más postai vállalatok számára, tehát a gyakorlatban az RMG legtöbb versenytársa az RMG kézbesítési hálózatához (például a küldemények végső válogatásához és az ügyfeleknek való kézbesítés utolsó szakaszához) való, harmadik felek általi hozzáférést használva lépett be a piacra.

(20)

A kézbesítési hálózathoz való hozzáférésen alapuló verseny során a harmadik fél szolgáltató a saját hálózatában gyűjti össze és dolgozza fel a küldeményeket, amíg azok be nem érkeznek az RMG válogatóközpontjaiba, ahol végső válogatásra és az ügyfeleknek való kézbesítésre bekerülnek az RMG hálózatába. Hasonló, „ügyfelek általi közvetlen hozzáférési megállapodás” néven ismert megállapodások értelmében a nagyobb ügyfelek eljuttathatják előzetesen szétválogatott küldeményeiket az RMG postaközpontjaiba kézbesítésre.

(21)

Az Egyesült Királyság levélkézbesítési szolgáltatásai terén a verseny az RMG kézbesítési hálózatához való hozzáférésen keresztül valósult meg, nem pedig az RMG és az új belépők közötti, saját hálózatos verseny formájában. A piac 2006-os megnyitása óta átlagosan évi több mint 1 000 millió tétellel nőtt azon levelek mennyisége, amelyeket az egyesült királyságbeli egyéb postai szolgáltatók juttatnak be az RMG kézbesítési hálózatába, és ezek jelenleg az Egyesült Királyságba címzett belföldi postai küldemények piacának több mint 45 %-át teszik ki. Az RMG arra számít, hogy a következő években még inkább csökken a piaci részesedése a versenytársaival szemben. Bizonyos nagy forgalmú piacokon a versenytársak várhatóan […] (6) piaci részesedést fognak elérni.

(22)

A POL, az RMG úgynevezett kiskereskedelmi ága felelős a körülbelül 11 500 Post Office fióktelepet magában foglaló hálózatért. Ezek közül alig kevesebb mint 400-at birtokol és irányít közvetlenül a POL. Az összes többi magántulajdonban van, és alpostamesterek vagy franchise-partnerek működtetik. A POL feladata, hogy fenntartsa a hálózatot, és teljesítsen bizonyos, az Egyesült Királyság lakossága általi hozzáférésre vonatkozó kritériumokat (a lakosság 99 %-a 3 mérföldön [4,8 km-en] belül legyen valamelyik kirendeltségtől stb.).

(23)

A POL-nak jelenleg egyetlen munkavállalója sincs, mivel a POL-nak dolgozó teljes jelenlegi személyzetet (az önálló vállalkozók kivételével) az RMG-től rendelik ki. Az RMG körülbelül 9 000 munkavállalóját rendelik ki, akik teljes munkaidejükben a POL-nak dolgoznak.

(24)

A POL kiskereskedelmi postahivatali szolgáltatásokat nyújt az RMG-nek, míg az RMG közös háttérirodai támogatási szolgáltatásokat nyújt a POL számára. Ezenkívül az RMG és a POL több közös szolgáltatást is használ (például járműszolgáltatások, épületbiztonság stb.), amelyeket az RMG jelenleg térítés ellenében nyújt. E szolgáltatások nyújtását jelenleg egy az RMG és a POL közötti szolgáltatási megállapodás szabályozza, amelyet több új szolgáltatási megállapodás fog felváltani, amikor a POL az RMG testvérvállalatává válik.

(25)

Amellett, hogy általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat nyújt, a POL a hálózata útján és egy közvetlen internetes értékesítési csatornán keresztül bizonyos „kereskedelmi” tevékenységeket is végez (például telefonszolgáltatási és biztosítási termékek értékesítése).

(26)

2011. március 23-án a Bizottság 180 millió GBP összegű köztámogatást engedélyezett a POL részére postahivatali hálózata 2011. április 1-jével kezdődő, egy éven át történő finanszírozására. (7) A Bizottság ugyanebben az időszakban szintén engedélyezte a készpénzszolgáltatások postahivatalokban való nyújtását finanszírozó, meglévő hiteleszközök folytatását. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás összeegyeztethető az uniós szabályokkal, mivel nem kompenzálja túl a POL-ra ruházott közszolgáltatási feladatok nettó költségeit.

(27)

2012. január 24-én az Egyesült Királyság bejelentést tett egy, a POL által nyújtott általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat támogató intézkedéscsomagról, amely nagyjából hasonló a 2011-ben engedélyezett intézkedésekhez.

(28)

Az Egyesült Királyság az RMG-t nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekinti, mivel jelenleg súlyos pénzügyi nehézségekkel küzd (a bejelentett pénzügyi számadatok ellenkező megjelölés hiányában az RMG minden leányvállalattal együtt számított konszolidált eredményére vonatkoznak):

(29)

Az RMG mérlege azt mutatja, hogy a vállalat a 2010/2011-es pénzügyi év végén súlyos pénzügyi gondokkal küzdött; mind a működő tőkéje, mind a nettó forgóeszközei negatívak voltak.

(30)

Az Egyesült Királyság által benyújtott előrejelzések szerint az RMG készpénz-mozgástere negatív lesz […], azaz ha a bejelentett intézkedéseket nem hajtják végre, nem lesz elegendő forrása ahhoz, hogy fedezze a mindennapi működését. Következésképpen az RMG nem fogja tudni visszafizetni a jelenlegi hiteleszközeit sem, amikor azok törlesztése […]-ban/ben esedékessé válik.

(31)

E tényezők alapján az RMG […]-ra/-re fizetési kötelezettségei teljesítése terén súlyos nehézségekkel néz szembe, illetve ezután képtelen lesz saját forrásaiból szerkezetátalakítási programba kezdeni és helyreállítani életképességét, így a vállalat olyan helyzetbe kerül, hogy a gazdasági életképesség helyreállításához és a közszolgáltatás megszakítás nélküli biztosításához állami támogatásra kell támaszkodnia.

(32)

A 2011. évi postaszolgáltatási törvény értelmében az Egyesült Királyság felelősséget fog vállalni a Royal Mail Pension Plan (Royal Mail nyugdíjbiztosítási alap, a továbbiakban: RMPP) keretéhez tartozó bizonyos felhalmozódott kötelezettségekért. A javasolt intézkedés mentesíteni fogja az RMG-t az alól a kötelezettség alól, hogy pótolja az ezen alap keretében kialakult hiányt, így jelentős pénzügyi terhet vesz le az RMG válláról.

(33)

Az Egyesült Királyság szerint az RMPP mérete és volatilitása nem arányos az RMG jelenlegi üzleti tevékenységével, és komoly hátránynak bizonyult az RMG azon képességére nézve, hogy saját erejéből versenyképes legyen az Egyesült Királyság liberalizált postai piacán. Az Egyesült Királyság úgy véli, hogy azáltal, hogy az állam átvesz bizonyos kötelezettségeket az RMPP-től, és így hozzájárul az RMG életképességének helyreállításához, az RMG – mint az Egyesült Királyság egyetlen egyetemes szolgáltatója – korszerűsítve képes lesz alkalmazkodni a liberalizált ágazati környezethez. A nyugdíjhiány elengedése ennek következtében elhárítja az egyik fő akadályt az elől, hogy az RMG magánszektorból származó tőkét vonzzon.

(34)

Az RMPP mellett az RMG jelenleg három másik nyugdíjalapot tart fenn, amelyek a következők: a Royal Mail Senior Executives Pension Plan (Royal Mail felső vezetők nyugdíjbiztosítási alapja, a továbbiakban: RMSEPP), a Royal Mail Retirement Savings Plan (Royal Mail nyugdíjmegtakarítási alap, a továbbiakban: RMRSP) és a Royal Mail Defined Contribution Pension Plan (Royal Mail befizetésekkel meghatározott nyugdíjbiztosítási alap, a továbbiakban: RMDCPP). A bejelentett intézkedés csak az RMPP-t érinti, nincs hatása az RMSEPP, az RMRSP vagy az RMDCPP tagjaira.

(35)

Az RMPP az RMG munkavállalói – köztük a POL-hoz kirendelt és teljes munkaidejükben a POL-nak dolgozó munkavállalók – számára rendelkezésre álló foglalkoztatói nyugdíjrendszer. (8) Magánszektorbeli rendszer abban az értelemben, hogy a magánszektorbeli vállalkozásokra alkalmazott rendes egyesült királyságbeli nyugdíjjogszabályok alapján működik. A 2011. március 31-i helyzet szerint az RMPP-nek körülbelül 436 000 tagja volt, közülük körülbelül 130 000-en voltak a rendszerben ellátást felhalmozó aktuális munkavállalók (aktív tagok), körülbelül 118 000-en voltak korábbi munkavállalók, akik a nyugdíjkorhatár előtt kiléptek a szolgálatból és még nem részesültek nyugellátásban (késleltetett ellátottak), és körülbelül 188 000-en voltak nyugdíjasok.

(36)

Az RMPP-t a 2009. december 21-én kelt és később módosított harmadik fő vagyonkezelési meghatalmazás és szabályzat (a továbbiakban: vagyonkezelési meghatalmazás) szabályozza. A programban a fő munkáltató az RMG, a vagyonkezelő pedig egy vállalat, a Royal Mail Pensions Trustees Limited (a továbbiakban: a vagyonkezelő). A vagyonkezelési meghatalmazás mellett a vagyonkezelőnek és az RMG-nek az RMPP-re vonatkozó kötelezettségeire a Munkaügyi és Nyugdíjügyi Minisztérium által előterjesztett, foglalkoztatói nyugdíjrendszerekre alkalmazandó jogszabályok irányadók, amelyeket elsősorban a nyugdíjrendszerekről szóló 1993. évi törvény, az 1995. évi nyugdíjtörvény és a 2004. évi nyugdíjtörvény tartalmaz. Az RMPP az Egyesült Királyság nyugdíjszabályozó szervének hatáskörébe tartozik.

(37)

Az RMPP szolgáltatással meghatározott rendszer, azaz az ellátást a rendes nyugdíjkorhatárkor fizetendő nyugdíj célösszegéhez viszonyítva állapítják meg, a tag éves fizetésének összegéhez és a munkáltatónál töltött szolgálati idejéhez viszonyítva. Ez eltér a befizetésekkel meghatározott nyugdíjrendszerektől, amelyek esetén csak a munkáltató/munkavállaló számára előírt járulék mértékét határozzák meg. A járulékokat befektetik, és amikor egy tag nyugdíjba vonul, a felhalmozott források értékét használják arra, hogy a tagnak élete végéig jövedelmet biztosítsanak.

(38)

A szolgáltatással meghatározott nyugdíjrendszernek két nagy típusa van, az utolsó jövedelmen és az életkereseten alapuló típus. Az utolsó jövedelmen alapuló rendszer a munkavállaló utolsó nyugdíjra jogosító jövedelmének meghatározott hányada vagy százaléka alapján biztosít nyugdíjat minden nyugdíjszerző szolgálati év után. Ezzel szemben az életkereseten alapuló rendszer a munkavállaló teljes nyugdíjszerző szolgálati idejére számított (az infláció figyelembevételére általában valamilyen mértékben kiigazított) átlagkeresetének meghatározott százaléka alapján biztosít nyugdíjat minden nyugdíjszerző szolgálati év után.

(39)

2008 áprilisáig az RMPP tagjai által felhalmozott ellátásokat az utolsó jövedelem módszere alapján számították ki. 2008 áprilisában azonban az RMG az RMPP szabályainak módosításával nyugdíjreformokat hajtott végre; ennek keretében a 2008. április 1. utáni szolgálati idő tekintetében felhalmozott ellátásokra vonatkozó változásokat is bevezettek, amelyek értelmében ezeket már nem az utolsó jövedelem módszere, hanem az életkereseten alapuló módszer alapján számítják ki (noha az e dátum előtti szolgálat tekintetében felhalmozott ellátások továbbra is a tag szolgálatból való kilépésekor kapott fizetéséhez kapcsolódnak). A 2008. április 1-jén bevezetett egyéb reformok közé tartozik a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése a 2010. április 1. után megszerzett szolgálati időre vonatkozóan (az e dátum előtt felhalmozott ellátások továbbra is igénybe vehetők 60 éves korban anélkül, hogy előrehozott nyugdíj miatti levonást alkalmaznának), és 2008. április 1-jei hatállyal az RMPP új tagok és csatlakozók előtti lezárása. A 2008. április 1. utáni új tagok és csatlakozók számára az RMPP helyett egy befizetésekkel meghatározott nyugdíjrendszer, az RMDCPP áll rendelkezésre.

(40)

Az Egyesült Királyság kiemeli, hogy az RMG később igen korlátozott mértékben tudta módosítani az RMPP-t. Ezek a korlátozások az Egyesült Királyság általános nyugdíjjogszabályaiból és az RMPP rendszerének speciális vonásaiból erednek.

