3.3.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/1

A BIZOTTSÁG 175/2010/EU RENDELETE

(2010. március 2.)

az Ostreid herpeszvírus 1 μvar (OsHV-1 μvar) észlelésével kapcsolatban a Crassostrea gigas fajba tartozó osztrigák megnövekedett arányú elhullása elleni védekezésre irányuló intézkedések tekintetében a 2006/88/EK tanácsi irányelv végrehajtásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a tenyésztett víziállatokra és az azokból származó termékekre vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről és a víziállatokban előforduló egyes betegségek megelőzéséről és az azok elleni védekezésről szóló, 2006. október 24-i 2006/88/EK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 41. cikke (3) bekezdésére és 61. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 2006/88/EK irányelv meghatározza a tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek forgalomba hozatalára alkalmazandó állat-egészségügyi követelményeket. Az irányelv meghatározza továbbá a víziállatok egyes betegségeinek gyanúja vagy kitörése esetén a megelőzésre vonatkozóan alkalmazandó minimumintézkedéseket.

(2)

Az említett irányelv 41. cikke úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük egy új betegséggel kapcsolatos helyzet elleni védekezés és a betegség elterjedésének elkerülése érdekében. Új betegséggel kapcsolatos helyzet esetén az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja a tagállamokat, a Bizottságot és az EFTA-tagállamokat, amennyiben a ténymegállapítások egy másik tagállam számára járványügyi jelentőségűek.

(3)

A Crassostrea gigas fajba tartozó osztrigák (Crassostrea gigas osztrigák) megnövekedett arányú elhullását 2008 késő tavaszán és nyarán több területen észlelték Franciaországban és Írországban. A jelenséget a kedvezőtlen környezeti tényezők, a Vibrio nembe tartozó baktériumok és az Ostreid herpeszvírus-1 (OsHV-1) együttesének tulajdonították, ideértve a vírus egy újonnan felfedezett genotípusát is, amely az OsHV-1 μvar elnevezést kapta.

(4)	A francia hatóságok 2008 augusztusában értesítették a Bizottságot, a tagállamokat és az EFTA-tagállamokat a helyzetről és a hozott intézkedésekről, és az ügyre 2008 szeptemberében felhívták az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság figyelmét.

(5)

2009 tavaszán ismételten észleltek ugyanezen tényezők kombinációjának tulajdonított megnövekedett arányú elhullást Franciaországban, Írországban és a Csatorna-szigeteknél. Bár az elhullás okai továbbra is bizonytalanok, az Írországban és az Egyesült Királyságban 2009-ben végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy az OsHV-1 μvar jelentős szerepet játszik az elhullásban.

(6)	E tagállamok és a Csatorna-szigetek illetékes hatósága értesítették a Bizottságot a helyzetről és a hozott intézkedésekről, és az ügyre több alkalommal felhívták az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság figyelmét.

(7)

Az e tagállamokban és a Csatorna-szigeteken az illetékes hatóságok által az új betegséggel kapcsolatos helyzet elleni védekezés érdekében tett elszigetelési intézkedések elsősorban a Crassostrea gigas osztrigáknak a megnövekedett arányú elhullással érintett területekről történő elszállításának korlátozásán alapultak.

(8)	Az új betegséggel kapcsolatos helyzet 2009-es újrakialakulása, a 2010 tavaszi és nyári ismétlődés lehetőségének és a továbbterjedés kockázatának fényében, valamint az összegyűjtött tapasztalatok alapján helyénvaló és szükséges az érintett tagállamok által már megtett intézkedéseket kiterjeszteni.

(9)

Az új betegséggel kapcsolatos helyzet tekintetében az intézkedéseket európai uniós szinten szükséges koordinálni a 2006/88/EK irányelvnek az új betegségek tekintetében támasztott követelményei egységes végrehajtási feltételei, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a hozott intézkedések a Crassostrea gigas osztrigák szállításának szükségtelen korlátozása nélkül elégséges védelmet nyújtsanak a továbbterjedés ellen.

(10)	Amennyiben az illetékes hatóságokat arról értesítik, hogy a Crassostrea gigas osztrigák megnövekedett arányú elhullását észlelték, mintavételt és vizsgálatot kell végezni az OsHV-1 μvar jelenlétének kimutatása vagy kizárása érdekében.

(11)

Amennyiben a OsHV-1 μvar vírusgenotípus jelenléte megerősítést nyer, a tagállamok járványvédelmi intézkedéseket hoznak, ideértve elszigetelési terület létrehozását. Az elszigetelési terület meghatározása a jelen rendeletben meghatározott egyes tényezőkre tekintettel történik. A járványvédelmi intézkedések addig tartanak, amíg a vizsgálatok a megnövekedett arányú elhullás megszűnését nem jelzik.

(12)

A Crassostrea gigas osztrigák elszigetelési területeken kívülre történő szállítását korlátozni kell a betegség terjedése kockázatának korlátozása érdekében. Azokban az esetekben azonban, amelyekben a betegség terjedésének kockázata alacsonyabb, biztosítani kell a korlátozástól való eltérések lehetőségét. Ezek az eltérések az egyes, emberi fogyasztásra vagy más elszigetelési területen levő tenyésztési- vagy átmosó övezetekbe szánt Crassostrea gigas osztrigák szállítását érintik. A tenyésztési vagy átmosó övezetekbe szánt Crassostrea gigas osztrigaszállítmányok követhetőségének biztosítása érdekében állat-egészségügyi bizonyítvánnyal kell ellátni őket. A bizonyítvány kitöltésekor a 2006/88/EK tanácsi irányelvnek a tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek forgalomba hozatalára és közösségi behozatalára vonatkozó feltételek és bizonyítványkiállítási követelmények tekintetében történő végrehajtásáról és a kórokozó-átvivő fajok jegyzékének meghatározásáról szóló, 2008. december 12-i 1251/2008/EK bizottsági rendelet (2) V. mellékletében feltüntetett magyarázó megjegyzéseket figyelembe kell venni.

(13)

Az Unióban, illetve különösen a még nem érintett tagállamokban és területi egységeken az új betegséggel kapcsolatos helyzet felmérése, valamint az OsHV-1 μvar bármely felbukkanásának korai észlelése céljából a tagállamok létrehozhatnak az OsHV-1 μvar korai észlelésére irányuló célzott mintavételi és vizsgálati programokat. A 2009-es nemzeti intézkedésekkel vagy 2010-ben a jelen rendelettel összhangban lévő elszigetelési intézkedések által érintett területekről származó Crassostrea gigas osztrigák tekintetében további állat-egészségügyi követelményeket kell bevezetni, ha tenyésztési vagy átmosási célokból ilyen programmal érintett tagállamba vagy területi egységre telepítik őket, ameddig az OsHV-1 μvart abban a tagállamban vagy területi egységen nem észlelik.

(14)	A különböző tagállamokban az OsHV-1 μvar korai felderítésére irányuló célzott mintavételi és vizsgálati programokból származó adatok összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében ezen programokkal kapcsolatban egyes követelményeket meg kell határozni.

(15)

Az OsHV-1 μvar tagállamokban történő észlelése tekintetében az időszerű és pontos információ kulcselem az új betegséggel kapcsolatos helyzet elleni hatékony védekezés biztosítása szempontjából. E célból a tagállamok indokolatlan késedelem nélkül értesítik a Bizottságot és a többi tagállamot az OsHV-1 μvar 2010-ben a területükön történő első megerősített előfordulásáról.

(16)

Ki kell használni továbbá a 2006/88/EK tanácsi irányelvnek a felügyeleti és felszámolási programok, valamint a tagállamok, övezetek és területi egységek betegségtől mentes minősítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2008. október 31-i 2009/177/EK bizottsági határozat (3) 10. cikkével összhangban készített internetalapú információs oldalak előnyeit.

(17)

Az új betegséggel kapcsolatos helyzethez kapcsolódó lényeges információk időszerű elérése és az átláthatóság biztosítása érdekében a tagállamoknak elérhetővé kell tenniük az Európai Bizottság és más tagállamok számára azokat az információkat, amelyek az elszigetelési területekhez, az elszigetelési intézkedések által korábban érintett, de az OsHV-1 μvar jelenlététől bizonyítottan mentes területekhez, illetve az OsHV-1 μvar korai észlelése céljából létrehozott programokhoz kapcsolódnak.

(18)	Mivel az új betegséggel kapcsolatos helyzet tekintetében még mindig nagy a bizonytalanság, a jelen rendeletben előírt intézkedések 2010. december végéig hatályosak.

(19)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Fogalommeghatározás

E rendelet alkalmazásában az OsHV-1 μvar az Ostreid herpeszvírus-1 (OsHV-1) azon genotípusát jelenti, amelyben a részleges szekvenciaadatok alapján az OsHV-1-gyel összehasonlítva a genom 4-es nyitott leolvasó keretében 12 bázispár szisztematikus hiánya mutatkozik (GenBank # AY509253).

2. cikk

Mintavétel, vizsgálat és elszigetelési területek létrehozása

(1) Amennyiben a Crassostrea gigas fajba tartozó osztrigák („Crassostrea gigas osztrigák”) megnövekedett arányú elhullását észlelik, az illetékes hatóságok:

a)	az I. melléklet A. részével összhangban mintákat vesznek;

b)	az I. melléklet B. részében megállapított diagnosztikai módszerekkel összhangban vizsgálják az OsHV-1 μvar jelenlétét.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés b) pontjában említett vizsgálatok kimutatják az OsHV-1 μvar jelenlétét, az illetékes hatóság elszigetelési területet hoz létre. E terület meghatározása eseti vizsgálat alapján történik, figyelemmel az I. melléklet C. részében meghatározott, a betegség terjedési kockázatát befolyásoló tényezőkre.

(3) A tagállamok szükségtelen késedelem nélkül értesítik a Bizottságot és a többi tagállamot az első, 2010-ben a területükön létrehozott elszigetelési területről.

3. cikk

Forgalombahozatali követelmények a 2. cikkben említett elszigetelési területekről származó Crassostrea gigas osztrigákkal kapcsolatban

(1) A 2. cikk (2) bekezdésével összhangban létrehozott elszigetelési területekről származó Crassostrea gigas osztrigák nem szállíthatók el az érintett területről.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a Crassostrea gigas osztrigaszállítmányok elszállíthatók az elszigetelési területről, amenynyiben:

a)	egy másik, a 2. cikk (2) bekezdésével összhangban létrehozott elszigetelési területre szánják őket;

az elszigetelési területnek – ideértve a keltetőket is – a megnövekedett arányú elhullással nem érintett részéről származnak, és

i.	a szállítmányból az I. melléklet A. részével összhangban mintát vettek; valamint

ii.	a szállítmányban az I. melléklet B. részében megállapított diagnosztikai módszerekkel összhangban vizsgálták az OsHV-1 μvar jelenlétét, és minden eredmény negatívnak bizonyult;

emberi fogyasztás előtt további feldolgozásra, tisztító- vagy elosztóközpontokba vagy feldolgozólétesítményekbe szánják őket, amelyek fel vannak szerelve az illetékes hatóság által hitelesített szennyvízkezelő rendszerrel, amely

i.	hatástalanítja a körbezárt vírusokat; vagy

ii.	elfogadható szintre csökkenti a természetes vizek megfertőzésének kockázatát;

emberi fogyasztásra szánják őket és a 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) előírásainak megfelelően csomagoltak és címkézettek, és

i.	a származási helyük szerinti környezetbe visszakerülve nem lennének képesek a túlélésre; vagy

ii.	a feldolgozás helyén időszakos tárolás nélküli továbbfeldolgozásra szánták őket;

e)	a szállítmányokat vagy az azokból származó termékeket további feldolgozás nélküli, emberi fogyasztás céljából történő forgalomba hozatalra szánják, továbbá kiskereskedelmi kiszerelésben vannak, és csomagolásuk megfelel a 853/2004/EK rendelet csomagolásra vonatkozó rendelkezéseinek.

(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában említett, tenyésztési vagy átmosási területekre szánt szállítmányokat állatorvosi bizonyítványnak kell kísérnie, amelyet a jelen rendelet II. mellékletében megállapított mintával és az 1251/2008/EK rendelet V. mellékletében megállapított magyarázó megjegyzésekkel összhangban állítottak ki.

4. cikk

A 2. és 3. cikkben előírt intézkedések feloldása

Az illetékes hatóság feloldhatja a 2. cikk (2) bekezdésével összhangban létrehozott elszigetelési területtel és a 3. cikkben megállapított forgalombahozatali korlátozásokkal kapcsolatban megállapított védekezési intézkedéseket, amennyiben 15 nap különbséggel elvégzett két egymást követő vizsgálatot, melyek a nagyarányú elhullás megszűnését mutatják.

5. cikk

Forgalombahozatali követelmények a Crassostrea gigas osztrigáknak az OsHV-1 μvarral összefüggésben megnövekedett arányú elhullása miatt védekezési intézkedéseknek alávetett szállítmányokból származó Crassostrea gigas osztrigák tekintetében

(1) A Crassostrea gigas osztrigáknak az OsHV-1 μvarral összefüggésben megnövekedett arányú elhullása miatt 2009-ben vagy 2010-ben elszigetelési intézkedésnek alávetett szállítmányból származó Crassostrea gigas osztrigák/osztrigákat:

a jelen rendelet II. mellékletében megállapított mintával és az 1251/2008/EK rendelet V. mellékletében megállapított magyarázó megjegyzésekkel összhangban kiállított állatorvosi bizonyítványnak kell kísérnie, ha az állatok:

i.	rendeltetési helye olyan tagállam vagy területi egységek, amelyekben létrehoztak az OsHV-1 μvar korai észlelését célzó programot, és ahol az OsHV-1 μvart nem észlelték; továbbá

ii.	az állatokat tenyésztési vagy átmosó területekre szánják;

b)	olyan szállítmányból származnak, amelyben az OsHV-1 μvar jelenlétének hiányát az I. melléklet A. részével összhangban elvégzett mintavétel és vizsgálat bizonyítja; valamint

c)	megfelelnek az a) pontban előírt bizonyítványmintában meghatározott állat-egészségügyi követelményeknek.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának i. alpontja szerinti, az OsHV-1 μvar korai észlelésére irányuló program megfelel az alábbi követelményeknek:

a)	a programot benyújtják az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottságnak;

b)	a benyújtás a 2009/177/EK határozat II. mellékletében meghatározott minta formanyomtatvány 1., 5.1., 5.2., 5.3., 5.5., 5.9., 6. és 7. pontjával összhangban történik;

a programnak a következőket kell tartalmaznia:

i.	mintavétel az I. melléklet A. részével összhangban,

ii.	az OsHV-1 μvar jelenlétének vizsgálata az I. melléklet B. részében megállapított diagnosztikai módszerekkel összhangban.

(3) Az (1) bekezdést az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság azon ülését követő egy hét elteltével kell alkalmazni, amelyen az (1) bekezdés a) pontjának i. alpontjában említett programot benyújtották.

6. cikk

Internetalapú információs oldal

(1) A tagállamok elérhetővé teszik a Bizottság és a többi tagállam számára:

a)	az elszigetelési területek és azon tényezők listáját, amelyeket e területek meghatározásánál figyelembe vettek, ideértve a 2. cikk (2) bekezdése szerint létesített terület földrajzi határainak leírását is;

azon területi egységek listáját, ideértve az érintett terület földrajzi határainak leírását is:

i.	amelyeken 2009-ben a Crassostrea gigas osztrigák OsHV-1 μvarral összefüggő megnövekedett arányú elhullása miatt elszigetelési intézkedéseket vezettek be;

ii.	amelyeknél az OsHV-1 μvar hiányát az I. melléklet A. és B. része szerint az elszigetelési területen gyűjtött mintákon elvégzett vizsgálat bizonyítja;

c)	az 5. cikk (2) bekezdése szerint benyújtott programokat, ideértve az érintett terület földrajzi határainak leírását is.

(2) Az (1) bekezdés értelmében nyújtott információt naprakészen kell tartani, és elérhetővé kell tenni a 2009/177/EK határozat 10. cikkével összhangban létrehozott internetalapú információs oldalakon.

7. cikk

Jelentéstétel

Legkésőbb 2010. október 1-jéig a tagállamok jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az 5. cikk (2) bekezdésével összhangban bejelentett programokról.

A jelentéshez a 2009/177/EK határozat VI. mellékletében található minta formanyomtatványt kell használni.

8. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2010. március 15-től2010. december 31-ig kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. március 2-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 328., 2006.11.24., 14. o.

(2) HL L 337., 2008.12.16., 41. o.

(3) HL L 63., 2009.3.7., 15. o.

(4) HL L 139., 2004.4.30., 55. o.

I. MELLÉKLET

A. RÉSZ

Mintavétel

1. Mintavétel a 2. cikk alkalmazásában

A 2. cikk szerinti mintáknak legalább tizenkét Crassostrea gigas osztriga példányból kell állniuk. A mintavétel céljára gyenge, nyitott vagy frissen elhullott (nem bomló) példányokat kell begyűjteni abból a területi egységből, ahol az elhullást megfigyelték.

2. Mintavétel a 3. cikk (2) bekezdésének b) pontja, az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja és az 5. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában

A 3. cikk (2) bekezdésének b) pontja céljából történő mintavétel az alábbiakból áll:

i.	lárvák esetében szállítmányonként legalább öt 50 mg-os készlet, amelyek a megtermékenyítést követő negyedik és nyolcadik nap között begyűjtött egész állatokat tartalmaznak, beleértve a héjat is;

ii.	6 mm-esnél rövidebb ikrák esetében szállítmányonként harminc 300 mg-os készlet, amelyek egész állatokat tartalmaznak, beleértve a héjat is;

iii.	6 mm-esnél nagyobb osztrigák esetében szállítmányonként 150 példány.

Az állatok kiválasztásánál a mintának a szállítmány minden részét arányosan képviselni kell. Ha gyenge, tátogó vagy frissen elhullott (bomlásnak még nem indult) állatok is előfordulnak, akkor elsősorban azokat kell kiválasztani.

A mintavétel az 5. cikk (2) bekezdés alkalmazásában mintavételi pontonként legalább százötven Crassostrea gigas példányt jelent. A tagállamban vagy a területi egységen lévő minden, a programban érintett gazdaságból vagy puhatestű-tenyésztési területről mintát kell venni.

A mintavétel az 5. cikk (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában területi egységenként legalább százötven Crassostrea gigas osztrigát jelent.

Az állatok kiválasztásánál az alábbi követelményeket kell figyelembe venni:

—	Ha gyenge, tátogó vagy frissen elhullott (bomlásnak még nem indult) állatok is előfordulnak, akkor elsősorban azokat kell kiválasztani. Ha ilyenek nincsenek, akkor 12 hónaposnál fiatalabb, egészséges puhatestűeket is ki kell választani.

—	Olyan gazdaságokban történő mintavétel esetében, ahol egynél több vízforrást használnak a tenyésztéshez, a mintában szerepelnie kell minden vízforrásból származó állatnak oly módon, hogy a gazdaság minden része arányosan legyen képviselve.

—

Puhatestű-tenyésztési területeken történő mintavétel esetében megfelelő számú, de legalább három mintavételi pontról származó állatoknak kell szerepelniük a mintavételben oly módon, hogy a puhatestű-tenyésztési terület minden része arányosan legyen képviselve, ideértve a jelenlevő természetes szaporodási területeket is. A mintavételi pontok kiválasztásánál az alábbi fő szempontokat kell figyelembe venni: Az OsHV-1 μvar korábbi észlelése a területen, vízáramlások, állománysűrűség, batimetria és a terület irányítási gyakorlata.

Az 5. cikk (2) bekezdése szerinti mintavételt az évnek abban a szakában kell végrehajtani, amikor az ismeretek szerint az OsHV-1 μvar a leginkább elterjedt az adott tagállamban vagy a területi egységen. Amennyiben erről nem áll rendelkezésre adat, a mintavételt közvetlenül azután az időszak után kell végrehajtani, amikor a vízhőmérséklet eléri a 16 °C fokot, vagy az év azon szakában, amikor a vízhőmérséklet általában eléri az éves legmagasabb szintet.

Az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti mintavételt lehetőleg a c) pontban meghatározott időszakban kell kivitelezni. Amennyiben a mintavételre máskor kerül sor, a mintavétel céljából begyűjtött osztrigákat a c) pontban meghatározottakkal azonos körülmények között kell tartani a vizsgálat előtt az OsHV-1 μvar észleléséhez megfelelően hosszú ideig.

