(1)

A pénzügyi világválság jelentősen fokozódott és immár az EEA bankágazatát is súlyosan befolyásolja. A különösen az Egyesült Államok jelzáloghitel-piacát és a jelzálog-fedezetű eszközöket érintő vagy az egyes bankok túlságosan kockázatos stratégiáiból eredő veszteségekből adódó specifikus problémákon túl az elmúlt hónapok során általános bizalomvesztés volt tapasztalható a bankágazaton belül. Az egyes pénzintézetek hitelkockázatával kapcsolatos széles körű bizonytalanság miatt a bankközi hitelezés piacának forrásai elapadtak, és ennek következtében a likviditáshoz való hozzáférés általában véve egyre nehezebbé vált a pénzintézetek számára.

(2)

A jelenlegi helyzet egyes pénzintézetek létét fenyegeti: ezek problémái a sajátságos üzleti modelljükre vagy üzleti gyakorlataikra vezethetők vissza, amelyek sebezhetőségét a pénzpiaci válság még inkább felszínre hozza és fokozza. Ahhoz, hogy ezen pénzintézeteknek a felszámolás helyett hosszú távú életképességet lehessen biztosítani, műveleteik tekintetében gyökeres szerkezetátalakítás végrehajtására van szükség. Az adott körülmények között a válság egyenlőképpen érinti azon pénzintézeteket is, amelyek helyzete alapvetően stabil és a nehézségeik kizárólag a likviditáshoz való hozzáférést szigorúan korlátozó általános piaci helyzetnek tudhatók be. Ezen intézmények hosszú távú életképessége kevésbé jelentős szerkezetátalakítást tesz szükségessé. Azonban az EFTA-állam által a nemzeti pénzpiaca (bizonyos) pénzintézeteinek támogatására tett lépések minden esetben előnyökhöz juttathatják ezen intézményeket más – az adott EFTA-államban vagy más EFTA-államokban működő – pénzintézetekkel szemben.

(3)

Az Ecofin Tanács 2008. október 7-én következtetéseket fogadott el, amelyekben kötelezettséget vállal a bankrendszer megbízhatóságának és stabilitásának javításához szükséges valamennyi intézkedés megtételére a bizalom helyreállításának, illetve a pénzügyi ágazat megfelelő működésének biztosítása érdekében. Többek között a rendszer szempontjából fontos veszélyeztetett pénzintézetek feltőkésítését tekintik a betétesek érdekeinek és a rendszer stabilitásának megfelelő védelmét biztosító egyik módszernek. Továbbá megállapodás született abban is, hogy az állami beavatkozásról nemzeti szinten, de összehangolt kereten belül és közös uniós elvek alapján kell dönteni (2). A Bizottság egyúttal felajánlotta, hogy rövidesen iránymutatást bocsát ki, amelyben meghatározza azt az átfogó keretet, amelyen belül gyorsan értékelni lehet a feltőkésítési és a kezességvállalási rendszereknek, valamint ezen rendszerek alkalmazása eseteinek az állami támogatásokkal való összeegyeztethetőségét.

(4)

Tekintettel az immár az alapvetően stabil bankokat is veszélyeztető válság mértékére, az európai pénzpiacok magas szintű integrációjára és kölcsönös függésére, valamint a rendszer szempontjából fontos pénzintézetek esetleges csődjének drasztikus hatására, amely a válságot tovább fokozná, a Hatóság elismeri, hogy az EFTA-államok joggal tarthatják szükségesnek, hogy pénzügyi rendszerük megóvása érdekében megfelelő intézkedéseket hajtsanak végre. A pénzügyi ágazatot jelenleg sújtó problémák különös jellegéből adódóan ezen intézkedéseknek esetleg túl kell mutatniuk az egyes pénzintézetek stabilizációján, és kiterjedhetnek általános rendszerekre is.

(5)

Mivel a jelenlegi rendkívüli körülményeket megfelelően figyelembe kell venni az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzpiacokat érintő válság kezelését célzó intézkedésekkel összefüggésben történő alkalmazásakor, a Hatóságnak biztosítania kell, hogy ezen intézkedések ne idézzenek elő szükségtelen versenytorzulást a piacon jelen lévő pénzintézetek között, illetve ne legyenek negatív továbbgyűrűző hatásaik a többi EFTA-országra nézve. E fejezet célja, hogy iránymutatással szolgáljon az általános rendszereknek, valamint e rendszerek és a rendszer szempontjából fontos ad hoc esetek egyedi alkalmazási eseteinek az EGT-megállapodással való összeegyeztethetőségére vonatkozó kritériumokról. E kritériumoknak az EFTA-államok által hozott intézkedések vonatkozásában történő alkalmazásakor a Hatóság kellő gyorsasággal fog eljárni a jogbiztonság biztosítása és a pénzpiacokba vetett bizalom helyreállítása érdekében.

(6)

A nehéz helyzetben lévő egyes vállalkozások számára nyújtott állami támogatások értékelése rendszerint az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja, valamint az állami támogatásról szóló iránymutatásoknak a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló fejezet (3) (a továbbiakban: a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásról szóló iránymutatás) szerint történik, amelyben a Hatóság kifejti, hogy az ilyen jellegű támogatások vonatkozásában miként értelmezi az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontját. Ezen iránymutatás általánosan alkalmazandó, de tartalmaz bizonyos, a pénzügyi ágazatra vonatkozó sajátos kritériumokat is.

(7)

Emellett az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint a Hatóság engedélyezheti az állami támogatást „egy közösségi tagállam vagy EFTA-állam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére” is.

(8)

A Hatóság újólag megerősíti, hogy az ítélkezési gyakorlattal és a Bizottság döntéshozatali gyakorlatával összhangban (4) az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja korlátozó értelmezést tesz szükségessé arra vonatkozóan, hogy mi minősülhet egy EFTA-állam gazdaságában bekövetkezett komoly zavarnak.

(9)

Tekintettel a jelenlegi pénzpiaci válság aggasztó mértékére és az EFTA-államok általános gazdaságára gyakorolt lehetséges hatásaira, a Hatóság úgy véli, hogy jelen körülmények között a Szerződés 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja jogalapot képezhet mindazon támogatási intézkedések esetében, amelyek e rendszerszintű válság megoldását szolgálják. Ez különösen az olyan támogatásokra érvényes, amelyeket egy adott EFTA-államban több vagy valamennyi pénzintézet rendelkezésére álló általános támogatási program útján nyújtanak. Amennyiben egy EFTA-állam pénzügyi stabilitásért felelős hatóságai kijelentik a Hatóságnak, hogy fennáll a gazdaságában bekövetkező komoly zavar veszélye, ezt a Bizottság az értékelésnél különösen figyelembe veszi.

(10)

Nem kizártak az EFTA-államok ad hoc intézkedései az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett kritériumoknak megfelelő körülmények esetén. A támogatási programok és ad hoc intézkedések esetében egyaránt, miközben a támogatás értékelésének az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint elfogadott megmentési és szerkezetátalakítási támogatásról szóló iránymutatás általános elveivel összhangban kell történnie, az adott körülmények lehetővé teszik kivételes intézkedések jóváhagyását is, így például a strukturális sürgősségi beavatkozásokat, a harmadik felek – pl. hitelezők – jogvédelmét és a hat hónapot esetlegesen meghaladó mentőintézkedéseket.

(11)

Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy fenti szempontokból következően az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja nem tekinthető főszabálynak válsághelyzetek esetében más ágazatokban, ha nem áll fenn annak hasonló kockázata, hogy azok az EFTA-állam gazdaságára összességében azonnali hatást gyakorolnak. Ami a pénzügyi ágazatot illeti, kizárólag merőben kivételes körülmények között – amikor a pénzpiacok teljes működése forog veszélyben – lehet erre a rendelkezésre hivatkozni.

(12)

Amennyiben egy EFTA-állam gazdaságában komoly zavar következett be a fent említettek szerint, az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja akkor sem alkalmazható határozatlan időre, hanem mindössze addig, amíg a válsághelyzet azt indokolja.

(13)

Következésképpen valamennyi általános támogatási programot ilyen alapon kell kidolgozni, pl. kezességvállalási vagy feltőkésítési program formájában, rendszeres időközönként felül kell vizsgálni őket, és amint az adott EFTA-állam gazdasági helyzete lehetővé teszi, a támogatást meg kell szüntetni. Elismerve, hogy egyelőre nem látható előre a pénzpiacot jelenleg sújtó rendkívüli nehézségek várható időtartama, és a bizalom helyreállítása érdekében esetleg elengedhetetlen jelezni, hogy valamely intézkedés mindaddig életben marad, amíg a válsághelyzet fennáll, a Hatóság bármely általános támogatási program összeegyeztethetősége szempontjából lényeges elemnek tekinti, hogy az EFTA-állam legalább hathavonta vizsgálja felül a programot, és a vizsgálati eredményről a Hatóságot tájékoztassa.

(14)

Továbbá a Hatóság álláspontja szerint az illikvid, de egyébiránt alapvetően stabil pénzintézeteket – amennyiben nem állnának fenn a jelenlegi kivételes körülmények – más szempontok alapján kellene értékelni, mint a belső nehézségekkel küzdő pénzintézeteket. Az első esetben ugyanis az életképességgel kapcsolatos problémák a jellegüknél fogva a külső tényezőkhöz kötődnek, és azokat sokkal inkább a pénzpiac jelenlegi rendkívüli helyzete idézte elő, mintsem a hatékonyság hiánya vagy a túlzott kockázatvállalás. Ennek eredményeképpen az ilyen intézetek életképességének támogatását célzó programokkal járó versenytorzulás általában korlátozottabb, és kisebb mértékű szerkezetátalakítást tesz szükségessé. Ezzel szemben más pénzintézetek, amelyeket feltehetőleg különösen érzékenyen érintenek a – például a hatékonyság hiányából, a gyenge eszköz-forráskezelésből vagy a kockázatos stratégiákból eredő – veszteségek, illeszkedhetnek a megmentési támogatás általános keretébe és különösen gyökeres szerkezetátalakításra, illetve a versenytorzulást mérséklő kompenzációs intézkedésekre van szükségük (5). Azonban megfelelő biztosítékok hiányában a kezességvállalási vagy feltőkésítési programok végrehajtása minden esetben lényeges versenytorzuláshoz vezethet, mivel azok a kedvezményezetteket a versenytársaik kárára jogosulatlan előnyökhöz juttatják, vagy fokozhatják a más EFTA-országokban működő pénzintézetek likviditási nehézségeit.

(15)

Ezenfelül az EGT-megállapodás állami támogatásokról szóló szabályainak alapját képező általános elvekkel összhangban, miszerint a nyújtott támogatás nem haladhatja meg a jogszerű célja eléréséhez feltétlenül szükséges szintet, és a versenytorzulást el kell kerülni vagy a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni, és kellő figyelemmel a jelenlegi körülményekre, valamennyi általános támogatási intézkedésnek meg kell felelnie az alábbi kritériumoknak:

(16)

A belső piac megfelelő működésének megőrzése érdekében szükséges, hogy az intézkedések – az EGT-megállapodásban rögzített, állami támogatásokról szóló szabályokkal és az alapvető szabadságokkal, például a megkülönböztetés tilalmával összhangban – megfeleljenek e kritériumoknak. A Hatóság az értékelése során a következő szempontokat veszi figyelembe az alább felsorolt állami támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének megállapításához.

(17)

A fenti elvek alapján a kötelezettségek védelmét szolgáló nyilatkozat, jogszabály vagy szerződéses rendszer útján történő kezességvállalási programokkal kapcsolatban a következőket kell megfontolni – azzal a kitétellel, hogy ezen értelmezések általános jellegűek és azokat hozzá kell igazítani minden egyes eset különleges körülményeihez.

(18)

Jelentős versenytorzulás következhet be, ha bizonyos piaci szereplőket kizárnak abból a körből, amely kezességvállalásban részesülhet. Azokat a feltételeket, amelyek mellett a pénzintézetek ilyen garanciában részesülhetnek, objektíven – megfelelően számításba véve az érintett pénzintézet szerepét az adott bankrendszeren belül és a gazdaság egészében – és megkülönböztetéstől mentesen kell meghatározni, hogy ily módon kiküszöbölhető legyen az intézkedésnek a szomszédos piacokra és a belső piac egészére gyakorolt indokolatlan versenytorzító hatása. Az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazásával a programnak ki kell terjednie az érintett EFTA-országban működő valamennyi intézményre – ide értve a leányvállalatokat is –, amely az adott EFTA-országban jelentős tevékenységet folytat.

