11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/1

(1)

A Tanács 2005. április 12-én elfogadta az 560/2005/EK rendeletet.

(2)

Tekintettel az elefántcsontparti fejleményekre, módosítani kell a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó természetes és jogi személyeknek, szervezeteknek és testületeknek az 560/2005/EK rendelet IA. mellékletében foglalt jegyzékét,

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/3

(1)

A 765/2006/EK tanácsi rendelet (3) előírja Lukasenko elnök és egyes fehérorosz tisztviselők vagyoni eszközeinek befagyasztását.

(2)

A Tanács a 2012/36/KKBP határozattal úgy döntött, hogy a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztására vonatkozó korlátozásokat ki kell terjeszteni mind az emberi jogok súlyos megsértéséért, illetve a civil társadalom és a demokratikus ellenzék elnyomásáért felelős személyekre, ideértve különösen a vezető beosztásban lévő személyeket, mind a Lukasenko-rezsimet támogató, illetve abból hasznot húzó személyekre és szervezetekre, ideértve különösen a rezsimnek pénzügyi vagy anyagi segítséget nyújtó személyeket és szervezeteket.

(3)

Ez az intézkedés az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatálya alá tartozik, ennélfogva – különösen a tagállamokban tevékenykedő gazdasági szereplők által történő egységes alkalmazásuk biztosítása céljából – a hatálybalépéséhez uniós szintű jogszabály szükséges.

(4)

A 765/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

A rendeletben meghatározott intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében az a rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba,

1.

A 2. cikk helyébe a következő cikk lép:

„2. cikk

(1)   Az I., az IA. és az IB. mellékletben felsorolt természetes és jogi személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani.

(2)   Az I., az IA. vagy az IB. mellékletben felsorolt természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek rendelkezésére vagy javára – sem közvetlenül, sem közvetve – semmiféle pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás nem bocsátható.

(3)   Tilos olyan tevékenységekben tudatosan és szándékosan részt venni, amelyek közvetlen vagy közvetett célja vagy eredménye az (1) és a (2) bekezdésben említett intézkedések megkerülése.

(4)   Az I. melléklet azokat a természetes és jogi személyeket, szervezeteket és szerveket tartalmazza, akiket vagy amelyeket a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2010. október 25-i 2010/639/KKBP tanácsi határozat (4) 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjának megfelelően a Tanács a Fehéroroszországban 2006. március 19-én tartott elnökválasztáson a nemzetközi választási normák megsértéséért, valamint a civil társadalmat és a demokratikus ellenzéket sújtó elnyomásért felelősnek, illetve a felelősökkel kapcsolatba hozhatónak tart.

(5)   Az IA. melléklet azokat a természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek jegyzékét tartalmazza, akiket vagy amelyeket a 2010/639/KKBP határozat 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjának megfelelően a Tanács a Fehéroroszországban 2010. december 19-én tartott elnökválasztáson a nemzetközi választási normák megsértéséért, valamint a civil társadalmat és a demokratikus ellenzéket sújtó elnyomásért felelősnek, illetve a felelősökkel kapcsolatba hozhatónak tart.

(6)   Az IB. melléklet azokat a természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek jegyzékét tartalmazza, akiket vagy amelyeket a 2010/639/KKBP határozat 2. cikke (1) bekezdése c) és d) pontjainak megfelelően a Tanács i. felelősnek tart az emberi jogok súlyos megsértéséért, illetve a civil társadalom és a demokratikus ellenzék elnyomásáért Fehéroroszországban; vagy ii. a Lukasenko-rezsimet támogató, illetve abból hasznot húzó személyként vagy szervezetként azonosította.

2.

A 2b. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában, a 4a. cikkben és a 8a. cikk (1) és (4) bekezdésében az „I. és IA. melléklet” helyébe az „I., IA. és IB. melléklet” szöveg lép.

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/6

(1)

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) útján 2011. május 13-án szubvencióellenes eljárás (a továbbiakban: szubvencióellenes eljárás) megindítását jelentette be az Indiából (a továbbiakban: az érintett ország) származó egyes rozsdamentes acél kötőelemeknek és részeiknek az Európai Unióba történő behozatalára vonatkozóan.

(2)

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (3) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) útján ugyanezen a napon egy dömpingellenes eljárás megindítását is bejelentette az Indiából származó egyes rozsdamentes acél kötőelemeknek és részeiknek az Unióba történő behozatalára vonatkozóan, és külön vizsgálatot indított (a továbbiakban: dömpingellenes eljárás).

(3)

A szubvencióellenes eljárás azt követően indult, hogy az Európai Iparikötőelem-intézet (European Industrial Fasteners Institute, EIFI) (a továbbiakban: panaszos) 2011. március 31-én panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése az egyes rozsdamentes acél kötőelemek és részeik teljes uniós gyártásának több mint 25 %-át teszi ki. A panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott az említett termék támogatására és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult az eljárás megindításához.

(4)

Az eljárás megindítását megelőzően a Bizottság az alaprendelet 10. cikke (7) bekezdésének megfelelően értesítette India kormányát arról, hogy megfelelően dokumentált panasz érkezett be hozzá, amely szerint az Indiából származó egyes rozsdamentes acél kötőelemek és részeik támogatott behozatala jelentős kárt okoz az Unió gazdasági ágazatának. A Bizottság konzultációt kezdeményezett India kormányával, hogy a panasz tartalmával kapcsolatban tisztázzák a helyzetet, és egy kölcsönösen elfogadható megoldásra jussanak. Ez nem vezetett mindkét fél számára elfogadható megoldáshoz.

(5)

A Bizottság hivatalosan értesítette az eljárás megindításáról a panaszos uniós gyártókat, az egyéb ismert uniós gyártókat, az exportáló gyártókat, az importőröket, az ismert érintett felhasználókat és az indiai hatóságokat. A Bizottság az érdekelt feleknek lehetőséget biztosított arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül.

(6)

Minden olyan érdekelt felet meghallgattak, aki azt kérte, és konkrét okokkal indokolni tudta, hogy miért szükséges a meghallgatása.

(7)

Tekintettel az indiai exportáló gyártók nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben a támogatás megállapítása érdekében az alaprendelet 27. cikkének megfelelően mintavételt irányoztak elő.

(8)

Annak érdekében, hogy a Bizottság dönthessen a mintavétel szükségességéről, és adott esetben kiválaszthassa a mintát, az indiai exportáló gyártókat felkérték, hogy a vizsgálat megindításának időpontjától számított 15 napon belül jelentkezzenek, és nyújtsanak általános tájékoztatást a kivitelükről és a belföldi értékesítéseikről, az érintett termék gyártásával összefüggő pontos tevékenységükről, és valamennyi, az érintett termék gyártásába és/vagy értékesítésébe bevont, kapcsolatban álló vállalat nevéről és tevékenységéről a 2010. április 1. és 2011. március 31. közötti időszakra vonatkozóan.

(9)

A reprezentatív minta kiválasztása céljából az érintett indiai hatóságokkal is konzultációkra került sor.

(10)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglalt határidőn belül összesen öt exportáló gyártó – közöttük a velük kapcsolatban álló indiai vállalatok egy csoportja – adta meg a kért tájékoztatást, és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Az említett együttműködő vállalatok arról számoltak be, hogy a vizsgálati időszakban exportálták az érintett terméket az Unióba. Összevetve az Eurostat behozatali adatait és az érintett terméknek az öt együttműködő vállalat által a vizsgálati időszakra vonatkozóan bejelentett, Unióba irányuló kiviteli mennyiségeit, megállapítható, hogy az indiai exportáló gyártók együttműködése közel maximális volt. A mintát így az öt exportáló gyártó által benyújtott információk alapján választották ki.

(11)

Az alaprendelet 27. cikkének megfelelően a Bizottság a mintát az érintett termék Unióba irányuló exportjának azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. A kiválasztott mintában összesen három vállalat szerepelt, amelyek együttesen az érintett termék Indiából az Unióba irányuló teljes exportjának mintegy 98 %-át bonyolítják.

(12)

Az alaprendelet 27. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság a mintavétel kapcsán konzultál az érintett felekkel és az indiai hatóságokkal. A mintában nem szereplő két exportáló gyártó szintén kérte a mintába való felvételét. Tekintettel azonban a javasolt minta reprezentatív jellegére (lásd a fenti (11) preambulumbekezdést), megállapítást nyert, hogy a mintát nem szükséges módosítani vagy bővíteni.

(13)

A mintába fel nem vett exportáló gyártók egyike kérelmet nyújtott be az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálat iránt. Az ideiglenes szakaszban e kérelem felülvizsgálata túlságosan nehézkes lett volna. Ezért a Bizottság egy későbbi szakaszban dönt arról, hogy egyedi vizsgálatot biztosít-e a vállalatnak.

(14)

Tekintettel az uniós gyártók nagy számára, a kár megállapítása érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 27. cikkének megfelelően mintavételt irányoztak elő.

(15)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság bejelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a vizsgálat megindítását megelőzően már ismert 15 uniós gyártó közül öt vállalatot választott ki a mintába értékesítési volumenük, méretük és az Unión belüli földrajzi elhelyezkedésük alapján. E vállalatok a becsült uniós össztermelés 37 %-át képviselték a vizsgálati időszak alatt. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tekintsenek bele az aktába, és az értesítés közzétételétől számított 15 napon belül jelezzék, hogy megfelelőnek találják-e a választást. Az öt vállalatból álló javasolt minta ellen egyik érdekelt fél sem emelt kifogást.

(16)

Ezt követően a mintába kiválasztott öt uniós gyártó egyike visszalépett az együttműködéstől. A fennmaradó négy, mintában szereplő vállalat így is a becsült uniós össztermelés 32 %-át képviselte a vizsgálati időszak alatt. Ezért a minta az uniós gazdasági ágazatra nézve továbbra is reprezentatívnak minősült. E vállalatok közül három vállalat telephelyein került sor ellenőrző látogatásra. A vizsgálatnak ebben az ideiglenes szakaszában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a mintába kiválasztott negyedik vállalat esetében elegendő az általa szolgáltatott adatokat alaposan megvizsgálni.

(17)

Tekintettel az eljárásban érintett importőrök esetlegesen nagy számára, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 27. cikkének megfelelően az importőrök esetében mintavételt irányzott elő. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglalt határidőn belül két importőr adta meg a kért tájékoztatást és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. A jelentkező importőrök alacsony számára tekintettel az a döntés született, hogy nem alkalmaznak mintavételt.

(18)

A Bizottság kérdőíveket küldött valamennyi ismert érintett félnek és minden más vállalatnak, amelyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben kitűzött határidőn belül jelentkeztek. Így kérdőíveket küldött India kormányának, a mintába felvett indiai exportáló gyártóknak, a mintába felvett uniós gyártóknak, az együttműködő uniós importőröknek, valamint a tudomása szerint a vizsgálat által érintett minden ismert felhasználónak.

(19)

Az indiai kormánytól, a mintába felvett exportáló gyártóktól és a mintába felvett négy uniós gyártótól érkezett válasz. Az importőrök és a megkeresett felhasználók egyike sem töltötte ki a kérdőívet.

(20)

A Bizottság a támogatás, az abból következő kár és az uniós érdek előzetes megállapításához szükségesnek ítélt, az érdekelt felektől származó valamennyi információt bekérte és ellenőrizte. Ellenőrző látogatásokra került sor az Indiai kormány irodáiban Delhiben, valamint a következő vállalatok telephelyein:

(21)

A támogatás és a kár kivizsgálása a 2010. április 1. és 2011. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) vonatkozott. A kár megítélése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2008-tól a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(22)

Az érintett terméket a jelenleg a 7318 12 10, 7318 14 10, 7318 15 30, 7318 15 51, 7318 15 61 és 7318 15 70 KN-kód alá besorolt, Indiából származó rozsdamentes acél kötőelemek és részeik alkotják.

(23)

Megállapítást nyert, hogy az érintett termék és az Indiában belföldi értékesítésre gyártott termék, valamint az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon történő értékesítésre előállított termék alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzői, valamint alapvető felhasználási formái megegyeznek. Ezért ezek a termékek az alaprendelet 2. cikkének c) pontja szerint ideiglenesen hasonlónak tekintendők.

(24)

A panaszban szereplő, illetve a bizottsági kérdőívekre adott válaszokból szerezhető információk alapján a következő, állítólagos támogatásban részesülő programokat vizsgálták meg:

(25)

A fenti a)–e) pontban megjelölt rendszerek az 1992. augusztus 7-én hatályba lépett, a külkereskedelemről (fejlesztés és szabályozás) szóló, 1992. évi (1992/22 sz.) törvényen (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény) alapulnak. A külkereskedelmi törvény feljogosítja az indiai kormányt, hogy értesítéseket adjon ki az export- és importpolitikával kapcsolatban. Ezek összefoglalása a „Foreign Trade Policy” (külkereskedelem-politika) dokumentumokban található, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium ötévente ad ki és rendszeresen frissít. A vizsgálati időszakra vonatkozó külkereskedelem-politikai dokumentum az „FT-policy 09-14”. Az indiai kormány ezenfelül az „FT-policy 09-14” dokumentumra irányadó eljárásokat is lefekteti egy „Handbook of Procedures, Volume I” (eljárási kézikönyv, I. kötet) című dokumentumban (a továbbiakban: HOP I 09-14). Az eljárási kézikönyvet szintén rendszeresen frissítik.

