(1)

A 2009 tavaszán a sajtóban megjelent különféle cikkekből a Bizottság úgy értesült, hogy az Autóipari Alkatrészbeszállítók Modernizációs Alapjából (Fonds de Modernisation des Equipementiers Automobiles, a továbbiakban: FMEA) a Trèves vállalkozás állítólag 55 millió EUR-s befektetésből részesült. A Bizottság 2009. május 5-én, 2009. június 11-én, 2009. július 10-én és 2009. november 4-én kelt levelében a francia hatóságoktól tájékoztatást kért ebben az ügyben. Nevezett hatóságok e kérésekre 2009. június 5-én, 2009. június 23-án, 2009. augusztus 18-án, 2009. november 18-án és 2009. december 23-án kelt postai vagy elektronikus levelükben válaszoltak.

(2)

A francia hatóságok kérésére 2010. január 8-án a Bizottság székhelyén megbeszélésre került sor. E megbeszélést követően a francia hatóságok 2010. január 15-én kelt elektronikus levelükben kiegészítő tájékoztatással szolgáltak.

(3)

A Bizottság 2010. január 29-i keltezésű levelében tájékoztatta Franciaországot arról, hogy az FMEA befektetésével, valamint a francia hivatalok által a Trèves vállalkozás számára engedélyezett adó- és társadalombiztosítási tartozások átütemezési tervvel kapcsolatban (amelyet „adósságrendezési terv” névvel is illetnek) határozott az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról. Franciaország 2010. március 25-én közölte a hivatalos vizsgálati eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeit.

(4)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2). A Bizottság felhívta az érdekelteket a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(5)

A Bizottság a tárgyban a következő érdekeltektől kapott észrevételeket: az Olasz Köztársaság, a Trèves vállalkozás, a PSA Peugeot Citroën csoport, a Renault csoport, a Trèves egyik, névtelenséget kérő versenytársa, valamint az FMEA (3). A Bizottság az észrevételeket továbbította Franciaországnak azzal, hogy Franciaországnak lehetősége van ezekhez megjegyzéseket fűzni; a Bizottság Franciaország megjegyzéseit egy 2010. október 5-én kelt levél útján kapta meg. A francia hatóságokkal 2010. november 18-án megbeszélésre is sor került. Végül 2010. december 21-i és 2011. február 22-i keltezésű elektronikus levélben a Bizottsághoz kiegészítő információk is eljutottak.

(6)

A vizsgálat tárgyát képező intézkedések ismertetését megelőzően szükség van a Stratégiai Befektetési Alap (Fonds Stratégique d’Investissement, a továbbiakban: FSI), az FMEA, a CDC Entreprises (az FMEA alapkezelő társasága, lásd a II.1. pontot), továbbá a Trèves vállalkozás és a vele kapcsolatban hozott intézkedések (lásd az alábbi II.2. pontot) bemutatására. Végül ismertetjük azokat az okokat, amelyek az FMEA-befektetéssel, valamint az adó- és társadalombiztosítási tartozások átütemezésével összefüggő hivatalos vizsgálati eljárás megindításához vezettek (lásd az alábbi II.3. pontot).

(7)

A 2008-ban kezdődött válság miatt gazdaságának támogatására Franciaország létrehozta a Stratégiai Befektetési Alapot (Fonds Stratégique d’Investissement, a továbbiakban: FSI). Az FSI nem sokkal később a PSA Peugeot Citroën csoporttal (a továbbiakban: PSA) és a Renault csoporttal partnerségben (a továbbiakban: Renault) megalakította az FMEA-t. Míg az FSI arra hivatott, hogy az érintett gazdasági ágazattól függetlenül mindenféle vállalkozás szintjén beavatkozzon, az FMEA csak az autóipari alkatrész-beszállítók érdekében avatkozik be.

(8)

A Stratégiai Befektetési Alapot a francia kormány 2008 decemberében hozta létre 20 milliárd EUR-val olyan vállalkozások sajáttőke-igényének a kielégítésére, amelyeket a francia gazdaság szemszögéből a növekedés és a versenyképesség motorjának tartanak. Az FSI vezetői szerint az FSI csak olyan vállalkozásokba fektet be, amelyek a francia gazdaság számára jó növekedési és versenyképességi kilátásokkal kecsegtetnek.

(9)

Az FSI tulajdonosa 49 %-ban a francia kormány, 51 %-ban pedig a Caisse des Dépôts et Consignations (a továbbiakban: CDC). A CDC „és leányvállalatai a közérdek és” Franciaország „gazdasági fejlődése szolgálatában álló állami vállalat csoportot alkotnak” (4), vezetőit kormányrendelettel nevezik ki.

(10)

Az FSI igazgatótanácsának elnöke a CDC vezérigazgatója, az elnökön kívül hat igazgatótanácsi tagból áll, akikből egy a CDC képviselője, kettő (az állami részesedések főigazgatója és a vállalkozási főigazgató) az államot képviseli, három pedig (a SCOR, az Essilor és az Artémis nevű vállalatok vezetői) a vállalkozások érdekeit.

(11)

Az FMEA közös kockázatitőke-befektetési alap, amelynek küldetése olyan versenyképes, feltörekvő autóipari alkatrész-beszállítók támogatása, amelyek képesek ügyfeleik számára kutatási és fejlesztési kapacitás, valamint megerősített nemzetközi nyomon követés nyújtására. Legfeljebb 60 millió EUR összegben és kizárólag a tulajdonosai javára, egyedül, vagy más magánbefektetőkkel, illetve alapokkal együttesen eszközöl befektetéseket.

(12)

Az FMEA 2009. március 25-én történt létrehozása a gépjárműipari ágazat támogatásának a Francia Köztársaság Elnöke által 2008. december 4-én bejelentett tervébe illeszkedik. Az FMEA számára az FSI-től 200 millió EUR, a PSA-tól 200 millió EUR és a Renault-tól 200 millió EUR, mindösszesen 600 millió EUR összeget különítettek el.

(13)

Az FMEA kezelőtársasága a CDC Entreprises, a CDC egyik leányvállalata. A befektetési döntéseket tehát a CDC Entreprises hozza.

(14)

Az FMEA szervezetének része egy bírálóbizottság és egy befektetési bizottság, amelyek feladata az alapkezelő társaság, a CDC Entreprises által megvalósítandó befektetéseket megelőző ügyelőkészítés. A bizottságokban a három befektető: a PSA, a Renault és az FSI egyenlő arányban képviselteti magát.

(15)

Az FMEA szervezeti szabályzata szerint az alapkezelő társaságnak kötelezően ki kell kérnie a bírálóbizottság véleményét a befektetési projektek stratégiai jellegéről. A bírálóbizottság tanácsadó véleménye nem köti az alapkezelő társaságot. A vélemények elfogadására kétharmados többséggel kerül sor.

(16)

A befektetési bizottság véleményét minden egyes létrejött befektetés vagy befektetésből történő kivonulás előtt, továbbá a befektetési politika kritériumaitól és szabályaitól való eltéréssel kapcsolatban kötelezően ki kell kérni. A befektetési bizottság a befektetési projektekről vagy a befektetésből való kivonulással összefüggő projektekről alkotott véleményét szintén kétharmados többséggel hozza meg, és ez nem köti az alapkezelő társaságot. A három befektető egyikének nemleges szavazatával meghozott vélemény azonban negatív véleménynek minősül. Ebben az esetben a befektetési projektet vagy a befektetésből való kivonulással összefüggő projektet a bírálóbizottság elé utalják.

(17)

A CDC Entreprises a franciaországi tőkebefektetések egyik kiemelkedő szereplője. Köteles betartani a harmadik személyek nevében történő forráskezeléssel kapcsolatos, a Pénzügyi Piaci Hatóság által diktált összes szabályt és különösen a befektetések kiválasztása vonatkozásában való függetlenségre, valamint az összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozó szabályokat. A CDC Entreprises többek között az FSI-nek a nem jegyzett kis- és középvállalkozásokba való befektetéseit, továbbá a CDC és más befektetők nevében történő befektetéseket kezeli.

(18)

A CDC Entreprises a CDC által 100 %-ban tulajdonolt leányvállalat. A CDC Entreprises elnökét és vezérigazgatóját a CDC Entreprises igazgatótanácsa nevezi ki, amelynek tagjait a CDC nevezi ki.

(19)

A CDC Entreprises az FSI-vel támogatási és tanácsadási megállapodást kötött, amelynek értelmében az FSI egy kifejezetten erre szakosodott csoportja támogatást nyújt a CDC Entreprisesnak a befektetési projektek előzetes elbírálásában (többek között a megvalósíthatósági tanulmányokban, kockázatértékelésekben, a befektetések megtervezésében és megvalósításában), továbbá a megvalósult befektetések nyomon követésében.

(20)

Az FMEA bizottságainak szervezeti felépítése és működése okán az FMEA nevében kizárólag a CDC Entreprises vállalhat kötelezettségeket. A bizottságok döntése nem köti az alapkezelő társaságot (a befektetési politika kritériumaitól és szabályaitól való eltérés, továbbá az összeférhetetlenség kezelése kivételével, amely lehetőségek a jelen ügyre nem relevánsak). A francia hatóságok leszögezték, hogy a CDC Entreprises a mai napig sosem találta helytállónak, hogy befektetési ügyekben a bizottságok véleményével szemben foglaljon állást.

(21)

Az alábbi 1. sz. grafikon foglalja össze a francia állam, a CDC, a CDC Entreprises, az FSI, az FMEA, a PSA és a Renault közötti viszonyokat.

1. sz.   grafikon

A francia állam, a CDC, a CDC Entreprises, az FSI, az FMEA, a PSA és a Renault közötti viszonyok

Caisse des dépôts (CDC)

Francia állam

51 %

49 %

100 %

FSI

Renault PSA

20 milliárd EUR

CDC Entreprises

1/3

1/3

1/3

Alapkezelés

FMEA

600 millió EUR

Autóipari alkatrész-beszállítók, például a Trèves

(22)

A Trèves vállalkozás a gépjárművek belsejét alkotó alkatrészekre szakosodott vállalat. A Trèves a folyamatban lévő szerkezetátalakítási tervét megelőzően mintegy 6 500 alkalmazottat foglalkoztatott (a szerkezetátalakítási terv 1 300 főt érint). A vállalat három fő profilja a hangszigeteléshez kapcsolódó alkatrészek (5), az ülések és azok összetevői, valamint szövetek előállítása köré szerveződik. A vállalkozásnak kilenc termelőüzeme volt (ebből kettő mára már bezárt), és tizennégy országban van telephelye, egyebek között Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Portugáliában, Szlovéniában és a Cseh Köztársaságban. Üzleti forgalmának 40 %-át Franciaországban bonyolítja. Legfőbb ügyfelei a Renault, a Peugeot SA, a Volkswagen, a Nissan és a Toyota.

(23)

A 2008-as válság kitörése előtt nem sokkal a Trèves már kezdte learatni a 2005-ben indított első szerkezetátalakítási tervének gyümölcseit, amely a létszámleépítést és a termelési kapacitások ésszerűsítését célozta. A válság bekövetkeztekor a Trèves úgy döntött, hogy módosítja és elmélyíti szerkezetátalakítási tervét, és egy egyeztetési eljárás keretében tárgyalásokat kívánt folytatni a hitelezőivel (6).

(24)

Ennek folyományaképpen 2009. május 25-én egyeztetési jegyzőkönyv aláírására került sor a Trèves részvényese (a Severt holding, az egyetlen részvényes), a Trèves csoport társaságai, a hitelezők (vagyis a bankok), valamint az FMEA között. A jegyzőkönyv egy szerkezetátalakítási terv végrehajtására támaszkodik (a szerkezetátalakítási terv leírását lásd az V.1.1. szakaszban).

(25)

A szerkezetátalakítási terv finanszírozását [110–140] (*1) millió EUR-ra becsülték. A különböző felek ezen a címen vállalták a 2009. május 25-i jegyzőkönyvben lefektetett kötelezettségeket.

(26)

A Peugeot és Renault gépjárműgyártók 33,3 millió EUR apportra vállaltak kötelezettséget a […] finanszírozásának keretében.

(27)

A Trèves csoport kötelezte magát, hogy minden tőle telhető erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy a 2009-es év folyamán kitermeljen a pénzeszközigénye [5–20] %-ának megfelelő összeget, azaz [5–30] millió EUR-t.

(28)

A bankok újabb [10–30] millió EUR-s banki hitelnyújtásról határoztak. Ezen túlmenően a bankok hozzájárultak egy [30–60] millió EUR összegű konszolidációs kölcsön folyósításához, amely a meglévő, [0–20] millió EUR-t kitevő rövidlejáratú, valamint a [30–40] millió EUR-ra rúgó középtávú hitelek visszafizetését hivatott elősegíteni. Az újabb hitelt és a konszolidációs kölcsönt 2014 […]-ig teljes összegben vissza kell fizetni.

(29)

Az FMEA 55 millió EUR összegben járult hozzá a vállalkozás életben maradásához. Ebből az összegből [40–50] millió EUR apportra a tőkéhez való hozzájutást lehetővé tevő, tartozáselismerést megtestesítő értékpapírok formájában (azaz részvénnyel kiváltható, változtatható paritású kötvények formájában) került sor, amelyek megtérülése fix kamatozású (kupon [> 8] %). Ezzel párhuzamosan [5–15] millió EUR összegű tőkeemelésre került sor (új rendes részvények jegyzése útján), amelynek révén az FMEA [< 50] %-os részesedést szerzett a Trèves tőkéjében.

(30)

Az állami hitelezők beleegyeztek egy 18,4 millió EUR összegű adósságrendezési tervbe […]. A terv lényege a Trèves vállalat adó- és társadalombiztosítási tartozásai megfizetésének kötbér- és késedelmi kamatfizetéssel párosuló átütemezése.

(31)

A Trèves szerkezetátalakítási tervének finanszírozása egy mindösszesen [100–120] millió EUR-t kitevő új tőkeapporton alapul (ez az összeg a konszolidációs kölcsönt nem tartalmazza). Ebből az összegből 55 milliót az FMEA apportált. Ehhez járul az adó- és társadalombiztosítási tartozások adósságrendezési terve 18,4 millió EUR összeggel. A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság kételyeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy e két utóbbi intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül-e.

(32)

Az FMEA befektetését illetően a Bizottság rámutat: több tényező enged következtetni arra, hogy ez a befektetés állami eredetű. Első látásra úgy tűnik, hogy ez a befektetés állami forrásokból valósult meg, és az államnak tulajdonítható (7). A Bizottság kételyei konkrétan az FSI, az FMEA és a CDC Entreprises fent írt működésének tanulmányozásán alapulnak.

(33)

Másodsorban a Bizottság arra vonatkozó kételyeinek ad hangot, hogy a fent nevezett befektetés során betartották-e a piacgazdasági magánbefektetők vonatkozásában megkövetelt kritériumot. A gépjárműipari ágazat és a bizonyos pénzügyi nehézségekkel küszködő (8) vállalkozás helyzetének láttán a Bizottság különösen azt nem tudta teljes bizonyossággal megállapítani, hogy 1. a szerkezetátalakítási terv feltételezései hihetőek, realisták és óvatosak voltak-e; 2. a Trèves befektetést megelőző felértékelése prudenciális elveket követett-e; 3. a [> 12 %] (9) -os belső megtérülési ráta (IRR) kilátása az FMEA által vállalt kockázat fényében elegendőnek tekinthető-e.

(34)

Az adó- és társadalombiztosítási tartozások adósságrendezési tervét illetően a Bizottságban az a kérdés merült föl, hogy a francia hatóság viselkedése összehasonlítható-e egy ugyanilyen körülmények közé került, a neki járó összegek visszaszerzésére törekvő magánhitelezőével. A Bizottságnak nem állt rendelkezésére az összes olyan adat, amely arra engedett volna következtetni, hogy az állami hitelezők a 2009. május 25-i jegyzőkönyv értelmében legalább ugyanolyan kedvező helyzetben voltak, mint a Trèves magánhitelezői (vagyis a bankok), amelyek a konszolidációs kölcsön odaítélésével szintén beleegyeztek követeléseik átütemezésébe. A Bizottság ezért kételyeinek ad hangot annak kapcsán, hogy az adó- és társadalombiztosítási tartozások adósságrendezési terve során betartották-e a piacgazdasági magánhitelezőkre vonatkozó elvet.

(35)

Végül, amennyiben a két fent említett intézkedést állami támogatásnak kellene minősíteni, az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság leszögezi, hogy ezek összeegyeztethetősége a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló bizottsági iránymutatások alapján (10) (a továbbiakban: iránymutatások) vizsgálható. Ugyanakkor a Bizottság kijelenti, hogy ebben a szakaszban nem tudja teljes bizonyossággal megállapítani, hogy az említett iránymutatásokban előírt minden feltétel teljesül-e.

(36)

A Trèves csoport 2010. július 2-án kelt levelében közölte észrevételeit a Bizottsággal. A Trèves csoport véleménye szerint a Trèves csoportba történt FMEA-befektetés módja és körülményei, továbbá az adó- és társadalombiztosítási tartozások átütemezési terve nem tartoznak az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

(37)

A Trèves csoport első körben azzal érvel, hogy alaptalan a támogatást az államnak tulajdonítani, mivel az FMEA-n keresztül a Trèves csoport két olyan, nemzetközi nagyságrendű gépkocsigyártó felé vállalt kötelezettségeket, amelyektől üzleti bevételének [> 50] %-a származik. Ezen túlmenően vitatja a Bizottság azon értelmezését, miszerint a társaságnak állami forrásokhoz kellett folyamodnia, hiszen meglátása szerint egyfelől az FMEA forrásai magánszereplőktől származnak, másfelől pedig egyéb magánbefektetőknek (a bankoknak) a társaság finanszírozásában való részvétele azt bizonyítja, hogy a társaság képes volt a piacról finanszírozni saját magát.

(38)

A Trèves csoport második körben határozottan visszautasítja a Bizottságnak a Trèves társaság 2005 és 2008 közötti gazdasági helyzetére vonatkozó elemzését. A társaság szerint a Bizottság összekeveri a gépjárműipari ágazat 2008-as általános válságát a társaság egyéni helyzetével, amelynek üzleti forgalma az 1999 és 2004 közötti időszakban folyamatos és számottevő bővülést mutatott (az [500–700] millió EUR-ról [900–1 100] millió EUR-ra nőtt). Ez a bővülés a gépjárműipari ágazatot 2008 második félévében sújtó válság nyomán valóban megtorpant. A 2005. és 2009. évi szerkezetátalakítási tervek nem a pénzügyi nehézségek áthidalását célozták, hanem a társaság termelési kapacitásainak racionalizására szolgáltak, éspedig a társaságnak a nehéz gazdasági helyzetből történő kilábalása, nem pedig a túlélésének biztosítása céljából, miként ezt a Trèves 2005–2007-es EBITDA-jának (11) növekedése, valamint eredményeinek 2009-től kezdődő javulása is bizonyítja.

(39)

A Trèves csoport ezenfelül vitatja, hogy a Bizottság túl nagy jelentőséget tulajdonít a francia iparügyi miniszter kijelentéseinek, miszerint ha az állam nem avatkozott volna közbe, a Trèves csődbe ment volna. Egy feszült társadalmi helyzetben tett szubjektív politikai kijelentés nem alkalmas egy vállalkozás tényleges gazdasági és pénzügyi helyzetének a megítélésére.

(40)

Következésképpen szerinte az FMEA-nak a Trèves vállalatba történt befektetésének körültekintő jellege mind pénzügyi, mind szakmai tekintetben vitán felül áll. A társaság emlékeztet arra, hogy nem az FMEA volt az egyetlen befektető, mellette más potenciális befektető is jelentkezett, és az FMEA oldalán magánpartnerek is elkötelezték magukat. Szemben azzal, amit a Bizottság a jelek szerint feltételez, semmilyen ellentmondás nincs az FMEA-befektetés pénzügyi logikája és szakmai logikája között. A Trèves csoport véleménye szerint a gépjárműipari ágazatban bevett gyakorlat, hogy egy gyártónak részesedése van az egyik beszállítójában, ami a kettejük közötti szakmai kapcsolatok erősítését és a beszállító növekedéséből adódó pénzügyi haszonszerzést szolgálja.

(41)

A Trèves csoport harmadik körben hangsúlyozza, hogy betartották a körültekintő piacgazdasági befektető elvét. A befektetési feltételek ugyanis az FMEA számára nemcsak nagyon szigorúak, hanem előnyösek is. A Trèves csoport egyébiránt 2008–2009-ben olyan alapvető ütőkártyákkal rendelkezett, amelyek biztosították számára a jövedelmezőséghez való gyors visszatérést (a feltörekvő országokban való megtelepedés és növekedés, gyártó ügyfelei portfóliójának a diverzifikálása, határozott irányulás a kutatás-fejlesztés felé). Ezen ütőkártyák figyelembevételével a Trèves szakmai és pénzügyi szerkezetátalakítása a vállalkozás helyzetének alapos átvilágítását követően óvatos és ésszerű előrejelzések alapján került kidolgozásra. Végül, a Trèves társaság 2009–2010-es jó eredményei bizonyítják, hogy a befektetésre körültekintő módon került sor.

(42)

A Trèves csoport végezetül úgy véli, hogy ha az FMEA befektetéséről bebizonyosodna, hogy az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, ez a támogatás összeegyeztethető lenne az iránymutatásokkal, hiszen biztosított a társaság hosszú távú életképességéhez való visszatérés, a Trèves szerkezetátalakítása semmilyen versenytorzulással nem jár, és részben már végrehajtott kompenzációs intézkedésekkel párosul (ilyenek a […], a termelési kapacitások csökkentése, a létszámleépítés, végül pedig a Trèves szerkezetátalakításának állítólagosan állami eredetű finanszírozási része a szerkezetátalakítás költségeinek szigorú minimumán marad).

(43)

Az adó- és társadalombiztosítási tartozások átütemezési tervét illetően a Trèves csoport először is úgy ítéli meg, hogy betartja a piacgazdasági magánhitelezőkre vonatkozó elveket. Ezenfelül úgy gondolja, hogy a Bizottság nem előfeltételezheti azt, hogy amennyiben a befektetés esetlegesen támogatásnak minősülne, ez de facto kizárná azt, hogy a pénzügyi hatóságok körültekintő átütemezési tervre adhassanak engedélyt. Márpedig az átütemezési terv kötbéreket és késedelmi pótlékokat irányoz elő, valamint magasabb kamatlábat annál, amelyre egy magánhitelező igényt tarthatott volna, ezenfelül pedig elsőrendű jelzálogokat […], továbbá az állami hatóságok a magánhitelezőkkel együttesen léptek föl.

(44)

Az FMEA 2010. június 22-én kelt levelében közölte észrevételeit a Bizottsággal. Az FMEA a Trèves gazdasági társaságba történt befektetésével összefüggésben elhatárolja magát az állami támogatás minősítéstől, figyelemmel arra, hogy önállósággal rendelkezik először is befektetései vonatkozásában, másodsorban pedig a céljai elérése érdekében választott eljárás tekintetében.

(45)

Az FMEA hangsúlyozza, hogy beavatkozásait teljesen függetlenül határozza meg. Ez az önállóság nemcsak jogállásából, hanem irányításából is következik. Az FMEA-nak mint közös kockázatitőke-alapnak van egy alapkezelő társasága, amelyre magára is vonatkoznak a harmadik személyek nevében történő forráskezelésre vonatkozó szabályok. Az alapkezelő társaság alapszabályban biztosított függetlensége a befektetései tekintetében – mivel a tulajdonosok vagyoni érdekeinek függvényében jár el – hozzájárul az FMEA önállóságának szavatolásához a befektetési döntések meghozatala során. Ami az FMEA tanácsadó bizottságait – a bírálóbizottságot és a befektetési bizottságot – illeti, véleményüket csak a két gyártó egyikének a jóváhagyásával hozhatják meg. Az alapkezelő társaság, a CDC Entreprises a mai napig egyszer sem tért el a bizottságok által kinyilvánított véleményektől. A magánbefektetők, név szerint a Renault és a Peugeot befolyása tehát meghatározó a befektetési projektek kiválasztásában és meghatározásában.

(46)

Az FMEA-nak a Trèves gazdasági társaságba történt befektetése másrészt jól szemlélteti az FMEA befektetési politikáját: az FMEA ugyanis előnyben részesíti az erős innovációs kapacitásokkal, valamint erőteljes növekedési és jövedelmezőségi potenciállal bíró autóipari alkatrész-beszállító vállalkozásokat. Márpedig a Trèves vezető európai alkatrész-beszállító, amely iránt egyébként […] más magánalapok is érdeklődtek. A társaság eredményeinek 2010-től kezdve megfigyelhető határozott javulása bizonyítja a Trèves által ismertetett szerkezetátalakítási terv realitását és releváns voltát. A társaságnak a gazdasági és pénzügyi válság következtében előállott átmeneti nehézségei arra is lehetőséget nyújtottak az FMEA-nak, hogy igen erős biztosítékokat alkudhasson ki a befektetése számára.

(47)

Az FMEA ezért úgy ítéli meg, hogy befektetése nem minősülhet állami támogatásnak.

(48)

A Renault 2010. július 6-i keltezésű levelében juttatta el észrevételeit a Bizottsághoz. Először is vitatja a Bizottság azon állítását, miszerint az FMEA eszközeinek általa történt jegyzése kapcsolatba hozható lenne az állam által számára 2009-ben odaítélt kölcsönnel. A társaság emlékeztet arra, hogy az alap 2009. január 20-i létrehozatalakor (12) a társaságnak semmiféle információja nem volt arról, hogy az állam a jövőben esetlegesen kölcsönt folyósít a gyártóknak. A 2009 áprilisában a vállalat javára megítélt kölcsön a vállalkozás általános forrásigényeinek finanszírozását célozta, amelyek a pénzügyi piacok 2008 negyedik negyedévében és 2009 első negyedévében bekövetkezett zsugorodása folytán álltak elő.

(49)

Az, hogy a Renault jegyezte az FMEA eszközeit, gazdasági, szakmai és pénzügyi okokkal indokolható, ugyanis a Renault számára stratégiailag és pénzügyileg feltétlenül szükséges volt, hogy beszerzéseit tartósan megszilárdítsa, evégett egészséges és versenyképes beszállítókra támaszkodhasson, s mindeközben számíthasson pénzügyi befektetésének a megtérülésére. Az FMEA tehát lehetővé teszi a Renault-nak, hogy a szakágazat számára megkerülhetetlen vállalkozásokba, mint a Trèves, befektessen, a Trèves ugyanis továbbra is az európai gépjárműipar egyik meghatározó beszállítója. Következésképpen az FMEA beavatkozásai ugyanazt a megközelítést követik, mint a Renault-é, amely maga is körültekintő piacgazdasági befektető.

(50)

Végezetül, a Renault társaság fenntartás nélkül osztja az FMEA-nak a hivatalos bizottsági vizsgálati eljárás megindítására válaszul benyújtott, az FMEA irányításában játszott szerepére, az FMEA működési módjára, az FMEA függetlenségére, továbbá az alapkezelő társaságnak az állami hatóságokhoz viszonyított függetlenségére vonatkozó észrevételeit.

(51)

A PSA 2010. július 6-án kelt levelében juttatta el észrevételeit a Bizottsághoz. A PSA szerint az FMEA-nak a Trèves társaságba történt befektetése nemcsak jövedelmező, hanem a Peugeot csoport gazdasági és stratégiai érdekeinek is megfelel.

(52)

A PSA-nak az FMEA-ban való részesedésszerzése a gyártó és az Alap azon közös szándékába illeszkedik, hogy olyan erős innovációs kapacitásokkal bíró stratégia vállalkozásokba fektessenek be, amelyek képesek biztosítani az ellátás biztonságát és a legjobban megszilárdítani az autóipari alkatrész-beszállítói ágazatot. A PSA másrészt úgy ítéli meg, hogy az FMEA befektetése megfelel a kockázatvállaláshoz viszonyított jövedelmezőségi elvárásainak.

(53)

Végezetül a PSA kiemeli, hogy egyrészt az FMEA-ban való részesedésszerzésére vonatkozó döntése, másrészt a francia állam és a gyártó között 2009 márciusában megkötött 3 milliárd EUR-s kölcsönmegállapodás között semmiféle feltételviszony nincs.

(54)

A Trèves egyik, névtelenségét megőrizni kívánó versenytársa 2010. június 23-i keltezésű levelében közölte észrevételeit a Bizottsággal. A versenytárs osztja a 2010. január 29-én megindított vizsgálati eljárásról szóló bizottsági határozatban foglaltakat. A versenytárs ugyanis úgy ítéli meg, hogy a Trèves társaság már a gazdasági válság kezdete előtt is gazdasági nehézségekkel küszködött, ezért nem lehet az ideiglenes közösségi keret intézkedéseinek kedvezményezettje. Másrészt, bármilyen legyen is a Trèves gazdasági helyzete, a számára esetlegesen juttatandó állami támogatásokat a versenyre gyakorolt igen számottevő kedvezőtlen hatások miatt jelentős kompenzációs intézkedéseknek kell kísérniük. Nem indokolt ugyanis egy olyan támogatás, amelynek egyedüli célja egy vállalkozás mesterséges életben tartása egy olyan szektorban, amely hosszú távon szerkezeti kapacitástöbblettel rendelkezik. A versenytárs úgy véli, hogy a Trèves társaságot kötelezni kellene arra, hogy egyes leányvállalatainak eladásával vagy tevékenységének drasztikus csökkentésével korlátozza piaci jelenlétét, és a szerkezetátalakításhoz nagyobb mértékben járuljon hozzá a saját forrásaival.

(55)

Az olasz gazdasági fejlesztési minisztérium 2010. június 15-én kelt levelében juttatta el észrevételeit a Bizottsághoz. A Bizottság „érveit” (13) két alapvető ponton osztja: az FMEA befektetése az állami alapok meghatározó jelenléte miatt kétséget kizáróan állami támogatás, másrészt ez a fajta támogatás olyan vállalkozásokat hivatott támogatni, amelyek már 2008 második negyedéve előtt is az iránymutatások szerinti nehézségekkel küszködtek.

