2011.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 332/1

A TANÁCS 1306/2011/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2011. december 12.)

a Kínai Népköztársaságból származó egyes kompresszorok behozatalára a 261/2008/EK rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vám alkalmazási körének tisztázásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: alaprendelet) és különösen annak 9. cikkére és 14. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) által benyújtott javaslatra,

mivel:

A. ELJÁRÁS

1. A korábbi vizsgálat és a dömpingellenes intézkedések

(1)	2006. december 21-én a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (2) bejelentette, hogy dömpingellenes eljárást kezdeményez a Kínai Népköztársaságból származó egyes kompresszorok behozatalára vonatkozóan (a továbbiakban: az eredeti vizsgálat).

(2)	A Tanács a 261/2005/EK rendelettel (3) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes kompresszorok behozatalára (a továbbiakban: az érintett intézkedés és/vagy a végleges rendelet). Az érintett rendelkezés hatálya 2010. március 21-én lejárt (4).

2. Az eredeti vizsgálat újraindítása

(3)

Az eredeti vizsgálatot a Bizottság saját kezdeményezésére annak nyomán indította újra, hogy a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó kompresszorok egyes importőrei aggályaiknak adtak hangot az úgynevezett minikompresszorokra, azaz a tartállyal nem rendelkező, 12 V-os energiaforrásról működtethető kompresszorokra (a továbbiakban: a minikompresszorok) alkalmazandó dömpingellenes vámokkal kapcsolatban.

(4)

Noha a minikompresszorok szó szerinti értelemben az érintett termékre a végleges rendelet 1. cikkében adott meghatározás körébe tartoznának, a Bizottság rendelkezésére álló információk szerint különböznek az érintett intézkedés hatálya alá eső többi kompresszortól (a továbbiakban: az érintett intézkedés hatálya alá eső többi kompresszor).

(5)	Emiatt a Bizottság helyénvalónak ítélte a vizsgálat részleges újraindítását a termékkör tisztázása céljából, és lehetségesnek tartotta, hogy e vizsgálat következtetései visszamenőleges hatállyal, az érintett intézkedések elrendelésének napjától lesznek érvényesek.

3. A jelenlegi vizsgálat

(6)

A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (5) bejelentette, hogy az alaprendelet 5. cikke értelmében kezdeményezi a Kínából származó egyes kompresszorok behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálat részleges újraindítását.

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan tájékoztatta az eredeti vizsgálatban együttműködő összes érdekelt felet, valamint a Kínai Népköztársaásg hatóságait. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosított arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül.

(8)	Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, aki azt kérelmezte, és ismertette azokat a konkrét okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(9)

Tizenöt érdekelt féltől érkezett beadvány, köztük minikompresszort importáló tizenegy vállalkozástól, egy uniós minikompresszor-gyártótól, egy kínai minikompresszor-exportőrtől, egy uniós kompresszor-gyártótól (az eredeti vizsgálat egyik panaszosától), valamint a vele kapcsolatban álló kínai kompresszor-exportőrtől.

(10)	Mivel a vizsgálat újraindítása a végleges rendeletben szereplő termékkör tisztázására korlátozódik, a Bizottság nem jelölt ki vizsgálati időszakot e részleges újraindítás céljára.

(11)

Valamennyi érintett felet tájékoztatták azokról a lényeges tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján e következtetésekre jutottak. Az alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdésével összhangban a nyilvánosságra hozatalt követően a felek számára biztosítottak egy olyan időszakot, amely során ismertethették észrevételeiket. A felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket figyelembe vették, és a megállapításokat adott esetben azoknak megfelelően módosították.

B. A VIZSGÁLT TERMÉK

(12)	A vizsgált termék ugyanaz, mint amely a végleges rendelet 1. cikkében szerepel, azaz a percenként 2 köbmétert nem meghaladó térfogatárammal működő dugattyús kompresszor (a dugattyús kompresszorpumpát kivéve).

(13)	Ezt a terméket jelenleg az ex 8414 40 10 , ex 8414 80 22 , ex 8414 80 28 és ex 8414 80 51 KN-kódok alá sorolják be.

(14)	A vizsgálat újraindításának célja annak meghatározása, hogy az úgynevezett minikompresszorok – azaz a tartállyal nem rendelkező, 12 V-os energiaforrásról működtethető kompresszorok – a végleges rendelet 1. cikkében szereplő termékmeghatározás körébe tartoznak-e.

C. A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI

1. Módszer

(15)

Ahhoz, hogy eldönthessék, hogy a minikompresszorok a végleges rendelet 1. cikkében említett termékmeghatározás körébe tartoznak-e, megvizsgálták, hogy a minikompresszorok és az érintett intézkedés alá eső egyéb kompresszorok alapvető fizikai és műszaki jellemzői, valamint végfelhasználási területei megegyeznek-e. Ezzel kapcsolatban azt is értékelték, hogy a minikompresszorok és az Unióban az érintett intézkedés alá tartozó egyéb kompresszorok felcserélhetők-e egymással, valamint, hogy az eredeti vizsgálat ténylegesen kiterjedt-e a minikompresszorokra is.

2. Alapvető fizikai és műszaki jellemzők

(16)

Az újraindított vizsgálat megállapította, hogy a minikompresszorok felépítése a következő: villamos motor, amely egy szivattyút hajt, a szivattyú pedig folyamatosan levegőt szállít a hozzá csatlakozó levegőtömlőn keresztül, változó nyomással. A minikompresszorok nem rendelkeznek tartállyal, jellemzően nyomásszabályozóval sem, és 12 V-os egyenáramú energiaforrásról működtethetők. Viszonylag kis méretűek és súlyuk rendesen nem haladja meg a 2-3 kilogrammot, mivel könnyen hordozhatónak kell lenniük. A minikompresszorok üzemideje limitált (általában 20 percig terjed), és az általuk szállított levegő térfogatárama általában nem haladja meg az 50 l/percet

(17)

A végleges rendelet az 1. cikkében szereplő meghatározásán túl – amelyet a fenti (12) preambulumbekezdés megismétel – további részletes információkat is tartalmaz az érintett intézkedés hatálya alá eső egyéb kompresszorokról. A (17) preambulumbekezdésben a végleges rendelet például megállapítja, hogy „a kompresszor általában egy szivattyúból áll, amelyet egy elektromos motor működtet vagy közvetlenül, vagy hajtószíj segítségével. A legtöbb esetben a sűrített levegőt egy tartályba pumpálják, ahonnan egy nyomásszabályozón és egy gumitömlőn keresztül távozik. A kompresszorok, különösen a nagyobb méretűek, mozgathatóságuk érdekében kerekekkel is rendelkezhetnek”. Az ilyen kompresszorok tartálya és nyomásszabályozója egyenletes téfrogatáramot biztosít. Ezek a kompresszorok általában viszonylag nagyok, súlyuk legalább 25 kg, sőt gyakran ennél több. Minimum 120 V váltóárammal való működésre tervezik őket, nincs behatárolt üzemidejük és az általuk szállított levegő térfogatárama elérheti a 2 000 l/percet.

(18)	Levonható tehát a következtetés, hogy az intézkedés hatálya alá tartozó minikompresszorok és egyéb kompresszorok alapvető fizikai és műszaki jellegzetességei nem egyeznek meg egymással.

3. Alapvető végfelhasználási terület és az egymással való helyettesíthetőség

(19)

A jelenlegi újraindított vizsgálat megállapította, hogy a minikompresszorokat leginkább a gépjármű-ágazatban, a gumiabroncsok felfújására használják; gyakran gumiabroncs-javító készletek részeként árulják olyan tömítőanyaggal együtt, amelyet a kilyukadt kerékabroncsba lehet pumpálni. Egyes minikompresszorokat házilag használnak játékok, labdák, gumimatracok vagy egyéb felfújható tárgyak felpumpálására.

(20)

A végleges rendelet (19) preambulumbekezdése másfelől megállapítja, hogy „Az érintett terméket levegővel hajtott szerszámok működtetéséhez, valamint permetezéshez, tisztításhoz vagy kerekek, illetve egyéb tárgyak felfújásához használják”. E kompresszorokat egyes nem munkahelyi tevékenységek vagy barkácsolás során is használják levegővel hajtott szerszámok működtetéséhez, permetezéshez, festéshez vagy tisztításhoz. Ezeket az alkalmazásokat az állandó, szabályozható térfogatáram teszi lehetővé. A minikompresszorok ilyen lehetőséget nem nyújtanak.

(21)

Az összegyűjtött információk alapján bebizonyosodott, hogy a minikompresszorok ára jelentősen alacsonyabb, mint a többi kompresszoré. A minikompresszorokat más vásárlórétegnek szánják, és más csatornákon át forgalmazzák, mint az érintett intézkedés hatálya alá eső többi kompresszort. Emellett a minikompresszorokat általában gumiabroncs-javító készlet részeként árulják (pótkerék helyett), vagy az autóval együtt, vagy speciális gépjármű-üzletekben, illetve szupermarketekben (olyan felhasználásra, mint például a játékok felfújása), míg az érintett intézkedés hatálya alá eső egyéb kompresszorokat általában kizárólag barkácsboltokban lehet megtalálni.

(22)	A fentiek alapján arra a megállapításra juthatunk, hogy az intézkedés hatálya alá tartozó minikompresszorok és a többi kompresszor végfelhasználása eltérő, célpiacuk más, és elvben nem cserélhetők fel egymással.

4. Az eredeti vizsgálatban vizsgált termék

(23)

Az eredeti vizsgálatban együttműködő érdekelt felek (három uniós gyártó, tizennégy kínai exportáló gyártó és egy független uniós importőr) közül egyik sem érintett a minikompresszorok gyártásában és/vagy kereskedelmében. Az eredeti vizsgálatból kiderül, hogy a minikompresszorokról akkor nem gyűjtöttek be információt.

(24)	Ezért úgy tűnik, hogy bár a minikompresszorokat kifejezetten nem zárták ki a vizsgálatból, az akkori vizsgálatot nem szándékozták azokra is kiterjeszteni.

(25)	Ezt az eredeti vizsgálat során az egyik panaszos kijelentése is bizonyította. A Bizottság kérésére a panaszos egyértelműen kijelentette, hogy véleménye szerint a panasznak és a belőle következő dömpingellenes eljárásnak nem volt célja, hogy a minikompresszorokra is kiterjedjen.

(26)	A fentiek értelmében levonható a következtetés, hogy az eredeti vizsgálatban a minikompresszorokat nem vizsgálták.

