25.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 22/1

(1)

A Tanács a 172/2008/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: az eredeti rendelet) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a többek között Oroszországból származó ferroszilícium behozatalára. Az intézkedések 17,8 %-tól 22,7 %-ig terjedő értékvám kivetésére irányultak. Az említett rendelethez vezető vizsgálat elnevezése a továbbiakban: eredeti vizsgálat.

(2)

2009. november 30-án az Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: a Bizottság) az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálat (a továbbiakban: az időközi felülvizsgálat) iránti kérelem érkezett. A kérelem, amelyet egy oroszországi exportáló gyártó, a Joint Stock Company (JSC) Chelyabinsk Electrometallurgical Integrated Plant és az azzal kapcsolatban álló vállalat, a Joint Stock Company (JSC) Kuznetsk Ferroalloy Works (a továbbiakban együttesen: a kérelmező) nyújtott be, a kérelmezőt érintő dömping kivizsgálására korlátozódott. A kérelmezőre alkalmazott dömpingellenes vám 22,7 %, amely a kérelmező dömpingkülönbözetén alapul.

(3)

Kérelmében a kérelmező azt állította, hogy a jelenleg hatályban lévő intézkedések elrendeléséhez vezető körülmények az ő esetében megváltoztak, és ezek a változások tartós jellegűek.

(4)

A kérelmező prima facie bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy az ő esetében a dömping ellensúlyozásához a továbbiakban már nincs szükség a jelenlegi mértékű intézkedés fenntartására. A kérelemben benyújtott információ szerint a kérelmező belföldi árainak és az Unióba irányuló exportárainak összehasonlítása alapján a dömpingkülönbözet lényegesen alacsonyabbnak tűnt, mint az intézkedés jelenlegi szintje.

(5)

Minthogy a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a részleges időközi felülvizsgálat megindításához, a Bizottság úgy döntött, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján e vizsgálatot megindítja, amelynek hatályát a kérelmezőt érintő dömping kivizsgálására korlátozta. 2010. október 27-én a Bizottság értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3) a felülvizsgálat megindításáról (a továbbiakban: a vizsgálat megindításáról szóló értesítés), és megkezdte a vizsgálatot.

(6)

Az időközi felülvizsgálat tárgyát képező termék azonos az eredeti vizsgálat tárgyát képező termékkel, azaz a jelenleg a 7202 21 00, 7202 29 10 és 7202 29 90 KN-kód alá tartozó, Oroszországból származó ferroszilíciummal.

(7)

Az Oroszországban gyártott és értékesített, illetve az Unióba exportált termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és felhasználásuk is azonos, ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősülnek.

(8)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta az uniós gazdasági ágazatot, a kérelmezőt és az exportáló ország hatóságait az időközi felülvizsgálat megindításáról. Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt álláspontjuk írásbeli ismertetésére és meghallgatáson való részvételre.

(9)

A Bizottság a kérelmezőnek kérdőíveket küldött, és az erre a célra megadott határidőn belül megkapta ezekre a választ. A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a dömping megállapításához szükségesnek ítélt, továbbá ellenőrző látogatásokat tett a következő vállalatoknál:

(10)

A vizsgálat a 2009. október 1-jétől2010. szeptember 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) terjedt ki.

(11)

Kiindulásként emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint (4) az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésén alapuló, a hatályban lévő rendelkezések fenntartásának szükségességére vonatkozó felülvizsgálat során az intézmények széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, beleértve azt a lehetőséget is, hogy elvégezzék az érintett exportőrök árpolitikájának jövőre mutató értékelését. Ebben az összefüggésben kell az intézményeknek megvizsgálniuk a kérelmező arra vonatkozó érveit, hogy esetében a körülmények tartósan megváltoztak, ami állítólag indokolná a rá vonatkozó vám csökkentését, sőt megszüntetését.

(12)

A kérelmező azt állította, hogy a megváltozott körülményeket indokoltan lehet tartósnak tekinteni, és ezért az intézkedések mértékét a kérelmező tekintetében csökkenteni kell, illetve azokat teljes mértékben hatályon kívül kell helyezni, mivel valószínűtlen, hogy a belátható jövőben újból dömpingelt behozatalra kerüljön sor, legalábbis olyan mértékűre, mint amelyet az eredeti vizsgálatban megállapítottak.