(56)

A 2010. január 29-én megindított hivatalos vizsgálati eljárást követően a francia hatóságok 2010. március 25-én kelt levelükben juttatták el észrevételeiket a Bizottsághoz.

(57)

A francia hatóságok szerint az FMEA-nak a Trèves vállalkozásba történt befektetésének módja és körülményei nem tartoznak az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, hiszen a befektetés nem állami forrásokból történt, hanem többségében magán-, és nem az államnak tulajdonítható pénzeszközökből. Amennyiben pedig az FMEA forrásai mégis állami forrásoknak minősülnének, avagy a befektetési döntés az államnak lenne tulajdonítható, a francia hatóságok úgy ítélik meg, hogy ez a befektetés a körültekintő piacgazdasági befektetés minden jellemzőjét magán hordozza. Másfelől pedig úgy ítélik meg, hogy az adó- és társadalombiztosítási tartozásoknak az állami hitelezők által engedélyezett átütemezése megfelel a neki járó összegek visszaszerzésére törekvő magánhitelező ismérveinek.

(58)

A francia hatóságok azzal érvelnek, hogy az FMEA befektetése semmilyen módon nem járt állami forrásoknak a „Stardust marine” ítélkezési gyakorlat értelmében történő átadásával (14). Az FMEA pénzeszközeinek a PSA és a Renault gyártókra eső része (2/3) tisztán magánpénzeszközök, ami pedig az FSI 1/3-os részesedését illeti, jóllehet ez állami eredetű, ám ezek a pénzeszközök nincsenek folyamatos állami ellenőrzés alatt. Az FSI, amelyet a magánbefektetési alapok mintájára hoztak létre, a többi magánbefektetési alapokkal versengő részvénytársaság formájában alakult meg. Az FSI hosszú távú, nyereségorientált befektetéseket eszközöl.

(59)

Másfelől az FMEA alapkezelője, a CDC Entreprises, jogállása, valamint működési módja okán nem áll az állami hatóságok felügyelete alatt. Jogállása miatt jogilag független a CDC-től, és kizárólag a tulajdonosai hasznára fektet be magánbefektetőkkel versengve vagy ezek oldalán. A CDC Entreprises tehát teljesen önállóan kezeli az FMEA pénzeszközeit. A Trèves-be történő befektetést illetően a CDC Entreprises az állam mindennemű beavatkozása nélkül követte az FMEA döntőbizottságának és befektetési bizottságának ajánlásait. A francia hatóságok ezért egyrészt arra következtetnek, hogy a befektetett források nem állami források, amennyiben nincsenek folyamatos állami ellenőrzés alatt, következésképpen nem állnak a nemzeti hatóságok rendelkezésére, másrészt pedig arra a következtetésre jutnak, hogy a befektetési döntés nem tulajdonítható az államnak, hiszen a CDC Entreprises az FMEA tulajdonosainak kizárólagos érdekében és teljesen függetlenül jár el.

(60)

Annak kapcsán, hogy az FMEA befektetése megfelel-e a körültekintő piacgazdasági befektetőkre vonatkozó elvnek, a francia hatóságok emlékeztetnek arra, hogy az FMEA befektetési politikája előnyben részesíti a gépjárműipar számára nyereséges és stratégiai jellegű, erőteljes növekedéssel kecsegtető és erős innovációs kapacitással bíró projekteket. A Trèves esetében a befektetés több magánelemző által jóváhagyott, realista és szoros üzleti terv alapján valósult meg. Az FMEA-nak a Trèves tőkéjében való részesedésszerzése, valamint a részvénnyel kiváltható, változtatható paritású kötvények jegyzése más magánbefektetőkkel egy időben és azonos feltételekkel történt („pari passu” elvű befektetés). A francia hatóságok szerint ezek a momentumok elégségesek ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy a befektetés megfelel a piaci gyakorlatnak.

(61)

A piacgazdasági magánhitelező elvének alkalmazását illetően a francia hatóságok úgy ítélik meg, hogy az adó- és társadalombiztosítási tartozásoknak a Trèves javára történt átütemezése megfelel az ezen kritérium alkalmazása mögött megbúvó elképzelésnek, amelynek értelmében az állami és a magánhitelezőnek egyaránt törekednie kell azon összegek visszaszerzésére, amelyekkel egy pénzügyi nehézségekkel küszködő adós tartozik neki. A francia hatóságok először is leszögezik, hogy a Trèves csoport semmiféle adó- vagy társadalombiztosítási tartozáselengedésben nem részesült. A francia hatóságok úgy vélik, hogy a magánhitelező ismérvének megítélését lehetővé tevő két alapvető elem, nevezetesen a kötbérek és késedelmi pótlékok jelenléte, valamint az alkalmazott kamatláb teljesül az adott esetben. Az átütemezési terv ugyanis az átütemezési tervről szóló megállapodást megelőzően meghatározott késedelmi kamatokat és kötbéreket irányoz elő, amelyek a Trèves által fizetendő részletek kiszámításánál figyelembe lettek véve. Másfelől a Polgári törvénykönyv 1153. cikkével összhangban, amely úgy rendelkezik, hogy szerződési kikötés hiányában a magánhitelezőnek járó összeg késedelmes megfizetése a törvényes kamatlábbal meghatározott késedelmi kamat kiszabását vonja maga után, ez a kamatláb 2009-ben, az átütemezési terv megállapításának évében 3,79 % volt. Márpedig az átütemezési terv egész futamideje alatt az éves kamat mintegy [5–10] %. A francia hatóságok kiegészítésképpen emlékeztetnek arra, hogy az adó- és társadalombiztosítási tartozások átütemezésére vonatkozó tervvel párhuzamosan a Trèves csoportnak hitelező bankok egy konszolidációs kölcsön útján saját követeléseik átütemezéséhez is hozzájárultak. A Trèves magánhitelezői tehát saját követeléseik visszafizetésének biztosítása érdekében saját maguk is fizetési könnyítést adtak.

(62)

A francia hatóságok első körben megállapítják, hogy a kapott észrevételek többsége azt erősíti meg, hogy az FMEA-nak a Trèves társaságba történt befektetése nem minősülhet állami támogatásnak. A francia hatóságok ezért ezen észrevételekkel kapcsolatban semmilyen további megjegyzést nem tesznek.

(63)

Az olasz hatóságok és a Trèves versenytársaként bemutatkozó, névtelenségbe burkolózó társaság által tett észrevételekkel kapcsolatban viszont a francia hatóságok a következő észrevételekkel kívánnak élni a Bizottság felé.

(64)

A francia hatóságok megállapítják, hogy az olasz hatóságok csupán azt állítják, hogy az FMEA-nak a Trèves társaságba történt befektetése az állami pénzeszközök által játszott „meghatározó szerep” miatt minősítendő állami támogatásnak. Ezt az állítást semmilyen bizonyíték vagy indokolás nem támasztja alá.

(65)

Úgyszintén a francia hatóságok szerint, a Trèves versenytársa bizonyítás nélkül él azzal a feltételezéssel, hogy itt állami támogatásról van szó, amely állítólag összeegyeztethetetlen a gazdasági és pénzügyi válság összefüggésében a Bizottság által 2008 decemberében elfogadott iránymutatásokkal és ideiglenes peremfeltételekkel. Az elemek, amelyekre a versenytárs gazdasági társaság érvelésében támaszkodik, vagy pontatlanok, vagy pedig összefüggéseikből kiragadottak, s ezért téves és elfogult értelmezést nyertek.

(66)

Amikor a Bizottság egy nemzeti intézkedést vizsgál, először is azt kell tanulmányoznia, hogy a szóban forgó intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülhet-e. E minősítés megállapítását követően pedig a Bizottság mérlegelheti, hogy az adott intézkedés az állami támogatások tilalmának elve alóli megengedett eltérések alapján mennyiben tekinthető a közös piaccal összeegyeztethetőnek. Amennyiben a vizsgálat tárgyát képező intézkedés nem minősül állami támogatásnak, a támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálata okafogyottá válik.

(67)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésének értelmében „a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

(68)

Ez a rendelkezés felsorolja azokat az ismérveket, amelyek alapján egy nemzeti intézkedés állami támogatásnak minősülhet. Miként a Bíróság 2006. június 15-i ítéletében emlékeztet rá, ezek az ismérvek a következők: „elsősorban a támogatás állam általi vagy állami forrásból történő finanszírozása, másodsorban a valamely vállalkozásnak nyújtott előny, harmadsorban az említett intézkedés szelektív jellege, negyedsorban pedig ez utóbbinak a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatása és az ebből eredő versenytorzítás.” (15)

(69)

Ezek az ismérvek halmazati jellegűek, vagyis valamennyinek teljesülnie kell ahhoz, hogy egy intézkedést állami támogatásnak lehessen minősíteni. Ezért attól fogva, hogy a Bizottság megállapítja, hogy ezen ismérvek közül egy nem teljesül, biztonsággal állíthatja, hogy a vizsgálat tárgyát képező intézkedés nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak.

(70)

Ami az FMEA-nak a Trèves-be történt 55 millió EUR összegű befektetését illeti, először azt kell vizsgálni, hogy az előny ismérve teljesül-e.

(71)

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint (16) egy vállalkozásba történő pénzapport nem tekintendő állami támogatásnak, ha az apport olyan feltételek mentén történik, amelyek egy rendes piacgazdasági körülmények között működő magánbefektető számára elfogadhatóak lennének („a piacgazdasági magánbefektető ismérve”).

(72)

Ebben a tekintetben, ha azzal a feltételezéssel élünk, hogy az FMEA a Trèves-ben birtokolt részesedését 2012 folyamán eladja, az FMEA által a befektetésére kalkulált belső megtérülési ráta (IRR) évi [> 12 %]. Ez a mutatószám az FMEA teljes befektetése, vagyis az [5–15] millió EUR összegű közvetlen tőkeapport, valamint a tőkéhez való hozzájutást lehetővé tevő, tartozáselismerést megtestesítő értékpapírok formájában (azaz részvénnyel kiváltható, változtatható paritású kötvények formájában) történt [40–50] millió EUR összegű apport adózás előtti jövedelmezőségének felel meg.

(73)

Ennélfogva annak megítélése érdekében, hogy a piacgazdasági magánbefektető ismérve teljesül-e, a Bizottságnak a következő kérdésekben kell állást foglalnia:

(74)

A Bizottság a b) és d) kérdésekre adott válaszokhoz egyrészt az FMEA befektetési szerkezetével, másrészt a rendkívüli nyereség felosztásával összefüggő megfontolásokat csatol.

(75)

A fenti kérdésekre adandó válaszok teszik lehetővé a Bizottságnak, hogy meghatározza, hogy az FMEA hasonló feltételek mentén járt-e el, mint amilyen feltételeket megkövetelt volna egy olyan magánbefektető, akinek a befektetése egyrészt a gépjárműágazatnak a befektetés idején tapasztalható helyzetéből, másrészt a bizonyos pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalkozás helyzetéből fakadó kockázattal járt volna.

(76)

Miként a (23) preambulumbekezdés említi, a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság kitörését röviddel megelőzően a Trèves már kezdte learatni a 2005-ben indított első szerkezetátalakítási tervének gyümölcseit, amely a létszámleépítést és a termelési kapacitások ésszerűsítését célozta (17). A válság bekövetkeztekor a Trèves úgy döntött, hogy módosítja és elmélyíti a szerkezetátalakítási tervet.

(77)

2008 nyarának végén tehát a Trèves új lökést adott szerkezetátalakítási tervének, és 2008 decemberének végén, azaz a 2009. május 25-i egyeztetési jegyzőkönyv aláírása előtt több hónappal már a következő eredmények voltak tapasztalhatók:

(78)

2009 elején a Trèves ezért hivatalosabb formában kidolgozta a szerkezetátalakítási terv újabb változatát, és ebben a […] független tanácsadó iroda segítségét vette igénybe. Az iroda konkrétan jóváhagyta a terv finanszírozásához szükségesnek ítélt ([110–140] millió EUR-nyi) pénzeszköz igényt (lásd a (25) és további premabulumbekezdéseket).

(79)

Először is hangsúlyozni kell, hogy a szerkezetátalakítási tervben szereplő, a jövőbeli üzleti forgalomra vonatkozó előirányzat hihetőnek és realistának tűnik. Az előirányzat ugyanis a gyártóktól származó igen jelentősen visszavágott rendelési állományszint előrejelzésére épül. A 2009-re várt rendelésállomány például [15–25] %-kal kisebb a 2008-as szintnél. Másfelől a tervelőirányzat összecseng az ugyanebben az időszakban a gépjárműipari ágazat elemzői (például a JD Power társaság) által készített, az ágazatnak a 2011 környékén várható kilábalására és felállására vonatkozó előrejelzésekkel. A Trèves tehát jövőbeli üzleti forgalmát a rendelési állomány óvatos és alapos becslése alapján becsülte meg. A terv az ágazat helyzetének alakulása tekintetében óvatos marad, és a 2008-ban realizált értékesítésekhez viszonyítva 2011-ben […]-os tevékenységi szintre épít.

(80)

Ezenfelül a terv számottevő költség-visszaszorítást irányoz elő. A költségcsökkentést egyebek mellett a munkaerő hatékonyságának javításával és az üzemeltetési költségek szintjén történő megtakarításokkal kívánja elérni […] (18) […]. A költségek visszaszorítása jelentős létszámleépítésre is támaszkodik (a szerkezetátalakítás összesen 1 300 főt érint).

(81)

Ezen intézkedések alapján a szerkezetátalakítási terv az alábbiakat irányozza elő:

(82)

Megjegyzendő, hogy mielőtt kötelezettséget vállalt volna, az FMEA maga is megbízta az […] irodát azzal, hogy 2009. március közepe és április vége között végezze el a Trèves teljes átvilágítását („due diligence”). A szerkezetátalakítási tervet az FMEA csoportjai maguk is elemezték és jóváhagyták.

(83)

Másfelől szerkezetátalakításának keretében a Trèves vállalja, hogy átengedi a tevékenységét „[…]”, miközben figyelembe veszi ennek az ügyletnek a szakmai és társadalmi egyensúlyait, és törekszik arra, hogy hozzájáruljon az új Trèves csoport szakmai eszközének versenyképességéhez.

(84)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a szerkezetátalakítási terv, amelynek alapján az FMEA a Trèves társaságba való befektetését eszközölte, hihetőnek és realistának tekinthető.

(85)

A Trèves saját tőkéjének értéke az FMEA-befektetés előtt [15–40] millió EUR-ban került meghatározásra. Az FMEA ezen a bázison szerezte meg a Trèves tőkéjének [< 50] %-át, amikor [5–15] millió EUR összegű tőkeemelést hajtott végre. A Bizottságnak vizsgálnia kell, hogy a vállalkozás akkori helyzetére figyelemmel ez a felértékelés megfelelő és óvatos volt-e.

(86)

Egy vállalkozás saját tőkéje értékének a megbecslésére többféle módszer létezik (19). Az egyik gyakran használt módszer az EBITDA-többszörös. E módszer alapján úgy lehet megbecsülni egy vállalkozás saját tőkéjének az értékét egy X évben, hogy ennek az X évnek az EBITDA-ját felszorozzuk az ágazatra relevánsnak ítélt számmal (szorzószámmal), és az eredményből kivonjuk a kötelezettségek nettó értékét.

(87)

Egy másik módszer az úgynevezett „Discounted Cash Flow Analysis”. A vállalkozás jövőbeli évekre rendelkezésre álló cash flow-jának („Free Cash Flows”) névleges értékét diszkontáljuk a névleges tőke súlyozott átlagköltségével (a továbbiakban: Weighted Average Cost of Capital vagy WACC), és a kapott értékből kivonjuk a kötelezettségek nettó értékét.

(88)

A harmadik módszer az üzleti forgalom többszöröse. E módszer alapján úgy lehet megbecsülni egy vállalkozás saját tőkéjének az értékét egy X évben, hogy ennek az X évnek az üzleti forgalmát felszorozzuk az ágazatra relevánsnak ítélt számmal (szorzószámmal), és az eredményből kivonjuk a kötelezettségek nettó értékét.

(89)

A Trèves saját tőkéje befektetés előtt értékének meghatározása céljából az FMEA a Discounted Cash Flow Analysis és az üzleti forgalom többszörösének módszerét használta, ugyanis mivel 2008 végén a Trèves-nek nem volt pozitív EBITDA-ja, az első említett módszer, az EBITDA-többszörös nem volt alkalmazható.

(90)

A Discounted Cash Flow Analysis módszere viszont lehetséges volt, és lehetővé tette a nyereségesség helyreállása kilátásának figyelembevételét, ami a vállalkozás teljesítménye várt javulásából adódó jótékony hatásoknak az értékelésbe történő beépítését eredményezi. Óvatossági intézkedésként és megerősítésként az üzleti forgalom többszöröse módszerének alkalmazására is sor került.

(91)

A vállalkozás Discounted Cash Flow Analysis módszerét illetően, a tőkeköltséget vagy az ágazati WACC-ot, amely az ágazat különleges kockázatát is magában foglalja, 12 %-ra becsülték. Ezek után az FMEA egy óvatosabb, a vállalkozás méretével és a befektetés nem likvid jellegével összefüggő különleges kockázathoz kapcsolódó további pótlékokat is magában foglaló, [> 12] %-os WACC-ot is számított. Az FMEA végül a vállalkozás kilábalása kontextusához (a szerkezetátalakításhoz) kötődő többletkockázat figyelembevétele érdekében [> 12] %-os WACC mellett döntött. A vállalkozás hosszú távú értékét (az úgynevezett „végértéket”) a 2011-es eredmények alapján számították ki. Így az FMEA a Trèves csoport saját tőkéjének értékét [15–40] millió EUR-ban állapította meg.

(92)

Az üzleti forgalom többszörösének módszerét illetően, a 2008. év végi üzleti forgalomra kalkulált és alkalmazott többszörös [0–1] volt. Ez a szorzószám megfelel az ügylet lebonyolításának idején az összehasonlítható vállalkozások esetében a piacon megfigyelt többszörösöknek. Helyénvaló aláhúzni, hogy ezek a többszörösök a gépjárműgyártó és az alkatrész-beszállító ágazatot 2008 végén és 2009 elején erőteljesen sújtó pénzügyi és gazdasági válság miatt negatív történelmi csúcsokat döntögettek (az üzleti forgalom hosszú távú többszörösének átlaga az autóipari alkatrész-beszállítói szektor esetében 0,51 volt). A [0–1]-es többszörös alapján a Trèves saját tőkéjének értéke [15–40] millió EUR-ra jött ki.

(93)

Így, jóllehet a [0–1]-es többszörös negatív történelmi csúcsnak tekintendő, az FMEA az ebből a többszörösből adódó értéket, és nem egy hosszú távú vagy több évre egyenletesen elosztott átlagtöbbszörösből adódó értéket fogadott el. Az FMEA a Discounted Cash Flow Analysisből adódó felértékelést sem fogadta el. A fentiekből következik, hogy a Trèves saját tőkéjének az FMEA-befektetés végrehajtása előtti felértékelése megfelelő és óvatos volt, az értékelés ugyanis a Discounted Cash Flow Analysis módszere szerint és a tőzsdei többszörösök által meghatározott intervallum alsó tartományában helyezkedik el. Egy ilyen összefüggésben elvégzett felértékelés kedvező a magánbefektető számára, hiszen az értékelési többszörösöknek a történelmi átlagszintekhez való visszatérése távlatában a rendkívüli nyereség kilátásainak erősítése irányába mutat.

(94)

Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy az FMEA befektetése nem szorítkozik egy [5–15] millió EUR összegű tőkeapportra, amellyel a Trèves csoportban [< 50] %-os részesedést szerzett. Az FMEA ugyanis ezen felül évi [> 8] %-os kamatozású, a tőkéhez való hozzájutást lehetővé tevő, tartozáselismerést megtestesítő értékpapírok formájában (részvénnyel kiváltható, változtatható paritású kötvények) formájában további [40–50] millió EUR-t is apportált. Ez az apportösszetétel olyan kifinomult felépítés, amelyet egy ilyen ágazatban, mint a gépjárműipari alvállalkozói szektor, egy magánbefektető megkövetelt volna, ugyanis a jelentékeny nagyságú, részvénnyel kiváltható, változtatható paritású kötvénycsomag megléte, amelynek paritása a gazdasági társaság teljesítményétől függ, a létező egyik legösztönzőbb ellenőrzési mechanizmus.

(95)

Az FMEA által felállított mechanizmus a következő. A részvénnyel kiváltható, változtatható paritású kötvényeket a Trèves társaság új részvények kibocsátásával fizetheti vissza. A 2011-es paritást […] %-os bruttó fedezeti marzs elérésével határozták meg. Amennyiben a bruttó fedezet eléri ezt a küszöböt, a kötvények visszafizetése következtében az FMEA a saját tőke […] %-ának birtokába jut. Amennyiben ezt a küszöböt nem sikerül elérni, a kötvények visszafizetése folytán az FMEA a saját tőke […] %-át szerezné meg. A Trèves vezetőinek érdeke tehát az, hogy biztosítsák a bruttó fedezeti marzs elérését […]. A pénzügyi befektető és a részvényesek-vezetők érdekei ily módon szorosan összefonódnak annak érdekében, hogy a vállalatból történő kivonuláskor a társaság értéke a lehető legmagasabb legyen.

(96)

Egy magánbefektető általában úgy jár el, hogy megbecsüli a tervezett befektetési projekt által kitermelendő éves belső megtérülési rátát. Egy vállalatba történő befektetés éves IRR-jének a kiszámítása céljából meg kell határozni az adott vállalkozásnak az elvárt megtérülés idején való értékét.

(97)

Miként a (85)–(87) preambulumbekezdésben már leszögeztük, egy vállalkozás értékének a meghatározására többféle módszer létezik. A vállalkozás 2012. évi értékének becsléséhez – amikor az FMEA átruházhatja a részesedését (20) – az FMEA az EBITDA-többszörös módszeréhez folyamodott. Az ipari ágazatban gyakran használják ezt a módszert egy tőkebefektető vagy szavatolótőke-befektető kivonulása módozatainak a megtervezéséhez. Az FMEA egyébként az EBITDA alapján kalkulált elvárt megtérülés számítása során a vállalkozás kilábalását célzó releváns intézkedésre támaszkodik, mely kilábalásnak a befektetés időpontja (2009. május 25.) és 2011 vége között kell bekövetkeznie. Ráadásul azáltal, hogy az FMEA a 2011-re, és nem a 2012-re tervezett EBITDA-t veszi alapul (a 2012-es ugyanis magasabb), óvatos megközelítést választ, amelynek lényege az, hogy megbizonyosodik arról, hogy a vállalkozás kilábalása egy viszonylag rövid (valamivel két és fél évnél hosszabb) határidőn belül kielégítő módon megvalósul.

(98)

Ennélfogva az FMEA által az adott esetben kalkulált IRR a szerkezetátalakítási tervben szereplő három feltételezésen alapul. Az első az, hogy a Trèves csoport EBITDA-jának az előirányzat szerint 2011 végére [50–80] millió EUR-t kell elérnie. A második az, hogy a Trèves 2011. végi értékét az EBlTDA [1–6]-os többszörösével határozzák meg. Harmadsorban pedig a kötelezettségek nettó értékét 2011. végére [50–150] millió EUR-ra becsülik. A Bizottságnak tehát azt kell eldöntenie, hogy ezek a feltételezések hihetőek és realisták voltak-e abban az időben, amikor az FMEA a befektetését eszközölte.

(99)

Először is, a 2011-es EBITDA értékét illetően ki kell emelni, hogy ez az előirányzat a szerkezetátalakítási terv végrehajtására épül. Márpedig, miként ezt a (76) és az utána következő preambulumbekezdések kifejtik, a szerkezetátalakítási terv hihetőnek és realistának tekinthető. Így emlékeztetni kell arra, hogy a költségek visszafogása alapvetően a munkaerő hatékonyságának javítása, továbbá – a […]-nak köszönhetően – az üzemeltetési költségek szintjén történő megtakarítások révén valósul meg. A költségek visszaszorítása jelentős létszámleépítésre is támaszkodik (a szerkezetátalakítás összesen 1 300 főt érint).

(100)

Másodsorban, a vállalkozás értékének meghatározásához használt [1–6]-os EBITDA-többszörös megfelel a 2000–2009-es időszakban az ágazatra kalkulált átlagtöbbszörösnek ([1–6]), levonva belőle a társaság kilábalása kontextusával összefüggő prudenciális intézkedésként levont típuseltérést. Ez a többszörös valamivel magasabb az ágazatra a befektetés időpontjában kalkulált többszörösnél (mintegy 4,2). Ugyanakkor a 2011. év végi felértékeléshez elegendően óvatos egy [1–6]-os számra támaszkodni, figyelemmel a mutatószám tervezett helyreállására, amely egyébként a befektetés időpontjában már határozottan elkezdődött (2008 decemberében [1–6] volt, míg 2009 májusában [1–6]). Ez a többszörös a hosszú távú ágazati előrejelzésekben szereplő [1–6] és [1–6] közé eső többszörösök tükrében is különösen óvatosnak tűnik.

(101)

Harmadsorban, a 2009 áprilisában készített előrejelzések a nettó kötelezettségállomány javulását tükrözték, amelynek az előrejelzések szerint a 2008. év végi [100–200] millió EUR-ról 2010 végére [100–200] millió EUR-ra kell változnia (a kötelezettségállomány előzőleg romlott, a 2005. év végi [100–200] millió EUR-ról 2008 végére [100–200] millió EUR-ra változott.) A 2009–2011-es időszakra elfogadott EBITDA tervelőirányzat szintjére, az immateriális és tárgyi befektetésekhez kapcsolódó jelentős többletköltségek hiányára, valamint a szerkezetátalakításra képzett többlet céltartalékok hiányára figyelemmel a [0–30] millió EUR-nyi előirányzott csökkenés óvatosnak tűnik.

(102)

A fentiekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a befektetés időpontjára kalkulált IRR ésszerű feltételezéseken alapul.

(103)

Ami azt a kérdést illeti, hogy a befektetésben rejlő kockázatra tekintettel elfogadható-e a megcélzott [> 12 %]-os IRR, a Bizottság a következő észrevételeket fogalmazza meg.

(104)

Először is, emlékeztetni kell arra, hogy a (97)–(100) preambulumbekezdésben foglaltak alapján elvégzett számítás valójában [> 15 %]-os IRR-t eredményez. Az FMEA azonban biztonsági és óvatossági intézkedésként a 2011-re várt EBITDA-ra […] %-os levonást alkalmazott. A jelen elemzés céljaira elfogadott IRR tehát a vállalkozás alakulására vonatkozó pesszimista forgatókönyvből adódik. Miként ugyanis már volt szó róla, az alapforgatókönyv [> 15 %]-os IRR-ről szól, míg az optimista forgatókönyv ([…] %-kal magasabb EBITDA) [> 20 %] körül mozgó IRR-t irányoz elő.

(105)

Ezek után rá kell mutatni, hogy az ügylet nem likvid jellegére figyelemmel az FMEA befektetésének időpontjában nem lehetséges összehasonlítható jegyzett árakra hivatkozni (például az utoljára visszafizetendő kölcsönök esetében) ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, hogy az előirányzott IRR-szint megfelelő-e. Az alábbiakban viszont több olyan momentum ismertetésére kerül sor, amelyek lehetővé teszik az FMEA által 2009 májusában elfogadott [> 12 %]-os IRR-küszöb megítélését.

(106)

Először is le kell szögezni, hogy a gépjárműipari alvállalkozási szektorban a befektetések tényleges megtérülése gyakran alacsony. A 2008 második félévében kitört válságot megelőző öt év folyamán ugyanis az átlag IRR 8,5 % körül mozgott (21). Ugyanakkor a profi befektetők az ezen ágazathoz tartozó vállalkozásoknak [a többi szektorhoz viszonyított] alacsony értékszintjével összefüggő potenciális nyereség tudatában gyakran fektettek be ebbe a szektorba. Ezért például 2006-ban azok a befektetők, akik a piac 2003-as mélypontján fektettek be, kiugró IRR-eket könyvelhettek el (ezek három éven keresztül az évi 20 %-ot is meghaladták).

(107)

Ennélfogva a tapasztalt átlagmegtérülések meghaladása érdekében egy profi befektetőnek alapos piacismeretre kell támaszkodnia, és ez érvényes is az FMEA-ra, továbbá a hozamoptimizálást lehetővé tevő részesedési szerkezetet kell előirányoznia, ami szintén áll az FMEA befektetésére (lásd a befektetés összetételére vonatkozó megfontolásokat a (94) és (95) preambulumbekezdésben, valamint a rendkívüli nyereség felosztására vonatkozó megfontolásokat a (110) és (111) preambulumbekezdésben).

(108)

Ezen túlmenően a francia hatóságok hivatkoznak az AFIC (a Francia Tőkebefektetők Egyesülete) egyik tanulmányára, amely figyeli a franciaországi tőkebefektetési szektor teljesítményének alakulását. A tanulmány több mint 500 befektetési alapot kezelő több mint 120 szervezet által közölt adatokon alapul. Az AFIC munkái a fejlesztési célú tőke 2007. végi 14,1 %-os nettó hozamáról, míg 2008. végi 10,8 %-os nettó hozamáról számolnak be (amely az FMEA befektetéséhez közelebbi időpont). A fejlesztési célú tőke a befektetési tőkének az FMEA befektetési politikája szemszögéből releváns alosztálya (kisebbségi részesedésszerzés és friss pénzinjekció). A kezelőtársaság javadalmazási költségének figyelembevétele után, amelynek becsült összege legfeljebb […], a piaci teljesítmény felmutatásához szükséges elérendő IRR-cél 12 és 15 % között mozog.

(109)

Végezetül, a befektetés időpontjában rendelkezésre álló paraméterek lehetővé teszik a tőke súlyozott átlagköltségének (a WACC-nak) a MEDAF (22) alapján felállított és a franciaországi gépjárműipari szektorhoz igazított meghatározását, amely a Trèves vállalkozás méretével és a befektetés nem likvid jellegével összefüggő különleges kockázathoz kapcsolódó további pótlékokat is magában foglalja. A kockázati pótlékban rejlő ezen további elemekre tekintettel a vonatkozó WACC a befektetés időpontjában [> 12] %-ra lett becsülve, amelyet az FMEA [> 12] %-ra emelt meg (lásd a (91) preambulumbekezdést). Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a WACC az egy vállalkozás tőkenyújtói (a részvényesek és a hitelezők) által a befektetési projektek finanszírozásához megkövetelt minimum megtérülési arány. A Trèves számára kiszámított WACC tehát szignifikáns jelzés a [> 12 %]-os IRR-küszöb elfogadhatóságára nézve (23).

