2012.1.12.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/1

A TANÁCS HATÁROZATA

(2011. december 12.)

az Európai Uniónak a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyvhöz - a 10. és 11. cikkei kivételével - való csatlakozásáról

(2012/22/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 100. cikke (2) bekezdésére, összefüggésben annak 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával és 218. cikke (8) bekezdésének első albekezdésével,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1)

A tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyv (a továbbiakban: az athéni jegyzőkönyv) jelentős előrelépést jelent a tengeri utasszállítók felelőssége és a tengeren utazókat megillető kártérítések tekintetében. A jegyzőkönyv egyrészt a szállítókra vonatkozóan szigorú felelősségi rendszerről rendelkezik, és kötelező biztosítás megkötését írja elő, amelynek értelmében a károsultak – meghatározott összeghatárokon belül – közvetlen kereseti joggal élhetnek a biztosítóval szemben, másrészt szabályokat állapít meg a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozóan. Az athéni jegyzőkönyv tehát összhangban van a fuvarozók felelősségére vonatkozó jogi szabályozás javítását célzó uniós törekvéssel.

(2)	Az athéni jegyzőkönyv módosítja a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményt (a továbbiakban: az athéni egyezmény), és 15. cikkében rögzíti, hogy e két jogi okmányt az athéni jegyzőkönyv részes felei egyetlen okmányként kezelik és értelmezik.

(3)

Az athéni jegyzőkönyvben szereplő szabályok többségét a tengeri utasszállítók baleseti felelősségéről szóló, 2009. április 23-i 392/2009/EK európai parlamenti és tanács rendelet (1) beépítette az uniós jogba. Az Unió tehát az említett rendelet által szabályozott kérdésekben gyakorolta hatáskörét. A tagállamok azonban továbbra is fenntartják hatáskörüket az athéni jegyzőkönyv számos rendelkezésének, így például azon kívülmaradási záradéknak a vonatkozásában, amely lehetővé teszi számukra, hogy az athéni jegyzőkönyvben előírtnál magasabb felelősségi korlátot rögzítsenek. Az athéni jegyzőkönyv szerinti tagállami hatáskörök kérdései és az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdések összefüggnek egymással. Ezért a tagállamoknak az athéni jegyzőkönyv hatálya alá tartozó kérdésekben összehangoltan kell fellépniük, figyelembe véve a lojális együttműködési kötelezettségüket.

(4)

Az athéni jegyzőkönyv megerősítésre, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra nyitva áll államok, valamint az olyan regionális gazdasági integrációs szervezetek előtt, amelyek részére a szervezetet létrehozó szuverén államok az athéni jegyzőkönyv által szabályozott egyes ügyeket illetően átadták hatáskörüket.

(5)	Az athéni jegyzőkönyv 17. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 19. cikke értelmében az athéni jegyzőkönyvhöz a regionális gazdasági integrációs szervezetek is csatlakozhatnak.

(6)

Az athéni egyezmény egyes – különösen a terrorizmushoz kapcsolódó károk miatti kártérítésekkel kapcsolatos – kérdéseinek rendezése érdekében a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet jogi bizottsága 2006 októberében az athéni jegyzőkönyv végrehajtására vonatkozóan IMO fenntartást és iránymutatásokat (a továbbiakban: IMO-iránymutatások) fogadott el.

(7)	A 392/2009/EK rendelet mellékletei tartalmazzák az athéni jegyzőkönyvvel módosított athéni egyezmény konszolidált változatának releváns rendelkezéseit, valamint az IMO-iránymutatásokat.

(8)

Az athéni jegyzőkönyv 19. cikke értelmében a regionális gazdasági integrációs szervezetek a jegyzőkönyv aláírásának, megerősítésének, elfogadásának, jóváhagyásának vagy az ahhoz való csatlakozásnak az időpontjában kötelesek nyilatkozni arról, hogy az athéni jegyzőkönyvben szabályozott kérdésekben milyen mértékű hatáskörrel rendelkeznek.

(9)	Az Uniónak ezért csatlakoznia kell az athéni jegyzőkönyvhöz és élnie kell az IMO-iránymutatásokban foglalt fenntartással. E fenntartás nem értelmezhető az Unió és a tagállamok között a tanúsítás és az állami hatósági ellenőrzések tekintetében fennálló hatáskörmegosztás módosításaként.

(10)	Az athéni jegyzőkönyv egyes rendelkezései a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködést érintik, és ezért az EUMSZ harmadik része V. címének hatálya alá tartoznak. E rendelkezésekre vonatkozóan folyamatban van egy külön határozat elfogadása a jelen határozat elfogadásával párhuzamosan.

(11)

Az athéni jegyzőkönyvet megerősíteni kívánó vagy a jegyzőkönyvhöz csatlakozni kívánó tagállamoknak ezt lehetőség szerint egyidejűleg kell megtenniük. Megerősítő vagy csatlakozási okirataik lehetőség szerinti egyidejű letétbe helyezésének előkészítése érdekében ezért a tagállamoknak tájékoztatniuk kell egymást megerősítési vagy csatlakozási eljárásaik állásáról. Az athéni jegyzőkönyv megerősítésekor, vagy az ahhoz való csatlakozáskor a tagállamoknak élniük kell az IMO-iránymutatásokban foglalt fenntartással,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Tanács az Európai Unió nevében jóváhagyja az Európai Uniónak a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyvhöz (a továbbiakban: az athéni jegyzőkönyv) való csatlakozását az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdések tekintetében, a 10. és 11. cikkeinek kivételével.

Az athéni jegyzőkönyv szövegét – a 10. és 11. cikk kivételével – a melléklet tartalmazza.

2. cikk

(1) A Tanács elnöke felhatalmazást kap, hogy kijelölje a jegyzőkönyv 17. cikke (2) bekezdésének c) pontja, 17. cikkének (3) bekezdése és 19. cikke értelmében az Unió athéni jegyzőkönyvhöz kapcsolódó csatlakozási okiratának letétbe helyezésére felhatalmazott személyt vagy személyeket.

(2) A csatlakozási okirat letétbe helyezésekor az Unió az alábbi hatásköri nyilatkozatot teszi:

„1.

A tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi athéni jegyzőkönyv 19. cikke úgy rendelkezik, hogy a szuverén államok által létrehozott azon regionális gazdasági integrációs szervezetek, amelyeknek a jegyzőkönyvben szabályozott egyes kérdések az átruházott hatáskörükbe tartoznak, azzal a feltétellel írhatják alá a jegyzőkönyvet, hogy megteszik a szóban forgó cikkben említett nyilatkozatot. Az Unió úgy döntött, hogy csatlakozik az athéni jegyzőkönyvhöz, és ennek megfelelően megteszi ezt a nyilatkozatot.

Az Európai Unió tagállamai jelenleg a Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, Írország, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, Málta, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága.

Ez a nyilatkozat nem vonatkozik az Európai Unió tagállamainak azon területeire, amelyekre az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) nem alkalmazandó, és nem sérti az e területek nevében és érdekében az érintett tagállamok által a jegyzőkönyv alapján esetlegesen elfogadott aktusokat vagy álláspontokat.

Az Európai Unió tagállamai az EUMSZ 100. cikke alapján elfogadott intézkedések vonatkozásában kizárólagos hatáskörrel ruházták fel az Európai Uniót. A tengeri utasszállítók baleseti felelősségéről szóló, 2009. április 23-i 392/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása révén ilyen intézkedések elfogadására került sor az athéni jegyzőkönyvvel módosított athéni egyezmény 1. és 1a. cikke, 2. cikkének (2) bekezdése, 3–16. cikke, 18., 20. és 21. cikke tekintetében, valamint az IMO-iránymutatások rendelkezései vonatkozásában.

A tagállamok által az EUMSZ szerint az Európai Unióra ruházott hatáskörök gyakorlása természeténél fogva állandó fejlődésben van. Az EUMSZ keretében az illetékes intézmények határozatokat hozhatnak az Európai Unió hatáskörének mértékéről. Az Európai Unió ezért fenntartja a jogot arra, hogy ezt a nyilatkozatot ennek megfelelően módosítsa, anélkül, hogy ez előfeltétele lenne az athéni jegyzőkönyvben szabályozott kérdések tekintetében fennálló hatásköre gyakorlásának. Az Európai Unió értesíteni fogja a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet főtitkárát a módosított nyilatkozatról.”.

(3) Az e cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt személy vagy személyek az Unió athéni jegyzőkönyvhöz kapcsolódó csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor él az IMO-iránymutatásokban foglalt fenntartással.

3. cikk

Az Unió 2011. december 31-ig letétbe helyezi az athéni jegyzőkönyvhöz kapcsolódó csatlakozási okiratát.

4. cikk

(1) A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy ésszerű időn belül, és lehetőség szerint 2011. december 31-ig letétbe helyezzék az athéni jegyzőkönyvhöz kapcsolódó megerősítő vagy csatlakozási okirataikat.

(2) A tagállamok az athéni jegyzőkönyvhöz kapcsolódó megerősítő vagy csatlakozási okirataik letétbe helyezésekor élnek az IMO-iránymutatásokban foglalt fenntartással.

Kelt Brüsszelben, 2011. december 12-én.

a Tanács részéről

az elnök

S. NOWAK

(1) HL L 131., 2009.5.28., 24. o.

MELLÉKLET

FORDÍTÁS

2002. ÉVI JEGYZŐKÖNYV A TENGERI UTAS- ÉS POGGYÁSZSZÁLLÍTÁSRÓL SZÓLÓ 1974. ÉVI ATHÉNI EGYEZMÉNYHEZ

E JEGYZŐKÖNYV RÉSZES ÁLLAMAI,

FIGYELEMBE VÉVE, hogy a megnövelt kártérítés nyújtása, az objektív felelősség bevezetése, a felső összeghatárok aktualizálására vonatkozó egyszerűsített eljárás kialakítása és az utasok javára szóló kötelező biztosítás garantálása érdekében célszerű felülvizsgálni a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló, Athénban, 1974. december 13-án kelt athéni egyezményt,

EMLÉKEZTETVE arra, hogy az egyezményhez csatolt 1976. évi jegyzőkönyv az aranyfrank helyébe elszámolási egységként bevezeti a különleges lehívási jogot,

TUDOMÁSUL VÉVE, hogy az egyezményhez csatolt 1990. évi jegyzőkönyv, amely megnövelt kártérítés nyújtásáról és a felső összeghatárok aktualizálására vonatkozó egyszerűsített eljárásról rendelkezik, még nem lépett hatályba,

MEGÁLLAPODTAK a következőkben:

1. cikk

E jegyzőkönyv alkalmazásában:

1. „egyezmény”: a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezmény szövege;

2. „Szervezet”: a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet;

3. „főtitkár”: a Szervezet főtitkára.

2. cikk

Az egyezmény 1. cikke 1. bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

a) „szállító”: olyan személy, aki szállítási szerződést kötött vagy akinek a nevében ilyet kötöttek, függetlenül attól, hogy a szállítást ténylegesen ez a személy vagy egy teljesítő szállító teljesítette-e;

b) „teljesítő szállító”: a szállítótól különböző személy, aki, hajó tulajdonosaként, bérlőjeként vagy üzemeltetőjeként, ténylegesen teljesíti a szállítást vagy annak egy részét; és

c) „a szállítást vagy annak egy részét ténylegesen teljesítő szállító”: a teljesítő szállító vagy – amennyiben a szállító ténylegesen saját maga teljesíti a szállítást – a szállító.”.

3. cikk

1. Az egyezmény 1. cikke 10. bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Szervezet”: a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet.”.

2. Az egyezmény 1. cikke kiegészül a 11. bekezdéssel, amelynek szövege a következő:

„főtitkár”: a Szervezet főtitkára.”.

4. cikk

Az egyezmény 3. cikkének helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

A szállító felelőssége

1. Hajózási balesetben az utas halála vagy személyi sérülése következtében keletkezett kár esetében a szállító olyan mértékben felelős, hogy az adott utas tekintetében és esetenként a kártérítés legfeljebb 250 000 elszámolási egység lehet, kivéve, ha a szállító bizonyítja, hogy az eseményt:

a)	háborús cselekmény, zavargás, polgárháború, felkelés vagy kivételes, elkerülhetetlen és elháríthatatlan jellegű természeti jelenség okozta; vagy

b)	teljes egészében harmadik személynek a káreseményt előidéző szándékkal elkövetett cselekménye vagy mulasztása okozta.

Ha a kár meghaladja a fenti felső határt, akkor a túllépés mértékéig a szállítót további felelősség terheli, kivéve, ha a szállító bizonyítja, hogy a káresemény nem a szállító hibájából vagy gondatlanságából következett be.

2. Az utas nem hajózási balesetben történt halála vagy személyi sérülése következtében keletkezett kár esetében a szállítót akkor terheli felelősség, ha a káresemény a szállító hibájából vagy gondatlanságából következett be. A hibát vagy gondatlanságot a kártérítést igénylőnek kell bizonyítania.

3. A kézipoggyász elveszésének vagy sérülésének következtében keletkezett kár esetében a szállítót akkor terheli felelősség, ha a káresemény a szállító hibájából vagy gondatlanságából következett be. Hajózási esemény által okozott kár – ellenkező bizonyításig – a szállító hibájának vagy gondatlanságának tulajdonítandó.

4. A kézipoggyásztól eltérő poggyász elveszésének vagy sérülésének következtében keletkezett kárért a szállító felelős, kivéve, ha a szállító bizonyítja, hogy a káresemény nem a szállító hibájából vagy gondatlanságából következett be.

5. E cikk alkalmazásában:

a) „hajózási esemény”: a hajó hajótörése, felborulása, ütközése vagy megfeneklése, a hajón bekövetkező robbanás vagy tűz, illetve a hajó hibája;

b) „a szállító hibája vagy gondatlansága”: ide tartozik a szállító alkalmazottjának e minőségében elkövetett hibája vagy gondatlansága is;

c) „a hajó hibája”: hibás működés, meghibásodás vagy a vonatkozó biztonsági előírások megsértése a hajó bármely része vagy felszerelése tekintetében, amikor azt az utasok menekítésére, evakuálására, beszállítására és kiszállítására használják, vagy amikor azt a hajtáshoz, kormányzáshoz, biztonságos navigációhoz, kikötéshez, lehorgonyzáshoz, horgonyzóhelyre vagy révbe való befutáshoz vagy onnan történő kifutáshoz, elárasztás utáni kárelhárításhoz használják, vagy amikor azt életmentő felszerelések használatbavételekor használják; és

d) „kár”: nem foglalja magában a büntető vagy a példát statuáló kártérítést.

6. A szállító e cikk szerinti felelőssége kizárólag a szállítás folyamán bekövetkezett eseményből keletkező kárra vonatkozik. A kártérítést igénylőnek kell bizonyítania a kár nagyságát és azt, hogy a káresemény a szállítás folyamán következett be.

7. Ez az egyezmény semmilyen módon nem sérti a szállító harmadik személlyel szembeni visszkereseti jogát, vagy az egyezmény 6. cikke szerinti jogát a védekezéshez az utas gondatlansága esetén. E cikk semmilyen módon nem sérti az egyezmény 7. vagy 8. cikke szerinti korlátozási jogot.

8. Valamely fél hibájának vagy gondatlanságának előfeltételezése, vagy a bizonyítási teher áthárulása valamely félre nem zárja ki az adott fél számára kedvező bizonyíték mérlegelését.”.

5. cikk

Az egyezmény kiegészül a 4a. cikkel, amelynek szövege a következő:

„4a. cikk

Kötelező biztosítás

1. Ha részes államban lajstromozott és tizenkettőnél több utas szállítására engedélyezett hajó utasokat szállít a fedélzetén és ez az egyezmény vonatkozik rá, akkor a szállítást vagy annak egy részét ténylegesen teljesítő szállítónak olyan biztosítással vagy más pénzügyi biztosítékkal – mint például bankgaranciával vagy hasonló pénzintézet által kibocsátott garanciával – kell rendelkeznie, amely az utasok halála és személyi sérülése tekintetében fedezi az egyezmény szerinti felelősséget. A kötelező biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték mértéke utasonként és esetenként nem lehet kisebb 250 000 elszámolási egységnél.

2. Egy, az ezen egyezmény rendelkezései szerinti biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték érvényességét tanúsító igazolást kell kibocsátani minden hajó részére, miután egy részes állam illetékes hatósága megállapította, hogy az 1. bekezdés követelményei teljesültek. Egy részes államban lajstromozott hajó tekintetében az ilyen kötelező igazolást a hajót lajstromozó részes állam illetékes hatósága bocsátja ki vagy tanúsítja; nem részes államban lajstromozott hajó esetén pedig az igazolást bármely részes állam illetékes hatósága tanúsíthatja vagy kibocsáthatja. Ez az igazolás az ezen egyezmény mellékletében meghatározott minta szerinti formátumú, és a következő részletes adatokat tartalmazza:

a)	a hajó neve, azonosító száma vagy betűjele és a lajstromozási kikötő;

b)	a szállítást vagy annak egy részét ténylegesen teljesítő szállító neve és gazdasági tevékenységének székhelye;

c)	a hajó IMO-azonosító száma;

d)	biztosíték típusa és érvényességi ideje;

e)	a biztosítótársaság vagy a pénzügyi biztosítékot nyújtó más személy neve és gazdasági tevékenységének székhelye, valamint adott esetben az a telephely, ahol a biztosítást kötötték vagy a pénzügyi biztosítékot létesítették; és

f)	az igazolás érvényességi ideje, amely nem lehet hosszabb a biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték érvényességi idejénél.

