15.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 180/1

(1)

A valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló, 1986. december 11-i 86/613/EGK tanácsi irányelv (3) biztosítja az önálló vállalkozói tevékenységet folytató, valamint az ilyen tevékenységhez hozzájáruló férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének tagállami alkalmazását. Az önálló vállalkozók és az önálló vállalkozók házastársai vonatkozásában a 86/613/EGK irányelv nem bizonyult eredményesnek, és hatályát felül kell vizsgálni, mivel a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés és zaklatás a munkabérért végzett munka területén kívül is előfordul. Az egyértelműség érdekében a 86/613/EGK irányelv helyébe ez az irányelv lép.

(2)

„A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv” című, 2006. március 1-jei közleményében a Bizottság bejelentette, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó irányítás javítása érdekében felülvizsgálja azokat a meglévő, a nemek közötti egyenlőségről szóló uniós jogszabályokat, amelyek nem kerültek be a 2005-ben átdolgozott jogszabályok közé, azok – szükség esetén – naprakésszé tétele, korszerűsítése és átdolgozása céljából. A 86/613/EGK irányelv nem került átdolgozásra.

(3)

„A nők és a férfiak kiegyensúlyozott szerepe a foglalkoztatás, a növekedés és a társadalmi kohézió tekintetében” című, 2007. december 5–6-i következtetéseiben a Tanács felhívta a Bizottságot, hogy fontolja meg a 86/613/EGK irányelv felülvizsgálatának szükségességét az önálló vállalkozók és segítő házastársaik anyasággal és apasággal kapcsolatos jogainak védelme érdekében.

(4)

Az Európai Parlament következetesen felhívta a Bizottságot arra, hogy vizsgálja felül a 86/613/EGK irányelvet, különösen az önálló vállalkozó nők anyasága védelmének megerősítése és az önálló vállalkozók házastársai helyzetének javítása érdekében.

(5)

Az Európai Parlament az önálló vállalkozói tevékenységet folytatóknak segítséget nyújtó házastársak helyzetéről szóló, 1997. február 21-i állásfoglalásában (4) már kifejtette álláspontját e kérdésekről.

(6)

„Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában” című, 2008. július 2-i közleményében a Bizottság megerősítette annak szükségességét, hogy fel kell lépni a nemek közötti szakadék ügyében a vállalkozói szférában, valamint javítani kell a magán- és a szakmai élet összeegyeztetését.

(7)

Már számos, az önálló vállalkozói tevékenységre vonatkozó jogi eszköz áll rendelkezésre az egyenlő bánásmód elvének érvényesítésére, különösen a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló, 1978. december 19-i 79/7/EGK tanácsi irányelv (5), valamint a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6). Ezen irányelv ezért nem alkalmazandó a már egyéb irányelvek hatálya alá tartozó területekre.

(8)

Ez az irányelv nem érinti a tagállamok szociális védelmi rendszereik megszervezésére vonatkozó hatáskörét. A tagállamok szociális védelmi rendszereik kialakítására vonatkozó kizárólagos hatásköre kiterjed többek között az ezen rendszerek és a vonatkozó intézmények létrehozásával, finanszírozásával és irányításával, az ellátások mibenlétével és azok nyújtásával, a hozzájárulások szintjével, valamint a hozzáférés feltételeivel kapcsolatos döntésekre.

(9)

Ez az irányelv az önálló vállalkozókra és házastársaikra vagy – amennyiben és abban a mértékben, ahogyan azt a nemzeti jog elismeri – élettársaikra alkalmazandó abban az esetben, ha azok a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett rendszeresen részt vesznek a vállalkozás tevékenységeiben. Az önálló vállalkozók ezen házastársai és – amennyiben és abban mértékben, ahogyan azt a nemzeti jog elismeri – élettársai helyzetének javítása érdekében el kell ismerni az általuk végzett munkát.

(10)

Ez az irányelv nem alkalmazandó a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvét végrehajtó más irányelvek – mindenekelőtt a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelv (7) – hatálya alá tartozó területekre. Többek között továbbra is alkalmazni kell a 2004/113/EK irányelvnek a biztosításról és kapcsolódó pénzügyi szolgáltatásokról szóló 5. cikkét.

(11)

A nemi alapú hátrányos megkülönböztetés megakadályozása érdekében ez az irányelv alkalmazandó mind a közvetlen, mind a közvetett hátrányos megkülönböztetésre. A zaklatás és a szexuális zaklatás hátrányos megkülönböztetésnek minősül, és ezért meg kell tiltani.

(12)

Ez az irányelv nem érinti a nemzeti jogban meghatározott, családi állapotból eredő jogokat és kötelezettségeket.

(13)

Ezen irányelv alkalmazási körén belül az egyenlő bánásmód elvének az önálló vállalkozó harmadik felekkel fennálló kapcsolataira kell vonatkoznia, azonban az önálló vállalkozónak a házastársával vagy élettársával való kapcsolatára nem.

(14)

Az önálló vállalkozás területén az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása azt jelenti, hogy nem valósulhat meg nemi alapú hátrányos megkülönböztetés, például a vállalkozás létrehozása, eszközökkel való ellátása vagy bővítése, illetve bármilyen más formájú önálló vállalkozói tevékenység megkezdése vagy bővítése terén.

(15)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 157. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak konkrét előnyöket nyújtó intézkedéseket annak érdekében, hogy az alulreprezentált nem számára az önálló vállalkozói tevékenység folytatását megkönnyítsék, vagy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy ellensúlyozzák. Elvben az olyan intézkedések, mint például a nemek közötti egyenlőség gyakorlati megvalósítására irányuló, pozitív fellépések nem tekintendők a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód jogi elvét sértő intézkedéseknek.

(16)

Biztosítani kell, hogy a házastársak vagy – amennyiben és abban a mértékben, ahogyan azt a nemzeti jog elismeri – élettársak közötti cégalapítás feltételei ne legyenek szigorúbbak, mint az egyéb személyek közötti cégalapítás esetében alkalmazandó feltételek.

(17)

A családi vállalkozás tevékenységeiben való részvételükre tekintettel a szociális védelmi rendszerhez hozzáféréssel rendelkező önálló vállalkozók házastársainak vagy – amennyiben és abban a mértékben, ahogyan azt a nemzeti jog elismeri – élettársainak szintén jogosultságot kell biztosítani arra, hogy szociális védelemben részesüljenek. A tagállamokat fel kell kérni, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket e szociális védelemnek a nemzeti joggal összhangban történő megszervezése érdekében. A tagállamok feladata különösen arról dönteni, hogy e szociális védelmet kötelező vagy önkéntes alapon kell-e megvalósítani. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy ez a szociális védelem arányos lehet az önálló vállalkozó tevékenységeiben való részvétel mértékével és/vagy a hozzájárulás szintjével.

(18)

A gyermeket váró önálló vállalkozóknak és az önálló vállalkozók gyermeket váró házastársainak és – amenynyiben és abban a mértékben, ahogyan azt a nemzeti jog elismeri – élettársainak a gazdasági és fizikai sebezhetősége szükségessé teszi, hogy megadják számukra az anyasági ellátásokhoz való jogot. A tagállamok továbbra is jogosultak kialakítani ezen ellátások körét, beleértve a hozzájárulások szintjének, valamint az ellátásokra és a kifizetésekre vonatkozó valamennyi szabály meghatározását is, feltéve, hogy teljesülnek az ezen irányelvben előírt minimumkövetelmények. Meghatározhatják különösen azt, hogy a szülés előtt és/vagy után, mely időszakban kell biztosítani az anyasági ellátásokhoz való jogot.

(19)

Az önálló vállalkozó nők, az önálló vállalkozók női házastársai vagy – amennyiben és abban a mértékben, ahogyan azt a nemzeti jog elismeri – nőnemű élettársai számára biztosított anyasági ellátás időtartama megegyezik a munkavállalóknak uniós szinten jelenleg járó szülési szabadság hosszával. Abban az esetben, ha a munkavállalóknak járó szülési szabadság hosszát uniós szinten módosítják, a Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak jelentést tesz, értékelve, hogy vajon a 2. cikkben említett, az önálló női vállalkozók, a nőnemű házastársak vagy élettársak számára biztosított anyasági ellátás időtartamát is módosítani kell-e.

(20)

Az önálló vállalkozói tevékenység sajátosságainak figyelembevétele érdekében az önálló vállalkozó nők, valamint az önálló vállalkozók nőnemű házastársai vagy – amenynyiben és abban a mértékben, ahogyan azt a nemzeti jog elismeri – nőnemű élettársai számára hozzáférést kell biztosítani a keresőtevékenység terhesség vagy anyaság miatti megszakítását lehetővé tevő ideiglenes helyettesítést biztosító meglévő szolgáltatásokhoz vagy bármely meglévő tagállami szociális szolgáltatáshoz. Az említett szolgáltatásokhoz való hozzáférés az anyasági juttatás alternatívája lehet, vagy annak részét képezheti.

(21)

Azon személyeknek, akik nemi alapú hátrányos megkülönbözetést szenvedtek el, alkalmas jogi védelmi eszközökkel kell rendelkezniük. A hatékonyabb védelem biztosításához az egyesületeket, szervezeteket és egyéb jogi személyeket fel kell jogosítani arra, hogy a tagállamok által meghatározott módon – a bíróság előtti képviseletre és védelemre vonatkozó nemzeti eljárási szabályok sérelme nélkül – az áldozat nevében vagy érdekében részt vehessenek az eljárásokban.

(22)

Az önálló vállalkozóknak és az önálló vállalkozók házastársainak és – amennyiben és abban a mértékben, ahogyan azt a nemzeti jog elismeri – élettársainak a nemi alapú hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmét meg kell erősíteni az egyes tagállamokban olyan szerv(ek) létrehozása által, amely(ek) hatásköre kiterjed a hátrányos megkülönböztetéssel összefüggő problémák elemzésére, a lehetséges megoldások tanulmányozására és az áldozatoknak biztosított gyakorlati segítségnyújtásra. E szerv(ek) megegyezhet(nek) az egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáért nemzeti szinten felelős szervekkel.

(23)

Ez az irányelv minimumkövetelményeket állapít meg, megadva tehát a tagállamoknak annak lehetőségét, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn.

(24)

Mivel a tervezett intézkedés célját – azaz a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni magas szintű közös védelem valamennyi tagállamra kiterjedő biztosítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl a szóban forgó cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

az önálló vállalkozókra, azaz mindazon személyekre, akik a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett, saját nevükben folytatnak jövedelemszerző tevékenységet;

b)

az önálló vállalkozók házastársaira vagy – amennyiben és abban a mértékben, ahogyan azt a nemzeti jog elismeri – élettársaira, akik nem alkalmazottak vagy üzleti partnerek, és akik szokásosan, a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett vesznek részt az önálló vállalkozó tevékenységeiben, és ugyanolyan vagy kisegítő feladatokat látnak el.

a)

az a juttatás, amelyet az érintett személy a tevékenységének egészségi állapotával összefüggő okokból történő megszakítása esetén kapna; és/vagy

b)

az átlagos jövedelemkiesés vagy haszonveszteség egy összehasonlítható megelőző időszak viszonylatában, a nemzeti jogban meghatározott felső összeghatártól függően; és/vagy

c)

a nemzeti jogban meghatározott bármely más, családdal kapcsolatos juttatás, a nemzeti jogban meghatározott felső összeghatártól függően.

a)

önálló segítség nyújtása a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak a hátrányos megkülönböztetés miatti panaszaik érvényesítése során, az áldozatok jogainak, valamint a 9. cikk (2) bekezdésében említett egyesületek, szervezetek vagy más jogi személyek jogainak sérelme nélkül;

b)

a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos független vizsgálatok lefolytatása;

c)

független jelentések közzététele és ajánlások tétele az ilyen hátrányos megkülönböztetéssel összefüggő bármely kérdésben;

d)

a rendelkezésre álló információk megfelelő szinten történő cseréje a hasonló jellegű európai szervekkel, például a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével.

15.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 180/7

(1)

A Bizottság energiaügyi feladatainak ellátásához alapvető fontosságú, hogy áttekintést nyerjen az Unión belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházások alakulásáról. A rendszeresen, naprakész állapotban rendelkezésre álló adatoknak és információknak lehetővé kell tenniük a Bizottság számára, hogy megfelelő számadatok és elemzések alapján elvégezze a szükséges összehasonlításokat és értékeléseket, illetve megfelelő intézkedésekre tegyen javaslatot, különösen az energiakereslet és -kínálat egyensúlyának jövőbeli alakulását illetően.

(2)

Az energiaágazatban az elmúlt években – az Unión kívül és belül egyaránt – komoly változások mentek végbe, és az energiaipari infrastruktúrát érintő beruházások kulcsfontosságú kérdéssé váltak az Unió energiaellátásának és a belső piac működésének biztosítása, valamint az Unió alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerre való megkezdett áttérése szempontjából egyaránt.