(26)

A fenti f) pontban szereplő rendszer a banki tevékenységek szabályozásáról szóló, 1949. évi törvény 21. és 35A. szakaszán alapul, amely lehetővé teszi az Indiai Központi Bank (Reserve Bank of India, a továbbiakban: IKB) számára, hogy az exporthitelek területén utasításokat adjon a kereskedelmi bankoknak.

(27)

A fenti g) pontban szereplő villamosenergiaadó-mentesség a maharashtrai kormány 2007. évi ösztönzőrendszer-csomagjának részét képezi (2007. március 30-i PSI-1707/(CR-50)/IND-8 határozat).

(28)

A DEPBS részletes leírását az FT-policy 09-14 dokumentum 4.3. fejezete, valamint a HOP I 04-09 4. fejezete tartalmazza.

(29)

A rendszer igénybevételére minden gyártó exportőr és kereskedő exportőr jogosult.

(30)

Az exportőr kérelmet nyújthat be DEPBS-hitel iránt, amelyet a rendszer keretében exportált termékek értékének meghatározott százalékában határoznak meg. Az indiai hatóságok a legtöbb termékre – többek között az érintett termékre vonatkozóan is – megállapítottak ilyen DEPBS-szinteket. Ezt a hányadot a Standard Input Output Norms (szabványos nyersanyag-végtermék normák, SION) alapján állapítják meg, figyelembe véve az exporttermékek feltételezett importtartalmát és az ilyen feltételezett import vámterhét, tekintet nélkül az importvámok tényleges megfizetésére.

(31)

A rendszer által kínált gazdasági előnyökre való jogosultsághoz a vállalatnak exportálnia kell. Az exporttranzakció időpontjában az exportőrnek nyilatkoznia kell az indiai hatóságoknak arról, hogy az export a DEPBS keretében történik. Annak érdekében, hogy az árukat exportálni lehessen, az indiai vámhatóság a feladási eljárás során export-szállítólevelet állít ki. Ez a dokumentum többek között feltünteti az adott exporttranzakcióra nyújtandó DEPBS-hitel összegét. Ekkor az exportőr már tudja, milyen gazdasági előnnyel számolhat. Amint a vámhatóság kiállította az export-szállítólevelet, az indiai kormánynak megszűnik azon joga, hogy mérlegelje, nyújtható-e DEPBS-hitel.

(32)

Megállapítást nyert, hogy az indiai számviteli standardok szerint a DEPBS-hitelek az exportkötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban eredményszemléleti alapon bevételként is elszámolhatók. Az ilyen hitelek felhasználhatók vámkifizetésre bármely, későbbiekben importált termék vonatkozásában, kivéve a beruházási javakat és az importkorlátozás alatt álló termékeket. Az ilyen hitelek ellenében behozott áru a belföldi piacon (forgalmi adó megfizetése mellett) értékesíthető vagy másként felhasználható. A DEPBS-hitelek szabadon átruházhatók, és a kibocsátásuk napjától számított 24 hónapig érvényesek.

(33)

A DEPBS-hitelek iránti kérelmeket elektronikusan kell benyújtani, és azok korlátlan számú exporttranzakcióra vonatkozhatnak. A gyakorlatban nincsenek szigorú határidők a DEPBS-hitelek igénylésére. A DEPBS kezelésére használt elektronikus rendszer nem zárja ki automatikusan a HOP I 09-14 4.47. fejezetében említett benyújtási határidőn túli exporttranzakciókat. Sőt, amint azt a HOP I 09-14 9.3. fejezete világosan meghatározza, a benyújtási határidő lejárta után beérkezett kérelmek kisebb pénzbüntetés kivetése mellett bármikor elbírálhatók.

(34)

Megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő vállalatok közül kettő, az Agarwal Fastners Pvt. Ltd. és a Raajratna Ventures Ltd. vette igénybe ezt a rendszert a vizsgálati időszakban.

(35)

A DEPBS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül. A DEPBS-hitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulása, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezenkívül a hitel előnyt nyújt az exportőrnek, mert javítja a likviditását.

(36)

Ezen túlmenően a DEPBS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának első albekezdése alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(37)

Ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek, mivel nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletében (a vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) és a III. mellékletében (helyettesítő vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) meghatározott szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a termelési folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Ezenkívül nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősíthetné, hogy az exporttermék gyártási folyamatában mely alapanyagokat használták fel, vagy sor került-e túlzott mértékű behozatali vám kifizetésére az alaprendelet I. mellékletének i) pontja, valamint a II. és III. melléklete szerint. Végül az exportőr attól függetlenül jogosult a DEPBS-ből származó előnyök igénybevételére, hogy egyáltalán importál-e alapanyagot. Az előnyök igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül, hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azok az exportőrök is jogosultak a DEPBS-ből származó előnyökre, akik minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható árut.

(38)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével és 5. cikkével összhangban a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek juttatott és a vizsgálati időszak során megállapíthatóan fennálló kedvezmény alapján számították ki. Ebben a vonatkozásban figyelembe vették, hogy a kedvezményezett akkor jutott hozzá az előnyhöz, amikor a rendszer alapján az exporttranzakciót végrehajtotta. Így az exporttranzakció pillanatában az indiai kormány kötelezően lemond a vámról, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóságok kiállítják az export-szállítólevelet, amelyen egyebek között a szóban forgó exportügylethez nyújtandó DEPBS-hitel összege is szerepel, az indiai kormány már nem rendelkezhet a támogatás odaítéléséről. A fentiek fényében indokoltnak tekinthető a DEPBS keretében megvalósuló juttatásokat úgy értékelni, mint a rendszer keretében a vizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi export ügyletre megkapott hitelek összegét.

(39)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a támogatás összegének mint számlálónak a kiszámításához a támogatás megszerzése érdekében szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre a hitelekből levonták. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban ezt a támogatási összeget vetítették ki a vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomra mint megfelelő nevezőre, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(40)

A vizsgálati időszakban az érintett vállalatok esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 4,70 % és 6,53 % közötti volt.

(41)

A rendszer részletes leírását az FT-policy 09-14 dokumentum 4.1.3–4.1.14. bekezdése, valamint a HOP I 09-14 4.1–4.30A. fejezete tartalmazza.

(42)

Az előzetes engedélyezési rendszer hat alrendszerből áll, amelyeket a (42) preambulumbekezdés ismertet részletesen. Ezek az alrendszerek többek között a jogosultak körének tekintetében különböznek egymástól. A gyártó exportőrök és a támogató gyártókhoz „kapcsolódó” kereskedő exportőrök az előzetes engedélyezési rendszer „tényleges export” és „éves igény” alrendszerére jogosultak. A végső exportőrt ellátó gyártó exportőrök az előzetes engedélyezési rendszer „köztes szállítások” alrendszerét vehetik igénybe. Az FT-policy 09-14 dokumentum 8.2. bekezdésében említett, „exportnak tekintett” (kváziexport) kategóriákat ellátó fővállalkozók – mint például az exportorientált egységeket (EOU) ellátó beszállítók – az előzetes engedélyezési rendszer „exportnak tekintett művelet” alrendszerének igénybe vételére jogosultak. Végezetül a gyártó-exportőrök közbenső beszállítói az előzetes kiadási megrendelés (Advance Release Order, ARO), valamint a fedezett belföldi akkreditív alrendszerei szerint az „exportnak tekintett” műveleteknek nyújtott kedvezményekre jogosultak.

(43)

Előzetes engedélyek a következőkre állíthatók ki:

i.   tényleges export (physical exports): Ez a legfőbb alrendszer. Az alapanyagok vámmentes behozatalát teszi lehetővé egy meghatározott exporttermék gyártásához. A „tényleges” jelző itt azt jelenti, hogy az exportterméknek el kell hagynia India területét. Az engedélyben szerepel az importtámogatás és az exportkötelezettség, beleértve az exporttermék fajtáját is;

ii.   éves igény (annual requirement): Az ilyen engedély nem egy adott exporttermékre, hanem egy szélesebb termékcsoportra (például vegyi és kapcsolódó termékekre) vonatkozik. Az engedély jogosultja bármilyen alapanyagot vámmentesen hozhat be bármely, az adott termékcsoportba tartozó termék gyártásához, a korábbi exportteljesítménye alapján megállapított értékhatárig. Az adott termékcsoportba tartozó és az említett vámmentes nyersanyag felhasználásával gyártott bármely terméket exportálhatja.

iii.   köztes szállítások (intermediate supplies): Ez az alrendszer abban az esetben alkalmazható, amikor két gyártó ugyanazt az exportterméket szeretné gyártani, és a termelési folyamatot felosztják maguk között. A közbenső terméket előállító gyártó exportőr vámmentesen hozhat be alapanyagokat, és e célból igénybe veheti az előzetes engedélyezési rendszert a köztes szállításokra. A gyártást a végső exportőr fejezi be; a készterméket köteles exportálni;

iv.   exportnak tekintett műveletek (deemed exports): Ez az alrendszer lehetővé teszi a fővállalkozó számára, hogy az FT-policy 8.2. bekezdésében említett vevőkategóriák részére „exportnak tekintett művelet” során értékesített áruk előállításához szükséges alapanyagokat vámmentesen hozza be. Az indiai kormány meghatározása szerint az exportnak tekintett műveletek azok az ügyletek, amelyek során a szállított áruk nem hagyják el az országot. Sokféle szállítási kategória számít exportnak tekintett műveletnek, feltéve, ha az adott árut Indiában állítják elő; ilyen például az exportorientált egységekhez (EOU) vagy a különleges gazdasági övezetekben (SEZ) található vállalatokhoz történő szállítás;

v.   Előzetes kiadási megrendelés (Advance Release Order, ARO): Az előzetes engedély birtokosa, aki a felhasználandó anyagokat közvetlen import helyett belföldi forrásokból kívánja beszerezni, ARO-megrendelések ellenében is beszerezheti azokat. Ilyenkor az előzetes engedélyeket ARO-megrendelésként érvényesítik, és a bennük meghatározott tételek szállításakor átruházzák azt a szállítóra. Az ARO-megrendelések átruházása feljogosítja a belföldi szállítót az FT-policy 09-14 8.3. bekezdésében említett, exportnak tekintett műveletekre vonatkozó kedvezményekre (azaz az előzetes engedélyezési rendszer „köztes szállítások”, illetve „exportnak tekintett műveletek” alrendszerei igénybe vételére, az exportnak tekintett műveletekre nyújtandó export-visszatérítésre, valamint a végső jövedéki adó visszatérítésére). Az ARO-mechanizmus a szállítónak téríti vissza az adókat és a vámokat, nem pedig – vámvisszatérítés/vámvisszafizetés formájában – a végső exportőrnek. Az adók, illetve vámok visszatérítése belföldi alapanyagok és importált alapanyagok esetében egyaránt igénybe vehető;

vi.   Fedezett belföldi akkreditív (back to back inland letter of credit): Ez az alrendszer szintén az előzetes engedély jogosultja részére történő belföldi szállításokra vonatkozik. Az előzetes engedély jogosultja kérheti valamely banktól belföldi akkreditív belföldi szállító javára történő megnyitását. Az engedélyt a bank a közvetlen behozatalra kizárólag a behozatal helyett belföldről beszerzett cikkek értéke és mennyisége tekintetében érvényesítheti. A belföldi szállító jogosult lesz az FT-policy 09-14 8.3. bekezdésében említett kváziexport-kedvezményekre (azaz az előzetes engedélyezési rendszer „köztes szállítások”, illetve „exportnak tekintett műveletek” alrendszerei igénybe vételére, az exportnak tekintett műveletekre nyújtandó export-visszatérítésre, valamint a végső jövedéki adó visszatérítésére).

(44)

A vizsgálati időszak során az előzetes engedélyezési rendszer alapján a mintában szereplő vállalatok közül egy vállalat részesült kedvezményekben. Az említett vállalat által igénybe vett alrendszer az előzetes engedélyezési rendszer „tényleges export” alrendszere volt. Ezért nem szükséges a többi, igénybe nem vett alrendszer kiegyenlíthetőségét megállapítani.

(45)

Az előzetes engedély jogosultjait jogszabály kötelezi arra, hogy – az indiai hatóságok által végzett ellenőrzésekhez – „a vámmentesen importált, illetve belföldön beszerzett áruk fogyasztásáról és felhasználásáról valósághű és megfelelő nyilvántartást” vezessenek, azaz a tényleges fogyasztást vegyék nyilvántartásba minden egyes engedélyre vonatkozóan, meghatározott formátumban (a HOP I 09-14 4.26. és 4.30. fejezete, valamint 23. függeléke). Ezt a nyilvántartást független okleveles könyvvizsgálónak, illetve kontrollernek (cost and works accountant) kell ellenőriznie, aki igazolást ad ki arról, hogy megtörtént az előírt nyilvántartások és vonatkozó dokumentumok vizsgálata, továbbá a 23. függelék alapján szolgáltatott információk minden tekintetben valósak és helytállóak.

(46)

Ami a felülvizsgálati időszakban az érintett vállalat által igénybe vett „tényleges export” alrendszer alkalmazását illeti, az indiai kormány mind az importtámogatás, mind az exportkötelezettség mennyiségét és értékét rögzíti, és azokat az engedélyen feltünteti. Ezen túlmenően a behozatalkor és a kivitelkor a megfelelő tranzakciókat a kormánytisztviselőknek dokumentálniuk kell az engedélyen. Az AAS keretében engedélyezett import mennyiségét az indiai kormány határozza meg szabványos nyersanyag-végtermék normák (SION) alapján, amelyek a legtöbb termékre vonatkozóan léteznek, beleértve az érintett terméket is. Az importált alapanyagok nem ruházhatók át, és azokat az exporttermék előállításához kell felhasználni. Az exportkötelezettséget az engedély kiállításától számított, előírt időkereten belül kell teljesíteni (ez 24 hónap, ami két alkalommal meghosszabbítható, egyenként 6 hónappal).