D. KÖVETKEZTETÉS A TERMÉKKÖRRŐL

(27)

A fentiek alapján megállapítható, hogy az intézkedés hatálya alá tartozó minikompresszorok és egyéb kompresszorok alapvető fizikai és műszaki jellegzetességei, valamint végfelhasználási területei nem egyeznek meg egymással. Végfelhasználásuk eltérő, különböző piacokat céloznak meg és elvben nem cserélhetők fel egymással. Emellett az eredeti vizsgálat keretében a minikompresszorokat nem is vizsgálták. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a minikompresszorok és az egyéb kompresszorok két külön terméket alkotnak.

(28)	Az újraindított vizsgálat során jelentkező csaknem minden érdekelt azt kérte, hogy a minikompresszorokat zárják ki az eredeti intézkedés termékköréből.

(29)

Másfelől az együttműködő uniós minikompresszor-gyártó azzal érvelt, hogy az eredeti intézkedés az ő gyártmányára is kiterjedt, és jogosan védte az érdekeit. Ezért azt állította, hogy a dömpingellenes vámot a minikompresszorokra visszamenőleg is és a jövőben is be kellene szedni, mivel a minikompresszorok kárt okozó dömpingje tovább folytatódik.

(30)

E tekintetben megjegyzendő, hogy az eredeti vizsgálatban sem az említett, sem más minikompresszor-gyártó nem működött együtt. Az eredeti vizsgálat idején továbbá – mint a fenti (26) preambulumbekezdés említi – a minikompresszorokat nem vizsgálták. Megjegyzendő az is, hogy – amint ezt a jelenlegi újraindított vizsgálat megállapította – jelentős különbségek vannak a minikompresszorok és az eredeti vizsgálatban vizsgált kompresszorok között. Az említett uniós minikompresszor-gyártó véleménye következésképpen nem változtathatja meg az újraindított vizsgálat következtetéseit.

(31)

A minikompresszorok tovább folytatódó káros dömpingjével és a dömpingellenes intézkedések esetleges kiszabásával kapcsolatban megjegyzendő, hogy – amint a fenti (23)–(26) preambulumbekezdésben áll – a minikompresszorokat az eredeti vizsgálatban nem vizsgálták, valamint hogy azt a kérdést, hogy van-e, illetve volt-e káros dömping, a jelenlegi újraindított vizsgálat nem tárgyalhatja, mert csupán az eredeti intézkedés alá tartozó termékkör tisztázására korlátozódik.

(32)	A nyilvánosságra hozatalt követően az uniós minikompresszor-gyártó megismételte véleményét és kifejtette, hogy a minikompresszorok visszamenőleges kizárása az intézkedések hatályából ahhoz fog vezetni, hogy kínai konkurrensei megerősödnek, és torzítani fogják a versenyt.

(33)

E tekintetben meg kell ismételni, hogy az újraindított vizsgálat nem elemezte a minikompresszorok piaci helyzetét, és nem is készült ezt megtenni. Kizárólag az volt a célja, hogy tisztázza a minikompresszorok és az eredeti vizsgálatban tárgyalt kompresszorok különbözőségét. Az eredményének sem az a célja, hogy eltorzítson bármely piaci helyzetet, hanem hogy tisztázza, milyen vámokat kell alkalmazni.

(34)	A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik együttműködő importőr azt állította, hogy a minikompresszorok tulajdonképpen csak pumpák, és hogy a kompresszorokra kirótt vámok nem érvényesek a pumpákra, amelyeket kifejezetten kizártak az eredeti intézkedés hatályából.

(35)

E tekintetben megjegyzendő, hogy az újraindított vizsgálat ezt az értelmezést nem támogatja, és hogy a minikompresszorok műszaki szempontból egyértelműen kompresszoroknak tekintendők, mivel nemcsak levegőt szállítanak egyik helyről a másikra (ahogyan a pumpák), de össze is nyomják a levegőt abban a tárgyban, amelyhez kapcsolják őket.

(36)	A fentiekre tekintettel le kell vonni a következtetést, hogy a minikompresszorok (azaz a tartály nélküli, 12 V-os energiaforrásról működtethető kompresszorok) kölönböznek az eredeti vizsgálat során vizsgált kompresszoroktól.

(37)	Mivel a minikompresszorokra az eredeti vizsgálat hatálya nem terjedt ki, a dömpingellenes vámot nem kellett volna alkalmazni a minikompresszorok behozatalára. Ezért az érintett intézkedés hatályát a végleges rendelet módosításával visszamenőlegesen pontosítani kell.

E. VISSZAMENŐLEGES ALKALMAZÁS

(38)	Mivel a vizsgálat újraindítása a termékkör pontosítására korlátozódik, és a minikompresszor nem tartozott az eredeti vizsgálat és az azt követő dömpingellenes intézkedés hatálya alá, helyénvalónak tartható, hogy a megállapításokat a végleges rendelet hatálybalépésének napjától alkalmazzák.

(39)

Következésképpen a Kínai Népköztársaságból származó minikompresszorok behozatalára a 261/2008/EK rendelet szerint kifizetett vagy elkönyvelt végleges dömpingellenes vámokat vissza kell fizetni vagy el kell engedni. A visszafizetést vagy elengedést az alkalmazandó vámjogszabályoknak megfelelően a nemzeti vámhatóságoknál kell kérelmezni. Emellett – annak elkerülésére, hogy az említett jogszabályban megszabott határidők miatt az importőrök ne tudjanak visszatérítést kérni, amennyiben az említett határidők e rendelet kihirdetése előtt vagy annak a napján lejárnának, illetve amennyiben e napot követő hat hónapon belül járnának le – e határidőket ezennel meg kell hosszabbítani oly módon, hogy azok e rendelet kihirdetését követően hat hónappal járjanak le,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 261/2008/EK rendelet 1. cikke (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Végleges dömpingellenes vámot kell kivetni az ex 8414 40 10 , ex 8414 80 22 , ex 8414 80 28 és ex 8414 80 51 KN-kódok (TARIC-kódok: 8414 40 10 10, 8414 80 22 19, 8414 80 22 99, 8414 80 28 11, 8414 80 28 91, 8414 80 51 19 és 8414 80 51 99) alá besorolt, a Kínai Népköztársaságból származó, a percenként 2 köbmétert meg nem haladó térfogatárammal működő dugattyús kompresszorok (kivéve a dugattyús kompresszorpumpák) behozatalára. Az úgynevezett minikompresszorokra, azaz a tartály nélküli, 12 V-os energiaforrásról működtethető kompresszorokra, amelyek a fent említett KN-kódok alá vannak besorolva, a végleges dömpingellenes vám nem terjed ki.”

2. cikk

Az e rendelettel módosított 261/2008/EK rendelet 1. cikke (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó áruk esetében a 261/2008/EK rendelet legelső változata 1. cikke (1) bekezdése alapján megfizetett vagy felszámított, végleges dömpingellenes vámot vissza kell fizetni vagy el kell engedni.

A visszafizetést és az elengedést az alkalmazandó vámjogszabályoknak megfelelően a nemzeti vámhatóságoknál kell kérelmezni. Azokban az esetekben, amelyekben a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (6) 236. cikke (2) bekezdésében megállapított határidők e rendelet kihirdetése előtt vagy annak a napján lejárnak, illetve amennyiben e napot követő hat hónapon belül járnak le – azokat meg kell hosszabbítani oly módon, hogy azok e rendelet kihirdetését követően hat hónappal járjanak le.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba, és visszamenőleges hatállyal 2008. március 21-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2011. december 12-én.

a Tanács részéről

az elnök

S. NOWAK

(1) HL L 343., 2009.12.22., 51. o.

(2) HL C 314., 2006.12.21., 2. o.

(3) HL L 81., 2008.3.20., 1. o.

(4) HL C 73., 2010.3.23., 39. o.

(5) HL C 98., 2011.3.30., 22. o.

(6) HL L 302., 1992.10.19., 1. o.

2011.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 332/14

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG 532/09/COL HATÁROZATA

(2009. december 16.)

az állami támogatások anyagi jogi és eljárásjogi szabályainak a hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatásához nyújtott, egyedi bejelentéshez kötött állami támogatásra vonatkozó összeegyeztethetőségi elemzés kritériumairól szóló új fejezet beiktatása révén, hetvenhatodik alkalommal történő módosításáról

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG (1),

TEKINTETTEL az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra (2) és különösen annak 61–63. cikkére és 26. jegyzőkönyvére,

TEKINTETTEL az EFTA-államok közötti, Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodásra (3) és különösen annak 24. cikkére és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

EMLÉKEZTETVE az EFTA Felügyeleti Hatóság által 1994. január 19-én elfogadott, állami támogatással kapcsolatos eljárási és anyagi jogi szabályokra (4);

Mivel:

a Felügyeleti és Bírósági megállapodás 24. cikke értelmében a Hatóság érvényt szerez az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó rendelkezéseinek,

a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján a Hatóság köteles közleményeket vagy iránymutatásokat kiadni az EGT-megállapodás által szabályozott ügyekben, amennyiben ezen megállapodás vagy a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás kifejezetten így rendelkezik, vagy amennyiben a Hatóság ezt szükségesnek ítéli,

a Bizottság 2009. augusztus 11-én tette közzé a hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatásához nyújtott, egyedi bejelentéshez kötött állami támogatásra vonatkozó összeegyeztethetőségi elemzés kritériumairól szóló közleményét (5),

e közlemény az Európai Gazdasági Térséget is érinti,

az EGT állami támogatási szabályainak egységes alkalmazását az Európai Gazdasági Térség egész területén biztosítani kell,

az EGT-megállapodáshoz csatolt XV. melléklet végén szereplő „ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK” cím II. pontja értelmében a Hatóság a Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja az Európai Bizottság által elfogadott jogi aktusoknak megfelelő jogi aktusokat,

az Európai Bizottsággal ez ügyben a Hatóság a 2009. november 27-én kelt levelében (dokumentumszám: 538332), az EFTA-államok pedig a 2009. október 16-án kelt levelükben (dokumentumszám: 533819, 533835 és 533836) folytattak konzultációt,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az állami támogatásokról szóló iránymutatás a hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatásához nyújtott, egyedi bejelentéshez kötött állami támogatásra vonatkozó összeegyeztethetőségi elemzés kritériumairól szóló új fejezet beiktatása révén módosul. Az új fejezet e határozat mellékletében található.

2. cikk

Csak az angol nyelvű szöveg hiteles.

Kelt Brüsszelben, 2009. december 16-án.

az EFTA Felügyeleti Hatóság részéről

Per SANDERUD

elnök

Kristján Andri STEFÁNSSON

testületi tag

(1) A továbbiakban: a Hatóság.

(2) A továbbiakban: az EGT-megállapodás.

(3) A továbbiakban: a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás.

