(1)

A kéknyelv-betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról szóló, 2000. november 20-i 2000/75/EK tanácsi irányelv (3) meghatározza a kéknyelv-betegség elleni védekezéshez és felszámolásához szükséges ellenőrzési szabályokat és intézkedéseket, beleértve a védő- és megfigyelési körzetek kialakítását és a kéknyelv-betegség elleni vakcinák használatát.

(2)

Az Unióban korábban csak szórványosan fordultak elő a kéknyelv-betegség egyes szerotípusai, az esetek nagy többségében az Unió déli részén. Azonban a 2000/75/EK irányelv elfogadása óta – különösen pedig azóta, hogy a kéknyelvbetegség-vírus 1-es és 8-as szerotípusa 2006-ban, illetve 2007-ben megjelent az Unióban – a kéknyelvbetegség-vírus terjedése az Unióban fokozódott, és egyes területeken fennállt annak a veszélye, hogy endémiás helyzet alakuljon ki. A vírus terjedésének megfékezése így megnehezült.

(3)

A kéknyelv-betegség elleni vakcinázásra vonatkozóan a 2000/75/EK irányelvben meghatározott szabályok kizárólag az irányelv elfogadásakor rendelkezésre álló úgynevezett „módosított élő vakcinák” vagy „élő attenuált vakcinák” használatával kapcsolatos tapasztalatokon alapultak. Az említett vakcinák használata azzal a nem kívánt hatással járhat, hogy a vírus a vakcinázott állatok környezetében lévő nem vakcinázott állatokra is átterjed.

(4)

A technológiai újítások eredményeképpen az utóbbi években olyan, a kéknyelv-betegség elleni „inaktivált vakcinák” is elérhetővé váltak, amelyek nem járnak azzal a kockázattal, hogy a vírus a vakcinázott állatok környezetében lévő nem vakcinázott állatokra is átterjed. A 2008. és 2009. évi vakcinázási kampány idején e vakcinák széles körű alkalmazásának köszönhetően jelentősen javult a járványügyi helyzet. Ma már általánosan elfogadott, hogy az Unióban a kéknyelv-betegség leküzdésére és a klinikai betegségek megelőzésére a legelőnyösebb megoldás az inaktivált vakcinák használata.

(5)

A kéknyelvbetegség-vírus terjedésének hatékonyabb megakadályozása és a betegség következtében a mezőgazdasági ágazatra nehezedő terhek csökkentése érdekében indokolt módosítani a 2000/75/EK irányelvben meghatározott, jelenleg hatályos vakcinázási szabályokat, hogy azok figyelembe vegyék a vakcinagyártás terén elért legújabb technológiai eredményeket.

(6)

Annak érdekében, hogy a 2012-es vakcinázási idény az új szabályok előnyeiből részesülhessen, ezen irányelvnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon kell hatályba lépnie.

(7)

Az ezen irányelvben előírt módosítások arra irányulnak, hogy rugalmasabbá váljanak a vakcinázásra vonatkozó szabályok, valamint figyelembe lehessen venni azt, hogy ma már olyan inaktivált vakcinák állnak rendelkezésre, amelyek az állatok szállítására vonatkozó korlátozások által érintett területeken kívül is eredményesek.

(8)

Ezenkívül – a megfelelő óvintézkedések megtétele esetén – nem indokolt kizárni az élő attenuált vakcinák használatát, mivel bizonyos körülmények között még mindig szükségesek lehetnek, például a kéknyelvbetegség-vírus egy olyan új szerotípusának megjelenése esetén, amelynek megfékezésére még nem áll rendelkezésre inaktivált vakcina.

(9)

A 2000/75/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk a következő ponttal egészül ki:

„j)   »élő attenuált vakcina»: olyan vakcina, amelyet a vad kéknyelvbetegség-vírus izolátumainak szövetkultúrán vagy embrionált tyúktojásban végzett többszöri átoltással történő legyengítésével állítanak elő.”

2.

Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 6. cikk (1) bekezdése d) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

4.

A 8. cikk (2) bekezdése b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

5.

A 10. cikk 2. pontjának helyébe a következő szöveg lép:

(1)

Az Európai Tanács a 2007. március 8-i és 9-i ülésén elfogadott következtetéseiben kiemelte, hogy az adminisztratív terhek csökkentése fontos intézkedés Európa gazdaságának fellendítése szempontjából, és hogy az Európai Unión belüli adminisztratív terhek csökkentéséhez határozott közös erőfeszítésre van szükség.

(2)

A számvitelt az egyik olyan kulcsfontosságú területnek minősítették, amelyben az Unión belüli társaságok adminisztratív terhei csökkenthetők.

(3)

A 2003/361/EK bizottsági ajánlás (3) meghatározza a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmát. A tagállamokkal folytatott konzultációk során azonban kiderült, hogy az ebben az ajánlásban a mikrovállalkozások számára meghatározott méretre vonatkozó feltételek számviteli szempontból túl magasak lehetnek. Ezért be kell vezetni a mikrovállalkozások egy alcsoportjának, az úgynevezett mikrogazdálkodó-egységeknek a fogalmát azon társaságok megjelölésére, amelyekre a mikrovállalkozások számára meghatározott, mérlegfőösszegre és nettó árbevételre vonatkozó feltételeknél alacsonyabb méretre vonatkozó feltételek vonatkoznak.

(4)

A mikrogazdálkodó-egységek az esetek többségében helyi vagy regionális szintű üzleti tevékenységet folytatnak, határokon átnyúló tevékenységük nincs vagy csak korlátozott. Emellett fontos szerepet játszanak az új munkahelyek teremtésében, a kutatás és a fejlesztés ösztönzésében, valamint az új gazdasági tevékenységek létrehozásában.

(5)

A mikrogazdálkodó-egységek korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek, amelyekkel a sokat igénylő szabályozási követelményeket teljesíthetnék. Ennek ellenére gyakran ugyanazok a pénzügyi beszámolási szabályok vonatkoznak rájuk, mint a nagyobb társaságokra. Ezek a szabályok olyan terhet jelentenek számukra, amely nem áll arányban a méretükkel, és amely így a legkisebb vállalatok esetében a nagyobbak terheihez képest aránytalan mértékű. Ezért lehetővé kell tenni, hogy a mikrogazdálkodó-egységeket mentesítsék egyes olyan kötelezettségek alól, amelyek indokolatlanul súlyos adminisztratív terhet róhatnak rájuk. A mikrogazdálkodó-egységekre azonban továbbra is vonatkoznia kell bármely olyan tagállami kötelezettségnek, miszerint üzleti tranzakcióikról és pénzügyi helyzetükről nyilvántartást kell vezetni.

(6)

Mivel tagállamonként jelentősen eltérő lesz azon társaságok száma, amelyekre az ezen irányelvben meghatározott méretre vonatkozó feltételek vonatkozni fognak, és mivel a mikrogazdálkodó-egységek tevékenysége nincs hatással vagy csak korlátozott mértékű hatást gyakorol a határokon átnyúló kereskedelemre és a belső piac működésére, a tagállamoknak ezen irányelv nemzeti szintű végrehajtásakor figyelembe kell venniük e feltételek eltérő hatását.

(7)

A tagállamoknak figyelembe kell venniük a saját piacaik egyedi helyzetét és igényeit, amikor döntést hoznak arról, hogy a 78/660/EGK tanácsi irányelv (4) keretében bevezetnek-e, illetve milyen módon vezetnek be mikrogazdálkodó-egységekre vonatkozó szabályozást.