(19)

A mostani rendkívüli körülmények között szükséges lehet a pénzintézetek betéteseinek újbóli megnyugtatása afelől, hogy nem fognak veszteségeket elszenvedni, így csökkenteni lehet a bankok kivét céljából történő megrohanását és az indokolatlan továbbgyűrűző negatív hatásokat a stabil helyzetű bankokra vonatkozóan. Tehát a rendszerválság fényében a lakossági betétek (és az egyéni ügyfelek tartozásainak) védelme elvileg a hatóságok válaszlépésének egyik legális alkotóelemét képezheti.

(20)

Ami a lakossági betéteken túli garanciákat illeti, a fedezendő tartozás- és kötelezettségtípusok körének lehetőség szerint a probléma konkrét forrását kell célba vennie és azt a mostani pénzügyi válság adott területen gyakorolt hatásaival szembeni fellépés érdekében szükségesnek tartott szintre kell korlátozni, ellenkező esetben a garanciák késleltethetik a szükséges alkalmazkodási folyamatot, és esetleg károsan befolyásolhatnák az ágazat morálját (6).

(21)

Ezen elv alkalmazásában a bankközi hitelezésnek a pénzintézetek közötti bizalomvesztés miatt bekövetkezett elapadása szintén indokolhatja a kezességvállalást bizonyos bankközi betéttípusok, sőt akár a rövid és közepes futamidejű adósságeszközökre, feltéve, hogy e kötelezettségek még nem rendelkeznek létező befektetői megállapodások vagy más eszközök által biztosított megfelelő védelemmel (7).

(22)

Minden olyan kezességvállalás esetében, amelynek fedezetét kiterjesztik az említett viszonylag széles alkalmazási körön kívül eső további adósságtípusokra, az indokoltság tekintetében alapos vizsgálatot kell végezni.

(23)

Az ilyen garanciák elvileg nem foglalhatnak magukban alárendelt kölcsönt (2. szintű tőke) vagy az összes kötelezettségre egyöntetűen kiterjedő fedezetet, mivel ez inkább a részvényesek és más kockázatitőke-befektetők érdekeinek védelmét szolgálná. Az ilyen adósság fedezése esetén ugyanis tőkenövelésre, és következésképpen hiteltevékenységre nyílna lehetőség, ami különleges korlátozásokat tehet szükségessé.

(24)

A lakossági betétekre vonatkozó kezességvállalási programokon túli bármely egyéb kezességvállalási programot a minimálisan szükséges időtartamra kell korlátozni. A fenti általános elvekkel összhangban, valamint figyelembe véve, hogy egyelőre nem látható előre a pénzpiac alapvető működési zavarainak várható időtartama, a Hatóság véleménye szerint minden általános támogatási program összeegyeztethetőségének szükséges elemét képezi, hogy az adott EFTA-ország hat havonta elvégezze a program felülvizsgálatát, amely során áttekinti a program további alkalmazásának indokoltságát és a pénzpiacok helyzetének alakulására tekintettel elvégzendő esetleges kiigazításokat. E vizsgálat eredményeit be kell nyújtani a Hatóság számára. Amennyiben biztosítják a vizsgálat rendszeres időközönkénti elvégzését, a Hatóság a programot hat hónapnál hosszabb – elvileg két évig terjedő – időtartamra is jóváhagyhatja. Mindaddig, amíg a pénzpiaci válság megköveteli, a Hatóság jóváhagyásával lehetőség van a program további kiterjesztésére is. Ha a program lehetőséget biztosít arra, hogy a garanciák a program tervezett kibocsátási időtartamának lejártát követően egy adott határidőig továbbra is fedezetet nyújtsanak az érintett adósságra, a túlzott versenytorzulás elkerülése érdekében további védintézkedésekre lehet szükség. Ezen intézkedések magukban foglalhatják többek között e fejezet által elvileg engedélyezettnél rövidebb kibocsátási időtartamot, az elrettentő hatású árfeltételeket, valamint a fedezett adósság megfelelő mennyiségi korlátozását.

(25)

Az állami támogatásokra vonatkozó általános elv alkalmazásában, miszerint a támogatás összegét és intenzitását a minimális szintre kell korlátozni, az EFTA-államoknak meg kell tenniük a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a kedvezményezettek és/vagy az ágazat jelentősen hozzájáruljon a kezességvállalás költségeihez, és adott esetben az állami beavatkozás költségeihez, amennyiben a kezességvállaláshoz erre sor került.

(26)

Az ilyen hozzájárulás pontos kiszámítása és összetétele az adott körülmények függvénye. A Hatóság szerint a következő összetevők (8) némelyikének vagy összességének megfelelő kombinációja elégíti ki a támogatás minimális szinten tartásának követelményét:

(27)

Mivel minden kezességvállalási program magában hordozza annak kockázatát, hogy negatív hatást gyakorol a nem kedvezményezett bankokra – ideértve a más EFTA-államokban működő bankokat is –, a programba megfelelő mechanizmusokat kell beépíteni annak érdekében, hogy az ilyen torzulások a minimálisra csökkenjenek, illetve ki lehessen küszöbölni a kedvezményezettek állami kezességvállalásból adódó előnyös helyzetével kapcsolatos esetleges visszaéléseket. Ezek az ágazat moráljára gyakorolt káros hatás kockázatának elkerülése szempontjából szintúgy fontos védintézkedések közé tartozhat a következő összetevők némelyikének vagy összességének megfelelő kombinációja (10):

(28)

A Hatóság véleménye szerint annak érdekében, hogy a versenytorzulás veszélye a lehető legbiztosabban elkerülhető legyen, az általános kezességvállalási programokat olyan átmeneti sürgősségi intézkedésnek kell tekinteni, amelynek célja a jelenlegi pénzpiaci válság heveny tüneteinek orvoslása. Az ilyen intézkedések értelemszerűen nem adhatnak teljes körű választ a pénzpiaci szervezet működésében tapasztalható strukturális zavarok okozta válság legmélyebb okaira vagy az egyes pénzintézetek sajátos problémáira, illetve a két tényező kombinációjára.

(29)

Következésképpen egy adott kezességvállalási programot kellő időben végrehajtott, és az ágazat egésze számára szükséges kiigazító intézkedéseknek és/vagy az egyes kedvezményezettek szerkezetátalakításának vagy felszámolásának kell kísérniük, különös tekintettel azon kedvezményezettekre, amelyek esetében kezességvállalásra van szükség.

(30)

Amikor a kezességvállalási programot egyes pénzintézetek javára kell igénybe venni, elengedhetetlen, hogy ezt a – valamely fizetésképtelen intézmény felszínen tartását célzó, a program általános bevezetéséből adódó versenytorzuláson túl további torzulást előidéző – sürgősségi megmentési intézkedést, amint a pénzpiacok helyzete lehetővé teszi, kövessék a megfelelő lépések a kedvezményezett szerkezetátalakítására vagy felszámolására. Ez az intézkedés felveti egy, a kezességvállalás keretében történő kifizetések címzettjeire vonatkozó szerkezetátalakítási vagy felszámolási tervről szóló értesítés szükségességét, amelyet a Hatóság az állami támogatásokról szóló szabályokkal való összeegyeztethetőség tekintetében külön értékel majd (13).

(31)

A szerkezetátalakítási terv értékelésekor a Hatóság a következő követelményeket tartja szem előtt:

(32)

A Hatóság az értékelését az állami támogatásokról szóló szabályok pénzintézetekre vonatkozó alkalmazását illető múltbeli tapasztalataira alapozhatja, tekintetbe véve az aggasztó méreteket öltő és az EFTA-államok gazdaságában komoly zavarokat okozó válság sajátos jellegét.

(33)

A Hatóság szintén ügyel arra, hogy különbséget tegyen az olyan támogatási intézkedések között, amelyek kizárólag a likviditáshoz való hozzáférést illető jelenlegi szűk keresztmetszet következtében váltak szükségessé egy más szempontból alapvetően stabil pénzintézet esetében, illetve az olyan kedvezményezettnek nyújtott intézkedések között, amely ezenfelül például a sajátos üzleti modelljével vagy befektetési stratégiájával összefüggő strukturális fizetőképességi problémákkal is küzd. A kedvezményezettek ez utóbbi kategóriájának nyújtott támogatás elvileg nagyobb aggodalomra adhat okot.

(34)

A folyamatban lévő pénzügyi válságra válaszul adható másik, rendszerszintű intézkedés egy feltőkésítési program bevezetése lenne, amelyet az alapvetően stabil, de a rendkívüli pénzpiaci helyzet következtében esetleg kényszerhelyzetbe került pénzintézetek támogatására lehetne felhasználni. E program célja az lenne, hogy állami pénzeszközöket biztosítson a pénzintézetek tőkealapjának erősítéséhez, akár közvetlenül, akár a magántőke-injekció más módon történő megkönnyítése révén, a rendszerszintű továbbgyűrűző negatív hatások elkerülése érdekében.

(35)

Az általános kezességvállalási programokkal kapcsolatosan fentebb említett szempontok értelemszerűen a feltőkésítési programokra is alkalmazandók. Ez nevezetesen az alábbiak vonatkozásában igaz:

(36)

A feltőkésítési intézkedés sajátos jellege a következő szempontokat veti fel.

(37)

A támogathatóságnak objektív feltételrendszeren kell alapulnia, így például a fizetőképességi követelmények figyelembevételével olyan megfelelő tőkésítési szintet kell biztosítani, amely nem vezet indokolatlan hátrányos megkülönböztetéshez. Kívánatos lenne, ha a pénzügyi felügyeleti hatóságok értékelnék a támogatás szükségességét.

(38)

A tőkeinjekciót a minimálisan szükséges legalacsonyabb szintre kell korlátozni, és nem szabad lehetővé tenni a kedvezményezett számára, hogy agresszív üzleti stratégiákat folytasson vagy a tevékenységét kiterjessze, illetve bármely más olyan célkitűzést valósítson meg, ami indokolatlan versenytorzulást idézne elő. Ezzel összefüggésben pozitívan értékelnék a szigorúbb minimális fizetőképességi követelmények fenntartását és/vagy a pénzintézet mérlegfőösszegét. A jelenlegi válság fényében a kedvezményezettek saját forrásból történő hozzájárulásának a lehető legnagyobb mértékűnek kell lennie, beleértve a magánrészesedést is (15).

(39)

A pénzintézetek javára történő tőkebeavatkozásokat oly módon kell végrehajtani, hogy a támogatás összege a lehető legkevesebb legyen. A választott pénzeszköztől (pl. részesedés, opciószelvény, alárendelt tőke stb.) függően az érintett EFTA-államnak elvben a feltőkésítéshez biztosított állami hozzájárulás értékét tükröző jogokat kellene szereznie. Az új részesedések kibocsátási árát piacorientált értékelés alapján kell rögzíteni. Annak biztosítása érdekében, hogy az állami támogatást kizárólag kellő ellentételezés ellenében nyújtsák, a megfelelő díjazású elsőbbségi részvényekhez hasonló pénzeszközök pozitív elbírálás alá esnek. Másik lehetőségként a visszakövetelési mechanizmusok vagy jobb megtérülést biztosító záradékok bevezetését szintén meg kell fontolni.

(40)

Hasonló szempontok vonatkoznak emellett más olyan intézkedésekre és programokra is, amelyek a probléma megoldását a pénzintézet eszközoldaláról közelítik meg. Különösen amennyiben egy adott EFTA-állam vásárlás vagy swapügylet útján eszközöket szerez, ezt úgy kell lebonyolítani, hogy az értékelés tükrözze a bennük rejlő kockázatot anélkül, hogy az eladó felet bármilyen indokolatlan hátrányos megkülönböztetés érné.

(41)

A támogatási program jóváhagyása nem mentesíti az EFTA-államot azon kötelezettsége alól, hogy hathavonta jelentést küldjön a hatóságnak a támogatás felhasználásáról, illetve a beavatkozás időpontját követő 6 hónapon belül egyedi terveket nyújtson be a kedvezményezett vállalkozásokra vonatkozóan (16).

(42)

Csakúgy, mint a kezességvállalási programok esetében, de tekintetbe véve a feltőkésítési intézkedések természetüknél fogva visszafordíthatatlan jellegét, a Hatóság e tervek értékelését olyan módon fogja elvégezni, hogy biztosítsa a program keretén belül végrehajtott feltőkésítés végeredményének és az ilyen programon kívül végrehajtott feltőkésítés végeredményének koherenciáját a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásról szóló iránymutatás elveivel összhangban, figyelemmel a pénzpiacok rendszer szintű válságának sajátosságaira.

(43)

A jelenlegi pénzügyi válsággal összefüggésben valamely EFTA-állam szintén kívánatosnak tarthatja a joghatósága alá eső egyes pénzintézetek ellenőrzött felszámolását. Ilyen ellenőrzött felszámolás, amelyre esetleg állami pénzeszközök bevonásával kerül sor, egyedi esetekben alkalmazható, akár második lépésként – valamely egyedi pénzintézetnek nyújtott megmentési támogatást követően, ha nyilvánvalóvá válik, hogy utóbbi sikeres szerkezetátalakítása nem elérhető –, akár egyszeri intézkedésként. Az ellenőrzött felszámolás egy általános kezességvállalási program elemét is képezheti, pl. ha valamely EFTA-állam kezdeményezi azon pénzintézetek felszámolását, amelyek számára a kezességvállalási programot aktiválni kell.

