1.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 167/1

(1)

Románia 2008. április 1-i levelében bejelentette a Bizottságnak a craiovai Ford Romania SA autógyár részére tervezett, 57 millió EUR összegű ad hoc jellegű egyedi képzési támogatást.

(2)

A Bizottság 2008. szeptember 10-i levelében tájékoztatta Romániát arról, hogy a bejelentett támogatás vonatkozásában az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében (amely jelenleg az EUMSz. 108. cikkének (2) bekezdése) (2) előírt eljárás megindításáról határozott, és felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megtételére. (3)

(3)

Románia 2008. november 7-i levelében nyújtott be észrevételeket. 2008. november 18–19-én a Bizottság a craiovai üzem helyszínén találkozott a román hatóságokkal és a Ford képviselőivel.

(4)

A Bizottság 2008. november 26-i levelében elfogadta a kedvezményezettnek az észrevételek benyújtási határidejének meghosszabbítására irányuló kérelmét. A Ford 2008. december 18-i levelében nyújtotta be észrevételeit. Az észrevételeket a 2009. március 9-én kelt levélben továbbították Romániának.

(5)

A Bizottság 2009. március 6-i és 2009. június 23-i levelében további információkat kért. A román hatóságok 2009. április 2-i, illetve 2009. július 22-i levelükben küldték el válaszaikat.

(6)

A Bizottság más érdekelt felek részéről észrevételeket nem kapott.

(7)

A támogatás kedvezményezettje a Ford Motor Company részeként működő Ford Romania SA, amely 2007. szeptember 12-én megvásárolta az SC Automobile Craiova SA, valamint a Daewoo Automobile SA termelőüzemét és üzleti tevékenységét a román AVAS privatizációs hatóságtól (a továbbiakban: Ford Craiova).

(8)

2008. február 27-i határozatában a Bizottság megállapította, hogy a privatizációs megállapodás összeegyeztethetetlen támogatásokat is tartalmazott, és 27 millió EUR visszatérítését rendelte el (4). Az összeget 2008. június 27-én kamataival együtt visszafizették.

(9)

A Ford azzal a szándékkal vásárolta meg a craiovai autógyárat, hogy 2009-től két új járműtípus (egy multifunkcionális modell, a B-MAV, illetve egy áru- és személyszállításra egyaránt alkalmas könnyű jármű, az ISV), 2011-től pedig az alacsony szén-dioxid-kibocsátású járművek új generációjának gyártását kezdi meg. Két új gyártósor kialakítása is a projekt részét képezi, melyek becsült teljes beruházási értéke 675 millió euro. A privatizációs megállapodás értelmében a Ford kötelezettséget vállalt a meglévő 3 900 alkalmazott megtartására, valamint új munkahelyek teremtésére, 2012 végéig összesen 9 000 főre emelve az alkalmazottak létszámát.

(10)

A craiovai üzem az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján támogatásra jogosult hátrányos helyzetű régióban található. 2008. április 30-i határozatában a Bizottság jóváhagyta a Ford Craiova részére nyújtandó 143 millió eurós regionális támogatást, amely egy ilyen nagyméretű beruházási projekt maximális támogatási intenzitásának felel meg egy olyan régióban, amely az elszámolható beruházási költségek 50 %-ának megfelelő maximális támogatási alapintenzitásra jogosult (5).

(11)

A bejelentett támogatás egy átfogó, ötéves képzési programra vonatkozik, melyet a Ford a craiovai autógyár mind jelenlegi (3 900), mind pedig jövőbeni alkalmazottai, összesen várhatóan 9 000 személy számára biztosítana. A képzési program összköltsége 185,5 millió EUR-ra becsülhető (6), mely összegből 128,5 millió EUR a Ford hozzájárulása, a maradék 57 millió EUR-t pedig Románia biztosítja képzési támogatás formájában.

(12)

A képzési program kétdimenziós szerkezetű.

(13)

Vertikális síkon számos rétegből áll a program. Az első réteg a képzés azon része, melyet az európai uniós vagy a román jogszabályok előírnak, és/vagy a gyár hatékony üzemeltetése szempontjából szükséges – ezt „vállalatspecifikus képzésként” határozhatjuk meg. A képzés e rétege támogatásra nem jogosult. E képzési réteg mintegy 29,7 millió EUR-ra becsült költségét teljes egészében a Ford állja. A további rétegek olyan képzéseket takarnak, amelyek támogatás hiányában csak részben valósulnának meg (pl. csak az egész képzés tartalmának 40 %-ában); amelyek támogatás hiányában egyáltalán nem valósulnának meg; illetve olyan képzéseket, amelyek a munkavállalók különböző csoportjainak kiválasztásával kapcsolatosak.

(14)

Horizontális síkon a program 269 tanfolyamot kínál, melyek négy fő képzési tematikára vagy blokkra oszthatók.

(15)

A képzési program vállalatspecifikus részének költségeit, melyeket teljes egészében a Ford finanszíroz, 29,73 millió EUR-ra becslik (13). A támogathatónak nyilvánított kiegészítő képzés esetében az elszámolható költségek képzési program egységei közti megoszlása, illetve a Ford saját hozzájárulása az alábbi táblázatban látható (az összegek millió euróban értendőek):

A fent szereplő összes támogatás és a Ford hozzájárulása névértéken van feltüntetve. Románia és a Ford hangsúlyozza, hogy a vállalat úgy határozott, hogy a támogatások összértékét 57 millió EUR-ban maximálja. A program számára igényelhető teljes támogatási összeg és az igényelt 57 millió EUR közti különbséget a vállalat saját hozzájárulásából fedezi, amely ezáltal 98,8 millió EUR-ra emelkedik.

(16)

A program vállalatspecifikus képzési részében kínált, támogatásra nem jogosult képzési napok száma egy ötéves perióduson belül nagyjából 200 000, a program támogatásra jogosult részében kínált, ötéves perióduson belüli képzési napok száma pedig mintegy 800 000. Ennek megfelelően a 9 000 alkalmazottra átlagosan fejenként összesen 111 képzési nap jut egy ötéves képzési perióduson belül. Románia és a Ford bizonyítékokat szolgáltattak arra nézve, hogy a programban részt vevő trénerek többségét (mintegy 90 %-át) külső szakképzési központokból biztosítják, illetve, hogy a képzések jelentős része az üzemen kívüli helyszíneken fog megvalósulni (lásd e tekintetben az alábbi, (18) preambulumbekezdést, ahol a résztvevők és a trénerek elszámolható utazási költségei szerepelnek).

(17)

A képzési program költségeinek becslésekor a Ford dagenhami (Egyesült Királyság) üzemében tartott képzések hasonló költségeit vették alapul, melyeket a romániai költségszinthez igazítottak előzetes becslések alapján (a 2008. évi értéket a következő évek előrejelzett inflációs rátájához igazítva). Ennek megfelelően képzési naponként és résztvevőként (a résztvevők bérét nem számítva) a becsült költségek a következők:

(18)

A program – mely összesen 9 000 alkalmazottnak biztosít képzést és négy éves periódusra szól – elszámolható igényelt költségei az alábbiakban vannak feltüntetve (névértéken, millió euróban számolva):

(19)

A támogatás a Ford Craiovának juttatott, 57 millió EUR értékű, ötéves időtartamra szóló közvetlen támogatásból áll. A tervezett támogatás egy 185,5 millió EUR-ra (névértéken) becsült összköltségű képzési projekthez nyújtana támogatást, melyből 155,8 millió EUR adható képzési támogatásként. Az elszámolható költségek nagy része, nevezetesen 153,93 millió EUR az általános képzésekhez kapcsolódik. Az elszámolható költségekből csupán 1,88 millió EUR kapcsolódik szakképzésekhez. E projekt esetében Románia az általános képzési intézkedések számára 50 %-os, a szakképzési intézkedések számára pedig 25 %-os támogatási intenzitást igényelt. Ennek megfelelően a projekt 76,96 millió EUR általános képzési támogatásra és 0,47 millió EUR szakképzési támogatásra, vagyis összesen 77,44 millió EUR támogatásra jogosult. A kedvezményezett azonban úgy döntött, hogy 57 millió EUR-ban maximálja az állami támogatás összegét (lásd még a fenti (15) preambulumbekezdést).

(20)

Románia fenntartja, hogy mivel reálisan előre nem lehet megjósolni egy ötéves időtartamra szóló program egyes képzési tanfolyamainak pontos költségeit, bizonyos mértékű rugalmasságot biztosítani kell a támogatás kedvezményezettjének ahhoz, hogy ahol a tényleges kiadások eltérnek a becsült előírt költségektől, a különböző elszámolható költségek között átcsoportosításokat végezhessen. Ez a fajta rugalmasság lehetővé tenné a kedvezményezett számára, hogy időközben optimalizálja a képzési programot, azonban a támogatás összértéke és intenzitása változatlan maradna.

(21)

2009. júliusi beadványában Románia arra is javaslatot tett, hogy a támogatást előlegben fizessék ki a kedvezményezettnek, a kedvezményezettel történő megállapodás szerinti időközönként (pl. negyedévenként), valamint a megállapított igényelt költségek alapján. Az egyes költségvetési évek alatt keletkezett tényleges költségeket azután a kedvezményezett belső ellenőrzése során meg kell vizsgálni, és a támogatás kifizetéseit évente a megállapított intenzitási korlátokhoz kell igazítani. A támogatás kifizetésére vonatkozó szabályokat és feltételeket egy konkrét román jogszabályban kell rögzíteni.

(22)

A hivatalos vizsgálati eljárást megindító 2008. szeptember 10-i határozatában a Bizottság kétségeinek adott hangot a következő vonatkozások tekintetében: a támogatás indokoltsága, a támogatás ösztönző hatása, illetve szükségessége, a regionális és képzési támogatás halmozódása, és az úgynevezett „Deggendorf-elv” tiszteletben tartása (mindez alább kifejtve).

(23)

Konkrétan a következő kérdéseket vetette fel a Bizottság: i. vajon nem kellene-e a képzés támogathatónak minősített részét egyébként is biztosítania a Fordnak – legalább a már meglévő munkaerő számára – annak érdekében, hogy az üzemet a legújabb technológiák alkalmazásával üzemeltethesse; és ii. vajon a biztonsági blokkban kínált képzések egy része nem lett volna-e valójában egyébként is kötelező az európai uniós és román biztonsági előírások alapján. Amennyiben így van, a támogatás nem egyeztethető össze az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával, mivel olyan képzést finanszírozna, amely egyébként is megvalósulna, következésképpen nem teljesítené az „egyes gazdasági tevékenységek fejlődését előmozdító támogatás” kritériumát.

(24)

A Bizottság kétségét fejezte ki afelől, hogy indokolt lenne a jövőbeni alkalmazottaknak szánt képzések egy része, hiszen a Fordnak lehetősége van megfelelően képzett új munkaerő felvételére.

(25)

Az eljárás megindításáról szóló határozat felvetette azt a kérdést, hogy a tervezett képzés valójában nem a meglévő munkaerő szakismereti hiányosságainak formájában fennálló immateriális regionális hiányosságokat próbálja-e megoldani, amelyeket a vállalatnak 2008-ban nyújtott regionális beruházási támogatás már ellentételezett (15).

(26)

A megszilárdult ítélkezési gyakorlat szerint (16) új támogatást addig nem lehet kifizetni, amíg az előzőleg juttatott összeegyeztethetetlen támogatásokat teljes egészében vissza nem fizetik. A román hatóságok a hivatalos vizsgálat megindításának időpontjáig nem bizonyították, hogy a Bizottság által 2008. február 27-én az EK-Szerződéssel (jelenleg EUMSz.) összeegyeztethetetlennek nyilvánított (17), a craiovai üzem privatizációjához kapcsolódó támogatásokat teljes egészében visszafizették volna.

(27)

A hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően Románia a következőkkel kapcsolatban nyújtott be észrevételeket: (i) a támogatásnak a Szerződéssel való összeegyeztethetőségére vonatkozó értékelés jogalapja; (ii) a támogatás ösztönző hatása; és (iii) az úgynevezett Deggendorf-elvvel való összeegyeztethetőség.

(28)

Románia azzal érvel, hogy a jogbiztonság elve alapján a támogatást a bejelentés időpontjában (2008. április) érvényben lévő követelmények alapján kell elbírálni. Az említett időpontban az EK-szerződés 87. és 88. cikkének a képzési támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 68/2001/EK bizottsági rendelet (18) még érvényben volt, az általános csoportmentességi rendeletet (19) pedig 2008. augusztus 9-én tették közzé, és ez a közzétételtől számított huszadik napon lépett hatályba.

(29)

Románia úgy véli, hogy az általános csoportmentességi rendeletből fakadó értékelési kritériumok részben eltérnek a 68/2001/EK rendeletből fakadó kritériumoktól. Hangsúlyozza továbbá, hogy a bejelentés alkalmazásában a 68/2001/EK rendelet alapján az általános támogatásnál a maximális támogatási intenzitás 50 %-át, a szakképzési támogatásnál pedig 25 %-át vette számításba, miközben az általános csoportmentességi rendelet az általános képzési támogatásoknál 60 %, a szakképzési támogatásoknál pedig 25 % támogatási intenzitást tesz lehetővé.

(30)

Románia továbbá úgy véli, hogy a Ford Genkre  (20) és a GM Antwerpre (21) vonatkozó határozatokkal kezdődően a Bizottság az ösztönző hatás kritériumának alkalmazásában merev szemléletet vezetett be a képzési támogatásokkal kapcsolatban, ami nem egyeztethető össze a Bizottság képzési támogatásokra vonatkozó általános szemléletével, valamint a lisszaboni programmal.

(31)

Szükségesség. Románia lényegében továbbra is fenntartja, hogy a támogatás hiányában a vállalat kevésbé ambiciózus képzési programot nyújtana, és csupán azokat a képzéseket biztosítaná az alkalmazottaknak, amelyek az üzem működtetéséhez szükségesek (amelyek a javasolt program megközelítőleg 17 %-át teszik ki, és amelyek költségeit teljes egészében a vállalat fedezi), és jóval kevesebb kiegészítő képzést.

(32)

Azzal érvelnek, hogy a Ford a támogatásra jogosult kiegészítő képzések nélkül is működtetni tudná a craiovai üzemet, mert a már meglévő munkaerő rendelkezik az autógyártáshoz szükséges tapasztalatokkal, illetve az üzemben bevezetésre kerülő új technológia lehetővé teszi a munkatevékenység közbeni tanulási folyamatot, melyet más Ford-létesítményekben, ahol valóban nem biztosították az említett kiegészítő képzéseket, is sikeresen alkalmaztak.

(33)

Románia ezenkívül részletesen ismerteti a különbséget az üzem működtetéséhez szükséges (és teljes egészében a vállalat által finanszírozott), illetve a kiegészítő („hasznos, de nem elengedhetetlen”) tanfolyamok között, képzési blokkokra lebontva.

(34)

Biztonság: a négy javasolt altéma (munkahelyi biztonsági alapképzés, biztonságos géphasználat és egyéni védőfelszerelés, gyalogosbiztonság és veszélyek és kockázatok felismerése és megelőzése) keretében nyújtott legtöbb tanfolyamot a munkahelyi biztonság megteremtéséhez szükségesnek ítéltek. A tanfolyamok egy része európai uniós és román biztonsági előírásokból fakadó kötelezettségek, egy másik része pedig a Ford üzem belső biztonsági előírásainak teljesítéséhez szükséges. Az utóbbi vonatkozásában Románia kifejti, hogy a Ford által alkalmazott belső biztonsági előírások a törvényből fakadó minimum követelményeken túlmutatnak. Mindenesetre sem a törvény által előírt, sem a vállalat belső biztonsági iránymutatásainak alkalmazása érdekében nyújtott tanfolyamok nem jogosultak támogatásra. Költségüket teljes egészében a vállalat állja. A biztonsági képzések további része, melyhez 3,2 millió EUR támogatást igényeltek, az ismeretek bővülését és viselkedésbeli változásokat célzó egyéni fejlesztésből, illetve a kiválasztott, „példaképül szolgáló” alkalmazottak személyre szabott képzéséből állna. Az ilyen jellegű képzések hasznosak az alkalmazottak számára, de nem nélkülözhetetlenek a vállalat számára.

(35)

Alapkészségek: ez a képzési blokk az egyének személyi fejlődését célozza, és kevéssé kapcsolódik a tulajdonképpeni munkavégzéshez. A blokkban kínált képzések jelentős része általános számítógépes ismereteket, angol nyelvi képzést, írás-olvasási készségek fejlesztését, stb. kínál. Az írás-olvasási és számolási készségeket fejlesztő képzés például a világ valamennyi részén az ipari szektorban dolgozó felnőttekre vonatkozóan – végzettségi szinttől függetlenül – megállapított hiányosságokat hivatott korrigálni. Az írás-olvasási és számolási készségek fejlesztését célzó képzés nem szükséges a munkavégzéshez, mivel az üzemben alkalmazott technológia a munkafolyamatokra vonatkozó egyszerűsített vizuális utasításokat használó vizuális gyári rendszeren alapszik. Az írás-olvasási és számolási készségeket fejlesztő képzések célja az alkalmazottak gondolatok és koncepciók megformálására és azok gördülékeny megfogalmazására, illetve a környezetükben végbemenő változások mennyiségi fogalmakban történő kifejezésére vonatkozó képességeinek fejlesztése. Hasonlóképpen, ez a blokk alapvető vezetői készségeket elsajátítását célzó képzéseket is kínál valamennyi foglalkoztatási csoport számára. Románia úgy érvel, hogy ezek a készségek hasznosak valamennyi alkalmazott számára, besorolástól és végzettségi szinttől függetlenül. Az ilyen jellegű képzések leginkább maguknak az alkalmazottaknak a hasznára válnak, javítják életminőségüket és ezáltal pozitív hatást gyakorolnak a régióra és a társadalom egészére.

(36)

Alapvető üzleti ismeretek: a képzési blokk átfogó célja általános emelt szintű menedzsmenttel és funkcionális szakértelemmel kapcsolatos ismeretek átadása. A képzés három területe vállalatspecifikus menedzsment szakismereteket közvetít (Ford-specifikus számítástechnikai rendszerek, a Ford üzleti folyamatai, a Ford belső ellenőrzési folyamatai), és ezek költségeit teljes egészében a vállalat állja. A többi képzés olyan szakismereteket közvetít, amelyek javarészt alkalmazhatók más vállalatoknál vagy iparágakban is, és olyan általános témákról szól, mint a projektmenedzsment készségek, HR, beszerzés, pénzügy, hat szigma (számos iparágban alkalmazott, az ismétlődő folyamatokban bekövetkező hibák mérséklésére szolgáló módszertan), illetve személyre szabott képzés a „példaképül szolgáló” alkalmazottak számára, amiből kétségtelenül profitál a vállalat is, amennyiben a hierarchikus viszonyok kiegyenlítésén keresztül javítja a munkakörnyezetet, azonban elsősorban a képzés résztvevői számára hasznos, és munkaerő-piaci esélyeiket is növeli. E képzési blokk számára mintegy 4,33 millió EUR összegű támogatást igényeltek.

(37)

Iparági szakismeretek: ez a blokk szintén olyan képzéseket tartalmaz, amelyek túlmutatnak a munkához szükséges ismereteken. A gyártáshoz kapcsolódó szokásos feladatok elvégzéséhez szükséges tanfolyamokat, mint például az indítás, a karbantartás és a villás targonca kezelése, a robottechnológia és az automatizálás, teljes egészében a vállalat finanszírozza. Ez a blokk a következő két általános területen kínál további képzéseket: az elektromos/gépi iparral kapcsolatos sokrétű szaktudás (amely javítja a munkavállalók foglalkoztatási esélyeit, de nem szükséges a munka ellátásához), és a kiterjesztett (részletes) karbantartás, automatizálás és robottechnológia. Mindkét esetben a jelenlegi munkájuk ellátásához nem szükséges, különböző csúcstechnológiai munkagépek használatát tanulják meg az alkalmazottak. Ez a képzési blokk legfeljebb 18,9 millió EUR támogatásra jogosult.

(38)

Románia továbbá úgy véli, hogy a tervezett támogatás ösztönző hatását a képzési program egészére nézve kell értékelni, nem külön-külön a képzési témák vagy az egyes tanfolyamok esetében. A képzési témák és/vagy egyes tanfolyamok általános összefüggéseikből kiragadott értékelése nagy valószínűséggel az eredmények torzulásához vezet. Az ilyen egyedi elbírálás figyelmen kívül hagyná a képzési program együttesében megjelenő hozzáadott értéket, ami több, mint egyszerűen az egyes képzésekből fakadó haszon összessége.

(39)

Indokoltság. Ami az újonnan felvett alkalmazottak számára nyújtott képzések indokoltságát illeti, Románia különválasztja azt a kérdést, hogy a vállalatnak (kétségtelenül) lehetősége van megfelelően képzett munkaerő felvételére, attól, hogy vajon az ő esetükben indokolt-e a további képzés. A kiegészítő képzés olyan általános készségeket közvetít, amelyek nem szükségesek a munka ellátásához, és ezért indokolt és hasznos valamennyi alkalmazott számára, besorolástól és végzettségtől függetlenül.

(40)

Immateriális jellegű regionális hiányosságok. Ami azt a kérdést illeti, hogy a tervezett támogatás nem a szakismereti hiányosságok formájában fennálló immateriális regionális hiányosságokat kompenzálja-e, amelyeket a regionális támogatáson keresztül már kompenzáltak, Románia azzal érvel, hogy a regionális beruházási támogatási intézkedések, illetve a képzési támogatási intézkedések célkitűzései eltérőek (ezért különböző problémák megoldására irányulnak) és különböző elszámolható költségekre vonatkoznak. A regionális beruházási támogatás célja az EU hátrányos helyzetű régióiban történő beruházások támogatása, míg a képzési támogatás célja a képzési beruházások EU-szerte jellemző hiányának orvoslása. Ezenkívül a regionális támogatások hasznának „megoszlása” a képzési támogatásokéval éppen ellentétes: míg az előbbi elsősorban a befektetőknek kedvez, utóbbi mindenek előtt a munkavállalóknak.

(41)

Románia hangsúlyozza továbbá, hogy a helyi szakismereti hiányosságok következtében fennálló immateriális regionális hiányosságok nem tartoznak az EU hátrányos régióinak kiválasztási kritériumai közé – a kritériumok közt olyanok szerepelnek, mint az egy főre jutó GDP szintje, a munkanélküliségi mutatók, a népsűrűség, stb. Ezenkívül a múltban a Bizottság jóváhagyott olyan képzési támogatásokat, amelyek többek közt azon az érven alapultak, hogy a támogatás hozzájárulna a helyi munkaerő képzettségi hiányosságaiból fakadó versenyhátrány leküzdéséhez (Webasto, (22) Vauxhall Motors  (23)).

(42)

Ezenkívül az az érvelés, mely szerint a regionális beruházási támogatásban részesült projektek nem kaphatnának képzési támogatást, közvetetten büntetné az Unió hátrányos helyzetű régióit azáltal, hogy kizárná számukra a képzési projektek támogatásának lehetőségét.

(43)

Románia benyújtotta a dokumentációt, mely bizonyítja, hogy a Ford Motor Company 2008. június 27-én visszatérítette a 27 millió EUR összegű összeegyeztethetetlen privatizációs támogatást (24) annak kamataival együtt. Következésképpen Románia úgy véli, hogy a bejelentett támogatás megfelel az úgynevezett Deggendorf-elvnek.

(44)

A Ford 2008. december 18-án nyújtott be észrevételeket, alátámasztva a Románia által leírt tényeket és érveket, valamint további érveket szolgáltatva a tervezett támogatás ösztönző hatására vonatkozóan.

(45)

A Ford hangsúlyozza, hogy a tervezett átfogó képzési program jelentős részét – a teljes projekt 185,5 millió EUR-ra becsült összköltségéből mintegy 128,5 millió EUR-t – saját forrásokból finanszírozza. Mindezeken felül, a törvényben előírt és/vagy az üzem működtetéséhez szükséges képzést nem támogathatónak minősül, és azt teljes egészében a vállalat finanszírozza. A képzés vállalatspecifikus részét, melynek becsült költsége mintegy 29,7 millió EUR, már 2009-ben beindították a már meglévő munkaerő számára.

(46)

A támogatás esetleges versenytorzító hatásával kapcsolatban a Ford hangsúlyozta, hogy a program többségében olyan általános képzéseket tartalmaz, melyek fő haszonélvezői a munkavállalók, és melyekből a vállalat csupán közvetve profitál. Következésképpen a támogatás versenytorzító hatásai csupán másodlagosak és közvetettek. A Ford tehát úgy véli, hogy „az érintett piacok szerkezete”, valamint az „ágazat és ipar jellegzetességei” szempontjából a támogatás hatásával kapcsolatos megfontolások nem vonatkoznak az általános képzésre, hiszen az a tervezett termelést és műszaki kapacitást mint olyat nem érinti. Ezzel szemben a szakképzés közvetlen hatást gyakorolhat a vállalat termelékenységének javulására, és ezáltal a vállalat piaci helyzetére. A szakképzés azonban a tervezett kiegészítő képzés csupán kis részét teszi ki.

(47)

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a támogatásra jogosult képzésként bejelentett képzés egy részére nem lett volna-e egyébként is szükség a vállalat belső biztonsági előírásainak való megfelelés érdekében, a Ford hangsúlyozza, hogy ez a fajta érvelés negatív, lefelé húzó („race to the bottom”) normatív versenyhez vezethet: ha csak az alacsony szintű belső biztonsági előírásokkal rendelkező vállalatok részesülhetnek képzési támogatásból, akkor végső soron a vállalatoknak nem áll majd érdekében a belső biztonsági előírások szintjének emelése. Ezért a Ford felveti, hogy a kedvezményezettnek nyújtandó mindenkori képzési támogatást nem a belső vállalati előírásokhoz kellene viszonyítani, hanem egy adott iparág valamennyi vállalatára érvényes objektív kritériumrendszerhez. Ezenkívül ezzel a beruházási projekttel 2012-re a Ford Románia legnagyobb ipari foglalkoztatója lesz. Az ilyen típusú beruházások „világítótoronyként” működnek a gazdaságban, és a román kormány támogatja a Ford azon tervét hogy a craiovai üzem egyfajta referenciapontként szolgáljon más munkaadók és befektetők számára.

