20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/1

(1)

2011. január 26-án az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az Indiából és a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) (a továbbiakban együtt: érintett országok) származó oxálsav Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

A dömpingellenes eljárás megindítására azt követően került sor, hogy az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC) 2010. december 13-án panaszt nyújtott be az Oxaquim S.A. (a továbbiakban: panaszos) nevében, amelynek termelése az oxálsav teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 25 %-át teszi ki. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult az eljárás megindításához.

(3)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan értesítette a panaszost, más ismert uniós gyártókat, exportáló gyártókat, valamint az érintett országok képviselőit, a közismerten érintett importőröket, felhasználókat és szövetségeket. Az érdekeltek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat vagy szóbeli meghallgatást kérjenek. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, aki ezt kérelmezte, és ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(4)

Tekintettel az érintett országok exportáló gyártóinak nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítés a dömping és a kár megállapításához mintavételt irányzott elő, az alaprendelet 17. cikkének megfelelően. Ahhoz, hogy a Bizottság el tudja dönteni, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor össze tudja állítani a mintát, az érintett országok valamennyi exportáló gyártóját felkérte arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározottak szerint adjon alapvető információkat a vizsgált időszakban (2010. január 1. és 2010. december 31. között) az érintett termékkel kapcsolatban folytatott tevékenységeiről. A mintavételi eljárás keretében három kínai vállalkozáscsoport, valamint négy indiai vállalkozás válaszolt, utóbbiak közül egy vállalkozás nem tett említést az Unióba irányuló értékesítésről. Az együttműködő vállalkozások, illetve vállalkozáscsoportok korlátozott számára tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre sem India, sem Kína esetében, és minden felet tájékoztatott arról, hogy nem kerül sor minta kiválasztására.

(5)

Ezt követően az egyik kínai vállalkozáscsoport a vizsgálat korai szakaszában elállt a további együttműködéstől. Ezenkívül egy indiai vállalkozás nem járult hozzá, hogy a Bizottság ellenőrző látogatást tegyen gyártelepén. A Bizottság ezt az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján az együttműködés megtagadásának minősítette, és tájékoztatta a vállalkozást az ebből fakadó lehetséges következményekről.

(6)

Annak érdekében, hogy a kínai exportáló gyártók kérelmet nyújthassanak be piacgazdasági elbánás iránt, vagy egyéni elbánást kérhessenek, a Bizottság formanyomtatványokat küldött az együttműködő kínai exportáló gyártóknak és a kínai hatóságoknak az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül. Az egyik kínai vállalkozáscsoport az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján piacgazdasági elbánást, illetve ennek meghiúsulása esetére egyéni elbánást kért, míg a másik vállalkozáscsoport csak egyéni elbánást igényelt.

(7)

A Bizottság kérdőíveket küldött minden ismert érintett félnek. Három indiai vállalkozástól, két kínai vállalkozáscsoporttól és a panaszostól érkezett válasz. A másik uniós gyártó nem működött együtt. Három felhasználótól és nyolc importőrtől is érkezett válasz, közülük a Bizottság valamennyi felhasználónál és négy importőrnél tett látogatást.

(8)

A Bizottság összegyűjtötte és ellenőrizte mindazon információkat, amelyeket a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes meghatározásához szükségesnek ítélt, és a következő vállalkozások telephelyein végzett ellenőrzést:

(9)

A dömping és a kár vizsgálata a 2010. január 1. és 2010. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) vonatkozott. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2007. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(10)

Az érintett termék az oxálsav, mind dihidrát (CUS-szám: 0028635-1, CAS-szám: 6153-56-6), mind anhidrid (CUS-szám: 0021238-4, CAS-szám: 144-62-7) formában, akár vizes oldatban, akár nem, amely jelenleg az ex 2917 11 00 KN-kód alá tartozik, és Indiából és Kínából származik. Az oxálsavnak két típusa van, a nyers és a finomított oxálsav. A finomított oxálsavat, amelyet Kínában gyártanak, de Indiában nem, a nyers oxálsav tisztítása révén állítják elő, aminek során eltávolítják belőle a vasat, a kloridokat, a fémeket és az egyéb szennyeződéseket.

(11)

Az oxálsavat számos célra használják, például redukálószerként, fehérítőként, a gyógyszerszintézisben és a festékgyártásban is alkalmazzák.

(12)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat által az Unióban gyártott és értékesített oxálsav, az Indiában és Kínában belföldi értékesítésre gyártott oxálsav, valamint az Indiából és Kínából az Unióba behozott oxálsav lényegében ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, és ugyanaz az alapvető végfelhasználásuk.

(13)

Ezért ezeket a termékeket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ideiglenesen hasonló terméknek tekintették.

(14)

Az Indiában tett ellenőrző látogatás során az egyik vállalkozás nem mutatta be a kért információkat a megfelelő időben, illetve a kért formátumban. Ebből következően a Bizottság nem tudta ellenőrizni a dömpingellenes kérdőívre válaszul benyújtott információkat. A vállalkozást írásban tájékoztatták arról, hogy előfordulhat, hogy nem tekintik együttműködő félnek, és hogy a rendelkezésre álló tények alapján kerülhet sor megállapítások tételére. Válaszában a vállalkozás enyhítő körülményekre hivatkozott, amelyek azonban nem vezettek eltérő következtetésre. Ebből következően a vállalkozásra a 18. cikket alkalmazták, és a megállapításokat a rendelkezésre álló tényekre alapozták. Tehát csak egyetlen indiai exportáló gyártót tekintettek úgy, hogy a Bizottsággal együttműködött ebben a vizsgálatban.

(15)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először azt vizsgálta, hogy a hasonló terméket exportáló gyártó által független fogyasztók számára történt belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Mivel ezek az értékesítések meghaladták az érintett termék Unióba történt értékesítési volumenének 5 %-át, a Bizottság megállapította, hogy a hasonló termék összes értékesítése reprezentatív volt.

(16)

A Bizottság azt is vizsgálta, hogy az exportáló gyártó belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerinti, a szokásos kereskedelmi forgalom keretében megvalósított értékesítéseknek tekinthetők-e. Ehhez meghatározta a hasonló termék összes értékesítéséhez képest a független vevők részére történt nyereséges belföldi értékesítések arányát.

(17)

Ha a nyereséges értékesítések elérik az összes értékesítés legalább 80 %-át, a rendes érték kiszámítása az összes értékesítés alapján történik, függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek-e. Ha a nyereséges értékesítések nem érik el az összes értékesítés 80 %-át, de meghaladják a 20 %-át, és ha a súlyozott átlagos összköltség magasabb, mint a súlyozott átlagár, a rendes érték kiszámítása kizárólag a nyereséges értékesítések alapján történik. Az értékesítés akkor tekinthető nyereségesnek, ha az egységár eléri vagy meghaladja az előállítási költséget.

(18)

A belföldi értékesítések vizsgálatából a Bizottság számára kiderült, hogy az érintett termék összes értékesítésének 41 %-a nyereséges volt, a súlyozott átlagos összköltség pedig magasabb, mint a súlyozott átlagár. Ennek megfelelően a rendes értéket kizárólag a nyereséges értékesítések súlyozott átlagáraként állapították meg.

(19)

Az indiai exportáló gyártó közvetlenül, független vevők részére exportálta az érintett terméket az Unióba. Az exportárakat ezért az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően az említett független vevők által az érintett termékért annak az Európai Unióba történt kivitelekor ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg.

(20)

A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítást gyártelepi paritáson végezték el. A rendes érték és az exportár megfelelő összehasonlíthatóságának érdekében kiigazítások formájában biztosították az árakat érintő különbségek és az ár összehasonlíthatóságának a figyelembevételét, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően.

(21)

Ennek megfelelően kiigazítást alkalmaztak a fuvarozási, a biztosítási, az anyagmozgatási és a csomagolási költségek, a hitelköltségek, valamint a jutalékok tekintetében.

(22)

Az együttműködő indiai gyártóra vonatkozóan a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a rendes érték súlyozott átlagának az exportár súlyozott átlagával való összehasonlítása alapján határozták meg.

(23)

Ez alapján az ideiglenes dömpingkülönbözet a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 22,8 % a Punjab Chemicals and Crop Protection Limited (PCCPL) esetében.

(24)

Az összes többi indiai exportáló gyártóra alkalmazandó országos dömpingkülönbözet kiszámítása érdekében az Unióba irányuló kivitelnek az együttműködő exportáló gyártó által képviselt mennyiséget az Eurostat statisztikai adataival összehasonlítva megállapították az együttműködés szintjét. Mivel az indiai együttműködés szintje alacsony volt (38 %), a Bizottság megfelelőnek véli, hogy az összes többi indiai exportőrre alkalmazandó országos dömpingkülönbözet az együttműködő gyártó legnagyobb mértékben dömpingelt ügylete alapján legyen meghatározva.

(25)

Ez alapján az országos dömpingszintet ideiglenesen a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár 43,6 %-ában állapították meg.

(26)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a Kínából származó behozatalokra vonatkozó rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdésével összhangban kell megállapítani azon gyártók tekintetében, amelyekről megállapítást nyert, hogy teljesítik az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumokat. Ezek a kritériumok a tájékozódás megkönnyítése érdekében a következőképpen foglalhatók össze:

(27)

Az egyik kínai vállalkozáscsoport piacgazdasági elbánást kért, és piacgazdasági elbánást igénylő formanyomtatványokat nyújtott be az érintett termék gyártásában és forgalmazásában részt vevő három vállalkozásra vonatkozóan. A szolgáltatott információkat a Bizottság később a szóban forgó vállalkozások telephelyein ellenőrizte.

(28)

A piacgazdasági elbánásra vonatkozó vizsgálat során kiderült, hogy az egyik vállalkozás nem tett eleget az 1–3. kritérium követelményeinek. Először is, a vállalkozás – a például adómentesség és kamatmentes kölcsönök formáját öltő jelentős pénzügyi állami beavatkozás következtében – nem tudta igazolni, hogy költségei a piaci értékeket tükrözik. Másodszor, a piacgazdasági elbánásra vonatkozó vizsgálat számos komoly hiányosságot és hibát tárt fel a könyvelésében, valamint megállapította, hogy a vállalkozásnál nem végeztek a nemzetközi számviteli standardoknak (IAS) megfelelő könyvvizsgálatot. Harmadszor, a vállalkozás földhasználati jogaival kapcsolatban a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott torzulásokra bukkantak. Részleteiben ez azt jelenti, hogy a vállalkozás anélkül jutott földhasználati jogosítványhoz, hogy megfelelt volna a szerződési feltételeknek, illetve fizetési kötelezettségeinek teljes mértékben eleget tett volna.

(29)

Ezenkívül a csoport egy másik vállalkozása nem tudta bizonyítani, hogy megfelel a 2. kritériumnak, mivel nem rendelkezett független könyvvizsgálatnak alávetett könyveléssel.

(30)

A Bizottság közölte a piacgazdasági elbánásra vonatkozó vizsgálat eredményeit az érintett vállalkozáscsoporttal és a panaszossal, és lehetőséget adott számukra észrevételeik megtételére. A vizsgálat megállapításairól a kínai hatóságokat is tájékoztatták. A Bizottsághoz nem érkeztek észrevételek.

(31)

Mindezek alapján megállapítást nyert, hogy a csoport két vállalkozása nem felelt meg a piacgazdasági elbánás kritériumainak. Összhangban azzal a következetes uniós gyakorlattal, amelynek keretében egy kapcsolt vállalkozásokból álló csoport esetében azt vizsgálják, hogy az mint egész, megfelel-e a piacgazdasági elbánás feltételeinek, a Bizottság megtagadta a csoporttól a piacgazdasági elbánást.

(32)

Amint a (6) preambulumbekezdés említi, mindkét együttműködő kínai vállalkozáscsoport egyéni elbánást kért. Mivel megállapítást nyert, hogy mindkét csoport megfelel az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében foglalt valamennyi kritériumnak, a Bizottság ideiglenesen úgy döntött, hogy mindkettő egyéni elbánásban részesül.

(33)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a rendes értéket a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében egy analóg ország belföldi árai vagy számtanilag képzett rendes értéke alapján kell megállapítani.

(34)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte azt a szándékát, hogy a rendes érték megállapítása tekintetében Indiát használja megfelelő analóg országként, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket. Észrevétel azonban nem érkezett. A Bizottság mindenesetre megfelelő analóg országnak tekinti Indiát, mivel az egyetlen további, nem uniós gyártó ország, Japán a versenyt kizáró monopolisztikus piaccal rendelkezik, és az oxálsavat olyan egyedi módszer szerint gyártja, amely nem hasonlít Kínáéra. Ezzel szemben az indiai gyártók a kínaival összehasonlítható gyártási eljárást alkalmaznak, és az indiai belföldi piacon versenykörülmények uralkodnak.

