1.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 134/1

(1)

A 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (2) bekezdésével összhangban a 834/2007/EK tanácsi rendeletben az ökológiai termékek harmadik országból származó behozatalára előírt szabályozás végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 1235/2008/EK bizottsági rendelet (2) III. melléklete megállapította azoknak a harmadik országoknak a jegyzékét, amelyeknek termelési rendszere és a mezőgazdasági termékek ökológiai termelésére vonatkozó ellenőrzési intézkedései egyenértékűnek tekinthetőek az említett rendeletben előírtakkal. A jegyzék legutóbbi közzététele óta a Bizottsághoz harmadik országoktól beérkezett új kérelmek és információk fényében indokolt bizonyos módosításokat figyelembe venni, és ezekkel helyénvaló a jegyzéket kiegészíteni, illetve azokat a jegyzékbe beilleszteni.

(2)

Az ausztrál hatóságok tájékoztatták a Bizottságot az egyik ellenőrző szerv átszervezéséről és névváltozásáról. Az ausztrál hatóságok benyújtották a szükséges garanciákat a Bizottsághoz arra vonatkozóan, hogy az átalakított ellenőrző szerv eleget tesz az 1235/2008/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételeknek.

(3)

Egyes Japánból importált mezőgazdasági termékeket jelenleg az 1235/2008/EK rendelet 19. cikkében előírt átmeneti szabályok alapján forgalmaznak az Unióban. Japán kérelmezte a Bizottságnál a rendelet III. mellékletében szereplő jegyzékbe történő felvételét, továbbá rendelkezésre bocsátotta a szükséges információkat a rendelet 7. és 8. cikkének megfelelően. Az információk vizsgálatából, majd a japán hatóságokkal folytatott megbeszélésekből az derült ki, hogy a szóban forgó országban a termelésre vonatkozó szabályok és az ökológiai termelés ellenőrzésére vonatkozó szabályok egyenértékűek a 834/2007/EK rendeletben előírtakkal. A Bizottság a 834/2007/EK rendelet 33. cikke (2) bekezdésének megfelelően helyszíni ellenőrzést hajtott végre a Japánban ténylegesen alkalmazott termelési szabályokra és ellenőrzési intézkedésekre vonatkozóan. Következésképp indokolt, hogy a Bizottság felvegye Japánt az 1235/2008/EK rendelet III. mellékletében szereplő jegyzékbe.

(4)

Ezért az 1235/2008/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az ökológiai termeléssel foglalkozó szabályozási bizottság véleményével,

1.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 134/4

(1)

2009. szeptember 3-án a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette, hogy dömpingellenes eljárást indított az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből (a továbbiakban: az érintett országok) származó egyes polietilén-tereftalátok (a továbbiakban: PET) Unióba történő behozatalára vonatkozóan.

(2)

Az eljárást azt követően indították meg, hogy a Plastics Europe Polietilén-tereftalát Bizottsága (a továbbiakban: a panaszos) panaszt nyújtott be 2009. július 20-án olyan gyártók nevében, melyek termelése egyes polietilén-tereftalátok teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 50 %-át teszi ki. A panasz olyan prima facie bizonyítékot tartalmazott az érintett országokból származó érintett termék dömpingjére és az abból eredő jelentős kárra vonatkozóan, mely elegendőnek minősült az eljárás megindításának indoklásához.

(3)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta az eljárás megindításáról a panaszos gyártókat, más ismert uniós gyártókat, az ismert érintett importőröket/kereskedőket és felhasználókat, az exportáló gyártókat, valamint az érintett exportáló országok képviselőit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül álláspontjukat írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek.

(4)

Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, aki azt kérelmezte, és ismertette azokat a különleges okokat, melyek meghallgatását indokolják.

(5)

Tekintettel az uniós gyártók és importőrök nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben mintavételt irányoztak elő az alaprendelet 17. cikkének megfelelően. Ahhoz, hogy a Bizottság eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthasson egy mintát, valamennyi uniós gyártót és importőrt felkérték, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározottak szerint szolgáltasson alapvető információkat a vizsgálati időszak (2008. július 1–2009. június 30.) során a vizsgált termékkel kapcsolatos tevékenységeiről.

(6)

14 uniós gyártó nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele, hogy felvegyék a mintába. Az együttműködő uniós gyártóktól kapott információk alapján a Bizottság 5 olyan uniós gyártóból álló mintát választott, melyek az összes együttműködő uniós gyártó értékesítéseinek 65 %-át képviselték.

(7)

8 importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele, hogy felvegyék a mintába. Az együttműködő importőröktől kapott információk alapján a Bizottság 2 olyan importőrből álló mintát választott, melyek az összes együttműködő importőr behozatalainak 83 %-át és az Egyesült Arab Emírségekből, Iránból, valamint Pakisztánból származó behozatalok 48 %-át képviselték.

(8)

A Bizottság kérdőíveket küldött az exportáló gyártóknak, a mintába felvett uniós gyártóknak és importőröknek, valamennyi ismert érintett felhasználónak és szállítónak, valamint azoknak, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül jelentkeztek.

(9)

A mintába felvett 5 uniós gyártó, a mintába felvett 1 importőr, 10 uniós felhasználó, 3 nyersanyagszállító, 1 iráni exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő, 1 pakisztáni exportáló gyártó és 1 egyesült arab emírségekbeli exportáló gyártó küldte vissza a kitöltött kérdőíveket. Ezenkívül 7 együttműködő uniós gyártó nyújtotta be a kárelemzéshez kért általános adatokat.

(10)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, melyet a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes meghatározása szempontjából szükségesnek tartott. A következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásokra:

(11)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2008. július 1. és 2009. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2006. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(12)

Az érintett termék a jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá besorolt, az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó, az 1628-5 ISO-szabvány szerint 78 ml/g vagy annál magasabb viszkozitási számú polietilén-tereftalát (a továbbiakban: érintett termék).

(13)

A PET olyan vegyipari termék, melyet általában a műanyaggyártásban, palackok és lapok gyártásához használnak. Mivel ez PET-típus homogén termék, nem sorolták különböző termékaltípusokba.

(14)

A vizsgálat rámutatott, hogy az uniós gazdasági ágazat által gyártott és az Unióban értékesített PET, valamint az Irán, Pakisztán és az Egyesült Arab Emírségek belföldi piacain gyártott és értékesített, valamint az Unióba exportált PET ugyanazokkal az alapvető kémiai és fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, és alapvető felhasználásuk is azonos. Ezért ezek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerint ideiglenesen hasonlónak tekintendők.

(15)

Tekintettel a nyersanyagköltségek VI alatt megfigyelt jelentős ingadozásaira és a PET piaci áraira, helyénvalónak tűnt negyedéves adatokat felhasználni a rendes érték és az exportár meghatározásához. Ezt a módszert azonban nem lehetett alkalmazni Irán esetében, mivel az egyetlen iráni gyártó nem tudott teljes körű, negyedéves költségadatokat szolgáltatni.

(16)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság először azt állapította meg, hogy az egyetlen iráni gyártó belföldi értékesítései kellőképpen reprezentatívak voltak-e, vagyis hogy az ilyen értékesítések teljes volumene az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítései összvolumenének legalább 5 %-át képviselte-e. Az egyetlen iráni gyártó vizsgálati időszak alatti belföldi értékesítéseit kellőképpen reprezentatívnak tekintették.

(17)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a hasonló termék belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósultnak tekinthetők-e. Ezt úgy állapították meg, hogy az iráni piacon értékesített hasonló termék esetében meghatározták a VI során a független vevőknek értékesített nyereséges belföldi eladások arányát.

(18)

Mivel a hasonló termék nyereséges eladásainak volumene a hasonló termék teljes értékesítési volumenének legfeljebb 80 %-át tette ki, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján számították ki, a nyereséges eladások súlyozott átlagát véve alapul.

(19)

Mivel az Unióba irányuló exportértékesítéseket az eladóval kapcsolatban álló, iráni székhelyű kereskedelmi vállalaton keresztül bonyolították, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése alapján e kapcsolatban álló kereskedő független uniós vevők esetében alkalmazott árai alapján határozták meg.

(20)

A rendes értéket és az egyetlen exportáló gyártó exportárát gyártelepi alapon hasonlították össze.

(21)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették azokat a különbségeket, melyek az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásolják. Ennek alapján – megfelelő és indokolt esetben – kiigazították a kereskedelem szintjében, a fuvarozási, kezelési, rakodási és járulékos költségekben, a csomagolási és hitelköltségekben, és egyéb tényezőkben (bankköltségek) mutatkozó különbségeket.

(22)

A vállalat kiigazítást kért a kereskedelem szintjében mutatkozó azon különbségek miatt, melyek a belföldi piacon, illetve az uniós piacon jelen lévő vevői közötti különböző értékesítési modellekből adódtak. Ezt a kiigazítást azzal arányban adták meg, hogy a vállalat mennyire tudta indokolni kérelmét.

(23)

Az iráni exportáló gyártó emellett külön kérelmet is benyújtott az Irán elleni nemzetközi szankciók állítólagos hatása miatt. A vállalat állítása szerint a szankciók miatt egyes nagy, USA-beli székhelyű PET-vásárlók – mint a Coca-Cola és a Pepsi – nem vásárolhatnak Iránból származó PET-et, és következésképpen nem adnak ki minőségi tanúsítványokat az Iránból származó PET-re. Ez állítólagosan más, európai vevőkre is kihat, akik alacsonyabb PET-árakat várnak el abban az esetben, ha a PET nem rendelkezik a Coca-Cola vagy a Pepsi által kiadott tanúsítvánnyal. Az iráni exportáló gyártó azonban nem volt képes bizonyítékokkal alátámasztható módon számszerűsíteni a szankciók állítólagos hatását. Végül a vállalat hasonló problémákkal találta magát szemben a belföldi piacon, ahol a helyi Coca-Cola- és Pepsi-engedélyesek számára nem engedélyezték, hogy az iráni gyártóktól szerezzék be a PET-et, így más országokból kényszerültek behozatalra. Következésképpen a szankciók a belföldi árakat is le kell, hogy nyomják, és emiatt nincs látható különbség az árak összehasonlításakor. Emiatt arra a következtetésre jutottak, hogy nem indokolt kiigazítások formájában figyelembe venni az Iránra kivetett szankciók hatását.

(24)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdése értelmében az egyetlen iráni gyártó esetében a dömpingkülönbözetet a súlyozott átlaggal számított rendes érték és a súlyozott átlaggal számított exportár összehasonlítása alapján állapították meg.

(25)

A panaszostól és az együttműködő iráni exportáló gyártótól kapott információk szerint az érintett terméknek nincsenek más ismert gyártói Iránban. Ezért az Irán esetében megállapítandó országos dömpingkülönbözetnek meg kell egyeznie az egyetlen együttműködő iráni exportáló gyártó esetében megállapított dömpingkülönbözettel.

(26)

Az Iránra vonatkozó, vámfizetés előtti, a CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözet 28,6 %.

(27)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság először azt állapította meg, hogy az egyetlen pakisztáni gyártó belföldi értékesítései kellőképpen reprezentatívak voltak-e, vagyis hogy az ilyen értékesítések teljes volumene az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítései összvolumenének legalább 5 %-át képviselte-e. Az egyetlen pakisztáni gyártó vizsgálati időszak alatti belföldi értékesítéseit kellőképpen reprezentatívnak tekintették.

(28)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a hasonló termék belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósultnak tekinthetők-e. Ezt úgy állapították meg, hogy a pakisztáni piacon értékesített hasonló termék esetében meghatározták a VI során a független vevőknek értékesített nyereséges belföldi eladások arányát.

(29)

Mivel a hasonló termék nyereséges eladásainak volumene a hasonló termék belföldi piacon történt eladásai összvolumenének több mint 80 %-át tette ki, a rendes értéket a hasonló termék összes belföldi eladási árának súlyozott átlagaként számították ki.

(30)

Az egyetlen pakisztáni exportáló gyártó közvetlenül független uniós vevőknek exportálta az érintett terméket. Az exportárakat ezért az említett független vevők által az érintett termékért ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően.

(31)

A rendes értékeket és az egyetlen exportáló gyártó exportárát gyártelepi alapon hasonlították össze.

(32)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették azokat a különbségeket, melyek az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásolják. Ennek alapján – megfelelő és indokolt esetben – kiigazították az importterhekben, kedvezményekben, engedményekben, a fuvarozási, biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos költségekben, a csomagolási és hitelköltségekben, az eladás utáni költségekben (technikai segítségnyújtás és szolgáltatások), jutalékokban és egyéb tényezőkben (bankköltségek) mutatkozó különbségeket.

(33)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdése értelmében az egyetlen pakisztáni gyártó esetében a dömpingkülönbözetet a súlyozott átlaggal számított rendes érték és a súlyozott átlaggal számított exportár összehasonlítása alapján állapították meg.

(34)

Az egyetlen pakisztáni exportáló gyártóra, a Novatex Limitedre vonatkozó, vámfizetés előtti, a CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözet 1,5 %, vagyis az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének értelmében a de minimis érték alatt van.

(35)

Mivel az érintett terméknek nincsenek más gyártói Pakisztánban, nem kell elrendelni átmeneti intézkedéseket.

(36)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság először azt állapította meg, hogy az egyetlen egyesült arab emírségekbeli gyártó belföldi értékesítései kellőképpen reprezentatívak voltak-e, vagyis hogy az ilyen értékesítések teljes volumene az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítései összvolumenének legalább 5 %-át képviselte-e. Az egyetlen egyesült arab emírségekbeli gyártó vizsgálati időszak alatti belföldi értékesítéseit kellőképpen reprezentatívnak tekintették.

(37)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a hasonló termék belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósultnak tekinthetők-e. Ezt úgy állapították meg, hogy az Egyesült Arab Emírségek piacán értékesített hasonló termék esetében meghatározták a VI során a független vevőknek értékesített nyereséges belföldi eladások arányát.

(38)

Mivel a hasonló termék nyereséges eladásainak volumene a hasonló termék teljes értékesítési volumenének legfeljebb 80 %-át tette ki, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján számították ki, a nyereséges eladások súlyozott átlagát véve alapul.

(39)

Az egyetlen egyesült arab emírségekbeli exportáló gyártó közvetlenül független uniós vevőknek exportálta az érintett terméket. Az exportárakat ezért az említett független vevők által az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően.

(40)

Az egyetlen exportáló gyártó esetében a rendes értékeket és az exportárakat gyártelepi alapon hasonlították össze.

(41)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették azokat a különbségeket, melyek az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásolják. Ennek alapján – megfelelő és indokolt esetben – kiigazították a fuvarozási, biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos költségekben, a hitelköltségekben és a jutalékokban mutatkozó különbségeket.

(42)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdése értelmében az egyetlen egyesült arab emírségekbeli gyártó esetében a dömpingkülönbözetet a súlyozott átlaggal számított rendes érték és a súlyozott átlaggal számított exportár összehasonlítása alapján állapították meg.

(43)

A panaszostól és az együttműködő egyesült arab emírségekbeli exportáló gyártótól kapott információk szerint az érintett terméknek nincsenek más ismert gyártói az Egyesült Arab Emírségekben. Ezért az Egyesült Arab Emírségek esetében megállapítandó országos dömpingkülönbözetnek meg kell egyeznie az egyetlen együttműködő egyesült arab emírségekbeli exportáló gyártó esetében megállapított dömpingkülönbözettel.

(44)

Az Egyesült Arab Emírségekre vonatkozó, vámfizetés előtti, a CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözet 6,6 %.

(45)

A VI alatt a hasonló terméknek 17 gyártója volt az Unióban. E gyártók termelését (melyet az együttműködő gyártóktól begyűjtött információk, a többi uniós gyártó esetében pedig a panaszostól származó adatok alapján határoztak meg) ezért uniós termelésnek lehet tekinteni az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében.

(46)

E 17 gyártó közül 12 működött együtt a vizsgálat során. E 12 gyártóról megállapították, hogy a hasonló termék teljes uniós gyártásának jelentős hányadát, jelen esetben több mint 80 %-át képviselték. Az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében ezért a 12 együttműködő gyártó alkotja az uniós gazdasági ágazatot (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat). A többi uniós gyártóra történő hivatkozás a továbbiakban: „többi uniós gyártó”. E többi uniós gyártó nem támogatta aktívan, de nem is ellenezte a panaszt.

(47)

Megjegyzendő, hogy a PET uniós piacát az EU-n kívüli székhellyel rendelkező, általában nagyobb csoportokhoz tartozó gyártók viszonylag nagy száma jellemzi. A piac konszolidációja folyamatban van, számos új felvásárlás és bezárás történt a közelmúltban. 2009 óta például a Tergal Fibers (Franciaország), az Invista (Németország) és az Artenius (Egyesült Királyság) bezárt, míg az Indorama felvásárolta a korábbi Eastman-üzemeket az Egyesült Királyságban és Hollandiában.

(48)

Mint azt a fenti (6) preambulumbekezdés említi, olyan 5 egyéni gyártóból álló mintát választottak, melyek az összes együttműködő uniós gyártó értékesítéseinek 65 %-át képviselik. Az egyik vállalat nem volt olyan helyzetben, hogy minden kért adatot rendelkezésre tudjon bocsátani, emiatt a mintába bevont vállalatok számát 4-re kellett csökkenteni; e 4 vállalat az összes együttműködő gyártó értékesítéseinek 47 %-át képviselte.

(49)

Az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon értékesített mennyiségek, az uniós piacra érkező import volumenére vonatkozó EUROSTAT-adatok, a többi uniós gyártó esetében pedig a panaszra támaszkodó számítások alapján határozták meg.

(50)

A vizsgált termék uniós felhasználása 2006 és a VI között 11 %-kal nőtt. Részletesen: a látható kereslet 8 %-kal nőtt 2007-ben, 2007 és 2008 között némileg (2 százalékponttal) csökkent, 2008 és a VI között pedig további 5 százalékponttal nőtt.

1.   táblázat

(51)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó PET behozatalát az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének megfelelően összesítve kell-e értékelni.

(52)

Mivel a Pakisztán esetében megállapított dömpingkülönbözet a de minimis küszöbértéken van, az említett import hatása nem vizsgálható az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó dömpingelt behozatallal együtt.

(53)

Az Egyesült Arab Emírségekből és az Iránból származó behozatalok hatásait illetően a vizsgálat rámutatott, hogy a dömpingkülönbözetek az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésében meghatározott de minimis küszöbérték felett voltak, és az e két országból származó dömpingelt behozatalok mennyisége nem volt elhanyagolható az alaprendelet 5. cikke (7) bekezdésének értelmében.

(54)

Az egyrészt az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó behozatalok, másrészt a hasonló termék közötti verseny feltételeit illetően a vizsgálat feltárta, hogy ezen országok gyártói ugyanazokat az értékesítési csatornákat használják, és hasonló kategóriába tartozó vevőknek értékesítenek. A vizsgálat feltárta továbbá, hogy az e két országból származó behozatalok növekvő tendenciát mutattak a figyelembe vett időszakban.

(55)

A fentiek alapján ideiglenesen úgy vélik, hogy teljesült az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében megállapított valamennyi feltétel, és hogy az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó behozatalt összesítve kell megvizsgálni.

(56)

Az érintett termék EU-ba történő dömpingelt behozatalainak volumene csaknem hússzorosára emelkedett 2006 és a VI között, elérve a 212 198 tonnát a VI során. Pontosabban az Egyesült Arab Emírségekből és az Iránból származó import csaknem megháromszorozódott 2006 és 2007 között, mielőtt 2007-hez képest négyszeresére nőtt 2008-ban, és csaknem duplájára emelkedett 2008 és a VI között.

2.   táblázat

(57)

Az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt import piaci részesedése 2006-ban 0,4 % volt, és a figyelembe vett időszakban folyamatosan, csaknem 7 százalékponttal nőtt. Pontosabban 2006 és 2007 között 0,8 százalékponttal emelkedett, további 3,4 százalékponttal 2007 és 2008 között, valamint 2,5 százalékponttal nőtt 2008 és a VI között. A VI során az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt import piaci részesedése 7,1 % volt.

