24.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 78/1

(1)

A 2737/90/EGK rendelettel (2) a Tanács 33 %-os végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó volfrámkarbid és zsugorított volfrámkarbid behozatalára. A 90/480/EGK határozattal (3) a Bizottság elfogadta két fő exportőr kötelezettségvállalásait az intézkedések hatálya alá tartozó termékkel kapcsolatban.

(2)

Miután a két érintett kínai exportőr visszavonta kötelezettségvállalásait, a Bizottság a 2286/94/EK rendelettel (4) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az érintett termék behozatalára.

(3)

A 610/95/EK rendelettel (5) a Tanács módosította a 2737/90/EGK rendeletet, és 33 %-os végleges vámot vetett ki a volfrámkarbid és a zsugorított volfrámkarbid behozatalára. Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján kezdeményezett felülvizsgálatot (a továbbiakban: előző felülvizsgálat) követően ezeket az intézkedéseket a 771/98/EK tanácsi rendelet (6) további öt évre kiterjesztette.

(4)

A hatályvesztés felülvizsgálatát követően a Tanács a 2268/2004/EGK rendelettel (7) 33 %-os dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó volfrámkarbid és zsugorított volfrámkarbid behozatalára.

(5)

Az 1275/2005/EK rendelettel (8) a Tanács módosította a termékkör meghatározását, és azt kiterjesztette a fémporral egyszerűen összekevert volfrámkarbidra is.

(6)

A hatályos végleges dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (9) közzétételét követően a Bizottsághoz 2009. szeptember 30-án kérelem érkezett az intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikk (2) bekezdése szerinti hatályvesztésének felülvizsgálata iránt. A kérelmet a Fémfeldolgozók Európai Szövetsége (European Association of Metals, Eurometaux) (a továbbiakban: kérelmező) nyújtotta be a volfrámkarbid, a fémporral egyszerűen összekevert volfrámkarbid és a zsugorított volfrámkarbid uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 85 %-át képviselő uniós gyártók nevében.

(7)

A kérelem azon alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a dömping folytatódásához vagy megismétlődéséhez és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megismétlődéséhez vezetne.

(8)

Miután a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, 2009. december 30-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (10) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(9)

A dömping folytatódására vagy megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2009. január 1-jétől2009. december 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének felmérése szempontjából jelentőséggel bíró tendenciák vizsgálata a 2006. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig terjedő időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(10)

A Bizottság a hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról hivatalosan tájékoztatta a kérelmezőt, az ismert uniós gyártókat, az exportáló gyártókat, az importőröket és az ismert érintett felhasználókat, az analóg országbeli gyártókat, valamint Kína képviselőit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, vagy szóbeli meghallgatást kérjenek.

(11)

Minden olyan érdekelt fél, aki konkrét indokokat mutatott fel, hogy miért szükséges a meghallgatása, meghallgatást nyert.

(12)

A Bizottság kérdőívet küldött valamennyi ismert érintett félnek és azoknak, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül jelentkeztek. A kitöltött kérdőívet hét uniós gyártó, egy Kínában működő exportáló gyártó, egy analóg országbeli gyártó és három felhasználó küldte vissza.

(13)

Az importőrök egyike sem válaszolt a mintavételre vonatkozó kérdőívre, és nem szolgáltattak a Bizottság számára információt, vagy jelentkeztek a vizsgálat folyamán. Mivel mindössze egy Kínában működő exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat, nem volt szükséges mintát kiválasztani.

(14)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet szükségesnek ítélt ahhoz, hogy megállapítsa a dömping és az abból eredő kár folytatódásának vagy megismétlődésének a valószínűségét, továbbá ahhoz, hogy meghatározza az Unió érdekeit. A következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásokra:

(15)

A jelen felülvizsgálatban érintett termék a jelenleg a 2849 90 30 és ex 3824 30 00 KN-kód alá sorolt, Kínából származó volfrámkarbid, fémporral egyszerűen összekevert volfrámkarbid és zsugorított volfrámkarbid.

(16)

A volfrámkarbid, a fémporral egyszerűen összekevert volfrámkarbid és a zsugorított volfrámkarbid a szén és a volfrám hőkezeléssel előállított vegyületei (karbidizációval az első esetben, olvasztással a harmadikban). Ezek a termékek köztes termékek, amelyeket alapanyagként használnak a cementált karbid vágószerszámok, a rendkívül kopásálló alkatrészek és más keményfém alkatrészek gyártásában, a kopásálló bevonatokban, az olajipari fúrófejeknél és a bányászati eszközöknél, valamint a fémek húzásához és domborításához használt süllyesztékekhez és sajtolószerszámokhoz.

(17)

A jelen vizsgálat megerősítette, hogy az exportáló gyártó által előállított és az uniós piacon értékesített érintett termék fizikai és kémiai tulajdonságait, valamint felhasználását tekintve megegyezik az uniós gyártók által előállított és az uniós piacon értékesített termékkel, illetve az analóg országban előállított és értékesített termékkel, így e termékek az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében hasonló termékeknek minősülnek.

(18)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban megvizsgálták, vajon jelenleg fennáll-e dömping, és ha igen, valószínűsíthető-e, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése a dömping folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezet. Emlékeztetni kell arra, hogy az említett cikk értelmében folytatott vizsgálatok keretében a piacgazdasági elbánás (MET) nem kerül ismételten elbírálásra.

(19)

A fentieknek megfelelően nem volt szükség mintavételre a kínai exportáló gyártók esetében.

(20)

Valószínűsíthető, hogy a mintavétel szakaszában az egyedüli kínai együttműködő exportáló gyártó az Unióba irányuló kínai összkivitel kevesebb mint 5 %-át képviselte. A kínai hatóságokat és a többi érdekelt felet értesítették arról, hogy – tekintettel az exportáló gyártók együttműködésének alacsony szintjére – sor kerülhet az alaprendelet 18. cikkének alkalmazására. A Bizottság nem kapott választ erre az értesítésre.

(21)

A vizsgálat későbbi szakaszában, a kérdőív kitöltése során azonban az együttműködő exportáló gyártó helyesbítette az Unióba irányuló exportértékesítéseire vonatkozó adatokat, és az Unióba irányuló exportvolumenét felfelé korrigálta. Ezzel párhuzamosan a Bizottság az Eurostat adatai alapján tovább vizsgálta az érintett termék Kínából az Unióba irányuló exportjának volumenét. A vizsgálat eredményeként és a kérdőívre adott válaszok ellenőrzését követően megállapítást nyert, hogy az együttműködő exportáló gyártó exportvolumene rendkívül magas (11). Ezen adatok alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az együttműködés magas szintű.

(22)

Mivel az előző vizsgálatok során egyetlen kínai exportáló gyártónak sem biztosítottak piacgazdasági elbánást, a Kínára érvényes rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának rendelkezései szerint állapították meg.

(23)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés az USA-t jelölte meg a Kínára érvényes rendes érték meghatározásához megfelelő lehetséges analóg országként. Az érdekelt felek felkérést kaptak, hogy tegyék meg az analóg ország kiválasztásával kapcsolatos észrevételeiket. Erre vonatkozóan egyik féltől sem érkezett megjegyzés vagy ellenvetés. Az eredeti vizsgálatban is az USA szerepelt analóg országként, és nem merült fel vagy nem jutott a Bizottság tudomására semmilyen olyan új vagy megváltozott körülmény, amely a változást indokolná. A megállapítások szerint az USA megfelelően reprezentatív ahhoz, hogy referenciapiac legyen, különös figyelemmel belföldi piacának nyitottságára és versenyképességére. Emellett egy USA-beli gyártó beleegyezett abba, hogy együttműködik a jelen felülvizsgálat során.

(24)

Ezért a jelenlegi felülvizsgálat keretében az USA tölti be az analóg, piacgazdasággal rendelkező ország szerepét.

(25)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének megfelelően a rendes értéket az analóg országban működő, USA-beli együttműködő gyártótól kapott ellenőrzött információk alapján, vagyis az USA belföldi piacán rendes kereskedelmi forgalomban értékesített termékfajtákért fizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg.

(26)

Következésképpen a rendes értéket az USA-beli együttműködő termelő által a független vásárlóknak felszámított belföldi eladási árak súlyozott átlagaként határozták meg.

(27)

Először azt ellenőrizték, hogy az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében reprezentatív volt-e az USA-beli együttműködő gyártó hasonló termékének független vevők felé történő belföldi összértékesítése, azaz elérte-e az Unióba exportált érintett termék teljes értékesítési mennyiségének legalább 5 %-át. Az USA-beli együttműködő gyártó belföldi értékesítései kellőképpen reprezentatívnak minősültek a felülvizsgálati időszak alatt.

(28)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a hasonló termék belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósult értékesítésnek tekinthetők-e. Ennek érdekében az USA piacán értékesített hasonló termék esetében meghatározta a felülvizsgálati időszak során a független vevőknek értékesített nyereséges belföldi eladások arányát.

(29)

Mivel a hasonló termék nyereséges értékesítéseinek volumene a hasonló termék teljes értékesítési volumenének kevesebb mint 80 %-át tette ki, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján számították ki, a nyereséges eladások súlyozott átlagát véve alapul.

(30)

Tekintettel arra a fentebb említett tényre, hogy az együttműködő exportáló gyártó a Kínából származó és az Unióba irányuló behozatal több mint 90 %-át képviseli, az exportárat az említett exportáló gyártó által rendelkezésre bocsátott adatok alapján vizsgálták meg, azaz az Unióba exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő, megfelelően kiigazított ár alapján.

(31)

Az érintett termék minden egyes típusára vonatkozóan összehasonlították a rendes értékek súlyozott átlagát az exportárak súlyozott átlagával, gyártelepi paritáson, azonos kereskedelmi és adózási szinttel számolva. Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban, a tisztességes összehasonlítás céljából a Bizottság figyelembe vette az árakat és az árak összehasonlíthatóságát állítólagosan és ténylegesen befolyásoló tényezők közötti különbségeket. Kiigazításokra került sor a tengeri és belföldi szállítás, a biztosítás és a csomagolás költségeire, valamint a bankköltségekre tekintettel. Ezenkívül az exportadóra tekintettel 5 %-os kiigazítást alkalmaztak az exportárra vonatkozóan, és a hozzáadottérték-adóra tekintettel a rendes értéket is kiigazították.

(32)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összhangban a dömpingkülönbözetet terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén, a rendes érték súlyozott átlagának az exportár súlyozott átlagával történő összehasonlítása alapján állapították meg. Ez az összehasonlítás a felülvizsgálati időszak alatt jelentős, a 80 %-ot meghaladó dömpinget mutatott ki, amely lényegesen magasabb, mint a legutóbbi felülvizsgálat által megállapított (31 %). A titoktartás miatt a pontos dömpingkülönbözet nem hozható nyilvánosságra. A számítások egy kínai exportáló gyártó és egy, az analóg országban működő gyártó által szolgáltatott adatokon alapulnak. A dömpingkülönbözet közzététele a kínai együttműködő exportáló gyártó és az analóg országban működő gyártó számára egyaránt lehetővé tenné, hogy kikövetkeztesse a másik gyártó által alkalmazott rendes értéket és exportárat, ami egyértelműen sértené a mindkét felet megillető titoktartáshoz való jogot.

(33)

Az ebben a szakaszban feltüntetett adatok az együttműködő exportáló gyártó, az Eurostat és a felülvizsgálati kérelem által szolgáltatott adatok elemzéséből származnak.

(34)

A szabad kapacitásra vonatkozó adatokat a kínai együttműködő exportáló gyártó – a titoktartás miatt – 20 %-os pontossággal adta meg. Kínában a szabad kapacitás 2006-ban és 2007-ben 21 000 tonna körül mozgott, majd 2008-ban és a felülvizsgálati időszakban elérte a 35 000 tonnát, ami lényeges, több mint 80 %-os növekedést jelentett a figyelembe vett időszakban. Ezek az adatok óvatos becsléseken alapulnak, a felülvizsgálati kérelem ugyanis 50 000 tonna körüli termelési kapacitást nevezett meg.

(35)

Emellett az együttműködő exportáló gyártó a figyelembe vett időszakban tapasztalt jelentős kapacitásnövekedésről számolt be.

(36)

A vizsgálat során összegyűjtött információk arra mutatnak rá, hogy a teljes kínai termelési kapacitás lényegesen meghaladta a tényleges kínai termelést (2008-ban és a felülvizsgálati időszakban legalább több mint 20 000 tonnával).

(37)

A felülvizsgálati időszakban Kína szabad termelési kapacitása az uniós felhasználás hatszorosát tette ki (vagyis 25 000 tonnát a 3 800 tonnányi uniós fogyasztással szemben).

(38)

Mindezek alapján egyértelmű, hogy a Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitás nagy része dömpingellenes rendelkezések hiányában az Unióba irányuló export mennyiségének növelésére lenne használható.

(39)

Emellett a vizsgálat során rendelkezésre bocsátott információk az érintett termék előállításához igénybe vett nyersanyagok piacának jelentős torzulásaira vetettek fényt. Így például a nyersanyagokra a kínai hatóságok által meghatározott kontingensek érvényesek. Másrészt a kínai hatóságok exportadók kivetése és hozzáadottértékadó-engedményekkel kapcsolatos intézkedések révén korlátozzák a nyersanyagokhoz való hozzáférést; ez az érintett termékre is érvényes (lásd a (31) preambulumbekezdést). Ezek a tényezők további arra utaló jeleket jelentenek, hogy jelen esetben valószínű a dömping folytatódása.

(40)

Az együttműködő exportáló gyártó által szolgáltatott, a titoktartás miatt nyilvánosságra nem hozható árinformációk arra mutatnak rá, hogy az Unió vonzó piacot jelent a kínai exportáló gyártók számára. A más harmadik országokbeli piacokon elért árak a figyelembe vett időszakban (2007 kivételével) az Unióban felszámolt árak alatt maradtak (a figyelembe vett időszakban évtől függően mintegy 10–20 %-kal voltak alacsonyabbak).