(35)

A kínai vállalkozások kétféle típusú, nyers és finomított oxálsavat gyártanak és exportálnak az Unióba. A finomított oxálsavat, amelyet az analóg országban nem gyártanak, a nyers oxálsav tisztítása révén állítják elő, aminek során eltávolítják belőle a vasat, a kloridokat, a fémeket és az egyéb szennyeződéseket. A finomított oxálsav gyártásának többletköltségei a nyers oxálsav gyártási költségeinek 12 %-ára becsülhetők. Ez alapján a Bizottság úgy vélte, az oxálsav mindkét típusára vonatkozóan indokolt rendes értéket megállapítani.

(36)

A nyers oxálsav tekintetében, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban, az Indiára vonatkozóan megállapított rendes érték alapján határozták meg a rendes értéket. A rendes értéket, amint a (18) preambulumbekezdésből kiderül, kizárólag a nyereséges értékesítések alapján állapították meg. Az analóg országban nem gyártott finomított oxálsav tekintetében az alaprendelet 2. cikke (7) preambulumbekezdése a) pontjának megfelelően a nyers oxálsav analóg országbeli gyártási költségei alapján számították ki a rendes értéket. Ezeket a gyártási költségeket a finomított oxálsav gyártási többletköltségeire figyelemmel (lásd a (35) preambulumbekezdést) 12 %-kal megnövelték, valamint kiigazították az eladási, általános és adminisztratív költségekkel (SGA-költségek), továbbá a nyereséggel.

(37)

Az SGA-költségeket és a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) preambulumbekezdésének analógiája alapján úgy állapították meg, hogy összeadták a nyers oxálsav analóg országbeli együttműködő exportáló gyártók általi belföldi értékesítéseinek SGA-költségeit és nyereségét.

(38)

Mivel a Bizottság mindkét csoportot egyéni elbánásban részesítette, az exportárat az első Unió-beli független vevő által ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően.

(39)

Mindkét kínai exportáló gyártó közvetítő kereskedőkön keresztül exportálta az oxálsavat az Unióba, akik haszonkulccsal növelték a gyártóknak fizetett árat. Az exportár és a megállapított rendes érték összehasonlításakor (lásd a (42) preambulumbekezdést) figyelembe vették ezt a haszonkulcsot.

(40)

A nyers oxálsav tekintetében a gyártelepi átvétellel számított exportárat az analóg országra vonatkozóan megállapított rendes értékkel hasonlították össze.

(41)

A finomított oxálsav gyártelepi átvétellel számított exportárát a számtanilag képzett rendes értékkel (lásd a (36) preambulumbekezdést) hasonlították össze.

(42)

A rendes érték vagy számtanilag képzett rendes érték és az exportár közötti igazságos összehasonlítás érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése alapján megfelelő kiigazításokat tettek. Nevezetesen a közvetítő kereskedők által kapott jutalékokra tekintettel alkalmaztak kiigazítást, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i. pontjával összhangban.

(43)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság megállapította, hogy a közvetítő kereskedők, akiken keresztül a kínai exportáló gyártók az EU-ba exportálták az oxálsavat, nem tekinthetők belső értékesítési részlegnek, mivel kiviteli, illetve belföldi értékesítési céllal is kereskednek oxálsavval és egyéb, nem kapcsolódó szállítóktól származó vegyi termékekkel. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy e kereskedők szerepe a jutalékos alapon dolgozó ügynökökére hasonlít. Ennek megfelelően az exportár és a rendes érték közötti tisztességes összehasonlítás biztosítása céljából a kereskedők haszonkulcsát levonták az árból. A kiigazítást a nem kapcsolódó uniós kereskedő nyeresége és a megfelelő kínai kereskedő eladási, általános és adminisztratív költségei alapján számították ki.

(44)

Ezen túlmenően adott esetben további kiigazításokat alkalmaztak a közvetlen adók, szállítási, biztosítási, kezelési és egyéb költségek, csomagolási és hitelköltségek tekintetében, amennyiben úgy ítélték meg, hogy azok ésszerűek, pontosak és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottak.

(45)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a dömpingkülönbözet megállapítására úgy került sor, hogy az egyes terméktípusok súlyozott átlaggal számított rendes értékét összehasonlították az egyes vállalkozások által az Európai Unióba exportált érintett termékek fentiek szerinti súlyozott átlagos exportárával.

(46)

Ez alapján az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(47)

Az összes többi kínai exportáló gyártóra alkalmazandó országos dömpingkülönbözet kiszámítása érdekében az Unióba irányuló kivitelnek az együttműködő exportáló gyártók által jelentett volumenét az Eurostat statisztikai adataival összehasonlítva megállapították az együttműködés szintjét.

(48)

Mivel a kínai együttműködés szintje alacsony volt (körülbelül 46 %), a Bizottság megfelelőnek véli, hogy az összes többi kínai exportőrre alkalmazandó országos dömpingkülönbözet az együttműködő exportálók legnagyobb mértékben dömpingelt ügylete alapján legyen meghatározva.

(49)

Ez alapján az országos dömpingszintet ideiglenesen a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár 52,2 %-ában állapították meg.

(50)

A panaszt az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC) nyújtotta be egy uniós oxálsavgyártó, az Oxaquim S.A. (a továbbiakban: panaszos) nevében, amely a teljes uniós gyártás jelentős részét képviselte a vizsgálati időszak folyamán. Egy másik uniós gyártó, a Clariant nem kifogásolta ugyan a vizsgálat megindítását, de úgy döntött, nem működik együtt. Az érintett terméket más nem gyártja jelenleg az Unióban. Ez alapján az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a két említett gyártó, az Oxaquim S.A. és a Clariant alkotja az uniós gazdasági ágazatot, mivel az uniós termelés 100 %-át képviselik. A továbbiakban az „uniós gazdasági ágazat” megjelöléssel történik rájuk hivatkozás.

(51)

A két gyártóval, az Oxaquim S.A. és a Clariant vállalkozással kapcsolatos valamennyi rendelkezésre álló információt, beleértve a panaszban szolgáltatott, illetve a vizsgálat megindítása előtt és után a panaszostól gyűjtött információkat is, felhasználták az uniós össztermelés megállapítására. Ez alapján az uniós termelés 11 000 és 15 000 tonna között volt a figyelembe vett időszak során.

(52)

A Bizottság megállapította, hogy az egyik uniós gyártó az általa gyártott oxálsav egy részét oxalátok (tetraoxalát, acetosella és kálium-bioxalát) gyártásához használta fel köztes termékként. Ezt az oxálsavat egyszerűen (számlázás nélkül) áthelyezték ugyanazon a vállalkozáson belül. Az oxálsav e kötött felhasználása nem került a szabadpiacra, így nincs kitéve az érintett termék behozatalával való közvetlen versenynek. Ezzel szemben a szabadpiaci értékesítésre szánt termelésről megállapították, hogy közvetlen versenyben áll az érintett termék behozatalával.

(53)

Annak érdekében, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetéről a lehető legteljesebb képet lehessen alkotni, az oxálsavval kapcsolatos minden tevékenységről adatokat kértek be azok megvizsgálása céljából, ezt követően pedig megállapították, hogy a termelés a kötött vagy a szabadpiacra irányult-e.

(54)

Az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos következő gazdasági mutatók tekintetében a Bizottság arra a meggyőződésre jutott, hogy az elemzést és az értékelést a szabadpiacon uralkodó helyzetre kell összpontosítani: értékesítési volumen és értékesítési árak az uniós piacon, piaci részesedés, növekedés, exportvolumen, árak, nyereségesség, beruházások megtérülése és pénzforgalom.

(55)

A többi gazdasági mutató vonatkozásában azonban az derült ki a vizsgálat során, hogy azok ésszerű vizsgálatát csak a teljes tevékenység vonatkozásában lehet elvégezni. Valójában a termelés (mind a kötött, mind pedig a szabadpiac esetében), a termelési kapacitás, a kapacitáskihasználás, a beruházások, a készletek, a foglalkoztatás, a termelékenység, a bérek és a tőkebevonási képesség a teljes tevékenységtől függ, függetlenül attól, hogy a termelés a kötött piacra vagy szabadpiaci értékesítésre irányul-e.

(56)

Mivel az oxálsav egy egyéb termékeket is tartalmazó KN-kód része, az Eurostat adatai alapján nem lehetett megállapítani az importmennyiséget. A fogyasztást ezért a panaszos által az importmennyiségre vonatkozóan bemutatott, az érintett országok exportáló gyártói által szolgáltatott ellenőrzött adatokkal összevetett adatok és az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon értékesített összmennyiség alapján határozták meg.

(57)

Tekintettel a szállítók kis számára és az alaprendelet 19. cikke értelmében a bizalmas üzleti információkra vonatkozó védelemre, a fogyasztás figyelembe vett időszak alatti alakulása indexált formában kerül bemutatásra.

1.   táblázat

Fogyasztás az Európai Unióban

(58)

2008-ban meredeken, 24 %-kal emelkedett az összfogyasztás az Unióban, majd a következő évben 50 %-kal csökkent, a vizsgálati időszakban pedig ismét nőtt. A figyelembe vett időszak alatt a fogyasztás összességében 5 %-kal csökkent az EU piacán.

(59)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínából és Indiából származó oxálsav behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban összesítve kell-e értékelni.

(60)

A Kínából és Indiából származó behozatal hatásai tekintetében a vizsgálatból kiderült, hogy a dömpingkülönbözetek meghaladták az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott de minimis küszöböt és a két érintett országból érkező dömpingelt behozatal mennyisége az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmében egyik ország esetében sem volt elhanyagolható.

(61)

Az egyrészt a Kínából és Indiából érkező dömpingelt behozatalok közötti, másrészt a Kínából és Indiából érkező dömpingelt behozatalok és a hasonló termék közötti verseny feltételei tekintetében a vizsgálat feltárta, hogy azok hasonlóak voltak. Ami a részleteket illeti, az importált termékeket ugyanazokon a kereskedelmi csatornákon keresztül, hasonló vevőcsoportok számára értékesítik, így azok versengenek egymással és az Unióban előállított oxálsavval is.

(62)

Mindezekre tekintettel a Bizottság ideiglenesen úgy véli, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kritériumok mindegyike teljesül, és a Kínából és Indiából érkező behozatalt összesítve kell vizsgálni.

(63)

A vizsgálat szerint a Kínából és Indiából származó oxálsav behozatala a következőképpen alakult:

2.   táblázat

A Kínából és Indiából érkező behozatal

(64)

Az érintett országokból érkező behozatal mennyisége 4 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, miközben az összfogyasztás az uniós piacon 5 %-kal csökkent ugyanebben az időszakban (lásd az 1. táblázatot). A táblázatból az is kiderül, hogy a piaci részesedés is jelentősen növekedett, 25 %-kal 2007 és 2008 között, a figyelembe vett időszakban pedig 10 %-kal.

(65)

Az érintett országokból érkező behozatal átlagárai a következőképpen alakultak:

3.   táblázat

A Kínából és Indiából érkező behozatal ára

(66)

Az importárak 2007 és 2008 között 36 %-kal emelkedtek, majd 2009-ben a 2007-es szint közelébe estek vissza. A vizsgálati időszakban az árak közel 15 %-kal ismét nőttek. A figyelembe vett időszak során az árak 16 %-kal nőttek. Figyelemre méltó azonban, hogy 2008 és a vizsgálati időszak között 20 %-kal csökkentek az importárak, annak ellenére, hogy a fő tényezők (szénforrás és energia) esetében az árak növekedtek.

(67)

Az alákínálás elemzése céljából összehasonlították az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon a kapcsolatban nem álló vevők részére alkalmazott, gyártelepi szintre kiigazított, azaz uniós szállítási költségek, valamint engedmények és visszatérítések nélküli súlyozott átlagos értékesítési árakat a kínai és indiai együttműködő exportőrök által az uniós piacon az első független vevő részére alkalmazott, azaz engedmények nélküli és szükség esetén – megfelelően figyelembe véve a vámkezelési költségeket és a behozatal utáni költségeket – az uniós határparitáson számított CIF-árhoz igazított megfelelő súlyozott átlagárakkal.

(68)

Az összehasonlításból kiderült, hogy a vizsgálati időszak során a Kínából és Indiából származó, az Unióban értékesített dömpingelt érintett termék ára 16,9–34,6 %-kal alákínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak. Az alákínáláshoz kedvezőtlen piaci ártendenciák és jelentős árcsökkenés is társult.

(69)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatás vizsgálata magában foglalta minden olyan gazdasági tényező és mutató értékelését, amely az uniós gazdasági ágazat 2007 és a vizsgálati időszak vége közötti helyzetére vonatkozik.