A részes állam felhatalmazhat egy általa elismert intézményt vagy szervezetet az igazolás kibocsátására. Az ilyen intézmény vagy szervezet minden igazolás kibocsátásáról értesíti az adott államot. A részes állam minden esetben teljes körű garanciát vállal az így kibocsátott igazolás teljességére és pontosságára, és vállalja az e kötelezettség teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát.

A részes állam értesíti a főtitkárt a következőkről:

i.	az általa elismert intézményre vagy szervezetre ruházott hatáskör konkrét feladatai és feltételei;

ii.	a felhatalmazás visszavonása; és

iii.	a felhatalmazás vagy a felhatalmazás visszavonásának hatálybalépése.

A hatáskör átruházása legkorábban a főtitkárnak küldött ilyen értelmű értesítés napjától számított három hónap múlva léphet hatályba.

Az e bekezdés szerint az igazolások kibocsátására felhatalmazott intézmény vagy szervezet felhatalmazást kap – legalább – az igazolás visszavonására, ha nem teljesülnek a kiadás alapjául szolgáló feltételek. Az intézmény vagy szervezet minden esetben bejelenti ezt a visszavonást annak az államnak, amely nevében az igazolást kibocsátották.

4. Az igazolás a kibocsátó állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein készül. Ha ez a nyelv nem az angol, a francia vagy a spanyol, akkor a szöveg tartalmaz fordítást ezen nyelvek egyikére és, ha az állam úgy dönt, akkor az állam hivatalos nyelvére történő fordítás elhagyható.

5. Az igazolást a hajó fedélzetén kell tartani és egy példányt azon hatóságoknál kell letétbe helyezni, amelyek nyilvántartják a hajó lajtromozását vagy, ha a hajó nem egy részes államban került lajstromozásra, akkor az igazolást kibocsátó vagy tanúsító állam hatóságánál.

6. A biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték nem elégíti ki e cikk követelményeit, ha az igazolásban meghatározott biztosítás vagy biztosíték érvényességi idejének leteltén kívüli egyéb okok miatt is megszűnhet azelőtt, hogy a megszűnéséről az 5. bekezdésben említett hatóságoknak küldött értesítés dátumától számított három hónap letelne, kivéve, ha az igazolást átadták ezeknek a hatóságoknak vagy új igazolást bocsátottak ki az említett időszakban. Az előbbi rendelkezéseket hasonlóképpen alkalmazni kell bármely olyan módosításra, amelynek eredményeként a biztosítás vagy a pénzügyi biztosíték többé nem felel meg az e cikkben szereplő követelményeknek.

7. A hajót lajstromozó állam az e cikkben szereplő rendelkezéseknek megfelelően meghatározza az igazolás kibocsátásának és érvényességének feltételeit.

8. Az egyezmény semmilyen módon nem értelmezhető úgy, hogy megakadályozza azt, hogy a részes állam hitelt adjon a más államoktól, a Szervezettől vagy más nemzetközi szervezetektől kapott, az egyezmény céljaira szolgáló biztosítást vagy más pénzügyi biztosítékot nyújtó személy pénzügyi helyzetére vonatkozó információknak. Ebben az esetben az ezen információknak hitelt adó állam nem mentesül az igazolást kibocsátó államként viselt felelőssége alól.

9. Ezen egyezmény alkalmazásában egy részes állam hatáskörében kiadott vagy tanúsított igazolást a többi részes állam elfogadja, és azt a többi részes állam úgy tekinti, hogy az általuk kibocsátott vagy tanúsított kötelező igazolással azonos érvényességgel bír még akkor is, ha olyan hajó tekintetében bocsátották ki vagy tanúsították, amely nem egy részes államban került lajstromba. Egy részes állam bármikor kérhet konzultációt a kibocsátó vagy tanúsító állammal, amennyiben úgy véli, hogy a biztosítási igazolásban megnevezett biztosító vagy garanciavállaló pénzügyileg nem képes teljesíteni az ezen egyezmény által támasztott kötelezettségeket.

10. Az e cikk szerinti biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték által fedezett kártérítés iránti igény közvetlenül benyújtható a biztosítótársaságnál vagy a pénzügyi biztosítékot nyújtó más személynél. Ebben az esetben az 1. bekezdésben megállapított összeg lesz a biztosítótársaság vagy a pénzügyi biztosítékot nyújtó más személy felelősségi korlátja, még akkor is, ha a szállító vagy a teljesítő szállító felelősségkorlátozásra nem jogosult. Az alperes továbbá élhet azzal a védekezéssel (kivéve a csődöt vagy felszámolást), amellyel az 1. bekezdésben említett szállító az ezen egyezmény alapján jogosult lenne élni. Ezenfelül az alperes védekezhet azzal is, hogy a kárt a biztosított szándékos magatartása okozta, de az alperes nem folyamodhat más olyan védekezéshez, amelyre az alperes a biztosított által az alperes ellen indított eljárásban esetleg jogosult lehetne. Az alperes minden esetben jogosult követelni a szállító és a teljesítő szállító bevonását az eljárásba.

11. Az 1. bekezdéssel összhangban fenntartott biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték által fedezett összeg kizárólag az egyezmény szerinti követelések kielégítését szolgálhatja, és az ilyen összegek teljesített kifizetése a kifizetett összeg erejéig mentesít az egyezményből fakadó felelősség alól.

12. Egy részes állam kizárólag akkor engedélyezheti a lobogója alatt hajózó, e cikk hatálya alá eső hajó üzemeltetését, ha a 2. vagy a 15. bekezdés szerinti igazolást kibocsátották.

13. E cikk rendelkezéseire is figyelemmel a részes államok nemzeti jogukban biztosítják, hogy a biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték az 1. bekezdésben meghatározott mértékig érvényes legyen minden olyan hajó tekintetében, amely engedéllyel rendelkezik tizenkettőnél több utas szállítására, függetlenül a lajstromozás helyétől, és amely befut a területén lévő kikötőbe vagy kifut onnan, amennyiben ez az egyezmény alkalmazandó.

14. Az 5. bekezdés rendelkezéseitől eltérve a részes állam értesítheti a főtitkárt, hogy a 13. bekezdés alkalmazásában a hajóknak nem kötelező a 2. bekezdés által előírt igazolást a fedélzeten tartani vagy azt felmutatni a területükön lévő kikötőbe való befutáskor vagy az onnan történő kifutáskor, feltéve, hogy az igazolást kibocsátó részes állam értesítette a főtitkárt, hogy az összes részes állam által elérhető elektronikus formában vezeti azt a nyilvántartást, amely tanúsítja az igazolás meglétét és lehetővé teszi, hogy a részes állam mentesüljön a 13. bekezdésben előírt kötelezettségei alól.

15. Ha egy részes állam tulajdonában levő hajóra nincs biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték, akkor e cikknek az erre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók az ilyen hajóra, de a hajón lennie kell egy igazolásnak, amelyet a hajót lajstromozó állam megfelelő hatóságai állítottak ki, és amely tartalmazza, hogy a hajó tulajdonosa az adott állam, és hogy a felelősségre az 1. bekezdéssel összhangban előírt összegen belül van fedezet. Ez az igazolás lehetőség szerint pontosan követi a 2. bekezdésben előírt mintát.”.

6. cikk

Az egyezmény 7. cikkének helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

Halál és személyi sérülés esetén fennálló felelősség korlátozása

1. Az utas halála vagy személyi sérülése esetén a szállítónak a 3. cikk szerint fennálló felelőssége semmiképpen sem haladhatja meg utasonként és esetenként a 400 000 elszámolási egységet. Amennyiben az ügyben eljáró bíróság által alkalmazott jognak megfelelően a kárt járadékként térítik meg, a járadéknak megfelelő tőkeérték az említett felső határt nem haladhatja meg.

2. A részes állam nemzeti jogának egyedi rendelkezéseivel szabályozhatja az 1. bekezdésben szereplő felelősségkorlátozást, feltéve, hogy az adott államban esetleg már meglévő felelősségi korlát nem kisebb az 1. bekezdésben előírtnál. Az e bekezdésben biztosított opcióval élő részes állam tájékoztatja a főtitkárt az elfogadott felelősségi korlátról vagy arról, hogy az adott államban nincs ilyen.”.

7. cikk

Az egyezmény 8. cikkének helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

Poggyász és jármű elveszése vagy sérülése esetén fennálló felelősség korlátozása

1. A szállítónak a kézipoggyász elveszéséért vagy sérüléséért viselt felelőssége semmiképpen sem haladhatja meg utasonként és szállításonként a 2 250 elszámolási egységet.

2. A szállítónak a jármű elveszéséért vagy sérüléséért – beleértve a járművön vagy abban szállított poggyászt – viselt felelőssége semmiképpen sem haladhatja meg járművenként és szállításonként a 12 700 elszámolási egységet.

3. A szállítónak az e cikk 1. és 2. bekezdésében nem említett egyéb poggyász elveszéséért vagy sérüléséért viselt felelőssége semmiképpen sem haladhatja meg utasonként és szállításonként a 3 375 elszámolási egységet.

4. A szállító és az utas megállapodhat arról, hogy a felelősség a jármű sérülése esetén legfeljebb 330 elszámolási egység mértékű, az egyéb poggyász elveszése vagy sérülése esetén pedig legfeljebb 149 elszámolási egység mértékű önrész levonásával hárítható a szállítóra, amikor is ezt az összeget a kárértékből le kell vonni.”.

8. cikk

Az egyezmény 9. cikkének helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

Elszámolási egység és átszámítás

1. Az ebben az egyezményben említett elszámolási egység a Nemzetközi Valutaalap által meghatározott különleges lehívási jog (SDR). A 3. cikk 1. bekezdésében, a 4a. cikk 1. bekezdésében, a 7. cikk 1. bekezdésében és a 8. cikkben szereplő összegeket a különleges lehívási jogról az ügyben eljáró bíróság országának nemzeti pénznemére kell átszámítani az ennek a valutának a határozathozatal napján vagy a felek megállapodása szerinti napon érvényes árfolyamán. Azon részes állam nemzeti pénznemének a különleges lehívási joghoz viszonyított árfolyamát, amely tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, a Nemzetközi Valutaalap által a tranzakciói és műveletei során alkalmazott, az adott napon érvényes értékelési módszer szerint kell kiszámítani. Azon részes állam nemzeti pénznemének a különleges lehívási joghoz viszonyított árfolyamát, amely nem tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, az adott részes állam által meghatározott módon kell kiszámítani.

2. Mindazonáltal azon állam, amely nem tagja a Nemzetközi Valutalapnak és amelynek törvényei nem teszik lehetővé az 1. bekezdés rendelkezéseinek alkalmazását, ezen egyezmény megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor, vagy az ahhoz való csatlakozáskor vagy azt követően bármikor kinyilváníthatja, hogy az 1. bekezdésben említett elszámolási egység 15 aranyfrankkal egyenértékű. Az e bekezdésben említett aranyfrank hatvanöt és fél milligramm kilencszáz ezrelékes finomságú aranynak felel meg. Az aranyfrank nemzeti pénznemre történő átváltása az érintett állam jogszabályai szerint történik.

3. Az 1. bekezdés utolsó mondatában említett számítás és a 2. bekezdésben említett átváltás olyan módon történik, hogy a részes állam nemzeti pénznemében a 3. cikk 1. bekezdésében, a 4a. cikk 1. bekezdésében, a 7. cikk 1. bekezdésében és a 8. cikkben szereplő összegek lehetőség szerint ugyanakkora valódi értéket fejezzenek ki, mint amekkorát az 1. bekezdés első három mondatának alkalmazása eredményezne. Az államok adott esetben az 1. bekezdés szerinti számítási módról vagy a 2. bekezdés szerinti átváltás eredményéről tájékoztatják a főtitkárt, amikor letétbe helyezik az ezen egyezményt megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy az ahhoz való csatlakozásról szóló okiratot, és valahányszor az említettek valamelyike megváltozik.”.

9. cikk

Az egyezmény 16. cikke 3. bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„3. Az ügyben eljáró bíróság által alkalmazott jog szabályozza az elévülés felfüggesztésének vagy megszakításának alapjául szolgáló indokokat, de ezen egyezmény alapján semmiképpen sem indítható kereset, ha az alábbi időszakok valamelyike lejárt:

a)	öt év az utas kiszállásának vagy tervezett kiszállásának időpontjától számítva, amelyik a későbbi; vagy, ha az alábbi időpont a korábbi;

b)	három év attól számítva, hogy a kártérítést igénylő tudomására jutott, vagy indokoltan feltételezhető, hogy a tudomására jutott az esemény által okozott személyi sérülés vagy kár.”.

10. cikk

[itt nem szerepel]

11. cikk

[itt nem szerepel]

12. cikk

Az egyezmény 18. cikkének helyébe a következő szöveg lép:

„18. cikk

Szerződéses rendelkezések érvénytelensége

Az utas halálát vagy személyi sérülését, vagy az utas poggyászának elvesztését vagy sérülését okozó káresemény bekövetkezését megelőzően azzal a céllal kikötött szerződéses rendelkezés, hogy az mentesítsen bármely személyt az utassal szemben az ezen egyezmény alapján fennálló felelősség alól, vagy hogy az ezen egyezményben megállapított kártérítési mértéknél kisebb összeget írjon elő – a 8. cikk 4. bekezdésében meghatározott kivételektől eltekintve –, és minden olyan rendelkezés, amely a szállítót vagy a teljesítő szállítót terhelő bizonyítási teher megfordítását célozza vagy pedig korlátozó hatással lenne a 17. cikk 1. és 2. bekezdésében megadott választási lehetőségekre, semmis, de e rendelkezés semmissége nem teszi semmissé a szállítási szerződést, amely továbbra is ezen egyezmény rendelkezéseinek hatálya alá tartozik.”.

13. cikk

Az egyezmény 20. cikkének helyébe a következő szöveg lép:

„20. cikk

Nukleáris kár

Ezen egyezmény alapján nem keletkezik felelősség nukleáris esemény által okozott kárért:

ha valamely nukleáris létesítmény üzemeltetője felelős az ilyen kárért akár az 1964. január 28-i kiegészítő jegyzőkönyvvel módosított, az atomenergia területén való polgári jogi felelősségről szóló, 1960. július 29-i párizsi egyezmény, akár az atomkárokért való polgári jogi felelősségről szóló, 1963. május 21-i bécsi egyezmény, vagy az ezekhez csatolt bármely hatályos módosítás vagy jegyzőkönyv alapján; vagy

ha valamely nukleáris létesítmény üzemeltetője felelős az ilyen kárért az ilyen károkért való felelősséget szabályozó nemzeti jogszabályok értelmében, feltéve, hogy ezek a jogszabályok minden tekintetben ugyanolyan kedvezőek a kárt esetleg elszenvedő személy tekintetében, mint akár a párizsi egyezmény, akár a bécsi egyezmény, vagy az ezekhez csatolt bármely hatályos módosítás vagy jegyzőkönyv.”.

14. cikk

Minta az igazolásra

1. Az e jegyzőkönyv mellékletében foglalt igazolásmintát mellékletként be kell illeszteni az egyezménybe.

2. Az egyezmény kiegészül az 1a. cikkel, amelynek szövege a következő:

„1a. cikk

Melléklet

Ezen egyezmény melléklete az egyezmény szerves részét képezi.”.

15. cikk

Értelmezés és alkalmazás

1. Az egyezményt és ezt a jegyzőkönyvet a jegyzőkönyv részes felei egyetlen okmányként kezelik és értelmezik.

2. Az e jegyzőkönyvvel módosított egyezményt kizárólag az olyan káreseményekből fakadó igényekre kell alkalmazni, amelyek azt követően következnek be, hogy e jegyzőkönyv minden egyes részes állam tekintetében hatályba lépett.

3. Az e jegyzőkönyvvel módosított egyezmény 1–22. cikke az e jegyzőkönyv 17–25. cikkével és annak mellékletével együtt alkotja az egyezményt, amelynek neve a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 2002. évi athéni egyezmény.

16. cikk

Az egyezmény kiegészül a 22a. cikkel, amelynek szövege a következő:

„22a. cikk

Az egyezmény záró rendelkezései

Ezen egyezmény záró rendelkezései a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyv 17–25. cikke. Az egyezményben a részes államokra való hivatkozás a jegyzőkönyvben részes államokra való hivatkozásnak értendő.”.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

17. cikk

Aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás

1. Ez a jegyzőkönyv a Szervezet székhelyén 2003. május 1-je és 2004. április 30-a között áll nyitva az aláírásra, és ezután nyitott marad a csatlakozásra.

