21.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/1

(1)

A Szerződés 43. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogad el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)

A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (1) előírja, hogy a vizekhez és erőforrásokhoz való hozzájutást és a halászati tevékenységek fenntartható végzését szabályozó intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények és különösen a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által összeállított jelentések figyelembevételével kell meghozni.

(3)

A Tanács feladata, hogy halászati tevékenységenként vagy tevékenységcsoportonként intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan, beleértve – adott esetben – bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket is. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az minden tagállamnak viszonylag stabil halászati tevékenységet biztosítson valamennyi állomány, illetve halászat tekintetében, és kellően figyelembe vegye a közös halászati politikának a 2371/2002/EK rendeletben meghatározott célkitűzéseit.

(4)

A teljes kifogható mennyiségeket a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és a társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell megállapítani, biztosítva eközben a halászati ágazatok közötti méltányos bánásmódot, továbbá figyelemmel az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményekre, különös tekintettel a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottság és az érintett regionális tanácsadó testületek véleményére.

(5)

A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a nemzetközi megállapodásokkal és a nemzetközileg elfogadott elvekkel – ilyenek például a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló állományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás (2) és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó 2008. évi nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatások –, amelyek szerint a szabályozó hatóságoknak különösen óvatosan kell eljárniuk olyan esetekben, amikor a rendelkezésre álló információ bizonytalan, nem megbízható vagy nem megfelelő. A megfelelő tudományos információk hiányára mindenestre nem lehet hivatkozni a védelmi és gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként.

(6)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) (3) és a HTMGB (4) által kibocsátott legutóbbi szakvélemények kiemelik, hogy a mélytengeri állományok többségének halászata nem fenntartható, valamint hogy a szóban forgó állományok fenntarthatóságának biztosítása érdekében a rájuk vonatkozó halászati lehetőségeket mindaddig csökkenteni kell, amíg az állományok állapotának alakulása nem mutat pozitív tendenciát. Szakvéleményében az ICES az atlanti tükörhal célzott halászatának betiltását javasolta.

(7)

A mélytengeri cápák vonatkozásában a kereskedelmi szempontból legértékesebb fajok állományai kimerítettnek tekinthetők, ezért célzott halászatuk nem engedélyezhető. Amíg a szelektivitás fokozására irányuló projektek révén vagy más technikai úton nem kerül megállapításra az elkerülhetetlen járulékos fogások mennyisége, nem engedélyezhető a járulékos fogások kirakodása.

(8)

A mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2347/2002/EK tanácsi rendelet (5) I. mellékletében meghatározott mélytengeri fajokra vonatkozó halászati lehetőségek megállapítására kétévente kerül sor. Ez alól azonban kivételt képeznek az aranylazac állományai és a kék menyhal célzott halászata, amelyek tekintetében a halászati lehetőségek a Norvégiával évenként folytatott tárgyalások eredményétől függenek. A szóban forgó állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket ezért egy – a halászati lehetőségek meghatározására vonatkozó – másik éves rendeletben kell megállapítani.

(9)

A teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről szóló, 1996. május 6-i 847/96/EK tanácsi rendelettel (6) összhangban meg kell határozni az e cikkben említett különböző intézkedések hatálya alá tartozó állományokat.

(10)

Az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében fontos, hogy a halászat 2011. január 1-jén megkezdődhessen,

a)

a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkének (5) bekezdése alapján végrehajtott cseréket;

b)

a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendelet (9) 37. cikke, illetve a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK tanácsi rendelet (10) 10. cikkének (4) bekezdése szerinti levonásokat és újraelosztásokat;

c)

a 847/96/EK rendelet 3. cikke alapján megengedett további kirakodásokat;

d)

a 847/96/EK rendelet 4. cikkének megfelelően visszatartott mennyiségeket;

e)

az 1224/2009/EK rendelet 105. és 107. cikke alapján végrehajtott levonásokat.

21.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/13

(1)

Az 1236/2005/EK rendelet I. melléklete felsorolja a rendelet végrehajtásához kapcsolódó konkrét feladatok ellátásával megbízott illetékes hatóságokat.

(2)

Észtország kérelmére az észtországi illetékes hatóságra vonatkozó információt módosítani kell,

21.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/15

(1)

A 184/2005/EK rendelet megállapítja a fizetési mérleggel, a szolgáltatások nemzetközi kereskedelmével és a közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos közösségi statisztikák rendszeres elkészítésének általános keretét.

(2)

Az 1055/2008/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja a fizetésimérleg-statisztikák közös minőségi szabványait, valamint a minőségről szóló beszámolók gyakoriságát.

(3)

A fizetésimérleg-statisztikák közös minőségi szabványait, valamint a minőségről szóló beszámolók gyakoriságát ki kell igazítani annak érdekében, hogy az európai statisztikákról szóló 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 12. cikkének (1) bekezdésében leírt minőségértékelési szempontok érvényesüljenek.

(4)

Az 1055/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a fizetésimérleg-bizottság véleményével,

1.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamok minőségről szóló beszámolóikat minden évben legkésőbb május 31-éig nyújtják be.”

2.

A melléklet helyébe e rendelet melléklete lép.

21.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/17

(1)

A 2658/87/EGK rendelet létrehozta a Kombinált Nómenklatúrát (KN) azzal a céllal, hogy eleget tegyen a Közös Vámtarifa, az uniós külkereskedelmi statisztika és az árubehozatalra vagy árukivitelre vonatkozó, más uniós politikák által előírt követelményeknek.

(2)

A vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16-i 1186/2009/EK tanácsi rendelet (2) meghatározza azokat az eseteket, amelyek tekintetében adóztatás nem indokolt.

(3)

Bizonyos körülmények között, figyelembe véve az 1186/2009/EK rendeletben említett árumozgások némelyikének különleges jellegét, helyénvalónak tűnik külön KN-kód hozzárendelése révén csökkenteni az ilyen árumozgások bejelentéséhez kapcsolódó adminisztratív terheket. Ez különösen akkor szükséges, ha az árumozgásban érintett áruk egyes típusainak a vámáru-nyilatkozat elkészítése céljából történő besorolása a szóban forgó érdekekhez képest aránytalan munkaterheléssel és költséggel járna.

(4)

A Közösség harmadik országokkal folytatott külkereskedelmére vonatkozó statisztikáról szóló 471/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kereskedelmi lefedettség, az adatok meghatározása, vállalkozásmutatók és számlázási pénznem szerinti statisztika összeállítása, valamint a különleges áruk vagy árumozgások tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2010. február 9-i 113/2010/EU bizottsági rendelet (3) és a tagállamok közötti termékforgalomra vonatkozó közösségi statisztikáról szóló 638/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint az 1901/2000/EK és a 3590/92/EGK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. november 18-i 1982/2004/EK bizottsági rendelet (4) lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az Unión kívüli és azon belüli kereskedelemre vonatkozó statisztikákban bizonyos árukra egyszerűsített kódrendszert használjanak.