(41)

Ennek alapján arra lehet következtetni, hogy a piacon elérhető árakat tekintve az EU piaca egyértelműen vonzó alternatívát jelent a kínai exportőrök számára.

(42)

A kínai exportáló gyártóknak tehát érdekükben áll, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén kivitelüket az uniós piac felé irányítsák. Az uniós piac magasabb árai révén a kínai gyártók nagyobb haszonkulcsot érvényesíthetnének.

(43)

2005-ben egy további KN-kódra is kiterjesztették az intézkedéseket, mivel minden arra utalt, hogy a kínai exportőrök kijátsszák az intézkedéseket azáltal, hogy kis mennyiségben egyéb fémport (főleg kobaltot) kevernek a volfrámkarbid porhoz (12). Az intézkedések ilyen jellegű kijátszásának beigazolódott gyakorlata szintén arra utal, hogy a dömping folytatódása valószínű. Egyértelmű, hogy az európai piac továbbra is vonzó piacot jelent a kínai exportáló gyártók számára, amelyek dömpingellenes rendelkezések hiányában nagy valószínűséggel növelnék az EU-ba irányuló volfrámkarbid mennyiségét.

(44)

A fenti elemzés arra mutat rá, hogy a Kínából származó behozatal továbbra is dömpingelt áron, nagyon magas dömpingkülönbözet mellett jut el az Unió piacára. Különös tekintettel az uniós, illetve a más harmadik országbeli piacok árszínvonalának elemzésére, valamint a Kínában rendelkezésre álló kapacitásokra, megállapítható, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén fennáll a dömping folytatódásának valószínűsége.

(45)

Az Unióban hasonló terméket hét vállalat, illetve vállalatcsoport gyárt.

(46)

Ezért úgy kell tekinteni, hogy az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ezek alkotják az uniós gazdasági ágazatot, és a továbbiakban „uniós gazdasági ágazat” néven kerülnek említésre.

(47)

Az érintett termék Kínából származó és az Unióba irányuló behozatalával kapcsolatos adatokat a bizalmas jelleg megőrzése érdekében, az alaprendelet 19. cikkének megfelelően indexálni kellett.

(48)

A 3824300010 TARIC-kód alatt történő behozatal volumenét tekintve – mivel a KN-kód szinten rendelkezésre álló Eurostat-importadatok (3824 30 00 KN-kód) az érintett terméktől eltérő termékeket is tartalmaznak – az alábbi elemzés a TARIC-kód szintű importadatok alapján készült, amelyet az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése szerint gyűjtött adatokból származó információk egészítenek ki. A TARIC-adatok bizalmasnak minősülnek, mivel részletességükből adódóan a felek azonosíthatóvá válnának. Ebből kifolyólag egyes adatokat bizonyos értéktartományok között tüntetnek fel.

(49)

Az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó adatok a hét uniós gyártó által kitöltött kérdőívekből származnak.

(50)

Az uniós felhasználás az uniós gazdasági ágazatnak az uniós piacon megvalósuló értékesítési volumene és az Eurostattól származó importadatok alapján került megállapításra.

(51)

2006 és a felülvizsgálati időszak között az uniós felhasználás 62 %-kal csökkent; a legnagyobb visszaesés 2008 és a felülvizsgálati időszak között volt tapasztalható. A felülvizsgálati időszakban a felhasználás mértéke 63 %-kal esett vissza 2008-hoz képest.

1.   táblázat

Felhasználás

(52)

A Kínából származó dömpingelt behozatal volumene, piaci részesedése és átlagárai az alábbiak szerint alakultak. Az alábbi mennyiségi és ártendenciák az Eurostat adatain alapulnak.

2.   táblázat

A Kínából származó behozatal

(53)

Az érintett termék Kínából származó dömpingelt behozatalának volumene 89 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, és a felülvizsgálati időszakban 80 tonna körül állapodott meg. A behozatal piaci részesedése a 2006. évi 7,1 %-ról 2,1 %-ra csökkent a felülvizsgálati időszakban.

(54)

A visszaesés egyik magyarázata lehet, hogy a figyelembe vett időszakban Kína belföldi felhasználása lényeges növekedésen ment át. Emellett a jelek szerint a kínai hatóságok az exportkvóták és exportvámok rendszere révén vélhetően a kínai volfrámkészletek megőrzésére törekednek.

(55)

A Kínából származó behozatal árai 14 %-kal estek vissza a figyelembe vett időszakban. Ez a trend megfelel az uniós gazdasági ágazat árainak általános alakulásában is tapasztalt tendenciának.

(56)

Az összehasonlítás arra is rávilágít, hogy a Kínából származó behozatal a hatályos dömpingellenes vám levonása után több mint 10 %-os áralákínálást jelentett az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest. Ezek az eredmények megegyeznek a legutóbbi felülvizsgálat eredményeivel (13).

(57)

Az alábbi táblázat a figyelembe vett időszakban más országokból származó behozatal volumenét mutatja be. A mennyiségi és ártendenciák az Eurostat adatain alapulnak.

3.   táblázat

Más országokból származó behozatal

(58)

A harmadik országokból származó behozatal 36 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A behozatal a felhasználás (62 %-os) csökkenése által kiváltott általános piaci trendet követte, azonban attól eltérő ütemben. Ezáltal e behozatalok piaci részesedése 10,5 %-ról 17,9 %-ra nőtt. E behozatalok uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása azonban nem tekinthető negatívnak, mint ahogyan azt a (85)–(88) preambulumbekezdés is alátámasztja.

(59)

Meg kell jegyezni, hogy a Koreai Köztársaság (a továbbiakban: Korea) piaci részesedése a figyelembe vett időszakban megkétszereződött, és elérte a 4,4 %-ot. A Koreából származó behozatal átlagos importárai csökkentek a figyelembe vett időszakban, azonban folyamatosan a Kínából származó kivitel eladási árai fölött maradtak.

(60)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált, amely az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásolta.

(61)

Az uniós gazdasági ágazat termelése először növekvő tendenciát mutatott: 2007-ben 5,8 %-kal, 2008-ban pedig 11,6 %-kal növekedett 2006-hoz képest, azonban a felülvizsgálati időszakban erőteljesen, 56 %-kal visszaesett 2008-hoz viszonyítva.

4.   táblázat

Teljes uniós termelés

(62)

A termelési kapacitás 2006 és a felülvizsgálati időszak között 10,8 %-kal növekedett. A termelés visszaesésével – különösen a felülvizsgálati időszakban – az ebből eredő kapacitáskihasználás egészében 57 %-kal csökkent 2006 és a felülvizsgálati időszak között; a kapacitáskihasználás aránya a felülvizsgálati időszakban 39 %-ra esett vissza.

5.   táblázat

Termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(63)

Az uniós gazdasági ágazat zárókészleteinek szintje 2008-ban 20 %-os növekedést mutatott 2006-hoz képest, majd a felülvizsgálati időszakban 26 %-kal visszaesett.

6.   táblázat

Készletek

(64)

Az uniós gazdasági ágazat uniós piacon történő értékesítéseinek volumene csekély növekedést mutatott 2006 és 2008 között, majd 2008 és a felülvizsgálati időszak között 61 %-kal visszaesett. Az értékesítési volumen 2007-ben és 2008-ban emelkedett ugyan, azonban a felülvizsgálati időszakban nagyfokú csökkenést mutatott. Mindez összhangban van a felhasználásnak az uniós piacon tapasztalt, általánosan csökkenő tendenciájával.

7.   táblázat

Független vevőknek történő értékesítések

(65)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 2006 és 2008 között meglehetősen stabil maradt, majd 2008 és a felülvizsgálati időszak között 4 százalékponttal növekedett. Az általános növekedés 5 százalékpontos volt a figyelembe vett időszakban.

8.   táblázat

Az EU piaci részesedése

(66)

Mivel az értékesítés csökkenése valamivel kisebb volt, mint a felhasználásé, az uniós gazdasági ágazat némi piaci részesedésre tehetett szert.

(67)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje 17 %-kal csökkent 2006 és a felülvizsgálati időszak között. A foglalkoztatás 2006 és 2008 között, amikor a termelés az uniós gazdasági ágazat termelésnövelési erőfeszítései következtében némi növekedést mutatott, szintén csökkent. A felülvizsgálati időszakban azonban a termelés mennyiségének drasztikus csökkenése a foglalkoztatottság jelentős visszaesését vonta maga után.

9.   táblázat

Foglalkoztatás

(68)

Az uniós gazdasági ágazatban foglalkoztatottak termelékenysége (teljesítmény/fő/év-ben számolva) 2007-ben és 2008-ban 7 %-kal, illetve 15 %-kal növekedett 2006-hoz képest, majd 49 %-kal visszaesett 2008 és a felülvizsgálati időszak között.

10.   táblázat

Termelékenység

(69)

Az uniós gazdasági ágazat gyártelepi szintű, független uniós vevőknek felszámított eladási átlagárai csökkenő tendenciát mutattak a figyelembe vett időszakban. Az uniós gazdasági ágazatnak összességében 15,4 %-kal kellett mérsékelnie árait 2006 és a figyelembe vett időszak között.

(70)

Amint azt az (55) és (56) preambulumbekezdés is kifejti, a Kínából származó dömpingelt behozatal árai az uniós gazdasági ágazatéihoz hasonló tendenciát követtek, azonban folyamatosan azok alatt maradtak. A felülvizsgálati időszakban a kínai árak több mint 10 %-kal voltak alacsonyabbak az uniós gazdasági ágazat árainál.

11.   táblázat

Uniós piaci egységár

(71)

Az egy munkavállalóra jutó átlagos munkabér 2006 és a felülvizsgálati időszak között 4,8 %-kal növekedett.

12.   táblázat

Munkaerőköltség

(72)

Az uniós gazdasági ágazat által az érintett termékre fordított éves beruházások 18 %-kal emelkedtek 2006 és 2008 között. 2007 és 2008 között a beruházások 103 %-kal megugrottak. A felülvizsgálati időszakban azonban a beruházások 65 %-kal visszaestek 2008-hoz képest.

(73)

A beruházások főként olyan új létesítmények megépítésére irányultak, amelyekben használt anyagokból és törmelékből állítanak elő volfrámtartalmú anyagokat. A beruházásokat csökkenteni kellett i. az uniós piac általános termelési szintjének csökkenése; ii. a nyersanyagokkal kapcsolatban tapasztalt piaci torzulások (lásd a (39) preambulumbekezdést); valamint iii. a gazdasági válság miatt.

(74)

A felülvizsgálati időszak alatt nem történtek jelentős beruházások. Ez nagyrészt a 2008-ban kezdődött és mélypontját a felülvizsgálati időszakban elérő gazdasági válságnak tulajdonítható, amikor az új tőkéhez való hozzáférés rendkívül nehéznek bizonyult.

13.   táblázat

Beruházások

(75)

Egyrészt a hatályos dömpingellenes intézkedéseknek, másrészt az uniós gazdasági ágazat által a nyersanyagforrások diverzifikációja céljából tett erőfeszítéseknek köszönhető, hogy az uniós gazdasági ágazat pozitív nyereségességi szintet tudott fenntartani 2006 és 2008 között annak ellenére, hogy a nyereségesség összességében 26 %-kal visszaesett ebben az időszakban. A felülvizsgálati időszakban azonban az uniós gazdasági ágazat sokkal kevésbé kedvező eredményt tudott felmutatni, e tekintetben tehát némi sérülékenységről tett tanúságot.

(76)

A beruházások megtérülése túlnyomórészt követte a nyereségesség alakulását a teljes figyelembe vett időszakban.

14.   táblázat

Nyereségesség és a beruházások megtérülése

(77)

A pénzáramlás alakulása – amely az ágazat önfinanszírozó képességére utal – pozitív tendenciát mutatott a vizsgált időszakban. 2006 és a felülvizsgálati időszak között azonban mintegy 35 %-kal csökkent.

15.   táblázat

Pénzáramlás

(78)

A Kínából származó dömping a felülvizsgálati időszakban az intézkedések jelenlegi szintjét jelentősen meghaladó mértékben folytatódott. Tekintve a nyersanyagokkal kapcsolatban tapasztalt piaci torzulásokat, a szabad kapacitást és a Kínából származó behozatal árait, a tényleges dömpingkülönbözet uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem minősíthető elhanyagolhatónak.

(79)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat kiheverte-e a korábbi dömping hatásait. Arra a következtetésre jutott, hogy – mivel a hatályos dömpingellenes intézkedések hatékonynak bizonyultak – az ágazat nagymértékben kiheverte ezeket a hatásokat. A gazdasági válság azonban megállította ezt a folyamatot, és súlyosbította az uniós gazdasági ágazat nehézségeit.

(80)

Az uniós felhasználás megcsappanásával párhuzamosan a Kínából származó behozatal piaci részesedése 7,1 %-ról 2,1 %-ra csökkent (lásd az (52) preambulumbekezdést). A rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy ez a behozatal az uniós gazdasági ágazat és a más harmadik országokból származó behozatal árainál alacsonyabb árakon történt. Amint azt a fenti (56) preambulumbekezdés is említi, a számítások arra utalnak, hogy a Kínából származó behozatal a dömpingellenes vám levonása után 10,7 %-kal kínált az uniós gazdasági ágazat árai alá a felülvizsgálati időszakban. Hangsúlyozni kell, hogy a vámtétel 33 %-os. Az alákínálás szintje tehát egyrészt a hatályban lévő vámok hatékonyságát, másrészt pedig az intézkedések további alkalmazásának szükségességét bizonyítja. Ezt a következtetést erősíti meg az a tény, hogy a megállapított alákínálás a legutóbbi felülvizsgálat során tapasztalttal megegyező mértékű volt. A Kínából származó dömpingelt behozatalnak az uniós gazdasági ágazat áraira gyakorolt hatása tehát változatlan maradt, és az ennek ellenkezőjére utaló bármilyen bizonyíték hiányában valószínű, hogy a jövőben is folytatódni fog.

(81)

Mivel a felülvizsgálati időszakban igen nehéz gazdasági körülmények uralkodtak a volfrámtermékekre épülő, az értéklánc következő szintjein lévő ágazatokban, különösen az uniós volfrámfelhasználás nagy hányadát kitevő acél- és vídiafeldolgozásban, az uniós gazdasági ágazat drasztikusan csökkentette az érintett termék előállított és értékesített mennyiségeit.

