31.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 27/1

(1)

A 2658/87/EGK rendelet mellékletét képező Kombinált Nómenklatúra egységes alkalmazása érdekében intézkedéseket szükséges elfogadni az e rendelet mellékletében meghatározott áruk besorolásáról.

(2)

A 2658/87/EGK rendelet meghatározza a Kombinált Nómenklatúra értelmezésére irányadó általános szabályokat. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni bármely más olyan nómenklatúrára vonatkozóan is, amely részben vagy egészben a Kombinált Nómenklatúrán alapul vagy azt bármilyen további albontással kiegészíti, és amelyet az árukereskedelemhez kapcsolódó tarifális és más intézkedések alkalmazása céljából az Unió valamely más rendelkezése hoz létre.

(3)

Az említett általános szabályok értelmében a mellékletben szereplő táblázat 1. oszlopában leírt árukat a 3. oszlopban feltüntetett indokok alapján a táblázat 2. oszlopában megjelölt KN-kód alá kell besorolni.

(4)

Indokolt úgy rendelkezni, hogy a tagállamok vámhatóságai által kibocsátott, e rendelet rendelkezéseitől eltérő tartalmú, az áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolására vonatkozó kötelező érvényű tarifális felvilágosítást a jogosult – a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (2) 12. cikke (6) bekezdésének alkalmazásában – három hónapig továbbra is felhasználhatja.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódex-bizottság véleményével,

31.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 27/3

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Lengyelország és Litvánia kérelmét a „Miód z Sejneńszczyny / Łoździejszczyzny” / „Seinų / Lazdijų krašto medus” elnevezés bejegyzésére (2).

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 510/2006/EK rendelet 7. cikke szerinti kifogás, ezért az említett elnevezést be kell jegyezni,

31.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 27/5

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Németország kérelmét a „Holsteiner Katenschinken / Holsteiner Schinken / Holsteiner Katenrauchschinken / Holsteiner Knochenschinken” elnevezés bejegyzésére (2).

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 510/2006/EK rendelet 7. cikke szerinti kifogás, ezért az említett elnevezést be kell jegyezni,

31.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 27/7

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

31.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 27/9

(1)

A 971/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (3) a 2011/12-es gazdasági évre megállapította a fehér cukorra, a nyerscukorra és a szirupok bizonyos fajtáira alkalmazandó irányadó árakat és kiegészítő importvámokat. Ezeket az árakat és vámokat legutóbb a 59/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelet (4) módosította.

(2)

A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján az említett összegek a 951/2006/EK rendelet 36. cikkének megfelelően módosításra szorulnak.

(3)

Tekintettel annak szükségességére, hogy az intézkedés alkalmazása a frissített adatok rendelkezésre bocsátását követően mihamarabb megkezdődjék, indokolt e rendeletet kihirdetése napján hatályba léptetni,

31.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 27/11

(1)

A Tanács 2011. január 31-én elfogadta a 2011/72/KKBP határozatot (1).

(2)

A 2011/72/KKBP határozat felülvizsgálata alapján a korlátozó intézkedéseket 2013. január 31-ig meg kell hosszabbítani.

(3)

A 2011/72/KKBP határozatot ennek megfelelően módosítani kell,

31.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 27/12

(1)

2007. április 5-én, hat hónappal azt követően, hogy a Bizottság a megmentési támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek ítélte (2), Olaszország a Legler S.p.A.-ra vonatkozó átalakítási tervet jelentett be.

(2)

2007. szeptember 25-én a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményezett a szerkezetátalakítási tervvel kapcsolatban (3). Olaszország 2007. november 30-án juttatta el észrevételeit a Bizottsághoz.

(3)

2007. december 10-én egy érdekelt fél eljuttatta észrevételeit a Bizottsághoz. A Bizottság az észrevételeket 2008. március 3-én kelt levelében továbbította Olaszországnak. Olaszország 2008. május 20-én kelt levelében nyújtotta be észrevételeit.

(4)

Az olasz hatóságok 2008. július 23-án visszavonták a szerkezetátalakítási támogatásról szóló bejelentést, kinyilvánítva, hogy a tervet elvetették.

(5)

A Bizottság 2008. augusztus 8-án, 2008. október 22-én, 2009. február 9-én, 2009. szeptember 4-én és 2010. március 17-én további információkat kért az olasz hatóságoktól; a kérésekre az olasz hatóságok 2008. szeptember 26-án, 2008. december 1-jén, 2009. június 3-án, 2009. október 6-án, 2010. február 24-én és 2010. április 20-án kelt leveleikben válaszoltak.

(6)

A Legler S.p.A. (a továbbiakban: Legler, csoport vagy vállalat) egy 1863-ban alapított olasz textilgyártó csoport anyavállalata, amely a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának időpontjában több jogi személyből állt; ezek a következők: Legler Ottana S.p.A., Legler Siniscola S.p.A. és Legler Macomer S.p.A. A Legler S.p.A. kisebbségi részesedéssel rendelkezett a Legler Maroc SA-ban és 40 %-os részesedéssel a Legler Ottana S.p.A.-ban. A Legler S.p.A. többségi részesedésével a holdingvállalat, a Piltar Ltd. (a továbbiakban: Piltar) rendelkezett.

(7)

A Leglernek 2007-ben 1 213 (4) alkalmazottja volt, üzemei voltak Szardínia régióban (az Oristano tartománybeli Macomerben, valamint a Nuoro tartománybeli Siniscolában és Ottanában) és Lombardia régióban (a Bergamo tartománybeli Ponte San Pietróban). A csoport árbevétele 2006-ban 101 millió EUR, 2007 szeptemberében 30,9 millió EUR volt.

