NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

14.8.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 215/1

A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ-EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusa és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státusdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 25. számú előírása – Egységes rendelkezések a jármű ülésével egybeépített vagy különálló fejtámlák (fejtámaszok) jóváhagyásáról

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

04. módosítássorozat – hatálybalépés dátuma: 1997. január 15.

Az előírás 1. javított változatának 2. helyesbítése – hatálybalépés dátuma: 2008. november 12.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

1.	Alkalmazási kör

2.	Fogalommeghatározások

3.	Jóváhagyási kérelem

Jelölések

5.	Jóváhagyás

6.	Általános követelmények

7.	Vizsgálatok

8.	A gyártás megfelelősége

9.	Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

10.	A fejtámlatípus módosítása és a jóváhagyás kiterjesztése

11.	Utasítások

12.	A gyártás végleges leállítása

13.	Átmeneti rendelkezések

14.	A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe

Mellékletek

1. melléklet –

Értesítés a jármű ülésével egybeépített vagy különálló fejtámlatípus 25. számú előírás szerinti jóváhagyásának megadásáról, elutasításáról, kiterjesztéséről, visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról

2. melléklet –

A jóváhagyási jelek elrendezése

3. melléklet –

Eljárás a H pont és a gépjárműben utazó személy törzse tényleges dőlésszögének meghatározására, különböző üléshelyzetekben

4. melléklet –

A fejtámla magasságának és szélességének meghatározása

5. melléklet –

A vizsgálatok alatt rajzolt vonalak és vett méretek részletei

6. melléklet –

Vizsgálati eljárás az energiaelnyelés ellenőrzésére

7. melléklet –

A fejtámlarések „A” méretének meghatározása

1. ALKALMAZÁSI KÖR

1.1.	Ez az előírás az alábbi 2.2. szakaszban meghatározott típusok valamelyikének megfelelő fejtámlákra vonatkozik (1).

1.1.1.

Az előírás összecsukható ülésekre, illetve oldalra vagy hátra néző ülésekre felszerelhető fejtámlákra nem vonatkozik.

1.1.2.

Az előírás vonatkozik magukra az ülések háttámláira, amennyiben azokat úgy tervezték, hogy egyben az alábbi 2.2. szakasz szerint meghatározott fejtámlaként is szolgáljanak.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1. „járműtípus”: olyan gépjárművek kategóriája, amelyek az alábbi lényeges jellemzők tekintetében nem különböznek egymástól:

2.2. „fejtámla”: olyan szerkezet, amelynek célja, hogy korlátozza a felnőtt utas fejének a törzshöz viszonyított, hátrafelé történő elmozdulását, annak érdekében, hogy baleset esetén csökkentse a nyakcsigolya-sérülés veszélyét,

2.2.1. „egybeépített fejtámla”: az ülés háttámlájának felső részét képező fejtámla. Az alábbi 2.2.2. és 2.2.3. szakaszban megadott fogalommeghatározásoknak megfelelő, de az ülésből vagy a járműszerkezetből csak szerszámmal vagy az üléskárpit részleges vagy teljes eltávolításával kiszerelhető fejtámlák megfelelnek a fenti meghatározásnak,

2.2.2. „levehető fejtámla”: egy, az üléstől elválasztható alkatrészből álló fejtámla, amelyet az ülés háttámlájának szerkezetébe történő behelyezésre és annak rögzítésére terveztek,

2.2.3. „különálló fejtámla”: egy, az üléstől különálló alkatrészből álló fejtámla, amelyet a jármű szerkezetébe történő behelyezésre és/vagy annak rögzítésére terveztek,

2.3. „üléstípus”: olyan ülések kategóriája, amelyek méreteikben, vázszerkezetükben, illetve párnázatukban nem különböznek egymástól, kivitelezésük vagy színük azonban eltérő lehet,

2.4. „fejtámlatípus”: olyan fejtámlák kategóriája, amelyek méreteikben, vázszerkezetükben, illetve párnázatukban nem különböznek egymástól, kivitelezésük, színük és huzatuk azonban eltérő lehet,

2.5 az ülés „referenciapontja” („H pont”) (lásd az előírás 3. mellékletét): az emberi testet képviselő próbabábu törzse és combjai közötti elméleti forgástengely metszéspontja egy, az üléshez képest hosszanti függőleges síkban,

2.6. „referenciaegyenes”: a vizsgálati próbabábunál – amelynek tömege és mérete egy átlagos felnőtt férfiéval megegyező – vagy egy azzal azonos tulajdonságokkal bíró próbabábunál a lábak és a medence kapcsolódási pontján, valamint a nyak és a mellkas kapcsolódási pontján áthaladó egyenes. Az előírás 3. mellékletében ábrázolt, az ülés H pontjának meghatározására szolgáló próbabábun a referenciaegyenes a melléklet függelékében szereplő 1. ábrán látható,

2.7. „fejvonal”: a fej súlypontján, valamint a nyak és a mellkas kapcsolódási pontján áthaladó egyenes. A fej nyugalomi helyzetében a fejvonal a referenciaegyenes meghosszabbításán helyezkedik el,

2.8. „összecsukható ülés”: olyan pótülés, amely alkalmankénti használatra szolgál, és általában fel van hajtva.

2.9. „beállítórendszer”: az a berendezés, amellyel az ülés vagy annak részei beállíthatók az ülésben helyet foglaló utas testalkatának megfelelően.

Ez a berendezés különösen a következők beállítására lehet alkalmas:

2.10. „elmozdító rendszer”: az a berendezés, amellyel az ülést vagy annak részeit köztes helyzetben történő rögzítés nélkül el lehet mozdítani vagy el lehet fordítani, és amely így könnyű hozzáférést biztosít az érintett ülés mögötti területhez.

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.	A jóváhagyási kérelmet az ülés vagy a fejtámla márkanevének vagy védjegyének jogosultja vagy jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.2.

A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbiakban felsorolt dokumentumokat:

3.2.1.

a fejtámla részletes leírása, különösen a párnázat anyaga vagy anyagai, és lehetőség szerint azon üléstípus vagy -típusok támasztó és rögzítő elemeinek helyzete és leírása, amely(ek)re a fejtámla jóváhagyását kérelmezik,

3.2.2.

„levehető fejtámla” esetében (lásd a 2.2.2. szakasz fogalommeghatározását):

3.2.2.1.

azon üléstípus vagy -típusok részletes leírása, amely(ek)re a fejtámla jóváhagyását kérelmezik,

3.2.2.2.

azon járműtípus vagy -típusok azonosító adatai, amely(ek)be a 3.2.2.1. szakaszban említett üléseket be kívánják szerelni,

3.2.3.

„különálló fejtámla” esetében (lásd a 2.2.3. szakasz fogalommeghatározását):

3.2.3.1.

annak a szerkezeti résznek a részletes leírása, amelyre a fejtámlát rögzíteni kívánják,

3.2.3.2.

azon járműtípus azonosító adatai, amelybe a fejtámlát be kívánják szerelni,

3.2.3.3.

méretarányos rajzok a szerkezet és a fejtámla jellemző részeiről; a rajzokon meg kell jelölni a jóváhagyási számnak a jóváhagyási jelben szereplő körhöz viszonyított helyét,

3.2.4.

méretarányos rajzok az ülés és a fejtámla jellemző részeiről. A rajzokon meg kell jelölni a jóváhagyási számnak a jóváhagyási jelben szereplő körhöz viszonyított helyét.

3.3.

A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatnak át kell adni a következőket:

3.3.1.

ha a fejtámla „egybeépített” típusú (lásd a 2.2.1. szakasz fogalommeghatározását), négy teljes ülést,

3.3.2.

ha a fejtámla „levehető” típusú (lásd a 2.2.2. szakasz fogalommeghatározását):

3.3.2.1.

két példányt mindegyik üléstípusból, amelyhez a fejtámlát rögzíteni kívánják,

3.3.2.2.

4 + 2N fejtámlát, ahol „N” azon üléstípusok száma, amelyekhez a fejtámlát rögzíteni kívánják,

3.3.3.

ha a fejtámla „különálló” típusú (lásd a 2.2.3. szakasz fogalommeghatározását), vagy három fejtámlát és a járműszerkezet vonatkozó részét, vagy egy teljes járművet.

3.4.

A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat a következőket kérheti:

3.4.1.

az alkalmazott anyagok meghatározott részeinek vagy mintáinak benyújtását; és/vagy

3.4.2.

a 3.2.2.2. szakaszban említett járműtípus vagy -típusok rendelkezésre bocsátását.

4. JELÖLÉSEK

4.1.

A jóváhagyásra benyújtott berendezéseken:

4.1.1.

jól láthatóan és kitörölhetetlenül fel kell tüntetni a kérelmező márkanevét vagy védjegyét,

4.1.2.

megfelelő felületet kell biztosítani a jóváhagyási jel számára a fenti 3.2.3.3. vagy 3.2.4. szakaszban említett rajzokon feltüntetett helyen.

4.2.	Ha a fejtámla „egybeépített” vagy „levehető” típusú (lásd a 2.2.1. és 2.2.2. szakasz fogalommeghatározását), a fenti 4.1.1. és 4.1.2. szakaszban említett jelöléseket címkék formájában a fenti 3.2.4. szakaszban említett rajzokon jelölt helyen lehet elhelyezni.

5. JÓVÁHAGYÁS

5.1.	Amennyiben az előírás szerint jóváhagyásra benyújtott fejtámla megfelel az alábbi 6. és 7. szakasz követelményeinek, az adott fejtámlatípust jóvá kell hagyni.

5.2.

Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye (jelenleg 03, amely az 1989. november 20-án hatályba lépett 03. módosítássorozatot jelöli) az előírást a jóváhagyás időpontjában lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma. Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot több fejtámlatípushoz.

5.3.	Fejtámlatípus ezen előírás szerinti jóváhagyásáról, illetve a jóváhagyás kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

5.4.

Az ezen előírás szerint jóváhagyott és a 2.2.1., 2.2.2. és 2.2.3. szakaszban meghatározott minden, a gépjármű ülésével egybeépített vagy különálló fejtámlán fel kell tüntetni egy nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

5.4.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (2),

5.4.2.

a jóváhagyási szám; továbbá

5.4.3.

az ülés háttámlájával egybeépített fejtámla esetében a jóváhagyási szám előtt ennek az előírásnak a száma, egy „R” betű és egy kötőjel.

5.5.	A jóváhagyási jelet a fenti 4.1.2. szakaszban meghatározott helyen kell feltüntetni.

5.6.	A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

5.7.	Ezen előírás 2. mellékletében példák találhatók a jóváhagyási jelek elrendezésére.

6. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

6.1.

A fejtámla a járműben nem jelenthet járulékos veszélyforrást a jármű utasai számára. Semmilyen használati helyzetben sem lehet rajta olyan veszélyesen kiálló egyenetlenség vagy éles perem, amely a használat során növeli az utasok sérülésének kockázatát vagy súlyosságát. A fejtámla azon részeinek, amelyek a lent meghatározott ütközési zónában helyezkednek el, az előírás 6. mellékletében megadott energiaelnyelő képességgel kell rendelkezniük.

6.1.1.

Az ütközési zónát oldalról az érintett ülés szimmetriasíkjától mindkét oldalon 70 mm távolságban húzódó két függőleges hosszanti sík határolja.

6.1.2.

Az ütközési zóna magasságát a fejtámla azon része határolja, amelyik az R referenciaegyenesre merőleges, a H ponttól 635 mm távolságban húzódó sík felett helyezkedik el.

6.1.3.

A fenti rendelkezésektől eltérve az energiaelnyelésre vonatkozó követelmények nem vonatkoznak a fejtámlák hátsó részére olyan ülések esetében, amelyek mögött további ülés nincs.

6.2.

A fent említett függőleges hosszanti síkokon kívül eső fejtámla első és hátsó részeit – kivéve a fejtámlák hátsó részét olyan ülések esetében, amelyek mögött további ülés nincs – úgy kell párnázni, hogy megakadályozzák a fej közvetlen érintkezését a szerkezeti elemekkel. A szerkezeti elemeknek azokon a területeken, amelyek egy 165 mm átmérőjű gömbbel érinthetők, legalább 5 mm görbületi sugárral kell rendelkezniük.