(41)

Az Egyesült Királyság joga szerint az RMG nem rendelkezik vétójoggal az RMPP-nek fizetett járulékát illetően. A járulék mértékéről rendszerint a fenntartó munkáltató és a nyugdíjalap vagyonkezelője állapodik meg, de azzal a feltétellel, hogy ha az értékmegállapítás hatálybalépésétől számított 15 hónapon belül nem sikerül megállapodásra jutniuk, akkor a járulékokat az Egyesült Királyság 2004. évi nyugdíjtörvénye által 2005. április 6-án létrehozott nyugdíjszabályozó szerve határozza meg, amelynek feladata a nyugdíjjogszabályok betartatása. A nyugdíjszabályozó szerv egyértelműen meghatározta többek között, hogy a nyugdíjalapoktól elvárja, hogy rendelkezzenek bizonyos szintű fizetőképességgel, a vagyonkezelőktől pedig megköveteli, hogy a technikai előírásként szereplő finanszírozási célhoz képest fellépő minden hiányt igyekezzenek visszafizettetni a fenntartó munkáltatóval „amilyen gyorsan csak a munkáltató annak megfizetésére ésszerűen képes”.

(42)

Ebben az összefüggésben az RMG 2006 júniusában egyetértési megállapodást kötött a vagyonkezelővel az RMPP hiányának 17 éven át tartó finanszírozásáról, az RMG által az RMPP részére a felhalmozott ellátások költségének fedezésére teljesített éves kifizetéseken felül. A feltételek közé tartozott az összesen 1 milliárd GBP-t kitevő, letéti ügynök által kezelt számlák létrehozása az RMPP javára, amelyek a 2009/613/EK bizottsági határozat (9) tárgyát képezték.

(43)

2010. június 30-án az RMG a vagyonkezelővel egy további helyreállítási tervről állapodott meg azzal a céllal, hogy 2047 márciusáig a következő éves hozzájárulások fizetésével finanszírozzák az RMPP hiányát:

(44)

A POL a hiányhoz kapcsolódó kifizetések 7 %-át nyújtja. Ezt a hányadot a POL-hoz kirendelt munkavállalók számának az RMG összes munkavállalója számához viszonyított aránya alapján számították ki. A POL éves hozzájárulása a nyugdíjhiányhoz a 2010–11-es pénzügyi évben 21 millió GBP volt.

(45)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt javasolják, hogy alakítsanak ki az Egyesült Királyság kormányának felelősségi körébe tartozó, az RMG-hez vagy az RMPP-hez jogilag nem kapcsolódó, új kötelező nyugdíjrendszert. A felhalmozott kötelezettségek és az RMPP birtokában lévő eszközök bizonyos része átkerül az új rendszerbe. A tervek szerint a 2012. március 31-ig felhalmozott nyugellátások kerülnek át a rendszerbe. Ez a javaslat többek között az RMPP jelenlegi nyugdíjasaira, késleltetett ellátottaira és aktív tagjaira vonatkozik.

(46)

Az új nyugdíjrendszer nagy vonalakban, a becslések szerint (a 2011. március 31-i aktuáriusi értékelés számadatai alapján) 32 200 millió GBP kötelezettséget és 27 700 millió GBP ehhez kapcsolódó eszközt, tehát 4 500 millió GBP hiányt fog átvenni. A nyugdíjhiány 2012. április 1-jei elengedése után az RMG csak a rendes nyugdíjjárulékokat fogja tovább fizetni az RMPP valamennyi, továbbra is az RMG-nek dolgozó tagja után, következésképpen csak a 2012 márciusa után megszerzett új nyugdíjjogosultságokért marad felelős (a továbbiakban: folyamatos RMPP rendszer).

(47)

A folyamatos RMPP rendszer a nyugdíjhiány elengedése után közvetlenül körülbelül 2 100 millió GBP (10) kötelezettségből és ennek megfelelő összegű, az RMG-nél maradó eszközökből fog állni. Az RMG továbbra is visel minden jövőbeli szolgáltatási költséget, ideértve az RMPP keretében fennálló, arra vonatkozó bármilyen jelenlegi kötelezettséget, hogy fenntartsa az utolsó jövedelemmel való folyamatos kapcsolatot, valamint hogy a korábbi nyugellátások tekintetében bizonyos növekedéseket biztosítson (például a korai nyugdíjba vonulás esetében). Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjhiány elengedése után az RMG továbbra is viselni fogja azt a kockázatot, hogy a késleltetett ellátottakhoz kapcsolódó korábbi kötelezettségek növekedhetnek az árak inflációját meghaladó esetleges jövedelemnövekedés miatt, mivel a nyugellátásoknak kapcsolódniuk kell az aktuális utolsó jövedelem szintjéhez. Az RMG továbbra is felelős lenne a meglévő RMSEPP-ért is, amelynek (egy 2011. március 31-i értékelés szerint) 300 millió GBP értékű kötelezettsége és körülbelül 30 millió GBP hiánya van.

(48)

A pénzügyi nehézségei kezelése érdekében 2011 júniusában az RMG a 2008–2016-os időszakra vonatkozóan szerkezetátalakítási tervet készített.

(49)

Az RMG tervei, amelyek elsősorban a költségek csökkentésére és a bevételek diverzifikálására összpontosítanak, azokra a jelentős szerkezetátalakítási intézkedésekre (ideértve az RMPP jelentős módosításainak végrehajtását) építenek, amelyeket az RMG üzleti tevékenysége modernizálására és a költségek csökkentésére 2002 óta hozott. Az RMG 2011. júniusi, a vállalat életképességének helyreállítására irányuló terve öt kulcsterületre oszlik:

(50)

A szerkezetátalakítási terv célja az RMG hosszú távú életképességének helyreállítása. Az Egyesült Királyság szerint, ha képesek lesznek kivenni a strukturálisan magas szintű fix költségeket, javítani az általános szabályozási környezetet, és a csökkenő küldeményforgalom miatt elveszített bevételek pótlása érdekében diverzifikálni a bevételeket, az elő fogja segíteni, hogy az RMG életképes legyen és hosszú távú jövője biztosítása érdekében képes legyen magánszektorból származó befektetéseket vonzani.

(51)

Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy az RMG hosszú távú életképességének helyreállítása központi szakpolitikai célkitűzés az egyetemes szolgáltatási kötelezettség általános rendelkezésre állásának és hatékony teljesítésének elérése érdekében. Az Egyesült Királyság szerint a nyugdíjhiány elengedése önmagában nem lesz elég ahhoz, hogy biztosítsa az RMG hosszú távú életképességét: az RMG még a hiány elengedése után sem tudja megoldani a saját eszközeivel vagy piaci forrásokból szerzett finanszírozással a pénzügyi nehézségeit.

(52)

Ezért az Egyesült Királyság a nyugdíjhiány elengedése mellett az RMG mérlegének megerősítését célzó bizonyos intézkedéseket is bejelentett, amelyek a következőkre terjednek ki:

(53)

Az Egyesült Királyság a bejelentésében azt állította, hogy a nyugdíjhiány elengedése a liberalizálás előtti időszakból származó, régebbi működési költségként a Bizottság gyakorlata alapján összeegyeztethetőnek tekinthető a belső piaccal. Azt is kijelentette továbbá, hogy a javasolt intézkedések összhangban állnak a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatással (12) (a továbbiakban: a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás). Az Egyesült Királyság az eljárás során a bejelentett intézkedések indoklásaként nem hivatkozott a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdésére.

(54)

A hivatalos vizsgálat megindításáról szóló határozatában a Bizottság feltette a kérdést, hogy a nyugdíjhiány elengedése összeegyeztethetőnek tekinthető-e azon kivételes teher ellentételezéseként, amelyet az RMG korábbi, közszférabeli monopóliumként betöltött státusa eredményezett. 2007-ben a Bizottság valóban jóváhagyott egy, a La Poste állami alkalmazotti státusú munkavállalóinak jelenlegi és jövőbeli nyugdíja finanszírozására vonatkozó francia reformot. (13) Amíg azonban a 2007. évi határozat biztosította, hogy a La Poste tényleges társadalombiztosítási költségei hasonlóak legyenek a versenytársakéhoz, az RMG teljes nyugdíjhiányának elengedése egy átlagos egyesült királyságbeli vállalatnál jobb helyzetbe hozná a vállalatot. A Bizottság ezért szerette volna megtudni, hogy azok a terhek, amelyek alól az RMG-t mentesítették, teljes mértékben megfelelnek-e az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata értelmében vett régebbi működési költségeknek, és hogy valóban egyenlő versenyfeltételek érvényesülnének-e a hiány elengedésének végrehajtását követően.

(55)

A Bizottság ezenkívül fenntartásoknak adott hangot azzal kapcsolatban is, hogy a szerkezetátalakítási terv összeegyeztethető-e a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatással, különösen az életképesség helyreállításának kilátását, az RMG hozzájárulásának mértékét és a kompenzációs intézkedések szintjét illetően.

(56)

A Bizottság szerint az Egyesült Királyság nem igazolta meggyőzően, hogy az eredetileg benyújtott szerkezetátalakítási terv megfelelne a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatásnak. A Bizottság konkrétan kétségben vonta, hogy az RMG egyetlen egyetemes szolgáltatóként betöltött szerepe és a közszférabeli monopóliumának örökségéből eredő kötelezettségek indokolnák a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás feltételeinek enyhítését, különösen azon feltételekét, amelyek biztosítják, hogy a versenytorzulások korlátozottak legyenek, és hogy a szerkezetátalakítás költségét részben az előírt 50 %-os saját hozzájárulásból fedezzék.

(57)

A Bizottság úgy vélte továbbá, hogy az eredeti szerkezetátalakítási terv 2008-tól 2016-ig tartó időtartama rendkívül hosszú volt, és az eredeti szerkezetátalakítási tervben szereplő előrejelzések feltételezései – például a teljes küldeményforgalomra vonatkozó feltételezések – könnyen megváltozhattak. A Bizottság ezért kétségeit fejezte ki az RMG hosszú távú életképességének a bejelentett terv végrehajtásával történő helyreállítását és az életképességre vonatkozó előrejelzések megalapozottságát illetően.

(58)

Az Egyesült Királyság a hivatalos vizsgálat keretében a Bizottsággal folytatott megbeszélések során lemondott az 1 700 milliós adósságcsökkentés egy részéről, és 1 089 millió GBP-re csökkentette a bejelentett adósságcsökkentő intézkedéseket. Ezenkívül visszavonta a bejelentett 200 millió GBP összegű újrafeltöltődő hitelkeretet is. A Bizottság így ezeket az intézkedéseket már nem tekinti bejelentendőnek, csak az 1 089 millió GBP-t kitevő adósságcsökkentő intézkedést.

(59)

Ezen túlmenően a vizsgálat során az Egyesült Királyság benyújtott egy rövidebb szerkezetátalakítási időszakra vonatkozó, frissített szerkezetátalakítási tervet: 2010–2015. Ebben az időszakban az RMG vállalata szerkezetének átalakítására működési és ágazati intézkedéseket fog hozni. Az RMG életképességének helyreállítását szolgáló terv a következő fő lépésekre osztható: munkaerőhöz kapcsolódó átszervezés, szerkezeti átalakítás kapacitása csökkentése érdekében, valamint az informatikai rendszerek átalakítása.

(60)

Az RMG változásainak középpontjában, amelynek célja, hogy az Egyesült Királyságban hosszú távon pénzügyileg fenntartható egyetemes szolgáltatást lehessen nyújtani, a munkaerőhöz kapcsolódó átszervezés áll. Az RMG már eddig is ért el előrelépést e téren, és egy önkéntes kilépési program és a természetes létszámcsökkenés útján a terv időtartama alatt jelentős mértékben tovább szándékozik csökkenteni a személyi állományát. Ez önmagában is a tervben szereplő összes vonatkozó szerkezetátalakítási költség körülbelül egyharmadát jelenti, és jelentősen csökkenteni fogja az RMG egyik alapvető költségét.

(61)

A szerkezetátalakítási terv a szerkezetátalakítási időszak folyamán előirányozza, hogy az RMG UK Letters & Parcels and International (UKLPI) részlegének létszámát 2015 márciusára a 2011 márciusában záruló év elején meglévő körülbelül 160 000 főről körülbelül […] főre csökkentik. Ez 2011. március és 2015. március között megközelítőleg […] összes csökkentést jelent az UKLPI-nál, ami körülbelül évi […]-nak/nek felel meg. Ez a munkaerőhöz kapcsolódó átszervezés magában foglalja a központi vezetők számának közel […]-val/vel való csökkentését is (közülük 2011 márciusáig már több mint 1 000-en távoztak). Az előrejelzések szerint 2010 márciusa és 2015 márciusa között reálértéken […] millió GBP munkaerőköltség-megtakarítás érhető el.