(47)

A vizsgálat megállapította, hogy az indiai hatóságok által meghatározott ellenőrzési követelményeket vagy nem tartották be, vagy még nem tesztelték a gyakorlatban.

(48)

A rendszert igénybe vevő vállalat rendelkezett egyfajta termelési és fogyasztási nyilvántartással. A 23. függelék azonban nem volt megfelelően kitöltve és ezért nem lehetett a HOP I 09-14 4.26. és 4.30. fejezete szerinti, a tényleges fogyasztásról vezetett nyilvántartásnak tekinteni. A vizsgálati időszakra vonatkozóan nem állt rendelkezésre a 23. függeléknek megfelelően a tényleges fogyasztásról vezetett nyilvántartás; ezért nem lehetett ellenőrizni többek között a fogyasztási adatokat annak megállapítása érdekében, hogy mely alapanyagokat használták fel az exportált termék előállításához és milyen mennyiségben. Ami a (45) preambulumbekezdésben említett ellenőrzési követelményeket illeti, a vállalat nem vezetett nyilvántartást arra vonatkozóan, hogy ez az ellenőrzés hogyan történt. Nem volt könyvvizsgálati terv, sem az elvégzett könyvvizsgálatra vonatkozó más igazoló okirat (pl. a könyvvizsgálatról szóló jelentés), nem tartottak nyilván információkat sem az alkalmazott módszertanról, sem pedig azokról az egyedi előírásokról, amelyek a gyártási eljárásokkal kapcsolatos részletes szakismereteket igénylő ilyen alapos munkához szükségesek. A vállalatnak adott esetben juttatott és a 23. függelékben megjelölt túlzott mértékű vámelengedések nem vontak maguk után beavatkozásokat vagy ellenőrzéseket az illetékes hatóságok részéről. Összességében a Bizottság úgy véli, hogy a vizsgált exportőr nem tudta bizonyítani, hogy teljesültek az FT-policy 09-14 vonatkozó előírásai.

(49)

A behozatali vámok alóli mentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel az indiai kormány olyan pénzügyi hozzájárulását jelenti, amely a vizsgált exportőr számára gazdasági előnyt biztosított.

(50)

Ezenkívül az AAS „tényleges export” alrendszeréhez kapcsolódó támogatások jogilag egyértelműen az exportteljesítménytől függnek, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendők. Exportkötelezettség vállalása nélkül a vállalatok e rendszer alapján nem juthatnak kedvezményekhez.

(51)

Az ebben az esetben használt alrendszer nem tekinthető az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében vett megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vám-visszatérítés meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. India kormánya nem alkalmazott hatékonyan ellenőrzési rendszert vagy eljárást annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termék gyártásához használták-e fel, és milyen mennyiségben (az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontja, és a helyettesítő vámkedvezményrendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja). Emellett az érintett termékre vonatkozó szabványos nyersanyag-végtermék normák nem voltak kellően pontosak, és önmagukban nem alkothatnak a tényleges fogyasztás ellenőrzésére szolgáló rendszert, mivel nem teszik lehetővé az indiai kormány számára annak kellő pontossággal történő ellenőrzését, hogy milyen mennyiségű nyersanyagot használtak fel az exporttermelésben. Ezenkívül az indiai kormány nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen érintett alapanyagok vonatkozásában, bár hatékonyan alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában ezt rendes körülmények között el kell végezni (az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja).

(52)

Az alrendszer ezért kiegyenlíthető.

(53)

Engedélyezett vám-visszatérítési rendszerek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszerek hiányában a kiegyenlíthető előny a nyersanyagok importálása esetén rendes esetben járó teljes elengedett importvámnak felel meg. E tekintetben megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem csak a „túlzott” mértékű vámelengedés kiegyenlítéséről rendelkezik. Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és I. mellékletének i. pontja szerint a túlzott vámelengedés csak akkor egyenlíthető ki, ha az alaprendelet II. és III. mellékleteiben előírt feltételek fennállnak. Ezek a feltételek azonban a jelen esetben nem teljesültek. Tehát ha a megfelelő nyomonkövetési eljárás megléte nem bizonyított, a visszatérítési rendszerekre vonatkozó fenti kivételt nem kell alkalmazni, és helyette a ki nem fizetett vámok (bevételkiesés) mennyiségének kiegyenlítésére, nem pedig a túlzott vámelengedés kiegyenlítésére vonatkozó szokásos szabály alkalmazandó. Az alaprendelet II. mellékletének II. részében és III. mellékletének II. részében foglaltaknak megfelelően a szóban forgó túlzott elengedés kiszámítása nem a vizsgálatot folytató hatóságra hárul. Ezzel szemben az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a vizsgálatot folytató hatóságnak kielégítő bizonyítékot kell találnia az állítólagos ellenőrzési rendszer alkalmasságának megcáfolására.

(54)

Az AAS-t igénybe vevő vállalatnak juttatott támogatás összegét az alkalmazott alrendszer keretében a vizsgálati időszak során importált anyagokra ki nem vetett importvámok (alapvám és különleges kiegészítő vám) alapján számították ki (számláló). Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően, a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerülő költségeket indokolt kérésre levonták a támogatás összegéből. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdése értelmében e támogatási összeget vetítették ki az érintett termék vizsgálati időszak alatti exportforgalmára (ez a nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(55)

A vizsgálati időszakra vonatkozóan e rendszer szerint megállapított támogatás mértéke az érintett vállalat esetében 2,94 %.

(56)

Az EPCGS részletes leírása az FT-policy 09-14 5. fejezetében, valamint a HOP I 09-14 5. fejezetében található.

(57)

A rendszer keretében nyújtott támogatásra a gyártó exportőrök, valamint a támogató gyártókhoz és szolgáltatókhoz „kapcsolódó” kereskedő exportőrök jogosultak.

(58)

Exportkötelezettség vállalásával a vállalat csökkentett vámtétel mellett importálhat (új vagy használt) beruházási javakat. E célból India kormánya – kérelem alapján és díjfizetés ellenében – a beruházási javak exportösztönzési rendszerének használatára feljogosító engedélyt állít ki. Ez a rendszer a keretében importált beruházási javak mindegyikére 5 %-os csökkentett vámtételt biztosít. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat meghatározott idő alatt meghatározott mennyiségű exporttermék előállítására kell felhasználni. Az FTP 09-14 szerint az EPCGS keretében a beruházási javak 0 %-os vámtétellel is importálhatók, ilyen esetben azonban az exportkötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló időszak rövidebb, azaz az engedély kiállításától számítva 6 év (nem pedig 8 év). Az EPCGS-engedély jogosultja a beruházási javakat belföldi forrásból is beszerezheti. Ebben az esetben a beruházási javak belföldi előállítója jogosult a beruházási javak előállításához szükséges alkotóelemek vámmentes behozatalára. Választható lehetőségként a belföldi gyártó az EPCGS-engedély jogosultjának szállított beruházási javakra vonatkozóan kérheti „exportnak tekintett művelethez” kapcsolódó kedvezmény igénybevételét is.

(59)

Megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszakban a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártó igénybe vette ezt a rendszert.

(60)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül. A vámcsökkentés az indiai kormány által nyújtott pénzügyi támogatás, mivel ez az engedmény csökkenti az indiai kormányt egyébként megillető vámbevételeket. Emellett a vámcsökkentés előnyt biztosít az exportőrnek, mert az importáláskor megtakarított vámok javítják a likviditását.

(61)

Az EPCGS-szabályozás jogilag az exportteljesítmény függvénye, mivel az engedélyek exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhetők el. Ezért ez a rendszer az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának első albekezdése szerint egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(62)

Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a rendszer nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A beruházási javak nem tartoznak az ilyen megengedhető rendszerek hatálya alá, amint az alaprendelet I. mellékletének i. pontja meghatározza, mivel nem használják el/dolgozzák fel őket az exportált termékek előállítása során.

(63)

A támogatás összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján számították ki, az érintett gazdasági ágazatban az ilyen beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra elosztva. A kialakult gyakorlat szerint az így kiszámított és a vizsgálati időszakra vonatkozó összeget kiigazították az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, annak érdekében, hogy ez tükrözze az időszak során élvezett előny teljes értékét. E célra a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat ítélték megfelelőnek. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre levonták a támogatás összegéből.

(64)

Az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően e támogatási összeget az érintett termék vizsgálati időszak alatti megfelelő exportforgalmára vetítették ki (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(65)

A vizsgálati időszakban megállapított támogatás mértéke e rendszer tekintetében az érintett vállalatok esetében 0,11 %, 0,16 % és 0,19 % volt.

(66)

Az EOU-rendszer részletes leírása az FT-policy 09-14 6. fejezetében és a HOP I 09-14. 6. fejezetében található.

(67)

A kizárólag kereskedelemmel foglalkozó vállalatok kivételével minden olyan vállalat megalapítható EOU-rendszerben, amely elvileg vállalja, hogy az általa előállított összes árut, illetve szolgáltatást exportálja. Az ipari ágazat vállalatainak ahhoz, hogy jogosultak legyenek az EOU-rendszerre, a befektetett eszközök tekintetében teljesíteniük kell egy minimális befektetési küszöbértéket.

(68)

Indiában bárhol lehetnek exportorientált egységek, és bárhol létre lehet hozni azokat.

(69)

Az EOU-jogállás iránti kérelemnek részletes adatokat kell tartalmaznia a következő öt évre, többek között a tervezett termelési mennyiségekről, az export előrevetített értékéről, az importszükségletekről és a belföldi követelményekről. A kérelem elfogadásakor a hatóságok tájékoztatják a vállalatot a jóváhagyás kapcsolódó feltételeiről. Az EOU-rendszer alapján működő vállalatként történő elismerésről szóló megállapodás öt évig érvényes. A megállapodás újabb időszakokra megújítható.

(70)

Az EOU-jogállásra vonatkozó, az FT-policy 09-14 dokumentumban meghatározott alapvető kötelezettség a nettó valutabevétel (net foreign exchange, NFE) realizálása, azaz a referencia-időszakban (5 év) az export összértékének meg kell haladnia az importált javak összértékét.

(71)

Az exportorientált egységek a következő engedményekre jogosultak:

(72)

Az e rendszerbe tartozó egységek működését vámtisztviselők felügyelik.

(73)

A jogszabályok értelmében ezek az egységek kötelesek az összes importról, valamennyi importált anyag elhasználásáról és felhasználásáról, valamint az összes exportról a HOP I 09-14 vonatkozó szakaszával összhangban megfelelő nyilvántartást vezetni. Ezeket a dokumentumokat az előrelépésekről készített negyedéves és éves beszámolókban rendszeresen be kell nyújtaniuk az illetékes indiai hatóságoknak.

(74)

Azonban a HOP I 09-14 megfelelő szakasza értelmében „az exportorientált egységek semmi esetre sem kötelesek valamennyi importszállítmányukat összekapcsolni azok exportmegfelelőjével, más egységekre történő átruházásokkal, belföldi díjzónában történő eladásokkal vagy készletekkel”.

(75)

A belföldi értékesítések feladása és nyilvántartása önbevallás alapján történik. Az exportorientált egységek exportszállítmányainak feladását egy vám- vagy jövedéki tisztviselő felügyeli.

(76)

Jelen esetben az EOU-rendszert a mintában szereplő exportőrök egyike vette igénybe. Ez az exportőr a nyersanyagok, fogyóeszközök és beruházási javak vámmentes behozatalára, az áruk jövedékiadó-mentes belföldi beszerzésére, forgalmiadó-visszatérítésre, valamint arra használta a rendszert, hogy termelése egy részét a hazai piacon értékesítse. Az exportőr így igénybe vette a (71) preambulumbekezdés i–vi. pontjában ismertetett összes kedvezményt. Azonban ami a jövedelemadóról szóló törvény 10B. szakasza szerinti jövedelemadó-mentességet illeti, a vizsgálat azt mutatta ki, hogy 2010. április 1-jétől a vállalat nem volt tovább jogosult erre a mentességre. Ebből következően az EOU-rendszer jövedelemadó-mentességre vonatkozó rendelkezéseit e vizsgálat összefüggésében a továbbiakban nem vették figyelembe.

(77)

A vizsgálat szerint EOU-rendszer alapján működő vállalat a vizsgálat nagyon késői szakaszában részletes észrevételeket nyújtott be a rendszer kapcsán, többek között azt állítva, hogy az EOU keretében igénybe vehető intézkedések nem minősülnek kiegyenlíthető támogatásnak. Ezen észrevételek felülvizsgálatát mindeddig nem sikerült lezárni; a vizsgálat egy későbbi szakaszában azonban megfelelő elemzés tárgyát fogják képezni.

(78)

Az EOU-rendszer keretében nyújtott, háromféle behozatali vám („alapvám”, „a vámra vonatkozó oktatási illeték” és „középfokú oktatási illeték”) alóli mentesség, valamint a forgalmi adó visszatérítése az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében az indiai kormány pénzügyi hozzájárulásának minősül. A rendszer hiányában egyébként esedékes kormányzati bevételek elmaradnak; így a kormány az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti kedvezményt biztosítja az exportorientált egységnek, mivel javítja annak likviditását azáltal, hogy az egységnek nem kell megfizetnie az egyébként esedékes vámokat, és forgalmiadó-visszatérítésben is részesül.

