19.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/1

(1)

A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet XVII. mellékletének (kadmium) módosításáról szóló, 2011. május 20-i 494/2011/EU bizottsági rendelet (2) módosította a kadmiumot és annak vegyületeit érintő korlátozás hatályát azáltal, hogy a forrasztópálcákat és az ékszereket illetően a kadmiumra és a kadmium-oxidra vonatkozó kockázatértékelésnek és kockázatcsökkentési stratégiáknak (3) megfelelő rendelkezéseket vezetett be.

(2)

A 494/2011/EU rendelet a kadmiumnak és a kadmium vegyületeinek a szintetikus szerves polimerekben (műanyag) való felhasználására vonatkozó korlátozást valamennyi műanyagra kiterjesztette, azonban eltérést engedélyezett a kadmiumot tartalmazó hasznosított PVC egyes építőipari termékek gyártásában való felhasználásához. Ezt az eltérést az 1907/2006/EK rendeletben előírt kockázatkezelési tevékenységekről tartott ad hoc szakértői tanácskozás, valamint az ékszerekben, forrasztóötvözetekben és PVC-ben lévő kadmiumot illető forgalombahozatali és felhasználási korlátozások esetleges módosításának társadalmi-gazdasági hatásairól szóló, 2010 januárjában megjelent tanulmány (4) (Socio-Economic Impact of a Potential Update of the Restrictions on the Marketing and Use of Cadmium in jewelleries, brazing alloys and PVC) megállapításait figyelembe véve engedélyezték. A korlátozás valamennyi elemét meg is vitatták az 1907/2006/EK rendelet végrehajtásáért felelős tagállami hatóságokkal és az érdekelt felekkel.

(3)

A 494/2011/EU rendelet elfogadását követően a Bizottság tudomására jutott, hogy bizonyos műanyagfajták esetében – melyeket első alkalommal a 494/2011/EU rendelet korlátozott – kadmiumszínezékeket használnak olyan esetekben, amikor úgy tűnik, hogy a kadmiumvegyületeknek nincs megfelelő alternatívája, és amelyek esetében a korlátozott konzultáció kivételes körülményei miatt most további értékelésre van szükség.

(4)

Az 1988. január 25-i tanácsi állásfoglalás a környezet kadmiummal történő szennyezése elleni átfogó stratégia kidolgozására szólít fel – beleértve a kadmium felhasználását korlátozó célzott intézkedéseket és a kadmium színezékekben, stabilizátorokban és bevonatokban való felhasználását helyettesítő anyagok fejlesztésének ösztönzését –, valamint azt szorgalmazza, hogy a kadmiumot csak megfelelő alternatívák hiányában használják.

(5)

A Bizottság a REACH-rendelet 69. cikkének megfelelően fel fogja kérni az Európai Vegyianyag-ügynökséget, hogy a XV. melléklet követelményeinek megfelelően készítse el a dokumentációt a kadmiumnak és a kadmium vegyületeinek az első alkalommal a 494/2011/EU rendelet által korlátozott műanyagfajtákban való felhasználásáról, a Tanács 1988. január 25-i állásfoglalását teljes egészében figyelembe véve.

(6)

A korlátozási eljárás véglegesítéséig a kadmiumra és annak vegyületeire vonatkozó korlátozást kizárólag azokra a műanyagtípusokra kell alkalmazni, amelyek már a 494/2011/EU rendelet elfogadását megelőzően szerepeltek a XVII. melléklet 23. bejegyzésében.

(7)

Jogbiztonsági okokból ezt a rendeletet 2011. december 10-től kell alkalmazni.

(8)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az 1907/2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

19.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/4

(1)

Az 1907/2006/EK rendelet szerint amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy egy önmagában, keverékben vagy árucikkben előforduló anyagnak a gyártása, forgalomba hozatala vagy felhasználása nem megfelelően ellenőrzött kockázatot jelent az emberi egészségre vagy a környezetre, és emiatt intézkedésre van szükség, akkor dokumentációt készít, miután ezen szándékáról értesítette az Európai Vegyianyag-ügynökséget (a továbbiakban: Ügynökség).

(2)

2010. április 15-én Franciaország az 1907/2006/EK rendelet 69. cikke (4) bekezdésének értelmében benyújtotta a dokumentációt az Ügynökségnek, hogy az elindítsa az említett rendelet 69–73. cikkeinek megfelelő korlátozási eljárást. Ez a dokumentáció azt írta le, hogy mivel a – különösen 3 év alatti – gyermekek a tárgyakat a szájukba veszik, az ékszerekből kioldódó ólom ismétlődő expozíciójának lehetnek kitéve. Az ilyen ismétlődő ólomexpozíció súlyos és visszafordíthatatlan hatást gyakorolhat az idegrendszeri eredetű viselkedésre és az idegrendszer fejlődésére, amely különösen veszélyes a gyermekek esetében, hiszen a központi idegrendszerük még fejlődésben van. A dokumentáció azt mutatja, hogy a jelenlegi intézkedéseken túl uniós szintű fellépésre van szükség annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb mértékben elkerülhető legyen az ékszerekben található ólomnak és vegyületeinek tulajdonítható expozíció. Ennek megfelelően a dokumentáció az ólom és vegyületei ékszerekben való használatának és ezen árucikkek forgalomba hozatalának betiltását javasolja, amennyiben az ólomkioldódás mértéke meghaladja a 0,09 μg/cm2/h értéket.

(3)

2011. március 10-i véleményében a kockázatértékelési bizottság (a továbbiakban: RAC) úgy vélte, hogy a feltárt kockázatokat leghatékonyabban csökkentő uniós szintű intézkedés az ólom és vegyületeinek az ékszerek fém és nem fém alkotórészeiben való használatának, illetve forgalomba hozatalának megtiltása abban az esetben, ha az ólom koncentrációja bármely önálló alkotórészre vonatkozóan eléri vagy meghaladja a 0,05 tömegszázalékot, kivéve abban az esetben, ha bizonyítható, hogy az ékszerből vagy annak valamely részéből származó ólomkibocsátás nem haladja meg a 0,05 μg/cm2/óra (0,05 μg/g/óra) értéket.

(4)

2011. szeptember 15-i véleményében a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság (a továbbiakban: SEAC) megvizsgálta az ólom és vegyületeinek az ékszerekben való használatának, illetve forgalomba hozatalának megtiltását abban az esetben, ha az ólom koncentrációja bármely önálló alkotórészre vonatkozóan eléri vagy meghaladja a 0,05 tömegszázalékot. A SEAC úgy ítélte meg, hogy a társadalmi-gazdasági előnyök és költségek arányát figyelembe véve ez a legmegfelelőbb uniós szintű intézkedés a feltárt kockázatok csökkentésére. Mivel jelenleg nem áll rendelkezésre olyan kioldódási vizsgálati módszer, amely az árucikkek szájba vételének hatásait modellezi, a SEAC úgy vélte, hogy a korlátozásnak az ékszerek önálló alkotórészeinek ólomtartalmán kell alapulnia és nem az ezen árucikkekből származó ólomkioldódás mértékén. Továbbá a SEAC azt javasolta, hogy a kristályüveg, a zománcok, az óraszerkezetek belső alkatrészei és a nem szintetikus vagy rekonstruált drágakövek vagy féldrágakövek mentesüljenek a korlátozás alól.

(5)

2011. szeptember 23-án az Ügynökség benyújtotta a Bizottságnak a RAC és a SEAC véleményét.

(6)

Mivel nem áll rendelkezésre információ az ólom szájba vétel miatt történő kioldódásáról, és egyáltalán nincsenek megfelelő alternatívák a kristályüveg és a zománcok alkalmazásai tekintetében, ez utóbbira nem vonatkozik a jelen intézkedés. Továbbá a SEAC azt javasolta, hogy a mentesség csak a kristályüvegre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1969. december 15-i 69/493/EGK tanácsi irányelv (2) I. mellékletében meghatározott 1. és 2. kategóriájú kristályüvegre („nehéz ólomkristály” és „ólomkristály”) terjedjen ki. Azonban az említett irányelvben meghatározott 3. és 4. kategóriájú kristályüvegekre („krisztallin üveg”) is vonatkoznia kell a mentességnek annak érdekében, hogy összhangban legyen a 2010/571/EU bizottsági határozattal (3) módosított, az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2003. január 27-i 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) mellékletében előírt mentességgel, és mivel alacsonyabb az ólomtartalmuk, mint az 1. és 2. kategóriájú kristályüvegeknek.

(7)

Ugyanezen okokból azok a kristályüvegek, zománcok, nem szintetikus vagy rekonstruált drágakövek vagy féldrágakövek, amelyek természetes módon tartalmaznak ólmot, szintén kivételek.

(8)

Az óraszerkezetek azon belső alkatrészei, amelyekhez a fogyasztók nem férnek hozzá, szintén mentesülnek a korlátozás alól, hiszen az ezen alkatrészeknek tulajdonítható ólomexpozíció kizárható.

(9)

A használt és antik ékszerek forgalomba hozatalának korlátozása jelentős társadalmi-gazdasági hatást gyakorolna, hiszen ezek a régi tárgyak elveszítenék a piaci értéküket az Unióban, és ez nehezítené a szabályozás végrehajtását. Ezért első alkalommal a korlátozás hatálybalépése után legfeljebb 12 hónappal forgalomba hozott ékszerek és importált antik ékszerek mentesülnek a korlátozás alól.

(10)

Az újabb tudományos információk – többek között a mentességet kapott felhasználási módoknál tapasztalt ólomkioldódásra, a megfelelő alternatívák rendelkezésre állására, valamint a kioldódási vizsgálati módszerek kifejlesztésére vonatkozó információk – fényében a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a kristályra, zománcokra, drágakövekre és féldrágakövekre vonatkozó mentességet.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az 1907/2006/EK rendelet 133. cikke alapján létrehozott bizottság véleményével,

19.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/7

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be az Aspergillus oryzae (DSM 22594) által termelt 6-fitáz (EC 3.1.3.26) engedélyezésére. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem az Aspergillus oryzae (DSM 22594) által termelt, az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” kategóriába sorolandó 6-fitáz (EC 3.1.3.26) baromfik, elválasztott malacok, hízósertések és kocák takarmányadalékaként való engedélyezésére irányul.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2011. december 14-i véleményében (2) megállapította, hogy a javasolt felhasználási körülmények között az Aspergillus oryzae (DSM 22594) által termelt 6-fitáz (EC 3.1.3.26) nincs káros hatással sem az állati vagy emberi egészségre, sem a környezetre, és hogy a használata valamennyi célfajnál fokozhatja a foszforhasznosítást. A Hatóság szerint nincs szükség a forgalomba hozatalt követő különleges nyomonkövetési előírásokra. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(5)

Az Aspergillus oryzae (DSM 22594) által termelt 6-fitáz (EC 3.1.3.26) értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően e készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/9

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

A Bizottsághoz az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be a Lactobacillus brevis (DSMZ 21982) engedélyezésére. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem a „technológiai adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába sorolandó Lactobacillus brevis (DSMZ 21982) valamennyi állatfaj takarmányának adalékanyagaként történő engedélyezésére vonatkozik.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2012. március 6-i véleményében (2) megállapította, hogy a Lactobacillus brevis (DSMZ 21982) készítmény felhasználása a javasolt feltételek mellett nincs káros hatással sem az állati és emberi egészségre, sem a környezetre, és a készítmény használata – a kezelt szilázs nagyobb aerob stabilitását eredményező savtermelés fokozása révén – javíthatja a szilázselőállítást. A Hatóság szerint nincs szükség a forgalomba hozatalt követő különleges nyomonkövetési előírásokra. A hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(5)

A Lactobacillus brevis (DSMZ 21982) értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően e készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/11

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának feltételeiről és eljárásairól. Az említett rendelet 10. cikke előírja a takarmányozási célra felhasznált egyes termékekről szóló, 1982. június 30-i 82/471/EGK tanácsi irányelv (2) alapján engedélyezett termékek újraértékelését.

(2)

A karbamidot a 82/471/EGK irányelv határozatlan időre engedélyezte. Az említett terméket ezt követően – az 1831/2003/EK rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően – mint meglévő terméket felvették a takarmány-adalékanyagok közösségi nyilvántartásába.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összefüggésben értelmezett 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújtottak be a karbamid kérődzők takarmány-adalékanyagaként való újraértékelésére vonatkozóan, kérelmezve, hogy az adalékanyagot a „tápértékkel rendelkező adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába sorolják. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2012. március 7-i véleményében (3) megállapította, hogy a javasolt használati feltételek mellett a karbamid nincs káros hatással sem az állati vagy emberi egészségére, sem a környezetre, és fehérjét nem tartalmazó nitrogént biztosít a kérődzők mikrobiális fehérjeszintéziséhez. A Hatóság szerint nem szükséges elrendelni a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat. A Hatóság hitelesítette továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(5)

A karbamid értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó anyag használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(6)

Mivel a karbamid engedélyezési feltételei módosulnak, és a biztonság tekintetében nem várható semmiféle közvetlen hatás, az engedélyezés előtt megfelelő időt kell hagyni arra, hogy az érdekelt felek felkészülhessenek az engedélyezésből adódó új követelmények teljesítésére. Indokolt továbbá átmeneti időszakot biztosítani a 82/471/EGK irányelvvel engedélyezett karbamid, valamint a karbamidot tartalmazó takarmányok meglévő készleteinek felhasználására.