2. Az államok a következőképpen nyilváníthatják ki, hogy e jegyzőkönyvet magukra nézve kötelező erejűnek fogadják el:

a)	megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélküli aláírással; vagy

b)	megerősítéstől, elfogadástól vagy jóváhagyástól függő aláírással, amelyet megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás követ; vagy

c)	csatlakozással.

3. A megerősítésre, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra ilyen értelmű okiratnak a főtitkárnál történő letétbe helyezésével kerül sor.

4. E jegyzőkönyv módosításának az összes meglévő részes állam tekintetében történő hatálybalépését követően vagy az ezen részes államok tekintetében a módosítás hatálybalépéséhez szükséges összes intézkedés teljesítését követően letétbe helyezett megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat úgy tekintendő, hogy az a módosítással módosított jegyzőkönyvre vonatkozik.

5. Egy állam csak akkor nyilváníthatja ki azt, hogy ezt a jegyzőkönyvet magára nézve kötelező erejűnek fogadja el, ha az alábbiakban részes államként az alábbiakat felmondja:

a)	a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló athéni egyezmény (kelt Athénban, 1974. december 13-án);

b)	a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló athéni egyezményhez csatolt jegyzőkönyv (kelt Londonban, 1976. november 19-én); és

c)	a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló athéni egyezményhez csatolt 1990. évi jegyzőkönyv (kelt Londonban, 1990. március 29-én),

ennek a jegyzőkönyvnek az adott állam tekintetében a 20. cikk szerinti hatálybalépésétől számított hatállyal.

18. cikk

Egynél több jogrendszerrel rendelkező államok

1. Ha egy államban kettő vagy több olyan területi egység van, amelyben különböző jogrendszer vonatkozik az ebben a jegyzőkönyvben szabályozott kérdésekre, akkor az állam az aláíráskor, megerősítéskor, elfogadáskor, jóváhagyáskor vagy csatlakozáskor kinyilváníthatja, hogy a jegyzőkönyv kiterjed minden területi egységére vagy azok közül csak egyre vagy néhányra, és ezt a nyilatkozatot bármikor módosíthatja egy másik nyilatkozat benyújtásával.

2. Az ilyen nyilatkozatról értesíteni kell a főtitkárt, és az értesítésben kifejezetten ismertetni kell azokat a területi egységeket, amelyekre e jegyzőkönyv vonatkozik.

3. Az olyan részes állammal kapcsolatban, amely ilyen nyilatkozatot tett, az alábbi hivatkozások a következőképpen értelmezendők:

a)	a hajót lajstromozó államra, és a kötelező biztosítási igazolás tekintetében az igazolást kibocsátó vagy tanúsító államra történő hivatkozások úgy értendők, mint arra az adott területi egységre történő hivatkozások, ahol a hajót lajstromozták és amely kibocsátja vagy tanúsítja az igazolást;

b)	a nemzeti jog előírásaira, a nemzeti felelősségkorlátozásra és a nemzeti pénznemre történő hivatkozások úgy értendők, mint az adott területi egység jogára, felelősségkorlátozására, illetve pénznemére történő hivatkozások; és

c)	a bíróságokra és a részes államok által elismerendő ítéletekre történő hivatkozások úgy értendők, mint az adott területi egység bíróságaira, illetve az általa elismerendő ítéletekre történő hivatkozások.

19. cikk

Regionális gazdasági integrációs szervezetek

1. A szuverén államok által létrehozott regionális gazdasági integrációs szervezetek – ha ezek az államok az e jegyzőkönyv által szabályozott egyes ügyeket illetően hatáskörüket a szervezetre ruházták – aláírhatják, megerősíthetik, elfogadhatják, jóváhagyhatják e jegyzőkönyvet, illetve csatlakozhatnak ahhoz. Az e jegyzőkönyvben részes regionális gazdasági integrációs szervezetet olyan mértékben illetik meg egy részes állam jogai, illetve terhelik kötelezettségei, amilyen mértékben a regionális gazdasági integrációs szervezet hatáskörrel bír az e jegyzőkönyv által szabályozott ügyekben.

2. Ha egy regionális gazdasági integrációs szervezet olyan ügyben gyakorolja szavazati jogát, amelyben hatásköre van, akkor annyi szavazattal rendelkezik, ahány tagállama részes e jegyzőkönyvben és átruházta rá a hatáskört a kérdéses ügyben. A regionális gazdasági integrációs szervezet nem élhet szavazati jogával, ha tagállamai élnek saját szavazati jogukkal, és fordítva.

3. Ha a részes államok számának jelentősége van e jegyzőkönyvben, mint például – a teljesség igénye nélkül – a jegyzőkönyv 20. és 23. cikkében, akkor a regionális gazdasági integrációs szervezet nem számít részes államnak azon tagállamain túl, amelyek egyszersmind részes államok is.

4. Aláíráskor, megerősítéskor, elfogadáskor, jóváhagyáskor vagy csatlakozáskor a regionális gazdasági integrációs szervezet nyilatkozatot tesz a főtitkárnak, amely részletesen ismerteti az e jegyzőkönyv által szabályozott olyan ügyeket, amelyek tekintetében a szervezet hatáskört kapott a jegyzőkönyvet aláíró vagy abban részes tagállamaitól, továbbá az e hatáskört érintő minden vonatkozó korlátozást is. A regionális gazdasági integrációs szervezet haladéktalanul értesíti a főtitkárt a hatáskörmegosztás minden változásáról, beleértve az e bekezdés szerinti nyilatkozatban ismertetett új hatáskör-átruházásokat is. Az ilyen nyilatkozatokat a főtitkár e jegyzőkönyv 24. cikkének megfelelően közzéteszi.

5. Azokról a részes államokról, amelyek az e jegyzőkönyvben részes regionális gazdasági integrációs szervezet tagállamai is, feltételezett, hogy hatáskörrel rendelkeznek az e jegyzőkönyv által szabályozott összes olyan ügyben, amelyek tekintetében a szervezetnek történt hatáskör-átruházásról nem született a 4. bekezdés szerinti konkrét nyilatkozat vagy értesítés.

20. cikk

Hatálybalépés

1. Ez a jegyzőkönyv tizenkét hónappal azt követően lép hatályba, hogy tíz állam vagy megerősítési, elfogadási vagy jóváhagyási fenntartás nélkül aláírta azt, vagy a főtitkárnál letétbe helyezte a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot.

2. Olyan állam tekintetében, amely a hatálybalépésnek az 1. bekezdésben foglalt feltételei teljesülését követően erősíti meg, fogadja el, vagy hagyja jóvá ezt a jegyzőkönyvet, illetve csatlakozik ahhoz, a jegyzőkönyv három hónappal azt követően lép hatályba, hogy az állam letétbe helyezte a megfelelő okiratot, de nem korábban, mint ahogyan a jegyzőkönyv az 1. bekezdés értelmében hatályba lép.

21. cikk

Felmondás

1. Ezt a jegyzőkönyvet bármelyik részes állam bármikor felmondhatja azt a napot követően, amelyen a jegyzőkönyv a kérdéses részes állam tekintetében hatályba lép.

2. A felmondás ilyen értelmű okiratnak a főtitkárnál történő letétbe helyezésével történik.

3. A felmondás a főtitkárnál való letétbe helyezés után 12 hónappal, vagy a felmondó okiratban esetleg meghatározott ennél hosszabb időszakot követően lép életbe.

4. Az e jegyzőkönyv részes államai között az egyezménynek a 25. cikke szerinti, bármelyikük általi felmondása semmilyen módon nem értendő úgy, mint az e jegyzőkönyvvel módosított egyezmény felmondása.

22. cikk

Felülvizsgálat és módosítás

1. A Szervezet konferenciát hívhat össze ezen jegyzőkönyv felülvizsgálata és módosítása céljából.

2. A Szervezet a részes államok legalább egyharmadának kérésére összehívja az e jegyzőkönyvben részes államok konferenciáját a jegyzőkönyv felülvizsgálata vagy módosítása céljából.

23. cikk

A felső határok módosítása

1. A 22. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül az e cikkben leírt különleges eljárás kizárólag az e jegyzőkönyvvel módosított egyezmény 3. cikkének 1. bekezdésében, 4a. cikkének 1. bekezdésében, 7. cikkének 1. bekezdésében és 8. cikkében meghatározott felső határok módosítása céljából alkalmazható.

2. Az e jegyzőkönyvben részes államok legalább felének, de legalább hat részes államnak a kérésére az e jegyzőkönyvvel módosított egyezmény 3. cikkének 1. bekezdésében, 4a. cikkének 1. bekezdésében, 7. cikkének 1. bekezdésében és 8. cikkében meghatározott felső határok (ideértve az önrészt is) módosítására vonatkozó minden javaslatot a főtitkár eljuttat a Szervezet összes tagjának és az összes részes államnak.

3. A fentiek szerint javasolt és köröztetett módosítást be kell nyújtani vizsgálatra a Szervezet jogi bizottságához (a továbbiakban: a jogi bizottság) legalább hat hónappal a köröztetés után.

4. Az e jegyzőkönyvvel módosított egyezményben részes minden állam, akár tagja a Szervezetnek, akár nem, jogosult részt venni a jogi bizottság által a módosítások megtárgyalása és elfogadása céljából lefolytatott eljárásokban.

5. A módosítások elfogadása a 4. bekezdésben foglaltak szerint kibővített jogi bizottságban az e jegyzőkönyvvel módosított egyezményben részes jelen lévő és szavazó államok kétharmados többségével történik, azzal a feltétellel, hogy az e jegyzőkönyvvel módosított egyezményben részes államoknak legalább fele jelen van a szavazáskor.

6. A felső határok módosítását célzó javaslatok ügyében eljárva a jogi bizottság figyelembe veszi a káresemények tapasztalatait és különösen az azokból származó károk mértékét, a monetáris értékek változásait és a javasolt módosítás hatását a biztosítási költségekre.

a)	A felső határok e cikk szerinti módosítása attól az időponttól számított öt éven belül nem vizsgálható felül, amikor ezt a jegyzőkönyvet aláírásra megnyitották, és legalább öt évig attól az időponttól számítva, amikor egy e cikk szerinti korábbi módosítás hatályba lépett.
b)	Egyik felső határ sem növelhető úgy, hogy az e jegyzőkönyvvel módosított egyezményben meghatározott, a jegyzőkönyv aláírásra történő megnyitásának napjától számított, kamatoskamat-számítási módszerrel évi hat százalékkal növelt felső határnak megfelelő összeget meghaladja.
c)	Egyik felső határ sem növelhető úgy, hogy meghaladja azt az összeget, amely megfelel az e jegyzőkönyvvel módosított egyezményben meghatározott felső határ háromszorosának.

8. Az 5. bekezdéssel összhangban elfogadott módosításról a Szervezet értesíti az összes részes államot. A módosítást az értesítés napjától számított 18 hónapos időszak letelte után elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a kérdéses időszakon belül azon államoknak legalább a negyede, amelyek a módosítás elfogadásának időpontjában részes államok voltak, közli a főtitkárral, hogy nem fogadja el a módosítást, amely esetben a módosítás elutasítottnak minősül és nem lesz hatályos.

9. A 8. bekezdéssel összhangban elfogadottnak tekintett módosítás 18 hónappal az elfogadása után lép hatályba.

10. A módosítás minden részes államra nézve kötelező, kivéve, ha a 21. cikk 1. és 2. bekezdésével összhangban legalább hat hónappal a módosítás hatálybalépése előtt felmondják e jegyzőkönyvet. E felmondás akkor lép életbe, amikor a módosítás hatályba lép.

11. Ha egy módosítást elfogadtak, de az elfogadására megszabott 18 hónapos időszak még nem telt le, az ekkor részes állammá váló államra nézve a módosítás kötelező erejű lesz, ha hatályba lép. Olyan államra nézve, amely a kérdéses időszak után válik részes állammá, a 8. bekezdéssel összhangban elfogadott módosítás kötelező erejű lesz. Az e bekezdésben említett esetekben valamely államra nézve attól az időponttól lesz kötelező a módosítás, amikor az hatályba lép, vagy amikor e jegyzőkönyv az adott állam tekintetében hatályba lép; a két időpont közül, amelyik később következik be.

24. cikk

Letéteményes

1. Ezt a jegyzőkönyvet és a 23. cikk szerint elfogadott valamennyi módosítást a főtitkárnál helyezik letétbe.

2. A főtitkár

tájékoztatja az e jegyzőkönyvet aláíró vagy ahhoz csatlakozó összes államot a következőkről:

i.	minden egyes új aláírás vagy megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozásról szóló okirat letétbe helyezése, annak keltezésével együtt;

ii.	az e jegyzőkönyvvel módosított egyezmény 9. cikkének 2. és 3. bekezdése, 18. cikkének 1. bekezdése és 19. cikkének 4. bekezdése szerinti minden nyilatkozat és közlés;

iii.	e jegyzőkönyv hatálybalépésének napja;

iv.	az e jegyzőkönyv 23. cikkének 2. bekezdése szerint a felső határok módosítására tett javaslatok;

v.	az ezen jegyzőkönyv 23. cikkének (5) bekezdése szerint elfogadott módosítások;

vi.	az olyan módosítások, amelyek az e jegyzőkönyv 23. cikkének 8. bekezdése szerint elfogadottnak tekintendők, azzal az időponttal együtt, amikor a módosítás a fenti cikk 9. és 10. bekezdése szerint hatályba lép;

vii.	az e jegyzőkönyv felmondásáról szóló okirat letétbe helyezése, a letétbe helyezés és a hatálybalépés időpontjával együtt;

viii.

minden olyan közlés, amelyet e jegyzőkönyv valamelyik cikke előír;

b)	az e jegyzőkönyv hitelesített másolatait eljuttatja minden olyan államnak, amely aláírta a jegyzőkönyvet, vagy csatlakozott ahhoz.

3. E jegyzőkönyv hatálybalépésekor a főtitkár eljuttatja annak szövegét az Egyesült Nemzetek főtitkárának iktatás és közzététel céljából, az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkének megfelelően.

25. cikk

Nyelvek

Ez a jegyzőkönyv egy-egy eredeti példányban angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol nyelven készült, a szövegek mindegyike egyaránt hiteles.

KELT LONDONBAN a kétezer-kettedik év november havának első napján.

FENTIEK HITELÉÜL az alulírott, kormányuk részéről e célra kellően meghatalmazott személyek ezt a jegyzőkönyvet aláírták.

AZ ATHÉNI JEGYZŐKÖNYV MELLÉKLETE

Szövege kép

IGAZOLÁS BIZTOSÍTÁSRÓL VAGY MÁS PÉNZÜGYI BIZTOSÍTÉKRÓL AZ UTASOK HALÁLA VAGY SZEMÉLYI SÉRÜLÉSE ESETÉN FENNÁLLÓ FELELŐSSÉG VONATKOZÁSÁBAN

Kibocsátva a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 2002. évi athéni egyezmény 4a. cikkének rendelkezéseivel összhangban

A hajó neve	Azonosító szám vagy betűjel	A hajó IMO-azonosító száma	Lajstromozási kikötő	A szállítást ténylegesen teljesítő szállító neve és székhelyének teljes címe

Ez az igazolás tanúsítja, hogy a fent megnevezett hajóra van érvényes biztosítási kötvény vagy más olyan pénzügyi biztosíték, amely kielégíti a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 2002. évi athéni egyezmény 4a. cikkének előírásait.

A biztosíték típusa …

A biztosíték érvényességi ideje …

A biztosítótársaság(ok) és/vagy a garanciát nyújtó(k) neve és címe:

Név …

Cím …

Az igazolás érvényességi ideje …

Kibocsátotta vagy tanúsította az alábbi állam kormánya:. …

(Az állam teljes megnevezése)

VAGY

A következő szöveg használandó, ha a részes állam a 4a. cikk 3. bekezdésével él:

Az igazolást a(z) … (az állam teljes megnevezése) kormányának megbízásából kibocsátotta a(z) …

(az intézmény vagy szervezet megnevezése).

Kibocsátás helye és dátuma …

(hely)

(dátum)

(a kibocsátó vagy tanúsító tisztviselő aláírása és beosztása)

Magyarázatok:

1. Ha kell, az állam megnevezése tartalmazhat hivatkozást annak az országnak az illetékes közigazgatási hatóságára, ahol az igazolást kiállították.

2. Ha a biztosíték teljes összege több forrásból származik, akkor az összegeket külön-külön fel kell tüntetni.

3. Ha a biztosítékot többféle formában nyújtják, akkor ezeket tételesen fel kell sorolni.

4. „A biztosíték érvényességi ideje” rovatban fel kell tüntetni a biztosíték érvénybelépésének időpontját.