(70)

A makrogazdasági mutatókat (termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési mennyiségek, piaci részesedés, foglalkoztatás, termelékenység, bérek, a dömpingkülönbözet mértéke) az uniós gazdasági ágazat szintjén értékelték, míg a mikrogazdasági mutatókat (készletek, értékesítési árak, nyereségesség, pénzforgalom, a beruházások megtérülése, tőkebevonási és beruházásnövelési képesség, gyártási költségek) az egyetlen együttműködő uniós gyártó által benyújtott, megfelelően ellenőrzött kérdőívekből nyert adatokra alapozták.

(71)

Tekintettel arra, hogy a kárelemzéshez használt adatok főleg csak egyetlen forrásból származnak, az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó adatokat az alaprendelet 19. cikkének megfelelően indexálni kellett a bizalmas adatok védelmében.

(72)

A táblázat az uniós gazdasági ágazat, valamint 2007 és 2008 esetében egy további, az oxálsavgyártással 2008-ban felhagyó uniós gyártó termelésére, termelési kapacitására és kapacitáskihasználására vonatkozó adatokat tartalmaz.

(73)

Amint azt a táblázat mutatja, az uniós gazdasági ágazat termelése viszonylag stabil volt 2007-ben és 2008-ban, majd 2009-ben meredeken visszaesett. A vizsgálati időszakban a termelés nőtt. A figyelembe vett időszak során a termelés összességében 6 %-kal nőtt.

(74)

Abból következően, hogy egy uniós gyártó 2008 folyamán bezárta gyártóüzemét, az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása 2008-ban meredeken, 23 %-kal visszaesett.

(75)

E két tényező, azaz a termelés mennyiségének növekedése és a harmadik uniós gyártó termelési egységének bezárását követően a termelési kapacitást illetően 2008-tól jelentkező csökkenés együttesen azt eredményezte, hogy a figyelembe vett időszak folyamán jelentősen, 38 %-kal növekedett a kapacitáskihasználás.

(76)

2007-ben és 2008-ban az értékesítési volumenbe beletartoztak a termeléssel 2008-ban felhagyó uniós gyártó értékesítései is.

(77)

Míg az uniós fogyasztás a figyelembe vett időszakban 5 %-kal csökkent (lásd az (58) preambulumbekezdést), ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon független vevők részére értékesített érintett termék mennyisége 14 %-kal csökkent, ami a piaci részesedés 9 %-ának elvesztését jelentette.

(78)

A figyelembe vett időszak fejleményeit tekintve az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének 14 %-os visszaesése sokkal jelentősebb volt, mint az uniós fogyasztás 5 %-os csökkenése. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése is jelentősen, 9 százalékponttal csökkent ugyanebben az időszakban.

(79)

A munkavállalók száma a figyelembe vett időszakban 4 %-kal csökkent. Meg kell jegyezni, hogy az oxálsavgyártás nem munkaerő-igényes.

(80)

A figyelembe vett időszak során a munkavállalónkénti teljes termelékenység 11 %-kal növekedett, mert miközben a munkavállalók száma visszaesett, a termelés nőtt.

(81)

A teljes figyelembe vett időszak folyamán a bérek 1 %-kal csökkentek. A bérek 2007 és 2008 közötti 21 %-os növekedését követően a vizsgálati időszak végéig folyamatosan csökkentek.

(82)

A dömpingkülönbözeteket az erről szóló fenti szakasz ismerteti. Valamennyi megállapított dömpingkülönbözet jóval meghaladta a de minimis küszöböt. Továbbá, tekintettel a dömpingelt behozatal mennyiségére és áraira, a tényleges dömpingkülönbözetek hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(83)

A mikrogazdasági mutatók (értékesítési árak, gyártási költségek, készletek, nyereségesség, pénzforgalom, a beruházások megtérülése, tőkebevonási és beruházásnövelési képesség) elemzésére csak a panaszos szintjén került sor, mivel, amint az a (70) preambulumbekezdésből kiderül, a másik uniós gyártótól nem érkeztek adatok.

(84)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon független vevők részére alkalmazott, gyártelepi szinten számított átlagos értékesítési árak 31 %-kal nőttek.

8.   táblázat

Gyártási költségek

(85)

A vizsgálatból kiderült, hogy az együttműködő uniós gyártó átlagos gyártási költsége viszonylag stabil maradt évekig, ami a gyártási folyamatok komoly beruházások (lásd a 9. és 11. táblázatot) révén lehetővé vált folyamatos fejlesztésének volt köszönhető.

(86)

Az érintett termék természetéből adódóan nincsenek készletek. Az érintett termék gyorsan kiszárad, majd megkeményedik, ezért a termék csak azonnali szállítási feltétel esetén kerül gyártásra.

(87)

A hasonló termékre vonatkozó nyereségességet úgy állapították meg, hogy meghatározták, hogy a hasonló termék panaszos általi értékesítéséből származó, adózás előtti nettó haszon hány százaléka az említett értékesítések forgalmának.

(88)

Azt követően, hogy a panaszos 2007-ben drámai veszteségeket ért el, 2008-ban kismértékű nyereségre tett szert, majd 2009-ben ismét veszteséges volt. Amint a 8. táblázatból kiderül, a vizsgálati időszakban a panaszos kismértékű nyereséget termelt a gyártási költségek egyes elemeit érintő csökkenés folytán.

10.   táblázat

Pénzforgalom

(89)

A pénzforgalom alakulásában tapasztalható tendencia, amely szerint a gazdasági ágazat képes tevékenységei önfinanszírozására, nagyrészben a nyereségesség fejlődését tükrözi. Ennélfogva 2007-ben negatív volt a pénzforgalom, és bár 2008-ban volt némi javulás, 2008 és a vizsgálati időszak között csökkent, gyengítve ezzel az együttműködő uniós gyártó pénzügyi helyzetét.

11.   táblázat

Beruházások

(90)

A táblázatból kiderül, hogy a panaszos növelte az érintett termékkel kapcsolatos beruházásait, akkor is, amikor alacsony volt a nyereségessége. A beruházások elsősorban a hatékonyság fejlesztését célzó új gyártóeszközök és új gyártási folyamatok bevezetésére irányultak. A beruházások növekedése azt mutatja, hogy az ágazatnak nem voltak tőkebevonási nehézségei, ami az ágazat folyamatos életképességét bizonyítja.

(91)

A figyelembe vett időszak során a beruházások 177 %-kal nőttek.

(92)

A gyártási folyamatok fejlesztését célzó beruházásnövelés révén a tőkeigényes ágazat megmutatta, hogy képes a tőkebevonásra, annak ellenére, hogy ezt a képességet az értékesítések visszaesése és a pénzforgalom ösztönzését érintő növekvő nehézségek is akadályozták.

12.   táblázat

Beruházások megtérülése

(93)

A beruházások növekedése ellenére az érintett termékre vonatkozó beruházások megtérülése nem érte el a várt szintet. Bár 2008-ban volt némi javulás, a figyelembe vett időszakban negatív maradt a beruházások megtérülése.

(94)

Az ágazat növekedése ezért korlátozott és az elmúlt évek beruházásaihoz viszonyítva egyértelműen aránytalan.

(95)

A vizsgálatból kiderült, hogy egyes kármutatók kedvező tendenciát mutatnak: a termelés mennyisége 6 %-kal nőtt, a kapacitáskihasználás 38 %-kal nőtt, a beruházások 177 %-kal nőttek, lehetővé téve a vállalkozás számára, hogy némi relatív nyereséget érjen el (a 2007. évi jelentős veszteség utáni kismértékű nyereség a vizsgálati időszakban). Azonban – amint az előzőekből kiderül – a figyelembe vett időszak során számos, az uniós ágazat gazdasági helyzetére vonatkozó mutató jelentősen romlott.

(96)

Az egyik uniós gyártó gyártóüzemének bezárását követően az értékesítési volumen 14 %-kal csökkent. A foglalkoztatást 4 %-kal csökkenteni kellett, a termelési kapacitás pedig 23 %-kal visszaesett. Míg a fogyasztás csak 5 %-kal csökkent, a piaci részesedés csökkenése majdnem 9 % volt. Ennélfogva a nyereségesség alacsony volt, kedvezőtlenül hatva a beruházások megtérülésére és a pénzforgalomra, különösen 2008 és a vizsgálati időszak között. A nyereségesség szintje a figyelembe vett időszakban javult, de a vizsgálati időszakban nagyon alacsony maradt, és középtávon nem elegendő a termelés fenntartására.

(97)

A termelés ugyan összességében nőtt, de az uniós gazdasági ágazat jelentős piaci részesedést veszített. Ugyanakkor az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal jelentős növekedést mutatott.

(98)

A fentiek alapján ideiglenesen megállapítható, hogy az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak folyamán jelentős kár érte.

(99)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal okozta-e. Annak érdekében, hogy az egyéb tényezők által okozott esetleges károkat ne írják a dömpingelt behozatal számlájára, megvizsgálták a dömpingelt behozataltól eltérő azon ismert tényezőket is, amelyek kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak.

(100)

A figyelembe vett időszakban az Unióban az oxálsavfogyasztás 5 %-kal csökkent, míg az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal több mint 4 %-kal nőtt. A dömpingelt behozatal 2007 és 2008 között nőtt a legnagyobb mértékben, mégpedig 54 %-kal. Az érintett országokból érkező behozatal piaci részesedése 2007 és 2008 között 25 %-kal nőtt, ami egybevág az uniós gazdasági ágazat ugyanezen időszakhoz kötődő 21 %-os piacvesztésével.

(101)

Míg az átlagos importárak 16 %-kal nőttek a figyelembe vett időszak során, az importárak a vizsgálati időszakban átlagosan 21,9 %-kal kínáltak alá az együttműködő uniós gyártó árainak, ezzel árnyomást fejtettek ki az uniós piacon, és megakadályozták az együttműködő uniós gyártót abban, hogy nyereségesebb szintre emelje árait.

(102)

Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene jelentősen (– 14 %-kal) visszaesett. Az értékesítések csökkenése azonban sokkal hangsúlyosabb volt, mint a keresletcsökkenés, és ez a piaci részesedés 9 %-os visszaeséséhez vezetett. Az érintett országok piaci részesedése ugyanakkor 10 %-kal nőtt. Ez arra utal, hogy az uniós ágazat piaci részesedésének nagy részét az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal vette át.

(103)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy az érintett országokból érkező olcsó dömpingelt behozatal által az uniós piacra gyakorolt folyamatos nyomás nem tette lehetővé az uniós ágazat számára, hogy értékesítési árait a megnövekedett nyersanyag- és energiaköltségekhez igazítsa. Ez az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenéséhez és tartósan alacsony szintű nyereségességhez vezetett.

(104)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy az érintett országokból érkező olcsó dömpingelt behozatal áradata nagyon kedvezőtlenül befolyásolta az uniós ágazat gazdasági helyzetét.

(105)

Az okozati összefüggés kapcsán megvizsgált egyéb tényezők a kereslet alakulása az uniós piacon, a nyersanyagárak, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, az érintett termék más országokból érkező behozatala, a gazdasági ágazat kötött oxálsav-felhasználása, valamint a gazdasági válság voltak.

(106)

Amint az az 1. táblázatból kitűnik, az oxálsavfogyasztás 2008-ban 24 %-kal nőtt, a következő év folyamán 39 %-kal csökkent, majd a vizsgálati időszak alatt ismét nőtt az Unióban. A figyelembe vett időszak alatt a fogyasztás összességében 5 %-kal csökkent az EU piacán. Ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat veszített a piaci részesedéséből.

(107)

Bár a vizsgálat feltárta, hogy az érintett országokból érkező behozatalt is érintette az uniós piacon 2009-ben jelentkező kereslet-visszaesés, ki kell emelni, hogy a figyelembe vett időszak során az érintett országok exportőreinek a dömpingelt behozatallal a piacra gyakorolt árnyomás révén sikerült növelniük értékesítési volumenüket és piaci részesedésüket.

(108)

Ennek megfelelően a Bizottság ideiglenesen úgy véli, hogy az uniós ágazat gazdasági helyzetének romlását főként az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal áradata és az érintett országok exportőrei által gyakorolt alákínálás okozta, nem pedig a csökkenő fogyasztás. Bár a fogyasztás csökkenése hozzájárult a kárhoz, ez nem törte meg a dömpingelt behozatal növekedése és az elszenvedett jelentős kár közötti okozati összefüggést.

(109)

Amint a 8. táblázat mutatja, a gyártás átlagköltsége a fő nyersanyag (cukor) költségeiben jelentkező meredek emelkedés ellenére viszonylag állandó maradt. A vizsgálatból valóban kiderült, hogy az együttműködő uniós gyártó gyártási költségei nem követték az oxálsavgyártás egyik fő nyersanyaga árának mozgását. Az együttműködő uniós gyártó által a gyártási folyamatai fejlesztése érdekében végrehajtott beruházások tompították a cukor átlagárában a figyelembe vett időszak folyamán jelentkező meredek, 50 %-os emelkedés hatását. Ezért a nettó hatás összességében a gyártási költségek 12 %-os csökkenése volt. Mindazonáltal, amint a 7. táblázat mutatja, az értékesítési egységár 31 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Megállapítást nyert, hogy az érintett országok exportőreire ugyanazok a gazdasági körülmények vonatkoztak a nyersanyagárak alakulását illetően, mivel a behozatal egységárai ugyanazt a tendenciát követték, mint az együttműködő uniós gyártó értékesítési egységárai, jóllehet alacsonyabb szinten.