B. RÉSZ

Az OsHV-1 μvar észlelésének diagnosztikai módszerei

1. Alkalmazási kör

A jelen eljárás az OsHV-1 μvar jelenlétének észlelésére és azonosítására használt polimeráz láncreakción (a továbbiakban: PCR) alapuló standard diagnosztikai módszereket magyarázza meg. Az eljárás lehetővé teszi az OsHV-1 és az OsHV-1 μvar közötti különbségtételt.

Ha a reakció feltételeinek optimalizálása, illetve saját felszerelésük és a feltételek sajátosságai miatt szükséges, a laboratóriumok módosításokat eszközölhetnek a jelen mellékletben leírt módszereken, feltéve, hogy bizonyíthatóan ugyanakkora marad azok érzékenysége és a specificitása.

2. Fogalommeghatározás

Az OsHV-1 μvar fogalmát a jelen rendelet 1. cikke határozza meg.

3. Felszerelés és környezetei feltételek

Az OsHV-1 μvar észlelésére és azonosítására használt PCR-hez az alábbi, a PCR-vizsgálatokhoz klasszikusan használt felszerelésekre és feltételekre van szükség:

—	egy zárt, a PCR-keverék elkészítésekor a potenciális szennyezéseket elpusztító, UV sugárzó rendszerrel felszerelt fülkére,

—	két teljes pipettakészletre (2 μl; 20 μl; 200 μl és 1 000 μl), amelyekből az első a DNS-extrakciójára, a második a PCR-keverék elkészítésére szolgál,

—	három különböző pipettára: egy pipettára (2 μl) a PCR-keverékben a minták elválasztásához, egy pipettára (20 μl) a EB mintavételhez és egy pipettára (20 μl) a PCR-végtermékek agarózgélekbe vezetéséhez,

—	szűrőpipettacsúcsokra (2 μl; 20 μl; 200 μl and 1 000 μl) a DNS extrakciójához, a PCR-keverék elkészítéséhez és a minta szétválasztásához,

—	pipettacsúcsokra (20 μl) a EB begyűjtéséhez és az amplifikáció végtermékeinek az agarózgélbe töltéséhez,

—	egy PCR-készülékre az amplifikáláshoz,

—	horizontális elektroforézis rendszerre a PCR-termékek elektroforéziséhez,

—	UV-asztalra a PCR-termékek megfigyeléséhez az agarózgélben történő elektroforézist követően,

—	a gélekről képeket készítő rendszerre.

A laboránsnak az alább leírt valamennyi lépés során laborköpenyt és valamilyen kesztyűt kell viselnie. A köpenyt és a kesztyűket lehetőleg minden fő lépés után cserélni kell, melyek a következőek: DNS-extrakció, a PRC keverék elkészítése, a minta szétválasztása, amplifikáció, gélbe töltés.

Ajánlott ezeket a lépéseket különböző helyiségekben elvégezni. Különösképpen fontos az amplifikációt és a gélbe töltést/elektroforézist külön helyiségben végezni, mint a DNS-extrakciót, a PCR-keverék elkészítését és a DNS-szétválasztást.

4. Az eljárás

4.1. A minta előkészítése

A DNS-extrakció céljára élő vagy frissen kimúlt (nem bomló) osztrigákat használunk, amelyeket előzetesen le lehet fagyasztani.

A minták méretüktől függően különbözőképpen kerülnek feldolgozásra:

a)	lárvák esetében az egész állatokat (héjjal együtt) tartalmazó 50 mg-os készletekhez hozzá kell adni 200 μl desztillált vizet, össze kell törni őket, majd 1 000 g-n centrifugálni 1 percig;

b)	6 mm-es vagy annál kisebb fiatal példányok esetében az egész állatokat (héjjal együtt) tartalmazó 300 mg-os készletekhez hozzá kell adni 1 200 μl desztillált vizet, össze kell törni őket, majd 1 000 g-n centrifugálni 1 percig;

c)	a 6 mm és 15 mm közötti állatok esetében minden példány lágy szöveteit egyedileg kell összetörni;

d)	a 15 mm-esnél hosszabb állatok esetében le kell választani a kopoltyúk és a köpeny darabjait.

DNS-extrakció az QIAamp® DNA Mini Kit (QIAGEN) használatával, a szövetteszt protokoll-előírásai szerint történik.

A minta további előkészítése az alábbi sorrendben történik:

1.	Helyezzük az a) vagy b) pont szerinti, a víz felszínén maradó mintából 100 μl-t, vagy a c) és d) pont szerinti mintaszövetekből 10–50 mg-ot egy 1,5 ml-es mikrocentrifuga csőbe, és adjunk hozzá 180 μl ATL puffert.

Adjunk hozzá 20 μl K proteinázt, vortexeljük, majd inkubáljuk 56 °C-on, amíg a szövet teljesen feloldódik (egy éjszaka alatt). A minta szétoszlatása érdekében az inkubálás alatt időnként vortexeljük. Röviden centrifugáljuk az 1,5 ml-es mikrocentrifuga csövet annak érdekében, hogy eltávolítsuk a fedőről a cseppeket.

3.	Adjunk a mintához 200 μl AL puffert, keverjük össze pulzáló vortexeléssel 15 másodpercig, majd inkubáljuk 70 °C-on 10 percig. Röviden centrifugáljuk az 1,5 ml-es mikrocentrifuga csövet annak érdekében, hogy eltávolítsuk a fedőről a cseppeket.

4.	Adjunk a mintához 200 μl (96–100 %-os) etanolt, majd 15 másodpercig pulzálva vortexeljük. Röviden centrifugáljuk az 1,5 ml-es mikrocentrifuga csövet annak érdekében, hogy eltávolítsuk a fedőről a cseppeket.

A negyedik lépésben elkészített keveréket óvatosan helyezzük bele a QIAamp Spin Column-ba (a 2 ml-es gyűjtőcsőben) a szegély megnedvesítése nélkül. Zárjuk le a fedelet, és centrifugáljunk 10 000 rpm-en 1 percig. Tegyük a QIAamp Spin Column-ot egy tiszta 2 ml-es gyűjtőcsőbe (a készlet tartalmazza), és tegyük félre a filtrátumot tartalmazó csövet.

Óvatosan nyissuk ki a QIAamp Spin Column-ot, és adjunk hozzá 500 μl AW1 puffert a szegély megnedvesítése nélkül. Zárjuk le a fedelet, és centrifugáljunk 10 000 rpm-en 1 percig. Tegyük a QIAamp Spin Column egy tiszta 2 ml-es gyűjtőcsőbe (a készlet tartalmazza), majd tegyük félre a gyűjtőcsövet a filtrátummal.

7.	Óvatosan nyissuk ki a QIAamp Spin Column-ot, és adjunk hozzá 500 μl AW2 puffert a szegély megnedvesítése nélkül. Zárjuk le a fedelet, és centrifugáljunk teljes sebességen (14 000 rpm) három percig.

8.	(Választás szerint) Helyezzük a QIAamp Spin Column-ot egy új 2 ml-es gyűjtőcsőbe (a készlet nem tartalmazza), és tegyük félre a filtrátumot tartalmazó gyűjtőcsövet. Centrifugáljunk teljes sebességen (14 000 rpm) egy percig.

Helyezzük a QIAamp Spin Column-ot egy tiszta 1,5 ml-es mikrocentrifuga csőbe (a készlet nem tartalmazza), és tegyük félre a filtrátumot tartalmazó gyűjtőcsövet. Óvatosan nyissuk ki a QIAamp Spin Column-ot, és adjunk hozzá 100 μl desztillált vizet. Inkubáljuk szobahőmérsékleten 5 percig, majd centrifugáljuk 10 000 rpm-en egy percig.

10.	Ellenőrizzük a DNS-extrakció minőségét és hatékonyságát (például a OD [260 nm] spektrofotométeres vagy az elektroforézis utáni agarózgélben történő mérésével).

11.	Készítsünk híg oldatot a mintából annak érdekében, hogy a végső DNS-koncentráció 50–100 ng/μl legyen.

12.	A DNS-oldatokat 4 °C-on kell tartani a PCR-elemzés elvégzéséig.

Más kereskedelmi forgalomban használható készletek is használhatók a DNS-extrakcióhoz, feltéve, hogy bizonyítottan hasonló eredményekhez vezetnek.

4.2. Polimeráz láncreakció (PCR)

4.2.1. Reagensek

—	10 X puffer (Taq DNS polimerázzal együtt)

—	MgCl2 (DNS polimerázzal együtt) (25 mM)

—	Taq DNS polimeráz (Goldstar, Eurogentec) 5 U/μl

—	A dNTP (dATP, dCTP, dGTP, dTTT) Master Mix-et (20 mM) tízszeresen hígítani kell (2 mM-re) használat előtt

—	d H2O (DNS- és RNS-mentes desztillált H2O)

4.2.2. Primerek

A következő primereket (1) kell használni:

CF (10 μM)

CR (10 μM)

4.2.3. PCR-keverék

A PCR-keverék minden csőben:

	Csövenkénti mennyiség	Végső koncentráció
Puffer (10 X)	5 μl	1 X
MgCl2 (25 mM)	5 μl	2,5 mM
dNTP (2 mM)	5 μl	0,2 mM
CF (10 μM)	1 μl	0,2 μM
CR (10 μM)	1 μl	0,2 μM
Taq polimeráz (5 U/μl)	0,5 μl	2,5 U
dH2O	31,5 μl

—	A PCR-keverékből adagoljunk 49 μl-t minden PCR-csőbe

—	Adjunk hozzá 1 μl extraktált DNS-t (50–100 ng/μl) minden csőhöz

4.2.4. Tesztek

Kétfajta tesztet használunk:

—	A negatív tesztek dH2O-t tartalmaznak (1 μl 49 μl-nyi PCR-keverék után). A potenciális reaktív szennyeződés vagy munkakörnyezet észlelésére irányulnak. Minden 10 mintához, vagy minden mintaköteghez egy negatív tesztet kell mellékelni.

—	A pozitív tesztek az OsHV-1 CF-CR célgenom részét tartalmazó plazmikus DNS-t tartalmaznak. A PCR-reakció hatékonyságának ellenőrzésére irányulnak. Minden PCR-elemzéshez egy pozitív tesztet kell mellékelni. A pozitív tesztek a közösségi referencialaboratóriumból szerezhetők be.

4.2.5. Amplifikáció

Az amplifikációs ciklusokat PCR-készülékben végezzük.

—	Kezdeti denaturáció: 2 perc 94 °C-on

—	Amplifikáció: 35 ciklus (1 perc 94 °C-on, 1 perc 50 °C-on és 1 perc 72 °C-on)

—	Végső elongáció: 2 perc 72 °C-on

4.3. Elektroforézis

4.3.1. Reagensek

—

50 X TAE (megvásárolható közvetlenül felhasználásra készen):

—	Trisz bázis (40 mM) 242 g

—	Jégecet (40 mM) 57,1 ml

—	Na2EDTA.2H2O (1 mM) 18,61 g

—	dH2O 1 literhez

—	Állítsuk be az oldat pH-ját 8-asra

—	2,5 % agarózgél a 1 X TAE-ban Adjunk hozzá etídium-bromidot (0,5 μg/ml) a gél lehűtése után.

—

Kék töltőfesték:

—	0,25 % kék bromofenol

—	Cyanol xylene FF 0,25 %

—	40 % szacharóz

—	Tartsuk 4 °C-on.

—	Használjunk hatszoros hígítást (2 μl kék töltőpuffer 10 μl PCR-termékhez).

—	Molekulasúly-indikátor: SmartLadder SF (Eurogentec): közvetlenül felhasználható molekulasúly-indikátor, amely 9 szabályosan elhelyezkedő sávot tartalmaz 100 és 1 000 bp között.

4.3.2. Az agarózgél elkészítése

1.	Mérjünk ki 2,5 g agarózt, adjunk hozzá 100 ml 1 X TAE-t, és melegítsük a keveréket addig, amíg megolvad.

2.	Az oldat kihűtése után adjunk hozzá etídium-bromidot (5 μl-t 100 ml agarózgélhez), töltsük az oldatot az öntőformába, és helyezzük bele a fésűt a zsebek előállításához.

3.	Miután a gél polimerizálódik, távolítsuk el a fésűket, és helyezzük a gélt olyan vízszintes elektroforézis rendszerbe, amely elegendő 1X TAE-t tartalmaz ahhoz, hogy lefedje az agarózgélt.

4.	10 μl PCR-terméket vegyítsünk el 2 μl kék festékkel (6X), majd helyezzük be a zsebekbe.

5.	Az egyik zsebbe a molekulasúly-indikátort (5 μl) helyezzük.

6.	A gél méretétől és vastagságától függően 50–150 volt feszültséget vezetünk bele 30 perc és 1 óra közötti időtartamra.

7.	Vizsgáljuk meg a gélt UV fényben.

4.4. Értelmezés

Az OsHV-1 μvar jelenlétét a mintában egy megfelelő méretű (OsHV-1 esetében a szokásos 173 bp helyett 157 bp) sáv mutatja a 2,5 %-os agarózgélen. Minden negatív tesztnek negatívnak, és minden pozitív tesztnek pozitívnak kell bizonyulnia.

C. RÉSZ

Az elszigetelési terület meghatározása

Az elszigetelési terület 2. cikk (2) bekezdése szerinti meghatározásánál a betegség terjedésének kockázatát befolyásoló alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

a)	a fertőzött puhatestű-tenyésztési területen vagy gazdaságban a puhatestűek száma, aránya és eloszlása;

b)	a szomszédos puhatestű-tenyésztési területek vagy gazdaságok távolsága és sűrűsége;

c)	a feldolgozólétesítményektől való távolság, a kapcsolatban lévő gazdaságok vagy puhatestű-tenyésztési területek;

d)	a gazdaságokban vagy puhatestű-tenyésztési területeken fellelhető fajok;

e)	az érintett és a szomszédos gazdaságokban és puhatestű-tenyésztési területeken alkalmazott gazdálkodási módszerek; valamint

f)	hidrodinamikai feltételek és más azonosított, járványügyi jelentőségű tényezők.

(1) Az említett primerek, illetve azok leírásai beszerezhetőek a puhatestűek betegségeivel foglalkozó közösségi referencialaboratóriumtól (LGP-Ifremer, av de Mus de Loup, 17390 La Tremblade, Franciaország).

II. MELLÉKLET

Állat-egészségügyi bizonyítványminta a gazdaságokba vagy átmosási övezetekbe szánt Crassostrea gigas osztrigák forgalomba hozatalához

3.3.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/14

A BIZOTTSÁG 176/2010/EU RENDELETE

(2010. március 2.)

a 92/65/EGK tanácsi irányelv D. mellékletének a spermagyűjtő állomások és spermatároló központok, az embriógyűjtő és -előállító munkacsoportok, valamint a ló-, juh- és kecskefajokhoz tartozó donor állatokra, és az ezen fajokhoz tartozó spermák, petesejtek és embriók kezelésére vonatkozó feltételek tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a 90/425/EGK irányelv A. mellékletének I. pontjában felsorolt külön közösségi szabályokban megállapított állat-egészségügyi követelmények hatálya alá nem tartozó állatok, spermák, petesejtek és embriók Közösségen belüli kereskedelmére és a Közösségbe történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi követelmények megállapításáról szóló, 1992. július 13-i 92/65/EGK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 22. cikke első albekezdésére,

mivel:

(1)

A 92/65/EGK irányelv azon állatok, spermák, petesejtek és embriók Európai Unión belüli kereskedelmét és Európai Unióba történő behozatalát szabályozó állat-egészségügyi követelményeket állapítja meg, amelyek nem tartoznak az irányelvben említett külön uniós jogszabályokban megállapított állat-egészségügyi követelmények hatálya alá.

(2)	Az irányelv megállapítja a ló-, juh- és kecskefajokhoz tartozó állatok spermájának gyűjtésével foglalkozó központok és állomások (a továbbiakban: spermagyűjtő állomások) engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó feltételeket.

(3)	Egyes spermagyűjtő központok és állomások az említett fajoktól gyűjtött spermának csak a tárolását végzik. Helyénvaló ezért külön feltételeket megállapítani az ilyen központok és állomások hatósági engedélyezésére és felügyeletére vonatkozóan.

(4)

A szarvasmarhafajba tartozó háziállatok spermájának Közösségen belüli kereskedelmére és behozatalára alkalmazandó állat-egészségügyi követelmények megállapításáról szóló, 1988. június 14-i 88/407/EGK tanácsi irányelv (2) tartalmazza a spermatároló központok fogalommeghatározását. Az uniós jog egységessége érdekében az e rendelet hatálya alá tartozó állatok spermáját tároló központokra a fogalommeghatározással összhangban „spermatároló központként” kell hivatkozni.

(5)

A 88/407/EGK irányelv megállapítja továbbá a spermatároló központok engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó feltételeket a szarvasmarha fajhoz tartozó állatok esetében. Ezeket a feltételeket iránymutatásként kell alkalmazni a ló-, juh-, és kecskefajokhoz tartozó állatok e rendelet által szabályozott spermagyűjtő állomásainak engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó feltételek megállapítása során. A 92/65/EGK irányelv D. melléklete I. fejezetének I. és II. szakaszát ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)	A 2008/73/EK irányelvvel (3) módosított 92/65/EGK irányelv előírja, hogy a juh-, kecske-, ló- és sertésfélék petesejtjeit és embrióit az egyes tagállamok illetékes hatóságai által engedélyezett embriógyűjtő munkacsoport távolítja el, vagy embrió-előállító munkacsoport állítja elő.

(7)

A 92/65/EGK irányelv D. mellékletében ezért meg kell állapítani a fenti munkacsoportok engedélyezésének feltételeit. A Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexének 2009. évi 18. kiadása (a továbbiakban: szárazföldi kódex) tartalmazza az embriók gyűjtésére és feldolgozására vonatkozó jelenlegi technológiák leírását és a nemzetközi szabványokat. A kódex 4.7., 4.8. és 4.9. fejezete ajánlásokat tartalmaz az in vivo kinyert embriók gyűjtésére és feldolgozására, az in vitro előállított embriók gyűjtésére és feldolgozására, valamint a mikromanipulált embriók gyűjtésére és feldolgozására vonatkozóan. Ezeket az ajánlásokat figyelembe kell venni a 92/65/EGK irányelv D. melléklete III. fejezetének alkalmazásában. Ezeket a szakaszokat ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

A Nemzetközi Embrióátültetési Társaság (a továbbiakban: IETS) olyan nemzetközi szervezet és szakmai fórum, amely többek között támogatja az embrió-előállítás tudományát, és nemzetközi szinten koordinálja az embriókezelési és -nyilvántartási eljárások szabványosítását. Az IETS több éves munkát fektetett gyakorlati és tudományosan megalapozott jegyzőkönyvek kidolgozásába annak érdekében, hogy az embriótranszfer során elkerülhető legyen a betegségek donorokról recipiensekre történő terjedésének kockázata. Ezek a jegyzőkönyvek nagymértékben az embriókezelésnek az IETS kézikönyv 3. kiadásában leírt egészségügyi módszerein alapulnak, amelyek a szárazföldi kódexben is megjelennek. Az embriók kezelésének IETS által ajánlott módszerei egyes betegségek esetében helyettesíthetik a hagyományos megelőző intézkedéseket, például a donorok diagnosztikai vizsgálatát, más intézkedések esetében azonban az ajánlott módszerek csak az ilyen hagyományos intézkedések megerősítésére és kiegészítésére szolgálnak.

(9)

A 92/65/EGK irányelv előírja, hogy a ló-, juh- és kecskefajokhoz tartozó donor állatok spermái csak olyan állatoktól gyűjthetők, amelyek az irányelv D. melléklete II. fejezetében szereplő feltételeknek megfelelnek. Ezeket a feltételeket a donor mének és kosok tekintetében felül kell vizsgálni, figyelembe véve a szárazföldi kódex 4.5. fejezetében szereplő nemzetközi szabványokat. A D. Melléklet II. fejezetének A. és B. szakaszát ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

E rendelet alkalmazásában a juh- és kecskefajokhoz tartozó donor állatok tekintetében figyelembe kell venni az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4), a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a surlókórra irányuló nemzeti ellenőrzési programok és kiegészítő garanciák tekintetében történő végrehajtásáról, a 2003/100/EK határozat egyes követelményeitől való eltérésről, valamint az 1874/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 31-i 546/2006/EK bizottsági rendelet (5), valamint a kéknyelv-betegségre fogékony fajokhoz tartozó egyes állatok szállításának ellenőrzése, megfigyelése, felügyelete és korlátozása tekintetében a 2000/75/EK tanácsi irányelv végrehajtási szabályairól szóló, 2007. október 26-i 1266/2007/EK bizottsági rendelet (6) rendelkezéseit.

