MELLÉKLET

A 881/2002/EK rendelet I. Mellékletének „Természetes személyek” része a következő bejegyzéssel egészül ki:

(a)

„Abdul Rahim Ba’aysir (más néven a) Abdul Rahim Bashir, b) 'Abd Al-Rahim Ba'asyir, c) 'Abd Al-Rahim Bashir, d) Abdurrahim Ba'asyir, e) Abdurrahim Bashir, f) Abdul Rachim Ba'asyir, g) Abdul Rachim Bashir, h) Abdul Rochim Ba'asyir, i) Abdul Rochim Bashir, j) Abdurochim Ba'asyir, k) Abdurochim Bashir, l) Abdurrochim Ba'asyir, m) Abdurrochim Bashir, n) Abdurrahman Ba'asyir, o) Abdurrahman Bashir). Címe: Indonézia. Születési ideje: a) 1977.11.16., b) 1974.11.16. Születési helye: a) Solo, Indonézia; b) Sukoharjo, Közép-Jáva, Indonézia. Állampolgársága: indonéz. Egyéb információ: a) a Jemaah Islamiyah magas beosztású vezetője; b) apja neve: Abu Bakar Ba'asyir. A 2a. cikk (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott megjelölés időpontja: 2011.7.19.”

(b)

„Umar Patek (más néven: a) Omar Patek, b) Pa'tek, c) Pak Taek, d) Umar Kecil, e) Al Abu Syekh Al Zacky, f) Umangis Mike. Címe: a) Indonézia; b) Fülöp-szigetek. Születési ideje: 1970. Születési helye: Közép-Jáva, Indonézia. Állampolgársága: indonéz. Egyéb információ: A Jemaah Islamiyah magas beosztású tagja. A 2a. cikk (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott megjelölés időpontja: 2011.7.19.”

MELLÉKLET

A 142/2011/EU rendelet a következőképpen módosul:

(1)	A II. melléklet I. fejezetében az 1. pont a) alpontja helyébe a következő szöveg lép: „a) róka (Vulpes vulpes és Alopex lagopus);”

(2)

A IV. melléklet IV. fejezete a következőképpen módosul: a) Az 1. szakasz 1. pontja helyébe a következő szöveg lép: „1. Az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagok feldolgozásából származó anyagokat tartós módon meg kell jelölni a VIII. melléklet V. fejezetében az egyes származó termékek megjelölésére vonatkozóan meghatározott követelményekkel összhangban. Nincs szükség ilyen megjelölésre a 2. szakaszban említett alábbi anyagok esetében: a) a D. ponttal összhangban előállított biodízel; b) a H. pontban említett hidrolizált anyagok; c) az I. pontnak megfelelően előállított égetett mész felhasználásával készült sertés- és baromfitrágya-keverékek; d) a 2. kategóriába tartozó anyagokból a J. pontnak megfelelően kiolvasztott zsírokból előállított megújuló üzemanyagok.” b) A 2. szakasz a következő pontokkal egészül ki: „H.   Ártalmatlanítást megelőző hidrolízis 1.   Érintett tagállamok Az ártalmatlanítást megelőző hidrolízises eljárás Spanyolországban, Írországban, Lettországban, Portugáliában és az Egyesült Királyságban alkalmazható. A hidrolízist követően az engedélyező illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy ugyanaz a fent említett tagállam végezze az anyagok összegyűjtését és ártalmatlanítását. 2.   Kiindulási anyagok: Ezen eljáráshoz kizárólag a következő anyagok használhatók: a) az 1069/2009/EK rendelet 9. cikke f) pontjának i., ii. és iii. alpontjában említett, 2. kategóriába tartozó, sertésből származó anyagok; b) az említett rendelet 10. cikkének h) pontjában említett, 3. kategóriába tartozó, sertésből származó anyagok. Járványos állatbetegség miatt vagy ennek felszámolása során elhullt állatok teste vagy testének részei azonban nem használhatók fel. 3.   Módszer Az ártalmatlanítást megelőző hidrolízis ideiglenes helyszíni tárolásnak tekinthető. A következő előírásoknak megfelelően kell végezni: a) Az abban a gazdaságban való összegyűjtést követően, mely számára az illetékes hatóság engedélyezte a feldolgozási módszer alkalmazását a gazdaság állatállomány-sűrűségének, a valószínűsíthető állománypusztulási rátájának és a potenciális köz- és állat-egészségügyi kockázatoknak a vizsgálata alapján, az állati melléktermékeket a b) pontnak megfelelően kialakított tárolóba (»tároló«) kell tenni és a c) illetve d) pont szerinti, erre kijelölt helyen kell elhelyezni (»kijelölt hely«). b) A tároló az alábbi feltételeknek kell, hogy eleget tegyen: i. lezárható; ii. vízálló, szivárgásmentes és légmentesen zárt; iii. korróziógátló bevonattal rendelkezik; iv. a kibocsátások e) pontnak megfelelő ellenőrzésére szolgáló eszközzel van ellátva. c) A tárolót a gazdaságtól fizikailag elkülönített, külön kijelölt helyen kell elhelyezni. Ehhez a helyhez az anyagok szállítása céljából a gyűjtőjárművek számára külön utaknak kell vezetniük. d) A tárolót és a kijelölt helyet az Unió környezetvédelmi jogszabályainak megfelelően kell megépíteni és kialakítani a szagkibocsátás elkerülése és a talaj-, illetve a felszín alatti vizek szennyezésének megelőzése érdekében. e) A tárolónak egy, a kibocsátott gázokat elvezető csőhöz kell kapcsolódnia, melyet megfelelő szűrőkkel kell ellátni az emberre és állatokra átvihető betegségek terjedésének megakadályozása érdekében. f) A tárolót a hidrolízis-eljárás idejére legalább három hónapig le kell zárni oly módon, hogy megakadályozzák az engedély nélküli felnyitást. g) Az üzemeltetőnek az emberre vagy állatokra átvihető betegségeknek a személyzet mozgása miatti terjedésének megakadályozását célzó eljárásokat kell bevezetnie. h) Az üzemeltető köteles: i. madarak, rágcsálók, rovarok és egyéb élősködők elleni megelőző intézkedéseket hozni; ii. kártevők elleni dokumentált védekezési programot bevezetni. i) Az üzemeltetőnek a következőkről kell nyilvántartást vezetnie: i. valamennyi olyan alkalom, amikor az anyagokat tartályba helyezik ii. valamennyi olyan alkalom, amikor a hidrolizált anyagot kiveszik a tartályból. j) Az üzemeltetőnek rendszeresen ki kell ürítenie a tartályt a következők ellenőrzése céljából: i. korróziómentesség; ii. folyékony anyagok esetleges talajba szivárgásának ellenőrzése és megakadályozása. k) A hidrolízist követően az anyagokat az 1069/2009/EK rendelet 13. cikke a), b), c) pontjának vagy e) pontja i. alpontjának megfelelően kell összegyűjteni, felhasználni és ártalmatlanítani. l) A feldolgozást kötegelt módban kell végezni. m) A hidrolizált anyagok minden más kezelése vagy felhasználása – beleértve a talajban történő felhasználást is – tilos. I.   Sertés- és baromfitrágya mésszel történő kezelése 1.   Kiindulási anyagok: Ehhez az eljáráshoz az 1069/2009/EK rendelet 9. cikkének a) pontja szerint sertés- és baromfitrágya használható. 2.   Feldolgozási módszer a) A trágya szárazanyag-tartalmát az »Iszapjellemzők. A szárazmaradék és a víztartalom meghatározása« CEN EN 12880:2000 szabvány (1) szerinti módszerrel kell meghatározni. Ezen eljárás során a szárazanyag-tartalomnak 15 % és 70 % között kell lennie. b) A hozzáadandó mész mennyiségét úgy kell meghatározni, hogy az f) pontban megadott idő-hőmérséklet kombinációk egyike megvalósuljon. c) A feldolgozandó állati melléktermékek részecskenagysága nem haladhatja meg a 12 mm-t. Szükség esetén a maximális részecskenagyságra kell csökkenteni a trágyarészecskék méretét. d) A trágyát kevesebb mint 6 perc reakcióidejű, közepestől nagy reakcióképességű dolomitikus mésszel (CaOMgO) kell összekeverni a 40 °C hőmérséklet-emelkedés eléréséhez a CEN EN 459-2:2002 szabvány (2) szerinti módszernek megfelelő, 5.10 reakcióképességi vizsgálat kritériumaként. A keverést két összehangolt, egyenként két csavarral rendelkező keverővel kell végezni. Mindkét keverő a következő feltételeknek kell, hogy eleget tegyen: i. a csavar átmérője 0,55 m, a csavar hossza pedig 3,5 m. ii. 30 kW teljesítményű, a csavar forgási sebessége pedig 156 rpm; iii. kezelési kapacitása 10 tonna/óra. Az átlagos keverési időnek körülbelül két percnek kell lennie. e) A keveréket legalább hat óra hosszáig kell keverni és legalább két tonnának kell képződnie. f) A keverékbe bevezetendő ellenőrzési pontokon folyamatos méréseket kell végezni annak bizonyításához, hogy a keverék a következő időtartamok és vonatkozó hőmérsékletek esetén eléri a legalább 12 pH értéket: i. 60 °C 60 percig; vagy ii. 70 °C 30 percig. g) A feldolgozást kötegelt módban kell végezni. h) Egy HACCP-elveken alapuló, állandó írásbeli eljárást kell bevezetni. i) Az üzemeltetők az alábbi követelményeknek megfelelő validáláson keresztül bebizonyíthatják az illetékes hatóságnak, hogy a d) pontban leírttól eltérő keverőkészüléket vagy az égetett mész helyett dolomitikus mészt (CaOMgO) használó eljárás legalább olyan hatékony mint az a)–h) pontokban meghatározott eljárás. A validálásnak eleget kell tennie a következőknek: — bizonyítja, hogy a d) pontban leírttól eltérő keverőkészülék vagy adott esetben dolomitikus mész használatával olyan trágyakeverék állítható elő, mely megfelel az f) pontban jelzett pH-, idő- és hőmérsékleti paramétereknek; — az idő, valamint a keveréktartály alsó, középső és felső részén mért hőmérséklet ellenőrzésén alapul, reprezentatív számú ellenőrzési ponttal (legalább négy ellenőrzési pont az alsó zónában, mely a tartály aljától illetve tetejétől maximum 10 cm-re található feljebb, illetve lejjebb; egy ellenőrzési pont a középső részen, a keveréktartály alja és a teteje között félúton; valamint négy ellenőrzési pont a keverék felső zónájában, a felszíntől maximum 10-rel és a keverék tetejétől maximum 10 cm-rel lejjebb ); — két, legalább 30 napos időszakban kell elvégezni, melyek közül az egyik a hideg évszak azon a földrajzi helyen, ahol a keverőkészüléket használni szándékoznak. J.   A megújuló üzemanyagok előállításához használt, többlépcsős katalitikus eljárás 1.   Kiindulási anyagok: a) Ezen eljáráshoz a következő anyagok használhatók: i. a 2. kategóriába tartozó anyagokból származó kiolvasztott zsírok, melyeket az 1. feldolgozási módszer (nyomással történő sterilizálás) alkalmazásával dolgoztak fel; ii. halolaj vagy a 3. kategóriába tartozó anyagokból származó kiolvasztott zsírok, melyeket a következők alkalmazásával dolgoztak fel: — az 1–5. vagy a 7. feldolgozási módszerek egyike, vagy — halolajból származó anyag esetében az 1–7. feldolgozási módszerek egyike; iii. halolaj vagy a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VIII. vagy XII. szakaszának megfelelően előállított kiolvasztott zsírok. b) Az 1. kategóriába tartozó anyagokból származó kiolvasztott zsírok felhasználása tilos ebben az eljárásban. 2.   Feldolgozási módszer a) A kiolvasztott zsírt az alábbiakból álló előkezelésnek kell alávetni: i. a centrifugált anyagok agyagszűrőn keresztül történő átvezetéssel való fehérítése; ii. a visszamaradó oldhatatlan szennyőzésedek eltávolítása szűréssel. b) Az előkezelt anyagokat egy hidro-deoxigénezési, majd izomerizációs lépésből álló, többlépcsős katalitikus eljárásnak kell alávetni. Az anyagokat legalább 20 bar nyomásnak kell kitenni legalább 250 °C-on, legalább 20 percig. c) A 3. szakasz (2) bekezdése az alábbiak szerint módosul: i. A b) pont iii. alpontjának második francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „— amelyek az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének p) pontjában szereplő anyagoktól eltérő, 3. kategóriába tartozó anyagból származnak, takarmányozásra használhatók;” ii. A szöveg a következő pontokkal egészül ki: „c) a megújuló üzemanyagok előállításához használt, többlépcsős katalitikus eljárás: i. benzin és az eljárásból származó más üzemanyagok esetében üzemanyagként felhasználhatók az e rendelet szerinti korlátozások nélkül (végpont); ii. a fehérítésből származó, használt agyag és a 2. szakasz J(2) a) pontjában említett előkezelési eljárásból származó iszap esetében: — égetéssel vagy együttégetéssel ártalmatlanítható, — biogázzá alakítható, — komposztálható vagy az 1069/2009/EK rendelet 36. cikke a) pontjának i. alpontjában említett származó termékek előállításához használható fel; d) a mésszel kezelt sertés- és baromfitrágyát feldolgozott trágyaként lehet használni a talajban.”

(3)

Az V. melléklet III. fejezetének 3. szakasza az alábbi 3. ponttal egészül ki: „3. Ha állati melléktermékeket biogázzá alakítanak át, vagy nem állati eredetű anyagokkal együtt komposztálnak, az illetékes hatóság engedélyezheti az üzemeltetők számára, hogy adott esetben az I. fejezet 1. szakasza 1. pontjának a) alpontjában említett pasztőrözést vagy a 2. szakasz 1. pontjában említett komposztálást követően és a nem állati eredetű anyagokkal való keverést megelőzően reprezentatív mintákat vegyenek szükség szerint az állati melléktermékek átalakítása vagy komposztálása hatékonyságának ellenőrzése céljából.”