(8)

A Legler főtevékenysége a kiváló minőségű pamutvászon gyártása volt, a vállalat az ágazat vezető szereplője volt Olaszországban és Németországban, valamint fontos beszállítója volt Franciaországnak és a Benelux államoknak is. Az olasz hatóságok szerint a pamutszövet piacának két szegmense van: a konfekciótermékek szegmense híres márkák részére (ez volt a Legler fő ágazata) és a tömegpiaci termékek szegmense, amelyben a verseny elsősorban az árakon alapul. A Legler fő versenytársai Olaszországban, Görögországban, Franciaországban, Tunéziában, Törökországban és Japánban működtek. A Legler nehézségei 2003-ban kezdődtek, amikor a gyártás jelentős részét Ázsiába és a Földközi-tenger déli térségébe telepítették át.

(9)

A SFIRS S.p.A., egy Szardínia régióbéli befektetési vállalat 2007. május 30-i elnökségi ülésén úgy döntöttek, hogy a SFIRS 450 000 EUR-ért, felszámolás keretében megvásárolja az Intex S.p.A.-tól a Legler S.p.A. és a Legler Siniscola S.p.A. 17 millió EUR névértékű adósságát.

(10)

Ugyanezen az ülésen a SFIRS úgy határozott, hogy a Legler 17 millió EUR adósságának egy részét – 14,5 millió EUR-t – részesedésre váltja a Legler saját tőkéjében.

(11)

A Legler részvényeseinek 2007. május 31-i közgyűlésén került sor az adósságot saját tőkére váltó ügyletre. A SFIRS a Legler adósságának egy – 14,5 millió EUR névértékű – részét a Legler tőkéjére váltva megszerezte a Legler S.p.A. törzsrészvényeinek 49 %-át (és elsőbbségi részvényeinek 100 %-át (5)). A fennmaradó 51 % a Piltar tulajdonában maradt.

(12)

A SFIRS 2008 januárjában úgy döntött, hogy eladja a Legler S.p.A.-ban birtokolt részesedését, valamint a Legler csoport fennmaradó adósságát, és pályázati felhívást tett közzé a Legler saját tőkéjének és adósságának együttes felvásárlására.

(13)

A Ferratex s.r.l. (a továbbiakban: Ferratex) által benyújtott nyertes ajánlat összege 2 000 001 EUR volt. Az olasz hatóságok szerint ez az ár tükrözte a SFIRS által a Legler és leányvállalatai felé támasztott követelések piaci értékét, amelyet egy független szakértő 2 millió EUR-ra becsült fel, és ehhez adódott a szintén független szakértő értékelésén alapuló, jelképes 1 EUR a SFIRS részesedéséért a Legler saját tőkéjében. Az eladásra 2008. január 25-én került sor.

(14)

A Legler ugyanakkor 2007 decembere és 2008 augusztusa között minden üzemében beszüntette a működést, és azóta sem folyik tevékenység egyik üzemében sem.

(15)

A Legler S.p.A. 2008. július 23-án nevét Texfer S.p.A.-ra változtatta. Szardíniai leányvállalatait is mind átnevezték, az egységek új nevei: Texfer Ottana S.p.A., Texfer Siniscola S.p.A. és Texfer Macomer S.p.A.

(16)

A csoport anyavállalatát az illetékes bíróság 2008. augusztus 18-án fizetésképtelennek nyilvánította; az anyavállalat 2008. november 13-án leányvállalataival együtt az „amministrazione straordinaria” elnevezésű kollektív fizetésképtelenségi eljárás alá került.

(17)

Nem sokkal azután, hogy a Leglernek nem sikerült határidőre visszafizetni a megmentési kölcsönt, a bank bejelentette igényét a megmentési támogatásra. Ezt követően az illetékes minisztérium 2008. szeptember 16-án kamatokkal együtt visszafizette a kölcsönt.

(18)

A Texfer S.p.A. 2010. október 21-én csődöt jelentett. 2010. november 17-én és 18-án a Texfer Ottana S.p.A., a Texfer Siniscola S.p.A. és a Texfer Macomer S.p.A. is csődöt jelentett.

(19)

2006-ban a Legler saját tőkéje negatív (– 8,6 millió EUR) volt, szemben a 2005-ös 17,2 millió EUR pozitív értékkel. A vállalat 2006-ban 25,9 millió EUR, 2005-ben pedig 28,1 millió EUR veszteségről számolt be. 2006-ban 101,4 millió EUR, 2005-ben pedig 124,2 millió EUR volt a forgalma. A kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredménye (EBITDA) 2006-ban – 10,9, 2005-ben – 0,7 volt. A kamatráfordítások is emelkedtek.

(20)

2007. november 30-án a Legler saját tőkéje – 16,3 millió EUR volt. A 2003 és 2007 közötti időszakban a veszteség elérte a 94,9 millió EUR-t, és a vállalat helyzete folyamatosan romlott: veszteségei növekedtek, forgalma csökkent.

(21)

A csoportot a nemzeti jogszabályok alapján 2008. november 13-án kollektív fizetésképtelenségi eljárás alá vonták, amely csőddel zárult (lásd a (16)–(18) preambulumbekezdést).

(22)

Az Olaszország által bejelentett szerkezetátalakítási terv (piano industriale) (a továbbiakban: a terv) egy hároméves (2007–2009) időszakot fedett le és három intézkedésből állt: i. a szerkezetátalakítási időszakra 13 millió EUR középtávú kezességvállalás a hat hónapra (6) szóló megmentési támogatásként engedélyezett kezesség helyett; ii. 13,2 millió EUR közvetlen támogatás; és iii. 13 millió EUR az adósság saját tőkévé alakítására. A SFIRS azonban 2007. május 31-én 14,5 millió EUR névértékben adósságot saját tőkére váltó ügyletet hajtott végre.