(82)

A válságot megelőzően az értéklánc következő szintjén működő vállalatok nagy mennyiségű volfrámkészletekkel rendelkeztek; ezeket a felülvizsgálati időszakban már nem töltötték fel, ami tovább nehezítette az uniós gazdasági ágazat termelését.

(83)

A termelés csökkenése és az a tény, hogy az – igen tőkeigényes – uniós gazdasági ágazatnak meghatározott mennyiséget meg kell termelnie ahhoz, hogy biztosítsa a termékegységre jutó állandó költség alacsony szintjét, súlyosan érintette a jövedelmezőséget.

(84)

Az uniós gazdasági ágazat válságot megelőző időszakra vonatkozó adatainak elemzése azonban a hatályos dömpingellenes intézkedések hatékonyságára mutat rá. A vizsgálat arra világított rá, hogy a legnagyobb uniós gyártók jelentős beruházásokat hajtottak végre annak érdekében, hogy elkerüljék a nyersanyagokkal kapcsolatos piaci torzulásokat, és egyúttal képesek voltak fenntartani egészséges piaci pozíciójukat, és versenyre lépni egymással.

(85)

A becslések alapján a más harmadik országokból származó behozatal mennyisége a 2006. évi 1 500 tonnáról a felülvizsgálati időszakban tapasztalt 675 tonnára, azaz 36 %-kal csökkent. A más országokból származó behozatal piaci részesedése 10,5 %-ról (2006) 17,9 %-ra (felülvizsgálati időszak) emelkedett. Az ezekből az országokból származó behozatal átlagára 2006 és a felülvizsgálati időszak között 8,9 %-kal csökkent. A legfontosabb exportáló ország Dél-Korea és az USA volt.

(86)

A Dél-Koreából származó behozatal piaci részesedése megkétszereződött a figyelembe vett időszakban (2,2 %-ról 4,4 %-ra növekedett). A rendelkezésre álló információk azonban azt mutatják, hogy a felülvizsgálati időszakban ez a behozatal az uniós gazdasági ágazat árainál csupán kissé (6,6 %-kal) alacsonyabb árakon, azonban a Kínából származó behozatal árainál (9,8 %-kal) drágábban történt.

(87)

Az USA-ból származó behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 15,1 százalékponttal (4,2 %-ról 3,6 %-ra) csökkent. A rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy a felülvizsgálati időszakban ez a behozatal az uniós gazdasági ágazat árainál magasabb árakon történt, amelyek így lényegesen, 31 %-kal meghaladták a Kínából származó behozatal árait.

(88)

Következésképpen az Unióba irányuló volfrámkarbid legfontosabb importőrei közé tartozó Dél-Korea és USA nem gyakorolhatott kedvezőtlen hatást az uniós gazdasági ágazat helyzetére, különös tekintettel az általuk alkalmazott árszínvonalra (az uniós gazdasági ágazat áraihoz hasonló, sőt annál magasabb árak), valamint a csökkenő piaci részesedésre az USA esetében.

(89)

A hatályban lévő, hatékony dömpingellenes intézkedéseknek köszönhetően az uniós gazdasági ágazatnak bizonyos mértékben sikerült kihevernie a korábbi káros dömping hatásait.

(90)

Az azonban nem állítható, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete szilárd lenne. Noha az uniós gyártók pénzügyi teljesítményével – például a nyereségességükkel, beruházásaik megtérülésével és a pénzáramlással – kapcsolatos kármutatók a figyelembe vett időszak első éveiben javulást mutattak, a vizsgálat arra is rávilágított, hogy a felülvizsgálati időszak alatt valamennyi kármutató romlott.

(91)

A felülvizsgálati időszak alatti keresletcsökkenés ugyan részben a gazdasági válságnak is tulajdonítható, a vizsgálat körültekintően elemezte a kínai dömpingelt kivitel alacsony árainak az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatását.

(92)

Amint azt az (52) preambulumbekezdés is kifejti, a Kínából származó behozatal mennyisége valóban csökkent 2006 és a felülvizsgálati időszak között. E behozatalok ára ugyanebben az időszakban 14 %-kal csökkent, ami a figyelembe vett négyéves időszakot tekintve az uniós gazdasági ágazat árainak alakulását tükrözi. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal jelentős (15 %-os) árcsökkenése 2006 és 2007 között következett be, vagyis jóval a gazdasági válság előtt, amikor az uniós gazdasági ágazat a helyreállás szakaszában volt. A Kínából származó dömpingelt behozatal árai ezt követően stabilizálódtak; a pénzügyi válsággal összefüggő visszaesés mérsékeltnek bizonyult. A kínai exportőrök által (a válság előtt) alkalmazott lényeges árcsökkentés időzítése arra utalhat, hogy koncentráltabb és hatékonyabb árstratégiát alkalmaztak az uniós gazdasági ágazat árainak alákínálása céljából. A kínai kivitel és az uniós gazdasági ágazat árai közötti különbség 2007-ben 27 %-os, 2008-ban pedig 22,8 %-os volt.

(93)

2008-ban a kínai kivitel árai 22,8 %-kal maradtak az uniós gazdasági ágazat árai alatt. A felülvizsgálati időszakban ez a különbség 15,7 %-ra mérséklődött. A felhasználás gyökeres visszaesését követően az uniós gyártóknak piaci részesedésük megtartása érdekében csökkenteniük kellett áraikat.

(94)

Amint az az (57) preambulumbekezdésből is kitűnik, a más harmadik országokból származó behozatal volumene a felhasználás csökkenésével párhuzamosan 36 %-kal esett vissza. A piaci részesedés növekedése ellenére e behozataloknak az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatása nem tekinthető kedvezőtlennek (lásd a fenti (88) preambulumbekezdést).

(95)

Az uniós gazdasági ágazat életképességét illetően ki kell emelni, hogy a vizsgálat alatt gyűjtött bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy rendes piaci feltételek mellett az uniós gazdasági ágazat versenyképes volt a más harmadik országokból származó behozatallal szemben, és azokban az esetekben, amikor utóbbiak árai az uniós gyártók árai alatt maradtak, az árkülönbség nem volt olyan mértékű, mint a Kínából származó behozatal esetében (lásd a (85)–(88) preambulumbekezdést).

(96)

Mivel az uniós gazdasági ágazat helyzete a felülvizsgálati időszakot megelőző években javult, az ágazat új csúcstechnológiákba ruházott be az érintett termék törmelékből történő előállítása céljából, valamint hogy részben elkerülje a nyersanyagokkal kapcsolatos piaci torzulásokat.

(97)

Figyelembe véve az uniós gazdasági ágazat helyzetének egészét és a 2006-tól a felülvizsgálati időszakig terjedő időszakban Kínából származó behozatalt, megállapítást nyert, hogy – tekintettel az uniós gazdasági ágazatot jellemző mutatókban tapasztalt pozitív tendenciákra – az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár a figyelembe vett időszakban. Ezért megvizsgálták, hogy valószínűsíthető-e a kár megismétlődése az intézkedések megszűnése esetén.

(98)

Amint azt a (89)–(97) preambulumbekezdés is említi, a dömpingellenes intézkedések bevezetése lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy bizonyos mértékben kiheverje az elszenvedett kárt. Amikor a figyelembe vett időszak legnagyobb részében tapasztalt rendkívül magas szintű uniós felhasználás nagymértékben visszaesett a felülvizsgálati időszakban, az uniós gazdasági ágazat bizonytalan és sérülékeny helyzetbe került, és továbbra is ki volt téve a Kínából származó dömpingelt behozatal káros hatásainak.

(99)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésével összhangban a Bizottság felmérte az érintett országból származó behozatalt, hogy megállapítsa, fennáll-e a károkozás megismétlődésének valószínűsége.

(100)

Megállapítást nyert, hogy a kínai kivitelt más harmadik országbeli piacokon alacsonyabb áron (a figyelembe vett időszak egyes éveiben – kivéve 2007-et – mintegy 10–20 %-kal alacsonyabb áron) értékesítették, mint az uniós piacon. A kínai exportőrök jelentős mennyiségeket értékesítettek az EU-n kívüli országokban, amelyek a teljes exportértékesítés 80 %-át tették ki. Ezért megállapítást nyert, hogy az intézkedések megszűnése arra ösztönözné a kínai exportáló gyártókat, hogy a más harmadik országokba irányuló kivitel jelentős hányadát a vonzóbb uniós piacra irányítsák át.

(101)

Amint azt a (34)–(42) preambulumbekezdés is kifejti, a vizsgálat során összegyűjtött adatok azt mutatják, hogy a kínai ágazat jelentős szabad kapacitással rendelkezik. Egyértelmű jelek utalnak arra, hogy e szabad kapacitás nagy része arra használható, hogy dömpingellenes rendelkezések hiányában növeljék az Unióba irányuló kivitel mennyiségét. Ezt a tényt főként az a tény támasztja alá, hogy nincsenek arra utaló jelek, hogy a belföldi piac vagy harmadik országbeli piacok képesek lennének a Kínából származó többlettermelés felvételére.

(102)

Az uniós gazdasági ágazat évekig szenvedett a Kínából származó dömpingelt behozatal hatásaitól, és jelenleg is bizonytalan gazdasági helyzetben van.

(103)

Amint az a fentiekből kitűnik, a hatályos dömpingellenes intézkedéseknek köszönhetően az uniós gazdasági ágazatnak sikerült kihevernie a kínai dömping hatásait. A felülvizsgálati időszak alatt azonban az ágazat – mindenekelőtt a gazdasági válság következtében – nehéz gazdasági helyzetbe került. Amennyiben az uniós gazdasági ágazat az érintett országból származó, alacsony áron értékesített, nagyobb mennyiségű dömpingelt behozatallal szembesülne, valószínű, hogy ez értékesítéseinek, piaci részesedésének és eladási árainak romlásához, ezáltal pedig pénzügyi helyzetének romlásához vezetne.

(104)

Ezenkívül, mint ahogyan arra az (56) preambulumbekezdés is utal, megállapítást nyert, hogy az a tény, hogy a kínai gyártók eladási árai átlagosan közel 11 %-kal alacsonyabbak az uniós gazdasági ágazat árainál, arra enged következtetni, hogy intézkedések hiányában a kínai exportáló gyártók valószínűleg az uniós gazdasági ágazat árainál jelentősen alacsonyabb áron exportálnák az Unió piacára az érintett terméket.

(105)

Tekintettel a vizsgálat eredményeire, vagyis a Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitásra, a nyersanyagpiacon tapasztalt torzulásra, az érintett ország exportáló gyártóinak azon potenciáljára, hogy exportvolumenüket növeljék és/vagy az uniós piacra irányítsák, valamint a kínaiak harmadik országokkal szembeni árképzési magatartására és a jövedelmezőbb uniós piac vonzerejére, az intézkedések hatályon kívül helyezése valószínűleg a kár megismétlődését vonná maga után. A jelenlegi gazdasági válságot tekintve ez a kár valószínűleg még súlyosabb lenne.

(106)

Az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek megítélésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(107)

Emlékeztetni kell arra, hogy az előző vizsgálatok során az intézkedések elfogadását nem tartották ellentétesnek az Unió érdekével. Továbbá az a tény, hogy a jelenlegi vizsgálat felülvizsgálat, tehát egy olyan helyzet elemzése, amelyben dömpingellenes intézkedések vannak hatályban, lehetővé tette, hogy értékeljék a jelenlegi dömpingellenes intézkedéseknek az érintett felekre gyakorolt esetleges indokolatlanul hátrányos hatását is.

(108)

Ennek alapján megvizsgálták, hogy – a dömping folytatódásának vagy a kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó következtetések ellenére – léteznek-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engednének következtetni, hogy az Uniónak ebben a konkrét esetben nem áll érdekében fenntartani az intézkedéseket.

(109)

Figyelemmel az uniós gazdasági ágazat helyzetével kapcsolatban a fenti (89)–(97) preambulumbekezdésben levont következtetésekre és a kár megismétlődésének lehetőségével kapcsolatos elemzésnek a (102)–(105) preambulumbekezdésben bemutatott érveire, az is megállapítható, hogy a dömpingellenes vám hatályvesztése esetén az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete feltehetőleg jelentősen romlana.

(110)

A Bizottság megítélése szerint az intézkedések fenntartása előnyös lenne az uniós gazdasági ágazat számára, amely így értékesítései volumenét és valószínűleg eladási árait is növelni tudná, és ezzel megfelelő nyereségre tenne szert ahhoz, hogy folytathassa a termelőüzemeiben szükséges új technológiákba történő beruházásait. Ezzel szemben az intézkedések megszűnése leállítaná az uniós gazdasági ágazat helyreállásának folyamatát, nagymértékben veszélyeztetné annak életképességét és ezáltal a létét is, ami a piaci kínálat és verseny csökkenéséhez vezetne.

(111)

Egyetlen felhasználó jelentkezett, és adott választ a kérdőívre. Az együttműködő felhasználó állítása szerint az intézkedések fenntartása nem befolyásolná hátrányosan az uniós piacon zajló versenyt, hanem éppen ellenkezőleg, az értéklánc következő szintjein működő vállalatok több, piaci árakon versengő szállító közül választhatnának.

(112)

Emlékeztetni kell arra, hogy az előző vizsgálatok megállapításai szerint az intézkedések bevezetésének hatása nem lesz jelentős a felhasználókra nézve (14). Az intézkedések fennállása ellenére az uniós importőrök/felhasználók készleteiket továbbra is beszerezhették többek között Kínából. Semmi sem utal arra, hogy más beszerzési források igénybevétele nehézségekbe ütközne. Ezért arra lehet következtetni, hogy a dömpingellenes intézkedések fenntartása valószínűleg nem lesz jelentős hatással az Unió importőreire/felhasználóira.

(113)

Az intézkedések fenntartása várhatóan előnyös lesz az uniós gazdasági ágazatra nézve, és jótékonyan fogja befolyásolni az uniós piac versenyfeltételeit, továbbá mérsékelni fogja az üzembezárások és az elbocsátások veszélyét.