(62)

A munkaerővel kapcsolatban tervezett változások az RMG üzleti tevékenységének gyakorlatilag minden részét érinteni fogják. Például:

(63)

A 2011. júniusi szerkezetátalakítási tervben szereplő, munkaerővel kapcsolatos átszervezési költségek fő elemei i. a végkielégítések, ii. az utazási költségek és az újbóli elhelyezkedés elősegítésének költségei, valamint iii. bizonyos kivételes egyösszegű kifizetések. A végkielégítések 2010 márciusa és 2015 márciusa között várhatóan körülbelül […] millió GBP-t tesznek ki. Az utazási költségek és az újbóli elhelyezkedés elősegítésének költségei (amelyeket azoknak az alkalmazottaknak fizetnek, akiket megtartottak, de akiknek most az RMG infrastruktúrájának átalakítása – többek között különböző postaközpontok bezárása – eredményeként más létesítményekben kell dolgozniuk) 2014/2015-ig körülbelül […] millió GBP költséget fognak kitenni. A kivételes egyösszegű kifizetések, amelyek – mivel kulcsfontosságú részét képezik a Communication Workers Unionnal (Kommunikációs Dolgozók Szakszervezetével) kötött 2010. évi modernizációs megállapodásnak – szükségesek a változás gyorsaságának és hathatósságának fenntartásához, […] millió GBP-t fognak kitenni. Ezekre a kifizetésekre nem lett volna szükség egy lassabb, hagyományosabb tempójú modernizáció esetében.

(64)

A munkaerőhöz kapcsolódó átszervezés e kulcsfontosságú elemei együttesen, a 2010. március és 2015. március közötti időszakban az összes vonatkozó szerkezetátalakítási költség körülbelül felét teszik ki.

(65)

A bejelentett szerkezetátalakítási terv az RMG személyi állományát érintő intézkedéseken kívül a vállalat kapacitásának az adott időszakban való csökkentését célzó szerkezeti átalakítást is tartalmaz. Összességében a szerkezeti átalakításra költött összeg a 2010. március és 2015. március közötti időszakban a teljes vonatkozó szerkezetátalakítási költség körülbelül egyharmadát teszi ki. A szerkezetátalakításnak ez az eleme konkrétan a postaközpontok hálózatának jelentős csökkentéséhez kapcsolódik, amely ennek megfelelően hatást gyakorol a munkaerőre is.

(66)

A szerkezeti átalakítás részét képezi az automatizálás is, és főként az új kézbesítési módszerek, amelyek hosszabb, rugalmasabb kézbesítési időkereteket tesznek lehetővé. Ez szintén jelentős hatást gyakorol a személyi állományra, és kulcsfontosságú részét képezi a szerkezetátalakításnak.

(67)

A szerkezetátalakítási tervnek része egy egyszeri ingatlanracionalizálási program, amely 2015 márciusára a 2010/2011-es pénzügyi év kezdetén meglévő 64-ről […]-ra/re csökkenti a postaközpontok számát, jelentősen csökkentve az RMG lábnyomát és racionalizálva a működését. A szerkezetátalakítási terv tehát 2010/2011 és 2014/2015 között […] postaközpont bezárását irányozza elő; ez a teljes hálózatban […] csökkentésnek felel meg. A 2010 márciusától 2011 márciusáig tartó év során összesen 5 postaközpontot zártak be.

(68)

Ezzel összefüggésben az RMG minden továbbra is működő postaközpontban bevezeti a World Class Mail rendszert. A World Class Mail egy, a biztonság, az ügyfélszolgálat, az minőség és a termelékenység javítását és a meghibásodások csökkentését szolgáló átfogó rendszer. A világszínvonalú („World Class”) teljesítményt úgy érik el, hogy minden munkavállalót bevonnak a feldolgozórendszerek alacsony megbízhatósága és működési teljesítménye miatti idő- és erőforrás-veszteség elleni küzdelembe. A 2011/2012-es pénzügyi év végére valamennyi postaközpont a World Class Mail rendszer része lesz, és azt a kézbesítési irodákban is bevezetik.

(69)

Emellett az intelligens levélválogató gépek használata változást fog hozni az automatikus válogatásban, és csökkenti a kézi válogatással összefüggő költségeket. Ezek a gépek sokkal gyorsabbak, mint a jelenlegi módszerek és berendezések, amelyeket az RMG közel 20 éve használ.

(70)

Ezenkívül megvalósítják a kézbesítői útvonal szerinti sorba rendezés bevezetését is, amely automatizálja a levelek kézbesítési sorrendbe rendezését. Ez kritikus fontosságú része a szerkezetátalakításnak, kompakt válogató és sorba rendező gépek beszerzését és üzembe állítását teszi szükségessé, és változásokat eredményez a munkamódszerekben, főként a kézbesítést végző postásoknál. A levelek automatikus sorba rendezése csökkenti a kézbesítési irodákban végzett kézi válogatás mennyiségét (és a kapcsolódó költségeket), és így a kézbesítő személyzet kezdési és végzési idejének hatékonyabb beosztását teszi lehetővé. A kézbesítői útvonal szerinti sorba rendezés a küldeményfeldolgozás olyan szerkezeti változását jelenti az RMG számára, amely növelni fogja a termelékenységét. Az RMG 2008-ban a küldemények 0 %-át rendezte sorba; 2009-ben 1 %-át, 2011 augusztusára pedig 50 %-át.

(71)

Az RMG szerkezetátalakítási tervének részét képezi a kis csomagok jelenleg kézzel végzett válogatásának automatizálása is. A vállalat jelenleg határozza meg a szerkezetátalakítási időszakban bevezetendő legjobb megoldást.

(72)

Végezetül, az új kézbesítési módszerek lehetővé teszik az RMG számára, hogy a hagyományos kézbesítési módszerekről (gyalogos, kerékpáros) főként biztonságos (kézi vagy motoros) kézikocsikat és furgonokat alkalmazó kézbesítésre váltson. Ezek az új módszerek nagy változást jelentenek az RMG számára, és a jelenleg végrehajtott változás a felmerült kiadásokkal együtt hosszabb, rugalmasabb kézbesítési időkereteket tesz lehetővé, ezzel pedig lehetővé válik az RMG számára, hogy csökkentse a kézbesítési útvonalak számát és a személyes kézbesítés működési költségeit.

(73)

A szerkezetátalakítás arra is kiterjed, hogy a terv időszakában az informatika terén az üzleti tevékenység szempontjából kritikus fontosságú tőkebefektetést hajtanak végre. A munkaerővel kapcsolatos változásokat kiegészítendő az RMG jelenleg kézi elektromos eszközöket vezet be a papíralapú folyamatok felváltására, és ezáltal a hatékonyság növelésére. Ezek egyik alapvető funkciója azoknak az ügyfélaláírásoknak a tárolása, amelyek a nyomon követett tételek átvételét igazolják. Az eszközök lehetővé teszik az RMG számára a tételek valós idejű nyomon követését. Így miután a postás végez a kézbesítésekkel, már nem szükséges az aláírások és átvételi elismervények további papíralapú feldolgozása.

(74)

Ezenkívül az RMG a jövőben egyéb informatikai és operatív beruházásokat is végez, többek között jelentős beruházásokat számos kritikus területen:

(75)

A 2010. március és 2015. március közötti időszakban a rendszerek átalakítása és az informatikai átalakítás terén végrehajtandó beruházások összesen a teljes releváns szerkezetátalakítási költségek körülbelül egyötödét teszik ki.

(76)

Az Egyesült Királyság szerint a nyugdíjintézkedések végrehajtása és a szerkezetátalakítási intézkedések teljes megvalósítása után az RMG helyzete az előrejelzések szerint a következő lesz:

(77)

Ez a következtetés helytálló az ésszerű pesszimista forgatókönyv alapján is (további […] mennyiségi csökkenés a szerkezetátalakítási terv időszakában), amelyet 2011. november 30-án, az érzékenységi elemzés részeként nyújtottak be a Bizottságnak. E pesszimista forgatókönyv szerint 2015 márciusára az RMG helyzete a következő lenne:

(78)

Ezekről az előrejelzésekről azt állítják, hogy a javasolt szerkezetátalakítás megalapozottságát és erejét bizonyítják.

(79)

Az eljárást megindító határozatra az érdekelt felek széles körétől érkeztek észrevételek, többek között az RMG kisebb belföldi versenytársaitól és azok ágazati szövetségeitől, az RMG nagyobb nemzetközi társaitól, lobbicsoportoktól, valamint az RMG munkavállalóinak többségét képviselő szakszervezetektől.

(80)

Az egyesült királyságbeli kisebb postai szolgáltatók ágazati szövetségeként, a Mail Competition Forum (Postai Szolgáltatások Versenyének Fóruma, a továbbiakban: MCF) igen fontosnak tartja, hogy az RMG – mint az egyetemes szolgáltatási kötelezettség ellátására képes egyetlen egyesült királyságbeli vállalat – szilárd és életképes legyen, ugyanakkor arra vonatkozó aggodalmaknak ad hangot, hogy egy mesterségesen megerősített RMG kiszoríthatja a kisebb versenytársait a már amúgy is nehézségekkel teli piacról azzal, hogy kiszorító árazást vagy árprést alkalmaz, illetve megtagadja a hozzáférést a nélkülözhetetlen létesítményekhez. Ebben az összefüggésben az MCF átfogó előzetes szabályozási intézkedéseket sürget a kisebb versenytársak védelme és a Royal Mail hálózatához való hozzáférése biztosítása érdekében.

(81)

Az MCF azonos véleményen van az Egyesült Királysággal azt illetően, hogy az RMG nehéz helyzetben lévő vállalat, és egyetért a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatásnak a tervezett intézkedések értékelésére szolgáló megfelelő keretként történő alkalmazásával. Megjegyzi továbbá, hogy az Egyesült Királyság nem törekszik arra, hogy azzal indokolja a támogatást, hogy az szükséges egy általános gazdasági érdekű szolgáltatás fenntartásához, de leszögezi, hogy amennyiben a Bizottság bármilyen, az RMG-nek általános gazdasági érdekű szolgáltatásokért nyújtott kompenzációt engedélyez, annak a verseny védelme érdekében szigorú biztosítékokkal kell együtt járnia.

(82)

Az MCF úgy véli, hogy az intézkedéseket a feltétlenül szükséges minimumra kell korlátozni, és azoknak csak a nyugdíjhiány kezelését kell célozniuk. Az MCF elutasít minden, a mérleg helyreállítását célzó intézkedést vagy bármilyen más olyan intézkedést, amelyet azzal a céllal hoznak, hogy a cég vonzóbbá váljon valamely piacgazdasági befektető számára. Ebben az összefüggésben az MCF kétkedésének ad hangot a cég privatizációjával kapcsolatban.

(83)

Az MCF a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás értelmében a nagyvállalatok számára előírt 50 %-os saját hozzájárulást illetően az előírt küszöbhöz való szigorú ragaszkodást sürgeti, és ennek finanszírozásához javasolja az eszközök elidegenítését és a veszteséget termelő tevékenységek leállítását.

(84)

A kompenzációs intézkedéseket illetően az MCF úgy véli, hogy több átfogó szerkezeti, fiskális és szabályozási intézkedés szükséges, többek között az Egyesült Királyság postaszolgáltatási törvényének reformja annak megakadályozására, hogy az RMG a jövőben ugyanarra a célra további támogatást kapjon, a vállalat kiskereskedelmi és hálózati vonatkozásainak teljes szerkezeti szétválasztása, valamint az RMG egyetemes szolgáltatáson kívül eső szolgáltatásai héamentességének megszüntetése.

(85)

A Secured Mail rámutat, mennyire fontos az RMG az egyetemes szolgáltatási kötelezettség egyesült királyságbeli teljesítése szempontjából. Ugyanakkor a Bizottságot annak biztosítására ösztönzi, hogy az RMG-nek ne legyen lehetősége arra, hogy új keletű erejét a kisebb versenytársak üzleti modelljét veszélyeztető módon használja fel. Ahogyan a Mail Competition Forum, úgy a Secured Mail is hangsúlyozza, hogy szükség van az eszközök elidegenítése és a veszteséget termelő tevékenységek leállítása útján finanszírozott megfelelő saját hozzájárulásra. A Secured Mail továbbá szívesen látna szabályozási fellépést, például az RMG üzletágai hálózati és kiskereskedelmi vonatkozásainak szétválasztását.

(86)

A UK Mail, egy kisebb belföldi versenytárs megjegyzi, hogy míg a cég általában véve üdvözölte az egyetemes szolgáltatási kötelezettség hatékony teljesítésének biztosítása céljára az RMG-nek nyújtott állami támogatást, az intézkedéseket csak a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás szigorú betartása mellett kellene engedélyezni.