(110)

Kárt okozó dömping hiányában az lett volna várható, hogy az árak rendszeresen módosulnak, ezáltal tükrözik a gyártási költségek különböző összetevőinek változásait. Ez azonban nem így történt. Az együttműködő uniós gyártó nem tudott e tőkeigényes gyártáshoz szükséges stabil nyereségkulcsot elérni, és a pénzforgalma is csökkent.

(111)

Ez alapján a Bizottság ideiglenesen úgy véli, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal, amellyel az együttműködő uniós gyártó árai alá kínáltak, lenyomta az árakat az uniós piacon, és megakadályozta az együttműködő uniós gyártót abban, hogy növelje eladásait a költségei fedezése vagy ésszerű mértékű nyereségesség elérése érdekében.

(112)

Mivel a nyersanyagárak az érintett országok exportőreit is érintették, a Bizottság arra az ideiglenes megállapításra jutott, hogy a nyersanyagárak emelkedése nem lehetett hatással az uniós gazdasági ágazat által a figyelembe vett időszakban elszenvedett jelentős kárra.

(113)

A Bizottság az exportteljesítményt is megvizsgálta, mint olyan – a dömpingelt behozatalon kívüli – ismert tényezőt, amely szintén kárt okozhatott az uniós ágazatnak, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az ezen egyéb tényezők által esetlegesen felmerülő károkozás nem a dömpingelt behozataloknak tulajdonítható.

(114)

Az elemzés szerint az együttműködő uniós gyártó nem kapcsolódó felek részére történő exportértékesítései az összes értékesítések fontos részét (körülbelül 30 %-át) képezték. A figyelembe vett időszakban az együttműködő uniós gyártó exportvolumene 52 %-kal nőtt, miközben az exportértékesítések egységára jelentős mértékben csökkent, ellentétben az együttműködő uniós gyártó Unión belüli értékesítési árával, amely jelentősen nőtt. A vizsgálat feltárta, hogy a kivitel fontos szerepet játszott a kapacitáskihasználás magas szinten tartásában, amely a fix költségeknek és a gépészeti beruházások költségeinek a fedezésére irányult. Noha az exportértékesítések alacsonyabb áron történtek, mint az uniós piacon zajló értékesítések, ezeket az alacsony árakat az exportpiacokon az érintett országok exportőreinek olcsó oxálsavával folyó verseny eredményezte. A vizsgálatból kiderült, hogy ez a kivitel lehetővé tette az együttműködő uniós gyártó számára, hogy enyhítse az uniós piacon elszenvedett kárt, így nem töri meg az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(115)

Mivel az érintett országokon kívül más országból nem érkezett behozatal, ez az elem nem gyakorolt hatást az uniós piacra.

(116)

Amint az (52)–(55) preambulumbekezdés említi, a kötött felhasználás az egyik uniós gyártón belüli kötött áthelyezésre korlátozódik, amely során az oxálsavat a vállalkozáson belül oxaláttá alakítják. Az oxalátok értékesítéséből származó nyereség jelentős, és az oxálsavból eredő veszteségek ellenére valóban lehetővé tette a gyártó számára tevékenysége folytatását. Ezért ez az elem nem járul hozzá az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárhoz.

(117)

A gazdasági válság következtében 2009-ben az uniós oxálsavfogyasztás 2008-hoz képest megfeleződött, ami hozzájárult ahhoz, hogy csökkent az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene (– 40 %) és értéke (– 45 %). Az árak 5 %-os csökkentésével azonban az ágazat képes volt ebben az időszakban piaci részesedést szerezni (11 %) és így a lehető legkisebbre csökkenteni a válság káros hatásait. Az ágazat valóban közel nullszaldós volt 2009-ben.

(118)

Jóllehet a gazdasági válság hozzájárulhatott 2008–2009-ben az uniós gazdasági ágazat gyenge teljesítményéhez, összességében ez nem tekinthető olyan hatásnak, amely megtörné a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzete közötti okozati összefüggést.

(119)

A fenti elemzés bebizonyította, hogy a figyelembe vett időszakban az érintett országok értékesítési mennyisége és piaci részesedése nőtt. Azt is megállapították továbbá, hogy a behozatal olyan dömpingelt áron történt, amely jelentősen – mintegy 22 %-kal – alacsonyabb volt az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszak folyamán az érintett termékért kért uniós piaci árnál.

(120)

Az érintett országokból érkező olcsó dömpingelt behozatal mennyisége és piaci részesedése annak ellenére nőtt, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós piacon összességében csökkent a kereslet. A behozatal növekvő piaci részesedése egybeesett az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének kedvezőtlen alakulásával ugyanabban az időszakban. A fenti adatokból megfigyelhető ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat gazdasági és pénzügyi helyzetét jellemző fő mutatók romlása is.

(121)

Az uniós fogyasztás 2009. évi visszaesése kedvezőtlenül érintette az uniós gazdasági ágazat teljesítményét. Összességében azonban ez és a többi tényező nem tekinthető olyan hatásnak, amely megtörné a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzete közötti okozati összefüggést.

(122)

A fenti elemzés alapján – amely egyértelműen elkülönítette az összes ismert tényező uniós ágazatra gyakorolt hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól – ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy az érintett országokból érkező behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(123)

A Bizottság az alaprendelet 21. cikke alapján megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömpingre vonatkozó ideiglenes következtetés ellenére fennáll-e olyan kényszerítő erejű ok, amely alapján azt kellene megállapítani, hogy ebben a konkrét esetben az ideiglenes dömpingellenes intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek elemzése valamennyi érintett érdek megítélésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és az érintett termék felhasználóinak érdekeit is.

(124)

Az uniós gazdasági ágazat két gyártóból áll, amelyeknek az üzemei az Unió különböző tagállamaiban találhatók; ezek 30–50 főt foglalkoztatnak közvetlenül a hasonló termék gyártása és értékesítése terén.

(125)

A két uniós gyártó egyike nem kifogásolta a vizsgálat megindítását, további információkat azonban nem adott, és nem működött együtt a vizsgálatban.

(126)

Az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. Emlékeztetni kell arra, hogy a figyelembe vett időszak alatt a legjelentősebb kármutatók kedvezőtlen tendenciát mutattak. Különösen az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatók, így a nyereségesség, a pénzforgalom és a beruházások megtérülése volt súlyosan érintett. Intézkedések hiányában a Bizottság úgy véli, hogy az oxálsavszektor élénkítése nem lesz elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének orvoslását, amely még tovább romolhat.

(127)

Az intézkedések elrendelése várhatóan helyreállítja az uniós piac hatékony és tisztességes kereskedelmi feltételeit, és lehetővé teszi, hogy az uniós gazdasági ágazat az oxálsav árait úgy igazítsa ki, hogy azok tükrözzék a gyártási költséget. Az intézkedések elrendelése feltehetően lehetővé tenné, hogy az uniós gazdasági ágazat visszaszerezze a figyelembe vett időszak alatt elvesztett piaci részesedésének legalább egy részét, ami tovább javítaná a gazdasági helyzetét és nyereségességét.

(128)

Ezért a Bizottság megállapította, hogy a Kínából és Indiából származó oxálsav behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes intézkedések elrendelése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(129)

Nyolc nem kapcsolódó importőrtől érkezett válasz a kérdőívekre. Hárman közülük csak kis mennyiségben importáltak az érintett termékből, és az árnövekedést át tudták hárítani ügyfeleikre. Néhányan jelezték, hogy dömpingellenes vámok kivetése esetén lehet, hogy megfontolnák, hogy kiveszik a terméket a termékkörükből.

(130)

A negyedik importőr azt állította, hogy ügyfelei aktív feldolgozási rendszert használhattak minden végtermékükhöz oxálsavat használva a gyártási folyamatban, és újra kivihették az EU-n kívülre. Ennek megfelelően erre az importőrre a dömpingellenes intézkedések hatása nem lenne jelentős.

(131)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen megállapítja, hogy az intézkedések elrendelésének nem lesz jelentős hatása az importőrökre. Az oxálsav esetében az importőrök haszonkulcsai általában figyelemreméltóan magasak, és az importőrök arra számítanak, hogy az áremelkedéseket át tudják hárítani vevőikre.

(132)

Az együttműködő felhasználók az uniós oxálsavfogyasztás 22 %-át adták a vizsgálati időszak folyamán. A vizsgálatból kiderült, hogy a nyers oxálsav és a finomított oxálsav felhasználása közötti különbségtétel helyénvaló az uniós érdekre vonatkozó elemzéshez a felhasználók szempontjából. Az együttműködő uniós gyártó nyers oxálsavat gyárt, míg a másik, nem együttműködő uniós gyártó finomított oxálsavat, amelyet főként a gyógyszert, élelmiszert és finom fémport előállító szektorban használnak.

(133)

A nyers oxálsav felhasználói szerint az intézkedések elrendelése nyomán az együttműködő uniós gazdasági ágazat, amely az egyetlen uniós szállító, megemelné az árakat. Másrészt a felhasználók azt is megemlítették, hogy a külföldi behozataltól való teljes függést is el kellene kerülni.

(134)

A tisztító- és fehérítőszereket gyártó felhasználók számára az oxálsav ráfordításaiknak csak egy kis részét jelenti, és valószínűleg át tudnák hárítani a dömpingellenes vámból eredő áremelkedést az ügyfeleikre, vagy meg tudnák változtatni termékeik összetételét, hogy ahol lehetséges, oxálsav helyett helyettesítő terméket használjanak.

(135)

A csiszolószereket gyártó felhasználók számára az oxálsav jelenti a ráfordítási költségeik fő részét, és nem helyettesíthető. Az Unión kívüli gyártók jelentette verseny miatt nem valószínű, hogy a felhasználók teljesen át tudnák hárítani az áremelkedést az ügyfeleikre. A gyártók termékeik 95 %-át azonban az EU-n kívülre exportálják, és az aktív feldolgozási rendszer keretében visszaigényelhetnék a vámot.

(136)

Az oxálsav más célra, például fémhulladék újrahasznosítására történő alkalmazása során a felhasználók számára az oxálsav fontos részét képezi a végtermék teljes gyártási költségének. A végtermék piaca nagyon ingatag. Az oxálsav nem helyettesíthető a gyártási folyamatban. A fő uniós fémhulladék-újrahasznosító jelenleg az uniós gyártóktól szerzi be az összes oxálsavat. A dömpingellenes vámok kivetésével az ágazat olyan helyzetbe kerül, hogy dönthet az áremelésről, és ha emelni kívánja árait, akkor azt milyen mértékben teszi annak érdekében, hogy előnye származzon a vámkivetésből. Ezért nem egyértelmű, hogy az intézkedések elrendelése milyen hatást gyakorol e felhasználóra. Mivel azonban ez a felhasználó jelenleg alacsony nyereséggel értékesíti a végterméket, az áremelkedés hátrányos lehet, amennyiben a vállalkozás nem tudja áthárítani azt.

(137)

A finomított oxálsavat többek között bizonyos fémekből fémpor előállítására használják. Az oxálsav a teljes gyártási költség tetemes részét képviseli. Ebben a gyártási folyamatban az oxálsav nem helyettesíthető. Ugyanakkor a nyereség jelentős lehet ebben a szektorban. Mivel ebben a szektorban az éves szerződések megszokottak, rövid távon nem lesz egyszerű az áremelkedés áthárítása. Szem előtt tartva azonban, hogy a legalacsonyabb javasolt vámtétel 14,6 %, és hogy az elért nyereség magas, az áremelkedés terheinek átvállalása rövid távon lehetségesnek tűnik.

(138)

Az egyik felhasználó szerint a finomított oxálsav iránti kereslet meghaladta a termelést. E tekintetben megállapították, hogy a finomított oxálsav gyártása és fogyasztása közötti rés az Unióban évente mintegy 1 000–2 000 tonna volt. Mivel a végterméket, amelynek gyártási folyamata során a finomított oxálsavat felhasználják, zömében exportálják, a felhasználók, ha akarnak, bármikor működhetnek az aktív feldolgozási rendszer keretében.

(139)

A fenti szempontokat figyelembe véve a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy az uniós érdekre vonatkozó, rendelkezésre álló információk alapján összességében nincsenek kényszerítő erejű okok a Kínából és Indiából származó oxálsav behozatalára vonatkozó ideiglenes intézkedések elrendelése ellen.

(140)

A dömpinggel, az ebből származó kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell elrendelni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(141)

Ezen intézkedések szintjének meghatározása céljából figyelembe vették a megállapított dömpingkülönbözeteket, valamint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár megszüntetéséhez szükséges vámot.