(48)

A Ford továbbá hangsúlyozza, hogy általánosabb értelemben a támogatásra jogosult kiegészítő képzések nem szükségesek az üzem működtetéséhez, tekintettel a Ford csoporton belül alkalmazott karcsúsított gyártás (lean manufacturing) rendszerére. Az autógyártás időközben a tömegtermelésről a karcsúsított gyártásra tért át, amely főként hozzáállásbeli változást jelent, mégpedig abban az értelemben, hogy a belső szervezet valamennyi szintjén növelték a felelősség- és szerepvállalást. A képzési program támogatásra nem jogosult része elegendő lenne e magatartásbeli változás előidézéséhez.

(49)

A Ford támogatja a Románia által előterjesztett ellenérveket a regionális beruházási támogatás és a képzési támogatás esetleges átfedéseivel kapcsolatban a szakismereti hiányosságok formájában fennálló immateriális regionális hiányosságok tekintetében, és szintén úgy véli, hogy az adott régió szakismereti és oktatási szintjét figyelembe kell venni a tervezett támogatási intézkedés pozitív külső gazdasági hatásainak értékelésekor.

(50)

A Ford összehasonlítja a szentpétervári üzemben tartott képzési programot a craiovai üzem számára javasolt programmal. Az összehasonlítás célja annak igazolása, hogy lehetséges hatékonyan működtetni egy Ford üzemet a craiovai üzem számára tervezett programnál kevésbé ambiciózus képzési programmal is, következésképpen a craiovai üzemben kínált kiegészítő képzésre nyújtott támogatás ösztönző hatással bír.

(51)

A Ford úgy véli, hogy a két képzési projekt közti összehasonlítás a következő okok miatt helytálló:

(52)

A szentpétervári üzemben kínált képzési program struktúrája hasonló volt a craiovai üzem számára javasolt programéhoz. A szentpétervári üzemben azonban a Ford csak a minimálisan szükséges képzést biztosította, illetve a vezető állásokban lévő munkatársak több képzésben részesültek, mint a fizikai munkát végzők. A termelés 2002-ben indult be a Ford minőségi és biztonsági követelményeinek betartásához szükséges minimális képzés biztosításával.

(53)

A Ford modellezte, hogy mit jelentene a Szentpéterváron alkalmazott képzési program alkalmazása a craiovai üzem 9 000 alkalmazottja esetében. Az összegzés szerint egy, a Szentpéterváron alkalmazotthoz hasonló képzési program a craiovai üzemben nyújtandó képzés csupán mintegy 26 %-nak felelne meg. Konkrétabban: egy ilyen program a craiovai üzemben nyújtandó biztonsági képzés 57 %-ot, az alapkészségekre irányuló képzés 2 %-ot, az alapvető üzleti ismeretek képzés 30 %-ot és az iparági szakismeretek képzés 47 %-ot tartalmazná.

(54)

A Románia által a Ford Craiova javára bejelentett intézkedés teljesíti az EUMSz. 107. cikke (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülő együttes feltételeket. Az intézkedés a román állam által állami forrásokból finanszírozott közvetlen támogatásból áll. Az intézkedés továbbá szelektív, mivel ad hoc egyedi pénzügyi támogatást nyújt egyetlen kedvezményezettnek, a Ford Craiovának. A kedvezményezett előnyben részesül az intézkedésen keresztül, amely átvállalja tőle a tervezett képzési program költségeinek egy részét. Az intézkedés torzítja a versenyt azáltal, hogy a kedvezményezettet előnyben részesíti a többi versenytárssal szemben, akik nem kapnak támogatást hasonló célokra. Végezetül, a tagállamok közti kereskedelemre is hatással van, mivel a kedvezményezett és versenytársai termékeiket elsősorban az EU piacán, illetve az EGT-n belül és világszerte is értékesítik.

(55)

Románia a támogatás jóváhagyását kéri a bejelentés időpontjában (2008. április) érvényben lévő szabályok alapján. Konkrétabban: Románia fenntartja, hogy: (i) a tervezett támogatás Szerződéssel való összeegyeztethetőségét a bejelentés időpontjában érvényben lévő, 68/2001/EK rendeletből (25) fakadó kritériumok alapján kell elbírálni; (ii) a Bizottság nem alkalmazhatja visszamenőlegesen az általános csoportmentességi rendeletet (amelyet 2008. augusztus 9-én tettek közzé és húsz nappal később lépett hatályba) (26); valamint általánosabb szinten, hogy (iii) az ösztönző hatás kritériumának túlzottan szigorú alkalmazása, amely a Ford Genkre (27) és a GM Antwerpre (28) vonatkozó határozatokkal kezdődött, nem összeegyeztethető a Bizottság képzési támogatásokra vonatkozó általános szemléletével.

(56)

A Freistaat Sachsen kontra Bizottság határozatban (29) az Európai Bíróság a bejelentett támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének elbírálása céljából tisztázta az állami támogatásokra vonatkozó szabályok időbeli okok miatti alkalmazhatóságával kapcsolatban felmerült kérdéseket. A Bíróság megállapította, hogy az összeegyeztethetőség elbírálásakor a Bizottságnak azokat a határozat meghozatalakor hatályban lévő szabályokat, elveket és kritériumokat kell alkalmaznia, amelyek a verseny körülményeihez jobban illenek. (30) E tekintetben a Bíróság hozzáteszi: „A bejelentésnek […] nem lehet célja a tárgyát képező támogatásokra alkalmazandó jogi szabályozás meghatározása. Így valamely tervezett támogatás vagy támogatási program tagállam általi bejelentése nem teremt olyan véglegesnek minősülő jogi helyzetet, amely azt vonná maga után, hogy a Bizottság a közös piaccal való összeegyeztethetőségükről az abban az időpontban hatályban lévő jogszabályokra történő hivatkozással dönt, amikor a bejelentésükre sor került. Ellenkezőleg, a Bizottság feladata a döntéshozatala időpontjában hatályban lévő jogszabályok alkalmazása, és kizárólag e szabályok alapján kell értékelni az általa e tekintetben hozott határozat jogszerűségét.” (31)

(57)

A Bíróság továbbá megállapítja, hogy amikor az összeegyeztethetőség értékelését új szabályok alapján végzik, a Bizottságnak lehetőséget kell adnia az érdekelt feleknek arra, hogy észrevételeket tegyenek a támogatás ez utóbbi szabályokkal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan. Ez az eljárási kötelezettség azonban nem lép érvénybe, amennyiben az új szabályok az előzőekhez képest lényegi módosításokat nem tartalmaznak. (32)

(58)

A fentiekből következik, hogy a Bizottságnak a határozat időpontjában érvényben lévő szabályok és kritériumok alapján kell értékelnie a támogatás EUMSz.-szel való összeegyeztethetőségét. Az egyedi képzési támogatást, amely nem teljesíti a kivétel alkalmazásának feltételeit, közvetlenül az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján kell értékelni, amely úgy rendelkezik, hogy „az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben” az EUMSz.-szel összeegyeztethetőnek tekinthető. A képzési támogatásra vonatkozó 68/2001/EK rendeletet (33) a 2009. augusztus 9-i közzétételét követő huszadik napon felváltotta az általános csoportmentességi rendelet (34). Az általános csoportmentességi rendelet (28) és (32) preambulumbekezdése és 6. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerint minden olyan egyedi képzési támogatást – függetlenül attól, hogy azt ad hoc módon vagy valamilyen program alapján nyújtják-e –, amelyek támogatástartalma meghaladja a képzési projektenkénti 2 millió eurót, a Bizottságnak egyenként kell értékelnie az alkalmazandó uniós jogi eszközökből fakadó kritériumok alapján. E célból a Bizottságnak az egyedi bejelentéshez kötött állami képzési támogatás kritériumainak megállapításáról szóló közleményre (35) (a továbbiakban: „a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény”) kell hagyatkoznia, amelyet 2009. augusztus 11-én tettek közzé és a közzétételét követő huszadik napon lépett hatályba.

(59)

Végezetül, a Freistaat Sachsen elvekkel összhangban a Bizottságnak az általános csoportmentességi rendelet alapján és a képzési támogatásról szóló 2009. évi közleményben meghatározott kritériumokra alapozva meg kell vizsgálnia a bejelentett támogatásnak az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával való összeegyeztethetőségét.

(60)

A Bizottság úgy véli, hogy a bejelentett támogatásnak az általános csoportmentességi rendeletből fakadó szabályok és kritériumok, illetve a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény alapján történő értékelése nem sérti az érintett felek eljárási jogait (lásd a fenti (57) preambulumbekezdést). A Freistaat Sachsen ítélet alapján a Bizottságnak csak abban az esetben kell lehetőséget adnia az érdekelt feleknek arra, hogy észrevételeket tegyenek az új szabályoknak a bejelentett támogatásra vonatkozó alkalmazásával kapcsolatban, amennyiben az új szabályok az előzőekhez képest lényegi változásokat tartalmaznak.

(61)

E tekintetben a Bizottság hangsúlyozza, hogy a hivatalos eljárást megindító 2008. szeptemberi határozatában jelezte, hogy a támogatást az általános csoportmentességi rendelet alapján fogja értékelni. Az érdekelt feleknek ezáltal lehetőségük volt a bejelentett támogatás általános csoportmentességi rendelet alapján történő értékelésével kapcsolatban észrevételeket benyújtani. 2008. novemberi észrevételeiben Románia hivatkozott is az általános csoportmentességi rendelet jelen esetben történő alkalmazása ellen szóló érvekre. Románia konkrétan azzal érvelt, hogy az általános csoportmentességi rendeletből fakadó kritériumok részben eltérnek a 68/2001/EK rendelet alapján korábban alkalmazottaktól, különösen az általános képzésre vonatkozó maximum támogatási intenzitás vonatkozásában, ami a 68/2001/EK rendelet szerint érvényes 50 %-os elszámolható költségarányról az általános csoportmentességi rendelet alapján 60 %-ra emelkedett. (36)

(62)

A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény nem tartalmaz a támogatás értékelésére vonatkozó, a Freistaat Sachsen ítélet alapján mérlegelendő lényegi változásokat. (37) A képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény jogszabályba foglalja és megerősíti az állami támogatások uniós ellenőrzésének régóta fennálló alapelveit és kritériumait, úgy mint a piaci hiányosság/pozitív külső hatások működési elve, az általános és szakképzés közti különbségtétel, a támogatás mint stratégiai eszköz alkalmassága, az ösztönző hatás kritériuma, az arányosság elve, a támogatás esetleges torzító hatásának elemzése.

(63)

Úgy tűnik, hogy Románia és a kedvezményezett elsősorban a képzési támogatás értékelésében szerepet játszó úgynevezett ösztönző kritérium állítólag túl szigorú értelmezését és alkalmazását észrevételezi. A Bizottság azonban úgy véli, hogy az a tény, hogy a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény megnevezi az ösztönző kritériumot, nem minősül az értékelési szabályokban bekövetkezett lényegi változásnak. A Ford Genkre  (38) és a GM Antwerpre (39) vonatkozó határozatok, amelyeket Románia példaként hoz fel az ösztönző hatás kritériumának túl szigorú értelmezésére, valójában a bejelentés előtt születtek. A 68/2001/EK rendelet egyértelműen nem nevezi meg az ösztönző hatás kritériumát, bár annak elvi alapja az EUMSz. 17. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti valamennyi támogatási intézkedés összeegyeztethetőségének értékelésében fellelhető, illetve ugyanott, a (10) és (11) preambulumbekezdésben a támogatásoknak a piaci hiányosságok orvoslásában betöltött szerepével kapcsolatos érvelésben is implicit módon benne foglaltatik. A korábbi, 1998. évi, képzési támogatásokra vonatkozó keretszabály (40) már megerősítette az ösztönző hatás kritériumát mint az ilyen jellegű támogatások összeegyeztethetőségének értékelésekor figyelembe vett egyik fő szempontot. (41) Ezenkívül a vizsgálat során Románia és a kedvezményezett részletes magyarázatot adott a tervezett támogatás ösztönző hatására, szükségességére és helyénvalóságára, a tervezett támogatható képzés általános és szakképzési részei közti különbségtételre, illetve a támogatás esetleges (állítólag korlátozott mértékű) versenytorzító hatására vonatkozóan.

(64)

Mindezen megfontolások fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás értékelésére vonatkozó feltételek teljesülnek a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény és az általános csoportmentességi rendelet kritériumai alapján, és az érdekelt felek eljárási jogainak tiszteletben tartása mellett. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a hivatalos vizsgálat folyamán más harmadik fél (a kedvezményezett versenytársai, stb.) részéről észrevétel nem érkezett.

(65)

A képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény meghatározza a 2 millió EUR összeget meghaladó – ad hoc módon vagy valamilyen program alapján – egyes vállalatoknak nyújtandó képzési támogatás EUMSz.-szel való összeegyeztethetősége értékelésének kritériumait. Az ilyen jellegű intézkedések összeegyeztethetőségének értékelése a tervezett támogatás pozitív hatásainak és negatív következményeinek mérlegeléséből áll, vagyis annak megállapításából, hogy az előzőek túlsúlyban vannak-e az utóbbiakkal szemben.

(66)

A tervezett támogatás pozitív hatásainak értékelésekor a következő szempontok érvényesülnek: i. milyen lehetőségeket rejt a tervezett támogatás speciális piaci hiányosságok orvoslására és pozitív külső hatások kiváltására (indokoltság); ii. stratégiai eszközként megfelelő-e a támogatás; iii. milyen ösztönző hatással bír és mennyire szükséges a támogatás; és iv. vajon a támogatás összege a célkitűzések eléréséhez szükséges minimum összegre szorítkozik-e (arányosság). A támogatás negatív hatásainak értékelésekor annak vizsgálatára kerül sor, hogy a támogatás milyen mértékben torzíthatja a versenyt, illetve az Unión belüli kereskedelmet, a támogatás jellegétől és az érintett piacoktól függően.

(67)

A képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 5–11. pontja szerint a támogatás indokoltnak tekintendő, ha a tagállam bizonyítja, hogy a támogatás hozzájárul a képzési beruházások hiányának orvoslásához, amely EU-szerte jellemző piaci hiányosság. A vállalatok sokszor vonakodnak beruházni az alkalmazottak képzésébe, hacsak a képzés nem eredményez kézzelfogható és azonnali hasznot a vállalatnak, vagy nem elengedhetetlenül szükséges a vállalat hatékony működtetéséhez. A képzés azonban a gazdaság és a társadalom egésze számára is hasznot hozhat, különösen, ha a munkavállalók által elsajátított készségek más munkahelyeken is alkalmazhatók, vagy pozitív hatást gyakorolnak a társadalomra. Általában jellemző, hogy a vállalatok kevésbé hajlandóak a képzésbe beruházni, ha a képzés közvetlen haszna a vállalat számára nem haladja meg a pozitív külső hatások mértékét. Röviden, a támogatás akkor indokolt, ha egy konkrét piaci hiányosság orvoslására alkalmas, nevezetesen a képzési beruházások hiányának pótlására, ami a képzés pozitív külső hatásaihoz kapcsolódik.

(68)

Annak megállapítására, hogy a támogatás indokolt-e attól függően, hogy milyen mértékben alkalmas a képzési beruházások hiányának orvoslására, a Bizottság először megvizsgálja a tervezett képzés jellegét, nevezetesen, hogy a képzés az általános csoportmentességi rendelet 38. cikke értelmében általános vagy szakképzés-e, vagy a kettő kombinációja. Az általános és a szakképzés közötti különbségtétel fontos, hiszen az általános képzés feltételezhetően több külső pozitív hatást eredményez, mint a szakképzés, amely pedig elsősorban és leginkább a vállalat hasznára válik. Következésképpen az általános képzésekre nyújtott támogatás indokoltabbnak minősül, mint a szakképzésekre adott támogatás abban az értelemben, hogy ösztönzi a vállalatokat az ilyen jellegű beruházások vállalására.

(69)

Az általános csoportmentességi rendelet 38. cikke (1) bekezdésének definíciója szerint a szakképzés „olyan oktatást tartalmazó képzés, amely közvetlenül és elsődlegesen a munkavállalónak a vállalkozásnál jelenleg betöltött vagy a jövőben betöltendő állásában alkalmazható, és olyan képesítést ad, amely nem vagy csak csekély mértékben hasznosítható más vállalkozásoknál vagy más munkaterületeken”. Az általános képzés az általános csoportmentességi rendelet 38. cikkének (2) bekezdése szerint „olyan oktatást tartalmazó képzés, amely nem kizárólag vagy nem elsődlegesen a munkavállalónak a vállalkozásnál jelenleg betöltött vagy későbbiekben betöltendő állásában alkalmazható, hanem olyan képesítést ad, amely nagy mértékben hasznosítható más vállalkozásoknál vagy munkaterületeken”. Miközben mindkét fajta képzés bizonyos mértékig a vállalat hasznára válik, hiszen mindenképpen előnye származik belőle, ha képzettebb munkaerővel rendelkezik, az általános és a szakképzés közötti lényegi különbség a képzés során elsajátított készségek más területeken való felhasználhatóságának mértéke.

(70)

Az általános csoportmentességi rendelet 38. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja, illetve a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 9.2. pontja példaként olyan tényezőket sorol fel, amelyek a képzés általános jellegére utalhatnak. Ezek a következők: (i) a képzést több vállalat közösen szervezi, vagy különböző vállalatok munkavállalói vesznek részt a képzésen; (ii) a képzés hitelesített, elismert oklevéllel zárul, vagy állami hatóság hagyja jóvá; (iii) a képzés olyan alkalmazotti csoportokra irányul, amelyeket a vállalkozáson belül és az érintett ágazatban magas fluktuáció jellemez; (iv) a képzés az alkalmazott számára jelenlegi állásán túlmutatóan is hasznos lehet (pl. más vállalkozásnál való elhelyezkedéskor, a társadalmi élete vagy jóléte szempontjából stb.).

(71)

A Bizottság először is megállapítja, hogy Románia és a Ford meggyőzően bizonyították a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 9.2. pontjában felsorolt negyedik szempont meglétét, nevezetesen, hogy a tervezett kiegészítő jellegű, „támogatásra jogosult” képzés hasznos lesz az alkalmazottak számára jelenlegi állásukon túlmutatóan is. Románia és a Ford különösen azt bizonyították, hogy a tervezett kiegészítő képzés máshol is hasznosítható készségeket nyújt, melyek a munkahelyükön kívül is értékessé válhatnak a munkavállalók számára, hozzájárulnak jólétükhöz, javítják életminőségüket és növelik foglalkoztatási esélyeiket más vállalatoknál vagy más ágazatokban, valamint nem utolsó sorban pozitív hatást gyakorolnak a gazdaság és társadalom egészére, legfőképpen egy hátrányos helyzetű régió támogatásának szintjén, az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint.

(72)

Románia tehát egy olyan képzési program támogatását tervezi, amelynél az igényelt elszámolható költségek nagy része általános képzéssel kapcsolatos. A teljes képzési projekt 185,5 millió EUR-s összköltségéből 113,7 millió EUR minősül elszámolható költségnek az általános képzések esetében (a bérkompenzációt leszámítva), és csupán 1,5 millió EUR minősül elszámolható költségnek a szakképzések esetében (a bérkompenzációt leszámítva) (lásd a fenti (15) preambulumbekezdést). Konkrétabban: a biztonság, az alapvető üzleti ismeretek és az iparági szakismeretek blokkokban kínált kiegészítő „szakképzés”szinte teljes egészében általános jellegű, míg az alapkészségek blokkban kínált kiegészítő képzés kizárólag általános jellegű (lásd a (14), valamint a fenti (34)–(37) preambulumbekezdéseket).

(73)

A Bizottság úgy véli, hogy Románia és a Ford kielégítő módon igazolták a képzési program általános és szakképzési része közötti különbségtételt. Románia és a Ford különösen azt bizonyították, hogy a tervezett kiegészítő jellegű, „támogatásra jogosult” általános képzés mind a négy képzési blokkon belül olyan készségeket közvetít, melyek jelenlegi munkahelyükön, a craiovai üzemen kívül is értékessé válhatnak a munkavállalók számára, vagyis olyan készségeket, amelyek a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény és az általános csoportmentességi rendelet értelmében „máshol is alkalmazhatónak” minősülnek. Románia igazolta, hogy az alapkészségek képzési blokkban kínált kiegészítő képzés az egyének személyi fejlődését célozza, és kevéssé kapcsolódik a tulajdonképpeni munkavégzéshez (lásd a fenti (35) preambulumbekezdést). A blokkban kínált képzések általános ismereteket közvetítenek (pl. általános számítógépes ismereteket, angol nyelvi képzést, írás-olvasási készségek fejlesztését), amelyek besorolástól és végzettségtől függetlenül hasznosak valamennyi munkavállaló számára. Az egyénre szabott írás-olvasási és számolási készségeket fejlesztő képzések például az alkalmazottak gondolatok és koncepciók megformálására és azok gördülékeny megfogalmazására, illetve a környezetükben végbemenő változások mennyiségi fogalmakban történő kifejezésére vonatkozó képességeit fejleszti. Hasonlóképpen ez a blokk személyre szabott vezetői tréningeket is kínál valamennyi foglalkoztatási csoport számára. Ezek a készségek leginkább a munkavállalók hasznára válnak, javítják életminőségüket és ezáltal pozitív külső hatást gyakorolnak a gazdaságra és a társadalom egészére. Ezek a pozitív külső hatások különösen érzékelhetőek lesznek a régióban, ahol a craiovai üzem található, és amely az EUMSz. 107. cikkének (3) bekezdése alapján támogatott hátrányos helyzetű uniós térség.

(74)

Az alapvető üzleti ismeretek képzési blokkban kínált kiegészítő jellegű általános képzés olyan szakismereteket közvetít, amelyek javarészt alkalmazhatóak más vállalatoknál vagy iparágakban is, és olyan általános témákról szól, mint a projektmenedzsment készségek, emberi erőforrás, beszerzés, pénzügy, hat szigma (számos iparágban alkalmazott, az ismétlődő folyamatokban bekövetkező hibák mérséklésére szolgáló módszertan) (lásd a fenti (36) preambulumbekezdést). Az ilyen általános készségek nagy valószínűséggel növelik a munkavállalók munkaerő-piaci esélyeit. Hasonlóképpen, az iparági szakismeretek blokkban kínált kiegészítő jellegű általános képzés két tág területet foglal magában: az elektromos/gépi iparral kapcsolatos szaktudás – amely javítja a munkavállalók foglalkoztatási esélyeit, de nem szükséges a munka ellátásához –, és a kiterjesztett (részletes) karbantartás, automatizálás és robottechnológia. Mindkét esetben a munkavállalók az adott munkájuk során használttól eltérő, különböző típusú munkagépek kezelését tanulják meg, ennélfogva az elsajátított készségek máshol is hasznosíthatók.

(75)

A biztonsági képzési blokk esetében (lásd a fenti (34) preambulumbekezdést), a kínált kiegészítő jellegű, „támogatásra jogosult” képzés – mely részben általános, részben szakképzést foglal magában – a biztonsági ismeretek bővülését és a biztonsággal kapcsolatos viselkedésbeli változásokat célzó egyéni fejlesztésből állna. Tekintettel arra, hogy a kiegészítő biztonsági képzés általános része olyan ismereteket közvetít, melyek a jelenlegi munkahelyi feladataikon túlmutatnak, és amelyeket más munkahelyeken, sőt magánéletükben is hasznosíthatnak, az ilyen jellegű képzésre vonatkozóan megállapítható, hogy az általános képzésre jellemző pozitív külső hatásokat eredményez.

(76)

A Bizottság ezért azt a következtetést vonja le, hogy Románia és a Ford kielégítő módon bizonyították, hogy a kiegészítő általános képzés olyan készségeket közvetít, melyek jelenlegi munkahelyükön kívül is értékessé válhatnak a munkavállalók számára, esetlegesen más jövőbeni állásokban, a társadalmi életben, vagy – a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 9.2. pontjának d) alpontja értelmében – jólétük szempontjából. Ezt megerősítették a Ford és Románia által benyújtott bizonyítékok (lásd a fenti (16) preambulumbekezdést), amelyek igazolták, hogy a programban részt vevő trénerek többségét (mintegy 90 %-át) külső szakképzési központokból biztosítják, illetve, hogy a képzések jelentős része az üzemen kívüli helyszíneken fog megvalósulni (lásd e tekintetben a határozat (18) preambulumbekezdését, ahol a résztvevők és a trénerek elszámolható utazási költségei szerepelnek).

(77)

A Bizottság ugyanakkor kénytelen megállapítani, hogy az általános csoportmentességi rendelet 38. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában, illetve a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 9.2. pontjának a), b) és c) alpontjában példaként felsorolt, a készségek más területen való felhasználhatóságára utaló egyéb tényezők nem állnak fenn ebben az esetben. Konkrétan: a képzési projektet egyetlen vállalat szervezi, és nem vehetnek rajta részt más vállalatok alkalmazottai. Románia és a Ford nem nyújtott be arra vonatkozó információt, hogy a képzés hitelesítve lesz-e. Mivel a képzések nagy részét magánvállalatokból választott trénerek tartják majd, nem valószínű, hogy a résztvevők elismert vagy állami hatóság által hitelesített oklevelet kapnak. Az érdekelt felek nem nyújtottak be a munkavállalók más vállalatok és/vagy ágazatok felé irányuló mobilitására vonatkozó információkat. A Bizottság ezért úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a szerzett ismereteket más területeken is könnyebben felhasználhassák, a képzés látogatásáról bizonyítványt kell kiállítani a résztvevőknek. Noha ez a feltétel nem elegendő a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 9.2. pontja b) alpontjának teljesítéséhez, a végrehajtási szakaszban elősegítené a készségek más területen való felhasználhatósága követelményének való megfelelést. Ezt a kérdést a jelen határozat 2. cikkének (5) bekezdése tárgyalja. A Bizottság úgy véli, hogy a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 9.2. pontja d) alpontjának negyedik szempontja teljesül. A fent említett megfontolások fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a készségek más területen való felhasználhatóságának követelménye a tervezett kiegészítő jellegű általános képzés vonatkozásában teljesül.