(7)

A gazdasági szereplők számára aránytalanul bonyolult az olyan különböző adalékanyagokat tartalmazó takarmányok címkéinek többszöri és egyik napról a másikra történő átállítása, amelyeket az 1831/2003/EK rendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően, egymás után engedélyeztek, és amelyek tekintetében új címkézési szabályok követendők. Ezért helyénvaló csökkentetni a rájuk háruló adminisztratív terheket, megfelelő időt biztosítva számukra a címkézés gördülékeny átállítására.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/14

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be a Schizosaccharomyces pombe (ATCC 5233) által termelt 6-fitáz (EC 3.1.3.26) engedélyezésére. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem a Schizosaccharomyces pombe (ATCC 5233) által termelt, az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” kategóriába sorolandó 6-fitáznak (EC 3.1.3.26) a brojlercsirkéktől, brojlerpulykáktól és brojlerkacsáktól eltérő valamennyi hízó madárfaj, valamint a tojótyúkoktól eltérő valamennyi tojó madárfaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére irányul.

(4)

A 785/2007/EK bizottsági rendelet (2) és a 379/2009/EK bizottsági rendelet (3) a 6-fitáz 3.1.3.26 készítmény brojlercsirkék, brojlerpulykák, tojótyúkok, (elválasztott) malacok, brojlerkacsák, hízósertések és kocák takarmány-adalékanyagaként történő használatát tíz évre engedélyezte.

(5)

Új adatokat nyújtottak be a Schizosaccharomyces pombe (ATCC 5233) által termelt 6-fitáznak (EC 3.1.3.26) a brojlercsirkéktől, brojlerpulykáktól és brojlerkacsáktól eltérő valamennyi hízó madárfaj, valamint a tojótyúkoktól eltérő valamennyi tojó madárfaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére irányuló kérelem alátámasztása céljából. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2012. március 7-i véleményében (4) megállapította, hogy a javasolt felhasználási feltételek mellett a Schizosaccharomyces pombe (ATCC 5233) által termelt 6-fitáz (EC 3.1.3.26) nincs káros hatással sem az állati és emberi egészségre, sem a környezetre, és használata valamennyi célfajnál fokozhatja a foszforhasznosítást. A Hatóság szerint nincs szükség a forgalomba hozatalt követő különleges nyomonkövetési előírásokra. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(6)

A Schizosaccharomyces pombe (ATCC 5233) által termelt 6-fitáz (EC 3.1.3.26) értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően e készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/17

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának feltételeiről és eljárásairól. Az 1831/2003/EK rendelet 10. cikkének a 10. cikke (1)–(4) bekezdésével összefüggésben értelmezett (7) bekezdése külön előírásokat határoz meg azoknak a termékeknek az értékelésére, amelyeket az említett rendelet alkalmazásának kezdetekor az Unióban szilázs-adalékanyagként használtak.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 7. cikkének megfelelően a Lactobacillus plantarum (NCIMB 41028) és a Lactobacillus plantarum (NCIMB 30148) mikroorganizmusokat mint a szilázs-adalékanyagok funkcionális csoportba tartozó, meglévő termékeket valamennyi állatfajra vonatkozóan felvették a takarmány-adalékanyagok közösségi nyilvántartásába.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 10. cikkének a 7. cikkel összefüggésben értelmezett (2) bekezdésének megfelelően kérelmeket nyújtottak be a Lactobacillus plantarum (NCIMB 41028) és a Lactobacillus plantarum (NCIMB 30148) mikroorganizmusok valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére, kérelmezve ezeknek az adalékanyagoknak a „technológiai adalékanyagok” kategóriába és a „szilázs-adalékanyagok” funkcionális csoportba való sorolását. A kérelmekhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

A kérelmek a Lactobacillus plantarum (NCIMB 41028) és a Lactobacillus plantarum (NCIMB 30148) mikroorganizmusok valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére, nevezetesen ezeknek az adalékanyagoknak a „technológiai adalékanyagok” kategóriába történő besorolására irányulnak.

(5)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2011. december 13-i véleményében (2) megállapította, hogy a javasolt felhasznlási feltételek mellett a Lactobacillus plantarum (NCIMB 41028) és a Lactobacillus plantarum (NCIMB 30148) mikroorganizmusok nincsenek káros hatással az állatok és a fogyasztók egészségére, illetve a környezetre, valamint hogy ezek a mikroorganizmusok – a szárazanyag jobb megóvása és a fehérjevesztés csökkentése révén – valamennyi zöldtakarmány esetében javíthatják a szilázselőállítást. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagokra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(6)

A Lactobacillus plantarum (NCIMB 41028) és a Lactobacillus plantarum (NCIMB 30148) mikroorganizmusok értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó mikroorganizmusok használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

Mivel a Lactobacillus plantarum (NCIMB 41028) és a Lactobacillus plantarum (NCIMB 30148) mikroorganizmusok engedélyezési feltételei módosulnak, és a biztonság tekintetében nem várható semmiféle közvetlen hatás, az engedélyezés előtt megfelelő időt kell hagyni arra, hogy az érdekelt felek felkészülhessenek az engedélyezésből adódó új követelmények teljesítésére. Indokolt továbbá átmeneti időszakot biztosítani e mikroorganizmusok, valamint az ezeket tartalmazó takarmányok meglévő készleteinek felhasználására.

(8)

A gazdasági szereplők számára aránytalanul bonyolult az olyan különböző adalékanyagokat tartalmazó takarmányok címkéinek többszöri és egyik napról a másikra történő átállítása, amelyeket az 1831/2003/EK rendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően, egymás után engedélyeztek, és amelyek tekintetében új címkézési szabályok követendők. Ezért helyénvaló csökkentetni a rájuk háruló adminisztratív terheket, megfelelő időt biztosítva számukra a címkézés gördülékeny átállítására.

(9)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/21

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be a lantán-karbonát-oktahidrát- (CAS-szám: 6487-39-4) készítmény engedélyezésére. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” kategóriába sorolandó lantán-karbonát-oktahidrát- (CAS-szám: 6487-39-4) készítmény kutyatakarmány-adalékként történő engedélyezésére irányul.

(4)

A 163/2008/EK bizottsági rendelet (2) az említett készítmény kutyáknál történő felhasználását tíz évre engedélyezte.

(5)

Új adatokat nyújtottak be a lantán-karbonát-oktahidrát (CAS-szám: 6487-39-4) kutyáknál történő engedélyezésére irányuló kérelem alátámasztása céljából. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2012. március 6-i véleményében megállapította, hogy a javasolt felhasználási feltételek mellett a lantán-karbonát-oktahidrát nincs káros hatással a célfajokra (3). A Hatóság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a lantán-karbonát-oktahidrát csökkentheti a felnőtt kutyáknál a foszforfelszívódás mértékét. Nem tudott azonban észrevételeket fűzni a hosszú távú hatásokhoz. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(6)

A lantán-karbonát-oktahidrát (CAS-szám: 6487-39-4) értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerinti engedélyezni kell. A hosszú távú káros hatásokra tekintettel indokolt forgalomba hozatalt követő nyomon követést előírni.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/23

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be az Aspergillus niger (CBS 109.713) által termelt endo-1,4-béta-xilanáz (EC 3.2.1.8) engedélyezésére. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” kategóriába sorolandó, az Aspergillus niger (CBS 109.713) által termelt endo-1,4-béta-xilanáz (EC 3.2.1.8) tojójércék, tenyésztés céljából nevelt pulykák, kisebb hízó-, tojó- és tenyésztés céljából nevelt madárfajok, valamint díszmadarak takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére irányul.

(4)

A szóban forgó készítmény használatát brojlercsirkék és kacsák esetében az 1096/2009/EK bizottsági rendelet (2), brojlerpulykák esetében pedig az 1380/2007/EK bizottsági rendelet (3) 10 évre engedélyezte.

(5)

Új adatokat nyújtottak be az Aspergillus niger (CBS 109.713) által termelt endo-1,4-béta-xilanáz (EC 3.2.1.8) tojójércék, tenyésztés céljából nevelt pulykák, kisebb hízó-, tojó- és tenyésztés céljából nevelt madárfajok, valamint díszmadarak takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére irányuló kérelem alátámasztása céljából. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2012. február 2-i véleményében (4) megállapította, hogy a javasolt felhasználási feltételek mellett az Aspergillus niger (CBS 109.713) által termelt endo-1,4-béta-xilanáz (EC 3.2.1.8) nincs káros hatással sem az állati, sem az emberi egészségre vagy a környezetre, valamint hogy használata valamennyi célfajnál javíthatja a takarmánybevitel-súlygyarapodás arányát. A Hatóság szerint nincs szükség a forgalomba hozatalt követő különleges nyomonkövetési előírásokra. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott közösségi referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(6)

Az Aspergillus niger (CBS 109.713) által termelt endo-1,4-béta-xilanáz (EC 3.2.1.8) értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/26

(1)

Az 1107/2009/EK rendelet úgy rendelkezik, hogy egy hatóanyag jóváhagyása a lejáratkor meghosszabbítható.

(2)

Helyénvaló a meghosszabbítási eljárás végrehajtásához szükséges intézkedések megállapítása.

(3)

A hosszabbítási eljárás megfelelő menetének biztosítása érdekében meg kell állapítani különösen az eljárás különböző szakaszaira vonatkozóan határidőket.

(4)

Szabályokat kell felállítani az adatok bizalmas kezelésére, valamint a meghosszabbítási kérelem, a kiegészítő dokumentáció és e dokumentáció frissített változatainak közzétételére vonatkozóan.

(5)

Meg kell határozni a hosszabbítási kérelem benyújtására, tartalmára és formájára vonatkozó szabályokat. A kérelmezőket kötelezni kell, hogy indokolják az új információk benyújtását és külön-külön sorolják fel, hogy milyen, a gerinces állatokra vonatkozó vizsgálatok benyújtását tervezik.

(6)

Szabályokat kell megállapítani a kérelem jelentéstevő tagállam általi ellenőrzésére.

(7)

A hosszabbítási eljárás megfelelő menetének biztosítása érdekében a jelentéstevő tagállamnak – a kérelmező kérésére – a kérelemmel kapcsolatos kérdések megvitatása céljából találkozót kell szerveznie a kiegészítő dokumentáció benyújtását megelőzően.

(8)

A jóváhagyás érvényességének meghosszabbításához benyújtott kiegészítő dokumentációnak különösen a szükséges új adatokat és kockázatelemzéseket kell tartalmaznia, valamint bizonyítania kell, hogy ezekre az adatokra és kockázatelemzésekre miért van szükség.

(9)

Szabályokat kell felállítani, amelyek alapján a jelentéstevő tagállam megállapítja a kérelem elfogadhatóságát.

(10)

Amennyiben a benyújtott kérelmek egyike sem fogadható el, a Bizottság rendeletet fogad el az érintett hatóanyag jóváhagyása érvényességének meg nem hosszabbításáról.

(11)

Szabályokat kell megállapítani a hatóanyag független, objektív és átlátható értékelésének biztosítása érdekében.

(12)

A kérelmezőnek, a tagállamoknak – kivéve a jelentéstevő tagállamot – és a nyilvánosságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a hosszabbítási kérelmet értékelő jelentéstervezethez észrevételeket fűzzön.

(13)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság állásfoglalásokat ad ki és a szakértőkkel konzultációkat szervez, kivéve, ha a Bizottság arról tájékoztatja, hogy nincsen szükség állásfoglalására.

(14)

Szabályokat kell megállapítani a hosszabbításra vonatkozó jelentésre, valamint az adott hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítására vonatkozó rendelet elfogadására vonatkozóan.

(15)

A hatóanyagok második csoportját illetően a 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletébe történő felvétel megújítási eljárásának meghatározásáról és ezen anyagok jegyzékének létrehozásáról szóló, 2010. december 7-i 1141/2010/EU bizottsági rendelet (2) alkalmazandó továbbra is az azon rendelet I. mellékletében szereplő hatóanyagok jóváhagyása érvényességének meghosszabbítása tekintetében.