(79)

Emellett az EOU-rendszer nem tekinthető az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében vett megengedhető vám-visszatérítési rendszernek, illetve helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete h) és i) pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. India kormánya nem alkalmazott hatékonyan ellenőrzési rendszert vagy eljárást annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termék gyártásához használták-e fel, és milyen mennyiségben (az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontja; a helyettesítő vámkedvezményrendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja). Az alkalmazott ellenőrzési rendszer a nettó valutabevétel elérésével kapcsolatos kötelezettség felügyeletére irányul, nem pedig annak ellenőrzésére, hogy a behozatalt az exportált áruk előállítására használják-e fel.

(80)

A jövedéki adó és annak importvám-megfelelője alóli mentesség azonban nem vezet az egyébként esedékes bevétel kieséséhez. A befizetett jövedéki adó és kiegészítő vám hitelként felhasználható a jövőbeli adókötelezettségek fedezésére (az úgynevezett „CENVAT-mechanizmus”), ez a rendszer a héához hasonlítható, és lehetővé teszi az indiai vállalatok számára, hogy a beszerzések adóját az értékesítések után fizetendő adóval ellentételezzék. Így ezek az adók és vámok nem véglegesek. A „CENVAT-hitel” révén egy vállalat csak a hozzáadott érték vonatkozásában fizet végleges adót, a felhasznált anyagok vonatkozásában nem.

(81)

Így csak az alapvám, a vámra vonatkozó oktatási illeték és a középfokú oktatási illeték alóli mentesség, valamint a forgalmi adó visszatérítése minősül támogatásnak az alaprendelet 3. cikke értelmében. Ezek jogilag az exportteljesítménytől függnek, és emiatt az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyediek és kiegyenlíthetőek. Az exportorientált egységnek az FT-policy 09-14 6.1. fejezetében meghatározott exportcélkitűzése elengedhetetlen feltétel az ösztönzők elnyeréséhez.

(82)

Ennek megfelelően a kiegyenlíthető kedvezmény a rendes körülmények között a behozatalt követően befizetendő importvámok (alapvám, a vámra vonatkozó oktatási illeték és a középfokú oktatási illeték) elengedése, valamint a központi forgalmi adó visszatérítése a vizsgálati időszakban.

(83)

Az exportorientált egységnek minősülő exportőrök tekintetében a támogatás összegét a vizsgálati időszak során az EOU számára importált összes anyag után fizetendő, kieső importvámok (alapvám, a vámra vonatkozó oktatási illeték, középfokú oktatási illeték), valamint a vizsgálati időszakban visszatérített forgalmi adó alapján számították ki. A támogatás megszerzése során szükségszerűen felmerült díjakat az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban levonták az összegből a támogatási összeg (számláló) kiszámításakor. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget vetítették ki a vizsgálati időszak alatti megfelelő exportforgalomra – amely megfelelő nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották. Az érintett vállalatra vonatkozóan így kapott támogatási különbözet 2,68 % volt.

(84)

A beruházási javak nem épülnek be fizikailag a késztermékbe. Az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése szerint az érintett vállalatnak nyújtott kedvezményt az importált beruházási javak esetében meg nem fizetett vám alapján számították ki; ezt az összeget az egyik vizsgált vállalat adott beruházási javai esetében szokásos értékcsökkenésnek megfelelő időszakra osztották el. A vizsgálati időszak tekintetében így kiszámított összeghez hozzáadták az ezen időszak során esedékes kamatot, hogy az összeg tükrözze a kedvezmény értékének időbeli alakulását, és hogy így lehetővé váljon annak az összkedvezménynek a meghatározása, amelyben a kedvezményezett a vizsgált támogatási rendszer révén részesült. E célra a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat ítélték megfelelőnek. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének és 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget vetítették ki el a vizsgálati időszak alatti exportforgalomra – amely megfelelő nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották. Az érintett vállalatra vonatkozóan így kapott támogatási különbözet 0,05 % volt.

(85)

Ennélfogva az adott vállalat számára az EUO-rendszer szerint nyújtott teljes támogatási különbözet 2,73 %-ot tesz ki.

(86)

A rendszer részletes leírását az FT-policy 09-14 3.15–3.17. bekezdése és a HOP I 09-14 3.9–3.11. fejezete tartalmazza.

(87)

Az FT-policy 09-14 3.15.2. bekezdése szerint e rendszer igénybevételére a HOP I 09-14 37D. függelékében feltüntetett termékek exportőrei jogosultak.

(88)

A HOP I 09-14 37D. függelékében található jegyzékben szereplő termékeket forgalmazó exportőrök benyújthatnak vámhitelre jogosító igazolvány iránti kérelmet az FPS-rendszer keretében (FPS Duty Credit scrip); a vámhitel az export FOB-paritáson számított értéke 2, illetve 5 %-ának felel meg. Az említett 37D. függelék 2. és 5. táblázatában szereplő kiemelt termékek/ágazatok (Special Focus product/sector) esetében azonban a vámhitelre jogosító igazolvány az export FOB-paritáson számított értéke 5 %-ának megfelelő összegben állítható ki. A vizsgált érintett termék e kiemelt (Special Focus) termékek közé tartozik.

(89)

Az FPS kiviteltől függő rendszer, vagyis az e rendszer kedvezményeire való jogosultsághoz a vállalatnak exportálnia kell. A vállalat online kérelmet nyújt be az illetékes hatósághoz, mellékelve az exportmegrendelés és a számlák másolatát, a kérelmezési díj kifizetését igazoló banki elismervényt, a szállítólevelek másolatát és a fizetést igazoló banki bizonylatot („bank realization certificate”) vagy a dokumentumok közvetlen negociálása esetén az átutalt valuta beérkezését igazoló dokumentumot („foreign inward remittance certificate”). Amennyiben a vállalat egy másik rendszerben igényelhető kedvezmény kérelmezése során már benyújtotta a szállítólevelek és/vagy a banki bizonylatok eredetijét, azok saját maga által igazolt másolatait is benyújthatja, amelyeken fel kell tüntetnie, hogy mely hatósághoz nyújtotta be az eredeti dokumentumokat. Az FPS-rendszer keretében nyújtott hitel iránti online kérelem legfeljebb 50 szállítólevélre terjedhet ki.

(90)

Megállapítást nyert, hogy az indiai számviteli standardok szerint az FPS-hitelek az exportkötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban az eredményszemléleti alapon bevételként is elszámolhatók. Az ilyen hitelek felhasználhatók vámkifizetésre bármely, későbbiekben importált termék vonatkozásában, kivéve a beruházási javakat és az importkorlátozás alatt álló termékeket. Az ilyen hitelek ellenében behozott áru a belföldi piacon (forgalmi adó megfizetése mellett) értékesíthető vagy másként felhasználható. Az FPS-hitelek szabadon átruházhatók és a kibocsátásuk napjától számított 24 hónapig érvényesek.

(91)

Megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő vállalatok közül kettő vette igénybe ezt a rendszert a vizsgálati időszakban.

(92)

Az FPS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül. Az FPS-hitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulása, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett az FPS-hitel előnyhöz juttatja az exportőrt, mivel javítja likviditását.

(93)

Ezen túlmenően az FPS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(94)

Ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek, mivel nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletében (a vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) és a III. mellékletében (helyettesítő vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) meghatározott szabályoknak. Az exportőrt nem terheli kötelezettség a vámmentesen importált termékek felhasználására a gyártási folyamatban, és a hitel összegének kiszámítása nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva történik. Ezenfelül nem létezik rendszer vagy eljárás annak igazolására, hogy mely alapanyagokat használták fel az exportált termék előállítása során, illetve hogy az alaprendelet I. mellékletének i. pontja, valamint II. és III. melléklete értelmében történt-e importvám-túlfizetés. Végül az exportőr attól függetlenül jogosult a FPS-ből származó előnyök igénybevételére, hogy egyáltalán importál-e alapanyagot. Az előnyök igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azok az exportőrök is jogosultak az FPS igénybevételére, akik minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható árukat.

(95)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével és 5. cikkével összhangban a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek juttatott és a vizsgálati időszak során megállapíthatóan fennálló kedvezmény alapján számították ki. Ebben a vonatkozásban úgy tekintették, hogy a kedvezményezett akkor jutott hozzá a kedvezményhez, amikor a rendszer alapján az exporttranzakciót végrehajtotta. Jelenleg az indiai kormánynak le kell mondania a vámilletékek beszedéséről, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóságok kiállítják az export-szállítólevelet, amelyen egyebek között a szóban forgó kiviteli ügylethez nyújtandó FPS-hitel összege is szerepel, az indiai kormány már nem rendelkezhet a támogatás odaítéléséről vagy megtagadásáról. A fentiek fényében indokoltnak tekinthető az FPS keretében biztosított előnyök értékelése során figyelembe venni a rendszer keretében a vizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi exporttranzakcióra megkapott hitelek összegét.

(96)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a támogatás összegének mint számlálónak a kiszámításához a támogatás megszerzése érdekében szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre a hitelekből levonták. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban ezt a támogatási összeget vetítették ki a vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomra mint megfelelő nevezőre, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(97)

A vizsgálati időszakban a két érintett vállalat esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 4,80 % volt.

(98)

A rendszer részletes leírása az Indiai Központi Bank DBOD No. DIR.(Exp).BC. 06/04.02.002/2010-10 (rúpiában/külföldi pénznemben nyújtott exporthitel) című körrendeletében található, melynek címzettje valamennyi indiai kereskedelmi bank.

(99)

E rendszer igénybevételére a gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök jogosultak.

(100)

Az exporthitelrendszer két alrendszerből áll: a szállítás előtti exporthitelrendszerből (Pre-Shipment Export Credit Scheme, „csomagolási hitel”), amely a kivitel előtt az exportőr számára az áruk beszerzésére, feldolgozására, gyártására, csomagolására és/vagy szállítására biztosított hiteleket foglalja magában, illetve a szállítás utáni exporthitelrendszerből (Post-Shipment Export Credit Scheme), mely forgóeszközhitelt biztosít az exportkövetelések finanszírozása céljából. 2010. július 1. óta a kereskedelmi bankok új alapkamatláb-rendszert alkalmaznak a rúpiában nyújtott, bármilyen futamidejű exporthitelek esetében. A külföldi pénznemben nyújtott exporthitelek esetében az Indiai Központi Bank megállapítja az exporthitelek maximális kamatlábait, amelyeket a kereskedelmi bankok az exportőröknek felszámíthatnak. Az Indiai Központi Bank továbbá azt is előírja a bankok számára, hogy nettó bankhiteleik bizonyos részét exportfinanszírozásra fordítsák.

(101)

Az Indiai Központi Bank körrendelete alapján az exportőrök kedvezményes kamatláb mellett juthatnak exporthitelekhez a szokásos kereskedelmi hitelekhez („készpénzhitelek”) képest, amelyek kamatlábát egyedül a piaci feltételek határozzák meg. A kamatszintkülönbség a jó hitelképességű vállalatok esetében csökkenhet. Valójában a jó hitelképességű vállalatok esetleg azonos feltételekkel kaphatnak exporthitelt és készpénzhitelt.

(102)

Megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszakban a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártó igénybe vette ezt a rendszert.

(103)

Az ECS-hitelnek a (98) preambulumbekezdésben említett központi banki körrendeletben rögzített, kedvezményes kamatlábai a pusztán piaci feltételek szerint meghatározott hitelköltségekhez képest csökkenthetik az exportőr hitelköltségeit, így az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében előnyhöz juttatják az ilyen exportőrt.

(104)

Annak ellenére, hogy az ECS keretében biztosított kedvezményes hiteleket kereskedelmi bankok nyújtják, ez a kedvezmény az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja iv. alpontja értelmében a kormány által biztosított pénzügyi hozzájárulásnak tekintendő. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a támogatások létrejöttéhez sem az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja, sem pedig a Szubvenciók és kiegyenlítő vámok kódexe 1.1. cikke a) pontja (1) bekezdésének iv. alpontja nem ír elő közforrásokból történő kifizetést, azaz, hogy az indiai kormánynak meg kell térítenie a kereskedelmi bankoknak kiadásaikat; ehhez elegendő egy kormányzati utasítás, amely az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i., ii. vagy iii. alpontjában ismertetett funkciók végrehajtására vonatkozik. Az Indiai Központi Bank közintézmény, ezért vonatkozik rá az alaprendelet 2. cikkének b) pontjában szereplő „kormányzat” fogalommeghatározása. Az Indiai Központi Bank 100 %-ban a kormány tulajdona, közpolitikai célokat követ, (pl. monetáris politika), vezetőségét pedig az indiai kormány nevezi ki. Az Indiai Központi Bank az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja második francia bekezdése értelmében vett magánszervezeteket utasít, mivel a kereskedelmi bankokat az általa meghatározott feltételek betartására kötelezi, többek között arra, hogy azok a központi bank körrendeletében az exporthitelekre rögzített maximális kamatlábakat alkalmazzák; emellett a központi bank rendelkezéseinek megfelelően a kereskedelmi bankoknak nettó bankhitelállományuk meghatározott részét exportfinanszírozásra kell fordítaniuk. Ez az utasítás arra kötelezi a kereskedelmi bankokat, hogy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett funkciókat lássanak el; ebben az esetben arra, hogy kedvezményes exportfinanszírozás formájában hitelt nyújtsanak. Az ilyen, bizonyos feltételek mellett nyújtott hitel formájában történő közvetlen finanszírozás rendes körülmények között a kormány feladata, és a gyakorlatban valójában nem különbözik a kormányok által követett – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében vett – gyakorlattól. Ez a támogatás egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül, mivel a kedvezményes kamatok csak exportfinanszírozás céljára vehetők igénybe, és ezért az exportteljesítmény függvényei az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdése a) pontjának értelmében.