(110)

Másfelől alá kell húzni, hogy a Trèves vállalkozásból adódó rendkívüli nyereség az FMEA és a történelmi részvényes között nem a Trèves tőkéjében való részesedésük arányában lesz felosztva. A vállalatból történő […]-ben bekövetkező kivonulás esetére ugyanis a részvényesi megállapodás kimondja, hogy a vállalkozás értékének első […] millió EUR-nyi szelete teljes mértékben az FMEA-t illeti (első sáv). Ezután az értékesítésből származó bevételnek a […] millió EUR és az évente […] %-kal feltőkésített FMEA-befektetés összegével egyező összeg közé eső része […] %-ban az FMEA és […] %-ban a történelmi részvényesek között kerül felosztásra (második sáv). Végül e határértéken felül az eladásból származó bevétel […] %-át kapja az FMEA és […] %-át kapják a történelmi részvényesek.

(111)

A rendkívüli nyereségre vonatkozó ezen megállapodás védi az FMEA-t, hiszen az FMEA ezáltal jelentős garanciát kap arra nézve, hogy a befektetésére számított [> 12 %]-os IRR-t hamar elérik (ez az arányszám a Trèves fent ismertetett WACC-jának felel meg). Azután ez a megállapodás erőteljesen ösztönzi a történelmi részvényest és a vállalat vezetőit arra, hogy teljesítsék, sőt túl is teljesítsék a szerkezetátalakítási terv célkitűzéseit: a terv a különböző forgatókönyvek értelmében az FMEA számára [> 12 %]-os, [> 15 %]-os vagy [> 20 %]-os IRR-t eredményez.

(112)

Az előző megállapításokból tehát az következik, hogy a befektetés időpontjában az előirányzott [> 12 %]-os IRR ésszerű, és a befektetésben rejlő kockázatra tekintettel elfogadható volt.

(113)

A Trèves szerkezetátalakítási tervének, az FMEA-befektetést megelőző felértékelésének, a befektetés szerkezetének, a [> 12 %]-os IRR-t alátámasztó feltételezéseknek, továbbá az említett IRR-szint megfelelőségének elemzését követően (különös tekintettel a rendkívüli nyereség felosztására vonatkozó részvényesi megállapodásra), meg kell állapítani, hogy az FMEA hasonló feltételek mentén járt el, mint amilyen feltételeket megkövetelt volna egy olyan magánbefektető, akinek a befektetése egyrészt a gépjárműágazatnak a befektetés idején tapasztalható helyzetéből, másrészt a bizonyos pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalkozás helyzetéből fakadó kockázattal járt volna. Más szóval, az FMEA 55 millió EUR-s befektetése megfelel a piacgazdasági magánbefektető ismérvének. Tehát nem részesíti előnyben a Trèves vállalkozást.

(114)

A francia hatóságok 18,4 millió EUR értékben adó- és társadalombiztosítási tartozásátütemezési tervet engedélyeztek a Trèves részére. Ezen intézkedés vonatkozásában a Bizottság először is az előny ismérvét kívánja vizsgálni.

(115)

A Bizottság döntési gyakorlata és az ítélkezési gyakorlat szerint egy állami hitelező által engedélyezett tartozásátütemezési megállapodás nem képez állami támogatást akkor, ha az állami hitelező magatartása összehasonlítható egy olyan magánhitelezőével, aki „törekszik a neki járó összegek visszaszerzésére, és aki evégett az adóssal olyan megállapodásokat köt, amelyek értelmében a visszatérítés megkönnyítése érdekében a felhalmozott tartozásokat átütemezik, vagy a felek részletekben történő visszafizetésben állapodnak meg.” (24)

(116)

Az adósságátütemezési terv a Trèves állami hitelezői számára a kényszerbehajtásnál jobb megoldást jelent, kényszerbehajtás esetén ugyanis az állami hitelezők a vállalkozás általános eladósodottságára figyelemmel nem elsődleges kintlevőségeiknek csak egy részét szerezték volna vissza. Az átütemezés engedélyezésével viszont az adó- és társadalombiztosítási tartozások biztosítására elsőrendű jelzálogok […] létesítésére került sor (a 2009. május 25-i egyeztetési jegyzőkönyv […] cikke). Ezeket az eszközöket a jegyzőkönyv 7. sz. melléklete határozza meg. Nettó könyv szerinti értékük 2008. december 31-én [25–35] millió EUR volt. Az állami hitelezők javára létesített biztosítékok összege tehát a kintlevőségeiknek több mint 140 %-ára rúg; a kintlevőségek állnak a tőkéből (18,4 millió EUR), késedelmi kötbérekből és késedelmi kamatokból (lásd a (117) preambulumbekezdést).

(117)

Másfelől a Trèves állami hitelezői kamatokat is kapnak, a 18,4 millió EUR-s összeghez ugyanis még járul [1–2] millió EUR késedelmi kötbér és [1–2] millió EUR késedelmi kamat; az összes tartozást […] és […] között […] EUR-s részletekben kell visszafizetni. A kötbérek és késedelmi kamatok összege [2–4] millióra rúg, vagyis a tőke [10–20] %-ára, amely az átütemezési terv súlyozott átlag futamideje alatt mintegy [0–10] % éves kamatot tesz ki. Ez a kamatláb kezdetektől fogva magasabb volt a pénzintézetek által a Trèves-nek a 2009. május 25-i egyeztetési jegyzőkönyv keretében kiajánlott kölcsönök kamatánál, mind az új hitel, mind a konszolidációs kölcsön esetében (25).

(118)

Ebben a vonatkozásban azt is hangsúlyozni kell, hogy az állami hitelezők kötelezettségvállalása a bankok számottevő kötelezettségvállalásával párosult ([30–60] milliós konszolidációs kölcsön és [10–30] milliós új hitel). Az egyeztetési jegyzőkönyv ráadásul kifejezetten kimondja, hogy a bankok javára létesített biztosítékok csak másodrendűek […], ami azt jelenti, hogy a bankok hitelezőkként addig semmilyen biztosítékot nem érvényesíthetnek, amíg az elsőrendű állami hitelezők teljes mértékben kielégítést nem nyertek.

(119)

Ezen túlmenően a Trèves csoport semmilyen adó- és társadalombiztosítási tartozáselengedésben nem részesült.

(120)

Végül pedig a francia hatóságok megerősítették, hogy a jelenlegi átütemezési terv nem képezi egy előző terv meghosszabbítását vagy módosítását.

(121)

A fentiekből tehát kiviláglik, hogy a Trèves javára engedélyezett adó- és társadalombiztosítási tartozásátütemezési tervet a francia hatóságok a szerkezetátalakítási terv mögött megbúvó, hihetőnek ítélt feltételezések alapján (lásd az V. szakaszt) engedélyezték, és a tartozásátütemezési tervet egy ugyanilyen körülmények közé kerülő piacgazdasági magánhitelező által elfogadható részletek jellemzik.

(122)

Az V. szakasz 1. pontjában ismertetett pontokra figyelemmel kitűnik, hogy sem az FMEA 55 millió EUR-s befektetése, sem a 18,4 millió EUR-s adó- és társadalombiztosítási tartozásátütemezési terv nem hozza előnybe a Trèves csoportot. Következésképpen ezek az intézkedések nem minősülnek az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak.

(123)

A szóban forgó intézkedések alapos vizsgálatát követően a Bizottság megállapítja, hogy ezek nem minősülnek az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak,

(1)

A Bizottság egy hozzá benyújtott panaszt követően 2002. november 15-én tájékoztatást kért a portugál hatóságoktól a 2002. szeptember 25-i, 197/2002 sz. törvényerejű rendelet (1) (a továbbiakban: 197/2002 sz. törvényerejű rendelet) értelmében a vágóhídon az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésének, szállításának, feldolgozásának és megsemmisítésének támogatására szánt adó jellegű járulékok bevezetéséről. A portugál hatóságok 2003. január 20-án kelt hivatalos levelükben adtak választ.

(2)

A rendelkezésre álló információk alapján a szóban forgó program a Bizottság előzetes engedélye nélkül hatályba lépett, és a hivatalosan közzé nem tett támogatások jegyzékébe NN 41 A-B/03 számmal bejegyzésre került.

(3)

2003. április 16-án és 30-án kelt leveleiben a Bizottság szolgálatai újabb tájékoztatást kértek a portugál hatóságoktól a fenti programról. A portugál hatóságoknak négy hét állt rendelkezésre a válaszadásra.

(4)

A Portugál Köztársaság Állandó képviselete az Európai Unió mellett 2003. május 5-én kelt és iktatott, valamint 2003. június 6-án kelt és 2003. június 10-én iktatott hivatalos levelében a portugál hatóságok nevében kérte a Bizottság által kért információk rendelkezésre bocsátására elrendelt idő meghosszabbítását, tekintettel az információk összegyűjtésének időigényes mivoltára.

(5)

A Bizottság szolgálatai 2003. július 25-én kelt levelükben a határidőt négy héttel meghosszabbították.

(6)

Mivel Portugália a fent említett négy hetes meghosszabbítási idő alatt nem adott választ, a Bizottság szolgálatai 2003. december 19-én hivatalos emlékeztető levelet küldtek a portugál hatóságoknak, melyben jelezték, hogy válasz hiányában érvényt szereznek azon joguknak, hogy javaslatot tegyenek a Bizottságnak egy, a tájékoztatásnyújtásra irányuló eljárás megindítására, az 1999. március 22-i, 659/1999/EK tanácsi rendelet 10. cikke (3) bekezdésének értelmében, mely magában foglalja az EK-Szerződés 93. cikkének (2) (az EUMSZ jelenlegi 108. cikke) végrehajtására vonatkozó szabályokat.

(7)

A Portugál Köztársaság Állandó képviselete az Európai Unió mellett 2004. február 5-én kelt és iktatott levelében tájékoztatta a Bizottságot a portugál hatóságok válaszáról a Bizottság szolgálatainak 2003. április 16-án és 30-án kelt leveleire.

(8)

2004. november 11-én kelt levelükben a Bizottság szolgálatai újabb tájékoztatást kértek a portugál hatóságoktól a fenti programról. A portugál hatóságoknak négy hét állt rendelkezésre a válaszadásra.

(9)

A Portugál Köztársaság Állandó képviselete az Európai Unió mellett 2004. december 30-án kelt és 2005. január 5-én iktatott levelében a portugál hatóságok nevében a Bizottság által kért információk közlésére elrendelt idő egy hónapos meghosszabbítását kérte, tekintettel az információk összegyűjtésének időigényes mivoltára.

(10)

A Bizottság szolgálatai 2005. január 17-én kelt levelükben a határidőt, a kérésnek megfelelő időtartamra, második alkalommal is meghosszabbították.

(11)

Mivel Portugália a fent említett négy hetes meghosszabbítási idő alatt nem adott választ a felvetett kérdésekre, a Bizottság szolgálatai 2005. április 12-én küldtek egy újabb emlékeztető levelet a portugál hatóságoknak, melyben felhívták a figyelmet arra, hogy a megállapodott négy hetes időszak leteltével válasz hiányában fenntartják a jogot, hogy javaslatot tegyenek a Bizottságnak egy, az információnyújtásra vonatkozó eljárás indítására, a 659/1999/EK rendelet 10. cikke (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.

(12)

A fent említett határidő 2005. májusban lejárt. Mivel a határidő végéig sem érkezett válasz, a Bizottság 2006. február 21-én kelt határozatában (3) felszólította Portugáliát a kért információk közlésére, és felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben a portugál hatóságoktól nem kap választ, érvényt szereznek joguknak az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás (lásd az információnyújtási rendelkezésre vonatkozó (80) bekezdést) megindítására.

(13)

Mivel a kért információk rendelkezésre bocsátása nem valósult meg, a Bizottság 2009. január 28-án az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott. A határozat megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában (4). A Bizottság felszólította a tagállamokat és az érintett feleket a szóban forgó támogatásokról alkotott észrevételeik benyújtására.

(14)

Mivel Portugália a megállapított határidőig nem nyújtotta be észrevételeit, a Bizottság 2009. március 18-án emlékeztető levelet küldött a portugál hatóságoknak. 2009. április 14-én Portugália továbbította észrevételeit a Bizottságnak, melyhez csatolta a 393-B/98 sz. és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet egy-egy példányát. 2009. június 15-én érkeztek meg az ETSA – Empresa de Transformação de Subprodutos Animais, SA., állati eredetű melléktermékek feldolgozásával foglalkozó vállalat) észrevételei.

(15)

Az ETSA észrevételeit a Bizottság 2009. július 1-jén továbbította a portugál hatóságok felé, melyhez a portugál hatóságok semmilyen megjegyzést nem fűztek a Bizottság irányába.

(16)

Az ETSA észrevételeire alapozva a Bizottság szolgálatai kiegészítő tájékoztatást kérve 2010. február 19-én hivatalos levelet küldtek a portugál hatóságoknak, melyre Portugália 2010. április 27-én kelt levelében válaszolt.

(17)

A Bizottság szolgálatai 2011. február 1-jei levelükben kérték a portugál hatóságokat további információk szolgáltatására, oly módon, hogy az információk teljes mértékben megválaszolják a szolgálatok által korábban felvetett kérdéseket.

(18)

A portugál hatóságok 2011. február 24-én kelt levelükben kérték a tájékoztatásnyújtási határidő 30 napos meghosszabbítását.

(19)

A Bizottság szolgálatai 2011. február 28-án kelt levelükben a határidőt 30 nappal meghosszabbították. Portugália a Bizottság szolgálatai által feltett kérdésekre 2011. április 1-jén válaszolt.

(20)

2011. június 20-án kelt hivatalos levelükben a Bizottság szolgálatai tájékoztatták a portugál hatóságokat arról, hogy kérni fogják a Bizottságot egy megengedő határozat meghozatalára, és kifejtették a döntés kiszabott feltételeit.

(21)

A portugál hatóságok információi alapján 1998. január 1. és október 14. között 66 esetben észlelték a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmát (a továbbiakban: „BSE”) Portugáliában. Tekintettel erre a köz- és állat-egészségügyi kockázatra, a Bizottság 1998. november 18-án sürgősségi intézkedésekre vonatkozó 98/653/EK határozatot hozott a Portugáliában előforduló BSE miatt szükségessé vált szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmával (BSE) szembeni védelem érdekében (5), és előírta a Portugáliában tapasztalt BSE esetek által megkövetelt sürgősségi intézkedéseket, melyben nevezetesen megtiltotta bizonyos állatok és állati eredetű melléktermékek Portugáliából más tagállamokba történő szállítását.

(22)

A BSE elleni küzdelem keretében elfogadott intézkedések következményeinek enyhítése céljából a portugál állam 1999 óta fedezi az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos összes költséget. Az 1998. december 4-én kelt 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet (6) (a továbbiakban: 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet) értelmében a Portugál Állam kötelezettséget vállalt a melléktermékek összegyűjtéséért, feldolgozásáért és megsemmisítéséért, valamint az azokkal járó költségekért.

(23)

A 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet 4. cikkének (3) bekezdése megemlíti a vágóhidaktól begyűjtendő, és bizonyos alapanyagok megsemmisítésének finanszírozására szánt adók rögzítésének lehetőségét. A portugál hatóságoktól kapott információk szerint azonban ezek az adók nem kerültek bevezetésre a vágóhidakon.

(24)

A portugál hatóságok arról számoltak be, hogy nem állt rendelkezésükre a specifikus eszközök megfelelő mennyisége ahhoz, hogy biztosítani tudják a hulladékok megfelelő kezelését, és ezért a magánszektorral kényszerültek elláttatni azokat a szolgáltatásokat, melyek természetüknél fogva az állam kötelessége lenne.

(25)

A portugál hatóságok azzal érveltek, hogy az említett közérdekű feladat átruházása a privát szektorra az 1999. június 8-i, 197/99 sz. törvényerejű rendeletben (7) foglaltaknak megfelelően történt, mely az Európai Parlament és a Tanács 1997. október 13-i, a szolgáltatásnyújtásra irányuló, illetőleg az árubeszerzésre irányuló, illetőleg az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50/EGK, illetőleg 93/36/EGK, illetőleg 93/37/EGK irányelv módosításáról szóló irányelvének (8) portugál nemzeti átültetésének eszköze. A szóban forgó szolgáltatások elvégzésével megbízott magánvállalatok technikai alkalmasságuk szerint kerültek kiválasztásra, a célból, hogy a rájuk bízott közérdekű feladatokat megfelelően elláthassák, beleértve a szóban forgó melléktermékek biztos, gyors és hatékony kezelésének igényét. A portugál hatóságok a 2004. szeptember 1. és december 31. közötti időszakban hatályban lévő szolgáltatási szerződései példásak.

(26)

A portugál hatóságok információi alapján, a nyújtott szolgáltatások ellentételezésének alapjául szolgáló értékek előzetesen megállapításra kerültek az 1999. január 25-i 96/99 együttes rendeletben (9). A rendelet tartalmát időszakosan felülbírálták, majd a 2001. április 6-i 324/2001 (10) és a 2002. február 19-i 124/2002 (11) együttes rendeletekkel módosították.

(27)

Az Európai Tanács 2000/766/EK (12) rendeletében megtiltotta majdnem minden állatfaj melléktermékének használatát az állatok élelmezésében, és bevezette ezen melléktermékek megsemmisítését valamennyi uniós tagállamban, Portugáliát is beleértve.

(28)

A portugál hatóságok megjegyezték, hogy az említett döntés következményeként a szóban forgó hulladék mennyisége nőtt, és ennek köszönhetően a hozzá kapcsolódó szolgáltatások költségei is megemelkedtek.

(29)

Az Európai Tanács 2001/376/EK (13) rendeletében úgy határozott, hogy a Portugáliával kapcsolatban hozott 98/653/EK határozatot fenntartja.

(30)

Az Európai Parlament és Tanács 2002. október 3-i, a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló 1774/2002/EK rendeletében (14) konkrét szabályokat fogalmaz meg a különféle állati eredetű melléktermékek összegyűjtésére, feldolgozására és megsemmisítésére vonatkozóan.

(31)

A portugál hatóságok rávilágítottak arra, hogy az ezen a területen felvállalt kötelezettségeik tiszteletben tartása érdekében úgy döntöttek, hogy a környezetvédelmi szabályozás „szennyező fizet” elvének megfelelően, az említett tevékenységek költségeit a szektor gazdasági főszereplőire ruházzák át, figyelembe véve a közegészségügy védelmében megfogalmazott aggályokat, melyekért továbbra is kötelezettséget vállalnak, és azok biztosítását alapvető fontosságúnak tartják. Portugália ezáltal bevezette a 2002. szeptember 25-i 197/2002 sz. törvényerejű rendelet által előírt rendszert.

(32)

2002. októbertől, vagyis a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépésétől kezdve, az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos költségek a vágóhidaktól, a csontos marha-, borjú- és sertéshús importőreitől, és a Közösségen belüli forgalmazóktól, azaz a csontos marha-, borjú- és sertéshús forgalmazóitól/átvevőitől beszedett adó jellegű járulékokból kerültek finanszírozásra.

(33)

2003. január 20-án kelt levelükben a portugál hatóságok kijelentik, hogy az alábbi forgalmazók mentesülnek a járulékkötelezettség alól:

(34)

A járulékok beszedéséből eredő bevételek felhasználását illetően a portugál hatóságok kijelentették, hogy azokat kizárólag az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek, valamint a KVA-k összegyűjtéséből, feldolgozásából és megsemmisítéséből eredő tevékenységek finanszírozására fordítják.

(35)

A járulékok összege a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. mellékletében került meghatározásra, az adott faj és súly arányában, az alábbiak szerint:

(36)

A KVA-k összegyűjtéséből, kezeléséből és megsemmisítéséből eredő költségek finanszírozására, a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2. cikkének (2) bekezdése meghatároz egy csak és kizárólag a vágóhidak számára előírt 0,30 EUR/KVA kg fix járulékfizetési kötelezettséget.

(37)

Valamennyi járulék fordított adózási eljárással egy állami szervhez, az Instituto Nacional de Intervençăo e Garantia Agrícola-hoz, (INGA) folyik be. A forgalmazóktól beszedett járulékok összege az INGA bevételét képezte, és közvetlenül az intézményhez folytak be.

(38)

Amint az ennek a határozatnak a (32) és (33) preambulumbekezdésében szerepel, a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 4. cikke pontosan meghatározza, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok értelmében a vágóhidaknak lehetőségük van – akár harmadik fél szolgáltatásainak igénybevételével, akár saját kezdeményezéssel – a KVA-k kivételével – valamennyi keletkezett melléktermék összegyűjtésének, feldolgozásának és megsemmisítésének megszervezésére. Amennyiben a vágóhíd él a saját intézményében keletkezett melléktermékek összegyűjtésének, feldolgozásának és megsemmisítésének megszervezésének lehetőségével – a KVA-k kivételével –, a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2. mellékletében meghatározottak értelmében az alább részletezett mértékű fix járulékfizetési kötelezettség vonatkozik rá:

(39)

Amennyiben a vágóhíd él akár a saját intézményében, akár a daraboló üzemekben – a KVA-k kivételével – valamennyi keletkezett melléktermék összegyűjtésének, feldolgozásának és megsemmisítésének megszervezésének lehetőségével, mentesül minden mértékű járulékfizetési kötelezettség alól.

(40)

A 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 5. cikke szerint az INGA látja el a vágóhidak által fizetett járulékok ellenőrzését, ehhez a vágóhidak kötelesek naprakész nyilvántartást vezetni a hasított állatok mennyiségéről és súlyáról. Az INGA feladata továbbá az Európai Unióból származó termékek importja és átvétele után fizetendő illetékek befizetésének ellenőrzése, amihez az érintett forgalmazók/átvevők kötelesek a végrehajtott műveletekre vonatkozóan naprakész nyilvántartást vezetni.

(41)

Amennyiben a vágóhíd ezen alternatív rendszer alkalmazása mellett dönt, elfogadja, hogy az INGA kötelező jellegű előzetes értékelése alá veti az adott projektet, és egyben elfogadja az illetékes hatóságok által meghatározott ellenőrzési módokat.

(42)

A portugál hatóságok garanciát vállalnak arra, hogy az említett szolgáltatást kizárólag a kötelezően megsemmisítendő melléktermékeket előállító egységek részére biztosítják, és hogy a begyűjtött járulékok felhasználása ezeknek az intézményeknek az ilyen jellegű tevékenységének támogatására korlátozódik.

(43)

A járulékokból származó bevételek és az abból finanszírozott szolgáltatások közötti összefüggést illetően, a portugál hatóságok kifejtették, hogy valamennyi, a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. és 2. mellékletében szereplő járulék, akárcsak a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott KVA-kra vonatkozó járulék mértéke, az adott állatfajokból keletkezett melléktermékek természetének és jelentőségének figyelembevételével, a megvalósítandó szolgáltatás valós költsége alapján került kiszámításra.

(44)

A portugál hatóságok számára ez a finanszírozási mód minden szempontból a közérdekű szolgáltatások felhasználók által történő kárpótlását kínálja. Az adóköteles forgalmazók által befizetett összegek egyenesen arányosak a közszolgáltatóknak ténylegesen átadott hulladék mennyiségével, és azok megsemmisítésének valós költségével. Ezen állítások alátámasztására a portugál hatóságok bemutatták az 1999-től 2005-ig terjedő időszakra vonatkozó dokumentumokat, melyek bizonyítják a szolgáltatások költségeit, és 2003-ra vonatkozóan a különféle importált és nemzeti termékek melléktermékeinek járulékaiból származó bevételek értékét bemutató iratot.

(45)

Abban a kérdésben, hogy az importált termékek esetében ugyanolyan szintű hatékonysággal működik-e ez a rendszer, a portugál hatóságok biztosítják, hogy a „szennyező fizet” elvnek megfelelően, mind a vágóhidakon, mind az importálásnál, mind pedig a csontos hús közösségen belüli forgalmazásánál alkalmazott járulékok összhangban vannak az első lépéstől a végfelhasználásig keletkezett melléktermék összességének kezelésével kapcsolatos összköltséggel.

(46)

A portugál hatóságok szerint a csontos hús importálása során is keletkezik melléktermék, következésképp megvalósulnak az összegyűjtéssel, szállítással, feldolgozással és megsemmisítéssel kapcsolatos szolgáltatások, ami alátámasztja a kirótt járulék alkalmazását.

(47)

A portugál hatóságok úgy vélik, hogy a finanszírozott intézkedések közérdeket szolgálnak, mivel a BSE-válsággal összefüggésben kifejezésre jutott, hogy a vágóhidakon keletkezett hulladékok megsemmisítése az államnak tulajdonítható közérdekű kötelezettség, mivel nagy jelentőségű az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelme szempontjából.

(48)

A 2003. október 7-én kelt, és 2003. október 22-én jogerőre emelkedett 244/2003 sz. törvényerejű rendelet (15) (a továbbiakban: 244/2003 sz. törvényerejű rendelet) hatályon kívül helyezte a 197/2002 sz. törvényerejű rendeletben lefektetett rendszert, létrehozva egy általános és egy ideiglenes rendszert az emberi fogyasztásra alkalmatlan állati eredetű melléktermékekre vonatkozóan.

(49)

Az általános rendszer értelmében, a vágóhidak, a daraboló üzemek, a keltető központok és a tojástermékekkel foglalkozó egységek az 1774/2002/EK rendeletben meghatározottaknak megfelelően az Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság (ÁÁI) által előzetesen jóváhagyott megvalósítási terv segítségével kötelesek gondoskodni – vagy saját kezdeményezés útján, vagy harmadik fél szolgáltatásainak igénybevételével – a saját egységükben keletkezett 1., 2. és 3. kategóriájú termékek összegyűjtéséről, szállításáról, tárolásáról, kezeléséről, feldolgozásáról és megsemmisítéséről.

(50)

A vágóhidak, a daraboló üzemek, a keltető központok és a tojástermékekkel foglalkozó egységek kötelesek a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet jogerőre emelkedését, vagy a tevékenység megkezdését követő 90 napon belül, az ÁÁI-nek jóváhagyásra bemutatni a 3. kategóriájú termékekre vonatkozó megsemmisítési vagy felhasználási tervüket. A 3. kategóriájú termékeket illetően – a tervek ÁÁI által történő jóváhagyásáig, a 197/2002 sz. törvényerejű rendeletben foglaltaknak megfelelően az INGA biztosítja a melléktermékek összegyűjtését, szállítását, feldolgozását, ideiglenes tárolását és megsemmisítését. A 3. kategóriájú termékekre vonatkozó tervek jóváhagyásáig a vágóhidak, a daraboló üzemek, a keltető központok és a tojástermékekkel foglalkozó egységek tulajdonosai kötelesek a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. mellékletében megállapított járulékok megfizetésére, kivéve azokat az intézményeket, melyek az alternatív rendszer alkalmazása mellett döntöttek – rájuk az említett törvényerejű rendelet 2. mellékletében megállapított járulékok vonatkoznak.

(51)

Az ideiglenes rendszer értelmében az INGA továbbra is biztosítja az említett szolgáltatásokat az 1. és 2. kategóriájú termékekre vonatkozóan.

(52)

Az 1. és 2. kategóriájú termékeket illetően a vágóhidaknak és a daraboló üzemeknek az ideiglenes rendszer 2005. novemberi megszűnését követő 30 napon belül be kell mutatniuk a termékeket érintő megsemmisítési vagy felhasználási tervet. A tervek jóváhagyásáig kötelesek az 1. és 2. kategóriájú termékek után 0,35 EUR/kg megfizetésére. A megsemmisítési vagy felhasználási terv jóváhagyását követően az adóköteles forgalmazók mentesülnek az illetékfizetési kötelezettség alól.

(53)

Amikor a vágóhidak és a daraboló üzemek elküldik az 1. és 2. kategóriájú termékek megsemmisítéséhez szükséges intézkedésekről készült tervüket az ÁÁI-nek, egyúttal kötelezettséget vállalnak az intézkedésekhez kapcsolódó feladatok ellátására, és elfogadják az illetékes hatóságok által meghatározott ellenőrzési módokat. A 244/2003 sz. törvényerejű rendelet 3. cikkének (4) bekezdése a rendszernek, a rendelet jogerőre emelkedését követően két évvel későbbi megszűnését rendeli el.

(54)

A 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben létrehozott ideiglenes rendszer 2005. novemberben megszűnt. 2011. április 1-jén kelt levelükben a portugál hatóságok kifejtik, hogy a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben alapított ideiglenes rendszer megszűnése után a vágóhidakon és a daraboló üzemekben termelődött melléktermékek megsemmisítésére irányuló eljárások költségeit a forgalmazók vállalták magukra a hulladékok kiértékelése, bioüzemanyaggá alakítása, valamint húsliszt-exportálás által.

(55)

A Bizottság az eljárás megkezdéséről hozott döntésével egy időben kétségeit fejezte ki a szóban forgó termékek összegyűjtéséről, szállításáról, feldolgozásáról és megsemmisítéséről gondoskodó vállalatok, a vágóhidak és daraboló üzemek, a csontos marha-, sertés- és baromfihús importőrei, az állattenyésztők és a közösségen belüli forgalmazói számára nyújtandó támogatással, valamint annak esetleges összeegyeztethetőségével kapcsolatban.