(78)

A vizsgálati eljárást megindító határozatában a Bizottság kételyét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kiegészítő, támogatásra jogosult képzés egy részére valóban szükség van-e a jövőbeni munkavállalók esetében, különös tekintettel arra, hogy a kedvezményezettnek lehetősége van magasabb képesítéssel rendelkező munkaerő felvételére. Ez a kétely eloszlott az előzőekben ismertetett, a tervezett kiegészítő jellegű általános képzés más területeken való felhasználhatóságára, valamint a támogatott régióban, illetve a gazdaság és társadalom egészében pozitív külső hatásokat eredményező lehetőségeire vonatkozó megfontolások következtében.

(79)

A fenti megfontolások fényében az indokoltságra vonatkozó kritérium teljesítettnek tekintendő.

(80)

A képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 10–11. pontja értelmében a Bizottságnak értékelnie kell, hogy az állami támogatás-e a legmegfelelőbb eszköz az ilyen jellegű képzések ösztönzésére. E célból a Bizottságnak figyelembe kell vennie a Románia által nyújtani tervezett támogatás alternatíváit, mint például a képzés támogatása a regionális oktatási rendszeren keresztül, vagy az egyes munkavállalók támogatása abban, hogy más környezetben, a vállalaton kívül részesüljenek képzésben.

(81)

Románia közölte, hogy a képzési projekt szinte kizárólag külső trénerek bevonásával fog megvalósulni, akiket egy erre szakosodott vállalat segítségével különböző regionális és külföldi, erre szakosodott magánvállalatokon keresztül fognak megbízni. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tervezett képzés (vagy annak egy része) helyi közoktatási intézmények segítségével történő megvalósításának alternatívái nem lettek kellőképpen átgondolva. Mindazonáltal a Bizottság elfogadja Románia arra vonatkozó érvelését, hogy egy olyan átfogó képzési program, mint a craiovai üzemben nyújtandó, hozzáadott értéket képvisel a különböző képzések között megvalósuló együttes hatásnak köszönhetően, ami több mint a különböző témákról szóló képzések értékének puszta összege.

(82)

Ezért azt a következtetést vontuk le, hogy a támogatás helyénvalóságának kritériuma is teljesül.

(83)

A képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 12. pontja értelmében a tervezett támogatás ösztönző hatása akkor érvényesül, ha kimutatható, hogy a kedvezményezett a támogatás segítségével több és/vagy jobb képzést tud nyújtani, mint annak hiányában tenné. Az ösztönző hatás kritériumának teljesítése a támogatás jóváhagyásának elengedhetetlen feltétele (az általános csoportmentességi rendelet (28) preambulumbekezdése).

(84)

A támogatás ösztönző hatása összehasonlító elemzésen keresztül állapítható meg, nevezetesen a támogatás segítségével megvalósuló képzés, illetve a támogatás hiányában megvalósuló képzés szintjének összehasonlításán keresztül (a 2009. évi képzési támogatásokról szóló iránymutatás 13. pontja).

(85)

A javasolt támogatás ösztönző hatásának bizonyítására a Ford összehasonlította a szentpétervári üzemében az alkalmazottaknak nyújtott képzési programot a craiovai üzemben megvalósítandó képzési programmal. A szentpétervári képzési programhoz a vállalat nem kapott támogatást. A képzési program struktúrája hasonló volt a craiovai üzem számára javasolt képzési programhoz, noha a program alkalmazási területe és a tartalom kidolgozása különbözött. Szentpéterváron a vállalat csupán a biztonsági követelmények betartásához és a Ford gyártásminőségi szintjének teljesítéséhez szükséges minimális képzést biztosította. A Ford azzal érvel, hogy összehasonlításképpen a szentpétervári program a craiovai üzemben nyújtandó biztonsági képzés 57 %-ot, az alapkészségekre irányuló képzés 2 %-ot, az alapvető üzleti ismeretek képzés 30 %-ot és az iparági szakismeretek képzés 47 %-ot tartalmazta.

(86)

A Bizottság úgy véli, hogy a szentpétervári és a craiovai program közti összehasonlítás nem teljesen meggyőző. A kezdeti körülmények és a két üzem gyártási jellegzetességei nem összevethetők. Szentpéterváron a Ford egy olyan üzemet vett át, amely korábban a hajógyártásnál és a védelmi iparban használatos nagy motorok gyártásával foglalkozott, míg a craiovai üzem korábban autógyárként működött. Szentpéterváron a Fordnak nem kellett megtartania a meglévő alkalmazottakat. Következésképpen fiatalabb és képzettebb – noha kevesebb tapasztalattal rendelkező – új alkalmazottakat tudott felvenni. A szentpétervári üzemnek kisebb a termelése, mint a craiovai üzemben tervezett. Szentpéterváron a Ford csak járműveket állít elő (2002-től az üzem Ford Focus II és Ford Mondeo modelleket gyárt), míg a craiovai üzem járműveket (a B-MAV és az ISV multifunkcionális modelleket) és motorokat egyaránt gyártani fog. A szentpétervári üzemnek a craiovai üzemmel szemben nincs préselőműhelye. Következésképpen az üzem hatékony működtetéséhez és a (valószínűleg eltérő) szabályozási és belső biztonsági és minőségi előírások teljesítéséhez szükséges képzési igények különbözőek.

(87)

Mindazonáltal a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szentpétervári üzemmel való összehasonlítás mindenképpen azt bizonyítja, hogy egy Ford autógyár hatékony működtetése és a vállalat belső minőségi és biztonsági előírásainak teljesítése a craiovai üzem számára tervezettnél lényegesen kevesebb képzéssel is megvalósítható. Ez a megállapítás alátámasztja Románia azon érvelését, miszerint támogatás hiányában a vállalat az üzem működtetéséhez szükségesnél alig valamivel több képzést (az ún. vállalatspecifikus képzést, melyre a kedvezményezett saját forrásból 29,7 millió EUR értékű kötelezettségvállalást tett) biztosítana a craiovai üzemben. A Ford meg is határozta, hogy támogatás hiányában csak a vállalatspecifikus képzést (vagyis az üzemben bevezetett új technológia használatához és belső biztonsági és minőségi előírások teljesítéséhez szükséges képzést, amely támogatásra nem jogosult képzésnek minősül, és amelynek költségeit a vállalat teljes egészében állja), valamint bizonyos (a képzési projekthez kapcsolódóan benyújtott dokumentációban felsorolt) kiegészítő képzések legfeljebb 40 %-át biztosítja. Ezenkívül a Ford a craiovai üzem számára tervezett képzési programra vonatkozó részletes képzési költségbecsléseket, költségvetést, részvételi listát, tartalmat és ütemtervet nyújtott be, illetve ennek megfelelő, kielégítő mennyiségű információt a szentpétervári üzemben nyújtott képzési programra vonatkozóan – ezek olyan részletek, melyeket a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 15.a) pontja értelmében a Bizottságnak hitelesítenie kell. A vállalat továbbá elegendő bizonyítékot nyújtott be annak érdekében, hogy el lehessen különíteni, melyek azok a képzések, amelyeknek biztosítására jelenlegi uniós és/vagy román előírások köteleznek – a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 15. pontjának b) alpontja értelmében. A képzés kiegészítő, támogatásra jogosult részére előirányzott költségek hitelesek a képzési program 2009 nyarán már elindított vállalatspecifikus (nem támogatható) részére elkülönített költségekkel való összehasonlítás alapján. Ennélfogva a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 15. pontjának c) alpontjában meghatározott kritériumok is teljesülnek.

(88)

A vizsgálati eljárást megindító határozatában a Bizottság felvetette, hogy a képzési program támogathatónak nyilvánított részei nem lennének-e valójában elengedhetetlenek a craiovai üzemben bevezetett új technológia üzemeltetéséhez. Ebben az esetben a támogatás mindössze a vállalat üzemeltetési költségeit fedezné, vagyis olyan költségeket, amelyeket a vállalatnak mindenképpen elő kell teremtenie, tehát a támogatásnak nem lenne ösztönző ereje. Ez a Ford Genk  (42), a GM Antwerp  (43) és a DHL Leipzig  (44) esetében beigazolódott helyzetekhez volna hasonló, ahol a Bizottság a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek ítélte a képzési program azon részeire vonatkozóan, melyek például szerkezetátalakításhoz, új termék bevezetéséhez kötődtek, vagy amelyeket a biztonsági előírások kötelezővé tettek. A Bizottság megállapította, hogy amennyiben a támogatás a normál működést finanszírozná, amelyet a vállalatnak mindenképpen saját magának kell fedezni, a támogatásnak nincs valódi ösztönző ereje, csupán csak támogatja a kedvezményezett működési költségeit azáltal, hogy megkíméli olyan költségek kifizetésétől, melyekről alapesetben saját magának kellett volna gondoskodnia.

(89)

Románia és a Ford hangsúlyozzák, hogy az új technológia használatához szükséges képzés világosan el lett különítve a kiegészítő általános képzéstől, amely nem szükséges a tulajdonképpeni munkavégzéshez. Az alapvető üzleti ismeretek blokkban a vállalat teljes egészében finanszírozni fogja a következő területeken nyújtott vállalatspecifikus képzéseket: Ford-specifikus számítástechnikai rendszerek, a Ford üzleti folyamatai és a Ford belső ellenőrzési folyamatai. Hasonlóképpen, az iparági szakismeretek blokkban a vállalat teljes egészében finanszírozni fogja a tulajdonképpeni munkavégzéshez szükséges tanfolyamokat, mint például az indítás, a karbantartás és a villás targonca kezelése, a robottechnológia és az automatizálás. Továbbá az alapkészségek blokkban kínált kiegészítő általános képzés sem szükséges a tulajdonképpeni munkavégzéshez, vagy akár a képzési program inkább szakmai jellegű részeinek követéséhez, mivel az üzemben alkalmazott technológia könnyen követhető és menet közben megtanulható vizuális utasítások alapján működik. A Bizottság elfogadja ezeket az érveket, amelyek egybehangzanak azzal a megfigyeléssel, hogy a tervezett kiegészítő, támogatásra jogosult képzés általános és máshol is alkalmazható készségeket közvetít, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak a tulajdonképpeni munkavégzéshez. E tekintetben a Bizottság azt is megállapítja, hogy a nyújtani kívánt kiegészítő képzés és a kedvezményezett üzleti tevékenysége (nevezetesen a jármű- és motorgyártás) kevésbé áll közel egymáshoz a biztonság, az alapkészségek és az alapvető üzleti ismeretek blokkban (lásd még a (35)–(36) preambulumbekezdést) kínált tanfolyamok esetében, mint az iparági szakismereteknél (lásd még a (37) preambulumbekezdést). Mindazonáltal a kedvezményezett szempontjából az e blokkban kínált képzés szükségességére vonatkozó fenti megfontolások enyhítik ezt az aggodalmat, és arra engednek következtetni, hogy az iparági szakismeretekre vonatkozó képzés és a kedvezményezett tevékenysége közti kapcsolat nem olyan jellegű, hogy a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 15. pontjának d) alpontja szerinti ösztönző hatás hiányára utalna. Ezt a megállapítást erősítik a Ford és Románia által benyújtott bizonyítékok, melyek kimutatják, hogy a képzések jelentős része az üzemen kívüli helyszíneken fog megvalósulni, és hogy a programban részt vevő trénerek többségét külső szakképzési központokból biztosítják (lásd a fenti (16) és (76) preambulumbekezdéseket). Ez még inkább arra utal, hogy a képzés és a kedvezményezett tevékenysége közti kapcsolat kevésbé szoros a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 15. pontjának d) alpontja értelmében.

(90)

A Bizottság ugyanakkor megállapítja, hogy Románia és a kedvezményezett nem nyújtottak be annak bizonyítására vonatkozó dokumentumot, hogy kedvezményezett nem fogja az elszámolható költségek közé sorolni azokat a költségeket, amelyek végül megtérülhetnek a kedvezményezettnek az alkalmazottak képzés révén elsajátított szakismereteiből származó haszon révén – mint azt a 2009. évi képzési támogatásokról szóló iránymutatás 16. pontjának utolsó bekezdése (a hozzá tartozó 1. lábjegyzettel együtt) előírja. A Bizottság mindazonáltal elismeri, hogy az ilyen hatásokat nehéz számszerűsíteni és előre kimutatni a szóban forgó tervezett képzési program sajátos körülményei között, ahol a tervezett kiegészítő képzés nagy része általános jellegű, amelyből jellemzően csak közvetve profitál a kedvezményezett, valamint a tervezett képzés jellege és tartalma kizárja azt a feltételezést, hogy a jelenlegi feladatok vagy az alkalmazottak által végzett munka körülményei között ezt el lehetne végezni. A Bizottság mindazonáltal szükségesnek tartja, hogy felkérje a kedvezményezettet, vállaljon kötelezettséget arra nézve, hogy ezeket a költségeket nem veszi be a program végrehajtása során igényelt elszámolható költségek közé – e tekintetben lásd a határozat 2. cikkének (6) bekezdését.

(91)

Az eljárást megindító határozatban a Bizottság felvetette a kérdést, hogy a biztonsági blokkban kínált képzések egy részét nem kellett volna-e a vállalatnak egyébként is biztosítania európai uniós és román biztonsági előírások alapján, vagy belső biztonsági előírásokból következően. Románia és a Ford dokumentációt nyújtott be annak bizonyítására, hogy a rendeletben előírt biztonsági képzéseket teljes egészében a vállalat finanszírozza a képzési program támogatásra nem jogosult, vállalatspecifikus részén belül. A Ford továbbá amellett érvel, hogy a támogatás ösztönző hatását nem szabad belső vállalati előírások – jelen esetben belső biztonsági előírások – alapján értékelni, mert egy ilyen megközelítés azzal a káros hatással járhat, hogy a vállalatok alacsonyabban határozzák meg (vagy alacsonyabb szinten tartják) belső biztonsági előírásaikat annak érdekében, hogy támogatásra jogosultnak minősülhessenek. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a kérdés szintén kielégítő választ nyert.

(92)

A 2009. évi képzési támogatásokról szóló iránymutatás 16. pontja alapján a Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy a támogatás összege a támogatás célkitűzésének eléréséhez szükséges lehető legalacsonyabb összegre szorítkozik-e. E célból a Bizottság ellenőrzi, hogy az igényelt elszámolható költségek az általános csoportmentességi rendelet 39. cikke (4) bekezdésének megfelelően kerültek-e kiszámításra és csak azokra a költségekre szorítkoznak-e, amelyek a támogatás nélkül nem megvalósuló képzésekből erednek, illetve, hogy az általános csoportmentességi rendelet 39. cikke (2) bekezdésében meghatározott maximális támogatási intenzitásokat tiszteletben tartják-e.

(93)

A Románia által a képzési program kiegészítő, támogatásra jogosult részére igényelt elszámolható költségek kategóriái (lásd a fenti (18) preambulumbekezdést) teljesítik az általános csoportmentességi rendelet 39. cikkének (4) bekezdésében, szereplő feltételeket, és ezáltal a képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 16. pontját is. Konkrétan: Románia és a kedvezményezett külön költségbecsléseket nyújtott be a vállalatspecifikus (támogatásra nem jogosult), illetve a képzési program támogatásra jogosult általános és szakképzési részére vonatkozóan, utóbbi esetben különbséget téve a következő kategóriák között: trénerek személyi költségei; trénerek és résztvevők utazási költségei (a szállást is beleértve); a kizárólag a képzési projektre használt eszközök és felszerelések értékcsökkenése; a képzési projekthez kapcsolódó vezetés és tanácsadás; és a résztvevők bérkompenzációja a tervezett képzési órákra/napokra korlátozódva. Ezenkívül Románia és a Ford részletes magyarázatokat fűzött a költség-előirányzatokhoz és előrejelzésekhez, alátámasztva az egyes elszámolható kiadási kategóriák igényeit, a kiegészítő képzés mind általános mind pedig szakképzési részére vonatkozóan. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy részletes magyarázatot nyújtottak be a résztvevők hozzávetőleges létszámára vonatkozóan, az egyes tanfolyamokra lebontva (különbséget téve jelenlegi és jövőbeni alkalmazottak között, és külön becslésekkel a program végrehajtásának egymást követő éveire vonatkozóan), valamint ezzel szoros összefüggésben a képzési napok/órák becsült számát tanfolyamonként, képzési blokkonként és a program végrehajtásának évei szerint. Románia azt is igazolja, hogy e projekt céljaira az általános képzés esetében 50 %-os, a szakképzés esetében 25 %-os maximális képzési intenzitást alkalmaztak. A támogatásra jogosult általános képzés esetében alkalmazott maximális képzési intenzitás tehát alacsonyabb, mint az általános csoportmentességi rendelet 39. cikke (2) bekezdésében megengedett. Ezenkívül Románia jelzi, hogy a kedvezményezett valójában 57 millió euróra korlátozta a támogatás összegét, noha még a kevésbé engedékeny 68/2001/EK rendelet becsült elszámolható költségekre vonatkozó maximális támogatási intenzitásának alkalmazása esetén is az általános képzés számára 76,96 millió euro, a szakképzésre pedig 0,47 millió EUR összegű támogatásra lett volna jogosult a projekt.

(94)

A vizsgálati eljárást megindító határozatában a Bizottság felvetette a kérdést, hogy a javasolt képzési támogatás nem a szakismereti hiányosságok formájában fennálló immateriális regionális hiányosságokat kompenzálja-e, amelyeket a regionális támogatáson keresztül 143 millió EUR összegben már kompenzáltak, és amelyet a Bizottság 2008 áprilisában a Ford craiovai üzeme részére, beruházási célokra jóváhagyott. (45)

(95)

A kérdés az általános csoportmentességi rendelet 7. cikkében meghatározott, támogatáshalmozódásra vonatkozó szabályoknak való megfeleléshez kapcsolódik. A cikk (3) bekezdése szerint képzési támogatás a részben vagy teljes mértékben ugyanazon elszámolható költségek vonatkozásában nem halmozható semmilyen egyéb támogatással amennyiben a halmozódás az általános csoportmentességi rendelet 39. cikke alapján alkalmazandó legmagasabb támogatási intenzitás túllépéséhez vezetne.

(96)

Románia bizonyította, hogy a bejelentett képzési támogatás és a korábban megítélt regionális támogatás nem fedezik ugyanazokat az elszámolható költségeket. A 2008 áprilisában jóváhagyott, az elszámolható kezdeti beruházási költségekhez (munkagépek, üzem, épületek) kapcsolódó regionális támogatás megfelel a 2006-os regionális támogatásokról szóló iránymutatás 4.2. pontjának. (46) Jelen esetben a bejelentett elszámolható költségek teljesen más kiadási kategóriákat fedeznek: oktatószemélyzet költségei, oktató és résztvevők utazási költségei, anyagok és beszerzések, a képzésben használt anyagok és eszközök értékcsökkenése, vezetés és tanácsadás, résztvevők bérkompenzációja – kizárólag a képzésben töltött időre vonatkozóan. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy Románia megfelelően igazolta a regionális támogatás által fedezett elszámolható költségek és a craiovai üzem számára javasolt képzési támogatás közti különbséget.

(97)

A kérdés más megközelítésben úgy is feltehető, hogy vajon a képzési támogatás mint olyan indokolt-e abban az értelemben, hogy kompenzáljon egy olyan immateriális regionális hiányosságot, melyet már regionális támogatáson keresztül kompenzáltak. Románia válaszában hangsúlyozza, hogy a regionális támogatási, illetve a képzési támogatási intézkedések egymástól eltérő célokra irányulnak, és különböző elszámolható költségeket fedeznek. A regionális támogatás célja a befektetések ösztönzése az Unió hátrányos helyzetű térségeiben, míg a képzési támogatás a képzési beruházások hiányának orvoslását célozza. A regionális támogatás elsősorban és leginkább a kedvezményezett vállalat hasznára válik, míg a képzési támogatás, különösen az általános képzésekhez kapcsolódó, elsősorban a munkavállalók hasznára válik, és csupán másodlagosan profitál belőle a vállalat. Románia hangsúlyozza, hogy az EU állami támogatásra vonatkozó szabályai nem tiltják a regionális és a képzési támogatás halmozódását ugyanazon vállalat esetében. Ezenkívül – ahogy Románia helyesen rámutat –, ha azok a vállalatok, amelyek regionális támogatásban részesültek, nem kaphatnának képzési támogatást, az Unió leginkább hátrányos helyzetű régiói de facto hátrányos megkülönböztetésben részesülnének azáltal, hogy eleve ki lennének zárva a képzési támogatások köréből.

(98)

A Bizottság a (94) preambulumbekezdésben tett megállapítások alapján azt a következtetést vonja le, hogy a benyújtott információk alapján megállapítható, hogy az általános csoportmentességi rendelet 39. cikkének (2) bekezdéséből (amely meghatározza a támogatási intenzitásokat), az általános csoportmentességi rendelet 39. cikkének (4) bekezdéséből (amely a számításokba bevonható elszámolható költségek csoportjait határozza meg), valamint a képzési támogatásokról szóló 2009. évi közlemény 16. pontjából fakadó arányossági feltételek teljesülnek. Konkrétan: ami a képzésben részesülők bérköltségeit illeti, csak a képzésben töltött időre vonatkozó költségeket vették figyelembe, az általános csoportmentességi rendelet 39. cikke (4) bekezdésének f) pontja szerint.

(99)

A Bizottság ugyanakkor kénytelen megállapítani, hogy az ügyben benyújtott, az arányossághoz kapcsolódó bizonyítékok, amelyek azt hivatottak igazolni, hogy a támogatás a minimálisan szükséges mértékre szorítkozik, szinte kizárólag jövőbeni költségbecslésekből és jövőbeni intézkedések előrejelzéséből állnak. Ez az eset áll fenn például a tervezett képzési projekt által érintett munkavállalók teljes létszámát illetően, amely becslések szerint 2012-re mintegy 9 000 fős összmunkaerőt jelent. Hasonló érvelés érvényes az általános csoportmentességi rendelet 39. cikkének (4) bekezdése szerinti költségcsoportonkénti elszámolható költségekre vonatkozó becslésekre. A Bizottság elismeri, hogy egy ilyen nagyságrendű képzési projekt esetében, amely 9 000 munkavállalót érint, és mintegy 269 különböző tanfolyam ötéves időtartam alatti megvalósítását célozza, a szükségesnek tartott elszámolható költségeknél csupán korábbi hasonló (más vállalati helyszíneken nyújtott képzési projektekre vonatkozó) költségek alapján tett becslésekre lehet szorítkozni, figyelembe véve a Romániára vonatkozó reális költségtervezeteket és előrejelzéseket (lásd a fenti (20) preambulumbekezdést). Mindazonáltal nem lehet előre kizárni, hogy a tényleges kiadások végül a tervezettnél alacsonyabbak is lehetnek. Ennélfogva további biztosítékokra van szükség annak érdekében, hogy a projekt végrehajtása során mindvégig érvényesüljön az arányosság elve. Erre a problémára a jelen határozat 2. cikkében megfogalmazott feltételek adnak választ.

(100)

A képzési támogatásokról szóló 2009. évi közlemény 17. pontja alapján a Bizottságnak részletesen értékelnie kell a támogatás esetleges torzító hatásait azokban az esetekben, amikor a tervezett támogatás a kedvezményezett viselkedésének jelentős változását eredményezheti, ami nagy eséllyel torzítja a versenyt. A támogatás esetleges versenytorzító hatása a támogatás jellegétől és az érintett piac(ok)tól függően eltérő lehet.

(101)

A Bizottság megállapítja, hogy a tervezett támogatás szinte kizárólag általános képzésre vonatkozik, amelyből jellegénél fogva elsődlegesen a munkavállaló profitál, és csupán másodlagosan a kedvezményezett (noha az utóbbi élvezni fogja a rendelkezésére álló jobban képzett munkaerővel járó előnyöket). Ezért kijelenthetjük, hogy a támogatásnak nincs olyan lényeges hatása a minőségre, a termelés mennyiségére vagy az árképzésre, amely a kedvezményezettet előnyben részesítené a versenytársakkal szemben. Ezenkívül az arányosság elvének tiszteletben tartása szintén korlátozza a támogatás torzító hatását.

(102)

A képzési támogatásról szóló 2009. évi közlemény 18. pontja szerint azonban a támogatás szelektivitása, a támogatás nagysága és a támogatott program időtartama a verseny torzulásának valószínűségére és mértékére utaló jelzések. A tervezett képzés szelektív (egy nagyvállalatnak nyújtott egyedi ad hoc támogatás), a támogatás összege szokatlanul magas (57 millió euro), és a támogatott képzési program ötéves időtartamra vonatkozik (amely ráadásul egybeesik két új gyártási projekt beindításával).

(103)

A Bizottságot különösen a tervezett támogatás szokatlanul magas, nevezetesen 57 millió euro, összegének hatása foglalkoztatja. Az ilyen nagyságrendű támogatások, különösen, ha egy összegben kerülnek kifizetésre a kedvezményezett számára, egyösszegű készpénzes kifizetéshez hasonló torzító hatással bírnak. Ebben a helyzetben a kedvezményezett felhasználhatná az összeget – különösen a program végrehajtásának kezdeti szakaszában – a folyamatban lévő képzési program költségeinek fedezésén kívül egyéb működési célokra is.

(104)

A másik felmerülő probléma az esetleges pénzügyi előny, amely abból fakadhat a kedvezményezett számára, hogy a képzési támogatás részben fedezné az alkalmazottak bérkompenzációját, amely a kiegészítő, elszámolható képzés tanfolyamain való részvételükhöz kapcsolódik. A Románia és a Ford által benyújtott információk alapján a tervezett képzési projekt egy alkalmazottra jutó átlagban összesen 111 képzési napot (vagyis átlagosan évente 22,2 képzési napot) foglalna magában, ami a programnak mind a vállalatspecifikus (nem támogatható), mind pedig a kiegészítő, támogatható részét tartalmazza.