(4) Az EFTA Felügyeleti Hatóság által 1994. január 19-én elfogadott és közzétett, az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének, valamint a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve 1. cikkének alkalmazására és értelmezésére vonatkozó iránymutatás, közzétéve: az Európai Unió Hivatalos Lapja (a továbbiakban: HL) L 231., 1994.9.3., 1. o. és 32. EGT-kiegészítés, 1994.9.3., 1. o. A továbbiakban: az állami támogatásokról szóló iránymutatások. Az állami támogatásokról szóló iránymutatás frissített változatát közzétették a Hatóság honlapján: http://www.eftasurv.int/state-aid/legal-framework/state-aid-guidelines/

(5) HL C 188., 2009.8.11., 6. o.

MELLÉKLET

A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ ÉS A FOGYATÉKKAL ÉLŐ MUNKAVÁLLALÓK FOGLALKOZTATÁSÁHOZ NYÚJTOTT, EGYEDI BEJELENTÉSHEZ KÖTÖTT ÁLLAMI TÁMOGATÁSRA VONATKOZÓ ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGI ELEMZÉS KRITÉRIUMAI (1)

1. Bevezetés

Az EGT-megállapodás és az EFTA-államok céljai között szerepel a foglalkoztatás és a szociálpolitika elősegítése (2). Az EFTA-államok egyes területein a munkanélküliség – különösen a strukturális munkanélküliség – továbbra is problémát jelent. A bérköltségekhez nyújtott állami támogatás – ahol a bérköltség az érintett munkahelyek vonatkozásában a támogatás kedvezményezettje által ténylegesen fizetendő teljes összeget jelenti, amely a következőket foglalja magában: a) az adózás előtti bruttó bér; és b) a kötelező járulékok, mint például a társadalombiztosítási járulék; valamint c) a gyermekgondozás és a szülői ellátás költsége – (a továbbiakban: bértámogatás) további ösztönzőt biztosíthat ahhoz, hogy a vállalkozások emeljék az általuk foglalkoztatott hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő munkavállalók számát. Az ilyen támogatás célja tehát az, hogy ösztönözze a célcsoportot képező munkavállalók alkalmazását.

E fejezet útmutatást nyújt arra vonatkozóan, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) milyen kritériumokat alkalmaz az EGT-megállapodásba az 1. jegyzőkönyvvel felvett (3), az EGT-megállapodás XV. mellékletének 1j. pontjában említett jogi aktus (a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet (általános csoportmentességi rendelet)) (4) (a továbbiakban: általános csoportmentességi rendelet) 6. cikke (1) bekezdésének h) és i) pontja értelmében egyedi bejelentéshez kötött, bértámogatás formájában nyújtott állami támogatások értékelése során. Ezen útmutatás célja, hogy átláthatóvá tegye a Hatóság indokolásait, és biztosítsa a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot.

Ezen útmutatás az általános csoportmentességi rendelet 2. cikkének (18), (19) és (20) bekezdése értelmében hátrányos helyzetű, súlyosan hátrányos helyzetű, illetve fogyatékkal élő munkavállalók béréhez nyújtott állami támogatásra alkalmazandó. Ez az útmutatás alkalmazandó minden olyan egyedi intézkedésre – függetlenül attól, hogy azt ad hoc módon vagy valamilyen program alapján nyújtják-e –, amelyek támogatástartalma a hátrányos helyzetű munkavállalók és súlyosan hátrányos helyzetű munkavállalók (a továbbiakban együttesen: hátrányos helyzetű munkavállalók) foglalkoztatása esetében meghaladja a vállalkozásonkénti évi 5 millió EUR-t, illetve a fogyatékkal élő munkavállalók esetében az évi 10 millió EUR-t (5).

Az ezen útmutatásban meghatározott kritériumok alkalmazása nem mechanikus módon történik. A hatósági értékelés szintje és a Hatóság által esetlegesen kért információk jellege arányban áll a verseny torzulásának kockázatával. Az elemzés terjedelme az eset jellegétől függ.

2. A támogatás pozitív hatásai

2.1. A közérdekű cél megléte

Egyes munkavállalói csoportok nagyon nehezen találnak munkát, mert a munkáltatók nem tartják őket elég termelékenynek, illetve előítéleteik vannak velük kapcsolatban. A vélt vagy valós alacsonyabb termelékenység magyarázható az aktuális munkatapasztalat hiányával (például fiatal munkavállalók és tartósan munkanélküli személyek esetében) vagy valamilyen tartós fogyatékossággal. E vélt vagy valós alacsonyabb termelékenységük miatt e munkavállalók valószínűleg kiszorulnának a munkaerőpiacról, amennyiben a munkáltatók nem részesülnének alkalmazásukért ellentételezésben.

Társadalmi szempontból kívánatos, hogy a munkaerőpiacra minden munkavállalói csoport be legyen vonva. Ez azt jelenti, hogy újra el lehet osztani a hazai jövedelem egy részét az intézkedés által érintett munkavállalói csoportoknak. Az állami támogatás segítheti a hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő munkavállalók munkaerőpiacra való belépését vagy munkaerőpiacon maradását a vélt vagy valós alacsonyabb termelékenységükből fakadó többletköltségek fedezése révén.

Az EFTA-államoknak bizonyítaniuk kell, hogy a támogatás közérdekű célt szolgál. Vizsgálatában a Hatóság többek között a következő szempontokat veszi figyelembe:

a)	az intézkedés által érintett munkavállalók száma és csoportjai;

b)	az intézkedés által érintett munkavállalói csoportok foglalkoztatási aránya nemzeti és/vagy regionális szinten és az érintett vállalkozáson vagy vállalkozásokon belül;

c)	az intézkedés által érintett munkavállalói csoportok munkanélküliségi rátája nemzeti és/vagy regionális szinten;

d)	különösen periferikus alcsoportok a fogyatékkal élő és a hátrányos helyzetű munkavállalók átfogóbb kategóriáin belül.

2.2. Az állami támogatás mint megfelelő szakpolitikai eszköz

A hátrányos helyzetű és fogyatékossággal élő munkavállalók foglalkoztatásának elősegítésére nem a bértámogatás formájában nyújtott állami támogatás az egyedüli olyan szakpolitikai eszköz, amely az EFTA-államok rendelkezésére áll. Az EFTA-államok alkalmazhatnak általános intézkedéseket, amelyek irányulhatnak például a bérköltségek és szociális járulékok adójának általános csökkentésére, fellendítve a beruházást az oktatás és képzés területén, a munkanélkülieknek iránymutatást és tanácsadást, valamint segítséget és képzést nyújtó intézkedésekre, továbbá a munkajog továbbfejlesztésére.

Azok az intézkedések minősülnek megfelelő eszköznek, amelyeknél az EFTA-állam más szakpolitikai lehetőségeket is megfontolt, valamint amelyeknél megalapozottak a szelektív eszköz – úgymint egy adott vállalkozásnak nyújtott állami támogatás – használatának előnyei. A Hatóság különösen figyelembe veszi az EFTA-állam által a javasolt intézkedésről esetlegesen készített hatásvizsgálatokat.

2.3. Ösztönző hatás és a támogatás szükségessége

10.

A hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatásának elősegítésére nyújtott állami támogatás eredményeként a kedvezményezett magatartásának oly módon kell változnia, hogy ez az érintett vállalkozásban alkalmazott hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő munkavállalók számának nettó növekedését biztosítsa. Az újonnan felvett hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő munkavállalókkal kizárólag olyan álláshelyeket lehet betölteni, amelyeket újonnan hoztak létre, illetve amelyek megüresedése önkéntes kilépés, munkaképtelenné válás, öregségi nyugdíjazás, önkéntes munkaidő-csökkentés vagy kötelességszegés miatti jogszerű elbocsátás miatt következik be. Létszámleépítés eredményeként keletkező álláshelyek nem tölthetők be támogatott hátrányos helyzetű vagy fogyatékossággal élő munkavállalókkal. Ebből következően nem használható fel az állami támogatás arra, hogy olyan támogatott munkavállalók helyére vegyenek fel embereket, akik támogatása lejárt, és ezért elbocsátották őket.

11.

Az EFTA-államoknak bizonyítaniuk kell a Hatóság felé az ösztönző hatás meglétét és a támogatás szükségességét. Először is, a kedvezményezettnek támogatás iránti kérelmet kell benyújtania az érintett EFTA-államhoz az intézkedés által érintett munkavállalói csoportok alkalmazását megelőzően. Másodszor, az EFTA-államnak bizonyítania kell, hogy a támogatást olyan vállalkozásnál alkalmazott hátrányos helyzetű, illetve fogyatékkal élő munkavállaló után fizetik, ahol a támogatás nélkül nem került volna sor a munkavállaló felvételére.

12.

Vizsgálatában a Hatóság többek között a következő szempontokat veszi figyelembe:

a)	a támogatás kedvezményezettjének belső dokumentumai a foglalkoztatási költségekről az intézkedés által érintett munkavállalói csoportokkal kapcsolatban, két helyzetre vonatkozóan: a támogatás biztosítása és ennek elmaradása esetén;

b)	az érintett vállalkozásnak jelenleg vagy korábban nyújtott bértámogatás: a támogatott munkavállalók csoportjai és száma;

c)	az egy év alatt felvettek és távozók száma az intézkedés által érintett munkavállalói csoportokhoz tartozó munkavállalók körében.

2.4. A támogatás arányossága

13.

Az EFTA-államnak bizonyítania kell, hogy a támogatásra szükség van, és a támogatás összege a minimálisan szükséges szintet nem haladja meg.

Az EFTA-államoknak bizonyítaniuk kell, hogy a támogatás összege nem haladja meg az intézkedés által érintett munkavállalói csoportok alkalmazásának a nem hátrányos helyzetű vagy nem fogyatékkal élő munkavállalók alkalmazásának költségeihez viszonyított nettó többletköltségeit (6).

A támogatási intenzitás soha nem haladhatja meg az általános csoportmentességi rendelet 40. cikkében (7) és 41. cikkében (8) meghatározott szinteket. Az általános csoportmentességi rendelet 40. cikkével (9) és 41. cikkével (10) összhangban kell kiszámítani a támogatható költségeket, amelyekre vonatkozóan alkalmazni kell a támogatási intenzitást.

3. A támogatás negatív hatásai

14.

Amennyiben a támogatás a támogatás céljának elérése szempontjából arányos, valószínűsíthetően korlátozott negatív hatásokkal jár, így lehetséges, hogy a negatív hatások elemzésére nincs szükség. Néhány esetben azonban jelentős versenytorzító hatással járó változást idézhet elő a támogatás a kedvezményezett magatartásában még akkor is, ha a támogatás szükséges és arányos az adott vállalatnál az intézkedés által érintett munkavállalók csoportjai foglalkoztatottsági szintjének nettó emelése szempontjából. Ilyen esetekben a Hatóság elemzést végez a verseny torzulására vonatkozóan. A támogatás versenytorzító hatásának mértéke változó lehet, a támogatás jellemzőitől és az érintett piacok sajátosságaitól függően (11).