(11)

E rendelet alkalmazásában az antibiotikumok spermában történő alkalmazása, illetve az embrió gyűjtése, fagyasztása és tárolása során használt táptalajban történő alkalmazása tekintetében figyelembe kell venni az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) rendelkezéseit.

(12)

E rendelet alkalmazásában a sertésfélékhez tartozó nőivarú donorállatok tekintetében figyelembe kell venni az Aujeszky-féle betegségre vonatkozó, a sertések Közösségen belüli kereskedelmében alkalmazandó kiegészítő garanciákról és a betegséggel kapcsolatos információnyújtással szemben támasztott kritériumokról szóló, 2008. február 21-i 2008/185/EK bizottsági határozat (8) rendelkezéseit.

(13)

A 92/65/EGK irányelv úgy rendelkezik, hogy csak az irányelvben megállapított bizonyos feltételeknek megfelelő sperma, petesejt és embrió kerülhet kereskedelmi forgalomba. Kifejezetten előírja, hogy sperma nyerésére csak olyan mén használható, amelyet alávetettek bizonyos vizsgálatoknak, többek között a ló fertőző kevésvérűségének és a ló ragályos méhgyulladásának kimutatására szolgáló vizsgálatoknak. A 92/65/EGK irányelv emellett úgy rendelkezik, hogy csak olyan nőivarú donor állatok használhatók petesejtek és embriók gyűjtésére, amelyek bizonyos feltételeknek megfelelnek. Jelenleg azonban nincs olyan követelmény, amely előírná, hogy nőivarú donor állatok esetében elvégezzék a ló fertőző kevésvérűségének és a ló ragályos méhgyulladásának kimutatására szolgáló vizsgálatokat. Mivel nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az embriók kezelése útján elkerülhetők a fertőzött nőivarú donor állattól gyűjtött embrió által jelentett kockázatok, a petesejtek és embriók kereskedelmére vonatkozó állat-egészségügyi követelményeket ki kell terjeszteni, hogy nőivarú donor állatok esetében is előírják a ló fertőző kevésvérűségének és a ló ragályos méhgyulladásának kimutatására szolgáló vizsgálatokat. A D. Melléklet II. fejezetének C. szakaszát ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(14)	A 92/65/EGK irányelv D. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(15)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 92/65/EGK irányelv D. melléklete e rendelet melléklete szerint módosul.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2010. szeptember 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. március 2-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 268., 1992.9.14., 54. o.

(2) HL L 194., 1988.7.22., 10. o.

(3) HL L 219., 2008.8.14., 40. o.

(4) HL L 147., 2001.5.31., 1. o.

(5) HL L 94., 2006.4.1., 28. o.

(6) HL L 283., 2007.10.27., 37. o.

(7) HL L 311., 2001.11.28., 1. o.

(8) HL L 59., 2008.3.4., 19. o.

MELLÉKLET

A 92/65/EGK irányelv D. melléklete helyébe a következő szöveg lép:

„D. MELLÉKLET

I. FEJEZET

A spermagyűjtő állomásokra, spermatároló központokra, embriógyűjtő munkacsoportokra és embrió-előállító munkacsoportokra vonatkozó feltételek

I. A spermagyűjtő állomások és spermatároló központok engedélyezésére vonatkozó feltételek

1. A 11. cikk (4) bekezdésében szereplő engedély és nyilvántartási szám megadásához minden spermagyűjtő állomás esetében a következő feltételeknek kell teljesülnie:

1.1.	az állomás illetékes hatóság által felhatalmazott állatorvosának állandó felügyelete alatt kell állnia; és

1.2.

legalább a következőkkel kell rendelkeznie:

a)	egy zárható helyiséggel az állatok elszállásolására, valamint szükség esetén a lófélék számára egy olyan futtató területtel, amelyet fizikailag elválasztottak a spermagyűjtő, -feldolgozó és -tároló helyiségektől;

b)	olyan elkülönítő helyiségekkel, amelyeknek nincs közvetlen összeköttetésük az állatok szokásos szálláshelyével;

c)	spermagyűjtő létesítménnyel, amely a spermagyűjtés helyén és környékén – az 1.4. pontban szereplő követelmények sérelme nélkül – csúszásbiztos padlózattal rendelkezhet, amely védelmet nyújt az esések okozta súlyos sérülések ellen;

d)	egy külön helyiséggel az eszközök tisztítására és fertőtlenítésére vagy sterilizálására;

e)	egy, a spermagyűjtő létesítménytől, valamint az eszközök tisztítására szolgáló, a d) pontban említett helyiségtől különálló spermafeldolgozó helyiséggel, amely nem feltétlenül ugyanazon a telepen található;

f)	egy spermatároló helyiséggel, amely nem feltétlenül ugyanazon a telepen található;

1.3.	úgy kell megépíteni és elzárttá tenni, hogy a központon kívüli állatokkal történő érintkezés megakadályozható legyen;

1.4.	úgy kell megépíteni, hogy az irodák kivételével az egész spermagyűjtő állomás és – lófélék esetében – a futtató terület könnyen tisztítható és fertőtleníthető legyen.

2. Az engedély megadásához minden spermatároló központ esetében a következő feltételeknek kell teljesülnie:

amennyiben a tárolás nem korlátozódik az ezen irányelv alapján engedélyezett spermagyűjtő állomásokon egyetlen fajta állattól gyűjtött sperma tárolására vagy embriók ezen irányelvnek megfelelő központban történő tárolására, a 11. cikk (4) bekezdése szerint minden faj esetében, amelyek spermáját a központban tárolják, külön állat-egészségügyi nyilvántartási számot kell kapnia;

b)	a központ illetékes hatóság által felhatalmazott állatorvosának állandó felügyelete alatt kell állnia;

c)	rendelkeznie kell egy, a sperma és/vagy embriók tárolására alkalmas berendezéssel felszerelt spermatároló helyiséggel, és úgy kell megépíteni, hogy a spermákat és/vagy embriókat, valamint a berendezést a káros környezeti és időjárási hatásoktól megvédje;

d)	úgy kell megépíteni, hogy a központon kívüli állatállománnyal vagy más állatokkal történő érintkezés megakadályozható legyen;

e)	úgy kell megépíteni, hogy az irodák kivételével az egész központ és – lófélék esetében – a futtató terület könnyen tisztítható és fertőtleníthető legyen;

f)	úgy kell megépíteni, hogy illetéktelen személyek ne léphessenek be.

II. A spermagyűjtő állomások és spermatároló központok felügyeletére vonatkozó feltételek

1. A spermagyűjtő állomásokat:

1.1.

felügyelni kell annak biztosítására, hogy

ott csak olyan fajokba tartozó állatok forduljanak elő, amelyek spermáját gyűjtik;

Más háziállatokat is be lehet azonban bocsátani az állomásokra, amennyiben azok nem jelentenek fertőzésveszélyt azokra az állatfajokra, amelyek spermáját az állomáson gyűjtik, és amennyiben azok megfelelnek az állomás állatorvosa által meghatározott feltételeknek.

Ha lófélék esetében a spermagyűjtő állomás egy telepen található egy mesterséges termékenyítő vagy fedeztető központtal, akkor a nőivarú lóféléket (a továbbiakban: kancák), a nem kasztrált, próba- és természetes fedeztetésre szánt hímivarú lóféléket (a továbbiakban: mének) be lehet oda bocsátani, amennyiben azok megfelelnek a II. fejezet I. szakasza 1.1., 1.2., 1.3. és 1.4. pontjában szereplő követelményeknek;

b)	illetéktelen személyek ne léphessenek be, az engedéllyel rendelkező látogatók pedig tartsák be az állomás állatorvosa által meghatározott szabályokat;

c)	csak felkészült személyzetet alkalmazzanak, akik megfelelő képzésben részesültek a betegségek terjedésének megelőzését célzó fertőtlenítési és higiéniás eljárások tekintetében;

1.2.

ellenőrizni kell annak biztosítására, hogy:

nyilvántartást vezessenek, amely feltünteti:

i.	az állomáson jelen lévő minden egyes állat faját, fajtáját, születési idejét és azonosító adatait;

ii.	az állomásra belépő vagy azt elhagyó állatok minden mozgását;

iii.	az állomáson tartott állatok egészségügyi előtörténetét, összes diagnosztikai vizsgálatait és azok eredményeit, valamint az ott tartott állatokon végrehajtott kezeléseket és vakcinálásokat;

iv.	a sperma gyűjtésének és feldolgozásának időpontját;

v.	a sperma rendeltetését;

vi.	a sperma tárolását;

b)	az állomáson tartott állatok egyikét se használják természetes fedeztetésre az első spermavétel időpontja előtti legalább 30 napos időszakban és a spermagyűjtési időszak során;

c)	a sperma gyűjtését, feldolgozását és tárolását kizárólag az e célokra fenntartott helyiségekben végezzék;

a gyűjtés és a feldolgozás során a spermával vagy a donor állattal érintkezésbe kerülő valamennyi eszközt – az új, egyszer használatos és használat után eldobandó eszközök (a továbbiakban: egyszer használatos eszközök) kivételével – használat előtt megfelelően fertőtlenítsék vagy sterilizálják.

Ha lófélék esetében a gyűjtőállomás egy telepen található egy mesterséges termékenyítő vagy fedeztető központtal, szigorúan el kell különíteni a spermát és a mesterséges termékenyítésre vagy természetes fedeztetésre használt felszereléseket és eszközöket a donor állatokkal vagy a gyűjtőállomáson tartott más állatokkal érintkezésbe kerülő felszerelésektől és eszközöktől;

e)	a sperma feldolgozásához használt állati eredetű termékeket – a hígítókat, adalékokat vagy spermahígítókat is beleértve – olyan forrásból szerezzék be, amely nem jelent állat-egészségügyi kockázatot, vagy használatuk előtt oly módon kezeljék azokat, hogy ne jelentsenek ilyen kockázatot;

f)	a sperma tartósításához vagy tárolásához használt kriogén anyagot korábban más állati eredetű termékekhez nem használták;

g)	a tároló- és a szállítóedényeket – az új, egyszer használatos és használat után eldobandó edények (a továbbiakban: egyszer használatos edények) kivételével – minden töltési művelet megkezdése előtt megfelelően fertőtlenítsék vagy sterilizálják;

a sperma minden adagját, illetve a további feldolgozásra szánt friss sperma minden ejakulátumát egyértelműen jelöljék meg oly módon, hogy abból könnyen meg lehessen állapítani a sperma begyűjtésének időpontját, a donor állat faját, fajtáját és azonosítását, valamint a spermagyűjtő állomás engedélyezési számát;

1.3.

szezonális szaporodású állatok esetében a tenyészidőszak során minden naptári évben legalább egyszer, nem szezonális szaporodású állatok esetében pedig a tenyészidőszak során minden naptári évben kétszer ellenőriznie kell egy hatósági állatorvosnak az engedélyezés, felügyelet és monitoring feltételeire vonatkozó összes szempont vizsgálata és igazolása céljából, szükség esetén a nyilvántartások, a szabványos működési eljárások és belső audit alapján.

2. A spermatároló központokat

2.1.

felügyelni kell annak biztosítására, hogy:

a)	azon donor állatok állapota, amelyek spermáját a központban tárolják, megfeleljen az irányelv rendelkezéseinek;

b)	az 1.1. pont b) és c) alpontjában leírt követelmények teljesüljenek;

c)	nyilvántartást vezessenek a tárolóközpontba belépő és azt elhagyó sperma minden mozgásáról;

2.2.

ellenőrizni kell, hogy:

csak olyan sperma legyen behozható az engedélyezett spermatároló központba, amely engedélyezett spermagyűjtő állomásról vagy spermatároló központból származik, valamennyi lehetséges egészségügyi biztosítékot nyújtó szabály betartása mellett szállították, és amely nem került érintkezésbe az irányelv követelményeinek meg nem felelő spermával;

b)	a sperma tárolása csak az e célra elkülönített helyiségekben és szigorú higiéniai feltételek mellett történjék;

c)	a spermával érintkezésbe kerülő valamennyi eszközt – az egyszer használatos eszközök kivételével – használat előtt megfelelően fertőtlenítsék vagy sterilizálják;

d)	a tároló- és a szállítóedényeket – az egyszer használatos edények kivételével – minden töltési tevékenység megkezdése előtt megfelelően fertőtlenítsék vagy sterilizálják;

e)	a sperma tartósításához vagy tárolásához használt kriogén anyagot korábban más állati eredetű termékekhez nem használták;

a sperma minden adagját egyértelműen megjelölték oly módon, hogy abból könnyen meg lehessen állapítani a sperma begyűjtésének időpontját, a donor állat faját, fajtáját és azonosítását, valamint a spermagyűjtő állomás engedélyezési számát, és minden tagállam közölje a Bizottsággal és a többi tagállammal a területén használt jelölés jellemzőit és formáját;

2.3.	a 2.2. pont a) alpontjától eltérve, – engedélyezett spermatároló központok esetében – embriók tárolására lehet használni, amennyiben az embriók megfelelnek ezen irányelv követelményeinek, és azokat elkülönített tárolóedényekben tárolják;

2.4.	minden naptári évben legalább kétszer hatósági állatorvosnak kell ellenőriznie az engedélyezés és a felügyelet és audit feltételeire vonatkozó összes szempont vizsgálata és igazolása céljából, szükség esetén a nyilvántartások, a szabványos működési eljárások és belső auditok alapján.

III. Az embriógyűjtő és embrió-előállító munkacsoportok jóváhagyására és felügyeletére vonatkozó feltételek

1. Az engedélyezéshez az embriógyűjtő munkacsoportnak a következő követelményeknek kell eleget tennie:

1.1.

Az embriók gyűjtését, feldolgozását és tárolását a munkacsoport állatorvosa, vagy az ő hatáskörében egy vagy több olyan technikus végzi, akik e téren rendelkeznek a kellő szakértelemmel, és akiket a higiéniás módszerekre és technikákra, valamint a betegségmegelőzési technikákra és alapelvekre vonatkozóan a munkacsoport állatorvosa megfelelő képzésben részesített.

1.2.

A munkacsoport állatorvosa felelős minden, a csoport által végzett feladatért, többek között a következőkért:

a)	a donor állat azonosítása és egészségi állapotának ellenőrzése;

b)	a donor állatok egészségügyi ellátása és műtéti ellátása;

c)	fertőtlenítési és higiéniai eljárások;

nyilvántartás vezetése, feltüntetve:

i.	minden donor állat faját, fajtáját, születési idejét és azonosító adatait;

ii.	a donor állatok egészségügyi előtörténetét, összes diagnosztikai vizsgálatát és azok eredményeit, valamint az ott tartott állatokon végrehajtott kezeléseket és vakcinálásokat;

iii.	a petefészkek, petesejtek és embriók gyűjtése, feldolgozása és tárolása helyét és időpontját;

iv.	az embriók azonosító adatait és – amennyiben az ismert – a rendeltetési helyükre vonatkozó részleteket.

1.3.

A munkacsoportot a hatósági állatorvos általános felügyelete alá kell helyezni, aki minden naptári évben legalább egyszer ellenőrzést végez az engedélyezés és a felügyelet feltételeire vonatkozó összes szempont vizsgálata és igazolása céljából, szükség esetén a nyilvántartások, a szabványos működési eljárások és belső auditok alapján az embriók gyűjtésére, feldolgozására és tárolására vonatkozóan.

1.4.

A munkacsoport rendelkezésére kell állnia egy állandó laboratóriumnak vagy egy mozgó laboratóriumnak, ahol az embriók megvizsgálhatók, feldolgozhatók és becsomagolhatók, és amely legalább egy munkafelületből, egy optikai mikroszkópból vagy sztereomikroszkópból és szükség esetén mélyhűtő berendezésből áll.

1.5.

Az állandó laboratóriumnak a következőkkel kell rendelkeznie:

a)	olyan helyiséggel, amelyben az embriókat fel lehet dolgozni, és amely fizikailag el van választva attól a területtől, amelyet a begyűjtés során a donor állatok kezelésére használnak;

b)	olyan helyiséggel vagy területtel, amely az eszközök tisztítására vagy sterilizálására szolgál, az egyszer használatos eszközök kivételével;

c)	az embriók tárolására szolgáló helyiséggel.

1.6.

A mozgó laboratórium esetében a következő feltételeknek kell teljesülni:

a hordozó járműnek rendelkeznie kell egy különlegesen felszerelt résszel, amely két különálló egységből áll:

i.	egyrészt az embriók vizsgálatára és feldolgozására szolgáló részből, amelynek tisztának kell lennie; és

ii.	a használat során a donor állatokkal kapcsolatba kerülő eszközök és anyagok tárolására szolgáló másik részből;

b)	csak egyszer használatos eszközöket használhat, kivéve, ha az embriók gyűjtéséhez és feldolgozásához szükséges folyadékokkal és egyéb készítményekkel történő ellátásának, valamint eszközeinek sterilizálásának biztosítása megoldható egy állandó laboratóriummal fennálló kapcsolat útján.

1.7.	Az épületek és laboratóriumok tervezését és kialakítását, valamint a munkacsoport által végzett feladatokat oly módon kell kivitelezni, hogy az embriók keresztszennyeződését elkerüljék.

1.8.

A munkacsoportnak tárolóhelyiségek állnak rendelkezésére, amelyek:

a)	legalább egy zárható helyiséggel rendelkeznek a petesejtek és embriók tárolásának céljára;

b)	könnyen tisztíthatók és fertőtleníthetők;

c)	állandó nyilvántartással rendelkeznek a petesejtek és embriók minden befelé és kifelé történő szállításáról;

d)	a petesejtek és embriók tárolására szolgáló edényekkel rendelkeznek, amelyeket a munkacsoport állatorvosának ellenőrzése alatt álló helyen tárolnak, és amelyeket egy hatósági állatorvos rendszeresen ellenőriz.

1.9.

Az illetékes hatóság engedélyezheti a sperma tárolását az 1.8. pontban meghatározott tárolóhelyiségekben, amennyiben a sperma:

a ló-, juh-, és kecskefajokhoz tartozó állatok esetében megfelel ezen irányelv követelményeinek, vagy a sertésfélék esetében a sertéssperma Közösségen belüli kereskedelmére és behozatalára alkalmazandó állat-egészségügyi követelmények megállapításáról szóló, 1990. június 26-i 90/429/EGK tanácsi irányelv (1) követelményeinek;

b)	tárolása a munkacsoport működése céljából elkülönített tárolóedényekben történik az embriók engedélyezett tárolására szolgáló helyiségekben.

2. Az engedélyezéshez az embrió-előállító munkacsoportnak a következő kiegészítő követelményeknek is eleget kell tennie:

2.1.	A munkacsoport tagjai megfelelő képzésben részesültek a vonatkozó betegségmegelőzési és laboratóriumi technikákban, különösképpen pedig a steril körülmények között végzett munkánál alkalmazott eljárásokban.

2.2.

A munkacsoport rendelkezésére áll egy állandó laboratórium, amely:

megfelelő felszereléssel és berendezésekkel, többek között külön helyiségekkel rendelkezik:

—	a petesejtek petefészkekből történő eltávolítására,

—	a petesejtek és az embriók feldolgozására,

—	az embriók tárolására;

lamináris légáramlást biztosító vagy egyéb megfelelő berendezéssel rendelkezik az összes olyan technikai művelet végzéséhez, amelyek különleges steril körülményeket igényelnek (petesejtek, embriók és spermák feldolgozása).

A sperma centrifugálását azonban a lamináris légáramú vagy egyéb megfelelő berendezésen kívül is végre lehet hajtani, amennyiben az a higiéniai óvintézkedések teljes körű betartása mellett történik.

2.3.	Amennyiben a petesejteket és a többi szövetet a vágóhídon gyűjtik be, a csoportnak rendelkeznie kell a petefészkeknek és az egyéb szöveteknek a feldolgozó laboratóriumba való higiénikus és biztonságos módon történő elszállításához szükséges megfelelő felszereléssel.