(56)

A Bizottság újra kifejezésre juttatta a már korábban, az első információnyújtási rendelkezésben megfogalmazott kérdéseket. A szóban forgó termékek összegyűjtéséről, szállításáról, feldolgozásáról és megsemmisítéséről gondoskodó vállalatok részére nyújtandó támogatással kapcsolatban kétségeit fejezte ki a szóban forgó tevékenységek közérdekű jellege felől, melyet a portugál hatóságok főként az Altmark Trans ítéletre (16) hivatkozva szándékoznak alátámasztani. A vágóhidak és daraboló üzemek, a csontos marha-, sertés- és baromfihús importőrök, és a szektor közösségen belüli forgalmazói esetében a Bizottság azon kétségeit fejezte ki, hogy a szóban forgó adóból származó, az ágazat által kifizetett járulék mértéke ténylegesen egyezik az összegyűjtésre irányuló szolgáltatások valós gazdasági költségével, és kérte az ügyre vonatkozó számszerűsített adatok rendelkezésre bocsátását. Végül, az állattenyésztőknek adandó támogatásra kitérve a Bizottság kétségeit fejezte ki azon előnyökkel kapcsolatban, melyekhez az állattenyésztők jutnának a bevezetett rendszer által, mivel őket nem érinti a járulékfizetés terhe.

(57)

Miután a Bizottság előzetesen megvizsgálta a szóban forgó intézkedések és az 1998 óta alkalmazott elvek közötti összeegyeztethetőséget, az eljárás bevezetéséről szóló döntési folyamat aktuális fázisában úgy vélte, hogy nem áll rendelkezésére a szóban forgó intézkedések összeférhetőségével kapcsolatos következtetések levonásához szükséges megfelelő mennyiségű információ.

(58)

Észrevételei elején Portugália emlékeztetőül felhívta a figyelmet az ország 1998-as, BSE-nek köszönhető különleges helyzetére. A portugál hatóságok utalnak a 98/653/EK határozatra, mely betiltotta bizonyos termékek – nevezetesen a hús- és csontlisztet, és a hús- és csontlisztet tartalmazó termékek – Portugáliából más tagállamokba és harmadik országokba történő szállítását. A körülményeknek megfelelően Portugália kidolgozott egy tervet a BSE megfékezésére, szabályozására és felszámolására, melyet az Állat-egészségügyi Állandó Bizottság jóváhagyott. 2001. április 18-i döntésében a Bizottság megerősítette az említett, Portugáliára vonatkozó kereskedelmi zárlatot, melyet csak 2004-ben a 1993/2004/EK (17) bizottsági rendelete érvénytelenített.

(59)

Portugália kitart azon álláspontja mellett, miszerint 1998 és 2004 között valamennyi meghozott intézkedés ennek a közegészségügyet veszélyeztető vészhelyzetnek az enyhítésére szolgált. A portugál közigazgatás célja tehát az intézkedések azonnali engedélyezése volt, míg a forgalmazók állami felügyelet alatt önállóan meg tudták valósítani ezeket a feladatokat. Portugália úgy véli, hogy a közegészségügy megóvása minden egyéb érdek fölött áll, ami igazolhatja az állami támogatásokról szóló szabályok módosítását.

(60)

A portugál hatóságok szerint a 98/653/EK bizottsági határozat és annak későbbi kiterjesztéseinek alkalmazása megakadályozta volna, ha a portugál állam BSE krízisre hozott intézkedései a piac torzulását okozták volna, és ezáltal befolyásolták volna a tagállamok közötti kereskedelmet. Portugália kifejezi, hogy mivel a fent említett termékek forgalmazására vonatkozó tilalom alatt állt, és nem vett részt a kereskedelemben, nem okozhatott versenytorzulást.

(61)

Portugália először is megjegyzi, hogy 1998-ban semminemű támogatás nem került megvalósításra, amit a 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet 1998. december 4-én történt hatálybalépésének időpontjával igazol, ugyanis a Portugál Állam ekkor vállalta fel kivételes és átmeneti jelleggel a melléktermékek – beleértve a kijelölt veszélyes anyagokat (KVA-kat) – összegyűjtésére, feldolgozására és megsemmisítésére vonatkozó kötelezettséget.

(62)

A 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépésétől a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépéséig terjedő időszakban a Portugál Állam kötelezettséget vállalt a melléktermékek összegyűjtésére, feldolgozására és megsemmisítésére. Erre vonatkozóan a portugál hatóságok kérték az intézkedések időszakos átvállalásának figyelembevételét, mivel a rendszer később módosításra került, és bevezették az emlősökből származó hús és a baromfihúsból származó melléktermékek – beleértve a kijelölt veszélyes anyagokat (KVA-kat) – összegyűjtésének, szállításának, feldolgozásának és megsemmisítésének támogatására szánt adó jellegű járulékokat.

(63)

A felsorolt intézkedések költségeit illetően a portugál hatóságok úgy nyilatkoztak, hogy az ellentételezés alapjául szolgáló értékek előzetesen megállapításra kerültek a Diário da República-ban közzétett rendeletben. Portugália három rendeletet (18) említ, melyek meghatározzák a szolgáltatások (összegyűjtés, szállításának, feldolgozás, big bag-ekben történő elhelyezés és megsemmisítés) kilogrammonkénti díját. A díjak megállapítása során figyelembe vették az intézkedésekhez kapcsolódó feladatokat is, melyeket a nem a vágóhidakon létrejött állati eredetű melléktermékeket feldolgozó üzemek látnak el, valamint a járulékos költségeket, mint az energiafelhasználás, üzemanyag, bérek, biztosítások stb. Minden szolgáltató esetében ugyanazon paraméterek az irányadóak. A portugál hatóságok szerint 30 %–39,5 % közötti haszon keletkezik, ami a gazdasági tevékenységek átlagának megfelelő, vagy akár az alatti érték. A portugál hatóságok mellékelték a rendeletben foglalt díjak alapjául szolgáló paraméterek alkalmazásáról szóló számításokat.

(64)

Összefoglalva, a Portugál Állam úgy véli, hogy az odaítélt támogatások összeférhetőnek nyilváníthatók, mert a „szennyező fizet” elv módosításán alapulnak, mert a megvalósított szolgáltatások költségeinek megfelelő mértékűek, és mert az akkor alkalmazott elvek (a fertőző szivacsos agyvelőbántalom (TSE) megállapítására irányuló vizsgálatokkal, az elhullott állatokkal és a vágóhídi hulladékkal (19) kapcsolatos állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatások) lehetővé tették a valós költségek 100 %-os átmeneti jellegű támogatását.

(65)

2002. októbertől az eljárások kifizetésének jogalapja a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet lett. A portugál hatóságok úgy vélik, hogy a szóban forgó járulékoknál figyelembe vették a tevékenységekért a melléktermékeket feldolgozó intézmények által fizetendő díjakat. Mivel a krízishelyzet továbbra is fennállt, a portugál hatóságok igazoltnak látták az állam közvetítőként történő beavatkozását.

(66)

Az akkoriban véghezvitt számításokban a szolgáltatók által nyújtott megbízások összességét és egy ésszerű mértékű hasznot vettek figyelembe. A portugál hatóságok elküldték a 2003-ra vonatkozó költségeken és megbízásokon alapuló számításokat, amelyek, véleményük szerint, bizonyítják az új jogrendszer által meghatározott összegek és az intézkedésekhez kapcsolódó feladatok közti egyensúlyt, valamint megállapítja az intézkedések finanszírozásának járulékait.

(67)

Emellett Portugália kijelenti, hogy a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, kezelésével és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatások nem a vágóhidaktól, a részben vagy teljesen hasított állatok, és más csontos marha- és sertéshúsok importőreitől beszedett járulékok által került finanszírozásra. A portugál hatóságok hangsúlyozzák, hogy a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározottakat (mely az 1. mellékletben foglaltakra utal) egyértelműen érvényre kell juttatni, tehát azt, hogy a húsból származó melléktermékek összegyűjtésének, szállításának, feldolgozásának és megsemmisítésének finanszírozása három féle intézményre vonatkozott: a marha-, sertés-, juh-, kecske- és baromfihússal foglalkozó vágóhidakra, a részben vagy teljesen hasított állatok, és más csontos marha- és sertéshúsok importőreire és közösségen belüli forgalmazóira. Tehát az 1. melléklet tartalmazta az azon baromfihússal foglalkozó vágóhidaktól beszedendő járulék mértékét, melyek nem indítványozzák az általuk termelt melléktermékek összegyűjtését, szállítását, feldolgozását és megsemmisítését, mivel általában az importált baromfihús bontása során nem keletkezik melléktermék.

(68)

A portugál hatóságok kijelentik továbbá, hogy a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2. mellékletében meghatározott két járulék közti különbség a daraboló üzemekben keletkezett melléktermékekhez kapcsolódó költségek mértékének köszönhető.

(69)

Portugália kijelenti, hogy a 197/2002 sz. és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet értelmében a járulékok nem vonatkoztak az állattenyésztőkre, habár a melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos költségek valójában kihatással voltak az egész húsiparra. A portugál hatóságok azt bizonyítandó, hogy a vágóhidak által megfizetett melléktermékek összegyűjtésének, szállításának, feldolgozásának és megsemmisítésének költségei az állattenyésztőkre is kihatottak, kibocsátottak két számlát, az egyiket 2002. október 22-én, a másikat 2003. október 28-án.

(70)

Végezetül a portugál hatóságok garantálják, hogy semmilyen forrásátirányítás nem történt a szolgáltatást nyújtó vállalatok által esetleges konkurens tevékenységek elvégzésére, mivel ezek az állati melléktermékek összegyűjtését, szállítását, feldolgozását és megsemmisítését kizárólagos tevékenységként végezték.

(71)

A portugál hatóságok ezenfelül kijelentik, hogy a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben létrehozott ideiglenes rendszer érvényességének 2005. novemberi megszűnése után, a melléktermékeket előállító intézmények teljes mértékben átvállalták az állam által korábban ideiglenes jelleggel helyettük ellátott kötelezettséget. 2005. november óta minden költséget a forgalmazók fedeznek, és megtérítést a hulladékok kiértékeléséért, bioüzemanyaggá alakításáért, valamint a húsliszt exportálásáért kapnak.

(72)

Összességében a portugál hatóságok úgy vélik, hogy az intézkedések megfelelnek az alkalmazott elvek által meghatározott feltételeknek, miután a mellékterméket termelő forgalmazók a bevezetett járulékok által fokozatosan átvállalták a melléktermékek megsemmisítésével kapcsolatos intézkedések költségeit.

(73)

Az ETSA 2009. június 15-én kelt levelében mutatta be észrevételeit. Az ETSA csoport az ITS – Indústria Transformadora de Subprodutos Animais, SA, és a SEBOL – Comércio e Indústria de Sebo, SA vállalatokból tevődik össze. Ezek a vállalatok 1., 2. és 3. kategóriájú állati eredetű melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatások nyújtásával foglalkoznak Portugáliában, és azon vállalatok közé tartoznak, akiket az említett időszakban a Portugál Állam megbízott a szóban forgó szolgáltatások elvégzésével. Az ETSA tehát az állami kifizetések címzettje, ezáltal érdekelt fél a C3/09 sz. eljárásban.

(74)

Az ETSA először is emlékeztetőül megemlíti a BSE krízist, mely kötelezte a Portugál Államot egy sor megelőző intézkedés meghozatalára (az 1., 2. és 3. kategóriájú állati eredetű melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatások) a kór elleni küzdelem és annak visszaszorítása, valamint a közegészségügy és a környezetvédelem biztosításának érdekében. Ezen intézkedések bevezetése sok időt vett igénybe, és a közösségi jogszabályokban foglalt követelményeknek megfelelően zajlott.

(75)

1998 és 2005 között az INGA közvetlen felkéréssel megbízta az ITS-t és a SEBOL-t a melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatásokkal. Az ETSA úgy nyilatkozik, hogy a szolgáltatások elvégzésére alkalmas valamennyi céget ugyanazokkal a feltételekkel szerződtették. A 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet 6. cikkében foglaltaknak megfelelően 2002. október 10-ig az INGA végezte az említett szolgáltatásokra jogosult vállalatok szerződtetését, és állta az ebből származó költségeket. A nyújtott szolgáltatások díjazásának feltételei a 96/99 sz. együttes rendeletben kerültek megállapításra, melynek értelmében a kiszabott árak az alapanyag súlyával arányos mértékűek, és a szolgáltatási körülményekben bekövetkező változások alkalmával módosításra kerülhetnek. A SEBOL-nak és az ITS-nek kifizetett díjaknál figyelembe vették a szolgáltatáshoz – vagyis az összegyűjtendő és kezelendő hulladék súlyához és mennyiségéhez, valamint az elhullott állatok összegyűjtésének megszervezéséhez és ügyintézéséhez (például az állat elhullásától számított rövid időn belüli begyűjtése) – kapcsolódó becsült kiadásokat.

(76)

Az ETSA hangsúlyozza, hogy habár a szolgáltatás odaítélése nem közbeszerzés útján történt, a szolgáltatásért fizetett díjak fedezték a hozzátartozó kiadásokat, figyelembe véve a kapcsolódó bevételeket, ezáltal a lehetséges haszon szabályos és elfogadható mértékű. Véleménye szerint a szolgáltatás díjazása mindig összhangban volt a hatékonyság elvével, mivel az INGA által kifizetett díjak az európai szolgáltatási átlagdíjnak megfelelő mértékű volt. Az ETSA szerint a 2005 előtt kifizetett összegek valójában alacsonyabbak voltak a később ugyanazokért a szolgáltatásokért megállapított szerződéses díjaknál, melyek a piaci feltételeknek megfelelően, az ellenszolgáltatások meghatározása céljából, közbeszerzés útján kerültek megkötésre.

(77)

2005 óta a szolgáltatás odaítélése nemzetközi téren, közbeszerzés útján történt. Három közbeszerzési pályázat került kiírásra: marha/ló (országos), juh/kecske (dél), juh/kecske (észak). Az ITS egy konzorcium keretén belül jelentkezett a pályázati kiírásokra, mely elnyerte a szolgáltatás ellátását. Az említett három területre három szolgáltatási szerződés kötöttek. Az ETSA a szerződési feltételek között megemlíti a hulladékok összegyűjtését, szállítását, feldolgozását és megsemmisítését, valamint a tevékenységekre vonatkozó nyilvántartás folyamatos és naprakész vezetését. A szerződésekből eredő kötelezettségek betartatásáért az Instituto de Financiamento da Agricultura e Pescas (IFAP I.P.) lett felelős.

(78)

Az ETSA hangsúlyozza, hogy a megkötött szerződésekben objektív és átlátható módon előre meghatározásra kerültek a szóban forgó állatfajok tonnánkénti díjai. Véleménye szerint az díjakat a piaci körülményeknek megfelelően alakították ki, és a szolgáltatási szerződésben, valamint a vonatkozó jogszabályokban felsorolt közszolgálati kötelezettségek teljesítése során felmerült költségeket megfelelő mértékben fedezik.

(79)

Az ETSA az említetteket úgy összegzi, hogy nem részesült semmilyen jogellenes támogatásban, és a számára kifizetett díjazás az általa végzett közszolgáltatások törvényes ellenértéke volt.

(80)

Az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében, ha a szerződés másként nem rendelkezik, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(81)

Az EUMSZ 107. és 109. cikkek alkalmazhatók a sertéshúságazatban a legutóbb az 1913/2005/EK tanácsi rendelettel (20) módosított, 1975. október 29-i 2759/75/EGK tanácsi rendelet (21) 21. cikkének értelmében, mely ezen termékek közös piacának szervezését határozza meg. Alkalmazhatók a marhahúságazatban a legutóbb az 1152/2007/EK tanácsi rendelettel (22) módosított, 1999. május 17-i 1254/1999/EK tanácsi rendelet (23) 40. cikkének értelmében, mely ezen termékek közös piacának szervezését határozza meg. Utóbbi rendelet meghozatalát megelőzően, a cikkekben megfogalmazottak a 805/68/EGK tanácsi rendelet (24) 24. cikkének értelmében voltak alkalmazhatók. Alkalmazhatók a juh- és kecskehúságazatban a legutóbb az 1913/2005/EK rendelettel módosított, 1998. november 3-i 2467/98/EK tanácsi rendelet (25) 22. cikkének értelmében, mely ezen termékek közös piacának szervezését határozza meg. Alkalmazhatók a baromfihúságazatban a legutóbb az 679/2006/EK rendelettel (26) módosított, 1975. október 29-i 2777/75/EGK tanácsi rendelet (27) 19. cikkének értelmében, mely ezen termékek közös piacának szervezését határozza meg. A Bizottság 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelete (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (28) – mely a mezőgazdaság közös piacszervezését és bizonyos mezőgazdasági termékekre vonatkozó sajátos rendelkezéseket állapít meg – hatályon kívül helyezte ezeket a különféle rendeleteket, és a 180. cikke rendelkezik arról, hogy az állami támogatásokról szóló szabályok alkalmazhatók a fent említett termékekre.

(82)

A Szerződés meghatározza, hogy a támogatás jellege a vágóhidakon keletkezett hulladék összegyűjtési, szállítási, feldolgozási és megsemmisítési szolgáltatások valamennyi kedvezményezettjének figyelembevételével kerüljön meghatározásra. A Bizottság a Portugáliában bevezetett rendszer potenciális kedvezményezettjeiként az alábbi kategóriákat nevezte meg:

(83)

A támogatások kiértékelését illetően, az esetleges támogatási intézkedések vizsgálatához rendelkezésre álló közösségi rendelkezések figyelembevételével a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában négy időszakot különböztetett meg: 1998-tól 1999. december 31-ig: a mezőgazdasági ágazatban nyújtott állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások hatálybalépését megelőző időszak; 2000. január 1-től2002. december 31-ig: a vágóhídi hulladékokkal és az elhullott állatokkal, valamint a TSE megfékezésének költségeivel kapcsolatos állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatások hatálybalépését megelőző időszak; 2003. január 1-től2006. december 31-ig: a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó új mezőgazdasági iránymutatások (29) hatálybalépését megelőző időszak; és a 2007. január 1-től napjainkig tartó időszak.

(84)

A portugál hatóságok által, a már fent említett 244/2003 sz. törvényerejű rendeletről és a lehetséges támogatások finanszírozási módjairól szolgáltatott újabb információk alapján a Bizottság enyhe mértékben módosítja az említett időszakokat, és az alábbi időszakokat veszi figyelembe az esetleges kedvezményezett csoportok kiértékeléséhez:

(85)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azon beavatkozások minősülnek támogatásnak, melyek formájuktól függetlenül, közvetlen vagy közvetett módon, egyes vállalkozásokat előnyökhöz juttatnak, vagy olyan gazdasági előnynek tekinthetők, melyhez a kedvezményezett vállalkozás az átlagos piaci feltételek mellett nem jutott volna (30). Ezenfelül támogatásnak minősülnek azon beavatkozások, melyek különféle módokon felmentik a vállalkozást olyan kötelezettségek alól, melyek általában annak költségvetését terhelik, ezért, bár a szó szoros értelmében nem állami támogatás, mégis azonos jellegű és hatású (31).

(86)

A Bizottság úgy véli, hogy mivel a kérdéses anyagok összegyűjtése, szállítása, feldolgozása és megsemmisítése fizetés ellenében végzett szolgáltatás, gazdasági tevékenységnek minősül, és a közösségi piac számos gazdasági szereplője által elvégezhető. Ez a következtetés az ETSA által átadott, ennek a határozatnak a (73) preambulumbekezdésében összefoglalt információkon alapul.

(87)

Erre a gazdasági tevékenységre vonatkozóan a portugál hatóságok úgy érvelnek, hogy az említett szolgáltatásokat nyújtó vállalatok a közegészségügy és a környezetvédelem érdekében közérdekű szolgáltatást vittek véghez. A portugál hatóságok hangsúlyozták az ország BSE krízis által kialakult kivételes helyzetét. Portugália kitart azon álláspontja mellett, miszerint valamennyi intézkedést a közegészségügyet veszélyeztető körülmények megfékezésére hozott. A portugál közigazgatás célja következésképpen az intézkedések azonnali végrehajtása volt, míg a forgalmazók állami felügyelet alatt önállóan meg tudták valósítani ezeket a feladatokat (lásd e határozat (21) és (59) preambulumbekezdését).

(88)

AZ ETSA észrevételeiben kijelenti, hogy semmilyen jogellenes támogatásban nem részesült, és a számára kifizetett díjazás az általa végzett közszolgáltatások törvényes ellenértéke volt (Lásd e határozat (79) preambulumbekezdését).

(89)

A Bíróság Altmark ügyben hozott ítéletéből (32) következik, hogy a közszolgáltatás fejlődését szorgalmazó állami támogatások nem esnek az EUMSZ 107. cikkének hatáskörébe, ily módon szükséges a kedvezményezett vállalatok által végzett szolgáltatások ellenértékének meghatározása, azok közszolgálati kötelezettségei teljesítésének céljából. Tehát a Bíróság a következő feltételek teljesülését írja elő:

(90)

Az Altmark ítélet jelen ügyben történő alkalmazásával kapcsolatban a Bizottság az alábbiak figyelembevételét szorgalmazza:

(91)

Mindenekelőtt szükséges megvizsgálni, hogy a szóban forgó ügy esetében az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdésének értelmében vett valódi általános gazdasági érdekű szolgáltatással állunk-e szemben.

(92)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében – azon ágazatok kivételével, melyekben az érvényes közösségi jogszabály az irányadó – a tagállamok kiterjedt értékelési jogosultsággal rendelkeznek az általános gazdasági érdekű szolgáltatássá minősíthető lehetséges szolgáltatások jellegét illetően. Így a Bizottság hatásköréhez tartozik az általános gazdasági érdekű szolgáltatás meghatározására irányuló értékelési folyamat hibátlan gyakorlatának biztosítása.

(93)

A 90-es évektől kezdve, egymástól függetlenül, különféle fertőző szivacsos agyvelőbántalmakat (TSE) észleltek mind embereken, mind állatokon. 1996 óta egyre több hasonlóságot fedeztek fel a BSE és a Creutzfeldt-Jakob kór új változata között. 1990 óta az Európai Közösség számos, az egészségügyi és környezeti politika intézkedéseire vonatkozó jogszabályok védelmi rendelkezésein alapuló intézkedést hozott a BSE-válság ellen a köz- és állategészségügy megóvása céljából. A 2000. december 4-i, a 2000/766/EK határozat értelmében a 90/667/EGK irányelv (33) alkalmazása, a Bizottság 97/735/EK határozata (34), valamint az 1999/534/EK tanácsi határozat (35) szerint a tagállamok kötelesek az állati hulladékok összegyűjtésére, elszállítására, feldolgozására, tárolására és megsemmisítésére. Ebben az értelemben az 1774/2002/EK rendelet meghatározta a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi szabályokat, valamint a tagállamok kötelezettségeit a szükséges intézkedések bevezetésének, és az állati melléktermékek összegyűjtéséhez, elszállításához és megsemmisítéséhez szükséges infrastruktúra kialakításának felügyeletére vonatkozóan.

(94)

Tekintettel arra, hogy a Bíróság elismerte, hogy a meghatározott hulladékok kezelése általános gazdasági érdekű szolgáltatások tárgya lehet (36), valamint a fent említett BSE-válság által okozott kivételes helyzetre, a Bizottság semminemű ellenvetést nem fogalmaz meg a szolgáltatások általános gazdasági érdekű szolgáltatás jellegével kapcsolatban, amelynek elismerését a portugál hatóságok kezdeményezték a hasított állatok és egyéb, fogyasztásra alkalmatlan állati eredetű hulladékok összegyűjtésével és későbbi megsemmisítésével kapcsolatos tevékenységekre 1999 és 2005 között, mely időszak alatt a Portugál Állam 1999-2003-ig teljeskörűen, majd 2003-2005-ig részlegesen gondoskodott ezekről az intézkedésekről. A közegészségügy és a környezetvédelem érdekében hozott határozatról lévén szó, az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdése értelmében kimeríti a általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalmát.

(95)

Az Altmark ítélet szerint a közszolgáltatás végzésére a vállalkozást a nemzeti jogra alapozott egy vagy több hivatalos aktussal kell megbízni. Az Altmark ítéletben meghatározott első feltételt illetően bebizonyosodik, hogy a 393-B6/98 sz. és a 244/93 sz. törvényerejű rendelet kötelezővé tette az emberi fogyasztásra alkalmatlan állati melléktermékek összegyűjtését, szállítását, feldolgozását és megsemmisítését. A 393-B6/98 sz. törvényerejű rendelet 6. cikke meghatározza, hogy a fogyasztásra alkalmatlan állati melléktermékek összegyűjtéséért, szállításáért, feldolgozásáért és megsemmisítéséért felelős INGA hatáskörébe tartozik az említett szolgáltatásokat elvégző vállalatok kiválasztása. A 95/99 sz. együttes rendelet előzetesen megállapította a közszolgáltatások és egyéb, a közszolgáltatásokhoz kapcsolódó kötelezettségek – mint pl. az egészségügyi jogszabályoknak megfelelően az ország egész területén keletkezett melléktermékek összegyűjtésére vonatkozó kötelezettség – díjazásának alapjául szolgáló feltételeket.

(96)

A portugál hatóságok egy, a Bizottság részére átadott, a 393-B/98 sz. törvényerejű rendeletben foglaltaknak megfelelő módon készült, 2003-ra vonatkozó szolgáltatási szerződéssel bizonyítják, hogy a szolgáltatási szerződésekben egyértelműen meghatározásra kerültek a kérdéses szolgáltatást nyújtó vállalkozások kötelezettségei.

(97)

A Bizottság megállapítja, hogy a szolgáltatást nyújtó vállalkozás által vállalt, a portugál hatóságok által ráruházott kötelezettségei egyértelműen meghatározásra kerültek a szolgáltatási szerződésben. Tekintettel a 393-B/98 sz. törvényerejű rendeletben és az együttes rendeletben foglaltakra, valamint a részére átadott szolgáltatási szerződésmintára, a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az Altmark ítélet alapján meghatározott első feltétel teljesült.

(98)

A második feltételt illetően a Bizottság a birtokában levő információk alapján úgy véli, hogy az ellentételezés alapjául szolgáló értékek objektív és átlátható módon előre meghatározásra kerültek. A portugál hatóságok által benyújtott együttes rendeletek valóban meghatározzák a díjazás kiszámításának módját (lásd e határozat (26) preambulumbekezdését). Ezeket az adatokat a korábbi gyakorlat fényében időről időre ellenőrizték és 2005 óta közbeszerzési pályázatok kerültek kiírásra. A Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján megállapítja, hogy az Altmark ítélet alapján meghatározott második feltétel teljesült.

(99)

A harmadik feltétellel kapcsolatban a portugál hatóságok és a harmadik érdekelt fél akként nyilatkozik, hogy az ellentételezés sem részben, sem teljes egészében nem haladja meg a közszolgálati kötelezettségek teljesítése során keletkezett költségek fedezéséhez szükséges összeget, figyelembe véve az elért bevételeket, és az intézkedéseknek megfelelő ésszerű haszon mértékét.

(100)

A Bizottság több alkalommal, többek között a vizsgálat kezdetén, kért információkat a portugál hatóságoktól a szolgáltatások valós gazdasági költségének kiszámítási módjáról. A portugál hatóságok átadták az 1999-2005-ig terjedő időszakra vonatkozó éves kiadásokat tartalmazó dokumentumokat, melyeket összehasonlítottak az INGA által a szolgáltatások elvégzéséért kifizetett összegekkel. A dokumentumok igazolták, hogy az INGA által kifizetett ellentételezés nem haladta meg sem részben, sem teljes egészében a közszolgálati kötelezettségek teljesítése során keletkezett költségek fedezéséhez szükséges összeget. Az említett iratok alátámasztják, hogy az ellentételezés megállapításakor, az adott évnek megfelelően, 30 %–39,5 % közötti hasznot vettek figyelembe (lásd e határozat (62) preambulumbekezdését).

(101)

A portugál hatóságok biztosítanak a felől, hogy az esetleges konkurens tevékenységek elvégzésére semmilyen forrásátirányítás (kereszttámogatás) nem történt, mivel a kiválasztott szolgáltatók nem foglalkoztak más tevékenységekkel.

(102)

Mindazonáltal, a portugál hatóságok által rendelkezésre bocsátott információk alapján a Bizottság úgy véli, nem áll módjában megállapítani, hogy a figyelembe vett haszon az Altmark ítéletben meghatározottak szerint elfogadható mértékű volt-e.

(103)

Az ETSA saját észrevételeiben kijelenti, hogy a szolgáltatásért kapott díjazás megegyezett a felmerült költségekkel, és olyan haszon szerzésére volt elegendő, amely semminemű kivételes előnnyel nem járt, és hogy a 2005 előtti időszakban a közszolgáltatásért kifizetett díj az európai szolgáltatási átlagdíjnak megfelelő mértékű volt, és alacsonyabb a későbbi, közbeszerzés útján megkötött szerződésben meghatározott díjnál.

(104)

A Bizottság megállapítja, hogy sem a portugál hatóságok, sem az érdekelt fél nem bocsátott rendelkezésére a fenti információkat alátámasztó dokumentumokat.

(105)

Következésképpen, a Bizottság nem tudja megállapítani az Altmark ítélet alapján meghatározott harmadik feltétel teljesülését.

(106)

Mivel 2005 előtt a közszolgálati kötelezettségek teljesítésére szóló megbízás nem közbeszerzési eljárással történt, az Altmark ítélet értelmében el kell végezni egy átlagos vállalakozás költségeivel történő összehasonlító értékelést. A portugál hatóságok nem szolgáltattak átlagos vállalkozás költségeinek értékelését igazoló adatokkal.

(107)

A Bizottság tehát kénytelen összefoglalni, hogy a szóban forgó ügyben nem teljesül az Altmark ítélet alapján meghatározott valamennyi (négy) feltétel, ezáltal nem zárható ki, hogy a 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépése és a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben kialakított, majd 2005-ben megszűnt, ideiglenes rendszer bevezetése közötti időszakban a szolgáltatást ellátó vállalatok előnyben részesültek.

(108)

Az állami kifizetésekben bizonyos, a szolgáltatással megbízott vállalatok részesültek. Így megállapítható, hogy kivételes intézkedéssel állunk szemben.

(109)

A Bizottság összegzése szerint tehát nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy az 1998 és a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben kialakított, majd 2005-ben megszűnt ideiglenes rendszer bevezetése közötti időszakban a szolgáltatást ellátó vállalatok szelektív előnyben részesültek.