(87)

A DX, egy másik kisebb belföldi versenytárs szintén aggodalmát fejezi ki az RMG egyesült királyságbeli piacon betöltött helyzetének ellenőrizetlen módon való megerősítését illetően, és pártolja a lehetséges versenytorzulások kiegyenlítésére hozandó kompenzációs intézkedéseket.

(88)

A Communication Workers Union (Kommunikációs Dolgozók Szakszervezete, a továbbiakban: CWU) az RMG modernizálását célzó, elmúlt években kifejtett szélesebb körű modernizációs törekvések összefüggésébe helyezi az intézkedéseket. Üdvözli a támogatási intézkedéseket, de aggodalmaknak ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a szerkezetátalakítási folyamat mennyire megterheli a személyi állományt, és rámutat arra, hogy a Royal Mail munkavállalóinak általános munkakörülményei terén mélyreható és tartós változások következnek be. A CWU arra kéri a Bizottságot, hogy az általános munkafeltételekre gyakorolt hátrányos hatások korlátozása érdekében tartsa minimális szinten a szerkezetátalakítást. A CWU elutasítja a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás szerinti értékelést, és úgy gondolja, hogy a Bizottságnak ehelyett általános gazdasági érdekű szolgáltatásért nyújtott ellentételezésként kellene engedélyeznie a támogatást. A CWU úgy véli, nem kellene saját hozzájárulást előírni az RMG számára, és a támogatási intézkedések nagyvonalú értékelése mellett emel szót, hogy az átmenet folyamatát az RMG dolgozói számára a lehető legzökkenőmentesebbé tegyék.

(89)

A Free and Fair Postal Initiative (Szabad és Tisztességes Postáért Kezdeményezés, a továbbiakban: FFPI) lobbicsoport általában véve üdvözli az RMG javára szóló állami támogatási intézkedéseket, és csak az RMG életképességének a szerkezetátalakítási terv szerinti helyreállásával kapcsolatban ad hangot bizonyos aggodalmaknak. A jelenlegi gazdasági hangulatra tekintettel az FFPI kétségesnek találja az értékesítési kilátásokat, és fájlalja, hogy nincs átfogó privatizációs terv.

(90)

Az FFPI fontosnak tartja kiemelni továbbá, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás valamennyi előírását teljesíteni kell, különösen a saját hozzájárulás tekintetében, amelynek az FFPI szerint – az iránymutatással összhangban – jelentősnek (50 %) kellene lennie. Ezenkívül az FFPI úgy véli, hogy az átfogó kompenzációs intézkedéseknek szükségszerűen magukba kell foglalniuk az egyetemes szolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez nem elengedhetetlen eszközök értékesítését és különösen a versenytársak piaci hozzáféréséhez kapcsolódó biztosítékokat.

(91)

Az FFPI kijelenti továbbá, hogy ebben az ügyben elutasítja az EDF  (14) és a La Poste  (15) kapcsán hozott határozatok szerinti, régebbi működési költségekhez kapcsolódó érvelést, azon az alapon, hogy jelentős különbségek állnak fenn a jelenlegi ügy tényállásához képest, különösen Franciaország és az Egyesült Királyság nyugdíjrendszerét tekintve.

(92)

A Deutsche Post az RMG támogatásszükségletét az egyesült királyságbeli postai piac liberalizálása és fejlődése összefüggésébe helyezi, amelyből az a követelmény is ered, hogy a monopólium korábbi birtokosának egy kompetitív postai piac feltételeihez kell alkalmazkodnia, és ennek megfelelően modernizálnia kell az üzleti gyakorlatait. Ebben az összefüggésben a Deutsche Post arra ösztönzi a Bizottságot, hogy e tekintetben valamennyi tagállamban biztosítsa a jog egységes alkalmazását. A Deutsche Post emellett elutasítja az Egyesült Királyság által bemutatott érvelést, amely szerint az RMG a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás értelmében vett „kivételes esetet” képez, és kétli, hogy az iránymutatás alkalmazható lenne az esetre.

(93)

Ebben az összefüggésben a Deutsche Post azzal is érvel a Bíróság Combus-ügyben (16) hozott ítélete alapján, hogy a korábban állami tulajdonban lévő egyetemes szolgáltatók privatizációja során a nyugdíjköltségek közpénzekből való ellentételezése – amely meghaladja a magán versenytársak által rendesen vállalt mértéket – nem minősül támogatásnak. A Deutsche Post azt állítja, hogy az RMG nyugdíjhiánya elengedésére nem vonatkozhat a Szerződés 107. cikkében foglalt tilalom, mivel a Combus-ügyben hozott ítélet értelmében ennek az intézkedésnek a célja a szerkezeti hátrány orvoslása.

(94)

A Deutsche Post úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak kötelessége lenne figyelembe vennie azt, hogy az RMG a nyugdíjhiánya miatt magasabb bélyegárak formájában már részesült ellentételezésben.

(95)

A TNT megjegyzi, hogy a támogatásnak nem kellene meghaladnia azt a legkisebb összeget, amely szigorúan szükséges ahhoz, hogy megmentsék az RMG-t a pénzügyi nehézségeitől. Ugyanakkor a TNT-t aggasztja, hogy az RMG arra használhatja új keletű erejét, hogy indokolatlanul korlátozza a versenyt az Egyesült Királyság postai piacán, így próbálva visszaszerezni a piac irányítását és pótolni az elveszített piaci részesedést.

(96)

Egy ilyen lépés megelőzése érdekében a TNT az állami támogatás ellentételezéseként átfogó intézkedéseket kér, többek között a hálózathoz való jövőbeli hozzáférés garantálását, lehetőség szerint szétválasztás útján, és a héamentesség megszüntetését, amelyek megerősítenék a végponttól végpontig tartó kézbesítés piacán zajló verseny fejlődését.

(97)

Ami a megfelelő jogi keretet illeti, a TNT egyetért az Egyesült Királysággal abban, hogy az intézkedéseket a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatásnak megfelelően szerkezetátalakítási támogatásnak kellene tekinteni, és elutasítja a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdése szerinti vizsgálat elképzelését.

(98)

Nyilatkozatában a UPS úgy vélekedik, hogy a javasolt támogatási intézkedések jelentős következményekkel járnának a postai piacra nézve, és a közvetlenül megcélzott piacokon túlmutató hatásokat gyakorolnának az egyesült királyságbeli és európai expressz csomagküldési piacokra. Ebben az összefüggésben a UPS megkérdőjelezi az RMG számára nyújtott előnyök kiszámításának módját, valamint a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatásnak az esetre való alkalmazhatóságát.

(99)

Kétségei vannak továbbá az intézkedéseknek a Szerződés 107. cikke (3) bekezdése és a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás szerinti összeegyeztethetőségével kapcsolatban is.

(100)

A kompenzációs intézkedéseket illetően a UPS kijelenti, hogy a szükséges intézkedéseknek arányban kell állniuk a versenytorzulásokkal. A UPS ezért elutasítja az Egyesült Királyság által előterjesztett elképzelést, amely szerint az intézkedéseknek a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás szerinti értékelésekor figyelembe kellene venni a közszolgáltatási kötelezettség teljesítésének terhét. A UPS különös hangsúlyt fektet arra, hogy elemezni kell és számba kell venni a szomszédos piacokon érvényesülő lehetséges továbbgyűrűző hatásokat, arra az esetre, ha az intézkedések esetleg nem csak az RMG-t, hanem annak leányvállalatait is erősítenék, különösen a GLS-t.

(101)

A támogatás összegét illetően a UPS hangsúlyozza, hogy az összegnek a feltétlenül szükséges minimumra kell korlátozódnia, és hogy az RMG-nek jelentős saját hozzájárulást kell nyújtania. Ebben az összefüggésben a UPS kétségbe vonja, hogy olyan kivételes körülmények állnának fenn, amelyek lehetővé tennék az 50 % alatti saját hozzájárulást, ahogyan azt az Egyesült Királyság javasolja. A UPS úgy véli továbbá, hogy amennyiben a Bizottság elfogadja az Egyesült Királyság e tekintetben előadott érvelését, a saját hozzájárulás a Bizottság korábbi határozatokban foglalt döntési gyakorlata alapján semmilyen körülmények között nem lehet kevesebb 40 %-nál.

(102)

Ami a Szerződés 107. cikke (3) bekezdése szerinti, a korábbi működési költségekre vonatkozó érvelést illeti, a UPS kiemeli, hogy az intézkedések nem indokolhatók precedens (La Poste) alapján vagy elvi alapon, hanem átfogó mérlegelést kell végezni, amelynek során az intézkedés pozitív hatásait összevetik az intézkedés versenytorzító hatásával.

(103)

Az Egyesült Királyság elfogadja, hogy a bejelentett nyugdíjhiány-elengedési és adósságcsökkentő intézkedések a Szerződés 107. cikke (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek.

(104)

Az Egyesült Királyság fenntartja, hogy a nettó kötelezettségek RMG-ről az Egyesült Királyságra való átruházásának adóügyi megítélése kapcsán nem merül fel támogatás, mivel az RMG számláit terhelő jelenlegi nyugdíj-kötelezettségek még ki nem fizetett összegeket jelentenek, és csak akkor vonhatók le az adóból, amikor a kifizetést ténylegesen végrehajtják. Ily módon az RMG nem igényelt adókedvezményt a számláin lévő semmilyen kötelezettséggel kapcsolatban. Az Egyesült Királyság szerint méltánytalan lenne, ha az RMG-t adóval sújtanák a céltartalék feloldásával kapcsolatban annak ellenére, hogy nem is részesült adókedvezményben az adott ellátásokra vonatkozóan. (17)

(105)

A Bizottságnak az eljárást megindító határozatban foglalt azon állítására válaszul, hogy nem egyértelmű, hogy a POL előnyökhöz jutna-e az adósságcsökkentő intézkedések kapcsán, az Egyesült Királyság kijelenti, hogy a POL finanszírozása és számvitele elkülönül az RMG-étől. Az Egyesült Királyság szerint ezt igazolja az a tény is, hogy a vállalkozások jogilag különállóak.

(106)

Az Egyesült Királyság először is fenntartja, hogy jelentős párhuzamok állnak fenn a jelenlegi ügy és a La Poste-ügy között. Bár az Egyesült Királyság elismeri, hogy az egyesült királyságbeli nyugdíjkörnyezet eltér a franciaországitól, és az RMG rendszerének nincs konkrét egyesült királyságbeli összehasonlítási alapja, ez nem jelenti azt, hogy a La Poste precedense ne lenne alkalmazható. Az Egyesült Királyságnak meggyőződése, hogy a két ügy között elegendő hasonlóság áll fenn ahhoz, hogy indokolt legyen a precedens teljes körű alkalmazása, mivel mindkét ügyben jelentős gazdasági kockázat és felső korlát nélküli kötelezettségek szerepelnek, és mivel mindkét ügy rugalmatlan rendszerekre vonatkozik.

(107)

Az Egyesült Királyság továbbá úgy véli, hogy ugyan vannak párhuzamok az ügyek között, az RMG kapcsán javasolt megoldás nem olyan kiterjedt vagy jelentős, mint a La Poste esetében, mert az Egyesült Királyság csak a múltbeli kötelezettségei alól mentesíti az RMG-t, és mert az Egyesült Királyság által átvállalt nyugdíj-kötelezettségekkel együtt jár az RMPP nyugdíjeszközeinek többsége is, így a szóban forgó támogatás csak a hiányra korlátozódik, nem pedig a kötelezettségek összegére.

(108)

Az Egyesült Királyság azzal is érvel, hogy az RMG szokatlan mértékű nyugdíj-kötelezettségekkel rendelkezik, amely több tényező kombinációjának köszönhető, köztük az RMG foglalkoztatási költségeinek nagyságrendje, az indexálás és a korai nyugdíjazás rendszere, valamint a szakszervezetekkel kötött kollektív szerződések által előírt kedvező létszám-leépítési feltételek. Az Egyesült Királyság szerint ezek a kötelezettségek az energiaágazatbeli nyugdíj-kötelezettségekről szóló korábbi bizottsági határozatok értelmében vett ún. átállási költségeknek tekinthetők. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjhiányt olyan vissza nem fordítható, az ágazat liberalizálása előtt végrehajtott (szociális) beruházásnak kellene tekinteni, amely az ágazati liberalizáció új, döntéshozatalkor előre nem látható feltételei között veszteségessé vált. Az Egyesült Királyság az átállási költségekhez kapcsolódó érvelését a következő tényezőkre alapozza:

(109)

A vizsgálat során az Egyesült Királyság további információkat is szolgáltatott arról, hogy az RMG nyugdíj-kötelezettségei, amelyeket az Egyesült Királyság kormánya javaslatának részeként elengednének, mennyiben számítanak rendellenesnek. Tovább részletezte a Towers Watson szakértői vállalat által elvégzett kiinduló elemzést, amely vizsgálatot végzett az RMPP-ben előforduló rendellenességek mértékéről.

