1.

Az Európai Bizottság közleményt bocsátott ki az állami támogatásra vonatkozó jogszabályok Közösség tagállamainak nemzeti bíróságai általi végrehajtásáról (2). Ez a nem kötelező erejű jogi aktus tartalmazza az Európai Bizottság által az állami támogatások terén alkalmazott elveket és szabályokat, és vázolja az Európai Bizottság és a Közösség tagállamainak nemzeti bíróságai közötti együttműködés tervezett módjait is.

2.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) véleménye szerint a fent említett közlemény EGT-vonatkozású. Az egyenlő versenyfeltételek fenntartása és az állami támogatásra vonatkozó EGT-szabályok egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a Hatóság elfogadja a jelen fejezetet, mindvégig figyelmet fordítva az EFTA-államok nemzeti bíróságainak függetlenségére.

3.

A Hatóság elkötelezett a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatásokkal szembeni szigorú fellépés mellett. Annak ellenére, hogy a nemzeti bíróságok előtti, magánfelek általi tényleges jogérvényesítés az állami támogatásban eddig csak viszonylag korlátozott szerepet játszott, a Hatóság úgy véli, hogy a magánfelek által indított keresetek jelentős előnyökkel járhatnak az állami támogatásra vonatkozó politika tekintetében. A nemzeti bíróságok előtt zajló eljárások alkalmat biztosítanak harmadik személyek számára arra, hogy közvetlenül nemzeti szinten kezeljenek és oldjanak meg számos állami támogatással kapcsolatos kérdést. Ezen túlmenően a nemzeti bíróságok igen hatékony jogorvoslatokat kínálhatnak a panaszosoknak az állami támogatásra vonatkozó szabályok megsértése esetén. Ez viszont hozzájárulhat a nagyobb általános állami támogatási fegyelemhez.

4.

E fejezet legfőbb célja, hogy tájékoztassa a nemzeti bíróságokat és harmadik feleket az állami támogatásra vonatkozó szabályok megsértése esetén rendelkezésre álló jogorvoslatokról, és iránymutatást nyújtson részükre e szabályok gyakorlati alkalmazására vonatkozóan. A Hatóság ezen túlmenően a nemzeti bíróságokkal folytatott együttműködés fejlesztésére törekszik azáltal, hogy gyakorlatiasabb eszközöket vezet be a nemzeti bírák mindennapi munkájának támogatása céljából.

5.

E fejezet az EFTA Felügyeleti Hatóság által kiadott, az állami támogatásokról szóló iránymutatásnak a nemzeti bíróságok és az EFTA Felügyeleti Hatóság állami támogatások terén folyatott együttműködéséről szóló jelenlegi fejezete (3) helyébe lép, és nem sérti az EGT-megállapodás és a szabályozási rendelkezések EFTA-Bíróság általi értelmezését.

6.

Az első kérdés, amellyel a nemzeti bíróságok és az esetleges panaszosok szembesülnek, az, hogy a szóban forgó intézkedés valóban az EGT-megállapodás 61. cikkének értelmében vett állami támogatás-e.

7.

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése a következőre vonatkozik: „az EK-tagállamok vagy az EFTA-államok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a Szerződő Felek közötti kereskedelmet”.

8.

Az állami támogatás fogalma nem korlátozódik a támogatásokra (4). Kiterjed többek között az adókedvezményekre és a közalapokból olyan körülmények között megvalósított beruházásokra is, amelyek között egy magánbefektető tartózkodna a beruházásban való részvételtől (5). E tekintetben lényegtelen, hogy a támogatást közvetlenül az állam vagy az általa a támogatás kezelésére létrehozott, illetve kijelölt állami vagy magánszervek nyújtják-e (6). Ahhoz azonban, hogy az állam részéről érkező támogatás állami támogatásnak minősüljön, annak bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését kell előnyben részesítenie (szelektivitás), szemben azokkal az általános intézkedésekkel, amelyekre az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése nem vonatkozik (7). Ezen túlmenően a támogatásnak torzítania kell a versenyt, illetve annak torzításával kell fenyegetnie, valamint érintenie kell az EGT-megállapodás szerződő felei közötti kereskedelmet (8).

9.

Az EFTA-Bíróság és a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata (9), valamint a Hatóság és az Európai Bizottság határozatai gyakran foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy bizonyos intézkedések állami támogatásnak minősülnek-e. Ezen túlmenően a Hatóság részletes útmutatást adott ki egy sor összetett kérdésről, mint például a magánbefektető elvének alkalmazása (10) és a magánhitelezői teszt (11), azok a körülmények, amelyek mellett az állami kezességvállalást állami támogatásnak kell tekinteni (12), az állami földterületek értékesítésének kezelése (13), az exporthitel-biztosítás (14), a vállalkozások közvetlen adóztatása (15) a kockázatitőke-befektetések (16), valamint a kutatási, fejlesztési és innovációs célú állami támogatások (17). Ezenkívül a Bizottság de minimis küszöbérték alatti támogatásra vonatkozó rendeletét (18) is belefoglalták az EGT-megállapodásba. Az EFTA-Bíróság és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata, a Hatóság útmutatása és a döntéshozatali gyakorlat értékes segítséget jelenthet a nemzeti bíróságok és az esetleges panaszosok számára az állami támogatás fogalmának meghatározása tekintetében.

10.

Ha kétséges az állami támogatásnak minősülés, a nemzeti bíróságok e fejezet 73. szakasza alapján kérhetik a Hatóság véleményét. Ez nem érinti azt a lehetőséget, hogy a nemzeti bíróság az ügyet a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 34. cikke értelmében az EFTA-Bíróság elé terjessze tanácsadói vélemény kibocsátása céljából.

11.

A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének utolsó mondata értelmében az EFTA-államok a Hatóság előzetes jóváhagyása nélkül nem hajthatnak végre állami támogatási intézkedéseket (a továbbiakban: felfüggesztési kötelezettség):

„Az EFTA Felügyeleti Hatóságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a Hatóság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék az EGT-megállapodás 61. cikke értelmében nem egyeztethető össze az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti eljárást. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett állam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre.” (19)

12.

Számos olyan körülmény van azonban, amelyek között az állami támogatás a Hatóság előzetes jóváhagyása nélkül is jogszerűen végrehajtható:

13.

A nemzeti bíróságok előtt állami támogatási ügyekben folyó eljárások olykor az általános csoportmentességi rendelet és/vagy egy létező vagy jóváhagyott támogatási program alkalmazhatóságát is érinthetik. Amennyiben a rendelet vagy egy program alkalmazhatóságáról van szó, a nemzeti bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a rendelet vagy a program valamennyi feltétele teljesül-e. Nem vizsgálhatja egy támogatási intézkedés összeegyeztethetőségét, akkor sem, ha ez nem áll fenn, hiszen ennek vizsgálata a Hatóság kizárólagos felelőssége (23).

14.