(4)

A VII. melléklet II. fejezetének 1., 2. és 3. pontja helyébe a következő szöveg lép: „1. A kérelmeknek tartalmazniuk kell minden szükséges információt ahhoz, hogy az EFSA felmérhesse a javasolt alternatív módszer biztonságosságát, különös tekintettel a következők leírására: — olyan állati melléktermékek kategóriái, melyekre a módszer kiterjesztését tervezik, — a teljes eljárás, — az emberi és állati egészséget fenyegető biológiai veszélyek, valamint — az eljárásal elérendő kockázatcsökkentés mértéke. 2. Az (1) bekezdésben említett kérelem ezenkívül: a) feltünteti az 1069/2009/EK rendelet 8., 9. és 10. cikkéből alkalmazandó pontokatt, beleértve az anyagok fizikai állapotát és adott esetben minden olyan előkezelést, melynek az anyagokat alávetették, továbbá megnevezi az eljárásban felhasználandó, az állati melléktermékeken kívüli anyagokat. b) tartalmaz egy HACCP-protokollt és egy folyamatábrát, mely egyértelműen jelzi az eljárás egyes lépéseit, beazonosítja az adott kórokozók inaktiválásához lényeges paramétereket – pl. hőmérséklet, nyomás, expozíció időtartama, a pH-érték kiigazítása és a részecskenagyság – és kiegészül az eljárás során használt berendezés műszaki adatlapjaival; c) beazonosítja és jellemzi az olyan állati melléktermék-kategóriákból kiinduló, az emberi és állati egészséget fenyegető biológiai veszélyeket, melyekre tervezik a módszer kiterjesztését; d) bemutatja, hogy a feldolgozandó anyagok kategóriájához kapcsolódó legellenállóbb biológiai veszélyek az eljárás során előállított termékekben – beleértve a szennyvizet – csökkennek, mégpedig legalább az e rendeletben az állati melléktermékek azonos kategóriájára meghatározott feldolgozási szabályoknak megfelelő szintre. A kockázatcsökkentés mértékét validált, közvetlen mérésekkel kell meghatározni, hacsak nem elfogadott a modellezés vagy más eljárásokkal való összehasonlítás is. 3. A fenti (2) bekezdés d) pontjában említett validált, közvetlen mérések alatt a következők értendők: a) az alábbiak életképessége/fertőzőképessége csökkentésének mérése: endogén indikátorszervezetek az eljárás folyamán, ahol az indikátor: — folyamatosan nagy számban van jelen a nyersanyagban; — a kezelési folyamat letális tényezőivel szemben nem kevésbé, de nem is lényegesen nagyobb mértékben ellenálló, mint azok a kórokozók, melyek figyelemmel kísérésére alkalmazzák; — viszonylag könnyen számszerűsíthető, azonosítható és megerősíthető, vagy b) a kiindulási anyagba egy megfelelő vizsgálati testben bejuttatott, jól meghatározott tesztorganizmus vagy –vírus használata. Ha több lépésből áll a kezelés, akkor azt kell megvizsgálni, hogy milyen mértékben additívak az egyes titercsökkentési lépések, illetve hogy a folyamat első lépései befolyásolhatják-e a következő lépések hatékonyságát; c) teljeskörű jelentéstétel, beleértve a következőket: i. az alkalmazott módszer részletes leírása; ii. az elemzett minták jellegének leírása; iii. a megvizsgált minták száma reprezentativitásának bemutatása; iv. az elvégzett vizsgálatok számának és a mérési pontok kiválasztásának megindoklása; v. az alkalmazott kimutatási módszerek érzékenységének és specifikus jellegének feltüntetése; vi. adatszolgáltatás a kísérletek során a mérések megismételhetőségéről és statisztikai változékonyságáról; vii. a prion-szurrogátumok – amennyiben felhasználásra kerültek – jelentőségének megindoklása; viii. annak bizonyítása, hogy ha közvetlen mérések hiányában modellezést vagy más eljárásokkal való összehasonlítást alkalmaznak, a kockázacsökkentést eredményező tényezők jól ismertek és a kockázatcsökkentési modell megbízható; ix. a teljes folyamatot illetően a kockázatcsökkentést eredményező összes tényező közvetlen mérésére vonatkozó adatszolgáltatás, kimutatva, hogy e tényezőket homogén módon alkalmazták az egész kezelt kötegben. 4. A (2) bekezdés b) pontjában említett HACCP-tervnek a kockázatcsökkentés céljából használt kritikus paramétereken kell alapulniuk, különös tekintettel a következőkre: — hőmérséklet, — nyomás, — idő, valamint — mikrobiológiai kritériumok. A HACCP-tervben szereplő kritikus határértékeket a kísérleti validálás és/vagy a a modell eredményei alapján kell meghatározni. Ha a folyamat eredményes működése csak a folyamatban használt berendezéshez specifikusan kapcsolódó műszaki paraméterek vonatkozásában mutatható ki, a HACCP-tervnek a teljesítendő műszaki határértékeket is magában kell foglalnia, különös tekintettel az energia-felhasználásra, a szivattyúlöketek számára vagy a vegyszerek adagolására. Adatokat kell szolgáltatni egyrészt azokról a kritikus és műszaki paraméterekről, melyeket felügyelni kell és folyamatosan vagy meghatározott időközönként nyilván kell tartani, másrészt a méréshez és felügyelethez alkalmazott módszerekről. Figyelembe kell venni a paraméterek szokásos gyártási feltételek melletti változékonyságát. A HACCP-tervnek tükröznie kell a rendes és rendellenes/vészhelyzeti üzemelési feltételeket, beleértve a folyamat leállását, és meg kell határoznia a rendellenes/vészhelyzeti üzemelési feltételek esetén alkalmazandó lehetséges korrekciós intézkedéseket. 5. A kérelmeknek ezenkívül elegendő információt kell tartalmazniuk a következőkre vonatkozóan: a) az egymással összefüggő folyamatokhoz kapcsolódó kockázatok, és különösen a lehetséges közvetett hatások értékelésének eredményei, melyek: i. befolyásolhatják egy adott folyamat kockázatcsökkentő képességét; ii. a folyamatból származó termékek szállítása vagy tárolása, valamint az ilyen termékek – beleértve a szennyvizet – biztonságos ártalmatlanítása során felléphetnek. b) a termékek tervezett végső felhasználásához kapcsolódó kockázatok, különösen: i. meg kell határozni a folyamattal létrehozott termékek tervezett végfelhasználását. ii. meg kell vizsgálni az esetlegesen felmerülő köz- és állat-egészségügyi kockázatok valószínűségét, valamint a környezetre gyakorolt esetleges hatásokat a (2) bekezdés d) pontja szerinti, becsült kockázatcsökkentés alapján. 6. A kérelmeket igazoló dokumentumokkal, különösen pedig a következőkkel együtt kell benyújtani: a) a folyamat működését bemutató folyamatábra; b) a 2. pont d) alpontjában megadott bizonyítékok, valamint egyéb olyan bizonyítékok, melyek alátámasztják a 2. pont szerinti, a kérelemben szereplő információkat. 7. A kérelmekben fel kell tüntetni az érdekelt fél kapcsolattartási címét, beleértve az érdekelt félként felelős vagy az érdekelt fél nevében eljáró konkrét kapcsolattartó személy nevét és teljes címét, telefon- és/vagy faxszámát és/vagy e-mail címét.”

(5)

A VIII. melléklet a következőképpen módosul: a) A II. fejezet 2. pontja b) pontjának xvii. alpontja helyébe a következő szöveg lép: „xvii. kiállítási tárgyak esetében a »nem emberi fogyasztásra szánt kiállítási tárgy« felirat az a) pontban meghatározott címkeszöveg helyett; xviii. a XIII. melléklet XIII. fejezetében említett, a gyógyszergyártásra használt halolaj esetében a »gyógyszergyártásra használt halolaj« kifejezés az a) pontban meghatározott címkeszöveg helyett; xix. a IV. melléklet IV. fejezete 2. szakaszának I. pontjában említett, mészkezelésnek alávetett trágya esetében a »trágya és mész keveréke« kifejezés”. b) Az V. fejezetben a (3) bekezdés d) pontja ii. alpontjának helyébe a következő szöveg lép: „ii. az 1069/2009/EK rendelet 17. cikkében említett kutatási és más specifikus célokra szánják, amelyeket az illetékes hatóság engedélyezett; e) a 2. kategóriába tartozó anyagokból – a IV. melléklet IV. fejezete 2. szakasza J. pontjának megfelelően – kiolvasztott zsírokból előállított megújuló üzemanyagok.”

(6)

A XI. melléklet I. fejezete 2. szakasza bevezető mondatának helyébe a következő szöveg lép: „A feldolgozott trágya, az abból származó termékek és a denevérürülék forgalomba hozatalára az alábbi feltételeket kell alkalmazni. Ezenkívül a denevérürülék esetében a rendeltetési hely szerinti tagállam hozzájárulása szükséges az 1069/2009/EK rendelet 48. cikke (1) bekezdésének megfelelően:”

(7)

A XIII. melléklet a következő XIII. fejezettel egészül ki: „XIII.   FEJEZET A gyógyszergyártásra használt halolajra vonatkozó egyedi követelmények A gyógyszergyártásra használt halolajra vonatkozó végpont A X. melléklet II. fejezete 3. szakaszának A.2. pontjában szereplő anyagokból származó halolaj, melyet NaOH-oldattal legalább 80 °C hőmérsékleten savtalanították, majd legalább 200 °C hőmérsékleten desztillálás útján megtisztítottak, gyógyszergyártás céljából korlátozás nélkül forgalomba hozható e rendeletnek megfelelően.”

(8)

A XIV. melléklet a következőképpen módosul: a) Az I. fejezet a következőképpen módosul: i. A 1. szakasz az alábbiak szerint módosul: — A bevezető bekezdésben az e) pont helyébe a következő szöveg lép: „e) az Unióba történő belépés helyén – ahol az állat-egészségügyi vizsgálatokat elvégzik – az 1. táblázat »bizonyítványok/dokumentumminták« oszlopában megadott mintának megfelelő okmány kíséretében kell bemutatásra kerülniük; f) A harmadik ország illetékes hatósága által nyilvántartásba vett vagy engedélyezett olyan létesítményből vagy üzemből kell származniuk, mely szerepel az ilyen létesítmények és üzemek 30. cikkben említett jegyzékében.” — Az 1. táblázat 1. sorában a második oszlopban található termékleírás helyébe a következő szöveg lép: „feldolgozott állati fehérje – beleértve a keverékeket és az ilyen fehérjét tartalmazó állateledelen kívüli termékeket –, valamint a 767/2009/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének h) pontjában meghatározott, ilyen fehérjéket tartalmazó összetett takarmányokat.” ii. A 2. szakasz címének helyébe a következő szöveg lép: „A feldolgozott állati fehérje – beleértve a keverékeket és az ilyen fehérjét tartalmazó állateledelen kívüli termékeket is – és az ilyen fehérjét tartalmazó, a 767/2009/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének h) pontjában meghatározott összetett takarmányok behozatala”. b) A II. fejezet a következőképpen módosul: i. Az 1. szakasz a következőképpen módosul: — A bevezető mondat d) és e) pontja helyébe a következő szöveg lép: „d) a harmadik ország illetékes hatósága által nyilvántartásba vett vagy engedélyezett olyan létesítményből vagy üzemből kell származniuk, mely szerepel az ilyen létesítmények és üzemek 30. cikkben említett jegyzékében, valamint e) szállításuk során az Unióba történő belépés helyéhez – ahol az állat-egészségügyi vizsgálatokat elvégzik – az 1. táblázat »bizonyítványok/okmányminták« oszlopában megadott egészségügyi bizonyítvány kíséretében kell érkezniük; vagy f) az Unióba történő belépés helyén – ahol az állat-egészségügyi vizsgálatokat elvégzik – az 2. táblázat »bizonyítványok/dokumentumminták« oszlopában megadott mintának megfelelő okmány kíséretében kell bemutatásra kerülniük.” — A 2. táblázat 17. sora helyébe a következő szöveg lép: „17 Haszonállatok takarmányláncán kívüli bizonyos célokra szánt kiolvasztott zsírok a) Biodízel előállítására szánt anyagok esetében: A 8., 9. és 10. cikkben említett, 1., 2. és 3. kategóriába tartozó anyagok. b) A IV. melléklet IV. fejezete 2. szakaszának J. pontjában említett megújuló üzemanyagok előállítására szánt anyagok esetében: A 9. és 10. cikkben említett, a 2. és 3. kategóriába tartozó anyagok. c) Szerves trágyák és talajjavító szerek előállítására szánt anyagok esetében: A 9. cikk c) és d) pontjában, valamint f) pontjának i. alpontjában említett, 2. kategóriába tartozó anyagok, és a 10. cikkben – a c) és p) pontot kivéve – említett, 3. kategóriába tartozó anyagok. d) Egyéb célokra szánt anyagok esetében: A 8. cikk b), c) és d) pontjában említett, 1. kategóriába tartozó anyagok, a 9. cikk c) és d) pontjában, valamint f) pontjának i. alpontjában említett, 2. kategóriába tartozó anyagok, valamint a 10. cikkben – a c) és p) pontot kivéve – említett, 3. kategóriába tartozó anyagok. A kiolvasztott zsíroknak meg kell felelniük a 9. szakaszban meghatározott követelményeknek. A 206/2010/EU rendelet II. mellékletének 1. részében, halból származó anyagok esetében pedig a 2006/766/EK határozat II. mellékletében felsorolt harmadik országok. XV. melléklet, 10(B) fejezet.” ii. A 9. szakasz a) pontjának iii. alpontja helyébe a következő szöveg lép: „iii. e rendelet IV. melléklete IV. fejezete 2. szakaszának J. pontjában említett megújuló üzemanyagok előállítására szánt anyagok; az 1069/2009/EK rendelet 9. cikkében említett, 2. kategóriába tartozó anyagok, és az említett rendelet 10. cikkében említett, 3. kategóriába tartozó anyagok esetében; iv. egyéb anyagok esetében az 1069/2009/EK rendelet 8. cikkének b), c) és d) pontjában említett, 1. kategóriába tartozó anyagok; az 1069/2009/EK rendelet 9. cikkének c) és d) pontjában, valamint f) pontjának i. alpontjában említett, 2. kategóriába tartozó anyagok, vagy a 3. kategóriába tartozó anyagok, kivéve az említett rendelet 10. cikkének c) és p) pontjában említett anyagokat;”

(9)

A XV. melléklet 10(B) fejezetének helyébe a következő szöveg lép: „10(B)   FEJEZET Egészségügyi bizonyítvány A takarmányláncon kívüli bizonyos célokra használandó, nem emberi fogyasztásra szánt kiolvasztott zsíroknak az Európai Unióba történő szállításához vagy az Unión átmenő (2) tranzitszállításához

(10)

A XVI. melléklet III. fejezete a következő 11. szakasszal egészül ki: „11.   szakasz A hidrolízist követő ártalmatlanításra vonatkozó hatósági ellenőrzések Az illetékes hatóság a IV. melléklet IV. fejezete 2. szakasza H. pontjának megfelelően a hidrolízist követő ártalmatlanítást végző helyszíneken ellenőrzéseket folytat. Az ilyen ellenőrzéseknek az elszállított és ártalmatlanított hidrolizált anyagok mennyiségeinek kiegyenlítése céljából dokumentum-ellenőrzést is magukban kell foglalniuk: a) a helyszínen hidrolizált anyagok mennyiségére vonatkozóan; b) azokban a létesítményekben és üzemekben, amelyekben a hidrolizált anyagokat ártalmatlanítják. Az ellenőrzéseket rendszeresen, kockázatértékelés alapján kell végezni. A működés első 12 hónapjában ellenőrző látogatást kell tenni azon a helyszínen, ahol a hidrolízis-tartály található, minden olyan alkalommal, amikor hidrolizált anyagot összegyűjtik a tartályból. A működés első 12 hónapját követően ellenőrző látogatást kell tenni ezeken a helyszíneken minden olyan alkalommal, amikor a tartályt kiürítik és ellenőrzik rajta a korróziót és a szivárgást a IV. melléklet IV. fejezete 2. szakasza H(j) pontjának megfelelően.”