(110)

A Bíróság GEMO-ügyben (37) hozott ítélete értelmében, az állati tetemek és a vágóhídon keletkezett hulladék magánvállalatok által történő összegyűjtésének és eltávolításának ténye, melyből a vágóhidak és az állattenyésztők hasznot húznak, nem veszélyeztetheti az állami támogatás esetleges odaítélését, tekintettel arra, hogy a hatóságok az említett tevékenységekre irányuló rendszer bevezetését szorgalmazzák.

(111)

Jelen esetben a portugál hatóságok a 393-B/98 sz., a 197/2002 sz. és a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben megállapított tevékenységekre és annak finanszírozására irányuló rendszer bevezetését szorgalmazzák. Ebben a stádiumban a Bizottság a szóban forgó rendszereket az államnak tulajdonítja.

(112)

A Bíróság GEMO-ügyben hozott ítéletében meghatározza, hogy az állati tetemek és a vágóhídon keletkezett hulladék összegyűjtésének és eltávolításának pénzügyi terhét az állattenyésztők és a vágóhidak gazdasági tevékenységéből eredő költségnek kell tekinteni (38). A Bíróság ezért úgy határozott, hogy az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a termelők és a vágóhidak részére az állati tetemek és a vágóhídon keletkezett hulladék összegyűjtését és eltávolítását térítésmentesen biztosító rendszer az állattenyésztők és a vágóhidak részére nyújtott állami támogatásnak minősül.

(113)

A szóban forgó esetben megállapítható, hogy az állati tetemek és a vágóhídon keletkezett hulladék összegyűjtésének és eltávolításának költsége nem csak a vágóhidak és daraboló üzemek, hanem a csontos marha-, borjú-, sertés- és baromfihús importőrei és a Közösségen belüli forgalmazók, azaz a csontos marha-, borjú- és sertéshús forgalmazóinak/átvevőinek tevékenységéből is ered. A Bizottság úgy véli, hogy az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, kezelésével és megsemmisítésével kapcsolatos költségek állami költségvetésből történő finanszírozása a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépését megelőzően azt eredményezte, hogy a szolgáltatást igénybe vevők mentesültek a szolgáltatáshoz kapcsolódó kötelezettségek felvállalásától.

(114)

A Bizottság megállapítja, hogy az adó jellegű járulék bevezetését megelőző időszakban szelektív előny esete állt fenn.

(115)

A 197/2002 sz. és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépését követően a fent leírt tevékenységek finanszírozása a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett, és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által módosított adó jellegű járulékra épül. A 197/2002 sz. törvényerejű rendelet értelmében mentesültek a járulék fizetése alól azok a vágóhidak, melyek előmozdítják, akár a saját létesítményükön, akár a daraboló üzemekben, a KVA-k kivételével valamennyi keletkezett melléktermék összegyűjtését, feldolgozását és megsemmisítését, mivel ezek az intézmények önálló körülményekkel rendelkeztek a melléktermékek kezelésére (lásd a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2. sz. mellékletének (2) bekezdését); valamint a csontos hús importőrei és Közösségen belüli forgalmazói, mivel az ő tevékenységeik nem termelnek a közösségi és a nemzeti törvények hatálya alá eső kötelező kezelést igénylő melléktermékeket. A 244/2003 sz. törvényerejű rendelet az említett forgalmazók részére mentességet biztosított a különböző kategóriájú termékekre vonatkozó megsemmisítési vagy az előírt kivételes feltételek melletti felhasználásról szóló terv készítése által.

(116)

A vágóhidak, daraboló üzemek, a csontos marha-, sertés- és baromfihús importőrei, és a Közösségen belüli forgalmazók, azaz a csontos marha- és sertéshús forgalmazói/átvevői által történt szelektív előnyben való részesülés esete fennállásának megállapítása céljából szükséges kivizsgálni, hogy a járulék által megvalósult hozzájárulás mekkora mértékben van összhangban a szolgáltatás elvégzésével járó valós költségekkel.

(117)

A Bizottság észrevételezi, hogy a portugál hatóságok 2003. január 20-án kelt levelükben kijelentették, hogy az adott állatfajokból keletkezett melléktermékek természetének és jelentőségének figyelembevételével a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. és 2. mellékletében meghatározott állandó járulékok, és a 2. cikk (2) bekezdésében a KVA-kra kiszabott járulékok a megvalósítandó szolgáltatás valós költsége alapján kerültek kiszámításra.

(118)

A portugál hatóságok számára ez a finanszírozási mód minden szempontból a közérdekű közszolgáltatás felhasználók által történő kárpótlását kínálja. Az adóköteles forgalmazók által befizetett összegek nem fixen meghatározottak, hanem egyenesen arányosak a közszolgáltatóknak ténylegesen átadott hulladék mennyiségével, és azok megsemmisítésének valós költségével.

(119)

Ezen állítások alátámasztására a portugál hatóságok bemutatták a 2003-ra vonatkozó adatokat tartalmazó dokumentumokat, melyekben összehasonlítják az elvégzett szolgáltatások valós gazdasági költségét a járulék beszedéséből keletkezett összeggel. A 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2002. októberi hatálybalépését követő, 2002. év fennmaradó részére vonatkozóan a portugál hatóságok nem szolgáltattak adatokat a befolyt járulékok összegéről.

(120)

A portugál hatóságok bemutatták a 2004–2005-re vonatkozóan az elvégzett szolgáltatások költségeit tartalmazó dokumentumokat. Nem adtak azonban információt az azon forgalmazókra kirótt járulékkötelezettségek mennyiségéről, amelyek még nem rendelkeztek a megsemmisítési és felhasználási terv érvényes engedélyével, így még a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által meghatározott ideiglenes rendszer szerinti járulékokat voltak kötelesek fizetni.

(121)

A 2002., 2004. és a 2005. évre vonatkozóan a Bizottság a portugál hatóságok által rendelkezésére bocsátott iratok alapján nem tud határozni abban a kérdésben, hogy az adóköteles felek által befizetett járulékok egyenesen arányosak-e a ténylegesen leadott hulladék mennyiségével és annak megsemmisítésének valós költségével.

(122)

A 2003. évre vonatkozóan a Bizottság megállapítja, hogy szelektív előny esete nem állt fenn, mivel az adóköteles felek által befizetett járulékok egyenesen arányosak voltak a kapott szolgáltatások költségeivel.

(123)

Ezzel szemben a Bizottság nem zárhatja ki annak a lehetőségét, hogy 2002. október és 2003. január 1. között a vágóhidak, daraboló üzemek, a csontos marha-, sertés- és baromfihús importőrei, és a Közösségen belüli forgalmazók, azaz a csontos marha- és sertéshús forgalmazói/átvevői szelektív előnyben részesültek.

(124)

A szóban forgó esetben megállapítható, hogy az állati tetemek és a vágóhídon keletkezett hulladék összegyűjtésének és eltávolításának költsége nem csak a vágóhidak és daraboló üzemek, hanem az állattenyésztők tevékenységéből is ered, ezért a piaci szabályok értelmében őket is terheli a szolgáltatáshoz kapcsolódó kötelezettségek legalább egy része. A GEMO-ügyben hozott ítélet alapján a Bizottság azon a véleményen van, hogy a fent leírt, az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, kezelésével és megsemmisítésével kapcsolatos költségek állami költségvetésből történő finanszírozása a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépését megelőzően azt eredményezte, hogy a szolgáltatást igénybe vevők mentesültek a szolgáltatáshoz kapcsolódó kötelezettségek vállalásától.

(125)

A Bizottság megállapítja, hogy az adó jellegű járulékok bevezetését megelőző időszakban szelektív előny esete állt fenn.

(126)

Amint az említésre került, a portugál hatóságok által végrehajtott, az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, kezelésével és megsemmisítésével kapcsolatos intézkedések eredményezhették az állattenyésztők szolgáltatáshoz kapcsolódó kötelezettségek alóli mentesülését, melyek normális körülmények között részben őket is terhelnék. A 197/2002 sz. törvényerejű rendelet és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által életbe léptetett ideiglenes rendszer értelmében az állattenyésztőkre nem vonatkozik a bevezetett járulékfizetési kötelezettség. A portugál hatóságok állítása szerint 2005. év vége előtt az összegyűjtéssel kapcsolatos költségek a teljes iparágat érintették. A Bizottság megállapítja, hogy a portugál hatóságok által részükre bemutatott 2002. októberi és 2003. októberi két számla valóban igazolja a járulék kihatását a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet alapján kiszabott járulék állattenyésztők felé történő továbbszámlázása által. A portugál hatóságok állítását, miszerint a piaci törvények alapján a költségek a teljes iparágat érintették – beleértve az állattenyésztőket is – a bemutatott iratok alátámasztják. A Bizottság tehát úgy véli, hogy az állattenyésztők fedezték a saját tevékenységüknek megfelelő költségrészt, ezáltal semmilyen különleges előnyben nem részesültek.

(127)

A Bizottság megállapítja, hogy az adó jellegű járulékok bevezetését megelőző időszakban az állattenyésztők nem részesültek szelektív előnyben.

(128)

Az említettek alapján a Bizottság megállapítja, hogy az állati eredetű melléktermékek összegyűjtése, szállítása, feldolgozása és megsemmisítése által a vágóhidak és az importőrök a 2003. évet kivéve valamennyi időszakban szelektív előnyben részesültek; míg az állattenyésztők csupán a járulékkötelezettség bevezetése előtti időszakban részesültek előnyben.

(129)

Az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése szabályozza a tagállamok által és az állami forrásokból nyújtott támogatásokat. Vagyis a szóban forgó támogatásnak az államnak tulajdoníthatónak kell lennie és azt állami forrásokból kell nyújtani.

(130)

Jelen esetben az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, átalakításával és megsemmisítésével kapcsolatos költségek 1999 és 2002. október között direkt állami bevételekből, és 2002. októbertől a vágóhidaktól, a csontos marha- és sertéshús importőreitől, és a Közösségen belüli forgalmazóktól, azaz a csontos marha-, borjú- és sertéshús forgalmazóitól/átvevőitől, beszedett adó jellegű járulékból kerültek finanszírozásra.

(131)

A szolgáltató vállalatok direkt állami bevételekből történő kifizetése állami forrásokból finanszírozott előnynek minősül. Az 1999-től a 2002-ben megállapított járulék bevezetéséig ez a közszolgáltatás állami költségvetésből került finanszírozásra, ami azt jelenti, hogy a szolgáltatást végző vállalatok a szolgáltatásokból eredő kiadásokat közpénzből fedezték.

(132)

A 2002. szeptember és 2005. november között alkalmazott járulékokra nem vonatkozik az EUMSZ állami támogatásokkal kapcsolatos rendelkezéseinek alkalmazási területe, kivéve, ha a támogatási intézkedés finanszírozási módját képezi, és ennek következtében az adott támogatás szerves része (39).

(133)

A járulékok fordított adózási eljárással az INGA-hoz folynak be. A forgalmazóktól beszedett járulékok összege az INGA bevételét képezte, és közvetlenül az intézményhez folytak be.

(134)

Annak megállapításához, hogy egy járulék szerves részét képezi a támogatási intézkedésnek, a vonatkozó jogszabályok értelmében léteznie kell közvetlen kapcsolatnak a járulék és a támogatás között, olyan értelemben, hogy a járulék tárgyát szükségszerűen a támogatás finanszírozására kell fordítani (40).

(135)

Mivel a járulékok az INGA bevételét képezték és közvetlenül az intézményhez folytak be, a Bizottság úgy véli, hogy a támogatási eljárás szerves részét képezték.

(136)

Ami annak a kérdését illeti, hogy a jelen esetben az adó jellegű járulékokból származó bevételek állami forrásnak számítanak-e vagy sem, fontos megjegyezni, hogy az állami forrásokat tekintve nem szükséges megkülönböztetni az államtól közvetlenül teljesített támogatásokat azon esetektől, melyekben az állam által létesített állami vagy magánszerv közvetítésével juttatott támogatásról van szó. A Bíróság 2004. július 15-i, Pearle BV ügyben (41) hozott ítéletében úgy határozott, hogy a közvetítő szerveken vagy egy adott szakmai ágazat valamennyi gazdasági szereplőjén keresztül beszedett kötelező járulékok csak az alábbiakban meghatározott feltételek teljesítése mellett tekinthetők állami forrásoknak:

(137)

A rendelkezésre álló információk alapján a Pearle BV ítélet első feltétele nem teljesül, mivel az intézkedés az állam által, törvényerejű rendelet értelmében került bevezetésre, a BSE megfékezésére kidolgozott politika megvalósítása céljából.

(138)

Ezenkívül, a harmadik és negyedik feltétel nem teljesül, figyelembe véve, hogy a finanszírozás módját az említett törvényerejű rendeletek szabályozzák. Következésképpen, a portugál hatóságoknak lehetősége van beavatkozni az intézkedés finanszírozási módozatainak meghatározásába.

(139)

Tekintettel arra, hogy a Pearle BV ítélet valamennyi feltétele nem teljesül, és hogy a Portugál Állam meghatározó kontrollt gyakorolt a támogatásról szóló intézkedések finanszírozásának módozataira, a Bizottság megállapítja, hogy az adójellegű járulékból befolyt bevételek valójában az Államnak tulajdonítható állami forrásnak minősülnek.

(140)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint egy vállalkozás versenyhelyzetének valamely állami támogatás hatására jelentkező javulása általában a versenynek az ilyen támogatásban nem részesülő más vállalkozások hátrányára bekövetkező torzulását jelzi (42).

(141)

Az intézkedés közvetett hatással lehet Portugália húsipari vesenyhelyzetére (43). Mivel az érintett portugál vállalkozások erős versenynek kitett nemzetközi piacon vannak jelen, az intézkedés torzítja vagy torzíthatja a versenyt. Az intézkedés befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet is.

(142)

A portugál hatóságok úgy érvelnek, hogy mivel Portugália az élő marha, a hús- és csontliszt, valamint a hús- és csontlisztet tartalmazó termékek külföldre történő szállítási tilalma alatt állt, nem vett részt a kereskedelemben, ezáltal nem okozhatott versenytorzulást.

(143)

Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében (44), egy támogatás hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és okozhat versenytorzulást anélkül is, hogy a más tagállamok gazdasági szereplőivel versenyben levő, kedvezményezett vállalkozás maga részt venne az exporttevékenységben. Valójában, azáltal, hogy egy adott tagállam állami támogatásban részesít egy vállalkozást, a hazai kínálat szinten tudja tartani magát vagy akár növekedhet, aminek következményeként a tagállam piacán más tagállamok piaci szereplői által nyújtott szolgáltatások lehetőségei lecsökkennek.

(144)

Ennek fényében, a Bizottság úgy véli, hogy a fent említett termékek Portugáliából más tagállamokba történő szállításának betiltása nem okozott versenytorzulást, és a kereskedelemre közvetett hatást nem gyakorolt.

(145)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 393-B/98 sz., a 197/2002 sz. és a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben szabályozott, állati eredetű melléktermékek összegyűjtéséről, szállításáról, feldolgozásáról és megsemmisítéséről hozott intézkedés a 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépésétől a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett ideiglenes rendszer hatálybalépéséig terjedő időszakra vonatkozóan, a vágóhidak, darabolóüzemek és az importőrök részére adott állami támogatásnak minősül. Kivételt képez a 2003-as év, melyre vonatkozólag a portugál hatóságok igazolták, hogy semmilyen előny nem keletkezett.

(146)

Az állattenyésztőket illetően a Bizottság úgy véli, hogy a járulék bevezetése előtti időszakban az intézkedés a 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

(147)

A szolgáltatást ellátó vállalkozások szempontjából a Bizottság úgy ítéli, hogy a 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépésétől a 2005-ben megszűnő ideiglenes rendszert bevezető 244/2003 sz. törvényerejű rendelet érvénybe lépéséig terjedő időszakra vonatkozóan az állami támogatás meglétének lehetőségét nem lehet kizárni.

(148)

A Bizottság megállapítja, hogy az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésében foglalt jelentési kötelezettségnek Portugália sem az 1999 óta nyújtott támogatásokról szóló intézkedéseket, sem a 197/2002 sz. és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett rendszereket illetően nem tett eleget. A 659/1999/EK rendelet 1. cikke f) pontja „jogellenes támogatásnak” minősíti a Szerződés 93. cikke (3) bekezdésének megszegésével megvalósított valamennyi új támogatást.

(149)

Tekintettel arra, hogy a Portugália által véghezvitt intézkedések tartalmaznak állami támogatás-jellegű elemeket, megállapítható, hogy a Bizottság felé nem jelentett, új, ezáltal az EUMSZ értelmében jogellenes támogatásról van szó.

(150)

Az esetleges támogatások összeegyeztethetőségi vizsgálata két részből tevődik össze: az elsőben a Bizottság a szolgáltatást ellátó vállalkozásoknak nyújtott támogatások összeférhetőségét; a másodikban a vágóhidaknak, daraboló üzemeknek, az iparág importőreinek, a Közösségen belüli forgalmazóinak, és az állattenyésztőknek nyújtott esetleges támogatások összeférhetőségét vizsgálja.

(151)

2002 óta adó jellegű járulékból finanszírozott támogatásról van szó, és amikor a finanszírozás szerves részét képezi a támogatási intézkedésnek, a Bizottság köteles kivizsgálni mind a finanszírozott intézkedéseket, vagyis a támogatásokat, mind azok finanszírozását. Amint azt a Bíróság kinyilvánította, amennyiben egy támogatás finanszírozási módja – jelen esetben kötelező jellegű hozzájárulás által – a támogatási intézkedés szerves részét képezi, a Bizottság által végzendő vizsgálat során szükségszerűen figyelembe kell venni a támogatás finanszírozási módját (45). Amint az a jelen határozat (135) preambulumbekezdésében megállapításra került, a támogatás finanszírozási módja a támogatási intézkedés szerves részét képezi.

(152)

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alól vannak kivételek.

(153)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következően, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében – bizonyos feltételek teljesülése mellett – a közszolgáltatások ellentételezése nem minősül állami támogatásnak (lásd e határozat (89) preambulumbekezdését). Amennyiben a közszolgáltatások díjazása nem teljesíti ezeket a feltételeket, de az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének általános alkalmazási feltételei teljesülnek, az említett díjazás mégis az EUMSZ-szel összeegyeztethető állami támogatásnak nyilvánítható – annak 106. cikke (2) bekezdése által, – amennyiben az általános gazdasági érdekű szolgáltatások ellátásához szükséges, és az uniós érdekek akadályoztatásával a kereskedelmet nem befolyásolja. A Bizottság ennek az egyensúlynak a megteremtésére pontosította a teljesítendő feltételeket. 2001-ben, Az általános érdekű szolgáltatások Európában című bizottsági közleményben (46) meghatározta, hogy az EK-Szerződésben foglalt szabályok szigorításánál – különös tekintettel a belső piaci szabadság korlátozására és a versenyt érintő megszorításokra – biztosítani kell, hogy a szigorítás ne haladja meg a közszolgáltatások hatékony megvalósításához szükséges mértéket. Ez jelen esetben magában foglalja azt, hogy a díjazás ne haladja meg a szóban forgó megbízott vállalkozás járulékos költségeit. A Bizottság ezeket a feltételeket később Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjában (47), és a 86. cikk (2) bekezdésének alkalmazásáról 2005. november 28-án hozott határozatában (48) is részletezte. A díjazás mértékének kiszámítását illetően a Bizottság meghatározta, hogy annak összege nem haladhatja meg a közszolgálati kötelezettség elvégzése során keletkezett költségek kiadásait, figyelembe véve az elért bevételeket és az intézkedéseknek megfelelő ésszerű haszon mértékét. Az ésszerű haszon jelen esetben magában foglalhatja a szóban forgó vállalatok egy meghatározott időszak alatt megvalósított nyereségét vagy annak egy részét, az állam által rábízott szolgáltatás minőségének csökkentése nélkül.

(154)

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjának 18. pontja meghatározza továbbá, hogy az „ésszerű haszon” a saját tőkehozamnak az a mértéke, amely figyelembe veszi a tagállam beavatkozása következtében a vállalkozást érő kockázatot vagy kockázatmentességet, különösen, ha a tagállam kizárólagos vagy speciális jogokat biztosít. Ez a mérték általában nem haladhatja meg az érintett ágazat utóbbi években mért átlagát. Azokban az ágazatokban, ahol nem működik az általános gazdasági érdekű szolgáltatások ellátásával megbízott vállalkozáshoz hasonlítható vállalkozás, az összehasonlítást más tagállamok vagy szükség esetén más ágazatok vállalkozásaival kell elvégezni, figyelembe véve az egyes ágazatok sajátosságait. Az ésszerű haszon meghatározásakor a tagállam ösztönző kritériumokat állapíthat meg, többek között a nyújtott szolgáltatás minőségére és a termelési hatékonyság javulására vonatkozóan.

(155)

Amint azt e határozat (99) preambulumbekezdése és azt követő pontjai összefoglalják, a Bizottság a portugál hatóságok által rendelkezésére bocsátott adatok alapján nem tud arra következtetni, hogy az ellentételezés az ágazat átlagának mértékét meg nem haladó ésszerű nyereség figyelembevételével történt. A Bizottság szolgálatai több alkalommal kérték a portugál hatóságok segítségét az általános gazdasági érdek értelmében alkotott állami támogatásokról szóló szabályok módosítására vonatkozó feltételek jelen esetben való teljesítésének értékeléséhez. A portugál hatóságok által szolgáltatott információk alapján semmilyen, más vállalatokat összehasonlító elemzés nem készült a szóban forgó ágazat átlagának mértékét megállapítandó.

(156)

A Bizottság nem következtethet az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdésének értelmében a szolgáltatást ellátó vállalkozásoknak nyújtott támogatások összeegyeztethetőségére.

(157)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetők azok a bizonyos tevékenységek vagy gazdasági területek előmozdítására szánt támogatások, melyek az általános érdekek akadályoztatásával a kereskedelmet nem befolyásolják. Az ebben a pontban meghatározott módosítás érvényesíthetőségéhez a támogatásoknak hozzá kell járulniuk az adott ágazat fejlesztéséhez.

(158)

A szóban forgó esetben a portugál hatóságok úgy nyilatkoznak, hogy a Portugál Állam 1999 óta fedezi az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos összes költséget. 2002. október óta ezek az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, szállításából, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos költségek a vágóhidaktól, a csontos marha- és sertéshús importőreitől és a Közösségen belüli forgalmazóktól – azaz a csontos marha- és sertéshús forgalmazóitól/átvevőitől – beszedett adó jellegű járulékból kerülnek finanszírozásra, kivéve, amikor ők maguk látják el a fent nevezett szolgáltatásokat.

(159)

A Közösségi iránymutatások az agrárágazatban nyújtott állami támogatásokról, 2000-2006 (a továbbiakban: „Iránymutatás”) (49) 23.3. pontjának, a Jogellenesen nyújtott támogatások értékelésére vonatkozó szabályok meghatározása című bizottsági közleményben (50) foglaltak és a 659/1999/EK rendelet 1. cikke f) pontjának értelmében minden jogellenes támogatás a támogatás nyújtásának idején hatályos szabályoknak és iránymutatásoknak megfelelően kerül felülvizsgálatra. 2002-ben a Bizottság elfogadta A fertőző szivacsos agyvelőbántalom megállapítására irányuló vizsgálatokkal, az elhullott állatokkal és a vágóhídi hulladékkal kapcsolatos állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatást. Ez az iránymutatás volt érvényben 2003. január 1. és 2006. december 31. között (51). Ezen utóbbi iránymutatás 44) pontja meghatároz egy módosítást, melynek értelmében a jogellenes támogatásokat – többek között a vágóhidaknak nyújtandó támogatásokat – a támogatás nyújtásának idején hatályos szabályok és iránymutatások alapján kell kiértékelni. Az említett iránymutatás (47) bekezdésének megfelelően 2002. év végéig, a vágóhidaknak hulladékkezelésre nyújtott jogellenes támogatások esetére a Bizottság az „Iránymutatás” 11.4 pontjában foglalt elveket alkalmazza, következésképpen a fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdése képezi az 1999 óta nyújtott támogatások felülvizsgálatának jogalapját.

(160)

Az Közösségi iránymutatások az agrár-, és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról, 2007-2013 (194) bekezdése c) pontjának értelmében, a 2007-2013 időszakban az agrár-, és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások 2007. január 1-i hatálybalépésétől kezdődően a Bizottság már nem alkalmazta a fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatásokat, kivéve a 2007. január 1. előtt nyújtott jogellenes támogatások esetét, amit az iránymutatások (43) és azt követő bekezdései tartalmaznak. Következésképpen, a fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdése továbbra is az alkalmazandó szabály a 2003. január 1-jét követően, a vágóhídi hulladékokkal kapcsolatban nyújtott állami támogatások esetében.

(161)

A fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdése meghatároz egy sor vágóhídi hulladékokra vonatkozó rendelkezést.

(162)

A fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdése értelmében, a vágóhídi hulladékokra vonatkozó állami támogatásokat illetően, 2001. január óta a Bizottság különböző egyedi döntéseket hozott, melyek engedélyezik a kijelölt veszélyes anyagok, a hús- és csontliszt, és hús- és csontlisztet tartalmazó állateledelek (melyek eltávolítását a TSE-re vonatkozó új közösségi szabályozása kötelezővé tett) eltávolításának költségeit legfeljebb 100 %-ban fedező állami támogatásokat. Ezen döntések hátterében elsősorban az agrárágazati iránymutatások 11.4 pontja áll, figyelembe véve a támogatások „rövid időtartamú” jellegét, és hosszú távon a „szennyező fizet” elv szükségességének tiszteletben tartását. A Bizottság kivételesen elfogadta, hogy ezekben a támogatásokban részesüljenek más, nem az élő állatok tenyésztésével foglalkozó vállalkozások is, mint például a vágóhidak. A Bizottság ugyanazon elveket alkalmazza 2002. év végéig, a TSE-re vonatkozó új közösségi szabályozással kapcsolatos hasonló költségekre nyújtott jogellenes támogatások esetére is, melyek során a közösségi szabályozás rendelkezései nem sérültek.

(163)

A fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdése hivatkozik arra, hogy a Bizottság kivételesen elfogadta, hogy ezekben a támogatásokban részesüljenek más, nem az élő állatok tenyésztésével foglalkozó vállalkozások is, mint például a vágóhidak. A múltban a Bizottság döntése alapján ezek a kivételek kiterjedtek az élő állatok tenyésztésével szoros kapcsolatban álló feladatokat ellátó vállalkozásokra, például az állati eredetű melléktermékek előkészítésével foglalkozó vállalatokra.

(164)

Az agrárágazati iránymutatások 11.4 pontjára alapozva a Bizottság engedélyezett olyan intézkedéseket, mint az egészségügyi felügyeleti intézkedések, tesztek és egyéb szűrővizsgálatok, valamint gyógyszerek, növényvédő szerek beszerzésének valós költségeit legfeljebb 100 %-ban fedező állami támogatásokat, az alábbi feltételekkel:

(165)

A fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdése értelmében ezek az elvek alkalmazhatók.

(166)

A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma a közegészségügyre veszélyes fertőző betegség. Olyan állati kórról van szó, melynek elsődleges gócpontját közvetlenül jelenteni kellett a Bizottság és a tagállamok felé (52). A támogatási intézkedés célja a hulladékok összegyűjtéséhez, szállításához, feldolgozásához és megsemmisítéséhez szükséges megelőzési intézkedések a húsiparban 1999–2005 között hatályos állat-egészségügyi jogszabálynak megfelelő alkalmazásának biztosítása volt.

(167)

A Bizottság ezen célból megjegyzi, hogy Portugália úgy nyilatkozott, hogy a Bizottság emlősökből származó hús- és csontliszt, valamint hús- és csontlisztet tartalmazó termékek exportját megtiltó 98/653/EK határozatában jóváhagyott sűrgősségi intézkedések értelmében, 1999-től 2002 végéig fedezte az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos valamennyi költséget. Emellett a Bizottság megjegyzi, hogy a marhahúsra vonatkozó, Portugáliát érintő tilalmi intézkedéseket az 1993/2004/EK rendelet elfogadása hatályon kívül helyezte.

(168)

A Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy a fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (33) és (34) bekezdése értelmében a vállalkozások a piaci elveknek megfelelően, megkülönböztetés nélkül kerültek kiválasztásra és díjazásra (lásd e határozat (21) és azt követő preambulumbekezdéseit). Figyelembe véve az intézkedések meghozatalának sürgősségét, a Bizottság kész elfogadni, hogy a portugál hatóságok közbeszerzési pályázat kihirdetése nélkül, az 1999. június 8-i 197/99 sz. törvényerejű rendeletben foglaltaknak megfelelően választott ák ki a szolgáltatást ellátó vállalkozásokat, mely a portugál hatóságok szerint a 97/52/EK rendelet nemzeti átültetésének eszköze (lásd e határozat (24) preambulumbekezdését).

(169)

A Portugál hatóságok jelezték, hogy a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet a „szennyező fizet” elv tekintetében figyelembe vette Portugália 2000/766/EK határozat keretében hozott elkötelezettségeit (lásd e határozat (65) és (66) preambulumbekezdéseit). A portugál hatóságok megerősítették, hogy az esetleges konkurens tevékenységek elvégzésére semmilyen forrásátirányítás nem történt, mivel a kiválasztott szolgáltatók kizárólagos tevékenysége az állati eredetű melléktermékek összegyűjtésére, szállítására, feldolgozására és megsemmisítésére korlátozódott.

(170)

A Bizottság szintén megállapítja, hogy a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet értelmében vett átmeneti idő figyelembevétele mellett a szolgáltatás és annak finanszírozásának kötelezettségét átruházták a szolgáltatókra.

(171)

Az ország kivételes körülményeire és az 1999-2004 közötti BSE krízis által kialakult vészhelyzetre tekintettel, és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett rendszernek köszönhetően, mely meghatározza, hogy a szolgáltatás és annak finanszírozásának kötelezettségét fokozatosan terheljék az ágazat szereplőire, a Bizottság megállapítja a támogatások „rövid időtartamú” jellegét, és hosszú távon a „szennyező fizet” elv szükségességének tiszteletben tartását.

(172)

A Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján úgy véli, hogy az 1999 és 2002. év vége között nyújtott támogatások az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott módosítások hatálya alá esnek.