(13)

Mielőtt válaszolnánk a kérelmezőnek az (állítólag) változó körülmények (állítólag) tartós voltára vonatkozó különböző érveire, hasznos ismertetni az intézmények megfontolásait azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a kérelmező esetleg még mindig dömpinget folytat-e az EU piacán a vizsgálati időszakban.

(14)

A rendes érték meghatározásához a Bizottság először azt vizsgálta, hogy a vállalat által független fogyasztók részére belföldön értékesített hasonló termék teljes volumene reprezentatív-e az Unióba irányuló teljes exporteladásával összevetve. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a belföldi értékesítés akkor tekinthető reprezentatívnak, ha az érintett termék belföldi összértékesítésének volumene eléri az Unióba irányuló teljes exportértékesítés 5 %-át. A vállalat által a hasonló termékből belföldön értékesített teljes volumen reprezentatívnak bizonyult.

(15)

A vállalat által a belföldi piacon értékesített minden olyan terméktípus esetében, amelyet a Bizottság az Unióba irányuló exportra eladott terméktípussal közvetlenül összevethetőnek talált, megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a belföldi eladások megfelelően reprezentatívak voltak-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése abban az esetben minősült megfelelően reprezentatívnak, ha az említett terméktípusnak a felülvizsgálati időszak alatt a belföldi piacon, független fogyasztóknak értékesített teljes volumene az Unióba exportált, összehasonlítható terméktípus teljes értékesítési volumenének legalább 5 %-át tette ki.

(16)

A Bizottság azt is vizsgálta, hogy az egyes terméktípusok belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint rendes kereskedelmi forgalom keretében megvalósított értékesítéseknek tekinthetők-e. Ezt oly módon állapították meg, hogy az érintett termék minden egyes exportált típusára meghatározták a minden egyes időszak folyamán a belföldi piacon, független vevők részére történt nyereséges értékesítés arányát.

(17)

Azon terméktípusoknál, amelyek belföldi piacon értékesített volumenének több mint 80 %-át egységköltség fölött értékesítették, és amelyek esetében az eladási ár súlyozott átlaga megegyezett az előállítási egységköltséggel vagy azt meghaladta, a terméktípusonkénti rendes érték megállapítása az érintett típus teljes értékesítési volumenére alkalmazott tényleges belföldi árak súlyozott átlagának kiszámításával történt, függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e.

(18)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése a típus teljes értékesítési volumenének legfeljebb 80 %-át tette ki, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az egységnyi előállítási költséget, a rendes érték meghatározása a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet a szóban forgó típusnak a minden egyes időszak alatti, kizárólag nyereséges belföldi értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(19)

Amikor a vállalat által értékesített adott terméktípus belföldi árait nem lehetett alkalmazni a rendes érték megállapítására, a rendes érték kiszámítása az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően történt.

(20)

Ha a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján számították ki, az értékesítési, általános és adminisztratív költségek és a nyereség összege az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének bevezető fordulata szerint a vállalat hasonló termékének előállítására és a rendes kereskedelmi forgalom során történő értékesítésre vonatkozó tényleges adatokon alapult.

(21)

A vállalat EU-ba irányuló exportértékesítése a vele kapcsolatban álló vállalat, az RFAI svájci leányvállalatán keresztül zajlik, amely a felülvizsgálati időszak alatt az Unión belül szabad forgalomba bocsátott termékek tekintetében minden importot érintő feladatot (a kapcsolatban álló importőr feladatai) ellátott.

(22)

Az exportárat ezért az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint azon ár alapján határozták meg, amelyen az importált terméket először értékesítették viszonteladás formájában az első közösségbeli, független vevő számára, megfelelően kiigazítva azt a behozatal és a viszonteladás között felmerülő minden költséggel, valamint ésszerű értékesítési, általános és adminisztratív költségekkel és nyereséggel. E célra – a keletkezett nyereségekre vonatkozó, független importőröktől származó új információk hiányában – az eredeti vizsgálat során használt nyereségszázalékot, azaz 6 %-ot számítottak.