(142)

A kárt okozó dömping hatásának megszüntetéséhez szükséges vám kiszámításakor figyelembe vették, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a gyártási költségeit fedezni tudja, és hogy olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet egy ilyen fajta iparág ebben az ágazatban rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül, a hasonló terméknek az Unióban történő értékesítéséből ésszerűen elérhetne. A Bizottság úgy véli, hogy a dömpingelt behozatal nélkül elérhető haszon a forgalom 8 %-a, és ez a haszonkulcs tekinthető annak a megfelelő minimumnak, amelynek realizálását az uniós gazdasági ágazat a kárt okozó dömping hiányában elvárhatta volna.

(143)

Ennek alapján kiszámították az uniós gazdasági ágazat és a hasonló termék vonatkozásában kárt nem okozó árat. A kárt nem okozó ár kiszámítása úgy történt, hogy a fent említett 8 %-os haszonkulcsot hozzáadták a gyártási költségekhez.

(144)

Ezt követően a szükséges áremelést az alapján határozták meg, hogy terméktípusonként összehasonlították az együttműködő kínai és indiai exportáló gyártók behozatali költségekre és vámokra figyelemmel megfelelően kiigazított, súlyozott átlagos importárát az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban az uniós piacon értékesített terméktípusok kárt nem okozó árával. Az összehasonlításból származó különbséget az összehasonlított típusok átlagos CIF-importértékének százalékában fejezték ki.

(145)

A fentiek alapján és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Kínából és Indiából származó behozatalra a dömping- és a kárkülönbözet szintje közül az alacsonyabbat figyelembe véve – a kisebb vámtétel szabályával összhangban – ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell elrendelni.

(146)

Az e rendeletben meghatározott egyedi dömpingellenes vámtételek meghatározása e vizsgálat megállapításai alapján történt. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalkozásokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezeket a vámtételeket (ellentétben a minden más vállalkozásra alkalmazandó országos vámmal) kizárólag a Kínából és Indiából származó, az említett vállalkozások mint egyedi jogi személyek által előállított termékek behozatalára kell alkalmazni. A rendelet rendelkező részében külön nem említett vállalkozások – ideértve a külön említett vállalkozásokhoz kapcsolódó vállalkozásokat is – által gyártott behozott termékekre nem ezeket a vámtételeket, hanem a minden más vállalkozásra alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni.

(147)

Az egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (például a vállalkozás nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártó vagy értékesítő egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (3) kell benyújtani, és mellékelni kell hozzá minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalkozásnak a gyártáshoz, a belföldi értékesítéshez és az exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártó és értékesítő egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Szükség esetén a rendeletet az egyedi vámtételekben részesülő vállalkozások listájának aktualizálásával megfelelően módosítják.

(148)

A dömpingellenes vám megfelelő érvényesítésének biztosítása érdekében a maradványvámszintet az együtt nem működő exportáló gyártók mellett azokra a gyártókra is alkalmazni kell, akik a vizsgálati időszak alatt egyáltalán nem exportáltak az Unióba.

(149)

A megállapított dömping- és kárkülönbözetek a következők:

(150)

Az Európai Bizottság felkér minden olyan kínai exportáló oxálsavgyártót, amely eddig nem jelentkezett, mert úgy vélte, nem felel meg sem a piacgazdasági elbánás, sem az egyéni elbánás kritériumainak, ugyanakkor úgy véli, hogy külön vámtétel megállapítására lenne szükség, hogy jelentkezzen a Bizottságnál e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4) történt kihirdetését követő naptól számított tíz napon belül.

(151)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkező érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat, illetve meghallgatást kérhetnek.

(152)

Az e rendelet alkalmazásában a dömpingellenes vámok kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenesek, a végleges megállapítások céljából sor kerülhet a felülvizsgálatukra,

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/16

(1)

Az 509/2006/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette Lengyelország 2007. január 27-én beérkezett, a „Kabanosy” elnevezés bejegyzésére vonatkozó kérelmét (2).

(2)

A Cseh Köztársaság, Németország és Ausztria az 509/2006/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján kifogással élt a bejegyzés ellen. A kifogások az említett rendelet 9. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján elfogadhatónak bizonyultak.

(3)

A Bizottság 2010. január 26-i leveleiben felhívta az érintett tagállamokat, hogy folytassák le a megfelelő egyeztetéseket.

(4)

Míg Ausztria és Lengyelország, illetve a Cseh Köztársaság és Lengyelország között megállapodás született az előírt határidőn belül, addig Németország és Lengyelország között nem sikerült megállapodást kötni. A Bizottságnak ezért az 509/2006/EK rendelet 18. cikkének (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően határozatot kell elfogadnia.

(5)

A kifogási nyilatkozatok az 509/2006/EK rendelet 2. és 4. cikkében megállapított feltételeknek való meg nem felelésre vonatkoztak.

(6)

A „Kabanosy” különleges tulajdonsága tekintetében az 509/2006/EK rendelet 2. cikkének való állítólagos meg nem felelést illetően semmiféle nyilvánvaló hiba nem volt kimutatható. A termékleírásban meghatározott tulajdonságai alapján (a hús, az íz és az egyedi alak tulajdonságai) a „Kabanosy” egyértelműen különbözik az azonos kategóriába tartozó más hasonló termékektől, tehát megfelel az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában található, a különleges tulajdonságra vonatkozó meghatározásnak. A termékleírás alapján a „Kabanosy” vékony és hosszú szárazkolbász, amelyik egyik végén meg van csavarva, a bél pedig egyenletesen ráncos és félbehajtott, ami a termék lényegi fizikai jellemzőjének tekintendő, nem pedig termékkiszerelési kérdésnek. Végül a „Kabanosy” nemzeti szabványosítása nem állja útját a név bejegyzésének, mivel azt a termék különleges jellegének meghatározására hozták létre, ezért az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében meghatározott eltérés hatálya alá esik.

(7)

Az 509/2006/EK rendelet 4. cikkében megállapított feltételeknek való meg nem felelésre vonatkozó kifogások tekintetében sem volt kimutatható semmiféle nyilvánvaló hiba. A „Kabanosy” elnevezés nem csak egy adott termékcsoportra jellemző általános tulajdonságra utal, és nem is félrevezető. Ezért nem vonatkozik rá az említett rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdése. A különleges tulajdonság továbbá nem a termék származásából vagy földrajzi eredetéből fakad. A termékleírás sokkal inkább a sertésállományra vonatkozó minőségi kritériumot állapít meg, amely befolyásolja a késztermék minőségét, tehát a „Kabanosy” különleges tulajdonságát is. A „Kabanosy” hagyományos jellegét főleg a hagyományos nyersanyagok használata és a hagyományos előállítási módszer adja, ezért ezek az elemek megfelelnek az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének.

(8)

A tekintetben, hogy a névnek számos nyelvi és helyesírási változata létezik, hangsúlyozandó, hogy az 509/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem csak a „Kabanosy”-ra vonatkozik.

(9)

Az említett rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében említett oltalmat nem kérelmezték. Az elnevezés fenntartás nélkül történő bejegyzése azonban lehetővé teszi a bejegyzett elnevezés további használatát azon termékek címkézésén, amelyek nem felelnek meg a bejegyzett termékleírásnak, de azokon nem tüntetik fel a „hagyományos különleges termék” megjelölést, a „HKT” rövidítést vagy a társított uniós logót. A „Kabanosy” bejegyzése után is lehetőség lesz tehát „Kabanosy” név alatt a „Kabanosy”-hoz hasonló termékeket előállítani és értékesíteni, azonban csak az uniós bejegyzésre való hivatkozás nélkül. A „Kabanosy” hagyományos különleges termékként történő bejegyzése következésképpen semmilyen módon nem korlátozza az előállítók azon jogát, hogy terméküket hasonló vagy azonos név alatt forgalmazzák.

(10)

A tisztességes és a hagyományokon alapuló használat tiszteletben tartása és az összetéveszthetőség tényleges kockázatának elkerülése érdekében a „Kabanosy” címkéjén tájékoztatni kell a fogyasztókat azon országok nyelvén, amelyekben a terméket forgalmazzák, hogy az a lengyel hagyomány szerint készült.

(11)

A fentiekre való tekintettel indokolt a „Kabanosy” elnevezést bejegyezni a hagyományos különleges termékek nyilvántartásába, és a termékleírást ennek megfelelően naprakésszé tenni.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a hagyományos különleges termékekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/23

(1)

Az 1107/2009/EK rendelet 80. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a 91/414/EGK tanácsi irányelv (2) alkalmazandó a jóváhagyási eljárás és feltételek tekintetében azon hatóanyagokra, amelyek esetében – a 91/414/EGK tanácsi irányelv alkalmazására vonatkozó részletes szabályoknak az irányelv 8. cikke (2) bekezdésében említett munkaprogramban szereplő, de az irányelv I. mellékletébe fel nem vett hatóanyagok szokásos és gyorsított eljárással való értékelése tekintetében történő megállapításáról szóló, 2008. január 17-i 33/2008/EK bizottsági rendelet (3) 16. cikkével összhangban – megállapították a kérelem teljességét. Az aszulam hatóanyag esetében a kérelem teljességét az említett rendelettel összhangban megállapították.

(2)

A 451/2000/EK (4) és az 1490/2002/EK (5) bizottsági rendelet megállapítja a 91/414/EGK irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett munkaprogram második és harmadik szakaszának végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, és létrehozza azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő lehetséges felvétel céljából értékelni kell. E jegyzék tartalmazza az aszulamot is.

(3)

A 91/414/EGK tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett munkaprogram harmadik szakaszának végrehajtásáról szóló további részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. augusztus 14-i 1490/2004/EK bizottsági rendelet és a 91/414/EGK tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett munkaprogram negyedik szakasza végrehajtásának további részletes szabályait megállapító 2229/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2007. szeptember 20-i 1095/2007/EK bizottsági rendelet (6) 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően a bejelentő az 1095/2007/EK rendelet hatálybalépésétől számított két hónapon belül visszavonta a hatóanyagnak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe való felvételéhez biztosított támogatását. A Bizottság ezért – az egyes hatóanyagoknak a 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletébe történő felvétele megtagadásáról és az e hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek engedélyének visszavonásáról szóló, 2008. december 5-i 2008/934/EK bizottsági határozat (7) elfogadásával – megtagadta az aszulam felvételét.

(4)

A 91/414/EGK irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján az eredeti bejelentő (a továbbiakban: kérelmező) gyorsított eljárás alkalmazása iránti új kérelmet nyújtott be a 33/2008/EK rendelet 14–19. cikkében előírtak alapján.

(5)

A kérelmet az 1490/2002/EK rendelettel kijelölt referens tagállamhoz, az Egyesült Királysághoz nyújtották be. A gyorsított eljárásra vonatkozó határidőt betartották. A hatóanyag specifikációja és a támogatott felhasználási célok azonosak a 2008/934/EK határozatban szereplőkkel. A kérelem megfelel továbbá a 33/2008/EK rendelet 15. cikkében foglalt többi tartalmi és eljárási előírásnak is.

(6)

Az Egyesült Királyság elvégezte a kérelmező által benyújtott kiegészítő adatok értékelését, és kiegészítő jelentést készített, amelyet 2009. november 6-án megküldött az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (a továbbiakban: Hatóság) és a Bizottságnak. A Hatóság a kiegészítő jelentést észrevételezésre megküldte a többi tagállamnak és a kérelmezőnek, majd a kapott észrevételeket továbbította a Bizottságnak. A 33/2008/EK rendelet 20. cikke (1) bekezdésének megfelelően és a Bizottság kérésére a Hatóság 2010. szeptember 23-án benyújtotta az aszulamra vonatkozó következtetését (8) a Bizottságnak. Az értékelő jelentés tervezetét, a kiegészítő jelentést és a Hatóság megállapításait a Bizottság az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottságban a tagállamokkal együtt megvizsgálta, majd ezeket az aszulamról szóló bizottsági vizsgálati jelentésként 2011. július 14-én véglegesítették.

(7)

A hatóanyag értékelése során több aggály is felmerült, különös tekintettel a következőkre: a szulfanilinamid metabolit jelenlétére és toxicitására, valamint más, a rendelkezésre álló szermaradék- és feldolgozásifolyamat-vizsgálatok keretében nem elemzett, esetlegesen jelentős metabolitok jelenlétére vonatkozó adatok hiányában nem lehetett kellő biztonsággal megállapítani a fogyasztói expozíciót. Továbbá a hatóanyag technikai specifikációjában nem szerepeltek adatok a szennyeződések toxikológiai relevanciájáról. Ezenfelül a madarak tekintetében nagy kockázatot állapítottak meg.