(3)

Az energiaágazat új körülményei között valamennyi energiaágazatban valamennyi fajta infrastruktúra esetében jelentős beruházásokra van szükség, továbbá új típusú infrastruktúrákat kell kiépíteni, a piacon pedig új technológiáknak kell teret hódítaniuk. Az energiaágazat liberalizációja és a belső piac folytatódó integrációja következtében a beruházások megvalósításában nagyobb szerephez jutnak a gazdasági szereplők. Ezzel párhuzamosan pedig az olyan új szakpolitikai követelmények, mint az egyes energiaforrások részarányára vonatkozó célszámok megváltoztatják a tagállamok új és/vagy korszerűsített energiaipari infrastruktúrákkal kapcsolatos szakpolitikáit.

(4)

Ezzel összefüggésben nagyobb figyelmet kell fordítani az Unión belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházásokra, különösen azért, hogy időben előre lehessen jelezni a problémákat, terjeszteni lehessen a legjobb gyakorlatokat és az Unió energiarendszerének jövőbeli fejlődését illetően nagyobb átláthatóságot lehessen biztosítani.

(5)

A Bizottságnak és különösen Energiapiaci Megfigyelőközpontja számára ezért pontos adatoknak és információknak kell rendelkezésre állnia az Unió energiarendszerének legjelentősebb elemeit érintő beruházási projektekről, köztük a leszerelési projektekről.

(6)

Az Uniónak érdekében áll, valamint a jövőbeli beruházások szempontjából fontos a különböző energiaipari ágazatok termelési, átviteli és tárolási kapacitásainak és projektjeinek előrelátható alakulására vonatkozó adatok és információk gyűjtése. Ezért biztosítani kell, hogy a Bizottság értesüljön arról, hogy mely beruházási projektek esetében kezdődtek már meg az építkezési vagy leszerelési munkálatok, illetve hogy melyekre vonatkozóan hoztak végleges beruházási döntést.

(7)

Az Euratom-Szerződés 41. és 42. cikkének megfelelően a vállalkozások kötelesek tájékoztatni a Bizottságot beruházási projektjeikről. E tájékoztatáson túl rendszeresen jelentést kell tenni különösen a beruházási projektek végrehajtásáról. E kiegészítő jelentés nem érinti az Euratom- Szerződés 41–44. cikkét.

(8)

Annak érdekében, hogy a Bizottság teljes áttekintéssel rendelkezzen az Unió energiarendszerének egészét érintő jövőbeli fejleményekről, a beruházási projektekre vonatkozóan olyan harmonizált jelentéstételi keretrendszerre van szükség, amely a tagállamok által továbbítandó hivatalos adatok és információk naprakész kategóriáin alapul.

(9)

A tagállamoknak e célból közölniük kell a Bizottsággal a kőolaj, a földgáz, a villamos energia, – a megújuló energiaforrásokból származó villamos energiát is beleértve – a bioüzemanyagok termelésével, szállításával és tárolásával, valamint a szén-dioxid leválasztásával és tárolásával összefüggésben területükön tervezett vagy megvalósítás alatt lévő, energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projektekre vonatkozó adatokat és információkat, ideértve azok harmadik országokhoz való kapcsolódásait is. Az érintett vállalkozások számára elő kell írni, hogy a szóban forgó adatokat és információkat közöljék a tagállammal.

(10)

Az energiaszektorban végrehajtott beruházási projektek időtartamára tekintettel elegendő, ha a jelentéstételre kétévente kerül sor.

(11)

Annak érdekében, hogy a tagállamokra és a vállalkozásokra – különösen a kis- és középvállalkozásokra – ne háruljanak aránytalanul magas adminisztratív terhek és a költségek a minimálisra korlátozódjanak, e rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy a tagállamok és a vállalkozások mentesüljenek a bejelentési kötelezettségek alól, feltéve, hogy az energiapiacot szabályozó, az Unió intézményei által elfogadott, az Unión belüli versenyalapú energiapiacokkal, az Unió energiarendszerének fenntarthatóságával és az Unió energiaellátásának biztonságosságával kapcsolatos célok elérésére törekvő ágazatspecifikus jogi aktusok alapján már szolgáltatnak a Bizottság részére egyenértékű információkat. Ezért el kell kerülni az átfedéseket a harmadik villamos energia- és földgáz belső piaci intézkedéscsomagban meghatározott jelentéstételi kötelezettségekkel.

(12)

Az adatok feldolgozása és az adatközlés egyszerűsítése és biztonságossá tétele érdekében lehetővé kell tenni a Bizottság és különösen az Energiapiaci Megfigyelőközpont számára, hogy e célok érdekében, különösen az integrált informatikai eszközök és folyamatok működtetése céljából, meghozzon minden szükséges intézkedést.

(13)

Az egyéneknek a személyes adatok tagállamok általi feldolgozása tekintetében való védelmét a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1), az egyéneknek a személyes adatok Bizottság általi feldolgozása tekintetében való védelmét pedig a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) szabályozza. Ez a rendelet nem érinti az említett jogszabályokban foglalt rendelkezéseket.

(14)

A tagállamoknak és az általuk megbízott szerveknek, valamint a Bizottságnak meg kell őrizniük az üzleti szempontból érzékeny adatok és információk titkosságát. A tagállamoknak vagy az általuk megbízott szerveknek ezért az ilyen adatokat és információkat – a határokon átnyúló átviteli projektekre vonatkozó adatok és információk kivételével – a Bizottság részére való benyújtásuk előtt nemzeti szinten összesíteniük kell. Ezeket az adatokat a Bizottságnak szükség esetén tovább kell összesítenie olyan módon, hogy azokból az egyes vállalkozásokra és létesítményekre vonatkozóan semmilyen részletes információ ne derüljön ki és ne legyen kikövetkeztethető.

(15)

A Bizottságnak és különösen Energiapiaci Megfigyelőközpontjának rendszeres, ágazatokon átívelő elemzést kell készítenie az Unió energiarendszerének szerkezeti fejlődéséről és kilátásairól, illetve – szükség esetén – célirányosabb elemzéseket is az energiarendszer egyes vonatkozásairól. Ezen elemzéseknek különösen az energiakereslet és -kínálat egyensúlyát befolyásoló, az infrastruktúrákat és a beruházásokat érintő esetleges hiányosságok feltérképezését kell elősegíteniük. Az elemzést figyelembe kell venni az energiaipari infrastruktúráról uniós szinten folytatandó egyeztetés során is, ezért azt továbbítani kell az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére, valamint hozzáférhetővé kell tenni az érdekelt felek számára.

(16)

Az infrastruktúra potenciális hiányosságaira és az azokhoz kapcsolódó kockázatokra vonatkozó közös elképzelések kialakítása, valamint a jövőbeli fejlemények tekintetében az átláthatóság fokozása érdekében a Bizottságot a tagállamok szakértői vagy más, a témában jártas szakemberek segíthetik.

(17)

A Bizottságnak – a lehető legnagyobb mértékben építve a kőolaj-, földgáz- és villamosenergia-ágazatokban a Bizottságnak a közösségi érdekű beruházási projektekről történő értesítéséről szóló, 1996. április 22-i 736/96/EK tanácsi rendelet (3) alkalmazásáról szóló, 1996. december 16-i 2386/96/EK bizottsági rendelet (4) értelmében alkalmazott értesítési formátumra, valamint a nemzeti szakértőkkel való konzultációt követően – el kell fogadnia az e rendelet végrehajtásához szükséges technikai intézkedéseket.

(18)

A 736/96/EK rendeletet – tekintettel arra, hogy napjaink energiaügyi kihívásai annak terjedelmes módosítását teszik szükségessé, valamint az egyértelműség érdekében – hatályon kívül kell helyezni és helyébe új rendeletnek kell lépnie,

i.

elsődleges energiaforrások, így a kőolaj, a földgáz és a kőszén;

ii.

átalakított energiaforrások, például villamos energia;

iii.

megújuló energiaforrások, ideértve a vízenergiát, a biomasszát, a biogázt, a szélenergiát, a naphőenergiát, az árapály-energiát, a hullámenergiát és a geotermikus energiát; és

iv.

energiatermékek, így a finomított olajtermékek és a bioüzemanyagok;

a)

az érintett tagállam vagy az általa megbízott szerv az ebben a rendeletben meghatározott előírásoknak megfelelő adatokat és információkat már korábban közölte a Bizottsággal, és megjelölte ezen adatközlés időpontját és az érintett konkrét jogi aktust; vagy

b)

egy erre kijelölt testület megbízást kapott arra, hogy többéves beruházási tervet készítsen az uniós szintű energiaipari infrastruktúra területén, és e célból az ebben a rendeletben meghatározott előírásoknak megfelelő adatokat és információkat gyűjt össze. Ez esetben, valamint e rendelet alkalmazásában az összes releváns adatot és információt a kijelölt testület küldi meg a Bizottság részére.

a)

a tervezett vagy megvalósítás alatt lévő kapacitások volumene;

b)

a tervezett vagy megvalósítás alatt lévő infrastruktúrák vagy kapacitások típusa és fő jellemzői, ideértve adott esetben a határokon átnyúló átviteli projektek helyszínét is;

c)

az üzembe helyezés várható éve;

d)

a felhasznált energiaforrások típusa;

e)

az ellátás biztonságát érintő válsághelyzetekre való reagálást lehetővé tevő létesítmények, így például az ellentétes irányú igénybevételt vagy a más tüzelőanyagra való átállást biztosító berendezések; és

f)

a szén-dioxid leválasztására szolgáló berendezések eredeti beszerelése vagy utólagos beszerelési mechanizmus a szén-dioxid-leválasztására és tárolására.

a)

az érintett infrastruktúra jellege és kapacitása; és

b)

a leszerelés várható éve.

a)

az energiakereslet és -kínálat között a jövőben esetlegesen fellépő olyan különbségek azonosítása, amelyek az Unió energiapolitikája szempontjából jelentőséggel bírnak;

b)

a beruházásokat akadályozó tényezők azonosítása és a kezelésükre alkalmas legjobb gyakorlati megoldások terjesztése; és

c)

a piaci szereplők és az esetleges újonnan piacra lépők számára nagyobb átláthatóság biztosítása.

15.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 180/15

15.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 180/17

(1)

A 877/2009/EK bizottsági rendelet (3) a 2009/10-es gazdasági évre megállapította a fehér cukorra, a nyerscukorra és egyes szirupokra alkalmazandó irányadó árakat és kiegészítő importvámokat. Ezen árakat és vámokat legutóbb az 616/2010/EU bizottsági rendelet (4) módosította.

(2)

A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján az említett összegek módosításra szorulnak, a 951/2006/EK rendeletben foglalt előírásokkal és részletes szabályokkal összhangban,

15.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 180/19

(1)

A 616/2007/EK rendelet vámkontingenseket nyitott meg a baromfihús-ágazat termékeire vonatkozóan.

(2)

2010. július havának első hét napján a 2010. október 1-jétőldecember 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan egyes kontingensek esetében a rendelkezésre álló mennyiséget meghaladó mennyiség tekintetében érkeztek behozatali engedély iránti kérelmek. Ezért helyénvaló az igényelt mennyiségekre alkalmazandó odaítélési együttható rögzítésével meghatározni, hogy a behozatali engedélyek milyen mennyiségekre bocsáthatók ki,

15.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 180/21

(1)

A 91/68/EGK tanácsi irányelv a juh- és kecskefélék Unión belüli kereskedelmére irányadó állat-egészségügyi feltételekről rendelkezik. Meghatározza azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy tagállamot vagy annak régióját hivatalosan brucellózismentessé lehessen nyilvánítani.

(2)

Az egyes tagállamok vagy régiók brucellózisra (B. melitensis) vonatkozó követelményeknek való megfelelősége rögzítéséről és hivatalosan brucellózismentes tagállammá, illetve régióvá nyilvánításáról szóló, 1992. december 21-i 93/52/EGK bizottsági határozat (3) mellékleteiben felsorolja azokat a tagállamokat és tagállami régiókat, amelyek a 91/68/EGK irányelv alapján hivatalosan brucellózistól (B. melitensis) mentesnek minősülnek.

(3)

Litvánia annak érdekében, hogy teljes területét hivatalosan brucellózistól (B. melitensis) mentessé lehessen nyilvánítani, olyan dokumentumokat nyújtott be a Bizottsághoz, amelyek igazolják, hogy eleget tesz a 91/68/EGK irányelvben meghatározott, megfelelő feltételeknek. E tagállamot ezért hivatalosan brucellózismentessé kell nyilvánítani. A 93/52/EK határozat I. mellékletét következésképpen ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Olaszország annak érdekében, hogy a Molise régiót hivatalosan brucellózistól (B. melitensis) mentessé nyilvánítsák, a régió összes megyéjére vonatkozóan olyan dokumentumokat nyújtott be a Bizottsághoz, amelyek igazolják, hogy eleget tesz a 91/68/EGK irányelvben meghatározott, megfelelő feltételeknek. E régiót ezért hivatalosan brucellózismentessé kell nyilvánítani.

(5)

Olaszország kérte továbbá, hogy a Bizottság ennek megfelelően módosítsa a 93/52/EGK határozat II. mellékletében található, hivatalosan brucellózistól (B. melitensis) mentessé nyilvánított tagállami régiók jegyzékében szereplő, Olaszországra vonatkozó bejegyzést. Olaszország jelenlegi közigazgatási felosztása szerint Trentino–Alto Adige régió két elkülönülő területre, Bolzano megyére és Trento megyére osztható. Szardínia régiója nyolc megyére tagolódik. Ezenfelül, mivel Lombardia, Piemonte, Toszkána, Szardínia és Umbria régió valamennyi megyéjét már hivatalosan brucellózistól (B. melitensis) mentessé nyilvánították, e régiók egészét is hivatalosan a betegségtől mentesnek kell minősíteni.