(8)

A mikrogazdálkodó-egységeknek számításba kell venniük az üzleti évhez tartozó bevételeket és ráfordításokat, függetlenül az ilyen bevételekhez és ráfordításokhoz kapcsolódó pénzbevétel vagy pénzkiadás teljesítésének időpontjától. Az „aktív időbeli elhatárolások” és a „passzív időbeli elhatárolások” kiszámítása azonban nagy terhet róhat a mikrogazdálkodó-egységekre. Ezért a tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy a mikrogazdálkodó-egységeket mentesítsék az ilyen tételek kiszámítása és bemutatása alól, de csak annyiban, amennyiben az ilyen mentesítés az anyagköltségtől, az értékmódosításoktól, a személyi jellegű ráfordításoktól és az adótól eltérő ráfordításokkal kapcsolatos. Ily módon csökkenteni lehet a viszonylag kis egyenlegek kiszámításakor jelentkező adminisztratív terhet.

(9)

Az éves beszámoló közzététele a mikrogazdálkodó-egységekre nagy terhet róhat. A tagállamoknak ugyanakkor gondoskodniuk kell az ezen irányelvnek való megfelelésről. Ennek megfelelően a tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy a mikrogazdálkodó-egységeket mentesítsék a közzétételre vonatkozó általános kötelezettség alól, feltéve, ha a mérlegadatokat a nemzeti joggal összhangban legalább egy kijelölt hatáskörrel rendelkező hatósághoz megfelelően benyújtják, és az információkat továbbítják a cégnyilvántartásnak, hogy onnan kérésre egy példány beszerezhető legyen. Ezekre az esetekre a 78/660/EGK irányelv 47. cikkében foglalt – a számviteli okiratok 2009/101/EK irányelv (5) 3. cikkének (5) bekezdése szerinti közzétételére vonatkozó – kötelezettség nem vonatkozna.

(10)

Ezen irányelv célja annak lehetővé tétele, hogy a tagállamok egyszerű pénzügyi beszámolási környezetet teremtsenek a mikrogazdálkodó-egységek számára. A valós értéken történő értékelés szükségessé teheti annak magyarázata részletes közzétételét, hogy egyes tételek valós értékét milyen alapon határozták meg. Mivel a mikrogazdálkodó-egységekre vonatkozó szabályozás nagyon korlátozott mértékű, a kiegészítő melléklettel történő információközlésről rendelkezik, a mikrogazdálkodó-egységek beszámolóinak felhasználói nem tudnák, hogy a mérlegben és az eredménykimutatásban bemutatott összegek tartalmaznak-e valós értéken történő értékelést. Ezért annak érdekében, hogy a beszámolók felhasználói e tekintetben bizonyosságot kapjanak, a tagállamok nem engedhetik meg, illetve nem írhatják elő azon mikrogazdálkodó-egységek számára, amelyek az ezen irányelv értelmében rendelkezésükre álló mentességek bármelyikét igénybe veszik, hogy a beszámolójuk készítésénél a valós értéken történő értékelést alkalmazzák. Azok a mikrogazdálkodó-egységek, amelyek valós értéken történő értékelést kívánnak alkalmazni, vagy azt kell alkalmazniuk, továbbra is megtehetik majd azt úgy, hogy az ezen irányelven alapuló más szabályozást alkalmaznak, amennyiben egy tagállam azt megengedi vagy előírja.

(11)

Amikor a tagállamok döntést hoznak arról, hogy a 78/660/EGK irányelv alkalmazási körében bevezetnek-e, illetve milyen módon vezetnek be mikrogazdálkodó-egységekre vonatkozó szabályozást, gondoskodniuk kell arról, hogy az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló 83/349/EGK tanácsi irányelv (6) értelmében konszolidálásba bevont mikrogazdálkodó-egységek rendelkezzenek az ehhez szükséges, kellően részletes számviteli adatokkal, és hogy az ezen irányelvben foglalt kivételek ne sértsék a 83/349/EGK irányelv szerinti, konszolidált éves beszámoló készítésére vonatkozó kötelezettséget.

(12)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a mikrogazdálkodó-egységek adminisztratív terheinek csökkentését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés hatása miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(13)

A 78/660/EGK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

Megjegyzés: A 77/91/EGK irányelv címe az Európai Közösséget létrehozó szerződés cikkei újraszámozásának figyelembevétele érdekében kiigazításra került, az Amszterdami Szerződés 12. cikkének és a Lisszaboni Szerződés 5. cikkének megfelelően; eredetileg a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése.

Megjegyzés: A 2009/101/EK irányelv címe az Európai Közösséget létrehozó szerződés cikkei újraszámozásának figyelembevétele érdekében kiigazításra került, a Lisszaboni Szerződés 5. cikkének megfelelően; eredetileg a Szerződés 48. cikkének második bekezdése.”

2.

Az 5. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

3.

Az 53a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(1)

Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (keretirányelv) (3) összhangban a Bizottság jogalkotási javaslatokat nyújthat be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak többéves rádióspektrum-politikai programok létrehozására vonatkozóan. Ezeknek a programoknak az elektronikus hírközlő hálózatokra és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó irányelvekkel összhangban meg kell határozniuk a spektrumhasználat stratégiai tervezésének és összehangolásának politikai irányvonalait és céljait. E politikai irányvonalaknak és céloknak a belső piac létrehozásához és működéséhez szükséges spektrum elérhetőségére és hatékony használatára kell vonatkozniuk. A rádióspektrum-politikai programnak (a továbbiakban: program) támogatnia kell az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2010. március 3-i bizottsági közleményben, valamint az Európai digitális menetrendről szóló, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményben meghatározott célkitűzéseket és kulcsintézkedéseket, és „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című, 2010. november 11-i bizottsági közleményben lefektetett ötven legfontosabb intézkedés között is szerepel.

(2)

Ez a határozat nem érintheti a meglévő uniós jogot, azaz a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvet (4), az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (hozzáférési irányelv) (5), az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (engedélyezési irányelv) (6), a 2002/21/EK irányelvet, valamint az Európai Közösség rádióspektrum-politikájának keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 676/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot (rádióspektrum-határozat) (7). Ez a határozat nem érintheti továbbá az uniós jognak megfelelően elfogadott nemzeti szintű, közérdekű célok elérésére irányuló, különösen a tartalomszabályozással és az audiovizuális politikával kapcsolatos intézkedéseket, sem pedig a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy spektrumukat a közrend és a közbiztonság céljaira, illetve védelmi célokra szervezzék és használják fel.

(3)

A spektrum számos különösen fontos ágazat és szolgáltatás, beleértve a mobilhírközlést, a vezeték nélküli széles sávú és műholdas hírközlést, a televíziós és a rádiós műsorszórást, a közlekedést, a rádiós lokációt és olyan alkalmazásokat, mint a riasztórendszerek, távirányítók, hallókészülékek, mikrofonok, gyógyászati célú berendezések stb. alapvető közérdekű erőforrása. Támogatja a kormányzati célú szolgálatokat is, így például biztonsági és védelmi szolgáltatásokat, beleértve a polgári védelmet, valamint a tudományos tevékenységeket, mint például a meteorológia, a Föld megfigyelése, rádiócsillagászat és űrkutatás. A spektrumhoz való könnyű hozzáférés szerepet játszik továbbá az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása szempontjából, különösen a távoli és ritkán lakott területeken, például vidéki területeken vagy szigeteken élő polgárok és az ott működő vállalkozások számára. A spektrum szabályozásának így gazdasági, biztonsági, egészségügyi, a közérdeket érintő, kulturális, tudományos, társadalmi, környezeti és műszaki vonatkozásai is vannak.