---

(1)  BS EN 12880:2000, Characterization of sludges. Determination of dry residue and water content. European Committee for Standardisation (Iszapjellemzők. A szárazmaradék és a víztartalom meghatározása. Európai Szabványügyi Bizottság).

(2)  CEN EN 459-2:2002 method CEN/TC 51 - Cement and building limes. European Committee for Standardisation. (CEN EN 459-2:2002 módszer CEN/TC 51 – Cement és építési mész. Európai Szabványügyi Bizottság.)”

MELLÉKLET

Az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	AR	23,8
	ZA	27,3
	ZZ	25,6
0707 00 05	TR	100,6
	ZZ	100,6
0709 90 70	TR	111,7
	ZZ	111,7
0805 50 10	AR	64,9
	CL	79,0
	TR	60,0
	UY	68,2
	ZA	79,9
	ZZ	70,4
0806 10 10	CL	54,3
	EG	155,4
	MA	137,5
	TN	223,5
	TR	175,1
	ZA	69,4
	ZZ	135,9
0808 10 80	AR	93,7
	BR	83,5
	CL	87,3
	CN	77,5
	NZ	110,7
	US	131,3
	ZA	92,9
	ZZ	96,7
0808 20 50	AR	74,9
	CL	109,2
	CN	75,8
	NZ	148,5
	ZA	109,1
	ZZ	103,5
0809 10 00	IL	240,3
	TR	174,5
	XS	83,4
	ZZ	166,1
0809 20 95	CL	267,8
	TR	282,9
	ZZ	275,4
0809 30	TR	174,8
	ZZ	174,8
0809 40 05	BA	51,5
	IL	148,6
	XS	57,7
	ZA	70,8
	ZZ	82,2

---

(1)  Az országoknak az 1833/2006/EK bizottsági rendeletben (HL L 354., 2006.12.14., 19. o.) meghatározott nómenklatúrája szerint. A „ZZ” jelentése „egyéb származás”.

MELLÉKLET

A fehér cukor, a nyerscukor és az 1702 90 95 KN-kód alá tartozó termékek behozatalára vonatkozó irányadó árak és kiegészítő importvámok 2011. július 30-tól alkalmazandó módosított összegei

(EUR)
KN-kód	Az adott termék nettó 100 kg-jára vonatkozó irányadó ár összege	Az adott termék nettó 100 kg-jára vonatkozó kiegészítő vám összege
1701 11 10 (1)	49,99	0,00
1701 11 90 (1)	49,99	0,00
1701 12 10 (1)	49,99	0,00
1701 12 90 (1)	49,99	0,00
1701 91 00 (2)	56,48	0,53
1701 99 10 (2)	56,48	0,00
1701 99 90 (2)	56,48	0,00
1702 90 95 (3)	0,56	0,19

---

(1)  Az 1234/2007/EK rendelet IV. mellékletének III. pontjában meghatározott szabványminőségre megállapítva.

(2)  Az 1234/2007/EK rendelet IV. mellékletének II. pontjában meghatározott szabványminőségre megállapítva.

(3)  1 %-os szacharóztartalomra megállapítva.

I. MELLÉKLET

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (1) bekezdésében említett termékek 2011. augusztus 1-jétől alkalmazandó behozatali vámjai

KN-kódszám	Áru megnevezése	Behozatali vám (1) (EUR/t)
1001 10 00	DURUMBÚZA, kiváló minőségű	0,00
	közepes minőségű	0,00
	gyenge minőségű	0,00
1001 90 91	KÖZÖNSÉGES BÚZA, vetőmag	0,00
ex 1001 90 99	KÖZÖNSÉGES BÚZA, kiváló minőségű, a vetőmag kivételével	0,00
1002 00 00	ROZS	0,00
1005 10 90	KUKORICA, vetőmag, a hibrid kivételével	0,00
1005 90 00	KUKORICA, a vetőmag kivételével (2)	0,00
1007 00 90	CIROKMAG, a vetésre szánt hibrid kivételével	0,00

---

(1)  Az Unióba az Atlanti-óceánon vagy a Szuezi-csatornán keresztül érkező árukra a 642/2010/EU rendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében az importőr a következő vámcsökkentésben részesülhet:

—	3 EUR/t, ha a kirakodási kikötő a Földközi-tenger vagy a Fekete-tenger partján található,

—	2 EUR/t, ha a kirakodási kikötő Dániában, Észtországban, Írországban, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Finnországban, Svédországban, az Egyesült Királyságban vagy az Ibériai-félsziget atlanti-óceáni partján van.

(2)  Az importőr 24 EUR/t átalány-vámcsökkentésben részesülhet, amennyiben a 642/2010/EU rendelet 3. bekezdésében megállapított feltételek teljesülnek.

II. MELLÉKLET

Az I. mellékletben rögzített vámok kiszámításánál figyelembe vett adatok

15.7.2011-28.7.2011

1.

A 642/2010/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett referencia-időszakra vonatkozó átlagértékek: (EUR/t)   Közönséges búza (1) Kukorica Durumbúza, kiváló minőségű Durumbúza, közepes minőségű (2) Durumbúza, gyenge minőségű (3) Tőzsde Minnéapolis Chicago — — — Tőzsdei jegyzés 228,97 190,16 — — — FOB-ár, USA — — 386,59 376,59 356,59 Öböl-beli árnövelés — 21,69 — — — Nagy-tavaki árnövelés 57,12 — — — —

2.	A 642/2010/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett referencia-időszakra vonatkozó átlagértékek: Szállítási költség: Mexikói-öböl–Rotterdam 18,33 EUR/t Szállítási költség: Nagy-tavak–Rotterdam 49,88 EUR/t

---

(1)  14 EUR/t árnövelés együtt (a 642/2010/EU rendelet 5. cikkének (3) bekezdése).

(2)  10 EUR/t árcsökkentés (a 642/2010/EU rendelet 5. cikkének (3) bekezdése).

(3)  30 EUR/t árcsökkentés (a 642/2010/EU rendelet 5. cikkének (3) bekezdése).

MELLÉKLET

A 96/73/EK irányelv II. mellékletének 2. fejezete a következőképpen módosul:

1.

Az „Összefoglaló táblázat” helyébe a következő lép: „2.   ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT Módszer Alkalmazási kör (1) Reagens Oldható komponens Oldhatatlan komponens 1. acetát bizonyos más szálak aceton 2. egyes fehérjeszálak bizonyos más szálak hipoklorit 3. viszkóz, réz-oxid vagy meghatározott típusú modálszálak bizonyos más szálak hangyasav és cink-klorid 4. poliamid vagy nejlon bizonyos más szálak hangyasav, 80 tömeg% 5. acetát bizonyos más szálak benzilalkohol 6. triacetát vagy polilaktid bizonyos más szálak diklór-metán 7. egyes cellulózszálak bizonyos más szálak kénsav, 75 tömeg% 8. akril, egyes modakrilok vagy polikloridok bizonyos más szálak dimetil-formamid 9. egyes polikloridok bizonyos más szálak széndiszulfid/aceton, 55,5/44,5 térfogat% 10. acetát bizonyos más szálak jégecet 11. selyem, poliamid vagy nejlon bizonyos más szálak kénsav, 75 tömeg% 12. juta egyes állati eredetű szálak nitrogéntartalmat mérő módszer 13. polipropilén bizonyos más szálak xilol 14. bizonyos szálak bizonyos más szálak koncentrált kénsavas módszer 15. polikloridok, egyes modakrilok, egyes elasztánok, acetátok, triacetátok bizonyos más szálak ciklohexanon 16. melamin bizonyos más szálak forró hangyasav, 90 tömeg%

2.

Az 1. módszerről szóló rész 1.2. pontja helyébe a következő szöveg lép: „2. gyapjú (1), állati szőr (2 és 3), selyem (4), pamut (5), len (7), valódi kender (8), juta (9), manilakender (10), alfafű (11), kókuszrost (12), seprűzanót (13), rami (14), szizál (15), rézoxid-szál (21), modálszál (22), fehérje (23), viszkóz (25), akril (26), poliamid vagy nejlon (30), poliészter (35), polipropilén (37), elaszto-multiészter (46), elasztolefin (47), melamin (48) és polipropilén/poliamid kétkomponensű szál (49). Ez a módszer semmilyen körülmények között nem alkalmazható olyan acetátszálak esetében, amelyek felületét deacetilezték.”

3.

A 2. módszerről szóló rész 1.2. pontja helyébe a következő szöveg lép: „2. pamut (5), rézoxid-szál (21), viszkóz (25), akril (26), polikloridok (27), poliamid vagy nejlon (30), poliészter (35), polipropilén (37), elasztán (43), üvegszál (44), elaszto-multiészter (46), elasztolefin (47), melamin (48) és polipropilén/poliamid kétkomponensű szál (49). Ha különböző fehérjeszálak vannak jelen, akkor a módszerrel ezek összes tömegét határozzuk meg és nem egyedi mennyiségüket.”

4.

A 3. módszerről szóló rész a következőképpen módosul: a) A cím helyébe a következő szöveg lép: „VISZKÓZ, RÉZOXID-SZÁL VAGY BIZONYOS MODÁLSZÁLTÍPUSOK ÉS BIZONYOS MÁS SZÁLAK (Hangyasavas és cink-kloridos módszer)” b) Az 1.2. pont helyébe a következő szöveg lép: „2. pamut (5), polipropilén (37), elasztolefin (47) és melamin (48). Ha modálszál is jelen van, előzetes vizsgálatra van szükség annak megállapítására, hogy az oldódik-e a reagensben. Ez a módszer nem alkalmas olyan keverékek vizsgálatára, amelyekben a pamutot erős kémiai roncsoló hatás érte, illetve ahol a viszkóz vagy rézoxid-szál részlegesen oldhatóvá vált bizonyos teljes mértékben el nem távolítható színezékek vagy kikészítőanyagok jelenléte következtében.” c) Az 5. pont helyébe a következő szöveg lép: „5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS KIFEJEZÉSE Az eredményeket az általános útmutatóban meghatározottak szerint számítsuk ki. A »d« értéke 1,00, kivéve a pamut esetében, amelynél »d« = 1,02, valamint a melamin esetében, amelynél »d«= 1,01.”

5.

Az 5. módszerről szóló rész a következőképpen módosul: a) A cím helyébe a következő szöveg lép: „ACETÁT ÉS BIZONYOS MÁS SZÁLAK (Benzil-alkoholos módszer)” b) Az 1.2. pont helyébe a következő szöveg lép: „2. triacetát (24), polipropilén (37), elasztolefin (47), melamin (48) és polipropilén/poliamid kétkomponensű szál (49)”

6.

A 6. módszerről szóló rész a következőképpen módosul: a) A cím helyébe a következő szöveg lép: „TRIACETÁTOK VAGY POLILAKTID ÉS BIZONYOS MÁS SZÁLAK (Diklór-metános módszer)” b) Az 1.2. pont helyébe a következő szöveg lép: „2. gyapjú (1), állati szőr (2 és 3), selyem (4), pamut (5), rézoxid-szál (21), modálszál (22), viszkóz (25), akril (26), poliamid vagy nejlon (30), poliészter (35), polipropilén (37), üvegszál (44), elaszto-multiészter (46), elasztolefin (47), melamin (48) és polipropilén/poliamid kétkomponensű szál (49). Megjegyzés: Az olyan triacetátszálak, amelyeket részleges hidrolízishez vezető kikészítésnek vetettek alá, már nem teljes mértékben oldódnak ebben a reagensben. Ilyen esetekben a módszer nem alkalmazható.”

7.

A 7. módszerről szóló rész a következőképpen módosul: a) A cím helyébe a következő szöveg lép: „BIZONYOS CELLULÓZSZÁLAK ÉS BIZONYOS MÁS SZÁLAK (75 tömeg%-os kénsavas módszer)” b) Az 1.2. pont helyébe a következő szöveg lép: „2. poliészter (35), polipropilén (37), elaszto-multiészter (46), elasztolefin (47) és polipropilén/poliamid kétkomponensű szál (49).” c) Az 5. pont helyébe a következő szöveg lép: „5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS KIFEJEZÉSE Az eredményeket az általános útmutatóban meghatározottak szerint számítsuk ki. A »d« értéke 1,00, kivéve a polipropilén/poliamid kétkomponensű szál esetében, amelynél »d« = 1,01.”

8.

A 8. módszerről szóló rész 1.2. pontja helyébe a következő szöveg lép: „2. gyapjú (1), állati szőr (2 és 3), selyem (4), pamut (5), rézoxid-szál (21), modálszál (22), viszkóz (25), poliamid vagy nejlon (30), poliészter (35), polipropilén (37), elaszto-multiészter (46), elasztolefin (47), melamin (48) és polipropilén/poliamid kétkomponensű szál (49). A módszer egyaránt alkalmas előzetesen metallizált festékkel festett akrilok és egyes modakrilok esetében, kivétel a krómos utánkezeléssel színezett modakrilok.”

9.

A 9. módszerről szóló rész 1.2. pontja helyébe a következő szöveg lép: „2. gyapjú (1), állati szőr (2 és 3), selyem (4), pamut (5), rézoxid-szál (21), modálszál (22), viszkóz (25), akril (26), poliamid vagy nejlon (30), poliészter (35), polipropilén (37), üvegszál (44), elaszto-multiészter (46), melamin (48) és polipropilén/poliamid kétkomponensű szál (49). Ha a keverék gyapjú- vagy selyemtartalma meghaladja a 25 %-ot, a 2. módszert kell alkalmazni. Ha a keverék poliamid- vagy nejlontartalma meghaladja a 25 %-ot, a 4. módszert kell alkalmazni.”

10.

A 10. módszerről szóló rész a következőképpen módosul: a) A cím helyébe a következő szöveg lép: „ACETÁT ÉS BIZONYOS MÁS SZÁLAK (Jégecetes módszer)” b) Az 1.2. pont helyébe a következő szöveg lép: „2. bizonyos polikloridok (27), nevezetesen polivinil-klorid szálak, utóklórozással vagy anélkül, polipropilén (37), elasztolefin (47), melamin (48) és polipropilén/poliamid kétkomponensű szál (49).”

11.