(6)

A 93/52/EGK határozat II. mellékletében az Olaszországra vonatkozó bejegyzést ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

A 64/432/EGK irányelv a szarvasmarhák és a sertések Unión belüli kereskedelmére irányul. Meghatározza azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy tagállamot, illetve annak egy részét vagy régióját a szarvasmarha-állományok tekintetében hivatalosan tuberkulózismentessé, brucellózismentessé vagy a szarvasmarhák enzootikus leukózisától mentessé lehessen nyilvánítani.

(8)

Az egyes tagállamok, vagy a tagállamok egyes régiói szarvasmarha-állományainak hivatalosan tuberkulózismentes, brucellózismentes és szarvasmarhák enzootikus leukózisától mentes státusa megállapításáról szóló, 2003. június 23-i 2003/467/EK bizottsági határozat (4) I., II., illetve III. mellékletében a fenti betegségektől mentesnek nyilvánított tagállamokat és régiókat sorolja fel.

(9)

Olaszország annak érdekében, hogy Lombardia és Toszkána régió minden megyéjét, valamint Szardínia régióban Cagliari, Medio-Campidano, Ogliastra és Olbia-Tempio megyét hivatalosan Olaszország tuberkulózismentes régióivá lehessen nyilvánítani, olyan dokumentumokat nyújtott be a Bizottsághoz, amelyek igazolják, hogy a fent említett régiók és megyék eleget tesznek a 64/432/EGK irányelvben meghatározott, megfelelő feltételeknek.

(10)

Olaszország annak érdekében, hogy Molise régió Campobasso megyéjét Olaszország brucellózismentes régiójává lehessen nyilvánítani, olyan dokumentumokat nyújtott be a Bizottsághoz, amelyek igazolják, hogy az említett megye megfelel a 64/432/EGK irányelvben meghatározott, megfelelő feltételeknek.

(11)

Olaszország annak érdekében, hogy Campania régió Nápoly megyéjét, Puglia régió Brindisi megyéjét, valamint Szicília régió Agrigento, Caltanissetta, Siracusa és Trapani megyéjét Olaszország szarvasmarhák enzootikus leukózisától mentes régióivá lehessen nyilvánítani, olyan dokumentumokat nyújtott be a Bizottsághoz, amelyek igazolják, hogy az említett megyék megfelelnek a 64/432/EGK irányelvben meghatározott, megfelelő feltételeknek.

(12)

Az Olaszország által benyújtott dokumentumok értékelését követően a szóban forgó megyéket és régiókat Olaszország hivatalosan tuberkulózis-, brucellózis-, illetve szarvasmarhák enzootikus leukózisától mentes régióivá kell nyilvánítani.

(13)

Olaszország kérte továbbá, hogy a Bizottság ennek megfelelően módosítsa a 2003/467/EGK határozat mellékleteiben található, hivatalosan tuberkulózis-, brucellózis- és szarvasmarhák enzootikus leukózisától mentessé nyilvánított tagállami régiók jegyzékeiben az Olaszországra vonatkozó bejegyzést. Olaszország jelenlegi közigazgatási felosztása szerint Trentino–Alto Adige régió két elkülönülő területre, Bolzano megyére és Trento megyére osztható.

(14)

Ezenfelül, mivel Emilia-Romagna, Lombardia, Szardínia és Umbria régió összes – a 2003/467/EK határozat II. mellékletének 2. fejezetében felsorolt – megyéjét már hivatalosan brucellózismentessé nyilvánították, és Emilia-Romagna, Lombardia, Marche, Piemonte, Toszkána, Umbria és Val d’Aosta régió összes – a 2003/467/EK határozat III. mellékletének 2. fejezetében felsorolt – megyéjét már hivatalosan szarvasmarhák enzootikus leukózisától mentessé nyilvánították, a fent említett régiók egészét hivatalosan a megfelelő betegségektől mentes régiónak kell tekinteni.

(15)

Következésképpen a 2003/467/EK határozat mellékleteit ennek megfelelően módosítani kell.

(16)

A 93/52/EGK és a 2003/467/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(17)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

15.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 180/26

(1)

2009. június 30-án panasz érkezett az Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: Bizottság), miszerint egyes, Indiából és Malajziából (a továbbiakban: érintett országok) származó, rozsdamentes acélból készült kötőelemek és részeik behozatala kárt okozó dömping formájában történik.

(2)

A panaszt a European Industrial Fasteners Institute (a továbbiakban: EIFI) nyújtotta be az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése szerint olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése egyes rozsdamentes acélból készült kötőelemek teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 25 %-át teszi ki.

(3)

A panasz prima facie bizonyítékot szolgáltatott a dömping és az abból eredő jelentős kár meglétére, és ezt a Bizottság elegendő indoknak ítélte a dömpingellenes eljárás megindításához.

(4)

A Bizottság ennek megfelelően a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (2) dömpingellenes eljárást indított egyes – jelenleg a 7318 12 10, 7318 14 10, 7318 15 30, 7318 15 51, 7318 15 61 és a 7318 15 70 KN-kód alá besorolt –, az érintett országokból származó rozsdamentes acélból készült kötőelemek és részeik Unióba történő behozatalát illetően.

(5)

Ugyanezen a napon a Bizottság szubvencióellenes eljárást kezdeményezett (3) egyes, az érintett országokból származó, rozsdamentes acélból készült kötőelemek és részeik Unióba való behozatalát illetően.

(6)

A Bizottság kérdőívet küldött az uniós gazdasági ágazat képviselőinek, az Európai Unióban működő gyártók ismert szövetségeinek, az érintett országokban működő exportőröknek/gyártóknak, az exportőrök/gyártók szövetségeinek, az importőröknek, az importőrök ismert szövetségeinek, valamint az érintett országok hatóságainak. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, vagy szóbeli meghallgatást kérjenek.

(7)

A Bizottsághoz intézett 2010. április 1-jei levelével az EIFI hivatalosan visszavonta panaszát.

(8)

Az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdése szerint a panasz visszavonása esetén az eljárás megszüntethető, kivéve, ha ez az Unió érdekeit sértené.

(9)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi eljárást meg kell szüntetni, mivel a vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely arra utalna, hogy az eljárás megszüntetése sértené az Unió érdekeit. Az érdekelteket a Bizottság ennek megfelelően tájékoztatta, és lehetőséget biztosított arra, hogy észrevételt tehessenek. Nem érkezett olyan észrevétel, amely szerint a megszüntetés sértené az Unió érdekeit.

(10)

Következésképpen a Bizottság megállapítja, hogy az érintett országokból származó, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik Unióba való behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárást meg kell szüntetni,

15.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 180/28

(1)

2009. június 30-án az Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: Bizottság) panasz érkezett, miszerint egyes, Indiából és Malajziából (a továbbiakban: érintett országok) származó, rozsdamentes acélból készült kötőelemek és részeik behozatalát kárt okozó importtámogatás kíséri.

(2)

A panaszt a European Industrial Fasteners Institute (a továbbiakban: EIFI) nyújtotta be az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése és 10. cikkének (6) bekezdése szerint olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése egyes rozsdamentes acélból készült kötőelemek teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 25 %-át teszi ki.

(3)

A panasz prima facie bizonyítékot szolgáltatott a támogatás és az abból eredő jelentős kár meglétére, és ezt a Bizottság elegendő indoknak ítélte a szubvencióellenes eljárás megindításához.

(4)

Az eljárás megindítását megelőzően a Bizottság az alaprendelet 10. cikke (7) bekezdésének megfelelően értesítette az érintett országok kormányát arról, hogy megfelelően dokumentált panasz érkezett hozzá, miszerint az érintett országokból származó, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik támogatott behozatala jelentős kárt okoz az Unió gazdasági ágazatának. A Bizottság az érintett országok kormányával külön-külön konzultációt kezdeményezett, hogy tisztázzák a panasz tartalmával kapcsolatos helyzetet, és mindkét fél számára elfogadható megoldást találjanak. A konzultáció nem vezetett mindkét fél számára elfogadható megoldáshoz.

(5)

A Bizottság ennek megfelelően a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (2) szubvencióellenes eljárást indított egyes – jelenleg a 7318 12 10, 7318 14 10, 7318 15 30, 7318 15 51, 7318 15 61 és a 7318 15 70 KN-kód alá besorolt –, az érintett országokból származó, rozsdamentes acélból készült kötőelemek és részeik Unióba való behozatalát illetően.

(6)

Ugyanezen a napon a Bizottság dömpingellenes eljárást indított egyes, az érintett országokból származó rozsdamentes acélból készült kötőelemek és részeik Unióba való behozatalát illetően (3).

(7)

A Bizottság kérdőívet küldött az uniós gazdasági ágazat képviselőinek, az Európai Unióban működő gyártók ismert szövetségeinek, az érintett országokban működő exportőröknek/gyártóknak, az exportőrök/gyártók szövetségeinek, az importőröknek, az importőrök ismert szövetségeinek, valamint az érintett országok hatóságainak. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, vagy szóbeli meghallgatást kérjenek.

(8)

A Bizottsághoz intézett 2010. április 1-jei levelével az EIFI hivatalosan visszavonta panaszát.

(9)

Az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdése szerint a panasz visszavonása esetén az eljárás megszüntethető, kivéve, ha ez az Unió érdekeit sértené.

(10)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi eljárást meg kell szüntetni, mivel a vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely arra utalna, hogy az eljárás megszüntetése sértené az Unió érdekeit. Az érdekelteket a Bizottság ennek megfelelően tájékoztatta, és lehetőséget biztosított arra, hogy észrevételt tegyenek. Nem érkezett olyan észrevétel, amely szerint a megszüntetés sértené az Unió érdekeit.

(11)

Következésképpen a Bizottság megállapítja, hogy az érintett országokból származó, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik Unióba való behozatalára vonatkozó szubvencióellenes eljárást meg kell szüntetni,

15.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 180/30

(1)

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (DG AGRI), miután 2003 októberében és 2004 novemberében panaszok érkeztek be hozzá, megvizsgálta a Hessische Staatsweingüter (hesseni tartományi borgazdaságok) Hessen tartomány általi finanszírozását.

(2)

Ezzel összefüggésben két megbeszélésre került sor, mégpedig 2005. január 26-án a hesseni hatóságok és a DG AGRI tisztviselői között, valamint 2005. szeptember 29-én Koch hesseni miniszterelnök és a mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos között. A 2005. szeptember 29-i megbeszélést követően a DG AGRI 2005. október 13-án levelet intézett a hesseni hatóságokhoz.

(3)

A hesseni hatóságok a 2005. január 25-én, 2005. április 25-én és a 2005. december 12-én kelt leveleikben írásbeli tájékoztatást nyújtottak a DG AGRI számára, amelyekre a Bizottság e határozatában hivatkozik.

(4)

Németország a 2006. július 6-án kelt e-mailben, az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésével összhangban bejelentette egy új borpincészet sajáttőke-finanszírozását a Bizottságnak. A benyújtott tájékoztatás szerint a bejelentésre a jogbiztonság érdekében került sor. Mivel a források egy részét már a bejelentés előtt kifizették, az intézkedést NN 56/06. szám alatt a be nem jelentett állami támogatások között vették nyilvántartásba. Németország 2006. szeptember 21-én és 2006. november 14-én kelt e-mailekben további tájékoztatást küldött.

(5)

A Bizottság 2006. december 20-án kelt levelében (C(2006) 6605 végleges) tájékoztatta Németországot azon határozatáról, amely szerint a szóban forgó állami támogatás tekintetében megindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(6)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felszólította a többi érdekelt felet, hogy egy hónapon belül tegyék meg észrevételeiket.

(7)

A Bizottsághoz egy érdekelt féltől érkeztek be észrevételek, aki 2007. február 15-én kelt levelében először bizalmas kezelést kért.

(8)

Az észrevételeket 2007. március 2-án kelt levélben továbbították Németországnak, anélkül, hogy felfedték volna az érdekelt fél kilétét. Az érdekelt fél 2007. március 7-én kelt levelében visszavonta a bizalmas kezelésre vonatkozó kérését. Németország a 2007. április 4-én kelt e-mailben további tájékoztatást küldött.

(9)

A benyújtott tájékoztatás szerint az Eltville am Rhein székhelyű Hessische Staatsweingüter GmbH Kloster Eberbach 190 hektáros szőlőterületével Németország legnagyobb borgazdaságát működteti, és fő tevékenysége a minőségi, főként rizling szőlőből készült borok, valamint növekvő mértékben vörösborok előállítása. A borgazdaság 100 %-os tulajdonosa Hessen tartomány.

(10)

Hessen tartomány borüzletágát eredetileg 1998-ig a közigazgatás részeként („kincstári gazdálkodás” – Kameralistische Wirtschaftsführung), majd 2003-ig tartományi közüzemként (Landesbetrieb) működtették. A Hessische Staatsweingüter finanszírozásával kapcsolatban több intézkedést kell megvizsgálni:

(11)

A Hessische Staatsweingüter 2003 előtt esetenként veszteséges volt. A veszteségeket a tartomány viselte.