Az említett alkatrészek akkor is kielégítőnek tekinthetők, ha megfelelnek az előírás 6. mellékletében leírt energiaelnyelési vizsgálaton. Amennyiben a fent említett fejtámlarészeket és rögzítésüket 50 shore (A) értéknél kisebb keménységű anyag borítja, akkor az ebben a szakaszban foglalt követelmények – kivéve azokat, amelyek az előírás 6. mellékletében meghatározott energiaelnyelésre vonatkoznak –, csak a merev részekre vonatkoznak.

6.3.	A fejtámlákat úgy kell az üléshez vagy adott esetben a járműszerkezethez erősíteni, hogy a fejtámla párnázatából, a rögzítésből vagy a háttámlából semmilyen szilárd és veszélyes rész ne álljon ki a vizsgálat során a fej által gyakorolt nyomás következményeként.

6.4.

A fejtámlának az alábbi 7.2. szakasz szerint mért magassága az alábbiaknak felel meg:

6.4.1.

A fejtámla magasságát az alábbi 7.2. szakaszban leírtak szerint kell megmérni.

6.4.2.

A nem állítható magasságú fejtámlák magassága az első ülések esetében legalább 800 mm, a többi ülés esetében pedig legalább 750 mm kell, hogy legyen.

6.4.3.

Állítható magasságú fejtámlák esetében:

6.4.3.1.

a magasság legalább 800 mm az első, és legalább 750 mm a többi ülés esetében; ezt az értéket a legnagyobb és legkisebb magasság közötti beállítás mellett kell mérni,

6.4.3.2.

nem lehet olyan használati helyzet, amelynél a fejtámla magassága nem éri el a 750 mm-t,

6.4.3.3.

amennyiben nem első ülésekről van szó, a fejtámlák 750 mm-nél kisebb magasságba is elmozdíthatók lehetnek, feltéve, hogy az utas számára egyértelmű, hogy nem ez a fejtámla használati helyzete,

6.4.3.4.

első ülések esetében, amennyiben azokon utas nem ül, megengedett, hogy a fejtámlák automatikusan 750 mm-t el nem érő magasságba állítódjanak, feltéve, hogy automatikusan visszaállnak a használati helyzetbe, amikor az ülést elfoglalják.

6.4.4.

A fenti 6.4.2. és a 6.4.3.1. szakaszban említett méretek első ülések esetében 800 mm-nél kisebbek, a többi ülés esetében pedig 750 mm-nél kisebbek is lehetnek, hogy megfelelő hézag maradjon a fejtámla és a tető belső felülete, valamint az ablakok vagy a járműszerkezet egyéb részei között, azonban a hézag nem haladhatja meg a 25 mm-t. Abban az esetben, ha az ülések elmozdító- és/vagy beállítórendszerrel vannak felszerelve, ez a rendelkezés valamennyi üléshelyzetre vonatkozik. Ebben az esetben a fenti 6.4.3.2. szakasztól eltérve, a fejtámlának 700 mm-nél kisebb magasságban nem lehet „használati helyzete”.

6.4.5.

A 6.4.2. és 6.4.3.1. szakaszban említett magassági követelményektől eltérve a hátsó középső ülésekre vagy üléshelyzetekre tervezett fejtámlák magassága legalább 700 mm kell, hogy legyen.

6.5.	Szabályozható magasságú fejtámla esetében a támla azon részének a magassága, amely a fejet megtámasztja – a 7.2. szakaszban leírtak szerint mérve – legalább 100 mm kell, hogy legyen.

6.6.

Nem állítható magasságú fejtámla esetében a háttámla és a fejtámla közötti rés legfeljebb 60 mm lehet.

6.6.1.

Állítható magasságú fejtámla esetében a fejtámla a legalacsonyabb helyzetben legfeljebb 25 mm távolságra lehet az ülés háttámlájának tetejétől.

6.6.2.

Nem állítható magasságú fejtámla esetében azt a területet kell figyelembe venni,

6.6.2.1.

amely a referenciaegyenesre merőleges, az R ponttól 540 mm-re lévő sík felett és

6.6.2.2.

a referenciaegyenestől mindkét oldalon 85 mm-re húzódó, két függőleges hosszanti sík között helyezkedik el.

Ezen a területen egy vagy több olyan rés is engedélyezett, amelyek alakjuktól függetlenül a 7.5. szakaszban leírt módon mért, 60 mm-nél nagyobb „a” távolságot mutatnak, feltéve, hogy a 7.4.3.4. szakasz szerinti kiegészítő vizsgálat után is megfelelnek a 7.4.3.6. szakasz követelményeinek.

6.6.3.

Állítható magasságú fejtámlák esetében egy vagy több olyan rés is engedélyezett a fejtámlaként szolgáló berendezésen, amelyeket alakjuktól függetlenül a 7.5. szakaszban leírt módon mért, 60 mm-nél nagyobb „a” távolság jellemez, feltéve, hogy a 7.4.3.4. szakasz szerinti kiegészítő vizsgálat után még megfelelnek a 7.4.3.6. szakasz követelményeinek.

6.7.

A fejtámlának elég szélesnek kell lennie ahhoz, hogy megfelelő támaszt biztosítson a szabályosan ülő személy fejének. A szélességnek az alábbi 7.3. szakaszban meghatározott mérési síkjában a fejtámlának legalább 85 mm szélességű területre kell kiterjednie azon ülés szimmetriasíkjának mindkét oldalán, amelyre a fejtámaszt szánták; a távolságot a 7.3. szakasz szerint kell mérni.

6.8.	A fejtámlákat és a rögzítésüket úgy kell kialakítani, hogy a fejnek a fejtámla által megengedett legnagyobb, hátrafelé történő elmozdulása a 7.4. szakaszban szereplő statikus eljárás szerinti méréssel meghatározva ne haladja meg a 102 mm-t.

6.9.	A fejtámlának és rögzítésének a 7.4.3.7. szakaszban meghatározott terhelést károsodás nélkül ki kell bírnia.

6.10.

Állítható fejtámlák esetében a fejtámla legnagyobb megengedett használati magasságot meghaladó beállítása a felhasználó részéről a beállítási műveletet meghaladó, szándékos beavatkozás nélkül nem lehet lehetséges.

7. VIZSGÁLATOK

7.1. Azon ülés referenciapontjának (H pont) meghatározása, amellyel a fejtámlát egybeépítették

Ezt a pontot az előírás 3. mellékletének követelményei szerint kell meghatározni.

7.2. A fejtámla magasságának meghatározása

7.2.1. Valamennyi vonalat az érintett ülés szimmetriasíkjában kell felvenni, amely síknak az üléssel alkotott metszete meghatározza a fejtámla és a háttámla körvonalát (lásd az előírás 4. mellékletének 1. ábráját).

7.2.2. Az előírás 3. mellékletében bemutatott, az átlagos felnőtt férfit jelképező próbabábut szabályos helyzetben az ülésre kell helyezni. A háttámlát – ha dönthető – olyan helyzetben kell rögzíteni, hogy a próbabábu törzsének referenciaegyenese és a függőleges közötti szög a lehető legjobban megközelítse a 25o-ot.

7.2.3. Az előírás 3. mellékletében bemutatott próbabábu referenciaegyenesének vetületét – az érintett ülésre vonatkozóan – a 7.2.1. szakaszban meghatározott síkban kell megrajzolni. A fejtámla tetejének S érintőjét a referenciaegyenesre merőlegesen kell meghúzni.

7.2.4. A H ponttól az S érintőig mért h távolság az a magasság, amelyet figyelembe kell venni a 6.4. szakasz követelményeinek alkalmazásánál.

7.3. A fejtámla szélességének a meghatározása (lásd az előírás 4. mellékletének 2. ábráját).

7.3.1. A referenciaegyenesre merőleges és a fenti 7.2.3. szakaszban megadott S érintő alatt 65 mm-rel elhelyezkedő S1 sík egy fejtámlametszetet határoz meg, amelyet a C körvonal határol. Az S1 sík és az érintett ülés szimmetriasíkjával párhuzamos P és P1 függőleges síkok metszetének megfelelő, a C-t érintő egyenesek irányát ki kell jelölni az S1 síkban.

7.3.2. A fejtámla szélessége, amelyet a 6.7. szakasz követelményeinek teljesítése szempontjából figyelembe kell venni, annak az L távolságnak felel meg, amely a P és a P1 síkok metszetét elválasztja az S1 síkban.

7.3.3. A fejtámla szélességét szükség esetén 635 mm-rel az ülés referenciapontja fölött is meg kell határozni, a 635 mm távolságot a referenciaegyenes hosszában mérve.

7.4. A fejtámla hatékonyságának a meghatározása

7.4.1. A fejtámla hatékonyságát az alábbiakban leírt statikus vizsgálattal kell ellenőrizni.

7.4.2. A vizsgálat előkészítése

7.4.2.1.

Ha a fejtámla állítható, a legmagasabb helyzetbe kell állítani.

7.4.2.2.

Üléspad esetében, ha a tartóváz (a fejtámlák vázszerkezetét is beleértve) egynél több ülőhelynél részben vagy egészben közös, a vizsgálatot az összes üléshelyzet tekintetében egyidejűleg kell elvégezni.

7.4.2.3.

Amennyiben az ülés vagy az üléstámla a járműszerkezethez rögzített fejtámlához viszonyítva állítható, azt a műszaki szolgálat szerinti legkedvezőtlenebb helyzetbe kell állítani.

7.4.3. Vizsgálat

7.4.3.1.

Valamennyi vonalat az érintett ülés függőleges szimmetriasíkjában kell felvenni (lásd az előírás 5. mellékletét).

7.4.3.2.

A 7.4.3.1. szakaszban említett síkban fel kell venni az R referenciaegyenes vetületét.

7.4.3.3.

Az elmozdult R1 referenciaegyenest úgy kell meghatározni, hogy az előírás 3. mellékletében említett próbabábu hátát szimuláló részre olyan erőt fejtünk ki, amely 37,3 daNm értékű, hátrafelé irányuló nyomatékot hoz létre a H pont körül.

7.4.3.4.

Egy 165 mm átmérőjű gömb alakú fej segítségével a H pont körül 39,3 daNm nyomatékot létrehozó erőt kell kifejteni az elmozdult R1 referenciaegyenesre merőlegesen, a fejtámasz felső pereme alatt 65 mm-es távolságban, miközben a referenciaegyenes az elmozdult R1 helyzetben marad a fenti 7.4.3.3. szakasz követelményeinek megfelelően.

7.4.3.4.1.

Amennyiben rések jelenléte megakadályozza a fent leírt erőnek a fejtámasz felső pereme alatt 65 mm-es távolságban történő alkalmazását, a távolság addig csökkenthető, hogy az erő hatásvonala a réshez legközelebb eső keretelem középvonalán haladjon át.

7.4.3.4.2.

A fenti 6.6.2. és 6.6.3. szakaszban leírt esetben a vizsgálatot meg kell ismételni egy 165 mm átmérőjű gömb felhasználásával, minden egyes résre olyan erőt alkalmazva, amely:

áthalad a rés legkisebb metszetének súlypontján, a referenciaegyenessel párhuzamos, keresztirányú síkok mentén, és amely 37,3 daNm értékű nyomatékot hoz létre az R pont körül.

7.4.3.5.

Meg kell határozni a gömb alakú fejformának az elmozdult R1 referenciaegyenessel párhuzamos Y érintőjét.

7.4.3.6.

Meg kell méni az Y érintő és az elmozdult R1 referenciaegyenes közötti X távolságot. A 6.8. szakasz követelményét teljesítettnek kell tekinteni, ha az X távolság nem éri el a 102 mm-t.

7.4.3.7.