(44)

Az ilyen program és a programon keretén belül végrehajtandó egyedi felszámolási intézkedések értékelése értelemszerűen a kezességvállalási programok tekintetében fentebb leírtak mintájára történik.

(45)

A felszámolási intézkedés sajátos jellege a következő szempontokat veti fel.

(46)

A felszámolás során különös figyelmet kell fordítani a morális kockázat minimálisra csökkentésére, nevezetesen azáltal, hogy a részvényeseket és esetleg a hitelezők bizonyos kategóriáit kizárják abból a körből, amely az ellenőrzött felszámolás keretében bármilyen támogatásban részesülhet.

(47)

Az indokolatlan versenytorzulás elkerülése érdekében a felszámolási szakaszt a felszámolás megfelelő lefolytatásához feltétlenül szükséges időtartamra kell korlátozni. Mindaddig, amíg a kedvezményezett pénzintézet működik, új tevékenységbe nem kezdhet, hanem csak a már folyamatban lévőket viheti tovább. A bankkoncessziót a lehető leghamarabb vissza kell vonni.

(48)

Annak biztosítása mellett, hogy a támogatás összege ne haladja meg a cél eléréséhez feltétlenül szükséges minimumot, szem előtt kell tartani azt is, hogy a jelenlegi pénzügyi zavarok között a pénzügyi stabilitás megóvása érdekében szükséges lehet a felszámolt bank egyes hitelezőinek támogatási intézkedéseken keresztül történő kiegyenlítése. Az ilyen célú különféle kötelezettségtípusokra vonatkozó feltételek megválasztásánál ugyanazon szabályokat kell alkalmazni, mint a kezességvállalási programok által fedezett kötelezettségek esetében.

(49)

Annak biztosítása érdekében, hogy a pénzintézet egészének vagy részeinek vásárlói, illetve maguk az értékesített vállalkozások támogatásban ne részesülhessenek, igen fontos bizonyos értékesítési feltételek tiszteletben tartása. A Hatóság a következő feltételeket veszi figyelembe annak megállapításakor, hogy megvalósul-e támogatás:

(50)

Ha ezen feltételek alkalmazása során fény derül rá, hogy a vásárlók vagy az értékesített vállalkozások javára támogatást nyújtottak, e támogatás összeegyeztethetőségét külön kell értékelni.

(51)

Amikor az EFTA-államok egyes pénzintézetek heveny likviditási nehézségeit igyekeznek orvosolni, kívánatosnak tarthatják, hogy a kezességvállalási vagy feltőkésítési programokat más formában nyújtott, állami forrásból származó likviditási támogatással egészítsék ki (ideértve a központi bank forrásait is). Amennyiben egy EFTA-állam/központi bank nem az egyes bankokat szolgáló szelektív intézkedésekkel reagál egy bankválságra, hanem olyan általános intézkedéseket hoz, amelyek valamennyi hasonló piaci szereplő számára nyitottak (azaz az egész piac számára egyenlő feltételekkel biztosít kölcsönt), az ilyen általános intézkedések gyakran kívül esnek az állami támogatásokról szóló szabályok hatályán, és nem szükséges azokat bejelenteni a Hatóság felé. A Hatóság véleménye szerint például a központi bankok monetáris politikával kapcsolatos tevékenységei – így a nyíltpiaci műveletek és a jegybanki rendelkezésre állás – nem tartoznak az állami támogatásokról szóló szabályok hatálya alá. Bizonyos sajátságos esetekben egy adott pénzintézetnek szánt célzott támogatás sem feltétlenül minősül állami támogatásnak. A Bizottság döntéshozatali gyakorlatát (17) követve a Hatóság azon az állásponton van, hogy a pénzintézet számára központi banki források nyújtása ilyen esetben, bizonyos feltételek megléte esetén nem minősül támogatásnak; például abban az esetben, ha:

(52)

A Hatóság véleménye szerint a jelenlegi rendkívüli helyzetben egy állami forrásból történő (ideértve a központi bankot) likviditási segítségnyújtás – ha az támogatást képez – összeegyeztethetőnek tekinthető a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásról szóló iránymutatás elvei értelmében. Feltéve, hogy az ilyen likviditási programot hathavonta rendszeresen felülvizsgálják (18) a Bizottság a programot hat hónapnál hosszabb – elvileg két évig terjedő – időtartamra is jóváhagyhatja. Amennyiben pénzpiaci válság megköveteli, a Hatóság jóváhagyásával lehetőség van a program további kiterjesztésére is.

(53)

Amikor a Hatóság az ebben a fejezetben szereplő intézkedésekre vonatkozóan a pénzpiacok aktuális helyzetének figyelembevételével alkalmazza az állami támogatásokról szóló szabályokat, az EFTA-államokkal együttműködve biztosítania kell, hogy ezen intézkedések egyrészt elérjék a céljukat, másrészt hogy az EFTA-államokon belül és azok között emiatt keletkező versenytorzulás a minimális szinten maradjon. Ezen együttműködés megkönnyítésére, illetve annak érdekében, hogy az EFTA-államok és a harmadik felek számára biztosítsák a szükséges jogbiztonságot a végrehajtott intézkedések EGT-megállapodással való összeegyeztethetősége tekintetében (ami fontos tényező a pénzpiac iránti bizalom helyreállítása szempontjából), rendkívül lényeges, hogy az EFTA-államok a lehető leghamarabb és legteljesebb formában – és mindenképpen az intézkedés végrehajtása előtt – tájékoztassák a Hatóságot szándékukról, és a támogatási terveiket bejelentsék számára. A Hatóság vállalja, hogy a hiánytalan bejelentések kézhezvételét követően biztosítja a támogatási intézkedések gyors jóváhagyását.

—

a beavatkozásoknak kellő időben kell történniük, és a támogatásoknak elvileg átmeneti jellegűnek kell lenniük,

—

a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk az adófizetők érdekeit,

—

a részvényeseknek viselniük kell a beavatkozás megfelelő következményeit,

—

a tagállamoknak képeseknek kell lenniük a vezetés megváltoztatására,

—

a vezetés nem őrizhet meg jogalap nélküli előnyöket – a kormányok hatáskörrel rendelkezhetnek többek között a javadalmazásba való beavatkozásra,

—

védeni kell a versenytársak jogos érdekeit, különösen az állami támogatásra vonatkozó szabályok révén,

—

kerülni kell a továbbgyűrűző negatív hatásokat.

(1)

Az EFTA Felügyelet Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) Az állami támogatásokról szóló szabályok alkalmazása a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre című, 2009. január 29-i iránymutatása (3) (a továbbiakban: a bankokról szóló iránymutatás) elismeri, hogy a feltőkésítési programok képezik az egyik olyan kulcsfontosságú intézkedést, amelyet az EFTA-államok (4) a pénzpiacok stabilitásának és megfelelő működésének megőrzése érdekében megtehetnek.

(2)

Az Ecofin Tanács 2008. október 7-i ülésén és az eurocsoport 2008. október 12-i találkozóján a feltőkésítés kérdése hasonló szellemben került napirendre, és azzal a következtetéssel zárult, miszerint „a kormányok kötelezettséget vállalnak arra, hogy szükség esetén kellő mennyiségű tőkét bocsátanak rendelkezésre, de minden lehetséges eszközzel a magántőke-emelést támogatják. A pénzintézeteket kötelezni kell arra, hogy elfogadjanak további korlátozásokat, nevezetesen annak megakadályozása érdekében, hogy az említett intézkedésekkel a kedvezményezettek körén kívül esők kárára visszaéljenek”, és „védeni kell a versenytársak jogos érdekeit, különösen az állami támogatásra vonatkozó szabályok révén.”

(3)

2008 decemberét megelőzően a Bizottság három tagországban hagyott jóvá feltőkésítési programokat, valamint egyedi feltőkésítési intézkedéseket, az úgynevezett bankokról szóló közleményben foglalt alapelvekkel összhangban (5). A Bizottság a – nevezetesen törzsrészvények és elsőbbségi részvények formájában történő – feltőkésítést különösen azzal a feltétellel engedélyezte, hogy piacorientált ellentételezési rendszer, illetve megfelelő magatartási biztosítékok kerülnek bevezetésre és rendszeres felülvizsgálatot hajtanak végre. Mindazonáltal, mivel a jelenleg tervezett feltőkésítési programok jellege, hatálya és feltételrendszere meglehetősen eltérő, a tagállamok és a kedvezményezett pénzintézetek egyaránt kifejezték igényüket egy olyan részletesebb iránymutatás iránt, amely támpontot nyújt számukra arról, hogy a feltőkésítés bizonyos sajátos formái állami támogatásnak tekinthetők-e. Különösen egyes államok a bankok feltőkésítését nem elsősorban megmentési céllal helyezték kilátásba, hanem annak érdekében, hogy kölcsönöket biztosítsanak a reálgazdaság számára. Ezen iránymutatás az ezután bevezetendő feltőkésítési programokra vonatkozóan nyújt útmutatást, és lehetőséget teremt a meglévő feltőkésítési programok kiigazítására.

(4)

A pénzpiacok jelenlegi helyzetének fényében a bankok feltőkésítése számos célkitűzést szolgálhat. Mindenekelőtt a feltőkésítés hozzájárul a pénzügyi stabilitás helyreállításához, és segít visszaadni a bankközi hitelezéshez szükséges bizalmat. Ezenfelül a kiegészítő tőkejuttatás támaszul szolgál a recessziós időszakok veszteségeinek enyhítésére, és csökkenti a fizetésképtelenné váló bankok kockázatát. A jelenlegi körülmények között – amelyek különösen a Lehman Brothers pénzintézet összeomlása után álltak elő – az alapvetően stabil bankoknak tőkeinjekciókra lehet szükségük, válaszul azon széles körben elterjedt nézetre, miszerint magasabb sajáttőke-arány szükséges, tekintettel a múltban alábecsült kockázatra és a megnövekedett finanszírozási költségekre.

(5)

Másodsorban a feltőkésítések a reálgazdaság számára biztosított hitelek céljául is szolgálhatnak. Előfordulhat, hogy az alapvetően stabil bankok inkább korlátozni kívánják a hitelnyújtást a kockázat elkerülése és a magasabb sajáttőke-arány fenntartása érdekében. Az állami tőkeinjekció segítségével elkerülhetők a hitelnyújtási korlátozások, illetve csökkenthet annak esélye, hogy a pénzpiac nehézségeit más ágazatokra is áthárítsák.

(6)

Harmadsorban az állami feltőkésítés megfelelő megoldást kínálhat azon pénzintézetek számára is, amelyeknek a sajátos üzleti modelljük vagy befektetési stratégiájuk miatt fizetésképtelenséggel kell szembenézniük. A valamely egyéni bank számára sürgősségi támogatásként nyújtott, állami forrásból történő tőkeinjekció szintén hozzájárulhat az adott bank esetleges fizetésképtelenségével járó rövid távú rendszerszintű hatások elkerüléséhez. A feltőkésítés hosszabb távon támogatja azon erőfeszítéseket, amelyek az adott bankot visszavezetik a hosszú távú életképesség útjára, vagy annak zökkenőmentes felszámolására irányulnak.

(7)

E közös célkitűzések szem előtt tartása mellett bármely feltőkésítési program vagy intézkedés értékelésénél számításba kell venni az esetleges versenytorzulást, amely három különböző szinten fordulhat elő.

(8)

Először, a valamely EFTA-állam által a saját bankjai javára végrehajtott feltőkésítés nem juttathatja e bankokat indokolatlan versenyelőnyhöz más tagállamok bankjaival szemben. Amennyiben – megfelelő kockázatalapú indokolás hiányában – előbbiek a más EFTA-állambeli versenytársaiknál jóval alacsonyabb árfolyamon jutnak tőkéhez, az lényegesen befolyásolhatja egy adott bank versenyhelyzetét a szélesebb körű egységes európai piacon. Emellett ha valamely EFTA-államban túlzott mértékű támogatásnyújtásra kerül sor, az EFTA-államok között olyan versenyfutás kezdődhet meg, amely nehézségeket okoz a feltőkésítési programokkal nem rendelkező többi EFTA-állam gazdasága számára. Az egységes feltételek biztosításának fenntartásához nélkülözhetetlen az állami forrásból történő tőkeinjekciók ellentételezéséről, valamint a feltőkésítéssel kapcsolatos egyéb feltételekről szóló következetes és összehangolt megközelítés. Az e téren tett egyoldalú és összehangolatlan fellépések szintén alááshatják a pénzügyi stabilitás helyreállítása érdekében tett erőfeszítéseket („Tisztességes verseny biztosítása az EFTA-n belül”).