(5)

Ezek a rendeletek meghatározott feltételek között alkalmazandó külön árukódokat írnak elő. Az átláthatóság érdekében és tájékoztatási célból ezeket a kódokat bele kell foglalni a Kombinált Nómenklatúrába.

(6)

Ezért a Kombinált Nómenklatúrát ki kell egészíteni a 99. árucsoporttal.

(7)

A 2658/87/EGK rendelet I. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság véleményével,

21.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/20

21.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/22

(1)

A 867/2010/EU bizottsági rendelet (3) a 2010/11-es gazdasági évre megállapította a fehér cukorra, a nyerscukorra és egyes szirupokra alkalmazandó irányadó árakat és kiegészítő importvámokat. Ezen árakat és vámokat legutóbb az 1184/2010/EU bizottsági rendelet (4) módosította.

(2)

A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján az említett összegek módosításra szorulnak, a 951/2006/EK rendeletben foglalt előírásokkal és részletes szabályokkal összhangban,

21.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/24

(1)

A szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2002. július 23-i 1407/2002/EK tanácsi rendelet (2)2010. december 31-én hatályát veszti.

(2)

A támogatott széntermelésnek a teljes energiamixhez való csekély hozzájárulása nem indokolja többé e támogatások fenntartását az Unió energiaellátásának biztosítása céljából.

(3)

A megújuló energiaforrások használatát, valamint a fenntartható és biztonságos, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósítását ösztönző uniós politika összefüggésében nem indokolható a versenyképtelen szénbányák korlátlan támogatása. Nem lehet tehát határozatlan ideig meghosszabbítani az 1407/2002/EK rendelet által engedélyezett támogatási kategóriákat.

(4)

Mindazonáltal ágazatspecifikus állami támogatási szabályok hiányában a szénipar esetében kizárólag az általános állami támogatási szabályokat kell majd alkalmazni. Ilyen körülmények között előfordulhat, hogy az 1407/2002/EK rendelet alapján jelenleg támogatásban részesülő versenyképtelen szénbányák már nem lesznek jogosultak támogatásra, és azok bezárása elkerülhetetlenné válhat.

(5)

Az általános állami támogatási szabályok sérelme nélkül, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az említett bányabezárások társadalmi és regionális következményeinek enyhítésére szolgáló intézkedéseket hozzanak, vagyis hogy a tevékenységek leépítésére rendezett módon, visszavonhatatlan bányabezárási terv és/vagy a rendkívüli költségek – elsősorban az örökölt kötelezettségek – finanszírozása keretében kerüljön sor.

(6)

Ezzel a határozattal a szénipar az ágazatspecifikus szabályok hatálya alól átkerül a valamennyi ágazatra alkalmazandó általános állami támogatási szabályok hatálya alá.

(7)

A versenyképtelen szénbányák bezárását elősegítő állami támogatásnak – annak érdekében, hogy a lehető legkevésbé torzítsa a belső piacon zajló versenyt – fokozatosan csökkenő mértékűnek kell lennie, továbbá szigorúan azokra a széntermelési egységekre kell korlátozódnia, amelyek bezárását visszavonhatatlanul tervbe vették.

(8)

A bezárási támogatásban részesülő széntermelési egységek szénfelhasználásának környezeti hatásai enyhítése érdekében a tagállamoknak megfelelő intézkedési tervet kell benyújtaniuk például az energiahatékonyságra, a megújuló energiára vagy a szén-dioxid-leválasztásra és –tárolásra vonatkozóan.

(9)

A vállalkozásoknak jogosultaknak kell lenniük az olyan költségek fedezésének támogatására, amelyek a szokásos számviteli gyakorlattal összhangban nem befolyásolják közvetlenül a széntermelési költségeket. Az ilyen támogatás célja a széntermelési egységek bezárása miatt felmerülő rendkívüli költségek fedezése. Az érintett vállalkozásoknak minden egyes termelési egységükre vonatkozóan külön könyvelést kell vezetniük, hogy azok a vállalkozások, amelyek csupán néhány széntermelési egységüket zárják be, ne vehessenek igénybe jogosulatlanul ilyen támogatást.

(10)

A Bizottságnak e határozat alapján a feladata végrehajtása során biztosítania kell, hogy a verseny általános feltételei megteremtődjenek, fennmaradjanak és teljesüljenek. A villamosenergia-piac vonatkozásában pedig különösen gondoskodni kell arról, hogy a széniparnak nyújtott támogatás nem járhat a villamosenergia-termelőket a primer energiaellátás forrásainak megválasztásában befolyásoló hatással. Következésképpen, a szén árában és mennyiségében a szerződő feleknek a világpiacon uralkodó feltételek tükrében szabadon kell megállapodniuk.

(11)

E határozat alkalmazása nem zárhatja ki, hogy a széniparnak nyújtott támogatást más alapon a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősítsék. Ebben a vonatkozásban más különleges szabályok, például a kutatási, fejlesztési és innovációs célú állami támogatásra, a környezetvédelmi támogatásra, a képzési tevékenységeket célzó támogatásra, valamint más támogatásokra vonatkozó szabályok – eltérő rendelkezések hiányában – továbbra is alkalmazandók a maximális támogatási intenzitás tekintetében meghatározott kereteken belül.

(12)

A Bizottságnak meg kell vizsgálnia az e határozat alapján bejelentett intézkedéseket, és meg kell hoznia az EK-Szerződés 93. cikke alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendeletnek (3) megfelelő határozatokat.