(12)

A Németország általi bejelentés előtt a hesseni hatóságok részletes információkat nyújtottak be a Hessen tartomány által az 1995–2002-es években a Hessische Staatsweingüter részére nyújtott pénzügyi juttatásokról.

(13)

A kincstári gazdálkodás keretében a Hessische Staatsweingüter működését a tartományi költségvetésben a 09 35., illetve a 03 35. fejezetekben alatt tartották nyilván. A Hessische Staatsweingüter hiányait Hessen tartomány globálisan, a mindenkori éves költségvetés keretében egyenlítette ki.

(14)

A továbbított információk szerint ebben az időszakban az eberbachi kolostor – építészeti és kulturális műemlék, egykori cisztercita apátság – is a Hesseni Staatsweingüterhez tartozott. A kolostor fenntartásának és hasznosításának költségeit ezért a Hessische Staatsweingüterre terhelték rá. A megadott információk szerint a kolostort jelenleg független közjogi alapítványként működtetik.

(15)

A továbbított információk szerint a Hessische Staatsweingüter az 1995-től 1997-ig tartó időszakban a következő eredményeket érte el:

(16)

A hesseni hatóságok előadták, hogy az eberbachi kolostor fenntartására és hasznosítására elszámolható kiadásokat a Hessen tartomány által nyújtott juttatás Hessische Staatsweingüter borüzletágára elszámolható teljes összegének meghatározásakor nem lenne szabad figyelembe venni.

(17)

Az eberbachi kolostor bevételeit és kiadásait, amelyeket a Hessische Staatsweingüterre számoltak el, a továbbított információk szerint külön jogcímcsoporthoz (72. jogcímcsoport) rendelték, és ezek ezért egyértelműen különválaszthatók.

(18)

A hesseni hatóságok szerint a Hessische Staatsweingüter elszámolási számlái ezen túlmenően tartalmaztak a borgazdaság működtetésébe közvetlenül be nem számítható, egyéb közszolgáltatásokhoz, különösen a tartományi parlament és a tartományi kormány reprezentációs célú borkóstolóihoz kapcsolódó kiadásokat, valamint birtokrendezési intézkedésekkel összefüggő beruházásokkal kapcsolatos kiadásokat is. A továbbított információk szerint ezeket a kiadásokat az éves beszámoló 09 35., illetve 03 35. fejezetéhez tartozó kiegészítő melléklet felsorolta.

(19)

Mindezek alapján Hessen tartomány azon juttatásait, amelyek a Hessische Staatsweingüter borüzletágára számolhatók el, a hesseni hatóságok szerint a következőképpen kell helyesbíteni:

(20)

A továbbított információk szerint a Landesbetrieb Hessische Staatsweingüter (amelyet 1998. január 1-jével a tartományi közigazgatás jogilag nem önálló, elkülönített részeként alapítottak) olyan működési juttatásokban részesült, amelyek működési támogatásokat és a tartomány reprezentációs feladataival kapcsolatos támogatásokat (átalányok a hesseni tartományi parlament és a hesseni tartományi kormány borkóstolóira) tartalmaztak.

(21)

A hesseni hatóságok adatai szerint az 1998 és 2002 közötti időszakban a következő összegek tekinthetők a Hessische Staatsweingüter számára nyújtott figyelembe veendő juttatásnak:

(22)

A hesseni hatóságok megítélése szerint az 1995 és 2002 közötti időszak figyelembe veendő juttatásai a következőképpen foglalhatók össze:

(23)

A borüzletág szerkezetátalakításának előkészítéseképpen a Hessische Staatsweingüter Hessen tartomány felszólítására 2001 augusztusától novemberéig a geisenheimi kutatóintézettel (Forschungsanstalt Geisenheim) közösen kidolgozott egy stratégiai dokumentumot „Helyzetelemzés és fejlesztési perspektívák” címmel, amely különböző forgatókönyveket ismertetett a tartományi borgazdaság lehetséges továbbfejlesztésére. Ebben a dokumentumban a borüzletág tekintetében két lehetséges jogi formát határoztak meg (kft vagy alapítvány). A vállalati stratégia vonatkozásában lehetőségként a régi borpincészet teljes felújítása, illetve egy új borpincészet építése merült fel.

(24)

2002 júniusában az említett dokumentum alapján üzleti tervet dolgoztak ki az egyes forgatókönyvekhez. A „status quo” forgatókönyv a régi eltville-i helyiségek fokozatos helyreállítását irányozta elő a következő tíz év során mintegy 6,7 millió EUR költséggel. A „status quo” lehetőség azonban nem segítette volna hozzá a borüzletágat ahhoz, hogy ismét életképessé váljon. Az üzleti terv szerint a tartományi borgazdaság finanszírozásához szükség lett volna tíz évre elosztva összesen mintegy 14,3 millió EUR juttatásra Hessen tartománytól (beleértve a 2000 óta folytatott, korábbi üzleti tevékenységből származó pénztári hiány fedezését), valamint a működéshez nem szükséges eszközvagyon elidegenítéséből mintegy 7,7 millió EUR bevételre. A borüzletág még a 2011. évben is mintegy 2 millió EUR éves hiányt termelt volna.

(25)

A második stratégiai lehetőséget – vagyis egy új borpincészet építését a régi eltville-i területen – találták a gazdaságilag legkevésbé kedvező lehetőségnek, így azt a továbbiakban nem mérlegelték.

(26)

Az egyetlen stratégiai lehetőség, amely az üzleti terv szerint hosszú távú életképességet eredményezne, a Steinberg-birtok üzemi területén egy új borpincészet építése, valamint a Hessische Staatsweingüter igazgatásának és vinotékájának az eberbachi kolostorba való áthelyezése volt. E lehetőség esetében abból indultak ki, hogy a tartománynak kellene átvállalnia a borüzletág 2002 végéig felhalmozódott kötelezettségeit. Az új borpincészet beruházási költségeit összesen 15 millió EUR-ra becsülték, és ezeket részben a működéshez nem szükséges földterületek eladásából, részben pedig idegen tőkéből kívánták finanszírozni. Az üzleti terv modellje szerint a Hessische Staatsweingüter az első pozitív fedezeti hozzájárulást a 2006/07-es üzleti évben, az első pozitív cash-flow-t pedig a 2008/2009-es üzleti évben érte volna el. A tartomány likviditási szükséglet fedezéséhez szükséges juttatásai a szerkezetátalakítás első éveiben, 2003-tól kezdődően összesen mintegy 4,3 millió EUR-t tettek volna ki.

(27)

A piaci helyzet és egyéb feltételek megváltozása alapján (többek között Németország általános gazdasági helyzete és egy árvíz következtében) szükségessé vált 2002 szeptemberében a 2002. júniusi üzleti terv aktualizálása és a pénzügyi modell átdolgozása. Az átdolgozott modell szerint amiatt, hogy a Hessische Staatsweingüter később válik életképessé, mintegy 3,4 millió EUR összegű további tartományi juttatásra tett volna szükség.

(28)

A hesseni tartományi kormány 2002. december 10-i kormányhatározattal úgy döntött, hogy 2003. január 1-jei hatállyal korlátolt felelősségű társasággá – Hessische Staatsweingüter GmbH Kloster Eberbach (a továbbiakban „GmbH”) – alakítja át borüzletágát. Ezt az eljárást a hesseni hatóságok „formális privatizációnak” nevezik. A kormány ezen felül határozott egy új borpincészet építéséről a Steinberg-birtok üzemi területén, valamint az igazgatás Eltville-ből Eberbachba való áthelyezéséről (az üzleti tervben ismertetett harmadik stratégiai lehetőség megvalósítása).

(29)

A GmbH-ra ruházták át az egykori Landesbetrieb Hessische Staatsweingüter forgóeszközeit és működéshez szükséges ingó állóeszközeit összesen mintegy 7,3 millió EUR értékben, valamint néhány rövid lejáratú kötelezettséget és céltartalékot. Az állóeszközök közé tartozó működéshez szükséges ingatlanokat (a megművelt földterületek és az épületek) egy úgynevezett kereskedelmi intézménybe (Betrieb gewerblicher Art) (a tartomány 100 %-os tulajdonában lévő közjogi gazdasági intézmény) vitték be vagyoni hozzájárulás formájában, és ezeket a GmbH bérli. A továbbított információk szerint a haszonbérleti díjat a haszonbérlet értékének megállapításáról szóló két szakvélemény alapján határozták meg, amelyeket a hesseni hatóságok bemutattak.

(30)

A hesseni hatóságok tájékoztatása szerint Hessen tartomány átfogó beruházási terv keretében elegendő tőkét kívánt a GmbH rendelkezésére bocsátani ahhoz, hogy állami finanszírozás nélkül biztosítsa közép- és hosszú távú életképességét a nemzetközi borpiacokon.

(31)

2002 végéig a tartományi közüzem Hessen tartománnyal szembeni kötelezettségei 1 792 000 EUR-ra nőttek. Ezeket a kötelezettségeket a tartomány 2002. december 31-ével a 2002. évi költségvetés pótköltségvetésében egy megfelelő előirányzattal kiváltotta.

(32)

A 2003. januári alapításkor Hessen tartomány indulásképpen 1 millió EUR-val látta el a GmbH-t (a társaság jegyzett tőkéje). Az eszközök (és néhány kötelezettség) átruházása, az adósságleírás és az induló tőkejuttatás révén az újonnan alapított GmbH mintegy 7,6 millió EUR saját tőkéhez jutott (a mérlegfőösszeg mintegy 91 %-a).

(33)

2003 végén egy második, 1,225 millió EUR összegű tőkejuttatásról határoztak. Ezt ténylegesen részletekben fizették ki, amelyek összege 2004. április 2-án400 000 EUR-t, június 28-án300 000 EUR-t, augusztus 11-én125 000 EUR-t és szeptember 15-én100 000 EUR-t tett ki. Az utolsó, 300 000 EUR összegű részletet végül 2006. február 27-én fizették ki. A juttatott tőkét a GmbH mérlegében tőketartalékként könyvelték el.

(34)

A 2002. szeptemberi üzleti tervet 2003 februárjában ismét naprakésszé tették (2003. február 26-i üzleti terv, kiegészítve egy teljes körű eredménykimutatás-tervvel), majd 2003 novemberében még egy további alkalommal aktualizálták (2003. november 28-i üzleti terv). A 2003. november 28-i üzleti terv az első pozitív EBITDA-t (3) már a 2007. üzleti évre, az első pozitív cash-flow-t 2010-re, éves nyereséget pedig 2014-től kezdődően irányzott elő. A továbbított információk szerint 2016-ban az alapul vett pénzügyi modell több mint 3 %-os (az adózás előtti eredményen alapuló) sajáttőke-hozamhoz vezetett volna, amely 2019-től több mint 7 %-os szintet ért volna el.

(35)

Ezzel összefüggésben a hesseni hatóságok bemutattak a Bizottságnak egy szakvéleményt a hasonló németországi és európai uniós borgazdaságok piaci helyzetére és gazdaságosságára vonatkozóan (rövid szakvélemény – A Hessische Staatsweingüter Kloster Eberbach GmbH, Eltville borgazdasággal összemérhető németországi és európai uniós borgazdaságok piaci helyzete és gazdaságossága; szerző: Prof. Dr. Dieter Hoffmann, Forschungsanstalt Geisenheim, 2005. április; a továbbiakban „Hoffmann-szakvélemény”). E jelentéshez a geisenheimi kutatóközpont által több mint 130 borgazdaság tekintetében rendszeresen elvégzett vállalatelemzéseket használták fel, hogy megállapítsák az ágazat átlagos életképességi mutatóit.

(36)

A Hoffmann-szakvélemény szerint a borgazdaságok és a lehetséges ágazaton kívüli tulajdonosok a hosszú távú és értékálló sajáttőke-hozamban érdekeltek. Az elemzés az 1992-től 2003-ig tartó időszakra valamennyi vizsgált borgazdaság tekintetében 1,9 %-os átlagos sajáttőke-hozamot mutatott ki. Az élvonalbeli borgazdaságok 11,7 %-os átlagos sajáttőke-hozamot értek el. A továbbított információk szerint a vizsgált élvonalbeli borgazdaságok nem hasonlíthatók össze közvetlenül a Hessische Staatsweingüterrel, mivel az előbbiek családi vállalkozások, és a jövedelmezőségi mutatókat korrigálni kell a külső vezetés személyi költségeivel. E korrekció után (egy technikai és két gazdasági vezető költségeinek figyelembevételével) a jelentés szerint az élvonalbeli borgazdaságok esetében mintegy 2 %-os (1992–2003), illetve 3 %-os (1998–2003) sajáttőke-hozam adódik. A hesseni hatóságok véleménye szerint a Hessische Staatsweingüter finanszírozását illetően ezeket az értékeket kell összehasonlító mérceként figyelembe venni.

(37)

A Hoffmann-szakvélemény a fedezeti pont eléréséhez szükséges időtartamot a borgazdaságok szerkezetátalakítása vagy a nagyobb hosszú távú beruházások esetén legalább 10 évre, átlagosan pedig 10–15 évre becsüli.