(110)

Ez a kiegészítő elemzés az RMPP-t az átlagos, magánszektorbeli, szolgáltatással meghatározott nyugdíjrendszerrel vetette össze, és az Egyesült Királyság szerint azt igazolja, hogy az RMPP nyugdíj-kötelezettségeiből körülbelül 6 900 millió GBP az átlagos rendszerhez képest rendellenesen magas költségekhez kapcsolódik.

(111)

Ez 2011. márciusi számviteli alapon meghaladja az RMPP 4 500 millió GBP-t kitevő nyugdíjhiányának mértékét, ami az Egyesült Királyság szerint arra utal, hogy az RMPP teljes nyugdíjhiánya rendellenesnek tekinthető.

(112)

Az Egyesült Királyság először is fenntartja, hogy a Bizottságnak olyan módon kellene alkalmaznia a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatást, hogy az ne gyakoroljon negatív hatást az egyetemes szolgáltatás egyesült királyságbeli rendelkezésre állására. Ezért az Egyesült Királyság hangsúlyozza, hogy az RMG elengedhetetlenül fontos az egyetemes szolgáltatás rendelkezésre állásához, és azzal érvel, hogy a vállalat nehézségei nemcsak az RMG vállalkozásként való túlélését veszélyeztetik, hanem az egyetemes szolgáltatás egyesült királyságbeli rendelkezésre állását is. Az Egyesült Királyság tehát arra kéri a Bizottságot, hogy amikor a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás alapján értékeli az intézkedéseket, vegye figyelembe a Szerződés 106. cikke (2) bekezdéséhez kapcsolódó jogalkotói szándékot. Az érvelése alátámasztására az Egyesült Királyság a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint a Szerződés szabályait az egyetemes szolgáltatás hatékony teljesítésére és zavartalan rendelkezésre állására tekintettel kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor egy vállalkozásnak az alapvető szolgáltatás teljesítésére vonatkozó képessége van veszélyben és különösen, ha az e szolgáltatást teljesítő vállalkozás túlélése kerül veszélybe. (18)

(113)

Az Egyesült Királyság ennek megfelelően kijelenti, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás szerinti összeegyeztethetőségi kritériumoknak a szükséges mértékben alkalmasnak kellene lenniük arra, hogy lehetővé tegyék az intézkedések szerkezetátalakítási tervben elképzelt módon való végrehajtását, nehogy fennálljon annak a veszélye, hogy az Egyesült Királyság kormánya nem tud eleget tenni a postai szolgáltatásokról szóló irányelv szerinti kötelezettségeinek.

(114)

Az Egyesült Királyság fenntartja továbbá, hogy az RMG-t a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás értelmében vett nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak kell tekinteni, azaz olyan vállalkozásnak, amely az állami beavatkozás tilalma esetén részvényeseitől vagy piaci forrásokból nem lenne képes megszerezni a fennmaradását veszélyeztető veszteségek halmozódásának megállításához szükséges tőkét. E tekintetben az Egyesült Királyság rámutat a vállalat súlyos pénzügyi nehézségeire, amelyeket a visszaeső bevételek, a súlyos gondokra utaló mérleget eredményező, jelentős mértékű nyugdíjhiány, valamint cash flow-pozícióinak előre jelzett hiánya okoz.

(115)

A beadványaiban az Egyesült Királyság bővebb tájékoztatást nyújtott a szerkezetátalakítási tervvel kapcsolatban. Konkrétan a következőket mutatta be:

(116)

Ami a szerkezetátalakítási terv hosszát illeti, az Egyesült Királyság szerint a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy milyen gyorsasággal lehet elvégezni a szükséges működési szerkezetátalakítást, tekintettel az RMG műveleteinek nagyságrendjére, munkaügyi kapcsolati viszonyaira és arra a kötelezettségére, hogy a folyamat során meghatározott minőségi szabványoknak megfelelően továbbra is nyújtania kell az egyetemes szolgáltatást.

(117)

Ami a hosszú távú életképesség helyreállítását és a szerkezetátalakítási terv teljesíthetőségét illeti, az Egyesült Királyság szerint a szerkezetátalakítási tervben kellőképpen igazolták, hogy a szerkezetátalakítási időszak végére az RMG a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatásnak megfelelően ismét életképes lesz.

(118)

Az Egyesült Királyság pénzügyi tanácsadóinak értékelése alapján úgy véli, hogy a szerkezetátalakítási terv teljesítésével az RMG életképessége a 2014/2015-ös pénzügyi év végére (azaz 2015. március végére) helyre fog állni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nyugdíjhátralék elengedésének végrehajtása és az állami támogatás szempontjából releváns szerkezetátalakítási intézkedések befejezése után az RMG helyzete az Egyesült Királyság előrejelzése szerint olyan lesz, hogy képes viselni minden költségét, ideértve az értékcsökkenést és a pénzügyi terheket is. Ezenkívül a várható tőkemegtérülés elegendő lenne ahhoz, hogy az átalakított RMG képes legyen saját erejéből versenyezni a piacon.

(119)

Ami a saját hozzájárulás követelményét illeti, az Egyesült Királyság véleménye továbbra is az, hogy ennek az esetnek a különleges körülményei a saját hozzájárulás rugalmas megközelítését indokolják.

(120)

Az Egyesült Királyság mindazonáltal tisztázta, hogy az RMG a saját forrásait is használja a 2.5. szakaszban meghatározott szerkezetátalakítási tevékenységhez kapcsolódó költségek fedezésére.

(121)

Az Egyesült Királyság úgy véli, hogy a bejelentett intézkedésekből eredő bármilyen versenytorzulás csak minimális lesz. Megismétli továbbá, hogy az RMG leányvállalatát, a GLS-t az intézkedések nem érintik közvetlenül, így azok nem gyakorolnak hatást a versenyre azokon az európai csomagküldési és expressz piacokon, amelyeken a GLS működik.

(122)

Ami a kompenzációs intézkedéseket illeti, az Egyesült Királyság fenntartja, hogy a Bizottságnak fontolóra kellene vennie, milyen mértékben kell alkalmazni ezt az elvet, nehogy bármilyen olyan lépést tegyen, amely az RMG-t közvetlenül vagy közvetve akadályozhatná az egyetemes szolgáltatás teljesítésében.

(123)

A harmadik felek beadványaira válaszolva az Egyesült Királyság témánként foglalkozik a felmerült kérdésekkel.

(124)

Azokat a félelmeket illetően, hogy az RMG leányvállalatán, a GLS-en keresztül potenciális továbbgyűrűző hatások jelentkeznek a szomszédos piacokon, az Egyesült Királyság kifejti, hogy a GLS-nek nem származik előnye a javasolt támogatási intézkedésekből, mivel a GLS munkavállalói sem jelenleg, sem korábban nem voltak részesei az RMPP-nek, és a GLS nyugdíjrendszere egyáltalán nem kapcsolódik az RMPP-hez, ez pedig lehetetlenné teszi a továbbgyűrűző hatásokat. Az Egyesült Királyság hangsúlyozza továbbá, hogy bárhogyan is hajtják végre az intézkedéseket, azok nem gyakorolnak semmilyen hatást a GLS készpénzpozíciójára.

(125)

A kötelező nyugdíjjárulékból eredő adósság mértékét megkérdőjelező észrevételekre válaszul az Egyesült Királyság megerősíti, hogy a hiány nagysága közvetlen összefüggésben állt a felmerült korábbi működési költségekkel, és hogy az RMG-t ezért a teljes hiány alól mentesíteni kell.

(126)

Az intézkedések megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatással való általános összeegyeztethetőségét illetően az Egyesült Királyság úgy véli, hogy a javasolt intézkedések megfelelnek a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás hatályának. Az Egyesült Királyság fenntartja továbbá a bejelentésben foglalt azon álláspontját, hogy a javasolt intézkedéseknek a Szerződés 107. cikke (3) bekezdése szerinti értékelését a Bizottságnak a Szerződés 106. cikke (2) bekezdése szellemében kell végeznie.

(127)

Az RMG-nek a támogatás engedélyezése utáni hosszú távú életképességét megkérdőjelező észrevételekre válaszul az Egyesült Királyság visszautasítja az érintett felek aggodalmait, és előadja, hogy gazdasági tanácsadói független tanácsai alapján szilárdan hisz benne, hogy az RMG életképessége hosszú távon helyreáll, és a vállalat gyarapodni fog.

(128)

Az Egyesült Királyság elutasítja azokat az észrevételeket, amelyek szerint a támogatás mértéke nem korlátozódott a feltétlenül szükséges minimumra, és alapvetően azt célozta, hogy az RMG egy jövőbeli sikeres privatizáció megvalósítása érdekében még vonzóbbá váljon a potenciális befektetők szemében. Kifejti, hogy az intézkedések célja kifejezetten az volt, hogy kizárólag az egyetemes szolgáltatás jövőjének biztosításához és ennek érdekében az RMG életképességének helyreállításához feltétlenül szükséges minimális összeget költsék el.

(129)

Az Egyesült Királyság visszautasítja továbbá azokat az állításokat, amelyek szerint az intézkedések a verseny indokolatlan torzulásához vezetnének, mivel az RMG fennmaradása miatt a fogyasztóknál jelentkező előnyök sokkal többet nyomnak a latban, mint a korlátozott mértékű piaci torzulás.

(130)

Az előírt saját hozzájárulásra vonatkozó észrevételekkel kapcsolatban az Egyesült Királyság visszautasítja az azon érdekelt felek által továbbított érveket, akik megkérdőjelezik, hogy olyan különleges körülmények állnának fenn, amelyek indokolnák a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatásban előírt 50 %-os saját hozzájárulási szabálytól való eltérést. Az Egyesült Királyság fenntartja a bejelentésben is kifejtett azon álláspontját, hogy a saját hozzájárulás megfelelő mértékének meghatározásakor a Bizottságnak figyelembe kellene vennie az RMG közszférabeli örökségét és közszolgáltatási terhét.

(131)

Az Egyesült Királyság kiemeli továbbá, hogy az RMG már a POL RMG-től való elválasztása miatt is olyan helyzetbe kerül, hogy a kapcsolódó területek fejlesztése – például a lakossági bankügyletek és a POL infrastruktúrájának egyéb használata – terén üzleti lehetőségeket fog elveszíteni.

(132)

Az Egyesült Királyság határozottan elutasítja azokat a felszólításokat is, hogy kompenzációs intézkedésként idegenítse el az expressz csomagküldő szolgálatát, a GLS-t, amint azt a harmadik felektől érkezett néhány észrevételben javasolták. Az Egyesült Királyság egyértelművé teszi, hogy a GLS-t az RMG átfogó stratégiája alapvető részének tekinti, és a hosszú távú életképesség eléréséhez elengedhetetlenül fontosnak tartja a vállalatot. Ebben az összefüggésben az Egyesült Királyság hangsúlyozza, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás (17. pont) a gondokkal küszködő vállalkozások talpra állásához kifejezetten létfontosságúnak tekinti az adott vállalat tevékenységeinek nyereségesebb területek irányában végrehajtott diverzifikációját. Az Egyesült Királyság úgy véli továbbá, hogy a GLS elidegenítése olyan módon fenyegetné az RMG életképességét, hogy az nemcsak a szerkezetátalakítási terv sikerét veszélyeztetné, hanem az egyetemes szolgáltatás egyesült királyságbeli biztosítását is.

(133)

Az Egyesült Királyság hangsúlyozza álláspontját arra vonatkozóan, hogy a korábbi működési költségekre vonatkozó érvelés a La Poste-ügyben, az EDF-ügyben (19) és az OTE-ügyben (20) hozott ítéletek mintájára alkalmazható-e a jelenlegi ügyre. Az Egyesült Királyság fenntartja azon álláspontját, hogy az egyesült királyságbeli és franciaországi nyugdíjrendszerek technikai eltérései ellenére még mindig elegendő olyan logikai hasonlóság maradt, amelynek alapján ebben az ügyben lehetséges a korábbi működési költségekhez kapcsolódó érvelés alkalmazása.

(134)

Azokra az észrevételekre válaszul, amelyekben azt javasolták, hogy az intézkedéseket a Szerződés 107. cikke értelmében a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás helyett a Szerződés 106. cikke (2) bekezdése alapján értékeljék, az Egyesült Királyság ismét hangsúlyozza azon álláspontját, hogy egy ilyen döntés a jelenlegi körülmények között nem a megfelelő lépés lenne az RMG számára. Az Egyesült Királyság mindazonáltal úgy véli, hogy a Bizottságnak a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás alkalmazásakor szem előtt kell tartania a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdését.