Ha a nemzeti bíróságnak arról kell határoznia, hogy az intézkedés egy jóváhagyott támogatási program hatálya alá tartozik-e, csak azt ellenőrizheti, hogy a jóváhagyó határozat valamennyi feltétele teljesül-e. Amennyiben a nemzeti szinten felmerült kérdések a Hatóság egy határozatának érvényességére vonatkoznak, ajánlott, hogy a nemzeti bíróság a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 34. cikkében foglalt eljárást alkalmazza (24). A Hatóság szóban forgó határozata érvényességének tanácsadói vélemény révén történő megkérdőjelezésének lehetősége azonban már nem áll rendelkezésre, amennyiben a panaszos minden kétséget kizáróan megtámadhatta volna a határozatot az EFTA-Bíróság előtt a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 36. cikke szerint, de elmulasztotta ezt megtenni (25).

15.

A nemzeti bíróság e fejezet 2. szakasza értelmében kikérheti a Hatóság véleményét, ha kétségei merülnek fel a csoportmentességi rendelet vagy egy létező vagy jóváhagyott támogatási program alkalmazhatóságát illetően.

16.

Mind a nemzeti bíróságok, mind pedig a Hatóság alapvető, de eltérő szerepet játszanak az állami támogatás végrehajtásával összefüggésben (26).

17.

A Hatóság legfőbb szerepe a javasolt támogatási intézkedések EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével való összeegyeztethetőségének értékelése a megállapodás 61. cikkének (2) és (3) bekezdésében megállapított kritériumok alapján. Az összeegyeztethetőség értékelése a Hatóság kizárólagos felelősségi körébe tartozik, ahol a felülvizsgálatot az EFTA-bíróság végzi. A nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy egy állami támogatási intézkedést az EGT-megállapodás 61. cikkének (2) vagy (3) bekezdésével összeegyeztethetőnek nyilvánítsanak (27).

18.

A nemzeti bíróság szerepe a szóban forgó támogatási intézkedéstől, valamint attól függ, hogy ezen intézkedést megfelelően bejelentették-e, és hogy azt a Hatóság jóváhagyta-e:

19.

Az egyének érdekeinek védelme során a nemzeti bíróságoknak teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének hatékonyságát és az EGT-piac érdekeit.

20.

A nemzeti bíróságok által a fenti helyzetekben játszott szerepet részletesebben e fejezet 20. és b) szakasza tartalmazza.

21.

Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az EK-Szerződés a 88. cikk (3) bekezdésében – amelyet a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének utolsó mondata tükröz – rögzített felfüggesztési kötelezettség is közvetlen hatályú egyéni jogokat keletkeztet az érintett felek (pl. a kedvezményezett versenytársai) számára (30). Ezek az érintett felek például a támogatást nyújtó EK-tagállam ellen az illetékes nemzeti bíróságnál kezdeményezett perben érvényesíthetik jogaikat. Az állami támogatások területén a nemzeti bíróságok egyik legfontosabb szerepe az ilyen peres ügyek lefolytatása, és ezáltal a versenytársak jogainak védelme az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerint.

22.

A nemzeti bíróságok az EFTA-államokban ugyanezt a feladatot töltik be. Az EFTA-államokban azonban az EGT-jog belső hatályát az alkotmányjog szabályozza, az EGT-megállapodás 35. jegyzőkönyvére tekintettel. A 35. jegyzőkönyv értelmében az EFTA-államoknak biztosítaniuk kell, szükség esetén külön törvényi rendelkezés útján, hogy a végrehajtott EGT-rendelkezések és egyéb törvényi rendelkezések közötti ellentmondások esetén a végrehajtott EGT-rendelkezések elsőbbséget élvezzenek. Az EFTA-Bíróság szerint a magánszemélyeknek és a gazdasági szereplőknek jogosultnak kell lenniük arra, hogy nemzeti szinten az EGT-jog rendelkezéseiből eredő – az adott nemzeti jogrendszer részét alkotó vagy annak részévé tett – jogokra hivatkozzanak és azokat érvényesítsék (31), ha ezek feltétlenek és kellően pontosak (32). A Hatóság véleménye szerint és az Európai Bíróságnak az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének azonos rendelkezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatával összhangban a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése eleget tesz az EGT-megállapodás 35. jegyzőkönyvéből eredő implicit kritériumoknak, vagyis feltétlen és kellően pontos.

23.

A tény, hogy a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének utolsó mondatát az EFTA-államok átvették nemzeti jogrendjükbe (33), lehetőséget biztosít az érintett feleknek, hogy a nemzeti bíróságok előtt fellépjenek a felfüggesztésről szóló rendelkezés megsértésével szemben. Következésképpen a nemzeti bíróságnak valamennyi megfelelő eszközt és jogorvoslatot igénybe kell vennie és a nemzeti jog valamennyi vonatkozó rendelkezését alkalmaznia kell annak érdekében, hogy érvényt szerezzen a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének utolsó mondatát végrehajtó nemzeti jognak (34).

24.

A nemzeti bíróságok által ezzel összefüggésben játszott alapvető fontosságú szerep abból a tényből is ered, hogy a Hatóságnak a versenytársak és más harmadik személyek jogellenes támogatással szembeni védelmére irányuló saját hatásköre korlátozott. A leglényegesebb, hogy a Hatóság nem fogadhat el egy visszafizettetést elrendelő végleges határozatot pusztán amiatt, mert a támogatást nem jelentették be a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésével összhangban (35). A Hatóságnak ennélfogva teljes összeegyeztethetőségi értékelést kell lefolytatnia, függetlenül attól, hogy a felfüggesztési kötelezettséget betartották-e vagy sem (36). Ez az értékelés időigényes lehet, a Hatóságnak az előzetes visszafizettetési határozatok kibocsátására irányuló hatáskörére pedig igen szigorú jogi követelmények vonatkoznak (37).

25.

Következésképpen a nemzeti bíróságokhoz benyújtott keresetek fontos jogorvoslati eszközt kínálnak a versenytársak és más, a jogellenes állami támogatással érintett harmadik felek részére. A nemzeti bíróságok által nyújtható jogorvoslatok többek között az alábbiak:

26.

Az említett jogorvoslatokat e fejezet 26–52. szakasza részletesebben tartalmazza.

27.

A nemzeti bíróságok kötelesek védeni a felfüggesztési kötelezettség megsértésével érintett személyek jogait. A nemzeti bíróságoknak ezért a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének megsértése esetén a nemzeti joggal összhangban valamennyi megfelelő jogi lépést meg kell tenniük (38). A nemzeti bíróságok kötelezettségei azonban nem korlátozódnak a már kifizetett jogellenes támogatásokra. Kötelezettségeik azokra az esetekre is kiterjednek, amikor jogellenes kifizetés fog bekövetkezni. A nemzeti bíróságoknak védeniük kell a személyek jogait e jogok esetleges figyelmen kívül hagyásával szemben (39). A tervbe vett jogellenes támogatás kifizetését a nemzeti bíróság tehát köteles megakadályozni.

28.