(38)

A hesseni hatóságok azt állították, hogy az alapul szolgáló pénzügyi modellek nagyon konzervatív tervezési megközelítésen alapultak. A továbbított adatok szerint a 2003. február 26-i üzleti tervet megvizsgálta a KPMG Deutsche Treuhand-Gesellschaft Aktiengesellschaft (KPMG), amely azt nagyon konzervatívnak, a legrosszabb esetre szóló forgatókönyvnek minősítette.

(39)

Hessen tartomány további tőkét bocsát a Hessische Staatsweingüter GmbH Kloster Eberbach rendelkezésére az új földalatti pincészet megépítéséhez. A továbbított információk szerint ez a beruházás döntő intézkedés a GmbH közép- és hosszú távú életképességének eléréséhez ((23)–(26) preambulumbekezdés), és – a régi eltville-i pincészet strukturális hiányosságaira tekintettel – szükséges a borminőség fenntartásához és a nemzetközi élelmiszer-ipari szabványok teljesítésének szavatolásához. Az új pincészetet a Steinberg-birtok üzemi területén építik meg.

(40)

A mintegy 15 millió EUR összegű teljes beruházást részben Hessen tartomány tőkejuttatásából finanszírozzák. A szerkezetátalakítási tervben eredetileg előirányzottól eltérően a 2006. július 6-án bejelentett 7,5 millió EUR összegű sajáttőke-finanszírozást nem egyszerű vagyoni hozzájárulásként, hanem tulajdonosi kölcsön formájában bocsátják rendelkezésre.

(41)

Ez a tulajdonosi kölcsön évi 3,7 %-os fix kamaton alapul, az éves kamatok 2014-ig, ill. 2015-ig történő tőkésítésének lehetőségével (vagyis a felhalmozódott kamatok és kamatos kamatok 50–50 %-ának törlesztése 2014-ben, ill. 2015-ben).

(42)

Ezen kívül a tulajdonosi kölcsön a tulajdonosi kölcsön GmbH jegyzett tőkéjéhez viszonyított arányának megfelelően, legfeljebb a kinnlevő kölcsönösszeg 25 %-ának mértékéig részesedik az éves nyereségben. 2006 októberében a nyereségrészesedés aránya 88 %-ot tett ki.

(43)

A tulajdonosi kölcsönt 2021-től évi 5 %-os kamattal törlesztik.

(44)

A tulajdonosi kölcsön kifizetése a GmbH üzletvezetésének lehívására történik annak megfelelően, ahogy a beruházási projekt építése halad.

(45)

A továbbított információk szerint már 2004 augusztusában kifizették a 300 000 EUR összegű első részletet az új pincészet tervezésével kapcsolatban. 2006 márciusa és szeptembere között összesen 2,3 millió EUR összegben további részleteket fizettek ki az új pincészet építésével kapcsolatban. Ezeket az összegeket a hesseni Környezetvédelmi, Vidékfejlesztési és Fogyasztóvédelmi Minisztérium 2004. december 22-én, illetve 2006. július 21-én kelt, 1,2 millió EUR, illetve 6,3 millió EUR teljes összegről szóló két határozatának keretében nyújtották támogatásként, amelyet az új pincészettel összefüggő kiadásokra szántak. A Németország által a 2006. november 14-én kelt e-mailben továbbított információk szerint ezt a két határozatot vissza kellett vonni, és az ezek alapján az új pincészettel összefüggésben már kifizetett összegeket be kellett vonni a tulajdonosi kölcsönbe, az abban foglalt feltételek mellett.

(46)

A GmbH 2006. október 16-ával aktualizált üzleti tervét, amely a 2004–2020 időszakra szóló eredeti tervre épül, és az új pincészet finanszírozási költségeit tükrözi, a 2006. november 16-án kelt e-mailben megküldték a Bizottságnak. Az üzleti terv szerint, amely a 2006-tól 2020-ig, ill. 2025-ig tartó időszakot fedi le, és a rendelkezésre bocsátott tőke tekintetében 3,7 %-os garantált fix kamatot határoz meg, 2010-től lehet az eredményből származó pozitív cash-flow-ra számítani (4). Nyereségre 2014 évtől számítanak.

(47)

Az üzleti terv a 2014. évre a tulajdonosi kölcsön összesen mintegy 4,3 %-os kamatozását mutatja (a 3,7 %-os fix minimális hozammal együtt), amely 2020-ban több mint 13 %-os szintet fog elérni.

(48)

A továbbított tájékoztatás szerint a GmbH működésének első két évében – 2004-ben és 2005-ben – jelentősen túlteljesítette a forgalomra és a nyereségre vonatkozó tervet.

(49)

Az új pincészet hiányzó finanszírozását egy kereskedelmi bank kölcsönével biztosítják. A Commerzbank AG megfelelő hitelajánlatát (a Kreditanstalt für Wiederaufbau általi refinanszírozással) a 2006. szeptember 22-én kelt e-mailben tájékoztatás céljából továbbították a Bizottságnak. Ez a piacon szokásos kikötéseket tartalmaz, köztük egy irányítás megváltozására vonatkozó záradékot (5), valamint a kölcsön futamideje alatt legalább 30 %-os sajáttőke-arányra vonatkozó követelményt.

(50)

A Bizottság 2006. december 20-án kelt levelében (C(2006) 6605 végleges), amelyben közölte Németországgal a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatát, megállapította, hogy Hessen tartomány a borüzletágból származó veszteségeinek 2003 előtti időszakban történt folyamatos fedezésével előnyt biztosított a Hessische Staatsweingüter számára, és a kérdéses intézkedés ebből következően az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást képez.

(51)

Ezen kívül a Bizottság kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Hessen tartomány a két első, 1 millió EUR, ill. 1,225 millió EUR összegű tőkejuttatással összefüggésben piacgazdasági befektetőként járt el.

(52)

Megállapította továbbá, hogy le lehetne vonni azt a következtetést, miszerint Hessen tartomány a tulajdonosi kölcsön Hessische Staatsweingüter GmbH részére önálló befektetésként történő nyújtása során magánbefektetőként járt el.

(53)

A pincészet sajáttőke-finanszírozását azonban – folytatta okfejtését a Bizottság – a Hessen tartomány által végrehajtott nyomon követő befektetésnek kell tekinteni, és felmerül az a kérdés, hogy egy magánbefektető, miután kiegyenlítette egy vállalkozás múltból származó veszteségeit, majd annak még összesen 2,225 millió EUR összegű tőkét is juttatott, ezután sajáttőke-finanszírozást bocsátana-e rendelkezésre egy új pincészethez a tulajdonosi kölcsönben foglalt feltételek mellett, 7,5 millió EUR összegben.

(54)

A Bizottsághoz 2007. február 15-én kelt levélben észrevételek érkeztek be az Interessensgemeinschaft der Rheingauer Winzer (Rheingau-i Borászok Érdekközössége – a továbbiakban: „érdekelt fél”) szervezettől, amely eredetileg bizalmas kezelést kért, de ezt a kérését 2007. március 7-én kelt levélben visszavonta.

(55)

Az érdekelt fél, aki kifogásolja a Hessische Staatsweingüter új borpincészetének építését, észrevételeiben négy területre tér ki: a 2002–2006-os előkészítési szakasz, az üzleti terv gyenge pontjai, az üzleti tervben nem szereplő beruházások és az EK-Szerződés 87. cikke szerinti kivételek.

(56)

Az érdekelt fél szerint már az új borpincészet finanszírozásának előzményeiből megállapítható volt, hogy Hessen tartományi kormánya nem szándékozott piacgazdasági befektetőként eljárni. Állításának alátámasztására az érdekelt fél a következőket adja elő:

(57)

Az érdekelt fél ezen túlmenően felveti azt a kérdést, hogy a GmbH 2005/2006-os teljesítménycéljának elérésében mennyiben játszottak szerepet esetleges rendkívüli bevételek.

(58)

Az érdekelt fél szerint a 2006. októberi üzleti terv alapján, amelyben a tulajdonosi kölcsön is szerepel, nem igazolható, hogy a 2003-as és 2004-es tőkejuttatásokra, valamint az új borpincészet sajáttőke-finanszírozására a piacgazdasági befektető alapelvének betartásával került sor. Állításának alátámasztására az érdekelt fél a következőket adja elő:

(59)

Ezen okfejtések alapján az érdekelt fél egy 2014. évre szóló alternatív számítást nyújtott be. 1,1 millió liter mennyiségű saját termelés után 3 %-os apadási levonásból, a 300 000 liter pótlólagos beszerzésből származó bor esetében 5 EUR eladási árból és az egy liter borra jutó 1,80 EUR összegű anyagköltségből kiindulva a GmbH szokásos üzemi/üzleti tevékenységből származó eredménye 2014-ben 900 000 EUR veszteséget mutatna, az előre jelzett 164 000 EUR összegű nyereség helyett. Az érdekelt fél szerint az üzleti terv nagyon labilis, és nem veszi elégséges mértékben figyelembe az esetleges ingadozásokat.

(60)

Az érdekelt fél által nyújtott tájékoztatás szerint a Hessische Staatsweingüter igazgatása és vinotékája az eberbachi kolostorban marad, amelyet restaurálni fognak. Az érdekelt fél kifogásolja, hogy e restaurálás költségeit az üzleti terv nem tartalmazza. Az érdekelt fél szerint nem zárható ki, hogy az alacsonyabb bérleti díjak révén kereszttámogatásra fog sor kerülni.

(61)

Az érdekelt fél kifogásolja továbbá, hogy a magánborászok a kolostorban található vinotékát csak korlátozott mértékben használhatják majd eladási helyként.

(62)

Az érdekelt fél szerint a hesseni tartományi kormány nem hivatkozhat a következő érvekre kifizetéseinek az EK-Szerződés 87. cikke szerint megengedhető állami támogatásként történő engedélyeztetése érdekében:

(63)

A Bizottsághoz 2007. április 4-én érkeztek be Németország észrevételei. Ezek az érdekelt fél észrevételeinek tagolását követik, és négy területet érintő érveket tartalmaznak: a hesseni tartományi kormány, mint piacgazdasági befektető; az üzleti terv megalapozottsága; az eberbachi kolostorban való elhelyezést az üzleti terv figyelembe veszi; az indokok lényegtelensége az állami támogatás összeegyeztethetősége szempontjából. Ezen kívül tájékoztatást nyújtottak az egykori tartományi közüzem földterületeinek eladásáról.

(64)

Németország szerint a hesseni tartományi kormány már az új pincészet építését megelőzően is piacgazdasági befektetőként járt el. Az érdekelt fél észrevételeiben szereplő érvek szakmailag hibásak és jogilag lényegtelenek. Németország ezen állítás alátámasztása érdekében a következőket adja elő:

(65)

Németország szerint a GmbH gazdasági fejlődése megfelel az üzleti tervnek. 2005-ben nem voltak rendkívüli bevételek. A tervezett forgalmat 500 000 EUR-val túlteljesítették. A biztosítók által az árvízkárok miatt nyújtott kártérítéseken alapuló magasabb egyéb működési bevételekkel az e károkkal összefüggésben felmerült magasabb személyi és dologi ráfordítások álltak szemben.

(66)

Németország tájékoztatása szerint a 2006-os eredmény a 2005-ös (a 2004-esnél 21 %-kal kevesebb) és 2006-os (a 2004-esnél 32 %-kal kevesebb) gyenge termés ellenére megfelelt az üzleti tervnek.

(67)

A továbbított tájékoztatás szerint visszavonták azt a két határozatot, amelynek keretében az új borpincészet finanszírozásának első részleteit kifizették, és a teljes 7,5 millió EUR összeget tulajdonosi kölcsönként nyújtják. A már kifizetett összegeket visszamenőleges hatállyal, azonos feltételek mellett a kölcsön részévé teszik. A tartományi költségvetést ennek megfelelően módosították.

(68)

Németország szerint az üzleti terv megalapozott, és konzervatív realista feltevéseken nyugszik. Ezen állítás alátámasztása érdekében a következőket adja elő:

(69)

A továbbított tájékoztatás szerint az eberbachi kolostor restaurálása, amely előreláthatólag több mint 25 éven át fog tartani, nem a GmbH gazdasági támogatását, hanem egy kulturális műemlék megőrzését szolgálja. A GmbH piaci feltételek szerint fog helyiségeket bérelni igazgatásának és vinotékájának elhelyezéséhez. A GmbH és az eberbachi kolostor alapítványa (Stiftung Kloster Eberbach) között egyelőre nem kötötték meg a szerződést. A becsült bérleti díj kifizetéseket az üzleti tervben figyelembe vették.

(70)

A továbbított tájékoztatás szerint az új borpincészet finanszírozása nem képez az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást, mert a hesseni tartományi kormány magánbefektetőként járt el. Ezért a jelen eset szempontjából azok az érvek, amelyeket az érdekelt fél állítása szerint Hessen az esetleges támogatás indokolásaképpen előadhat, nem lényegesek.

(71)

Ezen túlmenően Németország közölte a Bizottsággal, hogy az egykori tartományi közüzem telkeit 2 959 675 EUR értékben eladták, és az ebből származó bevétel visszakerült a tartomány költségvetésébe.