(58)

Megjegyzendő, hogy bár az Egyesült Arab Emírségek csak 2007-ben lépett piacra, gyorsan sikerült jelentős piaci részesedést elérnie.

(59)

Az átlagos importár 15 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, a legnagyobb árzuhanásra 2008 és a VI között került sor. Pontosabban az átlagár 1 %-kal csökkent 2007-ben, 2008-ban újabb százalékponttal esett vissza, mielőtt további 13 százalékponttal csökkent a VI-ban.

3.   táblázat

(60)

Figyelembe véve, hogy az érintett termék árai és költségei jelentősen ingadoztak a VI alatt, az eladási árakra és költségekre vonatkozó adatokat negyedévente gyűjtötték össze, és negyedévente végeztek számításokat az áralákínálásra és az áron alul történő értékesítésre vonatkozóan.

(61)

Az áralákínálás elemzése céljából az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon független vevőknek felszámolt, gyártelepi szinthez igazított, súlyozott átlaggal számított eladási árakat összehasonlították az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó behozatalok CIF paritáson megállapított, a behozatalt követő költségek és a kereskedelem szintjében mutatkozó különbségek tekintetében megfelelően kiigazított azon súlyozott átlagáraival, melyeket az uniós piac első független vevőjének számítottak fel.

(62)

Az összehasonlítás azt mutatta, hogy a VI során az Egyesült Arab Emírségekből származó és az Unióban értékesített érintett dömpingelt terméket az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest 3,9 %-os alákínálással értékesítették. Az Iránból származó és az Unióban értékesített dömpingelt termékeket az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest 3,2 % alákínálással értékesítették. A súlyozott átlaggal számított alákínálási különbözet mindkét ország esetében 3,8 % volt a VI során.

(63)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján a dömpingelt behozatalok uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata magában foglalta a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat állapotát befolyásoló összes gazdasági tényező és mutató értékelését.

(64)

A fenti magyarázat alapján és tekintettel az uniós gyártók nagy számára, mintavételt kellett alkalmazni. A kárelemzés céljából a következő két szinten került sor a kármutatók meghatározására:

(65)

Az uniós termelés 4 %-kal csökkent 2006 és a VI között. Pontosabban 2007-ben 5 %-kal, vagyis 2 570 000 tonnára nőtt, 2008-ban azonban 2007-hez képest jelentősen, 10 százalékponttal visszaesett. Kis mértékben, 1 százalékponttal növekedett 2008 és a VI között , amikor is elérte a közel 2 300 000 tonnát.

4.   táblázat

(66)

Az uniós gyártók termelési kapacitása 15 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. 2007-ben 1 %-kal nőtt, 2008-ban további 5 százalékponttal, a VI során pedig további 9 százalékponttal nőtt.

5.   táblázat

(67)

2006-ban 83 %-os volt a kapacitáskihasználás, ez 87 %-ra emelkedett 2007-ben, 2008-ban viszont 75 %-ra csökkent, a VI alatt pedig csak 69 % volt. A 2008. évi és a VI alatti csökkenő kapacitáskihasználás a szóban forgó időszak alatti termelés-csökkenéssel és megnövekedett termelési kapacitással magyarázható.

(68)

Az uniós gyártók értékesítési volumene az uniós piac független vevői tekintetében kismértékben csökkent a figyelembe vett időszakban. Az értékesítések volumene 5 %-kal nőtt 2007-ben, a következő évben azonban kismértékben a 2006-os szint alá csökkent, a VI során pedig 2 100 000 tonna volt, vagyis 3 %-kal elmaradt a 2006-os értéktől. A készletek korlátozott mennyiségére való tekintettel az értékesítések alakulása jól tükrözi a termelés alakulását.

6.   táblázat

(69)

A figyelembe vett időszak során az uniós gyártók piaci részesedése 10 százalékponttal csökkent, ez a 2006-os 85 %-ról 75 %-ra esett vissza a VI alatt. A piaci részesedés e csökkenése azt mutatja, hogy a felhasználás növekedése ellenére az uniós gazdasági ágazat értékesítései 3 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. Megjegyzendő, hogy a mintába felvett uniós gyártók esetében is kimutatták ezt a csökkenő tendenciát.

7.   táblázat

(70)

2006 és a VI között, míg az uniós felhasználás 11 %-kal emelkedett, az uniós gyártók uniós piacon elért értékesítési volumene 3 %-kal csökkent, az uniós gyártók piaci részesedése pedig 10 százalékponttal csökkent. Másfelől ugyanezen időszak alatt a dömpingelt import piaci részesedése 0,4 %-ról 7,1 %-ra emelkedett. Ebből arra lehet következtetni, hogy az uniós gyártók nem tudták kihasználni a piaci növekedés előnyeit.

(71)

Az uniós gyártók foglalkoztatási szintje 15 %-os csökkenést mutat 2006 és a VI között. Pontosabban a foglalkoztatottak száma jelentősen, a 2006-os 2 400-ról 2 100-ra, vagyis 13 %-kal csökkent 2007-ben, és e szint közelében maradt 2008-ban és a VI alatt. A 2007-es csökkenés több uniós gyártó szerkezetátalakítást célzó erőfeszítéseire vezethető vissza.

8.   táblázat

(72)

Az uniós gyártók munkaerejének termelékenysége – egy alkalmazott éves termelésében (tonna) mérve – 12 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Ez azt tükrözi, hogy a termelés kisebb ütemben csökkent, mint a foglalkoztatási szint, és jelzi az uniós gyártók megnövekedett hatékonyságát. Ez különösen 2007-re vonatkozóan egyértelmű, amikor is a termelés nőtt, a foglalkoztatási szint csökkent, és a termelékenység 2006-hoz képest 21 %-kal volt magasabb.

9.   táblázat

(73)

Az uniós gyártóknak az uniós piac független vevői esetében alkalmazott éves átlagos eladási árai stabilak maradtak 2006 és 2008 között (közel 1 100 EUR/tonna). A VI során az éves átlagos eladási ár 12 %-kal csökkent, és elérte a 977 EUR/tonna értéket. Az éves átlagos eladási ár nem tükrözi a PET európai (és nemzetközi) piacon való havi vagy napi áringadozásait, elégségesnek tekinthető azonban a figyelembe vett időszak alatti tendenciák kimutatásához. A PET eladási árai általában követik fő nyersanyagai (főleg a PTA és a MEG) ártendenciáit, mivel azok alkotják a PET teljes költségének maximum 80 %-át.

10.   táblázat

(74)

A fentiekben jelzettek szerint az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt behozatalok az uniós gazdasági ágazat eladási árai alá kínáltak.

(75)

Tekintettel az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó import volumenére, piaci részesedésére és árára, a tényleges dömpingkülönbözet által az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatás nem tekinthető elhanyagolhatónak. Fontos emlékeztetni arra, hogy 2000 óta dömpingellenes intézkedések vannak hatályban az Indiából, Indonéziából, a Koreai Köztársaságból, Malajziából, Tajvanról, Thaiföldről, 2004 óta pedig a Kínai Népköztársaságból származó PET behozatalára. Tekintettel arra, hogy az e vizsgálat során figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat vesztett piaci részesedéséből és növelte veszteségeit, nem állapítható meg tényleges kilábalás a korábbi dömpingből, és úgy tekinthető, hogy az uniós termelés továbbra is sebezhető marad az uniós piacra érkező dömpingelt behozatalok káros hatásaival szemben.

(76)

A mintába felvett gyártók zárókészleteinek szintje 2006 és a VI között 22 %-kal csökkent. Megjegyzendő, hogy mivel a készletek az éves termelés kevesebb mint 5 %-át teszik ki, e mutató korlátozott relevanciájú a kárelemzésben.

11.   táblázat

(77)

Az éves munkaerőköltségek 11 %-kal emelkedtek 2006 és 2007 között, mielőtt 2007-hez képest 2 százalékponttal csökkentek 2008-ban, és 2008-hoz képest a VI alatt további 9 százalékponttal csökkentek, elérve a 2006-os szintet. Összességében tehát a munkaerőköltségek stabilak maradtak.

12.   táblázat

(78)

A figyelembe vett időszakban a hasonló termék mintába felvett gyártóinak az uniós piac független vevői esetében megvalósított értékesítéseinek jövedelmezősége a nettó értékesítések százalékában kifejezve negatív maradt, sőt, – 6,9 %-ról – 7,5 %-ra romlott. Pontosabban a mintába felvett gyártók jövedelmezősége javult 2007-ben, amikor is a nettó veszteségek a nettó értékesítések csupán – 1,5 %-át tették ki, a veszteségek azonban jelentős mértékben, – 9,3 %-ra emelkedtek 2008-ban. A helyzet némileg javult a VI alatt.

13.   táblázat

(79)

A beruházások megtérülése – a beruházások nettó könyv szerinti értékének százalékában kifejezett nyereség – nagyjából a jövedelmezőség tendenciáját követte. A 2006-os – 9,6 %-os szintről 2007-ben – 3,1 %-ra nőtt. 2008-ban – 16,8 %-ra csökkent, majd a VI során újból emelkedett, – 12,3 %-ra. Összességében a beruházások megtérülése a figyelembe vett időszakban negatív maradt és 2,7 százalékponttal romlott.

(80)

A működési tevékenységekből származó nettó pénzforgalom 2006-ban negatív volt, – 18,5 millió EUR. Jelentősen javult 2007-ben, amikor pozitívvá vált (19,5 millió EUR), 2008-ban viszont lényegesen romlott (– 42 millió EUR), mielőtt elérte volna a – 11 millió EUR-t a VI során. Összességében a pénzforgalom javult a figyelembe vett időszakban, bár továbbra is negatív maradt.

(81)

Nem volt arra utaló jel, hogy az uniós gazdasági ágazat nehézségekbe ütközött volna a tőkebevonás során, ami főleg azzal magyarázható, hogy néhány gyártó nagyobb csoportokhoz tartozott.

14.   táblázat

(82)

A mintába felvett vállalatoknak a hasonló termék gyártásába történő éves beruházásai 2006 és 2007 között 34 %-kal, 2007 és 2008 között további 59 százalékponttal estek vissza, a VI során pedig 2008-hoz képest kismértékben csökkentek. Összességében a beruházások 96 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. A beruházásokban bekövetkezett jelentős visszaesés részben azzal magyarázható, hogy 2006-ban és 2007-ben kapacitásnövelés céljából új gyártósorokat vásároltak.

15.   táblázat

(83)

A makrogazdasági adatok elemzése rámutat, hogy az uniós gyártók csökkentették termelésüket és értékesítéseiket a figyelembe vett időszakban. Bár az észlelt csökkenés nem öltött drámai méreteket, mégis a 2006 és a VI közötti keresletnövekedés összefüggésében kell vizsgálni; ennek eredményeképpen az uniós gyártók piaci részesedése 10 százalékponttal, 75 %-ra esett vissza.

(84)

Ezzel egyidejűleg a vonatkozó mikrogazdasági mutatók egyértelműen jelzik, hogy romlott a mintába felvett uniós gyártók gazdasági helyzete. A jövedelmezőség és a beruházások megtérülése negatív maradt és összességében tovább csökkent 2006 és a VI között. A pénzforgalom – az általános kedvező tendencia ellenére – szintén negatív maradt a VI során.

(85)

A fentiek alapján ideiglenesen megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(86)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó dömpingelt behozatal jelentős mértékűnek tekinthető kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak. Emellett a dömpingelt behozatalon kívüli más olyan ismert tényezőket is megvizsgáltak, melyek egyidejűleg kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, annak biztosítására, hogy az e tényezők által okozott esetleges kárt ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak.

(87)

2006 és a VI között az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó érintett termék dömpingelt behozatalainak volumene közel hússzorosára, azaz 212 200 tonnára emelkedett, piaci részesedésük pedig csaknem 7 százalékponttal növekedett (0,4 %-ról 7,1 %-ra). Ezzel egyidejűleg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 10 százalékponttal esett vissza (84,9 %-ról 75,1 %-ra). Az említett import átlagára 2006 és a VI között csökkent, és alacsonyabb maradt, mint az uniós gyártók átlagára.

(88)

A (61) preambulumbekezdésben említettek szerint a dömpingelt behozatal áralákínálása 3,9 % volt az Egyesült Arab Emírségek esetében és 3,2 % Irán esetében. Bár az áralákínálás 4 % alatt volt, nem tekinthető jelentéktelennek, mivel a PET árunak minősül, és a verseny főleg az árakban mutatkozik meg.

(89)

Az iráni exportőr állítása szerint az iráni PET-behozatal nem okozhatott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak, mivel e behozatal szintje csupán kis mértékben haladta meg az importra vonatkozó de minimis küszöbértéket. Mindazonáltal a vizsgálati időszak alatt az 1,9 %-os piaci részesedésnek megfelelő, Iránból származó behozatal meghaladta az alaprendeletben meghatározott de minimis küszöbértéket. Ezenkívül az iráni importárak az uniós gazdasági ágazat eladási árai alá kínáltak. Ezek alapján elutasították az iráni exportőr érvelését.

(90)

Mivel az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó import alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak, úgy ítélték meg, hogy e dömpingelt behozatalok leszorították az árakat, és ezáltal az uniós gazdasági ágazat nem tudta eladási árait megfelelő szinten tartani költségei fedezéséhez és nyereség eléréséhez. Emiatt úgy vélik, hogy okozati összefüggés van e behozatalok és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(91)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint a kár az uniós gyártók nem kielégítő exporttevékenységével magyarázható. Mint az az alábbi táblázatból kitűnik, az uniós gazdasági ágazat exportvolumene 11 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban. Az ugyanezen időszak alatti exportárszint 10 %-kal csökkent, ami stabil exporteladási értéket eredményezett a figyelembe vett időszakban. Következésképpen semmi nem utal arra, hogy az exportteljesítmény hozzájárult volna az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

16.   táblázat

(92)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat árai az uniós piacon mesterségesen magasak. Az érdekelt fél szerint ezt az állítást alátámasztja, hogy az árak stabilak maradtak az uniós piacon, míg az exportra szánt értékesítéskor alkalmazott árak csökkentek. A vizsgálat azonban rámutatott, hogy az uniós gazdasági ágazat átlagos éves eladási árai 12 %-kal csökkentek az EU-piacon a figyelembe vett időszakban, az azonos időszak alatt az exportárakban bekövetkezett csökkenéssel párhuzamosan. Így ezt az érvet elutasították.

(93)

Figyelembe véve, hogy a Pakisztánból származó importról megállapították, hogy az nem dömpingelt formában történt, meg kell vizsgálni, hogy ennek ellenére hozzájárult-e az uniós gyártókat ért kárhoz. A Pakisztánból származó import volumene kétszeresére emelkedett a figyelembe vett időszakban. Konkrétabban 2006 és 2007 között 25 %-kal csökkent, azután pedig 2008-ban 2007-hez képest jelentős mértékben, 117 százalékponttal nőtt, a VI során pedig 2008-hoz képest további 16 százalékponttal növekedett, elérve a 92 000 tonnát. E behozatalok piaci részesedése a 2006-os 1,6 %-ról a VI során 3,1 %-ra növekedett.

17.   táblázat

(94)

A Pakisztánból származó import átlagára általánosságban az uniós gyártók átlagárai alatt maradt. Mindazonáltal a pakisztáni együttműködő exportőr által szolgáltatott árinformáció részletes elemzése rámutatott, hogy az exportőr árai kevesebb mint 1,5 %-kal kínáltak az uniós árak alá, ami az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó dömpingelt import esetében megállapított áralákínálás kevesebb mint felét jelentette. Következésképpen, bár nem zárható ki, hogy a Pakisztánból származó import hozzájárult az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, hozzájárulása csak korlátozott mértékű volt, és nem szüntethette volna meg a dömpingelt import és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(95)

A Koreai Köztársaságra 2000 óta vannak érvényben dömpingellenes vámok. Mindazonáltal két koreai vállalatra nulla vámtétel vonatkozik, és a vizsgálat megállapította, hogy a Koreai Köztársaságból származó import továbbra is jelentős szinten maradt, sőt, nagymértékben növekedett a figyelembe vett időszakban. A koreai import közel 150 %-kal növekedett 2006 és a VI között, piaci részesedése pedig a 2006-os 3,5 %-ról 7,7 %-ra nőtt a VI során.

18.   táblázat

(96)

A koreai import átlagára általánosságban kismértékben az uniós gyártók átlagárai alatt maradt. A koreai árak azonban nemcsak az Egyesült Arab Emírségek és Irán, hanem Pakisztán átlagárainál is magasabbak voltak. Következésképpen, bár nem zárható ki, hogy a Koreai Köztársaságból származó import hozzájárult az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, hozzájárulása csak korlátozott mértékű volt, és nem szüntethette volna meg az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt importra vonatkozóan megállapított okozati összefüggést.

(97)

Az iráni exportőr azt állította, hogy az iráni import bármely növekedése a Dél-Koreából származó behozatal visszaesésére vezethető vissza, és emiatt nem okozott kárt az európai gyártóknak. Az Eurostat adatai azonban azt mutatják, hogy a figyelembe vett időszakban a két országból származó importvolumenek folyamatosan nőttek egymással párhuzamosan. Emiatt nem vonható le az a következetés, hogy az Iránból származó import csupán a Dél-Koreából származó behozatalt helyettesítette.

(98)

Az egyéb országokból származó import esetében alkalmazott ár az uniós gyártók átlagos eladási árainál általában lényegesen magasabb volt. Ezenkívül csökkent e behozatalok piaci részesedése a figyelembe vett időszakban. Következésképpen nem tekinthető úgy, hogy e behozatalok esetlegesen kárt okoztak volna az uniós gazdasági ágazatnak.

19.   táblázat

(99)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár az együtt nem működő uniós gyártók részéről mutatkozó versennyel magyarázható. 5 uniós gyártó nem működött együtt az eljárásban. Egyikük már a VI során, két másik pedig röviddel azt követően leállította termelését. Az együtt nem működő gyártók értékesítési volumenére vonatkozó becslések alapját a panaszban benyújtott információk képezték. A rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy e gyártók vesztettek piaci részesedésükből a figyelembe vett időszakban: a 2006-os 20,5 %-ról 16 %-ra csökkent a VI alatt. A vizsgálat során nem nyert bizonyítást, hogy e gyártók magatartása megszüntette volna a dömpingelt import és az uniós gazdasági ágazat esetében megállapított kár közötti okozati összefüggést.

20.   táblázat

(100)

A 2008-as pénzügyi és gazdasági válság a vártnál lassúbb piaci növekedéshez vezetett, ami az évtized elejéhez – amikor is közel 10 %-os éves növekedési ráta volt megfigyelhető – képest szokatlan volt. Első alkalommal 2008-ban csappant meg a PET iránti kereslet. Ez egyértelműen kihatott az uniós gazdasági ágazat összteljesítményére.

(101)

A gazdasági visszaesés negatív hatásait és a kereslet visszaesését súlyosbította az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó, megnövekedett dömpingelt import, mely az uniós gazdasági ágazat árai alá kínált. Még ha emiatt úgy vélhető is, hogy a gazdasági visszaesés hozzájárult a 2008 utolsó negyedévétől kezdődő időszakban mutatkozó kárhoz, ez semmiképpen sem csökkentheti az uniós piacra érkező, alacsony árú dömpingelt import káros hatásait a figyelembe vett időszak egészében. Még olyan helyzetben is, melyet csökkenő értékesítések jellemeznek, az uniós gazdasági ágazatnak képesnek kell lennie arra, hogy megfelelő árszintet tartson fenn és ezért csökkentse a felhasználás növekedésében mutatkozó visszaesés negatív hatásait, ez azonban csak az alacsony árú, dömpingelt import tisztességtelen piaci versenyének hiányában lehetséges.

(102)

Ezenkívül a gazdasági visszaesés nincs hatással a 2008 utolsó negyedéve előtt megtapasztalt és észlelt kárra.

(103)

Következésképpen a gazdasági visszaesést olyan elemnek kell tekinteni, mely csupán 2008 utolsó negyedéve óta járul hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, és figyelembe véve a gazdasági visszaesés globális jellegét, nem jelenthető ki, hogy megszüntethette az egyfelől az uniós gazdasági ágazatot ért kárra, másfelől az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt importra vonatkozóan megállapított okozati összefüggést.