Amennyiben és csak akkor, ha a 7.4.3.4. szakaszban előírt terhelést a fejtámla tetejétől 65 mm vagy ennél kisebb távolságból fejtik ki, a terhelést 89 daN-ig kell növelni, hacsak az ülés vagy az üléstámla előbb el nem törik.

7.5. A fejtámlarések „a” távolságának meghatározása (lásd az előírás 7. mellékletét)

7.5.1. Az „a” távolságot minden résre meg kell határozni a fejtámla elülső felületéhez viszonyítva egy 165 mm átmérőjű gömb segítségével.

7.5.2. A gömb a résnek azon a területén érintkezik a réssel, amely a kifejtett terhelést figyelembe véve a legnagyobb gömbi behatolást teszi lehetővé.

7.5.3. A 6.6.2. és 6.6.3. szakasz rendelkezéseinek értékelésekor figyelembe vett „a” távolságot annak a két pontnak a távolsága adja, amelyeken a gömb a réssel érintkezik.

8. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

8.1.	Minden fejtámlának vagy ülésnek, amely a 2. mellékletnek megfelelő jóváhagyási jelet viseli, meg kell felelnie a jóváhagyott fejtámlatípusnak és a fenti 6. és 7. szakaszban előírt feltételeknek.

8.2.	A fent említett megfelelőség ellenőrzésére elegendő számú véletlenszerű ellenőrzést kell végezni a sorozatgyártásban készült fejtámlákon.

8.3.	A vizsgálatokat olyan fejtámlákon kell elvégezni, amelyeket ténylegesen értékesítenek, vagy értékesítésre szánnak.

8.4.	A jóváhagyott típusnak való megfelelőség ellenőrzésére kiválasztott fejtámlákon el kell végezni az előírás 7. szakaszában leírt vizsgálatot.

9. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

9.1. Jóváhagyott fejtámlák

Az előírás szerint egy fejtámlatípusra megadott jóváhagyást visszavonhatják, ha a fenti 5.4. szakaszban említett jóváhagyási jeggyel ellátott fejtámlák nem felelnek meg a véletlenszerű ellenőrzéseken, illetve a jóváhagyott típusnak.

9.2. Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, akkor erről az ezen előírás 3. mellékletének megfelelő nyomtatványon haladéktalanul értesíti az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

10. A FEJTÁMLATÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

10.1.

A fejtámlatípus bármilyen módosításáról értesíteni kell a fejtámlatípust jóváhagyó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

10.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a fejtámla továbbra is megfelel az előírásoknak, vagy

10.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

10.2.

A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 5.3. szakaszban említett eljárás szerint értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

10.3.

A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

11. UTASÍTÁSOK

A gyártó a jóváhagyott fejtámlatípusnak megfelelő minden modellel együtt megadja azoknak az üléseknek a típusait és jellemzőit, amelyekre a fejtámlákat jóváhagyták. Állítható fejtámla esetében a beállítási és/vagy kioldási műveleteket egyértelműen le kell írni ebben az értesítésben.

12. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott fejtámlatípus gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvétele után az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket.

13. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

13.1.

A 04. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el az EGB-jóváhagyásoknak a 04. módosítássorozattal módosított előírás alapján történő megadását.

13.2.

24 hónappal a 04. módosítássorozat hatálybalépését követően a jelen előírást alkalmazó szerződő felek csak azokra a járműtípusokra adnak EGB-jóváhagyást, amelyek megfelelnek a 04. módosítássorozattal módosított előírás követelményeinek.

13.3.

48 hónappal a 04. módosítássorozat hatálybalépését követően az ezen előírás szerint már megadott jóváhagyások érvényessége megszűnik, kivéve, ha a járműtípusok teljesítik a 04. módosítássorozattal módosított előírás követelményeit.

14. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezetének Titkárságának a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó hatóságok nevét és címét.

(1) A 17. számú előírás rendelkezéseinek megfelelő M1 kategóriájú járművek fejtámláinak nem kell megfelelniük ezen előírás rendelkezéseinek.

(2) 1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Szerbia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (szabad), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – (szabad), 25 – (szabad), 26 – Szlovénia és 27 – Szlovákia. A további számokat további országoknak jelölik ki, időrendi sorrendben aszerint, hogy a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodást mikor ratifikálják, vagy ahhoz mikor csatlakoznak, és az így kijelölt számokat az Egyesült Nemzetek Főtitkára közli a megállapodásban részes szerződő felekkel.

1. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

(legnagyobb formátum: A4 (210 × 297 mm))

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSE (1)

Jóváhagyási jel „egybeépített” vagy „levehető” fejtámlára (lásd az előírás 2.2.1. és a 2.2.2. szakaszának fogalommeghatározásait).

Jóváhagyási jel „különálló” típusú fejtámlára (lásd az előírás 2.2.3. szakaszának fogalommeghatározását).

(1) A jóváhagyási számot a kör közelében kell elhelyezni az „E” betű felett, alatt, attól balra vagy jobbra.

3. MELLÉKLET

Eljárás a h pont és a gépjárműben utazó személy törzse tényleges dőlésszögének meghatározására, különböző üléshelyzetekben

1. CÉL

A mellékletben leírt eljárás segítségével meghatározható a H pont és a törzs tényleges dőlésszöge a gépjárműben egy vagy több üléshelyzetben, valamint ellenőrizhető a mért adatok és a jármű gyártója által megadott tervezési adatok viszonya (1).

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

E melléklet alkalmazásában:

2.1. „referenciaadatok”: valamely üléshelyzet egy vagy több alábbi jellemzője:

2.1.1.

a H pont és az R pont, valamint azok viszonya,

2.1.2.

a törzs tényleges dőlésszöge és a törzs tervezési dőlésszöge, illetve ezek viszonya,

2.2. „háromdimenziós H pont-vizsgáló eszköz (háromdimenziós H próbabábu)”: a H pont és a törzs tényleges dőlésszögének meghatározására szolgáló eszköz. Az eszköz leírását a melléklet 1. függeléke tartalmazza;

2.3. „H pont”: az alábbi 4. szakasz szerint a jármű ülésébe helyezett háromdimenziós H próbabábu törzsének és combjának forgáspontja. A H pont az eszköz középvonalának középpontjában helyezkedik el, a háromdimenziós H próbabábu két oldalán található H pont-irányzó gombok között. A H pont elméletileg megfelel az R pontnak (a tűrések értékét az alábbi 3.2.2. szakasz tartalmazza). A 4. szakaszban leírt eljárással történő meghatározást követően a H pont helye az üléspárna-szerkezethez képest változatlannak tekintendő, és az ülés állításakor azzal együtt mozog,

2.4. „R pont” vagy „az ülés referenciapontja”: a jármű gyártója által az egyes üléshelyzetekhez a háromdimenziós referenciarendszer figyelembevételével meghatározott tervezési pont,

2.5. „törzsvonal”: a háromdimenziós H próbabábu középvonala, amikor a bábu a leghátsó pozícióban van,

2.6. „a törzs tényleges dőlésszöge”: a H ponton áthaladó függőleges vonal és a törzsvonal által bezárt, a háromdimenziós H próbabábu hátdőlésszögmérőjével mért szög. A törzs tényleges dőlésszöge elméletileg megfelel a törzs tervezési dőlésszögének (a tűrések értékét az alábbi 3.2.2. szakasz tartalmazza).

2.7. „a törzs tervezési dőlésszöge”: az R ponton áthaladó függőleges vonal és a törzsvonal között olyan helyzetben mért szög, amikor az üléstámla a jármű gyártója által meghatározott tervezési helyzetben van,

2.8. „az utas középsíkja”: az egyes kijelölt üléshelyzetekben elhelyezett háromdimenziós H próbabábu középsíkja, a H pont Y koordinátájával megadva. Különálló ülések esetében az ülés középsíkja egybeesik az utas középsíkjával. Más ülések esetében az utas középsíkját a gyártó határozza meg,

2.9. „háromdimenziós referenciarendszer”: az e melléklet 2. függelékében leírt rendszer,

2.10. „kiindulási pontok”: a jármű gyártója által a járműfelépítményen meghatározott fizikai pontok (lyukak, felületek, jelölések vagy bemélyedések),

2.11. „a jármű mérési helyzete”: a járműnek a háromdimenziós referenciarendszerben a kiindulási pontok koordinátái által meghatározott helyzete.

3. KÖVETELMÉNYEK:

3.1. Adatszolgáltatás

Minden olyan üléshelyzetre vonatkozóan, amelyeknél referenciaadatokkal kell bizonyítani a jelen előírás rendelkezéseinek való megfelelést, a következő adatokat kell benyújtani, összességében vagy a megfelelő adatokat kiválasztva, a melléklet 3. függelékében megadott formában:

3.1.1.

az R pont koordinátái a háromdimenziós referenciarendszerben,

3.1.2.

a törzs tervezési dőlésszöge,

3.1.3.

az ülésnek (ha állítható) az alábbi 4.3. szakasz szerinti mérési helyzetbe történő állításához szükséges jelölések.

3.2. A mért adatok és a tervezési adatok viszonya

3.2.1.

A H pont koordinátáit, illetve a törzs tényleges dőlésszögének a 4. szakaszban előírt eljárással megállapított értékét össze kell hasonlítani az R pont koordinátáival, illetve a törzs tervezési dőlésszögének a járműgyártó által megadott értékével.

3.2.2.

Az R pont és a H pont egymáshoz viszonyított helyzete, valamint a törzs tervezési és tényleges dőlésszöge közötti viszony az adott üléshelyzet esetében akkor minősül kielégítőnek, ha a koordináták által meghatározott H pont egy olyan, 50 mm hosszúságú vízszintes és függőleges oldalakkal rendelkező négyzetbe esik, amelynek átlói az R pontban metszik egymást, és ha a törzs tényleges dőlésszöge legfeljebb 5°-kal tér el a törzs tervezési dőlésszögétől.

3.2.3.

Ha ezek a feltételek teljesülnek, az R pont és a törzs tervezési dőlésszöge használható az ezen előírásban szereplő rendelkezéseknek való megfelelés bizonyítására.

3.2.4.

Amennyiben a H pont vagy a törzs tényleges dőlésszöge nem felel meg a fenti 3.2.2. szakaszban meghatározott követelményeknek, a H pontot és a törzs tényleges dőlésszögét még kétszer meg kell határozni (összesen háromszor). Ha e három művelet közül kettő eredményei megfelelnek a követelményeknek, a 3.2.3. szakasz feltételei lépnek érvénybe.

3.2.5.

Amennyiben a fenti 3.2.4. szakaszban leírt három művelet közül legalább kettő eredményei nem felelnek meg a 3.2.2. szakasz követelményeinek, vagy ha a vizsgálat nem végezhető el, mert a jármű gyártója nem adta meg az R pont helyzetére vagy a törzs tervezési dőlésszögére vonatkozó adatokat, akkor a három mért pont súlypontját, illetve a három mért szög átlagát kell érvényes értékként alkalmazni és figyelembe venni minden olyan esetben, amikor ezen előírás az R pontra vagy a törzs tervezési dőlésszögére hivatkozik.

4. ELJÁRÁS A H PONT ÉS A TÖRZS TÉNYLEGES DŐLÉSSZÖGÉNEK MEGHATÁROZÁSÁRA

4.1. A gyártó saját belátása szerint 20 °C ± 10 °C-ra állíthatja be a jármű hőmérsékletét annak érdekében, hogy az ülés anyagának hőmérséklete elérje a környezeti hőmérsékletet. Ha az ellenőrizni kívánt ülésen még soha nem ült senki, egy 70–80 kg súlyú személynek helyet kell foglalnia az ülésen, vagy egy hasonló súlyú eszközt kell az ülésre helyezni kétszer egy percig, hogy a párna és a háttámla meghajoljon. Ha a gyártó kéri, a háromdimenziós H próbabábu behelyezése előtt legalább 30 percig nem szabad terhelni az üléseket.