(16)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

a)

a kérelem egy másolata;

b)

amennyiben a kérelmezőhöz egy vagy több másik kérelmező csatlakozott vagy annak helyébe egy vagy több másik kérelmező lépett, akkor a másik kérelmező vagy kérelmezők neve és címe, és adott esetben az 1. cikk (3) bekezdésében meghatározott gyártók szövetségének neve;

c)

a hatóanyagot tartalmazó legalább egy növényvédő szer egy vagy több, minden egyes zónában széles körben termesztett növény tekintetében történő reprezentatív felhasználására vonatkozó információk, igazolva az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumok teljesülését; ha a benyújtott információk nem vonatkoznak valamennyi zónára, vagy nem széles körben termesztett növényt érintenek, akkor ennek indokolása;

d)

a jóváhagyási dokumentációban vagy a későbbi hosszabbítási dokumentációkban nem szereplő, és az alábbiak miatt szükséges adatok és kockázatértékelések:

e)

egy, a hatóanyagokra vonatkozó adatszolgáltatási követelményeket az 1107/2009/EK rendelet szerint megállapító rendeletben előírt, a hatóanyagra vonatkozó adatszolgáltatási követelmény minden egyes olyan pontja vonatkozásában, amelynél a d) pont értelmében új adatokra van szükség, a kísérletek és vizsgálatok összefoglalásai és eredményei, ezek tulajdonosának és a kísérleteket vagy vizsgálatokat végző személynek vagy intézménynek a neve, valamint annak indokolása, hogy miért volt szükség az egyes kísérletekre vagy vizsgálatokra;

f)

egy, a növényvédő szerekre vonatkozó adatszolgáltatási követelményeket az 1107/2009/EK rendelet szerint megállapító rendeletben a növényvédő szerre vonatkozó adatszolgáltatási követelmény minden egyes olyan pontja vonatkozásában, amelynél a d) pont értelmében új adatokra van szükség, a kísérletek és vizsgálatok összefoglalásai és eredményei, ezek tulajdonosának, illetve a támogatott felhasználások szempontjából reprezentatív egy vagy több növényvédő szerrel kísérleteket vagy vizsgálatokat végző személy vagy intézmény neve, valamint annak indokolása, hogy miért volt szükség az egyes kísérletekre vagy vizsgálatokra;

g)

adott esetben az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkének (7) bekezdésében említett, dokumentumokkal alátámasztott bizonyíték;

h)

a gerinces állatokon végzett kísérletekkel járó minden egyes kísérletre és vizsgálatra vonatkozóan a gerinces állatokon végzett állatkísérletek elkerülésére tett intézkedések leírása;

i)

adott esetben a növényvédőszer-maradék határértékeire vonatkozó, a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 7. cikke szerinti kérelem egy másolata;

j)

adott esetben a besorolásra vonatkozó javaslat másolata, ha úgy ítélik meg, hogy az anyag besorolására vagy átsorolására van szükség az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően;

k)

valamennyi benyújtott információ értékelése;

l)

ellenőrző lista, amely igazolja, hogy a (3) bekezdésben meghatározott kiegészítő dokumentáció a kért felhasználások tekintetében teljes, és amely feltünti, hogy mely adatok újak;

m)

az 1107/2009/EK rendelet 8. cikke (5) bekezdésében említett, más szakértők által értékelt, nyilvánosan hozzáférhető szakirodalom összefoglalója és eredménye.

a)

ajánlás a jóváhagyás érvényességének meghosszabbítását illetően;

b)

arra vonatkozó ajánlás, hogy kis kockázatúnak tekintendő-e az anyag;

c)

arra vonatkozó ajánlás, hogy helyettesítésre jelöltnek tekintendő-e az anyag;

d)

adott esetben javaslat a szermaradék-határérték megállapítására;

e)

adott esetben az 1272/2008/EK rendelet értelmében a hatóanyag besorolására vagy átsorolására vonatkozó javaslat;

f)

annak megállapítása, hogy a kiegészítő dokumentációkban szereplő új vizsgálatok közül melyek relevánsak-e az értékelés szempontjából;

g)

ajánlás arra vonatkozóan, hogy a jelentés mely részeit érintően kell a 13. cikk (1) bekezdése szerinti szakértői konzultációt szervezni;

h)

adott esetben azok a kérdések, amelyekben a társjelentéstevő tagállam nem értett egyet a jelentéstevő tagállam értékelésével.

19.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/33

(1)

Az Európai Bizottság 2011. december 21-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: az érintett ország vagy Kína) származó egyes szerves bevonatú acéltermékek Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

Az eljárást az egyes szerves bevonatú acéltermékek uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 70 %-át képviselő Eurofer (a továbbiakban: panaszos) 2011. november 7-én benyújtott panaszát követően indították meg. A panasz nyilvánvaló bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult az eljárás megindításához.

(3)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan értesítette a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert kínai exportáló gyártókat, a közismerten érintett importőröket, kereskedőket, felhasználókat, szállítókat és szövetségeket, valamint Kína képviselőit. A Bizottság értesített kanadai és dél-afrikai köztársasági (a továbbiakban: dél-afrikai) gyártókat is, ezeket az országokat az eljárás megindításáról szóló értesítésben lehetséges analóg országnak tekintették. Az érdekeltek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat vagy szóbeli meghallgatást kérjenek.

(4)

Figyelembe véve azt, hogy sok exportáló gyártó, uniós gyártó és független importőr érintett, az eljárás megindításáról szóló értesítésben felmerült, hogy az alaprendelet 17. cikke szerint mintavételre kerüljön sor. Ahhoz, hogy a Bizottság el tudja dönteni, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor ki tudja választani a mintákat, valamennyi ismert exportáló gyártót és független importőrt felkért arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározottak szerint szolgáltasson alapvető információkat a 2010. október 1. és 2011. szeptember 30. közötti időszakban az érintett termékkel kapcsolatban folytatott tevékenységeiről.

(5)

Ami az uniós gyártókat illeti, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Ezt a mintát hat olyan uniós gyártó alkotta, amelyekről a Bizottság tudta, hogy gyártják a hasonló terméket, és az értékesítések, a termelés volumene, a méret és az Unión belüli földrajzi elhelyezkedés alapján kerültek kiválasztásra. A mintába felvett uniós gyártók az uniós termelésnek 46 %-át, az uniós értékesítésnek pedig 38 %-át tették ki. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben az érdekelt feleket is felhívták, hogy ismertessék az ideiglenes mintával kapcsolatos álláspontjukat. Az egyik uniós gyártó kijelentette, hogy nem kíván szerepelni a mintában, és azt a következő legnagyobb gyártóval váltották fel.

(6)

26 kínai exportáló gyártó vagy exportáló gyártói csoport szolgáltatta a kért információkat és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Az exportáló gyártóktól kapott információk alapján a Bizottság először az Unióba irányuló legnagyobb exportvolumennel rendelkező három exportáló gyártóból álló mintát választott ki. A mintába felvett egyik exportáló gyártó azonban nem szolgáltatott pontos exportadatokat, és kizárták a mintából. Két másik exportáló gyártó, amelyeket később vettek fel a mintába, visszavonta az együttműködését. A Bizottság ezért végül úgy döntött, hogy arra a két exportáló gyártóra korlátozza a mintát, amelyek eredetileg is szerepeltek abban, és amelyek az Unióba irányuló legnagyobb exportvolumennel rendelkeztek. Az exportvolumenük több mint 30 %-át teszi ki az összes együttműködő kínai exportáló gyártó teljes exportjának.

(7)

Annak érdekében, hogy a kínai exportáló gyártók – amennyiben ez szándékukban áll – piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelmet nyújthassanak be, a Bizottság formanyomtatványokat küldött a köztudottan érintett kínai exportáló gyártóknak, a kínai hatóságoknak és más olyan kínai exportáló gyártóknak, amelyek jelentkeztek az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül. Három kínai exportáló gyártó, köztük a mintába felvett egyik gyártó igényelt az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése értelmében piacgazdasági elbánást, illetve kért egyéni elbánást arra az esetre, ha a vizsgálat azt állapítaná meg, hogy nem felelnek meg a piacgazdasági elbánás feltételeinek. Az egyik exportáló gyártó, amely nem tartozott bele a mintába, később visszavonta a kérelmét. A mintába felvett másik exportáló gyártó csak egyéni elbánást kért.

(8)

Öt független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az együttműködő importőrök kis számára tekintettel a Bizottság végül nem tartotta szükségesnek a mintavételt.

(9)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintába felvett két kínai exportáló gyártónak, 14 másik kínai exportáló gyártónak, amelyek ezt kérték, négy kanadai gyártónak, három dél-afrikai gyártónak, öt koreai köztársasági (a továbbiakban: dél-koreai) gyártónak, öt brazil szövetségi köztársasági (a továbbiakban: brazil) gyártónak – ezek az analóg ország kiválasztása szempontjából szóba jöhető országok, továbbá a mintába felvett hat uniós gyártónak, az öt együttműködő uniós importőrnek, valamint az ismert felhasználóknak.

(10)

Válasz kilenc kínai exportáló gyártótól és velük kapcsolatban álló vállalattól, egy kanadai gyártótól és egy másik lehetséges analóg országbeli, dél-koreai gyártótól érkezett. Emellett a mintába felvett hat uniós gyártó, két független importőr és tíz felhasználó válaszolt a kérdőívre.

(11)

A Bizottság megvizsgálta és ellenőrizte az uniós érdek tekintetében kárt okozó dömping ideiglenes megállapításához szükséges valamennyi információt. A következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásra:

(12)

A dömping és a kár vizsgálata a 2010. október 1. és 2011. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: a vizsgálati időszak) irányult. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2008. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(13)

Az érintett terméket a jelenleg az ex 7210 70 80, ex 7212 40 80, ex 7225 99 00 és ex 7226 99 70 KN-kód alá tartozó, a Kínai Népköztársaságból származó egyes szerves bevonatú acéltermékek alkotják, azaz síkhengerelt termékek ötvözött vagy ötvözetlen acélból (kivéve a rozsdamentes acélt), legalább az egyik oldalon festve, lakkozva vagy műanyaggal bevonva, az olyan, úgynevezett „szendvicspanelek” kivételével, amelyeket épületekben alkalmaznak, és két külső fémlemezből állnak, köztük stabilizáló magként szigetelőanyaggal, és kivéve azon termékeket, amelyek végső bevonata cinkpor tartalmú (olyan, cinkben gazdag festék, amely legalább 70 tömegszázalék cinket tartalmaz) (a továbbiakban: az érintett termék).

(14)

A szerves bevonatú acéltermékeket főként az építőiparban használják, valamint az építőiparban használt különféle termékekben való további feldolgozásra is (például szendvicspanelek, tetőfedés, burkolás stb.). Alkalmazzák még háztartási berendezések gyártásában (nagy- és kisgépek) vagy építési berendezések céljára is (ajtók, radiátorok, lámpák stb.).

(15)

A vizsgálat azt mutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat által az Unióban gyártott és értékesített, a Kínában gyártott és az ottani belföldi piacon értékesített, a Kínából az Unióba importált, valamint az analóg országként szolgáló Kanadában gyártott és értékesített szerves bevonatú acéltermékek ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkeznek, és ugyanazok az alapvető végfelhasználási területeik. Ezért ezeket a termékeket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ideiglenesen hasonló terméknek tekintették.

(16)

Egyes érdekelt felek amellett érveltek, hogy a Kínából származó termékek nem hasonlíthatók az uniós gazdasági ágazat által forgalmazott termékekhez, mivel az előbbieket eltérő piaci és árszegmensben értékesítették, és más végfelhasználásra, például kültéri építőipari felhasználásra, míg az uniós ágazat termékeinek jelentős része kiváló minőségű termék, amelyet csak a háztartási berendezések szűk ágazatában használnak.

(17)

A vizsgálat azt mutatta, hogy míg az uniós gyártók az általuk gyártott termékek egy részét valóban a háztartási berendezésekhez hasonló piaci szegmensek részére értékesítették, ugyanazon termékeket adták el az építőanyag-ágazat részére is, amely állítólagosan a kínai exportok fő piaci szegmense. Ezenkívül úgy találták, hogy ezen ágazatok árszintjei nagyrészt hasonlóak voltak a különböző felhasználóknak eladott ugyanazon terméktípusok esetén.

(18)

Megjegyzendő, hogy mivel az érintett termék nagyban szabványosított, a végfelhasználástól függetlenül hasonló alapvető fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkezik, mint a hasonló termék. Az érvelést ezért a Bizottság ideiglenesen elutasítja.

(19)

Számos, bizonyos terméktípusok kizárására vonatkozó kérelem érkezett felhasználóktól, kínai exportőröktől és uniós gyártóktól. A kizárni kért terméktípusok például a krómmal vagy ónnal bevont acél vagy a szervetlen cink-szilikát alapozóval vagy más nem szerves anyagokkal festett acéllemezek.

(20)

A Bizottság azonban eddig nem jutott végkövetkeztetésre, mivel e kérelmek egy része nem kellően dokumentált ahhoz, hogy megalapozott döntést lehessen hozni. Ezért a Bizottság e kérelmek további vizsgálata mellett döntött.