(72)

A Hessische Staatsweingüter bor termelésével és forgalomba hozatalával foglalkozik. A borpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1493/1999/EK tanácsi rendelet (6) 71. cikke szerint az EK-Szerződés 87., 88. és 89. cikkét kell alkalmazni az e rendelet hatálya alá tartozó termékek előállítására és kereskedelmére. Ezért a szóban forgó intézkedéseket meg kell vizsgálni az állami támogatások szabályainak szempontjából.

(73)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(74)

Az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint egy vállalkozásnak nyújtott állami támogatások érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet, ha ez a vállalkozás olyan piacon működik, amely a Közösségen belüli kereskedelem hatálya alá tartozik (7). A Hessische Staatsweingüter bor termelésével és forgalomba hozatalával foglalkozik, és ezért igen éles versennyel jellemezhető nemzetközi piacon működik (8). Az érintett intézkedések állami forrásokból (Hessen tartomány költségvetéséből) származnak és szelektívek, mivel egy meghatározott vállalkozást érintenek. Ezért meg kell vizsgálni, hogy az érintett intézkedések olyan előnyben részesítették vagy részesítik-e a Hessische Staatsweingütert, amely torzítja a versenyt és érinti a kereskedelmet, és emiatt az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek-e. Annak megítéléséhez, hogy a mindenkori intézkedés előnyben részesít-e egy vállalkozást, a piacgazdasági befektető elvét kell alkalmazni (9).

(75)

A vizsgálat megerősítette, hogy Hessen tartomány előnyben részesítette veszteségeinek fedezése révén a Hessische Staatsweingütert, és a kérdéses intézkedés ebből adódóan az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

(76)

Meg kell vizsgálni, hogy a Hessische Staatsweingüter abban az időszakban, amikor azt a kincstári gazdálkodás keretében Hessen tartomány közigazgatásának részeként (1997 végéig), majd tartományi közüzemként, vagyis a közigazgatás elkülönített részeként, de továbbra is önálló jogi személyiség nélkül működtették, az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásnak volt-e tekinthető.

(77)

Ha egy állam gazdasági tevékenységet folytat, úgy a Bíróság által a C-118/85. számú, Bizottság kontra Olaszország ügyben (10) hozott ítélete szerint az, hogy ezt a tevékenységet egy másik intézményen keresztül vagy az állami közigazgatáshoz tartozó szerven keresztül folytatja-e, nem lényeges abból a szempontból, hogy ezt az intézményt vagy szervet közvállalkozásnak lehessen tekinteni. Ezért az a következtetés vonható le, hogy a Hessische Staatsweingüter már a 2003 előtti időszakban az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásnak volt tekinthető.

(78)

A Bizottság megállapítja, hogy a támogatás értékelése szempontjából figyelembe veendő időszak az 1995 és 2002 közötti időszak. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (11) 15. cikke szerint a Bizottság támogatás-visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető. Ez a határidő azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek nyújtják. A Bizottság vagy a Bizottság kérésére eljáró tagállam jogellenes támogatással kapcsolatos intézkedései megszakítják a jogvesztő határidőt.

(79)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában megállapította, hogy az első találkozás, amelyre 2005. január 26-án a hesseni hatóságok és a DG AGRI tisztviselői között sor került, a 659/1999/EK rendelet 15. cikke szerinti határidőt megszakító eseménynek tekinthető.

(80)

Ezt az előzetes megállapítást sem az érdekelt fél eljárás megindításáról szóló bizottsági határozat közzétételét követően beérkezett észrevételeiben, sem Németország észrevételeiben nem vitatták. A Bizottság ezért kitart álláspontja mellett, miszerint a hesseni hatóságok és a DG AGRI tisztviselői között 2005. január 26-án tartott első találkozó a jogvesztő határidőt megszakító eseményt képez.

(81)

A kérdéses támogatás, amelyet Hessen tartomány nyújtott a Hessische Staatsweingüter veszteségeinek folyamatos fedezéséhez, a borüzletágnak a kincstári gazdálkodás keretében az 1995–1997-es időszakban nyújtott vonatkozó juttatásokból (209 520 EUR), valamint az 1998–2002-es időszakban a tartományi közüzem számára nyújtott juttatásokból (332 339 EUR) tevődik össze, és összesen 541 859 EUR-t tesz ki (lásd a (22) preambulumbekezdést).

(82)

A Bizottság 2006. december 20-án kelt levelében (C(2006)6605 végleges) emellett megállapította, hogy a múltbeli támogatások tulajdonképpeni kedvezményezettjének a kereskedelmi intézmény tűnik.

(83)

Németország tájékoztatása szerint a kereskedelmi intézmény a Landesbetrieb Hessische Staatsweingüter jogi és gazdasági utódja, mivel ez a Hessische Staatsweingüter eszközvagyonának jogi és gazdasági tulajdonosa, és a múltbeli támogatások tulajdonképpeni kedvezményezettjének tekinthető. A GmbH a működéshez szükséges ingatlan eszközvagyont a kereskedelmi intézménytől bérli. A haszonbérleti díjat a haszonbérlet értékének megállapításáról szóló két szakvélemény alapján határozták meg, amelyeket a hesseni hatóságok bemutattak (lásd a (29) preambulumbekezdést). A Bizottság ezért megállapítja, hogy ezt az eszközvagyont piaci feltételek mellett bérlik.

(84)

A Bizottság azonban úgy véli, hogy a GmbH, amely átvette a borüzletág további működtetését, és megkapta a tartományi üzem forgóeszközeit és működéshez szükséges ingó állóeszközeit (lásd a (29) preambulumbekezdést), a 2002. december 31. előtti intézkedések révén előnyben részesült, és ezért e korábbi támogatások kedvezményezettjének is a GmbH-t kell tekinteni.

(85)

Ezzel azok a kétségek, amelyek alapján a Bizottság az eljárást megindította, valamint az eljárás megindításáról szóló határozatban ismertetett előzetes megállapítások beigazolódtak.

(86)

A vizsgálat igazolta a Bizottságnak azokat a kétségeit, amelyek szerint Hessen tartomány az első, 1 millió EUR, majd ezt követően a további 1,225 millió EUR összegű tőkejuttatással nem viselkedett piacgazdasági befektetőként.

(87)

Németország tájékoztatása szerint a tőkét piaci feltételek mellett bocsátották rendelkezésre, mivel az elvárt hozamok – mint ahogyan azt a Hoffman-szakvélemény megerősíti – megfeleltek az ágazati átlagnak, ill. még meg is haladták azt, míg a GmbH üzleti terve a KPMG szerint konzervatív tervezési megközelítésen alapult.

(88)

A Bizottság megállapítja, hogy ez az értékelés a szerkezetátalakításra összességében vonatkozik, mivel Németország a sajáttőke-hozamot alkalmazta összehasonlító mérceként, és a GmbH saját tőkéje minden meghozott szerkezetátalakítási intézkedést tükrözött (vagyis nemcsak a tőkejuttatásokat, hanem az eszközök vagyoni hozzájárulásként való bevitelét és az adósságleírást is).

(89)

Az érdekelt fél észrevételeiben kijelenti (lásd az (54) preambulumbekezdést), hogy Hessen tartomány az új borpincészet finanszírozásának előkészítése során nem járt el piacgazdasági befektetőként. Az észrevételekben utalnak többek között a GmbH felügyelő bizottságának összetételére, más nem életképes borgazdaságok összehasonlítás céljából való figyelembevételének elmulasztására, valamint arra, hogy a tőkejuttatásokat hozamkövetelmények nélkül nyújtották. Az érdekelt fél ezen kívül kifogásolja az üzleti terv állítólagos gyenge pontjait, és kijelenti, hogy az üzleti terv nagyon labilis, és nem veszi elégséges mértékben figyelembe az esetleges ingadozásokat.

(90)

Németország észrevételeiben (lásd a (63) preambulumbekezdést) az érdekelt fél által előadott érveket tartalmilag hibásként és jogilag lényegtelenként visszautasítja.

(91)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az érdekelt fél által előadott aggályokat Németország magyarázatai eloszlatták, és az üzleti terv megalapozott. Ezen kívül a Bizottság osztja Németország álláspontját, miszerint a piacgazdasági befektető kritériumához más összemérhető, életképes borgazdaságokat kell felhasználni összehasonlító mérceként (lásd a (64) preambulumbekezdést).

(92)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy a Hessen tartomány által a GmbH javára nyújtott szerkezetátalakítási intézkedések (eszközök bevitele vagyoni hozzájárulásként, adósságleírás és két tőkejuttatás) önmagukban véve a szokásos piaci feltételek mellett működő befektető részéről elfogadhatónak tekinthetők. Mindazonáltal a Bizottság úgy véli, hogy a tőkejuttatásokat valamennyi meghozott intézkedést tekintetbe véve kell megítélni, beleértve a 2002. december 31. előtti időszakból származó veszteségek fedezését, amikor a borüzletágat Hessen tartomány közigazgatásának szerves részeként működtették, mivel a GmbH e borüzletág további működtetését vette át, és bizonyos fokig e korábbi támogatás kedvezményezettjének is tekinthető (lásd a (83) preambulumbekezdést) (12).

(93)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy különösen az adósság 1 792 000 EUR összegben történő leírása, amely a tartományi közüzem Hessen tartománnyal szembeni, múltbeli tevékenységből származó felhalmozódott kötelezettségeit érintette, ugyanazt a célt szolgálta, mint a 2002. december 31. előtti hiányok alkalmi fedezése. Ez ezért a múltbeli tevékenység utólagos szubvencionálásának tekinthető.

(94)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a szerkezetátalakítási intézkedések nem választhatók megfelelően külön a 2002. december 31. előtti intézkedésektől. A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy a Hessen tartomány által a borüzletágának korábban nyújtott működési támogatások tekintetében Hessen tartomány nem lépett fel piacgazdasági befektetőként, amikor meghozta a GmbH javára a különböző szerkezetátalakítási intézkedéseket (eszközök bevitele vagyoni hozzájárulásként, adósságleírás, két tőkejuttatás), és hogy a szerkezetátalakítási intézkedések ezért az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást képeznek.

(95)

Ezzel azok a kétségek, amelyek alapján a Bizottság az eljárást megindította, valamint az eljárás megindításáról szóló határozatban ismertetett előzetes megállapítások beigazolódtak.

(96)

Az új borpincészet sajáttőke-finanszírozása tekintetében a vizsgálat beigazolta a Bizottságnak azokat a kétségeit, amelyek szerint Hessen tartomány a tulajdonosi kölcsön Hessische Staatsweingüter GmbH részére történő nyújtásakor, tekintetbe véve korábbi beruházásait, nem lépett fel piacgazdasági befektetőként.

(97)

Az érdekelt félnek az üzleti terv állítólagos gyenge pontjaival kapcsolatos észrevételei az új borpincészet finanszírozását is érintik. Ezeket a magyarázatokat Németország észrevételeiben visszautasította (lásd az (58), ill. a (68) preambulumbekezdést). Az új borpincészet finanszírozása tekintetében a Bizottság szintén úgy véli, hogy az érdekelt fél által előadott aggályokat Németország magyarázatai eloszlatták, és hogy az üzleti terv megalapozott (lásd a (91) preambulumbekezdést), mivel figyelembe veszi a bevételi és minőségi ingadozások, valamint az apadás lehetőségét, és minden szükséges költségelemet magában foglal (lásd a (68) és (69) preambulumbekezdést). Ezenkívül az üzleti tervet a KPMG felülvizsgálta, és azt nagyon konzervatívnak minősítette (lásd a (38) preambulumbekezdést).

(98)

Az érdekelt fél nyilatkozik továbbá azzal kapcsolatban, hogy Hessen tartomány az új pincészet finanszírozására szolgáló vagyoni hozzájárulását csak a Bizottsággal való kapcsolatfelvétel után alakította át tulajdonosi kölcsönné. Ezen kívül tájékoztatása szerint a Hessische Staatsweingüter igazgatásával és vinotékájával összefüggő ráfordítások nem szerepelnek az üzleti tervben. Az érdekelt fél szerint nem zárható ki, hogy az alacsonyabb bérleti díjak révén kereszttámogatásra fog sor kerülni.

(99)

Németország észrevételeiben közli, hogy az új borpincészettel összefüggésben már megtörtént kifizetéseket teljes mértékben bevonták a tulajdonosi kölcsönbe, és azokat visszamenőleges hatállyal az e kölcsönre érvényes feltételek hatálya alá vonták (lásd a (67) preambulumbekezdést). Ezenkívül Németország tisztázta, hogy az eberbachi kolostorban lévő, a Hessische Staatsweingüter igazgatásának és vinotékájának elhelyezése céljából bérlendő helyiségek tekintetében eszközölt kiadásokat az üzleti tervben teljes mértékben figyelembe vették (lásd a (69) preambulumbekezdést). A becsült bérleti díj kifizetéseket az üzleti tervben figyelembe vették. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy az érdekelt fél által előadott aggályokat Németország magyarázatainak sikerült eloszlatniuk.