4.2. A járműnek a fenti 2.11. szakaszban meghatározott mérési helyzetben kell lennie.

4.3. Az ülést (amennyiben állítható) először a leghátsó normál vezetési vagy utazási helyzetbe kell állítani a jármű gyártójának előírásai szerint, úgy, hogy csak az ülés hosszanti beállítását kell figyelembe venni, a normál vezetési vagy utazási helyzettől eltérő célokra használt ülés elmozdulását pedig figyelmen kívül kell hagyni. Ha az üléseket máshogyan is be lehet állítani (függőlegesen, szögben, háttámlaállítással stb.), ezeket a beállításokat a jármű gyártójának utasításai szerint kell elvégezni. Rugózott ülések esetében a függőleges helyzetet a gyártó által megadott normál vezetési testhelyzetnek megfelelően mereven rögzíteni kell.

4.4. Az ülés háromdimenziós H próbabábu által elfoglalt felületét alkalmas méretű és szálelrendezésű muszlinanyaggal, nevezetesen cm2-enként 18,9 szálat tartalmazó és 0,228 kg/m2 fajlagos tömegű sima pamutszövettel, vagy ezzel egyenértékű jellemzőkkel rendelkező kötött vagy nem szőtt anyaggal kell lefedni.

Járműből kiszerelt üléssel végzett vizsgálat esetében az ülést olyan padlózaton kell elhelyezni, amely alapvető jellemzői (2) tekintetében megegyezik azon jármű padlózatával, amelyhez az ülést tervezték.

4.5. A háromdimenziós H próbabábu ülőfelületet és hátat jelképező részét úgy kell elhelyezni, hogy a háromdimenziós H próbabábu középsíkja egybeessen az utas középsíkjával. A háromdimenziós H próbabábut a gyártó kérésére az utas középsíkjához képest el lehet mozdítani, ha a bábu annyira kifelé helyezkedik el, hogy az ülés pereme megakadályozza a háromdimenziós H próbabábu szintezését.

4.6. A bábu lábfejét és alsó lábelemét vagy önállóan, vagy a T rúd és az alsó lábelem segítségével kell az ülőfelülethez csatlakoztatni. A H pont-irányzó gombokat összekötő vonalnak a talajjal párhuzamosnak és az ülés hosszirányú középsíkjára merőlegesnek kell lennie.

4.7. A háromdimenziós H próbabábu lábfejét és lábszárát a következők szerint kell beállítani.

4.7.1. Kiválasztott üléshelyzet: vezetőülés és szélső első utasülés

4.7.1.1.

A lábfejeket és a lábszárakat előre kell tolni oly módon, hogy a lábfejek a padlón, szükség esetén a működtető pedálok között természetes helyzetet vegyenek fel. Ha lehetséges, a bal lábfejet körülbelül ugyanolyan távolságban kell elhelyezni a háromdimenziós H próbabábu középsíkjától balra, mint a jobb lábfejet a középsíktól jobbra. A háromdimenziós H próbabábu keresztirányú beállítására szolgáló libellát szükség esetén az ülőfelület utánállításával vagy a lábszár és a lábfej hátratolásával vízszintes helyzetbe kell hozni. A H pont-irányzó gombokat összekötő vonalnak merőlegesen kell állnia az ülés hosszanti középsíkjára.

4.7.1.2.

Ha a bal lábszár nem tartható párhuzamosan a jobb lábszárral és a bal lábfej nem támasztható meg a járműszerkezeten, akkor a bal lábfejet előre kell tolni úgy, hogy meg legyen támasztva. Az irányzógombok helyzetét fenn kell tartani.

4.7.2. Kiválasztott üléshelyzet: szélső hátsó ülés

Hátsó ülések és pótülések esetében a lábszárakat a gyártó előírásainak megfelelően kell beállítani. Ha a lábfejek a padló különböző magasságú részein nyugszanak, akkor az első ülést elsőként érintő lábfejet kell viszonyítási alapnak tekinteni, a második lábfejet pedig úgy kell elhelyezni, hogy a bábu ülőfelülete a keresztirányú beállításra szolgáló libella szerint vízszintes legyen.

4.7.3. Egyéb kiválasztott üléshelyzetek:

A fenti 4.7.1. szakaszban leírt általános eljárást kell követni azzal az eltéréssel, hogy a lábfejet a jármű gyártójának utasításai szerint kell elhelyezni.

4.8. Helyezzük el a terhelősúlyokat az alsó lábelemre és a combra, majd állítsuk vízszintes helyzetbe a háromdimenziós H próbabábut.

4.9. Döntsük előre a próbabábu hátát az elülső ütközőig, és a T rúd segítségével húzzuk el a próbabábut a háttámlától. Az alábbi módszerek egyikével ismét állítsuk a háromdimenziós H próbabábut a megfelelő helyzetbe:

4.9.1.

Ha a háromdimenziós H próbabábu elkezd hátrafelé csúszni, a következők szerint kell eljárni. Engedjük hátracsúszni a próbabábut addig a pontig, amikor a T rúdra ható, vízszintesen előrefelé irányuló visszatartó terhelésre már nincs szükség, vagyis amikor az ülőfelület érintkezik az ülés háttámlájával. Szükség esetén ismét állítsuk a megfelelő helyzetbe az alsó lábelemet.

4.9.2.

Ha a háromdimenziós H próbabábu nem csúszik hátra, a következők szerint kell eljárni. A T rúdra hátrafelé irányuló vízszintes terhelést alkalmazva toljuk hátra a próbabábut mindaddig, amíg az ülőfelület érintkezésbe nem lép a háttámlával (lásd e melléklet 1. függelékének 2. ábráját).

4.10. A csípőszögmérő és a T rúd burkolatának metszéspontjában fejtsünk ki 100 ± 10 N nagyságú terhelést a háromdimenziós H próbabábu hátából és ülőfelületéből álló szerelvényre. A terhelés irányát a fenti metszéspont és a közvetlenül a combrúd burkolata felett elhelyezkedő ponton áthaladó egyenes mentén kell tartani (lásd a melléklet 1. függelékének 2. ábráját). Ezután óvatosan engedjük vissza a bábu hátlapját a háttámlára. Az eljárás hátralevő részében ügyeljünk arra, hogy a háromdimenziós H próbabábu ne csússzon előre.

4.11. Az ülőfelület jobb és bal oldalán helyezzük el a farsúlyokat, majd felváltva a törzs terhelésére szolgáló nyolc darab súlyt. A háromdimenziós H próbabábut tartsuk mindvégig vízszintes helyzetben.

4.12. A háttámlára irányuló húzóerő feloldása érdekében döntsük előre a próbabábu hátát. Lendítsük ki az egyik, majd a másik irányban oldalra a háromdimenziós H próbabábut egy 10°-os ív mentén (a függőleges középsík mindkét oldalán 5°-kal), mindkét irányban háromszor annak érdekében, hogy megszűnjön a próbabábu és az ülés között esetleg kialakult súrlódás.

A lendítés során előfordulhat, hogy a háromdimenziós H próbabábu T rúdja eltér az előírt vízszintes és függőleges helyzettől. Ezért a T rudat a lengetés során megfelelő nagyságú oldalirányú terhelés kifejtésével helyben kell tartani. A T rúd helyben tartása és a háromdimenziós H próbabábu lendítése során ügyeljünk arra, hogy se függőleges irányban, se előrefelé, se hátrafelé ne fejtsünk ki akaratlanul külső terhelést.

Ebben a szakaszban a háromdimenziós H próbabábu lábfejét nem kell sem megtámasztani, sem egy helyben tartani. Ha a lábfejek elmozdulnak, akkor egyelőre elmozdult helyzetben kell őket hagyni.

Engedjük vissza óvatosan a bábu hátát a háttámlára, és ellenőrizzük, hogy a két libella vízszintes helyzetben van-e. Ha a lendítés során elmozdult a próbabábu lábfeje, a következők szerint vissza kell állítani az eredeti helyzetet:

Emeljük fel egymás után, csakis a szükséges mértékben a két lábfejet a padlóról, amíg a lábfej mozgása meg nem szűnik. Az emelés alatt a lábfejek szabadon foroghatnak; nem kell előre vagy oldalra irányuló terhelést alkalmazni. Miután a lábfejet visszahelyeztük a padlóra, a saroknak érintkeznie kell az erre a célra kialakított szerkezettel.

Ellenőrizzük, hogy a keresztirányú libella vízszintes helyzetben van-e. Ha szükséges, a bábu hátlapjának tetején fejtsünk ki kellő nagyságú oldalirányú terhelést úgy, hogy a háromdimenziós H próbabábu ülőfelülete egy szintbe kerüljön az üléssel.

4.13. A T rudat oly módon megtartva, hogy a háromdimenziós H próbabábu ne csússzon előre az üléspárnán, végezzük el az alábbi műveleteket:

a)	engedjük vissza a bábu hátlapját a háttámlára;

felváltva fejtsünk ki legfeljebb 25 N nagyságú, vízszintesen hátrafelé irányuló terhelést a hát dőlésszögének beállítására szolgáló tengelyre, körülbelül a törzs terhelősúlyainak középmagasságában, majd szüntessük meg az erőt, amíg a csípőszögmérő nem jelzi, hogy a terhelés megszüntetése után a bábu stabil helyzetben van. Ügyeljünk arra, hogy a háromdimenziós H próbabábut ne érje külső lefelé vagy oldalra ható terhelés. Ha a próbabábut ismét szintbe kell állítani, fordítsuk előre a bábu hátát, szintezzük be újra, majd a 4.12. szakasztól kezdve ismételjük meg az eljárást.

4.14. Végezzük el a következő méréseket:

4.14.1.

A H pont koordinátáit a háromdimenziós referenciarendszerhez viszonyítva kell meghatározni.

4.14.2.

A törzs tényleges dőlésszögét a próbabábu hátdőlésszögmérőjéről lehet leolvasni, amikor a gerincrúd a leghátsó pozícióban van.

4.15. Amennyiben célszerű megismételni a háromdimenziós H próbabábu behelyezését, az ülést előtte legalább 30 percig nem szabad terhelni. Az ülésen a háromdimenziós H próbabábut csak a vizsgálat elvégzésének idejére szabad terhelősúlyokkal felszerelni.

4.16. Ha az ugyanabban a sorban elhelyezkedő ülések hasonlónak tekinthetők (üléspad, azonos ülések stb. esetében), akkor minden egyes üléssor esetében csak egy H pontot és a törzs egy tényleges dőlésszögét kell meghatározni úgy, hogy az e melléklet 1. függelékében leírt háromdimenziós H próbabábut a teljes sorra nézve jellemzőnek tekinthető helyen helyezzük el. Ez a hely:

4.16.1.

első sor esetében a vezetőülés,

4.16.2.

hátsó sor vagy sorok esetében szélső ülés kell, hogy legyen.

(1) Az első ülésektől eltérő üléshelyzetekben, ahol a H pontot nem lehet a háromdimenziós H pont-vizsgáló eszközzel vagy eljárásokkal meghatározni, az illetékes hatóság, saját döntése szerint, a gyártó által megadott R pontot veheti figyelembe referenciapontként.

(2) Dőlésszög, magassági eltérés az üléstartó szerelvényhez képest, dombormintázat stb.

1. Függelék

A háromdimenziós H pont-vizsgáló eszköz leírása (1)

(háromdimenziós H próbabábu)

1. Hát és ülőfelület

A próbabábu háta és ülőfelülete merevített műanyagból és fémből készül; ez a két elem az emberi test törzsét és combjait modellezi, és a H pontban csuklósan illeszkednek egymáshoz. A H pontban csuklósan kapcsolódó gerincrúdhoz szögmérő van erősítve a törzs tényleges dőlésszögének mérésére. Az ülőfelülethez állítható combrúd csatlakozik, amely kijelöli a comb középvonalát, és a csípőszögmérő szempontjából alapvonalként szolgál.