(173)

A 2003 és 2005. november közötti időszakban nyújtott támogatásokra vonatkozóan a Bizottság úgy véli, hogy a bizonyítottan 2004. év végéig tartó krízishelyzetnek és a fent hivatkozott törvényerejű rendelet által bevezetett rendszernek köszönhetően, mely meghatározza, hogy a szolgáltatás és annak finanszírozásának kötelezettségét fokozatosan terheljék az ágazat szereplőire, a támogatások a fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdésével összeegyeztethetőnek és annak megfelelőnek nyilváníthatók, amennyiben a megvalósított szolgáltatások valós költségeivel megegyeztek.

(174)

Amint e határozat (100) preambulumbekezdében szerepel, a portugál hatóságok bebizonyították, hogy 1999 és 2005 között a támogatások megegyeztek a szolgáltatást nyújtó vállalkozások által megvalósított szolgáltatások valós költségeivel.

(175)

Következésképpen, a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján megállapítja, hogy a 2003 és 2005. november között, a szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak nyújtott támogatások az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott módosítások hatálya alá esnek.

(176)

Amint a Bizottság e határozat (166) preambulumbekezdésében utalást tett rá, az 1999-2004 időszakban a BSE elterjedésének veszélye Portugáliában kivételes körülményeket és krízishelyzetet teremtett. Ennek a kivételes helyzetnek köszönhetően, és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett rendszerre való tekintettel, mely meghatározza, hogy a szolgáltatás és annak finanszírozásának kötelezettségét fokozatosan terheljék az ágazat szereplőire, a Bizottság megállapítja a támogatások „rövid időtartamú” jellegét, és hosszú távon a „szennyező fizet” elv szükségességének tiszteletben tartását. Korábbi következtetéseinek vonalát követve a Bizottság úgy véli, hogy a fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdésének értelmében a támogatásokat kivételes jelleggel kaphatták az ágazat más szereplői, többek között a vágóhidak, daraboló üzemek, importőrök, valamint a közösségi forgalmazók.

(177)

Amint azt a szolgáltatást ellátó vállalkozások esetében a Bizottság megállapította, a támogatásokat a szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdésének megfelelően nyújtották.

(178)

A vágóhidak, daraboló üzemek, valamint az ágazat importőrei és közösségi forgalmazói vonatkozásában a Bizottság ezúton megállapítja, hogy a nyújtott támogatások az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott módosítások hatálya alá esnek.

(179)

Az állattenyésztőket illetően, e határozat (160) és az azt követő preambulumbekezdéseiben foglaltakat figyelembe véve, a Bizottság szintén megállapítja, hogy a támogatásokat a szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdésének megfelelően nyújtották, és az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott módosítások hatálya alá esnek.

(180)

2002. október óta, vagyis a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépése óta az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos költségek a vágóhidaktól, a csontos marha- és sertéshús importőreitől és a Közösségen belüli forgalmazóktól, azaz a csontos marha- és sertéshús forgalmazóitól/átvevőitől beszedett adó jellegű járulékból kerülnek finanszírozásra.

(181)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően (53) a Bizottság általában úgy véli, hogy egy állami támogatás kötelező járulékok által történő finanszírozása kihatással lehet a támogatásra, mivel a támogatáson túlmenő védő hatása lehet. A szóban forgó terhek valójában kötelező járulékoknak minősülnek. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat értelmében a Bizottság megállapítja, hogy egy támogatás finanszírozása nem történhet más tagállamokból származó termékeket is sújtó adó jellegű járulékok által.

(182)

Figyelembe véve ezen ítélkezési gyakorlatot és a tényt, miszerint a támogatás állami forrásokból fedezett, mely ezáltal az EUMSZ 107. cikke értelmében állami támogatásnak minősül, szükséges megállapítani, hogy a támogatásnak lehet-e az EUMSZ 110. cikkével ellentétes megkülönböztető jellege, vagyis az intézkedés értelmében járulékfizetési kötelesség érinti-e a más tagállamokból származó termékeket is.

(183)

A portugál hatóságok szerint az importált csontos húsok adóztatása, amennyiben érinti a csontos hús feldolgozása során keletkezett melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatásokat, megalapozott, mert ebben az esetben a hazai termékek mellett ezekre az importált termékekre is kiterjedhet a rendszer.

(184)

A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján a vágóhidak, a részben vagy teljesen hasított állatok, és más csontos marha- és sertéshúsok importőrei is fizették a járulékot (lásd a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2. cikke (2) bekezdését), mely az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatások finanszírozásának része volt (lásd a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdését).

(185)

Ezen információk alapján a Bizottság kételkedni kezdett az adókötelezettektől beszedett járulékok és az általuk igénybe vett szolgáltatások közti arányos mérték felől. A Bizottság megállapította, hogy nem lehet kizárni a rendszer potenciálisan megkülönböztető jellegét a más tagállamokból származó termékeket illetően, melyekre a járulék szintén vonatkozott.

(186)

A portugál hatóságok később biztosítottak afelől, hogy a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatások nem a vágóhidaktól, a részben vagy teljesen hasított állatok, és más csontos marha- és sertéshúsok importőreitől beszedett járulékok által került finanszírozásra, hanem a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. sz. mellékletének megfelelően, azon baromfihússal foglalkozó vágóhidaktól beszedett járulékok által, melyek nem indítványozták az általuk termelt melléktermékek összegyűjtését, szállítását, feldolgozását és megsemmisítését. Mivel az importált baromfihús bontása során általában nem keletkezik melléktermék, a hasított baromfi importőrei és forgalmazói mentesültek a járulékkötelezettség alól.

(187)

Ezzel szemben, a részben vagy teljesen hasított állatok, és más csontos marha- és sertéshúsok importőreit és forgalmazóit illetően a portugál hatóságok bizonyították, hogy ezeknek az importált csontos termékeknek a feldolgozása során keletkezik melléktermék.

(188)

A Bizottság már az információnyújtási felszólításában, majd később az eljárás megkezdésekor is kérte a portugál hatóságokat, hogy biztosítsák afelől, hogy a hazai termékekhez hasonlóan az importált termékek is részesülhetnek a rendszerben, és hogy számszerűsített adatokkal támasszák alá a meghatározott referencia-időszakra vonatkozóan a más tagállamokból származó csontos marha- és sertéshúsok után beszedett járulékok, valamint a kizárólag őket érintő szolgáltatások költségeinek egyenértékűségét (lásd az eljárás elindításáról szóló határozat (37) bekezdés h) pontját).

(189)

A portugál hatóságok garantálták, hogy a hazai termékekhez hasonlóan az importált csontos hústermékek is élvezik a melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatásokat, azonban ezt számszerűsített adatokkal nem támasztották alá.

(190)

A Bizottság a rendelkezésére álló adatok alapján nem tudja megállapítani, hogy a 197/2002 sz. törvényerejű rendeletben bevezetett, importált termékekre is alkalmazott járulék megegyezett az importált termékekből keletkezett melléktermékeket érintő szolgáltatások összegével, és ezáltal a hazai termékekhez hasonlóan az importált termékek is élvezték a támogatási intézkedés által finanszírozott szolgáltatásokat.

(191)

A 244/2003 sz. törvényerejű rendelet 3. cikke (2) bekezdése szerint a vágóhidak, daraboló üzemek, keltető központok és a tojástermékekkel foglalkozó egységek kötelesek fizetni a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. mellékletében megállapított járulékot, kivéve azokat az intézményeket, melyek az alternatív rendszer alkalmazása mellett döntöttek – rájuk a 3. kategóriájú termékekre vonatkozó megsemmisítési tervek jóváhagyásáig az említett törvényerejű rendelet 2. mellékletében megállapított járulékok vonatkoznak. Az említett intézmények a tervek jóváhagyásáig az 1. és 2. kategóriájú termékek után 0,35 EUR/kg megfizetésére kötelezettek (244/2003 sz. törvényerejű rendelet 5. cikk (1) bekezdése).

(192)

A 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által a járulékrendszert érintő módosításokkal kapcsolatban a Bizottság kérte a portugál hatóságoktól annak bizonyítását, hogy az importált termékek a hazai termékekhez hasonlóan részesülhettek az említett szolgáltatásokban.

(193)

A portugál hatóságok megerősítették, hogy a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett járulék a ténylegesen keletkezett melléktermékek alapján került megállapításra, és az importált termékek a hazai termékekhez hasonlóan részesülhettek az említett szolgáltatásokban. Azonban a Bizottság megállapítja, hogy a portugál hatóságok állításaikat számszerűsített adatokkal nem támasztották alá.

(194)

Az értékelési adatok hiányában a Bizottság nem tudja megállapítani, hogy a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben bevezetett, importált termékekre is alkalmazott járulék megegyezett az importált termékekből keletkezett melléktermékeket érintő szolgáltatások összegével, és ezáltal a hazai termékekhez hasonlóan az importált termékek is részesültek a támogatási intézkedés által finanszírozott szolgáltatásokban.

(195)

A Bizottság megállapítja, hogy a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet, és az átmeneti időszakban a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet 3. cikk (2) bekezdése, és 5. cikk (2) bekezdése alapján alkalmazott járulékrendszer nem felel meg az EUMSZ 110. cikkének, a rendszer a más tagállamokból importált termékeket – amelyekre a járulék szintén kiterjedt – érintő, potenciálisan megkülönböztető jellege miatt.

(196)

A Bizottság sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy Portugália az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdését megsértve, jogellenesen nyújtott támogatásokat a vágóhidakon keletkezett hulladékok összegyűjtésére, szállítására, feldolgozására és megsemmisítésére.

(197)

A vágóhidakon keletkezett hulladékok összegyűjtésére, szállítására, feldolgozására és megsemmisítésére nyújtott támogatások a kedvezményezettek szempontjából megfeleltek az alkalmazandó közösségi rendelkezéseknek. Ezzel szemben a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet, és az átmeneti időszakban a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet 3. cikk (2) bekezdése, és az 5. cikk (2) bekezdése alapján alkalmazott járulékrendszer értelmében a támogatások finanszírozási módja a rendszer más tagállamokból importált termékeket – amelyekre a járulék szintén kiterjedt – érintő, potenciálisan megkülönböztető jellege miatt a belső piaccal összeegyeztethetetlen.

(198)

A Bizottság a szóban forgó esetben érdemesnek tartja a 659/1999/EK rendelet 7. cikke (4) bekezdése szerinti megengedő határozat megítélését, melyben a Bizottság olyan feltételeket határozhat meg, amelyek teljesítése esetén egy támogatás a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősül, és olyan kötelezettségeket állapíthat meg, amelyek biztosítják a határozat betartásának ellenőrzését.

(199)

Az EUMSZ 110. cikke megsértésének helyreállítása, és ezáltal visszamenőlegesen a potenciális megkülönböztetés kiküszöbölése céljából Portugália köteles a Bizottság által meghatározott határidőn belül, és a megszabott feltételek teljesítésével a más tagállamokból származó termékek után beszedett járulékok egy részének visszafizetésére. A sérelem helyreállítása által a szóban forgó támogatások a Szerződéssel összeegyeztethetőnek minősülnek.

(200)

A fent említett visszafizettetés feltételeit a Bizottság határozza meg. Portugália tehát köteles visszafizetni a járulékot megfizető személyeknek a 197/2002 sz. törvényerejű rendeletben meghatározott járulékkötelezettség alkalmazásának kezdetétől a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett ideiglenes rendszer hatálybalépésének dátumáig beszedett járulékoknak a más tagállamokból származó termékekre vonatkozó részét. Ennek érdekében a Portugália által tiszteletben tartandó feltételek az alábbiak:

(1)

A 2004 januárjában és februárjában kapott panaszokat követően a Bizottság előzetes vizsgálatot folytatott a Belgium által nyújtott, a szarvasmarhaféléket érintő fertőző szivacsos agyvelőbántalmak szűrővizsgálatai (a továbbiakban: „BSE-vizsgálatok”) költségeinek fedezését célzó támogatással kapcsolatban.

(2)

A panaszok nyomán a Bizottság 2004. január 27-én levelet küldött a belga hatóságoknak, amelyben információkat kért a szóban forgó intézkedésről. Ezzel egyidőben a belga hatóságok az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: „EUMSZ”) 108. cikkének (3) bekezdésével összhangban értesítést küldtek az állatokat érintő fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) szűrővizsgálatai finanszírozásához biztosított támogatási intézkedésről (2004. január 23-án kelt, 2004. január 28-án iktatott levélben), és amely N 54/04 számon bejegyzésre került.

(3)

A belga hatóságok 2004. február 6-án és 2004. május 14-én kelt, 2004. február 11-én, illetve 2004. május 19-én iktatott levelekben írásos információkat bocsátottak a Bizottság rendelkezésére.

(4)

2004. július 19-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatta Belgiumot, hogy az intézkedés NN 45/04 számon bekerült a nem bejelentett támogatások nyilvántartásába, mivel kiderült, hogy a források egy részét már folyósították.

(5)

2004. szeptember 1-jén informális találkozóra került sor a belga hatóságok és a Bizottság szolgálatai között.

(6)

A belga hatóságok 2004. szeptember 16-án és 2007. február 22-én kelt, 2004. szeptember 20-án, illetve 2007. február 22-én iktatott levelekben kiegészítő információkat bocsátottak rendelkezésre.

(7)

2008. november 26-án kelt levelében a Bizottság tájékoztatta Belgiumot arról, hogy a szóban forgó intézkedés tekintetében az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében foglalt eljárás megindításáról határozott. A határozat közzétételre került az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). A Bizottság felkérte az érintett feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatban.

(8)

2008. december 19-én kelt, 2008. december 26-án iktatott levelében Belgium a válaszadásra rendelkezésre álló határidő meghosszabbítását kérte. Ezt a hosszabbítást 2009. január 13-i levélben megkapta. Belgium 2009. február 25-én kelt, 2009. március 6-án iktatott levelében benyújtotta megjegyzéseit.

(9)

A Bizottság érdekelt felektől nem kapott észrevételeket.

(10)

2009. július 17-én kelt levelében a Bizottság kiegészítő kérdéseket tett fel Belgiumnak a Belgium által továbbított észrevételekkel kapcsolatban. 2009. szeptember 4-én kelt, 2009. szeptember 8-án iktatott levelében Belgium a válaszadásra rendelkezésre álló határidő meghosszabbítását kérte. Belgium válasza 2009. október 16-án kelt, 2009. október 20-án iktatott levélben érkezett be a Bizottsághoz.

(11)

A belga hatóságok és a Bizottság szolgálatai között két találkozóra került sor, 2009. október 2-án, valamint 2009. október 30-án.

(12)

E találkozókat követően Belgium 2009. december 14-én kelt, 2009. december 16-án iktatott levélben kiegészítő információkat küldött. A belga versenyhatóságok által a laboratóriumok közötti esetleges kartell ügyében egyidejűleg folytatott kiegészítő vizsgálatokat követően Belgium a határidő meghosszabbítására vonatkozó kérelmet nyújtott be 2010. január 21-én, 2010. szeptember 29-én és 2011. január 17-én. A Bizottság hozzájárult ezekhez a határidő-meghosszabbításokhoz.

(13)

A Bizottság 2011. február 22-én egy utolsó tájékoztatáskérő levelet küldött, amelyre a belga hatóságok 2011. április 6-án válaszoltak. A Bizottság a belga versenyhatóságok által végzett vizsgálat eredményére várva további határidő-hosszabbítást engedélyezett Belgiumnak a válaszadásra.

(14)

A belga hatóságok 2011. május 19-én kelt, 2011. május 25-én iktatott levélben válaszoltak.

(15)

2004 januárjában a Bizottsághoz panasz érkezet egy királyi rendelettervezet kapcsán, amelynek a célja egy járulék jellegű adó bevezetése lett volna a BSE-vizsgálatok finanszírozására.

(16)

E panasz nyomán a Bizottság szolgálatai magyarázatot kértek a belga hatóságoktól. E tájékoztatáskérésre a belga hatóságok jelezték, hogy 2001. január 1-jétől kezdődően a BSE-vizsgálatok kötelezőek voltak a 30 hónapnál idősebb szarvasmarhafélék, valamint a 24 hónapnál idősebb, kényszervágásnak alávetett szarvasmarhafélék esetében (5). Értesítést küldtek egy királyi rendelettervezetről is, amelynek tárgya az állatok TSE-szűrővizsgálatainak finanszírozása volt (a továbbiakban: „TSE királyi rendelet”). Ez a királyi rendelettervezet N 54/04 számon került nyilvántartásba. A belga hatóságok jelezték, hogy ez az új királyi rendelettervezet a Belgium által 2001-ben bejelentett és a 2002. február 13-i N 21/02 bizottsági határozattal (6) jóváhagyott királyi rendelettervezet, valamint a Bizottsággal 2003-ban nem hivatalosan megtárgyalt másik tervezet módosítása. E két tervezet közül ugyanakkor egyik sem került végrehajtásra, és a 2004-ben bejelentett rendelet ezek átdolgozása.

(17)

A Belgium által benyújtott információkból kitűnik, hogy 2001. január 1-jétől kezdődően (7) az Államkincstár állta a BSE-vizsgálatok költségeit (azaz a mintavétel és az analízis költségeit). 2002. január 1-jétől kezdődően e vizsgálatok költségeit a Bureau d’Intervention et de Restitution belge (belga támogatásnyújtási és visszatérítési hivatal, a továbbiakban: „BIRB”) előfinanszírozta, az alkalmazandó finanszírozási rendszerre vonatkozó politikai döntésre várva.

(18)

A Bizottság szolgálatai által a bejelentett királyi rendelettervezet (N 54/04) tárgyában tett bizonyos észrevételek nyomán a belga hatóságok 2004 májusában egy új királyi rendelettervezetet nyújtottak be, amely megkísérelt választ adni a Bizottság által megfogalmazott észrevételekre, és amely a 2003. január 1-jétől kezdődően vágásra beérkezett és BSE-gyorstesztnek alávetendő szarvasmarhafélék után egyedenként 10,70 EUR díjazási rendszert írt elő. A belga hatóságok utaltak arra, hogy a 2002 során végrehajtott és előfinanszírozott vizsgálatokat teljes mértékben közvetett állami támogatásokból, azaz járulék jellegű adókból finanszírozták. A belga hatóságok jelezték továbbá, hogy 2003. január 1-jétől kezdődően vizsgálatonként legfeljebb 40 EUR összeget finanszíroztak járulék jellegű adókból. A belga hatóságok részletes táblázatokat bocsátottak rendelkezésre, amelyekben feltüntették a BSE-vizsgálatok költségét 2003-tól kezdve, valamint az e vizsgálatok járulék jellegű adókból és díjakból történő finanszírozására vonatkozó előrejelzést. A belga hatóságok jelezték, hogy a finanszírozási program bevezetésének tervezett dátuma a díjak esetében 2004. július 1., a járulék jellegű adók esetében pedig 2005. január 1.

(19)

Mivel a bejelentett királyi rendelettervezetből az derül ki, hogy a támogatásokat már odaítélték és az adókat beszedték 2002. január 1-jétől kezdődően, ezért az intézkedés 2004. július 19-én NN 45/04 számon a nem bejelentett támogatások között került nyilvántartásba, Belgium pedig visszavonta az N 54/04 számon bejegyzett értesítést.

(20)

A Belgium által 2004-ben benyújtott információkból következik, hogy az általános szándék a vizsgálatok előfinanszírozásának működtetése volt, amely vizsgálatok összegét utólag kellett megtéríteni, abból a célból, hogy a a hozzájárulások egy részét az előfinanszírozott vizsgálatok költségeinek visszatérítésére fordítsák.

(21)

2004. szeptember 16-án kelt levelükben a belga hatóságok egy új királyi rendelettervezetről számoltak be, amelyben a jövőre vonatkozóan fenntartották a minden egyes vizsgált szarvasmarhaféle utáni 10,70 EUR díjat. Ebben az új királyi rendelettervezetben feltüntetett összeg teljes mértékben a tervezet hatálybalépésétől kezdődően levágott szarvasmarhák BSE-vizsgálatainak finanszírozására szolgálna. A TSE-vizsgálatokra, az elhullott állatokra és a vágóhídi hulladékra nyújtott állami támogatásokról szóló, 2002. december 24-i közösségi iránymutatásokban (8) (a továbbiakban: „TSE-iránymutatások”) engedélyezett 40 EUR-t meghaladó, és 2003. január 1-je után előfinanszírozott összegek visszatérítése egy másik, a Bizottságnak benyújtandó tervezet tárgyát képezné, amely az előfinanszírozási összegek visszatérítéséről szól. Ezt a királyi rendeletet 2004. október 15-én fogadták el (9), és 2004. december 1-jén lépett hatályba.

(22)

A belga hatóságok által rendelkezésre bocsátott információk szerint a 2003. január 1. (10) és 2004. június 30-a közötti időszakban a 40 EUR maximális összeg felett előfinanszírozott költségek összesen 15 237 646 EUR-t tettek ki. A belga hatóságok szerint 2004. június 30-tól kezdődően betartották a 40 EUR maximális összegre vonatkozó előírást (11).

(23)

Ugyanezen 2004. szeptember 16-i levelükben a belga hatóságok két adatlapot is rendelkezésre bocsátottak az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2003. december 23-i 1/2004/EK bizottsági rendelet (12) 19. cikkével összhangban.

(24)

Ez a két intézkedés az XA 53/04 és az XA 54/04 számon nyilvántartott két mentesség tárgyát képezi. A hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozat 19. és azt követő pontjaiban jelzetteknek megfelelően az XA 53/04 szám alatt mentességet élvező intézkedés BSE-vizsgálatok előfinaszírozásáról (13) szól vizsgálatonként legfeljebb 40 EUR támogatási intenzitással, és 2003. január 1-jén került végrehajtásra. Ennek az intézkedésnek a 2003-as költségvetésről szóló, 2002. december 27-i törvény képezi a jogi alapját. Az XA 54/04 szám alatt mentességet élvező intézkedés vizsgálatonként 33,38 EUR maximális támogatási intenzitást ír elő, és ez az intézkedés 2004. október 15-én került végrehajtásra. Ez a támogatási intézkedés határozatlan időtartamú támogatás. Az intézkedés jogi alapját a 2004-es költségvetésről szóló 2003. december 27-i törvény képezi.

(25)

Ugyanezen, 2004. szeptember 16-án kelt levelükben és a Bizottság szolgálatai által feltett kérdésekre válaszul a belga hatóságok jelezték, hogy a vizsgálatok végrehajtására kiválasztott laboratóriumoknak a szóban forgó analízisek elvégzésére igen pontosan meghatározott feltételeknek kellett megfelelniük.

(26)

Nem sokkal a 2004. május 14-i és 2004. szeptember 16-i leveleket követően a belga hatóságok két királyi rendelettervezetet jelentettek be, amelyek az élelmiszer-biztonsági hatóság (Agence Fédérale pour la Sécurité de la Chaîne Alimentaire, a továbbiakban: „AFSCA”) tevékenységének finanszírozásáról szóltak. Ezek az intézkedések az AFSCA tevékenységét fedező hozzájárulás és díjak bevezetését szolgálták. Ezek az intézkedések a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozatban említett, az N 9/05 és az N 10/05 állami támogatásokról szóló, 2005. november 9-i C(2005)4203 határozat tárgyát képezik. Ezeket az intézkedéseket az AFSCA finanszírozásáról szóló 2004. december 9-i törvény 4. cikkében előírt hozzájárulások meghatározásáról szóló, 2005. november 10-i királyi rendelettel (14), valamint az AFSCA finanszírozásáról szóló 2004. december 9-i törvény 5. cikkében előírt hozzájárulásokról szóló, 2005. december 10. királyi rendelettel (15) fogadták el. Ez a két királyi rendelet 2006. január 1-jén lépett hatályba. A hozzájárulásokról szóló királyi rendelet előírja a (21) preambulumbekezdésben hivatkozott 2004. október 15-i királyi rendelet hatályon kívül helyezését.

(27)

Ezen belül a díjakról szóló királyi rendelet a vágóhidak részére 10,70 EUR díj fizetésére vonatkozó kötelezettséget ír elő minden vizsgált szarvasmarhaféle vagy egypatás állat után. A hozzájárulásokról szóló királyi rendelet pedig a BSE-vizsgálatok egy részének finanszírozásáról, és annak különböző ágazatokra való terheléséről rendelkezik. A BSE-vizsgálatok teljes költsége 44,08 EUR, amelyből 12 EUR a mintavétel (amelyet 10,70 EUR erejéig a vágóhíd finanszíroz a díjakról szóló királyi rendelet értelmében, 1,30 EUR-t pedig a hozzájárulás fedez), a fennmaradó 32,08 EUR-t pedig a hozzájárulás fedezi, és azt közvetlenül az AFSCA-laboratóriumoknak kell megfizetni. N 9/05 és N 10/05 határozatában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az AFSCA díjakkal történő finanszírozása nem minősül állami támogatásnak, hogy a véletlenszerű globális ellenőrzések finanszírozása általány-hozzájárulásokból nem minősül állami támogatásnak, hogy a BSE-vizsgálatok költségei egy részének finanszírozása hozzájárulások segítségével összeegyeztethető állami támogatás, valamint hogy a termeléshez/forgalomba hozatalhoz kapcsolódó egyéb vizsgálatok/ellenőrzések költségeinek finanszírozása összeegyeztethető állami támogatás.

(28)

2006 decemberében a Bizottság újabb kérdéseket küldött Belgiumnak az NN 45/04 üggyel kapcsolatosan. Ezek a kérdések különösen a 2003. január 1-jétől kezdődően előfinanszírozás címén folyósított összegek visszatérítésére vonatkoznak.

(29)

2007. február 22-én kelt válaszukban a belga hatóságok jelezték, hogy a BSE-vizsgálatokhoz kapcsolódó összes kiadás globális visszatérítését kívánják bevezetni 15 éves időtartamra. A gyakorlatban egy szolidarizált visszatérítési rendszert állítottak fel az AFSCA új finanszírozási rendszerén keresztül. 2006. január 1-jétől kezdődően minden gazdasági szereplő járulékot fizet az AFSCA számára, és ennek a hozzájárulásnak egy része a BSE-vizsgálatok előfinanszírozásához kapcsolódó múltbeli költségek visszatérítésére szolgál. Minden olyan gazdasági szereplő, aki az érintett időszakban szarvasmarhaféléket tartott, egyenlő módon járul hozzá ehhez a rendszerhez.

(30)

A TSE királyi rendelettervezetet érintő panaszok szerint a hozzájárulást a belgiumi vágóhidakon levágott minden állattípusra alkalmazzák, és azt az importált termékekre is kiterjesztenék. Az egyik panaszos megerősítette, hogy a belgiumi vágóhidakon levágott állatok jelentős százaléka más tagállamokból származik. A panaszosok szerint a hozzájárulás hátrányos megkülönböztetést okoz az importált állatok tekintetében, mivel a belőlük származó bevételek is szolgálnak a belgiumi szarvasmarhaféléken végzett BSE-vizsgálatok költségeinek visszatérítésére.

(31)

Elöljáróban szükséges annak pontosítása, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitása a Belgiumban 2001. január 1-jétől kezdve az állatokon végzett TSE-szűrővizsgálatok finanszírozásához nyújtott támogatást, valamint e támogatások finanszírozására szolgáló mechanizmusokat érinti, azon támogatások kivételével, amelyeket azoknak a belső piaccal való összeegyeztethetősége okán bizottsági határozatban jóváhagytak. Ez pontosabban azt jelenti, hogy az N 9/05 és az N 10/05 határozattal (amelyek az AFSCA finanszírozására szolgáló hozzájárulásokkal és díjakkal foglalkoznak) jóváhagyott támogatások nem kerülnek értékelésre a támogatás nyújtásának pillanatában alkalmazandó, állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztethetőség szempontjából. E határozat következésképpen csak a 2001–2006-os időszakban a BSE-vizsgálatok finanszírozására szolgáló támogatásokkal, valamint azok finanszírozási rendszerével foglalkozik, mivel az ebben az időszakban lefolytatott BSE-vizsgálatok előfinanszírozással történtek, és ez az előfinanszírozás több éven keresztül elosztva kerül visszatérítésre.

(32)

Az egyértelműség érdekében szükséges felidézni a díj és hozzájárulás közötti terminológiai eltérést: vannak egyrészről a jogok vagy díjak, amelyek valamely nyújtott szolgáltatás költségeit fedezik. Ebben az esetben ezek összege 10,70 EUR, és ezeket 2004. december 1-jét követően levonták a TSE királyi rendelet alapján, majd ezt követően az AFSCA finanszírozására szolgáló díjakról szóló királyi rendelet alapján. Másrészről vannak az illetékek és hozzájárulások, amelyeket a 2005. november 10-i királyi rendelet alapján vontak le, azokat az AFSCA szedte be, és amelyeket a Belgium területén található és 7 ágazatra kiterjedő gazdaságoknak kell megfizetniük (lásd az N 9/05 és az N 10/05 határozat (29) preambulumbekezdését).

(33)

A Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozatban megállapította, hogy a BSE-vizsgálatok finanszírozása javára hozott támogatási intézkedéseket Belgiumban szubvenció, valamint díjakból és hozzájárulásokból álló járulékszerű kötelezettségek rendszere által finanszírozták és finanszírozzák. Az e díjakból és hozzájárulásokból származó bevételek egy részét érinthette a vizsgálatok előfinanszírozásának visszatérítése.

(34)

A Bizottság számos problémát kiemelt és jelezte, hogy további információkra lenne szüksége a szóban forgó intézkedése végleges értékelésének befejezéséhez: elsőként, kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy élveztek-e előnyt a szolgáltatások kedvezményezettjei. Valójában nem volt világos, hogy a BSE-vizsgálatok díjai fedezték-e vizsgálatok költségének azon részét, amelyet nem fedezett összeegyeztethető állami támogatás. E vizsgálatok pontos költsége nem ismert, sem a kiegészítő finanszírozás forrása azokban az esetekben, ahol a díjak nem voltak elegendőek a BSE-vizsgálatok teljes költségének fedezésére. Nem került megállapításra továbbá az sem, hogy a feltételek, amelyek mellett az AFSCA a szolgáltatásokat nyújtotta, megfeleltek-e a piaci árnak, különös tekintettel arra, hogy a belga hatóságok nem jelezték világosan, hogy a laboratóriumok kiválasztása nyílt és átlátható eljárás keretében történt-e.