(4)

A spektrumgazdálkodásra, a spektrum kiosztására és felhasználására vonatkozóan egy megújult gazdasági és társadalmi megközelítést célszerű elfogadni. Ennek a megközelítésnek különös hangsúlyt kell fektetnie a spektrumpolitikára abból a célból, hogy nagyobb spektrumhatékonyságot és jobb frekvenciatervezést biztosítson, továbbá hogy védelmet nyújtson a versenyellenes magatartással szemben.

(5)

A spektrumhasználat uniós szintű stratégiai tervezésének és összehangolásának ki kell teljesítenie a vezeték nélküli elektronikus hírközlési szolgáltatások és berendezések belső piacát, és a spektrumhasználatra épülő más uniós szakpolitikák ügyét is elő kell mozdítania, ezáltal az Unió egészében innovációra és munkahelyteremtésre ösztönözve, valamint egyidejűleg hozzájárulva a gazdaság élénkítéséhez és a társadalmi integrációhoz, ugyanakkor tiszteletben tartva a spektrum jelentős társadalmi, kulturális és gazdasági értékét.

(6)

A megfelelő spektrumhasználat összehangolása jótékony hatással lehet az elektronikus hírközlés útján nyújtott szolgáltatások minőségére is, valamint az a méretgazdaságosság elérése céljából is alapvető fontosságú, amely révén csökkennek mind a vezeték nélküli hálózatok kiépítésének költségei, mind a fogyasztók vezeték nélküli berendezésekkel kapcsolatos költségei. Ennek megfelelően az Uniónak olyan szakpolitikai programra van szüksége, amely a spektrumhasználattal járó valamennyi uniós szakpolitikai terület belső piacára kiterjed, ideértve az elektronikus hírközlést, a kutatást, a technológiafejlesztést és az űrkutatást, valamint a közlekedés-, az energia- és az audiovizuális politikákat.

(7)

A programnak ösztönöznie kell a versenyt, és elő kell segítenie a valódi egységes digitális piac alapjainak lefektetését.

(8)

Mivel a vezeték nélküli szolgáltatások rendkívüli mértékben elősegíthetik a tudásalapú gazdaság kiteljesedését, az információs és kommunikációs technológiákon alapuló ágazatok fejlődését és működését, valamint a digitális szakadék megszüntetését, a programnak különösen az Európa 2020 stratégiát kell támogatnia. Különösen az audiovizuális médiaszolgáltatások és az online tartalmak egyre növekvő mértékű használata fokozza a sebesség és a lefedettség iránti igényt. Ez kulcsintézkedése az európai digitális menetrendnek is, amely a jövő hálózat- és tudásalapú gazdaságának gyors széles sávú internet-hozzáférés biztosítására irányul, nem kisebb célt tűzve maga elé, mint az egyetemes széles sávú lefedettséget. A lehető legnagyobb vezetékes és vezeték nélküli széles sávú sebesség és kapacitás biztosítása hozzájárul azon célkitűzés megvalósításához, hogy 2020-ig mindenki legalább 30 Mbps, az uniós háztartások legalább fele pedig legalább 100 Mbps sebességű széles sávú hozzáféréssel rendelkezzen, továbbá fontos a gazdasági növekedés és a globális versenyképesség előmozdítása szempontjából is, és az egységes digitális piac nyújtotta fenntartható gazdasági és társadalmi előnyök eléréséhez is szükséges. A programnak emellett egyéb uniós ágazati politikákat, így többek között a fenntartható környezetet és az uniós polgárok gazdasági és társadalmi beilleszkedését is támogatnia és ösztönöznie kell. Mivel a vezeték nélküli alkalmazások jelentős szerepet töltenek be az innováció szempontjából, a program az innovációval kapcsolatos uniós szakpolitikák támogatását illetően is kulcsfontosságú kezdeményezés.

(9)

A programnak egy olyan fejlődés alapját kell megteremtenie, amely során az Unió vezető szerepre tehet szert a vezeték nélküli széles sávú sebességek, a mobilitás, a lefedettség és a kapacitás vonatkozásában. E vezető szerep alapvető fontossággal bír egy olyan versenyképes egységes digitális piac létrehozásában, amelynek célja, hogy a belső piac valamennyi uniós polgár számára hozzáférhető legyen.

(10)

A program a 2015-ig tartó időszakra vonatkozóan állapít meg vezérelveket és célkitűzéseket a tagállamok és az uniós intézmények számára, a végrehajtást illetően pedig konkrét kezdeményezéseket határoz meg. Jóllehet a spektrumgazdálkodás ma főként nemzeti hatáskörbe tartozik, azt a hatályos uniós jognak megfelelően kell gyakorolni, teret adva az uniós szakpolitikák végrehajtásának.

(11)

A programnak a 676/2002/EK határozatot, valamint a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletének (továbbiakban: CEPT) műszaki szakértelmét is figyelembe kell vennie annak érdekében, hogy az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott, spektrumot igénylő uniós szakpolitikákat műszaki végrehajtási intézkedésekkel végre lehessen hajtani, megjegyezve, hogy ilyen intézkedések bármikor hozhatók, ha az a már meglévő uniós szakpolitikák végrehajtása szempontjából szükséges.

(12)

A spektrumhoz való könnyű hozzáférés olyan innovatív engedélyezéstípusokat tehet szükségessé, mint például a közös spektrumhasználat vagy az infrastruktúra megosztása, amelyek uniós alkalmazását elősegítheti a legjobb gyakorlatok azonosítása és az információmegosztás ösztönzése, valamint a spektrumhasználat bizonyos közös vagy egy irányba mutató feltételeinek meghatározása. Az általános felhatalmazás, amely a legkisebb terhet jelentő engedélyezéstípus, különösen ott jöhet szóba, ahol a zavarás nem jelent kockázatot más szolgáltatások fejlődésére.

(13)

Bár technológiailag továbbra is fejlesztés alatt állnak, az úgynevezett „kognitív technológiákat” már most tovább kell kutatni, többek között a földrajzi helymeghatározáson alapuló megosztás elősegítése révén.

(14)

Ha a spektrumhasználati jogokkal való kereskedés rugalmas használati feltételekkel párosul, az jelentős lendületet adhat a gazdasági növekedésnek. Ennek megfelelően a 2002/21/EK irányelv értelmében azonnali hatállyal értékesíthetővé kell tenni a használati jogokat azon frekvenciasávok esetében, amelyekre vonatkozóan az uniós jog már rugalmas használatot vezetett be. Az érintett frekvenciasávokkal kapcsolatos engedélyeztetési feltételekre és eljárásokra vonatkozó legjobb gyakorlatok megosztása, valamint a spektrumhasználati jogoknak az esetlegesen erőfölényhez vezető felhalmozását vagy az ilyen jogok indokolatlan elmulasztását megakadályozó közös intézkedések megkönnyítenék a tagállamok számára az intézkedések összehangolt bevezetését, és az Unió egészében elősegítenék az említett jogok megszerzését. A 2002/20/EK irányelvnek az elektronikus hírközlő hálózatokkal és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokkal kapcsolatos rendelkezéseinek a sérelme nélkül, lehetőség szerint indokolt ösztönözni a közös (vagy megosztott) spektrumhasználatot, vagyis azt, hogy meghatározatlan számú független felhasználó és/vagy berendezés jól meghatározott feltételek mellett egy időben használja a spektrumot ugyanabban a frekvenciatartományban, egy megadott földrajzi területen belül.