15.

A támogatás következő jellemzői befolyásolhatják a verseny torzulásának valószínűségét és kiterjedését:

a)	szelektív jelleg;

b)	a támogatás nagysága;

c)	a támogatás ismétlődése és időtartama;

d)	a támogatásnak a vállalkozás költségeire gyakorolt hatása.

16.

Például más hatást fejt ki a piacra egy olyan támogatási program, amely az EFTA-államban található vállalkozásokat általánosságban arra ösztönzi, hogy több hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő munkavállalót alkalmazzanak, mint egy olyan nagy összegű ad hoc támogatás, amelyet egyetlen vállalatnak nyújtanak abból a célból, hogy fokozhassa egy bizonyos munkavállalói csoporthoz tartozók foglalkoztatási szintjét. Ez utóbbi valószínűleg jelentősebb mértékben torzítja a versenyt, mivel a kedvezményezett versenytársai kevésbé tudják vele felvenni a versenyt. A verseny torzulása még nagyobb lesz akkor, ha a kedvezményezett vállalkozásának összköltségében a munkaerő költségei jelentős részt képviselnek.

17.

A piac jellemzőinek értékelése során – amely sokkal pontosabb képet nyújthat a támogatás valószínűsíthető hatásáról – a Hatóság többek között a következő tényezőket veszi figyelembe:

a)	a piac szerkezete;

b)	az ágazat vagy iparág jellemzői;

c)	a nemzeti/regionális munkaerőpiac helyzete.

18.

A piac szerkezetének értékelése a következők figyelembevételével történik: a piaci koncentráció, a vállalkozások mérete (12), a termékdifferenciálás jelentősége (13), valamint a belépési és kilépési korlátok. A piaci részesedések és a koncentrációs arány kiszámítására az érintett piac meghatározása után kerül sor. Általában minél alacsonyabb a vállalkozások száma, annál nagyobb piaci részesedéssel rendelkeznek, és annál alacsonyabb szintű verseny jelentkezésére lehet számítani (14). Amennyiben az érintett piacon jelentős a koncentráció és magas a belépési korlát (15), továbbá a kedvezményezett jelentős piaci szereplő itt, nagyobb a valószínűsége annak, hogy versenytársai magatartásuk megváltoztatására kényszerülnek a támogatás következtében, például el kell halasztaniuk egy új termék vagy technológia bevezetését, illetve el kell állniuk ettől, vagy akár a piacról is ki kell vonulniuk.

19.

A Hatóság az ágazati jellemzőket is figyelembe veszi, pl. a túlkínálatot, vagy azt, hogy az ágazat piacai növekvő (16), érett vagy hanyatló piacok-e. Például, ha az iparágat túlkínálat vagy érett piacok jellemzik, nagyobb lehet annak a kockázata, hogy a támogatás a hatékonyság csökkenéséhez és a támogatott munkavállalókat nem foglalkoztató vállalkozások körében a termelés visszaszorulásához vezet.

20.

Végül az intézkedést a munkaerő-piaci helyzet – munkanélküliségi ráta, foglalkoztatottsági arány, bérszint, munkajog – összefüggésében vizsgáljuk.

21.

A bértámogatás bizonyos esetekben a 22–27. bekezdésben tárgyalt versenytorzító hatásokat idézheti elő.

Helyettesítő és visszaszorító hatás

22.

A helyettesítő hatás olyan helyzetre utal, amelyben a munkavállalók meghatározott csoportjainak juttatott állások egyszerűen felváltják a más csoportok által betöltött álláshelyeket. A meghatározott munkavállalói alcsoportra irányuló bértámogatás a munkaerőt támogatott és támogatásban nem részesülő munkavállalókra osztja fel, és arra késztetheti a vállalkozásokat, hogy a támogatásban nem részesülő munkavállalókat támogatott munkavállalókkal váltsák fel. Ennek oka, hogy a támogatott és a támogatásban nem részesülő munkavállalók egymáshoz viszonyított bérköltségei megváltoznak (17).

23.

Mivel a támogatott munkavállalókat foglalkoztató vállalkozások a termékek vagy szolgáltatások ugyanazon piacain versenyeznek mint a nem támogatott munkavállalókat foglalkoztató vállalkozások, a bértámogatás hozzájárulhat ahhoz, hogy a gazdaságban másutt esetleg csökkenjen az álláshelyek száma. Ilyen helyzet akkor áll elő, amikor egy támogatott munkavállalókat foglalkoztató vállalkozás fokozza termelését, ugyanakkor visszaszorítja a támogatott munkavállalókat nem alkalmazó vállalkozások termelését, és ennek eredményeképpen a támogatás kiszorítja a támogatás nélküli foglalkoztatást.

A piacra lépés és az onnan való kivonulás

24.

A foglalkoztatási költségek a vállalkozás szokásos működési költségeinek részét képezik. Ezért különösen fontos, hogy a támogatás pozitív hatást gyakoroljon a foglalkoztatásra, és ne pusztán arra adjon lehetőséget, hogy a vállalkozások az egyébként őket terhelő költségeket csökkentsék. Például a bértámogatás csökkenti a folyamatos termelési költségeket és így a piacra lépést vonzóbbá tenné, és lehetővé tenné, hogy egyébként bizonytalan üzleti kilátásokkal rendelkező vállalkozások lépjenek be a piacra vagy vezessenek be új termékeket hatékonyabb versenytársaik rovására.

25.

Az állami támogatás biztosítása hatást gyakorolhat egy vállalkozás azon döntésére, hogy kivonul-e egy olyan piacról, ahol már jelen van. A bértámogatás csökkentheti a veszteséget, és képessé teheti a vállalkozást arra, hogy a piacon maradjon – ami azzal járhat, hogy más, hatékonyabb, ám támogatásban nem részesülő vállalkozások kényszerülnek arra, hogy elhagyják a piacot.

Befektetési ösztönzők

26.

A bértámogatás által érintett piacok a vállalkozásokat nem késztetik versenyre, és e vállalatok csökkenthetik a hatékonyság és az innováció érdekében tett befektetéseiket és erőfeszítéseiket. Lehetséges, hogy a kedvezményezett később vezet be új, kevésbé munkaerőigényes technológiákat, mivel megváltozik a munkaerő-igényes és a technológiaigényes termelési módszerek egymáshoz viszonyított költsége. A versengő vagy kiegészítő termékek gyártói szintén csökkenthetik vagy későbbre halaszthatják befektetéseiket. Ennek következtében az érintett iparágban csökken a befektetések általános szintje.

A kereskedelmi forgalomra gyakorolt hatás

27.

Az egy adott régióban alkalmazott bértámogatás egyes térségekben előnyösebb termelési feltételeket idézhet elő más térségekkel szemben. Ennek eredményeként a kereskedelmi forgalom a támogatásban részesített területek felé tolódhat el.

4. Mérlegelés és határozat

28.

Az elemzés utolsó lépését annak értékelése képezi, hogy a támogatás előnyös hatásai mennyiben ellensúlyozzák annak negatív hatásait. Ennek elvégzése minden egyedi intézkedésre vonatkozóan eseti alapon történik. A pozitív és negatív hatások mérlegelése érdekében a Hatóság felméri ezeket, és általános értékelést végez az összes érintett piac termelőire és fogyasztóira gyakorolt befolyásukra vonatkozóan. Könnyen elérhető mennyiségi adatok hiányában a Hatóság minőségi információkat használ fel értékeléséhez.

29.

A Hatóság általában kedvezőbb nézetet alakít ki, és így nagyobb fokú versenytorzító hatást tekint elfogadhatónak abban az esetben, ha a támogatás céljának elérése szempontjából a támogatás szükséges és célzott, továbbá az intézkedés által érintett munkavállalói csoportok alacsonyabb termelékenységének ellensúlyozásához szükséges nettó többletköltségekre korlátozódik.

(1) E fejezet megfelel a hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatásához nyújtott, egyedi bejelentéshez kötött állami támogatásra vonatkozó összeegyeztethetőségi elemzés kritériumairól szóló bizottsági közleménynek (HL C 188., 2009.8.11., 6. o.).

(2) Az EGT-megállapodás 66. cikke és azt követő cikkei, valamint az EGT-megállapodásnak a szociálpolitikáról szóló, 31. jegyzőkönyvének 5. cikke.

(3) A 2008. november 7-i 120/2008 sz. EGT vegyes bizottsági határozat (HL L 339., 2008.12.18., 111. o. és 79. EGT-kiegészítés, 2008.12.18., 20. o.), amely 2008. november 8-án lépett hatályba.

(4) HL L 214., 2008.8.9., 3. o.

(5) Sajátos jellegük miatt a fogyatékossággal élő munkavállalók foglalkoztatása többletköltségeinek, valamint a szociális vállalkozások vállalkozásonkénti évi 10 millió EUR-t meghaladó támogatástartalmú többletköltségeinek ellentételezésére irányuló egyedi intézkedések értékelésére az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján kerül sor. A hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtott, 5 millió EUR-t el nem érő összegű ad hoc támogatás, valamint a valamely nagyvállalatnak fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatásához nyújtott, 10 millió EUR-t el nem érő összegű ad hoc támogatás esetén a Hatóság az ezen iránymutatásban kifejtett elveket fogja értelemszerűen alkalmazni, bár kevésbé részletekbe menően.

(6) A nettó többletköltségekben számításba veszik a hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő munkavállalói célcsoportok alkalmazásával járó költségeket (amelyek pl. az alacsonyabb termelékenységből erednek) és azokat az előnyöket, amelyekre a kedvezményezett az alkalmazás által (pl. a vállalati kép javítása révén) tesz szert.

(7) A hátrányos helyzetű munkavállalók támogatásának intenzitása nem haladhatja meg a támogatható költségek 50 %-át.

(8) A fogyatékkal élő munkavállalók támogatásának intenzitása nem haladhatja meg a támogatható költségek 75 %-át.

(9) Hátrányos helyzetű munkavállalók alkalmazása esetén az elszámolható költség a felvételt követő legfeljebb 12 hónapos időszak bérköltségével egyezik meg. Ha azonban az érintett munkavállaló súlyosan hátrányos helyzetű, a támogatható költség a felvételt követő legfeljebb 24 hónapos időszak bérköltsége.

(10) A fogyatékkal élő munkavállalók esetében az elszámolható költségek bármely adott olyan időtartam alatt felmerülő bérköltségek, amikor a fogyatékkal élő munkavállaló foglalkoztatásban áll.

(11) A támogatás több piacot is érinthet, mivel a támogatás hatása nem feltétlenül korlátozódik azon piacokra, amelyeken a támogatás kedvezményezettje tevékenységét kifejti, hanem kiterjedhet más piacokra is, pl. a beszerzési piacokra.