5. A biztosítótársaság(ok), illetve a garancianyújtó(k) alatt a „Cím” rovatban a biztosítótársaság(ok), illetve garancianyújtó(k) üzleti székhelyét kell feltüntetni. Adott esetben azt a telephelyet kell feltüntetni, ahol a biztosítást kötötték vagy a biztosítékot létesítették.

2012.1.12.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/13

A TANÁCS HATÁROZATA

(2011. december 12.)

az Európai Uniónak a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyvhöz – a 10. és 11. cikkei tekintetében – való csatlakozásáról

(2012/23/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 81. cikke (1) bekezdésére és 81. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontjára, összefüggésben annak 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával és 218. cikke (8) bekezdésének első albekezdésével,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1)	A tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyv (a továbbiakban: az athéni jegyzőkönyv) jelentős előrelépést jelent a tengeri utasszállítók felelőssége és a tengeren utazókat megillető kártérítések tekintetében.

(2)	Az athéni jegyzőkönyv módosítja a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményt, és 15. cikkében rögzíti, hogy e két jogi okmányt az athéni jegyzőkönyv részes felei egyetlen okmányként kezelik és értelmezik.

(3)

Az athéni jegyzőkönyv 10. és 11. cikke érinti a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletet (1). Az Unió tehát az athéni jegyzőkönyv 10. és 11. cikke tekintetében kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.

(4)	Az Uniónak az athéni jegyzőkönyvhöz való csatlakozása nyomán a 10. cikkében szereplő joghatósági szabályoknak elsőbbséget kell élvezniük az e tárgyra vonatkozó uniós szabályokkal szemben.

(5)

A határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozóan az athéni jegyzőkönyv 11. cikkében megállapított szabályok azonban nem élvezhetnek elsőbbséget sem az Unió releváns – az Európai Közösség és a Dán Királyság közötti, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló megállapodással (2) Dániára is kiterjesztett – szabályaival, sem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok végrehajtásáról szóló, 1988. szeptember 16-i luganói egyezmény (3) szabályaival, sem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30-i luganói egyezmény (4) szabályaival szemben, mivel e szabályok alkalmazásának célja annak biztosítása, hogy a határozatok legalább az athéni jegyzőkönyvben szereplő szabályok által előírt mértékben elismerésre és végrehajtásra kerüljenek.

(6)

(7)	Az athéni jegyzőkönyv 17. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 19. cikke értelmében az athéni jegyzőkönyvhöz a regionális gazdasági integrációs szervezetek is csatlakozhatnak.

(8)

Az Egyesült Királyságot és Írországot, amelyek esetében az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló jegyzőkönyv (21. szám) alkalmazandó, az athéni jegyzőkönyv 10. és 11. cikke az Európai Unió részeként kötelezi.

(9)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv (22. szám) 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt e határozat elfogadásában, és e határozat az athéni jegyzőkönyv 10. és 11. cikkei vonatkozásában rá nézve nem kötelező, és nem tartozik ezen cikkek hatálya alá. E cikkek Dániát csak külön szerződő félként kötik.

(10)

(11)

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Tanács az Európai Unió nevében jóváhagyja az Európai Uniónak a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyvhöz (a továbbiakban: az athéni jegyzőkönyv) való csatlakozását a jegyzőkönyv 10. és 11. cikkének vonatkozásában.

E cikkek szövegét a melléklet tartalmazza.

2. cikk

(1) A Tanács elnöke felhatalmazást kap, hogy kijelölje a jegyzőkönyv 17. cikke (2) bekezdésének c) pontja, 17. cikkének (3) bekezdése és 19. cikke értelmében az Unió athéni jegyzőkönyvhöz – annak 10. és 11. cikke vonatkozásában – kapcsolódó csatlakozási okiratának letétbe helyezésére felhatalmazott személyt vagy személyeket.

(2) A csatlakozási okirat letétbe helyezésekor az Unió az alábbi hatásköri nyilatkozatot teszi:

„A tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt athéni jegyzőkönyv 10. és 11. cikkének hatálya alá tartozó ügyekben, amelyek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének hatálya alá tartoznak, az Európai Unió tagállamai – az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv (22. szám) 1. és 2. cikke értelmében a Dán Királyság kivételével – hatáskörrel ruházták fel az Uniót. Az Unió ezt a hatáskört a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet elfogadása révén gyakorolta.”.

(3) A csatlakozási okirat letétbe helyezésekor az Unió az alábbi nyilatkozatot teszi a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt athéni jegyzőkönyv 11. cikkével módosított 17a. cikkének (3) bekezdéséről:

„1.

A tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt athéni jegyzőkönyvben szabályozott kérdésekben hozott azon határozatokat, amelyeket a Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, Írország, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, Málta, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság vagy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának bírósága hoz, az Európai Unió tagállamaiban az Európai Unió e tárgyra vonatkozó szabályaival összhangban kell elismerni és végrehajtani.

Az athéni jegyzőkönyvben szabályozott kérdésekben hozott azon határozatokat, amelyeket a Dán Királyság bíróságai hoznak, az Európai Unió tagállamaiban az Európai Közösség és a Dán Királyság közötti, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló megállapodással összhangban kell elismerni és végrehajtani.

Az athéni jegyzőkönyvben szabályozott kérdésekben hozott azon határozatokat, amelyeket olyan harmadik állam bírósága hoz,

a)	amelyre a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30-i luganói egyezmény kötelező, az Európai Unió tagállamaiban az említett egyezménnyel összhangban kell elismerni és végrehajtani;

b)	amelyre a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1988. szeptember 16-i luganói egyezmény kötelező, az Európai Unió tagállamaiban az említett egyezménnyel összhangban kell elismerni és végrehajtani.”.

(4) Az e cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt személy vagy személyek az Unió athéni jegyzőkönyvhöz – annak 10. és 11. cikke vonatkozásában – kapcsolódó csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor él az IMO-iránymutatásokban foglalt fenntartással.

3. cikk

Az Unió 2011. december 31-ig letétbe helyezi az athéni jegyzőkönyvhöz – annak 10. és 11. cikke vonatkozásában – kapcsolódó csatlakozási okiratát.

4. cikk

A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy ésszerű időn belül, és lehetőség szerint 2011. december 31-ig letétbe helyezzék az athéni jegyzőkönyvhöz kapcsolódó megerősítő vagy csatlakozási okirataikat.

Kelt Brüsszelben, 2011. december 12-én.

a Tanács részéről

az elnök

S. NOWAK

(1) HL L 12., 2001.1.16., 1. o.

(2) HL L 299., 2005.11.16., 62. o.

(3) HL L 319,. 1988.11.25,. 9. o.

(4) HL L 339,. 2007.12.21,. 3. o.

(5) HL L 131., 2009.5.28., 24. o.

MELLÉKLET

FORDÍTÁS

A TENGERI UTAS- ÉS POGGYÁSZSZÁLLÍTÁSRÓL SZÓLÓ 1974. ÉVI ATHÉNI EGYEZMÉNYHEZ CSATOLT 2002. ÉVI JEGYZŐKÖNYV 10. ÉS 11. CIKKE

10. cikk

Az egyezmény 17. cikkének helyébe a következő szöveg lép:

„17. cikk

Illetékes bíróság

1. Az ezen egyezmény 3. és 4. cikke alapján indított keresetet a kártérítést igénylő választása szerint az alább felsorolt bíróságok egyikén kell megindítani, feltéve, hogy a bíróság az ezen egyezményben részes államban található, és a több bírósági fórummal rendelkező államokban a részes állam illetékességet szabályozó nemzeti jogának megfelelően:

a)	az alperes állandó lakóhelye vagy gazdasági tevékenységének székhelye szerinti állam bírósága; vagy

b)	a szállítási szerződés szerinti indulási vagy rendeltetési hely szerinti állam bírósága; vagy

c)	a kártérítést igénylő tartózkodási helye vagy állandó lakóhelye szerinti állam bírósága, ha az alperesnek telephelye van ebben az államban és ennek az államnak a joghatósága alá tartozik; vagy

d)	a szállítási szerződés megkötése szerinti állam bírósága, ha az alperesnek telephelye van ebben az államban és ennek az államnak a joghatósága alá tartozik.

2. Az ezen egyezmény 4a. cikke alapján indított kereseteket a kártérítést igénylő választása szerint azon bíróságok egyikén kell megindítani, ahol kereset indítható a szállító vagy a teljesítő szállító ellen az 1. bekezdés szerint.

3. A káresemény bekövetkezését követően a felek megállapodhatnak a joghatóságról vagy a választott bíróságról, amely elé a kártérítési igényt kell terjeszteni.”.

11. cikk

Az egyezmény kiegészül a 17a. cikkel, amelynek szövege a következő:

„17a. cikk

Elismerés és végrehajtás

1. A 17. cikk szerinti joghatósággal rendelkező bíróság által hozott olyan ítéletet, amely a származási államban végrehajtható és tekintetében rendes jogorvoslati lehetőség már nem áll fenn, minden részes állam elismeri, kivéve, ha

a)	az ítélet csalás eredményeként született; vagy

b)	az alperest nem értesítették ésszerű időn belül és nem biztosítottak megfelelő lehetőséget álláspontjának előterjesztésére.

2. Az 1. bekezdés értelmében elismert ítélet minden részes államban végrehajtható, amint a kérdéses államban szükséges alaki követelmények teljesültek. Az alaki követelmények nem teszik lehetővé az ügy érdemi újratárgyalását.

3. Az e jegyzőkönyvben részes állam más szabályokat is alkalmazhat az ítéletek elismerésére és végrehajtására, feltéve, hogy ezek biztosítják, hogy az ítéletek elismerése és végrehajtása legalább az 1. és 2. bekezdésben előírt mértékben megtörténjen.”.

2012.1.12.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/17

A TANÁCS 13/2012/EU VÉGRHAJTÁSI RENDELETE

(2012. január 6.)

az Indiából származó polietilén-tereftalát (PET-) fólia behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1292/2007/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: alaprendelet) és különösen annak 9. cikke (4) bekezdésére, valamint 11. cikke (3), (5) és (6) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) által a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslatra,

mivel:

A. ELJÁRÁS

1. Korábbi vizsgálatok és meglévő dömpingellenes intézkedések

(1)

A Tanács az 1676/2001/EK rendelettel (2) 2001 augusztusában végleges dömpingellenes vámot vetett ki a többek között Indiából származó polietilén-tereftalát (PET-) fólia behozatalára. Az intézkedés a külön megnevezett exportáló gyártóktól származó behozatalokra kivetett 0 % és 62,6 % közötti dömpingellenes értékvámból állt, az összes többi vállalattól származó behozatalokra pedig 53,3 %-os maradványvámot vetettek ki.

(2)	A Bizottság 2001 augusztusában a 2001/645/EK határozattal (3) elfogadta öt indiai gyártó kötelezettségvállalását. A kötelezettségvállalások elfogadását ezt követően 2006 márciusában visszavonta (4).

(3)

A Tanács 2006 márciusában a 366/2006/EK rendelettel (5) módosította az 1676/2001/EK rendelettel elrendelt intézkedéseket. A kivetett dömpingellenes vám ekkor 0 % és 18 % között volt, figyelembe véve a végleges kiegyenlítő vámok hatályvesztési felülvizsgálatának megállapításait, melyeket a 367/2006/EK rendelet (6) részletez.

(4)

Egy újabb exportáló gyártói kérelmet követően a Tanács 2006 szeptemberében az 1424/2006/EK rendelettel (7) egy indiai exportőr tekintetében módosította az 1676/2001/EK rendeletet. A módosított rendelet 15,5 %-os dömpingkülönbözetet állapított meg a mintába fel nem vett, de együttműködő vállalatokra, és 3,5 %-os dömpingellenes vámot az érintett vállalatra vonatkozóan, figyelembe véve a vállalat exporttámogatási különbözetét, melyről a 367/2006/EK rendelet elfogadását eredményező szubvencióellenes vizsgálat során bizonyosodtak meg. Mivel a vállalatra nem vonatkozott egyéni kiegyenlítő vám, az összes többi vállalatra megállapított vámot alkalmazták rá.

(5)

2007 novemberében a Tanács az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követően az 1292/2007/EK rendelettel (8) végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából származó PET-fólia behozatalára. Ugyanez a rendelet megszüntette az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálatot, mely a dömpingnek az egyik indiai exportáló gyártó tekintetében történő kivizsgálására korlátozódott.

(6)	Az 1292/2007/EK rendelet ezenkívül – néhány vállalat kivételével – fenntartotta az intézkedések Brazíliára és Izraelre való kiterjesztését is. E tekintetben az 1292/2007/EK rendeletet legutóbb a 806/2010/EU végrehajtási rendelet (9) módosította.

(7)

Öt indiai PET-fólia gyártó támogatásának a Bizottság saját kezdeményezésére indított részleges időközi felülvizsgálatát követően 2009 januárjában a Tanács a 15/2009/EK rendelettel (10) módosította az e vállalatokra az 1292/2007/EK rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vámokat és a 367/2006/EK rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vámokat.

(8)	2011 májusában a Tanács a 469/2011/EU végrehajtási rendelettel (11) módosította az 1292/2007/EK rendeletet, és ebben kiigazította a dömpingellenes vámokat, figyelembe véve azt, hogy a 367/2006/EK rendelettel kiszabott kiegyenlítő vám 2011. március 9-én (12) lejárt.

(9)	Az új időközi felülvizsgálat kérelmezőjére, az Ester Industries Limited-re jelenleg 29,3 %-os végleges dömpingellenes vám vonatkozik.

2. Részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelem

(10)

2010 júliusában a Bizottsághoz az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelem érkezett. A dömping kivizsgálására korlátozott kérelmet egy indiai exportáló gyártó, az Ester Industries Limited (a továbbiakban: Ester, vagy kérelmező) nyújtotta be. Kérelmében azt állította, hogy az intézkedések elrendeléséhez vezető körülmények megváltoztak, és ezek a változások tartósnak bizonyulnak. A kérelmező prima facie bizonyítékot szolgáltatott arra nézve, hogy a káros dömping ellensúlyozásához a továbbiakban nincs szükség a jelenlegi mértékű intézkedés fenntartására.

3. A felülvizsgálat megindítása

(11)

Minthogy a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre részleges időközi felülvizsgálat megindításához, a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában2010. október 29-én közzétett értesítéssel (13) (a továbbiakban: a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítés) bejelentette, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján részleges időközi felülvizsgálatot indít, mely a dömpingnek a kérelmező tekintetében történő kivizsgálására korlátozódik.

(12)

A felülvizsgálat megindításáról szóló értesítés megemlítette, hogy a részleges időközi felülvizsgálat – megállapításaitól függően – annak értékelésére is kiterjed, hogy szükség van-e az 1292/2007/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében az érintett terméknek az érintett országba történő behozatala tekintetében külön nem említett exportáló gyártókra – azaz az „összes többi” indiai vállalatra – vonatkozó vám mértékének módosítására.

4. Vizsgálat

(13)	A dömping mértékére vonatkozó vizsgálat a 2009. október 1. és 2010. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki.

(14)	A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a kérelmezőt, az exportáló ország hatóságait és az uniós gazdasági ágazatot az időközi részleges felülvizsgálat megindításáról. Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt álláspontjuk írásbeli ismertetésére és meghallgatáson való részvételre.

(15)	A vizsgálathoz szükségesnek tartott információk beszerzése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kérelmezőnek, és az erre a célra megállapított határidőn belül meg is kapta a választ.

(16)	A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, melyet a dömping megállapítása szempontjából szükségesnek tartott. A kérelmező telephelyén ellenőrző látogatásra került sor.

B. ÉRINTETT TERMÉK ÉS HASONLÓ TERMÉK

1. Érintett termék

(17)	Az e felülvizsgálatban érintett termék azonos a hatályban levő intézkedéseket elrendelő, a legutóbbi módosítás szerinti 1292/2007/EK rendeletben meghatározott termékkel, azaz az Indiából származó, jelenleg az ex 3920 62 19 és ex 3920 62 90 KN-kód alá tartozó polietilén-tereftalát (PET-) fóliával.

2. Hasonló termék

(18)

Az előző vizsgálatokhoz hasonlóan ez a vizsgálat is azt mutatta, hogy az Indiában gyártott és az Unióba exportált PET-fólia, az Indiában gyártott és az indiai piacon értékesített PET-fólia, valamint az uniós gyártók által az Unióban gyártott és értékesített PET-fólia azonos alapvető fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkezik, és alapvető felhasználásuk is megegyezik.

(19)	Ezért e termékeket az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében hasonló termékeknek kell tekinteni.

C. DÖMPING

a) Rendes érték

(20)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először megvizsgálta, hogy a kérelmező által a hasonló termék független vevők számára lefolytatott belföldi értékesítései reprezentatívak-e, vagyis hogy az ilyen értékesítések összvolumene eléri-e az Unióba irányuló megfelelő exportértékesítések összvolumenének legalább 5 százalékát.

