a)

a keltetőállomáson, vagy

b)

a gazdaságban.

a)

rutinszerű mintavétel a keltetőállomáson 16 hetente, és

b)

rutinszerű mintavétel a gazdaságban a termelési ciklus alatt két alkalommal, az első a tojásrakási szakaszhoz vagy tojásrakási egységhez kerülés után négy héten belül van, a második a tojásrakási szakasz vége felé, legkorábban nyolc héttel a termelési ciklus vége előtt;

c)

megerősítő mintavétel a gazdaságban, a keltetőállomáson vett mintából a releváns szalmonella-szerotípusok előfordulásának kimutatását követően.

a)

a tojásrakási szakaszba vagy tojóegységbe kerülést követő négy héten belül;

b)

a tojásrakási szakasz vége felé, legkorábban nyolc héttel a termelési ciklus vége előtt;

c)

a termelési ciklus alatt, az a) és b) pontban említett mintáktól bármely kellőképpen távoli időpontban.

a)

a gazdaságban a termelési ciklus alatt egyszer és évente egyszer a keltetőállomáson, vagy

b)

a gazdaságban a termelési ciklus alatt két alkalommal, egymástól bármely kellőképpen távoli időpontban;

a)

egy láthatóan beszennyezett keltetőkosársor összetett mintája, amelyet véletlenszerűen öt különböző keltetőkosárból vagy a keltetőgépben öt különböző helyről vettek úgy, hogy a teljes mintavételi felület elérje legalább az 1 m2-t; ha az egy tenyészállományból származó keltetőtojások több keltetőgépet foglalnak el, akkor minden keltetőgépből – illetve maximum öt keltetőgépből – venni kell egy ilyen összetett mintát, vagy

b)

egy vagy több megnedvesített szövettamponnal vett minta legalább 900 cm2 felületről, közvetlenül a csirkék eltávolítása után, összesen legalább öt keltetőkosár aljáról vagy öt különböző helyről, köztük a padlóról vett pihéből, az állományból származó keltetett tojásokat tartalmazó valamennyi – illetve maximum öt – keltetőgépben úgy, hogy minden állományból, amelyből a tojások származnak, legalább egy mintát kell venni, vagy

c)

25 különböző keltetőkosárból származó 10 g törött tojáshéj, azaz 250 g kiindulási minta, melyet az állományból származó kikeltett tojásokat tartalmazó legfeljebb öt keltetőgépből vettek, összezúzva, összekeverve és 25 grammos almintákká alakítva a vizsgálathoz.

a)

Egyenként legalább 1 g tömegű, friss bélsármintákból álló összetett bélsárminta, amelyet véletlenszerűen vesznek több helyről abban a baromfiólban, ahol a tenyészállományt tartják, illetve amennyiben a tenyészállománynak szabad bejárása van egy adott gazdaság több baromfióljába, akkor a gazdaságban lévő minden egyes olyan ólcsoportból, ahol a tenyészállományt tartják. Legalább két összesítésig a bélsármintákat vizsgálati célokra összesíteni lehet.

Az összetett minta alapjául szolgáló különálló bélsármintákat az alábbiaknak megfelelő számú helyről veszik:

b)

Csizmatampon- és/vagy porminták:

A minta a következő elemekből áll:

c)

Ketrecben lévő tenyészállománynál az ól típusától függően a mintavétel a trágyagyűjtő szalagokról, kaparóból vagy mélygödörből származó, természetesen kevert bélsárból állhat. Két legalább 150 g-os mintát kell összegyűjteni az egyéni vizsgálathoz, az alábbi módon:

Egy ólban rendszerint több ketreccsoport van. Az átfogó összetett mintában a csoportok mindegyikéből származó összetett bélsárnak kell szerepelnie. Minden tenyészállományból két összetett mintát kell venni az alábbi harmadik–hatodik albekezdésben leírt módon.

Azokban a rendszerekben, ahol szalagok és kaparók vannak, ezeknek a mintavétel napján, mielőtt a mintavétel megtörténik, működniük kell.

Azokban a rendszerekben, ahol a ketrecek alatt terelőlapok és kaparók vannak, a kaparóra rakódott bélsarat össze kell gyűjteni annak működtetése után.

A lépcsőketreces rendszerben, ahol nincs szalag- vagy kaparórendszer, a mélygödörből kell összegyűjteni a bélsarat.

Trágyagyűjtő szalagrendszerek: a felhalmozódott bélsarat össze kell gyűjteni a szalagok kihordó végéről.

a)

A rutinszerű mintavétel a 2.2.2.1. pontban leírtaknak megfelelően történik.

b)

A keltetőállomáson a mintavételből származó releváns szalmonella-szerotípusok kimutatását követően a megerősítő mintavétel a 2.2.2.1. pontban leírtak szerint történik.