(104)

Néhány érdekelt fél úgy érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárért elsősorban néhány uniós gyártó vállalat kedvezőtlen földrajzi elhelyezkedése a felelős (pl. távol vannak kikötőktől, és így további, szükségtelen szállítási költségek merülnek fel a nyersanyag és a végtermék szállításakor).

(105)

A fenti érvvel kapcsolatban elismert tény, hogy a viszonylag olcsó szállítási eszközökkel nehezen megközelíthető helyeken működő vállalatoknak bizonyos hátrányokkal kell szembenézniük a nyersanyagok beszállítóktól, illetve a késztermékek vevőkhöz történő továbbítása során felmerülő szállítási költségeket illetően. Mindazonáltal sem a vizsgálat, sem a mintába felvett uniós gyártóktól (közülük két vállalat kikötőhöz közel működik, másik kettő pedig távolabb, a szárazföld belsejében található) származó, ellenőrzött adatokból nem derül ki, hogy jelentős összefüggés lenne az uniós gyártó vállalatok földrajzi elhelyezkedése és gazdasági teljesítménye között. Valójában a megállapított kár a kikötőhöz közel elhelyezkedő gyártókra is vonatkozott.

(106)

Következésképpen megállapították, hogy a földrajzi elhelyezkedés nem járult hozzá jelentősen az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(107)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az okozta, hogy számos uniós gyártó nincs vertikálisan integrálva (a PTA gyártását illetően), és emiatt jelentős költséghátrányba kerül az integrált exportőrökkel szemben. A mintába felvett uniós gyártóktól származó, ellenőrzött adatokból nem derült ki, hogy jelentős összefüggés lenne a PTA-gyártás vertikális integrálása és az uniós gyártók gazdasági teljesítménye között.

(108)

Következésképpen megállapították, hogy a PTA-gyártás vertikális integrálásának hiánya nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(109)

Az egyrészt az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt behozatal növekedése, a piaci részesedés növekedése és a megállapított áralákínálás, másrészt pedig az uniós gyártók helyzetének romlása közötti időbeli egybeesés arra enged következtetni, hogy a dömpingelt behozatal okozta az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében.

(110)

Más tényezőket is megvizsgáltak, de megállapították, hogy azok nem szüntetik meg az okozati összefüggést a dömpingelt import hatásai és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között. Pakisztánt illetően – mivel az áralákínálás nagyon alacsony mértékű volt – úgy tekinthető, hogy az import nem járult hozzá jelentősen az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. A Koreai Köztársaságból származó import hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, azonban az e behozatalok és az uniós piac közötti csekély árkülönbség miatt nem jelenthető ki, hogy megszüntette volna az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt importra vonatkozóan megállapított okozati összefüggést. A csökkenő piaci részesedés és a magas árszint miatt nincs bizonyíték arra, hogy az egyéb harmadik országokból származó behozatalok hozzájárultak volna az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. Ezenkívül egyetlen más ismert tényező – pl. az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a többi uniós gyártó részéről mutatkozó verseny, a gazdasági visszaesés, a földrajzi elhelyezkedés és a vertikális integráció hiánya – sem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz olyan mértékben, hogy az megszüntette volna az okozati összefüggést.

(111)

A fenti, az uniós gazdasági ágazat helyzetére hatást gyakorló ismert tényezők hatásait a dömpingelt import káros hatásától megfelelő módon megkülönböztető és elkülönítő elemzés alapján ideiglenesen megállapítható, hogy az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó import jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében.

(112)

Az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingre, a kárra és az okozati összefüggésre vonatkozó következtetések ellenére vannak-e olyan kényszerítő okok, melyek arra engednének következtetni, hogy nem uniós érdek intézkedéseket elfogadni ebben a konkrét esetben. Ebből a célból az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság megvizsgálta a lehetséges intézkedések érintett felekre gyakorolt várható hatását, valamint azt, hogy milyen következményekkel járna az intézkedések meghozatalának elmaradása.

(113)

A Bizottság kérdőíveket küldött a független importőröknek, nyersanyag-beszállítóknak, felhasználóknak és azok szövetségeinek. Összesen több mint 50 kérdőívet küldött ki, a megadott határidőig azonban csak 13 válasz érkezett. Ezenkívül 22 felhasználó jelentkezett az eljárás későbbi szakaszában olyan levelekkel, melyekben ellenezték, hogy ebben az ügyben bármilyen lehetséges intézkedés bevezetésre kerüljön.

(114)

Várhatóan az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó behozatalokra elrendelt intézkedések megakadályozzák a piac további torzulását, az árak leszorítását, és helyreállítják a tisztességes versenyt. Ez lehetőséget teremtene az uniós gazdasági ágazat számára, hogy javítsa helyzetét: növelje az árakat, az értékesítési volument és piaci részesedését.

(115)

Az intézkedések elmaradása esetén várhatóan az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó, alacsony árú import tovább növekedne, és az uniós gazdasági ágazat árai alá kínálna. Ebben az esetben az uniós gazdasági ágazatnak nem lenne lehetősége helyzete javítására. Figyelembe véve az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen pénzügyi helyzetét, több bezárásra lehetne számítani, ami munkahelyek elvesztését eredményezné.

(116)

Nincs jele annak, hogy a vizsgálatban aktívan nem együttműködő többi uniós gyártó érdekei különböznének az uniós gazdasági ágazat érdekeitől.

(117)

Az iráni vállalat azt állította, hogy az intézkedések elrendelése nem segítene az uniós gazdasági ágazatnak, hiszen csak új beruházásokat eredményezne más exportáló országokban. Ez az érv nem fogadható el, mert azt a logikai következtetést vonná maga után, hogy dömpingellenes intézkedések soha nem rendelhetők el olyan termékekre, melyek esetében a beruházások más országokba is áttehetők. A tisztességtelen kereskedelem elleni védelem tagadását is jelentené, a más harmadik országok részéről mutatkozó új verseny lehetősége miatt.

(118)

Ugyanez az érdekelt fél azt is állította, hogy az intézkedések nem tudnák orvosolni az PET-gyártó uniós gazdasági ágazatnak a PET-gyártó ázsiai és a közel-keleti gazdasági ágazathoz képesti strukturális versenyhátrányát. Ezt az állítást azonban nem bizonyította megfelelően. Megjegyzendő, hogy a mintába felvett, vertikálisan integrált egyes uniós gyártók szintén nehéz pénzügyi helyzetben vannak. Ezenkívül még ha esetleg versenyelőnyben voltak is (például olcsóbban jutottak hozzá nyersanyagokhoz), akkor is az állapítható meg, hogy az exportáló gyártók dömpinget alkalmaztak.

(119)

Ennek megfelelően ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a dömpingellenes intézkedések elrendelése egyértelműen az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(120)

A fentiekben jelzettek szerint mintavételt alkalmaztak a független importőrök esetében, és a mintába felvett két vállalat közül csupán egy importáló ügynök (Global Services International, a továbbiakban: G.S.I.) működött együtt teljes mértékben a vizsgálat során azzal, hogy benyújtotta a kitöltött kérdőívet. Az együttműködő ügynök által bejelentett import az érintett országokból származó behozatalok jelentős hányadát tette ki a VI alatt. A PET-behozatalokra vonatkozó jutalékok teszik ki a G.S.I. üzleti tevékenységének legnagyobb részét. Tekintve, hogy az ügynök jutalékos alapon dolgozik, teljesítményét várhatóan nem befolyásolja jelentősen a vámok kivetése, mivel a tényleges importár-növekedést ügyfelei viselnék.

(121)

Más importőr nem szolgáltatott vonatkozó információkat. Tekintve, hogy nem szűnt meg a behozatal egyéb olyan országokból, melyekben jelenleg dömpingellenes intézkedések vannak hatályban, és figyelembe véve, hogy olyan országokból is történik behozatal, melyekben nincsenek hatályban dömpingellenes intézkedések (pl. Omán, USA, Brazília), az importőrök importálhatnak ezekből az országokból.

(122)

Ennek megfelelően ideiglenesen megállapítható, hogy az átmeneti intézkedések elrendelése nem lesz majd jelentős negatív hatással az uniós importőrök érdekeire.

(123)

3 nyersanyag-beszállító (2 PTA és 1 MEG) működött együtt a vizsgálat során azáltal, hogy a megadott határidőn belül benyújtotta a kitöltött kérdőíveket. Az európai létesítményeikben foglalkoztatott, a PTA / MEG gyártásába bevont munkatársak száma közel 700 volt.

(124)

Az együttműködő PTA-gyártók a mintába felvett uniós gyártók PTA-beszerzéseinek közel 50 %-át képviselik. A PTA-gyártók erősen függnek legfontosabb ügyfeleik, vagyis a PET-gyártók helyzetétől. Az alacsony PET-árak alacsonyabb PTA-árakat és alacsonyabb különbözeteket jelentenek a PTA-gyártók számára. Megjegyzendő, hogy folyamatban van egy dömpingellenes és egy szubvencióellenes vizsgálat, melyek a Thaiföldről származó PTA-importra irányulnak, és ez azt jelenti, hogy az uniós PTA-gyártók szintén szembesülhetnek a thaiföldi behozatalok miatti tisztességtelen versennyel. Következésképpen úgy tekinthető, hogy a dömpingelt PET-importra elrendelt intézkedések a PTA-gyártók előnyére válnának.

(125)

Az együttműködő MEG-szállítót illetően a MEG a szóban forgó szállító teljes forgalmának kevesebb mint 10 %-át teszi ki. Megjegyzendő, hogy a MEG-nek nem a PET az egyetlen vagy a legfontosabb lehetséges alkalmazása, és a MEG-gyártók kevésbé függnek a PET-ágazat helyzetétől. Mindazonáltal a PET-ágazat nehézségei korlátozott mértékben hatással lehetnek a MEG-szállítókra, legalábbis rövid- és közép távon.

(126)

A fentiekre való tekintettel ideiglenesen az a következtetés vonható le, hogy az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt importra vonatkozó intézkedések elrendelése a nyersanyagszállítók érdekeit szolgálnák.

(127)

Az ezen eljárás tárgyát képező PET-et (legalább 78 ml/g viszkozitási számú, ún. „palackminőség” [bottle grade]) leginkább vizespalackok gyártására, illetve egyéb italok palackozásakor használják. Egyéb csomagolások (szilárd élelmiszerekhez vagy mosó- és tisztítószerekhez) gyártására, illetve lapok előállítására való felhasználása növekszik ugyan, de még mindig viszonylag csekély méreteket ölt. A PET-palackok gyártása két szakaszban történik: i. először előformát készítenek a PET öntőformába való injektálásával, és ii. később az előformát felhevítik, és palackká fújják. A palackkészítés lehet integrált folyamat (vagyis ugyanaz a vállalat megveszi a PET-et, előformát készít és azt palackká fújja), vagy a második szakaszra korlátozódhat (az előforma palackká fújása). Az előformákat viszonylag könnyen lehet szállítani, mivel kis méretűek és nagy a sűrűségük, ezzel szemben az üres üvegek nem stabilak, és méretük miatt nagyon költséges a szállításuk.

(128)

A PET-palackokat palackozó vállalatok (a továbbiakban: palackozók) vízzel és/vagy egyéb itallal töltik meg. A palackozó vállalatok gyakran részt vesznek a PET-üzletágban integrált palackgyártási műveletek vagy alvállalkozó átalakítókkal és/vagy olyan palackgyártókkal kötött bérmunka-megállapodások révén, melyek részére a PET-árról tárgyalnak a gyártóval („soft tolling”), vagy olyan formában, hogy PET-et vásárolnak saját palackjaikhoz („hard tolling”).

(129)

Következésképpen a felhasználók két csoportját lehet megkülönböztetni:

(130)

Az előformák gyártói a palackminőségű PET legfontosabb felhasználói. Négy gyártó, mely a VI alatt az uniós felhasználás 16 %-át képviselte, teljes mértékben együttműködött a vizsgálat során (vagyis a megadott határidőn belül benyújtotta a kitöltött kérdőíveket). A fentiekben említettek szerint a vizsgálat későbbi szakaszában jelentős számú átalakító ellenvetésének adott hangot, nem szolgáltatott azonban ellenőrizhető adatokat a felhasználásokra vonatkozóan. Az együttműködő importügynök azt állította egy meghallgatáson, hogy az EU-felhasználók több mint 80 %-a ellenzi az intézkedéseket. Ez az információ azonban nem volt kellőképpen megindokolt és ellenőrizhető sem.

(131)

Az európai műanyag-átalakítókat képviselő egyik szövetség (EuPC) egy meghallgatáson semleges álláspontra helyezkedett ezt az eljárást illetően. Bár néhány tagja ellenezné az intézkedéseket, a jelenlegi PET-árszintek nem fenntarthatók az európai piacon a PET-újrahasznosító vállalatok számára. A PET-újrahasznosító vállalatok (melyeket szintén az EuPC képvisel) támogatnák az intézkedéseket. A vizsgálat későbbi szakaszában azonban a szövetség megváltoztatta álláspontját és ellenezte az intézkedések elrendelését. A szövetség azt állította, hogy az intézkedések elrendelése rendkívül magas költségeket róna a főleg kis- és középvállalkozásokból (kkv) álló uniós műanyag-átalakító ágazatra. A szövetség azt állította, hogy ezek a kis- és középvállalkozások nem képesek magasabb PET-árakat felvenni, így arra kényszerülnének, hogy beszüntessék tevékenységüket vagy arra törekednének, hogy az EU-n kívül folytassák tevékenységüket. Ebben a szakaszban nem érkezett egyéb indoklás az állításhoz.

(132)

Az együttműködő átalakítók által foglalkoztatott személyzet összlétszáma 1 300 fő, míg az eljárás későbbi szakaszában jelentkező átalakítók által foglalkoztatott, bejelentett személyzet további 6 000 főt jelent. Az importügynök és ügyfelei a meghallgatás alatt jelezték, hogy az átalakítók közel 20 000 főt foglalkoztatnak. A foglalkoztatási adatokat még ellenőrizni kell.

(133)

A rendelkezésre álló információk alapján az előminták gyártásához használt PET az átalakítók teljes előállítási költségeinek 70–80 %-át teszi ki. Emiatt fontos költségtényező e vállalatok esetében. A vizsgálat eddig azt mutatta, hogy az együttműködő átalakítók átlagosan már veszteségeket könyvelhetnek el. Mivel az átalakítók többsége kis és közepes méretű, helyi vállalkozás, rövid és középtávon csupán korlátozott mértékben háríthatják át költségeik növekedését, különösen, ha ügyfeleik (palackozó vállalatok) jobb tárgyalóhelyzetben lévő, erősebb gazdasági szereplők. Az előformák és/vagy a palackok értékesítésére vonatkozó (általában évente tárgyalt) szerződések azonban gyakran tartalmaznak olyan mechanizmust, mely tükrözi a PET-árak változását.

(134)

Az átalakítók és az együttműködő importügynök érvelése szerint az intézkedések eredményeképpen egyes nagyobb előformagyártók szabványosított gyártósoraikat az EU-val szomszédos országokba vinnék át. Mivel az előformák kis távolságra történő szállításának költségei viszonylag alacsonyak, ez a folyamat bizonyos mértékben már beindult. Ezidáig azonban úgy tűnik, hogy az olyan szempontok, mint az ügyfél közelsége vagy a szállítások rugalmassága, kompenzálják azokat az előnyöket, melyeket a szomszéd országok nyújthatnak. Tekintettel az intézkedések javasolt alacsony szintjére, ideiglenesen megállapítható, hogy az előformák EU-n kívüli gyártásának nincs több előnye, mint jelenlegi hátránya. Ezenkívül a szállítási költségeket illetően a delokalizáció várhatóan csak olyan vállalatok számára lesz alternatíva, melyek ügyfelei közel vannak az EU határaihoz, azon átalakítók számára viszont nem, melyek ügyfelei az EU más részein rendelkeznek székhellyel.

(135)

Az átalakítók és az együttműködő importügynök azt is állították, hogy az intézkedések csupán rövid távon tehermentesítenék a PET-gyártókat. Állításuk szerint közép- és hosszú távon, ha az előformagyártók kivonulnak az EU-ból, a PET-gyártók számára nem lenne elegendő kereslet az uniós piacon, és a csökkenő árak végül üzemeik bezárására vagy az EU-n kívüli relokalizációra kényszerítenék a PET-gyártókat. Tekintve az előző preambulumbekezdésben ismertetett szempontokat, és mivel ideiglenesen megállapították, hogy gazdaságilag még nem szükségszerű az előformagyártók számára az EU-ból való kivonulás, erre a forgatókönyvre nagy valószínűséggel nem fog sor kerülni.

(136)

Így ideiglenesen nem zárható ki, hogy az intézkedések elrendelése jelentős hatást gyakorol az átalakítók előállítási költségeire. Mivel azonban bizonytalan, hogy az előforma- és/vagy palackgyártók át tudják-e hárítani a megnövekedett költségeket a vevőkre, ebben az átmeneti szakaszban nem állapítható meg egyértelműen az átalakítók jövedelmezőségére és összteljesítményére gyakorolt hatás.

(137)

Hat palackozó vállalat – köztük a Coca-Cola Co., a Nestle Waters, a Danone és az Orangina – működött együtt a vizsgálatban, vagyis a megadott határidőn belül benyújtotta a kitöltött kérdőíveket. Ezek a vállalatok képviselik a PET VI alatti uniós felhasználásának közel 11 %-át. A megadott információk formája miatt nem könnyű meghatározni a PET-et felhasználó gyártásba közvetlenül bevont személyzet számát. Számukat azonban ideiglenesen 6 000 főre becsülték. A rendelkezésre álló információk alapján a teljes palackozó ágazat az Unióban 40 000–60 000 főt foglalkoztat, akik közvetlenül részt vesznek a PET-et felhasználó gyártásban.

(138)

A rendelkezésre álló információk alapján a PET költsége az együttműködő palackozók teljes költségeinek 1–14 %-át teszi ki a vonatkozó termékeik gyártásához felhasznált egyéb összetevők költségeitől függően. A rendelkezésre álló információk azt jelzik, hogy az ásványvízgyártók számára a PET általában lényegesebb költségelem (különösen a márkanév nélküliek esetében), míg egyes üdítőital-palackozó vállalatok számára marginális költséget jelent. Az aktára vonatkozó információk rámutatnak, hogy egyes esetekben a PET-költségek az ásványvíz végső árának akár 20 %-át is jelenthetik a vevők számára. A becslések szerint a PET-költségek a palackozó vállalatok összköltségeinek átlagosan legfeljebb 10 %-át tehetik ki.

(139)

A fentiekre való tekintettel megállapítható, hogy a javasolt intézkedések elrendelését követően a PET-árak növekedése csupán kis mértékben (kevesebb mint 2 % költségemelkedés) fog hatni a palackozó vállalatok általános helyzetére még akkor is, ha az állítások szerint nehézségekbe ütköznének a költségnövekedés vevőkre való áthárításakor, ami mindenesetre valószínűtlen, legalábbis középtávon.

(140)

Több érdekelt fél azzal érvelt, hogy az intézkedések elrendelése PET-hiányhoz vezetne az uniós piacon, és az uniós gyártók nem rendelkeznek elegendő kapacitással a meglévő kereslet fedezéséhez.

(141)

Megjegyzendő, hogy az uniós gyártók a VI alatti kapacitásuk csupán 69 %-át használták ki és elegendő szabad kapacitásuk van az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó import helyettesítéséhez, ha ez szükségessé válik. A vám célja azonban nem az import akadályozása, hanem csupán a tisztességes piaci verseny helyreállítása kell, hogy legyen. Ezenkívül más beszerzési források is rendelkezésre állnak.

(142)

Várható továbbá, hogy a PET-újrahasznosító ágazat növeli termelését, ha a nyers PET ára az EU-ban ésszerű szinten marad és nem csökken a tisztességtelen verseny miatt.