(21)	A Bizottság ezt követően meghatározta a vállalat által a belföldi piacon értékesített hasonló termék azon típusait, melyek az Unióba irányuló exportra értékesített típusokkal megegyeztek vagy közvetlenül összehasonlíthatók voltak.

(22)

Azt is megvizsgálták, hogy a kérelmező belföldi értékesítései minden egyes terméktípus esetében reprezentatívak voltak-e, vagyis a belföldi értékesítés minden terméktípusnál elérte-e ugyanazon terméktípus Unióba irányuló értékesítése mennyiségének legalább 5 %-át. A reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusokra vonatkozóan a Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az értékesítésekre az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően rendes kereskedelmi forgalomban került-e sor.

(23)

Annak vizsgálata során, hogy a reprezentatív mennyiségekben értékesített minden egyes terméktípus belföldi értékesítései rendes kereskedelmi forgalomban történtnek tekinthetők-e, a Bizottság megállapította a szóban forgó típus független vevők számára lefolytatott nyereséges értékesítésének arányát. Minden olyan esetben, amikor az adott terméktípus belföldi értékesítése elegendő mennyiségben és rendes kereskedelmi forgalomban történt, a rendes érték a felülvizsgálati időszakban az adott típus összes belföldi értékesítésének súlyozott átlagaként kiszámított, tényleges belföldi áron alapult.

(24)

A többi terméktípus esetében, melyeknél a belföldi értékesítések nem voltak reprezentatívak, vagy nem a rendes kereskedelmi forgalomban történtek, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően számították ki. Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése első mondatának megfelelően, a hasonló terméknek a vizsgált exportáló gyártó által rendes kereskedelmi forgalomban lefolytatott gyártásához és értékesítéséhez kapcsolódó tényleges adatokra támaszkodva, a rendes értéket a Bizottság úgy számította ki, hogy az exportált típusok – szükség esetén kiigazított – előállítási költségeihez hozzáadta az értékesítési, általános és adminisztratív költségek egy ésszerű százalékát és egy ésszerű haszonkulcsot.

b) Kiviteli ár

(25)

A 366/2006/EK rendelet elfogadását eredményező megelőző időközi felülvizsgálat során megállapították, hogy az árra vonatkozó kötelezettségvállalások a régebbi exportárakat befolyásolták, és egyben az exportőrök jövőbeli viselkedésének meghatározására alkalmatlanná tették. Mivel az Ester az érintett terméket jelentős mennyiségben értékesítette a világpiacon, az akkori időközi felülvizsgálat során a Bizottság úgy döntött, hogy az exportárat azon árak alapján kell kiszámítani, melyeket az érintett termékért a harmadik országokban ténylegesen fizettek vagy fizetniük kellett.

(26)

Emlékeztetni kell arra, hogy az árra vonatkozó kötelezettségvállalások elfogadását 2006 márciusában – vagyis a jelenlegi felülvizsgálati időszak előtt több mint három évvel – visszavonták. Ennélfogva az Ester Unióba irányuló exportjának árait a jelenlegi felülvizsgálati időszak alatt semmiféle árra vonatkozó kötelezettségvállalás nem befolyásolta. Ezért az exportőrök jövőbeli viselkedésének meghatározásához ezek az árak megbízhatónak nyilváníthatók.

(27)	Mivel a kérelmező valamennyi uniós exportértékesítése közvetlenül független vevők részére történt, az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az exportárat az érintett termékért ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

c) Összehasonlítás

(28)

A súlyozott átlaggal számított rendes érték és a súlyozott átlaggal számított exportár összehasonlítását gyártelepi alapon, azonos kereskedelmi szinten végezték. A rendes érték és az exportár közötti tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében – az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően – figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát bizonyítottan befolyásoló tényezők közötti különbségeket. Ebből a célból – adott és indokolt esetben – megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vették a kérelmező által kifizetett szállítási, biztosítási, kezelési, berakodási és kapcsolódó költségekben, jutalékokban, pénzügyi költségekben és csomagolási költségekben mutatkozó különbségeket.

(29)

A kérelmező azt is közölte, hogy a megelőző időközi felülvizsgálathoz képest ma jóval többféle kémiai bevonatot kínál a vevőinek, és hogy az érintett termék különböző terméktípusokba történő besorolásánál ezt figyelembe kellene venni. A vállalat azonban nem bizonyította, hogy a különféle kémiai bevonatok érintik az árak összehasonlíthatóságát, sem pedig – és különösen – azt, hogy a vevők a kémiai bevonatok típusától függően rendszeresen eltérő árakat fizetnek a belső piacon és az Unió exportpiacán. Ezért a megelőző vizsgálatok során alkalmazott termékosztályozást fenn kell tartani, és az érvelést el kell utasítani.

(30)

A kérelmező az exportár kiigazítását is kérte a vámhitel-szabályozás (Duty Entitlement Passbook Scheme, DEPB) által az exportot követően biztosított, export utáni kedvezmények alapján. Ebben a vonatkozásban megállapítható volt, hogy a szabályozás alapján az érintett termék exportálásakor kapott hitelt bármely áru behozatala alkalmával keletkező vámtartozás kiegyenlítésére fel lehet használni, vagy szabadon el lehet más vállalatnak adni. Emellett nincs olyan kikötés, hogy az importált árukat csak az érintett exportra kerülő áru előállításához lehet felhasználni. Az Ester nem bizonyította be, hogy a DEPB alapján az exportot követően nyújtott kedvezmény befolyásolta az árak összehasonlíthatóságát és különösen nem, hogy a vásárlók a hazai piacon a DEBP-szabályozásból származó előnyök miatt fizettek rendszeresen eltérő árakat. A kérelmet ezért a Bizottság elutasította.

(31)

A kérelmező emellett kérte az exportár kiigazítását a beruházási javak exportösztönzési rendszere (Export Promotion Capital Goods Scheme, EPCG) és az exporthitel-rendszer alapján is. E tekintetben megjegyzendő, hogy a fent említett szabályzatokhoz hasonlóan itt sincs arra vonatkozó kényszer, hogy az EPCG szerint importált árukat kizárólag az érintett exportálandó áru előállításához kell felhasználni. Másodszor: a kérelmező nem nyújtott be semmiféle bizonyítékot arra, hogy az exportált áruk árszabása és az EPCG, valamint az exporthitel-rendszer szerint kapott kedvezmények között egyértelmű kapcsolat állna fenn. Végezetül pedig az Ester nem bizonyította be, hogy e két rendszer alapján biztosított kedvezmények befolyásolták az árak összehasonlíthatóságát és különösen, hogy a vásárlók a hazai piacon az EPCG és az exporthitel-rendszer miatt fizettek rendszeresen eltérő árakat. Ezért a kérelmet el kell utasítani.

d) Dömpingkülönbözet

(32)

Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően a súlyozott átlaggal számított rendes értéket a Bizottság árutípusonként összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára alkalmazott kiviteli ár súlyozott átlagával. A (44) és (45) preambulumbekezdésben ismertetett információk közzétételét követő észrevételek nyomán a vámfizetés előtti, CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözet 8,3 %.

D. A MEGVÁLTOZOTT KÖRÜLMÉNYEK TARTÓS JELLEGE

(33)	Az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének megfelelően megvizsgálták azt is, hogy a megváltozott körülmények indokoltan tartósnak tekinthetők-e.

(34)

A vizsgálat bebizonyította, hogy az Ester valóban hozott egy sor intézkedést a költségcsökkentés és a hatékonyság növelése érdekében. A vállalat például modernizálódott, és új feldolgozósort épített. A jelentősen megnövekedett termelés eredményeképpen lényegesen csökkentek az általános költségek. A cég nyersanyag-beszerzését is hatékonyabban végezte (közelebbi helyszínről), és ezzel a szállítási költségeket is nagymértékben csökkenteni tudta. E költségcsökkenés közvetlenül befolyásolta a dömpingkülönbözetet. A körülmények megváltozása ezért tartós jellegűnek tekinthető.

(35)

Az exportár tekintetében a vizsgálat az Ester árpolitikájának hosszabb ideje tartó, bizonyos mértékű stabilitását mutatta ki 2006 (a kötelezettségváltozások hatályon kívül helyezése) és 2010 (kevéssel a vizsgálati időszak vége előtt) között. Mivel az Ester exportárainak meghatározásához használt módszer – amint ezt a (24) és (25) preambulumbekezdés leírja – megváltozott, és a fentebb leírtaknak megfelelően az árak is stabilak lettek, az újonan kiszámított dömpingkülönbözet várhatóan tartós lesz.

(36)

A Bizottság ezért úgy vélte, hogy az időközi felülvizsgálat megindításához vezető körülmények a közeljövőben valószínűleg nem fognak olyan mértékben megváltozni, hogy az befolyásolhatná az időközi felülvizsgálat megállapításait. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a megváltozott körülmények tartósak, és a jelenlegi mértékű intézkedés alkalmazása többé nem indokolt.

E. DÖMPINGELLENES INTÉZKEDÉSEK

(37)

Az egyik exportáló gyártó felvetette, hogy az egész minta átlagos dömpingkülönbözetét is újra kellene számítani, amennyiben a jelenlegi időközi vizsgálat az Ester számára (amely vállalat a mintába tartozott) alacsonyabb különbözetet eredményez, mint a megelőző volt. Emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében a jelenlegi részleges időszaki felülvizsgálat kifejezetten a kérelmező, azaz az Ester egyedi exportőr dömpingkülönbözetének felülvizsgálatára korlátozódik. Ezért a vizsgálat a kérelmező egyedi körülményeire szorítkozott, minden idevágó és kellően dokumentált bizonyítékot figyelembe véve (14). Az ezen az alapon levont következtetések a mintában foglalt egyéb vállalatokra nem alkalmazhatók, mint ahogyan az érintett ország bármely más exportáló gyártójára sem.

(38)

Egy új átlagos dömpingkülönbözet megállapítása az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése szerint a mintában részt vett vállalatok számára e körülmények között sem jogilag nem lehetséges, sem gazdaságilag nem helyes, a következők miatt: emlékeztetni kell arra, hogy a mintában részt vevő vállalatok számára átlagos dömpingkülönbözet kiszámításához csakis akkor lehet folyamodni, ha egy adott vizsgálat keretében megállapítást nyer, hogy az exportőrök száma olyan nagy, hogy minden egyes együttműködő exportőr egyéni vizsgálata aránytalan terhet róna az intézményekre, és veszélybe sodorná a vizsgálatnak az alaprendeletben lefektetett kötelező határidőn belüli befejezését. Ez esetben a mintába beválasztott exportőrök dömpingkülönbözete alapján kiszámított súlyozott átlagkülönbözet az együttműködő, de a mintába be nem választott exportőrök dömpingkülönbözetére nézve is reprezentatív. Ez csak akkor lehet így, ha a számítást egyazon időszakra vonatkozó dömpingkülönbözetek alapján végzik el. A fentiek közül egyik feltétel sem áll fenn egy olyan részleges időközi felülvizsgálat során, amely a mintában részt vevő egyetlen cégre szorítkozik, mint a jelen vizsgálat is. Ennél fogva levonható a következtetés, hogy a jelenlegi részleges időközi felülvizsgálat tényleges körülményei olyanok, hogy a 9. cikk (6) bekezdése egyértelműen nem alkalmazható.

(39)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés megállapítása, amely szerint „amennyiben a vizsgálat azzal az eredménnyel zárul, hogy a kérelmező tekintetében az intézkedéseket meg kell szüntetni vagy módosítani kell, szükségessé válhat a más indiai vállalatok által gyártott érintett termék behozatalára jelenleg alkalmazandó vámtétel módosítása”, azt jelenti, hogy a vizsgálat eredményeként a vámok kijátszásának elkerülése érdekében a maradványvám emelkedhet (15). Mivel a kérelmezőre vonatkozó vámot lefelé módosítják, az eljárás megindításáról szóló értesítés említett rendelkezése nem releváns.

(40)	A (37)–(39) preambulumbekezdésben leírt okok fényében a kérelmet, amely szerint a minta átlagos dömpingkülönbözetét újra kellene számítani, el kell vetni.

(41)	A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, melyek alapján a kérelmezőre vonatkozó vám módosítását szándékozik javasolni, és a felek lehetőséget kaptak észrevételek benyújtására.

(42)

A kérelmező megismételte a (29) preambulumbekezdésben említett, termékosztályozással kapcsolatos kérelmét, valamint az exportár vám-visszatérítési kiigazítására irányuló kérelmét a (30) és a (31) preambulumbekezdésben leírt DEPB-, EPCG- és exporthitel-előnyök alapján. Mivel azonban semmilyen új elemet nem szolgáltatott, amely megváltoztathatta volna a Bizottság következtetéseit, e kéréseket el kellett utasítani.

(43)

A kérelmező emellett tiltakozott a FOB-paritáson lezajlott tranzakciók CIF-értéken való kiszámítási módszere ellen. A CIF-egységérték felállításakor a Bizottság a cég által kifizetett összes szállítási költséget az összes, a FOB-tranzakciókat is magukban foglaló exporttranzakcióhoz kötötte. A vállalat hangoztatta, hogy az összes szállítási költséget kizárólag a CIF-tranzakciókhoz kellett volna kötni. Ezt az érvelést elfogadták.

(44)	A kérelmező végezetül azt állította, hogy a dömpingkülönbözet meghatározásából nem zárták ki a minta összes értékesítését. Ezt az érvelést is elfogadták.

(45)	Az Ester Industries Limited által gyártott érintett termékre alkalmazandó javasolt felülvizsgált dömpingkülönbözet és dömpingellenes vám a felülvizsgálatot követően 8,3 %,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1292/2007/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében található táblázatban az Ester Industries Limitedre vonatkozó bejegyzés helyébe a következő bejegyzés lép:

„Ester Industries Limited, DLF City, Phase II, Sector 25, Gurgaon, Haryana – 122022, India

8,3

A026 ”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. január 6-án.

a Tanács részéről

az elnök

N. WAMMEN

(1) HL L 343., 2009.12.22., 51. o.

(2) HL L 227., 2001.8.23., 1. o.

(3) HL L 227., 2001.8.23., 56. o.

(4) HL L 68., 2006.3.8., 37. o.

(5) HL L 68.,.2006.3.8., 6. o.

(6) HL L 68., 2006.3.8., 15. o.

(7) HL L 270., 2006.9.29., 1. o.

(8) HL L 288., 2007.11.6., 1. o.

(9) HL L 242., 2010.9.15., 6. o.

(10) HL L 6., 2009.1.10., 1. o.

(11) HL L 129., 2011.5.17., 1. o.

(12) Értesítés a hatályvesztésről (HL C 68., 2011.3.3., 6. o.).

(13) HL C 294., 2010.10.29., 10. o.

(14) A Törvényszék 2010. december 17-i ítélete – EWRIA és társai kontra Bizottság, (T-369/08. sz. ügy), 7. és 79. pont, valamint az itt idézett joggyakorlat.

(15) A Tanács 270/2010/EU végrehajtási rendelete (2010. március 29.) a többek között a Kínai Népköztársaságból származó vasalódeszkák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 452/2007/EK rendelet módosításáról (HL L 84., 2010.3.31., 13. o.).

2012.1.12.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/22

A TANÁCS 14/2012/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2012. január 9.)

az 511/2010/EU végrehajtási rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó egyes molibdénhuzalok behozatalára elrendelt végleges dömpingellenes vámnak a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes molibdénhuzalok behozatalára való kiterjesztéséről, valamint a Svájcban feladott behozatalokra vonatkozó vizsgálat megszüntetéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) által a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslatra,

mivel:

A. ELJÁRÁS

1. Hatályos intézkedések

(1)

A Tanács az 511/2010/EU végrehajtási rendelettel (2) (a továbbiakban: eredeti rendelet) 64,3 %-os végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy érintett ország) származó egyes molibdénhuzalok (a továbbiakban: érintett termék) behozatalára. A továbbiakban ezen intézkedések elnevezése „hatályban lévő intézkedések”, az eredeti rendelettel elrendelt intézkedéseket eredményező vizsgálaté pedig „eredeti vizsgálat”.

2. A kérelem

(2)

2011. április 4-én a Bizottsághoz az alaprendelet 13. cikkének (3) bekezdése alapján a hatályban lévő intézkedések állítólagos kijátszásának kivizsgálására irányuló kérelmet nyújtottak be. A kérelmet a Fémfeldolgozók Európai Szövetsége (European Association of Metals, Eurometaux) nyújtotta be az egyes molibdénhuzalok egyik uniós gyártója nevében.

(3)	A kérelmező azt állította, hogy a hatályban lévő intézkedések bevezetése után a kereskedelem szerkezete jelentősen megváltozott egyfelől Kína, Malajzia és Svájc, másfelől az Unió között. A kérelmező szerint ez a változás a molibdénhuzalok Malajziában vagy Svájcban történő átrakásából fakad.