(105)

A tervezett támogatás torzító hatásának értékelése érdekében a Bizottságnak az ágazat és a támogatott képzési projekt által érintett piac(ok) szerkezetét is figyelembe kell vennie. E szempontok vizsgálatához a Bizottság megvizsgálja az érintett termékpiacot, az érintett földrajzi piacot és a piaci részesedések elemzését, melyet a Bizottság végzett 2008-ban a Ford Craiovának nyújtandó regionális támogatás értékelésének céljából (47), melynek következtetéseit összeveti a Global Insight (48) tanácsadó cégtől származó, legfrissebb, autóértékesítésre vonatkozó adatokkal, és az iparág kapacitáskihasználási arányokra vonatkozó adatai fényében értelmezi azokat.

(106)

A képzés kedvezményezettje a gépjárműgyártási iparág egyik nagyvállalata. A Ford két új járműtípust fog gyártani a craiovai üzemben. A B-MAV, egy kisméretű multifunkcionális jármű, melyet a Ford a B osztályba tartozó platformon gyártott személygépkocsik közé sorolt, és az ISV, egy kisméretű haszongépjármű, mely személy- és kereskedelmi áruszállítási célokra egyaránt használható, és amelyet a Ford a C osztályba tartozó platformon gyártott személygépkocsik közé sorol. 2011-től a Ford üzem új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású motorokat is előállít majd, amelyeket szinte kizárólag a Ford járműveibe építenének bele.

(107)

A regionális támogatásról szóló 2008. áprilisi határozatában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a motorok köztes termékek, amelyeket Ford járművekbe építenek be, a motorok releváns piaca és földrajzi piaca megegyezik a végtermékével (a járművek). Ami a B-MAV és az ISV járművek releváns piacát és földrajzi piacát illeti, tekintettel arra, hogy az érintett gépjármű-szegmensek csoportosítására vonatkozóan különböző rendszerek léteznek, a Bizottság figyelembe vette a különböző alternatív termékpiaci definíciókat. A craiovai üzemben gyártott járműveket elsősorban az EU és az EGT piacain értékesítik, de idővel a vállalat a globális piacra is exportálni szeretné. A Bizottság felbecsülte a 2007–2012 közötti időszakra vonatkozó piaci részesedést az EGT-n belül és globális szinten, és arra a következtetésre jutott, hogy a Ford által elért lehető legmagasabb érintett piaci részesedés 16,8 % volt az EGT-n belül 2007-ben, ami enyhén csökkenő tendenciát mutat 2013-hoz közeledve. A B-MAV-hoz és az IVS-hez hasonló jellegű járműveket gyártó vállalat a Renault és az Opel, illetve a Renault, a Citroën, a Fiat és a Volkswagen.

(108)

Az európai autóipar egészére jellemző a termelési kapacitástöbblet – 2007-ben például, amely az autóértékesítés szempontjából jó évnek számított Európában, a gyártók 4 millióval több autót bocsátottak piacra, mint amennyit a piac fel tudott vásárolni (49). Az ACEA, az Európai Autógyártók Szövetsége jelentése szerint a 3,5 tonna alatti új könnyű haszongépjárművek regisztrációja 2008 júliusa és 2009 júliusa között Európában 31,4 %-kal csökkent (50).

(109)

A Bizottság úgy véli, hogy az iparág jellegzetességei (elsődlegesen a kapacitástöbblet) és az érintett piacok (intenzív verseny néhány nagy gyártó között) azt jelzik, hogy a támogatásnak egyértelműen lehet versenytorzító hatása. Mindazonáltal ezeket a megfontolásokat mérlegelni kell azzal szemben, hogy az európai gépjárműipar hosszú távú életképességének biztosítása érdekében szükség van a jövőbeni befektetések ösztönzésére. „Intézkedések az európai autóipar válságának kezelésére” (51) című közleményében a Bizottság számos különféle támogatási intézkedést meghatározott az ipar támogatására a jelenlegi válsággal összefüggésben, beleértve a képzési támogatást is. Ezenkívül fontos, hogy felidézzük, hogy míg a támogatás abszolút értelemben nagy, a craiovai üzem alkalmazottainak képzésére szánt teljes pénzügyi kötelezettségvállalásnak mindössze egyharmadát jelenti. Ennek megfelelően ezek az aggodalmak önmagukban nem adnak elég alapot a támogatás visszautasításához. Mindazonáltal arra utalnak, hogy a támogatás kifizetését bizonyos feltételekhez kell kötni annak érdekében, hogy ne biztosítson a Fordnak túlzott mértékű rövid távú likviditást. Erre a problémára a jelen határozat következtetéseket tartalmazó részének 2. cikkében megfogalmazott, a program végrehajtására vonatkozó feltételek adnak választ.

(110)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kielégítő módon bizonyítást nyertek a tervezett támogatás pozitív hatásai, nevezetesen, hogy i. olyan kiegészítő általános képzést nyújtására ösztönzi a kedvezményezettet, amely pozitív hatással lehet a gazdaság és a társadalom egészére és különösen a támogatott régió szintjén az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében, ii. a támogatás megfelelő stratégiai eszköznek minősül, iii. ösztönző hatása van. A Bizottságnak továbbra is fenntartásai vannak a tervezett támogatás arányosságára vonatkozóan, amely jövőbeni költségbecsléseken és jövőbeni intézkedések előrejelzésén alapszik, mindazonáltal megállapítja, hogy az ügyben az arányosságra vonatkozó előzetes bizonyítékok elfogadhatóak. Ami a támogatás negatív, esetleges versenytorzító hatásait illeti, a Bizottság különösen egy ekkora nagyságrendű egyedi támogatás hatásaival kapcsolatban fejezi ki aggodalmait, figyelembe véve többek közt az ágazat és az érintett piacok jellegzetességeit. A Bizottság azonban úgy véli, hogy ezek az arányosságra és a torzító hatásra vonatkozó aggodalmak megoldhatók a támogatott program végrehajtására vonatkozó bizonyos feltételek teljesítése révén, amelyek azt biztosítják, hogy a támogatás visszamenőlegesen időszaki részletekben kerüljön kifizetésre azután, hogy a Ford bizonyítékokat nyújtott be a tényleges kiadásokra vonatkozóan. A Bizottság ennélfogva megállapítja, hogy a tervezett támogatás pozitív hatásai meghaladják az esetlegesen kiváltott negatív hatásokat. Az összességében véve pozitív mérleg indokolja a támogatás lehetővé tételét az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjának megfelelően.

(111)

Ezt a kérdést a jelen határozat (96)–(97) preambulumbekezdése tárgyalja. A Bizottság megállapította, hogy a tervezett támogatás megfelel az általános csoportmentességi rendelet 7. cikkéből fakadó, a támogatás halmozódására vonatkozó követelményeknek.

(112)

A Románia által benyújtott dokumentáció fényében, amely azt bizonyítja, hogy a 27 millió EUR értékű összeegyeztethetetlen privatizációs támogatás annak kamataival együtt 2008. június 27-én visszafizetésre került, a Bizottság megállapítja, hogy a támogatás megfelel az úgynevezett Deggendorf-elvnek.

(113)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Románia által bejelentett, a Craiovában található Ford Romania SA javára irányuló képzési támogatási intézkedés, amely 57 millió EUR összértékű,a craiovai autógyár összesen 9 000 alkalmazottját érintő ötéves képzési programra vonatkozik, az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethető a közös piaccal.

(114)

A jelen határozat (99), (109) és (110) preambulumbekezdésében kifejtett, a támogatás arányosságára és esetleges torzító hatására vonatkozó aggodalmak fényében a Bizottság szükségesnek és indokoltnak tartja az eljárási rendelet 7 cikke (4) bekezdésének megfelelő feltételt megállapító megengedő határozat elfogadását. (52) A feltételek azt hivatottak biztosítani, hogy a projekt végrehajtása során mindvégig érvényesüljön az arányosság elve (azáltal, hogy biztosítja, hogy a támogatás szigorúan csak az elszámolható tényleges költségek fedezésére korlátozódjon), hogy megakadályozzák a teljes támogatási összeg egyösszegű kifizetéséből fakadó torzító hatásokat, és hogy növeljék az alkalmazottak által a képzések során elsajátított készségek máshol való felhasználhatóságának esélyeit.

(115)

Ezenkívül, ahogy arra 2009. júliusi beadványában (53) Románia maga is javaslatot tett, a támogatás kifizetésére vonatkozó szabályokat és feltételeket egy konkrét román jogszabályban kell rögzíteni.

(116)

Mindezekre tekintettel a Bizottság,

1.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 167/21

(1)

2005. augusztus 29-én kelt levelében (melynek kézhezvételét 2005. szeptember 1-jén vették nyilvántartásba) Németország azon szándékáról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az EverQ GmbH (a továbbiakban: Sovello (2) nevű vállalkozásnak kkv-pótlék formájában támogatást nyújt. 2005. október 28-i, 2006. január 24-i és 2006. április 4-i leveleiben, melyek kézhezvételét ugyanezen napokon vették nyilvántartásba, Németország további információkat bocsátott a Bizottság rendelkezésére.

(2)

A Bizottság 2006. június 7-i C(2006) 2092 végleges számú dokumentumban hagyta jóvá a kkv-pótlékot a Sovello részére (N 426/05 állami támogatás (3).

(3)

A Sovello részére nyújtott, egy másik bejelentett támogatási intézkedés vizsgálata során (C 21/08 (4) - ex N 864/06 állami támogatás) arra utaló adatokat talált a Bizottság, hogy az N 426/05 támogatás esetében hozott határozat – a bejelentéskor benyújtott – nem teljes körű illetve nem helytálló információkon alapulhat.

(4)

2008. március 17-i levelében a Bizottság az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (5) 9. cikke értelmében lehetőséget biztosított Németország számára, hogy a 2006. június 7-i bizottsági határozat esetleges visszavonását eredményező, a Bizottság által tervezett hivatalos vizsgálati eljárás megindítását megelőzően állást foglalhasson. Németország 2008. április 15-én kelt és 2008. április 15-én és 16-án nyilvántartásba vett levelében nyújtotta be állásfoglalását.

(5)

A Bizottság a 2008. június 17-én kelt dokumentumban (C(2008)2669 végleges) tájékoztatta Németországot azon határozatáról, hogy megindítja a Sovellonak nyújtott kkv-bónusszal kapcsolatban az EUMSz. 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(6)

Az eljárás megindítására vonatkozó bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (6). A Bizottság állásfoglalás benyújtására kérte fel az összes érdekelt felet.

(7)

Németország 2008. szeptember 10-én kelt és ugyanezen a napon nyilvántartásba vett levelében nyújtotta be állásfoglalását. Németország 2009. március 20-án, május 13-án és november 16-án kelt és ugyanezen napokon nyilvántartásba vett leveleiben további magyarázó megjegyzéseket nyújtott be. 2009. április 2-án és 2009. október 13-án találkozókra került sor a Bizottság és Németország képviselői között.

(8)

Harmadik felek részéről nem érkeztek észrevételek a Bizottsághoz.

(9)

A (bejelentett kkv-pótlékon felül jóváhagyott támogatási szabályozásokon alapuló regionális támogatás segítségével megvalósuló) projekt keretében egy olyan új 30 MWp-s létesítmény (Sovello 1) épül, amely String-Ribbon technológiával (7) állít elő napmodulokat (ProdCom-kód: 32.10.52.37). Az új létesítmény a Sovello első gyártóüzeme. Az építési munkálatok 2004 decemberében kezdődtek. A gyár várható csúcsértékű névleges termelési kapacitása 30 megawatt lesz (8), és 2007. december 31-ig kellett volna üzembe helyezni. A Sovello 1 azonban már 2006 áprilisában megkezdte a gyártást.

(10)

A bejelentett támogatás kedvezményezettje a Sovello. A Sovello-t 2004 decemberében alapította a Q-Cells SE (9) (a továbbiakban: Q-Cells, a részesedések 24,9 %-val) és az amerikai Evergreen Solar Inc. (a továbbiakban: Evergreen, a részesedések 75,1 %-val), közös vállalkozásként. Ennek alapját az Evergreen és a Q-Cells között megkötött, 2005. január 14-i közös vállalkozásról szóló keretmegállapodás (10) (a továbbiakban: MJVA1) képezi. Az MJVA1 szerint a Q-Cells a keretmegállapodás megkötése előtt szerezte meg a Topas 107 V.V. GbmH-t, egy olyan „üres céget”, amelyet később a Q-Cells kezdeményezésére a Sovello-vá (akkoriban még EverQ) alakítottak át. Az „üres cég” neve 2005. február 11-én változott EverQ-ra.

(11)

Az Evergreen napmodulokat gyárt, és a String-Ribbon technológia szabadalmának tulajdonosa. A Q-Cells a világ egyik legnagyobb napcellagyártója. A Sovello nevű közös vállalkozás első feladata az lenne, hogy tesztelje az Evergreen String-Ribbon technológiáján és a Q-Cells napcella-előállítási ismeretein és a német piacon szerzett tapasztalatán alapuló napmodultermelés gazdaságosságát, hogy ezt követően lehetővé váljon a String-Ribbon-modulok ipari méretű előállítása.

(12)

2005 novemberében a Renewable Energy Corporation ASA (Norvégia, a továbbiakban: REC) egy Sovello-nak történő szilíciumszállításról szóló szerződés alapján 15 %-os részesedést szerzett a közös vállalkozásban, miközben az Evergreen és a Q-Cells 64 %-ra, illetve 21 %-ra csökkentette saját részesedését. Ezt a második, az Evergreen, a Q-Cells és a REC között megkötött, 2005. november 25-i közös vállalkozásról szóló keretmegállapodás (a továbbiakban: MJVA2) rögzítette. A REC a fotovoltaikus ipart ellátó legnagyobb szilíciumgyártók közé tartozik világviszonylatban.

(13)

A bejelentés időpontjában a Q-Cells-nek és a REC-nek volt egy közös részvényese, a Good Energies Investment BV kockázatitőke-társaság (a továbbiakban: Good Energies). E vállalkozás tulajdonában volt a Q-Cells részvényeinek 16 %-a és a REC részvényeinek 39 %-a (2006. március 7-i állapot). Németország állítása szerint a Sovello-ban való részesedésükön kívül nem volt más kapcsolat a Q-Cells, a REC és az Evergreen között.

(14)

2006. december 19. óta az Evergreen, a Q-Cells és a REC üzlettársak részesedése egyaránt 33,3 % a Sovello-ban (az MJVA2 2006. szeptember 29-i módosításai alapján).

(15)

2007. február 5-én a Q-Cells nyilvánosságra hozta azon szándékát, hogy 17,9 % részesedést szerez a REC-ben. Ugyanezen a napon a Good Energies sajtóközlemény formájában bejelentette, hogy értékesíti a REC-ben meglévő részesedését a Q-Cells és az Orkla ASA részére (2007. február 26.).

(16)

Az alábbi ábra a Sovello jelenlegi részesedési struktúráját szemlélteti (2009. harmadik negyedévének állapota):

(17)

A vállalkozással kapcsolatos különböző dokumentumok és részvényesi határozatok szemléltetik a Sovello fejlődését. A „Project »Sovello«: Heads of Agreement” (a továbbiakban: Heads of Agreement) című dokumentumot az Evergreen és a Q-Cells vezetői az MJVA1 megkötését megelőzően írták alá. Ez a megállapodás vázolja az alapjait a két vállalkozás közötti esetleges jogügyletnek, melynek az a célja, hogy közös vállalkozást alapítsanak és működtessenek a String-Ribbon technológián alapuló napenergia-termékek fejlesztése, előállítása és értékesítése céljából. E megállapodás említi továbbá, hogy a partnerek tisztában voltak azzal, hogy a Q-Cells részesedésének a Sovello-ban 25 % alatt kell maradnia annak érdekében, hogy bizonyos állami támogatásokat igénybe vehessen Németországban. Ezenkívül a megállapodás biztosítja mindkét partner részvételét a fontos üzleti döntésekben, és egyes rendelkezéseiből a Q-Cells irányadó szerepére lehet következtetni a közös vállalkozás üzemképessége tekintetében.

(18)

A Sovello alapszabálya is jelentős együttdöntési jogosultságokat ruház a Q-Cells-re (a felügyelőbizottság két Evergreen által, és egy Q-Cells által kijelölt személyből áll, de különböző stratégiai döntésekhez valamennyi partner legalább egy jelöltjének jóváhagyása szükséges).

(19)

Az MJVA1 75,1 %-ban rögzíti az Evergreen részesedését a Sovello-ban, a Q-Cells-ét pedig 24,9 %-ban. Az MJVA1 szerint ugyanakkor arra is lehetőség van, hogy a Q-Cells 50 %-ra növelje részesdését, amennyiben ez nem vezet a beruházási támogatások csökkenéséhez. Ezenkívül az MJVA1 értelmében a partnereknek lehetőségük van további megállapodások kötésére is (a szolgáltatások, technológia és marketing területén). A Sovello által előállított modulokat (2009 elejéig) valójában az Evergreen értékesítette Evergreen márkanév alatt.

(20)

Az MJVA2 a következő tulajdonosi szerkezetet rögzíti: Evergreen 64 %, Q-Cells 21 % és REC 15 %. Az MJVA2 megerősíti, hogy a Q-Cells-nek lehetősége van részesedése növelésére az Evergreen részesedésével megegyező szintig, míg a REC részesedésének 21 %-ra és 33,3 %-ra történő növelése további szilíciumszállítási szerződésektől függ.

(21)

Az I. táblázat áttekintést ad a Sovello alakulásának kronológiájáról, továbbá a fontos dokumentumokról és üzleti döntésekről.

I.   táblázat

A Sovello fejlődése

(22)

A projekt beruházási költségei (nominálértéken) összesen 65 699 302 EUR-t tesznek ki, amelyből 60 873 300 EUR kaphat regionális támogatást. A II. táblázat a bejelentett projekt teljes beruházási költségének megoszlását mutatja:

II.   táblázat

A projekt költségeinek megoszlása (nominálértéken)

(23)

A projektet az igényelt támogatáson túl saját erőből és bankkölcsönből finanszírozták. A III. táblázat áttekintést ad a bejelentett projekt finanszírozásáról.

III.   táblázat

A projekt finanszírozása (nominálértéken)

(24)

A beruházás helyszíne Thalheim, Landkreis Bitterfeld, Sachsen-Anhalt, Németország, az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint regionális támogatásra jogosult terület, melyre a nemzeti regionális támogatásra vonatkozó 1998. évi iránymutatás (12) (a továbbiakban: 1998. évi regionális támogatási iránymutatás) szerint, valamint Németország 2006 végéig érvényes regionális támogatási térképe (13) szerint bruttó támogatástartalomban (GGE) kifejezve 35 %-os maximális támogatási intenzitás vonatkozik.

(25)

A szóban forgó támogatás egy olyan 15 százalékpontos kkv-pótlék, amelyet az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 70/2001/EK bizottsági rendelet (14) (a továbbiakban: kkv-csoportmentességi rendelet) 4. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti jóváhagyó határozatnak megfelelően a N 426/05 számon jelentettek be, és amelyet „A regionális gazdaságszerkezet javítása” elnevezésű közösségi feladat (N 642/02 állami támogatás (15). és a 2005. évi beruházástámogatási törvény („Investitionszulagengesetz 2005”) (N 142a/04 állami támogatás (16) meglévő regionális támogatási programok alapján nyújtott regionális támogatáson túlmenően juttatnának a Sovello-nak. A kkv-pótlék 9 130 995 EUR összegű támogatásnak felel meg.

(26)

A regionális támogatásokról szóló 1998. évi iránymutatás szerint megengedett a pótlólagos támogatásnyújtás a regionális beruházási támogatásban részesülő kkv-k számára (17). A Sovello kkv-pótlékát a közösségi feladatok német szabályozása alapján jogszerűen megítélt regionális támogatáson felül engedélyezték.

(27)

A vállalkozások kkv-státusát a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (18) (a továbbiakban: kkv-ajánlás) alapján értékelik. Ennek során különösen azt vizsgálják, hogy az érintett vállalkozás átlép-e bizonyos küszöbértékeket (személyzeti létszám, forgalom, mérlegfőösszeg). A vizsgálat során a (főként részesedéseik vagy szavazati jogaik többsége miatt meghatározó befolyással rendelkező) kapcsolt vállalkozások vonatkozó adatait teljes egészükben, a (részesedések vagy szavazati jogok legalább 25 %-ával rendelkező) partnervállalkozások adatait pedig arányosan veszik figyelembe.

(28)

A Bizottság N 426/05 határozatában (lásd fent a (2) preambulumbekezdést) számításba vette a Sovello és az Evergreen vonatkozó adatait, a Q-Cells és a REC adatait azonban nem, mivel ez a két vállalkozás a bejelentés időpontjában és a Bizottság jóváhagyó határozatának elfogadásáig a részesedések vagy szavazati jogok kevesebb mint 25 %-val rendelkezett. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Sovello kkv, és jóváhagyta a bejelentett támogatást.

(29)

A Sovello egy másik bejelentett támogatásának Bizottság általi elbírálása során felfedezett új információk az Evergreen és a Q-Cells közötti, a Sovello alapításáról szóló MJVA1-et érintik, amelyeket az N 426/05 támogatás előzetes vizsgálatakor nem nyújtottak be a Bizottságnak. Ezek az információk arra engednek következtetni, hogy a közös vállalkozásban részes partnerek a Q-Cells részesedését mesterségesen tartották 25 % alatt (24,9 %) annak érdekében, hogy nagyobb (kkv-pótlékot is tartalmazó) támogatási összegre legyenek jogosultak, miközben a Q-Cells-t a közös vállalkozás igazgatóságában a három igazgató egyike képviselte, akinek a szavazata nélkül nem lehetett meghozni a fontos döntéseket. Ennek alapján a Bizottság a 659/1999/EK rendelet 9. cikke szerint felkérte Németországot, hogy foglaljon állást a Bizottság által tervezett hivatalos vizsgálati eljárás megindításával kapcsolatban a 2006. június 7-i határozat lehetséges visszavonását (lásd a (2) preambulumbekezdést) megelőzően.

(30)

2008. április 15-i levelében Németország megküldte a Sovello alapszabályát, a Heads of Agreement-et, valamint az MJVA1, az MJVA2 és a módosított MJVA2 hiteles másolatait. E levelében Németország azt az álláspontot képviselte, hogy a Sovello esetében a bejelentés időpontjában teljesültek a kkv-ajánlásban rögzített küszöbértékek formális követelményei, és hogy a kkv-ajánlás nem rögzít más egyértelműen meghatározott és a gyakorlatban alkalmazandó kritériumokat. Németország álláspontja szerint ezeket a formális követelményeket kell irányadónak tekinteni a vállalkozások kkv-státusának megállapítása során annak érdekében, hogy a Bizottság támogatásellenőrzési politikája megfeleljen a jogbiztonság és a kiszámíthatóság elveinek. Amennyiben a Bizottság már nem tartja megfelelőnek ezeket a formális követelményeket, akkor megközelítését nem az egyes esetek kapcsán kellene megváltoztatnia, hanem az érvényes előírások módosítását kellene fontolóra vennie.

(31)

Németország megjegyezte továbbá, hogy a bejelentés időpontjában nem hallgattak el vagy tartottak vissza tudatosan információkat, és hogy a részesedések eredeti felosztásának (75,1 % az Evergreen és 24,9 % a Q-Cells esetében) gazdasági okai voltak. Németország továbbá kifejtette, hogy a Sovello-t sem kerülték el az újonnan alapított kkv-kra jellemző nehézségek amiatt, hogy a Q-Cells részesedéssel bírt az eredeti közös vállalkozásban.

(32)

A Bizottság azonban azt az álláspontot képviselte, hogy a Sovello ugyan megfelelt a kkv-definíció formális kritériumainak, de a Bizottságnak azt alátámasztó adatok állnak a rendelkezésére, hogy ez csak azért volt lehetséges, mert a Q-Cells részesedését – a kkv-pótlékra való jogosultság érdekében – mesterségesen 25 % alatt tartották, és hogy a Q-Cells befolyása a Sovello-ra valójában nagyobb volt. Ezért jutott a Bizottság arra a következtetésre, hogy figyelembe kell venni annak lehetőségét, hogy a támogatás kedvezményezettjének tulajdonosi szerkezetét a kkv-definíció megkerülése érdekében manipulálták.

(33)

Az új információk kétséget ébresztenek a Bizottságban azt illetően, hogy a Sovello a kkv-ajánlás értelmében ténylegesen kkv-nak minősült-e. Amennyiben nem, a bejelentett és jóváhagyott kkv-pótlék ellentétes az EUMSz-szel.

(34)

A Bizottság, hogy esetlegesen hiányos/nem helytálló információkon alapuló 2006. június 7-i eredeti döntését adott esetben visszavonhassa, illetve ezt az új határozatot elfogadhassa, megindította a 659/1999/EK rendelet 9. cikke szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. A hivatkozott cikk a következőképpen rendelkezik: „A Bizottság, miután lehetőséget biztosított az érintett tagállam számára észrevételeinek benyújtására, (…) határozatát visszavonhatja, amennyiben a határozat az eljárás során szolgáltatott olyan helytelen információn alapult, amely döntő fontosságú volt a határozat meghozatalában. A határozat visszavonása és egy új határozat meghozatala előtt a Bizottság megindítja a 4. cikk (4) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. (…)”.

(35)

A Bizottság nem kapott észrevételt az érdekelt felektől.

(36)

Németország véleménye szerint nem adottak a feltételek az N 426/05 határozat – állótólagos új információk miatti – visszavonásához. Németország szerint a Bizottság részére az N 426/05 ügyben a bejelentéssel kapcsolatban benyújtott információk sem hiányosak, sem helytelenek nem voltak, ezért a 659/1999/EK rendelet 9. cikke nem alkalmazandó. Németország érvei szerint a Bizottságnak tudomása volt arról, hogy a Sovello az Evergreen és a Q-Cells közös vállalkozásként újonnan alapított technológiai vállalkozás volt a napenergia-ágazatban, amely nem lépte túl a kkv-definíció szerinti határértékeket, és amely a kkv-kra jellemző nehézségekkel küzdött. Németország hozzátette, hogy sem az MJVA1, sem a Heads of Agreement nem tartalmazott olyan új információkat, amelyek indokolnák az N 426/05 határozat visszavonását.