(12) A vállalkozások mérete a piaci részesedés, az árbevétel szintjével és/vagy a foglalkoztatottak számával is kifejezhető.

(13) Minél alacsonyabb fokú a termékdifferenciálás, annál nagyobb hatással van a támogatás a versenytársak nyereségére.

(14) Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy egyes piacokon a jelen lévő vállalkozások alacsony száma ellenére jelentős a verseny.

(15) Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy bizonyos esetekben a támogatás hozzájárulhat a belépési korlátok legyőzéséhez, és lehetővé teheti új vállalkozások piacra lépését.

(16) Növekvő piacok esetében általában kevésbé erőteljes hatást gyakorol a támogatás a versenytársakra.

(17) A helyettesítő hatás a munkaerő – mind a támogatott, mind a nem támogatott munkavállalók – iránti kereslet rugalmasságától függ.

2011.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 332/20

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG 57/11/COL HATÁROZATA

(2011. március 2.)

az állami támogatások eljárási és anyagi jogi szabályainak nyolcvankettedik, a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre vonatkozó állami támogatási szabályok alkalmazásáról szóló új fejezet 2011. január 1-jei beiktatásával történő módosításáról

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG (a továbbiakban: a Hatóság),

TEKINTETTEL az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra (a továbbiakban: EGT-megállapodás) és különösen annak 61. cikkére,

TEKINTETTEL az EFTA-tagállamok közötti, a Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodásra (a továbbiakban: felügyeleti és bírósági megállapodás) és különösen annak 24. cikkére és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

MIVEL a felügyeleti és bírósági megállapodás 24. cikke értelmében a Hatóság érvényt szerez az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó rendelkezéseinek,

MIVEL a felügyeleti és bírósági megállapodás 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján a Hatóság köteles közleményeket vagy iránymutatásokat kiadni az EGT-megállapodás által szabályozott ügyekben, amennyiben e megállapodás vagy a felügyeleti és bírósági megállapodás kifejezetten így rendelkezik, vagy amennyiben a Hatóság ezt szükségesnek ítéli,

MIVEL az Európai Bizottság 2010. december 1-jén elfogadta a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre vonatkozó állami támogatási szabályok 2011. január 1-jétől történő alkalmazásáról szóló közleményt (1),

MIVEL ez a közlemény az Európai Gazdasági Térséget is érinti,

MIVEL az EGT állami támogatási szabályainak egységes alkalmazását az Európai Gazdasági Térség egész területén biztosítani kell, összhangban az EGT-megállapodás 1. cikkében megállapított homogenitásra vonatkozó célkitűzéssel,

MIVEL az EGT-megállapodáshoz csatolt XV. melléklet 11. oldalán szereplő „ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK” cím II. pontja értelmében a Hatóság a Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja az Európai Bizottság által elfogadott jogi aktusoknak megfelelő jogi aktusokat,

AZ Európai Bizottsággal való konzultációt követően,

AZ ESETRŐL az EFTA-tagállamokkal 2011. február 10-én kelt leveleiben folytatott konzultációt követően,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az állami támogatásról szóló iránymutatás a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre vonatkozó állami támogatási szabályok alkalmazásáról szóló új fejezet 2011. január 1-jétől történő beiktatásával módosul.

Az új fejezet e határozat mellékletében található.

2. cikk

Csak e határozat angol nyelvű változata hiteles.

Kelt Brüsszelben, 2011. március 2-án.

az EFTA Felügyeleti Hatóság részéről

Per SANDERUD

elnök

Sabine MONAUNI-TÖMÖRDY

testületi tag

(1) HL C 329., 2010.12.7., 7. o.

MELLÉKLET

A PÉNZÜGYI VÁLSÁGGAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN NYÚJTOTT BANKMENTŐ INTÉZKEDÉSEKRE VONATKOZÓ ÁLLAMI TÁMOGATÁSI SZABÁLYOK 2011. JANUÁR 1-JÉTŐL TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁSA

1. Bevezetés

A pénzügyi világválság 2008. őszi kirobbanása óta az EFTA Felügyeleti Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) négy iránymutatást (1) fogadott el, amelyek részletes leírást adnak a pénzügyi intézményeknek (2) nyújtott állami támogatás és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: az EGT-megállapodás) 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja összeegyeztethetőségéről. Az iránymutatás szóban forgó fejezetei a következők: az állami támogatásokról szóló szabályok alkalmazása a pénzintézetek vonatkozásában tett intézkedésekre (3) (a továbbiakban: a bankokról szóló iránymutatás), a pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban (4) (a továbbiakban a feltőkésítési iránymutatás), az értékvesztett eszközök kezelése az EGT-bankszektorban (5) (a továbbiakban: az értékvesztett eszközökről szóló iránymutatás), valamint a pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések értékelése az állami támogatási szabályok alapján (6) (a továbbiakban: a szerkezetátalakítási iránymutatás). A négy iránymutatás közül három – a bankokról szóló iránymutatás, a feltőkésítési iránymutatás és az értékvesztett eszközökről szóló iránymutatás – azokat az előfeltételeket határozza meg, amelyek az EFTA-tagállamok által nyújtott támogatás főbb formáinak – kötelezettségekre nyújtott garanciák, feltőkésítések és eszközátvételek – összeegyeztethetőségére vonatkoznak, míg a szerkezetátalakítási iránymutatás azokat a sajátos elemeket részletezi, amelyeket a pénzügyi intézmények számára az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján, a válsággal összefüggésben nyújtott állami támogatáshoz készített szerkezetátalakítási tervnek (vagy életképességi tervnek) kell tartalmaznia.

Mind a négy iránymutatás kiemeli, hogy ilyen támogatási intézkedések csak átmeneti jelleggel fogadhatók el, illetve csak a pénzügyi piacokon jelentkező példátlan feszültségek miatti szükségintézkedésként lehetnek indokoltak, és csupán addig, amíg e rendkívüli körülmények fennállnak. A szerkezetátalakítási iránymutatás a 2010. december 31-ig bejelentett szerkezetátalakítási támogatásokra érvényes, a többi iránymutatás nem ad meg lejárati határidőt.

Ezek az iránymutatások a bankoknak a válsággal összefüggésben nyújtott támogatás átmeneti elfogadhatóságának feltételeit határozzák meg 2011. január 1-jétől kezdődően.

2. Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése b) pontjának további alkalmazhatósága és a szerkezetátalakítási iránymutatás meghosszabbítása

A válsággal összefüggésben a bankoknak nyújtott támogatásról szóló hatósági iránymutatások, illetve az alkalmazási körükbe tartozó támogatási intézkedésekről és programokról szóló egyedi határozatok elfogadásának jogalapja az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja, amely kivételes esetben lehetővé teszi az EFTA-tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatást. A válság legsúlyosabb szakaszában a komoly zavarra vonatkozó feltétel kétségkívül fennállt az egész EGT-ben, hiszen a pénzügyi piacokon rendkívüli feszültségek jelentkeztek, amihez később komoly reálgazdasági visszaesés is társult.

A 2010 eleje óta lassan kibontakozó gazdasági fellendülés üteme a 2010 elején vártnál valamivel gyorsabb volt. Az élénkülés még gyenge ugyan és egyenlőtlen mértékű az EGT-n belül, egyes tagállamok esetében azonban már szerény, sőt, néhol némileg erőteljesebb növekedés figyelhető meg. Ezenfelül a bankszektor állapota az egy évvel ezelőttihez képest – néhány sebezhető területet leszámítva – általánosan javult. Az EFTA-tagállamok gazdaságát érintő komoly zavar ennek köszönhetően már nem állapítható meg minden tagállamnál olyan egyértelműen, mint a válság korábbi szakaszaiban. Bár a Hatóság tudatában van e fejleményeknek, úgy véli, hogy a pénzügyi piacokon újfent jelentkező feszültséget és a szélesebb körre kiterjedő, továbbgyűrűző negatív hatások lehetőségét figyelembe véve az állami támogatásoknak az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése b) pontja alapján történő jóváhagyásának feltételei – az iránymutatásokban részletezett okokból – továbbra is fennállnak.

Az állampapírok piacán ismételten jelentkező feszültségek hatásosan illusztrálják a pénzügyi piacok tartós volatilitását. Az EGT pénzügyi szektorán belüli összefonódás és kölcsönös függőség magas szintje a válság továbbterjedésére vonatkozó piaci aggodalmakat kelt. A pénzügyi piacok magas volatilitása és a gazdasági kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanság indokolttá teszi, hogy biztonsági hálóként fenntartsuk annak a lehetőségét az EFTA-tagállamok számára, hogy az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontjára hivatkozva a válsággal összefüggésben támogatási intézkedésekhez folyamodjanak.

Következésképpen a bankokról szóló, a feltőkésítési és az értékvesztett eszközökről szóló iránymutatás érvényességét 2010. december 31. után is fenn kell tartani, mivel ezek adnak iránymutatást a 61. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a válsággal összefüggésben a bankoknak nyújtott – főként kormányzati garancia, feltőkésítés és eszközátvétel formáját öltő – támogatás összeegyeztethetőségének kritériumairól. Ugyanígy fenn kell tartani az ilyen támogatási intézkedések nyomon követésével foglalkozó szerkezetátalakítási iránymutatás érvényességét is. Ezért a négy iránymutatás közül érvényességi időt (2010. december 31.) egyedüliként tartalmazó szerkezetátalakítási iránymutatás érvényességét ki kell terjeszteni a 2011. december 31-ig bejelentett szerkezetátalakítási támogatásokra.

A válság utáni szabályozáshoz való átmenetre felkészülve azonban az iránymutatásokat ki is kell igazítani. Ezzel párhuzamosan a bankok rendes piaci körülmények közötti megmentésével és szerkezetátalakításával kapcsolatban új, állandó jellegű állami támogatási szabályokat kell megállapítani, és – a piaci feltételektől is függően – 2012. január 1-jétől alkalmazni. Ennek fényében kell értékelni a válsággal összefüggésben a pénzügyi szektornak nyújtott rendkívüli állami támogatás esetleges további szükségességét is. Az ilyen támogatás összeegyeztethetőségének követelményeit ezért úgy kell megállapítani, hogy az a lehető legjobban előkészítse az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján a bankok megmentésére és szerkezetátalakítására vonatkozó új szabályok bevezetését.