(105)

A támogatás összegének a kiszámítására annak a különbségnek az alapján került sor, amely a vizsgálati időszak során igénybe vett exporthitelek után fizetendő kamat és azon összeg között jelentkezik, melyet az adott vállalatnak szokásos kereskedelmi hitelek igénybe vétele esetében kellett volna fizetnie. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget (számláló) vetítették ki a vizsgálati időszak során megvalósult teljes exportforgalomra (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, s odaítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált.

(106)

A vizsgálati időszakban megállapított támogatás mértéke e rendszer tekintetében az érintett vállalatok esetében 0,25 %, 0,31 % és 0,44 % volt.

(107)

A rendszer a maharashtrai kormány 2007. évi ösztönzőrendszer-csomagjának részét képezi (2007. március 30-i PSI-1707/(CR-50)/IND-8 határozat). A maharashtrai kormánynak a 2007. évi ösztönzőrendszer-csomagra vonatkozó, 2011. június 30-i módosításait követően a rendszer hatályát 2011. augusztus 31-ig meghosszabbították.

(108)

Az említett határozat felsorolja az ágazatok és vállalatok azon csoportjait, amelyek a 2007. évi ösztönzőrendszer keretében támogathatók.

(109)

Annak érdekében, hogy a kevésbé fejlett régiókban megtelepedésre ösztönözze a vállalatokat, a maharashtrai kormány ösztönzőcsomagot hozott létre a Maharashtra állam fejlődő régiójában létrehozandó új, illetve terjeszkedő vállalatok számára. A határozat I. függeléke meghatározza az említett állam azon területeit, amelyek tekintetében a rendszer keretében kedvezmények nyújthatók. A 2007. évi rendszer keretében azonban csak abban az esetben vehetők igénybe ösztönzők, ha a támogatható vállalat a végrehajtó hatóság által kiállított támogathatósági igazolással („Eligibility Certificate”) rendelkezik, és megfelel az igazolásban meghatározott előírásoknak/feltételeknek. A végrehajtó hatóság által kiállított támogathatósági igazolás a támogatható vállalat kereskedelmi célú termelése megkezdésének napjától érvényes.

(110)

Villamosenergiaadó-mentesség 15 éven át adható azon támogatható új vállalatok számára, amelyeket meghatározott régiókban hoztak létre. Az állam egyéb régióiban a 100 %-ban exportorientált egységek, valamint az információ- és biotechnológiai vállalatok szintén – 10 éven keresztül – mentesülnek a villamosenergia-adó fizetése alól.

(111)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő egyik vállalatnak – egy Maharashtra államban működő exportorientált egységnek – származott gazdasági előnye ebből a rendszerből.

(112)

A villamosenergiaadó-mentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel az indiai kormány olyan pénzügyi hozzájárulását jelenti, amely a vizsgált exportőrök számára gazdasági előnyt biztosított.

(113)

Ez a támogatási rendszer az alaprendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében egyedi, mivel maga a jogszabály, amely szerint a támogatást biztosító hatóság tevékenykedik, egy kijelölt földrajzi térségen belül működő meghatározott vállalatokra korlátozza a rendszerhez való hozzáférést.

(114)

Következésképp ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(115)

Az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének és 5. cikkének megfelelően a kiegyenlíthető támogatás összegét a kedvezményezettnek az érintett termékkel kapcsolatban nyújtott, a vizsgálati időszak alatt feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően állapították meg. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt az összeget (számláló) vetítették ki az exportáló gyártó vizsgálati időszak alatti, az érintett termék tekintetében realizált teljes exportforgalmára, mivel a támogatás nem az exportteljesítmény függvényében történt, és nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint.

(116)

A vizsgálati időszakban megállapított, e rendszer szerinti támogatás mértéke az érintett vállalat esetében 0,09 %.

(117)

A megállapítások alapján, az alábbi táblázatban összefoglaltak szerint a kiegyenlíthető támogatások teljes összege értékarányosan kifejezve 3,2 % és 16,5 % között változott.

1.   táblázat

(118)

Az alaprendelet 15. cikke (3) bekezdésének megfelelően a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok tekintetében kiszámított támogatási különbözet a mintába felvett együttműködő vállalatok által igénybe vett rendszerekre megállapított támogatási különbözetek súlyozott átlaga alapján 13,6 %. A mintába felvett együttműködő vállalatok támogatási különbözete súlyozott átlagának kiszámításakor figyelmen kívül hagyták az exportorientált egységek rendszere keretében nyújtott támogatásokat és a maharashtrai kormány 2007. évi ösztönzőrendszer-csomagja keretében nyújtott (csak az exportorientált egységek esetében alkalmazandó) villamosenergiaadó-mentességet, mivel megállapítást nyert, hogy a mintába fel nem vett két együttműködő vállalat nem tartozna ezen támogatási rendszerek hatálya alá. Az exportorientált egységek rendszere keretében nyújtott támogatások – különösen az exportorientált egységek esetében – nem egészíthetők ki más rendszerek keretében nyújtott támogatásokkal. Villamosenergiaadó-mentességet kizárólag exportorientált egységek vagy a Maharashtra állam egyes régióiban működő vállalatok kérhetnek. Az e rendszer által támogatható vállalatok köre tehát olyan szűk, hogy a rendszert tekinthetjük a mintában nem szereplő vállalatokra alkalmazható rendszernek.

(119)

Az összes többi indiai exportőr tekintetében a Bizottság először megállapította az együttműködés szintjét. A (9) preambulumbekezdésben említettek szerint az Eurostat importra vonatkozó adatainak és a vizsgálati időszakban az érintett terméket az Unióba exportáló együttműködő vállalatok vagy csoportok által bejelentett, az érintett terméknek a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló exportjának mennyiségére vonatkozó adatok összevetése azt mutatja, hogy az indiai exportáló gyártók együttműködése nagyon magas szintű, közel 100 %-os volt. Tekintettel az együttműködés magas szintjére, az összes nem együttműködő vállalat tekintetében a támogatás mértékét a mintába felvett együttműködő vállalatok által igénybe vett rendszerekre megállapított támogatási különbözetek súlyozott átlagához igazították, így a támogatás mértéke 16,5 %.

(120)

Az uniós gyártókkal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – beleértve a panaszban szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött információkat, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívekre adott ellenőrzött válaszokat – felhasználtak az uniós össztermelés megállapítására.

(121)

Ebből kiindulva a vizsgált időszak során előállított uniós össztermelést körülbelül 52 000 tonnára becsülték. Ez a szám magában foglalja valamennyi jelentkező uniós gyártó termelését, valamint az eljárás során nem jelentkező gyártók becsült termelési mennyiségét.

(122)

Amint azt a (14) preambulumbekezdés említi, mintavételt alkalmaztak az uniós gyártók vizsgálata érdekében. A Bizottság egy öt vállalatból álló mintát választott ki azon 15 uniós gyártó közül, akik az eljárás megindítását megelőzően adatokat szolgáltattak. Ezt követően az egyik vállalat úgy döntött, hogy mégsem működik együtt a vizsgálat során (lásd a (15) preambulumbekezdést). A mintában szereplő többi együttműködő vállalat a becsült uniós össztermelés 32 %-át képviselte a vizsgálati időszak alatt, ezért az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak minősültek. A mintában szereplő, fő gyártóknak számító vállalatok székhelye Franciaországban és Olaszországban található, ahol az érintett terméket a legnagyobb mennyiségben gyártják.

(123)

Úgy tekinthető, hogy a (120) preambulumbekezdésben említett összes ismert uniós gyártó alkotja az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése, illetve 10. cikkének (8) bekezdése szerinti uniós gazdasági ágazatot (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(124)

A vonatkozó Eurostat-importstatisztikákat, a panaszban szolgáltatott információkat, valamint a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött információkat – beleértve a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívekre adott ellenőrzött válaszokat – a kárt okozó jelentős tényezők vizsgálata során is felhasználták.

(125)

A makroökonómiai adatokat, mint például a termelési kapacitást, a kapacitáskihasználtságot, az értékesítési mennyiséget, a piaci részesedést, a növekedést, a foglalkoztatást és a termelékenységet érintő kárelemzés az uniós gazdasági ágazat egészére vonatkozó adatokon alapul.

(126)

A mikroökonómiai adatokat – például az ügyleti árakat, a nyereségességet, a pénzforgalmat, a beruházásokat és a beruházások megtérülését, a tőkebevonási képességet, valamint a készleteket és a béreket – érintő kárelemzés a mintában szereplő uniós gyártókra vonatkozó adatokon alapul.

(127)

A mintába felvett négy uniós gyártó abban a mintában is szerepel, amelyet a Kínából és Tajvanból származó, rozsdamentes acélból készült kötőelemek behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések hatályvesztésének felülvizsgálatára irányuló, 2012. január 7-én lezárt eljárás (4) során választottak ki. Az említett felülvizsgálati eljárás során kiválasztott mintában egy olyan vállalat szerepelt, amely nem került be a jelenlegi vizsgálat során összeállított mintába. Mivel a kár elemzése céljából figyelembe vett időszak lefedi a hatályvesztési vizsgálat felülvizsgálati időszakát, a 2008. és 2009. évre vonatkozó adatok az említett vállalat adatainak kivételével megegyeznek. A 2008. és 2009. évre vonatkozó adatok alapján következtetni lehetne azon vállalat adataira, amely a jelen eljárás keretében kiválasztott mintában nem szerepel. Ezért a mikromutatók – készletek, bérek, beruházások, pénzforgalom, a befektetések megtérülése, nyereségesség – indexált formában vannak feltüntetve.

(128)

A Bizottság az uniós fogyasztást az uniós gazdasági ágazat Unióban megvalósult értékesítéseire támaszkodva határozta meg a panaszban szolgáltatott információk alapján; ezeket az információkat a mintavételi kérdőívekre adott válaszokkal és a mintában szereplő gyártóktól kapott ellenőrzött adatokkal is összevetette. Emellett a Bizottság figyelembe vette a behozatal mennyiségét is, amely a figyelembe vett időszakra vonatkozó Eurostat-adatokon alapult.

(129)

Ezek alapján az uniós fogyasztás a következőképpen alakult:

2.   táblázat

(130)

A figyelembe vett időszak alatt a fogyasztás összességében 9 %-kal növekedett az uniós piacon. 2008 és 2009 között a fogyasztás drasztikusan, 16 %-kal visszaesett, aminek okai vélhetően a gazdasági válság globális negatív hatásaiban keresendők; ezt követően a fogyasztás 2009 és 2010 között 21 %-os, 2010 és a vizsgálati időszak között pedig további 7 %-os növekedést mutatva ismét fellendült.

(131)

Az Indiából az Unióba történő behozatal a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

3.   táblázat

(132)

Az Indiából származó behozatal jelentős mértékben, 65 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt. Ez a növekedés 2008 és 2009 között volt a legerőteljesebb: ekkor a behozatal 30 %-kal ugrott meg, miközben a fogyasztás 16 %-kal visszaesett. Az indiai behozatal éves szinten, 2010-ben és a vizsgálati időszak alatt is tovább növekedett (+ 16 %-kal, illetve + 10 %-kal).

(133)

Az Indiából származó behozatal átlagára a figyelembe vett időszak során összesen 9 %-kal csökkent. Ez az oka annak, hogy ugyanebben az időszakban 12,1 %-ról 18,3 %-ra növekedett India piaci részesedése. A legerőteljesebb növekedés 2008 és 2009 között mutatkozott: az indiai exportőrök piaci részesedése több mint 6 százalékponttal gyarapodott.

(134)

A vizsgálati időszakra jellemző áralákínálás mértékének megállapítása céljából a mintában szereplő uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási ár gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát összehasonlították az Unió piacán az első független vevőnek eladott, Indiából behozott termékek azon megfelelő súlyozott átlagárával, amelyet a meglévő vámtételek és a behozatalt követő költségek miatt megfelelően kiigazított CIF-paritás alapján állapítottak meg.

(135)

Ezt az ár-összehasonlítást terméktípusonként külön-külön, a kereskedelem azonos szintjén, szükség esetén megfelelő kiigazítást alkalmazva, a visszatérítések és árengedmények levonását követően végezték el. Az összehasonlítás – a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában kifejezve – 3–13 % közötti áralákínálást eredményezett.

(136)

Az alaprendelet 8. cikkének (4) bekezdésének megfelelően az Indiából származó támogatott behozatalok által az uniós ágazatra gyakorolt hatást célzó vizsgálat kiterjedt az összes olyan közgazdasági mutatószám kiértékelésére, amelyet az uniós ágazat tekintetében a figyelembe vett időszakra vonatkozóan megállapítottak.

(137)

A fenti táblázatból látható, hogy a figyelembe vett időszakban a termelés jelentősen, 25 %-kal visszaesett. Az alacsonyabb keresletnek megfelelően a termelés 2009-ben erőteljesen, 19 %-kal csökkent, majd ezt követően mintegy 10 %-os növekedést mutatva fellendült. Annak ellenére, hogy a vizsgálati időszakban az uniós fogyasztás 7 %-kal növekedett, az uniós termelés újra negatív tendenciát mutatott, és az előző évhez képest körülbelül 17 %-kal visszaesett.

(138)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása hozzávetőleg 21 %-kal csökkent. A kapacitáskihasználtság ugyancsak csökkent a figyelembe vett időszak alatt, és folyamatosan 50 % alatt maradt.