(37)

Németország kijelenti, hogy a Bizottság kérésére (2005. december 30-i levél, D/57570) a Sovello-ra vonatkozóan benyújtotta a Bizottság „Egy vállalkozás kkv-ként történő meghatározására vonatkozó információk nyilatkozatmintája” című közleményének (19) (a továbbiakban: a Bizottság nyilatkozatmintáról szóló közleménye) függelékében szereplő nyilatkozatmintát a bejelentés során, és abban feltüntette, hogy az Evergreen a Sovello-val kapcsolatban álló vállalkozás, a Sovello és a Q-Cells azonban függetlenek egymástól. Németország ezzel együtt a Q-Cells esküvel egyenértékű nyilatkozatát is benyújtotta, mely szerint a vállalkozás nem partnervállalkozása a Sovello-nak, és nem is kapcsolódik a Sovello-hoz.

(38)

Németország érvelése szerint sem a német hatóságok sem a Sovello számára nem derült ki a kkv-csoportmentességi rendeletből, a Bizottság nyilatkozatmintáról szóló közleményéből vagy a Bizottság információkéréséből az, hogy be kellett volna nyújtaniuk a közös vállalkozásról szóló szerződést a bejelentés során. Németország álláspontja szerint ezért az adott időpontban általa benyújtott információk teljesek voltak.

(39)

Németország felhívja a figyelmet arra, hogy az 1996. évi korábbi kkv-ajánlás (20) kkv-definíciója határértékeket és egy ún. függetlenségi kritériumot is tartalmazott, míg a jelenleg hatályos kkv-definíció csupán az önálló vállalkozások, partnervállalkozások és a kapcsolt vállalkozások között tesz különbséget. Németország érvei szerint az érvényes kkv-csoportmentességi rendelet – a kkv-definícióval összefüggésben – kötelező érvényű a Bizottságra nézve, és pótlólagos íratlan kritériumok nem korlátozhatják. Sem a Bíróság, sem az Elsőfokú Bíróság nem vizsgált ilyen jellegű kritériumokat az új kkv-definíción alapuló ügyekkel kapcsolatos ítéleteiben.

(40)

Németország vitatja, hogy a Bíróság C-91/01 Olaszország kontra Bizottság ügyben (21) (a továbbiakban: Solar Tech ügy) hozott ítéletében a korábbi kkv-ajánlás alapján megfogalmazott függetlenségi kritériumai olyan ügyekben is alkalmazandók lennének, amelyeket az új kkv-definíció alapján kell megvizsgálni. Németország szerint az ilyen íratlan kritériumok alapján végzett vizsgálat nem egyeztethető össze a kkv-definíció átdolgozásának szándékolt céljával, ami a kkv-csoportmentességi rendelet (8) preambulumbekezdése szerint a következő: „Azon különbségek felszámolása (…), amelyek versenytorzító hatást válthatnak ki, a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos eltérő közösségi és nemzeti kezdeményezések összehangolása, az eljárási kérdések átláthatósága és a jogbiztonság (…) növelése”.

(41)

Németország érvelése szerint a Bizottságnak a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód érdekében a kkv-definíció mindenkori kiigazításait (új, pótlólagos kritériumok bevezetését) közzé kell tennie azelőtt, hogy konkrét esetekben alkalmazná őket. Ezenkívül az európai jogalkotónak bele kellett volna foglalnia az új kkv-definícióba a „kkv-kra jellemző nehézségek” kritériumát is, ha azt alkalmazni akarta volna. Így viszont csak a formális kkv-kritériumok alapján vizsgálható az, hogy egy vállalkozás a kkv-kra jellemző nehézségekkel küzd-e. Németország szerint felesleges továbbá 25 %-os küszöböt megállapítani a partnervállalkozások számára, ha ezt a küszöböt nem alkalmazzák valós kritériumként a gyakorlatban.

(42)

Németország megjegyzi, hogy az új kkv-definíció célja az volt, hogy világosabb, egyértelműbb definíciók alapján egységessé tegye a kkv-k támogatását és annak hatósági és bírósági ellenőrzését. Németország ebből arra következtet, hogy az új kkv-definíció nem ad teret szabad mérlegelésnek vagy íratlan kritériumok alkalmazásának.

(43)

Németország kijelenti továbbá, hogy a Solar Tech ügyben, valamint a Pollmeier Malchow GmbH & Co. KG kontra Bizottság ügyben (22) (az 1996. évi korábbi kkv-ajánlás alapján hozott ítéletek) az érintett vállalkozásoknak sem a részvényesi szerkezete, sem a gazdasági keretfeltételei – amelyeket a Bíróság vizsgált – nem hasonlíthatók a Sovello-éhoz.

(44)

A Solar Tech ügyben a támogatás kedvezményezettje részesedésének csak 20 %-a volt a Permasteelisa konszern (egy nagyvállalkozás) tulajdonában, de a konszern alapítója és többségi tulajdonosa, aki egyben a Solar Tech vezetője is volt, a tőke 46 %-val rendelkezett, a Permasteelisa konszern vezetője és igazgatóságának egyik tagja pedig a tőke 15-15 %-val rendelkezett. E pénzügyi függőségeket, a Permasteelisa részvényeseinek esetleges befolyását, valamint a Permasteelisa-hoz kötődő gazdasági és strukturális kapcsolatokat figyelembe véve a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Solar Tech nem küzd a kkv-kra jellemző nehézségekkel, és következésképpen nem felel meg a függetlenségi kritériumnak. Németország megjegyzi, hogy a Sovello közös vállalkozás két tagja független volt egymástól, és a kisebbségi tulajdonos Q-Cells-nek nem volt nagyobb befolyása a Sovello-ra annál, mint amekkorával egy 24,9 %-os részesedéssel rendelkező üzlettársat (lásd az 5.3. szakaszt).

(45)

A Pollmeier-ügyben a támogatás kedvezményezettje (a Pollmeier) egy közvetett vállalkozáson keresztül egy természetes személy 100 %-os tulajdonában állt. Valamennyi másik, ugyanezen természetes személy által irányított vállalkozás ugyanebben vagy párhuzamos gazdasági ágazatokban tevékenykedett. A Bizottság abból indult ki, hogy a természetes személy tulajdonában lévő összes vállalkozás egyetlen gazdasági egységet képez, ezért összeadta a pénzügyi adatokat és a személyzeti létszámot, melyek így túllépték a kkv-kra vonatkozó küszöbértékeket. Németország felhívja a figyelmet arra, hogy a két üzletfél a Sovello alapításakor független volt egymástól, és üzleti céljuk is különbözött (az Evergreen esetében kutatás-fejlesztés a szolártechnológia terén, a Q-Cells esetében pedig napcellagyártás). A Sovello kkv-kra jellemző nehézségeit így nem ellensúlyozta nagyvállalkozási csoporthoz tartozása.

(46)

Németország szerint a Bizottság túllépte hatáskörét a 2008. június 17-i eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatában (lásd az (5) preambulumbekezdést), amikor nyilvánvalóan abból indult ki, hogy a támogatás kedvezményezettje és a közös vállalkozásban szereplő partnerek automatikusan egy gazdasági egységet alkotnak, ezért a kkv-küszöbértékek kiszámításánál összesíteni kell a közös vállalkozásban szereplő partnerek pénzügyi adatait és személyzeti létszámát.

(47)

Németország szerint a Bizottság ezzel jogtalanul kiemel egy egész vállalkozáscsoportot (a közös vállalkozásokat) a jogilag kötelező kkv-definíció alkalmazása alól, és speciális kkv-kritériumokat alkalmaz erre a vállalkozáscsoportra. Németország vitatja, hogy az 1996. évi kkv-ajánlás vagy az eddigi gyakorlat alapján levezethető lenne az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatából a Bizottság ilyen jellegű jogosultsága.

(48)

Németország tanúsítja, hogy a Sovello a bejelentés időpontjában korlátozott személyzeti létszáma és korlátozott pénzügyi eszközei miatt a beruházási projekt finanszírozása, a termékek piaci értékesítése, valamint az üzlet- és üzemszervezés tekintetében a kkv-kra jellemző nehézségekkel küzdött. Németország elismeri, hogy az Evergreen-nel és a Q-Cells-szel folytatott együttműködés szinergiahatásokkal járt, de vitatja, hogy ezek ellensúlyozni tudták volna a Sovello kkv-kra jellemző nehézségeit.

(49)

Németország szerint a Sovello állami támogatás nélkül nem tudott volna külső finanszírozást találni a thalheimi beruházási projekthez. A Sovello projektjének külső beruházási aránya (8 millió EUR, azaz a teljes beruházás 13 %-a) jellemző a kkv-kra. Németország szerint továbbá a(z) […] megkeresett bank közül csak […] érdeklődött a projekt finanszírozása iránt, és ezek egyike csupán […] EUR forgótőkét és az állami támogatás 50 %-áig terjedő átmeneti finanszírozást akart rendelkezésre bocsátani. Ez a helyzet kkv-kra jellemző, nem nagyvállalkozásokra.

(50)

Németország elismeri, hogy a külső finanszírozásra vonatkozó hitelszerződést csak 2005. november […]-án/-én kötötték meg. A Sovello […] hitelbesorolása és a részvényesek […] finanszírozási részesedése (valamint a Sovello […] pénzügyi helyzete) miatt nem lehetett kedvező hitelfeltételeket elérni. A Sovello nem tudott elegendő biztosítékot felmutatni a hitelhez (mivel a vállalkozás még nem volt a földterület tulajdonosa, még nem szállították le a gépeket és berendezéseket, az épület még építés alatt állt, és még nem áll rendelkezésre raktárkészlet). A társaság tagjai […] tudtak […] biztosítékokat kínálni.

(51)

Németország azt állítja, hogy társasági tagoknak csak nagyon korlátozott mértékű önerő állt rendelkezésére. 2006-ig csak az Evergreen bocsátott rendelkezésre pénzügyi eszközöket a tőkerészesedésén és a tőketartalékon felül. A Q-Cells nem […], hogy ilyen pénzügyi eszközöket bocsásson rendelkezésre, mivel […] erőforrásait […] saját beruházási projektje kötötte le.

(52)

Németország állítása szerint a projekt a kkv-pótlékot is magában foglaló állami támogatás nélkül nem valósulhatott volna meg.

(53)

Németország szerint a Sovello jelentős kereskedelmi kockázatokkal szembesült, mivel a vállalkozásnak először be kellett bizonyítania, hogy kereskedelmi szempontból értékesíthető termékek előállítására lesz képes a String-Ribbon technológiával. Az a tény, hogy a Sovello vételi megállapodást kötött az Evergreen-nel, nem igazán csökkentette ezt a kockázatot, mivel az Evergreen is kkv volt, és nem ismerte a német piacot. A másik társasági tag, a Q-Cells nem rendelkezett tapasztalattal a napmodulok értékesítése terén, mivel kizárólag napelemek előállításával foglalkozott. Ezenkívül a Q-Cells is kkv (23) volt, és erőfeszítéseit saját termelése piaci értékesítésére kellett koncentrálnia.

(54)

Németország szerint a Sovello üzlet- és üzemszervezéssel kapcsolatos költségei magasabbak voltak, mint a nagyvállalkozásoké. A Sovello-nak például […].

(55)

Németország vitatja, hogy a Q-Cells nagyobb befolyást tudott volna gyakorolni a Sovello-ra a bejelentés időpontjában, mint amekkorával a Sovello részesedéseinek 24,9 %-át tulajdonló társasági tag általában rendelkezett volna. Az ilyen részesedés egyáltalán nem ritka a csúcstechnológia ágazatában újonnan alapított vállalkozások hasonló projektjeinél.

(56)

Németország kifejti, hogy a projekt megkezdését az Evergreen kezdeményezte. 10 év alatt az Evergreen több mint […] millió USD-t fektetett a String-Ribbon technológia kifejlesztésébe anélkül, hogy eljutott volna a gazdaságosság szintjére. A 2000-es 20 USD-ről 2003–2004-ben mintegy 2 USD-re esett vissza az Evergreen részvényeinek árfolyama. Az Evergreen-nek meg kellett tartania a lehető legnagyobb ellenőrzést a projekt felett annak érdekében, hogy siker esetén viszonylag magas hozamot biztosíthasson a részvényeseinek, de üzlettársak pénzügyi részvállalása nélkül nem tudott volna elegendő tőkét szerezni. A Q-Cells megfelelő üzlettársnak tűnt, mivel a vállalkozás a pénzügyi eszközein túl a fotovoltaikus ágazat üzemegységeinek építésében szerzett tapasztalatát és a napcella-technológia terén szerzett ismereteit is be tudta hozni a közös vállalkozásba. Németország kifejti továbbá, hogy az Evergreen ezen okok miatt döntött a Q-Cells, mint közös vállalkozásban szereplő partner mellett a […] ellenében, amely ugyan erősebb pénzügyi partner lett volna, de nagyobb befolyási lehetőségeket is szeretett volna.

(57)

Az Evergreen-nel kötött MJVA1 időpontjában a Q-Cells már beruházott egy nagy projektbe a hagyományos napcellák gyártása terén. Ezért tudott a vállalkozás csak korlátozott mértékű befektetést eszközölni más projektekbe. Németország szerint a Q-Cells a Sovello-ban való részesedésével egyrészt ismeretekre akart szert tenni a napelemek, napcellák és napmodulok gyártásának új technológiái terén, másrészt pedig hasznosítani akarta a napcella-előállítóüzemek kialakítása terén szerzett tapasztalatait.

(58)

Ezekből az okokból volt hajlandó a Q-Cells a 24,9 %-os kisebbségi részesedésre. Németország kifejti, hogy ez állt a Q-Cells-nek a CSG Solar AG (24)-ben meglévő, hasonló kisebbségi részesedése (21,19 %) hátterében is. A CSG Solar AG olyan vállalkozás, amely vékonyfilm-technológiával állít elő napmodulokat. A részesedés mértéke nem csak a lehetséges pénzügyi részesedésen, hanem a technológiainputon is alapul.

(59)

Németország hangsúlyozza, hogy a Sovello társasági tagjainak a törzstőkében való részesedése teljes mértékben tükrözte mindkét közös vállalkozásban szereplő partner tényleges szándékait és tényleges befolyását, és a szavazati jogokat is ennek megfelelően osztották el. Ez ténylegesen ahhoz vezetett, hogy az Evergreen – a Q-Cells-szel ellentétben – egyedül is meg tudott hozni fontos üzleti döntéseket.

(60)

Németország megemlíti, hogy bár megegyezés született a Q-Cells részesedésének jövőbeni esetleges emeléséről, de arra csak bizonyos feltételek és a megfelelő pénzügyi eszközök rendelkezésre bocsátása esetén kerülhetett sor. Az MJVA1-ben említett egyik feltétel az volt, hogy a részesedés ilyen emelkedése nem veszélyeztetheti a Sovello-nak nyújtott támogatást. Németország utal arra, hogy az állami támogatás döntő érv volt amellett, hogy a beruházási projektet Németországban, és ne az USA-ban valósítsák meg, és hogy ez nem jelentette a támogatási előírások megsértését. Németország hozzáfűzi, hogy a Q-Cells-nek nem volt befolyása erre a döntésre, és hogy a támogatási előírásokat nem sértették és nem kerülték meg akkor, amikor a közös vállalkozásban szereplő partnerek arra törekedtek, hogy biztosítsák a Sovello finanszírozását.

(61)

Németország álláspontja szerint különbséget kell tenni egy adott időpontban meglévő befolyás és egy olyan lehetséges jövőbeni befolyás között, amely a Q-Cells részesedésének esetleges emelésén alapul. Németország hangsúlyozza, hogy egyáltalán nem volt biztos, hogy a részesedést emelik majd valamikor, és mindkét partner tudta, hogy az emelésre nem kerül sor a közeljövőben, és biztosan nem kerül rá sor addig, amíg az új technológia nem válik be. Az MJVA1-ben említett 50 %-ig való emelésre ténylegesen sosem került sor. Ellenkezőleg, a Q-Cells részesedését a 2005. november 22-i második szerződés (MJVA2) alapján 21 %-ra csökkentették. Németország szerint ez egyértelműen azt mutatja, hogy nem volt semmilyen „automatizmus”, amely igazolná azt a következtetést, hogy már az elején megállapodás született arról, hogy a Q-Cells a Sovello részesedéseinek több mint 24,9 %-val fog rendelkezni.

(62)

Németország kijelenti továbbá, hogy az a tény, hogy a Q-Cells adta a Sovello egyik igazgatóját, csak egy átmeneti szabályozás eredménye volt (2004 decemberétől 2005 áprilisáig), ami nem csökkentette a közös vállalkozás alapításakor a Sovello-ban ugyancsak igazgatóval rendelkező Evergreen befolyási lehetőségeit. Ezenkívül az Evergreen felügyelőbizottsági többségéből adódóan jogosult volt arra, hogy bármelyik igazgatót kinevezze vagy visszahívja.

(63)

Németország vitatja azt, hogy a Heads of Agreement fogalmazása, miszerint a Q-Cells részesedése a Sovello-ban 25 % alatt kell, hogy maradjon annak érdekében, hogy a vállalkozás állami támogatásokra jogosult maradjon Németországban, ahhoz vezetett volna, hogy a Q-Cells befolyási lehetőségei túlmentek volna azon a mértéken, amire a vállalkozás a 24,9 %-os részesedése alapján valójában jogosult lett volna. Németország sokkal inkább azzal érvel, hogy ez a megfogalmazás csupán ugyanazt tükrözi, amit később az MJVA1 is rögzít, vagyis hogy mindkét partner arra törekszik, hogy ne szegje meg az állami támogatás feltételeit. Németország utal továbbá a Heads of Agreement egy további rendelkezésére is, mely szerint a Sovello az Evergreen termelési kapacitásainak nagy részére igényt tartana, és ebből következően az Evergreen belátható időn belül többségi tulajdonnal kell hogy rendelkezzen a Sovello tőkéje felett. Németország megállapítja végül, hogy a Heads of Agreement lényegében a két partner munkájának alapját képezte, és jogilag nem volt kötelező.

(64)

Németország vitatja, hogy a Q-Cells 24,9 %-os részesedésén túlmutató befolyással bírt volna, amire a Sovello-val kötött megállapodások alapján lehetne következtetni. Minden megállapodást a piaci feltételeknek megfelelően kötöttek, és a Q-Cells és a Sovello között nem álltak fent messzebbmenő gazdasági, pénzügyi, szervezeti vagy egyéb kapcsolatok.

(65)

Németország kijelenti végül, hogy a részesedéseknek a Sovello alapítását követő változásai nem az eredeti MJVA1-en alapultak, hanem a REC közös vállalkozásba történő belépésével álltak kapcsolatban, mivel a REC a közös vállalkozás 15 %-os részesedéséért cserébe ellenszolgáltatásként a Sovello nagy mennyiségű szilíciummal való ellátását ígérte (az MJVA2-ben megállapítottak szerint). A REC belépését követően az Evergreen 11,1 %, a Q-Cells pedig 3,9 % részesedésről mondott le. Németország szerint ez bizonyítja a Q-Cells azon szándékát, hogy kisebbségi társasági tag maradjon. Csak később, amikor a REC még nagyobb mennyiségű szilíciumszállítmányokat ígért, és miután biztossá vált a Sovello1 technológiai sikere, egyenlítődött ki a három tag részesedése 33,3-33,3 %-on (az MJVA2 2006. szeptember 29-i módosítása, amely 2006. december 19-től vált hatályossá).

(66)

Németország kijelenti, hogy a Q-Cells-nek a közös vállalkozásban gyakorolt döntési jogkörei nem egyedülállóak a Sovello-hoz hasonló fiatal technológiai közös vállalkozások esetében, és megegyezik azokkal, amelyekkel a kisebbségi részesedésű kockázatitőke-befektetők általában rendelkeznek. A Q-Cells befolyása nem mutat túl a kisebbségi tulajdonnal rendelkező társasági tagokén. A vállalkozás a tőke 24,9 %-án túl a napcellakészítéssel kapcsolatos ismereteit is bevitte a vállalkozásba, és ezért bizonyos mértékű befolyást kért a közös vállalkozási együttműködésről szóló szerződésekkel összefüggő döntésekben. Németország kijelenti, hogy szükség volt a bizonyos üzleti döntésekre való befolyás jogára a Q-Cells védelmében, mivel ellenkező esetben nem lett volna kizárt, hogy az Evergreen a Sovello vezetésére gyakorolt befolyását elsősorban saját érdekeinek érvényesítésére használta volna. Általános gyakorlat továbbá, hogy lehetővé teszik a kisebbségi tagok részére, hogy egy tagot küldjenek a felügyelőbizottságba.

(67)

Annak az érvnek az alátámasztására, hogy a Q-Cells részesedését nem azzal a szándékkal határozták meg 24,9 %-ban, hogy a Sovello kkv-pótlékot kaphasson, Németország a német társasági jogra hivatkozik. Először is a Q-Cells befolyása megfelel a kisebbségi tulajdonnal rendelkező társasági tagok védelmére vonatkozó előírásoknak. Ezzel kapcsolatban Németország a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény (GmbH-Gesetz) 50., 61. és 66. paragrafusára hivatkozik. Ezek a paragrafusok a GmbH-k (kft-k) 10 %-kal rendelkező társasági tagjai számára bizonyos kisebbségi jogokat biztosítanak, így például a taggyűlés összehívásával és a határozathozatallal, valamint a társaság megszüntetésével stb. összefüggő jogokat. Németország szerint a Q-Cells befolyása nem mutat túl azon, amit a törzstőke legalább 10 %-val rendelkező kisebbségi tagokat a német társasági jog alapján megilleti. Németország azt a tényt hozza fel a Q-Cells messzemenő együttdöntési jogkörének további okaként, hogy a Q-Cells a 24,9 %-os részesedésével nem érte el a törvény által előírt blokkoló kisebbséghez szükséges több mint 25 %-t. Ezért a törvény által biztosított védelem hiányában a Q-Cells megfelelő együttdöntési jogosultságait a szerződések biztosították.

(68)

Németország kifogást emel azon jogalapok ellen, amelyek alapján a Bizottság megkezdte az eljárást, és kijelenti, hogy a bejelentés időpontjában teljes és helyes információkat nyújtott be, és ennélfogva a 659/1999/EK rendelet 9. cikke nem alkalmazható. Németország kijelenti továbbá, hogy a Bizottság csak a kkv-definíció formális kritériumai alapján értékelheti egy vállalkozás kkv-státusát (személyi létszám és pénzügyi küszöbértékek), és nem hivatkozhat pótlólagos „íratlan kritériumokra” annak megállapítása során, hogy egy vállalkozás a kkv-kra jellemző nehézségekkel szembesül-e. Németország vitatja, hogy a Sovello-nak a támogatási előírások megsértésével ítéltek volna meg kkv-pótlékot, és kijelenti, hogy a Bizottság esetleges manipulációra vonatkozó feltevései nem megalapozottak.

(69)

Németország szerint a bejelentés időpontjában a Sovello megfelelt a kkv-definíció kritériumainak: a Q-Cells csak 24,9 %-os kisebbségi részesedéssel rendelkezett a Sovello-ban, és a kkv-definíció értelmében nem volt a Sovello-nak sem partnervállalkozása, sem kapcsolt vállalkozása. Ezért a kkv-küszöbértékek számításánál nem szabad figyelembe venni a Q-Cells adatait. Németország vitatja, hogy a bejelentés időpontjában a Q-Cells nagyobb befolyást gyakorolt volna a Sovello-ra annál, mint amekkorát a Sovello részesedéseinek 24,9 %-t tulajdonló bármely beruházó gyakorolt volna. Ezenkívül Németország azt az álláspontot képviseli, hogy a Sovello mindenképpen a kkv-kra jellemző nehézségekkel küzdött, és hogy a beruházási projekt a kkv-pótlékra is kiterjedő állami támogatás nélkül nem valósult volna meg.

(70)

2006. június 7-én engedélyezte a Bizottság a Sovello részére (egy regionális támogatás kiegészítéseként nyújtott) a 15 %-os bruttó támogatástartalmú kkv-pótlékot. A Bizottság később olyan adatokat talált, melyek szerint lehetséges, hogy ez az első döntés olyan nem helytálló információkon alapult, amelyeket az eredeti bejelentés során nyújtottak be; mivel ezek az információk adott esetben döntő fontosságúak lehettek a vizsgálat végeredménye szempontjából, a Bizottság 2008. június 17-én úgy határozott, hogy a szóban forgó támogatással kapcsolatban megindítja az EUMSz. 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást az N 426/05 korábbi határozatának visszavonása és új határozat elfogadása céljából. (A Lisszaboni Szerződés 2009. december elsejei hatálybalépése óta a Bizottság által újonnan elfogadott jogi aktusokat a német nyelvi változatban már nem az „Entscheidung”, hanem a „Beschluss” szóval jelölik.)

(71)

Németország 2005. augusztus 29-i (2005. szeptember 1-jén nyilvántartásba vett) levelében jelentette be a Sovello részére nyújtott kkv-pótlékot.

(72)

A Sovello kkv-pótlékát 2005. április 21-én ítélték oda (a Bizottság engedélyének függvényében) a közösségi feladatok német szabályozása alapján jogszerűen megítélt regionális támogatáson felül. Ez a szabályozás kifejezetten rendelkezik (25) arról, hogy Németországnak minden olyan kkv-pótlékot egyenként be kell jelentenie, amely meghaladja a kkv-csoportmentességi rendeletben rögzített, egyedi támogatásokra vonatkozó bejelentési küszöböt. A bejelentés időpontjában hatályos kkv-csoportmentességi rendelet szerint a kkv-k részére nyújtott beruházási támogatások az EU egész területén engedélyezettek a középvállalkozások esetében 7,5 %-os nettó támogatástartalomig, a kisvállalkozások esetében pedig 15 % nettó támogatástartalomig. Ha a támogatás nyújtására támogatott területen kerül sor, a kkv-csoportmentességi rendelet szerint a regionális támogatásokra vonatkozó 1998. évi iránymutatás szerint engedélyezett összeg pótlólagos kkv-bónusszal is kiegészíthető. A kkv-csoportmentességi rendelet azonban nem engedélyezi ezt olyan projektek esetén, ahol a támogatható kiadások meghaladják a 25 millió EUR-t, illetve az olyan projektek esetén, amelyek részére több mint bruttó 15 millió EUR támogatást nyújtottak. Az ilyen támogatásokat egyedileg kell bejelenteni.