A 11. módszerről szóló rész a következőképpen módosul: a) A cím helyébe a következő szöveg lép: „SELYEM VAGY POLIAMID ÉS BIZONYOS MÁS SZÁLAK (75 tömeg%-os kénsavas módszer)” b) Az 1. pont helyébe a következő szöveg lép: „1.   ALKALMAZÁSI KÖR Ez a módszer a nem szálas anyagok eltávolítását követően a következő összetételű, kétkomponensű textilszálkeverékek esetében alkalmazható: 1. selyem (4) vagy poliamid vagy nejlon (30) valamint 2. gyapjú (1), állati szőr (2 és 3), polipropilén (37), elasztolefin (47), melamin (48) és polipropilén/poliamid kétkomponensű szál (49).” c) A 2. pont helyébe a következő szöveg lép: „2.   VIZSGÁLATI ALAPELV A selyem-, poliamid- vagy nejlonszálakat a keverék ismert száraz tömegű mennyiségéből 75 tömegszázalékos kénsavval oldjuk ki. A visszamaradt anyagot összegyűjtjük, kimossuk, megszárítjuk és megmérjük; tömegét – szükség esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A különbség alapján megkapjuk a száraz selyem, poliamid vagy nejlon százalékát” d) A 4. pont helyébe a következő szöveg lép: „4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS Kövessük az általános útmutatóban leírtakat, és a következőképpen járjunk el:   A legalább 200 ml-es, becsiszolt üvegdugóval ellátott Erlenmeyer-lombikban található próbadarab minden grammjához adjunk 100 ml 75 tömegszázalékos kénsavat, és zárjuk le az üvegdugóval. Erősen rázzuk fel, és hagyjuk szobahőmérsékleten állni 30 percig. Rázzuk fel ismét, és hagyjuk állni 30 percig. Végezetül még egyszer rázzuk fel, és szűrjük le a lombik tartalmát a lemért szűrőtégelyen. A 75 tömegszázalékos kénsav reagenssel mossuk ki a visszamaradt szálakat a lombikból. A szűrőn visszamaradt anyagot előbb 50 ml híg kénsavoldattal, majd 50 ml vízzel, végül 50 ml híg ammóniaoldattal mossuk ki. Leszívás előtt minden alkalommal engedjük, hogy a szálak a folyadékkal legalább 10 percig érintkezzenek. Végezetül vízzel öblítsük ki, de hagyjuk, hogy a szálak a vízzel körülbelül 30 percen át érintkezzenek. Szívassuk le a tégelyt, szárítsuk meg a visszamaradt anyaggal együtt, hűtsük vissza és mérjük le.   A poliamid és a polipropilén/poliamid szál kétkomponensű keverékei esetében a szálaknak a lemért szűrőtégelyen történő leszűrése után és a leírt mosási eljárás alkalmazása előtt kétszer mossuk át a szűrőtégelyen visszamaradó szálakat, mindannyiszor 50 ml 75 %-os kénsav reagenssel.” e) Az 5. és 6. pont helyébe a következő szöveg lép: „5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS KIFEJEZÉSE Az eredményeket az általános útmutatóban meghatározottak szerint számítsuk ki. A »d« értéke 1,00, kivéve a gyapjú esetében, amelynél »d« = 0,985, továbbá a polipropilén/poliamid kétkomponensű szál esetében, amelynél »d« = 1,005, valamint a melamin esetében, amelynél »d« = 1,01. 6.   PONTOSSÁG Textilanyagok homogén keveréke esetében az e módszerrel nyerhető eredmények konfidenciahatára 95 %-os konfidenciaszinten legfeljebb ± 1, kivéve a poliamid és a polipropilén/poliamid szál kétkomponensű keverékeit, amelyek esetében az eredmények konfidenciahatára legfeljebb ± 2.”

12.

A 14. módszerről szóló rész a következőképpen módosul: a) A cím helyébe a következő szöveg lép: „BIZONYOS SZÁLAK ÉS BIZONYOS MÁS SZÁLAK (Tömény kénsavas módszer)” b) Az 1.2. pont helyébe a következő szöveg lép: „2. polikloridok (27) vinilklorid-homopolimerre alapozva, utóklórozással vagy anélkül, polipropilén (37), elasztolefin (47), melamin (48) és polipropilén/poliamid kétkomponensű szál (49). A szóban forgó modakrilok tömény kénsavba mártva átlátszó oldatot adnak (a kénsav relatív sűrűsége 20 °C-on 1,84). Ezt a módszert a 8. és 9. módszer helyett lehet alkalmazni.” c) A 2. pont helyébe a következő szöveg lép: „2.   ALAPELV A keverék nem poliklorid, nem polipropilén, nem elasztolefin, nem melamin és nem polipropilén/poliamid kétkomponensű szál összetevőjét (vagyis az 1.1. pontban említett szálakat) tömény kénsavval (relatív sűrűsége 20 °C-on 1,84) kioldjuk az ismert száraz tömegű keverékből. A polikloridból, polipropilénből, elasztolefinből, melaminból vagy polipropilén/poliamid kétkomponensű szálból álló visszamaradt anyagot összegyűjtjük, kimossuk, megszárítjuk és lemérjük, tömegét szükség esetén a megfelelő módon korrigálva a keverék száraz tömegére vonatkoztatott százalékos értékben fejezzük ki. A különbség alapján megkapjuk a második összetevő százalékos arányát.” d) Az 5. pont helyébe a következő szöveg lép: „5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS KIFEJEZÉSE Az eredményeket az általános útmutatóban meghatározottak szerint számítsuk ki. A »d« értéke 1,00, kivéve a melamin és a polipropilén/poliamid kétkomponensű szál esetében, amelyeknél »d« = 1,01.”

13.	A 16. módszerről szóló rész a következőképpen módosul: a) A cím helyébe a következő szöveg lép: „MELAMIN ÉS BIZONYOS MÁS SZÁLAK (Forró hangyasavas módszer)” b) Az 1.2. pont helyébe a következő szöveg lép: „2. pamut (5), aramid (31) és polipropilén (37).”

---

(1)  A szálak részletes felsorolása az egyes módszereknél található.”

MELLÉKLET

NATURA 2000

EGYSÉGES ŰRLAP

A vadon élő madarak védelméről szóló 2009/147/EK tanácsi irányelv és a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK tanácsi irányelv

EGYSÉGES ŰRLAP

a különleges természetvédelmi területekhez (KTVT, Special Protection Areas = SPA), a javasolt közösségi jelentőségű természeti területekhez (jKJT, proposed Sites of Community Importance = pSCI), a közösségi jelentőségű természeti területekhez (KJT, Sites of Community Importance = SCI) és a különleges természetmegőrzési területekhez (KTT, Special Areas of Conservation = SAC)

1.   A TERÜLET AZONOSÍTÁSA

2.   A TERÜLET ELHELYEZKEDÉSE

3.   ÖKOLÓGIAI ADATOK

4.   A TERÜLET LEÍRÁSA

5.   A TERÜLET VÉDETTSÉGI ÁLLAPOTA (NEM KÖTELEZŐ)

6.   A TERÜLET KEZELÉSE

7.   A TERÜLET TÉRKÉPE

EGYSÉGES ŰRLAP

MAGYARÁZATOK

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS

1.	A TERÜLET AZONOSÍTÁSA

1.1.	Területtípus

1.2.	Területkód

1.3.	A terület neve

1.4.	Az első adatszolgáltatás időpontja

1.5.	Aktualizálva

1.6.	Adatszolgáltató

1.7.	A területre vonatkozó javaslatok és kijelölések időpontja

2.	A TERÜLET ELHELYEZKEDÉSE

2.1.	A terület középpontja

2.2.	A terület kiterjedése

2.3.	A területen található tengeri területek aránya (%)

2.4.	A terület hossza (nem kötelező)

2.5.	Közigazgatási régió kódja és neve

2.6.	Biogeográfiai régió(k)

3.	ÖKOLÓGIAI INFORMÁCIÓK

3.1.	A területen található élőhelytípusok és a terület értékelése az élőhelyek alapján

3.2.	A 2009/147/EK irányelv 4. cikkének hatálya alá tartozó, illetve a 92/43/EGK irányelv II. mellékletében felsorolt fajok és a terület értékelése ezen fajok szempontjából

3.3.	A flóra és fauna más fontos fajai (nem kötelező)

4.	A TERÜLET LEÍRÁSA

4.1.	A terület általános jellege

4.2.	Minőség és jelentőség

4.3.	A területet érintő veszélyek, terhelés és tevékenységek

4.4.	Tulajdonviszonyok (nem kötelező)

4.5.	Dokumentáció (nem kötelező)

5.	A TERÜLET VÉDETTSÉGI ÁLLAPOTA (NEM KÖTELEZŐ)

5.1.	Védettségi állapot országos és regionális szinten

5.2.	A terület kapcsolata más területekkel (szomszédos területek és más védelmi típusba tartozó területek)

5.3.	A terület kijelölése

6.	A TERÜLET KEZELÉSE

6.1.	A terület kezeléséért felelős szerv

6.2.	A terület kezelésére vonatkozó tervek

6.3.	Védelmi intézkedések (nem kötelező)

7.	A TERÜLET TÉRKÉPE

Függelék

Rövidítések jegyzéke

EK	Európai Közösségek
EGK	Európai Gazdasági Közösség
GIS	Földrajzi információs rendszer
INSPIRE	Európai térinformációs infrastruktúra
jKJT	javasolt közösségi jelentőségű természeti terület
KJT	közösségi jelentőségű természeti terület
KTT	különleges természetmegőrzési terület
EŰ	Egységes űrlap
KTVT	különleges természetvédelmi terület

BEVEZETŐ

A Natura 2000 ökológiai hálózat célja a közösségi jelentőségű, vadon élő állat- és növényfajok, valamint természetes élőhelyek védelme az Európai Unióban. A hálózat az először 1979-ben elfogadott Madárvédelmi irányelvben (2009/147/EK) és az 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi irányelvben (92/43/EGK) meghatározott területekből áll.

A Natura 2000 sikere nagymértékben függ a közösségi jelentőségű fajokra és élőhelyekre vonatkozó információk mennyiségétől és minőségétől. Az adatokat és információkat ezért strukturált és összehasonlítható formában kell kezelni.

A Natura 2000 e fázisának teljesítéséhez az adatszolgáltatás jogi alapját az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése adja, amely előírja, hogy „E tájékoztatás tartalmazza a természeti terület térképét, nevét, földrajzi elhelyezkedését, kiterjedését, továbbá a III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények alkalmazásából eredő adatokat a Bizottság által a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban lévő formátumban.” A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (3) bekezdése értelmében „A tagállamok minden lényeges információt megküldenek a Bizottság részére, hogy az megtegye a megfelelő kezdeményezéseket annak koordinálása érdekében, hogy az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott területek összefüggő rendszert képezzenek, amely megfelel e fajok védelmi szükségleteinek azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.”

Az egységes űrlap célja és használata

A Natura 2000 egységes űrlap (EŰ) és az annak alapján létrejövő adatbázis fő céljai az alábbiak:

1.

megfelelő információ biztosítása ahhoz, hogy a Bizottság a tagállamokkal együttműködve intézkedéseket koordinálhasson egy egységes Natura 2000 hálózat kialakítása céljából, és értékelje annak hatékonyságát a 92/43/EGK irányelv I. melléklete szerinti élőhelyek és a II. mellékletében felsorolt fajok élőhelyei, valamint a 2009/147/EK irányelv I. melléklete szerinti madárfajok, és egyéb, az irányelv alkalmazási körébe tartozó vonuló madárfajok élőhelyeinek megőrzése szempontjából;

2.	az élőhelyvédelmi irányelv szerinti KJT- és KTT-listák aktualizálása;

3.	a Bizottság egyéb döntéseihez hozzájáruló információk nyújtása annak érdekében, hogy a Natura 2000 hálózat figyelembevétele a Bizottság tevékenységének más területein is teljes legyen, különösen a regionális, az agrár-, az energia-, a közlekedés- és az idegenforgalmi politika terén;

4.	a Bizottság és az érintett szakbizottságok segítése a LIFE+-ból és más pénzügyi eszközökből történő támogatások odaítélésében olyan esetekben, amikor a terület védelmére vonatkozó adatok feltehetőleg megkönnyítik a döntéshozatali folyamatot;

5.	az INSPIRE-rendeletnek, valamint az információhoz való hozzáférésről szóló egyéb jogszabályoknak és megállapodásoknak (pl. az Aaarhusi Egyezmény) megfelelő egységes és jól használható űrlap biztosítása a Natura 2000 területekre vonatkozó információk cseréjéhez és közléséhez;

6.	kutatási, tervezési célú és a megőrzési politikát támogató más jellegű használat;

7.	megbízható hivatkozási és információs források szolgáltatása konkrét problémák elemzéséhez olyan esetekben, amikor felmerülhet a közösségi jog megsértésének gyanúja.

A Natura 2000 hálózat uniós szintű dokumentálására szolgáló egységes űrlapok az itt felsorolt célok fontos információs forrásai. Ebből adódóan ezt a dokumentációt naprakész állapotban kell tartani, hogy megfelelően szolgálja e célokat. Feltétlenül ajánlatos ezért, hogy a tagállamok a rendelkezésükre álló legjobb információk alapján rendszeresen aktualizálják a dokumentációt. Így például a 11. cikk szerinti felügyelet eredményei, a kezelési tervezés, a hatásvizsgálat stb. olyan új információk forrása lehetnek, amelyeket fel kell tüntetni az aktualizált egységes űrlapokon. Az Élőhelyvédelmi irányelv azonban nem írja elő az egyes területeknek az irányelv 11. cikke szerinti ellenőrzéstől független részletes ellenőrzését.

Míg a tagállamok által az egységes űrlapon végrehajtott módosításoknak lehet jogi következménye (pl. a tanácsi határozattal létrehozott uniós listák módosítása), az űrlap tartalmának módosítása önmagában nem jár automatikusan jogi következményekkel. Így például egy fajnak egy adott területről való eltűnését az illetékesek nem feltétlenül fogják a nem megfelelő kezelés következményének tekintetni, és az nem jár automatikusan jogi lépésekkel. Az egységes űrlapon a területet érő negatív hatásokra (veszélyekre és terhelésekre) vonatkozó információk feltüntetése sem jelenti feltétlenül azt, hogy a tagállam elmulasztotta kötelezettségei teljesítését, mivel az ilyen adatokat mindig összefüggéseikben kell szemlélni.

A módosított egységes űrlap

Az első egységes űrlapot (EŰ) 1997-ben fogadták el (97/266/EK határozat). 2008-ban a tagállamok és a Bizottság úgy ítélték meg, hogy szükség van a két irányelv szerinti adatszolgáltatás javítására, egyszerűsítésére és korszerűsítésére, és ezen a kereten belül elkezdődött az egységes űrlap módosítása. A munka a tagállamokkal való szoros együttműködésben, egy technikai munkacsoporton belül zajlott (a jelentéssel foglalkozó szakértői csoport).

Az egységes űrlap felülvizsgálatának célja a Natura 2000 hálózathoz szükséges adatok elérhetőségének és minőségének javítása volt. Ennek megfelelően a régi űrlap feleslegesnek talált részeit megszüntették; ezzel kapcsolatban elsősorban a digitális térinformatikai adatoknak a térinformatikai infrastruktúrán belüli jobb elérhetőségének van jelentősége. Ezenkívül megszüntettek fontos hiányosságokat is (például jelezni kell a területeken belüli tengeri részek százalékos arányát), és végrehajtották az ökológiai adatok szerkezetének szükséges továbbfejlesztését is.

A felülvizsgálatot szükségessé tette az adatkezelés információtechnológiai eszközeinek gyors fejlődése (például a minőség automatikus ellenőrzése vagy az adatszolgáltatás változásainak nyomon követése), valamint a digitális geográfiai információk és elemzési eszközök egyre könnyebb elérhetősége is. Ezeknek köszönhetően ma már nincs szükség papíralapú térképekre vagy űrlapokra, mert az adatokat kizárólag elektronikus formában kell szolgáltatni.

Ez a dokumentum az egységes űrlap adatmezőit és a szükséges geográfiai információkat ismerteti, és bemutatja kitöltésük módját.