(13)

Annak érdekében, hogy az 1407/2002/EK rendeletben szereplő intézkedések és az e határozatban előírt intézkedések folyamatossága biztosítva legyen, ezt a határozatot 2011. január 1-jétől kezdődően kell alkalmazni,

a)

az érintett széntermelési egységek egy 2018. december 31-nél nem későbbi határidejű bezárási terv keretében működnek;

b)

az érintett széntermelési egységeket a bezárási tervnek megfelelően véglegesen be kell zárni;

c)

a bejelentett támogatás nem haladja meg az üzleti év előrelátható termelési költségei és előrelátható bevétele közötti különbözetet. A ténylegesen kifizetett támogatást – a tényleges költségek és a bevétel alapján – legkésőbb a támogatás évét követő széntermelési év végén évente kiigazítják;

d)

a tonnánkénti kőszénegyenérték szerinti támogatás mértéke nem okozza azt, hogy az uniós szénért a felhasználási helyen fizetett ár alacsonyabb a harmadik országokból származó, azonos minőségű szén áránál;

e)

az érintett széntermelési egységek 2009. december 31-én üzemben voltak;

f)

valamely tagállam által egy konkrét vállalkozás számára nyújtott támogatás teljes összege csökkenő tendenciát kell mutasson: 2013 végéig legalább 25 %-os, 2015 végéig legalább 40 %-os, 2016 végéig legalább 60 %-os és 2017 végéig legalább 75 %-os csökkenést kell elérni a 2011-ben nyújtott támogatáshoz képest.

g)

a tagállamok által a szénipar számára nyújtott üzembezárási támogatás teljes összege a 2010-et követő évek egyikében sem haladja meg az 1407/2002/EK rendelet 4. és 5. cikkének megfelelően a tagállamok által nyújtott és a Bizottság által engedélyezett 2010. évi támogatás összegét;

h)

a tagállamoknak tervet kell készíteniük az e cikk alapján támogatott termelési egységek széntermeléséből adódó környezeti hatások enyhítése érdekében, például az energiahatékonyság, a megújuló energia vagy a szén-dioxid-leválasztás és –tárolás vonatkozásában, megteendő intézkedésekről.

a)

kizárólag azon vállalatok esetében felmerült, illetve előirányzott költségek, amelyek széntermelési egységek bezárását hajtják vagy hajtották végre, ideértve az üzembezárási támogatásban részesülő vállalakozásokat is;

b)

a több vállalkozás esetében felmerülő költségek.

a)

a széntermelési egységek megnevezése;

b)

minden egyes széntermelési egység valós vagy becsült termelési költsége üzleti évenként;

c)

a bezárási terv tárgyát képező széntermelési egységek becsült széntermelése üzleti évenként;

d)

az üzembezárási támogatás becsült összege üzleti évenként.

21.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/30

(1)

Azt követően, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa 2008. március 31-én elfogadta az 1807 (2008) sz. határozatot („ENSZ BT 1807 (2008)”), a Tanács 2008. május 14-én elfogadta a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2008/369/KKBP közös álláspontot (1).

(2)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa 1533 (2004) sz. határozata („ENSZ BT 1533 (2004)”) alapján létrehozott szankcióbizottság 2010. december 1-jén módosította a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékét.

(3)

Az e határozat mellékletének módosítására vonatkozó eljárás során a jegyzékbe felvett személyek és szervezetek számára indokolást kell nyújtani annak érdekében, hogy azok észrevételeket tehessenek. Amennyiben észrevételt vagy új érdemi bizonyítékot nyújtanak be, a Tanácsnak az észrevételek alapján felül kell vizsgálnia határozatát, és erről értesítenie kell az érintett személyt vagy szervezetet.

(4)

E határozat tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, mindenekelőtt a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, a tulajdonhoz való jogot, valamint a személyes adatok védelméhez való jogot. Ezt a határozatot az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazni.

(5)

E határozat továbbá maradéktalanul tiszteletben tartja a tagállamoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya szerinti kötelezettségeit és az ENSZ BT-határozatok jogilag kötelező erejét.

(6)

A 2008/369/KKBP közös álláspontot ezért hatályon kívül kell helyezni, és e határozattal kell felváltani.

(7)

Az uniós végrehajtási intézkedéseket a Kongói Demokratikus Köztársaság tekintetében a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló 2005. június 13-i 889/2005/EK tanácsi rendelet (2) és a fegyverembargót megsértő személyekkel szemben meghatározott, egyedi korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2005. július 18-i 1183/2005/EK tanácsi rendelet (3) határozza meg.

a)

közvetve vagy közvetlenül a KDK területén tevékenykedő bármely nem kormányzati szervezetnek és személynek olyan technikai segítségnyújtást, közvetítői szolgáltatást és egyéb szolgáltatást nyújtani, eladni, szállítani vagy továbbadni, amely katonai tevékenységekhez vagy fegyverek és bármely kapcsolódó eszköz rendelkezésre bocsátásához, gyártásához, karbantartásához és használatához kapcsolódik, ideértve a fegyvereket és lőszereket, katonai járműveket és felszereléseket, katonai jellegű felszereléseket és ezek tartalék alkatrészeit;

b)

közvetve vagy közvetlenül a KDK területén tevékenykedő bármely nem kormányzati szervezetnek és személynek a katonai tevékenységgel kapcsolatos finanszírozást vagy pénzügyi segítséget nyújtani, ideértve különösen a fegyverek, valamint bármilyen kapcsolódó eszközök eladására, szállítására, továbbadására vagy exportjára vonatkozó, illetve az ezzel összefüggő technikai segítségnyújtást vagy a közvetítői és egyéb szolgáltatás engedélyezésére, eladására, nyújtására vagy továbbadására vonatkozó segítséget, kölcsönök és exporthitel-biztosítás nyújtását.

a)

a fegyverek, valamint a kapcsolódó felszerelés szállítására, eladására vagy továbbadására, illetve a fegyverekkel, valamint a kapcsolódó felszereléssel összefüggő olyan technikai segítségnyújtásra, finanszírozásra, közvetítői szolgáltatások és egyéb szolgáltatások biztosítására, amelyek célja kizárólag az Egyesült Nemzetek Szervezete KDK-beli missziójának (MONUC) támogatása, illetve általa történő felhasználása;

b)

a KDK-ba az Egyesült Nemzetek személyzete, a sajtó, humanitárius szervezetek és a fejlesztési segélyek képviselői, és az ehhez kapcsolódó személyzet által, kizárólag személyes használatra ideiglenesen a KDK-ba exportált védőruházat – beleértve a golyóálló mellényeket és katonai sisakokat – szállítására, eladására vagy továbbadására;

c)

a kizárólag humanitárius vagy védelmi célt szolgáló, halált nem okozó katonai felszerelések szállítására, eladására vagy továbbadására, valamint az ilyen, halált nem okozó felszerelésekkel kapcsolatos technikai segítségnyújtás és képzés biztosítására.