(23)

A kérelmező azt kérte, hogy az RFAI vállalatot mint egyazon gazdasági egység részét kezeljék, és szerinte következésképpen az exportár meghatározásakor semmilyen levonásnak nincs helye az RFAI értékesítési, általános és adminisztratív költségei vagy nyeresége tekintetében.

(24)

Ezt a kérést a következő okokból kell elutasítani:

Ennek megfelelően azt az állítást, hogy az exportár képzésekor az értékesítési, általános és adminisztratív költségekre, valamint a haszonkulcsra nézve levonásnak nincs helye, el kellett vetni. A kérelmező erre vonatkozó észrevételeit, amelyeket a végső nyilvánosságra hozatal után tett, alább tárgyaljuk (lásd 2.3. pont).

(25)

A kérelmező azt is állította, hogy az exportárat a dömpingellenes vám levonása nélkül kell kiszámítani az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdése értelmében, mert a vám megfelelően megjelenik a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban az Unió területén. E kérelem tekintetében a vizsgálat megállapította, hogy az Unióban a ferroszilícium súlyozott viszonteladási átlagára megemelkedett az eredeti vizsgálatban talált árakhoz képest, és hogy a jelenlegi viszonteladási exportárak jórészt több mint 22,7 %-kal magasabbak, mint az eredeti vizsgálat idején voltak. Ezért arra a következtetésre lehet jutni, hogy a dömpingellenes vám a kérelmező viszonteladási áraiban megfelelően megjelenik. A kérelmezőnek ezt a kérelmét tehát elfogadhatónak tekintették, és az exportárnak az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelő képzésekor a dömpingellenes vámokat nem vonták le.

(26)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása a gyártelepi ár alapján történt. A rendes érték és az exportár méltányos összehasonlításának biztosítása céljából – az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően – szükséges és indokolt esetben kiigazítás formájában figyelembe vették a fuvarozási, a biztosítási, az anyagmozgatási, a rakodási és a hitelköltségeket, valamint a jutalékokat.

(27)

Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően, típusonként összehasonlították a súlyozott átlaggal számított rendes értéket az érintett termék megfelelő típusának súlyozott átlaggal számított exportárával. Az összehasonlítás alátámasztotta a dömping meglétét.

(28)

A dömpingkülönbözet kiszámításához az intézmények – mint az eredeti vizsgálatban – figyelembe vették, hogy a CHEM és a KF közeli kapcsolatban áll egymással. Mint az eredeti vizsgálatban – és az intézmények megszokott gyakorlatával összhangban –, az egész csoport számára egyetlen dömpingkülönbözetet számítottak ki. A végső nyilvánosságra hozatal során ehhez használt módszer szerint először minden egyes exportáló gyártóra kiszámították a dömping összegét, majd a csoport egészére nézve a dömping súlyozott átlagát. Meg kell jegyezni, hogy e módszer eltért az eredeti vizsgálatban alkalmazottól, mivel akkor a dömpingszámítást úgy végezték, hogy összevetették a gyártók belföldi piaci értékesítésére, termelési költségeire, nyereségességére és uniós értékesítéseire vonatkozó releváns adatokat. A kérelmező azt állította, hogy e módszer alkalmazása ellentétes az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésével. E kérdést szintén az alábbiakban fogjuk tárgyalni (2.3. pont).

(29)

A kérelmező több észrevételt terjesztett be a számítások egyes vonatkozásairól, pl. a termelési költségről, az értékesítési, általános és adminisztratív költségekről, a haszonkulcsról, a rendes értékről és a kiigazításokról. A Bizottság minden észrevételt megvizsgált, és a nyilvánvaló tévedéseket szükség szerint javította. A végérvényes megállapításokat ennek megfelelően módosítottuk.

(30)

A kérelmező továbbá azt kérte a Bizottságtól, hogy a dömping összegét egy olyan CIF-érték alapján fejezze ki, amelyet a kérelmező maga számított ki a jelenlegi vizsgálat céljára, ezzel az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésére hivatkozva. A kérelem azon alapult, hogy a vámhatóságoknak bejelentett ár transzferár, amely a vámeljárások keretében esetleg minősíthető megfelelő árnak, de olyan árnak nem, amely a dömpingellenes eljárásokban a dömping kiszámítására használható. A kérelmet el kell vetni, mert az exportár és a rendes érték közötti különbséget, azaz a dömping összegét ugyanazon az alapon kell kifejezni, mint azt, amelyet ezt követően a vámhatóságok használnak a beszedendő vámok megállapításához. Ez valójában a kérelmező által a vámhatóságoknak bejelentett CIF-érték, ezért a számításokban is ezt használtuk.