(139)

A fogyasztás növekedésének dacára (+ 9 %) a hasonló terméknek az uniós piacon az első független fogyasztó számára történő értékesítési volumene 14 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ennek következtében a piaci részesedés a 2008. évi 46,5 %-ról 36,6 %-ra csökkent a vizsgálati időszakban. Miután az értékesítések volumene 2009-ben látványosan visszaesett (– 20 %), 2010-ben és a vizsgálati időszakban ismét némi növekedést mutatott.

(140)

Az uniós fogyasztás 9 %-kal nőtt 2008 és a vizsgálati időszak között. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek volumene 14 %-kal, piaci részesedése pedig 21 %-kal visszaesett ugyanebben az időszakban. Ezzel egyidejűleg az Indiából származó behozatal jelentősen, 65 %-kal növekedett.

(141)

Az uniós gazdasági ágazatban lezajlott leépítések hatására a foglalkoztatottak száma 24 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Az egy foglalkoztatottra jutó munkaerőköltség 6 %-kal nőtt 2008 és a vizsgálati időszak között.

(142)

Az uniós gazdasági ágazatban foglalkoztatottak termelékenysége – teljesítmény/fő/év-ben számolva – a figyelembe vett időszakban enyhén, 1 %-kal csökkent. 2009-ben elérte a legalacsonyabb szintet, majd a vizsgálati időszak közeledtével növekedésnek indult.

(143)

A figyelembe vett időszak során 2 %-kal csökkentek az átlagos eladási árak. 2009-ben az uniós gazdasági ágazat arra kényszerült, hogy a gazdasági hanyatlás és az Indiából származó behozatalok árainak erőteljes (– 21 %-os) csökkenése következtében 36 %-kal mérsékelje eladási árait. 2010-ben és a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat eladási árai újra emelkedő tendenciát mutattak.

(144)

A vizsgálat kimutatta, hogy az eladási árak 2009. évi csökkenése a költségek visszaesését tükrözte (ez a 2008-as szinthez viszonyítva 18 %-os volt). A költségcsökkenés főként a nyersanyagárak visszaesésének – mindenekelőtt a nikkel áringadozásainak – volt tulajdonítható. Az uniós gazdasági ágazat azonban az Indiából érkező alacsony árú import 2009-es növekedése miatt arra kényszerült, hogy a költségek csökkenését meghaladó mértékben csökkentse az árait.

(145)

A vizsgálat kimutatta, hogy annak ellenére, hogy az eladási árak visszaesése részben a költségek csökkenését tükrözte, az uniós gazdasági ágazat áraira nyomást gyakorolt az Indiából származó, rozsdamentes acélból készült kötőelemek behozatala. Az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak kezdete óta veszteséges volt. Az uniós gazdasági ágazat különösen 2009-ben arra kényszerült, hogy az Indiából érkező alacsony árú import növekedése miatt a költségek csökkenését meghaladó mértékben csökkentse az árait. Ez a nyereségesség jelentős visszaesését vonta maga után az adott évben. 2010-ben és a vizsgálati időszakban a nyereségesség javult, ám továbbra is veszteséges maradt.

(146)

A pénzforgalom – amely az ágazat önfinanszírozó képességére utal – a nyereségességhez hasonlóan alakult. 2009-ben elérte a legalacsonyabb szintet, majd növekedésnek indult, és a vizsgálati időszakban pozitív tartományba ért.

(147)

A rozsdamentes acélból készült kötőelemek gyártása terén 2008-ban végrehajtott beruházásokat követően a figyelembe vett időszakban mintegy 94 %-kal csökkentek a beruházások. A beruházások megtérülése az uniós gazdasági ágazat nyereségességéhez hasonlóan visszaeső tendenciát mutatott, és folyamatosan negatív tartományban maradt.

(148)

A nyereségesség és a pénzforgalom alakulása, valamint a beruházások alacsony szintje arra enged következtetni, hogy a mintában szereplő uniós gyártók feltételezhetően tőkebevonási nehézségekkel küldöttek.

(149)

Az uniós gazdasági ágazat készleteinek szintje 3 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszak során. A zárókészletek szintje 2009-ben 8 %-kal csökkent, majd 2010-ben és a vizsgálati időszakban 8 %-kal, illetve 3 %-kal emelkedett.

(150)

A támogatott indiai import mennyiségét, piaci részesedését és árait tekintve a tényleges támogatási különbözet uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem minősíthető elhanyagolhatónak.

(151)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a kármutatók többsége – például a termelés (– 25 %), a kapacitáskihasználtság (– 6 %), az értékesítések volumene (– 14 %), a piaci részesedés (– 21 %) és a foglalkoztatottság (– 24 %) – kedvezőtlenül alakult a figyelembe vett időszakban. Annak ellenére, hogy a fogyasztás növekedett, az értékesítések volumene és a piaci részesedés egyaránt csökkent. Az értékesítések volumene 2010-ben és a vizsgálati időszakban némi növekedést mutatott 2009-hez képest, az uniós gazdasági ágazat azonban nem volt képes visszaszerezni elvesztett piaci részesedését az Indiából érkező, az uniós gazdasági ágazat árainak folyamatosan alákínáló behozatalok miatt, amelyek a figyelembe vett időszak alatt folyamatos növekedést mutattak.

(152)

Emellett jelentősen romlottak az uniós ágazat pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatók, például a pénzforgalom és a nyereségesség. Ez azt jelenti, hogy az uniós gazdasági ágazat tőkebevonási képessége is csökkent.

(153)

A fentiek figyelembevételével azt a következtetést lehetett levonni, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(154)

Az alaprendelet 8. cikke (5) és (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az Indiából származó dömpingelt behozatal által okozott kár olyan mértékű-e, amely jelentősnek tekinthető. Olyan ismert, a támogatott behozatalon kívüli tényezőket is vizsgáltak, amelyek ugyanabban az időszakban kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, hogy az ezen egyéb tényezők által esetlegesen okozott kárt ne a támogatott behozatalnak tulajdonítsák.

(155)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós fogyasztás 9 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban, miközben az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek volumene 14 %-kal, piaci részesedése pedig 21 %-kal esett vissza. Ezzel egyidejűleg az Indiából származó támogatott behozatal jelentősen, 65 %-kal növekedett, és piaci részesedése 52 %-kal gyarapodott.

(156)

Az uniós fogyasztás 2010-ben és a vizsgálati időszakban a gazdaság általános élénkülésének megfelelően növekedett. Az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek volumene azonban csupán csekély mértékben növekedett 2010-ben és a vizsgálati időszakban (+ 3 %-kal, illetve + 4,7 %-kal). A vizsgálat ugyanakkor arra is fényt vetett, hogy az Indiából származó behozatal éves szinten 16 %-kal, illetve 10 %-kal emelkedett 2010-ben és a vizsgálati időszakban.

(157)

Az Indiából származó támogatott behozatal különösen 2009-ben gyakorolt nyomást az uniós gazdasági ágazatra, amikor is 2008-hoz viszonyítva 30 %-os növekedést és a piaci részesedés 6,6 százalékpontos bővülését könyvelhette el. Ugyanebben az évben az uniós gazdasági ágazat értékesítései 20 %-kal visszaestek.

(158)

Ami a 2009. évi árleszorítást illeti, az Indiából származó behozatalok átlagára 21 %-kal csökkent, ami arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy 36 %-kal csökkentse eladási árait. Ez az árcsökkentés meghaladta a költségek visszaesésének mértékét. Mindez a nyereségesség jelentős romlását vonta maga után, amely 2009-ben drámaian visszaesett.

(159)

A figyelembe vett időszakban az Indiából származó behozatal ára összességében 9 %-kal csökkent, és minden esetben a más országokból származó behozatal árai és az uniós gazdasági ágazat által alkalmazott eladási árak alatt maradt.

(160)

A fentiek alapján a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az Indiából származó, az uniós gazdasági ágazat árainak folyamatosan alákínáló támogatott behozatal jelentős növekedésének meghatározó része volt az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárban, amelyet az ágazat gyenge pénzügyi helyzete, az értékesítések volumenének és a piaci részesedésnek a jelentős visszaesése, valamint a legtöbb kármutató romlása tükröz.

(161)

Az Eurostat adatai alapján az egyéb harmadik országokból származó, rozsdamentes acélból készült kötőelemek Unióba történő behozatala 18 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszakban. Ugyanakkor az átlagos importárak a figyelembe vett időszakban 3 %-kal csökkentek, piaci részesedésük pedig mintegy 9 %-kal emelkedett.

(162)

2005. november 19. óta dömpingellenes intézkedések vannak hatályban a Kínai Népköztársaságból és Tajvanból származó, rozsdamentes acélból készült kötőelemek behozatalára. Az intézkedések ellenére ezek a behozatalok jelentősen növekedtek a figyelembe vett időszakban, miközben piaci részesedésük viszonylag szerény, 2,5 %-os és 5,1 %-os maradt a vizsgálati időszakban. Az import további fő forrása a Fülöp-szigetek és Malajzia. Különösen a Fülöp-szigetekről származó behozatal növekedett jelentős mértékben a figyelembe vett időszak alatt, és piaci részesedése 5,8 %-ról (2008) 13,8 %-ra emelkedett (vizsgálati időszak).

(163)

Malajziát illetően csökkenő tendencia volt megfigyelhető a figyelembe vett időszakban, a behozatalok piaci részesedése viszont ennek ellenére 7,6 % volt a vizsgálati időszakban. A Fülöp-szigetekről származó behozatal volumene jelentősen növekedett a figyelembe vett időszakban. Az átlagos importár azonban lényegesen, mintegy 20 %-kal magasabb volt az Indiából származó, rozsdamentes acélból készült kötőelemek átlagáránál (lásd alább).

(164)

Ami az importárakat illeti, az egyéb harmadik országokból származó behozatalok átlagos importára a figyelembe vett időszakban viszonylag stabil maradt, és minden esetben meghaladta az uniós gazdasági ágazat átlagos eladási árait és az Indiából származó behozatalok átlagárát.

(165)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az egyéb harmadik országokból származó behozatal nem szünteti meg az okozati összefüggést az Indiából származó támogatott behozatalok hatása és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár között.

(166)

Az uniós fogyasztás 2009-es visszaesése részben a gazdasági válsággal magyarázható. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a fogyasztás 2009. évi 16 %-os csökkenése ellenére az Indiából származó behozatal volumene 30 %-kal emelkedett.

(167)

Az uniós fogyasztás 2010-ben és a vizsgálati időszakban a gazdaság általános élénkülésének megfelelően növekedett. Az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek volumene ennek ellenére csupán kis mértékben növekedett 2010-ben és a vizsgálati időszakban (3 %-kal, illetve 4,7 %-kal). Ezzel szemben az Indiából származó behozatal éves szinten 16 %-kal, illetve 10 %-kal nőtt.

(168)

Rendes gazdasági körülmények között és a támogatott behozatal által gyakorolt erőteljes árnyomás, illetve a behozatali szint emelkedésének hiányában az uniós gazdasági ágazatnak némi nehézséget okozhatott volna, hogy megbirkózzon a fogyasztás csökkenésével és az egységenkénti állandó költségeknek az alacsony kapacitáskihasználtság miatti emelkedésével. A támogatott behozatalok azonban felerősítették a gazdasági visszaesés hatását, és az uniós gazdasági ágazat még a gazdaság általános élénkülése idején sem volt képes talpraállni, és visszaszerezni az Indiából származó behozatalok miatt elvesztett piaci részesedését.

(169)

Ezért, jóllehet a 2008–2009-es gazdasági válság hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazat gyenge teljesítményéhez, ez nem tekinthető olyan hatásnak, amely megszüntetné a támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzete közötti okozati összefüggést.

(170)

A figyelembe vett időszakban a mintában szereplő uniós ágazati szereplők exportértékesítéseinek volumene 9 %-kal csökkent, átlagos exportáraik pedig 10 %-kal estek vissza. Noha nem zárható ki, hogy az exportteljesítményben tapasztalt csökkenő tendencia további negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra, a Bizottság úgy véli, hogy ez a hatás – tekintettel az exportnak az Unió piacán megvalósuló értékesítésekhez viszonyított alacsony volumenére – nem szünteti meg a támogatott behozatalok és a megállapított kár közötti okozati összefüggést.

(171)

A fenti elemzés azt igazolta, hogy az Indiából származó alacsony árú, támogatott behozatal volumene és piaci részesedése jelentősen növekedett a figyelembe vett időszakban. Emellett megállapítást nyert, hogy az említett behozatalok folyamatos áralákínálást jelentettek az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon felszámított árakhoz viszonyítva.

(172)

Az Indiából származó támogatott behozatalok volumene és piaci részesedése folyamatosan, még 2009-ben, az uniós fogyasztás 16 %-os csökkenése idején is növekedett, ami egybeesett az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének ugyanabban az időszakban tapasztalt csökkenésével.

(173)

2008-tól kezdődően, a gazdasági hanyatlás és az uniós fogyasztás erőteljes visszaesése idején az indiai exportáló gyártók jelentősen növelni tudták piaci részesedésüket. Ez egybeesett az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenésével, valamint a nyereségesség és más pénzügyi mutatók jelentős romlásával. A figyelembe vett időszak alatt az Indiából származó támogatott, alacsony árú behozatal – amely folyamatos áralákínálást jelentett az uniós gazdasági ágazat áraihoz viszonyítva – összességében kedvezőtlenül hatott az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetére. Noha a helyzet némileg javult a vizsgálati időszak közeledtével, az uniós gazdasági ágazat nem volt képes visszaszerezni elvesztett piaci részesedését, és továbbra is veszteséges maradt.