—

az 1. cikkben említett fegyverembargót és az ahhoz kapcsolódó intézkedéseket megsértő személyek és szervezetek,

—

a KDK-ban működő külföldi fegyveres csoportok azon politikai és katonai vezetői, akik megakadályozzák a leszerelést és az e csoportokhoz tartozó harcosok önkéntes hazatelepülését vagy visszatelepülését,

—

a kongói milíciák azon politikai és katonai vezetői, akik a KDK-n kívülről kapnak támogatást, és akik megakadályozzák, hogy harcosaik részt vegyenek a leszerelés, a lefegyverzés és az újrabeilleszkedés folyamatában,

—

a KDK-ban tevékenykedő azon politikai és katonai vezetők, akik – az alkalmazandó nemzetközi jogot megsértve – gyermekeket toboroznak vagy használnak fel fegyveres konfliktusok során,

—

a KDK-ban tevékenykedő azon személyek, akik fegyveres konfliktusok során a gyermekeket és a nőket megcélozva súlyosan megsértik a nemzetközi jogot, ideértve az ölést és megnyomorítást, a nemi erőszakot, az elrablást és a lakóhely elhagyására kényszerítést is,

—

azon személyek, akik a KDK keleti részében akadályozzák a humanitárius segítséghez való hozzáférést vagy annak nyújtását,

—

azon személyek vagy szervezetek, akik a természeti erőforrások tiltott kereskedelmén keresztül támogatják a KDK keleti részében tevékenykedő illegális fegyveres csoportokat.

a)

előzetesen és eseti alapon megállapítja, hogy a belépés vagy átutazás humanitárius okokból indokolt, ideértve a vallási kötelezettséget is;

b)

arra a következtetésre jut, hogy a mentesítés a Biztonsági Tanács megfelelő határozataiban szereplő célkitűzések elérését, vagyis a KDK-beli békét és nemzeti megbékélést, valamint a régió stabilitását szolgálja;

c)

előzetesen és eseti alapon engedélyezi az állampolgárságuk szerinti állam területére visszatérő vagy az emberi jogok vagy a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését elkövető személyek bíróság elé állítására tett erőfeszítésekben részt vállaló személyek átutazását.

a)

alapvető kiadások fedezéséhez szükségesek, beleértve az élelmiszerek, bérlet vagy jelzálog, gyógyszerek és orvosi kezelés, adók, biztosítási díjak és közműdíjak költségeit;

b)

kizárólag az ésszerű szakértői díjak és a jogi szolgáltatások biztosításával kapcsolatos térítések kifizetésére szolgálnak;

c)

kizárólag a befagyasztott pénzeszközök vagy egyéb vagyoni érték, illetve gazdasági erőforrás szokásos eszköztartási és megtartási díjainak, valamint szolgáltatási díjainak a nemzeti jogszabályoknak megfelelő kiegyenlítésére szolgálnak;

d)

rendkívüli kiadásokhoz szükségesek, azt követően, hogy az érintett tagállam erről a szankcióbizottságot értesítette és azt a szankcióbizottság jóváhagyta;

e)

bíróság, hatóság vagy választottbíróság által elrendelt zálogjog vagy meghozott határozat tárgyát képezik, amely esetben a pénzeszközöket, egyéb vagyoni értékeket és gazdasági erőforrásokat a zálogjog vagy határozat végrehajtására fel lehet használni azt követően, hogy az illetékes tagállam a szankcióbizottságot értesítette, feltéve hogy a zálogjog vagy határozat az érintett személy vagy szervezet szankcióbizottság általi kijelölése előtt keletkezett, és nem a 3. cikkben említett személy vagy szervezet javára szól.

a)

kamat vagy az említett számlák egyéb hozama; vagy

b)

olyan szerződések, megállapodások vagy kötelezettségek alapján esedékes kifizetések, amelyeket azelőtt kötöttek, vagy azok azt megelőzően keletkeztek, hogy a fenti számlák korlátozó intézkedések hatálya alá kerültek,

21.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/43

(1)

A Bizottság egy 2007. április 23-án benyújtott panasz nyomán úgy határozott, hogy vizsgálatot indít a Vallon Régió mezőgazdasági üzemeiben talált elhullott állatok elszállításához és megsemmisítéséhez kapcsolódó költségek fedezésére szolgáló, Belgium által odaítélt állami támogatásokra vonatkozó állítások ügyében.

(2)

A Bizottság 2007. július 2-án levélben kérte a belga hatóságokat, hogy adjanak tájékoztatást a szóban forgó intézkedésről. A belga hatóságok 2007. július 27-én kelt és 2007. augusztus 3-án iktatott levelükben adtak tájékoztatást. 2007. augusztus 21-én az illetékes belga hatóságok kérésére szakmai értekezletre került sor. Az említett hatóságok az értekezletet követően, 2007. október 4-én kiegészítő tájékoztatást adtak az ügyben.

(3)

A Bizottság szolgálatai 2007. szeptember 10-én kelt levelükben tájékoztatták Belgiumot, hogy a támogatási rendszert NN 56/2007. szám alatt nyilvántartásba vették a be nem jelentett állami támogatások között, mivel a források egy részét már nyilvánvalóan kifizették.

(4)

2007. október 12-én az illetékes belga hatóságok kérésére egy második szakmai értekezletre került sor.

(5)

2007. október 25-én a Bizottság szolgálatai levélben kérték az illetékes belga hatóságokat, hogy adjanak részletesebb tájékoztatást. Mivel a kitűzött határidőig nem érkezett válasz e kérésre, a szolgálatok 2007. december 21-én emlékeztető levelet küldtek az illetékes belga hatóságoknak, újabb válaszadási határidőt megadva.

(6)

Miután a meghatározott határidőn belül nem érkezett válasz az első emlékeztető levélre, a Bizottság szolgálatai 2008. június 4-én újabb emlékeztető levelet küldtek a belga hatóságoknak, amelyben felhívták azok figyelmét, hogy a négy hétben meghatározott új válaszadási határidő be nem tartása esetén a Bizottság az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (4) 10. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján információnyújtási rendelkezést hozhat. Ez a határidő 2008. július 4-én lejárt. A Bizottság ezért 2008. október 1-jén határozatot fogadott el, amelyben a szükséges tájékoztatás megadására szólítja fel a belga hatóságokat. Fent említett határozatában a Bizottság arra kéri a belga hatóságokat, hogy számára juttassák el – többek között – az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 794/2004/EK rendeletben (5) előírt adatlapokat annak érdekében, hogy a 2007. január 31. után odaítélt támogatásokat értékelni lehessen.

(7)

A belga hatóságok végül 2008. november 27-én levélben válaszoltak, és 2008. december 5-én megküldték a kiegészítő információkat. A Bizottság 2008. október 1-jén kelt határozatában kért adatlapokat azonban nem nyújtották be.

(8)

2009. január 27-én a Bizottság további tájékoztatást kért a belga hatóságoktól. A belga hatóságok 2009. március 16-án kelt és 2009. március 19-én iktatott levelükben válaszoltak a kérésre.

(9)

A Bizottság 2010. január 14-i levelében tájékoztatta Belgiumot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról döntött a bejelentett támogatással szemben. A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában2010. július 15-én közzétette. A Bizottság felhívta az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket a kérdéses intézkedésekkel kapcsolatban. Egyetlen harmadik érdekelt fél sem tett észrevételt.