2. Test- és lábelemek

Az alsó lábelemek a térdeket összekötő T rúdnál kapcsolódnak az ülőfelülethez; e rúd lényegében az állítható combrúd oldalirányú nyúlványa. A térd szögének mérése érdekében az alsó lábelemekbe szögmérők vannak beépítve. A cipőt és a lábfejet jelképező elemeket kalibrálták a lábfej szögének méréséhez. Az eszköz két libella segítségével állítható be a térben. A törzs terhelősúlyait a megfelelő súlypontokban kell elhelyezni, hogy egy 76 kg-os férfi tömegének megfelelő ülésbenyomódást lehessen biztosítani. Ügyelni kell arra, hogy a háromdimenziós H próbabábu valamennyi csuklós csatlakozása szabadon mozogjon, jelentős súrlódás nélkül.

Az eszköz az ISO 6549:1980 szabványban előírt eszköznek felel meg.

1. ábra

A háromdimenziós H próbabábu alkotórészeinek megnevezése

2. ábra

A háromdimenziós próbabábu alkotórészeinek mérete és teherelosztása

(1) A háromdimenziós H pont-vizsgáló eszköz felépítéséről bővebb tájékoztatást kérhet a Society of Automobile Engineers (SAE) társaságtól (400 Commonwealth Drive, Warrendale, Pennsylvania 15096, Amerikai Egyesült Államok).

2. függelék

A HÁROMDIMENZIÓS REFERENCIARENDSZER

1.	A háromdimenziós referenciarendszert a jármű gyártója által megállapított három merőleges sík határozza meg (lásd az ábrát). (1)

2.	A jármű mérési helyzete úgy állapítható meg, hogy a járművet az alátámasztó felületre helyezzük oly módon, hogy a kiindulási pontok koordinátái megfeleljenek a gyártó által megadott értékeknek.

3.	Az R pont és a H pont koordinátáit a jármű gyártója által megállapított kiindulási pontokhoz viszonyítva kell meghatározni.

Ábra

Háromdimenziós referenciarendszer

(1) A referenciarendszer megfelel az ISO 4130-1978 szabvány előírásainak.

3. függelék

AZ ÜLÉSHELYZETEKRE VONATKOZÓ REFERENCIAADATOK

1. A referenciaadatok kódolása

Az egyes üléshelyzetekre vonatkozó referenciaadatokat folytatólagosan kell megadni. Az üléshelyzetek azonosítása kétjegyű kódokkal történik. Az első jegy egy arab szám, amely az üléssor sorszámát adja meg a jármű elejétől hátrafelé számolva. A második jegy egy nagybetű, amely az ülésnek a sorban elfoglalt helyét mutatja a jármű menetirányában nézve. A következő betűjeleket kell használni:

L	=	bal
C	=	középső
R	=	jobb

2. A jármű mérési helyzetének leírása

2.1. A kiindulási pontok koordinátái

X …

Y …

Z …

3. A referenciaadatok felsorolása

3.1. Üléshelyzet: …

3.1.1. Az R pont koordinátái

X …

Y …

Z …

3.1.2. A törzs tervezési dőlésszöge …

3.1.3. Az ülés beállítására vonatkozó előírások (1)

vízszintes: …

függőleges: …

szögbeállítás: …

törzs dőlésszöge: …

Megjegyzés: A további üléshelyzetek referenciaadatai a 3.2., 3.3. stb. pontban adhatók meg.

(1) A nem kívánt rész törlendő.

4. MELLÉKLET

A fejtámla magasságának és szélességének meghatározása

1. ábra

Magasság

2. ábra

5. MELLÉKLET

A vizsgálatok alatt rajzolt vonalak és felvett méretek részletei

6. MELLÉKLET

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS AZ ENERGIAELNYELÉS ELLENŐRZÉSÉRE

1. Beszerelés, a vizsgálóberendezés, a mérőműszerek és a mérési eljárás

1.1. Beszerelés

Az energiaelnyelő anyaggal borított fejtámlát annak a járműnek az ülésére vagy szerkezeti elemére kell felszerelni, amelybe majd beszerelik, és ott kell vizsgálni. A szerkezeti elemet szilárdan rögzíteni kell a próbapadhoz, hogy ütközéskor ne mozduljon el, és az alapnak, amelyen nyugszik, körülbelül vízszintesnek kell lennie, kivéve, ha a megfelelő indoklást tartalmazó, vonatkozó műszaki leírás erről másként nem rendelkezik. Ha a háttámla állítható, azt az előírás 7.2.2. szakaszában leírt helyzetbe kell dönteni.

A fejtámlát úgy kell az ülés háttámlájába szerelni, ahogyan az a járműben található. A különálló fejtámlát a járműszerkezetnek ahhoz a részéhez kell rögzíteni, amelyhez általában rögzíteni szokták.

Ha a fejtámla állítható, azt a beállító szerkezet által lehetővé tett legkedvezőtlenebb helyzetbe kell beállítani.

1.2. Vizsgálóberendezés

1.2.1.

Ez a berendezés egy ingából áll, amelynek forgástengelye csapágyazott, és amelynek redukált tömege (1) az ütközési középpontban 6,8 kg. Az inga alsó vége egy 165 mm átmérőjű szilárd fejidomból áll, amelynek középpontja azonos az inga ütközési középpontjával.

1.2.2.

A fejidomot két gyorsulásmérővel és egy sebességmérő berendezéssel kell felszerelni, melyek mindegyike az ütközés irányában képes mérni az értékeket.

1.3. A mérőműszerek

Az alkalmazott mérőműszereknek biztosítaniuk kell a mérések alábbi pontosságú elvégzését:

1.3.1.

Gyorsulás:

pontosság = ± 5 % a tényleges értékhez képest

a mérési lánc frekvenciaosztálya: A 6487 (1987) ISO szabvány jellemzőinek megfelelő CFC 600

Keresztirányú érzékenység ≤ 5 % a skála legalacsonyabb pontjához viszonyítva.

1.3.2.

Sebesség:

pontosság = ± 2,5 % a tényleges értékhez képest

érzékenység = 0,5 km/h.

1.3.3.

Az idő mérése

Az eszközöknek a teljes vizsgálatot folyamatosan rögzíteniük kell, és egy ezredmásodpercen belüli leolvasásokra kell képesnek lenniük:

a vizsgálat kiértékelésére szolgáló rögzített értékekből megállapíthatónak kell lennie az ütközés kezdetének, amely a fejidom és a vizsgálandó minta közötti első érintkezés pillanatának felel meg.

1.4. Vizsgálati eljárás

1.4.1.

Az ütközésnek az előírás 6.1. szakaszában meghatározott ütközési zónában a laboratórium által kiválasztott pontokon és esetleg az előírás 6.2. szakaszában meghatározott ütközési zónán kívül kell történnie olyan felületeken, amelyek lekerekítési sugara kevesebb 5 mm-nél. A fejtámlát az e melléklet 1.1. szakasza szerint kell beszerelni és beállítani.

1.4.1.1.

A hátsó felületen az ütközés irányának a jármű hátuljától az eleje felé, hosszirányú síkban 45 fokos szöget kell bezárnia a függőlegessel.

1.4.1.2.

Az elülső felületen az ütközés irányának a jármű elejétől a hátulja felé, hosszirányú síkban, vízszintesnek kell lennie.

1.4.1.3.

Az elülső és hátsó zónákat az előírás 7.2. szakaszában meghatározott fejtámla tetejét érintő vízszintes sík határolja.

1.4.2.

A fejidomnak 24,1 km/h sebességgel kell megütnie a vizsgált elemet: ezt a sebességet el lehet érni a lendület energiája által vagy kiegészítő hajtóeszköz használatával is.

2. Eredmények

A fentiek szerint végzett vizsgálatokban a fejidom lassulása nem haladhatja meg a 80 g-t folyamatosan több, mint három milliszekundum időtartamra. A lassulás mértékét a két lassulásmérőn mért érték átlagából kell kiszámítani.

3. Egyenértékű eljárások

3.1.	Egyenértékű eljárások is megengedettek azzal a feltétellel, hogy a fenti 2. szakaszban meghatározott eredmények elérésére alkalmasak; a vizsgáló berendezések elemeit például máshogyan is be lehet állítani, feltéve, hogy a fejtámla és az ütközés iránya közötti viszonylagos szögek nem változnak.

3.2.	Az 1. szakaszban leírttól eltérő módszer egyenértékűségének bizonyítása a módszert alkalmazó személy felelősségébe tartozik.

(1) Az inga „mr” redukált tömegének és az inga „m” teljes tömegének a viszonyát az ütközési középpont és a forgástengely közötti „a” távolságban, valamint az inga súlypontja és forgástengelye közötti „l” távolságban mérve a következő képlet írja le: mr = m (l/a)

7. MELLÉKLET

A fejtámlarések „A” méretének meghatározása

(lásd az előírás 6.6.2. és 6.6.3. szakaszát)

1. ábra

Példa vízszintes résekre

2. ábra

Példa függőleges résekre

14.8.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 215/27

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 26. számú előírása – Egységes rendelkezések járművek kiálló részeik tekintetében történő jóváhagyásáról

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

A 03. módosítássorozat 1. kiegészítése – hatálybalépés dátuma: 2007. június 11.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

1.	Alkalmazási kör és cél

2.	Fogalommeghatározások

3.	Jóváhagyási kérelem

4.	Jóváhagyás

5.	Általános követelmények

6.	Különleges követelmények

7.	A járműtípus módosítása és a jóváhagyás kiterjesztése

8.	A gyártás megfelelősége

9.	Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

10.	A gyártás végleges leállítása

11.	A jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe

12.	Átmeneti rendelkezések

Mellékletek

1. melléklet

Értesítés járműtípus kiálló részei tekintetében történő jóváhagyásának megadásáról, elutasításáról, kiterjesztéséről, visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról

2. melléklet

A jóváhagyási jelek elrendezése

3. melléklet

Eljárások a kiálló részek és a nyílások méreteinek meghatározására

4. melléklet

Értesítés tetőcsomagtartó, síléctartó, rádióvevő vagy -adó antenna mint önálló műszaki egység típusa jóváhagyásának megadásáról, elutasításáról, kiterjesztéséről, visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról

1. ALKALMAZÁSI KÖR ÉS CÉL

1.1.	Ez az előírás az M1 kategóriájú járművek kiálló részeire vonatkozik (1). Az előírás a külső visszapillantó tükrökre vagy az elvontató berendezés gömbfejére nem vonatkozik.

1.2.	Ennek az előírásnak a célja csökkenteni azon személy testi sérülésének veszélyét vagy súlyosságát, akit ütközés esetén a felépítmény elüt vagy elsodor. Ez álló és mozgó járműre egyaránt érvényes.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1. „jármű jóváhagyása”: a járműtípus jóváhagyása a kiálló részei tekintetében;

2.2. „járműtípus”: olyan gépjárművek kategóriája, amelyek nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzők tekintetében, mint a külső felület alakja vagy anyagai;

2.3. „külső felület”: a jármű külseje, beleértve a motorházfedelet, a csomagtér fedelét, az ajtókat, a sárhányókat, a tetőt, a világító és a fényjelző berendezéseket, valamint a látható megerősítő elemeket;

2.4. „padlóvonal”: az alábbiak szerint meghatározott vonal:

Egy tetszőleges magasságú, függőleges tengellyel rendelkező, 30 fokos félkúpszögű kúpot kell a jármű körül körbemozgatni oly módon, hogy az a jármű külső felületét mindig a lehető legalacsonyabban levő pontban érintse. A padlóvonal az érintkezési pontokat összekötő geometriai vonal. A padlóvonal meghatározásakor az emelési pontokat, a kipufogócsövet és a kerekeket nem kell figyelembe venni. A kerékjáratok nyílásait úgy kell számításba venni, mintha a felületük ki lenne töltve, és a környező külső felület megszakítás nélkül folytatódna. A padlóvonal meghatározásakor a lökhárítókat a jármű mindkét végén figyelembe kell venni. A jármű felépítésétől függően előfordulhat, hogy a padlóvonal a lökhárítók legkülső vonalán vagy a karosszérialemez lökhárító alatti részén halad. Ahol egyszerre két vagy több érintkezési pont van, a padlóvonal meghatározásakor a legalacsonyabb érintkezési pontot kell figyelembe venni;

2.5. „görbületi sugár”: annak a körívnek a sugara, amely a lehető legjobban közelít az érintett rész görbületéhez;

2.6. „terhelt jármű”: a műszakilag megengedhető legnagyobb tömegig terhelt jármű. A hidropneumatikus, hidraulikus vagy pneumatikus felfüggesztésű vagy terhelésfüggő automatikus szintszabályozó berendezéssel felszerelt gépjárműveket a gyártó által megadott legkedvezőtlenebb normál üzemi feltételek mellett kell vizsgálni;

2.7. „legkülső él”: a jármű oldalfalai tekintetében az a sík, amely a jármű hosszirányú függőleges középsíkjával párhuzamosan illeszkedik a jármű legkülső oldalsó élére; az első és hátsó vég viszonylatában pedig a járműnek az a függőleges keresztirányú síkja, amely illeszkedik a jármű első és hátsó legkülső élére, figyelmen kívül hagyva a következő kiálló részeket:

2.8. „a kiálló rész mérete”: a jármű felépítményére szerelt alkatrész esetében az előírás 3. mellékletének 2. szakasza szerinti eljárással meghatározott méret;

2.9. „a felépítmény névleges vonala”: azon a két ponton áthaladó vonal, amelyen az előírás 3. mellékletének 2.2. szakaszában leírt mérési eljárás során alkalmazott gömb középpontja a vizsgálandó alkatrésszel való első és utolsó érintkezéskor található;

2.10. „antenna”: elektromágneses jelek adására és/vagy vételére használt bármilyen eszköz.