Az antimikrobális készítmények vagy a baktérium-szaporodásgátlók vizsgálata céljából kiegészítő minták gyűjthetők a következő módon: a gazdaságban lévő minden egyes baromfiólból véletlenszerűen, rendes körülmények között ólanként legfeljebb öt madarat vesznek, hacsak a hatóság nem látja úgy, hogy nagyobb számú madártól kell mintát venni.

Ha a fertőzés forrása nincs megerősítve, antimikrobális vizsgálatot vagy a releváns szalmonella-szerotípusok kimutatását célzó újabb bakteriológiai vizsgálatot kell végezni a tenyészállományban vagy az utódokon, még mielőtt a kereskedelmi korlátozásokat feloldanák.

Amennyiben antimikrobákat vagy baktérium-szaporodásgátlókat mutatnak ki, a szalmonellafertőzést megerősítettnek kell tekinteni.

c)

Hamis eredmények gyanúja

Rendkívüli esetekben, amikor az illetékes hatóságnak oka van a vizsgálat eredményeit megkérdőjelezni (pl. hamis pozitív vagy hamis negatív eredmények), úgy dönthet, hogy a b) pontban foglaltak szerint a vizsgálatot meg kell ismételni.

a)

tegyük a mintát 1 liter szobahőmérsékletűre előmelegített pufferolt peptonvízbe (BPW), és óvatosan keverjük össze;

b)

a 3.2. pontban leírt kimutatási módszer szerint folytassuk a minta kitenyésztését.

a)

A csizma- vagy zoknitamponminta-párt (párokat), illetve a pormintát (szövettampon) gondosan csomagoljuk ki, elkerülve a hozzátapadt bélsár, illetve por leválását, és helyezzük szobahőmérsékletre előmelegített 225 ml pufferolt peptonvízbe (BPW).

b)

A csizma- vagy zoknitampont, illetve szövettampont teljesen merítsük bele a pufferolt peptonvízbe, hogy elegendő folyadék vegye körül a mintát ahhoz, hogy a szalmonella leváljon a mintáról. Szükség esetén több pufferolt peptonvíz is hozzáadható.

A csizma-, illetve szövettamponmintákat külön kell előkészíteni.

c)

Amennyiben öt pár csizma-, illetve zoknitampont két mintába vonunk össze, mindkét összetett mintát helyezzük 225 ml, vagy szükség esetén ennél több pufferolt peptonvízbe, hogy elegendő folyadék vegye körül a mintát ahhoz, hogy a szalmonella a mintáról leváljon.

d)

Keverjük, amíg teljesen átissza a mintát, és a 3.2. pontban leírt kimutatási módszer szerint folytassuk a kitenyésztését.

a)

A bélsármintákat egyesíteni kell, alaposan meg kell keverni, és a tenyésztéshez 25 grammos részmintát kell venni.

b)

A 25 grammos részmintát adjuk hozzá a szobahőmérsékletűre előmelegített 225 ml pufferolt peptonvízhez.

c)

A 3.2. pontban leírt kimutatási módszer szerint folytassuk a minta kitenyésztését.

—

ha a (vakcinatörzstől eltérő) vizsgált szalmonella-szerotípusokat az állományból vett egy vagy több mintában kimutatták, akkor is, ha a releváns szalmonella-szerotípusokat csak a pormintákban mutatták ki, vagy

—

ha a 2.2.2.2. b) pont szerint a hatósági ellenőrzés részeként történő megerősítő mintavétel nem erősíti meg a releváns szalmonella-szerotípusok kimutatását, de az állományban antimikrobákat vagy baktérium-szaporodásgátlókat mutatnak ki.

a)

a mintavételi rendszerben alkalmazott választási lehetőségek részletes leírása és ennek megfelelően a vett minták fajtája;

b)

a legalább 250 madárból álló felnőtt tenyészállományok száma összesen, amelyeket a jelentés tárgyéve során legalább egyszer megvizsgáltak;

c)

a vizsgálat eredményei, beleértve a következőket:

d)

azoknak az eseteknek a száma, amikor az élelmiszer-ipari vállalkozó által kezdeményezett mintavételből származó kezdeti pozitív mintát a hatósági ellenőrzés részeként végzett mintavétel nem erősített meg;

e)

az eredmények magyarázata, különösen a kivételes esetek tekintetében.

a)

nemzetközi rádióhívójel (IRCS);

b)

csoportkód.

a)

a hajó neve;

b)

külső azonosító jelek;

c)

nemzetközi rádióhívójel (IRCS);

d)

motorteljesítmény;

e)

bruttó űrtartalom és teljes hossz;

f)

a halászat tervezett célfajai;

g)

tervezett halászterület.