(4)	A kérelem következtetése szerint az átrakásnak a hatályban lévő intézkedések kijátszásán kívül nem volt elfogadható oka vagy gazdasági indoka.

(5)	A kérelmező végül azt állította, hogy a hatályban lévő intézkedések kárcsökkentő hatását ez mind a mennyiségek, mind az árak tekintetében rontja, valamint, hogy a Malájziából és Svájcból származó molibdénhuzalok árai az eredei vizsgálatban megállapított normál értékhez viszonyítva dömpingelt árak.

3. Az eljárás megindítása

(6)

Miután a tanácsadó bizottsággal való konzultációt követően megállapítást nyert, hogy elegendő prima facie bizonyíték áll rendelkezésre a vizsgálatnak az alaprendelet 13. cikke szerinti megindításához, a Bizottság a 477/2011/EU rendelettel (3) (a továbbiakban: a vizsgálatot megindító rendelet) vizsgálatot indított. Az alaprendelet 13. cikkének (3) bekezdése és 14. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság a vizsgálatot megindító rendelettel arra is utasította a vámhatóságokat, hogy 2011. május 19-től tartsák nyilván a Malajziában vagy Svájcban feladott érintett termék-behozatalokat, függetlenül attól, hogy azokat Malajziából vagy Svájcból származó behozatalként jelentették-e be.

4. Vizsgálat

(7)	A Bizottság hivatalosan értesítette Kína, Malajzia és Svájc hatóságait, a szóban forgó országok exportáló gyártóit és kereskedőit, az ismert érintett uniós importőröket és az uniós gyártókat a vizsgálat megindításáról.

(8)

Kérdőíveket küldtek a tudottan érintett és/vagy a kérelemben megemlített malajziai, svájci és kínai exportőröknek és uniós importőröknek. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy írásban ismertessék álláspontjukat, és a vizsgálatot megindító rendeletben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek. Minden felet tájékoztattak arról, hogy az együttműködés hiánya az alaprendelet 18. cikkének alkalmazását vonhatja maga után, valamint azt, hogy a vizsgálat megállapításait a rendelkezésre álló tényekre alapozzák.

(9)	A Bizottsággal kapcsolatba lépett egy uniós importőr, és kijelentette, hogy soha nem vásárolt molibdénhuzalt az Unión kívül.

(10)	Két malajziai vállalat bejelentette, hogy a (14) preambulumbekezdésben említett vizsgálati időszak alatt nem gyártottak és az Unióba sem exportáltak molibdénhuzalt.

(11)	Egy svájci vállalat bejelentette, hogy az elmúlt három évben sem molibdénhuzal gyártásában, sem annak értékesítésében nem vett részt.

(12)	Egy kínai gyártó a kérdőívre válaszul jelezte, hogy 2009 óta sem az Unióba, sem pedig Malajziába vagy Svájcba nem exportált molibdénhuzalt.

(13)	A Bizottsághoz a kínai, a malajziai és a svájci hatóságoktól észrevételek nem érkeztek.

5. Vizsgálati időszak

(14)	A vizsgálati időszak 2010. április 1-jétől2011. március 31-ig tartott. A kereskedelem szerkezetében állítólag bekövetkezett változás kivizsgálására irányuló adatgyűjtés 2007-től a vizsgálati időszak végéig tartott.

B. A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI

1. Általános szempontok/az együttműködés mértéke

(15)

Amint a (10) preambulumbekezdésben szerepel, csak két malajziai vállalat működött együtt a vizsgálattal, ezek azonban nem exportálták az érintett terméket az Unióba a vizsgálati időszak alatt. A (11) preambulumbekezdésben pedig az áll, hogy csak egyetlen svájci vállalat nyújtott be olyan információt, amely szerint az elmúlt három évben az érintett árut se nem gyártotta, se nem értékesítette. Ezért a jelen vizsgálat ténymegállapításait a rendelkezésre álló tényekre kellett alapozni, az alaprendelet 18. cikkével összhangban.

(16)

Az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében a lehetséges kijátszások gyakorlatának megállapítása érdekében vizsgálták azt, hogy: 1. megváltozott-e a kereskedelem szerkezete egyrészt Kína, Malajzia és Svájc, másrészt az Unió között; 2. ez a változás olyan gyakorlatból, eljárásból vagy munkából eredt-e, melynek a vám kivetésén kívül nem volt elfogadható, elégséges oka vagy gazdasági indoka; 3. volt-e bizonyíték a kárra vagy arra, hogy a vám javító hatásait gyengítették a hasonló termék árai és/vagy mennyiségei; és 4. volt-e bizonyíték – adott esetben az alaprendelet 2. cikkének rendelkezései értelmében – a dömpingre a hasonló termékre előzőleg megállapított rendes értékhez viszonyítva.

2. Érintett termék és hasonló termék

(17)	Az érintett termék az eredeti vizsgálatban meghatározott termék, azaz a jelenleg az ex 8102 96 00 KN-kód alá tartozó, Kínából származó, legalább 99,95 tömegszázalék molibdént tartalmazó, valamint 1,35 mm-t meghaladó, de legfeljebb 4,0 mm-es legnagyobb átmérővel rendelkező molibdénhuzal.

(18)	A vizsgálat tárgyát képező termék megegyezik a (17) preambulumbekezdésben meghatározottal, azonban azt – tekintet nélkül arra, hogy Malajziából vagy Svájcból származóként jelentették-e be – Malajziában vagy Svájcban adják fel.

(19)	A Svájcból származóként bejelentett behozatalok tekintetében a Surveillance II adatbázis adatai alapján megállapították, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett terméket az Unióba nem importálták.

(20)

Ami a Malajziából származóként bejelentett behozatalokat illeti, együttműködés hiányában az Unióba Kínából exportált molibdénhuzalok és az Unióba Malajziából feladott molibdénhuzalok összehasonlítása az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló információkon alapult, ideértve a kérelemben szereplő információt is. A jelenlegi vizsgálat alatt beszerzett egyetlen információ sem mutat arra, hogy az Unióba Kínából exportált molibdénhuzalok és az Unióba Malajziából feladott molibdénhuzalok ne ugyanazokkal az alapvető fizikai jellemzőkkel rendelkeznének, és ne ugyanazon célra használnák fel őket. Ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek tekintendők. A vizsgálatok során ellentétes értelmű beadvány nem érkezett.

3. A kereskedelem szerkezetének megváltozása

A molibdénhuzalok behozatala az Unióba

3.1. Kína és Malajzia

(21)

A kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a 2010. évi és a vizsgálati időszak alatti behozatal mértékének megállapításához különféle statisztikai forrásokat hasonlítottak össze. Ezek között voltak nyilvánosan hozzáférhető források, mint az Eurostat, és voltak egyéb források is, mint az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése szerinti adatok és a Surveillance II adatbázis.

(22)	Mint az eredeti rendelet (27) preambulumbekezdésében áll, a Kínából származó behozatal 2007-ben 87 tonna, 2008-ban 100 tonna, és az eredeti vizsgálati időszak alatt (2008. április 1.–2009. március 31.) 97 tonna volt.

(23)

Az érintett termék kínai behozatala jelentősen csökkent, miután az intézkedéseket bevezették (az eredeti vizsgálati időszak alatti 97 tonnáról a vizsgálati időszak alatti kevesebb mint 10 tonnára). Másfelől viszont a malajziai behozatal a 2009-es évi nulláról a vizsgálati időszak alatt 6 tonnára emelkedett.

3.2. Kína és Svájc

(24)

Az Eurostat adatai – azaz a KN-kód szintű adatok – szerint a Svájcból érkező behozatal a 2009-es és előző évekbeli szinte nulláról 5 tonnára emelkedett mind 2010-ben, mind 2011-ben. A vizsgálat azonban megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt Svájcból nem érkezett Svájcból származóként bejelentett behozatal az érintett termékből. Sőt az egész 2010-es évben sem volt ilyen import, noha az eredeti ideiglenes rendelkezések már 2009 decemberétől hatályban voltak.

3.3. Kínából érkező kivitel Malajziába és Svájcba

(25)	A kínai statisztikai források szerint az érintett termék kivitele Malajziába 2010-ben vette kezdetét; 2009-ben és 2008-ban csak elhanyagolható mennyiséget exportáltak.

(26)

A svájci statisztikai adatok szerint a Kínából Svájcba irányuló kivitel 2010-ben kezdődött és 2011-ben folytatódott, noha elhanyagolható mennyiségeket 2009-ben és 2008-ban is hoztak be. Ezek a behozatalra vonatkozó adatok azonban a KN-kódra vonatkoznak, és ezért szélesebb körűek, mint a jelenlegi vizsgálat érintett termék meghatározása. Mint feljebb megjegyeztük, a vizsgálat megállapította, hogy Svájcból nem hoztak be az Unióba olyan érintett terméket, amelyet Svájcból származóként jelentettek be. Ezért a vizsgálat nem tudta bizonyítani, hogy a Kínából származó molibdénhuzalokat Svájcon keresztül, átrakva hozzák be az Unióba.

3.4. A kereskedelem szerkezetének változására vonatkozó következtetés

Malajzia

(27)

Az érintett termék Unióba irányuló kínai exportjának 2010-től kezdődő általános csökkenése, ezzel párhuzamosan pedig az eredeti intézkedések elrendelését követően a Malajziából származó, valamint a Kínából Malajziába irányuló kivitelek növekedése az említett országok és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének változását eredményezték.

Svájc

(28)

Ami Svájcot illeti, az érintett termék behozatala tekintetében nem lehetett megállapítani, hogy a Kína, Svájc és az Unió közötti kereskedelem szerkezete változott volna. Ezért a dömpingellenes intézkedéseknek a Svájcban feladott molibdénhuzal-behozatalok által történt esetleges kijátszására irányuló vizsgálatot be kell fejezni.

4. Az intézkedések kijátszásának jellege és az elfogadható ok vagy gazdasági indok hiánya

(29)

Az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kereskedelem szerkezetének megváltozása olyan gyakorlat, eljárás vagy munka következménye, melynek a vám kivetésén kívül semmilyen más elfogadható oka vagy gazdasági indoka nincs. A gyakorlat, eljárás vagy munka többek között az intézkedések által érintett termék harmadik országokon keresztül történő feladása is lehet.

(30)

A Kína és Malajzia közötti kereskedelmi forgalom, valamint a Malajzia és az Unió közötti kereskedelmi forgalom összehasonlítása azt jelzi, hogy átrakási gyakorlat folyik. A kérelemben szereplő állítást sem Kína vagy Malajzia, illetve az Unió egyetlen szereplője sem vonta kétségbe. Emlékeztetni kell arra, hogy egyetlen malajziai molibdénhuzal-gyártó sem működött együtt ebben a vizsgálatban.

(31)

A vizsgálat az átrakást illetően a hatályban lévő intézkedések elkerülésén kívül nem tárt fel egyéb elfogadható okot vagy gazdasági indokot. A vámfizetés elkerülésén kívül nem tárt fel semmilyen más tényezőt, amelyet kompenzációnak lehetne tekinteni az Kínából érkező érintett termék Malajziában történt átrakásának költségeire.

(32)	E következtetést méginkább megerősíti az a tény, hogy a jelenlegi vizsgálatban egyetlen malajziai molibdénhuzal-gyártó sem jelentkezett.

(33)	Megjegyzendó még, hogy a Malajziából érkező behozatal az eredeti rendelet közzététele idején félbeszakadt.

(34)

Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdése második mondata értelmében elfogadható ok vagy gazdasági indok hiányában a kereskedelmi szerkezet megváltozása egyrészt Kína és Malajzia, másrészt az Unió között a hatályban lévő intézkedések bevezetésének tudható be.

5. A vám javító hatásának gyengítése a hasonló termék árának és/vagy mennyiségének tekintetében

(35)

Annak megállapítására, hogy a Malajziából importált termék mennyisége és ára gyengítette-e a hatályban lévő intézkedések javító hatásait, a (21) preambulumbekezdésben megjelölt, rendelkezésre álló statisztikai források adatait használták fel, mint a Malajziából érkező behozatal mennyiségére és áraira vonatkozóan a legjobb rendelkezésre álló adatokat.

(36)	A Malajziából származó import növekedését a mennyiséget tekintve jelentősnek ítélték. A vizsgálati időszak alatt Malajziából érkező behozatal a Kínából származó, az Unióba az intézkedések bevezetése előtt behozott termék mintegy 6 %-át teszi ki.

(37)

Az eredeti rendeletben megállapított, a kár megszüntetéséhez szükséges szint és az exportár súlyozott átlaga közötti összehasonlítás jelentős áron aluli értékesítést mutatott. Emiatt a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a hatályban lévő intézkedések javító hatásai a mennyiség és az ár tekintetében nem tudnak teljes mértékben érvényesülni.

6. Bizonyíték a dömping fennállására a hasonló termékre előzőleg megállapított rendes érték tekintetében

(38)	Mivel egyetlen exportáló gyártó sem működött együtt, az exportárakat az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tények alapján állapították meg. A (21) preambulumbekezdésben leírt statisztikai forrásokból származó árakat ítélték a leginkább megbízhatónak.

(39)

Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően helyesnek ítélték, hogy az intézkedések kijátszása ügyében indított vizsgálatban felhasználandó rendes érték az eredeti vizsgálat során megállapított rendes értéknek feleljen meg. Együttműködés hiányában az alaprendelet 18. cikke alapján az exportárak és a rendes érték összehasonlítása céljából helyénvalónak ítélték azt a feltételezést, hogy a jelenlegi vizsgálat tárgyát képező termékcsoport megegyezik az eredeti vizsgálatban szereplővel.

(40)

Az eredeti vizsgálatban az Egyesült Államokat tekintették piacgazdasággal rendelkező megfelelő analóg országnak. Mivel az analóg ország gyártója az amerikai belföldi piacon csak nagyon kis mennyiségben értékesített, nem volt logikus, hogy az amerikai belföldi piac értékesítési adatait vegyék tekintetbe a rendes érték megállapításához vagy képzéséhez. Következésképpen a Kínára vonatkozó rendes értéket az USA-ból egyéb harmadik országokba – ideértve az Uniót is – irányuló export árai alapján határozták meg.

(41)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a dömpinget az eredeti rendeletben megállapított rendes érték súlyozott átlagának és a jelenlegi vizsgálat vizsgálati időszaka során alkalmazott exportárak súlyozott átlagának összehasonlításával számították ki, a nettó uniós határparitáson számított, vámfizetés előtti ár százalékában kifejezve.

(42)	A rendes érték súlyozott átlagának az exportárak súlyozott átlagával történő összehasonlítása alapján kimutatható a dömping.

C. INTÉZKEDÉSEK

(43)	A fentiek figyelembevételével a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából származó molibdénhuzalok behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámot a Malajziában végrehajtott átrakással kijátszották.

(44)

Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének első mondatával összhangban a Kínából származó érintett termék behozatalára vonatkozó, meglévő dömpingellenes intézkedéseket ezért ki kell terjeszteni a Malajziában feladott ugyanezen termék behozatalára‚ függetlenül attól, hogy azt Malajziából származóként jelentik-e be vagy sem.

(45)	A kiterjesztendő intézkedéseknek meg kell egyezniük az 511/2010/EU végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében foglaltakkal, melyek a közösségi határparitáson számított, vámot még nem tartalmazó nettó árra alkalmazandó 64,3 %-os végleges dömpingellenes vámot jelentenek.

(46)

Az alaprendelet 13. cikkének (3) bekezdése és 14. cikkének (5) bekezdése alapján – melyek előírják, hogy a kiterjesztett intézkedéseket alkalmazni kell a vizsgálatot megindító rendeletben előírtak szerint nyilvántartásba vett, az Unióba érkező behozatalokra – a Malajziában feladott molibdénhuzalok nyilvántartásba vett behozatalaira vonatkozó vámokat be kell szedni.

D. A VIZSGÁLAT BEFEJEZÉSE A SVÁJCBÓL ÉRKEZŐ BEHOZATALOK TEKINTETÉBEN

(47)

A Svájcra vonatkozó megállapításokra tekintettel a Svájcban feladott molibdénhuzalok behozatalával kapcsolatos dömpingellenes intézkedések esetleges kijátszására irányuló vizsgálatot meg kell szüntetni, és a Svájcban feladott molibdénhuzalok behozatalának a vizsgálatot megindító rendelettel előírt nyilvántartásba vételét abba kell hagyni.