3. A kilépési folyamat előrehaladása

Annak ellenére, hogy az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti támogatási intézkedések a rendkívüli piaci feltételek miatt továbbra is rendelkezésre állnak, a bankoknak nyújtott átmeneti rendkívüli támogatások leépítésének folyamata nem állhat le. A Gazdasági és Pénzügyek Tanácsa 2009. december 2-i ülésén elfogadott következtetéseiben megállapította, hogy ki kell dolgozni a támogatási intézkedések leépítésére vonatkozó stratégiát, amelyet a továbbgyűrűző negatív hatások elkerülése érdekében átláthatóvá kell tenni, és össze kell hangolni az EU-tagállamok között, figyelembe véve ugyanakkor az egyes uniós tagállamok sajátosságait (7). A következtetésekben az is szerepelt, hogy a bankoknak nyújtott különféle támogatások fokozatos leépítését a kormányzati garanciaprogramok felszámolásával kell kezdeni, ami kilépésre bátorítja a stabil bankokat, a többi bankot pedig a hiányosságok megszüntetésére ösztönzi.

10.

A következő bekezdésekben a Hatóság a feltőkésítéssel és az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések tekintetében határozza meg a fokozatos leépítés lépéseit.

3.1. Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti kormányzati garanciák szigorúbb feltételek melletti engedélyezése

11.

2011. január 1-jétől a Hatóság szigorúbb feltételek mellett engedélyezi az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti kormányzati garanciákat: megnöveli a garanciáért fizetendő díj összegét és előírja egy életképességi terv bemutatását azon kedvezményezettek számára, amelyek új garanciákat vesznek igénybe, továbbá fennálló garantált kötelezettségeik mind abszolút értelemben, mind a kötelezettségek egészéhez viszonyítva meghaladnak egy meghatározott küszöbértéket (8). Az aktuális piaci helyzetet figyelembe véve ezek a feltételek jelenleg indokoltnak tűnnek. A kormányzati garanciaprogramok tehát a 2011. január 1-jétől érvényes feltételek mellett 2011. június 30-ig engedélyezhetők. A Hatóság 2011 első felében újra fogja értékelni az állami garanciák 2011. június 30. utáni összeegyeztethetőségének feltételeit.

3.1.1. Díjszabási feltételek

12.

A kormányzati garanciaprogramokhoz való hozzáférésért eddig az EKB ajánlásai alapján megállapított díjat kellett fizetni. Az egy évnél hosszabb lejáratú kötvények esetében a fizetendő díjat egy 50 bázispontos átalánydíj, továbbá az egyes bankok ötéves futamidejű, elsőrendű hitelekre vonatkozó hitel-nemteljesítési csereügyletei (a továbbiakban: CDS) kapcsán a 2007. január 1. és 2008. augusztus 31. közötti időszakban megfigyelt kockázati felárak mediánja adja (9).

13.

A jelenlegi árazási modell hitelkockázati eleme a válság 2008-as, akut szakasza előtti értékeket veszi alapul. A CDS-felárak bankok közötti eltérései jelenleg sokkal magasabbak, mint a válságot megelőzően, és ez várhatóan így is marad. A bankok külső finanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítése és a pénzügyi stabilitás ilyen módon történő megőrzése érdekében eddig ez indokolt volt. A modell azonban figyelmen kívül hagyja a – 2008. augusztus 31-étől kezdődő – kétéves időszak pénzügyi piaci fejlődését, többek között a bankok hitelképességében bekövetkezett változásokat. Annak ellenére tehát, hogy a piaci finanszírozáshoz való hozzáférés összességében javult, a leminősített bankok továbbra is élnek a gazdasági válság előtt megállapított hitelminősítési és hitelképességi besorolásuk adta előnyökkel, amelynek következtében nagyobb a versenyhelyzet torzulásának valószínűsége. A gyakorlatban kiderült, hogy az alacsony minősítésű bankoknak aránytalanul több előnye származik a garanciákból, mint a magas hitelminősítésű bankoknak, hiszen a garanciákért – alacsony minősítésüknél fogva – alapvetően magasabb piaci árat kellene fizetniük.

14.

Az ebből adódó torzulások kezelése érdekében a kormányzati garanciák díját közelíteni kellene a jelenlegi piaci feltételekhez, amelyek jobban tükrözik az egyes bankok aktuális hitelképességét. A kedvezményezettek által a garanciáért fizetendő díj összegét ennek értelmében emelni kell.

15.

Az EFTA-tagállamok közötti összehangolt megközelítés kialakításával ösztönözni kellene a garanciaprogramok fokozatos leépítését, mindezt azonban bizonyos mértékű rugalmasság megőrzése mellett, figyelembe véve az EFTA-tagállamok és bankjaik sajátosságait. A Hatóság ezért helyénvalónak tartja a garanciákért fizetendő díj összegének a kedvezményezett bankok hitelképességéhez igazított minimális szintű emelését. A hitelképesség alapján történő megkülönböztetés megfelelően erős árjelzést biztosít a gyengébb bankok számára, segítségével jobban összhangba lehet hozni a garanciákért fizetendő díjat a kedvezményezett pénzintézet kockázati profiljával, így csökkentve a bankok közötti versenytorzulásokat, és hozzájárulva ezzel a közöttük lévő egyenlő versenyfeltételek biztosításához az egységes piacon.

16.

2011. január 1-jét követően az egyes garanciaprogramok (10) meghosszabbításának jóváhagyásakor a kormányzati garanciákért (11) fizetendő díj összegének magasabbnak kell lennie, mint az EKB 2008 októberében ajánlott képlete alapján megállapított összegnek; legalább:

—	20 bázisponttal magasabbnak az A+ vagy A minősítésű (12) bankok esetében,

—	30 bázisponttal magasabbnak az A- minősítésű (13) bankok esetében,

—	40 bázisponttal magasabbnak az A- szint alá minősített bankok esetében. A hitelminősítéssel nem rendelkező bankokat a BBB minősítésű bankokkal azonos csoportba tartozónak tekintik (14).

17.

Az EFTA-tagállamok a fenti minimumkövetelményeken túlmenően további felárakkal is növelhetik a garanciadíjakat. Annak érdekében, hogy az EFTA-tagállamok pénzügyi szektoruk egyedi körülményeihez igazíthassák a feltételeket, a Hatóság – rugalmas hozzáállást tanúsítva – a fent említettől eltérő díjszámítási modellt is elfogad, feltéve, hogy az új képlet alkalmazása legalább a kérdéses bankok által fizetendő összeg – előbbiekben említett – minimális szintű növekedését eredményezi (15).

3.1.2. Életképességi vizsgálat a továbbra is kormányzati garanciákra támaszkodó bankok esetében

18.

A jelenlegi piaci feltételek mellett a likvid forrásokhoz való hozzáférés nem jelent többé akkora nehézséget a bankok számára, mint a válság legsúlyosabb szakaszában. Ennek megfelelően indokoltnak tűnik különböző előfeltételeket szabni az állami garanciák igénybevételéhez az alapján, hogy a bankok milyen mértékben támaszkodnak ezen támogatási formákra. Korlátozott mértékű alkalmazásuk nem követelne meg további vizsgálatokat, kiterjedt használatuk azonban – mind abszolút értelemben, mind a banki kötelezettségek egészéhez viszonyítva – az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése b) pontjának való megfelelés érdekében a garanciák meghosszabbításának előfeltételeként egy életképességi vizsgálat elvégzésének kötelezettségét vonná maga után. A bank üzleti modelljének életképességét megkérdőjelezi, ha a bank tartósan képtelen kormányzati garanciák bevonása nélkül kielégíteni tőkeszükségleteit. El kell kerülni, hogy a bankok indokolatlanul, a kivételes körülmények rendeződése után is igénybe vegyék a garanciaprogramokat – amelyek célja az eddig példátlan finanszírozási nehézségek leküzdése volt –, annak érdekében, hogy ezáltal későbbre halaszthassák a szükségessé vált szerkezetátalakítást.

19.

A Hatóság ezért a 2011. január 1-jét követő időszakra meghosszabbított garanciaprogramok esetében indokoltnak tartja, hogy küszöbértékeket vezessen be egyrészt a bankok fennálló garantált kötelezettségeinek és kötelezettségeik egészének aránya, másrészt a garantált kötelezettségek abszolút összege tekintetében. A küszöbértékek túllépése életképességi vizsgálat benyújtására kötelez. Az érintett EFTA-tagállamoknak a garancia biztosításától számított három hónapon belül minden olyan bank esetében be kell nyújtaniuk a Hatósághoz a bank hosszú távú életképességére irányuló vizsgálatot, amely 2011. január 1-jét követően kibocsátandó új vagy megújítandó adósságainak fedezése érdekében veszi igénybe a kormányzati garanciákat, és túllépi vagy eléri a két (abszolút és relatív) küszöbértéket (16).

20.

Ez a mechanizmus nem vonatkozik azon bankokra, amelyek már szerkezetátalakítás alatt állnak, arra vonatkozó terv benyújtására kötelesek vagy amelyek életképességi vizsgálata a kérdéses időpontban már folyamatban van. Az ő esetükben a folyamatban lévő szerkezetátalakítási vagy életképességi vizsgálati eljárás keretében fogják figyelembe venni a jóváhagyott további állami támogatásokat (17).

21.

A megállapított küszöbérték a fennálló garantált kötelezettségek és az összes kötelezettségek aránya tekintetében 5 %, a garantált adósságra vonatkozó összeghatár pedig 500 millió EUR. A küszöbérték meghatározása egy összehasonlító elemzés alapján történt, amely azt mutatja, hogy a garanciákat igénybe vevő és jelen pillanatban szerkezetátalakítási kötelezettség alatt nem álló bankok túlnyomó része (sőt az erre kötelezett bankok jelentős része is) jóval ezen érték alatt marad. A fent említett küszöbértéket meghaladó bankok viszonylag kicsi, de nem elhanyagolható csoportja esetében indokolt megvizsgálni, hogy a finanszírozási garanciáktól való erőteljes függés vajon üzleti modelljük szerkezeti hiányosságát jelzi-e. A küszöbérték bevezetése arra ösztönzi a stabil bankokat, hogy minél hamarabb visszatérjenek a túlnyomórészt vagy kizárólag torzítatlan piaci viszonyokon alapuló finanszírozáshoz. Az átfogó életképességi vizsgálat vagy megerősíti a bankok hosszú távú életképességét, vagy megkérdőjelezi azt, egyértelművé téve egy jelentősebb szerkezetátalakítás szükségességét.

22.