(21)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a Kínából származó behozatalokra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdése szerint állapítják meg azon gyártók tekintetében, amelyekről megállapítást nyer, hogy teljesítik az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumokat. Ezek a kritériumok a tájékozódás megkönnyítése érdekében a következőképpen foglalhatók össze:

(22)

Ahogyan a fenti (8) preambulumbekezdésben szerepel, három kínai exportáló gyártó kért piacgazdasági elbánást és válaszolt a piacgazdasági elbánás igénylésére szolgáló nyomtatványon a megadott határidőn belül, közülük egy exportáló gyártó később visszavonta a kérelmét.

(23)

Ami a piacgazdasági elbánást kérő fennmaradó két együttműködő kínai exportáló gyártót illeti, a Bíróság 2012. február 2-i ítéletét (3) követően a Bizottság úgy határozott, hogy megvizsgálja mind a mintában szereplő exportáló gyártó (Zhangjiagang Panhua Steel Strip Co. Ltd és a vele kapcsolatban álló vállalatok), mind a mintában nem szereplő exportáló gyártó (Union Steel China és a vele kapcsolatban álló vállalat) kérelmét. A Bizottság felkutatott minden szükségesnek ítélt információt, és a szóban forgó vállalatok telephelyén ellenőrizte a piacgazdasági elbánás iránti kérelemben benyújtott adatokat.

(24)

A kínai exportáló gyártók két együttműködő csoportja közül egyikről sem állapították meg, hogy teljesítik a piacgazdasági elbánás biztosításához szükséges kritériumokat, mivel a fő nyersanyag, a melegen hengerelt acéltekercs ára jelentősen torzult a kínai acélpiacon való állami beavatkozás miatt, és alapvetően nem a piaci értékeket tükrözi, ahogyan azt az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első francia bekezdése előírja.

(25)

A kínai állam acélágazatba való beavatkozását mutatja az a tény, hogy a nagy kínai acélgyártók túlnyomó többsége állami tulajdonban van, és a beépített acélipari kapacitást és termelést befolyásolják a különféle ötéves ipari tervek, különösen a vas- és acélágazatra vonatkozó jelenlegi, 12. ötéves terv (2011–2015).

(26)

Az állam jelentős ellenőrzést gyakorol a nyersanyagok piaca felett is. A kokszra (az acélgyártáshoz szükséges legfontosabb nyersanyaggal, a vasérccel együtt) mennyiségi exportkorlátozások és 40 %-os exportvám vonatkozik. Levonható tehát az a következtetés, hogy a kínai acélpiac a jelentős állami beavatkozás miatt torzult.

(27)

Ezt a torzulást tükrözi a vizsgált vállalatok által a vizsgálati időszakban a melegen hengerelt acéltekercsekért fizetett ár. Megállapítást nyert, hogy ez az ár jelentősen elmaradt a nemzetközi áraktól. Megállapítható tehát, hogy a szerves bevonatú acéltermékek gyártása a szerves bevonatú acéltermékek kínai árát torzító kormányzati beavatkozás miatt előnyre tesz szert az abnormálisan árazott melegen hengerelt acéltekercsek révén. Ez a torzulás jelentős árelőnyt jelent a kínai exportáló gyártók számára, mivel a legfontosabb nyersanyag, a melegen hengerelt acéltekercs költsége a gyártás költségének körülbelül 80 %-át teszi ki. Ennek megfelelően az 1. kritérium nem tekinthető teljesültnek.

(28)

A fent leírt általános helyzeten túlmenően az egyik exportáló gyártó a 2. kritériumot sem teljesítette, mivel jelentős hibák voltak a vállalatcsoport vele kapcsolatban álló tagjai közül háromnak a könyvelésében.

(29)

A Bizottság hivatalosan közölte a piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapításokat az érintett kínai vállalatokkal, a kínai hatóságokkal és a panaszossal. Az érintettek arra is lehetőséget kaptak, hogy írásban ismertessék véleményüket, és meghallgatást kérjenek, amennyiben erre különleges okaik vannak.

(30)

A panaszos, egy kínai exportáló gyártó és a kínai hatóságok írásbeli beadványokat nyújtottak be. A panaszos egyetértett a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapítások eredményeivel. A kínai exportáló gyártó főként azt kérdőjelezte meg, hogy a vizsgált vállalatok által a melegen hengerelt acéltekercsekért fizetett árak jelentősen elmaradnának a nemzetközi áraktól, de nem szolgáltatott az állítását alátámasztó információkat. Az Eurostat adatai azonban, amelyeket más rendelkezésre álló statisztikai adatok (4) is megerősítenek, egyértelműen azt mutatják, hogy ezek az árak jelentősen elmaradtak a nemzetközi áraktól, ha a megfelelő európai, észak-amerikai, dél-amerikai és japán árakkal vetik össze azokat. Az érvelést ezért a Bizottság elutasítja.

(31)

A kínai hatóságok azzal érveltek, hogy még ha fenn is áll a nyersanyag, azaz a melegen hengerelt acéltekercs árának ipari szintű torzulása, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a vállalatok ne felelnének meg az 1. kritériumnak, és ezért az árakat vállalati szinten kell meghatározni. A (27) preambulumbekezdésben említettek szerint azonban az összes vizsgált vállalat által fizetett ár tükrözi a legfontosabb nyersanyag árának torzulását. Először is ezt a tényt egyetlen fél sem vitatta, másodsorban a piacgazdasági elbánásra vonatkozó vizsgálatot vállalati szinten végezték és a megállapítások nem korlátozódnak általános horizontális kérdésekre. Ezt az érvelést ezért a Bizottság elutasítja.

(32)

A kínai hatóságok a beadványukban azt is állították, hogy Kínában az ötéves tervek jogilag nem kötelező erejű iránymutatások. A (25) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint azonban a kínai kormány a tervek révén – azok pontos jogállásától függetlenül – a beépített acélipari kapacitást és termelést tagadhatatlanul jelentősen befolyásolja. Ezt az érvelést ezért a Bizottság elutasítja.

(33)

Azt is állították, hogy a Bizottság a piacgazdasági elbánásra irányuló kérelmeket nem a Bíróság 2012. február 2-i (5) (Brosmann-ügyben hozott) és 2012. július 19-i (6) (Zhejiang Xinan Chemical ügyben hozott) ítéletével összhangban kezelte. Ezzel az állítással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az eljárást a Brosmann-ügyben hozott ítélettel összhangban folytatták le, amit a beadványukban maguk a kínai hatóságok is elismertek. Ezenkívül a Zhejiang-ügyben hozott ítéletben az állam vállalati döntésekbe való beavatkozásáról volt szó. Ebben az eljárásban azonban a piacgazdasági elbánás megtagadásának az volt a fő oka, hogy a legfontosabb nyersanyag ára nem a piaci értékeket tükrözi. Ezt az érvelést ezért a Bizottság ideiglenesen elutasítja.

(34)

A kínai hatóságok azt is állították, hogy mivel az érintett termékkel kapcsolatos, párhuzamosan folyó szubvencióellenes eljárás során szintén vizsgálták a ráfordítások esetében fennálló torzulásokat, a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie az említett párhuzamosan folyó eljárás során ezzel kapcsolatban összegyűjtött bizonyítékokat. Ezzel az érveléssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi dömpingellenes eljárás keretében a piacgazdasági elbánásra vonatkozó vizsgálat során vizsgálták, hogy a legfontosabb nyersanyag költségei a piaci értékeket tükrözik-e. Az a következtetés, hogy Kínában a szerves bevonatú acéltermékek gyártása a (27) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint az abnormálisan árazott melegen hengerelt acéltekercsek révén előnyre tesz szert, teljes mértékben helytálló és semmiképpen nem befolyásolja a szubvencióellenes eljárás esetleges megállapításait és viszont. A szubvencióellenes eljárás esetleges megállapításai igencsak különböznek a piacgazdasági elbánásra vonatkozó döntéstől. Ezt az érvelést ezért a Bizottság ideiglenesen elutasítja.

(35)

A kínai hatóságok azt is állították, hogy a Bizottság a piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapításait nem közölte velük. Ez az állítás azonban nem helytálló, mivel a bizottsági szolgálatok Kínának az Európai Unió mellé akkreditált képviselete előtt 2012. július 12-én szóbeli jegyzék formájában nyilvánosságra hozták a piacgazdasági elbánásra vonatkozó tájékoztatót.

(36)

Végezetül azzal érveltek, hogy a Bizottság az ideiglenes vámok elrendeléséhez az analóg országbeli gyártótól származó, nem ellenőrzött adatokat használta fel. Ez azonban szintén nem helytálló, mivel a Bizottság a (48) preambulumbekezdésben tett egyértelmű állítása szerint olyan adatokat használt fel, amelyeket elemzett és megbízhatónak talált. A Bizottságnak együttműködési szándékkal a kanadai analóg gyártóhoz kellett fordulnia, mivel a koreai analóg gyártó a (45) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint éppen a tervezett és egyeztetett ellenőrző látogatást megelőzően megszüntette az együttműködést. A gyártó telephelyén történő helyszíni vizsgálatra ezért az eljárás ideiglenes szakaszát követően kerül majd sor. Azzal is érveltek, hogy a koreai analóg országbeli vállalat a piacgazdasági elbánásra vonatkozó döntés miatt szüntette meg az együttműködést. Az ok azonban ez nem lehet, mivel a koreai vállalat 2012. július 3-án szüntette meg az együttműködést, a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapításokat viszont csak 2012. július 12-én hozták nyilvánosságra.

(37)

A Bizottság egyik előterjesztett érv alapján sem változtathatta meg a piacgazdasági elbánás megítélésére vonatkozó megállapításait.

(38)

A fentiek alapján a piacgazdasági elbánást kérő kínai együttműködő exportáló gyártók két csoportja közül egyik sem tudta igazolni, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt kritériumoknak.

(39)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában adott esetben országos vámot állapítanak meg, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok bizonyítani tudják, hogy megfelelnek az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott feltételeknek. Kizárólag tájékoztatás céljából az alábbiak röviden összefoglalják ezeket a feltételeket:

(40)

Az az exportáló gyártó, amely szerepelt a mintában és piacgazdasági elbánást kért, egyéni elbánást is kért arra az esetre, ha nem biztosítanának számára piacgazdasági elbánást. A mintában szereplő másik exportáló gyártó csak egyéni elbánást kért. A rendelkezésre álló információk alapján ideiglenesen megállapították, hogy ez a két kínai exportáló gyártó megfelelt az egyéni elbánás biztosításához szükséges kritériumoknak.

(41)

Hat együttműködő exportáló gyártó nyújtott be egyéni vizsgálatra vonatkozó kérelmet az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján, közülük csak egy kért piacgazdasági elbánást. A Bizottság ideiglenesen úgy határozott, hogy egyéni vizsgálatot folytat a piacgazdasági elbánást kérő exportáló gyártó, a Union Steel China esetében, mivel ez nem jelentett túlzott terhet, hiszen ezt az exportáló gyártót már megvizsgálták a piacgazdasági elbánásra vonatkozó kérelmének vizsgálata keretében.

(42)

Ez az exportáló gyártó piacgazdasági elbánást kért, de egyéni elbánást is arra az esetre, ha nem részesülne piacgazdasági elbánásban. A kérelmének vizsgálatát követően ideiglenesen megállapították, hogy egyéni elbánást biztosítanak a Union Steel China számára, mivel megfelelt az ehhez szükséges kritériumoknak.

(43)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a rendes értéket a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében egy analóg ország belföldi árai vagy számtanilag képzett rendes értéke alapján kell megállapítani.

(44)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte azt a szándékát, hogy vagy Kanadát, vagy Dél-Afrikát használja fel megfelelő analóg országként a rendes érték meghatározásához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy közöljék ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

(45)

A Bizottság megvizsgálta, hogy ésszerű lenne-e más országokat választani analóg országnak, és kérdőíveket küldtek szerves bevonatú acéltermékeket gyártó kanadai és dél-afrikai vállalatoknak, emellett brazil és dél-koreai gyártóknak is. Csak két szerves bevonatú acéltermékeket gyártó vállalat válaszolt a kérdőívre, egy kanadai és egy dél-koreai. Úgy tűnt, mindkét ország nyílt piac, importvámok nélkül, és jelentős behozatallal számos harmadik országból. Emellett legalább négy más belföldi gyártó gyártotta az érintett terméket Dél-Koreában, ami magas fokú versenyt tesz lehetővé a belföldi piacon. Az eljárás nagyon előrehaladott állapotában azonban, 2012. július 3-án, épp a Bizottság szolgálatainak ellenőrző látogatása előtt a dél-koreai gyártó érthetetlen módon megszüntette az együttműködést.

(46)

A fentiekre tekintettel Kanadát választották analóg országnak. Legalább négy másik belföldi gyártó gyártja az érintett terméket Kanadában, ami magas fokú versenyt tesz lehetővé a belföldi piacon. A vizsgálat nem mutatott ki olyan okot, amely miatt Kanadát ne lehetne megfelelőnek tekinteni a rendes érték megállapítása céljából.