(143)

Az iráni exportőr azt állította, hogy az iráni PET elleni intézkedések elrendelése aránytalanul negatív hatást fejtene ki, tekintettel az ország „fejlődő ország” státuszára és arra a tényre, hogy az iráni exportőrök már most komoly hátrányba kerültek a nemzetközi szankciók miatt. A Bizottság állandó gyakorlata, hogy dömpingellenes intézkedéseket vezet be fejlődő és fejlett országok ellen egyaránt, amennyiben a jogi követelmények ilyen fellépést tesznek indokolttá. Ezenkívül az, hogy Irán ellen szankciók vannak hatályban, nem releváns a meglévő dömpingellenes szabályok szempontjából.

(144)

Végül az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó importra vonatkozó intézkedések elrendelése várhatóan lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat és egyéb uniós gyártók számára, hogy javítsák helyzetüket megnövelt értékesítési volumenek, eladási árak és piaci részesedés révén. Bár költségnövekedés formájában mutatkozhatnak negatív hatások a felhasználók (főleg átalakítók) számára, e hatásokat valószínűleg ellensúlyozzák a gyártók és szállítóik esetében várt előnyök.

(145)

A tisztességes verseny visszaállítása és az ésszerű árszint fenntartása az EU-ban ösztönözni fogja a PET-újrahasznosítást, segítve ezzel a környezet védelmét. A fentiekre való tekintettel ideiglenesen levonható az a következtetés, hogy összességében nincsenek olyan kényszerítő okok, melyek miatt ne lehetne elrendelni intézkedéseket ebben az esetben. Ezt az előzetes értékelést valószínűleg felül kell majd vizsgálni a végső szakaszban, a felhasználók kitöltött kérdőíveinek ellenőrzését és további vizsgálatokat követően.

(146)

A dömpinggel, kárral, okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetésekre való tekintettel átmeneti intézkedéseket kell elrendelni az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó termék behozatalára annak megelőzése érdekében, hogy az uniós gazdasági ágazatnak további kárt okozzon a dömpingelt behozatal.

(147)

A Pakisztánból származó érintett termék behozatalát illetően ideiglenesen nem állapítottak meg dömpinget, a fentiekben jelzettek szerint. Következésképpen nem kell elrendelni átmeneti intézkedéseket.

(148)

Az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó importra vonatkozó átmeneti intézkedéseknek olyan mértékűeknek kell lenniük, hogy a megállapított dömpingkülönbözet túllépése nélkül megszüntethessék a dömpingelt import által az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárt. A kárt okozó dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor figyelembe vették, hogy bármely intézkedésnek lehetővé kell tennie az uniós gazdasági ágazat számára, hogy előállítási költségeit fedezni tudja, és olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, melyet rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt import nélkül elérhetne.

(149)

Az Unió 7,5 %-os célnyereség rögzítését kérte; ez megegyezett a Kínai Népköztársaság elleni eljárásban figyelembe vett értékkel. A figyelembe vett időszakban azonban az uniós gazdasági ágazat sohasem ért el ilyen nyereséget (valójában soha sem volt nyereséges), és összességében megjegyezte, hogy általában alacsony haszonkulccsal működik. A mintába felvett két vállalat által egy év alatt elért legmagasabb nyereség 3 % volt a figyelembe vett időszakban. Ebben az összefüggésben ideiglenesen úgy vélték, hogy 5 % a legmegfelelőbb célnyereség.

(150)

Ennek alapján az uniós gazdasági ágazat tekintetében kiszámították a hasonló termék kárt nem okozó árát. A kárt nem okozó árat úgy számították ki, hogy a tényleges haszonkulcsot levonták a gyártelepi árból, és az így kiszámított, a költségeket fedező árhoz („break even price”) hozzáadták a fent említett célnyereségküszöböt.

(151)

Mivel a VI során a nyersanyagárak és következésképpen a PET-árak jelentős mértékben változtak az Unió piacán, helyénvalónak tűnt a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámításakor a negyedéves adatokat figyelembe venni.

(152)

A fentiekre való tekintettel és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint kijelenthető, hogy a megállapított dömping- és kárkülönbözetek közül a legalacsonyabbal azonos szintű ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó érintett termék importjára, az alacsonyabb vám szabályával összhangban.

(153)

A fentiek alapján és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint megállapítható, hogy az Iránból származó érintett termékre javasolt vámtételnek a kár megszüntetéséhez szükséges 17 %-os szinten kell alapulnia. Ezenkívül az Egyesült Arab Emírségekből származó érintett termékre javasolt vámtételnek 6,6 %-os dömpingen kell alapulnia. A Pakisztánból származó érintett termék importjára nem kell átmeneti intézkedéseket elrendelni.

(154)

Megjegyzendő, hogy szubvencióellenes vizsgálatot végeztek a dömpingellenes vizsgálattal párhuzamosan az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó importra vonatkozóan. Mivel az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdésének értelmében egyetlen termékre sem lehet egyszerre dömpingellenes és kiegyenlítő vámot is kivetni a dömping vagy exporttámogatás miatt előállt egy és ugyanazon helyzet kezelése céljából, szükségesnek tartották annak megállapítását, hogy a támogatás összegei és a dömpingkülönbözetek ugyanabból a helyzetből adódnak-e, és ha igen, milyen mértékben.

(155)

A támogatási rendszereket illetően, melyek exporttámogatásokat képeztek az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendelet (3) 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint, az iráni exportáló gyártó esetében megállapított ideiglenes dömpingkülönbözetek részben a kiegyenlíthető exporttámogatások meglétével magyarázhatók. Mivel azonban ugyanaz a kármegszüntetési szint vonatkozik a dömpingellenes és a szubvencióellenes vizsgálatokra is, nem javasoltak ideiglenes dömpingellenes vámot Irán esetében.

(156)

A (15) preambulumbekezdésben már említettek szerint a fenti PET-költségek és -árak jelentős ingadozásoknak vannak kitéve viszonylag rövid időszakokon belül. Ezért helyénvalónak tekintették, hogy a vámokat megadott tonnánkénti összeg formájában vessék ki. Ezeket az összegeket a dömpingellenes vámnak a dömpingkülönbözet kiszámításához használt CIF-exportárakra történő alkalmazásával számították ki.

(157)

A fentiek alapján és figyelembe véve az ideiglenes kiegyenlítő vám kivetéséről szóló 473/2010/EU (4) bizottsági rendeletben ismertetett megállapításokat, a javasolt dömpingellenes vámok összegei – az Unió határára szállított áru vámfizetés nélküli CIF árában kifejezve – ideiglenesen a következők:

(158)

A megfelelő ügyvitel érdekében meg kell határozni egy időszakot, melyen belül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkezett érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat, és meghallgatást kérhetnek. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a vámok kivetése tekintetében az e rendelet alkalmazásában tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a végleges intézkedések céljából újra meg kell vizsgálni,

1.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 134/25

(1)

A Bizottság 2009. szeptember 3-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (2) (a továbbiakban: a vizsgálat megindításáról szóló értesítés) útján bejelentette az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből (a továbbiakban: érintett országok) származó egyes polietilén-tereftalátoknak (a továbbiakban: PET) az Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó szubvencióellenes eljárás megindítását.

(2)

Ugyanazon a napon a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (3) útján bejelentette az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását, és külön vizsgálatot indított.

(3)

A szubvencióellenes eljárás megindítására azt követően került sor, hogy a Plastics Europe polietilén-tereftaláttal foglalkozó bizottsága (a továbbiakban: panaszos) panasszal élt olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése egyes polietilén-tereftalátok teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 50 %-át teszi ki. A panasz első látásra elfogadható bizonyítékot tartalmazott az említett termék támogatására és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ezt elegendőnek tekintették a szubvencióellenes eljárás megindításának alátámasztására.

(4)

Az eljárás megindítása előtt és összhangban az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével, a Bizottság értesítette Irán, Pakisztán és az Egyesült Arab Emírségek (a továbbiakban: EAE) kormányát arról, hogy megfelelően dokumentált panasz érkezett hozzá, amely szerint az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó PET támogatott behozatala jelentős kárt okozott az uniós iparágnak. Az érintett kormányokat konzultációra hívták annak érdekében, hogy a panasz tartalmát illetően tisztázzák a helyzetet, és hogy kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak. Valamennyi kormány elfogadta a konzultációkra szóló felhívást, és ezt követően megtartották a konzultációkat. A konzultációk során a felek nem találtak kölcsönösen elfogadott megoldást. A rendszerek kiegyenlíthetősége hiányát érintően a panaszban foglalt állítások tekintetében az érintett országok hatóságai által tett észrevételeket azonban kellőképpen figyelembe vették. A konzultációk alatt és azt követően Pakisztán és az EAE kormánya beadványokat nyújtott be.

(5)

A Bizottság hivatalosan értesítette az eljárás megindításáról a panaszos gyártókat, az egyéb ismert uniós gyártókat, az ismert érintett importőröket/kereskedőket és felhasználókat, az exportáló gyártókat és az érintett exportáló országok képviselőit. A Bizottság arra is lehetőséget biztosított az érdekelt felek számára, hogy írásban kifejthessék az álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül.

(6)

Valamennyi olyan fél részére biztosították a meghallgatás lehetőségét, akik ezt kérték, és igazolták, hogy meghallgatásuk bizonyos okból indokolt.

(7)

Figyelemmel az uniós gyártók és importőrök láthatóan magas számára, a kár kivizsgálásához az alaprendelet 27. cikkével összhangban felmerült a mintavételi technikák alkalmazása. Annak érdekében, hogy a Bizottság képes legyen dönteni a mintavétel szükségességéről, és adott esetben kiválaszthassa a mintát, minden uniós gyártót és importőrt felkértek arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően nyújtson alapvető tájékoztatást a vizsgált termékre vonatkozóan a vizsgálati időszakban folytatott tevékenységéről (2008. július 1. – 2009. június 30.).

(8)

Tizennégy uniós gyártó nyújtotta be a kért információkat, és vállalta, hogy szerepeljen a mintában. Az együttműködő uniós gyártóktól kapott információk alapján a Bizottság kiválasztott egy öt uniós gyártóból álló mintát, amely az összes együttműködő uniós gyártó értékesítéseinek 65 %-át képviselte.

(9)

Nyolc importőr adta meg a kért információkat, és vállalta, hogy szerepeljen a mintában. Az együttműködő uniós importőröktől kapott információk alapján a Bizottság kiválasztott egy két importőrből álló mintát, amely az összes együttműködő importőr behozatalának 83 %-át és az EAE-ből, Iránból és Pakisztánból származó összes behozatal 48 %-át képviselte.

(10)

A Bizottság kérdőíveket küldött az érintett országok hatóságai részére, az exportáló gyártóknak, a mintába bekerült importőröknek és valamennyi ismert érintett felhasználónak és szállítónak, továbbá azoknak is, akik a vizsgálat indításáról szóló értesítésben megjelölt határidőkön belül bejelentkeztek.

(11)

A kérdőívekre válasz az érintett országok hatóságaitól, egy iráni exportáló gyártótól és vele kapcsolatban álló kereskedőjétől, egy pakisztáni exportáló gyártótól és egy egyesült arab emírségekbeli exportáló gyártótól, a mintába bevont öt uniós gyártótól, a mintába bevont egyik importőrtől, tíz uniós felhasználótól és három nyersanyagszállítótól érkezett. Ezen túl hét együttműködő uniós gyártó adta meg a kárelemzéshez kért általános adatokat.

(12)

A Bizottság beszerzett és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a támogatás, az ebből eredő károkozás és az uniós érdek megállapításához szükségesnek ítélt.

(13)

A következő állami hatóságok telephelyén került sor ellenőrző látogatásokra:

(14)

A következő vállalatok telephelyén szintén sor került ellenőrző látogatásokra:

(15)

A támogatás és a károkozás vizsgálata a 2008. július 1-je és 2009. június 30-a közötti időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A károkozás értékelése szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2006. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig terjedő időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(16)

Az érintett termék a jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá tartozó, az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó, az ISO 1628-5 szabvány szerint legalább 78 ml/g viszkozitási számú polietilén-tereftalát.

(17)

A PET olyan vegyipari termék, amelyet szokásosan a műanyagiparban használnak palackok és lapok gyártására. Mivel a PET ilyen formában homogén termék, nem osztották további terméktípusokra.

(18)

A vizsgálat szerint az Európai Unióban az uniós gyártók által előállított és eladott PET valamint az Irán, Pakisztán és az Egyesült Arab Emírségek belső piacain gyártott és eladott, valamint az Európai Unióba exportált PET alapvetően ugyanazokkal a vegyi és fizikai alapjellemzőkkel rendelkezik, és alapvető felhasználásuk is megegyező. Így az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében ideiglenesen ezeket a termékeket tekintik hasonló terméknek.

(19)

A panaszban található információk és a Bizottság kérdőívére adott válaszok alapján a következő rendszereket vizsgálták, mivel ezeknek állítólag a kormányhatóságok által nyújtott állami támogatás is része:

(20)

A jogszabályok értelmében egy különleges gazdasági övezetben létesített vállalat a felhasznált anyagok behozatala tekintetében vámmentességre jogosult, amennyiben azokat olyan termék gyártási folyamatában használják fel, amelyet ezt követően exportálnak. Az ellenőrzés során azt is megállapították, hogy a különleges gazdasági övezetben működő vállalatok tárgyi eszközök vámmentes importjára is jogosultak.

(21)

A különleges gazdasági övezet rendszerének teljes körű jogi meghatározását jelenleg a következő törvények és rendeletek szabályozzák: a különleges gazdasági övezeteknek az Iráni Iszlám Köztársaságban történő megalapításáról és működtetéséről szóló, 2005. május 19-én elfogadott 257/184168 törvény; az Alkotmánytörvény 138. cikke szerinti bizottságnak a szabad ipari és kereskedelmi övezetek főtanácsának titkársága által 2007. május 27-én történt jóváhagyása; a különleges gazdasági övezetek Iráni Iszlám Köztársaságban történő megalapítására és működtetésére vonatkozó végrehajtási szabályzat; a minisztertanács 2006. április 29-i jóváhagyása.

(22)

A petrolkémiai különleges gazdasági övezetet 1997. április 30-án (a perzsa naptár szerint 1376-ban) hozta létre a Hivatalos Közlöny 15275. számában 1997. május 25-én közzétett 58548. törvény.

(23)

Az iráni kormány által a vizsgálat során szolgáltatott jogi/igazgatási aktusok nem tartalmaztak a jogosultságra vonatkozó egyedi szabályt. Az egyedüli együttműködő iráni exportáló gyártó gyárlétesítménye a Mahshahr (Bandar Imam Khomeini) petrolkémiai különleges gazdasági övezetben található. Az iráni hatóságok által adott tájékoztatás szerint ez az övezet az egyetlen petrolkémiai különleges gazdasági övezet Iránban.

(24)

Valamennyi különleges gazdasági övezet az ország vámterületén kívül találhatónak minősül. Ennélfogva minden import mentes a vámok alól, feltéve hogy az importált alapanyagokat az exportálandó termék gyártása során használják fel.

(25)

Az exporttermék gyártása során felhasznált importált nyersanyagok mennyiségének vizsgálata érdekében a vámhivatalok nyilvántartásba veszik mind az importjuttatást, mind pedig az importálás és az exportálás idején fennálló exportkötelezettséget, az Egészségügyi Minisztérium Általános Főosztálya által kibocsátott és öt évig érvényes, „Gyártási engedély” elnevezésű igazolásban meghatározott szabványos ágazati kapcsolati normák alapján. A vámhivatal kérelem esetén minden tranzakcióra kódszámot (B-Jack) bocsát ki, amely ahhoz szükséges, hogy a vállalat vámkezelje az árukat.

(26)

Ezen túlmenően a vállalat rendszeresen tájékoztatja az illetékes hatóságot arról, hogy a következő évben mennyi exportot és belső értékesítést tervez. A rendelkezésre álló fenti információ alapján a vámhivatalok felügyelik a vállalat által igénybe vett juttatások megfelelő felhasználását.

(27)

Belső értékesítés esetén, tehát amikor a különleges gazdasági övezetből az ország fő területére szállítanak, vámot vetnek ki a végtermékbe beépített és a szabványos ágazati kapcsolati normák alapján számított vámmentes importrészre.

(28)

Az ellenőrző látogatás során megállapították, hogy nem létezik konkrét, jogszabályi és nyilvánosan hozzáférhető feltételrendszer annak szabályozására, hogy az engedélyező hatóság hogyan dönt arról, ki jogosult a vállalatalapításra a petrolkémiai különleges gazdasági övezetben. Az a vállalat, amely az adott övezetben kíván letelepedni, kérelemmel köteles fordulni az illetékes hatósághoz, de nem állnak rendelkezésre iránymutatások azzal kapcsolatban, hogy a kérelem milyen alapon fogadható vagy utasítható el. Ezen túlmenően a petrolkémiai különleges gazdasági övezet alapító okirata a Nemzeti Petrolkémiai Vállalatot (NPV) (az egyedüli együttműködő exportáló gyártó részvényese) bízza meg azzal, hogy az övezetet a petrolkémiai tevékenységek érdekében irányítsa és szervezze.

(29)

A rendszeren belül számos ellentmondást és rendeltetésellenes működést tártak fel. Az iráni hatóságok nem hoztak létre megfelelő ellenőrző rendszert a vámmentesen importált és az előállított exporttermék gyártása során felhasznált nyersanyag mennyiségének ellenőrzésére. Az STPC, amely az egyedüli együttműködő gyártó Iránban, nem jelentette be a tényleges nyersanyagmennyiségeket, az NPV pedig a gyakorlatban nem működtetett ellenőrző rendszert annak megerősítésére, hogy a mentességet élvező behozatalt az exportált termék gyártása során használják fel, illetve ennek mennyisége tekintetében. A szabványos ágazati kapcsolati normák a vállalat által javasolt és a kormány által elfogadott termelési arányszámok, amelyek a petrolkémiai ágazatban alkalmazott előírásokból vezethetők le.

(30)

Az egyedüli együttműködő exportáló gyártó a fenti rendszer és a tárgyi eszközök vámmentes importja alapján egyaránt előnyben részesült.

(31)

A fentiekre figyelemmel a különleges gazdasági övezetbe történő vámmentes behozatal az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak, azaz az iráni kormány által nyújtott olyan pénzügyi hozzájárulásnak minősül, amely a vizsgált exportőr számára előnyt biztosít.

(32)

Ezen túlmenően a rendszer az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül, mivel azok a jogszabályok, amelyek alapján az engedélyező hatóság működik, kifejezetten a petrolkémiai gyártóágazathoz tartozó bizonyos vállalkozások körére korlátozzák az övezetbe való tartozás lehetőségét.

(33)

A rendszer továbbá jogilag az export teljesítésétől függ, és így egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján. Exportra vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül egy vállalat e rendszer alapján nem szerezhet előnyt.

(34)

Ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési eljárásnak vagy helyettesítő vám-visszatérítési eljárásnak, mivel nem felel meg az alaprendelet I. mellékletében, különösen annak i. pontjában, valamint II. mellékletében és III. mellékletében meghatározott szabályoknak.

(35)

Az iráni kormány különösen nem rendelkezik olyan ellenőrző rendszerrel vagy eljárással, amely megerősíthetné, hogy felhasználnak-e behozott anyagokat az exportált termék gyártása során (összhangban az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontjával, illetve helyettesítő vám-visszatérítési rendszer esetén az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontjával), és ha igen, milyen mennyiségben. Maguk a szabványos ágazati kapcsolati normák nem tekinthetők sem vállalatspecifikus előírásnak, sem a tényleges felhasználás ellenőrző rendszerének. Ez a fajta eljárás nem teszi képessé a kormányt arra, hogy kellő pontossággal ellenőrizze az export gyártás során felhasznált behozatal mennyiségét, és azt, hogy ezt milyen szabványos ágazati kapcsolati norma referenciaértékhez kell hasonlítani. A kormány nem végzett továbbá hatékony ellenőrzést megfelelően vezetett felhasználási nyilvántartás alapján. Az iráni kormány valójában nem végzett további vizsgálatot a tényleges behozatal alapján, bár hatékonyan alkalmazható ellenőrző rendszer hiányában ilyen vizsgálatra szokásosan szükség lenne (összhangban az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontjával, illetve helyettesítő vám-visszatérítési rendszer esetén az alaprendelet III. melléklete II. részének 3. pontjával).