II. FEJEZET

A donor állatokra vonatkozó feltételek

I. A donor ménekre vonatkozó feltételek

1. Sperma nyerésére csak olyan mén használható, amely a központ állatorvosa szerint megfelel a következő követelményeknek:

1.1.	a központba vagy állomásra való belépéskor és a spermavétel napján nem mutathatja fertőző vagy ragályos betegség semmilyen klinikai tünetét;

1.2.	olyan tagállam vagy harmadik ország területéről vagy – régiókra osztás esetén – a tagállam vagy harmadik ország olyan részéről és olyan állatorvosi felügyelet alatti állományból származik, amelyek mindegyike megfelel a 90/426/EGK irányelvben meghatározott követelményeknek;

1.3.	a spermavétel időpontját megelőző 30 nap során olyan gazdaságban kell tartózkodnia, amelyben abban az időszakban egyetlen ló sem mutatta a ló fertőző arteritisének vagy a ló ragályos méhgyulladásának semmilyen klinikai tünetét;

1.4.	az első spermavételt megelőző 30 napban és a spermagyűjtési időszakban nem használható természetes fedeztetésre;

1.5.

az illetékes hatóság által elismert laboratóriumban az 1.6. pontban meghatározott program szerint végrehajtott és tanúsított alábbi vizsgálatoknak kell alávetni:

a)	a ló fertőző kevésvérűségének kimutatására irányuló agargél-immundiffúziós próba (Coggins-próba) vagy ELISA-próba, negatív eredménnyel;

b)	a ló fertőző arteritisére irányuló vírusizolálási vizsgálat a donor mén teljes spermájának azonos térfogategységnyi mennyiségén negatív eredménnyel, kivéve abban az esetben, ha a ló fertőző arteritisére irányuló vírusneutralizációs próba 1:4-es hígításban negatív eredményt ad;

a ló ragályos méhgyulladásának kimutatására irányuló, két alkalommal, hétnapos időközzel elvégzett vizsgálat, mely során a Taylorella equigenitalist a donor ménektől a pre-ejakulációs folyadékból gyűjtött mintából vagy egy spermamintából és a legalább a vaszorából, húgycsőből vagy a húgycsőárokból vett genitális kenetekből izolálják, mindkét esetben negatív eredménnyel;

1.6.

el kell rajta végezni a következő vizsgálatok egyikét:

ha a donor mén az első spermavétel időpontját megelőző legalább 30 napos időszakban és a gyűjtési időszakban folyamatosan a spermagyűjtő állomáson tartózkodik, és a spermagyűjtő állomáson tartott lófélék nem kerülnek közvetlen érintkezésbe a donor mén egészségi állapotánál rosszabb egészségi állapotú lófélékkel, az 1.5. pontban előírt vizsgálatokat el kell végezni a donor méntől az első spermagyűjtést megelőzően és legalább 14 nappal a legalább 30 napos tartózkodási időszak kezdeti időpontját követően vett mintán;

ha a donor mén az első spermavétel időpontját megelőző legalább 30 napos időszakban és a gyűjtési időszakban folyamatosan a spermagyűjtő állomáson tartózkodik, azonban esetenként egy 14 napnál rövidebb folyamatos időtartamra elhagyhatja az állomást az állomás állatorvosának a felügyelete alatt, és/vagy a spermagyűjtő állomáson tartott lófélék közvetlen érintkezésbe kerülhetnek a rosszabb egészségi állapotú lófélékkel, az 1.5. pontban előírt vizsgálatokat a donor méntől begyűjtött mintán a következők szerint kell elvégezni:

i.	legalább évente egyszer a tenyészidőszak kezdetén vagy az első spermagyűjtést megelőzően és legalább 14 nappal a legalább 30 napos tartózkodási időszak kezdeti időpontját követően; illetve

ii.

a spermagyűjtési időszak során a következők szerint:

—	az 1.5. pont a) alpontjában meghatározott vizsgálat tekintetében legalább 90 naponta,

—	az 1.5. pont b) alpontjában meghatározott vizsgálat tekintetében legalább 30 naponta, kivéve abban az esetben, ha a ló fertőző arteritisére szeropozitív mén nem vírusürítő állapotát a kétévente elvégzendő vírusizolálási vizsgálat igazolja, és

—	az 1.5. pont c) alpontjában meghatározott vizsgálat tekintetében legalább 60 naponta;

ha a donor mén nem tesz eleget az a) és b) pontokban leírt feltételeknek, és/vagy a spermát fagyasztott állapotban való forgalmazás céljából gyűjtik, az 1.5. pontban előírt vizsgálatokat a donor méntől gyűjtött mintán el kell végezni a következők szerint:

i.	legalább évente egyszer a tenyészidőszak kezdetén;

ii.	a III. fejezet I. szakasza 1.3. pont b) alpontjában előírt tárolási időszak folyamán és azt megelőzően, hogy a spermát a központból eltávolítják vagy felhasználják, a spermagyűjtés időpontjánál 14 nappal nem korábban, illetve a spermagyűjtés időpontját követő 90 napon belül vett mintákon;

A ii. alponttól eltérve az 1.5. pont b) alpontjában leírt, a ló fertőző arteritisére vonatkozó begyűjtés utáni mintavételt és vizsgálatot nem szükséges elvégezni, amennyiben a ló fertőző arteritisére szeropozitív mén nem vírusürítő állapotát a kétévente elvégzendő vírusizolálási vizsgálat igazolja.

1.7.

Ha az 1.5. pontban előírt vizsgálatok bármelyike pozitív eredményt ad, a donor mént el kell különíteni, és az állattól a legutolsó negatív eredményű vizsgálat időpontja óta gyűjtött sperma nem kerülhet kereskedelmi forgalomba, kivéve a ló fertőző arteritise esetében az olyan spermát, amelynek minden ejakulátumát megvizsgáltak a ló fertőző arteritisére irányuló vírusizolációs próbával, negatív eredménnyel.

A spermagyűjtő állomáson egy, az 1.5. pontban előírt, negatív eredményt adó vizsgálat időpontja óta az összes többi méntől gyűjtött spermát elkülönítve kell tárolni, és addig nem kerülhet kereskedelmi forgalomba, amíg a központ egészségügyi helyzete helyre nem áll, és a tárolt spermán elvégzett megfelelő hatósági vizsgálatok ki nem zárják az 1.5. pontban említett betegségeket okozó kórokozók lehetséges jelenlétét a spermában.

1.8.

A ménektől egy, a 90/426/EGK irányelv 4. cikke vagy 5. cikke értelmében betiltott spermagyűjtő állomáson gyűjtött spermát elkülönítve kell tárolni, és addig nem kerülhet kereskedelmi forgalomba, amíg a központ egészségügyi helyzetét a hatósági állatorvos a 90/426/EGK irányelv szerint helyre nem állítja, és a tárolt spermán elvégzett megfelelő hatósági vizsgálatok ki nem zárják a 90/426/EGK irányelv A. mellékletében felsorolt betegségeket okozó kórokozók lehetséges jelenlétét a spermában.

II. A juh- és kecskefajokhoz tartozó hímivarú donor állatokra vonatkozó feltételek

1. A spermagyűjtő központba bevitt valamennyi juh- és kecskefélének meg kell felelnie a következő követelményeknek:

1.1.	Legalább 28 napig karanténban tartották őket az illetékes hatóság által külön erre a célra jóváhagyott olyan helyen, ahol csak legalább ugyanolyan egészségi állapotú állatok voltak jelen.

1.2.	A karanténba helyezést megelőzően a 91/68/EGK irányelv 2. cikke értelmében egy gümőkórtól és brucellózistól hatóságilag elismerten mentes juh- vagy kecsketartó gazdasághoz tartoztak, és a brucellózis tekintetében nem tartották őket rosszabb egészségügyi helyzetű gazdaságban.

1.3.

Olyan gazdaságból származnak, ahol a karanténban tartózkodást megelőző 60 nap folyamán a 91/68/EGK irányelv D. melléklete szerint elvégzett, a fertőző mellékhere-gyulladás (B. ovis) kimutatására szolgáló szerológiai vizsgálatnak vagy bármely más, azonos dokumentált érzékenységű és specificitású vizsgálatnak vetették alá őket.

1.4.

Az 1.1. pontban meghatározott karanténidőszak kezdetét megelőző 28 napon belül vett vérmintán végzett következő vizsgálatoknak vetették alá őket, minden esetben negatív eredménnyel, kivéve a »Border disease« vírusára irányuló vizsgálatot (lásd c) ii) alpont):

a)	a brucellózis (B. melitensis) tekintetében a 91/68/EGK irányelv C. melléklete szerint elvégzett szerológiai vizsgálatnak;

b)	a fertőző mellékhere-gyulladás (B. ovis) tekintetében a 91/68/EGK irányelv D. melléklete szerint elvégzett szerológiai vizsgálatnak vagy bármely más, azonos dokumentált érzékenységű és specificitású vizsgálatnak;

a »Border disease« tekintetében:

i.	vírusizolációs próba vagy a vírusantigén kimutatását szolgáló vizsgálat; és

ii.	az antitestek jelenlétének vagy hiányának meghatározását célzó szerológiai vizsgálat (»antitest-vizsgálat«).

Az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy az ebben a pontban említett vizsgálatokat a karanténban gyűjtött mintákon is el lehessen végezni. Amennyiben ilyen engedélyezésre kerül sor, az 1.1. pontban említett karanténidőszak nem kezdődhet el a minták begyűjtése előtt. Ha azonban az ebben a pontban felsorolt vizsgálatok bármelyike pozitívnak bizonyul, az érintett állatot azonnal el kell távolítani a karanténból. Csoportos elkülönítés esetén az 1.1. pontban említett karanténidőszak a visszamaradó állatok vonatkozásában nem kezdődhet el addig, amíg a pozitív eredményt adó állatot el nem távolították.

1.5.

Az 1.1. pontban meghatározott karanténidőszak során, és legalább 21 nappal a karanténban történő elhelyezést követően vett mintákon végzett következő vizsgálatoknak vetették alá őket, negatív eredménnyel:

a)	a brucellózis (B. melitensis) tekintetében a 91/68/EGK irányelv C. melléklete szerint elvégzett szerológiai vizsgálatnak;

b)	a fertőző mellékhere-gyulladás (B. ovis) tekintetében a 91/68/EGK irányelv D. melléklete szerint elvégzett szerológiai vizsgálatnak vagy bármely más, azonos dokumentált érzékenységű és specificitású vizsgálatnak.

1.6.

Az 1.1. pontban meghatározott karanténidőszak során, és legalább 21 nappal a karanténban történő elhelyezést követően vett vérmintákon végzett, a »Border disease« vírusára irányuló 1.4 c) pont i. és ii. alpontjában leírt vizsgálatoknak vetették alá őket.

Bármely állatot (szeronegatívat és szeropozitívat) csak akkor lehet beengedni a spermagyűjtő állomásokra, amennyiben a karanténba történő bevitel napját megelőzően szeronegatív eredményt adó állatokban nem történik szerokonverzió.

Ha szerokonverzió történik, minden olyan állatot, amely szeronegatív marad, meghosszabbított ideig a karanténban kell tartani, amíg a csoportban a szerokonverzió bekövetkezésének napjától számított három héten keresztül nem történik több szerokonverzió.

Szerológiailag pozitív állatok bevihetők a spermagyűjtő állomásokra, amennyiben az 1.4. c) pont i. alpontjában említett vizsgálat negatív eredményt adott.

2. Az állatokat csak az állomás állatorvosának kifejezett hozzájárulásával lehet bebocsátani a spermagyűjtő állomásra. A spermagyűjtő állomáson valamennyi be- és kifelé irányuló mozgást nyilván kell tartani.

3. A spermagyűjtő állomásra bebocsátott állatok egyikén sem mutatkozhatnak betegségre utaló klinikai tünetek a belépés időpontjában.

A 4. pont sérelme nélkül minden állatnak olyan karanténból kell érkeznie, amely az állatok spermagyűjtő állomásra történő szállításának napján megfelel az alábbi feltételeknek:

a)	olyan területen helyezkedik el, amely körül 10 kilométeres sugarú körzetben az előző 30 napon nem fordult elő ragadós száj- és körömfájás;

b)	három hónapja mentes a ragadós száj- és körömfájástól és brucellózistól;

c)	30 napja mentes a 91/68/EGK irányelv 2. cikke b) pontjának 6. alpontja szerinti bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségektől.

4. Amennyiben a 3. pontban megállapított feltételek teljesülnek, és az 5. pontban említett rendszeres vizsgálatokat az állatok szállítását megelőző 12 hónap folyamán elvégezték, az állatokat – amennyiben közvetlen szállításról van szó – elkülönítés vagy vizsgálatok végzése nélkül lehet átszállítani valamely engedélyezett spermagyűjtő állomásról egy másik, ugyanolyan egészségügyi helyzetű állomásra. Az érintett állat nem kerülhet sem közvetlen, sem közvetett érintkezésbe más, rosszabb egészségi állapotú, hasított körmű állattal, az igénybe vett szállítási eszközt pedig használat előtt fertőtleníteni kell. Ha az állatokat egy spermagyűjtő állomásról egy másik tagállamban található spermagyűjtő állomásra szállítják, a szállításnak a 91/68/EGK irányelvnek megfelelően kell történnie.

5. Az engedélyezett spermagyűjtő állomáson tartott valamennyi juh- és kecskefélét minden naptári évben legalább egyszer a következő vizsgálatoknak kell alávetni, negatív eredménnyel:

a)	a brucellózis (B. melitensis) tekintetében a 91/68/EGK irányelv C. melléklete szerint elvégzett szerológiai vizsgálatnak;

b)	a fertőző mellékhere-gyulladás (B. ovis) tekintetében a 91/68/EGK irányelv D. melléklete szerint elvégzett szerológiai vizsgálatnak vagy bármely más, azonos dokumentált érzékenységű és specificitású vizsgálatnak;

c)	a »Border disease« tekintetében az 1.4 c) pont ii. alpontjában meghatározott antitestvizsgálatnak, amelyet csak szeronegatív állatokon kell elvégezni.

6. Az e szakaszban említett valamennyi vizsgálatot engedélyezett laboratóriumban kell elvégezni.

7. Amennyiben az 5. pontban említett vizsgálatok bármelyike pozitív eredményt ad, az állatot el kell különíteni, és az állattól a legutóbbi negatív eredményű vizsgálat időpontját követően gyűjtött sperma nem hozható kereskedelmi forgalomba.

Az első bekezdésben említett állatot el kell távolítani a központból, kivéve a Border-betegség esetében, amely esetben az állatot az 1.4 c) pont i. alpontjában említett egyik vizsgálatnak kell alávetni negatív eredménnyel.

A spermagyűjtő központban egy, az 5. pontban leírt, negatív eredményt adó vizsgálat időpontját követően az összes többi állattól gyűjtött spermát elkülönítve kell tárolni, és addig nem kerülhet kereskedelmi forgalomba, amíg a központ egészségügyi helyzete helyre nem áll, és a tárolt spermán elvégzett megfelelő hatósági vizsgálatok ki nem zárják az 5. pontban említett betegségeket okozó kórokozók lehetséges jelenlétét a spermában.

8. A spermát olyan állatoktól kell gyűjteni, amelyek(et):

a)	a sperma gyűjtésének időpontjában nem mutatják a betegség klinikai tüneteit;

a sperma gyűjtésének időpontját megelőző 12 hónap folyamán:

i.	vagy nem vakcináltak ragadós száj- és körömfájás ellen; vagy

ii.	a legalább 30 nappal a gyűjtést megelőzően vakcináltak ragadós száj- és körömfájás ellen, amely esetben minden gyűjtés 5 %-át (de legalább öt műszalmát) a ragadós száj- és körömfájás betegség vírusának izolálására szolgáló vizsgálatnak kell alávetni, negatív eredménnyel;

c)	friss sperma gyűjtése esetén a spermavétel időpontját megelőzően legalább 30 napig folyamatosan egy engedélyezett spermagyűjtő állomáson tartottak;

d)	a 91/68/EGK irányelv 4., 5. és 6. cikkében megállapított követelményeknek megfelelnek;

amennyiben a 11. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdésében említett gazdaságokban tartották őket, a spermavétel időpontját megelőző 30 nap folyamán negatív eredménnyel mentek át:

i.	a 91/68/EGK irányelv C. melléklete szerint elvégzett, a brucellózis (B. melitensis) kimutatására szolgáló szerológiai vizsgálaton;

ii.	a 91/68/EGK irányelv D. melléklete szerint elvégzett, a fertőző mellékhere-gyulladás (B. ovis) kimutatására szolgáló szerológiai vizsgálaton vagy bármely más, azonos dokumentált érzékenységű és specificitású vizsgálaton;

iii.	a »Border disease« vírusára irányuló vizsgálaton;

f)	nem használják természetes fedeztetésre az első spermavétel időpontja előtti legalább 30 napos időszakban, valamint az 1.5. és 1.6. pontban vagy az e) pontban említett első mintavétel időpontja és spermagyűjtési időszak befejezése között.

9. A juh- és kecskefajokhoz tartozó hímivarú donor állatoktól egy, a 11. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdésében említett és a 91/68/EGK irányelv 4. cikke értelmében állat-egészségügyi okokból betiltott spermagyűjtő állomáson vagy gazdaságban gyűjtött spermát elkülönítve kell tárolni, és addig nem kerülhet kereskedelmi forgalomba, amíg az állomás egészségügyi helyzetét a hatósági állatorvos a 91/68/EGK irányelv szerint helyre nem állítja, és a tárolt spermán elvégzett megfelelő hatósági vizsgálatok ki nem zárják a 91/68/EGK irányelv B(I) mellékletében felsorolt betegségeket okozó kórokozók lehetséges jelenlétét a spermában.

III. FEJEZET

A spermákra, petesejtekre és embriókra alkalmazandó követelmények

I. A spermák gyűjtésére, feldolgozására, tartósítására, tárolására és szállítására vonatkozó feltételek

1.1.

Amennyiben a 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) sérelme nélkül olyan antibiotikumot vagy antibiotikum-keveréket adnak minden milliliter spermához, amelyek baktericid hatása legalább a következő keverékekével azonos: gentamicin (250 μg), tylosin (50 μg), lincomycin-spectinomycin (150/300 μg); penicillin (500 IU), streptomycin (500 μg), lincomycin-spectinomycin (150/300 μg); vagy amikacin (75 μg), divekacin (25 μg), a hozzáadott antibiotikumok nevét és koncentrációját fel kell tüntetni a 11. cikk (2) bekezdésének negyedik francia bekezdésében említett egészségügyi bizonyítványban.

1.2.	A spermák gyűjtésére, feldolgozására, tartósítására vagy fagyasztására használt minden eszközt használat előtt megfelelő módon fertőtleníteni vagy sterilizálni kell, az egyszer használatos eszközök kivételével.

1.3.

A fagyasztott spermákat:

tárolóedényekben kell elhelyezni és tárolni,

i.	amelyeket megtisztítottak és fertőtlenítettek vagy sterilizáltak, vagy egyszer használatosak;

ii.	kriogén anyaggal, amelyet korábban más állati eredetű termékekhez nem használták;

b)	az elszállítást vagy felhasználást megelőzően a gyűjtés időpontjától számított legalább 30 napig engedélyezett körülmények között kell tárolni.

1.4.

A kereskedelemre szánt spermákat:

a rendeltetési tagállamba olyan szállítóedényekben kell szállítani, amelyeket használatuk előtt megtisztítottak és fertőtlenítettek vagy sterilizáltak, vagy egyszer használatosak, és amelyeket az engedélyezett spermagyűjtő állomásokról vagy spermatároló központokból történő elszállításuk előtt lepecsételtek és sorszámoztak;

b)	meg kell jelölni olyan módon, hogy a műszalmákon vagy az egyéb csomagokon szereplő szám megegyezzen a 11. cikk (2) bekezdésének negyedik francia bekezdésében említett egészségügyi bizonyítvány számával és azon az edényen feltüntetett számmal, amelyben azokat tárolják és szállítják.

II. A petesejtekre és az embriókra vonatkozó feltételek

1. Az in vivo kinyert embriók gyűjtése és feldolgozása

Az in vivo kinyert embriók az ezen irányelv követelményeinek megfelelő spermával történő mesterséges megtermékenyítés útján fogannak, és gyűjtésük, feldolgozásuk és tartósításuk az alábbiak szerint történik:

1.1.	Az embriókat engedélyezett embriógyűjtő munkacsoport gyűjti be és dolgozza fel úgy, hogy azok ne kerülhessenek kapcsolatba semmilyen másik tételbe tartozó, ezen irányelv követelményeinek meg nem felelő embrirókkal.

1.2.	Az embriókat olyan helyen kell gyűjteni, amely el van választva azon helyiségektől vagy a gazdaság egyéb olyan részeitől, ahol az embriók gyűjtése történik, és amely megfelelően karban van tartva, továbbá könnyű és hatékony tisztítást és fertőtlenítést lehetővé tevő anyagokból épült.

1.3.

Az embriók feldolgozásának (vizsgálat, mosás, kezelés, elhelyezés azonosított steril műszalmákban, ampullákban vagy egyéb csomagolásban) vagy állandó laboratóriumban, vagy mozgó laboratóriumban kell történnie, amely a betegségre fogékony fajok tekintetében olyan területen helyezkedik el, amely körül 10 kilométeres sugarú körzetben az előző 30 napon nem fordult elő ragadós száj- és körömfájás.