(31)

A termelési költség kiszámításával kapcsolatban a kérelmező tiltakozott a Bizottság módszere ellen, amely a rendes érték megállapításához egy fő költségtétel független beszállítónak fizetett átlagos vételárát számítja, nem pedig egy a vállalattal kapcsolatban álló beszállítónak kifizetett valóságos árát. A kérelmet el kellett vetni, mert a kapcsolatban álló beszállító által felszámított ár jelentősen alacsonyabb volt, mint az ugyanazért a nyersanyagért egy független beszállítónak fizetett ár. Ezt az árat ezért nem lehet piaci árnak tekinteni. Következésképpen ezt a költségelemet ki kellett igazítani.

(32)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kérelmező azt állította, hogy a csomagolási költségeket nem kezelték következetesen az exportár és a rendes érték összehasonlítása során. A problémát a Bizottság kivizsgálta, és szükség esetén a tévedéseket kijavította.

(33)

A kérelmező emellett arra vonatkozó észrevételt is tett, hogy egy bizonyos terméktípust a Bizottság kizárt a kiviteli ügyletek köréből. E terméktípus uniós értékesítése az Unióban a kérelmező által a felülvizsgálati időszak alatt értékesített érintett terméknek kevesebb mint 5 %-át tette ki. Az észrevételt el kellett vetni, mert e terméktípust nem értékesítették a belföldi piacon, és nem jelentettek be rá külön termelési költséget sem. Minthogy e terméktípust a felülvizsgálati időszak alatt kis mennyiségben exportálták az Unióba, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem helyes a rendes értéket más terméktípusok előállítási költsége alapján kiszámítani, és ezzel a termékek közötti különbségeket kiigazítani.

(34)

Emellett a kérelmező a végső nyilvánosságra hozatalra reagálva is részletes észrevételeket tett – ahogy fentebb említettük – különösen ami a dömpingkülönbözet kiszámításának két fontos pontját érinti, nevezetesen i. azt a kérdést, hogy a CHEM, a KF és a RFAI egyetlen gazdasági egységet alkot-e (6), és ii. a CHEM és a KF számára külön-külön egyéni dömpingösszeg kiszámítását (7).

(35)

Az első kérelemmel kapcsolatban – és különösen a végső nyilvánosságra hozatal nyomán a kérelmező által hangsúlyozott kérdésekben – a következőket kell megemlíteni:

(36)

a kérelmező megismételte álláspontját, amely szerint a két exportáló gyártó és a hozzájuk kapcsolódó kereskedő, az RFAI végül is egyazon tulajdonos ellenőrzése alatt áll, és a kérelmező ezért nem önállóan jár el, hanem a tulajdonosok utasításait követi. Elismerte az összes, a (24) preambulumbekezdésben felsorolt elem helytálló voltát, de nem értett egyet azzal, ahogyan ezeket az intézmények értékelték; szerinte ugyanis nincs közük ahhoz, hogy a CHEM, a KF és a RFAI egyetlen gazdasági egységet képeznek-e vagy sem;

(37)

az intézmények elvetik a kérelmező észrevételeit. A fentebb már felsorolt kritériumok – főként együttesen – elég megalapozottak ahhoz, hogy indokolják a kérelmező állításának elutasítását. A (24) preambulumbekezdésben felsorolt összes elem olyan csoportstruktúrára utal, amelyben minden egyes vállalat külön jogi személy, és amelyben a KF és a CHEM az exportáló gyártó minden funkcióját betölti (gyártanak is és exportálnak is), míg az RFAI elsősorban velük kapcsolatban álló uniós kereskedő/importőr;