(10)

A belga hatóságok 2010. február 19-én kelt levelükben további egy hónapos válaszadási haladékot kértek a Bizottság 2010. január 14-i levelében rögzített határidőhöz képest. A Bizottság 2010. március 5-i levelében megadta a további egy hónapos válaszadási haladékot. Végezetül a belga hatóságok 2010. március 12-én kelt levelükben reagáltak az eljárás megindításáról szóló határozatra.

(11)

A Bizottság által végzett vizsgálat során világossá vált, hogy a panasz a Bizottság által 2003. november 26-án az NN 48/2003 (korábban: 157/2003) számú állami támogatási ügyben (a támogatási program címe: „Az elhullott állatok elszállításával és megsemmisítésével kapcsolatos költségek fedezéséhez nyújtott támogatás a Vallon Régió mezőgazdasági üzemeiben”) jóváhagyott támogatási rendszer végrehajtására vonatkozott. Az említett ügy azt a belga hatóságok által bejelentett intézkedést érintette, amely alapján a belga állam – támogatott szolgáltatások formájában – kifizetéseket ítélt meg mezőgazdasági üzemek számára az elhullott állatok elszállításához, tárolásához, feldolgozásához és megsemmisítéséhez kapcsolódó valamennyi költség fedezésére.

(12)

Az elszámolási határozat elfogadása érdekében, valamint a TSE-vizsgálatokra, az elhullott állatokra és a vágóhídi hulladékokra vonatkozó közösségi iránymutatások („TSE-iránymutatások”) (6) közeli, 2004. január 1-jén történő hatálybalépésére való tekintettel a belga hatóságok kötelezettséget vállaltak, hogy módosítják a programot. Ezekre a módosításokra a TSE-iránymutatásokban és különösen azok 29. pontjában foglalt feltételeknek való megfelelés biztosítása céljából volt szükség. Az említett pont értelmében a tagállamok 100 %-ig terjedő állami támogatást nyújthatnak az elhullott állatok elszállításának költségeihez, és 75 %-ig terjedő támogatást az állati tetemek megsemmisítésével összefüggésben felmerülő költségek fedezéséhez. A belga program az eredetileg bejelentett formájában nem felelt meg ennek a rendelkezésnek, mivel az állati tetemek megsemmisítéséhez kapcsolódó költségek esetében is lehetővé tette 100 %-ig terjedő mértékű támogatás nyújtását.

(13)

A (11) és a (12) preambulumbekezdésben szereplő megfontolások nyomán a belga hatóságok kötelezettséget vállaltak (lásd az NN 48/2003 számú ügyben hozott bizottsági határozat (33) és (34) preambulumbekezdését) támogatási programjuk ennek megfelelő módosítására, oly módon, hogy 2004. január 1-jétől az állati tetemek megsemmisítéséhez kapcsolódó költségek fedezésére szánt támogatások az érintett költségek 100 %-a helyett legfeljebb azok 75 %-áig terjedhessenek. A belga hatóságok kötelezettséget vállaltak továbbá arra, hogy legkésőbb 2003 decemberének közepéig bizonyítékot juttatnak el a Bizottsághoz arra vonatkozóan, hogy végrehajtották a szükséges módosításokat a támogatási programban.

(14)

E kötelezettségvállalások alapján a Bizottság a szóban forgó programot 2002. január 31-től kezdődően ötéves időtartamra hagyta jóvá. Ez a határidő tehát 2007. január 31-én lejárt.

(15)

2007. április 23-án a Bizottsághoz olyan panasz érkezett, amelyben azt állították, hogy a belga hatóságok megszegik a TSE-iránymutatásokat azzal, hogy továbbra is 100 %-ig terjedő állami támogatást nyújtanak az elhullott állatok elszállításához és az állati tetemek megsemmisítéséhez egyaránt.

(16)

A kérdéses támogatási program egy regionális intézkedésre vonatkozik, amely a Vallon Régió mezőgazdasági üzemeiben elhullott állatok elszállításával, tárolásával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatások nyújtása során felmerülő valamennyi költség fedezésére irányul.

(17)

Az említett üzemekben elhullott állati tetemek ártalmatlanításának megszervezésére és irányítására a regionális hatóságok közbeszerzési pályázatot írtak ki. A szolgáltatásnyújtásra vonatkozó közbeszerzési felhívás (7) útján európai uniós szinten meghirdetett nyilvános ajánlattételi eljárás nyomán a szerződést 2002. január 31-én az SA. RENDAC-UDES társaságnak ítélték oda. A kérdéses szerződés három önálló részre tagolódik a különböző nyújtandó szolgáltatások szerint:

(18)

Az S.A. RENDAC-UDES társaság volt az egyetlen ajánlattevő az ajánlattételi eljárásban; e társaság egyben mindhárom részre ajánlatot tett. A közbeszerzési szerződést így ezzel a társasággal kötötték meg 2002. január 31-én ötéves időtartamra. A belga hatóságok által rendelkezésre bocsátott tájékoztatás alapján a szerződés időbeli hatályát legalább négy alkalommal meghosszabbították: 2007. december 31-ig, 2008. december 31-ig, 2009. június 30-ig és végül a következő közbeszerzési eljárás lezárultáig, amelyre a belga hatóságok szerint 2010 harmadik negyedévéig sor kerül.

(19)

A szóban forgó támogatási program keretében mezőgazdasági termelőknek ítélhető oda támogatás. A belga hatóságok megerősítették, hogy bár a támogatást az S.A. RENDAC-UDEC társaságnak mint szolgáltatónak közvetlenül nyújtották a mezőgazdasági termelőknek nyújtott szolgáltatások költségei után, a támogatás egésze a mezőgazdasági termelők javát szolgálta, hiszen abból a különböző begyűjtési, szállítási, tárolási, feldolgozási és megsemmisítési műveletek költségeit fedezték, amelyeket a támogatási program híján a termelőknek kellett volna állniuk. A belga hatóságok arról is biztosították a Bizottságot, hogy a mezőgazdasági termelőknek nyújtott szolgáltatások ellenértékeként az S.A. RENDAC-UDEC társaság részére közvetlenül kifizetett összegek teljes mértékben és kizárólag az elvégzett szolgáltatások piaci árának feleltek meg.

(20)

A regionális környezetvédelmi minisztérium alá tartozó vallon hulladékgazdálkodási hivatal (Office wallon des déchets) egyenlítette ki az SA RENDAC-UDES társaság által kiállított számlákat; részben átalányösszegként, részben árjegyzék szerint.