(15)

Ahogyan azt az európai digitális menetrend is hangsúlyozza, a vezeték nélküli széles sávú szolgáltatások versenyélénkítő hatásúak, valamint növelik a fogyasztói kínálatot és megkönnyítik a hozzáférést a vidéki vagy más olyan területeken, ahol a vezetékes széles sávú szolgáltatás kiépítése nehézségekbe ütközik vagy nem lenne gazdaságos. A spektrumgazdálkodás ugyanakkor hatással lehet a piaci versenyre azáltal, hogy megváltoztatja a piaci szereplők helyzetét és erőviszonyait például azzal, hogy a meglévő felhasználókat indokolatlan versenyelőnyhöz juttatja. A spektrumhoz való korlátozott hozzáférés, különösen, ha a megfelelő spektrum már szűkössé válik, gátat szabhat az új szolgáltatások vagy alkalmazások piaci belépésének, valamint akadályozhatja az innovációt és a versenyt. Az új spektrumhasználati jogok megszerzése – beleértve a spektrum átruházását vagy haszonbérbe adását, illetve egyéb felhasználói ügyleteket –, valamint a spektrumhasználatra vonatkozó új rugalmas kritériumok bevezetése hatást gyakorolhat a verseny jelenlegi helyzetére. A tagállamoknak ezért megfelelő ex ante vagy ex post szabályozási intézkedésekkel (pl. a meglévő jogok módosításával, a spektrumhasználati jogok bizonyos megszerzési módjainak tilalmával, a spektrumfelhalmozásra és a hatékony spektrumhasználatra vonatkozóan a 2002/21/EK irányelvben említettekhez hasonló feltételek megszabásával, az egyes vállalkozások számára elérhető spektrum mennyiségének korlátozásával, valamint a spektrumhasználati jogok túlzott felhalmozásának megakadályozásával) elejét kell venniük az esetleges versenytorzulásoknak, összhangban a 2002/20/EK irányelvvel, valamint a nyilvános páneurópai digitális cellás földi mobil rádiótávközlés összehangolt közösségi bevezetése számára fenntartandó frekvenciasávokról szóló, 1987. június 25-i 87/372/EGK tanácsi irányelvvel (GSM-irányelv) (8).

(16)

A spektrum jelenlegi felhasználásairól szóló leltár létrehozásának a technológiai tendenciák, valamint a – különösen a 400 MHz és 6 GHz közötti – spektrummal kapcsolatos jövőbeli igények és kereslet elemzésével együtt lehetővé kell tennie azon frekvenciasávok azonosítását, amelyek esetében még fokozni lehet a hatékonyságot, továbbá olyan spektrummegosztási lehetőségek feltárását, amelyek mind a versenyszféra, mind pedig a közszféra számára előnyösek. A spektrum jelenlegi felhasználásairól szóló leltár létrehozási és fenntartási módszerének kellően figyelembe kell vennie az általa a hatóságokra rótt adminisztratív terheket, és e módszer céljául kell kitűzni e terhek minimálisra csökkentését. Ennek következtében a spektrumhasználatra vonatkozó információk Közösségen belüli harmonizált rendelkezésre állásáról szóló, 2007. május 16-i 2007/344/EK bizottsági határozat (9) alapján a tagállamok által a Bizottság rendelkezésére bocsátott információkat a spektrum jelenlegi felhasználásairól szóló leltár létrehozási módszerének kidolgozásakor teljes mértékben figyelembe kell venni.

(17)

Az 1999/5/EK irányelv szerinti harmonizált szabványok létfontosságúak a spektrumhasználat hatékonyságának biztosítása szempontjából, és azoknak figyelembe kell venniük a megosztással kapcsolatban meghatározott jogi feltételeket. A nem rádió-távközlési elektromos és elektronikus berendezésekre és hálózatokra vonatkozó európai szabványokat szintén úgy szükséges kialakítani, hogy a spektrumhasználat zavarása elkerülhető legyen. A vezeték nélküli eszközök és alkalmazások mennyiségének és a sűrűségének ugrásszerű növekedése, továbbá a spektrumhasználat sokfélesége olyan összesített hatással jár, amely kihívást jelent a zavaráskezelés jelenlegi megközelítései számára. Ezért ezeket, valamint a vevőkészülékek jellemzőit és a kifinomultabb zavarvédelmi eljárásokat vizsgálatnak kell alávetni és újra kell értékelni.

(18)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy adott esetben az átállási költségekkel kapcsolatos kompenzációs intézkedéseket vezethessenek be.

(19)

Az „európai digitális menetrend” célkitűzéseihez illeszkedve a vezeték nélküli széles sáv jelentős mértékben hozzájárulhatna a gazdaság élénkítéséhez és növekedéséhez, amennyiben megfelelő mennyiségű spektrum lenne elérhető, a spektrumhasználati jogok engedélyezése gyorsan zajlana, és a kereskedés igazodhatna a piac alakulásához. Az európai digitális menetrend célkitűzése az, hogy 2020-ig minden uniós polgár legalább 30 Mbps sebességű széles sávú internet-hozzáféréssel rendelkezzen. Következésképpen a már valamely létező bizottsági határozat tárgyát képező spektrumot a vonatkozó határozatokban foglalt feltételek mellett elérhetővé kell tenni. A piaci kereslet függvényében az engedélyezési eljárást a földfelszíni hírközlési szolgáltatások esetében a 2002/20/EK irányelvnek megfelelően 2012. december 31-ig le kell bonyolítani annak érdekében, hogy mindenki számára biztosított legyen a vezeték nélküli széles sávú szolgáltatásokhoz való könnyű hozzáférés, különösen a 2008/411/EK (10), a 2008/477/EK (11) és a 2009/766/EK (12) bizottsági határozat által kijelölt frekvenciasávokban. A műholdas széles sávú hozzáférés gyors és megvalósítható megoldást jelenthet a földfelszíni széles sávú szolgáltatások kiegészítésére, valamint az Unió legtávolabbi területei lefedettségének a biztosítására.

(20)

A spektrumhasználat szabályozására vonatkozóan adott esetben rugalmasabb megoldásokat kell bevezetni az innováció és a nagy sebességű széles sávú kapcsolat támogatására, amelyek lehetővé teszik a cégek számára, hogy csökkentsék költségeiket és növeljék versenyképességüket, valamint hogy új interaktív online szolgáltatásokat tudjanak kifejleszteni, például az oktatás, az egészségügy, valamint a közérdekű szolgáltatások terén.

(21)

Az, ha közel 500 millió fő rendelkezne hozzáféréssel nagy sebességű széles sávú hálózathoz Európában – a felhasználók világméretekben is egyedülálló kritikus tömegét alkotva –, elősegítené a belső piac fejlődését, új lehetőségeket nyitva meg valamennyi régió előtt, nagyobb értéket adva minden felhasználónak, és képessé téve az Uniót arra, hogy a világ vezető tudásalapú gazdaságává váljon. A széles sáv gyors kiépítése ezért létfontosságú az európai termelékenység fejlődése és az olyan új és kisvállalkozások megjelenése szempontjából, amelyek vezető szerepet tölthetnek be a különböző ágazatokban, például az egészségügy, a feldolgozó- és a szolgáltatóipar területén.