(38)

a második állítást illetően az adott felülvizsgálat keretében nem szükséges végleges álláspontra jutni. Ez két okból következik. Először is, még ha el is fogadnánk ezt az állítást (a (29) preambulumbekezdésben szereplő állítások esetleges elfogadásán túl, amikor indokolt), a kérelmező ebben az esetben is dömpinget folytatott volna az uniós piacon a felülvizsgálati időszak alatt, mintegy 13 %-os dömpingkülönbözettel. Másodszor, mint az alábbi magyarázatból kitűnik, jelenleg semmiképpen nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a felülvizsgálati időszak alatt alkalmazott dömpingkülönbözet tartós lesz;

(39)

a végső nyilvánosságra hozatalra reagálva az uniós gazdasági ágazat azzal érvelt, hogy a felülvizsgálat eredményeként a kérelmező termékeire kiszabott vámot emelni kell, mert – amennyiben a kérelmező minden állítását elutasítják – a felülvizsgálati időszak alatt gyakorolt dömpingkülönbözet magasabb lesz, mint a hatályos vám. Amennyiben azonban – mint az alábbi magyarázatokból kiderül – nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a körülmények változása tartós lenne, semmi sem indokolja a vám akár felfelé, akár lefelé történő módosítását.

(40)

Annak ellenére, hogy – amint a fentiekben olvasható – a kérelmező egyes állításait a Bizottság elfogadta, a kérelmező dömpinget folytatott az uniós piacon a felülvizsgálati időszak alatt, legalább 13 %-os dömpingkülönbözettel. Emellett, amint az alábbi magyarázatból kitűnik, semmiképpen sincs elegendő bizonyíték arra, hogy a felülvizsgálati időszak alatt alkalmazott dömpingkülönbözet tartósnak tekinthető.

(41)

A kérelmező a körülmények tartós változásával kapcsolatos érveit a következőkre alapozta:

(42)

(43)

A nyilvánosságra hozatal után a kérelmező is ehhez hasonló érveket használt. A bizonyítékokat azonban ismét elégtelennek találta a Bizottság. Következésképpen meg kell állapítani, hogy e pillanatban elégtelen a bizonyíték arra, hogy a kérelmező által alkalmazott magasabb exportárak oka más lett volna, mint a felülvizsgálati időszak alatt uralkodó piaci árak (különösen az uniós piacon gyakorolt árak). Más szóval nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a kérelmező által a vállalata exportstruktúrájában végrehajtott változások eredményezték volna a magasabb árakat, és hogy ennélfogva ezek az árak várhatóan hasonló (vagy magasabb) szinten maradnak a jövőben. Különösen még ha feltételezzük is – szemben azzal, amire a kérelmező céloz –, hogy az új struktúra hatékonyabbá tette a csoportot, ez még nem jelenti azt, hogy az Unióba irányuló exportjának árai ezentúl magasak maradnak és nem vezetnek dömpinghez;

(44)

(45)

Ez az érv azonban nem vezethet a hatályos intézkedések megszüntetéséhez vagy csökkentéséhez. Emlékeztessünk arra, hogy még maga a kérelmező szerint is folytatódott az általa gyakorolt dömping a felülvizsgálati időszakban. Továbbá maga a kérelmező hangsúlyozta, hogy az Unió továbbra is az egyik hagyományos piaca marad. Ezt igazolja az a tény, hogy a kérelmező által az EU-nak eladott mennyiségek még mindig igen jelentősek; ha az értékesített volument összehasonlítjuk az eredeti vizsgálati időszak alatti uniós fogyasztással (8), kiderül, hogy jelentős piaci részesedést képvisel (5–20 %-ot; a pontos adatok bizalmas jellegük miatt nem adhatók meg).

(46)

A nyilvánosságra hozatal után a kérelmező megismételte véleményét, miszerint az új piaci lehetőségek inkább más piacokon jelentkeznek (India, Ázsia és Egyesült Államok), mintsem az EU-ban. Piaci stratégiájának alátámasztására azonban nem hozott lényegi érveket. A felülvizsgálati idő alatt továbbra is fennálló dömpingkülönbözet, a más piacokra vonatkozó adatok hiánya és az exportárak ingadozása a nemzetközi piacokon mind olyan elemek, amelyek nem támasztják alá ezt az érvelést, amelyet ezért el kell vetni;

(47)

(48)

Még ha mindezeket az állításokat igaznak fogadjuk is el, marad a tény, hogy a kérelmező a felülvizsgálati időszak alatt jelentős különbözettel és ingadozó árakon dömpinget folytatott. Emellett, amint fentebb említettük, a felülvizsgálati időszak alatt a kérelmező által az EU-ban értékesített mennyiség nem azt jelzi, hogy a kérelmező elhagyta ezt a piacot, vagy a közeljövőben ezt tervezné.