(73)

Annak vizsgálata során, hogy egy vállalkozás kkv-nak minősül-e, a Bizottság a kkv-ajánlást alkalmazza.

(74)

A 659/1999/EK rendelet 9. cikke megállapítja: „A Bizottság, miután lehetőséget biztosított az érintett tagállam számára észrevételeinek benyújtására, (…) határozatát visszavonhatja, amennyiben a határozat az eljárás során szolgáltatott olyan helytelen információn alapult, amely döntő fontosságú volt a határozat meghozatalában. A határozat visszavonása és egy új határozat meghozatala előtt a Bizottság megindítja a 4. cikk (4) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. (…)”.

(75)

Németország tagadja, hogy az előzetes vizsgálat bármelyik időpontjában nem helytálló illetve nem teljes információt nyújtott volna be, mivel a) benyújtotta a nyilatkozatmintáról szóló bizottsági közlemény szerint előírt összes információt, valamint mivel b) a Bizottság ajánlásában előírt egyik vonatkozó vizsgálat és rendelkezés sem követelte meg a közös vállalkozás szerkezeti felépítésére vonatkozó kiegészítő információk, illetve a vállalkozás alapszabályának benyújtását.

(76)

A nyilatkozatmintáról szóló bizottsági közlemény ugyanakkor nem írja elő kötelező jelleggel a nyilatkozatminta alkalmazását, hanem azt alapvetően mintának szánja, és ezek a nyilatkozatok nem érintik a tagállami és uniós jog szerint végrehajtott vizsgálatokat. Az előzetes vizsgálat során a Bizottság felszólította Németországot, hogy nyújtsa be vagy a Q-Cells esküvel egyenértékű nyilatkozatát arról, hogy ez a társasági tag nem teljesíti a kkv-ajánláshoz csatolt függelék (26) 3. cikke (3) bekezdésének a)–d) pontjában szereplő egyik kritériumot sem, vagy – amennyiben ez nem lehetséges – nyújtsa be a Sovello alapszabályának másolatát. 2005. október 28-án Németország benyújtotta a Q-Cells erre vonatkozó, esküvel egyenértékű nyilatkozatát. Mivel a közös vállalkozásban szereplő harmadik partner (REC) felvétele miatt megváltozott a Sovello bejelentett támogatásának előzetes vizsgálatakor fennálló tagi struktúrája, Németország (2006. április 4-én) esküvel egyenértékű nyilatkozatot nyújtott be ettől az új tagtól is. Az N 426/05 határozatot e Németország által benyújtott információkon alapuló előzetes vizsgálat alapján hozták meg.

(77)

A Bizottságnak meg kellett vizsgálnia, hogy a támogatás kedvezményezettje kkv-e. Ha az előzetes vizsgálat időpontjában voltak olyan dokumentumok, amelyekben kifejezetten le volt írva, hogy a közös vállalkozás tagi szerkezetét úgy határozták meg, hogy teljesüljenek a kkv-definíció kritériumai, vagy amelyekből egyértelműen kiderül annak szándéka, hogy megváltoztassák a társaság szerkezetét, amint biztosított a kkv-pótlék, akkor nem lehet azzal érvelni, hogy az érintett közös vállalkozás kkv-státusának vizsgálatához ezek az információk nem voltak legalábbis relevánsak, illetve nem voltak döntő fontosságúak a határozat szempontjából.

(78)

Mivel a Bizottságnak nem küldték meg ezeket a dokumentumokat (Heads of Agreement, alapszabály, MJVA1 és MJVA2), a Bizottság ismeretei hiányosak voltak abban az időpontban a tényleges helyzetről, ezért a Sovello-nak nyújtandó kkv-pótlékra vonatkozó jóváhagyó határozat hiányos, ezáltal nem helytálló információkon alapult.

(79)

A Bizottság álláspontja szerint Németországnak be kellett volna nyújtania az adott időpontban rendelkezésre álló összes, az N 426/05 ügyben hozott határozat szempontjából releváns információt. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Németország által benyújtott információk hiányosak, vagyis nem helytállóak voltak. Következésképpen a 659/1999/EK rendelet objektív eljárásról rendelkező 9. cikke alkalmazandó, miszerint a Bizottság visszavonhatja téves határozatait.

(80)

A német jog szerint Németország kötelessége volt annak ellenőrzése, hogy nem kerülik-e meg a kkv-definíciót. A német szabályozás (27) szerint, melynek alapján a kkv-pótlékot megítélték, az olyan esetekben, amikor ténylegesen nagyvállalkozások kezében van az irányítás, valamint olyan gazdasági egységek esetében, amelyek gazdasági szempontból nem tekinthetők kkv-nak, még a kkv-definíció formális kritériumainak teljesülése esetén is kifejezetten kizárt a kkv-státus.

(81)

Németország szerint, mivel a kkv-ajánlás a formális küszöbérték-kritériumokon kívül nem tartalmaz más egyértelműen meghatározott kritériumot, a Bizottság támogatási politikájának jogbiztonsága és kiszámíthatósága érdekében e formális kritériumoknak kell irányadónak lenniük a vállalkozások kkv-státusának vizsgálata során. Németország továbbá úgy érvel, hogy esetleges további kritériumokat csak a kkv-definíció kiigazításának keretében lehet bevezetni, és nem egyedi esetekben.

(82)

A partnervállalkozások meghatározásakor a bizottsági ajánlás valóban nem tartalmaz más kritériumot, mint a tőke illetve a szavazati jogok 25 %-nak küszöbértékét. Nem tartalmazza e kritériumok megkerülésének kimondott tiltását sem. A támogatások ellenőrzésénél azonban a Bizottság rendelkezik bizonyos mérlegelési mozgástérrel annak érdekében, hogy védhesse a belső piacot az indokolatlan versenytorzulástól.

(83)

A Bizottság egyetért azzal, hogy a támogatási előírások alkalmazásánál jogbiztonságra és átláthatóságra van szükség. Ezért azokat a vizsgálatokat, amelyek túlmennek a formális kritériumok alkalmazásán, mindenképpen azokra a ritka kivételekre kell korlátozni, amelyekben egyértelműen a kritériumok megkerüléséből lehet kiindulni.

(84)

A Bizottság azonban nem alkalmaz a kkv-definíció mellett „pótlólagos kritériumokat”, hanem csupán a tisztán formális elemzésen terjeszkedik túl, aminek lehetségesnek kell lennie, ha a Bizottságnak a kkv-csoportmentességi rendelet 6. cikke alapján egyedi támogatásról kell döntenie. A Bizottság ily módon biztosítja azt, hogy csak az igazi kkv-k kapjanak kkv-pótlékot, melyek méretükből kifolyólag valóban nehézségekkel szembesülnek, és olyan vállalkozások ne, amelyek kapcsolt vállalkozások és/vagy partnervállalkozások révén olyan pénzügyi eszközökkel és támogatással rendelkeznek, ami nem áll a hasonló méretű versenytársak rendelkezésére. Azt biztosítandó, hogy csak valódi kkv-k jöjjenek tekintetbe, módot kell találni arra, hogy kizárják azokat a jogi képződményeket, amelyek segítségével megkerülhető a kkv-definíció. Ez összhangban áll a Solar Tech ügyben és a Pollmeier-ügyben hozott ítélettel (lásd fent a 20. és 21. lábjegyzetet), melyekben az Európai Unió Bírósága jóváhagyta a Bizottság azon döntéseit, hogy nem hagyja jóvá a kkv-pótlékot azokban az esetekben, amikor a kkv-definíció megkerülésének esete áll fenn. A kkv-definícióban implicit módon benne foglaltatik az, hogy a definíció nem alkalmazható akkor, ha ilyen kockázat áll fenn, és a kritériumokat csupán formálisan tartják be.

(85)

Németország azon érvelése nem helytálló ezért, hogy a Sovello esete különbözik a Solar Tech és a Pollmeier ügyektől, és hogy az ítéletek az 1996. évi kkv-ajánláson alapulnak, ami miatt nem lennének átvihetők a jelenlegi kkv-ajánlásra. Az 1996. évi kkv-ajánlás partnervállalkozásokra vonatkozó legfontosabb kritériumait (a tőkerészesedés, illetve a szavazati jogok legalább 25 %-a) a 2003/361/EK kkv-ajánlás megtartotta és csupán pontosította. Mivel azonban mindig fennáll a veszélye annak, hogy a legátfogóbb és legprecízebb kritériumokat is megkerülik, minden esetben lehetséges kell hogy legyen az érvényes kkv-definíciók megkerülési kísérleteinek megakadályozása. Ebben a szellemben a Bíróság is egy elég általános alapelvet erősített meg: a megkerülés tilalmát.

(86)

A vállalkozás dokumentumai (Heads of Agreement, a Sovello 2005. január 13-i alapszabálya és az MJVA1) egyértelműen arra utalnak, hogy a vállalkozás eredeti szerkezetét szándékosan azzal a céllal alakították ki, hogy jogosult legyen a kkv-pótlékra. A Heads of Agreement 5. pontja ezt illetően teljesen egyértelműen fogalmaz:

„The Parties understand that, in order to qualify for maximum grants, it is in the interest of JVCo that Q restricts its equity portion of JVCo until such time that either E or JVCo are no longer categorised as »small or medium enterprises« under the rules for investment grants etc., or that this restriction becomes null and void. As such, Q’s ownership of JVCo must be less than 25 % in order to qualify for certain German government subsidies.” [A lehető legnagyobb támogatás elérése érdekében a Felek egyetértenek abban, a JVCo érdekében áll, hogy a Q mindaddig korlátozza részesedését a JVCo-ban, amíg a beruházási támogatások előírásai stb. szerint E vagy a JVCo már nem minősül „kis- vagy középvállalkozásnak”, vagy ez a korlátozás érvényét veszti. Ennek megfelelően a Q részesedése a JVCo-ban 25 %-nál kevesebb kell legyen annak érdekében, hogy bizonyos német állami támogatásokat igénybe lehessen venni.] (28) (a Bizottság kiemelése)

(87)

Ezt az egyértelmű szándékot az MJVA1 2.5. cikkének c) pontja is megerősíti:

„The Parties shall use reasonable best efforts to obtain the Government Investment Grant Approval as soon as reasonably practicable following the Closing Date, including, but not limited to, making changes to the overall structure of the joint venture, this Agreement, the shareholdings in VentureCo, the Articles of Association and the Concurrent Agreements in order to ensure that the maximum amount of Government Investment Grants available for small and medium size enterprises will be secured by VentureCo; and to obtain the funds necessary to fund to VentureCo the amounts specified in Section 2.4 (b) and 2.4 (c) when due.” [A Felek minden ésszerű erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy a határidő lejártát követően a lehető legkorábban megkapják az állami beruházási támogatások jóváhagyását; ebbe többek közt beletartozik a közös vállalkozás szerkezetének, e szerződésnek, a VentureCo-ban fennálló részesedéseknek, az alapszabálynak és a többi vonatkozó megállapodásnak az átalakítása annak biztosítása érdekében, hogy a VentureCo a kis és középvállalkozásoknak járó lehető legnagyobb összegű állami támogatásokat vehesse igénybe; valamint az, hogy a VentureCo a finanszírozásához szükséges eszközöket esedékességkor megkapja a 2.4. szakasz b) és c) pontjának megfelelően.] (a Bizottság kiemelése)

(88)

Több elem is utal arra, hogy az Evergreen és a Q-Cells szándéka kezdettől fogva az volt, hogy mindkét fél ugyanazokkal a jogokkal rendelkezzen, amint biztosított a kkv-pótlék:

(89)

A Bizottság véleménye szerint az alapszabály, a Heads of Agreement és az MJVA1 a Q-Cells-nek olyan befolyási lehetőséget biztosít a Sovello üzleti döntéseire, amelyek túlmutatnak azon, amit egy 24,9 % részesedésű kisebbségi tag az általános társasági jog szerint élvezne (a közös vállalkozási szerződésekben azonban ez nem feltétlenül rendkívüli). A Heads of Agreement szerint:

„The Governance of JVCo will generally be structured and balanced to take into account each Party’s relative economic interest in JVCo and the fact that E needs initially to have a higher degree of control of JVCo as a result of the materiality of the operations of JVCo relative to E’s operations on a consolidated basis. At the same time, the JVCo governance structure will include provisions that ensure that both E and Q have a shared voice in major actions of JVCo.” [A JVCo irányítását általában úgy strukturálják és osztják fel, hogy figyelembe veszik a JVCo partnereinek mindenkori gazdasági érdekeit és azt a tényt, hogy E eleinte nagyobb mértékű irányítást kell hogy tudjon gyakorolni a JVCo-ra, mivel konszolidált alapon a JVCo üzleti tevékenysége döntő jelentőségű az E üzleti tevékenységére. Ugyanakkor a JVCo irányítási szerkezetét olyan feltételek fogják meghatározni, amelyek garantálják, hogy az E és a Q egyaránt részt vegyen a JVCo fontos üzleti döntéseiben.] (a Bizottság kiemelése)

(90)

A Heads of Agreement úgy szól továbbá, hogy a felek megállapodnak abban, hogy közösen meghatározott módon rögzítik, hogy bizonyos fontos üzleti döntésekhez mindkét fél jóváhagyására szükség van.

(91)

A Sovello eredeti alapszabálya a következőkről rendelkezik:

(92)

Mivel tehát a Q-Cells lényeges döntési jogkörökkel rendelkezik, nem helytálló Németország azon érve, hogy az Evergreen-nek érdekei védelmében volt szüksége több mint 75 %-os részesedésre (és hogy a Q-Cells 24,9 %-os részesedése a megkerüléstől különböző törekvésekre vezethető vissza). A Bizottság tudomásul veszi, hogy az Evergreen először ténylegesen a Sovello többségi tulajdonának megszerzésére törekedett (lásd a Heads of Agreement 5. pontját: „E will be required to own a majority interest in the equity of JVCo in the near term” [E-nek belátható időn belül a JVCo törzstőkéjének többségi tulajdonosává kell válnia]), de ez a többség más százalékos felosztás mellett (51 % és 75 % között) is megvalósult volna.

(93)

Az Evergreen 2004. évi éves jelentése is igazolja azt, hogy a Q-Cells befolyást tudott gyakorolni a stratégiai döntésekre:

„the strategic partnership is highly dependent on Q-Cells’s expertise” [a stratégia partnerség nagy részben a Q-Cells know-how-jától függ], (a Bizottság kiemelése)

valamint

„although initially a minority shareholder in the strategic partnership, Q-Cells will have the ability to influence the strategic direction of the strategic partnership and other material decisions of the strategic partnership; as a result, we may be unable to take certain actions that we believe would be in our best interests, which, given the expected materiality of the strategic partnership to our combined operations, could significantly harm our business; further, we may be liable to third parties for the material decisions and actions of Q-Cells in the strategic partnership, which actions may harm the strategic partnership and our business.” [a Q-Cells kezdeti kisebbségi tagi helyzete ellenére a stratégia partnerségben a Q-Cells befolyást gyakorolhat a stratégiai partnerség stratégiai célkitűzéseire és a stratégiai partnerség egyéb jelentős döntéseire; ennek következtében adott esetben nem fogunk tudni meghozni bizonyos döntéseket, amelyek nézeteink szerint saját érdekünkben állnának, ami a stratégiai partnerség közös tevékenységünkre gyakorolt várható jelentőségét tekintve nagyon ártalmas lehet; Ezenkívül harmadik felekkel szemben felelősek lehetünk a Q-Cells stratégiai partnerség keretében meghozott fontos döntéseiért és intézkedéseiért, és a Q-Cells intézkedései árthatnak a stratégiai partnerségnek és saját üzleti tevékenységünknek.] (a Bizottság kiemelése).

(94)

A Heads of Agreement következő kivonatai azt mutatják, hogy a Q-Cells szerepe a Sovello-ban meghatározó volt a közös vállalkozás üzemképessége szempontjából:

(95)

Az MJVA1-ben is felsorolnak számos olyan szolgáltatást, amelyet a Sovello számára nyújthatnak (a két partner: a Q-Cells és az Evergreen): általános tanácsadás irányítási kérdésekben, segítségnyújtás az állami beruházási támogatások igényléséhez, segítségnyújtás a németországi engedélyek igényléséhez, segítségnyújtás a német irányítási személyzet kiválasztásához és alkalmazásához, segítségnyújtás adózási kérdésekben, tanácsadás az üzleti és üzemi szerkezetet illetően, tanácsadás és támogatás a tőke előteremtéséhez, a partnerek beszállítóinak közvetítése, a partnerek technológiaátadásával kapcsolatos tanácsadás, technológiai támogatás, támogatás a helyi infrastruktúra és humánerőforrás megszerzéséhez, valamint a munkatársak alkalmazásához (az MJVA1 9.9 cikke). Ezek a dokumentumok rögzítik ugyan, hogy ezeket a szolgáltatásokat piaci áron vagy költség plusz alapon nyújtják, mindez mégis a Sovello és a Q-Cells közötti szoros kapcsolatot mutatja.

(96)

A partnerek 2005. január 24-i sajtóközleménye szerint „a tervezett létesítményt előre láthatólag a Q-Cells meglévő napcella-gyáraihoz közeli telken építik majd fel, és azáltal jelentős szinergiákat élvezhet majd a Q-Cells tevékenységeivel.”

(97)

Ezen felül a Q-Cells azért szerezte meg az „üres céget”, hogy megalapítsa a Sovello-t, és e vállalkozás vezetőségét a Q-Cells elnöke és pénzügyi vezetője alkotta úgy, hogy a Q-Cells ügyvezetőjének cégjegyzési jogköre volt.

(98)

A Q-Cells adta a Sovello egyik vezetőjét, és Németország érvével ellentétben, miszerint ez csak ideiglenes helyzet volt és az Evergreen is egy vezetőt adott, ez éppen azt támasztja alá, hogy a Q-Cells és a Sovello közötti kapcsolatok legalábbis a közös vállalkozás kezdetén nagyon szorosak voltak.

(99)

Németország szerint az Evergreen más potenciális közös vállalkozási partnerekkel is tárgyalt több mint 75 %-os részesedésből kiindulva, de erről semmilyen írásos bizonyítékot nem nyújtott be. Németország ugyan felajánlotta néhány levelében, hogy benyújtja az Evergreen és a Q-Cells képviselőinek esküvel egyenértékű nyilatkozatát a 24,9 %-os részesedés indokairól, ezek benyújtására azonban végül nem került sor.

(100)

Ezekből az okokból nem tudja elfogadni a Bizottság azt az érvet, hogy a Q-Cells 24,9 %-os részesedése a német társasági jogi alkalmazásának szükségszerű következménye és nem a kkv-pótlék biztosítására irányuló szándéknak az eredménye.

(101)

A Bizottságot nem győzte meg Németország azon érve, hogy az MJVA1-ben a Q-Cells számára rögzített lehetőség a részesedésének 50 %-ra emeléséről nem csak attól függött, hogy megmarad-e az állami támogatás, hanem a két partner arra vonatkozó döntésétől is, hogy a gazdasági sikeresség függvényében kiépítsék a Sovello1 termelési kapacitásait, mert az MJVA1 3. cikke (6) bekezdésének c) pontja a következőképpen hangzik:

„Pótlólagos finanszírozás. Amennyiben a VentureCo kapacitásbővítésre való tekintettel vagy más összefüggésben az E-től és a Q-tól írásban az »Aggregate Equity Funding«-ot (összes saját tőke) és az »Alternative Funding«-ot (további tőke) meghaladó pótlólagos finanszírozást (a továbbiakban: pótlólagos finanszírozás) kér, és amennyiben a társasági tagok jóváhagyják az ennek megfelelő tőkeemelést a társasági szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével (pótlólagos finanszírozás igénylése), a következő alkalmazandó:

(102)

A vállalkozás különböző dokumentumainak gondos vizsgálatát követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Sovello formális tulajdoni és döntéshozatali szerkezetét – beleértve a Q-Cells 24,9 %-os részesedését és a Q-Cells jelentős befolyását a Sovello döntéshozatalára – az eredeti bejelentés időpontjában ténylegesen szándékosan és alapvetően azért határozták meg ilyen módon, hogy a Sovello kkv-pótlékot kaphasson, miközben a két stratégiai partner célja kezdettől fogva az volt, hogy egyenjogú partnerséget hozzanak létre, amint megkapták a kkv-pótlékot.

(103)

Németország szerint továbbá a Q-Cells részesedése a német társasági jogon alapul. Részleteiben úgy érvelt Németország, hogy a Sovello közös vállalkozás sikeres fejlődése olyan fontos volt az Evergreen gazdasági eredményei szempontjából, hogy az Evergreen a lehető legnagyobb mértékű döntési jogkörre és befolyásra törekedett a Sovello-ban, és a Sovello fejlődésének első szakaszában ezért nem fogadta el, hogy a törzstőke és a szavazati jogok legfeljebb 75 %-ával rendelkezzen. Ezt az érvet csak úgy lehet értelmezni, hogy az Evergreen nem volt hajlandó a részesedések és a szavazati jogok 25 %-át vagy többet átengedni a Q-Cells-nek.

(104)

Ennek az érvelésnek a megvizsgálása érdekében, és hogy hihetőségét meg tudja ítélni, a Bizottság elemezte a német GmbH-törvény rendelkezéseit, azaz az alkalmazandó nemzeti jogot, mivel a Sovello AG (rt) annak idején EverQ GmbH-ként (kft) működött, és a kft-törvény vonatkozott rá.

(105)

A német kft-törvény különösen 50., 61., 66. és 53. paragrafusa rögzít bizonyos törvényi kisebbségi jogokat. Az 50., 61. és 66. paragrafus foglalkozik a szavazati jogok több mint 10 %-val rendelkező tagokat megillető jogokról, és így nem releváns e vizsgálat szempontjából, mivel a Q-Cells rendelkezik ilyen részesedéssel. Csak az 53. paragrafus rendelkezik olyan kisebbségi jogról, amely a Q-Cells-t 24,9 %-os részesedésére tekintettel a törvény alapján nem illeti meg. A kft-törvény 53. paragrafusa szerint a szavazati jogok több mint 25 %-val rendelkező kisebbségi tagok blokkolhatják a társasági szerződés módosítását. Következésképpen az Evergreen, mint a szavazati jogok több mint 75 %-ának tulajdonosa, rendelkezik a törvény értelmében az összes fontos üzleti döntés meghozatalának jogával, köztük a társasági szerződés módosításáéval is. Amennyiben az alapszabály és az MJVA1 döntési jogkörökre vonatkozó rendelkezései nem biztosítanának pótlólagos döntési jogköröket a Q-Cells részére, akkor lenne helytálló Németország azon érvelése, hogy az Evergreen-nek 75 %-nál nagyobb részesedésre volt szüksége, és akkor lenne igazolható a Q-Cells 24,9 %-os részesedése a törvényben biztosított jogok szigorú alkalmazásának következtében. Ebben az esetben nem kellene abból kiindulni, hogy ez a részesedés a kkv-definíció megkerülését célzó mesterséges vállalkozási szerkezetet tükröz.

(106)

A német társasági jog szerint és a törvényi rendelkezések betartásától függetlenül ugyanakkor szerződési szabadság van, és a vállalkozások alapszabálya adott esetben olyan védő rendelkezéseket is tartalmazhat, amelyek túlmutatnak a törvény által biztosított védő rendelkezéseken.

(107)

Pontosan ez a helyzet a Sovello esetében, mivel a partnerek rögzítették az alapszabályban, hogy minden fontos döntéshez és különösen az alapszabály módosításához mindkét partner beleegyezésére szükség van. amenynyiben – mint ebben az esetben is – egyhangúságról állapodtak meg, nem érvényes a fent említett szabály, mivel az csak védi a kisebbségi tag jogait, és nem korlátozza. Másrészt magától értetődő, hogy a partnereknek teljes mértékben lehetősége lett volna ugyanezt a rendelkezést az alapszabályba is felvenni, ha a Q-Cells-nek nem 24,9 %-os, hanem más mértékű részesedést szerettek volna meghatározni. Ezért nem helytálló ebben az esetben a kisebbségi tagok vétójogára vonatkozó érvelés. A Németország által felsorakoztatott érvek tehát ellentmondanak egymásnak; jelentéktelen, hogy egy több mint 75 %-os részesedésű többségi tag törvény által biztosított jogokkal rendelkezik, ha a többségi részesedés alapján neki járó jelentős döntési jogköröket szerződéses úton korlátozták. A fenti fejtegetések alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a német társasági jog alapján nincs ok a 24,9 %-os részesedés megállapítására. Az, hogy a Q-Cells részesedését a REC közös vállalkozásba való beszállását követően átmenetileg csökkentették, és ezt a csökkentést a kkv-pótlék Bizottság általi eredeti jóváhagyását követően csak további három hónapra fenntartották, nem változtat semmit ezen a vizsgálati eredményen.

(108)

Németország kijelentette, hogy 2005 novemberében (a REC 15 % részesedés megszerzéséből következő beszállásával) – és így a kkv-pótlékról szóló N 426/05 határozat elfogadását megelőzően – először hatályon kívül helyezték az MJVA1-et és az MJVA2-vel váltották fel, másodszor pedig 21 %-ra csökkentették a Q-Cells részesedését.

(109)

Általában véve a Bizottság a bejelentés időpontjában fennálló tényekre alapozva vizsgálja az eseteket, amenynyiben a tagállam nem módosítja kifejezetten a bejelentést. Abban az esetben, ha egy vállalkozás már az első bejelentés időpontjában sem minősül kkv-nak (annak ellenére, hogy a kkv-küszöbértékeket formálisan teljesíti), és ha fennáll a kkv-definíció megkerülésének lehetősége, a Bizottság különös figyelmet fordít azokra a későbbi változásokra is, amelyekről az eredeti bejelentést követően értesült. Ebben az esetben a vállalkozás tagi szerkezetének azon változásai, amelyekről a Bizottság az eredeti bejelentés időpontját követően értesült, nem változtatnak semmit a jogi értékelésen. Annak feltételezett szándéka, hogy a Q-Cells részesedését mesterségesen tartották 25 % alatt, nem változott a vállalkozás szerkezetének későbbi (a kkv-pótlékról szóló N 426/05 határozatot megelőző) módosításával, és az MJVA2 is megtartja a Q-Cells erős befolyását a Sovello közös vállalkozásra.