(114)

Emellett az intézkedések fenntartása várhatóan előnyökkel jár majd a felhasználók/importőrök számára, akik továbbra is számos szállító közül választhatnak az uniós piacon.

(115)

A fenti elemzés fényében az a következtetés vonható le, hogy az intézkedések fenntartása nem ellentétes az Unió érdekével.

(116)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság a hatályos intézkedések fenntartását javasolja. A feleknek megfelelő idő állt rendelkezésükre ahhoz, hogy a tájékoztatást követően benyújtsák észrevételeiket. A benyújtott információkat és észrevételeket a Bizottság indokolt esetben megfelelően figyelembe vette.

(117)

A fentiekből következik, hogy az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Kínából származó volfrámkarbid, fémporral egyszerűen összekevert volfrámkarbid és zsugorított volfrámkarbid behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani. Emlékeztetni kell arra, hogy ezek alatt az intézkedések alatt értékvámok értendők,

24.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 78/13

(1)

A Tanács 2011. március 2-án elfogadta a líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 204/2011/EU rendeletet.

(2)

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2011. március 17-én elfogadta az 1973 (2011) ENSZ BT-határozatot, amellyel kiterjesztette az 1970 (2011) ENSZ BT-határozatban előírt korlátozó intézkedések hatályát, valamint további korlátozó intézkedéseket vezetett be Líbiával szemben.

(3)

A korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeknek és szervezeteknek a 204/2011/EU rendelet II. és III. mellékletében foglalt jegyzékét ennek megfelelően módosítani kell,

24.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 78/21

(1)

Az 1272/2009/EU bizottsági rendelet (2) magyar szövege két hibát tartalmaz. E hibákat az 1272/2009/EU rendelet alkalmazásának időpontjától kezdődő hatállyal helyesbíteni kell.

(2)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

1.

A IV. melléklet I. részének 5. pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

Az V. melléklet I. része 5. pontjának első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A sovány tejport azt a napot megelőző 31 nap során kell előállítani, amelyen az intervenciós hivatal megkapta a rögzített áron történő eladásra vonatkozó ajánlatot, vagy pályázat esetében a pályázati részidőszak utolsó napját megelőző 31 nap során.”

24.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 78/22

24.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 78/24

(1)

A Tanács 2011. február 28-án elfogadta a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/137/KKBP határozatot (1), amely végrehajtja az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1970 (2011) sz. határozatát.

(2)

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2011. március 17-én elfogadta az 1973 (2011) sz. határozatot, amellyel kiterjesztette az 1970 (2011) ENSZ BT-határozatban előírt korlátozó intézkedések hatályát, valamint további korlátozó intézkedéseket vezetett be Líbiával szemben.

(3)

A 2011/137/KKBP határozatot ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Egyes intézkedések végrehajtásához az Unió további fellépése szükséges,

1.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„3a. cikk

(1)   A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozzák a joghatóságuk alá tartozó légi járművek berepülését Líbia légterébe a polgári lakosság védelmének elősegítése céjából.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó azokra a légi járművekre, amelyek útjának célja kizárólag humanitárius jellegű, így például segítség – többek között egészségügyi felszerelések, élelmiszer, humanitárius segítségnyújtók és kapcsolódó segítség – eljuttatása a helyszínre vagy az eljuttatás megkönnyítése, illetve külföldi állampolgárok evakuálása Líbiából; az (1) bekezdés nem alkalmazandó továbbá azokra a légi járművekre sem, amelyek útját az ENSZ BT 1973 (2011) sz. határozatának 4. vagy 8. pontja engedélyezi, és azokra a légi járművekre sem, amelyek útját a tagállamok az ENSZ BT 1973 (2011) sz. határozatának 8. pontjával rájuk ruházott engedély alapján eljárva szükségesnek tekintik a líbiai nép védelme érdekében.”

2.

A 4. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok nemzeti hatásköreikkel és jogszabályaikkal összhangban és a nemzetközi jognak, különösen a tengerjognak és a vonatkozó nemzetközi polgári légiközlekedési megállapodásoknak megfelelően területükön – a tengeri kikötőket és a repülőtereket is beleértve –, illetve a nyílt tengeren ellenőrzik a Líbiából induló és oda tartó összes vízi és légi járművet, amennyiben olyan információval rendelkeznek, amelynek alapján okkal feltételezhető, hogy az említett vízi és légi járművek rakománya olyan termékeket tartalmaz, amelyek szállítása, értékesítése, átadása vagy kivitele e határozat értelmében tilos.”

3.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„4a. cikk

(1)   A tagállamok minden Líbiában nyilvántartásba vett, vagy líbiai állampolgárok vagy vállalatok tulajdonában álló vagy általuk működtetett légi jármű esetében megtagadják az engedélyt a területükön való le- és felszállásra vagy a területük felett való átrepülésre, kivéve ha a szankcióbizottság az adott légi jármű útját előzetesen jóváhagyta, illetve kényszerleszállás esetén.

(2)   A tagállamok a kényszerleszállást kivéve minden esetben megtagadják az engedélyt a légi járművektől a területükön való le- és felszállásra vagy a területük felett való átrepülésre, ha olyan információval rendelkeznek, amelynek alapján okkal feltételezhető, hogy az említett légi járművek rakománya olyan termékeket tartalmaz, amelyek szállítása, értékesítése, átadása vagy kivitele e határozat értelmében tilos, beleértve azt az esetet is, ha a légi jármű fegyveres zsoldos katonákat szállít.”

4.

Az 5. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy megakadályozzák a következő személyeknek a területükre való beutazását vagy a területükön történő átutazását:

5.

A 6. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Be kell fagyasztani minden olyan pénzeszközt, egyéb pénzügyi eszközt és gazdasági erőforrást, amely közvetve vagy közvetlenül a következő személyek és szervezetek tulajdonában van vagy ellenőrzése alatt áll:

mellékletében felsoroltak szerint.”

6.

A 6. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4a)   Az e határozat IV. mellékletében felsorolt személyek és szervezetek esetében mentességet lehet biztosítani olyan pénzeszközök és gazdasági erőforrások vonatkozásában, amelyek felhasználása humanitárius célokból szükséges, így például segítség – többek között egészségügyi felszerelések, élelmiszer, áramszolgáltatás, humanitárius segítségnyújtók és kapcsolódó segítség – eljuttatása vagy az eljuttatás megkönynyítése céljából, vagy külföldi állampolgárok Líbiából történő evakuálása érdekében.”

7.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„6a. cikk

A tagállamok megkövetelik az állampolgáraiktól, a joghatóságuk alá tartozó személyektől, a területükön bejegyzett székhellyel rendelkező vagy a joghatóságuk alá tartozó cégektől, hogy tanúsítsanak éberséget a Líbiában bejegyzett székhellyel rendelkező vagy líbiai joghatóság alá tartozó szervezetekkel, illetve a nevükben vagy irányításuk szerint eljáró személyekkel vagy szervezetekkel, vagy a tulajdonukban lévő vagy általuk ellenőrzött szervezetekkel való üzleti kapcsolataikban, hogy megakadályozzák az adott üzleti kapcsolat lehetséges hozzájárulását a polgári lakossággal szemben erőszakos cselekmények és agresszív fellépés alkalmazásához.”

24.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 78/37

(1)

2008. április 15-i ítéletében (3) (a továbbiakban: a Törvényszék ítélete) az Európai Unió Törvényszéke megsemmisítette a Franciaország által a Coopérative d’exportation du livre français (a továbbiakban: CELF) (4) javára nyújtott támogatásra vonatkozó, 2004. április 20-i 2005/262/EK bizottsági határozatot (5).

(2)

A Bíróság ítéletét követően a Bizottságnak új határozatot kell elfogadnia.

(3)

Az említett ítéletet eljárás előzte meg, amely az alábbiakban ismertetett főbb szakaszokból állt.

(4)

A Société internationale de diffusion et d’édition (a továbbiakban: SIDE) 1992. március 20-án kelt levelében felhívta a Bizottság figyelmét a francia hatóságok által a CELF javára, a promóciós, szállítási és forgalmazási költségek támogatására tett intézkedésekre, amelyeket Franciaország elmulasztott előzetesen bejelenteni a Bizottság szolgálatainak.

(5)

A Bizottság 1992. április 2-án kelt levelében emlékeztette a francia hatóságokat arra, hogy minden, az állami támogatások nyújtására vagy módosítására irányuló szándékot előzetesen be kell jelenteni a Bizottságnak, és felhívta őket, hogy adjanak tájékoztatást a SIDE által említett intézkedések jellegéről és tárgyáról.

(6)

A francia hatóságok 1992. június 29-én kelt levél útján megerősítették a Bizottságnak a CELF-nek nyújtott támogatások létezésének tényét. Ugyanakkor pontosították, hogy intézkedéseik célja a francia nyelv és irodalom megismertetése a nem francia nyelvű országok közönségével, és hogy a francia állam ugyancsak a CELF-et bízta meg három célzott támogatási rendszer működtetésével is, amelyek célja szintén az, hogy megkönnyítse a távoli olvasók hozzáférését a francia könyvekhez.

(7)

A Bizottság 1992. augusztus 7-i, SIDE-hez címzett válaszlevelében megerősítette a CELF javára nyújtott támogatások létét, pontosította azok tárgyát és közölte, hogy az intézkedésre előzetes bejelentés nélkül került sor. Ugyanakkor jelezte, hogy a kifogásolt támogatás nem tűnik a tagországok közti kereskedelmet torzító jellegű intézkedésnek. Mindezek után felhívta a SIDE-t, hogy nyújtsa be észrevételeit.

(8)

A SIDE 1992. szeptember 7-én kelt levele útján közölte a Bizottsággal, hogy a szóban forgó intézkedés diszkriminatív jellege, valamint annak a Közösségen belüli kereskedelemre vonatkozó következményei miatt kíván kifogást emelni, anélkül, hogy vitatná a Kulturális Minisztériumnak a francia nyelv és irodalom terjesztésére irányuló kulturális törekvéseit.

(9)

A Bizottság 1993. május 18-i határozatában (6) úgy vélekedett, hogy figyelemmel a könyvpiaci verseny sajátos jellegére, valamint a kérdéses támogatási rendszerek kulturális célzatára, az intézkedésre alkalmazható a Szerződés korábbi 92. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglalt eltérés.

(10)

A SIDE 1993. augusztus 2-án megsemmisítési keresetet nyújtott be az említett határozat ellen. A Bíróság 1995. szeptember 18-án hozott ítéletében (7) részben helyt adott a SIDE keresetének, és kimondta a Bizottság 1993. május 18-i határozatának hatályon kívül helyezését, ám kizárólag a CELF javára a kis megrendelések vonatkozásában hozott intézkedések tekintetében.

(11)

A Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság kellő megalapozottsággal hozott kedvező határozatot a következő három, az állam megbízásából a CELF által működtetett támogatási rendszerről:

(12)

A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak elegendő információ állt a rendelkezésére az idézett három programról azon megállapítás megalapozottságához, hogy azok elhanyagolható hatással vannak a versenyre. A Törvényszék egyebekben jelezte, hogy „Ami a jogvita tárgyát képező támogatás kulturális célzatát illeti, mindkét fél számára nyilvánvaló, hogy a francia kormány célkitűzése a francia nyelv és irodalom terjesztése”. A Törvényszék helyénvalónak ítélte azt a végkövetkeztetést, hogy a jogvita tárgyát képező támogatás kulturális célzatának megítélése nem ütközött különösebb nehézségekbe és a Bizottságnak nem volt szüksége további információkra e célkitűzés kulturális jellegének azonosításához.

(13)

Ami ellenben a kisebb megrendelések teljesítéséhez a CELF-nek kizárólagosan nyújtott kompenzációt illeti, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak alaposabban meg kellett volna vizsgálnia a verseny feltételeit az érintett szektorban, mielőtt a szóban forgó intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségéről megnyilatkozik.

(14)

A Törvényszék ennélfogva (az említett ítélet 76. pontjában) arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a Bizottságnak kezdeményeznie kellett volna a Szerződés korábbi 93. cikkének (2) bekezdésében (jelenleg az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében) előírt eljárást, és hogy éppen ezért helyénvaló a Bizottság 1993. május 18-i határozatát a külföldön működő könyvkereskedők francia nyelvű könyvekre leadott kis megrendeléseinek teljesítéséből adódó többletköltségek kompenzálására a CELF-nek kizárólagosan nyújtott támogatás vonatkozásában hatályon kívül helyezni.

(15)

A Törvényszék 1995. szeptember 18-i ítéletének megfelelően a Bizottság 1996. július 30-i határozatában a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása mellett döntött. Az érdekelt felek, akiket a Bizottság felhívott észrevételeik megtételére, 1996 decembere és 1997 januárja folyamán nyújtották be megjegyzéseiket.

(16)

A bizonyítás-felvétel után a Bizottság 1998. június 10-én elfogadta az 1999/133/EK határozatot (9). Megerősítette a kis megrendelések teljesítéséhez nyújtott támogatások kulturális célzatát, és a Szerződés korábbi 87. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján úgy ítélte meg, hogy e támogatások nem olyan jellegűek, amelyek a francia könyvek exportjának piacán a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásolnák az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket.

(17)

A Törvényszék 2002. február 28-án kelt ítéletében (10) kimondta a szóban forgó határozat 1. cikke utolsó mondatának hatályon kívül helyezését. A Törvényszék úgy vélekedett, hogy a Bizottság nem végezte el a szükséges vizsgálatokat, amelyek alapján az exportközvetítői piacot és a francia nyelvű könyvek exportjának általános piacát megfelelő adatok birtokában meg tudta volna különböztetni egymástól.

(18)

A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság, miután elmulasztotta az említett vizsgálatot, nyilvánvaló értékelésbeli hibát követette el, amikor a francia nyelvű könyvek exportjának általános piacát jelölte meg referenciapiacként, miközben megállapítható, hogy a vitatott támogatás egyedül az exportközvetítésre irányult.