A Natura 2000 referenciaportálja

Egyes elemek változnak az idővel és a műszaki fejlődéssel. Ezek az elemek aktualizált formában megtekinthetők a Natura 2000 referenciaportálján (Reference Portal for Natura 2000). Ilyen elemek az alábbiak: referenciadokumentumok (pl. a fajok kódolása), technikai segédanyagok (adatmodellek, alkalmazások stb.), valamint iránymutatások, amelyek célja annak biztosítása, hogy a tagállamok egységesen használják az űrlapot, illetve azoknak a technikai és adminisztratív folyamatoknak az ismertetése, amelyeken keresztül az adatokat be kell küldeni a Bizottsághoz. Mivel a portál az egységes űrlapok dokumentálásának fontos része, a Környezetvédelmi Főigazgatóság és az Élőhelyvédelmi Bizottság kezelésében lévő dokumentumoknak a portálon való bármely módosításához az Élőhelyvédelmi Bizottság előzetes hozzájárulása szükséges (1). A referenciaportál a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának weboldalán érhető el. A portál referenciadokumentumait a melléklet sorolja fel.

A Natura 2000 egységes űrlap és adatbázisa

Minden javasolt, kijelölt és besorolt területhez ki kell állítani egy egységes űrlapot. Előfordulhat, hogy kapcsolat van két vagy több Natura 2000 terület között. Az 1. ábra vázolja azt a három fontos kapcsolatot, amely fennállhat két Natura 2000 terület között. Ha két terület között átfedés van (de nem azonosak), vagy egyikük a másikon belül helyezkedik el, két külön űrlapot kell kitölteni.

Az egységes űrlap mindegyik mezője kötelezően kitöltendő, leszámítva azokat, ahol külön megjegyzés található ennek ellenkezőjéről.

1.   A TERÜLET AZONOSÍTÁSA

1.1.   Területtípus

Ez az egyjegyű kód azt jelzi, hogy a terület az élőhelyvédelmi irányelv hatálya alatt áll (jKJT, KJT vagy KTT), különleges természetvédelmi terület (KTVT) vagy mindkettő. Ha egy KJT és egy KTVT részben átfedi egymást, de nem azonosak, a területeket külön objektumként kell kezelni.

1. ábra

A területek közötti lehetséges kapcsolatok

	A	Kijelölt KTVT A KTVT-hez egy űrlapot kell kitölteni
	B	jKJT, KJT vagy KTT A jKJT/KJT/KTT-hez egy űrlapot kell kitölteni
	C	A jKJT/KJT/KTT területe azonos a kijelölt KTVT-ével A két területről: jKJT/KJT/KTT és KTVT egy űrlapot kell kitölteni
		Ha egy KJT és egy KTVT átfedi egymást, de nem azonosak, a területeket külön kell kezelni. Mindkettőre külön űrlapot kell kitölteni.

1.2.   Területkód

Minden területet egyedi kód jelöl, amely kilenc karaktert tartalmaz, és két komponensből áll:

1.	Az első két karakter az országkód a kétbetűs ISO 3166 szerinti országkódok használatára vonatkozó uniós szabály szerint (lásd a referenciaportált) (2).

2.	A további hét karakter egyedi alfanumerikus kód kialakítását teszi lehetővé – az illetékes nemzeti hatóság által meghatározott logikus és egységes rendszer szerint kerül meghatározásra. Mivel a kódok a területek azonosító elemei, hosszú időn keresztül változatlannak kell maradniuk.

1.3.   A terület neve

A területneveket az ország nyelvén kell beírni. Ezzel elkerülhetők a nehéz fordítási problémák, és a nemzeti vagy a helyi szinten meglévő adatok bevitele egyértelmű lesz. A nem latin írásjegyekkel (pl. görög) megadott neveket latin betűs átírásban is fel kell tüntetni. A területneveket nem szabad csupa nagybetűvel írni (pl. Gave de Pau és nem GAVE DE PAU).

1.4.   Az első adatszolgáltatás időpontja

Írja be az űrlap első kitöltésének időpontját. A dátummezőben először az év (négy számjegy), majd a hónap (két számjegy) szerepel.

Példa – 199305: az első adatszolgáltatás 1993 májusában történt.

A terület bővülése esetén az első adatszolgáltatás időpontja nem változik, mivel ez a területtel kapcsolatos első információk közlésére vonatkozik. A bővítés dátumát az „aktualizálva” mezőben kell megadni (lásd az 1.5. pontot).

1.5.   Aktualizálva

Írja be azt a dátumot, amikor a területre megadott tájékoztatás utoljára változott. Ugyanazt a formát kell használni, mint az 1.4. pontban szereplő példa esetében. Egy újonnan kijelölt területre vonatkozó adatszolgáltatás esetén az „Aktualizálva” adatmező értelemszerűen üres. Abban az esetben, amikor az adatközlés már többször változott, ez a mező a legutóbbi változtatás dátumát tartalmazza.

1.6.   Adatszolgáltató

Írja be annak a szervnek (pl. az illetékes közigazgatási hatóságnak) a hivatalos elérhetőségét, amely az űrlapon megadott információkat szolgáltatja. Az adatszolgáltatóval kell felvenni a kapcsolatot technikai ügyekben; meg lehet jelölni egy szerepkört vagy munkakört a szervnél.

1.7.   A területre vonatkozó javaslatok és kijelölések időpontja

Három ilyen kötelező adat lehet: a terület különleges természetvédelmi területként (KTVT) való kijelölésének időpontja, a terület közösségi jelentőségű területként (KJT) való kijelölésére tett javaslat időpontja és a különleges természetmegőrzési területként (KTT) való kijelölés időpontja. Az almezők az említett dátumok évét és hónapját adják meg. Ha egy területet kijelölése után megnöveltek, akkor az első besorolási évet kell megadni és a legutóbbi teljes területnagyságot.

Az „KJT-kénti elfogadás kelte” mezőt a tagállamoknak nem kötelező kitölteniük, a vonatkozó uniós lista elfogadását/megerősítését a Környezetvédelmi Főigazgatóság dokumentálja.

A szabad mezőben a KTT-ként vagy KTVT-ként való kijelölés nemzeti jogi hivatkozásait kell megadni. További magyarázatok a „Magyarázatok” mezőben adhatók meg, például az eredetileg külön KTVTk-ből és KJTk-ből álló területek esetében ezek kijelölésének dátuma.

2.   A TERÜLET ELHELYEZKEDÉSE

2.1.   A terület középpontja

A terület középpontjának földrajzi koordinátáit hosszúsági és szélességi tizedfokokban kell megadni. A greenwichi főmeridiántól nyugatra lévő hosszúsági értékeket negatív, az attól keletre lévő értékeket pedig pozitív számmal kell megadni (az utóbbit lehet jelezni „+” jellel is, illetve jel hiányában ez az alapértelmezés).

Több különböző részből álló terület esetén a legfontosabb alterület koordinátáit kell megadni (gyakorlati okokból célszerű a legnagyobb területét). A terület megadott koordinátáinak a területen belül kell lenniük. A központi koordináták automatikus előállításakor gondosan kell eljárni. Az alábbi ábrákon látható terület több sokszögből áll. Az első ábrán (a) látható esetben a koordinátákat automatikusan határozták meg, de a legnagyobb sokszög koordinátái a sokszögön kívül vannak, a második esetben (b) csak a legnagyobb terület koordinátáit hozták létre, ez azonban a területen kívülre esik, a harmadik esetben (c) csak a legnagyobb terület koordinátáit hozták létre, és ez a sokszögön belül van. Csak a harmadik (c) megoldás helyes. (3).

A fokok, percek és másodpercek (DMS) átalakítása egyértelmű. A DMS-értékek tizedes fokokra való átalakítása a (D + M/60 + S/3 600) képlettel történik, vagyis a 9° 15′ 30″ nyugati hosszúság, 54° 36′ 30″ szélesség tizedes fokokban -9,2583 hosszúság, 54,6083 szélesség lesz.

2.2.   A terület kiterjedése

A terület kiterjedésére vonatkozó legpontosabb adatot kell megadni hektárban, tizedes értékek is használhatók. Ha nem áll rendelkezésre ilyen adat, a terület hosszát kell megadni a 2.4. mezőben (terület hossza), a terület kiterjedése mezőt pedig üresen kell hagyni.

Barlangok: Ideális esetben a tagállamok a barlangok vetített felszínének nagyságát adják meg, ellenkező esetben pedig a 2.4. mezőt kell használni.

Ha a terület nagysága az idők során változott, akkor a legújabb teljes kiterjedést kell megadni.

2.3.   A területen található tengeri területek aránya (%)

Itt kell megadni a területen belüli tengeri részek arányát. A tengeri határ megadásához a tengerpart vonalát nemzetközi (pl. az ENSZ tengerjogi egyezménye, UNCLOS) vagy nemzeti jogszabályok szerint kell meghatározni. A tagállamok kötelesek közölni a Bizottsággal a határ meghatározásának módját, amelyet a Bizottság a referenciaportálon nyilvánosságra hoz (például: „a tavaszi árapály szintje alatti terület”).

Ha nem állnak rendelkezésre pontos adatok, becsült adatokat kell használni. Ha a tengeri terület százalékos aránya változott, akkor a legújabb értéket kell megadni.

2.4.   A terület hossza (nem kötelező)

Ezt a mezőt akkor kell kitölteni, ha a hosszúság értéke lényeges (pl. sziklák). A terület hosszát km-ben kell megadni.

Ha a 2.2. mezőben nincs megadva a terület kiterjedése, itt kell megadni a hosszúság becsült értékét.

Ha a terület hossza változott, akkor a legújabb értéket kell megadni.

2.5.   Közigazgatási régió kódja és neve

Az Eurostat kidolgozott egy egységes, hierarchikus kódolási rendszert az Európai Közösség régióira a statisztikai adatok hivatkozási alapjául. Ezt a kódolási rendszert kell használni a Bizottság összes kódolási műveletében (lásd az 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4)). A rendszer részletes leírása az Eurostat honlapján található.

A területekre a NUTS 2. szintű kódokat kell megadni, egy kód kötelező. Ha egy terület több régió között oszlik meg, annyi kódot kell bevinni az adatbázisba, ahány régióra terjed ki a terület. A régió neve a keresztellenőrzésekhez szükséges. Ha egy területre nem terjed ki NUTS-régió, adja meg az „Extra-regio” NUTS-kódját (a belgiumi régió megfelelő kódolása a 2. szinten a következő lesz: „BEZZ”, a „BE0” például nem helyes). A kódolás megtalálható a referenciaportálon.

2.6.   Biogeográfiai régió(k)

A biogeográfiai régiókat ábrázoló térkép alapján (lásd a referenciaportált) a megfelelő mezők bejelölésével kell jelezni azt a régiót/azokat a régiókat, ahol a terület található, és ez a tengeri területekre is vonatkozik.

Ha egy terület egynél több régióra terjed ki, meg lehet adni az egyes régiókra jutó százalékos arányt (nem kötelező).

További adatok a tengeri régiókról: A tengeri régiók egységes űrlapon való megjelölésének gyakorlati és technikai okai vannak, és azokra a tagállamokra vonatkozik, amelyekben egy szárazföldi biogeográfiai régió két tengeri régióval határos. Más jelentősége nincs. A biogeográfiai és tengeri régiók legújabb határai a kódolással együtt letölthetők a referenciaportálról.

3.   ÖKOLÓGIAI INFORMÁCIÓK

A Madárvédelmi irányelv értelmében különleges természetvédelmi területnek nyilvánított területekhez a tagállamoknak az alábbi információkat kell szolgáltatniuk:

—	a Madárvédelmi irányelv 4. cikkének hatálya alá tartozó összes fajra, vagyis az I. melléklet szerinti és az I. mellékletben nem említett, de az országban rendszeresen előforduló vonuló fajokra vonatkozó adatok (3.2.) (kötelező),

—

az élőhelyvédelmi irányelv I. melléklete szerinti élőhelyekre (3.1.), valamint a II. melléklet növény- és állatfajaira (3.2.) vonatkozó információk a terület egészének vagy egy részének vonatkozásában, ha azt a 92/43/EGK irányelv alapján közösségi jelentőségűnek javasolják, vagy egyidejűleg jKJT/KJT/KTT-ként jelölik ki (nem kötelező),

—	lehetőség szerint meg kell adni a fontosabb növény- és állatfajokra vonatkozó, minden más releváns információt (3.3.),

—

abban az esetben, ha a területet KTVT-vé nyilvánítják, de sem egészében, sem részeiben nincs a 92/43/EGK irányelv szerint közösségi jelentőségűnek (KJT) nyilvánítva, viszont bizonyos információk a természetes élőhelyekről és a növény- és állatfajokról mégis relevánsak lehetnek azoknak a madárfajoknak a megőrzése szempontjából, amelyekre tekintettel a KTVT-minősítés történt, kívánatos ezeknek az információknak a megadása.

Az Élőhelyvédelmi irányelv hatálya alá tartozó területekkel (jKJT/KJT/KTT) kapcsolatban a tagállamoknak az alábbi információkat kell szolgáltatniuk:

—	az I. melléklet szerinti élőhelytípusokra (3.1.) és a II. melléklet szerinti növény és állatfajokra (3.2.) vonatkozó minden lényeges adat (kötelező),

—	a 2009/147/EK irányelv I. melléklete szerinti madárfajokra és a vonuló fajokra vonatkozó összes információ (3.2.) a terület egészére vagy arra a részére, amelyet egyidejűleg KTVT-vé is nyilvánítottak (nem kötelező),

—	lehetőség szerint meg kell adni a növény- és állatfajokra vonatkozó, minden más lényeges információt (3.3.).

3.1.   A területen található élőhelytípusok és a terület értékelése az élőhelyek alapján

i.   Az I. melléklet szerinti élőhelytípusok kódja és a területen belüli nagysága

Kód: Ide a 92/43/EGK irányelv I. melléklete szerinti élőhelytípusok négykarakteres kódját kell beírni. Csak az élőhelyvédelmi irányelv jelenleg hatályos I. mellékletének kódjait szabad használni, nem szabad használni az útmutató korábbi verzióiban megadott altípuskódokat.

Kiemelt jelentőségű formák (PF): Figyelem: Ha a 6210, 7130 és 9430 élőhelyek kiemelt jelentőségű formái megtalálhatók a területen (jellegüktől függően ezek az élőhelytípusok egyaránt lehetnek kiemelt jelentőségűek és nem kiemelt jelentőségűek), a „PF” oszlopba írt „x” jellel kell jelezni a kiemelt jelentőségű formát (lásd az alábbi példát). Technikai okokból az I. melléklet szerinti kód részeként használt „*” jelet „x” helyettesíti ebben a kiegészítő oszlopban. (Ha a területen a kiemelt és nem kiemelt jelentőségű forma egyaránt megtalálható, két külön bejegyzést kell tenni.)

Nincs jelen (NP) (nem kötelező): Ha a területen már nincs jelen egy I. melléklet szerinti élőhelytípus, amely miatt a területet eredetileg kijelölték (amely tehát korábban megtalálható volt), célszerű ezt az NP oszlopba beírt „x” jellel jelezni (ez a megoldás az adott élőhelytípusra vonatkozó információnak az egységes űrlapról való törlése helyett is használható).