(36)

Ezen túlmenően, a tárgyi eszközök importja után meg nem fizetett vámokból származó előny az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. pontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében szintén támogatásnak, azaz az iráni kormány által adott olyan pénzügyi hozzájárulásnak minősül, amely a vizsgált exportőr számára előnyt biztosít. A rendszer továbbá jogilag az export teljesítésétől függ, és így egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján. Exportra vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül egy vállalat e rendszer alapján nem szerezhet előnyt.

(37)

A rendszer nem tekinthető engedélyezhető vám-visszatérítési rendszernek, mert olyan tárgyi eszközökre vonatkozik, amelyeket nem használnak fel a gyártási folyamat során, és így ezekre nem vonatkozik az alaprendelet I. mellékletének i. pontjában meghatározott engedélyezhető vám-visszatérítési rendszerek hatálya.

(38)

A fentiekre figyelemmel a szóban forgó támogatások kiegyenlíthetőnek tekinthetők.

(39)

Engedélyezett vám-visszatérítési rendszerek vagy pótlólagos visszatérítési rendszerek hiányában az előny az inputok importálása esetén esedékes teljes importvám elengedése. E tekintetben megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem csak a „többletként” jelentkező vámkedvezmények kiegyenlítéséről rendelkezik. Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és I. mellékletének i. pontja szerint csak a túlzott mértékű vámelengedések egyenlíthetők ki, feltéve hogy az alaprendelet II. és III. mellékleteiben előírt feltételek fennállnak. A jelen esetben azonban ezek a feltételek nem teljesültek. Így megfelelő ellenőrző rendszer hiányában a vám-visszatérítési rendszerekre vonatkozó fenti kivétel nem alkalmazható, ezért a meg nem fizetett vámok összegének (elmaradt bevétel) kiegyenlítésére vonatkozó főszabályt kell alkalmazni, nem pedig a többletvám célzott elengedéséről szóló szabályt.

(40)

Az exportőr támogatásának az összegét a vámmentesen behozott alapanyagok tekintetében az elmaradt importvámok (alapvám) alapján számították ki, a vizsgálati időszak során gyártott termékekhez importált anyagok mennyiségére (nevező). Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint ezt a támogatási összeget vonatkoztatták az érintett terméknek a vizsgálati időszak során történő gyártása által keletkezett exportforgalomra, mivel a támogatás az exportteljesítménytől függ, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiség alapján juttatták.

(41)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta 1,13 %.

(42)

Ezen túlmenően a tárgyi eszközök importja után meg nem fizetett vámból származó előny sem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek, mert olyan tárgyi eszközökre vonatkozik, amelyeket a gyártási folyamat során nem használnak fel. A támogatási összeget az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján számították ki az importált tárgyi eszközök után meg nem fizetett vámokat alapul véve, és azt 15 évre kiterjesztve, ami a jelen vizsgálatban érintett mindhárom országban megállapítható, az adott ágazatra vonatkozó minimális értékcsökkenési időszaknak felel meg. A kialakult gyakorlat szerint az így kiszámított és a vizsgálati időszakra vonatkozó összeget kiigazították az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, annak érdekében, hogy ez tükrözze az időszak során élvezett előny teljes értékét. E célból az Iránban az adott időszakban érvényes kereskedelmi kamatlábat megfelelőnek tekintették.

(43)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint, ezt a támogatási összeget (mint nevezőt) vonatkoztatták a vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomra, mivel a támogatás az exportteljesítménytől függ, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiség alapján juttatták. E támogatás estén a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta 0,93 %.

(44)

A fenti intézkedések tekintetében a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó tekintetében megállapított teljes támogatási ráta 2,06 %.

(45)

Ez a rendszer a NPV által az egyedüli együttműködő iráni exportáló gyártó számára juttatott közvetlen, vissza nem térítendő pénzügyi támogatást tartalmaz.

(46)

A vizsgálat megállapította, hogy a NPV az STPC fő részvényese, mivel az utóbbi részvényeinek 75 %-ával rendelkezik. A további részvényesek a Kőolajipari Minisztérium Nyugdíj- és Jóléti Alapja, amely 15 %-kal, és a Justice Shares Broker Co., amely a részvények 15 %-ával rendelkezik. Az ellenőrző látogatás megállapította, hogy az NPV finanszírozta SRPC tőkeköltségeinek és forgó-/működő tőkéjének jelentős részét, valamint STPC bankkölcsön részleteinek visszafizetését azok lejártakor. Így a vizsgálati időszak pénzügyi éveire vonatkozó auditált pénzügyi kimutatások egyértelműen igazolják, hogy az együttműködő exportáló gyártó működése az iráni kőolajipari minisztériumhoz tartozó nemzeti iráni olajtársaság által birtokolt fő részvényes pénzügyi támogatásától függ.

(47)

Továbbá az STPC részére nyújtott likviditási juttatásokat a vállalat számláin nem tartják nyilván kölcsönként.

(48)

Az STPC tartozása az NPV felé az STPC auditált pénzügyi kimutatásai szerint 2009. március 20-ig, teljes eszközállományának 51 %-át tette ki. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kereskedelmi törvénykönyvet módosító iráni törvény 141. cikke szerint a részvényesnek a társaság feloszlatásáról vagy működésének folytatásáról kell határoznia akkor, ha a bármely társaságnak legalább tőkéje felét a felmerült veszteségek fedezésére kell fordítania.

(49)

Az NPV mint az STPC fő részvényese egyelőre nem tett lépéseket annak érdekében, hogy STPC tőkéjét a pénzügyi helyzetre való tekintettel megemelje, bár 2009. június 3-án az STPC közgyűlése határozatot hozott arról, hogy rendezni kell a cég NPV-vel szemben fennálló adósságainak a kérdését.

(50)

A vizsgálat azt is megállapította, hogy a fenti pénzátutalás sok éven át visszatérő gyakorlat volt. Az STPC vonatkozó auditált pénzügyi kimutatásai szerint valójában a vissza nem térítendő juttatások a társaság működésének kezdete óta halmozódtak, amint ezt a 2004-óta készített auditált pénzügyi kimutatások is alátámasztják.

(51)

Figyelemmel a fentiekre, az NPV-től származó e pénzügyi támogatás támogatásnak minősül, mert ez egy olyan kormányzati gyakorlat, amely az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében vett pénzügyi hozzájárulásnak, azaz működőtőke-juttatás és kölcsöntörlesztés fedezet formájában történő közvetlen pénzátutalásnak minősül. Ezen túlmenően az a tény, hogy a vissza nem fizetendő juttatások legalább 2004-óta halmozódtak, megerősíti azt, hogy ez rendszeresen visszatérő támogatás, amelynek célja az egyetlen együttműködő iráni exportáló gyártó működésének a biztosítása.

(52)

Az NPV továbbá a következő tényezők alapján köztestületnek minősül: 1) kormányzati tulajdon: az NPV 100 %-ban állami tulajdonban van, és a Kőolajipari Minisztérium tulajdonában álló iráni nemzeti olajtársaság leányvállalata; 2) az NPV alapító okiratát jogalkotási eljárással fogadták el; 3) a részvényesek képviselőinek közgyűlésén részt vesz hat miniszter, ideértve a miniszterelnököt is, továbbá az iráni nemzeti olajtársaság két igazgatója, akiket az iráni nemzeti olajtársaság igazgató tanácsának elnöke és vezérigazgatója választ. Más szavakkal, a kormányzat teljesen ellenőrzése alatt tartja az NPV-t; 4) az NPV felelős az ország petrolkémiai iparága fejlesztéséért és működéséért, és e célból kapta feladatul a petrolkémiai különleges gazdasági övezet irányítását.

(53)

Ami a fogadó társaság részéről fennálló előny meglétét illeti, a vizsgálat kimutatta, hogy az STPC jelenlegi állapotában nem lenne képes az NPV pénzügyi támogatása nélkül működni. Ez a gyakorlat nem összeegyeztethető a magánbefektetők szokásos gyakorlatával, mivel nincs olyan kereskedelmi szervezet, amely folyamatosan ilyen vissza nem térítendő finanszírozást biztosítana.

(54)

Az NPV által nyújtott pénzügyi támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül, mivel a támogató hatóság az adott támogatást kifejezetten csak az STPC számára teszi hozzáférhetővé, a petrolkémiai ágazat fejlesztésére irányuló politikájával összhangban.

(55)

A fentiekre figyelemmel ezt a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(56)

A kiegyenlíthető támogatás összegének a kiszámítása a vizsgálati időszak alatt a kedvezményezett által szerzett előnyre való tekintettel történik. A kedvezményezett által szerzett előny a vissza nem térítendő juttatás teljes összege, az együttműködő exportáló gyártó számláiból származó adatok alapján. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint ezt a támogatási összeget (nevező) vonatkoztatták a vizsgálati időszak során a vállalat teljes eladási forgalmára, mivel a támogatás nem az exportteljesítménytől függ, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiség alapján juttatták.

(57)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta 51,02 %.

(58)

Az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban a kiegyenlíthető támogatások ideiglenes ad valorem összege, az egyedüli együttműködő iráni exportőr tekintetében 53,08 %.

(59)

A panaszban található információk és a Bizottság kérdőívére adott válaszok alapján a következő rendszereket vizsgálták, mivel ezeknek állítólag a kormányhatóságok által nyújtott állami támogatás is része:

(60)

Ez a rendszer alapanyagok vámmentes importját teszi lehetővé, amennyiben azt ezt követően exportra használják fel.

(61)

Ez a rendszer a 2008. június 30-án módosított, 1969. évi vámtörvényen alapul. A vámtörvény 219. cikke (XX. fejezet) felhatalmazza a központi bevételi tanácsot, hogy értesítéseket bocsásson ki az export- és importpolitikáról. Ennek megfelelően a 2001. évi vámszabályok XV. fejezete (SRO 450(I)/2001, 2001. június 18.) részletesen szabályozza a gyártási vámszabad raktárban importált árukra vonatkozó vámmentességet.

(62)

A gyártási vámőrizeti rendszer használatához be kell szerezni a vámhatóság engedélyét, amelyet az bármely személy vagy cég részre kiállít a 2001. évi vámszabályok XV. fejezetének 343. cikke szerint.

(63)

Az alapanyagok importálásakor a gyártónak a vámhatóság által előírt nyomtatványon, azaz a „Vámáru-nyilatkozaton” fel kell tüntetnie a 450/(I)/2001 SRO számot. A vámhatóságnál azonban letétbe kell helyezni egy biztosítékot, valamint a vám és a forgalmi adó összegének megfelelő, későbbre keltezett csekkeket, amelyek három évig érvényesek. Ezt a biztosítékot a vámhivatal akkor adja vissza, ha igazolták, hogy a vállalat exportálta a késztermékeket.

(64)

Az importált alapanyagokból gyártott végtermékeket a vámőrizeti nyilvántartásban tartják nyilván, és a nyersanyagokat az elemzési igazolásban igazolt beépítési arány szerint igazítják ki. Ez a vámhivatal által kibocsátott igazolás hitelesíti az összes alapanyag kapcsolati arányait, 1 000 kg érintett termék gyártására vetítve. Ezekre a kapcsolati arányokra, amelyek az érintett ágazatban alkalmazott előírásokon alapulnak, a vállalat tesz javaslatot, és ezt a kormány fogadja el.

(65)

Az exportáláskor a vámáru-nyilatkozaton ki kell jelenteni, hogy az export gyártási vámőrizetből származik és a vámáru-nyilatkozathoz csatolni kell a végtermékek gyártása során felhasznált alapanyagok felhasználási lapját. A vámáru-nyilatkozat minden szempontból történő megvizsgálása után az érintett vámhivatalnok engedélyezi a végtermékek exportját.

(66)

Amikor az alapanyagok importját a vámőrizeti nyilvántartásban szereplő vonatkozó végtermékek exportja formájában felhasználják, a vállalat benyújt egy levelet a vámhivatalhoz az import vámáru-nyilatkozat egy példányával és az exportfuvarlevelekkel együtt, valamint csatol egy összegzést/egyeztetést arról, hogy a nyersanyagokat felhasználták, és a vámőrizeti nyilvántartásban szereplő végtermékek formájában exportálták. Ennek megfelelően a vámhivatalnok felszabadítja az alapanyagok importálása során letétbe helyezett biztosítékot és a későbbre keltezett csekkeket.

(67)

Az egyedüli együttműködő gyártó előnyre tett szert a gyártási vámőrizet keretében.

(68)

Az ellenőrző látogatás megállapította, hogy a gyakorlatban a pakisztáni hatóságok a vámmentesen importált és az előállított exporttermék gyártása során felhasznált nyersanyag mennyiségének ellenőrzésére nem alkalmaztak megfelelő ellenőrző rendszert. A rendszeren belül számos ellentmondást és nem rendeltetésszerű működést tártak fel a jogszabályokban meghatározott vám-visszatérítési rendszerhez képest (a 2001. évi vámszabályok XV. fejezete).

(69)

A gyártási vámőrizetben nem volt egyértelműen megjelölve a gyártási terület és a végtermékek, selejtek külön raktárai, valamint a hulladéktárolás. Csupán a vámmentesen importált nyersanyagot különítették el a helyben beszerzett alapanyagoktól. A vámszabad raktárnak és vámőrizetnek minősülő raktár épülete nem olyan különálló területen található, amely közterületről külön bejárattal vagy kijárattal rendelkezik, és más bejárattal vagy kijárattal nem rendelkezik, ahogyan ezt a fent említett XV. fejezet 349. szakasza előírja.

(70)

Az átvett, gyártott és exportált alapanyagokra vonatkozó nyilvántartást nem a tényleges felhasználás alapján vezették. Csak az elméleti felhasználást vették nyilvántartásba az elemzési igazolás alapján, az összes alapanyag kapcsolati arányait, 1 000 kg érintett termék gyártására vetítve. Ezeket a kapcsolati arányra vonatkozó normákat a hatóságok állapítják meg és időről időre felülvizsgálják, de nincsenek egyértelmű szabályok és bizonyítékok arra nézve, hogyan végzik ezeket a felülvizsgálatokat.

(71)

A pakisztáni kormány továbbá nem hozott létre hatékony gyakorlati ellenőrzési rendszert. A hatóságok állítása szerint ellenőrzik a vállalatok által végzett dokumentálást, de ez pusztán abban áll, hogy megnézik, a vállalatok milyen szabványos kapcsolati arányra vonatkozó normát jelentenek be, és nem ellenőrzik a tényleges gyártási mennyiséget.

(72)

A hatóságok bejelentették, hogy az egyedüli együttműködő exportáló gyártó PET elemzési igazolásait 2002-től (amikor az első benyújtott elemzési igazolást kibocsátották) a vizsgálati időszakig felülvizsgálták. Ennek az állításnak az alátámasztására a hatóságok benyújtották egy 2004-ben végzett felülvizsgálat másolatát. Mindazonáltal, bár ez a felülvizsgálat a vámmentesen importálni engedélyezett nyersanyagok mennyiségének a korlátozását eredményezte, nem végezték el az elmaradt vámok vizsgálatát az esetleges többletvámok elengedésének ellenőrzése tekintetében. Az elemzési igazolás kiigazításától kezdve az együttműködő exportáló gyártó egyszerűen kiigazította a nyilvántartott mennyiségeket a vámőrizeti nyilvántartásban az elemzési igazolás adatainak megfelelően. 2004-óta – annak ellenére, hogy egyértelműen bizonyított volt, hogy a gyártási folyamat jobb nyersanyag-kihasználáshoz (és így többletvám-elengedéshez) vezethet – nem végezték el az elemzési igazolás felülvizsgálatát, és nem vizsgálták az együttműködő exportáló gyártó tényleges nyersanyag-felhasználását.

(73)

A fentiekre figyelemmel, a gyártási vámőrizet az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében elengedett kormányzati bevétel formájában nyújtott támogatásnak minősül, amely a kedvezményezett vállalat részére előnyt jelent.

(74)

Ezen túlmenően, ez a támogatási rendszer egyedinek is tekinthető, mivel ezt olyan vállalatoknak juttatják, amelyek vámőrizet alatt gyártanak termékeket, és ezeket később exportálják, így ez jogilag az export teljesítésétől függ az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontjával összhangban.

(75)

Ez a rendszer nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési eljárásnak vagy helyettesítő vám-visszatérítési eljárásnak az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében. Nem felel meg az alaprendelet I. mellékletében, különösen annak i. pontjában, valamint II. mellékletében és III. mellékletében meghatározott szigorú szabályoknak sem.

(76)

A pakisztáni kormány különösen nem alkalmazta hatékonyan ellenőrző rendszerét, és olyan eljárást sem alkalmazott, amely megerősíthetné, hogy az exportált termék gyártása során felhasználnak-e és ha igen, milyen mennyiségben, behozott anyagokat (összhangban az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontjával, illetve helyettesítő vám-visszatérítési rendszer esetén az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontjával). Az ágazati kapcsolati normák nem tekinthetők sem vállalatspecifikus előírásnak, sem a tényleges felhasználás ellenőrző rendszerének. Ez a fajta eljárás nem teszi képessé a kormányt arra, hogy kell ő pontossággal ellenőrizze az export gyártás során felhasznált behozatal mennyiségét. A kormány nem végzett továbbá hatékony ellenőrzést megfelelően vezetett felhasználási nyilvántartás alapján. Ezen túlmenően, a pakisztáni kormány valójában nem végzett további vizsgálatot a tényleges behozatal alapján, bár hatékonyan alkalmazható ellenőrző rendszer hiányában ilyen vizsgálatra szokásosan szükség lenne (összhangban az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontjával, illetve az alaprendelet III. melléklete II. részének 3. pontjával).

(77)

A fentiekre figyelemmel ezt a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(78)

Engedélyezett vám-visszatérítési rendszerek vagy pótlólagos visszatérítési rendszerek hiányában az előny az inputok importálása esetén esedékes teljes importvám elengedése. E tekintetben megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem csak a „többletként” jelentkező vámkedvezmények kiegyenlítéséről rendelkezik. Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és I. mellékletének i. pontja szerint csak a túlzott mértékű vámelengedések egyenlíthetők ki, feltéve hogy az alaprendelet II. és III. mellékleteiben előírt feltételek fennállnak. A jelen esetben azonban ezek a feltételek nem teljesültek. Így megfelelő ellenőrző rendszer hiányában a vám-visszatérítési rendszerekre vonatkozó fenti kivétel nem alkalmazható, ezért a meg nem fizetett vámok összegének (elmaradt bevétel) kiegyenlítésére vonatkozó főszabályt kell alkalmazni, nem pedig a többletvám célzott elengedéséről szóló szabályt.

(79)

Az exportőr támogatásának az összegét a gyártási vámőrizeti rendszerben behozott és a vizsgálati időszak során az érintett termékek gyártásához importált anyagok (nevező) tekintetében az elmaradt importvámok (alapvám) alapján számították ki. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint ezt a támogatási összeget vonatkoztatták az érintett terméknek a vizsgálati időszak során történő gyártása által keletkezett exportforgalomra, mivel a támogatás az exportteljesítménytől függ, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiség alapján juttatták.

(80)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta 2,57 %.

(81)

Ez a rendszer engedélyezte a gyártási vámőrizetre szánt gyár és gépek vámmentes importját 2004. június 30-ig. A nem helyben gyártott gépek és alkatrészek importjára azért volt szükség, hogy gyártóegységet állítsanak fel, vagy hogy azokat a vámőrizet alatt álló gyártóegységek bővítésére, korszerűsítésére, vagy cseréjére használják fel.

(82)

Erről a rendszerről az 1998. június 12-i SRO 554(I)/98 sz. jogszabály rendelkezik.

(83)

E rendszer alkalmazása érdekében az importőrnek be kellett jelentenie a vámhatóságnak, hogy a gépeket megfelelően üzembe helyezték vagy használták a vámőrizeti létesítményben.

(84)

Az importőrnek az importáláskor igazolnia kellett a vámhatóság felé, hogy a gépeket vagy az alkatrészeket vámőrizet alatti gyártóegységhez importálták, és biztosítékot kellett nyújtania a vám összegére. Az említett biztosítékot akkor szabadították fel, ha igazolták az importált gépek üzembe helyezését.