(100)

A tulajdonosi kölcsön évi 3,7 %-os fix kamaton alapul, és részesedik az éves nyereségből (a finanszírozási feltételek részletes leírását lásd a (41)–(44) preambulumbekezdésekben). A Bizottság megítélése szerint ezek a feltételek az ilyen jellegű beruházások tekintetében elfogadható piaci feltételeket képeznek. A Bizottság ezen kívül megállapítja, hogy a hiányzó finanszírozást egy piaci feltételek melletti banki kölcsönnel biztosítják, ami a vállalkozás gazdasági életképességét jelzi.

(101)

A Bizottság ezért kitart a 2006. december 20-án kelt levélben (C(2006) 6605 végleges) kifejtett következtetése mellett, miszerint a tulajdonosi kölcsön önmagában véve a piacgazdasági befektető számára elfogadható feltételek mellett nyújtott kölcsönnek tekinthető, és így nem biztosít előnyt a GmbH számára.

(102)

Úgy véli azonban, hogy az új pincészet finanszírozása nem választható külön megfelelő módon azoktól a támogatásoktól, amelyeket a GmbH korábban kapott. Az új borpincészet a szerkezetátalakítási terv szerves alkotórésze volt, és a szerkezetátalakítási folyamat további intézkedésének tekinthető (amely az adósságleírást és a két tőkejuttatást követi). Ezen kívül a GmbH jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzete, amely lehetővé teszi számára, hogy a borpincészet részleges finanszírozásához kereskedelmi banki kölcsönt kapjon, a Hessen tartomány által a GmbH javára hozott szerkezetátalakítási intézkedésekből adódik, és azt ezért ezek ismeretében kell értékelni.

(103)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy Hessen tartomány az új borpincészet 7,5 millió EUR összegű sajáttőke-finanszírozásakor, amelyet tulajdonosi kölcsönként, annak feltételei mellett biztosítottak, a korábban nyújtott szerkezetátalakítási intézkedésekre tekintettel nem piacgazdasági befektetőként jár el, és ez a tulajdonosi kölcsön ezért az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást képez.

(104)

Ezzel azok a kétségek, amelyek alapján a Bizottság az eljárást megindította, valamint az eljárás megindításáról szóló határozatban ismertetett előzetes megállapítások beigazolódtak.

(105)

Az állami támogatások 87. cikk (1) bekezdése szerinti tilalma nem zárja ki, hogy a támogatások bizonyos fajtái az ugyanezen cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott kivételek alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők legyenek.

(106)

Nem állítható, hogy a kérdéses intézkedések szociális jellegűek volnának, vagy természeti csapás által okozott károk helyreállítására szolgálnának, és így nem lehet hivatkozni az EK-Szerződés 87. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára. Ugyanilyen nyilvánvaló, hogy az intézkedéseknek nem az a célja, hogy rendkívül alacsony életszínvonallal rendelkező térségek gazdasági fejlődését, közös európai érdekeket szolgáló fontos projekteket, illetve a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését támogassák. Ezért az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a), b) és d) pontjában meghatározott kivételek erre az esetre nem alkalmazandók.

(107)

Az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti kivételek alkalmazásában a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthet támogatásokat, ha azok egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdítják, amennyiben az ilyen támogatások nem befolyásolják hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(108)

Az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (2007–2013) (13) 15. pontja szerint a támogatásnak – annak érdekében, hogy a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősüljön – tartalmaznia kell valamiféle ösztönző elemet, vagy a kedvezményezett részéről valamilyen mértékű ellentételezést kell megkövetelnie. A pusztán a termelők pénzügyi helyzetének javítására irányuló, de az ágazat fejlődéséhez semmilyen mértékben hozzá nem járuló állami támogatásra vonatkozó egyoldalú intézkedések a közös piaccal összeegyeztethetetlen működési támogatásoknak minősülnek.

(109)

A Bizottság megjegyzi, nem nyilvánvaló, hogy a Hessische Staatsweingüter a 2003 előtti időszakban nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősülhetett. Megfelel a valóságnak, hogy a Hessische Staatsweingüternek az 1995 és 2002 közötti időszakban Hessen tartomány által juttatott 541 859 EUR összeg működési támogatást képez. Ez nem feltételezi mindazonáltal szükségszerűen, hogy a Hessische Staatsweingüter egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt, amely nem lett volna képes arra, hogy piaci feltételek mellett további pénzforrásokhoz jusson. Ezen kívül a veszteségek alkalomszerű fedezései eseti intézkedések voltak, és nem szerkezetátalakítási terven alapultak. Ezeket az intézkedéseket jóval a szerkezetátalakítási döntés előtt hajtották végre. Utolsó alkalommal 1999-ben került sor egy veszteség fedezésére, amely az 541 859 EUR összeg része (lásd a (21) preambulumbekezdést), miközben a szerkezetátalakítás előkészületei csak 2001-ben kezdődtek el, a szerkezetátalakítási tervet csak 2002 júniusától dolgozták ki, és a hivatalos szerkezetátalakítási döntést 2002. december 10-én hozták meg (lásd az átszervezés leírását a (23)–(38) preambulumbekezdésekben és különösen a (28) preambulumbekezdésben). Ezért a veszteségek fedezése nem tekinthető a szerkezetátalakítási folyamat részének, amely ténylegesen 2002. december 31-én kezdődött el.

(110)

Ez a támogatás nem kapcsolódott beruházásokhoz, képzéshez, munkahelyek teremtéséhez vagy a kedvezményezettől kért ellenszolgáltatáshoz sem. A támogatás célja pusztán a kedvezményezett pénzügyi helyzetének erősítése volt.

(111)

A Bizottság megítélése szerint ezért ez a támogatás működési támogatást képez, amely nem egyeztethető össze a közös piaccal.

(112)

A Bizottság sajnálja, hogy Németország nem jelentette be a támogatást az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerint, hanem jogellenesen végrehajtotta.

(113)

Mivel megállapítást nyert, hogy az új borpincészet sajáttőke-finanszírozása a korábban nyújtott szerkezetátalakítási intézkedésekre tekintettel az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást képez (lásd a (103) preambulumbekezdést), ezt a továbbiakban a szerkezetátalakítási intézkedések részeként értékelik.

(114)

A nehéz helyzetben lévő vállalkozások szerkezetátalakításához nyújtott támogatásokat rendszerint a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló 2004-es közösségi iránymutatás (14) alapján kell vizsgálni. Ezen iránymutatás 103. és 104. pontja szerint azonban a Bizottság a 2004. október 10. előtt bejelentett támogatásokat, valamint a be nem jelentett megmentési célú és szerkezetátalakítási támogatásokat azon iránymutatás alapján vizsgálja meg, amely a bejelentés, ill. a támogatás nyújtásának időpontjában érvényben volt.

(115)

Az alapítandó GmbH javát szolgáló szerkezetátalakítási intézkedésekről hivatalosan a 2002. december 10-i kormányhatározattal határoztak (lásd a (28)–(33) preambulumbekezdést). Ezért ezt a dátumot kell a támogatás nyújtása időpontjának tekinteni. Ebben az időpontban a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló 1999-es közösségi iránymutatás (15) (a továbbiakban szerkezetátalakítási iránymutatás) volt érvényben. Az iránymutatás 3.2. fejezete tartalmazza a szerkezetátalakítási támogatásokra vonatkozó különös előírásokat.

(116)

A szerkezetátalakítási irányelv 30. pontja szerint a vállalkozásnak nehéz helyzetben lévőnek kell minősülnie ahhoz, hogy jogosult legyen szerkezetátalakítási támogatásra.

(117)

A szerkezetátalakítási iránymutatás 4. pontja szerint a Bizottság akkor tekint egy vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek, ha az képtelen – akár saját erejéből, akár pedig a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezői által biztosított források révén – arra, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását, amely a hatóságok külső beavatkozása nélkül szinte teljes bizonyossággal azt eredményezné, hogy rövid- vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét.

(118)

A jelen esetben a GmbH alapításának időpontjában, 2003 elején szilárd pénzügyi alappal rendelkezett (lásd a (32) preambulumbekezdést). A nyitómérleg azonban már a legtöbb szerkezetátalakítási intézkedés (eszközök vagyoni hozzájárulásként történő bevitele, adósságleírás és az első tőkejuttatás) végrehajtása utáni helyzetet tükrözte. A GmbH még ilyen körülmények között sem lett volna képes arra, hogy az előirányzott fedezeti pont eléréséig saját pénzügyi forrásaival megállítsa veszteségeinek halmozódását. A 2002. júniusi üzleti tervben a szerkezetátalakítás első éveiben a cash-flow-szükséglet fedezéséhez szükséges juttatásokat mintegy 4,3 millió EUR-ra becsülték (lásd a (26) preambulumbekezdést). A 2002. szeptemberi átdolgozott modell szerint további 3,4 millió EUR-ra lett volna szükség (lásd a (27) preambulumbekezdést). A vállalkozás ezért – a GmbH viszonylag erős sajáttőke-ellátottsága ellenére (összesen mintegy 7,6 millió EUR összegű saját tőke, ami a mérlegfőösszeg mintegy 91 %-a) –minden valószínűség szerint nem lett volna képes arra, hogy cash-flow-szükségletét az életképesség eléréséig saját pénzügyi forrásokból fedezze. Ezenkívül valószínűtlen, hogy a GmbH folyó tevékenységéhez Hessen tartomány kezessége nélkül idegen forrásokhoz juthatott volna. Mivel bizonyítást nyert, hogy a tulajdonosok hozzájárulásait a szerkezetátalakítási intézkedések keretében nem olyan feltételek mellett nyújtották, amelyek elfogadhatóak lennének egy piacgazdasági befektető számára (lásd a (94) preambulumbekezdést), erre tekintettel a Hessen tartomány által rendelkezésre bocsátott forrásokat támogatási elemet tartalmazónak kellene tekinteni, és ezek nem használhatók fel annak bizonyítására, hogy a vállalkozás képes lenne arra, hogy állami beavatkozás nélkül életben maradjon.

(119)

A GmbH ennek következtében alapításának időpontjában a szerkezetátalakítási iránymutatás 4. pontja szerint nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekinthető.

(120)

A szerkezetátalakítási irányelv 7. pontja szerint az újonnan alapított vállalkozások még akkor sem jogosultak megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatásra, ha induló pénzügyi helyzetük bizonytalan. Mindazonáltal a szerkezetátalakítási iránymutatás 9. lábjegyzete szerint egy leányvállalat alapítása, amely csak az eszközöket és adott esetben a passzívákat veszi át, nem minősül új vállalkozás alapításának.

(121)

A jelen esetben a GmbH-t 2003. január 1-jével alapították, és ezzel a szerkezetátalakítási intézkedések meghozásának időpontjában az újonnan alapított vállalkozás fogalommeghatározásába esne. Jóllehet, az ingatlan eszközvagyon Hessen tartománynál maradt (ezt vagyoni hozzájárulásként bevitték a kereskedelmi intézménybe), és azt a GmbH számára haszonbérbe adják, a forgóeszközöket és a működéshez szükséges ingó eszközöket összesen mintegy 7,3 millió EUR értékben, valamint néhány rövid lejáratú kötelezettséget és céltartalékot átruháztak a GmbH-ra. A GmbH ezért leányvállalatnak tekinthető, amelyet csak azért alapítottak, hogy átvegye a tartományi közüzem bizonyos eszközeit és passzíváit. A Bizottság úgy véli, hogy a GmbH ezzel a szerkezetátalakítási iránymutatás 9. lábjegyzete szerinti kivételbe tartozik, és ezért alapvetően ugyanezen iránymutatás 30. pontja szerint jogosult szerkezetátalakítási támogatásra.

(122)

A szerkezetátalakítási iránymutatás 31–34. pontja szerint a támogatás nyújtása szerkezetátalakítási terv végrehajtásához kötött. A szerkezetátalakítási tervnek – amely időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie – a jövőbeni működési körülményekre vonatkozó reális feltételezések alapján, ésszerű időn belül helyre kell állítania a vállalkozás hosszú távú életképességét. A szerkezetátalakítási tervben olyan fordulatot kell javasolni, amely lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy a szerkezetátalakítást követően fedezni tudja valamennyi költségét, beleértve az amortizációt és a pénzügyi terheket is. A várható sajáttőke-hozamnak elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy az átalakított vállalkozás saját erejéből is versenyképes legyen a piacon.