Az életképességi felülvizsgálat tartalmát illetően a szerkezetátalakítási iránymutatásra lehet hivatkozni: eszerint azok az alapelvek, amelyeket a hosszú távú életképesség szerkezetátalakítási terv keretében történő helyreállítása során alkalmaznak a bankok helyzetének értékelésére, értelemszerűen érvényesek azokra az esetekre is, amikor a támogatás kedvezményezettje hivatalosan nem köteles szerkezetátalakítási tervet benyújtani, de demonstrálnia kell hosszú távú életképességét. A banknak elsősorban a finanszírozási kapacitásának megbízhatóságát kell bizonyítania, szükség esetén pedig egy likviditási stressztesztnek (18) kell alávetnie magát. Az életképességi vizsgálat elkészítése során figyelembe kell venni továbbá a kedvezményezett pénzügyi intézmény (19) vagy az adott EFTA-tagállam (20) sajátosságait és azon pénzügyi piacainak helyzetét, amelyek befolyásolják az életképesség értékelését, valamint a garantált kötelezettségek és az összes kötelezettség irányadó arányát. Általános szabály, hogy minél nagyobb mértékű a kormányzati garanciáktól való függés, és minél inkább kísérik a garanciákat állami támogatások egyéb formái és/vagy alacsony hitelképesség (21), annál egyértelműbb, hogy a hosszú távú életképesség biztosítása érdekében változtatni kell az üzleti modellen.

23.

Az életképességi vizsgálat elvégzésének kötelezettségét beindító mechanizmus azt az üzenetet közvetíti, hogy a bankoknak fel kell készülniük a szokásos piaci mechanizmusokhoz való visszatérésre és az állami támogatások mellőzésére, hiszen a pénzügyi szektor fokozatosan kilábal a válságból, a mechanizmus így a kormányzati garanciáktól való függőség csökkentésére vagy azok igénybevételének mellőzésére ösztönzi az egyes pénzügyi intézményeket. Ugyanakkor megfelelő rugalmasságot biztosít ahhoz, hogy kellő figyelmet szenteljenek az egyes bankok vagy nemzeti pénzügyi piacok helyzetét érintő eltérő körülményeknek, és lehetővé teszi továbbá egy olyan helyzet kezelését, amelyben általános veszélybe kerül a pénzügyi stabilitás; ennek előfordulását jelenleg nem lehet kizárni, mivel a válság után a pénzügyi piacok még nem állnak biztos lábakon.

4. A stabil és a nehéz helyzetben lévő bankok megkülönböztetésének eltörlése a szerkezetátalakítási tervek benyújtása kapcsán

24.

A válság kezdetén a Hatóság megkülönböztette az instabil/nehéz helyzetben levő és az alapvetően stabil pénzügyi intézményeket, tehát azokat a pénzügyi intézményeket, amelyek például üzleti modelljükből vagy befektetési stratégiájukból kifolyólag belső, szerkezeti problémákkal küszködnek, illetve azokat a pénzügyi intézményeket, amelyek problémáit kizárólag és főként a pénzügyi válsággal járó rendkívüli helyzet eredményezte, és nem üzleti modelljük stabilitása, hatékonysági gondok vagy a túlzott kockázatvállalás áll a nehézségek hátterében. A megkülönböztetés a feltőkésítési iránymutatásban meghatározott következő mutatók alapján történik: tőkemegfelelés, jelenlegi CDS-felárak, a bank jelenlegi minősítése és annak várható alakulása, valamint többek között a feltőkésítés relatív nagyságrendje. Utóbbi tekintetében a Hatóság úgy véli, hogy ha a feltőkésítési és eszközátvételi intézkedések formáját öltő támogatás meghaladja a bank kockázattal súlyozott eszközeinek 2 %-át, az mutatóul szolgálhat az alapvetően stabil és a nehéz helyzetben levő bankok közötti megkülönböztetéshez. A nehéz helyzetben levő bankok feltőkésítése kapcsán szerkezetátalakítási tervet, a stabil bankok feltőkésítése kapcsán életképességi tervet kell benyújtani a Hatósághoz.

25.

A megkülönböztetéshez és a mutatók – köztük a bank kockázattal súlyozott eszközeivel kapcsolatos 2 %-os viszonyszám – meghatározásához vezető megfontolás abból a félelemből eredt, hogy különben az értékvesztésekből, a bankok tőkeellátottságára vonatkozó magasabb piaci várakozásokból és a piaci tőkebevonás átmeneti nehézségeiből származó tőkeszükséglet miatt a stabil bankok visszafognák a reálgazdaság hitelezését annak érdekében, hogy ne kelljen szerkezetátalakítási tervet benyújtaniuk, ha állami forrásokat kívánnak igénybe venni. Ugyanakkor a bankszektor egésze ma már könnyebben vonhat be tőkét a piacról, vagy többek között a felhalmozott eredmény (22) révén, így állami támogatás nélkül is kielégíthetik tőkeszükségleteiket (23). A pénzügyi intézmények által a piacokról bevont tőke összege 2009 és 2010 folyamán jelentősen emelkedett, ami azt mutatja, hogy a pénzügyi intézmények újból hozzáférnek a pénzügyi piacokhoz, illetve hogy már zajlik az új szabályozói követelményekre (24) való felkészülésük.

26.

A stabil és a nehéz helyzetben lévő bankok megkülönböztetése így a továbbiakban már nem tűnik lényegesnek annak eldöntéséhez, hogy mely bankok kezdjenek szerkezetátalakítási tárgyalásokat a Hatósággal. Ennek következtében indokolt, hogy azok a bankok, amelyek még 2011-ben is igénybe veszik az állam segítségét a tőkebevonáshoz vagy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedésekhez, kötelesek legyenek szerkezetátalakítási tervet benyújtani a Hatósághoz annak demonstrálása érdekében, hogy a bank kész megtenni a szükséges szerkezetátalakítási erőfeszítéseket és indokolatlan késedelem nélkül kész visszatérni a rendes működéshez. 2011. január 1-jétől ezért az új feltőkésítési intézkedések vagy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos új intézkedések kapcsán minden kedvezményezett köteles szerkezetátalakítási tervet benyújtani (25).

27.

A bankok szerkezetátalakítási igényeinek értékelésekor a Hatóság azt veszi figyelembe, hogy milyen az adott intézmény egyedi helyzete, hogy milyen mértékben szükséges a szerkezetátalakítás ahhoz, hogy az intézmény életképességét további állami támogatások nélküli helyre lehessen állítani, illetve hogy az intézmény korábban mennyire függött az állami támogatásoktól. Általános szabály, hogy minél nagyobb az állami támogatástól való függés, annál inkább van szükség mélyreható átalakításra a hosszú távú életképesség biztosítása érdekében. Az egyedi értékelés során a piacok aktuális helyzetét is figyelembe veszik, emellett ha az EFTA-tagállamok egy részét vagy egyikét a pénzügyi stabilitást veszélyeztető komoly sokkhatás éri, akkor a szerkezetátalakítási keretet ennek megfelelően rugalmasan alkalmazzák.

28.

Ha a strukturális támogatásból (feltőkésítési és/vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedésből) részesülő bankok számára kötelező a szerkezetátalakítási terv benyújtása, de a refinanszírozási garanciák igénybevétele nem jár ilyen kötelezettséggel, az azt az üzenetet közvetíti, hogy a bankoknak a pénzügyi szektor válságból való fokozatos kilábalásával fel kell készülniük a szokásos piaci mechanizmusokhoz való visszatérésre és az állami támogatások mellőzésére. Emellett arra ösztönzi a továbbiakban is támogatásra szoruló pénzügyi intézményeket, hogy gyorsítsák fel a szükséges szerkezetátalakítást. Megfelelő rugalmasságot ad ahhoz is, hogy kellő figyelmet szenteljenek az egyes bankok vagy nemzeti pénzügyi piacok helyzetét érintő, potenciálisan eltérő körülményeknek. Lehetővé teszi továbbá egy olyan általános vagy országspecifikus helyzet kezelését, amelyben veszélybe kerül a pénzügyi stabilitás; ennek előfordulását jelenleg nem lehet kizárni, mivel a válság után a pénzügyi piacok még nem állnak biztos lábakon.

5. Átmeneti hatály, általános kilátások

29.

Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése b) pontjának további alkalmazhatósága és a szerkezetátalakítási iránymutatás érvényességének meghosszabbítása 2011. január 1-jétől2011. december 31-ig tart (26). E hosszabbítást, amelyre megváltozott körülmények között kerül sor, azzal a céllal összefüggésben kell megítélni, hogy a bankok megmentésével és szerkezetátalakításával kapcsolatban fokozatosan egy állandóbb jellegű, az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti állami támogatási iránymutatásokra épülő szabályrendszert kell bevezetni, és – a piaci feltételektől is függően – 2012. január 1-jétől alkalmazni.

(1) Az EFTA Felügyeleti Hatóság által 1994. január 19-én elfogadott és közzétett, az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének, valamint a felügyeleti és bírósági megállapodás 3. jegyzőkönyve 1. cikkének alkalmazására és értelmezésére vonatkozó iránymutatás, közzétéve: HL L 231., 1994.9.3., 1. o., és 32. EGT-kiegészítés, 1994.9.3., 1. o. Az iránymutatásokat legutóbb 2008. december 17-én módosították (a továbbiakban: az állami támogatásokról szóló iránymutatás). Az állami támogatásokról szóló iránymutatás frissített változata a Hatóság honlapján található:

http://www.eftasurv.int/state-aid/legal-framework/state-aid-guidelines/

(2) Az egyszerűség kedvéért e dokumentumban a pénzügyi intézményekre a „bankok” megnevezés utal.

(3) A 2009. január 29-i 28/09/COL határozat.

(4) A 2009. január 29-i 28/09/COL határozat.

(5) A 2009. április 22-i 191/09/COL határozat.

(6) A 2009. november 25-i 472/09/COL határozat.

(7) Az Európai Tanács 2009. december 11-i ülésén jóváhagyta e következtetéseket. Hasonlóképpen, az Európai Parlament a versenypolitikáról szóló 2008. évi jelentésre vonatkozó 2010. március 9-i állásfoglalásában

(http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2010-0050+0+DOC+XML+V0//HU) kikötötte, hogy az állami támogatásokat nem kellene indokolatlanul meghosszabbítani, és hogy minél hamarabb ki kell dolgozni a kilépési stratégiákat.

(8) A vonatkozó rugalmassági klauzula az EGT egészének, illetve az EFTA-tagállamok egy részének vagy valamelyikének pénzügyi piacait érintő komoly új sokkhatás esetén lehetőséget ad a helyzet átértékelésére és a szükséges intézkedések meghozatalára.

(9) Lásd: http://www.ecb.int/pub/pdf/other/recommendations_on_guaranteesen.pdf

(10) A rendszeren kívüli, egyedileg bejelentett kormányzati garanciák esetében a garanciáért fizetendő díjat általában ugyanilyen módon kell meghatározni. Amennyiben a kedvezményezettre szerkezetátalakítási kötelezettség vonatkozik, és az eset sajátos körülményeitől függően indokolt lehet egy alacsonyabb összegű díj megállapítása, úgy a szerkezetátalakításra vonatkozó átfogó értékelés és a versenytorzulások csökkentéséhez szükséges intézkedések során figyelembe kell venni ezt a különbséget.