(47)

Számos érdekelt fél érvelt azzal, hogy egy kanadai gyártó költségstruktúrája nem hasonlítható egy kínai exportáló gyártó költségstruktúrájához. A Bizottság nem talált azonban jelentős különbségeket a költségstruktúrák terén, így ezt az érvelést elutasította.

(48)

A Bizottság elemezte az együttműködő kanadai gyártó válaszában benyújtott adatokat, és megbízhatónak találta ahhoz, hogy a rendes érték megállapításának alapjául szolgáljanak.

(49)

Ezért ideiglenesen megállapította, hogy Kanada az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján megfelelő és ésszerű analóg ország.

(50)

Mivel a mintába beválasztott egyik vállalat és az a vállalat, amelynek egyéni vizsgálatra irányuló kérelmét elfogadták, nem tudta igazolni, hogy megfelel a piacgazdasági elbánás kritériumainak, a mintába beválasztott másik vállalat pedig nem kért piacgazdasági elbánást, minden kínai exportáló gyártóra vonatkozóan az analóg országbeli gyártótól származó információk alapján állapították meg a rendes értéket.

(51)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először azt vizsgálta, hogy a hasonló termék kanadai, független fogyasztók számára történt értékesítése reprezentatív volt-e. Megállapítást nyert, hogy a kanadai együttműködő gyártó reprezentatív mennyiségben értékesíti a hasonló terméket a kanadai belföldi piacon ahhoz képest, hogy mennyi érintett terméket exportálnak az Unióba a mintában szereplő exportáló gyártók és az az exportáló gyártó, amelynek elfogadták az egyéni vizsgálatra vonatkozó kérelmét.

(52)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében tekinthető-e úgy, hogy ezek az értékesítések rendes kereskedelmi forgalom keretében valósultak meg. Ehhez a Bizottság megállapította a független vevőknek történő, nyereséges értékesítés részarányát. Az értékesítést akkor tekintették nyereségesnek, ha az egységár elérte, vagy meghaladta az előállítási költséget. Ennek érdekében meghatározták a kanadai gyártónál a vizsgálati időszakban felmerülő előállítási költséget.

(53)

Azon terméktípusoknál, amelyek belföldi piacon értékesített mennyiségének több mint 80 %-át az egységköltségnél többért értékesítették, és amelyek esetében az adott típus eladási árának súlyozott átlaga legalább az egységnyi előállítási költség szintjén volt, a terméktípusonkénti rendes érték megállapítása az érintett típus teljes értékesítési mennyiségére alkalmazott tényleges belföldi árak súlyozott átlagának kiszámításával történt, függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e.

(54)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése legfeljebb a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-át tette ki, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az egységnyi előállítási költséget, a rendes érték meghatározása a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet a szóban forgó típus vizsgálati időszak alatti, kizárólag nyereséges belföldi értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(55)

A nem nyereséges terméktípusokat illetően a rendes értéket a kanadai gyártó előállítási költségét használva állapították meg, hozzáadva az SGA-költségeket és a nyereséges terméktípusok haszonkulcsát.

(56)

Mivel valamennyi egyéni elbánásban részesülő együttműködő exportáló gyártó értékesített exportra az Unióba közvetlenül független uniós vevőknek, az exportárak az érintett termékért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árakon alapultak, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően.

(57)

A rendes értéket és az exportárat EXW-alapon hasonlították össze. A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának érdekében kiigazítások formájában biztosították az árakat érintő különbségek és az ár összehasonlíthatóságának a figyelembevételét az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésének megfelelően. Adott esetben kiigazításokat alkalmaztak a szállítási, biztosítási, kezelési és járulékos költségek, csomagolási, bank- és hitelköltségek, valamint a jutalékok esetében, amennyiben úgy ítélték meg, hogy azok ésszerűek, pontosak és bizonyítékokkal alátámasztottak.

(58)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően az egyéni elbánásban részesülő együttműködő exportáló gyártók esetében a dömpingkülönbözet megállapítására úgy került sor, hogy az analóg ország vonatkozásában megállapított rendes érték súlyozott átlagát összehasonlították az egyes vállalatok exportárának súlyozott átlagával, amelyet a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában fejeztek ki.

(59)

A mintába be nem választott együttműködő exportáló gyártókra vonatkozóan a mintába felvett exportáló gyártók dömpingkülönbözetének súlyozott átlagával számoltak. Ennek alapján a mintába fel nem vett exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 61,1%.

(60)

A nem együttműködő vagy ismeretlen kínai exportáló gyártókra alkalmazandó országos dömpingkülönbözet kiszámítása érdekében az Unióba irányuló kivitelnek az együttműködő exportáló gyártók által jelentett volumenét az Eurostat megfelelő statisztikai adataival összehasonlítva először megállapították az együttműködés szintjét.

(61)

Mivel a kínai együttműködés körülbelül 70 %-os volt, az összes többi kínai exportőrre alkalmazandó országos dömpingkülönbözetet az exportáló gyártók reprezentatív terméktípusaira megállapított legmagasabb dömpingkülönbözet használatával állapították meg. Ez alapján az országos dömpingszintet ideiglenesen a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár 77,9%-ában állapították meg.

(62)

Ez alapján az ideiglenes dömpingkülönbözet a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(63)

Az uniós gyártókkal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – beleértve a panaszban szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött információkat, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívekre adott ellenőrzött válaszokat is – felhasználtak a figyelembe vett időszak alatti uniós össztermelés megállapítására.

(64)

A vizsgálati időszak alatt az Unióban 22 gyártó állított elő szerves bevonatú acéltermékeket. Az előző preambulumbekezdésben említett alapon a teljes uniós gyártást nagyjából 3 645 298 tonnára becsülték a vizsgálati időszakban. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése, illetve 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a teljes uniós termelést képviselő uniós gyártók alkotják az uniós gazdasági ágazatot (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(65)

A vizsgálat során megállapították, hogy a mintába felvett uniós gyártók termelésének jelentős részét kötött felhasználásra szánták, azaz gyakran egyszerűen (számla nélkül) továbbították és/vagy transzferárak mellett a vállalaton vagy vállalatcsoporton belül további feldolgozás céljából továbbszállították.

(66)

Annak érdekében, hogy megállapítsák, hogy az uniós gazdasági ágazat szenvedett-e kárt vagy sem, illetve hogy meghatározzák a fogyasztást és az uniós gazdasági ágazat helyzetével összefüggő különböző gazdasági mutatókat, megvizsgálták, hogy az uniós gazdasági ágazat által gyártott hasonló termék későbbi felhasználását az elemzés során figyelembe kell-e venni és ha igen, akkor milyen mértékben.

(67)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó lehető legátfogóbb kép kialakításához összegyűjtötték és elemezték a szerves bevonatú acéltermékekkel kapcsolatos valamennyi tevékenységre vonatkozó adatokat és ezt követően megállapították, hogy a gyártott termékeket kötött felhasználásra vagy a piacon történő szabad forgalomba hozatalra szánták-e.

(68)

Az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó következő gazdasági mutatókkal kapcsolatban megállapították, hogy a mélyreható elemzésnek és értékelésnek a szabad piacon uralkodó viszonyokra kell összpontosítania. Ezek a mutatók a következők: értékesítési volumen és eladási árak az uniós piacon, piaci részesedés, növekedés, exportvolumen és exportárak. A kármutatókat a fentiek alapján az uniós gazdasági ágazat ismert kötött felhasználása és értékesítése vonatkozásában korrigálták és a kötött felhasználást, valamint értékesítést külön elemezték.

(69)

A többi gazdasági mutatót illetően azonban a vizsgálat alapján megállapították, hogy azok ésszerű vizsgálatát csak a teljes tevékenységre vonatkoztatva lehet elvégezni. Valójában a (kötött felhasználásra és a szabad piacra irányuló) termelés, a termelési kapacitás, a kapacitáskihasználás, a beruházások, a készletek, a foglalkoztatás, a termelékenység, a bérek és a tőkebevonási képesség a teljes tevékenységtől függ, függetlenül attól, hogy a termelés a kötött piacra vagy szabad piaci értékesítésre irányul-e.

(70)

A hasonló terméket az uniós gazdasági ágazat független vevők részére értékesíti, valamint kapcsolatban álló vállalatok számára értékesíti/szállítja további feldolgozás céljára, például acélipari szolgáltatóközpontokban.

(71)

A szerves bevonatú acéltermékek tényleges uniós felhasználásának kiszámítása során a Bizottság összeadta az Unióba importált szerves bevonatú acéltermékek Eurostat által jelentett összmennyiségét, illetve az uniós gazdasági ágazat által gyártott hasonló termék Unióban való értékesítésének és kötött felhasználásának mennyiségét, ahogyan az a panaszban szerepel, és ahogyan a mintába felvett uniós gyártóknál végzett ellenőrző látogatások során ellenőrizték.

(72)

Az Eurostat importadatait illetően meg kell említeni, hogy a vonatkozó KN-kódok (lásd a fenti (13) preambulumbekezdésben) leírása nem korlátozódik a vizsgált termék leírására, és így az Eurostat által az e kódok alatt jelentett behozatalok más terméket is tartalmazhatnak. Azonban mivel nem állnak rendelkezésre információk arról, hogy az ilyen egyéb behozatalok végül milyen mennyiséget érintettek, illetve nincs bizonyíték arra, hogy ezek a mennyiségek jelentősek lehetnek, a Bizottság ideiglenesen úgy döntött, hogy a vonatkozó KN-kódok alá tartozó behozatalokat érintő teljes adatokat használja fel, ahogyan azok az Eurostat jelentésében szerepelnek.

(73)

Ezek alapján a teljes uniós felhasználás a következőképpen alakult:

(74)

A figyelembe vett időszak alatt a teljes felhasználás 9 %-kal csökkent az EU piacán. 2008 és 2009 között mintegy 24 %-os csökkenés következett be a gazdasági válság globális – különösen az építőipart érintő – negatív hatásainak eredményeképp. Ezt követően a felhasználás kezdett fellendülni, és 2009-től a vizsgálati időszakig összesen 20 %-kal emelkedett, de továbbra is a 2008-as kiindulási szint alatt maradt.

(75)

A Kínából az Unióba történő behozatal a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

(76)

A felhasználás alakulása ellenére a figyelembe vett időszakban a Kínából származó behozatal volumene jelentősen, 49 %-kal nőtt. A gazdasági válság negatív hatásai miatt a Kínából származó behozatal mennyisége is meredeken csökkent 2009-ben. Ez a behozatal azonban rendkívül gyors ütemben kezdett helyreállni, így a 2009-től a vizsgálati időszakig bekövetkező növekedés látványos, 367 %-os volt.

(77)

Hasonlóképpen, a Kínából származó behozatal piaci részesedése 63 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Bár 2008-ról 2009-re több mint felével csökkent, 2009-től a vizsgálati időszakig látványosan növekvő tendenciát mutatott, és 290 %-kal emelkedett.

(78)

A Kínából származó behozatal átlagára 9 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. 2008 és 2009 között jelentősen, 17 %-kal esett vissza, majd 2009 és 2010 között öt százalékponttal nőtt, és további három százalékponttal a vizsgálati időszakban.

(79)

A Kínából származó behozatal árai a figyelembe vett időszak egésze alatt folyamatosan az uniós gazdasági ágazat eladási árai alatt maradtak. Ahogyan a fenti táblázat is rámutat, míg 2009-ben, a gazdasági válság csúcsán még a 17 %-os árcsökkentés sem segíthetett a Kínából származó behozatalnak abban, hogy a hirtelen visszaeső felhasználás és a jelentős piaci lassulás mellett megőrizze piaci részesedését, a későbbi években alkalmazott folyamatos áralákínálás megmagyarázza a Kínából származó behozatal piaci részesedésének 2009 és a vizsgálati időszak közötti stabil, látványos növekedését.

(80)

A vizsgálati időszakra jellemző áralákínálás mértékének megállapítása céljából a mintában szereplő uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási ár gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát összehasonlították az együttműködő kínai gyártók által az Unió piacán az első független vevőnek értékesített behozatal azon terméktípusonkénti, megfelelő súlyozott átlagárával, amelyet a behozatalt követő költségek miatt megfelelően kiigazított CIF-paritás alapján állapítottak meg.

(81)

Az árakat típusonként hasonlították össze, a kereskedelem azonos szintjén történő tranzakciókat vizsgálva, az adatokat szükség esetén kiigazítva, levonva az engedményeket és visszatérítéseket. Az összehasonlítás – a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában kifejezve – súlyozott átlagban legfeljebb 25,9 % ár-alákínálási különbözetet mutatott ki az együttműködő kínai exportáló gyártók esetében.

(82)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált, amelyek az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásolják.

(83)

A fenti (5) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a Bizottság az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár vizsgálatára mintavételt alkalmazott.