(23)

Habár az olasz hatóságok a szerkezetátalakítási tervet (piano industriale) a 2007–2009 közötti időszakra nyújtották be, azt állították, hogy a tényleges szerkezetátalakítási időszak 2007. június 1-jétől 2012 végéig tartana. A vállalat 2009 és 2012 közötti szerkezetátalakítási előrehaladásának követésére benyújtott adatok mindössze az újonnan létrehozott vállalat pénzforgalmára és a követelések alakulására vonatkoztak.

(24)

Ebben a tágabb időtartamban a Legler S.p.A. és szardíniai leányvállalatainak egyesülése révén alakuló új vállalat létrehozásának összköltsége 106,2 millió EUR volt, beleértve a csoport átfogó újraszervezésére fordított 86,7 millió EUR-t, az egyenleg pedig a feltőkésítést és a veszteségek fedezését szolgálta.

(25)

Az újonnan létrehozott vállalat tevékenysége a vállalat hagyományos főtevékenységére, vagyis a kiváló minőségű pamutvászon gyártására irányulna, míg a másik két gyártósort (kordbársony és sima pamut) bezárnák. A csoport földrajzilag is mindössze két üzemben folytatna tevékenységet (Siniscolában és Ottanában), amelyek ugyanabban a régióban találhatóak. A megmaradt eszközöket értékesítenék annak érdekében, hogy a Legler biztosítani tudja önerejét, valamint hogy csökkentsék az energia-, szállítási és személyi költségeket. A macomeri üzem nem szerepelt a tervben (7).

(26)

A terv a SFIRS-szel együtt egy új tulajdonos belépését irányozta elő és jelezte, hogy a szerkezetátalakítás megvalósításának érdekében magánforrásokból kell majd hitelkeretet előteremteni.

(27)

Az eljárás megindításról szóló döntésében a Bizottság kétségeinek adott hangot abban a tekintetben, hogy az adósságot saját tőkére váltó ügylet állami támogatástól mentes volt-e. A Bizottság kétségeit fejezte ki abban a tekintetben, hogy az adott körülmények között egy magánbefektető elfogadta volna-e az adósság saját tőkére váltását a vállalattól, különösen mivel a vállalat tevékenységének egy részét lényegében hónapokra felfüggesztették, és az olasz hatóságok nem nyújtottak be a Bizottságnak hiteles összevetésen alapuló forgatókönyvet, amely alátámasztaná a SFIRS azon feltételezését, hogy a csoport felszámolásánál költséghatékonyabb volt befektetni a Leglerbe és viselni annak szerkezetátalakítási költségeit.

(28)

A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (8) (a továbbiakban: megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás) alapján a Bizottság először azt a kérdést tette fel a támogatásnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan, hogy a Legler nehézségeit kezelhette-e volna a főrészvényes Piltar, valamint hogy a csoporton belül sor került-e a költségek önkényes felosztására.

(29)

Másodszor, a Bizottság kétségbe vonta, hogy a tervnek sikerülne helyreállítania a vállalat hosszú távú életképességét, mivel az eszközök és gyártási sorok tervezett értékesítése meglehetősen bizonytalannak tűnt, a jövőbeli működési költségekre vonatkozó feltevések pedig nem tűntek reálisnak, tekintettel arra, hogy a Legler termelését felfüggesztették. A Bizottság abban is kételkedett, hogy a javasolt kompenzációs intézkedések valósak és nem haladják meg az életképesség helyreállításához szükséges intézkedéseket, valamint hogy az önerő mértéke elegendőnek tekinthető, továbbá hogy az egyszeri támogatás elvét tiszteletben tartották.

(30)

A Bizottság végül felkérte az olasz hatóságokat, hogy nyújtsanak be információkat a felmerült kételyekkel kapcsolatban (a SFIRS hitelének eredete, részletes információ a Piltarról és a költségek megosztásáról a csoporton belül, a kompenzációs intézkedésekről, annak a valószínűségéről, hogy a Legler talál új tulajdonost, valamint a Legler átszervezéséhez szükséges magántőkéhez való hozzáférésről).

(31)

Az egyik érdekelt fél 2007. december 14-én kelt levelében benyújtotta az eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeit. A harmadik fél azt állította, hogy a kérdéses intézkedések torzítanák a versenyt, és rámutatott arra, hogy az ágazatban jelentős többletkapacitás áll fenn. A 2006-os évre vonatkozóan adatokat nyújtott be a világ pamutvászon-gyártási kapacitásáról, amely 27 %-os globális többletkapacitást mutatott.

(32)

Először, az olasz hatóságok kifejtették, hogyan vált a SFIRS a Legler többségi részvényesévé. A SFIRS 2007 márciusában a felszámolás alatt álló Intex S.p.A.-tól megvásárolta a Legler S.p.A. és a Legler Siniscola S.p.A. 450 000 EUR értékű adósságát. 2007. május 31-én a SFIRS ennek az adósságnak egy 14,5 millió EUR névértékű részét átváltotta a Legler saját tőkéjére, ezzel megszerezve a Legler törzsrészvényeinek 49 %-át (a fennmaradó 51 % a Piltar tulajdonában maradt), valamint az elsőbbségi részvények 100 %-át (9).

(33)

Másodszor, az olasz hatóságok kifejtették, hogy a Piltar mindössze egy természetes személyek által irányított céltársaság volt. Kifejezetten azzal a céllal hozták létre, hogy részesedést szerezzen a Leglerben, és semmilyen más üzleti tevékenységet nem végzett. Az olasz hatóságok hozzátették, hogy a Piltar már korábban egyértelművé tette, hogy nem tervezi az vállalat pénzügyi támogatását, valamint hogy szándékában áll fokozatosan értékesíteni a csoportban birtokolt részesedését. Lényegében úgy tűnik, hogy a SFIRS a 49 %-os részesedés megszerzésével megszerezte azt a jogot is, hogy felvásárolja a Legler törzsrészvényeinek fennmaradó 51 %-át.