Kiterjedés: Az adott területen előforduló összes I. melléklet szerinti élőhely nagyságát fel kell tüntetni hektárban (lásd a 2. ábrát). Tizedes értékek is használhatók.

Egyes esetekben az I. melléklet szerinti élőhelyek átfedik egymást (pl. folyótorkolaton belüli homokpadok). Ilyenkor mindegyik élőhely kiterjedését meg kell adni (a példánál maradva, a folyótorkolat és a homokpadok méretét). Így előfordulhat, hogy az I. melléklet szerinti élőhelyek összesített területe nagyobb, mint a terület nagysága. Ha ez nem tekinthető lehetségesnek, ki kell vonni a kisebbik élőhely kiterjedését a nagyobbikéból.

Megjegyzés: Ha jelezni kell, hogy egy élőhely a későbbiekben valószínűleg megjelenik a területen, a „méret” mezőbe „-1”-et kell írni.

Barlangok: A barlangokhoz (8310, 8330) a barlangok számát kell megadni, ha nincs adat a barlangfelszín kiterjedésére.

Adatok minősége: Az adatok minősége mezőben a mérések minőségét kell megadni. Ha lehetséges, jelezze az adatok minőségét: G = jó (pl. felmérésen alapulnak); M = közepes (pl. részben adatokon alapulnak, némi extrapolálással); P = gyenge (pl. közelítő becslés).

ii.   Értékelési kritériumok az I. melléklet szerinti természetes élőhelytípusokhoz (a III. melléklet A. részével összhangban)

—   REPREZENTATIVITÁS: = a III. melléklet A. részének a) kritériuma: az élőhelytípus reprezentativitási foka a vizsgált területen.

A III. melléklet A. részének a) kritériumát az I. melléklet szerinti élőhelytípusok értelmezési kézikönyve (interpretation manual) alapján kell használni, mivel ez a kézikönyv adja meg az élőhelyek definícióját, jellegzetes fajait és egyéb jellemzőit. A reprezentativitás mértéke azt mutatja, hogy egy élőhelytípus „mennyire tipikus”. Az élőhelytípusnak a kérdéses területen való reprezentativitását kell figyelembe venni, akár az élőhelytípusok egy csoportja, akár a különböző élőhelytípusok meghatározott kombinációja vonatkozásában.

Ha a mező adatai, vagyis a mennyiségi adatok nem állnak rendelkezésre az összehasonlításhoz, vagy ha a kritérium nem mérhető, az élőhelytípus rangsorolását a rendelkezésre álló legjobb szakértői becslés alapján kell végezni.

A következő besorolási rendszer alkalmazandó:

A:

kiemelkedő reprezentativitás,

B:

jó reprezentativitás,

C:

szignifikáns reprezentativitás.

Ha egy élőhelytípus megtalálható ugyan, de a kérdéses terület szempontjából nem jelentős, ezt egy negyedik kategóriaként kell jelezni:

D:

nem szignifikáns jelenlét.

Ha a területen valamely, az I. melléklet szerinti élőhelynek csak olyan formája található meg, amelyek természetmegőrzési értéke csekély, ezt „D” betűvel kell jelezni (nem szignifikáns). Példa lehet erre egy erősen leromlott állapotú erdő, ahol a szokásos fajok közül sok már nem található meg.

Ha az adott élőhelytípus reprezentativitása „D”, vagyis nem szignifikáns, akkor a terület ezen élőhelytípusával kapcsolatban a többi értékelési kritériumhoz nem kell megadni adatot. Ilyen esetben nem kell kitölteni az országos jelentőség, a védettség és az általános értékelés mezőt.

—   Országos jelentőség: = a III. melléklet A. részének b) kritériuma: a természetes élőhelytípus által lefedett területrész aránya a természetes élőhelytípus országos kiterjedéséhez viszonyítva.

Elméletileg az A. rész b) kritériumának meghatározásához meg kell mérni az élőhelytípus által lefedett felszín nagyságát a területen, és ugyanezen élőhelytípus országos kiterjedését. Bár ez nyilvánvaló, mégis rendkívül nehéz lehet elvégezni ezeket a méréseket, különösen azokat, amelyek az országos összterületre vonatkoznak.

Ezt a kritériumot egy „p” százalékértékkel kell megadni. Függetlenül attól, hogy a két adat létezik-e vagy meghatározható-e (és így a százalékérték kiszámítható), vagy hogy az eredmény a lehető legjobb szakértői becslésből származik (ami a valószínűbb), a „p” értéket a következő tartományok valamelyikébe kell sorolni:

A	:	100 ≥ p > 15 %
B	:	15 ≥ p > 2 %
C	:	2 ≥ p > 0 %

—   VÉDETTSÉG: = a III. melléklet A. részének c) kritériuma: Az érintett természetes élőhelytípus struktúrájának és funkcióinak védettségi foka, továbbá a helyreállítás lehetőségei.

A kritérium három alkritériumot foglal magába:

i.	a strukturális védettség mértéke;

ii.	a funkcionális védettség mértéke;

iii.	helyreállítási lehetőségek.

Bár az előbbi alkritériumokat külön-külön is lehet értékelni, a nemzeti listára javasolt területek kiválasztási követelményei tekintetében mégis összegezni kell őket, mivel hatásuk a folyamatra komplex és kölcsönös.

i.   A strukturális védettség mértéke

Ezen alkritériumnál az I. melléklet élőhelyei értelmezési kézikönyvére (interpretation manual) kell támaszkodni, mivel ez adja meg az élőhelyek definícióját, jellegzetes fajait és egyéb jellemzőit.

A területen előforduló adott élőhelytípus szerkezetét az értelmezési kézikönyv adataihoz (és más tudományos adatokhoz), illetve a más területeken található azonos típusba tartozó élőhelyek állapotához kell viszonyítani, és az alábbi kategóriák valamelyikébe kell sorolni a rendelkezésre álló legjobb szakértői becslés alapján:

I.	:	kiváló szerkezetű;
II.	:	jól megőrzött szerkezetű;
III.	:	átlagos vagy részlegesen leromlott szerkezetű.

Abban az esetben, amikor az értékelés kiváló szerkezetet állapít meg, az A. rész c) kritériuma összességében „A: kiváló védettségként” minősítendő, függetlenül a másik két alkritérium szerinti besorolástól.

Ha a szóban forgó területen az élőhelytípus szerkezete nem minősíthető kiválónak, a másik két alkritérium szerinti értékelést is meg kell adni.

ii.   A funkciók védettségének foka

Egy megadott helyen lévő, meghatározott élőhelytípus funkcióinak meghatározása és mérése, valamint védettségük értékelése esetenként nehéz lehet, különösen más élőhelytípusoktól függetlenül végezve. Érdemes a „funkciók védettségét” az adott területen az adott élőhely kilátásaival (kapacitás és valószínű alakulás) kapcsolatosan értelmezni: mérlegelni kell szerkezetének várható jövőbeni fennmaradását, egyrészt a valószínűsíthető kedvezőtlen hatások, másrészt minden ésszerűen elvégezhető megőrzési tevékenység figyelembevételével.

I.	:	kiváló kilátások;
II.	:	jó kilátások;
III.	:	átlagos vagy kedvezőtlen kilátások.

Amennyiben az „I: kiváló kilátások” vagy „II: jó kilátások” alcsoport az első alkritérium-fokozat „II.: jól megőrzött szerkezet” csoportjával párosul, az A. rész c) kritériumát egészében az „A: kiváló védettség”, illetőleg a „B: jó védettség” minősítéssel kell jellemezni, függetlenül a harmadik alkritérium szerinti minősítéstől, amelyet már nem kell figyelembe venni.

Abban az esetben, amikor a „III: átlagos vagy kedvezőtlen kilátások” alcsoport az első alkritérium-fokozat „III.: átlagos vagy részlegesen leromlott szerkezetű” minősítéssel párosul, az A. rész c) kritériumát egészében a „C: átlagos vagy hiányos védettség” minősítéssel kell jellemezni, függetlenül a harmadik alkritérium szerinti minősítéstől, amit már nem kell figyelembe venni.

iii.   Helyreállítási lehetőségek

Ez az alkritérium használandó annak értékelésére, hogy a kérdéses helyen az érintett élőhelytípus milyen mértékben állítható vissza.

Az első értékelendő dolog a tudományos szempontból vett kivitelezhetőség, vagyis hogy jelenlegi ismereteink lehetővé teszik-e a „mit és hogyan kell tenni?” kérdés megválaszolását. Ehhez teljes mértékben ismerni kell az élőhelytípus struktúráját és funkcióit, valamint azokat a konkrét kezelési terveket és előírásokat, amelyek a helyreállításhoz, azaz más szavakkal, az élőhelytípus által elfoglalt terület százalékos arányának stabilizálásához vagy növeléséhez, valamint az élőhelytípus sajátos szerkezetének és funkcióinak hosszú távú fenntartásához és helyreállításához szükségesek, illetve ahhoz, hogy tipikus fajai számára fennmaradjon vagy visszaálljon a kedvező védettségi állapot.

A második kérdés, amit fel lehet tenni, hogy ez „költséghatékony-e a természet megőrzése szempontjából?” Ennek értékelésekor figyelembe kell venni az élőhelytípus ritkaságát és fenyegetettségének mértékét.

A rangsorba állítási rendszer a legjobb szakértői becslés alapján a következő:

I.	:	könnyű helyreállítás,
II.	:	a helyreállítás átlagos ráfordítással lehetséges,
III.	:	a helyreállítás nehéz vagy lehetetlen.

Szintézis: a három alkritérium alkalmazása a végső besoroláshoz.

A: kiváló védettség

B: jó védettség

C: átlagos vagy hiányos védettség

—   ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS = a III. melléklet A. részének d) kritériuma: a terület értékének általános megítélése az érintett természetes élőhelytípus védelmének szempontjából.

Ez a kritérium a terület általános értékére vonatkozik az érintett élőhelytípus megőrzése szempontjából. Ez a kritérium szolgál az előző kritériumok összesített formában történő minősítésére, amelynek során a kritériumokat az adott élőhely esetében megfelelő súlyozással vesszük figyelembe. Más szempontokat is figyelembe lehet venni a legfontosabb elemek minősítésekor, annak érdekében, hogy általánosan tükrözhető legyen ezek pozitív vagy negatív hatása az élőhelytípus védettségére. A „legfontosabb” elemek élőhelytípusonként változhatnak; ezek közé tartozik az olyan emberi tevékenység a területen és az azzal szomszédos területeken, amely feltehetőleg befolyásolja az élőhelytípus természetvédelmi helyzetét, a terület tulajdonviszonyai, a terület jogi státusa, a különböző élőhelytípusok és a fajok közötti ökológiai összefüggések stb.

Az általános értékelést a legjobb szakértői becslés alapján a következő besorolásoknak megfelelően kell elvégezni:

A:

kiváló,

B:

jó,

C:

jelentős.

Megjegyzendő, hogy az egységes űrlap egy adott területen található élőhely vagy faj védettségének értékelésére szolgál, míg a 17. cikk egy tagállam biogeográfiai régiójának egészén belüli állapotra vonatkozik. A „védettségi állapot” kifejezést az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkének e) és i) pontja olyan fogalomként határozza meg, amely egy élőhelytípus vagy faj biogeográfiai régión belüli általános állapotát írja le. Ezt a védettségi állapotot az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke szerinti hatévenkénti jelentésekben rendszeresen értékelik. A területeknek az élőhelyvédelmi irányelv III. melléklete szerinti kritériumok alapján történő értékelése tartalmazza az adott terület élőhelytípusa vagy faja védettségi állapotának értékelését is.

2. ábra

Példa: a területen található élőhelytípusokra vonatkozó adatok és a terület értékelése az élőhelytípusok alapján (3.1.)

I. melléklet Élőhelytípusok						A terület értékelése
Kód	PF	NP	Kiterjedés [ha]	Barl.	Az adatok minősége	A | B | C |D	A | B | C
						Reprezentativitás (jellegszerűség)	Orsz. jelentőség	Védettség	Ált. ért.
7130	x		2 212,70		G	B	B	B	B
8310			0	3	P	C	C	C	C
3150			921		G	A	C	B	C
1110			1 700		P	C	A	A	B

3. ábra

Példa: A madárvédelmi irányelv 4. cikkének hatálya alá tartozó vagy az élőhelyvédelmi irányelv II. mellékletében felsorolt fajokra vonatkozó adatok és a terület értékelése ezek szempontjából (3.2.)

Faj

Populáció a területen

Terület értékelése

Csoport

Kód

Elnevezés

S

NP

Típus

Pop. nagyság

P. e.

Gyak.

Adatmin.

A|B|C|D

A|B|C

Min.

Max.

C|R|V|P

G|M|P|DD

Populáció

Védettség

Elszigeteltség

Általános értékelés

B

A038

Cygnus cygnus

w

800

1 000

I

M

B

B

C

B

B

A038

Cygnus cygnus

c

1 500

1 500

I

P

A

B

A

B

P

1903

Liparis loeselii

p

20

30

I

G

C

A

C

A

I

1014

Vertigo angustior

p

R

DD

C

B

B

B

3.2.   A 2009/147/EK irányelv 4. cikkének hatálya alá tartozó, illetve a 92/43/EGK irányelv II. mellékletében felsorolt fajok és a terület értékelése ezen fajok szempontjából

i.   Fajok kódja, neve és állományadatai

A területekhez értelemszerűen írja be a területen előforduló, a 2009/147/EK irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó az összes madárfaj és a 92/43/EGK irányelv II. mellékletében felsorolt összes olyan növény- és állatfaj tudományos nevét, csoportját, kódját, valamint azok állományainak nagyságát a területen (lásd alább).

Csoport: A = kétéltűek, B = madarak, F = halak, I = gerinctelenek, M = emlősök, P = növények, R = hüllők.

Kód: Mindegyik faj négykarakteres szekvenciális kódja megtalálható a referenciaportálon.

Érzékenység (S): Ebben a mezőben azt kell megadni, hogy az adott fajra vonatkozó információk nyilvános elérhetősége hátrányos lehet-e a faj megőrzése szempontjából, például azért, mert a faj egyedeit illegálisan gyűjtik, és az EŰ adatainak nyilvánossága növeli ezt a veszélyt. Ha ez a helyzet, írja be a mezőbe, hogy „igen”. Ha egy adott faj érzékenyként van minősítve, a Bizottság nem fogja nyilvánosságra hozni (pl. nyilvánosan hozzáférhető adatbázisokban vagy az interneten), hogy megtalálható a területen. Ha azonban a faj egy adott területen való jelenlétére vonatkozó információk már nyilvánosak, például online adatok formájában, a faj érzékenyként való megjelölése nem tekinthető indokoltnak.

Nincs jelen (NP) (nem kötelező): Ha a területen már nincs jelen egy olyan faj, amely miatt a területet eredetileg kijelölték (korábban jelen volt), célszerű ezt a tényt az NP oszlopba beírt „x” jellel jelezni (ez a megoldás az adott fajra vonatkozó információnak az egységes űrlapról való törlése helyett használható). Azokat a fajokat, amelyek az irányelv hatálybalépése óta nem találhatók meg a területen, nem kell figyelembe venni, sem a történelmi adatokat.