(123)

A jelen esetben a szerkezetátalakítás előkészítéseképpen 2001 augusztusától novemberéig egy stratégiai dokumentumot dolgoztak ki („Helyzetelemzés és fejlesztési perspektívák”), amely különböző forgatókönyveket ismertetett a tartományi borgazdaság lehetséges továbbfejlesztésére (lásd a (23) preambulumbekezdést). 2002 júniusában e dokumentum alapján üzleti tervet dolgoztak ki az egyes forgatókönyvekhez. Az egyetlen stratégiai lehetőség, amely a Hessische Staatsweingütert hosszú távú életképességhez segítené, egy új borpincészet építése volt a Steinberg-birtok üzemi területén, valamint a Hessische Staatsweingüter igazgatásának és vinotékájának áthelyezése az eberbachi kolostorba. E lehetőség esetében abból indultak ki, hogy a tartománynak kellene átvállalnia a borüzletág 2002 végéig felhalmozott kötelezettségeit. Az új borpincészet beruházási költségeit összesen 15 millió EUR-ra becsülték, és ezeket részben a működéshez nem szükséges földterületek eladásából, részben pedig idegen tőkéből kívánták finanszírozni. Az üzleti terv modellje szerint a Hessische Staatsweingüter az első pozitív fedezeti hozzájárulást a 2006/2007-es üzleti évben, az első pozitív cash-flow-t pedig a 2008/2009-es üzleti évben érte volna el. A piaci helyzet és egyéb feltételek megváltozása alapján a pénzügyi modellt 2002 szeptemberében felül kellett vizsgálni, és eszerint a Hessische Staatsweingüter a 2002. júniusi modellel szemben csak egy valamivel későbbi időpontban vált volna életképessé. A hesseni tartományi kormány a 2002. december 10-i kormányhatározattal e stratégiai lehetőség mellett döntött (lásd a (24)–(28) preambulumbekezdést).

(124)

A 2002. szeptemberi üzleti tervet 2003 februárjában újólag naprakésszé tették (kiegészítve egy teljes körű eredménykimutatás-tervvel), majd 2003 novemberében ismét. A 2003. novemberi üzleti terv már a 2007. üzleti évre irányozta elő az első pozitív EBITDA-t (16), 2010-re az első pozitív cash-flow-t, 2014-től kezdődően pedig nyereséget feltételezett. A továbbított információk szerint 2016-ban az alapul vett pénzügyi modell több mint 3 %-os (az adózás előtti eredményen alapuló) sajáttőke-hozamhoz vezetett volna, amely 2019-től több mint 7 %-os szintet ért volna el.

(125)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a hesseni tartományi kormány által 2002 decemberében elhatározott szerkezetátalakítási terv a jövőbeni működési körülményekre vonatkozó reális feltételezések alapján, ésszerű időn belül lehetővé teszi a GmbH hosszú távú életképességének helyreállítását.

(126)

Úgy véli továbbá, hogy az átalakított vállalkozás várható sajáttőke-hozama elégséges ahhoz, hogy saját erejéből is versenyképes legyen a piacon. A Bizottság ezzel összefüggésben hivatkozik a hesseni hatóságok által bemutatott Hoffmann-szakvéleményre is. Ez a szakvélemény a Hessische Staatsweingüterrel összemérhető borgazdaságok tekintetében mintegy 2–3 %-os sajáttőke-hozamot mutat ki. Továbbá a fedezeti pont eléréséhez szükséges időtartamot a borgazdaságok szerkezetátalakítása vagy nagyobb léptékű hosszú távú beruházások esetén legalább 10 évre, átlagosan pedig 10–15 évre becsüli (lásd a (35)–(37) preambulumbekezdést). A továbbított tájékoztatás szerint a 2003. februári üzleti tervet megvizsgálta a KPMG, amely azt nagyon konzervatívnak, a legrosszabb esetre szóló forgatókönyvnek minősítette (lásd a (38) preambulumbekezdést).

(127)

A Bizottság úgy véli továbbá, hogy a tervben a vállalkozás olyan átalakítására tesznek javaslatot, amely lehetővé teszi számára, hogy a szerkezetátalakítást követően fedezni tudja valamennyi költségét, beleértve az amortizációt és a pénzügyi terheket is, és helyre tudja állítani életképességét (lásd a (30) preambulumbekezdést).

(128)

Az alapul szolgáló szerkezetátalakítási terv így összhangban van a szerkezetátalakítási iránymutatás 31–34. pontjának rendelkezéseivel.

(129)

A szerkezetátalakítási iránymutatás 35–39. pontja szerint intézkedéseket kell hozni, hogy lehetőség szerint csökkentsék a támogatás hátrányos hatásait a versenytársakra; ezekre az intézkedésekre legtöbbször a vállalkozás saját piacán vagy piacain való jelenlétének korlátozása formájában kerül sor a szerkezetátalakítási szakasz lezárása után. Amennyiben azonban a vállalkozás részesedése a vonatkozó piacon jelentéktelen, a Bizottság abból indul ki, hogy nem alakul ki túlzott versenytorzulás (lásd a szerkezetátalakítási iránymutatás 36. pontját).

(130)

A Hessische Staatsweingüter a továbbított tájékoztatás szerint mintegy 190 hektáros szőlőterületével Németország legnagyobb borgazdasága. A GmbH értékesítési mennyiségét a 2002. júniusi üzleti tervben mintegy évi 1 millió literre becsülték. A tájékoztatás szerint a Hessische Staatsweingüter 2003 előtt főként a rizling fajtát termelte. Uniós szinten (EU-25) 2002/2003-ban összesen mintegy 15,6 milliárd liter bort állítottak elő (17). A Hessische Staatsweingüter részesedése e teljes termelésben nem érte el a 0,01 %-ot. A német hatóságok tájékoztatása szerint az Európai Unió rizlingtermelő területe összesen 26 413 hektár (ebben 21 197 hektárral Németországra jut a legnagyobb rész). A Hessische Staatsweingüter 190 hektáros szőlőterületével az Európai Unió teljes rizlingtermő területéből mintegy 0,7 %-ban részesedik. Ezért abból lehet kiindulni, hogy a vonatkozó piacon fennálló részesedése jelentéktelen, és a jelen esetben el lehet tekinteni az előírt kompenzációs intézkedésektől.

(131)

A Bizottság azonban a szerkezetátalakítási iránymutatás 42. pontjának iii. alpontjában meghatározott lehetőségnek megfelelően mindenesetre abból indul ki, hogy a Hessische Staatsweingüter a szerkezetátalakítási szakasz alatt (vagyis a 2003 novemberében aktualizált üzleti tervet követve 2014-ig) nem részesül további támogatásban.

(132)

A szerkezetátalakítási iránymutatás 40. és 41. pontja szerint a támogatás nagyságát és intenzitását a szerkezetátalakításhoz feltétlenül szükséges minimális mértékűre kell korlátozni. Ezért a támogatás kedvezményezettjeinek saját forrásból – akár eszközök eladásán keresztül is, ha ezek a vállalkozás további fennállásához nem nélkülözhetetlenek, vagy piaci feltételek melletti idegen finanszírozás révén – jelentősen hozzá kell járulniuk a szerkezetátalakítási tervhez. Nem nyújtható támogatás olyan összegben vagy formában, hogy a vállalkozás olyan forrástöbblethez jusson, amelyet a szerkezetátalakítási folyamathoz nem kapcsolódó agresszív, piactorzító hatású tevékenységre használhat fel. A támogatás nem fordítható olyan új beruházás finanszírozására, amely nem elengedhetetlen a vállalkozás életképességének helyreállításához. A Bizottság számára bizonyítani kell, hogy a támogatás csak a vállalkozás életképességének helyreállítására szolgál, és nem ad lehetőséget a támogatás kedvezményezettjének arra, hogy a szerkezetátalakítási terv végrehajtása alatt bővítse termelőkapacitásait, kivéve akkor, ha ez szükséges a vállalkozás életképességének helyreállításához, és nem torzítja a versenyt.

(133)

A szerkezetátalakítás előkészítése során három stratégiai opció jött szóba, mégpedig a régi eltville-i helyiségek fokozatos felújítása, egy új pincészet építése Eltville-ben, illetve egy új borpincészet építése a Steinberg-birtok üzemi területén (lásd a (24)–(26) preambulumbekezdést). A Bizottság elismeri, hogy az egyetlen stratégiai lehetőség, amely a Hessische Staatsweingütert hosszú távú életképességhez segítené, egy új borpincészet építése volt a Steinberg-birtok üzemudvarának területén, valamint a Hessische Staatsweingüter igazgatásának és vinotékájának áthelyezése az eberbachi kolostorba (lásd a (26) preambulumbekezdést). Az új pincészet a továbbított tájékoztatás szerint lehetővé tenné a Hessische Staatsweingüter számára, hogy minőségi vörösborokat állítson elő. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a termelőkapacitások szerkezetátalakítási tervben meghatározott bővítése szükséges a vállalkozás életképességének helyreállításához. Továbbá úgy ítéli meg, hogy a támogatás a szerkezetátalakításhoz feltétlenül szükséges minimális mértékre korlátozódik. A GmbH 2003. január 1-jei alapításakor egy 1 millió EUR összegű első tőkejuttatásban részesült. Ezen túlmenően a bemutatott mérleg szerint mintegy 538 000 EUR összegű likviditással rendelkezett. A GmbH az üzleti terv szerint ezzel szemben csak a 2008/2009-es üzleti évben fogja elérni az első pozitív cash-flow-t. A GmbH működésének első éveiben a cash-flow-szükséglet fedezését szolgáló juttatásokat összesen további 4,3–7,7 millió EUR-ra becsülték. Így megállapítható, hogy a vállalkozás az első tőkejuttatás ellenére sem rendelkezett felesleges likviditással, amelyet a szerkezetátalakítási folyamat által nem érintett tevékenységi területeken agresszív, piactorzító magatartásra használhatott volna fel.

(134)

Az új borpincészetet, amelynek teljes beruházási volumene körülbelül 15 millió EUR, részben a 7,5 millió EUR összegű tulajdonosi kölcsönből finanszírozzák. Az új pincészet hiányzó finanszírozását egy kereskedelmi hitelből biztosítják (lásd a (49) preambulumbekezdést). A Bizottság megállapítja, hogy ez a kereskedelmi hitel jelentős saját hozzájárulást képez. Így a jelen esetben teljesülnek a szerkezetátalakítási iránymutatás 40. és 41. pontjában foglalt rendelkezések.

(135)

A szerkezetátalakítási iránymutatás 43. pontja szerint a vállalkozásnak teljes mértékben végre kell hajtania a szerkezetátalakítási tervet.

(136)

A Bizottság megítélése szerint ez a feltétel teljesült. A továbbított tájékoztatás szerint a GmbH működésének első két évében jelentősen túlteljesítette a forgalomra és a nyereségre vonatkozó tervet. A GmbH alapítását és az első tőkejuttatást követően a tartomány még egy további, 1,225 millió EUR összegű tőkejuttatást nyújtott (lásd a (33) preambulumbekezdést). Az új borpincészetet (összesen 15 millió EUR becsült beruházási költség) részben a tartomány által rendelkezésre bocsátott, garantált fix minimális kamatozású tulajdonosi kölcsönből (lásd a (40)–(45) preambulumbekezdést), részben pedig egy kereskedelmi banki kölcsönből (lásd a (49) preambulumbekezdést) finanszírozzák. Az igazgatást és a vinotékát az eberbachi kolostor helyiségeibe kívánják áthelyezni.

(137)

A szerkezetátalakítási iránymutatás 48. pontja szerint szerkezetátalakítási támogatás csak tízévente egyszer nyújtható (a szerkezetátalakítási szakasz lezárásától vagy a terv végrehajtásának leállításától számítva), hogy elkerüljék a vállalkozások támogatásával való visszaélést. Ugyanezen iránymutatás 49. pontja szerint a vállalkozás tulajdoni viszonyaiban a támogatás engedélyezése után bekövetkező változások semmilyen módon nem érintik e szabály alkalmazását.

(138)

A Bizottság megítélése szerint az „először és utoljára” elv jelen esetben teljesül, mivel a Hessische Staatsweingüter az utóbbi tíz évben nem részesült megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatásban. Mint a (109) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottság nem állapította meg, hogy a Hessische Staatsweingüter, amikor az még a közigazgatás része volt, majd tartományi közüzemként működött, nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősült volna. A veszteségek alkalmankénti fedezései az 1995–2002-es időszakban ehelyett mindössze nem megengedhető működési támogatást képeztek (lásd a (111) preambulumbekezdést).

(139)

A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a Hessen tartomány által a Hessische Staatsweingüternek nyújtott szerkezetátalakítási intézkedések összhangban vannak a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló 1999. évi közösségi iránymutatás idevágó előírásaival, és így összeegyeztethetők a közös piaccal.

(140)

A Bizottság sajnálja, hogy Németország nem jelentette be a támogatást az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerint, hanem jogellenesen végrehajtotta.

(141)

A Bizottság megállapítja, hogy Németország jogellenesen intézkedéseket hajtott végre azzal, hogy az EK-Szerződés 87. és 88. cikkét megsértve a veszteségek folyamatos fedezésének formájában, 541 859 EUR összegben támogatásokat nyújtott a Hessische Staatsweingüter részére. Ezek a támogatások mind a kereskedelmi intézményt, mind a GmbH-t előnyben részesítették. Az ügy különleges körülményeire tekintettel megállapítható, hogy a kapott előny a korábbi Landesbetrieb Hessische Staatsweingütertől mindenkor átvett üzemi vagyonnal arányos mértékű.

(142)

A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a Hessen tartomány által a GmbH-nak nyújtott szerkezetátalakítási intézkedések az EK-Szerződéssel összeegyeztethető állami támogatást képeznek,

—

a teljes összeg (főkövetelés és kamatok), amelyet az egyes kedvezményezettektől vissza kell követelni,

—

az e határozat végrehajtására irányuló meghozott és tervezett intézkedések részletes leírása,

—

dokumentumok, amelyekkel a kedvezményezetteket felszólították a támogatás visszafizetésére.