(34)

Harmadszor, az olasz hatóságok ígéretet tettek, hogy információval fognak szolgálni a kompenzációs intézkedésekről.

(35)

Negyedszer, Olaszország azt állította, hogy a Legler pénzügyi életképességet helyreállító, a (25) preambulumbekezdésben ismertetett szerkezetátalakítási terv által megcélzott piaci szegmensek biztató tendenciákat mutatnak. Az olasz hatóságok említést tettek a cég azon szándékáról is, hogy a terv egy részének finanszírozására magánbefektetői hitelkereteket és egy új részvényest szerezzen, és hogy e tekintetben már megtette a szükséges lépéseket.

(36)

Ezt követően – a harmadik fél észrevételeire válaszul – az olasz hatóságok rámutattak, hogy 2006-ban a Legler piaci részesedése mindössze 0,27 % volt. Hozzátették, hogy kompenzációs intézkedésként a tervnek része volt a vállalat kapacitásának a 2006. évihez képest 22 %-os, a 2005. évihez képest pedig 40 %-os csökkentése. Ezért úgy vélték, hogy a támogatás nem fogja a közös érdekkel ellentétes mértékben torzítani a versenyt.

(37)

Az olasz hatóságok a szerkezetátalakítási terv visszavonását követő beadványaikban azzal érveltek, hogy az adósságot részvényre váltó ügylet nem minősül a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak, mivel a SFIRS a piacgazdasági befektető elvével összhangban járt el. Az olasz hatóságok szerint egy magánbefektető hasonlóképpen járt volna el, hogy elkerülje a csődöt és hitelének legalább egy részét a lehető leghatékonyabb módon visszanyerje, vagyis azt tőkévé alakította volna és a vállalatot egy új befektetővel és új hitelkerettel átszervezte volna.

(38)

A 659/1999/EK tanácsi rendelet (10) 8. cikkének (1) bekezdése értelmében az érintett tagállam a 2. cikk szerinti bejelentését megfelelő határidőn belül visszavonhatja, mielőtt a Bizottság a 4. vagy 7. cikk szerint meghozná határozatát.

(39)

Ugyanezen rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében abban az esetben, amikor a Bizottság megkezdte a hivatalos vizsgálati eljárást, az eljárást a Bizottságnak le is kell zárnia.

(40)

A Bizottság megjegyzi, hogy a 13,2 millió EUR közvetlen támogatást Olaszország nem hajtotta végre, és Olaszország nem folytatja tovább a szerkezetátalakítási tervet. Mivel a szerkezetátalakítási tervet visszavonták, az ezzel az intézkedéssel kapcsolatosan megindított hivatalos vizsgálati eljárás már nem szolgál további célt.

(41)

Mivel Olaszország a másik két bejelentett szerkezetátalakítási intézkedést jogellenesen valósította meg, a hivatalos vizsgálati eljárás lezárása érdekében a Bizottságnak meg kell határoznia, hogy ezek a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek-e, és ha igen, ez a támogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal.

(42)

A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(43)

A 107. cikk (1) bekezdése szerinti nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak nyújtott vagy nyújtandó támogatást a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás alapján kell értékelni. Következésképpen a támogatás csak akkor tekinthető a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethetőnek, ha a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásban meghatározott feltételek teljesülnek.

(44)

A 13 millió EUR megmentési támogatást nem szüntették meg a Bizottság által jóváhagyott hat hónapos időszak lejártát követően, hanem a terv visszavonásáról szóló értesítés után is fenntartották (lásd a (17) preambulumbekezdést).

(45)

A megmentési támogatás meghosszabbítását olyan intézkedésként jelentették be, amelyet az illetékes minisztérium forrásaiból biztosítanak és az állami költségvetésből finanszíroznak. Így ezt állami forrásokból biztosították és az államnak tulajdonítható. A kezességvállalás szelektív előnyt jelent, mivel lehetővé tette, hogy a Legler olyan pénzügyi forrásokhoz férhessen hozzá, amelyeket pénzügyi helyzetéből adódóan másként nem kaphatott volna meg. Ezért olyan költségektől mentesítette a Leglert, amelyek egyébként felmerültek volna. Ezenfelül, mivel a Legler olyan szerkezetátalakítási folyamatot hajtott végre, amelynek célja a termelés újraindítása volt, a támogatás a verseny torzulásához vezethetett a belső piacon és befolyásolhatta a tagállamok közötti kereskedelmet. Az intézkedés torzító hatását egy harmadik fél is hangsúlyozta, aki arra is rámutatott, hogy az ágazat többletkapacitással küzd.

(46)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a szerkezetátalakítási intézkedésnek is minősülő megmentési támogatási kezességvállalás meghosszabbítása a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

(47)

A támogatás összegének meghatározása tekintetében a Bizottság emlékeztet a kezességvállalásról szóló közlemény (11) 4.1. pontjának a) bekezdésére, amely szerint „a nehéz helyzetben levő társaságok esetében a piaci hitelező, ha egyáltalán van ilyen, a kezesség vállalásakor a várható nemfizetési arányra tekintettel magas díjat számítana fel. Ha különösen megnő annak valószínűsége, hogy a hitelfelvevő nem lesz képes a hitel visszafizetésére, akkor elképzelhető, hogy ez a piaci arány nem is létezik, és kivételes körülmények között a kezesség támogatási eleme elérheti a kezességgel ténylegesen fedezett összeget.”