(49)

A nyilvánosságra hozatalt követő észrevételeiben a kérelmező azt állította, hogy a Bizottság ekkor a hazai piacon fennálló növekvő kereslet relevanciájának tagadására egyetlen érvet hozott fel, a dömpingkülönbözet nagyságát. A kérelmező továbbá azt állította, hogy a Bizottság – noha az orosz piaccal kapcsolatban sok alapvető érvet elismert – mégsem vonja le ezekből az érvekből a megfelelő következtetést.

(50)

Ezeket az állításokat el kellett utasítani. Először is az érv ellen szólnak nemcsak a dömpingre vonatkozó, hanem a volumenre vonatkozó következtetések is. Másodszor az intézmények megállapítják, hogy a Bizottság nem ismerte el, és meggyőző független adatok sem bizonyítják, hogy az érintett termék iránti kereslet Oroszországban várhatóan nőni fog, és hogy a csoport exportárai a gyártási költségeknél sokkal gyorsabban fognak növekedni.

(51)

Végül a kérelmező hangsúlyozta, hogy a ferroszilíciumot termelő orosz telephelyek évek óta teljes kapacitással működnek, hogy nem tervezi teljes gyártókapacitásának növelését a közeljövőben, és hogy semmi sem utal ennek ellenkezőjére.

(52)

A 2009-es pénzügyi válság után azonban jelentős kapacitásbeli fellendülés volt megfigyelhető, és a kérelmező kapacitásának 10–20 %-kal való növeléséről számolt be (bizalmas adatok, csak a nagyságrendet adjuk meg) a 2009-es pénzügyi válság előtti időszakhoz képest.

(53)

A nyilvánosságra hozatal után a kérelmező azzal érvelt, hogy a felülvizsgálati időszak utáni gyártási kapacitásnak a referencia-időszakéval történő összehasonlítása nem helytálló, mert a kérelmező előre számított a 2009-es pénzügyi válságra, és ezért már akkor csökkentette gyártási kapacitását. Ez az érvelés nem fogadható el; a bejelentett kapacitás 10–20 %-kal nőtt 2007-hez képest (nem 2009-hez képest, amikor a kapacitás elérte a legalacsonyabb szintet). A 2009-es pénzügyi válságnak továbbá nem lehetett hatása a kérelmező 2007-es gyártási kapacitására.

(54)

A kérelmezőnek a megváltozott körülmények tartósságára vonatkozó – fentebb összefoglalt – állításait elemezve a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg nincs elegendő bizonyíték a körülmények megváltozásának tartós jellegére. A kérelmező exportárai és ebből következően dömpingkülönbözete valószínűleg továbbra is ingadozni fog, különösen a világpiaci árak alakulásától függően. A kérelmező rámutatott ugyan néhány megváltozott körülményre, de ezeket nem lehet bizonyítéknak tekinteni arra, hogy a kérelmező felülvizsgálati időszak alatti árpolitikája tartós jellegű. Ezért azt a következtetést kell levonni, hogy a vám csökkentése korai és ezért indokolatlan lenne.

(55)

A kérelmező a vele kapcsolatban álló importőrrel együtt árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

(56)

A vizsgálat bebizonyította, hogy a termék ára erősen ingadozik. Amint a (42) preambulumbekezdésben említettük, megállapítást nyert, hogy a kérelmező uniós értékesítési árai a felülvizsgálati időszak alatt igen jelentősen változtak. A termék esetében ezért nem tehető rögzített árra vonatkozó megfelelő kötelezettségvállalás. Noha az exportőr indexálási mechanizmust javasolt, nem lehetett összefüggést megállapítani a befejezett termék árának ingadozása és a javasolt indexálási forrás között, többek között azért, mert az is a kész termékhez és olyan árakhoz kapcsolódott, amelyeket a dömpingelt import befolyásolt. A javasolt indexálást ezért nem lehetett helyénvalónak tekinteni.