A nemzeti bíróságoknak a jogellenes támogatás kifizetésének megakadályozására irányuló kötelezettsége a nemzeti jog értelmében rendelkezésre álló különféle keresettípusoktól függően sokféle eljárási keretben merülhet fel. A panaszos igen gyakran a jogellenes állami támogatás nyújtásáról szóló nemzeti jogi aktus érvényességének megtámadásával próbálkozik. Ilyen esetekben a jogellenes kifizetés megakadályozása általában logikus következménye azon tény megállapításának, hogy a támogatás nyújtására vonatkozó jogi aktus érvénytelen, mert az EFTA-állam megsértette a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdését (40).

29.

Amennyiben a nemzeti bíróság jogellenesen nyújtott támogatással szembesül, a jogellenességnek a nemzeti jog szerinti valamennyi jogi következményét ki kell merítenie. A nemzeti bíróságnak tehát elvileg el kell rendelnie a jogellenes állami támogatás kedvezményezettől történő teljes visszafizettetését (41). A jogellenesen nyújtott támogatás teljes visszafizettetése része a nemzeti bíróság azon kötelezettségének, hogy védje a felperesnek (pl. a versenytárs) a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerinti egyéni jogait. A nemzeti bíróság visszafizettetésekre vonatkozó kötelezettsége tehát nem függ a támogatási intézkedésnek az EGT-megállapodás 61. cikkének (2) vagy (3) bekezdésével való összeegyeztethetőségétől.

30.

Mivel a nemzeti bíróságoknak azok összeegyeztethetőségétől függetlenül kell elrendelniük a jogellenes támogatás teljes visszafizettetését, a visszafizettetésre gyorsabban sor kerülhet egy nemzeti bíróság előtt, mint egy, a Hatóságnál benyújtott panaszon keresztül. Valójában – a Hatóságtól eltérően (42) – a nemzeti bíróság annak megállapítására szorítkozhat és arra is kell szorítkoznia, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősül-e és hogy arra vonatkozik-e a felfüggesztési kötelezettség.

31.

A nemzeti bíróságok visszafizettetés előírására vonatkozó kötelezettsége azonban nem abszolút. A SFEI-ügyben hozott ítélet (43) értelmében létezhetnek olyan kivételes körülmények, amelyekben egy jogellenes állami támogatás visszafizettetése nem volna helyénvaló. Az ezzel összefüggésben alkalmazandó jogi követelményeknek hasonlónak kell lenniük a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve II. része 14. és 15. cikke szerint alkalmazandókhoz (44). Más szóval: azok a körülmények, amelyek nem akadályoznák a Hatóság által kiadandó visszafizettetési határozatot, nem indokolhatják, hogy egy nemzeti bíróság tartózkodjon a teljes visszafizettetés elrendelésétől. A feltételek, amelyeket az EFTA-bíróság e tekintetben alkalmazni fog, nagyon szigorúak (45). Az EFTA-Bíróság és az Európai Bíróság által követett megközelítéssel összhangban egy jogellenesen nyújtott támogatás kedvezményezettje nem hivatkozhat jogos elvárásokra a Hatóság visszafizettetési határozatával szemben (46). Ez azért van, mert egy körültekintően eljáró gazdasági szereplő meg tudott volna győződni arról, hogy az általa kapott támogatást bejelentették-e vagy sem (47).

32.

Egy különös és konkrét ténynek kellett tehát jogos elvárásokat támasztania a kedvezményezett részére ahhoz, hogy indokolt legyen, hogy a nemzeti bíróság miért nem rendeli el a visszafizettetést a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdésére hivatkozással (48). Ez lehet a helyzet akkor, ha maga a Hatóság nyújtott pontos biztosítékokat arra vonatkozóan, hogy a kérdéses intézkedés nem minősül állami támogatásnak, vagy hogy az nem tartozik a felfüggesztési kötelezettség hatálya alá (49).

33.

Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával (50) összhangban a nemzeti bíróságnak megszűnik egy jogellenes állami támogatás teljes visszafizettetésének elrendelésére irányuló kötelezettsége, ha a nemzeti bíróság ítéletének meghozataláig a Hatóság már úgy határozott, hogy a támogatás összeegyeztethető az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével. Mivel a felfüggesztési kötelezettség célja annak biztosítása, hogy kizárólag összeegyeztethető támogatást lehessen végrehajtani, ez a cél már nem lehet veszélyben akkor, ha a Hatóság már megerősítette az összeegyeztethetőséget (51). Ennélfogva a nemzeti bíróságnak az egyéni jogok védelmére irányuló, a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezettsége érintetlen marad, ha a Hatóság nem hozott még határozatot, függetlenül attól, hogy a Hatóság eljárása zajlik-e már vagy sem (52).

34.

Míg a Hatóság pozitív határozata után a nemzeti bíróságot már nem terheli a teljes visszafizettetés elrendelésére irányuló EGT-jogi kötelezettség, a nemzeti jog értelmében még létezhet ilyen visszafizettetési kötelezettség (53). Amennyiben azonban létezik ilyen visszafizettetési kötelezettség, akkor ez nem érinti az EFTA-államnak a támogatás ezt követő újbóli nyújtásához való jogát.

35.

Ha a nemzeti bíróság úgy határozott, hogy a jogellenes támogatást a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének megsértésével fizették ki, a támogatást számszerűsítenie kell a visszafizettetendő összeg meghatározása érdekében. Az EFTA-Bíróság és az Európai Közösség bíróságainak az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének és az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó joggyakorlatának, valamint a Hatóság útmutatásainak és a döntéshozatali gyakorlatnak segítenie kell a bíróságot e tekintetben. Amennyiben a nemzeti bíróság nehézségekbe ütközik a támogatás összegének kiszámítása során, a Hatóság segítségét kérheti az e fejezet 73. szakaszában meghatározottaknak megfelelően.

36.

A jogellenes támogatásból származó gazdasági előny nem korlátozódik annak névleges összegére. A kedvezményezett ezen felül a támogatás idő előtti végrehajtásából eredő pénzügyi előnyben is részesül. Ez abból adódik, hogy ha a támogatást bejelentették volna a Hatóságnak, akkor a kifizetésre később került volna sor (már ha egyáltalán sor került volna rá). Ez pedig arra kényszerítette volna a kedvezményezettet, hogy a megfelelő pénzösszegeket a tőkepiacokon vegye kölcsön, ami piaci kamat megfizetésével jár.

37.

E jogtalan időelőny miatt, amennyiben a Hatóság elrendeli a visszafizettetést, a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 14. cikkének (2) bekezdése nemcsak a támogatás névleges összegének visszafizettetését írja elő, hanem a jogellenes támogatás kedvezményezett rendelkezésére bocsátásának napjától a tényleges visszafizetés napjáig tartó időszakra felszámított kamat megtérítését is. Az ezzel összefüggésben alkalmazandó kamatlábat a Hatóság 2004. július 14-i 195/04/COL határozata (54) határozza meg.

38.

Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával (55) összhangban és a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének érvényesítésére tekintettel a nemzeti bíróságoknak vissza kell fizettetniük a támogatás idő előtti végrehajtásából eredő pénzügyi előnyt (a továbbiakban: a jogellenes támogatás kamata). A jogellenes támogatás idő előtti végrehajtásának következtében a versenytársak a körülményektől függően legalábbis korábban szenvedik el a támogatás hatásait, mint versenykörülmények között kellett volna. A kedvezményezett ezért indokolatlan előnyhöz jutott (56).

39.

A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy elrendelje a jogellenes támogatás kamatának megfizettetését, kétféleképpen állhat elő:

40.

A jogellenes támogatás kamata tekintetében fennálló megfizettetési kötelezettségüknek való megfelelés érdekében a nemzeti bíróságoknak meg kell határozniuk a fizetendő kamat összegét. E tekintetben a következő elveket kell alkalmazni:

41.

A nemzeti bíróság kétség esetén e fejezet 73. szakasza szerint segítséget kérhet a Hatóságtól.

42.

A nemzeti bíróságok kötelesek lehetnek helyt adni a kedvezményezett versenytársainak és más harmadik személyeknek a jogellenes állami támogatással okozott kár megtérítése iránti kérelmeknek (63). Ezek a kártérítési keresetek általában az állami támogatást nyújtó hatóság ellen indulnak. Különösen fontosak lehetnek ezek a panaszos számára, mivel – a pusztán a visszafizettetésre irányuló keresetekkel szemben – egy sikeres kártérítési kereset a panaszos számára közvetlen anyagi kártérítést biztosít az elszenvedett veszteség tekintetében. Ezek a keresetek természetesen a nemzeti jogszabályoktól függnek. E tekintetben a Hatóság hangsúlyozza, hogy a nemzeti bíróságoknak valamennyi megfelelő eszközt és jogorvoslatot igénybe kell venniük és a nemzeti jog valamennyi vonatkozó rendelkezését alkalmazniuk kell annak érdekében, hogy érvényt szerezzenek a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének utolsó mondatát végrehajtó nemzeti jognak és védelemben részesítsék azokat a jogokat, amelyeket e jog a magánszemélyek és gazdasági szereplők számára biztosít.

43.

A nemzeti jog szerinti kártérítési igény lehetőségétől függetlenül a felfüggesztési kötelezettség megsértése az EFTA-Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján elvben kártérítési igényt alapozhat meg (64). Az EFTA-államok kötelesek megtéríteni az EGT-jog másodlagos jogi aktusaiból, valamint az EGT-megállapodás fő részéből eredő kötelezettségek megsértéséből eredő, az egyéneknek okozott veszteséget és kárt (65). E felelősség akkor áll fenn, amikor: i. a megsértett jogszabály arra irányul, hogy jogokat biztosítson az egyének számára; ii. a jogsértés kellően egyértelmű; és iii. közvetlen okozati összefüggés áll fenn a tagállamot terhelő kötelezettség megsértése és a jogsérelmet szenvedett felek kára között (66).

44.

Az első követelmény (az egyén jogainak védelmére irányuló EGT-jogi kötelezettség) a Hatóság véleménye szerint a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének megsértésével kapcsolatban teljesül. Az EFTA-Bíróság megállapította, akkor tekinthető úgy, hogy a megsértett jogszabály jogokat biztosít az egyének számára, ha a vonatkozó rendelkezés feltétlen és kellően pontos (67). Mint azt a fenti 22. pontban megállapítottuk, a Hatóság véleménye szerint ez a feltétel a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése esetében teljesül.

45.

Az EGT-jog kellően egyértelmű megsértésének követelménye a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének megsértése esetén általánosságban szintén teljesül. Az EFTA-Bíróság megállapította, hogy ez attól függ, hogy jogalkotói hatásköre gyakorlása során az EGT-megállapodás valamely szerződő fele nyilvánvalóan és súlyosan figyelmen kívül hagyta-e mérlegelési lehetőségének korlátait. Annak megállapítása során, hogy ez a feltétel teljesül-e, az adott helyzetet jellemző minden tényezőt figyelembe kell venni. Ez többek között magában foglalja a megsértett szabály egyértelműségét és pontosságát; a mérlegelési lehetőség terjedelmét, amelyet e szabály a nemzeti hatóságoknak hagy; hogy a jogsértés és a károkozás szándékos volt-e vagy gondatlan; és hogy az esetleges jogban való tévedés kimenthető-e vagy nem (68). A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése tekintetében azonban az EFTA-államok hatóságai nem mérlegelhetik, hogy bejelentik-e az állami támogatási intézkedéseket. Elvben tehát kifejezett kötelezettségük az összes ilyen intézkedés bejelentése azok végrehajtása előtt. Noha az EFTA-Bíróság figyelembe veheti az EGT-jog adott megsértésének kimenthetőségét (69), az állami támogatások esetében az EFTA-államok hatóságainak teljes mértékben tudomással kell bírniuk e kötelezettségről és általában nem állíthatják, hogy nem volt tudomásuk a felfüggesztési kötelezettségről. Kétség esetén az EFTA-államok jogbiztonsági okokból mindig bejelenthetik az intézkedést a Hatóságnak (70).

46.

A harmadik követelmény, hogy az EGT-jog megsértésének tényleges és biztos anyagi kárt kellett okoznia a panaszosnak, többféleképpen teljesülhet.

47.

A panaszos gyakran azzal érvel, hogy a támogatás közvetlenül felelős volt az elmaradt haszonért. Ha a nemzeti bíróság ilyen követeléssel szembesül, akkor a következő megfontolásokat kell figyelembe vennie:

48.

A kártérítés igénylésének lehetősége elvileg nem függ az ugyanazon támogatási intézkedés vonatkozásában párhuzamosan a Hatóság által folytatott esetleges vizsgálattól sem. Az ilyen, folyamatban lévő vizsgálat nem mentesíti a nemzeti bíróságot azon kötelezettsége alól, hogy óvja a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerinti egyéni jogokat (73). Mivel a panaszos képes lehet bizonyítani, hogy veszteséget szenvedett a támogatás idő előtti végrehajtása miatt és – még pontosabban – a kedvezményezett jogellenes időelőnyének eredményeként, nem kizárt a sikeres kártérítési követelés még akkor sem, ha a Hatóság a nemzeti bíróság döntésének időpontjáig már jóváhagyta a támogatást (74).

49.

A nemzeti eljárási szabályok olykor lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy a panaszos számára megítélendő tényleges kártérítési összeg megállapítása céljából ésszerű becslésekre hagyatkozzon. Amennyiben ez a helyzet – és feltéve, hogy a tényleges érvényesülés elvét (75) tiszteletben tartják –, az ilyen becslések alkalmazása a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerinti kártérítési követelésekkel kapcsolatban szintén lehetséges. Ez hasznos eszköz lehet azon nemzeti bíróságok számára, amelyek a kártérítés kiszámításával kapcsolatban nehézségekbe ütköznek.

50.