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.	Jóváhagyási kérelem járműtípus kiálló részei tekintetében.

3.1.1.

A járműtípus kiálló részei tekintetében történő jóváhagyására vonatkozó kérelmet a jármű gyártója vagy jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.1.2.

A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbi dokumentumokat:

3.1.2.1.

a jármű első és hátsó részének, valamint oldalainak a fényképei, melyeket a jármű függőleges hosszirányú középsíkjához képest 30° és 45° közötti szögben készítettek;

3.1.2.2.

a lökhárítók rajza méretekkel és adott esetben;

3.1.2.3.

a kiálló részek rajza és, ha szükséges, a külső felület 6.9.1. szakaszban említett részeiről készült rajzok is.

3.1.3.

Egy, a jóváhagyandó típust jól képviselő járművet át kell adni a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatnak. A fent említett műszaki szolgálat kérésére egyes alkatrészeket vagy a felhasznált anyagok egyes mintáit is át kell adni.

3.2.	Típus-jóváhagyási kérelem a csomagtartók, síléctartók, rádióvevő és -adó antennák mint önálló műszaki egységek tekintetében.

3.2.1.

A csomagtartókra, síléctartókra, rádióvevő és -adó antennákra mint önálló műszaki egységekre vonatkozó típus-jóváhagyási kérelmet a járműgyártó vagy a fent említett különálló műszaki egységek gyártója, illetve jogszerűen meghatalmazott képviselőik nyújtják be.

3.2.2.

A fenti 3.2.1. szakaszban említett bármely berendezés valamennyi típusa esetében a kérelemhez a következőket kell csatolni:

3.2.2.1.

az önálló műszaki egység műszaki jellemzőinek leírása három példányban, az egyes önálló műszaki egységgel együtt szállítandó szerelési útmutatóval együtt;

3.2.2.2.

az önálló műszaki egység adott típusának mintája. Ha szükségesnek ítéli, az illetékes hatóság második mintát is kérhet.

4. JÓVÁHAGYÁS

4.1.	Jóváhagyás járműtípus kiálló részei tekintetében.

4.1.1.

Ha az ezen előírás szerint jóváhagyásra benyújtott járműtípus megfelel az alábbi 5. és 6. szakasz követelményeinek, akkor az adott járműtípust jóvá kell hagyni.

4.1.2.

Mindegyik jóváhagyott járműtípushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma (jelen esetben ez a 03. módosítássorozatnak megfelelően 03). Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot több járműtípushoz.

4.1.3.

Egy járműtípusnak ezen előírás szerinti jóváhagyásáról, illetve a jóváhagyás kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

4.1.4.

Minden olyan járművön, amely megfelel az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak, a jóváhagyási értesítésben megadott, könnyen hozzáférhető helyen, jól látható módon fel kell tüntetni egy nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

4.1.4.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma;

4.1.4.2.

ezen előírás száma, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a jóváhagyási szám követ a 4.1.4.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán.

4.1.5.

Ha a jármű megfelel a megállapodáshoz mellékelt egy vagy több további előírás szerint abban az országban jóváhagyott járműtípusnak, amely ezen előírás alapján megadta a jóváhagyást, akkor a 4.1.4.1. szakaszban előírt jelet nem szükséges megismételni. Ilyen esetben az összes olyan előírás kiegészítő számát és jelét, amelyek szerint a jóváhagyást megadták ugyanabban az országban, amely ezen előírás alapján is megadta a jóváhagyást, a 4.1.4.1. szakaszban előírt jel jobb oldalán egymás alatt kell feltüntetni.

4.1.6.

A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.1.7.

A jóváhagyási jelet a gyártó által a járműre szerelt adattáblán vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.1.8.

Ezen előírás 2. mellékletében példák találhatók a jóváhagyási jel elrendezésére.

4.1.9.

Az illetékes hatóság a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőrzi, hogy megtették-e a gyártás megfelelőségének hatékony ellenőrzését biztosító megfelelő intézkedéseket.

4.2.	Típusjóváhagyás a csomagtartók, síléctartók, rádióvevő és -adó antennák mint önálló műszaki egységek tekintetében.

4.2.1.

Ha az ezen előírás szerint jóváhagyásra benyújtott önálló műszaki egység típusa megfelel az alábbi 6.16., 6.17. és 6.18. szakasz követelményeinek, akkor az önálló műszaki egység típusát jóvá kell hagyni.

4.2.2.

Az önálló műszaki egységek minden jóváhagyott típusához jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye (jelenleg 02, amely az 1996. december 13-án hatályba lépett 02. módosítássorozatot jelöli) a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma. Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot egy önálló műszaki egység másik típusához.

4.2.3.

4.2.4.

Minden olyan önálló műszaki egységen, amely megfelel az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak, a jóváhagyási értesítésben megadott, könnyen hozzáférhető helyen, jól látható módon fel kell tüntetni egy nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

4.2.4.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (2);

4.2.4.2.

ezen előírás száma, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a jóváhagyási szám követ a 4.2.4.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán.

4.2.5.

A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.2.6.

A jóváhagyási jelet a gyártó által az önálló műszaki egységre szerelt adattáblán vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.2.7.

Ezen előírás 2. mellékletében példák találhatók a jóváhagyási jel elrendezésére.

4.2.8.

Az illetékes hatóság a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőrzi, hogy megtették-e a gyártás megfelelőségének hatékony ellenőrzését biztosító megfelelő intézkedéseket.

5. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

5.1.

Az előírás rendelkezései nem vonatkoznak a külső felület olyan részeire, amelyek a jármű terhelt állapotában, valamint az összes ajtó, ablak és szerelőnyílás stb. zárt helyzetében:

5.1.1.

2 métert meghaladó magasságban vannak, vagy

5.1.2.

a padlóvonal alatt vannak, vagy

5.1.3.

úgy helyezkednek el, hogy sem statikus feltételek mellett, sem működés közben nem érinthetők egy 100 mm-es átmérőjű gömbbel.

5.2.

A járművek külső felületén nem lehetnek olyan kifelé irányuló hegyes végű vagy éles elemek, sem olyan alakú, méretű, irányú vagy keménységű kiálló részek, amelyek valószínűleg növelik azon személy testi sérülésének veszélyét vagy súlyosságát, akit a jármű külső felülete ütközés esetén elüt vagy elsodor.

5.3.	A jármű külső felületén nem lehetnek olyan kiálló részek, amelyek beleakadhatnak a gyalogosokba, kerékpárosokba vagy motorkerékpárosokba.

5.4.

A jármű külső felületén nem lehetnek olyan kiálló részek, amelyek görbületi sugara kisebb, mint 2,5 mm. Ez a követelmény nem vonatkozik a külső felület olyan részeire, amelyek kevesebb mint 5 mm-re állnak ki, az ilyen részek kifelé irányuló éleinek azonban lekerekítetteknek kell lenniük, kivéve, ahol az ilyen részek kevesebb mint 1,5 mm-re állnak ki.

5.5.

A külső felület azon kiálló részei, amelyek 60 Shore „A” értéknél nem nagyobb keménységű anyagból készültek, 2,5 mm-nél kisebb görbületi sugarúak is lehetnek.

A keménységmérést az alkatrész járműre felszerelt állapotában kell elvégezni. Ha a keménységmérést a Shore A-eljárás szerint nem lehet elvégezni, akkor az értékeléshez összehasonlító méréseket kell végezni.

5.6.	A fenti 5.1–5.5. szakasz rendelkezései a következő 6. szakasz különös követelményeit kiegészítve alkalmazandók, kivéve, ha az utóbbi kifejezetten másként nem rendelkezik.

6. KÜLÖNÖS KÖVETELMÉNYEK

6.1. Díszítőelemek:

6.1.1.

Az olyan felszerelt díszítőelemeknek, amelyek rögzítési felületüktől 10 mm-nél nagyobb mértékben állnak ki, vissza kell húzódniuk, le kell válniuk vagy el kell hajolniuk az őket legkiállóbb pontjukon bármelyik irányból, a felszerelési felülettel körülbelül párhuzamos síkban érő 10 daN erő hatására. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak a hűtőrács díszítőelemeire: ezekre csak az 5. szakaszban foglalt általános követelmények vonatkoznak. A 10 daN erő kifejtéséhez legfeljebb 50 mm átmérőjű, sík felületű nyomófejet kell használni. Ha ez nem lehetséges, akkor más, ezzel egyenértékű módszert kell alkalmazni. A díszítőelemek visszahúzódása, leválása vagy elhajlása után a fennmaradó kiálló részek mérete nem haladhatja meg a 10 mm-t, ezeknek a részeknek minden esetben meg kell felelniük az 5.2. szakasz rendelkezéseinek. Ha a díszítőelemnek foglalata is van, akkor ezt a díszítőelem részének és nem a rögzítési felülethez tartozónak kell tekinteni.

6.1.2.

A külső felületen lévő védőcsíkok vagy védőlemezek használatára a fenti 6.1.1. szakasz követelményei nem vonatkoznak; azonban ezeket szilárdan a járműhöz kell erősíteni.

6.2. Fényszórók

6.2.1.

Kiálló ellenzők, karimák a fényszórókon csak abban az esetben megengedettek, ha legfeljebb 30 mm-re állnak ki a fényszóró üveg külső átlátszó felületétől, és görbületi sugaruk mindenhol legalább 2,5 mm. Abban az esetben, ha a fényszóró egy kiegészítő átlátszó felület mögé van szerelve, akkor a kiálló részt a legkülső átlátszó felülettől kell mérni. A kiálló részeket az előírás 3. mellékletének 3. szakaszában leírt módszer szerint kell meghatározni.

6.2.2.

A behúzható fényszóróknak mind üzemi, mind visszahúzott helyzetben meg kell felelniük a fenti 6.2.1. szakasz rendelkezéseinek.

6.2.3.

A fenti 6.2.1. szakasz rendelkezései nem vonatkoznak azokra a fényszórókra, amelyek be vannak süllyesztve a felépítménybe, vagy amelyeken a felépítmény túlnyúlik, feltéve, hogy ez utóbbi eleget tesz a 6.9.1. szakasz követelményeinek.

6.3. Rácsok és nyílások

6.3.1.