(110)

Az a tény, hogy Q-Cells befolyása az eredeti közös vállalkozásban túlmutat a 24,9 %-os részesedésén, megerősíti az MJVA2 is, amely úgy rendelkezik, hogy amennyiben a támogatások egy részét vissza kell fizetni, a három partnernek kölcsönt nyújt a Sovello részére a visszafizetendő összeg erejéig, úgy, hogy a REC részesedése arányának megfelelő százalékban járul hozzá a kölcsönhöz, a kölcsön fennmaradó összegén viszont az Evergreen és a Q-Cells egyenlő arányban osztozik.

(111)

A REC belépését követő szabályokat az MJVA2 rögzíti. Az MJVA2 úgy rendelkezik, hogy pótlólagos finanszírozásra vonatkozó kérelem esetén – vonatkozzon az akár kapacitásbővítésre, akár más indokra – a Q-Cells az Evergreen részesedésével megegyező mértékig növelheti részesedését (3.5. cikk c) pont). Feltéve, hogy […]-ig megkötésre kerül egy további szilíciumszállításra vonatkozó szerződés, a REC 21 %-ra növelheti részesedését 6 % részesedés Evergreen-től történő átvételével (3.4. cikk). Pótlólagos finanszírozásra vonatkozó kérelem és szintén egy további szilíciumszállítási szerződés függvényében a REC 33,3 %-ra, és ezzel az Evergreen és a Q-Cells részesedésével egyenlő szintre növelheti részesedését a Sovello-ban (3.5. cikk d) pont). A termelési kapacitások kiépítésére vonatkozó vállalkozáson belüli döntést 2006 júniusának végén hozták meg. A három partner egyenlő arányú részesedéséről a Bizottság kkv-pótlékot jóvá hagyó eredeti döntését követően mintegy három hónappal állapodtak meg, amikor a Q-Cells és a REC 33,3 %-ra növelték a részesedésüket (módosított MJVA2).

(112)

Az igazgatók kinevezésére és a felügyelőbizottság döntéshozatali eljárására vonatkozó rendelkezéseket lényegében megtartották: az MJVA2 szerint mind a Q-Cells, mind a REC rendelkezik annak jogával, hogy egy igazgatót kinevezzen (két igazgatót, amint részesedésük meghaladja a 30 %-ot), a döntéshozatalhoz pedig az igazgatók többségének szavazatára van szükség oly módon, hogy a három tulajdonos társaság közül legalább kettő támogassa a döntést. Ez is túlmutat azokon a döntéshozatali jogosultságokon, mint amelyeket egy átlagos vállalkozás helyzetében a kisebbségi tagok elvárhatnak (ugyanakkor adott körülmények között mindez a közös vállalkozások esetében kevésbé szokatlan).

(113)

Ezenkívül a Q-Cells hozta be a REC-et a közös vállalkozásba. A Q-Cells szoros vásárlói és szállítói kapcsolatban állt a REC-cel és annak a következő leányvállalataival: ScanModule AB, Glava, Svédország (a továbbiakban: ScanModule), ScanCell AS, Narvik, Norvégia (a továbbiakban: ScanCell) és ScanWafer ASA, Høvik, Glomfjord, Porsgrunn, Norvégia. A REC szállította a szilíciumot a Q-Cells részére, és a Q-Cells legfontosabb szállítójának számított, a Q-Cells pedig napcellatermelésének jelentős részét a ScanModule-nak értékesítette. A ScanCell által gyártott cellákat a Q-Cells forgalmazta. Ezen túlmenően a Q-Cells és a REC 2004-ben szóbeli megállapodást kötött arról, hogy a Q-Cells kereslet- és marketingtámogatási szolgáltatásokat fog nyújtani Norvégiában. Ezenkívül egyértelmű kapcsolatot jelent Brenninkmeijer úr személye, aki mind a Q-Cells, mind a REC felügyelőbizottságának tagja volt, és a Good Energies ügyvezető igazgatói tisztségét is betöltötte – egy olyan vállalkozásét, melynek tulajdonában volt a Q-Cells részesedéseinek 16 %-a, a REC részesedéseinek pedig 39 %-a (lásd a 2.2. szakaszt). A CSG Solar nevű vállalkozás struktúráját is hasonló módon alakították ki; mind a Q-Cells, mind a REC kisebbségi tagja volt, és a Q-Cells elnöke és Brenninkmeijer úr a felügyelőbizottság tagjai voltak.

(114)

A fenti megfontolásokat figyelembe véve a Bizottság azt a véleményt képviseli, hogy a Sovello formális tulajdonosi és döntéshozatali struktúráját mind a bejelentés időpontjában, mind pedig az N 426/05 határozat elfogadásakor szándékosan úgy alakították, hogy a Sovello megkaphassa a kkv-pótlékot (azaz 25 % alatt tartották a Q-Cells részesedését), miközben a két illetve később három stratégiai partner (a REC biztosította a szilíciumellátást) azt a célt tartotta szem előtt, hogy a partnerség egyenlő részekre épüljön, amint megkapták a kkv-pótlékot. A gyakorlatban a Bizottság kkv-pótlék jóváhagyásáról szóló határozatának meghozatala után három hónappal kiegyenlítették a részesedéseket (33,3 %) az MJVA2 módosítása útján.

(115)

A kkv-ajánlás függelékének 2. cikke szerint azok a vállalkozások számítanak kis- és középvállalkozásoknak, amelyek:

(116)

Az érintett vállalkozás szerkezetétől (önálló vállalkozás vagy a kkv-ajánlás függelékének 3. cikke szerinti partnervállalkozás/kapcsolt vállalkozás) függ az, hogy ezeket a küszöbértékeket milyen módon számítják. A kkv-ajánlás függelékének 4. cikke szerint a támogatás kedvezményezettje kkv-státusának ellenőrzése során a személyzeti létszám és a pénzügyi küszöbértékek számításához azokat az adatokat használják fel, amelyek a legutolsó lezárt könyvelési időszakra vonatkoznak, a számítás pedig éves alapon történik. A kkv-ajánlás függelékének 6. cikke szerint a kapcsolt vállalkozások/partnervállalkozások adatait hozzá kell számítani a kkv-küszöbértékekhez (kapcsolt vállalkozások esetében 100 %-ban, partnervállalkozások esetében pedig részesedésarányosan, azaz legalább 25 %-os mértékben).

(117)

Az összes fenti megfontolást figyelembe véve a Bizottságnak az a véleménye, hogy az eredeti határozatban a Q-Cells-t a Sovello partnervállalkozásaként kellett volna besorolni (azaz úgy, mintha a Q-Cellsnek 25 %-os részesedése lett volna a Sovello-ban), ha a Bizottságnak az összes vonatkozó információt benyújtották volna. Ennek alapján a Bizottság újraszámolta a kkv-ajánlásban rögzített kkv-küszöbértékeket a Sovello vonatkozásában.

(118)

Többségi részesedése miatt az Evergreen a Sovello kapcsolt vállalkozása volt. Ezért adatait a kkv-küszöbértékek számításakor 100 %-ban be kell számítani. Az Evergreen esetében alapul vett adatok a 2004-es évre vonatkoznak (215 foglalkoztatott, éves forgalom 18,9 millió EUR, az éves mérlegfőösszeg 36,5 millió EUR). Ebben az évben a Sovello-nak sem személyzete, sem forgalma nem volt, de mérlegfőösszege 0,025 millió EUR-t tett ki. 2004 végén a Q-Cells személyzeti létszáma 350 fő volt, éves forgalma 128,7 millió EUR, éves mérlegfőösszege pedig 105,6 millió EUR.

(119)

A Bizottság újraszámolta a Sovello kkv-küszöbértékeit, melynek során a Sovello személyzeti létszámát, forgalmát és mérlegfőösszegét (a bejelentéskor megadott adatok) 100 %-ban, az Evergreen adatait (kapcsolt vállalkozásként, a bejelentéskor benyújtott 2004-es adatok alapján) szintén 100 %-ban, a Q-Cells adatait pedig 25 %-ban vette figyelembe. E számítás alapján a Sovello az összes kkv-küszöbértéket túllépi, így a Sovello kkv-státusa nem lenne igazolható, és a vállalkozás következésképpen nem lenne jogosult kkv-pótlékra.

(120)

Németország szerint a Bizottság szemmel láthatóan abból indul ki, hogy a közös vállalkozást és annak partnervállalkozásait automatikusan egy gazdasági egységként kell kezelni, ezért a Bizottság a közös vállalkozások számára külön kkv-kritériumokat dolgozott ki és alkalmaz. A Bizottság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy jelen esetben azt mutatja az értékelés, hogy ez az érv nem helytálló. A kkv-ajánlás 6. cikkével összhangban a Bizottság számítása során a Q-Cells adatait csak részesedésének arányában (25 %) vette figyelembe, mivel abból indult ki, hogy a Q-Cells részesedését mesterségesen tartották e küszöbérték alatt.

(121)

Mivel a Sovello túllépi a kkv-küszöbértékeket, nincs szükség annak további vizsgálatára, hogy a Sovello valójában szembesült-e a kkv-kra jellemző nehézségekkel, és hogy a kkv-pótlék megítélése ebből az okból szükséges volt-e. Németország mégis felsorolt különböző olyan „kkv-kra jellemző nehézségeket”, amelyekkel a Sovello állítólagosan szembesült (lásd az 5.2. szakaszt). A pénzügyi eszközökhöz való korlátozott hozzáférés és a Németország által felhozott érvek tekintetében, melyek szerint a beruházási projektre a kkv-pótlék nélkül nem került volna sor, a Bizottság megjegyzi, hogy az MJVA1 „Alternative Funding” [további tőkésítés] lehetőségeit is tartalmazza arra az esetre, ha elmaradna az állami támogatás. Az MJVA2 a visszafizetési kötelezettségeknek a közös vállalkozásban szereplő partnerek közötti kiegyenlítéséről rendelkezik (a Sovello-nak nyújtandó kölcsön formájában, lásd a (110) preambulumbekezdést). A Bizottság ezért nincs meggyőződve arról, hogy a beruházásra a kkv-pótlék hiányában nem került volna sor. A Bizottság véleménye szerint a kereskedelmi kockázatokat ellensúlyozta az, hogy a Sovello a három partner tapasztalataira támaszkodhatott (Evergreen – értékesítés és forgalmazás, Q-Cells – jelenlét a német piacon, REC – tevékenység a napmodulok piacán a leányvállalkozásokon keresztül; lásd a (113) preambulumbekezdést). A Bizottság visszautasítja Németország azon érvelését, miszerint a Sovello-nak nagyobb üzemi és üzleti költségeket kellett viselnie, mint a nagyvállalkozásoknak, mivel a vállalkozás a (94) és (95) preambulumbekezdésekben leírtak szerint jelentős támogatást kapott a Q-Cells-től, szilíciumellátását pedig a REC biztosította (2005-ben a napenergia-ipar komoly ellátási nehézségeire került sor).

(122)

A Bizottság szerint az új információk alapján elvégzett értékelése azt mutatja, hogy a Sovello-nak a közös vállalkozásban szereplő, azonos ágazatban tevékenykedő partnerei révén olyan pénzügyi eszközökhöz és segítséghez volt potenciális hozzáférése, ami az azonos méretű, ám kapcsolt vállalkozások vagy partnervállalkozások által nem támogatott versenytársaknak nem állt rendelkezésére. A Bizottság ezért Németország érvelése ellenére arra a következtetésre jutott, hogy a Sovello-nak nyújtott kkv-pótlékra nem volt szükség a beruházási projekt finanszírozásának biztosításához.

(123)

Ezekből az okokból a Bizottság azt a véleményt képviseli, hogy nem szabadott volna jóváhagyni a 15 %-os kkv-pótlékot a Sovello részére, és hogy a kkv-pótlék engedélyezése nem egyeztethető össze a belső piaccal.

(124)

A 659/1999/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése a Bizottságot alapvetően arra kötelezi, hogy rendelje el az össze nem egyeztethető támogatás visszakövetelését a kedvezményezettől,

a)

a kedvezményezett által visszafizetendő teljes összeg (a támogatás összege és a kamatok);

b)

az e határozat végrehajtása érdekében meghozott és tervezett intézkedések részletes leírása;

c)

azok a dokumentumok, amelyek igazolják, hogy a kedvezményezettet kötelezték a támogatás visszafizetésére.

a)

egy vállalkozás rendelkezik egy másik vállalkozás részvényesei vagy tagjai szavazati jogának többségével;

b)

egy vállalkozás jogosult kinevezni vagy elmozdítani egy másik vállalkozás igazgatói, vezetői vagy felügyelő testülete tagjainak többségét;

c)

egy vállalkozás jogosult meghatározó befolyást gyakorolni egy másik vállalkozás fölött az adott vállalkozással létrejött szerződés, vagy alapító okiratában, illetve alapszabályában szereplő rendelkezés alapján;

d)

egy vállalkozás, amely részvényese vagy tagja egy másik vállalkozásnak, az adott vállalkozás egyéb részvényeseivel vagy tagjaival kötött megállapodás szerint egyedül irányítja az említett vállalkozás részvényesei, illetve tagjai szavazati jogának többségét.

1.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 167/39

(1)

2005. november 18-án Olaszország rendeletet fogadott el, amelynek alapján megmentési támogatás nyújtását helyezte kilátásba az Ixfin SpA (a továbbiakban: Ixfin vagy a vállalkozás) javára. Az olasz hatóságok 2006. február 23-i bejelentését követően a Bizottság az ügyet eredetileg az N 127/06 számon vette nyilvántartásba. Miután bebizonyosodott, hogy a támogatást – a felfüggesztési záradék megsértésével – már 2005 decemberétől nyújtották, az ügyet másik, NN 13/06 számon vették nyilvántartásba.

(2)

A Bizottság 2006. április 5-i levelében kiegészítő információkat kért Olaszországtól, mely kérésnek utóbbi 2006. május 29-én nyilvántartásba vett levelével tett eleget. 2006. június 9-én találkozóra került sor a Bizottság és az olasz hatóságok között. Ennek keretében Olaszország tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy esetleg szerkezetátalakítási tervet fog benyújtani.

(3)

2006. június 13-án nyilvántartásba vett levelében Olaszország tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy miután az Ixfin kérelmezte a támogatás 17,3 millió EUR-ra történő emelését, az olasz hatóságok ehhez előzetes hozzájárulásukat adták, azzal a feltétellel, hogy az intézkedést a Bizottság is kedvezően ítéli meg. A Bizottság 2006. június 19-i levelében kiegészítő információkat kért Olaszországtól, mely kérésnek utóbbi a 2006. június 26-án nyilvántartásba vett levelével tett eleget.

(4)

A Bizottság 2006. július 5-én emlékeztetőt küldött Olaszországnak a bejelentett szerkezetátalakítási terv vonatkozásában.

(5)

2006. augusztus 9-én nyilvántartásba vett levelében Olaszország kiegészítő információkat nyújtott be, amelyek megerősítették, hogy a nápolyi bíróság (a továbbiakban: a bíróság) a vállalkozást 2006. július 5-én fizetésképtelennek nyilvánította. Miután a Bizottság 2006. november 29-én további információkat kért Olaszországtól, az olasz hatóságok a kért információk egy részét 2006. december 7-én megküldték számára. 2006. december 22-én a Bizottság újabb emlékeztetőt küldött, és felszólította Olaszországot a még hiányzó információk benyújtására, részletesebben kifejtve, hogy mely információk benyújtására van szükség. A Bizottság különösen arról kért tájékoztatást, hogy a fizetésképtelenségi eljárás végén kilátásba helyezték-e az Ixfin esetleges felszámolását a vállalkozás minden üzleti tevékenységének beszüntetésével együtt, vagy fennáll-e a lehetősége annak, hogy az Ixfin valamilyen más formában – például működő vállalkozásként történő értékesítésével – továbbfolytassa tevékenységét.

(6)

Olaszország 2007. március 14-i válaszlevelében megerősítette, hogy mindennemű üzleti tevékenység megszűnt. Ugyanezen levelében Olaszország mindazonáltal kifejtette, hogy az adott időpontban – tekintettel a vonatkozó információk beszerzését illetően felmerült nehézségekre – nem állapítható meg pontosan, hogy a későbbiekben sor kerülhet-e a vállalkozás tevékenységének esetleges újraindítása. 2007. június 14-én a Bizottság felszólította Olaszországot, hogy nyújtson számára naprakész tájékoztatást a kollektív fizetésképtelenségi eljárás keretében meghozandó minden további intézkedésről, egyúttal megjelölve, hogy mely információkat tekinti kulcsfontosságúnak.

(7)

2007 októberében a Bizottság a sajtóból értesült arról, hogy fennáll a lehetősége, hogy az Ixfin szerkezetátalakítási támogatást kapjon.

(8)

A Bizottság 2007. december 11-én határozatot fogadott el a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat), illetve felszólította az olasz hatóságokat, hogy egy hónapon belül adjanak választ egy sor kérdésre, a harmadik feleket pedig felkérte észrevételeik benyújtására. Olaszország 2008. január 7-én kérte az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételei benyújtására biztosított határidő meghosszabbítását. Ugyanezen a napon a Bizottság a határidőt 2008. február 12-ig meghosszabbította. 2008. január 15-én, 2008. március 12-én és 2008. március 25-én kelt emailjeiben Olaszország csupán részleges információkat szolgáltatott.

(9)

2008. március 25-én benyújtotta észrevételeit a Bizottságnak a kollektív fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására kijelölt felszámoló (a továbbiakban: a felszámoló), melyeket a Bizottság – egy újabb információszolgáltatási kérelemmel együtt – 2008. április 18-án továbbított az olasz hatóságoknak. E kérelemre Olaszország 2008. április 24-én válaszolt, és egyúttal megküldte a harmadik fél észrevételeire adott megjegyzéseit is.

(10)

A Bizottság 2008. október 20-án kiegészítő tájékoztatást kért Olaszországtól, mely kérésnek utóbbi 2008. október 30-i levelében tett eleget. Az olasz hatóságok továbbították a Bizottság kérését a felszámoló felé, aki 2008. november 18-án további információkat nyújtott be.

(11)

Az Ixfin nagyvállalat székhelye Campania tartományban, a Caserta megyei Marcianisében található.

(12)

Az Ixfin az ún. szerződéses gyártás területén (adatlemezek és más elektronikai termékek előállítása és összeszerelése), valamint a call center és logisztikai ágazatban tevékenykedő olasz vállalkozás.

(13)

1999-ig az Ixfin az Olivetti csoport irányítása alá tartozott, és termékeit az Olivetti márkanéven forgalmazták. 1999-ben az Olivetti teljes termelőtevékenységének eladása mellett döntött, és az Ixfint a Finmek SpA részére értékesítették.

(14)

2003 óta az Ixfin a Maxfin Srl irányítása alá tartozik, utóbbi pedig a kereskedelmi, adminisztratív és logisztikai jellegű üzleti szolgáltatások területén tevékenykedő Pufin Srl – a Pugliese család tulajdonában lévő Pufin csoport anyavállalata – irányítása alá tartozik.

(15)

Közvetlenül és közvetetten az Ixfin irányítása alá tartozik négy másik vállalkozás, nevezetesen a Nicofin Srl (99 %), az Uni.com Partecipazioni Srl (100 %), az Uni.com SpA (100 %) és az Uni.com Ricerche Srl (100 %).

(16)

Az Ixfin nehézségei többek között oda vezethetők vissza, hogy a vállalkozás elsősorban harmadik felek részére végzett alvállalkozói tevékenységet végzett, tehát az üzletmenete az utóbbiak megrendeléseinek függvénye volt. Mindazonáltal az utóbbi évtizedben az elektronikai piacot általános válság sújtotta, amellyel az ágazathoz tartozó vállalkozások egyrészt a méretgazdaságosságon alapuló hatékonyság növelésével igyekeztek szembenézni, másrészt pedig oly módon, hogy a termelést az alacsony munkaerőköltségekkel jellemzett országokba helyezték át.

(17)

Amint az Ixfin válsághelyzetbe jutott, 2004 márciusában értékesítették egy olyan befektető számára, amely késznek mutatkozott arra, hogy a vállalkozás tevékenységének újraindításához szükséges forrásokat biztosítsa. A befektető tervét azonban nem hajtották végre, minek következtében a vállalkozás fizetőképességét illetően már 2004 szeptemberében igen súlyos problémák jelentkeztek. Miután az Ixfin újabb 20 millió EUR-s veszteséget könyvelt el, 2004 decemberében a vállalkozást a Pufin csoport jelképes összegért visszavásárolta. 2004 decemberében a vállalkozás beszüntette tevékenységét.

(18)

Az alábbi táblázat az Ixfin pénzügyi helyzetét mutatja be a támogatásnyújtás időszakában:

1.   táblázat

(19)

2005. november 18-án a Gazdaságfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: a minisztérium) rendeletet fogadott el, amelynek alapján megmentési támogatás nyújtását helyezte kilátásba az Ixfin javára. A támogatást a tervek szerint a 2005. március 14-i 35. sz. rendelet (5) (a továbbiakban: a versenyképességről szóló rendelet) alapján biztosított forrásokból kívánták finanszírozni; e rendeletet utóbb a 2005. május 14-i 80. számú törvény (6) 11. cikkével módosították és a gazdaságtervezési tárcaközi bizottság (Comitato Interministeriale per la Programmazione Economica)2005. június 29-i 101. számú határozatával pontosították. Ezen határozat értelmében a támogatás csak kezességvállalás megléte esetén finanszírozható, és az intézkedés egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás megmentésére irányul.

(20)

A kezességet a BancApulia bank (a továbbiakban: a bank) nyújtotta 15 millió EUR összegű kölcsönre 1,25 százalékponttal megemelt 3 hónapos EURIBOR árfolyamon, azaz az eredeti kamatláb 3,591 % volt. A kölcsön 2005. december 30-tól kezdődően hat hónapos időszakra szólt.

(21)

A támogatást elsősorban a vállalkozás tartozásai egy részének kiegyenlítésére használták fel. Olaszország állítása szerint e kifizetések sürgősek voltak, mivel egyes hitelezők már a bírósághoz fordultak követeléseik behajtása céljából.

(22)

Az olasz hatóságok emellett tájékoztatták a Bizottságot, hogy az Ixfin kérelmezte a kezesség által fedezett összeg 17,3 millió EUR-ra történő emelését.

(23)

2006. július 5-én a vállalkozást hivatalosan fizetésképtelennek nyilvánították, és megindították a csődeljárást (7).

(24)

2007 márciusában a minisztérium, amelynek követelését a csődeljárás során felvették az adós vállalkozás tartozásai közé, kérelmezte az illetékes bíróságnál, hogy – az 1999. július 8-i 270. számú törvényrendelet (a továbbiakban: 270/1999 rendelet) által biztosított eljárás szerint – a csődeljárást alakítsák át bírósági eljárássá, amelynek lezárulásakor a vállalkozás folytathatná tevékenységét (amministrazione straordinaria, a továbbiakban: moratórium) (8).

(25)

Ezenfelül a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt a sajtóból értesült arról, hogy az Ixfin tekintetében esetleg moratóriumra kerülhet sor a Caserta megye újraiparosítását célzó, az olasz intézmények, szakszervezetek és a munkaadók szövetsége (Confindustria) által aláírt szándéknyilatkozatnak (a továbbiakban: a nyilatkozat) köszönhetően. E nyilatkozat különböző intézkedések révén mintegy 40–60 millió EUR összegű befektetést tett lehetővé. A Bizottság az adott időszakban rendelkezésére álló információk alapján arra a következtetésre jutott, hogy e megállapodás célja a Caserta megyei ipari területeken folyó termelés helyreállítása, valamint az ottani foglalkoztatottság fenntartása volt.

(26)

A vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában az e szakaszban rendelkezésére álló információk alapján a Bizottság kételyeit fejezte ki a tekintetben, hogy a megmentési támogatás összeegyeztethető-e a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösség iránymutatással (9) (a továbbiakban: az iránymutatás).

(27)

A Bizottság felszólította Olaszországot, hogy szolgáltasson további információkat az Ixfin támogatásra való jogosultságának alátámasztására, valamint – annak bizonyítására, hogy a nehézségek túlságosan súlyosak voltak ahhoz, hogy azokat maga a vállalkozás kezelni tudja – nyújtsa be a Pufin és a Maxfin mérlegeit is.

(28)

Ami a megmentési támogatásnak az iránymutatással való összeegyeztethetőségét illeti, a Bizottság kétségbe vonta, hogy a támogatás összhangban áll az iránymutatás 25. pontjának d) alpontjában foglaltakkal. E rendelkezés értelmében a megmentési támogatásnak olyan összegre kell korlátozódnia, amely szükséges a vállalkozás üzleti tevékenységének fenntartásához abban az időszakban, amelyre a támogatást engedélyezik. Ezzel összefüggésben a Bizottság felkérte Olaszországot, hogy nyújtson be további információkat a megmentési támogatás összegének megfelelőségére vonatkozóan, valamint egyebek mellett erősítse meg azt a tényt, hogy a szóban forgó kezességvállalás 15 millió EUR összegű kölcsönre korlátozódik, és nem emelték fel azt – ahogyan a vállalkozás kérte – 17,3 millió EUR-ra.

(29)

A Bizottság emellett kiemelte, hogy a megmentési támogatásnak nem lehet pusztán az a célja, hogy a vállalkozás fizetésképtelenné válását késleltesse, hanem a szerkezetátalakítást kell szolgálnia. A Bizottságnak mégis az a véleménye alakult ki, hogy a megmentési támogatás egyedüli célja a tartozások visszafizetési határidejének újraütemezése – tehát a vállalkozás fizetésképtelenné válásának megakadályozása – volt. A Bizottság többek között bizonyítékokat kért arról is, hogy az Ixfin az adott időszakban szerkezetátalakítási tervet próbált kidolgozni.