E. MENTESSÉG IRÁNTI KÉRELMEK

(48)

Emlékeztetni kell arra, hogy a jelen vizsgálat alatt egyetlen malajziai molibdénhuzal-gyártó vagy a terméket az Unióba exportáló vállalat sem jelentkezett a Bizottságnál, és ilyet a vizsgálat során sem találtak. A fentiek ellenére bármely malajziai gyártót, amely a vizsgálati időszak alatt nem exportálta a vizsgált terméket az Unióba, és a kiterjesztett dömpingellenes vám alóli mentesség iránti kérelmet kíván benyújtani az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése és 13. cikkének (4) bekezdése alapján, kérdőív kitöltésére kell felkérni, hogy a Bizottság meg tudja állapítani, hogy a mentesség megadható-e. Ilyen mentesség a következő szempontok értékelését követően adható: az érintett termék piaci helyzete, a gyártókapacitás, a kapacitáskihasználás, a beszerzés és az értékesítés, valamint az olyan gyakorlatok folytatásának a valószínűsége, amelyeket nem támasztottak alá elfogadható okokkal vagy gazdasági indokokkal, továbbá a dömpingre vonatkozó bizonyítékok. A Bizottság szokás szerint helyszíni ellenőrző látogatást is tesz. A kérelmet a Bizottsághoz kell benyújtani, haladéktalanul, valamennyi lényeges információval együtt, különös tekintettel a vállalat tevékenységében bekövetkezett, a termeléssel és értékesítéssel kapcsolatos változásokra.

(49)

Amennyiben a mentesség indokolt, a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően javasolja a hatályos kiterjesztett intézkedések megfelelő módosítását. Azt követően minden engedélyezett mentességet nyomon követnek annak biztosítására, hogy azok megfeleljenek a bennük foglalt feltételeknek.

F. KÖZZÉTÉTEL

(50)	Az érintett feleket tájékoztatták azokról a lényeges tényekről és szempontokról, melyek a fenti következtetésekhez vezettek, továbbá meghallgatták észrevételeiket és álláspontjukat,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Az 511/2010/EU végrehajtási rendelettel a jelenleg az ex 8102 96 00 KN-kód alá tartozó, a Kínai Népköztársaságból származó, legalább 99,95 tömegszázalék molibdént tartalmazó, valamint 1,35 mm-t meghaladó, de legfeljebb 4,0 mm-es legnagyobb átmérővel rendelkező molibdénhuzalokra kivetett végleges dömpingellenes vámot a Tanács kiterjeszti a jelenleg az ex 8102 96 00 KN-kód (TARIC kód 8102 96 00 11) alá tartozó, legalább 99,95 tömegszázalék molibdént tartalmazó, valamint 1,35 mm-t meghaladó, de legfeljebb 4,0 mm-es legnagyobb átmérővel rendelkező molibdénhuzalokra, amelyet Malajziából adnak fel, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként jelentik be.

(2) A Malajziában feladott – akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett – a 477/2011/EU rendelet 2. cikkének, valamint az 1225/2009/EK rendelet 13. cikke (3) bekezdésének és 14. cikke (5) bekezdésének megfelelően nyilvántartásba vett behozatalok után az (1) bekezdéssel kiterjesztett vámokat be kell szedni.

(3) Eltérő rendelkezés hiányában a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

2. cikk

(1) Az 1. cikk által kiterjesztett vámok alóli mentesség iránti kérelmeket az Unió valamelyik hivatalos nyelvén, a mentességet kérő vállalat képviseletére felhatalmazott személy aláírásával, írásban kell benyújtani. A kérelmet a következő címre kell küldeni:

European Commission

Directorate-General for Trade

Directorate H

Office: N105 4/92

B-1049 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Fax: +32 22979881

E-mail: TRADE-13-3-MOLYBDENUM@ec.europa.eu

(2) A 1225/2009/EK rendelet 13. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően meghozott határozatával engedélyezheti azon behozatalok mentességét az 1. cikkben kiterjesztett vám alól, amelyek nem játsszák ki az 511/2010/EU végrehajtási rendelet által kivetett dömpingellenes intézkedéseket.

3. cikk

Az 511/2010/EU végrehajtási rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó egyes molibdénhuzalok behozatalára elrendelt dömpingellenes intézkedéseknek a Svájcban feladott, Svájcból származóként vagy nem ilyenként bejelentett egyes molibdénhuzalok behozatala révén történő esetleges kijátszására vonatkozó vizsgálat megindításáról szóló 477/2011/EU rendelettel megindított vizsgálat lezárul.

4. cikk

A vámhatóságok utasítást kapnak arra, hogy szüntessék meg a behozataloknak a 477/2011/EU rendelet 2. cikkének megfelelően elrendelt nyilvántartásba vételét.

5. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. január 9-én.

a Tanács részéről

az elnök

N. WAMMEN

(1) HL L 343., 2009.12.22., 51. o.

(2) HL L 150., 2010.6.16., 17. o.

(3) HL L 131., 2011.5.18., 14. o.

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

2012.1.12.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/38

AZ AUTÓBUSSZAL VÉGZETT NEMZETKÖZI KÜLÖNJÁRATI SZEMÉLYSZÁLLÍTÁSRÓL SZÓLÓ INTERBUS-MEGÁLLAPODÁSSAL LÉTREHOZOTT VEGYES BIZOTTSÁG 1/2011 HATÁROZATA

(2011. november 11.)

a bizottság eljárási szabályzatának elfogadásáról, valamint a megállapodás közúti fuvarozókra vonatkozó feltételekről szóló 1. mellékletének, a megállapodás autóbuszokra vonatkozó műszaki előírásokról szóló 2. mellékletének, és a megállapodás 8. cikkében említett szociális rendelkezésekre vonatkozó előírások kiigazításáról

(2012/25/EU)

A VEGYES BIZOTTSÁG,

tekintettel az autóbusszal végzett nemzetközi különjárati személyszállításról szóló Interbus-megállapodásra (1), és különösen annak 23. és 24. cikkére,

mivel:

(1)	Az autóbusszal végzett nemzetközi különjárati személyszállításról szóló Interbus-megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) 23. cikkének (3) bekezdése értelmében a vegyes bizottságnak meg kell állapítania eljárási szabályzatát.

(2)

A megállapodás 24. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban a vegyes bizottság felel a megállapodás közúti fuvarozókra vonatkozó feltételekről szóló 1. mellékletének és az autóbuszokra vonatkozó műszaki előírásokról szóló 2. mellékletének kiigazításáért. A megállapodás 24. cikke (2) bekezdésének e) pontjával összhangban a vegyes bizottság felel továbbá a megállapodás 8. cikkében említett szociális rendelkezésekre vonatkozó előírásoknak az Unió jövőbeli intézkedéseinek beépítése céljából történő kiigazításáért,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

A vegyes bizottság elfogadja az e határozat mellékletében foglalt eljárási szabályzatát.

2. cikk

A vegyes bizottság e határozat II. mellékletének megfelelően kiigazítja a megállapodás közúti fuvarozókra vonatkozó feltételekről szóló 1. mellékletét, az autóbuszokra vonatkozó műszaki előírásokról szóló 2. mellékletét, valamint a megállapodás 8. cikkében említett szociális rendelkezésekre vonatkozó előírásokat.

Kelt Brüsszelben, 2011. november 11-én.

az elnök

Sz. SCHMIDT

a titkár

G. PATRIS

(1) HL L 321., 2002.11.26., 13. o.

I. MELLÉKLET

Az autóbusszal végzett nemzetközi különjárati személyszállításról szóló Interbus-megállapodással létrehozott vegyes bizottság eljárási szabályzata

1. cikk

A vegyes bizottság elnevezése

Az autóbusszal végzett nemzetközi különjárati személyszállításról szóló Interbus-megállapodás 23. cikke alapján létrehozott vegyes bizottság neve a továbbiakban: a bizottság.

2. cikk

Az elnökség

(1) A bizottság elnöke az Európai Unió nevében az Európai Bizottságnak (a továbbiakban: a Bizottság) képviselője.

(2) A bizottság elnökének feladatait az uniós delegáció vezetője – vagy amennyiben szükséges, a helyettese – látja el.

(3) A bizottság munkáját az elnök irányítja.

3. cikk

A delegációk

(1) Azon felek, amelyek tekintetében a megállapodás hatályba lépett (a továbbiakban: a felek) kinevezik képviselőiket a bizottságba. Az Unió delegációját a Bizottság képviselői alkotják, akiknek munkáját a tagállamok képviselői segítik.

(2) Minden fél kinevezi delegációjának vezetőjét, és amennyiben szükséges, vezetőhelyettesét.

(3) Minden fél új képviselőket nevezhet ki a bizottságba. A bizottság titkárát bármely változásról haladéktalanul írásban tájékoztatni kell.

(4) Az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának képviselői megfigyelőként részt vehetnek a bizottság ülésein. Az elnök a többi delegációvezető egyetértésével – annak érdekében, hogy konkrét témákban tájékoztatást adjanak – olyan személyeket is meghívhat a bizottság ülésére, akik a delegációknak nem tagjai.

(5) A felek legalább egy héttel az ülés előtt értesítik a bizottság titkárát delegációjuk összetételéről.

4. cikk

A Titkárság

(1) A bizottság Titkárságának feladatait a Bizottság egy képviselője látja el. A titkárt a bizottság elnöke nevezi ki, és a titkár addig látja el a titkári feladatokat, amíg új titkárt nem neveznek ki. Az elnök közli a többi féllel a titkár nevét és adatait.

(2) A titkár felel a delegációk közötti kommunikációért, beleértve a dokumentumok továbbítását is, valamint felügyeli a titkári munkát.

5. cikk

A bizottság ülései

(1) A bizottság legalább egy fél kérésére ül össze. A bizottságot az elnök hívja össze.

(2) Az elnök legalább 15 munkanappal az ülés kezdete előtt elküldi a többi delegáció vezetőjének az ülésről szóló értesítést, a tervezett napirendet és az ülés dokumentumait.

(3) Bármely fél kérheti, hogy bizonyos kérdések sürgős jellegének figyelembevétele érdekében az elnök a (2) bekezdésben említettnél rövidebb értesítési határidőt alkalmazzon.

(4) Amennyiben a delegációk vezetői másképp nem határoznak, a bizottság ülései nem nyilvánosak.

(5) A bizottság Brüsszelben ülésezik, kivéve, ha a felek megállapodnak abban, hogy az ülést máshol hívják össze.

6. cikk

A napirend

(1) Az elnök a titkár közreműködésével elkészíti az egyes ülések tervezett napirendjét, és a többi delegáció vezetőjével folytatott konzultációt követően meghatározza az ülés időpontját és helyszínét. Az elnök legalább 15 munkanappal az ülés kezdete előtt elküldi a többi delegáció vezetőjének a tervezett napirendet. A napirend mellé csatolni kell az összes szükséges munkadokumentumot.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított értesítési határidőt az 5. cikk (3) bekezdésének megfelelően összehívott sürgős ülések esetében nem kell alkalmazni.

(3) Legkésőbb 24 órával az ülés kezdete előtt minden fél javasolhat az ideiglenes napirendre felveendő új napirendi ponto(ka)t. A napirendi pont felvételére vonatkozó kérelmeket az indok megjelölésével írásban kell elküldeni az elnöknek.

(4) Az ülés kezdetén a bizottság elfogadja a napirendet. A bizottság úgy határozhat, hogy a tervezett napirendben nem szereplő napirendi pontot vesz fel a napirendre.

7. cikk

Jogi aktusok elfogadása

(1) A megállapodás 23. cikkének (5) és (6) bekezdésével összhangban a bizottság a képviselt szerződő felek egyhangú szavazatával hozza meg határozatait. Az ajánlásokat – és különösen a megállapodás 24. cikke (2) bekezdésének g) pontjában említett ajánlásokat – a képviselt felek delegációinak konszenzusával fogadják el. A határozatok és az ajánlások a „határozat” vagy „ajánlás” címet viselik, amelyet sorszám, az elfogadás időpontja, valamint a tartalom megjelölése követ.

(2) A bizottság határozatain és ajánlásain az elnök és a titkár aláírása szerepel. A határozatokat és az ajánlásokat a titkár elküldi a többi delegációvezetőnek.

(3) Bármely fél úgy határozhat, hogy a bizottság által elfogadott valamely jogi aktust közzéteszi.

(4) A bizottság jogi aktusai írásbeli eljárással fogadhatók el, amennyiben a delegációk vezetői ebben állapodnak meg. Az elnökség benyújtja a jogi aktus tervezetét a többi delegáció vezetőjének, akik válaszukban jelzik, hogy elfogadják-e a tervezetet, vagy nem, javasolják-e annak módosítását, vagy azt, ha több időre van szükségük a tervezet mérlegeléséhez. Ha a tervezetet elfogadják, az elnök az (1) és (2) bekezdéssel összhangban véglegesíti a határozatot vagy az ajánlást.

(5) Az ajánlásokat és a határozatokat angol, francia és német nyelven készítik el, és ezek a szövegek egyaránt hitelesek. Minden fél felel az ajánlásoknak és a határozatoknak a saját hivatalos nyelvére vagy nyelveire történő helyes lefordításáért. Az Unió nyelveire történő fordítást a Bizottság végzi.

8. cikk

Jegyzőkönyv

(1) A titkár – az elnök felelőssége mellett – az ülést követő 15 munkanapon belül elkészíti a bizottság minden egyes ülésének jegyzőkönyvét.

(2) A jegyzőkönyvben az egyes napirendi pontok tekintetében általában a következőket kell feltüntetni:

—	a bizottsághoz benyújtott dokumentumok adatai,

—	azok a nyilatkozatok, amelyeknek rögzítését valamelyik fél kéri,

—	a meghozott határozatok, a megtett ajánlások és az elfogadott következtetések.

(3) A jegyzőkönyvtervezetet a 7. cikk (4) bekezdésében említett írásbeli eljárásnak megfelelően jóváhagyásra benyújtják a bizottságnak. Ha ez az eljárás nem zárul le, a jegyzőkönyvet a bizottság a következő ülésén fogadja el.

(4) Amint a jegyzőkönyvet a bizottság elfogadta, azt az elnök és a titkár aláírja, és a titkár megőrzi. A jegyzőkönyv egy-egy példányát a titkár elküldi a többi delegáció vezetőjének.

9. cikk

Titoktartás

A 7. cikk (3) bekezdésében a jogi aktusok közzétételére vonatkozóan megállapított rendelkezés ellenére a bizottság tanácskozásaira és dokumentumaira a szakmai titoktartás kötelezettsége vonatkozik.

10. cikk

Kiadások

(1) Minden fél viseli a bizottság ülésein való részvétellel kapcsolatban felmerült kiadásait.

(2) A bizottság határoz az elnök által a 3. cikk (4) bekezdésével összhangban meghívott személyek megbízatásaival kapcsolatos kiadások megtérítéséről.

11. cikk

Levelezés

A bizottság elnökének vagy a bizottság elnöke által küldött valamennyi levelet a bizottság titkárának kell küldeni. A titkár minden delegációnak elküldi a megállapodással kapcsolatos levelezés másolatait.

12. cikk

Nyelvek

A bizottság ülésein és dokumentumaiban használt nyelvről a bizottság határoz. Az ülésnek otthont adó fél nem köteles a többi nyelvre történő tolmácsolást biztosítani.

II. MELLÉKLET

A megállapodás közúti fuvarozókra vonatkozó feltételekről szóló 1. mellékletének, az autóbuszokra vonatkozó műszaki előírásokról szóló 2. mellékletének, valamint a megállapodás 8. cikkében említett szociális rendelkezésekre vonatkozó előírások kiigazítása (1)

1. A megállapodás közúti fuvarozókra vonatkozó feltételekről szóló 1. mellékletének kiigazítása

A megállapodás 1. melléklete az alábbi uniós jogi aktusokkal egészülnek ki:

„Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 1071/2009/EK rendelete a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 300., 2009.11.14., 51. o.)”

2. A megállapodás autóbuszokra vonatkozó műszaki előírásokról szóló 2. mellékletének kiigazítása

A megállapodás 2. mellékletének 1. cikke a), b), c) és d) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„a)

A gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálata

—	Az Európai Parlament és a Tanács 2009. május 6-i 2009/40/EK irányelve a gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálatáról (HL L 141., 2009.6.6., 12. o.);

—	A 2003/26/EK bizottsági irányelvvel (HL L 90., 2003.4.8., 37. o.) módosított, a Közösség területén közlekedő haszongépjárművek közlekedésre alkalmasságának országúti műszaki ellenőrzéséről szóló, 2000. június 6-i 2000/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 203., 2000.8.10., 1. o.);

Sebességkorlátozó eszközök

—

A Tanács 1992. február 10-i 92/6/EGK irányelve a Közösségben egyes gépjármű-kategóriákra sebességkorlátozó készülékek felszereléséről és használatáról (HL L 57., 1992.3.2., 27. o.), melyet legutóbb módosított: Az Európai Parlament és a Tanács 2002/85/EK irányelve módosításáról (HL L 327., 2002.12.4., 8. o.)