(19)

Ezzel szemben az Európai Bíróság 2000. június 22-i ítéletében (11), az ügy érdemi részét nem vitatva elutasította a francia hatóságok által a Bizottság 1998. június 10-i határozata ellen benyújtott keresetét, és megerősítette, hogy még ha a támogatás a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősül is, ez a tény nem befolyásolja a bejelentési kötelezettséget, valamint hogy az előzetes bejelentési kötelezettség maga után vonja a támogatás felfüggesztésének kötelezettségét.

(20)

Az 1998. június 10-i határozat részleges hatályon kívül helyezését követően a Bizottság 2002. június 14-én kelt levele útján felhívta a francia hatóságokat és a SIDE-t, hogy nyújtsák be a határozat hatályon kívül helyezésének indoklásával és különösen az érintett piacra vonatkozó tényelemekkel kapcsolatos észrevételeiket.

(21)

A Bizottság felhívta a francia hatóságokat, hogy észrevételeikben részletesen térjenek ki arra, mi az, amiben a CELF kínálata eltért a piac többi szereplője, köztük a SIDE által kínált szolgáltatásoktól. A Bizottság felhívta a SIDE-t, hogy észrevételeiben részletesen térjen ki a kis megrendelések fogalmára és fejtse ki, miben tértek el szolgáltatásai a CELF illetve a többi piaci szereplő szolgáltatásaitól.

(22)

A SIDE 2002. augusztus 12-én kelt levele útján juttatta el válaszát a Bizottsághoz. A francia hatóságok 2002. szeptember 17-én kelt levél útján nyújtották be válaszukat.

(23)

A Bizottság, miután 2002. szeptember 19-én kelt levele útján felhívta a SIDE-t, jelezze, válasza tartalmaz-e bizalmas jellegű információkat, és 2002. szeptember 30-án kérdésére nemleges választ kapott, 2002. október 17-én kelt levele útján a SIDE válaszát mellékleteivel együtt átadta a francia hatóságoknak megjegyzéseik megtételére. A Bizottság egyúttal kiegészítő kérdéseket is intézett a francia hatóságokhoz.

(24)

A Bizottság 2002. október 30-án kelt levelében a SIDE-hez is eljuttatta további kiegészítő kérdéseit, amelyekre 2002. október 31-én és 2002. december 9-én kelt levelek útján kapott választ. A SIDE a Bizottság 2002. december 16-i kérdésére válaszolva 2002. december 23-i levelében közölte, hogy válaszai nem tartalmaznak bizalmas jellegű információkat, és hogy a Bizottság azokat véleményezésre átadhatja a francia hatóságoknak.

(25)

Időközben, mivel a kijelölt határidőn belül nem nyújtották be válaszaikat, a Bizottság kénytelen volt 2002. november 27-én kelt levele útján figyelmeztetni a francia hatóságokat. A francia hatóságok 2002. december 19-én kelt levél útján újabb haladékot kértek a Bizottságtól.

(26)

A Bizottság 2003. január 9-én véleményezésre átadta a francia hatóságoknak a SIDE 2002. december 23-i megjegyzéseit. A francia hatóságok 2003. január 17-én kelt levél útján feleltek a Bizottság 2002. október 17-i kérdéseire.

(27)

A francia hatóságok 2003. február 4-én levélben újabb haladékot kértek a Bizottságtól a SIDE második, 2002. december 23-i válaszához fűzendő megjegyzések tekintetében. A Bizottság 2003. február 11-én kelt levelében részben beleegyezett a kért határidő-módosításokba. A francia hatóságok 2003. március 11-én nyújtották be válaszaikat a Bizottságnak.

(28)

Időközben a Bizottság szolgálatai saját kérésére fogadták a SIDE-t, amely a 2003. március 4-i adatfelvétel során kifejthette, hogyan látja az ügy alakulását a kezdetektől fogva.

(29)

Az eljárás kezdetekor az Európai Bizottság elfogadta a 2005/262/EK határozatot, amely a jogvita tárgyát képező támogatást a Szerződés korábbi 87. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján megfelelőnek ítélte, miután nevezetesen megállapította, hogy a támogatás nem minősül a kis megrendelések feldolgozásából adódó többletköltségek túlkompenzálásának.

(30)

A Törvényszék 2008. április 15-i ítéletében hatályon kívül helyezte a Bizottság 2004. április 20-i határozatát.

(31)

Megállapította, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy – ami a CELF részére nyújtott támogatásnak az 1993. november 1-jét, azaz az Európai Unióról szóló szerződés hatálybalépését megelőző időszakban folyósított részét illeti – a vitatott támogatás az EK-Szerződés korábbi 87. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján összeegyeztethető a közös piaccal, ahelyett hogy az 1993. november 1-je előtt hatályban lévő anyagi jogi rendelkezéseket alkalmazta volna. A Törvényszék mindenekelőtt figyelembe vette, hogy az EU-Szerződés nem tartalmaz az EK-Szerződés korábbi 87. cikke (3) bekezdése d) pontjának alkalmazására vonatkozó átmeneti rendelkezéseket, és hogy a jogbiztonság elve néhány kivételtől eltekintve nem teszi lehetővé, hogy valamely közösségi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus megjelenése előtti időpontban állapítsák meg.

(32)

Ezen túlmenően a Törvényszék úgy vélte, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el a vitatott támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata során, mivel túlbecsülte a CELF által a kis megrendelések feldolgozásához kapcsolódóan viselt tényleges többletköltségeket. 2004. április 20-i határozatában a Bizottság valóban nem vette figyelembe a kis megrendelések feldolgozásának tényleges költségeit, ehelyett az alapján becsülte meg e költségeket, hogy a CELF összességében mekkora költségeket viselt (a teljes költség egy részét egy, az egyes költségkategóriák esetében eltérő, előre meghatározott megosztási kulcs alapján hozzárendelte a kis megrendelések feldolgozásához). Egyes költségkategóriákra szorzót alkalmaztak, figyelembe véve azokat a nehézségeket, amelyek a kis megrendelések feldolgozásakor a CELF egyéb tevékenységeihez képest többletnehézségként lépnek fel. A Törvényszék ennek ellenére úgy vélekedett, hogy ezek a nehézségek a kis megrendelések kétharmadánál alkalmazott elektronikus továbbítással feloldhatók voltak. A Törvényszék ezért úgy ítélte meg, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett el azzal, hogy egyes költségek összegét (és mindent összevetve, az elektronikusan továbbított megrendelésekét) szorzókkal többszörözte meg, és megállapította, hogy a szorzók alkalmazása nélkül a kis megrendelések feldolgozásához kötődő költségeket alacsonyabb értékben kellett volna meghatározni, és kimutatható lett volna, hogy a kis megrendelésekhez kapcsolódó tevékenységből származó nyereség meghaladta a 600 000 francia frankot (91 469 EUR-t). A Törvényszék szerint a Bizottság tehát nem bizonyította, hogy nem történt túlkompenzáció.

(33)

Tekintettel a Törvényszék 2008. április 15-i ítéletére, a Bizottság 1996. július 30-i határozata szerint megindított hivatalos vizsgálati eljárás tehát továbbra is folyamatban van, és a Bizottságnak új határozatot kell elfogadnia.

(34)

Figyelemmel a Törvényszék 2008. április 15-i ítéletének indokolására, illetve arra a tényre, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat időpontja 1996. július 30-ra nyúlik vissza, a Bizottság ismételten fel kívánta hívni a francia hatóságokat és az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket.

(35)

A Bizottság ezután 2009. április 8-án határozatot fogadott el az eljárás kiterjesztéséről (12) (C(2009) 2481 határozat, a továbbiakban: az eljárás kiterjesztéséről szóló határozat). E kiterjesztő határozat – miközben új határidőt állapít meg az észrevételek benyújtására – kiegészíti az említett 1996. július 30-i határozatot. Jelzi, hogy a két határozatot elválaszthatatlan egységnek kell tekinteni, és azok egyetlen és egyazon hivatalos vizsgálati eljárást vonnak maguk után, valamint hogy amennyiben a Bizottság által az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatban közölt tény- és jogleírás vagy előzetes értékelés eltér az eljárás megindításáról szóló 1996. július 30-i határozatban foglaltaktól, az eljárás kiterjesztéséről szóló határozat az irányadó.

(36)

A Bizottság felkérte az érdekelt feleket a kérdéses intézkedéssel kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(37)

A francia hatóságok 2009. június 9-én, a SIDE 2009. július 23-án juttatta el észrevételeit a Bizottsághoz. A Bizottság 2009. augusztus 24-én véleményezésre átadta a SIDE észrevételeit a francia hatóságoknak, amelyekre 2009. szeptember 24-én kapott választ.

(38)

Mindeközben a francia hatóságok nem nyújtották be a Bizottság által az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatban kért részletes tényelemeket, és a támogatás arányosságának kérdésére vonatkozóan mindössze a 2002. szeptember 17-én, 2003. január 17-én és 2003. március 11-én egyszer már benyújtott információkat küldték meg ismét, amelyeket a Bizottságnak a Törvényszék 2008. április 15-i ítéletére tekintettel ebben a formában nem állt módjában felhasználni.

(39)

A Bizottság szolgálatai ezért 2009. október 8-án kelt levelük útján emlékeztették a francia hatóságokat az egyes említett szempontokkal kapcsolatos tényelemek továbbítására vonatkozó felhívásukra, jelezve egyúttal, hogy amennyiben a Bizottság tíz munkanapon belül nem kapja meg a kért információkat, annak az eljárási rendelet 13. cikkének (1) bekezdésével összhangban a rendelkezésére álló információk alapján végleges határozatot kell hoznia, miután az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelet 10. cikkének (3) bekezdése értelmében adott esetben információnyújtási rendelkezést adott ki (13).

(40)

A francia hatóságok 2009. október 21-én kelt levelükben arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a Párizsi Kereskedelmi Bíróság 2009. szeptember 9-i ítéletében felszámolási eljárást indított a CELF ellen, amely beszüntette tevékenységét. Ami a Bizottság 2009. október 8-án kelt levelében kért tényelemeket illeti, a francia hatóságok jelezték, hogy további információkkal nem szolgálhatnak, és ismét megküldték 2009. június 9-én továbbított észrevételeiket.

(41)

2009. november 20-i határozatában (C(2009) 9256 határozat, a továbbiakban: felszólítási határozat) ezért a Bizottság úgy határozott, felszólítja Franciaországot a kért információk benyújtására, mivel azok a többszöri kérés ellenére sem érkeztek meg.

(42)

2009. december 2-án kelt levelükben a francia hatóságok jelezték, hogy nem szolgálhatnak további információkkal a Bizottság számára, és hogy ismét megküldik 2009. június 9-én továbbított észrevételeiket.

(43)

Meg kell jegyezni, hogy 2009. december 2-án a francia hatóságok a „Programme de Livres Universitaires et Scientifiques”, vagyis a „Plus” nevű támogatási programhoz kapcsolódóan egy levelet is mellékeltek. Ezt a támogatási programot a jelen határozat nem érinti.

(44)

A Bizottság 2009. december 22-én kelt levelében felkérte a francia hatóságokat, hogy tájékoztassák a CELF helyzetéről és a vonatkozó felszámolási eljárásról. A francia hatóságok 2010. január 27-én nyújtották be válaszukat, amelyet 2010. március 9-én és 2010. november 26-án pontosítottak.

(45)

Meg kell jegyezni, hogy Franciaországban nemzeti bírósági eljárások zajlanak, amelyek nyomán az EUMSZ 267. cikke (az EK-Szerződés korábbi 234. cikke) alapján több keresetet is benyújtottak a Bírósághoz. Ezen eljárások röviden az alábbiakban ismertetett főbb szakaszokból álltak.

(46)

A SIDE az EK-Szerződés korábbi 88. cikke (3) bekezdésének közvetlen hatályára hivatkozva a francia bíróságnál keresetet indított. A Párizsi Közigazgatási Fellebbviteli Bíróság, megerősítve a Párizsi Közigazgatási Bíróság 2001. április 26-i határozatát, 2004. október 5-i ítéletében felszólította a francia államot, hogy kezdje meg a CELF javára folyósított támogatások visszafizettetését.

(47)

A fellebbezést követően az Államtanács 2006. március 29-i ítéletében megerősítette a Közigazgatási Fellebbviteli Bíróság határozatának egyes elemeit, nevezetesen azt, hogy a szóban forgó támogatások nem kizárólag a közszolgáltatási kötelezettségek ellentételezését szolgálták (14), azokat a nemzeti bíróság nem tekintheti fennálló támogatásnak, és hogy a CELF nem hivatkozhat a jogos bizalomra.

(48)

Mindazonáltal az Államtanács 2006. március 29-i ítéletében szintén úgy határozott, hogy a fellebbezés ügyében addig nem hoz döntést, amíg az Európai Bíróság választ nem ad az Államtanács előzetes döntéshozatal céljából hozzá intézett, arra vonatkozó kérdéseire, hogy hogyan kell eljárnia a nemzeti bíróságnak egy be nem jelentett, de a későbbiekben egy bizottsági határozat által a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított állami támogatás tekintetében.

(49)

2008. február 12-i ítéletében (15) a Bíróság kimondta:

„Az EK 88. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatát úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság nem köteles elrendelni, hogy a kedvezményezettek térítsék vissza a fent rendelkezés megsértésével végrehajtott támogatást akkor is, ha arról a Bizottság végleges határozatában megállapította, hogy a támogatás az EK 87. cikk értelmében a közös piaccal összeegyeztethető. A közösségi jog alkalmazásában a nemzeti bíróság köteles a támogatás kedvezményezettjét a jogellenes időszak tekintetében járó kamatok megfizetésére kötelezni. A nemzeti jog keretein belül a nemzeti bíróság tehát adott esetben elrendelheti a jogellenes támogatás visszatéríttetését, a tagállamnak a támogatás későbbi nyújtásával kapcsolatos jogának sérelme nélkül. A nemzeti bíróság továbbá helyt adhat a támogatás jogellenességével okozott károk megtérítése iránti kérelmeknek.