(9)

Másodszor, az olyan feltőkésítési programok, amelyek egy adott EFTA-állam összes bankja felé nyitottak anélkül, hogy megfelelő mértékben különbséget tennének a kedvezményezett bankok között a kockázati profiljuk függvényében, indokolatlan versenyelőnyhöz juttathatják a nehéz helyzetben lévő vagy gyengébb teljesítményt nyújtó bankokat az alapvetően stabil és hatékonyabb bankokkal szemben. Ez versenytorzulást eredményez a piacon, torzítja az ösztönző hatást, növeli az erkölcsi kockázatot és gyengíti az európai bankok általános versenyképességét („Tisztességes verseny biztosítása a bankok között”).

(10)

Harmadszor, az állami feltőkésítés – és különösen annak ellentételezése – nem járhat olyan hatással, hogy ennek következtében az állami forrásban nem részesülő, de a piacon kiegészítő tőkebevitelt kereső bankok lényegesen kedvezőtlenebb versenyhelyzetbe kerüljenek. Az olyan állami feltőkésítési program, amely kizárja a piac alapú műveleteket, meghiúsítja a piac rendes működéséhez való visszatérést („A piac rendes működéséhez való visszatérés biztosítása”).

(11)

Minden javasolt feltőkésítés halmozódó hatást gyakorol a versenyre az említett három szint bármelyikén. Mindazonáltal egyensúlyt kell biztosítani e versennyel kapcsolatos aggályok, illetve a pénzügyi stabilitás helyreállítására, a reálgazdaság számára nyújtandó hitelek biztosítására és a fizetésképtelenség kockázatának orvosolására vonatkozó célkitűzések között. Egyfelől a tőkéhez való hozzáférést elég kedvező feltételek szerint kell biztosítani a bankok számára ahhoz, hogy a feltőkésítés a szükségesnek megfelelő hatékonysággal járjon. Másfelől a feltőkésítési intézkedésekhez kapcsolódó kritériumokat oly módon kell meghatározni, hogy azok egységes feltételeket biztosítsanak minden piaci szereplő számára, valamint hosszabb távon lehetővé tegyék a piac normális működéséhez való visszatérést. Tehát az intézkedéseknek arányosnak és átmeneti jellegűnek kell lenniük, és azokat oly módon kell meghatározni, hogy ösztönözzék a bankokat az állami források mielőbbi törlesztésére – amint azt a piaci körülmények lehetővé teszik –, annak érdekében, hogy a válságból egy versenyképes és hatékony európai bankágazat kerülhessen ki. A tőkeinjekciók piacorientált árképzése jelentheti a legjobb biztosítékot a tőkésítés szintjén megnyilvánuló indokolatlan egyenlőtlenségekkel, valamint az ilyen tőke nem megfelelő felhasználásával szemben. A tagállamoknak minden esetben biztosítaniuk kell, hogy az érintett bank feltőkésítése valós szükségszerűségen alapul.

(12)

A pénzügyi stabilitás és a versennyel kapcsolatos célkitűzések közötti egyensúly megteremtésének szükségessége kiemeli egyfelől az alapvetően stabil, hatékony bankok és másfelől a nehéz helyzetben lévő, gyenge teljesítményt nyújtó bankok közötti különbségtétel fontosságát.

(13)

Ezért a feltőkésítési intézkedések értékelésénél – akár programok, akár egyéni bankok számára nyújtott támogatás formájában kerüljenek sorra – a Bizottság különös figyelmet szentel a kedvezményezettek kockázati profiljának (6). Elvileg a magasabb kockázati profillal rendelkező bankoknak többet kell fizetniük. A számos különböző bank számára nyitott feltőkésítési programok kidolgozásánál az EFTA-államoknak körültekintően mérlegelniük kell a részvételi kritériumokat és a különböző kockázati profillal rendelkező bankok számára nyújtott elbánást, és ez utóbbiban következésképpen különbséget kell tenniük (lásd az I. mellékletet). Figyelembe kell venni az olyan bankok helyzetét, amelyek a jelenlegi rendkívüli körülmények miatt kerültek nehéz helyzetbe, jóllehet a válságot megelőzően alapvetően stabil bankoknak számítottak volna.

(14)

Az olyan mutatók mellett, mint a jogszabályi fizetőképességi követelményeknek való megfelelőség és a nemzeti felügyeleti hatóságok által igazolt várható tőkemegfelelés, a swapügyletek válság előtti prémiumai és minősítései például szintén jó alapul szolgálhatnának az egyes bankok különböző ellentételezési mértékének megállapításánál. Az aktuális prémiumok szintén tükrözhetik azon különös veszélyeket, amelyek gyengíteni fogják egyes bankok versenyhelyzetét az általános válságból való kilábalás közben. A válság előtti és az aktuális prémiumok mindenképpen tükrözik a kétes eszközök esetleges megléte okozta terhet és/vagy a bank üzleti modelljének gyengeségét, ami a rövid távú finanszírozástól való túlzott függőség vagy a szokatlan mértékű tőkeáttétel miatt következett be.

(15)

Kellően indokolt esetben szükséges lehet rövid távon alacsonyabb ellentételezés elfogadása a nehéz helyzetben lévő bankok esetében, azon feltevésből kiindulva és azzal a feltétellel, hogy hosszabb távon a javukra végrehajtott állami intézkedés költségei tükröződni fognak az életképesség helyreállításához szükséges szerkezetátalakításban, és számításba lehet venni a részükre kompenzációs intézkedések formájában nyújtott támogatás versenyre gyakorolt hatását. Az alapvetően stabil bankok viszonylag alacsony árakon részesülhetnek feltőkésítésben, és ennek megfelelően sokkal kevésbé szigorú feltételek szerint juthatnak hosszú távú állami támogatáshoz, feltéve, hogy az eszközök törlesztésére vagy átváltására vonatkozó feltételeket elfogadják. Ezáltal biztosítani lehet az állami beavatkozás átmeneti jellegét és célkitűzéseit, nevezetesen a pénzügyi stabilitás/a gazdaság számára történő hitelnyújtás helyreállítását, valamint a források nagyobb stratégiai célok érdekében történő visszaélésszerű felhasználásának elkerülését.

(16)

Az Európai Központi Bank – a Kormányzótanácsa által 2008. november 20-án megfogalmazott ajánlásokban – teljesítményértékelő módszert javasolt az euroövezet alapvetően stabil bankjai javára nyújtott állami feltőkésítési intézkedések árképzésére. Az ajánlások fő megfontolásai teljesen összhangban állnak a jelen bevezetésben kifejtett elvekkel. Az EKB – különös feladataival és kötelezettségeivel összhangban – rendkívüli hangsúlyt fektetett a feltőkésítési intézkedések hatékonyságára a pénzügyi stabilitás erősítése és a reálgazdaság számára nyújtott hitelek zavartalan folyósításának elősegítése érdekében. Ugyanakkor kiemelte, hogy olyan piacorientált árképzésre van szükség, amely számításba veszi egyrészt azt a különös kockázatot, amit az egyes kedvezményezett bankok jelentenek, és másrészt a versenyben lévő bankok közötti egyenlő feltételek megőrzésének szükségességét.

(17)

Bár az EFTA-államok nem tagjai az EKB-nak, a Hatóság üdvözli az EKB ajánlásait, amelyek a megtérülési ráta szerinti sávon alapuló árképzési rendszert javasolnak a tőkeinjekciók számára azon kedvezményezett bankok esetében, amelyek – függetlenül attól, hogy a kockázati profiljuk eltérő – alapvetően stabil pénzintézeteknek számítanak. E dokumentum célja, hogy kiterjessze az iránymutatást az ellentételezési ráták mellett egyéb feltételekre, valamint azon követelményekre is, amelyeket az alapvetően nem stabil bankoknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy állami tőkéhez juthassanak.

(18)

Egyébiránt – elismerve, hogy a jelenlegi kivételes piaci árfolyamok nem tekinthetők elfogadható referenciaértéknek a tőkejuttatás ellentételezési szintjének helytálló meghatározása szempontjából – a Hatóság véleménye szerint az EFTA-államok által tett feltőkésítési intézkedéseknek figyelembe kell venniük a válság előtti időszakban alábecsült kockázati szintet. Máskülönben az állami ellentételezési ráták indokolatlan versenyelőnyökhöz juttathatják a kedvezményezetteket, és esetleg meghiúsíthatják a magánforrásból történő feltőkésítést.

(19)

A piaci árfolyamokhoz közeli árképzés jelenti a legjobb garanciát a versenytorzulások korlátozására (7). Ebből következik, hogy a feltőkésítési intézkedéseket oly módon kell kidolgozni, hogy azok számításba vegyék az egyes pénzintézetek piaci helyzetét – ideértve azok kockázati profilját és fizetőképességi szintjét is –, illetve fenntartsák az egységes feltételeket azáltal, hogy nem nyújtanak túlságosan jelentős támogatást a jelenlegi piaci alternatívákhoz képest. Emellett az árképzési feltételeknek arra kell ösztönözniük a bankokat, hogy a válság elmúltával a lehető leghamarabb törlesszék tartozásukat az állam felé.

(20)

A fenti elvekből kiindulva a következő tényezőket kell figyelembe venni a feltőkésítési intézkedések általános kialakításának értékelésekor: a feltőkésítés célja, a kedvezményezett bank stabilitása, az ellentételezés, a kilépés ösztönzése – különösen az állami tőke magánbefektetőktől származó tőkével történő felváltása érdekében (8) hogy ily módon biztosítható legyen az állami jelenlét átmeneti jellege a banktőkében –, biztosítékok a támogatással való visszaélés és a versenytorzulás megakadályozására, valamint a feltőkésítési program hatásainak és a kedvezményezettek helyzetének rendszeres jelentések vagy adott esetben szerkezetátalakítási tervek formájában történő felülvizsgálata.

(21)

Amennyiben az állami tőkeinjekcióra azonos feltételek mellett jelentős (30 %-os vagy annál magasabb) magánbefektetői részvétellel kerül sor, a Hatóság elfogadja az ügyletre vonatkozó ellentételezést (9). Mivel az ilyen típusú ügylet nem vet fel komoly aggályokat a versenyt illetően, kivéve, ha az ügylet feltételeiből következően a magánbefektetőknek nyújtott ösztönzők jelentősen torzulnak, elvileg nem látszik szükségesnek a verseny védelmét szolgáló biztosítékok vagy kilépési ösztönzők előzetes beépítése.

(22)

A Hatóság a fenti kategóriába tartozó bankok javára történő feltőkésítési intézkedések értékelésekor különösen nagy figyelmet fordít az alapvetően stabil bankok, illetve a (12)–(15) bekezdésben említett egyéb bankok megkülönböztetésére.

(23)

Az általános ellentételezésnek megfelelő módon számításba kell vennie a következő tényezőket:

(24)

Az állami feltőkésítések ellentételezésének mértéke nem lehet olyan magas, mint az aktuális piaci szint (15 %) (12) mivel ez utóbbi nem feltétlenül tükrözi a normálisnak tekintett piaci feltételeket (13). Következésképpen a Hatóság kész annak elfogadására, hogy az alapvetően stabil bankok feltőkésítésének ára az aktuális piaci árfolyamnál alacsonyabb legyen, annak érdekében, hogy megkönnyítse a bankok számára az ilyen eszközökhöz való hozzájutást, és ebből következően elősegítse a pénzügyi stabilitás helyreállítását és a reálgazdaság számára történő hitelnyújtást.

(25)

Ugyanakkor kívánatos, hogy az állami feltőkésítések tekintetében várható teljes megtérülés ne térjen el túlságosan az aktuális piaci feltételektől, mert i. annak el kell kerülnie a kockázat válság előtti időszakban szokásos alulértékelését; ii. tükröznie kell az új áregyensúly megteremtésének időzítésével és szintjével kapcsolatos bizonytalanságokat; iii. ösztönzőket kell biztosítania a programokból való kilépésre; és iv. a minimálisra kell csökkentenie a verseny torzításának kockázatát az EFTA-államok, illetve azon bankok között, amelyek jelenleg állami támogatás nélkül szereznek tőkét a piacról. Lényeges, hogy a megtérülési ráta ne essen túlságosan távol az aktuális piaci árfolyamoktól, hogy ily módon elkerülhető legyen a magánszektor útján történő feltőkésítések kiszorítása, illetve könnyebben vissza lehessen térni a normális piaci feltételekhez.