(174)

Megvizsgálva azokat az egyéb ismert tényezőket (például gazdasági válság), amelyek az uniós gazdasági ágazatot ért kárt okozhatták, kiderült, hogy ezek a tényezők nem szüntetik meg az Indiából származó támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(175)

A fenti elemzés alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az Indiából származó támogatott behozatal az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(176)

Az alaprendelet 31. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy annak ellenére, hogy megállapította a kárt okozó támogatás meglétét, vannak-e olyan kényszerítő okok, amelyekből arra lehet következtetni, hogy ebben az adott esetben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek megítélésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és az érintett termék felhasználóinak érdekeit is.

(177)

Az uniós gazdasági ágazat az Indiából származó támogatott behozatal következtében jelentős kárt szenvedett el. Emlékeztetni kell arra, hogy a legtöbb kármutató a figyelembe vett időszak alatt negatív tendenciát mutatott. Intézkedések hiányában elkerülhetetlennek tűnik az uniós gazdasági ágazat helyzetének további romlása.

(178)

Az ideiglenes kiegyenlítő vámok kivetése várhatóan helyreállítaná az uniós piacon a hatékony kereskedelem feltételeit, és lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a vizsgált termék árát hozzáigazítsa a különféle összetevők költségeihez és a piaci feltételekhez. Az ideiglenes intézkedések meghozatala várhatóan azt is lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a figyelembe vett időszak alatt elvesztett piaci részesedésének legalább egy részét visszanyerje, ami további kedvező hatással lenne nyereségességére és általános pénzügyi helyzetére.

(179)

Intézkedések hiányában a piaci részesedés további csökkenése várható, és az uniós gazdasági ágazat tevékenysége veszteséges maradna. Ez közép- és hosszú távon nem lenne fenntartható. Tekintettel az elszenvedett veszteségekre és a gyártásban a figyelembe vett időszak elején végrehajtott beruházások magas szintjére, várható, hogy intézkedések hiányában a legtöbb uniós gyártó számára nem térülnének meg a beruházások. Emellett várható, hogy a kiegyenlítő intézkedések bevezetése hozzájárul majd a foglalkoztatottság fenntartásához, amely a figyelembe vett időszakban folyamatosan csökkent.

(180)

Ennek megfelelően a Bizottság ideiglenesen megállapítja, hogy a kiegyenlítő vámok bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(181)

A vizsgálatban nem működtek együtt felhasználók; a Bizottság 20 felhasználóval vette fel a kapcsolatot, de egyikük sem töltötte ki a hozzá eljuttatott kérdőívet. Ami az importőröket illeti, a Bizottság két, együttműködési szándékát kifejező független importőrnek küldött kérdőívet, de azokra nem kapott választ.

(182)

Emlékeztetni kell arra, hogy a felhasználók az azonos termékre vonatkozó korábbi vizsgálatok során is csak igen csekély mértékben működtek együtt. A Kínából és Tajvanból származó, rozsdamentes acélból készült kötőelemek behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések hatályvesztésének felülvizsgálata során a Bizottság ugyanazokkal a felhasználókkal vette fel a kapcsolatot, de azok abban a vizsgálatban sem működtek együtt (5).

(183)

A panasz szerint, amennyiben intézkedések bevezetésére kerülne sor az Indiából származó, rozsdamentes acélból készült kötőelemek behozatalára vonatkozóan, elhanyagolható lenne a felhasználókat érő hatás, mivel a rozsdamentes acélból készült kötőelemek csupán egy töredékét teszik ki teljes költségeiknek. A panasz felbecsülte a rozsdamentes acélból készült kötőelemek jelentette költségek arányát az autók és mosógépek/mosogatógépek gyártásában. Mindkét esetben azt a következtetést vonták le, hogy a rozsdamentes acélból készült kötőelemek költségeinek aránya az említett termékek teljes előállítási költségéhez viszonyítva elhanyagolható.

(184)

Tekintettel az uniós gazdasági ágazat alacsony kapacitáskihasználtságára (46 % a vizsgálati időszakban), az Indiából származó behozatalokra vonatkozó intézkedések bevezetése nem vezetne annak kockázatához, hogy áruhiány lépne fel a piacon. Mi több, más beszerzési források is léteznek, mint például a rozsdamentes acélból készült kötőelemek olyan más országokból történő behozatala, amelyekre nem vonatkoznak intézkedések.

(185)

Végezetül, tekintettel a javasolt intézkedések alacsony szintjére, várható, hogy az Indiából származó behozatalok – jóllehet tisztességes árakon – továbbra is bejutnak majd az EU piacára.

(186)

A fentiekre való tekintettel ideiglenesen azt a következtetést lehetett levonni, hogy – az Unió érdekeit illetően rendelkezésre álló adatok szerint – nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek az Indiából származó érintett termék behozatalára vonatkozó ideiglenes intézkedések bevezetése ellen szólnának.

(187)

Figyelembe véve a támogatás, a kár, az okozati összefüggés és az uniós érdek tekintetében levont következtetéseket, a támogatott behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak okozott további károk megelőzése érdekében ideiglenes kiegyenlítő intézkedéseket kell bevezetni.

(188)

Az intézkedések szintjének megállapítása céljából figyelembe vették a megállapított támogatási különbözetet és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárnak a megállapított támogatási különbözet túllépése nélküli felszámolásához szükséges vám összegét.

(189)

A kárt okozó támogatás hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor figyelembe vették, hogy az intézkedéseknek lehetőséget kell adniuk az uniós gazdasági ágazatnak arra, hogy termelési költségeit úgy tudja fedezni, és olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet rendes versenyfeltételek mellett, vagyis támogatott behozatal nélkül a szektorban működő ilyen típusú gazdasági ágazat ésszerűen elérhetne az Unióban a hasonló termék eladásával. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a támogatott behozatal hiányában elérhető nyereségnek a mintában szereplő uniós gyártók 2007. évi, adózás előtti átlagos haszonkulcsán kell alapulnia, azaz olyan haszonkulcson, amely a figyelembe vett időszakot megelőző időszakot tükrözi, amikor a gazdasági ágazat tevékenysége még nyereséges volt. A Bizottság tehát úgy ítéli meg, hogy a forgalom 7 %-ának megfelelő haszonkulcsot olyan megfelelő minimumnak lehet tekinteni, amelynek megszerzésére az uniós gazdasági ágazat a kárt okozó támogatás hiányában számíthatott volna.

(190)

Ennek alapján az uniós gazdasági ágazat tekintetében a Bizottság kiszámította a hasonló termék kárt nem okozó árát. A kárt nem okozó ár kiszámítása úgy történt, hogy a mintába felvett uniós gyártók eladási árait kiigazították a vizsgálati időszakban elért tényleges nyereséggel és veszteséggel, és hozzáadták a fent említett haszonkulcsot.

(191)

A szükséges áremelést ezután az együttműködő indiai exportáló gyártóknak az áralákínálás kiszámításához megállapított súlyozott átlagos importárának és az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített termékek kárt nem okozó árának összehasonlítása alapján határozták meg. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet ezután az átlagos teljes CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(192)

Az előzőekben kifejtettekre való tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy az alaprendelet 12. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Indiából származó behozatalra vonatkozóan ideiglenes kiegyenlítő intézkedéseket kell bevezetni, a támogatási és kárkülönbözet szintje közül az alacsonyabbat figyelembe véve, az alacsonyabb vám szabályával összhangban.

(193)

A fentiek alapján a kiegyenlítő vámtételt a kár megszüntetéséhez szükséges szint és a támogatási különbözet összehasonlításával állapították meg. Következésképpen a javasolt kiegyenlítő vámok a következőképpen alakulnak:

(194)

Az egyes vállalatokra vonatkozó, az e rendeletben megállapított kiegyenlítő vámokat jelen vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Emiatt e vámok (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) kizárólag az Indiából származó és a vállalatok – vagyis az említett konkrét jogi személyek – által előállított termékek behozatalaira alkalmazandók. Azok az importált termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak, ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló egységeket is, nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(195)

Az ezekre a vállalatokra kivetett egyedi kiegyenlítő vámok alkalmazására vonatkozó kérelmeket (például a szervezet nevében bekövetkezett változás miatt vagy új termelési vagy értékesítési szervezetek létrehozása miatt) haladéktalanul be kell nyújtani a Bizottsághoz (6) valamennyi fontos információ megadásával, különösen ami a vállalat tevékenységében bekövetkezett, a termeléshez, a belföldi és exportértékesítéshez kapcsolódó változásokat illeti, amelyek például az adott névváltoztatással vagy a termelési és értékesítési szervezet megváltozásával állnak összefüggésben. Adott esetben a rendeletet az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával ennek megfelelően módosítják.

(196)

A fenti ideiglenes megállapításokat a Bizottság az összes érdekelt féllel közli, és egyben fel is kéri őket, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és kérjék meghallgatásukat. A Bizottság tanulmányozni fogja észrevételeiket, és megalapozottságuk esetén ezeket a végleges döntés meghozatala előtt figyelembe veszi. Ezenkívül fontos kijelenteni, hogy e rendelet alkalmazásában a kiegyenlítő vámok kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenes jellegűek, és azokat adott esetben a végleges megállapítások megtétele céljából újra kell értékelni,

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/29

(1)

A 872/2004/EK rendelet I. melléklete felsorolja azon természetes és jogi személyeket, szerveket és szervezeteket, amelyekre a rendeletnek megfelelően a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása vonatkozik. A 872/2004/EK rendelet II. melléklete felsorolja a rendelet végrehajtásához kapcsolódó különleges feladatok ellátásával megbízott, hatáskörrel rendelkező hatóságokat.

(2)

2011. december 23-án az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának szankciós bizottsága SC/10510. számú határozatával arról döntött, hogy módosítja azon személyek, csoportok és szervezetek listáját, amelyekre vonatkozóan a pénzeszközök és a gazdasági források befagyasztását alkalmazni kell. Az I. mellékletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(3)

Az illetékes hatóságok meghatározására vonatkozóan a tagállamok által legutóbb szolgáltatott információk alapján a 872/2004/EK rendelet II. mellékletét is frissíteni kell.

(4)

Ezért a 872/2004/EC rendelet I. és II. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/33

(1)

Az 1295/2008/EK bizottsági rendelet (2) I. mellékletében szerepel a harmadik országok azon szervezeteinek jegyzéke, amelyek jogosultak az adott országokból behozott, komlóból készült termékeket kísérő tanúsítványok kibocsátására. E tanúsítványok egyenértékűnek minősülnek az 1234/2007/EK rendelet 117. cikke szerinti tanúsítvánnyal.

(2)

A harmadik országok érintett szervezeteinek felelőssége, hogy az 1295/2008/EK rendelet I. mellékletében található adatokat naprakészen tartsák, és hogy azokat szoros együttműködés keretében közöljék a Bizottság szolgálataival.

(3)

Ausztrália és Új-Zéland az egyenértékűségi tanúsítvány kibocsátására jogosult illetékes szervezetük nevének, illetve címének módosulásáról számoltak be. Következésképpen módosítani kell az 1295/2008/EK rendelet I. mellékletében szereplő jegyzéket.

(4)

Ezért az 1295/2008/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/36

(1)

Az Alpharma BVBA és a Pfizer Ltd. az 1831/2003/EK rendelet 13. cikke (3) bekezdése alapján kérelmet nyújtott be az engedélyek jogosultja nevének megváltoztatását javasolva az egy takarmány-adalékanyag 10 évre történő engedélyezéséről szóló, 2001. december 5-i 2380/2001/EK bizottsági rendelet (2), a kokcidiosztatikumok és más gyógyászati anyagok csoportjába tartozó Deccox® takarmány-adalékanyag tíz évre szóló engedélyezéséről szóló, 2004. július 14-i 1289/2004/EK bizottsági rendelet (3), a kokcidiosztatikumok és egyéb gyógyászati anyagok csoportba tartozó Avatec 15 % adalékanyag takarmányokban való felhasználásának tíz évre történő engedélyezéséről szóló, 2004. augusztus 16-i 1455/2004/EK bizottsági rendelet (4), a kokcidiosztatikumok és egyéb gyógyászati anyagok csoportjába tartozó Cycostat 66G takarmány-adalékanyag 10 évre szóló engedélyezéséről szóló, 2004. október 15-i 1800/2004/EK bizottsági rendelet (5), az egy kokcidiosztatikum takarmány-adalékanyagként történő, újabb tíz évre szóló engedélyezéséről, egy adalékanyag ideiglenes engedélyezéséről, valamint egyes takarmány-adalékanyagok állandó engedélyezéséről szóló, 2005. április 18-i 600/2005/EK bizottsági rendelet (6), a maximum 16 hetes pulykáknál alkalmazható lazalocid A-nátrium takarmány-adalékanyag engedélyezéséről (az engedély jogosultja az Alpharma (Belgium) BVBA) és a 2430/1999/EK rendelet módosításáról szóló, 2010. október 5-i 874/2010/EU bizottsági rendelet (7), a maduramicin-ammónium-alfa brojlercsirkék takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezéséről (az engedély jogosultja: Alpharma (Belgium) BVBA) és a 2430/1999/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. április 19-i 388/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (8), a robenidin-hidroklorid tenyésznyulak és hízónyulak takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezéséről (az engedély jogosultja: Alpharma Belgium BVBA), valamint a 2430/1999/EK és az 1800/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. május 31-i 532/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (9) vonatkozásában, valamint a lazalocid-A-nátriumnak a fácánok, gyöngytyúkok, fürjek és foglyok – kivéve tojószárnyasok – takarmányadalékaként való engedélyezéséről (az engedély jogosultja az Alpharma (Belgium) BVBA) szóló, 2011. szeptember 7-i 900/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (10) vonatkozásában.