Az EGT-jog szerinti kártérítési követelések jogi előfeltételei és a kártérítés kiszámításával kapcsolatos kérdések tekintetében szintén kérhető az e fejezet 73. szakasza szerinti segítség a Hatóságtól.

51.

Mint azt a fentiekben leírtuk, az esetleges panaszosok jogosultak az állami támogatást nyújtó hatósággal szemben kártérítési keresetek benyújtására. Lehetnek azonban olyan körülmények, amelyek esetében a panaszos jobbnak látja, hogy közvetlenül a kedvezményezettől igényeljen kártérítést.

52.

Mivel a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése nem ró semmiféle közvetlen kötelezettséget a kedvezményezettre, az EGT-jog nem biztosít semmilyen alapot ezekhez a keresetekhez (76). Ez azonban semmilyen módon nem sérti a kedvezményezettel szembeni, a nemzeti anyagi jogon alapuló, sikeres kártérítési kereset lehetőségét. Ezzel összefüggésben az esetleges panaszosoknak a szerződésen kívüli felelősségre irányadó nemzeti szabályokra kell támaszkodniuk (77).

53.

Nem korlátozódik a végleges ítéletekre a nemzeti bíróságok azon kötelessége, hogy a felfüggesztési kötelezettség megsértéséből eredő, szükséges jogkövetkezményeket levonják. A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdéséből eredő szerepük részeként a nemzeti bíróságok ideiglenes intézkedéseket is kötelesek hozni, amennyiben ez az egyének jogainak védelméhez (78) és a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének hatékony érvényesüléséhez célszerű.

54.

A nemzeti bíróságok ideiglenes intézkedések meghozatalára irányuló hatásköre az érdekelt felek szempontjából központi jelentőséggel bírhat, amennyiben gyors intézkedésre van szükség. A jogellenes támogatással szembeni gyors fellépési készségük, közelségük, valamint a rendelkezésükre álló intézkedések széles választéka miatt a nemzeti bíróságok igen jó helyzetben vannak ahhoz, hogy ideiglenes intézkedéseket hozzanak, amennyiben a jogellenes támogatást már kifizették vagy annak kifizetésére készülnek.

55.

A legegyértelműbb ügyek azok, amelyekben a jogellenes támogatást még nem fizették ki, de amelyeknél fennáll annak kockázata, hogy a kifizetéseket a nemzeti bíróság előtt folyó eljárás ideje alatt fogják teljesíteni. Ezekben az esetekben a nemzeti bíróságnak a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdése megsértésének megakadályozására irányuló kötelezettsége (79) azt igényelheti, hogy ideiglenes végzést hozzon, amely a kérdés érdemi részének rendezéséig megakadályozza a jogellenes kifizetést.

56.

Amennyiben a jogellenes kifizetésre már sor került, a nemzeti bíróságoknak a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerinti szerepe általában a teljes visszafizettetés (beleértve a jogellenes támogatás kamatát is) elrendelésére kötelezi őket. A tényleges érvényesülés elve (80) miatt a nemzeti bíróság ezt nem késleltetheti az eljárás szükségtelen elhalasztásával. Ezek a halasztások nemcsak hogy érintenék a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése által védelemben részesített egyéni jogokat, hanem közvetlenül növelnék a támogatás jogellenességéből eredő versenyjogi károkat.

57.

Ezen általános kötelezettség ellenére lehetnek azonban olyan körülmények, amelyekben a nemzeti bíróság végső határozatának meghozatalát elhalasztja. Ilyen esetekben az egyéni jogoknak a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése értelmében való védelmére vonatkozó kötelezettség szerint a nemzeti bíróságnak az alkalmazandó nemzeti eljárási keretek között rendelkezésére álló valamennyi ideiglenes intézkedést alkalmaznia kell annak érdekében, hogy a támogatás versenyellenes hatásait legalább átmenetileg megszüntesse (a továbbiakban: ideiglenes visszafizettetés) (81). Ebben az összefüggésben a nemzeti eljárási szabályok alkalmazása az egyenértékűségi és tényleges érvényesülési követelmények hatálya alá tartozik (82).

58.

Amennyiben – az EFTA-Bíróság és a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatára és a Hatóság gyakorlatára alapozva – a nemzeti bíró arra az ésszerű előzetes meggyőződésre jutott, hogy a szóban forgó intézkedés jogellenes állami támogatást foglal magában, a Hatóság véleménye szerint és a nemzeti eljárási jog alapján a leggyorsabb jogorvoslat a jogellenes támogatás és a jogellenes támogatás kamatának az ügy érdemi részének rendezéséig egy zárolt számlán történő letétbe helyezésének elrendelése lesz. A nemzeti bíróság végső ítéletében ezután vagy elrendeli, hogy a zárolt számlán lévő pénzeszközöket az állami támogatást nyújtó hatóság részére térítsék vissza, ha a jogellenesség megállapítást nyert, vagy pedig elrendeli, hogy a pénzeszközöket bocsássák a kedvezményezett rendelkezésére.

59.

Az ideiglenes visszafizettetés igen hatékony eszköz lehet azokban az esetekben is, amikor a nemzeti bírósági eljárások a Hatóság általi vizsgálattal párhuzamosan zajlanak (83). Egy folyamatban lévő, Hatóság általi vizsgálat nem mentesíti a nemzeti bíróságot a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerinti egyéni jogok védelmére irányuló kötelezettség alól (84). A nemzeti bíróság ezért nem függesztheti fel egyszerűen a saját eljárását a Hatóság döntéséig és nem hagyhatja mindeközben védelem nélkül a panaszosnak a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerinti jogait. Amennyiben a nemzeti bíróság a végleges és jogerős visszafizettetési végzés elfogadása előtt meg kívánja várni a Hatóság összeegyeztethetőségre vonatkozó értékelésének eredményét, megfelelő ideiglenes intézkedéseket kell hoznia. Ebben az esetben is megfelelő jogorvoslatnak tűnik a pénzeszközök zárolt számlára való elhelyezésének elrendelése. Abban az esetben ha:

60.

A nemzeti bíróságok olyan esetekben is találkozhatnak állami támogatási kérdésekkel, amikor a Hatóság már elrendelte a visszafizettetést. Noha a legtöbb eset a nemzeti visszafizettetési végzés megsemmisítésére irányuló kereset lesz, harmadik személyek is igényelhetnek kártérítést a nemzeti hatóságoktól a Hatóság visszafizettetési határozata végrehajtásának elmulasztása miatt.

61.

A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve II. része 14. cikkének (3) bekezdése értelmében az EFTA-államoknak haladéktalanul végre kell hajtaniuk a visszafizettetésre vonatkozó határozatokat. A visszafizettetésre a nemzeti jog által meghatározott eljárásnak megfelelően kerül sor, feltéve, hogy azok lehetővé teszik a visszafizettetési határozat azonnali és hatékony végrehajtását. Amennyiben egy nemzeti eljárási szabály akadályozza az azonnali és/vagy hatékony visszafizettetést, a nemzeti bíróságnak mellőznie kell a rendelkezés alkalmazását (88).

62.