1.4.	Az embriók gyűjtéséhez, kezeléséhez, mosásához, fagyasztásához és tárolásához használt minden felszerelést vagy sterilizálni, illetve tisztítani és fertőtleníteni kell használat előtt az IETS-kézikönyv (3) alapján, vagy azoknak egyszer használatosaknak kell lenniük.

1.5.

Az embriók gyűjtéséhez, feldolgozásához, mosásához vagy tárolásához használt közegekben és oldatokban alkalmazott bármely állati eredetű biológiai terméknek kórokozó szervezetektől mentesnek kell lennie. Az embriók gyűjtése, fagyasztása és tárolása során használt közegeket és oldatokat az IETS-kézikönyv alapján jóváhagyott módszerek szerint kell sterilizálni, és oly módon kell kezelni, hogy a steril állapot fennmaradjon. Az embriók gyűjtéséhez, feldolgozásához, mosásához vagy tárolásához használt közegekhez és oldatokhoz szükség esetén az IETS-kézikönyv szerint antibiotikumok adhatók.

1.6.	Az embriók tartósításához vagy tárolásához használt kriogén anyagot korábban más állati eredetű termékekhez nem használhatták.

1.7.	Minden, az embriók kezelése során felhasznált műszalmát, ampullát vagy egyéb csomagolást egyértelműen azonosítani kell az IETS-kézikönyv szabványosított rendszere szerinti címkékkel.

1.8.

Az embriók mosását az IETS-kézikönyv szerint kell végezni, ügyelve arra, hogy az embrió zona pellucidája mosás előtt és közvetlenül mosás után ép legyen. A szabványos mosási eljárást, amennyiben bizonyos vírusok inaktiválására vagy eltávolítására van szükség, az IETS-kézikönyv szerint módosítani kell a tripszin enzimmel történő mosással kiegészítve.

1.9.	A különböző donor állatoktól származó embriók nem moshatók együtt.

1.10.

Minden embrió zona pellucidájának teljes felületét meg kell vizsgálni legalább 40-szeres nagyítással, és igazolni kell, hogy az sértetlen és mentes minden hozzátapadt anyagtól.

1.11.

Az egy tételhez tartozó embriókat, amelyek az 1.10. pontban megállapított vizsgálaton sikeresen átestek, az 1.7. pont szerint megjelölt steril műszalmában, ampullában vagy egyéb csomagolásban kell elhelyezni, és azokat azonnal le kell zárni.

1.12.

Minden embriót – adott esetben – a lehető leghamarabb le kell fagyasztani, és a munkacsoport állatorvosának ellenőrzése alatt álló helyen kell tárolni.

1.13.

Az IETS-kézikönyvnek megfelelően minden embriógyűjtő munkacsoport a tevékenységeiből származó rutinmintákat küld be az életképtelen embriókból vagy petesejtekből, öblítőfolyadékokból vagy mosófolyadékokból, baktérium- és vírusfertőzöttséget ellenőrző hatósági vizsgálat céljára.

1.14.

Minden embriógyűjtő munkacsoport nyilvántartást vezet az embriógyűjtéssel kapcsolatos tevékenységéről, melyet az embriók kereskedelmi forgalomba vagy importra kerülését követő két évig megőriz, és amely többek között az alábbi adatokat tartalmazza:

a)	az érintett donor állatok fajtája, kora és egyedi azonosító adatai;

b)	a munkacsoport által gyűjtött embriók begyűjtésének, feldolgozásának és tárolásának helye;

c)	az embriók azonosító adatai és a szállítás címzettjének adatai.

2. A petesejtek, petefészkek és más szövetek gyűjtése és feldolgozása in vitro megtermékenyítésből származó embriók létrehozása céljából

Az 1.1–1.14. pontban megállapított feltételek mutatis mutandis vonatkoznak a petesejtek, petefészkek és más szövetek in vitro megtermékenyítésre és/vagy in vitro tenyésztésre történő felhasználására. Ezenkívül az alábbiakat kell alkalmazni:

2.1.	A donor állatok származási gazdasága(i) az illetékes hatóság felügyelete alá tartoznak, és az illetékes hatóság azokról információval rendelkezik.

2.2.

Amennyiben a petefészket és az egyéb szöveteket vágóhídon gyűjtik –akár egyedi állatoktól, akár donorok tételeitől (a továbbiakban: gyűjtési tétel) –, a vágóhídnak az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelő hatósági engedéllyel kell rendelkeznie, és egy állatorvos felügyelete alatt kell állnia, aki felelős azért, hogy a potenciális donor állatokon az ante mortem és post mortem vizsgálatokat elvégezzék, és igazolja, hogy azok az állatokra átterjedő fertőző betegségek tüneteitől mentesek. A vágóhídnak a betegségre fogékony fajokra figyelemmel olyan területen kell elhelyezkednie, amely körül 10 kilométeres sugarú körzetben az előző 30 napon nem fordult elő ragadós száj- és körömfájás;

2.3.	A petefészkek tételei nem kerülhetnek a feldolgozó laboratóriumba a donor állat post mortem vizsgálatának befejezése előtt.

2.4.	A petefészkek és egyéb szövetek eltávolításához és szállításához használt felszerelést használat előtt meg kell tisztítani és fertőtleníteni vagy sterilizálni kell, és kizárólag erre a célra lehet felhasználni.

3. Az in vitro létrehozott embriók feldolgozása

Az 1.1–1.14. pontban megállapított feltételek mutatis mutandis vonatkoznak az in vitro létrehozott embriók feldolgozására. Ezenkívül az alábbiakat kell alkalmazni:

3.1.	Az in vitro létrehozott embriók az ezen irányelv követelményeinek megfelelő spermával történő mesterséges megtermékenyítés útján fogannak.

3.2.	Az in vitro tenyésztési időszak befejeztével, de az embriók fagyasztását, tárolását és szállítását megelőzően az embriókat meg kell mosni, és az 1.8., 1.10. és 1.11. pontban leírt kezelésnek kell alávetni.

3.3.	A különböző egyedi donor állatokból származó embriók vagy a különböző gyűjtési tételhez tartozó embriók nem moshatók együtt.

3.4.	A különböző egyedi donor állatoktól származó embriók vagy a különböző gyűjtési tételhez tartozó embriók nem tárolhatók ugyanabban a műszalmában, ampullában vagy egyéb csomagolásban.

4. A mikromanipulált embriók feldolgozása

Bármely olyan mikromanipulációt megelőzően, amely veszélyezteti a zona pellucida épségét, minden embriót vagy petesejtet az 1., 2., és 3. pontban megállapított egészségügyi feltételeknek megfelelően kell begyűjteni és feldolgozni. Ezenkívül az alábbi feltételeket kell alkalmazni:

4.1.	Amennyiben az embrió mikromanipulálása a zona pellucidán való áthatolással jár, azt megfelelő laboratóriumi létesítményben és a munkacsoport feljogosított állatorvosának felügyelete alatt kell végrehajtani.

4.2.

Az 1.14. pontnak megfelelően minden embriógyűjtő munkacsoport nyilvántartást vezet a tevékenységéről, többek között azon mikromanipulációs technikákról, amelyek a zona pellucidán való áthatolással járnak, és, amelyeket az embriókon végrehajtottak. Az in vitro megtermékenyítésből származó embriók esetében az embriók beazonosítása történhet az embriótétel alapján, de tartalmaznia kell a petefészkek, illetve a petesejtek gyűjtési helyének és idejének részleteit. A donor állatok származási gazdaságának is azonosíthatónak kell lennie.

5. Az embriók tárolása

5.1.	Minden embriógyűjtő és embrió-előállító munkacsoport biztosítja, hogy az embriókat megfelelő hőmérsékleten tárolják a III. fejezet I. szakasz 1.8. pontjában említett tárolóhelyiségekben.

5.2.	A fagyasztott embriókat az elszállítást megelőzően a gyűjtés vagy előállítás időpontjától számított legalább 30 napig engedélyezett körülmények között kell tárolni.

6. Az embriók szállítása

6.1.

A kereskedelemre szánt embriókat a rendeltetési tagállamba olyan edényekben kell szállítani, amelyeket használatuk előtt megtisztítottak és fertőtlenítettek vagy sterilizáltak, vagy amelyek egyszer használatosak, és amelyeket az engedélyezett tárolóhelyiségekből történő elszállításuk előtt lepecsételtek és sorszámoztak.

6.2.

A műszalmákat, ampullákat vagy egyéb csomagolást meg kell jelölni olyan módon, hogy a műszalmákon, ampullákon vagy egyéb csomagokon szereplő szám megegyezzen a 11. cikk (3) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett egészségügyi bizonyítvány számával és azon az edényen feltüntetett számmal, amelyben azokat tárolják és szállítják.

IV. FEJEZET

A nőivarú donor állatokra alkalmazandó követelmények

1. Nőivarú donor állatok csak akkor használhatók fel embriók vagy petesejtek nyerésére, ha azok és származási gazdaságaik a hatósági állatorvos szerint megfelelnek az adott állatfajba tartozó, tenyésztésre és termelésre szánt élőállatok Unión belüli kereskedelmére vonatkozó irányelvekben előírt követelményeknek.

2. A 64/432/EGK irányelvben megállapított követelményeken kívül a sertésfélékhez tartozó nőivarú donor állatoknak – a tripszinkezelésnek alávetett, in vivo kinyert embriók kivételével – meg kell felelniük az Aujeszky-féle betegségre vonatkozó, az említett irányelv 9. vagy 10. cikkében megállapított követelményeknek.

3. A juh- és kecskefajokhoz tartozó donor nőstényállatokra a 91/68/EGK irányelv rendelkezései vonatkoznak.

4. A 90/426/EGK irányelvben megállapított követelményeken kívül a donor kancák:

4.1.	nem használhatók természetes fedeztetésre az embriók vagy petesejtek gyűjtésének időpontja előtti legalább 30 napos időszakban, valamint a 4.2. és 4.3. pontban említett első mintavétel időpontja és az embriók és petesejtek gyűjtésének időpontja között;

4.2.

először az embriók vagy petesejtek gyűjtésének időpontja előtti 30 napos időszakban vett vérmintán végzett, majd ezt követően a gyűjtési időszakban legalább 90 naponta elvégzendő, a ló fertőző kevésvérűségének kimutatására irányuló agargél-immundiffúziós próbának (Coggins-próba) vagy ELISA-próbának kell alávetni negatív eredménnyel;

4.3.

a ló ragályos méhgyulladásának kimutatására irányuló vizsgálatnak kell alávetni, a Taylorella equigenitalis a clitoris árkának és szinuszainak nyálkahártyás felületeiről két egymást követő ivarzási időszakban vett mintából és egy ivarzási időszakban cervix endometriális felületéről vett további mintából történő izolálásával, minden esetben negatív eredménnyel 7–14 napos tenyésztés után.”

(1) HL L 224., 1990.8.18., 62. o.

(2) HL L 311., 2001.11.28., 1. o.

(3) Manual of the International Embryo Transfer Society – A procedural guide and general information for the use of embryo transfer technology emphasising sanitary procedures (A Nemzetközi Embrióátültetési Társaság [IETS] kézikönyve – eljárási útmutató és általános információ az embriótranszfer technológiáiról, különös tekintettel a higiéniai eljárásokra, kiadta az International Embryo Transfer Society 1111 North Dunlap Avenue, Savoy, Illinois 61874 USA) (http://www.iets.org/).

(4) HL L 139., 2004.4.30., 206. o.

3.3.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/28

A BIZOTTSÁG 177/2010/EU RENDELETE

(2010. március 2.)

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 247. cikkére,

mivel:

(1)	Az egyértelműség érdekében indokolt módosítani a 2454/93/EGK bizottsági rendelet (2) 313. cikkének felépítését, amely meghatározza azokat az eseteket, amikor az áruk közösségi vámjogi helyzetűnek minősülnek.

(2)

A korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozása céljából elfogadott bizottsági közleménynek és cselekvési tervnek (3) megfelelően a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozása keretében indokolt egyszerűsíteni mind a gazdasági szereplőknek, mind a vámigazgatási szerveknek a Közösség vámterületén található kikötők közötti tengeri áruszállítással összefüggő feladatait.

(3)

Különösen a menetrend szerinti hajójáratok engedélyezésére és az ilyen hajójáratok céljára igénybe vett hajók nyilvántartására vonatkozó eljárást indokolt úgy megállapítani, hogy annak lefolytatása a Bizottság és a tagállamok által az AEO-tanúsítványok kiadására szolgáló, a 2454/93/EGK rendelet 14x. cikke szerinti elektronikus információs és kommunikációs rendszer igénybevételével történjék.

(4)

A papíralapú okmányok használatának csökkentése érdekében az adatcsererendszeren továbbított manifesztek kinyomtatott példányának bemutatását a 2454/93/EGK rendelet 324e. cikkének alkalmazásában nem indokolt megkövetelni akkor, ha a vámhatóságok hozzáférnek a manifesztet tartalmazó elektronikus információs és kommunikációs rendszerhez.

(5)

Indokolt módosítani a 324c. cikk (1) bekezdését annak érdekében, hogy az a bélyegzőre vonatkozó biztonsági intézkedések vonatkozásában a helyes hivatkozást tartalmazza. Az 1192/2008/EK rendelettel (4) módosított 2454/93/EGK rendelet 37a. mellékletében az árutovábbítási nyilatkozat adatainak részleteiben szereplő, ugyanazon rendelet 37c. mellékletére történő hibás hivatkozásokat módosítani szükséges.

(6)	A 2454/93/EGK rendeletet mindezeknek megfelelően módosítani kell.

(7)

A gazdasági szereplők jogos elvárásainak védelme érdekében az e rendelet alkalmazási időpontját megelőzően menetrend szerinti hajójárat létesítésére vonatkozóan kiadott engedélyeket indokolt úgy tekinteni, mintha kiadásuk e rendelet alapján történt volna. Annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi engedély ugyanabban az elektronikus rendszerben legyen elérhető, a korábbi engedélyeket rögzíteni kell az AEO-tanusítványok kiadására szolgáló elektronikus információs és kommunikációs rendszerben.

(8)	Indokolt elegendő időt biztosítani a tagállamok és a vámhatóságok részére, hogy teljesen működőképes elektronikus információs és kommunikációs rendszert hozzanak létre.

(9)

Tekintve, hogy az árutovábbítási nyilatkozat adatainak részleteire vonatkozó, az 1192/2008/EK rendelettel módosított 2454/93/EGK rendelet 37a. mellékletében foglalt rendelkezések 2008. július 1-je óta alkalmazandók, indokolt úgy rendelkezni, hogy e rendelkezések módosításai is ugyanattól az időponttól legyenek alkalmazandók.

(10)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet a következőképpen módosul:

A 313. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„313. cikk

(1) A Vámkódex 180. cikkére és az e cikk (2) bekezdésében felsorolt kivételekre is figyelemmel a Közösség vámterületén minden olyan árut közösségi árunak kell tekinteni, amelyről nem nyert megállapítást, hogy nincs közösségi vámjogi helyzete.

(2) A következő áruk nem tekinthetők közösségi árunak, kivéve, ha az e rendelet 314–323. cikke alapján megállapítást nyer róluk, hogy közösségi vámjogi helyzetűek:

a)	a Vámkódex 37. cikkének megfelelően a Közösség vámterületére behozott áru;

b)	az átmeneti megőrzésben lévő áru, vagy az e rendelet 799. cikke szerinti I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területen vagy vámszabad raktárban tárolt áru;

c)	a felfüggesztő eljárás alá vont áru, vagy az e rendelet 799. cikke szerinti II. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területre betárolt áru.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezéstől eltérően a következő esetekben a Közösség vámterületére beszállított árut közösségi árunak kell tekinteni, kivéve, ha megállapítást nyert róla, hogy nincs közösségi vámjogi helyzete:

a)	ha a légi úton szállított árut a Közösség vámterületén lévő repülőtéren egy másik, a Közösség vámterületén található repülőtérre történő szállítás céljából be- vagy átrakodták, és az árut valamely tagállamban kiállított egyetlen fuvarokmány kíséretében szállítják; vagy

b)	ha a tengeri úton szállított árut egy, a 313b. cikknek megfelelően engedélyezett menetrend szerinti hajójárat igénybevételével a Közösség vámterületén található kikötők között szállították.”

A 313a. és a 313b. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„313a. cikk

»Menetrend szerinti hajójárat« az a járat, amely kizárólag a Közösség vámterületén található kikötők között közlekedő hajókon szállít árut, és sem kiindulási vagy célállomása, sem egyetlen kikötési helye nincs sem a Közösség vámterületén kívül, sem a Közösség vámterületén található kikötőben a 799. cikk szerinti I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területen.

313b. cikk

(1) Hajózási társaság számára menetrend szerinti hajójáratok létesítése akkor engedélyezhető, ha a társaság a letelepedési helye szerinti tagállam – vagy ennek hiányában a regionális irodájának helye szerinti tagállam – vámhatóságaihoz e célból kérelmet nyújt be, és teljesülnek az e cikkben és a 313c. cikkben előírt feltételek.

(2) Engedély csak olyan hajózási társaságnak adható ki, amely:

a)	a Közösség vámterületén van letelepedve vagy ott regionális irodával rendelkezik, és nyilvántartásai az illetékes vámhatóságok számára hozzáférhetőek lesznek;

b)	teljesíti a 14h. cikkben előírt feltételeket;

c)	az engedély kiadását követően megjelöli a menetrend szerinti hajójárat céljából igénybe veendő hajó(ka)t és a kikötés céljából igénybe veendő kikötőket;

d)	vállalja, hogy a menetrend szerinti hajójárat útvonalán sem a Közösség vámterületén kívül található kikötőben, sem a Közösség vámterületén található kikötőben az I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területeken nem hajt végre kikötést, továbbá nem hajt végre áruátrakodást a tengeren;

e)	vállalja, hogy az engedélyező vámhatóságnál nyilvántartásba véteti a menetrend szerinti hajójárat céljára kijelölt hajók nevét és a kikötés céljából igénybe veendő kikötőket.

(3) A menetrend szerinti hajójárat engedélyezése iránti kérelemben meg kell jelölni a járattal érintett tagállamokat. Azon tagállam vámhatóságai, amelynek a kérelmet benyújtották (a továbbiakban: engedélyező vámhatóság), a 14x. cikkben említett elektronikus információs és kommunikációs rendszeren keresztül értesítést küldenek a hajójárattal érintett többi tagállam vámhatóságainak (a továbbiakban: érintett vámhatóságok).

A (4) bekezdésben foglalt rendelkezés sérelme nélkül az érintett vámhatóságok az értesítés kézhezvételétől számított 45 napon belül elutasíthatják az engedélyezést azon az alapon, hogy a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltétel nem teljesül, és a 14x. cikk szerinti elektronikus információs és kommunikációs rendszeren keresztül közlik ezt az elutasítást. Az érintett vámhatóság köteles megjelölni az elutasítás indokát és a szabályszegéssel kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket. Ilyen esetben az engedélyező vámhatóság az engedélyt nem állítja ki, és az engedélyezés elutasításáról az elutasítás indokainak megjelölésével értesíti a kérelmezőt.

Ha az érintett vámhatóságok az értesítésre nem válaszolnak és az engedélyezést nem utasítják el, akkor az engedélyező vámhatóság – miután megvizsgálta, hogy az engedélyezés feltételei fennállnak-e – kiadja az engedélyt, amelyet a hajójárattal érintett tagállamok kötelesek elfogadni. Az engedélyezés nyilvántartása és az érintett vámhatóságoknak az engedély kiadásáról való értesítésére a 14x. cikkben említett elektronikus információs és kommunikációs rendszert kell igénybe venni.

(4) A 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontja szerinti AEO-tanúsítvánnyal rendelkező hajózási társaság esetében az e cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt, valamint az e cikk (3) bekezdésében említett követelményeket teljesítettnek kell tekinteni.”

A rendelet a következő 313c–313f. cikkel egészül ki:

„313c. cikk

(1) A menetrend szerinti hajójáratot a hajózási társaság a 313b. cikk szerinti engedélyezést követően köteles az engedélyt az e célra nyilvántartásba vett hajókra használni.

(2) A hajózási társaság köteles értesíteni az engedélyező vámhatóságot az engedély kiadása után felmerülő minden olyan körülményről, amely az engedély fenntartását vagy tartalmát befolyásolhatja.

Az engedélynek az engedélyező vámhatóság általi vagy a hajózási társaság kérelmére történő visszavonását követően az engedélyező vámhatóság a visszavonásról a 14x. cikkben említett elektronikus információs és kommunikációs rendszeren keresztül értesíti a megkeresett vámhatóságokat.