(8)

A Bizottság felkérte a kérelmezőt, hogy nyújtsa be észrevételeit a Hatóság által megfogalmazott következtetésekre vonatkozóan. A 33/2008/EK rendelet 21. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság továbbá felkérte a kérelmezőt, hogy nyújtsa be észrevételeit a felülvizsgálati jelentés tervezetével kapcsolatosan. A kérelmező benyújtotta észrevételeit, amelyeket körültekintően megvizsgáltak.

(9)

A kérelmező által felhozott érvek ugyanakkor nem tudták cáfolni a (7) preambulumbekezdésben említett aggályokat. Következésképpen nem nyert bizonyítást, hogy a javasolt felhasználási körülmények között az aszulamot tartalmazó növényvédő szerek általában várhatóan megfelelnek a 91/414/EGK irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában megállapított követelményeknek.

(10)

Az aszulam ezért az 1107/2009/EK rendelet 13. cikkének (2) bekezdése alapján nem engedélyezhető.

(11)

Amennyiben a tagállamok az 1107/2009/EK rendelet 46. cikke értelmében türelmi időt biztosítanak az aszulamot tartalmazó növényvédő szerekre, úgy ezen idő végső határideje a 2008/934/EK határozat 3. cikkének második bekezdésében foglaltaknak megfelelően 2012. december 31.

(12)

E rendelet nem sérti a kérelmezők azon jogát, hogy az aszulamra vonatkozóan további kérelmet nyújtsanak be az 1107/2009/EK rendelet 7. cikke szerint.

(13)

Az egyértelműség érdekében a 2008/934/EK határozat mellékletének aszulamra vonatkozó bejegyzését el kell hagyni.

(14)

A 2008/934/EK határozatot ezért a fentieknek megfelelően módosítani kell.

(15)

Az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság nem nyilvánított véleményt. Végrehajtási aktust kell elfogadni, ezért az elnök a végrehatási aktus tervezetét további megvitatás céljából a fellebbviteli bizottság elé terjesztette. A végrehajtási bizottság nem nyilvánított véleményt,

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/25

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/27

(1)

A 341/2007/EK bizottsági rendelet (3) a harmadik országokból behozott fokhagymára és más mezőgazdasági termékekre vonatkozóan vámkontingenseket nyit meg, és rendelkezik e vámkontingensek kezeléséről, valamint bevezet egy rendszert a behozatali engedélyek és a származási bizonyítványok tekintetében.

(2)

Azon mennyiségek, amelyekre a 341/2007/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján a hagyományos és az új importőrök 2011 október első hét napján „A” engedélykérelmeket nyújtottak be, meghaladják a Kínából, valamint a Kínától és Argentínától eltérő valamennyi harmadik országból származó termékek esetében rendelkezésre álló mennyiségeket.

(3)

Ezért az 1301/2006/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban meg kell határozni, hogy milyen mértékben lehet helyt adni a Bizottsághoz a 341/2007/EK rendelet 12. cikkének alkalmazásával, legkésőbb 2011. október 14-ig elküldött „A” engedélykérelmeknek.

(4)

A behozatali engedélyek kibocsátására irányuló eljárás hatékony lebonyolítása érdekében ennek a rendeletnek indokolt kihirdetését követően azonnal hatályba lépnie,

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/29

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) alapján létrehozott versenyjogi jogérvényesítési rendszer szerint a Bizottság kivizsgálja az ügyeket, majd igazgatási határozattal dönt, amely határozatok az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) bírósági felülvizsgálatának hatálya alá tartoznak.

(2)

A Bizottságnak tisztességes, pártatlan és objektív módon kell lefolytatnia a versenyjogi eljárásait, és biztosítania kell az érintett felek alábbi jogi aktusokban megállapított eljárási jogainak tiszteletben tartását: a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (2), a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (3), a Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (4), valamint a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 7-i 802/2004/EK bizottsági rendelet (5), valamint a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlata. Az Alapjogi Charta és különösen annak 41. cikke az Európai Unió jogának részét képező alapvető jogként ismeri el az érintett feleknek azt a jogát, hogy az őket hátrányosan érintő egyedi döntések meghozatala előtt meghallgassák őket (6).

(3)

Az érintett felek, a 802/2004/EK rendelet 11. cikkének b) pontja szerinti más részt vevő felek (a továbbiakban: más részt vevő felek), az 1/2003/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszosok (a továbbiakban: panaszosok), valamint a versenyjogi eljárásban érintett, a 773/2004/EK rendelet 5. és 11. cikkében említett személyektől eltérő személyek és a 802/2004/EK rendelet 11. cikkének értelmében vett harmadik személyek (a továbbiakban: harmadik személyek) eljárási jogai hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében, az e jogok betartásának biztosítására vonatkozó felelősséget versenyjogi ügyekben tapasztalattal rendelkező, független személyre kell bízni, aki kellő feddhetetlenséggel rendelkezik a szóban forgó eljárások tárgyilagosságának, átláthatóságának és eredményességének elősegítéséhez.

(4)

A Bizottság e célokból hozta létre 1982-ben a meghallgatási tisztviselői feladatkört, amelyet a Bizottság előtti, versennyel kapcsolatos eljárásokban a meghallgatási tisztviselők megbízásáról szóló, 1994. december 12-i 94/810/ESZAK, EK bizottsági határozatban (7), és egyes versenyjogi eljárásokban a meghallgatási tisztviselők megbízásáról szóló, 2001. május 23-i 2001/462/EK, ESZAK bizottsági határozatban (8) felülvizsgált. Mára szükségessé vált a meghallgatási tisztviselő szerepének tisztázása és további erősítése, valamint a meghallgatási tisztviselő megbízatásának kiigazítása az Unió versenyjoga terén bekövetkezett fejlemények fényében.

(5)

A meghallgatási tisztviselői funkcióról az az általános vélemény alakult ki, hogy a meghallgatási tisztviselő függetlensége és szakértelme komoly mértékben elősegíti a Bizottság előtti versenyjogi eljárásokat. A Versenyjogi Főigazgatóságtól való függetlenségének folyamatos biztosítása érdekében a meghallgatási tisztviselő – igazgatási okból kifolyólag – a gazdasági verseny kérdéseit felügyelő bizottsági tag mellett látja el feladatát.

(6)

A meghallgatási tisztviselőt az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatában és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeiben meghatározott szabályokkal összhangban kell kinevezni. Ezekkel a szabályokkal összhangban mérlegelni lehet olyan személyek kinevezését is, akik nem a Bizottság tisztviselői. Biztosítani kell a meghallgatási tisztviselő kinevezésének, megbízása megszüntetésének és áthelyezésének átláthatóságát.

(7)

A Bizottság egy vagy több meghallgatási tisztviselőt nevezhet ki, és gondoskodnia kell számára kisegítő személyzetről. Ha a meghallgatási tisztviselő feladatainak ellátása során összeférhetetlenséget tapasztal, meg kell szüntetnie az ügyben való eljárását. Ha a meghallgatási tisztviselő nem képes eljárni, egy másik meghallgatási tisztviselőnek kell átvennie a feladatát.

(8)

A meghallgatási tisztviselőnek független döntőbíróként kell eljárnia, és arra kell törekednie, hogy megoldást találjon az érintett felek, a más részt vevő felek, a panaszosok vagy az érdekelt harmadik személyek eljárási jogainak hatékony gyakorlását érintő problémákra, amennyiben azok nem nyernek megoldást a versenyjogi eljárások lefolytatásáért felelős, és az említett eljárási jogokat tiszteletben tartani köteles bizottsági szolgálatokkal történő előzetes kapcsolatfelvételek révén.

(9)

A meghallgatási tisztviselő versenyjogi eljárások során történő megbízatását olyan módon kell megszabni, hogy a Bizottság előtt zajló, a Szerződés 101. és 102. cikke, valamint a 139/2004/EK rendelet szerinti eljárások során biztosíthassa az eljárási jogok – különösen a meghallgatáshoz való jog – hatékony gyakorlását.

(10)

E szerep megerősítése érdekében a meghallgatási tisztviselőt fel kell ruházni azzal a feladattal, hogy biztosítsa a vállalkozások vagy vállalkozások társulásai eljárási jogainak hatékony gyakorlását a Bizottságnak az 1/2003/EK rendelet V. fejezete szerinti vizsgálati jogkörével, valamint a Bizottságot a 139/2004/EK tanácsi rendelet 14. cikke szerinti, a vállalkozásokat vagy vállalkozások társulásait érintő pénzbírságok kiszabására felhatalmazó rendelkezéseivel összefüggésben. Emellett a meghallgatási tisztviselőt konkrét feladatokkal is fel kell ruházni az említett vizsgálati szakaszban az alábbiakkal kapcsolatos kérelmek tekintetében: az ügyvédi titoktartási kötelezettség, az önvádra kötelezés tilalma, az 1/2003/EK rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti információszolgáltatást kérő határozatok válaszadási határideje, valamint az 1/2003/EK rendelet V. fejezete szerinti bizottsági vizsgálati intézkedés alá vont vállalkozások és vállalkozási társulások azon joga, hogy tájékoztatást kapjanak eljárási jogállásukról, vagyis arról, hogy vizsgálat folyik-e velük szemben, és amennyiben igen, mi az adott vizsgálat tárgya és célja. Az önvádra kötelezés tilalmával kapcsolatosan tett kérelmek értékelése során a meghallgatási tisztviselő mérlegelheti, hogy a vállalkozások által benyújtott kérelmek nyilvánvalóan megalapozatlanok-e, vagyis pusztán halogató védekezési taktikáról van-e szó.

(11)

A meghallgatási tisztviselőnek elő kell tudnia segíteni azon kérelmek megoldását, amelyek szerint egy adott dokumentumra kiterjed az ügyvédi titoktartási kötelezettség. Ezért, amennyiben a kérelmet megfogalmazó vállalkozás vagy vállalkozások társulása beleegyezik, a meghallgatási tisztviselő megvizsgálhatja az érintett dokumentumot, és megfelelő ajánlást fogalmaz meg, hivatkozással a Bíróság alkalmazandó ítélkezési gyakorlatára.

(12)

A meghallgatási tisztviselőnek kell felelősnek lennie annak eldöntéséért, hogy egy harmadik személy kellő érdekeltséggel rendelkezik-e a meghallgatáshoz. A meghallgatásért folyamodó fogyasztói szövetségeket általában úgy kell tekinteni, hogy kellő érdekeltséggel rendelkeznek, ha az eljárás a végső fogyasztók által használt termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkozik, illetve olyan termékekre vagy szolgáltatásokra, amelyek az említett termékek vagy szolgáltatások közvetlen inputját képezik.

(13)

A meghallgatási tisztviselőnek eldöntenie, hogy a szóbeli meghallgatáson a panaszosok és az érdekelt harmadik személyek részt vehetnek-e, figyelembe véve, hogy az említettek milyen mértékben járulhatnak hozzá az ügy releváns tényeinek tisztázásához.

(14)

Az érintett feleknek az érdekeiket hátrányosan érintő jogerős határozat meghozatala előtti meghallgatáshoz fűződő jogát annak révén biztosítják, hogy jogukban áll írásban válaszolni a Bizottságnak a kifogásközlésben kifejtett előzetes álláspontjára, továbbá kérésük esetén előadhatják érveiket a szóbeli meghallgatáson. A fenti jogok hatékony gyakorlása érdekében azoknak a feleknek, akikhez a kifogásközlést címezték, joguk van betekinteni a Bizottság vizsgálati aktájába.

(15)

Annak érdekében, hogy biztosítsa a kifogásközlés címzettjeként szereplő felek védelemhez való jogának hatékony gyakorlását, a meghallgatási tisztviselőnek kell felelősnek lennie az aktába való betekintéssel vagy az üzleti titkokkal és egyéb bizalmas információkkal kapcsolatos, az említett felek és a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága közötti viták megoldásának biztosításáért. Kivételes körülmények között a meghallgatási tisztviselő az aktába való betekintéssel kapcsolatos vita megoldásáig felfüggesztheti azt a határidőt, amelyen belül a kifogásközlés címzettjének válaszolnia kell a kifogásközlésre, amennyiben a címzett nem volna megfelelő helyzetben ahhoz, hogy a biztosított határidőn belül választ adjon, és az adott időpontban a határidő meghosszabbítása nem jelentene megfelelő megoldást.

(16)

A meghallgatási tisztviselőnek képesnek kell lennie arra, hogy szükség esetén a bizottsági aktába történő betekintésre vonatkozó konkrét intézkedéseket rendeljen el annak érdekében, hogy biztosítsa az eljárási jogok hatékony gyakorlását, tiszteletben tartva ugyanakkor a bizalmas információk védelméhez fűződő jogos érdekeket. A meghallgatási tisztviselő hatáskörének ki kell terjednie különösen olyan döntés meghozatalára, hogy az akta egyes részeihez korlátozott hozzáférést engedélyez a betekintést kérelmező fél számára, például olyan módon, hogy korlátozza a betekintési joggal rendelkező személyek kategóriáit vagy e személyek számát, és a megismert információk felhasználását.