(48)

Tekintettel arra, hogy a kezességvállalás biztosításának időpontjában a Legler súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdött (növekvő veszteségek, csökkenő forgalom, negatív saját tőke, lásd a (19)–(21), valamint az (52) preambulumbekezdést), a Bizottság rendkívül valószínűtlennek tartja, hogy a vállalat állami beavatkozás nélkül bankkölcsönt kaphatott volna; ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás összege megegyezik a kölcsön teljes összegével (12).

(49)

A Bizottság megjegyzi, hogy az ügyletet a SFIRS nevű közintézmény hajtotta végre, amelynek fő tulajdonosa – Szardínia régió – meghatározó befolyást gyakorol a döntéseire (13). Olaszország soha nem tagadta ezt a tényt. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kérdéses intézkedés államinak tulajdonítható, és azt állami forrásból biztosították. Az intézkedés szelektív, mivel egyetlen céget, a Leglert részesíti előnyben. Ezenfelül, mivel a Legler olyan szerkezetátalakítási folyamatot hajtott végre, amelynek célja a termelés újraindítása volt, a támogatás a verseny torzulásához vezethetett a belső piacon és befolyásolhatta a tagállamok közötti kereskedelmet. Az intézkedés lehetséges versenytorzító hatását észrevételeiben egy harmadik fél is kiemelte, aki arra is rámutatott, hogy az ágazat többletkapacitással küzd.

(50)

Válaszában Olaszország azzal érvelt, hogy a szóban forgó intézkedés semmilyen előnyt nem biztosított a Leglernek, és véleménye szerint összhangban volt a piacgazdasági befektető elvével.

(51)

Az állandó ítélkezési gyakorlat (14) szerint annak eldöntésére, hogy a Legler valóban előnyben részesült-e állami forrásokból, mérlegelni kell, hogy hasonló körülmények között, az ügylet megvalósulásának időpontjában rendelkezésre álló információk és előrelátható fejlemények mellett egy, a SFIRS-éhez hasonló jellemzőkkel rendelkező magánbefektető hajlandó lett volna-e végrehajtani egy hasonló, adósságot saját tőkére váltó ügyletet.

(52)

Először, a Legler pénzügyi kimutatásai alapján a Bizottság megjegyzi, hogy a vállalatnak 2007-ben 1,8 millió EUR tőkéje és negatív, – 16,2 millió EUR saját tőkéje volt, a 2003–2007 közötti időszakban a veszteségek elérték a 94,9 millió EUR-t, és a vállalat helyzete egyértelműen romlott, a veszteségek növekedtek, a forgalom csökkent.

(53)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a fent vázolt kritikus pénzügyi helyzet ellenére a SFIRS nem végzett az ügylettel kapcsolatban átfogó költség-haszon elemzést és kockázatértékelést. Az olasz hatóságok a Bizottság többszöri erre irányuló kérése ellenére sem nyújtottak be hiteles összevetésén alapuló forgatókönyvet, ami azt bizonyítaná, hogy a SFIRS által választott megoldás előnyösebb volt, mint a Legler felszámolása.

(54)

A Bank of Italy hasonló észrevételeket tett egy jelentésben (15), amelyet a SFIRS tevékenységére irányuló vizsgálatot követően tettek közzé. A jelentés bírálta a SFIRS eljárását az adósságot saját tőkére váltó ügyletre vonatkozó hiányos előzetes elemzés és azon alapvető ellentmondás miatt, miszerint olyan „befektetést” hajtottak végre, amely a fellendülésre semmilyen konkrét kilátást nem vetít előre.

(55)

Ettől az értékeléstől függetlenül a vállalat olyan pénzügyi helyzetben volt, hogy piacgazdaságban egyetlen magánbefektető sem lépett volna be egy hasonló ügyletbe.

(56)

E tekintetben a Bizottság azt is megjegyzi, hogy a vállalat által bejelentett szerkezetátalakítási terv (piano industriale) nem tekinthető reális alapnak a vállalat jövőbeli teljesítményének előrejelzésére. Önmagában az a tény, hogy a terv csak a teljes szerkezetátalakítási időszak egy részét fedte le, és nem szolgált semmilyen információval az átalakítás későbbi előrehaladásáról (lásd a (23) preambulumbekezdést), egyértelműen azt mutatja, hogy az információ hiánya eltérített volna bármely magánbefektetőt attól, hogy a szóban forgó ügyletben részt vegyen.

(57)

Másodszor, ami a SFIRS tényleges kilátásait illeti arra nézve, hogy behajtsa a Legler vele szembeni tartozását, az adósságot saját tőkére váltó ügylet által a SFIRS gyengítette követelési pozícióját korábbi, elsőbbségi hitelezői helyzetéhez képest.

(58)

Az adósságot saját tőkére váltó ügylet időpontjában a SFIRS saját tőkébe való befektetésének értéke és jövőbeli kilátásai nem tűntek elegendőnek, hogy ellensúlyozzák a fent ismertetett kockázatokat, különös tekintettel a vállalat kritikus pénzügyi helyzetére. Erre egyértelműen rávilágított a vállalatról szóló független értékelés is, amely jelképes, 1 EUR összeget tartalmazott.

(59)

A fentiekből arra lehet következtetni, hogy az adósságot saját tőkére váltó ügylet végrehajtásakor a SFIRS nem járt el rendes piaci körülmények mellett működő piaci befektetőként. Egy magánbefektető nem lépett volna be ilyen ügyletbe hiteles és reális előzetes értékelés nélkül, amely megmutatta volna, hogy költséghatékonyabb az adósságot tőkére cserélni ahelyett, hogy a vállalat elsőbbségi hitelezője marad.

(60)

Ezért az adósságot saját tőkére váltó ügylet végrehajtása által a SFIRS előnyt biztosított a Leglernek.