(85)

Ezt a rendszert 2004. júniusáig alkalmazták és az egyedüli exportáló gyártó e rendszer keretében előnyben részesült, amikor 2002 és 2003 között gyára egy részét így importálta.

(86)

A fentiekre figyelemmel a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében elengedett kormányzati bevétel formájában nyújtott támogatásnak minősül, amely a kedvezményezett vállalat részére előnyt jelent.

(87)

Ez a támogatási rendszer egyedinek is tekinthető, mivel olyan vállalatoknak juttatják, amelyek vámőrizet alatt gyártanak termékeket, és ezeket később exportálják, így ez jogilag az export teljesítésétől függ az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontjával összhangban.

(88)

Ezen túlmenően a tárgyi eszközök vámmentes importjából származó előny nem tekinthető engedélyezhető vám-visszatérítési rendszernek, mert olyan tárgyi eszközökre vonatkozik, amelyeket nem használnak fel a gyártási folyamat során, és így az alaprendelet (I) mellékletének (i) pontjában meghatározott engedélyezhető vám-visszatérítési rendszerek hatálya ezekre nem terjed ki.

(89)

A fentiekre figyelemmel ezt a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(90)

A támogatási összeget az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján számították ki az importált tárgyi eszközök után meg nem fizetett vámokat alapul véve, és azt 15 évre kiterjesztve, ami a jelen vizsgálatban érintett mindhárom országban megállapítható, az adott ágazatra vonatkozó minimális értékcsökkenési időszaknak felel meg. A kialakult gyakorlat szerint az így kiszámított és a vizsgálati időszakra vonatkozó összeget kiigazították az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, annak érdekében, hogy ez tükrözze az időszak során élvezett előny teljes értékét. E célból a Pakisztánban az adott időszakban érvényes kereskedelmi kamatlábat megfelelőnek tekintették.

(91)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint ezt a támogatási összeget (mint számlálót) vonatkoztatták a vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomra, mivel a támogatás az exportteljesítménytől függ, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiség alapján juttatták.

(92)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta 0,01 %.

(93)

Ez a rendszer a Pakisztánban gyártott PTA (ez a PET előállításának fő alapanyaga) hazai vásárlása esetén nyújt pénzügyi visszatérítést a számlázott eladási ár 7,5 %-a mértékében.

(94)

A rendszer a 2008. szeptember 19-i SRO 1045(I)/2008 sz. jogszabályon alapul, amelyet a 2008. december 22-I SRO 1299(I)/2008 sz. jogszabály módosított, és amely valamennyi PTA-vevő részére 7,5 % visszatérítést biztosít a helyben gyártott PTA megvásárlása után.

(95)

Ez a rendszer kompenzációs támogatás a fent említett SRO-ban felsorolt PTA-felhasználók és vevők részére, és minden olyan további, a Textilipari Minisztérium által jóváhagyott felhasználó részére, aki a jövőben jogosulttá válik. Ezt a kompenzációs támogatást annak érdekében nyújtják, hogy a Pakisztáni Állami Bankon keresztül ellentételezzék a helyben beszerzett vagy importált PTE hatását. Az SRO-k mellékletei tartalmazzák a rendszer igénybevételéhez szükséges kérelmezési űrlapokat. Ezen túlmenően az SRO 1045(I)/2008. sz. jogszabály közvetlenül tartalmazza a rendszerből támogatásban részesülő vállalatok listáját.

(96)

Ez a visszatérítés kompenzációs támogatás / tarifális védelem a poliészteripar számára, és ezt közvetlenül a Pakisztáni Állami Bank működteti. PTA importja esetén 7,5 %-os importvámot vetnek ki.

(97)

Ha a PTA-t olyan pakisztáni gyártótól veszik, amely helyben állította elő a PTA-t, akkor a belföldi PTA gyártó által a vevőnek adott számlán fel kell tüntetni egy 7,5 %-os árösszetevőt. A vevő kérelme esetén részére ezt a 7,5 %-ot ennek megfelelően visszatérítik.

(98)

A vizsgálat megállapította, hogy a gyakorlatban a rendszer közvetlen finanszírozást nyújt a pakisztáni poliészteripar számára. Az SRO-k célja a belföldi gyártású PTA vásárlásának az ösztönzése. A belföldi gyártású PTA ilyen támogatása a vevő közvetlen finanszírozásának minősül. A vizsgálat megállapította, hogy az egyedüli együttműködő exportáló gyártót az adott SRO kifejezetten felsorolta e rendszer kedvezményezettjeként. Az adott SRO valójában csak nyolc pakisztáni céget sorolt fel, mint az e rendszerben kedvezményezett feleket. Így az együttműködő exportáló gyártó előnyre tett szert a PTA kompenzációs támogatásából.

(99)

A fentiekre figyelemmel ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése alapján támogatásnak minősül, mert pénzügyi hozzájárulást nyújt közvetlen pénzátutalás formájában, amely a kedvezményezett vállalat részére egyértelmű előnyt jelent.

(100)

Ezen túlmenően a rendszer az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének b) pontja alapján egyedinek minősül, figyelemmel arra, hogy a támogatás attól függ, hogy belföldi árut használnak-e az import helyett.

(101)

A támogatás az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint is egyedinek minősül, figyelemmel arra, hogy maga a jogszabály kifejezetten a poliészterágazatba tartozó bizonyos vállalatokra korlátozza az e rendszerhez való hozzáférést.

(102)

Következésképpen ez a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(103)

A kiegyenlíthető támogatás összegének a kiszámítása a vizsgálati időszak alatt a kedvezményezett által szerzett előnyre való tekintettel történik. A kedvezményezett által szerzett előny a pénzügyi visszatérítés teljes összege, az együttműködő exportáló gyártó számláiból származó adatok alapján.

(104)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint ezt a támogatási összeget (nevező) vonatkoztatták a vállalat teljes eladási forgalmára a vizsgálati időszak során, mivel a támogatás nem az exportteljesítménytől függ, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiség alapján juttatták.

(105)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta 2,38 %.

(106)

E rendszer keretében egy vállalat különleges adózást vehet igénybe az exportforgalma tekintetében.

(107)

Ez a rendszer a jövedelemadóról szóló rendelet 154. és 169. cikkein (2001 ITO), valamint a 2001. évi ITO első jegyzéke IV. fejezetének III. részén alapul.

(108)

Ebben a rendszerben a jövedelmet az exportforgalom alapján adóztatják meg, és a rendszer minden exportőr számára elérhető, amikor az áruértékesítésből származó jövedelemhez jut.

(109)

A jóváhagyott bank az exportügylet értékéből a devizajövedelem jóváírásakor 1 %-os forrásadót von le, tekintet nélkül a vállalat esetleges nyereségére. Másrészről a vállalatoknak a belföldi tevékenységük utáni adózó jövedelmük 35 %-os jövedelemadó alá esik.

(110)

A devizajövedelemre közvetlenül alkalmazott adólevonás az exportügyletből eredő jövedelem végleges adójának minősül. Az exportforgalom realizálásával kapcsolatban felmerült költségek nem vonhatók le.

(111)

A vizsgálat megállapította, hogy a gyakorlatban ez a rendszer különleges és kedvező adóelbánást biztosít az exportőrök számára. Bár az exportforgalommal kapcsolatos költségek nem vonhatók le, a teljes exportforgalomra kivetett 1 %-os alacsony adóráta kedvező adórendszernek minősül, összehasonlítva a rendes adórendszerrel, amely magasabb, 35 %-os mértékű adót vet ki a szokásos jövedelmekre, mivel az exportból származó nyereséget alacsonyabb mértékben adóztatják meg, mint a belföldi eladásokból származót. Az együttműködő exportáló gyártó a végleges adórendszerből adódó előnyökhöz jutott.

(112)

Mivel ez az adórendszer nyereséget eredményez, hiszen az exportot alacsonyabb adó terheli, mint a belföldi eladásokat, ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében elengedett kormányzati bevétel formájában nyújtott támogatásnak minősül, amely a kedvezményezett vállalat részére előnyt jelent.

(113)

Ezen túlmenően, ez a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül, mivel a támogatás az exportteljesítménytől függ.

(114)

Következésképpen ez a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(115)

A kiegyenlíthető támogatás összegének a kiszámítása a vizsgálati időszak alatt a kedvezményezett által szerzett előnyre való tekintettel történik. A kedvezményezett által szerzett előny a jövedelem alapján fizetendő összes adó összege, a végleges adórendszer alá tartozó jövedelem alapján (export), a megfizetett végleges adó levonása után (az exportforgalom 1 %-a). Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint ezt a támogatási összeget (nevező) vonatkoztatták a vállalat teljes exportforgalmára a vizsgálati időszak során, mivel a támogatás az exportteljesítménytől függ, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiség alapján juttatták.

(116)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta 1,95 %.

(117)

Az exportorientált projektek hosszú távú finanszírozásának (EOP-HTF) célja az, hogy a pénzügyi intézmények képesek legyenek vonzó feltételek mellett finanszírozási mechanizmusokat nyújtani a kölcsönvevők számára, gépek, gyár, berendezések és ezek kiegészítőinek behozatalára.

(118)

A jogalapot a Pakisztáni Állami Bankról szóló 1956. évi törvény 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja/17. cikke (4) bekezdésének c) pontja és a 17. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összefüggésben értelmezett 22. cikke tartalmazza. A rendszer részleteit a Pakisztáni Állami Bank (a továbbiakban: PÁB) 2004. május 18-án kelt 14. sz. körlevele tartalmazza.

(119)

A PÁB 2004. május 18-án kelt 14. sz. körlevele szerint azok a vállalatok, amelyek legalább éves termelésük 50 %-át közvetve vagy közvetlenül exportálják, jogosultak a rendszer alapján finanszírozásra.

(120)

Az EOP-HTF tekintetében azokat a résztvevő pénzügyi intézményeket hagyják jóvá, amelyek megfelelnek a PÁB által meghatározott tőkemegfelelőségi előírásoknak. Ezek az intézmények a kölcsönvevőik számára hosszú távú, hét és fél évig terjedő finanszírozást biztosíthatnak.

(121)

A vállalatok részére biztosított hitel sokféle célra felhasználható (gyárkorszerűsítés, helyben gyártott üzem vagy gépek beszerzése, gépimport stb.).

(122)

A bankok a kölcsönvevőnek a PÁB által közzétett ráta felett legfeljebb 3 %-ot számíthatnak fel. Az EOP-HTF keretében történő finanszírozás kamatlábát referenciaszintként a 12 hónapos kincstárjegyek és a három, illetve ötéves pakisztáni befektetési kötvény súlyozott átlaghozamához kötik, a finanszírozási időszaktól függően.

(123)

A hitel folyósítását követően a bankok felvehetik a kapcsolatot a PÁB illetékes irodájával a folyósított hitel összegének refinanszírozása érdekében.

(124)

Bár ez a rendszer már 2007 júniusában megszűnt, az egyedüli együttműködő exportáló gyártó még mindig előnyben részesül a rendszerből, mivel hosszú távú finanszírozásról van szó, és az előnyre 2005 áprilisában tett szert hét és fél éves időszakra.

(125)

E rendszer keretében a PÁB kötelező kamatláb plafonértékeket állapít meg a hosszú távú hitelekre.

(126)

Ennek eredményeként a pusztán piaci feltételekkel nyújtott rendes kereskedelmi hitelek kamatlábaival összehasonlítva az exportőrök kedvezményes kamatlábbal tehetnek szert hosszú távú hitelekre.

(127)

Ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében kormányzati eljárás keretében nyújtott állami támogatásnak minősül, amelynek során a kormányzat részének tekinthető köztestület (azaz a PÁB) a kereskedelmi bankokat arra utasítja, hogy lássák el a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjának i. alpontjában jelzett feladatokat (azaz kölcsön formájában közvetlen pénzátutalást teljesítsenek). A kedvezményezett vállalat az előnyt kedvezményes kamatláb formájában élvezi.

(128)

Ebben az összefüggésben ki kell emelni, hogy a PÁB az alaprendelet 2. cikkének b) pontja alapján „kormányzatnak” minősül. 100 %-ban kormányzati tulajdonban áll és közpolitikai célokat lát el. A PÁB valójában minden olyan feladatot ellát, amelyeket a központi bankok szoktak ellátni, ideértve a bankjegyek kibocsátását, a pénzügyi rendszer szabályozását és felügyeletét, a bankok bankja feladatainak ellátását, továbbá végső kölcsönző, a kormány bankja, a monetáris politika végrehajtója, kezeli a köztartozásokat, szabályozza a devizagazdálkodást, fejleszti a pénzügyi kereteket, intézményesíti a megtakarításokat és a beruházásokat, képzést nyújt a bankárok részére, és hitelt nyújt a kiemelt ágazatok számára.

(129)

A fentiekre figyelemmel, a támogatás az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint egyedinek minősül, mert maga a jogszabály a jogosultsági feltételek között előírja, hogy a támogatás az exportteljesítménytől függ.

(130)

Következésképpen ez a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(131)

A kiegyenlíthető támogatás összegének a kiszámítása a vizsgálati időszak alatt a kedvezményezett által szerzett előnyre való tekintettel történik. Az alaprendelet 6. cikkének b) pontja alapján a kedvezményezettet megillető juttatást a központi bank (a Pakisztáni Állami Bank) által alkalmazott hitelplafon és a vonatkozó kereskedelmi hitelráták közötti különbség megállapításával számítják ki.

(132)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint a támogatási összeget (nevező) vonatkoztatták az érintett termék exportforgalmára a vizsgálati időszak során, mivel a támogatás az exportteljesítménytől függ, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiség alapján juttatták.

(133)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta 0,60 %.

(134)

Az EFR rövid távú finanszírozása keretében az exportőrök a kereskedelmi bankok útján kapnak lehetőséget az összes gyártott termékük exportjának finanszírozására. Ez a rendszer elsősorban rövid távú jellegű működő tőke mechanizmus, és legfeljebb 180 napra nyújtják.

(135)

A jogalapot a Pakisztáni Állami Bankról szóló 1956. évi törvény 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja/17. cikke (4) bekezdésének c) pontja és a 17. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összefüggésben értelmezett 22. cikke tartalmazza. A rendszer részleteit a PÁB 2001. szeptember 28-án kelt 35. sz. körlevele és az 1998. december 17-én kelt 44. sz. körlevele tartalmazza.

(136)

Bármely exportőr részesülhet az EFR-ből, ha egy kereskedelmi bankhoz fordul, és teljesíti a pénzügyi intézmény által előírt egyéb követelményeket. A hitelnyújtásról ténylegesen a bank dönt saját belső hitelpolitikája alapján.

(137)

Ez az előny exportügyletekre és exportteljesítményre egyaránt nyújtható.

(138)

A tranzakció alapú mechanizmus keretében a bank a finanszírozást céges külföldi rendelés / exportakkreditív alapján nyújtja az exportőr részére, legfeljebb 180 napra. A pénzügyi eszközt a szállítást megelőző fázisban lehet igénybe venni az alapanyagok beszerzése és az exportálandó áruk gyártása céljából. A szállítást követő szakaszban is kérhető finanszírozás a külföldi importőr részére már leszállított áruk után az exportjövedelem jóváírásáig vagy 180 napig (attól függően, melyik következik be hamarabb).

(139)

A teljesítményalapú mechanizmus keretében rulírozó hitelt nyújtanak az exportőr részére az előző évben realizált exportteljesítményének legfeljebb 50 %-áig. Az exportőrök ezt a finanszírozást 180 napig vehetik igénybe. Ezt a mechanizmust, ha igénybe vették, teljes egészében vissza kell fizetni.

(140)

Ez a rendszer a Pakisztáni Állami Bank által előírt kedvezményes kamatú rövid távú exporthitelezést biztosít kereskedelmi bankok útján. Az egyedüli együttműködő exportáló gyártó mind belföldi, mind pedig exporteladásai tekintetében előnyben részesül e rendszerből.

(141)

Az EFR-felárráták referenciaértéke a hat hónapos pakisztáni kincstárjegyek súlyozott átlaghozama.

(142)

Ennek eredményeként az exportőrök, a pusztán piaci feltételekkel nyújtott rendes rövid távú kereskedelmi hitelek kamatlábaival összehasonlítva, kedvezményes kamatlábbal tehetnek szert finanszírozásra.

(143)

Ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. pontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel pénzügyi hozzájárulást nyújt olyan kormányzati gyakorlat formájában, amely egy olyan köztestület (azaz a PÁB) útján jár el, amely a kereskedelmi bankokat arra utasítja, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjának i. alpontjában jelzett feladatokat lássák el (azaz kölcsön formájában közvetlen pénzátutalást teljesítsenek). A kedvezményezett vállalat az előnyt kedvezményes kamatláb formájában élvezi.

(144)

Továbbá a támogatás a fentiekre figyelemmel, az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint egyedinek minősül, mert maga a jogszabály a jogosultsági feltételek között előírja, hogy a támogatás az exportteljesítménytől függ.

(145)

Következésképpen ez a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(146)

A kiegyenlíthető támogatás összegének a kiszámítása a vizsgálati időszak alatt a kedvezményezett által szerzett előnyre való tekintettel történik. Az alaprendelet 6. cikkének b) pontja alapján a kedvezményezettet megillető juttatást a központi bank (a Pakisztáni Állami Bank) által alkalmazott hitelplafon és a vonatkozó kereskedelmi hitelráták közötti különbség megállapításával számítják ki.

(147)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint a támogatási összeget (nevező) vonatkoztatták az exportforgalomra a vizsgálati időszak során, mivel a támogatás az exportteljesítménytől függ, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiség alapján juttatták.

(148)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta 2,22 %.

(149)

Ez a rendszer a Pakisztáni Állami Bank által előírt kedvezményes kamatú rövid távú export- és importfinanszírozást biztosít kereskedelmi bankok útján.

(150)

Ezt a finanszírozási mechanizmust a 2002. augusztus 23-i 05. sz. F.E körlevéllel módosított 1998. évi június 20-i 25. sz. F.E. körlevél szabályozza.

(151)

Bármely exportőr és importőr igénybe veheti ezt a rövid távú finanszírozást.

(152)

E rendszer keretében a bankok dollárbetéteiket felhasználhatják/befektethetik az import és az export finanszírozására. Ez a hitel dollárbetétként/bankközi kihelyezésként kerül hitelezésre, dollárban nominálva, de az összeget rúpiában folyósítva. A 25. sz. F.E. körlevél („F.E.25”) alapján történő finanszírozást a bankok a kereskedelmi ügyletre vonatkozó igazolás ellenében végzik.

(153)

A 2002. augusztus 23-i 05 sz. F.E. körlevél szerint exportőr részére nyújtott hitel esetén csak akkor lehet az export devizabevételét a hitel és annak nyeresége/kamatai visszafizetésére fordítani, ha az exportőr a hitelből származó összes bevételt beszolgáltatta egy banknak rúpia fizetése ellenében. Az F.E. 25 rendszer szerinti kereskedelmi hitelezési mechanizmus teljesen az exportbevételekre épülő önlikviditási alapú rendszer.

(154)

A 2002. augusztus 23-i 05 sz. F.E. körlevél szerint az importfinanszírozás csak a devizában felmerült importfizetés tényleges teljesítésének időpontja után lehetséges, az importőr javára folyósított devizahitel útján. Az ilyen hitelek maximális időtartama nem haladhatja meg az importőr részére történő folyósítástól számított hat hónapot.

(155)

Ez a rendszer a Pakisztáni Állami Bank által előírt kedvezményes kamatú rövid távú exporthitelezést biztosít kereskedelmi bankok útján.

(156)

Ennek a finanszírozásnak a kamata/felára referenciaértékként a LIBOR-hoz kötött, hozzáadva ehhez a banki haszonkulcsot.

(157)

Ennek eredményeként az exportőrök, a pusztán piaci feltételekkel nyújtott rendes rövid távú kereskedelmi hitelek kamatlábaival összehasonlítva, kedvezményes kamatlábbal tehetnek szert finanszírozásra.