(3) Az engedély módosítása esetén a 313b. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni abban az esetben, ha a módosítás a hajójáratot olyan tagállamokra terjeszti ki, amelyek nem szerepeltek az eredeti engedélyben vagy egy korábbi engedélyben. A 313b. cikk (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

313d. cikk

(1) A menetrend szerinti hajójárat létesítésére vonatkozó engedéllyel rendelkező hajózási társaság köteles bejelenteni az engedélyező vámhatóságnak:

a)	a menetrend szerinti hajójárat céljára igénybe veendő hajók nevét;

b)	azt az első kikötőt, amelyben az adott hajó a menetrend szerinti hajójárat teljesítését megkezdi;

c)	a kikötés célját szolgáló kikötőket;

d)	az a), a b) és a c) pont szerinti adatok változásait;

e)	a d) pont szerinti változások életbelépésének napját és időpontját.

(2) Az (1) bekezdés alapján bejelentett adatokat az engedélyező vámhatóság a 14x. cikkben említett elektronikus információs és kommunikációs rendszerben a bejelentéstől számított egy munkanapon belül nyilvántartásba veszi. Az ily módon nyilvántartásba vett adatoknak a Közösség vámterületén található kikötőkben működő vámhatóságok számára hozzáférhetőnek kell lenniük.

A nyilvántartásba vétel a nyilvántartásba vétel napját követő első munkanaptól hatályos.

313e. cikk

Ha menetrend szerinti hajójárat céljára nyilvántartásba vett hajó rajta kívül álló okok miatt arra kényszerül, hogy a tengeren átrakodjon vagy a menetrend szerinti hajójárat útvonalán kívül eső valamely kikötőben – beleértve a Közösség vámterületén kívül található kikötőket és a Közösség vámterületén található kikötőben I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területeket is – ideiglenesen kikössön, akkor a hajózási társaság köteles haladéktalanul tájékoztatni a kikötés céljából igénybe venni tervezett további kikötők – beleértve a hajó menetrend szerinti útvonalán található kikötőket is – vámhatóságait. Az e kikötőkben be- vagy kirakodott áruk nem tekinthetők közösségi árunak.

313f. cikk

(1) A vámhatóságok megkövetelhetik a hajózási társaságtól a 313b–313e. cikkben foglalt rendelkezések betartásának igazolását.

(2) Ha a vámhatóságok megállapítják, hogy a hajózási társaság az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket elmulasztotta betartani, akkor a szükséges intézkedések lehetővé tétele érdekében a 14x. cikkben említett elektronikus információs és kommunikációs rendszeren keresztül haladéktalanul tájékoztatják a hajójárattal érintett valamennyi vámhatóságot.”

4.	A 324c. cikk (1) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép: „A 37d. melléklet 27. szakaszában foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.”

A 324e. cikk (4) bekezdésének c) és d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c)

az elektronikus adatcsere útján továbbított manifesztet (a továbbiakban: adatcsererendszeren továbbított manifeszt) legkésőbb a hajó indulását követő első munkanapon, de minden esetben még a hajónak a rendeltetési kikötőbe való megérkezése előtt be kell nyújtani az indító kikötő vámhatóságainak. A vámhatóságok megkövetelhetik az adatcsererendszeren továbbított manifeszt kinyomtatott példányának benyújtását, amennyiben nem férnek hozzá olyan, a vámhatóságok által jóváhagyott információs rendszerhez, amely az adatcsererendszeren továbbított manifesztet tartalmazza;

az adatcsererendszeren továbbított manifesztet be kell nyújtani a rendeltetési kikötő vámhatóságainak. A vámhatóságok megkövetelhetik az adatcsererendszeren továbbított manifeszt kinyomtatott példányának benyújtását, amennyiben nem férnek hozzá olyan, a vámhatóságok által jóváhagyott információs rendszerhez, amely az adatcsererendszeren továbbított manifesztet tartalmazza.”

A 37a. melléklet II. címének „Az árutovábbítási nyilatkozat adatainak részletei” című B. pontjában a „CSOMAGOK” adatcsoport leírása a következőképpen módosul:

A „Csomagok jelei és azonosító számai” attribútum leírása helyébe a következő szöveg lép:

„Csomagok jelei és azonosító számai	(31. rovat)
Típus/Hosszúság: an ..42
Ezt az attribútumot akkor kell használni, ha a »Csomagok jellege« attribútum a 38. mellékletben az ömlesztett árukra megadottaktól (VQ, VG, VL, VY, VR vagy VO) vagy a csomagolatlan árukra megadottaktól (NE, NF, NG) eltérő kódokat tartalmaz. Használata nem kötelező, ha a »Csomagok jellege« attribútum a felsorolt kódok valamelyikét tartalmazza.”

A „Csomagok száma” attribútum leírása helyébe a következő szöveg lép:

„Csomagok száma	(31. rovat)
Típus/Hosszúság: n ..5
Ezt az attribútumot akkor kell használni, ha a »Csomagok jellege« attribútum a 38. mellékletben az ömlesztett árukra megadottaktól (VQ, VG, VL, VY, VR vagy VO) vagy a csomagolatlan árukra megadottaktól (NE, NF, NG) eltérő kódokat tartalmaz. Nem használható, ha a »Csomagok jellege« attribútum a felsorolt kódok valamelyikét tartalmazza.”

2. cikk

Az e rendelet 3. cikkének második bekezdésében említett alkalmazási időpontot megelőzően menetrend szerinti hajójárat létesítésére vonatkozóan kiadott engedélyeket az e rendelettel módosított 2454/93/EGK rendeletnek megfelelően kiadott engedélyeknek kell tekinteni.

Az engedélyező vámhatóság köteles ezeket az engedélyeket az e rendelet 3. cikkének második bekezdésében említett alkalmazási időponttól számított egy hónapon belül rögzíteni a 2454/93/EGK rendelet 14x. cikkében említett elektronikus információs és kommunikációs rendszerben.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Az 1. cikk 2. és 3. pontját 2012. január 1-jétől kell alkalmazni.

Az 1. cikk 4. és 6. pontját 2008. július 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. március 2-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 302., 1992.10.19., 1. o.

(2) HL L 253., 1993.10.11., 1. o.

(3) COM(2009) 10 végleges.

(4) HL L 329., 2008.12.6., 1. o.

3.3.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/32

A BIZOTTSÁG 178/2010/EU RENDELETE

(2010. március 2.)

a 401/2006/EK rendeletnek a földimogyoró (amerikai mogyoró) és más olajos magvak, valamint a héjas gyümölcsűek, a sárgabarackmag, az édesgyökér és a növényi olaj tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 11. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1)	Az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról szóló, 2006. december 19-i 1881/2006/EK bizottsági rendelet (2) felső határértékeket állapít meg bizonyos élelmiszerekben előforduló egyes mikotoxinokra.

(2)	A mintavétel döntő szerepet játszik a tételekben igen heterogén módon eloszló mikotoxin mennyiségének meghatározásának pontosságában, ezért olyan általános kritériumok megállapítására van szükség, amelyekkel a mintavételi módszer összhangban van.

(3)

Az élelmiszerek mikotoxintartalmának hatósági ellenőrzéséhez használandó mintavételi és elemzési módszerek megállapításáról szóló, 2006. február 23-i 401/2006/EK bizottsági rendelet (3) rögzíti azokat a kritériumokat, amelyeket a mikotoxintartalom ellenőrzésére szolgáló mintavétel során szem előtt kell tartani.

(4)

Mivel a Codex Alimentariusban fejlesztés céljával változtatások történtek, valamint nemrégiben sor került új élelmiszer-kategóriák esetében a mikotoxintartalom felső határértékeinek meghatározására, szükséges bizonyos élelmiszerek tekintetében módosítani az aflatoxintartalom megállapításához végzett mintavétel előírásainak némelyikét.

(5)	A Codex Alimentarius két új mintavételi tervet állított fel: az egyiket a további feldolgozásra szánt földimogyoróra (amerikai mogyoróra), mandulára, mogyoróra és pisztáciára, a másikat pedig az azonnali fogyasztásra szánt mandulára, mogyoróra és pisztáciára vonatkozóan (4).

(6)

Annak érdekében, hogy könnyebbé váljon az aflatoxintartalom felső határértékeire vonatkozó előírások végrehajtása, indokolt a Codex Alimentarius által a további feldolgozásra szánt földimogyoróra, mandulára, mogyoróra és pisztáciára megállapított mintavételi előírásokat a további feldolgozásra szánt más héjas gyümölcsűekre is alkalmazni, illetve a Codex Alimentarius által az azonnali fogyasztásra szánt mandulára, mogyoróra és pisztáciára megállapított mintavételi előírásokat az azonnali fogyasztásra szánt más héjas gyümölcsűekre és földimogyoróra (amerikai mogyoróra) is alkalmazni. A héjas gyümölcsűekre megállapított mintavételi eljárást a sárgabarackmagra is alkalmazni kell. A 401/2006/EK rendelet I. mellékletének D. részét ezért a fentieknek megfelelően módosítani kell úgy, hogy csak a szárított fügére vonatkozó mintavételi eljárás szerepeljen benne – változatlan formában –, és a földimogyoróra (amerikai mogyoróra), más olajos magvakra, sárgabarackmagra és héjas gyümölcsűekre vonatkozó új mintavételi eljárás a melléklet egy külön részébe kerüljön.

(7)

A Bizottság felső határértékeket állapított meg a földimogyorótól (amerikai mogyorótól) eltérő olajos magvak aflatoxintartalmára (5), illetve a fűszerek, az édesgyökér és az édesgyökér-kivonat ochratoxin-A-tartalmára (6) vonatkozóan. A fent említett új élelmiszer-kategóriák tekintetében indokolt speciális mintavételi előírásokat életbe léptetni, hivatkozva – ahol lehetséges – más, már hatályban lévő rendelkezésekre.

(8)	A növényi olajok mikotoxintartalmának ellenőrzése céljából végzett mintavétel sajátos jellemzőkkel bír, ezért indokolt erre vonatkozóan speciális mintavételi szabályok előírása.

(9)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 401/2006/EK rendelet I. melléklete a következőképpen módosul:

1.	A D. rész helyébe az e rendelet I. mellékletének szövege lép.

2.	Az E. rész első mondatának helyébe a következő szöveg lép: „Ez a mintavételi módszer a fűszerekben előforduló ochratoxin-A, aflatoxin-B1 és összes aflatoxin mennyiségére megállapított felső határértékekre vonatkozó hatósági ellenőrzéshez használandó.”

3.	A G. rész helyébe az e rendelet II. mellékletének szövege lép.

4.	Az I. melléklet az e rendelet III. mellékletében szereplő K. résszel egészül ki.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő tizedik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet a hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. március 2-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 165., 2004.4.30., 1. o.

(2) HL L 364., 2006.12.20., 5. o.

(3) HL L 70., 2006.3.9., 12. o.

(4) Az élelmiszerekben lévő szennyező anyagok és toxinok általános szabványa (CODEX STAN 193-1995) http://www.codexalimentarius.net/download/standards/17/CXS_193e.pdf

(5) A Bizottság 165/2010/EU rendelete (2010. február 26.) az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról szóló 1881/2006/EK rendeletnek az aflatoxinok tekintetében történő módosításáról (HL L 50., 2010.2.27., 8. o.).

(6) A Bizottság 105/2010/EU rendelete (2010. február 5.) az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról szóló 1881/2006/EK rendeletnek az ochratoxin-A tekintetében történő módosításáról (HL L 35., 2010.2.6., 7. o.).

I. MELLÉKLET

„D.1. Szárított fügére vonatkozó mintavételi módszer

Ez a mintavételi módszer a szárított fügében előforduló aflatoxin-B1 és összes aflatoxin mennyiségére megállapított felső határértékekre vonatkozó hatósági ellenőrzéshez használandó.

D.1.1. A részminta tömege

Ha e rész másként nem rendelkezik, a részminta tömegének körülbelül 300 g-nak kell lennie.

A kiskereskedelmi kiszerelésű tételek esetében a részminta tömege a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag tömegétől függ.

300 g-nál nagyobb tömegű kiskereskedelmi kiszerelésű csomag esetében ez 30 kg-nál nagyobb tömegű egyesített mintát eredményez. Ha a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag tömege sokkal nagyobb 300 g-nál, akkor az egyes kiskereskedelmi kiszerelésű csomagokból 300-300 g-ot kell venni részmintaként. Ez történhet a mintavétel időpontjában vagy a laboratóriumban. Ha azonban ez a mintavételi módszer a tétel sérüléséből eredő elfogadhatatlan gazdasági következményeket okozna (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt), akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni. Ha például nagy értékű terméket 500 g-os vagy 1 kg-os kiskereskedelmi kiszerelésben forgalmaznak, akkor az egyesített minta előállítható az 1., 2. és 3. táblázatban megadottnál kevesebb részminta egyesítésével, feltéve, hogy az egyesített minta tömege megfelel az egyesített mintára az 1., 2. és 3. táblázatban előírt tömegnek.

Ha a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag könnyebb 300 g-nál, és ha a különbség nem túl nagy, akkor egy ilyen csomag egy részmintának tekinthető, aminek eredményeként 30 kg-nál kisebb tömegű lesz az egyesített minta. Ha a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag tömege sokkal kisebb mint 300 g, akkor egy részminta kettő vagy több kiskereskedelmi kiszerelésű csomagból állhat, a lehető legjobban megközelítve a 300 g-ot.

D.1.2. A szárított fügére vonatkozó mintavételi módszer általános áttekintése

1. táblázat

A tételek altételekre való osztása a terméktől és a tétel tömegétől függően

Árucikk	A tétel tömege (tonna)	Az altételek tömege vagy száma	A részminták száma	Az egyesített minták tömege (kg)
Szárított füge	≥ 15	15–30 tonna	100	30
Szárított füge	< 15	—	10–100 (1)	≤ 30

D.1.3. Szárított fügére vonatkozó mintavételi módszer (15 tonnás vagy annál nagyobb tömegű tételek)

—	Amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, az egyes tételeket az 1. táblázat szerint altételekre kell osztani. Tekintettel arra, hogy a tétel tömege nem mindig pontosan többszöröse az altételek tömegének, az altétel tömege – legfeljebb 20 %-kal – meghaladhatja az említett tömeget.

—	Minden altételből külön-külön kell mintát venni.

—	A részminták száma: 100.

—

Az egyesített minta tömege = 30 kg, melyet össze kell keverni, és három egyenlő, 10 kg-os laboratóriumi mintára kell felosztani őrlés előtt (nem kell elvégezni a három laboratóriumi mintára történő felosztást a szárított füge esetében, ha annak további osztályozására vagy másmilyen fizikai kezelésére kerül sor, és ha van olyan berendezés, amelyik alkalmas 30 kg minta homogenizálására).

—	Az egyenként 10 kg-os laboratóriumi mintákat külön-külön finomra kell őrölni, és alaposan össze kell keverni a teljes homogenizáció elérése érdekében, a II. mellékletben előírt rendelkezéseknek megfelelően.

—

Amennyiben a fent ismertetett mintavételi módszer nem használható, mivel a tétel sérülése (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt) elfogadhatatlan gazdasági következményekkel járna, akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni, feltéve, hogy e módszer a lehetőségekhez képest reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált.

D.1.4. Szárított fügére vonatkozó mintavételi módszer (15 tonnásnál kisebb tömegű tételek)

A tétel tömegétől függően legalább 10 és legfeljebb 100 részmintát kell venni.

Az alábbi, 2. táblázatban szereplő számok használhatók a részminták szükséges számának meghatározásához, majd az egyesített minta felosztásához.

2. táblázat

A részminták száma a tétel tömegétől függően és az egyesített minta későbbi felosztása

A tétel tömege (tonna)	A részminták száma	Az egyesített minta tömege (kg) (kiskereskedelmi kiszerelés esetén az egyesített minta tömege ettől eltérhet – lásd a D.1.1. pontot)	Az egyesített mintából készítendő laboratóriumi minták száma
≤ 0,1	10	3	1 (nincs felosztás)
> 0,1 – ≤ 0,2	15	4,5	1 (nincs felosztás)
> 0,2 – ≤ 0,5	20	6	1 (nincs felosztás)
> 0,5 – ≤ 1,0	30	9 (– < 12 kg)	1 (nincs felosztás)
> 1,0 – ≤ 2,0	40	12	2
> 2,0 – ≤ 5,0	60	18 (– < 24 kg)	2
> 5,0 – ≤ 10,0	80	24	3
> 10,0 – ≤ 15,0	100	30	3

—

Az egyesített minta tömege ≤ 30 kg, melyet össze kell keverni, és két vagy három egyenlő, 10 kg-os vagy annál kisebb laboratóriumi mintára kell felosztani őrlés előtt (nem kell elvégezni a két vagy három laboratóriumi mintára történő felosztást a szárított füge esetében, ha annak további osztályozására vagy másmilyen fizikai kezelésére kerül sor, és ha van olyan berendezés, amelyik alkalmas maximum 30 kg minta homogenizálására).

Ha az egyesített minta tömege kisebb 30 kg-nál, akkor azt a következő útmutatás szerint kell felosztani laboratóriumi mintákra:

—	< 12 kg: nem kell felosztani laboratóriumi mintákra,

—	≥ 12 kg – < 24 kg: felosztás két laboratóriumi mintára,

—	≥ 24 kg: felosztás három laboratóriumi mintára.

—	Az egyes laboratóriumi mintákat külön-külön finomra kell őrölni, és alaposan össze kell keverni a teljes homogenizáció elérése érdekében, a II. mellékletben előírt rendelkezéseknek megfelelően.

—

D.1.5. A származékos termékekre és összetett élelmiszerekre vonatkozó mintavételi módszer

D.1.5.1. Nagyon kis szemcsetömegű származékos termékek (az aflatoxinszennyezettség homogén eloszlású)

—

A részminták száma: 100; 50 tonnánál kisebb tömegű tételek esetén a részminták száma a tétel tömegétől függően 10 és 100 között van (lásd a 3. táblázatot).

3. táblázat

A részminták száma a tétel tömegétől függően

A tétel tömege (tonna)	A részminták száma	Az egyesített minta tömege (kg)
≤ 1	10	1
> 1 – ≤ 3	20	2
> 3 – ≤ 10	40	4
> 10 – ≤ 20	60	6
> 20 – ≤ 50	100	10

—	A részminta tömegének körülbelül 100 g-nak kell lennie. A kiskereskedelmi kiszerelésű tételek esetében a részminta tömege a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag tömegétől függ.

—	Egyesített minta tömege = 1–10 kg, megfelelően összekeverve.

D.1.5.2. További, viszonylag nagy szemcseméretű származékos termékek (az aflatoxinszennyezettség heterogén eloszlású)

A mintavételi módszer és az elfogadhatóság ugyanaz, mint a szárított fügénél (D.1.3. és D.1.4.).

D.1.6. Mintavétel kiskereskedelmi szinten

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerből lehetőség szerint az e melléklet e részében leírt rendelkezések szerint kell mintát venni.

Ha ez nem lehetséges, akkor más hatékony mintavételi módszerek is használhatók, feltéve, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre nézve kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált. Az egyesített mintának minden esetben legalább 1 kg tömegűnek kell lennie (2).

D.1.7. Egyedi mintavételi módszer vákuumcsomagolásban forgalmazott szárított fügére és származékos termékeire

D.1.7.1. Szárított füge

A 15 tonnás vagy annál nagyobb tömegű tételeknél legalább 50 részmintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta 30 kg-os legyen, a 15 tonnásnál kisebb tételekből pedig a 2. táblázatban a részmintákra megadott szám 50 %-ával egyenlő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a 2. táblázatot).

D.1.7.2. Szárított fügéből származó, kis szemcseméretű termékek

A 50 tonnás vagy nagyobb tételeknél legalább 25 részmintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta 10 kg-os legyen, a 50 tonnásnál kisebb tételekből pedig a 3. táblázatban a részmintákra megadott szám 25 %-ával egyenlő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a 3. táblázatot).

D.1.8. A tétel vagy altétel elfogadása

Osztályozásra vagy más fizikai kezelésre kerülő szárított füge:

—	elfogadható, ha az egyesített minta elemzése vagy a laboratóriumi minták elemzésének átlaga – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után – azt mutatja, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határérték alatt van,

—	nem elfogadható, ha az egyesített minta elemzése vagy a laboratóriumi minták elemzésének átlaga minden kétséget kizáróan – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után – azt mutatja, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határértéket meghaladja.

Közvetlen emberi fogyasztásra szánt szárított füge:

—	elfogadható, ha egyik laboratóriumi minta elemzése sem mutatja azt – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után –, hogy az adott mikotoxintartalom meghaladja a felső határértéket,

—	nem elfogadható, ha a laboratóriumi minták közül egynek vagy többnek az elemzése minden kétséget kizáróan azt mutatja – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után –, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határértéket meghaladja.