Az alapeljárásban fennálló eljárási helyzetben az EK 88. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatából eredő, a támogatás jogellenessége hatásainak kiküszöbölésére vonatkozó kötelezettség a kedvezményezett által fizetendő összegek kiszámítása tekintetében – rendkívüli körülmények hiányában – kiterjed a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító bizottsági határozat meghozatala, valamint e határozatnak a közösségi bíróság által történt megsemmisítése között eltelt időszakra is.”

(50)

Tekintettel a Bíróság 2008. február 12-i ítéletére, valamint a Törvényszék fent említett 2008. április 15-i ítéletére, az Államtanács 2008. december 19-i ítéletében hatályon kívül helyezte a Párizsi Közigazgatási Fellebbviteli Bíróság fenti 2004. október 5-i ítéletének 2., 3. és 4. cikkét, és a következőképpen határozott.

(51)

Elsőként a Kulturális és Kommunikációs Minisztérium köteles megkezdeni a CELF javára 1980 óta az Államtanács ítéletének időpontjáig kifizetett támogatásokhoz kapcsolódó, a Bizottság 794/2004/EK rendeletének (16) megfelelően kiszámított kamatok visszatéríttetését. Ezt követően felszólítja továbbá a minisztériumot azon kamatok visszatéríttetésére is, amelyek az Államtanács ítéletének meghozatala és a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének megállapítása, illetve a támogatás végleges visszatérítése között eltelt időszakban merülnek fel.

(52)

Ezen túlmenően az Államtanács úgy határozott, hogy az eljárást mindaddig felfüggeszti, amíg az Európai Bíróság az alábbi, előzetes döntéshozatal céljából feltett kérdésekre választ nem ad:

(53)

A Bíróság 2010. március 11-én (17) határozatot hozott az előzetes döntéshozatal céljából feltett kérdésekről, és kimondta:

(54)

A francia hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy a francia Kulturális Minisztérium 1980-ban, a francia nyelvű könyvek és irodalom terjesztése terén a francia kormány által követett általános politikai irányvonalaknak megfelelően úgy döntött, hogy támogatást nyújt azoknak az exportközvetítőknek, amelyek hajlandóak minden rendelésnek eleget tenni, függetlenül annak összegétől és nyereségességétől. Ez az intézkedés a piacon keletkezett hiány betöltésére, illetve a „nem rentábilis kis rendelések”-hez kapcsolódó tevékenységnek az exportközvetítés piacán való fenntartására irányult.

(55)

A francia hatóságok szerint a döntően nem francia nyelvű, olykor nehezen elérhető és/vagy távoli területeken működő kis könyvkereskedések súlyos beszerzési nehézségekkel küzdenek, a hagyományos terjesztési hálózatok ugyanis nem tudnak eleget tenni rendeléseiknek, ha a rendelt könyvek mennyisége nem elegendő vagy egységáruk nem elég magas ahhoz, hogy a terjesztő szolgáltatásai megtérüljenek.

(56)

A francia hatóságok szerint a szóban forgó támogatás tehát arra irányult, hogy lehetővé tegye az exportközvetítők számára a külföldön, döntően nem francia nyelvű területeken működő könyvkereskedőktől érkező valamennyi megrendelés teljesítését, függetlenül azok összegétől, nyereségességétől és rendeltetési helyétől. Az intézkedés célja az volt, hogy a kulturális sokszínűség támogatására irányuló francia politika keretében biztosítsa a francia nyelvű könyvek optimális terjesztését, és ezáltal elősegítse a francia nyelvű irodalom eljutását a világ minden tájára.

(57)

A francia hatóságok által „kis megrendelések programjának” keresztelt támogatási mechanizmus támogatás formájában kompenzálta a francia hatóságok meghatározása szerint kisebb, 500 francia frank (FRF) – körülbelül 76 EUR – értéket meg nem haladó megrendelések teljesítésének többletköltségeit.

(58)

A francia hatóságok szerint a kedvezményezett vállalkozás kötelezettséget vállalt arra, hogy átad a Kulturális Minisztérium Könyv- és Olvasásügyi Igazgatóságának minden, a vállalkozás általános tevékenységéhez kapcsolódó adatot (globális üzleti forgalom, pénzügyi elszámolás, előirányozott költségvetések, az adatokat igazoló dokumentumok másolatai, adott esetben a könyvvizsgáló jelentése, illetve a munkabérosztályok kimutatása), valamint minden, a támogatás által érintett tevékenységre vonatkozó dokumentumot, nevezetesen a támogatás felhasználásának elszámolását, amely igazolja az előző évben odaítélt támogatás által érintett szolgáltatások végrehajtását.

(59)

A gyakorlatban a „kis megrendelések programja” keretében egyetlen vállalkozás, a CELF részesült támogatásban. A francia hatóságok szerint a CELF-nek a következő évre vonatkozó támogatási kérelme alátámasztásául évről évre igazolnia kellett a kis rendelések teljesítéséből eredő többletköltségeit. Az előző évben odaítélt támogatás negyedrészét az év elején folyósították, a fennmaradó részt pedig ősszel, miután az állami szervek ellenőrizték a kedvezményezett vállalkozás előirányzott költségvetését és az év első fele folyamán tapasztalt ingadozásokat. A kialakult gyakorlat szerint, ha a támogatás összege nem lett teljes egészében felhasználva, a visszamaradó összegek a következő évre előirányzott támogatásból levonásra kerültek. Ezen túlmenően a Kulturális Minisztérium megfigyelőként részt vett a CELF felügyelőbizottságának és közgyűlésének ülésein.

(60)

Tisztázni kell, hogy az 1997 óta folyamatosan csökkenő összegű támogatást 2002-ben megszüntették. A CELF 1980-tól 2001 végéig évenkénti támogatásban részesült, amelynek célja a francia hatóságok szerint a francia nyelvű könyvekre irányuló kis összegű külföldi megrendelések kezelési költségeinek csökkentése volt. 1980 és 2001 vége között a CELF a szóban forgó támogatás címén hozzávetőleg összesen 4,8 millió EUR-ban részesült.

Táblázat

A CELF részére 1980 óta a „kis rendelések” feldolgozása címén odaítélt támogatások összege

A francia hatóságok által közölt adatok

(euróban kifejezett, kerekített összegek)

(61)

Az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatra adott, 2009. június 9-i válaszukban a francia hatóságok különösen az alábbi észrevételeket fogalmazták meg.

(62)

Elsőként jelezték, hogy egyetértenek a Bizottság azon értékelésével, miszerint a CELF részére folyósított támogatás állami támogatásnak minősül, és az EUMSZ 107. cikke (2) és (3) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt eltérések nem alkalmazhatók.

(63)

A támogatásoknak az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontja tekintetében történő értékelése során a francia hatóságok a támogatások arányosságát illetően nem szolgáltak új adatokkal.

(64)

Ugyanakkor jelezték, hogy véleményük szerint a CELF megbízatása az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése értelmében általános érdekű szolgáltatásnak minősül.

(65)

A francia hatóságok végül és mindenekfelett olyan rendkívüli körülmények megléte mellett érveltek, amelyek megakadályozzák, hogy a Bizottság visszatéríttesse a támogatást.

(66)

Amint azt korábban jeleztük, a francia hatóságok tehát nem nyújtották be a Bizottság által az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatban kért részletes tényelemeket, és a támogatás arányosságának kérdésére vonatkozóan mindössze a 2002-ben és 2003-ban már benyújtott információkat küldték meg ismét, amelyeket a Bizottságnak a Törvényszék 2008. április 15-i ítéletére tekintettel ebben a formában nem állt módjában felhasználni. Egy 2009. október 8-án kelt emlékeztetőt követően a Bizottság 2009. november 20-án úgy határozott, hogy felszólítja a francia hatóságokat az 1999/659/EK rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében előírt információk benyújtására. 2009. december 2-án kelt levelükben a francia hatóságok azt a választ adták, hogy nem szolgálhatnak további információkkal a Bizottság számára.

(67)

2009. július 23-i észrevételeiben a SIDE a következő megállapításokat tette.

(68)

Emlékeztetett arra, hogy a támogatásból kizárólag a CELF részesült, jóllehet véleményük szerint a CELF tevékenysége nem kizárólagos, mivel a földrajzilag elszórtan található könyvkereskedésektől származó különböző méretű, akár kis megrendelések csoportos ellátása, amelynek révén a kiadók felé nagyobb megrendelést lehet leadni, a SIDE szerint nem más, mint az exportközvetítői tevékenység meghatározása. A SIDE továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a támogatást nem az átláthatóság állítólagos hiánya miatt tagadták meg tőle, hanem azért, mert nem kiadói szövetkezetként, hanem magánvállalkozásként működik.

(69)

Mindemellett a SIDE részletesen cáfolta a támogatások szükségességének tényét. Ennek során konkrétan úgy vélte, hogy a „kis megrendelések” fogalmát önkényesen határozták meg, és cáfolta a francia hatóságok által közölt számadatokat.

(70)

A SIDA ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a támogatás nem igazolható az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése alapján, és a nemzeti bíróságok által a CELF tevékenységéhez kapcsolódóan hozott ítéletekre hivatkozott.

(71)

Végül a SIDA jelezte, hogy véleménye szerint a vizsgált esetben nem áll fenn olyan rendkívüli körülmény, amely alapján a visszatéríttetési kötelezettség korlátozható.

(72)

Meg kell állapítani, hogy a kérdéses intézkedés állami támogatásnak minősül-e, és hogy adott esetben az a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető-e. Értékelése során a Bizottságnak különösen a Törvényszék 2008. április 15-i ítéletét kell figyelembe vennie.

(73)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(74)

A Bizottság – amint az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatban már kifejtette – előzetesen emlékeztetett arra, hogy azon következtetését, amely szerint a szóban forgó intézkedés a Szerződés értelmében állami támogatásnak minősül, sem a bizottsági eljárás egyes szakaszaiban, sem az Európai Unió Bírósága (18), és még a nemzeti bíróságok előtti eljárások során sem kérdőjelezték meg (19). Továbbá, az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatra adott 2009. június 9-i válaszukban a francia hatóságok jelezték, hogy egyetértenek a Bizottság azon értékelésével, miszerint a CELF részére folyósított támogatás állami támogatásnak minősül.

(75)

A Bizottság úgy véli, hogy a kérdéses intézkedés az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése (az EKSz. korábbi 87. cikke (1) bekezdése) értelmében a következő okok miatt állami támogatásnak minősül.

(76)

Az intézkedés először is előnyben részesíti a CELF-et, mivel lehetővé teszi számára a kis megrendelések költségeinek csökkentését. Az intézkedés szelektív jellegű, mivel a gyakorlatban csak a CELF a kedvezményezettje.

(77)

Ezenkívül az intézkedés finanszírozása a francia állam költségvetési eszközei révén, tehát állami költségvetési forrásokból történt. Végrehajtásáról a Kulturális Minisztérium döntött, ezért az intézkedés a francia hatóságoknak tudható be.

(78)

Mindemellett az intézkedés valószínűsíthetően érinteni fogja a tagállamok közötti kereskedelmet és torzítja a versenyt. A támogatást valójában olyan francia exportközvetítőknek (a gyakorlatban a CELF-nek) nyújtották, amelyek francia könyvek elsősorban nem francia nyelvű országokba irányuló exportjával foglalkoznak. Az említett francia exportközvetítők tehát – legalábbis potenciálisan – versenyhelyzetben vannak az Európai Unió más francia nyelvű országaiban (Belgiumban és Luxemburgban) működő, francia nyelvű könyvek exportjával foglalkozó többi exportközvetítővel. Az, hogy az intézkedés tagországok közti kereskedelemre gyakorolt hatása és versenytorzító hatása csekélynek tűnik, nem változtat ezen a következtetésen. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Bizottságnak nem kell megállapítania, hogy a támogatás ténylegesen befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet és torzítja a versenyt; elég, ha a támogatás esetében ez valószínűsíthető.

(79)

Végül a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az Altmark ügyhöz kapcsolódó ítélkezési gyakorlat alkalmazásának feltételei nem teljesülnek. 2003. július 24-i ítéletében (20) a Bíróság pontosította, hogy egy általános gazdasági érdekű szolgáltatás működtetésével megbízott vállalkozásnak nyújtott támogatás milyen körülmények között nem minősül állami támogatásnak: „egyrészt a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségnek kell terhelnie, és e kötelezettségnek egyértelműen meghatározottnak kell lennie; másrészt az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló feltételeket tárgyilagos és átlátható módon előzetesen kell megállapítani; harmadszor, az ellentételezés nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerülő költségek egészben vagy részben való fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre; negyedszer, amikor egy adott esetben a közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásával megbízott vállalkozás kiválasztása nem közbeszerzési eljárás keretében történik, amely lehetővé tenné, hogy azt a jelöltet válaszszák, aki a közösségnek legkevesebb költséggel járó szolgáltatást tudja nyújtani, a szükséges ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyet egy átlagos, jól vezetett és a szükséges közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez közlekedési eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek végrehajtásakor felmerülnének, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre”.

(80)

A Bizottság – tekintve, hogy az egyes feltételeket nem külön kell vizsgálni, mivel azoknak együttessen kell teljesülniük – a vizsgált ügyben megállapítja, hogy a CELF kiválasztása nem közbeszerzési eljárás keretében történt, és hogy az ellentételezés mértékét nem egy átlagos, jól vezetett és termelési eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál felmerülő költségek elemzése alapján állapították meg.

(81)

Mindezek alapján a CELF-nek nyújtott támogatás az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése szerinti állami támogatás, mivel az állami támogatás fogalmának valamennyi alkotóeleme teljesül.

(82)

A szóban forgó intézkedést ezenfelül a francia hatóságok nem jelentették be előzetesen a Bizottságnak. A támogatást ennélfogva az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével ítélték oda, amely kimondja, hogy a Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. A támogatást tehát jogellenesen nyújtották.

(83)

Mivel a kérdéses intézkedés állami támogatás, értékelni kell a belső piaccal való összeegyeztethetőségét.

(84)

A Bizottság úgy véli, hogy a vizsgált esetre nem alkalmazhatóak az EUMSZ 107. cikke (2) bekezdésében álló eltérések, mert a szóban forgó intézkedés nyilvánvaló módon nem az ott meghatározott célokat szolgálta.