Megjegyzés: Azokat a fajokat, amelyeket például hosszabb ideje nem észleltek a területen, úgy kell tekinteni, hogy már nincsenek jelen. Ez az időtartam fajonként változó. A könnyen megfigyelhető fajok esetében valószínűleg az eltűnés jele, ha néhány évig nem volt észlelés, azonban a nehezen megfigyelhető fajok esetében az észlelés sokévnyi kimaradása sem jelenti feltétlenül az eltűnést, ha élőhelyük érintetlen.

Típus: Az alábbi kategóriákat kell használni:

Állandó (p)	:	egész évben megtalálható a területen (nem költöző faj vagy növény, költöző faj helyben maradó állománya).
Szaporodó (r)	:	fiatal egyedei felnevelésére használja a területet (nemzés, költés)
Gyülekező (c)	:	a területet pihenésre, alvásra, vonulás közbeni megállásra vagy vedlésre használja, de nem szaporodik vagy telel ott.
Telelés (w)	:	télen tartózkodik a területen.

Ha a területen egy nem állandó faj több mint egy évszakban jelen van, ezekre az előfordulásaira külön bejegyzéseket kell alkalmazni (lásd a példát a 3. ábrán). Mivel például sok állatfaj, elsősorban számos madárfaj vonul, a terület ezen fajok életciklusának különböző szakaszaiban különböző szerepeket tölthet be.

Amennyiben különböző évszakokra nem lehet megadni adatokat, a legfontosabb időszak adatait kell megadni (telelés vagy gyülekezés).

Populációnagyság: Az állomány ismert méretét kell megadni, ha létezik. Ha a populációnagyság ismert, a két mezőbe (min. és max.) ugyanazt az adatot kell írni. Ahol célszerűbb tartományt megadni, adja meg a tartomány becsült alsó határának (min.) és felső határának (max.) értékét. Ha a populációra vonatkozó tartomány nem ismert, csak a populáció maximális vagy minimális méretére vonatkozó adat létezik, becsléssel kell megállapítani a hiányzó értéket. Ne feledje, hogy a maximális és minimális értéknek több év átlagának kell lennie, és nem lehet egy kiugró érték.

Ahol a populáció nagyságára vonatkozó durva becslés sem adható meg, a populáció típusát (pl. állandó) kell megadni, „az adatok minősége” mezőbe pedig DD-t (hiányzó adat) kell írni. Ebben az esetben üresen kell hagyni a populáció nagyságára vonatkozó mezőket, és a gyakoriság osztályait kell használni helyettük: gyakori (C), ritka (R), nagyon ritka (V), jelen van (P). A területen található populáció jellegéről további információkat lehet megadni a „Minőség és jelentőség” mezőben (4.2.) (pl. sűrű, elszórt vagy elszigetelt állomány). A gyakoriságot és a populáció méretét lehet egyidejűleg használni.

Megjegyzés: Ha jelezni kell, hogy egy faj a későbbiekben valószínűleg megjelenik a területen, a „méret” mezőbe „-1”-et kell írni.

Populációegység: Jelezze a populációérték egységét a megfelelő mezőben. Hacsak lehetséges. használja populációegységként az egyedet (i) vagy párt (p). Ha ezek nem használhatók, használja a legpontosabb egységeket, követve a 12. és 17. cikk szerinti jelentés alapján kidolgozott populációegységek és kódok egységes listáját.

Gyakoriság: lásd az állománynagyságnál adott fenti magyarázatot: C = gyakori, R = ritka, V = nagyon ritka, P = jelen van. Ezt a mezőt akkor kell kitölteni, ha az adatok hiányosak (DD), és a populáció nagyságára vonatkozó becslés nem adható meg, vagy annak kiegészítéseképpen.

Adatok minősége: Az adatok minősége az alábbi kódokkal jelezhető: G = jó (pl. felmérésen alapulnak); M = közepes (pl. részben adatokon alapulnak, némi extrapolálással); P = gyenge (pl. közelítő becslés); DD = hiányos adatok (akkor célszerű használni, ha a populációnagyság meg sem becsülhető).

ii.   Területértékelési kritériumok a 2009/147/EK irányelv 4. cikkének hatálya alá tartozó és a 92/43/EGK irányelv II. mellékletében felsorolt fajok szempontjából (a III. melléklet B. részének megfelelően)

—   POPULÁCIÓ: = a III. melléklet B. részének a) kritériuma: Az érintett faj vizsgált területen élő populációjának nagysága és sűrűsége ugyanazon faj országos populációihoz képest.

Ez a kritérium arra szolgál, hogy az állomány méretét és sűrűségét az országos állományhoz viszonyítva lehessen értékelni.

Ezt az utolsó szempontot általában meglehetősen nehéz kiértékelni. Az optimális adat az a százalékérték lenne, amely a területi és az országos állományok arányából adódik. Az A. rész b) kritériumánál javasoltak szerint kell megbecsülni vagy egy tartományba sorolni az állománynagyságot, a következő progresszív modellt használva:

A	:	100 % ≥ p > 15 %,
B	:	15 % ≥ p > 2 %,
C	:	2 % ≥ p > 0 %.

Továbbá, minden olyan esetben, amikor egy érintett faj a szóban forgó területen nem szignifikáns mértékben van jelen, ezt egy negyedik kategóriaként kell megadni.

D:

nem szignifikáns populáció.

Ha egy faj ritkán figyelhető meg egy területen, például kóborló, a populáció nem tekinthető szignifikánsnak, és a „D” betűvel kell jelölni.

Ha az adott élőhely reprezentatív jellege a faj szempontjából nem jelentős, vagyis „D”, akkor a terület ezen élőhelytípusával kapcsolatban a többi értékelési kritériumhoz nem kell megadni semmilyen más adatot. A „védettség”, „elszigeteltség” és „általános értékelés” kritériumokat nem kell kitölteni.

—   VÉDETTSÉG = a III. melléklet B. részének b) kritériuma: az élőhelynek az érintett faj szempontjából fontos jellegzetességeinek védettségi foka, továbbá a helyreállítás lehetőségei.

A kritérium két alkritériumot tartalmaz:

i.	az élőhely adott fajok szempontjából jelentős jellemzőinek védettségi foka,

ii.	helyreállítási lehetőségek.

i.   Az élőhely adott fajok szempontjából jelentős jellemzőinek védettségi foka

Az i. kritériumhoz az élőhely jellemzőinek az adott fajok biológiai szükségletei szempontjából történő általános értékelése szükséges. A populációdinamikára kiható jellemzők a legmegfelelőbbek az állat- és növényfajok szempontjából egyaránt. Az élőhely struktúráját és bizonyos nem természeti jellemzőit kell értékelni.

A minősítéshez a legjobb szakértői becslést kell használni:

I.	:	a releváns elemek állapota kiváló,
II.	:	a releváns elemek állapota jó,
III.	:	a releváns elemek átlagos vagy részlegesen leromlott állapotban vannak.

Amennyiben az „I. az elemek állapota kiváló”, illetőleg a „II. az elemek állapota jó”, akkor a B. rész b) kritériuma az „A: kiváló védettség”, illetőleg a „B: jó védettség” összesítő minősítést kapja, függetlenül a többi alkritérium minősítésétől.

ii.   Helyreállítási lehetőségek

Ehhez az alkritériumhoz, amelyet csak akkor szükséges figyelembe venni, ha az elemek átlagos vagy részlegesen leromlott állapotúak, az A. rész c) pontjának iii. kritériumával analóg megközelítést kell használni, figyelembe véve továbbá a kérdéses populáció életképességét. Ennek eredménye a következő osztályozás:

I.	:	könnyű helyreállítás,
II.	:	a helyreállítás átlagos ráfordítással lehetséges,
III.	:	a helyreállítás nehéz vagy lehetetlen.

A két alkritérium osztályozásának összesítése:

A.: kiváló védettség

B: jó védettség

C: átlagos vagy hiányos védettség

—   ELSZIGETELTSÉG: = a III. melléklet B. részének c) kritériuma: a területen élő populáció elszigeteltségének foka az érintett faj természetes elterjedéséhez képest.

Ezt a kritériumot egyrészt úgy lehet értelmezni, mint egy adott populáció vélhető hozzájárulását a faj genetikai sokféleségéhez, másrészt mint ennek a meghatározott populációnak a sérülékenységét. Kissé leegyszerűsítve a dolgot elmondható, hogy minél jobban elszigetelt egy populáció (a faj természetes elterjedésén belül), annál nagyobb a szerepe a faj genetikai diverzitásában. Vagyis az „elszigeteltség” kifejezést egy tágabb értelmezésben kell tekinteni, egyaránt alkalmazva a szigorúan vett endemizmusokra, az alfajokra/változatokra, valamint egy metapopuláció alpopulációira. Itt a következő besorolásokat kell alkalmazni:

A:

(csaknem) elszigetelt populáció,

B: nem elszigetelt populáció, de az elterjedési terület határai mentén él,

C:

nem elszigetelt populáció a kiterjedt elterjedési területen belül.

—   ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS: = a III. melléklet B. részének d) kritériuma: az érintett faj védelmét szolgáló terület értékének átfogó értékelése.

Ez a kritérium a terület általános értékére vonatkozik az érintett fajok megőrzése szempontjából. Ez használható az előző kritériumok szerinti minősítések összegzésére, és a hely egyéb, az adott fajokra nézve fontosnak ítélt tulajdonságainak értékelésére. Ezek a tulajdonságok fajonként eltérőek lehetnek, és kiterjedhetnek a területen vagy annak szomszédságában végzett olyan emberi tevékenységekre, amelyek befolyásolhatják a fajok védettségi állapotát, mint például a földhasználat, a terület jogi védettsége vagy a különböző fajok és élőhelytípusok közötti ökológiai kapcsolatok stb.

Az általános értékelést a legjobb szakértői becslés alapján a következő besorolásoknak megfelelően kell elvégezni:

A:

kiváló,

B:

jó,

C:

jelentős.

Megjegyzendő, hogy az egységes űrlap egy adott területen található élőhely vagy faj védettségének értékelésére szolgál, míg a 17. cikk egy tagállam biogeográfiai régiójának egészén belüli állapotra vonatkozik. A „védettségi állapot” kifejezést az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkének e) és i) pontja olyan fogalomként határozza meg, amely egy élőhelytípus vagy faj biogeográfiai régión belüli általános állapotát írja le. Ezt a védettségi állapotot az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke szerinti hatévenkénti jelentésekben rendszeresen értékelik. A területeknek az élőhelyvédelmi irányelv III. melléklete szerinti kritériumok alapján történő értékelése tartalmazza az adott terület élőhelytípusa vagy faja védettségi állapotának értékelését is.

3.3.   A flóra és fauna más fontos fajai (nem kötelező)

Itt minden más jelentős növény- és állatfajt fel lehet sorolni, amennyiben ezek fontosak a terület megőrzése és kezelése szempontjából, az alábbiak szerint:

—	Csoport: Írja be a megfelelő csoport kódját (A = kétéltűek, B = madarak, F = halak, Fu = gombák, I = gerinctelenek, L = zuzmók, M = emlősök, P = növények, R = hüllők).

—	Név és kód: Adja meg a faj tudományos nevét. A madarak, valamint a IV. és V. mellékletben felsorolt fajok esetében a tudományos név mellett a referenciaportálon található kódokat is fel kell tüntetni.

—

Érzékenység (S): Ebben a mezőben azt kell megadni, hogy az adott fajra vonatkozó információk nyilvános elérhetősége hátrányos lehet-e a faj megőrzése szempontjából, például azért, mert a faj egyedeit illegálisan gyűjtik, és az EŰ adatainak nyilvánossága növeli ezt a veszélyt. Ha ez a helyzet, írja be a mezőbe, hogy „igen”. Ha egy adott faj érzékenyként van minősítve, a Bizottság nem fogja nyilvánosságra hozni (pl. nyilvánosan hozzáférhető adatbázisokban vagy az interneten), hogy az megtalálható a területen. Ha azonban a faj egy adott területen való jelenlétére vonatkozó információk már nyilvánosak, például online adatok formájában, a faj érzékenyként való megjelölése nem tekinthető indokoltnak.

—

Nincs jelen (NP) (nem kötelező): Amennyiben a területen már nincs jelen egy olyan faj, amely korábban jelen volt, jelezze ezt NP oszlopba beírt „x” jellel (ez a megoldás az adott fajra vonatkozó információnak az egységes űrlapról való törlése helyett használható). Megjegyzés: Azokat a fajokat, amelyeket például hosszabb ideje nem észleltek a területen, úgy kell tekinteni, mint amelyek már nincsenek jelen. Ez az időtartam fajonként változó. A könnyen megfigyelhető fajok esetében valószínűleg az eltűnés jele, ha néhány évig nem volt észlelés, azonban a nehezen megfigyelhető fajok esetében az észlelés sokévnyi kimaradása sem jelenti feltétlenül az eltűnést, ha élőhelyük érintetlen.

—

Populációnagyság: Adja meg az állomány méretét. Ahol a pontos érték nem ismert, lehetőség szerint adjon meg egy tartományt. Ehhez adja meg a tartomány alsó (min.) és felső (max.) határának értékét. Ha a teljes tartomány nem ismert, csak a populáció maximális vagy minimális méretére vonatkozó adat létezik, becsléssel kell megállapítani a tartomány hiányzó értékét. Jelezze a populációnagyság egységét a megfelelő mezőben. Egységként elsősorban a párt (= p) vagy egyedet (= i) kell használni, egyéb esetekben pedig a legpontosabb egységeket, követve a 17. cikk szerinti jelentés kapcsán kidolgozott populációegységek és kódok egységes listáját (lásd a referenciaportált). Ha szükséges, a 17. cikk szerinti jelentéshez használatosaktól eltérő egységek is használhatók.

—	Gyakoriság: Ha nem állnak rendelkezésre számszerű adatok, azt kell jelezni, hogy a faj gyakori (C), ritka (R) vagy nagyon ritka (V). Amennyiben semmilyen állományadat nincs, azt kell közölni, hogy a faj jelen van (P) (4. ábra).

Jelezze mindegyik faj felsorolásának indokát, a következő kategóriák szerint:

—	az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletében felsorolt faj,

—	az élőhelyvédelmi irányelv V. mellékletében felsorolt faj,

—	A. nemzeti vöröslistás faj,

—	B. endemikus faj,

—	C. nemzetközi egyezmények alapján (ideérte a berni, bonni és a biológiai sokféleségről szóló egyezményeket),

—	D. egyéb indok.

A kategóriák többször is használhatók. Az egyes fajok felsorolásának indokai – különösen a D. kategóriát illetően – tovább részletezhetők a 4.2. szakaszban, ahol van egy, a terület minőségét és jelentőségét leíró szabadon kitölthető szövegmező.

A madarak, valamint az élőhelyvédelmi irányelv IV. és V. melléklete szerinti fajok esetében használni kell a fajkódot (lásd a referenciaportált). Nincs szükség a fajok szempontjából végzett területértékelésre.