(17)

A meghallgatási tisztviselőnek kell felelősnek lennie a kifogásközlés, a kiegészítő kifogásközlés vagy a tényállást közlő levél megválaszolására megállapított határidő, vagy azon határidő meghosszabbítására irányuló kérelmek elbírálásáért, amelyen belül a más részt vevő felek, a panaszosok vagy az érdekelt harmadik személyek benyújthatják észrevételeiket, amennyiben e személyek nem értenek egyet a Versenyjogi Főigazgatósággal.

(18)

A meghallgatási tisztviselőnek elő kell segítenie a szóbeli meghallgatás hatékonyságát, többek között annak révén, hogy megteszi az összes megfelelő előkészítő intézkedést, ideértve, hogy kellő idővel a meghallgatás előtt megküldi a résztvevők előzetes jegyzékét és a tervezett napirendet.

(19)

A szóbeli meghallgatás lehetővé teszi a bizottsági kifogásközlés címzettjeként szereplő felek és a más részt vevő felek számára, hogy még jobban kihasználják a meghallgatáshoz való jogukat oly módon, hogy szóban is előadják érveiket a Bizottság előtt, amelyet a Versenypolitikai Főigazgatóság, valamint a Bizottság által meghozandó határozat további előkészítéséhez hozzájáruló egyéb szolgálatok képviselnek. A szóbeli meghallgatásnak további lehetőséget kell nyújtania valamennyi releváns tény lehető legteljesebb tisztázására, függetlenül attól, hogy azok kedvezőek vagy kedvezőtlenek az érintett feleknek, beleértve az állítólagos jogsértés súlyosságával és időtartamával kapcsolatos tényeket is. A szóbeli meghallgatásnak lehetővé kell tennie továbbá, hogy a felek előterjeszthessék érveiket azon kérdésekkel kapcsolatban, amelyek fontosak lehetnek a bírságok esetleges kiszabása tekintetében.

(20)

A szóbeli meghallgatások hatékonyságának javítása érdekében a meghallgatási tisztviselő engedélyezheti a kifogásközlés címzettjeként szereplő feleknek, a más részt vevő feleknek, a panaszosoknak, a meghallgatásra meghívott más személyeknek, a Bizottság szolgálatainak és a tagállamok hatóságainak, hogy a meghallgatás során kérdéseket tegyenek fel. Annak érdekében, hogy valamennyi fél szabadon kifejthesse az álláspontját, a szóbeli meghallgatás nem lehet nyilvános. Ezért a szóbeli meghallgatás során közölt információk nem használhatók fel a Szerződés 101. és 102. cikkének alkalmazásához kötődő bírósági és/vagy közigazgatási eljárásoktól eltérő célra. Amennyiben azt az üzleti titkok és egyéb bizalmas információk védelme indokolttá teszi, a meghallgatási tisztviselőnek képesnek kell lennie arra, hogy zárt ülés keretében hallgassa meg az adott személyeket.

(21)

Az 1/2003/EK rendelet 9. cikke értelmében kötelezettségvállalást felajánló feleknek, valamint kartellügyekben a 773/2004/EK rendelet 10a. cikke szerinti vitarendezési eljárásokban részt vevő feleknek képesnek kell lenniük arra, hogy eljárási jogaik hatékony gyakorlásával összefüggésben a meghallgatási tisztviselőhöz forduljanak.

(22)

A meghallgatási tisztviselőnek jelentést kell készítenie arról, hogy a versenyjogi eljárások folyamán tiszteletben tartották-e az eljárási jogok hatékony gyakorlását. Emellett a meghallgatási tisztviselőnek – jelentéstételi feladatkörétől függetlenül – arra is képesnek kell lennie, hogy észrevételeket fogalmazzon meg az eljárások további fejlesztéséről és tárgyszerűségéről, ily módon hozzájárulva, hogy a versenyjogi eljárásokat az összes releváns tény alapos értékelése alapján zárják le.

(23)

A természetes személyekre vonatkozó információk közlése során a meghallgatási tisztviselőnek figyelmet kell fordítania különösen a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (9).

(24)

A 2001/462/EK, ESZAK határozat hatályát veszti,

a)

A vállalkozások vagy vállalkozások társulásai felkérhetik a meghallgatási tisztviselőt azon állítások kivizsgálására, hogy az 1/2003/EK rendelet 18., 20. vagy 21. cikke, a 139/2004/EK rendelet 13. cikke szerinti vizsgálatok, vagy a 139/2004/EK rendelet 14. cikke alapján esetleg pénzbírság kiszabásával végződő eljárások során hozott vizsgálati intézkedések kapcsán a Bizottságra ruházott jogkörök gyakorlása során kért, és számára át nem adott dokumentum ügyvédi titoktartási kötelezettség alá tartozik a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében. A meghallgatási tisztviselő kizárólag akkor vizsgálhatja felül az ügyet, ha az állítást megfogalmazó vállalkozás vagy vállalkozások társulása hozzájárul ahhoz, hogy a meghallgatási tisztviselő megtekinthesse az állítólagosan ügyvédi titoktartási kötelezettség alá tartozó információkat, valamint azon kapcsolódó dokumentumokat, amelyeket a meghallgatási tisztviselő szükségesnek ítél felülvizsgálatának elvégzése céljából. A meghallgatási tisztviselő az esetlegesen titoktartási kötelezettség alá tartozó tartalom felfedése nélkül közli az előzetes álláspontját a felelős igazgatóval és az érintett vállalkozással vagy vállalkozások társulásával, továbbá megfelelő lépéseket tehet egy kölcsönösen elfogadható megoldás előmozdítása érdekében. Ha nem születik megoldás, a meghallgatási tisztviselő indokolással ellátott ajánlást fogalmazhat meg a Bizottság illetékes tagja részére, anélkül hogy felfedné a dokumentum esetlegesen titoktartási kötelezettség alá tartozó tartalmát. Az állítást megfogalmazó fél megkapja ezen ajánlás másolatát.

b)

Amennyiben az 1/2003/EK rendelet 18. cikkének (2) bekezdése szerinti információkérés címzettje a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott önvádra kötelezés tilalmára hivatkozva megtagadja a válaszadást egy ilyen információkérésben szereplő kérdésre, az információkérés kézhezvételét követő megfelelő időn belül a meghallgatási tisztviselő elé terjesztheti az ügyet. A meghallgatási tisztviselő szükség esetén, és figyelemmel arra, hogy el kell kerülni az eljárások indokolatlan elhúzódását, indokolással ellátott ajánlást fogalmazhat meg arra vonatkozóan, hogy alkalmazandó-e az önvádra kötelezés tilalma, továbbá tájékoztathatja a felelős igazgatót az általa levont következtetésről, amelyet ezt követően figyelembe kell venni az 1/2003/EK rendelet 18. cikkének (3) bekezdése alapján meghozandó bármely határozatban. Az információkérés címzettje megkapja az indokolással ellátott ajánlás másolatát.

c)

Amennyiben az 1/2003/EK rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti információkérés címzettje úgy véli, hogy a válaszának megadására biztosított határidő túl rövid, kellő idővel az eredetileg megállapított határidő lejárta előtt a meghallgatási tisztviselő elé terjesztheti az ügyet. A meghallgatási tisztviselő az információkérés hosszát és bonyolultságát, valamint a vizsgálat követelményeit szem előtt tartva határoz arról, hogy meg kell-e adni a határidő-hosszabbítást.

d)

Az 1/2003/EK rendelet V. fejezete szerinti bizottsági vizsgálati intézkedés hatálya alá tartozó vállalkozások vagy vállalkozások társulásai jogosultak tájékoztatást kapni eljárási jogállásukról, vagyis arról, hogy vizsgálat folyik-e velük szemben, és amennyiben igen, mi az adott vizsgálat tárgya és célja. Ha egy ilyen vállalkozás vagy vállalkozások társulása úgy véli, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság nem tájékoztatta megfelelően eljárási jogállásáról, megoldás céljából a meghallgatási tisztviselő elé terjesztheti az ügyet. A meghallgatási tisztviselő határozatot hoz arról, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóságnak tájékoztatnia kell a kérést megfogalmazó vállalkozást vagy vállalkozások társulását eljárási jogállásáról. A kérést megfogalmazó vállalkozással vagy vállalkozások társulásával közölni kell ezt a határozatot.

a)

Más részt vevő felek, akik okkal feltételezhetik, hogy nem tájékoztatták őket a bejelentő feleknek címzett kifogásközlésről a 802/2004/EK rendelet 13. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

b)

Az a panaszos, akit a Bizottság a 773/2004/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján a panasz elutasítására irányuló szándékáról tájékoztatott, és okkal feltételezheti, hogy a Bizottság rendelkezik olyan dokumentumokkal, amelyeket nem bocsátottak rendelkezésére, és ezek a dokumentumok szükségesek jogainak megfelelő gyakorlásához, összhangban a 773/2004/EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdésével.

c)

Az a panaszos, aki úgy véli, hogy nem kapta meg a kifogásközlés bizalmasnak nem minősülő változatát a 773/2004/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően, vagy a kifogásközlés bizalmasnak nem minősülő változatát nem olyan módon állították össze, amely lehetővé tenné jogai hatékony gyakorlását, kivéve a vitarendezési eljárás hatálya alá eső ügyeket.

d)

Azon e határozat 5. cikke szerinti érdekelt harmadik személy, aki okkal feltételezheti, hogy nem tájékoztatták az eljárás jellegéről és tárgyáról a 773/2004/EK rendelet 13. cikke (1) bekezdésének, valamint a 802/2004/EK rendelet 16. cikke (1) bekezdésének megfelelően. Ugyanez vonatkozik arra a vitarendezési eljárás hatálya alá tartozó ügyben résztvevő panaszosra, aki okkal feltételezheti, hogy nem tájékoztatták az eljárás jellegéről és tárgyáról a 773/2004/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

a)

az akta mérete és bonyolultsága;

b)

a kifogásközlés azon címzettje, aki a kérelmet benyújtotta korábban hozzáfért-e az információkhoz;

c)

bármely más objektív akadály, amellyel a kifogásközlés azon címzettjének, aki a kérelmet benyújtotta esetlegesen szembe kell néznie észrevételeinek benyújtásakor.

a)

a dokumentumok nyilvánosságra hozatala és az aktába való betekintés;

b)

a kifogásközlés megválaszolásának határideje;

c)

a meghallgatáshoz való jog betartása;

d)

a szóbeli meghallgatás szabályos lefolytatása.

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/38

(1)

A 2005. június 7-én„Nanotudományok és nanotechnológiák – Cselekvési terv Európa számára (2005–2009)” címmel elfogadott bizottsági közlemény (1) a nanotudományok és a nanotechnológiák területén alkalmazandó biztonságos, integrált és felelősségteljes stratégia azonnali végrehajtása érdekében több, egymástól elkülönülő, ugyanakkor egymással kölcsönösen összefüggő feladatot határozott meg.

(2)

A cselekvési tervben tett vállalásaival összhangban a Bizottság alapos elemzésnek vetette alá a vonatkozó uniós jogi aktusokat abból a célból, hogy meghatározza a meglévő szabályoknak a nanoanyagok potenciális kockázataira való alkalmazhatóságát. Az elemzés eredményét a 2008. június 17-én„A nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontok” címmel elfogadott bizottsági közlemény (2) tartalmazza. A közlemény megállapítja, hogy a „nanoanyag” fogalmat az uniós jogi aktusok nem említik, ugyanakkor a meglévő joganyag elvben szabályozza a nanoanyagokkal kapcsolatban felmerülő egészségügyi, biztonsági és környezeti kockázatokat.

(3)

A nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontokról szóló 2009. április 24-i állásfoglalásában (3) az Európai Parlament egyebek mellett szorgalmazta, hogy az uniós jogi aktusokban legyen átfogó és tudományosan megalapozott módon meghatározva a nanoanyag fogalma.

(4)

Az ezen ajánlásban található fogalommeghatározást célszerű referenciaként használni annak meghatározásakor, hogy az uniós jogi szabályozás és az uniós szakpolitikák alkalmazásában egy anyagot nanoanyagnak kell-e tekinteni. A „nanoanyag” uniós jogi fogalommeghatározásának kizárólag az anyagot alkotó részecskék méretén kell alapulnia, és függetlennek kell lennie a kapcsolódó veszélyektől és kockázatoktól. Egy ilyen, csak az anyag méretein alapuló fogalommeghatározásnak a természetes anyagokra, a szándékolatlanul előállított mesterséges anyagokra és a szándékosan előállított anyagokra egyaránt vonatkoznia kell.

(5)

A „nanoanyag” fogalommeghatározásának a rendelkezésre álló tudományos ismereteken kell alapulnia.