(84)

A Bizottság a mintába felvett hat uniós gyártó által szolgáltatott, ellenőrzött adatokat használta fel a mikrogazdasági mutatók (pl. egységár, egységnyi költség, nyereségesség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkevonzási képesség, készletek) megállapítása érdekében.

(85)

A panaszos által a szerves bevonatú acéltermékek valamennyi uniós gyártójára vonatkozóan szolgáltatott, más rendelkezésre álló források és a mintába felvett uniós gyártók ellenőrzött adatai alapján keresztellenőrzött adatokat használta fel a makrogazdasági mutatók (például az uniós gazdasági ágazat termelése, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítések volumene, piaci részesedés, foglalkoztatás és termelékenység) megállapítása érdekében.

(86)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – beleértve a panaszban szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött információkat, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívekre adott, ellenőrzött válaszokat is – felhasznált a figyelembe vett időszak alatti uniós össztermelés megállapítására.

(87)

A fenti táblázatból látható, hogy a figyelembe vett időszakban 14 %-kal csökkent a termelés. A kereslet csökkenésével összhangban a termelés 2009-ben drámaian visszaesett, majd 2010-ben részben helyreállt, mielőtt a vizsgálati időszakban – a felhasználás növekedése ellenére – némileg csökkent volna.

(88)

A figyelembe vett időszak során a termelési kapacitás 4 %-kal csökkent. A kapacitáskihasználás a termelés tendenciáját követte, és 10 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(89)

2009-ben az uniós gazdasági ágazat független vevőknek történő értékesítésének volumene drámaian, 19 %-kal csökkent. 2010-ben az értékesítések volumene kilenc százalékponttal nőtt, de azután a vizsgálati időszakban három százalékponttal csökkent.

(90)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 4 %-kal csökkent. Miután 2009-ben először emelkedett a piaci részesedés, az uniós gazdasági ágazat a részesedése csökkenését tapasztalhatta 2010-ben és a vizsgálati időszakban, ami azt eredményezte, hogy a vizsgálati időszakban a piaci részesedése 6 %-kal alacsonyabb volt, mint 2009-ben; ez amellett történt, hogy ugyanebben az időszakban több mint 20 %-kal nőtt a felhasználás. Az uniós gazdasági ágazat így nem tudott részesülni a növekvő felhasználás jelentette előnyökből, és a korábban elveszített értékesítési volument és piaci részesedést sem tudta visszaszerezni.

(91)

Míg a figyelembe vett időszakban 9 %-kal mérséklődött az uniós felhasználás, és 13 %-kal csökkent az uniós gazdasági ágazat független felek számára történt értékesítéseinek volumene, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 2,3 százalékponttal csökkent, a 2008. évi 59,0 %-ról 56,7 %-ra esett vissza a vizsgálati időszakban.

(92)

A foglalkoztatás fokozatosan csökkenő tendenciát mutatott az uniós gazdasági ágazatban. Így a foglalkoztatottak teljes munkaidős egyenértékben (FTE) mért teljes száma 20 %-kal csökkent az ágazatban a figyelembe vett időszakban, és legalacsonyabb szintjét a vizsgálati időszakban érte el. A termelékenység azonban 8 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, ami azt mutatja, hogy a gazdasági ágazat próbálta racionalizálni az előállítási költségeket is.

(93)

A mintába felvett uniós gyártók független uniós vevőknek történő értékesítéskor érvényesített átlagos eladási árai a figyelembe vett időszakban 3 %-kal csökkentek. A 2009 és a vizsgálati időszak közötti időszakban a felhasználás és az értékesítési volumen növekedésével összhangban az árak 23 %-kal emelkedtek, de nem érték el a 2008. évi szintet.

(94)

Ezzel párhuzamosan a hasonló termék előállításának és értékesítésének átlagköltsége 6 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban az egységenkénti előállítási költség emelkedése miatt, miközben az egységenkénti SGA-költségek 34 %-kal csökkentek.

(95)

A független vevőknek felszámított egységár 2009. évi 21 %-os csökkenését és az ezzel járó veszteséget követően az egységár kezdett emelkedni. 2010-ben és a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat a költségek növekedését tapasztalta, és csak mérsékelten tudta emelni az árakat a költségek fedezése érdekében, épp csak annyival, hogy 2010-ben és a vizsgálati időszakban ugyanazon a szinten tartsa a nyereségességet. Ennek következtében azonban tovább veszített a piaci részesedéséből, mivel a kínai behozatal árai folyamatosan elmaradtak az uniós gazdasági ágazat áraitól.

(96)

Az uniós gazdasági ágazat nyereségességét a hasonló termék független vevőknek történő értékesítéséből származó, adózás előtti nettó hasznot az említett értékesítések forgalmi százalékában kifejezve állapították meg. A gazdasági válság évében, 2009-ben az uniós gazdasági ágazat nyereségessége drámaian csökkent, ez pedig 13,9 %-os veszteséget eredményezett. 2010-től ismét emelkedni kezdett a nyereségesség, de a növekvő előállítási költségek megakadályozták, hogy elérje a gazdasági ágazat számára egészségesnek és fenntarthatónak tartott szintet (ez 6,7 % – lásd a (156) preambulumbekezdést). A teljes figyelembe vett időszak folyamán a nyereségesség 61 %-kal esett vissza.

(97)

A pénzforgalomra jellemző tendencia nagyrészt a nyereségesség negatív tendenciáját követte. A pénzforgalom 2010-ben érte el legalacsonyabb szintjét. Hasonlóképpen a beruházások megtérülése 56 %-kal, a 2008. évi 13,8 %-ról 6 %-ra csökkent a vizsgálati időszakban.

(98)

A nyereségesség, a pénzforgalom és a beruházások megtérülésének alakulása a figyelembe vett időszakban korlátozta az uniós gazdasági ágazat beruházási képességét, és akadályozta fejlődését. Az uniós gazdasági ágazatnak sikerült jelentős beruházást eszközölnie a figyelembe vett időszak elején, azután azonban a beruházások meredeken visszaestek 2009-ben, és összességében 73 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak folyamán.

(99)

Ahogyan fentebb szerepel, az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítménye romlott, de ez nem utalt arra, hogy a tőkebevonási képessége a figyelembe vett időszakban komolyabb mértékben változott volna.

(100)

A mintába felvett hat uniós gyártó esetében a készletek a gyártási mennyiség körülbelül 8 %-át tették ki a vizsgálati időszakban. A zárókészlet szintje 12 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Megjegyzendő azonban, hogy a készletek nem jelentős mutatói a gazdasági ágazatnak, mivel a gyártás főként megrendelésre zajlik; a készletek terén bekövetkezett legnagyobb növekedés 2009-től a vizsgálati időszakig tartott, és egybeesett a Kínából származó dömpingelt behozatal áradatával.

(101)

A mintába felvett uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége csak 2 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban, ez alacsonyabb az infláció mértékénél. A vizsgálat azt mutatta, hogy a mintába felvett gyártók jelentősen csökkentették főként az általános és az adminisztratív költségeket, és fokozott figyelmet fordítottak a hatékonyságra.

(102)

A (65) preambulumbekezdésben jelzettek szerint az EU-ban jelentős piaca van a szerves bevonatú acéltermékeknek, amelyet a szerves bevonatú acéltermékek uniós gazdasági ágazat általi downstream felhasználása alkot. E piac elemzéséhez a Bizottság figyelembe vette a mintában szereplő uniós gyártók és más uniós gyártók által végzett kötött felhasználás és kapcsolatban álló felek részére történt értékesítés (kötött értékesítés) teljes mennyiségét.

(103)

Azt állapította meg, hogy a kötött felhasználás és a kötött értékesítés célja az volt, hogy a terméket tovább alakítsák maguk a vállalatok vagy a velük kapcsolatban álló, a mintába felvett uniós gyártók csoportjainak részét képező vállalatok, amelyek főként építőipari anyagokkal foglalkoznak, azaz végfelhasználói a szerves bevonatú acéltermékeknek.

(104)

A fentebb azonosított alapon megállapítást nyert, hogy az uniós gyártók általi kötött felhasználás és kötött értékesítés a teljes termelési mennyiség 27 %-át tette ki a vizsgálati időszakban. A figyelembe vett időszakban a kötött felhasználás és a kapcsolódó értékesítési mennyiségek 19 %-kal csökkentek, a piaci részesedés pedig 11 %-kal esett vissza.

(105)

A kötött felhasználás és a kötött értékesítés értékét a Bizottság a mintába felvett gyártók által a kérdőívre adott és a náluk lefolytatott ellenőrző látogatások alkalmával ellenőrzött válaszok alapján elemezte. A vizsgálat azt állapította meg, hogy a termék végső felhasználását illetően nem volt lényeges különbség a kötött felhasználás és a kötött értékesítés között. Kötött felhasználást olyan vállalatok jelentettek, amelyeknél a downstream gyártást ugyanazon a jogi személyen belül végezték, ugyanakkor a kötött értékesítés a más, kapcsolatban álló jogi személyeknek való, számla ellenében történő értékesítés. Ezenkívül az árazási módszer mind kötött felhasználás, mind kapcsolatban álló felek számára történő értékesítés esetén hasonló volt, azaz a termék valós értékét („költség-plusz” módszer) számították fel mind a kapcsolatban álló vállalatoknak, mind a mintába felvett vállalatok belső downstream termelési egységeinek.

(106)

A tonnánkénti átlagos érték így 1 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, ily módon 2 %-kal volt alacsonyabb, mint a mintába felvett uniós gyártók által a vizsgálati időszakban független vevőknek felszámított eladási ár.

(107)

Tekintettel arra, hogy a kötött értékesítések és a kötött felhasználás többsége az uniós gyártók downstream építőanyag-üzletágát célozta, ezek az értékesítések és a kötött felhasználás közvetetten ki voltak téve a más piaci szereplők, köztük a dömpingelt kínai behozatal által előidézett versenynek is. A downstream termelés belső kereslete attól függ, milyen esély van a downstream termékeknek a dömpingelt behozataltól nem érintett szabad piacon történő eladására. Levonható tehát az a következtetés, hogy a mennyiség és piaci részesedés a kínai dömpingelt behozatal által támasztott verseny miatt csökkent a figyelembe vett időszakban.

(108)

Mivel a jelenlegi az első dömpingellenes eljárás az érintett termékre vonatkozóan, nem állnak rendelkezésre adatok a lehetséges korábbi dömping vagy támogatás hatásainak értékeléséhez.

(109)

A fentebb, a dömpingre vonatkozó részben megállapított és meghatározott valamennyi különbözet jelentősen meghaladja a de minimis szintet. Figyelembe véve továbbá a Kínából származó dömpingelt behozatal volumenét és árait, a tényleges dömpingkülönbözet uniós piacra gyakorolt hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(110)

A vizsgálat feltárta, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetéhez kapcsolódó valamennyi kármutató rosszabb lett vagy nem a fogyasztásnak megfelelően változott.

(111)

A figyelembe vett időszakban, miközben a felhasználás csökkent, a Kínából érkező behozatal volumene folyamatosan és jelentősen nőtt. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene összességében 13 %-kal csökkent, piaci részesedése pedig a 2008. évi 59 %-ról 56,7 %-ra esett vissza a vizsgálati időszakban. Bár a felhasználás a keresletet is érintő gazdasági válság éve után 2009-től a vizsgálati időszakig 20 %-kal nőtt, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése egyre csökkent. Az uniós gazdasági ágazat a Kínából az uniós piacra irányuló dömpingelt behozatal jelentős növekedése miatt nem tudta visszaszerezni az elveszített piaci részesedését. Az olcsó, dömpingelt behozatal mennyisége a figyelembe vett időszakban nőtt, és folyamatosan alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak.

(112)

Emellett jelentősen romlottak az uniós ágazat pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatók, például a pénzforgalom és a nyereségesség. Ez azt jelenti, hogy az uniós gazdasági ágazat tőkebevonási és beruházási képessége is gyengült.

(113)

A fentiek figyelembevételével azt a következtetést lehetett levonni, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(114)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal olyan mértékű kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak, amelynek alapján azt jelentősnek lehet minősíteni. A dömpingelt behozatal mellett azokat az egyéb ismert tényezőket is megvizsgálta, amelyek ugyanakkor kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, annak érdekében, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne a dömpingelt behozatal hatásának tulajdonítsa.

(115)

A vizsgálat feltárta, hogy az uniós felhasználás a figyelembe vett időszakban 9 %-kal csökkent, míg a Kínából érkező dömpingelt behozatal volumene drámaian, mintegy 49 %-kal nőtt, ráadásul piaci részesedése is gyarapodott 63 %-kal: a 2008. évi 8,3 %-ról a vizsgálati időszak alatt 13,6 %-ra nőtt. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat független felek részére történő értékesítéseinek volumene 13 %-kal csökkent, az ilyen értékesítések piaci részesedése pedig 4 %-kal, a 2008. évi 59 %-ról a vizsgálati időszak alatt 56,7 %-ra esett vissza.