(26)

A Bizottság a „feltőkésítési közleményben” (14) olyan módszereket ismertetett, amelyek segítségével meg lehet határozni a feltőkésítés belépési költségét. A Hatóság az alább ismertetett módszereket hasonlóan fogja alkalmazni annak figyelembevételével, hogy az EFTA-államok nem tagjai az eurorendszernek. A Bizottság álláspontja szerint az eurorendszer 2008. november 20-i ajánlásai megfelelő módszert fektettek le a feltőkésítés belépési költségének meghatározására. Az eurorendszer szempontjából az e módszer segítségével számított ellentételezés megfelelő alapot (belépési szintet) teremt az alapvetően stabil bankok feltőkésítéséhez előírt nominális megtérülési ráta biztosításához. Ez az ár kiigazítható felfelé, hogy számításba vegyék az állami tőke törlesztése ösztönzésének szükségességét (15). A Bizottság úgy véli, hogy egy ilyen kiigazítás a versenytorzulás megakadályozásának célját is szolgálná.

(27)

Az eurorendszer ajánlásainak megfelelően az alapvetően stabil bankok esetében alkalmazandó feltőkésítési eszközöknek – elsődleges részvények vagy más hibrid eszközök – a kormány által előírt megtérülését a következők figyelembevételével meghatározott „árfolyosó” alapján lehetne meghatározni: i. az alárendelt kölcsönök előírt megtérülési rátája, amely az alsó határértéket jelenti; és ii. a törzsrészvények előírt megtérülési rátája, amely a felső határértéket jelenti. Az árfolyosó kiszámításának módszere különböző elemeken alapul, amelyeknek az egyes intézmények (vagy hasonló intézmények egy csoportja) és az EFTA-államok egyedi jellemzőit is tükrözniük kell. A Bizottság megállapította, hogy a vonatkozó paraméterek (államkötvények hozama, CDS-prémiumok, részvénykockázati prémiumok) átlagértékét (középérték vagy medián) használó módszer alkalmazása egy 7 %-os átlagos megtérülési folyosót határoz meg az elsőbbségi részvények vonatkozásában, amelyek jellemzői hasonlóak az alárendelt kölcsönökéhez, valamint 9,3 %-os előírt átlagos megtérülést az euroövezet bankjainak törzsrészvényei esetében. Ez az átlagos árfolyosó, mint olyan, egy indikatív sávot jelent.

(28)

Az alapvetően stabil bankok esetében a Hatóság a fenti módszeren alapuló minimális ellentételezést fogja elfogadni. Ez az ellentételezés az egyes bankok szintjén különböző lehet, különböző paraméterek alapján:

(29)

Az EFTA-államok választhatnak olyan árazási formulát, amely ezenfelül áremelési vagy visszafizetési záradékot is tartalmaz. Ezeket a jellemzőket megfelelően kell kiválasztani annak érdekében, hogy miközben bátorítják a bankoknak nyújtott állami tőketámogatás mielőbbi befejezését, elkerülhető legyen a tőkeköltségek jelentős növekedése.

(30)

A Hatóság alternatív árazási módszereket is el fog fogadni, amennyiben azok olyan ellentételezést eredményeznek, amelyek magasabbak a fenti módszerrel kalkulált eredménynél.

(31)

A feltőkésítési intézkedéseknek megfelelő ösztönzőket kell tartalmazniuk ahhoz, hogy amint azt a piac lehetővé teszi, törlesszék az állami tőkét (17). A bankok alternatív tőke keresésére ösztönzésének legegyszerűbb módja az, hogy az EFTA-államok megfelelően magas ellentételezést kérjenek az állami feltőkésítésért. Emiatt a Hatóság hasznosnak találja, hogy a meghatározott belépési árat általánosan megnöveljék (18) a kilépés ösztönzése érdekében. Egy olyan árazási konstrukció, amely az eltelt idő függvényében növeli az árakat és gyorsított visszafizetési záradékokat tartalmaz, erősíteni fogja ezt a kilépést ösztönző mechanizmust.

(32)

Ha egy EFTA-állam úgy dönt, hogy nem emeli az ellentételezés nominális mértékét, megfontolhatja annak lehetőségét, hogy az ellentételezés teljes összegét emeli vételi opciók vagy törlesztési záradékok útján, vagy olyan mechanizmusok segítségével, amelyek ösztönzik a magántőke emelését, például az osztalékfizetésnek az állam felé történő törlesztési kötelezettséghez kötésével, amely idővel folyamatosan emelkedik.

(33)

Az EFTA-államok restriktív osztalékpolitika alkalmazását is fontolóra vehetik az állami beavatkozás átmeneti jellegének biztosítása érdekében. A restriktív osztalékpolitika összhangban állna azzal a célkitűzéssel, hogy biztosítottak legyenek a kölcsönök a reálgazdaság számára, és hogy erősödjön a kedvezményezett bankok tőkealapja. Ugyanakkor fontos lenne, hogy lehetséges legyen az osztalékok fizetése abban az esetben, amikor ez ösztönzi a pótlólagos magántőke áramlást az alapvetően stabil bankok felé (19).

(34)

A Hatóság eseti alapon fogja értékelni a javasolt kilépési mechanizmusokat. Általában véve minél nagyobb mértékű a feltőkésítés és minél magasabb a kedvezményezett bank kockázati profilja, annál nagyobb szükség van világos kilépési mechanizmusok lefektetésére. Az ellentételezés szintjének és típusának kombinációja, valamint – adott esetben és megfelelő mértékben – a restriktív osztalékpolitika teljes egészében elégséges kilépési ösztönzést kell, hogy jelentsen a kedvezményezett bank részére. A Hatóság úgy látja, hogy az osztalékfizetési korlátozások különösen akkor nem szükségesek, ha az árszint megfelelően tükrözi a bank kockázati profilját, és az áremelési záradékok vagy ehhez hasonló elemek elégséges mértékben ösztönzik a kilépést, továbbá a feltőkésítés mértéke korlátozott.

(35)

A pénzügyi intézetekről szóló iránymutatás 35. pontja hangsúlyozza, hogy biztosítékokat kell beépíteni a feltőkésítési programokba a versennyel kapcsolatos lehetséges visszaélések és a versenytorzulás megelőzése érdekében. A pénzügyi intézetekről szóló iránymutatás 38. pontja előírja, hogy a tőkeinjekciókat a lehető legminimálisabbra kell korlátozni, és nem szabad megengedni a kedvezményezetteknek, hogy agresszív kereskedelmi stratégiát kövessenek, amelyek ellentétben állnának a feltőkésítés célkitűzéseivel (20).

(36)

Általános elvként minél magasabb az ellentételezés, annál kevésbé van szükség biztosítékokra, mivel az árszint korlátozza a verseny torzulását. Az állami feltőkésítést igénybe vevő bankok nem reklámozhatják ezt kereskedelmi célokra.

(37)

Biztosítékokra lehet szükség annak megakadályozására is, hogy állami támogatásból finanszírozzanak agresszív kereskedelmi expanziót. Elvben az összefonódások és felvásárlások értékes hozzájárulást jelenthetnek a bankszektor konszolidálásához azon célkitűzés fényében, hogy stabilizálódjanak a pénzügyi piacok és egyenletes hiteláramlás legyen biztosított a reálgazdaság részére. Annak érdekében, hogy az állami támogatást kapó intézmények ne részesüljenek előnyben az ilyen támogatást nem kapó versenytársaikhoz képest, az összefonódásoknak és felvásárlásoknak általában versenyfeltételek között zajló pályázati eljárások alapján kell történniük.

(38)

A magatartásra vonatkozó biztosítékok mértéke arányossági értékelésen alapul majd az összes releváns faktor figyelembevételével, különös tekintettel a kedvezményezett bank kockázati profiljára. Míg a nagyon alacsony kockázati profilú bankok esetében csak nagyon korlátozott biztosítékokra lehet szükség, az ilyen biztosítékok szükségessége növekszik magasabb kockázati profilok esetén. Az arányosság értékelését tovább befolyásolja az állami tőkeinjekció relatív nagysága, és az elért tőkeellátottsági szint.

(39)

Ha az EFTA-államok a reálgazdaság finanszírozásának céljával fordulnak a feltőkésítés eszközéhez, biztosítaniuk kell, hogy a valóban hozzájáruljon ehhez. Ebből a célból – a nemzeti szabályozással összhangban – hatékony és kikényszeríthető nemzeti biztosítékokat kell a feltőkésítéshez kapcsolni, amelyek biztosítják, hogy a tőkeinjekciót a reálgazdaságnak nyújtott kölcsönök fenntarthatósága érdekében használják fel.

(40)

Ezen kívül – a pénzügyi intézetekről szóló iránymutatásban megállapítottak szerint (21) – a feltőkésítést rendszeresen felül kell vizsgálni. Az intézkedések végrehajtásának megkezdése után hat hónappal az EFTA-államok a végrehajtásról szóló jelentést nyújtanak be a Hatóságnak. A jelentésnek a következőkről kell teljes körű tájékoztatást tartalmaznia:

(41)

A felülvizsgálattal összefüggésben a Hatóság többek közt értékeli, hogy szükséges-e a magatartási biztosítékok további fenntartása. A piaci feltételek alakulásától függően a Bizottság az intézkedéseket kísérő biztosítékok felülvizsgálatát is kérheti annak biztosítása érdekében, hogy a támogatás a jelenlegi válság átvészeléséhez szükséges legminimálisabb összegre és időtartamra korlátozódjon.

(42)

A Hatóság emlékeztet arra, hogy amennyiben egy eredetileg alapvetően stabilnak tekintett banknál a feltőkésítés után nehézségek jelentkeznek, szerkezetátalakítási tervet kell benyújtani az érintett bank vonatkozásában.

(43)

Az olyan bankok feltőkésítésére, amelyek nem tekinthetők alapvetően stabilnak, szigorúbb követelmények teljesülése esetén kerülhet sor.

(44)

Az ellentételezésnek – a fent leírtak szerint – elvileg tükröznie kell a kedvezményezett kockázati profilját, és magasabbnak kell lennie, mint az alapvetően stabil bankok esetében (23). Ez nem sérti a felügyeleti hatóságok azon lehetőségét, hogy szükség esetén sürgős fellépést hajtsanak végre a szerkezetátalakítás eseteiben. Amennyiben nem lehet a bank kockázatprofiljának megfelelő árszintet meghatározni, akkor is arra kell törekedni, hogy az ár közelítse azt a szintet, amit egy hasonló banknak normális piaci feltételek mellett előírnának. A pénzügyi stabilitás biztosításának szükségességétől függetlenül e bankok esetében csak azzal a feltétellel hagyható jóvá az állami tőkeinjekció, ha felszámolják a bankot, vagy alapos és kiterjedt szerkezetátalakításra kerül sor, beleértve adott esetben a vezetőség és a vállalatirányítás megváltoztatását is. Ezért e bankok esetében a feltőkésítéstől számított hat hónapon belül átfogó szerkezetátalakítási vagy felszámolási tervet kell majd benyújtani. A pénzügyi intézetekről szóló iránymutatásban rögzítettek szerint az ilyen terveket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséről és szerkezetátalakításáról szóló iránymutatások elvei alapján kell értékelni, és kompenzációs intézkedéseket is kell tartalmazniuk.

(45)

Az államnak való törlesztés végéig a megmentési és szerkezetátalakítási szakaszban a bajba jutott bankokra vonatkozó magatartási biztosítékoknak elvileg a következőket kell tartalmazniuk: restriktív osztalékpolitika (amely osztalékfizetési tilalmat jelent legalább a szerkezetátalakítási időszak során), a túlzó díjazások vagy bónuszok kifizetésének korlátozása, a pénzügyi stabilitás céljával összeegyeztethető szolvenciamutató megnövelt szintjének visszaállítására és fenntartására vonatkozó kötelezettség, valamint az állami részvállalás törlesztésének ütemterve.

(46)

Végezetül a Hatóság figyelembe veszi annak lehetőségét is, hogy egy adott tagállamban az összes bank vagy a bankok nagy része előtt nyitva áll-e a feltőkésítési műveletben való részvétel, akár kevésbé differenciált alapon, hosszú távon megfelelő általános visszatérítés megvalósításának céljával. Néhány EFTA-állam dönthet úgy, hogy például adminisztratív okokból kevésbé kidolgozott módszereket alkalmaz. Azon lehetőség sérelme nélkül, hogy az EFTA-államok árazásukat a fenti módszerekre alapozzák, a Hatóság minden olyan árképzési mechanizmust elfogad majd, amelyeknél az e programban részt vevő összes bank esetében a várható éves összhozam elég magas ahhoz, hogy figyelembe vegye a bankok sokféleségét és ösztönözze a kilépést. Ezt a szintet a Tier 1-es tőkeeszközök esetében a 27. bekezdésben említett felső határérték felett kell megállapítani (24). Megállapítható alacsonyabb belépési költség is megfelelő gyorsított visszafizetéssel, vagy más differenciálási elemek és biztosítékok, a fent leírtaknak megfelelően (25).