Ha az egyesített minta 12 kg-os vagy kisebb tömegű:

—	elfogadható, ha a laboratóriumi minta elemzése – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után – azt mutatja, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határérték alatt van,

—	nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta elemzése minden kétséget kizáróan azt mutatja – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után –, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határértéket meghaladja.

D.2. A földimogyoróra (amerikai mogyoróra) és más olajos magvakra, valamint a sárgabarackmagra és a héjas gyümölcsűekre vonatkozó mintavételi módszer

Ez a mintavételi módszer a földimogyoróban (amerikai mogyoróban) és más olajos magvakban, valamint a sárgabarackmagban és a héjas gyümölcsűekben előforduló aflatoxin-B1 és összes aflatoxin mennyiségére megállapított felső határértékre vonatkozó hatósági ellenőrzéshez használandó.

D.2.1. A részminta tömege

Ha az I. melléklet D.2. része másként nem rendelkezik, a részminta tömegének körülbelül 200 g-nak kell lennie.

A kiskereskedelmi kiszerelésű tételek esetében a részminta tömege a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag tömegétől függ.

200 g-nál nagyobb tömegű kiskereskedelmi kiszerelésű csomag esetében ez 20 kg-nál nagyobb tömegű egyesített mintát eredményez. Ha a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag tömege sokkal nagyobb 200 g-nál, akkor az egyes kiskereskedelmi kiszerelésű csomagokból 200-200 g-ot kell venni részmintaként. Ez történhet a mintavétel időpontjában vagy a laboratóriumban. Ha azonban ez a mintavételi módszer a tétel sérüléséből eredő elfogadhatatlan gazdasági következményeket okozna (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt), akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni. Ha például nagy értékű terméket 500 g-os vagy 1 kg-os kiskereskedelmi kiszerelésben forgalmaznak, akkor az egyesített minta előállítható az 1., 2. és 3. táblázatban megadottnál kevesebb részminta egyesítésével, feltéve, hogy az egyesített minta tömege megfelel az egyesített mintára az 1., 2. és 3. táblázatban előírt tömegnek.

Ha a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag könnyebb 200 g-nál, és ha a különbség nem túl nagy, akkor egy ilyen csomag egy részmintának tekinthető, aminek eredményeként 20 kg-nál kisebb tömegű lesz az egyesített minta. Ha a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag tömege sokkal kisebb, mint 200 g, akkor egy részminta kettő vagy több kiskereskedelmi kiszerelésű csomagból állhat, a lehető legjobban megközelítve a 200 g-ot.

D.2.2. A földimogyoróra (amerikai mogyoróra) és más olajos magvakra, valamint a sárgabarackmagra és a héjas gyümölcsűekre vonatkozó mintavételi módszer általános áttekintése

1. táblázat

A tételek altételekre való osztása a terméktől és a tétel tömegétől függően

Árucikk	A tétel tömege (tonna)	Az altételek tömege vagy száma	A részminták száma	Az egyesített minta tömege (kg)
Földimogyoró (amerikai mogyoró) és más olajos magvak, valamint sárgabarackmag és héjas gyümölcsűek	≥ 500	100 tonna	100	20
	> 125 és < 500	5 altétel	100	20
	≥ 15 és ≤ 125	25 tonna	100	20
	< 15	—	10–100 (3)	≤ 20

D.2.3. A földimogyoróra (amerikai mogyoróra) és más olajos magvakra, valamint a sárgabarackmagra és a héjas gyümölcsűekre vonatkozó mintavételi módszer (15 tonnás vagy nagyobb tömegű tételek)

—	Amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, az egyes tételeket az 1. táblázat szerint altételekre kell osztani. Tekintettel arra, hogy a tétel tömege nem mindig pontosan többszöröse az altételek tömegének, az altétel tömege – legfeljebb 20 %-kal – meghaladhatja az említett tömeget.

—	Minden altételből külön-külön kell mintát venni.

—	A részminták száma: 100.

—

Az egyesített minta tömege = 20 kg, melyet össze kell keverni, és két egyenlő, 10 kg-os laboratóriumi mintára kell felosztani őrlés előtt (nem kell elvégezni a két laboratóriumi mintára történő felosztást a földimogyoró (amerikai mogyoró) és más olajos magvak, valamint a sárgabarackmag és a héjas gyümölcsűek esetében, ha azoknak további osztályozására vagy másmilyen fizikai kezelésére kerül sor, és ha van olyan berendezés, amelyik alkalmas 20 kg minta homogenizálására).

—	Az egyes 10 kg-os laboratóriumi mintákat külön-külön finomra kell őrölni, és alaposan össze kell keverni a teljes homogenizáció elérése érdekében, a II. mellékletben előírt rendelkezéseknek megfelelően.

—

D.2.4. A földimogyoróra (amerikai mogyoróra) és más olajos magvakra, valamint a sárgabarackmagra és a héjas gyümölcsűekre vonatkozó mintavételi módszer (15 tonnánál kisebb tömegű tételek)

A tétel tömegétől függően legalább 10 és legfeljebb 100 részmintát kell venni.

Az alábbi, 2. táblázatban szereplő számok használhatók a részminták szükséges számának meghatározásához, majd az egyesített minta felosztásához.

2. táblázat

A részminták száma a tétel tömegétől függően, és az egyesített minta későbbi felosztása

A tétel tömege (tonna)	A részminták száma	Az egyesített minta tömege (kg) (kiskereskedelmi kiszerelés esetén az egyesített minta tömege ettől eltérhet – lásd a D.2.1. pontot)	Az egyesített mintából készítendő laboratóriumi minták száma
≤ 0,1	10	2	1 (nincs felosztás)
> 0,1 – ≤ 0,2	15	3	1 (nincs felosztás)
> 0,2 – ≤ 0,5	20	4	1 (nincs felosztás)
> 0,5 – ≤ 1,0	30	6	1 (nincs felosztás)
> 1,0 – ≤ 2,0	40	8 (– < 12 kg)	1 (nincs felosztás)
> 2,0 – ≤ 5,0	60	12	2
> 5,0 – ≤ 10,0	80	16	2
> 10,0 – ≤ 15,0	100	20	2

—

Az egyesített minta tömege ≤ 20 kg, melyet össze kell keverni, és szükség esetén két egyenlő, 10 kg-nál nem nagyobb tömegű laboratóriumi mintára kell felosztani őrlés előtt (nem kell elvégezni a két laboratóriumi mintára történő felosztást a földimogyoró (amerikai mogyoró) és más olajos magvak, valamint a sárgabarackmag és a héjas gyümölcsűek esetében, ha azoknak további osztályozására, vagy másmilyen fizikai kezelésére kerül sor, és ha van olyan berendezés, amelyik alkalmas legfeljebb 20 kg minta homogenizálására).

Ha az egyesített minta tömege kisebb 20 kg-nál, akkor azt a következő útmutatás szerint kell felosztani laboratóriumi mintákra:

—	< 12 kg: nem kell felosztani laboratóriumi mintákra,

—	≥ 12 kg: felosztás két laboratóriumi mintára.

—	Az egyes laboratóriumi mintákat külön-külön finomra kell őrölni, és alaposan össze kell keverni a teljes homogenizáció elérése érdekében, a II. mellékletben előírt rendelkezéseknek megfelelően.

—

D.2.5. Származékos termékekre (kivéve növényi olajra) és összetett élelmiszerekre vonatkozó mintavételi módszer

D.2.5.1. Kis szemcseméretű származékos termékek (kivéve: növényi olajak), például liszt, mogyoróvaj (az aflatoxinszennyezettség homogén eloszlású)

—

A részminták száma: 100; 50 tonnánál kisebb tömegű tételek esetén a részminták száma a tétel tömegétől függően 10 és 100 között van (lásd a 3. táblázatot).

3. táblázat

A részminták száma a tétel tömegétől függően

A tétel tömege (tonna)	A részminták száma	Az egyesített minta tömege (kg)
≤ 1	10	1
> 1 – ≤ 3	20	2
> 3 – ≤ 10	40	4
> 10 – ≤ 20	60	6
> 20 – ≤ 50	100	10

—	A részminta tömegének körülbelül 100 g-nak kell lennie. A kiskereskedelmi kiszerelésű tételek esetében a részminta tömege a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag tömegétől függ.

—	Egyesített minta tömege = 1–10 kg, megfelelően összekeverve.

D.2.5.2. Viszonylag nagy szemcseméretű származékos termékek (az aflatoxinszennyezettség egyenetlen eloszlású)

A földimogyoróra (amerikai mogyoróra) és más olajos magvakra, valamint a sárgabarackmagra és a héjas gyümölcsűekre vonatkozó mintavételi módszer és elfogadhatóság (D.2.3. és D.2.4.)

D.2.6. Mintavétel kiskereskedelmi szinten

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerből lehetőség szerint az e melléklet e részében leírt rendelkezések szerint kell mintát venni.

D.2.7. Egyedi mintavételi módszer vákuumcsomagolásban forgalmazott földimogyoróra (amerikai mogyoróra) és más olajos magvakra, sárgabarackmagra, héjas gyümölcsűekre és azok származékos termékeire

D.2.7.1. Pisztácia, földimogyoró (amerikai mogyoró), brazildió

A 15 tonnás vagy annál nagyobb tömegű tételeknél legalább 50 részmintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta 20 kg-os legyen, a 15 tonnásnál kisebb tételekből pedig a 2. táblázatban a részmintákra megadott szám 50 %-ával egyenlő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a 2. táblázatot).

D.2.7.2. Sárgabarackmag, héjas gyümölcsűek a pisztácia és a brazildió kivételével, valamint más olajos magvak

A 15 tonnás vagy nagyobb tételeknél legalább 25 részmintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta 20 kg-os legyen, a 15 tonnásnál kisebb tételekből pedig a 2. táblázatban a részmintákra megadott szám 25 %-ával egyenlő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a 2. táblázatot).

D.2.7.3. Héjas gyümölcsűekből, sárgabarackmagból és földimogyoróból (amerikai mogyoróból) származó, kis szemcseméretű termékek

D.2.8. A tétel vagy altétel elfogadása

Osztályozásra vagy más fizikai kezelésre kerülő földimogyoró (amerikai mogyoró) és más olajos magvak, sárgabarackmag és héjas gyümölcsűek:

—	elfogadható, ha az egyesített minta elemzése vagy a laboratóriumi minták elemzésének átlaga – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után – azt mutatja, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határérték alatt van,

—	nem elfogadható, ha az egyesített minta elemzése vagy a laboratóriumi minták elemzésének átlaga minden kétséget kizáróan – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után – azt mutatja, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határértéket meghaladja.

Közvetlen emberi fogyasztásra szánt földimogyoró (amerikai mogyoró) és más olajos magvak, valamint sárgabarackmag és héjas gyümölcsűek:

—	elfogadható, ha egyik laboratóriumi minta elemzése sem mutatja azt – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után –, hogy az adott mikotoxintartalom meghaladja a felső határértéket,

—	nem elfogadható, ha az egyik vagy mindkét laboratóriumi minta elemzése minden kétséget kizáróan azt mutatja – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után –, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határértéket meghaladja.

Ha az egyesített minta 12 kg-os vagy kisebb tömegű:

—	elfogadható, ha a laboratóriumi minta elemzése – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után – azt mutatja, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határérték alatt van,

—	nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta elemzése minden kétséget kizáróan azt mutatja – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után –, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határértéket meghaladja.

(1) A tétel tömegétől függően – lásd e melléklet e D.1. részének 2. táblázatát.

(2) Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 1 kg egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta tömege esetleg lehet 1 kg-nál kisebb.”

(3) A tétel tömegétől függően – lásd e melléklet e D.2. részének 2. táblázatát.

II. MELLÉKLET

„G. KÁVÉRA ÉS KÁVÉTERMÉKEKRE, ÉDESGYÖKÉRRE ÉS ÉDESGYÖKÉR-KIVONATRA VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

Ez a mintavételi módszer pörkölt babkávéban, őrölt pörkölt kávéban és oldható kávéban, édesgyökérben és édesgyökér-kivonatban előforduló ochratoxin-A mennyiségére megállapított felső határértékekre vonatkozó hatósági ellenőrzéshez használandó.

G.1. A részminta tömege

Ha az I. melléklet G. része másként nem rendelkezik, a részminta tömegének körülbelül 100 g-nak kell lennie.

Kiskereskedelmi kiszerelésű tételek esetében a részminta tömege a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag tömegétől függ.

100 g-nál nagyobb tömegű kiskereskedelmi kiszerelésű csomag esetében ez 10 kg-nál nagyobb tömegű egyesített mintát eredményez. Ha a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag tömege sokkal nagyobb 100 g-nál, akkor az egyes kiskereskedelmi kiszerelésű csomagokból 100–100 g-ot kell venni részmintaként. Ez történhet a mintavétel időpontjában vagy a laboratóriumban. Ha azonban ez a mintavételi módszer a tétel sérüléséből eredő elfogadhatatlan gazdasági következményeket okozna (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt), akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni. Ha például nagy értékű terméket 500 g-os vagy 1 kg-os kiskereskedelmi kiszerelésben forgalmaznak, akkor az egyesített minta előállítható az 1. és 2. táblázatban megadottnál kevesebb részminta egyesítésével, feltéve, hogy az egyesített minta tömege megfelel az egyesített mintára az 1. és 2. táblázatban előírt tömegnek.

Ha a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag könnyebb 100 g-nál és ha a különbség nem túl nagy, akkor egy ilyen csomag egy részmintának tekinthető, aminek eredményeként 10 kg-nál kisebb tömegű lesz az egyesített minta. Ha a kiskereskedelmi kiszerelésű csomag tömege sokkal kisebb mint 100 g, akkor egy részminta kettő vagy több kiskereskedelmi kiszerelésű csomagból állhat, a lehető legjobban megközelítve a 100 g-ot.

G.2. A pörkölt babkávéra, az őrölt pörkölt kávéra, az oldható kávéra, az édesgyökérre és az édesgyökér-kivonatra vonatkozó mintavételi módszer általános áttekintése

1 táblázat

A tételek altételekre való osztása a terméktől és a tétel tömegétől függően

Árucikk	A tétel tömege (tonna)	Az altételek tömege vagy száma	A részminták száma	Egyesített minta tömege (kg)
Pörkölt babkávé, őrölt pörkölt kávé, oldható kávé, édesgyökér és édesgyökér-kivonat	≥ 15	15–30 tonna	100	10
	< 15	—	10–100 (1)	1–10

G.3. Pörkölt babkávéra, őrölt pörkölt kávéra, oldható kávéra, édesgyökérre és édesgyökér-kivonatra vonatkozó mintavételi módszer (15 tonnás vagy annál nagyobb tömegű tételek)

—	Amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, az egyes tételeket az 1. táblázat szerint altételekre kell osztani. Tekintettel arra, hogy a tétel tömege nem mindig pontosan többszöröse az altételek tömegének, az altétel tömege – legfeljebb 20 %-kal – eltérhet az említett tömegtől.

—	Minden altételből külön-külön kell mintát venni.

—	A részminták száma: 100.

—	Az egyesített minta tömege = 10 kg.

—

G.4. Pörkölt babkávéra, őrölt pörkölt kávéra, oldható kávéra, édesgyökérre és édesgyökér-kivonatra vonatkozó mintavételi módszer (15 tonnánál kisebb tömegű tételek)

A pörkölt babkávé, őrölt pörkölt kávé, oldható kávé, édesgyökér és édesgyökér-kivonat esetében a 15 tonnánál kisebb mennyiségű tételeknél a mintavételi tervet – a tétel tömegétől függően – 10–100 részmintával kell használni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege 1 és 10 kg között legyen.

Az alábbi táblázatban szereplő számokat a részminták számának meghatározásához lehet alkalmazni.

2 táblázat

A részminták száma pörkölt babkávéból, őrölt pörkölt kávéból, oldódó kávéból, édesgyökérből és édesgyökér-kivonatból álló tételek tömegétől függően

A tétel tömege (tonna)	A részminták száma	Az egyesített minta tömege (kg)
≤ 0,1	10	1
> 0,1 – ≤ 0,2	15	1,5
> 0,2 – ≤ 0,5	20	2
> 0,5 – ≤ 1,0	30	3
> 1,0 – ≤ 2,0	40	4
> 2,0 – ≤ 5,0	60	6
> 5,0 – ≤ 10,0	80	8
> 10,0 – ≤ 15,0	100	10

G.5. Vákuumcsomagolásban forgalmazott pörkölt babkávéra, őrölt pörkölt kávéra, oldható kávéra, édesgyökérre és édesgyökér-kivonatra vonatkozó mintavételi módszer

A 15 tonnás vagy nagyobb tételeknél legalább 25 részmintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta 10 kg-os legyen, a 15 tonnásnál kisebb tételekből pedig a 2. táblázatban a részmintákra megadott szám 25 %-ával egyenlő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a 2. táblázatot).

G.6. Mintavétel kiskereskedelmi szinten

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerből lehetőség szerint az I. melléklet e részében leírt rendelkezések szerint kell mintát venni.

G.7. A tétel vagy altétel elfogadása

—	elfogadható, ha a laboratóriumi minta elemzése – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után – azt mutatja, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határérték alatt van,

—	nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta elemzése minden kétséget kizáróan azt mutatja – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után –, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határértéket meghaladja.

(1) A tétel tömegétől függően – lásd e melléklet e részének 2. táblázatát.

(2) Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 1 kg egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta tömege esetleg lehet 1 kg-nál kisebb.”.

III. MELLÉKLET

„K. NÖVÉNYI OLAJOKRA VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

Ez a mintavételi módszer növényi olajokban előforduló mikotoxinok, különösen az aflatoxin-B1, az összes aflatoxin és a zearalenon mennyiségére megállapított legmagasabb értékekre vonatkozó hatósági ellenőrzéshez használandó.

K.1. Növényi olajokra vonatkozó mintavételi módszer

—	A részminta tömegének legalább 100 g-nak (ml) kell lennie (a szállítmány jellegétől függően, például ömlesztett növényi olajok esetében legalább három, körülbelül 350 ml-es részmintát kell venni), mely legalább 1 kg tömegű egyesített mintát eredményez.

—

A tételből vételezendő részminták minimális számát a 1. táblázat adja meg. A tételt közvetlenül a mintavételt megelőzően, a lehetőségekhez mérten alaposan össze kell keverni kézi vagy gépi eszközzel. Ebben az esetben feltételezhető az aflatoxin homogén eloszlása egy adott tételen belül, így elegendő három részmintát venni egy tételből az egyesített minta előállításához.

1. táblázat

Egy tételből veendő részminták legkisebb száma

Kereskedelmi forma	A tétel tömege (kg) A tétel térfogata (liter)	A vételezendő részminták legkisebb száma
Ömlesztett (1)	—	3
csomag	≤ 50	3
csomag	> 50–500	5
csomag	> 500	10

2. táblázat

A tételek altételekre való osztása a tétel tömegétől függően

Árucikk	A tétel tömege (tonna)	Az altételek tömege vagy száma	A részminták száma	Az egyesített minta legkisebb tömege (kg)
Növényi olajok	≥ 1 500	500 tonna	3	1
	> 300 és < 1 500	3 altétel	3	1
	≥ 50 és ≤ 300	100 tonna	3	1
	< 50	—	3	1

K.2. Növényi olajokra vonatkozó mintavételi módszer kiskereskedelmi szinten

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerből lehetőség szerint az e melléklet e részében leírt rendelkezések szerint kell mintát venni.

Ha ez nem lehetséges, akkor más hatékony mintavételi módszerek is használhatók, feltéve, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált. Az egyesített mintának minden esetben legalább 1 kg tömegűnek kell lennie (2).

K.3. A tétel vagy altétel elfogadása

—	Elfogadható, ha a laboratóriumi minta elemzése – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után – azt mutatja, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határérték alatt van,

—	nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta elemzése minden kétséget kizáróan azt mutatja – a visszanyeréssel és a mérési bizonytalansággal történő korrekció után –, hogy az adott mikotoxintartalom a felső határértéket meghaladja.

(1) Amennyiben az altétel fizikailag leválasztható, a nagy térfogatú ömlesztett szállítmányokat/a nagy mennyiségű növényi olajakat az e rész 2. táblázatának megfelelően altételekre kell felosztani.

(2) Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 1 kg egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta tömege esetleg lehet 1 kg-nál kisebb.”