(11) Az egy évre vagy annál rövidebb időre szóló kötelezettségeket fedező garanciák tartoznak ide.

(12) Az alkalmazott minősítési rendszertől függően a minősítés lehet A1 és A2 is.

(13) Az alkalmazott minősítési rendszertől függően a minősítés lehet A3 is.

(14) Amennyiben különböző hitelminősítő ügynökségek eltérő minősítést adnak, a díjemelés mértékének kiszámítása során a magasabb besorolást kell figyelembe venni. A garanciadíj megállapításához az azon a napon érvényes minősítést kell felhasználni, amikor a kedvezményezett megkapja az általa kibocsátott kötvényekre vonatkozó garanciát.

(15) Például az EKB 2008 októberében tett ajánlásai alapján megállapított CDS-referenciaidőszak olyan módon történő frissítése, amely az A+ és A minősítésű bankok esetében legalább 20, az A- minősítésű bankok esetében 30 és az A- alá besorolt bankok esetében 40 bázisponttal magasabb összeget eredményez.

(16) Az értékelésre akkor kerül sor, amikor az EFTA-tagállam kézhez veszi a 2011. január 1-jét követően kibocsátandó új vagy még nem rendezett banki adósságokkal kapcsolatos garanciák jóváhagyására vonatkozó kérelmet. Az értékelés kiterjed egyrészt a kért garanciák által fedezendő adósság összegére, másrészt a fennálló garantált kötelezettségeknek a kötelezettségek egészéhez vagy a mérlegfőösszeghez viszonyított arányára a tényállás időpontjában. Amennyiben a bank fennálló kötelezettségei a 2011. január 1-je előtti kibocsátások miatt haladják meg a küszöbértéket, úgy a bank nem köteles életképességi vizsgálatot benyújtani, feltéve, hogy nem az új adósságok kibocsátása érdekében tartja a garantált kötelezettségeket a küszöbérték felett.

(17) Amennyiben például egy feltőkésítés kapcsán már folyamatban van az életképesség vizsgálata, és a bank túllépi a garanciákkal kapcsolatban megállapított küszöbértéket, a vizsgálatnak ki kell terjednie az állami garanciáktól való függés okaira: likviditási stressztesztet kell végezni, valamint fel kell mérni, hogy a bank vajon továbbra is, és ha igen, milyen mértékben fog állami garanciákra támaszkodni.

(18) Szerkezetátalakítási iránymutatás 8. pontjának 2. szakasza, utalva a feltőkésítési iránymutatás 40. pontjának vonatkozó szakaszaira és az értékvesztett eszközökről szóló iránymutatás V. mellékletére is.

(19) Többek között a garantált kötelezettségek magasabb aránya, amely – az adott EFTA-tagállam hozzájárulásával – a köz érdekét szolgáló, a reálgazdaság hitelezésének fenntartását vagy növelését célzó erőfeszítésekkel magyarázható, feltéve, hogy egy ilyen intézkedés összeegyeztethető a közös piaccal.

(20) Figyelembe véve az EFTA-tagállam makrogazdasági helyzetét, különös tekintettel olyan elemekre, mint például az országkockázat, amelyek közvetlenül hatnak az adott tagállamban található bankok finanszírozáshoz való hozzáférésének feltételeire.

(21) A kedvezményezett bank minősítése vagy CDS-felára alapján.

(22) A tőketartalékok erősítése érdekében a bankok úgy döntöttek, hogy eladják az alapstratégián kívül eső eszközeiket, például az ipari részesedéseket, illetve kivonulnak bizonyos földrajzi területekről. E tekintetben lásd: Európai Központi Bank, EU Banking Sector Stability, 2010. szeptember.

(23) Az Európai Központi Bank szerint a bankok általános szolvenciamutatója 2009 folyamán minden európai uniós tagállamban jelentősen javult. Egy uniós nagybankok körében folytatott felmérés pedig azt sugallja, hogy a tőkemutatók javulása 2010 első felében is folytatódott, aminek oka a felhalmozott eredmény bővülésében, valamint a magánszektorból és egyes bankok esetében állami tőkeinjekciókból származó tőkebevonásban keresendő. Lásd: Európai Központi Bank, EU Banking Sector Stability, 2010. szeptember.

(24) A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott új szabályozási környezet, az úgynevezett Bázel III végrehajtási tervet is ad az új tőkeszabályokhoz, amelyek révén a bankok idővel képesek lesznek kielégíteni új tőkeszükségleteiket. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni elsőként azt, hogy az Unióban működő legnagyobb bankok többsége a veszteségfelszívó képesség növelése érdekében az elmúlt két év során megnövelte tőketartalékait, másodikként pedig azt, hogy az Unióban működő többi bank is elegendő idővel rendelkezik (a határidő 2019) ahhoz, hogy többek között a felhalmozott eredmény felhasználásával kiépítse tőketartalékait. Meg kell említeni továbbá, hogy az új szabályozási keretben alkalmazott „átmeneti megoldások” 2018. január 1-jéig átmeneti időszakot engedélyeznek a meglévő állami tőkeinjekciók fenntartására. Ezenfelül a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság kvantitatív hatástanulmánya, amelyet az Európai Bizottság számításai is megerősítettek, a banki hitelezésre vonatkozóan szerény hatást mutatott ki. Az új tőkekövetelmények így várhatóan nem lesznek hatással az ezen iránymutatásban felvázolt javaslatra.

(25) A követelmény minden feltőkésítési vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedésre vonatkozik, függetlenül attól, hogy egyedi intézkedésről van szó, vagy program keretében engedélyezett intézkedésről.

(26) A létező vagy új banktámogatási programokat (függetlenül a tartalmazott támogatási eszköztől, legyen az garancia, feltőkésítés, likviditási támogatás, eszközátvétel, egyéb intézkedés) csak hat hónapra hosszabbítják meg/hagyják jóvá annak érdekében, hogy 2011 közepén szükség esetén lehetőség nyíljék további módosításokra.

		ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2011.332.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 332

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	54. évfolyam 2011. december 15.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Tanács 1306/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. december 12.) a Kínai Népköztársaságból származó egyes kompresszorok behozatalára a 261/2008/EK rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vám alkalmazási körének tisztázásáról	1
		A Bizottság 1307/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. december 14.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	6
		A Bizottság 1308/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. december 14.) a kvótán felüli cukornak a 2011/2012. gazdasági évben az Unió piacán csökkentett többletilletékkel történő értékesítése céljából rendelkezésre álló mennyiségei vonatkozásában alkalmazandó odaítélési együttható megállapításáról, a további kérelmek elutasításáról és a kérelmek benyújtási időszakának lezárásáról	8
		A Bizottság 1309/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. december 14.) a kvótán felüli izoglükóznak a 2011/2012. gazdasági évben az Unió piacán csökkentett többletilletékkel történő értékesítése céljából rendelkezésre álló mennyiségei vonatkozásában alkalmazandó odaítélési együttható megállapításáról, a további kérelmek elutasításáról és a kérelmek benyújtási időszakának lezárásáról	9
		HATÁROZATOK
		2011/836/KKBP
	*	A Politikai és Biztonsági Bizottság BiH/18/2011 határozata (2011. december 2.) az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai műveletében az EU-erők főparancsnokának kinevezéséről	10
		2011/837/EU
	*	A Bizottság végrehajtási határozata (2011. december 12.) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló 2010/399/EU határozat helyesbítéséről (az értesítés a C(2011) 9130. számú dokumentummal történt)	11
		2011/838/EU
	*	A Bizottság végrehajtási határozata (2011. december 13.) az egyes tagállamokban előforduló klasszikus sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedésekről szóló 2008/855/EK határozatnak az alkalmazási időszak tekintetében történő módosításáról (az értesítés a C(2011) 9128. számú dokumentummal történt) ( 1 )	13

	III Egyéb jogi aktusok
	EURÓPAI GAZDASÁGI TÉRSÉG
*	Az EFTA Felügyeleti Hatóság 532/09/COL határozata (2009. december 16.) az állami támogatások anyagi jogi és eljárásjogi szabályainak a hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatásához nyújtott, egyedi bejelentéshez kötött állami támogatásra vonatkozó összeegyeztethetőségi elemzés kritériumairól szóló új fejezet beiktatása révén, hetvenhatodik alkalommal történő módosításáról	14
*	Az EFTA Felügyeleti Hatóság 57/11/COL határozata (2011. március 2.) az állami támogatások eljárási és anyagi jogi szabályainak nyolcvankettedik, a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre vonatkozó állami támogatási szabályok alkalmazásáról szóló új fejezet 2011. január 1-jei beiktatásával történő módosításáról	20

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	AL	58,0
	MA	66,8
	TN	79,2
	TR	95,8
	ZZ	75,0
0707 00 05	EG	170,1
	TR	157,0
	ZZ	163,6
0709 90 70	MA	41,9
	TR	147,3
	ZZ	94,6
0805 10 20	AR	27,1
	BR	41,5
	CL	30,5
	MA	56,3
	TR	61,0
	ZA	56,4
	ZZ	45,5
0805 20 10	MA	65,2
	TR	79,7
	ZZ	72,5
0805 20 30 , 0805 20 50 , 0805 20 70 , 0805 20 90	IL	87,9
	TR	83,9
	ZZ	85,9
0805 50 10	TR	49,9
0805 50 10	ZZ	49,9
0808 10 80	CA	109,9
	CL	90,0
	US	117,1
	ZA	80,2
	ZZ	99,3
0808 20 50	CN	70,9
0808 20 50	ZZ	70,9

TÁ	Intézkedés	PÉ	Indok	Korrekció típusa	%	Pénznem	Összeg	Levonás	Pénzügyi hatás
SI	Vidékfejlesztés - Átmeneti eszköz	2005	Az ellenőrzésre és a visszafizettetésre vonatkozó eljárások késedelmes alkalmazása	egyszeri		EUR	–1 354 253,00	–1 263 363,80	–90 889,20
SI	Vidékfejlesztés - Átmeneti eszköz	2006	Az ellenőrzésre és a visszafizettetésre vonatkozó eljárások késedelmes alkalmazása	egyszeri		EUR	– 926 607,00	– 906 968,08	–19 638,92
SI összesen							–2 280 860,00	–2 170 331,88	– 110 528,12

		Helyesbítések
	*	Helyesbítés az 1858/2005/EK rendelettel a többek között a Kínai Népköztársaságból származó acél drótkötelek és -kábelek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámnak a Koreai Köztársaságban feladott – akár a Koreai Köztársaságból származóként, akár nem ilyenként bejelentett – acél drótkötelek és -kábelek behozatalára történő kiterjesztéséről, valamint a Malajziában feladott behozatalokra vonatkozó vizsgálat megszüntetéséről szóló, 2010. április 26-i 400/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelethez ( HL L 117., 2010.5.11. )	26