A Hatóság visszafizettetést elrendelő határozatának végrehajtása érdekében a nemzeti hatóságok által kiadott visszafizettetési végzések érvényessége megtámadható a nemzeti bíróság előtt. Az ilyen keresetekre irányadó szabályokat részletesen a Hatóság állami támogatásra vonatkozó iránymutatásának a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások visszafizettetéséről szóló fejezete (89) tartalmazza, amelynek főbb elveit az alábbiakban foglaljuk össze.

63.

A nemzeti bíróság előtti keresetek különösen nem támadhatják a Hatóság irányadó határozatának érvényességét, amennyiben a panaszos ezt a határozatot közvetlenül az EFTA-Bíróság előtt is megtámadhatta volna (90). Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy ha lehetséges lett volna a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 36. cikke szerinti megtámadás, a nemzeti bíróság nem függesztheti fel a visszafizettetési végzés végrehajtását a Hatóság határozatának érvényességével kapcsolatos alapon (91).

64.

Amennyiben nem világos, hogy a panaszos indíthat-e megsemmisítés iránti keresetet a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 36. cikke értelmében (pl. mivel az intézkedés olyan széleskörű kérdésekre kiterjedő támogatási program volt, amellyel kapcsolatban a felperes nem biztos, hogy ki tud mutatni személyes érintettséget), a nemzeti bíróságnak elvben jogi védelmet kell nyújtania. Amennyiben a kereset a Hatóság határozatának érvényességére és jogszerűségére vonatkozik, indokolt, hogy a nemzeti bíró a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 34. cikkében foglalt eljárást kövesse.

65.

Ilyen körülmények között az ideiglenes intézkedés meghozatala az Európai Bíróság által a Zuckerfabrik-ügyben (92) és az Atlanta-ügyben (93) hozott ítéletekben meghatározott, igen szigorú jogi követelményektől függ: a nemzeti bíróság csak akkor függesztheti fel a visszafizettetési végzéseket, ha i. komoly kétségei vannak a jogi aktus érvényességét illetően. Ha a megtámadott jogi aktus érvényessége még nem vitatott az EFTA-Bíróság előtt, indokolt, hogy a nemzeti bíróság a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 34. cikkében foglalt eljárást kövesse; ii. az ideiglenes intézkedés sürgősen szükséges kell, hogy legyen az intézkedést kérő félnél felmerülő súlyos és helyrehozhatatlan károk elkerülése érdekében; és iii. a bíróságnak kellően figyelembe kell vennie az EGT-érdeket. Az összes említett körülmény értékelésekor a nemzeti bíróságnak tiszteletben kell tartania az EFTA-Bíróságnak a Hatóság határozata jogszerűségéről vagy a EGT-szintű ideiglenes intézkedés alkalmazásáról hozott döntését (94).

66.

A felfüggesztési kötelezettség megsértéséhez hasonlóan a Hatóság véleménye szerint a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve II. része 14. cikkének értelmében a Hatóság egy visszafizettetési határozata betartásának az EFTA-államok hatóságai általi elmulasztása is kártérítési követelésekhez vezethet az EFTA-Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően (95). A Hatóság véleménye szerint az ilyen kártérítési követelések kezelése a felfüggesztési kötelezettség megsértése tekintetében alkalmazott, a fentiekben bemutatott elveket tükrözi (96). Ennek az az oka, hogy i. az EFTA-állam visszafizettetési kötelezettsége ugyanazon egyéni jogok védelmére irányul, mint a felfüggesztési kötelezettség és ii. a Hatóság visszafizettetési határozatai nem hagynak semmiféle mérlegelési lehetőséget a nemzeti hatóságok számára; a visszafizettetési kötelezettség megsértését tehát elvben kellően egyértelműnek kell tekinteni. Következésképpen a Hatóság visszafizettetési határozata végrehajtásának hiányára vonatkozó kártérítési kereset sikere ismét attól függ, hogy a panaszos tudja-e bizonyítani azt, hogy közvetlenül a késedelmes visszafizettetés miatt szenvedett veszteséget (97).

67.

A nemzeti bíróságok kötelesek érvényre juttatni a felfüggesztési kötelezettséget és védeni az egyének jogait a jogellenes állami támogatással szemben. Elvben ezekre az eljárásokra a nemzeti eljárási szabályokat kell alkalmazni (98). A nemzeti jog ilyen körülmények közötti alkalmazása azonban két alapvető feltételre figyelemmel történik:

68.

Általánosabban véve a nemzeti bíróságoknak el kell tekinteniük a nemzeti eljárási szabályok alkalmazásától, ha azok alkalmazása sértené a 67. pontban foglalt elveket.

69.

A tényleges érvényesülés elve közvetlenül kihat az esetleges panaszosoknak a nemzeti bíróságok előtti, a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerinti kereshetőségi jogára. E tekintetben az EGT-jog előírja, hogy a kereshetőségi jogra vonatkozó nemzeti szabályok nem áshatják alá a hatékony bírói védelemhez való jogot (101). A nemzeti szabályok ennélfogva a kereshetőségi jogot nem korlátozhatják kizárólag a kedvezményezett versenytársaira (102). A támogatási intézkedés miatti versenytorzulás által nem érintett harmadik személyek is elegendő, eltérő jellegű jogos érdekkel rendelkezhetnek nemzeti bíróság előtti eljárás indításához (ahogyan ezt adóügyekben már elismerték) (103).

70.

A fent idézett ítélkezési gyakorlat különös jelentőséggel bír az adó- és más pénzügyi kötelezettségek alóli mentességek formájában nyújtott állami támogatás tekintetében. Ilyen esetekben azok a személyek, akik nem részesülnek ugyanebből a mentességből, a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése alapján kifogásolhatják saját adóterhüket (104).

71.

Harmadik személy adófizetők azonban csak akkor hivatkozhatnak a felfüggesztési kötelezettségre, amennyiben saját adófizetésük a jogellenes állami támogatási intézkedés szerveses részét képezi (105). Ez a helyzet akkor, amikor a vonatkozó nemzeti szabályok értelmében az adóbevételt kizárólag a jogellenes állami támogatás finanszírozására tartják fenn és e bevétel közvetlen hatással van a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének megsértésével nyújtott állami támogatás összegére (106).

72.

Ha általános adók alól adtak mentességet, akkor a fenti követelmények általában nem teljesülnek. Egy adók megfizetésére kötelezett vállalkozás ennélfogva általánosságban nem állíthatja azt, hogy más adómentessége jogellenes a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése értelmében (107). Az Európai Bíróság megszilárdult ítélkezési gyakorlatából továbbá az is következik, hogy a jogellenes adómentesség panaszosra történő kiterjesztése nem helyénvaló jogorvoslat a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke (3) bekezdésének megsértése tekintetében. Egy ilyen intézkedés nem megszüntetné, hanem – épp ellenkezőleg – megerősítené a jogellenes támogatás versenyellenes hatásait (108).

73.