(135)

Az Egyesült Királyság észrevételt fogalmaz meg a Deutsche Post beadványával kapcsolatban is, amely arra szólítja fel a Bizottságot, hogy a nyugdíjhiány elengedéséből vonja le azokat a bevételeket, amelyek az RMG-nél a nyugdíj-kötelezettségei tekintetében az árszabályozott területeken érvényesülő magasabb árak formájában már felmerültek. Az Egyesült Királyság meg kívánja cáfolni ezt az érvelést, és azon meggyőződésének ad hangot, hogy a szabályozott árak és a nyugdíjhiány terén ténylegesen nem merül fel kétszeri számbavétel az RMG által alkalmazott módszereknek és szabályozási rendszernek, valamint a korábbi és jelenlegi szabályozó szerveknek köszönhetően, amelyek biztosították, hogy az RMG ne kapjon forrásokat kétszer ugyanarra a célra.

(136)

Az Egyesült Királyság elutasítja a Deutsche Post azon véleményét, hogy a korábbi postai monopóliumok részére nyújtott állami támogatás értékelését azonos kritériumrendszer alapján kell végezni, hogy biztosítsák az uniós jog tagállamokban való egységes alkalmazását, és ehelyett azzal érvel, hogy a Bizottságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy minden egyes ügyet a konkrét körülmények alapján, az egyes esetek sajátosságainak figyelembevételével értékeljen.

(137)

Végezetül az Egyesült Királyság észrevételt fűz a harmadik felek által megfogalmazott számos olyan megjegyzéshez és javaslathoz, amelyek az Egyesült Királyság véleménye szerint inkább a szabályozási tevékenység körébe tartoznak, és nem ehhez az ügyhöz kapcsolódnak. Ezeket a kérdéseket – például a szerkezeti elválasztást, átláthatóságot, bizonyos tevékenységek felülvizsgálatát és megszüntetését – illetően az Egyesült Királyság hangsúlyozza, hogy az ilyen intézkedések szabályozási jellegűek, és azokat a megfelelő fórumon a nemzeti szabályozó szervnek kell felvetni, nem az állami támogatási eljárás összefüggésében. Az Egyesült Királyság továbbá megjegyzi, hogy a postai szolgáltatásokra az Egyesült Királyságban vonatkozó héamentességet már mérlegelte az Európai Unió Bírósága (21), és azt várhatóan az Egyesült Királyság adóhatóságai is további felülvizsgálatnak vetik alá.

(138)

A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”. Annak meghatározásakor, hogy egy intézkedés a Szerződés 107. cikke (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül-e, a Bizottságnak az alábbi kritériumokat kell alkalmaznia: az intézkedés az államnak tulajdonítható legyen és állami forrásokat használjon fel, olyan előnyt nyújtson bizonyos vállalatoknak vagy bizonyos ágazatoknak, amely torzítja a versenyt, és érintse a tagállamok közötti kereskedelmet.

(139)

A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése a tagállamok által vagy állami forrásból nyújtott támogatásokkal foglalkozik. Másként fogalmazva a szóban forgó intézkedésnek az államnak tulajdonítható magatartás eredményeképpen kell megjelennie vagy állami forrásokat kell használnia.

(140)

Ami a nyugdíjhiány elengedését illeti, az RMG bizonyos felhalmozott nyugdíj-kötelezettségeinek az Egyesült Királyság általi átvételét állami forrásokból finanszírozzák és az az államnak tulajdonítható: az Egyesült Királyság egy új kötelező nyugdíjbiztosítási rendszert fog kialakítani, amely az Egyesült Királyság kormányának kötelezettségét képezi, és amelybe át fog kerülni az RMPP-nél lévő felhalmozott kötelezettségek bizonyos része.

(141)

Ami az adósságcsökkentő intézkedéseket illeti, ezeket egyértelműen állami forrásokból finanszírozzák és az államnak tulajdoníthatók: az Egyesült Királyság azokból a fennálló hitelekből írja le az adósságot, amelyekkel az RMG jelenleg tartozik neki.

(142)

Annak megállapításához, hogy a vizsgált intézkedések tartalmaznak-e állami támogatási elemeket, meg kell határozni, hogy gazdasági előnyt nyújtanak-e az RMG részére azzal, hogy lehetővé teszik számára olyan költségek elkerülését, amelyek egyébként a vállalat saját pénzügyi forrásait terhelnék, és ezáltal megakadályozták-e, hogy a piaci erők kifejtsék szokásos hatásukat. (22)

(143)

Ezt illetően nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a Bíróság számos ítélete ellentmond annak az elméletnek, hogy egy strukturális hátrány kompenzációja sosem minősülhet támogatásnak. A Bíróság következetesen úgy ítélte meg, hogy a támogatás meglétét az állami beavatkozás hatásainak, és nem az okainak vagy céljainak tükrében kell értékelni (23). A Bíróság azt is megállapította, hogy a támogatás fogalma az állami hatóságok által nyújtott azon előnyöket fedi le, amelyek különböző formában mérséklik azokat a terheket, amelyeket egy vállalkozás költségvetése rendszerint magában foglal. (24) A Bíróság azt is egyértelműen kimondta, hogy a munkavállalók fizetéséhez kapcsolódó költségek természetüknél fogva terhet jelentenek a vállalkozások költségvetése számára, függetlenül attól, hogy ezek a költségek jogi kötelezettségekből vagy kollektív szerződésekből fakadnak-e (25). Ebben az összefüggésben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az a körülmény, hogy az állami intézkedések célja a többletköltségek kompenzációja, nem indokolhatja, hogy az intézkedéseket kizárják a támogatás fogalomköréből (26).

(144)

A Bizottság álláspontja az, hogy a vállalatnak a munkaügyi jogszabályokból vagy a szakszervezetekkel kötött kollektív szerződésből eredő kötelezettsége, például a nyugdíjköltség is, a normális üzletmenet részét képezi, amelyet saját forrásaiból kell fedeznie. (27) Ezek a vállalkozás gazdasági tevékenységével együtt járó költségek. (28) E tekintetben nem számít, hogy a vállalkozás úgy viseli-e a nyugdíjköltségeket, hogy közvetlenül finanszírozza a korábbi munkavállalóinak nyugdíját, vagy pedig járulékot fizet egy nyugdíjalapba, amely azután az összegyűjtött járulékokat arra használja fel, hogy finanszírozza a vállalat munkavállalóinak nyugdíját. A döntő elem az, hogy így vagy úgy, de a nyugdíjak teljes költségét a vállalkozások viselik.

(145)

Ami a nyugdíjhiány elengedését illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy az pénzügyi előnyt fog biztosítani az RMG számára, tekintve az RMPP hiányának az RMG-re gyakorolt hatásait és azokat a kötelezettségeket, amelyek az RMG-t az RMPP-vel szemben az Egyesült Királyság nyugdíjjogszabályai alapján terhelik. Ilyen kötelezettség például a járulékfizetés, elsősorban a hiány kezelése céljából, amely abban a körülményben is tükröződik, hogy a hiány a nemzetközi számviteli standardok (a továbbiakban: IAS) 19. szabályában előírtaknak megfelelően szerepel az RMG mérlegében. Így a Bizottság megállapítja, hogy ha az Egyesült Királyság átvesz bizonyos felhalmozódott nyugdíj-kötelezettségeket, akkor olyan pénzügyi kötelezettségek alól mentesíti az RMG-t, amelyeket egyébként a vállalatnak kellett volna viselnie, és ezáltal megakadályozza, hogy a piaci erők kifejtsék szokásos hatásukat.

(146)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a nyugdíjhiány elengedése nemcsak az RMG számára biztosít előnyt, hanem annak leányvállalata, a POL számára is, mivel mentesíti a POL-t az alól a kötelezettség alól, hogy az RMG-vel kötött kirendelési megállapodásoknak megfelelően hozzájáruljon a nyugdíjhiányhoz. A GLS viszont nem tekinthető a nyugdíjhiány-elengedés kedvezményezettjének, tekintettel arra, hogy a munkavállalói nem tartoznak az RMPP-hez, és a nyugdíjbiztosítási rendszere egyáltalán nem kapcsolódik az RMPP-hez.

(147)

A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy az azt alátámasztó érvek, hogy az RMG által viselt nyugdíjköltségek magasabbak, mint a versenytársai által viselt költségek, nem relevánsak annak megállapítása szempontjából, hogy a nyugdíjhiány elengedése állami támogatásnak minősül-e. A nyugdíjköltségek egymáshoz viszonyított mértékét azonban figyelembe lehet venni annak értékelésekor, hogy összeegyeztethető-e a nyugdíjhiány elengedése.

(148)

A Bizottság tehát azt állapítja meg, hogy a nyugdíjhiány elengedése a Szerződés 107. cikke (1) bekezdése szerinti szelektív előnyt nyújt az RMG és a POL számára.

(149)

Ami a könyvelésben a nyugdíjhiány eredményeképp képzett céltartalék feloldásának adómentességét illeti, a Bizottság elfogadja az Egyesült Királyság azon érvelését, hogy ez indokolt, mert a céltartalékok képzését nem lehetett levonni az adóból. Az RMG könyvelésében jelenleg szereplő nyugdíj-kötelezettségek olyan összegeket jelentenek, amelyeket az RMPP keretében még nem fizettek ki, és az Egyesült Királyság adójogszabályai alapján a nyugdíjjárulékokra vonatkozóan csak ott és akkor lehet adókedvezményt igénybe venni, ahol és amikor azokat megfizetik. Ily módon az RMG a mai napig nem igényelt adókedvezményt a könyvelésében szereplő semmilyen kötelezettséggel kapcsolatban sem. A kötelezettségek új rendszerbe való átvitelét követően az RMG már nem lesz felelős az RMPP finanszírozásáért, így nem fog adókedvezményt igényelni. Mivel a jövőben az RMG nem tud adókedvezményt igényelni a kapcsolódó, a könyvelésében jelenleg szereplő nyugdíj-kötelezettségek után, nem számítana arra sem, hogy adót kelljen fizetnie a könyvelésében képzett céltartalékok feloldásához kapcsolódóan. A Bizottság tehát megállapítja, hogy a nyugdíjhiány elengedésének adóügyi kezelése nem jár szelektív előnnyel az RMG számára, és így az nem képez állami támogatást.

(150)

Ami annak értékelését illeti, hogy az adósságcsökkentő intézkedések szelektív előnyt biztosítanak-e, a Bizottság az ilyen típusú intézkedéseket a magánhitelezői teszt keretében vizsgálja. (29) Ez a teszt azt a kérdést teszi fel, hogy egy ugyanolyan helyzetben lévő magánhitelező ugyanúgy járt-e volna el annak érdekében, hogy maximalizálja az általa nyújtott hitel törlesztésének esélyét. A Bizottság először is megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság nem állította, hogy az adósságcsökkentő intézkedéseket illetően egy magánbefektető viselkedésének megfelelően jár el, így nem szolgált a Bizottságnak semmilyen olyan információval, amely lehetővé tenné e teszt alkalmazását. Másodszor a Bizottságnak az a véleménye, hogy egy magánhitelező nem egyezett volna bele az általa nyújtott hitel csökkentésébe anélkül, hogy a fennmaradó hitele átütemezésére vonatkozó további szerződéseket vagy legalább megállapodásokat követelt volna annak érdekében, hogy maximalizálja a sikeres szerkezetátalakítás utáni hiteltörlesztés esélyeit. Ezért a Bizottság azt állapítja meg, hogy a szerkezetátalakítási tervben szereplő adósságcsökkentő intézkedések a Szerződés 107. cikke (1) bekezdése szerinti szelektív előnyt nyújtanak az RMG számára.

(151)

Ha az állam által vagy állami forrásokból nyújtott támogatás megerősíti egy vállalkozás helyzetét más versenyző vállalkozásokéhoz képest az Unión belüli kereskedelemben, az utóbbiakat a támogatás által érintett vállalkozásoknak kell tekinteni. Az állandó ítélkezési gyakorlat (30) szerint ahhoz, hogy egy intézkedés torzítsa a versenyt és érintse a tagállamok közötti kereskedelmet, elegendő, hogy a támogatás igénybe vevője versenyben álljon a verseny számára nyitott piacokon működő további vállalkozásokkal.

(152)

Az Egyesült Királyság postai piacát 2006-ban nyitották meg teljes mértékben a verseny előtt, míg bizonyos piaci szegmensek már azelőtt is nyitva álltak a verseny számára (például a csomagküldés és a tömeges postai küldemények kézbesítése 4 000 tételt meghaladó feladás esetén, és általában véve minden olyan postai szolgáltatás, amelyet nem korlátoztak egy meghatározott vállalkozásra). Ebben az összefüggésben elegendő kiemelni, hogy az RMG olyan vállalatokkal versenyez, amelyek székhelye más tagállamban található (pl. a Post NL vagy a Deutsche Post), és expressz csomagküldő leányvállalata, a GLS útján maga is folytat tevékenységet Egyesült Királyságon kívüli piacokon. Következésképpen a szóban forgó intézkedések torzíthatják a versenyt és érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet.