(61)

A fentiekből következik, hogy az adósságot saját tőkére váltó ügylet a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

(62)

A támogatás összegének kiszámítása tekintetében meg kell jegyezni, hogy az állami támogatás fogalma az állami forrásokból nyújtott támogatásokra korlátozódik. Az állami támogatás összegét annak az adósságnak a piaci értékén kell kiszámítani, amelyet a SFIRS a Legler saját tőkéjévé alakított. Így ha a Leglernek a SFIRS felé fennálló adóssága névértéken 17 millió EUR, míg a csereügylet előtti napon annak piaci értéke 450 000 EUR volt, az ügyletnek, amely során a SFIRS teljes hitelének 85,3 %-át, vagyis névértéken 14,5 millió EUR-t saját tőkévé alakított, piaci értéke 383 850 EUR volt (azaz a 450 000 EUR 85,3 %-a). Ezáltal az állami forrásból nyújtott előny értéke 383 850 EUR volt. Másrészről az átváltott hitel névértéke másképpen nem tekinthető előnynek, csupán számviteli tekintetben.

(63)

Mivel úgy találták, hogy a két bejelentett intézkedés a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatásnak minősül, a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a támogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal.

(64)

A szóban forgó intézkedéseknek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás alapján kell értékelni.

(65)

Az állami kezességvállalás összeegyeztethetőségének értékelését illetően különbséget kell tenni egyrészről a megmentési támogatás meghosszabbítása, másrészről az állami támogatás formájában (a szerkezetátalakítási időszak időtartamára) nyújtott középtávú garancia között, amely szintén szerkezetátalakítási támogatás.

(66)

A megmentési támogatás meghosszabbítására vonatkozóan a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 26. pontja kimondja, hogy ha a tagállam az engedélyezés időpontjától számított hat hónapon belül szerkezetátalakítási tervet nyújtott be, illetve be nem jelentett támogatás esetében az intézkedés végrehajtásának időpontjától számított hat hónapon belül, a kölcsön visszafizetésének vagy a kezességvállalás megszűnésének határidejét addig hosszabbítják meg, míg a Bizottság döntést hoz a tervről, kivéve akkor, ha a Bizottság úgy határoz, hogy e meghosszabbítás nem igazolt.

(67)

A szerkezetátalakítási terv bejelentése lehetővé tette, hogy a megmentési támogatás hat hónapon túl is folytatódjon. Olaszország azonban később visszavonta a bejelentést. A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 26. pontjából következik, hogy a szerkezetátalakítási terv bejelentése elengedhetetlen feltétele a megmentési támogatás meghosszabbításának. Ezért ha a bejelentett szerkezetátalakítási tervet később visszavonják, a megmentési támogatás esetében megengedett hosszabbítást meg kell szüntetni.

(68)

A Bizottság döntéshozatali gyakorlatából következően (lásd az Ernault-ügyet (16) és a Huta Cynku-ügyet (17)), ha egy szerkezetátalakítási tervet vagy egy felszámolási tervet nem jelentettek be a Bizottságnak, vagy ha a szerkezetátalakítási tervet – mint a jelen esetben – visszavonták, a megmentési támogatás meghosszabbítása nem tartható fenn azon az időponton túl, amikor a tagállam visszavonta a szerkezetátalakítási terv bejelentését.

(69)

Mivel a középtávú kezességvállalás (a szerkezetátalakítási terv időtartamára) bejelentett szerkezetátalakítási tervként is szolgált, a megmentési támogatás meghosszabbításának minősült, és összeegyeztethető volt egészen addig, amíg Olaszország visszavonta a bejelentést.

(70)

A meghosszabbított állami támogatás összeegyeztethetőségét ezért attól a naptól kezdve kell megvizsgálni, hogy Olaszország visszavonta bejelentését (azaz 2008. július 24-től).

(71)

Egy nehéz helyzetben levő vállalkozásnak nyújtott támogatás csak akkor tekinthető a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethetőnek, ha a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásban meghatározott összes feltétel teljesül.

(72)

A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 12. pontjának a) bekezdése és 14. pontja szerint csak nehéz helyzetben lévő vállalkozások jogosultak szerkezetátalakítási támogatásra.

(73)

A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 9. pontja szerint egy vállalkozás, függetlenül annak méretétől, akkor tekinthető nehéz helyzetben lévőnek, ha az képtelen – akár saját erejéből, akár a részvényeseitől vagy a piacról szerzett támogatások révén – arra, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását, amely a hatóságok külső beavatkozása nélkül szinte teljes bizonyossággal azt eredményezné, hogy feladja üzleti tevékenységét.

(74)

A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 10. pontja szerint egy vállalkozás akkor tekinthető nehéz helyzetben lévőnek, ha:

(75)

A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 10. pontjának a) bekezdéséből következik, hogy a jegyzett tőkéjében nagymértékű veszteséget elszenvedő vállalkozás esetében elkerülhetetlen, hogy rövid vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét. Egy korábbi határozatában (18) a Bizottság arra következtetésre jutott, hogy egy vállalkozást, amelynek tőkéje negatív, mindenképpen nehéz helyzetben lévőnek kell tekinteni. A Törvényszék a Biria-ügyben (19) hozott ítéletében megerősítette, hogy a negatív saját tőke valóban a nehéz helyzet jele, valamint hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy egy vállalkozás negatív saját tőkével nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősül.

(76)

A Legler megfelelt a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 10. pontjának a) bekezdésében foglalt kritériumnak, mivel 2006-ban negatív saját tőkével rendelkezett (lásd a (19) preambulumbekezdést).