(1)

2008. november 26-án az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) elfogadta „Az európai gazdasági fellendülés terve” című közleményt (a továbbiakban: fellendülési terv), amelynek célja, hogy irányítsa Európa talpra állását a jelenlegi pénzügyi válságból (1). A fellendülési terv két egymást erősítő fő elemből áll. Az első ilyen elemet azok a rövid távú intézkedések jelentik, amelyek a kereslet ösztönzésére, a munkahelyek megőrzésére és a bizalom helyreállítására irányulnak, második elemet pedig az „okos beruházások” képezik, amelyek célja, hogy hosszú távon magasabb növekedést és fenntartható jólétet biztosítsanak. A fellendülési terv megerősíti és felgyorsítja a lisszaboni stratégia értelmében már folyamatban lévő reformokat.

(2)

Ebben az összefüggésben az jelent kihívást, hogy elkerüljék az olyan állami beavatkozást, amely aláásná a kevesebb és célirányosabb állami támogatás nyújtásának célkitűzését. Mindazonáltal bizonyos feltételek mellett szükség van új ideiglenes állami támogatásra.

(3)

Az EFTA Felügyeleti Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) azon az állásponton van, hogy új eszközöket kell létrehozni az állami támogatási szabályok oly módon történő alkalmazásának lehetővé tételére, amely a válsághelyzet megoldásához a lehető legnagyobb rugalmasságot nyújtja, miközben egyenlő feltételeket biztosít és elkerüli a verseny indokolatlan korlátozását. Ezen iránymutatás részletesen meghatároz számos kiegészítő ideiglenes lehetőséget, amelyek az EFTA-államok rendelkezésére állnak az állami támogatás nyújtása terén.

(4)

Először is a pénzügyi válság súlyosan – Izland esetében még soha nem tapasztalt mértékben – érintette az EGT bankszektorát. Az Európai Tanács kiemelte, hogy míg az állami beavatkozásról nemzeti szinten kell dönteni, e döntést összehangolt kereten belül és a közösen vallott közösségi elvek alapján kell meghozni (2). A Bizottság haladéktalanul lépéseket tett: elfogadta „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című közleményt (3) valamint számos, a pénzügyi intézeteknek nyújtott megmentési támogatás engedélyezéséről szóló határozatot. A Hatóság is ezeknek megfelelő intézkedéseket fogadott el (4).

(5)

A finanszírozási lehetőségek elegendő és megfizethető elérése előfeltétele annak, hogy a privát szektor befektessen, növekedjen és munkahelyeket teremtsen. Az EFTA-államoknak arra kell felhasználniuk a bankrendszernek nyújtott jelentős pénzügyi támogatás révén keletkező befolyásukat, hogy biztosítsák, a bankoknak nyújtott támogatás ne csak a pénzügyi helyzetüket javítsa a gazdaság egészének nyújtott minden haszon nélkül. Annak biztosítása érdekében, hogy a bankok folytassák megszokott hitelezési tevékenységeiket, a pénzügyi szektornak szánt támogatást jól kell célozni. A Hatóság ezt figyelembe veszi, amikor felülvizsgálja a bankoknak nyújtott állami támogatást.

(6)

Miközben úgy tűnik, hogy a pénzügyi piacokon javul a helyzet, addig a reálgazdaság esetében a pénzügyi válság mostanra érezteti teljes mértékben a hatását. Nagyon komoly visszaesés érinti a szélesebb értelemben vett gazdaságot és sújtja a háztartásokat, a vállalkozásokat és a munkahelyeket. A bankok leépítik tőkekihelyezéseiket és a korábbi éveknél sokkal kockázatkerülőbbé válnak a pénzügyi piacok válságának következében, ami hitelmegszorításokhoz vezet. Ez a pénzügyi válság hiteladagolást, kereslet-visszaesést és recessziót válthat ki.

(7)

Ilyen nehézségek nemcsak a likviditási pufferekkel nem rendelkező gyenge vállalatokat érinthetik, hanem az egészséges vállalatokat is, amelyek hirtelen hitel szűkével vagy akár hitelhiánnyal találhatják szemben magukat. Ez különösképp igaz a kis- és középvállalkozások (kkv-k) esetében, amelyek mindenképp nagyobb nehézséggel néznek szembe a finanszírozási lehetőségek elérésénél, mint a nagyobb vállalatok. Ez a helyzet nemcsak rövid- és középtávon érintheti sok egészséges vállalat és azok alkalmazottainak gazdasági helyzetét, hanem hosszú távon tartósan negatív hatással lehet, mivel az összes jövőbeni EGT-befektetést – különösképp azokat, amelyek a fenntartható fejlődésre és a lisszaboni stratégia más céljaira irányulnak – késleltethetik, illetve akár el is állhatnak tőlük.

(8)

A jelenlegi pénzügyi helyzetben az EFTA-államok kísértést érezhetnek, hogy egyénileg cselekedjenek és vállalataik megsegítése érdekében támogatási háborúba kezdjenek. A múltbéli tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen egyéni fellépés nem hatékony és súlyos kárt okozhat a belső piacnak. A támogatás odaítélésénél a jelenlegi konkrét gazdasági helyzet teljes mértékű figyelembevétele mellett nagyon fontos azonos versenyfeltételek biztosítása az európai vállalatok részére, illetve annak elkerülése, hogy az EFTA-államok támogatási versenybe kezdjenek, mert ez fenntarthatatlan helyzethez vezetne és az EGT egészére káros lenne. A versenypolitika feladata ennek biztosítása.

(9)

Az ebben az iránymutatásban foglalt ideiglenes kiegészítő intézkedéseknek két célja van: az első az, hogy a bankválsághoz kapcsolódó kivételes és átmeneti pénzügyi problémák fényében felszabadítsák a vállalatok részére történő hitelezést, és ezáltal garantálják a finanszírozási lehetőségek folyamatos elérését. A kkv-k különösen fontos szerepet töltenek be az egész EGT gazdaságában, és pénzügyi helyzetük javítása a nagyvállalatokra is pozitív hatással lesz, ily módon támogatva a gazdasági növekedést és modernizációt hosszabb távon.

(10)

A második cél a vállalatok ösztönzése, hogy továbbra is fektetessenek a jövőbe, különösen a fenntartható fejlődésen alapuló gazdaság irányába. Valóban drámai következményekkel járna, ha a jelenlegi válság eredményeképp a környezetvédelem területén elért jelentős előrehaladás megtorpanna vagy netán visszafordulna. Ezért a környezetvédelmi projektekbe befektető vállalatoknak különleges átmeneti támogatást kell biztosítani (amely többek közt az EGT iparának biztosíthatna technológiai előnyt), így egyesítve a sürgős és szükséges pénzügyi támogatást a hosszú távú haszonnal az EGT számára.

(11)

Ez a közlemény először sorra veszi a köztámogatások azon sokrétű lehetőségeit, amelyek már az EFTA-államok rendelkezésére állnak a hatályos állami támogatási szabályok alapján, majd meghatároz olyan kiegészítő állami támogatási intézkedéseket, amelyeket az EFTA-államok átmenetileg nyújthatnak annak érdekében, hogy a finanszírozási lehetőségek elérésével kapcsolatban néhány vállalatnál felmerült nehézségeket orvosolják, valamint hogy a környezetvédelmi célokat követő befektetéseket előmozdítsák.

(12)

A Hatóság úgy véli, hogy a javasolt támogatási eszközök a legalkalmasabbak a fenti célkitűzések eléréshez.

(13)

A fellendülési tervet a jelenlegi gazdasági helyzetre válaszul fogadták el. Tekintettel a válság mértékére, a Közösségnek olyan összehangolt megközelítésre van szüksége, amely elég nagy és elég merész a fogyasztók és az üzleti élet bizalmának helyreállításához. Mindez az EFTA-államokra nézve is igaz.

(14)

A fellendülési terv stratégiai célkitűzései a következők:

(15)

Ezen célkitűzések eléréséhez már most is számos olyan eszköz áll az EFTA-államok rendelkezésére, amely nem minősül állami támogatásnak. Bizonyos vállalatok például sokkal súlyosabb nehézségeket tapasztalnak a finanszírozási lehetőségek elérése terén, mint más vállalatok, ezáltal késik, sőt veszélyben van a növekedésükhöz, valamint a tervezett befektetéseik megvalósításához szükséges finanszírozás is. Ezért az EFTA-államok elfogadhatnak egy sor, a területükön minden vállalatra érvényes és következésképp az állami támogatások szabályain kívül eső általános politikai intézkedést, amelyeknek célja a pénzügyi problémák ideiglenes enyhítése rövid- és közép távon. Meg lehet hosszabbítani például a társadalombiztosítási és hasonló terhekre, vagy akár az adókra vonatkozó fizetési határidőket vagy be lehet vezetni alkalmazottakra vonatkozó intézkedéseket. Ha az ehhez hasonló intézkedések minden vállalkozás számára elérhetőek, akkor elvileg nem számítanak állami támogatásnak.

(16)

Az EFTA-államok a fogyasztóknak közvetlenül is nyújthatnak pénzügyi támogatást, például a régi termékek selejtezésére és/vagy környezetbarát termékek vásárlására. Ha a termék származására való megkülönböztetés nélkül nyújtják a támogatást, ez nem minősül állami támogatásnak.

(17)

Ezenfelül a kkv-k, de ugyanúgy a nagyobb vállalkozások megsegítésére ki lehetne használni az olyan általános közösségi programokat is, mint például a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (5) illetve az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) szóló 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (6).

(18)

A Hatóság az elmúlt néhány évben jelentős mértékben korszerűsítette az állami támogatások szabályait annak érdekében, hogy arra ösztönözze az EFTA-államokat, hogy a köztámogatásokat célirányosabban fordítsák a fenntartható beruházásokra, és ezáltal is hozzájáruljanak a lisszaboni stratégia megvalósításához. Ennek keretében különös figyelmet kaptak a kkv-k, ami több állami támogatási lehetőség megnyílásával járt együtt. A nemrégiben elfogadott általános csoportmentességi rendelet (7) továbbá jelentős mértékben egyszerűsítette és korszerűsítette az állami támogatások szabályait: minimális igazgatási teher mellett számos különböző támogatási intézkedési lehetőséget kínál az EFTA-államoknak. A jelenlegi gazdasági helyzetben különösen fontosak a következő, már meglévő állami támogatási eszközök:

(19)

Az EGT-megállapdáshoz igazított de minimis rendelet  (8) kimondja, hogy az EGT-megállapodás értelmében nem minősül állami támogatásnak a bármely hároméves időszakban odaítélt, vállalkozásonként 200 000 eurót meg nem haladó támogatási intézkedés. Kimondja a rendelet továbbá azt is, hogy a legfeljebb 1,5 millió EUR összegű garanciák sem haladják meg a de minimis küszöböt, ezért szintén nem minősülnek támogatásnak. Következésképpen az EFTA-államok ezeket a garanciákat a megfelelő támogatástartalom kiszámítása nélkül és az igazgatási terhek elkerülésével ítélhetik oda.

(20)

Az állami támogatási szabályok egyik legfontosabb eleme a fent említett általános csoportmentességi rendelet, amely néhány fontosabb támogatási intézkedés esetében egyszerűsíti az állami támogatási eljárást, és hozzájárul ahhoz, hogy az állami támogatásokat a kiemelt EGT-célkitűzések megvalósítására fordítsák. A korábban hatályos csoportmentességeket és az új területeket (nagyvállalatok esetében: innováció, környezetvédelem, kutatás-fejlesztés, kkv-k esetében: kockázatitőke-intézkedések) egyetlen eszközben egyesítették. Az általános csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó esetekben az EFTA-államok a Hatóságnak történő előzetes bejelentés nélkül nyújthatnak támogatást. Az eljárás gyorsasága tehát az EFTA-államokon múlik. Az általános csoportmentességi rendelet különösen azért fontos a kkv-knak, mert külön szabályokban rendelkezik a kizárólag kkv-knak szóló beruházási és foglalkoztatási támogatásról. Mindazonáltal a rendelet 26 intézkedése kivétel nélkül a kkv-k rendelkezésére áll, így az EFTA-államok a kkv-k valamennyi fejlődési szakaszán végigkísérhetik azokat: segíthetnek a finanszírozási lehetőségek elérésében, a kutatás-fejlesztés, az innováció, a képzés, a foglalkoztatás, a környezetvédelmi intézkedések stb. területén.