Az 5.4. szakasz követelményei nem vonatkoznak a rögzített vagy mozgó részek közti nyílásokra, beleértve a levegőbeeresztő vagy -kieresztő, illetve hűtőrácsok részét képező nyílásokat is, feltéve, hogy a szomszédos elemek közti távolság nem haladja meg a 40 mm-t, továbbá a rács és a nyílások valamilyen funkcionális célt szolgálnak. 40 és 25 mm közti nyílások esetében a görbületi sugárnak legalább 1 mm-nek kell lennie. Ha viszont a két szomszédos elem közti távolság legfeljebb 25 mm, akkor az elemek külső felületének görbületi sugara legalább 0,5 mm kell, hogy legyen. A rács két szomszédos eleme közti távolságot, illetve a nyílások méretét az előírás 3. mellékletének 4. szakaszában leírt módszer szerint kell meghatározni.

6.3.2.

A rácsot vagy nyílást képező elemek homlok- és oldalfelülete által képzett éleket le kell kerekíteni.

6.4. Ablaktörlők

6.4.1.

Az ablaktörlő kialakításának olyannak kell lennie, hogy a törlő karját védőburok vegye körül, amelynek görbületi sugara megfelel a fenti 5.4. szakasz követelményeinek, és végfelülete legalább 150 mm2 legyen. A lekerekített burkolatoknak legalább 150 mm2 kiálló felülettel kell rendelkezniük a legjobban kiálló ponttól legalább 6,5 mm távolságban mérve. E követelményeket a hátsó ablaktörlőknek és a fényszórótörlőknek is teljesíteniük kell.

6.4.2.

Az 5.4. szakasz a törlőlapátokra és a tartóelemekre nem vonatkozik. Azonban ezeket az elemeket is úgy kell kialakítani, hogy ne legyenek éles széleik, kiálló vagy vágó részeik.

6.5. Lökhárítók

6.5.1.

A lökhárítók végeinek a külső felületek irányába kell visszahajolniuk, hogy a fennakadás veszélye a lehető legkisebb legyen. Ez a követelmény teljesítettnek tekinthető, ha a lökhárító süllyesztett vagy a felépítmény részét képezi, valamint ha a lökhárító vége úgy van begörbítve, hogy egy 100 mm átmérőjű gömb nem érintheti, továbbá a lökhárító vége és a körülvevő felépítmény közti távolság nem haladja meg a 20 mm-t.

6.5.2.

Ha a lökhárító vonala, amely a jármű függőleges kiállása külső körvonalának felel meg, kemény felületre esik, a felület görbületi sugara legalább 5 mm kell, hogy legyen minden olyan ponton, amely a körvonaltól befelé 20 mm-re helyezkedik el, és legalább 2,5 mm kell, hogy legyen minden más esetben. Ez a rendelkezés a körvonaltól befelé 20 mm-re elhelyezkedő zónának arra a részére vonatkozik, amely azok között az érintkezési pontok között és előtt (a hátsó lökhárítók esetében mögött) helyezkedik el, amelyek a jármű hosszanti szimmetriasíkjával 15 fokos szöget bezáró, két függőleges sík körvonalán találhatók (lásd 1. ábra).

6.5.3.

A 6.5.2. szakasz követelménye nem vonatkozik a lökhárítónak azon részeire, vagy a rajta lévő azon részekre vagy lökhárítóbetétekre, amelyek 5 mm-nél kisebb mértékben állnak ki, különös tekintettel a csatlakozások borításaira és a fényszórómosók fúvókáira; de a külső éleknek ebben az esetben is lekerekítetteknek kell lenniük, kivéve, ahol a kiálló részek nem érik el a 1,5 mm-t.

6.6. Ajtók, csomagtérfedelek, motorházfedelek fogantyúi, csuklópántjai és nyomógombjai; tüzelőanyag-töltőnyílások és fedelei.

6.6.1.

A kiálló részek az ajtók és a csomagtérfedelek fogantyúi esetében legfeljebb 40 mm-re állhatnak ki, minden egyéb esetben legfeljebb 30 mm-re.

1. ábra

6.6.2.

Ha az oldalsó ajtókon lévő fogantyúk elforgathatóak, akkor a következő követelményeknek legalább egyikének meg kell felelniük:

6.6.2.1.

Az ajtó síkjával párhuzamosan elforduló fogantyúk esetén a fogantyú mozgó végének hátrafelé kell irányulnia. A fogantyúk végének az ajtó síkja felé kell görbülnie, és azt védőházban vagy besüllyesztve kell elhelyezni.

6.6.2.2.

A tetszőleges irányban kifelé, de nem az ajtó síkjával párhuzamosan elforduló fogantyúkat zárt állásban védőházban vagy besüllyesztve kell elhelyezni. A fogantyúk mozgó végének hátrafelé vagy lefelé kell irányulnia.

Azok a fogantyúk is elfogadhatók, amelyek nem tesznek eleget ez utóbbi feltételeknek, amennyiben

a)	független visszahúzó szerkezettel rendelkeznek;

b)	a visszahúzó szerkezet meghibásodása esetén sem állnak ki 15 mm-nél nagyobb mértékben;

c)	nyitott állásban megfelelnek az 5.4. szakasz rendelkezéseinek; továbbá

d)	a legnagyobb mértékben kiálló pontjuktól legfeljebb 6,5 mm távolságban mért végfelületük legalább 150 mm2.

6.7. Kerekek, kerékanyák, kerékagysapkák és dísztárcsák.

6.7.1.

Az 5.4. szakasz követelményei ezekre az elemekre nem vonatkoznak.

6.7.2.

A kerekeknek, kerékanyáknak, kerékagysapkáknak és dísztárcsáknak nem lehet semmiféle olyan hegyes vagy éles kiálló részük, amely túlnyúlik a kerékabroncs külső síkján. Szárnyas anyák használata tilos.

6.7.3.

Amikor a jármű menetirányban egyenesen halad, a gumiabroncs kivételével a kerekeknek – a forgástengelyen átmenő vízszintes sík felett fekvő – egyetlen alkatrésze sem állhat ki a külső felületnek vagy szerkezetnek a vízszintes síkra eső függőleges vetületén túl. Ha azonban a működési követelmények indokolják, a kerékfelerősítő csavarokat és a kerékagyat takaró dísztárcsák túlnyúlhatnak a külső felület vagy szerkezet függőleges vetületén, azzal a feltétellel, hogy a kiálló rész felületének görbületi sugara legalább 30 mm, és a kiálló rész a külső felület vagy szerkezet függőleges vetületéhez viszonyítva semmi esetre sem haladja meg a 30 mm-t.

6.8. Lemezélek

6.8.1.

Olyan lemezélek, mint az esőelvezető csatornák és a tolóajtók sínjei csak abban az esetben megengedettek, ha befelé görbítettek vagy védőburkolatuk megfelel az előírás vonatkozó követelményeinek.

Egy védetlen élt akkor lehet befelé görbítettnek tekinteni, ha vagy kb. 180°-ban vissza van hajlítva, vagy pedig a felépítmény irányában annyira vissza van hajlítva, hogy egy 100 mm-es átmérőjű gömb nem érintheti.

Az 5.4. szakasz követelményei nem vonatkoznak a következő lemezélekre: a motorházfedél hátsó, illetve a hátsó csomagtartó elülső éle.

6.9. A felépítmény burkoló lemezei

6.9.1.

A karosszérialemezek élhajlításainak görbületi sugara 2,5 mm-nél kisebb is lehet, feltéve, hogy az legalább a kiálló rész „H” magasságának egytizede, a 3. melléklet 1. szakaszában leírt módszerrel mérve.

6.10. Oldalsó levegő- és esőterelő lemezek

6.10.1.

Az oldalsó terelőlemezek kifelé irányítható peremeinek görbületi sugara legalább 1 mm kell, hogy legyen.

6.11. Emelési pontok és kipufogócsövek

6.11.1.

Az emelési pontok és a kipufogócső a függőleges irányban közvetlenül felettük lévő padlóvonal függőleges vetületén nem nyúlhatnak túl 10 mm-nél nagyobb mértékben. E követelménytől eltérően a kipufogócsövek a padlóvonal függőleges vetületén 10 mm-nél nagyobb mértékben is túlnyúlhatnak, feltéve, hogy éleik le vannak kerekítve, és görbületi sugaruk legalább 2,5 mm.

6.12. Levegőbeeresztő és -kieresztő nyílások

6.12.1.

A levegőbeeresztő és -kieresztő nyílásoknak minden üzemi állapotban meg kell felelniük az 5.2., 5.3. és 5.4. szakasz követelményeinek.

6.13. Tető

6.13.1.

A tolótetőket csak zárt állapotban kell vizsgálni.

6.13.2.

A hátrahajtható tetejű gépjárműveket nyitott és zárt tetővel egyaránt vizsgálni kell.

6.13.2.1.

A hátrahajtható tető nyitott helyzetében a zárt tetőnek megfelelő képzeletbeli vonalon belül a gépjármű belső terét nem kell vizsgálni.

6.13.2.2.

Ha a hátrahajtott helyzetű tetőhöz alapfelszerelésként levehető burkolat tartozik, akkor a járművet a huzat felhelyezett állapotában kell vizsgálni.

6.14. Ablakok

6.14.1.

A jármű külső felületéből kifelé hajtható ablakoknak valamennyi használati helyzetükben meg kell felelniük a következőknek:

6.14.1.1.

a kiálló élek nem irányulhatnak előre;

6.14.1.2.

az ablak semmilyen része sem nyúlhat túl a jármű legkülső szélén.

6.15. Rendszámtáblatartó

6.15.1.

A járműgyártó által szállított rendszámtáblatartóknak meg kell felelniük a melléklet 5.4. szakasza követelményeinek, ha a rendszámtáblának a járműgyártó ajánlásai szerint felszerelt állapotában azokat egy 100 mm-es átmérőjű gömb érintheti.

6.16. Csomagtartók és síléctartók

6.16.1.

A csomagtartókat és a síléctartókat úgy kell a járműre felszerelni, hogy legalább egy irányban alakzárás jöjjön létre, és legalább akkora vízszintes, hosszirányú és keresztirányú erők legyenek átvihetők, mint a gyártó által a tartóra megadott függőleges irányú teherbíró képesség. A gyártó előírásainak megfelelően felerősített csomagtartók és síléctartók vizsgálatakor a vizsgálati terhelés nem irányulhat csupán egyetlen pontra.

6.16.2.

Azoknak a felületeknek, amelyeket a tartó felszerelése után egy 165 mm-es átmérőjű gömb érinthet, nem lehetnek 2,5 mm-nél kisebb görbületi sugarú részeik, kivéve, ha a 6.3. szakasz rendelkezései alkalmazhatók.

6.16.3.

Az olyan rögzítő elemek, mint például a szerszám használata nélkül meghúzható és oldható csavarok, a 6.16.2. szakaszban említett felületeken 40 mm-nél nagyobb mértékben nem nyúlhatnak túl; a túlnyúlást a 3. melléklet 2. szakaszában megadott módszer szerint kell meghatározni, de a 2.2. szakasz szerinti módszer alkalmazása esetén egy 165 mm-es átmérőjű gömböt kell használni.

6.17. Antennák

6.17.1.

A rádióvevő és -adó antennákat úgy kell a járműre felszerelni, hogy a szabad végüknek – ha az a gyártó által megadott lehetséges használati helyzetekben az úttest szintjéhez képest 2 méternél alacsonyabban van – egy olyan zónában kell lenniük, amelyet a járműnek a 2.7. szakasz szerint meghatározott legkülső széleinél 10 cm-rel beljebb levő, függőleges síkok határolnak.

6.17.2.

Továbbá az antennákat úgy kell a járműre felszerelni, valamint a szabad végük helyzetét szükség esetén úgy kell korlátozni, hogy az antennák semmilyen része ne nyúljon túl a járműnek a 2.7. szakasz szerint meghatározott legkülső szélein.

6.17.3.

Az antennarúd görbületi sugara 2,5 mm-nél kisebb is lehet. Az antenna szabad végét azonban eltávolíthatatlan sapkával kell ellátni, amelynek görbületi sugara legalább 2,5 mm kell, hogy legyen.

6.17.4.

Az antenna talapzatának kiálló része, a 3. melléklet 2. szakaszában megadott eljárással meghatározva, nem lehet 40 mm-nél nagyobb.

6.17.4.1.