(57)

A vállalatspecifikus kockázatra vonatkozóan megállapították, hogy a vállalat struktúrájának bonyolultsága miatt a keresztkompenzáció kockázata igen magas: vagyis egy Unión kívüli kereskedőn keresztül az érintett terméktől eltérő termékeket adhatnak el egy másik kapcsolatban álló fiókvállalatnak valamelyik harmadik országban, amely azután ezeket újra eladhatja az Uniónak.

(58)

Végezetül, minthogy maga a termék többféle minőségben létezik és leginkább ömlesztve importálják, a vámhatóságok az egyes ügyletek egyéni elemzése nélkül nem tudnák megállapítani annak kémiai specifikációját (amelyre vonatkozóan adott esetben különböző minimális importárak érvényesek), ami által a nyomon követés nagyon megterhelővé, sőt esetleg lehetetlenné válna.

(59)

A kötelezettségvállalást ezért elutasították.

(60)

Tekintettel a dömpingre vonatkozó megállapításokra és a megváltozott körülmények tartós jellegére vonatkozó bizonyítékok hiányára, az a következtetés vonható le, hogy a JSC Chelyabinsk Electrometallurgical Integrated Plant és a hozzá kapcsolódó JSC Kuznetsk Ferroalloy Works vállalatokat továbbra is az eredeti rendeletben megállapított 22,7 %-os vámnak kell alávetni.

25.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 22/8

(1)

A cukorágazatra vonatkozó egyes közösségi vámkontingensek megnyitásáról és kezeléséről szóló, 2009. szeptember 25-i 891/2009/EK bizottsági rendelet (2) 7. cikkének (4) bekezdése értelmében a 09.4317, a 09.4318, a 09.4319 és a 09.4321 tételszámú (országspecifikus) CXL engedményes cukor és a balkáni cukor esetében a behozatali engedély iránti kérelemhez csatolni kell a kiviteli engedély eredeti példányát.

(2)

A 09.4320 tételszámú (azaz bármely harmadik országhoz kapcsolódó) CXL engedményes cukor esetében nem szükséges bemutatni a kiviteli engedélyt.

(3)

A kiviteli engedélynek az országspecifikus engedmények esetében történő bemutatására vonatkozó követelmény eltörlése és ezáltal az Unióba való behozatalra szánt CXL engedményes cukorhoz való hozzáféréshez kapcsolódó adminisztratív követelmények egyszerűsítése révén előmozdítható a gazdasági szereplők közötti verseny, valamint biztosítható a piac zökkenőmentesebb működése. A szabad forgalomba bocsátásnak továbbra is feltétele maradna a származási bizonyítvány bemutatása, így a szóban forgó egyszerűsítés végrehajtása nem sértené annak a lehetőségét, hogy a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy meggyőződhessenek az ügyletek lebonyolításának szabályszerűségéről.

(4)

Az egyszerűsített adminisztratív követelményekre való zökkenőmentes áttérés biztosítása érdekében helyénvaló e követelmények alkalmazását 2012. február 1-jéig elhalasztani.

(5)

A 891/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

A mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság az elnöke által kitűzött határidőn belül nem nyilvánított véleményt,

25.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 22/9

(1)

Az 1177/2003/EK rendelet egységes keretet hozott létre a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó európai statisztikák – ezen belül a jövedelmeket, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés szintjét és összetételét érintő, nemzetközi és európai szintű, összehasonlítható és aktuális keresztmetszeti és longitudinális adatok – módszeres előállítására.

(2)

Az 1177/2003/EK rendelet 15. cikke (2) bekezdésének f) pontja alapján minden évben végrehajtási intézkedésekre van szükség az EU-SILC keresztmetszeti komponensébe felveendő másodlagos célterületek és változók listájának tekintetében. A 2013. évre meg kell állapítani a jólétre vonatkozó modulba felveendő másodlagos célváltozók listáját, valamint a változók kódjait.

(3)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az európai statisztikai rendszer bizottságának véleményével,

25.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 22/16

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,