4. ábra

Példa az egyéb fajokra vonatkozó adatokra (3.3.)

Faj

Populáció a területen

Indokolás

Csoport

Kód

Tud. név

S

NP

Pop. nagyság

P.e.

Gyak.

Mell. Melléklet

Egyéb

Min.

Max.

C|R|V|P

IV.

V.

A

B

C

D

P

Acer heldreichii

51

100

I

x

P

Accipter nisus

2

4

I

x

M

Eptesicus serotinus

150

200

I

x

x

I

Ectemnius massiliensis

R

x

R

Elaphe longissima

C

x

x

P

Campanula morettiana

C

x

x

4.   A TERÜLET LEÍRÁSA

4.1.   A terület általános jellege

Ez a mező a terület álfogó leírására szolgál. Összegezze a terület fő jellemzőit, kezdve a terület fő élőhelyi osztályainak megadásával, amelyek mindenkori százalékos arányát a legjobb szakértői becslést alkalmazva kell kifejezni (az élőhelyi osztályoknak a felsorolása – kódokkal együtt – megtalálható a referenciaportálon). A különböző élőhelyi osztályok által lefedett területnek összesen 100 %-ot kell kiadnia, és meg kell egyeznie a terület teljes kiterjedésével. Az eltérő adatforrások miatt az ebben a szakaszban megadott információk nem egyeznek minden esetben a 3.1. szakaszban (az I. melléklet szerinti élőhelytípusok) megadottakkal.

„Más területi jellemzők”: A fő földrajzi, geomorfológiai és tájképi információkat a 4.1. mezőben szövegesen lehet leírni. Érdemes jelezni a domináns vegetációtípusokat, valamint a terület megőrzése szempontjából fontos, az I. mellékletben fel nem sorolt élőhelyeket és az egyéb mellékletekben fel nem sorolt fajokat. Ahol az élőhelyi osztályokra vonatkozó információk további feltárása fontos a terület megőrzése szempontjából (pl. hogy az legelőerdő vagy szőlőtermő terület), ott ezt a „Más területi jellemzők” megnevezésű, szabadon kitölthető mezőben kell megadni. A kis kiterjedésű, sávos vagy mozaikos jellegű fás területekre (pl. sövények, ligetek, fasorok) vonatkozó információkat is itt kell jelezni.

4.2.   Minőség és jelentőség

Adja meg a terület általános minőségét és jelentőségét az irányelvek szerinti természetvédelmi célok szempontjából.

Az olyan nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek esetében, amelyeken rendszeresen több mint 20 000 vízimadár tartózkodik, ezt itt kell jelezni.

Ha a 3.3. szakaszban valamely faj a D. indoklással szerepel, az indokot itt kell kifejteni.

4.3.   A területet érintő veszélyek, terhelés és tevékenységek

Ide értendő minden olyan emberi tevékenység vagy természeti folyamat, amelyek – pozitív vagy negatív módon – befolyásolhatják a terület megőrzését és kezelését. Előfordulhat, hogy egy hatás negatívan érinti a terület egyik faját vagy élőhelyét, egy másik szempontjából viszont pozitívnak tekinthető. E mezőnek azonban nem az a funkciója, hogy mindenre kiterjedő jelentést adjon, hanem hogy adatokat gyűjtsön a legfontosabb hatásokról és tevékenységekről. Vegye figyelembe a terület környezetét érő veszélyeket, terheléseket és tevékenységeket is, ha kihatnak a terület integritására. Ennek megítélése olyan tényezőktől függ, mint a terület topográfiája, kiterjedése és jellege, valamint az emberi tevékenységek típusa. Az adatoknak a legújabb helyzetet kell tükrözniük. Az értelmezés szerint a veszélyek, terhelések és kedvezőtlen hatású tevékenységek kezelési intézkedésekkel ellensúlyozhatók. Az ezekre vonatkozó információkat ezért a területre vonatkozó kezelési terv összefüggésrendszerében kell értelmezni.

A veszélyek, terhelések és tevékenységek hivatkozási listája megtalálható a referenciaportálon. A területet érő legfontosabb kedvezőtlen hatásokhoz és tevékenységekhez adja meg a 3. szintű kategóriák megfelelő kódját; ha a 3. szintű kategóriák nem alkalmazhatók, használja a 2. szintet. A kódlista megegyezik az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke értelmében a hatásokról és intézkedésekről készítendő jelentéshez használttal.

A kedvezőtlen hatások és tevékenységek relatív fontossága három osztályba sorolható:

H:	Nagy jelentőség/hatás:	nagy, közvetlen vagy azonnali és/vagy nagy területre kiterjedő hatás.
M:	Közepes jelentőség/hatás:	közepes közvetlen vagy azonnali hatás, többnyire közvetett és/vagy a terület nem nagy részét érő, csak regionális hatás.
L:	Kis jelentőség/hatás:	kis közvetlen vagy azonnali hatás, közvetett és/vagy a terület kisebb részét érő, csak helyi hatás.

A legmagasabb kategóriába mindössze 5 negatív és 5 pozitív hatás sorolható. Mindegyik táblázatba legalább egy adatot kötelező beírni. Ha nincs jelenteni való hatás, adjon meg „x”-et. A kategóriákon belül (H, M, L) nincs rangsor. A közepes vagy kis jelentőségű hatásokra és tevékenységekre vonatkozóan legfeljebb 20 adatot lehet beírni. Ajánlatos azonban a terület legfontosabb hatásaira és tevékenységeire koncentrálni.

Szennyezettség (nem kötelező)

Mivel a szennyezések hatása a különböző szennyező anyagoktól függően más és más, és a források is változatosak lehetnek (pl. nitrogén- vagy foszfátbevitel vizes ökoszisztémákba vagy légköri nitrogén bevitele földi oligotróf élőhelyekbe), az adott szennyezés jellegét további tényezők szerint pontosítani kell.

Az alábbi jelzések használandók:

N : nitrogénbevitel P : foszfor-/foszfátbevitel A : savbevitel/savasodás

T : toxikus szervetlen vegyszerek O : toxikus szerves vegyszerek X : vegyes szennyezés

belső/külső hatás –

Adja meg, hogy az adott hatás honnan ered: a területen belülről, kívülről vagy mindkét irányból.

4.4.   Tulajdonviszonyok (nem kötelező)

A megadott tulajdonkategóriákat használva ismertesse a terület tulajdonviszonyait. Adja meg a terület egyes tulajdonosi csoportok közötti megoszlására vonatkozó becslést. Használjon ehhez a világ védett területeinek adatbázisában (World Database on Protected Areas) megtalálható tulajdonkategóriákat.

Köztulajdon:

—	Nemzeti/szövetségi: Az adott földterület minden polgáré, és a nemzeti vagy szövetségi kormány kezeli

—	Állami/tartományi: Az adott földterület minden polgáré, és az állami vagy a tartományi kormányzat kezeli

—	Helyi/önkormányzati: Az adott földterület minden polgáré, és a települési önkormányzat kezeli

Közös vagy társtulajdon: Két vagy több szervezet (pl. magán és állami) közös tulajdona

Magántulajdon: Nem köztulajdonban lévő földterület, például nem kormányzati szerv (NGO), magánszemély vagy magánvállalat tulajdona

4.5.   Dokumentáció (nem kötelező)

Ha van a területre vonatkozó szakirodalom és/vagy tudományos adat, azt itt kell jelezni. A tudományos hivatkozások megadásánál szokásos általános gyakorlatot kell követni. A kérdőívben közöltekre vonatkozó, de nem publikált tanulmányokat vagy közleményeket is meg kell említeni, ha valamilyen szempontból hasznosak. Az online forrásokra való hivatkozásokkal kapcsolatban ne feledje, hogy az URL-címek általában gyakran változnak, ezért lehetőleg ne adjon meg instabil URL-címet. A mezőben a terület dokumentálásával kapcsolatos más fontos információk is megadhatók.

5.   A TERÜLET VÉDETTSÉGI ÁLLAPOTA (NEM KÖTELEZŐ)

5.1.   Védettségi állapot országos és regionális szinten

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség mindegyik tagállam esetében fenntart egy listát az országos és regionális szintű, jogszabályban megállapított természetmegőrzési védettségi kategóriákról, amelyek megtalálhatók a referenciaportálon. A védelmi típusok három listája a következő három kategóriát fedi le:

A.	Növény- és állatfajok, élőhelyek és (amennyiben a növény- és állatfajok, illetve az élőhelyek védelmét szolgálja) a tájak védelmének céljából alkalmazott kijelöléstípusok.

B.	Növény- és állatfajok, illetve élőhelyek megőrzéséhez megfelelő védelmet biztosító ágazati, így különösen erdészeti, törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések által biztosított státusok.

C.	Növény- és állatfajok vagy élőhelyek tartós védelmét biztosító magánjogi státusok.

A védettségi típusok rangsora a védelem szigorúsága szerinti, a legszigorúbb kategóriával kezdve.

Ha egy terület nem élvez védettséget, ezt fontos jelezni a „nincs védettségi állapot”-nak megfelelő nemzeti kóddal.

A területen előforduló védettségi kategóriákhoz tartozó kódokat kell megadni, az egyes kategóriák területen belüli %-os arányával együtt. Az ebben az adatmezőben tárolt információ a különböző védettségi kategóriák szintjén érvényes. Ha például több, ugyanazon kategóriába tartozó természetvédelmi terület található a Natura 2000 területen, akkor azok összesített arányát kell megadni.

Az egyes kijelölések szerinti területek és a teljes terület arányát külön kell közölni (lásd az 5.2. pontot).

5.2.   A terület kapcsolata más területekkel (szomszédos területek és más védelmi típusba tartozó területek)

A kérdőívnek ez a része lehetővé teszi, hogy a szomszédos, azonos kategóriájú területeket, vagy az egymást átfedő vagy egymással szomszédos, de különböző kategóriába tartozó területeket is jelezni lehessen. A különböző típusok közötti kapcsolatokat kereszthivatkozások fogják kifejezni. Minden lehetséges kapcsolatot be kell sorolni a következő kódok szerint:

—	a típusok megegyeznek („=” kód),

—	a megadott terület teljes mértékben magában foglal egy másikat („+” kód),

—	a másik terület teljes mértékben magában foglalja a megadott terület („–” kód),

—	a két terület részben átfedi egymást („*” kód).

E kód mellett meg kell adni a megadott terület azon részének százalékos arányát, amely a másik területtel közös.

—	A szomszédos területeket a „/” kóddal elválasztva kell megadni.

A kérdőív tartalmazza a lehetséges nemzetközi szintű kijelölési típusokat is: ramsari terület, biogenetikai rezervátum, európai diplomás terület, barcelonai egyezmény szerinti terület, bioszféra-rezervátumok, világörökségi terület, OSPAR-terület, HELCOM-terület, bukaresti egyezmény szerinti terület, védett tengeri terület és egyéb.

Hivatkozzon a nemzeti kijelölésekre a terület nevével, a kapcsolat típusával (lásd feljebb) és a százalékos átfedéssel.

5.3.   A terület kijelölése

A terület kijelölésére vonatkozó szempontokat szabad szöveges formában közölje, ha azt az 5.1. vagy 5.2. szakasz megfelelő mezőinek területkijelölési kódjai nem megfelelően mutatják be.

6.   A TERÜLET KEZELÉSE

6.1.   A terület kezeléséért felelős szerv

Adja meg a terület kezeléséért felelős szerv(ek) adatait.

Adja meg a terület kezeléséért felelős hatóság vagy magánszemély teljes megnevezését, nevét, címét, valamint telefon- és faxszámát.

Egynél több szervezet is megnevezhető.

6.2.   A terület kezelésére vonatkozó tervek

Jelezze, hogy az adott területnek van-e – kész vagy előkészületben lévő – konkrét és érvényes kezelési terve. Jóllehet az irányelv nem ír elő kezelési tervet, ez az információ különlegesen fontos annak megismeréséhez, hogy a tagállamok milyen eszközöket használnak hálózataik kezelésére, illetve szükség esetén még konkrétabb adatokkal is szolgálhat.

Ha létezik érvényes kezelési terv, adja meg nevét és online elérhetőségének hivatkozását (pl. a nemzeti információs rendszer honlapjára mutató link). Vegye figyelembe, hogy az URL-címek általában gyakran változnak, ezért lehetőleg ne adjon meg instabil URL-címet.

6.3.   Védelmi intézkedések (nem kötelező)

Ebben a mezőben szabad szöveges formában lehet leírni a terület védelmében meghozott vagy szükségesnek vélt intézkedéseket.

7.   A TERÜLET TÉRKÉPE

Az egységes űrlap e módosított verziója sikeres alkalmazásának alapfeltétele, hogy rendelkezésre álljanak a területek földrajzi hivatkozásokkal ellátott digitális határai. A például statisztikai és egyéb célokat szolgáló releváns információkat ezen és egyéb digitális térinformatikai adatok (pl. GIS-adatok) kombinálásával lehet előállítani. Kulcsfontosságú tehát a területek földrajzi hivatkozásokkal ellátott digitális határainak megadása.

A területek határait a nyilvános helyrajzi térképekből és adatbázisokból 1:50 000 vagy nagyobb léptékben kell átvenni. A térbeli térképészeti pontosság 1:50 000 lépték esetében nem lehet kisebb mint 1,0 mm, ami az eredetihez képest 50 m-t jelent a talajon. A térinformatikai (GIS) adatoknak az INSPIRE-irányelv metaadatokra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló rendelet legújabb verziója szerinti metaadatokat kell tartalmazniuk.

INSPIRE-azonosító: Ez az azonosító a védett terület külső egyedi objektumazonosítója, amelyet a felelős testület hoz nyilvánosságra. Az azonosítót külső alkalmazások használják a térbeli objektumra történő hivatkozáshoz. Az INSPIRE-azonosító alkalmazása akkor válik kötelezővé, amikor az INSPIRE végrehajtási rendelete hatályba lép.

PDF: A tagállamok az elektronikus határok mellett megadhatnak az ISO 19005-1 szabvány (Dokumentumkezelés – A hosszú távú archiválásra alkalmas elektronikus dokumentumfájl formátuma) szerinti elektronikus térképeket is. A területek azonosítóját (területkód) és a térképkészítés dátumát úgy kell megadni a PDF változatban, hogy a dokumentum a területkód és a létrehozás dátuma alapján előhívható legyen.

Hivatkozás(ok) (nem kötelező): itt adja meg az elektronikus határok digitalizálásához használt eredeti térképre vonatkozó nemzeti hivatkozásokat. Hivatkozás lehet például a helyrajzi térkép vagy annak hivatalos azonosító száma és neve.

---

(1)  Kivéve a weblapon végrehajtott kisebb módosításokat, például a helyesírási hibák javítását és a legújabb műszaki szabványokhoz való alkalmazkodást.

(2)  Kivétel: GB helyett UK használandó a területazonosítók meglévő kódolásának megtartása érdekében.

(3)  A legtöbb térinformatikai (GIS) szoftver tartalmaz egy olyan funkciót, amely automatikusan számolja ki a terület legnagyobb részének központi koordinátáit.

(4)  HL L 154., 2003.6.21., 1. o.