(77)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a Legler a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 10. pontjának a) bekezdése szerint már 2007. május 22-én, a megmentési támogatás engedélyezésének időpontjában is nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősült.

(78)

Ezt követően a Legler pénzügyi helyzete nem javult. Valójában az illetékes bíróság 2008-ban fizetésképtelennek nyilvánította (lásd a (16) preambulumbekezdést).

(79)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 12. pontjának értelmében a Legler nem újonnan alapított vállalkozás.

(80)

A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 13. pontja szerint egy nagyobb vállalatcsoporthoz tartozó vagy az általa átvett vállalat rendszerint nem jogosult megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatásra, kivéve, ha a vállalat igazoltan saját működése, és nem a csoporton belüli önkényes költségfelosztás eredményeként jutott bajba, és a nehézségek túl súlyosak ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatóak legyenek.

(81)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Piltar csupán gazdasági céltársaság volt, a Legler részvényeinek birtoklásán kívül semmilyen egyéb üzleti tevékenységet nem folytatott. A Bizottság rendelkezésére álló információk közül egyik sem utal arra, hogy a társaság nehézségei a költségek csoporton belüli önkényes felosztásából adódtak volna. Ezenfelül, mivel a Piltar teljes egészében magánszemélyek tulajdonában állt, és a Leglerben való befektetésén kívül semmilyen üzleti tevékenységet nem végzett, nem volt olyan helyzetben, hogy hozzájárulhatott volna a Legler szerkezetátalakításához.

(82)

A fentiek alapján megállapítható, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 9. pontjában foglalt feltételek teljesültek.

(83)

Tekintve, hogy a Legler jogosult szerkezetátalakítási támogatásra, most azt kell megvizsgálni, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 32–51. pontjában foglalt, a szerkezetátalakítási támogatás összeegyeztethetőségére vonatkozó feltételek teljesülnek-e.

(84)

Olaszország tehát visszavonta a Leglerre vonatkozó szerkezetátalakítási tervet, ezért már nem elkötelezett semmilyen, a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 35. pontja szerinti szerkezetátalakítási terv iránt. Következésképpen a Bizottság a jogtalan támogatást nem vizsgálhatja a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 32–51. pontjában foglalt kritériumok fényében.

(85)

A Bizottság továbbá úgy véli, hogy az állami kezességvállalás és az adósságot saját tőkére váltó ügylet semmilyen más jogalapon sem lehet összeegyeztethető a belső piaccal.

(86)

A Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése alapján a 13,2 millió EUR közvetlen támogatásra vonatkozóan indult hivatalos vizsgálati eljárást meg kell szüntetni, mivel Olaszország visszavonta a bejelentést és nem áll szándékában folytatni ezt a támogatási projektet.

(87)

A Bizottság megállapítja, hogy az állami kezességvállalás és az adósságot saját tőkére váltó ügylet a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik.

(88)

Ennek a két intézkedésnek a végrehajtásával Olaszország megsértette a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdését.

(89)

A Szerződés értelmében és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján a Bizottság – amennyiben meggyőződött arról, hogy a támogatás a belső piaccal összeegyeztethetetlen – jogosult annak eldöntésére, hogy az érintett államnak meg kell-e szüntetnie vagy módosítania kell-e a támogatást (20). A Bíróság ítélkezési gyakorlata abban is következetes, hogy a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett támogatások esetében az államra a támogatás megszüntetését illetően kirótt kötelezettség célja az eredeti állapot visszaállítása (21). A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy ez a célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatásként kapott összegeket, elveszítve így azt az előnyt, amelyet versenytársaival szemben élvezett a piacon, és visszaállt a támogatás juttatása előtti állapot (22).

(90)

Az említett ítélkezési gyakorlat nyomán a 659/1999/EK tanácsi rendelet (23) 14. cikke kimondja, hogy „[a]mennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére”.

(91)

Így, tekintettel arra, hogy a vizsgált intézkedések a belső piaccal összeegyeztethetetlen, jogellenes támogatásnak minősülnek, a két támogatás összegét, azaz a 13 millió EUR-t és a 383 850 EUR-t vissza kell fizettetni annak érdekében, hogy a piacon a támogatás nyújtását megelőző állapot visszaálljon.

(92)

Az állami kezességvállalásra vonatkozóan a visszafizetést az azt a napot követő naptól kell megvalósítani, hogy Olaszország visszavonta a szerkezetátalakítási támogatás bejelentését, vagyis 2008. július 24-től, és a tényleges visszafizetés időpontjáig visszafizettetési kamatot kell megfizetni.

(93)

Az adósságot saját tőkére váltó ügylet vonatkozásában a visszatérítendő összegre a tényleges visszafizetés időpontjáig kamatot kell fizetni attól a naptól kezdve, hogy a támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, vagyis 2007. május 31-től,

a)

a kedvezményezett által visszafizetendő teljes összeg (tőke és kamat);

b)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes leírása;

c)

azt igazoló dokumentumok, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.

31.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 27/21

(1)

A 2011/272/EU (2) bizottsági végrehajtási határozat keretében a németországi „Rheinland-Pfalz”, a görögországi „OPEKEPE”, az olaszországi „ARBEA” és a hollandiai „Dienst Regelingen” kifizető ügynökség kivételével valamennyi kifizető ügynökség számláinak elszámolására sor került a 2010. pénzügyi évre vonatkozóan.

(2)

Új információk megküldését és további ellenőrzések elvégzését követően a Bizottság immár határozatot hozhat a németországi „Rheinland-Pfalz” és a hollandiai „Dienst Regelingen” kifizető ügynökség által benyújtott számlák teljességéről, pontosságáról és valódiságáról.