(116)

Ezenkívül míg a Kínából származó behozatalokat szintén érintette a gazdasági válság és 2008-ról 2009-re 68 %-kal visszaestek, 2009-től a vizsgálati időszakig nagyon gyors tempóban álltak helyre, a vizsgálati időszak végén 367 %-kal növekedve, bár az uniós felhasználás csak 20 %-kal nőtt ebben az időszakban. Azzal, hogy 2008-hoz képest 9 %-kal csökkentette az egységárat és a vizsgálati időszakban 25,9 %-kal alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak, a kínai behozatal 2008-tól a vizsgálati időszakig 63 %-kal, 13,6 %-ra növelte a piaci részesedését.

(117)

Ugyanekkor 2008-tól a vizsgálati időszakig az uniós gyártók független felek számára történt értékesítéseinek volumene összességében 13 %-kal esett vissza. A piac fellendülése idején – 2009-től a vizsgálati időszakig – az uniós gazdasági ágazat csak 8 %-kal tudta növelni a független felek számára történt értékesítések volumenét, de 9 %-ot veszített a piaci részesedéséből, így korlátozott mértékben részesült a növekvő felhasználás előnyeiből. Valójában a kínai behozatalok számára volt a legelőnyösebb a fellendülő felhasználás, messze maguk mögött hagyták a többi piaci szereplőt.

(118)

A Kínából származó behozatal átlagára 9 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Bár a 2009-es drámai visszaesés után emelkedő tendenciát mutat, 2009-től a vizsgálati időszakig folyamatosan az uniós gazdasági ágazat által kért ár szintje alatt maradt. A független uniós vevőknek felszámított egységár csak 3 %-kal csökkent, bizonyos mértékű ellenállást mutatva a kínai behozatalok által kifejtett árnyomással szemben. Ezeket az árakat azonban nyilvánvalóan az értékesítések alacsonyabb volumene és az ilyen értékesítések csökkent nyereségessége árán tartották fenn, mivel azok 61 %-kal, a 2008. évi 6,7 %-ról 2,6 %-ra estek vissza a vizsgálati időszakban, miközben az előállítási költségek növekedtek.

(119)

A fentiek alapján a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a Kínából származó, az uniós gazdasági ágazat árainak folyamatosan alákínáló dömpingelt behozatal áradata meghatározó szerepet játszott az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárban, amely megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy teljes mértékben élvezze a fellendülő uniós felhasználás előnyeit.

(120)

Míg a Kínából származó behozatal az Unióba érkező teljes import 56 %-át tette ki a vizsgálati időszakban, a behozatal egyéb fontos forrását jelentette az Indiai Köztársaság (a továbbiakban: India) (11 %) és Dél-Korea is (19 %). A kínai behozatallal szemben az Indiából származó behozatal, bár az átlagára meredeken, 12 %-kal csökkent, összességében 12 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, és 3 %-ot vesztett a piaci részesedéséből. A dél-koreai behozatal csak 4 %-ot emelkedett amellett, hogy az átlagára ugyanazon a szinten maradt, mint 2008-ban. Az Indiából származó behozatal piaci részesedése 2,7 % volt a vizsgálati időszakban, míg a dél-koreai behozatal részesedése 4,6 %-ot tett ki.

(121)

A teljes behozatal 14 %-át alkotó egyéb behozatalok 33 %-kal csökkentek, és az átlagáruk ugyanazon a szinten maradt, mint ahol 2008-ban volt.

(122)

Bár valamennyi egyéb behozatal átlagára elmaradt az uniós gazdasági ágazat árszintjétől, e behozatalok hatása, ha van egyáltalán, csak marginális lehet. Először is nincs arra utaló bizonyíték, hogy az egyéb forrásokból származó behozatal tisztességtelen kereskedelmi feltételek mellett történt. Másodszor, a kínai behozatallal szemben az egyéb fő behozatali források esetében az általános árszint meglehetősen stabil maradt a teljes figyelembe vett időszakban, és ez azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat sikeresen versenyezhet a piaci szegmensekben ezekkel a behozatalokkal. Harmadszor, az egyéb országokból érkező behozatal csökkent a figyelembe vett időszakban, és továbbra is alacsony szinten marad, mind általánosságban, mind egyenként a fő exportáló országokat tekintve. Ezenkívül az egyéb behozatalok csökkenő piaci részesedése megerősíti, hogy ezek a behozatalok nem okozhattak volna kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(123)

Az Eurostat szerint a szerves bevonatú acéltermékek uniós gazdasági ágazat által lebonyolított, harmadik országokba irányuló teljes exportja 10 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Az átlagár azonban viszonylag magas volt, és 2 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban. Az exportok a teljes uniós termelés 17%-át tették ki, és így segítettek az uniós gazdasági ágazatnak a méretgazdaságosság elérésében és az általános előállítási költségek csökkentésében. Ezért levonható az a következtetés, hogy az uniós gazdasági ágazat exporttevékenysége nem okozhatta a jelentős kárt.

(124)

Ugyanez az általános kép látható a mintába felvett uniós gyártók által harmadik országbeli független vevők részére történő exportálás esetében is. Ezek az exportok 14 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban, és az egységenkénti exportár ebben az esetben is folyamatosan meghaladta (az évtől függően átlagosan 2–12 %-kal) az uniós árat. Mivel az exportvolumen csak 3 %-a volt a teljes termelésnek, ezek az exportok nem járulhattak hozzá az uniós piacot ért kárhoz.

(125)

A vizsgálat során azt állították, hogy a panaszosok (a velük kapcsolatban álló vállalatok útján) saját maguk is részt vettek az érintett termék Kínából való behozatalában, és ezek a behozatalok a Kínából származó teljes behozatal 20–40 %-át tették ki. Bizonyítékot azonban nem szolgáltattak ezen állítás alátámasztására. Az állítások vizsgálatát követően megállapítást nyert, hogy az uniós gyártók csak körülbelül 10 000 tonnát importáltak a vizsgálati időszakban, ez pedig nagyjából összhangban volt az eljárás megindításakor a panaszos által szolgáltatott adatokkal. A Bizottság megállapította, hogy körülbelül hasonló, az alaprendelet 19. cikkének megfelelően nyilvánosságra nem hozott mennyiséget importálnak az uniós gyártókkal kapcsolatban álló vállalatok is. Ezek a behozatalok összesen csak nagyjából 2–3 %-át tették ki a Kínából származó teljes behozatalnak. Nem lehet tehát levonni azt a következtetést, hogy az uniós gazdasági ágazat vállalatai olyan mennyiségben és olyan rendszer alapján importáltak Kínából, amely (1) az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján megkérdőjelezné saját uniós gyártói státuszukat, vagy (2) saját maguknak okozná a kárt. Az érvelést ezért a Bizottság ideiglenesen elutasítja.

(126)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az okozta, hogy az uniós gazdasági ágazat vagy közvetlenül, vagy a csoportokon belüli, kapcsolatban álló vállalatok útján részt vett az építőanyagok (pl. szendvicspanelek, trapézlemezek stb.) gyártásának downstream üzletágában is. Konkrétabban azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat alacsonyabb áron tett elérhetővé szerves bevonatú acéltermékeket a saját downstream üzletága számára, mint a független vállalatok számára, így a csoporton belül „támogatta” a saját üzletágát és lehetővé tette, hogy az alákínáljon a versenytársainak a downstream szegmensben.

(127)

Ahogyan a fenti (102)–(107) preambulumbekezdés mutatja, a kötött felhasználás és kötött értékesítés átlagos tonnánkénti értéke csak 2 %-kal volt alacsonyabb, mint a vizsgálati időszakban a független vevőknek felszámított eladási ár. Ezenkívül a vizsgálat azt mutatta, hogy valószínűleg magát a kötött felhasználást és kötött értékesítést is érintette közvetve a dömpingelt behozatal által támasztott tisztességtelen verseny. Valójában ha – amint azt állították – fennállt volna bármilyen előny az uniós gazdasági ágazat downstream üzletága számára, akkor annak meg kellett volna mutatkoznia ennek a kármutatónak az alakulásában. Ezt az érvelést ezért a Bizottság ideiglenesen elutasítja.

(128)

A gazdasági válság és annak az építőipari üzletágra gyakorolt hatása legalábbis részben magyarázza a kereslet csökkenését és az árnyomást a figyelembe vett időszakban. A fent említetteknek megfelelően 2009-ben 24 %-kal csökkent a felhasználás. 2010-től azonban kezdett fellendülni a piac, és a vizsgálati időszak végére a felhasználás 20 %-kal nőtt.

(129)

A kár és az okozati összefüggés elemzése során azonban a Bizottság külön vizsgálta a 2009-es piaci összeomlást és azt követő, 2009-től a vizsgálati időszakig tartó fellendülést. A kár és az okozati összefüggés elemzése egyértelműen megmutatta, hogy a Kínából származó behozatalok teljes mértékben kihasználták a növekvő felhasználást, és emellett folyamatosan alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak, így annak a lehetőségét, hogy valamennyi szereplő egyenlő eséllyel álljon talpra a visszaesés után, a túlélésért folytatott folyamatos harccá változtatták.

(130)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy a főként vertikálisan integrált acélgyártókból álló uniós gazdasági ágazatot érő kárt nem a Kínából származó behozatal okozta, hanem az uniós acélipar szerkezeti problémái, például a kapacitásfelesleg. Azzal is érveltek, hogy az acélipar konszolidációja, amelyre a figyelembe vett időszak előtt került sor, kapacitásfelesleget eredményezett, és az esetlegesen bekövetkezett kár oka a túl sok termelő létesítmény volt.

(131)

A szerves bevonatú acéltermékek gyártása valóban tőkeintenzív, és az ágazatban viszonylag magasak az állandó költségek. Nem lehet azonban arra következtetni, hogy az acélipar figyelembe vett időszak előtt történt konszolidációja kapacitásfelesleget eredményezett. A megállapítások szerint a beépített kapacitás 2009-es kisebb növekedését követően az ágazat csökkentette a kapacitását 2010-ben, majd újra a vizsgálati időszakban is. A vizsgálati időszakban a kapacitás szintje alacsonyabb volt, mint a tényleges felhasználás 2008-ban, abban az évben, amelyben még nem érződtek teljes mértékben a gazdasági válság hatásai. Az uniós felhasználás még nem tért vissza a 2008-as szintre.

(132)

Ezenkívül a vizsgálat azt állapította meg, hogy a kapacitásfelesleg negatív hatása csak minimális mértékben tulajdonítható a szerves bevonatú acéltermékek uniós gyártóinak. Először is, a vizsgálat azt mutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat nyilvánvalóan tett lépéseket a hatékonyság fenntartása érdekében – jelentősen, 34 %-kal csökkentették az SGA-költségeket, a termelékenység pedig 8 %-kal nőtt a teljes ágazat és 6 %-kal a mintába felvett vállalatok esetében. Másodszor, a gyártóberendezésekbe való folyamatos beruházás és a használatuk terén a más termékek gyártására való felhasználás tekintetében tanúsított rugalmasság segített a méretgazdaságosság elérésében és a végső állandó költségek csökkentésében. Így azzal együtt, hogy a mintába felvett vállalatok kapacitáskihasználása 18 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, a gyártás átlagköltsége csak 9 %-kal emelkedett, és ebbe a nyersanyag költségei is beletartoznak. Nem lehet tehát arra következtetni, hogy a kapacitásfelesleg megszüntetné az okozati összefüggést. Ezt az érvelést ezért a Bizottság ideiglenesen elutasította.

(133)

Bizonyítást nyert, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal volumenében és piaci részesedésében jelentős növekedés történt a figyelembe vett időszakban, főként 2009-től a vizsgálati időszakig. Megállapításra került az is, hogy ezek a behozatalok folyamatosan alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak az uniós piacon, különösen a vizsgálati időszak alatt.

(134)

Az olcsó, dömpingelt kínai behozatal volumenében és a piaci részesedésében bekövetkezett növekedés egybeesett az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetében tapasztalható kedvezőtlen változásokkal. A helyzet rosszabbra fordult a vizsgálati időszak alatt, amikor a fellendülő felhasználás ellenére az uniós gazdasági ágazat nem tudta visszaszerezni elveszített piaci részesedését, a nyereségesség és más pénzügyi mutatók – mint például a pénzforgalom és a beruházások megtérülése – a 2010-es szinten stagnáltak, a foglalkoztatottság pedig elérte mélypontját.

(135)

Megvizsgálva azokat az egyéb ismert tényezőket, amelyek okozhatták volna az uniós ágazatot ért kárt, kiderült, hogy ezek a tényezők nem szüntetik meg a Kínából származó dömpingelt behozatal és az uniós ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(136)

A fenti elemzés alapján – amely megfelelően megkülönböztette és elválasztotta egymástól az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatását és a dömpingelt export káros hatását – azt az ideiglenes következtetést lehet levonni, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(137)

Az alaprendelet 21. cikke értelmében a Bizottság megvizsgálta, hogy a káros dömpingre vonatkozó következtetés ellenére vannak-e kényszerítő okok, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy nem áll az Unió érdekében, hogy ebben a konkrét esetben ideiglenes intézkedéseket fogadjon el. Az uniós érdek elemzése az összes különböző érintett érdek felmérésével történt, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és az érintett termék felhasználóinak érdekeit.