(6)

A nanoanyagok esetében a méretek mérése és eloszlásuk meghatározása sok esetben önmagában is kihívást jelent, és a különböző mérési módszerek nem mindig szolgáltatnak egymással összehasonlítható eredményeket. Ahhoz tehát, hogy a fogalommeghatározás alkalmazása mindenkor minden anyagra egységes eredményeket adjon, harmonizált mérési módszereket szükséges kidolgozni. Mindaddig, amíg nincsenek ilyen harmonizált mérési módszerek, a rendelkezésre álló legjobb alternatív módszereket indokolt alkalmazni.

(7)

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának „Megfontolások a nanoanyag fogalmának szabályozási célú meghatározásához”(Considerations on a Definition of Nanomaterials for Regulatory Purposes) című referenciajelentése (4) azt javasolja, hogy a „nanoanyag” fogalommeghatározása a részecskékből álló nanoanyagokra vonatkozzék, az uniós jogban széles körben alkalmazható legyen, és legyen összhangban a világszerte alkalmazott más megközelítésmódokkal. Meghatározó jellemzőként egyedül a méretet indokolt figyelembe venni, ami a nanotartomány határainak egyértelmű kijelölését teszi szükségessé.

(8)

A Bizottság felkérte az Új és Újonnan Azonosított Egészségügyi Kockázatok Tudományos Bizottságát (Scientific Committee on Emerging and Newly Identified Health Risks – SCENIHR), hogy szolgáltasson tudományos adatokat a „nanoanyag” szabályozási célú fogalommeghatározásának kidolgozásához. A tudományos bizottság „A »nanoanyag« fogalommeghatározásának tudományos alapja”(Scientific basis for the definition of the term „Nanomaterial”) című szakvéleményével kapcsolatban 2010-ben nyilvános konzultációra került sor. A tudományos bizottság 2010. december 8-án kiadott szakvéleménye (5) azt állapítja meg, hogy a méret a nanoanyagok általánosan figyelembe vehető, és egyben mérési szempontból is a legalkalmasabb jellemzője. Egy e célra alkalmas mérettartomány meghatározása elősegítené az egységes értelmezést. A tudományos bizottság a tartomány alsó határát 1 nm-nél javasolta meghúzni. Általánosan elfogadott felső határként a 100 nm-t szokás figyelembe venni, ezen érték megfelelő voltát azonban tudományos adatok nem támasztják alá. Mivel egy egységes felső határérték alkalmazása túlságosan mereven határolná be a nanoanyagok körét, célszerűbb lehet differenciáltabb megközelítésmódot alkalmazni. Szabályozási szempontból, a fogalommeghatározás finomításához célszerű figyelembe venni a darabszám szerinti méreteloszlást, illetőleg az azt leíró jellemzőket: a méret középértékét és szórását. Az anyag méreteloszlásaként azért a darabszám szerinti méreteloszlást célszerű tekinteni (amely az egy adott mérettartományba eső részecskék száma és a teljes részecskeszám hányadosát veszi alapul), nem pedig a nanoanyag nanotartományba eső részecskéinek tömeg szerinti eloszlását, mert előfordulhat, hogy a legtöbb részecske egyetlen, kis tömegű frakcióba esik. A tudományos bizottság néhány olyan konkrét esetet is megjelölt, amikor a fogalommeghatározás alkalmazását segítheti, ha annak megállapítása, hogy az adott anyag a nanoanyagok meghatározott mérettartományába esik-e, a térfogategységre vetített fajlagos felület mint segédmennyiség alapján történik.

(9)

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet fogalommeghatározása szerint a „nanoanyag” olyan anyagot jelent, amelynek bármely külső mérete vagy a belső vagy a felületi struktúrája a nanotartományba esik. A „nanotartomány” megközelítőleg az 1 nm-től 100 nm-ig terjedő mérettartományt jelenti (6).

(10)

A darabszám szerinti méreteloszlás figyelembe veszi azt a körülményt, hogy a nanoanyagok jellemzően sok különböző méretű részecskét tartalmaznak, amelyek azonban meghatározott eloszlást követnek. A darabszám szerinti méreteloszlás megadása nélkül nehézséget okoz annak megállapítása, hogy egy adott anyag teljesíti-e vagy sem a fogalommeghatározás követelményeit, ha az anyagban egyaránt vannak 100 nm-nél kisebb és 100 nm-nél nagyobb részecskék. Ez a módszer összhangban van a SCENIHR szakvéleményével, mely szerint az anyag részecskéinek eloszlását darabszámkoncentráció-alapú (azaz részecskeszám-alapú) eloszlással kell megadni.

(11)

Tudományos alapon nem lehetséges egyértelműen olyan méreteloszlást javasolni, amely alatt az 1 nm-től 100 nm-ig terjedő tartományba eső részecskéket tartalmazó anyagok várhatóan már nem a nanoanyagokra jellemző módon fognak viselkedni. A tudományos szakvélemény szerint erre a célra statisztikai módszert indokolt alkalmazni, és a szórás alapján, 0,15 %-os küszöbérték figyelembevételével kell a határt meghúzni. Mivel ilyen küszöbérték mellett túlságosan is sok anyag minősülne nanoanyagnak, és figyelemmel arra, hogy a fogalommeghatározás megalkotása szabályozási célokat szolgál, nagyobb küszöbértéket indokolt alkalmazni. Ezen ajánlás alkalmazásában nanoanyagnak azokat az anyagokat indokolt tekinteni, amelyek legalább 50 %-ban tartalmaznak az 1 nm-től 100 nm-ig terjedő mérettartományba eső részecskéket. A SCENIHR szakvéleménye szerint a célzott elemzés bizonyos esetekben akkor is indokolt lehet, ha csak igen kis számú részecske esik az 1 nm-től 100 nm-ig terjedő mérettartományba. Az ilyen anyagokat azonban félrevezető volna nanoanyagoknak tekinteni. Mindazonáltal előfordulhat olyan jogszabályi környezet, amelyben környezetvédelmi, egészségügyi, biztonsági vagy versenyképességi megfontolások 50 %-nál kisebb küszöbértéket indokolnak.

(12)

Az agglomerátumokban és az aggregátumokban lévő részecskék azonos viselkedést tanúsíthatnak a nem kötött részecskékkel. Emellett egy adott nanoanyag életciklusán belül is előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a részecskék leválnak az agglomerátumról vagy az aggregátumról. Ennek megfelelően az ezen ajánlásban megállapítandó fogalommeghatározásnak az agglomerátumokban és az aggregátumokban lévő olyan részecskékre is ki kell terjednie, amelyek az 1 nm-től 100 nm-ig terjedő mérettartományba esnek.

(13)

Jelenleg a nitrogénadszorpciós módszerrel („BET-módszer”) megmérhető a száraz szilárd anyagok és a száraz porok térfogategységre vetített fajlagos felülete. Ilyenkor a fajlagos felület a potenciális nanoanyagok azonosításának segédmennyiségeként szolgálhat. Az új tudományos eredmények a jövőben e módszer és más módszerek alkalmazhatóságát más anyagtípusokra is kiterjesztetik. A fajlagos felület méréséből és a darabszám szerinti méreteloszlás alapján kapott eredmények különböző anyagok esetében különböző mértékben feleltethetők meg egymásnak. Ezért úgy indokolt rendelkezni, hogy a darabszám szerinti méreteloszlás alapján tett megállapítások a mértékadóak, és a fajlagos felület alapján nem mutatható ki egy anyagról, hogy az nem nanoanyag.

(14)

Napjainkban a műszaki fejlődés és a tudomány nagy léptekkel halad előre. A fogalommeghatározást és a benne szereplő jellemzőket ezért indokolt 2014 decemberéig felülvizsgálni, és ezáltal biztosítani, hogy kielégítsék a velük szemben támasztott igényeket. A felülvizsgálatnak ki kell terjednie különösen annak meghatározására, hogy a darabszám szerinti méreteloszláshoz tartozó 50 %-os küszöbértéket nem indokolt-e növelni vagy csökkenteni, valamint annak eldöntésére, hogy az egyes ágazatokban alkalmazott, nanoléptékű belső vagy felületi struktúrával rendelkező speciális anyagokat, mint például a komplex nanokomponenseket tartalmazó nanoanyagokat, köztük a nanoporózus anyagokat és a nanokompozitokat nem indokolt-e a fogalommeghatározás hatálya alá vonni.

(15)

Abban a körben, amelyben az lehetséges és egy konkrét jogszabályi környezetben megbízhatóan elősegíti a fogalommeghatározás alkalmazását, iránymutatásokat és szabványosított mérési módszereket kell kidolgozni, továbbá bővíteni kell a meghatározott reprezentatív anyagokban található nanorészecskék jellegzetes koncentrációira vonatkozó ismereteinket.

(16)

Az ezen ajánlásban található fogalommeghatározás nem befolyásolhatja és nem képezheti le egyetlen uniós jogszabály és egyetlen olyan rendelkezés alkalmazási körét sem, amely a jövőben ezekre az anyagokra vonatkozóan esetleg kiegészítő követelményeket állapít majd meg, ideértve a kockázatkezelés szabályozását is. Bizonyos esetekben szükséges lehet kizárni bizonyos anyagokat egy adott jogi aktus vagy rendelkezés alkalmazási köréből annak ellenére, hogy az adott anyag a fogalommeghatározás hatálya alá tartozik. Hasonlóképpen bizonyos esetekben szükséges lehet olyan anyagokat is egy adott, a nanoanyagokat szabályozó jogi aktus vagy rendelkezés hatálya alá vonni, amelyek az 1 nm alatti vagy a 100 nm feletti mérettartományba esnek.

(17)

A gyógyszerágazat sajátosságaira és a már alkalmazott speciális nanostrukturált rendszerekre való tekintettel az ezen ajánlásban található fogalommeghatározás nem érintheti a „nano-” előtag alkalmazását bizonyos gyógyszerek és orvostechnikai eszközök meghatározásában,

1.

A Bizottság azt ajánlja a tagállamoknak, az Európai Unió ügynökségeinek és a gazdaság szereplőinek, hogy a nanotechnológiai termékekkel kapcsolatos jogszabályok, szakpolitikák és kutatási programok kidolgozásával és végrehajtásával összefüggésben a „nanoanyag” fogalmát az alábbi fogalommeghatározásnak megfelelően alkalmazzák.

2.

A „nanoanyag” olyan természetes anyag, szándékolatlanul előállított mesterséges anyag vagy szándékosan előállított anyag, amely nem kötött állapotban, aggregátum formájában vagy agglomerátum formájában olyan részecskéket tartalmaz, amelyeknek legalább egy külső mérete a részecskéknek a darabszám szerinti méreteloszlás alapján vett legalább 50 %-a esetében az 1 nm-től 100 nm-ig terjedő mérettartományba esik.

Konkrét esetekben, továbbá akkor, ha azt környezetvédelmi, egészségügyi, biztonsági vagy versenyképességi szempontok indokolják, a darabszám szerinti méreteloszláshoz tartozó 50 %-os küszöbérték helyett 1 %-nál nagyobb, de 50 %-nál kisebb küszöbérték alkalmazható.

3.

A 2. ponttól eltérően nanoanyagnak minősülnek azok a fullerének, grafénlapkák és egyrétegű szén nanocsövek, amelyeknek legalább egy külső mérete 1 nm-nél kisebb.

4.

A 2. pont alkalmazásában:

a)   „részecske”: környezetétől fizikailag egyértelműen elhatárolható kicsiny anyagdarab;

b)   „agglomerátum”: egymáshoz gyengén kötött részecskék vagy aggregátumok olyan együttese, amelynek külső felülete hasonló kiterjedésű, mint alkotóelemeinek felülete együttvéve;

c)   „aggregátum”: egymáshoz erősen kötött vagy egymással egyesült részecskékből álló részecske.

5.

Azokban az esetekben, amikor az műszakilag lehetséges és jogszabály úgy rendelkezik, a 2. pontban található fogalommeghatározás kritériumainak teljesülése a térfogategységre vetített fajlagos felület alapján is eldönthető. Ha egy anyag térfogategységre vetített fajlagos felülete 60 m2/cm3-nél nagyobb, akkor úgy tekinthető, hogy az adott anyag teljesíti a 2. pontban található fogalommeghatározás kritériumait. Ha azonban egy anyag a darabszám szerinti mérteloszlás alapján nanoanyag, akkor abban az esetben is úgy kell tekinteni, hogy teljesíti a 2. pontban található fogalommeghatározás kritériumait, ha térfogategységre vetített fajlagos felülete kisebb 60 m2/cm3-nél.

6.

A Bizottság az 1–5. pontban található fogalommeghatározást 2014 decemberéig a tapasztalatok, valamint a tudomány és a technológia fejlődése fényében felül fogja vizsgálni. A felülvizsgálat keretében megfontolja különösen, hogy nem indokolt-e növelni vagy csökkenteni a darabszám szerinti méreteloszláshoz tartozó 50 %-os küszöbértéket.

7.

Ezen ajánlás címzettjei a tagállamok, az Európai Unió ügynökségei és a gazdaság szereplői.