(22)

A Nemzetközi Távközlési Unió (NTU) 2006-os becslései szerint a Nemzetközi mozgó távközlés-2000 (IMT-2000) és a továbbfejlesztett rendszerek (azaz a 3G és a 4G mobilkommunikáció) fejlesztéséhez szükséges jövőbeli spektrumsávszélesség-igény 2020-ra az 1 280 és 1 720 MHz közötti tartományban lesz a kereskedelmi mobilszolgáltatási iparágban az egyes ITU-régiók, így Európa tekintetében is. Meg kell jegyezni, hogy az alacsonyabb érték (1 280 MHz) néhány ország esetében magasabb a követelményeknél. Más országok esetében pedig a követelmények meghaladják a magasabb értéket (1 720 MHz). Mindkét számadat tartalmazza azokat a spektrumokat, amelyek a Pre-IMT rendszerek, valamint az IMT-2000 és annak továbbfejlesztett változatai céljára már használatban vannak, vagy amely használatát már tervbe vették. A szükséges spektrum – lehetőség szerint globális szinten és harmonizáltan történő – felszabadítása nélkül az új szolgáltatásoknak és a gazdasági növekedésnek a mobilhálózatok kapacitásbeli korlátai gátat fognak szabni.

(23)

A 800 MHz-es frekvenciasáv (790–862 MHz) optimális a nagyobb területet lefedő vezeték nélküli széles sávú szolgáltatások számára. A 2010/267/EU határozat harmonizált műszaki feltételeiből, valamint az analóg műsorszórás 2012. január 1-jétől való megszüntetését előirányzó, a digitális hozadék elérhetővé válásának az Európai Unióban való elősegítéséről szóló, 2009. október 28-i bizottsági ajánlásból (13) kiindulva, illetve a nemzeti szintű szabályozásban végrehajtott gyors változtatások fényében ezt a frekvenciasávot az Unióban elviekben legkésőbb 2013-tól az elektronikus hírközlési szolgáltatások számára elérhető kell tenni. A technológiai trendek, valamint a spektrummal kapcsolatos jövőbeli igények és kereslet elemzésének függvényében hosszabb távon további spektrum rendelkezésre bocsátása is szóba jöhet. Figyelembe véve, hogy a 800 MHz-es frekvenciasáv kiterjedt földrajzi területekre tudja közvetíteni a jeleket, a felhasználási jogokhoz adott esetben a lefedettségre vonatkozó kötelezettségeket is lehet kapcsolni.

(24)

A vezeték nélküli szélessáv lehetőségeinek kibővülése kulcsfontosságú abból a szempontból, hogy a kulturális ágazat ilyen módon új terjesztési platformokkal látható el, ami előkészíti az ágazat jövőbeli sikeres fejlődését.

(25)

Előfordulhat, hogy a vezeték nélküli hozzáférési rendszerek, beleértve a rádiós helyi hálózatokat is, kinövik a részükre kiosztott, engedélyeztetés nélkül használható spektrumot. A vezeték nélküli hozzáférési rendszerek, köztük a rádiós helyi hálózatok számára kiosztott, a 2,4 GHz-es és 5 GHz-es frekvenciatartományban engedélyeztetés nélkül használható spektrum kiterjesztésének szükségességét és megvalósíthatóságát a jelenlegi spektrumhasználatok és a várható spektrumigények kimutatása alapján, az egyéb célú spektrumhasználat függvényében kell értékelni.

(26)

Miközben a műsorszórás a tömeges terjesztés továbbra is leggazdaságosabb platformjaként fontos tartalomterjesztési platform marad, a vezetékes és vezeték nélküli széles sávú szolgáltatások és az egyéb új szolgáltatások új lehetőségeket kínálnak a kulturális ágazat számára a terjesztési platformjainak diverzifikálására, lekérhető szolgáltatások nyújtására, valamint az adatforgalom jelentős növelésében rejlő gazdasági potenciál kihasználására.

(27)

A többéves program prioritásaira való összpontosítás érdekében a tagállamoknak és a Bizottságnak együtt kell működniük azon célkitűzés támogatásában és megvalósításában, hogy az Unió vezető szerepre tegyen szert a vezeték nélküli széles sávú elektronikus hírközlési szolgáltatások területén, mégpedig azáltal, hogy a költséghatékony frekvenciasávokban elegendő spektrumot szabadít fel az említett szolgáltatások széles körű elérhetőségének biztosítása érdekében.

(28)

Mivel a széles sávú hírközlésnek az Unió egészét érintő fejlesztéséhez, valamint a versenytorzulásnak és a tagállami piacok szétdarabolódásának a megakadályozásához elengedhetetlen az egységes szemlélet és a méretgazdaságosság, az engedélyezési feltételekre és eljárásokra vonatkozó egyes legjobb gyakorlatokat a tagállamoknak összehangolt fellépéssel, a Bizottsággal közösen szükséges meghatározniuk. Ezek a feltételek és eljárások kiterjedhetnek a lefedettségre vonatkozó kötelezettségekre, a spektrumblokkok méretére, a jogok odaítélésének ütemezésére, a virtuális mobilszolgáltatók számára biztosított hozzáférésre, vagy akár a spektrumhasználati jogok érvényességének időtartamára. A hatékony spektrumhasználat növelése és a vezeték nélküli berendezések és szolgáltatások belső piacának fejlődése szempontjából különösen fontos spektrumkereskedelmet szem előtt tartva ezeket a feltételeket és eljárásokat alkalmazni kell a vezeték nélküli hírközlés céljaira kiosztott frekvenciasávokra, valamint az olyan frekvenciasávokra, amelyek tekintetében lehetőség van a spektrumhasználati jogok átruházására vagy haszonbérbe adására.

(29)

További spektrumigény mutatkozhat más ágazatokban is, például a közlekedés (biztonsági, információs és irányítási rendszerek), a kutatás és fejlesztés (K+F), az e-egészségügy, a digitális társadalmi befogadás, illetve szükség esetén a közrend védelme és a katasztrófasegély (PPDR) terén, tekintettel arra, hogy ezen ágazatok a gyors és hatékonyabb szolgáltatás érdekében fokozott mértékben alkalmazzák a kép- és adatátvitelt. A spektrumpolitika és a K+F tevékenységek közötti szinergiák optimalizálásának, valamint az egyes spektrumhasználók közötti rádiós összeférhetőséget elemző vizsgálatok végzésének segítenie kell az innovációt. A kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram (2007–2013) égisze alatt végzett kutatás eredményeinek fényében szükség van továbbá azon projektek spektrumigényének vizsgálatára, amelyek – különösen a kkv-k számára – várhatóan jelentős gazdasági vagy befektetési potenciállal rendelkeznek (pl. kognitív rádiótechnika vagy e-egészségügy). A K+F és a tudományos tevékenységek zavartalansága érdekében megfelelő védelmet kell továbbá biztosítani a káros zavarásokkal szemben.