(153)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy mind a nyugdíjhiány elengedése, mind a szerkezetátalakítási tervben szereplő adósságcsökkentő intézkedések a Szerződés 107. cikke (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülnek.

(154)

Mivel a Szerződés 107. cikke (2) bekezdésében és 107. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt eltérések egyértelműen nem alkalmazandók, a Bizottság a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján fogja értékelni, hogy a nyugdíjhiány elengedése és az adósságcsökkentő intézkedés milyen mértékben minősíthető összeegyeztethetőnek a belső piaccal.

(155)

Az Egyesült Királyság nem hivatkozott a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdésére annak igazolására, hogy az RMG számára nyújtott támogatás összeegyeztethető.

(156)

A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy a nyugdíjhiány elengedése összeegyeztethetőnek nyilvánítható-e a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján, amely kimondja, hogy az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás összeegyeztethetőnek tekinthető a belső piaccal, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(157)

Az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság akkor nyilváníthatja az állami támogatást összeegyeztethetőnek a belső piaccal, ha a támogatás egy közös érdeket szolgáló cél megvalósításához járul hozzá (31), szükséges e cél eléréséhez (32), és nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben (arányosság).

(158)

A postai szolgáltatások hozzájárulnak az Unió társadalmi, gazdasági és területi kohéziójához. A postai szolgáltatások verseny számára való megnyitása, amely uniós szinten 1998-ban kezdődött, jobb minőséget, fokozott hatékonyságot és a felhasználói igényekre való rugalmasabb reagálást eredményezett. A piacnyitás lehetővé tette a postai piacok belső piacának létrehozását. Hozzájárul tehát az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke (3) bekezdésében meghatározott, a belső piac létrehozására vonatkozó célkitűzés megvalósításához.

(159)

A liberalizálás folyamata során azonban a korábbi szereplő versenyhátrányt szenvedhet, mert régebbi működési költségek terhelik, azaz olyan költségek, amelyek a piacnyitás kezdetét megelőzően vállalt kötelezettségekből erednek, és amelyeket egy kompetitív piaci környezetben már nem lehet ugyanolyan feltételekkel betartani, mert a korábbi szolgáltató már nem képes áthárítani a megfelelő költségeket a fogyasztókra.

(160)

A Bizottság döntéshozatali gyakorlatában elismerte, hogy a nagyrészt korlátozott versenyből a valódi uniós szintű versenybe való fokozatos átmenetnek elfogadható gazdasági feltételekkel kell végbemennie. (33) Ezért több határozatban elfogadta, hogy a tagállamok állami támogatást nyújtanak a korábbi szolgáltatónak, hogy mentesítsék azt a régebbi nyugdíj-kötelezettségeinek egy része alól. (34)

(161)

Az EDF számára nyújtott állami támogatásokról szóló határozatában (35) a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította azt az állami támogatást, amely az EDF-et mentesítette a nyugdíjakra vonatkozó specifikus kötelezettségek alól, ha a kötelezettségek meghaladták a nyugdíjak általános rendszeréből eredő terheket, és azokat még akkor állapították meg, amikor a vállalat monopolhelyzetben volt. A Bizottság kijelentette, hogy ezek a kötelezettségek nem különböznek különösen attól a kötelezettségektől, amit a villamosenergia-ágazatban az átállási költségek jelentenek (36), és hogy a túlzott nyugdíjköltségeket kompenzáló támogatást ezért ugyanúgy fogja kezelni, mint az átállási költségek kompenzációját. A Bizottság tehát kinyilvánította, hogy a hasonló esetek elemzésénél a jövőben ugyanezt a megközelítést fogja alkalmazni.

(162)

A La Poste számára nyújtott állami támogatásról szóló, 2007. október 10-i határozatában (37) a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította az állami támogatást, amely a La Poste-ot mentesíti a nyugdíjakra vonatkozó azon specifikus kötelezettségek alól, amelyek meghaladják a nyugdíjak általános rendszeréből eredő terheket, és amelyeket még akkor állapították meg, amikor a vállalat monopolhelyzetben volt. E kötelezettségek egyrészt az állami alkalmazottak tekintetében fizetett magasabb nyugdíjjárulékokból, másrészt pedig a nyugdíjrendszere ezen alkalmazottakra vonatkozó egyensúlyának követelményéből származtak.

(163)

A Bizottság megjegyezte, hogy az intézkedések a kötelező társadalombiztosítási hozzájárulások tekintetében az egyenlő feltételek megteremtéséhez szükséges minimumra korlátozódnak, és így végső soron a verseny fejlődését és a postai ágazat további liberalizációját támogatják. Az EDF-ügyben hozott határozattal párhuzamot vonva megjegyezte továbbá, hogy a La Poste már nem vesz fel újabb állami alkalmazottakat, és jövőbeli nyugdíj-kifizetései a La Poste-ot a társadalombiztosítási hozzájárulások tekintetében a versenytársaihoz hasonló helyzetbe hozza.

(164)

A 2012. január 25-én hozott, a Deutsche Postnál dolgozó állami alkalmazottak nyugdíjköltségeinek finanszírozását szolgáló támogatásokról szóló határozatában (38) a Bizottság – a La Poste-ügyben hozott határozatával összhangban – ellenőrizte, hogy a Deutsche Post által viselt társadalombiztosítási járulékok megegyeznek-e a magánszektorbeli versenytársak járulékaival. A Bizottság azt állapította meg, hogy a nyugdíjtámogatások mellett a Deutsche Post az állami alkalmazottak nyugdíjköltségeinek finanszírozását célzó, külön ebből a célból megvalósított bélyegár-növekedések előnyeit is élvezte. Figyelembe véve ezt a külön engedményt, bizonyos piaci szegmensekben a Deutsche Post ténylegesen jelentősen kevesebb társadalombiztosítási járulékot fizetett, mint a magánszektorbeli versenytársak. Ennek megfelelően a Bizottság a nyugdíjtámogatásokat részben a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, és elrendelte, hogy Németország fizettesse vissza a nyugdíjtámogatások össze nem egyeztethető részét.

(165)

Az ugyanazon a napon a Bpost-ügyben hozott határozatában (39) a Bizottság azt állapította meg, hogy a Bpost számára az állami alkalmazottak nyugdíj-kötelezettségeinek enyhítése céljából nyújtott állami támogatás a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint összeegyeztethető a belső piaccal, mivel a Bpostot csak korábbi nyugdíjköltségek alól mentesítette, és ezzel a társadalombiztosítási járulékok tekintetében nem hozta a vállalatot a versenytársainál kedvezőbb helyzetbe. A Bizottság meggyőződött arról, hogy a Belgian Post által fizetett társadalombiztosítási járulékok megegyeztek a magánszektorbeli versenytárak által fizetett járulékokkal.

(166)

Az RMG ügye és a korábbi ítélkezési gyakorlat között fennállnak bizonyos párhuzamok.

(167)

Először is, valamennyi ügyben jelentős gazdasági kockázatról és felső korlát nélküli kötelezettségekről van szó: az RMG egy olyan nyugdíjalap gazdasági kockázatát viseli, amely az RMG állami monopóliumi örökségéből ered. A többi korábbi postai szolgáltató hasonló gazdasági kockázatot viselt, mielőtt mentesítették őket a kötelezettségeik alól, és a versenytársaikhoz képest hasonlóan hátrányos helyzetben voltak. Valamennyi ügy támogatások azonos helyzetű kedvezményezettjeit érinti, mivel mindegyikük nyugdíjrendszere jelentősen eltért versenytársaik nyugdíjrendszerétől.

(168)

Másodszor, ahogyan a korábbi ügyek esetén is, a Bizottság úgy véli, hogy olyan állami beavatkozás nélkül, amely az RMG-t legalább a nyugdíj-kötelezettségek egy része alól mentesítené, az RMG nem lenne képes a saját erejéből versenyezni a versenytársaival. Ha ugyanis az RMG nyugdíjhiányát meghagynák, az végső soron a vállalat csődjét eredményezné. A (29) preambulumbekezdésben említettek szerint az RMG mérlegében a 2010/2011-es pénzügyi év végén negatív működő tőke szerepelt. A nyugdíjhiány elengedése nélkül az RMG-nek még a szerkezetátalakítási terv sikeres végrehajtása után is legalább 2 000 millió GBP nettó kötelezettsége maradna.

(169)

Van azonban néhány olyan tényező, amely a korábbi ügyeket megkülönbözteti ettől az ügytől.

(170)

Először is az Egyesült Királyság nyugdíjrendszere jelentősen eltér a többi tagállamétól. A legtöbb foglalkoztatói nyugdíjalapot kiszervezik a „State Earnings Related Pension Scheme” néven ismert állami nyugdíjrendszerből. A nagyobb munkaadók jellemzően saját nyugdíjalappal rendelkeznek. Az Egyesült Királyság nyugdíjjogszabályai szerint e nyugdíjalapok számára előírás, hogy bizonyos kritériumoknak megfelelő nyugdíjjogosultságot kell nyújtaniuk, és a munkaadókat a rendszer megfelelő finanszírozásának biztosítására vonatkozó bizonyos kötelezettségek terhelik. A jelenlegi számviteli standardok (IAS) szerint a munkaadónak az ilyen nyugdíjalapok hiányát fel kell tüntetnie a mérlegében.

(171)

E tekintetben az RMPP elviekben hasonló a magánszektorbeli versenytársak nyugdíjalapjaihoz. Az RMG és a versenytársai közötti egyetlen különbség abban rejlik, hogy a nyugdíj-kötelezettségek mértéke – és így az RMPP hiánya – olyan feltételekből ered, amelyekről a közalkalmazottak státusának megfelelően a monopólium időszakában állapodtak meg.

(172)

Ezenkívül az egyéb szociális költségek (például az állami nyugdíjrendszerbe fizetett járulékok, egészségbiztosítási és munkanélküli-biztosítási járulék) feltételei és mértéke nem tér el az RMG munkavállalói és a magánszektorbeli versenytársak munkavállalói esetében.

(173)

Végezetül, az RMG a jövőben is felelős marad minden újonnan felhalmozott kötelezettségért, valamint azokért az új kötelezettségekért is, amelyeket a jelenlegi munkavállalók korábban felhalmozott ellátásainak a jövőbeli, inflációt meghaladó bérnövekedésből eredő emelkedése eredményez. Ez azt jelenti, hogy az RMG az újonnan megszerzett nyugdíjjogosultságok kapcsán továbbra is ugyanolyan mértékű nyugdíjköltségeket fog viselni. A nyugdíjhiány bejelentett elengedése tehát csak az elengedés 2012. április 1-jei dátumáig csökkenti a korábbi nyugdíj-kötelezettségeket, az RMG teljes mértékben felelős marad minden olyan hiányért, amely a 2012. április 1-jei nyugdíjhiány-elengedés után újonnan megszerzett nyugdíjjogosultságból ered.

(174)

Ezek az eltérések indokolják, hogy a szóban forgó intézkedés összeegyeztethetőségének értékelése és az egyesült királyságbeli nyugdíjrendszerek sajátosságainak figyelembevétele érdekében módosuljon a korábbi ügyekben alkalmazott megközelítés. A korábbi ügyekben a kötelező társadalombiztosítási járulékokat (például a nyugdíjhoz, egészségügyhöz és a munkanélküliséghez kapcsolódó társadalombiztosítási járulékot) használták viszonyítási alapként, de ez a jelenlegi ügyben nem megfelelő.

(175)

Először is, mivel az RMG – a nyugdíjköltségektől eltekintve – a társadalombiztosítás többi eleme kapcsán ugyanolyan szintű költségeket visel, mint a versenytársak (például az egészség- és munkanélküli-biztosításra vonatkozó finanszírozási feltételek nem térnek el a versenytársak feltételeitől), az összehasonlító értékelést a nyugdíj-kötelezettségek finanszírozásával kapcsolatban kell elvégezni. Biztosítani kell, hogy a nyugdíjalapok finanszírozására vonatkozó kötelezettséget illetően az RMG ugyanolyan helyzetben legyen, mint a versenytársai.