1.

Minden egyes fogást követően:

2.

Egy másik hajóra vagy egy másik hajóról való minden egyes átrakodást követően:

3.

Uniós kikötőben történő minden egyes kirakodás után:

4.

Az Európai Bizottságának való minden egyes adatküldés után:

1.1.

Minden egyes alkalommal, amikor a hajó az uniós vizeken megkezdi halászati útját (1), küld egy „fogás belépéskor” üzenetet, amelyben meghatározza a következőket:

1.2.

Minden egyes alkalommal, amikor a hajó az uniós vizeken befejezi halászati útját (1), „fogás kilépéskor” üzenetet küld, amelyben meghatározza a következőket:

1.3.

Hering és makréla halászata esetén a hajó az 1.1. pontban említett övezetbe való első belépésétől számított harmadik naptól kezdve háromnaponként, egyéb halfajok halászata esetén a hajó az 1.1. pontban említett övezetbe való első belépésétől számított hetedik naptól kezdve hetente „fogási jelentés” üzenetet küld, amelyben meghatározza a következőket:

1.4.

Amennyiben a hajó a „fogás belépéskor” és a „fogás kilépéskor” üzenet küldése között átrakodást tervez, a „fogási jelentés” üzeneteken kívül „átrakodás” üzenetet is küld az átrakodási művelet megkezdése előtt 24 órával.

—

a „VRONT” szövegnek az üzenet tárgysorában kell szerepelnie,

—

valamennyi adatelemet új sorban kell feltüntetni,

—

az adat előtt – szóközzel elválasztva – a megfelelő kódnak kell állnia.

3.1.

Az 1. pontban meghatározott adatokat telexen (SAT COM C 420599543 FISH), elektronikus úton (FISHERIES-telecom@ec.europa.eu) vagy a 4. pontban felsorolt rádióállomások valamelyikén és a 2. pontban meghatározott formában kell továbbítani Brüsszelbe, az Európai Bizottságnak.

3.2.

Amennyiben vis maior esetén a hajóról nem lehet elküldeni az üzenetet, azt az adott hajó nevében egy másik hajó is elküldheti.

3.3.

Amennyiben a lobogó szerinti állam megfelelő technikai képességgel rendelkezik arra, hogy a fenti üzeneteket működő hajói nevében az úgynevezett NAF-formátumban küldje, az adott lobogó szerinti állam – az említett állam és a Bizottság közötti kétoldalú megállapodás megkötése után – ezeket az információkat biztonságos adatküldési protokoll szerint küldi Brüsszelbe, az Európai Bizottságnak. Ebben az esetben az üzenetet (az AD adat után) – egyfajta borítékként – néhány további információval kell kiegészíteni:

Példa (a fenti adatokkal)

//SR//AD/XEU//FR/NOR//RN/5//RD/20051004//RT/1320//SQ/1//TM/COE//RC/IRCS//TN/1//NA/PÉLDA A HAJÓ NEVÉRE//IR/NOR//XR/PO 12345//LT/+65 321//LG/-21 123//RA/04A.//OB/COD 100 HAD 300//DA/20051004//TI/1315//MA/PÉLDA A HAJÓPARANCSNOK NEVÉRE//ER//

A lobogó szerinti állam „válaszüzenetet” kap, amely a következőket tartalmazza:

a)

Azon hajók, amelyek fedélzetén már tárolnak fogást, csak az érintett part menti tagállam illetékes hatósága engedélyének kézhezvételét követően kezdhetik meg halászati útjukat. Legalább négy órával az uniós vizekre való belépést megelőzően a hajóparancsnok értesíti az alábbi halászati felügyelő központok közül a megfelelőt:

Az értesítésben meg kell adni a hajó nevét, nemzetközi rádióhívójelét, kikötői azonosító betű- és számjelzését (PLN), a rakomány fajonkénti összmennyiségét, annak a helynek a koordinátáit (hosszúság/szélesség), ahol a hajóparancsnok becslése szerint a hajó belép az uniós vizekre, valamint azt a területet, amelyen a hajóparancsnok a halászat megkezdését tervezi. A hajó nem kezdheti meg a halászatot mindaddig, amíg az értesítés beérkezését nem nyugtázzák, és meg nem történik az arra vonatkozó utasítások kézhezvétele, hogy a hajóparancsnoknak ellenőrzésre kell-e bocsátania a hajót, vagy sem. Valamennyi igazolást egyéni azonosító számmal kell ellátni, amelyet a hajóparancsnok a halászati út végéig megőriz.