(21)

Az NN 48/2003 számú ügy vizsgálata keretében a belga hatóságok megerősítették, hogy a program kizárólag a Vallon Régió mezőgazdasági üzemeiben elpusztult állatokra terjed ki. Nem vonatkozik az élőállatpiacokon vagy a vágóhidakon elhullott állatokra.

(22)

A Bizottság a vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2010. január 13-i határozatában kétségeit fejezte ki a programnak az Európai Unió állami támogatásokra vonatkozó szabályaival való összeegyeztethetőségére nézve. A Bizottság egész pontosan arra a következtetésre jutott, hogy a kérdéses támogatási program, amely a tetemek megsemmisítési költségeinek több mint 75 %-át fedezi, a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősíthető a TSE-iránymutatások és az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások, 2007–2013 („a 2007–2013-as időszakra vonatkozó iránymutatások”) (8) alapján.

(23)

Ezen túlmenően – figyelembe véve, hogy a Bizottság a belga hatóságok kötelezettségvállalása alapján 2007. január 31-ig hagyta jóvá a programot, és a hatóságoknak azt 2004. január 1-jével módosítaniuk kellett a TSE-iránymutatásoknak való megfelelés érdekében, valamint tekintettel arra, hogy a nevezett hatóságok nem tettek eleget ezeknek a kötelezettségeknek – a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a tetemek megsemmisítési költségeinek több mint 75 %-os mértékben történő fedezésére irányuló támogatást visszaélésszerűen ítélték oda.

(24)

Következésképpen a 659/1999/EK rendelet 4. cikke (4) bekezdésével összhangban és összefüggésben ugyanazon rendeletnek a támogatással való visszaélésre vonatkozó 16. cikkével, a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozott, s felhívta Belgiumot, hogy nyújtsa be észrevételeit.

(25)

Belgium 2010. március 12-i válaszában tájékoztatta a Bizottságot, hogy meghozzák a szükséges rendelkezéseket egy új közbeszerzési eljárás lebonyolításához. A belga hatóságok szerint a jövőbeli közbeszerzési szerződésre vonatkozó különleges ajánlattételi feltételeket legkésőbb 2010. április 15-ig kellett véglegesíteni, és az eljárást 2010 harmadik negyedévében kellene lefolytatni. Időközben a belga hatóságok kifejezésre juttatták, hogy a 2002. január 31-én kötött közbeszerzési szerződést a 2002. január 31-i odaítélést megelőzően meghirdetett feltételekkel meghosszabbították.

(26)

Ezenkívül a belga hatóságok kifejezésre juttatták, hogy i. a Vallon Régió a de minimis elv alkalmazását kéri a mezőgazdasági termelők helyzetének rendezésére a 2004. január 1. és 2008. június 30. közötti időszakra, valamint; hogy ii. legfeljebb három hónapos határidőn belül lebonyolítja a tetemek feldolgozásához és megsemmisítéséhez kapcsolódó – a 2008. július 1-jétől a következő közbeszerzési szerződés hatálybalépéséig tartó időszakra számított – költségek 25 %-ának megfelelő összegnek az egyes mezőgazdasági termelőktől való behajtását.

(27)

Végezetül a belga hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági és halászati ágazatban a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2004. október 6-i 1860/2004/EK rendelet (9) alapján visszakövetelik a támogatások összegét a három év alatt 3 000 EUR összeget meghaladó de minimis támogatások esetében. A belga hatóságok azt is jelezték, hogy a legmagasabb nyújtható 3 000 EUR összeg vélhetően 58 mezőgazdasági termelő esetében került túllépésre.

(28)

Az EUMSz. 107. cikkének (1) bekezdése szerint a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt vagy annak torzításával fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(29)

Ezek a feltételek az adott esetben teljesülnek a mezőgazdasági termelőknek juttatott támogatásra vonatkozóan. A kérdéses támogatást a Vallon Régió hatóságai nyújtják és előnyben részesítik a Vallon Régió mezőgazdasági termelőit azzal, hogy a tetemek elszállításából és megsemmisítéséből eredő, rendes körülmények között általuk viselendő költségeket kiiktatják.

(30)

Az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatával összhangban maga a tény, hogy egy vállalkozás versenyképessége a versengő vállalkozásokhoz képest megerősödik azáltal, hogy olyan gazdasági előnyben részesül, amelyet rendes körülmények között tevékenységéhez nem kapott volna meg, azt jelzi, hogy fennáll a verseny torzulásának veszélye (10).

(31)

Egy vállalkozásnak nyújtott támogatás a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolónak minősül, amenynyiben ez a vállalkozás az Európai Unión belüli kereskedelem számára nyitott piacon működik (11). Az ágazatban számottevő kereskedelem folyik az Európai Unión belül. Az intézkedés ezért alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására.

(32)

A fentiek figyelembevételével nyilvánvaló, hogy az EUMSz.107. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek, kivéve a de minimis szabályozás hatálya alá eső támogatások esetében.

(33)

A belga hatóságok számos alkalommal kifejezésre juttatták, hogy alkalmazzák a mezőgazdasági ágazatban alkalmazandó de minimis szabályokat. A támogatás nyújtásának időszakában az 1860/2004/EK rendelet, valamint az azt hatályon kívül helyező, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termelőágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2007. december 20-i 1535/2007/EK bizottsági rendelet (12) volt hatályban.

(34)

Azok a támogatások, amelyek megfelelnek az 1860/2004/EK vagy az 1535/2007/EK rendelet alkalmazási feltételeinek, úgy tekintendők, mint amelyek nem teljesítik az EUMSz. 107. cikke (1) bekezdésében foglalt kritériumok összességét.

(35)

Pontosítani kell azonban, hogy az 1535/2007/EK rendelet 3. cikkének (7) bekezdése értelmében a de minimis támogatások nem vonhatók össze ugyanazon elfogadható költségekre vonatkozó állami támogatásokkal, ha az így kapott összeg olyan támogatási intenzitást eredményez, amely meghaladja az adott esetre vonatkozóan az európai uniós szabályozások által a speciális feltételekben meghatározott szintet. Ezt a rendelkezést alkalmazni kell ebben az esetben: semmilyen tekintetben nem lehet összevonni a de minimis támogatást (amely az állati tetemek megsemmisítésével kapcsolatos, a mezőgazdasági termelők által viselendő költségek 25 %-át tenné ki) a fennmaradó 75 %-kal, amely az európai uniós szabályozás (a 2007–2013-as időszakra vonatkozó iránymutatások 133. pontja, összefüggésben a Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 15-i 1857/2006/EK bizottság rendelettel (13)) értelmében összeegyeztethetőnek tekinthető az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával.