(21)

A környezetvédelem állami támogatásáról szóló új iránymutatás (9) úgy rendelkezik, hogy az EFTA-államok többek között az alábbi állami támogatásokat nyújthatják:

(22)

2007. február 7-én a Hatóság a kutatás-fejlesztéshez és az innovációhoz nyújtott állami támogatásokra vonatkozóan új iránymutatást fogadott el. A dokumentum célirányosan a kkv-knak kidolgozott új rendelkezéseket tartalmaz az innovációval kapcsolatban, és megfelel annak a célkitűzésnek is, hogy a támogatásokat a lisszaboni stratégiában meghatározott irányvonal mentén a munkahelyek és a növekedés megteremtésére fordítsák. Az EFTA-államok többek között a következő célokra nyújthatnak állami támogatást:

(23)

A versenyképesség másik kulcsfontosságú eleme a képzés. Az új készségek kialakítása érdekében a képzésbe eszközölt beruházások fenntartása még növekvő munkanélküliség esetén is különösen fontos. Az új általános csoportmentességi rendelet alapján az EFTA-államok általános és szakképzési támogatást nyújthatnak a vállalkozásoknak, amely a támogatható költségek akár 80 %-ára kiterjedhet.

(24)

2008-ban a Hatóság új iránymutatást fogadott el a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásról, amely meghatározza, hogy mely körülmények között nem minősülnek a kölcsönre nyújtott állami kezességvállalások állami támogatásnak. Az iránymutatás értelmében a kezességvállalások különösen abban az esetben nem minősülnek állami támogatásnak, ha piaci áron nyújtják. Az új iránymutatás tisztázza azokat a körülményeket, amelyek megléte alapján eldönthető, kezességvállalás formájában nyújtott támogatásról van-e szó, valamint – első ízben – külön mentesülési díjakat vezet be a kkv-k számára, lehetővé téve a kkv-k finanszírozásának támogatása érdekében a kezesség könnyebb, de biztonságosabb igénybevételét.

(25)

A Hatóság 2006. október 25-én új iránymutatást fogadott el a kis- és középvállalkozásokba történő kockázatitőke-befektetések előmozdítását célzó állami támogatásokról. Az iránymutatás az innovatív és gyorsan növekedő kkv-kre irányul, amelyek a lisszaboni stratégia középpontjában állnak. A Hatóság új, megcélzott kkv-nként 1,5 millió EUR értékű mentesülési küszöböt vezetett be, amely 50 %-os növekedést jelent. A Hatóság elfogadja, hogy e határérték alatt az alternatív finanszírozási eszközök rendszerint hiányoznak a pénzügyi piacokról (azaz a piac elégtelenül működik). Ezenkívül az általános csoportmentességi rendelet is rendelkezik a kockázati tőkére nyújtott támogatásról.

(26)

A hátrányos helyzetű régiókban az EFTA-államok a 2007–2013 közötti regionális támogatásokra vonatkozó, 2007 januárja óta alkalmazandó iránymutatás értelmében beruházási támogatást nyújthatnak új létesítmények kialakításához, meglévő létesítmények bővítéséhez vagy új termékekkel történő diverzifikációhoz.

(27)

Az iránymutatás ezenkívül új támogatási formát vezet be annak érdekében, hogy a támogatott területeken ösztönözzék a vállalatindítást és támogassák a kisvállalkozások korai fejlődési szakaszát.

(28)

A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló hatályos iránymutatás szerint az EFTA-államok ezenkívül támogatást nyújthatnak a köztámogatást igénylő vállalkozásoknak. E célból az EFTA-államok a kkv-knek kidolgozott megmentési és/vagy szerkezetátalakítási támogatási programokat jelenthetnek be.

(29)

Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy a Hatóság az EGT-megállapodással összeegyeztethetőnek nyilváníthatja azt a támogatást, amelyet „egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére” nyújtanak. Ez a rendelkezés megegyezik az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontjával, amellyel kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó zavarnak az adott tagállam gazdaságának egészét, és nem csupán valamelyik régióját vagy területének egyes részeit kell érintenie. Ez összhangban van azzal a követelménnyel is, hogy bármely eltérési rendelkezést – mint amilyen az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja – szigorúan kell értelmezni (10).

(30)

A Bizottság határozathozatala következetesen alkalmazza a szigorú értelmezés elvét (11). A Hatóság hasonlóképpen szigorúan értelmezi az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontját (12).

(31)

Ezzel összefüggésben a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi globális válság idején a pénzügyi rendszernek nyújtott sürgősségi támogatáson túlmenő, kivételes szakpolitikai fellépésekre van szükség.

(32)

A válság előbb-utóbb – ha nem is azonos módon és mértékben – valamennyi EFTA-államot érinteni fogja: várhatóan növekedni fog a munkanélküliség, csökken a kereslet és romlik a költségvetési helyzet.

(33)

A jelenlegi pénzügyi válság súlyossága és az EFTA-államok egész gazdaságára gyakorolt hatása alapján a Hatóság úgy ítéli meg, hogy e nehézségek orvoslásához indokolt az állami támogatások bizonyos kategóriáinak korlátozott idejű alkalmazása, és ezeket a 61. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján az EGT-megállapodással összeegyeztethetőnek lehet nyilvánítani.

(34)

Az EGT-megállapodáshoz igazított de minimis rendelet (13) a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben a támogatással kapcsolatos rendelkezések megfelelnek ezen cikk (2)–(5) bekezdésében megállapított feltételeknek, úgy azokat úgy kell tekinteni, hogy nem teljesítik az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése valamennyi szempontját, és ezért nem tartoznak a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve II. részének 2. cikkében foglalt bejelentési kötelezettség alá.

Bármely három pénzügyi év időszakában bármely vállalkozás részére odaítélt csekély összegű (de minimis) támogatás összege nem haladhatja meg a 200 000 EUR-t. Bármely három pénzügyi év időszakában a közúti szállítás terén működő vállalkozás részére odaítélt csekély összegű (de minimis) támogatás összege nem haladhatja meg a 100 000 EUR-t. E felső határok a csekély összegű (de minimis) támogatás formájától és a kitűzött céltól függetlenül alkalmazandók, valamint tekintet nélkül arra, hogy az EFTA-állam által biztosított támogatást teljesen vagy részben közösségi eredetű forrásokból finanszírozzák. Az időszakot az érintett EFTA-államban a vállalkozás által alkalmazott pénzügyi évekre hivatkozva kell meghatározni.”

(35)

A pénzügyi válság nemcsak a strukturálisan gyenge vállalatokat érinti, hanem azon vállalatokat is, amelyek hirtelen hitel szűkével vagy akár hitelhiánnyal találhatják szemben magukat. Ezen vállalatok pénzügyi helyzetének javítása az egész európai gazdaságra pozitív hatással lesz.

(36)

A jelenlegi gazdasági helyzetben tehát szükséges a korlátozott összegű támogatás nyújtásának ideiglenes engedélyezése, amely mindazonáltal az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének hatálya alá esik, mivel a de minimis rendeletben lefektetett határt meghaladja.

(37)

A Hatóság az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek tekinti az ilyen állami támogatást, ha a következő kritériumok mindegyike teljesül:

(38)

A kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásról szóló iránymutatás célja, hogy az EFTA-államok számára részletesebb útmutatással szolgáljon azokról az elvekről, amelyekre a Hatóság az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkre vonatkozó értelmezését, valamint e cikkeknek az állami kezességvállalásra történő alkalmazását alapozni kívánja. Az iránymutatás meghatározza különösen azokat a körülményeket, amelyek teljesülésekor állami támogatás esete nem áll fenn. A kezességvállalás értékeléséhez szükséges összeegyeztethetőségi kritériumokat az iránymutatás nem adja meg.

(39)

Annak érdekében, hogy tovább ösztönözzék a finanszírozási lehetőségekhez jutást, és csökkentsék a bankok jelenleg tapasztalható kockázatkerülését, a kölcsönökre nyújtott kezességvállalás korlátozott ideig történő támogatása megfelelő és célirányos megoldás lehet a cégek finanszírozáshoz juttatására.

(40)

A Hatóság az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a megállapodással összeegyeztethetőnek tekinti az ilyen állami támogatást, amennyiben a következő kritériumok mindegyike teljesül:

(41)

A referencia-kamatlábról és a leszámítolási kamatlábról szóló iránymutatás az egyéves bankközi kínálati kamatláb (IBOR) alapján határozza meg a referencia-kamatláb megállapításának módját, amelyet a vállalkozás hitelképességétől és a felajánlott biztosítékoktól függően 60–1 000 bázisponttal növelnek meg. Amennyiben az EFTA-államok ezt a módszert alkalmazzák, a kamat nem tartalmaz állami támogatást.

(42)

A jelenlegi piaci körülmények között előfordulhat, hogy a vállalkozásoknak nehézséget okoz a finanszírozási lehetőségek megtalálása. Ezért a Hatóság elfogadhatónak tartja, hogy a tagállamok állami vagy magánforrásból kölcsönt nyújtsanak, amennyiben annak kamatlába egyenlő legalább a központi bank napi kamatával, plusz a 2007. január 1. és 2008. június 30. közötti időszakra vonatkozó egyéves átlagos bankközi kamat és a központi bank átlagos napi kamatának különbségével egyenlő díjjal, plusz a referencia-kamatlábról és a leszámítolási kamatlábról szóló iránymutatásban meghatározott kedvezményezetti kockázati profilnak megfelelő hitelkockázati díjjal.

(43)

Ideiglenesen úgy tekintik, hogy a fenti kamatláb, illetve a referencia-kamatlábról és a leszámítolási kamatlábról szóló iránymutatásban meghatározott referencia-kamatláb különbségeként jelentkező támogatási elem az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető a megállapodással, a következő feltételek teljesülése esetén:

(44)

A referencia-kamatlábról és a leszámítolási kamatlábról szóló iránymutatás az egyéves bankközi kínálati kamatláb (IBOR) alapján határozza meg a referencia-kamatláb megállapításának módját, amelyet a vállalkozás hitelképességétől és a felajánlott biztosítékoktól függően 60–1 000 bázisponttal növelnek meg. Amennyiben az EFTA-államok ezt a módszert alkalmazzák, a kamat nem tartalmaz állami támogatást.

(45)

A jelenlegi pénzügyi válság következtében a vállalkozások a környezetbarátabb termékek előállítása tekintetében is nehezebben juthatnak finanszírozási lehetőséghez. A kezességvállalás formájában nyújtott támogatás nem feltétlenül elegendő olyan költséges projektek finanszírozásához, amelyek célja a környezetvédelem erősítése azáltal, hogy a később bevezetésre kerülő normákhoz korábban igazodnak, vagy azokon túllépnek.

(46)

A Hatóság úgy ítéli meg, hogy a környezetvédelmi célkitűzések megvalósítása a pénzügyi válság idején is prioritás kell hogy maradjon. A környezetbarátabb – köztük energiahatékony – termékek előállítása közös EGT-érdek, és e célkitűzés megvalósulását még a pénzügyi válság sem hátráltathatja.

(47)

Ezért a „zöld” termékek előállítását támogatott kölcsönök formájában nyújtott további intézkedésekkel lehetne ösztönözni. Ugyanakkor, mivel a támogatott kölcsönök súlyosan torzíthatják a versenyt, alkalmazásukat szigorúan korlátozni kell bizonyos helyzetekre és célzott beruházásokra.

(48)

A Hatóság úgy ítéli meg, hogy korlátozott időre az EFTA-államoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kamatlábcsökkentés formájában támogatást nyújtsanak.

(49)

A Hatóság a beruházási kölcsönre nyújtott kamattámogatást abban az esetben tekinti az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek, ha az megfelel a következő feltételek mindegyikének:

(50)

A kis- és középvállalkozásokba történő kockázatitőke-befektetések előmozdítását célzó állami támogatásokról szóló iránymutatás meghatározza, hogy az EGT-megállapodás 61. cikkének (3) bekezdésével összhangban mely feltételek teljesülésekor tekinthető az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek a kockázatitőke-befektetéseket előmozdító állami támogatás.

(51)

Az állami támogatásról és kockázati tőkéről szóló iránymutatásnak a kis- és középvállalkozásokra alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az EGT-ben a kockázati tőke szempontjából a piac általában megfelelően működik. A Hatóság azonban elfogadja, hogy a kockázatitőke-kínálat és -kereslet tökéletlen párosításából adódóan a vállalkozások egyes fejlődési szakaszaiban tett befektetések bizonyos fajtái hiányoznak a piacról, ezt pedig sajáttőke-hiánynak nevezhetjük.

(52)

Az említett iránymutatás 4.3. pontja kimondja, hogy a megcélzott kkv-nként egy-egy 12 hónapos időszak során 1,5 millió EUR-t meg nem haladó finanszírozási összegek esetében, bizonyos körülmények között előfordulhat, hogy a piac nem megfelelően működik, ezért nincs szükség arra, hogy az EFTA-államok ezt demonstrálják.