Legnagyobb méretek és legnagyobb össztömegek

—

A Tanács 1996. június 25-i 96/53/EK irányelve a Közösségen belül közlekedő egyes közúti járművek nemzeti és a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb méreteinek, valamint a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb össztömegének megállapításáról (HL L 235., 1996.9.17., 59. o.), melyet legutóbb módosított: Az Európai Parlament és a Tanács 2002/7/EK irányelve módosításáról (HL L 67., 2002.3.9., 47. o.);

—

A 2003/19/EK bizottsági irányelvvel (HL L 79., 2003.3.26., 6. o.) módosított, a gépjárművek és pótkocsijaik egyes kategóriáinak tömegéről és méreteiről, valamint a 70/156/EGK irányelv módosításáról szóló, 1997. július 22-i 97/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 233., 1997.8.25., 1. o.)

A közúti közlekedésben alkalmazott menetíró készülékek

—

A legutóbb a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 3821/85/EGK tanácsi rendeletnek a műszaki fejlődésre figyelemmel történő tizedik kiigazításáról szóló, 1266/2009/EU bizottsági rendelettel (HL L 339., 2009.12.22., 3. o.) módosított, tanácsi rendelet (HL L 370., 1985.12.31., 8. o.) vagy az AETR-megállapodásban és csatolt jegyzőkönyveiben megállapított szabályok.”

A megállapodás 2. mellékletének 2. cikke a következőképpen módosul:

az első bekezdés után és a táblázat elé a következő szöveg kerül beillesztésre:

„Kipufogógázok

—

A 2001/27/EK bizottsági irányelvvel (HL L 107., 2001.4.18., 10. o.) módosított, a járművek hajtására használt sűrítéses gyújtású motorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag- és légszennyezőrészecske-kibocsátása, valamint a járművek hajtására használt, földgáz- vagy PB-gázüzemű külső gyújtású motorok gáz-halmazállapotú szennyező anyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1987. december 3-i 88/77/EGK tanácsi irányelv (HL L 36., 1988.2.9., 33. o.)

—

A legutóbb a 2008/74/EK bizottsági irányelvvel (HL L 192., 2008.7.19., 51. o.) módosított, a járművek hajtására használt sűrítéses gyújtású motorok gázhalmazállapotú szennyező anyag- és légszennyező részecske-kibocsátása, valamint a járművek hajtására használt, földgáz- vagy PB-gázüzemű külső gyújtású motorok gáz-halmazállapotú szennyező anyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2005. szeptember 28-i 2005/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 275., 2005.10.20., 1. o.)

—

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-i 595/2009/EK rendelete a nehéz tehergépjárművek kibocsátásai (Euro VI) tekintetében a gépjárművek és motorok típusjóváhagyásáról, a járművek javítására és karbantartására vonatkozó információkhoz való hozzáférésről, a 715/2007/EK rendelet és a 2007/46/EK irányelv módosításáról, valamint a 80/1269/EGK, a 2005/55/EK és a 2005/78/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2009.7.18., 1. o.)

Füst

—

A legutóbb a 2005/21/EK bizottsági irányelvvel (HL L 61., 2005.3.8., 25. o.) módosított, a járművekben használt dízelmotorok szennyező anyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1972. augusztus 2-i 72/306/EGK tanácsi irányelv (HL L 190., 1972.8.20., 1. o.)

Zajkibocsátás

—	A legutóbb a 2007/34/EK bizottsági irányelvvel (HL L 155., 2007.6.15., 49. o.) módosított, a gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/157/EGK tanácsi irányelv (HL L 42., 1970.2.23., 16. o.)

Fékberendezések

—	A legutóbb a 2002/78/EK bizottsági irányelvvel (HL L 267., 2002.10.4., 23. o.) módosított, a gépjárművek és pótkocsijaik egyes kategóriáinak fékberendezéseire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1971. július 26-i 71/320/EGK tanácsi irányelv (HL L 202., 1971.9.6., 37. o.)

Gumiabroncsok

—	A legutóbb a 2005/11/EK bizottsági irányelvvel (HL L 46., 2005.2.17., 42. o.) módosított, a gépjárművek és pótkocsijaik gumiabroncsairól és azok felszereléséről szóló, 1992. március 31-i 92/23/EGK tanácsi irányelv (HL L 129., 1992.5.14., 95. o.)

Világító és fényjelző berendezések

—	A legutóbb a 2008/89/EK bizottsági irányelvvel (HL L 257., 2008.9.25., 14. o.) módosított, a gépjárművek és pótkocsijuk világító és fényjelző berendezéseinek felszerelésére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. július 27-i tanácsi irányelv (HL L 262., 1976.9.27., 1. o.)

Tüzelőanyag-tartályok

—	A legutóbb a 2006/20/EK bizottsági irányelvvel (HL L 48., 2006.2.18., 16. o.) módosított, a gépjárművek és pótkocsijaik üzemanyag-tartályairól és hátsó aláfutásgátlóiról szóló, 1970. március 20-i 70/221/EGK tanácsi irányelv (HL L 76., 1970.4.6., 23. o.)

Visszapillantó tükrök

—

A legutóbb a 2005/27/EK bizottsági irányelvvel (HL L 81., 2005.3.30., 44. o.) módosított, a közvetett látást biztosító eszközök és az ilyen eszközökkel felszerelt járművek típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről, a 70/156/EGK irányelv módosításáról és a 71/127/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 10-i 2003/97/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 25., 2004.1.29., 1. o.)

Biztonsági övek – Beszerelés

—

A legutóbb a 2005/40/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 255., 2005.9.30., 146. o.) módosított, a gépjárművek biztonsági öveire és utasbiztonsági rendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. június 28-i 77/541/EGK tanácsi irányelv (HL L 220., 1977.8.29., 95. o.);

Biztonsági övek – A biztonsági övek rögzítései

—

A legutóbb a 2005/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 255., 2005.9.30., 149. o.) módosított, a gépjárművek biztonsági öveire és utasbiztonsági rendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. december 18-i 76/115/EGK tanácsi irányelv (HL L 24., 1976.1.30., 6. o.)

Ülések

—

A legutóbb a 2005/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 255., 2005.9.30., 143. o.) módosított, gépjárművek belső berendezéseire (ülések és rögzítésük szilárdsága) vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1974. július 22-i 74/408/EGK tanácsi irányelv (HL L 221., 1974.8.12., 1. o.)

Utastér kialakítás (tűzterjedés megakadályozása)

—	Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/28/EK irányelve egyes gépjármű-kategóriák belső kialakításában használt anyagok égési tulajdonságairól (HL L 281., 1995.11.23., 1. o.)

Utastér elrendezése (vészkijáratok, megközelíthetőségük, ülőhelyméretek, a felépítmény ellenálló képessége stb.)

—

Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 20-i 2001/85/EK irányelve a személyszállításra használt, a vezetőülésen kívül több mint nyolc ülőhelyet tartalmazó járművekre vonatkozó különleges rendelkezésekről, valamint a 70/156/EGK és a 97/27/EK irányelv módosításáról (HL L 42., 2002.2.13., 1. o.);”

A táblázat helyébe az alábbi táblázat lép:

„Téma	ENSZ-EGB-előírás/utolsó módosítások	Uniós jogi aktus (eredeti – legutóbbi módosítás)
Kipufogógázok	49/01 49/02. A. típusjóváhagyás 49/02. B. típusjóváhagyás	88/77/EGK irányelv 2001/27/EK irányelv 2005/55/EK irányelv 2008/74/EK irányelv 595/2009/EK rendelet
Füst	24/03	72/306/EGK irányelv 2005/21/EK irányelv
Zajkibocsátás	51/02	70/157/EGK irányelv 2007/34/EK irányelv
Fékberendezések	13/11	71/320/EGK irányelv 2002/78/EK irányelv
Gumiabroncsok	54	92/23/EGK irányelv 2005/11/EK irányelv
Világító és fényjelző berendezések	48/01	76/756/EGK irányelv 2007/35/EK irányelv
Tüzelőanyag-tartályok	34/02 67/01 110	70/221/EGK irányelv 2006/20/EK irányelv
Visszapillantó tükrök	46/01	2003/97/EK irányelv 2005/27/EK irányelv
Biztonsági övek – Beszerelés	16/06	77/541/EGK irányelv 2005/40/EK irányelv
Biztonsági övek – Rögzítések	14/07	76/115/EGK irányelv 2005/41/EK irányelv
Ülések	17/08 80/01	74/408/EGK irányelv 2005/39/EK irányelv
Utastér kialakítás (tűzterjedés megakadályozása)	118	95/28/EK irányelv
Utastér elrendezése (vészkijáratok, megközelíthetőségük, ülőhelyméretek)	107.02	2001/85/EK irányelv
Borulásvédelem	66.01	2001/85/EK irányelv”

3. A megállapodás 8. cikkében említett szociális rendelkezésekre vonatkozó előírások kiigazítása

A 2000/30/EK irányelvnek a jogi aktusok felsorolásába való felvételét követően a megállapodás 2. mellékletének 8. cikkét, valamint a megállapodás IIa. és IIb. mellékletét el kell hagyni.

A megállapodás 8. cikkében felsorolt uniós jogi aktusok helyébe az alábbi uniós jogi aktusok lépnek: (2)

„—

A legutóbb az 1073/2009/EK rendelettel (HL L 300., 2009.11.14., 88. o.) módosított, a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 102., 2006.4.11., 1. o.),

—	a legutóbb a 1266/2009/EU rendelettel (HL L 339., 2009.12.22., 3. o.) módosított, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (HL L 370., 1985.12.31., 8. o.),

—

a legutóbb a 2009/5/EK irányelvvel (HL L 29., 2009.1.31., 45. o.) módosított, a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásának minimumfeltételeiről és a 88/599/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i, 2006/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 102., 2006.4.11., 35. o.),

—	a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 2003.11.18., 9. o.),

—	az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 11-i 2002/15/EK irányelve a közúti szállításban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről (HL L 80., 2002.3.23., 35. o.),

—

az Európai Parlament és a Tanács 2003. július 15-i 2003/59/EK irányelve egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet és a 91/439/EGK, illetve a 76/914/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 226., 2003.9.10., 4. o.).”

(1) A jogi aktusok aktualizálása az Európai Unió által 2009. december 31-ig elfogadott új intézkedéseket veszi figyelembe.

(2) A jogi aktusok aktualizálása a Közösség által 2009. december 31-ig elfogadott új intézkedéseket veszi figyelembe.

		ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2012.008.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 8

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	55. évfolyam 2012. január 12.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK
		2012/22/EU
	*	A Tanács határozata (2011. december 12.) az Európai Uniónak a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyvhöz - a 10. és 11. cikkei kivételével - való csatlakozásáról	1
		2012/23/EU
	*	A Tanács határozata (2011. december 12.) az Európai Uniónak a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyvhöz – a 10. és 11. cikkei tekintetében – való csatlakozásáról	13
		RENDELETEK
	*	A Tanács 13/2012/EU végrhajtási rendelete (2012. január 6.) az Indiából származó polietilén-tereftalát (PET-) fólia behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1292/2007/EK rendelet módosításáról	17
	*	A Tanács 14/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. január 9.) az 511/2010/EU végrehajtási rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó egyes molibdénhuzalok behozatalára elrendelt végleges dömpingellenes vámnak a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes molibdénhuzalok behozatalára való kiterjesztéséről, valamint a Svájcban feladott behozatalokra vonatkozó vizsgálat megszüntetéséről	22
	*	A Bizottság 15/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. január 10.) az al-Kaida hálózattal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott egyes korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 162. alkalommal történő módosításáról	27
	*	A Bizottság 16/2012/EU rendelete (2012. január 11.) a 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű fagyasztott élelmiszerekre vonatkozó előírások tekintetében történő módosításáról ( 1 )	29
	*	A Bizottság 17/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. január 11.) a 32/2000/EK tanácsi rendeletnek a jutából és kókuszrostból készült termékekre vonatkozó uniós vámkontingensek meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról	31
		A Bizottság 18/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. január 11.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	32
		A Bizottság 19/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. január 11.) a kvótán kívüli cukorra vonatkozó kiviteli engedélyek kibocsátásakor alkalmazandó százalékos elfogadási arány megállapításáról, kiviteliengedély-kérelmek elutasításáról és a kiviteliengedély-kérelmek benyújtásának felfüggesztéséről	34
		A Bizottság 20/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. január 11.) a 2305/2003/EK rendelettel megnyitott, az árpára vonatkozó vámkontingens keretében 2012. január 1. és 2012. január 6. között benyújtott behozataliengedélykérelmekre alkalmazandó odaítélési együttható rögzítéséről	35
		HATÁROZATOK
		2012/24/EU
	*	A Bizottság határozata (2012. január 11.) az Amerikai Egyesült Államokból származó vinil-acetát behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes eljárás megszüntetéséről és az ideiglenes vámok által biztosított összegek felszabadításáról	36
		NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
		2012/25/EU
	*	Az autóbusszal végzett nemzetközi különjárati személyszállításról szóló Interbus-megállapodással létrehozott vegyes bizottság 1/2011 határozata (2011. november 11.) a bizottság eljárási szabályzatának elfogadásáról, valamint a megállapodás közúti fuvarozókra vonatkozó feltételekről szóló 1. mellékletének, a megállapodás autóbuszokra vonatkozó műszaki előírásokról szóló 2. mellékletének, és a megállapodás 8. cikkében említett szociális rendelkezésekre vonatkozó előírások kiigazításáról	38
		Az autóbusszal végzett nemzetközi különjárati személyszállításról szóló Interbus-megállapodással létrehozott vegyes bizottság 1/2011 ajánlása (2011. november 11.) a megállapodás 2. mellékletének 1. és 2. cikkében foglalt rendelkezések ellenőrzésének megkönnyítése érdekében az autóbuszokra vonatkozó műszaki jelentés használatáról	46

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	MA	62,1
	TN	101,1
	TR	107,7
	ZZ	90,3
0707 00 05	EG	206,0
	TR	160,5
	ZZ	183,3
0709 91 00	EG	208,4
0709 91 00	ZZ	208,4
0709 93 10	MA	74,1
	TR	143,7
	ZZ	108,9
0805 10 20	EG	55,7
	MA	65,9
	TR	65,7
	ZZ	62,4
0805 20 10	MA	94,1
0805 20 10	ZZ	94,1
0805 20 30 , 0805 20 50 , 0805 20 70 , 0805 20 90	IL	67,0
	MA	62,0
	TR	83,5
	ZZ	70,8
0805 50 10	TR	50,6
0805 50 10	ZZ	50,6
0808 10 80	CA	125,9
	US	134,7
	ZZ	130,3
0808 30 90	CN	99,0
	US	133,6
	ZZ	116,3

A jármű gyártmánya és típusa:	Rendszám és országjelzés:
Első nyilvántartásba vétel dátuma:	Alvázszám:

	Uniós jogszabály	ENSZ-EGB előírás	Jóváhagyási szám	A járművön szereplő jelzés
Sebességkorlátozó eszköz	A legutóbb a 2002/85/EK irányelvvel módosított 92/6/EGK irányelv	—
Legnagyobb méretek	A legutóbb a 2002/7/EK irányelvvel módosított 96/53/EGK irányelv A legutóbb a 2003/19/EK irányelvvel módosított 97/27/EK irányelv	—
Menetíró készülék (tachográf)	A legutóbb az 1266/2009/EU rendelettel módosított 3821/85/EGK rendelet	—
Kipufogógázok	A legutóbb a 2001/27/EK irányelvvel módosított 88/77/EGK irányelv A legutóbb a 2008/74/EK irányelvvel módosított 2005/55/EK irányelv Az 595/2009/EK rendelet	49/01 49/02. A. típusjóváhagyás 49/02. B. típusjóváhagyás
Füst	A legutóbb a 2005/21/EK irányelvvel módosított 72/306/EGK irányelv	24/03
Zajkibocsátás	A legutóbb a 2007/34/EK irányelvvel módosított 70/157/EGK irányelv	51/02
Fékberendezések	A legutóbb a 2002/78/EK irányelvvel módosított 71/320/EGK irányelv	13/11
Gumiabroncsok	A legutóbb a 2005/11/EK irányelvvel módosított 92/23/EGK irányelv	54
Világító és fényjelző berendezések	A legutóbb a 2008/89/EK irányelvvel módosított 76/756/EGK irányelv	48/01
Tüzelőanyag-tartályok	A legutóbb a 2006/20/EK irányelvvel módosított 70/221/EGK irányelv	34/02 67/01 110
Visszapillantó tükrök	A legutóbb a 2005/27/EK irányelvvel módosított 2003/97/EK irányelv	46/01
Biztonsági övek – Beszerelés	A legutóbb a 2005/40/EK irányelvvel módosított 77/541/EGK irányelv	16/06
Biztonsági övek – Rögzítések	A legutóbb a 2005/41/EK irányelvvel módosított 76/115/EGK irányelv	14/07
Ülések	A legutóbb a 2005/39/EK irányelvvel módosított 74/408/EGK irányelv	17/08 80/01
Utastér-kialakítás (tűzterjedés megakadályozása)	A 95/28/EK irányelv	118
Utastér elrendezése (vészkijáratok, megközelíthetőségük, ülőhelyméretek)	A 2001/85/EK irányelv	107/02
Borulásvédelem	A 2001/85/EK irányelv	66/01