(2)

A kérelmezők állítása szerint 2011. március 1-jétől, azzal, hogy a Pfizer Ltd. megszerezte az Alpharma BVBA-t, az előbbi birtokolja a dekokinát, lazalocid A-nátrium, maduramicin-ammónium-alfa, robenidin hidroklorid és szalinomicin adalékanyagok értékesítési jogait.

(3)

Az engedély feltételeinek javasolt megváltoztatása kizárólag adminisztratív jellegű és nem vonja maga után az érintett adalékok újbóli értékelését. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot értesítették a kérelemről.

(4)

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a kérelmező Pfizer Ltd. néven gyakorolhassa értékesítési jogait, az engedély feltételeit meg kell változtatni.

(5)

A 2380/2001/EK, az 1289/2004/EK, az 1455/2004/EK, az 1800/2004/EK, a 600/2005/EU, a 874/2010/EU rendeletet, a 388/2011/EU, az 532/2011/EU és a 900/2011/EU végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Mivel az engedélyezési feltételek módosítására nem biztonsági okokból kerül sor, a már meglévő készletek felhasználására helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani.

(7)

A 101/2009/EK bizottsági rendelettel (11) az 1800/2004/EK rendelet mellékletébe felvett, a hízópulykákra és hízócsirkékre vonatkozó maximális maradékanyag-határértékeket, valamint a 214/2009/EK bizottsági rendelettel (12) az 1800/2004/EK rendelet mellékletébe felvett, a hízópulykákra és hízócsirkékre vonatkozó „Robenz 66 G” kereskedelmi nevet tévedésből kihagyták az 532/2011/EU végrehajtási rendelettel módosított 1800/2004/EK rendelet mellékletéből. Ezért ezeket a maximális maradékanyag-határértékeket és a kereskedelmi nevet utólag fel kell abba venni.

(8)

Ezért az 532/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletét ennek megfelelően ki kell javítani.

(9)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/40

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/42

(1)

Az egyrészről az Európai Közösség és azok tagállamai, és másrészről a Tunéziai Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodás (3) 1. jegyzőkönyve (4) 3. cikkének (1) és (2) bekezdése – éves szinten meghatározott korlátok keretei között – nulla vámtételű vámkontingenst nyit meg a teljes egészében Tunéziában előállított és Tunéziából közvetlenül az Európai Unióba szállított, az 1509 10 10 és az 1509 10 90 KN-kód alá tartozó kezeletlen olívaolaj behozatalára.

(2)

A Tunéziából származó olívaolaj vámkontingenseinek megnyitásáról és kezeléséről szóló, 2006. december 20-i 1918/2006/EK bizottsági rendelet (5) 2. cikkének (2) bekezdése – havonkénti bontásban – meghatározza azokat a mennyiségeket, amelyekre behozatali engedélyek bocsáthatók ki.

(3)

Az 1918/2006/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján importengedély kibocsátására vonatkozóan az illetékes hatóságokhoz benyújtott kérelmekben igényelt összmennyiség meghaladja az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében február hónapra megállapított mennyiséget.

(4)

Ebben a helyzetben a Bizottságnak rögzítenie kell azt az elosztási együtthatót, amely a rendelkezésre álló összmennyiség arányában lehetővé teszi az importengedélyek kibocsátását.

(5)

Tekintettel arra, hogy a kérelmekben igényelt összmennyiség elérte a folyó év február havára megállapított mennyiséget, erre a hónapra vonatkozóan további importengedélyek kibocsátására nincs lehetőség,

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/43

(1)

A Tanács 2010. október 29-én elfogadta a 2010/656/KKBP határozatot.

(2)

Tekintettel az elefántcsontparti fejleményekre, módosítani kell a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeknek és szervezeteknek a 2010/656/KKBP határozat II. mellékletében foglalt jegyzékét,

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/45

(1)

A 2008/106/EK irányelvvel összhangban a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a harmadik országok által a tengerészek részére kiállított, megfelelő bizonyítványokat elfogadják, feltéve, hogy az érintett harmadik országot a Bizottság elismeri. E harmadik országoknak teljesíteniük kell a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 1995-ben felülvizsgált, a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi nemzetközi egyezményében (2) (STCW-egyezmény) foglalt valamennyi követelményt.

(2)

2005. május 13-i levelében Ciprus benyújtotta a Ghána elismerése iránti kérelmét. E kérés nyomán a Bizottság értékelte a képzés és a képesítési bizonyítványok kiállításának ghánai rendszerét annak ellenőrzése céljából, hogy az ország teljesíti-e az STCW-egyezményben meghatározott követelményeket, és hozott-e megfelelő intézkedéseket a képesítési bizonyítványokkal kapcsolatos csalások megakadályozására. Ez az értékelés az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség szakértői által 2009 decemberében készített vizsgálat eredményeire támaszkodott. A vizsgálat során a képzési és képesítési rendszerben feltártak bizonyos hiányosságokat.

(3)

A Bizottság jelentésben tájékoztatta a tagállamokat az értékelés eredményéről.

(4)

A Bizottság 2010. december 20-i levelében felkérte Ghánát, hogy bocsásson rendelkezésére bizonyítékokat a feltárt hiányosságok kiküszöböléséről.

(5)

Ghána 2011. február 21-i levelében rendelkezésre bocsátotta az arra vonatkozó információkat és bizonyítékokat, hogy a megfelelés értékelésekor feltárt hiányosságokra vonatkozóan végrehajtották a megfelelő és elégséges korrekciós intézkedéseket.

(6)

Két hiányosság továbbra is fennáll. Ghána egyrészt nem biztosítja teljes mértékben, hogy a képesítés kiadásához szükséges kompetenciák tekintetében a haditengerészet kötelékén belül vagy a révhajókon végzett tengerhajózási szolgálat valóban releváns tapasztalatnak minősüljön. A másik rendezendő kérdés az egyik tengerészeti oktatási és képzési intézetben a tűzvédelmi képzésben és a tűzoltó berendezéseket illetően feltárt hiányosságokhoz kapcsolódik. Ghánát ezért e tekintetben további korrekciós intézkedések végrehajtására kérték fel. Az említett hiányosságok azonban nem indokolják, hogy a tengerészek oktatásával, képzésével és a képesítési bizonyítványok kiállításával kapcsolatos ghánai rendszereknek az STCW-egyezmény követelményeinek való megfelelősége teljes egészében megkérdőjeleződjék.

(7)

A megfelelés értékelésének és a Ghána által rendelkezésre bocsátott információk kiértékelésének eredményei azt bizonyítják, hogy Ghána teljesíti az STCW-egyezmény vonatkozó előírásait, és megtette a megfelelő intézkedéseket a képesítési bizonyítványokkal kapcsolatos csalások megakadályozására.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság véleményével,

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/46

(1)

A 2008/106/EK irányelvvel összhangban a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a harmadik országok által a tengerészek részére kiállított, megfelelő bizonyítványokat elfogadják, feltéve, hogy az érintett harmadik országot a Bizottság elismeri. E harmadik országoknak teljesíteniük kell a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 1995-ben felülvizsgált, a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi nemzetközi egyezményében (2) (STCW-egyezmény) foglalt valamennyi követelményt.

(2)

2006. február 14-i levelében Spanyolország benyújtotta az Uruguay elismerése iránti kérelmét. E kérés nyomán a Bizottság értékelte a képzés és a képesítési bizonyítványok kiállításának uruguayi rendszerét annak ellenőrzése céljából, hogy az ország teljesíti-e az STCW-egyezményben meghatározott követelményeket, és hozott-e megfelelő intézkedéseket a képesítési bizonyítványokkal kapcsolatos csalások megakadályozására. Ez az értékelés az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség szakértői által 2007 júniusában készített vizsgálat eredményeire támaszkodott. A vizsgálat során a képzési és képesítési rendszerben feltártak bizonyos hiányosságokat.

(3)

A Bizottság jelentésben tájékoztatta a tagállamokat az értékelés eredményéről.

(4)

A Bizottság 2009. február 16-i és 2010. december 8-i levelében felkérte Uruguayt, hogy bocsásson rendelkezésére bizonyítékokat a feltárt hiányosságok kiküszöböléséről.

(5)

Uruguay 2009. április 30-i és 2011. március 18-i levelében rendelkezésre bocsátotta az arra vonatkozó információkat és bizonyítékokat, hogy a megfelelés értékelésekor feltárt valamennyi hiányosságra vonatkozóan végrehajtották a megfelelő és elégséges korrekciós intézkedéseket.

(6)

Két hiányosság továbbra is fennáll. Az első hiányosság arra vonatkozik, miszerint a minőségbiztosítási rendszer nem öleli fel az összes igazgatási tevékenységet, például nem terjed ki a képzési programok jóváhagyására. A másik hiányosság a bizonyítványok formátumához kapcsolódik. Uruguayt ezért e tekintetben további korrekciós intézkedések végrehajtására kérték fel. Az említett hiányosságok azonban nem indokolják, hogy a tengerészek oktatásával, képzésével és a képesítési bizonyítványok kiállításával kapcsolatos uruguayi rendszereknek az STCW-egyezmény követelményeinek való megfelelősége teljes egészében megkérdőjeleződjék.

(7)

A megfelelés értékelésének és az Uruguay által rendelkezésre bocsátott információk kiértékelésének eredményei azt bizonyítják, hogy Uruguay teljesíti az STCW-egyezmény vonatkozó előírásait, és megtette a megfelelő intézkedéseket a képesítési bizonyítványokkal kapcsolatos csalások megakadályozására.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság véleményével,

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/47

(1)

A biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (2) bekezdésében említett 10 éves munkaprogram második szakaszáról szóló, 2007. december 4-i 1451/2007/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 98/8/EK irányelv I., IA., illetőleg IB. mellékletébe való felvételük lehetősége szempontjából meg kell vizsgálni. E jegyzékben szerepel a flufenoxuron.

(2)

Az 1451/2007/EK rendelet alapján és a 98/8/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban megtörtént a flufenoxuron (CAS-szám: 101463-69-8; EK-szám: 417-680-3) értékelése az említett irányelv V. melléklete szerinti 18. terméktípusban, azaz a rovarölő, atkaölő és más ízeltlábúak elleni szerekben történő felhasználás vonatkozásában.

(3)

A tárgyban Franciaországot jelölték ki referens tagállamnak, amely az 1451/2008/EK rendelet 14. cikke (4) és (6) bekezdésének megfelelően 2009. március 17-én benyújtotta a Bizottságnak az illetékes hatóság jelentését és egy kapcsolódó ajánlást.

(4)

A tagállamok és a Bizottság megvizsgálták az illetékes hatóság jelentését. Az 1451/2007/EK rendelet 15. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Biocid Termékek Állandó Bizottsága 2011. szeptember 22-én értékelő jelentésben foglalta össze a vizsgálat eredményeit.

(5)

Az érintett környezeti elemek realisztikus megközelítés szerinti kockázatértékelése bebizonyította, hogy elfogadhatatlan hatások érik a vízi környezetet. Ezenkívül a flufenoxuron jellemzői miatt az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) XIII. mellékletében megállapított kritériumok alapján perzisztens, bioakkumulatív és mérgező, illetve nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív anyagnak minősül. Ezért a 18. terméktípusban történő felhasználás vonatkozásában a flufenoxuront nem helyénvaló felvenni a 98/8/EK irányelv I., IA. vagy IB. mellékletébe.

(6)

Helyénvaló ésszerű módon – a kockázatértékelés eredményeit és az e határozat hatálybalépésének időpontját figyelembe véve – meghatározni azt a határidőt, amelytől a 18. terméktípusba tartozó, flufenoxuront tartalmazó biocid termékek nem hozhatók forgalomba.

(7)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/48

(1)

A biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (2) bekezdésében említett 10 éves munkaprogram második szakaszáról szóló, 2007. december 4-i 1451/2007/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 98/8/EK irányelv I., IA., illetőleg IB. mellékletébe való felvételük lehetősége szempontjából meg kell vizsgálni.

(2)

Számos, az említett jegyzékbe felvett hatóanyag/terméktípus-kombináció esetében vagy minden résztvevő visszalépett a felülvizsgálati programból, vagy pedig az értékelésre kijelölt referens tagállam részére nem érkezett teljes dosszié az 1451/2007/EK rendelet 9. cikkében és 12. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül.

(3)

Következésképpen a Bizottság – az 1451/2007/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése, 12. cikkének (1) bekezdése és 13. cikkének (5) bekezdése alapján – ennek megfelelően értesítette a tagállamokat. Ezt az információt a Bizottság elektronikus úton is nyilvánosságra hozta.

(4)

Az említett nyilvánosságra hozatalt követő három hónapon belül számos társaság jelezte, hogy egyes érintett hatóanyagok és terméktípusok esetében kész lenne átvenni a résztvevő szerepét. Ezt követően azonban ezek a társaságok nem nyújtottak be teljes dossziét.

(5)

Az 1451/2007/EK rendelet 12. cikkének (4) és (5) bekezdése értelmében az érintett hatóanyagokat és terméktípusokat ezért nem helyénvaló felvenni a 98/8/EK irányelv I., IA. vagy IB. mellékletébe.

(6)

A jogbiztonság érdekében célszerű meghatározni azt az időpontot, amelytől kezdve az e határozat mellékletében feltüntetett terméktípusokba tartozó, az említett mellékletben felsorolt hatóanyagokat tartalmazó biocid termékek nem hozhatók forgalomba.

(7)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

11.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 38/51