(53)

Az iránymutatás 5.1. pontjának a) alpontja szerint „a Hatóság tudatában van a kockázatitőke-piac állandó hullámzásának, és az idővel bekövetkező sajáttőke-hiánynak, valamint annak, hogy a vállalkozások – méretük, üzleti fejlődési életszakaszuk és gazdasági ágazatuk függvényében – különböző mértékig vannak kitéve a piaci hiányosságok hatásainak. A Hatóság ezért kész megfontolni, hogy az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek minősítse az évenkénti és vállalkozásonkénti 1,5 millió EUR küszöböt meghaladó befektetési részösszegeket nyújtó kockázatitőke-befektetéssel kapcsolatos intézkedéseket – feltéve, hogy bemutatják a piac nem megfelelő működésének szükséges bizonyítékait”.

(54)

A pénzügyi piaci zavar a rendelkezésre álló kockázatitőke-keret szűkülése miatt kedvezőtlenül hatott a korai növekedési szakaszban lévő kkv-k kockázatitőke-piacára. Mivel a kockázati tőke jelenleg fokozottan kockázatos befektetésként él a köztudatban, és az esetlegesen alacsonyabb hozamelvárások is bizonytalanságot teremtenek, a befektetők jelenleg inkább az olyan biztosabb eszközök felé fordulnak, amelyek kockázatait a kockázatitőke-befektetésekénél könnyebb felmérni. A kockázatitőke-befektetések ezenkívül nem is mobilizálhatók, ami a befektetők szemében további visszatartó tényezőnek bizonyult. Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi piaci körülmények között a korlátozott likviditás csak növeli a kkv-kat sújtó sajáttőke-hiányt. Ezért a Hatóság úgy véli, helyes ideiglenesen felemelni a kockázatitőke-beruházásokra vonatkozó mentesülési küszöböket annak érdekében, hogy orvosolják a megnövekedett sajáttőke-hiányt, és a nem támogatott térségekben működő kkv-kat megcélzó intézkedések esetében is ideiglenesen 30 %-ra csökkenteni a magánbefektetők minimális részvételét.

(55)

Ennek megfelelően a kis- és középvállalkozásokba történő kockázatitőke-befektetések előmozdítását célzó állami támogatásokról szóló iránymutatást az EGT-megállapodás 61. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján ideiglenesen – 2010. december 31-ig – az alábbiak szerint igazítják ki:

(56)

A támogatás ezen iránymutatás szerint megállapított felső határait attól függetlenül kell alkalmazni, hogy a támogatott projekthez nyújtott támogatást teljes egészében állami forrásokból finanszírozzák-e, vagy azt részben a Közösség finanszírozza.

(57)

Az ezen iránymutatásban előirányzott ideiglenes támogatási intézkedések ugyanazon támogatható költség tekintetében nem halmozhatók a de minimis rendelet hatálya alá eső támogatásokkal. Amennyiben a vállalkozás ezen ideiglenes keret hatálybalépése előtt de minimis támogatásban részesült, az iránymutatás 4.2. pontja szerinti intézkedések keretében odaítélt támogatás és a de minimis támogatás összege 2008. január 1. és 2010. december 31. között nem haladhatja meg az 500 000 EUR-t. A 4.3., 4.4., 4.5. és 4.6. pont alapján ugyanezen célra korábban odaítélt, összeegyeztethető támogatás összegét csökkenteni kell a 2008. január 1. után odaítélt de minimis támogatással.

(58)

Az ideiglenes támogatási intézkedések halmozhatók viszont más összeegyeztethető támogatással vagy más formában nyújtott közösségi finanszírozással, amennyiben betartják a vonatkozó iránymutatásban vagy a csoportmentességi rendeletben feltüntetett maximális támogatási intenzitást.

(59)

A rövid lejáratú exporthitel-biztosításról szóló iránymutatás úgy rendelkezik, hogy a piacképes kockázatok nem fedezhetők az EFTA-államok által támogatott exporthitel-biztosítással. A piacképes kockázatok az említett iránymutatás mellékletében felsorolt országokban székhellyel rendelkező állami és nem állami adósokhoz kapcsolódó olyan kereskedelmi és politikai kockázatok, amelyek kockázati időszaka kevesebb, mint két év. Az uniós tagállamokban, az EFTA-államokban és további hat OECD-tagállamban székhellyel rendelkező adósokhoz kapcsolódó kockázatokat piacképesnek tekintjük.

(60)

A Hatóság úgy véli, hogy a jelenlegi pénzügyi válságból következően nem minden EFTA-államban áll fenn biztosítási és viszontbiztosítási kapacitáshiány, de nem zárható ki, hogy bizonyos országokban időlegesen nincs fedezet a piacképes kockázatokra.

(61)

A fent említett iránymutatás 4. pontjának (9)–(13) bekezdése szerint:

„ilyen körülmények között ezeket az időlegesen nem piacképes kockázatokat biztosíthatja valamely állami vagy államilag támogatott exporthitel-biztosító az állam számlájára vagy kezességvállalása mellett. A biztosítónak, amennyire csak lehetséges, az ilyen kockázatokra vonatkozó díjait a magántulajdonú exporthitel-biztosítók által a szóban forgó kockázattípus esetén felszámított díjhoz kell igazítania.

Ha valamely EFTA-állam a mentesítési záradékkal kíván élni, tervezett döntését haladéktalanul be kell jelentenie az EFTA Felügyeleti Hatóságnak. A bejelentésnek olyan piaci jelentést kell tartalmaznia, amely kimutatja, hogy a magánbiztosítási piacon nem áll rendelkezésre fedezet a kockázatra, és ezt két nagy, közismert, magántulajdonú nemzetközi exporthitel-biztosító, illetve egy hazai hitelbiztosító támasztja alá, ily módon indokolva a mentesítési záradék alkalmazását. A másik lehetőség, hogy a magánbiztosítási piacon az adott kockázatra vonatkozó fedezet hiányát a Hatóság által megbízhatónak és pártatlannak ítélt, független szakértő által készített piaci jelentéssel támasztják alá. A bejelentésnek ezen túlmenően tartalmaznia kell azoknak a feltételeknek a leírását, amelyeket az állami vagy államilag támogatott exporthitel-biztosító alkalmazni kíván az ilyen kockázatok tekintetében.

A bejelentés átvételétől számított két hónapon belül a Hatóság megvizsgálja, hogy a mentesítési záradék alkalmazása megfelel-e a fent említett feltételeknek és összeegyeztethető-e az EGT-megállapodással.

Ha a Hatóság arra az álláspontra jut, hogy a mentesítési záradék alkalmazásának feltételei teljesültek, az összeegyeztethetőséget kimondó határozata a határozat keltétől számított két évre korlátozódik, feltéve, hogy ebben az időszakban a mentesítési záradék alkalmazását indokoló piaci feltételek nem változnak meg.

Ezen túlmenően a Hatóság, a többi EFTA-állammal konzultálva, felülvizsgálhatja a mentesítési záradék alkalmazásának feltételeit; továbbá dönthet annak megszüntetése vagy más, megfelelő rendszerrel való helyettesítése mellett.”

(62)

Ezek a nagyvállalatokra és kkv-kra egyaránt alkalmazandó rendelkezések, a jelenlegi gazdasági helyzetben megfelelő eszközök, amennyiben az EFTA-államok úgy vélik, hogy bizonyos piacképes hitelkockázatok és/vagy a kockázatvédelem bizonyos vevői esetén a magánbiztosítási piacon nem áll rendelkezésre megfelelő fedezet.

(63)

Az EFTA-államokkal kapcsolatos eljárások felgyorsítása érdekében a Hatóság engedélyezi, hogy 2010. december 31-ig az EFTA-államok a piac hiányát a magánbiztosítási piacon az adott kockázatra vonatkozó fedezet hiányát igazoló megfelelő bizonyítékkal bizonyíthassák. A Hatóság a következő esetekben mindenképpen indokoltnak tartja a mentesítési záradék használatát:

(64)

A Hatóság az érintett EFTA-államokkal szorosan együttműködve biztosítja, hogy a mentesítési záradék alkalmazása tekintetében gyors határozathozatalra kerüljön sor.

(65)

Az ezen iránymutatásban említett állami támogatásokat be kell jelenteni a Hatóságnak. Az ezen iránymutatásban ismertetett érdemi intézkedéseken kívül a Hatóság elkötelezett aziránt, hogy biztosítsa a jelenlegi válságot orvosló, ezen iránymutatással összhangban álló támogatási intézkedések gyors engedélyezését is, feltéve, hogy az érintett EFTA-államok szoros együttműködést és teljes körű felvilágosítást biztosítanak.

(66)

E kötelezettségvállalás kiegészíti majd azt a megkezdett folyamatot, amelynek keretében a Bizottság jelenleg számos javításon dolgozik az állami támogatásokkal kapcsolatos általános eljárásainak tekintetében; ezek lehetővé teszik majd a tagállamokkal való szoros együttműködésben történő, gyorsabb és hatékonyabb határozathozatalt. Az általános egyszerűsítési csomagnak tartalmaznia kell a Bizottság és a tagállamok arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy az állami támogatási vizsgálat minden egyes lépésére karcsúsított és kiszámítható eljárásokat alkalmaznak, a csomag lehetővé teszi továbbá a legegyértelműbb ügyek gyorsított jóváhagyását.

(67)

A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve II. részének 27. cikkében említett végrehajtási rendelkezésekről szóló 195/04/COL határozat, amely megállapítja a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke alkalmazásának részletes szabályait, előírja az EFTA-államok számára, hogy évente jelentést nyújtsanak be a Hatósághoz.

(68)

Az EFTA-államoknak 2009. július 31-ig a Hatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk az ezen iránymutatás alapján életbe léptetett programok listáját.

(69)

Az EFTA-államoknak biztosítaniuk kell, hogy az iránymutatásban meghatározott támogatásokról részletes nyilvántartást vezetnek. A nyilvántartásokat, amelyek a feltételek betartásának megállapításához szükséges valamennyi információt tartalmazzák, tíz évig kell megőrizni, és kérésre be kell mutatni a Hatóságnak. Az EFTA-államoknak különösen be kell szerezniük az arra vonatkozó információkat, hogy a 4.2., a 4.3., a 4.4. és a 4.5. pontban ismertetett intézkedések esetében a támogatások kedvezményezettjei 2008. július 1-jén nem voltak nehéz helyzetben lévő vállalkozások.

(70)

Ezenfelül az EFTA-államoknak 2009. október 31-ig jelentést kell tenniük az ezen iránymutatás alapján hozott intézkedésekről. A jelentésnek tartalmaznia kell különösen azokat az elemeket, amelyek alátámasztják, hogy a Hatóságnak 2009. december 31. után is fenn kell tartania az ezen iránymutatásban foglalt intézkedéseket, valamint részletes információkat kell közölnie a támogatott kölcsönök környezetvédelmi előnyeiről. Ezeket az információkat az EFTA-államoknak az iránymutatás alkalmazásának ideje alatt minden év októberének 31-ig el kell küldeniük a következő évre vonatkozóan.

(71)

A Hatóság a támogatásnyújtást illetően további információkat kérhet annak ellenőrzésére, hogy betartották-e a támogatási intézkedést jóváhagyó hatósági határozat feltételeit.

(72)

A Hatóság ezt az iránymutatást elfogadása napjától alkalmazza. Az iránymutatás létét a banki válsághoz kapcsolódó, jelenlegi kivételes és átmeneti finanszírozási problémák indokolják; az iránymutatás 2010. december 31-től nem alkalmazandó. Az EFTA-államokkal való tanácskozás után a Hatóság e dátum előtt – fontos versenypolitikai vagy gazdasági megfontolások alapján – módosíthatja az iránymutatást. Amennyiben ez segítséget jelenthet, a Hatóság gondoskodhat bizonyos kérdésekkel kapcsolatos álláspontjának további tisztázásáról.

(73)

A Hatóság az ebben az iránymutatásban foglalt rendelkezéseket alkalmazza minden olyan, bejelentett kockázatitőke-befektetéssel kapcsolatos intézkedésnél, amelyről az iránymutatás elfogadását követően döntést kell hoznia, akkor is, ha az intézkedést ezen iránymutatás elfogadása előtt jelentették be.

(74)

A jogszerűtlen állami támogatás értékelésénél alkalmazható szabályokról szóló iránymutatással összhangban a Hatóság a következőket fogja alkalmazni a be nem jelentett állami támogatások esetén:

(75)

A Hatóság az érintett EFTA-államokkal szorosan együttműködve biztosítja, hogy az e dokumentumban említett intézkedések hiánytalan bejelentését követően gyors határozathozatalra kerüljön sor. Az EFTA-államoknak tájékoztatniuk kell a Hatóságot szándékaikról, és a lehető leghamarabb és legátfogóbban be kell jelenteniük az ilyen intézkedések hozatalára irányuló terveiket.

(76)

A Hatóság emlékeztet arra, hogy az eljárások bármilyen javítása teljes mértékben az érthető és hiánytalan bejelentés benyújtásától függ.