Ha az antenna talapzatát rugalmas antennarúd vagy -rész hiányában nem lehet azonosítani, ez a követelmény akkor tekinthető teljesítettnek, ha azt követően, hogy egy legfeljebb 50 mm átmérőjű, sík felületű nyomófejjel előre- és hátrafelé legfeljebb 50 daN vízszintes erőt fejtettek ki az antenna legkiállóbb részére:

a)	az antenna a rögzítési felület irányába hajlik, és az elhajlás után legfeljebb 40 mm-re áll ki a felületből; vagy

b)	az antenna eltörik, és a megmaradt darabon, amely legfeljebb 40 mm-re áll ki, nincsen olyan éles vagy veszélyes rész, amely 100 mm átmérőjű gömbbel érinthető.

6.17.4.2.

A 6.17.4. és 6.17.4.1. szakasz nem vonatkozik a vezető R pontján áthaladó, függőleges keresztirányú sík mögött elhelyezkedő antennákra, feltéve, hogy az antenna és a foglalat legnagyobb kiemelkedése, a 3. melléklet 2. szakaszában megadott eljárással meghatározva, nem haladja meg a 70 mm-t.

Ha a függőleges sík mögött található antenna több mint 70 mm-re kiáll, a 6.17.4.1. szakaszt kell alkalmazni, de a kiálló rész méretét 40 mm helyett 70 mm-re kell korlátozni.

6.18. Szerelési útmutató

6.18.1.

A csomagtartókat, síléctartókat, rádióvevő és -adó antennákat – ha ezek önálló műszaki egységként típusjóváhagyást kaptak – csak akkor lehet forgalomba hozni, árusítani vagy megvásárolni, ha szerelési útmutatót mellékelnek hozzájuk. Az útmutatónak elegendő információt kell nyújtania ahhoz, hogy a jóváhagyott alkatrészeket az 5. és 6. szakasz idevágó rendelkezéseinek megfelelően fel lehessen szerelni a járműre. A teleszkópantennáknál különösen fontos a használati helyzetek megadása.

7. A JÁRMŰTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

7.1.	A járműtípus bármilyen módosításáról értesíteni kell a járműtípust jóváhagyó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

7.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatásuk;

7.1.2.

vagy új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

7.2.	A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 4.3. szakaszban említett eljárás szerint értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

7.3.	A jóváhagyást kiterjesztő illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

8. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

8.1.	Az ezen előírás szerint jóváhagyott járművet (önálló műszaki egységet) úgy kell gyártani, hogy a fenti 5. és 6. szakaszban megállapított követelményeket teljesítve megfeleljen a jóváhagyott típusnak.

8.2.	A 8.1. szakaszban előírtak teljesülésének ellenőrzése céljából megfelelő termelésellenőrzést kell alkalmazni.

8.3.

A jóváhagyás jogosultja feltétlenül:

8.3.1.

gondoskodik a termékek hatásos minőségellenőrzéséhez szükséges eljárások alkalmazásáról,

8.3.2.

rendelkezik az egyes jóváhagyott típusoknak való megfelelés ellenőrzéséhez szükséges vizsgálóberendezésekkel,

8.3.3.

biztosítja a vizsgálati eredmények rögzítését, és azt, hogy a kapcsolódó dokumentumokat a jóváhagyó hatósággal együtt meghatározandó ideig megőrizzék,

8.3.4.

elemzi az egyes vizsgálattípusok eredményét, hogy ellenőrizze és biztosítsa a termék jellemzőinek állandóságát, az ipari termelésben megengedhető tűrések figyelembevételével,

8.3.5.

biztosítja, hogy minden egyes járműtípuson legalább az ezen előírás 3. mellékletében előírt vizsgálatokat elvégezzék,

8.3.6.

gondoskodik arról, hogy ha egy adott vizsgálattípusnál a mintasorozat vagy a mintadarabok azt mutatják, hogy a gyártás nem megfelelő, akkor újabb mintavételt és vizsgálatot végezzenek. Ilyen esetben minden szükséges lépést meg kell tenni a gyártás megfelelőségének helyreállítása érdekében.

8.4.	A típusjóváhagyást megadó illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben a gyártás megfelelőségének ellenőrzésére alkalmazott módszereket.

8.4.1.

A vizsgálati naplókat és termelési nyilvántartásokat minden ellenőrzéskor be kell mutatni a helyszíni ellenőrnek.

8.4.2.

Az ellenőr véletlenszerűen mintát vehet, amelyet megvizsgálnak a gyártó laboratóriumában. A minták legkisebb száma a gyártó saját ellenőrzéseinek eredményei alapján határozható meg.

8.4.3.

Ha a minőség nem tűnik kielégítőnek, vagy ha a 8.4.2. szakasz szerint végrehajtott vizsgálat hitelességét szükségesnek látszik ellenőrizni, az ellenőr mintákat választ, hogy azokat a jóváhagyási vizsgálatot végző műszaki szolgálathoz küldjék.

8.4.4.

Az illetékes hatóság az ezen előírásban előírt bármilyen vizsgálatot elvégezhet.

8.4.5.

Az illetékes hatóság által végzett ellenőrzésekre általában évente kerül sor. Ha az ilyen helyszíni ellenőrzés negatív eredménnyel zárul, akkor az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek a gyártás megfelelőségének minél gyorsabb helyreállítására érdekében.

9. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

9.1.	Az ezen előírás szerint egy járműtípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a fenti 8.1. szakaszban előírt követelmények.

9.2.	Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, erről haladéktalanul tájékoztatja az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

10. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípus gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvételét követően tájékoztatja az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

11. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLAT ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságának a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó hatóságok nevét és címét.

12. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

12.1.

A 02. módosítássorozat hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírás szerinti EGB-jóváhagyások megadását.

12.2.

A 02. módosítássorozat hatálybalépésétől számított 24 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adhatnak ki EGB-jóváhagyást, ha a jóváhagyandó járműtípus megfelel a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

12.3.

A 02. módosítássorozat hatálybalépésétől számított 36 hónap elteltével az ezen előírás szerinti jóváhagyások érvényessége megszűnik, kivéve, ha a járműtípusok teljesítik a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeit.

12.4.

A 03. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 03. módosítássorozattal módosított előírás szerinti jóváhagyások megadását.

12.5.

A 03. módosítássorozat hatálybalépésétől számított 24 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adhatnak ki jóváhagyást, ha a jóváhagyandó járműtípus megfelel a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

12.6.

A 03. módosítássorozat hatálybalépésétől számított 48 hónap elteltéig az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el az előző módosítássorozattal módosított ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípus nemzeti vagy regionális típusjóváhagyását.

12.7.

A 03. módosítássorozat hatálybalépésétől számított 48 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azon járművek első nemzeti vagy regionális nyilvántartásba vételét (első forgalomba helyezését), amelyek nem felelnek meg a 03. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

(1) A motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: TRANS/WP.29/78/3. javított változat) 7. mellékletének meghatározása szerint.

(2) 1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Szerbia és Montenegró, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (szabad), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Belarusz, 29 – Észtország, 30 (szabad), 31 – Bosznia és Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (szabad), 34 – Bulgária, 35 (szabad), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (szabad), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (szabad), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyást a tagállamok adják meg saját EGB-típusjóváhagyási jelüket használva), 43 – Japán, 44 (szabad), 45 – Ausztrália, 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrika, 48 – Új-Zéland, 49 – Ciprus, 50 – Málta és 51 – Koreai Köztársaság. A további számokat további országoknak jelölik ki, időrendi sorrendben aszerint, hogy a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodást mikor ratifikálják, vagy ahhoz mikor csatlakoznak, és az így kijelölt számokat az Egyesült Nemzetek Főtitkára közli az egyezményben részes szerződő felekkel.

1. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

(legnagyobb formátum: A4 (210 × 297 mm))

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JEL ELRENDEZÉSE

A. MINTA

(lásd az előírás 4.1.4 és 4.2.4 szakaszát)

B. MINTA

(lásd az előírás 4.1.5 szakaszát)

(1) Az utóbbi szám csak példaként szolgál; a javított abszorpciós együttható 1,30 m-1.

3. MELLÉKLET

Eljárások a kiálló részek és a nyílások méreteinek meghatározására

1. ELJÁRÁS A KAROSSZÉRIALEMEZEKEN LEVŐ ÉLHAJLÍTÁSOK KIÁLLÓ RÉSZEI MAGASSÁGÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRA

1.1.	A kiálló rész H magassága grafikusan egy 165 mm átmérőjű kör segítségével úgy határozható meg, hogy ez a kör belülről érinti a vizsgálandó felület keresztmetszetének külső vonalát.

1.2.	H a 165 mm átmérőjű kör középpontján átmenő egyenes mentén, az említett kör kerülete és a kiálló rész külső vonala között mért távolság legnagyobb értéke (1. ábra).

1.3.

Ha a kiálló rész alakja olyan, hogy egy 100 mm átmérőjű kör nem tud érintkezni a szóban forgó szelvény külső felületének külső vonalával, az ilyen helyen külső körvonalnak azt a vonalat kell tekinteni, amelyet a 100 mm átmérőjű kör képez a külső körvonallal való érintkezési pontjai között (2. ábra).

1.4.

A külső felületek szükséges metszetrajzait a gyártó bocsátja rendelkezésre annak érdekében, hogy a fent említett kiálló részek magasságát meg lehessen mérni.

1. ábra	2. ábra

2. MÓDSZER A KÜLSŐ FELÜLETRE SZERELT ELEMEK KIÁLLÓ RÉSZEI MÉRETÉNEK MEGHATÁROZÁSÁRA

2.1.	Egy olyan elem kiálló részének méretét, amely domború felületre van felszerelve, meg lehet határozni közvetlen méréssel, vagy pedig az illető elem beépített állapotára vonatkozó, megfelelő metszetrajz felhasználásával.

2.2.

Ha egy nem domború felületre felszerelt elem kiálló részének a méretét egyszerű méréssel nem lehet meghatározni, akkor ez úgy állapítható meg egy 100 mm-es átmérőjű gömb segítségével, hogy meghatározzák: a gömb középpontja legfeljebb milyen mértékben kerül távolabb a felépítmény névleges vonalától, ha a gömböt úgy görgetjük végig a szóban forgó részen, hogy közben folyton érintkezik vele. A 3. ábra egy példával szemlélteti ezt az eljárást.

3. MÓDSZER FÉNYSZÓRÓELLENZŐK ÉS -KARIMÁK KIÁLLÓ RÉSZEINEK MEGHATÁROZÁSÁRA

3.1.	A fényszórókeretnek a fényszóró külső felületéből kiálló részét vízszintes irányban egy 100 mm-es átmérőjű gömb érintkezési pontjától a 4. ábrán bemutatott módon kell megmérni.

4. MÓDSZER NYÍLÁS MÉRETÉNEK, VAGY EGY RÁCS SZOMSZÉDOS ELEMEI KÖZÖTTI TÁVOLSÁG MEGHATÁROZÁSÁRA

4.1.

Egy nyílás méretét vagy egy rács két szomszédos eleme közti távolságot annak a két síknak a távolsága adja meg, amelyek áthaladnak a gömb érintkezési pontjain, és merőlegesek az érintkezési pontokon áthaladó egyenesre. A 5. ábra és 6. ábra egy-egy példával szemlélteti ezt az eljárást.

3. ábra	4. ábra

5. ábra	6. ábra

Jelmagyarázat Dia.= átmérő measured projection= mért kiálló rész visor= ellenző Headlamp glass= fényszóróüveg measured gap= mért nyílás

4. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

(legnagyobb formátum: A4 (210 x 297 mm))

		ISSN 1725-5090 doi:10.3000/17255090.L_2010.215.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 215

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	53. évfolyam 2010. augusztus 14.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
	*	Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 25. számú előírása – Egységes rendelkezések a jármű ülésével egybeépített vagy különálló fejtámlák (fejtámaszok) jóváhagyásáról	1
	*	Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 26. számú előírása – Egységes rendelkezések járművek kiálló részeik tekintetében történő jóváhagyásáról	27