(85)

A támogatásra nézve nem teljesülnek az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontjában található eltérésben foglalt feltételek sem, mivel az nem valamely, az idézett rendelkezésben említett térség fejlődését szolgálta. A 107. cikke (3) bekezdésének b) pontjában álló, a közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításnak előmozdítására vonatkozó eltérés szintén nem alkalmazható a vizsgált esetre, mivel a szóban forgó intézkedés nem szolgálta hasonló jellegű projekt előmozdítását. Mivel a támogatás nem irányult a francia gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére sem, a 107. cikke (3) bekezdésének b) pontjának második részében álló eltérés sem alkalmazható a vizsgált esetre.

(86)

A Bizottságnak ennélfogva meg kell vizsgálnia az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése c) és d) pontjának (az EK-Szerződés korábbi 87. cikke (3) bekezdése c) és d) pontjának) alkalmazhatóságát.

(87)

Tekintettel a Törvényszék 2008. április 15-i ítéletére, meg kell különböztetni az Európai Unióról szóló szerződés hatálybalépése (1993. november 1.) után nyújtott támogatásokat azoktól, amelyeket e hatálybalépést megelőzően nyújtottak, és amelyekre a szóban forgó időszakban hatályban lévő anyagi jogi rendelkezések alkalmazandók.

(88)

E célból a Bizottság megjegyzi, hogy az előző évben odaítélt támogatás negyedrészét az év elején folyósították, a fennmaradó részt pedig ősszel, miután az állami szervek ellenőrizték a kedvezményezett vállalkozás előzetes költségvetését és az év első fele folyamán tapasztalt ingadozásokat. Ha a támogatás összegét nem használták fel teljes egészében, akkor a visszamaradó összegeket levonták a következő évre előirányzott támogatásból. Az 1993. évre nyújtott támogatást tehát részben 1993 elején, a fennmaradó részt pedig 1993 őszén folyósították. A francia hatóságok 1992 végén vagy 1993 elején, de mindenképpen az Európai Unióról szóló szerződés hatálybalépését megelőzően hozták meg az 1993. évi támogatást odaítélő határozatot. A Bizottság ezért úgy véli, hogy az 1993-ra folyósított támogatást az Európai Unióról szóló szerződés hatálybalépését megelőzően alkalmazandó jogszabályok figyelembevételével kell értékelni.

(89)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének d) pontja (az EK-Szerződés korábbi 87. cikke (3) bekezdésének d) pontja) szerint „A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető […] a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, ha az az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben”.

(90)

Ellenőrizni kell tehát, hogy a CELF részére 1994 és 2001 vége között folyósított támogatások valóban kulturális célt szolgáltak-e, és hogy a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásolták-e az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket.

(91)

A Bizottság előzetesen emlékeztet arra, hogy a Törvényszék 1995. szeptember 18-i említett ítélete elismerte a CELF-nek folyósított támogatások kulturális célját. A Törvényszék tehát az ítélet 62. pontjában kimondta, hogy „Ami a jogvita tárgyát képező támogatás kulturális célzatát illeti, mindkét fél számára nyilvánvaló, hogy a francia kormány célkitűzése a francia nyelv és irodalom terjesztése”. E tekintetben a Bíróság ezenfelül megállapítja, hogy határozata meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álló tényelemek, beleértve a felperes felügyelő bizottságának 1992. szeptember 7-i levelében foglaltakat, megfelelően alátámasztották a Bizottságnak e célkitűzés valós és jogszerű mivoltáról alkotott ítéletét. Mindezek alapján helyénvaló az a végkövetkeztetés, hogy a jogvita tárgyát képező támogatás célzatának megítélése nem ütközött különösebb nehézségekbe, és a Bizottságnak nem volt szüksége további információkra e célkitűzés kulturális jellegének azonosításához.

(92)

A francia hatóságok jelezték, hogy a szóban forgó támogatások kulturális törekvést szolgáltak, mégpedig a francia nyelvű könyvek nem francia nyelvű országokban történő terjesztésének előmozdítását. Olyan tudatos politikáról van tehát szó, amely nemzetközi szinten fokozott figyelmet fordít a kulturális sokszínűség megőrzésére és ösztönzésére.

(93)

A kulturális sokszínűség megőrzése és előmozdítása ráadásul az európai modell alapelvei között is szerepel. E törekvések az EUMSZ-ben is megjelennek, a 167. cikk (1) bekezdésében (az EK-Szerződés korábbi 157. cikkének (1) bekezdése), amely szerint: „Az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget”, illetve a 167. cikk (4) bekezdésében, amely szerint: „Az Unió a Szerződések egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében, figyelembe veszi a kulturális szempontokat”.

(94)

A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a francia hatóságok által a CELF-nek a francia nyelvű könyvek terjesztéséhez nyújtott támogatás kulturális törekvéseket szolgált.

(95)

A Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy a szóban forgó intézkedések a francia hatóságok kulturális politikai törekvései szempontjából szükségesek és arányosak voltak-e.

(96)

Előzetesen emlékeztetni kell, hogy a szóban forgó intézkedéseket a Törvényszék 2002. február 28-i említett ítéletének megfelelően a francia nyelvű könyvexport piacán kell vizsgálni.

(97)

Először is, meg kell vizsgálni a támogatás szükségességét.

(98)

A francia hatóságok szerint az intézkedéseket a Kulturális Minisztérium 1980-ban, egy olyan pillanatban hirdette meg, amikor egyes szakmai szereplők (a Hachette csoport, illetve a Messageries du livre) az exportközvetítői piacról való kivonulást fontolgatta. A francia hatóságok szerint a vitatott támogatási mechanizmus rendeltetése az volt, hogy a piaci szereplőket erőfeszítésre ösztönözze annak érdekében, hogy a nem francia nyelvű régiókban működő könyvkereskedők valamennyi francia könyvekre szóló megrendelésének eleget tudjanak tenni. E kötelezettségvállalás biztosította, hogy a francia nyelvű könyvek eljuthassanak minden könyvkereskedőhöz, beleértve a távoli országok apró kereskedéseit is, még akkor is, ha azoknak mindössze néhány, ráadásul esetleg különböző kiadóknál megjelent könyvre van szükségük.

(99)

A SIDE a maga részéről elsősorban az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatot követően benyújtott észrevételek útján jelezte, hogy az érintett támogatás nem volt szükséges. Ennélfogva még ha igaz is, hogy egyes szereplők 1980-ban felhagytak az exportközvetítői tevékenységgel, a SIDE emlékeztet arra, hogy saját szervezete pontosan ebben az időszakban lépett új szereplőként a piacra. A SIDE egyebekben tagadja, hogy a CELF tevékenysége kifejezetten a kis megrendelések feldolgozásához kötődik. Különösen a francia hatóságok által közölt számadatokat kérdőjelezi meg, és úgy véli, hogy a CELF-re és a SIDE-re vonatkozó adatok arányaikban, a két vállalkozás üzleti forgalma, a teljesített megrendelések száma, illetve a rendelési tételek mennyisége tekintetében valójában igen hasonlók. Általánosabb szinten a SIDE kifogásolja azt, ahogyan a francia hatóságok a „kis megrendelések” fogalmát meghatározzák. A SIDE szerint ez a fogalommeghatározás önkényes, mivel egy megrendelés feldolgozásának költsége nem az összegének, hanem a tételek számának függvénye.

(100)

A Bizottság úgy véli, hogy a támogatás szükségességének kérdésében nem kell végleges következtetést levonni, mivel a szükségesség és az arányosság feltétele együttesen teljesül, és a (121) preambulumbekezdésben megállapítást fog nyerni, hogy az arányosság feltételének teljesítését nem bizonyították.

(101)

Másodsorban, a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedésnek az Európai Unión belüli kereskedelemre gyakorolt hatása és versenytorzító hatása igen csekély, figyelembe véve elsősorban az intézkedés által érintett összegeket, a francia könyvek más nyelvű könyvekkel való helyettesíthetőségének elenyésző mértékét, valamint a francia nyelvű könyvek nem francia nyelvű országokba irányuló exportja terén a Franciaországból, illetve a Belgiumból és Luxemburgból exportált könyvek volumene közötti nagymértékű eltérést.

(102)

Pontosabban, ami a francia nyelvű könyvexport piacát illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a CELF és a SIDE exportközvetítői tevékenységük keretében francia nyelvű könyvek nem francia nyelvű területeken történő terjesztésével foglalkoznak. A francia nyelvű országokban a nagy könyvkiadók leányvállalataikon vagy képviselőiken keresztül maguk látják el a helyi piacot. Az exportközvetítői tevékenység tehát elhanyagolható szerepet játszik ezeken a piacokon, amelyek ugyanakkor a francia nyelvű könyvek legfőbb felvevőpiacát jelentik.

(103)

A francia nyelvű könyvexport nemzeti piacán a SIDE-hez és a CELF-hez hasonló általános exportközvetítők, valamint kisebb mértékben szakosodott exportközvetítők is jelen vannak, amelyek marginálisan szintén foglalkoznak közvetlenül a végső felhasználók számára történő exporteladással, és ezek csekély konkurenciát jelentenek a két általános exportközvetítő, illetve azon könyvkereskedések számára, amelyek – többnyire alkalmi jelleggel – külföldi könyvesboltoktól vesznek fel rendeléseket, valamint az on-line könyvesboltok számára, amelyek tevékenysége az érintett intézkedés idején még meglehetősen korlátozott volt.

(104)

Az érintett piacon ezért a vitatott intézkedések a felperest érintették a legkedvezőtlenebbül. A francia hatóságok egyrészről megerősítik, hogy a „kis megrendelések programja” elvileg minden arra pályázatot benyújtó vállalkozás előtt nyitva állt, amennyiben az hajlandó volt elfogadni a támogatás odaítéléséhez kapcsolódó feltételeket. Jelzik, hogy a Kulturális Minisztérium 1991. évi elutasítását a SIDE felé azzal indokolta, hogy ő maga nem volt hajlandó teljesíteni az említett támogatás előfeltételeként meghatározott átláthatósági kötelezettséget. Más részről a SIDE jelezte, hogy a francia hatóságok azért utasították el, mert magánvállalkozásként, nem pedig kiadói szövetkezetként működött. A Kulturális Minisztérium ezen felül 1996-ban, a Bizottság 1993. május 18-i határozatának hatályon kívül helyezését követően, az eljárás mielőbbi lezárásának érdekében emlékeztette a SIDE-t, hogy a kis megrendelések támogatási rendszere korántsem a CELF részére fenntartott kiváltság. A Minisztérium 1996. szeptember 3-án kelt levél útján azt javasolta, egy megbeszélés keretében közösen vizsgálják meg, vajon a SIDE is alkalmas lenne-e – azonos átláthatósági feltételek mellett – ugyanazon feladatok ellátására, mint a CELF. Az 1996. szeptember 26-i megbeszélésen a SIDE vezetői tudatták a Kulturális Minisztériummal, hogy nem kívánnak olyan támogatási programból részesülni, amelynek a közösségi joggal való összeegyeztethetősége kétségesnek tűnhet fel a Bizottság előtt.

(105)

Mindazonáltal a fenti (101) és azt követő preambulumbekezdésekben szereplő tények a jelek szerint arra utalnak, hogy a szóban forgó intézkedés meglehetősen korlátozott mértékben befolyásolta az Európai Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket.

(106)

A Bizottságnak ugyanakkor az intézkedés arányosságának megállapítására harmadsorban össze kell vetnie a kapott támogatások összegét a CELF által a francia hatóságok szándékának elérése érdekében vállalt költségekkel.

(107)

E célból emlékeztetni kell a megrendelések feldolgozásának azon különböző szakaszaira, amelyekben az egyes felek egyetértenek:

(108)

A francia hatóságok szerint a CELF-et bizonyos, a „kis megrendelések” teljesítéséből eredő költségek terhelték. A francia hatóságok úgy vélik, hogy az exportközvetítés piacán belül egyes megrendelések teljesítése a többletköltségek miatt már semmiképpen nem rentábilis. A francia hatóságok jelezték, hogy a „kis megrendelés” értékének meghatározásához az 500 francia frankos (76,22 EUR) értékküszöböt alkalmazták, és hogy ezt a tapasztalatok alapján állapították meg. A francia hatóságok hangsúlyozták, hogy egyes 500 FRF-nál kisebb összegű megrendelések nyereségesnek, míg más ennél magasabb összegű rendelések veszteségesnek is bizonyulhatnak. Döntésük célja az volt, hogy találjanak egy olyan, gazdaságilag elfogadható módszert, amely arra tudja ösztönözni a CELF-et, hogy kevéssé rentábilis voltuk ellenére teljesítse a kis megrendeléseket.

(109)

Amint azt a Bizottság az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatában is kimondta, a francia hatóságok – az összeegyeztethetőségi vizsgálat keretében – kötelesek meghatározni a CELF által viselt tényleges költségeket.

(110)

E tekintetben az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatában a Bizottság felszólította a francia hatóságokat, hogy a Törvényszék ítélete végkövetkeztetéseinek meghatározása és a támogatás arányosságára vonatkozó határozat meghozatala érdekében szolgáljanak bizonyos információkkal. A Bizottság konkrétan az alábbi tényelemek benyújtását kérte:

(111)

A Bizottságnak – amint azt az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatában már jelezte – különösen a francia hatóságtól származó kiegészítő magyarázat és naprakész adatok hiányában nem áll módjában felhasználni a kis megrendelések programjához kapcsolódó támogatásfelhasználási elszámolást, amelyet a francia hatóságok 2003. január 17-én kelt levelükben az 1994. és 2001. év közötti időszakra vonatkozóan benyújtottak, valamint az 1998. március 5-i levélben foglalt, az analitikus könyvelés vizsgálatának lebonyolítására vonatkozó magyarázatokat.

(112)

A francia hatóságok azonban nem nyújtották be a Bizottság által az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatban kért részletes tényelemeket, és a támogatás arányosságának kérdésére vonatkozóan mindössze a 2002. szeptember 17-én, 2003. január 17-én és 2003. március 11-én egyszer már benyújtott információkat küldték meg ismét, amelyeket a Bizottságnak a Törvényszék 2008. április 15-i ítéletére tekintettel ebben a formában nem állt módjában felhasználni.