A tényleges érvényesülés elve a bizonyítékok gyűjtésének folyamatát is befolyásolhatja. Amennyiben például egy adott igény tekintetében a bizonyítási teher lehetetlenné vagy túlságosan nehézzé teszi a panaszos számára igényének bizonyítását (pl. ha nincs birtokában a szükséges okirati bizonyíték), akkor a nemzeti bíróság köteles a nemzeti eljárási jog alapján rendelkezésére álló valamennyi eszközt felhasználni annak érdekében, hogy biztosítsa a panaszos hozzáférését e bizonyítékhoz. Amennyiben a nemzeti jog előírja, ez magában foglalhatja a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy elrendelje azt, hogy az alperes vagy egy harmadik személy a panaszos rendelkezésére bocsássa a szükséges okiratokat (109).

74.

Az EGT-megállapodás 3. cikke, amelynek mintájául az EK-Szerződés 10. cikke szolgált, kötelezettséget ró a szerződő felekre, amelynek értelmében minden megfelelő intézkedést meg kell hozniuk annak érdekében, hogy biztosítsák az EGT-megállapodásból eredő kötelezettségek teljesülését és elősegítsék az együttműködést annak keretein belül (110). Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az EK-Szerződés 10. cikke magában foglalja azt is, hogy az Európai Bizottságnak segítséget kell nyújtania a nemzeti bíróságok számára, amikor azok a közösségi jogot alkalmazzák (111). Megfordítva pedig: a nemzeti bíróságok kötelesek lehetnek az Európai Bizottság számára segítséget nyújtani feladatainak teljesítésében (112). A Hatóság úgy tekinti, hogy az EGT-megállapodás ennek megfelelő 3. cikke és a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 2. cikke alapján az EFTA-államok nemzeti bíróságaival szemben a jóhiszemű együttműködésre vonatkozó hasonló kötelezettség terheli.

75.

A nemzeti bíróságok által az állami támogatási szabályok végrehajtásában játszott kulcsfontosságú szerep miatt a Hatóság elkötelezetten segíti a nemzeti bíróságokat, amikor az utóbbiak szükségesnek tartják az ilyen jellegű segítséget egy előttük folyó ügyben meghozandó határozathoz. Jóllehet az EFTA Felügyeleti Hatóság állami támogatásra vonatkozó iránymutatásának a nemzeti bíróságok és a Hatóság állami támogatások terén folyatott együttműködéséről szóló előző fejezete (113) már felkínálta a nemzeti bíróságoknak azt a lehetőséget, hogy segítségért forduljanak a Hatósághoz, a nemzeti bíróságok nem éltek rendszeresen ezzel a lehetőséggel. A Hatóság ezért szeretné újból megkísérelni, hogy szorosabb együttműködést alakítson ki a nemzeti bíróságokkal azáltal, hogy gyakorlatiasabb és még inkább felhasználóbarát segítségnyújtási mechanizmusokat biztosít. Ennek során az EFTA Felügyeleti Hatóság és az EFTA-államok bíróságai között az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkének alkalmazása tárgyában folytatott együttműködésről szóló hatósági közleményből (114) indul ki.

76.

A nemzeti bíróságoknak a Hatóság által nyújtott segítség két formában jelenhet meg:

77.

A nemzeti bíróságok számára történő segítségnyújtás során a Hatóságnak tiszteletben kell tartania a szolgálati titoktartási kötelezettségét, valamint védenie kell saját működését és függetlenségét (115). A nemzeti bíróságok felé fennálló, az EGT-megállapodás 3. cikke szerinti kötelezettségének teljesítése során a Hatóság ezért elkötelezett az iránt, hogy semleges és objektív maradjon. Mivel a Hatóság által a nemzeti bíróságoknak nyújtott segítség a közérdek védelmére irányuló feladatának részét képezi, a Hatóságnak nem áll szándékában a nemzeti bíróság előtt folyó ügyben érintett felek magánérdekeit szolgálni. A Hatóság ezért nem hallgatja meg a nemzeti eljárásban részt vevő feleket a nemzeti bíróságnak nyújtott segítségével kapcsolatban.

78.

Az e fejezet értelmében a nemzeti bíróságoknak felkínált segítség önkéntes, és nem érinti a nemzeti bíróság azon lehetőségét, hogy a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 34. cikkével összhangban az EFTA-Bíróság tanácsadói véleményét kérje az EGT-jog értelmezését vagy érvényességét illetően.

79.

A Hatóságnak az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazása során a nemzeti bíróságok részére nyújtandó segítségre irányuló kötelezettsége magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy továbbítsa a birtokában lévő lényeges információkat a nemzeti bíróságoknak (116).

80.

A nemzeti bíróság többek között a következő típusú információkat kérheti a Hatóságtól:

81.

A nemzeti bíróságokkal folytatott együttműködés hatékonyságának biztosítása érdekében az információ iránti kérelmeket a lehető leggyorsabban feldolgozzák. A Hatóság arra törekszik, hogy a kéréstől számított egy hónapon belül a nemzeti bíróság rendelkezésére bocsássa a kért információkat. Amennyiben a Hatóságnak további felvilágosítást kell kérnie a nemzeti bíróságtól, az említett egy hónapot a felvilágosítás kézhezvételétől kell számítani. Amennyiben a Hatóságnak olyan harmadik személyekkel kell konzultálnia, akiket az információk továbbítása közvetlenül érint, úgy az egy hónapos időszak e konzultáció befejeződésétől kezdődik. Ez lehet például a helyzet egy magánszemély által benyújtott bizonyos típusú információk esetében (118), vagy amennyiben az egyik EFTA-állam által benyújtott információkat egy másik EFTA-állambeli bíróság kéri.

82.

Az információk nemzeti bíróságoknak történő továbbítása során a Hatóságnak fenn kell tartania az EGT-megállapodás 122. cikkében és a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 14. cikkében a természetes és jogi személyek részére biztosított garanciákat (119). A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 14. cikke megakadályozza, hogy a Hatóság tagjai, tisztviselői és egyéb alkalmazottai a szolgálati titoktartási kötelezettség alá tartozó információkat fedjenek fel. Az EGT-megállapodás 122. cikke előírja, hogy a szerződő felek képviselői, küldöttei és szakértői, valamint a tisztviselők és egyéb alkalmazottak szolgálati jogviszonyuk megszűnését követően sem fedhetik fel a szolgálati titoktartási kötelezettség alá eső információkat. Ez kiterjedhet a bizalmas információkra és az üzleti titkokra is.

83.

Az EGT-megállapodás 3. és 122. cikkének, valamint a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 14. cikkének együttes értelmezése nem tiltja meg teljesen a Hatóság számára, hogy a szolgálati titoktartás alá tartozó információkat továbbítson a nemzeti bíróságok számára. A közösségi bíróságok megerősítették, hogy a jóhiszemű együttműködés arra kötelezi az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a nemzeti bíróság számára mindazon információkat, amelyeket az utóbbi esetleg kér (120). A Hatóság ugyanezen megközelítést követve úgy véli, hogy ez magában foglalja a szolgálati titoktartási kötelezettség alá tartozó információkat is.