(158)

Ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. pontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel pénzügyi hozzájárulást nyújt olyan kormányzati gyakorlat formájában, amely egy olyan köztestület (azaz a PÁB) útján jár el, amely a kereskedelmi bankokat arra utasítja, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjának i. alpontjában jelzett feladatokat lássák el (azaz kölcsön formájában közvetlen pénzátutalást teljesítsenek). A kedvezményezett vállalat az előnyt kedvezményes kamatláb formájában élvezi.

(159)

Továbbá a támogatás a fentiekre figyelemmel, az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint egyedinek minősül, mert maga a jogszabály a jogosultsági feltételek között előírja, hogy a támogatás az exportteljesítménytől függ.

(160)

Következésképpen ez a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(161)

A kiegyenlíthető támogatás összegének a kiszámítása a vizsgálati időszak alatt a kedvezményezett által szerzett előnyre való tekintettel történik. Az alaprendelet 6. cikkének b) pontja alapján a kedvezményezettet megillető juttatást a központi bank (a Pakisztáni Állami Bank) által alkalmazott hitelplafon és a vonatkozó kereskedelmi hitelráták közötti különbség megállapításával számítják ki.

(162)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint a támogatási összeget (nevező) vonatkoztatták az exportforgalomra a vizsgálati időszak során, mivel a támogatás az exportteljesítménytől függ, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiség alapján juttatták.

(163)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta 0,06 %.

(164)

Az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban a kiegyenlíthető támogatások ideiglenes ad valorem összege az egyedüli együttműködő pakisztáni exportőr tekintetében 9,79 %.

(165)

A panaszban található információk és a Bizottság kérdőívére adott válaszok alapján a következő rendszereket vizsgálták, mivel ezeknek állítólag a kormányhatóságok által nyújtott állami támogatás is része:

(166)

Ez a rendszer nulla vámtétellel engedélyezi nyersanyagok, csomagolóanyagok és tárgyi eszközök vámmentes importját.

(167)

A rendszer az iparügyek szervezéséről szóló 1979. évi I. szövetségi törvényen alapul.

(168)

A fent említett szövetségi törvényben foglalt kedvezmények a Pénzügyi és Ipari Minisztérium által kibocsátott ipari engedély beszerzését követően vehetők igénybe.

(169)

A szövetségi törvény 8. cikke szerint csak EAE-állampolgárok, illetve legalább 51 % helyi tőkerészesedéssel rendelkező vállalatok kaphatnak ipari projekt indítására vonatkozó engedélyt, amennyiben a vállalat illetékes vezetője helyi állampolgár vagy pedig az igazgatótanács többségében helyi állampolgárokból áll.

(170)

Ugyanez a szövetségi törvény a felekre irányadó további jogosultsági előírásokat is tartalmaz: a rögzített tőke 250 000 dirhamnál, az alkalmazottak száma 10 főnél nem lehet kevesebb, a használt hajtóerő pedig meg kell, hogy haladja az 5 lóerőt (2. cikk). További követelmény, hogy az alkalmazottak 25 %-ának helybélieknek kell lenniük, de a miniszter felmentést adhat e követelmény alól, vagy csökkentheti ezt a százalékos mértéket (33. cikk). A 13. cikk szerint az ipari projektekre vonatkozó kérelmeket a következőkre való tekintettel kell elbírálni: az ország iparfejlesztési programjába és az arab országokkal kötött megállapodásba illő ipari projekt, helyi fogyasztási igények. Azon projektek részre, amelyek megfelelnek a 13. cikkben foglalt követelményeknek és amelyek versenyképesek és exportorientáltak, a 21. cikk különleges elsőbbséget biztosít az előjogok terén.

(171)

A beadott kérelem és a benyújtott vonatkozó dokumentáció alapján a Pénzügyi és Ipari Minisztérium illetékes bizottsága tesz javaslatot a miniszternek a kérelem elfogadására vagy elutasítására. Az 1. sz. szövetségi törvény 12. cikke szerint az engedély megadásáról vagy elutasításáról a miniszter dönthet.

(172)

A kérelmező esetében a következő eljárást kell alkalmazni az e rendszer alkalmazási körébe való bekerülés érdekében: ipari engedélyt kell kérelmezni a Pénzügyi és Ipari Minisztériumtól; a minisztérium megadja az ipari engedélyt; a vámmentes importokat online kérelmezés útján engedélyeztetik.

(173)

Az illetékes minisztérium elektronikus ipari rendszert hozott létre ehhez a mechanizmushoz, és a rendszer felhasználói számára kiadta a vonatkozó felhasználói kézikönyvet. Az elektronikus ipari rendszer a minisztérium által működtetett online rendszer. Ez egyrészről a felhasználók számára közvetlen hozzáférést nyújt az engedélyeikhez. Másrészről lehetővé teszi, hogy a minisztérium iparfejlesztési osztálya átfogóan ellenőrizze a rendszert, és felügyelje a vállalatok által igénybe vett kedvezmények felhasználását.

(174)

A rendszer minden felhasználója fenntartott hozzáférést kap az elektronikus ipari rendszerhez, ahol megnézheti a gyártási folyamata során használt nyersanyagainak listáját (tétel neve, HR-kód, mértékegység, összes egyenleg – ez jelenti a tétel mennyiségét – és fennmaradó egyenleg, ami az adott tételből azt a fennmaradó mennyiséget jelenti, amelyre a vállalat vámmentességet vehet igénybe). Minden importügylet esetében online kérelmet kell kitölteni egy külön kód igénylése érdekében, ami lehetővé teszi az áruk vámmentes vámkezelését. Az iparfejlesztési osztály a nyersanyag-mentességi kérelem teljesítését megtagadhatja, ha a kért mennyiség meghaladja az adott tétel fennmaradó egyenlegét. A tárgyi eszközre vonatkozó kérelmet is visszautasíthatják, ha az nem szerepel az ipari projektben. Ez utóbbi esetben a döntés alapja a vállalat által a rendszerbe történő első regisztráció során szolgáltatott információ. Elutasítást követően a vállalat megtekintheti a rendszerben az elutasítás részletes okát, és ennek megfelelően lépéseket tehet a kért módosítások érdekében.

(175)

Az ellenőrző látogatás során megállapították, hogy az egyedüli együttműködő exportáló gyártó a nyersanyagok, csomagolóanyagok és tárgyi eszközök importjára vonatkozó általános vámmentességet anélkül veheti igénybe, hogy ennek feltételeként a végtermék exportjára nézve bármilyen kötelezettsége állna fenn. Nincs olyan szövetségi vagy helyi jogszabály vagy szabályozás, amely arra kötelezné a vállalatot, hogy az illetékes hatóságok általi későbbi ellenőrzés érdekében bármiféle nyilvántartást vezessen.

(176)

Bár a vállalatnak az online elektronikus ipari rendszeren keresztül kell benyújtania a vámmentes importra vonatkozó kérelmét, nem találtak arra vonatkozó iránymutatást, hogy a kérelmeket milyen alapon fogadják vagy utasítják el.

(177)

Az engedélyező hatóságok nem rendelkeznek továbbá ismeretekkel a vámmentesen behozott áruk tényleges felhasználásáról. A vállalatok az elektronikus ipari rendszerben csak az elméleti fogyasztást jelentik be. Valójában a rendszerbe történő első bejelentkezést követően az engedélyező hatóságok csak elektronikus ellenőrzést végeznek. Nem adtak bizonyítékot arra nézve, hogy az első bejelentkezéskor megadott kapcsolati arányokat minden esetben ellenőrzik és hitelesítik. Az EAE kormánya nem hozott létre továbbá hatékony gyakorlati ellenőrzési rendszert. A hatóságok azt állították, hogy ők az elektronikus ipari rendszeren keresztül, továbbá azon dokumentáció alapján végeznek ellenőrzéseket, amelyet minden vállalat köteles minden évben benyújtani az engedélyük megújítása érdekében (a helyi ipari engedélyre vonatkozó információ, ellenőrzött számlák, termelési és értékesítési adatok stb.) Ezt viszont úgy végzik, hogy megnézik a vállalatok által évente bejelentett adatokat és azokat az első regisztrációkor megadott adatokkal hasonlítják össze, a tényleges termeléssel azonban nem. Valójában nem kaptak azt megerősítő információt, hogy a hatóságok az eljárás bármely szakaszában tisztában lennének a rendszerből előnyt szerző együttműködő exportáló gyártó tényleges termelési adataival.

(178)

A fentiekre figyelemmel ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése alapján támogatásnak minősül, mert pénzügyi hozzájárulást nyújt elengedett kormányzati bevétel formájában, amely a kedvezményezett vállalat részére előnyt jelent, mivel lehetőséget kínál az importvám alóli mentességre. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy ez a rendszer nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési eljárásnak vagy helyettesítő vám-visszatérítési eljárásnak, mivel nem felel meg az alaprendelet I. mellékletében, különösen annak i. pontjában, valamint II. mellékletében és III. mellékletében meghatározott szabályoknak. Az EAE kormánya valójában úgy nyilatkozott, hogy az EAE-ben nincsenek vámvisszatérítésre vonatkozó szabályok.

(179)

Ezen túlmenően a rendszer az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül, mivel a rendszerhez csak bizonyos vállalkozások férnek hozzá, és nincsenek olyan objektív kritériumok, amelyek a jogosultságot az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint korlátoznák. Sőt, az online kérelmezés tekintetében az engedélyező hatóságnak a rendszer kedvezményezetteinek kiválasztására vonatkozó jogosultsági kritériumaiban egyes egyértelmű, de diszkriminatív feltételek (így az, hogy engedély csak EAE-állampolgárok, illetve legalább 51 % helyi tőkerészesedéssel rendelkező vállalatok részére adható, amennyiben a vállalat illetékes vezetője helyi állampolgár vagy az igazgatótanács többségében helyi állampolgárokból áll, az alkalmazottak 25 %-a helyi lakos) és bizonyos nem egyértelműen meghatározott feltételek (így az, hogy a kormányzat által meghatározott területeken létesített vállalat, az ország iparfejlesztési programjába és az arab országokkal kötött megállapodásba illő ipari projekt, helyi fogyasztási igények teljesítése, versenyképes és exportorientált) keverednek. Nincs olyan rendelkezés, amely egyértelműen szabályozná az iparfejlesztési osztály szerepét, amelyet csak a minisztérium által kiadott kézikönyv említ, a rendszert létrehozó szövetségi törvény nem.

(180)

Bizonyíték áll fenn továbbá arra nézve, hogy a támogatások odaítélése nem automatikus. Maga a jogszabály, amely szerint az engedélyező hatóság működik, hatalmazza fel a minisztert a végső döntésre abban a tekintetben, hogy megadja-e vagy sem az ipari engedélyt, arra való utalás nélkül, hogy egy kérelem milyen alapon utasítható vagy fogadható el. A hatóságok továbbá mindig szabadon dönthetnek a vámmentességre vonatkozó kérelmek elfogadása vagy elutasítása tekintetében.

(181)

A fentiekre figyelemmel ezt a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(182)

A kiegyenlíthető támogatás összegének a kiszámítása a vizsgálati időszak alatt a kedvezményezett által szerzett előnyre, azaz a vizsgálati időszak alatt importált nyersanyagok meg nem fizetett összes vámtételére való tekintettel történik. Ezt a támogatási összeget (számláló) vetítik a vállalat érintett termékének a vizsgálati időszak alatti összes értékesítési forgalmára.

(183)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta 5,02 %.

(184)

Az exportáló gyártó az alapításától fogva 2008 májusáig a Ras Al Khaimah szabadkereskedelmi övezet rendszerében működött, és élvezte a tárgyi eszközök vámmentes importjából származó előnyöket.

(185)

Az EAE-ban nem létezik olyan szövetségi jogszabály, amely a szabadkereskedelmi övezetek alapítását és működését szabályozná. Mindegyik emírség saját jogszabályokat és szabályzatokat bocsát ki, és vámszolgálatai útján köteles ellenőrizni az adott szabadkereskedelmi övezeteket.

(186)

Nincs egyedi szabály vagy korlát abban a tekintetben, hogyan alapítható vállalat a Ras Al Khaimah szabadkereskedelmi övezetben: bármely nemzeti vagy teljesen külföldi tulajdonban álló vállalat alapítható szabadkereskedelmi övezetben.

(187)

A szabadkereskedelmi övezetben történő alapításhoz kapcsolódó legfontosabb előny az, hogy minden árucikket (nyersanyagok, alapvető és kiegészítő anyagok, köztes termékek, tárgyi eszközök) vámmentesen lehet importálni, és bármilyen államilag előírt feltétel nélkül lehet dönteni a vállalat tulajdonosi szerkezetéről. A szabadkereskedelmi övezetben gyártott áruk származás tekintetében az EAE-ból származónak minősülnek. Mindazonáltal a szabadkereskedelmi övezetből az EAE belső piacára történő szállítás esetén ezek külföldi árunak minősülnek, így a szabad forgalomba bocsátásuk esetén importvámot kell fizetni.

(188)

Bár a szabadkereskedelmi övezetben található vállalat előnyt élvez a vámmentes importálásból és exportálásból, a vállalatnak az importáláskor vámáru-nyilatkozatokat kell kitöltenie az illetékes szövetségi vámhivatalnál. A vállalatnak bankgaranciát kell nyújtania a belépési vámhivatal számára. Az importált árukat a vámhivatal a kilépési/belépési nyilatkozat alatt vámkezeli. Amikor az árukat átveszik a szabadkereskedelmi övezet belépési/behozatali helyszínén, az érintett szabadkereskedelmi övezet hatósága megvizsgálja az átvett árukat és megfelelőség esetén kiállítja a kilépési/belépési nyilatkozatot. Az utóbbi okmányt, amelyet az átvevő vámellenőrző pont megfelelően aláírt, újra be kell nyújtani az import belépési/behozatali hely vámhatóságához a bankgarancia felszabadítása érdekében.

(189)

Az ellenőrző látogatás során megállapították, hogy nincs konkrét, jogszabályi és nyilvánosan hozzáférhető feltételrendszer annak szabályozására, hogy az engedélyező hatóság hogyan dönt arról, ki jogosult vállalatalapításra az szabadkereskedelmi övezetben. Az a vállalat, amely az adott övezetben kíván letelepedni, kérelemmel köteles fordulni a Ras Al Khaimah Emírség illetékes hatóságához, de nem áll rendelkezésre jogszabály vagy irányelv azzal kapcsolatban, hogy a kérelem milyen alapon fogadható vagy utasítható el.

(190)

Azzal kapcsolatban, hogy az EAE-ban különféle szabadkereskedelmi övezetek léteznek, a vizsgálat megállapította, hogy nincsenek egységes törvényi feltételei annak, hogyan alapítható és működtethető szabadkereskedelmi övezet az EAE-ban. Nem szolgáltattak bizonyítékot arra nézve, hogy az EAE minden szabadkereskedelmi övezete ugyanazon szabályozási keretek között és ugyanazon működési szabályok alapján működik. Komoly kétségek merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy az szabadkereskedelmi övezetben való vállalatalapításra való jogosultság korlátozható-e bizonyos üzleti tevékenységfajták alapján. Sőt az átadott információk alapján úgy tűnik, hogy az EAE bizonyos szabadkereskedelmi övezeteit kizárólag bizonyos üzleti tevékenységek számára tartják fenn (pl. Dudai Gépjármű-szabadkereskedelmi Övezet, Nemzetközi Médiaprodukciós Szabadkereskedelmi Övezet, Dubai Virágközpont Szabadkereskedelmi Övezet stb.).

(191)

Az egyedüli együttműködő exportáló gyártó előnyben részesült a tárgyi eszközök vámmentes importjából.

(192)

A fentiekre figyelemmel a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mert pénzügyi hozzájárulást biztosít elengedett kormányzati bevétel formájában, és ez a kedvezményezett vállalat részére előnyt jelent.

(193)

A rendszer továbbá egyedinek minősül az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében, mivel ezek az előnyök csak a szabadkereskedelmi övezetben található vállalatok számára állnak fenn, azaz a támogatáshoz való hozzáférés a szabadkereskedelmi övezet rendszerében bizonyos helyszíneken működő vállalatokra korlátozódik. A vizsgálat megállapította továbbá, hogy a szabadkereskedelmi övezet jogállásának odaítélése az EAE-ban mérlegelés tárgyát képezi, és nem semleges és nem objektív feltételeken alapul, ahogyan azt a 4. cikk (2) bekezdésének b) pontja szabályozza. Mivel nincs olyan szövetségi jogszabály az EAE-ban, amely a szabadkereskedelmi övezetek létesítését és működését szabályozná, az EAE-t alkotó hét emírség valamennyi engedélyező hatósága a saját szabályai szerint nyújt lehetőséget a szabadkereskedelmi övezetben való működésre. Mivel a Ras Al Khaimah Emírségben nem áll rendelkezésre ilyen jogszabály vagy irányelv, az illetékes hatóság szabadon dönt arról, hogy mely vállalatok számára engedélyezi az szabadkereskedelmi övezetbe való belépést.

(194)

Ezen túlmenően a tárgyi eszközök vámmentes importjából származó előny nem tekinthető engedélyezhető vám-visszatérítési rendszernek, mert olyan tárgyi eszközökre vonatkozik, amelyeket nem használnak fel a gyártási folyamat során, és így az alaprendelet (I) mellékletének (i) pontjában meghatározott engedélyezhető vám-visszatérítési rendszerek hatálya ezekre nem terjed ki.

(195)

A fentiekre figyelemmel ezt a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(196)

Figyelemmel arra, hogy a vállalat az alapításától fogva 2008 májusáig a szabadkereskedelmi övezetben működött, de a PET gyártása 2007 szeptemberében kezdődött, és a vállalat 2008 januárja óta a termelését az 1979. évi 1. törvény szerinti előzetes ipari engedély alapján folytatta, a vizsgálati időszak alatt igénybe vett támogatás tekintendő az egyetlen vámmentes tárgyieszköz-importnak.

(197)

A támogatási összeget az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján számították ki az importált tárgyi eszközök után meg nem fizetett vámokat alapul véve, és azt 15 évre kiterjesztve, ami a jelen vizsgálatban érintett mindhárom országban megállapítható, az adott ágazatra vonatkozó minimális értékcsökkenési időszaknak felel meg. A kialakult gyakorlat szerint az így kiszámított és a vizsgálati időszakra vonatkozó összeget kiigazították az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, annak érdekében, hogy ez tükrözze az időszak során élvezett előny teljes értékét. E célból az Egyesült Arab Emírségekben az adott időszakban érvényes kereskedelmi kamatlábat megfelelőnek tekintették.

(198)

Összhangban az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésével, ezt a támogatási összeget (mint számlálót) vetítik a vállalat vizsgálati időszak alatti összes értékesítési forgalmára, mivel az előny megszerzése nem az exportteljesítménytől függ.

(199)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta 0,11 %.

(200)

Az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban a kiegyenlíthető támogatások ideiglenes ad valorem összege, az egyedüli együttműködő egyesült arab emírségbeli exportőr tekintetében 5,13 %.

(201)

A vizsgálati időszak során hasonló terméket 17 gyártó állított elő az Európai Unióban. Így az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének értelmében vett uniós gyártásnak e gyártók termelése minősül.

(202)

E 17 gyártóból 12 gyártó működött együtt a vizsgálatban. E 12 gyártó a hasonló termék teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több, mint 80 %-át fedte le. Így a 12 együttműködő gyártó alkotja az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése és 10. cikkének (6) bekezdése értelmében vett uniós iparágat, és a továbbiakban rájuk mint uniós iparágra hivatkozunk. A fennmaradó uniós gyártókra a továbbiakban egyéb uniós gyártókként hivatkozunk. Ezek az egyéb uniós gyártók a panaszt nem támogatták és nem kifogásolták aktívan.

(203)

Meg kell jegyezni, hogy a PET uniós piacát a gyártók viszonylag magas száma jellemzi, amelyek általában az Európai Unión kívüli központtal rendelkező nagyobb cégcsoportokhoz tartoznak. A piacon egységesedési folyamat zajlik számos közelmúltbeli cégfelvásárlással és cégbezárással. Például 2009 óta bezártak a Tergal Fibers (Franciaország), az Invista (Németország) és az Artenius (Egyesült Királyság) PET-gyárak, míg az Indorama átvette az Eastman korábbi gyárait az Egyesült Királyságban és Hollandiában.