(30)

Az „Európa 2020” stratégia a gazdaság fenntarthatóságát, energiahatékonyságát és versenyképességét szolgáló környezetvédelmi célkitűzéseket rögzít, többek között meghatározza az energiahatékonyság 20 %-os növelését 2020-ig. Az információs és hírközlési technológiák ágazata kulcsszerepet játszik e célkitűzések teljesítésében, ahogyan azt az európai digitális menetrend is kiemelte. A tervezett fellépések között szerepel az Unió egészére kiterjedő intelligens energiagazdálkodási rendszerek (intelligens energiahálózatok és intelligens mérőrendszerek) üzembe helyezésének felgyorsítása a hírközlési technológiáknak az energiafogyasztás csökkentését célzó alkalmazása révén, valamint a közlekedési ágazat szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése intelligens közlekedési rendszerek és intelligens közlekedésszervezési rendszerek kiépítésével. A spektrumvonatkozású technológiák hatékony használata emellett hozzájárulhat a rádióberendezések energiafogyasztásának csökkentéséhez, és enyhítheti a vidéki és távoli területeket érő környezeti hatásokat.

(31)

A spektrumhasználat engedélyeztetésének unión belüli egységes megközelítésének teljes mértékben figyelembe kell vennie a közegészség elektromágneses mezők elleni védelmét, amely a polgárok számára alapvető fontosságú. A lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés (0 Hz–300 GHz) korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i 1999/519/EK tanácsi ajánlás (14) értelmében pedig folyamatosan ellenőrizni kell a spektrumhasználat egészségre gyakorolt ionizáló és nem ionizáló hatásait, köztük a különböző frekvenciákon működtetett, egyre több és változatosabb berendezés spektrumhasználatának valós halmozott hatásait.

(32)

A legfőbb közérdekű célkitűzések, mint például az életbiztonság megvalósításához arra van szükség, hogy a tagállamok között a biztonsági szolgálatok és a készenléti szolgálatok együttműködését összehangolt műszaki megoldások garantálják. A biztonsági szolgáltatások és eszközök fejlesztése és szabad mozgása, valamint az innovatív páneurópai vagy műszakilag kölcsönösen átjárható biztonsági és készenléti megoldások fejlesztése érdekében – következetes módon –elegendő spektrumot kell elérhetővé tenni. Különböző vizsgálatok tanulsága szerint az 1 GHz alatti frekvenciatartományban a következő öt–tíz évben további harmonizált spektrumra lesz szükség az Európai Unióban a PPDR-t szolgáló mobil széles sávú szolgáltatások biztosításához.

(33)

A rádióhullámok terjedésének jellegéből, a rádiótechnológián alapuló szolgáltatásokra épülő piacok nemzetközi jellegéből, valamint az országok közötti káros zavarások elkerülése iránti igényből adódóan a spektrumszabályozásnak erőteljes határokon átívelő vagy nemzetközi dimenziói vannak.

(34)

Az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlata szerint, ha egy nemzetközi megállapodás tárgya részben az Unió, részben pedig a tagállamok hatáskörébe tartozik, elengedhetetlen a tagállamok és az uniós intézmények közötti szoros együttműködés biztosítása. Az együttműködésre irányuló ezen kötelezettség – ahogyan azt a kialakult ítélkezési gyakorlat tisztázza – abból az elvből ered, hogy az Uniót és tagállamait nemzetközi szinten egységesen kell képviselni.

(35)

Az Unióval szomszédos országokkal – beleértve a tagjelölt és csatlakozó országokat is – folytatott kétoldalú tárgyalásaik során a tagállamoknak a frekvenciakoordinációval kapcsolatban szintén szükségük lehet támogatásra ahhoz, hogy uniós jog szerinti kötelezettségeiknek ezen a téren eleget tudjanak tenni. A támogatásnak egyben azt is segítenie kell, hogy akár az uniós határokon kívül is elkerülhetők legyenek a káros zavarások, fokozódjon a spektrumhatékonyság és a spektrumhasználat különböző gyakorlatainak közeledése.

(36)

E határozat célkitűzéseinek megvalósításához fontos a spektrumpolitika és a spektrumgazdálkodás uniós szintű összehangolását – akár két vagy több tagállamot közvetlenül érintő ügyekben is – szolgáló jelenlegi intézményi háttér megerősítése, ugyanakkor azonban teljes mértékben figyelembe kell venni a nemzeti hatóságok hatáskörét és szakértelmét is. Ugyanígy létfontosságú a szabványügyi testületek, a kutatóintézetek és a CEPT közötti együttműködés és összehangolás.

(37)

Ezen határozat végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (15) megfelelően kell gyakorolni.

(38)

Mivel ennek a határozatnak a célját, nevezetesen egy többéves rádióspektrum-politika program létrehozását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke miatt az az Unió szintjén jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(39)

A Bizottságnak be kell számolnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e határozat alapján elért eredményekről és a tervezett jövőbeli intézkedésekről.

(40)

A javaslat kidolgozásakor a Bizottság messzemenőkig figyelembe vette a 2002/622/EK bizottsági határozat (16) által létrehozott rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoport véleményét,

a)

a hatékony spektrumgazdálkodás és -használat ösztönzése a frekvenciahasználat iránti fokozódó kereslet legmegfelelőbb kielégítése érdekében, a spektrum jelentős társadalmi, kulturális és gazdasági értékének megfelelően;

b)

törekvés elegendő és megfelelő spektrum időben történő kiosztására az uniós szakpolitikai célkitűzések támogatása, és a vezeték nélküli adatforgalom iránti fokozódó kereslet legmegfelelőbb kielégítése érdekében, ezáltal lehetővé téve a kereskedelmi szolgáltatások és a kormányzati szolgálatok fejlődését, és egyszersmind figyelembe véve fontos közérdekű célkitűzéseket, például a kulturális sokszínűséget és a médiapluralizmust; ebből a célból a 9. cikknek megfelelően létrehozott leltár alapján, mindent meg kell tenni legalább 1 200 MHz alkalmas spektrum legkésőbb 2015-ig történő azonosítása érdekében. Ez az adat a már használatban lévő spektrumokat is tartalmazza;

c)

a digitális szakadék áthidalása és az európai digitális menetrend célkitűzéseihez való hozzájárulás, ösztönözve azt, hogy 2020-ra valamennyi uniós polgár hozzáférhessen legalább 30 Mbps sebességű szélessávhoz, és lehetővé téve az Unió számára azt, hogy a lehető legnagyobb széles sávú sebességgel és kapacitással rendelkezhessen;

d)

annak lehetővé tétele, hogy az Unió az élre kerülhessen a vezeték nélküli széles sávú elektronikus hírközlési szolgáltatások területén, az említett szolgáltatások széles körben való elérhetőségének biztosításához szükséges elegendő spektrumnak a költséghatékony frekvenciasávokban való felszabadításával;

e)

megnövelt mobil széles sávú kapacitások révén lehetőségek teremtése mind a versenyszféra, mind a közszféra számára;

f)

az innováció és a beruházás előmozdítása a spektrumhasználat nagyobb fokú rugalmassága, a felvázolt technológiai megoldások közötti technológia- és szolgáltatássemlegesség elvének Unió-szerte történő következetes alkalmazása, valamint a szabályozás megfelelő kiszámíthatósága révén, többek között az elektronikus hírközlésre vonatkozó keretszabályozás alapján, a harmonizált spektrum új, fejlettebb technológiák előtti megnyitásával, valamint a spektrumhasználati jogokkal való kereskedés lehetőségével, lehetővé téve a jövőbeli, Unió-szerte rendelkezésre álló digitális szolgáltatások kidolgozását;