84.

Amennyiben a Hatóság a nemzeti bíróság számára szolgálati titoktartási kötelezettség alá tartozó információkat kíván nyújtani, a Hatóság emlékezteti a bíróságot az EGT-megállapodás 122. cikke és a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 14. cikke szerinti kötelezettségeire. Megkérdezi a nemzeti bíróságtól, hogy tudja, illetve fogja-e garantálni a bizalmas információk és üzleti titkok védelmét. Amennyiben a nemzeti bíróság nem tud ilyen garanciát felkínálni, a Hatóság nem továbbítja az adott információt (121). Másfelől viszont, amennyiben a nemzeti bíróság felkínálta ezt a garanciát, a Hatóság továbbítani fogja a kért információt.

85.

Léteznek további olyan esetek is, amikor a Hatóság esetleg nem tárhat fel információt egy nemzeti bíróság előtt. A Hatóság különösen akkor utasítja el az információk nemzeti bíróság részére történő továbbítását, amennyiben azok továbbítása az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével ütközne. Ez a helyzet állna elő akkor, ha az információk feltárása veszélyeztetné a Hatóságra ruházott feladatok teljesítését (122) (pl. a Hatóság belső határozathozatali eljárására vonatkozó információk).

86.

Amennyiben a nemzeti bíróság egy előtte folyamatban lévő ügyben az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazására köteles, tiszteletben kell tartania az állami támogatás területén meglévő valamennyi vonatkozó EGT-szabályt, az EFTA-Bíróság és a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatát. A nemzeti bíróság ezen túlmenően útmutatást kereshet a Hatóság döntéshozatali gyakorlatában, valamint az állami támogatási szabályok alkalmazására vonatkozóan a Hatóság által kiadott iránymutatásokban. Lehetnek azonban olyan körülmények, amelyekben a fenti eszközök nem kínálnak a nemzeti bíróság számára elégséges útmutatást a szóban forgó kérdésekben. Az EGT-megállapodás 3. cikke szerinti kötelezettségei tükrében, valamint az állami támogatás végrehajtásában a nemzeti bíróságok által játszott fontos és összetett szerep miatt a Hatóság ezért lehetőséget ad a nemzeti bíróságok számára, hogy kikérjék a Hatóság véleményét az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazását érintő, lényeges kérdéseket illetően (123).

87.

A Hatóság ilyen véleménye elvben a nemzeti eljárások keretében felmerülő valamennyi gazdasági, ténybeli vagy jogi kérdésre kiterjedhet (124). Az EGT-jog értelmezésével kapcsolatos kérdések is nyilvánvalóan alkalmat nyújtanak a nemzeti bíróságok számára, hogy az EFTA-Bíróságtól a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 34. cikke alapján tanácsadói véleményt kérjenek.

88.

A Hatóság véleményének tárgyát képezhetik többek között az alábbiak:

89.

A fenti 16. pontban kifejtetteknek megfelelően egy támogatási intézkedés EGT megállapodásban foglaltak érvényesülésével való – az EGT-megállapodás 61. cikkének (2) bekezdése és 61. cikkének (3) bekezdése szerinti – összeegyeztethetőségének értékelése a Hatóság kizárólagos hatáskörébe tartozik. A nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel a támogatási intézkedés összeegyeztethetőségének értékelésére. Amíg tehát a Hatóság nem tud véleményt nyilvánítani az összeegyeztethetőségről, ez nem akadályozza meg a nemzeti bíróságot abban, hogy eljárási jellegű információkat kérjen arra vonatkozóan, hogy a Hatóság már értékeli-e (vagy szándékozik-e értékelni) egy bizonyos támogatási intézkedés összeegyeztethetőségét és ha igen, mikorra valószínűsíthető határozatának elfogadása (126).

90.

Véleményének megadása során a Hatóság arra szorítkozik, hogy a nemzeti bíróság részére tényszerű információkkal, illetve a kért gazdasági vagy jogi pontosításokkal szolgáljon, anélkül, hogy a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy érdemi részét vizsgálná. Ezen túlmenően a Hatóság véleménye jogilag nem köti a nemzeti bíróságot.

91.

A nemzeti bíróságokkal folytatott együttműködésének lehető leghatékonyabbá tétele érdekében a Hatóság a véleménye iránti kérelmeket a lehető leggyorsabban dolgozza fel. A Hatóság arra törekszik, hogy a kért véleményt a kérelem időpontjától számított négy hónapon belül megadja a nemzeti bíróság részére. Amennyiben a Hatóságnak a nemzeti bíróságtól további felvilágosítást kell kérnie, ez a négyhónapos időszak a kért felvilágosítás kézhezvételének időpontjában kezdődik.

92.

Ezzel összefüggésben azonban meg kell jegyezni, hogy a nemzeti bíróságoknak az egyéni jogok védelmével kapcsolatos, a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerinti általános kötelezettsége arra az időszakra is vonatkozik, amelynek során a Hatóság a kért véleményt készíti. Ez azért van, mert – amint ezt a fenti 58. pont is tartalmazza – a nemzeti bíróságnak az egyéni jogok védelmére vonatkozó, az EK-Szerződés 1. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezettsége attól függetlenül alkalmazandó, hogy a Hatóságtól még vár-e valamiféle nyilatkozatot vagy sem (127).

93.

Az e fejezet b) pontjában meghatározottaknak megfelelően a Hatóság véleményének a nemzeti bíróság részére történő megadása előtt nem hallgatja meg a feleket. A Hatóság véleményének a nemzeti eljárásban való szerepeltetése a vonatkozó nemzeti eljárási szabályoktól függ, amelyeknek tiszteletben kell tartaniuk az EGT-jog általános elveit.

94.

A nemzeti bíróságok az e fejezet 78. és 85. szakasza szerinti, segítségre irányuló valamennyi kérésükkel, valamint a mindennapi munkájuk során az állami támogatási politikával kapcsolatban esetlegesen felmerülő írásbeli vagy szóbeli kérdésükkel az alábbi címen fordulhatnak a Hatósághoz:

95.

A Hatóság éves jelentésében a nemzeti bíróságokkal az e fejezetnek megfelelően folytatott együttműködésével kapcsolatos összefoglalót tesz közzé. Honlapján véleményeit és megfigyeléseit is hozzáférhetővé teheti.

96.

E fejezet célja, hogy segítséget nyújtson a nemzeti bíróságok számára az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazása során. Nem kötelező a nemzeti bíróságokra nézve, illetve nem érinti függetlenségüket. A fejezet nem érinti az EFTA-államok és a természetes vagy jogi személyek EGT-jog alapján fennálló jogait és kötelezettségeit.

97.

E fejezet a Hatóság állami támogatásra vonatkozó iránymutatásának a nemzeti bíróságok és az EFTA Felügyeleti Hatóság állami támogatások terén folyatott együttműködéséről szóló jelenlegi fejezete helyébe lép.

98.

A Hatóság elfogadása után öt évvel felül kívánja vizsgálni e fejezetet.