(204)

A fenti (8) preambulumbekezdésben foglaltak szerint kiválasztottak egy öt egyéni gyártóból álló mintát, amely az összes együttműködő uniós gyártó értékesítéseinek 65 %-át képviseli. Egy vállalat nem volt képes az összes kért adat szolgáltatására, így a mintát négy vállalatra kellett csökkenteni, amely az összes együttműködő gyártó értékesítéseinek 47 %-át képviseli.

(205)

Az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon értékesített mennyiségek, az uniós piacra érkező import volumenére vonatkozó EUROSTAT-adatok, a többi uniós gyártó esetében pedig a panaszra támaszkodó számítások alapján határozták meg.

(206)

A vizsgált termék uniós fogyasztása 2006 és a vizsgálati időszak között 11 %-kal nőtt. Részletesebben: a kereslet 2007-ben 8 %-kal nőtt, 2007 és 2008 között pedig kissé csökkent (2 százalékponttal), majd 2008 és a vizsgálati időszak között további 5 százalékponttal emelkedett.

1.   táblázat

(207)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó PET-importot halmozottan kell-e figyelembe venni, az alaprendelet 8. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(208)

Az EAE-ből, Iránból és Pakisztánból származó import hatásait illetően a vizsgálat azt mutatta ki, hogy a támogatási különbözetek az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésében meghatározott de minimis küszöbérték felett voltak, és az ezen országokból származó támogatott import volumene az alaprendelet 10. cikkének (9) bekezdése szerint nem volt elhanyagolható.

(209)

Az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó import és a hasonló termék közötti versenyt illetően a vizsgálat azt tárta fel, hogy ezen országok gyártói ugyanazokat az értékesítési csatornákat használják, és hasonló vásárlói kategóriák részére értékesítenek. Sőt a vizsgálat szerint a mindezen országokból érkező import a figyelembe vett időszakban emelkedő tendenciát mutatott.

(210)

A fentiekre figyelemmel átmenetileg azt állapították meg, hogy az alaprendelet 8. cikke (3) bekezdésében meghatározott valamennyi feltétel teljesült, és az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó importot halmozottan kell figyelembe venni.

(211)

Az érintett termék Európai Unióba irányuló támogatott importjának volumene 2006 és a vizsgálati időszak között több mint ötszörösére nőtt, és a vizsgálati időszakban elérte a 304 202 tonnát. Részletesebben: az érintett országokból érkező import 2006 és 2007 között 20 %-kal nőtt, 2008-ban 2007-hez képes további 270 százalékponttal nőtt, 2008 és a vizsgálati időszak között pedig ismét nőtt, 154 százalékponttal.

2.   táblázat

(212)

Az érintett országokból származó támogatott import piaci részesedése 2006-ban 2,1 % volt, és a figyelembe vett időszak alatt tartósan 8 százalékponttal növekedett. Pontosabban: 0,2 százalékponttal nőtt 2006 és 2007 között, további 5,3 százalékponttal emelkedett 2007 és 2008 között, és 2,6 százalékponttal nőtt 2008 és a vizsgálati időszak között. A vizsgálati időszakban az érintett országokból származó támogatott import piaci részesedése 10,2 % volt.

(213)

Meg kell jegyezni, hogy az EAE csak 2007-ben lépett be a piacra, de sikerült gyorsan jelentős piaci részesedést szereznie.

(214)

A figyelembe vett időszakban az átlagos importár 14 %-kal csökkent úgy, hogy a legnagyobb zuhanás 2008 és a vizsgálati időszak között történt. Részletesebben: az átlagár 1 %-kal csökkent 2007-ben, és közel ezen a szinten maradt 2008-ban, majd a vizsgálati időszakban további 13 százalékponttal csökkent.

3.   táblázat

(215)

Tekintettel arra, hogy az érintett termék árai és költségei a vizsgálati időszakban jelentős fluktuációt mutattak, az értékesítési árakat és a költségeket negyedévente összesítették, valamint az ár-alákínálási és alulértékesítési számításokat negyedéves alapon végezték el.

(216)

Az áralákínálás elemzése céljából összehasonlították az uniós iparágnak a kapcsolatban nem álló vevők részére az uniós piacon végzett értékesítése súlyozott átlagos eladási árait – gyártelepi árszintre kiigazítva – az érintett országokból származó import megfelelő súlyozott átlagáraival az uniós piacon az első független vásárló részére történő értékesítés esetén, CIF-paritáson, az importálás utáni költségekkel és a kereskedelem szintjében fennálló különbségekkel megfelelően kiigazítva.

(217)

Az összehasonlítás szerint a vizsgálati időszak során az EAE-ből származó és az Európai Unióban értékesített támogatott import 3,9 %-os áralákínálást jelentett az uniós iparág áraihoz képest. Az Iránból származó és az Európai Unióban értékesített támogatott import 3,2 %-os áralákínálást jelentett az uniós iparág áraihoz képest. A Pakisztánból származó és az Európai Unióban értékesített támogatott import 1,4 %-os áralákínálást jelentett az uniós iparág árai alá. Az érintett országok súlyozott átlagos ár-alákínálási szintje a vizsgálati időszak alatt 3,2 %.

(218)

Az alaprendelet 8. cikkének (4) bekezdése szerint a támogatott import uniós iparágra gyakorolt hatásának vizsgálata magában foglalta valamennyi olyan gazdasági tényező és index értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós iparág állapotára.

(219)

A fentiek szerint, figyelemmel az uniós gyártók nagy számára, mintavételt kellett alkalmazni. A károkozás elemzése céljából, a kárindikátorokat a következő két szinten állapították meg:

(220)

Az uniós termelés 2006 és a vizsgálati időszak között 4 %-kal csökkent. Részletesebben: 2007-ben 5 %-kal körülbelül 2 570 000 tonnára nőtt, de 2008-ban 2007-hez képes meredeken csökkent 10 százalékponttal, majd 1 százalékponttal kissé nőtt 2008 és a vizsgálati időszak között, amikor is elérte a 2 300 000 tonnát.

4.   táblázat

(221)

Az uniós gyártók gyártási kapacitása 15 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Részletesebben: 2007-ben 1 %-kal nőtt, majd további 5 százalékponttal emelkedett 2008-ban és még további 9 százalékponttal nőtt a vizsgálati időszakban.

5.   táblázat

(222)

A kapacitáskihasználás 83 %-os volt 2006-ban, majd 87 %-ra nőtt 2007-ben, de aztán 2008-ban 75 %-ra esett vissza, a vizsgálati időszakban pedig már csak 69 %-os volt. A 2008. évi és a vizsgálati időszakban tapasztalt csökkenő kihasználási ráta a csökkenő termelést és a növekvő gyártási kapacitást tükrözi ebben az időszakban.

(223)

Az uniós gyártók értékesítési volumene az uniós piac független vevői tekintetében kismértékben csökkent a figyelembe vett időszakban. Az értékesítések 2007-ben 5 %-kal növekedtek, de a következő évben kis mértékben a 2006. évi szint alá csökkentek, a vizsgálati időszakban pedig 3 %-kal voltak alacsonyabbak, mint 2006-ban, körülbelül 2 100 000 tonna szinten. Figyelemmel a készletek korlátozott mennyiségére, az értékesítések alakulása közelítőleg tükrözi a termelés alakulását.

6.   táblázat

(224)

A figyelembe vett időszakban az uniós gyártók 10 százalékpontos részesedésvesztést szenvedtek el a piacon, mivel részesedésük a 2006-os 85 %-ról 75 %-ra esett vissza a vizsgálati időszakban. A piacvesztés azt tükrözi, hogy a fogyasztás növekedése ellenére az uniós iparág értékesítései a figyelembe vett időszakban 3 %-kal csökkentek. Meg kell jegyezni, hogy a csökkenő tendencia a mintába került uniós gyártók esetében is megfigyelhető volt.

7.   táblázat

(225)

2006 és a vizsgálati időszak között, míg az uniós fogyasztás 11 %-kal növekedett, az uniós gyártók általi értékesítés volumene az EU piacán 3 %-kal csökkent, és az uniós gyártók piaci részesedése 10 százalékponttal csökkent. Másrészről ugyanezen időszak alatt a támogatott import piaci részesedése 2,1 %-ról 10,2 %-ra növekedett. Következésképpen az uniós gyártók nem voltak képesek kihasználni a piacnövekedés előnyeit.

(226)

Az uniós gyártók foglalkoztatási szintje 2006 és a vizsgálati időszak között 15 %-os csökkenést mutat. Részletesebben: a foglalkoztatottak száma jelentősen – 13 %-kal – csökkent: míg 2006-ban 2 400 volt, 2007-ben 2 100-ra csökkent, és 2008-ban, valamint a vizsgálati időszakban is közel ezen a szinten maradt. A 2007-es csökkenés a számos uniós gyártó részéről tett átszervezési erőfeszítéseket tükrözi.

8.   táblázat

(227)

Az uniós gyártók munkaerejének termelékenysége – az éves foglalkoztatottak számára vetített kibocsátás mennyiségében (tonna) mérve – a figyelembe vett időszakban 12 %-kal nőtt. Ez azt tükrözi, hogy a termelés lassabb ütemben csökkent, mint a foglalkoztatási szint, és ez az uniós gyártók növekvő hatékonyságának a jele. Ez különösen 2007-ben nyilvánvaló, amikor a termelés növekedett, míg a foglalkoztatási szint csökkent, a termelékenység pedig 21 %-kal magasabb volt, mint 2006-ban.

9.   táblázat

(228)

Az uniós gyártók kapcsolatban nem álló vevők felé érvényesített átlagos éves értékesítési árai 2006 és 2008 között az EU piacán stabilak maradtak, körülbelül tonnánkénti 1 100 euro áron. A vizsgálati időszakban az átlagos éves eladási ár 12 %-kal csökkent tonnánkénti 977 euróra. Az átlagos éves eladási ár nem tükrözi a havi vagy éppen napi áringadozásokat a PET európai (és világ-) piacán, de kellően mutatja a figyelembe vett időszakban tapasztalható tendenciát. A PET eladási ára szokásosan a fő nyersanyagainak (főként a PTA és a MEG) ártendenciáit követi, mivel ezek teszik ki a PET összköltségének 80 %-át.

10.   táblázat

(229)

A fentieknek megfelelően az uniós iparág eladási árainak alákínált az érintett országokból érkező támogatott import.

(230)

Figyelemmel az érintett országokból érkező import volumenére, piaci részesedésére és áraira, a tényleges támogatási különbözetnek az uniós iparágra gyakorolt hatása nem elhanyagolható. Fontos emlékeztetni arra, hogy 2000 óta dömpingellenes intézkedések vannak hatályban az Indiából, Indonéziából, a Koreai Köztársaságból, Malajziából, Tajvanról, Thaiföldről, és 2004 óta a Kínai Népköztársaságból származó PET-importtal szemben. 2000 óta az Indiából származó importtal szemben kiegyenlítő intézkedések is hatályban vannak. Mivel az ebben a vizsgálatban figyelembe vett időszakban az uniós iparág vesztett a piaci részesedéséből, és növekedtek a veszteségei, valójában nem állapítható meg fellendülés a múltbeli dömpinget és támogatást követően, viszont kijelenthető az, hogy az uniós gyártás továbbra is veszélyeztetett, és ki van téve az uniós piacon megjelenő bármely támogatott import káros hatásainak.

(231)

A mintában szereplő gyártók zárókészletének szintje 2006 és a vizsgálati időszak között 22 %-kal csökkent. Meg kell jegyezni, hogy a készletek az éves termelés kevesebb, mint 5 %-át képviselik, és így ennek az indikátornak a károkozás elemzése során korlátozott a relevanciája.

11.   táblázat

(232)

Az éves munkaerőköltség 2006 és 2007 között 11 %-kal növekedett, majd 2008-ban 2007-hez képest 2 százalékponttal csökkent, a vizsgálati időszakban pedig 2008-hoz képest további 9 százalékponttal csökkent, elérve a 2006-os szintjét. Így a munkaerőköltségek összességében változatlanok maradtak.

12.   táblázat

(233)

A figyelembe vett időszakban a mintában szereplő gyártók által kapcsolatban nem álló vevők részére az EU piacán hasonló termék értékesítésének a nyereségessége – a nettó eladások százalékában kifejezve – negatív marad, sőt még csökkent is – 6,9 %-ról – 7,5 %-ra. Részletesebben: a mintában szereplő gyártók nyereségessége tekintetében a helyzetük 2007-ben javult, amikor a nettó veszteségek csak a nettó eladások – 1,5 %-át tették ki, de a veszteségek 2008-ban meredeken növekedtek – 9,3 %-ra. A helyzet a vizsgálati időszakban csak kismértékben javult.

13.   táblázat

(234)

A befektetések megtérülése mint a befektetések könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség, nagy vonalakban a nyereségességi tendenciát követte. A 2006-os – 9,6 %-os szintről 2007-ben – 3,1 %-ra emelkedett. 2008-ban – 16,8 %-ra csökkent, majd a vizsgálati időszakban ismét – 12,3 %-ra emelkedett. Összességében a beruházások megtérülése a figyelembe vett időszakban negatív maradt és 2,7 százalékponttal romlott.

(235)

A szokásos tevékenységből származó nettó pénzeszközváltozás 2006-ban negatív volt, 18,5 millió euró értékben. Jelentősen javult 2007-ben, amikor pozitívvá vált (19,5 millió EUR), 2008-ban viszont lényegesen romlott (– 42 millió EUR), mielőtt elérte volna a – 11 millió EUR-t a VI során. Összességében a pénzforgalom javult a figyelembe vett időszakban, bár továbbra is negatív maradt.

(236)

Nem volt jele annak, hogy az uniós iparágnak nehézségei lettek volna a tőkebevonás terén, főként mivel a gyártók egy része nagyobb cégcsoportokhoz tartozik.

14.   táblázat

(237)

A mintában szereplő vállalatok a hasonló termék előállításába történő éves beruházásai 2006 és 2007 között 34 %-kal csökkentek, 2007 és 2008 között további 59 százalékponttal estek, majd a vizsgálati időszakban 2008-hoz képest kismértékben tovább csökkentek. Összességében a beruházások 96 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. A beruházások ilyen meredek zuhanását részben az a tény magyarázza, hogy 2006-ban és 2007-ben új gyártósorokat szereztek be a kapacitás növelése céljából.

15.   táblázat

(238)

A makroökonómiai adatok elemzése szerint az uniós gyártók csökkentették a termelésüket és az eladásaikat a figyelembe vett időszak alatt. Bár a megfigyelt csökkenés önmagában nem volt drámai mértékű, a 2006 és a vizsgálati időszak között megnövekedett kereslet összefüggésében kell értelmezni, aminek következtében az uniós gyártók piaci részesedése 10 százalékponttal 75 %-ra esett vissza.

(239)

Ugyanakkor a vonatkozó mikroökonómiai mutatók szerint a mintában szereplő uniós gyártók gazdasági helyzete egyértelműen romlott. A jövedelmezőség és a beruházások megtérülése negatív maradt és összességében tovább csökkent 2006 és a VI között. A pénzforgalom – az általános kedvező tendencia ellenére – szintén negatív maradt a VI során.

(240)

A fentiekre figyelemmel, ideiglenesen megállapítható, hogy az uniós iparág jelentős kárt szenvedett az alaprendelet 8. cikke (4) bekezdésének értelmében.

(241)

A Bizottság az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdésével és 8. cikkének (6) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy a támogatott import okozott-e olyan fokú kárt az uniós iparágnak, ami jelentősnek tekinthető. Megvizsgálták a támogatott import mellett azokat az egyéb ismert tényezőket is, amelyek ugyanakkor kárt okozhattak az uniós iparágnak, annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne a támogatott import hatásának tulajdonítsák.

(242)

2006 és a vizsgálati időszak között az érintett termék támogatott importjának volumene több mint ötszörösére, 304 200 tonnára nőtt, és piaci részesedése közel 8 százalékponttal emelkedett (2,1 %–ról 10,2 %-ra). Ugyanakkor az uniós iparág piaci részesedése közel 10 százalékponttal csökkent (84,9 %-ról 72,1 %-ra). Ezeknek az importoknak az átlagára 2006 és a vizsgálati időszak között csökkent, és alacsonyabb maradt, mint az uniós gyártók átlagára.

(243)

Amint azt a fenti (217) preambulumbekezdés jelezte, a támogatott importok áralákínálása átlagosan 3,2 %-os volt. Ha 4 % alatt maradt is az alákínálás, ez nem tekinthető jelentéktelennek, figyelemmel arra, hogy a PET alapanyag és a verseny fő színtere az ár.

(244)

Az iráni exportőr azt állította, hogy az iráni PET nem okozhatott jelentős kárt az uniós iparágnak, mivel ezek az importszintek csak alig haladták meg a de minimis küszöbértéket. A vizsgálati időszak alatt azonban az Iránból származó behozatal, amely 1,9 %-os piaci részesedésnek felelt meg, meghaladta az alaprendeletben meghatározott de minimis küszöbértéket. Az iráni importárak ezen kívül alákínáltak az uniós iparág értékesítési árainak. Ilyen körülmények között az iráni exportőr által felvetett érv el lett utasítva.

(245)

Tekintettel arra, hogy az érintett országokból származó import alákínált az uniós iparág árainak, az a vélemény alakult ki, hogy ezek a támogatott importok az árak csökkenése irányába hatottak, megakadályozva, hogy az uniós iparág olyan szinten tarthassa az eladási árait, amely szükséges lett volna ahhoz, hogy fedezze a költségeit és nyereséget termeljen. Így megállapítható, hogy okozati összefüggés áll fenn az említet importok és az uniós iparágat ért kár között.

(246)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a kár oka az uniós gyártók gyenge exportaktivitása volt. Amint az alábbi táblázatból látható, az uniós iparág exportjának volumene a figyelembe vett időszak alatt 11 %-kal nőtt. Ugyanezen időszak alatt az exportárak szintje 10 %-kal csökkent, ami a figyelembe vett időszak alatt stabil exportértékesítési értéket eredményezett. Így nincs annak jele, hogy az exportteljesítmény hozzájárult volna az uniós iparág által elszenvedett károkozáshoz.

16.   táblázat

(247)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy az uniós iparág árai az uniós piacon mesterségesen magasak voltak. Az érdekelt fél szerint az állítás azzal indokolható, hogy az EU piacán az árak stagnáltak, miközben a exporteladási árak csökkentek. A vizsgálat azonban rámutatott, hogy az EU piacán az uniós iparág éves átlagos eladási árai az érintett időszak alatt 12 %-kal csökkentek, összhangban ugyanebben az időszakban az exportárak csökkenésével. Ennélfogva az állítást elutasították.

(248)

A Koreai Köztársaságra 2000 óta vonatkoznak dömpingellenes intézkedések. Két koreai vállalatra azonban zéró vám vonatkozik és a vizsgálat megállapította, hogy a Koreai Köztársaságból származó import szintje magas maradt, és a figyelembe vett időszak alatt jelentősen nőtt. A koreai eredetű import 2006 és a vizsgálati időszak között csaknem 150 %-kal nőtt, piaci részesedése pedig a 2006-os 3,5 %-ról a vizsgálati időszakban 7,7 %-ra nőtt.

17.   táblázat

(249)

A koreai import átlagára általában kissé az uniós gyártók átlagárai alatt maradt. A koreai árak azonban magasabbak voltak, mint az érintett országokból származó importok átlagárai. Ennélfogva, bár nem zárható ki az, hogy a Koreai Köztársaságból származó import hozzájárult az uniós iparág által elszenvedett kárhoz, ez a hozzájárulás csak korlátozott volt, és megállapítható, hogy nem törte meg azt az okozati kapcsolatot, amely az érintett országokból származó támogatott importok tekintetében állt fenn.

(250)

Az iráni exportőr azt állította, hogy az iráni importok bármilyen növekedése a dél-koreai importok csökkenése miatt történt, tehát nem az európai gyártók kárára történt. Az Eurostat adatai azonban azt mutatják, hogy az érintett időszakban a két országból származó importok volumene egyaránt stabilan emelkedett. Nem vonható le tehát az a következtetés, hogy az iráni importok kizárólag a dél-koreai importokat helyettesítették.