g)

a spektrumhoz való hozzáférés megkönnyítése a 2002/20/EK irányelv 5. cikke szerinti, elektronikus hírközlésre vonatkozó általános felhatalmazásból adódó előnyök kiaknázása révén;

h)

az infrastruktúra passzív megosztásának ösztönzése a 2002/21/EK irányelv 12. cikkében előirányzott módon, amennyiben az arányos és megkülönböztetéstől mentes lenne;

i)

a tényleges verseny fenntartása és kibontakoztatása különösen az elektronikus hírközlési szolgáltatások terén azáltal, hogy ex ante intézkedésekkel vagy ex post korrekcióval annak elkerülésére törekednek, hogy egyes vállalkozások a versenyt jelentősen károsítva túlzott mértékben rádiófrekvencia-használati jogokat halmozzanak fel;

j)

a belső piac töredezettségének csökkentése és a belső piacban rejlő potenciál teljes kiaknázása a gazdasági növekedés és az uniós szintű méretgazdaságosság előmozdítása érdekében, a spektrum használatára és elérhetőségére vonatkozó műszaki feltételek fokozott egyeztetése és harmonizációja révén;

k)

egyéb rádió- vagy nem rádióberendezések által gyakorolt káros zavarás elkerülése, többek között a hatékony spektrumhasználatot elősegítő szabványok kifejlesztésének megkönnyítése és a vevőkészülék zavarással szembeni ellenálló képességének növelése révén, különös figyelmet fordítva a rádióberendezések és alkalmazások mennyiségi növekedéséből és sűrűbb előfordulásából adódó összeadódó hatásra;

l)

az új fogyasztói termékek és technológiák hozzáférhetőségének előmozdítása a digitális technológiára való átállás fogyasztók általi elfogadásának és a digitális hozadék hatékony felhasználásának biztosítása érdekében;

m)

az Unió szénlábnyomának csökkentése a vezeték nélküli hírközlő hálózatok és berendezések műszaki hatékonyságának és energiahatékonyságának fokozása révén.

(1)

A 2010/31/EU irányelv előírja a Bizottság számára az épületek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámításához szükséges összehasonlító módszertani keret felhatalmazáson alapuló jogi aktus által történő meghatározását.

(2)

Az épületek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik. A követelményeket a költségoptimalizált szintek elérésének érdekében kell meghatározni. A tagállamok hoznak döntés arról, hogy a költségoptimum-számítások eredményeként használt nemzeti referenciaérték makrogazdasági szempontból (az energiahatékonysági beruházások költségeinek és a társadalom egészére gyakorolt kedvező hatásainak figyelembe vételével) vagy szigorúan pénzügyi szempontból (csupán magát a beruházást figyelembe véve) kerüljön kiszámításra. A nemzeti energiahatékonysági minimumkövetelmények legfeljebb 15 %-kal lehetnek alacsonyabbak, mint a költségoptimum-számítások nemzeti referenciaértékként tekintett eredményei. A költségoptimalizált szintnek abban a hatékonyságintervallumban kell elhelyezkednie, amely tekintetében a becsült gazdasági élettartamra vonatkozó költség-haszon elemzés eredménye pozitív.

(3)

A 2010/31/EU irányelv ösztönzi az energiafogyasztás az épített környezetben történő csökkentését, ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy az építőipar a szén-dioxid-kibocsátások egyik fő forrása.

(4)

Az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) előírja az ilyen termékek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények meghatározását. Az épületgépészeti rendszerekre vonatkozó nemzeti követelmények meghatározása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük az említett irányelv által meghatározott végrehajtási intézkedéseket. Az építési termékek ezen rendeletben meghatározott számítás alapját képező teljesítményeit az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. március 9-i 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) rendelkezéseinek figyelembe vételével kell meghatározni.

(5)

A költséghatékony vagy költségoptimalizált energiahatékonysági szintekre vonatkozó célkitűzés elérése bizonyos körülmények között indokolhatja az olyan, költséghatékonysági vagy költségoptimalizált szintű követelmények tagállamok által történő meghatározását, amelyek a gyakorlatban akadályt gördítenének egyes épülettervezési és műszaki opciók elé, valamint ösztönöznék a nagyobb energiahatékonyságú energia-vonatkozású termékek használatát.

(6)

Az összehasonlító módszertani keretet képező lépéseket a 2010/31/EU irányelv III. melléklete határozta meg, és azok magukban foglalják a referenciaépületek létesítését, a referenciaépületekre alkalmazandó energiahatékonysági intézkedések meghatározását, ezen intézkedések primerenergia-szükségletét, valamint ezen intézkedések költségeinek (azaz mindenkori nettó értékének) kiszámítását.

(7)

A 2010/31/EU irányelv I. mellékletében meghatározott, az energiahatékonyság kiszámításához szükséges közös keret a költséghatékonysági módszertani keret összes lépésére, különösen az épületek és épületelemek energiahatékonysága kiszámításának lépésére is vonatkozik.

(8)

Az összehasonlító módszertani keret nemzeti körülményekhez történő igazítása érdekében a tagállamoknak meg kell határozniuk az épületek és/vagy épületelemek becsült gazdasági élettartamát, az energiahordozókra, termékekre, rendszerekre vonatkozó megfelelő költségeket, a karbantartási, működtetési és munkaköltségeket, a primerenergia-átváltási tényezőket, valamint a tüzelőanyagok várható energiaár-alakulásait nemzeti összefüggésben, az épületekben használt energia tekintetében, figyelembe véve a Bizottság által szolgáltatott információkat. A tagállamoknak meg kell határozniuk mind a makrogazdasági, mind a pénzügyi számításokban alkalmazott diszkontrátát, miután érzékenységi elemzést készítettek számításonként legalább két kamatláb tekintetében.

(9)

Az összehasonlító módszertani keret alkalmazása közös tagállami megközelítésének biztosítása érdekében helyénvaló, hogy a Bizottság meghatározza a nettó jelenérték kiszámításához szükséges kulcsfontosságú keretfeltételeket, például a számítások kezdőévét, a figyelembe veendő költségkategóriákat és az alkalmazandó számítási időszakot.

(10)

Egy közös számítási időszak meghatározása nem sérti a tagállamoknak az épületek és/vagy épületelemek becsült gazdasági élettartamának rögzítéséhez való jogát, mivel ez utóbbi hosszabb vagy rövidebb is lehet, mint a rögzített számítási időszak. Egy épület vagy épületelem becsült gazdasági élettartama csak korlátozott hatással van a számítási időszakra, mivel ez utóbbit inkább az épület felújítási ciklusa – vagyis az az időszak, amelynek elteltével az épület jelentős felújításon esik át – határozza meg.

(11)

A sok feltevéssel és bizonytalansággal járó költségszámításokat és előrejelzéseket – így például az energiaárak időbeli alakulását – általában egy érzékenységi elemzés követi a kulcsfontosságú bemeneti paraméterek megbízhatóságának értékelése céljából. A költségoptimum-számítások érdekében az érzékenységi elemzésnek ki kell térnie legalább az energiaárak alakulására és diszkontárakra, és ideális esetben az érzékenységi elemzés tartalmazza a technológiák árainak jövőbeli alakulását bemeneti adatként a számítási eredmények felülvizsgálatához.