(36)

Ezzel szemben az 1860/2004/EK rendelettel létrehozott rendszer szerint úgy tűnik, hogy a de minimis támogatás és az állati tetemek megsemmisítésével kapcsolatos költségek 75 %-át kitevő összegek ilyen összevonása nem volt kizárva. Ez következhet az 1860/2004/EK rendelet (7) preambulumbekezdéséből, amely szerint a „de minimis szabály nem érinti azt a lehetőséget, hogy a vállalkozások ugyanazon projektre a Bizottság által jóváhagyott vagy egy csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó állami támogatásban részesüljenek.” A rendelet alkalmazási feltételeit és azon belül a 3 000 EUR maximális támogatási küszöbértéket be kell tartani, oly módon, hogy a 3 000 EUR küszöbértéket meghaladó támogatásokat – a támogatási összeg egészének tekintetében – ki kell zárni az 1860/2004/EK rendelet biztosította előnyökből. Az 1535/2007/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdése értelmében ez az összevonás a rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapig, azaz 2008. június 30-ig lehetséges. Ezt követően az 1535/2007/EK rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

(37)

A Bizottság által az NN 48/2003 ügyszám alatt jóváhagyott támogatási rendszer bejelentése és jóváhagyása a 2003. január 31. és 2007. január 31. közötti időszakra történt meg. A Bizottság azonban megállapítja, hogy Belgium 2007. február 1-jét követően is folytatta a támogatási rendszer alkalmazását, anélkül, hogy azt az EUMSz. 108. cikkének (3) bekezdésével összhangban bejelentette volna a Bizottságnak. Következésképpen a támogatási rendszer 2007. február 1-jétől jogellenes állami támogatássá vált.

(38)

Az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(39)

A kérdéses rendszer a Vallon Régió mezőgazdasági üzemeiben elhullott állatok elszállításával, tárolásával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatások nyújtása során felmerülő valamennyi költséget – támogatott szolgáltatások formájában – fedező támogatás nyújtására vonatkozik.

(40)

A 2002. január 31. és 2003. december 31. közötti időszak tekintetében a Bizottság által az NN 48/2003 ügyben hozott határozat megállapította, hogy a rendszer az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában említett eltéréssel élhetett. Azonban – a fentiekben kifejtettek szerint – a 2004. január 1-jét követő időszak esetében a belga hatóságoknak módosítaniuk kellett a bejelentett állami támogatási rendszert annak érdekében, hogy az összeegyeztethető legyen a 2004. január 1-jétől alkalmazandó TSE-iránymutatásokkal. A belga hatóságoknak biztosítaniuk kellett, hogy a támogatás az állati tetemek megsemmisítési költségeinek legfeljebb 75 %-át fedezze (és a fennmaradó költségeket a mezőgazdasági termelőnek saját magának kelljen állnia), valamint legkésőbb 2003 decemberének közepéig bizonyítékot kellett eljuttatniuk a Bizottsághoz arra vonatkozóan, hogy végrehajtották a szükséges módosításokat a támogatási programban.

(41)

Ezt a kötelezettséget a TSE-iránymutatások írták elő, amelyek akkor az alkalmazandó szabályozást képezték. A TSE-iránymutatások 29. pontja az alábbi rendelkezést tartalmazza:

(42)

A TSE-iránymutatások 30. és 31. pontja lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérjenek azon szabálytól, amelynek értelmében a támogatás az elhullott állati tetemek megsemmisítési költségeit legfeljebb 75 %-ban fedezheti:

(43)

Meg kell említeni, hogy az NN 48/2003 ügy vizsgálata keretében a belga hatóságok soha nem jutatták kifejezésre, hogy ezeknek a kivételeknek valamelyike alkalmazható lenne.

(44)

A TSE-iránymutatások 2007. január 1-jén hatályukat vesztették, ahogyan azt a 2007–2013-as időszakra vonatkozó iránymutatások 194. c) pontja elrendeli. A 2007–2013-as időszakra vonatkozó iránymutatások 134. pontjával összhangban a Bizottság a TSE-vizsgálatokkal és az elhullott állatokkal kapcsolatos állami támogatást az EUMSz. 108. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összeegyeztethetőnek nyilvánítja, amennyiben az 1857/2006/EK rendelet 16. cikkének minden feltétele teljesül.

(45)

Az 1857/2006/EK rendelet 16. cikke nem jelent alapvető módosítást az elhullott állatok elszállításához és megsemmisítéséhez nyújtott támogatás értékelése tekintetében. A TSE-iránymutatásokhoz hasonlóan a rendelet a 16. cikk (1) bekezdésének d) pontjában előírja, hogy az elhullott állatok elszállításával kapcsolatos költségek esetében legfeljebb 100 %-os, az állati tetemek megsemmisítésével kapcsolatos költségek esetében pedig legfeljebb 75 %-os támogatás tekinthető a közös piaccal összeegyeztethetőnek. A 16. cikk (1) bekezdésének e) és f) pontjában foglalt rendelkezések az alábbi esetekben teszik lehetővé a 75 %-os felső határtól való eltérést és a 100 %-os támogatási arány elérését: i. ha a támogatás finanszírozása kötelezően fizetendő díjakból vagy hozzájárulásokból történik, amelyek beszedésének célja az ilyen állati tetemek megsemmisítésének finanszírozása, feltéve, hogy ezek a díjak és hozzájárulások a húságazatra korlátozódnak és arra közvetlenül vannak alkalmazva; vagy ii. ha az elhullott állatokat kötelezően TSE-vizsgálatnak kell alávetni.

(46)

mivel az új szabályozás (a 2007–2013-as időszakra vonatkozó iránymutatások és az 1857/2006/EK rendelet) alapjaiban nem változtatott a helyzeten a régi szabályozáshoz (a TSE-iránymutatásokhoz) képest, az alkalmazandó európai uniós szabályozást illetően az ügy értékelésének az érintett időszak egészére (azaz 2004. január 1-jétől a mai napig) ugyanannak kell lennie.

(47)

Ahogyan azt korábban hangsúlyoztuk, a belga hatóságok az NN 48/2003 ügy vizsgálata keretében kötelezettséget vállaltak támogatási programjuk oly módon történő módosítására, hogy 2004. január 1-jétől az állati tetemek megsemmisítéséhez kapcsolódó költségek fedezésére szánt támogatások nem haladják meg az érintett költségek 75 %-át. Ennek ellenére az adott ügy vizsgálata során a belga hatóságok nem cáfolták azt, hogy az állami támogatási rendszert nem módosították a számukra előírt módon.