(3)

Az 1290/2005/EK tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21-i 885/2006/EK bizottsági rendelet (3) 10. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a szóban forgó rendelet 10. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti számlaelszámolási határozat alapján az egyes tagállamoktól behajtandó vagy számukra kifizetendő összegeket úgy kell meghatározni, hogy a szóban forgó pénzügyi évre (tehát 2010-re) vonatkozó havi kifizetéseket kivonják az adott évre vonatkozó, az (1) bekezdés szerint elismert kiadásokból. Ezt az összeget a Bizottság levonja vagy hozzáadja a számlaelszámolási határozat elfogadásának hónapját követő második hónapban felmerülő kiadásokhoz kapcsolódó havi kifizetésből/kifizetéshez.

(4)

Az 1290/2005/EK rendelet 32. cikkének (5) bekezdése értelmében abban az esetben, ha a szabálytalanságok miatti behajtásra a közigazgatási vagy jogi szempontból történő első ténymegállapítás időpontját követő négy éven belül, illetve – amennyiben a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezi – nyolc éven belül nem kerül sor, a szabálytalanságok miatti behajtás elmaradásából származó pénzügyi következmények 50 %-át az érintett tagállam viseli, 50 %-át pedig az uniós költségvetésből kell finanszírozni. A szóban forgó rendelet 32. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamok az éves számlákkal együtt összesítő bevallást nyújtanak be a Bizottságnak a szabálytalanságok nyomán kezdeményezett behajtási eljárásokról. A behajtandó összegekre vonatkozó tagállami bevallási kötelezettség végrehajtásának részletes szabályait a 885/2006/EK rendelet állapítja meg. A tagállamok által 2011-ben benyújtandó táblázat mintáját az említett rendelet III. melléklete tartalmazza. A tagállamok által kitöltött táblázatok alapján a Bizottság határoz a négy, illetve nyolc évnél régebbi szabálytalanságok miatti behajtások elmulasztásának pénzügyi következményeiről. Az említett határozat nem sérti az 1290/2005/EK rendelet 32. cikkének (8) bekezdésével összhangban a megfelelőségre vonatkozóan később hozandó határozatokat.

(5)

Az 1290/2005/EK rendelet 32. cikkének (6) bekezdése értelmében a tagállamok határozhatnak úgy, hogy a behajtási eljárást nem hajtják végre. Ilyen határozatot azonban csak abban az esetben hozhatnak, ha a behajtási eljárás során felmerült költségek és a még várhatóan felmerülő költségek összességében meghaladják a behajtandó pénzösszeget, vagy ha a behajtásra nincs lehetőség, mert az adós vagy a szabálytalanságért jogszabályi felelősséggel tartozó személyek fizetésképtelensége az érintett tagállam nemzeti jogával összhangban megállapításra és elfogadásra került. Abban az esetben, ha a határozatot a közigazgatási vagy jogi szempontból történő első ténymegállapítás időpontját követő négy éven belül vagy – amennyiben a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezi – nyolc éven belül meghozzák, a behajtás elmaradásából származó pénzügyi következmények 100 %-át az uniós költségvetésből kell finanszírozni. Az 1290/2005/EK rendelet 32. cikkének (3) bekezdésében említett összesítő bevallásban a tagállam feltünteti azokat az összegeket, amelyekről úgy döntött, hogy behajtásukra nem kerül sor, továbbá indokolja döntését. Ezek az összegek nem az érintett tagállamot terhelik, következésképpen azokat az uniós költségvetés fedezi. E határozat nem sérti az említett rendelet 32. cikkének (8) bekezdésével összhangban a megfelelőségre vonatkozóan később hozandó határozatokat.

(6)

Az érintett kifizető ügynökségek számláinak elszámolása során a Bizottságnak figyelembe kell vennie a szóban forgó tagállamoktól a 2011/272/EU határozat alapján már visszatartott összegeket.

(7)

Az 1290/2005/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésével összhangban e határozat nem sérti a Bizottság által elfogadott, az uniós szabályoknak nem megfelelő kiadásokat az uniós finanszírozásból kizáró későbbi határozatokat,

31.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 27/24

(1)

A 2006/502/EK bizottsági határozat (2) a tagállamok számára előírja, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek biztosítják, hogy kizárólag gyermekbiztos öngyújtók kerüljenek forgalomba, és az újszerű öngyújtók forgalomba hozatalát betiltsák.

(2)

A 2006/502/EK határozatot a 2001/95/EK irányelv 13. cikkének rendelkezéseivel összhangban fogadták el, amely a határozat érvényességét egy évet meg nem haladó időszakra korlátozza, de engedélyezi annak legfeljebb egyéves időszakokkal való további meghosszabbítását.

(3)

A 2006/502/EK határozat érvényességét egyéves időszakokkal hosszabbították meg, először a 2007/231/EK bizottsági határozattal (3), amely a határozat érvényességét 2008. május 11-ig hosszabbította meg, másodszor a 2008/322/EK bizottsági határozattal (4), amely a határozat érvényességét 2009. május 11-ig hosszabbította meg, harmadszor a 2009/298/EK bizottsági határozattal (5), amely a határozat érvényességét egy évvel, 2010. május 11-ig hosszabbította meg, negyedszer a 2010/157/EU bizottsági határozattal (6), amely a határozat érvényességét további egy évvel, 2011. május 11-ig hosszabbította meg, végül ötödször a 2011/176/EU bizottsági határozattal (7), amely a határozat érvényességét 2012. május 11-ig hosszabbította meg.

(4)

Az öngyújtók gyermekbiztosságára vonatkozó egyéb kielégítő intézkedések hiányában a 2006/502/EK határozat érvényességét további 12 hónappal meg kell hosszabbítani.

(5)

Ezért a 2006/502/EK határozatot ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 2001/95/EK irányelv által létrehozott bizottság véleményével,