(113)

A Bizottság szolgálatai ezért 2009. október 8-án kelt levelük útján emlékeztették a francia hatóságokat az egyes említett szempontokkal kapcsolatos tényelemek továbbítására vonatkozó felhívásukra, jelezve egyúttal, hogy amennyiben a Bizottság tíz munkanapon belül nem kapja meg a kért információkat, annak az eljárási rendelet 13. cikke (1) bekezdésével összhangban a rendelkezésére álló információk alapján végleges határozatot kell hoznia, miután a 659/1999/EK rendelet 10. cikke (3) bekezdésének értelmében adott esetben információnyújtási rendelkezést adott ki.

(114)

2009. október 21-én kelt levelükben a francia hatóságok jelezték, hogy nem szolgálhatnak kiegészítő információkkal, és ismét megküldték 2009. június 9-én továbbított észrevételeiket.

(115)

2009. november 20-i határozatában (a továbbiakban: felszólítási határozat) ezért a Bizottság úgy határozott, felszólítja Franciaországot a kért információk benyújtására, mivel azok többszöri kérés ellenére sem érkeztek meg.

(116)

2009. december 2-án kelt levelükben a francia hatóságok jelezték, hogy nem szolgálhatnak kiegészítő információkkal a Bizottság számára, és hogy ismét megküldik 2009. június 9-én továbbított észrevételeiket.

(117)

Az eljárási rendelet 13. cikke kimondja, hogy „A lehetséges jogellenes támogatás vizsgálata (…) határozattal zárul. Amennyiben egy tagállam nem tartja be az információnyújtási rendelkezést, a Bizottság a határozatot a rendelkezésre álló információk alapján hozza meg.”

(118)

Amint az korábban már említésre került, a francia hatóságok nem nyújtották be a Bizottságnak az általa több ízben, utoljára a 2009. november 20-i felszólítási határozatban kért információkat.

(119)

A Bizottság ezért az eljárási rendelet 13. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló információk alapján hoz határozatot, mindazonáltal emlékeztetve arra, hogy a francia hatóságok kötelesek bizonyítani a vizsgált támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét, azaz e támogatás arányosságát.

(120)

A Törvényszék 2008. április 15-i ítélete és a Bizottság rendelkezésére álló információk fényében különösen megállapítható, hogy 1994. évi kis megrendelések feldolgozásának becsült költségei nem vonatkoztathatók a későbbi költségekre. Megállapítható továbbá, hogy nem alkalmazhatók indokolatlan költségmegosztási kulcsok és különösen az elektronikus úton továbbított megrendelések esetén nem használhatók fel azok az adatok, amelyekre vonatkozóan indokolatlan szorzótényezőket alkalmaztak. A Törvényszék ítéletében szereplő, a kis megrendelések feldolgozásához kötődő költségek számítására figyelemmel, és mivel a francia hatóságok nem nyújtották be a Bizottságnak az utóbbi által az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatban felvetett kétségek eloszlatására szolgáló információkat, a támogatás arányosságát tekintve nem állapítható meg a kis megrendelések feldolgozásához kapcsolódó tevékenység veszteséges jellege.

(121)

A Bizottság következésképpen úgy ítéli meg, nem bizonyított, hogy az 1994 és 2001 között nyújtott támogatások megfelelnek az arányosság elvének.

(122)

Ezek a támogatások ezért az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján nem összeegyeztethetők a belső piaccal.

(123)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja (az EKSz. korábbi 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja) szerint „A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető […] az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben”.

(124)

A Törvényszék 2008. április 15-i ítéletével összhangban az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének d) pontjában (az EK-Szerződés korábbi 87. cikke (3) bekezdésének d) pontjában) foglalt eltérés nem alkalmazható a CELF-nek 1980 és 1993 között nyújtott támogatásokra. Meg kell tehát határozni, hogy alkalmazható-e az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában (az EK-Szerződés korábbi 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjában) szereplő eltérés.

(125)

Ugyanígy kell tenni az 1994 és 2001 vége között folyósított támogatások esetében is, amelyekre vonatkozóan a Bizottság a fenti (122) preambulumbekezdésben megállapította, hogy az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének d) pontjában (az EK-Szerződés korábbi 87. cikke (3) bekezdésének d) pontjában) foglalt eltérés nem alkalmazható.

(126)

Annak meghatározása érdekében, hogy az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja (az EKSz. korábbi 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja) lehet-e az összeegyeztethetőség jogalapja, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó támogatások közös érdeket szolgálnak-e, és hogy a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásolják-e a kereskedelmet.

(127)

A Bizottság véleménye szerint a támogatások, a fenti meghatározás szerint valóban közös érdeket szolgálnak. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK-Szerződés korábbi 87. cikke (3) bekezdésének d) pontjában (az EUMSZ jelenlegi 107. cikke (3) bekezdésének d) pontjában) foglalt eltérésnek az Európai Unióról szóló szerződésbe történő beemelése megerősítette a korábbi 92. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján az Európai Unióról szóló szerződés hatálybalépését megelőzően alkalmazott bizottsági politikát. A Bizottság korábban e cikk alapján engedélyezte a kulturális célú támogatásokat. Ezt a gyakorlatot az Európai Unió Bírósága is megerősítette, például a Törvényszék már említett, 1995. szeptember 18-i ítéletében, amelyben a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság – az EKSz. korábbi 92. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján – kellő megalapozottsággal hozott kedvező határozatot az állam megbízásából a CELF által működtetett három támogatási rendszerről (a légi árufuvarozás támogatása, „Page à Page” program és „Plus” program).

(128)

Ezzel szemben a Bizottság úgy véli, nem bizonyított, hogy a támogatás arányos volt a kívánt céllal.

(129)

A Bizottság az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatában, majd későbbi felszólítási határozatában felszólította a francia hatóságokat, hogy az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összefüggésben nyújtsák be a támogatások arányosságára vonatkozó észrevételeiket.

(130)

Amint az korábban már megjegyzésre került, a francia hatóságok nem nyújtották be a Bizottságnak azokat az információkat, amelyek alapján megállapítható lett volna az 1980 óta nyújtott támogatások arányossága, és amelyeket a Bizottság utoljára 2009. november 20-i felszólítási határozatában kért tőlük.

(131)

Az eljárási rendelet 13. cikkének megfelelően a Bizottság ezért a rendelkezésre álló információk alapján hoz határozatot, mindazonáltal emlékeztetve arra, hogy a francia hatóságok kötelesek bizonyítani a vizsgált támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét, azaz e támogatás arányosságát.

(132)

A támogatásnak az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése d) pontjának tekintetében vett arányosságát illetően korábban ismertetett érvelés értelemszerűen ebben az esetben is érvényes.

(133)

A Bizottság következésképpen úgy ítéli meg, nem bizonyított, hogy a kifizetett támogatások megfelelnek az arányosság elvének.

(134)

Összegezve a Bizottság úgy gondolja, hogy a szóban forgó intézkedés az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján nem összeegyeztethető a belső piaccal.

(135)

A francia hatóságok többször is hangsúlyozták, hogy a CELF közfeladat ellátására kapott megbízatást, és hogy a vitatott intézkedéseket az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdése (az EKSz. korábbi 86. cikke (2) bekezdése) rendelkezéseinek fényében kell értékelni.

(136)

Ez a cikk a következőképpen rendelkezik: „Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel”.

(137)

Ebben esetben először is meg kell vizsgálni, beszélhetünk-e általános gazdasági érdekű szolgáltatásról. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következően azon ágazatok kivételével, amelyekre vonatkozóan már létezik európai uniós szabályozás, a tagállamok a feltehetően általános gazdasági érdekű szolgáltatások minősítésekor jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. Ennélfogva a Bizottság feladata annak felügyelete, hogy e mérlegelési jogkör gyakorlása során, az általános gazdasági érdekű szolgáltatások meghatározását illetően ne kövessenek el nyilvánvaló hibát.

(138)

A vizsgált esetben a francia hatóságok többször is felhívták a figyelmet arra, hogy a CELF kulturális célú közfeladat ellátására kapott megbízatást, amelynek tartalma a külföldi könyvkereskedőktől francia nyelvű könyvekre szóló valamennyi megrendelés ellátása, függetlenül azok nagyságától és jellegétől. A Bizottság véleménye szerint ez a megbízatás valóban általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekinthető.

(139)

Másodszor meg kell vizsgálni, hogy a CELF valóban megbízatást kapott-e ezen általános gazdasági érdekű szolgáltatás ellátására. Az Európai Unió ítélkezési gyakorlatával összhangban az államnak egy vagy több hivatalos jogi aktus útján kell megbízást adnia az érintett vállalatoknak az adott szolgáltatás elvégzésére, amelynek formáját az egyes tagállamok maguk határozhatják meg.

(140)

A vizsgált esetben a francia hatóságok több olyan, a CELF és a Kulturális Minisztérium között létrejött szerződést mutattak be, amelyek szerintük igazolják, hogy a CELF tényleges megbízatást kapott a szóban forgó általános gazdasági érdekű szolgáltatás elvégzésére. A francia hatóságok szerint a Könyv- és Olvasásügyi Igazgatóság 2001-ig évről évre szerződést kötött a CELF-fel.

(141)

A francia hatóságok azonban a bizottsági kérések, többek között a felszólítási határozatban foglalt felhívás ellenére nem nyújtották be az egyes érintett évekre vonatkozó közszolgáltatási szerződések másolatát.

(142)

Emellett a Bizottság birtokában lévő szerződések nem határozzák meg a közszolgáltatási kötelezettség pontos jellegét (továbbá azt az összeget sem tüntetik fel bennük, amelyen felül a megrendelések „kis megrendelésnek” tekinthetők). Ennek eredményeképpen még ezekre az évekre vonatkozóan sem létezik olyan jogi aktus, amely kellő pontossággal megnevezné a CELF-re háruló közszolgáltatási kötelezettségeket.

(143)

Következésképpen a Bizottság úgy véli, nem bizonyították, hogy a CELF csakugyan minden vizsgált évben hivatalos határozat útján kapott volna megbízást a kérdéses közszolgáltatási tevékenység végzésére.

(144)

Végül – és tekintve, hogy a szükségességi feltétel meghatározása nem szükséges, mivel a feltételek együttesen teljesülnek – a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az arányosság feltétele sem teljesül.

(145)

A Bizottság rendelkezésére álló szerződések nem szolgálnak magyarázattal a támogatás összegének kiszámítási módjára vonatkozóan. Más részről a CELF számára a támogatásfelhasználási elszámolás benyújtására vonatkozóan előírt kötelezettség mellett nem határozták meg pontosan a kiszámítás, illetve a közszolgáltatási tevékenység költségeinek ellenőrzése alapjául szolgáló paramétereket, amelyek lehetővé tennék annak tisztázását, hogy nem történt-e túlkompenzáció. Továbbá noha a szerződések előírják, hogy amennyiben a támogatás egy részét nem használják fel, évente jelentést kell készíteni, a továbbiakban nem pontosítják e mechanizmus működését, amelyet a jelek szerint a gyakorlatban nem alkalmaztak. Végül általánosságban – amint az az arányossági kritériumnak az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének tekintetében történt vizsgálata keretében is említésre került – a francia hatóságok nem szolgáltak olyan adatokkal, amelyek a Törvényszék ítéletének különböző pontjait figyelembe véve igazolják a támogatások arányosságát.

(146)

Hasonlóképpen nem nyújtották be a Bizottságnak azokat az információkat, amelyek alapján megállapítható lett volna a támogatás arányossága az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdésének tekintetében, és amelyeket a Bizottság utoljára 2009. november 20-i felszólítási határozatában kért tőlük.

(147)

Az eljárási rendelet 13. cikkének megfelelően a Bizottság ezért a rendelkezésre álló információk alapján hoz határozatot, mindazonáltal emlékeztetve arra, hogy a francia hatóságok kötelesek bizonyítani a vizsgált támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét, azaz e támogatás arányosságát.

(148)

A támogatás arányosságának az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése d) pontjának tekintetében történt vizsgálata keretében is említett okok miatt a Bizottság következésképpen úgy véli, nem bizonyított, hogy a nyújtott támogatások megfelelnek az arányosság elvének.

(149)

A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése alkalmazásnak feltételei nem teljesülnek.

(150)

Összegezve a Bizottság úgy véli, hogy a „kis megrendelések” programja nevű támogatási mechanizmus, amelyet Franciaország 1980 és 2001 vége között a CELF javára hajtott végre, a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül.

(151)

Jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatás gyanúja esetén a Bizottságnak elvben fel kell szólítania az érintett tagállamot, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére. A 659/1999/EK rendelet 14. cikke kimondja, hogy „amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére.”

(152)

Mindazonáltal a Bizottságnak figyelembe kell vennie az alábbi tényeket.

(153)

Először is a 659/1999/EK rendelet 15. cikke kimondja, hogy a Bizottság támogatás-visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető. A jogvesztő határidő azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek nyújtják, és a Bizottság vagy a Bizottság kérésére eljáró tagállam jogellenes támogatással kapcsolatos intézkedései megszakítják a jogvesztő határidőt.

(154)

Amint azt a Bizottság az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatában már kifejtette, mivel e tekintetben az érdekelt felektől nem kapott egyedi észrevételeket, úgy ítéli meg, hogy az előző preambulumbekezdésben említett szabály a vizsgált esetben alkalmazható. A Bíróság a Transalpine ügyben hozott 2006. október 5-i ítéletében (21) megállapította, hogy amennyiben a 659/1999/EK rendelet eljárási jellegű szabályokat tartalmaz, akkor azok a 659/1999/EK rendelet hatálybalépésétől, azaz 1999. április 16-ától kezdődően az állami támogatásokkal kapcsolatban a Bizottság előtt folyamatban lévő valamennyi közigazgatási eljárásra vonatkoznak. Ez az ügy pedig az 1996. június 30-a óta zajló hivatalos vizsgálati eljárás keretébe illeszkedik.