(48)

Ezenfelül a belga hatóságok több alkalommal kifejezésre juttatták ezzel az üggyel kapcsolatban (például a 2008. november 27-i levélben), hogy a (42) preambulumbekezdésben említett kivételek közül a második valójában alkalmazható, és a támogatás az állati tetemek megsemmisítésével kapcsolatos költségeknek akár 100 %-át is fedezheti. Véleményük szerint a kivétel alkalmazhatóságát az a tény igazolja, hogy minden elhullott állaton kötelező volt TSE-vizsgálat végrehajtása (a TSE-iránymutatások 31. pontja és az 1857/2006/EK rendelet 16. cikke (1) bekezdésének f) pontja). Mindazonáltal semmilyen bizonyítékot nem szolgáltattak ennek az állításnak az alátámasztására.

(49)

A Belgium által állításának alátámasztására felhozott legfőbb érv az, hogy az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) értelmében kötelező e vizsgálatok végrehajtása. Ez az érv azonban nem fogadható el. Az említett rendelet értelmében ugyanis a vallon hatóságok az elhullott állatokon az alábbiak szerint kötelesek TSE-vizsgálatokat végezni:

(50)

Következésképpen a vizsgálatok végrehajtására vonatkozó kötelezettség csak bizonyos kort elért állatok (2001. július 1. és 2008. december 31. között 24 hónap, ez utóbbi dátumot követően pedig 48 hónap) esetében alkalmazandó. Ennél még fontosabb azonban, hogy ez a kötelezettség csak a szarvasmarhafélékre vonatkozik. A mezőgazdasági üzem területén elhullott, más fajokhoz (sertés, ló, baromfi stb.) tartozó állatokat nem kell kötelezően TSE-vizsgálatoknak alávetni. A belga hatóságok által rendelkezésre bocsátott információkból (2008. november 27-én kelt levél) kitűnik, hogy azoknak az állati tetemeknek a száma, amelyeket a 999/2001/EK rendelet rendelkezései értelmében esetlegesen érinthet a szóban forgó mentesség, a szolgáltatási szerződés keretében kezelt elhullott állatok esetében felmerülő összes költség kevesebb mint 20–25 %-ának felel meg. Ennélfogva kizárólag az azon költségek után nyújtott támogatások lehetnek összeegyeztethetőek, amelyek szorosan a 999/2001/EK rendelet által előírt kötelező TSE-vizsgálatok végrehajtásához kapcsolódnak, feltéve, hogy ezek a költségek pontosan azonosíthatók.

(51)

A Bizottság megállapítja továbbá, hogy az állati tetemek elszállítási és megsemmisítési költségeinek a húságazatban fizetendő kötelező díjakból és hozzájárulásokból történő 100 %-os fedezését lehetővé tevő első kivétel jelen esetben nem alkalmazható. A belga hatóságok soha nem hivatkoztak ennek a kivételnek az alkalmazhatóságára, és erre vonatkozó bejelentést sem tettek.

(52)

A fentiek fényében a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a kérdéses támogatási program, amely a tetemek megsemmisítési költségeinek több mint 75 %-át fedezi, nem egyeztethető össze a belső piaccal a TSE-iránymutatások vagy a 2007–2013-as időszakra vonatkozó iránymutatások alapján, kivéve azon költségek esetében, amelyek TSE-vizsgálatok végrehajtására vonatkozó kötelezettség által érintett állatok tetemének kezelésével közvetlenül kapcsolatosak.

(53)

Ezen túlmenően – figyelembe véve, hogy a Bizottság a belga hatóságok kötelezettségvállalása alapján 2007. január 31-ig hagyta jóvá a programot, és a hatóságoknak azt 2004. január 1-jével módosítaniuk kellett a TSE-iránymutatásoknak való megfelelés érdekében, valamint tekintettel arra, hogy a nevezett hatóságok nem tettek eleget ezeknek a kötelezettségeknek – a Bizottság megállapítja, hogy a tetemek megsemmisítési költségeinek több mint 75 %-os mértékben történő fedezésére irányuló támogatás odaítélése visszaélésszerű volt, legalábbis azon támogatások esetében, amelyeknek nem a TSE-vizsgálatok kötelező végrehajtásának kompenzálása volt a célja.

(54)

A 659/1999/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdésével összhangban, amennyiben egy jogellenesen nyújtott állami támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal, az adott támogatást vissza kell venni a kedvezményezettektől. Ez a célkitűzés akkor valósul meg, amikor a szóban forgó támogatást – adott esetben késedelmi kamattal növelve – a kedvezményezettek, azaz a támogatásból ténylegesen részesülő vállalkozások visszatérítik.

(55)

Ez a határozat közvetlenül alkalmazandó, különös tekintettel az ennek a rendszernek a keretében folyósított egyedi támogatások visszakövetelésére, azon speciális projektekhez rendelt támogatások kivételével, amelyek a folyósításuk idején megfeleltek a de minimis rendeletben vagy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 92. és 93. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i 994/98/EK rendelet (15) 1. és 2. cikke értelmében alkalmazandó mentességi rendeletben, illetőleg a Bizottság által jóváhagyott támogatási rendszerben meghatározott valamennyi feltételnek.

(56)

A Bizottság megállapítja, hogy Belgium jogellenesen folyósította a szóban forgó támogatást, ezzel megszegve az EUMSz. 108. cikkének (3) bekezdésében foglaltakat. Mivel a támogatás részlegesen összeegyeztethetetlen a belső piaccal, Belgiumnak be kell szüntetnie a támogatás nyújtását és gondoskodnia kell a kedvezményezettek számára ez idáig jogellenesen folyósított összegek visszatéríttetéséről,

21.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/50

(1)

A személyzeti szabályzat X. melléklete 13. cikke első albekezdésének megfelelően a 768/2010/EU tanácsi rendelet (2) meghatározta azokat a korrekciós szorzókat, amelyeket 2009. július 1-jétől az Európai Unió harmadik országban szolgálatot teljesítő tisztviselői, ideiglenes és szerződéses alkalmazottai részére az alkalmazás helye szerinti ország pénznemében kifizetett javadalmazás vonatkozásában alkalmazni kell.

(2)

Ezek közül egyes korrekciós szorzókat a személyzeti szabályzat X. melléklete 13. cikke második albekezdésének megfelelően 2009. augusztus 1-jétől, 2009. szeptember 1-jétől, 2009. október 1-jétől, 2009. november 1-jétől, 2009. december 1-jétől és 2010. január 1-jétől kezdődően ki kell igazítani, mivel a Bizottság rendelkezésére álló statisztikai adatok alapján a korrekciós szorzók és a megfelelő átváltási árfolyam alapján számított megélhetési költségek egyes harmadik országok esetében a legutóbbi megállapításuk vagy kiigazításuk óta eltelt időben 5 %-nál nagyobb mértékben változtak,