(138)

A teljes uniós gazdasági ágazatot 22 ismert gyártó alkotja, amelyek az Eurofer szerint a szerves bevonatú acéltermékek uniós termelésének egészét lefedik. A gyártók az Unió különböző tagállamaiban találhatók, és közvetlenül több mint 5 400 dolgozót foglalkoztatnak az érintett termékkel összefüggésben.

(139)

A gyártók egyike sem ellenezte a vizsgálat megindítását. Ahogyan fentebb a makrogazdasági mutatóknál látható, a teljes uniós gazdasági ágazat a helyzete romlását tapasztalhatta, és negatívan érintette a dömpingelt behozatal.

(140)

Az uniós ágazat a Kínából származó dömpingelt behozatal következtében jelentős kárt szenvedett. Fontos, hogy a figyelembe vett időszak alatt valamennyi kármutató kedvezőtlen tendenciát mutatott. Különösen az együttműködő uniós gyártók pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatók, így a nyereségesség és a beruházások megtérülése volt súlyosan érintett. Intézkedések hiányában nagyon valószínű, hogy tovább romlana az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete.

(141)

Az ideiglenes dömpingellenes vámok kivetése várhatóan helyreállítaná az uniós piacon a tisztességes kereskedelmi feltételeket, és lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a szerves bevonatú acéltermékek árát hozzáigazítsa a különféle összetevők költségeihez és a piaci feltételekhez. Az ideiglenes intézkedések elrendelése várhatóan azt is lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a figyelembe vett időszak alatt elvesztett piaci részesedésének legalább egy részét visszanyerje, ami kedvező hatással lenne nyereségességére és általános pénzügyi helyzetére.

(142)

Intézkedések hiányában a piaci részesedés további csökkenése várható, és az uniós gazdasági ágazat nyereségessége visszaesne. Ez közép- és hosszútávon nem lenne fenntartható. Valószínű az is, hogy egyes egyéni gyártóknak be kellene zárniuk a termelő létesítményeiket, mert azok súlyosan veszteségesek voltak a figyelembe vett időszakban. Tekintettel az elszenvedett veszteségekre és a gyártásban a figyelembe vett időszak elején végrehajtott beruházások magas szintjére, várható, hogy intézkedések hiányában a legtöbb uniós gyártó számára nem térülnének meg a beruházások.

(143)

Ennek megfelelően a Bizottság azt az ideiglenes következtetést vonja le, hogy a dömpingellenes vámok bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(144)

A fenti (10) preambulumbekezdésben említettek szerint öt importőr jelentkezett, de csak kettő válaszolt a kérdőívre. A panaszban felsorolt körülbelül 100 felhasználó közül 19 jelentkezett és fejezte ki érdeklődését az eljárás iránt. Később tíz vállalat nyújtott be választ a kérdőívre.

(145)

A legaktívabb felhasználók és importőrök közös írásbeli beadványokat készítettek, és számos meghallgatásra került sor a vizsgálat során. Az intézkedések bevezetésével kapcsolatos fő érveik elemzésére az alábbiakban kerül sor.

(146)

Előadták, hogy a szerves bevonatú acéltermékek uniós piaca nem volt kellően versenyképes, és hogy a Kínából származó behozatalok szükségesek voltak ahhoz, hogy erősebb legyen a szerves bevonatú acéltermékeket importáló és felhasználó vállalatok tárgyalási pozíciója. Utaltak továbbá arra, hogy az uniós gazdasági ágazat oligopolisztikus intézkedéseket hozott a piac ellenőrzése érdekében. Az ideiglenes szakaszban végzett vizsgálat nem erősítette meg ezeket az állításokat. Sőt, megállapítást nyert, hogy az uniós termelők ugyanazokon a piacokon versenyeztek, és gyakran ugyanazon vevők részére vagy egymás építőipari vállalatai számára végeztek értékesítést. Figyelemmel arra, hogy az ártárgyalások nehézségeiről szóló nem hivatalos panaszokon túl nem nyújtottak be bizonyítékokat, és az uniós gyártók panaszt benyújtó öt csoportja mellett az EU-ban a szerves bevonatú acéltermékek 11 gyártója folytat tevékenységet, amelyek között vannak nagyon nagyok is, és figyelemmel az egyéb importforrások sokféleségére, úgy tűnik, hogy ez az állítás nem alátámasztott, ezért azt a Bizottság ideiglenesen elutasítja.

(147)

Azt is állították, hogy a kínai behozatalokra vonatkozó intézkedések bevezetése a szerves bevonatú acéltermékek hiányát idézné elő az uniós piacon. Figyelemmel azonban a beszerzési források fentebb leírt széles választékára és az uniós gazdasági ágazat szabad termelési kapacitására, nem tekinthető valószínűnek, hogy bekövetkezhet ilyen hiány. Az érvelést ezért a Bizottság ideiglenesen elutasítja.

(148)

A tíz együttműködő felhasználó a Kínából a vizsgálati időszakban érkezett összes behozatal 7 %-át képviselte. A vizsgálat azt mutatta, hogy mindegyik felhasználó többféle beszerzési forrást tart fenn. A Kínából való beszerzések átlagosan körülbelül 15 %-át tették ki az általuk vásárolt összes szerves bevonatú acélterméknek; megállapítást nyert, hogy a legnagyobb mennyiségeket az uniós gyártóktól szerzik be (73 %), és 12 %-ot importáltak más harmadik országokból. Mivel az érintett termék nagyban szabványosított, a vevők hűségének fontossága meglehetősen viszonylagos, és ami a termék minőségét illeti, mind a felhasználók, mind az importőrök egyszerűen megváltoztathatják a beszerzési forrást.

(149)

A vizsgálat azt mutatta, hogy egy kivételével valamennyi együttműködő felhasználó nyereséges az érintett terméket felhasználó ágazatban, és a vizsgálati időszakban a nyereségességük a vállalattól függően 1 % és 13 % közötti volt. Ezenkívül e vállalatok nyereségessége nem függött jelentős mértékben az érintett termék Kínából származó behozatalától.

(150)

A felhasználók által a kérdőívre adott válaszok alapján a Bizottság megbecsülte a javasolt intézkedések valószínű hatását. Így még azt a valószínűtlen, az együttműködő felhasználók számára legkedvezőtlenebb esetet alapul véve is, amelyben az árnövekedést nem lehet áthárítani, és kénytelenek lennének a korábbi mennyiségeket importálni Kínából, a vám szintjének az előállítási költségükre gyakorolt hatása 1–5%-os emelkedés lenne, a nyereségességre vonatkozóan pedig 1–2,8 százalékpontos csökkenést jelenthetne a legtöbb behozatalra és körülbelül 4 százalékpontos csökkenést a maradványvám melletti behozatalra vonatkozóan. A valószínűbb forgatókönyv azonban egy ennél jelentősebb kisebb hatást tartalmaz; mivel a Kínából származó behozatalok meglehetősen kicsi részét jelentik a felhasználók üzleti tevékenységének, várható, hogy a dömpingellenes intézkedések miatti költségemelkedést viszonylag könnyen át lehet hárítani. Ezenkívül tekintettel arra, hogy a számos uniós gyártó mellett jelentős alternatív, az intézkedések hatálya alá nem tartozó behozatali források állnak rendelkezésre, pl. India és Dél-Korea, várható, hogy a piaci árak az intézkedések bevezetését követően ezeket a tényezőket is figyelembe veszik.

(151)

A két együttműködő importőr körülbelül 6 %-át képviselte a Kínából származó, a vizsgálati időszakban érkezett behozatalnak, a pontos mennyiséget az alaprendelet 19. cikke szerint nem hozzák nyilvánosságra. A felhasználókhoz hasonlóan, az importőrök is fenntartottak más beszerzési forrásokat Kína mellett. A Bizottság megállapította továbbá, hogy az intézkedések lehetséges, hogy erőteljesebben érintenék az importőrök nyereségességét, mint a felhasználókét, amennyiben fenntartják a vizsgálati időszak során alkalmazott importrendszert. A gyakorlatban azonban az importőrök mint kereskedők általában még rugalmasabbak, mint a felhasználók, és valószínű, hogy elsőként fordulnának az alternatív beszerzési források felé.

(152)

Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni azt is, hogy a kínai behozatal felhasználói és importőri oldalon jelentkező előnyének egy része valójában a kínai exportőrök által gyakorolt tisztességtelen árdiszkriminációból ered és az által válik lehetővé, nem pedig egy természetes versenyelőny miatt. Így az uniós piac egyenlő versenyfeltételeinek a dömpingelt behozatal miatti kereskedelmi torzulások kijavításával történő helyreállítása ténylegesen lehetővé fogja tenni, hogy a szerves bevonatú acéltermékek piacán ismét egészséges, a piacgazdaság által vezérelt dinamika és áralakulás érvényesüljön, azzal, hogy nem hoz hátrányos helyzetbe más szereplőket (felhasználókat, gyártókat, végfelhasználókat), akik nem tudják azonnal élvezni a dömpingelt behozatal előnyeit.

(153)

A fentiekre való tekintettel ideiglenesen azt a következtetést lehetett levonni, hogy – az Unió érdekeit illetően rendelkezésre álló adatok alapján – nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek a Kínából származó érintett termék behozatalára vonatkozó ideiglenes intézkedések bevezetése ellen szólnának.

(154)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(155)

Ezen intézkedések szintjének meghatározása céljából a Bizottság figyelembe vette a megállapított dömpingkülönbözeteket, valamint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét.

(156)

A kárt okozó dömping hatásának megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor a Bizottság figyelembe vette, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük az uniós gazdasági ágazat számára, hogy az előállítási költségeit fedezni tudja, továbbá hogy olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet egy ilyen fajta iparág ebben az ágazatban rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül, a hasonló terméknek az Unióban történő értékesítéséből ésszerűen elérhetne. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a dömpingelt behozatal hiányában elérhető nyereségnek a 2008. éven kell alapulnia, amikor a kínai behozatal kevésbé volt jelen az uniós piacon. A Bizottság tehát úgy ítéli meg, hogy egy, a forgalom 6,7 %-ával megegyező haszonkulcsot kell annak a megfelelő minimumnak tekinteni, amelynek megszerzésére az uniós gazdasági ágazat a kárt okozó dömping hiányában számíthatott volna.

(157)

Ennek alapján a Bizottság kiszámította az uniós gazdasági ágazat és a hasonló termék vonatkozásában kárt nem okozó árat. A kárt nem okozó ár kiszámítása úgy történt, hogy a fent említett 6,7 %-os haszonkulcsot hozzáadták az előállítási költségekhez.

(158)

A szükséges áremelést ezután az együttműködő kínai exportáló gyártók behozatali költségekkel és vámokkal megfelelően kiigazított, súlyozott átlagos importárának az uniós gazdasági ágazatnak a vizsgált időszak alatt az uniós piacon alkalmazott, kárt nem okozó árával való összehasonlítása alapján határozták meg. Az összehasonlításból származó különbséget az összehasonlított típusok átlagos CIF-importértékének százalékában fejezték ki.

(159)

Az előzőekre tekintettel és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint, az alacsonyabb vám elvével összhangban a dömpingkülönbözetek és a kár megszüntetéséhez szükséges szint közül az alacsonyabbal azonos mértékű ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni a Kínából származó érintett termék behozatalára.

(160)

Az e rendeletben előírt, az egyes vállalatokra alkalmazandó dömpingellenes vámtételeket a Bizottság e vizsgálat megállapításai alapján határozta meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (szemben a „valamennyi más vállalatra” alkalmazandó, országos vámmal) így kizárólag a Kínából származó és e vállalatok – tehát az említett jogalanyok – által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. A rendelet rendelkező részében külön nem említett vállalatok – ideértve a külön említett vállalatokhoz kapcsolódó vállalatokat is – által gyártott behozott termékekre nem ezeket a vámtételeket, hanem a minden más vállalatra alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni.

(161)

Az egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (például a vállalat nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (7) kell benyújtani, és mellékelni kell hozzá minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, a belföldi értékesítéshez és az exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával.

(162)

A dömpingellenes vám megfelelő érvényesítésének biztosítása érdekében a maradványvámszintet az együtt nem működő exportáló gyártók mellett azokra a gyártókra is alkalmazni kell, akik a vizsgálati időszak alatt egyáltalán nem exportáltak az Unióba.

(163)

A fentiek alapján a megállapított dömping- és kárkülönbözetek és az ideiglenes vámtételek a következők:

(164)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkező érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat, és meghallgatást kérhetnek. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a vámok kivetése tekintetében az e rendelet alkalmazásában tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a végleges intézkedések céljából újra meg kell vizsgálni,