A tengeren végezhető ellenőrzések ellenére az illetékes hatóságok kellően indokolt esetben kötelezhetik a hajóparancsnokot arra, hogy hajóját a kikötőben ellenőrzésre bocsássa.

b)

Az uniós vizekre fogás nélkül belépő hajók mentesülnek az a) pontban meghatározott követelmények alól.

c)

A halászati út akkor tekinthető befejezettnek, amikor a hajó elhagyja az uniós vizeket vagy behajózik egy uniós kikötőbe, ahol a teljes fogást kirakodják.

A hajók csak akkor hagyhatják el az uniós vizeket, ha már áthaladtak az alábbi ellenőrzési területek egyikén:

A hajóparancsnok legalább négy órával a fent említett ellenőrzési területek egyikére való belépés előtt értesíti az edinburghi halászati felügyelő központot az 1. pontban meghatározott e-mail címen vagy telefonszámon. Az értesítésben meg kell adni a hajó nevét, nemzetközi rádióhívójelét, kikötői azonosító betű- és számjelzését (PLN), a rakomány fajonkénti összmennyiségét, valamint az ellenőrzési területet, amelyen a hajó áthaladni szándékozik.

A hajó nem hagyhatja el az ellenőrzési területet mindaddig, amíg az értesítés beérkezését nem nyugtázzák, és meg nem történik az arra vonatkozó utasítások kézhezvétele, hogy a hajóparancsnoknak ellenőrzésre kell-e bocsátania a hajót, vagy sem. Valamennyi igazolást egyéni azonosító számmal kell ellátni, amelyet a hajóparancsnok mindaddig megőriz, amíg a hajó el nem hagyja az uniós vizeket.

A tengeren végezhető ellenőrzések ellenére az illetékes hatóságok kellően indokolt esetben kötelezhetik a hajóparancsnokot hajójának Lerwick vagy Scrabster kikötőjében való ellenőrzésre bocsátására.

a)

A hajók csak az érintett part menti tagállam illetékes hatósága engedélyének kézhezvételét követően kezdhetik meg halászati útjukat. Az ilyen hajók csak akkor léphetnek be az uniós vizekre, ha már áthaladtak az alábbi ellenőrzési területek egyikén:

Az uniós vizekre történő belépéskor legalább négy órával az ellenőrzési területre való belépést megelőzően a hajóparancsnok értesíti az egyesült királyságbeli halászati felügyelő központot a következő e-mail címen: ukfcc@scotland.gsi.gov.uk vagy telefonon (+ 44 1312719700).

Az értesítésben meg kell adni a hajó nevét, nemzetközi rádióhívójelét, kikötői azonosító betű- és számjelzését (PLN), a rakomány fajonkénti összmennyiségét, valamint az ellenőrzési területet, amelyen keresztül a hajó be fog lépni az uniós vizekre. A hajó nem kezdheti meg a halászatot mindaddig, amíg az értesítés beérkezését nem nyugtázzák, és meg nem történik az arra vonatkozó utasítások kézhezvétele, hogy a hajóparancsnoknak ellenőrzésre kell-e bocsátania a hajót, vagy sem. Valamennyi igazolást egyéni azonosító számmal kell ellátni, amelyet a hajóparancsnok a halászati út végéig megőriz.

b)

Az uniós vizekre fogás nélkül belépő hajók mentesülnek az a) pontban meghatározott követelmények alól.

c)

A halászati út akkor tekinthető befejezettnek, amikor a hajó elhagyja az uniós vizeket vagy behajózik egy uniós kikötőbe, ahol a teljes fogást kirakodják.

A hajók csak akkor hagyhatják el az uniós vizeket, ha már áthaladtak az ellenőrzési területek egyikén.

Az uniós vizek elhagyásakor a hajóparancsnok legalább két órával az ellenőrzési területek egyikére való belépés előtt értesíti az edinburghi halászati felügyelő központot az a) pontban meghatározott e-mail címen vagy telefonszámon.

Az értesítésben meg kell adni a hajó nevét, nemzetközi rádióhívójelét, kikötői azonosító betű- és számjelzését (PLN), a rakomány fajonkénti összmennyiségét, valamint az ellenőrzési területet, amelyen a hajó áthaladni szándékozik. A hajó nem hagyhatja el az ellenőrzési területet mindaddig, amíg az értesítés beérkezését nem nyugtázzák, és meg nem történik az arra vonatkozó utasítások kézhezvétele, hogy a hajóparancsnoknak ellenőrzésre kell-e bocsátania a hajót, vagy sem. Valamennyi igazolást egyéni azonosító számmal kell ellátni, amelyet a hajóparancsnok mindaddig megőriz, amíg a hajó el nem hagyja az uniós vizeket.