(35)

Másodsorban nem világos az illetékek mechanizmusa: különös tekintettel arra, hogy a kedvezményezettek és a hozzájárulók nem voltak egyértelműen meghatározva, valamint a BSE-vizsgálatok költségei előfinanszírozásának visszatérítési mechanizmusa sem volt világos. További kérdések merültek fel azon feltételekkel kapcsolatban, amelyeket a járulék jellegű adóknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összeegyeztethetőek legyenek, különös tekintettel az importált termékek járulék jellegű adók alóli kivonására, annak tekintetében, hogy az exportált termékek profitáltak-e az adókból finanszírozott támogatási intézkedésből, valamint a díjak hatással voltak-e a végtermékek árára, tekintve, hogy azt a szabad piacon a kínálat és a kereslet körében bekövetkező változások határozzák meg.

(36)

A Bizottság által a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozatban felvetett kételyekre válaszul Belgium által előterjesztett észrevételek 2009. február 27-én érkeztek be a Bizottsághoz. Ezek az észrevételek az alábbiak szerint foglalhatók össze:

(37)

Belgium azonnal kétségbe vonta a BSE-vizsgálatok finanszírozásának a Bizottság által állami támogatássá minősítését e vizsgálatok kötelező jellege okán. Belgium fenntartja azt az álláspontot, hogy a BSE-vizsgálatok elvégzését az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) írja elő a közegészség védelme érdekében. Álláspontja alátámasztására Belgium két ítéletre hivatkozik (17), ahol a Bíróság azt az ítéletet hozta, hogy a közegészség védelmében végrehajtott ellenőrzések költségei nem tekinthetők az adott szolgáltatás kompenzációjaként, és a hatóság feladata, hogy maga viselje ezeket a költségeket. Belgium tisztában van vele, hogy a szóban forgó ítéletek az áruk szabad mozgására, és nem az állami támogatásokra vonatkoznak, de úgy véli, hogy az indokolás átültethető az állami támogatások elvére is.

(38)

Belgium rámutat továbbá, hogy mivel a 999/2001/EK rendelet nem írja elő, hogy az ellenőrzések költségeit a vállalkozások viseljék, az adott tagállam dönthet a BSE-vizsgálatok finanszírozásának „rendes” módja mellett. Belgium véleménye szerint az állami támogatásokra vonatkozó kiválasztási kritériumokat ezért e rendes rendszerhez képest kell értékelni (18). Állami támogatás csak úgy jöhet szóba, amennyiben a Belgium által választott rendes rendszerhez képest egyes ágazatok vagy vállalkozások kedvezményezett elbánásban részesültek. Belgium szerint úgy tűnik, hogy a Bizottság azon a véleményen van, hogy a költségeket a gazdálkodóknak kell fedezniük, ezt azonban az alkalmazandó jogszabályi szövegek nem írják elő. Amennyiben a BSE-vizsgálatok eltérő finanszírozási rendszerei a verseny torzulásához vezethetnek, akkor ezt a problémát – Belgium véleménye szerint – a jogszabályok harmonizációja útján kellene megoldani (19), és semmiképpen sem állami támogatással kapcsolatos problémáról van szó. Belgium hivatkozik továbbá a GEMO-ítéletre (20), de úgy véli, hogy ez nem módosítja az általuk az adott esetre alkalmazott megközelítést. 2009. október 16-i levelében Belgium megismétli, hogy nem ért egyet azzal, hogy a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozatában állami támogatásnak minősítette az intézkedést. Mindazonáltal az együttműködés jegyében Belgium a Bizottság logikáját alkalmazva megvizsgálta a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozatban kiemelt pontokat, azok tisztázása érdekében.

(39)

Belgium úgy véli, hogy a minden vizsgált szarvasmarhaféle után fizetett 10,70 EUR díj nem tekinthető állami támogatásnak.

(40)

Belgium véleménye szerint csak abban az esetben lehet szó állami támogatásról, ha az adott előnyben egy vagy több vállalkozás részesül. Egy díj esetében következésképpen csak akkor lehet szó előnyről, ha az nagyobb a a kifizetett összegnél. Amennyiben a BSE-vizsgálatok egy részét a hatóságok finanszírozzák, a gazdák számára juttatott végleges előny a vizsgálat költségének a befizetett díj levonása utáni összegének felel meg.

(41)

Belgium még tovább viszi ezt az érvelést azzal, hogy visszafizetés esetében ez még nagyobb általános befizetést követelne meg a gazdák részéről. Így ha a vizsgálat teljes összegét vissza kell téríteni, az azzal járna, hogy végül ez a költség hozzáadódna a már megfizetett díj összegéhez.

(42)

Belgium hangsúlyozza, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kizárólag akkor van szó állami támogatásról, ha a díjakból származó bevételeket egy adott csoport javára használják fel, és nem a díjat megfizető összes gazdasági szereplő egyenlő mértékben történő támogatására (21). Az adott esetben a minden egyes megvizsgált szarvasmarhaféle után fizetett 10,70 EUR díj a marha- és borjúhústermelésben érintett gazdasági szereplőkre van kiszabva. A vizsgálatra felhasznált 10,70 EUR nem jár semmilyen gazdasági előnnyel az ilyen szereplők számára, következésképpen nem tekinthető állami támogatásnak az EUMSZ 107. cikke értelmében.

(43)

Belgium véleménye szerint a Bizottság hasonló gondolatmenetet követett az N 9/05 és az N 10/05 határozatában. Belgium jelzi, hogy az említett határozatban a 10,70 EUR díjat nem minősítik állami támogatásnak (lásd a határozat (98) preambulumbekezdését). Hasonló gondolatmenet került alkalmazásra az N 21/02 határozatban, ahol a részben az ágazat által befizetett díjakból finanszírozott BSE-vizsgálatok költségeinek egy része nem minősül állami támogatásnak.

(44)

2009. október 16-i levelükben a belga hatóságok jelezték, hogy a díjat a gazdák fizették, és ez a díj a BSE-vizsgálatok gazdasági költségeinek egy részét érintették. A Bizottság arra vonatkozó kérdésére, hogy a díj összege megfelelt-e a laboratóriumok által végrehajtott szolgáltatások valós gazdasági költségének, Belgium azt válaszolta, hogy a díj a BSE-vizsgálatok költségeinek csak egy részét fedezte, ahogyan az az N 9/05 és az N 10/05 határozatban is fel van tüntetve. A Bizottság által ugyanezen határozatban a (61)–(66) preambulumbekezdésekben alkalmazott, a nyújtott szolgáltatások költségei és a díjak összege közötti egyenlőséget megállapító gondolatmenet a BSE-vizsgálatoktól eltérő más szolgáltatásokra vonatkozott. Belgium megismétli, hogy a BSE-vizsgálatok tekintetében az N 9/05 és az N 10/05 határozat azt a következtetést vonta le, hogy a BSE-vizsgálatok formájában nyújtott szolgáltatás valójában állami támogatást képezett, de a díj összege (azaz 10,70 EUR) nem képez támogatást, és ezért azt ki kell vonni a vizsgálatok költségéből.

(45)

Belgium hivatkozik az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások, 2007–2013 (22) (a továbbiakban: „a 2007–2013-as időszakra szóló mezőgazdasági iránymutatások”) 132. pontjára, ahol az szerepel, hogy a vizsgálatonkénti 40 EUR „jelenleg a Közösségben elérhető legjobb ár”. 2005 óta az AFSCA által javasolt árak 40 EUR alatt vannak. Ez a belga hatóságok szerint azt mutatja, hogy a Belgiumban alkalmazott árak összeegyeztethetők a közös piaccal. Az N 9/05 és az N 10/05 határozatában a Bizottság elismerte, hogy a laboratóriumok kiválasztása nyílt, átlátható és hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazó eljárások keretében történik, valamint azt, hogy nem tekinthető úgy, hogy a szolgáltatások nyújtói (azaz a laboratóriumok) állami támogatásban részesülnének. A helyzet nem változott azóta sem. Ezen kívül a belga versenyhatóságok jelenleg vizsgálják a laboratóriumok között a BSE-vizsgálatok keretében az árakra vonatkozó kartellmegállapodásokat. A belga hatóságok szerint ez világosan mutatja, hogy semmiképpen nem kívánnak a szükségesnél magasabb árat fizetni a laboratóriumoknak. 2009. október 16-i levelükben a belga hatóságok jelezték, hogy vizsgálatot fognak lefolytatni a laboratóriumok közötti esetleges árkartell-megállapodás tárgyában, és hogy ez a vizsgálat 2010 első negyedévében elvileg lezárul.

(46)

A belga hatóságok jelzik, hogy hozzájárulásokat és díjakat soha nem alkalmaztak az importra és exportra. Kizárólag a belgiumi székhellyel rendelkező vállalkozásoknak kell hozzájárulást fizetniük, és kizárólag a Belgiumban levágott és 30 hónapnál idősebb szarvasmarhafélék után kell megfizetni a 10,70 EUR díjat.

(47)

Belgium hangsúlyozza, hogy a Bizottság már megvizsgálta ezeket az intézkedéseket az N 9/05 és az N 10/05 határozat keretében, és arra jutott, hogy ezek a hozzájárulások nem diszkriminatív jellegűek az importált vagy exportált termékek tekintetében, illetve nem állnak ellentétben a Szerződés rendelkezéseivel.

(48)

A belga hatóságok jelzik, hogy a vágóhidak a díjak költségeit áthárítják az ügyfeleikre, ahogy minden normál vállalkozás áthárítja a felmerülő költségeket az ügyfeleire. Következésképpen a rendees piaci mechanizmusok jelennek meg ebben az áthárításban. Továbbá a díj költségének elkülönített tételként való feltüntetése a termelőknek benyújtott számlán rendes gyakorlatot jelent. E tekintetben Belgium az N 9/05 és az N 10/05 határozat (93) és (95) preambulumbekezdését idézi, amelyek értelmében a TSE-iránymutatások 25. pontjában előírt kritériumok teljesítettnek tekintendők.

(49)

Belgium közli, hogy a következő feltételek alapján Belgium összes gazdálkodója kkv: kevesebb mint 250 alkalmazottal rendelkeznek; az éves üzleti forgalmuk nem haladja meg a 40 millió EUR-t vagy az éves mérlegfőösszegük nem haladja meg a 27 millió EUR-t; és a vállalkozás nem rendelkezik 25 %-os vagy azt meghaladó részesedéssel olyan egyéb vállalkozásban vagy egyéb vállalkozásokban, amelyen nem kkv-k.

(50)

A 2001. január 1-jétől2003. január 1-jéig terjedő időszakra vonatkozóan Belgium nem tett különösebb megjegyzéseket, mivel a Bizottság maga is az összeegyeztethetőség valószínűsítésére jutott a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozat (80) preambulumbekezdésében. Belgium jelzi azonban, hogy a támogatások nem haladták meg a felmerült költségek 100 %-át, valamint készen áll további információk rendelkezésre bocsátásra, amennyiben az szükséges.

(51)

Belgium hangsúlyozza azonban, hogy ezeket az információkat csak másodlagosan bocsátotta rendelkezésre, tekintettel arra, hogy kezdeti álláspontja szerint a szóban forgó ügyben nincs szó állami támogatásról, mivel Belgium dönthet arról, milyen módon finanszírozza a BSE-vizsgálatokat.

(52)

A 2003. január 1-jétől2007. január 1-jéig tartó időszak tekintetében Belgium közli, hogy nem került kifizetésre olyan támogatás, amely meghaladta a vizsgálat költségének 100 %-át. Belgium az N 9/05 és az N 10/05 határozatra hivatkozik, amely már foglalkozott ezzel a kérdéssel.

(53)

Ami a 2007. január 1-jén kezdődő időszakot illeti, Belgium soha nem adott 40 EUR-t meghaladó támogatást, mivel a vizsgálatok költsége nem éri el a 40 EUR-t.

(54)

Észrevételeihez mellékelve Belgium továbbítja a BSE-vizsgálatok finanszírozása keretében hozott intézkedések részletes ütemezését. Mivel ezeknek az információknak a nagy része e határozat leíró részében felsorolásra kerül, ezt az ütemezést nem mutatjuk be teljes terjedelmében ebben a szakaszban. Egyes elemeket azonban közreadunk az alábbiakban.

(55)

A BSE-vizsgálatok finanszírozásának ütemezése a következő:

(56)

A BSE-vizsgálatok ára a következő:

(57)

2009. október 16-i levelében Belgium számos pontosítást tett az általa előadott észrevételeket követően a Bizottság által 2009. július 24-én feltett kérdésekre válaszul. Elsőként Belgium újból kifejezte azon álláspontját, miszerint a tagállamok nem kötelesek a BSE-vizsgálatok költségét a gazdasági szereplőkre hárítani. Mivel a közegészség védelmét szolgáló költségekről van szó, a közhatóságok által előírt ellenőrzések költségei nem tekinthetők egy szolgáltatás ellentételezésének, és azokat nem lehet a gazdasági szereplőkre hárítani. Azonban Belgium az együttműködés érdekében válaszol a Bizottság kérdéseire, a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozatban kifejtett logikát alkalmazva.

(58)

A közösségi finanszírozási részt illetően Belgium megerősíti, hogy szerepelt a korábban tájékoztatásul megküldött számadatokban.

(59)

Belgium jelezte továbbá, hogy ami a 2004. június 30. és 2005. december 31. közötti időszak során megvalósult finanszírozást illeti, azt az AFSCA biztosította azokból a finanszírozási forrásokból, amelyek a rendelkezésére álltak, valamint amelyek azokból a korábbi intézményekből származtak, amelyekből az AFSCA létrejött. Ebben az időszakban nem voltak járulék jellegű adók.

(60)

A Bizottság kérdéseket tett fel a 15 237 646 EUR összeg, valamint a Belgium észrevételeiben említett 67 156 527,65 EUR összeg (lásd az (55) preambulumbekezdést) közötti összefüggés tárgyában. Belgium válasza szerint a 15 237 646 EUR teljes egészében a 67 156 527,65 EUR részét képezte. Ezenkívül a belga hatóságok jelezték, hogy készséggel elvégzik az említett összeg pontosságának ellenőrzésére irányuló számításokat.

(61)

Ami a díjakat illeti, Belgium jelezte, hogy azokat a gazdálkodók viselték, és azok nem képezhetnek állami támogatást. Belgium e tekintetben az N 9/05 és az N 10/05 határozatra hivatkozik, amelyben szerepel, hogy a 44,08 EUR-ból csak 33,38 EUR képez állami támogatást. A 10,70 EUR nem képez támogatást, következésképpen levonásra került a vizsgálat árából a vizsgálatonkénti 40 EUR maximális intenzitással való összeegyeztethetőség vizsgálata során.

(62)

Tájékoztatásul Belgium jelezte, hogy a Bizottság által az N 9/05 és N 10/05 határozatban jóváhagyott rendszerhez képest az egyetlen eltérés a díj összegének indexálása 10,70 EUR-ról 11,07 EUR-ra.

(63)

2009. december 1-jén kelt levelében Belgium javította a végrehajtott vizsgálatok számával kapcsolatosan korábban benyújtott számadatokat. Jelezte, hogy ezek a számadatok a korábban, a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozat előtt, illetve után megadott számadatok helyébe lépnek.

(64)

Ezek a módosítások azon alapulnak, hogy a korábban figyelembe vett mintavételi szám hibás volt. Az első számítások óránkénti elméleti 3 mintavételre alapoztak, míg a valóságban a helyszínen óránként 12 mintát vettek. Az óránkénti vizsgálatszám megnövekedésének következményeképpen alacsonyabb az egyes mintavételek költsége, amely viszont hatással van a vizsgálatonkénti összköltségre is, mivel a vizsgálatok költségeinek egy része óránkénti költség, amely az óránkénti mintavételek számának növekedése miatt csökken. Ezentúl a 2003-as és 2004-es évek során levágott állatok teljes száma is módosult, a korábban megadott számadatokhoz képest alacsonyabb értéket mutatva. A Belgium 2009. december 1-jén kelt levelében említett számadatok azokra a szarvasmarhafélékre vonatkoznak, amelyeket emberi fogyasztás céljából vágtak le, és amelyek a Bizottsághoz bejelentésre kerültek a 2003-as és 2004-es év tekintetében.

(65)

A (64) preambulumbekezdésben foglalt táblázat alapján Belgium azt a következtetést vonta le, hogy a BSE-vizsgálatok teljes költsége 40 EUR alatt van 2004. július 1-jétől kezdődően.

(66)

Ennek alapján a belga hatóságok javították a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozat előtt benyújtott és a megnyitásról szóló határozat (25) preambulumbekezdésében említett táblázatot is. Ezek az legutoljára megadott számadatok valós számadatok, nem pedig becslések, ahogyan korábban. Ezekből az információkból kiderül, hogy az előfinanszírozott teljes összeg nem a korábban becsült 15 237 789,90 EUR, hanem 6 619 810,74 EUR.

(67)

Belgium azt is jelezte, hogy amennyiben a belga versenyhatóságok vizsgálata felfedi, hogy a laboratóriumok által a BSE-vizsgálatokra alkalmazott árak a laboratóriumok közötti esetleges jogellenes árkartell miatt megemelkedtek, akkor Belgium a kifizetett ártöbblet visszatérítését tűzné ki célul, szükség esetén az illetékes törvényszékek előtt lefolytatott bírósági eljárás indításával.

(68)

2011. április 6-án kelt levelükben a belga hatóságok megerősítették, hogy a 10,70 EUR díj kizárólag a BSE-vizsgálat azon kedvezményezett általi kifizetésére vonatkozik, amely kedvezményezett az adott pillanatban abból ténylegesen kedvezményhez jut, és nem a korábbi BSE-vizsgálatok előfinanszírozásának visszatérítésére szolgál.

(69)

Ugyanezen 2011. április 6-án kelt levelükben a belga hatóságok jelezték, hogy a BIRB által előfinanszírozott teljes összeg 67 156 527,65 EUR volt. Az AFSCA ezt az összeget részben visszatérítette az alábbiak szerint:

(70)

Belgium jelezte, hogy a kormány az előfinanszírozás BIRB számára történő visszatérítésének felfüggesztéséről határozott, és következésképpen a visszatérített összegek az AFSCA többleteként fognak szerepelni. Ezt az egyenleget a BSE-vizsgálatok visszatérítésének kell tekinteni.

(71)

Ami a BSE-vizsgálatok költségének a termelő általi megfizetését illeti, Belgium újból megerősítette, hogy nem létezik olyan speciális rendszer, amely arra kötelezné a vágóhidakat, hogy a BSE-vizsgálat díjának összegét kiszámlázzák a termelőnek, azonban ez spontán módon így történik. Belgium szolgáltatott néhány példát olyan számlákra, ahol egyértelműen kivehető, hogy a díj összegének kiszámlázása a számlákon elkülönített tételként történik. A termelő számára kiállított vágóhídi vásárlási bizonylatról van szó, ahol a díj összege le van vonva a vágóhíd által a termelőnek az állat megvásárlásáért fizetendő összegből. Belgium ebben látja annak bizonyítékát, hogy a BSE-vizsgálatok után az AFSCA részére fizetendő összeg végső megfizetője a termelő.

(72)

2011. május 25-én kelt legutolsó levelükben a belga hatóságok jelezték, hogy a támogatási összegek az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági és halászati ágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2004. október 6-i 1860/2004/EK bizottsági rendelet (24) szerinti de minimis támogatás, valamint a vizsgálatonkénti 40 EUR összeegyeztethető támogatás együttes alkalmazásának tárgyát képezhetnék arra az időszakra vonatkozóan, amikor a rendelet alkalmazásban volt.

(73)

Ennek az eljárásnak a keretében a Bizottság nem kapott megjegyzést érdekelt harmadik felektől.

(74)

Belgium a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozat kapcsán tett megjegyzéseiben előzetesen jelezte, hogy úgy véli, hogy a BSE-vizsgálatok költségét – e vizsgálatok kötelező jellegéből adódóan – a tagállamok viselik, és semmilyen közösségi jogszabály nem írja elő, hogy a vizsgálatok költségét a vállalkozásoknak kellene viselniük. A 2007–2013-as időszakra szóló mezőgazdasági iránymutatások és a Bizottság gyakorlata azonban egyértelműen azt mutatja, hogy a vizsgálati költségekben megmutatkozó eltérések torzulást okozhatnak a versenyben, valamint hogy a tagállamok többsége támogatást nyújt e vizsgálatok árának fedezésére, ami az e támogatások okozta versenytorzulás korlátozása céljából szükségessé teszi a támogatási intenzitás szabályozását. Különösen a TSE-iránymutatások említik meg egyértelműen, hogy az állami támogatások kockázatot jelentenek a verseny torzulása szempontjából. A TSE-iránymutatások 24. pontjában például említést történik arról, hogy „2003. január 1-jétől az emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarhaféléken kötelezően elvégzendő BSE-vizsgálat tekintetében a közösségi támogatásokat is magukban foglaló közvetlen és közvetett állami támogatások összege vizsgálatonként nem haladhatja meg a 40 EUR-ot. A vizsgálatra vonatkozó kötelezettség alapja lehet közösségi vagy nemzeti jogszabály”. Ezeket az iránymutatásokat a tagállamok megkapták, azzal a kéréssel együtt, hogy hozzák meg a megfelelő intézkedéseket, és szabályozásukat hozzák összhangba ezekkel az iránymutatásokkal. Hasonlóképpen, ami a 2007–2013-as időszakra szóló mezőgazdasági iránymutatásokat illeti, a 132 f) és az azt követő pontokban a BSE-vizsgálatok tekintetében állami támogatásról van szó. Fontos kiemelni, hogy az N 9/05 és N 10/05 határozat – amelyben a BSE-vizsgálatok finanszírozásának egy része támogatásnak minősült – ellen a belga hatóságok nem fellebbeztek, ami implicit módon azt mutatja, hogy a belga hatóságok elfogadták a BSE-vizsgálatok finanszírozására szolgáló támogatások állami támogatásnak való minősítését.

(75)

Mindezekből levonható az a következtetés, hogy a BSE-vizsgálatok finanszírozására irányuló támogatás állami támogatásként való besorolásának Belgium által a vizsgálatok kötelező jellege okán történő megkérdőjelezése nem megalapozott, mivel ezek a jogszabályok hosszú évek óta alkalmazandók és alkalmazásra kerülnek.

(76)

Következésképpen a Bizottság megvizsgálja a szóban forgó intézkedéseket az EUMSZ 107. cikkének szempontjából. Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy ha az említett Szerződés másként nem rendelkezik, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(77)

Ahhoz, hogy egy intézkedés az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének alkalmazási körébe tartozzon, a következő négy feltételnek együttesen kell teljesülnie: 1) az intézkedést az állam által vagy állami források bevonásával kell finanszírozni és az államnak betudható intézkedésnek kell minősülnie; 2) az intézkedésnek szelektív módon bizonyos vállalkozásokat vagy termelőágazatokat kell érintenie; 3) a kedvezményezett vállalkozások számára gazdasági előnyt kell jelentenie, valamint 4) hatással kell lennie a Közösségen belüli kereskedelemre és torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie.

(78)

A következő preambulumbekezdésekben ez a négy kritérium kerül alkalmazásra azoknak az intézkedéseknek az esetében, amelyek állami támogatásnak minősülhetnek.

(79)

Az (55) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a BSE-vizsgálatok költségeinek finanszírozására számos finanszírozási rendszer került alkalmazásra. Az állami források jelenlétére vonatkozó kritérium vizsgálata keretében e határozat megkülönböztetést tesz a BSE-vizsgálatok különböző finanszírozási módjai között.

(80)

A 2001. január 1-jétől2001. december 31-ig terjedő időszakban a BSE-vizsgálatok költségeit teljes mértékben az Államkincstár finanszírozta. Nem kétséges, hogy ebben az esetben állami forrásokból történő támogatásról van szó.

(81)

A soron következő időszakban, azaz 2002. január 1-jétől2004. június 30-ig a vizsgálatokat a BIRB előfinanszírozta, a vizsgálatok finanszírozására vonatkozó strukturális megoldás kialakítására várva. A BIRB egy jogi személyiséggel rendelkező állami szövetségi létesítmény, amely a korábbi belga gazdasági és mezőgazdasági hivatal (Office Belge de l’Économie et de l’Agriculture, OBEA) és a korábbi Központi Kontingens- és Engedélyezési Hivatal (Office Central des Contingents et Licences, OCCL) mezőgazdasági főosztályának átalakításával jött létre. A BIRB a mezőgazdaságért és a a kis- és középvállalkozásokért felelős miniszter felügyelete alá tartozó B-kategóriás, félállami szervezet. A BIRB a közös agrárpolitika keretében akkreditált kifizető ügynökség, amelyet az EMOGA finanszíroz (25). A BIRB végezhet továbbá olyan feladatokat is, amelyek a szövetségi kormány vagy a regionális kormányzatok agrárpolitikájából fakad. Közigazgatási költségvetésének kiegyensúlyozása érdekében a BIRB rendelkezésére áll kormányzati juttatás, amely szövetségi szinten (gazdasági szövetségi közszolgálat) a BIRB felügyeleti jogkörének költségvetésére van előírányozva, továbbá egyes saját bevételek (bizonyos díjakból és korlátozott kihelyezésekből származó jövedelmek). A fentieket figyelembe véve a BIRB-en keresztül végzett finanszírozás állami forrásokból származó finanszírozást jelent.

(82)

A 2004. július 1-jétől2004. november 30-ig terjedő időszakban a vizsgálatokat az AFSCA előfinanszírozta. Az adott időszakban érvényben lévő jogszabályok (azaz elsősorban az AFSCA létrehozásáról szóló, 2000. február 4-i törvény (26) azt mutatta, hogy az AFSCA finanszírozása különösen a különböző jövedelmekből – például jogok, illetékek és díjak hozama, közigazgatási bírságok hozamai, alkalmi jövedelmek, adományok és hagyatékok – történik (27). Az AFSCA egy jogi személyiséggel rendelkező közintézmény, amely az egyes közcélú szervezetek ellenőrzéséről szóló, 1954. március 16-i törvény szerinti A. kategóriába tartozik (28). Ezekből a megfontolásokból következik tehát, hogy az AFSCA által biztosított finanszírozás állami támogatásnak minősül, valamint, hogy annak felhasználásáról közintézmény dönt, tekintettel arra, hogy az AFSCA a közegészségügyért felelős illetékes miniszter hierarchikus fennhatósága alá tartozik.

(83)

Ami a 2004. december 1. (a 2004. október 15-i királyi rendelet hatálybalépésének napja) és 2005. december 31. (a 2005. november 10-i királyi rendeletek hatálybalépésének napja) közötti időszakot illeti, a BSE-vizsgálatokat a minden egyes megvizsgált szarvasmarhaféle után fizetett 10,70 EUR díjból finanszírozták, azt kiegészítve az AFSCA általi finanszírozással az AFSCA tartalékaiból és az Államkincstár által a részére rendelkezésre bocsátott visszafizetendő előlegből.

(84)

Az AFSCA által biztosított és annak saját forrásaiból származó részleges finanszírozás állami forrásnak minősül (lásd a 82 preambulumbekezdést).

(85)

Azt illetően, hogy a díjak állami forrást jelentenek-e: amennyiben bebizonyosodik, hogy a díjak nem fedezik azon szolgáltatások teljes tényleges költségeit, amelyek kifizetésére feltehetően szolgálnak, akkor állami forrásról lehet szó. Amennyiben a nyújtott szolgáltatás költsége és a díj nincsen összehangolva, a többlet állami forrást képez, amelyet felett az az állami szerv rendelkezhet, amely számára a díjat befizetik. Ezért fontos megvizsgálni, hogy az AFSCA számára a BSE-vizsgálatokra befizetett díjak a vállalkozások számára ténylegesen nyújtott AFSCA-szolgáltatások kifizetésére szolgáltak-e, illetve hogy e díjak a piaci árakon alapultak-e vagy sem (lásd a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat (54) preambulumbekezdését). Erre a kérdésre lejjebb, a kedvezmény fogalma vizsgálatánál térünk ki.

(86)

Ami a 2005. november 10-i királyi rendeletek hatálybalépését követő, 2006. január 1-jén kezdődő időszakot illeti, meg kell vizsgálni, hogy az e rendeletek által meghatározott díjak és hozzájárulások állami forrásokat jelentenek-e. Ezt a kérdést már vizsgáltuk az N 9/05 és N 10/05 határozat keretében. A (44) preambulumbekezdésben általános érvénnyel megállapításra került, hogy a hozzájárulások állami forrásnak minősülnek, valamint a díjak állami támogatást jelenthetnek, amennyiben bebizonyosodik, hogy e díjak nem fedezték azoknak a szolgáltatásoknak a tényleges teljes költségét, amelyek kifizetésére feltehetően szolgáltak. A BSE-vizsgálatok esetében ezeket részben a díjakból és részben a hozzájárulásokból finanszírozták. Az N 9/05 és N 10/05 határozat azt a következtetést vonta le, hogy a BSE-vizsgálatok költségeinek a díjak általi részbeni finanszírozása nem jelent állami támogatást, a hozzájárulások általi finanszírozás pedig összeegyeztethető állami támogatásnak minősül. Ahogyan azt a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozat (34) preambulumbekezdésében szerepel, a Bizottság határozata által jóváhagyott támogatások nem képezik e határozat tárgyát, tehát azok nem kerülnek újból vizsgálatra.

(87)

Mindazonáltal a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitását követően Belgium által rendelkezésre bocsátott információk alapján bebizonyosodott, hogy a hozzájárulásokból származó bevételeket részben 2005-ben és 2006-ban használták fel a 2003. január 1-jétől2004. december 1-jéig tartó időszak során a BSE-vizsgálatok 40 EUR-t meghaladó előfinanszírozásának visszatérítésére. Ez azonban nem került említésre az N 9/05 és N 10/05 határozatban. A hozzájárulások egy része következésképpen a 2003. január 1-jétől2004. december 1-jéig tartó időszak során végzett BSE-vizsgálatok finanszírozására szolgált, azzal a céllal, hogy nem egyedi módon visszafizettessék a kötelező BSE-vizsgálatok 40 EUR maximális összeget meghaladóan előfinanszírozott költségeit a gazdálkodókkal.