(30)

A Bizottságnak kételyei merültek fel az iránymutatás 25. pontja c) alpontjának tiszteletben tartását illetően is, mely rendelkezés értelmében az érintett tagállamnak a megmentési célú támogatás engedélyezését követő hat hónapon belül a Bizottság elé kell terjesztenie egy szerkezetátalakítási vagy felszámolási tervet, illetve annak bizonyítékát, hogy a kezességvállalás megszűnt.

(31)

A Bizottság emellett kétségeit fejezte ki az iránymutatás 72. és azt követő pontjaiban foglalt „először és utoljára” elv teljesülését illetően is.

(32)

A vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság szintén kételyeit fejezte ki a tekintetben, hogy az Ixfin részesült-e kiegészítő támogatásban (lásd e határozat (25) preambulumbekezdését) a kollektív fizetésképtelenségi eljárás megkönnyítése érdekében. A Bizottság megjegyezte, hogy még ha a támogatásnyújtásra az 1989. évi 181. törvénnyel (vagy annak későbbi módosításaival) összhangban került is sor, az intézkedés alapvetően akkor sem lenne összeegyeztethető a Bizottság által az N 214/03 ügyben hozott határozattal, mivel az engedélyezés éppen a nehéz helyzetben lévő vállalkozások – 9. cikkben foglalt – kizárásán alapult. Az Ixfin azonban az iránymutatás 10. pontjának c) alpontja alapján mindenképpen nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekintendő, mivel csődeljárás indult ellene. A Bizottság mindazonáltal megjegyezte, hogy az ilyen támogatásnyújtás szerkezetátalakítási támogatásként kizárólag akkor tekinthető összeegyeztethetőnek, ha megfelel az iránymutatás 31–51. cikkében foglalt feltételeknek.

(33)

A Bizottság azonban semmilyen bejelentést nem kapott szerkezetátalakítási támogatásra vonatkozóan, és Olaszország olyan szerkezetátalakítási tervvel kapcsolatos tájékoztatást sem nyújtott számára, amely alapján a szóban forgó támogatás esetleg megfelelne azon feltételeknek, amelyeket az iránymutatás a szerkezetátalakítási támogatás engedélyezése tekintetében meghatároz. A Bizottságnak különösen afelől merültek fel kétségei, hogy a szerkezetátalakítási terv – még ha létezett volna is – képes lett volna a vállalkozás gazdasági és pénzügyi életképességének helyreállítására.

(34)

2008. január 15-én Olaszország megküldte a Bizottságnak a minisztériumban 2008. január 9-én megtartott találkozó jegyzőkönyvét, melynek tárgya az Ixfin helyzete volt. E jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a minisztérium úgy döntött, fellebbezést nyújt be a bíróság azon határozata ellen, miszerint az Ixfin vonatkozásában nem rendelhető el moratórium.

(35)

2008. március 12-én küldött emailjükben az olasz hatóságok arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a felmerült nehézségeik miatt nem sikerült beszerezniük a kért információkat, és átmeneti megoldást kértek. 2008. március 25-én az olasz hatóságok megerősítették, hogy a 40 millió EUR összegű állítólagos szerkezetátalakítási támogatást csakugyan nem hagyták jóvá az Ixfin javára.

(36)

Az Ixfin felszámolója 2008. március 27-én kelt levelében küldte meg észrevételeit a Bizottságnak.

(37)

Ami az Ixfin fizetésképtelenségét illeti, a felszámoló kifejtette, hogy az adott időpontban az Ixfin még mindig csődeljárás alatt állt. A csődeljárás moratóriummá eljárássá történő átalakítása bizonyos eljárási és alapvető követelmények teljesülésének függvénye. A bíróság 2008. január 4-i rendeletében megerősítette, hogy a vállalkozás gazdasági egyensúlyának helyreállításához szükséges feltételek nem állnak fenn, és ezért a csődeljárás nem alakítható át moratóriummá. E rendelet ellen a minisztérium fellebbezést nyújtott be a nápolyi fellebbviteli bíróságon (a továbbiakban: a fellebbviteli bíróság).

(38)

A felszámoló ezenkívül megjegyezte, hogy mivel a vállalkozás továbbra is csődhelyzetben található, a gazdasági tevékenysége megszűnt.

(39)

A nyilatkozattal kapcsolatosan a felszámoló kiemelte, hogy e dokumentumot a kormány elnökének hivatala 2007. június 20-án elfogadta. 2007. október 25-én koordinációs bizottság ült össze annak céljából, hogy pontosabb beruházási programot dolgozzon ki. Mindazonáltal ahogyan az a felszámoló észrevételeiből és különösen a bíróság rendeletéből kitűnik, a beruházási program nyomon követése semmilyen konkrét formában nem valósult meg; így e program csupán elvi dokumentum maradt, és nem határozta meg, hogy mely projektek támogathatóak, illetve milyen esetleges források felhasználására van mód. A felszámoló emellett hangsúlyozta, hogy a szóban forgó megmentési támogatáson kívül semmilyen egyéb állami forrást nem használtak fel az Ixfin megmentésére és/vagy szerkezetátalakítására.

(40)

A felszámoló szintén megjegyezte, hogy 2006. június 23-án az Ixfin benyújtotta szerkezetátalakítási tervének tervezetét a Sviluppo Italia SpA részére, a vállalkozás csődje miatt azonban nem történtek további lépések a terv kidolgozására. A felszámoló benyújtotta a Bizottságnak a tervezet egy, tanácsadó által kidolgozott példányát is.

(41)

A megmentési támogatás összegének megfelelősége tekintetében a felszámoló továbbította a Bizottságnak azokat a megmentési támogatásra irányuló kérelmeket, amelyeket az Ixfin 2005. szeptember 30-án, illetve 2005. november 11-én nyújtott be a Sviluppo Italia SpA részére.

(42)

Mivel a Bizottság korábban már kérte a Pufin és a Maxfin 2004., 2005. és 2006. évi mérlegeit, ezek másolatait a felszámoló nem nyújtotta be.

(43)

Ami az állami garancia lehívását illeti, a felszámoló igazolta, hogy 2006. július 3-án a bank igényelte a minisztériumnál a garantált kölcsön visszafizetését.

(44)

Az olasz hatóságok megjegyzéseket fűztek a harmadik fél által benyújtott észrevételekhez. Többek között azt állították, hogy immár pontosabb választ tudnak adni a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatban felvetett állításokra, mint korábban.

(45)

A bank által nyújtott 15 millió EUR összegű kölcsönre szóló állami kezességvállalás tekintetében az olasz hatóságok a következőket emelték ki.

(46)

Mindenekelőtt az olasz hatóságok megerősítették, hogy a kezességvállalás 15 millió EUR összegű kölcsönre korlátozódott, és azt sohasem terjesztették ki 17,3 millió EUR-ra. Hangsúlyozták továbbá, hogy a megmentési támogatás összegét az iránymutatás mellékletében foglalt képlet alapján számították ki.

(47)

Másodsorban a minisztérium 2008. április 21-én és 2008. október 30-án kelt levelében tájékoztatta a Bizottságot, hogy a bank 2006. július 3-án lehívta a 15 millió EUR összegű kölcsönre és annak kamataira, azaz összesen 15 154 457,72 EUR-ra szóló garanciát. Az olasz hatóságok szintén továbbították a Bizottságnak azt a 2006. szeptember 20-án kelt levelet, amelynek alapján a Gazdasági és Pénzügyminisztérium 2006. szeptember 27-én kiegyenlítette az összeget a bank felé. E kifizetés révén a minisztériumnak követelése keletkezett az Ixfinnel szemben a fenti összegre.

(48)

Harmadsorban az olasz hatóságok benyújtották a Bizottság részére azon 2006. november 30-i levél másolatát, amelyben a minisztérium felkérte az illetékes hatóságot (nevezetesen a nápolyi kerületi ügyvédi kamarát – Avvocatura Distrettuale di Napoli), hogy nyújtson be kérelmet a hitelezők jegyzékébe történő felvételre a 270/1999 sz. rendelet 93. cikkével összhangban.

(49)

Ami az Ixfin fizetésképtelenségét illeti, az olasz hatóságok azt állították, hogy a vállalkozás a 2006. július 5-i csődbejelentés óta továbbra is fizetésképtelen, és egyben megerősítették a felszámoló által e tekintetben nyújtott információkat. Ezenkívül az olasz hatóságok megerősítették azt is, hogy a bírósági határozat elleni fellebbezés folyamatban van.

(50)

A nyilatkozat kapcsán az olasz hatóságok mellékelték e dokumentum másolatát, kiemelve, hogy abban semmilyen támogatást nem helyeztek kilátásba az Ixfin javára.

(51)

Továbbá az olasz hatóságok megküldték a Bizottságnak a szerkezetátalakítási terv bejelentéstervezetének másolatát is; e tervezetet azonban – Olaszország állítása szerint – végül mégsem nyújtották be a Bizottsághoz, mivel a bíróság korábban az Ixfint hivatalosan fizetésképtelenné nyilvánította.

(52)

Fentieken kívül az olasz hatóságok benyújtották a bank és az Ixfin között létrejött kölcsönmegállapodás másolatát is. Ebből kitűnik, hogy a kölcsönt 2005. december 30-án 3,591 %-os kamatlábbal nyújtották (lásd e határozat (20) preambulumbekezdését), nem pedig 3,752 %-os kamatlábbal, ahogyan az az eljárás megindításáról szóló határozat 15. pontjában – az akkor rendelkezésre álló információk alapján – szerepel.

(53)

2008. július 15-én közölt 2008. június 4-i rendeletében a fellebbviteli bíróság megerősítette a bíróság rendeletét, vagyis azt a tényt, hogy nem állnak fenn a csődeljárás moratóriummá történő átalakításához szükséges alapvető feltételek. A minisztérium e határozat ellen fellebbezést nyújtott be a Legfelsőbb Semmítőszéknél (Corte Suprema di Cassazione), amely még nem hozta meg döntését.

(54)

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a tagállamokat a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások visszafizettetésére felszólító bizottsági határozatok hatékony végrehajtásáról szóló bizottsági közlemény (10) 66–68. cikke értelmében a nemzeti hatóságok csak akkor támogathatják a kedvezményezett tevékenységének folytatására irányuló tervet, ha az biztosítja a támogatás összegének azonnali és tényleges visszafizetését.

(55)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(56)

Az Ixfin javára nyújtott garanciát az olasz állam saját forrásaiból fedezte, mivel az Ixfin azért semmilyen díjat nem fizetett. A kezességvállalásnak köszönhetően az Ixfinnek lehetősége nyílt a kölcsönfelvételre, amire állami garancia hiányában – tekintettel a vállalkozás súlyos pénzügyi helyzetére – nem lett volna módja. Következésképpen a kölcsön fedezésére szolgáló garancia nyújtása révén az Ixfin állami forrásból származó előnyhöz jutott.

(57)

A megmentési és szerkezetátalakítási támogatások a leginkább torzító hatású állami támogatások közé sorolhatók, mivel olyan vállalkozások támogatására nyújtanak lehetőséget, amelyek állami beavatkozás nélkül arra kényszerülnének, hogy kivonuljanak a piacról. Az Ixfin a gépjármű-, illetve a távközlési ágazat számára szolgáló elektronikus alkatrészek előállításával és forgalmazásával foglalkozott. Olyan termékekről van szó, amelyek az Európai Unión belül kerülnek forgalmazásra és nemzetek feletti piaccal rendelkeznek, ahogyan azt az olasz versenyhatóság is kiemeli határozatában (11). Továbbá a támogatás nyújtásakor az Ixfin kilátásba helyezte termelési tevékenységének folytatását. A kezességvállalás által biztosított előny tehát lehetővé tette az Ixfin számára, hogy intézkedéseket tegyen a vállalkozás megmentésére és végső soron egy bizonyos ideig tovább folytathassa gazdasági tevékenységét. A Bizottság tehát azt a következtetést vonhatja le, hogy a szóban forgó támogatás torzítja vagy legalábbis torzíthatja a versenyt, és azáltal, hogy egyes vállalkozásoknak szelektív előnyt biztosít másokkal szemben, hátrányosan befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet.

(58)

Ezenkívül az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (12) (a továbbiakban: a közlemény) 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja meghatározza azon feltételeket, amelyek teljesülése esetén kizárható, hogy az állami kezességvállalás állami támogatást képez. E feltételek a következők: a kedvezményezett nincs nehéz pénzügyi helyzetben, a kezességvállalás legfeljebb a kintlévő hitel 80 %-át fedezi és a garanciáért piaci alapú díjat kell fizetni. Jelen esetben a kezességvállalás a kölcsön teljes összegére kiterjed, semmiféle díjat nem fizettek utána, és – ahogyan e határozat VIII. szakaszának 2.1. pontja is rávilágít – a kedvezményezett nehéz helyzetben lévő vállalkozás.

(59)

Az intézkedés tehát az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

(60)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (2) bekezdésében említett eltérések a vizsgált esetre nem alkalmazandók. Ami az EK-Szerződés 87. cikkének (3) bekezdése szerinti eltéréseket illeti, mivel a támogatás elsődleges célja a vállalkozás hosszú távú életképességének helyreállítása, csupán a 87. cikk (3) bekezdésének c) pontjában említett eltérés alkalmazható, amely lehetőséget biztosít az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás nyújtására, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. A támogatás az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján kizárólag abban az esetben tekinthető a közös piaccal összeegyeztethetőnek, ha teljesülnek a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásban rögzített feltételek.

(61)

Az iránymutatás 9. pontja alapján a Bizottság akkor tekint egy vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek, ha az képtelen – akár saját erejéből, akár pedig a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezői által biztosított források révén – arra, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását, amely a hatóságok külső beavatkozása nélkül szinte teljes bizonyossággal azt eredményezné, hogy rövid vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét. Az iránymutatás 11. pontja értelmében egy vállalkozás nehéz helyzetére utaló szokásos jelek pl. a növekvő veszteségek, a csökkenő forgalom, a felhalmozódó leltári készletek, a fölös kapacitás, a lanyhuló pénzforgalom, a növekvő adósságok, az emelkedő kamatköltségek és a zuhanó vagy nullára leírt nettó eszközérték. Az 1. táblázatból kitűnik, hogy miközben a vállalkozás adósságai emelkedtek, a pénzforgalom csökkent, és a forgalom alig 17 hónap alatt 104 millió EUR-ról 3 millió EUR-ra csökkent.

(62)

Az iránymutatás 10. pontjának c) alpontja szerint egy vállalkozás akkor is nehéz helyzetben lévőnek tekinthető, ha a hazai jog szerint megfelel a kollektív fizetésképtelenségi eljárás kritériumainak. Az Ixfin esetében a fizetésképtelenség jelei – azaz a vállalkozás képtelensége arra, hogy kötelezettségeinek kellő időben eleget tegyen – már 2004 szeptemberében megmutatkoztak. Egyébiránt Olaszország állítása szerint azt, hogy a bejelentést megelőzően nyújtott megmentési támogatást az Ixfinnek a vállalkozás sürgős likviditási szükségletei indokolták. Végül az illetékes bíróság az Ixfint 2006. július 5-én fizetésképtelenné nyilvánította.

(63)

Fentiek alapján a Bizottság úgy tekinti, hogy az Ixfin az iránymutatás 10. és 11. pontja értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozás.

(64)

Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy az iránymutatás 13. pontja szerint egy vállalatcsoporthoz tartozó vállalkozás rendszerint nem jogosult megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatásra, kivéve, ha a vállalkozás igazoltan saját működése, és nem a csoporton belüli önkényes költségfelosztás eredményeként jutott bajba, és a nehézségek túl súlyosak ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatóak legyenek.

(65)

Az Ixfin a Pufin csoport része. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az Ixfinnek már 3,7 millió EUR összegű tartozása áll fenn anyavállalatával, a Maxfinnel szemben. Másodsorban a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatot követően az olasz hatóságok benyújtották a Bizottság részére a Maxfin 2005. április 30-i, 2006. április 30-i és 2006. június 30-i, valamint a Pufin 2004. június 30-i, 2005. június 30-i és 2006. június 30-i mérlegeit. A Pufin és a Maxfin 2003–2005 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi eredményeit a 2. táblázat tartalmazza. E táblázatból kitűnik, hogy sem a Maxfin, sem a Pufin pénzügyi helyzete nem tette volna lehetővé, hogy az Olaszország által nyújtott megmentési támogatáshoz hasonló szinten biztosítsák az Ixfinnek a szükséges forrásokat. Harmadsorban az Ixfin irányítása alá tartozó vállalkozások pénzügyi helyzete nem engedte meg, hogy az Ixfin megmentéséhez szükséges forrásokat felszabadítsák. Ezért azt a következtetést vonhatjuk le, hogy sem a Pufinnek, sem a Maxfinnek, sem pedig az Ixfin irányítása alá tartozó vállalkozásoknak nem állt módjában az Ixfin megmentésének finanszírozása, tehát az Ixfin nehézségei túl súlyosak voltak ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatóak legyenek.

2.   táblázat

(66)

A Bizottság azon kételyeinek eloszlására, hogy a vállalkozás a valóban a saját működése folytán, nem pedig a csoporton belüli önkényes költségfelosztás eredményeként jutott bajba, az olasz hatóságok mindenekelőtt információkat szolgáltattak arról, hogy az Ixfin nehézségei különböző tényezőknek tudhatók be, így a megrendelések csökkenésének elsősorban az Ixfin fő ügyfelei részéről, illetve az adósságok növekedésének, különösen azt a – 2004 márciusa és decembere közötti – időszakot követően, amikor a vállalkozás a befektető irányítása alatt állt (lásd erre vonatkozóan e határozat (17) preambulumbekezdését). Másodsorban az olasz hatóságok kiemelték, hogy az anyavállalat az Ixfin visszavásárlását követően semmilyen olyan műveletet nem hajtott végre, amelyet a csoporton belüli önkényes költségfelosztásnak lehetne tekinteni.

(67)

Ezért a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján úgy ítéli meg, hogy az Ixfin megfelel az iránymutatás 13. pontjában meghatározott feltételeknek.

(68)

A közös piaccal való összeegyeztethetőség érdekében a megmentési támogatásnak meg kell felelnie az iránymutatás 25. pontjában rögzített feltételeknek.

(69)

Az iránymutatás 25. pontjának a) alpontja szerint a megmentési célú támogatásnak hitelgarancia, illetve kölcsön formájában nyújtott likviditási támogatásból kell állnia. A kölcsön kamatlábának mindkét esetben legalábbis összehasonlíthatónak kell lennie a jól működő vállalkozásoknak nyújtott kölcsönöknél szokásos kamatlábbal.

(70)

Elsősorban jelen esetben a megmentési támogatás likviditási támogatásból áll (lásd e határozat (20) preambulumbekezdését). A kamatláb tekintetében a Bizottságnak felül kell vizsgálnia előzetes megállapításait, melyek szerint az alkalmazott kamatláb látszólag megfelel a jól működő vállalkozások esetében alkalmazott kamatlábnak. Mivel a kezességvállalás tárgyát képező kölcsönre ténylegesen alkalmazott kamatláb 3,591 % volt, szemben a Bizottság Olaszországra vonatkozó 4,08 %-os referencia-árfolyamával, a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az alkalmazott kamatláb nem felel meg a jól működő vállalkozások esetében alkalmazott kamatlábnak. A Bizottság ezért megállapítja, hogy az Ixfinnek nyújtott megmentési támogatás nem teljesíti az iránymutatás 25. pontjának a) alpontjában foglalt feltételeket.

(71)

Az iránymutatás 25. pontjának b) alpontjában szereplő feltételek tekintetében a Bizottság úgy véli, hogy az adott esetben e feltételek teljesültek, mivel a megmentési támogatást súlyos szociális problémák enyhítése céljából nyújtották, és a támogatásnyújtás nem járt olyan nemkívánatos hatással, amely begyűrűzött volna a többi tagállamba.

(72)

Az iránymutatás 25. pontjának d) alpontja úgy rendelkezik, hogy a megmentési támogatásnak olyan összegre kell korlátozódnia, amely szükséges a vállalkozás üzleti tevékenységének fenntartásához abban az időszakban, amelyre a támogatást engedélyezik; a szükséges összeget a vállalat veszteségekből fakadó likviditásszükségletei alapján kell megállapítani. A Bizottság megjegyzi, hogy jóllehet a vállalkozás likviditásszükségleteinek meghatározása csakugyan az iránymutatás mellékletében foglalt képlet alapján történt, a támogatás összege meghaladja a 10 millió EUR-t, és az olasz hatóságok nem szolgáltattak elegendő információt arra vonatkozóan, hogy ez az összeg mennyiben felel meg annak, amire az Ixfinnek a tevékenysége fenntartásához ténylegesen szüksége volt. Ezért a Bizottság szerint az olasz hatóságok nem szolgáltattak kellő bizonyítékot arra, hogy – az iránymutatás 25. pontjának d) alpontjával összhangban – a kapott támogatás összege ténylegesen olyan összegre kell korlátozódik, amely a vállalkozás üzleti tevékenységének fenntartásához elengedhetetlenül szükséges.

(73)

Az iránymutatás 25. pontjának e) alpontja értelmében a támogatást az iránymutatás 72. és azt követő pontjaiban foglalt „először és utoljára” elv tiszteletben tartásával kell nyújtani. Az olasz hatóságok állítása szerint az „először és utoljára” elv teljesült, azaz a vállalkozás az elmúlt tíz év során semmilyen megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatásban nem részesült. Ezért a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján úgy ítéli meg, hogy az iránymutatás 25. pontjának e) alpontjában meghatározott feltétel teljesült.

(74)

A szóban forgó esetben a megmentési támogatás nyújtására az iránymutatás 25. pontjának c) alpontja szerint rendelkezésre álló hat hónapos időszak 2005. december 30-tól2006. június 30-ig tartott. Az iránymutatás 25. pontja a) alpontjának utolsó mondata szerint az első részlet folyósításától számított legfeljebb hat hónapon belül minden kölcsönt vissza kell fizetni és minden kezességvállalásnak meg kell szűnnie. Továbbá a 25. pont c) alpontjának utolsó mondata értelmében „be nem jelentett támogatás esetén [az érintett tagállam] az intézkedés legelső végrehajtását követő hat hónapon belül a Bizottság elé terjeszt egy szerkezetátalakítási vagy felszámolási tervet, illetve annak bizonyítékát, hogy a kölcsönt teljes egészében visszafizették és/vagy a kezességvállalás megszűnt”. Az iránymutatás 26. pontja eltekint a hat hónapos szabály alkalmazásától abban az esetben, ha az érintett tagállam a hat hónapos időszak alatt szerkezetátalakítási vagy felszámolási tervet terjeszt be. Az említett időszakban az olasz hatóságok sem szerkezetátalakítási, sem felszámolási tervet nem nyújtottak be a Bizottsághoz. Másfelől a garanciát 2006. július 3-án lehívták, és az Ixfin a kapott kölcsönt egyáltalán nem fizette vissza. Következésképpen az Ixfin számára nyújtott megmentési támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell tekinteni.

(75)

A Bizottság nem tekintheti a megmentési támogatást szerkezetátalakítási intézkedésként. Egyrészt Olaszország nem nyújtott be a Bizottsághoz szerkezetátalakítási tervet. Másrészt a megmentési támogatás nem felel meg az iránymutatás 31. és azt követő pontjainak, amelyek rögzítik a szerkezetátalakítási intézkedések közös piaccal való összeegyeztethetőségének feltételeit. A Bizottságnak semmiféle olyan további részletről nincs tudomása, amely alapján a megmentési támogatást szerkezetátalakítási intézkedésként a közös piaccal összeegyeztethetőnek ítélhetné meg.

(76)

Ami az Ixfinnek állítólagosan nyújtott szerkezetátalakítási támogatást illeti, a hivatalos vizsgálati eljárás során a Bizottság elé terjesztett információk eloszlatták a Bizottság kételyeit a tekintetben, hogy az Ixfin szerkezetátalakítási támogatásban részesült (lásd e határozat (32) preambulumbekezdését). Ezért, mivel a szerkezetátalakítási támogatás fennállása nem igazolódott be, az ilyen támogatás összeegyeztethetőségének értékelése mellőzhető.

(77)

A Bizottság lezárja a jogellenesen nyújtott megmentési támogatás és a feltételezett szerkezetátalakítási támogatás ügyében a 2007. december 11-i határozattal elindított hivatalos vizsgálati eljárást.

(78)

A Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az Olaszország által az Ixfin javára jogellenesen, az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértésével nyújtott 15 millió EUR összegű kölcsönre kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatás a közös piaccal összeegyeztethetetlen. Olaszországnak vissza kell fizettetnie a kedvezményezettel a támogatás összegét.

(79)

A támogatás összegének számszerűsítése tekintetében a Bizottság a közlemény 4.1. pontjának a) alpontjára hivatkozik, miszerint „a nehéz helyzetben levő társaságok esetében a piaci hitelező, ha egyáltalán van ilyen, a kezesség vállalásakor a várható nemfizetési arányra tekintettel magas díjat számítana fel; ha különösen megnő annak valószínűsége, hogy a hitelfelvevő nem lesz képes a hitel visszafizetésére, akkor elképzelhető, hogy ez a piaci arány nem is létezik, és kivételes körülmények között a kezesség támogatási eleme elérheti a kezességgel ténylegesen fedezett összeget.”

(80)

Tekintettel az Ixfin súlyos pénzügyi nehézségeire a kezességvállalás által érintett időszakban, a Bizottság véleménye szerint rendkívül valószínűtlen, hogy a vállalkozás bankhitelhez juthatott volna a piacon az állami beavatkozás nélkül; a Bizottság ezért úgy tekinti, hogy a támogatás összege megegyezik a kölcsön teljes összegével.

(81)

A feltételezett szerkezetátalakítási támogatásra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás lezárult, mivel annak során nem igazolódott be, hogy Olaszország ténylegesen nyújtott szerkezetátalakítási támogatást az Ixfin javára,

a)

a kedvezményezettel visszafizettetendő teljes összeg (a támogatás összege és a kamatok);

b)

a jelen határozat végrehajtása érdekében már elfogadott, illetve kilátásba helyezett intézkedések részletes ismertetése;

c)

dokumentumok annak igazolására, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.