(176)

Másodszor a korábbi ügyekben a Bizottság olyan mértékű támogatást hagyott jóvá, amely mellett a jelenlegi postai szolgáltató jövőbeli szociális költségeit a versenytársak társadalombiztosítási járulékainak szintjén maximálták. Az egyesült királyságbeli reform nem megy el ilyen messzire, hanem meghagyja az RMG teljes pénzügyi felelősségét bármilyen olyan hiányért, amely az újonnan megszerzett nyugdíjjogosultságok eredménye. Ebből következően az összehasonlítást az RMG felhalmozott nyugdíj-kötelezettségeinek a nyugdíjhiány elengedésekor fennálló, 2012. április 1-jei szintje alapján kell elvégezni.

(177)

Harmadszor pedig nem egyszerű egyetlen viszonyítási pontot találni a versenytársak nyugdíjköltségeinek mértékére vonatkozóan, mivel a nyugdíjalapok által kínált nyugellátások vállalatonként eltérőek. Minden nyugdíjalapnak egyéni megállapodásai vannak a fenntartó vállalatokkal. Az összehasonlítást legfeljebb a hasonló nyugdíjalapok átlaga alapján lehet elvégezni.

(178)

Ebből következően a Bizottság azt fogja értékelni, hogy az RMG a felhalmozott nyugdíjhiányért való felelősség tekintetében a nyugdíjhiány elengedésének eredményeképpen a versenytársaihoz és más egyesült királyságbeli vállalatokhoz hasonló helyzetbe kerül-e.

(179)

A Deutsche Post azon észrevételét illetően, hogy az értékelésnek figyelembe kellene vennie, hogy a nyugdíjköltségeket milyen mértékben hárították át a szabályozott bélyegárak megemelésével, a Bizottság áttekintette az Egyesült Királyság postai szabályozó szervének árképzési határozatait. A Bizottság azt állapítja meg, hogy az RMG ügyében a nyugdíjköltségeket az általánosan elfogadott költségmegosztási elveknek megfelelően, egyenlő mértékben osztották meg a RMG különböző üzletágai között. Ez azt jelenti, hogy mind az árszabályozott, mind a versenyben szereplő egyéb szolgáltatások megfelelő részt hordoztak a nyugdíjhiányból. Tehát nem igaz, hogy az RMG-ügyben a szabályozott árak a nem árszabályozott üzletágak előnyére a nyugdíjköltségek aránytalan részét finanszírozták. Az Egyesült Királyság postai szabályozó szerve biztosította, hogy az RMG valamennyi üzletága egyenlő mértékben és arányosan járuljon hozzá az RMPP hiányának finanszírozásához, és ne kerüljön jobb helyzetbe, mint a versenytársak.

(180)

A Bizottság először az Egyesült Királyság azon állítását vizsgálja meg, hogy az RMPP jelenlegi hiánya teljes mértékben elengedhető, mert az RMPP által a tagjainak kínált nagyvonalúbb jogosultságok miatt felmerült kötelezettségek összege meghaladja a jelenlegi hiányt.

(181)

Az Egyesült Királyság benyújtott egy tanulmányt azon állítása alátámasztására, hogy a nyugdíjhiányt a rendellenesen magas nyugdíj-kötelezettségek okozták. Ez a tanulmány úgy becsüli, hogy a Royal Mail nyugdíjalapja rendellenes kötelezettségeinek mértéke 12,7 milliárd GBP összehasonlítva azokkal a kötelezettségekkel, amelyek egy, a törvényes minimum szerinti nyugellátást biztosító nyugdíjalapból erednének. Az Egyesült Királyság átlagos nyugdíjalapjainak kötelezettségeihez viszonyítva 6,9 milliárd GBP összegű rendellenes kötelezettség az eredmény. Mivel ezek a kötelezettségek mindkét esetben meghaladnák a jelenlegi, 4,5 milliárd GBP összegű hiányt, az Egyesült Királyság azt állítja, hogy indokolt a nyugdíjhiány teljes elengedése.

(182)

Először is a Bizottság elutasítja a törvényes minimumhoz való viszonyítást, mivel az átlagos egyesült királyságbeli nyugdíjalapokra vonatkozóan benyújtott adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a nyugdíjalapok többsége a törvényes minimumot jelentősen meghaladó ellátásokat kínál.

(183)

Másodszor a Bizottság úgy véli, hogy az átlagos nyugdíjalapokkal való benyújtott összevetést kritikusan felül kell vizsgálni, mert az összehasonlítás különböző elemei eltérő minőségűek és megbízhatóságúak.

(184)

Az RMPP 60 éves nyugdíjkorhatárával összehasonlítva az Egyesült Királyság magánszektorbeli nyugdíjalapjai esetében, az 1990 és 2010 közötti időszakban az átlagos nyugdíjkorhatár 63,5 év volt. A nyugdíjköltségek 3,5 milliárd GBP összegű különbsége megbízható adatok alapján került kiszámításra.

(185)

Az RMPP keretében nyújtott, 0,5 milliárd GBP-t kitevő végkielégítések nem jellemzőek a magánszektorbeli nyugdíjalapok esetében, így ezeket az általános nyugdíjrendszerek költségein felüli nyugdíjköltségként azonosítják.

(186)

Az egyesült királyságbeli nyugdíjalapok azon tagjaik esetében, akik 1991 előtt léptek ki az aktív szolgálatból, nem kötelesek inflációs növekedést nyújtani a munkaviszonyból való kilépés és a nyugdíjba vonulás közötti időszakhoz kapcsolódó valamennyi nyugellátásra vonatkozóan. Az RMPP azonban az ilyen tagok számára minden ellátáshoz kapcsolódóan nyújt inflációs növekedést. Az Egyesült Királyság nem tudott pontos számokkal szolgálni az olyan magánszektorbeli nyugdíjalapokra vonatkozóan, amelyek az 1991 előtt távozók számára szintén biztosítanak késleltetett nyugdíj-újraértékelést, de biztosítja a Bizottságot arról, hogy a nyugdíjalapok döntő többsége nem biztosít ilyen újraértékelést. Az 1,1 milliárd GBP rendellenes kötelezettség kiszámításakor megfelelő indoklás nélkül feltételezik, hogy az összes magánszektorbeli rendszer 75 %-a nem nyújt ilyen kiegészítő ellátást.

(187)

Az RMPP megoldásától eltérően az 1997 előtt felhalmozott nyugdíjakat általában nem kötelező emelni, miután a nyugdíjalap adott tagja számára megkezdődött a nyugellátás folyósítása. A magánszektorbeli nyugdíjalapok 36 %-a azonban az RMPP-hez hasonlóan biztosít inflációkövető emeléseket. A többi magánszektorbeli nyugdíjalap nem kínál ugyanilyen nagyságrendű garantált emeléseket, de korábban bevett gyakorlat volt, hogy e nyugdíjalapok többsége saját mérlegelési jogkörében olyan emelésekről határozott, amelyek megközelítették a garantált emeléseket. Az Egyesült Királyság szakértője kétli, hogy ez a gyakorlat a jövőben is folytatódni fog, mert ma már a magánszektorbeli nyugdíjalapok is hiánnyal küzdenek, és előfordulhat, hogy csökkentik a saját jogkörben elhatározott emeléseket. A kiszámított, 1,9 milliárd GBP összegű régebbi működési költségek nagyban függnek a magánszektorbeli nyugdíjalapok jövőbeli alakulására vonatkozó feltételezésektől, és így a korábbi működési költségek négy eleme közül a legkevésbé megalapozott becslést jelentik.

(188)

Ahogyan az Egyesült Királyság maga is elismeri, a régebbi működési költségeknek egy átlagos referenciaösszeghez viszonyított elemzését szükségszerűen jellemzi egy bizonyos becslési bizonytalanság, figyelembe véve az egyesült királyságbeli nyugdíjalapok sokféleségét és azt, hogy nincsenek részletes, 20–30 évre visszamenő referenciaadatok. Bár az Egyesült Királyság úgy véli, hogy szakértőik tapasztalatai alapján a négy elemre vonatkozó becslések ésszerűnek tekinthetők, megjegyzi, hogy a megbízhatóság és a külső alátámasztó adatok mennyisége elemenként változik.

(189)

A Bizottság úgy véli, hogy a nyugdíjkorhatárt és a végkielégítéseket érintő korábbi működési költségekre vonatkozó becslések megbízhatóak, mert azokat objektív adatok alapján számították ki. Következésképpen a Bizottság értékelése időközi eredményeként megjegyzi, hogy amennyiben a támogatás az e két elemből eredő korábbi működési költségekre korlátozódna, az Egyesült Királyság által a nyugdíj-kötelezettségek rendellenességére vonatkozóan benyújtott adatok megfelelő bizonyítékot szolgáltatnának a nyugdíjhiány (részleges) elengedéséhez.

(190)

A többi elemet illetően azonban a rendellenesség szintje nagyban függ a szakértő feltételezéseitől. Noha a Bizottság elismeri, hogy az RMPP nagyvonalúbb ellátásokat kínált, mint az átlagos magánszektorbeli nyugdíjalapok, ezek mennyiségét azonban nehéz pontosan meghatározni.

(191)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy noha a benyújtott szakértői tanulmány az alacsony nyugdíjkorhatárból és a végkielégítésekből eredő rendellenesség tekintetében ésszerűen feltételezéseken alapul, hiányoznak belőle a rendellenesség egyéb forrásaira vonatkozó (korábbi) adatok, és így nem tekinthető kellőképpen megbízhatónak ahhoz, hogy indokolja az RMPP nyugdíjhiányának teljes elengedését.

(192)

A Bizottság továbbá azon a véleményen van, hogy a nyugdíjhiány teljes elengedése nyugdíj-kötelezettségeit tekintve a versenytársainál és más egyesült királyságbeli vállalatoknál jobb helyzetbe hozná az RMG-t. És valóban, az FTSE 100 vállalatok (40) mérlegeiben szereplő nyugdíjhiányokat vizsgálva azt látjuk, hogy közülük az RMG-éhez hasonló profilú vállalatok túlnyomó többségének jelenleg van nyugdíjhiánya, amit a nyugdíjalapok tagjainak emelkedő várható élettartama és a részvénypiacok kedvezőtlen feltételei okoznak.

(193)

Ezeknek a szóban forgó támogatás összeegyeztethetőségének értékelése terén felmerült nehézségeknek a megoldása érdekében a Bizottság megvizsgálta az RMG-éhez hasonló profilú vállalatok átlagos nyugdíjhiányát.

(194)

Az Egyesült Királyság kijelenti, hogy a nyugdíjhiánynak az EBITDA-hoz (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) viszonyított aránya kifejezi a nyugdíj-kötelezettségek relatív terhének mértékét és azt, hogy egy vállalat mennyire képes finanszírozni ezeket a kötelezettségeket. Az Egyesült Királyság benyújtotta a rendelkezésre álló legutóbbi, 2011. évi számviteli adatokat az FTSE 100 vállalatok nyugdíjhiányára és EBITDA-jára vonatkozóan. A Bizottság úgy véli, hogy az FTSE 100 vállalatok átlagosan az EBITDA [16–23 %]-át kitevő nyugdíjhiánnyal rendelkeznek.

(195)

Ezzel szemben az RMG nyugdíjhiánya jelentősen meghaladja a saját EBITDA-ját – például a 2011. évi EBITDA-hoz viszonyítva az RMG nyugdíjhiánya annak több mint 12-szerese. Mivel a levélüzletág nagyon munkaerő-igényes, az RMG-t különösen érintik az azokból a szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapokból eredő megnövekedett nyugdíjhiányok, amelyekbe az RMG a liberalizálás előtti időszakban lépett be. Ami a nyugdíjhiányok folyamatos bevételekből való fedezésének képességét illeti, hasonló profilú más vállalkozásokhoz képest tehát az RMG rosszabb pénzügyi helyzetben van.

(196)

A Bizottság úgy véli, hogy a nyugdíjhiány EBITDA-hoz viszonyított aránya ésszerű referenciaértéket biztosít az RMG-hez hasonló profilú egyesült királyságbeli vállalatoknál általában felmerülő nyugdíjhiány tekintetében. Az RMG rendellenes nyugdíj-kötelezettségek alóli mentesítése céljából engedélyezett támogatás tehát összeegyeztethetőnek tekinthető, amennyiben az RMG mérlegében a támogatás engedélyezése után olyan mértékű kötelezettség marad, amely megegyezik az egyesült királyságbeli, hasonló méretű vállalatok mérlegében általában megjelenő nyugdíjhiánnyal. Az FTSE 100 vállalatokat véve referenciacsoportnak, amelyek nyugdíjhiányhoz kapcsolódó kötelezettségei átlagosan az EBITDA-juk [16–23 %]-át teszik ki, az RMG-nek is az EBITDA-ja [16–23 %]-ának megfelelő nyugdíjhiányhoz kapcsolódó kötelezettséget kellene fenntartania. Így a nyugdíjhiány elengedése azokra a nyugdíjköltségekre fog korlátozódni, amelyeket a hasonló, magánszektorbeli vállalkozások általában nem vállaltak.

(197)