(88)

E hozzájárulásokból származó bevételek egy részének a vizsgálatok előfinanszírozásának visszatérítésére történő felhasználása nem változtat az N 9/05 és N 10/05 határozatban foglalt, állami forrásként való besoroláson.

(89)

Az előny fennállásának vizsgálata során fontos különbséget tenni az állami forrásokból (beleértve a hozzájárulásokat is) finanszírozott intézkedések, valamint a díjakból finanszírozott intézkedések között.

(90)

Az állami forrásokból (beleértve a hozzájárulásokat is) finanszírozott intézkedések kapcsán a Bizottság kitartóan azon a véleményen volt (29), hogy ha az állam finanszírozza a termékek előállításával vagy forgalomba hozatalával kapcsolatos kötelező ellenőrzések költségeit, azt az adott vállalkozások számára biztosított szelektív előnynek kell tekinteni (30). Az állam valójában csökkentette azokat a költségeket, amelyek normál esetben a vállalkozások költségvetésének részét képezik. A fentiekből levonható az a következtetés, hogy az alkalmazandó jogszabályok értelmében BSE-vizsgálatnak alávetendő szarvasmarhafélékből származó termékeket feldolgozó, kezelő, árusító vagy forgalomba hozó gazdálkodók, vágóhidak és egyéb gazdasági szereplők gazdasági tevékenységet folytatnak, és 2001. január 1-jétől kezdve állami támogatásban részesültek a BSE-vizsgálatok állam általi finanszírozása révén.

(91)

Azok a Belgium által felvetett érvek (lásd a (37) és azt követő preambulumbekezdéseket), amelyek értelmében a BSE-vizsgálatok finanszírozása a közegészség védelmét szolgálja, illetve, hogy az adott tagállam dönthet úgy, hogy a BSE-vizsgálatok finanszírozásához a rendes rendszert alkalmazza, nem fogadhatók el a (74) preambulumbekezdésben említett okok miatt. A szelektivitás konkrétabb értékelése során Belgium azzal érvelt, hogy csak akkor lehet szelektivitásról beszélni, amennyiben a rendes rendszerhez képest egyes ágazatok vagy vállalkozások kedvezményezett elbánást élveznének. A tény, hogy a BSE-vizsgálatok finanszírozása terén különbségek vannak az egyes tagállamok között, és hogy ez a verseny torzulásához vezethet, Belgium véleménye szerint nem az állami támogatásokkal, hanem a jogszabályok harmonizációjával kapcsolatos kérdés.

(92)

Azonban ez az érvelés nem fogadható el. Az N 9/05 és N 10/05 határozatban jelzettek szerint a szelektivitási kritérium akkor teljesül, ha az előnyben csak bizonyos vállalkozások vagy egy adott tevékenységet folytató ágazat részesül. Adott esetben – nemzeti szinten – a BSE-vizsgálatok állam általi finanszírozása csak egy meghatározott ágazat, azaz a BSE-vizsgálatoknak alávetendő szarvasmarhaféléket tenyésztő ágazat számára jelent előnyt. Közösségi szinten a BSE-vizsgálatok finanszírozása a belga vállalkozások javára az állam által vagy állami források felhasználásával e vállalkozások számára előnyt biztosít a külföldi versenytársaikkal szemben, akik esetében a kötelező BSE-vizsgálatok finanszírozását nem vállalja magára az állam vagy az nem állami forrásokból történik. A TSE-iránymutatások preambuluma (8. és 9. pont) egyértelműen kimondja, hogy az ágazatot a költségek viselése céljából folyamatban lévő harmonizáció lassú volt, valamint a Bizottság ezért úgy döntött, hogy egyértelműsíti és módosítja politikáját a BSE-vizsgálatok által okozott költségekre vonatkozó állami támogatások tekintetében. A TSE-iránymutatások 24. pontjában pedig szerepel, hogy vizsgálatok kötelezővé tétele közösségi vagy a nemzeti jogszabályokon alapulhat. Ez a pont egyértelműen jelzi, hogy a vizsgálatok végrehajtásának kötelezővé tételével kapcsolatosan nincs közösségi harmonizáció, és, hogy egy adott tagállam vállalkozásait előnyös helyzetbe hozó szelektív támogatás is kialakulhat ebből kifolyólag. Következésképpen az állami forrásokból finanszírozott intézkedések – köztük a hozzájárulások – szelektív előnyt biztosítanak az alkalmazandó jogszabályok értelmében kötelezően BSE-vizsgálatnak alávetendő szarvasmarhafélékből származó termékeket feldolgozó, kezelő, árusító vagy forgalomba hozó gazdálkodóknak, vágóhidaknak vagy egyéb gazdasági szereplőknek, mivel ezek az intézkedések csökkentik az e kedvezményezettekre háruló költségeket. Ezek az előnyök nem közvetlen kifizetések útján valósulnak meg, hanem a BSE-vizsgálatok költségeinek a közhatóságok általi átvállalásával, mivel közvetlenül ezek a hatóságok fizetik ki a vizsgálatok költségét a vizsgálatokat a vágóhidak kérésére elvégző laboratóriumok számára, és a költségeket kiszámlázzák az AFSCA felé.

(93)

A díjakból finanszírozott támogatási intézkedések tekintetében fontos megvizsgálni, hogy megvalósul-e előny e díjakon keresztül. A hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozatban (a (61) és (62) preambulumbekezdésben) foglaltak szerint csak akkor beszélhetünk előnybe részesítésről, ha ezek a díjak nem érik el az AFSCA által a gazdasági szereplők számára ténylegesen nyújtott szolgáltatások valós költségeit. Fontos annak ellenőrzése is, hogy a díjak a vállalkozások számára az AFSCA által ténylegesen nyújtott szolgáltatások kifizetését szolgálják-e. Pontosabban, felmerül a kérdés, hogy előnyhöz jutottak-e a minden egyes megvizsgált szarvasmarhaféle után 10,70 EUR díjat megfizető vágóhidak és termelők a 2004. december 1. és 2005. december 31. közötti időszakban, valamint ténylegesen részesültek-e az AFSCA által nyújtott szolgáltatásokból.

(94)

A hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozatra adott válaszukban a belga hatóságok jelezték, hogy a minden egyes vizsgált szarvasmarhaféle után fizetett 10,70 EUR díj volt az egyetlen finanszírozási forrás az AFSCA számára a BSE-vizsgálatok költségeinek fedezésére, kivéve az AFSCA tartalékait és az Államkincstár visszafizetendő előlegeit. A díjat a vágóhidak fizették be. A belga hatóságok megemlítették, hogy nem határoztak meg semmilyen jogi kötelezettséget a vágóhidak számára, hogy a díj összegét kiszámlázzák az ügyfeleik felé, de a vágóhidak gyakorlata az, hogy a díj költségét elkülönítve kiszámlázzák a termelők számára. Ezt Belgium példaként csatolt számlákkal bizonyította, amelyekről egyértelműen látszott, hogy a vágóhidak a díj összegét elkülönítve számlázzák ki a termelők felé. Belgium úgy véli, hogy nem szükséges hivatalosan szabályozni azt, hogyan hárítsák át a vágóhidak az általuk kifizetett díjat a termelőkre vagy a szolgáltatások egyéb potenciális kedvezményezettjeire, mivel ezt a költséget a vágás során fellépő és a termelőknek kiszámlázott egyéb költségekhez hasonlóan számlázzák ki a termelők felé.

(95)

Ezért a fentiekből az a következtetés vonható le, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásakor a (44) preambulumbekezdésben kifejezett kételyt – amely szerint a vágóhidak számára megállapított díj sokkal magasabb a szolgáltatás más kedvezményezettjei számára megállapítottnál – eloszlatták a Belgium által e díj összegének a termelők felé történő kiszámlázására vonatkozóan rendelkezésre bocsátott információk.

(96)

Arra vonatkozóan, hogy a BSE-vizsgálatok ára a piaci ár-e, Belgium jelezte a Bizottság részére először is, hogy 2005 júliusa óta az AFSCA által javasolt árak 40 EUR alatt vannak, miközben a 2007–2013-as időszakra szóló mezőgazdasági iránymutatások 40 EUR-ban határozzák meg a Közösségben az adott időpontban elérhető legalacsonyabb árat. Ez azt jelzi, hogy az árak illeszkednek a meghatározott időszakban Európa más részein alkalmazott árfekvéshez. Másodsorban, Belgium azt válaszolta a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozatra, hogy a helyzet megegyezik az N 9/05 és N 10/05 határozatban vizsgált helyzethez, amely határozat arra a következtetésre jutott, hogy a szolgáltatások nyújtóinak meghatározása nyílt és hátrányos megkülönböztetéstől mentes eljárások szerint történt (lásd az N 9/05 és N 10/05 határozat (82) preambulumbekezdését). Harmadjára, a Bizottság tudomásul veszi Belgium azon elkötelezettségét, hogy minden rendelkezésre álló jogi intézkedést megtegyen azon összegek visszafizettetése érdekében, amelyek a vizsgálatok árán felül kerültek kifizetésre olyan esetekben, ahol a belga versenyhatóságok jogellenes árkartell fennállását állapították meg a laboratóriumok között, amely árkartellek a vizsgálatok árainak növekedését eredményezték volna. E megfontolások alapján a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a díjak nem tekinthetők állami forrásból származónak, amennyiben az AFSCA részére a BSE-vizsgálatokért fizetett díjak az AFSCA által a vállalkozások számára ténylegesen nyújtott szolgáltatás fejében történt kifizetések, és azok a piaci árakon alapulnak.

(97)

Az N 9/05 és N 10/05 határozattal összhangban levonható az a következtetés, hogy a díjból sem a vágóhidaknak, sem a termelőknek nem származott előnye, mivel a díj egy szolgáltatás ellenértékének megfizetését szolgálja, amely szolgáltatást a díj fizetője igénybe vette, valamint hogy a vizsgálat díja a piaci áron alapul. Ez a következtetés egyben azt is jelenti, hogy megállapítható az állami források felhasználásával megvalósuló finanszírozás hiánya, mivel a vizsgálat ára összhangban van a piaci árral.

(98)

Ami az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének alkalmazását szabályozó egyéb feltételeket illeti, az intézkedés hatással lehet Belgiumnak ebben az ágazatban betöltött helyére (31). Mivel a belga vállalkozások erős versenynek kitett nemzetközi piacon vannak jelen, az intézkedés torzítja a versenyt vagy annak torzításával fenyeget (32) és hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre.

(99)

A Bizottság – a fentiek alapján – úgy véli, hogy a BSE-vizsgálatok finanszírozása hozzájárulások és egyéb, fent említett állami források útján állami forrásokból finanszírozott előnynyújtás. Ez az előny torzítja a versenyt vagy annak torzításával fenyeget, egyes válllakozások és egyes termékek előnyben részesítésével, ennélfogva hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Az előnyben az alkalmazandó jogszabályok értelmében kötelezően BSE-vizsgálatnak alávetendő szarvasmarhafélékből származó termékeket feldolgozó, kezelő, árusító vagy forgalomba hozó gazdálkodók, vágóhidak vagy egyéb gazdasági szereplők részesülnek. Ezért a Bizottság azt a következtetés vonja le, hogy ezek az intézkedések az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak. Ezzel szemben a BSE-vizsgálatok díjakból finanszírozott része nem minősül támogatásnak, mivel a díj megfizetésére kötelezettek piaci áron nyújtott szolgáltatásokat vesznek igénybe.

(100)

2001. január 1. óta a belga hatóságok nem értesítették a Bizottságot az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése értelmében a BSE-vizsgálatok finanszírozását célzó támogatási intézkedésekről. Az 1/2004/EK rendelet szerinti támogatások mentesülnek a bejelentési kötelezettség alól, feltéve, hogy teljesítik az említett rendeletben foglalt feltételeket. Következésképpen a támogatások jogellenesek, amennyiben nem teljesítik az említett feltételeket.

(101)

Mivel részben járulék jellegű adóból, azaz hozzájárulásból finanszírozott állami támogatásokról van szó, a támogatások által finanszírozott tevékenységeket, valamint magát a támogatások finanszírozását a Bizottság általi vizsgálatnak kell alávetni. Egy adott állami támogatás finanszírozásának a belső piaccal való esetleges összeegyeztethetetlensége magukat a támogatásokat is összeegyeztethetetlenné teszi, még abban az esetben is, ha a támogatások nyújtása az alkalmazandó versenyszabályok szerint történik.

(102)

Az állandó joggyakorlat értelmében az adók nem tartoznak az EUMSZ állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá, hacsak nem valamely támogatási intézkedés finanszírozását szolgálják úgy, hogy annak szerves részét képezik (33). Ahhoz, hogy valamely adót vagy annak egy részét valamely támogatási intézkedés szerves részének lehessen tekinteni, az adó és a támogatás között a vonatkozó nemzeti szabályozás alapján kötelező hozzárendeltségi viszonynak kell fennállnia abban az értelemben, hogy az adó bevétele kötelező módon a támogatás finanszírozásához van rendelve (34). Amennyiben ilyen viszony áll fenn, az adó bevétele közvetlenül befolyásolja a támogatás jelentőségét (35), és ebből következően annak értékelését is, hogy összeegyeztethető-e a belső piaccal (36).

(103)

Ezért meg kell vizsgálni, hogy a 2004. július 1-jétől kezdődően levont hozzájárulás megfelel-e a (102) preambulumbekezdésben említett kritériumoknak, valamint különbséget kell tenni a különböző időszakokban alkalmazandó jogi eszközök között. A finanszírozott támogatás mentesség alá esik, azonban ez a mentesség nem vonatkozik a támogatás finanszírozási rendszerére, következésképpen igazolni kell a finanszírozási rendszer jogszerűségét a szóban forgó időszak egészére.

(104)

Ebben az időszakban a támogatások előfinanszírozása az AFSCA által, valamint a 2004. október 15-i királyi rendelet szerinti hozzájárulásokból történt (ez utóbbiak azonban nem képezik e szakasz részét, mivel nem támogatásokról van szó – lásd a (97) preambulumbekezdést). Fontos ellenőrizni, hogy a finanszírozási rendszer a támogatási intézkedés szerves részét képezte-e. A hatályban lévő jogszabályokból nem következik, hogy az AFSCA finanszírozási módja és a BSE-vizsgálatok finanszírozása között kötelező hozzárendeltségi viszony állna fenn, valamint az sem, hogy az adó bevétele kötelező módon a támogatás finanszírozásához lenne rendelve. Valójában az AFSCA létrehozásáról szóló, 2000. február 4-i törvény különböző forrásokat ír elő az AFSCA finanszírozására (lásd a (82) preambulumbekezdést). Ráadásul nem lehet megállapítani, hogy az adó bevétele közvetlenül hatással lenne a támogatás nagyságára, mivel a vizsgálatokat egyrészt a díjakból finanszírozták, az AFSCA pedig finanszírozta a többletet. Következésképpen az AFSCA által kifizettet támogatások összege a vizsgálatok árának függvényében, nem pedig az AFSCA részére befizetett hozzájárulások függvényében változik. Összefoglalva: a hozzájárulásokból származó bevételek és az előfinanszírozás visszatérítése között nem áll fenn kötelező hozzárendeltségi viszony.

(105)

E dátumtól kezdődően a hozzájárulások kérdését az AFSCA finanszírozására szolgáló hozzájárulásokról szóló királyi rendelet szabályozza. Az N 9/05 és N 10/05 határozat megvizsgálta a hozzájárulásokon keresztül megvalósuló finanszírozási rendszert és azt találta, hogy a BSE-vizsgálatokhoz kapcsolódó költségek egy részének finanszírozási módszere nem foglalja magában az importált vagy exportált termékek hátrányos megkülönböztetését, és nem sérti a Szerződés rendelkezéseit (37). Ahogy az a (31) preambulumbekezdésben is szerepel, e határozat nem terjed ki a korábban már jóváhagyott intézkedésekre. Azonban mivel Belgium jelezte, hogy 2006. január 1-jétől kezdve a hozzájárulások egy része korábbi BSE-vizsgálatok előfinanszírozásának visszatérítésére szolgál, a Bizottság jogosult a finanszírozási rendszer vizsgálatára, amennyiben a hozzájárulások BSE-vizsgálatok előfinanszírozásának visszatérítését finanszírozzák.

(106)

Belgium jelezte, hogy a finanszírozási rendszer nem változott, leszámítva a díj indexálását. Az egyetlen módosított elem a hozzájárulásokból származó bevétel felhasználása a BSE-költségek előfinanszírozásának visszatérítésére 2006-ban.

(107)

Arra a kérdésre, hogy ez a finanszírozás a támogatási intézkedés szerves részét képezi-e, Belgium nemleges választ adott. A hozzájárulások 2006-ot követő hozzárendelése a vizsgálatok előfinanszírozásának visszatérítéséhez nem volt hatással a nyújtott támogatás összegére. A belga hatóságok jelezték továbbá, hogy a visszatérítési rendszer egy szolidarizált visszatérítési rendszer, ahol minden egyes gazdasági szereplő járulékot fizet az AFSCA számára, és ennek a hozzájárulásnak egy része a BSE-vizsgálatok előfinanszírozásához kapcsolódó múltbéli költségek visszatérítésére szolgál. Minden olyan gazdasági szereplő, aki az érintett időszakban szarvasmarhaféléket tartott, egyenlő módon járul hozzá ehhez a rendszerhez, de nem ők az egyetlen hozzájárulók. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás finanszírozása nem képezi a szóban forgó támogatási intézkedés szerves részét.

(108)

Mivel a támogatás állami támogatásnak minősül és az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá esik, meg kell vizsgálni, hogy az EUMSZ 107. cikke (2) és (3) bekezdésének értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető-e.

(109)

A szóban forgó intézkedés ismeretében kizárólag az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontját lehet alkalmazni, amely kimondja, hogy a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(110)

A 2000–2006-os időszakra vonatkozó, az agrárágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások (38) (a továbbiakban: „a 2000–2006-os időszakra vonatkozó mezőgazdasági iránymutatások”) 23.3 pontja, valamint a jogellenes állami támogatás értékelésére alkalmazandó szabályok meghatározásáról szóló bizottsági közlemény (39) értelmében az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (40) 1. cikke f) pontja alapján jogellenesnek minősülő minden támogatást a támogatás nyújtása időpontjában érvényben lévő szabályokkal és iránymutatásokkal összhangban kell értékelni. A Bizottság 2002-ben elfogadta a TSE-iránymutatásokat. Ezek az iránymutatások 2003. január 1-je és 2006. december 31-e között voltak alkalmazandók (41). A TSE-irányelvek 44. pontja előírja, hogy különösen a BSE-vizsgálatokra vonatkozó eseteken kívül a 659/1999/EK rendelet 1. cikke f) pontja szerinti jogellenes támogatásokat a támogatás nyújtása pillanatában alkalmazandó szabályokkal és iránymutatásokkal összhangban kell megvizsgálni. Tekintettel arra, hogy a támogatások nyújtása 2001. január 1. és 2005. december 31. között történt, a TSE-iránymutatások képezik e támogatások vizsgálatának megfelelő keretét.

(111)

A 2007–2013-as időszakra vonatkozó mezőgazdasági iránymutatások 194 c) pontjával összhangban a Bizottság 2007. január 1-jétől kezdődően nem alkalmazza tovább a TSE-iránymutatásokat, kivéve a TSE-iránymutatások 43. és azt követő pontjaiban meghatározott jogellenes támogatásokra vonatkozóan.

(112)

A különböző jogi rendelkezések alkalmazhatósága alapján két időszak különíthető el.

(113)

A TSE-iránymutatások 45. pontja előírja, hogy a BSE-vizsgálatokkal kapcsolatos költségek fedezésére szolgáló, a TSE-iránymutatások alkalmazási dátumát (azaz 2003. január 1-jét) megelőzően nyújtott jogellenes állami támogatások esetében a Bizottság az ilyen támogatások összeegyeztethetőségét a 2000–2006-os időszakra vonatkozó mezőgazdasági iránymutatások 11.4 pontjával összhangban értékeli, és a Bizottság ilyen támogatások elfogadására vonatkozó gyakorlata 2001 óta azt mutatja, hogy a támogatás intenzitása elérheti a 100 %-ot.

(114)

A 2000–2006-os időszakra vonatkozó mezőgazdasági iránymutatások 11.4 pontjával összhangban, ahhoz, hogy összeegyeztethető legyen,

Amikor a támogatások nyújtására közösségi és/vagy nemzeti és/vagy regionális támogatási rendszer keretében kerül sor, a Bizottság megköveteli arra vonatkozó bizonyíték nyújtását, hogy nem áll fenn olyan túlkompenzálás veszélye, amely különböző rendszerek intézkedéseinek halmozásából ered. Miután egy adott közösségi támogatás jóváhagyásra kerül, a Bizottság erre vonatkozó határozatának dátumát és hivatkozási számait fel kell tüntetni.

(115)

Ami az első három feltételt illeti, a hivatalos vizsgálat megnyitásáról szóló határozat már megállapította, hogy azok teljesülnek (lásd a megnyitásról szóló határozat (80) preambulumbekezdését). A belga hatóságok továbbá alátámasztották ezt a megközelítést a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozathoz fűzött megjegyzéseikben. A BSE fertőző betegség, amely veszélyezteti az emberi egészséget. Olyan állati betegségről van szó, amelynek az elsődleges kitöréseiről közvetlenül értesíteni kell a Bizottságot és a többi tagállamot (42). Az intézkedés célja a levágott és elhullott állatok vizsgálata révén a BSE felszámolása. A gazdálkodók által viselt költségek kompenzációjának biztosítania kell, hogy az intézkedések valóban megvalósulnak. Minden intézkedést a közösségi jogszabályokkal összhangban vagy azok által javasolt módon kell meghozni (43).

(116)

Ami a negyedik feltételt illeti, a Belgium által rendelkezésre bocsátott információk azt mutatják, hogy a BSE-vizsgálatok finanszírozása ebben az időszakban 111,81 és 63,45 EUR között váltakozó összeget tett ki (lásd az (56) preambulumbekezdést). Ezek a költségek fedezik a laboratóriumi analízis, az állatorvos általi mintavétel, valamint a vizsgálati készlet költségeit. A Bizottság úgy véli, hogy ezek a költségek összhangban vannak a 2000–2006-os időszakra vonatkozó mezőgazdasági iránymutatásokban említettekkel, amely iránymutatások tartalmazzák többek között az egészségügyi ellenőrzések, a vizsgálatok és egyéb szűrővizsgálati intézkedések valós költségeit.

(117)

Összefoglalásképpen elmondható, hogy a 2001. január 1-jétől2002. december 31-ig tartó időszakban nyújtott támogatások összeegyeztethetők a belső piaccal.

(118)

A TSE-iránymutatások 23. pontjával összhangban a Bizottság úgy határozott, hogy továbbra is engedélyezi a BSE-vizsgálatokkal kapcsolatos költségek akár 100 %-át lefedő támogatásokat, a 2000–2006-os időszakra vonatkozó mezőgazdasági iránymutatások 11.4 pontjában kifejtett alapelveket követve (lásd a (114) preambulumbekezdést).

(119)

Ezenkívül a TSE-iránymutatásokkal összhangban az alábbi feltételeknek is teljesülniük kell:

(120)

A (115) és (116) preambulumbekezdésben már jelzetteknek megfelelően a 2000–2006-os időszakra vonatkozó mezőgazdasági iránymutatásokban foglalt négy feltétel teljesült.

(121)

A vizsgálatonkénti 40 EUR maximális összegre vonatkozó feltétek tekintetében a Bizottság megjegyezte, hogy ez az összeg 2003. január 1. és 2004. június 30. között túllépésre került. A Belgium által rendelkezésre bocsátott adatok szerint az említett időszakban a túllépés teljes összege 6 619 810,74 EUR volt. 2004. július 1-jétől kezdődően a vizsgálat teljes költsége 40 EUR alatt maradt (lásd a (64) preambulumbekezdést). A belga hatóságok jelezték, hogy ezek az összegek lefedték a nemzeti és a közösségi kifizetéseket is (lásd az (58) preambulumbekezdést).

(122)

Azt a feltételt illetően, amely előírja, hogy a támogatást annak a gazdasági szereplőnek kell kifizetni, akinek a telephelyén a vizsgálat céljára szolgáló mintákat vették, valamit hogy amennyiben a támogatást laboratóriumok számára folyósítják, bizonyítani kell, hogy a támogatás teljes összege eljut a gazdasági szereplőhöz (a TSE-iránymutatások 25. pontja), a Bizottság arra jutott, hogy ez a feltétel teljesül.

(123)

Ahogyan az a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozatban is szerepel, a belga hatóságok jelezték, hogy a BSE-vizsgálatok költségeit közvetlenül a laboratóriumoknak fizetik ki. A gazdasági szereplőknek semmilyen laboratóriumi díjat nem kell fizetniük a szarvasmarhaféléken végzett BSE-vizsgálatok után. Ez az értékelés megfelel a hasonló rendszerre az N 9/05 és N 10/05 határozat (95) preambulumbekezdésében meghatározotthoz. Ahogyan az korábban már elhangzott, a termelőknél csak a díj jelentkezik költségként (lásd a (93) és soron következő preambulumbekezdéseket), de a BSE-vizsgálatok finanszírozásának ez a része nem képez támogatást. Következésképpen a támogatás teljes összege eljut a gazdasági szereplőhöz.

(124)

Ami a 2006. január 1-jét követő időszakot illeti, a Bizottság az N 9/05 és 10/05 határozatra hivatkozik, mivel e határozatnak nem célja az említett határozatban jóváhagyott támogatások ismételt tárgyalása.

(125)

Következtetésként elmondható, hogy a 2003. január 1-jétől2004. június 30-ig terjedő időszakban a BSE-vizsgálatok finanszírozásának célját szolgáló, vizsgálatonkénti 40 EUR összeget meghaladó, összesen 6 619 810,74 EUR összeget kitevő támogatás nem összeegyeztethető a belső piaccal.

(126)

Ahogyan az korábban már elhangzott, a 2003. január 1-jétől2004. június 30-ig terjedő időszakban végzett vizsgálatok finanszírozása állami forrásokból, a vizsgálatonkénti 40 EUR maximális összeg túllépésével történt.

(127)

Belgium e többlet visszatéríttetése mellett döntött, amit a 2006. január 1-jétől kezdődően kezdetben 15 éves időszakra felosztott, majd később megszüntetett, az AFSCA finanszírozására levont hozzájárulás összege segítségével biztosít. A belga hatóságok szerint azért szükséges ez a globális megközelítés, mivel a gyakorlatban bonyolult lenne az egyéni visszatérítés megvalósítása, mert egyes gazdasági szereplők már elhunytak vagy beszüntették tevékenységüket.

(128)

Utolsó, 2011. április 6-án kelt levelükben a belga hatóságok jelezték, hogy az AFSCA a 2005–2006-os évek során megkezdte a visszatérítést az AFSCA forrásai segítségével.

(129)

A javasolt visszatérítési rendszer azonban nem felel meg a jogellenes és nem összeegyeztethető állami támogatás esetén alkalmazandó visszatérítés alapvető követelményeinek. A joggyakorlatnak megfelelően a visszatéríttetés célja a szóban forgó támogatás nyújtása előtt a piacon fennállt helyzet visszaállítása. A korábbi állapot visszaállítására vonatkozó cél akkor valósul meg, ha a jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásokat a kedvezményezett visszafizeti, hogy ez utóbbi elveszítse az előnyt, amelyet a piacon a versenytársaihoz képest élvezett, tehát a támogatás folyósítása előtti helyzet visszaállításra kerül (44). A visszatérítendő támogatás tartalmazza a Bizottság által meghatározott méltányos nagyságú kamatot, amelyet a jogellenes támogatás kedvezményezett számára való rendelkezésre bocsátásának napjától a visszatérítés napjáig terjedő időszakra kell alkalmazni (45). Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (46) alapján a kamatot kamatos kamattal kell kiszámítani, azonban itt nem ez történt. Továbbá a 659/1999/EK rendelet 14. cikke előírja, hogy a tagállam minden intézkedést megtesz a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtása érdekében. A Belgium által javasolt és részben megvalósított visszatérítés nem felel meg a fent említett követelményeknek és nem tekinthető a 659/1999/EK rendelet 14. cikkében előírt visszatérítésnek.

(130)

A Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a BSE-vizsgálatok díjak általi finanszírozása nem minősül állami támogatásnak.

(131)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a BSE-vizsgálatok finanszírozása állami forrásokból az alkalmazandó jogszabályok értelmében kötelezően BSE-vizsgálatnak alávetendő szarvasmarhafélékből származó termékeket feldolgozó, kezelő, árusító vagy forgalomba hozó gazdálkodóknak, vágóhidaknak vagy egyéb gazdasági szereplőknek nyújtott támogatásnak minősül. Ez a támogatás a 2001. január 1-jétől2002. december 31-ig terjedő időszakra, valamint a 2004. július 1-jétől2005. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan a belső piaccal összeegyeztethető. A 2003. január 1-jétől2004. június 30-ig terjedő időszak tekintetében viszont nem összeegyeztethető. A támogatás összeegyeztethetetlen részét a vizsgálatonként 40 EUR-t meghaladó összegek jelentik, amely Belgium szerint összesen 6 619 810,74 EUR.

(132)

A Bizottság megállapítja, hogy Belgium a január 1. és 2004. június 30. közötti időszakban jogellenesen, az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével nyújtott támogatást a BSE-vizsgálatok finanszírozásához. 2003. január 1-jétől kezdődően a támogatásra mentesítési rendelet vonatkozott, de mivel e mentesítési rendelet feltételei nem teljesültek, a támogatások jogellenesek.

(133)

A vizsgálatonként 40 EUR-t meghaladó, jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásokat vissza kell téríttetni, kivéve az olyan specifikus projektekhez nyújtott támogatásokat, amelyek – a támogatás folyósításának időpontjában – megfelelnek az alkalmazandó de minimis rendeletben meghatározott összes feltételnek,