(12)

Az összehasonlító módszertani keretnek lehetővé kell tennie a tagállamok számára a költségoptimum-számítások eredményeinek a hatályban lévő, energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményekkel történő összehasonlítását, valamint az összehasonlítás eredményének felhasználását annak biztosítására hogy az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket a költségoptimalizált szintek elérésének érdekében határozzák meg. A tagállamoknak meg kell fontolniuk továbbá az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szinten történő meghatározását az épületek olyan kategóriáira vonatkozóan, amelyek esetében még nem léteznek energiahatékonysági minimumkövetelmények.

(13)

A költségoptimalizálást szolgáló módszertan technológiai szempontból semleges, és nem részesít előnyben bizonyos technológiai megoldásokat másokkal szemben. Biztosítja az intézkedések/csomagok/variánsok közötti versenyt egy épület vagy épületelem becsült élettartama során.

(14)

A számítások eredményeit, valamint a használt bemeneti adatokat és feltételezéseket jelenteni kell a Bizottság felé, ahogy azt a 2010/31/EU irányelv 5. cikkének (2) bekezdése előírja. Ezeknek a jelentéseknek lehetővé kell tenniük a Bizottság számára a tagállamok által az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjei elérése érdekében tett előrehaladás értékelését és jelentését.

(15)

Adminisztratív terheik csökkentése érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára a számítások számának olyan referenciaépületek létesítésével történő csökkentését, amelyek több mint egy épületkategóriát reprezentálnak, anélkül, hogy ez hatással lenne a tagállamoknak a 2010/31/EU irányelvben előírt, bizonyos épületkategóriák energiahatékonysági minimumkövetelményeinek meghatározására vonatkozó kötelezettségére,

(1)

A tejre és tejtermékekre vonatkozó kiviteli engedélyek és export-visszatérítések tekintetében az 1234/2007/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó különleges részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 27-i 1187/2009/EK bizottsági rendelet (2) 27. cikke értelmében a Dominikai Köztársaság által a tejporra vonatkozóan megnyitott kiviteli vámkontingens keretében elsőbbséget kell biztosítani az export-visszatérítési nómenklatúra bizonyos termékkódjai alá tartozó termékek számára. E korlátozás bevezetésére annak érdekében került sor, hogy elkerülhető legyen az engedélyek iránti kérelmek túl nagy számban történő benyújtása, ami a piac szétaprózódásához vezethetne és azzal a kockázattal járhatna, hogy az uniós exportőrök veszítenek piaci részesedésükből.

(2)

A 2011/2012. kontingensév tekintetében – első alkalommal – a kérelmek a kontingens keretében rendelkezésre álló mennyiségeknél kisebb mennyiségekre vonatkoztak. A fennmaradó mennyiségeket célszerű szétosztani azon kérelmezők között, akiket érdekel az a lehetőség, hogy a kérelmezettnél nagyobb mennyiségben részesüljenek, feltéve, hogy a biztosíték összege is megfelelő mértékben megemelkedik.

(3)

Annak érdekében, hogy a kontingens kihasználtsága a következő években a lehető legnagyobb mértékű legyen, az engedélykérelmek alkalmazási körét indokolt kiterjeszteni az egyrészről a Cariforum-államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött gazdasági partnerségi megállapodásban (3) – amelynek aláírása és ideiglenes alkalmazása a 2008/805/EK tanácsi határozatban (4) került jóváhagyásra – előírt vámkontingens alá tartozó valamennyi termékre. Ezenkívül indokolt úgy rendelkezni, hogy a kiviteli engedélyek érvényessége tekintetében az 1187/2009/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében előírt eltérés ne korlátozódjon az említett rendelet I. mellékletének azonos termékkategóriájába tartozó termékekre, hanem terjedjen ki a vámkontingens alá tartozó valamennyi termékre.

(4)

Tekintve, hogy az export-visszatérítések rögzített mértéke 2008 óta 0, a kiviteli engedély iránti kérelmekben és az engedélyekben a visszatérítési nómenklatúrában szereplő termékkódok helyett célszerű a Kombinált Nómenklatúra szerinti kódokat feltüntetni. A vonatkozó rendelkezéseket ennek megfelelően ki kell igazítani.

(5)

A kontingens megfelelő módon történő kezeléséhez szükséges, hogy a Bizottság augusztus 31. előtt értesítést kapjon a kiadott engedélyekben szereplő mennyiségről. Ezzel szemben a kiosztott mennyiségekre vonatkozó értesítés felesleges és megszüntethető.

(6)

Az 1187/2009/EK rendelet 28. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében a kiviteli engedély iránti kérelmek csak akkor fogadhatók el, ha a kérelmező a 9. cikknek megfelelő biztosítékot helyez letétbe. Következésképpen a szóban forgó rendelet 9. cikkére vonatkozóan ugyanazon rendelet 33. cikkének (1) bekezdésében rögzített kivétel nem egyeztethető össze az előbbi rendelkezéssel.

(7)

Az 1187/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

1.

A 27. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Engedélykérelem nyújtható be a 0402 10 , a 0402 21  és a 0402 29 KN-kód alá tartozó valamennyi termékre.”

2.

A 28. cikk (3) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ahhoz, hogy az egyes kérelmek elfogadhatóak legyenek, a Kombinált Nómenklatúra szerinti termékkódonként csak egy kiviteli engedély iránt nyújthatók be, és valamennyi kérelmet ugyanabban az időpontban, egyetlen tagállam illetékes hatóságához kell benyújtani.”

3.

A 31. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 32. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 33. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

(1)

A kiváló minőségű marhahúsra vonatkozó behozatali vámkontingens kezeléséről szóló, 2009. július 13-i 620/2009/EK bizottsági rendelet (3) meghatározza a behozatali engedélyek iránti kérelmek benyújtására és az engedélyek kiállítására vonatkozó részletes szabályokat.

(2)

Az 1301/2006/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében, amennyiben az engedélykérelmekben foglalt mennyiségek meghaladják a kontingensidőszakban rendelkezésre álló mennyiségeket, akkor a Bizottság az engedélykérelemben foglalt mennyiségekre vonatkozó elosztási együtthatót állapít meg. A 620/2009/EK rendelet 3. cikke értelmében 2012. március 1. és 7. között benyújtott behozataliengedély-kérelmekben szereplő mennyiségek meghaladják a rendelkezésre álló mennyiségeket. Ezért helyénvaló odaítélési együttható rögzítésével meghatározni, hogy a behozatali engedélyek milyen mennyiségekre bocsáthatók ki,

(1)

A 09.4318 tételszámra vonatkozó behozatali engedélyek iránti kérelmek benyújtását a bizonyos vámkontingensek szerinti cukorágazati termékekre vonatkozó behozatali engedélyek iránti kérelmek benyújtásának felfüggesztéséről szóló, 2012. január 18-i 41/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelettel (3) a 891/2009/EK rendelettel összhangban 2012. január 19-i hatállyal felfüggesztette.

(2)

A fel nem használt és/vagy csupán részben felhasznált engedélyekre vonatkozó értesítések alapján az említett tételszám vonatkozásában ismét rendelkezésre állnak bizonyos mennyiségek. Ezért helyénvaló visszavonni a kérelmek benyújtásának felfüggesztését,