3.3.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/53

A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA

(2010. március 2.)

csonthéjas gyümölcsből készült párlatokban és csonthéjas gyümölcsből készült törkölypárlatokban az etil-karbamát-szennyeződés megelőzéséről és csökkentéséről, valamint az ilyen italokban előforduló etil-karbamát szintjének ellenőrzéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2010/133/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 292. cikkére,

mivel:

(1)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) élelmiszerláncban előforduló szennyező anyagokkal foglalkozó tudományos testülete 2007. szeptember 20-án tudományos véleményt (1) fogadott el az élelmiszerekben és italokban előforduló etil-karbamátról és hidrociánsavról (hidrogén-cianid). Véleményében a testület expozíciós határértékeket állapított meg az etil-karbamátra a különböző élelmiszer- és italfogyasztási helyzetek tekintetében. Ezen expozíciós határértékek alapján a testület arra a következtetésre jutott, hogy az etil-karbamát alkoholtartalmú italokban való előfordulása egészségügyileg aggályos, különösen a csonthéjas gyümölcsből készült pálinkák esetében, és kockázatcsökkentő intézkedések bevezetését javasolta az ezekben az italokban előforduló etil-karbamát szintjének csökkentésére. Mivel a hidrogén-cianid fontos prekurzor a csonthéjas gyümölcsből készült párlatokban és csonthéjas gyümölcsből készült törkölypárlatokban előforduló etil-karbamát képződéséhez, a testület arra a következtetésre jutott, hogy ezeknek az intézkedéseknek a hidrociánsavra és az etil-karbamát más előanyagaira is vonatkozniuk kell annak érdekében, hogy e termékekben eltarthatósági idejük alatt ne képződjön etil-karbamát.

(2)

A szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) meghatározza a csonthéjas gyümölcsökből készült párlatokban és törkölypárlatokban előforduló hidrogén-cianid maximális mennyiségét. E rendelet értelmében a csonthéjas gyümölcsökből készült párlatokban és törkölypárlatokban a hidrogéncianid-tartalom nem haladhatja meg a 7 g/hl-t abszolút alkoholra vonatkoztatva (70 mg/l).

(3)

A csonthéjas gyümölcsből készült párlatokban és csonthéjas gyümölcsből készült törkölypárlatokban az etil-karbamát-szennyeződés megelőzésére és szintjének csökkentésére szolgáló eljárási szabályzat megfelelő eszköznek tekinthető az EFSA ajánlásainak megvalósításához. A szabályzat helyes gyártási eljárásokat javasol, amelyek alkalmazásával az etil-karbamát mennyisége bizonyítottan csökkenthető. A helyes gyártási eljárások alkalmazásával realisztikus és megvalósítható célérték, hogy a fogyasztásra kész párlatokban az etil-karbamát szintje 1 mg/l legyen.

(4)

A csonthéjas gyümölcsből készült párlatokban és csonthéjas gyümölcsből készült törkölypárlatokban előforduló etil-karbamát szintjét három éven át ellenőrizni kell, majd az ellenőrzés eredményeit fel kell használni az eljárási szabályzat hároméves alkalmazása során kifejtett hatásainak értékelésére. Ezenkívül meg kell vizsgálni maximális szint meghatározásának a lehetőségét,

ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:

A tagállamok számára a következők ajánlottak:

Tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ezen ajánlás mellékletében bemutatott, csonthéjas gyümölcsből készült párlatokban és csonthéjas gyümölcsből készült törkölypárlatokban az etil-karbamát-szennyeződés megelőzésére és csökkentésére szolgáló eljárási szabályzatot a csonthéjas gyümölcsből készült párlatok és csonthéjas gyümölcsből készült törkölypárlatok előállításában, csomagolásában, szállításában, kezelésében és tárolásában érintett valamennyi gazdasági szereplő végrehajtsa.

Biztosítsák, hogy megfelelő intézkedéseket foganatosítanak annak érdekében, hogy az 1 mg/l célérték megvalósítását szem előtt tartva a lehető legalacsonyabbra csökkenjen a csonthéjas gyümölcsből készült párlatokban és csonthéjas gyümölcsből készült törkölypárlatokban előforduló etil-karbamát szintje.

3.	Az ezen ajánlás mellékletében meghatározott eljárási szabályzat hatásainak értékelése céljából ellenőrizzék a csonthéjas gyümölcsből készült párlatokban és a csonthéjas gyümölcsökből készült törkölypárlatokban előforduló etil-karbamát szintjét 2010, 2011 és 2012 során.

4.	Az előző évi ellenőrzésből származó adatokat minden év június 1-jéig jelentsék az EFSA-nak az EFSA által előírt információkkal és formátumban.

Az ellenőrző program keretében kövessék az élelmiszerek ólom-, kadmium-, higany-, szervetlen vegyületben lévő ón-, 3-MCPD- és benzo(a)pirén-tartalmának hatósági ellenőrzése céljából végzett mintavétel és vizsgálat módszereinek megállapításáról szóló, 2007. március 28-i 333/2007/EK bizottsági rendelet (3) mellékletének B. részében meghatározott mintavételi eljárásokat.

Végezzék el az etil-karbamát vizsgálatát a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) III. mellékletének 1. és 2. pontjában előírt kritériumok szerint.

Kelt Brüsszelben, 2010. március 2-án.

a Bizottság részéről

John DALLI

a Bizottság tagja

(1) Az élelmiszerláncban előforduló szennyező anyagokkal foglalkozó tudományos testületnek az Európai Bizottság kérésére megfogalmazott véleménye az élelmiszerekben és italokban előforduló etil-karbamátról és hidrociánsavról, The EFSA Journal (2007) 551., 1. o. http://www.efsa.europa.eu/en/scdocs/doc/Contam_ej551_ethyl_carbamate_en_rev.1,3.pdf

(2) HL L 39., 2008.2.13., 16. o.

(3) HL L 88., 2007.3.29., 29. o.

(4) HL L 165., 2004.4.3., 1. o.

MELLÉKLET

Eljárási szabályzat csonthéjas gyümölcsből készült párlatokban és csonthéjas gyümölcsből készült törkölypárlatokban az etil-karbamát-szennyeződés megelőzésére és csökkentésére

BEVEZETÉS

Az etil-karbamát olyan vegyület, amely természetes módon fordul elő olyan fermentált élelmiszerekben és alkoholtartalmú italokban, mint például a kenyér, joghurt, szójaszósz, bor, sör, különösen pedig csonthéjas gyümölcsből készült párlatok és csonthéjas gyümölcsből készült törkölypárlatok (főként a cseresznyéből, szilvából, mirabellszilvából és sárgabarackból készült párlatok esetében).

Az etil-karbamát többféle, az élelmiszerekben és italokban természetesen előforduló anyagokból képződhet, beleértve a hidrogén-cianidot (vagy hidrociánsavat), a karbamidot, a citrullint és más nitrogén-karbamil-vegyületeket. A legtöbb esetben az etanollal reakcióba lépve etil-karbamátot képző cianát a végső prekurzor.

Csonthéjas gyümölcsből készült desztillátumokban (csonthéjas gyümölcsből készült párlatokban és csonthéjas gyümölcsből készült törkölypárlatokban) az etil-karbamát a magvakban természetes módon előforduló cianogén-glikozidokból képződhet. A gyümölcs összezúzása során a magvak összetörhetnek, és a belőlük felszabaduló cianogén-glikozidok reakcióba léphetnek a gyümölcspépben található enzimekkel. A cianogén-glikozidokból ekkor hidrociánsav (cianidok) szabadul(nak) fel. A hidrociánsav az erjesztett pép (cefre) hosszabb tárolása során, ép magvakból is felszabadulhat. A lepárlási folyamat során a hidrociánsav az összes részpárlatban feldúsulhat. Fény hatására a cianid cianáttá oxidálódik, amely az etanollal reakcióba lépve etil-karbamátot képez. Ha a reakció elkezdődött, a folyamatot nem lehet leállítani.

Az etil-karbamát koncentrációja nagymértékben csökkenthető két különböző eljárás segítségével: az első megközelítés a legfontosabb prekurzoranyagok koncentrációját csökkenti; a másik megközelítés pedig csökkenti ezen anyagok reakcióképességét arra, hogy cianáttá alakuljanak. A legfontosabb befolyásoló tényezőket a prekurzorok koncentrációja (pl. hidrociánsav és cianidok), valamint a tárolási körülmények (mint például fény és hőmérséklet) alkotják.

Habár a hidrociánsav és az etil-karbamát szintje között eddig még nem állapítottak meg szoros összefüggést, egyértelmű, hogy meghatározott körülmények között a nagy koncentrációban előforduló hidrociánsav magasabb etil-karbamát-szinthez vezet. Az etil-karbamát képződésének valószínűségét összefüggésbe hozzák azzal, ha a végső párlat hidrociánsavszintje 1 mg/l vagy annál nagyobb (1) (2).

6.	Az I. rész a gyártási folyamatot mutatja be részletesen. A II. rész a helyes gyártási eljárások alapján specifikus ajánlásokat tesz.

I. A GYÁRTÁSI FOLYAMAT BEMUTATÁSA

A csonthéjas gyümölcsből készült párlatok és csonthéjas gyümölcsből készült törkölypárlatok gyártási eljárása a teljes gyümölcs pépesítését és erjesztését foglalja magában, melyet lepárlás követ. Az eljárás rendszerint az alábbi lépéseket követi:

—	az érett, teljes gyümölcs zúzása,

—	a gyümölcspép (cefre) erjesztése rozsdamentes acél tartályokban vagy más, fermentációra alkalmas tárolóedényben,

—	az erjesztett cefre áttöltése a lepárlóberendezésbe (amely gyakran rézüst),

—	az erjesztett cefre felmelegítése megfelelő melegítési eljárás során, alkoholtartalma lassú elpárologtatása céljából,

—	az alkoholgőz lehűtése megfelelő (pl. rozsdamentes acél) tartályban, amelyben kondenzálódik, és amelyben összegyűjtik,

—	a három különböző alkoholpárlatrész (elő-, közép- és utópárlat) különválasztása.

8.	A desztilláció során először az előpárlat párolódik el forralással. Az előpárlat felismerhető oldószerre vagy lakkra emlékeztető aromáiról. Ez a párlatrész általában nem alkalmas fogyasztásra, ezért meg kell semmisíteni.

A lepárlási folyamat közepén történik a párlatokban az alkohol fő részét alkotó középpárlat, az etil-alkohol (etanol) lepárlása. A lepárlási folyamat e részének eredményét, amelyben az etanol kivételével az illékony anyagok mennyisége a legkevesebb, és amelyben a legtisztább gyümölcsaromák jelennek meg, mindig összegyűjtik.

10.	A lepárlás utópárlata ecetsavat és kozmaolajt tartalmaz, melyek kellemetlen ecetes és növényi aromájuk révén ismerhetők fel. Az utópárlatot szintén megsemmisítik, de újra lepárlásra is kerülhet, mivel bizonyos mennyiségű etanol továbbra is található benne.

II. A HELYES GYÁRTÁSI ELJÁRÁS ALAPJÁN AJÁNLOTT GYAKORLATOK

Nyersanyagok és a gyümölcscefre előkészítése

11.	A hidrociánsav felszabadulásának megelőzéséhez megfelelő nyersanyagokra és a gyümölcscefre megfelelő elkészítésére van szükség.

12.	Kiváló minőségű csonthéjas gyümölcsöket kell felhasználni, amelyeken géppel nem okoznak sérülést, és amelyeken mikrobiológiai károk sem mutatkoznak.

13.	A gyümölcsből lehetőség szerint el kell távolítani a magot.

14.	Ha a gyümölcsök magvait nem távolítják el, a mag összezúzásának megakadályozása érdekében a gyümölcsöket óvatosan kell összepréselni.

Erjesztés

15.	Az összezúzott gyümölcshöz alkohol előállítása céljából válogatott élesztőtörzseket kell hozzáadni a felhasználóknak szánt utasításoknak megfelelően.

16.

Az erjesztett gyümölcscefrét magas szintű higiéniai követelmények szerint kell kezelni, biztosítva, hogy minél kevesebb fény érje. Az erjesztett gyümölcscefrét a desztillációt megelőzően a lehető legrövidebb ideig szabad tárolni, mivel a cefre elhúzódó tárolása során a sértetlen magvakból is szabadulhat fel hidrociánsav.

Lepárlóberendezés

17.	Megfelelő lepárlóberendezés és desztillációs folyamat alkalmazásával biztosítani kell, hogy a párlatba ne kerüljön hidrociánsav.

18.	A lepárlóberendezésnek rendelkeznie kell automatikus öblítőkészülékkel és rézből készült katalizátorral. Az automatikus öblítőkészülékek tisztán tartják a lepárlóberendezést, a rézből készült katalizátorok pedig megkötik a hidrociánsavat, mielőtt az a párlatba kerülne.

19.	Nem folyamatosan végzett lepárlás esetében nem szükséges automatikus öblítőkészülékek alkalmazása. A lepárlóberendezést rendszeres és alapos tisztítási eljárással kell megtisztítani.

20.

Bizonyos esetekben, ha nem használnak rézből készült katalizátort vagy más, a cianid elkülönítésére szolgáló eszközt, az erjesztett gyümölcscefréhez a lepárlás előtt réz adalékanyagot kell hozzáadni. A réz adalékanyag a hidrociánsav megkötésére szolgál. Réz adalékanyagok erre szakosodott üzletekben kaphatók, és a gyártó utasításait betartva, kellő elővigyázatossággal kell felhasználni őket.

Lepárlási folyamat

21.	Az erjesztett cefrébe belesüllyedt magokat nem szabad a lepárlókészülékbe pumpálni.

22.	A lepárlás során az alkoholt lassan kell elpárologtatni (pl. hőforrásként közvetlen láng helyett gőz használatával).

23.	Az első párlatrészt (előpárlat) gondosan külön kell választani.

24.	A középső, úgynevezett középpárlatot össze kell gyűjteni, majd ezt követően sötét helyiségben kell tárolni. Ha a tartályban a párlat alkoholtartalma eléri az 50 %-ot, el kell kezdeni az utópárlat összegyűjtését, hogy az esetlegesen képződő etil-karbamát az utópárlatba kerüljön.

25.	Az esetlegesen etil-karbamátot tartalmazó, különválasztott utópárlatot össze kell gyűjteni, és ismételt lepárlása esetén desztillációját elkülönítve kell végezni.

A párlat ellenőrzése, ismételt lepárlás és tárolás

Hidrociánsav

26.	A párlatok hidrociánsavszintjét rendszeresen ellenőrizni kell. Ennek meghatározását megfelelő vizsgálatokkal kell elvégezni (a hidrociánsav szintjének ellenőrzésére szolgáló gyorsteszttel vagy szakosodott laboratórium általi vizsgálattal).

27.	Ha a párlatokban előforduló hidrociánsav koncentrációja meghaladja az 1 mg/l-t, adott esetben javasolt az ismételt lepárlás katalizátor vagy réz adalékanyag használatával (lásd a 18. és 20. pontot).

28.

Azon párlatokat, amelyek hidrociánsavszintje megközelíti az 1 mg/l-t, ideális esetben szintén ismételten le kell párolni vagy – amennyiben ez nem lehetséges – fényt át nem eresztő üvegekben vagy a párlatot letakaró dobozban kell tárolni a lehető legrövidebb tárolási idő mellett, megakadályozva az etil-karbamát tárolás közbeni képződését.

Etil-karbamát

29.

Az olyan párlatokban, amelyekben az etil-karbamát képződése valószínűleg már megtörtént, ajánlott jelenlétének kimutatására vizsgálatot végezni (pl. olyan párlatok esetében, amelyek előállítási körülményei nem ismertek, a cianidszintjük magasabb vagy nem védték őket a fénytől a tárolás során). Az etil-karbamát szintjének vizsgálatát csak erre szakosodott laboratóriumban lehet elvégezni.

30.	Ha a párlatban az 1 mg/l célértéket meghaladó koncentrációban mutatnak ki etil-karbamátot, a párlat lepárlását adott esetben meg kell ismételni.

(1) Christoph, N., Bauer – Christoph C., Maßnahmen zur Reduzierung des Ethylcarbamatgehaltes bei der Herstellung von Steinobstbränden (I), Kleinbrennerei 1998; 11: 9-13.

(2) Christoph, N., Bauer – Christoph C., Maßnahmen zur Reduzierung des Ethylcarbamatgehaltes bei der Herstellung von Steinobstbränden (II), Kleinbrennerei 1999; 1: 5-13.

		ISSN 1725-5090 doi:10.3000/17255090.L_2010.052.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 52

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	53. évfolyam 2010. március 3.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Bizottság 175/2010/EU rendelete (2010. március 2.) az Ostreid herpeszvírus 1 μvar (OsHV-1 μvar) észlelésével kapcsolatban a Crassostrea gigas fajba tartozó osztrigák megnövekedett arányú elhullása elleni védekezésre irányuló intézkedések tekintetében a 2006/88/EK tanácsi irányelv végrehajtásáról ( 1 )	1
	*	A Bizottság 176/2010/EU rendelete (2010. március 2.) a 92/65/EGK tanácsi irányelv D. mellékletének a spermagyűjtő állomások és spermatároló központok, az embriógyűjtő és -előállító munkacsoportok, valamint a ló-, juh- és kecskefajokhoz tartozó donor állatokra, és az ezen fajokhoz tartozó spermák, petesejtek és embriók kezelésére vonatkozó feltételek tekintetében történő módosításáról ( 1 )	14
	*	A Bizottság 177/2010/EU rendelete (2010. március 2.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról	28
	*	A Bizottság 178/2010/EU rendelete (2010. március 2.) a 401/2006/EK rendeletnek a földimogyoró (amerikai mogyoró) és más olajos magvak, valamint a héjas gyümölcsűek, a sárgabarackmag, az édesgyökér és a növényi olaj tekintetében történő módosításáról ( 1 )	32
		A Bizottság 179/2010/EU rendelete (2010. március 2.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	44
		A Bizottság 180/2010/EU rendelete (2010. március 2.) a cukorágazat egyes termékeire a 2009/10-es gazdasági évben alkalmazandó, a 877/2009/EK rendelettel rögzített irányadó áraknak és kiegészítő importvámok összegének módosításáról	46
		A Bizottság 181/2010/EU rendelete (2010. március 2.) a 2010. június 1-jétől2010. augusztus 31-ig tartó alidőszakban történő fokhagyma-behozatalra vonatkozó engedélyek kibocsátásáról	48
		HATÁROZATOK
		2010/131/EU
	*	A Tanács határozata (2010. február 25.) a belső biztonságra vonatkozó operatív együttműködéssel foglalkozó állandó bizottság létrehozásáról	50
		2010/132/EU
	*	A Bizottság határozata (2010. március 2.) a Trichoderma asperellumnak (T34-es törzs) és az isopyrazamnak a 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletébe való lehetséges felvétele céljából részletes vizsgálatra benyújtott dokumentáció hiánytalanságának elvi elismeréséről (az értesítés a C(2010) 1099. számú dokumentummal történt) ( 1 )	51
		AJÁNLÁSOK
		2010/133/EU
	*	A Bizottság ajánlása (2010. március 2.) csonthéjas gyümölcsből készült párlatokban és csonthéjas gyümölcsből készült törkölypárlatokban az etil-karbamát-szennyeződés megelőzéséről és csökkentéséről, valamint az ilyen italokban előforduló etil-karbamát szintjének ellenőrzéséről ( 1 )	53

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	JO	67,6
	MA	113,6
	TN	130,0
	TR	116,9
	ZZ	107,0
0707 00 05	EG	211,5
	JO	145,3
	MK	147,9
	TR	148,5
	ZZ	163,3
0709 90 70	MA	132,4
	TR	89,4
	ZZ	110,9
0709 90 80	EG	43,6
0709 90 80	ZZ	43,6
0805 10 20	CL	52,4
	EG	45,1
	IL	56,5
	MA	46,5
	TN	46,6
	TR	58,8
	ZZ	51,0
0805 50 10	EG	76,3
	IL	76,3
	MA	68,6
	TR	70,3
	ZZ	72,9
0808 10 80	CA	76,4
	CN	70,6
	MK	24,7
	US	99,2
	ZZ	67,7
0808 20 50	AR	78,5
	CL	200,0
	CN	54,8
	US	92,4
	ZA	91,9
	ZZ	103,5

(EUR)
KN-kód	Az adott termék nettó 100 kg-jára vonatkozó irányadó ár összege	Az adott termék nettó 100 kg-jára vonatkozó kiegészítő vám összege
1701 11 10 (1)	40,51	0,00
1701 11 90 (1)	40,51	2,75
1701 12 10 (1)	40,51	0,00
1701 12 90 (1)	40,51	2,45
1701 91 00 (2)	47,12	3,33
1701 99 10 (2)	47,12	0,20
1701 99 90 (2)	47,12	0,20
1702 90 95 (3)	0,47	0,23